nemzeti erőforrás minisztérium (nefmi) közleményei · 2011-12-14 · olyan iskolarendszer...

KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. december 12.

1

2011. december 5 – 2011. december 11. Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) közleményei 2011. december 8. „Igazi karácsonyi cselekedet, amely áldást hoz ajándékozóra és megajándékozottra"...3. oldal 2011. december 10. Húsz éves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége…………………………………...3.oldal NEFMI – kapcsolódó sajtóhírek Heti Válasz 2011.12.06. Hoffmann: Orbán Viktor kiállt az oktatási államtitkárság mellett…………………...….….5.oldal Népszabadság 2011. december 6. Név szerinti szavazást követelnek a köznevelési törvényről ………………………………6.oldal Magyar Nemzet 2011. 12. 6. 6. oldal Törvényt támogató gondolatsor………………………………………………………………6.oldal Magyar Hírlap 2011-12-06. Hoffmann: Orbán kiállt a jogszabály mellett…………………………………………….…....8.oldal HVG 2011. december 06. Gyermekünk lelkét akarja a Nemzeti Együttműködés……………………………………..10.oldal Népszabadság 2011. december 7. Orbán Viktor államosít………………………………………………………………………....12.oldal Borsod online 2011. dec.7. Köznevelési törvény – Több érintett szervezet szerint nincs szükség iskolaállamosításra..13.o Fn24.hu 2011.12.07. Csak azért is köznevelés……………………………………………………………………….14.oldal Inforádió 2011. december 7. „Az önköltséges képzés álságos megnevezés"……………………………………………...16.oldal HVG.hu 2011. december 07. Orbán személyes sérthetetlenségét tette kockára Hoffmannért……………………….....18.oldal Szeged Ma. Hu 2011. december 7. 700 milliárd a pedagógus életpályamodellre? …………………………………………..….16.oldal


2

Magyar Nemzet 2011. december 08. 2013-tól kerülnének állami kézbe a helyi önkormányzati iskolák…………………….....20.oldal InfoRádió 2011. december 8. Ma döntenek a köznevelési törvényhez érkezett kormánypárti módosításokról……...21.oldal Magyar Nemzet 2011. december 08. Dux: Még karácsony előtt megszavazzák az új felsőoktatási törvényt………………......22.oldal Fn24.hu : 2011.12.08. Az állami iskola jobb lesz, mint a MÁV? ………………………………………………..…....22.oldal ATV 2011.12.09 „Szamárság” Pokorni alulmaradt a közoktatás ügyében – letölhető videó ………….…24.oldal Gondola.hu 2011. december 10. A rejtett tanterv és a köznevelési törvény…………………………………………..….…....25.oldal Origo 2011. 12. 08. Megkegyelmez a nyelvvizsga nélküli diplomásoknak a Fidesz …………………………..29.oldal Magyar Narancs 2011. december 8. 50-51. oldal Lannert Judit: A tudatlanság útvesztői…………………………………………………..….30.oldal Országos hírek InfoGyőr . hu 011-12-06 Létszámgondok: veszélybe kerülhet a Győr megyei kisóvodák működése………….…..34.oldal MTV Híradó 2011. december 06. Több iskolás mehetne Határtalanul…………………………………………………...……...35.oldal Szaksajtó Fővárosi oktatási portál 2011.12.05. A hazai középiskolák legjobb eredményei 2005-2009-ben………………………………..35.oldal Budapesti oktatási portál 2011.12.07. Jelentés a magyar közoktatásról 2010…………………………………………………….....37.oldal Blogok


3

Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) közleményei 2011. december 8. „Igazi karácsonyi cselekedet, amely áldást hoz ajándékozóra és megajándékozottra"

Dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár és Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövetének köszönőlevele a csíksomlyói gyerekek számára karácsonyi adományokat összegyűjtő diákoknak, pedagógusoknak.

Kedves Gyerekek, kedves Kollégák, tisztelt Adományozók!

December 4-én annak a felemelő megbízatásnak tehettünk eleget, hogy a szeretet és a nagylelkűség jeleként átadhattunk 4,1 millió forintot az erdélyi Szent Ferenc Alapítvány gondozásában nevelkedő csíksomlyói gyerekek részére Böjte Csaba ferences szerzetesnek. Ezt a hatalmas összeget Önök, Ti adtátok össze: volt közöttetek olyan, aki a heti zsebpénzéről, volt, aki a megérdemelt csokijáról, s talán volt olyan is, aki az aznapi uzsonnájáról mondott le azért, hogy azoknak a nagyon szegény gyerekeknek örömöt szerezzen.

A szerény ünnepségen a Kormány részéről jelen volt Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter úr, a Katolikus Karitásztól pedig Écsy Gábor országos igazgató. Tavaly igen nagy összeget adtak a magyar iskolások a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak, többek közt a devecseri Gárdonyi Géza Általános Iskolának. A vasárnapi ünnepségen az adományokat összegyűjtő gyerekeket és pedagógusokat, az iskola tanára Firczi Irma képviselte.

Most itt a köszönet órája: tiszta szívből köszönjük, hogy érezhettük, láthattuk a magyarországi gyerekek és felnőtt adományozók országhatáron átívelő szép mozdulatát, amellyel átölelték erdélyi testvéreiket.

Igazi karácsonyi cselekedet volt ez, amely áldást hoz ajándékozóra és megajándékozottra egyaránt.

Kelt 2011. december 7-én, Budapesten.

Karácsonyra békés, örömteli együttlétet, a szünidőre üdítő kikapcsolódást, az Új Esztendőre jó egészséget, nyugodt tanulást, eredményes munkát kívánunk szeretettel:

Dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete (Oktatásért Felelős Államtitkárság)

http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/oktatasert-felelos-allamtitkarsag 2011. december 10. Húsz éves a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége

A csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában ünnepi közgyűlést rendezett a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának 20. évfordulója alkalmából.

Az ünnepségen részt vett és köszöntőt mondott Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára is. A kereszténydemokrata szakpolitikus, aki nemcsak pedagógus, de


4

a Magyar Állandó Értekezlet Oktatási és Kulturális Szakbizottságának elnöke is egyben, elismeréssel méltatta a szövetség húszesztendei tevékenységét, azt a tiszteletre méltó elszántságot, mellyel óvták a magyar anyanyelvű oktatást, megszervezték a pedagógusok továbbképzését a Kárpát-medencében, biztosították érdekvédelmüket. Mindazt a fáradhatatlan munkát, amit a tehetséggondozástól kezdve a tankönyvek előkészítésén át tettek azért, hogy sok ezer gyermek lelkébe elültessék az összetartozás érzését, s megerősítsék azt a meglévő láthatatlan köteléket az anyaország és az elszakított nemzetrészek, melyet a közös szó, a közös anyanyelv jelent. Az államtitkár szólt azokról a változásokról, amelyek előtt a magyar köznevelési és oktatási rendszer áll. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a kormány röviddel megalakulását követően a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásával egyértelművé tette, hogy nemzetstratégiai célja a magyarság erősítése. Nem másokkal ellentétben vagy másokkal szemben, hanem önmagunkért, nemzetünkért. A szövetség tagjainak száma mára megközelíti a 8000 tagot, ők valamennyien meggyőzően képviselik a romániai magyar közoktatásban tanuló 167 ezer diák és majd 15 ezer pedagógus érdekeit. Az elmúlt 20 év alatt szinte a semmiből egy jól működő intézményrendszer épült ki Lászlófy Pál István elnök, jelenleg tiszteletbeli elnök, a főtitkári posztot tragikus haláláig, 1999-ig betöltő Biró István, majd a feladatot 1999-től átvevő Burus Siklódi Botond, a szövetség jelenlegi elnökének vezetésével. A szövetség Országos Információs Irodája, továbbá 4 területi központja: a kolozsvári Gál Kelemen Oktatási Központ, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a nagyváradi Partiumi Oktatási Központ és a csíkszeredai Székelyföldi Területi Oktatási Központ átfogja a határon túli magyar közoktatás egészét, segítséget nyújt a magyar nyelvű oktatás stratégiájának kidolgozásához, gondoskodik a magyar nyelvű oktatásban dolgozók szakmai továbbképzéséről, az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséről, a magyar tannyelvű oktatás minőségi fejlesztéséről. Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke felkérte Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárt, hogy 26 erdélyi honfitársával közösen a jelenlétében tehessék le állampolgári esküjüket a csíkszeredai magyar konzulátuson. Lászlófy Pál István 1960-ban kapta meg matematika-fizika szakos középiskolai diplomáját a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Elsősorban mindig és mindenkor tanár volt függetlenül a viselt tisztségtől. Jó tanár, tisztességes ember, aki nemzedékeket nevelt a fizika szeretetére, aki abban az időben is, amikor nem volt szabad, amikor tiltották és büntették, mindig megtalálta a módját annak, hogy a tanítványait erkölcsre, tartásra, magyarságra oktassa, s ebben Ő maga is mutatta a példát. Sütő András róla, a főtanfelügyelőről írta: akadtak az elnyomás évében is olyan tisztségviselők, akik meg tudták tartani minden szorítás ellenére magyarságukat.

A 20 éves fennállását ünneplő Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökeként, majd tiszteletbeli elnökeként sokat tett azért, hogy a szervezet a romániai magyar nyelvű közoktatás egyik legtekintélyesebb szakmai szervezetévé váljon. (Nemzeti Erőforrás Miniszter, Oktatásért felelős Államtitkárság)

http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/oktatasert-felelos-allamtitkarsag


5

NEFMI – kapcsolódó sajtóhírek Heti Válasz 2011.12.06. Hoffmann: Orbán Viktor kiállt az oktatási államtitkárság mellett Orbán Viktor miniszterelnök kiállt a köznevelési törvényjavaslat mellett – jelentette ki Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár kedden újságírók előtt, a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjának ülése után, ahol – Lázár János Fidesz-frakcióvezető szavai szerint – a köznevelési törvényjavaslat elvi kérdéseiről tárgyaltak. Hoffmann Rózsa szerint az államtitkárság álláspontja van többségben a frakción belül.

Az oktatási államtitkár azt mondta a tanácskozáson után, hogy nem volt olyan távol egymástól a „két-három-négy-ötféle álláspont”, de sok kérdés tisztázódott, így például egyértelművé tették az állami szerepvállalást. Hozzátette, hogy egy részben stiláris, részben tartalmi módosításban egyeztek meg, ami a fenntartás és a működtetés kettéválasztásának kérdését érinti.

A feszültséget csak „a sajtó érezte”

Közölte ugyanakkor, hogy „a többi kérdésben, amelyben módosító indítványokat kaptunk, és nem támogattuk, úgy néz ki, hogy a mi álláspontunk van többségben a frakción belül is, ahogy én ezt tudtam, hiszen a képviselőkkel egész évben kommunikáltam”.

Kérdésre válaszolva Hoffmann Rózsa azt mondta, nem érzékelt feszültséget az elmúlt hetekben, a feszültséget talán inkább a sajtó érezte. „Én vissza is vonultam, éppen azért, mert szerintem nem arról kellene szólnia a törvényről adott híradásnak, hogy különböző vélemények vannak, hanem a törvény alapkoncepcióját, üzenetét, legfontosabb célját szeretném mindig ismertetni” – fogalmazott, kijelentve: semmiféle feszültség nem volt és most sincs benne, a törvény pedig bírja a kormány támogatását. Orbán Viktor miniszterelnök az ülésről távozóban csak annyit mondott az újságíróknak, hogy van olyan módosító javaslat, amelyet támogat.

Lázár János: „Egyet fogunk érteni!”

Lázár János az ülésen történteket összefoglalva közölte: a köznevelési törvényjavaslat elvi kérdéseiről szólt a tanácskozás, egy konstruktív megbeszélés zajlott egyebek mellett az önkormányzat és az állam viszonyáról a jogszabály hatálybalépése után, a pedagóguséletpálya-modellről, a hátrányos helyzetűek érdekében tett felzárkóztatási lépésekről, valamint az óvodáztatás kérdéséről. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy konkrétan, a köznevelési törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról jövő hétfőn tárgyal majd a frakciószövetség, csakúgy, mint az önkormányzati, valamint az új választási törvény javaslatához érkezett módosító indítványokról.

A köznevelési törvényről szólva úgy fogalmazott, „van, amiben már egyetértünk, és egészen biztos, hogy hétfő estére mindenben egyet fogunk érteni”, a kormánypárti képviselőcsoportok pedig támogatni fogják a törvényt. Hozzáfűzte, annak részletkérdései, hogy az önkormányzatok később milyen szerepet fognak vállalni, még tisztázásra vár. A kormányzat világossá tette – folytatta Lázár János –, hogy az oktatásban három területen szeretne egyértelmű viszonyokat teremteni: az állami fenntartású iskolákban az állam határozza meg az oktatás tartalmát, csakúgy, mint az oktatási intézmények szervezetirányítási rendszerét, és a nevelés-oktatási munka ellenőrzésének is állami kézben kell lennie.


6

Példaként kitért arra is: abban mindenki egyetértett, hogy az óvodáztatási életkort a jelenlegi ötéves korról előrébb kell hozni, az azonban vita kérdése, hogy három- vagy négyéves korra.

http://hetivalasz.hu/itthon/hoppa-visszavonultam-mondta-hoffmann-rozsa-43754 Népszabadság 2011. december 6. Név szerinti szavazást követelnek a köznevelési törvényről

A Hálózat a Tanszabadságért azt kezdeményezi Kövér László házelnöknek írt levelében, hogy legyen név szerinti szavazás az új köznevelési törvényről.

A szervezet az MTI-hez kedden eljuttatott levelében azt írta, meggyőződésük, hogy e törvény a magyar társadalom jövője szempontjából sorsdöntő. Kitértek arra, hogy civil szakmai szervezetek és szakértő magánszemélyek Hálózat a Tanszabadságért néven együttműködést kezdeményeztek, melynek célja a törvénytervezet visszavonása.

Véleményük szerint a képviselőknek is "számos problémájuk" van a törvénnyel, ezt mutatja a törvényhez beadott mintegy ötszáz módosító indítvány is. Hozzátették: a parlamenti munkáról szóló információk szerint a törvény végszavazását 2011. december 19-én tartják. A HAT kezdeményezi, hogy ekkor a köznevelési törvényről név szerint szavazzanak.

Ez az eljárás – folytatták – emeli a végszavazás jelentőségét, hangsúlyozza a képviselők személyes felelősségét, és az ország minden egyes szavazópolgára számára is világossá teszi, hogy képviselőjük e fontos kérdésben hogyan foglalt állást.

http://nol.hu/belfold/nev_szerinti_szavazast_kovetelnek_a_koznevelesi_torvenyrol Magyar Nemzet 2011. 12. 6. 6. oldal Törvényt támogató gondolatsor Olyan iskolarendszer kellene, ahol nincs kivételezés és, ahol a legnyomorultabbakkal foglalkozó világvégi iskolának legalább annyi a becsülete, mint az öntömjénező szupereknek - Más megoldás nincs. - De van - mondta Moviszter, aki a hintaszéken szórakozottan babrálgatta az óraláncáról lecsüngő Mária-érmet. - Erre kíváncsi vagyok. Micsoda az a megoldás? - kérdezte Tatár fölvetve kövér, okos fejét. - Az irgalom. (Kosztolányi Dezső: Édes Anna) Persze sokszor kifakad az ember. A legutóbb is, amikor a felnőtt világ tükörképeként úgy viselkedtek a gyerekek az irodalomórán, mintha a megasztár közönségeként kellene őrjöngeniük, magamból kikelve üvöltöttem:”Ezért lesz új oktatási törvény! Mert a szabadsághoz az kellene, hogy az ember tudjon saját magában rendet tartani! Ha nem vagy képes, jönnek a katonatisztek, és sorba állítanak! Jön az új oktatási törvény, amely rendet akar vágni köztetek (az már az ő baja, hogy úgysem tud)! És ez egyikünknek sem lesz jó." És ma is: matekórán el kellett volna osztani 16,3-at 4-gyel. A tízedikes gyerek azt mondja, nincs nála a számológép. Annál jobb, mondom, hisz a fejed


