Joachim Peiper

BANDITÁK NYOLC ÓRÁNÁL!

GÖRING, Hermann Wilhelm (1893-1946) - az egykori „Vasember", majd később a szánalmas„kövér Hermann"

1893. január 12.-én született Rosenheimben, apja ügyvéd, köztisztviselő, aki valaha gyarmatügyimegbízott volt Német-Délnyugat-Afrikában (ma Namíbia), majd főkonzul Haitin is. Szüleitől sok időttöltött távol, így komoly törés nem érte, amikor internátusba adták, majd kadét iskoláit Karlsruhébanés Lichterfeldében fejezi be. Érdekesség, hogy gyerekfejjel rengeteg időt töltött keresztapja, egyEpenstein nevű gazdag zsidó fényűző (gótikus) kastélyában - ez a motívum elég erősen meghatároztakésőbbi életét is.

A világháború kitörésekor, mint gyalogostiszt szolgált, de repülős-szolgálatra nem tartottákalkalmasnak egészségi állapota miatt. De Göring nem adta fel, legjobb barátja mögé beültmegfigyelőként, és így teljesített frontszolgálatot - tulajdonképpen illegálisan. Az ízületi bántalmakkalküszködő katonát mégsem hadbíróság elé állították, sőt engedélyezték, hogy elvégezhesse apilótaiskolát.

Nem döntöttek rosszul, a megnyerő külsejű és modorú fiatal Göring, az első világháború egyikleghíresebb ászává küzdötte fel magát, 22 légi győzelmet aratott! Kitüntették a nagy becsben tartottPour le Mérite érdemrenddel, majd a Vörös Báró (Manfred von Richtofen) halála után a legendás 1.repülő század, a „Repülő Cirkusz" parancsnoka lett, a háború végét követően pedig repülőtábornokkáléptették elő!

A világháború hőse gyorsan „rátalál" a számára legjobb megoldásra: örömmel csat lakozott a fiatal,szerveződő náci párthoz, ahol kiélhette karrieréhségét és - lassan már kórós - rangkórságát is.

Meglepő, de magánéletében kifejezetten boldognak, sikeresnek mondhatta magát, kétszerházasodott, első feleségét - Karin von Kantzow - korán elvesztette, de nem sokkal későbbújraházasodott, egy ünnepelt svéd dívát hódított meg, Emmy Sonnemannt.

Villámgyorsan haladt előre a ranglétrán, 1922-ben már az SA vezetője, négy év múlva képviselő,majd hat év múlva a Reichstag első embere.

Hitler teljes támogatásáról biztosította, mert felismerte, hogy „milyen fontos" ember aBirodalom számára. Göring nem is maradt adósa, hihetetlen „lelkesedéssel" vetette bele magát amunkába, átszervezte az SA-t, megalapította a kegyetlen Gestapót, ő hozta létre (orosz és angolmintára) az első koncentrációs táborokat!

Személyisége nyilvánvalóan visszataszító elemei ellenére meglepően sok pozitív tulajdonsággal isrendelkezett - ezt még vádlói a nürnbergi perben is elismerték.

Kitűnő lovas és céllövő hírében állott, vadász szenvedélye szinte csillapíthatatlan volt.Meglehetősen tájékozottan szólt hozzá a legkülönfélébb témákhoz a hegymászástól a reneszánsz

festészetig, akár olasz nyelven is, ha a társaság úgy kívánta. Komoly, kiterjedt műkincsgyűjteménnyelrendelkezett, melyeket kiváló érzékkel rabolt (időnkén vásárolt is) össze. Több palotával, kastéllyal,vadászkastéllyal is rendelkezett, - a leghíresebbet, a Karenhallt első feleségéről nevezte el -,melyekben fényűző fogadásokat, vagy inkább tivornyákat tartott a felső vezetésnek.

Amszterdamba járt gyémánt ékszereket vásárolni, a híres párizsi Ritz szállóban állandó lakosztályttartott fent, rendelkezésére állt egy magán luxus vonata is (az Asia), melyet légvédelmi ütegekkelszereltek fel!

A nácik hatalomra jutásától kezdve Légügyi miniszter, átszervezte a Luftwaffét, új szemlélettel, újharcászati eljárásokkal komoly, ütőképes hadsereget hozott létre.

Elérte, hogy Hitler mindenek felett álló haderőnemként kezelje a légierőt, így a maximális támogatástkapva a legnagyobb hatalmat tudta összpontosítani a kezében.

A nyugati győzelmek és a kezdeti hihetetlen sikerek csak tovább növelték az önbizalmát, hatalmát ésezzel együtt mohóságát is.

Gyanakvóvá vált, vetélytársait besúgta a Führernél, hogy minél előnyösebb pozícióba kerülhessen,ami sikerült is, 1939-ben Hitler helyettesévé nevezi ki.

Az angliai légi csata sikertelensége megtépázta nimbuszát, majd miután képtelen volt megszervezni asztálingrádi légihidat, az egykori „Vasember" egyre inkább kiszorult a vezetésből, kegyvesztetté vált.

Saját maga által teremtett álomvilágba menekült, ahol egymást érték a lakomák, kokainos orgiák,vadászatok, alkoholos tivornyák.

Érdekes megfigyelni, hogy a hajdani fess, intelligens katonatisztből és szoknyapecérből hogyanvált lassan, fokozatosan „kövér Hermann-á", az élvezeteket és rangokat, kiváltságokat mohónhabzsoló, kábítószerfüggő emberi ronccsá.

A szövetséges csapatok már Berlint ostromolták, mikor is Göring egy rövid táviratban közölteHitlerrel, hogy átveszi a hatalmat, mivel a Führer már cselekvésképtelen. Az őrjöngő Adolf Hitlerárulás vádjával megfosztotta minden tisztségétől és elrendelte a letartóztatását, de erre már nemkerülhetett sor. Az első világháború ünnepelt ásza, a Légierő mindenható ura amerikai csapatokfogságába esett 1945. május 9.-én Ausztriában.

A nürnbergi perben már csak egy szánalmas emberi roncsot lát a közvélemény (mindezekellenére a börtönpszichológus megdöbbenten állapította meg, hogy a fogoly meglehetősen magas,138-as IQ értékkel rendelkezik), akit emberiség ellen elkövetett és háborús bűnökben is bűnösnektalált a bíróság - természetesen és kötél általi halálra ítélték. (Göring volt a legmagasabb rangú tiszt,aki személyesen látta el kézjegyével a „Végső Megoldás" tervezetét!)

Göring a saját maga által tervezett uniformisban

Mindössze néhány órával a kivégzése előtt ciánkapszulával végzett magával, tulajdonképpen mind amai napig rejtély, hogy ki segítette „kövér Hermann-t", az egykori „Vasembert" megmenekülni azigazságszolgáltatás elől.

vagabund kiadó

Joachim Peiper

BANDITÁK

NYOLC ÓRÁNÁL!

A borító grafikát Tari József készítette. © 2006 Vágó Csaba (Joachim Peiper) - © 2006 SzöllősiPéter, szerzőtárs - Banditák nyolc óránál!

A szerző nem azonos azzal a Joachim Peiperrel, aki a II. világháborúban az elit LSSAH hadosztályegyik legkiválóbb tisztje volt.

VAGABUND KIADÓ

Sorozatszerkesztő: SZÖLLŐSI PÉTER

A nyomdai munkák: KAPOSVÁRI NYOMDA KFT., Kaposvár - 260356 Felelős vezető: POGÁNYZOLTÁN igazgató

1937. július 24. Spanyolország, Brunete...

Az előtte álló He-51-es felől fehér füst tört fel. A gép rázkódni kezdett, aztán a remegés egyregyorsabbá vált, míg szabad szemmel már nem is lehetett követni. Cedrick légcsavarja erőteljesenrugózva megpördült, aztán a motor életre kelt, és a gép mozogni kezdett.

Csak nyugalom! - intette magát, és igyekezett tartani magát a rutinhoz.

Tekintete végigfutott a műszereken, sorban egymás után ellenőrizte a mutatókat, aztán amikorvégzett, Harder főhadnagy gépére nézett. A Staffel parancsnoka hátrafordult, és ahogy látta, hogymind készen állnak, kezével jelezte, hogy a kötelék felszáll. Cedrick visszanézett és megnyugodvakonstatálta, hogy a mögötte lévő öt gép lassan felsorakozik. A hadnagy figyelmét nem kerülte el, hogyReutter leutenant közvetlenül mögé sorolt be, mintha a csak a rendfokozati sorrendet hangsúlyozná atöbbiek előtt.

Harder biplánja felkanyarodott a kifutóra. A gép jobbra-balra dülöngélt, ahogy a kerekek a talajegyenetlenségein billegtek, és az egymás felett lévő szárnyak közti sodronykábelek idegesenremegtek. Az előtte lévő Harder főhadnagy gyorsítani kezdett, a motor felbődült, és a repülőnekilendült a felszállópályának.

Cedrick nem várta meg, hogy az alakzatvezető csatarepülő elemelkedjen a talajtól. Azonnalutána fordult, és Harder még a kifutón volt, amikor ő is megkezdte a felszállást. A kétfedeles Heinkelegyre erősebben rázkódott, ahogy a sebessége nőtt. A nyitott pilótafülkében a szél Cedrick arcábavágott; orra megtelt a forró olaj nehéz illatával. A hadnagy két kézzel markolta a botkormányt, ésigyekezett kiegyenlíteni a talaj egyenetlenségeiből származó mozgást. Amikor a biplán elérte amegfelelő sebességet, maga felé húzta a kart, és a következő pillanatban a rázkódás megszűnt. Amásodpercnyi hiányérzet szinte azonnal átadta helyét az egyre nagyobb teljesítménnyel dolgozó motormegnyugtató remegésének. Cedrick tovább gyorsított, emelkedett még néhány métert, aztán - amikormegvolt a szükséges magasság - jobbra döntötte a gépet, és spirálpályát követve folytatta tovább útjáta gyülekezési zóna felé. Ahogy jobbra lenézett, a felszállópálya gyorsan távolodó épületeit látta magaalatt.

A kötelék vége még a kifutó előtt sorakozott, de Reutter már a levegőben volt, és Wilferttörzsőrmester kétfedelűje is megkezdte a felszállást. Cedrick felnézett, a főhadnagyot kereste, aztánelégedetten állapította meg, hogy minden a legnagyobb rendben halad: a kettejük között lévő távolságjobbára megegyezett a közte és Reutter között lévővel.

Cedricknek ez volt az első harci bevetése annak ellenére, hogy már sokféle géppel szerzettrepülési tapasztalatot.

A golyókat megszokni nem lesz könnyű! - gondolta, miközben egyenesbe hozta a csatarepülőt, ésHarder gépe mögött elfoglalta helyét az alakzatban.

A bilbaói vasgyűrű áttörése után a „rojók " helyzete kétségbeejtővé vált. Francónak sikerültfelszámolnia a viscayai part közelében lévő állásokat, és ezzel megszűnt a hátát fenyegető

veszély. Most, hogy Madridnak fordult, a madridi vörös front főparancsnoka tehermentesítőoffenzívába kezdett Brunete-nél - magyarázta Harder főhadnagy a reggeli eligazításon.

- Nem is akármilyen sikerrel - vette át a szót a beosztottjától Gotthard Handrick, a J 88-asokfrissen kinevezett parancsnoka.

Sikerült hadműveleti betörést végrehajtaniuk, és rögtön jelentős tartalékokkal erősítették meg azállásaikat. A helyzet kritikussá vált, a nacionalista csapatok lába alatt újfent forró lett a talaj, ésFranco ismét a Condor légiót bízta meg a tűzoltó munkával.

Handrick a főhadnagyra nézett és intett neki, hogy folytassa. Cedrick úgy érezte, ezért feleslegesvolt a századosnak közbeszólnia.

A rojók szokatlanul erls légvédelmi tüzérséget összpontosítottak a körzetbe, hogymegakadályozzák a Ju-52-es bombázók csapásmérését. A mi feladatunk lesz megsemmisíteni,illetve lekötni ezeket az erőket. Közvetlenül a támadás megkezdése előtt ütünk rajtuk, ésfolyamatosan munkával tartjuk őket.

Cedrick megtörölte izzadó homlokát, amit még a menetszél sem tudott kellőképpen lehűteni. Aspanyolországi nyári melegben a He-51-es szűk fülkéje az elviselhetetlenségig felforrósodott, és amotor felől érkező meleg csak tovább rontott a helyzeten.

Mozgó céltáblák leszünk, remek! - emlékezett vissza Kilbow őrvezető eligazítás utániszavaira.

Gyorsabbak és mozgékonyabbak vagyunk, mint a Ju-52-esek - vélekedett Cedrick.

...és nekünk van mivel visszalőnünk! - gondolta a szűk pilótafülkében ülve, miközben a Staffelteljes létszámban felsorakozott a főhadnagy gépe mögött.

Harder legendás alaknak számított. Tíz légi győzelme volt, amit az elavult modellnek számítóHe-51-es biplánnal ért el az oroszok Ratái és Curtissievel szemben. A németek csatarepülőinekkisebb volt a sebessége, gyengébb a fegyverzete, ráadásul a fordulékonyság és emelkedőképességtekintetében is lemaradt a vörösök gépeitől. Cedrick csodálta a főhadnagy bátorságát és tehetségét.Amikor megtudta, hogy első harci bevetésén vele repülhet, alig tudta eltitkolni az örömét.

Ezerméteres magasságba emelkedve utaztak a célpont felé. Alig tíz perccel később a főhadnagyjelezte, hogy csökkentsék a magasságot. Cedrick körülnézett, és a bombázókat kereste. A lassú Ju-52-esek valamivel mögöttük, balra felettük repültek zárt alakzatban. A

Staffel többi gépének takarása miatt a hadnagy csak nehezen fedezte fel őket a kétfedelűek szárnyaiközött. Megkezdte az ereszkedést Harder gépe után, és mélyrepülésbe vitte át a csatagépet.

A bombázók egy ideig elvonják a légvédelem figyelmét - próbált hideg fejjel gondolkodni, és akötelékvezető viselkedéséből arra következtetett, hogy az utolsó pillanatig „pucolni fogják a

bozótost", mielőtt közvetlenül az összecsapás megkezdés előtt felemelkednek támadómagasságba. Ahadnagy szerette a föld közeli repüléseket. Ilyenkor igazán érezte, mennyire gyors, és tudta, hogy ezzelmeglephetik a légvédelmi tüzérség kezelőit.

Cedrick képtelen lett volna letagadni, hogy mennyire élvezi a mélyrepülést. A mellette suhanótársak közelsége biztonságérzettel töltötte el, ahogy a felszín egyenetlenségei között az útjukatkeresték. A fák hihetetlen sebességgel száguldottak alatta, és nem sokkal később felfedezte anacionalisták gyalogságának készenlétben álló csapatait, akik a bombázás befejezésére vártak, mielőttmegkezdik Brunete rohamát.

A Staffel parancsnoka megbillentette szárnyait, jelezve a többieknek, hogy váljanak szét négykétfős párra, a könnyebb manőverezhetőség kedvéért.

Mindjárt! - gondolta Cedrick, és érezte, ahogy a szíve egyre hevesebben ver.

Harder gépe felgyorsult, és a hadnagy nemsokára azon vette észre magát, hogy maximálissebességgel követi a kötelékparancsnokot. Az Oberleutnant hirtelen felkapta a csatarepülő orrát, ésmeredeken emelkedni kezdett. Cedrick azonnal követte a példáját, és egy másodperccel később még arepülőgépmotor bömbölésén túlról is meghallotta az alatta zakatoló húsz milliméteres légvédelmigépágyúkat. Narancsszín csíkok húztak el előtte, hogy aztán a bal oldalára kerülve ártalmatlanuleltűnjenek mögötte. Cedrick egyenesbe hozta a gépet, és a frontvonalra merőlegesen átrepült azellenséges vonalak felett. A nyitott kabintetőn kinézve látta, hogy megközelítőleg ötszáz méterrelalatta, az állásaik mélyén lapuló „vörösök" halálmegvető bátorsággal tüzelnek rájuk, és a nyomjelzőlövedékek túlságosan is közel nyaldossák körülöttük a levegőt.

Cedrick a többi pilóta elbeszéléseiből tudta, hogy a He-5l-esek megjelenésére többnyireazonnali pánikkal reagáltak a rojók, és lövészárkaikat elhagyva menekültek A repülőgép mintstratégiai támadó eszköz új volt mind a katonai vezetésnek, mind a harcoló egységeknek, és erejétrendszerint pontatlanul ítélték meg.

