A TARTALOMBÓLGazdálkodj okosan, felelősen 2. oldalÖnkéntesek a szeretetszol-gálatban 3. oldalSzalagavató 2013 4. oldalOperakaland 5. oldalTudnivalók a nyelvvizsgáról 6. oldalÍródeák... - diákok szépirodalmi szárnypróbálgatásai 7. oldalLelki gyakorlat 8. oldal

ÖngyújtóA Szent László Katolikus Szakközépiskola Diáklapja 2013. TÉL

„Adjál fényt és a sötétség magától elmúlik majd” (Erasmus)

Erő rejlik az ünnepekben. S ünnepeink közül kimagaslik Karácsony. Mégis Kedves Diákok és Kedves Pedagógus Társaim, nem a karácsonyról, hanem az oda vezető útról kívánok hozzátok szólni. Advent olyan Ka-rácsony előtt, mint egy fantasztikusan szép helyre való utazás időszaka. Benne van az úton levés öröme, a vágyakozó és kíváncsis-kodó gondolattal: „Milyen lesz? Jó lesz? Szép lesz?...”

Egyértelműen kijelenthető: csak annak szép a Karácsony, akinek szép az Adventje. Nem lehet készület nélkül beleszaladni egy ünnepbe, mert ha ezt tennénk, nem vennénk észre a benne rejtett „tikokat”! A „világ szel-leme” nem hajlandó elfogadni a várakozást, ezért nem is tartja. Ezért már sok helyen

novemberben áll a karácsony-fa, és minden ezzel kapcso-latos dolog fényes, csillogós borításban. Nem lesz ünnepe az olyan embernek, kit ez ra-bul ejt, ki nem tud várakozni, mert nem titkokat kutat, csak „él a mának”. Engedjétek meg nekem, hogy három lelki mozzanatra hívjam fel a fi-gyelmeteket, mert ha veszitek a „fáradságot” és ezen a három mozzanaton elgondolkodtok a várakozás, a készülődés idején, szép lesz a karácsony!

Az Advent=Várakozás!!! A várakozás pe-dig: áldott állapot; a várakozás: a szív kitá-gítása; a várakozás: a vándor lét bevallása!... élek tehát az advent boldogságában, a Jézus-

„Áldott állapot”

Az Advent a Szent András apostol napjá-hoz legközelebb eső vasárnappal kezdődik, és négy hétig tart, karácsonyig. Az Adventus la-tin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje. Eredetileg 40 napig tar-tott ( Jézus 40 napig böjtölt a pusztában) ám a Gergely pápa féle naptárreform 4 hétre rövi-dítette. Ebben a 4 hetes vá-rakozásban nagy karácsonyi előkészületek szoktak folyni. A katolikus vallás szerint Advent idején a híveknek fel kell méltón készülniük Jézus születésnapjára, és lelküket meg kell tisztítaniuk a szent áldozás által.

Korábban ebben az időszakban szokás volt böjtöt tartani, a böjti idő alatt tiltották a za-jos mulatságokat, és az ünnepélyes házasság-kötéseket. A házasságkötéseket 1661-ben a nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el. Az adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, ami-

kor fagyönggyel vagy zöld fenyőágakból font „szent” koszorúkkal a gonosz szellemek elől védelmezték a házat. Ma hagyományosan fe-nyőgallyakból készül a koszorú 4 gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik. A mai adven-ti koszorú lelki felkészülés az ünnepre. Uralko-dó színei a zöld, piros és az arany, melyek a ka-rácsonyi ünnepkör domináns színei. Az ajtóra erősített gyertya nélküli koszorú a szíves ven-dégvárást jelenti. A koszorú az élet folytonos-ságát és a halhatatlanságot jelzi. A különböző

örökzöldek külön-külön más jelentéssel bírnak. A babér a szenvedés, üldöztetés feletti győzelmet jelképezi. A fenyő a halhatatlanság szimbólu-ma, a cédrus az erőé és a gyó-gyulásé. Krisztus a „fény”, aki a világra jött, hogy eloszlassa

a bűnt, és szeretetet és igazságot sugározzon. A gyertyák ezt szimbolizálják. A koszorú szú-rós levelei a töviskoszorúra emlékeztetnek. A fenyőtobozok, diók, makkok az életre utalnak és a feltámadásra. A lila színű gyertya az ima, bűnbánat és készülődés színe. A harmadik va-sárnap rózsaszín gyertya kerül meggyújtásra. A gyertyákat vasárnaponként, vagy előző este gyújtják meg, minden alkalommal eggyel töb-bet. A világító gyertyák számának növekedése

szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Ma-gyarországon a 20. század közepétől vált szo-kássá adventi koszorút tenni az asztalra vagy ajtóra. Néha egy 5. fehér gyertya világít kará-csony napján. Jézus születését és az angyalokat jelképezi.

Megfigyelésem szerint ma már a templomo-kon kívül különböző színű gyertyákat használ-nak a koszorúban és sajnos néha csak dekoráci-ónak szánják az emberek, pedig igaz jelentését kellene mindenekelőtt figyelembe venniük.

Számomra, családom számára ez az egyik legfontosabb ünnep.

