X X V . ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1928.

NÉHÁNY ADAT MAGYARORSZÁG EMLŐSFAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ.

I r ta : D E É H I K G Y U L A .

E I N I G E D A T E N ZUR SÄUGETIERKUNDE UNGARNS.

Von DR J. E H I K .

Microtus agrestis pcmnonicus É H I K Microtus agrestis pannonicus E H I K , Annal. Mus. Nat. Hungarici X X I , 1924, p. 76. A Microtus agrestis Levernedii CRESPON tanulmányozásával legutóbb

0 . W E T T S T E I N foglalkozott behatóan egyik munkájában 1 . W E T T S T E I N szerint nem lehetetlen, hogy a Microtus agrestis tridentinus D A L P I A Z , pannonicus É H I K és punctus MONTAGU, szabálytalan varietásai a Microtus agrestis Levernedii C R E S P O N alfajnak.

A Microtus agrestis pannonicus előzetes leírása ó ta 2 nevezett állat egy második idősebb példányát is sikerült megszereznem, amelyet W E T T S T E I N OTTÓ és K O L L E R OTTÓ urak szívessége folytán összehasonlí thattam a

bécsi állami múzeum emlősgyüjteményében levő M. aí/resíis-any aggal; tehát ugyanazt az anyagot tanulmányoztam, amelyet W E T T S T E I N idézett helyen feldolgozott. Észleleteim a következők:

Legfeltűnőbb volt a Microtus agrestis pannonicus első leírt példányán az egyes szőrök gyűrűsen színezett volta.

A bécsi áll. múzeumban öt drb skandináviai agrestis-t láttam. Ezek közül kettő öreg, kettő egészen fiatal és egy átmeneti korú fiatal állat volt. Feltűnő és figyelemreméltó sajátság, hogy az öt közül a két egészen fiatal állat szőrözete még nem volt gyűrűzött, az átmeneti korúé gyűrűzött volt, az öreg példányoké már nem volt gyűrűzött. Ennek alapján

1 WETTSTEIN, 0.: Beiträge zur Säugetierkunde Europas I I . (Arch. f. Naturg. 92, Abt. A, Heft 3, 1927, p. 87).

2 ÉHIK, J . : Preliminary description of a new Microtus agrestis from Hungary. (Ann. Mus. Nat. Hungarici X X I , 1924, p. 75—78.)

igyekeztem a bécsi múzeum gyűjteményében levő tiroli és karintiai agrestis-ok hozzávetőleges korát is megállapítani. A tiroli agr-estis-ék közül, a koponya fejlettségét és az állat nagyságát is figyelembe véve, kettő egészen fiatalnak; egy középkorú, de már ivarérett állatnak és egy igen öregnek bizonyult. A karintiai agrestis-ek mind ivaréretteknek bizonyultak.

A fenti anyaghoz hasonlítva a M. agrestis pannonicus újabb példányát, minthogy már ennek szőrözete sem gyűrűzött, azt ivarérett állatnak kell tartanom.

Különös véletlen folytan sikerült a bécsi anyagban a M. agrestis pannonicus újabb példányával közel egykorú karintiai és tiroli példányt találnom. 1

A legfontosabb koponyaméretek a következők : Condylobasalis Az agykoponya Zygomatikus

hosszúság hossza szélesség

M. a. pannonicus cf, Háromfa, Somogy m. 2 4 - 0 mm 14*6 mm 13*8 mm M. agrestis sbsp? 9, Trixen, Karintia 23*9 „ 14"2 „ 13"8 „

„ ? Trins, Tirol 24*0 „ 1 3 5 „ 1 4 ' 6 „

Vagyis a közel egyforma nagy koponyák közül a tiroli a legzömö-kebb, minthogy agykoponyája jóval rövidebb a koponya zygomatikus szélességénél. A karintiai példány — melynek lelőhelye jóval közeleb van a pannonicus előfordulási helyéhez — agykoponyája majdnem olyan hosszú mint a pannonicus agykoponyája, de annál mégis rövidebb; koponyája a pannonicus koponyájához hasonlítva még mindig tarajos. A pannonicus koponyája jóval s imább és feltűnően domborúbb; dobcsontjai erősebben kiemelkedők. A fogazatban különösebb eltérést nem bírtam felfedezni.

