1

VIORELA CODREANU TIRON *

OOcchhiiuull ssoommnnuulluuii –– ddaarruull iiuubbiirriiii

AAzz áálloomm sszzeemmee –– aa sszzeerreelleemm vvaarráázzssaa

2

3

VIORELA CODREANU TIRON

Ochiul somnului – darul iubirii Az álom szeme – a szerelem varázsa

poeme versek

Ediţia a II-a bilingvă

Második, kétnyelvű kiadás

Selecţie şi tălmăcire în limba maghiară Válogatta és románból fordította

HORVÁTH DEZSŐ

Editura ANAMAROL, 2008

4

Editor: Rodica Elena LUPU

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României CODREANU TIRON, VIORELA

Ochiul somnului – darul iubirii/

Az álom szeme – a szerelem varázsa / Viorela CODREANU TIRON,

Traducere de HORVÁTH DEZSŐ Editura ANAMAROL, Bucureşti, 2008

ISBN: 978-973-8931-96-1

CCooppeerrttaa:: DDooiinnaa PPoocciiooiiaannuu CCooppeerraattaa II:: Doina Pocioianu - Fragment din lucrarea “Somnul” CCooppeerrttaa IIVV,, ffoottoo:: EElliissaa GGhheerrgghheeaaţţăă

VOLUM APĂRUT

CU SPRIJINUL FUNDAŢIEI EST-VEST

Toate drepturile de copyright aparţin autoarei.

5

Motto: „...Au venit peste mine clipe de întristare (...) harfa

mea s-a prefăcut în instrument de jale şi cavalul meu scoate sunete plîngătoare.

...Apa va pătrunde în rădăcinile mele, roua va sta toată noaptea pe ramurile mele.“

Cartea lui Iov

Motto: „...Réam hullottak a szomrúság pillanatai (...) a

hárfám egy szánalmas hangszerré változott, míg a sípom síró hangokat terjeszt.

...A víz a gyökeremig hatol, a harmat viszont, az ágaimon pihen egy éjszakán át.

Jób Könyve

6

ÎÎnnvvaaţţăă--mmăă,,

cum să opresc timpul acesta ce curge haotic? să-ţi pot strecura printre gene o mîngîiere un cîntec o poezie un cuvînt – ca o lumină adîncă – frumos să încolţească în inima ta?

7

TTaannííttss mmeegg,,

hogyan állítsam meg az időt, mely zavarosan folyik? hogy szemeid elé tudjam tenni a simogatást a dalt a verset a szót – mint döbbenetes világosságot – melyek szívedben kivirágoztak?

8

CCuuvviinnttee

Cuvinte aruncate, pierdute, tăcute, rămase nespuse, pe toate le-am cules şi le-am spălat cu rouă-de-soare. le-am presărat pe ropotul ploii şi le-am înfipt în mare, de unde valul le-a adus la picioarele tale. Să nu te apleci! Eu am ţinut odată valul în mîini şi-am presărat fire de iarbă pe creştetul universului şi-am văzut: Deasupra... Dedesubt... Nimicul îşi face culcuş.

9

SSzzaavvaakk Eldobott, elveszett, néma szavak, soha ki nem mondottak, rendbeszedtem mindeniket a reggeli nap harmatával tisztára mostam, szerteszét szórtam az eső visszhangjával tenger vizébe véstem, ahonnét a hullámok lábad elé hordták. Ne hajolj le értük, mert egyszer már kezedben tartottad őket. Fűszálakat szórtam És láttam: Fentről… Lentről… Hogy a semmi magának fekhelyet készít.

10

PPrruunnccuull ssiinngguurrăăttăăţţiiii

Legăn şi acum

pruncul singurătăţii... Îl hrănesc în neştire cu lapte-de-lacrimi, cu rouă-de-stele, chiar dacă ştiu

că-mi secătuieşte inima, şi-mi frînge mîinile cu greutatea lui;

chiar dacă ştiu că-mi oboseşte pînă şi gîndurile sterpe.

Legăn şi legăn... poate va adormi

o clipă doar.

11

AAzz eeggyyeeddüülllléétt ggyyeerrmmeekkee

Még ringatom

az egyedüllét gyermekét étellel kínálom

könnytejjel, csillagok harmatával

pedig tudom, hogy kiszárítja szívemet, leszakad kezem súlyától

és tudom azt is, kiszívja hiábavaló gondolataimat

mégis ringatom, ringatom… hátha elalszik,

legalább egy percre.

12

PPooaattee......

A fost o naştere! A fost o moarte! Şi a mai fost... poate, ceva-ntre ele... un cîntec duios sau un vaiet! (?) Spuneţi-mi ! ce-a fost?!...

13

TTaalláánn Volt a születés! Volt a halál! És közöttük volt egy kellemes dal Vagy talán egy emberi jaj Mondd: mi volt egyáltalán?!

14

SSuubb ppoovvaarraa iiuubbiirriiii

Te-ai îndrăgostit de mine, Durere, atît de tainic, atît de deplin, atît de etern! şi-atît de spăimos te-ai împlîntat în oasele mele, încît au început să se sfarme sub povara iubirii.

