Orvosok Lapja

2012 | 04

A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata

Az egészségügy az OECD 2012-es

országtanulmányában

Nincs pénz, de miért nem teremtünk?

Családorvosnak lenni: dolgozni mindhalálig?

iNtErjúDr. NAgy FErENC

A kamarában a kapcsolatrendszer

szintézisét kell létrehozni

Magyar gyógyszergyártás világszínvonalon.

1Orvosok Lapja

2012 | 04

Köszöntő

Kamarai életünkben viharos esztendőt zárva,

a 2012-es esztendőt a megújulás, megerősítés

eltökélt szándékával nyitottuk. A törvényi viszonyok

stabilizálódását követően fel kell nőni a megnövekedett

feladatokhoz. A közelmúltban elfogadott új Alapszabály

és Etikai Kódex megfelelő alapot teremt ehhez,

azonban a kiteljesítés ránk vár.

Megújulóban

Teljesen megújítjuk a Kamara in-formatikai rendszerét – ez a munka már a befejezéséhez közeledik –, tovább fejlesztjük honlapunkat, több ponton professzionalizáltuk a tisztségviselők munkavégzését, olyan konkrét témaköröket dele-gálva, mint pl. a kamara szervezési, szabályzati rendszere, illetve az or-vos-továbbképzés (a továbbiakban netán a gyakorlati orvosképzés) minőségellenőrzésének összetett teendői. Természetesen minderről a következő lapszámokban részle-tesen is olvashatnak majd.

Ennek érdekében, a megújulás fontos részeként tartja kezében a küllemében és tartalmában megújult Orvosok Lapjának első példányát a Kedves Olvasó. Nyolc éve önálló lapot alapított a Magyar Orvosi Kamara, és tisztelettel em-lékezünk meg e helyütt is lapunk eddigi kiadójáról, a Promenade Ki-adóról. A közös munka, az eredmé-nyes együttműködés tanulságait leszűrve született meg a döntés: köztestületünk saját alapítású la-punk kiadói jogát is magához vonja, és így a jövőben egy kézben össz-pontosul az Orvosok Lapjával kap-csolatos valamennyi elvi döntés és gyakorlati feladat. Természetesen nem vagyunk minden speciális tu-dás birtokában, így fontos részfel-adatokat profikra bíztunk. Ezúton

is köszöntöm az új Szerkesztőség és Szerkesztőbizottság valamennyi tagját, munkatársát. Kívánságom mindössze annyi, hogy közös mun-kánk gyümölcse minden eddiginél jobban és tovább is egyre jobban szolgálja immár több mint 41 000 főt számláló tagságunkat, az olva-sóközönséget.

Megújulást várunk idén egész ágazatunk sorsát illetően, e téren azonban nem rejthetem véka alá mélységes aggodalmaimat sem. Az intézményszerkezet átalakí-tásáról vajmi keveset tudhatunk. Az egyes kórházakból közvetlenül szerzett visszajelzések viszont nem megnyugtatóak. Több területen elképzelhetetlen lenne a folyama-tos ellátás, illetve a járóbeteg-szak-ellátás a nyugdíjas orvoskar tevékeny részvétele nélkül, és még velük együtt sem látszik garan-tálhatónak mindenütt az újonnan bevezetendő minimumfeltételek teljesíthetősége. Félő, hogy újfent ez, és nem a valós betegellátási szükséglet határozza meg az amúgy is torz szerkezetet.

Az orvoshiány egyelőre folya-matosan növekszik, és kérdésként

merül fel: vajon a bejelentett bérin-tézkedés képes lesz-e az eredeti célt megvalósítani? A nagy dérrel-dúr-ral beharangozott „felmondás-le-darálás” valóban az érintettek hely-ben maradását garantálja-e, avagy csak szépen csendben, egyenként fognak távozni? Nem ismerünk olyan törvényjavaslatot, amely a bejelentett – egyébként valóban nem jelentéktelen – béremelést első lépcsőként definiálva garan-tálja a következőket. Márpedig e nélkül könnyen visszájára fordul-hat minden jó szándék. S ha még azt is hozzáteszem, hogy az eddig megismerhető törvényváltoztatá-sokból sokak számára ügyeleti és túlmunka oldalon nem jelentékte-len jövedelemveszteség rémképe sejlik fel, akkor ismételten csak a kérdés marad: elég amit ígérnek? Hiszen kimarad a teljes alapellátás, és meg sem emlékeznek a nem alkalmazottként, közreműködői szerződéssel, számlára dolgozó, ám ugyanúgy a közfinanszírozott köz-ellátás keretében gyógyító orvosok-ról. A feszültség nőttön-nő.

Vajon ez vezet a megújuláshoz?

Dr. Éger István

2Orvosok Lapja2012 | 04

tArtALOM

Tisztelt Olvasóink! 3

Mi lett a nagy mágusból? 34

Felvételi… 40Egy igazi párbajhős – Haynal Imre-portré 42

„Iparágunk a fenntarthatósága határánál tart” 36Agyő, gyógyulás, agyő, compliance! 38

Keresd a „Harmóniát” 44

A Magyar Orvosok Sportegyesületének rövid története 47

Anno – Áprilisban történt 46

A kamarában a kapcsolatrendszer szintézisét kell létrehozni 6

Az egészségügy az OECD 2012-es országtanulmányában 10Nincs pénz, de miért nem teremtünk? 14

Súlyos gondatlanság esetén a teljes kár az orvosra hárítható 31Salátatörvény 32

Nem kell visszafizetni a regisztrációs díjat 4Az elmúlt időszak aktuális határozatai 5Felhívás SZJA 1% felajánlására 5

Családorvosnak lenni: dolgozni mindhalálig? 19Indikátor: nem sikerült megnyerni a háziorvosok többségét 24Cukorbeteg-ellátás A–Z-ig 26Haematologiai kongresszus 29

IMpresszuM

A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Éger IstvánTagok: prof. dr. Banai János, prof. dr. Szatmári AndrásFőszerkesztő: dr. Szepesi AndrásFelelős szerkesztő: Bene ZsoltLapmenedzser: Zöldi PéterHirdetési vezető: Kiss Judit

Rovatvezetők:Kamarai ügyek: Niczky EmőkeEgészségügyi gazdaság: dr. Gilly GyulaGyógyszereink: prof. dr. Blaskó GyörgyGyógyszerpiac: Fekete Tibor

Tanácsadó testület:Vezető: prof. dr. Banai János

Kiadja: Magyar Orvosi KamaraFelelős kiadó: dr. Éger István elnökLapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft.Kiadó és szerkesztőség: 1068 Budapest, Szondi u. 100.Telefon: (06-1) 302-0065Fax: (06-1) 354-0463E-mail: orvosoklapja@mok.huWeb: www.mok.huAz Orvosok Lapja folyóirat aktuális tartalma a www.mok.hu weboldalon és a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg.

Nyomdai munkák: Mega Kft.Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgatóAz Orvosok Lapja utcai terjesztésre nem kerül. A Magyar Orvosi Kamara megbízásából terjeszti a Feibra Magyarország Kft.

Előfizethető a Magyar Orvosi Kamaránál.Előfizetéssel, kézbesítési problémákkal kapcsolatos kérdésekben további információ:Telefon: (06-1) 302-0065Fax: (06-1) 354-0463E-mail: orvosoklapja@mok.hu

Hirdetésszervezés:Hirdetési vezető: Kiss JuditTelefon: (06-1) 302-0065E-mail: orvosoklapja@mok.hu

ISSN 1785-7198

Szaklapunk 2012/4. lapszáma 41 000 példányban jut el olvasóinkhoz.

eDItOrIAL

OrvOs És Beteg

OrvOstörtÉnet

MeDICInA

KuLtÚr A

ApróhIrDetÉs

spOrt–OrvOs

AnnO

OrvOsK AMAr A

tÉnY–ADAt

JOg És etIK A

K AMAr AI hÍreK

sz AKMAI OLDAL

3Orvosok Lapja

2012 | 04

eDItOrIAL

A megújuló Orvosok Lapja szerkesztői és

újságírói köszöntik az Olvasóikat! Köszöntjük az

egészségügyben és az egészségügyért élő,

tevékenykedő orvosokat, minden kamarai tagot.

Célunk egyben küldetésünk: sajátos eszközeinkkel

szolgálni őket, a magyar egészségügyet.

Tisztelt Olvasóink!

Rendkívül nehéz időszakban vesz-szük át az orvosi kar tájékoztatásá-nak egyik legfontosabb eszközét. A gazdasági válság szorításában egyre nehezebb teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket a magyar társadalom elvár, igényel, sőt megkövetel orvosaitól, egészség-ügyi intézményeitől. Az egészség-ügy hatalmas elosztórendszer: a lakosság, a betegek szükségleteit kell, hogy kielégítse – tudomá-nyos alapon és igényességgel. Az ország gazdasági erőforrásaiból kapott kis részt kell szakszerűen, igazságosan elosztani a rászorulók között, egészségügyi ellátássá, szolgáltatássá konvertálva. Ezek az egyszerű szavak a fejlett társadal-mak legbonyolultabb összefüggés-rendszerének lényegét próbálják megragadni. Rávilágítanak arra, hogy az egészségügy, az orvosok a lakosság szükségletei (az életmen-téstől a súlyos betegek kezelésén át az egyszerű tanácsadásig) és a rendelkezésére álló anyagi, techni-kai lehetőségek között helyezked-nek el. El kell látniuk feladataikat, megilleti őket, hogy tisztessége-sen meg tudjanak élni elvégzett munkájukból. Az egészségügyért felelős kormányok, politikusok, intézmények, szakértő hivatalno-kok feladata a célok és a lehetősé-gek közötti összhang, egyensúly

megteremtése, megőrzése lenne. Ideális, nyugalmi állapotot nehéz elérni, hiszen a lakosság öregedése, a tudomány és az orvostechnika fejlődése állandóan szétfeszíti a kereteket, mégis törekedni kell rá. A magyar egészségügy közfor-rásaiból az elmúlt 6 évben olyan sokat vontak el, hogy miközben ezt az ágazatot Európában a nemzeti jövedelmek 8-9%-ával finan-szírozzák, mi már jóval 5% alatt vagyunk. Ez alig a fele a szeren-csésebb országokénak, ha pedig a reálértéket vizsgáljuk, akkor tragikus a helyzet. Magyarázza az elvándorlást, a rettenetes váró-listákat, a mindennapi feszültsé-geket, konfliktusokat is. Nem lesz elég a kórházakat államosítani,

a rendszert szűkíteni: friss pénz kell az egészségügybe. Ezt persze felelősen, megtervezve, minden forintot ellenőrizve kell a betegekre és az ellátókra költeni. A forrás-teremtés és az elosztás, a működés szabályozása a kormány feladata. El kell várni, meg kell követelni tőle, hogy teljesítse. Már a hozzánk hasonlóan szegény, vagy nálunk szegényebb országok is többet köl-tenek az egészségügyre, mint mi, tehát nem alhatunk nyugodtan. És ha e területen kérünk, kiabálunk, az paradox módon nem kormány-ellenes magatartás. Nagy európai kormánybukások kapcsolódnak az egészségügyi rendszerek sanyarga-

zöLDI pÉterlapmenedzser

Bene zsOLtfelelős szerkesztő

Dr. szepesI AnDrásfőszerkesztő

tásához. Egy ilyet két éve közelről szemlélhettünk, részesei voltunk. Lehet, hogy ezt a kormányt kéré-sünkkel, ágálásunkkal – védjük? Döntsék el a Kedves Olvasók!

Ebbe a küzdelembe szeret-nénk bekapcsolódni, szakszerűen, hozzáértéssel, segítő szándékkal. Segíteni az orvosi kart, a betege-ket és végső soron az országot. Emellett igyekszünk minél több hasznos információt, színvonalas gondolatot, tudományos ered-ményt felmutatni, s felvillantani pihenőidőnk örömeit, megosztva Kedves Olvasóinkkal a kultúra, a sport, a társasági élet szépségeit.

Tiszteljenek meg figyelmükkel, bizalmukkal és mi igyekszünk megszolgálni ezt!

4Orvosok Lapja2012 | 04

K AMAr AI hÍreK

A Fővárosi Törvényszék április 4-én elutasította

a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) keresetét,

így a Magyar Orvosi Kamarának (MOK) nem kell

visszafizetnie a tagjaitól 2011. április 1. és június 30.

között beszedett regisztrációs díjakat.

Nem kell visszafizetni a regisztrációs díjat

Bogdányné Magyar Erzsébet bíró a döntést azzal indokolta, hogy a kamara csak tavaly július elseje óta minősül közigazgatási ható-ságnak, ezért azt megelőzően – a köztestület saját belső szabályzata alapján – a belépő tagoktól jogsze-rűen kérhetett regisztrációs díjat. A döntés jogerős, fellebbezésnek helye nincs. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium felülvizsgálati ké-relmet nyújthat be a Kúriához – mondta a bíró.

A NEFMI 2011 májusától többkörös levelezésben konzul-tált a kamarával a szervezet által szedett regisztrációs díjakról. A tárca ugyanis úgy vélte: április el-sejét követően a kötelező kamarai tagság visszaállítása miatt „a tag-felvételi eljárások hatósági ügynek minősülnek, azokért regisztrációs díj nem volt szedhető, az ilyen jogcímen beszedett regisztrációs díjakat a MOK köteles lett volna visszatéríteni”.