A hadnagy kinézett magának egyet a hevesen tüzelő légvédelmi fészkek közül, és kezével intett amögötte repülő Wilfert törzsőrmesternek, hogy szakadjon le róla, és önállóan kezdeményezzen akciót.Miután kellő távolságra jutott a frontvonal elejétől, meredeken bedöntötte a csatarepülőt, maga feléhúzta a botkormányt, és a hirtelen rá nehezedő nyomástól kidülledő szemekkel igyekezett iránybaállítani a gépet. Noha a navigáció néhány pillanatra megviselte, a meredek fordulónak megvolt amaga haszna. A légvédelmi tűz egy kis időre leszakadt róla, így lehetősége nyílt, hogy pontosanbemérje ellenfelét. Gyors tempóban ereszkedni kezdett, és nemsokára olyan alacsonyan járt, hogyszabad szemmel is tisztán látta a lövészárkokba bújt ellenséges gyalogságot. Mindenfelől aprólángnyelvek villantak, ahogy a rojók kézifegyvereikkel lőtték, és Cedrick megrendülve tapasztalta,hogy nagy sebessége ellenére a rengeteg lövés közül néhány eltalálja a gép szárnyát Az egyik lyukalig tíz centivel a fejétől balra keletkezett a felső szárnyon, és a hüvelykujjnyi széles rést látva ahadnagynak bevillant, mi történt volna a fejével, ha a lövedék egy kicsivel odébb megy. Továbbfokozta a sebességet, majd felhagyott a gyorsítással, és minden erejével a célra koncentrált.

Csak nyugodtan! Ha belecsapódsz a földbe, azzal senkinek sem használsz! - figyelmeztettemagát, miközben a társaira tüzelő légvédelmi gépágyú személyzetét igyekezett befogni a két géppuska

célkeresztjébe.

Narancsszín csíkok húztak el felette, de a vadászat láza már túlságosan elragadta, semmint hogyfélni kezdjen. Feljebb emelte a gép orrát, aztán ráfordult a célra, és lenyomta az automata fegyverekkioldógombját. A két géppuska egyszerre kezdte el ontani a golyókat, és néhány kulcsfontosságúpillanatra lebénította a húszmillis személyzetét. Por csapott fel az üteg környékén, és Cedrick addigtüzelt, míg az automaták üresen nem csattantak. Füsttel terhes levegő töltötte meg tüdejét, a nyitottpilótakabinban a bőrén érezte a sebesség éles érintését.

Ahogy zuhanórepülésben rácsapott az ellenségre, a hirtelen gyorsulástól könnybe lábadt a szeme.Érezte, hogy bizonytalanná válik, és képtelen a pontos célzásra. Az ujja egy szemvillanásnyi időremegállt a csatarepülő törzsében lévő bombák kioldógombján, aztán a hadnagy felemelte a gép orrát,és dolgavégezetlenül repült tovább.

Amint látása kitisztult, olyan kereszttűzben találta magát, amilyenről korábban még csak nem ishallott. A rojók a szélrózsa minden irányából okádták rá a tüzet, és úgy tűnt: kifogyhatatlan alőszerkészletük. Találat érte a jobb alsó szárnyat, mire néhány fedőlemez levált. A hadnagymeredeken felkapta a gépet, felpörgette a motort, ameddig a porlasztós szerkezet hörögve küszködötta kíméletlen bánásmód ellen. Gyors fordulóba kezdett, és az így nyert lendületet kihasználva, továbbemelkedett. Kanyarodás közben Cedricknek volt rá ideje, hogy visszanézzen, és elégedettenállapította meg, hogy a vörösök géppuskafészke némán füstölög.

A környéken lévő rojók azonban máris az üteg felé rohantak, hogy átvegyék a halott személyzethelyét. A hadnagy dühös volt magára, amiért a teste cserbenhagyta, és nem tudta ledobni a bombákat.Egy korábbi repülőgép-balesetben a bal szeme megsérült, és még mindig üvegszilánkok voltak aszaruhártyájába fúródva, melyektől vajmi keveset látott.

Vissza kell fordulnod, ennyivel tartozol a hazádnak! - figyelmeztette magát, és nekifogott, hogytámadó pozícióba kerüljön.

A kézi mechanizmus segítségével végrehajtotta a „ráismétlést" a géppuskákra, és ahogy ahevederek a helyükre kerültek, valamivel nagyobb önbizalommal fogott a támadás kivitelezéséhez.Ugyanazt az üteget támadta, mint korábban, és ugyanazt a stratégiát alkalmazta - eltekintve amélyrepüléstől, amit ezúttal túl veszélyesnek ítélt. A vörösöknek még nem volt idejük, hogyhasználatba állítsák a légvédelmi állást, amikor Cedrick újra rájuk zuhant. Ezúttal takarékoskodott ahevederben lévő géppuskatölténnyel, és épp csak annyira szórta meg az ellenséget, hogy a kezelőkfedezéket keressenek. Száz méteren járhatott, amikor hajszálnyit pontosított a repülés irányán, aztán agéptörzsből fél tucat tízkilós bombát szórt a rojók nyakába. Kiemelte a repülőt a zuhanásból, aztánkisebb szögben ereszkedett tovább, miközben a fedélzeti géppuskákból tovább szórta az ólmot afelbukkanó vörösökre.

A robbanások hangja még tüzelés közben utolérte. Zsigereiben érezte, hogy a találat pontos volt.

Amint a géppuskák újfent kiürültek, a megritkult légvédelmi tüzet kihasználva magasabbraemelkedett. Miközben ráismételt az automatákra, szakított időt, hogy ellenőrizze a bombák pusztítását.Az üteg helyén hatalmas kráter füstölgött. Közelében megfeketedett a föld, az ellenséges gyalogság

még mindig menekült.

Cedrick fölött spanyol bombázórajok húztak el, és a csatarepülők fedezetét kihasználva leszórtáka terhüket a vörösök nyakába. A következő percben mindenfelől földhalmok emelkedtek az ég felé, ésfentről nézve Cedricknek olyan érzése támadt, mintha egy hatalmas kertet látna hihetetlenül gyorsannövő gombákkal. Ameddig a szem ellátott, mindenütt menekülő rojók futottak lélekszakadva.

Cedrick a többieket kereste, és tőle valamivel lentebb, jobbra felfedezte a vezérgép mögöttgyülekező köteléket. Minden csatarepülő megvolt, noha többen kaptak találatot. Reutter gépének balalsó szárnyán akkora lyuk éktelenkedett, hogy a hadnagy azon keresztül is látta a lövészárkokat. Azalakzat végére állt, mert a többiek nehézkes repüléséből úgy látta, vele ellentétben még nem dobták lea bombákat.

Harder újra szétszóródásra utasította embereit, majd mélyrepülésbe kezdett. Cedrick Reutterhezcsatlakozott, mert úgy vélte: a fiatal hadnagy sérült gépének igencsak elkel a segítség. Balra mögé ésfölé húzódott, hogy szükség esetén fedezettüzet biztosíthasson. Mivel ő már teher nélkül repült,könnyedén tudta tartani a másikat. Reutter nyugodt egykedvűséggel közeledett választott célpontjafelé, és úgy tűnt, a legkisebb mértékben sem zavartatja magát az egyre erősödő légvédelmi tűztől. AJu-52-esek bombázását követően a vörösök meglepő gyorsasággal rendezték soraikat, és mire acsatarepülők megérkeztek, a többség már a lövészárkok aljában várta a támadás következő hullámát.A főbb ellenállási pontok a húsz milliméteres ágyúk körül alakultak ki, ahol a repülőgépektámadásához jobban szokott bakák tartani tudták magukat.

Reutter egy efféle „fészek" irányába tartott, és miközben azon igyekezett, hogy a légvédelmi ütegtüzelési szöge alatt maradjon, kitette magát a gyalogság lövéseinek. Cedrick második gépként jóvalkevesebbet kapott, ám még így is aggódva figyelte, ahogy a körülötte süvítő golyók végigkalapálták agép törzsét, és felszaggatták szárnyait. A rojók első meglepetésükből ocsúdva remek katonáknakbizonyultak. A hadnagy minden ellenérzése és félelme dacára kénytelen volt elismerni a bátorságukat.

Reutter már csak néhány száz méterre járt az ütegtől, amikor felemelte a gépet, és miközbenmagasságot nyert, nagyot vesztett sebességéből. Cedrick úgy döntött, nem követi példáját, helyette atőle balra lévő húszmillis felé fordult, és alacsony szögből tüzelve megszórta. Bízott abban, hogy alövései nyomán felkavarodó por akadályozni fogja a kezelőket a pontos célzásban, és ezzellélegzetvételnyi szünethez juttatja a másik hadnagyot. Ahogy a lövészárok környéke eltűnt ahomokban, Cedrick merész jobb fordulóba kezdett, hogy elkapja a másik, közelben lévő üteget.Ahogy irányt változtatott, látta, amint az egyik narancsszín fényvonal végignyalja Reutter He-5l-esének törzsét. A csatarepülő a másodperc töredékéig még tovább repült, miközben fedőlemezektucatjai váltak le róla, aztán a farkrész leszakadt, és a német gép esetlenül imbolyogni kezdett alevegőben. Cedrick látta, ahogy a fiatal tiszt a botkormányt vadul rángatva megpróbálja iránybantartani a roncsot annak ellenére, hogy a kábelek végén lévő kormánymű már a föld felé zuhant. AHeinkel alatti légvédelmi üteg ekkor biztonsággal befogta az irányíthatatlanná vált támadót, és alövedékek a csatarepülő jobb felén szétforgácsolták a szárnyakat. Reutter gépe hirtelen oldalra dőlt,mintha csak kirúgták volna alóla a sámlit, és egy fél orsót követően a földnek csapódott. Előbb a tartószerkezet maradéka roppant össze, majd a roncs izzó lánggömbbé változott, és darabjaira szakadt.

Cedrick megbabonázva figyelte a látványt, és egy pillanatra még arról is megfeledkezett, hogy ő

maga életveszélyben van. A narancs csíkok elől előbb jobbra, majd felfelé irányította a csatarepülőt,végül egy hosszú lövészárok fölé érve lebukott, és addig sorozta a géppuskái elől fedezék nélkülmaradt katonákat, amíg ki nem fogyott a lőszerből. Akkor újfent felemelte a gép orrát, és a felhőketmegcélozva biztonságos magasságba emelkedett.

Ötszáz méter felett járt már, amikor visszanézett. A spanyol Ju- 52-esek bombái felszaggatták avörösök védelmi zónáját, míg a He- 5l-esek vakmerő akciói felszámolták a sebtében rendeződővörösök védelmi szigeteit. Harder főhadnagy repülőjét valamivel a feje felett látta, amint lassútempóban tartott a rojók még érintetlen vonalai felé. Cedrick csatlakozott a kötelékvezető gépéhez, ésnemsokára a Staffel kiegészült. Reutteren kívül nem volt több veszteségük.

A hadnagy ráismételt a géppuskákra, ám ezúttal nem járt eredménnyel: az utolsó lőszerigelhasználta készleteit. Noha nem lehetett benne biztos, sejtette, hogy a többiek sem takarékoskodhattaknála jobban a tölténnyel. Mintha csak Cedrick megérzéseit szándékoztak volna igazolni, az egység ötpilótája is jelezte a kezével, hogy fegyvertelen, és a kötelék harci értéke jelenleg a nullával egyenlő.Ám Harder továbbra is a frontvonal felett tartotta őket, majd Brunete felé fordult, amerre a gyalogságfő támadási iránya lassan kibontakozott.

A rohamozó szárazföldi erők előtt haladva a főhadnagy veszedelmesen közel repült a vörösökharcállásaihoz. A lélekben megtört katonák kiugráltak lövészárkaikból, és fejvesztve menekültek.Cedricknek eszébe jutott, amikor percekkel korábban az ikergéppuskákkal rendet vágott az árokmélyén tehetetlenül lapuló rojók között, és megértette, az ellenség miért adta fel olyan gyorsan azállásait: most nem egy, de hat gép repült rájuk fenyegető motorbő- géssel. Harder még néhányszormegismételte a veszedelmes mutatványt, majd miután a gyalogság elérte a vörösök vonalát,visszafordult a leszállópálya felé.

Cedrick csak tíz perccel később - amikor már biztos lehetett abban, hogy épségben visszatérneka reptérre - kezdett megnyugodni. Keze-lába még mindig enyhén remegett, de már érzett magában elégerőt, hogy számba vegye a gépét ért sérüléseket. A bal oldali alsó szárnyon hat lyukat számolt össze, afelsőn mindössze kettőt. A fedőlemezek jó állapotban voltak, de az egyik tartóoszlop láthatóanmegsérült. A gép jobb oldalán több mint egy tucat lövésnyomot talált, és a szárny egy helyenfelszakadt, ahol a találatok sűrűbben voltak egymáshoz.

O elég jól megúszta. Nadrágja kiszakadt a térdén, és a könyökét is fájlalta. A szűk helyen a nagykapkodásban minden kiálló részét beverte. Ennek ellenére boldog volt, hogy nem érte golyó. Arégebb óta szolgáló pilótáktól sok történetet hallott arról, hogy a csata hevében az ember nem is vesziészre, hogy meglőtték, és csak azután figyel fel a fájdalomra, miután a feszültség csökken. Utolsópróbaként megmozgatta a lábát, és miután ott is mindent rendben talált, végképp megnyugodott.

Nagyot sóhajtott, újra érezni kezdte, ahogy a menetszél az arcába vág, aztán körbenézett hazatérőtársain. Viharvert külsejű madarakra emlékeztették a repülők, rajta mégis a nehéz munka után érzettelégedettség vett erőt. Noha sajnálta Reuttert, tudta, hogy az áldozat nem volt eredménytelen: a He-51-esek nélkül a mai támadás nem hozott volna sikert. A köztársaságiak szokásaikkal ellentétben ezúttalerős légvédelmi vonalat alakítottak ki a frontvonal felett, aminek a lassú bombázók minden bizonnyaláldozatául estek volna.

Ha mi nem ziláljuk szét a soraikat, a gyalogság fennakad a védelmi gyűrűn, és Franco sosemindulhat meg Madrid felé - gondolta elégedetten, és elhatározta, hogy ezt mindenképp megemlíti ajelentésében.

II.

1939. június 6. Németország, Berlin...

Maga remek szervezőtehetség, és bátor katona, Herr Obergruppenführer!Köszönöm, miniszter úr!

Hermann Göring közelebb lépett Cedrickhez, és személyesen tűzte a mellére Németországgyémántokkal díszített arany Spanyolkeresztjét. Cedrick úgy tudta, hogy a közel tizennégyezer hősközül csupán huszonheten kapják meg a Spanyol Érdemrend legmagasabb fokozatát

Az ünnepség végeztével a Führer elvárja önt a birodalmi kancelláriába - mondta Göring,miután befejezte az érdemrend feltűzését.

Cedrick igyekezett nem mutatni a meglepődését. Miközben levonult a tribünről, próbált rájönni,mivel érdemelhette ki a figyelmet. Első Spanyolországi éles bevetése után nem sokkal megkaptafőhadnagyi kinevezését, és ezzel együtt új beosztását is. A hazatérő Douglas Pitcarin százados helyétvette át 3./J 88. parancsnoki székében. Ezt követően több mint egy éven keresztül harcolt spanyolföldön, és mindent elkövetett, hogy hat hónapos „tartózkodási engedélyét" a lehető legtovább nyújtsa.Százada élén egymás után vett részt veszélyesebbnél veszélyesebb akciókban, és a szerencserendszerint az ő oldalára állt, így sikeresen átvészelte a nehéz pillanatokat.

A 3./J 88. lassan a legsikeresebb csatarepülő egységgé nőtte ki magát, és Cedrick nem szívesenbízta volna embereit egy új parancsnokra. Azonban az első év vége felé Berlinből szinte már napontakapta a sürgető üzeneteket, hogy jelölje ki utódját. Egy ideig arra való hivatkozással, hogy afolyamatos harci bevetések miatt a századnak tapasztalt vezetőre van szüksége, sikeresen hárította aLuftwaffe vezérkarának óhaját. Sejtette, hogy a végtelenségig nem húzhatja ezt a játékot, és előbb-utóbb betelik a pohár, de elhatározta, hogy az új gépek érkezéséig mindenképpen kihúzza.

A századok többsége ekkorra már Messerschmitt vadászrepülőkkel harcolt, és Cedrick érezte,hogy a villámgyors monoplánokban teljesedik ki mindaz, ami a repülés magasiskoláját jelenti. A Bf109C típusjelzésű variánsokat 730 lóerős injektoros Junkers Jumo 210 motor hajtotta, és képes voltelérni az óránkénti 450 kilométer/órás csúcssebességet. Szárnyaiba két 7,92 milliméteres MG-17-esgéppuskát szereltek - melynek tűzsebessége 1180 lövés/perc volt -, és további kettőt a motorburkolatalá. A fiatal főhadnagy tisztában volt, hogy ezekkel a vadászokkal az egysége végre felvehetné aversenyt az orosz gyártmányú Ratákkal és Curtisekkel, melyek elől eddig rendre elmenekültek.

Terve azonban nem sokkal a beteljesülése előtt elbukott. Berlin előbb egy fiatal tisztet küldött,hogy Cedrick adja át neki az egység vezetését. A főhadnagy elbeszélgetett a jelölttel, elvitte magávalegy harci bevetésre, aztán vonatra ültette és visszaküldte Németországba. Jelentésére csak ennyit írt:

alkalmatlan.

A következő berlini küldöttet, Hubert Hering századost már egészen más fából faragták. Cedrickhiába is keresgélt, sehogy sem tudott hibát találni benne. A tiszt azonban az érkezését követőnyolcadik napon összeütközött a század egyik hadnagyának gépével, és mindkét pilóta szörnyethalt.