7

ezerszer jobb bármiféle számológépnél. Na, ne vicceljen már, tanár úr, én ezt nem tudom.. .. Azaz a mai iskola eléggé lent van a padlón. Lépni kell. Viszont attól tartok, az új törvény semmit se fog javítani a helyzeten, sőt. Törvényszövegek olvasásában nem vagyok járatos, nem mindig fogom fel a nyelv kitekerésével elfedett konnotácíókat, igazi szándékokat, viszont az oktatásügyben dolgozóként eléggé érzékeny vagyok az iskolai folyamatokra, na meg olvasom is a nyilatkozatokat; végigültem az országjárás egyik háromórás alkalmát, ahol az előre beadott kérdéseimre csak. mellébeszélő válaszokat kaptam. Hadd próbáljam, meg érzékeltetni, hogyan képzelem el a törvényt támogató gondolatsort, majd hadd tegyem hozzá, hogyan látom mindezt saját pedagógusi munkám alapján. I. Ezek a gyerekek nem tudnak semmit. Nem tudják, mi az a tisztelet. Mi az a tekintély; Majd. most megtanulják, hogy tanulniuk kell. Hogy egy egyetemet végzett felnőtt embernek mégiscsak több igazsága van, mintegy, taknyos tizenévesnek. Különben is: az iskola első számú értéke a rend. És a kilencven százalékban közös műveltség! Mi az, hogy érettségit kap az is, aki nem olvasta Vergiliust? Aki nem olvasta Kármán Józsefet? Csokonai olvasott Vergiliust. Teller Ede olvasott Vergiliust. Akkor talán a mai tizenöt évesektől is elvárható, hogy olvassák. És tudjanak: megoldani exponenciális egyenlőtlenség-rendszereket is! Különben is: én, a tanár ezeket tényleg ezerszer jobban tudom, mint ők, itt vagyok biztonságban, itt tudom megmutatni; hogy több vagyok náluk. Csak az boldogulhasson, aki a kezdetektől fogva a komoly dolgok tanulásának szenteli ifjú életét; Aki nem alkalmas erre, hulljon ki, igalom nincs! A gazdaságnak úgyis kétkezi melósokra van szüksége inkább. Azoknak meg úgyis mindegy. Eleve miért van ennyi gimnázium? Majd mi megmondjuk, hogy kilehet gimnazista. Hogy melyik gimnázium maradhat gimnázium? Nyilván előnyt fognak élvezni azok az iskolák, amelyek szilárd értékrenddel bírnak és képesek már az öndefiníciójuk alapján is az erkölcsi nevelésre. És így tovább és így tovább. Hogy a harminckét órás előadás tulajdonképpen csak a közgondolkodásban meglévő sztereotípiák (három hónapos nyári szünet, félnapos munkácska) leküzdésére szolgál. Ne folytassuk. II. A gyerekek tényleg nem tudnak semmit - már ami az iskolában elvárt tudáselemeket illeti. Tényleg tiszteletlennek tűnnek - bár el lennék keseredve, ha valamiféle törvényi előírás miatt kezdenének tisztelni. Csakhogy ezeket a bajokat nem lehet semmiféle oktatási törvénnyel megváltoztatni. Előbb értéket kellene adni a tudásnak. Pezsgő kulturális életet létrehozni, a bóvlit bóvliként mérni, perspektívát adni a felnőttvilágnak stb. Nem lehet kimeneti előírásokkal (hogy például ötven százaléktól kettes az érettségi eredmény színvonalat emelni. Nem lehet előírni a természettudományi érettségit akkor, ha összesen hat (!) fizika tanár végzett az idén az országban. Egyáltalán, az."erkölcsileg rendben levő" kivételezett iskolákban gunyorosan csak "gettó" -nak csúfolt nehezebb sorú, iskolákban érdekelni fogja-e a majdnem írástudatlan szülőket, gyakran éhes gyerekeiket a kimeneti követelmény? Milyen hozzáállás az, amely átteszi a felelősséget: hiába lehetsz szuper okos, ha olyan családban nőttél fel, ahol nem érték az, ami csak a többségi társadalom egyre kisebb részében érték, akkor nyugodtan kihullhatsz, magad tehetsz róla! Úgy adódott, hogy egy nem "elit" gimnáziumban tanítok. (Azért teszem idézőjelbe az elit szót, mert érzem benne a hierarchiát, márpedig nem a munka mennyiségében, értékében különbözünk egymástól, csak irányában.) Nálunk azért érdekes dolgokat is lehet látni. Egyrészt sorsokat. Azt a kicsi lányt, aki őszönként azért hiányzik hetekig, mert a mezőn dolgozik, hogy a családnak legyen pénze. Azt a másikat, aki rendszeresen éhes. Azt a harmadikat, akit kiraktak a szülei. A negyediket, aki a kollégiumból hónapokig az üres lakásba megy haza, mert a szülők külföldön próbálnak boldogulni. A tízediket, huszadikat, századikat, aki már a többedik címre költözik az alkoholista apuka elől menekülve. És azt is lehet látni, hogy nem egyszerre érik meg mindenki. Lehet látni az elsőben, másodikban még reménytelennek tűnő gimnazistát, amint harmadikban észbe kap. Érettségi találkozókon azt,


8

hogy a gimis éveket elkajláskodó szélhámos gyerek huszonkét éves korára megérik, elvégez több felsőfokú képzést, és harmincéves korára megtalálja saját útját. Na, ezek a gyerekek azok, akiknek nem Vergilius kell, meg majd én megmutatom, hol lakik az Úristen követelményszint, hanem irgalom, megértés, némi türelem. . A most érettségizett osztályommal az utolsó évben nagyon érdekes munkákat végezhettünk. Rövid színielőadásra kértek fel bennünket vakokból álló közönségnek, diszkó baleset szimulációt tartottunk a rendőrséggel együtt az utcán, hátrányos helyzetű gyerekekről szóló könyvek bemutatójára készítettünk előadást stb. Feltételezem, a munkában résztvevő gyerekek igen sokat tanultak, pedig még az is meglehet, hogy nem kérdeztem ki tőlük az aszklepiadészi strófa képletét. . Lehetne sorolni a törvénytervezet problémát. Hamisnak érzem például azt az érvelést, hogy nem önkormányzati/állami iskolák azért térhétnek el a szabályoktól, mert ha a szülők igénylik a világnézeti nevelést, akkor azt biztosítani kell akár kisebb osztálylétszámmal is. Egy kutatás talán kimutatathatná á fordítottját: a szülők elég nagy százaléka inkább a különleges elbánást igényli, netán a cigánymentességet, ezért aztán még a világnézeti nevelést is elviseli. . . A harminckét órás rabszolgapasszus is aljas. Nehogy azt higgye valaki, hogy lógni akarnánk: nekem harminc megtartott órám van minden héten, az értekezletekkel, adminisztrációval, műsorkészítéssel, osztályfőnöki teendőkkel és ezer elképzelhetetlen feladattal gyakran negyvenöt órát is az iskolában töltök (és még a dolgozatokhoz hozzá se nyúltam.. .). Nyilvánvaló, hogy ez az ötlet burkolt óraszámemelést, magyarán jelentős bércsökkentést jelent. És hogyan kell ezt elképzelni? Az igazgatóknak hetente kell jelentést írniuk, hány százalékosra teljesítették a tervet? Kap-e büntetést az igazgató, aki nem teljesíti a gazdasági tárca (önnön tehetségtelensége árát mással megfizettetni akaró kizsigerelési szándékát? Állítólag ezt csak az életpályamodell bevezetésével egyszerre vezetik be. De miért higgyünk egy ilyen mondatnak? Nincs-e meg az a veszély, hogy úgy kell ezt elképzelnünk, mint ahogy a matekórán tanítjuk: a kiemelés egy kijelölt szorzás és egy elvégzett osztás. Mi lesz, ha a törvény megszorító részét valóságosan elvégzik, a dotálást viszont csak kijelölve hagyják? Hogy csak morogni tudok, de javaslatom nincs? Hát hogyne lenne. Meg kell honosítani gyerekeket különleges értékként, lehetőségként kezelő mentalitást. Megbecsült, önálló, szabad döntéseket hozó derűs, minőségi tanári társadalmat kell létrehozni. Olyan iskolarendszert, ahol nincs kivételezés, ahol a legnyomorultabbakkal foglalkozó világvégi iskolának legalább annyi a becsülete, mint az öntömjénező szupereknek. És így tovább. Eltelt húsz év. A japánoknak, koreaiaknak, finneknek ennyi elég volt, hogy elinduljanak. Mi elherdáltuk. Szívesen belegondolnék, mi lett volna, ha a rendszerváltás első évei nem a harácsprivazációról és társairól, hanem az iskola felépítésé szólt volna. Helyette ez lett, ami most van. Most már valós megoldások kellenének. De az biztos: egy roncstársadalmat nem lehet "jótanáros” könyörtelenséggel fölemelni. . Achs Károly, a szerző pedagógus Ez a cikk nem került ki a Magyar nemzet honlapjára, viszont az Osztályfőnök. hu teljes terjedelmében átvette. http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1003

Magyar Hírlap 2011-12-06. Hoffmann: Orbán kiállt a jogszabály mellett

Orbán Viktor miniszterelnök kiállt a köznevelési törvényjavaslat mellett - jelentette ki Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár kedden újságírók előtt, a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjának ülése után, ahol - Lázár János Fidesz-frakcióvezető szavai szerint - a


9

köznevelési törvényjavaslat elvi kérdéseiről tárgyaltak. Hoffmann Rózsa szerint az államtitkárság álláspontja van többségben a frakción belül. Az MTI információi szerint a miniszterelnök a 3 éves kortól való óvodába lépés mellett érvelt.

Az oktatási államtitkár azt mondta a tanácskozás után, hogy nem volt olyan távol egymástól a "két-három-négy-ötféle álláspont", de sok kérdés tisztázódott, így például egyértelművé tették az állami szerepvállalást. Hozzátette, hogy egy részben stiláris, részben tartalmi módosításban egyeztek meg, ami a fenntartás és a működtetés kettéválasztásának kérdését érinti. Közölte ugyanakkor, hogy "a többi kérdésben, amelyben módosító indítványokat kaptunk, és nem támogattuk, úgy néz ki, hogy a mi álláspontunk van többségben a frakción belül is, ahogy én ezt tudtam, hiszen a képviselőkkel egész évben kommunikáltam".

Kérdésre válaszolva Hoffmann Rózsa azt mondta, nem érzékelt feszültséget az elmúlt hetekben, a feszültséget talán inkább a sajtó érezte. "Én vissza is vonultam, éppen azért, mert szerintem nem arról kellene szólnia a törvényről adott híradásnak, hogy különböző vélemények vannak, hanem a törvény alapkoncepcióját, üzenetét, legfontosabb célját szeretném mindig ismertetni" - fogalmazott, kijelentve: semmiféle feszültség nem volt és most sincs benne, a törvény pedig bírja a kormány támogatását.

Orbán Viktor miniszterelnök az ülésről távozóban csak annyit mondott az újságíróknak, hogy van olyan módosító javaslat, amelyet támogat.

Lázár János az ülésen történteket összefoglalva közölte: a köznevelési törvényjavaslat elvi kérdéseiről szólt a tanácskozás, egy konstruktív megbeszélés zajlott egyebek mellett az önkormányzat és az állam viszonyáról a jogszabály hatálybalépése után, a pedagóguséletpálya-modellről, a hátrányos helyzetűek érdekében tett felzárkóztatási lépésekről, valamint az óvodáztatás kérdéséről. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy konkrétan, a köznevelési törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról jövő hétfőn tárgyal majd a frakciószövetség, csakúgy, mint az önkormányzati, valamint az új választási törvény javaslatához érkezett módosító indítványokról.

A köznevelési törvényről szólva úgy fogalmazott, "van, amiben már egyetértünk, és egészen biztos, hogy hétfő estére mindenben egyet fogunk érteni", a kormánypárti képviselőcsoportok pedig támogatni fogják a törvényt. A kormányzat világossá tette - folytatta Lázár János -, hogy az oktatásban három területen szeretne egyértelmű viszonyokat teremteni: az állami fenntartású iskolákban az állam határozza meg az oktatás tartalmát, csakúgy, mint az oktatási intézmények szervezetirányítási rendszerét, és a nevelés-oktatási munka ellenőrzésének is állami kézben kell lennie. Példaként kitért arra is: abban mindenki egyetértett, hogy az óvodáztatási életkort a jelenlegi ötéves korról előrébb kell hozni, az azonban vita kérdése, hogy három- vagy négyéves korra.

Kormánypárti forrásból származó információk szerint döntések nemigen születtek, de a miniszterelnök ismertette álláspontját néhány konkrét kérdésben. A frakcióülésen abban fordulat történt, hogy úgy tűnik, nem lesznek fejlesztő osztályok, megmarad a rugalmas iskolába lépés lehetősége és az iskolaéretlen gyermekek fejlesztése az óvodában történhet.

A miniszterelnök, a képviselők beszámolója szerint, a hároméves kortól való óvodáztatás mellett érvelt, de ez a kérdés is nyitva maradt. Ugyanakkor ezt úgy alakítaná ki, hogy széles kör számára legyen nyitott a lehetőség a későbbi óvodába lépésre, ha családjukban megoldható az otthon maradás. Ez a vélemény találkozott a szintén hozzászóló Harrach Péter, Pokorni Zoltán és Ékes Ilona álláspontjával is. Szóba került a családi napközi is, ahol Lázár János és mások amellett érveltek, hogy ez csak kivételes esetekben, kisebb településeken pótolhatja az óvodát, ha megfelel szakmai követelményeknek és ingyenes.


10

A frakcióülésen a kormányfő elfogadható megoldásként fogadta az egész napos iskola fokozatos bevezetését is, amellett, hogy a felügyeletet minden iskolában délután is biztosítani kell. Az egész napos iskola tartalmi felépítése egy lassúbb, fokozatosabban megvalósítható feladat - ezt az álláspontot a frakcióvezető és a kormányfő is osztotta.

Orbán Viktor határozottan állást foglalt a közoktatási intézmények fenntartása ügyében és leszögezte, hogy a fenntartó az állam, ami kiterjed az oktatás tartalmának meghatározására, a finanszírozásra, az ellenőrzésre és az intézmények vezetőinek kiválasztására. A visszaszerződés adott esetben kizárólag a működtetésre vonatkozhatna. A kormányfő szerint ez most nem pontosan szerepel a törvényben, és ezt végig kell vezetni.

A miniszterelnök azt mondta, hogy nem akarja sem a jelenlegi, sem a jövőbeni kormányok kezét megkötni, és nem szeretné, ha finanszírozási garanciák jelennének meg a törvényben. Helyi önkormányzati vezetők értelmezése szerint ez azt jelentené, hogy nem lesz gyakorlatilag érdemi visszaszerződés. A távirati iroda információi szerint nyitott maradt a nyelvoktatás és az érettségi kérdése, az erről szóló döntés jövő hétfőn születhet meg.

http://www.magyarhirlap.hu/hirek.html?r_id=5&hir_id=239281 HVG 2011. december 06. Gyermekünk lelkét akarja a Nemzeti Együttműködés Az iskola sajátos világ, részben kényszerű közösség, amelyet kölcsönös függőségi viszonyok jellemeznek. Politikai kényszereknek, „ajánlatoknak” itt nincs helyük, sem nyílt, sem bújtatott formában – az Alaptörvény mégis becsempészi őket.

Gyermeke, miután a rendszerváltásról szóló rendhagyó történelemórán meghallgatta az Országgyűlés elnökét, hazafelé indulva elolvassa az iskola bejáratánál kifüggesztett nemzeti együttműködési nyilatkozatot. Mielőtt kilépne, táskájából, az államtitkár asszonytól kapott Nemzeti Hitvallás mellől előveszi pénztárcáját, hogy zsebpénzéből százast dobjon egy perselybe a csíksomlyói gyerekek népviseletére.

Lehetséges ez, tényleg?

A gyereknek adandó nevelés és oktatás megválasztása rendesen a szülő joga és felelőssége. Amikor az állam ebbe beavatkozik, akkor a család szabadságát korlátozza abban, hogy saját meggyőződésük, értékválasztásaik szerint alakíthassák életüket. Az államnak erre bizonyos mértékig joga van, sőt, ez kötelessége is: annyiban, amennyiben ezt a gyermek érdekei, oktatáshoz való joga és méltóságának biztosítása megkívánja. Az állam annak érdekében és csakis annyiban korlátozhatja a szülő nevelési szabadságát, hogy a gyermekek nevelése-oktatása az alapvető jogaikat maradéktalanul tiszteletben tartva és esélyeik kiegyenlítésére törekedve valósuljon meg. Ez egyúttal az állami beavatkozás határait is kijelöli: meghatározott világnézet, erkölcsiség vagy a közérdek előmozdítására – bármilyen társadalmi támogatottságot is vélelmezzünk mögötte – az államnak már nincs joga a család helyett dönteni.

Általánosan elfogadott, hogy a gyermek érdekeit szolgálja, ha egy meghatározott életkortól egy bizonyos kor eléréséig – a tankötelezettség alapján – részt vesz a közoktatási rendszerben. A vita most arról folyik, hogy hol húzódjanak ezek az életkori határok. Ugyancsak elfogadott, hogy a közoktatás terén az államnak tartalmi jellegű szabályozásra is lehetősége van: meghatározhatja azt a minimumot és azokat a kereteket, aminek minden iskolában minden gyermek nevelése és


11

oktatása során érvényesülnie kell. Ezek között a keretek között alakítják ki az egyes iskolák és pedagógusok a nevelés-oktatás konkrét módszereit és tartalmát.

Általános igény, hogy az állami, az iskolai és a pedagógusi döntések legyenek politikailag semlegesek. Hiszen a politikának az iskolában nincs semmi keresnivalója. Ez az igény azonban csak annyiban jogos, hogy az oktatás a rivális politikai programok tekintetében legyen semleges. A nevelés és oktatás állami szabályozása alkotmányosan egyébként politikailag meghatározott. A törvényi kereteknek a politikai közösséget összekötő értékeken kell alapulniuk; ezeket az alkotmányos értékeket pedig nemcsak az oktatásról szóló jogszabályoknak kell közvetíteniük, hanem a pedagógusoknak is kötelességük átadni a gyerekeknek. Az iskolának elkötelezettnek kell lennie közös politikai értékeink mellett. A pedagógus például nem hagyhatja szó nélkül a gyerek száját elhagyó cigányozást, világossá kell tennie és állást kell foglalni arról, hogy az ilyen megnyilvánulás alkotmányos értékeinkkel, az egyenlő emberi méltóság eszméjével összeegyeztethetetlen és elfogadhatatlan.

Az iskolának emellett egyik elsődleges feladata a demokráciára nevelés. Felelős azért, hogy olyan polgárokat neveljen, akik képesek eligazodni a politikai viszonyokban, képesek megalapozott egyéni véleményeket kialakítani és ütköztetni, és ezáltal módjuk lesz arra, hogy tudatosan és felelősen vegyenek majd részt a demokratikus közéletben. Ahogyan a történelem-, irodalom- vagy földrajzóráról nem lehet kitiltani a közélet eseményeinek – a tananyaghoz kapcsolódó – megtárgyalását, ennek helye kell legyen a szünetekben vagy épp az osztálykiránduláson is.

De mi szab határt?

