Oxigénterápia

Anatómiai és élettani alapok

A légzőrendszer és a légzés

A légzőrendszer feladata a külső légzés biztosítása, vagyis a külső levegőből az alveolusokba kerülő oxigén és a truncus pulmonalis elágazásaiból az alveolusok felszínén lévő kapillárisokban található szén-dioxid cseréje. Ebben a folyamatban a felső (orr, orrüreg, garat) és az alsó (gége, légcső, főhörgők, hörgők, hörgőcskék, alveolusok – tüdő) légutak vesznek részt. A légzőrendszer ezen túlmenően részt vesz a szaglásban, a hőleadásban, a hangképzésben és a hangszín kialakításában is.

A légzőrendszer és a légzés

A légzés az oxigén (O2) felvételét és a szén-dioxid (CO2) leadását jelenti. Egy átlagos felnőtt ember nyugalomban fiziológiásan 250 ml oxigént fogyaszt, míg 200 ml szén-dioxidot képez percenként. A légzési ciklust egy belégzési és egy kilégzési fázis alkotja. Egy légzési ciklus során nyugalomban 500 ml levegő áramlik be a tüdőbe, majd áramlik ki onnan. Nyugalomban egy perc alatt a légvételek száma 14–16. Az utóbbi kettő szorzata adja a légzési perctérfogatot, mely így nyugalomban átlagosan 7-8 l/min.

A légzőrendszer és a légzés

• A külső levegő és a tüdő alveolusai közötti

levegőcserét, valamint a tüdő alveolusai

és a vér közötti gázcserét külső légzésnek

nevezzük. Belső légzésnek a vér és a

sejtek közötti gázcserét, valamint a

sejtlégzést tekintjük.

A légzőrendszer és a légzés

Belégzéskor az izmok aktív működése következtében a mellüreg a tér mindhárom irányába tágul, így a benne mérhető nyomás 1-3 Hgmm-rel az atmoszférás nyomás alá csökken, aminek következtében a levegő – a nyomáskülönbségnek megfelelő irányba - a tüdőbe áramlik. Kilégzéskor nyugalmi helyzetben az izmok elernyedése következtében a mellüreg térfogata a tér mindhárom irányában csökken, így a benne mérhető nyomás 1-3 Hgmm-rel az atmoszférás nyomás fölé emelkedik, így a levegő kiáramlik a tüdőből.

Spirometriás eljárással meg lehet mérni a tüdő levegőtérfogatait

A légzőrendszer és a légzés

Levegőcsere a külső levegő és az

alveolusok között játszódik le. A be- és

kilégzésnek megfelelően a légutakon

keresztül áramlik a levegő a külvilágból a

tüdőbe, majd onnét vissza a külvilágba. A

légutak élettani szerepe a következő: a

belélegzett levegő felmelegítése,

tisztítása, áramoltatása, nedvesítése.

A légzőrendszer és a légzés

A belélegzett levegő az alveolusokba érve már maghőmérsékletű, 36,7 ± 0,3 °C. A levegő tisztításában az orrnyílásban elhelyezkedő szőrök és a bronchusrendszer falában található csillószőrös hengerhám, valamint az azokon lévő nyák vesz részt. Az orrszőrök nagyobb porszemeket szűrnek ki, míg a kisebb porszemcsék a nyákban megtapadnak, a nyákot a csillószőrök felfelé a garatig áramoltatják, mely onnét vagy a gyomorba kerül nyeléssel, vagy a külvilágba köpetként.

KÜLSŐ LÉGZÉS –

BELSŐ LÉGZÉS

A légzési gázok parciális nyomásértékei

Hgmm-ben megadva

Gáz Alveolaris levegő Artériás vér Vénás vér

PO2 100 95 40

PCO2 40 40 46

Az oxigénterápia célja

A környezeti levegő/a helyiséget kitöltő levegő

oxigénkoncentrációjánál magasabb koncentrációjú oxigén adása a hypoxia tüneteinek és következményeinek megelőzésére/ kezelésére. Általában oxigénterápia szükséges, ha a PaO2 kisebb mint 60 Hgmm vagy az SaO2 kisebb mint 90%.

