M á j u s 2-161

Egyetemi, főiskolai egy üttesek seregszemléje Szegeden

Az idén az ország három vidéki városában rendezik meg a 70 felsőoktatási intézmény — egyetem, főiskola, stb — műkedvelő együtteseinek seregszemléjét. Egerben a felszabadulás évfordulóján már megkezdődött, Szege-den május 2-án kezdődik a háromnapos eseménysoro-zat, Keszthelyen pedig a Helikon-ünnepségek programjá-ban május 14 és 17. között tart ják a bemutatókat A seregazemlék befejező napján a legjobban szerepelt együttesek és szólisták díszelőadása szerepel a program-ban.

Az egri, a szegedi és a keszthelyi bemutatókon azok az együttesek és szólisták vesznek részt, amelyek és akik a városi, a kerületi, illetve a járási seregszemlé-ken kiérdemelték az aranyi okozatot, ezenkívül legalább három alkalommal szerepeltek szűkebb hazájuk — a község, a város, az iskola — különböző rendezvényein. A vetélkedőkön legjobban szereplő műkedvelők arany, ezüst és bronz plakettet, illetve emléklapot kapnak.

Olnaiéiiik írják

Az emberek is átalakulnak' Tavaszi történetírás Baktóban

Kukák a kapualjakban Különösen a Belvárosban

szembetűnő amikor bené-zünk, vagy belépünk a szép, nagy házak kapualjába, ott mindenütt a Kukák fogad-nak bennünket Előfordul, hogy már az utcán találko-zunk velük napokon ke-resztül, vagy a fa l mellett díszelegnek. Ügy gondolom, meg lehetne találni a mód-ját annak, hogy e nem dí-szítés céljaira, de a minden-

napi életünkhöz szükséges és a modern higiéniát szol-gáló edények eltűnjenek a sokszor keskenyre méretezett kapubejárókból, és ahol csak lehet, külön helyiséget biz-tosítsanak számukra. Sokszor az edények mellé szórják a szemetet, terjeng a por és főképpen nyáron a kellemet-len szag nem válik a lakó-házak és Szeged díszére.

D. Bárdos M.

Két kis bolt helyett egy nagyot A Tápéi utca és a Molnár

trtca sarkán van az 5l-es számú élelmiszeráruda, ami nagyon kicsi üzlet, az igé-nyeknek már nem felel meg. A másik sarkon egy régi sü-töde boltjában csak kenye-ret árusítanak január óta és

itt naponta még egy mázsa, kenyér sem fogy él. Célsze-rűbb lenne, ha itt megszün-tetnék a kenyérárusítást ós a régi sütőházzal együtt egy nagyobb, modern árudát lé-tesítenének.

Daróczi István Tápaj u. 58.

Muzsikáló iskola

Szeged legrégibb, legöre-gebb szövetkezete a cipé-szeké. Még 1908-ban alakult. A felszabadulást negyven-öten köszöntötték együtt. A szocialista szövetkezet névle-gesen egyik napról a másik-ra megszületett. Az emberek átalakulásához azonban sok-kal több időre volt szükség. 1948-ban fuzionáltak először; hetvenöten lettek. Ma már — részben új fúziókkal, részben pedig fejlődés foly-tán — négyszázötvenen van-nak.

1960-ban ú j üzemházat építettek a Cserzy Mihály utcában. A sok millió forin-tos épületben jól felszerelt öltözők, fürdők, kultúrterem biztosítják a szövetkezet dol-gozóinak szociális igényeit Az ú j épület modern mun-katermeiben azonban a ci-pők elkészítése továbbra is

a régi bevált és megszokott módon folyt, egészen a múlt év májusáig.

Tavaly májusban történt a nagy változás! Az Április 4 Cipő-. Csizma- és Papucské-szítő . Ktsz 900 ezer forintos beruházással áttért a mo-dern szalagszerű cipőkészí-tésre. A termelékenység a tervezett 20 százalékkal szem-ben 25-tel emelkedett. A cipők elkészítésének költsége jelentősen csökkent Napon-ta 300 pár cipőt raknak do-bozokba a szalag végén.

