PPKE JÁK Tahyné Dr. Kovács Ágnes

Ismétlés Iskolák kialakulása

Egyetemek megjelenése

Középkori egyetemek

Középkori egyetemei tananyag Európában a fiatalok akkor mehettek egyetemre,

ha teljesítették a „trivium”-ot:

a nyelvtan, a retorika és a logika tárgyakat,

valamint a „quadrivium”-ot, amely az

aritmetika, geometria, zene és csillagászat tárgyakból állt össze.

Az egyetemeket általában statútummal vagy alapító okirattal hozták létre.

Magyarország legrégebbi egyetemei az 1367-ben alapított pécsi egyetem, illetve az 1395-ben létrehozott óbudai egyetem voltak, amelyek az 1410-es évekig működtek.

Az egyetemek lassankint úgy elszaporodtak, hogy számuk a XV. század végén megközelítette a nyolcvanat. A XII. században hivatalosan csak egy ily intézet volt: a bolognai (1158); a XIII. században már 19-20-ra szaporodott ez a szám.

A XVI. században, a reneszánsz korában, több mint harminc egyetem jött létre, köztük igen nevezetesek, mint például a königsbergi (1542);

a jenai (1552),

(F-Sch U)

az edinburgi

(1583).

reformáció

A reformáció vagy hitújítás a 16. században Nyugat-Európában akatolikus egyház „hibáinak” bírálatával és

azokra való válaszként indult mozgalom. A15–16. században végbemenő gazdasági, társadalmi és politikai változások, a

reneszánsz és a humanizmus eszméinek elterjedése következtében megváltozott a vallással kapcsolatos magatartás.Luther Márton először az általa megfogalmazott 95 tézissel hívta fel a figyelmet a hibákra (1517. október 31-én a hagyomány szerint kiszegezte követeléseit és tanításait a wittenbergi vártemplom kapujára), majd fokozatosan távolodott el a római vezetéstől. Ezzel egy időben Ulrich Zwingli, majd Kálvin János Svájcban is elindította új, független vallási mozgalmát. E mozgalmak tagjait a pápasággal szembeni tiltakozás („protestálás”) miatt protestánsoknak nevezték, a kereszténységnek ekkor kialakuló nagy ága a protestantizmus. A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns egyházak, felekezetek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül az evangélikus egyház (más néven lutheránus egyház) és a református egyház a legismertebbek. Befolyása megtartása érdekében a katolikus egyház az ellenreformációval válaszolt.

az első protestáns egyetem Marburgban állíttatott 1527;

jezsuitákJézus-társaság keletkezése, melynek egyik következménye volt a jezsuita egyetemek keletkezése

Messinában,

Loyola Ignác 1547

1635 Pázmány Péter

nagyszombati főiskolája

Nagyszombat 1635. május 12-én alapította Pázmány Péter esztergomi

érsek.

Eredeti helyén 1777-ig, Mária Terézia költözést előíró rendeletéig maradt.

Eleinte két (bölcsészeti és teológiai) fakultással működött;

1667-ben kezdődött

meg az oktatás a jogi,

1769-ben az orvosi karon.

Jezsuita iskolaalapítások A jezsuita rend megalapításától nagy hangsúlyt fektetett

arra, hogy a kor színvonalának megfelelő, központilag irányított oktatási intézményrendszert hozzon létre, hogy ezzel is segítse a római katolikus egyházbefolyásának növelését.

Az ellenreformáció egyik legfőbb erősségének jól képzett teológusait tartotta, ezért fontossá vált számára, hogy olyan oktatást biztosítson, amely képessé teszi a végzett hallgatókat a vitára.

A 16–17. század fordulóján Közép-Európában egymás után alakultak a jezsuita főiskolák, amelyek közül néhány tartósan egyetemi rangra emelkedett.

1576-ban az olmützi, 1579-ben a vilnói, 1586-ban a grazi intézet

Magyarországra igen hamar, már 1561-ben megérkezett a rend, amikor Oláh Miklós érsek letelepítette őket Nagyszombatban.

Itt állították fel első iskolájukat, amelyet pár év múlva tűz pusztított el. Ekkor elhagyták az országot. Rudolfhívta be őket újra, és 1586-ban nekik adományozta a túróci prépostságot, hogy kollégiumot, papnevelőt és gimnáziumot létesítsenek.

Időközben Báthory István fejedelem kísérletet tett arra, hogy Erdélyben – Kolozsvárott – létrehozza az első állandó jezsuita egyetemet. Az akadémia 1581-ben létre is jött a jezsuita egyetemeken szokásos két karral, de a protestáns többségű Erdélyben nem maradhatott életképes, és az 1588-as medgyesi országgyűléshatározata nyomán meg is szűnt.

1615-ben Forgách Ferenc érsek telepítette le a jezsuitákat újra Nagyszombatban. 1616-tól ismét folyamatosan működött az iskola, amelynek fenntartására megint a túróci prépostságot rendelte.

Pázmány Péter idején a gimnázium gyors fejlődésnek indult, így a későbbi egyetem alapját képezhette.