Ezek alapján a Microtus agrestis pannonicus ÉHTK leírását a következőkkel egészíthetem k i :

A k o p o n y a s i m a , i n k á b b o v á l i s é s f e l t ű n ő e n d o m b o r ú , a d o b c s o n t e r ő s e n k i e m e l k e d ő .

A supplementáris typus adatai: Háromfa (Somogy megye) 1 9 2 5 , V I I I , cf, No 3 4 4 7 ; VASVÁRI M I K L Ó S gyűjtése. A fej és test hossza 9 4 mm,

a fark hossza 3 2 mm; a hátulsó láb hossza 17*5 mm; a fül hossza 9*5 mm. A koponya méretei : Condylobasalis hossz 2 4 ' 0 ; zygomatikus széles

ség 13*8; interorbitális befüződés 3*7; az agykoponya szélessége 1 2 * 1 ; az agykoponya magassága (bulla nélkül) 6 ' 0 ; az orrcsontok hossza 6*6; diastema 7*4 ; a mandibula hossza 1 5 - 2 ; a felső fogsor 6*4; az alsó fogsor 6*0 mm.

1 Sajnos, leltári számra nem hivatkozhatom, mert ottlétemkor az anyag, mint WETTSTEIN legfrissebb ajándéka, még nem volt leltározva.

Visszatérve 0 . W E T T S T E I N idézett dolgozatára, inkább azt a nézetét látom beigazoltnak, hogy a karintiai agrestis-ok is jól megkülönböztethető alfajhoz tartoznak; a M. agrestis pannonicus is megmaradhat mint önálló alfaj, legalább is eddigi vizsgálataim alapján ennek az ellenkezőjéről nem vagyok meggyőződve. Épen ezért a karintiai agrestis-ekei, amelyeket 0 . W E T T S T E I N gyűjtött és tanulmányozott behatóan, tiszteletére Microtus agrestis Wettsteini-nek nevezem el.

A Microtus agrestis Wettsteini nov. subsp.-t a következőképen jellemezhetném : A koponya inkább szögletes, enyhén tarajos, mérsékelten domború. A dobcsont kissé kiemelkedő. Az agykoponya hosszabb a zygomatikus szélességnél, de nem oly feltűnően, mint a M. a. pannonicus-on.

Az alfaj typusa a bécsi állami múzeumban. Supplementáris typus: Frankenstein bei Ob. Trixen, Karintia ; 1 9 2 6 .

V I I . 3 0 ; 9 leg. 0 . W E T T S T E I N , Magyar Nemzeti Múzeum No. 3 6 1 6 . A fej és test hossza 1 1 7 mm; a fark hossza 34"5 m m ; a hátulsó

láb hossza 21 "3 mm (karom nélkül 19*0 mm); a fül hossza 1 3 mm. A koponya mére te i : condylobasalis hossz 27*1 (27*5); zygomatikus

szélesség 15*5 (15*5); interorbitális befűződés 3'7 (3*8); az agykoponya

szélessége 12*5 (12*1) ; az agykoponya magassága 6*7 (6*7); az agykopo

nya hossza 16*0 (16*7); nasalia 8*0 (8*0); diastema 7*9 (8'0); a mandi

bula hossza 16*4 (17*0); a felső fogsor hossza 6*9 (7*0); az alsó fogsor hossza 6*9 (7*0) mm.

A zárjelbe helyezett számok 0 . W E T T S T E I N mérete i 1 . Méréseimet óramutatós tolómércével végeztem. A kétféle eredmény jó példa arra, hogy milyen nehéz egyformán mérni !

