AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGINGYENES LAPJA

XVI. évfolyam 4. szám · 2009. karácsony

HARANGSZÓ

E sztendõrõl esztendõre ismétlõdikminden ünnepnap. Isten kegyelmé-bõl gyülekezeti újságunkkal a 16. évfo-lyam utolsó számához érkeztünk el. Ka-rácsony van újra, s a szerkesztõ a mun-katársakkal együtt töpreng, mi újat lehet-ne mondani a karácsonyról. Érdemes vé-giglapozni az elmúlt 15 évfolyamot, a ti-zenötször ismétlõdõ karácsonyi tartal-mat. Arra a megállapításra jutunk, hogymindig ugyanarról van szó, de mindigmásképp, mindig máshol van a hangsúly.

Lehet-e újat mondani a karácsonyról?Nem! De nem is kell! Mert nem újat kellmondani, csak mindig másképpen szük-séges a csodálatos üzenetet tálalni.Akiin-dulási pont mindig ugyanaz: Isten igéje,ahogyan azt az evangéliumokban olvas-suk. Ahogy leírta Máté a nemzetségtáblá-tól kezdve József emberi kínján keresztülaz egyiptomi emigrációból való hazatéré-sig a történetet, ez a szent kiindulási pont.Közben borzonghatunk a véreskezû fele-ség- és gyermekgyilkos Heródes õrjöngé-sén, vagy csodálkozhatunk a tudós nap-keleti bölcsek csillag vezette alakjain. S el-gondolkodhatunk az angyali vezetésen,ahogy többször is álomban szól az Úr an-gyala ahhoz, akit szeretteivel együtt óvni,védeni, menteni szeretne. S Máté evangé-liuma karácsonyi beszámolójának azidén legfontosabb üzenete ebben a név-ben sûrûsödik össze, hogy „velünk az Is-ten.” Az Úr angyala ugyanis megjelentJózsefnek álmában, és felvilágosította,hogy akit Mária a szíve alatt hordoz, „aSzentlélektõl van”, sõt a küldetése életbe-vágóan fontos, „mert õ szabadítja megnépét bûneibõl”, s mindez egy régi szentprogram szerint történik, ahogyan azt apróféták megmondták. S itt hangzik el akarácsony lényegét kifejezõ üzenet: meg-születik az, akit „Immánuelnek nevez-nek”, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.

Lehet újat mondani a karácsonyról?Nem! De nem is kell! Újra és újra el kellmondani, hogy velünk az Isten! Amíg aSzentlélek Isten el nem juttatja szívünkiga nagy és szent üzenetet, amíg mi készeknem leszünk a szívünk kitárására, hogynem vagyunk kozmikus árvák (egyedül avilágmindenségben, mennyei atya nél-kül), nem vagyunk elhagyatottak, kiszol-gáltatottak, a vaksors játékszerei, pusz-tán a halál fiai, mert „velünk az Isten”!

Ugyanígy fontos és érdemes elolvasniLukács evangéliumát is, ahol még na-gyobb szellemi-lelki tálalásban kapjuk avilágtörténelem legjobb hírét, és amibenszintén meg lehet találni az esztendõrevonatkozó igei üzenetet. Mint mindenévben! A görög orvos, a mûvelt helléndoktor igazi történészként mutatkozik beevangéliuma legelején, amikor elõszavá-ban ezt írja le: miután már sokan vállal-koztak arra, hogy az Úr Jézus történetétleírva továbbadják az evangéliumi üze-netet, „magam is jónak láttam”, hogy„mindennek utánajárjak” és hogy „sorjá-ban megírjam azokat” azzal a céllal, hogymegtudjuk a „kétségtelen valóságot” (Lk1,1–4) A beteljesedést magukban hordo-zó ígéretekkel szembesülünk Lukácsevangéliuma elsõ fejezetében. Olvasha-tunk Keresztelõ János születésének ígére-térõl és Zakariás tanulságos kételkedésé-rõl, kényszerû, büntetésbõl fakadó elné-mulásáról, ám a liturgia kérdéseiben pro-fi gyakorlattal rendelkezõ pap így tanuljameg a hívõ ember az Istennel szembeniengedelmességet. Itt olvasunk Jézus szü-letésének ígéretérõl és Mária csodálatoskészségérõl, nyitottságáról, alázatossá-gáról, és a közeli rokon Erzsébettel valótalálkozás után felhangzik a világhírûmagnificat, de énekre fakad Zakariás is,amikor visszanyeri beszédkészségét. Ta-lán az evangélium második fejezete a leg-

ismertebb, hiszen ez a születéstörténetileírás lehet a legnépszerûbb: ebbõl nõtteki magát a gyermekded betlehemes játékvilágszerte. A szent család nehéz útja éskelletlen fogadtatása Betlehemben. Azegyre hûvösebb idõjárás ellenére a sza-badban tanyázó pásztorok és a mennyeiangyalok találkozása, és a híressé lett gló-ria felcsendülése, valamint a pásztoroklátogatása a betlehemi istállóban. Majd a8 napos Jézus a templomban az agg Sime-on kezében, aki boldogan fogadja életevégét, miután találkozott megváltójával,és a 100. életévén túl levõAnna, Fánuel le-ánya bizonyságtételének híre gazdagítjaaz eseményeket. 12 év múlva jelenik megújra Jézus a templomban, amirõl megtud-juk, hogy az „az én Atyám háza”. Lukácsevangéliuma karácsonyi üzenetének(2,21) két középpontú gyönyörû monda-ta az angyalok ajkáról: dicsõség a magas-ságban Istennek és az emberek között bé-kesség és jóakarat.

Adjuk meg Istennek, ami Istené: di-csõítsük szívünkbõl Õt, hogy ilyen nagyszeretettel fordult az ellene lázadó embe-riség felé, azaz felénk, akik engedetlenekvoltunk. S meg kell tennünk mindent azemberek közötti békéért, és az Isten Lel-kétõl megérintett ember jóakarattal for-dulhat a másik ember felé.

Kell-e újat mondani karácsonykor?Újat nem, de újra és újra kell mondani,hogy

[Jn3,16] Újra és újra kell mondani és mindigmásképpen szükséges tálalni ezt a gyö-nyörû megmentõ, megerõsítõ, új távlato-kat nyitó evangéliumi örömhírt. Istenfantasztikus kegyelme, mikor végre meg-halljuk és élünk általa és belõle. Áldottkarácsonyt 2009-ben!

„mert úgy szerette Isten a világot, hogyegyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, elne vesszen, hanem örök élete legyen.”

RIBÁR JÁNOS

Lehet újat mondani a karácsonyról?

OROSHÁZI HARANGSZÓ2 2009. karácsony

Tönkretett ünnep

A valóság, ahogy a Szentírásmegírta

Avilág ma egészen mást lát, mást gon-dol és mást él át karácsony ünnepén, mintamirõl ez az ünnep valójában szól. Eznem véletlen, ezt a torz képet akarja látnia lelkünk, szándékosan engedjük becsap-ni magunkat!

Mindent elborít egy szirupos, negédesmáz: angyalka, Jézuska, kisjászol, futó-fény, színes ajándékok stb. Készek va-gyunk kicsiny gyermekként a békességhamis illúziójában ringatni magunkat,hogy ne kelljen szembenézni azzal, amivalóban történt! Úgy gondoljuk, hogyjobb nekünk egy ilyen meghitt ünnep,mint a maga valóságában szembenézniaz igazi karácsonyi történettel.

Mindez nem pusztán esztétikai kér-dés – nem szeretünk a szép családi ünnepalatt csúnya dolgokra gondolni –, hanemkomoly teológiai probléma is. Lassan el-hisszük, hogy az Isten Földre érkezésenem is olyan különös dolog; kedves, ara-nyos esemény volt, pedig nem így tör-tént!

Karácsony drámája ugyanolyan erõs,mint nagypénteké! Szenvedéssel, megnem értéssel, magánnyal és üldözésselegyütt járó megérkezés volt! Nem szeretõemberiség ölelõ karjába érkezett Jézus,hanem az irigység, hatalomféltés, ítélke-zés kegyetlen világába.

Hosszú lenne minden eseményt pon-tosan megvizsgálni, amely Jézus születé-se idején történt, de nézzünk meg köze-lebbrõl néhány szituációt.

Egy becsületes ács csalódik az általanagyon szeretett nõben, Máriában. Em-beri szinten itt kezdõdik a történet. Mind-ez rettenetes érzés lehetett József számá-ra; valami összetört, mielõtt elkezdõdöttvolna. Keveset beszélünk ennek a „meg-csalt” embernek a fájdalmáról, pedigszinte ez az egyetlen mély, õszinte és em-beri érzés a karácsonyi történetben. Jó-zsefben nem tör fel a férfiúi hiúság, amegcsalt önérzet, amely a halálba juttat-hatta volna kedvesét, hanem menekülésilehetõséget kínál Máriának a rá váró ret-tenetes megkövezés elõl.

[Mt 1,19] Végül József hitt felesége és azangyal szavának, felvállalta menyasszo-nyát, s ezzel együtt csendben hordozta aközösség megvetését.

A József és Mária lelkében dúló viha-rokon túl társadalmi nehézségek is voltakPalesztinában. Jézus születése idején Au-gustus császár népszámlálást végezte-tett, s emiatt óriási volt a feszültség, hi-szen egy összeírás mindig új adók kiveté-sét jelentette. Egymás után robbantak kikisebb-nagyobb felkelések, amelyeket arómai csapatok azonnal vérbe fojtottak.„

A népszámlálás miatt rengeteg em-bernek el kellett hagynia az otthonát, hi-szen mindenkinek abba a városba vagyfaluba kellett elmenni, ahol született.Ezért indult útnak József is Máriávalegyütt Betlehem felé.

Ebben a feszült helyzetben kellett egyvárandós édesanyának hosszú kilométe-reket utaznia egy szamár hátán. Kényel-metlen és fárasztó út volt, át a poros falva-kon és városokon, egészen Betlehemig.Útközben láttak gyászoló anyákat, felesé-geket, kiknek szeretteivel a római légiókvégeztek, illetve láttak, zûrzavart, káoszt,és kapkodó embereket.

Már az eddig leírt események is szét-rombolják azt a rózsaszín felhõt, ami ka-rácsonyt belengi, de a Betlehemben tör-tént események végkép összetörik a me-sésen szépnek hitt történetbe vetett illú-ziónkat.

Hiába vár gyermeket Mária, hiábaszenved a közelgõ szülés fájdalmaitól, azemberi szívtelenség nem ad neki egy tisz-ta ágyat, ahol megszülhetné gyermekét.

, míg végül nemmarad más szállás, mint egy barlangbavájt istálló tehenekkel, bárányokkal, vagyéppen kecskékkel. Nem maradt más,

mint a melegben terjengõ állati bûz és amocskos szalma.

Nem kell orvosnak lenni, hogy az em-ber felháborodjon, ha ilyen szülési körül-ményekrõl hall. Minden jóérzésû embermegbotránkozik, ha efféle emberi szívte-lenséggel találkozik. Hol van itt az idill?Sehol! Az eredeti történet az emberi kö-zömbösségrõl és gonoszságról szól, nema szeretetrõl.

Mindezzel nem a karácsonyt szeret-ném szétrombolni, hanem azt a hamis ké-pet, mely körbeveszi és teljesen eltereli alényegrõl a figyelmünket. Az eredeti ka-rácsonyi történet tehát egyáltalán nem vi-dám.

S a folytatás sem jobb! Ebben az idõ-ben – a rómaiak bábkirályaként – NagyHeródes uralkodott (Kr. e. 40–Kr. u. 4.),aki edomita – vagyis nem dávidi – szár-mazású volt. Kegyetlensége a zsidó néprészérõl engesztelhetetlen gyûlöletet kel-tett iránta. Halálához közeledve különö-sen féltette a hatalmát. Korábban meg-ölette feleségét, Mariamne-t, néhánygyermekét és kegyetlen dühvel megpró-bálta a csecsemõ Jézust is elpusztítani. Õvolt az oka annak, hogy Mária – még felsem gyógyulva a szülés utáni sebekbõl –menekülni és bujkálni kényszerült.