Sem az állami szabályozás, sem az iskola vagy a pedagógus nem hozhatja a gyermeket vagy szüleit olyan helyzetbe, amely meghasonlásra kényszerítené, amely összeegyeztethetetlen lenne világnézeti meggyőződésével. Ezt garantálja, hogy a tankötelezettség teljesítéséhez mindenki számára aránytalan terhek nélkül hozzáférhetőnek kell lennie a világnézetileg semleges óvodának, iskolának.

A közoktatási törvény és azzal szó szerint egyezően az új nemzeti köznevelési törvényjavaslat általános tilalomként mondja ki, hogy a nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet, továbbá az alatt az idő alatt, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható. Kifejezett jogszabályi rendelkezés tiltja (és úgy tűnik, továbbra is tiltani fogja) a pártpolitikai tevékenységet mindenkinek – nemcsak az oktatási szereplőknek –, a pártpolitikának az iskolában tehát valóban nincs helye.

Az iskola sajátos világ, részben kényszerű közösség, amelyet kölcsönös függőségi viszonyok jellemeznek. A pedagógusok közalkalmazotti, a tanulók és szüleik tanulói jogviszonyukat nem váltogathatják szabadon. A tanár függ a munkáltatói jogokat gyakorló igazgatótól, a diák és a szülő az osztályzatot adó tanártól. Éppen e kiszolgáltottságok miatt a pártpolitika tilalma nemcsak azt jelenti, hogy az állam vagy az iskola nem kötelezheti az oktatási szereplőket pártpolitikai tevékenységre vagy állásfoglalásra. Ezeket lehetőségként sem kínálhatja számukra, a gyermek és szülője ugyanis ilyenkor sincs abban a helyzetben, hogy szabadon döntsön. Bármilyen reakció is kövesse a pártpolitikai megnyilvánulást: a gyermek és a szülő akár támogatólag, akár ellenzőleg reagál, akár nem reagál, abból legalábbis következtetni lehet pártpolitikai nézeteikre. Ez egy olyan közösségben történik, ahova másnap is vissza kell menniük, és ahol a pedagógusok a későbbiekben már ennek ismeretében hoznak nap mint nap a gyermeket érintő döntéseket.


12

A világnézeti elköteleződés és a pártpolitika tehát tilos; az alkotmányos értékek közvetítése viszont az iskola kötelező feladata. Akkor hát mi a baj azzal, hogy a házelnök rendhagyó történelemórát tartott a rendszerváltásról? Azzal, hogy a diákokkal megismertetik az ország Alaptörvényének bevezető gondolatait? Vagy éppen azzal, hogy Isten nevében az erdélyi árva gyermekek megsegítésére kérik a tanulókat? Ezek nem közös politikai értékeink?

Jövőre ezek már a nemzet hivatalos értékei lesznek. Az ország új Alaptörvénye által válnak azzá, amely a világnézeti semlegesség talajáról elmozduló értékrendszerbe ágyazva deklarálja őket. Az Alaptörvény elköteleződik egy ideológia, sőt, egy – az Alaptörvényt egyedül megalkotó pártszövetség által képviselt – pártpolitikai nézetrendszer mellett. Ami tehát ma még az iskolától távol tartandó pártpolitika, az holnap az Alaptörvény és annak értelmezése. Így a pártpolitika az alaptörvényi értékek köntösébe bújva válhat az iskolai nevelés-oktatás kötelező részévé. Somody Bernadette – Vissy Beatrix

http://hvg.hu/velemeny/20111206_partok_iskolaban_alaptorveny_kozoktatas Népszabadság 2011. december 7. Orbán Viktor államosít

Lázár János a megegyezés irányába tolta a köznevelési törvényről szóló vitát

Ne legyenek felzárkóztató osztályok – ebben egyetértettek a Fidesz-frakcióban tegnap, amikor a kormányzó párt képviselői Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár köznevelési törvénytervezetéről tárgyaltak. Ugyanakkor nem csak a felzárkóztató osztályok elkerülését célzó módosító indítványt támogatja a frakció, úgy tudjuk, a köznevelési törvénytervezet számos ponton puhulni fog.

Lázár János frakcióvezető a megegyezés szándékával nyitotta meg az ülést, amelyen összesen 10-12 vitás kérdést exponált, de ezek mindegyikére nem jutott idő a mindössze egyórás megbeszélésen. Jövő héten folytatni fogják. Ugyanakkor Hoffmann Rózsa szokásához híven utólag úgy értékelte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kiállt a törvényjavaslat mellett. A „kiállás” szó Hoffmann Rózsa sajátos értelmezését tükrözi, hiszen Orbán Viktor és a frakció most is úgy állt ki, hogy számos ponton változtatnának az eredeti elképzelésen. Kiderült például, hogy – a felzárkóztató osztályokon kívül – a képviselőcsoport a hároméves kötelező óvodáztatást illetően sem osztja Hoffmann Rózsa elképzeléseit. A miniszterelnök is puhítaná az oktatási államtitkárság javaslatát.

A parlament oktatási bizottságának \deszes elnöke négyéves kortól tenné kötelező az óvodát, hiszen a középosztálybeli családok közül többen szívesen otthon tartják a gyerekeiket. Viszont Pokorni Zoltán már hároméves kortól különböző támogatásokkal ösztönözné a hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatását. Lapunknak több, a neve elhallgatását kérő, az ülésen részt vevő képviselő azt mondta: Orbán Viktor e kérdésben Pokornihoz állt közelebb. Az egész napos iskola kérdésében sem született még döntés: e tárgyban is érkeztek fideszes módosítók a törvényjavaslathoz, amelyek nem tennék kötelezővé ezt az iskolatípust, viszont támogatnák, hogy legyen ott, ahol erre igény és pedagógiai akarat van. Úgy tudjuk, a miniszterelnök is egyetértett abban, hogy az egész napos iskolának csak akkor van értelme, ha az több, mint egyszerű gyerekfelügyelet. Ahhoz viszont, hogy ezt az iskolatípust tartalommal lehessen megtölteni, időt kell adni az iskoláknak, tanároknak, fenntartónak egyaránt. Vita bontakozott ki arról is, hogy az egész napos iskolában a szülő kérésére az igazgató felmentheti-e a gyereket a délutáni foglalkozás alól. A vita alapján úgy tűnik, hogy a törvényben szétválik az egész napos iskola fogalma: akkor mentheti fel az igazgató a gyereket a


13

délutáni foglalkozás alól, ha az iskola délután csak napközis foglalkozást nyújt. Akkor viszont, ha délutáni tanórák is vannak – ami az egész napos iskola lényege lenne –, nincs felmentés. A felsőoktatási felvételik kérdésében sem áll nyerésre Hoffmann: úgy tudjuk, a miniszterelnök még mindig nagyon erős, központosító szándéka közelebb áll a Pokorni-féle sztenderdizált érettségihez, mint az államtitkár által javasolt „háztáji” felvételiztetéshez, ami azt jelentené, hogy az intézmények azt csinálnak és azt követelnek, amit akarnak. Kormány közeli forrásokból úgy értesültünk, Orbán Viktor leszögezte: ez a törvénytervezet nem az övé, mert ő engedményeket tett, például ha rajta múlna, a javaslatban 15, és nem 16 évre szállítanák le a tankötelezettség korhatárát.

A pedagógus-életpályamodell nem kerül ki a törvénytervezetből, hiába nyújtottak be ezzel kapcsolatban fideszes politikusok módosító indítványokat. – Úgy tűnik, ezt Orbán eldöntötte, mint ahogy azt is, hogy valahogyan lesz rá pénz – mondta egy forrásunk. Ez évi 164 milliárd forintos többletköltséget jelentene az államosítási többletköltségeken túl.

Egyértelműen kiderült az is, mit gondol Orbán Viktor az állam szerepéről. Információink szerint kritikusan szólt a magyar iskolarendszerről, szerinte azért van szükség az államosításra, mert az iskolák között nagyok a különbségek, és egyenetlen a színvonal. Orbán kifejtette: az állam lesz a fenntartó, és az önkormányzatok legfeljebb visszaszerződhetnek az iskolák működtetésére.

A frakcióülés után Hoffmann Rózsa úgy nyilatkozott, hogy nem érzékelt feszültséget, forrásaink viszont állítják, hogy a polgármesterek egy része rendkívül csalódott volt. Közülük többen attól tartanak, hogy az államosítással nem garantálható az iskolák közötti színvonalkülönbségek kiegyenlítődése. Hoffmann Rózsának annyiban mindenképpen igaza van, hogy a frakcióülésen nem volt éles vita. Ennek sokak szerint az oka az, hogy Orbán Viktor ismét jól taktikázott, hiszen a polgármesterek nem szálltak szembe vele, és erre jó okuk van: kitapintható a félelem körükben az önkormányzati törvény miatt, inkább ott próbálnának alkupozíciókat fogni.

http://nol.hu/lap/mo/20111207-orban_viktor_allamosit

Borsod online 2011. dec. 7. Köznevelési törvény – Több érintett szervezet szerint nincs szükség iskolaállamosításra Érdekképviseleti és szakmai szervezetek szerint semmilyen hatástanulmány nem támasztja alá a közoktatás államosításának szükségességét, hatékonyságát.

Az erről szóló állásfoglalást a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ), a Jegyzők Országos Szövetsége, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Magyar Faluszövetség fogadta el szerdán Budapesten.

Gémesi György, a MÖSZ elnöke a konzultáció utáni sajtótájékoztatón kiemelte: az önkormányzatok legnagyobb feladata eddig a közoktatás volt, e feladatukat azonban egyre nehezebben tudják ellátni, mert a normatíva a költségek felét sem fedezi. Ugyanakkor olyan módosító indítványok érkeztek az önkormányzati törvényhez – sok esetben ugyanazon frakciótól -, amelyek egymást is kioltják.

Az államosítás óriási változást hozhat – mondta, megjegyezve, hogy a vagyon integrálása “komoly lehetőség” a költségvetés hiányainak pótlására. Azzal értett egyet, hogy amelyik fenntartó akarja, adja át az iskolát, de az nem megoldás, hogy a szakmai részt elveszi az állam, és az önkormányzatoknak marad a festés, a kertrendezés. Ezt megalázónak tartják – tette hozzá. Jelezte: több mint ezer polgármesterrel találkozott, és nagyon kis hányaduk értett csak egyet az államosításnak ezzel formájával.


14

Galló Istvánné, a PSZ elnöke megerősítette, nem tartják jó iránynak, hogy a közoktatás fenntartása állami kézbe kerüljön, ez központosítást jelentene, amihez központi létszámgazdálkodás és nagyon kemény ellenőrzési rendszer társulna. Nagy arányú intézménybezárási hullámtól, pedagógus elbocsátástól tartanak, nem látnak ütemtervet, nem látják a pontos számításokat sem, hogy ez mibe fog ez kerülni – sorolta, hozzátéve: meg kellene hallgatni a döntéshozóknak azt is, hogy a szakma mit mond.

Mendrey László, a PDSZ elnöke azt mondta, alapértéknek tekintik, hogy az iskola és “használói” között szoros kapcsolat legyen, ehhez az önkormányzati fenntartás jó lehetőséget adott. A most kínált megoldást zsákutcának nevezte, és azt mondta, nem látszik, hogy a megvalósításhoz szükséges forrásokat honnan teremtik elő. Szintén lehetséges következményként említette az iskolabezárásokat és a pedagóguselbocsátást.

Nánási Éva, a Jegyzők Országos Szövetségének elnöke kiemelte: jó helyen volt az önkormányzatoknál az oktatásigazgatás és a fenntartás, nagyon sok jó és kreatív megoldás született.

Rádiné Gémes Ildikó, a Magyar Faluszövetség képviseletében azt mondta, hogy az a “hibrid megoldás”, ami előttük áll, a kistelepüléseket fokozottan sújtja majd, és teljesen lehetetlenné válik, hogy visszaszerződjék az intézményeiket. Reményének adott hangot, hogy a végső változatban nem szerepel majd kistelepülési felső tagozatok megszűnése.

A szervezetek képviselői által elfogadott állásfoglalás rögzíti: nem vitatják annak szükségességét, hogy át kell tekinteni a közoktatásban az állam szerepét. Ennek azonban nem lehet az az eredménye, hogy a települési önkormányzatok elvesztik érdemi befolyásukat a közoktatási intézmények működését meghatározó kérdésekben – fogalmaztak.

Felhívták a figyelmet arra, hogy a közoktatás nem töltheti be rendeltetését, ha kiragadják abból a társadalmi környezetből, amelyben működik, ahonnan a gyermekeket fogadja. Egyetértettek abban, hogy a közoktatás hatékony és törvényes, minden gyermeknek megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtó rendszere a helyi önkormányzatok nélkül nem szervezhető meg.

Elvárják a döntéshozóktól, hogy olyan megoldást találjanak, amely támaszkodik a település választópolgárainak közösségére, elismeri a szülői közösségek jogosítványait, és megteremti az állami beavatkozás lehetőségét minden olyan kérdésben, amely ahhoz szükséges, hogy a közoktatás egyenlő esélyeket biztosítson

http://www.boon.hu/koznevelesi-torveny-tobb-erintett-szervezet-szerint-nincs-szukseg-iskolaallamositasra/1857711

Fn24.hu 2011.12.07. Csak azért is köznevelés A köznevelési törvényre nincs pénz, a kormánypárti képviselők is bírálják, mégis nemsokára megszületik. Ennek egy oka van: csak azért is. Március elsején Matolcsy György bejelentette a Széll Kálmán Tervet, amelyben az szerepel, hogy 2011 szeptemberéig elfogadják a közoktatási rendszert szabályozó új jogszabályt. Továbbá az, hogy ez 2012. szeptember 1-jén hatályba is lép. A törvény elkészülte és elfogadása csúszott, hiszen az tervezeteket szinte senki nem tartotta alkalmasnak a valós problémák kezelésére. Hoffmann Rózsa terveit bírálta szinte minden szakmai civilszervezet, érintett ágazati szakszervezet, az


15

Akadémia elnöke, a doktoranduszok, az oktatáskutatók, valamint az ellenzéki pártok és számos kormánypárti képviselő is. Az elkészült tervezetek első változatait maga Orbán dobta vissza államtitkárának. Azóta, jó tanuló módjára, sokat tanult Hoffmann, a tervezeteket már – feladva minden szakmai elvét - úgy írja, ahogy azt Orbán Viktor látni akarja. Totális államosítást akar a főnök? Írjuk bele. Központi tananyagot? Szigort? Törvénybe vele! Hiszen Orbán a poroszos nevelés híve. Egy idő után már – miközben a meg nem hallgatott szakmai oldal szerint egyre rosszabb lett a köznevelési terv – Orbán elfogadta, a Hoffmann-terv a kormány tervévé vált. Már csak azért is sürgető volt annak elfogadása, mert szeptemberben Orbán Viktor bejelentette: az európai gazdasági válságra úgy válaszol a kormány, hogy felgyorsítja Magyarország megújítását, s ebben az oktatás átszervezését. Egyfolytában az ország és a rendszerek átszervezéséről szól a kormányzati retorika. De attól, hogy átszervezik a közoktatást, miért lenne az jobb? Ha jól szerveznék át, akkor jobb lenne. De ha rosszul szervezik át, akkor a még oly rosszul működő rendszer is még rosszabb lesz. Tehát van egy (most csak egyről beszélünk, pedig van itt több is) terv, amit el kell fogadni. Már nem számít, hogy jó-e vagy rossz. Kicsi, savanyú, de az övék. Idén el kell fogadni. Most még felléphetnek a kormánypárti képviselők a köznevelési terv ellen. Szólhatnak a polgármesterek, akiknek fontos, hogy van a településen iskolájuk. Akiket az államosítással – saját bevallásuk szerint is - iskolagondnokokká fokozza le a kormány. (Pedig eddig bíztak a „visszaszerződésben”, hiszen megígérte nekik a miniszterelnök.) A szakpolitikusok is kiálthatnak, akik pontosan tudják, hogy a terv szöges ellentéte annak, amit egy modern, sikeres iskolarendszer jelent. A frakcióvezető a városában valósította meg azt az integrációs modellt, aminek épp az ellenkezője szerepel a törvénytervezetben. Be is adtak több mint 170 módosító javaslatot a fideszes képviselők. Korábban Orbán leszögezte (és Hoffmann Rózsa bőszen hivatkozott is erre): a törvény elleni kormánypárti fellépést a miniszterelnökkel szembeni fellépésnek tekinti. A szakmai vitát bizalmi kérdéssé fordította. Kedden a frakcióülésen szintén elmondta az álláspontját. Bár szavazás nem volt, senkinek nem lehet kétséges, amit Orbán megmondott, azt kell megszavazni. A politika persze, tudjuk, a hatalomról szól, nem a lelkiismeretről. Közben az utóbbi idők legfelelősebb orbáni mondata is elhangzott, amikor egy kérdésre elismerte, nincs pénz a törvény bevezetésére. Kedden azt is mondta, hogy nem akarja sem a jelenlegi, sem a jövőbeni kormányok kezét megkötni. Pedig a törvény pont ezt teszi. Jövőre csak azok a pontok lépnek életbe, amik nem kerülnek pénzbe (pl. elvileg az államosítás), vagy pénzt spórolnak (pl. a tankötelezettség leszállítása). A nagyobb ráfordítások a további évek rezsijei. Ha viszont elkezdik bevezetni a törvényt, akkor ez bizony több éves kényszerpályát jelöl ki. Azt pedig Orbán ezek szerint nem akarja. Akkor miért kell az a törvény? Csak azért is. http://fn.hir24.hu/allaspont/2011/12/06/csak-azert-is-kozneveles/