Szücs Alexandra 11.e

Advent idején

várás szépségében, így egyetlen napom sem unalmas… sőt, egyre szebb!Áldott készületet kívánok mindenkinek:

János atya

�

2013. TÉLÖngyújtó

2013. november 7-én diákjaink szép ered-ményt értek el azon a megyei versenyen, amelynek célja a középiskolás diákok álta-lános pénzügyi-gazdasági műveltségének, tájékozottságának felmérése és ismereteinek további bővítése volt. A verseny célja, hogy a fiatalok „felismerjék saját felelős-ségüket az értékteremtő munka, a javakkal való ésszerű gazdál-kodás, a pénz világában és a fo-gyasztás területén.”Az országosan meghirdetett ver-senyt nagy érdeklődés kísérte, hiszen 1120 csapat jelentkezett a megmérettetésre. Intézményün-ket a Bacskai Tibor, Bíró Andrea (13.E), Major Laura és Márföl-di Norbert Dávid (12.D) alkotta

kvartett képviselte, akik a legjobb 100 csa-pat közé kerültek. A megyei döntőben pedig szoros versenyben az előkelő 4. helyet sike-rült megszerezniük, és értékes ajándékokkal tértek haza. Felkészítő tanáraik: Gáncs Ta-másné, Smajdáné Tutkovics Erzsébet és Vára-diné Balázs Nikolett. Gratulálunk, és további sikereket kívánunk a diákoknak és tanáraik-nak is.

GAzdáLkOdj OkOsAn, feLeLõsen!

Mindenki környezetében különböző embe-rek vannak. Más a személyiségük, bőrszí-nük, más a horoszkópjuk, a hajszínük. És minden ember életében – legalább egyszer – felbukkan egy olyan személy, akinek így vagy úgy van valami testi vagy szellemi – esetleg mindkettő – fogyatékossága. A különbség az az, ahogy reagálunk rá.Tavaly, azaz 2012-ben nagy változásokat, mérföldkövet hozott magával az őszi szél. Az első nagy változás, mely kihívás is volt egyben, az új iskola volt. Rengeteg új em-berrel találkoztam, de soha nem gondoltam volna, hogy még náluk is különlegesebbekre fogok lelni az év folyamán.Hála osztályfőnökömnek, az osztályom lehe-tőséget kapott egy mándoki látogatásra. Ve-gyes érzelmek kavarogtak mindenkiben, ami nem is meglepő, hisz egy fogyatékos intézet-be készültünk. Viszont a kíváncsiság, és az érdeklődés felülkerekedett a félelmen és úgy döntöttünk, elmegyünk. Az utat feszülten

ültük végig. Félelem, kíváncsiság és izgalom keveredett a levegő-ben. Épphogy megérkeztünk, egy kedves kis ember várt minket a kapuban: Palika, aki látogatása-ink során először pillantott meg minket. Arcáról sütött a boldog-ság, ami felmelegítette szívünket a csípős hidegben. Hasonlóan fo-gadott minket a többi ott lakó is. Közvetlenségük és kedvességük megérintette a lelkünket, s szí-vünk minden zugát kitöltötte a

szeretetáradat. Őket az tette boldoggá, hogy ott vagyunk. Csak ennyi. A világ legkisebb dolga, a puszta jelenlétünk tette különlegessé és boldoggá a napjukat. Egy apró érintés, egy kis tánc, ölelés és beszélgetés kellett sugár-zó mosolyukhoz. Sokkal többet nyújtottak nekünk, mint azt valaha gondoltuk volna. A látogatás fő célja a karácsonyi műsorba való bekapcsolódás volt. Az előadás alatt és után a gyerekek a világ legboldogabb gyerekeinek tűntek. Szerintem azok voltak. Sokunkat elérzékenyített a lát-vány, hogy a legkisebbtől a leg-nagyobbig úgy örülnek, mintha a világ teljesen tökéletes lenne. Boldogságukat látván arra gon-doltam, ők a menny igazi gyer-mekei. Akik minden kis apróság-ban meglátják a szépet és a jót.Mondják, hogy elbánt velük a sors. Ezek az emberek nem lát-ták Mándokon a gyereke-ket.

Ők csak a betegségüket látják. Sajnálkoznak. Mások lenézik őket. Alsóbbrendűnek és te-hetetlennek titulálják. Ők szintén nem jártak még a mándoki otthon csodálatos foglalkoz-tató termeiben, ahol a gyerekek gyönyörű rajzait, festményeit és díszeit tárolják. Ezek az emberek is csak a betegséget látják, és fél-nek tőlük.Soha ne gondold, hogy ők kevesebbet érnek. Többre képesek mint valaha is képzelnéd. Soha ne gondolj rájuk szánalommal. Az ő mosolyuk a legigazabb, legtisztább a világon.Ezek a gyerekek rengeteg mindenre taníta-nak. Főleg arra, hogy milyen óriási kincs az egészségünk, amit sokan magától értetődő-nek gondolnak, és csak akkor tudják milyen fontos is, ha elveszítik.A világon, egy valamiben mindenki egyfor-ma. Mind Isten gyermekei vagyunk. Egyi-künk sem több vagy kevesebb a másiknál. Én arra buzdítok mindenkit, hogy próbáljon szeretettel gondolni arra az emberre, aki va-lamiben eltér tőlük. Hiszen ezekben a gyere-kekben van, a világ összes boldogsága. Az ő mosolyuk legalább ennyit ér.

Fodor Barbara 9.e

„Mind Isten gyermekei vagyunk”

�

2013. TÉL Öngyújtó

2012-ben megszületett egy olyan törvény, am i azt mondja ki, hogy minden diáknak teljesítenie kell 50 óra közösségi munkát az érettségije előtt. Igazából én is - mint sokan mások - úgy álltam hozzá, hogy ha már el kell végezni, hát legyen meg minél hama-rabb.

Kisvárdán az iskolám támogatásával a Máltai Szeretetszolgálatnak segédkeztem. Először tartós élelmiszert gyűjtöttem ka-rácsony előtt a rászorulók részére, amit az-tán ki is osztottunk. Később ruhaosztáson vettem részt. Meglepődtem, hogy mennyi olyan ember van, akiről nem is gondolnám, hogy rászoruló, és hogy mennyit jelent ne-kik az a kis segítség, amit kapnak. Megis-merkedtem az összetartozás azon érzésével, hogy amikor baj van, akkor mindig szá-míthatunk a közösség segítségére. Sokan jöttek, olyan emberek is a rászorulók közül, akik családjukkal vagy sorstársaikkal voltak. Láttam a bánatot a szemükben és utána egy

kis örömet, hogy egy ideig tudnak gondos-kodni magukról.