Microtus rattieeps Méhelyi n. subsp. Microtus rattieeps var. Stimmingi MÉHELY, Allait. Közlem. V I I , 1908, p. 12, 47

[non NHRG.J.

1 9 2 7 őszén egynéhány csallóközi patkányíejű pockot is vittem magammal Bécsbe, hogy azokat külföldi anyaggal összehasonlíthassam. A bécsi áll. múzeumban talált egyetlen lappországi példány a magyarországi példányoktól eltérőnek bizonyult. Nevezetesen a magyar példányok-háta közepén egy sötétebb barna széles sáv húzódik végig ; a lappországi példány hátán sávnak nyoma sincsen. A magyarországi állatok felső fogsora közel párhuzamos lefutású, míg a lappországi példányé hátrafelé egymástól távolodik. A felső utolsó zápfogak hátulsó szélei között mért

1 0. W E T T S T E I N id. helyen p. 86.

távolság a lappországi koponyán 5 0 mm, a magyarországi koponyákon 3*7 — 4"5 mm között váltakozó.

M I L L E R a M. ratticeps-rol többek között a következőket mondja 1 : „In a skin from Western Hungary (B. M. 94. 3. 1. 64) there is a noticeable dark dorsal area extending from forehead to base of tail , rather sharply defined clear blakish brown on nape, elsewhere a mere darkening of normal colour."

N E H R I N G 1899-ben 2 a németországi ratticeps-eket, mint új varietást var. Stimmingi név alatt vezette be az irodalomba, a koponya nagysága, helyesebben kisebb volta alapján.

R Ö R I G négyféle színezetű példányokat ir le Németországból 3 — ezek között a magyarországiakkal is egyező színűeket — és mind a négyféle színváltozatot Oroszországból származó állatain is megtalálta. Megállapítja, hogy a szín alapján nem lehet a ratticeps-et alfajokra bontani. R Ö R I G magyarországi ratticeps-et nem vizsgált. Gazdag anyagának igen alapos és beható tanulmányozása után arra az eredményre jut , hogy a N E H R I N G -féle M. rattieeps var. Stimmingi sem állja meg mint önálló varietás a helyét és a Stimmingi nevet, mint synonymát a M. rattieeps K E Y S . & R L A S . név alá helyezte.

A magyarországi M. ratticeps-ekkel M É H E L Y foglalkozott alaposabban 4 , s tanulmányában annak a gyanújának ad kiejezést, hogy a hazai rattieeps-ek is a var. Stimmin //i-hez tartoznak.

Megjegyzem még, hogy a Stimmingi név M I L L E R emlőskatalogusá-ban 5 is a synonymák között szerepel.

Ennyi nehézség láttára már eleve lemondtam arról, hogy a Récsben látottak és tapasztaltak alapján a magyarországi ratticej)s-Gk a törzsalaktól elválaszthatók lehetnének.

M I L L E R idézett sorai azonban nem hagytak nyugton és azért itthon összes hazai példányaimat megvizsgáltam. Az előttem fekvő magyarországi példányok (18 drb) színe kivétel nélkül a British Museum magyar

1 M I L L E R , G. S. : Catalogue of the mammals of Western Europe. London 1912. p. 708—709.

2 NEHRING, A. : Das Vorkommen der nordischen Wühlratte (Arvicola rattieeps K E Y S , et BLAS.) in Ostpreussen. (Sitzungsber. Ges. Naturf. Freunde in Berlin 1899, p. 67—70.)

3 RÖRIG, G. : Die nordische Wühlratte, Arvicola rattieeps K E Y S , et B L A S , in Deutschland und ihre Verwandtschaft mit den russischen Arvicoliden. (Arbeiten aus der Kais. Biol. Anstalt f. Land- u. Forstwirtschaft VIII, 1909, p. 429—472) .