A Szentírás szerint ilyen volt az igazikarácsony, Jézus ebbe született bele. Haaz evangéliumokat nézzük, akkor jól lát-juk, hogy valóban hiányzik a születés tör-ténetébõl az az idilli hangulat, amely makörülveszi ezt az ünnepet. De nemcsak azevangéliumok foglalkoznak Jézus szüle-tésével, hanem Pál apostol is a filippiek-hez írt levélben:

Megüresítette magát! Ha ezt tudato-sítjuk magunkban, akkor döbbenünk rákarácsony igazi titkára! Arra, hogy mi-lyen mélyre szállt le Jézus közénk.

MÉG EZT IS VÁLLALTA ÉRTÜNK!Nem kedélyes megérkezés volt az Õ szü-letése, hanem nehézségekkel teli, de egy-ben csodálatos születés. Ezt a mélységetmegértve ragyog fel még inkább az Isten-nek – karácsonykor felénk megnyilvánu-ló – végtelen szeretete!

„Férje, József igazember volt, és nem akarta õt megszégyeníteni,ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.”

Azután az összeírás idején felkelt a galileaiJúdás is. Sok népet állított a maga pártjára, deelpusztult õ is; akik pedig bíztak benne, azok ismind szétszóródtak.” [ApCsel 5,37]

Házról házra küldik õket

„Az az indulat legyen ben-netek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mertõ Isten formájában lévén nem tekintette zsák-mánynak, hogy egyenlõ Istennel, hanem meg-üresítette önmagát, szolgai formát vett fel,emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásábanis embernek bizonyult; megalázta magát, ésengedelmeskedett mindhalálig, mégpedig akereszthalálig.”

DEÁK LÁSZLÓ

KarácsonyAhogy talán még soha nem láttuk

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 3

M ár fogyóban vannak a novemberinapok, amikor az esõharmatotkönnyezõ ablakok mögött szép szavakpásztora szeretnék lenni Lassan a készenkapott igéknek is eljön az ideje, hiszensok-sok évszázad óta zeng fel a karácso-nyi napokban a zsolozsma:

Álomgázlókon át most is karácsonyközelít. Számunkra olyan idõszakban,amikor lelkünkben még visszacsengenekközelebbi jeles alkalmaink: a reformációünnepe, valamint az 1996 óta mûködõevangélikus iskola és gimnázium névadóünnepsége.Amost már „neve van iskola”október 31-én, karácsony elõtti ünnepihangulatban vette fel a nagy elõd, Szé-kács József püspök nevét, akit az „országpapjának” is neveztek. Ugyancsak ez al-kalomból avatta fel – díszvendégek ésnagyszámú érdeklõdõ jelenlétében –Gáncs Péter püspök Orosháza jeles szü-löttének, Székács Józsefnek az emléktáb-láját evangélikus templomunk déli bejá-ratának falán.

Városunk és az evangélikus egyházösszefonódó történetébõl tudjuk, hogy azevangélikus egyház Orosházán a kezde-tektõl fogva iskolateremtõ-iskolaépítõegyház volt. 1815-ben Székács József is itt,szülõhelyén kezdett ismerkedni Gráf Jó-zsef tanító úr keze alatt a betûkkel, egyolyan „oskolában”, melyben télen szal-mával fûtött kemence szolgáltatta a me-leget.

Egészen bizonyos, hogy a közel két-száz év elõtti karácsonyon is felhangzottaz angyali szózat: békesség a földön a jó-akaratú embereknek. S néhány nap múl-tán, mikor lassan elszállt az áhítat, a hét-köznapok akkor is újra megteltek gon-dokkal-bajokkal. Nem volt ez másként1840. január 27. napján sem, amikor az„Egyházi Gyûlésben szõnyegre került”az iskolák és a tanítási rendszer tárgyá-ban a helység elöljárói által elõterjesztettjavaslat. Ez mai nyelvezeten olvasva ar-ról szól, hogy az orosházi népes egyházi

gyülekezetben, mely egész magyar ho-nunkban „egyes (egyedülálló) a maga ne-mében” abban tudni illik, hogy legtöbbmagyar ajkú evangélikus hitsorsúakatszámlál, méltán kívánatos, sõt lelkiisme-reti kérdés lenne, hogy kiváltképpen a„férfigyermekek, akikbõl jövendõben anép elöljárói is lehetnek, a mostani elõ-rehaladó kor szelleméhez és sorsukhozképest szükséges ismeretekre képeztes-senek és oktattassanak.”

Ennél fogva a fennálló tanítási rend-szert az óhajtott cél elérése érdekében ahelyi elöljáróság szükségesnek találtamódosítani. Indítványba került, hogymég egy „Tanító Intézet állíttatna fel,”ahol a nagyobb fiúgyermekek, elvégez-vén iskolabeli tanulásukat (négy elemi),bõvebben terjedõ és jövendõ kor felé irá-nyozott tudományos tárgyakban is taní-tassanak; mert csak ez által lehet biztosanremélni „a jó erkölcsökbeni elõhaladást,és népes községünk jövendõ virágzását”.

Így lett az iskolateremtés szép példája1840-ben „az önkénytes adományokból”alapított reáltanoda. Létesítették abban areményben, hogy itt a tanításra „tágasabbidõ nyílna”. Ehhez a község telket és 100ezüst forintot adományozott iskolaikönyvtár alapítására.

A képviselõ-testület pedig azzal igye-kezett jó példával elöl járni, hogy elsõ-ként maguk között nyitották meg az ön-kéntes adakozás útját. Nevük felemlítését– úgy érzem – nemcsak iskolateremtõszándékuk, de az esemény óta eltelt többmint másfél század is indokolttá teszi:Horváth György elsõ bíró 50, Fehér Jánostörvénybíró 10, Kalmár József jegyzõ 25,Palvetz Mihály második jegyzõ pedig 20váltóforintot adományozott az „oskolafundusára.”

Amegkívántató költségekre az esküd-tek is tehetségük szerint adakoztak: Pu-kánszky Mihály 25, Hajdú Péter 5, KériJános 25, Verrasztó János 35, BrestyánszkiAndrás 5, Pataki János 5, Harsányi Sán-dor 25, Szemenyei Pál 5, B. Tóth István 5,

Gyarmati Ferenc 10, Rajki István 10,Szabó János 15, Baranyai József 15, Csep-regi György pedig 10 váltóforinttal járulthozzá a létesítendõ iskola költségeihez.

Több mint száz évig voltak evangéli-kus elemi népiskolák Orosházán, melye-ket célszerûségbõl hosszú idõn át a bennemûködõ tanítókról azonosítottak, késõb-biekben az utcanevekkel való megkülön-böztetés is szokásba jött. Örömmel tölt el,hogy ahhoz a generációhoz tartozhattam,amely még néhány évet ezekbe az evan-gélikus elemi népiskolákba járhatott. Ta-nítóimat néptanítóknak, kántortanítók-nak nevezték. Tõlük tanultam a betûkszeretetét.

Az iskolákhoz már a korai idõktõl fog-va pontosan körülhatárolt iskolakerüle-tek tartoztak, ahonnan a tanulók a kijelöltiskolába iratkozhattak. A száz évnél ré-gebbi idõkbõl felidézünk egy rövidebbet,amely ma már helytörténeti fejtörõnek isbátran feladható. A Gólián-féle iskola ke-rülete: „ A Pacsirta utca, a Barcza malmá-ig. Végre a Megyesi utcán kijõve HézerAndrás kisközén és a Fõ téren át a belsõkórház közén bemenve egyenes vonal-ban a Fenék utcába, le a sírásó háztól aPutrisoron keresztül.”

Székács József 200 éve olyan falubaszületett bele, ahol a falu vezetõi az okta-tás szükségességét meg is fogalmazták:„Nem fogadható el azon fogyatkozás,hogy valakik jóformán tsak tulajdon ne-vöket tudják leírni. Annál kevesebbenvannak, akik számolni képesek lennének,holott erre a tudásra a földmívelõnek ta-gadhatatlanul szüksége van az életbenelõforduló csalattatásnak eltávoztatásá-ra”. Székács József késõbb maga is isko-lateremtõvé lett…

Hálásak lehetünk a mindenhatónak,hogy Székács Józsefet e világra küldte, shogy megadta szülõhelyének és gyer-mekkorának Orosházát.

.

békesség a föl-dön a jóakaratú embereknek.

VERASZTÓ ANTAL

Szép értelme földi dolgainknak

Istentiszteletek karácsonykor más idõpontban!• Szenteste, DECEMBER 24-ÉN, csütörtökön, 14.30 órakor, GYERMEKEK KARÁCSONYA a templomban, mûsorral és ajándékkal. /16.00 órakor ISTENTISZTELET a templomban! Igehirdetõ: Laczki János másodlelkész. /

• Karácsony 1. napján, DECEMBER 25-ÉN, pénteken 10.00 órakor ÜNNEPI ISTENTISZTELETa templomban. Ünnepeljük az oltáriszentséget, azaz az úrvacsorát is. Igehirdetõ: Deák László igazgatólelkész. • Karácsony 2. nap-ján, DECEMBER 26-ÁN, szombaton 10.00 órakor a templomban. Ekkor is ünnepeljük az úrvacsorát. Ige-hirdetõ: Ribár János esperes. • Karácsony utáni vasárnap, DECEMBER 27-ÉN, 10.00 órakor a templomban. Igehir-detõ: Ribárszki Ákos lelkészjelölt, hatodéves. Ezen a napon családi istentisztelet és „reménység istentisztelete” nem lesz!

23.30 órakor ÉJSZAKAI ZENÉS ISTENTISZTE-LET az Immanuel zenekar szolgálatával

ÜNNEPI ISTENTISZTELETISTENTISZTELET

U lök az egykedvû õszi borongásban,az egyházi év utolsó napján. Csendvan bennem, várakozás. Múlik egy évvagy egy egész világ? Nem tudom.

Körülöttem forrong minden! Vitázópolitikusok választásra készülnek, jótakarnak, dicsérik magukat és szidják egy-mást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fe-lesleges üveggyöngyök után futkosó,kapkodó emberek kiabálnak, vagy értet-lenül, tanácstalanul néznek maguk elé. Ésitt vannak a naponta megfagyó hajlékta-lanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladóvállalkozók, a munkanélküliek, az olcsótermékeket reklámozó médiák, de minek,hisz mindezt hihetetlen nagy példány-számban megteszi a sajtó, sok-sok csator-nán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Ki-rály, közeledik csendesen, méltósággal,hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsá-lem falai felé. Megáll és hosszan néz. Tes-temben hatalmas félelem remeg. Csak lene borulj sírva elõttünk, Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehetez így tovább! Tudom az eszemmel, hogytúl sok már a hazugság, a léha képmuta-

tás. Magam is érzem, hogy jó lenne betör-ni néhány ablakot, szétverni az álnokokközött. Türelmetlenek vagyunk. Egy ér-telmetlen, nagyon hosszúra nyúlt dikta-túrából jövünk. Naivan, tisztán indul-tunk ’89-ben, egymás kezét fogtuk, és asárba borulva több nyelven is együttimádkoztunk, boldogan kacagtunk. Ak-kor értettük, most miért nem értjük egy-más nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy min-denki jót akar. Jót magának, minél többjót! Mint a gyermekek veszekszünk ócskababarongyokon, és észre sem vesszük,lassan szabadul el körülöttünk a pokol.

Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból ésvérbõl tisztulhat meg, léphet tovább!Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál össze-gyûjteni bennünket, mint kotló a csibéit?Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet paran-csát, és megmosod könnyeiddel lábain-kat. Mindent jóságosan nekünk adtál, él-hetnénk csendesen paradicsomi békes-ségben. Jól feltarisznyáztál, mindenünkmegvan.

A föld csodás termékenysége szaporítnap mint nap kenyeret nekünk, és vanannyi agyag, kõ, hogy építhetünk min-denkinek házat, tanyát, otthont ezen aföldön. Van annyi vasérc, réz, mangán,hogy egy-egy autó is jutna a családjaink-nak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók,szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tõ-lünk a boldogságot. És juthat gyermekál-dás vagy vér a vérünkbõl, vagy mint Jó-zsefnek, a Te szent akaratodból.

Testvérem, lásd! Van, kit szerethetsz,kit otthonodba fogadhatsz, kivel törõd-hetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. Ésültethetsz virágot, platánt, diót, és meg-éred – hisz jó orvosaid vigyáznak rád –,

OROSHÁZI HARANGSZÓ4 2009. karácsony

November utolsó szombat estéjét a ze-ne bûvöletében tölthettem el, a Szo-kolay család és az orosházi Szokolay Bá-lint Madrigál Kórus körében.

