Debreceni Egyetem

Közgazdaságtudományi Kar

Internetes üzleti modellek,

különös tekintettel a Google példájára

Készítette: Oláh Zoltán

Belső konzulens: Dr. Bőgel György

Debrecen, 2009

Tartalomjegyzék

I.Bevezetés...................................................................................................................................4

II.Elméleti áttekintés.....................................................................................................................6

1.Üzleti modellek......................................................................................................................6

2.Internetes üzleti modellek.....................................................................................................8

Előfizetéses modellek:..........................................................................................................9

Értékesítésre épülő modellek:............................................................................................10

Üzleti modellt nélkülöző szolgáltatások..............................................................................11

Reklámra épülő modellek...................................................................................................11

3.A keresés fajtái, különbségek a keresési metódusok között................................................14

Keresőrobotot használó szolgáltatások..............................................................................14

Címjegyzékben történő keresés.........................................................................................15

Hibrid és meta keresőmotorok...........................................................................................15

III.A Google bemutatása, története és üzleti modellje...............................................................17

1.A keresőprogram megalkotása............................................................................................17

2.PageRank.............................................................................................................................19

3.A Google Inc. megalakulása és fejlődése napjainkig............................................................21

A cég alapítása....................................................................................................................21

Az első évek: 1999 – 2004..................................................................................................22

A Google tőzsdei bevezetése és jelene: 2004-2009............................................................24

4.Az ületi modell: a reklám.....................................................................................................27

Adwords és Adsense...........................................................................................................28

IV.A versenytársak bemutatása..................................................................................................31

1.A Yahoo!..............................................................................................................................32

2.A Microsoft..........................................................................................................................34

V.Jövőbeli fejlődési lehetőségek................................................................................................38

2

1.Web 2.0...............................................................................................................................38

2.Cloud Computing.................................................................................................................40

3.Internetes üzleti modellek a jövőben..................................................................................42

Fejlett alkalmazások felhasználására épülő modellek........................................................43

Jövedelem megosztásra épülő modellek............................................................................44

Technológia felhasználásának engedélyezésére épülő modellek.......................................45

A sokaságra épülő modellek...............................................................................................46

4.Szcenárió a Google jövőbeli működésével kapcsolatban.....................................................46

VI.Összegzés...............................................................................................................................49

Irodalomjegyzék.........................................................................................................................51

3

I. Bevezetés

Diplomamunkám témájául az interneten leggyakrabban alkalmazott üzleti modellek

bemutatását és a világ legnépszerűbb keresőszolgáltatását nyújtó cég, a Google

elemzését választottam.

Az internet a 21. századra földünk legfontosabb információ forrásává vált, amely egész

kultúránkat megváltoztatta, kihatással volt a világ teljes működésére. Napjainkban,

becslések szerint 1,5 milliárd ember használja az internet szolgáltatásait, és köztük a

világháló legnagyobb keresőjét, a Google-t.

Dolgozatom legfőbb célja, hogy bemutassam a Google cég működésének alapjait,

sikerének kulcsát, jelenlegi helyzetét és a jövőbeli fejlődési lehetőségeit.

A téma feldolgozása során először áttekintem az üzleti modellek elméletét és

kialakulását. A fogalom értelmezése során, Porter értéklánc modelljét veszem alapul,

ezt tekintem kiindulási pontnak az elemzésben. Ezek után, néhány ismert példán

keresztül igyekszem bemutatni napjaink legfontosabb internetes üzleti modelljeit, szám

szerint négyet és az ezekre épülő szolgáltatások és weboldalak működését és célját.

Az ezt követő fejezetben áttekintem azokat a keresési metódusokat és eljárásokat,

amelyekkel találkozhatunk az internet használata közben. Szükséges mindez ahhoz,

hogy jobban megértsük a Google sikerét biztosító kereső működési elvét és lényegét.

Diplomamunkám harmadik részében egy átfogó képet nyújtok arról, hogyan jött létre az

a vállalat, amely bő egy évtized leforgás alatt a világ egyik leghatalmasabb IT óriásává

vált, valamint pontosan hogyan is működik az az üzleti modell, amelynek keretében mi,

mindennapi felhasználók ingyenesen élvezhetjük a Google számtalan szolgáltatását és

hogyan is termelődik ezáltal profit a cég részvényesei számára.

A cég történetét három szakaszra bontom, kezdve a két fiatal alapító

megismerkedésével, a siker kulcsát biztosító PageRank eljárás megalkotásán át, a

vállalat megalapításáig. A Google történetének második részében a kezdeti évek és azok

nehézségeit, a üzleti modell keresésének és megtalálásának és a vállalati stratégia

kialakulásának időszakát vázolom fel. A harmadik nagy szakaszt a cég részvénypiacra

történő bevezetéses és multinacionális vállalattá válása alkotja.

Ezek után felvázolom, hogy mely, a saját területükön vezető multinacionális cégekkel

kell a Google-nek versenyeznie, még ha a legfőbb szolgáltatása, a keresés területén

jelenleg nincs is vetélytársa. Dolgozatomban kizárólag a két legnagyobb ellenfélre, a

Yahoo!-ra és Microsoft-ra koncentrálok. Míg a Yahoo! a keresés területén számít a

legnagyobb riválisnak, addig a Microsoft, mint az informatikai világ jelenlegi vezetője

került szembe a fiatal, trónkövetelő céggel.

A gazdasági válság hatásaira dolgozatomban nem térek ki, jelenleg még igen nehezen

becsülhető, hogy milyen konkrét változásokat fog okozni, a Google működésének

mindennapjaiban, a globális visszaesés. Habár, még a 2008-as bevételi adatokban nem

mutatkoznak számottevően a válság jelei, az biztosan kijelenthető, hogy a teljes iparágra

komoly hatással lesznek az elkövetkező hónapokban végbemenő változások.

Diplomamunkám utolsó felében ismertetem az internet fejlődésének legújabb

irányvonalait és, hogy milyen újabb, összetettebb üzleti modellek térhódítását éljük az

utóbbi években és, melyek azok a vállalatok, amelyek sikerrel alkalmazzák ezeket a

modelleket. Ezen túlmenően felvázolok egy olyan elképzelt forgatókönyvet, amelynek

bekövetkezése a közeljövőben, a technika és a Google jelenlegi ütemű fejlődése mellett

szinte elkerülhetetlennek tűnik. A Moore1 törvény szerint a számítógépek teljesítménye

18 havonta megduplázódik, amellyel párhuzamosan természetesen a szoftverek is

fejlődnek. Ez fokozottan igaz az internet világára, így igen nehéz megjósolni, hogy

milyen tendenciák fogják jellemezni a világhálóval kapcsolatban álló vállalatok

fejlődését, annyi biztosan elmondható, hogy a következő évtizedben komoly

változásoknak lehetünk tanúi.

1 Gordon Moore az Intel társalapítója, egy 1965-ben megjelenő informatikai magazin cikkében jósolta azt, hogy a legalacsonyabb árú komponens összetettsége évenként durván a kétszeresére nő (Moore 1965)

II. Elméleti áttekintés

Mint azt a bevezetőben is írtam, diplomamunkám témájául az internetes üzleti modellek

bemutatását választottam, különös hangsúlyt fektetve a reklámra épülő modellre és azt,

a legsikeresebben alkalmazó cégre, a Google-re. Mielőtt konkrétan a céggel és annak

tevékenységével foglalkoznék, fontosnak tartom, hogy egy elméleti áttekintést nyújtsak

e témáról. Szeretnék egy képet adni arról, hogy mit is jelent egy cég üzleti modellje,

hogyan is határozza ez meg a tevékenységét, jelenleg milyen internetes üzleti

modelleket ismerünk. Ezeket a modelleket egy-egy ismertebb vállalat példáján keresztül

fogom bemutatni és jellemezni. Szükségesnek tartom azt is leírni, hogy mi is pontosan

az internetes keresés, milyen fajtái vannak és hol találkozhattunk a különböző keresési

formákkal, mivel az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokon alapul a Google bevételeinek

közel 100 százaléka.

1. Üzleti modellek

Az üzleti modellek a keretet teremtik meg a vállalkozás tevékenységéhez, hogy az adott

cég, valamilyen formában, valaki hasznára értéket teremtsen. Az értékteremtés kapcsán

beszélhetünk gazdasági, társadalmi, környezeti értékekről. Az üzleti modell fogalma,

ezáltal sokféle megközelítésben értelmezhető, amelyekkel lehetőség nyílik jellemezni a

cég fő tevékenységét, céljait, a komplett stratégiáját, az infrastruktúráját, a szervezeti

felépítését, a kereskedelmi gyakorlatát, a működési folyamatait és irányelveit. (Móricz

2006)

Az üzleti modellezés definíciójának kialakulása az 1970-es évekre tehető, amikor is

számítástechnikai folyóiratokban, magazinokban említik először. Ekkor azonban még

csak a szervezet folyamatainak, tevékenységeinek és kommunikációs kapcsolatainak a

támogatását szolgáló informatikai rendszer kiépítését értették ez alatt. Ebbe a vonalba

kapcsolódtak be a személyi számítógépek terjedésével a folyamatmodellező eszközök

és a táblázatkezelők. Az 1980-as évekre az üzleti modellezés az adat és

folyamatmodellezés világából az üzleti folyamatok és stratégia környezetébe

helyeződött át. Napjainkban, a legtöbb szerző, amikor az üzleti modellre, mint

fogalomra hivatkozik, Porter értéklánc koncepcióját tekinti a klasszikus üzleti

modellnek. A Porter-féle értéklánc modell az üzleti folyamatokon belül alapvető és

támogató tevékenységeket különböztet meg, melynek felépítését a következő ábrán

láthatjuk: (Móricz 2006)

1. ábra – Porter értéklánc modellje

Forrás: Porter 1985:59

Az üzleti modell fogalom használatának az internet dinamikus növekedése és az újfajta,

online gazdálkodás irodalmának megszületése adott lendületet.

Eme fogalom népszerűségének gyors növekedése azt eredményezte, hogy az

ezredfordulóra sokan, sokféleképpen értelmezték a fogalmat, amely ahhoz a tényhez

vezetett, hogy az üzleti modell megítélése jelenleg sem egységes.

Az eltérő definíciókból az üzleti modell fogalmának következő jellemzői rajzolódnak

ki:

„az üzleti modell egyszerre rajzol elénk egy rendszert és mesél el egy történetet,

az értékteremtés logikája, mechanizmusa áll a középpontjában,

egy architerktúra, amely egyrészt a szervezeten, másrészt ellátási láncon belüli

folyamatokat és kapcsolataikat, harmadrészt a mozgósított erőforrások

összekapcsolását írja le,

a modellt fenntartó bevételek forrását, áramlását összekapcsolja a többi

elemmel.” (Móricz 2006:5)

2. Internetes üzleti modellek

Az internetes üzleti modellek talán az egyik legtöbbet tárgyalt és legkevésbé megértett

fogalmai a világhálónak. Alapvetően az internet megváltoztatta az üzleti modellekről

kialakított képet, de leegyszerűsítve a dolgokat megállapítható az, amit már az előző

fejezetben is leírtam, hogy az üzleti modell azt határozza meg, hogy az adott

vállalkozás, hogyan, milyen stratégiát követve teremt értéket.

Ebben a fejezetben célom felvázolni a főbb internetes üzleti modelleket, melyek

segítségével jobban megérhetjük a Google működésének alapjait. A következő ábrán a

négy fő irányvonal legjelentősebb, legismertebb képviselőit láthatjuk.

2. ábra – Internetes üzleti modellek és azokat alkalmazó jelentősebb cégek

Forrás: Petteri Kangas és szerzőtársai 2007:16

Előfizetéses modellek:

World of Warcraft: A világ legnépszerűbb online szerepjátéka, az üzemeltető

cég, a Blizzard jelentései szerint, idén már több mint 10 millió előfizetőjük van.

A felhasználók, vagyis a játékosok teljesen szabadon hozhatnak létre új

elemeket a játékon belül, sőt a Blizzard is támogatja ezt (pl.: karakterek,

fegyverek, különböző effektusok). Ezen felül lehetőség van ezen felhasználók

által létrehozott tartalmak értékesítésére is egy online piacon, ahol a virtuális

mellett, valós pénzzel is lehet fizetni.

LastFM: A világ legnagyobb online zenei katalógusa, amelyen meg is lehet

hallgatni a dalokat, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. A felhasználó létrehozva

a saját profilját, felcímkézheti az általa hallgatott zenéket (pl. stílus, előadó

alapján), hogy más felhasználók később könnyebben rátaláljanak egy adott

számra.

Az oldal a felhasználó ízléséhez igazítja az új, ajánlott zenei albumokat, amit a

profilunkban lévő adatok és a korábban hallgatott dalok határoznak meg. Ezen

felül lehetőség van a zenéket a MySpace profilunkból importálni, míg más

felhasználókkal beszélgethetünk a kedvenc előadónkról, albumunkról a Skype

közösségekben. Abban az esetben kell a szolgáltatásért fizetni, ha a felhasználó

jobban testre szeretné szabni az általa hallgatott zenei listákat.

