9www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 3. SZOMBATI VENDÉG

Oľga Škvareninová szerint Robert Fico a betanult gesztusaival sem tudja leplezni a dühét, Mikuláš Dzurindát a vigyora árulja el

A testükkel a politikusok sem tudnak hazudniSoha annyi szépet és jótnem hallunk a politiku-soktól, mint ilyenkor, vá-lasztási kampány idején.A megnyilvánulásokőszinteségét illetőenazonban lehetnek kétsé-geink, hiszen legtöbbjükmögött profi stáb áll,amely az öltözködéstől,a plakátokon megjelenőfotókig mindent előké-szít és irányít.

VRABEC MÁRIA

Szerencsére, teljesen senkitnem lehet átformálni, és min-dig akadnak előreláthatatlanhelyzetek, amikor becsúszikegy óvatlan gesztus, sunyi te-kintet, vagy árulkodó fintor. Apolitikusok testbeszédérőlOľga Škvareninovával, a BécsiEgyetem Szlavisztikai Intéze-tének tanárával beszélgettünk.

Az utóbbi hónapok botrá-nyai alapján egyre több em-bernek válik meggyőződésé-vé, hogy tekintet nélkül arra,jobb vagy baloldali, mindenpolitikus hazudik. Ön évekóta foglalkozik nonverbáliskommunikációval, tehát aztis észreveszi, amit legszíve-sebben eltitkolnának. Meny-nyire vannak összhangbanönmagukkal a politikusaink?

Ahogy elnézem a megnyil-vánulásaikat az az érzésem,hogy minden szentnek magafelé húz a keze, de időközbenazért csak megremeg az a kéz.Megértem, hogy nem mond-hatnak el mindent, sőt, nem isveszem jónéven, amikor apártbeli szennyest mossák,vagy politikai riválisaikat sza-pulják a nyilvánosság előtt. Ez-zel nem kellene terhelni a vá-lasztókat, mert nem lényegesdolgok, csak a figyelem eltere-lését szolgálják. Ilyen esetek-ben kívánatos a diplomatikusvisszafogottság, viszont amikoraz adófizetők pénzéről, a tör-vények betartásáról van szó,nyíltan és őszintén kellene be-szélni. Ez nálunk még nemműködik, a kényelmetlen té-mákat vagy elkerülik és másraterelik a szót, vagy nem mon-danak teljesen igazat.

De ez nyilván azért is le-hetséges, mert minden csalásés törvénysértés következ-mények nélkül maradt, a vá-lasztók is megszokták, hogynálunk ez már csak így van.

Igen, ez tény, az emberekszkeptikusak, ahelyett, hogykritikusak lennének, és úgyérzik, itt már csak a nagyobbés kisebb rossz közül lehet vá-lasztani. Ebben talán van isnémi igazság, de még így issokat segíthet az eligazodás-ban, ha tudjuk, ki mikor akarmegvezetni bennünket. Saj-nos, Szlovákiában a testbe-széddel még kevesen foglal-koznak, ezért nem lehet egy-egy fontos televíziós vita vagysajtótájékoztató után erre vo-natkozó elemzéseket olvasni.Pedig sok esetben újraértel-mezné az elhangzottakat.

Melyik politikusainkon lát-szik, hogy erre is nagyon oda-figyel, felkészült, sőt, meg-tanult bizonyos pozitív gesz-tusokat?

Egyesekkel annyira betartat-ják a tanácsadóik a nonverbáliskommunikáció szabályait,hogy az már visszafelé sül el,mert nem természetes. Ilyenalapvetés például az, hogy anyitott tenyér a becsületesség,őszinteség jelképe. Robert Ficoezt nagy előszeretettel használ-ja, már-már azt hihetnénk, a ti-pikus gesztusa, ha nem lennetúl gyakori, és rögtön utánanem szorulna gyakran ökölbe akeze. Vagyis az egyiket megta-nulta, de a másikat, ami dühöt,agressziót jelképez, nem vet-kezte le, ráadásul az arcán sok-szor nehezen féken tartott in-dulat tükröződik. Így, együttérdemes csak elemezni a test-beszéd formáit, és összevetniazzal, amit az alany mond. Deaki nem szakembere a témá-nak, annak is megsúgja a hato-dik érzéke, hogy valami nemstimmel, hiszen a beszédmindössze hét százalékban be-folyásolja az összbenyomást.