A tragédiát követően a főhadnagy abban bízott, hogy Berlin kedve talán megcsappan, ám ekkor -akár derült égből a villámcsapás - megérkezett hozzá a harmadik próbálkozó. A kölyökképű,visszafogott megjelenésű hadnagy Walther Mann néven mutatkozott be. A vezérkar véleménye szerinta Luftwaffe egyik legjobb pilótája volt. Cedrick a következő időszakban minden tőle telhetőt megtett,hogy hibát találjon benne, de az első hetek után kénytelen volt elismerni a fiatal tiszt kiválótulajdonságait, és ellenérzései lassan csodálatba fordultak. Egy hónappal később szomorú szívvelhagyta el Spanyolországot, de legalább abban a tudatban, hogy embereit a lehető legjobbparancsnokra hagyta.

Miután több mint egyéves távollét után visszatért Németországba, megdöbbenve látta azt ahatalmas változást, ami az eltelt időben lezajlott. A Führer az egész nemzetet mozgósítani tudtaegyetlen cél érdekében, és ennek a jelei egyre erőteljesebben kiütköztek a mindennapokban. Ennekellenére, amikor parancsának megfelelően jelentkezett a berlini Wilhelmstrassén emelt vadonatújRLM-szék- házban, azt látta, hogy egyenruhába bújt primadonnák és bürokrata tökfejek népesítik be ahatemeletes palotát, akiknek fogalmuk sincs arról, mi is az a háború.

Sorozatos kérelmei, melyek arra irányultak, hogy helyezzék át a vadászrepülőkhöz, rendrekudarcba fulladtak. A Luftwaffe vezetésének meggyőződésévé vált, hogy a csatarepülőgépekirányításában elért tapasztalataival szolgálhatja leginkább Németországot, és ebből nem engedtek.Végül a Légügyi Minisztériumba rendelték, ahol korábbi, minden részletre kiterjedő jelentéseinekköszönhetően azt a feladatot kapta, hogy dr. Gnamm alezredes mellett készítsen javaslatokat aszárazföldi erők légi támogatásának módjairól. Munkája során Cedrick lassan rádöbbent, hogy hazájaCsehszlovákia bekebelezése mellett (Zöld terv) egyre inkább Franciaország és Anglia ellenkészülődik.

- Adolf!

Megfordult, hogy szembenézzen az utánakiabálóval. Néhány lépéssel mögötte Walther Mannigyekezett felé. A férfi Cedrick távozása után a Condor légió legeredményesebb vadászpilótájává válttizennégy lelőtt ellenséges géppel. A pilóta bevárta társát, és együtt indultak tovább.

Na, mit szólsz? - kérdezte néhány lépéssel később.Jó újra itthon.És Göring?Hogy érted?Mondott valamit?Azt mondta, a Führer személyesen kíséri figyelemmel a pályám alakulását.

Cedrick biccentett; valami ilyesmire számított.

Jössz a kancelláriára?Persze.A hideg kiráz egy újabb állami szertartástól.Én úgy hallottam, valamiféle „teafogadás" lesz.

A főhadnagy Mannra nézett, és amikor meglátta a másik visszafogott mosolyát, megértette: ő ishasonlóképpen vélekedik az előttük álló újabb megpróbáltatásról.

Reggeltől fogva hosszú órákon keresztül álltak a tűző napon vadonatúj munkaszolgálatos-egyenruhájukban arra várva, hogy a több ezer légiósnak feltűzzék a Spanyol Érdemrendet. Most,miután végre mindenki végzett, kilences sorokba fejlődtek a Condor légió három parancsnoka mögött,hogy a Brandenburgi kapun és a „Lustgarten"-en át elvonuljanak a műszaki egyetem előtti emelvényenálló Führer előtt.

Menetelés közben a verejték patakokban folyt Cedrick hátáról, de ennek ellenére a többiekkel együttúgy vágta oda lábát az aszfalthoz, hogy a kitüntetések összecsendültek a mellén. A menetelés után egyállami aktus során vettek végső búcsút elesett bajtársaiktól.

Miután a sorok felbomlottak, Mann Cedrickhez csapódott, és néhány SS kíséretében együtt átmentek abirodalmi kancelláriára, ahol a briliánsokkal kitüntetteken túl, közel hatvan Spanyol Érdemrendetviselő gyülekezett.

Hatalmas, mi? - mondta Cedrick a márványból emelt, gigantikus szobrokkal díszítettépületre mutatva.

Monumentális - felelte Mann bólogatva.Mintha a Führer és Németország ereje sugározna belőle.A nemzet ereje.

Nemsokára fekete egyenruhás SS-katonák jelentek meg, és a várakozókat felvezették a vörösszőnyeggel borított lépcsőkön. A márványt csak az épületen kívül takarták be, és a hosszú folyosókonhaladva a vendégek csizmái hangosan visszhangoztak a köveken. A falak kellemes hűvöst árasztottakmagukból, ami a tűző napsütés után jótékony hatással volt a megjelentek hangulatára. A spanyol hősökmegélénkültek, és Cedrick már nem is tartott olyan szörnyűnek egy újabb megemlékezést.

Az SS-eket nemsokára egy fantázia uniformist viselő főudvarmester váltotta fel, majd a mozaikterem előcsarnokában megjelent Adolf Hitler, aki mindenkivel kezet fogott, és pár közvetlen szóvalköszöntötte őket. Cedrick kellemesen meglepődött. A Führer civilben volt, és beszéd közben aligemelte fel mély hangját. A beszédet követően a főudvarmester hármat koppantott a botjával, és afőhadnagy egy pillanat múlva úgy érezte, mintha egy Wagner-opera kellős közepébe csöppent volna.A súlyos kárpitok takarása mögül seregnyi felszolgáló került elő, akik csatos cipőikben szintehangtalanul mozogtak. Cedricket az asztalához kísérték és igyekeztek minden kívánságát kitalálni. Apilóta ivott néhány kortyot, majd szivart vett elő, ám mielőtt még rágyújthatott volna, egy kéznehezedett finoman a gyufát tartó karjára.

A Führer jelenlétében tilos dohányozni - figyelmeztette Mann.Azt hittem, ez csak afféle ajánlat, nem egy direktíva.Ah, nem az, szigorú parancs. Ha nem akarod az utcán találni magad, jobb lesz, ha betartod.

Cedrick zavartan forgatta a kezében a brazil szivart.

Ez mégiscsak hallatlan! Egy porosz úriember egyszerűen nem korlátozhat egy másikat személyesszabadságában, pláne, ha vendége az illető.De ő a Führer!Ugyan, Führer ide vagy oda, ez akkor sem járja! - dühöngött Cedrick, de ennek ellenére elrakta aszivart, és ismét az italnak szentelte figyelmét.

Adolf Hitler hol egyik, hol másik asztalhoz ült le néhány percre, és idővel hozzájuk is eljutott.Közéjük telepedett, kérdezgette őket, és közvetlen viselkedésével gyorsan megnyerte a társaságot.Beszélgetésük rövid ideje alatt Cedrickre nagy benyomást tett a Führer, és akarva-akaratlanul is akisugárzása alá került. Ennek ellenére nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul, amikor Hitlertávozott, és Mann-nal karöltve angolosan távozhattak. Amint kiléptek a birodalmi kancellária kapuján,az első dolga volt, hogy szájába vegye szivarját, és rágyújtson.

Azért ez mégis csak elképesztő! Hogy egy porosz úriember a másik úriembert! - morogta,miközben a sűrű füstöt kifújta, de már korántsem volt olyan ideges, mint az épületben. Mann csakaz orra alatt somolygott.Merre parkolsz? - szólalt meg újra Cedrick.Még nem volt időm kocsit venni. Egyesekkel ellentétben nemrég jöttem vissza a háborúból. Afőhadnagy elengedte a füle mellett az élcelődést.Akkor elviszlek.Nocsak.Itt állok nem messze - tette hozzá Cedrick, és ellentmondást nem tűrően elindult az éjszakába.Mann egy ideig határozatlanul téblábolt, aztán követni kezdte.A külvárosban lakom - szólalt meg, amikor beérte a másikat.Nem baj, ha akarod egészen Stuttgartig viszlek.Ott laksz?Csak amikor társasági életet élek.Mi baj Berlinnel?Semmi, amott vannak a jó cimborák.Ah, szóval hazaviszel? - kérdezte Mann gyanakodva.Ha mondom.Semmi kitérő?

Cedrick legyintett, mint aki nem érti a másik kétkedését.

Ugyan!

Mann végül annyiban hagyta a dolgot, és csak akkor szólalt meg újra, amikor a főhadnagy büszkénmegállt a kocsija mellett.

Csak nem...? - kérdezte vigyorogva a fiatal tiszt.De még mennyire, hogy igen! - felelte Cedrick, és beült a BMW kabrióba.Honnan vetted?Inkább miből! A spanyolországi zsoldomból. A régi Opelemet Wilhelm öcsémnek adtam.Jó nálatok családtagnak lenni!Tudod, van, aki nem veri el minden pénzét nőkre... - jegyezte meg Cedrick, mire aköztudomásúan mélyen vallásos neveltetésben felnőtt Mann elvörösödött.

-...az szivarra, meg kocsikra költi a pénzét - fejezte be a másik helyett a mondatot.

A főhadnagy elvigyorodott.

Még így is mindenemet elcserélném a tizennégy győzelmedre, és hogy vadászrepülővelrepülhessek.

Mannt láthatólag meglepték a hallottak, és a maga csendes, visz- szahúzódó módján fogadta adicséretet: félrenézve hallgatott.

Na, itt fogsz állni egész nap, vagy végre beülsz?

Walther kinyitotta az ajtót, és beleereszkedett a puha ülésekbe.

Kapaszkodj! - figyelmeztette a másikat Cedrick, ahogy az ajtó becsukódott, és tövig nyomta agázpedált.

A kabrió csikorgó kerekekkel kilőtt, és pillanatok alatt eszeveszett sebességre gyorsult. A főhadnagyfutólag a társa arcára nézett, de a csendes és visszahúzódó férfin ezúttal sem látott félelmet.

Azt sem tudod, merre lakom - jegyezte meg Mann néhány perccel később, amikor az erősödőéjszakai forgalom miatt kénytelenek voltak lassítani.Nem számít, előbb úgy is teszünk egy kis kitérőt.Azt mondtad, semmi kitérő!Nyugalom, útba esik!De hát azt sem tudod, hová megyek!Na látod, ezért esik útba - felelte vigyorogva Cedrick, és egy villámgyors manővert követőenleparkolta a BMW-t az út szélén.

Mann csodálkozva nézett rá, és nem mutatott túl nagy hajlandóságot, hogy kiszálljon a kocsiból.

Mi ez? - kérdezte a mellettük lévő épületre pillantva.Egy mulató.Mit akarunk itt?Valamit mindenképpen meg kell értetnünk a német néppel.Micsodát?Hogy a Luftwaffe pilótái nemcsak a levegő, de az élet császárai is! - felelte Cedrick, aztán hátbaveregette a megdöbbent Mannt, és gyengéd erőszakkal a bejárat felé vezette.

III.

1939. szeptember 12.

Lengyelország, a Bzura folyótól délre, Piatek-Bielawy térség...

Minden hibájuk és groteszk küllemük ellenére Cedrick szerette a Hs-123-asokat. A kétfedelűzuhanóbombázó zömökebb volt régi He-5l-esénél, sőt valamivel kisebb is, de kormányozhatóságban

és sebességben messze felülmúlta a Heinkelt. A biplán emellett roppant megbízhatónak bizonyult, ésremek találati eredményeivel hívta fel magára a figyelmet.

A főhadnagy aznap már a hetedik bevetését teljesítette a lengyel frontvonal felett, és a vezérkarpontatlan célmeghatározása ellenére kiváló eredményeket értek el Kutrzeba tábornok poznanihadseregével szemben. A lengyelek utolsó komoly fenyegetést jelentő ereje négy hadosztályból és kétlovas ezredből állt. Három nappal korábban a tábornok a Bzura folyó mentén hatalmas offenzívátindított a nyolcadik hadsereg védtelenül maradt bal szárnya ellen, és jelentős sikereket értek el.Válaszul a Wehrmacht azonnal visszavonta a Varsó felé haladó 10. hadsereget, és erőteljes légitámogatás kíséretében Kutrzeba ellen küldte őket.

Cedrick századának feladata volt, hogy folyamatosan támadják a folyóparton haladó lengyelhadoszlopokat, és lehetőség szerint semmisítsék meg őket.

Annak ellenére, hogy a lengyelek légvédelme nem volt számottevő a térségben, a feladatveszélyes volt. A honvédők az oroszlán bátorságával küzdöttek a németek ellen, és a sorozatoskudarcok ellenére sem törtek meg. Minden alkalmat megragadtak, hogy belemarjanak az ellenségbe,és a lehető legnagyobb veszteségeket okozzák. A hadoszlopok felett repülve Cedrick több alkalommalis kénytelen volt szembesülni a ténnyel, hogy a lengyel katonák szerfelett jól céloznak. Páncélozottfülkéjében a pilóta ugyan viszonylagos biztonságban érezhette magát, de a nap végéhez közeledveegyre kevesebb sértetlen terület maradt a Hs-123-as szárnyain. A kezdetben érezhető gyengevibrációt mind komolyabb rázkódás váltotta fel, és a főhadnagy már a csontjaiban érezte abotkormány állandó rángatását. Staffelét ezúttal „flambókkal", vagyis könnyű benzinbombákkalszerelték fel. Cedrick még Spanyolországban ismerte fel, hogy a gépek póttartályai - mindkét végükönegy-egy tízkilós bombával gyújtószerkezet gyanánt - micsoda pusztítást képesek véghezvinni azellenség soraiban. Az ilyen töltetek megfelelő körülmények között akár száz négyzetméteres körzetben

is képesek voltak mindent lángba borítani. Fordított esetben azonban egy szerencsétlen találattól azegész lángra kaphatott, még a géptörzshöz rögzítve. Ilyenkor, persze, már nem segíthetett az ejtőernyő.A poznani hadsereg az egész napos bomba- és repülőgép-támadásoknak köszönhetően jóvalélénkebben reagált a német csatagépek feltűnésére, mint ugyanennek a napnak a reggelén. Az útonhaladó gyalogság rögtön levonult a tiszta terepről, és a környéken lévő ligetekben keresett menedéket.Cedrick ráfordult az út jobb oldalán elterülő bokros részre, és rádióján jelezte a mögötte haladóknak,hogy álcatámadást hajtsanak végre az ellenfél megzavarására. A Hs-123-as pilótái még Varsókülterületei felett jöttek rá, hogyha a kilenchengeres BMW csillagmotorokat folyamatosanezernyolcszázas fordulaton tartják, annak olyan hangja van, mint a nehézgépágyúnak, és a legfegyel-mezettebb ellenséges csapat is megfutamodik előlük.

A főhadnagy - miközben a géptörzsön folyamatosan kopogtak az ellenség lövedékei - lebegtetnikezdte a csatarepülőt, és igyekezett beállítani a motor fordulatszámát. Néhány másodperccel későbbrekedtes robaj hallatszott a háta mögül, majd egy szemvillanással később az ő Hs-e is produkálnikezdte ugyanezt a hangot. A hatás frenetikus volt! A liget néhány pillanat alatt megelevenedett, és alengyel katonák hanyatt-homlok rohanni kezdtek a szélrózsa minden irányába.

Cedrick tovább „lőtt", miközben mintha csak birkákat terelne, igyekezett úgy lavírozni, hogybizonyos helyeken sűrűbb legyen a menekülő katonák tömege. A nagyobb hatás kedvéért megeresztettnéhány sorozatot a géppuskáiból is, aztán - amikor elérkezettnek látta az időt - gyorsítani kezdett, ésfeljebb emelte a gépet. Nyert némi magasságot, majd berepült a lengyel katonák folyamatospuskatüzébe, és kioldotta a flambót. Ahogy a zuhanóbombázó megszabadult a terhétől, felhúzta arepülő orrát, és helyet engedett a mögötte érkezőknek. A lángok narancsvörös fénye még fényesnappal is utolérte. Ahogy begyulladt a póttartályban lévő benzin, a lángok vibrálása a szárnyakoldalán játszott. Cedrick hálás volt azért, hogy a motor bőgésétől nem hallhatja az ellenséges katonákfájdalomkiáltásait. Miközben felfelé emelkedett, volt annyi ideje, hogy hátranézzen. Ahol az iméntmég százával menekültek a lengyelek, most hatalmas területen lángolt a föld, és csupán néhánytétovázó alak lobogott lassan cammogva, mintha csak a kiutat keresné a tűz- tengerből. Noha azegysége - ami a háború megindulásakor még harminchat csatarepülőből állt - tíz gépet vesztett azelmúlt két hét alatt, az Oberleutnant nem tartotta igazán hősiesnek mindazt, amit tettek. A lengyelhadsereg légvédelme egy-két kiemelt térségtől eltekintve nem volt jelentős, és vadászgépeket ez idáigmindössze három alkalommal látott. Az ellenség légierejét a háború megkezdése előtt visszavonták ahatárok közeléből, ám ahogy Cedrick látta, a lengyel katonai felső vezetésnek ez volt az egyetlenértelmes döntése.