Miután az ügyben nem sikerült konszenzusra jutniuk, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisz-ter október 7-én „törvényességi felügyeleti hatáskörével élve” a kamarával azt közölte: a beszedett díjakat a felügyeleti intézkedés kézhezvételétől számított 15 na-pon belül vissza kell fizetniük. A

tárca egyúttal kilátásba helyezte: ezen felhívás eredménytelensé-ge esetén bírósághoz fordul az ügyben.

A kamara a miniszter ezen kéré-sének nem tett eleget, így Réthelyi Miklós miniszter november 16-án keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságnál a 2011. április 1. és jú-nius 30. között indult tagfelvételi eljárásokért beszedett regisztrá-ciós díjak vissza nem fizetéséről hozott kamarai döntés jogszerűsé-gének felülvizsgálata érdekében. A per ez év március 22-én kezdő-dött. Mint a keresetben a NEFMI kifejtette: az egészségügyben működő szakmai kamarákról szó-ló 2006-os törvény 2011. áprilisi módosítása kötelezővé tette a ka-marai tagságot az egészségügyi te-

vékenység folytatásához. A MOK tagdíjszabályzata szerint viszont az a tag, aki visszalépőként 2011. április 1. és 2011. május 31. között nyújtotta be tagfelvételi kérelmét, 3000 forint összegű regisztrációs díjat volt köteles fizetni, egyéb-ként a kamarába történő felvétel díja 6000 forint.

A minisztérium szerint a tagfel-vételi eljárás közigazgatási ható-sági ügy, a kamara tehát kizárólag illetéket vagy igazgatási szolgálta-tási díjat szedhetett volna.

Ellenkérelmében a kamara kifejtette: köztestületük a 2011. július 1-jén hatályba lépett jog-szabályi változásokkal lett köz-igazgatási hatóság, azóta a tagsági viszonnyal kapcsolatos ügyekben eszerint jártak el, azt megelőzően viszont saját belső szabályzatuk értelmében jogszerűen szedtek a belépő tagoktól regisztrációs díjat. Ezen az állásponton volt a Főváro-si Törvényszék, így szerdai jogerős döntésében a NEFMI keresetét elutasította.

Az orvosi kamara elégedett, a NEFMi felülvizsgálatot kér a bírósági döntés miattÉger István, a MOK elnöke szerdán az MTI-nek azt mondta: megnyug-vással és megelégedéssel vették tudomásul az ítéletet. A kérdés szá-mukra elsősorban jogi és becsület-beli kérdés volt és csak utána anya-gi. Mint hozzátette, a tét sokkal nagyobb volt, mint az a csaknem húszmillió forintos összeg, amelyet vissza kellett volna fizetniük. A bíróság a kamarának adott igazat, ez pedig egy „erkölcsi elégtétel” a számukra – hangsúlyozta.

A bíróság dön-

tése elsősorban

erkölcsi elég-

tétel a kamara

számára

5Orvosok Lapja

2012 | 04

K AMAr AI hÍreK

A MOK elnöke arra is kitért, hogy az elmúlt időszakban a kamarát rengeteg vád érte, a mi-nisztérium „sajnos” perre is ment, a bíróság viszont a kamarának adott igazat. Éger István szerint a döntés elsődleges üzenete, hogy „a Magyar Orvosi Kamara mindig tisztességgel és a szabályokat maximálisan betartva viselkedik és lép fel a kollégáiért, valamint a kollégái ügyében”.

A NEFMI az MTI megkeresésére azt közölte: tudomásul veszik a Fővárosi Törvényszék döntését. Ugyanakkor hozzátették: mivel a tárca az eljárásával több ezer orvoskamarai tag érdekét próbálja megvédeni, fenntartja álláspont-ját, miszerint a regisztrációs díja-kat jogtalanul szedte be a kamara, ezért az ítélet ellen a minisztérium felülvizsgálati eljárást kezdemé-nyez a Kúriánál. Mint írták, a köte-lező kamarai tagság visszaállítása nem jelentheti azt, hogy a MOK a kötelező tagdíj mellett „többlet-bevételek szerzése érdekében in-dokolatlan többletkiadást jelentő díjfizetéssel terhelje tagjait”. A minisztérium azt szeretné, ha a kamara eleget tenne a gazdálko-dásával – ezek között a beszedett regisztrációs díjak felhasználásá-val – kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségének, amelynek mostanáig „a többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget”.

A minisztérium az MTI-hez eljuttatott válaszában ezen felül külön megköszönte az egészség-ügyben működő két másik kama-rának – a Magyar Gyógyszerészi Kamarának és a Magyar Egész-ségügyi Szakdolgozói Kamarának –, hogy azok elfogadták a minisz-térium álláspontját. Az említett köztestületek a „tagjaik érdekeit tartották szem előtt”, ily módon „nem használták ki díjbeszedésre a kötelező tagság visszaállítását” – írta a NEFMI.

MtI

Az eLMÚLt IDőszAK AKtuáLIs eLnöKsÉgI hAtárOzAtAI:A MOK Országos Elnöksége nem ért egyet a gazdasági kamarákról szóló törvény módosí-tásával, amit egyeztetés nélkül, a kamarai tagság jelentős részét érintő módon, hátrá-nyukra hoztak meg. Tiltakozik a törvény regisztrációs kötelmet előíró passzusai ellen, és ezért haladéktalanul kezdeményezi annak módosítását. Egyben felszólítja tagságát, hogy addig, amíg a törvénymódosítás sorsa nem dől el, az MKIK-ba történő regisztrációtól le-hetőség szerint tartózkodjanak.

A MOK Országos Elnöksége a főkönyvelő javaslatára úgy határozott, hogy a kamara vagyonát továbbra is 3 hónapos lekötésű államkötvényekben, és diszkont kincstárjegyek-ben tartja.

A MOK elnöksége úgy döntött, hogy a tagszolgáltatási fejkvóta terhére 300 000 forint-tal támogatja a Családorvos Kutatók Országos Szervezete (CSAKOSZ) idei kongresszusá-nak megtartását.

A MOK elnöksége elfogadta a módosításokkal előterjesztett Adatkezelési és Adatvédel-mi Szabályzatot.

A MOK elnöksége úgy döntött, hogy kiadói jogot kér és maga vállalja saját lapjának kiadását.

A Magyar Orvosi Kamara elnöksége úgy döntött, hogy a „Ments életet” Alapítványt a Kamara nevével támogatja.

A Kamara Elnöksége úgy döntött, hogy támogatja az Ombudsman felvetését, miszerint a kórházban kezelt gyermekkel együtt a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben tartózkodó szülő legálisan kaphasson táppénzt a fekvőbeteg-ellátásban részesülő gyermeke mellet-ti kórházi tartózkodása idejére. Fontosnak tart azonban egy olyan jogszabály-módosítást, mely meghatározza, hogy milyen esetek azok, amikor a szülő legálisan kaphatna táppénzt a fekvőbeteg-ellátásban részesülő gyermeke melletti kórházi tartózkodása idejére. Javasolja, hogy ugyanolyan legalitással legyen távol a szülő a munkahelyétől, mintha otthon ápolná gyermekét. A kamara elnöksége döntött abban is, hogy dr. Jagadics László a kamara ezen döntését levélben fogalmazza meg, és juttassa el az Ombudsmannak.

A Magyar Orvosi Kamara Elnöksége úgy döntött, hogy 200 ezer Ft-tal támogatja a Ma-gyar Orvosok 28. Országos Teniszbajnokságának rendezvényét.

A Magyar Orvosi Kamara Elnöksége a MOK 2012. évi költségvetésének előkészítéséhez beterjesztett dokumentumot elfogadta. Azt a következő TESZT-ülésre tárgyalásra alkal-masnak ítélte.

A MAgYAr OrvOsI KAMArA terüLetI szervezeteIneK tAnáCsA (teszt) MárCIus 21-Én KeLt hAtárOzAtAIA TESZT úgy határozott, hogy:n a „Módszertani ajánlás az orvos-vezetői kinevezések kamarai véleményezéséhez” sza-bályzatot az elhangzott kiegészítésekkel elfogadja.n a „Módszertani ajánlás” jelenjen meg az Orvosok Lapjában, valamint a honlap zárt ré-szében.n a MOK hatósági ügyekben követendő eljárásainak rendjét elfogadja.n a MOK adatvédelmi szabályzatát az elfogadja.n a közös tagdíjszámla 2012. évi tény- és tervszámain alapuló költségvetést elfogadja.

Magyar Orvosi Kamara

FeLhÍvás szJA 1% FeLAJánLásárATisztelt Kolléga/Kolléganő!Kérjük, hogy személyi jövedelemadójának 1%-át a Magyar Orvosok Sportegyesülete ré-szére ajánlja fel, támogassa ezzel egyesületünk működését.Adószámunk: 18184802-1-42

Megtisztelő bizalmát megköszönveDr. Jerémiás Attila, a MOSE elnöke

6Orvosok Lapja2012 | 04

OrvOsK AMAr A

Dr. Nagy Ferencet, a Magyar Orvosi Kamara főtitkárát

a köztestületben végzett feladatairól kérdeztük.

A főtitkár beszélt a kamara jogosítványairól, az

ágazatvezetéshez fűződő viszonyáról, és a tíz éve

kialakított orvosi életpályaterv sorsáról.

A kamarában a kapcsolatrendszer szintézisét kell létrehozni

– Főtitkár úr, mikor kezdte az orvosi pályáját?– 1968-ban végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Friss diplomával Miskolcra kerültem, az akkor még megyei Semmelweis kórház dr. Kardos Géza főorvos úr vezette sebészeti osztályára. Trau-matológus szerettem volna lenni, de ehhez akkor még sebészeti képesítés kellett. Általános sebé-szeti szakvizsga után, kérésem-re kerültem át a Borsod Megyei Kórház Traumatológiai osztályára, dr. Csathó Péter főorvos úrhoz, ahol 13 évig dolgoztam, egészen adjunktusságig, megtanulva a szakma alapjait, az önálló munkát. Akkoriban traumatológusként még általános sebészeti ügyeletet is ad-tunk. Amikor megnyílt a Diósgyőri Kórházban a másik traumatológiai osztály Miskolcon, oda kaptam meghívást dr. Rácz Sándor osztály-vezető főorvos úrtól, osztályvezető helyettes főorvosi beosztásba. Ebben a beosztásban dolgoztam 23 évig, az osztály megszüntetéséig. Ma is dolgozom, mint traumato-lógus, egy, a kollégáimmal együtt megszervezett és tulajdonolt járóbeteg-rendelésen. Ennek lét-rehozásában, megszervezésében oroszlánrészem volt. Ma már a megszüntetés veszélye fenyegeti.

– Ez egy magánintézmény?– Egész pontosan egy 11 baleseti sebész szakorvos társaságának tulajdonában lévő kft. szervezi a rendelést, de nem magánrendelés, hanem OEP finanszírozott. Kizá-rólag a saját szakmánkat művel-jük, gyakorlatilag: valamennyien sebész-traumatológusként vagy

traumatológusként, többen még kézsebész- és sport-szakorvosként, számos szubspecialitást ismerve és művelve. Diósgyőrben – még az osztály megléte idején – ideális körülmények között tudtuk ki-alakítani a szakrendelést. Minden beteget végleges diagnózissal – amennyiben erről a traumato-lógiában beszélhetünk –, korrekt terápiával tudunk elbocsátani. Ellátási területünk lakossága 220 000 fő. A rendelésen dolgozom, mint orvos és ellátom a szervezői feladatokat is. E mellett a még meglévő észak-magyarországi re-gionális szakfelügyelői feladatokat is ellátom. Dolgozom egy biztosí-tónál, mint baleseti kárszakértő, balesetet szenvedett, és az illető biztosítónál biztosított gyógyult sérültek vizsgálatát végzem. Ezek a munkák jelentik ma a szakmai tevékenységemet. – Mindezek mellett a Magyar Orvosi Kamarában (MOK) is vállalt feladatot. – Alapító tagja vagyok az Orvosi Kamarának, megalakulása után elsők között léptem be. Először fel-ügyelő bizottság elnökként, majd a köztestületi kamara megalakulása után a B.A.Z. megyei Érdekvédelmi Bizottság elnökeként, az Országos Érdekvédelmi Bizottság tagjaként, később elnökeként dolgoztam. Ehhez már fűződik olyan kama-rai múlt, ami még ma is megállja a helyét, mert az orvosi életpálya tervet akkor alkottuk meg. Ez természetesen csapatmunka volt, amelyben az ad-hoc bizottság vezetőjeként azonban jelentős ré-szem volt. Az elmúlt két ciklusban a MOK alelnöke voltam. Úgy ösz-