LinkedIn: Ez az oldal hasonló a magyar iWiW-hez, azonban itt, azon túl, hogy a

saját ismertségi hálózatát építi a felhasználó, lehetőség van cégek, állások

keresésére is. Mindenki számára hozzáférhető korlátozott mennyiségű adat a

többi regisztráltról, azonban teljes egészében csak akkor lehet megtekinteni az

adatlapjukat, ha az oldal előfizetői vagyunk.

Az előfizetésre épülő üzleti modellek esetén általában az alapszolgáltatáshoz való

hozzáférés ingyenes, amely lehetővé teszi azt, hogy nagyszámú felhasználóval

ismertessék meg a rendszert. Abban az esetben, ha a felhasználó a weboldal vagy

szolgáltatás speciálisabb funkcióit is igénybe szeretné venni, havi vagy éves díjat kell

fizetnie. Minél több felhasználó regisztrál egy ilyen rendszerben, annál több lesz az

általuk hozzáadott érték és annál összetettebb lesz maga a szolgáltatás. Ez az üzleti

modell egy viszonylag folyamatos és jól tervezhető bevételi forrást eredményez az

üzemeltetőknek.

Általánosságban elmondható, hogy kezdetben mindegyik, ezen üzleti modell alapján

működő rendszer ingyenes volt, ahogy nőtt a népszerűségük és egyre több és több

felhasználó regisztrált, úgy jöttek létre a fizetős tartalmak. Igen nehéz megmondani,

hogy pontosan hány ember is használja ezeket a rendszereket, azonban az kimutatható,

hogy a felhasználók igen kis része fizet az extra funkciókért, többségük megelégszik az

ingyenes szolgáltatás által nyújtott lehetőségekkel. (Petteri Kangas és szerzőtársai 2007)

Értékesítésre épülő modellek:

Flickr: A Yahoo! által üzemeltetett kép-, és videótárhely szolgáltatással

foglalkozó oldal. Mint az a 2. ábrán is látható, az előfizetéses és az eladáson

alapuló üzleti modellek határán helyezkedik el. Minden regisztrált

felhasználónak meg van a lehetősége arra, hogy képeket és videókat töltsön fel

egy meghatározott mennyiségig, e fölött csak abban az esetben, ha az oldal

előfizetője az adott felhasználó. Ezen felül a felhasználó összekapcsolhatja a

Facebook2 regisztrációját a Flickr felhasználói profiljával, így minden a Flickr-re

feltöltött kép, megjelenik a Facebook adatlapon is.

iStockphoto: Tisztán értékesítésen alapuló üzleti modell. A profi fotográfusok

vagy designerek által feltöltött képek értékesítésére szolgáló internetes oldal. A

más felhasználók által feltöltött képeket lehet megvásárolni kreditekért cserébe,

kreditekhez pedig valódi pénz átutalásával lehet hozzájutni. Ez az oldal egy igen

hatékony mód arra, hogy az fotósok értékesítsék, amúgy nem feltétlenül kelendő

fotóikat.

Ezen üzleti modellt használó oldalakat az különbözeti meg a többitől, hogy minden

esetben el szeretnének adni valamit, legyen az fizikailag létező tárgy, vagy csak egy

virtuális dolog. Általában a teljesen más üzleti modellt alkalmazó oldalak

részszolgáltatásai esetében is megfigyelhető ezen üzleti modell jellegzetessége,

nevezetesen, hogy értékesítenek valamit.

2 Gyakorlatilag ennek az oldalnak a mása a magyar iWiW. A Facebook azonban nemzetközi, a világ bármely részén élő ismerősünket megtalálhatjuk az oldalon.

A LastFM-en oldalán a hallgatott zenéket akár rögtön meg is lehet vásárolni az

Amazonról, amely bevételekből a LastFM is részesedik.

A MySpace pedig azt tervezi, hogy lehetőséget biztosítanak, hogy a felhasználók zenei

albumokat vásároljanak az oldal keretein belül. (Petteri Kangas és szerzőtársai 2007)

Üzleti modellt nélkülöző szolgáltatások

Blogger: Mindenki számára ingyenesen igénybe vehető blog rendszer,

használata nem igényel semmilyen informatikai ismeretet. A szolgáltatás

segítségével az internetes naplók egész hálózata jött létre, melyek közül a

legnépszerűbb témákhoz való hozzászólások és kommentárok hihetetlen

gyorsasággal növekednek.eSnips.com: A felhasználók, maximum 5GB

mennyiségben, szabadon tölthetnek fel képeket, videókat és zenéket. A fájlok

ezek után, a felhasználó címkézése szerint, csoportosítva tárolódnak (pl. előadó,

stílus, téma alapján). Ezen felül minden regisztrált megjegyzést fűzhet a többi

felhasználó által feltöltött tartalomhoz.

A legtöbb internetes szolgáltatásnak nincs jól meghatározott üzleti modellje. Igen nagy

a kereslet a jó ötleteken alapuló szolgáltatásokra, a legnépszerűbb oldalak felhasználók

százezreit vonzzák. Az ingyenességen alapuló funkciók és komplett rendszerek a

legjobb eszközök arra, hogy nagyszámú felhasználót csábítsanak az oldalra. (Móricz

2006)

Reklámra épülő modellek

Youtube: Mint láthatjuk ez az oldal a reklámra épülő és az üzleti modellt nem

tartalmazó szolgáltatások határán helyezkedik el. Ez egy olyan tárhely ahova a

felhasználók feltölthetitek a videóikat. A tárolt tartalmak között film és

műsorrészletek, videó klipek és otthoni felvételek egyaránt megtalálhatók. A

felhasználók megjegyzéseket, értékeléseket fűzhetnek a videókhoz.

A jogtalanul feltöltött tartalmak publikálása felveti a szerzői jogok problémáját.

Az oldal üzemeltetői ezt úgy oldották meg, hogyha valaki jogvédelem alatt álló

képi anyagot tölt fel (mivel nem tudnak minden feltöltött videót egyesével

ellenőrizni), akkor azt abban az esetben távolítják el, ha a videó felhasználási

jogait ténylegesen birtokló személy kéri. A Time magazin 2006-ban az év

találmányának választotta az YouTube-ot és hasábjain a következő mondatokkal

jellemzi a szolgáltatást: „Vége van a felülről lefelé szerveződő kultúrának,

amelyben beszélő fejek kanállal töltik a passzív nézőkbe a világ történéseit leíró

elméleteket. Az emberek cenzúrázatlan videókat akarnak Irakból, Libanonból és

Darfurból, és nem az odaküldött újságíróktól, hanem a katonáktól, akik ott

harcolnak, az emberektől, akik ott élnek és ott halnak meg”. (Grossman

2006:82)

A három korábbi PayPal alkalmazott által, 2005-ben alapított oldalt, a Google

2006 októberében 1,65 milliárd dollárért vásárolta fel.

MySpace: A MySpace rendszere 2003 júliusában indult hódító útjára. 2006-os

adatok szerint a regisztrált felhasználók száma 106 millió volt, egyes statisztikák

szerint ez az érték mára, akár meg is duplázódhatott. Az Alexa internetes

statisztikákkal foglalkozó cég 2009. márciusi adatai szerint a MySpace.com az

ötödik legnépszerűbb oldal az Egyesült Államokban, és a nyolcadik

legnépszerűbb oldal a világon. (www.alexa.com)

A MySpace legfőbb szolgáltatása a felhasználói profilok és a hozzájuk

kapcsolódó weboldalak ingyenes létrehozásának a lehetősége. Ezeken az

oldalakon a felhasználók bemutatkozhatnak, képeket, saját magukkal

kapcsolatos információkat oszthatnak az oldalukra látogató internetes

szörfözőkkel. A oldal keresőjének segítségével megtalálhatjuk a keresett

embereket, és a belső üzenetküldő rendszer segítségével fel is vehetjük velük a

kapcsolatot.

A MySpace korántsem az egyetlen ilyen jellegű szolgáltatás az interneten,

azonban Danah Boyd, a MySpace népszerűségének okait vizsgálva, a következő

következtetésekre jutott:

o A legfőbb célcsoport, a 14-24 éves korosztály sokkal inkább érdekelt

abban, hogy létrehozza saját profilját, mint az idősebb generációk.

o A MySpace által kínált kommunikációs lehetőségek tökéletesen

kielégítik a fentebb említett korosztály igényeit. Ellentétben az idősebb

korosztály által inkább kedvelt e-mail küldéssel, a fiatalabbak a

gyorsabb, azonnali üzenetküldési funkciót és chatet részesítik előnyben.

o A MySpace sokak számára a mindennapos tevékenység részévé vált: ha

valaki leül a számítógép elé, akkor a MySpace az egyik olyan oldal,

amelyet megnyit a háttérben.

o A mai fiatal generációnak szüksége van egy, mindenki számára publikus,

saját szerkesztésű oldalra és pontosan ezt nyújtja a MySpace. (Boyd

2006)

Az egyéni felhasználók által létrehozott profilokon kívül, saját oldalaik vannak

az énekeseknek, színészeknek és gyakorlatilag mindenkinek és mindennek, aki

és ami regisztrálva van az oldalon. (2009 márciusában a Toyota Yarisnak 49.000

barátja volt.) (Petteri Kangas és szerzőtársai 2007)

A MySpace üzleti modellje tisztán a reklámra épül. Az oldal böngészése közben

a rendszer információkat gyűjt a felhasználóról, annak érdekében, hogy

megismerje a szokásait, érdeklődési területeit. Ezek után minden meglátogatott

MySpace oldalon olyan hirdetések jelennek meg, amelyek a rendszer által

begyűjtött adatok alapján, a felhasználó profiljának megfelelnek. Ezzel a

módszerrel, minél többet böngész a felhasználó, annál pontosabb képet lehet

kialakítani róla és így egyre inkább célzott reklámokkal lehet elérni.

A MySpace fejlődése, a népszerűség töretlen növekedése mellett, igen súlyos

problémákat is felvetett. Ilyen volt például az, hogy a szolgáltatás segítségével a

pedofilok könnyen kapcsolatba léphettek a fiatal regisztrált felhasználókkal a

profiljukon keresztül. Ezt megakadályozandó, 2006 júliusában megszületett a

Deleting Online Predators nevű törvény (DOPA), mely lehetőséget biztosít az

illetékes hatóságoknak arra, hogy egy adott profilt látogató vagy létrehozó

felhasználó számítógépét lenyomozzák, hogy nem kapcsolódik e más illegális

tevékenységet folytató oldalakhoz.

A reklámra épülő modellek további bemutatása és részletes kifejtése dolgozatom egy

későbbi fejezetében, a Google példáján keresztül fog történni.

3. A keresés fajtái, különbségek a keresési metódusok között

Az internetes keresés kifejezést gyakran használják gyűjtőfogalomként arra, amikor a

keresőrobotot használó keresőmotorokról és az emberek által létrehozott címjegyzékben

történő keresési metódusokról van szó, holott ezen a két módszeren alapuló

keresőrendszerek igen különböző módon építik fel a találati listájukat.

Keresőrobotot használó szolgáltatások

Angolul ezeket a rendszereket crawler based search engine-nek nevezik. Ilyen elven

működik például a Google és a Yahoo! is. Ezeket a keresőmotorokat alapvetően három

részre lehet osztani. A rendszer első részét képezik a robotok (crawler) vagy más néven

pókok (spider), amelyek teljesen automatikusan bejárják a világhálót és minden egyes

oldalról begyűjtik az információkat. Egy adott oldalra meghatározott időközönként

térnek vissza, amely idő a Google esetében a PageRank-től függ.3

A keresőrobotok természetesen nem abban a formájában érzékelik a weboldalakat, mint

mi, egyszerű felhasználók. A képek, a Flash formátumú animációk, a grafikák

egyszerűen láthatatlanok a robotok számára. Vannak olyan kiemelt részei a

weboldalaknak, amelyek különösen fontosak abból a szempontból, hogy hova kerül az

oldal az adott kereső találati listájában. Ilyen kiemelt részek például a meta tagek, a

hivatkozások és hivatkozás szövegek, a tartalmak címei.

A rendszer második eleme az index. Ez egy adatbázis, amely a keresőrobotok által

összegyűjtött információkat rendezetten, egy adott struktúra szerint tárolja. Ezt az

információs halmazt úgy lehet elképzelni, mintha a crawler által összegyűjtött adatok

alapján, a weboldalnak egy tökéletlen lenyomata lenne eltárolva. Az indexben lévő

információk mindig csak akkor frissülnek, amikor a crawler újra és újra meglátogatja az

oldalt.

Harmadik része a keresőrendszereknek maga a keresőmotor, amely azért felel, hogy a

felhasználó által, a keresőmezőbe gépelt szóra, a másodperc tört része alatt eredményt

3 A PageRank-ről részletesebben dolgozatom PageRank című fejezetében lehet olvasni.

adjon és relevancia alapján sorba rendezze a találatokat. (How Search Engines Work -

www.searchenginewatch.com)

Címjegyzékben történő keresés

Ez a rendszer teljes egészében emberek által létrehozott címjegyzékekre épül. Egy rövid

leírás keretében vagy a weboldalak üzemeltetői jellemzik az oldalukat, vagy a

címjegyzék szerkesztői nézik át az világhálót és tárolják le az információkat az

adatbázisban. A keresés ezek után az oldalakról letárolt információk alapján történik,

ebben az esetben is valamilyen relevancia szerint sorba rendezve a találatokat. Ilyen

szolgáltatás például a Yahoo! Directory.