15

AA sszzeerreelleemm ssúúllyyaa aallaatttt Te, Fájdalom, belém szerettél, sanyarún titkos, sohasem véges, mégis végtelen! És annyira félelmetesen a csontjaim közé hatoltál érzem, szétrobbanok a szerelem súlya alatt.

16

FFiirruull ddee ffuumm

Am cules nenumăratele tale furtuni şi-am continuat să trăiesc – prin bolul inocenţei – în visul transformat în firul de fum, ce se strecoară prin toate ungherele tale cu veşnica pecete a arderii.

17

FFüüssttsszzááll Megszámlálhatatlan viharaidat gyűjtöttem össze, megpróbáltam átélni értetlenségedet. És füstszállá változtatott álmokat, amik minden porcikámba behatoltak, az esztelenség végtelen pecsétjével.

18

PPrriivveeaamm

Între noi tremura de mult despărţirea dezlănţuind furtuni de spaime, în ploi dese de lacrimi. Priveam cum te depărtezi – fluture alb – prin asfinţitul tăcerii aripilor însîngerate de strigăte, lăsîndu-mă să-mi gust întristările înmiit de întregi.

19

LLááttttaamm Hogy köztünk már régóta remegett az elválás a rémület viharait idézve könnyeink folytonos sürü esőjében láttam amint távozol – te fehér lepke – szárnyaid beolvadtak a szürkületbe emléked bennem maradt egy kiáltással, hogy megértsem ezt a kegyetlen szomorúságot.

20

BBlleesstteemm

Să-ţi fie frate geamăn chinul meu şi gura uscată de dorul sărutului! Ploaia-de-mine să te ude! Pămîntul-de-mine să-ţi ardă tălpile! În dorul-dorului să te-mprăştii, mereu căutîndu-mă,

mereu negăsindu-mă!

21

ÁÁttookk

Testvéred legyen a bánatom, Legyen száraz az ajkad a csókom utáni vágytól! A nyári eső mosson tisztára Az anyaföld örökítse talpad nyomát A vágy kínjában olvadj meg Keress mindig engemet Úgysem találsz meg soha!

22

NNeeppuuttiinnţţăă

Doamne, m-ai aşezat la începutul unui drum atît de lung, atît de greu! Şi-n drum mi-ai semănat tot lumînări aprinse în locul copacilor verzi ce-aveau să-mi ţină de umbră, să nu mă ardă năvalnicul soare-de-viaţă. Lumînările tale mi-au vegheat drumul în noaptea eclipsei totale, dar lacrimile iernii mi-au ars mîinile ce voiau să-mbrăţişeze flacăra albă şi blîndă.

23

TTeehheetteettlleennsséégg

Uram, kegyetlen hosszú és nehéz útra indítottál! Meggyújtott gyertyákat ültettél a zöld fák közé, mik üdítőn legyezgettek volna, hogy ne süssön annyira az élet égető napja gyertyáid megvilágították utamat életem fogyó éjjelén. Könnyeim megégették tenyerem, karom ölelni vágyta a fehérség végtelen szelid fényét.

24

CCuuii ssăă ssttrriigg??

Ce rost, să mai strig timpului, acestei lumi inerte şi surde? cînd nu mai pot găsi lacrima din ochiul timpului iar sufletul lumii s-a stins în aduceri-aminte?!

25

KKiinneekk kkiiáállttssaakk??

Nincs értelme az időnek kiáltani, ennek a süket és mozdulatlan világnak? Mikor nem láthatom a könnyet az idő szemében, míg a világ lelke emlékeimben haldoklik?

26

TTiimmppuull mmeeuu

Timpul meu unic, aparte de celelalte timpuri, s-a scurs atît de încet pe lîngă mine, încît nu mai ştiu de l-am avut, de-a fost cu adevărat al meu sau nu a fost decît iluzia unui timp răstălmăcit de Doamna Vreme.

27

AAzz éénn iiddőőmm Csak az én időm páratlan, nem hasonlít a többihez csendesen folydogál mellettem azt sem tudom, létezik-e számomra, az enyém volt valóban? Vagy nem volt egyéb, mint illúzió, melyet az Idő asszonya hazudott nekem.

28

PPrriivveeşşttee--mmăă!!

Sînt ghemul de alge prins în vîltoarea apelor. Miezul de singurătate, frumoasă şi rece, ce trece prin lume ca umbra unei deşertăciuni fără nume: învăluindu-te, adunîndu-te, risipindu-te!

29

NNéézzzz rreeáámm!! A vizek sodrába dobott alga – gén vagyok. Az egyedüllét tökéletessége, szépen és hidegen, mi áttűnik a világon névtelenként az árnyékba. összegyűjtve a szétszórt fényeket.

30

UUnniiccaa oorrăă aa zziilleeii

Cînd se întunecă devin cenuşie, mă dizolv în obscuritatea opacă o dată cu gîndurile în această unică oră a zilei plină de semnificaţii ce-mi bate-n uşă: e ora ispăşirii! mereu izbăvită

nicicînd ispăşită.