Pázmány munkája Pázmány 1616-os beiktatásakor már komoly oktatói múlt

1597 és 1601, majd 1603 és 1607 között Grazban tanított (mint tanulmányi felügyelő, később bölcseleti tárgyak előadója, majd vezette a skolasztikai hittudományi tanszéket), a két időszak között részt vett a sellyei rendházban nyitott iskola és papnevelő intézet alapításában és munkájában. 1619-ben kollégiumot alapított Bécsben a magyar lelkészképzés központosítására.

Pázmány úgy tekintette, a majdani egyetem lesz „utolsó szülötte”, ezért mindent megtett, hogy álma a lehető leghamarabb megvalósuljon.

Terve: az intézmény tartozzon a bécsi alá, és annak leányintézeteként működjék. 1635 májusában – miután a rend római generálisa áldását adta tervére – Pozsonyba hívta a legtekintélyesebb magyarországi jezsuitákat, hogy megtanácskozza velük az akadémia létrehozásának részleteit.

Megállapodtak, hogy Nagyszombatban lesz az akadémia helye, amely Pozsonyhoz hasonló adottságokkal rendelkezett, és egyben érseki székhely is volt. A május 12-ei, bölcsészeti és teológiai fakultással számoló alapítólevelet viszont meglepetésszerűen, saját nevében, saját pecsétjével bocsátotta ki az érsek, holott számos kérdést nem tisztázott még a generálissal, sőt, a nagyszombati kollégiummal sem. A rendfőnök egyik fő kifogása az volt, hogy az alapítólevél kimondta, üresedés esetén az esztergomi érsek, illetve a káptalan bír ellenőrzési joggal, holott a jezsuita egyetemek gondja egyébként kizárólag a rendre tartozott

…hogy „a harcias nemzet lelkülete megszelidüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek” 1635. május 12-én kelt alapítólevélből:

„ha idő múltával (ha Isten a török igától megszabadítja) alkalmasabb város találkoznék az Egyetem számára, szabadságában álljon a Jézus Társaságnak ezt a mi alapításunkat […] máshová átvinni, úgy azonban, hogy az esztergomi egyházmegyén kívül ne kerüljön […] Ha pedig […] az Egyetem Magyarországon nem állhatna fenn tovább, hanem külső és belső ellenség […] erőszakából […] a Társaság atyái távoznának […] köteles legyen a Társaság […] Magyarországon kívül magyar kispapok használatára fordítani az adományozott 100 000 forint tőkét és kamatát, úgy, hogy belőle papságra alkalmas ifjak neveltessenek és kötelesek legyenek felszentelésük után Magyarországra visszatérni […] változatlan akaratunk, hogy ha a kispap nevelés megszűnik, a tőlünk átruházott összeg gyümölcseit a Társaság atyái az Egyetem előbbi használatára fordítsák, és az Egyetem folytatódjék. Köteles lesz a Társaság arra is, hogy Nagyszombatban még ebben az 1635.évben egy filozófiai kurzust kezdjen, a következő években pedig állandóan három filozófiai kurzus legyen etikával és matematikával együtt a skolasztikus teológia két professzorával.”

Pázmány szerette volna elismertetni akadémiáját a császárral és a pápával is, de VIII. Orbán – ellentétben a már október 18-án pozitívan nyilatkozó II. Ferdinánddal – az egyetem „csonkaságára” hivatkozva megtagadta a megerősítést.

Hiába érvelt Pázmány azzal, hogy Magyarországon nincs használatban a római jog, általában is hiányzik a jogi hivatás, az orvoslás pedig végképp idegen a nemzettől, nem ért el eredményt az ügyben. (Az érsek valójában a grazi egyetemet vette mintául, amelynek szabályzata egyenesen kimondta, hogy jezsuita akadémián nincs helye az orvostudománynak.)

A pápai elismerés hiánya Pázmány 1637-es halála után rövid ideig komolyan veszélyeztette az intézményt: a bécsi tartományi főnök levélben tilalmazta a baccalaureusokfelavatását.

Az oktatás 1635. november 13-án vette kezdetét.

Az intézmény első rektora, tényleges megszervezője Dobronoki György volt.

A hiányos szervezet kiegészítésének első lépéseként –

Lósy Imre és

Lippay György egykori érsekek adományából

– 1667. január 2-án kezdte meg működését a jogi kar.

Az egyetem szervezet Az egyetem szervezete eltért az önkormányzattal

rendelkező, klasszikus univerzitásokétól.

A generális nevezte ki a rektort, aki egyben a kollégium igazgatója is lett, és év elején ő állapította meg a tanrendet.

Rangban következett a kancellár. Ő felügyelt az előadásokra és a fokozatok szabályos megszerzésére, ellenőrizhette a diákok jegyzeteit, nem hangzott-e el tilalmas tananyag az órán,

1721-ben az egész országra kiterjedő cenzori jogkörrel ruházták fel. A karok élén álló dékánokat szintén nem választották, hanem a tartományfőnök jelölte ki. Utóbbi kezdetben még a tanárok kiválasztásába is beleszólt

Az oktatók A tanári kar nem volt különösebben népes: teológián

hatan tanítottak,

a bölcsészeten egy-egy oktató jutott a főtárgyakra,

és külön egy-egy az etikára és a matematikára.