De ami megfogott, az az ott dolgozók tö-rődése és figyelmessége volt. Az az összetartó erő, ami belőlük áradt, felülmúlhatatlan ér-zést keltett, amilyenben még eddig nem volt részem ezelőtt. Megérintett az odaadásuk, ahogy valóban törődnek a többi emberrel, és hogy a lelküket is teljesen ennek szentelik. Igyekeztek mindenkinek segíteni amennyire csak tudtak.

A legnagyobb kincs pedig Vera néni, aki szerintem maga is egy csoda .Ő vezeti a Mál-tai Szeretetszolgálatot itt Kisvárdán. Ő telje-sen átadja magát a munkájának, és odafigyel az emberekre. Mindig meghallgatja őket, se-gít nekik, gondoskodik róluk. Tanácsokat ad nekik és próbál egy kis „varázslatot”,egy kis örömöt lopni a mindennapjaikba. Többször láttam, ahogy szinte mindenkivel elbeszélge-tett, aki bejött a Máltai Szeretetszolgálathoz, és remek tanácsokat adott nekik, hogyan él-

A Magyar Máltai Szere-tetszolgálat Egyesület 25 év-vel ezelőtt alakult önkéntesek részvételével. Jelszavunk: „A hit védelme, a szegények segítése.” Ennek a mozgalomnak tagja a

Kisvárdán működő MMSZ helyi csoport. Tevékenységünk jelentős részét adományok gyűjtése és osztása teszi ki. Több évvel ez-előtt felvállaltuk a hajléktalanok segítését, a Szent László hegyi Mária kápolna gondozá-sát, az idősek, betegek látogatását.

Az önkéntes fiatalok bevonása elenged-hetetlen a sok feladat megvalósításához. A Szent László Katolikus Szakközépiskola di-ákjai több éve rendszeresen gyűjtenek tartós

élelmiszert a városunkban élő rászoruló csa-ládok részére.

2012-ben örömmel fogadtuk Kerezsi Béla igazgató úr megkeresését a „Jó, s jól” című pályázati program megvalósításához. Ennek keretében az önkéntes fiatalok segítségével működtetjük a Szt. József segítő házat, ahol a fiatalok közvetlenül kapcsolatba kerülnek a szegény családokkal. Részt vettünk a város által szervezett karácsonyi ételosztásban is. A Hajléktalan Szállón lefestettük a kerítést, elvégeztük az őszi és a tavaszi nagytakarítást, kertrendezést. A diákok részt vettek a Szent László kápolnánál május 2-án rendezett ünnepség lebonyolításában. Itt a születendő gyermekekért, a kismamákért imádkoztunk.

Önkéntes szemmel a máltai szeretetszolgálatnál

Önkéntesek a szeretetszolgálatban

jék túl a napokat, a sok rosszban meglássák a jót is. Elindította a vérnyomás mérést is. Ké-sőbb megtudtam, hogy azért, mert azt akarta elérni, hogy még jobban megnyíljanak neki és a dolgozóknak az emberek. Ezeknek az embereknek sokszor már az is örömet okoz, ha valaki meghallgatja őket, ha kiönthetik a szívüket valakinek, mert így könnyebb cipel-ni a terheket.

Vera néni már az első találkozásunkkor is a szívébe zárt minket. Segített mindenben, és megtanított nekünk mindent. Amikor már aznap nem vártunk segítségre szoruló em-bert, velünk is beszélgetett. Minden érdekel-te, ami velünk kapcsolatos., és meghallgatta a mi véleményünket is egy-egy témában.

Már segítettem 41 órát. Nagyon megsze-rettem ezt a közösséget. Szerintem még ez után is segíteni fogok, amennyire az időm megengedi. Ezekért a napokért és érzésekért érdemes élni.

Az Úr napi sátorépítésben is jeleskedtek, az ő segítségükkel készült el az egyik legszebb sátor.

A több éves együttműködésünk megala-pozta az önkéntes közösségi tevékenység elindítását.

A fiatalok közösség számára végzett hasznos tevékenység keretében gyakorla-tot, tapasztalatot szerezhetnek, bővíthetik kapcsolatrendszerüket, megismerhetnek munkafolyamatokat. Kialakul bennük a fele-lősség érzése a szegények iránt. Megtapasz-talják a segítés örömét, köszönetben, erkölcsi elismerésben részesülhetnek.

A MMSZ kisvárdai csoport elérhetősége.: Szt. József Segítő ház. Kisvárda, Aradi vérta-nuk tere 1. Tel.: 30/ 719-52-57

Dicső Lászlónéhelyi vezető

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ápoló-Gondozó Otthon Mándok város-ban működik, s megalakulása (1973) óta fogyatékos gyermekek és fiatal felnőttek számára nyújt teljes körű intézményi ellá-tást, jelenleg összesen 79 fő részére. Az in-tézményben a magas színvonalú szakmai munka az egyéni szükségletekre, valamint a személyre szabott ellátásra irányul. Az ápolás-gondozás mellett az itt élő gyer-mekeknek és fiataloknak lehetőség nyílik fejlesztő foglalkozásokon, valamint külön-böző rendezvényeken való részvételre:

- kirándulás, - kreatív kézműves foglal-kozás, - néptánc kör, - hitélet gyakorlása, - sporttevékenység

A Kisvárdai Szent László Katolikus Szakközépiskola, Általános Iskola, Kollé-gium és Óvodával kialakult együttműkö-dő partneri kapcsolatunk erősíti a szoli-daritás érzését egyén és közösség szintjén, valamint meglátásom szerint a társadalmi szemléletváltozás erősödését is eredmé-nyezheti a térségben.