31

AA nnaappppaall eeggyyeettlleenn óórráájjaa Mikor alkonyodik, szürkévé válok beolvadok a sötétség homályába egyedül gondjaimmal. Egyedülálló óra tartalommal teli kopogtat az ajtómon:

mert eljött a bűnhődés pillanata, eddig megmenekültél, de sokszor megbűnhődtél.

32

CCuumm aaşş ppuutteeaa??

Cum aş putea să mai zăbovesc în ziua de ieri să mai pot aştepta la porţile lui mîine fără să mă-mpiedic de iremediabilul azi, care hoţeşte-mi fuge din mînă? Cum să păstrez fărîma de clipă a mea cînd ieri mă respinge lui mîine?

33

HHooggyyaann ttuuddnnéékk??

Hogyan tudnék megrekedni a tegnapban,

hogy a holnap küszöbén várhassak, mert belebotlok az elrontott mába. Mint ügyetlen tolvaj, kihull kezemből. Hogyan tudnám megőrizni a perc egy pirinyó részét mikor a tegnapok mindig a holnaphoz sodornak.

34

OO ttooaammnnăă bbeezzmmeettiiccăă

O toamnă bezmetică trece mereu peste mine cînd soarele răsare de dincolo de răsfrîngerea clipei, unde doar veşnicia sparge cerul şi ferestrele zborului zvîrlindu-mă pe o creastă de vînt.

35

AA ddüühhööss őősszz A tomboló ősz vágtat rajtam keresztül pirkadattól, mikor a pillanat eltűnik mikor az örökkévalóság megőrizné az eget és a szárnyalás nyílásait elszórva engem a hideg szélbe.

36

UUnn lloocc aannuummee

Daţi-mi un pămînt nou în care să-mi pot înfige rădăcinile cu aripi pînă la cer un pămînt nou − ca o viaţă nouă − care să nu-mi amintească nimic de pămîntul unde am fost atît de tare rănit.

37

AAmmaa bbiizzoonnyyooss hheellyy Ismeretlen földet adjatok nekem, ahol elültethetem gyökereimet új földet – mi új életet jelez – ahol semmire nem emlékezem arra a földre sem, ahol annyira megsebzett voltam.

38

FFllaaccăărraa

Sînt flacără vie în cimitirul umbrelor noastre unde se mai preling nori-de-flori prin sipetul lacrimei şi unde se mai prefiră acelaşi cer cu lavă de sînge ce sfarmă lespezile ochilor sub cutremurate pămînturi adunate în mine.

39

AA lláánngg Lobogó láng vagyok árnyaink temetőjében. Itt még virágfelhők úsznak eltemetett könnyek sírjai felett. Az ég vár lávával telve, ami a vers alapjait szétrombolja és eltemeti a föld alá elrejtve önmagam sorsától.

40

CCuumm??

Cum să găsesc liniştea în casa trupului meu mai asurzitoare decît tunetul, mai puternică decît un hohot de rîs şi mai năprasnică decît furtuna?

41

HHooggyyaann??

Miképpen találjak békét testem házában, amikor süketítő mennydörgésnél üvöltőbb a süvítő kacagás és hevesebb, mint a tomboló vihar?

42

NNiicciiooddaattăă

Vînturile de nicăieri, de pretutindeni se-adună la mine în casă cînd bucuria îşi face culcuş în inima mea. Sărmane vînturi! Chiar nu ştiţi?! Niciodată inima mea, nu va ajunge îndeajuns de bătrînă, îndeajuns de uscată. să nu mai poată simţi bucuria, durerea, şi jalea.

43

SSoohhaa Hazátlan szelek, mindenhonnan a házamba gyűlnek, akkor amikor az öröm fészkel a szívemben. Szegény szellők nem tudhatjátok a szívem sosem lesz eléggé öreg, megfáradt, hogy ne tudná megérezni az örömöt, a fájdalmat, a táncot.

44

ÎÎnntteemmnniiţţaarree Toţi ajungem în ţara ce se întinde pînă la graniţele nemărginirii; acolo unde firul apei pătrunde în pădurea fermecată izbindu-se de colţii ascuţiţi ai pietrei din valea-blestemată, unde, fără să ştim, ne întemniţăm amintirile.

45

BBeezzáárraattááss Mindenki eljut abba az országba, melynek végtelen határai vannak. Ahol a patakocska beszivárog az elvarázsolt erdőbe leküzdve a hegyes kövek csorba fogait. Ott megkapaszkodok egy völgy peremén és ott bezárom emlékeimet.

46

AAşşaa vvaa ffii Aşa a fost iubirea, firească, la fel ca florile ce-nfloresc vara la fel ca păsările ce zboară spre sud la prima cădere de frunze! Şi-aşa va fi întotdeauna fără să bănuim că dăm socoteală tinereţii din noi sau bătrînilor arbori.

47

OOllyyaann lleesszz Olyan a szerelem, természetes, mint a nyárban kinyíló virágok vagy mint a vándormadarak repülése vagy az első lehullott levelek. Mindenkor így lesz anélkül, hogy sejtenénk: mert el kell számolnunk a bennünk élt ifjúságunkkal egy öreg fának.

48

UUiittaattăă--nn uuiittaarree

Uitată-n uitare, inima mea a uitat să mai bată; doar urma unei zbateri de aripi mai pîlpîie din vreme-n vreme uitată şi ea în oboseala unui zbor de niciunde chemat, de niciunde venit, încremenit în uitare.