Mint a Gruppe hadműveleti tisztje, ő is sűrűn került szembe a Wehrmacht-tisztek értetlenségével,mellyel az új fegyvernemet kezelték. A főként világháborús tapasztalatokkal rendelkező idősebbtisztek képtelenek voltak megérteni az elmúlt harminc év során lezajlott technikai változásokat, és azazok által nyújtott lehetőséget. Sokan még mindig egyfajta attrakcióként tekintettek a repülőkcirkuszára, de nem tulajdonítottak neki valódi stratégiai értéket. Ennek ellenére Hermann Göringnekés a Condor légió teljesítményeinek köszönhetően a német hadvezetés sokkal tájékozottabb volt, mintbármelyik más európai ország döntéshozói, és ezt az előnyét tovább növelte a háború első napjai óta.

Cedrick fordulóba vitte át a gépet, lenézett és észrevette, hogy egy csoport lengyel katona néhányteherautó takarásában megvetette a lábát. A gyalogosok láthatólag épp azon ügyködtek, hogy

géppuskát szereljenek az egyik platóra. Az Oberleutnant két gyors manőverrel úgy helyezkedett, hogyrájuk repülhessen, aztán feléjük fordult, és lenyomta a fedélzeti géppuskák tűzgombját.

A nyomjelző lövedékek valamivel a tehergépkocsik előtt csapódtak a földbe, aztán - ahogy apilóta finoman emelni kezdte a gép elejét - lassan feljebb vándoroltak az autókra. Néhány pillanatmúlva a lángoktól, a szétcsapódó fémlemezektől és a mindent eltakaró portól Cedrick már nem látottsemmit. Miközben puskalövésektől kísérten újra emelkedni kezdett, látta, hogy a Staffel többi gépesorban egymás után szabadul meg terhétől, és a sorozatos robbanások végképp szétzilálják amenekülő gyalogságot. Az Oberleutnant feljebb emelkedett, biztonságos magasságban tett még egykört, s mialatt a felzárkózó gépekre várt, szemrevételezte a pusztítást.

Alatta lángolt a part, mintha csak a folyó csapott volna ki medréből, ám ezúttal víz helyett tüzetvetett magából. A lengyel csapatok szétszóródva menekültek a német gépek elől, a teherkocsikközelében felállított géppuskafészek eltűnt egy hatalmas vörös izzásban. A lángok sűrű fekete füsttelégtek. A Staffel parancsnoka bevárta az egység többi tagját, majd elindult, hogy megkeresse azellenség csapat-összevonási pontjait, miközben lecsapott mindenre, amit elég zsíros célpontnak vélt.Cedrick és Gruppéja sokat tett azért, hogy a Wehrmacht-tisztek megtanulják, milyen hatékonysegítséget kaphatnak a csatarepülőktől. Az egység pilótái naponta akár tíz bevetést is végrehajtottak,folyamatosan ingázva a frontvonal és a leszállópálya fölött. Gyakran csak annyi időre álltak meg, míga gépek fegyverzetét és üzemanyagtartályait feltöltötték, és a pilóta megkapta új feladatát. Afőhadnagy - annak ellenére, hogy Gruppéja hadműveleti tiszti teendőit is el kellett látnia - közelnyolcvan bevetésen vett részt az elmúlt napokban. A katonákban kialakuló feszültséget egyelőre afegyelem szigorításával tartották kordában, ám mindennél jobb eszköz volt a kezükben az egymás utánelért sikerek sorozata. A bevetéseken részt vevő pilóták a saját szemükkel látták, hogyan kerülnekegyre közelebb a háború befejezéséhez, és ez olyan lökést adott nekik, ami a harci kedvüket az egekigemelte.

Cedrick minden ellenérzése dacára sem tudta kivonni magát az eufórikus hangulatból, mely atáborokban és a reptereken uralkodott. Noha elszorult a szíve, amikor arra gondolt, hogy Anglia ésFranciaország hadat üzent Németországnak, valamelyest megnyugtatta, hogy a két nagyhatalom mégsemmi kézzel foghatót sem tett. Mivel a kétfrontos háború egyelőre nem vált valósággá, a Wehrmachtés a Luftwaffe gőzerővel azon dolgozott, hogy minél hamarabb befejezzék a lengyelek lerohanását, ésezzel bebiztosítsák keleti határaikat. A főhadnagynak a Légügyi Minisztériumban végzett munkájarévén tudomása volt arról, hogy a Ribbentrop-Molotov-paktum valósággal sokkolta a nyugatiszövetségeseket. Az angolok próbálkozása, hogy kiegyezzenek az oroszokkal, gyorsan kudarcbafulladt, és a Führer rögvest megragadta a lehetőséget, hogy - ha csak ideiglenesen is, de - bebiztosítsamagát. A lengyelek hősies ellenállása meglepte őket. Az erős légi támogatással segített Wehrmachtúgy vágott keresztül az országon, hogy az minden korábbi tapasztalatnak ellentmondott, ám ahonvédők kitartását nem sikerült megtörni, és a küzdeni akarás tiszteletet ébresztett Cedrickben. Alengyelek minden alkalmat megragadtak, hogy belemarjanak az ellenfelükbe, és látszólag nemérdekelte őket, hogy milyen árat kell fizetniük tettükért. Cedrick szeptember negyedikén, korahajnalban értesült Anglia háborúba lépéséről. Előbb idegesség, majd - az órák múlásával - félelemszorította össze szívét. Tudta, hogy nem veszíthetik el ezt a háborút, mert az Németország végétjelentené, és mire a nap lenyugodott, már minden katona megértette, hogy noha hódítóként jöttek,immáron a túlélésért kell harcolniuk. A teher egyrészt nagyobb erőfeszítésre késztette a német

katonákat, ugyanakkor néhányukon erőt vett a kétségbeesés, hiszen hosszú hónapokat készültek erre aháborúra, most mégsem fogadhatják a győzteseknek kijáró ünneplést, hanem tovább kell küzdeniük anyugati határvidéken. Úgy tűnt, el kell felejteniük a békét, mert új háború várt rájuk: ezúttal egyfélelmetesen erős ellenséggel szemben. A lángfolyam elől menekülő lengyelek egy apró dombokkalkörülvett lapos homorulatban gyülekeztek. Néhányan máris felállítottak egy géppuskafészket, és tűzalá vették a felettük köröző német vadászgépeket.

Ez lett a vesztük. Ha várnak még egy kicsit, hogy nagyobb erő összpontosuljon a laposban, többsikerrel vehették volna fel a versenyt a csatarepülőkkel. Egyetlen géppuska tűzereje azonban csakarra volt elég, hogy felhívja magára Cedrick figyelmét, és támadásra vezesse ellenük a biplánokkötelékét.

- „Horrido!" kiáltotta Cedrick, majd a fénycsíkokat elkerülve irányba állította a gépet, észuhanórepülésbe kezdett a lapály felé. Még valamivel több, mint háromszáz méterre lehetett, amikortüzelni kezdett. Az apró mélyedésben addigra annyi katona gyűlt össze, hogy ha akart volna, akkorsem téveszthetett célt. A lengyelek néhány pillanatig állták a sarat, ám ahogy a negyedik csatagép isbeavatkozott a küzdelembe, a szétzilált, parancsnok nélkül maradt bakák újra a futásban kerestekmenedéket. Ahogy a katonák egysége felbomlott, újra könnyű prédává váltak az egymás után érkezőbiplánok számára.

A német pilóták könyörtelenül kihasználták a kínálkozó lehetőséget, és valóságoshajtóvadászatot rendeztek a menekülők után. Az Oberleutnant is kivette részét az üldözésből, ésegészen addig folytatta a harcot, míg géppuskái üresen nem csattantak. Akkor feljebb emelte a Hs-123-ast, és biztonságos magasságból figyelte az alatta forgolódó biplánokat, ahogy le-lecsapnak ahangyamód rohangáló ellenséges katonákra. A fegyelmezetten kivitelezett támadásnak köszönhetően alengyel ellenállás minimálisra csökkent, és a német pilóták minden ízében kihasználhatták a teljes légifölény nyújtotta előnyüket.

Cedrick néhány percen keresztül még felülről őrizte a többieket, nehogy egy semmibőlfölbukkanó vadászgép meglepje őket, majd - ahogy a kötelék felsorakozott mögé - visszaindult azállomáshelyük irányába. A fülke peremén kihajolva utoljára még visszanézett a mögöttük maradtpusztulásra, és elégedetten konstatálta, hogy a rendezetten vonuló hadoszlop szétzilálva menekül. Akatonák elfutottak, elrejtőztek a bokrok alján, s noha az okozott veszteségek aligha voltak elegendőeka csapat szétveréséhez, az Oberleutnant tudta, hogy a demoralizálódott katonák egyre kisebbellenállásra lesznek képesek a jövőben.

Cedrick a mögötte repülő pilótákra nézett, és mindannyiuk arcáról egyfajta büszkeséget olvasottle. Talán nem is csak a saját teljesítményük miatt, de a hatalmas apparátus végett is, ami lehetővé tetteszámukra, hogy alig nyolcan egy egész hadoszlopot megfutamítsanak.

Luftwaffe! - gondolta az Oberleutnant, és kezdte hinni, hogy ez az a fegyvernem, ami mindennehézség dacára képes lehet meghozni Németország számára a győzelmet.

IV.

1939. november 21.

Németország, Schorfheide, Karínhall, Hermann Göring vadászkastélya...

Vigyázzon rá! - mondta Cedrick, miközben a felé siető tisztiszolga kezébe nyomta a BMWkabrió indítókulcsát.

Jawohl, Herr Hauptmann! - felelte a katona, és olyan feszesen tisztelgett, hogy Adolf egypillanatra azt hitte, egy törzstiszt áll a háta mögött. Miután egy lopott pillantással meggyőződöttarról, hogy egyetlen magas rangú katonai vezető sem tartózkodik a közelben, hasonló tisztelettelviszonozta az üdvözlést. A tisztiszolga beült a kocsiba, és cseppet sem óvatoskodva elhajtott akastély bejárata elől. Cedrick elindult felfelé a széles lépcsősoron, ám alig tehetett néhánylépést, amikor máris libériás inas termett mellette, és mutatta neki az utat. A frissen kinevezettszázados aligha hihette, hogy a kitüntető figyelem a mellén csüngő Birodalmi Vaskeresztnekköszönhető, amit a lengyel fronton tanúsított „hősiességéért és a hadvezetésben elért kimagaslóérdemeiért" kapott. Szeme sarkából keresni kezdte az inasok rejtekhelyét, de helyette csak azudvarmester feltűnő egyenruháján akadt meg a szeme. Az öltözéke majdnem olyan díszes volt,mint a Führer teadélutánján látott hopmesteré, aki kopogós botjával olyan nagy hatást tett ránéhány hónappal ezelőtt.

Adolf Cedrick Hauptmann! - jegyezte meg a libériás inas, amikor átadta a felettesének. Alépcső tetején álló férfi biccentett, majd átvette a vezető szerepét a kapitány előtt. A pilóta,miután beléptek a hatalmas boltíves kapun, úgy érezte magát, mintha egy látványos középkoridarab díszletei vennék körül. A falakon vadásztrófeák sorakoztak, a márványpadlót szőrmékborították. A barokkos képet a fából mintázott szobrok és óriási festmények tették teljessé. Akastély minden apró részlete Göring határtalan pompaszeretetéről és roppant gazdagságáróltanúskodott. A hatalmas fogadószoba túlsó végében, faragott hosszú asztalokon értékescsehszlovák kristálypoharak sorakoztak, és roppant boros palackokban világhírű francia ésrajnai borok álltak. Cedrick érkezésekor Göring tisztjeitől körülvéve állt, és a rendfokozatoktólhemzsegő szobában a százados biztosra vette, hogy a szolgáktól látott tisztelet nem a rangjánakszólt.

Amikor a kapitány közelebb ért, hallotta, amint a Reichsführer színlelt alázattal mentegetőzik.

Legnagyobb sajnálatomra a Luftwaffe minden szállítógépemet lefoglalja, így a legfinomabbborok még nem érkeztek meg! - mondta Göring, és eltúlzott jókedvvel felkacagott. A körülötteállók készségesen követték példáját. A repülésügyi biztos és miniszter hájas teste úgy remegett,akár a kocsonya. Cedrick friss érkezése folytán kivonhatta magát a többiek köréből, ám akarva-akaratlanul is a látvány hatása alá került. Undor fogta el, és maga sem tudta, miért, a gépe előlmenekülő lengyel katonák jutottak eszébe.

Ah, Cedrick! - jegyezte meg Göring sokat sejtetően, és a kezében lévő boros poharat aHauptmann felé emelte. A többiek követték a példáját, és egy libériás inas a semmibőlelőteremve máris teli kristályedényt csempészett a pilóta kezébe. A Luftwaffe parancsnokabelekortyolt a poharába, és Cedrick kénytelen volt követni a példáját.

Még soha életében nem esett neki ilyen rosszul a rajnai bor. A miniszter hatalmas kortyokbanivott, és amikor végzett, derűsen intett neki.

- Jöjjön csak közelebb! Uraim, jegyezzék meg ezt az arcot, mert a jövő nagy pilótája áll magukelőtt!

Cedrick közel háromszázhatvan bevetésen volt már túl, de ennek ellenére túlzásnak érezte a feléáradó bizalmat. Előtte csupa világháborús veterán állt, akik közül többen valóságos nemzeti hősnekszámítottak. Közöttük volt Eduard Ritter von Schleich ezredes, a hírhedt „Fekete lovag", aki annakidején együtt szolgált a franciák által kivégzett Adolf Leon Schlageter mesterpilótával, valamint MaxIbel alezredes, a lipecki iskola jeles képviselője, Cedrick új Gruppéjának parancsnoka. A fiataltisztnek nem volt nehéz kitalálnia, hogy az iménti színjáték miféle érzelmeket ébresztett amellőzöttségük miatt gyakran panaszkodó veterán harcosokban. Különösképpen Ibel véleményeaggasztotta, ezért aztán igyekezett minél visszafogottabban viselkedni.

-... kiemelkedő eredményeket mutatott fel a Condor légióban, és javaslatai közrejátszottak aLuftwaffe lengyelországi sikereiben - magyarázta Göring, és az alacsony, kövér férfi a Hauptmannvállára tette súlyos, puha karját. Cedricknek elég volt egyetlen pillantást vetnie a repülésügyi biztoskezére, hogy tudja: több ezer márkányi értéket hord az ujjain.

Néhány pillanattal később megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a fogadóterem ajtajábanfeltűnt Mann, és Göring legalább olyan lelkesen üdvözli a fiatal Gruppenkommandantot, mint az iméntőt. Kihasználva, hogy a figyelem egy időre elterelődött róla, Cedrick kivonult a társaságközéppontjából, villámgyorsan magához intett egy arra járó inast, és leemelt egy teli poharat a fickóezüsttálcájáról. Belekortyolt a borba, majd mielőtt még valaki újra elkaphatta volna, kimenekült afogadóterem erkélyére.

A friss levegő és a bor gyorsan megnyugtatta. Megtámaszkodott a széles, faragott kőkorláton, smiközben a sűrű bort kortyolgatta, Berlin távolban világító fényeit figyelte; a kastélyt körülölelő sűrű,sötét fenyőerdőt, és élvezte, ahogy az érintetlen természet vad illata az orrába tódul.

Szép, igaz? - hallotta a háta mögül az ismerős hangot, és amikor megfordult, Balthasart láttamaga előtt, aki Harder főhadnaggyal együtt fej fej mellett vezette a Condor légió eredményességistatisztikáját egészen Mann érkezéséig. - Mindig örömmel jövök vissza idefolytatta a pilóta, és szemmel láthatólag nem Göring schorfheidei kastélyára gondolt. Cedrickelmosolyodott, de a magányos szemlélődő melankolikus hangulata nehezen foszlott le róla.

Az - felelte, és úgy döntött, nem osztja meg a másikkal, miféle érzések kavarogtak benne azimént.

Részt veszel a holnapi hajtáson? - kérdezte Balthasar, de Cedrick sejtette, hogy a másikcsak afféle beszélgetésindítónak szánja az egészet, hiszen tudvalevő volt róla, hogy imádvadászni.

Naná! - felelte némiképp megvidámodva, aztán szemével az erkélyen túli ablakok mögöttsürgölődő fehércselédek felé intett.Persze, nincs jobb az éjszakai cserkészésnél; ilyenkor könnyen belefuthatsz néhány védtelenvadba, ha elvakítod őket a lámpásod fényével - tette hozzá, és kajánul elmosolyodott. Balthasara szemével követte a pillantását, és maga is szélesen elvigyorodott

Nem tudnak ellenállni a hibátlan képednek! - mondta nevetve, Cedrick köztudomásúansérült arcára utalva, amit egy balul sikerült kényszerleszállás közben gépének műszerfala

alaposan átszabott. A százados a legkevésbé sem vette zokon a másik csipkelődését, mert inkábbbüszke volt sérüléseire, semmint szégyenkezett volna miattuk.

Az egyenruha számít, meg a repülőssapka - mondta vidáman, és elégedetten gondolt vissza,hogy csupán ezen két kellék segítségével mennyi fiatal lány omlott a karjaiba. A hatásratermészetesen rásegítettek még a mellén sorakozó kitüntetések és érdemrendek.

