MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA

LXXVI. évf. 51–52. (3774–3775.)2020. december 20–27.Ára 440 Ft

ujember.huujember@ujember.hu

75 éves az

Midőn ezt írtam,covidos volt alég... VörösmartyMihály Előszó cí-mű versét fogalmazom át,amely így kezdődik: „Midőnezt írtam, tiszta volt az ég.”Ezt a sort a költő legtragiku-sabb verse követi.

Nem tudhatom, hogy ami-kor ez az elmélkedés az ÚjEmber hasábjain megjelenik,itthon olvashatom-e, vagykórházban leszek-e, vagy mégaz sem kizárható, hogy annyimás embertársammal, köztükpapokkal együtt, már odaát.Más években megszoktuk aszorgos karácsonyi előkészü-letet, az ünnep bensőségessé-gét, az emberi találkozásokörömét, és kevéssé gondol-tunk arra – legalábbis szentes-te –, hogy a megtestesülésnemcsak Isten alázata, hanemszenvedésének kezdete is.Órigenész egyházatya írja Eze-kiel próféta könyvéről szólóhomíliájában: „Lássuk csak,megvallod a keresztet, nempirulsz hirdetni a Keresztre -feszítettet, ami botrány a zsi-dóknak és őrültség a pogá-nyoknak. De pirulsz megval-lani születését, ami kisebbbotrány, mint szenvedésevagy halála. Valójában pedigJézus születése nagyobb bot-rány, mint az ő halála.”

A karácsony meghittségesokszor elfeledteti velünk Já-nos evangélistának a betlehe-mi születéssel kapcsolatos na-gyon szomorú mondatát: „Tu-lajdonába jött, de övéi nem fo-gadták be” (Jn 1,11). Ez első-sorban az akkori Betlehemrevonatkozott, Dávid városára.Ezért istállóban kellett meg-születnie, mert nem volt helyea szálláson. Vonatkozott azakkori Izraelre: eljött a meg-ígért Messiás, de a nép nemfogadta be őt. Vonatkozott azemberiségre: a teremtő Ige,aki által a világ lett, belépett avilágba, de az nem vett rólatudomást. Az emberiség vala-miképpen azóta is vár a jobbvilágra, mondjuk ki bátran, Is-ten közelségére, de a nagyonkiélezett helyzetek sem min-dig kedvezőek számára. Az

emberiség annyira el vanfoglalva az életbevágóanfontos mindennapi kérdé-sekkel, mint ez a járvány is,hogy minden energiája,ideje csak erre fordítódik. Abetegségtől való félelem fö-lülírja az örömhírt, hogy Is-ten belépett a világunkba.A kérdés, amit annak ide-jén a nagy hittudós, Canter-buryi Szent Anzelm föltett,így szólt: „Miért lett az Is-ten emberré?” Ő ezt a vá-laszt adta: hogy megvált-son bennünket a bűneink-től, elégtételt adva a meny-nyei Atyának. Ez eléggé jo-gi megközelítése a megtes-tesülésnek. A ferences teo-lógusok, élükön Duns Sco-tusszal, azt tanították, hogya Második Isteni Személyakkor is megtestesült vol-na, ha az emberiség nemköveti el az eredeti bűnt,mert azáltal, hogy emberrélett, hogy vállalta az emberisorsot, Isten szeretetérőltett tanúságot. Ez a szolida-ritás teljessé teszi a jó hírt,hogy az üdvösséget hozóMegváltó megszületett.

Ha olvassuk a karácso-nyi üzenetet, látjuk, hogyaz akkori világ is magábazárkózott, a világ sötétségevalóság volt; de azt is lát-juk, hogy Isten be tudottlépni ebbe a világba, ésnem zárhatjuk ki őt, mégha istállóban jelenik is meg.Akkor is voltak emberek, akikmeglátták, megtapasztaltákezt, így reményt keltő, hogynem csak elutasítással záródikaz evangélium. Jézust körül-vette a Szent Család: az édes-anya, Szűz Mária az anyai sze-retetével, a hűséges József agondviselésével, az együgyűpásztorok a látogatásukkal,majd később a messziről jöttbölcsek a hódolatukkal.

A mai időkben nagyon fáj-dalmasan érint bennünket,hogy ilyen karácsony talánmég a háborút megélt embe-rek életében sem volt, hiszenakkor legalább összejöhetteka családtagok a légópincék-ben vagy a katonák a frontvo-nalakon, ha csak rövid időreis. Mi most el vagyunk vá-lasztva egymástól, a rokonoksem mehetnek látogatóba, at-tól való félelmükben, hogy

megfertőzik egymást. A nyel-vészek szerint az elszigetelődéslett az év szava. Sokan na-gyon magányosan, számkive-tetten élik meg a karácsonyt,a hívő embernek egyedüli vi-gasza az imádság és az onlineszentmise-közvetítés lehet.Ám az angyal üzenete 2020karácsonyán, ebben a sivár-ságban sem veszített érvényé-ből: „Ne féljetek, nagy örömethirdetek nektek és az egész

népnek, ma született azÜdvözítő, Dávid városá-ban, ő a Messiás és az Úr”(Lk 2,11–12).

Az Isten nem hagy elbennünket. Régi igazság:Deus non deseret si nondeseratur – az Isten nemhagy el bennünket, legfel-jebb elhagyattatik miálta-lunk. Egykori professzo-rom, Nyíri Tamás emléke-zett arra, hogy amikor aháború végén a teljesen le-rombolt Németországbanjárt, valaki azt mondta: el-hagyott bennünket az Is-ten. Egy másik útitársa he-lyesbítette: nem ő hagyottel, mi hagytuk el őt. Min-dennap velünk van az Is-ten, nehéz, kiszolgáltatotthelyzetünkben is, és a kará-csony ezt az örömöt a sze-gényes körülmények kö-zött is fel akarja csillantani.Ez az élet, amit kaptunk,nem egyedüli kifutópályájaa létezésünknek, mert aMegváltó, a Szabadító el-hozta számunkra az üd-vösséget.

Mit tegyünk ezen a ka-rácsonyon? Imádjuk Krisz-tust. Ő nyitottá tudja tennia lelkünket és a környeze-tünket arra, hogy túllás-sunk napi bajainkon, és fel-ismerjük a jó hírt. Ezt a jóhírt adjuk tovább azoknak,akikkel kapcsolatot tar-

tunk, technikai eszközeinkmár lehetővé teszik ezt.

Karácsony másnapja máregyébként is a vértanúra for-dítja a tekintetünket, Szent Ist-ván diakónusra. Ünnepe arraemlékeztet, hogy a keresztmár a betlehemi jászolra is ár-nyékot vetett. A kereszt meg-mutatkozik az istálló szegény-ségében, a kiszolgáltatottság-ban, a gyermek Jézus szenve-désében. Szent István diakó-

nus ünnepe azt is üzeni, hogya keresztény hit megvallása avilágon sokfelé a vértanúk hő-siességét kívánja. Rájuk isgondolnunk kell ezekben anapokban, hiszen mennyi ke-resztény testvérünket üldözikés az egykor kereszténynekmondott Európában is támad-ják a Krisztus-hívőket.

Kérnünk kell Isten kegyel-mét ezen a nehéz karácso-nyon, hogy hitünk szerint tud-junk élni, készen álljunk arra,hogy megvalljuk a hitünket éselfogadjuk a sorsunkat, hiszen„sok viszontagságon át jutunkel Isten országába” (ApCsel14,22). Ez most betegeinkre, azőket ápoló személyzetre és acsaládtagokra különösen isvonatkozik. Még a vesztesé-gekből is születhet jó.

November elején temettékazt a két piarista atyát, akik ajárvány áldozatai lettek, ép-pen a felebaráti szeretetük mi-att. Balázs Gergely atya, amikormár nem volt hivatalos kór-házlelkész, akkor is járt a bete-gekhez, akiktől megfertőző-dött. Szabó István piarista atyaőt ápolva lett a vírus áldozata.A betegek iránti szeretetükkelnem csak tanították, hanemkegyes atyákhoz méltóanmegélték a szeretetet. Volt di-ákjaikat és a híveket ez nem-csak megrendítette, hanem azinternetes bejegyzések szerinteddig el nem mondott vallo-másokra is késztette őket,megköszönve egész életüket.Isten ilyen megpróbáltatáso-kat is megengedhet.

A karácsony belső értékébőlés öröméből ez semmit nemvon le. Ellenkezőleg, megerősí-ti bennünk, amit Jézusról olva-sunk, akinek születését SzentJózsefnek álmában megjöven-dölte az angyal: „Emmanuel-nek fogják hívni. Ez azt jelenti:velünk az Isten.” (Mt 1,23–24)Soha nem voltunk még ennyi-re rászorulva arra, hogy tuda-tosítsuk magunkban és megél-jük ezt a hitigazságot.

Legyen ez a lelki tapaszta-lat az idei karácsonyunk aján-déka!

Assisi Szent Ferenc,a karácsony misztikusa

Zsuffa Tünde Szent Erzsébetről

Budapest 30

Heidelberg télen

Film: A vezércsel

Véget ért a Fekete István-év

Uram, mi, emberek,úgy szeretünk sterilen születni,kórházi tiszta lappal,csak semmi állatkodás,semmi röfögés, bőgés, nyerítés, bégetés,nem istálló ez, kérem szépen,mondja büszkén az osztályos orvos,még a háziporatkát is rendszeresen irtják, apró géppisztolyokkal vadásszáka takarító nénik, püff, az anyját, kapott ez is,ölik a baktériumokat csattogó felmosóronggyal,tűzzel-vassal irtanak minden láthatatlan lényt,kész mészárszék egy ilyen kórház,a kórokozók csak vágóhídnak hívják,és kartonpapír-táblákkal tüntetnek az A épület meg az E épület előtt,

öngyilkos merénylőként bosszúbólbelevetődnek a büfében kaphatószendvicsekbe, és boldogan korzóznak a látogatók béltraktusában.Na, erre te fütyülsz a mi higiéniai elvárásainkra,és még jóval

a modern orvostudomány

születése előtt, egy felettébb rusztikus,ám annál kétesebb tisztaságúhelyen, éppen egy istállóbanpottyantod le a legkülönlegesebbdeszantos egységet, amelyet valaha látott a világ,egyetlenegy szuperhősből áll,az is bekakil, bepisil, folyékony táplálásra szorul,egészen konkrétan anyámasszony katonája,ciciztetés nélkül egy tapodtat se,és fütyül rá, ma van-e a nemzetköziSZOPTASS

A MACDONALDSBAN-napvagy valamikor máskor.Nem hihetjük véletlennek, hogy groteszk, szőrös és büdösállatkák, bocik, szamár, kecskék, birkákbillegik körbe szent fiadat,hiszen ha állítottál volna az időegyenesenpárezer évet, már szülészetre kerül,ha megbütykölted volna kicsit Szent József számlaegyenlegét,

rögvest palotába születik.Te, Atyám, ragaszkodtál valahogyehhez a sajtszagú idillhez,a kulturálatlan körülményekhez,az akkori szokások szerint is nyomorúságos helyzethez,mintha csak szeretted volna előrevetíteni, hogy aki itt születik,aki a mennyei részvénytársaságharminchárom egész harminchárom tizedszázalékos részesedésévelbirtokolja a világot,aki a legfőbb Operatív Törzs válságstábját vezeti,aki az univerzális Feltámadás Hadműveletvezérkari tábornoka,aki minden elképzelhetőellenőrző és végrehajtó bizottság elnöke,azt egy szép napon, fényes nappalúgy fogják terelni a vére árán megváltottJeruzsálem főutcáján, mint egy csökönyös igavonó barmot, sőt, talán még azt sem,hiszen saját jószágát

nem veri magatehetetlenreegyetlen gazda sem, nem evett meszet,az állat vagyontárgy.Jézust ostorral csépelik,bele szakad ki tőle, bőrét hántják,bivaly módjára vonszolja a keresztet,rálógatják, mint húst a kampóra,kibelezve, szívét hasítva,tagjait facsarva, egyetlen hentesboltaz alkonyat, véres köténnyelmustrálják a prédát a rómaiak,szép, ragyogóra lecsutakolt szőrűhátasaik nyergében.Megszületett, ökörke lehel rá meleget, pöfögő, hatalmas testek adják biztonságát,szamár cipeli végig száműzetésben is,dülledő, nagy állatszemek,bennetek villan a legfőbb tudás, miért válik állatnál rosszabbá az ember,miért bánik állatként megváltójával,szamárháton vonult be Jeruzsálembe,dicsősége és nyomorúsága helyére,szamárháton vonul be a mennybe,pata puffog a felhőn,égi bolyhokat nyammog a csacsi,és többet tud a hátán hordozott Igéről,mint mi a szamárfüles könyveinkkel.