Vagyis azzal nem megyünksemmire, ha betanulunk tet-szetős gesztusokat?

A testbeszédben is csak atermészetes meggyőző. Jóból ismegárt a sok, és az, aki túl sokpozitív, nyitott gesztust hasz-nál, pont olyan gyanússá válik,mint az az ember, aki folytonazt hangsúlyozza, hogy őmennyire becsületes. Az álsze-rénység, a túlzottan finomkodó,kenetteljes modor is inkábbvisszatetsző, mint megnyerő,mert hamisságot sejtet. A jókommunikációs szakemberekinkább arra ügyelnek, hogy atúlzó, kellemetlen vagy árulko-dó gesztusairól leszoktassák aközszereplőt, mint hogy túl sokpozitívnak hitt gesztus haszná-latára buzdítanák.

Például megtaníthatják apolitikusokat szemrebbenésnélkül hazudni?

Van, aki ezt képes megta-nulni, bár a szemet a legnehe-zebb szabályozni. Azt szoktukmondani, hogy aki kerüli a má-sik ember tekintetét, lesüti aszemét, az hazudik, de önma-gában mindegyik mozdulat je-lenthet elmélyült gondolko-dást, a megfelelő szó keresésétis. Egyenesen a kamerába néz-ve is lehet hazudni, főleg úgy,hogy az ember előre begyako-rolja a mondatait, ilyenkor a vi-tapartneren vagy a műsort ve-zető újságírón múlik, hogy eb-ből kibillentse, olyan kérdése-ket tegyen fel neki, amelyekrenem tudott felkészülni. Jobb-kezes ember jobbra felfelé néz,amikor hazudik, mert ott látja aképzeletbeli képet, balkezesfordítva, de ez is csalóka, mertnem tudhatjuk, száz százalék-ban ki jobb- vagy balkezes. Arebegő szemhéjak és abeszűkült pupilla is arról árul-kodnak, hogy az ember feszült,mert nem mond igazat.

A világot bejárták azok afelvételek, amelyeken Bill

Clinton az orrát dörzsöli, mi-közben azt mondja, hogynem volt viszonya MonicaLewinskyvel. Tényleg ennyi-re egyértelmű ez a gesztus?

Igen, mert a hazugság csik-landoz. A hazug ember önkén-telen késztetést érez, arra,hogy megdörzsölje az orrát, afülét vagy a nyakát, megigazít-sa a gallérját, vagy a szája elétegye a kezét. A politikusokmár tudják, hogy ennek a kísér-tésnek ellen kell állniuk, deminden testrészüket nem tud-ják szabályozni, ha a kezüketmeg sem mozdítják, akkor iselárulja őket a szemük, a hang-hordozásuk, a felsőtestük vagya lábuk.

A lábuk hogyan?Ha ketten arról beszélnek,

mennyire azonos véleményenvannak, de a lábfejeik más-másirányba néznek és a törzsük iselfordul egymástól, akkor való-jában semmiben sem értenekegyet. A bokában keresztezettláb bizonytalanságot, félelmet,negatív érzelmeket takar, azárt láb tartózkodást, férfiak-nál az enyhe terpesz dominan-ciát jelképez. A lábfej mindigabba az irányba mutat, amerrea gondolataink mennének: hatöbben vagyunk egy társaság-ban, a lábunk az általunk leg-érdekesebbnek tartott emberfelé irányul, de ha legszíveseb-ben távoznánk, akkor önkénte-lenül az ajtó felé mutat.