Ünnepi est volt, születésnapi hang-verseny. 50 éves lett a Szokolay Bálint ala-pította, s immár tizedik éve az õ nevét vi-selõ Madrigál Kórus.

Szimbolikus jelentõséget érzek az idõ-pont megválasztásában is, habár nem tu-dom pontosan, ki és milyen körülményekfigyelembevételével állapította meg.Mindenképpen fontosnak érzem, hogyaz adventi idõ csendes készülõdését, abûnbánat és a karácsonyvárás heteitmegelõzõ utolsó napra esett ez az ünne-pélyes esemény, amelyet méltán nevez-hetünk világinak, hiszen egyházi kötõ-désrõl nincs szó. Az alkalom mégis min-den mozzanatában Isten kegyelmét ésnagyságát, gondoskodó szeretetét hirdet-te, részben az elhangzott mûvek monda-nivalóján keresztül, részben a kórus meg-születésének és a Szokolay család életút-jának tanúsága révén.

Az alapítót hétköznapi hivatalnokimunkája mellett mindent legyõzõ zeneitehetsége és a zene örömét másokkalmegosztani vágyó szándéka vezérelte amaroknyi együttes létrehozásában.

Az elvetett mag jó földbe került, kihaj-tott és szárba szökkent. Az énekkar – ne-hézségeket, megtorpanásokat, buktató-kat átvészelve, karnagyok váltakozásáttúlélve – összetartó, összetartozó közös-ségként, szívbéli örömmel áll helyt a pró-bákon és pódiumokon egyaránt.

Zárójelben, de szívesen jegyzem meg,hogy ennek a kórusnak néhány éven átmagam is tagja lehettem. Sok kedves óra,szép fellépések emlékét õrzöm ma is.

Szokolay Bálin fia, városunk díszpol-gára, Kossuth- és sorolhatnám még,mennyi más díjas zeneszerzõnk, Szoko-lay Sándor sikeres pályafutása során szá-mos mûvet írt és ajánlott kifejezetten akórus számára.

A születésnapi ünnepi esten nemcsakmeghívott „díszvendégként”, egyúttal azelhangzott mûvek egy részének szerzõje-

ként és karmestereként volt jelen, hanemaz egyik fellépõ vendégmûvész, Szoko-lay Balázs édesapjaként, a másik „ifjú”mûvész: Szokolay Ádám Zsolt büszke,boldog nagyapjaként is.

Saját alkotópályáját, édesapja életmû-vét, fia mûvészi és zenepedagógiai sike-reit, unokája ígéretes tehetségét, már ifjancsillogó mûvészetét mind Isten ajándéka-ként, kegyelmének bizonyítékaként, há-lával fogadja el és éli át.

A befejezõ kórusmû – saját szerzemé-nye – elõtt néhány szót szólt a közönség-hez. Istenbe vetett hitérõl, a hit erejérõl.Arról, hogy életét, életünket Isten vezérli.Ezért választotta a mûsor zárásaként azÚrtól tanult imádságot. A kórusmûvet, a„Mi Atyánk” szövegére, Károli Gáspárfordítása alapján, õ írta és maga vezényel-te. Bizonyságtétel volt az énekkar hang-ján és – hiszem, hogy a hallgatók lelkébõlnémán felszállt – imádság. Hitvallóimádság Isten és emberek elõtt!

Áldott karácsonyt mindenkinek!FÜRST ENIKÕ

Hitvallás advent küszöbén

Böjte Csaba testvér advent ünnepére…„Karácsonykor és utána is érvényes ez a sugárzó lelküket!”

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 5

hogy fád nagyra nõjön, és árnyékávalenyhet adjon családodnak. Tudósaink,mérnökeink mennyi kérdésre kerestek,találtak választ az évezredek alatt? Las-san, de biztosan hajtsuk uralmunk alá aFöldet, ahogyan Te kérted, Istenünk, a te-remtés hajnalán, még a bûnbeesés elõtt.Élhetnénk békés testvéri szeretetben,tudhatnánk, hogy a részigazságoknálfontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süketdumával jön, ígér minden kõbõl kenye-ret: fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem,legyen! És ha leborulsz elõtte, mindent

csak neked ígér, az egész bevásárlóköz-pontot, repülõt, jachtot – de minek? Ésfelvisz csodás templomok ormára, sztárleszel, dobd le magad, fürödj a csodálóemberek tekintetében, hatalmad lesz fe-lettük. Uralkodj, miért vállalnád a szere-tet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Hab-zsolva kacagsz, és szétmarcangolod vilá-gunkat. Azt hiszed, hogy gyõztél, pedigrabszolga vagy. Rosszabb: testvéred far-kasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz, Uram, a 21. századi Jeruzsá-lem falai elõtt, mielõttünk. Szemedben

könnycsepp, és nekem nincsenek érveim.Mégis arra kérlek, hogy ne bûneinketnézd, hanem újabb adventünkben jóság-gal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdem-telen gyermekeidet egy újabb eséllyel,egy szép karácsonnyal.

Istentõl áldott adventi megtérést,szent idõt kívánok szeretettel:

CSABA TESTVÉR

(Elküldte nekünk szeretetbõl Horváth Csaba,fazekasvarsándi evangélikus lelkész.)

K arácsonykor családban szép ünne-pelni, de ezt nem teheti mindenki,hiszen vannak olyanok, akiknek a hivatá-suk nem engedi meg ezt. Annak idejéncsak a pásztorok voltak kint a mezõn ésõrizték a nyájat, legtöbbször nem a magu-két, hanem a közösségét. Ma is vannak,akik nem lehetnek otthon, mert a közös-ségért dolgoznak, és nemcsak a lelkipász-torok, hanem más segítõ foglalkozásúak,akik másokra vigyáznak ilyenkor is. Or-vosok, ápolók, rendõrök, tûzoltók, vas-utasok tartoznak közéjük. Meghitt ottho-nainkban gondoljunk rájuk is, akik máso-kért tesznek! És reménység szerint – apásztorokhoz hasonlóan – õk is találkoz-nak az angyalokkal (Isten küldötteivel),akik õket is Jézushoz vezetik.

A pásztorok nyitott szemmel és füllelõrködtek, vigyáztak Jézus születésénekéjszakáján. Amikor a láthatatlan mennyeivilág ilyen csodálatos módon hatolt be a

látható világba, õk látták és hallották azangyali kijelentést. Vajon mi mire vigyá-zunk? A magunk érdekeire, örömeire,életünkre? Van-e nyitott fülünk az öröm-hír meghallására, s van-e nyitott sze-münk az Úr csodáinak meglátására? Apásztorok azon a helyen vigyáztak, aho-vá az Isten állította õket: a nyájuk mellett.Õrködjünk hûségesen mi is a reánk bízot-tak felett!

Mert mi is a karácsony? Valamiféleszentimentális, érzelmes családi ünnep?Nem, Jézus Krisztus születésnapja, ami-kor mindannyiunknak találkozni kellenea megszületett és meghalt, majd feltáma-dott Jézus Krisztussal.

Miért éppen a pásztorok találkoztakJézussal? Mert nem zárkóztak be, mint atöbbiek, akik csak magukkal törõdtek.Mások örültek, hogy van szállásuk. Anépszámlálás miatt ugyanis sokan össze-gyûltek Betlehemben.

Mégis, azon az elsõ éjszakán a betlehe-mi pásztoroknak volt a legboldogabb ka-rácsonya. Névtelen, személy szerint is-meretlen emberek, mégis õk az egyedüli-ek, akik kijelentést kaptak, akik azon azéjszakán megértettek valamit abból a cso-dából, ami történt. Hozzájuk jött az Úrangyala és õk hallották elõször a nagyörömhírt:De miért éppen õk, miért ezek az egysze-rû pásztorok? Mert ez az Isten útja.

[1Kor1,28] Õ a nagyokat, a kevélyeket, az erõ-seket, a valakiket elkerüli, csak az aláza-tosaknak, a kicsiknek jelenti ki magát.Életünk sok nyomorúsága eléggé meg-alázott-e már? Isten kegyelme hozzánkhajolhat-e ezen a karácsonyon?

„Üdvözítõ született ma nektek!”

„Azo-kat választotta ki az Isten, akik a világ szemé-ben nem elõkelõk, sõt lenézettek; és a semmi-ket, hogy semmikké tegye a valamiket.”

LACZKI JÁNOS

Istentiszteletek az esztendõ végénés a következõ év elején

• Óév este, december 31-én, csütörtökön, 17.00 órai kezdettel istentisztelet. Ige-hirdetõ: Laczki János másodlelkész.

• Újév napján, január 1-jén, pénteken, 10.00 órai kezdettel újévi istentisztelet oltári-szentséggel, azaz úrvacsorával. Igehirdetõ: Deák László igazgatólelkész.

• Szilveszterezõk, figyelem! Ha valaki nem tudott, nem akart korán kelni, akkor2010. január 1-jén, pénteken 17.00 órai kezdettel is tartunk istentiszteletet és ün-nepeljük az oltáriszentséget. Igehirdetõ: Ribárszki Ákos lelkészjelölt, hatodéves,úrvacsorai liturgia: Deák László igazgatólelkész.

• Újév utáni elsõ vasárnapon, január 3-án, a megszokott 10.00 órai kezdettel isten-tisztelet lesz, oltáriszentséggel. Igehirdetõ: Ribár János.

• Vízkereszt (epifánia) napján, január 6-án, szerdán, 10.00 órai kezdettel istentisz-telet lesz a templomban. (Este 17 órai kezdettel bibliaóra a heti menetrendnekmegfelelõen.)

• A családi istentisztelet január 10-én, vasárnap reggel indul újra a karácsonyi szü-net után!

• A R.I.T. vagyis a „reménység istentisztelete” szintén 2010. január 10-én folytató-dik tovább, újabb témával: a boldogmondásokéval (Mt 5,1kk).

Pásztorok karácsonya

OROSHÁZI HARANGSZÓ6 2009. karácsony

„Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!Három király mi vagyunk.”

C sodálatos ajándék az irodalom, ren-geteget tesz hozzá a hétköznapja-inkhoz. Egy vers megérint minket és gyö-nyörûen elmondja mindazt, ami ben-nünk van, úgy, ahogy mi soha nem tud-nánk. Egy regény varázslatos utazásravisz el minket, pihentet, elgondolkodtatés felüdít.

Mindez nagyon fontos, de olykor aztis tapasztaljuk, hogy a népszerûvé vált al-kotások képei felülírják a Szentírás valóditörténeteit. (Olykor nemcsak kiszínezik,gazdagítják, hanem deformálják is a tu-dásunkat!) Jó példa erre, hogy nagyonsok ember a világ teremtését és a bûnesettörténetét Madách Imrétõl az Ember tra-gédiájából ismeri, a karácsonyi történetetpedig a betlehemesekbõl és József Atti-lától…

Lehetne írni arról, hogy az Ember tra-gédiája miként formálta a mi fantázián-kat Lucifer levettetésérõl és a bûneset tör-ténetérõl, de karácsony ünnepén nézzükmeg inkább azt, hogy milyen hagyo-mányelemek és irodalomból beszivárgottelképzelések vannak a karácsonyi törté-net körül.

Ha megkérdeznénk az embereket,hogy kik mentek el Jézushoz az istállóba,a legtöbben azt felelnék, hogy a pásztorokés a három király. A pásztorokat értjük –bár nem biztos, hogy jól, errõl még ké-sõbb lesz szó – de a három királyokkal ko-moly tévedések vannak: nem királyokvoltak, és még az se biztos, hogy hármanlettek volna. Nézzük, miként lehet össze-foglalni az õ életüket a lexikonok alapján!

Az elsõ, amit megtudunk,hogy nem voltak királyok, hanem perzsapapok vagy babilóniai csillagászok (gö-rög-latin kifejezéssel kaldeusok, mágu-sok). Nem tudjuk, hogy pontosan honnétérkeztek. A hazájuk lehetett Arábia, Me-zopotámia, Babilónia vagy Perzsia. Ab-ból kiindulva, hogy a magukkal hozottajándékok Arábia termékei, feltehetõ,hogy oda valók voltak.