9 770133 120548

2 0 0 5 2ISSN 0133-1205

Lackfi János

HÁZIPORATKÁK ÉS TUDÓS SZAMARAK ZSOLTÁRA

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek

Neve Emmanuel: Velünk az Isten

E. Lingée – Velázquez nyomán: A Szent Családot megajándékozó pásztorok(Pannonhalmi Főapátsági Múzeum)

2 ÜNNEP 2020. december 20–27.

Ne féljünk karunkba venni, föl-emelni, magunkhoz ölelni aszomjazót, az idegent, a mezí-telent, a beteget, a bebörtön-zöttet – hangsúlyozta Ferencpápa szenteste 2017-ben, aSzent Péter-bazilikában bemu-tatott szentmisén. A Szentatyahomíliájának fordítását teljesterjedelmében közöljük.

Mária „világra hozta elsőszülöttFiát, pólyába takarta és jászolba fek-tette, mert nem kaptak helyet a szál-láson” (Lk 2,7). Ezzel az egyszerű,ám világos fogalmazással Lukács be-vezet minket annak a szent éjszaká-nak a szívébe: Mária világra hozta,Mária nekünk adta a világosságot.Egyszerű elbeszélés ez, mely bevonminket abba az eseménybe, amelyörökre megváltoztatja történelmün-ket. Azon az éjszakán minden a re-mény forrásává vált.

Menjünk vissza pár verset a szö-vegben. A császár rendelete értelmé-ben Mária és József arra kényszerül,hogy útnak induljon. El kellett hagy-niuk szomszédaikat, otthonukat,földjüket, és útra kellett indulniuk,hogy összeírják őket. Ez a vándorlásse nem kényelmes, se nem könnyűegy fiatal pár számára, akik éppengyermeket várnak: arra kényszerül-tek, hogy elhagyják földjüket. Szí-vük telve volt reménnyel és várako-zással a születendő Gyermek okán.Lépteik azonban bizonytalansággalés veszélyekkel terhesek voltak – ígyvan ez azoknál, akiknek el kell hagy-niuk otthonukat. És akkor szembekellett nézniük a legnehezebb dolog-gal: megérkeznek Betlehembe, és azttapasztalják, hogy az a föld nem vár-ta őket, azon a földön nem volt helyszámukra. És pontosan ott, abban akihívást jelentő valóságban ajándé-kozta nekünk Mária az Emmánuelt.Isten Fiának istállóban kellett meg-születnie, mivel övéi között nem volthely számára. „Övéi közé jött, deövéi nem fogadták be” (Jn 1,11). És

ott, egy város sötétségében, aholnincs tér, nincs hely a messziről ér-kező vándor számára, egy felboly-dult város sötétségében, mely úgytűnik, mintha másoknak hátat for-dítva akarna boldogulni, pontosanott lobban fel Isten gyöngédségénekforradalmi szikrája. Betlehembenegy apró nyílás keletkezett azoknak,akik elvesztették földjüket, otthonu-kat és álmaikat; de azoknak is, akikfulladoztak magukba zárkózó éle-tüktől.

József és Mária lépteiben megany-nyi más lépés rejtezik. Látjuk egészcsaládok nyomait, akik napjainkbankénytelenek útnak indulni. Látjuksok millió ember nyomait, akik nemmaguk döntenek az elindulás mel-lett, hanem akiket kényszerítenek ar-ra, hogy elszakadjanak szeretteiktől,akiket elűznek földjükről. Ez az út-nak indulás sokszor reménnyel teli,és jövőt ígér; sok más esetben azon-ban csupán egyetlen neve van az út-nak indulásnak: túlélés. Túlélni azéppen aktuális Heródeseket, akikhatalmuk érvényesítése és gazdagsá-guk növelése érdekében gond nélkülkiontják ártatlanok vérét.

Mária és József számára nem volthely, mégis ők az elsők, akik maguk-hoz ölelhetik, aki azért jön, hogy ál-lampolgárságot igazoló iratot nyújt-son át mindannyiunknak; aki sze-génységében és kicsinységében vá-dolva nyilvánvalóvá teszi, hogy avalódi hatalom és az igazi szabadságtisztelettel és segítő szándékkal for-dul a leggyengébbek törékenységefelé.

Azon az éjszakán azt, akinek nemjutott hely, hogy megszülessen,azoknak hirdetik, akiknek szinténnem jutott hely a város asztalainál ésutcáin. A pásztorok ennek az öröm-hírnek az első címzettjei. Munkájuk-ból kifolyólag olyan férfiak és nőkvoltak, akiknek a társadalom pere-mén kellett élniük. Életkörülménye-ik, a helyek, ahol tartózkodniuk kel-lett, lehetetlenné tették számukra,

hogy betartsák a vallá-si, rituális tisztaságminden előírását, ezérttisztátalannak tartottákőket. Bőrük, öltözékük,szaguk, beszédmódjuk,származásuk elárultaőket. Mindenestül bi-zalmatlanságot keltet-tek. Olyan férfiak ésnők voltak, akiketmessze el kellett kerül-ni, akiktől félni kellett;pogányoknak tartottákőket a hívők között,bűnösnek az igazak kö-zött, idegeneknek apolgárjoggal bírók kö-zött. Nekik – a pogá-nyoknak, bűnösöknekés idegeneknek –mondja az angyal: „Neféljetek! Íme, jó hírt ho-zok nektek, amelynagy öröm lesz azegész népnek. Ma megszületett aMegváltótok, az Úr Krisztus, Dávidvárosában.” (Lk 2,10–11)

Íme, az öröm, amelyben ezen azéjszakán nekünk is részesednünkkell, amelyet ünnepelnünk és hirdet-nünk kell. Az öröm, amellyel Isten amaga végtelen irgalmasságában ma-gához ölelt minket, pogányokat, bű-nösöket és idegeneket, és arra ösztö-nöz, hogy mi is így cselekedjünk.Ennek az éjszakának a hite felismer-teti velünk Istent, aki jelen van min-den olyan helyzetben, amelyről azthisszük, hogy nincsen jelen. Jelenvan a tapintatlan látogatóban, akisokszor felismerhetetlen, aki ott jár-kál városainkban, kerületeinkben,utazik autóbuszainkon, bekopogtatajtónkon. Ugyanez a hit ösztönöz ar-ra, hogy teret nyissunk egy új társa-dalmi képzelőerő előtt, hogy ne fél-jünk megtapasztalni a viszonyok újformáit, amelyekben senkinek semkell azt éreznie, hogy nincs számárahely ezen a földön. A karácsony an-nak az ideje, hogy a félelem erejét a

szeretet erejévé alakítsuk át, s ezáltallétrehozzuk a szeretet újfajta képze-lőerejét. Arról a szeretetről van szó,amely nem szokik hozzá az igazság-talansághoz, mintha az természetesdolog volna, hanem van mersze,hogy feszültségek és konfliktusokközepette „a kenyér házává” (bet -lechem szó szerinti jelentése – a ford.megj.), a vendégszeretet földjévé vál-jon. Erre emlékeztetett minket SzentII. János Pál: „Ne féljetek! Nyissátokki, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztuselőtt!” (A pápai szolgálat megkezdé-sének miséjén mondott homília,1978. október 22.)

A betlehemi Gyermekben Istenazért jön el hozzánk, hogy a minketkörülvevő élet főszereplőivé tegyen.Felajánlja magát, hogy karunkba ve-gyük, felemeljük és magunkhoz ölel-jük. Hogy őbenne ne féljünk karunk-ba venni, felemelni és magunkhozölelni a szomjazót, az idegent, a me-zítelent, a beteget, a bebörtönzöttet(vö. Mt 25,35–36). „Ne féljetek! Nyis-sátok ki, sőt tárjátok ki a kapukat

Krisztus előtt!” Ebben a Gyermek-ben Isten arra hív minket, hogy a re-mény hordozóivá váljunk. Arra hív,hogy őrszemekké váljunk azok érde-kében, akik a csüggedés terhe alattgörnyednek, mely abból fakad, hogyannyi ajtót zárva találtak. Ebben aGyermekben Isten az ő vendégszere-tetének főszereplőivé tesz minket.

Az ajándék örömétől megindul-tan azt kérjük tőled, betlehemi Kis-ded, hogy sírásod ébresszen fel min-ket a közönyből, nyissa fel szemün-ket, hogy meglássuk a szenvedőt.Gyöngédséged élessze fel érzékeny-ségünket, hogy átérezzük: arra kap-tunk meghívást, hogy felismerjünktéged mindazokban, akik városaink-ba, történelmünkbe, életünkbe ér-keznek. Forradalmi gyöngédségedgyőzzön meg minket: arra kaptunkmeghívást, hogy a remény és agyöngédség hordozói legyünk azemberek számára!

Fordította: Tőzsér Endre SPFotó: Vatican News

Akarácsony ünneplé-séhez szinte magá-tól értetődően hoz-zátartozik, hogyigyekszünk szemléltetni ésmagunk elé idézni az ünne-pelt eseményeket. A megjele-nítés részben pásztorjátékok-kal, részben betlehemek készí-tése által történik. Mindkétszemléltetési forma velejárói akisded Jézus jászolát körülve-vő személyek: Szűz Mária ésSzent József, a pásztorok, va-lamint a napkeleti bölcsek,akiket háromkirályoknak isszoktak nevezni. E két utóbbicsoport jelenléte sokatmondó,hiszen a pásztorok az ószövet-ségi választott népet, Izraeltképviselik, a bölcsek pedig atöbbi nemzetet, azaz a pogá-nyokat, akik még nem ismer-ték az egyetlen Isten általadott kinyilatkoztatást. Másmegközelítésben a pásztoroka szegény és egyszerű embe-rek köszöntését közvetítik,míg a bölcsek az előkelők ne-vében róják le hódolatukat azÜdvözítő előtt. Ezáltal szépenkifejezésre jut az, amit főlegSzent Pál apostol hangsúlyoza leveleiben: Krisztus általegységre találnak a különbözőnépcsoportokhoz és társadal-mi osztályokhoz tartozók.

Bár a pásztorok és a napke-leti bölcsek együttes megjele-

nítése mély tartalmú üzenetethordoz, mégis el kell ismer-nünk, hogy a Szentírásbannem tartoznak össze olyanszorosan, hiszen különállókönyvekben jelennek meg: aBetlehem környéki pásztorok-ról csak Lukács, a napkeletrőlérkező látogatókról csak Mátéevangélista ír. Érdemes a ró-luk szóló elbeszéléseket kü-lön-külön vizsgálni. Fordítsukmost figyelmünket a bölcsek-ről szóló evangéliumi törté-netre (Mt 2,1–12).

A görög szövegben a magoifőnév olvasható, amely erede-tileg egy perzsa papi kaszttagjait jelölte, akik földrajzi éscsillagászati ismereteikről vol-tak híresek. A szót később ál-talánosabb értelemben a keletivallásbölcselet és természettu-domány képviselőire is alkal-mazták. Az evangéliumi szö-vegben is ilyen tudós szemé-lyekről van szó, akik egy csil-lag fölfedezése után útra kel-nek Jeruzsálem felé. Arról,hogy miféle csillagra történikitt utalás, sokat töprengtekmár a kereszténység történetefolyamán. Megfontolandó Jo-hannes Kepler javaslata, misze-rint a különleges jelenség nemmás, mint a Jupiter és a Sza-turnusz bolygók együttállásaa Halak csillagképben Kr. e. 7táján. Persze a bölcsek útra ke-

lését nemcsak ilyesfajta külsőtényező motiválta, hanem bi-zonyára az eljövendő Messiás-sal kapcsolatos zsidó várako-zások is ösztönzőleg hatottak.A szórványban élő izraelitáknagy száma miatt a messiásielképzelések Mezopotámiá-ban is ismertek voltak.

A bölcsek Jeruzsálembenérdeklődnek a zsidók újszülöttkirálya felől. Ennek hallatán akorabeli uralkodó, Heródes ki-rály a zsidó főpapokhoz ésírástudókhoz fordul, akik Mi-keás próféta jövendölése (Mik5,1–3) alapján közlik, hogy aMessiásnak Betlehemben kellszületnie. Amikor a bölcsekerről hírt szereznek, folytatjákútjukat, és Betlehemben meg-találják a keresett Gyermeket.Az elbeszélés végén nagyhangsúly esik a bölcsek hódo-lattal teljes leborulására, vala-mint a magukkal hozott aján-dékok átadására. Az ókori Ke-leten jól ismert szokás volt,hogy a látogatók nem üreskézzel érkeztek a király előttihódolatra, hanem értékes aján-dékokat vittek. A bölcsek aján-dékai is (arany, tömjén, mirha)a Kelet kincseiből valók.