Örömünkre szolgál, hogy a nevelők és diákok önkéntes munkájukkal részt vesz-

nek intézményünk életében. Bekapcsolód-nak szabadidős és művészeti programja-inkba, s az intézmény fogyatékossággal élő ellátottjai értékes tulajdonságainak meg-ismerésével, a velük való kapcsolat vonzó alternatívát jelent e fiatal, érzékeny közös-ségnek. Hiszem, hogy ezek a lelket építő találkozások, igazi emberközeli kapcsola-tok megmaradnak mindannyiunk emléke-zetében.

Köszönjük, hogy segítőink, barátaink lettek.

Mándok, 2013. november 9.Lucski Zoltánné

Mb. igazgató

A MÁNDOKI GONDOZÓ OTTHONRÓL...

�

2013. TÉLÖngyújtó

A hagyományok és ünnepek minden közösség életében kiemelt szerepet kapnak. A Szent László Katolikus Szakközépiskola végzősei 2013. október 19-én érkeztek el életük egy ilyen fontos állomásához, hiszen ezen a napon került fel mellkasukra az érettséget jelképező szalag. A „szalagtűző ceremónia” előtt a maturandusok ün-nepi szentmisén vettek részt a Római Katolikus Templomban, ahol Kálmán József atya megszentelte a szalagokat, amelyek viselése nem csupán kiváltság, de fele-lősség is. Mindannyian különleges és megismételhetetlen teremtményei vagyunk Istennek – figyelmeztette a diákokat –, s azzal a talentummal, amelyet tőle kaptak, a legjobb tudásuk szerint, felelősséggel kell „sáfárkodniuk” ezután is.

Az érettség kicsiny jelképeinek feltűzésére a Várszínház és Művészetek Házá-ban került sor. A vendégeket és a tizenkettedikeseket Major Tamásné tanárnő, a 12.C osztályfőnöke köszöntötte. Ünnepi beszédében megidézte a születés és az első lépések csodáját, a kisiskolás esztendők nehézségeit és örömeit, a továbbtanu-lással, pályaválasztással kapcsolatos gondokat; olyan pillanatokat, amelyek emléke minden szülő szemébe könnyeket csalt. Szavai annál inkább hitelesen hangzottak, mert nem csupán pedagógusként, de szülőként is szólt, hiszen saját gyermeke is ott állt a végzősök között. Arra is emlékeztette a diákokat, hogy életükkel mind-annyian nyomot hagynak a világban. Kerezsi Béla igazgató úr pedig arra kérte őket, hogy a Szent László Katolikus Szakközépiskola kapuján kilépve is próbáljanak ragaszkodni ahhoz a szellemiséghez, azokhoz az értékekhez, amelyeket ettől a kö-zösségtől kaptak.

A felemelő pillanatok után az osztályok vidám produkciói következtek, melyeket látva a meghívottak is meggyőződhettek a fiatalok tehetségéről, ötletességéről, hu-moráról, a tánc iránti szeretetéről. Az estét közös vacsora és zenés mulatság zárta.

Szalagavató 2013.

�

2013. TÉL Öngyújtó

„A színház nem földi színtér! A Színház menedék. Csodák világa. Lehetsz ott királynő, császár

és szolga, bohóc és kurtizán. Veled ott minden megtörténhet. Meghalhatsz. Újjászülethetsz. A

színház: szerelem! Örökké tartó láz.”(Polgár Ernő)

A diákok nagy meglepetésére pár osztály részt vehetett egy igazán élménnyel teli színházlátogatáson. Október 8-án a 9.e is részese lehetett a programnak. Az operaka-land lehetőségei közül a Háry János opera-művet választottuk.

Az indulásunk zökkenőmentesen kezdődött. A célunk a budapesti Erkel Színház volt. A vonatra felszállva már senkinek sem jutott eszébe a koránkelés gondolata. Leginkább a kíváncsiság ragadott el minket. Mikor megérkeztünk az Erkel Színházhoz, egy kis várakozás elteltével beléphettünk az épület előterébe, majd a színházterembe. A nézőtéren csodálatos színpadi látvány tárult elénk. A színművészek elbűvöltek az előadá-sukkal. A színészek a hangulat növelése ér-dekében éneklésre buzdították a nézőket. A legtöbben fantasztikusan éreztük magunkat. Felejthetetlen emlék maradt számunkra.

Mester Klaudia

2013. október 10-én kora reggel a Szent László Katolikus Szakközépiskola, Általá-nos Iskola, Kollégium és Óvoda négy osz-tálya Budapestre indult kirándulni. Neveze-tesen a 10.B, 10.D, valamint a 11.B és mi, a 11.D-sek. A hosszú út után mindannyian a nemrégiben felújított Erkel Színházba tar-tottunk, ahol csodálatos előadásban volt ré-szünk a Háry János operakaland keretében.

Az előadás egy kicsit hosszú volt (közel három és fél órás), de megérte a várakozást, hiszen látványos volt a díszlet, és a szere-peket is kiváló színészek játszották. Nem utolsó sorban az előadáshoz méltó tánc és az ismerős dallamok keltették fel érdeklő-désünket, amit a zenekari árokban játszó zenekar szolgáltatott. Miután az előadás-nak vége lett, a két évfolyam külön utakon folytatta a város felfedezését. A 11.B osz-tály és mi a XIII. kerületben található Ho-tel Flandria nevű ifjúsági szállásra mentünk megpihenni. Jenei Miklós és Kerekes Tibor tanár úr osztályai idegenvezető segítségével ismerhették meg fővárosunk nevezetessé-geit. Az 1836-ban átadott Hősök teréről indultak az Andrássy úton át, érintve a Par-

lamentet, majd a Várnegyed nevezetességeit ismerték meg.