16

Inforádió 2011. december 7. „Az önköltséges képzés álságos megnevezés" Az önköltséges felsőoktatásról vitáztak egymással az Országgyűlés kormánypárti és ellenzéki tagjai Az önköltséges képzés álságos megnevezés, mert nem jelent mást, mint a tandíj bevezetését, amit ellenzéki pártként még népszavazással akadályozott meg a Fidesz - jelentette ki az MSZP-s Hiller István. A volt oktatási miniszter kérte, hogy a kormány hozza nyilvánosságra a pontos összegeket, mert két hónappal a felvételi előtt a családok még mindig nem tudják, hogy mennyit kell majd fizetniük. Az ellenzéki politikus kifogásolta, hogy csak az lehet majd egyetemista, akinek a szülei fel tudnak fogadni egy magántanárt a C típusú középfokú nyelvvizsga megszerzéséhez. Az oktatási államtitkár szerint Hiller István összekeveri a szezont a fazonnal. Hoffmann Rózsa azt mondta, hogy sok hallgató ingyen tanulhat a jövőben, a korábban költségtérítéses képzést felváltja a részösztöndíj, és csak a harmadik kategória lesz az önköltség, amelynek pontos összegét még valóban számolják, de éppen a szegény tanulók érdekében. A jobbikos Balczó Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy formálisan valóban nincs tandíj, ugyanakkor a jelenlegi 53.400 államilag finanszírozott létszám 30 ezerre csökken, tehát 23.400 ember nem tandíjat, hanem részösztöndíjat vagy a teljes önköltséget fizet majd. Az LMP-s Osztolykán Ágnes szerint a törvényjavaslat jelentősen csorbítja az egyetemek autonómiáját. Kifogásolta, hogy a jelenleginél nehezebb lenne átkerülni az önköltséges képzésből az államilag támogatottba, és azt is, hogy a hátrányos helyzetűek nem kapnának plusz pontot, a felvételit pedig nyelvvizsgához kötné a kormánytöbbség. http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-470922 Szeged Ma. Hu 2011. december 7. 700 milliárd a pedagógus életpályamodellre? Kevés olyan pont van a felsőoktatási és köznevelési törvénytervezetben, amivel az LMP egyet tud érteni. Osztolykán Ágnes, a párt országgyűlési képviselője egy szegedi fórumon úgy fogalmazott, koncepcionálisan utasítják el a vitára felkínált változatot. Nem egy XXI. századi, az esélyegyenlőséget kihangsúlyozó, az új oktatáspolitikai irányokat magában foglaló törvénytervezetről van szó, hanem egy visszalépő, avítt, inkább egy poroszos rendszerre emlékeztető tervezetről, amivel az LMP egyáltalán nem tud egyetérteni. A képviselő azt javasolta, ne is adjanak be módosító javaslatokat, mint ahogyan azt a szocialisták meg is tették. Az MSZP-sek 3 módosítást nyújtottak be, amivel tulajdonképpen a törvénytervezet megszüntetését kérték. Osztolykánt meggyőzték a szakértők, próbálják meg mégis értékalapon menteni, ami menthető, ezért született 59 LMP-s módosító javaslat a közoktatási törvényhez. A Híd program nincs végiggondolva A jelenleg kormánypárti ellenzékben lévő fideszes oktatási szakemberek néhány módosításával az LMP egyet tud érteni. A képviselő szinte szó szerint az övékével azonos tartalmú módosítási


17

javaslatokat látott Pokorni Zoltán és Lázár János tollából is. Ezeket a módosításokat nem egymástól csenték el, pontosít az LMP-s politikus, hanem mindannyian ugyanazt látták bele a törvénybe. Ha már kettőnél többen ugyanazt látják, akkor csak van benne valami, vélekedik a párt oktatási szakértője. Osztolykán beszélt a Híd programról is, amelyet pártja maximálisan ellenez. Legfőbb érve, hogy a Híd program nincs végiggondolva, hiszen ha egy fiatal befejezte a nyolcadik általános iskolát, és utána nem vették fel semmilyen szakiskolába vagy szakmunkásképzőbe, akkor egy évig maradhat az általános iskolában. Nyolc gyerek együttes kérése alapján indíthatnak úgynevezett Híd 1 programot. A képviselő meggyőződése, akit nem sikerült 8 év alatt felhozni olyan szintre, hogy egy alap szakképző intézményben meg tudja állni a helyét, azt 1 év alatt még egy Harvardról jött professzor sem fogja tudni felfejleszteni. Osztolykán a viták során azt javasolta Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak, hogy ezt a programot terjesszék ki egy délutáni, mentoráló, tanodai fejlesztő programmá, és azokat a gyerekeket, akikről látni, hogy lemaradnak, lassabbak, azokat fejlesszék folyamatosan a tanrendszeren belül. Erre a Fidesz által nagyon hangsúlyozott egész napos iskola módot adhatna. Ilyképpen ez egy muszáj napközi, és nehezen elképzelhető, hogy 3500 telephelyen be lehet vezetni egyik napról a másikra az egész napos iskolát. Veszélyes úton járnak a fideszesek A törvénytervezet szövegének esetleges változásával kapcsolatban a politikus nem túl optimista. A múlt héten lezajlott a részletes vita, de mindannyian tudják, hogy ezek az érvelések nem a nyilvános plenáris üléseken fognak eldőlni. A miniszterelnök fogja eldönteni a frakcióülésen, ahogyan az kedden el is kezdődött. A kiszivárgott hírek szerint az iskolák államosítását illetően a miniszterelnök nem enged a 21-ből, minden közoktatási intézmény állami fenntartásba fog kerülni. Vannak azonban jelek, amelyek arra utalnak, hogy talán néhány kardinális pont mint a fejlesztőosztályok, az egész napos iskola vagy az óvodai fejlesztés megléte, még kérdéses. Osztolykán bízik abban, hogy a szakmai érvek meg fogják győzni a miniszterelnököt, és talán e téren lesz elmozdulás. Az ellenzékben lévő politikusok nem fogják feláldozni saját magukat az oktatási törvény oltárán, állítja a képviselő, ezért egyikőjük sem támogatja ilyen formában a törvényt, így az LMP sem. Kérdésünkre, milyen forgatókönyv várható, ha a Fidesz is megosztott lesz az oktatási törvény elfogadásában, Osztolykán egy érdekes történettel válaszolt. Szerinte a fideszesek is érzik, hogy elég veszélyes úton járnak, legnagyobb problémájuk a pedagógus életpályamodell, amit 2013 szeptemberétől vezetnének be. A jelenlegi gazdasági viszonyok közepette senki sem tudja megmondani, hogy 2013-ra lesz-e 700 milliárd forint erre a programra. Olyan fideszes módosításokat is láttak, amelyek törölni kívánták a pedagógus életpályamodellt. A parlamenti képviselő elárulta, érdekes folyosói beszélgetést folytatott egy kormánypárti oktatáspolitikussal, aki úgy vélekedett, maximum elfogadják a törvényt, aztán majd 2013-ban felfüggesztik, ha nem lesz végrehajtható. Valószínű, hogy ez fog történni, ami ugyanakkor módot ad egy fiatal, új pártnak, nevezetesen az LMP-nek, hogy megmutassa, hogyan lehet egy pozitív oktatási rendszert kidolgozni, felállítani, szögezte le Osztolykán Ágnes. http://szegedma.hu/hir/szeged/2011/12/700-milliard-a-pedagogus-eletpalyamodellre-osztolykan-agnes-szegeden-fotok.html


18

HVG.hu 2011. december 07. Orbán személyes sérthetetlenségét tette kockára Hoffmannért Még alapkérdéseken is folyik a vita a kormánypártok között a közoktatás jövőjét hosszú távon meghatározó törvénytervezet kapcsán. Jövő héten már a módosítókról szavaznának.

A köznevelési törvény tervezetét a kormány elfogadta, ezért aki azt alkalmatlannak minősíti, az a kormányt, sőt személy szerint őt minősíti annak – mondta a hírek szerint Orbán Viktor miniszterelnök november közepén a Fidesz-frakció ülésén. Fura módon azonban mindez éppen azt jelezte, hogy teljes a bizonytalanság a törvénytervezettel kapcsolatban a Fidesz frakciójában, hiszen Orbán gyakorlatilag az utolsó fegyverhez, saját személyes sérthetetlenségéhez nyúlt a Hoffman Rózsa államtitkársága által jegyzett tervezet védelmében.

A bizonytalanság érthetetlen: a Fidesz gyakorlatilag évek óta készülhetett a kormányzás átvételére, s közben végig hangoztatta, hogy az oktatás rendszerét mindenképpen új alapokra helyezi. Lett volna tehát idő a felkészülésre, s a parlamenti kétharmad lehetőséget is adott a pártnak, hogy elképzeléseit akár azonnal törvénnyé tegye. Ennek ellenére már másfél éve zajlik a birkózás a Fidesz oktatási szakértői, illetve a KDNP-s államtitkárság között, ami azt jelzi, hogy nem folyt érdemi műhelymunka ezen a területen a későbbi kormánypártokban. A köznevelési törvény első koncepciója is csak a választások után fél évvel, tavaly ősszel látott napvilágot, amit annyira nem övezett konszenzus még a koalíción belül sem, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár és Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter konfliktusa a Fidesz etikai bizottságát is megjárta.

Pedig lenne min változtatni, hiszen például fel kell készíteni a közoktatást a rohamosan csökkenő gyerekszámból adódó gondokra éppen úgy, mint a szűkös anyagi forrásokra. De komoly kihívást jelent az is, hogy a magyar oktatási rendszer nemhogy csökkentené a családi körülmények miatti hátrányokat, hanem inkább növeli a különbségeket, s a társadalmi mobilitás megakadni látszik. Külön problémaként nehezedik az oktatásra és megoldásra vár a cigány tanulók helyzete, főleg a kis településeken élőké, ahol az úgynevezett (az Egyesült Államokban a feketék által is lakott körzetekben megfigyelt) „white flight” jelenség, azaz a nem cigány lakosság gyermekeinek más iskolákba vitele miatt gettósodás figyelhető meg.

Az oktatási államtitkárság tervezetéből kiderül, hogy érzékelik e problémákat, s válaszokat is próbálnak kínálni rá. Az egyik ilyen, szinte csodaszernek tekintett megoldás az iskolák államosítása. A tervezet szerint az iskolák teljes egészében az állam fennhatósága alá kerülnének, fenntartásukat, a tanárok fizetését, sőt az oktatás tartalmát illetően is. Azt azonban egyelőre nem látni, milyen anyagi terhet vesz ezzel magára az állam, hiszen egyes becslések szerint jelenleg a közoktatásra fordított összegeknek már több mint a felét az önkormányzatok állják. Ez persze kevésbé igaz a falusi kisiskolákra, sokkal inkább a komolyabb adóbevételű városok iskoláira. Az államnak ezt a kieső önkormányzati forrást valahonnan pótolnia kell, amihez nyilvánvalóan az önkormányzatok adóbevételeit lehetne elkonfiskálni.


19

Persze ehhez a jobban működő önkormányzatoknak is lenne egy-két szavuk, mint ahogy a törvénytervezethez benyújtott fideszes módosító indítványokból ki is derül. A tervezet lehetővé teszi ugyanis, hogy egyes gazdagabb önkormányzatok visszaigényeljék iskoláikat az államtól, s állami segítséggel ugyan, de a működtetést vállalják. Ez azonban meglehetősen ködösen és röviden van megfogalmazva a törvénytervezetben, ezért a párt két erős és ugyanakkor komoly önkormányzat élén álló embere, Pokorni Zoltán és Kósa Lajos módosító javaslatokkal próbálta konkretizálni, mi is lenne az önkormányzatok és mi az állam feladata ebben a felállásban. A kormány képviselői azonban a bizottsági vitákon eddig minden módosító javaslatot visszautasítottak, fenntartva a jogot, hogy a részleteket majd később, minisztériumi rendeletben bontsák ki.

Az államosítás másik része, amely az oktatás tartalmi felét illeti, egyelőre szintén homályos. Minden korábbi ígéret ellenére az államtitkárság a törvény elfogadásáig nem teszi ugyanis közzé a Nemzeti alaptanterv (Nat) új változatát, így egyelőre csak annyit lehet tudni róla, hogy meghatározná azokat a minimumkövetelményeket, amelyeknek minden diákhoz el kell jutniuk. Az államtitkárság szűkíti a helyi tanterv készítésének lehetőségét, kikezdve ezzel a szakmai autonómiát. Az is igaz azonban, hogy ez utóbbi az iskolák nagy részében csak illúzió, sokan egyszerűen csak máshonnan átvett tantervekkel dolgoznak. A tervek szerint a jövőben központilag készített tantervek közül választhatnak majd az iskolák, amelyek a tananyag tíz százalékát tölthetnék ki saját elképzelésük szerinti tartalommal.

A legnehezebb kérdés az esélyegyenlőség javítása. Ehhez akár Lázár János fideszes frakcióvezető, hódmezővásárhelyi polgármester is szolgálhatna például, hiszen a városában a legtöbb szakértő szerint mintaszerű átszervezést hajtott végre, olyan integrált iskolákat alakítva ki, amelyekben mindenhol együtt tanulnak a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diákok a többiekkel. Maga Lázár mondta azonban, hogy ez a megoldás csak ott működik, ahol a hátrányos helyzetű diákok száma legfeljebb a 20-25 százaléka a tanulókénak. A falusi kisiskolák számára tehát ez nem megoldás, ezért ott más utat kell keresni a diákok integrálására.

Az oktatási államtitkárság a korai óvodáztatást és az egész napos iskolát látja olyan eszköznek, amivel a hátrányos helyzet mérsékelhető lenne. A tervek szerint az óvoda hároméves kortól kötelező lenne, ezzel viszont az a gond, hogy egyelőre kevés a férőhely. Az egész napos iskolával hasonló a helyzet, s az is kérdéses, milyen tartalommal töltenék meg a délutáni képzést.


20

Pokorni Zoltán mindenesetre mind az államosítást, mind az óvodai ötletet, mind az egész napos iskolát fenntartásokkal fogadja. Álláspontja szerint az államnak azokat az iskolákat kellene a kezébe vennie, amelyeket az önkormányzatok nem tudnak fenntartani, s amelyekben olyan sok a hátrányos helyzetű diák, hogy a központosítás indokolt. Szerinte az óvodáztatást sem érdemes minden családnál már hároméves kortól kötelezővé tenni. Ha viszont kivételeket lehet tenni, kérdés, hol lesz ennek a határa, s ki, mi alapján fog az egyedi ügyekben dönteni. Az egész napos iskola szintén nem azoknak a diákoknak kellene hogy szóljon, akik délutánonként eddig is különórákra jártak, hanem hogy például nyelvtanulási, sportolási lehetőségeket kapjanak a hátrányos helyzetűek is.

A Fideszben zajló oktatási vita odáig fajult, hogy a kormány törvénytervezetéhez a kormánypárti képviselők adták be a módosító javaslatok többségét. Ezeket azonban egyelőre az oktatási államtitkárság ellenzi, nem adva teret a változtatási szándékoknak, így újra Orbán Viktorra maradt annak eldöntése, szabad folyást enged-e a módosítókról szóló szavazáson a képviselőknek, vagy kötelezi őket a kormánytervezet melletti kiállásra.

http://hvg.hu/hvgfriss/2011.49/201149_pres_alatt_a_koznevelesi_torveny_tervezete_

Magyar Nemzet 2011. december 08. 2013-tól kerülnének állami kézbe a helyi önkormányzati iskolák Csak 2013 januárjától venné át az állam a tervek szerint a helyi önkormányzati iskolák fenntartását is, a 2012–2013-as tanévet még a helyhatóságok indítanák el – mondta Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke csütörtökön Budapesten.

A szakpolitikus a Felvételi Információs Szolgálat VIII. országos oktatási konferenciáján tartott előadásában felidézte, hogy a megyei fenntartású intézményeket a megyei kormányhivatalok az elképzelések szerint már 2012. január 1-jétől átveszik. Közölte azt is: nem ért egyet azzal, hogy a nagy önkormányzatok nem vehetik vissza iskoláikat az államosítás után, de a törvényjavaslatban jelenleg nem szerepel ez a lehetőség.

Pokorni Zoltán elismerte, hogy „a kis önkormányzatok valóban vergődnek” az iskolafenntartással, sokuknak oktatási szakértőik sincsenek. Véleménye szerint azonban a nagy önkormányzatok képesek lennének ellátni az oktatási intézmények fenntartását, esetükben az államosítás indokolatlan. Hétfő hajnalig még úgy tűnt, hogy úgynevezett visszaszerződésekkel a nagyobb települések visszavehették volna az államtól bizonyos iskoláikat, ahol ez indokolt lett volna – tette hozzá.

Szólt arról, hogy egész Európában a magyar közoktatás képes a legkevésbé ellensúlyozni a családok szociális, anyagi, kulturális különbségeit, és négyszeres különbség van az országban a diákokra fordított pénz tekintetében. Rámutatott arra, hogy a szegregáció a szabad iskolaválasztás miatt következett be, mert a jó iskolák választhatnak a jelentkező gyermekek között, akik pedig oda nem jutnak be, csak „gettósodó” iskolába járhatnak.

A XII. kerület polgármestere közölte, az állam részben fenn akarja tartani a felsőoktatásban az államilag finanszírozott hallgatói státuszt, ennek érdekében állami ösztöndíjat hoz létre. A tervek szerint 30 ezren teljes, 15 ezren pedig részösztöndíjat (ez a teljes ösztöndíj felét teszi ki) kapnak, ezenkívül csak önköltséges képzés lesz.


21

Pokorni Zoltán hangsúlyozta: ehhez azonban nagyobb összegű diákhitelre lesz szükség, ennek visszafizetésére az egyik lehetőség, hogy a hallgató majdani munkáltatója vállalja át a diákhitel visszafizetését, a törlesztést pedig akkor kezdik meg, amikor a végzettek elhelyezkednek.