Bár az evangéliumi szövegáltalános módon, konkrétadatok nélkül bölcsekről beszél,a keresztény köztudatban a ki-rályok, illetve a háromkirályok

megnevezés terjedt el. Ezazonban nyilvánvalóan ké-sőbbi értelmezés eredménye.Már az ókori keresztények isószövetségi jövendölések fé-nyében értelmezték a szóbanforgó evangéliumi történetet.E jövendölések szerint nemze-teket vezető királyok fognakJeruzsálembe vonulni és az el-jövendő Messiás előtt hódolni.„A föld minden királya meg-hódol előtte, és minden népszolgál neki” – olvassuk aZsolt 72,11-ben. Izajás köny-vének 60. fejezetében, amelyvízkereszt ünnepének ószö-vetségi szakasza, a királyok ésnépek nem üres kézzel érkez-nek, hanem értékes ajándéko-kat visznek magukkal: „Né-pek jönnek világosságodhoz,és királyok a benned támadtfényességhez (...) Mind Sábá-ból jönnek; aranyat és tömjénthoznak és az Úr dicsőségétzengik.” (Iz 60,3.6)

A keresztény hagyomány-ban ismert hármas szám a böl-csek által átadott három aján-dékból levont következtetés. Aszámot az ókorban ismert há-rom földrésszel (Európa,Ázsia, Afrika) is kapcsolatbahozták: a bölcsek így nemcsakkirályokká, hanem az egyesföldrészek lakóinak képviselő-ivé is váltak. Jelenlétük Jézusbölcsőjénél a karácsony ünne-

pének egyik fontos üzenetéttudatosítja: Isten egyszülöttFia azért testesült meg, hogyminden ember Üdvözítője le-gyen. Erre a szempontraegyébként az éjféli mise szent-leckéje is felhívja a figyelmet:„Megjelent ugyanis MegváltóIstenünk kegyelme mindenember számára” (Tit 2,11).

A napkeleti bölcsekről szó-ló elbeszélésnek az általánosérvényű teológiai tanítás mel-lett olyan üzenete is van,amely személyesen érint ben-nünket. A bölcsek útja ugyan -is minden kereszténynek, sőtminden igazságot kereső em-bernek irányadó lehet. A böl-csek számára két útmutatószempont volt a leginkábbmeghatározó: a csillag mint atermészet egyik jele, valaminta Szentírás üzenete. Ahhoz,hogy eljussunk Krisztushoz,vagyis egyre szorosabb közös-ségre lépjünk vele, szükséges,hogy nyitottak legyünk a jelek-re, amelyekkel Isten megérin-teni és megszólítani akar min-ket. Ezek a jelek lehetnek természeti adottságok vagyolyan események, amelyekmegfontolásra késztetnekbennünket. Ám éppúgy nyi-tottaknak kell lennünk arra azútmutatásra is, amit Isten írottszava, a Biblia közvetít szá-munkra. Persze nem elegendő

csupán a felszínes olvasás, il-letve a liturgikus összejövete-leken felolvasott szövegek fe-lületes hallgatása. Engednünkkell, hogy az ige megérintsenés cselekvésre ösztönözzönminket. Milyen meglepő: aszóban forgó történetben Mi-keás jövendölése csak a böl-cseket ösztönzi elindulásra, aSzentírásban nagyon is jártasírástudókat nem.

A bölcsek útját illetően mégegy mozzanat kiemelhető: aközös előrehaladás. A napke-leti bölcsek nem magánzókvoltak, és nem is vetélytársak-nak tekintették egymást, ha-nem közösen, nyilván egy-mást támogatva jutottak elKrisztushoz. Az együvé tarto-zás tudatának számunkra ismeghatározónak kell lennie.„Senki sem menekülhet megönmagában” – hangsúlyozzajoggal Ferenc pápa. Ez egyút-tal azt jelenti, hogy senki semjuthat el a célhoz csupán ön-magára támaszkodva. Csakisa közös előrehaladás, vagyishitbeli tapasztalataink meg-osztása, valamint a szolidari-tás és a testvéri szeretet tettek-ben való megnyilvánulása te-szi lehetővé, hogy eljussunkföldi vándorlásunk végcéljá-hoz, és színről színre láthas-suk Krisztust, mindnyájunkÜdvözítőjét.

Kocsis Imre

A napkeleti bölcsek útja a világ Üdvözítőjéhez

A betlehemi Kisded ébresszen fel minket a közönyből

3TÖRTÉNELEM2020. december 20–27.

Akereszténység, Jézusnakmegváltást befogadó népea húsvétból született. Má-ig ez lényének a közepe: akrisztusiak szívét Jézus oldalánaknagypénteki megnyitása és Jézus sír-jának húsvétvasárnapi megnyílásaélteti. Ötvenednappal később a pün-kösdi Lélek-áradás megnyitja azapostolok szemét is, és rádöbbenneka saját szerepükre: ők tanúk! Tanúiannak, hogy az Isten föltámasztottaa halálból Jézust, Dávid fiát (vö. Ap-Csel 2,29–35). Benne azt a Pásztortlátják, aki azért jött, hogy belépjeneka kapun át az akolba, hogy ott, azEcclesiában „életük legyen és bőség-ben legyen” (Jn 10,10).

Jézus Egyháza, a kereszténység iskicsi magzatként született. Egy dara-big még a jeruzsálemi templombólveszi magához az anyatejet, de a Tó-rah őrei hamar leválasztják e furcsagyermeket szellemi édesanyja emlő-jéről, és nagyon korán a saját lábárakell állnia. Bár kicsi, megvan mindenszerve: keze, lába, szíve, esze és leg-főképp a lelke. Ahol ered, onnan el-küldik, ahová megy, oda nem hívják.És mégis, soha nem tagadja meg zsi-nagógai őseit, és soha meg nem ke-rüli a világot, melybe húsvéti Ura el-küldte. Tapogatva keresi az útját, ésúgy vándorol a Mediterráneum part-vidékén, mint egykor Mózes népe apusztában, mindig egy napra elegen-dő útravalóval, ám azt a kevés ele-gendőt mindig megkapja. Nem válo-gat, útján szóba áll mindenkivel, sza-badossal és rabszolgával, tekintélyesférfiakkal és egyszerű asszonyokkal,az agorák filozófusaival és a kikötőkírástudatlanjaival, zsidóval, görög-gel, szittyával egyaránt. Mindenhezalkalmazkodik, ami emberi, éltető ésharmonizál azzal az új élettel, melyetéppen a húsvéti fürdő, a keresztségad nekik. „Tagjainak nincs igazán ha-zájuk, de mindenhol otthon vannak,házasodnak és gyermeket nemzenek,mint mindenki, de magzatot el nemhajtanak, közös az asztaluk, de nemaz ágyuk” (Levél Diognétoszhoz V.).

Ez a közösség három századon áthomályban jár, ahová az újból és új-ból ellenük törő üldöztetés miatt me-nekülnek. E három század alatt, fő-ként a tévutak kivédésére, rátalálnakaz igazság helyes ösvényére, ésrendszerbe is foglalják. Így köszöntrájuk a szabadság, amikor vaksi sze-meikkel meglátják a császári hadijel-vények csúcsán a keresztet, amiről atarzuszi Pál azt írta nekik, hogy„nem akar másról tudni, csak a meg-feszített keresztjéről” (1Kor 2,2). Ez akereszt a győzelem jele. Mesterüktőljól tudják, hogy ő a „békességükregyőzte le a világot” (Jn 16,33). Ezzela kereszttel.

A kereszttel szerzett megváltás tá-gasságában rejlő lehetőség az elsőhárom század során mindig elégvolt arra, hogy tisztázzák az utat atévtanítások elterelő elhajlásaivalszemben. Ez a legfőbb oka annak,hogy nem dolgozták ki az isten-megérkezés teológiáját, vagyis a szü-letés teológiáját. A II. század máso-dik felében összeállt újszövetségi ká-noni könyvek bár nagyon szűksza-vú, mégis elégséges eligazítást adtaka Megváltó születéséről. Tömör, tár-gyilagos hangjuk elhárítja a mági-kus-mitikus megközelítést, ám ez alátszólag kevés mégis komoly hitfel -adat elé állítja az alászállás-születéseseményét, miként a sírból felkelésértelmet meghaladó, hitre kényszerí-tő mozzanata is.

Túl a tartalmi szemponton, vanegy formai ok is. Az első három szá-zad pogány hitvilága zajosan ünne-

pelte istenei születését. A kereszté-nyek éppen ezért tartózkodtak Jézusszületésének megünneplésétől. Óri-genész alexandriai egyházatya a III.század második felében csak a vasár-napokat és a péntekeket, magát ahúsvétot és a pünkösdöt említi megsaját ünnepeikként (Kelszosz ellen –Contra Celsum – 8,22). Értelmes éstermészetes kíváncsiság hatotta át azőskereszténységet Jézus születés-napja iránt, de nem a liturgikus ün-neplés céljával. Ellenben Krisztuseredeti, a születésével adott istensé-gét tagadó arianizmusban olyanszellemi kihívással találkozott, mely-nek kivédéséhez szükségképpen Jé-zus eredetét kellett tisztázni. Másfe-lől pedig a Keletről érkezett Napis-ten-kultusz, főként Rómában, olyankápráztató módon ünnepelte decem-ber 25-én a Sol Invictust (Győzhetet-len Napisten), hogy erre is válaszol-ni kellett. A feleletet a római Egyházadta meg. Az időt is pontosan beha-tárolhatjuk, mikor született meg ka-rácsony liturgikus ünnepe, válasz-ként az említett kihívásokra. I. Da-máz pápa (366–384) Filocalus nevű,tehetséges szépíró titkára 354-benszerkesztett egy olyan kalendáriu-mot (Chronicon), mely 336-tól indul-va felsorolja a római liturgikus ünne-peket, köztük a nativitas Dominit, azÚr születésnapját. Ez az első, máig lé-tező említés karácsony liturgikus ün-nepéről. Van egy másik adat is, még-pedig a 325-ben a keleti Niceában(Nikaia) tartott egyetemes zsinaté,mely szintén felsorolja az Egyház ak-kori ünnepeit. Minthogy a karácsonyemlítése hiányzik a többi ünnep kö-zül, ez azt jelzi, hogy ekkor még nemülték meg. Ebből adódik, hogy a nati-vitas Domininak, az Úr születésünne-pének kialakulása 325 és 336 közé te-hető. Tizenegy év! Mi történt Rómá-ban, hogy e tizenegy év alatt megszü-letett a karácsony ünnepe?

A kereszténységet fölszabadító313-as milánói ediktum utáni eszten-dőben új püspököt választottak Ró-ma nagy tekintélyű Péter-utód-szé-kébe: I. Szilveszter pápát (314–335).Neki kellett bevezetnie az Egyházataz immár nyilvános, sőt császári tá-mogatást élvező új liturgikus isten-tiszteleti rendbe, melynek minta- ésmértékadó formájához a Lateranu-sok nemzetségének egykori palotájaés testőrségi kaszárnyája helyénemelt episzkopális bazilika, a laterá-ni székesegyház adott otthont. Szil-veszter az a pápa, aki fölszenteli Pé-ter apostol vatikáni vértanúságánakhelyén a tiszteletére emelt martiriálisbazilikát, valamint a tengerparti Os-tia kikötővárosba vezető út mentén

épült első és szerényebb méretűtemplomot a népek apostola tiszte-letére. Ő a konstantini béke korsza-kának pápája, de egyúttal ő a kará-csony pápája is. Uralkodása alatt ve-tődött fel, hogy külön rangos ün-neppel kell emlékezni Jézus, IstenFia születésére. Már korábban is lé-tezett a Krisztus-születés liturgikusünnepe, amit január 6-án, epifánia(vízkereszt) napján, az Úr megjele-nése ünnepén tartottak. Összevont,kollektív tartalmú ünnep volt ez,amely Keleten máig megmaradt eb-ben a formájában, egyszerre emlé-keztetve a napkeleti bölcsek látoga-tására, a kánai menyegző borcsodá-jára és Jézus keresztségére az alap-mozzanat, az Üdvözítő születésénekünneplése mellett.

