növényismeret gyakorlatok 1. gyakorlat
DESCRIPTION
Növényismeret gyakorlatok 1. gyakorlat. Környezettudományi szak Környezetmérnöki szak. Baktériumok - Bacteria. mikroszkopikus méretű, többnyire magános, ritkábban csoportokba rendezett sejtek (1-200 μ m) sejtfaluk van, mely alatt sejthártya található - PowerPoint PPT PresentationTRANSCRIPT
Növényismeret gyakorlatok1. gyakorlat
Környezettudományi szak
Környezetmérnöki szak
• mikroszkopikus méretű, többnyire magános, ritkábban csoportokba rendezett sejtek (1-200 μm)
• sejtfaluk van, mely alatt sejthártya található
• örökítő anyaguk kétfonalú DNS, mely maghártyával nincs
körülvéve diffúz sejtmag, prokarióták
• leggyakoribb alakok:
gömb (kokkusz), pálcika (bacillus), csavar (vibrio,
spirillum)
• a Föld legrégibb ismert élőlényei (3,4 milliárd évesek)
• a sejtfal jódkálival eltérően festődik (Gram-pozitív v. Gram-
negatív baktériumok)
Baktériumok - Bacteria
A baktériumok (BERGEY-féle mesterséges) rendszere
1. Pszeudomonaszok – Pseudomonadales
2. Hüvelyes baktériumok - Chlamydobacteriales
3. Valódi baktériumok – Eubacteriales
Azotobacter chroococcum
Rhizobium leguminosarum ssp. acaciae
4. Sugárgombák – Actinomycetales
Frankia alni (Nocardia alni)
- Ovális-gömbös alak, egyedül, párosával vagy rövid láncokban
- Nyálkás tok, peritrich ostor, cisztaképzés
- Gram-pozitívak
- Talajlakók
- Szaprobionták: szénhidrátbontók, nitrátot, ammóniát is bontanak
Azotobacter chroococcum
Rhizobium leguminosarum ssp. acaciae – Pálcika alak, peritrich ostor – Gram-negatívak– Talajlakók– Szimbionták– Gyökérgümő képzés – A levegő szabad nitrogénjét
kötik– Pillangósok (Fabaceae)
gyökerén
Frankia alni (syn. Nocardia alni)
– A sejtek elágazódó, vékony fonalat alkotnak, mozdulatlanok– Gram-pozitívak– Talajlakók– Szimbionták: a levegő szabad nitrogénjét kötik– Nagyméretű gümőt képeznek (éger, ezüstfa gyökerén)
Frankia alni (Nocardia alni)
Frankia alni (Nocardia alni)
1. Prokatióta algák
1. törzs: Kékmoszatok (kékbaktériumok) - Cyanophyta (Cyanobacteria)
•Lehetnek: egysejtűek, sejttársulást vagy sejtfonalat alkotók
• Nincs valódi sejtmagjuk és nincsenek kromoszómáik (prokarióták)
• Elkülönült színtest sincs (kromatoplazma)
• színanyaguk a klorofill-a (kékeszöld), fikocián (kék)
• Nagy alkalmazkodó képességűek
Moszatok - Algae
Microcystis flos-aquae- Egysejtűek, gömb alakú sejtek
- Gömbös vagy tojásdad sejttársulások
- Eutróf vizekben, halastavakban
- Vízvirágzás (sárgászöld), egyes alakjai
mérgezők lehetnek
Nostoc commune- A sejtek hosszú fonalat, a fonalak
kocsonyás burkú telepet alkotnak
- A telep barnás zöld
- Pocsolyákban, időszakos vizekben
- A levegő szabad nitrogénjét is kötik
- Rizsföldek talajának beoltására
Nostoc commune
Nostoc commune
2. Eukarióta algák (moszatok)
• Eukarióták jellemzői
• Egyszerű felépítésű, asszimilációra képes növények
• Színanyagok (nagyrészt autotróf táplálkozásúak)
• Egy- vagy többsejtűek (pl. telepesek), valódi szöveteik nincsenek
• Főként vízi életmódot folytatnak
2. törzs: Ostorosmoszatok - Euglenophyta
- Az állat- és növényvilág határán álló egysejtűek
- Sejtfaluk nincs (csak sejthártya)
- Zöld színtestek, klorofill-a és klorofill-b
- Gyakori a szemfolt (karotinoidok) – fényreakciós mozgás
- Jellemző vakuolumrendszer, állati jellegű sejtorganellumok
(pl. garat, szemfolt, lüktető űröcske)
- Aktív helyváltoztató mozgás (ostorok)
- Szaporodás: a sejtek hosszanti kettéosztódásával történik
- Főként édesvizekben élnek
Zöld szemesostoros – Euglena viridis
- Magányos sejtek egy ostor
(a másik redukált)
- Nincs sejtfal
- Piros szemfolt, zöld színtestek
- Szennyezett, eutróf vizekben
- Zöld vízvirágzás okoz
3. törzs: Sárgásmoszatok - Chrysophyta
- színanyagok: klorofill-a, karotinoidok, xanthofill
- sárgásbarna, sárgászöld vagy zöld színűek
- sejtfalban mész vagy kova