Az oxigenizáció megítélése

A beteg oxigenizáltságának megítélésére non-invazív és invazív vizsgálatok is rendelkezésre állnak, mint pl. a pulzoximetria és a vérgázparaméterek mérése.

Oxigénterápia indikációja

• resuscitatio

• szívelégtelenség vagy AMI

• bármilyen sokk

• fok metabigény (égés, polytrauma, sepsis)

• postop

• CO mérgezés

• légzési elégtelenség (I és II típus)

• •PaO2< 60 Hgmm, satO2< 90%

Ellenjavallatok

• Oxigénterápiát csak különleges elvigyázatossággal

szabad végezni a következő esetekben:

• Időskorú páciensek

• Adiposis

• Egyidej ACTH- vagy glukokortikoid kezelés

• Páciensek magas arteriális széndioxid koncentrációval

• Mérgezések légzésgátló anyagokkal

• Központi idegrendszeri eredet légzési zavarok

• Láz

• A hipoventiláció veszélye miatt kontraindikált a tiszta

oxigénnel való kezelés akkor is, ha az akut respiratorikus

elégtelenség alapja krónikus obstruktív emphysembronchitis.

Pulzusoximetria

• A pulzusoximetria non-invazív, egyszerűen alkalmazható, pontos eszköz az oxigenizáció mérésére.

• Pulzoximéter alkalmazásával meghatározható az artériás vér hemoglobinjának oxigéntelítettsége (oxigénszaturáció, SpO2). A készülék emellett méri a szívfrekvenciát és alkalmas pulzushullám (pulzusnyomás, pulzushullám magassága), valamint a systolés vérnyomás megfigyelésére. A ma már rutinszerűen alkalmazott eszköz számos területen használható a betegmegfigyelés és az oxigénterápia során.

Az oxigénterápia formái

• Folyamatos/tartós.

• Fizikai terheléskori oxigénadás.

• Az akut légszomjat csökkentő.

Az oxigénterápia során az áramlási

sebesség, az oxigén párásítása és

melegítése szükséges a kezelés céljának

elérése és a szövődmények megelőzése

érdekében

Oxigén: mikor és mennyit

adjon?

• Minél előbb

• Mert minél előbb

szünteti meg a

hypoxiát, annál

kevesebb

szövődményre (pl.

keringés leállás,

ritmuszavar)

számíthat

• Amennyi a betegnek

kell

• Hogy jó (legalább 90,

de inkább 95% felett)

legyen a szaturáció

Ha a hypoxia

rendezdött, majd

csökkenti az

áramlást…

Az oxigénterápia eszközei

Oxigénterápia eszközei

Oxigénbeviteli lehetőségek

• Orrkanül.

• Orrkatéter.

• Egyszerű maszk.

• Arcmaszk rezervoárral.

• Venturi-maszk.

• Aeroszolmaszk.

• T-szár

• Arc sátor

• CPAP-rendszerek.

Oxigén kezelés

Oxigén adagolás: alacsony

koncentráció

• Az orrkanül kényelmesebb a betegnek

• Nincs széndioxid retenció veszély

• És szabadon hányhat, köphet

• De csak alacsonyabb koncentráció érhető el vele

• Durván minden l/perc áramlás + 3 %-ot jelent (a légköri 21 %-hoz képest)

• Pl. 6 l/perc kb.

(21 + 6 x 3 = 39%)

24-44%FIO2

• 6 l/percnél többet nincs értelme így adni

• Sz.e. válasszon más adagoló rendszert

Oxigén adagolás:

közepes koncentráció

• Maszk rezervoár nélkül

• 5-10 l/perces áramlással

• 40-60% FIO2

• 4 l/percnél alacsonyabb áramlást ne

használjon, mert széndioxid gyülemet

okozhat a maszk alatt!