Szilveszter pápát immár nem fe-nyegette külső, politikai veszély, ámaz Egyházon belül annál keserűbbküzdelmet kellett folytatni az igazhit tisztaságáért. Krisztus isteni ésemberi mivoltának összehangolásarendre termett mellékvágányokat is,melyek időnként népszerűvé váltak,és könnyebben elfogadhatónak lát-szottak, mint a kinyilatkoztatás ösz-szes szempontját figyelembe vevőortodox tanítás. Ilyen volt az ale-xandriai presbiter, Arius nézete is,miszerint Jézus Mária és József ter-mészetes gyermeke, akit Isten a Jor-dán menti keresztség alkalmával fo-gad örökbe, és tesz Istenné. Ráadá-sul Arius versbe szedte tanítását, ésez a dallamosan énekelhető új tansokakat meggyőzött, így a nézetgyorsan terjedt birodalomszerte. Ezta tévtanítást verte vissza Szilveszterpápa új ünnepe, amely a 325-ös nice-ai tanítás jegyében vallotta a teljesSzentháromságot és azt, hogy bennea Fiú (Filius) megtestesült (incarna-tus est). Ő „Isten az Istentől”, „azAtyával egylényegű”, tehát nincs ne-ki alárendelve. Ez a hitigazság, mi-ként minden komoly dogma, kerestea maga liturgikus kifejeződését,hogy a megvallott hit imával meg-ünnepelt mélységet kapjon. Szilvesz-ter pápa egyszerűen „megkeresztel-te” a Győzhetetlen Napisten szüle-tésünnepét: december 25. a megvál-tó Jézus Krisztus születése, aki a jú-deai Betlehemben Istenként születettmeg Szűz Máriától. Az ünnep Ró-mában lassan kezdett teret hódítani,miközben észtvétlenül létrejött egycsere. A december 25-ei ünnep ké-sőbb elvándorolt Jeruzsálembe is,ahol a január 6-ai epifániaünnep he-lyébe lépett, és onnét visszatérve ho-zott magával valami nagyszerűt: azéjféli misét. Amikor megszületett,senki nem gondolta volna, hogy

több mint másfél évezreden átívelmajd ez a liturgikus szokás, és ter-mészetes része lesz az európai de-cember végi sötét, hideg estének.Nem önmagában alakult ki, hanema már kész húsvéti ünneplés utánzá-sának vágya szülte. Ahogy a húsvétivigíliavirrasztás a megváltásese-mény helyszínén jött létre a Krisztussírjára épült Anasztaszísz-bazilika(Feltámadás-bazilika) liturgiájában,éppúgy a Krisztus-születésnek vir-rasztással várása és éjféli megünnep-lése a születés helyszínén, a betlehe-mi istállóbarlang fölé emelt, ugyan-csak konstantini bazilika liturgiájá-ban született meg. A két hely és a kétvirrasztás csodálatos módon össze-kapcsolódott. Források híján nem istudnánk erről, ha maga a gondvise-lés nem adta volna a kezünkbe aztaz útinaplót, amit 390 és 395 közöttegy Aetheria (Egeria) nevű hispániaizarándoknő jegyzett fel szentfölditartózkodása során, és amit 1887-benArezzóban találtak meg egy XI. szá-zadi kódexben. A születés ünnepeelőtti napon a Jeruzsálembe érkezettzarándokok végeláthatatlan nagysora – ahogy a zarándoknő látta –délután kivonult a Szent Városból,és lefelé tartott, délnek, miközben alenyugvó nap sugarai bearanyoztáka domboldalra épült Betlehem fehér-re meszelt házait és a városka szélénemelt óriási bazilikát. Aetheria nemgyőzi részletezni azt a pompát, me-lyet „Constantinus császár édesanyjajelenlétében díszített fel arannyal,színes mozaikokkal, drága márvány-oszlopokkal”. A Születés-bazilikahelyét az a barlangistálló adta, mely-ben Szűz Mária világra hozta Egy-szülöttjét, és amit a későbbi korokgondos emlékezetőrizete megtartott.Legértékesebb kincse nyilvánvalóanaz Úr jászola (praesepe Domini) volt.Amikor Aetheria leért a barlangszűk nyílásán át az Úr születésénekhelyére, megpillantotta a mennye-zetről lelógó, éjjel-nappal világítóezüstlámpásokat. Ennek a barlang-nak a bejáratánál olvasta fel a jeru-zsálemi pátriárka az örömhírt,ahogy azt Szent Lukács könyvébőlmáig tesszük karácsonykor: „Máriamegszülte elsőszülött fiát, bepólyál-ta és jászolba fektette, mert nem ju-tott nekik hely a szálláson” (Lk 2,7).A hívek megrendülten hallgatták azangyalnak a pásztorokhoz intézettszavát: „Nolite timere: ecce enimevangelizo vobis gaudium magnumquod erit omni populo, quia natusest hodie Salvator, qui est ChristusDominus in civitate David.” „Ne fél-jetek! Íme, nagy örömet adok tudtulnektek, és az lesz majd az egész nép-

nek. Ma megszületett a Megváltónektek, Krisztus, az Úr, Dávid váro-sában.” (Lk 2,10–11) Az evangéliumszavaira a zarándokok hangos öröm-ujjongásban törtek ki, mert az evan-gélium nem csak múltat idézett, ha-nem valóságot teremtett. A szentmi-se előtt az egész sokaság elvonult ajászol előtt, csókolgatták és kezükkelsimogatták azt a helyet, ahol az Üd-vözítő megszületett.

Az éjféli mise után sorba álltak, ésa zarándokok égő lámpásokkal a ke-zükben visszaindultak Jeruzsálem-be. „Áldott, aki az Úr nevében jő, azÚr a mi Istenünk, és ő fényeskediknekünk” – énekelték a zsoltárt, s mi-re fölértek a Szent Városba, valóbanderengeni kezdett, kivilágosodott, ésígy vonultak a falakon kívüli Anasz-taszísz-templomba, ahol immár azÜdvözítő újjászületésének titkátszemlélhették. Ezután rövid pihenő-re tértek a szálláshelyükön, majd Jé-zus születésének ünnepi szentmisé-jére gyűltek össze Jeruzsálem fő-templomában. Itt a János-evangéli-um bevezető sorainak, a híres Proló-gusnak a szavait hallgatták meg Má-ria Betlehemben egyszer megszületettFiának örök születéséről, aki kezdettőlfogva az Atya kebelén nyugodott. Já-nos evangélista, a szeretett tanítványaz említett előszóban összekapcsoljaaz Ige örök eredését a földi születé-sével: „Az Ige megtestesült és közöt-tünk lakott” (Jn 1,14).

És Rómában? A jeruzsálemi hús-véti liturgiából a születés ünneplésé-be átvett éjféli szertartás ide is meg-érkezett, és az V. század közepénmár érett gyakorlat. A gondviselésolyan püspököt támasztott Péter szé-kében, aki egészen a karácsony em-bere: Nagy Szent Leó pápa. 440 és 461között kormányozta Isten rábízottnépét. Ekkor már évszázados hagyo-mánya volt karácsony ünneplésé-nek. A liturgikus interferencia, amegszentelt szokások gazdagító köl-csönhatása eredményezte, hogy Leópápa elődje a betlehemi példa alap-ján a 430-as években bevezette az éj-féli misét „a római Betlehemben”,azaz a Sancta Maria ad Praesepe (Já-szolos Szűz Mária), vagyis a SantaMaria Maggiore-bazilikában. A vir-rasztást a falakon kívüli Szent Péter-bazilikában tartották karácsony vigí-liáján, december 24-én, és a hívek éj-jel innét vonultak a Jászolos SzűzMária-templomba, ahol az éjféli mi-se során Lukács evangéliumából ol-vasták fel a Gyermek születésénektörténetét. Másnap, vagyis december25-én délelőtt Leó pápa a Szent Pé-ter-bazilikában celebrálta a karácso-nyi főmisét. Karácsonyi beszédei kö-zül most ízelítőként álljon itt egy fo-hász abból a homíliából, amit aSzent Péter-bazilika karácsonynapiszentmiséjén mondott a délelőtt 9 órai szentmisén: „Szeretteim! Maszületett a mi Üdvözítőnk, örven-dezzünk! Nem szabad szomorkod-nunk akkor, amikor az élet születé-sét ünnepeljük; annak az életnek aszületését, aki kioltotta belőlünk ahaláltól való félelmet, és ígéretévelaz örök élet örömét oltja belénk. Sen-ki sincs ebből az örömből kizárva,egyformán mindannyiunknak meg-van a közös okunk arra, hogy örven-dezzünk. A mi Urunk ugyanis, minta bűnnek és a halálnak a legyőzőjejött közénk, hogy miként senkit semtalált köztünk bűntelennek, ugyan -úgy mindnyájunkat megváltson. Vi-gadjon a szent, mert közeleg győzel-mi pálmája. Örüljön a bűnös, mertmegbocsátásra kap meghívást. Ör-vendezzék a pogány is, mert őt is azéletre hívják!”

Vértesaljai László SJ

Ahogy a várandós Egyház megszülte karácsony ünneplését

Fotó: CNS

4 TANÍTÁS ÉS LÉLEK 2020. december 20–27.Az evangéliumban Lukács

evangélista az angyali üd-vözlet történetét, Gábor an-gyal és Mária párbeszédét ír-ja le. Ő az egyetlen, aki beszá-mol erről, a másik háromevangélista hallgat a találko-zásról. Lukácsról tudjuk,hogy történészi hitelességgelbeszéli el az eseményeket,amelyekről tudósít. Ő magaírja evangéliuma elején barát-jának, Teofilnak: „jónak láttam én is, hogy elejé-től kezdve mindennek szorgalmasan utánajár-jak, és sorban leírjak neked mindent” (Lk 1,3).Vajon honnan értesülhetett egy olyan esemény-ről, amelyről a többi evangélista semmit semtud? Csak egyvalakitől tudhatott arról a párbe-szédről, amely Gábor angyal és Mária közötttörtént, mégpedig magától Máriától, akinekszokása volt, hogy gondosan a szívébe vésse aszavakat, amelyeket hallott (vö. Lk 2,19.51).

A nagy adventi személyiségek között, akikKrisztusról tanúskodnak, Keresztelő Jánosután itt van Máriának, Isten anyjának a tanú-sága, aki Lukács evangéliumának elbeszélésé-ben visszaemlékezik azokra a Gábor angyal ál-tal közölt nagy tettekre és ígéretekre, amelye-ket az Úr cselekedett. Mindez egyetlen cél ér-dekében történt az emberek megváltásánaknagy tervében. Így Krisztus szűzi fogantatásátsem láthatjuk elszigetelt, egyedi eseménykéntvagy úgy, mintha az valamilyen, Máriánakszóló személyes kiváltság lenne. Csak úgy te-kinthetünk rá, mint a kegyelem művére azemberek örök üdvössége érdekében. Ezért afogantatás és a szűzi születés nem két igazság,hanem a megtestesülés isteni titkának időbelifeltárulása.

A szentleckében Szent Pálapostol úgy bátorítja a római -akat, hogy a hit befogadásáraannak a titoknak a feltárulá-sával kerül sor, amelyre „ős-idők óta csend borult, deamelyet most az örök Istenparancsára a próféták írásaikinyilatkoztattak, és mindennemzet előtt ismertté tettek”(Róm 16,25–26). Jézus SzűzMáriától való születésének

története így nem csak a megtestesülés igazsá-gának szemléltetése, hanem a megváltás misz-tériumának része. Ennek kibontásán fárado-zott a népek apostola, aki Isten titokzatos, rej-tett bölcsességét hirdette, melyet Isten öröktőlfogva a megdicsőülésünkre rendelt, és feltárt aLélek által (vö. 1Kor 2,7.10).

Antiochiai Szent Ignác, amikor misztérium-ról ír, azt nemcsak Jézusra alkalmazza, akibenmegjelent a misztérium, melyben Isten Fia ki-nyilatkoztatta az Atya titkát, hanem Máriárais. Jézus Krisztus életének eseményeiben is-merhetjük fel a titok megvalósulását, aminekMária is a részese volt. Így ír erről: „Rejtve ma-radt e világ fejedelme előtt Mária szüzességeés szülése, hasonlóképpen az Úr halála is: há-rom kiáltó misztérium, mely Isten csendjébenment végbe.”

A hit befogadása ma is együtt jár azzal,hogy engedjük belépni az életünkbe a miszté-riumot. Az embernek a kegyelemmel való tu-datos együttműködése fellebbenti a fátylat atitokról, hogy ezek a régen történt eseményekhatással vannak a mi életünkre is, hiszen álta-luk tárul fel Isten üdvözítő terve, aki mindenember örök javát akarja.

Ternyák Csaba egri érsek

A szentmise elején Isten elévisszük egész valónkat. Le-fegyverkezve megállunk, ésmegmutatjuk, kik is vagyunkvalójában: bűneinkkel, töré-kenységünkkel, ajándékaink-kal, életünk minden kibogoz-hatatlanságával és mindazzal,amiért neki tartozunk hálával,az ő irgalmának tesszük kimagunkat.