Dr. Nagy

Ferenc,

a Magyar

Orvosi Kamara

főtitkára

7Orvosok Lapja

2012 | 04

OrvOsK AMAr A

szegezhetném, hogy sok tapaszta-latot gyűjtöttem, és nem minden tanulság nélkül. A legutóbbi választás előtt – miután kollé-gáim újra jelöltek – döntöttem úgy, hogy megpályázom a főtitkári posztot, és sikerrel jártam.– Hogyan osztják meg a felada-tokat a kamara vezetésében?– A főtitkári feladat operatív tí-pusú. A kamarai külső és belső feladatok figyelemmel kísérése, a feladatokban való operatív, szemé-lyes részvétel, a kapcsolat tartása a területen dolgozó kollégákkal fontos és folyamatos feladatot ad. Az új elnökség döntése alapján a főtitkári beosztás ellátása rész-munkaidőben, finanszírozottan történik. Természetesen a munka ennél sokkal több, sürgető, és ál-landó készenlétet igényel.– Milyen célkitűzések vezérlik kamarai főtitkárként?– Az orvostársadalom tisztában van azzal, hogy a kamarákról szóló jelenlegi törvény gyenge: a kamarai jogosítványokat illetően gyakorlatilag csak lehetőségeket biztosít a Kamarának, döntési helyzetbe nem hozza. Van egy-két olyan kérdés – például honosítási ügyben –, amikor véleményt kell alkotnunk. Vétójogunk – amely az orvostársadalom mindennapjait, anyagi és szakmai helyzetét és egyáltalán, a társadalomban elfog-lalt helyzetét befolyásolná – nincs. Ezért rendkívül fontosnak tartom azt, hogy töltsük ki, „feszítsük ki” ezt a jelenlegi kamarai törvényt, és ennek megfelelően az abban felsorolt összes lehetőséggel élve úgy végezzük a munkánkat, mintha az lenne a legfontosabb

kamarai tevékenység. Ha ebben a munkában be tudjuk bizonyítani, hogy igenis értelmesen, tartalma-san tudunk élni a lehetőségekkel, mindenki érezheti azt, hogy az or-vosi kamara létezik és van hiteles véleménye.– Korábban erősebb jogokkal, hatékonyabb eszközökkel ren-delkezett a kamara? – Az előző kamarai törtvény sze-rint – többek között – a MOK-nak az OEP által kötött szerződésben vétójoga volt, illetve lett volna, – sajnos a partner ezt nem hagyta érvényesülni. Említenék erre egy eklatáns példát. Járóbeteg-szak-rendelésünk megalakításakor – ami idestova 14 éve történt – mint ügyvezető megkaptam az OEP szerződést, elolvastam, és az egészségbiztosító szakemberei-nek jeleztem, hogy ez egy kiváló szerződés, de körülbelül tíz ponton módosítanunk kellene. Nagy volt a meglepetés, és közölték, hogy „vagy így, vagy sehogy”. A korábbi törvényben az is szerepelt, hogy a kamara ajánlást tehet a díjtételek kialakítására. Mikola István mi-nisztersége idején szó volt arról, hogy az orvosokat is beveszik a szellemi szabadfoglalkozásúak körébe. Akkor döntött úgy a ka-mara elnöksége, hogy megalkotja

az orvosi életpályamodellt – a szellemi szabadfoglalkozású kol-légák érdekében. A munka közben derült ki, hogy ennek eredményét az egész orvostársadalom hasz-nálhatja. Javasoltunk díjtételeket, hiszen nem biztos, hogy egy orvos minden körülmények között ki tudja harcolni saját magának az elvárható munkabért. Örvendetes, hogy egyre több kolléga tájéko-zott közgazdasági, jogi és egyéb ügyekben is, viszont orvosként nem ez a feladatunk, nekünk gyó-gyítani kell – minden energiánkat a betegellátásra, annak fejleszté-sére kell fordítani, ezért igényli a kamara azt a lehetőséget, hogy a kollégákat hatékonyan és eredmé-nyesen tudja képviselni. – Mi lett az orvosi életpályamo-dell sorsa?– Minden miniszter asztalára le-tettük az életpályatervet – mely egyébként nem csak egy bér-táblából áll, hanem egy kétol-dalas ajánlás is szerepel benne a különböző beosztásban dolgozók előmeneteléről, a munkának a mennyiségével és a felelősségé-vel arányos bérezéséről, az egyedi megállapodások mikéntjéről, és a nyugdíjas kollégák helyzetének karbantartásáról. Egyébként a MOK ajánlásától alapvetően csak

InFOrMáCIó A MOK-tAgDÍJ BeFIzetÉsÉrőL

Tisztelettel tájékoztatjuk a kedves Kollégákat, hogy a MOK éves tagdíja változatla-nul 20.400 Ft. A Magyar Orvosi Kamara közös tagdíjszámlája: CIB Bank: 11100104-19008501-37000004, A közleményben kérjük feltüntetni a tagdíjfizető orvos nevét és pecsétszámát!

A tagok a tagdíjat a MOK közös tagdíjszámlájára fizethetik be

n havonta átutalással vagy bérlevonással, havi egyenlő részletekben az esedékes hónap 10. napjáig n félévente átutalással, két egyenlő részletben a tárgyév március 31. és szeptember 30. napjáign évente egy összegben átutalással, a tárgyév március 31. napjáig

8Orvosok Lapja2012 | 04

OrvOsK AMAr A

felfelé lehetne eltérni, lefelé nem. Az évente aktualizált bértábla az uniós átlag felét célozta meg, ezt mielőbb el kellene érni: megállíta-ná az orvosi migrációt.– A Magyar Orvosi Kamara je-lenlegi státuszában a Magyar-országon dolgozó és nem dol-gozó, de nála regisztrált összes orvos képviselője. – Most már azok a munkatársak is hozzánk tartoznak, akiknek más diplomája van, de rendszerszerűen az egészségügyben dolgoznak. Az Orvosi Kamarán belül vannak kü-lönböző szekciók és érdekvédelmi csoportok, amelyek vagy ugyan-azon korcsoport tagjaiból (mint például a Rezidens Szövetség), vagy azonos területen dolgozókból állnak (ahogyan a FAKOOSZ-ból kialakult Alapellátó Orvosok Szövetsége). Létezik ezen kívül – például – járóbeteg- és fekvő-beteg-ellátó szekció is. Kamarai hitvallásom szerint ezeket a szer-vezeteket működtetni kell, és a rendszer akkor működik megfele-lően, ha az elnökség előtt minden egyes kamarai vélemény artiku-lálódik. Az elnökségnek minden törekvésről, eseményről tudnia kell, mert csak így teljesedhet ki eredményesen a kamarai munka, a társadalom tájékoztatása. Vala-hol szintetizálni kell a különböző érdekcsoportok jogos követeléseit.– A továbbképzési rendelet módosítása következtében az orvos továbbképzés minőségel-lenőrzése az orvosi kamarához került. – Ez a javaslat egyébként tőlünk származik. Megállapodást kötöt-tünk az egyetemekkel, amelyben megegyeztünk abban, hogy a tanfolyamok akkreditációja során felhívják a szervezők figyelmét: tájékoztassák a hallgatóságot a tanfolyam-értékelő kérdőívek kitöltésének lehetőségéről. A kér-dőív minden tanfolyam esetében az OFTEX-portálon található és anonim módon tölthető ki, gya-korlatilag a tanfolyamokat érintő

minden kérdéssel foglalkozik, a szakmai tartalomtól a költségeken át egészen a körülményekig. A vé-leményeket a MOK összesíti, és a rendeletnek megfelelően negyed-évenként jelentést tesz azok-ról. Ezzel kapcsolatban további javaslataink is vannak. Ezúton is kérem a kollégákat, hogy magunk érdekében minél többen töltsék ki a kérdőívet – lehetőleg valameny-nyien –, mert véleményünknek hatása lesz a tanfolyamok szín-vonalára. – A kamarának – ha megkérde-zik – véleményeznie kell min-den jelöltet, aki olyan állásra pályázik, amely kizárólag orvo-si vagy orvos vezetői diplomá-val tölthető be.– Ez a főorvosi és a magasabb or-vos vezetői kinevezéseket érinti, vagyis a területi kórházak orvos igazgatóit, igazgatóit. A kama-rai törvény előírja a MOK véle-ményének kikérését az előbb említett állások betöltésekor. Annak érdekében, hogy a kamara egységes elvek szerint foglaljon állást a jelöltekkel kapcsolatban, a kollégiumi mintára támaszkodva az ott alkalmazott osztályvezető

főorvosi kinevezési pontrendszert adaptáltuk a kamarai szituációra. Ez egy olyan vezető iránymutatás, mely alapján gyakorlatilag mind-egy, hogy Csongrádban vagy Vas megyében történik véleménye-zés – azonos válaszokat ad, illetve azonos kérdések feltevésére tesz lehetőséget. A köztestület szem-pontrendszere szerint eldöntjük, hogy a jelöltet ajánljuk, vagy nem tartjuk alkalmasnak. A köz-testületnek testületi véleményt kell adnia. A cél az, hogy minden pályázó elbírálásakor legyen ott a véleményünk.– Hogyan kísérik figyelemmel az ország különböző térsé-geiben a humán erőforrás hiányát?– A területi szervezetek segítsé-gével felmérést indítottunk, hogy hitelesen informálódjunk, van-e az adott területen orvoshiány, illetve, hogy ez az orvoshiány befolyásolja-e bármilyen módon a betegellátást? Nem minden területi szerv vezetése mérte fel ennek a munkának a jelentőségét, volt, aki nem küldött véleményt, viszont egy héten belül megjelent az újságban, hogy az egyik ellátó helyen, hét végén nem tudnak ügyeletet biztosítani. Tudjuk, ha a sajtóban megjelenik egy ilyen hír, a benne foglaltakról szakmai ber-kekben már nagyon régen tudnak. Más példával élve, híre megy, hogy valamelyik nagy forgalmú és nagy ágylétszámú osztály működését megszüntetik, a tevékenységet más intézményhez csoportosítják át, de arról nincs információ, hogy mi lesz a dolgozók sorsa, miként alakul a betegellátás az új helyen. E lényeges információk jól időzí-tett továbbítása az átalakítások időszakában rendkívül fontos a kamarai kommunikációban. – Hamarosan emelkednek az orvosbérek. – Amikor a béreket említjük, más kérdések is szóba kerülnek. Az egyik radiológiai munkahelyről érkezett pl. az az észrevétel, hogy

Az elnökségnek minden törekvésről, eseményről tudnia kell, mert csak így teljesedhet ki eredményesen a kamarai munka, a társadalom tájékoztatása.

Mi lesz a

betegek és a

kollégák sorsa

osztálybezárás

esetén?

9Orvosok Lapja

2012 | 04

OrvOsK AMAr A

Dr. szepesI AnDrás, Bene zsOLt

az új, júliusban életbe lépő nyug-díjtörvény-módosítás szerint a nyugdíjas munkatársak csak félállást tölthetnek be, így azo-kon a munkahelyeken, ahol több nyugdíjas dolgozik, jelentősen csökken a teljesíthető munka-idő, ami az ellátást is befolyásol-hatja. Mindezekről tudni kell. A bértárgyalásokon kiderült, hogy a rendelet szerint a klinikákon a professzor fizetésének arányá-ban szabják meg a tanársegédi, adjunktusi, docensi fizetést. Ám a jelenlegi béremelési javaslat korral felfelé degresszív, vagyis a legfiatalabb kaphat 67 ezer forint körüli összeget, egy professzor – feltételezem, hogy van 500 ezer forint körüli bruttója – 10 ezer forintos béremelést kap. Ha most 10 ezer forint fizetésemelés kevés ahhoz, hogy a tanársegédé 67 ezerrel emelkedjen, akkor, mi lesz? A klinikai törvényt vesszük figye-lembe, vagy a kormány gesztusát, hogy béremelést ad a fiatalnak, akire 10–15 év múlva szükségünk lesz?! A jelenlegi béremelésből adódó feszültségforrásokra és az intézményenként eltérő szerve-zési feladatokra, a túlmunkára és annak díjazására egyaránt oda kell figyelni. A személyes vélemé-nyem, hogy nem volt szerencsés – ki tudja mennyi időre – befagyasz-tani az ügyeleti díjakat.– Milyen a kamara kapcsolata a jelenlegi ágazatvezetéssel?– Tárgyalunk. Sokszor nagyon rövid felkészülési idővel. Az ered-mények még nem látszanak. Hadd fogalmazzak így: „ha én volnék a miniszter”, egy nagyon erős jogo-sítványokkal támogatott orvosi kamarát szeretnék magam mel-lett tudni, amellyel folyamatos kapcsolatot tartok, rendszeresen meghallgatom a véleményét, és ha kell, segítségül hívom. Jelenleg is tárgyalunk, én bizonyos szak-mai kérdések megbeszélése során tapasztaltam fogadókészséget. Még nem jutottunk el a végleges formáig, így nem tudom, hogy az

általunk adott javaslatok meg-jelennek-e a rendeletben. Ha a po-zitív döntés egyszer megtörténik, azt jelentheti, hogy elmozdultunk a holtpontról. A jövőben az együtt-működésnek szerintem minden területre ki kell terjedni. – Személyesen is részt vesz az egyeztetéseken?– A minisztériumi bértárgyaláso-kon folyamatosan képviseltem a kamarát, hol egyedül, hol többed-magammal. A minimum-felté-telek egyeztetésében is aktívan

vettem részt, jól ismerem a problé-mákat, nemcsak mint kamarista, hanem mint dolgozó orvos, és mint szakfelügyelő is. Itt jegyzem meg, hogy különböző szakterü-leten végzett munkáink inkább segítségünkre vannak, mintsem gátolnának bennünket ebben a munkában. Az a feladatunk, hogy a kamarát olyan színvonalon működtessük, hogy a kollégák elő-nyére váljék. Ez bizonyos szituáci-ókban nem mindig sikerül, hiszen a mi javaslatunk a bérkérdésben következetesen az volt, hogy első lépésként minden orvos egyfor-mán részesüljön béremelésben, illetve hogy garantálják számunk-ra: utóbb is folytatódik a dolog. Egyébként ugyanezt rögzítettük elvárásként tíz évvel ezelőtti életpályatervünkben is. A kamara konzekvens véleménye egyfajta stabilitást ad ennek a szellemi munkának. Olyan véleményeket kell kialakítanunk – mindig meg-gondoltan, kollégáink érdekében –, amelyeket a kamara bármikor, akár tíz-húsz év múlva is vállalhat.– Hogyan éli meg főtitkárként a testület munkájában elért eredményeket?– Soha nem az egyéni becsvágy vezérel, hiszen ez közös munka. Amit itt valaki letesz az asztal-ra, az onnantól kezdve a Magyar Orvosi Kamara szellemi terméke. A párbeszédet folyamatosan fenn kell tartani, de nem csak az ága-zatvezetéssel, hanem a kollégák-kal is. A MOK országos elnöksé-gének a vélemények, kapcsolatok szintézisét kell létrehoznia, azért, hogy megfelelő tájékozottsággal rendelkezzünk, és hiteles informá-ciót tudjunk nyújtani, mindenkor helytálló véleményeket tudjunk megfogalmazni. Általában az idő is igazol bennünket, évekre vissza-menőleg számos kérdésben igaza volt a kamarának.