Látható, hogy ez a módszer kevésbé összetett, mint a robotot használó keresőoldalak,

azonban segítségével, az emberi közreműködésnek köszönhetően, elkerülhetők az

automatizáltságból fakadó hibák. (Előfordulhat, hogy alkalmanként a robotok a tárolt

információk alapján, teljesen máshova sorolják az oldalakat, mint ahova azt az

üzemeltetői szeretnék.). Azonban a címjegyzék szolgáltatásoknak minden előnyük

ellenére, van egy nagy hátrányuk a robotot használó keresőmotorokkal szemben: az

internet folyamatos, lendületes növekedése következtében, szinte lehetetlen ezen

címjegyzékek folyamatos frissítése. (A Google robotjának is megközelítőleg egy

hónapra van szüksége, hogy újra és újra beindexelje a teljes világhálót.)

Vannak kísérletek arra, hogy gördülékenyebbé tegyék a címjegyzékek frissítését,

azonban ezen rendszerek továbbra is kis részt képviselnek a keresők piacán. (A Yahoo!

Directory indexében, egy bizonyos díj megfizetése ellenében, egy évig tárolódik egy

adott oldal leírása.)

Hibrid és meta keresőmotorok

Leginkább az internet korai szakaszára volt jellemző, hogy a keresőrendszerek kizárólag

vagy a robot vagy a címjegyzék alapú keresést alkalmazták. Manapság igen megszokott,

hogy mindkét típusú keresés indexét használja egy keresőmotor, a keresőszolgáltatások

eredményeinek különbségei abból fakadnak, hogy adott kereső melyik találati listát

részesíti előnyben. A MSN elsősorban a Looksmart által szolgáltatott címjegyzékben

keres releváns oldalakat, míg a kevésbé egyértelmű keresési kulcsszavak esetében,

inkább az Inktomi által fejlesztett keresőrobot által létrehozott indexre támaszkodik.

Meta keresőmotorokról abban az esetben beszélhetünk, ha egy adott szolgáltatás más

keresők indexét felhasználva alkotja meg a saját találati listáját. Ezek az oldalak nem

csupán egy indexben kutatnak, hanem több keresőoldal által létrehozott adatbázisban

végzik a kulcsszóra történő keresést. A Dogpile.com az egyik legismertebb és

legnépszerűbb metakereső, amely a Google, a Yahoo!, a Microsoft Live Search és az

Ask szolgáltatását kombinálva használja. A találati listában ezen keresőmotorok által

biztosított eredményeket fésüli össze.

I.

II. A Google bemutatása, története és üzleti modellje

1. A keresőprogram megalkotása

A Google története az előző évtized közepén, az Amerikai Egyesült Államokban, a

stanfordi egyetemen kezdődik. Már az intézmény is meghatározó jelentőséggel bír a

történetben, hiszen erről az egyetemről, vagyis pontosabban e intézmény informatikai

karából nőtt ki többek között a Yahoo!, a Hewlett-Packard és a Silicon Graphics A két

fiatal stanfordi Ph.D. hallgató, név szerint Larry Page és Sergey Brin, a cég későbbi

alapítói, először 1995-ben találkoztak.

Az egyetem nyílt napot szervezett a potenciális hallgatóinak, melynek keretében a

leendő elsőévesekkel megismertették a várost és az egyetemet. Brin, másodéves

hallgató volt és önkéntes diáksegítőként vállalta, hogy ő maga is körbekalauzol egy

csoportot. Page Brin csoportjába került és kezdődött el kettejük kapcsolata, melynek

későbbi gyümölcsöző eredménye lett a Google alapjait képező keresőmotor

megalkotása.

Miután Larry Page felvételt nyert az egyetemre, elkezdett keresgélni, hogy mi legyen

doktori disszertációjának a témája. A mentora Terry Winograd lett, aki az ember-

számítógép kölcsönhatásának kutatója volt. Page több érdekes témát is fontolgatott,

azonban Winograd tanácsára az akkor még csak gyerekcipőben járó lévő World Wide

Web-et, azaz a világhálót választotta kutatási területének.

Ahogy Page egyre inkább belemerült az internet kutatásába észrevette, hogy míg az

egyik oldalról a másikra mutató hivatkozások követése gyakori, a céloldalról a

forrásoldalra ritkán mutat vissza hivatkozás. Ezt a problémát Page bosszantónak találta,

hiszen fontos információkhoz lehet abból jutni, hogy pontosan milyen más oldalak is

hivatkoznak a mi oldalunkra. Ebből fakadóan Page úgy gondolta, hogyha létre tudna

hozni egy olyan eszközt, mellyel az oldalak feltérképezhetik a rájuk mutató

hivatkozásokat, az értékes információkat szolgáltatna.

Miért gondolta így?

Leginkább ez az elv a tudományos publikálások rendszeréhez hasonlítható.

„Egy adott kutató munkáinak idézettsége adja tudományos rangját és tekintélyét az

idéző értékrendjében – ez a Google működésének alapelve.” (Battelle 2006:66)

A másik fontos fogalom a publikációkkal kapcsolatban a magyarázó jegyzet. Ez egy, az

adott idézethez fűzött leíró jellegű magyarázat, esetleg kritika. Ezen kívül a

szakcikkeket nem csak a bennük rejlő új gondolatok, ötletek és idézettségük alapján

ítélik meg, hanem, hogy hány másik művet idéznek, és később hány és milyen másik

szakcikkek idézik vissza azokat.

Ezek a tényezők nagyjából meghatározzák egy szakcikk tudományos rangját.

Ezen megfigyelésekkel Page arra a következtetésre jutott, hogy az egész világháló

idézetekre és magyarázó jegyzetekre épít, hiszen a linkeket tekinthetjük idézeteknek, a

hozzájuk tartozó linkszöveget pedig a magyarázó jegyzetnek.

Page létrehozta tehát a Backrub („hátvakarás”) nevű projektet, melynek feladata a

weben fellelhető összes hivatkozás összegyűjtése és céloldal szerinti csoportosítása, és

ezen rendszerezett hivatkozások közzététele volt, hogy bárki számára hozzáférhető

legyen. (Stross 2008)

Page nagyban gondolkodott, és programját arra tervezte, hogy az egész világhálót

feltérképezze, amely becslések szerint ekkor 10 millió oldalból állt és átlagosan évente

2000%-os sebességgel növekedett.

A kutatás mérete vonzotta a projekthez Sergey Brin-t, aki maga is disszertáció témát

keresett és eddig az időpontig csak bele-bele kapott a Stanfordon futó más projektekbe.

A Backrub crawlere (az a szoftver, amely feltérképezi és indexeli a világhálón lévő

oldalakat) 1996 márciusában kezdte meg munkáját. Miután a feltérképezés megtörtént

Page-nek és Brinnek meg kellett alkotnia azt a módszert, amellyel rangsorolják az

oldalakat. A tudományos publikáláshoz kapcsolódó idézetelemzés módszere lett az

alapja a rangsorolásnak. Egy oldal fontosságát az alapján határozták meg, hogy hány

hasonló témájú oldal hivatkozik rá és azokra az oldalakra hány oldal hivatkozik és így

tovább folytatva a sort.

Ez matematikailag modellezni nem egyszerű feladat, azonban itt jött a képbe Brin

matematikai tehetsége.

Közösen olyan algoritmust alkottak, amely képes volt figyelembe venni egy adott

oldalra mutató hivatkozások számát, és hivatkozások hivatkozásainak a számát is. Ezt

az algoritmust nevezte el Larry Page szinkronizált PageRank-nak.

A beérkezett adatok elemzése során, Page és Brin észrevette, hogy gyakorlatilag egy

keresőprogramot alkottak, amely gyakorta relevánsabb eredményeket ad, mint az akkor

használt AltaVista vagy Excite.

Ez a PageRank lett a „Google receptjének titkos hozzávalója”.(Battelle 2006:70)

Felismerték továbbá azt is, hogy abból kifolyólag, hogy a PageRank az oldalak között

lévő kapcsolatok számát és minőségét elemzi, így annál pontosabb eredményeket

tudnak a segítségével kapni, minél több kapcsolat kerül kielemzésre, tehát minél

nagyobb a világháló.

Ennek szellemében a keresőgépet elnevezték Google-nek az „1 és utána 100 nulla”

szám angol neve, a googol alapján.

2. PageRank

A PageRank algoritmus működését először az 1998-ban megjelent Google

tanulmányukban tette közé Larry és Sergey, melynek címe „The Anatomy of a Large-

Scale Hypertextual Web Search Engine” (Egy nagy hipertextuális webkeresőgép

anatómiája) volt.

Ebben a tanulmányban határozták meg a Google célját a következőképpen:

„A Google célja, hogy világháló egészét feltérképezze és indexelje, annak érdekében,

hogy kielégítőbb eredményeket adjon, mint a már létező keresőrendszerek.” (Brin and

Page 1998:1)

A böngészőprogramunkba telepíthető PageRank Toolbar eszközzel, meg lehet tekinteni,

hogy milyen egy adott oldal rangja. A program egy 0-10-ig terjedő skálán osztályozza

az oldalakat, 0-t a Google robotja által még be nem indexelt oldalak kapnak, míg 10

„minősítést” az olyan oldalak, amelyekre nagyon sok olyan témájú hivatkozás mutat,

mint amiről a mi oldalunk is szól. (Ilyen oldalak például maga a Google elsődleges

keresőoldala, a www.google.com, az Egyesült Államok kormányzatának honlapja, a

www.usa.gov vagy India nemzeti portálja, az india.gov.in.)

A program által használt 0 – 10-ig terjedő skála értékei, a következő táblázatban látható

valódi PageRank számokat jelentik:

1. táblázat – Google Toolbar PageRank és a valódi PageRank kapcsolata

Google Toolbar PageRank Valódi PageRank érték

1. 0 – 100

2. 100 – 1 000

3. 1 000 – 10 000

4. 10 000 – 100 000

… …

10. 10 000 000 000 – 100 000 000 000

Forrás: hu.wikipedia.org

„A Google tehát arra a feltételezésre épít, hogy a weboldalak készítői általában azokra

az oldalakra linkelnek a saját lapjukról, amiket jónak tartanak, vagyis minden hiperlink

felfogható egy-egy szavazatként a céloldalra. Minél több szavazatot kap egy oldal,

annál fontosabb, de azt is figyelembe kell venni, hogy a szavazatot leadó oldal mennyire

fontos. A PageRank tehát a fontosság számszerűsítése.” (hu.wikipedia.org)

Mint ahogy az előző fejezetben is írtam ezt matematikailag nem volt egyszerű

modellezni, azonban Sergey és Larry megoldotta ezt a problémát.

A számításaikra alapozva alkották meg a következő egyenletet:

PR(A) = (1-d) + d (PR(T1)/C(T1) + ... + PR(Tn)/C(Tn)),

ahol a jelölések a következőt jelentik:

A: maga az oldal

T1..............Tn: az A oldalra mutató linkek

C: az A oldalról adott oldalra mutató hivatkozások

d: csillapító tényező (dumping factor), melynek értéke 0 és 1 között változhat, annak

függvényében, hogy egy képzeletbeli sztochasztikus szörföző milyen valószínűséggel

unja meg magát és egy véletlenszerűen választott weblapra ugrik. (Brin and Page 1998)

A PageRank alapján történő rangsorolással, Sergey és Larry egy valóságos

darázsfészekbe nyúlt. Abból kifolyólag, hogy az algoritmus csak a honlapok közötti

kapcsolatrendszert vizsgálta, függetlenül annak tartalmától, egy oldal könnyen nem

kívánt minősítést kaphatott, még ha az oldal tartalma alapján valójában a találati lista

elején kellett volna szerepelnie. A kezdeti időkben ez sok honlaptulajdonost

felháborított, amelyet a beérkezett panaszlevelek tucatjai mutatnak.

Ekkor még a két fiatal egyetemista nem is sejtette, hogy milyen új jelenséget indítanak

el, melynek célja a honlap tulajdonosok részéről, hogy minél előrébb kerüljenek a

Google indexében, melybe 1998-ra már naponta több tízezer keresést hajtottak létre.

1. A Google Inc. megalakulása és fejlődése napjainkig

A cég alapítása

Page és Brin először 1997-ben a Google technológiáját akarták értékesíteni a már akkor

létező, keresőszolgáltatást üzemeltető cégeknek. A Stanford Egyetemen nagyon sok

befektetővel és cégtulajdonossal kapcsolatba tudtak kerülni.

A technológiájukat először az Excite cégnek akarták értékesíteni, mely ebben az időben

igen heves csatát folytatott a nála sokkal nagyobb Yahoo!-val. Page 1,6 millió dollárban

határozta meg a Google árát, melyért azonban az Excite csak 750.000 dollárt lett volna

hajlandó fizetni, habár a Google sokkal fejlettebb keresési technológiájának

köszönhetően könnyebben felvehette volna a versenyt, a már abban az időben is több

százmillió dollárra becsült Yahoo!-val szemben. Az igazgatótanács azonban hajthatatlan

volt és nem fizették ki a kért pénzt.