Ha a számukat néz-zük, akkor nagyon elterjedt a hármasszám, pedig egyáltalán biztos, hogy hár-man voltak. Az evangéliumokban nemszerepel a létszámuk, Máté apostol nememlíti, hányan mentek Jézushoz. A har-madik századtól tartják õket úgy nyilván,hogy hárman lehettek, mert három féle

ajándékot – arany, tömjén, mirha – vittekmagukkal.

Gáspár, Menyhért,Boldizsár – vágná rá a választ azonnal sokember. A Biblia errõl sem ír. Egy Párizs-ban õrzött VII–VIII. századi kódex „Bithi-sarea, Melchior, Gathaspa” névvel említiõket, ebbõl alakult a magyarban a Gáspár,Menyhért, Boldizsár nevek.

Összefoglalva: Annyit tudunk róluk aBibliából, hogy egy égi jelet meglátva, aztkövetve megérkeztek Jézushoz ezek azemberek, valószínûleg Arábiából. Lehet,hogy 3, 4 vagy 5 ember érkezett meg,akiknek nem tudjuk a nevét, a bõrszínétés az életkorát sem, sõt az se tudjuk mi lettvelük, amikor hazatértek szülõföldjükre.Az istállójelenet után a Szentírásban töb-bé nem találkozunk velük. Az angyal pa-

rancsára – Heródes királyt kikerülve – el-indultak haza, s ezzel befejezõdött az õküldetésük.

Természetesen nekik is van – hangsú-lyozom: a Szentírásban nem szereplõ (!) –legendájuk, e szerint a napkeleti bölcse-ket Tamás apostol megkeresztelte és püs-pökökké szentelte. Eredményes apostol-kodás után néhány nap különbséggel let-tek vértanúk és közös sírba temették õket.

A karácsonyi történet fontos szereplõia pásztorok is. Kik voltak õk? Barátságos,

subába öltözött bérmunkások? Valószí-nûleg nem, hanem kemény, a zsidó népkörébõl kizárt emberek.

A pásztor megbízásból õrizte a nyájat,s fizetség fejében övé lett a nyájnak egyrésze. A feladatai közé tartozott legelõ ésitató keresése, a nyáj õrzése a fenevadakés tolvajok ellen. Az elveszett, elpusztultállatokért felelõsséggel tartozott.

Jézus korában komoly megkülönböz-tetés volt a nép különbözõ társadalmiosztályai között. Legalul a föld népe – amhaarec –, ide tartoztak a pásztorok is.Õket a vallásilag mûveletlen laikus kate-góriába sorolták, s ezt a kivetettséget csaksúlyosbította, hogy a hivatásuk miattnem tudták megtartani a szombat ünne-pét sem.

Amikor Jézus születésének történetétolvassuk, a szemünk elõtt ne a mi pász-torképeink jelenjenek meg, mint pl. a ké-sõbbi János vitéz, aki furulyázva, szere-lembe esve legelteti a nyáját:

A Jézus elõtt leboruló emberek nemilyenek voltak, hanem a nép által megve-tett, kitaszított emberek, akik rengetegetdolgozva igyekeztek biztosítani család-juk megélhetését. Így válik igazán méllyéaz istállójelenet üzenete! Ilyen emberekvoltak az elsõk között, akik Jézus elé le-borultak!

A harmadik elterjedt tévedés, amitrengeteg ember rosszul képzel el, amikorJézus születésérõl hall, az az idõjárás. Adecemberi dátum és a betlehemesek hatá-sára rengetegen egy zimankós, hideg, sõtfagyos környezetben képzelik el Jézusszületését, pedig valószínûleg meleg idõvolt. Nem volt szükség kucsmára, be-kecsre, subára – nem is igen voltak ilyenruhák akkoriban. Ezek a képek annyiraelterjedtek, hogy a nagy áruházakban ki-tett betlehemeseken is esik a hó, és mele-gen beöltözködve állnak az emberek –még szegény tevék is.

Természetesen a napkeleti bölcsekszáma, az emberek ruházata, az idõjárásnem teológiai kérdések, legfeljebb kortör-téneti igényességünknek lehet a része,hogy nem beszélünk a Szentírástól ide-gen dolgokat, s helyesen adjuk tovább atörténeteket.

Kik voltak?

Hányan voltak?

Mi volt a nevük?

„Én a pászto-rok királya legeltetem nyájam / Nem törõdömaz idõvel a szívemben nyár van. / Szerelemnekforró tüze égeti a lelkem / Amióta azt a kis-lányt egyszer megöleltem. / Be-be járok a falu-ba édes Iluskámhoz / Az én nevem, az én ne-vem Kukorica, Kukorica János!”.

DEÁK LÁSZLÓ

Írói fantázia és egyházi hagyománya karácsonyi történetben

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 7

D. Dr. Harmati Béla nyugalmazottevangélikus püspök a MagyarKardiológusok TársaságaOrvospszichológiai Szekciójánakökumenikus kerekasztal-beszélgetésénvett részt, 2009. szeptember 25-én.Elõadását közöljük most.

„Nemcsakkenyérrel él az ember, hanem minden igével,ami Isten szájából származik!”

Szerkesztõi megjegyzés:Ez a négytételes elõadás orvosok éspszichológusok elõtt hangzott el abevezetõ sorokban jelzett idõpontban,ezért is szükséges hozzátennünkaz Orosházi Harangszó olvasóiszámára, hogy Harmati püspök úrnekünk, egyházközségnek aztmondaná, írná, üzenné, hogy azegyházközségeknek, gyülekezeteknekis ilyen oázisokká kellene lenniük.Egy-egy méretesebb egyházközségen– mint amilyen a mienk is – belülpedig lehetõvé kell tenni, hogy többbejárata legyen ennek a lelkioázisnak. Valóban megéljük,megtapasztaljuk jelenlega társadalmi (és állami) életsivatagját, és a gyülekezetiközösségek biztosíthatnak lelkifelüdülést, megnyugvást,megtisztulást, megerõsödést bárkiszámára. S el kell fogadni, hogy ebbeaz orosházi evangélikus oázisba többfelõl van bejárat.De a középpont egy: Krisztus!S Benne, Vele, Általaa közösségünk, azaz az oázis!

TÉZIS 1:

TÉZIS 2:

TÉZIS 3:TÉZIS 4:

Az ember „homo religiosus”– „vallásos lény”, azaz nincs emberi kul-túra vallásos vagy kvázi-vallásos elemeknélkül. Kimutatható egy bizonyos „hun-ger for transcendent” (éhség a transzcen-dens után), különösen is az ún. „végsõkérdések” (kezdet és vég, az élet értelme,mi dolgom a világon, etikai magatartáskialakítása) feltevésében és megválaszo-lásában minden történelmi korban és kul-túrában, figyelve a vallások mellett a mû-vészeteket, az irodalmat vagy egy-egyembercsoport, népünnepeinek kialakulá-sát. Ismert C. G. Jungnál a kollektív tu-dattalan, az archetípusok, a rekapitulá-ció, az átszellemített természettel valókultikus kapcsolattartási igény kutatása.Irodalmi-filozófiai példa: J. P. Sartre arrakérdésre, hol a pokol, azt válaszolta, hogy„a pokol az a másik ember” („l’enfer c’estles autres”, Huis clos, 1947).

Magyarországi népszámlálás 2001: anépesség 74 százaléka, azaz 7 millió 600ezer fõ jelölte meg hazánkban egyházát,vallásos közösségét. Az adóív 2009-ben167 egyházat, vallásos szervezetet soroltfel, és ezek számára lehetett felajánlani azSZJA 1 százalékát. (Néhány érdekes név:Metafizikai Hagyomány Egyháza, DerûEgyháza, Ezoterikus Tanok Egyháza, Ma-gyar Jövõbelátók Egyháza, Fény Lovag-jainak és Testvériségének Egyháza stb.).

Az élet egyéni és közösségirendkívüli helyzeteiben, válságban, ün-nepekkor, örömben és bánatban, szüle-téskor, betegségnél vagy halálesetnél stb.,a vallás, a hit, a hasonlóan érzõk és gon-dolkodók közössége erõsítést, támaszt,vigaszt nyújthat. Jézus szerint:

[Máté 4,4] Atranszcendens egyrészt mint „mysteriumtremendum” (ijesztõ, félelmet keltõ,megborzongató titok), másrészt pedigmint „mysterium fascinosum” (vonzó,magával ragadó, megigézõ titok) jelenhetmeg (Rudolf Otto). Teológiai párhuzam:Isten, mint „deus absconditus” (elrejtõz-ködõ Isten) és „deus revelatus” (önmagátkinyilatkoztató Isten).

Orvosi kezelésnél és prevencióban fi-gyelembe lehet és kell venni a kezeltekvallásos meggyõzõdését (totális, „who-listic approach”). Magyarul elérhetõ iro-dalom: Kopp Mária, Magyar lelkiállapot,1992.

Avallás, a hit kapcsolódik ér-zelmeinkhez és gondolkodásunkhoz is(fides qua et quae creditur – a „fej” és a„szív” ügye együtt)! Szorosan összefügga családi, közösségi hagyományokkal,neveléssel, társadalmi-közösségi környe-zettel.

A második világháború után a „kleri-kális reakció” elleni harc jegyében szocia-lista-kommunista történelmi kísérletneklehettünk tanúi és szenvedõi. Új, „kvázi-vallás” kialakítására került sor. Az úgy-nevezett „tudományos világnézet” meg-teremtése volt a cél a tudományos világ-kép helyett, szocialista névadás a keresz-telõ helyett, úttörõavatás a konfirmációhelyett. Pártkongresszusok – élükön a„csalatkozhatatlan” fõtitkárral – visel-kedtek úgy, mint a zsinatok stb.). A törté-nelmi egyházakhoz, a kereszténységhezvagy a zsidósághoz kapcsolódó vallásos-ság egyénekben és közösségekben sok-szor szembe került a „hivatalos” propa-gandával, egyéni és közösségi tragédiá-kat okozott.

Egy másik jelenségre figyelve láthat-juk, hogy keleten és nyugaton egyaránttörténtek kísérletek az ún. „civil religion”(társadalmi vallásosság, R. N. Bellah) ki-alakítására, a társadalmi intézmények te-kintélyének igazolására. Így például: mitjelent a dollár történelmi egyházakra uta-ló felirata – „In God we trust” – az Egye-sült Államokban élõ, Allahot segítségülhívó mohamedánok, vagy a Nagy Szel-lemben bízó õslakos indiánok számára?Japánban hogyan magyarázható a vallá-sos „jamato damasi” (japánság-tudat) ésa „busido” (szamurájszellem) modern vi-lágunkban?

Mai viszonyaink között menekülésikísérletként értelmezhetjük a még élõ,szocialista gyökerû, vulgáris materializ-must, vagy a „dematerializáció” (Phi-lippe Starck, Paris) divatát, ami a virtuálisvalóság (augmented reality – kibõvítettvalóság) keresése.

Az úgynevezett „oázis-teó-ria” mint megoldás: Mit tehetünk a maitársadalmi és egészségügyi helyzetben,itt most különösen a szív- és érrendszerimegbetegedésekben szenvedõkre gon-dolva, hogy gyógyuljon az egyén és a tár-sadalom? Vajon van-e arra elképzelés,módszer és anyagi erõ, hogy megváltoz-zék a magyarországi helyzet?

A Szahara homoksivatagját nem tud-juk megszüntetni, de tudunk néhányoázisról, és ezek számát növelni lehet.Azaz: lehet egy-egy orvosi rendelõ, ma-gánpraxis, kórházi osztály, de család, is-kolai osztály vagy munkahely is oázissá,ahol segítséget, felüdülést, gyógyulást kí-nálhatunk. Bizonyos vagyok abban, hogyezt csak ökumenikus összefogással lehetmegvalósítani! Tökéletes körülményeketnem tudunk teremteni, de a jelenlegi he-lyzetnél lehet egy kevésbé rosszabbat!Ehhez segít hozzá – reménységem szerint– a mai megbeszélés.