Összesen legfeljebb tizenöten-húszan lehettek, akik döntő többségükben Magyarországról jöttek, de külföldről (Ausztriából, Sziléziából, Morvaországból, Krajnából, tehát a Habsburg-tartományokból, illetve egy esetben Svábországból) is érkeztek.

A hallgatókA tanulói létszám 600-1000 között váltakozott, egyszer emelkedett ezer fölé.

Jelentkező nem mindig akadt, s volt, hogy egy fakultás teljes egészében szünetelt, például 1663–1664-ben a török hadjárat, 1683-ban Thököly Imre nagyszombati bevonulása miatt.

Ha minden évfolyam elindult, az első évtizedekben körülbelül 200 egyetemista tanult egyszerre az intézményben. A karok közül végig a bölcsészeké volt a legnépesebb, és mindig több volt a külsős, mint a jezsuita. Az egyetemi anyakönyvekből: a külsősök közül sokan készültek szerzetesnek, s végeztek teológiát egyházi javadalom birtokában lévő papok is

A nemzetiségi és korösszetétel:l kevés az adat (pontatlan AK)

az egyetemisták életkorát sosem írták oda,

a jezsuita hallgatókról semmilyen adatot nem vettek fel,

a jogászokról pedig még csak névsort sem vezettek

első tanévben negyvennyolc külsős logikusból 39,85% volt a magyar, 8,31% az erdélyi, 4,16% a horvát, ugyanannyi a szlávnemesek aránya, vagyis nemes 56,48%, míg a polgárság 33,36%-kal képviseltette magát.

Területi megoszlás: Magyarországról való 52%, Horvátországból 12,5%, Erdélyből 10,4%, külföldről 4,16%, ismeretlen helyről 22,5%.

Mivel a gimnazisták neve mellett feltüntették életkorukat, a kutatók a végzett bölcsészek korát huszonhárom-huszonnégy, a teológusokét huszonhét-huszonnyolc évre becsülik

facultas linguarumhatéves volt, - öt osztályra tagolódott

A legmagasabb osztályban két éven át retorikát tanultak,

lefelé a humanitás (poétika), majd három grammatikai osztály következett: a syntaxistáké, a grammatistáké és a parvistáké. (Utóbbiakat esetenként még tovább bontották; szerepeltek közöttük abecedariusok, elementariusok is, noha a jezsuiták általában nem szívesen foglalkoztak elemi oktatással.

Az eltérés: Magyarországon hiány mutatkozott katolikus iskolákból, teljesen kezdő tanulókat is felvettek.

A gimnáziumi osztályokban elsősorban nemzetközileg jezsuita használatban lévő, francia és spanyol szerzők könyvei. (Kassán is újranyomták.) A klasszikus szerzők szemelvényeiből csak

látszólag tanultak: a fő cél a nyelvi, stilisztikai fordulatok elsajátítása volt, ehhez képest a tartalmi ismereteket járulékosnak tekintették. A végzett gimnazisták jóval kevesebb mint fele tanult tovább, vagyis nagyobb hányaduk komolyabb ismeretek nélkül hagyta el az iskolapadot

A diáklétszám általában felét, akár kétharmadát tették ki a gimnazisták.

1725 körül hatszáznegyvenen voltak, 1765 körül az ezres létszámból négyszázhatvanan.

Nagyszünet után, tanév elején a diákokat osztályokba sorolták.

Mindegyik élére új tanárt jelöltek ki, a jezsuiták gyakran váltották oktatóikat, hogy olyanok is tanítsanak, akiket eredetileg nem erre a feladatra szántak.

A facultas linguarum életében egyetlen jelentős változás történt a jezsuita időszakban: 1735-ben az udvar óhajára bevezették a – kezdetleges ismereteket nyújtó –történelemoktatást

bölcsészetA „valódi” egyetem két karát nem tekintették egyenrangúnak, a filozófiát a teológia szolgálójaként állították be.

Az 1635–1636-os évben indult a bölcsészképzés. Az első évfolyamon nyolc jezsuita növendék tanult logikát.

A következő évben már két évfolyam indult, a másodikon fizikát hallgattak. Harmadik évben következett a metafizika. Mindhárom főtárgyat Arisztotelész munkáiból oktatták. Ezek mellett a hallgatók matematikát (EuklidészElemek című művéből), etikát, kevés földrajzot is tanulhattak

Aki itt abbahagyta a tanulást, jó esetben viszonylag alapos latintudásra és vitakészségre tehetett szert. Az oktatás alapját a diktálás képezte, túltengett a spekuláció, a diákokat nem serkentették önálló gondolkodásra. Fennmaradt baccalaureusi feladványok szerint fizikából a következőt kérdezték 1642-ben: „A harangok meghúzása vihar ellen babonás dolog-e, ahogyan az eretnekek mondják, és vajon fizikai vagy erkölcsi segítséget nyújt-e?” Matematikából a következőre voltak kíváncsiak: „Noé idejében mennyi víz árasztotta el a földkerekséget?” A 18. század folyamán azonban önállósodni kezdtek a szaktudományok, és a filozófia keretein belül – jóllehet, főleg teológusok – több természettudományt tanítottak, és a spekulációval szemben némi teret nyert a kísérletezés. Míg a hagyományos jezsuita tanterv csak annyit írt elő, hogy a hallgatók tanulják meg az euklideszi geometria és a síkháromszögtan elemi tételeit, foglalkozzanak valamit trigonometriával és matematikai földrajzzal, az 1760-as évektől nemzetközi mércével mérve is jó színvonalú matematikakönyvek jelentek meg a régi rendszer szerint tanult egykori nagyszombati növendékektől

teológia

A teológiai fakultáson 1636–1637-ben kezdődött meg a munka: négy jezsuita és hat külsős tanult morális teológiát.