49

AA ffeelleeddééssbbee ffeelleejjtteetttt Feledésbe felejtettek a szívem rejtett versei, csak egy szárnycsapás nyoma parázslik csendesen kitörölhetetlen ő is a repülés fáradságával, mi soha nem tér vissza, sehonnan nem jött megkövesedett a feledésben.

50

DDee--aattîîtteeaa oorrii

De-atîtea ori am plîns pe umerii ploii ce-şi fura furtuna din norii mei De-atîtea ori am plîns pe umerii nopţii ce se-aduna din zilele mele goale de timp şi de tine! De-atîtea ori am plătit cerşetorilor de somn să te aducă în visele mele, să pot plînge pe umerii tăi – ce nu-i mai gasesc nici aici, nici altundeva.

51

AAnnnnyyiisszzoorr

Annyiszor sírtam az eső vállain abban a fergetegben. Sokszor sírtam az éjszaka vállain mik a napjaimból voltak összerakva a te hiányodban annyiszor fizettem az álom kéregetőinek azért, hogy álmaimba visszahozzalak. Nem talállak.

52

AAbbiiaa aaccuumm Îmi despic anii maturităţii pe-aceleaşi cîmpii nesăbuite ale copilăriei, unde − abia acum − descopăr durerea şi sfîşierea din firul de păr alb al mamei.

53

AA hhaajjttiinnccss Darabokra hasítom életem éveit a gyermekkor szűzies mezőin csak most találom meg a fájdalmat anyám fehér hajtincseit.

54

LLoocc ddee ooddiihhnnăă

Casa mea a devenit loc de odihnă pentru furtună şi vînt, ploaie şi grindină, fulgere şi nebunie.

55

AA mmeenneeddéékk A házam a viharok és szelek menedékévé vált. Helyet kapott a jégeső, a villámlás és a mennydörgő ég.

56

DDaaccăă ppooţţii

ocroteşte-mi visele copilăriei pe care ţi le-am dat în grijă pînă mă voi putea întoarce după ele. Obosita-mi retină – aripa păsării rănite – adăposteşte şi-acum sîngele prelins din lacrima sfîşiată cu surîs de copil.

57

VVééddeelleemm Védd meg gyermekkorom álmait, miket gondjaidra bíztam addig, míg utánuk jöhetek. Elfáradt szemem – felsebzett szempillám szárnya – még mindig menedékhelye gyermekkorom összetört könnyes álmainak.

58

TTee--aaşş mmaaii ppuutteeaa cchheemmaa ((??)) Te-aş mai putea chema pe tărîmul iubirii, Fulger prăvălit de Providenţă! dacă tristeţea cea mai ucigaşă – a neiubirii – nu m-ar fi aruncat pe marginea prăpăstiilor înşelate de păduri.

59

HHíívvjjaallaakk--ee mméégg ((??)) Hivjalak-e még a szerelem tereire sárba döntött a sors villáma ez a leggyilkosabb szomorúság: a szerelem hiánya ide hajított az erdőkkel szegélyezett szakadék szélére.

60

DDeesspprriinnddeerree

Las rugile, undeva, la marginea cerşetorilor de somn, şi reven în locul popasului unde ruga se desprinde de trup prin voinţa chemării ce rupe hotarele.

61

EEllvváállááss Valamikor elhagytam a máglyákat és álmok koldusainak szegletéről megtérek pihenőmhöz hol az imádság kiválik a testből a tudat akaratából és széttépi a határokat.

62

ZZiiuuaa ccaarree vviinnee

Ies în prag să iscodesc noaptea, în faţa mersului zăbavnic al astrelor. Ies în noapte să visez împreună cu Luna şi înfig diamante în coroane de fier. Dar ziua... Ziua are puterea de a dărîma, de a zgudui visul şi speranţa pe care le înalţ din nisipuri cîntătoare.

63

AA nnaappppaallookk fféénnyyee

Küszöbömre állok, hogy az éjszakában belekeveredjek a csillagok megállás nélküli forgatagába. Az éjszakába érkezem a holddal együtt álmodozom, gyémántokat rejtve vaskoronába. De nappal… a napok tomboló ereje megrontja az álmot és reményt, miket az éneklő porból magasra emelek.

64

ÎÎnn aaffaarraa vviissuulluuii

Adorm mereu în afara visului semn că nici visul nu mă primeşte. Adorm mereu pe aceleaşi cuvinte − acum fără sens − răscolind lutul simplu, nisipul fin şi fierbinte adunat din aurore îmbătrînite poate prea devreme în casa vieţii mele, unde visul îşi face culcuş în imaginarul pustiu.

65

ÁÁlloomm nnééllkküüll

Mindig álom nélkül alszom el jele ez annak, hogy az álom nem mindig fogad be. Értelmetlen fogalmú szavakkal, feldúlva a piszkos agyagot finom homokot forró szivárványokból össszegyűjtve rejtem az életem házába. Talán így az álom lefekszik mellettem elképzelt pusztámban.

66

DDee ccîîttee oorrii ttee--aaii îînnttoorrss??