Hit és vallásossága betegségben és a prevencióban

OROSHÁZI HARANGSZÓ8 2009. karácsony

I tt és most is öröm szólni arról, hogy amögöttünk hagyott 2009-es esztendõSzékács József Emlékév volt. Ünnepel-tünk és emlékeztünk a 200 éve Orosházánszületett Székács József evangélikus püs-pökre, aki pesti magyar lelkész, egyháziíró, költõ, mûfordító, jeles közéleti sze-mélyiség, a Magyar Tudományos Akadé-mia tiszteletbeli tagja volt. Büszkeséggelemlíthetjük azt is, hogy Székácsot szerte ehazában – már életében – „az ország pap-ja”-ként ismerték. Február elejétõl októ-ber végéig budapesti és orosházi ünnepiistentiszteletek, elõadások, újságcikkek,tanulmányok, iskolai vetélkedõk, kiállí-tások, könyvbemutatók, emléktábla- ésszoboravatás követték egymást. Ugyan-akkor még egy jelentõségteljes dolog tör-tént: Székács József nevét vette fel azOrosházi Evangélikus Óvoda, ÁltalánosIskola és Gimnázium.

A másik eseménysorozat Mokry Sá-muel, az elsõ magyar búzanemesítõ halá-lának 100. évfordulójára emlékezett. Mi-elõtt Mokry csabai gimnáziumi igazgató,majd gerendási gazdálkodó lett, Oroshá-zán volt evangélikus segédlelkész. Vég-akaratának megfelelõen itt, az Alvégi te-metõben helyezték örök nyugalomra.Szintén több elõadás méltatta munkássá-gát, újságcikkek jelentek meg róla, sírjá-nál gyászistentiszteletet, a Petõfi Mûvelõ-dési Központban tudományos emlék-ülést tartottak. Szólt róla több rádió és te-levízió. címû könyve ha-sonmás kiadásban látott napvilágot,templomunk elõtt emlékfát is ültettünktiszteletére.

2010. április 14-én és augusztus 18-án(illetve a legközelebbi vasárnapokon) is-mét két fontos, a helyi evangélikusságotés talán a város egész lakosságát érintõévfordulóra emlékezünk.

125 éve, 1885. április 14-én fejezte berendkívül gazdag, azonban mindössze 47évig tartó földi pályafutását GYÕRY VIL-MOS, aki 1862-tõl 1876-ig orosházi, majdhaláláig pesti magyar lelkész volt. Egyikkortársa azt írta róla, hogy olyan huma-nizmus hatotta át minden cselekedetét,amelyhez hasonló csak az apostolokévolt. Életét küldetésnek, munkáját hi-vatásnak érezte, ifjú korától igyekezettfelismerni az erkölcsileg is értékes célo-kat. Kiváló képességével hittel szolgáltanemzete és egyháza ügyét.

Miután 1860-ban elvégezte a protes-táns teológiát, Berlinbe utazott továbbistúdiumokra. Ott kapta meg Székács Jó-zsef bányakerületi püspök levelét, hogy

foglalja el mellette a segédlelkészi állást.Aztán 1862 szeptemberétõl életének új fe-jezete kezdõdött. Magyarország legnépe-sebb magyar evangélikus egyházközsé-ge, az orosházi hívta meg lelkésznek. Bárjövedelme ugrásszerûen megnõtt, ott kel-lett hagynia a pezsgõ fõvárosi szellemiéletet és menyasszonyjelöltjét, SzékácsEtelkát, Székács püspök lányát, aki ké-sõbb, 1863-as házasságkötésük után, kö-vette férjét a tágas parókiára.

Teljes életútjának ismeretében bizton-sággal állíthatjuk, Gyõry Vilmos pályafu-tásának legboldogabb idõszakát Oroshá-zán töltötte. Tekintélyes lelkésztársa, Tor-kos Károly mellett õ is közkedveltté vált afalu lakóinak körében, szerették gondo-latgazdag prédikációit, megnyerõ modo-

rát. Arcának vonzó külseje, nyílt tekinte-te, lelki szépségének és tisztaságánaktükre volt.

Az elõkelõ fõvárosi körök után jól fel-találta magát az orosházi nép között. Sza-kadatlanul dolgozott, lelkiismeretesenvégzett napi lelkészi munkája mellett je-len volt az ország szellemi életében, mint-egy ötven önálló kötete került ki a nyom-dákból. A vallásos érzés megtestesülésétlátjuk egyházi irodalmi munkáiban, acsaládi életbõl vett hangot elbeszélõ mû-veiben, gyermekszeretetét érezzük az ál-tala írt gyermek- és ifjúsági könyvekben.

Sikereit mûfordításaival tetézte, me-lyekkel leginkább országos nevet szerzettmagának. A német, francia és olasz nyelvjó elsajátítása mellett megtanult angolul,

spanyolul, svédül, latinul, görögül és hé-berül, foglalkozott a szanszkrit nyelvvelis. Fordított Molière-vígjátékokat, a svédFrithiof mondát, a spanyolok közül Cal-deront és Moretot, Shakespeare-tõl a

címû darabot. Oros-házi éveiben, 1868-ban a Kisfaludy Társa-ság rendes, 1872-ben a Magyar Tudomá-nyos Akadémia levelezõ tagjának válasz-totta. Itteni munkásságának legmaradan-dóbb alkotása, hogy 1873-tól 1876-ig le-fordította és meg is jelenttette a spanyolCervantes

címû négy kötetes mûvét, amely-nek mai kiadásait is az õ fordítása alapjánközlik.

Gyermekei Orosházán, a parókiánszülettek: Margit zenetanár, Ilona írónõ,Loránd jogot végzett földmûvelésügyiminiszter, Elemér gazdatiszt volt. MikorSzékács József meghalt, a Pesti MagyarEvangélikus Gyülekezet egyhangúlaghívta meg helyére Gyõry Vilmost. Fõvá-rosi élete és szolgálata azonban mármindössze csak kilenc esztendõre terjedt.Halála, felekezetre való tekintet nélkül,óriási részvétet keltett.

Az Orosházi Evangélikus Egyházköz-ség Ábrányi Lajossal, a Polgári OlvasókörOskó Lajossal festtette meg Gyõry Vilmosportréját. 1932-ben teret neveztek el róla,s ugyancsak az õ nevét viseli az evangéli-kus templomunk déli karzatán kialakí-tott terem.

1969-ben id. Koszorús Oszkár írtameg pályaképét a Békési Élet címû folyó-iratban, 1993-ban Elek László önálló köte-tet tett közzé róla, 2002-ben kövön örökí-tettük meg nevét egyháztörténeti emlék-parkunkban. Volt lakhelye, a ma GyõryVilmos tér 3. számot viselõ parókia faláraaz elmúlt másfél évtizedben egy magyarés egy spanyol nyelvû emléktábla került.

225 éve, 1785. augusztus 18-án, 70 esz-tendõs korában halt meg HORVÁTHANDRÁS, Orosháza elsõ evangélikus lel-késze, korának legkiemelkedõbb helyiszemélyisége, a falu szellemi vezetõje. Avallásüldözés elöl menekülõ, települé-sünket alapító zombaiak után három hó-nappal, 1744 júliusában érkezett Oroshá-zára, az elnéptelenedett pusztára. A Vasvármegyei Gencsrõl származó, komolyküldetéstudattal megáldott tudós lelkészmég nem töltötte be a harmincadik esz-tendejét, német és holland protestánsegyetemeken több nyelvet elsajátított, azúj eszméknek és új teológiai-filozófiaieszmeáramlatok lelkes közvetítõjévévált.

Búzanemesítés

Minden jó, ha jó a vége

Az elmés nemes Don Quijote de laMancha

Két jeles évforduló 2010-ben

Gy

õry

Vil

mo

s (1

838–1885)

I nternettel rendelkezõknek szeretettelajánljuk figyelmébe az interneten el-érhetõ keresztyén filmeket, amelyeket in-gyen, törvényesen lehet megnézni: ilyenfilm pl. a „Tûzálló házasság”is a követke-zõ címen:

De ezen a honlapon sok más, nagysze-rû, izgalmasan megkomponált, hiterõsítõkeresztyén film is megtekinthetõ, hogyne csak a tévécsatornák sokszor brutális,és lelki szempontból kegyetlenül rosszfilmjeivel töltsük az idõnket és a lel-künket.

Ha van mód arra, hogy lelki értelem-ben nemes filmeket lássunk, akkor szük-séges kihasználni a lehetõséget, mert lel-kileg nagyon felemelõk ezek! Jó értelem-ben vett lelki szórakozásról is szó van, hi-szen izgalmasan, okosan felépülõ filmek-rõl beszélhetünk, megvan a tartalmi fe-szültségük, de ennek ellenére is szabadevangéliumi kritikával figyelni az ilyenalkotásokat.

Vannak olyan mozzanatok, vonások,elvárások, amelyek a mi életstílusunktólidegenek, eltérõek, de nem ezekre kell fi-gyelni, hanem az evangéliumi lényegre.A filmek kivétel nélkül azt szeretnék ve-lünk megértetni, hogy ennek a földi vi-lágnak egy vagy egyik nagyon fontos té-tele az, hogy mi az életünk vége: üdvös-ség vagy kárhozat. Mert valóban nemmindegy, hogy hol töltjük majd az örök-kévalóságot.

http://www.kma-hu.com/online-tv/filmcsatorna/tuzallo.htm

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 9

Egész életét Orosháza szolgálatánakszentelte. Négy évtizedes pályafutásánakfõ eredménye az volt, hogy a tiszta ma-gyar és a tiszta evangélikus orosházi la-kosság összetartozásának tudatát mind-végig erõsítette. Hûséges volt Orosházá-hoz, hetente hallották prédikációit Istenés az ember dolgairól. Mint a településenegyedül egyetemet végzett emberben fel-tétel nélkül bíztak benne, szilárd lelki-er-kölcsi fundamentumot jelentett mind-nyájuknak. Erõsödött az evangélikusokvallásossága, Istenbe vetett hite, erõsö-dött közös nemzeti és orosházi tudatuk.

Az Orosházi Evangélikus Egyházköz-ség – ma is meglévõ – elsõ anyakönyvé-ben leírta Orosháza alapításának kö-rülményeit, majd bevezettette az általa el-végzett 7500 keresztelést, 1300 házasság-kötést, 1771-tõl pedig a rengeteg teme-tést. Mai szemmel nézve is hatalmasmunkabírású volt, negyven esztendeigegyedül látta el az 5000 lélekre szaporo-dott evangélikus lakosság szolgálatát.Nem volt könnyû az élete, a protestánsül-dözés nemcsak a Dunántúlon, de Oros-házán is utolérte. 1747-ben a budai hely-tartótanács meghagyta, hogy HorváthAndrás lelkészt mozdítsák el állásából, asárból és vesszõbõl épített kis imaházatpedig verjék szét. A katolikus báró, Har-ruckern Ferenc fõispán és földbirtokoshalogatta a rendelet végrehajtását, nyil-vánvalóan õ is félt az orosházi munkaerõelvándorlásától, a falu elnéptelenedésé-tõl. Folyamatosan üldözték az evangéli-kusokat, így tehát Horváth papnak állan-dóan küzdenie kellett Orosháza meg-maradásáért. Az üldözöttek legfõbb tá-masza volt, buzdította, bátorította híveit,akik bizony az elszenvedett sérelmek mi-att többször költözni akartak.

Az 1781-es türelmi rendelet valóságosújjászületést jelentett az orosháziaknak,rendezettebbé vált az egyházi élet, temp-lomok épülhettek. Az idõ azonban eljártfelette, öregedni és betegeskedni kezdett.

Amiért egész életében küzdött, a temp-lomépítés történelmi feladata fiatal utód-jára, Szimonidesz Jánosra maradt.

Horváth András itthon érezte magátOrosházán. Testvérei mellett apja is Oros-házára költözött, 1780-ban halt meg, 90éves korában. Elsõ házasságából is többgyermeke született, akik Orosházán éskörnyékén telepedtek meg, majd feleségehalála után a felpéci lelkész, Czetter Gott-fried özvegyével kötött házasságot. Két

esztendõs korától õ nevelte felesége fiát, anemzetközileg is híressé vált rézmetszõt,aki Czetter Sámuel „orosházi fi” néven el-ismert mûvésze volt a bécsi császári ud-varnak és az orosz cári palotának.

Horváth pap hûséges õrállója voltOrosházának. 1937-ben utcát neveztek elróla, egyháztörténeti emlékparkunkbanpedig az elsõ, 1995-ben avatott kõ õrzi ne-vét.