- mozgó vagy mozdulatlan
- szaporodásuk: ivartalanul és ivarosan
- édesvizekben és tengerekben
1. o: Kovamoszatok - Bacillariophyceae
3. o: Sárgamoszatok - Chrysophyceae
2. o: Sárgászöld moszatok - Xantophyceae
- A sejtfalon kívül kovapáncél (SiO2)
(két, dobozszerűen egymásba tolt részből)
- Egysejtűek, de kolóniákban együtt maradók
- Tengerekben, édesvizekben, talajokban
- Szervesanyagtermelők, a vizek öntisztulásában fontosak
1. o: Kovamoszatok - Bacillariophyceae
Diatoma vulgare
- Kovapáncél (SiO2), erős keresztbordázattal (két, dobozszerűen
egymásba tolt részből)
- Téglalap alakú együtt maradó sejtek zegzugos telepeket
alkotnak.
- Gyengén szennyezett patakok, tavak iszapjában
4. törzs: Barázdásmoszatok - Pyrrophyta
- Egysejtűek, egy hosszanti és egy haránt barázda
- Mozgásuk két ostorral
- Színanyagok: β-karotin, xanthofill
- Vöröses vagy sárgásbarna színűek
- Főként tengeriek
- Értékes haltakarmányok
Fecskemoszat – Ceratium hirundinella
- Cellulózlemezekből álló páncél, szarvszerű nyúlványok
- Két ostor a barázdák találkozásánál
- Részben heterotróf, szerves anyagot is fogyaszt
- A Balatonban nyáron tömeges, vízvirágzás okozhat
5. törzs: Zöldmoszatok - Chlorophyta
1. o: Zöldmoszatok - Chlorophyceae
2. o: Járommoszatok - Conjugatophyceae
3. o: Csillárkamoszatok - Charophyceae
- Egysejtűek vagy telepesek
- Cellulóz sejtfal
- Mozdulatlanok vagy ostorral mozognak
- Zöld színtestek (kllorofill-a és klorofill-b)
- Főként édesvíziek
1. o: Zöldmoszatok - Chlorophyceae
Protococcus viridis (syn.: Pleurococcus viridis)
- Egysejtűek, de csoportokban együtt maradók, ostor nincs
- Egy, harang alakú színtest
- Nedves köveken, fakérgen, deszkakerítésen
Protococcus viridis
2. o: Járommoszatok (ostornélküli moszatok)- Conjugatophyceae
Békanyál - Spirogyra nitida
- El nem ágazó sejtfonál
- Sejtek nyálkás burokban
- A kloroplasztiszok felcsavarodottak
- Lápos területek vizeiben
3. o: Csillárkamoszatok - Charophyceae
Csillárkamoszat - Chara foetida
- 10-30 cm magas, örvösen elágazó telep
- Sárgásvörös antherídium, Zöld oogónium
- Tiszta vizű patakok, csatornák, árkok
Csillárkamoszat - Chara foetida
sárgásvörös antherídium, zöld oogónium
Csillárkamoszat - Chara foetida
sárgásvörös antherídium, zöld oogónium
Gombák – Mycota (Fungi, Mycophyta)
• Heterotrófok (szaprobionták, paraziták, szimbionták), színtesteket nem tartalmaznak
• Az alacsonyabbrendű gombák sejtjei csupaszok vagy kitines hártyával borítottak, a fejlettebbeké sejtfal által védett
• A sejtfal poliszacharidokból (hemicellulóz, kitin, ritkán cellulóz) épül fel
• Testfelépítésük: egysejtűek (plazmódium), telepesek: fonalasak (hifák), fonalak tömege (micélium)
• Szaporodásuk ivartalan és ivaros
Gombák – Mycota (Fungi, Mycophyta)
• Myxomycota – Nyálkagombák törzse• Oomycota – Petespórás gombák törzse• Chytridiomycota – Rajzóspórás gombák • Zygomycota – Járomspórás gombák törzse• Ascomycota – Tömlősgombák törzse• Basidiomycota - Bazídiumos gombák törzse• Deuteromycota (Fungi imperfecti) –
Konídiumosgombák
- sejtfal nélküliek (csak
sejthártya)
- egysejtűek, amőboid mozgás
- plazmódium
- életciklusuk: plazmódium
termőtest (spórával)
zoospórák myxamőba
plazmódium
1. Nyálkagombák törzse- Myxomycota
• Korhadó vagy élő növényi részeken• Termőteste: aethalium (a sporangiumok
állandó alakú tömege)
Kakukknyál – Mucilago spongiosa
Kakukknyál – Mucilago spongiosa
2. Petespórás gombák törzse - Oomycota
• Vízben és szárazföldön is előfordulnak
• Ivartalan és ivaros szaporodásra is képesek
• Állati és növényi élősködők
• Rendszertani helyzetük vitatott
Plasmopara viticola – SzőlőperonoszpóraSaprolegnia ferax - Halpenész
Szőlőperonoszpóra, szőlőragya - Plasmopara viticola
- Micéliuma elágazó, a levél sejt közötti járataiban él, hausztóriumokat bocsát a sejtekbe.