4 MÉIIELY, L . : Két új pocokfaj a magyar faunában. (Állattani Közlemények VII, 1908, p. 3—14).

8 M I L L E R , G. S. : 1. c. p. 708.

N É H Á N Y A D A T MAGYAROKSZÁG EMLUSFAUNÁJÁNAK I S M E R E T É H E Z . 199

példányának színével egyező, vagyis m i n d e g y i k n e k a h á t k ö z é p v o n a l a — a d o r s a l i s a r e a — s ö t é t e b b az o l d a l s z í n é n é l * Ezen az alapon ismertem fel két meg nem határozott albino patkányfejű pockot is a régi anyagból, mely példányokon a dorsalis area sötétebb színe, elmosódottan bár, de megmaradt.

Minthogy a magyarországi M. ratticeps-et e g y s é g c s e n jellemzi a dorsalis area sötétebb barna színe, mint már kialakult földrajzi eltérést új alfaji név illeti meg. Tekintettel arra, hogy a patkányfejű pockot M É H E L Y fedezte fel hazánkban és először ő foglalkozott vele behatóan, az új alfajt tiszteletére Microtus rattieeps 3£éhelyi-nek nevezem el.

Az új alfaj typusa: Rajka (Szigetköz); 1 9 2 5 , I l i ; çf, M. N . M . N ° 3 3 5 0 / 1 , leg. KUNSZT K Á R O L Y .

A fej és test hossza 1 2 3 m m ; a fark hossza 6 1 m m ; a hátulsó láb hossza 2 0 mm ; a fül hossza 14 mm.

A koponya méretei : condylobasalis hosszúság 30'1 ; zygomatikus szélesség 16*3; interorbitális befüződés 3*6; az agykoponya szélessége 1 3 ; az agykoponya magassága 7 ; az orrcsontok hossza 8*5 ; diastema 9 3 ; a íelső fogsor hossza 7 2 ; az alsó fogsor hossza 7 - 0 mm.

A megvizsgált anyagból 1 5 drb csallóközi (Somorja) régi példány és 3 drb szigetközi (Rajka) újabb szerzemény.

* *

Microtus agrestis pannonicus É H I K . Microtus agrestis pannonicus ÉHIK, Annal. Mus. Nat. Hungarici XXI, 1921-, p. 76.

Mit Microtus agrestis Levernedii CRESPON befasste sich neuestens eingehend 0 . W E T T S T E I N 1 . Seiner Ansicht nach ist es nicht unmöglich, dass M. agrestis tridentinus D A L P I A Z , pannonicus É H I K und punetus MONTAGU nur regellose Varietäten von M. agrestis Levernedii CRESPON

wären. Seit meiner ersten Beschreibung des M. agrestis pannonicus É H I K 2

ist es mir gelungen ein zweites, älteres Exemplar zu erhalten, welches ich durch die Freundlichkeit der Herrn Kollegen 0 . W E T T S T E I N und 0 . K O L L E R , in der Lage war mit dem in der Säugetiersammlung des Wiener Staats-Museums befindlichen M. agrestis-Mtxteriíű zu vergleichen. Meine Beobachtungen sind die folgenden:

1 WUTTSTEIN, ü. : Beiträge zur Säugetierkunde Europas II. (Arch. 1. Naturg. 92 . Abt. A, Heft 3, 1927, p. 87.)

2 ÉHIK, J . : Preliminary description of a new Microtus agrestis from Hungary. (Ann. Mus. Nat. Hung. XXT, 1924, p. 7 5 - 7 8 . )

Am auffallendsten war an dem zuerst beschriebenen Exemplar des pannonicus die geringelte Fä rbung der einzelnen Haare.