Hadd fogalmazzak így: „ha én volnék a miniszter”, egy nagyon erős jogosít-ványokkal támogatott orvosi kamarát szeretnék magam mellett tudni, amely-lyel folyamatos kapcsolatot tartok, rendszeresen meghallgatom a vélemé-nyét, és ha kell, segítségül hívom.

A kollégákkal

és az ágazat-

vezetéssel fenn

kell tartani a

párbeszédet.

10Orvosok Lapja2012 | 04

tÉnY–ADAt

2012. március 13-án mutatták be a Gazdasági

Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)

Magyarországról készített, 2012. évi országtanulmá-

nyát. A nemzetközi team által írt 154 oldalas

tanulmány1 négy fejezete közül az egyik az egészség-

üggyel foglalkozik, 30 oldal terjedelemben.

Az alábbiakban az országtanulmány magyar

egészségügyre vonatkozó megállapításait és

javaslatait foglaljuk össze kommentár nélkül.

Az egészségügy az OECD 2012-es országtanulmányában

A vezetői összefoglaló szerint az egészségügyi rendszer mérsékelt hatékonysága lehetővé teszi az egészség-eredmények javítását az államháztartásra nehezedő finanszírozási nyomás fokozása nélkül. Ezt a források egy részének a fekvőbeteg ellátásból a járó-beteg-ellátásba, a prevenciós és egészségfejlesztési programokba és a tartós ápolásba (long term care) való átcsoportosításával, valamint az egészségügyi munka-erő-menedzsment javításával lehet elérni. Az egészségügyi ellá-tásokhoz való hozzáférést javítaná a hálapénzek visszaszorítása.

Az országtanulmány elején szereplő „Értékelés és ajánlások” c. részben a középtávú prioritásokra vonatkozó ajánlások közt az egész-ségpolitika javítása érdekében javasolt teendők:

– Megfelelő jövedelemszint biztosítandó az egészségügyi szak-emberek megtartása érdekében.

– A szolgáltatók működési és tőkeköltségének finanszírozását egy-séges rendszerben célszerű kezelni.

– A fekvőbeteg-ellátási intéz-mények átszervezése mozdítsa elő a források bizonyos hányadának a fekvőbeteg-ellátásból a járóbe-teg-ellátásba és a tartós ápolásba (long term care) való átcsoporto-sítását.

–Az egészségügyi szolgáltatá-sokhoz való hozzáférés javítása érdekében a hálapénz erőteljesen visszaszorítandó.

Az egészségüggyel foglalkozó fe-jezet első fele helyzetértékelést ad a lakosság egészségi állapotáról, vizs-gálva, hogy ezért milyen mértékben felel az egészségügyi ellátórendszer. A fejezet második fele a szükséges reformokra tesz javaslatot.

A magyar lakosság egész-ségi állapota más OECD-tag-államok polgáraiéval össze-vetve a legrosszabbak közé tartozik Magyarország a születéskor várha-tó élettartamot és a potenciálisan elvesztett életévek átlagos számát (PYLL) tekintve is a sereghajtók közé tartozik. Országunkat az élet-minőséggel is összefüggő mutatók – például a születéskor várható, egészségben töltött élettartam (HALE), vagy az egészségkároso-dástól mentes várható átlagos élettartam (DALE) – ugyancsak az OECD-mezőny végére sorol-ják. Ami azonban a leggyakoribb halálokokat jelentő nem-fertőző betegségek – s közülük is az is-chaemiás szívbetegség, illetve a stroke és a rák – miatti halálozás rátáját illeti, a legmagasabbak közt van az OECD-ben. A mortalitási és morbiditási mutatók szórása is a legjelentősebbek közé tartozik, ami jelentős területi és szocio-ökonó-miai egyenlőtlenségekről tanús-kodik. A roma kisebbség egészségi mutatói lényegesen rosszabbak, mint más társadalmi csoportokéi.

A magyar lakosság rossz egészségi állapota nagyrészt az egészségügyi ellátórendszeren kívüli, például életviteli, környe-zeti és szocio-ökonómiai kocká-zati tényezők következménye. A

1 A tanulmány

angol nyelven

hozzáférhető a

www.oecd-ilib-

rary.org hon-

lapon

11Orvosok Lapja

2012 | 04

tÉnY–ADAt

magyarországi alkoholfogyasztás az OECD-ben a legmagasabbak közé tartozik, a dohányzás is (OECD-) átlag feletti. A környeze-ti tényezők közül a tanulmány a kelet-magyarországi ivóvizek ma-gas arzéntartalmát és a 2010-es vörösiszap-katasztrófát említi.

Az ellátórendszer nem volt elég hatékony az egészségi állapot javításában2009-ben Magyarországon az egy főre jutó teljes egészségügyi ráfor-dítás vásárlóerő-paritáson számol-va az OECD átlag 50%-a körül volt. E rendkívül alacsony ráfordítás mellett viszont a lakosságszámra vetített orvos-beteg találkozások és kórházi elbocsátások száma jóval meghaladta az OECD átlagot. Az ezer főre jutó szakorvosok száma nagyjából az OECD átlagának felelt meg, a nővérek száma azonban elmaradt ettől. Az elkerülhető

halálozások magyarországi rész-aránya ugyancsak a legmagasab-bak között van az OECD-ben. A tanulmány ezekből a tényekből arra a következtetésre jut, hogy a magyar egészségügyi ellátórend-szer az egészségi állapot javítása szempontjából rossz hatékonysá-gú. E megállapítással kapcsolatban idézik az OECD által 2010-ben készített panelvizsgálat (Joumard

szAKpOLItIKAI AJánLásOK Az egÉszsÉg-ereDMÉnYeK És Az egÉszsÉgügYI renDszer JOBBá tÉteLÉre

Az egészségügyi ellátások minőségének javításaAz alapellátás erősítése:n Rövidtávon a háziorvosok számának növelése a praxisjog megvásárlásának segíté-

sével, hosszú távon a praxisjog eltörlése a fiatal háziorvosok rendszerbe való belépésének megkönnyítése érdekében.n Olyan csoportpraxisok létrejöttének elősegítése, amelyekben az önfoglalkoztató or-

vosok és paramedikális szakemberek (az egyéni praxisok helyett) együtt dolgoznak.

Az ellátók finanszírozásának javítása:n A különböző kasszák volumenkorlátainak minőségjavító, tevékenységet előmozdító

eszközökkel való kiváltása.n A szolgáltatók működési és tőkeköltségei elkülönített finanszírozásának megszünte-

tése, mivel e gyakorlat elválasztja egymástól a befektetési döntéseket és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét.

Szervezettebb ellátás, nagyobb koordináció kialakítása, amely arra ösztönzi az ellá-tókat, hogy teamekben dolgozzanak, megosszák információikat, és közösen vállaljanak felelősséget a páciensek gyógyításáért.

Az output-infláció és a költségek kordában tartása – az egészségügyi ellátás biz-tosítása mellett

A gyógyszerkiadások visszafogása:n A gyógyszerek felírásának és kiadásának vizsgálata, központosított elektronikus

nyilvántartás segítségével történő nyomon követése.n A gyógyszeripar képviselői kizárólag csoportosan látogathassák az orvosokat – a

gyógyszeripar és az orvosok közötti egyéb megállapodások visszaszorítása céljából.

Rendszeres egészségtervezés, szükségletfelmérés és teljesítmény-értékelés végzése, az eredmények felhasználása az OEP vásárlói szerepkörben hozott döntései során.

Az egészségügyi munkaerő-menedzsment javítása:n Megfelelő jövedelemszint biztosítása az egészségügyi szakemberek megtartása érde-

kében.n Az egészségügyi szakdolgozók részarányának fokozása, tudásszintjük növelése an-

nak érdekében, hogy átvállalhassák az orvosok által végzett egyszerűbb rutinfeladatokat, ezáltal pedig javuljon a munkatermelékenység és enyhüljön a hiány bizonyos szakterü-leteken.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben és az egészségi állapotban meg-levő egyenlőtlenségek csökkentése

A hálapénz erőteljes visszaszorítása jogi szankciók mérlegelésével.

A hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének javítása:n Annak biztosítása, hogy a falusi környezetben, a roma közösségekben mindenütt

legyen elegendő háziorvos és egészségügyi dolgozó.n Azoknak a programoknak a továbbvitele, amelyek az egészségügyben dolgozó ro-

mák számának növelését célozzák, s amelyek megfelelően kezelik a diszkriminációs és kommunikációs kihívásokat, amelyek a romákat az egészségügyi szolgáltatások igénybe-vétele során érik.

12Orvosok Lapja2012 | 04

tÉnY–ADAt

LInDeIsz FerenC

et al., 2010) megállapításait, ame-lyek szerint a magyar lakosság OECD-átlagnál lényegesen rosz-szabb egészségi állapotáért jórészt az egészségügyi ellátórendszer korlátozott hatékonysága, és az alacsony egészségügyi ráfordítások a felelősek.

Az országtanulmány megál-lapítja, hogy Magyarországon az OECD átlagához viszonyítva az egymillió lakosra jutó kórházak száma alacsonyabb, e kórházak azonban nagyobbak, részlegeik földrajzilag olykor elkülönülten működnek, felszereltségük pedig nem ritkán elavult. A betegek gyakran akkor is fekvőbeteg-ellá-tásban részesülnek, ha ellátásukra megvannak az olcsóbb, és klinikai-lag szintén hatásos megoldások. Az egynapos ellátások részaránya Magyarországon még mindig jóval az európai átlag alatt van.

Magyarországon a gyógyszer-kiadások részesedése a teljes egészségügyi ráfordításból az el-múlt években gyorsan növekedett. 2009-ben a gyógyszerekre fordított GDP-arányos kiadás az OECD or-szágokat tekintve a legmagasabbak egyike volt, a teljes gyógyszerki-

adás 40%-át pedig a betegek által fizetendő önrész tette ki.

A magyarországi egészségügyi ráfordítások jellemzőjeként említi az országtanulmány a változé-konyságot. Rövid növekedési időszakokat rendszerint hosszabb megszorítási időszakok követnek. A közkiadások részesedése folya-matosan – 2009-re 70% körülire – csökkent. A szolgáltatók finanszíro-zásában bekövetkezett változások és a volumenkorlátok bevezetése számos szolgáltatónál adósságok felhalmozódását eredményezte.

A szolgáltatási csomag szisz-tematikus felülvizsgálata és a nem költséghatékony, vagy a kérdéses klinikai hatásosságú szolgáltatások kizárása még nem

történt meg. Az egészségügy forráshoz-juttatását az egészség-ügytől független szakpolitikai (pl. munkaerőpiaci) célkitűzések befolyásolják.

Az országtanulmány helyzetle-író része a Magyarországot egyre jobban fenyegető orvos-elvándor-lás néhány adatával végződik.

A szükséges egészségügyi reformokA reformjavaslatokat tárgyaló rész bevált külföldi megoldások példáival illusztrálva tekinti át a teendőket.

A ráfordítások hatékonyságát a költségek féken tartása mellett kell növelni. Ennek területei: a gyógyszerkiadások megfékezése, a kapacitások és ellátási szükségle-tek jobb összehangolása, ellátás-szervezés, az ellátók finanszírozási rendszerének javítása, valamint az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók közötti célszerűbb munkamegosztás kialakítása.

Javítani kell az egészség-eredmé-nyeket és a makrogazdasági telje-sítményt. Az ellátások minőségét javító intézkedések: az alapellátás megerősítése, a volumenkorlátok kiváltása, a működési és tőkekölt-ségek egységes rendszerben való finanszírozása. Megfelelő kompen-zációs rendszerek és egyéb ösztön-zők kialakításával javítani kell az egészségügyi munkaerő-menedzs-mentet. Az egészségi állapotban és az ellátáshoz való hozzáférésben meglevő különbségek csökkentése érdekében szigorúan vissza kell szo-rítani a hálapénzt, és elő kell mozdí-tani az ellátáshoz való hozzáférést – különösen a roma kisebbségét.

irodalomJoumard, I., C. André and C. Nicq

(2010), “Health Care Systems: Effi-

ciency and Institutions”, OECD

Economics Department Working

Papers, No. 769, OECD Publishing.

Az országtanulmány megállapítja, hogy Magyarországon az OECD átlagához viszonyítva az egymillió lakosra jutó kórházak száma alacsonyabb, e kórhá-zak azonban nagyobbak, részlegeik föld-rajzilag olykor elkülönülten működnek, felszereltségük pedig nem ritkán elavult.

Magyarorszá-

gon az egy-

napos ellátások

részaránya

európai átlag

alatti.

Amennyiben ajánlatunk felkeltette érdeklődését, pályázatát az alábbi e-mail címre várjuk:Claus.goworr@cgc-consulting.comCGC Claus Goworr Consulting GmbH, Mauerkircherstr. 31., D-81679 München, GermanyTel: +49 89 943 84 970, Fax: +49 89 943 84 979A pályázatnak tartalmaznia kell:- Német nyelven írt motivációs levelet és életrajzot,- Az elvégzett tanulmányokról szóló igazolásokat (diploma),- Az addig folytatott munkavégzesről szóló igazolásokat.