- A leveleken sárgászöld folt, majd a foltokon fehér penészbevonat (konídiumtartók) alakul ki.
-A fa alakú konídiumtartók a gázcserenyílásokon keresztül törnek elő.
-Az oospórák a lehullott leveleken képződnek és telelnek át.
-Obligát parazita. A szőlő leveleit, virágait és terméseit támadja meg.
- Főleg csapadékos években, meleg, párás időben végez nagy pusztítást.
Szőlőperonoszpóra, szőlőragya - Plasmopara viticola
Szőlőperonoszpóra, szőlőragya - Plasmopara viticola
Halpenész – Saprolegnia ferax
-A micélium vékony hifák alakjában a szubsztrátum belsejében, vaskos hifák formájában annak felületén fejlődik.
- A zoosporangiumok belsejében képződnek a rajzóspórák, amelyek később csillóikat bevonva cisztává alakulnak.
-Az ivaros úton keletkezett oospóra csak a kedvezőtlen időszak átvészelésére képződik.
- Halakon élősködik, néha szaprobionta szerves anyagokon
Halpenész – Saprolegnia ferax
Halpenész – Saprolegnia ferax
4. Járomspórás gombák törzse - Zygomycota
• Dúsan elágazódó micélium, kitin sejtfal
• Főként szaprobionták
• Polienergidásak
• Ivaros szaporodásuk a zigogámia (zigospóra = járomspóra)
Mucor mucedo - FejespenészEntomophtora muscae - Légypenész
Fejespenész - Mucor mucedo
-Vegetatív teste elágazó, egysejtű, többmagvú micélium.
-Terjeszkedésében főleg az ivartalan spórák (sporangiospórák) játszanak szerepet, ivaros szaporodása zigogámia.
-Szaprobionta, minden szerves anyagon (főleg kenyéren, gyümölcsön és trágyán) megjelenik, és gyorsan növő, fehér, vattaszerű micéliumával elborítja azt.
Fejespenész - Mucor mucedo
Fejespenész - Mucor mucedo
Légypenész – Entomophtora muscae ( syn.: Empusa muscae)
-A micélium feldarabolódásakor gömbös hifatestek jönnek létre.
-A konídiumtartó nem ágazik el, csúcsukon konídiumok fűződnek le.
-Rovarok obligát parazitája, az élő vagy a frissen elhullott gazdaszervezeten, házi légyen gyakori.
-Az elpusztult légy körül a lehajított szögletes konídiumok fehér udvar alakjában láthatók.
Légypenész – Empusa muscae (Entomophtora muscae)
5. Tömlősgombák törzse - Ascomycota
• Elterjedt, gazdag csoport, a gombák 30%-a ide tartozik• Paraziták, szaprotrófok, mikorrhiza képzők, zuzmó szimbionták lehetnek• A paraziták között sok a növényi kórokozó (fitopatogén), nagy a mezőgazdasági jelentőségük, mivel a nagy károkat okozó gombák nagy része ide tartozik (tömlőspenészek, lisztharmatgombák)• Nevüket aszkospóráikról kapták, melyek
tömlőszerű sporangiumokban (aszkuszokban),
általában 8-asával keletkeznek
Jól fejlett, valódi micéliumuk van, a hifákat harántfalak osztják
A harántfalakon egyszerű pórusok vannak, a szomszédos sejtek citoplazmája érintkezik egymással
A póruson keresztül sejtszervek is helyet cserélhetnek
Hifa: gombafonal, micélium: gombafonalak szövedéke
• A tömlősgombák ivartalan szaporodása - terjedése1.Sarjadzással2.Konídiumokkal: a konídiumok a hifákról vagy
konídiumtartókról külsőleg lefűződő spórák, amelyek keletkezését nem előzi meg sem a sejtmagok összeolvadása sem meiózis.