Ha őszinte akart lenni magához, be kellett vallania, hogy mióta visszatért a Condor légióból,sosem volt panasza a magányra. A civilek többségükben rajongtak a háborút megjárt hősökért, és anők mindent megtettek, hogy kárpótolják őket azért a rengeteg szenvedésért, ami a fronton érte akatonákat.

Cedrick egy pillanatig sem habozott, hogy meglovagolja az általános közhangulatot, és ahogyan acsatamezőn vagy az erdőben, itt is kíméletlenül levadászta, ami a célkeresztje elé került. Az ápolónőktartoztak a kedvencei közé; nemcsak azért mert sérülései révén sűrűn került kapcsolatba velük, demert a nővérek valahol kötelességüknek érezték, hogy kielégítsék a frontkatonák igényeit. Volt, akitöbbet értett ezen; volt, aki kevesebbet. Gerda szinte mindent.

Cedrick tisztán emlékezett még Gerdára. Széles cicaszája volt húsos ajkakkal, pajkospillantással, amitől az ember azonnal rosszra gondolt. A hadnagy még alig tudta mozgatni a tagjaitrepülőgépbalesete után, amikor a lány máris megkörnyékezte. A legjobbkor. A fiatal hadnagy arcaalig egy hónappal korábban sérült meg, és külsejének ilyen drasztikus megváltozása félénkké tette alányokkal szemben. A pilótának még a gondolatra is fájt minden porcikája, de Gerda nem adta fel, ésaddig dolgozott az „ügyön", amíg el nem érte, amit akart. - Pilótával még sosem voltam - mondta,amikor végzett, és elégedettnek tűnt, mint aki kihúzhat egy feladatot a listájáról. A lány később iskészséges maradt, és igazán hálás volt Cedricknek, amikor betegsége gyógyultával meglátogatta, hogyOpeljével meg-autóztassa Berlin utcáin. A százados sem feledkezett meg róla, és amikor ünnepelthősként visszatért a Condor légióból, újra felvette vele a kapcsolatot. No, nemcsak hálából, de Gerdacsinos barátnői miatt is.

Ah, azért némi sárm sem árt - mondta Balthasar félig-meddig komolyan.Na igen, a sárm - felelte Cedrick, és az erkélyre kilépő Mannra nézett.

A fiatal Gruppenkommandant hozzájuk hasonlóan szinte menekült a fogadószobából a frisslevegőre.

Sok a moly odabent? - kérdezte Cedrick, és élvezettel figyelte, ahogy a „komoly fiú" azérzéseivel küszködik: a feljebbjáróival szembeni tisztelet a nyilvánvaló tényekkel szemben.

Vagy épp poros a levegő - kontrázott Balthasar, és láthatólag sikerült végképpösszezavarniuk Mannt.

A pilóta megállt mellettük, néhány pillanatig csak hallgatott, aztán csendesen válaszolt.

Jobb kint.

Cedrick szélesen elmosolyodott, és vállon veregette a nálánál csupán hónapokkal fiatalabbférfit.

Igazi gentleman: véletlenül sem kompromittálná magát vagy az elöljáróit.No persze, hiszen hová lenne akkor a vezérkarnak kijáró megbecsülés?! - nevette Balthasar

a párost.Ugyan, megfeledkezel arról, hogy Walther már tagja a felső vezetésnek, elvégre egy Gruppe

parancsnoka.Akkor bajban vagyunk

Cedrick eddig bírta. A bigott katolikus neveltetést kapott Mann képtelen volt felvenni acsipkelődés ritmusát, és egyre zavartabban nézett egyik társáról a másikra. A levegőben sasmadárkénturalkodó fiú a földön szárnyaszegett fiókának látszott, és a pilóta nem állhatta meg, hogy ne segítsenrajta.

Hallottam a Spanyolországban kifejlesztett repülési módszeredről - váltott témát hirtelen.A négy ujj - váltott azonnal Balthasar is. Mann képe felderült, és egy röpke pillanattal

később máris az új szisztéma előnyeit ecsetelte a másik kettőnek. Cedrick figyelmesen hallgatta apilótát, és igyekezett minden egyes szót az eszébe vésni. Nagy szüksége volt a tapasztaltvadászrepülő véleményére. Alig egy hónappal ezelőtt, amikor már kezdett beletörődni, hogy aLuftwaffe vezérkara végképp csatarepülő vezetésére kárhoztatja, maga a természet sietett asegítségére. A lengyel hadjáratot követően vette észre magán, hogy időnként erős fájdalom hasíta kezébe, és ilyenkor alig tud uralkodni magán. Attól való félelmében, hogy letiltják arepülésről, senkinek sem szólt, de amikor a rohamok egyre erősödtek, és már azzal fenyegették,hogy képtelen lesz irányítani a gépét a levegőben, elment egy orvos barátjához, hogy kikérje avéleményét. Kiderült, hogy reumája van, és ekkor kipattant a fejéből az isteni szikra. Kimenőtkért, Wiesbadenbe utazott, ahol egy többhetes fizikoterápiás kezelés segítségével megszabadult afájdalomtól, majd miután visszatért az állomáshelyére, jelentkezett orvosi felülvizsgálatra. Adoktor kezdődő reumát állapított meg nála, és azonnal megtiltotta neki, hogy nyitott pilótafülkésgépet vezessen. Cedrick örömmel teljesítette a parancsot, és orvosi papírját lobogtatva sikerültelérnie, hogy áthelyezzék a krefeldi Jagdgeschwader 27-be, ahol a pilóták zárt fülkésMesserschmitt Bf 109-eseken repültek. Első találkozása az új generációhoz tartozóvadászgépekkel minden korábbi elképzelését felülmúlta. A típus olyan sokban különbözött arepülőgéptől, amit felváltott, hogy teljes egészében új megközelítést kívánt. Az elmúlt harmincévben született biplánok még mindig a világháborús taktikákat használták: a hatékonyabbvédekezés és a kézjelekkel történő kapcsolattartás megkönnyítése érdekében zárt alakzatbanrepültek. Ám a rádiókommunikáció, a gépágyúk és a nagy sebességű repülőgépek megjelenésenemcsak elavulttá tette a zárt kötelék formációját, de egyenesen veszélyessé is. Mann aproblémák megoldására forradalmian új repülési alakzatot dolgozott ki, amit a Luftwaffe néhányhónappal ezelőtt rendszeresített az összes vadászezredénél. - Így a két Rotte (pár) úgy haladegymás mellett, mint az ember kezén a négy ujj. Egymás között ötszáz méteres távolságot tartva,ötvenméteres magassági lépcsőzés mellett - magyarázta Mann, és Cedrick csodálattal hallgatta afiatal férfi precíz útmutatását, miközben feltöltötte a másik szavaiból sugárzó, repülés iránt érzettszerelem. Elhatározta, hogy amint ideje engedi, meglátogatja a pilótát az egységénél, és további

tapasztalatszerzés érdekében eltölt nála néhány napot.

- Szóval ide bújtatok! - hallották a hátuk mögül a rosszalló hangot, és amikor Cedrickmegfordult, Hardert látta kilépni a fogadószoba ajtaján. - Már kezdtem attól tartani, hogy senkivelsem oszthatom meg a magányomat! - feddte meg őket a pilóta, és melléjük sétált, a terasz korlátjához.- Habár a felhozatal igencsak ígéretes - tette hozzá, átnézve az erkély mellett lévő szoba ablakán, ahola fehércselédek épp a vacsorát készítették elő. Az ünnepi étkezés órák hosszat tartott, és egész időalatt csak elvétve esett szó a küszöbönálló háborús tervekről, illetve a Luftwaffe ezekben vállaltfeladatairól. Cedrick már a tálalás során kinézett magának egy világosszőke, szeplős arcú bajorleánykát, aki láthatólag hajlandóságot mutatott iránta. Az idő múltával az elfogyasztott bornakköszönhetően a hangulat egyre emelkedettebbé vált, és a fiatal generáció nemsokára azon kapta magát,hogy az idősebb pilóták egyre-másra mesélik történeteiket a világháború légi csatáiról. A négyesbőlcsupán Mann-nak volt elég türelme ahhoz, hogy végighallgassa az elmúlt harminc év tétlenségénhízlalt történeteket, és Cedrick volt az első, aki sürgető dolgára hivatkozva a bajor szőkeség utánindult. - Hogy érzi magát, Herr Hauptmann? - kérdezte a lány, amikor a pilóta végre megtalálta afogadóterem melletti szobák egyikében.

Máris jobban, Fraulein.Német katonáknak csak Maria.

Cedrick a lány dereka felé nyúlt, de az gyorsabb volt nála, és megragadta a csuklóját. Hűvöskeze volt, pici finom ujjai.

Azt sem tudom, hogy hívják!Adolf Cedrick, Hauptmann.

Maria gúnyosan elmosolyodott. Ajka vékony volt, és vértelen. Látszólag megpróbálta tartanimagát, de a katonatiszt észrevette, hogy milyen gyorsan és kapkodva szedi a levegőt. A fekete-fehérkosztüm kivágása alatt rendszertelenül emelkedtek és süllyedtek apró mellei.

Ha a rangjával akar elcsábítani, hát jobb, ha tudja: itt a magafajta századosok csak aleveleket hordják.

Cedrick nem hagyta magát.

De nem a pilóták.Akadnak köztük olyanok is.Azok aligha járták meg Lengyelországot és a Condor légiót.

Mariának csak a szemén látszott, hogy mennyire imponált neki,

amit hallott, és a szorítása valamelyest gyengült a kapitány karján. Cedrick közelebb húzta magához alányt, és megérezte annak pipereszappan-illatát. A bajor szőkeség felsóhajtott, és teste remegni

kezdett. Egyszerre menekült, és maradt volna. - Mit képzel? - kérdezte, és apró tenyere a századosmellkasára feszült. Meg sem próbálta eltolni magától. A pilóta keze fogást talált a lány keskenyderekán, a nő kemény húsa mind erősebben remegett a tenyere alatt. A lélegzete még kapkodóbbávált, forró lehelete Cedrick nyakát érte. Marta minden tagjából áradt a vágy.

Ha akarja, magára hagyom! - biztosította a lányt a kapitány, amint megérezte, hogynyeregben van.

Katona! Pont olyan rettenetes alak, mint a többi!

Cedricknek nem volt érkezése, hogy válaszoljon. Maria közelebb

hajolt hozzá, ajkát az ajkára szorította, és csókolni kezdte. Pici szája volt, apró hűvös nyelve.

A másik hármat a nagyteremben találta. Hangosan beszélgetve ültek a hatalmas bőrfotelekben, éssűrű feketekávét ittak kézzel festett porceláncsészékből. A társalgás középpontjában ezúttal is Mannvolt, aki keresztbe tett lábakkal, a tőle megszokott módon némiképp feszélyezve fogadta a személyéreirányuló figyelmet. Cedrick felbukkanása csak néhány pillanatra zavarta meg a beszélgetés menetét, ésamint a férfi megkapta a csészéjét, újra visszatért az eredeti medrébe.

Kilencvenfokos jobbra fordulásnál a bal hátsó kezdi a manőver végrehajtását, aztán azoldalgépe, majd harmadik, végül a jobb szélső, így végig megtartható az alakzat, és könnyenvégrehajtható az irányváltás - mondta Mann, mintha csak befejezte volna a beszélgetést, amiCedrick megérkezésével szakadt félbe.

Miközben a Gruppenkommandant az ujjai és a keze segítségével magyarázott, az arca teljesenmegváltozott. A félszeg mosoly eltűnt róla, és a visszahúzódó kisfiú átadta helyét annak a határozottparancsnoknak, amilyennek a beosztottjai ismerték Mannt. A kapitány remek stratégának tartottapilótatársát, és mialatt közösen teljesítettek szolgálatot Spanyolországban, megtanulta becsülnizseniális taktikai érzékéért, és bátorságáért. Tapasztalatból tudta, hogy az alá rendelt katonák a tűzbemennének utána, és ő is hasonlóképpen óvja az övéit.

Sem a P-11-esek, sem a Moscák nem ellenfelei az Emilnek (Messerschmitt Bf-109E). Mindvégsebességben, mind tűzerőben messze alatta maradnak, és sem a lengyel, sem a spanyolpilóták nem rendelkeznek szükséges tapasztalattal, hogy felvegyék vele a harcot... - magyaráztatovább Mann, aztán egyszer csak a torkára fagyott a szó.

A nő fehér estélyit viselt. A súlyos selyemruha esése kihangsúlyozta karcsú alakját, ésmeztelenül hagyta formás vállait. Szőke rövid haja - a legújabb divatnak megfelelően - mozdíthatatlanhullámokban ölelte körül a fejét. Hosszú cigarettaszipkát tartott kesztyűs ujjai között. Bőrénekfehérségét még inkább kiemelte az ajkán lévő vörös rúzs, sűrű hosszú szálú, fekete szempillái szemekékségét hangsúlyozták.

Cedrick nem tudta kivonni magát a nő megjelenésének hatása alól, s noha egy pillanattalkorábban még valósággal csüngött Mann szavain, most arra sem méltatta, hogy összekacsintson vele.

A többiek hallgatásából leszűrte, hogy őket is éppen úgy megbabonázta a csodálatos jelenségfelbukkanása, mint őt. A nő kihívóan végigmérte a szobában lévő pilótákat, aztán szándékoltlassúsággal elhaladt előttük. Volt valami felsőbbrendű a mozgásában, ami még Cedricket ismegakadályozta abban, hogy megpróbáljon szóba elegyedni vele. A lány végigvonult a társalgón, ésanélkül, hogy akár csak egy pillantásra is méltatta volna a férfiakat, kiment a másik ajtón. A kapitánycsak ezután érzett magában elég erőt, hogy a pilóták felé forduljon.

A mindenit! - előzte meg Balthasar.Az - hagyta rá a másikra Harder.

Ki volt ez? - préselte ki a kérdést a száján Cedrick.Elsie von Madevick kisasszony, Herr Paul von Madevick Generalleutnant lánya - feleltemindannyiuk megdöbbenésére Walther Mann.

A századosnak elég volt a bajtársára néznie, hogy tudja: van valami a háttérben.

Honnan ismered? - csapott le rá rögtön.Nem ismerem. Amikor legutóbb itt jártam, futólag találkoztam vele.

Mann továbbra is kimért és visszahúzódó maradt.

Nem úgy tűnt, hogy mély benyomást tettél volna rá - jegyezte meg Balthasar.Csupán néhány szót váltottunk - felelte a pilóta, és Cedricknek olyan érzése támadt, hogy a fiatalférfi rögvest elpirul.Mit tudsz róla?Nem sokat. Hajadon, zárkózott természet, aki roppant fukarul osztja a kegyeit. Eddig mindenudvarlóját visszautasította. Kínosan ügyel a jó hírére, de kedveli a frontot megjárt katonákat,akik az apjához hasonlóan már tettek valamit az országért.Akkor a pilótákról bizonyára még jobb véleménnyel van.A régi idők legendáiról minden bizonnyal, de ahogyan von Madevick véleményét ismerem, nemsokra tart bennünket, fiatalokat.Annyi baj legyen! Legalább ott a feladat, hogy meggyőzzük az ellenkezőjéről! - vélte Cedrick, ésbehunyt szemmel újra elképzelte, ahogy a nem mindennapi jelenség átvág a szobán.

Legalább felállhattál volna, hogy üdvözöld! - feddte meg magát, miközben belekortyolt kávéjába.

1940. május 12. Németország, Krefeld...

Gustav?Minden rendben, kész vagyok!

Cedrick felpörgette a Messerschmitt motorját, és a vadászgép készségesen nekiindult akifutónak. A sebessége villámgyorsan a felszállási értékig emelkedett, és a Hauptsturmführer márisfelemelte a gép orrát. Emil kezes bárány módjára követte a botkormány utasításait, és a százados a

következő pillanatban máris érezte, hogy a gép remegése megszűnik alatta, és emelkedni kezd.Miközben behúzta a futóművet, tovább növelte a motor teljesítményét, és egészen az utazómagasságigtört. Amikor elérte a háromezer-hatszázötven métert, a műszerek segítségével betájolta magátdélnyugati irányba, és Aachent északra elkerülve repült a belga határ felé.

Gustav? - szólt bele a rádióba.Jawohl, Herr Hauptmann!Pozíciója?Távolság ötszáz méter, magasságkülönbség ötven - felelte Gustav Rödel.

A két vadászgép a Mann által kidolgozott Rotte alapú alakzatban repült. A négy ujjértelemszerűen ezúttal mindössze kettőre korlátozódott, de a nagy sebességű Messerschmittekszámára ez roppant ideálisnak bizonyult. Ezúttal Cedrické volt a Rottenführer szerepköre, hogy akötelék vezéreként az élre álljon. Rödel a Katchmarke helyére kényszerült, és némileg lemaradva,valamivel balra fölötte adott neki fedezetet.

A látási viszonyok megfelelőek; megkezdjük az őrjáratot - mondta Cedrick, aztán Brüsszelfelé fordult, Maastrichttól délre.