Ezalatt mi elfoglaltuk a szobákat, amelyek nagyon rendezettek voltak, minden szobához külön televízió is tartozott. Nem sok időnk volt a pihenésre, hiszen azon-nal indultunk a Terror Háza Múzeumba. Amikor odaér-

tünk, egy ide-genvezető várt minket. Az osztályokat két csoportra bontották, és így te-kinthettük meg a lenyűgöző épületet. A tárlatvezetés köz-ben sok izgalmas és érdekes, de ugyanakkor hátborzon-gató információt tudhattunk meg a háborús időszakokról, hazánk történelméről. A kis történelmi „utazás” után vis-szatérhettünk a szállásra egy órára megpihenni, mert utá-na programtervünk szerint a

West End City Center nyújtott szórakozá-si lehetőségeket. Itt volt két szabad óránk, amikor lehetett moziba men-ni, vacsorázni, vásárolgatni és pihenni is. Este tíz órakor mentünk vissza a hotelba.

Másnap reggel kilenckor buszoztunk el a kikötőbe, ahol sétahajóztunk a Dunán. Fülhallgató készülékek segít-ségével megismerkedhettünk egy óra alatt Budapest neve-zetességeivel, többek között a Lánchíddal, a Parlament-tel és a Duna partján talál-ható fontosabb épületekkel. Ezalatt csoportunk másik

Operakaland

Kalandos Budapest

része elindult Szentendréről Visegrádra a Királyi palotába, majd Esztergomba, hogy megcsodálhassák hazánk legnagyobb temp-lomát, a Bazilikát.

Szombaton a következő állomásunk a budai Várhegy volt. Itt fotókat készítettünk, élveztük a gyönyörű panorámát, és meg-nézhettük a felújított Mátyás templomot is. Miután a Királyi Palotánál megnéztük az őrségváltást, délután kettő órakor elindul-tunk hazafelé.

A hazavezető úton mindenki nagyon ki-merült volt a két eseménydús nap után, így a legtöbben alvással vagy pihenéssel ütötték

el az időt. Délután hat órára Kisvárdára ér-tünk, ahol szeretteink fogadtak bennünket.

Végezetül szeretnénk megköszönni osz-tályfőnökeinknek, Juhász Bélánénak, Tóthné Bíró Andreának és meghívott vendégként volt osztályfőnökünknek, Dr. Jánváriné Bakó Katalinnak, hogy elvittek minket a fővárosba, és több mint száz diáktársunkkal együtt részesei lehettünk egy emlékezetes hétvégének. Reméljük, hogy az ismétlésre mielőbb sor kerül.

Készítette: Papp Fanni ésBalogh Bianka Renáta11.D osztályos tanulók

�

2013. TÉLÖngyújtó

Iskolánk 2012-től Euro Nyelvvizsga Köz-pont lett. Mit is jelent ez?Az Euroexam az Európa Tanács Európai Nyelvi Keretrendszerére épül, így amellett, hogy Magyarországon államilag elismert nyelvvizsgának számít, angol és német nyel-vű nemzetközi oklevelet is ad. Az Euroexamet általános (Euro) és üzleti-szaknyelvi (EuroPro) változatban is letehe-ted egynyelvű vagy kétnyelvű változatban egyaránt. A lejobb az, hogy az Euroexam olyan vizsga, amely után nemcsak a bizo-nyítványt, de a tudást is garantáltan használ-hatod, bármerre indulj is.A sikeres vizsgához a maximális pontszám legalább 60%-át kell elérni, ugyanakkor fel-tétel az is, hogy minden vizsgarészen meg-legyen legalább 40%. Amennyiben a teljes vizsga összességében sikertelen, azonban a szóbeli vagy írásbeli vizsgához tartozó részek külön számítva sikeres eredményt adnak, ak-kor a vizsgázó ennek megfelelő államilag elismert szóbeli vagy írásbeli vizsgáról kap bizonyítványt.Tanáraink részt vettek a 30 tanórás pedagó-gus-továbbképzési programon, ahol Euro Nyelvvizsgára felkészítő tanusítványt kaptak. Sőt néhány tanárunk már szóbeli vizsgákat is lebonyolíthat.Az Euro B2 Nyelvvizsga részei: SZÓTÁR MINDENHOL HASZNÁLHATÓÍRÁSBELI1. rész – Olvasott szöveg értése (4 feladatból

áll) 35 perc áll rendelkezésre 1. feladat: Rövid szövegek 2. feladat: Bekezdéscímek 3. feladat: Információkeresés 4. feladat: Feleletválasztás2. rész – Írás (2 feladatból áll) 60 perc áll ren-delkezésre1. feladat: Tranzakcionális feladat: A vizsgá-zó a tesztlapon több írott informáicót talál (pl. szórólap, jegyzet, levél, valamint az ezek-hez fűzött jegyzetek), melyek a megoldáshoz szükséges információkat tartalmazzák.A feladat a fenti információk alapján valami-lyen ügyintéző levél írása.Információkérő, információadó levél, mun-kára jelentkező levél, panaszlevél.2. feladat: Választható téma kifejtése: A vizs-gázó három téma közül választhat. A témáról kb. 200 szavas szöveget kell írnia a következő műfajok egyikében.Újságcikk, beszámoló, történet vagy ese-mény leírása, ismertető, véleménykifejtés vagy esszé.3. rész – Hallott szöveg értése