1. 2.
• Egyedfejlődés: haploid spórából indul ki, melyből haploid micélium fejlődik (=vegetatív micélium).
Ezeken ivaros folyamatok során ivarszervek képződnek: aszkogónium (oogónium)♀ és antherídium ♂
Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) növesztenek az antheridiumok felé
A hím jellegű sejtmagvak átjutnak az aszkogóniumba
Általában nem történik meg rögtön a sejtmagok összeolvadása, hanem a magok párokba állnak és magpáros hifát hajtanak.
A magpáros hifákból alakulnak ki a termőtestek.
A termőtest felszínén vagy belsejében található a termőréteg (himénium), amely aszkuszokból és steril hifavégekből (parafízis) áll.
Az aszkuszban összeolvad a sejtmagpár, ezt egy meiózis, majd egy mitózis követi, így alakul ki a 8 aszkospóra 8 sejtmagja.
A tömlősgombák egyedfejlődése
aszkusz
aszkospóra
haploid micélium
trichogin
aszkogónium
anteridium
magpáros hifa
himénium
kariogámiameiózis
A tömlősgombák egyedfejlődése
A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal
(parafízis)
A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal
(parafízis)
A termőtest kialakulása
A tömlősgombák termőtest típusai
•A nagyméretű tömlősgombák termőtest típusa az ún. apotécium, amelynek nyitott, csészeszerű, belsejét aszkuszokból és parafízisekből álló termőréteg (himénium) béleli.
•Legegyszerűbb típusa a csészegombáké (A)
•A szarvasgombák termőteste módosult apotécium, a csészeforma begyűrődésével a termőréteg a termőtest belsejébe került (B)
•Összetett apotéciuma van a kucsma- és papsapkagombáknak (C)
•Az agancsgombánál a termőtest mikroszkopikus, de meddő hifákból álló nagyméretű termőtestpárna alakul ki. (D)
1
2
3 4 5
3. at. Tömlősgombák - Ascomycotina
tömlő (aszkusz) – 8 haploid aszkospóra képződési helye
termőréteg (himénium) – egymás mellett álló aszkuszok alkotják
termőtestformák:
- zárt: kleisztotécium (1)
- nyitott: apotécium: tál vagy csésze alakú (2)
peritécium: palack alakú (3)
összetett apotécium (4)
termőtestpárna (5)
• Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina: kleisztotécium
• Narancssárga csészegomba – Peziza aurantia: apotécium
• Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta: összetett nyeles apotécium (süveg + tönk)
• Redős papsapkagomba – Helvella esculenta: összetett nyeles apotécium (süveg + tönk)
• Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum: gumó alakú, föld alatti termőtest (apotécium)
A tanult tömlősgombák termőtesttípusai:
Ascomycota - Tömlősgombák törzse
• Plectomycetes - Tömlőspenészek osztálya Erysiphales – Lisztharmatgombák rendje
• Discomycetes - Csészegombák osztálya Pezizales – Csészegombák rendje Helvellales – Papsapkagombák rendje Tuberales – Szarvasgombák rendje
Tömlőspenészek osztálya - Plectomycetes
Lisztharmatgombák rendje - Erysiphales
Kleisztotécium van, gyakran csak egyetlen aszkusszal A termőtesten jellegzetes, fajra jellemző függelékekkel Obligát paraziták Bőrszöveti sejteken élősködnek Kénvegyületekkel védekeznek ellene Microsphaera quercina
• Főleg fiatal fát, sarjhajtásokat támad
• Lisztes bevonatot képez a levélen: ez micéliumból és konídiumokból áll.
• A micélium a gazdanövény felületén található, innen bocsát hausztóriumokat az epidermisz sejtjeibe.
• A megtámadott levél sárgul, nyurgul.
• A termőtest zárt kleisztotécium, az aszkuszok csokrosan helyezkednek el.
• A kleisztotéciumok a levél színén csoportosan fordulnak elő, a függelékek villásan elágaznak.
• Tölgy, ritkábban szelídgesztenye és bükk fajokon
• Elszaporodásának a meleg és nedves idő kedvez.