Annak a véleményének is hangot adott, hogy ha a felsőoktatásba való bejutás követelményévé teszik a nyelvvizsgát, akkor a hátrányos helyzetűek még kevesebb eséllyel pályáznak a továbbtanulásra. Szerinte a nyelvi érettségi vizsga magasabb szintű teljesítését lehetne a felvételik kritériumául szabni. Pokorni Zoltán kitért arra, hogy több tízezer fiatal nem kapja meg diplomáját nyelvvizsga hiányában, ezért a legújabb kormányzati döntés értelmében az intézmények 2016-ig mentesíthetik azokat a hallgatóikat a nyelvvizsga-követelmények alól, akik tanulmányaik befejezése után három éven belül nem tudnak nyelvvizsgát letenni. Erről azonban az egyetemek, főiskolák szenátusainak kell dönteniük – tette hozzá.

A rendezvényen előadást tart mások mellett Pongrácz László, az Oktatási Hivatal főosztályvezetője, Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora, Antal János, az Általános Vállalkozási Főiskola főigazgatója és Bartók István, az Edutus Főiskola rektora is.

http://mno.hu/belfold/2013-tol-kerulnenek-allami-kezbe-a-helyi-onkormanyzati-iskolak-1036513 InfoRádió 2011. december 8. Ma döntenek a köznevelési törvényhez érkezett kormánypárti módosításokról Újabb módosító javaslatok érkeztek a köznevelési törvény KDNP-s tervezetéhez, amelyet a Fideszben is sokan vitatnak. A két kormánypárt országgyűlési képviselőcsoportja hétfőn dönt a módosításokról. Mivel a kormánytöbbség már három éves kortól kötelezővé tenné az óvodát, az oktatási bizottság javasolja, hogy az óvoda is legyen a köznevelés része. Így ugyanis biztosan nem marad ki az állami támogatásból. A testület a stabil működés érdekében nyolcról 16-re emelné az óvodák és az általános iskolai alsó tagozatok minimális gyermeklétszámát. A bizottság támogatja azt a módosítást, amely a tanulók testi fenyítése mellett a lelki kínzásukat is megtiltja, a családi napközikkel kapcsolatban azonban törvénybe foglalnák, hogy azok nem helyettesítik az óvodát, mert nincs képzési tervük és nehezen ellenőrizhetők. A jogszabály részévé tennék, hogy a középiskolába csak azt a diákot vegyék fel, aki teljesít egy központi vizsgát. Nem tennék kötelezővé a tanároknak, hogy délután öt óráig tartsanak felügyelet az iskolákban, hiszen a diákok úgyis csak 16 óráig lehetnek bent. A kormánypárti képviselők megítélése szerint az iskolaszékek működése formálissá vált, ezért felügyelő bizottságokat hoznának létre az oktatási intézményekbe. A Fidesz és a KDNP országgyűlési képviselőcsoportja hétfőn dönt a köznevelési törvényhez érkezett kormánypárti módosításokról. http://inforadio.hu/hirek/belfold/hir-470921


22

Magyar Nemzet 2011. december 08. Dux: Még karácsony előtt megszavazzák az új felsőoktatási törvényt A párt saját megközelítéséből interpretálja a új felsőoktatási törvényt, a módosító javaslatok közül sokat sikerült beépíteni a jogszabály tervezetébe – mondta a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár az MTI-nek csütörtökön Szegeden. Dux László véleménye szerint még karácsony előtt, különösebb konfliktusok nélkül megszavazza a parlament a törvényt. László a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE)A magyar felsőoktatás jövője címmel tartott előadása előtt az MTI-nek kifejtette: a változtatások célja, hogy finanszírozható, összetételében, földrajzi eloszlásában, szakok közötti megoszlásában is korszerű felsőoktatási rendszer alakuljon ki Magyarországon. Az oktatás finanszírozásáról elmondta: ebben a törvényben három finanszírozási mód van, mely több tízezer hallgatót vesz teljes állami finanszírozásba. Emellett vannak olyanok, akiknek gyengébb a tanulmányi teljesítménye, ők nem férnek bele az állami keretbe, de a jövőben is módjuk lesz saját pénzből vagy diákhitel segítségével a tanulmányaikat finanszírozni. Tartalmaz a törvény továbbá egy állami részösztöndíjjal támogatott kategóriát: ez a jelenlegi elképzelések szerint ötvenszázalékos támogatást jelentene, amelyet elsősorban a műszaki, természettudományi, informatikai képzési területeken tanuló diákoknak osztanának ki – legalábbis a következő néhány évben. A szakok ésszerűsítése a törvényalkotók szerint nélkülözhetetlen volt. Az intézményhálózat elaprózott, nagyon sok párhuzamosságot tartalmaz – mutatott rá a helyettes államtitkár, aki az SZTE biokémia professzora. „Nagyon szerencsétlen” folyamatnak nevezte, hogy a 2005-ös törvényt követően, az addig jó főiskolák mindent elkövettek, hogy gyenge vagy közepes egyetemekké váljanak, mialatt nem teljesítették a környezetük munkaerő-piaci igényeit. Hangsúlyozta: arra van szükség, hogy a helyi vállalkozásokhoz akár felsőfokú szakképzéssel, akár alapképzéssel keresett diplomásokat tudjanak kibocsátani. A felsőfokú intézményeknek ezért a jövő év nyaráig az intézményeknek stratégiai tervet kell benyújtaniuk. Arra a kérdésre, hogy Szeged megállja-e majd a helyét, elmondta: a 2000. évi egyetemi integráció a Dunától keletre jól sikerült, gondolva itt Szegedre vagy Debrecenre. Méretben, összetételben stabil, a nemzetközi versenyben is helytállni képes egyetem jött létre. A Dunától nyugatra és Budapesten ez azonban már kevésbé mondható el. A fővárosban létrejöttek a szakegyetemek, melyek önmagukban is komoly nemzetközi versenyképességet jelentenek, de ha valamelyik képzési területen probléma van, nem képesek kisegíteni magukat. A Nyugat-Dunántúlon, pedig gyakori, hogy négy-öt településen működik az egyetem, sok párhuzamossággal. http://mno.hu/belfold/dux-meg-karacsony-elott-megszavazzak-az-uj-felsooktatasi-torvenyt-1036685 Fn24.hu : 2011.12.08. Az állami iskola jobb lesz, mint a MÁV?

Két hete Hoffmann Rózsa még cáfolta az iskolák totális államosításáról szóló híreket. Majd Orbán rácáfolt. Mivel is jár ez?

A kormány által elfogadott, a parlament által épp most tárgyalt köznevelési törvény az iskolák államosításáról szóló passzusát Orbán Viktor a keddi frakcióülésen gyakorlatilag felülírta. Abban ugyanis az áll, hogy köznevelési intézményt „az állam, e törvény keretei között települési önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, Magyarországon nyilvántartásba vett egyházi jogi


23

személy, továbbá más szervezet vagy személy alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát – jogszabályban foglaltak szerint – megszerezte”.

Orbán azonban képviselőtársainak kedden leszögezte, a fenntartó az állam, a visszaszerződés adott esetben kizárólag a működtetésre vonatkozhatna. A kormányfő utalt is rá, hogy ez nem így szerepel a törvényben, pedig ő így akarja. Ez azt jelenti, hogy a korábbi polgármestereknek tett kormányfői és hoffmanni ígéret, amely szerint a visszaszerződéssel megtarthatnák az iskoláikat, ha akarnák, szertefoszlott. Lassan szállóige a frakcióülés után háborgó egyik fideszes városvezető megállapítása, ami szerint az önkormányzatnak ezentúl annyi dolga lesz az iskolájával, hogy az izzókat kicserélje.

Módosíthatják a cáfolat cáfolatát

Mint lapunk korábban megírta, az oktatási államtitkárság néhány hete készített egy kommunikációs segédanyagot, amelyben tételesen cáfolnak „néhány olyan gyakori tévedést és szándékos tévinformációt, mely a javaslattal kapcsolatban gyakran elhangzik.” Ennek egyik tételmondata: „Nem igaz, hogy az állam elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat.”

Mint arra a Hálózat a Tanszabadságért állásfoglalása korábban rámutatott, ez a mondat már akkor sem volt igaz, de az orbáni diktátum után végképp kezdhetik az új kommunikációs anyag, és az új törvényi paragrafus megfogalmazását.

Alkotmányos einstand

Szerdán a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ), a Jegyzők Országos Szövetsége, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Magyar Faluszövetség kiadott állásfoglalás szerint semmilyen hatástanulmány nem támasztja alá a közoktatás államosításának szükségességét, hatékonyságát. Gémesi György, a MÖSZ elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az államosítás során a vagyon integrálása „komoly lehetőség” a költségvetés hiányainak pótlására. Az Alaptörvény nemzeti vagyonnak nyilvánította az önkormányzati vagyont, ezért nincs alkotmányos gátja az önkormányzati vagyon einstandolásának.

Ugyanakkor jelentős ráfordításokat is igényel az államosítás. Az elhíresült Ecostat–tanulmány évi 45, 4 milliárd forint pluszteherrel számol, de például Szüdi János oktatásügyi szakértő, volt államtitkár szerint ennél lényegesebben többel. Ő azt írja, hogy „a teljes intézményrendszer állami fenntartásba vételéhez - és a jelenlegi színvonalon, jelenlegi bérkondíciók megtartása melletti -, működtetéséhez több mint háromszázmilliárd forintot kell hozzátenni az ez évben közoktatási jogcímen a helyi önkormányzatoknak átutalt valamivel több mint négyszázmilliárd forinthoz”. A szükséges fedezet előteremtésének Szüdi szerint több lehetősége van: el lehet vonni a helyi önkormányzatoktól az iparűzési adót, be lehet zárni megfelelő számú iskolát, el lehet bocsátani alkalmazottakat, meg lehet növelni a pedagógusok munkaterheit. Szükség van még az átadás-átvétel lebonyolításához az állami hivatali rendszer járási szintű kiépítésére, amely további forrásokat igényel, s amely munka még el sem kezdődött.

Ha a helyi adók elvonásából próbálja az állam fedezni a kiadásokat, akkor annak kárvallottjai a gazdagabb települések lesznek, ahol az eddig jómódú iskoláknál rögtön látható színvonalcsökkenés következhet be, miközben a másik oldalon, a kistelepülések iskoláinál - a források szétaprózódása miatt - alig érezhető színvonal-emelkedés várható.

Mi végre?


24

A kormányzat legfőbb érve az államosítás mellett, hogy a kistelepülések nem képesek jól ellátni fenntartói kötelezettségeiket. Az utóbbi időben az állam egyre kevesebb pénzből várt el egyre több feladatot az önkormányzatoktól, s ezt a szegényebb települések nem bírták. Számukra valóban megváltás lehet az iskolák fenntartásától való megszabadulás. De egyáltalán nem kézenfekvő, hogy csak az állam lehet a tulajdonos. Kistérségek (vagy járások) szintjén minden további nélkül biztosítani lehetne egy ésszerű fenntartói üzemméretet. A gazdagabb települések pedig nem szeretnének megválni ettől a feladattól.

Másrészt - mint azt Radó Péter oktatáskutató véli - az oktatásfinanszírozásba pompás kiegyenlítő mechanizmusokat lehetne építeni, ahogy ez a legtöbb európai országban történik. Az államosítással kikényszerített egységesítés – a kormány állításaival ellentétben – nem szolgálja a szelekció és szegregáció csökkentését sem. A szelekciót a közoktatáson belül érvényesülő roppant nagy szeparációs nyomás okozza, amit iskolaszerkezeti reformmal, minőségpolitikával, valamint fejlesztéssel lehet mérsékelni – véli Radó. Államosítással garantáltan nem.

Az állami iskola jobban működik, mint a MÁV?

Az OktpolCafé korábbi bejegyzése arra is rákérdez, miért gondolja bárki is, hogy a központi kormányzat jobb tulajdonos, mint az önkormányzatok? „Egyfelől értem az önkormányzatokkal szemben kialakult bizalmatlanságot. Másfelől azonban engem rendszeresen elképeszt, hogy több mint négy évtizednyi államszocializmus tapasztalatával felvértezve és az elmúlt húsz év igen szerény kormányzási képességét mérlegre téve magyar polgárok tömegei hisznek abban, hogy az állami tulajdonban lévő iskolák jobban működnek majd, mint a MÁV. Ugyanis, a magyar iskolák momentán a legfejlettebb országok színvonalán működnek, ami ugye a vasútról nem mondható el.”

A nemzetközi összehasonlító adatok és elemzések azt mutatják, hogy az iskolák eredményességének javításához két dologra mindenképpen szükség van: az iskolákkal szemben támasztott magas elvárásokra, valamint kellő mértékben biztosított intézményi autonómiára. A régiónk hat országa közül abban a háromban javultak a tanulói teljesítmények (köztük Magyarországon is, ellentétben a kormány állításaival), ahol decentralizálták a közoktatást. A centralizált iskolarendszert működtető országokban romlottak. Pedig a cseh és osztrák rendszer nem is annyira radikálisan központosított, mint az Orbán-kormány által visszaállítani tervezett rendszer.

A magyar oktatás totális állami ellenőrzését eddig háromszor igyekeztek megvalósítani. 1919-ben először, 1935 körül másodszor, harmadszor pedig 1948-ban. A negyedik kísérlet 2013. január elsején – tanév közben – kezdődik. Következményei egyelőre felbecsülhetetlenek!

http://fn.hir24.hu/itthon/2011/12/08/az-allami-iskola-jobb-lesz-mint-a-mav/ ATV 2011.12.09 „Szamárság” Pokorni alulmaradt a közoktatás ügyében – letölhető videó 2016-ig bezárólag mentesíthetik a nyelvvizsga megszerzésének kötelezettsége alól a felsőoktatási intézmények azokat, akik – mintegy 20 ezren - diplomára várnak már három éve. Hétfőn ugyanis a kormány ezt már támogatta – ezt Pokorni Zoltán mondta ma egy konferencián. Az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke Híradónk kérdésére sejtette, hogy Hoffmann Rózsa köznevelési elképzelésének nincs többségi támogatottsága a Fidesz frakcióban.


25

Drámai változás – ezt mondta Pokorni Zoltán arról, hogy 53 ezer helyett 30 ezren kapnak csak teljes felsőoktatási ösztöndíjat, 15 ezren viszont csak 50 százalékosat. Több ezren önköltséggel tanulnak majd, viszont a kezdőkereset 6-8 százalékát már a fiatalok nem tudják visszafizetni. Pokorni ellenzi, hogy az állam kamattámogatást adjon. „Amint belekerül a kamattámogatás, az adott költségevetési év pozíciójának függvényévé válik a diákhitel – és ez rossz. Ennek alternatívája, hogy nem a költségvetés tesz bele pénzt, hanem a majdani munkáltató vállalja át a hitelt” – mondta Pokorni Zoltán. Hétfő este a kormány befogadta a képviselő egy javaslatát: 20 ezer hallgató mégis kap diplomát, annak ellenére, hogy eddig nem tudta megszerezni nyelvvizsgáját. „Három év büntetőidő azért van a rendszerben, nem egyből kapja meg a mentesítést, három év alatt talán leteszi a nyelvvizsgát, az alatt azért valamit tanul” – jegyezte meg ezzel kapcsolatban a politikus. Ezzel az is elismerik, hogy az iskola is hibás: a magyar nyelvi képzés nem hatékony. Ha a jövő héten ez átmegy az országgyűlésben, 2016-ig áll ez a lehetőség, de csakis az intézmények dönthetnek erről. „Azért vagyok nehéz helyzetben, mert azzal a megoldással, amit a parlament el fog fogadni, nem értek egyet” – ezt már a közoktatási törvényről mondta Pokorni. „Szerintem átesünk a ló másik oldalára, mikor minden intézményt az állam a akar fenntartani” – tette hozzá. 2013. januártól a járási hivatalok működtetik majd az iskolákat, nem az önkormányzatok. Pokorni, aki a kormánnyal szemben alulmaradt, azt szerette volna, ha a nagyobb települések, így az ő iskolafenntartói joga is megmarad . Ellenzi, hogy csökkentik az érettségizők számát, és hogy a szakképzésbe terelik a középosztályt. „Hogy azért nincs elég szakmunkás, mert túl sokan tanulnak filozófiát. Ez szamárság” – jegyezte meg. Az új szabályozás növeli a különbségeket. Ebben az oktatásunk utolsó az EU-ban. Minden harmadik szakmunkás tanuló lemorzsolódik. A miniszterelnök ismét kiállt a kormány álláspontja mellett - ezt jelentette be a hétfői frakcióülés után Hoffmann Rózsa. Azokban a módosítókban, amelyeket nem támogatott, azt tapasztalta, hogy az ő álláspontja van többségben. Ez szerinte azért volt, mert egész évben kommunikált a fideszesekkel. „Ez hétfő reggel egy elég rövid vita volt, az államtitkár asszony nem kért szót” – mondta viszont az ATV Híradó kérdésére Pokorni, aki arra a kérdésre, hogy kiderült-e, hogy Hoffmannt támogatják-e a frakciótársai, azt válaszolta, az államtitkár asszony „nem kért szót”. http://atv.hu/belfold/20111208_szamarsag_pokorni_alulmaradt_a_kozoktatas_ugyeben Gondola.hu 2011. december 10. A rejtett tanterv és a köznevelési törvény Nem a jelenlegi oktatásirányítás betonozza be a fennálló társadalmi pozíciókat, hanem csak folytatja azt az oktatáspolitikai hagyományt, amelyik a modern iskolarendszernek születésétől velejárója.