Szeged legrégibb és legöre-gebb szövetkezetének tagjai tehát új, modern üzemet vallhatnak magukénak, amelyben nemcsak a falak, és a munkagépek cserélőd-tek ki, hanem az emberek is fokozatosan átalakulnak: méltók felvett nevükhöz.

Tavasz van. A Felszabadu-lás Tsz gazdái ls idegesek, egy nyeletre szeretnék „fel-falni" az egész 5 és fél ezer holdas határt. Traktorok le-sik a táblák szélein percről percre a földet, ott vannak az emberek is gépekkel, szer-számokkal felfegyverkezve ... Ebben a nagy tavaszi izga-lomban alig gondolhatnak arra, hogy ünnep van, s ilyenkor ha nem többre, de egy percre megállunk, meg-gondoljuk, hol is kezdtük, s meddig is jutottunk az em-lékezetes 1945-ös tavasz óta. Árendás György, a kocsis fiúból lett szövetkezeti elnök emlékezik elsőnek.

Baktóban saját földje sen-kinek sem volt. Ezek a föl-dek városi haszonbérletek voltak akkor. Tulajdonkép-pen a földosztás után kezdő-dött itt az élet.

Jó a közös föld

Hegedűs Ferenc a földosz-tás napjára még nem ért ha-za a háborúból. 1946-ban jött meg, s itthon akkor már 13 hold várta. Nem azok osztot-ták neki. akik éppen a föld ígéretével csalogatták ld a háborúba, de jól esett neki. Tanyát vert az ú j birtok sarkára, kocsit, lovat szer-zett, s a 13-ból — amint most visszaemlékszik — 6 hold meglehetősen termett is. Mégis mintha nem így kép-zelte volna el az ő saját földbirtokosságát. Most ő is itt van a dűlőúti sokadalom-ban, tőle várják az emberek a szót, hogy most már kezd-hetik, jó a föld! 1140 hold tartozik a brigádvezetősége alá.

— 1950-ben volt, amikor eljött hozzám egyszer az el-nökünk, hívott elmondta, hogy mi lesz i t t Kaptam rajta, egy szóval sem sajnál-

Némi kajánkodó éllel azt mondhatnám: görög istenek vették birtokukba a Tábor utcai nagy házat. Földszint-jén Bacchus földi helytar-tója. a pincegazdaság székel, emeletén pedig a képzőmű-vészet és zene múzsái osz-tozkodnak. s úgy tetszik, ez utóbbi múzsa a hódítóbb: kővetőinek egyre népesebb tábora mind szűkebben fér az emelet felén, előbb-utóbb jusssolnia kell amannak ter-melt is.

Tizenkét év Mert ott kell kezdeni,

hogy az első zeneoktatási reform szellemében 1952-ben létrehozták a városi zeneok-tatást. Hogy is volt ez ak-kor? Zucker Hilda zongora-tanárnőt — aki a budapesti Zeneművészeti Főiskolán vé-gezve. hosszú ideág nem ju-tott álláshoz, privát lecke-adásból tartotta fenn magát, b csak a megelőző években került a szegedi zenekonzer-vatóriumba — kinevezték igazgatónőnek. Azóta is az iskoia élén állva saját em-lékeiből követheti nyomon a fejlődést.

öt ét huszonkettő ö t kinevezett és néhány

óraadó tanárral vették át a helyiséget: az épület föld-szinti üres, elhanyagolt ter-meit, melyekben egy villany-körte sem volt akkor. Ha befejeződött estefelé a taní-tás, valamelyik kolléga fog-ta a rólóhúzó rudat, s lerán-totta a redőnyt, mint egy boltban. Háromszáz növen-dékük volt akkor — ma pe-dig hatszáznegyven. Míg a növendékek száma megkét-szereződött, sokszorosára nőtt a nevelői testület is. Ma már

huszonkét kinevezett és négy i óraadó tanár oktatja a kü- 1

lönböző hangszerek haszná-latát, s vezeti a növendéke-ket a zene gazdag birodal-mába.

A gyerekek — altalános és középiskolások — természe-tesen nemcsak ebben az is-kolában ismerkedhetnek a zenével. Ezt a célt szolgálja az általános iskolák zenei tagozata, mely Szegeden a Tanárképző Főiskola gya-korló iskolájában, a rókusi és a Hámán Kató, valamint •megszűnőiéiben az egyik pe-tőfitelepi általános iskolában működik. Azonban hangsze-res zeneoktatás voltaképpen csak itt, a zeneiskolában fo-lyik.