1. feladat – Rövid szövegek2. feladat - Jegyzetek kiegészítése3. feladat – Rádió/TV stúdióbeszélgetés

SZÓBELIEz a vizsgarész négy részből áll, és kb. 20 per-cig tart, további 10 perc előzetes felkészülési idővel a második feladathoz. A vizsgázókat kettesével hívják be, és a vizsgázatatást ket-ten végzik: egy levezető és egy értékelő vizs-

TudnivAlók A nyelvvizSgáról gáztató.1. rész – Beszélgetés2. rész – Történet elmondása képek alapján3. rész – Szituációk4. rész – Közös kommunikációs feladat a tár-saddal (vita, érvelés)Iskolánk diákjainak előny, ha a sikeres Euro Nyelvvizsgát iskolánkban szerzik meg, akkor a befizetett nyelvvizsgadíjnak a felét iskolánk visszafizeti nekik.Iskolánkban egyre több diák szerni meg a középfokú nyelvvizsgát angol nyelvből. Ez köszönhető annak is, hogy a közgazdasági szakra jelentkezők 5 évig tanulnak nálunk és az első évben heti 14-16 angol órájuk van. Kettő angol szakos tanár és természetesen angol nyelvű lektorunk is tanítja őket. Az öt év alatt diákjaink közül egyre többen szerzik meg a sikeres nyelvvizsgát.A mostani 13.E osztályban is sok szép ered-mény született már. 11 tanuló sikeres B2 középfokú nyelvvizsgát tett. 3 tanulónak si-keres C1 felsőfokú nyelvvizsgája van. A to-vábbi tanulók is folyamatosan szerzik meg a középfokú nyelvvizsgát.Ezenkívül mivel magas szinten tanulják az angol nyelvet versenyekre is küldjük őket, ahol szép eredményeket érnek el. A 13.E osztályból két tanuló megnyerte a Rotary versenyt. Díjuk két hetes külföldi út a Rotary szervezésében , ahol az egyik hetet a diákok családoknál, a másikat pedig egy angol nyelvi táborban töltik el a célországban.

Pappné Merő Ildikóangol nyelvi munkaközösség-vezető

„Maradj hűséges a földhöz/ Maradj büszke, egyenes és bátor,/ Maradj tiszta romlatlan lélek/ És ne fordulj el, ne fordulj el Szülőhazádtól!” - hangzottak el a költő szavai 2013. október 22-én azon az ünnepi megemlékezésen, ahol a Szent László Katolikus Szakközépisko-la diákjai versekben, dalokban és képekben idézték meg 1956. október 23. eseményeit. 57 év telt el azóta, de csak 1989 óta emlé-kezhetünk szabadon az elesettekre, bebör-tönzöttekre, kivégzettekre, mindazokra, akik készek voltak életüket áldozni a magyar

1956. október 23.

szabadságért. A színvonalas műsor diákjaink mellett Baloghné Votyku Klára, Juhász Bélá-né és Kovácsné Tvergyák Hajnalka tanárnők munkáját is dicséri. Köszönet érte.

„Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én,

hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert

nem lehet a csoda nélkül élni.„(Márai Sándor)

A Szent László Katolikus Szakközépiskola több mint 40 diákja és néhány, ma már egye-temista volt diákja december 2-től 6-ig négy helyszínen, a Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt tartós élelmiszert gyűjtött. A gyűjtési ak-ció sikerét bizonyítja, hogy minden eddiginél több adomány gyűlt össze ez alatt az idő alatt. Az adományok sok-sok rászoruló család ün-nepét édesítik meg.

Országos élelmiszergyűjtést szervezett a Magyar Vöröskereszt is a TESCO áruházak-ban 2013. december 5–7. között. A Vöröske-reszt önkéntesei 10 és 18 óra között várták a felajánlásokat. Az adományok rászoruló csalá-dok ezreit tehetik boldogabbá karácsony este. Iskolánkból 18 tanuló segítette a gyűjtést.

A szeretet jegyében

�

2013. TÉL Öngyújtó

Hogy hogyan kerültem ide? Fogalmam sincs? Miért? Erre sem tudom a választ… Az egyetlen dolog amiben teljesen biztos vagyok az, hogy minden egy szombati na-pon kezdődött. Szokásomhoz híven leültem a gépem elé és elindítottam a Skyrim-ot. Egyszer csak forogni kezdett velem a világ, összeszorult a gyomrom és minden elsöté-tült. Múlt az idő, talán csak másodpercek, de az is lehet, hogy órák teltek el, nem tudtam megmondani.

Végül homályosan igaz, de derengeni kez-dett valami a szemem előtt. Mikor már fóku-szálni is tudtam, rájöttem, hogy egy szekéren ülök, ami egy elhanyagolt erdei ösvényen zötykölődött. Aztán lenéztem magamra és enyhén szólva meglepődtem. Farmerem és pólóm helyett egy zsákszerű szövetruha volt rajtam. Olyan, amilyet eddig csak a közép-kori filmekből ismerhettem. Döbbenetem valószínűleg kiült az arcomra is, mivel a mellettem ülő gyanús alak – akinek eddig fel sem tűnt a jelenléte – hangosan felnevetett és ezt mondta:

- Mi van te fattyú? Csak nem rájöttél a bűneidre? – És ekkor beugrott minden... A nevem Messorya, egy nőstény khaijit, talán utolsó a fajtából. Azért jöttem Skyrimba, hogy megkeressem népem elrejtőzött tag-jait. Skyrim „szabad” ország egy „szabad”

világban, amit valójában 7 uralkodó irányít, egymás ellen fordítva ezzel családokat és barátokat. Régen az egész birodalmat sár-kányok uralták. Az emberek és a hozzájuk hasonló emberszerű fajok – mint amilyen a miénk is – féltek tőlük és egyben tisztelték is őket. Eleinte az emberek és a sárkányok nem érintkeztek, aztán ahogy telt az idő a hatalmas monstrumok leszálltak közénk és megtanítottak minket saját ősi és félelme-tesen erőteljes nyelvükre. Ebben az időben születtek meg az első Dovakhiinok: harco-sok, akik emberi, vagy ahhoz hasonló testet és egy sárkány lelkét birtokolják. Ma, mikor már csak alig néhány sárkány él és többségük lenéz minket, csak ők képesek használni az erő nyelvét. A sors iróniája, hogy én vagyok korom utolsó Dovakhiinja.