Oxigén adagolás: magas

koncentráció

Arcmaszk rezervoárral

• Nem visszalégző magas áramlással

– közel 100% oxigén ellátást biztosít

FiO2: 60% t- 100% - Flow: 6 - 15 L

• Részleges visszalégzéssel ill.

alacsonyabb áramlással 40% oxigén

ellátottságot biztosít

Arc sátor

• Az arc sátor maszk biztosítja

oxigént az orr és száj nélküli

esetekben facialis trauma és

az égési sérüléseknél. A

nyitott és laza kialakítás az

arc körül, biztosítja

kényelem , világos látás,

könnyű a beszédet.

FiO2: 28% - 100% Flow: 8 -

12 L

Endotrachealis tubus

• Az endotrachealis tubusokat oralisan és

nasalisan is lehet alkalmazni, valamint a

speciálisan kialakított tubusok alkalmasak

hosszan tartó lélegeztetésre. A

hagyományos ET tubusok egylumenűek,

de tüdőműtétek végzésekor kétlumenű

tubusokkal szeparált lélegeztetés is

lehetséges.

Oxigénsátor

• Az oxigénmaszk megnagyobbított

változata, egy sátorba oxigént vezetnek,

és ebbe fektetik a beteget. A maszknál

kevésbé elterjedtebb, a beteg számára

kényelmes, de nem mobil. Ha lehetséges,

helyette szívesebben alkalmazzák az

oxigénmaszkot. Költséges alkalmazás!

Oxigénforrások

• Központi oxigénellátó berendezés.

• Oxigénpalack.

• Oxigénkoncentrátor.

• Oxigéntartály.

Központi oxigénellátó berendezés

A tartályban vagy palackkötegben tárolt oxigén az

intézményben kiépített csőrendszeren keresztül

jut el a felhasználás helyére.

A kiépített vételi helyhez csatlakoztatható az

oxigénadagoló vagy a lélegeztetőberendezés.

Az oxigénadagoló párásítóval és

áramlásmérővel (flowmeter) van ellátva, az

oxigén 0-15 l/perc érték között adagolható és

optikailag jól kontrollálható.

Oxigénpalack

Központi oxigénellátó rendszer hiányában és betegszállítás során intézményi körülmények között is alkalmazott oxigénadagolási mód. Otthoni oxigénterápia során

Magyarországon még mindig a leggyakrabban alkalmazott eszköz. A beteg nyomáscsökkentő (reduktor) közbeiktatásával tudja belélegezni a számára szükséges mennyiségű oxigént. Áramlásmérő és párásító használata is szükséges, ajánlott tartalékpalackot tartani a közelben

Oxigénpalack

• közvetlen hőhatásnak kitenni nem szabad.

• A dohányzás, nyílt láng használata tilos

• elektromos eszközök használata sem megengedett a palack közelében.

• A palackot ne érintsük meg olajos, zsíros kézzel

• Használat után a palack csapját el kell zárni.

• Tűz esetén a palackot el kell zárni és lehetőség szerint a tűz közeléből el kell távolítani.

• A gázpalackot feldőlés ellen biztosítani kell!

• 50 °C alatti hőmérsékleten tároljuk

Oxigénpalack

• Az ápoló köteles az oxigénterápia

megkezdése előtt a színjelzést ellenőrizni,

ill. palackcsere esetén személyesen

felügyelni a karbantartók összeszerelési

munkálatait!

Orvosi (tisztaságú) gáz = gyógyszer

Palackban

– Palack térfogata x a palackban lévő nyomás = a

100% oxigén gáz térfogata

– Térfogat/áramlási sebesség = mennyi időre elég

a palackban lévő oxigén

– Pl. • 2 literes palack, 60 bar nyomás = 120 liter

• 10 l/perccel adagolva csak 12 percre elég!

– Jó reduktor, jó áramlásmérő kell!

A készülék nyitási sorrendje:

• Először a reduktor csapot nyitjuk meg, és

csak utána az oxigénpalack csapját.

• Az elzárás fordítva történik, először az

oxigént zárjuk el, es ha a mutató nullára

csökkent, zárjuk el a nyomáscsökkentő

reduktorcsapot is.