Már Liege közelében jártak, amikor Cedrick nyolc, zárt kötelékben haladó repülőgépet fedezettfel alattuk, körülbelül ezerméteres repülési magasságban. Ekkora távolságból ugyan nehezen tudtavolna pontosan megmondani a típusukat, de sejtései szerint angol gyártmányú Hurricane-ekkel hoztaössze a sorsa. A kapitány ellenőrizte az ellenséges vadászok haladási irányát, aztán önmagát ismeglepő nyugalommal nekifogott a támadó manőver kivitelezésének. Még sosem vett részt éles légiharcban, ám a gyakorlatok során számtalanszor végrehajtott már ilyen feladatot.

Magassági fölényét megőrizve a belgák háta mögé került, majd zuhanórepülésben a közelükbeereszkedett. Minden természetesen, és különösebb nehézség nélkül zajlott. Noha tartózkodott attól,hogy használja a rádióját, biztos volt abban, hogy Rödel ott van mögötte, és biztosítja a hátát. Sikerültészrevétlenül megközelíteniük a Hurricane-ket, és miközben Cedrick a célzóberendezés koncentrikusköreit végigjáratta a kötelék gyanútlan gépein, nem érzett sem izgalmat, sem vadászlázat.

A kiöregedett gépekkel még gyakorlott pilóták sem mentek volna sokra az Emilekkel szemben,melyek sebesség, emelkedőképesség és fegyverzet szempontjából is messze túlszárnyalták azokat.Már csak négyszáz méternyire jártak, amikor Cedrick kezdte kellemetlenül érezni magát, amiértennyire könnyű dolga akadt.

Tulajdonképpen jelt kellene adni nekik - gondolta, ahogy az alakzat nyugodtan haladó utolsógépét befogta a célkeresztjébe. Bár ennél ostobább ötlete aligha lehetett volna, valamivel nagyobbtávolságból, mint ahogyan azt tanulta, tüzet nyitott. Védd magad! - kiáltotta némán.

A sorozat a nagy lőtávolság ellenére biztosan ült a célban. A belga szemvillanás alatt észbekapott, és villámgyors elhárító manőverbe kezdett. A Hurricane oldalra billent, megpróbált balrakitörni, de ekkor Rödel géppuskatüzével találta szembe magát. A vadász erre középre ívelt, de ezzel

újabb lehetőséget adott Cedricknek a támadásra. A sikertelen manőver következtében az ellenségesvadász veszélyesen közel került a Messerschmitthez, ám a százados képes volt megőrizni hidegvérét,és több rövid sorozattal végiglyuggatta az oldalát és a szárnyát. A következő pillanatban a Hurricaneoldalkormánya leszakadt, fedőlemezek váltak le róla, majd irányíthatatlanná vált, és pörögve zuhantegyre sebesebben a föld felé. Cedrick biztos volt abban, hogy minden további lövés csaklőszerpazarlás lett volna.

Horrido! - kiáltotta a rádiójába, hogy a vadászpilóták szabályzatának megfelelően felhívjatársa figyelmét a légicsata-győzelemre.

Igazolom - hallotta Gustav Rödel hangját a hangszórókból.

A századosnak nem volt lehetősége, hogy megnézze a becsapódást, mert ha nem akart lemaradni,máris új célpont után kellett vetnie magát. A maradék hét belga pilóta nem sok hajlandóságot mutatott,hogy bajba jutott társuk segítségére siessenek, így mire a német pilóta végzett az ellenfelével, márjókora előnyre tettek szert. A százados a legközelebbi után fordult, és a Messerschmitt nagyobbsebességét kihasználva üldözőbe vette. Már alig száz méter választotta el tőle, amikor a Hurricanehirtelen félfordulatot vett, és eltűnt egy óriási felhő belsejében. Cedrick habozás nélkül követte, majdaz átlátszatlan tejfölben csinált egy fél orsót, és belekezdett egy szűk bukfencbe. A légi harcbannálánál tapasztaltabb pilóták szerint az antanthoz tartozó pilóták előszeretettel alkalmazták ezt amanővert az ellenfél lerázására. Mialatt kiguvadó szemekkel bámult előre, a párafüggöny eltűntévelelégedetten konstatálta, hogy számítása bevált, s nemhogy elvesztette volna a belgát, de még közelebbis került hozzá.

Leadott egy rövid sorozatot, mire a menekülő felrántotta a gépe orrát, és emelkedni kezdett.Cedrick követte, és közben folyamatosan tüzelt. A húsz milliméteres MGFF Oerlikton gépágyúkrobbanólövedékei rendre a Hurricane törzsébe csapódtak, és hatalmas darabokat szakítottak kibelőle. Néhány másodperc múlva a kiöregedett vadász megállt a levegőben, aztán nagy sebességgel,hatalmas füstcsóvát húzva maga után, zuhanni kezdett. A százados a magasságmérőjére pillantott: abelga alig ötszáz méterről zuhant alá és csapódott a földbe. Még arra sem volt esélye, hogy a fülkébőlkijusson.

Horrido!Láttam az egészet, csodálatos volt! - lelkesedett a Katchmarkéja, aki egész idő alatt a

nyomában volt.

Cedrick lágy íven terelve a vadászt visszafordult az összecsapás színhelye fölé. Miközbenhazafelé repültek, a századosnak jutott ideje, hogy tartson némi önvizsgálatot. Élete első éles légiharcában győzelmet aratott, és rögtön két ellenséges gépet is sikerült megsemmisítenie.

Semmi különöset nem érzett. Tisztában volt, hogy sikerét leginkább a szerencséjénekköszönhette, ráadásul a belga pilóták sem küzdöttek; mintha az első pillanattól fogva belenyugodtakvolna a sorsukba. Nem volt boldog: túl könnyen ment minden, s ezúttal minden előny az ő oldalán állt.Az egész olyan magától értetődő természetességgel zajlott, hogy akár egy gyerek is képes lett volnavéghezvinni. Minél közelebb kerültek a támaszpontjukhoz, Cedricken annál inkább elhatalmasodott a

rossz lelkiismeret.

Pedig nem ez volt az első alkalom, hogy meghúztad a ravaszt - merengett, ahogy a gépet aleszállópálya fölé lavírozta és nekikezdett a landolásnak.

A Messerschmitt még meg sem állt, amikor a szerelők már a vadász felé rohantak, és vadulintegetve kiabáltak. Cedrick a kifutó mellé kormányozta a gépét, aztán némiképp zavartan fogadta abajtársak szerencsekívánatait, és az örömünneplés közepette kénytelen volt megállapítani, hogy nemesik jól neki az egész felhajtás.

Szó sem volt arról, hogy vagy ő, vagy te. Inkább tűnt kivégzésnek, mint valódi harcnak -ismerte fel, hogy mi nyomja lelkét.

Most aztán Mann is felkötheti a gatyáját, ha nem akar hamarosan leszorulni az első helyről!- jegyezte meg az egyik szerelő, miközben nekiláttak, hogy feltöltsék Hauptmann vadászát.

Tiszttársai közül Rödel gratulált neki elsőként, majd - nem sokkal később - Max Ibel alezredesis megkereste szerencsekívánataival.

Noha Cedrick már több száz éles bevetésen vett részt, ilyen könnyű sikerért még sosem kapott ennyigratulációt. Igyekezett elhárítani a túlzott ovációt, és amilyen gyorsan csak tudott, távozott a tisztiétkezde felé. Legnagyobb sajnálatára, mire elérte az épületet, a híre már megelőzte. Az egészbőlmindössze annyi haszna volt, hogy a szakácsok a szokásosnál is jobban megrakták a tányérját, s nohaaz ebédet kénytelen volt társaságban elkölteni, legalább jóllakott.

Mire végzett, a Messerschmitt útra készen várta, akárcsak Rödel. Amint az ügyeletes tiszttőlmegkapták az eligazítást, Cedrick rögvest a gépéhez ment. Csak a fülkében ülve, a műszerekkijelzőinek ellenőrzése közben jött rá, hogy mióta leszálltak, ez az első alkalom, hogy egyedül lehet agondolataival.

Első légi harc, két lelőtt gép - próbálta feltüzelni magát, de az egészből mindössze egyetlendolognak tudott örülni: végre sikerült bebizonyítania magának, hogy tökéletesen ura a Bf 109-esnek.

Parancsuk szerint újra járőrfeladatot láttak el Brüsszel környékén, hogy megakadályozzák azangol és a francia légierőnek, hogy támadást hajtsanak végre a földi egységeik ellen. A nyugatioffenzíva harmadik napja dübörgött előre, és az eddigi sikerek minden korábbi elképzeléstfelülmúltak. Noha Cedrick elfogult volt saját haderejével, tisztában volt azzal, hogy a támadás sikereezúttal nem annyira a légierőnek, mint jóval inkább a hatalmas hadoszlopokban, koncentráltan támadópáncélosoknak köszönhető. Gruppéja, a III./JG 27. a Kesselring vezérezredes parancsnoklása alárendelt 2. légiflottához tartozott. Feladatuk a front középső, százhetven kilométeres szakaszánfelsorakozott A hadseregtest, és a nyugati arcvonal bal szárnyán helyett kapott C hadseregcsoportvédelme, és hadműveleteinek támogatása volt.

Május tizedikén, hajnalban a Luftwaffe bombázói támadást hajtottak végre holland, belga ésfrancia városok ellen. Ezzel egy időben megindult a földi egységek támadása is. A Messerschmittek

egész nap folyamatos forgásban voltak, s miután a gépeket feltöltötték üzem- és hadianyaggal, márisindultak vissza, hogy folytassák a harcot Dél-Hollandia vidékén. A pilóták közül, akik nem vettekrészt a lengyel hadjáratban, sokan képtelenek voltak elhinni, hogy ilyen nagyságrendű offenzíva,hogyan haladhat ekkora iramban. Az első nap végére a pilóták diadalittas jelentéseiből kiderült, hogyalig találkoztak ellenséges repülőgépekkel a levegőben, ám annál többet láttak a holland és belgareptereken Stuka-támadástól pozdorjává zúzottan.

A német hadoszlopok ellen küldött harminckét Fairley Battle bombázó közül - melyeknek célja apáncélos hadoszlopok szétzilálása lett volna - egy sem ért célba, ellenben a német vadászoktizenegyet megsemmisítettek, és további kettőt olyan súlyosan megrongáltak, hogy kényszerleszállástkellett végrehajtaniuk. A túlélők - a Luftwaffe-pilóták elmondása szerint - súlyosan megrongálódvatértek vissza a bázisukra.

A wallhaveni repülőteret bombázó hat Bristol Blenheimből ötöt szétrobbantottak a Bf 110-esZerstörerek, mielőtt komolyabb károkat okozhattak volna.

Az offenzíva hihetetlen gyorsaságú tempóját természetesen a vadászszázadnak is követnie kellett,és az átköltözés lebonyolítása teljes mértékben Cedrickre hárult. Mint hadműveleti tiszt állandómunkában volt, és szinte mindenért ő felelt, ideértve a hadianyag- és alkatrész-utánpótlást is. Harepülni akart, valósággal össze kellett lopkodnia magának a bevetéshez szükséges időt.

Herr Hauptmann? - reccsent meg a rádiója, és rögtön felismerte Rödel hangját.Igen?Minden rendben, Herr Hauptmann?Igen, készüljön a felszállásra! - felelte Cedrick, és kényszerítette magát, hogy figyelmét a

repülőgép irányítására koncentrálja.

Az őrjárat első szakasza eseménytelenül zajlott. A százados kissé még mindig feszélyezve éreztemagát, mert tisztában volt, hogy a lelőtt két Hurricane újabb elvárásokat állít. Már Brüsszelközelében jártak, Tirlemont felett, amikor Cedrick egy magányos brit vadászrepülőt fedezett fel,megközelítőleg ezer méterrel alattuk, alig ötszáz méteres magasságban. Cedrick megbillentetteszárnyait, hogy a rádió használata nélkül felhívja Rödel figyelmét az angolra, aztán gyors tempóbanereszkedni kezdett, és észrevétlenül beállt a Hurricane farkrésze mögé. A brit pilóta szemlátomástsemmit sem vett észre a történtekből, és továbbra is változatlan sebességgel repült nyugat felé.Cedrick úgy vélte, a vadász nemrég hajtotta végre feladatát a német vonalak felett, és most -lőszerkészlete fogytával - igyekezett minél kisebb feltűnést keltve elérni a támaszpontját.

A százados egészen száz méterig megközelítette a vadászt, aztán mindkét gépágyújából ésgéppuskájából egyszerre nyitott rá tüzet. A húsz milliméteres robbanólövedékek az első aprópontosítást követően azonnal ültek a célon, és a tömzsi Hurricane törzséből és szárnyából máristenyérnyi darabokat szakítottak ki. Az angol megpróbált balra kitörni, de a Messerschmittfordulékonysága messze megelőzte a régi konstrukcióét, és miközben Cedrick könnyűszerrel követte,folyamatosan tüzelve még közelebb került. A következő pillanatban a brit vadászgép jobb oldaliszárnya leszakadt, és a szerkezet eszeveszett forgásba kezdve zuhanni kezdett a föld felé.

- Horrido! - mondta aznap immáron harmadszor a százados, és maga sem akarta elhinni, milyenkönnyedén ment minden.

Cedrick vízszintesbe hozta a gépét, ellenőrizte a becsapódást, majd miután fekete füstfelhőszületett a robbanás helyén, emelkedni kezdett az őrjárat magasságául megadott kétezer méterig. Mégmindig nem érzett semmi különöset, noha roppant elégedett volt a Messerschmitt-tel, és úgy érezte:végre olyan fegyvert kapott a kezébe, mellyel képes megvívni saját háborúját önnön gyengeségeiellen.

1940. május 19. Charleville-Mézieres...

A franciák napnyugtakor kezdődő támadásai kezdték egyre jobban dühíteni Cedricket Azellenség az alkonyati szürkületet használta ki, hogy gyors vadászgépeik segítségével megközelítse anémet hadsereg felvonulási útvonalait, és fedélzeti fegyvereik tüzével árasz- sza el a felkészületlenkatonákat. Noha néhány napja kidolgozott egy tervet a Potezek likvidálására, a hadművelet egyelőresemmilyen, kézzel fogható eredményt nem hozott A százados javaslatára sötétedéskor a betörésitérség arcvonalát egy egész ezreddel fésülte át a Luftwaffe. Annál kínosabb volt neki, hogy amegoldás egyelőre nem hozott eredményt. A második napot követően a kapitány elhatározta, hogysaját kezébe veszi a dolgok irányítását, és Rödel kíséretében nem sokkal sötétedés előtt gépbe ült.

Jó ideje köröztek már az ellenőrizendő terület felett, amikor Cedrick észrevette a gyorsan mozgóPotez 63-ast. Jelzett a mögötte haladó Katchmarke-nek, hogy fedezze, aztán rávetette magát afranciára. A szürkületi félhomályban a feladat nem is volt olyan egyszerű, mint amilyen az elsőpillantásra tűnt A francia gép farklövésze nemsokára észrevette a támadó Messerschmitteket, ésazonnal tüzet nyitott rájuk A százados válaszképpen megeresztett néhány lövést, ám a Potez pilótájarendkívüli ügyességgel elkerülte a nyomjelző lövedékek csíkjait, és meredeken zuhanni kezdett a földfelé. Cedrick gondolkodás nélkül követte, miközben újra és újra megpróbálkozott egy-egy célzottrövid sorozattal. A francia néhány, műrepülő manővernek is beillő irányváltoztatással felelt, majdamikor rájött, hogy a német pilótában ezúttal emberére akadt, kétségbeesett erőfeszítéssel megcéloztaa talajt, és a fakoronák magasságáig ereszkedett Cedrick kitartóan a nyomában maradt de azeszeveszett tempó mellett már alig maradt érkezése a tüzelésre. Többnyire ösztönösen nyomta meg afedélzeti fegyverek kioldógombját, és minél többször lőtt mellé, annál inkább úgy érezte:takarékoskodnia kell a töltényekkel. A

Potez farklövésze vele ellentétben folyamatosan tüzelt, és mindent elkövetett, hogy még inkábbmegnehezítse a vadász dolgát.

Ahogy a hajsza elhúzódott, úgy lett egyre sötétebb, és a földhöz közeli száguldás egyreveszélyesebbé vált mindkét fél számára. Ennek ellenére a francia nem mutatott hajlandóságot arra,hogy feljebb emelkedjen, és Cedricknek rá kellett döbbennie, hogyha hamarosan nem viszi döntésre adolgot, vagy a földnek csapódik, vagy szem elől veszti célpontját.

A Messerschmitt motorjának nagyobb teljesítményét kihasználva közelebb került ellenfeléhez, ésegymás után lőtte sorozatait a menekülő után. A lövedékek némelyike végre eltalálta a Potezt, és akitartó munkának köszönhetően a farklövész nemsokára „kiépült" a gépből. Ám Cedrick képtelen voltkritikus sérülést okozni a francia gépnek.

Az idő tíz óra felé járt, és a látási viszonyok minden pillanatban tovább romlottak. A Bf 109-esautomatáinak felvillanó torkolattüze egyre jobban elvakította a századost. A Potez pilótájalankadatlan szívóssággal próbálta meg lerázni üldözőjét, és Cedricknek pokoli módon kellettfigyelnie, ha a következő pillanatban nem akart a földbe csapódni. Bár a francia gépet már többtalálat is érte, csak nem akart lezuhanni, és a százados kezdte úgy érezni, hogy a sötét miatt egyetlenép szemével komoly hátrányba került.