KOSZORÚS OSZKÁR

A világ egyik legnagyobb adventi koszorújátállították fel Budapesten

A hatalmas koszorú vasszerkezetû alapjához 200 bála fenyõt erõsítettek hozzá, s a hagyományokhoz ragaszkodva a díszítés 3 lilaés egy rózsaszín gyertyából áll. A masnik egytõl egyig kimerevített vitorlavászonból készültek, egyenként 2 méter átmérõjûek. Akoszorú külsõ megjelenését, technikai kivitelezését, valamint magát a dekorálást Viola Violetta álmodta meg – közölte Belváros-Li-pótváros Önkormányzata az MTI-vel. Az alapanyagokat két 12 tonnás kamion szállította a Szent István térre. Az adventi koszorútés a Betlehemet advent elsõ vasárnapján, 16 órakor, Snell György kanonok szentelte meg a Szent István téren, majd Rogán Antalpolgármesterrel közösen gyújtották meg az elsõ gyertyát.

az evangélikus honlapon (http://www.evangelikus.hu/nyitolap) találtuk ezt az MTI-hírt. Vajon minek le-het a jele egy ilyen méretû adventi koszorú? Talán annak, hogy a fõváros népe ennyire istenfélõ, illetve Krisztus-imádó, karácsony-tisztelõ? Bizony, jó lenne, ha a lelkekben is kigyulladna a hit lángja. Kiüresedett lelkû emberek szívében újra megszületne a hit.Alapjában véve örülni kell ennek a hírnek, még ha talán szükségtelen is, hogy a külsõség ennyire világméretûen hivalkodó legyen.De a mustármagnyi hit nemcsak nem árt, hanem életmentõ gyógyszer is.

Szerkesztõi megjegyzés:

Filmajánló

AH

orv

áth

An

drá

s á

lta

l ír

t a

ny

ak

ön

yv

els

õ l

ap

ja (

1744)

OROSHÁZI HARANGSZÓ10 2009. karácsony

M áté evangéliuma 8. fejezetének 22.verse szerint szólt így Jézus:Közvetlenül a hegyi

beszéd örök értékû tanítása után (nemsokkal az építkezés példázatát követõen)mondta ezt Jézus. (Ezt az „építkezõs” be-szédét fejezte be azzal a képpel, hogy akihallgat az õ szavára, kõsziklára építette aházát, és a szilárd alap miatt semmiféle„életvihar” nem árthat élete épületének,de aki nem hallgat rá, az olyan, mint akihomokra, bizonytalan, gyenge talajraépített, és mivel a viharok kikerülhetetle-nek, nagy lesz majd az összeomlása – Mt7,26kk)

Ilyen nagy összeomlás, nagy életvihara haláleset is. Talán a legnagyobb! Drámaia betegség és a vele járó fájdalom is, a lel-ket hasogató magány is, vagy amikor aházasság válik pokollá, de a munkahelyelvesztése, a mindennapi kenyér elfogyá-sa is. Mégis: visszafordíthatatlansága mi-att talán legnagyobb összeomlás a halál,és annak keserû gyümölcse: a gyász.

A volt cseh származású marxista filo-zófus, M. Machovecz éppen azért sirán-kozott, hogy könnyû az egyháznak, mertamikor az ember a halállal szembesül,megretten. Ilyenkor akarata ellenére,óhatatlanul mégis csak az Istent keresi, ésha sikerült is egy életen keresztül elkerül-nie Isten egyházát, a halál miatt mégisszíne elé kerül, mert másképpen nemtudja feldolgozni az élet értelmetlensé-gét, csak ha a haláltól sújtott gyászolóelõtt valamilyen transzcendens (láthatóvalóságon túlra mutató) valóság sejlik fel.

Mindaddig, amíg Orosházára nem ke-rültem (1993) lelkészi szolgálatra, elhit-tem a marxista M. Machovecz állítását:igen, a végsõ kérdések felvetik számunk-ra az élet értelmének súlyos kérdését, ésaz ember – kényszerbõl, de mégis – kény-telen az istenkérdéssel foglalkozni. S ami-kor orosházi lelkészként szembesültemLelkészi a Hivatalunkon keresztülgya-logló gyászolókkal, akik Istent, egyházat,igét, imádságot elutasítva úgynevezetttársadalmi temetést kértek, egyre jobbanmegrendültem. Mégsem mûködnek avégsõ kérdések? Az emberek nem gon-dolkodnak?

Tekintettel arra, hogy a tanatológia(halállal kapcsolatos konkrét lélektanikutatások és elméletek) tudományávalfoglalkoztam intenzíven, igyekeztemmegtudni, hogy mi lehet az ilyen emberilelkekben, hogy még a halál valósága semgondolkodtatja el õket. Mint a híres anek-dota mondja: két tudós vitatkozott, az

„Kö-vess engem, és hagyd a halottakra, hogy elte-messék halottaikat”.

Karácsonykor temetésrõl, halálról

egyik istenhívõ volt, a másik tagadta Is-tent. Egyszer a hívõ azt mondta a tagadó-nak: gondolj bele, ha mégis igaz, hogyvan Isten és elszámolás! Mert – a józan lo-gika szerint – erre 50% esély van! S a meg-kérdezett fogta ám a fejét: igen, igaz, hogy50 % esély van! Erre is, arra is.

Érdeklõdésem miatt kérdõívet készí-tettem, és 1998/99-ben, két éven keresz-tül több mint 200 ilyen kérdõívet tölttet-tem ki a Lelkészi Hivatalban, társadalmitemetést kérõkkel. Az ív utolsó kérdése atársadalmi temetés okára vonatkozott. Sekkor következett a megdöbbenésem. Aválaszok nélkülöztek mindenféle meg-fogható, értelmes tartalmat. Erre a kér-désre egyszerûen nem volt válasz, nemvolt értelmes, értékelhetõ válasz. A leg-többen azt mondták, hogy „ez volt az el-hunyt utolsó akarata”.

Emberi sors szerint én is eltemettem aszüleimet. Édesapámat 2003 januárjában,édesanyámat idén júliusban. A gyász fáj-dalmában mégis békesség volt (és van) aszívemben, mert végtelenül hálás vagyokaz én Megváltómnak, az Úr Jézus Krisz-tusnak. S ennek egyik oka az, hogy Õazért született bele ebbe a világba, hogyelhozza számunkra a bûnbocsánatot ésaz örök életet. Az Úr Jézus megbocsátókegyelmébe helyezhettem el a szüleimet.Az életbõl önként távozó édesapámat, ahosszadalmas betegségtõl megkínzottédesanyámat. Tudhatom, hogy JézusKrisztus azért született, hogy megbocsá-tó kegyelmébe vegye õket, és az õ irgal-mas szeretete minden bûnnél nagyobb éshatalmasabb. A földi élet legnagyobbajándéka, amikor a mulandóság kellõsközepén ragyogni kezd a világ világos-sága, vagyis az Úr Jézus Krisztus megvál-tó szeretete.

Természetes, nekem is könnybe lábada szemem, amikor megállok szüleim sírjamellett, és felidézem alakjukat, sok küz-delemmel járó életüket, de szükségtelen

bármit is hazug módon megszépítenem,mert elég csak arra gondolnom, hogy azÚr Jézus Krisztus azért született meg,hogy nekünk bûnbocsánatból fakadó üd-vösségünk legyen. Az Õ irgalmába aján-lom újra és újra a szüleimet. Így gyászol-va hálás szívvel magasztalom Istent ésmegköszönöm neki a karácsonyt, hogyaz „ige megtestesült”, és elhozta nekünkaz örök világosság fényes hírét. Szent ka-rácsony fényében látom e földi életbõl tá-vozó szeretteinket, és éppen ezért mégisboldogsággal, evangéliumi boldogsággalgondolok rájuk, és arra is, hogy elõbbvagy utóbb nekem is el kell mennem in-nen. De helyünk van Krisztus által Istenországában!

Isten szolgájaként természetesen mais fáj (mert látó vagyok), hogy nagyon so-kan elvesztették a hitüket, és üres forma-litássá lett a temetés, de Jézus szava taní-tott meg a Mt 8,22 szerint, hogy miért tör-ténik itt ez így. S megértettem Jézus sza-vát: gyászodban te csak kövess engem éshagyd a többit.

A karácsony örömüzenetét átszövi abizonyságtétel az örök életrõl, üdvösség-rõl. A gyász fájdalmában is boldog emberaz, akit megérint ez a szent üzenet. Agyász fájdalmában is Immánuel az Úr Jé-zus neve, ami azt jelenti, hogy

[Mt 1,23]. A karácsony legfonto-sabb üzenete – túl a játékos felszínen – az,hogy megjelent Isten Fia, a világ világos-sága,

[Lk1,78]

[Lk 2,11] Az„Üdvözítõ” szó jelentése a döntõ kará-csonyi üzenet: üdvösségre vivõ! Az örökélet ajándékozója. Fogadjuk el ezt a cso-dálatos ajándékot!

„Velünk azIsten!”

„hogy világítson azoknak, akik sötét-ségben s a halál árnyékában lakoznak, hogyráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”

„Üdvözítõ született ma nektek, aki az ÚrKrisztus, a Dávid városában.”

RIBÁR JÁNOS

Karácsonyi sütemény

Hozzávalók: 1 kg jó meleg szeretet, 1 kg bátorság, 3 dl szorgalom és 1 dl jóság.

Beküldte: DEÁK GABRIELLA

A szeretetet szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele! Azegészet gyúrd össze 1 tojásnyi kedvességgel és takard le tiszta jókedvvel. Hamegkelt, süsd meg a kitartás tüzénél. Szórd meg asszonyi kacagással és tegyél rápár csepp megfontolást! Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen,mint ahányan az asztalt körülülitek, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul…

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 11

N yugdíjas egyesületünk tagjai az el-múlt két hónapban is folytatták amegszokott életüket. Néhány említésreméltó eseményrõl be is számolunk.

Szeptember 29-én régi tervünk váltvalóra, mikor egy 40 fõs autóbusszal Ken-deresre utaztunk. A közelmúltban ismétvárosi rangot kapott település múltját, je-lenét és jövõjét is meghatározza, hogy1868-ban a falu jellegzetes barokk kasté-lyában született Horthy Miklós, Magyar-ország egykori kormányzója.

Mindenki tudja, hogy a nevével jelzettHorthy-korszakot és a kormányzó szere-pét újra kell gondolni. Az elmúlt két évti-zedben a történetírás szakított a korábbiszemlélettel, és napjainkra sokkal tárgyi-lagosabb Horthy-képet alakított ki.

Az 1925-ben bõvített kastély egy szár-nyát és parkját idegenvezetõ segítségévellátogathattuk meg.Az épület nagyobb ré-szében középiskola és kollégium mûkö-dik. Néhány teremben rengeteg Horthy-relikviát láttunk: festményeket, szobro-kat, fényképeket, régi újságokat, levele-ket. Mindnyájunknak nagy élmény volt,mikor kinyitották nekünk a Horthy-csa-lád kriptáját. Családtagjai mellé ide he-lyezték el 1993-ban a Portugáliából haza-hozott, újratemetett Horthy Miklóst is.

Egy-két órát idõztünk a TengerészetiMúzeum kiállítótermében, s rengeteg ér-dekességet láttunk, valamint a múzeumtovábbi szobáiban is, ahol helyi és kör-nyékbeli gyûjtõk mutatták be legkülön-

bözõbb értékeiket (évszázados könyve-ket és újságokat, háborús emlékeket, ki-tüntetéseket, bélyegeket, fém- és papír-pénzeket, a kenderesi múlt jellemzõ tár-gyait).

Megtekintettük az 1800-ban épült mû-emlék római katolikus templomot. Az ol-dalhajók falán szép, bibliai tárgyú fest-ményekben gyönyörködhettünk, amiket1938-ban a Horthy-família adományo-zott.

Mint minden évben, most is szervez-tünk egy bográcsos vacsorát. A fehér asz-tal mellett felszabadult beszélgetés folyt.Külön köszönetet mondunk Szász Ist-vánnak és feleségének, Manyikának, akikminden esztendõben vállalják az elõké-szítést és a fõzést is.

Mindnyájunknak személyes emlékeivannak az 1956-os forradalomról és sza-badságharcról. Október 23-án, a történel-mi emlékparkban megrendezett városiünnepségen sok tagunk jelen volt, egye-sületünk nevében koszorút helyeztünk elaz 1956-os emlékkõnél.

Örültünk, mikor lehetõségünk nyíltarra, hogy november 25-én, a Petõfi Mû-velõdési Központban, 34-en megtekint-hessük a Turay Ida Színház által bemuta-tott Robert Thomas-darabot, a cí-mû bûnügyi komédiát, jeles fõvárosi szí-nészek közremûködésével. A közös szó-rakozás, nevetés, a megszokottól eltérõhangulatú együttlétet jelentett.