Igény és módszeresség Az igazgatónő elmondta,

mit vár az ú j zenei reform-tól:

— Módszerességet ós igé-nyességet, Az első reform fejlődésnek indította a száz éve egy helyben topogó ze-neoktatást. De még mindig hiányosnak érzem a módsze-rességet. mely nélkül sem-miféle eredményes oktatás nem lehet.

S ekkor ismét az első re-form óta eltelt időre gondol, s nagyon emberien, melegen azt mondja:

— Még mindig együtt van a törzs: az iskola alapító tagjai, kartársaim. Nélkülük nem tudtam volna megbir-kózni ' mindazzal a feladat-tal. amit az iskola létreho-zása és fejlesztése megkö-vetelt. Jó közösség.

Ott fejezem be, ahol el-kezdtem. A zene múzsája ebben a jó közösségben érzi otthon magá t

N. F.

1962-ben írták be az első dátumot a Tisza Bútoripari Vállalat szegedi üzemegysége Felszabadulás brigádjának naplójába. Áp-rilis 4-e tiszteletére alakultak, s ezért vá-lasztották felszabadulásunk emlékére a Felszabadulás nevet. Azóta két év tett el.

Még ma is öten vannak a brigádban, Kiss Györgynét választották vezetőjüknek. Süli József né. Fodor Józsefné, Rokolya Sándorné és Kucsay Sándor — addig egy-más mellett dolgozott és mégis, a brigád-élet elég sok változást hozott mindannyiuk számára. Megalakulásuk előtt csak egymás mellett, azóta pedig együtt dolgoznak.

Az egyéves évfordulón nem kapták meg a szocialista címet. Ezen az április 4-én már kétéves fennállásukat ünneplik. Most? Az értékelés előtt csupán jóslatokba bocsát-kozhatnánk. Az üzem szakszervezeti bi-zottságán csak annyit mondtak, ők is esé-lyesek rá.

Tavalyi eredményeik azt igazolják, hogy termelési, minőségi, anyagtakarékossági vállalásaikat teljesítették. Ezekkel tehát nagyobb baj nem volt, de a szocialista cím-hez ennél sokkal több kell.

. . Szocialista módon élni". — Mi nem járunk gyakorta összejövete-

lekre. asszonyok, vagyunk, netn engedi az otthoni elfoglaltságunk — mondja a bri-gádvezető'.

Ez nem is baj. Nem kell erőltetni a kö-zös programokat. Kulturálódni nemcsak közösen lehet. Színházba járni, könyvet ol-vasni kinek-kinek érdeklőlése szerint kell. Ez pedig külön-külön idejükhöz mérten valamenyien megteszik.

Társadalmi munka? A húszórás felaján-lásnak valamennyien eleget tettek. Ezenkí-vül: Fodor Józsefné és Rokolya Sándorné tavaly augusztus óta szakszervezeti bizal-mi, Süli Józsefné pedig, aki tanácstag is, az üzemi szakszervezet nőfelelőse.

A Felszabadulás brigádban mindenki tö-rődik a másikkal. Ismerik egymás gond-ját-baját és ha kell, segítenek is egymás-nak. öten vannak, porit úgy, ahogyan ala-kultak. Talán a közeljövőben gyarapodnak majd Molnár Józsefnéval, aki alig fél éve jött az üzembe és tőlük tanulta a szakmát.

Az egyéves évfordulón nem kapták meg a szocialista brigád címet. Nem a munká-juk ellen volt kifogás, inkább az egyéb kö-vetelményeknek nem tettek 100 százalékig eleget. Azóta még egy év telt el. És most? A szakszervezeti bizottságon annyit mond-tak, hogy esélyesek a megtisztelő címre.

Tizenhétmillió turista A Szovjetunióban 17 millió

személy tölti szabad sagat szakszervezeti beutalóval tu-rista útvonalakon. Még négy évvel ezelőtt a Szovjetunió-ban a turisták száma csak nyolcadennyi volt. Napja-inkban nagyon sokat tesznek a turistaság fejlesztése érde-kében. például ezen a nyáron a Szovjetunióban 400 turista-ház, pánzio és camping, var

lamint 2400 turista tábor nyí-lik meg.