Soha nem akartam különleges lenni. Apám-mal és bátyjaimmal egy kis szigeten éltünk nem messze a birodalomtól. A szigetre ugyan egyik uralkodó hatalma sem ért el, a sárkányok azonban szabadon dúlhattak és rombolhattak. Egy végzetes napon éppen egy ilyen tombo-lás áldozatává vált az egész falu. Testvéreim és apám is meghaltak, de rajtam valahogy nem fogott a fenevad tüze. Aztán mintha nem is én irányítanám a számat, elkiáltottam ma-gam. Az üvöltésem mennydörgött és béklyó-ba zárta a bestiát. Tudtam mit kell tennem. Apám régi kardját a sárkány mellkasába már-tottam, egyenesen a szívébe. Így derült fény kilétemre. A falu bölcsei úgy döntöttek el kell

Íródeák... - válogatás a diákok írásaibólküldeniük, mondván „a világnak szüksége van rám, hiszen egyedül én vagyok képes megmente-ni azt az elvadult sárkányoktól és vezetőjüktől Nidhoggr-tól”. Azonban Nidhoggr már évez-redek óta alszik, nem hiszem, hogy pont az én időmben fog felébredni. Jobban ösztönzött a tény, hogy a borzalmas esemény után a falusi-ak teljesen másként kezdtek viselkedni velem. Éreztem, hogy tisztelnek, de azt is éreztem, hogy ezt inkább félelemből, mintsem szere-tetből teszik.

Tehát eljöttem az utolsó khaijitok szi-getéről ide, azonban alig tettem a lábam a szárazföldre, amikor egy birodalmi katona meglátott és megállított. Pénz és iratok hí-ján megbilincselt és most ki akar végeztetni mondván, illegálisan jöttem a drága „hű-de-nagyon-szabad” országukba.

A szekér hirtelen megállt, a lovak idege-sen kapkodják a fejüket. Ők is érzik, amit én: egy sárkány közelít keletről. Nincs idő merengeni, cselekedni kell. Persze az olyan átlagos emberek, mint amilyen ez a bolond is, már csak akkor kapnak észbe, amikor túl késő. Kihasználom tehát a meglepettségét és elmenekülök, amíg tudok. A khaijit vér miatt úgyis jól megy a rejtőzködés és menekülés, na meg persze a lopás. A félnótás még csak észre sem vette, hogy a pénzeszsákja már rég nálam van.

Üvöltés hallatszik, itt az idő…Folytatása övetkezik…

Tóth Alida Bianka

Messorya

Milyen gyorsan megy az idő?Nem is olyan rég,már elsőbe jártam,hogy el szaladt három évs lám, más iskolába járok én.

Harmadiknak félévétől,negyediknek elején,és ma már, november végénitt állok a felső küszöbén.

Kirándulás, sok jó móka,barátok és sok élmény,így telt már el, majdnem négy évéletemnek elején.

Tokajban és Debrecenbenláttam sok szép templomot,így erősít és védelmez hitem, ezt már jól tudom.

Nagy Gábor4. a osztályos diák

Szállnak az évekEmlékszem még, amikor először léptem át az iskola kapuját, a tanterem küszöbét. Őszintén? Kicsit féltem a sok idegen arc láttán. De hamar összebarátkoztunk. Na-gyon kedves emlékeket idéz benne, ami-kor az „a” betűt tanultuk. Annyira szépen akartunk írni, hogy még a szünetet is végig dolgoztuk vele. Olyan ez nekem, mintha csak tegnap történt volna. Most már ne-gyedik osztályos vagyok. Ez az utolsó évem alsósként. Sajnos jövőre nem a tanítóim-mal leszek. az évek elszálltak, de soha nem fogom elfelejteni az alsó tagozatot.

Dicső László Bence4. a osztályos diák

Sikerült!Készültünk a Bolyaira,törte fejét a négy koma.Dorina, Ádám, Dorka, Kristóf,a négy jó kis helyesíró.

Izgultunk a verseny napján,törte fejét nagyon Ádám.Pár pontot veszítettünk,de az elsők közt végeztünk.

A két lány nagyon örült,fiúk ujjongtak: SIKERÜLT.„Tudóspalánták” vagyunk mi,de tanárunkat se hagyjuk ki.

Ica néni felkészített,ezért hálás köszönet.Kettős a mi örömünk,Iskolánknak is hírnevet szereztünk.

Kovács Ádám és Ujvári Dorina4. a osztályos diákok

SzárnypróbálgatáSok

Ha kedvet érzel az íráshoz, esetleg vannak kész műveid a fiók mélyén, ne habozz to-vább! Juttasd el írásodat az újság szerkesztői-hez, vagy mutasd meg magyartanárodnak, s megjelentetjük az iskolaújságban.