Az Arnsbergi Klinika Németország nyugati részében, Nordrhein-Westfalen tartományban található. A közeli turistarégiónak köszönhetően számos szabadidős tevékenységre van itt lehetőség, mind a téli-, mind a nyári sportok területén. Az iskolarendszer valamennyi szintje helyben látogatható. A Ruhr-vidék nehány nagyvárosa könnyen elérhető, mint pl. Dortmund, Essen, Köln.A Klinika három kórház egysége, amely Arnsberg városi ellátási területét jelenti. Az új komplexum há-rom nagyobb helyszínen 732 ággyal rendelkezik, illetve hozzátartozik egy ápolási egység 80 ággyal, és egy szakellátó központ is.Ez a modern intézmény 1433 dolgozót foglalkoztat, évi pénzforgalma meghaladja a 90 millió eurót. A 822 ágyas centrum fontos célkitűzése, hogy Németország legjobban képzett szakembereit foglal-koztassa. Az esseni egyetemmel kötött együttműködési szerződés azt is lehetővé teszi, hogy a Klinika az oktatásban is szerepet kapjon.

Az újonnan létrehozott ellátó központ azonnali hatállyal keresi a következő szakterületen dolgozó orvosokat:

1. Onkológus szakorvos/főorvos (nő/ffi)Az onkológiai szakellátás a Klinika minden egységével együtt dolgozik, a régebbi egységek, mint belgyógyászat, sebészet, sürgősségi ellátás, szülészet mellett újonnan alakult meg. Emiatt különös figyelem fordul mihamarabbi kiépítésére és tökéletesítésére.Ugyancsak újonnan szerveződő egység a neurológia, ide keresünk:

2. Neurólogus főorvosi (nő/ffi)

3. Neurológus szakorvosi (kiemelt tapasztalattal a mozgászavarok területen, nő/ffi)

4. Neurológus képzésben résztvevő, még nem szakorvosi jelentkezőket (nő/ffi)A neurológia 44 ággyal rendelkezik, emellett egy 4 ágyas Stroke Unit is működik. A neurológiai betegek intenzív osztályos kezelése interdiszciplináris intenzív osztályon történik. A korszerű diagnosztika minden fontos eleme megtalálható a Klinikán: 1,5 T több-csatornás MRI, MD-CT, duplafejes gamma-kamera, UH-diagnosztika stb.A főorvosi állásra olyan nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező kollégát várunk, aki a széles-körű gyakorlati teendők mellett valamilyen speciális betegségcsoport kezelési központját is kiépítené. Azon kollégák számára, akik a szakorvosképzésben vesznek részt, sokoldalú oktatást és továbbképzést biztosítunk a neurológiai diagnosztika területén is. Arnsbergben lehetőség nyílik a teljes szakképzési idő letöltésére, beleértve a képzés pszichiátriai tárgyú részét is. Emellett rotáció lehetséges a belgyógyaszat és geriátria felé is.

Mindemellett keresünk még szakorvosokat illetve szakképzésben résztvevő orvosokat az alábbi területeken:

n Pszichiátria, n Belgyógyászat, n Kardiológian Gyermekgyógyászat, n Általános sebészet és, n Érsebészet.

Intézményen kívüli továbbképzésekre is van lehetőség, ezeket kifejezetten támogatjuk. Annak érdekében, hogy az orvosi munka elvégzése minél zavartalanabb és tökéletesebb legyen, szá-mos feladatot asszisztensekre delegálunk. A Klinika nem csak a megfelelő állás megkeresésében támogatja Önt, hanem a lakáskeresésben, hivatali ügyek intezésében, a nyelvkurzus abszolválásában és általában a beilleszkedésben is igyekszik támogatást nyújtani. A kezdeti nehézségek gyors legyőzését személyes mentor segíti.

14Orvosok Lapja2012 | 04

tÉnY–ADAt

Átfogó országtanulmány látott napvilágot 2011-ben a

magyar egészségügyről angol nyelven. Az anyagot a

European Observatory on Health Systems and Policies

– a WHO szakpolitikai háttérintézménye – megbízásá-

ból Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi

Közszolgálati Karának megbízott dékánja és Szigeti

Szabolcs, a WHO Magyarországi Irodájának munkatársa

készítették1. A tanulmány alapján a szerzők a British

Medical Journal számára is cikket írtak, amely 2011

decemberében jelent meg. Az alaptanulmány minde-

nekelőtt az elmúlt 10 év főbb egészségügyi reformjait

elemezte. Ennek alapján a szerzők összegezték azt

is, melyek volnának a legfontosabb fejlesztési irányok.

Szigeti Szabolcs többek között ezekről a súlypontokról,

továbbá a WHO kapcsolódó magyarországi tevékenysé-

géről is tájékoztatja Olvasóinkat interjúnkban.

Nincs pénz, de miért nem teremtünk?

– A magyar egészségügyi rend-szerrel kapcsolatban meghatá-rozó közéleti szereplők részéről gyakran elhangzik, hogy nem hatékony, és ezért nem is ér-demes több forrást áldozni rá. Önök azonban minden lehetsé-ges fórumon – így a tanulmá-nyaikban is – azt hirdetik, hogy ez súlyos félreértés, az elmúlt évtizedekben az egészségügyi rendszer hatékonysága valójá-ban jelentősen nőtt. Pontosan mi a BMJ-ben megjelent cikk tanulsága?– Számos meghatározó szakértő és kormányzati dokumentum jellemzően rossz hatékonyságú, pazarló rendszerként írja le a ma-

gyar egészségügyi rendszert, pedig ez így önmagában félrevezető, és több szempontból is leegyszerűsítő állítás. Valójában az a helyzet, hogy Magyarországon a hatékonyság rendszerszinten történő mérése egyelőre mind fogalmilag, mind módszertanilag kialakulatlan. A témában – fontossága ellenére – a magyar egészségügyi rendszerrel kapcsolatban elenyészően kevés használható tanulmány született. Még a nemzetközi összehasonlító tanulmányokban is rengeteg a tisz-tázatlan kérdés és az ellentmondá-sos megállapítás. A mi egyik fontos állításunk, hogy az ellátórendszer technikai hatékonysága az elmúlt két évtizedben Magyarországon

nagymértékben nőtt. Az egészség-mutatók sok szempontból jelentő-sen javultak, ami az ellátórendszer teljesítményének is köszönhető. A ráfordítások ugyanakkor a közfinanszírozásban 1994 óta fo-lyamatosan csökkentek. A jelenlegi csökkenés éves szinten a GDP 2 %-a, ami a mai GDP-hez viszonyít-va több mint 500 milliárd forint csökkenést jelent. Az ellátás a nagymértékű forráselvonás ellené-re, jóllehet minőségi problémákkal, mégis széles körben elérhető ma-radt a lakosság számára. A lakosság 95%-a szabályozott és átlátható módon fér hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ezen túlmenően még jó néhány fontos problémával foglalkozik a cikk.– A hatékonyság jelentős növe-kedése ellenére a BMJ-cikkben mégis azt írják, hogy a magyar egészségügy az elmúlt 20 évet tekintve a legnagyobb kihívás előtt áll. Egyik okként a lakos-

Szigeti Szabolcs

1 A tanulmány

hozzáférhető

a European

Observatory on

Health Systems

and Policies

honlapján.

15Orvosok Lapja

2012 | 04

tÉnY–ADAt

ság rossz egészségi állapotát említették. Felsorolná ezen a fórumon is a további okokat?– Ami a magyar lakosság egészségi állapotát illeti, az valóban számos tekintetben rendkívül rossz, ám ez már a rendszerváltás előtti időkben is így volt. A nagy infrastrukturális beruházások ellenére a születéskor várható élettartam 1970 és 1989 között a férfiak esetében csökkent, és a nők esetében is alig nőtt. 1993 óta azonban évente átlagosan három-négy hónappal növeke-dett ez a mutató. Az is igaz, hogy vezető népegészségügyi szakértők arra mutatnak rá, hogy a relatív el-maradottságunk más országokhoz képest nem csökkent. Bár valóban jelentős elmaradások figyelhetőek meg a népegészségügyi mutatók tekintetében, bizonyos területe-ken komoly javulás is észlelhető, pl. fejlődés látszik a csecsemőha-landóság és a neonatális halálozás mutatóinak alakulásában, és más megbetegedések is ritkábbá váltak (A WHO adatbázisában megtalál-hatók az erről szóló ábrák).Jól tudjuk azonban, hogy most a legnagyobb kihívás az egészségügyi humánerőforrás elöregedése és távozása, és ezzel együtt az után-pótlás hiánya. A ráfordítások rela-tíve alacsony szintjét már számos kormányzati megnyilatkozás – és legújabban már az OECD ország-tanulmánya is – elismerte, ennek ellenére továbbra is hiányzik egy megfelelő forrásteremtési stratégia, a megvalósítást garantáló világos akciótervekkel. A kilencvenes évek közepe óta valamennyi új kormány-zat ígéretet tesz az egészségügy problémáinak megoldására, de ténylegesen nem adták meg az ágazatnak a jogos pluszforrásokat. Tudjuk azt is, hogy a rendszeren be-

lül egyenlőtlen a források eloszlása a gyógyszer- és egyéb egészségügyi szolgáltatások között, ami annyi-ban indokolt, hogy a gyógyszereket nemzetközi árakon szerezik be, másik oldalon viszont az által sike-rül ezt az arányt megőrizni, hogy az egyéb egészségügyi kiadásokat – pl. a béreket – nagyon alacsonyan tartják. Az infrastruktúra szempont-jából az Európai Uniós beruházások számos gondot megoldanak – új beruházásokra láthatóan könnyebb ma Magyarországon pénzt szerezni, mint bérre. Valójában az egészség-ügy munkavállalóinak bérrende-zése az egyik legnagyobb feladat – már hosszú évek óta. A napokban elfogadott kormányhatározat végre akár egy régen várt szemléletváltás kezdete is lehet, bár a fedezetet nyújtó források szempontjából jóval tisztábban kellene látni a kormány-határozat hátterét. Az alapvető problémák nem most keletkeztek, már több mint egy évtizede jól láthatóak voltak, abban az időben, amikor meghatározó kormányzati dokumentumok és szakértői tanulmányok még abból indultak ki, hogy túl sok az orvos a magyar egészségügyi rendszerben. Az elmúlt évek orvos-elvándorlási statisztikái azonban alaposan rácáfoltak a korábbi évek előre-jelzéseire. A kép riasztó, ebben ma már mindenki egyetért. Ebben a kérdésben egyébként azért sem könnyű tisztán látni, mert a vál-lalkozói státuszban dolgozók nyo-mon követése nem egyszerű. Egy

ember több helyen is dolgozik, a létszámstatisztikák pedig jelenleg kizárólag a közalkalmazotti stá-tuszban dolgozók számának pontos meghatározását teszik lehetővé. A kormegoszlás tekintetében szintén egyértelműen rossz a helyzet, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar orvosok igen nagy mennyi-ségű szolgáltatást biztosítanak az egyik legrosszabb népegészségügyi helyzetű betegpopuláció számára.Végül fontos oka még a jelenlegi problémáknak, hogy az egészség-politikai irányítási folyamatok az elmúlt húsz évben lényeges dimenziókban alig fejlődtek. Az államigazgatás sorozatos átszerve-zései is elsősorban a hatékonyság létszámcsökkentéssel való növe-lésére koncentráltak, ami nagyon megnehezítette a szakpolitikai kapacitások tudatos fejlesztését. Az irányítási rendszert most is rend-kívül szűkös humánerőforrásból kell majd fejleszteni.– A szakorvosok és a házior-vosok számának megítélése azért is nehéz lehet, mert az egészségügyi ellátás struktú-rájától, a bevett betegutaktól, az alapellátás gyakorlatban megnyilvánuló kompetenciájá-tól is függ, hogy egy országban melyik szakterületen mi az elegendő. Egyetért?– Ez így van. Másfelől az is igaz, hogy a háziorvosok körében is rendkívül jelentős probléma az elöregedés, maga a praxisjog pedig inkább akadályozza, mint segíti

…a háziorvosok körében is rendkívül jelentős probléma az elöregedés, maga a praxisjog pedig inkább akadályozza, mint segíti a rendszer utánpótlását.

Egyes terüle-

teken javulás

tapintható ki,

bár jelentős el-

maradások van-

nak a népegész-

ségügyi mutatók

tekintében.