Előbb valamennyien külföldön tanulhattak, mert Magyarországon a teológiai képzés előfeltételéül szolgáló hároméves bölcsészetet nem sajátíthatták el. 1638-ban bevezették a skolasztikus teológiát, így lassan kialakult a négy évfolyam. A morális és a skolasztikus teológiát is két-két évig kellett tanulni az Aquinói Szent Tamás-féle Summa theologiae alapján

Jogi képzés

A hierarchiában a bölcsészet fölé került a jogi kar is, ahol a megnyitó után két héttel indult meg az oktatás.

Az alapítólevél szerint itt háromféle

hazai,

kánon- és

római jogot kellett volna tanítani.

Gyakran egyáltalán nem volt római vagy hazai jogi tanár (holott utóbbit két oktatónak is elő kellett volna adnia), míg a kánonjoggal ilyen probléma nem fordult elő, mivel azt jezsuiták tárgyalták.

A diákok száma sokáig olyan alacsony volt, hogy például 1687-ben Illés István, aki csak két évvel korábban kezdett római jogot előadni, a hallgatók hiánya miatt lemondott.

Általában a 18. században három-négyszázan hallgattak bölcsészetet, kétszázan teológiát, legfeljebb huszonöten jogot.

Mivel az egyetem nem tudott önálló helyiséget biztosítani az új kar előadásainak, a kánonjogot a teológián, a másik kettőt a Nagyszombatban lévő esztergomi káptalan helyiségeiben tartották, s a helyhiány miatt előadásokra és gyakorlatokra csak a kora reggeli és a déli órákat lehetett felhasználni.

A hazai magánjogi előadásait például minden második hónapban tollba mondták, a köztes időben magánpereket gyakoroltak. Ebből ered, hogy a 18. század közepén az elméleti jogi kurzus tizenöt, a gyakorlati tizenkét évig is elhúzódhatott…

a nagyszombati jogi képzésről

Bél Mátyás (1684-1749)

„A joggal nem törődnek annyit. Naponta két negyedóránál többet nem nagyon adnak előadására. Ezért a jogban senki, a filozófiában sok, a teológiában kevés szerez doktori címet, noha megadhatja az egyetem azoknak, akik megérdemlik.”

Mária Terézia reformjaA látványos fejlődés és építkezések ellenére a jezsuita oktatási rendszer a 18. század közepére konzervatívvá merevedett, elmaradt az új tudományos eredményekre és eszmei irányzatokra nyitottabb protestáns intézményektől és az azokban meghonosodott szabadabb oktatási rendszertől

A korszerűsítés munkáját a bécsi kormányhatóságok végezték.

Felvilágosult abszolutizmus: oktatásügyet politikai kérdésként fogták fel.

Mária Terézia szakértői Gerard van Swietenvezetésével 1749 és 1756 között a bécsi egyetemen hajtottak végre reformokat, s ennek nyomán megindult Nagyszombat korszerűsítése is…

Királyi egyetem1753-ban – az egyetem történetében először – az uralkodó rendeleti úton módosította az oktatási rendet.

A bölcsészet tanulmányi idejét háromról két évre csökkentették, reáltárgyak bevezetésével, a repetensi intézmény kialakításával.

Mária Terézia 1765-ben tanulmányi bizottságot hívott életre az egyetem fejlesztése részletes tervének kidolgozására.

Udvari Tanulmányi Bizottság javaslatai alapján adta ki a királynő 1769. júliusi adománylevelét, amelyben „királyi pártfogásába” vette, vagyis hivatalosan is állami irányítás alá helyezte az egyetemet.

BŐVÍTÉS-novemberben adta ki újabb rendeletét, amelyben orvosi

kar felállítását rendelte el. Ezzel teljessé vált az egyetem szervezete, és létrejött az első klasszikus felépítésű, négy karral rendelkező magyar egyetem

Orvosi kar5 tanszék (anatómia, fiziológia és gyógyszertan, patológia és klinikum, sebészet és szülészet, kémia és botanika) létesült.

A képzési időt 5 évben állapították meg.

Az első oktatók mind van Swieten bécsi orvosai közül kerültek ki. (A legkiválóbbak egyes szakirodalmi munkái idegen nyelveken is megjelentek, Plenck József Jakab szembajokról írt műve például Japánban is napvilágot látott.)

A kar már fennállása első évtizedében tekintélyes eredményeket ért el. A végzett hallgatók többsége kiválóan megállta helyét különböző posztokon, annak ellenére, hogy az elméleti képzés mindvégig magasabb színvonalon zajlott, mint a gyakorlati, hiszen Nagyszombatban (később Budán is) igen szegényesek voltak a klinikai feltételek.