Ai băut din izvorul uitării şi ai crezut că ai să scapi de tainele şi tainiţele memoriei, fără să-ţi pese de vîrtejul destinului ce-ţi conduce eterna întoarcere, naştere şi renaştere, pînă la iertarea păcatelor.

67

HHáánnyysszzoorr jjöötttteell vviisssszzaa??

A felejtés forrásaiból ittál hitted, hogy megszabadulhatsz emlékeid titkaitól, kétségektől számon sem tartva sorsod sodrását, mely az állandó visszatéréseket rejtheti. Születés és tán újjászületés… a bűnbocsánatig.

68

RRăăzzvvrrăăttiirreeaa llaaccrriimmiilloorr

Am pătruns în miezul cristalului ca-ntr-o eternitate. Suprafaţa sticlei − ca bolta cerului ascundea în ea minuscula mea lume într-un întreg univers. Dar n-am ştiut că odată intrată-năuntru mi-am încătuşat toate timpurile în pocalul lacrimilor-răzvrătite.

69

AA kköönnnnyyeekk lláázzaaddáássaa Úgy hatoltam kristályok mélyébe, a halhatatlanságba. Üveges felszín – mint az égbolt – magába rejtette piciny világomat tán úgy, mint a kristály a világegyetemet. Nem tudtam, ha egyszer bekerültem, időmet lebilincseltem a könnyek forró kelyhébe.

70

DDuurreerrooaassee ttăăcceerrii

Cum să acopăr fîntîna în care se desfundă izvoarele vechi? cînd dincolo de răsfrîngerea clipei răspunde doar ecoul, ascuns în tăcerea apei, ce se strecoară şi el în piatra de mal!

71

AA nnéémmaa ffáájjddaalloomm Hogyan fedjem be azt a kutat, melynek vizében régi források tisztultak hangtalan pillanatok vergődésére a fedetlen kút visszhangja felel elbújva vizében a hallgatás, úgy, ahogy besurran a víz a sziklák közé.

72

SSuubbjjuuggaarree

Cascade urlătoare: tăcerile revărsate în vîltoarea vieţii îţi rostogolesc amintirile aduse din tărîmul trecutului. Tăvălugul te-ajunge, te prinde, te soarbe, subjugîndu-te acestei prăstăvăliri.

73

LLeeiiggáázzááss A hallgatás: örjöngő vízesés hiába menekülök feldúlják sodrai az emlékeket a múltból életre születnek. A özön utolér megfog felfal leigáz téged örjöngő sodrásával.

74

DDee--aaccoolloo...... ddee uunnddee ttuu eerraaii

De cîte ori am voit să respir trecutul – numai acel trecut fericit! dar toate mările mi-au fost golite, ca şi auzul, ce-mi aducea un zvon de departe, de-acolo de unde tu erai cîndva.

75

AAhhoonnnnaann ttee vvoollttááll…… oonnnnéétt Hányszor szerettem volna múltamat belélegezni, de csak a boldog perceket. Mindenik fogalom kiürült kopik a hallásom tán néha hozok valamit messziről onnét, ahol te voltál valaha.

76

CCîîtt...... şşii ccîînndd......??

Cît să mă întind, cît să mă aplec

cît să mai las, cît să mai iau din inima mea de-aici

şi de aiurea ca să ating

şi să culeg

lumina bună, caldă? cînd împrejurul meu numai lumina

unei ceri tăcute şi triste o simt, o ating

şi mă arde!

77

MMiikkoorr…… ééss mmeennnnyyiitt......??

Meddig nyújtózkodjam, meddig hajlongjak,

mennyit hagyjak, mennyit vegyek ki a szívemből

vagy akárhonnét, hogy megérintsem és összegyűjtsem a fényt?

Körülöttem az ég fénye ragyog hallgatva és szomorúan

érzem, hogy megérintettem

és éget!

78

CCaa şşii aattuunnccii......

Şi-atunci... ca şi acum mă aplec să culeg gîndurile de ieri, şi le pun la căpătîi flori

aşezate-n cununi... ca o rememorare a unui trecut netrecut. Şi-acum... ca şi-atunci... le găsesc numai în memoria vremii, cu farmecul ofilirii din prima înflorire, îngropate-n timpul ce trece... şi... trece... prin mine.

79

ÚÚggyy,, mmiinntt aakkkkoorr Akkor is, most is görnyedve összegyűjtöm tegnapi gondjaimat virágokat helyezek mellé koszorúba fonva… akkor is… most is… az idő emlékében látom meg őket, a beavatás varázsával a bennem elrejtett időben eltemetve.

80

IIaarrttăă,, DDooaammnnee!!

Fără tine sînt fir de nisip fără memorie, sînt bob de grîu fără sămînţă. Dă-mă, Doamne, vîntului de miazăzi! să mă ascundă în poalele cerului şi să mă închidă-n carapacea luminii. Împreunează-mi mîinile în rugăciune! Ocroteşte cuvîntul ce nu mă omoară şi acoperă-mi cerul cu întregul Tău nume! Şi... iartă, Doamne! copila sălbatică ce uită numele Tău fără voie.