Ezt fejezzük ki a bűnbánatiimával, amit tulajdonképpenegyszerre intézünk Istenhezés a közösséghez: „Gyónom amindenható Istennek és nek-tek, testvéreim...”

Fontos, hogy közösen ké-rünk bocsánatot. Ahol ugyan -is olyan emberek vannak

együtt, akik egyenként töré-kenynek, bűnösnek, elégtelen-nek, de kicsinységükben föl-emeltnek ismerik meg magu-kat, ott megszülethet azegyüttérzés egymás és a világiránt is, ott lehullik mindenfaj-ta rossz elitizmus álarca. Nemvagyunk különbek másoknál.Kiválasztottságunkat nem amagunk nagyszerűségének,hanem kizárólag Istennek kö-szönhetjük.

A szentmise elején tartottbűnbánat, az itt felébresztetttöredelem nem valamiféle kó-ros bűntudat ébren tartásáraszolgál, mintha Isten mellettcsak bűntudattól gyötörve él-hetnénk helyesen. A cél, épp

ellenkezőleg, a bizalom fölkel-tése, a kitettségben az irgalommegtapasztalása, a mindentelsöprő szeretet befogadása.Ő ugyanis ezzel vár bennün-ket.

„Irgalmazzon nekünk amindenható Isten, bocsássameg bűneinket, és vezessen elaz örök életre” – zárja le a li-turgiát vezető a bűnbánatirészt. Ez kevesebb, mint agyónásban kapott feloldozás,de jóval több, mint pusztaóhaj. Ebben a mondatbanmegnyílik a kapu Isten irgal-mas szeretete felé. Beléphe-tünk rajta. Együtt. Itt és most.

Fehérváry Jákó OSB

A BIBLIA ÜZENETE

Feltárul a titokLk 1,26–38

A karácsony közvetlen kö-zelében – az ószövetségiszentatyák vasárnapján – azisteni ígéretet állítják elénk aGörögkatolikus Egyház litur-gikus olvasmányai. Az evan-géliumi szakasz (Mt 1,1–25)túlnyomó része Jézus Krisztusföldi őseit sorolja fel, a SzentMáté evangéliumában találha-tó családfát. Bizony, három-szor tizennégy nemzedék ne-veit halljuk, akik a Messiás vá-rásában éltek. Az apostoli sza-kaszban (Zsid 11,9–10.32–40)a Zsidókhoz írt levél szerzőjenem említ ilyen sok nevet, deitt is megszámlálhatatlanulsok emberről hallunk, akik azígéret beteljesedésére várva él-ték az életüket. Isten ugyanisnem hagyta magára a tőle el-távolodott, bűnbe esett em-bert, hanem ígéretet adott ne-ki a megváltásra: megszületikaz asszony (Éva) ivadéka(vagy is utóda: Jézus Krisztus),aki legyőzi a gonoszt, szétti-porja az ősi ellenség, a sátán-kígyó fejét (Ter 3,15).

Az apostol először arrólszól, hogy az ősök – Ábra-hám, Izsák, Jákob – „ugyanaztaz ígéretet örökölték” (Zsid11,9), Isten ígéretét. Rácsodál-

kozhatunk, micsoda hit kellettahhoz, hogy az életüket te-gyék fel rá. Ők még egy ván-dorló nép tagjai voltak, mégbiztos helyük sem volt a vi-lágban. Ma úgy mondanánk,ideiglenes volt az életükbenminden. De várták, hogy Istenbeteljesítse a megváltásra tettígéretét, amit a szöveg itt úgyfejez ki, hogy „a szilárd alapo-kon nyugvó várost” várták,„amelyet majd az Isten tervezés épít”. Hogy biztos körül-mények között élhessenek. Mimár a beteljesedés tudatábanszemlélhetjük ezt. Tudjuk,hogy a Megváltó révén betel-jesedett az ígéret, és ránk márnem a kőből épített város, ha-nem a mennyei haza vár.

Az apostol hosszasan so-rolja azokat, akik az ígéret be-teljesedésének várásában min-denre képesek voltak, még ar-ra is, hogy válogatott kínzá-sok között haljanak meg. Hi-tüket bizonyították ezzel, de –és ez első pillanatra meglepőlehet a szöveg alapján – „még-sem nyerték el az ígéretet”(Zsid 11,39). Igen, mert őket –mint ősatyákat és szentatyá-kat – arra rendelte Isten, hogytanúságtételükkel hordozzák,

vigyék tovább a hitet. Ez voltaz igazi hit! Mert ők nem ér-ték meg a Megváltó megszü-letését, de tudtak hinni benne.Ismét a beteljesedésre utalha-tunk. Húsvéti ikonunkon úgylátjuk a feltámadó Krisztust,hogy éppen őket, az ószövet-ségi igazakat emeli föl az alvi-lágból.

Az apostoli tanítás azzal zá-rul, hogy „Isten nekünk vala-mi jobbat készített” (Zsid11,40). A Szentírás szövegétnem megváltoztatva, hanemértelmezve azt mondhatjuk: alegjobbat készítette nekünk ami Istenünk. Mert az élet haj-nalán adott ígéretét beteljesí-tette, elküldte a Megváltót: ka-rácsonyunk lett! Ezért együttzenghetjük az Isten dicsőségét,mert valamennyi ígérete igen-né vált Jézus Krisztusban(2Kor 1,20). Nemcsak a kará-csonyé, hanem a húsvété is.Így megkaphatjuk a legjobbat:az üdvösséget, a mennyek or-szágának boldogságát. Istenígérete már beteljesedett. Két-ségtelenül ez a legfontosabb.De mi a helyzet a mi ígérete-inkkel? Mindig csak várakoznikell arra, hogy jobbak leszünk?

Ivancsó István

Egy Kęty melletti kis fa-lucskában született. Szüleihamarosan beköltöztek avárosba, ahol édesapjapolgármester lett. János1413-ban beiratkozott aKrakkói Egyetem szabadművészetek fakultására.1418-ban letette az elsőévek vizsgáit; a további-akban filozófiát tanult,ám tanulmányait megél-hetési gondok miatt nemtudta befejezni. Tudomá-nyos művek kéziratainakmásolásával kezdett fog-lalkozni.

Miechówba került, ahola Szent Sír Kanonokrendhíres kolostori iskolát tar-tott fenn. Ide hívták igaz-gatónak; nyolc éven át ve-zette az intézményt. Nem-csak tanított, hanem lelki-pásztorkodott is (koráb-ban ugyanis pappá szentelték: hogy hol és mi-kor, nem tudjuk).

1429-ben elhagyta Miechówot. A KrakkóiEgyetemen filozófiát tanított, közben teológiáttanult. Később a Collegium Maius igazgatójalett. 1439-ben kanonoki kinevezést kapott püs-pökétől; préposti címet is kapott, de végül le-mondott minden tisztségéről, hogy egészen atudománynak szentelhesse magát. Jóllehetmár professzor volt, folytatni akarta teológiaitanulmányait, és mesterének Hessei Benedeket,a híres filozófust, jogászt és teológust válasz-totta. 1443-ban teológiai magiszter és doktorlett. Akkoriban ritkaságnak számított, hogyvalaki ötvenéves kora után is tanuljon. Doktorivégzettségének megszerzése után még háromévtizedig volt az egyetem professzora.

Kéziratmásolói munká-ja nagy erőfeszítést és asz-kézist követelt. Az általamásolt oldalak számamegközelítette a 18 ezret.Lelkipásztori munkájakedvéért minden állásáróllemondott, ez együtt jártjövedelmeinek megszűné-sével. Amit keresett, leg-nagyobb részben jótékonycélokra fordította. Az el-beszélések szerint sohasenki nem ment el tőle se-gítség nélkül. Öltöztette aruhátlanokat, odaajándé-kozta cipőjét a koldusnak,zarándokútján a rablók-nak adta utolsó tallérjaitis. A róla szóló történetekegybehangzóan tanúsítjákminden rászoruló irántmegnyilvánuló jóságát.

A tudományos munkasorán nagy-nagy alázatot

tanult. Lapszéli jegyzeteiből kiderül, hogy né-ha egy-egy nehezebb helyet nem volt képesmegérteni. A könyvek végére írt jegyzeteibenpedig mindig hálát adott Istennek és a Szűz-anyának, kifejezve, hogy minden munkáját Is-ten dicsőségére szánja.

1460-ban, hetvenéves fejjel újra meghívtáka Collegium Maius vezetőjének. Ekkoribanegy krakkói polgár vádat emelt a kollégiumellen Rómában. Jánosnak sok gondot okozotta per, és a maga részéről azzal zárta le, hogylemondott, és ettől kezdve semmiféle tisztsé-get nem vállalt. A kollégium falára azonbanezt íratta: Conturbare cave, quia placare grave(Ne támassz zavart, mert nehéz rendet terem-teni).

L. K.

A HÉT SZENTJE

Kętyi Szent JánosDecember 23.

DECEMBER 20., ADVENT 4. VASÁRNAPJA (Teofil, Liberá-tusz) – 2Sám 7,1–5.8b–12.14a–16 (Dávid királysága a családjábólszármazó Messiás révén szilárdan áll mindörökké.) – Róm 16,25–27 (Kinyilvánult a titok, amelyre ősidők óta csend borult.) – Lk1,26–38 (Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van.) – Zso-lozsma: IV. zsoltárhét – Énekrend: Ho 2 – ÉE 504, ÉE 413, Ho2 – ÉE 3, Ho 9 – ÉE 506, Ho 11 – ÉE 16.DECEMBER 21., HÉTFŐ (Kaníziusz Szent Péter, Petra, Ta-más) – Én 2,8–14 vagy Szof 3,14–18a – Lk 1,39–45.DECEMBER 22., KEDD (Zénó, Jutta, Xavéria) – 1Sám 1,24–28 – Lk 1,46–56.DECEMBER 23., SZERDA (Kętyi Szent János, Viktória) –Mal 3,1–4.23–24 – Lk 1,57–66.DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK (Ádám, Éva, Adél) – 2Sám7,1–5.8b–12.14a.16 – Lk 1,67–79.DECEMBER 25., PÉNTEK – URUNK SZÜLETÉSE (KARÁ-CSONY) – FŐÜNNEP (Anasztázia, Karácson, Eugénia) – Vi-gíliamise: Iz 62,1–5 (Az Úr örömét találta benned.) – ApCsel13,16–17.22–25 (Jézus, a Megváltó, Dávid nemzetségéből szárma-zott.) – Mt 1,1–25 vagy Mt 1,18–25 (Maga az Isten jön el, hogy

szabadulást hozzon nektek.) – Énekrend: Ho 17 – ÉE 25, Ho 16 –ÉE 31, Ho 137 – ÉE 22, Ho 12 – ÉE 6. – Éjféli mise: Iz 9,1–6(Gyermek születik nekünk, így fogják hívni: Béke Fejedelme.) – Tit2,11–14 (Megnyilvánult minden ember számára Isten üdvözítő ke-gyelme.) – Lk 2,1–14 (Ma megszületett Megváltótok.) – Énekrend:Ho 25 – ÉE 514, 415, Ho 21 – ÉE 26, Ho 18 – ÉE 37, Ho 34 – ÉE45 – Hajnali mise (Pásztorok miséje): Iz 62,11–12 (Íme, eljönSzabadítód.) – Tit 3,4–7 (Irgalmassága szerint üdvözít minket az Is-ten) – Lk 2,15–20 (A pásztorok megtalálták Máriát, Józsefet és a já-szolban fekvő Kisdedet.) – Énekrend: Ho 36 – ÉE 30, Ho 32 – ÉE

44, Ho 23 – ÉE 519, Ho 20 – ÉE 41 – Ünnepi mise: Iz 52,7–10(Meglátja a föld minden határa, hogy szabadítást szerez Istenünk.)– Zsid 1,1–6 (Isten az ő Fia által szólt hozzánk.) – Jn 1,1–18 vagyJn 1,1–5.9–14 (Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.) – Énekrend:Ho 25 – ÉE 517, 415, Ho 34 – ÉE 34, Ho 18 – ÉE 516, Ho 32 –ÉE 44.DECEMBER 26., SZOMBAT – SZENT ISTVÁN ELSŐ VÉR-TANÚ ÜNNEPE (Előd) – ApCsel 6,8–10; 7,54–59 (Látom amegnyílt eget és az Emberfiát!) – Mt 10,17–22 (Nem ti fogtok be-szélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek.) – Énekrend: Ho257 – ÉE 646, Ho 257 – ÉE 48, Ho 18 – ÉE 600, Ho 36 – ÉE 30.DECEMBER 27., VASÁRNAP – A SZENT CSALÁD: JÉZUS,MÁRIA ÉS JÓZSEF ÜNNEPE (Szent János apostol és evangé-lista, Teodor, Fabiola) – Sir 3,3–7.14–17a (Aki féli az Urat, tisz-teli szüleit.) vagy Ter 15,1–6; 21,1–3 (Az lesz örökösöd, aki tested-ből származik.) – Kol 3,12–21 (A család élete az Úrban.) vagy Zsid11,8.11–12.17–19 (Ábrahám, Sára és Izsák hitének példája.) – Lk2,22–40 vagy Lk 2,22.39–40 (A gyermek Jézus növekedett, és elteltbölcsességgel.) – Énekrend: Ho 32 – ÉE 517, 415, Ho 26 – ÉE 46,Ho 23 – ÉE 516, Ho 35 – ÉE 46.