Im Wiener Museum sah ich fünf Stück skandinavische agrestis. Darunter waren zwei alte und zwei junge Tiere; eines befand sich im Übergangsalter. Auffallend und bemerkenswert war es, dass unter den fünf Exemplaren die Haare der ganz jungen Tiere noch nicht geringelt waren ; jenes im Übergangsalter zeigte diese Färbung ; die alten Tiere wiesen selbe nicht mehr auf. Auf Grund dieser Beobachtung bemühte ich mich das ungefähre Alter der im Wiener Staatsmuseum befindlichen tiroler und kärntner Exemplare zu bestimmen. Unter den tiroler Exemplaren — auch die Entwicklung des Schädels und die Grösse des Tieres berücksichtigend — erwiesen sich zwei als ganz jung, eines war im mittleren Alter, doch schon geschlechtsreif, und eines ganz alt. Die kärntner Exemplare waren sämmtlich geschlechtsreif.

Mit obigen Material verglichen, muss ich das neue Exemplar des M. pannonicus für schon geschlechtsreif halten, da es ebenfalls nicht mehr geringelt ist. Im wiener Material fand ich zufälligerweise kärntner und tiroler Exemplare, welche mit dem neuen Exemplar von M. pannonicus gleichen Alters waren 1. Die wichtigsten Schädelmaasse sind die folgenden :

Condylobasal- Länge dei Zygomatische länge Schäde lkapse l Breite

M. a.pannonicus cf, Háromfa, Com. Somogy 24*0 mm 14*6 mm 13*8 mm M. agrestis sbsp.?Q, Trixen, Kärnten 23 -9 „ 14 -2 „ 13 -8 „

? Trins, Ti ro l 24.0 „ 13*5 „ 14"6 „

Wir sehen also, dass zwischen den nahe gleichgrossen Schädeln, derjenige des tiroler Exemplares der gedrungendste ist, da die Schädelkapsel viel kürzer ist als die zygomatische Breite. Die Schädelkapsel des Exemplares aus Kärnten — dessen Fundort viel näher zum Fundort des pannonicus liegt — ist nur um weniges kürzer, als die Schädelkapsel des pannonicus. Der Schädel des Tieres aus Kärnten, mit dem Schädel des pannonicus verglichen, ist noch immer etwas kantig. Der Schädel des pannonicus ist viel glatter und auffallend konvex ; die Bullae tymp. ragen s tä rker hervor. An den Zähnen konnte ich keine Abweichung erkennen.

Auf Grund dieser Beobachtungen möchte ich die Beschreibung des Microtus agrestis pannonicus É H I K mit folgenden Daten ergänzen: D e r

1 Leider kann ich mich auf keine Inventarnummer berufen, denn das Material war zur Zeit meines Besuches, als neuestes Geschenk des Gustos 0. W E T T S T E I N noch nicht katalogisiert.

S c h ä d e l i s t g l a t t , m e h r o v a l u n d a u f f a l l e n d k o n v e x ; d i e B u l l a e t y m p. r a g e n s t a r k h e r v o r .

Die Daten des supplementären Typus sind : Háromfa (Komitat Somogy) 1925, V I I I ; rf, No. 3447 ; leg. N. VASVÁRI . Kopf und Körperlänge 94 ; Schwanzlänge 32; Hinterfuss-Sohlenlänge 17*5; Ohrlänge 9*5 mm. Die Maasse des Schädels : Condylobasallänge 24*0; Jochbogenbreite 13*8 ; Interorbitaleinschnürung 3.7 ; Breite der Schädelkapsel 12*1 ; Höhe der Schädelkapsel (ohne Bulla) 6*0; Nasalia 6*6; Diastema 7*4; Mandi-bularlänge 15*2 ; Länge der oberen Zahnreihe 6*4, der unteren Zahnreihe 6*0 mm.

Auf die zitierte Arbeit von W E T T S T E I N zurückkommend, nähere ich mich jener seiner Ansicht, derzufolge die kärntner Exemplare des M. agrestis zu einer leicht zu definierenden Unterart gehören ; wie auch M. agrestis pannonicus als selbständige Unterart zu betrachten ist. Eben deshalb benenne ich die von 0 . W E T T S T E I N in Kärnten gesammelte und eingehend studierte Form von M. agrestis ihm zu Ehren Microtus agrestis Wettsteini.