Tölgy-lisztharmat – Microsphaera quercina
Tölgy lisztharmat - Microsphaera quercina
Tölgy lisztharmat - Microsphaera quercina
Tölgy lisztharmat - Microsphaera quercina
r. Erysiphales – Lisztharmatgombák
kleisztotécium csokrosan elhelyezkedő aszkuszokkal
konídiumok
•Aleuria aurantia (syn.: Peziza aurantia) – narancsvörös csészegomba
r. Pezizales - Csészegombák
•Kis- vagy közepes termetűek
•Termőtestük apotécium
• Fedővel nyíló aszkuszok
• Élénk színű parafízisek (meddő hifavégek) vannak (piros, sárga, lila)
• A spóraszórás aktív folyamat, amelyet a fény is segíthet, a termőtest
akár susogó hangot is hallathat.
• Szaprotrófok
•Mérgezőek, ehetőek vagy fogyasztásra alkalmatlanok
Narancsvörös csészegomba – Aleuria aurantia
• 2-6 cm átmérőjű termőtest• Csésze formájú, legtöbbször szabálytalan alakú• Széle hullámos, karéjos• A külső felületén világos narancs, lisztes bevonatú• Belső oldalon élénk narancs, sima• Húsa törékeny• Júniustól októberig • Erdei utakon, farakások mentén,
parkok talaján• Csoportos• Ehető
Narancsvörös csészegomba – Aleuria aurantia
Narancsvörös csészegomba – Aleuria aurantia
Papsapkagombák rendje – Helvellales A termőtest fejlett, nyeles apotécium Ivarszervek nem alakulnak ki Nagyméretű, olajcseppekkel rendelkező spórák jellemzők Spóraszórás fototrópikus Szaprotrófok
Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta
• A süveg 6-12 cm magas, együregű, gömbölyű, vagy ovális, többé-kevésbé tompán kúpos, sárgásbarna, később sötétedő
• Felületén kiemelkedő bordák által határolt sokszögletű, méhsejtszerű bemélyedések vannak
• A tönk 3-10 cm hosszú, lefelé kissé szélesedő, fehéres, piszkosfehér, együregű
• Törékeny húsú
• Márciustól májusig
• Ligeterdőkben, lomberdőkben, jó vízellátottságú helyeken
• Ehető, árusítható
Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta
Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta
Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta
Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta (syn.: Helvella esculenta)
• A süveg 3-10 cm magas, 2-5 cm átmérőjű, gyakran lebenyes
• Agyvelőszerűen ráncolt, széle szabálytalanul hullámos
• Közép barna, vörösesbarna
• A tönk 2-10 cm hosszú
• Belül szabálytalanul üreges, többüregű
• Fehéres, piszkosfehér színű
• A hús törékeny, viaszszerű
• Március végétől májusig
• Savanyú talajú fenyvesekben, talajon, fakorhadék közelében
• Súlyosan mérgező, nyersen akár halálosan mérgező is lehet
Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta
Redős papsapkagomba Gyromitra esculenta
Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta
Gyromitra esculentaMorchella esculenta
A Morchella és a Gyromitra nemzetség termőtestének összehasonlítása - hosszmetszet
Redős papsapkagomba okozta mérgezés (Gyromitra-szindróma,
monometil-hidrazin mérgezés)
•Súlyos vesekárosodással és idegrendszeri tünetekkel jár.
•A különböző toxintartalom miatt nem mindig okoz mérgezést.
•Tünetei a gyilkosgalóca-mérgezéshez hasonlóan két fázisú lefolyást mutatnak.
• A hosszú lappangási idő (6-12 óra, néha 2-26 óra) után először
•gasztrointesztinális tünetek (rosszullét, hasfájás, hányás, hasmenés, fejfájás),
•majd súlyosabb esetekben ezt követik a májkárosodások (kemény, nyomásérzékeny, megnagyobbodott máj, sárgaság),
• melyekhez idegrendszeri tünetek (nyugtalanság, izgatottság, delírium stb.) is társulnak.
• Két három nap múlva a mérgezett a keringési rendszer összeomlása és a légzés leállása miatt elhalálozik.