A pedagógusszakma, az oktatási szakértők, valamint az ellenzék részéről a Fidesz-KDNP kormány köznevelési törvényjavaslatával szemben leggyakrabban megfogalmazott kritikák egyike, hogy a törvény a tankötelezettség 16 éves korra történő leszállításával megnyitja az utat a szelekció, a szegény sorsú, és hátrányos helyzetű családok gyermekeinek diszkriminációja előtt. Trencsényi


26

László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke egyenesen úgy fogalmazott, hogy a köznevelési törvény által képviselt pedagógiai modell a Taigetosz pedagógiája. Szunyogh Szabolcs az Élet és Irodalomban felvetette, hogy a szakképzettség nélküli fiatalok tömeges utcára kerülése bűnözési hullámot indíthat el.

Ha a 16 éves korhatár elfogadása nem is vezet feltétlenül ilyen, kriminológiai értelemben szélsőséges folyamathoz, akkor is kérdéses, hogy a válság közepén, egy szűkülő munkaerőpiacon mit fognak kezdeni magukkal azok a fiatalok, akik szakmai képzettség nélkül – és tegyük hozzá: hiányos humán műveltséggel meg hiányos nyelvtudással – kerülnek ki az iskolapadból. Egy ideig a családjukra támaszkodhatnak, mert – szerencsénkre – a magyar társadalom még mindig családközpontú, de a válság a családi háztartásokat is megtépázta. A munkanélküli-segélytől és a szociális segélytől való hosszú távú függés demoralizáló hatású az egyénre nézve, azonkívül a kormánypolitikát ezen a téren is a szigorítás jellemzi. Ráadásul az ország különböző fejlettségű térségekből tevődik össze, és a legveszélyeztetettebb helyzetben éppen a leszakadó térségekben élő fiatalok vannak.

Összességében a bírálók valamennyien kiemelik, hogy a köznevelési törvény a középosztálynak kedvez, és érzéketlen a szegényebb családokkal, és azok gyermekeivel szemben. Mi sem volna könnyebb, mint ezt a tételt levezetni a kormány társadalomkoncepciójából, amelyik a középosztály egzisztenciális helyzetének megerősítését célozza, és keveset mond azokról, akik a társadalom aljára szorultak. Úgy véljük azonban, hogy a pártpolitikai és ideológiai válaszok nem elégségesek, sőt kifejezetten félreviszik a vita irányát. Jelen írásunkban a problémát egy másfajta paradigmában helyezzük el, és arra kívánunk rámutatni, hogy a törvény felfogása mögött az ún. rejtett tanterv által támasztott igényeknek való megfelelés áll.

A rejtett tanterv fogalma és feladata

A pedagógia az 1970-es évek óta ismeri az ún. rejtett tanterv (hidden curriculum) fogalmát. Számos kutató (pl. Elisabeth Vallance, Philip Wesley Jackson, Franz Wellendorf, Szabó László Tamás) törekedett a rejtett tanterv mechanizmusainak a feltárására, és mára könyvtárnyi szakirodalmavan a témának. A fenti kutatók megállapítása szerint az iskolában a tanulók kétfajta tudást sajátítanak el. Az egyik tudás abban a tananyagban manifesztálódik, amelyet különböző hivatalos, írott (központi, helyi stb.) tantervek tartalmaznak. A másik tudás láthatatlan formában van jelen: ide tartozik mindazon ismeretek, normák és magatartásformák összessége, amelyek nem tartoznak a hivatalos tananyaghoz, de az iskola rejtett, implicit módon (pl. rituálékkal, a fegyelmezés eszközeivel, dicsérettel és büntetéssel) közvetíti ezt a tudásanyagot a tanulók felé. „A rejtett tanterv titokzatos metaforája (Portelli, 1993) magába foglalja azokat a nem tervezett, nem szándékolt másodlagos hatásokat, amelyek a szervezett, intézményes tanulás keretei között érik az érintetteket, s amelynek eredményeként viselkedési sajátosságok, reakciómódok, attitűdök alakulnak ki, normák interiorizálódnak. (Szabó, 1988)”[1]

Friedenberg szerint a rejtett tanterv értelme, hogy a gyermekek, a leendő állampolgárok „hogyan éljenek egy olyan fennhatóság alatt, amelyik nincs tekintettel a személyiség privátumára és az egyéniség autonómiájára.”[2]

A rejtett tanterv azt célozza, hogy a gyerek az iskola falai között az intézmény szabályainak megfelelően viselkedjen. A gyereknek az első naptól fogva alá kell rendelnie magát az intézményi logikának, és el kell fogadnia, hogy egy felsőbb hatalomnak (az iskolának) kell engedelmeskednie. Meg kell tanulnia fegyelmeznie magát, és elfojtania a negatív érzelmeit. Nem mehet ki a teremből, amikor kedve van, és csak akkor mehet ki, amikor csengetnek. Ugyanakkor, ha a tanár felszólítja, akkor felelnie kell a kérdésre. Ezzel a gyerekekben rögződnek bizonyos magatartások: hogy mit lehet, és mit nem lehet megtenni. Az iskola – mint a társadalmi valóság mikrokozmosza – közvetíti


27

a tanulók felé azokat a kívánatosnak ítélt viselkedésformákat, amelyek a közmegegyezés szerint szükségesek a társadalomban való eligazodáshoz: a fegyelem, az önmegtartóztatás, az önuralom, a felsőbbségnek való engedelmesség képességeit.

Egyenlősítés vagy konzerválás?

A „rejtett tanterv” fontos katalizátor-szerepet játszik abban a konfliktusban, amelyik kialakul például a szegényebb családok és az oktatási intézmény között. Gyakran a gyermek által otthonról hozott normák és magatartásformák nem illeszkednek az iskolai „rejtett tanterv” által sugallt normarendszerhez, annak logikájához, sőt akár ellentétben is állhatnak azzal.

A család és az iskola normái közötti eltérés problémája különösen a szegény, hátrányos helyzetű családok esetében áll fenn, ugyanakkor az elit és a felső-középosztály gyermekei esetében például vélhetően kisebb a különbség az otthoni értékek és magatartásminták, valamint az iskola által rejtetten közvetített követelményrendszer között. Így az iskola tekintélye által legitimált rejtett, implicit módon érvényesülő követelményrendszer burkolt formában a fennálló társadalmi viszonyok konzerválását hajtja végre, azzal, hogy az elit és a középosztály gyermekei elé kisebb kihívást állít, mint a szegény családok gyermekei számára. Ivan Illich osztrák filozófus fogalmazta meg, hogy az iskolarendszer burkolt formában, a „rejtett tanterv” révén a társadalmi egyenlőtlenségeket termeli újra, és passzív befogadásra neveli az oktatás alanyait.

Illich a forradalmi megoldást a társadalom „iskolátlanításában” (deschooling), az uniformizált, mindenkire egyformán kötelező iskolarendszer megszüntetésében látta, ami első hallásra megdöbbentőnek hat, de van egy logikája: a tankötelezettség elterjedését éppen a mobilitás előmozdításának, az egyenlőtlenségek visszaszorításának a szándéka motiválta, de ha az iskolarendszer ennek nem tud megfelelni, akkor az iskolarendszer nem látja el feladatát, tehát jogos igény új megoldásokkal kísérletezni. Illich az általa elgondolt új típusú oktatás lényegét abban látta, hogy mindenki számára elérhetővé teszi a tudást, aki tanulni akar: a hadsereghez hasonlóan hierarchiára épülő, és katonai elven működő, professzionális, vertikálisan tagolt intézményrendszer átadta volna a helyét az autonóm tanulási formáknak és a horizontális szerveződéseknek, olyan új intézményi formák jöttek volna létre, amelyek minden generáció számára nyitottak stb.

Az osztrák filozófus tehát éppen abban látta a kötelező oktatás csődjének a megnyilvánulását, amit a jelenlegi köznevelési törvény megoldásként nyújt: a centralizációban, a tantervi túlszabályozásban, a szigorú minőségellenőrzésben, a tanulók választási szabadságának a szűkítésében.

Illich utópiája – amelyik az információs forradalom korában már nem is annyira utópiaszerű – valószínűleg a jövőben is legfeljebb a jelenlegi rendszerszintű, uniformizált közoktatás színesítésére, kiegészítésére, nem pedig annak totális felváltására lesz alkalmas (már csak azért sem, mert a társadalom maga is igényli a szervezett közoktatást, és minél jobban differenciálódik a globális tudásanyag, annál nehezebb és hosszadalmasabb azt egyéni úton, az intézményrendszeren kívül megszerezni). De ettől a probléma még fennmarad: mit kezdjünk azzal, hogy az iskolarendszer – mindenütt a fejlett világban, de Magyarországon különösen – konzerválja az otthonról hozott hátrányokat?

A középosztály iskolája?

Mint láttuk, az iskola rejtett tanterve leginkább a középosztálybeli családokban meglévő normákat és magatartásformákat erősíti meg, azokat a gyermekeket jutalmazza, akik ennek az elvárt viselkedésmintának megfelelnek – vagyis döntő részben a középosztálybeli családok gyermekeit.


28

Ugyanakkor a rejtett tanterv hátráltatja az iskola egalitárius, egyenlősítő funkcióját, mert aránytalanul nehéz kihívások elé állítja azoknak a szegény családoknak a gyermekeit, akik nem az iskola világának megfelelő középosztálybeli miliőben nevelkedtek, hanem olyan környezetben, ahol a normák – ilyen-olyan okból, akár a mélyszegénység sajátos kultúrája miatt – mások.

Ebből a szempontból nem kerülhető meg az a kérdés, hogyan illeszthető bele a rejtett tanterv a romakérdésbe, amelynél égetőbb társadalmi probléma aligha van Magyarországon. Mert bár a magyarországi szegények ugyan nem mind romák, de egyes becslések szerint a roma népesség 70%-a él a szegénységi küszöb alatt, ráadásul alacsony szintű gazdasági aktivitásuk mögött éppen a közép- és felsőfokú oktatásban való alacsonyabb részvételi arányuk húzódik meg.

A roma gyermekek oktatásával kapcsolatos fel-fellángoló konfliktusok is csak ebből a szempontból érthetőek meg. A közvélemény és az oktatásirányítás rosszul reagálja le ezeket a vitás eseteket: a kulturális különbözőségből vezetnek le mindenfajta összeütközést a roma családok és az iskola között. A közbeszédben pontatlanul használják a kultúra fogalmat: csak egyféle értelemben – az etnikumhoz kötődő kultúra értelmében – használják, kiszakítva a konkrét társadalmi probléma szövetéből.

Valóban van egy kulturális konfliktus, de nem abban az értelemben, hogy a roma és a többségi társadalom kultúrája állna szemben egymással az iskolában. Valójában a szegénység etnikumtól független kultúrája áll szemben egy ugyancsak etnikumtól független, intézményi logikán alapuló intézményi kultúrával, amelyhez a középosztály családjai jobban képesek alkalmazkodni, mint a szegény családok. Magyarországon a szegénység kultúrája etnikai arculatot öltött, noha nem csak roma, hanem többségi gyermekek is kihullnak az iskolából, gyakran csak azért, mert nem képesek megfelelni a rejtett tanterv feléjük irányuló követelményeinek.

A szegénység kultúrája nehezen egyeztethető össze azzal a rejtett tantervvel, amelyik döntően a középosztály magatartás- és értékvilágának felel meg, és az iskola is ennek elfogadására szocializál (pl. pontosság: akkor kell bemenni az osztályba, amikor becsengetnek, fegyelem, önuralom: nem lehet azt csinálni az órán, amit a gyerek akar, tekintélytisztelet stb.).

Így – bármilyen meglepően is hangzik – az iskola implicit módon kijelöli az egyén helyét a társadalomban, és ezzel hozzájárul a meglévő társadalmi különbségek konzerválásához. E tekintetben a mostani köznevelési törvény nem tekinthető kivételnek.

A köznevelési törvény bírálóinak tehát csak részben van igazuk a kritikájukban. Nem Hoffmann Rózsa, nem a KDNP, hanem egy, a törvény betűjétől függetlenül létező, és az iskola tekintélye által megtámogatott implicit norma- és követelményrendszer, illetve az ennek való megfelelés az, ami veszélyeztetheti az iskolának az egyenlősítő funkcióját.

A 16 éves tankötelezettség valóban egy kiszámíthatatlan folyamat előtt nyitja meg az utat, hiszen a középiskolák lehetőséget kapnak arra, hogy szelektáljanak azok között a diákok között, akik nem teljesítik a rejtett tanterv elvárásait, vagyis akik – akár családi hátterük, az otthonról hozott eltérő normák és magatartásformák követése miatt – nem képesek integrálódni a középosztályi normák által meghatározott iskola rendjébe. Az intézmények a 16 éves korhatárra hivatkozva más pályára terelhetik a diákokat. De a fő tényező mégsem ez, hanem a rejtett tanterv hatása, amelyet csak egy integrált oktatási rendszer enyhíthet.

Amikor Hoffmann Rózsa kijelenti, hogy meg kell erősíteni a pedagógusok – vagyis az iskola – tekintélyét, akkor kimondatlanul ugyan, de a minden modern iskolarendszerben jelenlévő rejtett tantervnek való megfelelésre ösztönöz, s ezzel a középosztálynak kedvez, amelynek kultúrája közelebb áll az iskola kultúrájához, értékrendjéhez és normáihoz, mint a szegénység kultúrája.


29

Nyilván ennek az iskolai rejtett tantervnek a középosztály gyermekei inkább megfelelnek, mint a szegény és leszakadó családok gyermekei. De ne feledjük, hogy ez pontosan így volt öt évvel, tíz évvel, és száz évvel ezelőtt is. Vagyis nem a jelenlegi oktatásirányítás betonozza be a fennálló társadalmi pozíciókat, hanem csak folytatja azt az oktatáspolitikai hagyományt, amelyik a modern iskolarendszernek születésétől velejárója.

http://gondola.hu/cikkek/79030-A_rejtett_tanterv_es_a_koznevelesi_torveny.html Origo 2011. 12. 08. Megkegyelmez a nyelvvizsga nélküli diplomásoknak a Fidesz Nyelvvizsga nélkül is megkapnák a diplomájukat a tanulmányaikat 2013-ig befejező végzősök, ha a felsőoktatási intézmény ezt engedélyezi - a többi között ebben állapodott meg a Fidesz oktatási munkacsoportja és az oktatási államtitkárság. A megállapodás szerint a köznevelési törvény tervezetéből kikerül a fejlesztőosztály, az egész napos iskola választható oktatási forma lesz, és egyértelművé teszik, hogy az önkormányzatok csak az iskolák üzemeltetését vehetik vissza az államtól. Mentesülhetnének a nyelvvizsga alól azok a hallgatók, akik 2013-ig befejezik tanulmányaikat, és a felsőoktatási intézmény úgy dönt, hogy kiadja a diplomájukat - erről állapodott meg a Fidesz oktatási munkacsoportja és az oktatási államtitkárság. A Pokorni Zoltán által vezetett oktatási bizottság - a kormány által szintén támogatott - javaslattal orvosolni szeretné azt a problémát, hogy több tízezer diplomás azért nem kapja meg oklevelét, mert nem sikerült letennie a nyelvvizsgát. A fideszes munkacsoport és az államtitkárság képviselője a köznevelési törvény több vitatott pontjáról is megállapodott. Az oktatási bizottság benyújtotta azt a javaslatot, amely - a keddi frakcióülésen elhangzott miniszterelnöki kérésnek megfelelően - pontosítja, hogy a települési önkormányzatok milyen feladatokat vállalhatnak át az államtól. A több mint húsz pontból álló javaslat szerint az intézmények fenntartása - az óvoda kivételével - az állam feladata, és az önkormányzatok kizárólag a működtetésre szerződhetnek majd. Kikerül a javaslatból a fejlesztő osztály, és változatlan marad az a szabály, hogy a gyerekek az azt követő évben válnak tankötelessé, amelynek augusztus 31. napjáig betöltik hatodik életévüket. Új elem ugyanakkor az, hogy még egy évig maradhatnak az óvodában azok a gyerekek, akiknél azt a szakértői bizottság javasolja. Ők azok, akik az eredeti elképzelés szerint a fejlesztő osztályokba kerültek volna. Az egész napos iskoláról is megállapodott a Fidesz munkacsoportja és az államtitkárság. A bizottsági indítvány szerint az egész napos iskola egy választható oktatási forma lesz, ahol nem menthetik fel a tanulókat a foglalkozások alól. A nem egész napos iskolákban csak azt írja elő törvény, hogy 16 óráig kell megszervezni a foglalkozásokat, amelyek látogatása alól az igazgató adhat felmentést. Megállapodás született a Híd programról is, a javaslatban az szerepelne, hogy ilyen program általános iskolákban és középiskolákban, a kormány által meghatározott feltételek szerint szervezhető. A közreműködő intézményeket a kormányhivatalok jelölik ki. Egy másik módosító javaslat pedig további részletszabályokat fogalmaz meg a programokról. A változtatásokat az oktatási bizottság módosító javaslatként nyújtja majd be a parlamentnek.


30

Az [origo] információi szerint a kormányfő a keddi frakcióülésen egyértelmű utasítást adott a köznevelési törvény tervezetét jegyző KDNP-s oktatási államtitkárnak, hogy vezesse végig a tervezet szövegén ezt a döntést, vagyis rögzítse mindenütt egyértelműen, hogy mi a fenntartó és mi az üzemeltető feladata. Egy, a törvény előkészítésére rálátó KDNP-s forrás szerint az államtitkárság mindvégig a miniszterelnökhöz hasonlóan értelmezte az önkormányzatok lehetőségeit, a félreértést szerinte az okozhatta, hogy az "üzemeltető" kifejezés nem szerepelt a szövegben, így a jogai, illetve lehetőségei sem. A tervezethez benyújtott módosításokról részleteiben csak a jövő hétfői ülésén dönt majd a frakció, vagyis a keddre várt összetűzés az államtitkárság és a Fidesz oktatáspolitikusai között akkorra marad.

http://www.origo.hu/itthon/20111208-az-egesz-napos-iskolarol-es-a-nyelvvizsgarol-is-megallapodott-a.html?