Azt ezt követő 18 hónapban gyakorlatilag az összes szilícium-völgyi, internetes

kereséssel foglalkozó cégnél (köztük a Yahoo!-nál is) próbálkoztak. Mindenki nagyon

érdekesnek tartotta a technológiát, azonban támogatásra nem leltek a fiatal kutatók. Az

internetes keresés ebben az időszakban nem volt kiemelt téma a cégeknél. Mindenki

úgy gondolta, hogy az keresés jó ahogy van, köszönhetően annak, hogy gyakorlatilag

mindegyik, kezdetben keresőként funkcionáló oldal portállá változott. Ezeknek a

weboldalaknak nem volt célja, hogy a keresési találatokkal elküldje az oldaláról a

látogatókat, sőt az volt a legfőbb cél, hogy ne menjenek sehova.

Ilyen körülmények között Larry és Page úgy gondolták, hogy megalapítják saját

cégüket, melyhez a kezdő tőkét, 100.000 dollár formájában, Andy Bechtolsheim, a Sun

Microsystems egyik alapítója biztosította.

A céget 1998. szeptember 7-én jegyezték be, Google Inc. néven.

Az első évek: 1999 – 2004

A cég az első években is rendkívül dinamikusan fejlődött, 1999 elején már kilenc

alkalmazottal működött a vállalat, ekkor még Susan Wojcickinek, Sergey Brin

barátnőjének, jelenleg a cég termék menedzsmentért felelős elnökhelyettesének a

házában.

A kezdeti vállalakozásokhoz hasonlóan, a Google-nek további befektetőkre volt

szüksége, hiszen ebben az időszakban kiadásai már jelentős összegeket emésztettek fel,

azonban bevételtermelő tevékenységet még nem végzett.

Az újabb befektetőket a Kleiner Perkins Claulfield and Byers (érdekeltségei voltak az

AOL-ban és az Excite-ban) és a Yahoo!-ban is befektető Sequoia Capital személyében

találták meg. Ekkoriban ezek a cégek voltak a Szilícium-völgy legjelentősebb,

konkurens kockázati tőke befektetője, így együttműködésükre mindenki felfigyelt. 25

millió dolláros invesztíciójuk az akkor kevesek által ismert Google-be, megalapozta a

cég hírnevét a San Francisco melletti informatikai központban. (Stross 2008)

Mindezek ellenére a Google továbbra is működő üzleti modell nélkül üzemelt, azonban

a befektetők a pénzükért nagy megtérülést vártak. Az internetes keresésből való

bevételszerzés módja a hasonló cégeknél (pl. Yahoo!) jellemzően a szponzorálás és a

bannerhirdetések elhelyezése volt. Az alapítók, Sergey és Larry a kezdeti időkben

elzárkóztak ettől a lehetőségtől, mivel úgy vélték, hogy a reklámból finanszírozott

keresőprogramok elfogultak a saját reklámozóikkal szemben és így nem a felhasználók

érdekeit nézik, amely szempont a cég alapvető filozófiájának része volt már a

kezdetekben is és szerves részét képezi a mostani irányelveknek is.

Nem köztudott, de 2001-ig a Google-nek nem volt életképes, működő üzleti terve.

1999 végére a cég 39 alkalmazottat foglalkoztatott, a kiadásai elérték a havi 500.000

dollárt. Az igazgatótanács úgy döntött, hogy beadják a derekukat, és a Google keresési

találatai között is lesz lehetőség fizetett hirdetések megjelenítésére. Ellentétben az

akkori, más oldalaknál alkalmazott, csicsás, feltűnő hirdetési felületektől, Sergey és

Larry ragaszkodtak ahhoz, hogy adott kulcsszavakra összpontosító, tisztán szöveges

hirdetéseket értékesítsenek a partnereknek. 1999 végén megkezdték az új rendszer

tesztelését, és 2000 januárjában jelent meg az első fizető ügyfél az oldalon. Hiába tűnt

ez akkor működőképes modellnek, 2000 márciusában senki által nem várt esemény

következett be: a NASDAQ összeomlott. A Dot-com lufi kipukkant és az elkövetkező

néhány évben az informatikai cégek igen nagy mélyrepülést produkálták.

Ilyen körülmények között a Google bevételei lassan csordogáltak, Page és Brin ekkor

figyelt fel a GoTo.com-ra, és habár nehezen akarják beismerni, de ezen cég

megközelítésében látták a megváltást.4 A Google gyakorlatilag lemásolta a GoTo

módszerét. Létrehozták egy teljesen automatizált önkiszolgáló rendszert, melyben a

potenciális hirdetők, előre, online fizetve hozhatták létre kulcsszóalapú hirdetéseiket. Az

új szolgáltatás 2000 októberében Google AdWords néven mutatkozott be. (Stross 2008)

Már volt egy működő üzleti modell, a befektetők nyomására már csak egy új ügyvezető

igazgatót kellett találni. 1999 júniusától 2001 elejéig Page és Brin 75 jelöltet

interjúztatott, míg végül a választásuk Eric Schmidt-re esett. Schmidt korábban a Sun

Microsystems-nél, majd a Novell-nél dolgozott. Mindkét cégnél az emésztette fel

energiájának nagy részét, hogy irányítása alatt a vállalatok, megpróbálják felvenni a

versenyt az informatikai óriással, a Microsofttal. Schmidt belefáradva a nagy

részvénytársaságok vezetésébe a Google-höz szerződött. Az új ügyvezető igazgató két

fázisban lépett be a céghez: először Sergey Brint váltotta az elnöki pozícióban, majd

három hónappal később Larry Pagetől átvette az ügyvezetői hatáskört. Nem tudni, hogy

Eric Schmidt rendkívül okos, vagy nagyon szerencsés, de belépésének hónapjában zárta

a Google az első nyereséges negyedévét, és azóta egyetlen veszteséges negyedévet sem

zárt. (Battelle 2006)

Eric Schmidt irányítása alatt a Google nagyra nőtt. 2001-re a kereső naponta több mint

százmillió keresést teljesített, az év végére az indexelt oldalak mennyisége elérte a 3

milliárdot. Ebben az évben fogadta el az igazgatótanács a Google jelenleg is használt

mottóját, a „Ne legyél rossz!” mondatot, melyet kezdetben arra értettek, hogy hogyan

viszonyuljanak a cégek alkalmazottai egymáshoz, de hamarosan a cég alapvető

működésére is átvitték a jelentését.

4 Bővebben a GoTo.com-ról John Battelle könyvében, az ötödik fejezetben olvashatunk.

2002-ben az Adwords az addig alkalmazott ezer megjelenés utáni tarifával szemben

(Cost per Thousand Impression – CPM modell) átállt a kattintás alapú fizetési

szisztémára. Szeptemberben beindult a Google News nevű szolgáltatás, akkor közel

4000 forrással.

2003 márciusában beindították második közvetlenül bevételt termelő szolgáltatásukat, a

Google AdSense programot. A program működésének a lényege, hogy a weblap

tulajdonosok egy néhány perces regisztrációt követően, bekerülnek a Google hirdetői

hálózatába. A Google robot megvizsgálja az oldaluk tartalmát, majd a tartalommal

kapcsolatban releváns hirdetéseket helyez el rajta, mindezt teljesen automatizáltan. A

honlap tulajdonosai a kattintások után részesednek abból a bevételből, amit a hirdetést

feladó felhasználó fizet a Google részére. Habár az AdSense korántsem lett olyan

sikeres, mint az AdWords, 2005-re a cég bevételeinek 15%-a ebből származott.

A Google tőzsdei bevezetése és jelene: 2004-2009

2004-re, 4 évvel a dotcom lufi kipukkanása után, az internetes részvények piacának

hosszas pangása után, mintha újra kitavaszodott volna a Szilícium-völgy felett. Így

ekkora elkerülhetetlenné vált a Google tőzsdére lépése. Az elnökség végül 2004. április

29-én nyújtotta be a tőzsdei bevezetéshez szükséges S1 nevezetű űrlapot a SEC

(Securities and Exchange Comission – Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet) részére. A

nyomtatványhoz csatolva volt egy leendő részvényeseknek szóló levél is, egyenesen

Larry Page tollából, címe: Tulajdonosi kézikönyv Google-részvényeseknek. Ebben

deklarálták a vezetők, hogy pontosan hogyan is kívánják majd vezetni a céget, és hogy a

Google mennyiben is különbözik a többi internetes vállalattól.

A levélben és a beadott nyomtatvány más részeiben is úgynevezett kettős osztatú (dual

class) részvényesi struktúrát írtak le. Ennek lényege, hogy a felső vezetők és az alapító

tulajdonosok jóval nagyobb befolyást gyakorolnak a cég felett, mint az egyszerű

részvényesek. Page és Brin együttesen a cég részvényeinek 30%-át birtokolják és

részvényeik szavazatértéke egyenként is tízszer többet ér, mint a nyilvánosan

értékesített részvényeké. Ebből is látszik, hogy akkor is és jelenleg is, milyen nagy

befolyást gyakorol a cég mindennapi működésére a két egykori alapító. (Stross 2008)

Maga a levél, a bevezetéssel kapcsolatos egyéb, a Wall Street hagyományainak

ellentmondó körülmények, és a Google vezetésének hozzáállása igen vegyes érzelmeket

váltott ki a kockázati tőke befektetők és a tőzsde „öreg rókái” körében. Azonban, mint

minden esetben, most is a pénz beszélt. Az S1 dokumentációhoz csatolva volt az első

hivatalos mérlegadat, mely egyértelműen tartalmazta, hogy a cég profitjának értéke

2004-ben majdnem elérte a negyed milliárd dollárt és már 2003-ban is több mint 100

millió dollár nyereséget könyvelhetett el.

A tőzsdei bevezetést megelőző, hosszas jogi procedúrák után a cég részvényeinek

nyilvános aukciója 2004. augusztus 13-án kezdődött meg. Néhány nap után azonban

egyértelmű vált, hogy a részvény értéke nem fogja elérni az előre meghatározott 108-

135 dolláros sávot. „Augusztus 18-án a cég bejelentette, hogy 85 -108 dollárra

csökkentik a nyitó ajánlati árat, és 6,1 millió dollárral csökkentik a kibocsátandó

részvények összértékét is.” (Battelle 2006:195)

A tényleges tőzsdei kereskedés végül 2004. augusztus 19-én indult meg, 85 dolláros

nyitó áron. A nap végére a részvények értéke elérte a 100, másnapra a 108 dolláros árat,

ezzel belépve eredeti sávjába. Novemberre a céges részvények elérték a 200 dolláros

határt, 2005 nyarára pedig a 300 dolláros csúcsot.

3. ábra – A Google részvényárfolyamának alakulása a bevezetéstől 2008 végéig

Forrás: http://finance.yahoo.com

Ahogy a bevezetés körüli por kezdett elülni, lassan minden visszatért a cégnél régi

kerékvágásba. Folytatódott a cégek felvásárlása és újabbnál újabb szolgáltatások

beindítása, melyek közül csak a leglényegesebbeket írom le: (Google Milestones –

www.google.com)

2003 – a Blogger megvásárlása

2003. december – a Google Print beindítása (később ez vált a Google Book

Search szolgáltatásává)

2004 – a Picasa (fotócserélő szolgáltatás) mmegvétele

2004. január – az Orkut elindítása (ismertségi hálózat, hasonló a magyar iWiW-

hez)

2005. február – a Google Maps beindítása

2005. november – a Google Analytics (weblap tulajdonosok számára, az oldal

látogatóinak számszerűsítésére használható szolgáltatás) elindítása

2006. október – a Youtube felvásárlása

2007. május – a Google StreetView szolgáltatásának elindítása öt amerikai

nagyvárosban (élő utcakép megtekintése a Google Maps-en belül)

2008. március – a DoubleClick felvásárlása

Mindezen akvizíciók és szolgáltatások beindítása mellett a Google folyamatosan

növekedett és szükségessé vált egy teljes szervezeti átalakítás. Ezzel a feladattal Shona

Brown, a McKinsey korábbi konzulense lett megbízva, akit kineveztek a Google üzleti

műveletekért felelős elnökhelyettesévé. Brown kijelentette, hogy a közreműködésével

lehetővé válik, hogy a cég a tőzsdei bevezetés után, az akkori 3000 alkalmazottat

foglalkoztató cégből, egy 30.000 embernek munkát adó óriássá váljon. A szervezeti

átalakítás keretében a céget feladat szerinti fő csoportokra osztották szét: keresés,

hirdetési termékek, és a cégen belül „20%” és „10%” néven emlegetett csoportokra.

Ez a 10% és 20% arra az időre és projektekre értendő, amennyi időben és amellyel a cég

emberei foglalkozhatnak a munkaidejükben, a saját munkájukon kívül. Ilyen 20%-os

termék volt például a Gmail, a Google News és az Orkut. A 10%-os termékek közé

tartoztak a Google Keyhole (amely később Google Maps néven vált ismertté) és a

Picasa is.