Az ú j turistabázisok építé-sére az állam körülbelül 20 millió rubelt irányzott elő. A turisták számára 500 kü-lönféle útvonal áll rendelke-zésre. Még olyan távoli vi-dékeken is vannak turista-útvonalak, mint Dél-Szaha-lin,

tam a 13 holdat, mint ahogy ma sem sajnálom.

— A kis tanyának már csak kidőlt, bedőlt katánggal benőtt romjai állnak odakint a külső baktói határban. A második világháborús föld-éhes parasztkatonának szép városi háza van. Földet mü-vei most is, de nem vágyik vissza a pusztára, mert fe-lülkerekedett a földön.

A régi r(*sz legelőkön rizs terem most, jelenleg is 4 millió forint a rizstermesztés terve. Máskor, amikor Hege-dűsek egyénileg estek neki a baktói pusztának, talán tíz-év alatt sem adott az ennyit.

Aki visszatéri

Jó kilométerrel odább ugyancsak vetögépekkel bí-belődnek. Egy borsóval fel-öntött, indulásra kész gép mögött áll Szabó D. József

61 éves gazda. A 19 év tör-ténetét imígyen sűríti egyet-len mondatba:

— Amikor én fiatal vol-tam, egy napig sem szeret-tem iskolába járni. Most pe-dig ha letagadhatnék 30 esz-tendőt az életemből, minden iskolát kijárnék, amelyiknek valami köze van ehhez a me-zőgazdasághoz.

— Sója Imrét régi isme-rősként üdvözlöm, valami-kor tagja volt a baktól föld-osztó bizottságnak is. Tud-tam róla mindig, hogy föld-éhsége talán a legnagyobb volt a többiek közt, de nem-csak szerette, féltette is. 1956-ban azok közé tartozott, akik félve a bizonytalanság-tól, kiléptek. Most már nem szégyelli bevallani: a szö-vetkezeti tagság után se-hogy sem ízlett neki a lovas-eke szarva, vissza is tért csakhamar Visszahozta a juttatott földjét is, meg az örökjét is.

— Meg tudná-e mutatni, hol volt a földje hajdanában — kérdeztem tőle.

— Elszántották már az utakat is, alig találnék oda, de nem is akarok. Jobb így együtt a többiekkel, a gépek-kel.

Meg kell lennie A kertészet szeme fénye a

baktój parasztközösségnek. Stifter József a régi, másfél holdas kiskertész, amikor először kapott 800 ezer fo-rintos termelési tervet, ijed-tében majdnem megnémult. Olyan csillagászati számnak találta ezt, hogy még csak nevetni sem tudott raj ta. Most ugyanez az ember, mint főkertósz. 5 millió forintnyi értékű zöldség megtermesz-téséért felelős. Nem fél, hogy nem lesz meg, már csak azért is meg kell lennie, mert 5 millión felül premi-zálják a kertészeket.

A 248 nyugdíjassal együtt 950 szövetkezeti gazda «M itt, s az összes szövetkezeti va-gyon 49 millió forint. Más-kor az itteni termés csak ép-pen annyi lehetett, amennyi a létfenntartáshoz kellett. A hason nem spórol Itt már senki, mégis 26 millió fo-rint értékű árut tesznek az idén is a nagy nemzeti konyha, a népgazdaság asz-talára.

Eddig jutottak hát a bak-tói újgazdák 1945-től mos-tanáig.

Csépi József

Tizenhárom új brigád

A Csongrád megyei Építő-ipari Vállalatnál az 1963-as évben a munkaverseny ala-kulása nem volt kielégítő. A vállalat különböző építkezé-sein csak 195-en dolgoztak brigádban. A múlt évi 15 brigád mellé ebbén az évben már az első negyedben 13 ú j alakult, ami azt jelenti, hogy több mint 300-ra emelkedett a brigádtagok száma. A bri-gádmozgalom fellendülése, valószínűleg rövidesen meg-

1 mutatkozik majd a vállalat (Somogyi Károlyné felv.i termelési eredményei ben is.

Csütörtök, 1961. április 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 5