16Orvosok Lapja2012 | 04

tÉnY–ADAt

a rendszer utánpótlását. Hozzá-vetőleg tíz éve hozták meg ezt a döntést, amelynek hátránya, hogy sokkal merevebbé teszi a rend-szert. Bár ez az állapot az idősek szempontjából méltányos, én úgy látom, hogy a fiatalok nincsenek abban a helyzetben, hogy még egy ilyen pluszterhet is rájuk rójanak. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a kettősség már előrelátható volt a rendszer kialakításakor is. – Tartalmaz-e tanulmányuk megoldási javaslatokat a fel-sorolt problémákra?– A BMJ-cikk terjedelmi okok miatt részletekbe menően nem vázolha-tott ilyen javaslatokat, de számos lehetőség létezik az egészségpoliti-kai döntéshozatal minőségének ja-vítására. Sokszor elmondják, hogy a betegeket a szükségesnél maga-sabb szinten látják el Magyaror-szágon. Ennek oka nem pusztán a kapacitások rossz elosztásában és a teljesítmény-finanszírozásban ke-resendő, sokkal inkább abban, hogy a rendszeren belül nem hozzák összhangba egymással a különböző szinten alkalmazott ösztönzőket és finanszírozási technikákat. A házi-orvos nem érdekelt abban, hogy a legmegfelelőbb szinten tartsa a beteget, a járó- és fekvőbeteg-ellá-tásban pedig teljesítményarányo-san veszik fel a pácienseket, tehát a felfelé hajtó ösztönzők dominálnak. Az egyik út tehát, mely a Semmel-weis-tervben is célként jelenik meg, a betegút-szervezési funkció erősítése. Ez egyébként szintén fontos ajánlása publikációnknak. A másik az ösztönzők egymás közötti összhangjának megteremtése, amelynek alapján a betegek a legmegfelelőbb szintre terelhetők. A következő lehetőség az egész-ségpolitikai irányítási rendszer fejlesztése a jó kormányzás elvei alapján: monitoring, az értékelési, tervezési, és cselekvési funkciók tudatosabb kiépítése és egymással való összekötése egy visszacsato-lási rendszerben. Így a döntéshoza-tali rendszer nem csak informati-

kailag, hanem szakmailag is egyre képzettebbé, naprakészebbé válna, hatékonyabban alapozhatná meg a döntési alternatívák kidolgozását. A WHO támogatásával folyamat-ban van például egy átfogó, rend-szerszintű teljesítményértékelési szisztéma kialakítása. A Magya-ry-program is számos feladatot és célt fogalmaz meg a kormányzati irányítási struktúrák átalakítására, hasonló felfogásban. Végül az eddig említetteken túl megoldási lehető-ség a népegészségügyi akciók foko-zottabb beindítása is. Ezen a téren például szintén jelentős tartalé-kokat lehetne mozgósítani a helyi és a központi kapacitások jobb összehangolásában és az irányítási szintek együttműködésében. Az akciótervek és stratégiák kidolgo-zásához a WHO is rengeteg segít-séget tud adni, ahogy ezt az elmúlt évek során eddig is megtette. Ezt a munkát a WHO Európai Regionális és Magyarországi Irodája is intenzí-ven támogatja dr. Pusztai Zsófia, a magyar irodavezető irányításával. – Van-e bármilyen esély arra, hogy pénzhez jusson az ellátó-rendszer?– Bizonyos prioritások kijelölé-sével komoly összegeket lehetne megmozgatni. Hatalmas áttörés volt a népegészségügyi termékadó, aztán a baleseti adó bevezetése. A WHO jelentős támogatást nyúj-tott ezeknek az új forrásteremtési eszközöknek a kidolgozásához. A termékadónál az adómértékekben még jelentős tartalék van, és ezek emelése népegészségügyi célból is indokolt lenne. További ilyen forrásteremtési lehetőségek is rendelkezésre állnak, amelyekkel akár 100 milliárdos összegeket is meg lehet mozgatni. Az elmúlt évek világosan megmutatták, hogy a kormányzati prioritások meg-határozásán nagyon sok múlik. Magyarország Európában az egyik azon kevés ország közül, ahol a társadalombiztosításon belül nem vezették be a kockázatarányos foglalkozási betegség-biztosítási

ágazatot. Ezt a rendszert Európa nagyon sok országában – függetle-nül attól, hogy állami egészségügyi rendszer van vagy társadalombiz-tosítás – 1–3% munkáltatói járulék beszedésével és az egészségügybe történő visszaforgatásával működ-tetik, úgy, hogy közben kockázat-arányos befizetésekkel ösztönzőt teremtenek a munkahelyi pre-venció fejlesztésére is. Európában a foglalkozás-egészségügy efféle fejlesztése az elmúlt húsz évben az egyik meghatározó irány volt. Ná-lunk 1,5%-os munkáltatói járulék-kal számolva ez a döntés 120–130 milliárd forintot jelenthetne, s ez nem veszélyeztetné az államház-tartási egyensúlyt. Vannak tehát még megmozgatható tartalékok. A másik oldalon az is fontos, hogy az előállított pluszforrásokat ne vonják ki más célokra, pl. az állam-háztartási adósság csökkentésére. Ezt az évet tekintve is azt látjuk, hogy a munkavállalói járulék eme-lésével és a baleseti adóval bejövő pluszforrásokat a másik oldalon a központi költségvetés, saját hozzá-járulásának csökkentésével kivonja a rendszerből. Érkezett tehát jelen-tős pluszforrás – amelyet a magyar lakosság áldozatkészsége biztosí-tott az egészségügyi szolgáltatá-sokra –, de ezt a másik oldalról ki is vették. A kormányzat ezt például „az egészségügy önálló lábra állítá-sával” indokolja. Ám az önálló láb az E-alap esetében tulajdonképpen azért hiányzik, mert az elmúlt húsz év során olyan mértékben csök-kentették az egészségbiztosítási munkáltatói járulékokat – első-sorban foglalkoztatáspolitikai célok érdekében, – hogy ezek a tényle-ges egészségbiztosítási kiadások harmadát sem fedezik. Az előzetes

Magyarország Európában az egyik azon kevés országok közül, ahol a társada-lombiztosításon belül nem vezették be a kockázatarányos foglalkozási beteg-ség-biztosítási ágazatot.

Az egészségügy

önálló lábra

állítása.

17Orvosok Lapja

2012 | 04

tÉnY–ADAt

adatok alapján az elmúlt évben az E-alap bevételei közül 15%-ot a munkáltatói járulékok, 30%-át a munkavállalói járulékok fedeztek, a másik 50% pedig az államháztar-tásból származott, azaz a források döntő részét a lakosság teremti elő járulék, de még inkább adó formá-jában. A munkáltatói járulékot a munkaerőpiac ösztönzésére csök-kentették, ám így – az egyensúlyi járuléktól eltérve – jelentős hiány keletkezett, melyet az államháztar-tásnak kellett pótolnia. Egyáltalán nem arról van tehát szó, hogy fele-lőtlen gazdálkodás következtében az egészségügynek nincs „önálló lába”, hanem sokkal inkább arról, hogy ezt az önálló lábat az egymást követő kormányok kivették alóla. – A forrásteremtés ezek szerint elhatározás kérdése lenne?– A forrásteremtés jelentős mértékben valóban a megfelelő lakossági támogatáson alapuló kor-mányzati elhatározás, ezzel együtt pedig a különböző érdekcsoportok-kal történő intelligens megegyezés kérdése. Meg kell egyezni például a munkáltatók szervezetével: bár természetesen érthető, hogy a gazdálkodási eredményességüket jelentősen növelhetik a munkál-tatói egészségügyi terhek csök-

kentésével, de az egészségügyi rendszer lepusztulása és esetleges széthullása nyilvánvalóan nem lehet érdekük. Az egészségügyi munkáltatói járulék 17,5 százalék-ponttal csökkent 1994 óta, s ez részben a vállalatok gazdálkodási eredményességét növelte. Ennek az eredménye sajnos nem látszik a foglalkoztatási helyzet javulásá-ban, hiszen a foglalkoztattak száma a 15 és 64 év közöttiek esetében nem sokkal jobb, mint 1998-ban. Úgy vélem tehát, hogy a munkál-tatók is vállalhatnának a jelenlegi szintnél valamivel nagyobb áldoza-tot. Ennek több hatékony formája is lehetne. Mivel megtakarításokról is beszélünk, meg kell még emlí-tenünk, hogy a generikus verseny fokozása a licitrendszer bevezeté-sével hasznos lépés volt. Úgy látjuk, hogy ezen a téren is vannak továb-bi tartalékok, pl. a forgalomterelés az olcsóbb gyógyszerek irányába. További finomításokat lehetne esz-közölni a licitrendszerben, hogy ne kelljen három-négy évet várni az optimális árak eléréséhez, hanem sokkal gyorsabban alakuljon ki a leghatékonyabb piaci ár.– Nem jár-e ugyanakkor túl nagy veszéllyel, hogy a gyógy-szerek kiválasztásánál az ala-

csony ár a kizárólagos szem-pont, illetve az, hogy a hazai gyártók így kiszorulnak a hazai piacról?– A licitrendszerrel párhuzamo-san úgy kell fejleszteni a támoga-tási rendszert, hogy a gyengébb minőségű termékek és instabil szállítási kapacitású forgalmazók ne kerülhessenek abba a helyzet-be, hogy pusztán az olcsó ár révén meghatározóvá váljanak. A törzs-könyvezési eljárás valójában egy rendkívül aprólékosan szabályo-zott minőségbiztosítási eljárás. Az európai országok piacaira legális úton nem kerülhetnek gyenge minőségű gyógyszerek. Így elvileg minden versenyző gyógyszernek el kell érnie egy minőségi mini-mumot. Ez természetesen össze-tett szakmai probléma, a kritériu-mokat mindig lehet finomítani. Mindennek alapján azonban a kér-dés nem feltétlenül függ össze a licitrendszerrel, hiszen annak mű-ködnie kell akkor is, ha a piacon nem tizenöt, hanem három vagy négy szereplő található. Jól látható a gyógyszerforgalmi adatokból, hogy számos hatóanyag eseté-ben a legolcsóbb gyógyszereket kínáló szereplők pár évvel ezelőtt is jelen voltak olcsóbb áraikkal, csakhogy a forgalom nem mozdult el irányukba. Sokszor a referencia-árat befolyásoló 1%-ot sem érték el, komoly árverseny pedig nem alakult ki, annak ellenére, hogy sok szereplő volt a piacon. Úgy tű-nik, hogy a forgalmazók valójában nem áraikkal, hanem a promóció terepén versenyeztek. Persze a gyógyszerpiaci tartalékok mozgó-sítására két módszer lehetséges. Az egyik, hogy erőteljesen admi-nisztratív lépésekkel avatkoznak be az iparági folyamatokba – gon-doljunk csak a 20%-os vissza-fizetési adóra –, a másik pedig, hogy piaci eszközként vezetik be a versenyeztetést. Ezt a kettősséget a gyógyszerpiac szereplői biztosan nagyon nehezen viselik. A verse-nyeztetéshez rengeteg információ

A gyenge minő-

séget – olcsó-

sága ürügyén

– nem szabad

beengedni az

egészségügyi

ellátás rendsze-

rébe.

18Orvosok Lapja2012 | 04

tÉnY–ADAt

és intelligens döntés-előkészítés szükséges. Mindenképpen ebbe az irányba kellene fejleszteni a rend-szert – a közvetlen adókat pedig lépésről-lépésre megszüntetni. A döntés-előkészítés feltételei ebből a szempontból sokat javul-tak az elmúlt években. Például az OEP-ben szenzációs innovációnak tekinthető, hogy más országokkal szoros együttműködésben ki-fejlesztettek egy on-line rendszert, amely nyomon követi a nemzet-közi árakat. A fejlesztést OEP-es szakértők kezdték el és vezették az elmúlt években. A licitrend-szer fejlesztéséhez az elmúlt két évben a WHO-NEFMI együttmű-ködésben is készültek javaslatok. Nagyon kellene figyelni arra, hogy a licitrendszer fejlesztése során a bizalmi tőkét folyamatosan növel-jék, és kerülni kell minden olyan beavatkozást, amely a rendszer működését ebből a szempontból veszélyezteti. – Nem kell-e a vaklicit meg-ítélésekor azt is számításba venni, hogy mindig az lesz a legolcsóbb készítmény, ame-lyet a legolcsóbb előállítani? Az árképzésben emellett a munkaerőre fordított költségek is megjelennek, ez pedig az In-diából vagy Kínából szállított gyógyszerek esetében még a magyar fizetéseknél is nagy-ságrendekkel alacsonyabb. – Ez teljesen jogos érv, nem helyénvaló olyan termékek forgalmazása, amelyeket más országokban, egzisztenciálisan kiszolgáltatott munkaerővel állí-tanak elő. Erre azonban a nemzeti iparági politikának kell válaszokat találnia. A jól célzott intézkedések, valamint a kutatás és fejlesztés nyilvánvalóan szolgálhatják eze-ket a célokat – ezt a politikát azon-ban a licitrendszer gyakorlatától függetlenül, más mechanizmusok keretében kell kialakítani.– Mit jelent pontosan az a megállapítás, hogy a magyar egészségügy hatékony?