�

2013. TÉLÖngyújtó

A Szent László SzakközépiskolaDiáklapja

Felelős kiadó:Kerezsi Béla igazgató

Szerkesztő tanár:Hegedűs Árpádné

Szerkesztők: Birke ReginaJónás Sándor

Ezzel a gondolattal indultunk lelkigya-korlatra a miskolci jezsuita gimnázium fa-lai közé, mert ahogy a latin nyelv mondja: „Qualis rex, talis grex.” Vagyis: „Amilyen a király, olyan a nyáj.” Hogy betölthessük hi-vatásunkat, hogy Istennek tetszően neveljük a ránk bízottakat, ahhoz nekünk is erősöd-nünk kellett! Mondom ezt múlt időben, de abban a reményben, hogy a lelkigyakorlat-nak a hatása nem „múlt”, hanem „jelen idő”.

Mint iskolalelkész tudom - mert naponta látom, - hogy nem egyszerű a pedagógustár-

saimnak mindig türelmesnek, odaadónak lenni egymással és a diákokkal szemben. Ezért is döntöttünk úgy az iskola igaz-gatójával, hogy a helyi plébános és az iskolalelkészek bevonásá-val segíteni kell a tanárok, ne-velők lelki erősödését. Jó válasz-tásnak bizonyult a helyszín is és a lelkigyakorlat „témaköre” is.

A hit évében vagyunk, ezért hitünk alapigazságait igyekez-tünk előtárni és el-

mélyíteni úgy az előadásokban, mint a kiscsoportos beszélge-tésekben. A lelkigyakorlat végi személyes élménybeszámolók megerősítettek abban, hogy egy jó pedagógus épp úgy, mint egy jó pap, holtig tanul. S a tanulás-ba, az ismeret megszerzéshez, hozzátartozik a vallásbeli isme-retek elsajátítása is.

A záró összejövetelen többek ajkáról elhangzott ez az egy-

„Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”(Mk 9,14-29)

szerű, de mély értelemmel bíró mondat: „Köszönöm nektek!” Hogy mit is jelent ez? Szerintem mindent! Mert megsejtették, s talán meg is értették, hogy a lelkigyakorlat nem más, mint Isten és a rá figyelő ember személyes, intim kapcsolata, mely által aztán másként látjuk a másik embert, - kit addig talán észre sem vettünk.

Csengjen szívünkben és alázattal végzett munkánkban az a „dalocska”, melyet a lelki-gyakorlat végére mindenki örömmel dúdol-gatott: „Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk, szeretet töltsön el minket, add ezt nekünk Urunk!”

Szeretettel emlékezve, s én is„Köszönöm nektek!”: János atya

Számos módja van annak, hogy szolgáljuk és tiszteljük Istent. A zarándoklat egy ezek közül. Ez olyan lelki istenszolgálat, mely közelebb visz minket egymáshoz és a Min-denhatóhoz. Így erősödik a köztünk lévő kapcsolat, melynek egyik fő alappillére – a bizalom után – a hit. Zarándoklataink célja tehát hitünk elmélyítése.

Mi első zarándoklatunk alkalmával Bu-dapestre utaztunk. Már az nagyon tetszett, hogy a légkör közvetlen és barátságos volt. Élveztük a kabinos vonat nyújtotta előnyö-ket: jobban megismerhettük egymást első „kirándulásunk” alkalmával.

Az egy napos utazáson emberileg és lel-kileg is épültünk, a Bazilikában meghall-gattunk egy római katolikus szentmisét. A székesegyházat utolsóként elhagyva olyan kép fogadott minket, amely egyszerre volt

lenyűgöző és felejthetetlen: a közel 800 gye-rek kis társaságokban méhkasként zsongott. Ez az utazás ébresztett rá minket, milyen jó iskolát választottunk.

Tavaly év elején egy egri zarándoklatra ke-rült sor. Ennek keretén belül meglátogattuk az Egri Vár Napja rendezvényt. Itt bepillan-tást nyerhettünk Dobó István és hőstársai, valamint a vár életébe is. Lelkünk épülését egy római katolikus szentmise szolgálta, egy gyönyörű orgonajátékkal megkoronázva.

Rengeteget beszélgettünk osztálytársa-inkkal, tanárainkkal, más „szent lászlós” ba-rátainkkal. Szorosabbá vált a kapcsolatunk, pedig azelőtt is azt hittük, hogy nincs ettől erősebb barátság.

A vonaton a jókedvből persze nem volt hi-ány. Egy felsőbb osztálynak a kabinunkban jutott hely. Megmutatkozott, milyen össze-tartó az iskola. A csupa fiúból álló társaság ismeretlenül is kiállt mellettem, mikor hely szűkében át akartak küldeni egy másik ka-binba. Hazaérkezve ismét elfogott minket az az érzés, hogy ez az iskola nekünk való.

Utoljára Debrecenben töltöttünk el egy kötöttebb programú napot. A reformátu-sok a Csonka templomban egy úrvacsorával egybekötött istentiszteleten, a katolikusok a Szent Anna Székesegyházban egy szentmi-sén vettek részt. Ezután – fennállása óta elő-ször – lányok is betekinthettek a szeminári-

um (papképző) életébe. Itt rengeteg érdekes dolgot hallottunk a kispapok életéről.

A vonat indulásáig hátralévő időt a Fó-rumban ütöttük el. Jó „szent lászlós” diá-kokhoz híven, mindenféle rendbontás nél-kül és csendben viselkedtünk, növelve ezzel az iskola jó hírnevét. A debrecenieket nem mindennapi látvány fogadta a késő délutá-ni órákban: az egész „Szent Laci” egyszerre, több kilométeres sorban vonult az állomás-ra.

Az iskolai zarándoklatok tehát nemcsak a szüntelen imádkozásról szólnak. Rengeteg emléket köszönhetünk ezeknek az utaknak és nagyon sajnáljuk, hogy idén – eddig így tudjuk – közösen nem megyünk.

Oláh Petra és Lippai Lejla11.E osztály

közös zarándoklatok