Magyar Narancs 2011. december 8. 50-51. oldal Lannert Judit: A tudatlanság útvesztői Hat téveszme a közoktatásról Oktatási rendszerünk nagy változások előtt áll. Fontos lenne, hogy e változtatások alapos helyzetértékelésen alapuljanak - ám a képet makacs téveszmék homályosítják el. Nem csak a felsőoktatásban - amint azt Berlinger Edina épp e lapban fejtette ki (lásd: Vödör a fejre, Magyar Narancs, 2011. október 20.) -, de a szakképzésről és közoktatásról szóló közbeszédben is. E hamis képzetekkel az elmúlt húsz évben nem sikerült leszámolni, hiszen használatuk roppant kényelmes, de még inkább azért, mert jól álcázzák a rövid távú gazdasági és intézményi részérdekeket. Egy. "A magyar közoktatás színvonala alacsony" A közvélekedés szerint "romlik az oktatás eredményessége, hanyatlik a fiatalok teljesítménye az oktatás majd minden területén" - ahogy a jelenleg a parlament előtt lévő köznevelési törvény koncepciójában is megfogalmazódik. Am ezt a tények nem támasztják alá. Az OECD nemzetközi tanulói teljesítményeket mérő PISA- vizsgálata szerint a magyar közoktatás színvonalát tekintve a középmezőnyben helyezkedik el. (Erre lásd korábbi cikkünket: Szira Judit: Suba a subához, Magyar Narancs, 2011. január 13.) Ettől még lehetünk persze elégedetlenek, és gondolhatjuk, hogy többre vagyunk képesek, de tény, hogy a teljesítményünk az ország gazdasági teljesítőképességével arányos. Jó hír viszont, hogy 2009-ben jelentősen javult a 15 éves tanulók szövegértése. Ráadásul éppen a legrosszabbul teljesítők aránya csökkent 23 százalékról 18-ra, miközben a legjobbaké is - enyhébb mértékben – nőtt. E fordulat mellett nem kéne szó nélkül elmenni; ám a hivatalos oktatáspolitika nem firtatja a javulás okait. Pedig tudnunk kell, hogy miért működik valami, nehogy a nagy reformálásban épp azt öntsük ki a fürdővízzel együtt. Természetesen nem állítom, hogy ne lennének súlyos gondok á közoktatással - de baj elsősorban nem a színvonalával, hanem a sorsszerűségével van. A PISA- felmérés szerint nálunk határozza meg legnagyobb mértékben a családi háttér a tanulók teljesítményét. Azaz nálunk a szegényebb és kevésbé iskolázott szülők gyerekei kisebb eséllyel érnek el jó eredményt, mint más országokban. Ez a fátumszerű meghatározottság pedig annak tudható be, hogy a tehetséggondozás terén is tévképzeteket vallunk. Kettő. "Minél korábban és jobban szelektálunk, annál több tehetséget nevelünk"


31

Gyakran halljuk, hogy a tehetséggondozás annyit tesz, hogy a legjobbakat minél előbb kiválogatjuk, és emelt szintű oktatásban részesítjük, hogy minél korábban és jobban szelektálunk, annál több tehetséget nevelünk ki. Am a tények ennek az ellenkezőjét támasztják alá. Egyrészt nincs megbízható módszer a tehetségek korai kiválogatására. Ráadásul minél korábbi az elkülönítés, annál jobban érvényesül a társadalmi meghatározottság szerinti különbség, és annál kisebb az esélye annak, hogy a gyermekben rejlő képességek a családi háttértől függetlenül kibontakozzanak. Mi korán, már 10 éves kortól szelektáljuk a gyerekeket, és így egymástól nagyon különböző, de belül egységes iskolák alakulnak ki. A PISA- vizsgálatokon rendre legjobban teljesítő Finnországban éppen fordított a helyzet: ott az iskolák közt nincs nagy különbség, viszont az iskolák falain belül heterogénebb a tanulói összetétel. A korai szelektálással éppen hogy tehetségeket veszítünk el, és "alacsonyabb szintű humánerőfor-rás-potenciált", azaz kevésbé kiművelt emberfőket teremtünk. A PISA -vizsgálatok három területen - matematika, szövegértés és természettudomány - mérik a 15 éves tanulók teljesítményét. A legalább egy területen kiváló teljesítményt nyújtó tanulók aránya fontos jelzőszáma az oktatási rendszernek. Finnországban a tanulóknak több mint egynegyede kitűnik valamilyen területen, míg Magyarországon csak alig több mint egytizedük. Ezzel a kelet; közép-európai uniós országok közül csak Litvániát, Lettországot, Bulgáriát és Romániát előzzük meg. A magyar közoktatásban évtizedek óta működő erőteljes szelekció lemorzsolja a tovább haladni nem tudókat, és nem termel ki nagy létszámú tehetséget sem. A korai szelekcióra épülő tehetséggondozás azért célellentétes, mert a közoktatás szűkkeblűen értelmezett tehetségfelfogása elsősorban a fejlett verbalitást és az elméleti tudást jutalmazza. A differenciálatlan pedagógiai gyakorlat pedig a képesség szerinti osztályokba és iskolákba rendezéssel hamar intézményesíti a gyerekek között meglévő, ám behozható különbségeket. Finnországban sokáig együtt tartják a gyerekeket, és egyikőjükről sem mondanak le, jóllehet a hátrányos helyzetű, tanulási problémákkal küszködő tanulóknak ugyanazokat az elvárásokat kell teljesíteniük, mint szerencsésebb társaiknak. A finnek titka az, hogy nem a gyereket próbálják az iskolához és a pedagógus hoz passzítani, hanem a pedagógus alkalmazkodik a gyerekhez. Az elv az, hogy minden gyerek megtanítható, csak más és más módszerrel, ezért tantárgyanként különböző csoportokat hoznak létre, amikbe nem az eltérő képességű, hanem a különböző módszereket igénylő tanulókat osztják. A pedagógus első számú feladata az, hogy a tanulóból kihozza a maximumot, és eljuttassa a célig, és ha ez nem sikerül, nem a gyereken, hanem rajta kérik számon. Három. "Ha több pénzt rakunk az oktatásba, automatikusan javul a színvonala" Ez önmagában nem igaz: a megfelelő erőforrások biztosítása szükséges, de nem elégséges feltétele a javulásnak. Nem amellett érvelek, hogy vonjunk ki pénzt a közoktatásból, mint ahogy az eddig valahányszor, amikor a rendszerhez hozzányúltak, megtörtént.(Egy másik téveszme, hogy a pazarló oktatás kevésbé lesz pazarló, ha kevesebbet költhet.) De a nemzetközi adatok azt is mutatják, hogy a több pénz önmagában nem elég. Azt is el lehet tapsolni minden eredmény nélkül. A PISA-eredmények tanúsága szerint ugyanazt a teljesítményt egyes országok több, mások kevesebb erőforrással produkálják. Feltűnő a mediterrán országok gyenge hatékonysága: jóval több pénzből alacsonyabb eredményességet produkálnak, mint mi. De hogyan lehet jobban befektetni az erőforrásokat? Nem mindegy, hogy mikor és mire, és az sem, hogy milyen struktúrában költjük a pénzt. A PISA szerint azon országokban jobbak az eredmények, ahol többet áldoznak az iskola előtti nevelésre, és


32

ahol többen járnak óvodába. Közgazdasági elemzések is kimutatták, hogy a kora gyermekkori nevelés és az alapfokú képzés megtérülési rátája jóval nagyobb, mint ha az oktatás későbbi szakaszaiba fektetünk be; és különösen igaz ez a hátrányos helyzetű gyerekekre. Az adófizetők pénzét tehát akkor költjük a legjobban, ha nem a közoktatás felsőbb szintjei re, hanem a korai szakaszra összpontosítjuk. Nem annyira kötelezni kell az óvodáztatásra, mint biztosítani a megfelelő kínálatot. Ugyanilyen fontos az is, hogy jó foglalkoztatási struktúrában költsük el ezt a pénzt. A magyar iskolákban fajlagosan jóval több pedagógus és karbantartó dolgozik, mint az OECD országokban, miközben kirívóan kevés tanítási és kutatási asszisztenst, szakmai segítőt - mentálhigiénés szakértőt, szociális munkást stb. - és az iskolavezetést támogató adminisztratív személyzetet alkalmazunk. Négy. "A pedagógus-életpályamodell célja, hogy általános béremelést nyújtson a pedagógusoknak" Az eredményes közoktatáshoz jó pedagógusokra van szükség. A pedagógus munkaerő hatékonysága ott nagyobb, ahol magas színvonalú a tanárképzés, és persze ott, ahol jól megfizetik őket. De azért nem ilyen egyszerű a dolog. A pedagógus-életpálya modell, ahol működik, meglehetősen komplex rendszer. Része a pedagógusképzés, a továbbképzés, a pályára kerülés, a mentorálás és a bérezés is. Ma itthon csak ez utóbbira szűkül az életpálya modell értelmezése. Ráadásul ennek is a kellemesebb részére, pedig a pedagógusteljesítmények értékelésén alapuló bérezési rendszerek nemcsak a béremelést, de az elbocsátást is lehetővé teszik. Nagyon fontos, hogy a pedagógus teljesítményét több valóban fontos területen - mint például az osztálytermi gyakorlat - a megfelelő módszerekkel tudjuk értékelni. Az angolszász országokban ez a megmérettetés választható, a lengyel vagy litván modellben kötelező; Litvániában a pedagógusok egynegyede nem ment át a szűrőn. A nyugat-európai kontinentális országokban a pedagógusokat és az iskolákat a támogató célzatú tanfelügyeleti rendszerben értékelik, a skandinávoknál az iskolafenntartók figyelik a teljesítményüket. Nálunk ilyen támogató-kontrolláló, modern tanfelügyeleti szervezet - ami nem tévesztendő össze a régi szakfelügyelettel! - csírájában sem látszik. Annak dacára nem, hogy a legnagyobb problémánk épp az elmúlt évtizedekben a pedagógusi pályán érvényesülő erős kontraszelekció. A mind kevesebbet érő bérek mellett mindinkább a kevésbé tehetséges diákok jelentkeznek pedagógusképzésre - ezt jól mutatják az egyre csökkenő felvételi pontszámok is -, a pedagógustársadalom pedig elöregszik. Tehetséges fiatalokat úgy tudnánk a pályára vonzani, ha a pedagógusbérek a pálya korai szakaszában emelkednének meredekebben. Ez nem tetszik a szakszervezetnek és a már a pályán lévőknek. A rövid és hosszú távú érdekek között nehéz kompromisszumot találni - de nem lehetetlen. Igazi szakmapolitikusi feladat, amihez idő kell. A törvénykezési hajsza épp e fontos kompromisszumok kiérlelése ellen dolgozik. Hat. "A közoktatás színvonalát és méltányosságát az államosítással biztosítjuk" Tény, hogy a magyar közoktatási rendszer finanszírozhatatlanná vált. A szétaprózott önkormányzati rendszerben a szerényebb jövedelemtermelő képességű önkormányzatok fenntartani is alig tudják iskoláikat, és sérül az, az elv, hogy a tanköteles gyerekek egyenlő eséllyel jussanak jó közoktatáshoz. Az elmúlt két évtizedben mind több forrást vontak el az


33

önkormányzatoktól, miközben egyre több feladatot hárítottak rájuk. Éppen ezért meglehetős cinizmusra vall, ha valaki ma az önkormányzatiság elvére hivatkozik. Bár valóban nagyszerű lenne, ha egy valódi közigazgatási reform után a helyi közösségek a feladataikhoz elégséges forrásokat is kapnának, a mostani válságos időkben ez kevéssé látszik életszerűnek. Csakhogy arra sincs garancia, hogy a finanszírozási problémák megoldásának legcélravezetőbb útja az államosítás. Hisz az önkormányzatokat éppen azért kellett megkopasztani, mert a központi állam egyre rosszabbul működött - vajon ez az állam javítaná fel egy csapásra a közoktatást? Mindazonáltal a részleges államosítás már a korábbi oktatási miniszter ideje alatt is felmerült: egyszerre létezett volna állami és önkormányzati fenntartású iskola. A kétféle közösségi finanszírozású modell nem létezik máshol, igazi hungarikum lett volna. Létező gyakorlat viszont - a mediterrán vagy balkáni országokban -, hogy a pedagógusok bérezését az állami központ veszi át, az iskolaépületet viszont az önkormányzat tartja fenn. A költséghatékonysági problémákat pedig - ahogy azt az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal is javasolta - a nagyobb és így mérethatékony tankerületek kialakítása is kezelheti. Az oktatásban sem "erős", hanem hatékony államra van szükség, hogy a társadalom szempontjából a legjobban fektesse be az adófizetők pénzét. A fejlett országokban megvalósuló szektorsemlegesség elve épp ezen alapul. A magán- és egyházi iskolák az államiakhoz hasonló feltételekkel működhetnek, de szavatolniuk kell a megfelelő színvonalat, és kielégíteni a társadalmi igényeket. Az állam pedig a megfelelő külső kontroll (például a tanfelügyelet) révén érvényesíti elvárásait - semmiképpen sem azzal, hogy államosítja az intézményeket. Hal "A szakképzésnek sokkal jobban kell a gazdaság igényeire épülnie" Ez a tetszetős kijelentés akár igaznak is tűnhet - a bajok ott kezdődnek, ha a gyakorlatba akarjuk fordítani. Mit értünk gazdaság alatt, és az igényeit hogyan mérjük fel? Az oktatás ugyanis hosszú távú befektetés, a 10-15 évvel későbbi állapotra kell, hogy felkészítsen. Ezzel szöges ellentétben áll, ha negyedéves munkaerő-piaci prognózisok alapján próbáljuk formálni a képzést. Ráadásul az OECD előrejelzései azt mutatják, hogy felértékelődnek a nem rutin jellegű készségek, kommunikációs képességek. A jövő szakmunkásának a szaktudás mellett kreatív problémamegoldó képességre, vállalkozói és informatikai ismeretekre, idegennyelv-tudásra is szüksége lesz. (A dán szakmunkások 62 százaléka beszél angolul, a magyaroknak viszont csak 1 százaléka!) A szakképzésnek is ilyen kompetenciákat kell átadnia ahhoz, hogy versenyképes tudással vértezze fel a diákokat, és felkészítse őket arra, hogy az életben akár többször is váltani tudjanak. A jelenlegi elképzelés, amely a szakmai képzés idejét az általános kompetenciák fejlesztésének a rovására növelné, éppenséggel nem ezt a célt szolgálja. *A fenti téveszmék aligha virágoznának, ha a szakpolitika komolyan venné a tényeket. Ehhez elemzésekre és azok visszacsatolására lenne szükség - de az egy tanulóra jutó kiadások arányában Magyarország költ a legkevesebbet oktatáskutatásra. A tényekre alapozott szakmapolitika sohasem érvényesült igazán, de ma már mintha tényekre se lenne szükség. A tudatlanság pedig épp azt gátolja meg, hogy segítsünk kiteljesíteni gyermekeink képességeit, a bennük rejlő lehetőségeket. (A cikket csak a tartalomjegyzék tünteti fel, ezért nincsen online szöveg leirata.) http://magyarnarancs.hu/archivum_reszletes/2011/49


34

Országos hírek InfoGyőr . hu 011-12-06 Létszámgondok: veszélybe kerülhet a Győr megyei kisóvodák működése A jövőben legalább 12, de legfeljebb 16-os gyermeklétszámhoz kötné a köznevelési törvénytervezet az óvodalétesítést, valamint az intézményfenntartást a jelenlegi 8 helyet

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010-ben közel négyszáz hazai kistelepülés óvodájában volt 16 alatt a gyermeklétszám. A községek, amelyek zöme az elmúlt 8 évben bezárta az iskoláját, ragaszkodik az óvodájához. Az önkormányzatok ugyanakkor állami támogatás nélkül nem tudnák fenntartani az intézményeket, legfeljebb akkor, ha a pedagógusbérekhez hasonlóan az óvodai dolgozók fizetését is magára vállalná a központi költségvetés - tudósít a Hír TV.

Az 500 lelkes, Csorna melletti Rábacsanak polgármestere szerint érthető, hogy a kormány az évek óta vegetáló és költséges kisóvodák helyett a jól felszerelt, nagyobb létszámú, és gazdaságosabban működtethető intézményekbe gyűjtené a gyerekeket.

Telekesi József polgármester, Rábacsanak: "Mivel önerővel, támogatás nélkül ezt már nem tudjuk fenntartani, tehát be kell integrálódnunk egy nagyközség óvodájába, ami lehet, hogy szebb, és lehet, hogy korszerűbb, mint a miénk, de a miénk mégiscsak helyben van, és mi ezt szeretnénk."

- 7 millió 731 ezer 660 forint a bérköltségünk 3 főre - mondja Horváth Sándor markotabödögei polgármester. A 3 óvodai dolgozót 8 apróság mellé alkalmazza az önkormányzat, de a törvény szerint ennyire volna szükség akkor is, ha a gyermeklétszám a duplája volna, erre azonban egyelőre nincs esély a félezres rábaközi faluban.

Horváth Sándor polgármester, Markotabödöge: "A pedagógusok bérét átvállalná az állam, nekünk az egy hatalmas segítség lenne, mivel az óvoda fenntartásában nem a dologi kiadás és egyéb kiadások szerepelnek majd nagy tételben, hanem a bérek. A bérek pedig ugye államilag meg vannak szabva, elő van írva, kinek mennyit kell fizetnünk, ha 20 gyerekünk van, akkor is ennyit kell, ha kevés gyerekünk van, akkor is."