A fák lombkoronái eszeveszett sebességgel zúgtak el alatta, s miközben a francia őrült tempóbankanyargott a dimbes-dombos terep minden adottságát kihasználva, Cedrick hajlott rá, hogy felhagyjonaz üldözéssel. Búcsúzóul ellőtt még néhány rövid sorozatot, majd valamivel feljebb emelkedett, minta francia, és a következő pillanatban észrevette, hogy alig fél kilométerrel előttük egy apró faluemelkedett a dombok között, a központjában egy templomtoronnyal. A Potez egyenesen felé tartott, dea francia a talajegyenetlenségek miatt nem láthatta a veszélyt. Cedrick újra gyorsított, kétgéppuskasorozattal tovább hajszolta az ellenséget, majd amikor a pilóta az utolsó pillanatban felkaptaa gépe orrát, hogy átugorja az akadályt, pontosan kapta a Messerschmitt össztüzét.

A gép a falu szélén csapódott a földnek, és rögvest felrobbant.

Horrido!

Cedrick vetett egy búcsúpillantást a lángoló környékre, aztán megpróbált irányba állni acharleville-mézieres-i reptér felé.

Hol vagyunk? - kérdezte a nyomában érkező Rödelt.Fogalmam sincs.Megyek vasúti jegyet váltani! - közölte Cedrick, és lejjebb ereszkedett, hogy megpróbálja

elolvasni a kis település vonatállomásának nevét.

Amint közelebb került az épülethez, vad gépágyúsorozat fogadta. A százados feljebb emelte avadászgépet, majd - rövid töprengés után - a vasútvonallal párhuzamosan északnak fordult.

Cedrick ellenőrizte üzemanyagjelzőjét, és elkeseredve látta, hogy a mutató tanúsága szerint aliglötyög már valami a tankban. A következő falunál újra megpróbált „érdeklődni", de továbbra is heveslégvédelmi tűz fogadta.

Hol lehetünk? - tette fel a költői kérdést.

A légelhárító ágyúk hevességéből először arra következtetett, hogy ellenséges terepen járhatnak,ám néhány pillanattal később rájött, hogy a német lövészeknek éppen annyi okuk van lőni azalacsonyan repülő gépeket, mint a franciáknak A sedani áttörésnek keskeny ék formája volt, ígykönnyű volt letévedni a helyes útról. Cedrick sejtette, hogy Rödel sem állhat jobban a benzinnel, mintő. A következő pillanatban megreccsent a rádiója.

Kényszerleszállók, elfogyott a snapszom! - hallotta a Katchmarke hangját, és aMesserschmitt máris zörögve, ki-kihagyó motorral ereszkedni kezdett.

Cedrick lenézett, és aggódva látta, hogy a körülöttük elterülő hegyes vidék a legkevésbé semalkalmas a manőverre. Rödel egy széles, csupasz lejtőt célzott meg valamivel előttük, amit alacsonysövénysor kerített körbe. A vadászgép kieresztette a futóit, aztán egy elegáns szökkenéssel túljutott abokrokon, és máris simán gurult felfelé a réten.

Príma! - jegyezte meg Cedrick, miközben a vakmerő leszállást látva égnek állt a haja.

Az üzemanyagmérő mutatójára pillantott, és meggyőződött, hogy már neki is csak percekreelegendő benzinje maradt. Az ég alja egyre csak szürkült, és a pilóta biztos volt abban, hogynemsokára vaksötét lesz.

Ennyi idő alatt ennél alkalmasabb helyet úgysem találnál! - biztatta magát.

Csökkentette sebességét, ereszkedni kezdett, aztán az utolsó pillanatban ő is átugrotta a sövényt,és máris gurulni kezdett, felfelé a meredek emelkedőn. Nemsokára észrevett egy sötét árnyékot, amifelé közeledett. Mivel nem látta pontosan, mi is az, vadul fékezni kezdett. A Messerschmitterőteljesen lassulni kezdett, majd a feketeség közelében hirtelen megállt. Cedrick leállította a motort,kinyitotta a kabintetőt, s miközben nagyokat kortyolt a hűs tavaszi levegőből, próbált megnyugodni.Időbe telt, mire erőt vett magán, és kimászott a fülkéből. A szárnyon állva rémülten konstatálta, hogyolyan közel van az előtte lévő fa törzséhez, hogy különösebb erőfeszítés nélkül átléphetne rá.

Herr Hauptmann? - hallotta a háta mögül Rödel hangját.

Cedrick megfordult, és az egyre erősödő homályban meglátta a

térdig érő fűben botorkáló pilótát.

Gratulálok a leszálláshoz! - mondta rekedten, és némi tétovázást követően leült a szárnyra,hogy onnan a domboldalra huppanjon.

Szintúgy, Herr Hauptmann!

Cedrick bólintott, aztán zavartan körülnézett, mert fogalma sem volt, hogy tulajdonképpen hol islehetnek.

El kell jutnunk a német vonalakig! - mondta csendesen, aztán intett Rödelnek, hogy kövesse,és megindult az emelkedő mögött kezdődő meredek vízmosás irányába.

Alig érték el a meredély partját, amikor csörtetést hallottak keleti irányból. Cedrick meglapultegy hatalmas bokor tövében, és az oldaltokjából előhúzta tiszti fegyverét Rödel követte a példáját, deláthatólag egyiküknek sem jutott eszébe, hogy tüzelni kezdjen. A hangok egyre közelebbről jöttek, a

csörtetés idővel eltéveszthetetlenné vált, és a pilóták elkeseredve állapították meg hogy alighaegyetlen emberrel lesz dolguk

A százados a bajtársára nézett, kibiztosította fegyverét, aztán - amilyen halkan csak tudtak -megpróbáltak az ellenkező irányba elosonni. Nem telt bele sok idő, mire rájöttek, hogy egyenesen egymásik csoport karjaiba szaladtak.

Csapdába estünk! - szűrte a szót fogai közt Cedrick, és igyekezett olyan helyet találni,melyet képesek lesznek megvédeni.

Nekünk annyi! - mondta Rödel rövid keresgélés után, amikor rájöttek, hogy az ismeretlenligetes területen éppen olyan kiszolgáltatottak, mintha nyílt mezőn álldogálnának.

A két pilóta ennek ellenére nem adta fel, hanem az előttük lévő csoportot elkerülve egyre feljebbkapaszkodott a domboldalon. Néhány perccel később Cedrick égő házakat fedezett fel a közelükben,és akkor mindketten megértették, hogy egy felhergelt falu egész lakosságával van dolguk. A két pilótaegymásnak vetette hátát, és a két legnagyobb hanggal közeledő csoport felé céloztak. A következőpillanatban elvadult tekintetű, szedett-vedett horda jelent meg előttük. Néhányan puskákkalfelfegyverkezve érkeztek, mások kormos arccal, meztelen felsőtesttel rohantak feléjük, minthaegyenesen az oltásból jöttek volna. Volt közöttük néhány lovas is, és a százados fejében rögvestfelmerült a gondolat, hogy egy-egy jó állat hátán könnyen maguk mögött hagyhatnák ezt a csürhét.

Legalább a Potezt elkapta, Herr Hauptmann! - jegyezte meg Rödel, és szavaibólkiérződött, hogy a férfi biztos abban: itt a vég.

Csak nyugalom! Addig ne lőjön, amíg én nem mondom! - felelte Cedrick, noha ő maga semadott volna egy lyukas pfenniget az életükért.

A vademberek még közelebb jöttek, és diadalittas pillantással az arcukon körülvették őket. Aszázados egy pillanatig a szemét erőltetve figyelte a csőcseléket, és az egyikük nadrágjába a némethadsereg egyenruhájára ismert.

Németek vagytok? - kérdezte olyan hangosan, hogy túlüvöltse a zsivajgók lármáját.Na persze! - érkezett a válasz szász dialektusban.Ó, a mindenségit a fejeteknek, kis híján rátok lőttem! - fakadt ki Rödel, és azonnal lejjebberesztette a Luger csövét.

A szászok vezetője szélesen elvigyorodott, aztán hátba döngette a pilótát, ám valószínűleg a századosirangjelzésnek köszönhetően Cedricket kihagyta a közvetlen üdvözlésből.

Mit csináltok itt? - kérdezte a kapitány, amikor a kedélyek lassacskán lecsillapodtak.Légvédelmi alakulat vagyunk, most rendezkedtünk be a faluba - felelte a szászok rangidőse.Tudjátok, hol vagyunk?Fogalmunk sincs.Lényeg, hogy a saját vonalainkon innen értünk földet! - jegyezte meg Rödel, aki jól láthatóan

megkönnyebbült, hogy biztosra vehették: nincsenek közvetlen életveszélyben.Hát a házak? - kérdezte Cedrick, mielőtt nekilátott volna, hogy a legszükségesebb felszerelésértvisszamenjen a Messerschmittekhez.A franciák alig egy órával ezelőtt szórtak meg minket. Gondolom, a repteret keresték, de asötétben elvétették az irányt.Reptér? Miféle reptér?Hát a vadászoké!Hol van?Lent a völgyben - felelte a tüzér, és a réten túli sötétség felé mutatott. - Nappal egész jól látszik,holnap reggel első dolgom lesz felállítatni az ikreket a környékén.

Cedrick és Rödel anélkül, hogy összebeszéltek volna, egymásra néztek.

Charleville! - mondták egyszerre, és széles mosoly terült szét mindkettejük ábrázatán.Segítségre lesz szükségem! - szólalt meg egy pillanattal később

a százados, és immáron határtalan jókedv töltötte el. - Az ott a mi repterünk, csak a sötétben nemismertük fel a környéket.

Miután visszatértek a Messerschmittekhez, a légvédelmi tüzérek az emelkedőn felfelé tolvairányba állították Cedrick gépét, aki a sövénnyel párhuzamosan nekifutva könnyedén a levegőbeemelte a vadászt. Épp csak elrugaszkodott a földtől, amikor máris visszavette a gázt, és ereszkednikezdett a völgy felé. Még csak a kerekeket sem húzta be. Éppen a megfelelő irányból érkezett akifutóra, és különösebb igazítás nélkül landolt. Amikor a gép megállt, és a szerelők a lassan mármegszokottá vált ovációval köszöntötték, Cedrick néhányuk szemében különös csillogást véltfelfedezni, mintha csak egy csapat huncut kölyköt látott volna.

Mi van? - kérdezte, amikor a titkos pillantások már eltéveszt- hetetlenek voltak.Hallottuk a rádiót, aztán meg láttuk, ahogy a két gép elmegy előttünk - világosította fel a

rangidős szerelő.

Cedricknek nem kellett segítség, hogy rájöjjön: a Messerschmittek haladási irányából, majd ahátország felől visszatérő vadász érkezéséből könnyű volt kikövetkeztetni, mi is történhetett.

Küldjetek egy kanna benzint Rödelnek, fent van a faluban! - mondta a Hauptmann, azujjával mutatva az irányt. - Egy kicsit eltévedtünk, de megvan az ötödik!

VI.

1940. július 19.

Németország, Berlin, Kroll Opera...

Cedricknek abban a kitüntető szerencsében volt része, hogy felülről nézhette végig a ceremónia

nyitányát. A III. Birodalom hadseregének teljes vezérkara összegyűlt Berlin központjában, hogy résztvegyen a Franciaország legyőzésének örömére rendezett állami ünnepségen. A hírek szerint a Führera német történelemben eddig példa nélkül álló eseményre készült. Noha még egy éve sem folytak aharcok, Adolf Hitler huszonhét új tábornokot és tizenkét új tábornagyot nevezett ki. Hermann Göringbirodalmi marsall címet kapott, és mellé - új hatalmi jelvényként - a Vaskereszt nagykeresztjét.

A Kroll Opera előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa a Führer beszédét, melyben- az előzetesen kiszivárogtatott információk szerint - végső ultimátumot küld majd Nagy-Britanniának.Cedrick óvakodott attól, hogy túlságosan mélyre ereszkedjen, és a Messerschmitt hangjával riadalmatokozzon a civilek között; épp elég állami rendezvényen vett részt, hogy elképzelhesse mindazt apompát, amit a pártmunkások halmoztak fel az épület előtti téren, hogy emeljék az aktus színvonalát.Úgy vélte, a náciknak mindig is kiváló érzékük volt a külsőségekhez, és hogy általuk megteremtsék atökéletes hangulatot.

Cedrick a legkevésbé sem volt irigy az újonnan kitüntetettekre. A Wehrmachtot elárasztókitüntetési hullám őt háromszorosan is elérte az utóbbi két hónapban, és kivételesen szerencsésnekérezte magát.

Nem sokkal a Potez lelövése után, huszonnégy órán belül, három újabb ellenséges gép került acélkeresztjébe, és immáron nyolc légi győzelemmel büszkélkedhetett. Tettéért megkapta az elsőosztályú vaskeresztet, melyet Erhard Milch személyesen adott át neki. Noha az emberei eddig istisztelték, ettől kezdve valósággal bálványozták. Néhány napon belül új szivargyújtó és szivartartókerült az Emiljébe.

A különleges figyelem, persze, jólesett Cedricknek, de néhány napig nem tudott mit kezdeni alegénység kitüntető érdeklődésével. Jobb híján újra belevetette magát a munkájába, és minthadműveleti tisztnek, nem esett nehezére, hogy elfoglalja magát. A Wehrmacht előrenyomulásaszemernyit sem lassult, így csupán a dunkerque-i epizód idején jutott lélegzetvételnyi szünethez.

A JG 27. május huszonnegyedikén azt az utasítást kapta, hogy biztosítsa a sebezhető Stukák ésHeinkel bombázók védelmét a csatorna felett. Max Ibel alezredes Cedrick kimagasló harctérisikereinek köszönhetően csökkentett valamelyest helyettese adminisztratív terhein, és így aHauptmannak újra lehetősége nyílt, hogy tovább növelje győzelmei számát. A Gruppenkommandanttöbb ízben is megjegyezte, hogy a JG 27. nem kismértékben köszönheti kiváló eredményeitCedricknek. Nem csupán kiváló vadászpilóta mivolta okán, de azért is, mert mindig képes voltkihozni embereiből a legjobbat. A százados szigorú fegyelmet követelt beosztottjaitól, ugyanakkorigyekezett mindenkinek megadni a neki kijáró tiszteletet. A módszer láthatólag bevált, legalábbis aGruppét jellemző jó eredmények ezt mutatták.

Bár Cedrick roppant büszke volt az elért eredményekre, mégis meglepve vette tudomásul, hogyhadműveleti tisztként végzett munkája nem kerülte el a Luftwaffe felső vezetésének figyelmét. Nemsokkal a dunkerque-i incidenst követően kirobbanó örömmel vette át a parancsot, ami Pas de Calais-ba vezényelte, azzal a megbízással, hogy Gruppenkommandantként vegye át a III./ JG 26 Schlageterirányítását. Cedrick június hatodikán érkezett meg új támaszpontjára, és még aznap délután két újabblégi győzelmet aratott, amikor felderítőútja során belefutott kétszázadnyi Morane francia vadászba. Afélelmetes adok-kapok közepette a Hauptmannak lehetősége nyílt arra, hogy a gyakorlatban is

kipróbálja új elgondolásait a csapatos légi harcról, és elégedetten vette tudomásul, hogy elképzeléseimegállják a helyüket.

A százados mind a támadás, mind a védekezés során a zuhanórepülésre specializálta magát. Anémet pilóták többsége kerülte ezt a fajta manővert, mert túlterhelés esetén a Messerschmitt szárnyaiegyszerűen leszakadtak. A veszélyek ellenére Cedrick úgy érezte, ezen a módon képes a lehetőlegjobban kihasználni a monoplán kiváló repülési tulajdonságait, és érvényre juttatni félelmetes harcierejét.

A saját század vezetése egyrészt hatalmas öröm volt számára, másrészt újabb felelősség. AGruppét az eddigiek során nem igazán a legkiemelkedőbb parancsnokok vezették, így Cedricknekhamarosan szembesülnie kellett a ténnyel, hogy fiatal pilótái ugyan roppant lelkesek, ám híján vannaka megfelelő támadó kedvnek, nincs meg bennük az ösztönös bizalom a parancsnokuk iránt, és egyikStaffelnek sem volt kidolgozott taktikája. Mindezek mellett a Hauptmann néhány napon belül belátta,hogy a Gruppe repüléstechnikája is hagy kívánnivalót maga után, így a Gruppenkommandantkéntelért első két légi győzelme egyben az utolsó is volt a francia hadjárat során. Ennek ellenére elégedettvolt, mert huszonnyolc évesen valóra vált az álma: saját vadászegységet vezethetett, és lehetőségetkapott, hogy bebizonyítsa: ő az első és a legjobb a pilóták között.

Száraz a tankom, Herr Major! - riasztotta fel elmélkedéséből a Katchmarke hangja.

A százados az üzemanyagszint-jelzőre nézett, aztán felvette a kapcsolatot a hadműveleti tiszttel.

Induljon a következő Staffel! - mondta, és úgy döntött: tesznek még egy kört a város felett,hogy időt adjanak az újonnan felszállt pilótáknak a körzet elérésére.