A hét liturgiájaB év

SZENTMISEKOMMENTÁR

Az ünneplés kapuja a bűnbánat (II.)

GÖRÖGKATOLIKUS LELKISÉG

Várakozás az isteni ígéretre

5MEDITÁCIÓ2020. december 20–27.

Isten nagyon szereti a vilá-got. Amikor a teremtésbefejeztével rátekintett, jó-nak találta. Mi, kereszté-nyek ezért mindig is sajátosszeretettel fordultunk a világfelé. Tettük ezt annak ellenére,hogy a világ kifejezés a Szent-írásban gyakran a bűnös evilá-got jelenti, amelynek fejedelmea sátán. A világ ugyan is elsőd-legesen Isten önközlésénekszabadon és szeretetben te-remtett címzettje, és csak má-sodlagosan, a bukott angyalokbűne és az eredendő bűnbenszületett emberek bűnei miatt,ezek következményeként állszemben Istennel. A világ kife-jezés kettős jelentést hordoztehát: egyrészt az Isten által al-kotott jó világot jelenti, más-részt e világot mint a bűn he-lyét, amely ellentéte Isten or-szágának. Éppen ennek tuda-tában jó odafigyelnünk SzentÁgoston szavaira, aki a platónifilozófia híveivel szemben aztállítja, hogy a léleknek nemkell megszabadulnia a testtől,és nem kell eltaszítania magá-tól a világot, hanem csak aromlandó, az alkalmatlan, aterhes, a halandó testet kell el-utasítania. Nem azt, amit Istenjósága szerzett az első ember-nek, hanem azt, amilyenné abűn büntetése következtébenvált (Isten városáról). E világtehát önmagában nem ellensé-günk. Sőt, a világ az a hely,ahol találkozunk Istennel, és

amely mint az ember életénektere sóvárogja Isten fiainakmegnyilvánulását. A franciakatolikus filozófus, JacquesMaritain (1882–1973) így el-mélkedett erről: „Hogyne sze-retné Isten a világot, amelyetteremtett? Szeretetből tette. Deíme, e világ elvész mindenszépségével a teremtménynek,Isten képmásának a szabadsá-ga által, aki Isten elé helyeziönmagát, és a semmit választ-ja.” (A garonne-i paraszt) Igen,a világ, amely eredendőenszép, a bűn által vész el és lesza gonosz helye. Maritain sokatgondolkodott a világ és Istenországa viszonyáról, a világ ki-fejezés különböző értelmezésilehetőségeiről, beleértve a vi-lág és a bűn viszonyát, vala-mint e világ autonómiájánakkérdéseit is. A világ, amennyi-ben elutasítja Isten országát,megítéltetik. Furcsa módon ezugyanaz a világ, amely meg-ítélte az Üdvözítőt. És ezt a vi-lágot kell meggyőzni, hogy Jé-zust az Atya küldte (Jn 17,21),hiszen éppen ez a világ várjasóvárogva Isten fiai dicsőségé-nek megnyilvánulását (Róm8,19).

A világ kifejezés tehát am-bivalens jelentéstartalmakhordozója: ez az a világ,amely megilleti „Istent a te-remtés jogán, de megilleti azördögöt is a hódítás jogán (abűn következtében), illetveKrisztust, az első hódító le-

győzőjét a Szenvedés jogán”(A garonne-i paraszt). „Onto-lógiai struktúrái jók voltak, sazok is maradtak – »malumest in bono sicut in subjecto«(»a rossz a jóban van, mintalanyban« írja Szent Tamás) –,és bármennyire sebzett legyenis, tovább halad (noha nemveszteségek nélkül) az e világicélok felé” (uo.). Maritainnekaz e világi célokra vonatkozómegjegyzése nagyon fontosszámunkra ahhoz, hogy meg-értsük a világ jellegét. Hiszena világot annak jóságában evilági céljaival együtt kellszemlélnünk, tudva, hogy vanegy sajátos autonómiája, önál-ló célja, mert a világ önmagá-ban nem rossz. A francia poli-tikai gondolkodó, Alexis deTocqueville (1805–1859) nemvolt teológus. Azt hiszem,nem is értette a teológia belsőszabályait, jellegét, sőt, talán akeresztény hit igazi dinamiká-ját is csak élete végén tudtabefogadni. Annál jobban értet-te azonban a kort és a társa-dalmat, amelyben élt. Katoli-kusként elsősorban a vallástársadalmi és politikai funkci-óját vizsgálta. Megértve a vi-lág sajátos e világi céljait,meggyőződése volt, hogy azember a politikai szabadság-gal csak akkor tud helyesenbánni, ha hívő. Tocquevillealapállítása az volt, hogy a vi-lág alapvetően a növekvőegyenlőség felé halad, és a

XIX. században végképp –ahogy ő mondta, mintegy agondviselésnek, Isten akaratá-nak részeként – belépett a de-mokrácia korába (Az ameri-kai demokrácia). Ezzel a nyil-vánvalóan nem teológiai érte-lemben megfogalmazott kije-lentésével egyetérthetünkvagy vitába is szállhatunk, azazonban nyilvánvaló, hogy aző korában kibontakozó társa-dalmi változások mind a mainapig éreztetik a hatásukat, ésaz egyenlőség igénye megha-tározóvá vált az elmúlt két-száz évben. Amennyiben pe-dig elfogadjuk a XIX. századitársadalomtudós alapvető ál-lítását, azzal együtt az erkölcsiproblémát is látnunk kell,amelyet így fogalmazott meg:„Semmi sem csodálatosabb aszabadság művészeténél, ámnincs keményebb dolog a sza-badság iskolájánál” (uo.).Tocque ville szerint a növekvőegyenlőség túlzottan is nyitot-tá tesz az anyagi javak élveze-tére, a vallás nagy előnye pe-dig éppen az, hogy erősíti azezzel ellentétes emberi érzel-meket. Analízise nem más,mint a világ egy laikus, politi-kai elemzése, amely világosanmegmutatja azt az erkölcsiszükséget, amely a vallás –Tocqueville-nél sajátosan a ke-reszténység – jelenlétét kívánjaa modern társadalmi lét szer-kezetében. Tocque ville azon-ban nemcsak a demokratikustársadalmak morális sérülé-kenysége okán látta kívána-tosnak a kereszténység jelen-létét a modern társadalmak-ban, hanem azért is, mert he-lyesen ismerte fel, hogy e vi-lág autonómiájához és a fentemlített sajátos e világi célok-hoz milyen szépen illeszkedika kereszténység szerkezete.Belátta ugyanis, hogy „a jólétkedvelése a demokratikusidők legszembeötlőbb ésmegváltoztathatatlan tulaj-donságjegye. (...) Ezért az avallás, amely megpróbálnáteljesen kiölni a jólétre valóvágyakozást az emberi lélek-ből, alighanem áldozatul esneennek az érzelemnek.” (Uo.)A vallás feladata Tocqueville

szerint az, hogy visszaszorítsaés szabályozza a jólét utánikorlátlan vágyat, de úgy tegyeezt, hogy teljesen soha meg neszüntesse. A helyes vallásugyanis „annak rendje ésmódja szerint felkészíti a híve-ket, hogy félelemmel bár, dereménykedve függesszék te-kintetüket a túlvilágra, egyál-talán nem tiltják azonban ne-kik, hogy tisztességesen e vilá-gi boldogulásukon munkál-kodjanak” (uo.). A világ halade világi jó céljai felé, a keresz-tény vallás pedig kíséri ezt azutat, megfelelően mozdítvaelő a növekedést, a jólétet és avilág autonóm céljait is, mi-közben tekintetét rendületle-nül az Isten országára füg-geszti. Valami ilyesmit ismertfel Albert Schweitzer az élettiszteletére vonatkozó etika ér-velésének kidolgozásakor,amivel egyetértenünk nem fel-tétlenül kell, jelentőségét azon-ban nem vitathatjuk el. Ebbenarról beszélt, hogy a keresz-ténység, amennyiben nem for-dul el ettől a világtól, hanem aszeretet etikáját érvényesítibenne, a leghatékonyabb mó-don segíti e világ sajátos célja-inak megvalósulását (Életemés gondolataim).

Egyszerre szemlélve a világbűnös voltát és érvényes e vi-lági céljait, a szintézisreugyancsak Maritain gondola-tai vezetnek el bennünket: „Akultúra és a civilizáció rendjea földi dolgok rendje, világirend. Ezzel szemben a hit és akegyelmi adományok rendjepar excellence spirituális rend,amely felülemelkedik a világirenden.” (Az igazi humaniz-mus) E spirituális rendnekkell éltetnie és fölemelnie az evilági rendet. A spirituálisrend tehát szabadságot élvez avilági renddel szemben, vagy -is nem annak részeként, ha-nem azon túllépve kell iránytmutatnia a világnak. Kará-csonykor különösen tudjuk,hogy ez a küldetés nem első-sorban az ember munkálko-dása és fáradozása által telje-sedik be majd. A lelki rendmeghaladja a világot, túllépverajta beteljesíti, és ez felülmúl-

hatatlan módon valósult mega Második Isteni Személymegtestesülésében. A megtes-tesülés hatása nem mérhetősemmilyen, az embereken ke-resztül megnyilvánuló, a vilá-got tökéletesítő lelki hatáshoz,sőt, semmilyen más ilyen lelkihatás nem is volna lehetségesIsten Fiának e visszavonhatat-lan és felülmúlhatatlan cselek-vése nélkül. Hitből tudjuk,hogy minden, e világ meg-szentelésére tett törekvésünkJézus megtestesülésének ere-jében hatékony és csak annaktükrében érvényes. Az igazivilágosság a világba jött, hogymegvilágítson minden embert(Jn 1,9). A megtestesülés az akiemelkedő pillanat, amelysemmilyen más eseményheznem hasonlítható módon ta-núskodik Istennek a világiránti szeretetéről és a világértékéről. Ugyanakkor emlé-kezteti a keresztényeket arra,hogy feladatuk éppen ezért éséppen ennek erejében a világmegszentelése. Szent JosemaríaEscríva szavaival: „A világ krí-zise voltaképpen a szentekkrízise. – Istennek csak egymaroknyi emberre van szük-sége, aki az »övé« mindenemberi hatáskörben. – És az -után... pax Christi in regnoChristi: Krisztus békéje Istenországában.” (Út)

Gájer László

Úgy szerette Isten a világot...

Jacques Maritain (1882–1973)

Fotó: Fábián Attila

A BUDAPEST-KELENFÖLDI SZENT GELLÉRT PLÉBÁNIAEGYHÁZI FENNTARTÁSÚ URNATEMETŐJÉBEN

URNAFÜLKÉK MEGVÁLTÁSÁT,valamint

ZÁRTSZÓRÁSOS TEMETÉS LEHETŐSÉGÉT KÍNÁLJA.Temetőnk minden nap 8 – 18 óráig látogatható.

Urnairoda nyitvatartási idejeHétfő – péntek: 10 – 16.30 óráig. Telefon: 1/203–8912

Plébániairoda nyitvatartási idejeHétfőtől péntekig: 10 – 11.30 és 13.00 – 16.30. Tel./fax: 1/203–8915

Templomunk miserendjeVasárnap: 9.00, 11.00 és 18.00

Hétköznap: 7.00 és 17.00. Szombaton 7.00, 18.00Cím: 1115 Budapest, Bartók Béla út 149.Internet: http://szentgellertplebania.huE-mail: @

6 HATÁRTALANUL 2020. december 20–27.

Karácsony ünnepéhez kötő-dik talán a legtöbb szokás,hagyomány. A ragyogás, atündöklő fények, díszek amegfoghatatlant próbálják közelhozni számunkra. Bár Urunk kicsigyermekként, istállóban, a legkevés-bé sem pompás körülmények közöttszületett, mégis annyi szeretetragyo-gás veszi körül. Ez önkéntelenül isfelébreszti bennünk a vágyat, hogyszeretnénk valamilyen formában ré-szesülni ebben a meghitt tündöklés-ben. Assisi Szent Ferencet mélyenmegérintette a csodálatos titok nagy-sága, éppen ezért akarta minél köze-lebb hozni az emberi szívekhez a ka-rácsony ünnepét. Ezért készíttette elaz első betlehemet, ami azóta a vilá-gon mindenütt hozzátartozik a ke-resztények ünnepléséhez.