- Az óvodánkat tavalyi újítottuk fel, ennek 13 millió forintos költsége volt - így Páli polgármestere. Ha a 12-es létszám lesz a küszöb, a 13 gyermekkel működő páli óvoda tovább működhet, de csak pengeélen táncolva. A létszám hol fogy, hol csökken a faluban, attól függően, hogy a szülők helyben tartják, vagy elviszik a gyerekeket máshova. A polgármester azt mondja, nem szeretnének beállni azoknak a községeknek a sorába, ahol az iskola vagy az óvoda megmentése miatt Kelet-Magyarországról költöztetnek be többgyermekes családokat.

Póczik András polgármester, Páli: "Kevés helyen tudnak nekik munkahelyet adni, ha nincs munkahely, akkor segélyből kell őket ellátni, tehát per pillanat tűzoltásnak abban a pillanatban valószínűleg jó, de ez hosszú távon nem rentábilis."

A gyerekek óvodai ellátása után a települések fejenként 250 ezer forintos évi állami normatívát kapnak. Most jobbára ebből fizetik az alkalmazottakat, a dologi és egyéb költségekre fordított egymillió forintot a község büdzséje fedezi. A nagyobb falvak és városok örömmel fogadják a kisóvodákból érkező gyerekeket, és az utánuk járó támogatást, míg az állam tovább spórolhat a béreken és a fenntartási költségeken.

http://www.infogyor.hu/hir_olvas/permalink:letszamgondok-veszelybe-kerulhet-a-gyor-megyei-kisovodak-mukodese-2011-12-06-083000


35

MTV Híradó 2011. december 06. Több iskolás mehetne Határtalanul

A határon túli kirándulások az általános és középiskolák 7-12. évfolyamain lennének megszervezhetők a mostani 9-11. helyett.

Az általános és középfokú iskolák 7-12. évfolyamain legyenek megszervezhetők a jövőben a határon túli kirándulások - indítványozza az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága. Jelenleg a 9-11. évfolyamokon lehet a kirándulásokat megszervezni.

A nemzeti köznevelési törvényjavaslathoz beadott bizottsági módosító indítvány indoklása szerint a korai, az általános iskola 7. évfolyamán megszervezett tanulmányi kirándulások során szerzett tapasztalatok az oktatásban hosszabb ideig hasznosíthatók, a részt vevő diákok számára már 8. osztálytól, valamint a középfokú oktatás teljes ideje alatt is hivatkozhatók.

Csete Örs, a program vezetője korábban elmondta: november közepéig már több mint ezer magyarországi hetedikes diák vett részt külhoni tanulmányi kiránduláson a Határtalanul! program keretében. Kifejtette, hogy a meghirdetett tanulmányi kirándulásokon és együttműködésekben a 2011/2012-es tanévben 16.832-en vesznek részt.

A szeptemberi programkezdéstől november közepéig már több mint ezer magyarországi hetedikes diák utazott a szomszédos országok valamelyikébe és közel 600 magyarországi és külhoni szakképző iskolás találkozott valamilyen szakmai együttműködés kapcsán. Jelezte, hogy míg tavaly 200 millió forint állt a programra rendelkezésre, idén ez az összeg 450 millió forint.

http://www.hirado.hu/Hirek/2011/12/06/12/Tobb_iskolas_mehetne_Hatartalanul.aspx

Szaksajtó Fővárosi oktatási portál 2011.12.05. A hazai középiskolák legjobb eredményei 2005-2009-ben

A Köznevelés című oktatási hetilap többféle eredményességi mutató alapján publikálta a hazai középiskolák által elért legjobb teljesítményeket a 2005–2009 közötti évekre vonatkozóan. A kimutatásban a legmagasabb eredményeket elérő közel száz iskola szerepel, ez az összes hazai iskola tíz százaléka.

Az összefoglaló a középiskolák egyes eredményességi mutatóit veti össze a felvételi vizsgákon résztvevők felvételi aránya, a nyelvvizsga-arányok, a középszintű érettségik átlagos pontszámai és az országos középiskolai tanulmányi versenyeken (OKTV) elért eredmények mentén.

A négy mutató a 2005–2009 közötti évekre vonatkozik, külön kezelve a különböző iskolatípusú középiskolákat, abból a megfontolásból, hogy a gimnáziumok fő feladata a továbbtanulásra való felkészítés, a szakközépiskolák ezzel egyenértékű feladata egyben szakmára való felkészítés is.

A táblázatokban csak a legmagasabb eredményeket elért iskolákat szerepeltetik, ahol 96 iskola kapott helyet (az összes iskolák 10%-a), ezek közül 45 gimnázium (az iskolatípus 17,9%-a), 33 szakközépiskola (7,9%) és 19 vegyes középiskola (10%).


36

A gimnáziumi csoportban 36 kiváló, 54 jó és 178 közepes minősítést kapott iskola található, a szakközépiskolák között kiváló 42, jó 63, közepes minősítésű 178 iskola és a vegyes középiskolák csoportjában kiváló kb. 20, jó 30, közepes 100 iskola volt.

A cikk szerzője, Neuwirth Gábor hangsúlyozza, hogy az iskolákat helytelen az elért eredmények alapján sorba rendezni, ugyanis pl. „a 4 kiváló eredményt vagy a 3 kiváló 1 jó eredményt elérő iskolát vagy a 2 kiváló, 2 jó eredményt elérő iskolát lényegében azonos színvonalúnak helyes minősíteni”.

A felvételi-arány (F/L) mutató azt jelzi, hogy száz nappali érettségiző osztályt elkezdő tanulóból (L) hány nyert felvételt (F) valamelyik hazai felsőoktatási intézménybe. A Fazekas Mihály Gimnázium érettségizői teljesítettek a legjobban a felsőoktatási felvételin, (95,4 a felvettek aránya), a fővárosi gimnáziumot a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium (92,6) és a szombathelyi Bolyai János Gimnázium (92,4) tanulói követik. A szakközépiskolák közül a budapesti Puskás Tivadar Technikum (73,7), a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskola (66) és a békéscsabai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola (64,2) szerezte meg a dobogós helyeket, a vegyes középiskolák közül pedig az egri Neumann János Középiskola (81), a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium és Szakközépiskola (78,1) és az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (77,2).

A nyelvvizsgát szerző diákok aránya szerinti rangsor a 2005–2009 közötti években felvételre jelentkező (nappali tagozaton érettségizők) nyelvvizsgáinak száma (NY) viszonyul a jelentkezők számához (J). Legjobb eredményt a bajai Magyarországi Németek ÁMK (100,6) érte el, második helyezett a pécsi Koch Valéria Középiskola (100), harmadik a budapesti Német Nemzetiségi Gimnázium (99,5). A szakközépiskolák közül a győri Vocational Academy Szakközépiskola (90), a miskolci Berzeviczy Gergely Szakközépiskola (79,5) és a budapesti Hunfalvy János Szakközépiskola (79,3) vezeti a listát. E mutató alapján a vegyes középiskolák kategóriájában a legjobb eredményt érte el a budapesti Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gyakorló Középiskola (99,3), a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Szakközépiskola (94,4) és a pilisvörösvári Friedrich Schiller Gimnázium és Szakközépiskola (93).

A középszintű érettségi átlagpontszámait tekintve a gimnáziumok közül szintén a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium érte el a legmagasabb átlagpontszámot (88,5), második az ELTE Radnóti Miklós Gimnázium (87,6) és harmadik a győri Révai Miklós Gimnázium 86,1 átlagpontszámmal. A szakközépiskolák között az élmezőnyben szerepel e mutató alapján a váci Boronkay György Középiskola, 77,6 ponttal, a győri Jedlik Ányos Informatikai és Gépipari Középiskola (76,9 pont) és a szombathelyi Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola (76,1 pont). Budapesti középiskola a negyedik legjobb helyezést érte el, ez a Puskás Tivadar Technikum 75,4 ponttal.

A vegyes típusú iskolák között a sorrend: első helyezett a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium és Szakközépiskola 85 ponttal, második a székesfehérvári Tóparti Horváth Boldizsár Szakközépiskola 84,3 átlag pontszámmal, a harmadik helyet a budaőrsi Illyés Gyula Gimnázium és Szakközépiskola szerezte meg 82 ponttal.

Az elemzésből kiderül, hogy az OKTV-n többségében gimnáziumok tanulói vesznek részt (az öt évben 386 iskola tanulói értek el jó eredményeket). Itt a fővárosi Fazekas Mihály Gimnázium kimagaslóan sok, 1269,9 pontottal vezet, a második helyezett budapesti Radnóti Miklós Gimnázium 594,9 pontot, a harmadik helyezett ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium pedig 297 pontot szerzett.


37

A szakközépiskolák kategóriájában a Puskás Tivadar Technikum (188,8 pont), a váci Boronkay György Középiskola (134,4 pont) és a budapesti Károlyi Mihály Fővárosi Gyakorló Kéttannyelvű Közgazdasági Szakközépiskola (132,8 pont) vezeti a mezőnyt, a vegyes középiskolák közül kettő ért el jó eredményt, az egri Neumann János Középiskola (159,5 pont) és a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola (117,9 pont).

http://www.budapestedu.hu/felsomenu/hirek/kozepiskolak_eredmenyei_2005_2009.html Fővárosi oktatási portál 2011.12.07. Jelentés a magyar közoktatásról 2010

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) éves konferenciáján sajtótájékoztató keretében mutatta be legújabb, Jelentés a magyar közoktatásról 2010 című kötetét. A könyvben az elmúlt évtized szervezeti, tartalmi változásairól, az eredményekről és a kudarcokról egyaránt szó esik.

Kaposi József, az OFI főigazgatója köszöntötte a résztvevőket, s arról is tájékoztatást adott, hogy tervezik a Jelentés a felsőoktatásról című kötetet, amelynek kapcsán tárgyalnak az illetékes tárcával.

A kiadványt Vágó Irén, a most megjelent 600 oldalas kötet egyik szerkesztője mutatta be, úgy jellemezve, hogy "ebben a kötetben minden, vagy majdnem minden benne van". Elmondta, hogy a 400 oldalnyi szöveg mellett 95 ábra, 35 oldal hivatkozásjegyzék és 40 oldalnyi szakirodalmi felsorolás található a jelentésben, melynek 21 szerzője van s a szerkesztő bizottság is több tagból állt, mint eddig.

Szólt arról is, hogy igyekeztek a XXI. század első, oktatási szempontból mozgalmas évtizedéről "egyfajta mérleget" vonni. Az oktatási változások közé sorolta egyebek mellett, hogy 2001-ben bevezették a kerettantervet, amely helyi szintű szabályozásokkal is kiegészült, valamint azt, hogy 2003-ban megszületett a nemzeti alaptanterv. Ugyancsak beszélt az érettségi vizsgarendszer kétszintűvé válásáról, amelyhez kapcsolódóan megjegyezte: ez a rendszer sokkal rugalmasabb a korábbiaknál. Kitért az országos kompetenciamérések kiépülésére, amelyeket több tantárgyból végeznek bizonyos évfolyamokon. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy ezek a kezdeményezések még nem "ágyazódtak be" kellőképpen a közoktatási rendszerbe. Vágó Irén utalt arra: az integrált oktatás kiépítése, a romák integrációja eddig nem volt sikeres a közoktatásban, a szabad iskolaválasztás következtében pedig jelentősen nőtt a szegregáció. Hasonlóan megoldatlan problémának nevezte a pedagógusok foglalkoztatási és bérezési helyzetét.

A szakértő rámutatott: a pedagógusok fizetése "az életkortól és nem a teljesítménytől függ", rendkívül rossz bérezési struktúra jellemzi a pedagógusokat; béreik alacsonyak és lassan emelkednek". Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon 40 év munkaviszonnyal érhető el a bérplafon, ugyanez más országokban 20 év munka után bekövetkezik. Sokan elhagyják a tanári pályát, a távozó közül nagyon sokan jó pedagógusok voltak - jegyezte meg.

Hatodik alkalommal veheti kezébe az Olvasó a Jelentés a magyar közoktatásról című kötetet, amely ezúttal a 2006–2010 közötti időszak ágazati folyamatairól nyújt átfogó képet. Megjelenése annak a másfél évtizede megfogalmazott szándéknak az érvényességét jelzi, hogy a közoktatásról időről időre készüljön egy olyan kiadvány, amely rendszeresen tájékoztatja az oktatáspolitika, az oktatásirányítás és az oktatásügy szakembereit, az iskolahasználókat, illetve az iskola világa iránt


38

érdeklődőket a közoktatásban és annak – hazai és nemzetközi – környezetében lejátszódó folyamatokról, eredményeiről és problémáiról, a szabályozás gyakorlati hatásairól, a változások tendenciáiról. A szándék önmagában azonban nem elegendő. Valóra váltásának legalább két alapfeltétele van: az egyik a támogató vagy legalább megengedő oktatáspolitikai kontextus, a másik egy olyan szerzői csoportosulás, amely a szakterület differenciált vizsgálatára, a tapasztalatok integrált, koherens interpretációjára képes, s egy ekkora – több évre áthúzódó – munkához megfelelő kitartással és pozitív attitűddel rendelkezik.

Az eddig – 1995-ben, 1998-ban, 2000-ben, 2003-ban és 2006-ban megjelent – Jelentés kötetek egyike sem alkalmazkodott politikai vagy oktatáspolitikai szakaszhatárokhoz, s nem teszi ezt ez a kötet sem. Az elemzés időhorizontjának fókuszában a megelőző kötetet követő időszak, ez esetben a 2006-tól kezdődő négy év áll, azonban a jelentősebb folyamatokat tíz-, sőt egy-egy téma kapcsán húszéves távlatban is bemutatja. A közoktatás folyamatait 2010-ig követi nyomon, de felhasználja az időszakról a kézirat lezárásáig megjelent hivatkozásokat. Megőrzi azt a megközelítésmódot, elemzési módszert és nyelvet, amely a jelenségekről szólva minél inkább a tényekre, a szakirodalmi forrásokra, a róluk való – esetenként természetesen egymásnak ellentmondó, de ellenőrizhető – tudásokra támaszkodik. Ugyanakkor nem tekint el a fejlett országok közoktatási rendszereiben zajló folyamatoktól, amelyek keretében a hazaiakat értelmezi.

A Jelentés a magyar közoktatásról 2010 megőrzi a korábbi kötetek struktúráját, beleértve a fejezetek sorrendjét, tematikai fókuszát, s azt, hogy részletes – mintegy 200 táblázatot tartalmazó – Függelék, a felhasznált adatbázisok listája és minél több online hivatkozást is tartalmazó irodalomjegyzék támogatja a(z elsősorban szakmai) kézikönyvként való használatát. Az oktatásüggyel foglalkozó vagy az iránt érdeklődő felsőoktatási, pedagógus- vagy iskolai vezetőképzésben részt vevő hallgatókra is tekintettel igyekszik számos, kevésbé ismertnek tételezett fogalom, mutató magyarázatát is megadni. A már hagyományosnak mondható keretes írások részben e célt szolgálják, részben egy kurrens jelenség fontos részterületét vagy speciális dimenzióját emelik ki. A sikeres felhasználást segítik a kereszthivatkozások, amelyek azonos vagy szorosan kapcsolódó témakörök más-más fejezetben megjelenő, eltérő szempontból történő elemzésére vagy részletesebb kifejtésére hívják fel a figyelmet.

A tematikai hangsúlyok és bővülés egyik fontos területét azok a jelenségek, folyamatok jelentik, ahol a 2006-ban megjelentekhez képest hosszabb időtávról állnak rendelkezésre szakmailag reflektált tapasztalatok. A kötet a közoktatás minőségéről, eredményességéről hazai és nemzetközi összehasonlításban egyaránt jelentősen megnövekedett, illetve egyre árnyaltabb, összefüggéseibe ágyazott tudásról számolhat be, s ez – aminthogy a nagy horizontális témák általában is átszövik a kötet egészét – nem is csupán az e témakörről szóló fejezetben jelenik meg. A legfontosabbak talán e téren a 2005-ben bevezetett érettségi vizsgarendszer és a közel évtizedes Országos kompetenciamérés tapasztalatai. Bár rövidebb időhorizonton, de fontos újdonság az új Országos képzési jegyzékben szereplő szakképesítésekhez kötődő kompetenciaelvű, moduláris szakmai és vizsgakövetelmények és új típusú vizsgák bemutatása. Az élethosszig tartó tanulás összefüggésében – a felnőttképzés helyzetének bemutatása mellett – elsősorban új kezdeményezésekről: az életpálya-tanácsadás rendszeréről, az informális és a nem formális tanulás elismerésének kérdéseiről, a közoktatásban újdonságnak számító képesítési keretrendszerekről számol be a kötet. A közoktatási rendszer minősége mellett annak méltányosságáról is képet mutat az integrált nevelés egy évtizedes folyamatainak elemzése. A tematikai gazdagodást jelzi az oktatás tágabb és szűkebb társadalmi környezetében érzékelhető néhány „érzékeny” jelenség, így az iskolai agresszió, a társadalmi normaveszetés (anómia), a magyar és más nemzetek közötti érték- és normakülönbségek bemutatása, de olyan, kedvezőbb fejleményeké is, mint az infokommunikációs technológia iskolai térnyerése.

http://www.budapestedu.hu/felsomenu/hirek/jelentes_a_magyar_kozoktatasrol_2010.html


39

Blogok

Magyar Citrom Blog 2011-12-06 Mégsem nő a tanárok fizetése 2013-tól? http://magyarcitrom.postr.hu/megsem-no-a-tanarok-fizetese-2013-tol Egyenlítő Blog 2011. dec.7. Köznevelés - még folyik a harc http://egyenlito.blog.hu/2011/12/07/kozneveles_meg_folyik_a_harc Hálózat a Tanszabadságért – Állásfoflalások12-15. http://www.tanszabadsag.hu/allasfoglalasok.html#12

nemzeti erőforrás minisztérium (nefmi) közleményei · 2011-12-14 · olyan iskolarendszer...

Documents