- sebészmesterek, gyógyszerészek számára szervezett külön tanfolyamokon oktatták először nemzeti nyelven az orvostudományok alapjait

Norma Studiorum 1770Az egyetem új szabályzata,

intézet élére a kinevezett elnököt (főigazgatót),

a karok élére pedig a szintén kinevezett kari igazgatókat helyezte

Belőlük és a kancellárból állt a Consistorium, az egyetem legfőbb irányító testülete.

E testület mellett működött az akadémiai Magistratus, amely választott tisztviselőkből (rektorból, kancellárból, dékánokból, seniorokból) állt, de szerepe csak formális volt.

Ezzel párhuzamosan történelem és politikai-kamarai tanszék jött létre a bölcsész-, természetjogi tanszék a jogi karon. Megemelték a tanárok fizetését, + minden területen alkalmazni kellett a bécsi egyetemen már sikerrel foganatosított intézkedéseket.

1775A költözés és a Ratio Educationis bevezetése előtti utolsó jelentős változtatásként három évre emelték a jogászok tanulmányi idejét, s fő célként jól képzett és a fennálló rendhez hűséges állami hivatalnokok képzését tűzték a fakultás elé.

1777 R E Királyi tanügyi rendelet

Mo területére

ekkor valósult meg először, hogy az állam szabályozta az oktatásügyet, amely azelőtt az egyházak belügyének számított. Mindez a felvilágosult abszolutizmus gondolatvilágából következett: az iskolák a közjót kell, hogy szolgálják, és ezen az alapon az uralkodó jogot formálhat az iskolarendszer szerkezetének, a tananyag tartalmának és az oktatásban érdekeltek (tanárok, diákok, tanügyi hivatalnokok, stb.) feladatainak meghatározására.

RE A fő felügyeletet az összes iskolaügy felett a koronának

tartotta fenn; (nem tv: protestánsok nem)

a korona ezt a jogot Magyarországon és Szlavóniában a Királyi Helytartótanács, Horvátországban pedig a Magyar Kancellária útján gyakorolta.

A tanügy irányításának területi szervei a tankerületek voltak, amelyből eredetileg kilencet állított fel a kormányzat (még 1776-ban). A tanulmányi rendszer kidolgozásáért Ürményi Józsefkancelláriai tanácsos vállalt felelősséget, segítői közül pedig kiemelkedik Tersztyánszky Dániel kamarai tisztviselő. Az iskolarendszer felosztása a következő volt: 4 év elemi iskola

3 év kisgimnázium

5 év nagygimnázium

2 év akadémia

4 év egyetem

1777 nyarán az egyetem felszereléseit szekerekre rakták, majd Kempelen Farkas vezetésével a Vágon és a Dunánhajókon, tutajokon Budára szállították

A Budai Vár, mint az egyetem székhelye.

A teológiai kar a volt budai jezsuita rendházba költözött, a többit a királyi palotában helyezték el úgy, hogy a trónterem lett az egyetem aulája. A Füvészkert (eléggé viszontagságosan) a Krisztinavárosba költözött.

A tanévet november 3-án az új helyen a szokásnak megfelelően megkezdték, de az építkezés elhúzódása miatt az ünnepélyes megnyitóra

csak 1780 tavaszán került sor.

Az átköltözéssel az érseki egyetem királyi egyetemmé alakult: Mária Terézia 1780. március 15-én kelt ünnepélyes beiktató levele a Diploma Inaugurale lényegében az egyetem második alapítólevele.

Ezt 1780. június 25-én (Mária Terézia koronázásának 39. évfordulóján) országos ünnepségen adta át Pálffy Károly alkancellár a rektornak. Ezzel az intézmény neve Királyi Magyar Tudományegyetemre változott.A hazai mérnök- és állatorvosképzést már Budán kezdték el – eleinte speciális tanfolyamokon, majd 1782-ben megszervezték az InstitutumGeometricumot (mérnöki intézet) és az.

ELTE jogelődje II. József 1784-ben az egyetemet Pestre költöztette, hogy az

ország legfőbb hivatalait (Magyar Kamara, Helytartótanács, Királyi Kúria) Budára telepíthesse:

a bölcsészkart a Curia utcába, a Kúria volt épületébe (az épületet a 19. században lebontották);

a jogi kart a volt pálos kolostorba;

az orvosi kart az Újvilág utcába (ma: Semmelweis utca);

a könyvtárat a volt ferences kolostorba.

Budán maradt a csillagvizsgáló és nyomda, a hittudományi kar pedig egy ideig szünetelt.

1600-1700-1800… 1600 és 1700 közt huszonkét új tudomány

egyetem áll elő, leginkább Németországban és Hollandiában, minthogy Francia- és Olaszország már nem bírt meg több ily intézetet.

Végül a XVIII. és XIX. században, mellőzve az észak-amerikai új egyetemeket, negyvennél több új egyetem alakult Európában, például Berlinben (1810), Szentpéterváron (1819), Brüsszelben (1834), Londonban (1828), Athénben (1836).