2. Az ületi modell: a reklám

A legtöbb üzleti modellel működő, interneten megtalálható szolgáltatás bevételi forrása

valamilyen formában kapcsolódik a reklámozáshoz. A Google által végzett tevékenység

a legismertebb és a legszélesebb körben elterjedt. Ez az üzleti modell gyakorlatilag

megegyezik a hagyományos médiák (újság, televízió) által alkalmazott gyakorlattal,

ahol a tartalomszolgáltatás alapja a reklám felületek és idők eladása.

Érdekessége a dolognak, hogy az internet korai szakaszában épp a reklámozás okozta

több nagyobb kereső bukását, mivel a tulajdonosok gyorsan szerettek volna

meggazdagodni a pop-up reklámokból, anélkül, hogy a kereső technológiailag

fejlesztették volna. Ezzel ellentétben a legnépszerűbb keresők a rendszerüket a

megbízható technológiára alapozzák és mindemellett a reklámok diszkrét, visszafogott

formában jelennek meg. (Szalontai 2006)

A Google és a Yahoo! a két legnagyobb vállalat, akik reklámozási lehetőséget

biztosítanak az interneten. Egy igen egyszerű lehetőséget kínálnak arra, hogy egy új

szolgáltatást elindító oldal tulajdonosa plusz jövedelemre tegyen szert azáltal, hogy

növeli oldala látogatottságát, népszerűségét. Azonban mindezek mellett az igazi nyertes

a reklámozási lehetőséget biztosító vállalat, nevezetesen a Google és a Yahoo!.

Természetesen ez a két vállalat nem csupán a keresőjébe integrálta a hirdetési

felületeket, hanem az összes általa működtetett oldalba, szolgáltatásba:

Google hirdetési felületei:

YouTube

ODEO (Podcast létrehozó és megosztó szolgáltatás5.)

Google Video (Videó megosztó oldal, hasonló a YouTube-hoz.)

Blogger

Wetpaint (Weboldal létrehozó szolgáltatás.)

eSnips

Yahoo! hirdetési felületei:

Flickr

5 A webről egy program segítségével a műsorszolgáltatások automatikus összegyűjtése és a felhasználó eszközére való letöltése. Ezek a szoftverek a hírszolgáltatásban már ismert RSS hírgyűjtőkhöz hasonló módon működnek.

del.icio.us (Weboldalak gyűjtőhelye, melyek egy adott struktúrába vannak

rendezve.)

Yahoo! Answers (Kérdések és válaszok gyűjteménye.)

Rollyo (Minden felhasználó kereséseket hozhat létre, megadva a kulcsszavakat

és a szerintük rá relevánsnak vélt találati oldalakat. Ezeket a kereséseket akár

meg is lehet osztani a többi felhasználóval.)

Ezeken túlmenően a reklámozási lehetőségek egy igen extrém példája a MySpace

szolgáltatása, ahol a több millió profilhoz kapcsolódó weboldal kitűnő felületet biztosít

a reklámok elhelyezésére. Ezt kihasználandó, 2006-ban a Google megközelítőleg 1,5

millió dollárt fizetett a kizárólagos hirdetési jogokért. (Google Milestones –

www.google.com)

Adwords és Adsense

Az elmúlt évtizedben az internetes szolgáltatásokhoz kapcsolódóan a reklámozás vált a

legjobban működő jövedelemtermelő tevékenységgé. Az összes ilyen jellegű

próbálkozás közül, a Google Adwords és AdSense volt az, ami meghozta az áttörést és

változtatta meg az emberek reklámról alkotott elképzeléseit.

Egyik oldalról az AdWords a felhasználó által végrehajtott keresésekre fókuszál, míg az

AdSense arra biztosít lehetőséget, hogy a hirdetéseink megjelenjenek a Google hirdetői

hálózatába tartozó partner oldalakon. (Battelle 2006)

4. ábra - Google Adwords hirdetések a „car” szóra

Forrás: www.google.com

5. ábra – Google AdSense hirdetési minták

Forrás: www.google.com - Google AdSense Ad Formats

Az AdWords segítségével egy olyan hirdetési formát lehet alkalmazni, amelyben a

hirdető által létrehozott reklám csak azokhoz a felhasználókhoz jut el, akik a reklámozó

által megadott kulcsszavakra keresnek. Az AdSense használatával pedig kontextusba

ágyazott reklámokat lehet megjeleníteni. Ezek nagy előnye, hogy nem kapcsolódnak

kereséshez, csupán a felhasználó interneten történő böngészéséhez és hasonlóan az

Adwords-höz, nagy találati pontosságot biztosítanak a felhasználóknak. (Szalontai

2006)

Alapvetően az interneten alkalmazott hirdetéseknek két típusa van: az idő alapú és a

kattintás alapú. A magyar oldalak és szolgáltatások általában az idő alapú hirdetéseket

alkalmazzák. (Az egyik legnépszerűbb magyar oldalon az index.hu-n is időalapon lehet

reklámfelületeket vásárolni.)

A Google ezzel szemben a kattintás alapú reklámokat alkalmazza, ami azt jelenti, hogy

a hirdetést feladó felhasználónak csak abban az esetben kell fizetnie, ha a reklámja

megjelenik és valaki rá is kattint erre. Ezen felül a hirdetés hatékonyságát az is növeli,

hogy szűrési feltételként országokat, területeket és városokat is meg lehet adni. (Ha

valaki például a magyarban is használt „champagne” szóra szeretne hirdetést feladni,

mert van egy exkluzív pezsgőket árusító webáruháza, akkor meg van az a beállítási

lehetősége, hogy hirdetései csak a magyar Google találati listájában jelenjenek meg.)

A Google rendszerében a hirdető határozza meg azt az árat, amit hajlandó egyetlen

kattintásért fizetni, az árnak csupán egy alsó korlátja van. Minden ármeghatározás

kulcsszavanként történik, az alsó korlátot a szó népszerűsége, azaz az határozza meg,

hogy hány keresés történik erre a szóra a Google-ben. A felső korlátot a hirdető

pénztárcája szabja meg, minél magasabb árat ad meg egy kulcsszóhoz, annál többször

és annál preferáltabb helyen jelenik meg a Google fizetett hirdetései között.

Ebből kifolyólag a reklámozók csak filléreket fizetnek egy-egy hirdetésért

(különösképpen igaz ez más, hagyományos reklámfelületekkel összehasonlítva), ezáltal

a Google mégis hatalmas jövedelemhez jut.

A Yahoo! és a Microsoft is felismerték az ebben rejlő lehetőségeket és megalkották

saját önkiszolgáló hirdetés-feladási rendszerüket, amelyek hasonlóan a Google

rendszeréhez a kis weblaptulajdonoknak kínálnak reklámozási lehetőséget. A két

legnagyobb vetélytárs belépésével a szolgáltatások differenciálása is megindult, a

Microsoft terveiben olyan elképzelés is szerepel, hogy nem kattintás alapján, hanem

valós vásárlások után kellene a hirdetésfeladónak fizetnie. (Szalontai 2006)

A növekvő bevételekkel és dinamikus fejlődéssel párhuzamosan a Google-nak egyre

több versenytársa lett, mind az egyszerűen számítástechnikával, mind a kifejezetten az

internettel foglalkozó cégek körében. A Google számos riválisa közül azonban a már

említett kettő emelkedik ki jelentősen: a Yahoo! és a Microsoft.

I.

II. A versenytársak bemutatása

Mint az előző fejezetből is kiderült, és személyes tapasztalataink is ezt mutatják, a

Google legfőbb szolgáltatása a Google Search, azaz a kereső. A cég bevételeinek 98 %-

a a keresőre épülő AdWords és AdSense programokból származik. (Google Annual

Report 2007)

Erre a tényre alapozva a Google folyamatosan törekszik a keresőprogram fejlesztésére,

javítására, azonban hiába nyújtja a világ legnépszerűbb keresőszolgáltatását, nem

egyedüli versenyző ezen a piacon.

A legfőbb versenytársak a Yahoo! és a Microsoft.

A következő ábrán a keresők piaci részesedését láthatjuk.

6. ábra – A keresők piaci részesedése 2009. februárjában

Forrás: marketshare.hitslink.com by Net Applications

A Google a maga 82%-val gyakorlatilag egyeduralkodónak számít a keresőpiacon,

azonban nem elhanyagolható a 2. és 3. helyezett Yahoo! és a Microsoft

keresőszolgáltatását takaró MSN és Microsoft Live Search részesedése sem. Ez a három

versenyző együttesen lefedi a piac több mint 95%-át, a többi szolgáltatás szinte eltörpül

mellettük. Az összes többi kategória körülbelüli egy tized százalékán megközelítőleg 60

szoftver osztozkodik, így részesedésük teljesen elhanyagolható a nagyokéhoz képest. A

világ minden országában találhatók még kisebb, az adott országban használatos keresők,

azonban ezek nem jelentenek semmilyen veszélyt az amerikai IT óriások számára. Ilyen

kis keresők Magyarországon pl. az Altavizsla, az Origo vagy a Sztaki keresője.

(Szalontay 2006)

A következő táblázatban a két legfőbb versenytárs bevételi és nyereség adatai láthatóak

a 2007-es évre vonatkozóan:

2. táblázat – A Google, a Yahoo! és a Microsoft bevétel és nyereség adatai a 2006-2007-es évre

vonatkozóan

Bevétel (ezer $) Nyereség (ezer $)Bevétel/ nyereség

hányad (%)

2006 2007 2006 2007 2006 2007

Google 10 604 917 16 593 986 3 077 446 4 203 720 29 25,3

Yahoo! 6 425 679 6 969 274 751 391 660 000 11,7 9,4

Microsoft 44 282 000 51 122 000 16 472 000 18 524 000 28,5 27,5

Forrás: A Google, Yahoo! és a Microsoft 2007-es éves jelentései

Mint a táblázatból látható, a Microsoft bevételei nagy mértékben meghaladják, mindkét

versenytársét, azonban az utolsó két év adataiból is kiolvasható az a tendencia, amely a

Google egész történetére jellemző volt, nevezetesen, hogy szinte folyamatos a

dinamikus fejlődés. Látható, hogy egy év leforgás alatt a bevételei 150%-al nőttek, míg

kiadásaik arányukban alig változtak.

Az adatok ismeretében diplomamunkámban csak a két legfőbb versenytársa, a

Microsoft-ra és a Yahoo!-ra fogok koncentrálni.

1. A Yahoo!

Szinte megdöbbentő, hogy mennyire hasonló és mennyire eltérő a két cég. A Yahoo!-t

is két fiatal stanfordi diák, Jerry Yang és David Filo alapította. Ezt a céget is hasonlóan

a Google-höz, szerény, kollegiumi szobai kezdetek jellemzik, „és egy furcsa név, ami

megragadt és az internet egyik kultuszjelenségévé vált.” (Battelle 2006:204)

A céget a két, akkor még egyetemista diák, 1995-ben alapította. A részvények értéke az

1996. április 15-ei bevezetést követően szinte töretlenül emelkedett, egészen az IT lufi

kipukkanásáig, amikor is a körülbelüli 110 dolláros árról, 20 hónap alatt, a 4,5 dolláros

szintig zuhant. A Yahoo! azonban képes volt talpra állni, ami talán annak köszönhető,

hogy az évek folyamán gyakorlatilag egy óriási tartalomszolgáltató portállá vált. Mint a

dolgozatom előző fejezetében is írtam, az internetes üzletágban működő cégek úgy

gondolták, hogy eljárt a keresés felett az idő, céljuk a felhasználók saját oldalukon való

tartása volt, hiszen minél többen látogattak egy-egy oldalt, annál drágábban lehetett

értékesíteni a reklámfelületeket az oldalon.

A keresésben rejlő nagy lehetőségeket a Google aknázta ki a legteljesebben és így tudott

a keresőpiac élére törni. Maga a Yahoo! is egészen 2004 februárjáig a Google

keresőtechnológiáját használta, csak ezután váltott a saját fejlesztésű motorra. Egyes

elemzők szerint ez a váltás túlságosan későn történt, mivel azóta a Yahoo! folyamatosan

veszít keresőpiaci részesedéséből. A két cég árbevétele majdnem megegyezik, azonban

a tőzsde jóval kevesebbre értékeli a Yahoo!-t a Google-nél.

Napjainkban a Yahoo! a világ egyik vezető kommunikációs, kereskedelmi és média

cége. A szolgáltatásai révén, megközelítőleg 345 millió emberrel kerül kapcsolatba

naponta. (Yahoo! Annual Report 2007)

A két cég viszonyulása a legfőbb tevékenységhez, azaz a kereséshez teljesen eltérő. „A

Yahoo! sokkal inkább hajlandó nyíltan szerkesztőségi és kereskedelmi tartalmak

megjelenítésére, és hagyja, hogy a találati listába emberi beavatkozás történjen úgy,

hogy olyan médiumot teremt, ami ezeket a célokat szolgálja. A Google azonban a

gondolatát is elutasítja, hogy tartalom és szerkesztőségileg vezérelt céggé váljon.”

(Battelle 2006:208)

Az elmúlt évek során többször is, egészen pontosan 2005 és 2008 között minden évben,

felvásárlási ajánlatot tett a Microsoft a Yahoo!-ra. Ezt a Yahoo! minden alkalommal

visszautasította, azonban 2008-ban igen kiélezetté és feszültté vált a helyzet a két

vállalat között.