Microtus agrestis Wettsteini n. subsp. möchte ich folgendermassen charakterisieren :

Der Schädel ist etwas eckig und kantig, massig konvex ; Bull. tymp. etwas hervorstehend. Die Schädelkapsel ist länger als die zygomatische Breite, doch nicht so auffallend, wie bei M. a. pannonicus.

Der Typus der Unterart befindet sich im Wiener Staatsmuseum. Supplementärer Typus: Frankenstein bei Ob. Trixen in Kärnten, 1926, V I I , 30, 9 leg- 0- W E T T S T E I N . Eigentum des Ung. Nat. Museums. No, 3616. Kopf und Körperlänge 117 mm, Schwanzlänge 34*5 mm, Hinterfuss-Sohlenlänge 21*3 mm (ohne Krallen 19 mm), Ohrenlänge 13 mm.

Die Maasse des Schädels: Condylobasallänge 27*1 (27*5); zygomatische Breite 15*5 (15*5); Interorbitaleinschnürung 3*7 (3*8): Breite der Schädelkapsel 12*5 (12*1); die Höhe der Schädelkapsel 6.7 (6*7); die Länge der Schädelkapsel 16 (16*7); Nasalia 8 (8); Diastema 7*9 (8) ; Mandibular-länge 16*4 (17) ; Länge der oberen Zahnreihe 6*9 (7) ; Länge der unteren Zahnreihe 6*9 (7) mm. Die in den Klammern befindlichen Zahlen sind die Maasse 0. W E T T S T E I N ' S . Meine Messungen habe ich mit Uhrschieblehren unternommen. Die abweichenden Maasse sind ein gutes Beispiel dafür, wie schwer es ist, bei verschiedenen Messungen gleiche Resultate zu erhalten.

Microttis rattieeps Méhelyi n. sbsp. Microtus rattieeps var. Stimmingi MÉHELY, Állatt. Köziem. VII, 1908. p. 12, 47

[non NHBG.]. Im Herbst des Jahres 1 9 2 7 nahm ich einige aus der Csallóköz

stammende Wühlrat ten nach Wien, wo ich selbe mit ausländischem Material vergleichen wollte. Ich fand im wiener Staatsmuseum ein einziges lappländisches Exemplar, welches sich von den ungarischen Exemplaren wesentlich unterschied. In der Mitte des Rückens der ungarischen Tiere sehen wir einen breiten dunkelbraunen Streifen ; auf dem Rücken des lappländischen Tieres ist keine Spur eines solchen Streifens zu finden. Die obere Backenzahnreihe der ungarischen Tiere verläuft nahezu parallel ; diejenige des lappländischen Exemplares hingegen divergiert. Die Entfernung zwischen den letzten oberen Backenzähnen — zwischen den hinteren Rändern gemessen — ist bei dem lappländischen Schädel 5 - 0 mm, an den ungarischen Schädeln 3*7—4*5 mm.

M I L L E R sagt von M. rattieeps unter anderem Folgendes: 1 „In a skin from Western Hungary (B. M. 94 . 3 . 1. 64 . ) there is a noticeable dark dorsal area extending from forehead to base of tail , rather sharply defined clear blackish brown on nape, elsewhere a mere darkening of normal colour."

NEI-IEING führte die deutsche Form der Nordischen Wühlratte im Jahre 1899 als neue Varietät unter dem Namen var. Stimmingi in die Literatur ein.- Dies geschah auf Grund der Schädelgrössc.