81

IIsstteenneemm,, bbooccssáássss mmeegg Nélküled egy porszem vagyok megfosztva emlékektől csíra nélküli búzaszem. Istenem, ajándékozz a déli szélnek, hogy elbújtasson az ég mezejében a világosság karjaiba zárjon. Fondd össze kezem imádkozásra! Védd meg a szót Fedd be látomásomat a Te neveddel Istenem, bocsásd meg egy vad leányzó bűneit, aki akaratán kívül felejti el Nevedet.

82

TToottuull ccaaddee Ascunsă în inima pămîntului, învăluit de aburii începuturilor nu mai văd înălţimile albe. Totul cade în prăpăstii fără număr, într-un vîrtej ivit de niciunde şi răscoleşte aerul al cărei plînset ucide.

83

MMiinnddeenn hhuullll A föld szívébe bújva, a kezdet ködével bevonva nem látom már a csillogó csúcsokat. Minden hull számtalan szakadékba sehonnan sem jön mentő forgatag, hogy felkavarja a levegőt, minek sírása gyilkol.

84

CCeeaassuull aammuurrgguulluuii Cîte sunete mute vin în ceasul amurgului ce stă să se-aştearnă, dar se ascunde încă pe undeva! Îl simt cum lunecă printre pădurile încă verzi, printre smîrcuri, moviliţe şi buturugi. Iar tu şi eu, - noi -, ne tîrîm la fel de tăcuţi în bastoane de fum ce le-am dori mlădiţe.

85

AAzz aallkkoonnyyaatt óórráájjaa Rengeteg hang jön az alkonyat óráiban szétterülni készül, de még valahol bújkál! Érzem hogyan érnek a még zöld erdőkben a rügyek a dombokon és a szőlőtőkék között. Te és én csúszkálunk halgatagon füstbotokkal, melyeket a rügyeknek szántunk.

86

LLuunnaa ffuuggaarrăă

Cîteodată se mai dezmiardă luna în pletele mele şi-atunci... singurătatea ei, devine singurătatea mea şi-mpreună ne pierdem în noapte ca două lunatece nebune alergînd după stele, alergînd după soare – mereu cu un infinit între noi.

87

MMeenneekküüllőő hhoolldd Néha a hajtó parancsa alatt kényeskedik a hold és akkor… az egyedülléte egyedüllétemhez válik hasonlóvá elveszünk az éjszakában, mint két holdkóros bolond csillogó csillagok után szaladva vagy a nap felé, de közöttünk mindig ott lohol a végtelen.

88

ŞŞii--aaccuumm ssiinngguurrăă Ţi-am ascultat de atîtea ori spovedaniile, şi am ieşit în întîmpinarea ta de-atîtea ori − iertîndu-te! pentru ceea ce nu ai spus, pentru ceea ce nu ai simţit... (?) Şi acum... cînd sufletul meu e pregătit pentru spovedanie, sînt singură la marginea unui drum ce duce nicăieri... cu nimeni în preajmă.

89

MMoosstt ppeeddiigg eeggyyeeddüüll Számtalanszor meghallgattam gyónásaidat, elédbe szaladtam annyiszor megbocsájtva neked! Azért is, amit ki nem mondtál azért, amit éreztél… (?) és most… mikor lelkem gyónásra készen áll egyedül maradtam utam szélén, mely ma már sehova sem visz… és senki nincs a közelben.

90

ZZăăppaaddaa aacceeeeaa

Cînd nori plini de ură se adună deasupra capului meu, uimită, mă-ntreb: Unde este zăpada? Zăpada aceea... care îmbuna lumea.

91

AAzz aa hhóó Mikor a gyűlölettel telt fellegek összegyűlnek fejem felett csodálkozva kérdem magamtól: Hol van az a hó? A hó, amely a világot valamikor jobbá tette.

92

UUnn ccuullccuuşş ppeennttrruu ccuuvviinnttee

În noaptea timpurilor pierdute din răsuflarea zorilor răscolesc prin umbrele frunzelor să caut culcuş pentru cuvintele mele ce se privesc precum orbii şi-şi păstrează secretul.

93

FFeekkhheellyy aa sszzaavvaakk sszzáámmáárraa

A hajnal mélységéből elveszett idők éjszakáiban levelek árnyait felmutatom szavaimnak keresek alvóhelyet szavak, mint vakok nézik egymást védve titkaikat. Jéghegy szívében születtem elárasztva levágott rügyek énekével rügyek sírása között keserű ízek peregtek szét.

94

UUnnddeevvaa

Sînt aerul ce vuieşte în strigăt agăţîndu-se de tot ce-i iese în cale pentru a căpăta un răspuns, un adevăr, o taină adîncă-adîncă!... Undeva − departe-aproape Auzeam tînguirea sfîşietoare, dureroasă, a ceva neîmplinit, nedefinit. Ce era ?! Pentru tine: Nimic! Pentru mine – Strigătul şi Răspunsul se despărţeau pentru totdeauna, fără să se fi întîlnit!