Alapítási feltételek - különbségek

Nagy-Britanniában egy egyetemet parlamenti jóváhagyással vagy királyi okirattal alapíthattak a tudósok tanácsának javaslatára, és csak a legkiválóbbak kaphattak bármilyen diplomát.

Ehhez hasonlóan Franciaországban a magas presztízsű, elit Grand écoles-ba a legkiválóbb diákok közül is csak azon kevés kiválasztott járhatott, akik a bölcsész, közgazdasági vagy mérnöki szakon megfeleltek a nagyon kemény felvételi követelményeknek.

Az Egyesült Államokban az egyetemeket a gazdasági társaságokéhoz hasonló törvény hozta létre, noha a legtöbb állam speciális feltételeket szab az egyetemi diákok jólétének biztosítása érdekében. Az amerikai nyilvános egyetemek túlnyomó többsége nonprofit alapon működik, vagyis tandíjat csak magasabb oktatási színvonalért kell fizetni. A hetvenes években indult magánegyetemek és főiskolák a szövetségi diákképzési program előnyeinek kiaknázására jöttek létre.

PPKEPázmány egyeteme

kezdetben a német

jezsuita főiskolák (Paderborn, Omütz, Salzburg) mintájára berendezett teológiai főiskola volt, melyek a középkorias vitatkozást nagyban gyakorolták.

Később (1667) ezt is jogtudományi tanfolyammal egészítették ki.

A XIX. század folyamán egyébként ugyanilyen okból Nyugat-Európa több országában és Amerikában létre is jöttek katolikus egyetemek. Ezek az intézmények nem tévesztendők össze a középkori, még állami és társadalmi szinten is a kereszténység mellett elkötelezett országokban alapított egyetemekkel. Éppen a vallás, állam, társadalom középkori egységének megbomlása tette szükségessé az egyetemeknek ezt az új típusát, a katolikus egyetemeket. A hazai katolikus egyetemalapítási kísérletek azonban egészen a XX. század utolsó évtizedéig sikertelenek maradtak. Ennek végső oka egyrészt az volt, hogy a Magyar Királyság és a Katolikus Egyház teljes jogi elválasztása mindvégig nem történt meg, így legalább a hittudományi oktatás katolikus azonossága állami intézményen belül konkordátum nélkül is védhetőnek látszott. Másrészt 1948. és 1989. között a hivatalos ideológia nem tette lehetővé új katolikus felsőoktatás kibontakozását.

1989. folyamán állami részről javaslatok hangzottak el a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia visszacsatolására az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez. Csakhogy Magyarországon a Hittudományi Kar leválasztása az állami egyetemről másként történt, mint pl. a szomszédos Csehszlovákiában. 1950-ben ugyanis a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 23/1950. számú rendelete arról intézkedett, hogy a teológiai karokat le kell választani az egyetemekről, és át kell adni azokat az illetékes egyházaknak. Így a Magyar Katolikus Püspöki Kar az egyetemről leválasztott Hittudományi Kart Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia néven újraszervezte.

Mivel tehát a budapesti Hittudományi Kar 1989-ben is tisztán egyházi intézmény volt, az állam egyoldalú intézkedéssel nem egyesíthette azt állami egyetemmel. Ehhez, hittudományi karról lévén szó, az Apostoli Szentszék hozzájárulása lett volna szükséges. Ez azonban érkezett meg. Mivel a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítására csak 1990. elején (II. 9-én) került sor, a Szentszéket 1989-ben még Francesco Colasuonno érsek (a későbbi bíboros) képviselte az egész régióban. Tőle származott a felvetés, hogy a meglévő egyházi hittudományi fakultást újabb karok alapításával katolikus egyetemmé kellene tenni. Ezzel ugyanis a hittudomány és az Egyház kiléphetne a szellemi elszigeteltségből, katolikus szellemben lehetne oktatni világi tudományokat, de az intézmény megőrizné önállóságát és egyházi jellegét. Csakhogy ehhez 1989-ben még hiányoztak a jogi feltételek.

Az 1989. október 23-án módosított Alkotmány (1989. évi XXXI. törvény) 60.§ (3) bekezdése hangsúlyozottan kimondta az állam és az egyház elválasztott működését. Így eleve valószínűnek tűnt, hogy a későbbiekben a hittudományi képzés, illetve a vallásos szellemű oktatási és nevelési tevékenység nem az állami intézményekben fog történni. A nem állami egyetemek létrehozásának törvényi lehetőségét az 1990. évi XXIII., az oktatásról szóló 1985. évi I. törvényt módosító törvény teremtette meg, főként annak 5.§-a. A nem állami felsőoktatási intézmények létesítésének alapvető feltételeiről a Kormány 36/1990. (IX.12.) Korm. rendelete állapított meg szabályokat. Időközben az Országgyűlés 30/1990. (III. 21.) OGY határozata a budapesti Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémiát mellékletében kifejezetten egyetemnek ismerte el. Ezzel vált formailag lehetővé, hogy a meglévő egyetemi rangú intézmény bővítésével katolikus egyetem szülessék.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar, miután gondosan áttekintette a kialakult helyzetet, s mérlegelte a további lehetőségeket, 1991 decemberében elérkezettnek látta az időt a hivatalos lépés megtételéhez, és az Apostoli Szentszékhez fordult az egyetem alapításának előzetes engedélyeztetése végett. Miután a pozitív válasz megérkezett (a Katolikus Nevelés Kongregációja 1992. január 24-én kelt, Prot. N. 223/91/9. számú hozzájárulása), a Magyar Katolikus Püspöki Kar 46/1992. számú, 1992. január 30-án kelt rendelkezésével a Budapesten működő Római Katolikus Hittudományi Kar mellett új egyetemi karként Bölcsészettudományi Kart alapított, és kimondta, hogy az intézmény így katolikus egyetemmé vált. Neve Pázmány Péter Katolikus Egyetem lett. Az alapítás pillanatában két karból állt: A Hittudományi Karból és a Bölcsészettudományi Karból. 1992. október 4-én a budapesti Egyetemi templomban Pio Laghi bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa szentmise keretében nyitotta meg az új egyetem első tanévét.