A Microsoft ajánlatát, a már megszokott módon, 2008 februárjában a Yahoo!

visszautasította, arra hivatkozva, hogy az alulértékeli a vállalat és márka tényleges

értékét. A visszautasítást követően áprilisban a Microsoft, egy levélben tájékoztatta a

Yahoo!-t, hogyha 3 héten belül nem fogadják el a hivatalos ajánlatot, akkor a Microsoft

közvetlenül a részvényesekhez fog fordulni, és közvetlenül őket vásárolja ki. Ez ellen

természetesen a Google tiltakozott, mondván, hogy két ilyen méretű vállalat

egyesülésével, sérülne az internet szabadsága. Válaszként a Microsoft ultimátumára a

Yahoo! az AOL-t6 is birtokló Time Warner vállalattal kezdett tárgyalásokat folytatni,

egy esetleges egyesülés kapcsán. A Microsoft visszavonta az ajánlatot, az utolsó

próbálkozás, 2008. május 3-án történt, amikor is egy Steve Ballmer7 és Jerry Yang

között lezajló személyes találkozó alkalmával, a Yahoo! újra visszautasította a

Microsoft 33 dolláros részvényenkénti ajánlatát, ők 37 dollárt szerettek volna kapni

részvényenként.

2008. június 12-én a Yahoo! hivatalosan is bejelentette, hogy befejeződtek a

felvásárlással kapcsolatos tárgyalások a Microsofttal, ugyanezen a napon az is

nyilvánosságra került, hogy a Yahoo! szerződést kötött a Google-el, melynek keretében

az AdWords programban feladott hirdetések a Yahoo! keresőjének találati oldalán is

megjelennek. (Letter from Steven Ballmer to Jerry Yang 2008)

Igen nagy valószínűséggel a Yahoo! vezetősége később megbánta, hogy nem adta el a

Microsoft-nak a céget, mivel 2008 novemberére, a válság következtében, a részvények

értéke a 9 dollárt sem érte el.

2. A Microsoft

A Microsoft nevű vállalat a mai formájában 1981-ben alakult meg, azonban a

tevékenységét már 1975-ben megkezdte. Bill Gates és Paul Allen ekkor alkották meg a

személyi számítógépekhez írt első programozási nyelvet, amely később BASIC néven

vált ismertté. Az igazi áttörést a cég számára az 1981-es év hozta meg, amikor az IBM

forgalomba hozta az első személyi számítógépeket, amelyeken a Microsoft 16-bites

operációs rendszere, az MS-DOS 1.0-ás verziója, a Microsoft Basic, a Microsoft Pascal

és egyéb Microsoft termékek futottak. A személyi számítógépek gyors térhódítása, a

Microsoftot a világ vezető informatikai cégévé tette.Folyamatosan jelentek meg az

újabb és újabb operációs rendszerek és az egyre magasabb felhasználói igényeket lefedő

programcsomagok és alkalmazások. A cég 2008-as árbevétele elérte a 60 milliárd

dollárt, míg nyeresége 22,5 milliárd volt. (Microsoft Annual Report 2008)A cégnek 6 American Online: Internet szolgáltató és média cég.

7 A Microsoft ügyvezető igazgatója.

jelenleg nincs komoly ellenfele a személyi számítógépekhez gyártott operációs

rendszerek piacán, az Apple cég által gyártott, OS X néven ismert, ugyanezen cég által

forgalmazott személyi számítógépekhez erősen kötődő operációs rendszerek magas áruk

miatt inkább a tengerentúlon népszerűek, a nyílt forráskódú Linux rendszereknek pedig

egy szűk, mélyebb számítástechnikai ismeretekkel rendelkező körben vannak hódolói.A

Google fejlődése olyan robbanásszerű volt és olyan gyorsan kerültek az internetes

vállalatok élére, hogy a Microsoftnak gyakorlatilag nem volt ideje reagálni. Az elmúlt

években próbáltak felzárkózni az internetes szolgáltatások területén a Google-höz,

melynek legjobb bizonyítéka a Yahoo! felvásárlására tett számtalan kísérlet.A Google

részvénypiacra lépését követően szinte naponta jelentek meg az újabb és újabb cikkek a

két cég versenyével kapcsolatban, több tucat olyan felvásárlás történt mindkét vállalat

részéről, amely azt a célt szolgálta, hogy utolérjék a versenytársat valamely területen.

Így dolgozatomban csak a két óriással kapcsolatos legfontosabb eseményekre térek ki.A

következő néhány pontban azokat a legfontosabb eseményeket ismertetem, amelyeket

Google tett annak érdekében, hogy ne csak az internetes keresés és reklámozás területén

legyenek vezető pozícióban:2005. március 20-án a Google egy 1 milliárd dolláros

szerződés keretében 5 %-os részesedést vásárolt az AOL-ban, amellyel megerősítette az

internetes kereső-, és reklámpiacon betöltött vezető pozícióját.

2006. október 11-én a Google elindította online dokumentum létrehozó és

megosztó szolgáltatását, amellyel a felhasználók szabadon hozhatnak létre

szöveges fájlokat, táblázatokat, prezentációkat. Ezzel az ingyenes termékükkel

igen komoly csapást mértek a piacvezető Microsoft Office programcsomagra.

2007. április 13-án felvásárolták a DoubleClick céget, amely a Google-höz

hasonlóan kattintás alapú internetes hirdetésekkel foglalkozott. A dolog

érdekessége, hogy az első ajánlatot a cégre a Microsoft tette, azonban a Google

megelőzte őket az akvizíciós folyamatban.

2007. június 9-én a New York Times hasábjain jelent meg az a cikk, amely

bizalmas információkra hivatkozva, azt a tényt közölte, hogy az Amerikai

Igazságügyi Minisztérium, a Google kérésének eleget téve, vizsgálatot indított a

Microsoft legújabb terméke, a Vista ellen. A vizsgálat indoklása az volt, hogy az

új operációs rendszer, a fejlett kereső funkciójának köszönhetően, hátrányba

hozza a más asztali keresőket gyártó cégeket és szoftvereket, például a Google

Desktop Search alkalmazást.

2008. szeptember 2-án a Google elérhetővé tette Chrome elnevezésű

böngészőjét, melynek nem titkolt célja rövid távon az, hogy felhasználókat

hódítson el, a jelenleg legnépszerűbb Internet Explorer böngészőtől. A hosszú

távú cél pedig, hogy a program a Google operációs rendszerének előfutára

legyen, mellyel a Microsoft legnagyobb üzletágától, a Windows-tól szeretnék

elhódítani a vezető pozíciót.

A Microsoft legfontosabb válaszlépései, hogy a személyi számítógépekhez gyártott

operációs rendszerek piacán megőrizzék elsőségüket és megpróbálják utolérni a

Google-t az internetes keresés területén:

2007. április 16-án a Microsoft szintén vizsgálatot kezdeményezett a Google

ellen a DoubleClick felvásárlása kapcsán, arra hivatkozva, hogy a Google ezzel

az akvizícióval monopol helyzetbe került a kattintás alapú internetes keresés

területén. Az amerikai hatóságok nem találták megalapozottnak a vádakat, az

Európai Uniós szervek vizsgálatai az ügy kapcsán még jelenleg is folyamatban

vannak.

2007. május 18-án a történelem legnagyobb értékű, 6 milliárd dolláros

felvásárlásával a Microsoft megszerezte a DoubleClick korábbi vetélytársát, az

Aquantive nevű céget.

2007. október 24-én, egy rendkívül hosszú árháborút követően, a Microsoft

meghiúsította a Google és a Facebook együttműködését és 240 millió dollár

értékben bevásárolta magát a „globális iWiW”-be és vált ezzel az ügylettel az

oldal kizárólagos reklámozási jogainak birtokosává.

2008. február 1-én ajánlatot tett a Microsoft a Yahoo! teljes felvásárlására. Bár,

mint dolgozatom korábbi részében is írtam, az egyesülés több hónapnyi

tárgyalás után meghiúsult, a Microsoft-nak meg volt az esélye, hogy a Google

igazán komoly ellenfelévé váljon a reklám területén is. (Search and Destroy –

www.portfolio.com)

Mint a fentebbi felsorolásból látható, szinte havonta, sőt néha hetente történtek a két

vállalat helyzetét újra és újra megváltoztató események. Gyakran a két cég párharcát, az

IT világ hidegháborújának szokták nevezni, hiszen konkrét támadással, azaz

felvásárlással egyik vállalat sem fenyegeti a másikat, azonban az informatika szinte

minden területén újra és újra összetűzésbe kerülnek.

II.

III. Jövőbeli fejlődési lehetőségek

Mielőtt felvázolnék néhány, a jövőben nagy valószínűséggel tért hódító üzleti modellt,

fontosnak tartom áttekinteni azokat a jelenségeket, amelyek az utóbbi néhány évben

kihatással voltak az egész internet működésére, és hatásuk gyökeres változásokat fog

hozni a következő évtizedben a teljes informatikai kultúrában.

1. Web 2.0

Az internet fejlődésének legújabb szakasza, a fogalom jelentését talán a következő

grafikon szemlélteti a legjobban:

7. ábra – A Web 2.0 rendszere

Forrás: Krauth Péter és szerzőtársa (2007:1)

A Web 2.0 legmegfoghatóbb része az új technológiákban és az ez által a technológiák

által létrehozott, szabadon felhasználható tartalmakban nyilvánul meg. Magát az

elnevezést Tim O’Reilly, az O’Reilly Media alapítója, az „open-source” mozgalmak és

a szabad szoftverek egyik legnagyobb támogatója használta először, 2004-ben.

Ha egyetlen mondattal szeretnénk megfogalmazni a Web 2.0 mibenlétét, akkor azt lehet

mondani, hogy együttesen azokat a technológiákat és azok felhasználási módját, üzleti

modelleket és tartalmakat jelentik, amelyek a webet termelő, értékteremtő üzletté teszik

az üzleti, a közszolgálati és a civil szektorokban egyaránt. (Krauth Péter és szerzőtársa

2007)

Mint az ábrán is látható, a Web 2.0 kapcsán csupán az utóbbi néhány év jelenségéről

beszélhetünk, jelenleg is egy átmeneti időszakot élünk meg a Web 1.0-ról a Web 2.0-ra

való áttérés folyamatában, leszámítva talán az Egyesült Államok informatikailag

legfejlettebb részét, ahol már teljes és tökéletes volt az átállás. Az átmeneti időszakot a

következő néhány ponttal lehet jellemezni:

A tartalmak rendkívül egyediek, amelyet a forrás igényei és egyelőre nem az

újrafelhasználhatóság határoz meg. Nagyon sok különböző formátum van

használatban, amelyek egységesítése rendkívül nehézkes.

A tartalmak elérése még mindig gyakori közvetlen linkek megadásával, azonban

párhuzamosan a keresők gyors előretörésével ez a tendencia visszaszorulóban

van.

A tartalompublikálás területén még mindig a nagy cégek és intézmények a

meghatározóak. Egyelőre az egyének és kisebb szervezetek hozzájárulása a

webhez még nem jelentős.

A webes tartalmak és kezelésüket biztosító szoftverek készítése speciális,

programozói szaktudást igényel. Ez a tendencia is visszaszorulóban, nagyon sok

olyan oldal van már, ahol programozói ismeretek nélkül is lehet tartalmakat,

weboldalakat létrehozni. (pl. MySpace.com; Rollyo)

A weben használt szoftverek még nem platform-függetlenek, még mindig

fontosabb az elvártnál, hogy az adott alkalmazás milyen szoftveren, vagy

hardveren működik. (Erre a jelenségre példák a „Intel Inside”, „Powered by

Microsoft” logók.) (Krauth Péter és szerzőtársa 2007)

Az biztos, hogy ez az átmeneti folyamat még éveket fog igénybe venni és a világ egyes

részein (pl. Egyesült Államok), a Web 3.0-ra való áttéréssel párhuzamosan fog zajlani.

„Ha húsz év múlva visszatekintünk majd, azt fogjuk mondani, hogy ez volt az

embrionális időszak.” – nyilatkozta Tim Berners-Lee8 a 2000-es évek elején. – „A web

egyre forradalmibb lesz.”

2. Cloud Computing

Szándékosan használom a fogalom elnevezésére az angol kifejezést, a magyar „Felhő

számítás” helyett, mert az nem fejezi ki annyira a fogalom lényegét. A jelenség szoros

kapcsolatban van a virtualizációval, és habár ez a technológia manapság már nem

számít újdonságnak (űrhajózás, autógyártás, honvédelem), a benne rejlő lehetőségek és

előnyök még korán sincsenek teljesen kiaknázva.