95

VVaallaahhooll Levegő vagyok, rikoltásokkal süvítve, lapulva mindenhez, mi útjába kerül tán azért, hogy választ kapjon, egy igazat egy titkot, mélyet. Valahol – közel – lelem az eldobott marcangoló fájdalmas siránkozáshoz Valami teljesületlen, meghatározhatatlan. Mi is volt???!!! Számomra a semmi Számomra : Kiáltás és Válasz mik elváltak egymástól mindörökre anélkül, hogy valaha is egyesültek volna.

96

TTaalliissmmaannuull

Fă-mă talisman drumului tău! brăţară pe inima ta poartă-mă! Rug fă-mă arderilor tale! Blestem de dragoste să-ţi fiu şi sfetnic în noaptea de veghe!

97

TTaalliizzmmáánn Végy magadhoz az utad talizmánjaként, viselj a szíveden, mint egy karkötőt! Tégy szavaid máglyájává szerelmed átka legyek az álmatlan éjszakáid tanácsadója!

98

NNuummaaii aattuunnccii!!

Numai atunci cînd vei descoperi ţinutul unde strigătul devine şoaptă şi-ai să auzi şoapta nerostită... numai atunci cheamă-mă! Numai atunci! ne vom putea scufunda în rîul şoaptelor din mîngîierea timpului-nenuntit.

99

CCssaakk aakkkkoorr Csak akkor hívjál, mikor megtalálod azt a világot hol a kiáltás suttogássá válik akkor meg tudod hallani a kimondatlant a suttogást. … csak akkor… csak akkor hívjál. Csak akkor akkor tudunk majd lebukni a suttogások vizébe a megcsendesült idő simogatásával.

100

TTooccmmaaii aattuunnccii Sorbeam liniştită şi împăcată Amurgul scăldat în raze de singurătate Cînd cineva mi-a şoptit: „Aşteaptă! Va mai veni o primăvară...“ Şi tocmai atunci Cînd înflorise speranţa Sîngele meu preaplin de cruyimea ta s-a răzvrătit înecîndu-mă!

101

ÉÉppppeenn aakkkkoorr…… Épp csendesen, megbékülten szívtam magamba az egyedüllét surrogásában a szürkületet mikor valaki felém suttogta Várj! Érkezni fog egy másik tavasz, akkor mikor a remény kivirágzik. A te kegyetlenségedtől telített szívem fellázad megfullasztva engemet!

102

SSttrrăăiinnaa

Străina din mine te-a iubit! cu patima nebună, pînă la epuizare, te-a iubit! Singură, fără străina din mine, în bezna nopţii dinlăuntrul meu, nici eu nu mai sînt decît o umbră a străinei ce a fost cîndva rătăcită nemaivoind să ştie că a fost.

103

AAzz iiddeeggeenn Téged belőlem csak az idegen nő szeretett! Bolond szenvedéllyel kínszenvedésig szeretett! Egyedül a bennem lévő idegen nő hiánya a bennem fészkelő éjszaka sötétségével nem vagyok több, mint az idegen nő árnyéka nem akarván tudni azt, hogy igazán létezett.

104

ÎÎnnttoottddeeaauunnaa

Am trăit o mie de vieţi şi-n fiecare te-am iubit o dată ca apa, altă dată ca focul, apoi, pămînt m-am făcut, şi cer m-am făcut risipindu-mă-n ziua şi noaptea de pe genele tale.

105

ÖÖrröökkkköönn--öörröökkkkéé Megéltem ezer életet, mindegyikben szerettelek, úgy, mint a vizet, máskor, mint a tüzet vagy azt, ami a földből teremtődött majd éggé lettem elvesztem szemeid nappalaiban és éjszakáiban.

106

AAccuumm ccaa şşii aattuunnccii

Acum ca şi atunci vuiesc amintirile năpăsătoare, ’năbuşitoare, neostoite, neobosite, cum la fel vor vui cînd noi nu vom mai fi.

107

MMoosstt,, mmiinntt aakkkkoorr Most, mint akkor emlékek süvítenek közönyösen, fojtogatva, szomjasan, így fognak körülöttünk üvölteni akkor is, mikor már nem leszünk.

108

FFăărrăă ttiittlluu

V-am scris povestea mea pe-o coajă de mesteacăn ce-am aruncat-o-n foc! De nu o vreţi: Vegheaţi!... Nici o scînteie să nu sară! Să nu vă ardă pragul minţii!

109

CCíímm nnééllkküüll Egy nyirfa kérgére írtam meg mesémet azt pedig a tűzbe hajítottam. Ha akarjátok: virrasztok! Egy szikra se szóródjon szét, hogy megégesse az értelem küszöbét.

110

DDiiaalloogg ssiimmpplluu

— Sînt iubirea mila şi mîngîierea înţelegerea şi speranţa bucuria, adevărul şi viaţa! Tu cine eşti? — Eu?! Omul care-a uitat să se bucure.

111

EEggyysszzeerrűű ppáárrbbeesszzéédd — A szerelem vagyok a könyörület és simogatás megértés és remény az öröm, az igazság és az élet! Te ki vagy? — Én?! Az emberekkel elfelejtettem boldog lenni.