Keddenként jövünk össze nagyobb

létszámmal, s a Halleluja énekkörrelkezdjük együttlétünket. El sem tudjukképzelni, hogy elmaradjon ez a kedves al-kalom. Már 30-35 éneket tanultunk meg,köszönjük Deák Gabi kitartó és türelmesmunkáját. A Biblia így mondja:

[Zsolt 98,1] Az egyházi énekekkel ráhan-golódunk a lelkészeink által mindig meg-tartott igei alkalomra, az áhítatra. Ilyen-kor mindnyájan komoly lelki feltöltõdéstkapunk. Csütörtökön sem marad el azigehallgatás, hiszen az összejövetelt azesti istentiszteleten való részvétellelzárjuk.

Továbbra is kötjük a takarókat, az el-múlt hónapokban közel félszáz darabotadtunk át óvodásainknak. Köszönjük aszülõk fonalajándékát, amellyel lehetõvétették, hogy folytassuk ezt a munkánkat.Ugyanakkor folyamatosan készülnek atemplompadokra a felújított párnák.

Advent van, a készülõdés idõszaka.Mint minden évben, most is várjuk óvo-dásainkat karácsonykor. Szívet melenge-tõ mûsort szoktak elõadni, mindig elgyö-nyörködünk a kicsikben. Természetesenmegvendégelésük sem marad el.

Áldott, békés, boldog karácsonyi ün-nepeket kívánunk az Orosházi Harang-szó minden kedves olvasójának, a követ-kezõ igével:

[Lk 2,14]

Nyolc nõ

„Énekelje-tek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!”

„Dicsõség a magasságban Isten-nek, és a földön békesség, és az emberekhez jó-akarat.”

KOSZORÚS OSZKÁRNÉ

Fénysugár-híradó

A polgári óesztendõdecember 31-én tartunk is-tentiszteletet, amelynek hangulata soka-kat temetésre emlékeztethet. Az elhuny-taktól többféleképpen lehet búcsúzni. Le-het reménytelenül és reményteljesen.

A világ mulatni akar, mert nem merszembenézni a valósággal. Az „Együnk,igyunk, holnap úgyis meghalunk” men-talitás nem követendõ egy keresztyénember számára. Eszünkbe juthat a Prédi-kátor könyvének szava: légy jókedvû if-júságod idején, de tudd meg, hogy Istenmindezért számon kér téged.

Azoknak könnyebb a búcsúzás, akik-nek sok rosszat hozott ez az esztendõ, ésbiztos sokan vannak olyanok, akik meg-tapasztalták a munkanélküliséget, a be-tegséget.Akit sok öröm ér, az nehezebbenbúcsúzik, mivel a bizonytalan jövõben ta-

lán nem lesz része felhõtlen örömben. Dehogyan is búcsúzhat egy keresztyénmásképp, mint a rómaiakhoz írt levél egygondolatával, mellyel annak idején Istenkeresztyén hitre hívta el Augustinust:

hallgatni lehet Isten igéjétdecember 31-én is, amely a Zsolt 62, 6–13-ból szól hozzánk. Énekeskönyvünk 175.énekét fellapozva búcsúztassuk az ó-esztendõt és köszöntsük az újat!

búcsúztatásakéntminden

„Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvös-ség, mint amikor hívõkké lettünk: az éjszakamúlik, a nappal pedig már egészen közel van.Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és ölt-sük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal il-lik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásbanés részegeskedésben.”

Nem kell a világgal együtt elveszni. Összelehet gyûlni,

LACZKI JÁNOS

Búcsúzás az óévtõl Leánygyülekezetialkalmaink

• December 20.: istentisztelet Szen-tetornyán 8.30 órakor, Rákóczi-telepen 10.00 , Kardoskú-ton 14.00 órakor.

órakor

• December 25.: gyermekek kará-csonya Szentetornyán 8.30 óra-kor, Rákóczi-telepen 10.00 óra-kor, Kardoskúton 14.00 órakor.

• December 27.: istentisztelet Szen-tetornyán 8.30 órakor, Rákóczi-telepen 10.00 órakor, Kardoskú-ton 14.00 órakor.

• Az újév elsõ istentisztelete 2010.január 3-án: Szentetornyán 8.30órakor, Rákóczi-telepen 10.00 óra-kor lesz.

• Az újév elsõ istentiszteletét Kar-doskúton pedig 2010. január 10-én, 14.00 órakor tartjuk.

OROSHÁZI HARANGSZÓ12 2009. karácsony

A lig van olyan Orosházi Harangszóújság, amiben ne írnánk le rövideb-ben vagy részletesebben, hogy az egy-házközség anyagi életét a gyülekezeti ta-gok biztosítják. Hiába van bérleti vagy te-metõi bevétel, az nem az egyházközségmûködtetésére van felhasználva, hanemaz épületek karbantartására, tetõk javítá-sára, számos dologi kiadásra.

A gyülekezeti életet másik három be-vételi forrás biztosítja: 1.) az istentiszteletioffertórium vagy perselypénz, 2.) az egy-házfenntartói járulék (régiesen adó), 3. azadományok alkalmanként. Minden bevé-telezett és kiadott pénzösszegrõl belég-nek, nyugtának szükséges lennie, és pon-tosan kell vezetnie a pénztárosnak és akönyvelõnek. A gyülekezeti számvevõ-szék pedig negyedévente ellenõrzi apénzkezelési gyakorlatot, semmiféle sza-bálytalanság sem engedhetõ meg.

Mindenkinek megköszönjük adako-zókészségét a 2009-es esztendõben, ami-vel a nehéz gazdasági helyzet ellenére ishozzájárult egyházközségünk anyagiéletéhez. Köszönjük az istentiszteleti per-selypénzeket, de a járulékokat és az ado-mányokat is egyaránt.

Az esztendõ befejeztével elkészül azárszámadás, amit a számvevõszék el-lenõriz és az egyházközség elnöksége –az adminisztráció segítségével – ismerteta presbitérium és a képviselõ-testületelõtt. Ezek tagjainak joga van a pénztár-könyvekbe személyesen is betekinteni.

Istennek adunk hálát azért, hogy egy-házközségünk a gazdasági válság ellené-re sem küzd anyagi nehézségekkel, detudjuk, hogy hûséges gyülekezeti tagja-inknak is köszönettel tartozunk ezért. Is-ten áldása van mindazokon, akik szívükután pénztárcájukat is megnyitották Istenügye felé.

Buszjáratistentiszteletekre

Felhívjuk minden érdeklõdõ figyel-mét, hogy akinél segítenünk szüksé-ges abban, hogy el-jusson istentiszteletre, iskolánk kis-buszával érte megyünk. Ehhez csakaz igényt kelle bejelenteni a LelkésziHivatalban, hogy tudjunk róla, és ak-kor a kisbusz úgy térül-fordul, hogymindenkit felvegyen és elhozzon azistentiszteleti alkalomra, illetve ter-mészetes a hazaszállítás is.

vasárnaponként

C saládi istentiszteletekminden vasárnap 9 óraikezdettel

Hagyományos istentisztelet minden va-sárnap 10 órai kezdettel

R. I. T. = Reménység istentisztelet!vasárnap esténkén 17

órai kezdettel

Minden kedden reggel 8 órakor reggeliáhítat

Bibliaórát szerdánként tartunk, 17 óraikezdettel.

Csütörtökön istentisztelet 17 órai kezdet-tel

Pénteken reggel 8 órakor ismét reggeli áhí-tat.

Szombatonként 17 órai kezdettel a fiatalo-kat várjuk

Férfiak sátra a hónap második csütörtökestéjén, a 17 órakor kezdõdõ istentiszteletután

Speciális bibliaóra

kisgyermekesszülõknek

a Gyõry Vilmos teremben. Télenis kellemes melegben lehetünk együtt.Nagy örömünk ennek az alkalomnak azegyre nagyobb látogatottsága. Az isten-tisztelet szerkezete és nyelvezete elsõsor-ban a kisgyermekeket veszi figyelembe,de a szülõknek, felnõtteknek is szól azigei üzenet.

a nagytemplom-ban. Afûtés lehetõsége szerény módon ittis lehetséges, de ezt a nagyon nagy teretnem lehet igazán felfûteni, ezért érdemeskicsit melegebben öltözni. Szeretettel kér-jük a résztvevõket, hogy lehetõleg az osz-lopokon belül foglaljanak helyet, mertcsak ott vannak elektromosan fûtött pa-dok. S jó lenne egy kicsit egymáshoz isközelebb kerülni.

Õszközepe óta tartjuk

ezt a különleges hangulatú,nagyon kedves istentiszteleti alkalmat.Oldottabb, kötetlenebb, mint a délelõtti,vagy a hétközi, de természetesen Istenigéjéhez kötött ez is. Az énekek a mai korkeresztyén énekei, közöttük a leghíreseb-bé lett a K. Tóth László által komponált,amely minden alkalommal elhangzik.

Ezek azok az alkalmak, amelyekkelmegszentelhetjük a vasárnapot. Minden-ki választhat lelki ízlése szerint, mert fon-tos, hogy vasárnap ne múljon el istentisz-telet, elmélyült igehallgatás nélkül.

Hét közben is vannak fontos lelki al-kalmak, ezekre szintén szeretettel hívjukfel a figyelmet.

egy olyan liturgiai keretben (gyüle-kezeti liturgikus könyv segítségével),ahol a közösségnek nagyobb szerepe, ré-

sze van az áhítatban. Kedden délutánon-ként a Fénysugár Nyugdíjas Klub kereté-ben van kedves alkalom, amikor DeákGabriella vezetésével Halleluja énekóravan, rövid áhítattal kiegészítve.

Ennek az alkalomnak az a célja,hogy alaposabb legyen a bibliaismere-tünk, illetve gondolkozzunk közösen hit-beli dolgainkról. S a bibliaóra egyik fon-tos része a közös imádság.

. Általában Útmutatónk alapján vesz-szük az igéket, mint igehirdetési alapigé-ket. Minden harmadik csütörtökön ünne-peljük az oltári szentséget, azaz magunk-hoz vehetjük az Úr Jézus testét és vérét.

Az Útmutatóban található, péntekreggelre rendelt igék általában JézusKrisztus szenvedéstörténetébõl valók,vagy arra utalnak.

az ifjúsági lakásba éneklésre,beszélgetésre, közös gondolkodásra.

Anem hetente ismétlõdõ alkalmak:

, itt „csak” a férfitestvérekkel alko-tunk beszélgetõ közösséget. Jelenleg aSzentírás egy-egy jelesebb, kiemelke-dõbb férfialakjáról beszélgetünk.

presbiterek és képvi-selõ-testületi tagok számára a hónap elsõkeddjén, 17 órai kezdettel. Az ige fényé-ben vizsgáljuk, hogy mit jelent, vagy mitkellene jelentenie a gyülekezeti szolgálat-nak. Egyházunk is törekszik arra, hogyképezze azokat, akik Krisztus nevében –esküvel! – szolgálatot vállalnak. Sok évegyülekezeti gyakorlatunk ez a képzés.

RIBÁR JÁNOS

S zeretettel mutatjuk be a 2010. febru-ár 7-én, szombaton 15 óraikezdettel tartandó szeretetven-dégségünk elõadóját: Dr. KesziKrisztinát, aki 2006 februárjátólszolgál Zambiában, egy klinikán,ahol õ az egyedüli orvos. Ott el-sõsorban a környezõ falvak járóbetegeit látja el, de van szülésze-ti, elfekvõ- és fertõzõrészleg is.Természetesen a környékbeliek minden-

féle betegséggel ezt a klinikát keresik fel.(A Gyõry Vilmos-teremben fogképes beszámolót tartani a szol-gálatáról.) Igaz, hogy ez a szere-tetvendégség szombatra esik, dekivételesen szeretettel kérjükmindenki megértését, mert jelesbizonyságtevõnk így tudta vál-lalni a szolgálatot. S nekünk isfontos, hogy hallhassuk, miként

terjed manapság is Isten igéje.