A kézfogás határozottsága,ereje sok mindent elárul az

emberről. A kézmozdulatokcsupán adalékok ehhez az in-formációhoz, vagy érdemesazokat is külön elemezni?

A kettő összefügg. A határo-zott embernek nemcsak a kéz-fogása erős, hanem a gesztusaiis magabiztosak. Gyakran ké-pez a két tenyeréből háztetőt –ezt jól megtanulták a politiku-sok is, mert önbizalmat, domi-nanciát jelent, azt sugallja,hogy a használója ismeri amegoldást. Tárgyalások soránérdemes a karokat figyelni, azaz ember, aki a mellkasánösszefonja a karjait, megköze-líthetetlen, elutasító. Haugyanez ökölbe szorított kéz-zel párosul, az ellenségességetjelent. Aki a háta mögött a ke-zét fogja meg, az magabiztos,felsőbbrendűnek érzi magát,de ha a csuklóját vagy a karjátszorongatja, akkor csalódott,dühös. A nők gyakran magukelőtt tartott tárgyat – táskát, vi-rágcsokrot vagy egy kávéscsé-szét használnak védőgátként.Amint az egyik kezükkel elen-gedik a tárgyat, ezzel jelzik,hogy nyitottabbak, elfogadják,amit hallanak.

Miből lehet tudni, hogy avitapartnerek figyelnek egy-másra, vagy unják egymást?

Koncentrált figyelmet je-lenthet a két összekulcsolt kéz-re fektetett áll, vagy a két te-nyérbe fektetett fej, a partner-rel való azonosulást az, ha ön-kéntelenül utánozzuk a gesztu-sait. Amikor valaki már a kezé-vel támasztja a fejét és a muta-

tóujja felfelé irányul, biztosaklehetünk abban, hogy nagyonunatkozik. Ha pedig a szék szé-lén ül, a kezével úgy tartja akarfát, mintha emelkedne, ak-kor türelmetlenül várja a be-szélgetés végét.

Sokszor látjuk, hogy a poli-tikus beszéd közben az asztalszélébe, a székbe, vagy a pul-pitusba kapaszkodik. Ezzel abizonytalanságát leplezi?

Minden nyilvánosság előttszereplő embernek, háromtámpontra van szüksége ah-hoz, hogy biztonságban érezzemagát. Az egyik ilyen pont,hogy a lába szilárdan a földönnyugszik, a másik a szék karfá-ja vagy támlája, a harmadik le-het az asztal, a pulpitus vagyakár egy mikrofon is. Mečiarpéldául mindig a szék karfájá-ba kapaszkodott – ezzel nyu-galmat, magabiztosságot su-gárzott, és nem is gesztikuláltfeleslegesen.

Minél kevesebbet gesztiku-lálunk annál jobb?

Ez sem teljesen igaz, mertaki úgy beszél, hogy közbenegyáltalán nem használja a ke-zeit, az nagyon gépiesnektűnik. Inkább azt mondanám,hogy az önmagukkal és a világ-gal is jó viszonyban lévő embe-rek gesztusai önazonosak és ki-finomultak.

Kik azok a politikusaink,akiknél a leginkább össz-hangban van a beszéd a non-verbális kommunikációval?

Nagyon természetes és hite-les Iveta Radičová, főleg ami-óta megbukott a kormánya.Mintha megkönnyebbült vol-na, leesett a válláról a nagy te-her, mer önmaga lenni. BugárBéla gesztusaiban sincs semmimesterkéltség. Ha valamit fel-rónék neki, az az erős magyarakcentusa, de lehet, hogy ettőlnem is akar szabadulni, mertszámára a magyaridentitást je-lenti. Nagyon kultivált IvanMikloš megjelenése és be-szédmódja, az ellenzékből pe-dig Marek Maďarič kommuni-kál a legjobban.

A testbeszéd szempontjá-ból nézve mi Robert Fico nép-szerűségének a titka? Min-den porcikája azt sugallja,hogy mindent tud, és min-dent megold?