Az Egyetemet ebben a formájában (Pázmány Péter Katolikus Egyetem néven) az Országgyűlés 2/1993. (II.4.) OGY határozatával ismerte el. Hamarosan sor került a Bölcsészettudományi Kar egyetemi fakultásként való kifejezett állami elismerésére is, mégpedig a Kormány 1032/1993. (V.6.) Korm. határozatával. Az oktatás az új karon eleinte ideiglenesen az Irgalmas Nővérek budapesti, Ménesi úti épületében folyt, ám közben megindult a piliscsabai laktanya-ingatlan rekonstrukciója is. A Bölcsészettudományi Kar első olyan tanéve, amikor az oktatás színhelye már Piliscsaba volt, 1994. őszén kezdődött, amikor az új egyetemi campust a Püspöki Konferencia tagjainak, az apostoli nunciusnak és más kiemelkedő személyiségeknek a jelenlétében szentmise keretében nyitották meg.

A Pázmány Péter Katolikus

Egyetem Hittudományi Kara

a Pázmány Péter bíboros,

prímás esztergomi érsek

által 1635-ben Nagyszombatban alapított Egyetem Hittudományi Karának

jogutódja.

Bölcsészettudományi Karát

a Magyar Katolikus

Püspöki Konferencia

1992-ben alapította az

Apostoli Szentszék hozzájárulásával, mely az Egyetem egészét Katolikus Egyetemnek ismerte el.

A Jog- és Államtudományi Kart a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1995-ben alapította.

Az Egyetemen belül a Hittudományi Kar és a Kánonjogi Posztgraduális Intézet - melyet az Apostoli Szentszék alapított 1996-ban - egyházi fakultás jelleggel bír és a "Sapientia Christiana" kezdetű apostoli rendelkezés és az egyházi fakultásokra vonatkozó többi egyházi jogszabály keretei között működnek.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) által 1998-ban alapított Információs Technológiai Kart a Magyar Akkreditációs Bizottság 2000 decemberében akkreditálta, műszaki informatika szakán az oktatás 2001 szeptemberében indult meg.

Az Egyetem Magyarországon államilag elismert egyházi egyetem (az 1032/1993. (V.6.) Korm. Határozat),

valamint a Felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. tv. 1. számú melléklete szerint), ennek megfelelően államilag elismert diplomákat ad.

1999. március 25-én a Katolikus Nevelés Kongregációjának N.1151/98 számú határozatával Egyetemünk szentszéki alapításúvá vált (vö. Ex corde Ecclesiae általános szabályok 2. és 3. cikkely) és bekerült a világszerte működő nyolcszáz katolikus felsőoktatási intézményen belül a szentszéki alapítólevéllel rendelkező ötvenkét egyetem közé.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke - Dr. Erdő Péter bíboros, prímás - hivatalánál fogva az Egyetem nagykancellárja, aki a Szentszék nevében az Egyetem kormányzatának élén áll.

Rektor: Ft. Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm,

Fenntartó: Magyar Katolikus Püspöki Kar

Az Egyetem székhelye Budapesten van.

Az Egyetem alapképzést, szakképzést, tudományos és doktori képzést folyatat.

Oktató- és kutatómunkájában együttműködik a külföldi katolikus egyetemekkel, szakmai tudományos szervezetekkel, továbbá más hazai és külföldi oktatási és tudományos intézményekkel. Fontos feladatának tekinti a nemzetközi kapcsolatok ápolását, továbbá a több mint 400 ezer kötetből álló könyvtárállomány bővítését, beleértve a nagyszámú saját kiadványokat is.

Hallgatói létszáma levelező hallgatókkal együtt kb 9000 fő.

Az Egyetem katolikus intézmény, de felekezeti hovatartozás megkülönböztetése nélkül jelentkezhet bárki, aki elfogadja erkölcsi, fegyelmi rendjét és tiszteletben tartja szellemiségét.

Karunk „egyetemi kar, mert a tanárok (universitasmagistrorum) és hallgatók (universitas scholarium) szétszakíthatatlan közösségére épülő felsőoktatási intézményként törekszik az elérhető legmagasabb szintű tudás megszerzésére és átadására.