Ha a karácsonyi ajándékozásokát keressük, könnyen beláthatjuk:ahogy minden Istentől ered, ez is tő-le származik. Ő annyira szeretettminket, hogy eljött hozzánk. Meg-ajándékozott minket, mégpedig a le-hető legtöbbel: saját magával. Nemvalamit adott, hanem önmagát. Deazzal, hogy emberré lett, isteni életétés boldogságát is nekünk adta. Ne-künk adta az Atyával való kapcsola-tát. Olyan szeretetkapcsolatban le-hetünk az Atyával, amilyenben ővan vele. Tüzet hozott nekünk: az is-teni szeretet tüzét, hogy bennünk isaz lobogjon, és az vezessen tetteink-ben. Békét hozott nekünk: azt a bé-két, melyet a Fiú tapasztal meg, akiszüntelenül az Atya ölén él. Egyszó-val, az életét adta nekünk: legyünkazok, ami ő, és élhessük azt az éle-tet, amit ő.

A karácsonyfa állításának is fon-tos szerepe van a megtestesülés tit-kának mélyebb megélésében. Azörökzöld fák ősidők óta az életet jel-képezték az emberiség számára. Atéli napforduló idején próbáltákmeghosszabbítani a napok múlásá-val egyre csökkenő fényt. A megfog-hatatlant kutató emberi szív az ép-pen rendelkezésére álló hitén keresz-tül mindig igyekezett átszelni a ter-mészetes és a természetfeletti távol-ságát. S a keresztények, akik a kinyi-latkoztatás révén Jézus Krisztus sze-mélyében már megismerhették azigazi Fényt, ezeket a hagyományo-kat átültették a saját mindennapiszokásaikba. Így történt a fenyőfávalis. A Német-római Birodalomban aXVI. században kezdtek fenyőfákatállítani. Szép lassan általánossá vált

ez a szokás, de igazán csak a XIX.században terjedt el.

Ilyenformán, ha karácsonyról vanszó, a megtestesülés titkának meg-ünneplésekor mindig ott van a sze-münk előtt a feldíszített fenyőfa.Gyermekként a fenyőfa és a kará-csonyfa számomra egyet jelentett.Persze a felnőttek mindig kijavítot-tak, amikor az erdőben a fenyőfáraazt mondtam, hogy karácsonyfa. Afenyő illata, amely karácsonykor be-töltötte a szobánkat, egész évben el-kísért, és valahol a tudatomban min-dig összekapcsolódott a kis Jézusmegszületésével, az angyalok éneké-vel, a pásztorok és a mágusok láto-gatásával. Amikor az erdőben fenyő-fákat láttam, megszólaltak bennem akarácsonyi énekek, csilingeltek a ki-csi harangocskák.

Toldalagi Pál verse illik ide:„Engem harmincnyolc éve márez a történet elvarázsol.Megjelenik és kivezetaz érzelmek sivatagából,hogy az eleven szeretet,a betlehemi gyermekisten,ahogy szoktatják a vadat,egész magához szeliditsen.”

(Gyermekkoromban volt ilyen, részlet)

Mit is mondhatnék, amikor ittélek a Hargitán immár több mint ötéve, ahol a fenyőfélék sokaságával ta-lálkozunk, amelyek katonásan, szé-pen felsorakozva állnak egymás mel-lett. Amikor elérkezik az ősz, azörökzöld tűlevelűek között itt-ott tar-ka díszekként megjelennek a lomb-hullató fák színes foltjai. Nálunk márnovemberben kirázza Holle anyó adunnáit, és ha a hó ekkor még nem ismarad meg teljesen, tudjuk, megjötta tél, és már nem engedi el a fogaiközé szorított Hargitát. Nagyon ritkaa hótakaró nélküli hargitai kará-csony. Sőt, amióta itt vagyok, méghúsvétkor is majdnem minden évbenhavazott. A Székelyföldön nem esika hó, csak az eső. Itt mindig havazik.

A karácsonyi ünneplés előkészíté-séhez hozzátartozik a betlehemjárásvagy a szentcsaládjárás. Az adventikora hajnalok havazása, fenyősuho-gása közepette a rorátés szentmiséka boldogságos Szűz Mária várakozá-sának szerető izgalmát idézik a lel-künkbe. Karácsony éjszakáján Szé-kelyföldön sincs mindenütt éppenéjfélkor az éjféli mise, van, ahol 10-kor vagy 11-kor tartják. Hargita-fürdőn este 8 órakor kezdődik a

szentmise, misztériumjátékkal azelején. Általában a gyermekek adjákelő a betlehemest, de az is előfordultmár, hogy a felnőttek is részt vetteka játékban.

Sokfelé az éjféli szentmise utánasztalhoz ülnek. Az éjszakai lakomátMária-radinának nevezik. Eredetilega gyermekágyas édesanya eledelevolt ez, ebéd és bor, amiről a koma-asszonyok fölváltva gondoskodtak.De a keresztelői lakomát is nevezikígy, melyet a keresztség után két-há-rom héttel, ritkábban közvetlenül akeresztelő után tartottak. Időpontjaés jellege szinte falvanként változik.A kis radinán csak a keresztszülőkvettek részt, a nagy radinán a rokon-ság is jelen volt. Nagyon szép szo-kássá vált egyes helyeken az úgyne-vezett száraz radina, amikor a ko-mák megvendégelnek egy gyermek-telen gazdag házaspárt. Ezzel fejez-ték ki, hogy a gyermek minden másföldi gazdagságnál nagyobb ajándé-ka Istennek.

Karácsony vigíliáján tehát meg-tartják Mária radináját. Aki otthonmarad az éjféli mise alatt, az megte-ríti az asztalt, aztán imádkozik ésvirraszt, „mert Mária is virrasztottszent Fia felett”. A hargitafürdőiszentmise után elfogyasztjuk a va-csorát, néha valamelyik család köré-ben. Majd pedig lemegyünk Csík-szeredába, és ott a 11 órakor kezdő-dő szentmise után, a Szent KeresztPlébánián, Darvas-Kozma József plé-bános atya, pálos konfráter meghí-vására papi közösségben fogyaszt-juk el Mária radináját.

Ilyenkor meg is ajándékozzukegymást, és persze a hívektől is sok-sok kedvességet kapunk. Az ajándé-kot kibontani nemcsak a gyermekek-nek öröm, hanem a felnőtteknek is.És persze ajándékot adni is nagy-nagy öröm.

Az életben nagyon sokszor ka-punk ajándékot Istentől egy másikember személyében, munkahelyi ki-hívásban, váratlan élethelyzetben, jószülőben, tanárban, lelkiatyában, ba-rátban. Mint minden ajándékot, azIsten által nekünk adott ajándékot isát kell venni és ki kell bontani. Nemdobhatom el, amikor még ki semcsomagoltam, nem forgattam meg akezemben, hogy lássam, hogyanműködik, hogyan húzhatom fel, he-lyezhetem el a falon, amíg nem ta-nulmányoztam át a használati utasí-tást. Itt, Székelyföldön ajándékbakaptam az embereket. Meg kellett is-

mernem az itteni gondolkodást,egyáltalán, a helyi nyelvjárást, a szó-fordulatokat, a fogalmakat. Amíg aztakartam szeretni, amit megálmod-tam, elgondoltam vagy éppen turis-taként, zarándokként évtizedek alattmegtapasztaltam, addig sok csaló-dás ért. De amikor megtanultam el-fogadni és megszeretni azt, ami va-lójában van, kicsomagolni a napi ki-hívásokban, találkozásokban fölfe-dezett ajándékokat, onnantól kezdvea fenyőfák illata, a hótakaró csillogá-sa gyermekkorom karácsonyi csodá-ját varázsolta elém. Mindebben felis-mertem azt a kincset, amit az egy-szerű betlehemi jászol őrzött magá-ban. Az istállóban nincs semmi, csaka jószágok, széna és szalma. Még azismerősök és a barátok is messzevannak. Csak ők vannak ott: Mária,József és a legnagyobb kincs, a kisJézus, és benne ott lakozik az Isten.

Velünk az Isten: Emmanuel! Mi-lyen boldogok! Mert soha nem az afontos, ami velünk, hanem ami ben-nünk történik. Ezért jött el közénkilyen körülmények közepette, kicsi

gyermekként az Üdvözítőnk, hogyerre megtanítson mindannyiunkat.

„Isten a test hordozójává tette ma-gát, hogy az ember a Lélek hordozó-ja lehessen” – mondja Alexandriai At-hanasziosz. Előszobánkból kitekintvesokszor úgy érzem, olyan, mintha Is-ten mellett látnám a világot. A nagyablakon keresztül rálátunk a Csíki-medencére a Hargita hegyvonulataiközött. Nem lehet megszokni, mertaz alapjában véve mindig egyformatáj soha nem ugyanolyan. Folyama-tosan rejteget magában valamit, ami-től nap mint nap más lesz. Mint azigazi emberi kapcsolatban. Akik sze-retik egymást, azt mondják: „Te min-dig újdonság vagy számomra!” Akikpedig megunták egymást, csak eny-nyit tudnak mondani: „Te mindigugyanolyan vagy!” A karácsony, aHargita, a fenyvesek kecses hajlon-gása minden nap mást és mást üzenszámomra. Nem a szavakon keresz-tül, hanem ahogy a Lélek szól; minta szél, ami ott fúj, ahol akar.

Fotó: Bókay László

Bátor Péter Botond OSPPE

Karácsony a Hargitán

A LAZI KÖNYVKIADÓ AJÁNLATA

6701 Szeged, Pf. 954.Tel.: (62) 407-511, 310-676e-mail: info@lazikiado.hu

www.lazikiado.hu

122×197 mm, kötött184 oldal, 2690 Ft

135×204 mm, kartonált184 oldal, 2890 Ft

Kamarás István legújabb könyve egy kitalált törté-net keretében mesél a valóságunkról, a keresztény-ség kihívásairól és lehetséges útjáról itt és most. Az Olvasó a kötet végére ráébredhet, hogy a szerep-

miként tudjuk hitelesen és valóban jézusi mó-

létrejött Istenbohócai-rend alapítójáról, Tadeus Waramungáról (Tádé atyáról) létrejött Istenbohócai

rend alapítójáról, létrejött Istenbohócai

rend alapítójáról,

amungáról (Taradeus WTlétrejött Istenbohócai

ötet végére rAz Olvasó a kség kihívásairól és lehetséges útjáról itt és most.

eretében mesél a valóságunkról, a knet kIstván legújabb ás Kamar

ádé atyáról) amungáról (Trend alapítójáról, -létrejött Istenbohócai

áébredhet, hogy a szerep-ötet végére rség kihívásairól és lehetséges útjáról itt és most.

eretében mesél a valóságunkról, a kegy kitalált yve önkIstván legújabb

ádé atyáról) rend alapítójáról,

áébredhet, hogy a szerep-ség kihívásairól és lehetséges útjáról itt és most.

-yereszténeretében mesél a valóságunkról, a k-törtéegy kitalált

ént tudjuk hitelesen és valóban jézusi mómik

ötet végére rAz Olvasó a k

ént tudjuk hitelesen és valóban jézusi mó

áébredhet, hogy a szerep-ötet végére r

-ént tudjuk hitelesen és valóban jézusi mó

áébredhet, hogy a szerep-

7PÁRBESZÉD2020. december 20–27.

„Legyünk összetartó és ke-rek család, akár az alma. Sze-ressük egymást olyan édesen,mint a méz, és olyan erősen,mint a fokhagyma. Tápláljaéleterőnket a dió” – hangza-nak fel minden karácsonykora családfő, Balázs szavai. Azünnepi asztal körül népes tár-saság ül ilyenkor. Nemcsak acsaládtagok, hanem vendégekis. A házaspár kinyitja az ajta-ját azok előtt, akik szomor-kodnának, egyedül lennénekszenteste. Így indul az ünnep-lés december 24-én, és egé-szen január 6-áig tart, amikora nagycsalád gyűlik össze afehér asztal körül egy évindí-tó, erőt adó együttlétre.

Szászi Balázs és FehérváryAnikó Magyarországon az el-sők között vállaltak lelkipász-tori kisegítő szolgálatot. 1987-ben a frissen házasodott ésdiplomázott fiatalok a Sze-ged-Alsóváros filiájaként mű-ködő Gyálaréten kezdtékmeg az egyházközség életé-nek szervezését. Balázs ésAnikó ma is itt él; az egyház-községben végzett feladataikellátása mellett mentálhigié-nés szakemberként, családte-rapeutaként dolgoznak, a Re-mény Háza Kapcsolati és

Családműhely vezetői. Hon-nan és hogyan indultak, hovájutottak? Mit hagynak a kö-vetkező generációra, és mi-lyen munka vár az utódokra?Beszélgetésünkben feltárultaz életútjuk.