A jelenlegi, erőforrás hiánnyal küzdő világban, mind nagyobb szerepet kap a Cloud

Computing technológia, melynek lényege, hogy az egyes szolgáltatásokat, a szoftverek

működését függetleníti a hardverektől. A párhuzamosan futó virtuális gépek fizikailag

nem kapcsolódnak egyetlen konkrét eszközhöz sem, és erőforrás-igényeik dinamikusan

változhatnak annak függvényében, hogy éppen mekkora sávszélességre, háttértárolóra

vagy processzor-kapacitásra van szükségük. Magyarul, ha az egyik virtuális gép

felhasználójának egy adott hardver teljesítményénél többre van szüksége, a rendszer

egyes folyamatokat átcsoportosíthat olyan területre, ahol éppen kapacitásfelesleg áll

rendelkezésre. (Michael Armbrust és szerzőtársai 2009)

Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy olyan állományokkal és programokkal dolgozunk,

amelyek nem a saját gépünkön, hanem egy mindenki által használt számítási felhőben,

az interneten vannak. (Felhősödő hálózatok - hova lesznek az adatok a gépünkről? –

www.hvg.hu)

A következő ábra a Cloud computing-ot szemlélteti:

8 Sir Timothy John Berners-Lee a HTML, HTTP és több más hasonló protokoll kifejlesztője. Jelenleg a Wold Wide Web Consortium (W3C) vezetője. Ez az a cég, amely a világháló fejlődését irányítja, irányelveit megszabja.

8. ábra – Cloud computing

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Cloud_computing

A 8. ábrán látható, hogy a kis felhasználói számítógépek egy nagy központi felhőhöz

kapcsolódnak, amely felhő részét képezik a jelenlegi legnagyobb információszolgáltató,

hardver-, és szoftvergyártó cégek. A Cloud computing következő fázisa lesz, amikor

már az adatfeldolgozást végző, erőforrás igényes alkalmazások sem a felhasználók

gépén, hanem a számítási felhőben lesznek.

A Cloud computing segítéségével hatékonyabbá tehetők a munkafolyamatok, hiszen a

felhasználók függetlenednek az informatikusoktól és az informatikai rendszerek

esetleges hibáitól. Mindezek mellett az egyes hardverek kapacitása dinamikusan

változtatható, az erőforrások jobban allokálhatok, így kisebb kapacitással nagyobb

igényeket lehet kiszolgálni. (Összehasonlítva a jelenlegi rendszerrel, amikor minden

felhasználónak saját hardvere van.) (Michael Armbrust és szerzőtársai 2009)

Már manapság is megfigyelhető bizonyos fokú virtualizáció az informatikában, azonban

e folyamat legfontosabb felhasználói, a nagyvállalatok még nem használják ki a

technikában rejlő lehetőségeket. Természetesen a mindennapi felhasználók számára is

elérhetők a virtualizáció egyes elemei, például ha a Google online szövegszerkesztőjét,

vagy a Yahoo! levelező programját használjuk, máris olyan adatokkal dolgozunk,

amelyek nem a saját számítógépünkön, hanem távoli szervereken tárolódnak. Talán ez

jelenti a Cloud computing legnagyobb előnyét, hogy az adatok nem a felhasználó helyi

gépén, hanem szervereken tárolódnak, tehát bárhonnan könnyen elérhetők és akkor is

megmaradnak, ha esetleg a számítógépünk tönkre megy. Azonban a virtualizációt

ellenzők között ez a leggyakrabban hangoztatott ellenérv is, hiszen abból kifolyólag,

hogy nincs pontos helye a tárolt adatainknak, nehéz garantálni, hogy mindig épségben

maradnak és rendkívül nagy feladat azt megakadályozni, hogy illetéktelenek

hozzáférjenek. Természetesen a Cloud computing fejlődésével párhuzamosan a hozzá

kapcsolt biztonsági rendszerek is fejlődnek.

A fentebb vázolt két jelenséggel egyidejűleg újabb, összetettebb üzleti modellek is

megjelentek az internetes vállalkozások körében, melyeket röviden a következő

fejezetben ismertetek.

3. Internetes üzleti modellek a jövőben

Az előző fejezetekben ismertettem a főbb internetes üzleti modelleket. A legtöbb

szolgáltatás mindenféle, jól meghatározható modell nélkül működik, vagy legalábbis

anélkül kezdte meg a működését. A jelenleg legnépszerűbb és legjövedelmezőbb

modell, kétségtelenül a reklámozás, az általam elemzett cég, a Google is teljes

egészében erre építette üzleti stratégiáját.

Ebben a fejezetben azokat az üzleti modelleket szeretném felvázolni, amelyek

irányadóak a jövőre nézve, ugyanis, más, összetettebb modelleket alkalmaznak, mint az

előző fejezetekben ismertetett szolgáltatások.

Jelenleg a Google bevételeinek közel 100%-a kizárólag a reklámból és a hozzá

kapcsolódó szolgáltatásokból ered. Habár ez eddig rendkívül sikeresnek és

gyakorlatilag megállíthatatlannak tűnt, a Google-nek is szembe kell néznie azzal a

ténnyel, hogy a lehetőségei korlátozottak az interneten történő reklámozás területén, a

piac szépen lassan telítődik, és a közeljövőben eljön az ideje annak, hogy más,

hasonlóan sikeres bevételt termelő szolgáltatásokat indítson be.

A közelmúltban nyilvánosságra hozott 2008 éves jelentésből kiderül, hogy habár a cég

bevételei 21 milliárd dollárra nőttek (2007-ben 16 milliárd volt), a nyeresége a 2007-es

évhez képest, gyakorlatilag semmit nem változott, 4,2 milliárd dollárt ért el. A válság

megmutatta a Google számára is, hogy ők is, hasonlóan a többi vállalathoz mennyire

sebezhetőek, hiszen 2008 második félévében, néhány hónap leforgása alatt a

részvényeik 200 dollárt veszítettek az értékükből. (Google Annual Report 2008)

A következő néhány oldalon, olyan üzleti modelleket vázolok fel, amelyeket még kevés

cég alkalmaz, azonban nagy valószínűséggel, a jövőben tért hódítanak és nem

elképzelhetetlen, hogy valamelyik elemeit akár a Google stratégiájában is viszont

láthatjuk.

Ezeket az üzleti irányvonalakat a következő ábra szemlélteti:

9. ábra – Új, jól beazonosítható üzleti modellek

Forrás: Petteri Kangas és szerzőtársai (2007:48)

Fejlett alkalmazások felhasználására épülő modellek

Ebbe a kategóriába leginkább olyan cégek tartoznak, amelyek kifejezetten más cégek

számára készítenek üzleti megoldásokat, alkalmazásokat. Ezek a szolgáltatások, habár

nem kapcsolódnak szorosan a világhálóhoz, azok az alkalmazások és megoldások

szivárogtak át ebbe a modellbe, amelyek az interneten egyéni felhasználók számára,

már évek óta elérhetőek.

Socialtext: A Palo Alto-i Kaliforniában székelő cég fő tevékenysége, hogy olyan

szoftvereket és összetett rendszereket fejlesztenek, amelyek egy adott cég

dolgozóinak lehetővé teszik, hogy gyorsabban és könnyebben tudjanak

együttműködni. Mint a nevében is benne van, ezek a szoftverek a cég

dolgozóira, „társadalmára” építenek, céljuk, hogy minden dolgozó megossza a

többiekkel a tudását, tapasztalatát. Ennek keretében különböző alkalmazásokat

biztosít a cég, mint pl. online üzenő falak, blogok, kimutatások megosztásának a

lehetősége.

Confluence: Hasonlóan a Socialtext szolgáltatásához, ez a cég is kizárólag az

üzleti szektor számára kínál „wiki”9 szoftvert, melynek keretében a

munkavállalók megoszthatnak egymással céges dokumentumokat, fájlokat,

bármilyen jellegű tudást és ötletet, lehetőség van az online együttműködésre, és

akár a cég irányítására is.

Jövedelem megosztásra épülő modellek

A jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy a jövedelem megosztásra épülő modellek a

jövőben igen népszerűek lesznek, és sokkal összetettebb formákban jelennek meg, mint

ahogy ma léteznek. Ennek oka, hogy gyakorlatilag mindegyik más üzleti modellel

összekapcsolhatók és az együttműködő felek, azaz a weboldal és a felhasználó számára

rendkívül jó lehetőséget biztosítanak a nagyobb bevétel megszerzésére.

Scoopt: Olyan média ügynökség, amely segíti a szabadúszó újságírók és

fotográfusok munkáját. Az emberek ingyenesen csatlakozhatnak az oldalhoz,

ahova feltölthetik képeiket, videó felvételeiket és cikkeiket. A Scoopt oldalt

üzemeltető cég, a Getty Images pedig megpróbálja értékesíteni ezeket az

anyagokat, az újságoknak, folyóiratoknak. A bevételen fele-fele arányban

osztoznak a felhasználóikkal.

Amazon Mechanical Turk: Mint a nevéből is kiderül, az Amazon által

működtetett szolgáltatás, melynek keretében számítógépes programok

koordinálják az emberi tudás felhasználását, olyan problémák megoldására,

amelyre a computer nem képes. Az Amazon szótárában a ”Requesters”-ként

említett emberek, megadják a számítógépnek a problémát, amelyik szétosztja ezt

a „Providers”-ként nyílván tartott felhasználóknak, akik igyekeznek megoldást

találni ezekre a bizonyos problémákra. Ha sikerül megoldani az elvállalt

feladatot, akkor anyagi ellenszolgáltatásban részesül a megoldó. A program

9 A wiki oldalak és szolgáltatások lényege (mint a Wikipedia-nak is), hogy az oldalakon tárolt tartalmakhoz bárki hozzáférhet, szabadon módosíthatja és felhasználhatja.

elnevezése egyébként a Kempelen Farkas által létrehozott sakkautomatából

származik (angolul Turk-nek hívják), mely kezdetben nagy szenzáció volt, majd

kiderült, hogy egy ember ül a belsejében és az ad utasítást a gépnek a következő

lépésre vonatkozóan.

Ezen a két szolgáltatáson túlmenően már jelenleg is sok olyan weboldal van, amelyik

aktívan használja a jövedelem megosztás modelljét. A második fejezetben említett

iStockPhoto oldalán is meg van az a lehetősége a profi fotósoknak, hogy képeiket

feltöltve, majd értékesítve részesedjenek a bevételből.

Technológia felhasználásának engedélyezésére épülő modellek

MySQL: A világ legnépszerűbb nyílt forráskódú adatbázis kezelő alkalmazása.

Az egyszerű kezelhetőségének, gyorsaságának és platformfüggetlenségének

köszönhetően a legelterjedtebb programmá vált az adatbázis kezelők között.

Alapvetően két verzióban érhető el az alkalmazás. Közösségi vagy egyéni

felhasználásra, teljes mértékben ingyenesen letölthető az egyszerűbb, kevesebb

funkcióval ellátott verzió, míg vállalatok, állami intézmények számára az

összetettebb, nagyobb tudással rendelkező verzióért szerverenkénti éves díjat

kell fizetni.

Skype: A Skype kezdetben egy peer-to-peer10 telefonhálózat volt, amelyet a két

fejlesztőtől 2005-ben megvásárolt az eBay. A Skype ingyenes videó és azonnali

üzenetküldési funkciója mellé, több fizetős modul is kapcsolódik:

o SkypeOut: Egy egyenleget feltöltve a Skype-on keresztül bármilyen

telefonszámot fel lehet hívni.

o SkypeIn: Ezért a szolgáltatásért fizetve a felhasználó kap egy

telefonszámot, melyen a világ bármelyik pontján el lehet érni a Skype

kliensén keresztül.

o Voicemail (Hangposta): Mint a nevéből is kiderül, hasonlóan a

mobiltelefonokról ismert hangposta szolgáltatáshoz, ha a felhasználó

10 A peer-to-peer kommunikáció lényege, hogy a hálózatban nincsenek csomópontok, a hálózatok végpontjai egymással közvetlenül tudnak kommunikálni.

nem elérhető, üzenetet lehet hagyni a számára.

A sokaságra épülő modellek

A magyar kifejezés nem takarja tökéletesen, az angol "Crowdsourcing” kifejezést. E

modell keretében, az ezt alkalmazó cégek a „sokaság”-ban rejlő lehetőségeket, a

közösség kollektív tudását használják ki. A felhasználók egy adott cég megbízásából,

kérésre teljesítenek különböző feladatokat, hoznak létre tartalmakat.

Lego: A Lego lehetőséget és eszközt biztosít a felhasználóknak arra, hogy saját

tervezésű Lego modelleket hozzanak létre. Ha a cég elég ötletesnek és

eladhatónak találja a tervet, akkor legyártják a modell megépítéséhez szükséges

elemeket, majd eladják ezt a nagyközönségnek. A modell kitalálója is kap egy

példányt a már kész termékből, és nevét feltüntetik a játék csomagolásán.

4. Szcenárió a Google jövőbeli működésével kapcsolatban

Ebben a fejezetben egy elképzelt példán keresztül szeretném bemutatni, hogy hogyan

lehet majd összekapcsolni a Google jelenlegi, kizárólag online hirdetésekre alapuló

bevételtermelő tevékenységét, az egyéb médiumokban megjelenő reklámokkal.

A feltevés azon a tényen alapul, hogy a Google hálózatában megjelenő reklámok

rendkívül hatékonyak, mivel célzottan, adott kulcsszóra keresve jelennek meg, és a

hirdetőnek csak abban az esetben kell fizetnie a szolgáltatásért, ha egy felhasználó rá is

kattint a hirdetésére. Ezzel ellentétben, a magazinokban fel-, és a televíziós

csatornákban leadott reklámok eredménye gyakorlatilag mérhetetlen, sikere

kiszámíthatatlan. Így jó alternatívának tűnik ezen hirdetési felületeken megjelenő

hirdetések összekapcsolása a kereséssel. Erre a feltevésre fog épülni a következő néhány

sorban felvázolt forgatókönyv, melynek részleteiben természetesen elképzelhetők

változások, azonban látni fogjuk, hogy ez a jelenet a jövőben nem csak, hogy lehetséges

lesz, hanem szinte elkerülhetetlen.