Kiemelt kutatóegyetemi kar, mert nem elégszik meg a már megszerzett

ismeretekkel, hanem

fáradhatatlanul törekszik

a valóság igaz

összefüggéseinek

feltárására.

Jogi és államtudományi kar, mert oktatói és kutatói tevékenységét a szépség és jóság művészete, valamint a közjó szolgálatában végzi.

Katolikus kar, mert – amint ezt mindenkori vezetői hitték és megvalósítására törekedtek – meggyőződése, hogy az Igazság létezik és megismerhető, minthogy van hozzá vezető Út, és mert ragaszkodik minden ember egyenlő, sérthetetlen és elidegeníthetetlen méltóságának elismeréséhez, az Élet feltétel nélküli tiszteletéhez.

1635 Nagyszombat

1992 BTK

1995 JÁK

1996 HTK Kánonjogi Posztgraduális Intézet

1998 ITK

vizsga Karalapító prodékánunk, Zlinszky János professzor úr

szavaival: „A felkészült hallgatónak ünnep a vizsga”.

A „mene, mene, tekel, ufarszin”

egy arámi nyelvű mondat a

Bibliából, Dániel próféta

könyvének 5. részéből, amelyet természetfeletti erők írtak Bél-sar-uszur (Baltazár) babiloni király (tkp. társrégens) palotájának falára a zsidó templom tárgyait megszentségtelenítő lakoma alatt, és amely megjósolta uralma végét. Magyarul szoktak a „megméretett és könnyűnek találtatott” kifejezéssel is hivatkozni rá, mely utalás a tekel szó jelentésére.

Az életben sokszor vizsgázunk.

Megmérettetünk és szerencsés esetben nem gyengének találtatunk, hanem erősnek, okosnak, rátermettnek, vagy éppen csak túlélünk egy megpróbáltatást.

Tágabb értelemben vizsga minden olyan élethelyzet, amely döntés elé állít. A legkisebbtől a legnagyobbig. Mert mind hatással van ránk, az életünkre és a körülöttünk élőkre.

vizsga Ilyen értelemben vizsga minden olyan fordulópont,

amikor éltre szóló, vagy hosszútávon kiható, illetve megmásíthatatlan döntést hozunk. Iskolaválasztás, párválasztás, stb.

Ugyanakkor lehet vizsga egy olyan pillanat is a magánéletben, ami sosem jön vissza, csak a döntést meghozó személy életében nagy lépés.

Kis lépés az emberiségnek,

nagy lépés nekünk.

Munkában és társadalmi életben látványosabb, hangosabb egy-egy vizsgahelyzet. Számtalan megtévesztő pillanattal. Sokan vannak, akik az „érvényesülés” rögös útján összetévesztik a „Schein”-t a„Sein”-nel. Bringás típus…, stb.

Egyetemi vizsga Zlinszky prodékán urat a PhD hallgatók egyszer arról

kérdezték, hogy kutatásaikat mikor kezdjék el napvilágra hozni. Karalapítónk így válaszolt:

„Aki korán sokat ír, később sokat szégyenkezik.”

Érdemes tehát megadni a felkészülés módját. „Meg kell adni a tiszteletet a feladatnak.” Ha vizsgáról van szó, az esetek többségében a tanulók szeretnének mihamarabb, vizsgától függően minél magasabb fokozatot szerezni. Ám ez alól is vannak kivételek, vannak, akik ilyen, vagy olyan okból, nem akarnak, nem szeretnének vizsgázni. Van, aki a stresszt nem bírja, és van, aki filozófiai megfontolásból, pl. nem tartja fontos dolognak. Egyáltalán; miért kell vizsgázni?

Miért kell vizsgázni? Egyrészt a vizsga igazából nem a Mesternek szól, hisz az a Mester, aki

folyamatosan nyomon követi a Tanítványai fejlődését, az már akkor is tudja az eredményt, amikor a vizsga még csak elkezdődött. Tehát a vizsgán a vizsgázó a közösség (ami lehet az „universitas” is) többi tagjának mutatja meg, hogy a fejlődésének egy új szakaszába ért. Igenis tudja, érti az adott fokozatot, ezáltal a hierarchikus rendben jogosan lép előrébb.

Másrészt fontos, hogy a vizsga magának a vizsgázónak is visszajelzés, tudja, hogy hol tart. Ha sikerül a vizsga, akkor megérett a fokozatra, ha nem, akkor nem. Egy tanuló vizsga nélkül nem tudja, nem érzi pontosan hol is tart, és ez belső bizonytalanságot okozhat. Így elveszítheti a motivációját is a tréningekkel kapcsolatban. Nem érez fejlődést, nincs külső visszajelzés.

Harmadrészt a tanuló általában a szintjének megfelelő képzést kapja, amely ugyan nem változik fokozatonként, de nagy különbség van egy kezdő valamint egy haladó tanuló oktatása között.

Negyedrészt a vizsga egyfajta stresszel is jár, melyet meg kell tanulni kezelni. A tanuló a későbbi valós élethelyzetben is meg fog torpanni, ha a vizsgán nem tanulja meg saját magát lelkileg is felkészíteni, valamint a tudatát, figyelmét összpontosítani.

Ön szerint miért?