• Hatóanyaga: giromitrin
•Enzim inhibitor, mutagén, karcinogén
•A toxintartalom függ a gomba korától, a termőhelytől és a szárítástól is
•Szárítással vagy forrázással nem lehet a mérget eliminálni
•A méreg akkumulálódik
•Letális dózis 1-2 g egy felnőtt ember számára
•Régen fogyasztották, néhány európai országban ma is árulják szárítva, csemegeként
•Alkalmazott terápia a galócamérgezéshez hasonló, a máj regenerációjához B vitamint is adnak:
•Dialízis, majd szükség esetén veseátültetés
•Előidéző fajok: redős papsapkagomba, vörösbarna papsapkagomba, egyéb papsapkagomba fajok
● Különleges, föld alatti termőtest
● Módosult apotéciumnak tekinthető
● Spórák száma redukálódik egyes esetekben
● Obligát mikorrhizás fajok
● Erdőkben, a föld felszíne alatt nőnek
● Ehetőek vagy étkezésre alkalmatlanok
Tuber aestivum – nyári szarvasgomba
r. Tuberales – Szarvasgomba-félék
r. Tuberales – Szarvasgomba-félék
A Szarvasgomba-félék (Tuberales ) termőtest-típusai és kialakulásuk (C: Tuber aestivum)
Téli szarvasgomba – Tuber brumale
Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum
• A termőtest föld alatt fejlődik.
• 3-7 cm átmérőjű, szabálytalan, gumó.
• Feketés, sötétbarna, kívül rücskös, piramisszerűen kiemelkedő szemölcsökkel borított.
• A termőréteg a termőtest belsejében van, az agyvelőszerű tekervényekben, a barna részén található.
• Szaga jellegzetes, főtt kukoricára emlékeztető, édeskés.
• Július-decemberben, meszes lomberdőkben.
• Ehető, árusítható.
Nyári szarvasgomba– Tuber aestivum
Basidiomycota – Bazídiumosgombák törzse
• A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakulnak ki a spórák
• Sejtfaluk fő anyaga a kitin
• Kivételt képeznek a parazita rozsda-, és üszöggombák
• Gyakori a dikarionos állapot, álszövetes szerveződés
• Szaprotrófok, paraziták vagy szimbionták
• A hifák válaszfalakkal (szeptumokkal) tagoltak
• A szeptumon található pórus csőszerűen megvastagodik, ezt egy sapkaszerű membránképlet (parenteszóma) zárja le: parenteszómás dolipórus alakul ki
szeptum
pórussapka
dolium
pórus
A termőtest kialakulása, szaporodási folyamatok
• A termőtest kialakulásának más tényezők kedveznek, mint a micélium növekedésének
• A termőtest kialakulása kedvezőtlen időjárás esetén több évig is elmaradhat, befolyásolhatja a tápanyag, a víz, hőmérséklet, szén-dioxid szint, vitaminok, a partnernövény jelenléte, sőt egyes gombáknál a fény is.
• A termőtestek kialakulását hormonok szabályozzák (auxin, gibberellin, citokinin)
• A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakul ki a négy bazidiospóra exogén lefűződéssel
• A bazídiumok a termőtest meghatározott részén a termőrétegben (himénium) alakulnak ki
A bazídiumos gombák egyedfejlődése
• Speciális sporangium: bazídium
• Exogén lefűződéssel keletkező bazidiospórák
bazidiospóra
nyél (sterigma)
• A bazidiospórákból hifák alakulnak ki
• A hifák végsejtjei összeolvadnak, de csak a sejtplazma olvad össze a sejtmagok nem egyesülnek (szomatogámia)
• Így kialakul a két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) hifa
• A hifa osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, a válaszfalak fölött egy dudor, ún. „csat” alakul ki
• Környezeti és hormonális hatásokra megkezdődik a termőtestek fejlődése: a hifák párhuzamosan, sűrűn egymás mellé rendeződnek, álszövetet alkotnak.
• A termőtesten kialakul a termőréteg (himénium), amely bazídiumokból és steril sejtekből (cisztidiumokból) áll.
• A bazídiumban megtörténik a sejtmagok egyesülése (kariogámia)
• Kialakul a zigóta, melynek sejtmagja meiózissal 4 sejtmagot hoz létre, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai.
• A sejtmagok a 4 kesztyűujjszerű nyúlványba vándorolnak, kialakul a spórafal, majd lefűződnek a nyelükről (sterigmájukról).
A bazídiumos gombák egyedfejlődése
1. Bazidiospóra2. Haploid hifa3. Magpáros hifa4.-7. Csatképződés a magpáros hifákon8. Bazídiumképzés
Csatképződés
A bazídiumos gombák egyedfejlődése
A tráma típusa
• A bazídiumokat tartalmazó egysoros termőréteget, a himéniumot viselő váz a tráma.
• Többnyire védetten helyezkedik el és nagy felületű
• Zárt termőtest esetén annak belsejében helyezkedik el (pl.: pöfeteg)
• Típusai: lemezes, ráncos, tüskés, csöves, sima.