112

113

CUPRINS ROMÂNĂ / MAGHIARĂ

Învaţă-mă, / 6 Taníts meg / 7 Cuvinte/ 8 Szavak / 9 Pruncul singurătăţii / 10 Az egyedüllét gyermeke / 11 Poate... / 12 Talán... / 13 Sub povara iubirii / 14 A szerelem súlya alatt / 15 Firul de fum / 16 Füstszál / 17 Priveam / 18 Láttam / 19 Blestem / 20 Átok / 21 Neputinţă / 22 Tehetetlenség / 23 Cui să strig? / 24 Kinek kiáltsak ? / 25 Timpul meu / 26 Az én időm / 27 Priveşte-mă! / 28 Nézz reám! / 29 Unica oră a zilei / 30 A nappal egyetlen órája / 31 Cum aş putea?/ 32 Hogyan tudnék? / 33 O toamnă bezmetică / 34 A dühös ősz / 35

114

Un loc anume / 36 Ama bizonyos hely / 37 Flacăra / 38 A láng / 39 Cum? / 40 Hogyan? / 41 Niciodată / 42 Soha / 43 Întemniţare / 44 Bezáratás / 45 Aşa va fi / 46 Olyan lesz / 47 Uitată-n uitare/ 48 A feledésbe felejtett / 49 De-atîtea ori / 50 Annyiszor / 51 Abia acum/ 52 A hajtincs / 53 Loc de odihnă / 54 A menedék / 55 Dacă poţi / 56 Védelem / 57 Te-aş mai putea chema (?) / 58 Hívjalak-e még (?) / 59 Desprindere / 60 Elválás / 61 Ziua care vine / 62 A nappalok fénye / 63 În afara visului / 64 Álom nélkül / 65 De cîte ori te-ai întors?... / 66 Hányszor jöttel vissza?... / 67 Răzvrătirea lacrimilor / 68

115

A könnyek lázadása / 69

Dureroase tăceri / 70 A néma fájdalom / 71 Subjugare / 72 Leigázás / 73 De-acolo... de unde tu erai..../ 74 Ahonnan te voltál… onnét.../ 75 Cît... şi cînd...?/ 76 Mikor… és mennyit...? / 77 Ca şi atunci.../ 78 Úgy, mint akkor / 79 Iartă, Doamne!/ 80 Istenem, bocsáss meg / 81 Totul cade / 82 Minden hull / 83 Ceasul amurgului / 84 Az alkonyat órája / 85 Luna fugară / 86 Menekülő hold / 87 Şi-acum singură.../ 88 Most pedig egyedül / 89 Zăpada aceea / 90 Az a hó / 91 Un culcuş pentru cuvinte / 92 Fekhely a szavak számára / 93 Undeva / 94 Valahol / 95 Talismanul / 96 Talizmán / 97 Numai atunci! / 98 Csak akkor / 99 Tocmai atunci / 100 Éppen akkor / 101 Străina / 102

116

Az idegen / 103 Întotdeauna / 104 Örökkön-örökké / 105 Acum ca şi atunci / 106 Most és mint akkor / 107 Fără titlu / 108 Cím nélkül / 109 Dialog simplu / 110 Egyszerű párbeszéd / 111

117

118

Editura ANAMAROL, vă oferă prin Bibliostar, librăria Mihai Eminescu

sau comandă direct la editură, următoarele cărţi:

ROMANE

Mâna destinului Rodica Elena Lupu Glasul inimii Rodica Elena Lupu

Bonifacia Paul Goma Arta ReFugii Paul Goma

Ostinato Paul Goma Patimile după Piteşti Paul Goma

Gherla Lăţeşti Paul Goma Timpul judecă şi plăteşte Rodica Elena Lupu

Miracolul vieţii Rodica Elena Lupu Eterna poveste Rodica Elena Lupu

O umbra din trecut Rodica Elena Lupu Mereu mă-ntorc la tine Alina Dan

Ortopezii Michael Cuţui

ISTORIE

Săptămâna roşie Paul Goma Redobândirea hegeminiei maghiare Gheorghe Olteanu

ŞTIINŢĂ

Salvarea civilizaţiei umane Ştefan Dumitrescu Calendarele timpului milenar George Dănică

De la religie la terorism Cristina Cornilă Sănătate şi frumuseţe Rodica Elena Lupu

119

HOBY

Ieftin şi gustos Rodica Elena Lupu

POEZII

Epigrame Sorin Olariu Clipa Roena Woolf

Voi Trăi...Clipa Rodica Elena Lupu Satire Valeriu Cercel

Versuri de adio Florin Iordache Singur între patru versuri Laurenţiu Ghiţă

Firava dansatoare Anne Marie Bejliu Pistrui pe orizont Adrian Şinca

Între două tăceri Elena Victoria Glodean Spaţii şi câmpuri Dezideriu Horvath

Regăsire Rodica Elena Lupu Un zâmbet de peste Ocean Autor colectiv

Sunete Loredana Cristea

120

TIPĂRITĂ ÎN ROMÂNIA

Editura ANAMAROL, 2008

Director: Rodica Elena LUPU

str. Fabricii, nr. 2BA, sc. 1/13, Bucureşti, sector 6

e-mail: lupurodica@yahoo.com; tel: 0723 339 331 site: rodicaelenalupu.piczo.com

Tiparul executat: Imprimeriile GUTENBERG

Tel: 021 345 09 26