A példánkban egy egyszerű házaspár szerepel, akik éppen gyermekáldás elé néznek. A

feleség az utolsó hónapban van, és egyre többet emlékezteti férjét, hogy még nem

készült fel a baba érkezésére, nem olvasta el a szükséges gyermeknevelési könyveket, és

még nem vették meg a gyerek gondozásához nélkülözhetetlen eszközöket, mint például

a babakocsit vagy az babaágyat. A férj, a bűntudattól vezérelve, a Google keresőjében

utánanéz néhány gyermekgondozási cikknek, meglátogat néhány fórumot, sőt az

Amazon-ról meg is rendel egy ilyen témával foglalkozó könyvet. Ekkor eszébe jut a

feleségnek, hogy talán a tv-ben is adnak ilyen jellegű műsort, megtekintve a TiVo11

honlapját, rögtön találnak több olyan csatornát is, amely programja ezzel a témával

foglalkozik.

Az internetes böngészés és keresés során a számítógép háttérműveleteiben számos

marketinggel kapcsolatos akciós is történik, információk tárolódnak le és dolgozódnak

fel. A Google által immár a televízióban is hirdetni tudó cégek, pontosan

meghatározták, hogy mennyit akarnak reklámra költeni, milyen korcsoporthoz akarják

eljuttatni hirdetésüket és mi is pontosan a célcsoport profilja. (Stross 2008)

A házaspár leül a tv elé és el kezdi nézni az éppen futó, gyermekneveléssel kapcsolatos

műsort, amikor a képernyő alján számos reklámot felajánló doboz jelenik, melyre a

házaspár rákattint, hiszen ebben az esetben kevesebbet kell fizetni a kábelszolgáltatásért

a televíziós társaságnak. A felajánlott reklámok között, köszönhetően a számítógépen

feldolgozott információknak, csak olyan hirdetések jelennek meg, amelyek szorosan

kapcsolódnak a család jelenlegi állapotához, az egyik hirdetés éppen egy babakocsit

kínál. A termék azonnali megvásárlása esetén a cég 50 $ kedvezményt kínál, melyet a

házaspár ki is használ. Ők örülnek, mert jutányos áron jutottak egy babakocsihoz, és

természetesen a cég is jól jár, hiszen alacsony egységköltséggel tudott megszerezni egy

vásárlót.

Ez a hirdetési forma, a vállalatok szempontjából rendkívül hatékony, hiszen olyan

hirdetőknek is elérhetővé válik a televízióban történő reklámozás, akik korábban nem

engedhették ezt meg maguknak. Ez a forgatókönyv azt jelenti, hogy több tízezer piaci

szereplő változtat azon felfogásán, hogy a tv számukra nem megfizethető

reklámmédium.

11 A digitális televíziózás úttörője. Az tv-hez csatlakoztatható eszköz segítségével lehetőség van a tv műsor időzített felvételére, visszajátszására, akár teljes programozására.

Tim Armstrong, a Google hirdetésekért felelős elnökhelyettesének véleménye szerint,

tíz éven belül minden nagy és kis hirdetőnek teljesen digitalizált marketingeszközei

lesznek, vagyis minden, amivel megjelennek a piacon, digitális formában feldolgozható

lesz. Képesek lesznek arra, hogy a weben és televízióban történő hirdetéssel a legjobb

ajánlatokat jutassák a számukra megfelelő célcsoport elé. (Battelle 2006)

I.

II. Összegzés

Ahogy az előző fejezetekben láthattuk, igen nehéz egy interneten működő szolgáltatás

esetében, egy jól meghatározható üzleti modellt beazonosítani. A legtöbb esetben ezek a

vállalkozások egy ötlet köré szerveződnek, és általában a cég életének korai

szakaszában nincs konkrét elképzelés arra vonatkozóan, hogy ez az ötlet, hogyan fog

pénzt termelni a tulajdonosoknak és a befektetőknek. Nagyon sok, jelenleg igen

népszerű internetes weboldalnál megfigyelhető az a jelenség, hogy a szolgáltatás

létrehozóit kezdetben korántsem a profitszerzés motiválja hanem, hogy oldaluk

strukturáltságot és rendezettséget vigyen az Internet kusza világába és kiszolgálja a

felhasználók gyorsan változó igényeit.

Minden tényező mellett, az összes modellről elmondható, hogy működésük

legfontosabb feltétele, azon internetezők milliói, akik használják az adott szolgáltatást

vagy akár tevékenyen hozzájárulnak az oldal bővüléséhez.

A világháló jelenleg legnépszerűbb üzleti modelljei minden kétséget kizáróan azok,

amelyek kapcsolatban vannak a reklámmal. Általános tendenciaként megfigyelhető,

hogy amint egy szolgáltatásnak el kezd növekedni a népszerűsége, legelső alkalmazható

profitszerzési megoldásként a reklám jön számításba, amely aztán az oldal fejlődésével

együtt változik, alakul át egy kifinomultabb, összetettebb üzleti modellé.

Diplomamunkám a reklámot, mint üzleti modellt legsikeresebben használó cégre, a

Google-re fókuszált.

A cég sikere mindenekelőtt a PageRank néven ismertté vált, új és fejlett keresési

algoritmusból, a hirdetési hálózat automatizáltságból és egyszerűségéből fakad. A

Google AdWords és AdSense szolgáltatásával, a kis-, és középvállalkozások és

magánemberek számára is elérhetővé tette a világhálón történő reklámozást, melyet

korábban a költséges bannerhelyek és pop-up ablakok időszakában, csak az igazán nagy

és sikeres cégek engedhettek meg maguknak.

A két fiatal diák által alapított cég abban a szerencsés időszakban lépett a piacra, amikor

már minden komolyabb, a világhálón tevékenykedő vállalat, lefutott témaként tartotta

nyílván a keresést, mondván, hogy minden lehetőség ki lett aknázva ezen a területen. A

Google nem csak, hogy bebizonyította, hogy tévedtek, de a világ egyik vezető

informatikai cégévé vált, neve összeforrt az innovációval és az újabb és újabb

ingyenesen nyújtott szolgáltatások tömegével. Ezeknek a tényezőknek köszönhetően, a

Google akkor is stabil növekedési pályán tudott maradni, amikor más cégek értéke, a

Dot-com lufi kipukkanásának időszakában, jelentősen csökkent. Ezekben az években

indult el az igazán gyors ütemű és megállíthatatlannak tűnő fejlődés, amely mára a

Google-t megkerülhetetlenné tette az informatika világában.

A legnagyobb versenytárs, a Microsoft, 1975-ös alapítása után gyorsan a

számítástechnika vezető erejévé vált, azonban az utóbbi években számos fronton is

csatát vesztett a Google-el szemben. Csalódottan kellett végignéznie, hogyan veszi át

helyét a képzeletbeli trónon, egy 12 éve működő vállalat. Azonban a két cég párharca,

még korántsem ért véget, kettejük csatározása még érdekes eseményeket hozhat,

amelynek talán mi, a rendszereiket felhasználó internetezők örülhetünk a leginkább,

hiszen bővül az általunk igénybe vehető szolgáltatások köre és funkciója.

A 2008-as év nagy változásokat hozott, nem csak az internet és információs technika

világában, de az egész világgazdaság működésében. A globális pénzügyi válság és

tovagyűrűző hatásai következtében, a világ összes gazdaságilag meghatározó

országában visszaestek a gazdasági mutatók, a globális gazdaságunk működését

nagyban befolyásoló multinacionális vállalatok növekedése megtorpant.

A Google 2008-as adataiban még nem mutatkoznak súlyosan a válság jelei, hiszen

előző évi bevételük is elérte a 4,2 milliárd dollárt, habár a részvényeik értéke a 2008-os

év második felében több mint 200 dollárt veszített. Az előrejelzések szerint, azonban az

idei esztendőben nekik is szembe kell nézniük a még komolyabb visszaeséssel, vagy

legalábbis a stagnálással. Következik ez abból, hogy bevételük 99 százaléka az

AdWords és AdSense programokhoz kapcsolódó szolgáltatásokból származik, amelyet

elsősorban a kis-, és középvállalkozások vesznek igénybe, akiket már most jobban

megérintett a világgazdasági recesszió.

Az utolsó fejezetben felvázolt üzleti modellek és forgatókönyv alapján valószínűsíthető,

hogy a Google ki fogja terjeszteni működési körét az interneten kívüli más médiumokra

is, az egyetlen kérdés ezzel kapcsolatban, hogy pontosan mikor fog ez bekövetkezni és

milyen hatással lesz ez a mindennapi életünkre.

Irodalomjegyzék

(1) Armbrust, Michael - Fox, Armando - Griffith, Rean, - Joseph, Anthony D. -

Katz, Randy - Konwinski, Andy - Lee, Gunho - Patterson, David - Rabkin, Ariel

- Stoica, Ion – Zaharia, Matei (2009) - Above the Clouds: A Berkeley View of

Cloud Computing, UC Berkeley Reliable Adaptive Distributed Systems

Laboratory

(2) Battelle, John (2006): Keress! Hogyan alakítja át kultúránkat, üzleti életünket a

Google és az internetes keresés, HVG Kiadó Zrt, Budapest

(3) Boyd, Danah (2006): Identity Production in a Networked Culture: Why Youth

Heart MySpace, MacArthur Foundation Series on Digital Learning – Youth,

Identity, and Digital Media Volume, MA: MIT Press, Cambridge

(4) Brin, Sergey - Page, Lawrence (1998): The Anatomy of a Large-Scale

Hypertextual Web Search Engine, Computer Science Department, Stanford

University, Stanford

(5) finance.yahoo.com - A Google részvényárfolyamának alakulása a bevezetéstől

2008 végéig, dinamikusan szerkeszthető grafikon

Letöltés dátuma: 2009. 02. 25.

(6) Google Annual Report 2007

(7) Google Annual Report 2008

(8) Grossman, Lev - Best Inventions 2006, Time magazine, 2006. november 13-ai

szám, 168. évfolyam 20. szám 80-85. oldal

(9) Krauth Péter és Kömlődi Ferenc (2007) – A Web 2.0 jelenség (és ami mögötte

van), Információs Társadalom Technológiai Távlatai projekt keretében

létrehozott tanulmány

(10) Letter from Steven Ballmer to Jerry Yang - Microsoft Withdraws Proposal to

Acquire Yahoo!

www.microsoft.com/presspass/press/2008/may08/05-03letter.mspx

Letöltés dátuma: 2009. 03.17.

(11) marketshare.hitslink.com – A keresők piaci részesedése 2009. februárjában

dinamikusan szerkeszthető grafikon

Letöltés dátuma: 2009. 03. 14.

(12) Microsoft Annual Report 2007

(13) Microsoft Annual Report 2008

(14) Moore, Gordon (1965) - Még több komponens megvalósítása az integrált

áramkörökben, Electronics Magazine, 1965. április 19-ei szám

(15) Móricz Péter (2006): Üzleti modellezés és internetes üzleti modellek,

Vezetéstudomány, Budapesti Corvinus Egyetem

(16) Porter, Michael (1985): Competitive Advantage: Creating and Sustaining

Superior Performance, The Free Press, New York

(17) Petteri Kangas, Santtu Toivonen & Asta Bäck (eds.) (2007): „Ads by Google"

and other social media business models, VTT Tiedotteita . Research Notes 2384,

Espoo

(18) Stross, Randall E. (2008) – Planet Google: How one company is transforming

our lives, Atlantic Books, London

(19) Szalontay Katalin (2006): A Google és a versenytársai, Competitio V. évfolyam

3. szám 127-140. oldal

(20) Yahoo! Annual Report 2007

(21) Wikipedia - A szabad encikopédia – PageRank

hu.wikipedia.org/wiki/PageRank

Letöltés dátuma: 2009. 02. 19.

(22) Wikipedia - A szabad encikopédia – Cloud computing

en.wikipedia.org/wiki/Cloud_computing

Letöltés dátuma: 2009. 02. 26.

(23) www.alexa.com – A weboldalak ranglistája 2009. márciusában, dinamikusan

szerkeszthető kimutatás

Letöltés dátuma: 2009. 03. 21.

(24) www.google.com - Google Milestones

www.google.com/corporate/history.html

Letöltés dátuma: 2009. 02. 19.

(25) www.hvg.hu - Felhősödő hálózatok - hova lesznek az adatok a gépünkről?

hvg.hu/Tudomany/20081110_virtualizacio_cloud_computing_.aspx

Letöltés dátuma: 2009. 02. 19.

(26) www.porfolio.com – Search and Destroy

www.portfolio.com/interactive-features/2008/02/Search-And-Destroy

Letöltés dátuma: 2009. 02. 19.

(27) www.searchenginewatch.com - How Search Engines Work

searchenginewatch.com/2168031

Letöltés dátuma: 2009. március 25.