Igen, már a testfelépítése –széles vállak, erős nyak, szögle-tes arc – is azt sugallja, hogyerős akaratú, szívós ember,igazi vezéregyéniség. Ezt sze-retik a választók, főleg ha ez avalaki még érthető, egyszerűnyelven is szól hozzájuk. Ro-bert Fico soha nem használidegen szavakat, nem foglalko-zik elméleti, etikai kérdések-kel, mindig gyakorlatias, tehátaz emberek valóban úgy érez-hetik, hogy meg tudja oldani agondjaikat. Nagy pozitívuma,hogy a választók felé soha nemironikus vagy arrogáns, nemérezteti a felsőbbrendűségét.Olyan ellenségeket választ – pl.az újságírók vagy a gazdag vál-lalkozók – akiket az embereknagy része sem szível. Nagyon

jó kommunikátor, érezni rajta,hogy főiskolai előadó volt – ép-pen úgy, mint Iveta Radičován.Ha létezik banánhéj, amin el-csúszhat, az a saját indulata ésa hatalomvágya.

Mikuláš Dzurinda min csú-szott el?

Gyakran nagyon rossz a mi-mikája, például van egy furcsavigyora, ami úgy hat, minthagúnyt űzne az emberekből. Mo-solyogni is tudni kell, EduardKukan vereségéhez a köztársa-sági elnöki posztért vívott harc-ban szerintem az is hozzájárult,hogy a plakátokon teli szájjalröhögött. Dzurinda kezdetbenrengeteg idegen szót is hasz-nált, most már a kommunikációkülsőségeit tökéletesen bírja,csak, sajnos, közben elfogyott atartalom. A lényeg ugyanis az,hogy aki összhangba akarjahozni a mondanivalóját a test-beszédével, annak először agondolataiban, a fejében kellösszhangot teremtenie. Egyéb-ként mindig kiderül, hogy a ha-tás kedvéért begyakorolt gesz-tusokkal, pillantásokkal akarjamanipulálni az embereket.

Ján Slota testbeszédén lát-szik, hogy hazudik?

Nem látszik, mert Slotamagasról tesz mindenkire.Minden kommunikációs sza-bályt megsért, de van egy ré-teg, akinek ez tetszik, mertőszinteségnek és természetes-ségnek hiszi.

Mit gondolIgorMatovičról?Azt, hogy egy szétszórt, kizá-

rólag a látszatra adó hatásva-dász. Olvastam néhány írását,stilisztikából biztos megbuk-tatnám. Ugyanilyen hevenyé-szett, kusza a testbeszéde is –nála a tartalom és a formaugyan egyezik, de egyik sem hi-teles és következetes, hanemmindig a helyzet szüli. Az ál-landó szembeszegülése is eb-ből ered, kérdés, tud-e majd va-lamire igent is mondani?

Tele van az ország olyanplakátokkal, amelyeken a po-litikusok húsz évet fiatalod-tak. Nem nevetséges, ha egyközszereplő nem tudja vál-lalni a korát?

Mindig az jut ezekről a kire-tusált fotókról az eszembe,hogy ez a politikus vagy nemképes elfogadni saját magát,vagy a választási stábjávalszemben nem tudja érvényesí-teni az akaratát. Mindkét lehe-tőség egyformán rossz.

Mi az oka, hogy a mi politi-kusaink fellépésben, kom-munikációban még jócskánlemaradnak a nyugati de-mokráciákban nevelkedettkollégáiktól? A hagyományhiánya?

Nagyon fontos a társadalmielvárás is. Mitől lennének a po-litikusaink sokkal kultiváltab-bak, mint mi vagyunk? Mindena választók igényességévelkezdődik, ehhez pedig hozzá-tartozik az is, hogy olvasnitudnak a politikusok testbe-szédéből, és nem hagyják ma-gukat becsapni.

(Milan Maršalka felvétele)