Oxigénkoncentrátor

Az otthoni oxigénkezelés egyre elterjedtebb

módja. Az oxigénkoncentrátor a szoba levegőjét

makroszkópos szűrővel tisztítja meg a

szennyeződésektől, majd a levegő nitrogénjét, a

szénhidrogéneket és a vízpárát megkötve nagy

koncentrációjú (alacsony áramlásnál 90-95%-

os) oxigént állít elő.

Áramszünet esetére O2-palackkal is rendelkeznie

kell a betegnek

Oxigéntartály

• Az oxigén -183 °C-ra hűtött folyékony

formában nagyobb mennyiségben

tárolható. Különféle méretben

alkalmazható (pl. a 2-3-4 kg-os

oxigéntartály, mely vállra akasztható és

2 l/perc áramlási sebesség mellett 8 órára

elegendő oxigént tartalmaz). A készülék

2004-től érhető el, korlátozott mértékben.

A folyamat részletes leírása

1. Magyarázza el a beavatkozás lényegét.

2. Helyezze kényelembe a beteget.

3. Alkalmazzon higiénés kézfertőtlenítést.

4. Készítse elő és ellenőrizze az eszközöket.

5. A készüléket helyezze üzembe

6. Orvosi előírásnak megfelelően állítsa be az áramlásmérőt.

1. Csökkenti a szorongást.

2. Csökkenti a kiszolgáltatottságot.

3. Csökkenti a fertőzés veszélyét.

4. Elősegíti a terápia sikerességét, megteremti a biztonságos kezelés feltételeit.

5. Megkezdi a gáz áramoltatását.

6. Biztosítja a pontos oxigénadagolást.

A folyamat részletes leírása

7. Az orvos által meghatározott és alkalmazható módszerek egyikével kezdje el a terápiát.

• orrkanül: helyezze a beteg orrnyílásába,

• arcmaszk: helyezze fel, úgy hogy légmentesen fedje a légzőnyílásokat, és rögzítse a beteg fejéhez,

• venturi maszk: válassza ki a megfelelő szelepet és helyezze fel, úgy hogy légmentesen fedje a légzőnyílásokat, és rögzítse a beteg fejéhez,

• tracheális kanül: a kanülőn keresztül juttatható be az oxigén, közvetlenül a légcsőbe (önpárásítás!).

A folyamat részletes leírása

8. Ellenőrizze és figyelje a

beteget.

9. Ellenőrizze az

oxigénellátó rendszert.

10. Elégítse ki az

esetlegesen felmerülő

szükségleteket.

11. Helyezze a beteget

kényelembe.

12. Gyűjtse össze az

összes kiegészítő

felszerelést.

• 8. Ellenőrzi a vitális

paramétereket és a

kezelés hatékonyságát.

• Biztosítja a megfelelő

adagolást.

• Megfelelő komfortérzést

és folyadékpótlást

biztosít a betegnek.

• -

• A tiszta környezetet.

A folyamat részletes leírása

13. Alkalmazzon

higiénés

kézfertőtlenítést.

14. Értékelje az

elvégzett

beavatkozásokat.

15. Dokumentálja a

beavatkozást.

• Csökkenti a fertőzés

veszélyét.

• Teljesültek-e a célok?

• Része az individuális

ápolásnak.

RÖVIDÍTÉSEK

• CaO2: az artériás vér oxigéntartalma

• CvO2: a centrális kevert vénás vér oxigéntartalma

• COPD: krónikus obstruktív tüdőbetegség

• DO2: oxigénkínálat

• LTOT: tartós otthoni oxigénkezelés

• NIV: nem invazív lélegeztetés

• PaCO2: az artériás vér szén-dioxid-tartalma

• PaO2: az oxigén parciális nyomása az artériás vérben

• PAP: pulmonalis artériás nyomás

• PVR: pulmonalis vascularis rezisztencia

• SaO2: az artériás vér oxigénszaturációja

• SpO2: pulzoximetria során mért oxigénszaturáció

• V/Q: a ventiláció-perfúzió aránya