A termőtestek morfológiai típusai
•Reszupinátus: aljzatra tapadó réteget, redőzetet képez (rezgőgomba).
•Krusztotécium: kemény, fás, többnyire tönk nélküli, több évig él, évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógombák).
•Holotécium: felemelkedő, de nem kalapos; lehet bunkó (mozsárütőgomba), elágazó (korallgombák) vagy tölcsér alakú (rókagombák). A termőréteg a külső felszínt és az ágvégeket borítja.
•Pilotécium: kalapra és tönkre különül, a termőréteg a kalap alján található, különböző szerkezetű trámán. Burokmaradványok boríthatják:
• teljes burok (velum universale): bocskor és a kalap tetején pettyek• részleges burok (velum partiale): gallér és a kalapról lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelék.
•Gaszterotécium: a gömbszerű termőtestet kétrétegű burok (perídium) borítja, belsejét spóraképző (gleba)szövet tölti ki. Felnyílása változatos.
reszupinátus
A termőtestek morfológiai típusai
holotécium
holotéciumkrusztotécium
pilotécium gaszterotécium
nyeles gaszterotécium
A gombák termőtestének fő határozóbélyegei
•A termőtest morfológiai bélyegei, színe, szaga (pl.: ánizsgomba), íze (galambgombák)
•A termőtest alakja (pl.: korallgombák)
•A burokmaradványok (általános és részleges)
•Spóraszín
•A kalap mérete: •Kistermetű: átmérője 5 cm-nél kisebb•Közepes: átmérője 6-12 cm•Nagy: átmérője 12 cm-nél nagyobb
•Kalapbőr: nyálkás, nemezes, selymes, pikkelyes, szőrös, benőtten szálas, sima, ráncos, behasadozott, cafrangos
•Kalapbőr színe: függhet a nedvességtől (higrofán), fénytől, sérüléstől
A gombák termőtestének fő határozóbélyegei
•A kalaphús vastagságának aránya a lemezekhez képest
•A hús jellegzetességei: rugalmas, merev, törékeny
•A tejnedv színe
•A tráma szerkezete: lemezes, csöves, tüskés, ráncos, sima
•A lemezek érintkezése a tönkhöz, sűrűsége, színe, éle, leválaszthatósága
felkanyarodó foggal lefutó
lefutótönkhöz nőtt
Lemezállások
ritkán álló sűrűn álló
elágazóváltakozó hosszúságú
A gombák kalapformái
A: gömbszerű, B: tojás alakú, C: félgömbös, D: domború, E: púpos, F: kiterülő, G: benyomott, H: felhajló, I: tölcséres, J: tölcséres
púppal, K: begöngyölt szélű
A kalap felszíne
a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes, d: bordás szélű, e: behasadozó, f: fátyolos, cafrangos szélű, g: hullámosan karéjos szélű,
h: aláhajló, begöngyölt szélű
A tönk határozóbélyegei
•A tönk színe, alakja
•Elszíneződése sérülésre
•Mintázata: hálózatos, korpázott, stb.
•Tömör vagy üreges
•Rostos, merev vagy rugalmas
• Burokmaradványok: gallér, bocskor, stb.
•Gyökérszerű rhizomorfa a tönk alján
A tönk határozóbélyegei
a: hengeres-karcsú, b: felfelé vékonyodó, c: lefelé vékonyodó, d: hasas, e: gumós, peremes gumóval, f: oszlopszerű, zömök
Bazídiumos gombák törzse – Basidiomycota
Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák osztálya
• Poriales - Tapló-alkatúak rendje
• Cantharellales - Rókagomba-alkatúak rendje
(Kalaposgombák)
• Boletales - Tinórúgomba-alkatúak rendje
• Agaricales - Csiperke-alkatúak rendje
• Russulales - Galambgomba-alkatúak rendje
(Pöffeteggombák)
• Phallales - Szömörcsög-alkatúak rendje
• Sclerodermatales - Áltrifla-alkatúak rendje
• Lycoperdales - Pöfeteg-alkatúak rendje
Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák osztálya
Bazídiumosgombák törzse - Basidiomycotina
3/1. ao. Phragmobasidiomycetidae3/2. ao. Holobazidiomycetidae
PhragmobazidiomycetidaeTagolt bazídiumú gombák
Holobazidiomycetidae Tagolatlan bazídiumú gombák
Lepketapló – Trametes versicolor
r: Tapló-alkatúak – Poriales•termőtestük alakja változatos, egyévesek vagy évelők•a termőtest húsa fás vagy bőrszerű•a himeniumot a termőtest alján fejlődő – többnyire – csöves termőrétegtartók viselik
Lepketapló – Trametes versicolor
• A termőtest egyéves, oldalasan álló, legtöbbször sok kalapból, zsindelyesen összetett.