– A hatékonyságnak meglepően sokféle értelmezési lehetősége van: beszélhetünk egy szolgáltatás, egy intézmény vagy egy rendszer hatékonyságáról. Rendszerszinten értelmezhetjük a kibocsájtás és az eredményesség oldaláról. Fontos a technikai és az allokációs haté-konyság megkülönböztetése is. Az első azt jelenti, hogy milyen anyagi ráfordítással állítjuk elő a szolgál-tatásokat, a másik pedig azt, hogy a tényleges szükségletnek meg-felelően optimális összetételben használjuk-e fel az erőforrásokat. Sok indikátor szerint a magyar egészségügyi ellátórendszer tech-nikai hatékonysága a 1990-es évek közepe óta jelentős mértékben nőtt. A növekedés tulajdonképpen az elvárható szolgáltatási minő-séget is veszélyezteti, hiszen ez a tendencia jelentős mértékben a kiadások radikális csökkentéséből fakad – többek között az államház-tartási egyensúly biztosításának folyamatos követelménye miatt. Kétségtelen, hogy az egészségügyi rendszer alacsony szintű ráfordí-tása az államháztartási egyensúly szempontjából jelentős stabilizáló tényező volt. Most már azonban olyan következményeket látunk, hogy a betegek a patikákban veszik meg a kórházi kezelésük idején alkalmazott gyógyszereket, nincs kötszer, néhány szolgáltatás ese-tében nem adottak az alapszinten elvárható körülmények sem, vagy, hogy egyesek egyáltalán nem tud-ják kiváltani a gyógyszereiket. – Mi a legfontosabb különbség az egészségügy helyzetében Magyarország és a többi euró-pai ország között? – Az elmúlt két évtizedben az Eu-rópai Unió tagországaiban sehol

nem csökkentették olyan jelentős mértékben az egészségügyi köz-kiadásokat, mint nálunk, éppen ellenkezőleg, néhány kivételtől eltekintve minden országban egyre nagyobb forrásokat áldoztak az ága-zatra. Az egészségügyi ráfordítások az államháztartáson belül is szinte mindenhol emelkedtek, Magyar-országon ezzel szemben csökkent az arány. Látnunk kell, hogy nálunk a születéskor várható élettartam úgy nőtt, hogy a közfinanszírozásban rendelkezésre álló források jelentő-sen csökkentek. A magyarországi helyzet más OECD-tagországokkal összevetve valójában kivételes. Ami a lakosság egészségügyhöz való viszonyulását illeti, a TÁRKI 1998 és 2002 között ismételten feltett kérdéssorral mérte fel többek között azt, hogy a megkérdezettek melyik ágazatra költenének az aktuális rá-fordításnál többet, még akár a köz-terhek emelése árán is. A vizsgált területek közül egyedül az egészség-ügyben és a környezetvédelemben mutatkozott támogatás-növekedés. 2002-ben már a lakosság 85%-a lett volna hajlandó akár a közter-hek emelésével is hozzájárulni az egészségügyi ellátás fejlesztéséhez. A közvélemény tehát már sok-sok éve világosan jelzi a politikának, mit tart elsődlegesnek. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a mindenkori kor-mányzatok miért nem élnek ezzel a támogatottsággal. Én úgy látom, hogy a legfontosabb lépés – töb-bek között , most az lehetne, hogy ha a kormányzat elfogadna egy átlátható forrásteremtési stratégi-át, akciótervekkel együtt. A magyar kormány első sorban az itt élőknek tartozik felelősséggel, nekik kell elszámolnia. Fontos lenne tehát, hogy a jó kormányzás szellemében sor kerüljön erre a lépésre, fokozni kellene az elszámoltathatóságot, ez ugyanis erősíthetné az egész-ségügyben dolgozók, és általában a lakosság bizalmát.

rADnAI AnnA

Kétségtelen, hogy az egészségügyi rendszer alacsony szintű ráfordítása az államháztartási egyensúly szempontjából jelentős stabilizáló tényező volt.

Nincs elegendő

kötszer, gógy-

szer, nem adot-

tak az elvárható

körülmények.

19Orvosok Lapja

2012 | 04

szAKMAI OLDAL

Állhatatosság a tartósan nehéz körülmények között,

hivatástudat, tapasztalat, sőt bölcsesség szükséges a

háziorvosláshoz – derül ki a klinikusból lett IX. kerületi

családorvos, dr. Keskeny Sándor szavaiból. Az alapellá-

táson túl vagy talán éppen azon keresztül a mai ma-

gyar egészségügy összefüggéseire, az ide vezető útra

és a lehetséges kilátásokra is fény derül válaszaiból.

Családorvosnak lenni: dolgozni mindhalálig?

– Hogyan változtak az elmúlt évtizedben az Önre bízott la-kosság morbiditási és morta-litási mutatói, növekedett-e a lakosság elöregedésével a háziorvosok leterheltsége?– A kérdés részben a családorvos-lás lényegét ragadja meg, hiszen a lakosság elöregedése szakmánk súlypontjait is befolyásolja. Pra-xisom Budapest IX. kerületében található lakótelepi körzetben működik, amelyben, mikor 17 éve idekerültem, leginkább középkorú emberek éltek. Pácienseim azóta megöregedtek, emellett pedig sok fiatal költözött be, akiknek megint egészen más típusú problémáik adódnak. Az idősekre a korukkal járó polimorbiditás jellemző, előjönnek a cukorbetegségek, szinte minden-ki magasvérnyomás-betegségben szenved – csaknem valamennyi idős lakos egészsége megrendült. Másként kell ezekhez a páciensek-hez hozzáállni egészen gyakorlati szempontokból is, figyelembe kell venni például, hogy nehezükre esik eljönni a rendelőbe. Jelentősen töb-bet kell lakásra járnunk, lift nélküli házakban emeleteket megmász-nunk. Napi 8–10 alkalommal kell

felmennem különböző címekre krónikus betegeimet látogatni, sok-szor magammal cipelve az EKG-ké-szüléket és egyéb műszereket. Idős betegeim immobilizáltsága miatt szakorvosi vizsgálatokra is nehe-zebb őket beutalni, esetükben tehát megnő a családorvos felelőssége, jól meg kell figyelni állapotukat, több-ször fel kell keresni és alaposan meg kell vizsgálni őket minden szakmai döntés előtt. – A szakterületükön kialakult orvoshiány különösen fontos-sá tenné, hogy az utánpótlást jelentő kevés fiatal orvos meg-felelő tudással rendelkezzen. Kielégítőnek találja a hazai családorvosképzést? – Több kollégámmal együtt az a véleményünk, hogy a jelenlegi rezi-

densképzés – különös tekintettel a háziorvosképzésre – nem megfe-lelő. A családorvoslás individuális szakma, melynek gyakorlása során az ember sokszor egyedül van, segítség nélkül kell fontos szakmai döntéseket meghoznia, és nincs mellette team, melynek tagjai-val megoszthatná ezt a feladatot és felelősséget. Családorvosnak ezért bármely orvos kizárólag kellő szakmai tapasztalattal mehetne. Mielőtt körzetet vállaltam, húsz éven keresztül dolgoztam kór-házi belgyógyászati osztályon, belgyógyászatból, kardiológiából egyaránt szakképesítést szereztem. Az orvostudomány szinte minden részét megtapasztaltam, hiszen konzíliumok során valamennyi szakterületet megismerhettem és nem utolsósorban: megtapasztal-hattam a team-munka előnyeit is. Emiatt egészen másként kérek konzíliumot egy szakorvostól, hi-szen tudom, mit kell kérni és kihez kell fordulni – kialakult kapcsolat-rendszerrel rendelkezem. Jelenleg a fiatalok néhány éves szakképzés után, tapasztalatok nélkül kerül-nek körzetbe, ahol millió problé-mával találják szembe magukat, melyeket nagyon nehezen tudnak megoldani. Sokan éppen ezért nem is merik ezt a szakterületet válasz-tani, hiszen biztonságosabb egy osztályon dolgozni, a nagyok mel-lett felnőni, mint szakmai támasz nélkül a beteg lakásába csöppenni. Minimum öt éves belgyógyászati kórházi munkához kötném a csa-ládorvosi szakképesítés kiállítását. Pályám kezdetén, Budapesten kizárólag a belgyógyászati szak-vizsgával rendelkező kollégák

A családorvoslás individuális szakma, melynek gyakorlása során az ember sokszor egyedül van, segítség nélkül kell fontos szakmai döntéseket meghoznia, és nincs mellette team, melynek tag-jaival megoszthatná ezt a feladatot és felelősséget.

Dr. Keskeny

Sándor

20Orvosok Lapja2012 | 04

szAKMAI OLDAL

mehettek családorvosnak. Én rög-tön ezt a területet szerettem volna választani, szakvizsgám letétele után közvetlenül körzetbe akartam volna menni, ám a kórházi munkát is megszerettem. Ennek köszönhe-tően engem nem érhet meglepetés a szakmámban. – Annak idején az egészség-ügyben a privatizáció először a háziorvosi praxisokban jelent meg, amikor a praxisjog a csa-ládorvosok tulajdonává vált. Ez akkor nagy értéknek tűnt, és a megalázóan alacsony egész-ségügyi bérezés mellett a nyug-díjba vonuló háziorvosoknak biztos egzisztenciát látszott nyújtani. Hogyan változott a praxisok értéke az elmúlt évek-ben, mennyire piacképesek a gyakorlatban?– Első kézből éltem meg a praxis-privatizációt, hiszen éppen életbe lépése idején, 1994-95-ben kerül-tem körzetbe. A rendelkezést az önkormányzatok hajtották végre. Újszerű és rendkívül jó dolog volt ez akkor, hiszen a joggal együtt praxis-finanszírozást is kaptunk. Nem volt könnyű belejönni ebbe a gazdálko-dással kibővített munkamenetbe, de megszoktuk, és rengeteg elő-nyünk származott belőle. Irigyeltek is bennünket a kórházi kollégák, és joggal, hiszen valóban bizonyos fokú anyagi függetlenséget jelen-tett ez számunkra, műszereket vá-sárolhattunk, az önkormányzatok-tól pedig folyamatosan támogatást kaptunk. Mindennek köszönhetően meg is erősödött az alapellátás. Az-óta a mindnyájunkat érintő negatív gazdasági változások csökkentették a bázisfinanszírozás lehetőségeit, elszaladtak az árak, a fenntartásra ugyanakkor nem kaptunk ezzel ará-nyosan több pénzt, tehát ma már sokkal nehezebb tartani az akkor elért színvonalat. Sokat vártunk attól is, hogy a családorvosi praxis mintegy befektetésként is a házi-orvosok rendelkezésére álljon – ha valaki kiépít egy jó műszerezettsé-gű praxist, azt később, idős korában

el tudja adni, biztosítva ezzel saját nyugodt nyugdíjas éveit. A praxisok azonban gyakorlatilag eladhatatla-nok, mert szakterületünk nemigen vonzza a fiatal orvosokat, sokan külföldre mennek, a kisszámú leendő családorvosnak pedig nincs elegendő pénze megvenni a praxi-sokat. Ennek a területnek a banki finanszírozása sincs biztosítva, el-lentétben pl. Németországgal, ahol kiválóan kidolgozták a praxisvásár-lást lehetővé tevő hitelrendszert. A Családorvosi Tanszék saját szervező munkájával próbálja támogatni a problémahalmaz megoldását, ez egy-két helyen segítséget is jelent, azonban azokon a területeken, ahol igazán szükség volna család-orvosokra – Borsod megyében, a Nyírségben vagy Dél-Dunántúlon – a praxisok teljességgel eladhatat-lanok. Budapesten is nagyon nehéz a helyzet. – A Semmelweis-tervben körvo-nalazódó kapacitáscsökkenés áthelyezi a hangsúlyt a járóbe-teg-, ezen belül is a háziorvosi ellátásra. Véleménye szerint a háziorvosi kar tudás, eszköz, és kapacitás tekintetében fel-készült erre a megnövekedett feladatra?

– Sokat beszélünk az egészség-ügyben rejlő tartalékokról, melyek közül az alapellátás megerősítése volna az egyik fontos elem. A Sem-melweis-tervben is célul tűzték ki, hogy ne a drága kórházi ellátásban vagy a járóbeteg-szakrendelőkben, hanem ha lehetséges, azt alapellá-tási szinten oldjunk meg minden orvosi esetet. Elvben adottak erre a lehetőségek, a gyakorlatban nem mindig. A családorvos kollégák nagy része szakmailag alkalmas lenne a definitív ellátásra, sok kö-zöttük a szakorvos, a műszerezett-ség szempontjából sem lennének komolyabb gondok, hiszen az ÁNTSZ által előírt minimumfel-tételnek a legtöbb rendelő meg-felel, ám a háziorvosok nagy része leterheltsége és kora miatt kevéssé aktivizálható. Éppen ezért motivál-ni kellene az alapellátás orvosait. Ha betegemet családorvosként kar-diológiára küldöm EKG-vizsgálatra, vagy bármilyen szakorvosi vizs-gálatra a megfelelő szakrendelőbe irányítom, azért a szakorvos kolléga pontot kap, de ha ugyanezt a fel-adatot elvégzem itt a rendelőmben, azt nem finanszírozza számomra az OEP – hiába rendelkezem belgyó-gyász szakvizsgával.

Keskeny doktor

„a Magyar Köz-

társaság Arany

Érdemkereszt

(polgári tago-

zat)”, Intzogluné

Gózon Mária

körzeti nővér

pedig „a Magyar

Köztársaság

Bronz Érdem-

kereszt (polgári

tagozat)” kitün-

tetést vehette

át családorvos-

lási munkájáért

2008-ban

21Orvosok Lapja

2012 | 04

szAKMAI OLDAL

– A rezidensek aktivitása kap-csán kezdetét vette az egész-ségügyi dolgozók össztársadal-mi szempontból is különösen alacsony bérének rendezése, az első lépcsőben azonban ebből a háziorvosi praxisok kima-radtak. Bár az elmúlt évben eszközfejlesztésre juttattak némi forrást, a szakma szerint a kötelező kifizetések után (asz-szisztensek bére, gépkocsi-üze-meltetés, eszközbeszerzés stb.) kb. 120 ezer forintos bér marad a háziorvosok zsebében. Ön hogyan viszonyul ehhez a kor-mányzati lépéshez?– Az Orvosi Kamara is rendszere-sen felemelte szavát érdekünkben, de sajnos egyik kormányzat sem vette figyelembe kéréseiket, jelzé-seiket, meglátásaikat. Megértem, ha ezek után kissé zsaroló jelleggel emelték fel hangjukat a reziden-sek, bár jobban örültem volna,

ha a mindenkori kormányzatok maguktól rájönnek, hogy az orvo-sok bérét mindenképpen rendezni kell. Magam is dolgoztam kül-földön, nem tartom ördögtől való dolognak, hogy valaki a határokon túl is tapasztalatokat szerezzen szakmájában, azt ellenben rend-kívül felháborítónak érzem, hogy egy rezidens nettó havi bevétele

egy utcaseprőének feleljen meg. Nem tartom ugyanakkor rendkí-vüli veszteségnek, hogy a mostani bérrendezésből a háziorvosok kimaradtak, mert az emelés nettó értéke nevetségesen kevés. Lehet, hogy a többi családorvos kolléga nem ért velem egyet, de azért sem bánom, hogy most kimaradtunk, mert megértem, hogy nem lehet minden réteget egyszerre preferál-ni. Az viszont elvárható lett volna, hogy a kormány előrebocsájtson egy bérrendezési akciótervet, melyből kiderül, hogy senkit nem fognak kihagyni, később az egészségügy más szintjén dolgozó szakemberek fizetését is kom-penzálják. Az ideiglenesen eltűnt, aztán újra bevezetett, havi 50 000 forintban megállapított eszköz-finanszírozás, melyet kizárólag eszközvásárlásra használhatunk arra elegendő, hogy a számítógé-peinket és az EKG-berendezésein-

Magam is dolgoztam külföldön, nem tartom ördögtől való dolognak, hogy va-laki a határokon túl is tapasztalatokat szerezzen szakmájában, azt ellenben rendkívül felháborítónak érzem, hogy egy rezidens nettó havi bevétele egy utcaseprőének feleljen meg.