Amikor Isten igéjét hallhatjuk Anyagiakról

Misszionáriust várunk

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. karácsony 13

„Annás és Kajafás fõpapok idején szóltaz Úr Jánoshoz, Zakariás fiáhoza pusztában. Õ elindult és hirdettea Jordán egész környékén a megtéréskeresztségét a bûnök bocsánatára,ahogyan meg van írva Ézsaiás prófétabeszédeinek könyvében: »Kiáltó hangjaszól a pusztában: Készítsétek el az Úrútját, tegyétek egyenessé ösvényeit:minden szakadékot töltsetek fel, mindenhegyet és halmot hordjatok el, legyena görbe út egyenessé, a göröngyös simává:és meglátja minden halandó az Istenszabadítását.«” [Lk 3,2–6]

dventben felgyorsulnak életünkeseményei, valahogy sokkal több

energiára van szükségünk, hogy erõnklegyen a mindennapokhoz. Most jött el azaz idõszak, amikor mindenkinek kell va-lami: anyunak majd karácsonyra méreg-drága szemránckrém, a polgármesteri hi-vatalnak papírok, a cégeknek a befizetettszámlák, a könyvtárnak a csúszó köny-vek és persze a büntetés, a beteg rokon-nak pedig gondoskodás és C-vitamin. Sközben fogy a türelem, az erõ és azegészség.

Ilyenkor az ember lelke önkéntelenülis Istenhez kiállt: „Szabadíts meg, Uram,tölts fel újra erõvel és szeretettel, hogy ki-utat találjak vagy hogy tovább bírjam!”Ekkor Isten szól, és ugyanazt mondja,amit már máskor is hallottunk tõle, amitmár az idõk kezdete óta közvetít: „Egye-nesítsd ki a görbe utadat, hordd el az aka-dályt okozó halmokat, töltsd fel velük acsapdányi szakadékaidat, és eljön a sza-badulás. Fogd az életed és formáld át úgy,ahogy azt mutattam, és meglátod, megér-zed a szabadítást.”

Isten az életünk teljes átformálását ké-ri, a mindent uraló és túlélõ ösztönünkethajtó ego legyõzését, egy alapvetõ szem-léletváltást: a megtérést. Az Istenhez té-rünk vigasztalásért, és lám, Õ is akar va-lamit: de nem egy drága kacatot, hanem alegdrágábbat, amihez nekünk akkorsincs erõnk, amikor szép és egyszerû na-pokat élünk.

Nem megy a tömött buszon, megrak-va bevásárlószatyrokkal a felebaráti sze-retet, vagy a több órán át tartó várakozásután elénk tolakodó felé a türelem, és po-kolian nehéz a megbocsátás, amikor azembert a legkicsinyesebb dolgokkalminduntalan megalázzák. Nem megy,nem megy, Uram, egyszerûen nem megy!

Megjelent és ránk tekint az Isten, látjaszemünkben a könnyet, arcunkon a fá-

radtságot, szívünkben a fájdalmat, éstudja, hogy mindez bánt bennünket.Mert szívünk mélyén akarjuk ezt az éle-tet, az igazságost, a szépet, a nemest, azIstenhez közelit, a vele való közelséget;csak hát nem megy a halmok elhordása,lehetetlen annak az útnak a kisimítása,amin járunk, mert átkozottul göröngyös.És Isten látja, hogy fájlaljuk mindezt, bán-juk tehetetlenségünket és erõtlenségün-ket, pedig ismerjük, tudjuk, akarjuk a jót,akarjuk, hogy túl tudjunk lépni önma-gunk árnyékán, akarjuk a megtérést, amásfajta életet.

Keresztelõ János az Istennel való talál-kozás után kijött a sivatagból. Kilépve aszent helyrõl, a természet templomából,elment az emberek közé és hirdette a ke-resztséget a bûnök bocsánatára. És nemtelt el sok idõ – talán pár hét – és eljötthozzá a szabadító Jézus Krisztus, hogymegkeresztelkedjen. Jézus már köztükjárt, amikor ezek a mondatok elhangzot-tak János szájából. Az Isten, mint a tékoz-ló fiú elé az Atya, úgy siet, úgy jelenikmeg, úgy bocsát meg. Pedig a hazatérõ té-kozló fiú szívében sem volt más, csakmélységes gödrök és hatalmas sziklák,melyek az elszakadása óta életútját sze-gélyezték. De ott volt a bûnbánat és avágy az atyai ház után. Inkább lett volnacseléd apja házában, mint bárhol, bármimás. Inkább lesz szolgája azoknak, kikszeretik õt, mint bojtára bûzös disznók-nak.

És lám, az apja elébe megy, a megbán-tott, a megsértett, aki ellen igazán vétett.Megáll elõtte az, akihez az út végtelennekés pokolian nehéznek tûnt, és a szemébennincsen más csak szeretet! Azok után,hogy hatalmáért és jussáért, halálát akar-ta, majd õt megalázva hagyta el õt sajátgyermeke, hogy önállóan legyen rossz sá-fára saját életének. Az Úr most elõtte áll,megbocsátva bûnt és árulást, elfedvegyermeke fejére szakadt minden gyaláza-tot. Megmenti õt a testi-lelki éhhalál gya-lázatából, és azzá teszi, aki volt. Szeretettgyermekévé, családja méltó és fontos tag-jává.

Eljött Jézus, eljött Jánoshoz és eljötthozzánk, hozzám, hozzád és mindenki-hez. Még meg sem száradt a víz a meg-fáradtak és a bûnt, halált, fájdalmat el-

hagyni vágyók szemén és homlokán. Jé-zus már bejárta a hozzájuk vezetõ utat,amit nekik kellett volna megtenniük.

Eljött és megütötte lábát az embereklelkéhez és annak üdvösségéhez vezetõúton a göröngyös halmokban, és hajlan-dó volt belehalni életük görbe ösvényé-be, az emberi önzés szakadékába, hogyfeltámadva kiegyenesítse, sima úttá te-gye. Az életet,

rém, nemküzdelmekkel teli sorban állás, csak Is-ten. Hogy a fahéj és narancs felett Isten il-lata töltse be a lakást és tegye az adventetazzá, ami!

Van egy mondás, amely így szól: „Is-ten tud a görbe sorokra is egyenesen ír-ni”. Nincs mód arra, hogy az ember ön-maga elsimítsa az akadályt. Mert Istenmegmutatta a távolságot, amely köztünkés közte áll. Megmutatta az emberek út-ját, mely kanyargósan félrevezet. Hiszena bûn, a tehetetlenség, az ego olyan külsõés belsõ kényszer, amit nem tudunk egy-könnyen legyõzni.

Ez a távolság pedig beteggé tesz, távolotthontól, az atyai háztól, egyedül, vagymaroknyian a zord világban, még akkoris, ha mi akartuk, ha mi akartunk felnõtt-ként élni, dönteni, hogy szerintünk mi ajó és mi a rossz. Beteggé válunk, ha nemvagyunk otthon, ha nem vesz körbe an-nak a gondoskodó szeretete, akihez tarto-zunk, akié vagyunk, aki gondot visel mi-ránk.

Az Isten felénk közelítõ szereteteolyan, mint a C-vitamin a meggyengültszervezetnek: erõt ad, mely újjá épít, nemroncsolva, mint az antibiotikum, melypusztít jót-rosszat egybe véve.

Csak tölt, csak erõsít az Isten egyre nö-vekvõ fénye, s ahogy a világban nyúlnakaz éjszakák, úgy lesznek bennünk egyrehosszabbak a verõfényes nappalok, s leszteljes a gyógyulás, mikor Jézus gyönyörûarca ránk mosolyog.

Mit árthat nekünk a külvilág – zúgo-lódó tömegben szakadó bevásárlósza-tyor –, ha az Isten vár OTTHON, az útvégén… ránk!

A

az ember életét halál elõttés halálon túl, amely élet Istenhez vezet.

Adventben Jézus születésének ünne-pére készülünk. S arra vágyódunk, hogylelkünk ismét és újra az Úrhoz emelked-jen. Hogy ne legyen többé hétköznapcsak ünnep, mely egyre nõ, megszínesíti,megváltoztatja, átformálja életünket. Ün-nep, amit Isten hozhat el, s nem Mikulás,nem koszorú, nem szemránck

KOPF ANDRÁSiskolalelkész

Advent az iskolában

OROSHÁZI HARANGSZÓ14 2009. karácsony

I ntézményünk október 31-én ünnepel-te nevének felvételét. Névadás vagykeresztelõ volt-e ez az alkalom? Feltétle-nül az utóbbi kifejezés illik ahhoz az ün-nephez, melyet intézményünk gyermekés felnõtt közösségével, a szülõkkel ésmeghívott vendégeinkkel átélhettünk,hiszen Isten megszentelõ jelenléte végig-kísérte az ünnepi programot. Országoseseményként is számon tartott jeles ün-nepséggé magasztosult iskolánk „keresz-telõje”, mely Székács József születésének200. évfordulója tiszteletére, a SzékácsEmlékévként számon tartott ünnepi soro-zat lezárása volt. Nevezetes ünnep szá-munkra, hiszen az ország egyetlen, Szé-kács Józsefrõl elnevezett oktatási intéz-ménye az orosházi evangélikus óvoda ésiskola. Büszkén és Isten iránti hálával vi-seljük ezt a nevet.

Ünnepi istentisztelettel kezdõdött anap programja a zsúfolásig megtöltött õsievangélikus templomunkban. Olyan so-kan voltunk, hogy tanulóink egy részemár a karzatokra „szorult”. Kimondha-tatlan öröm, hogy ilyen ünnepeken las-san kicsinek bizonyul a hatalmas temp-lomtér. Gáncs Péter püspök úr igehirde-tése a hallgatóság „apraját és nagyját”egyaránt megérintette. Arról beszélt,hogy milyen felemelõ érzés és elkötele-zettség, ha Istentõl nevet kap egy intéz-mény. Olyan valakinek a nevét, akinekhitvallását is örökölhetjük: „Igazságotszólni szeretetben.”

Az ünnepi istentisztelet az intézménymegáldásával folytatódott. Elhangzott azõsi Confirma is a jelenlévõ evangélikuslelkészek szolgálatával. Az óvodások ésaz iskola tanulói rövid mûsorral színesí-tették az alkalmat. Az ünnepi istentiszte-let közgyûléssel ért véget, melyet JantosIstván egyházközségi felügyelõ vezetett.Jegyzõkönyvben rögzítették az utókorszámára a gyülekezet oktatási intézmé-nyének névfelvételét.

Ezután köszöntõt mondott:– Radosné Lengyel Anna, a Déli Egy-

házkerület felügyelõje,– Domokos László, a Békés Megyei

Közgyûlés elnöke, országgyûlési képvi-selõ,

– Németh Béla, Orosháza város pol-gármestere, gyülekezetünk presbitere,

– Dr. Dancsó József alpolgármester,országgyûlési képviselõ és

– Blahó János, a Táncsics Mihály Gim-názium igazgatója, aki nem üres kézzelérkezett: az egykori evangélikus gimná-zium pecsétjével ajándékozta meg az újnevet viselõ intézményt.

A névfelvétel ünnepe sokakat indítottsegítésre, adományozásra. Közöttük voltVigyikán György öntõmester, aki mû-vészi kivitelû plakettet készített, mellyelaz ünnepség keretén belül a következõ-ket ajándékoztuk meg:

– Gáncs Péter püspök urat, akinek kö-szönhetjük a névfelvétel ötletét és az in-tézményrõl való gondoskodást;

– Ribár János esperes urat, aki az isko-laépítés során szerzett elévülhetetlen ér-demeket, lelki és a szó valódi értelmében;

– Domokos László megyei elnök urat,akinek az intézmény megyei felügyeletétés a rólunk való megyei gondoskodástköszönhetjük;

– Németh Béla polgármester urat, aki

az iskola megalakulásakor alpolgármes-terként bábáskodott az ügy érdekében,most pedig polgármesterként is törõdikaz iskolával.

– Dr. Dancsó József alpolgármesterurat, aki városvezetõként, politikusként,szülõként segíti az iskola mûködését;

– Musztafáné Horváth Györgyit, akiaz iskolaindításban szerzett elévülhetet-len érdemeket, az elsõ évek lelki vezeté-sében nagy szerepe volt;

– Pintér János nyugalmazott esperesurat és Gyõri Gábor esperes urat távollé-tükben köszöntöttük és köszöntük megaz iskolaindításkor végzett szolgálatu-kat.

– A Táncsics Mihály Gimnázium kö-zösségével közös a gyökerünk, k