• Szívós, merevedő állagú.
• A kalap 5-8 cm, felül bársonyos tapintású. Körkörösen sávozott, sötétebb és világosabb csíkok váltják egymást.
• Színe nagyon változatos.
• A termőréteg nagyon szűk pórusú, fehér, majd sárgás.
• Kozmopolita, szaprotróf.
• Általános, főleg lombos fákon, egész évben.
Lepketapló – Trametes versicolor
Lepketapló – Trametes versicolor
Lepketapló – Trametes versicolor
Bükkfatapló – Fomes fomentarius
• A termőtest évelő, általában egyedülálló.
• A kalap akár 50 cm átmérőjű, jellegzetes pata alakú, körkörösen barázdált, sávos.
• Kemény kéreg borítja, fehéres szürkétől a mogyoróbarnáig, szélén okkeres.
• A pórusok aprók, a csövek fehéresek.
• Sebparazita, de később az elpusztult fán tovább él. Fehérkorhasztó.
• Csak az akácosokból hiányzik, kivételesen fenyőn is előfordul.
• A „tapló”: vérzéscsillapító, antibiotikum termelő, tömítés, kalap készíthető belőle.
Bükkfatapló - Fomes fomentarius
Bükkfatapló – Fomes fomentarius
Bükkfatapló – Fomes fomentarius
Bükkfatapló – Fomes fomentarius
Bükkfatapló - Fomes fomentarius
Nyírtapló – Piptoporus betulinus (syn.: Placodes betulinus)• Termőteste egyéves, párnaszerű, domború,
hullámos szélű, félkör vagy vese alakú, vastag, rövid nyéllel.
• Felül sima, fehéres, majd zsemlebarna - középbarna, szélein fehéres.
• A csövek a vastag kalaphúshoz képest rövidek, a pórusok finomak, fehérek, az éretten könnyen elválaszthatók a húsról.
• Húsa húsos-szívós, lédús, nehéz, megszáradva parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos.
• Mindenütt gyakori, monofág.
• Sebparazita, vöröskorhadást okoz.
• Magas lég- és fanedvességet igényel.
• Fiatalon ehető (?), idősen keserű.
Nyírtapló – Piptoporus betulinus
Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius
r. Cantharellales – Rókagomba-alkatúak
•tölcséres termőtest, tönkre futó ráncos, eres vagy sima termőrétegtartóval•mikorrhizás fajok (pl. Cantharellus, Craterellus)
Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius
• A kalap 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodó, széle eleinte begöngyölt, majd hullámossá válik, élénksárga, világossárga, később kifakulhat.
• A termőréteg a mélyen tönkre lefutó, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó, világossárga.
• A tönk 3-8 cm hosszú, tömör, lefelé keskenyedő, a kalapnál kissé világosabb színű.
• Húsa vastag, tömör, fehéres, a kalapbőr alatt világossárga, gyümölcsillatú, jóízű.
• Júniustól novemberig.
• Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő.
• Ehető, árusítható.
Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius
Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius
Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius
Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius
• Sok jó, ehető gomba, de vannak mérgezők is.
• A termőréteg nagyon könnyen leválik a kalapról.
• A csöves részt néha fátyol borítja.
• A spórák sima felszínűek, elliptikusak vagy orsó alakúak.
• A hús mindig lédús, puha; változó színű.
r. Boletales – Tinórugomba alkatúak
Ízletes vargánya – Boletus edulis
r. Boletales – Tinórugomba alkatúak
Boletus edulis – Ízletes vargánya• A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodik,
barna, világosbarna, matt, finoman nemezes.
• A termőréteg csöves, a kalap húsáról könnyen lefejthető, fehér, sárga, majd zöldessárga.
• A tönk vastag, a hengerestől a hasasig, fehéres, világosbarna, a felső részén sötétbarna hálózatos erezet található.
• A hús vastag, fehér, nem színeződő, kellemes illatú, dióízű.
• Júniustól októberig.
• Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben.
• Ehető, árusítható, jól szárítható.
•Hasonlít hozzá a nemezes kalapú, végig hálózatos tönkű nyári vargánya (Boletus aestivalis).
Ízletes vargánya – Boletus edulis
Ízletes vargánya – Boletus edulis
Ízletes vargánya – Boletus edulis
Ízletes vargánya – Boletus edulis