MILYEN ESZKÖZHIÁNYZIK MÉG RENDELÔJÉBÔL?CIB PÉNZÜGYI LÍZING

Újítsa meg eszközparkját, cserélje korszerûbbre orvosi beren-dezéseit, számítógépét. Most praxisonként akár 1,5 millió forint vissza nem térítendô támogatást igényelhet a vonatkozó Kormányrendelet* alapján beszerezhetô eszközök vásárlá-sához. A támogatás összegét az OEP havi 50 ezer forintos, vissza nem térítendô támogatás keretében biztosíthatja a jogosultaknak, 30 hónapon keresztül. A támogatás igénybevételében segít Önnek a CIB Lízing pénzügyi lízing** szolgáltatása, melynek keretében a lízingdíj fi zetéséhez a havi támogatási összeget felhasználhatja, és az eszköz tulajdonjogát a lízingszerzôdés lejáratakor megszerzi.

A CIB Lízing pénzügyi lízing igénybevétele gyors és egyszerû. A CIB Lízinggel közvetítôi jogviszonyban álló Rextra Kft. által forgalmazott termékek esetén a fi nanszírozást a Rextra szaküzleteiben is igényelheti. A Rextra szaküzletek listáját a www.rextra.hu oldalon tekintheti meg.

Reméljük, hogy hirdetésünk felkeltette érdeklôdését és bízunk abban, hogy szolgáltatásainkkal hozzájárulhatunk eszközvásárlási tervei megvalósításához!

*A háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi alapellátási vállalkozások támogatásáról szóló 216/2011. (X. 19.) Kormányrendelet 1. számú mellékletében meghatározott eszkö-zök – például orvosi mûszerek, számítógépek – beszerzéséhez, praxisonként legfeljebb 1,5 millió forint összegben támogatást igényelhet, amelyet 2012. május 31-ig tud megtenni.**A pénzügyi lízingre vonatkozó feltételeket a CIB Lízing Zrt. Tájékoztatója, az OEP támo-gatott orvosi gép, berendezés zárt végû pénzügyi lízing általános szerzôdési feltételeket tartalmazó üzletszabályzata, és a Hirdetmények tartalmazzák (www.ciblizing.hu).

Bôvebb információval állunk rendelkezésére az alábbi elérhetôségeken:

Gonda Natália Solymosi KatalinTelefon: (36 1) 802 3737 Telefon: (36 1) 423 1129E-mail: gonda.natalia@cib.hu E-mail: solymosi.katalin@cib.huFax: (36 1) 489 6709 Fax: (36 1) 489 67 18

orvosi eszkozfinanszirozas sajto 185x130.indd 1 2012.04.05. 11:58

22Orvosok Lapja2012 | 04

szAKMAI OLDAL

ket korszerűsítsük, ennek azonban bérünkhöz semmi köze. – A háziorvosok átlagéletkora 58 év. Ez részben örvende-tes, hisz egyértelműen ez az a terület, ahol a felhalmozott tapasztalatnak és tudásnak döntő jelentősége van. Van-e információjuk arról, hogy a nyugdíj után tovább dolgozó háziorvosok munkában mara-dását motiválná a kormány-zat, szerepel-e ez a szempont a hatóságokkal való tárgyalási programban?– A családorvos gyakorlatilag egy-személyes intézmény, hiszen tevé-kenysége nem csak orvosi, hanem szociális és humanitárius is. Amíg egy családorvos eljut arra a szint-re, hogy széles körű feladatainak meg tudjon felelni – egyrészt mert emberileg és szakmailag megérik rá, másrészt behatóan megismeri a rábízott családok életét és kö-rülményeit – sok évnek el kell telnie. Ehhez a hivatáshoz olyan bölcsességre van szükség, amely csak egy bizonyos kor után lehet valaki sajátja. Egy idősebb doktor – humánuma, belátása, empátiája, higgadt ítélőképessége folytán – sokkal többet tud segíteni pácien-seinek, mint egy fiatal, akár még aktuálisabb tankönyvi tudással

is rendelkező, 25-26 éves kolléga. Saját életemet tekintve: 65 évesen pályám csúcsán érzem magam, mert sokkal jobban meg tudom ér-teni az embereket betegségeikkel, szociális és egyéb problémáikkal együtt, mint fiatalabb koromban. Nem mondom, hogy mindhalálig dolgoznunk kell, de az is biztos, hogy a családorvoslás nem kor-határhoz kötött hivatás, sőt. Nem vagyok benne biztos, hogy ha a fiatal háziorvosok sorban állnának a praxisokért, akkor a kormányzat figyelembe venné ezeket a szem-pontokat, de a valóság az, hogy – különösen vidéken, ahol a család-orvosok gyakorlatilag együtt élnek

pácienseikkel – valójában nem is tehetjük meg, hogy ne dolgozzunk, bármilyen körülmények között. Tény, hogy a kormányzatnak pre-ferálnia kellene munkánkat mind szükségessége, mind pedig értéke miatt. – Az idősödő, általában rend-kívül széles látókörrel és nagy tapasztalattal rendelkező háziorvosoknak is szükségük van rendszeres továbbképzésre. Hogyan tudják fedezni a szük-séges kongresszusok költsé-geit, általában a továbbképzés kiadásait? Hisz még az orvosi szakkönyvek ára is kiemelke-dően magas…– Nem csak a jó pap, a jó orvos is holtig tanul, ehhez pedig szükség van a tankönyvekre és a kong-resszusokra. A jelenlegi tovább-képzési kreditpontrendszert jónak tartom, hasonló a rendszer több európai országban is. Németor-szágban pl. ugyanez a szisztéma működik. Mindenkinek saját ér-deke, hogy részt vegyen a tovább-képzéseken, és a kollégák ezt meg is teszik, a baj csupán az, hogy e továbbképzések egyre drágábbak. Ma már vannak olyan, szakmailag egyébként érdekes kongresszusok, amelyek több mint 100 ezer fo-rintba kerülnek – ekkora regiszt-rációs díjakat egy háziorvos nem engedhet meg magának. A Család-orvosi Tanszék szervez ingyenes továbbképzéseket is, amelyekért jelentős pontmennyiség jár. Eze-kért köszönettel tartozunk, de eb-ből havonta, kéthavonta tartanak egyet, az igazi nagyobb szakmai kongresszusok pedig vagyonokba kerülnek. Korábban a gyógyszer-cégek promóciós munkája révén lehetőségünk volt szakköny-vekhez jutni, kongresszusokra járni. Németországban és a többi nyugat-európai országban ez máig bevett gyakorlat, sőt a kongresz-szusi költségeket a német orvosok adójukból is leírhatják. Nálunk a gyógyszercégek is nehéz gazdasági helyzetbe kerültek, már nem tud-

Ehhez a hivatáshoz olyan bölcsességre van szükség, amely csak egy bizonyos kor után lehet valaki sajátja. Egy idősebb doktor – humánuma, belátása, empátiája, higgadt ítélőképessége folytán – sokkal többet tud segíteni pácienseinek, mint egy fiatal, akár még aktuálisabb tankönyvi tudással is rendelkező, 25-26 éves kolléga.

Nem csak a jó

pap, a jó orvos

is holtig tanul.

23Orvosok Lapja

2012 | 04

szAKMAI OLDAL

ják számunkra biztosítani ezeket a képzési lehetőségeket, ráadásul különböző központi intézkedések mára tiltják is az orvosok képzésé-nek efféle segítését. Ezen a ponton említeném meg, hogy súlyos hibának, szűklátókörű döntésnek tartom a vizitdíj beszüntetését is. A vizitdíj a lakosság számára anyagilag nem volt megterhelő, a mentesültek köre körültekin-tően meg volt határozva, viszont komoly bevételhez segítette az egészségügyi intézményeket, köztük a háziorvosi praxisokat is. Nekem 1500 fős praxisom van, a vizitdíjból származó bevételem milliós nagyságrendű volt. Műsze-reket vettem, megemeltük a nővé-rek fizetését és el tudtam menni továbbképzésekre. Kihúzták a zsebünkből ezt a lehetőséget an-nak ellenére, hogy tapasztalataink szerint a lakosság szívesen járult hozzá ily módon munkánkhoz. – Mi a véleménye a paraszol-vencia kormányzati és lakossá-gi megítéléséről?– A paraszolvencia adása a család-orvosi gyakorlatban szó szerint a hála jele, mert valóban nem előre, nem alattomos szándékkal, nem megvesztegetés címén és nem kötelező jelleggel kapunk pénzt betegeinktől. Elképesztően ala-csony fizetéseink miatt és azért is, mert a hálapénzt adó betegek valóban így értékelik áldozatos munkánkat, nagyon örülünk, ha kapunk. A paraszolvenciából szár-mazó bevétel koránt sem akkora, amilyennek híresztelik, ráadásul gyakorlatilag megszűnőben van. Már csupán a középidős lakossági réteg képviselői állnak úgy anya-gilag, hogy adhatnak, illetve érzik is úgy, hogy jól esik adni. A mos-tani nyugdíjasoknak nincs pénzük erre, a fiatalok pedig már a para-szolvencia ellen keltett ellenszenv légkörében szocializálódtak. A kérdés tehát magától megoldódik, csak kérdés, hogy ki pótolja majd ezt a minimális bevételt, amely mégis sokat számított egy olyan

egészségügyben, amelyből vala-mennyi kormányzat csak kivonja a forrásokat. Egy egészségügyi vezetőnk fogalmazta meg egyszer, hogy a magyar egészségügyet a borravaló és a szakmai hűség tartja össze. Borravaló nem lesz, és a humánerőforrás-hiány miatt ember sem lesz elegendő, aki a szakmai hűséget gyakorolná. – Köztudott, hogy az orvosok átlagéletkora hét évvel ala-csonyabb a lakossági átlag-nál. Keveset beszélnek róla, de ilyen állandó szellemi és fizikai stresszhelyzeteknek kitett em-bereknél nélkülözhetetlen len-ne a megfelelő fizikai és szelle-

mi kikapcsolódás, feltöltődés. Mennyire van erre lehetősége Önnek és kollégáinak, amikor a média még a kongresszusok-hoz kapcsolódó társadalmi eseményeket is sokszor negatív felhanggal kommentálja?– Valóban rendkívül nagy szük-ségünk lenne a regenerálódásra, de képzeljen csak el egy betegei között élő vidéki háziorvost: gya-korlatilag soha nem engedheti el magát, hiszen bármikor becsen-gethetnek hozzá páciensei – indo-koltan vagy indokolatlanul –, hogy tanácsát vagy intézkedését kérjék. A nagyvárosokban sem kapcsol-hatunk ki, hiszen sürgős telefo-nokat kaphatunk betegeinktől, és mindig van egy-egy olyan pácien-sünk, akinek állapota megköveteli a rendkívül gyakori látogatást. Ez az állandó készültség tartós stresszállapotot eredményez, nem csoda, hogy a kollégák között gyakoribbak a szív- és keringési betegségek, a sok lótás-futás-tól, lépcsőzéstől pedig az ízületi problémák. Megoldást valóban az jelenthetne, ha lehetőségünk volna hosszabb szabadságokra menni, a hétvégéken rendszeresen kikapcsolódni, mozogni. Utóbbit magam is igyekszem beépíteni életembe, rendszeresen gyalogo-lok, kerékpározom, ha tehetem, úszom. Azok a kollégák, akiknek egészsége és családi háttere lehe-tővé teszi a sportos életvitelt vagy olyan hobbi gyakorlását – pl. ze-nélést, műélvezeteket –, amelyek kikapcsolják őket, könnyebben bírják a megterhelést, de sajnos ezeknek a tevékenységeknek is a nagy része pénzbe kerül. Nehéz és összetett probléma tehát ez, különösen, mert nagyon sok orvos nem tudja saját egészségi állapo-tát reálisan megítélni, és valóban mindhalálig hajtja magát – még ha áldozatkész életvitelével előbb-re hozza is a véget.

rADnAI AnnA

A paraszolvencia adása a családorvosi gyakorlatban szó szerint a hála jele, mert valóban nem előre, nem alattomos szándékkal, nem megvesztegetés címén és nem kötelező jelleggel kapunk pénzt betegeinktől.

A háziorvos

behatóan

megismeri a rá-

bízott családok

életét.