Balázs és Anikó 1999-benhozták létre a Szeged-Alsóvá-rosban működő Remény Há-zát, ahol pár-, család- és válás-terápiával foglalkoznak. ASzeged-Csanádi Egyházme-gye családreferenseiként dol-goztak, amikor szembesültekazzal, hogy milyen sok családküzd különféle kapcsolati ésmentálhigiénés problémákkal.Hogy szakszerű segítségetnyújthassanak nekik, elhatá-rozták, hogy továbbképzikmagukat. A pedagógusdiplo-májuk mellé így hittanár, mű-vészetterapeuta, családterape-uta, pszichodrámavezető ésmentálhigiénés szakemberképzettséget szereztek.

Történetük azonban sokkalkorábban kezdődik. Anikó és

Balázs a főiskolai gólyatábor-ban ismerkedtek meg. „Máraz első pillanatban fontosaklettünk egymás számára, és jóbarátság szövődött köztünk”– mondja Anikó. Megismertékegymás keresztény elkötele-ződését, a kapcsolatuk egyreszorosabbá vált, és Balázs vé-gül lánykérő levelet írt: „Veledszeretném leélni az életem.”Az ekkor húszéves Anikónem tudott rögtön igent mon-dani, de Balázs türelmes volt,és kitartó. Egy ferences temp-lomban házasodtak. „A há-zasság szentségében tettünkegy külön fogadalmat is, vala-miképpen szegénységet fo-gadtunk. Nem tudtuk, hogymit jelent majd ez pontosan,ma is újra és újra átgondol-juk” – emlékszik vissza Ba-lázs. Közös életük a szegediközösségi élet eufóriájában in-dult. Amikor végeztek a főis-kolán, azt a döntést hozták,hogy Balázs lelkipásztori kise-gítő lesz Gyálaréten.

A Szegedtől hat kilométer-re fekvő település Trianonszülötte. „Szegény falu volt,azok költöztek ide – többnyirezsellérek –, akiknek a Szerbiá-hoz került Gyálán nem voltsemmijük. Itt kaptak egy apróföldterületet. A falunak sohanem volt temploma. Bár kije-löltek egy telket az építkezés-re, az egyházközség a mai na-pig egy családi házban imád-kozik, ami postáslakás volt. Aszülők elhunytával a fiúk azEgyháznak ajándékozták azingatlant. Gyálarétet mindigoldallagosan látta el az Egy-ház, ahogy a falunak, úgy azegyházközségnek sem volt ittszámottevő múltja, hagyomá-nya” – mutatja be Balázs a kö-rülményeket.

Anikó az indulásukról me-sél: „Amikor júniusban a falu-ba költöztünk, az egykori pos-tásház melléképületének ap-rócska szobájában laktunk, avécé az udvaron volt. Elsőgyermekünk, Barnabás szüle-tésekor tudtunk beköltözni apostásházba, amelynek na-gyobbik helyisége lett a ká-polna, a leválasztott részbenpedig egy szoba-konyha a mi-énk. Karácsonyra elkészült afürdőszobánk is. Balázsnak kikellett tanulnia néhány mes-terséget, hogy mindezt meg-teremtse a családunknak. Énörültem, hogy van egy hely,amit az otthonunkká tehe-tünk, szépíthetünk. És ez ígymaradt egészen a negyedikgyerekünk megszületéséig.Visszagondolva, tényleg ne-héz körülmények között él-tünk. Nem volt gáz, cserép-kályhával fűtöttünk, csak egysparhelt volt a konyhában.De elégedettséggel fogadtukmind ezt.”

Ebben a puritán életkez-désben mindkettőjüket segí-tette a neveltetésük. AhogyanBalázs fogalmaz: otthon azttanulták, hogy szeretettel te-kintsenek arra, ami van. Ami-kor Anikó édesanyja előszörjárt a kis lakásban, azt mondtalányának: Szeretni fogod.„Látta, hogy tele vagyunkélettel, lelkesedéssel, és bízottbennünk” – emlékszik visszaezekre az időkre Anikó. A kétfiatal nagy, életre szóló dön-tést hozott. „A szívünkre hall-gattunk. Olyasmit vállaltunk,

amire úgy éreztük, szükségevan a világnak, és mindket-tőnknek fontos. Isten országátszerettük volna építeni.”

Amikor Szásziék Gyálarétreköltöztek, a havonta egy alka-lommal bemutatott szentmisé-re csak néhány idős asszonyjárt el, hittanos egyáltalán nemvolt. Balázs nyáron hittanoso-kat toborzott, végiglátogatta afalu házait. Be is írattak hu-szonnyolc gyereket, de a VeniSanctéra csak egy jött el, az ispusztán a jószomszédság mi-att. Így kezdődött az egyház-községi munkájuk. A házaspárfelismerte, hogy a gyerekekenkeresztül lehet megszólítani afelnőtteket. A kapu náluk min-dig nyitva volt, a gyerekek fo-kozatosan odaszoktak hozzá-juk. „Az iskolából hazafelé me-net megebédeltek velünk, ésegyre többször maradtak ottbeszélgetni. A következő lépésa táboroztatás volt. Ez Balázslegnagyobb karizmája, a fiata-lok életük legfontosabb élmé-nyei között emlegetik a táboro-kat. A gyerekeket először a ba-rátság kötötte össze, nagyonszerettek együtt lenni. Csak so-kára vált fontossá számukraKrisztus. A szülők pedig a hát-térből figyeltek, és lassan ők isközeledni kezdtek” – meséliAnikó.

A házaspár egyre jobbanmegismerte a falubelieket és akörülményeket. Ez kellett ah-hoz, hogy olyan döntésekettudjanak hozni, amelyek na-gyobb változásokat eredmé-nyeznek. Balázs egy idő utánbelátta, hogy a szegedi közös-ségi életből hozott értelmiségihozzáállásnak itt nincs foga-natja, a gyálai fiatalok legjobbesetben is szakmát tanulnak.Hosszas kereséssel jutott el aMagyarországon 1948-ig Ka-tolikus Ifjak Országos Egyesü-lete (KIOE) néven ismert Ke-resztény Munkásifjú Mozga-lomhoz. Az itt megismertszemléletet kezdte alkalmaznia gyakorlatban, és a gyálaréti

fiatalok lassan kötődni kezd-tek az egyházközséghez, be-kapcsolódtak a hitéletbe is.

Közben egyre növekedett aSzászi család. Már megszüle-tett a negyedik gyerek is, ami-kor Anikó 1994-ben eljutott aMáriabesnyőn rendezett csa-ládkongresszusra. „Úgy érez-tem, a családok szolgálata iga-zán nekem való.” Gyulay End-re püspök ekkor bízta meg aházaspárt a családreferensifel adattal. Anikó 1993-benmegkezdte a mentálhigiénésképzést, majd pszichodrámáttanult. „Ez összeegyeztethetővolt a gyerekekről való gon-doskodással, és fejlődési lehe-tőséget adott” – mondja.

A 2000-es évek hozták el apályázatok virágkorát. Balázsfelismerte az ebben rejlő lehe-tőséget, és különböző képzé-sekre pályázott az egyházme-gye számára. A családterápiásképzést Székely Ilona, a SzentJózsef Nővérek Kongregációtagja vezette. „Ilona nővér alegnagyobbaktól tanult csa-ládterápiát Amerikában. Újfaj-ta módon tanított, és nagy elő-relépést jelentett, hogy hu-szonnyolc társunkkal együtttőle tanulhattunk” – mondjaAnikó. A házaspár fiatalok-nak szóló, házasságra felké-szítő programot hirdetettmeg, amelynek a Társ-suli ne-vet adta. „Számunkra ez igazisikertörténet. A katolikus kö-zépiskolák ma is nagy érdek-lődést mutatnak a programiránt. Az évek során sok fiatalkapcsolódott be a munkába,köztük három gyerekünk is” –meséli Balázs.

Az évek során Gyálarétenis nagy változások történtek.Egyrészt számos nagycsaládköltözött a faluba, és ettől azegyházközség is sokszínűbblett, másrészt Balázst felkértékhitoktatónak az óvodába. Azintézménynek nem igazánvolt jó híre, sok gyálaréti in-kább Szegedre vitte óvodábaa gyermekét. Szásziék tudato-

san felvállalták a gyálarétióvoda ügyét. „Úgy éreztük,ott a helyünk. Hittünk abban,hogy meg lehet fordítani ezt arossz tendenciát. Szerettük azóvónőket, és nem értettük,mitől alakult ki az intézmény-nek ez a negatív megítélése.Suttogó propagandát indítot-tunk, igyekeztünk jó hírét kel-teni az óvodának, és valódikis csodát élhettünk meg:megduplázódott az ide beíra-tott gyerekek létszáma. Mivelaz óvoda az élet fontos része afaluban, ez nekünk is segített,hogy integrálódjunk.”

Így telt el a közösség szol-gálatában több mint harmincév. A családjukban felnőtt ötgyerek, négy házasság kötte-tett, és eddig hat unoka szüle-tett. Persze az otthoni felada-tok ellátása és az egyház köz -ség szolgálata sem lehetettmindig problémamentes és si-keres. Balázséknak is megvol-tak a megtorpanásaik, az elbi-zonytalanodásaik, jöttek ne-hézségek, és ott volt bennükaz aggodalom, hogy az időkváltozásával tudnak-e ők isváltozni. Az anyagi helyzetüksem volt mindig stabil és ki-számítható. „Tudtunk szűköl-ködni és bővelkedni is. Nemaz határozta meg a jókedvün-ket, a biztonságérzetünket,hogy mennyit kerestünk. Ezta szemléletet hoztuk otthon-ról, és úgy látjuk, hogy a gye-rekeink is ezt viszik tovább.Reméljük, hogy az általunkmegélt örömhír egy kis fénytvisz a körülöttünk élők min-dennapjaiba. Tenni akarunkazért, ami lesz, és bízunk ben-ne, hogy minden jól alakul.”

A falu közepén álló kápol-na minden vasárnap megtelikhívekkel. Az egyházközség él,de tagjai idősödnek, sok fiatala világ legkülönbözőbb része-ire szóródott szét, ahogy ezmásutt is jellemző napjaink-ban. Balázs ma is népszerű agyerekek körében – mondjaAnikó, de férje hozzáteszi:

„Mégsem tudok már úgy ben-ne lenni a programokban,mint régen, szívesen átadnáma helyem egy fiatalnak.”

A gyálaréti egyházközség afalu szerves része, életét ma isközösségteremtő programoksokasága jellemzi. Népszerűrendezvény a Szent Iván-napitűzugrás, a tűzgyújtással egy-bekötött adventi mesés estekés az adventi krumpliebéd is.Utóbbi program bevételeibőlkarácsonykor halászlevet főz-nek a hajléktalanoknak. Aszellemi-lelki töltekezés alkal-mai a baráti együttlétek, a csa-ládos csoportok találkozói, acsalád- és vándortáborok, atársadalmi és egyházi kérdése-ket teológus vezetésével meg-vitató Teofil-kör és az irodalmirendezvény, az Esti kérdés.„Segítjük egymást, hogy neszáradjunk ki. Mindig tanulnikell valamit, ébren tartani a fi-gyelmet, a gondolkodást,hogy lássuk, merre megy a vi-lág” – hangsúlyozza Balázs.

Vallja, hogy emellett aszakmai fejlődésnek is folya-matosnak kell lennie. Balázsfigyelme az évek során egyreinkább a lelkivezetés, a lelki-gyakorlatok felé fordult. Ani-kó pszichodrámát vezet és ta-nít, emellett mindketten tré-ningeket tartanak egyházfej-lesztőknek. Az általuk mű-ködtetett Remény Háza Kap-csolati és Családműhely egyé-ni, páros és csoportos terápiátnyújt a segítségért hozzájukfordulóknak. „Azt üzenjük,hogy a bajbajutottak testvéreivagyunk, és hogy az elromlottkapcsolatoknak is lehet jövője.A kapcsolati krízisben meg-születhet a remény és egy új,jobb minőségű élet. A párkap-csolatot két ember állandóváltozásban éli, és ebben kellkeresniük az egységet, fenn-tartaniuk a hűséget, amelybensoha nem szűnnek meg jóttenni a másikért.”

Trauttwein ÉvaFotó: Lambert Attila

Isten országát szerettük volna építeniVendégségben a Szászi Balázs, Fehérváry Anikó hi