R Ö R I G beschreibt viererlei gefärbte Exemplare aus Deutschland,3

darunter finden sich auch solche deren Farbe mit den ungarischen übereinstimmt. Er fand dieselben Farben auch an russischen Tieren. R Ö R I G behauptet, dass man auf Grund der Farbe M. rattieeps nicht in Unterarten zerlegen kann. Ungarische rattieeps hat R Ö R I G nicht untersucht. Nach gründlichem Studium seines sehr reichhaltigen Materials kommt er zum Resultat, dass NEHRLNG'S M. rattieeps var. Stimmingi nicht als selbständige Varietät betrachtet werden kann, und setzte demgemäss Stimmingi als Synonym zu M. rattieeps K E Y S . & B L A S .

1 M I L L EH, G. S. : Catalogue of the mammals of Western Europe, London 1912, p. 708-709.

* NEUHING, A. •. Das Vorkommen der nordischen Wühlratte (Arvicola rattieeps K E Y S , ET BLAS.) in Osfpreussen. (Sitzungsber. Ges. Nsturf. Freunde in Berlin 1899, p. 67—70).

3 RÖRIG. G. ; Die nordische Wühlratte, Arvicola rattieeps K E Y S , E T B L A S , in Deutschland und ihre Verwandtschaft mit den russischen Arvicoliden. (Arbeiten aus der Kais. Biol. Anstalt f. Land u. Forstwirtschaft VIII, 1909, p. 429—472).

Mit dem Studium der ungarischen M. rattieeps befasste sich M É H E L Y , der in seiner Arbeit die Vermutung aussprach, dass die ungarischen Tiere ebenfalls zur Varietät Stimmingi gehören. 1

Ich bemerke, dass der Name Stimmingi auch in M I L L E R ' S Werk unter den Synonymen figuriert.

Angesichts dieser Schwierigkeiten zweifelte ich schon daran, dass die ungarischen Exemplare der Nordischen Wühlra t te von der Stammform getrennt werden könnten. M I L L E R ' S Zeilen veranlassten mich aber alle ungarischen Exemplare zu untersuchen. Die Farbe sämmtlicher (18 Stück) ungarischer Exemplare stimmt mit der Farbe des im British Museum befindlichen Exemplares überein : bei allen ist die Mittellinie des Rückens — die Dorsalarea — dunkler als die Farbe der Seiten. Demzufolge konnte ich auch noch zwei nicht determinierte albinistische Exemplare aus dem alten Material erkennen, an welchen die dunkle Farbe der Dorsalarea, zwar etwas verschwommen, aber doch zu erkennen war. Da die dunkelbraune Farbe der Dorsalarea die ungarischen Tiere e i n h e i t l i c h charakterisiert, gebührt ihnen, als ausgebildete geographische Abweichung ein besonderer Name. M É H E L Y ZU Ehren, der die Nordische Wühlra t te in Ungarn entdeckte und sich eingehend mit ihr befasste, nenne ich die neue Unterart Microtus rattieeps Méhelyi.

Der Typus der neuen Unterart: Ung. Nat. Mus. No. 3350/1, Rajka (Szigetköz), 1925. I I I , cf, leg. K. KUNSZT . Die Länge des Kopfes und des Körpers: 123 mm; Schwanzlänge: 61 mm; Hinterfuss-Sohlenlänge: 20 mm ; Ohrenlänge 14 mm.

Maasse des Schädels: Condylobasallänge 30*1 ; Jochbogenbreite 16'3; Interorbitaleinschnürung 3*6 ; die Breite der Schädelkapsel 13 ; Schädelkapselhöhe 7*0; Länge der Nasalia 8'5; Diastema 9'3; Länge der oberen Backenzahnreihe 7*2 ; Länge der unteren Backenzahnreihe 7'0 mm.

Vom geprüften Material stammen 15 Stück aus Somorja (Csallóköz) und 3 Stück aus Rajka (Szigetköz).

1 MÉHELY, L . : Zwei für Ungarn neue Wühlmäuse. (Állattani Közlemények V I I , 1908, p. 3—14; Resume p. 47—48).