Noha a III./ JG 26. a francia hadjárat során nem ért el kiemelkedő sikereket, Cedricket júliustizenkilencedikén soron kívül előléptették őrnaggyá. Az első pillanatokban meglehetősen furcsánérezte magát, mert egészen addig a pillanatig az a megrögzött kép élt benne a törzstisztekről, hogyazok már közel állnak a szenilitáshoz. Szolgálati beosztása a legnagyobb örömére nem változott, éstovábbra is a JG 26. Gruppenkommandantja maradt.

Látom őket, Herr Major! - hallotta rádiójában a Katchmarke megkönnyebbült hangját. Úgytűnt neki, hogy a fiatal pilótát a szükségesnél is jobban aggasztja a megfogyatkozott üzemanyag-meny- nyiség. Még egyszer ellenőrizte benzinszintmérőjét, majd miután megállapította, hogy azbőségesen elegendő a döberitzi reptérig, kényelmes fordulóba kezdett, majd jelzett Müncheberghadnagynak, hogy kövesse. Biztos volt abban, hogy a fiatal tisztnek sem lehet sokkal kevesebbüzemanyaga, mint neki.

A francia hadjárat alatt jutott elég ideje, hogy kiismerje az embereit. Többségük bátor,vállalkozó szellemű katona volt, akiket megfelelő irányítás mellett kiváló egységgé lehetett képezni.Noha Cedrick érezte, hogy mennyire különös vállalkozás a háború közepén kiképzést tartani a frontonharcoló pilótáknak, kénytelen volt belátni, hogy enélkül semmire sem megy. Az elmúlt hetekben

rengeteget repült, és minden egyes alkalommal újabb és újabb gyakorlatokat követelt meg embereitől,egészen addig, amíg biztonságosabbá nem tette az alakzatok mozgását. A végeredmény egészentűrhető volt, noha Cedrick tisztában volt, hogy ezzel csupán az alapokat teremtette meg, és éleshelyzetben korántsem biztos, hogy pilótái képesek lesznek alkalmazni a tanultakat.

Visszavett a gázból, irányba állt, majd elkezdte finoman lebegtetni a gépet, és egy óvatosmozdulattal letette a kerekeket a betonra. A Messerschmitt apró zökkenéssel fogott talajt, ésugyanilyen köny- nyedén gurult tovább a hangárak felé. Cedrick akaratlanul is elmosolyodott aluxuskörülmények nyújtotta kényelmen, mert a francia közelében elszokott az efféle egyeneskifutóktól. Tovább front csökkentette a motor teljesítményét, majd a hatalmas fedett épületek felégurult és megállt a vadászok számára kijelölt előtt. Lefékezte a Bf 109-est, kinyitotta a kabintetőt,majd ellenőrizte, hogy Müncheberg is földet ért-e. Amikor látta, hogy a Katchmarke baj nélkül gurulfelé, kivette a szivarját a tartójából, és lemászott a Messerschmittről.

Mindent rendben talált, Herr Major? - kérdezte Meyer a század főszerelője.Megszűnt a vibráció - felelte Cedrick elégedetten.Az MGFF volt az oka. Már a többiek is panaszkodtak, hogy a csavaragyon keresztüli

tüzeléskor fellép a remegés.Szereltesse ki az összes gépágyút a hajtóművekből! - mondta az őrnagy, miközben

visszanézett a gépére.

így is épp elég nagy marad a tűzereje! - gondolta elégedetten.

A gép a legújabb E-4-es csúcsmodell volt, mellyel nem sokkal Cedrick érkezése előtt szereltékfel a századot. Az E-l-essel szembeni legnagyobb különbség a 1175 lóerős DB 601A hajtómű volt,amely huszonkét kilométer/órával nagyobb sebességre tudta felgyorsítani a vadászt. A szárnyakbaépített két MGFF húsz milliméteres gépágyút a motorburkolat alá szerelt hagyományos géppuskákegészítették ki, valamint még egy nagy kaliberű automata, ami a megfordított V rendszerű hajtóműbenkapott helyet, és a légcsavaragyon keresztül tüzelt. Noha ezt a módszert korábban már sikeresenalkalmazták géppuskák esetében, a gépágyú által keltett rezonancia túl soknak bizonyult.

Cedrick tapasztalatai szerint a Messerschmitt ezzel együtt is elegendő tűzerőt képviselt, ésugyanezt támasztották alá azok a tanulmányok is, amiket a hadsereg elemzői készítettek a KirályiLégierő (RAF) legkorszerűbb gépeiről. Ez idő tájt az angolok csúcs- modelljének számító Spitfirevadászokba nyolc géppuskát szereltek, amelyek három másodperces sorozata megközelítőleg háromés fél kilogrammal növelte a fém célpont súlyát. Ugyanez a szám a Bf 109E-3-nál mindössze két és félkilogramm volt, ám a vékony falú, becsapódáskor robbanó lőszer sokkal nagyobb romboló hatástfejtett ki, mint az angolok hagyományos - szárazföldi csapatok által is használt - lövedékei. Az Emilharmadik generációja elvben kevesebb „holt súlyt" vitt magával, mint az ellenfelei, mégis nagyobbhatékonysággal lőtt.

A francia hadjáratot követően, az ott szerzett tapasztalatokból kiindulva a cég több változtatást isvégrehajtott a modellen. A zárt fülke tetejébe egy nyolc milliméteres páncéllemezt szereltek a pilótákvédelmére, és hogy jobb hatásfokra emeljék a repeszek elleni védelmet, az ülés hátsó támlájába isbeépítettek egy ugyanolyan vastagságú lapot. A hadjárat után készült modelleken - amelyeket a század

a Franciaországban elszenvedett veszteségei pótlására kapott - golyóálló üveg védte a katonákat aközvetlen találattól.

A szerelő egy ideig némán figyelte az elmélázott Cedricket, majd - amikor látta, hogy az nemakar tőle semmit - felmászott a pilótafülkébe, és nekilátott, hogy a hangárba vigye a gépet. Az őrnagya mozgást látva kiszakadt a révületből, de egy ideig még kedvtelve figyelte, ahogy Meyer elbíbelődika vadászon.

Nem sokkal később Müncheberg odaért mellé, mire az őrnagy elindult a hadműveleti tisztszolgálati helye felé.

Cedrick adjutánsa Joachim Wendt főhadnagy volt. Érkezését követően a fiatal, tehetséges pilótaelkeseredetten vette tudomásul, hogy a rá osztott adminisztrációs feladatoktól valószínűleg egyetlenfelszállásra sem lesz ideje. Wendt született vadászpilóta volt, aki semmire sem vágyott jobban,minthogy harcolhasson; nem kevés fejtörést okozva ezzel Cedricknek, aki pontosan átéreztebeosztottja helyzetét. Az őrnagy végül hosszas gondolkodást követően úgy próbált meg a főhadnagysegítségére lenni, hogy saját repülési idejéből áldozott az ő javára. Wendt nem győzött hálálkodni,amikor megtudta, hogy honnan érkezett a nem várt támogatás. Idővel az őrnagy meggyőzte magát, hogyaz a kevéske papírmunka csak előnyére válik, és legalább nem távolodik el túlzott mértékben a századvezetésének mindennapi problémáitól.

A mai nap, persze, egészen más volt. Hermann Göring nem a III./ JG 26. háborúban elérteredményei miatt választotta a századot Berlin légterének őrzésére, hanem Cedrick kiválóteljesítményét akarta jutalmazni a gesztussal. Az őrnagy egyetlen pillanatig sem értette félre a frissenkinevezett birodalmi marsall parancsát, és tudta, hogy személyes jelenléte a légtérben a feladat része.Ezért hát az íróasztali munka újfent Wendt főhadnagyra maradt.

Cedrick annak rendje és módja szerint lejelentkezett a hadműveleti tisztnél, rövidenmegbeszélték a történteket, aztán a készenlét még hátralévő óráit a szobájában töltötte, hogy röpkealvással heverje ki a tegnap esti, előléptetésének tiszteletére rendezett ünnepség fáradalmait. Utólagbelegondolva szerencséje volt, hogy soron kívüli törzstisztté avanzsálása kiszámíthatatlan pillanatbantörtént, mert a háború rémétől szabadult katonák minden bizonnyal jóval nagyobb dáridót csaptakvolna. Így megúszták néhány üveg vörösbor nyakló nélküli elpusztításával, és maradt rá esélye, hogyemberi formát ölthessen a ma esti fogadásra, amit a Führer rendezett frissen kinevezett főtisztjeitiszteletére. Cedrick - akárcsak Mann, Harder és Balthasar - Göring akaratából volt hivatalos azünnepségre, aki személyes kedvenceinek tekintette négyüket.

Mann az elmúlt hónapokban tovább szaporította győzelmei számát, de a vadászgépre frissenátnyergelt őrnagy a rendelkezésére álló rövidke idő alatt begyűjtött tizennégy skalpjával márisrengeteg hívet szerzett magának, és sokan voltak, akik egyformán nagyra tartották őket. Göring nemegyszer biztosította Cedricket személyes jóindulatáról, és Franciaország fegyverletételét követőenkiemelt figyelemben részesítette pártfogoltjait. Úgy tűnt, egyenrangúakként kezeli őket, és ezért islepődött meg Cedrick, amikor a birodalmi marsall az ő egységét választotta az ünnepség ideje alatt alégkör védelmére.

Kopogásra riadt álmából. Íróasztala mögött ült, lába a kimutatások tetején. Előbb összeszedte

magát, és csak azután szólalt meg.

Tessék!Glüth vagyok, Herr Major!Gyere be! - mondta, miután ráismert tisztiszolgája hangjára.Fél hét van, Herr Major. Itt az ideje készülődni.

Glüth alacsony, vékony termetű férfi volt, hatalmas elálló fülekkel és akkora orral, hogy azrögtön gyanúba keverte a származását illetően. A hatásra csak ráerősített laza, ráncos arcbőre, amiöregebbnek mutatta a koránál. Ennek ellenére a tisztiszolga két generációra visz- szamenően tudtabizonyítani tiszta árja származását, és kilencszázharminchárom óta tagja volt a náci pártnak.Önkéntesként többször is próbálkozott a bevonulással, de csekély testi ereje, és szemmel láthatóegyéb hiányosságai folytán egészen harmincötig elutasították, amikor a hadkötelezettség révén ő istagja lehetett a fegyveres testületnek. Cedrick sejtette, hogy csakis azért nem kapott fegyvert, mert nemakadt egyetlen olyan parancsnok sem, aki hajlandó lett volna eltűrni a csúnya kis gnómot szép szál,deli legényei között. Így Glütht jobb híján a Luftwafféhoz küldték azzal a felkiáltással, hogy adíszszemlén köröző gépekben amúgy sem látszanak a pilóták. A tisztiszolga, persze, a közelébe sejutott a pilótafülkének, és - mert szerelőként is csapnivalónak bizonyult - rendre az aktuálisszázadparancsnok mellett kötött ki. Cedrick is így örökölte meg elődjétől a roppantmód csúnya férfit,aki lelkiismeretes pontosságával szokatlanul jó választásnak bizonyult.

Remek - felelte az őrnagy minden lelkesedés nélkül, és levette lábát az asztalról.Utólagos engedelmével bátorkodtam kikészíteni a díszegyenruháját, Herr Major.Jól tetted - mondta Cedrick, és a negyven körüli férfit látva újfent konstatálta, hogy a

háború előtt minden bizonnyal eszébe sem jutott volna letegezni egy nálánál ennyivel idősebbembert.

Glüth elégedetten bólintott, aztán a karjára fektetett egyenruhát óvatosan a sarokban álló ágyratette. Néhány gyors mozdulattal kisimította a csakis az ő szeme számára látható ráncokat, aztánelégedetten fordult Cedrick felé.

Megengedi, hogy behozzam a mosdóvizét, Herr Major? - kérdezte csillogó szemmel, mintegy gazdáját körbeudvarló vadászkutya.

Igen, Glüth, légy szíves! - felelte az őrnagy, aki még mindig bódultnak érezte magát arövidre sikerült pihenő után.

Miután a tisztiszolga sietve távozott, Cedrick bambult még néhány percen keresztül, aztánmegpróbálta összeszedni magát. Mire Glüth visszajött, karjában egy fémlavórt ölelve, derékiglevetkőzött, és késlekedés nélkül hozzálátott a mosdáshoz. Ahogy a langyos víz a bőréhez ért, márisjobban érezte magát. Látása kitisztult, az agyára nehezedő nyomás lassan múlni kezdett. Mire aszappanhoz nyúlt, hogy a felsőtestét is felfrissítse, már virgoncabb volt, mint valaha. Mosdás közbenmeghallgatta a tisztiszolga beszámolóját az ünnepségen történtekről, és elgondolkodott rajta, hogyvajon az angolok miként fogadják majd a Führer békekötésre irányuló, alig burkolt felszólítását.

Időközben Glüth térült-fordult, és egy tiszta üvegpohárban különös színű folyadékot tett az asztalára.Cedrick kérdés nélkül felhajtotta.

Jót fog tenni - felelte a kimondatlan kérdésre a tisztiszolga, és látszott rajta, hogy mennyirebüszke magára, amiért Cedrick habozás nélkül elfogadta a másnaposság elleni felkínált italt.

Az őrnagy nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak. Tudta, hogy Glüth talán aszükségesnél is jobban gondot visel rá, ám azzal is tisztában volt, hogy ez nem annyira a személyénekszól, sokkal inkább annak a pozíciónak, amit a hadseregben betölt.

Amíg hasznára vagy Németországnak, Glüth imádni fog, és a halálba megy érted, ha kell -gondolta, és teljesen elégedett volt a helyzettel. Németországnak olyan férfiakra van szüksége, akikhajlandóak cselekedni a népért - idézte fel magában a Führer egyik beszédét, és ha nem rajongott isa náci pártért, magában kénytelen volt elismerni, hogy egyetért a gondolattal.

Mire végzett, Glüth jelentette, hogy a kocsija előállt. Cedrick elégedetten biccentett, aztán atisztiszolga tartotta tükörben még egyszer ellenőrizte a ruháját, és amikor mindent rendben talált, akijárat felé indult. A BMW szebb volt, mint új korában. Mióta az őrnagy visszatért a frontról, és aszázad szerelői elvégezték a javítási munkálatok nagyját a Messerschmitteken, anélkül hogy Cedrickakár egy szót is szólt volna, kötelességüknek tekintették, hogy a Gruppenkommandant autóját alegjobb állapotban tartsák.

Ezt éppen úgy a feladatunk részének tartjuk, Herr Hauptmann. A Herr Hauptmannképvisel minket a sereg felé. Ez a legkevesebb - mondta Meyer néhány nappal Cedrickkinevezése előtt.

Az őrnagy majdnem annyira szerette a kocsiját, mint a repülőjét. Amikor elfordította a kulcsot,és a motor felmordult, hasonló elégedettséget érzett, mint a Messerschmitt pilótafülkéjében. A jólesőmegnyugvás ezúttal sem maradt el, és amikor Cedrick kilőtt a hangár melletti szolgálati épület elől,átjárta a szabadság könnyedsége. A háború ugyan még nem ért véget, de egy szakasza lezárult, ésAdolf Hitler látszólag megegyezésre törekedett a leendő ellenfelekkel. A nyáresti égbolt csillagoktólragyogott, a levegő friss volt, mégis kellemesen meleg. Az őrnagy gázt adott, beletartotta arcát amenetszélbe, és leginkább kiáltani lett volna kedve, hogy mindenkivel tudassa túláradó j ókedvét.

A reptér kapujától csak Berlin belvárosában lassított hetven alá. Észveszejtő tempóbanszáguldott végig a kanyargós utakon, és élvezettel lavírozott a kocsi és a gumik teherbírásánakhatárán. Ezen a pompás éjszakán képtelen volt komolyan venni a halál gondolatát.

Berlinben is csak azután lassított, amikor néhány vakmerő manővert követően kis híján belefutottegy villamos hátuljába. Bár utólag belegondolva rájött, hogy a helyzet roppant veszélyes volt, abban apillanatban szemernyi ijedséget sem érzett. Visszavett a tempóból, és igyekezett felvenni a forgalomlüktetését.

A fővárosban - a kisuvickolt egyenruhájukban parádézó katonákon kívül - semmi sem utalt arra,

hogy az ország háborúban áll. Az utcákon hatalmas volt a forgalom, a szórakozóhelyek egytől egyignyitva álltak, a járdán gyönyörűen öltözött hölgyek andalogtak remek szabású öltönybe bújt párjukkal.A lakosság elégedettnek és boldognak tűnt. Cedrick némiképp visszatetszőnek találta a nyilvánvalógondtalanságot a fronton látott rengeteg szenvedés tükrében. Gázt adott, hogy mihamarabbszabaduljon a kellemetlen érzésektől, és a birodalmi kancellária épülete mögé érve sietve leparkoltaa BMW-t. Átsétált a főbejárathoz, miközben korábbi rossz érzéseitől igyekezett szabadulni, nem sokeredménnyel. Minduntalan halott bajtársai arcát látta maga előtt, amint kart karba öltve sétálnakszívük választottjával Berlin utcáin. Cedrick a bajtársaitól épp elég efféle nyavalygást hallott már,hogy dühítse, amiért saját magán is tapasztalja ugyanazt a felindulást.

Civilek. Az a dolgod, hogy kockára tedd értük az életed; nekik pedig az, hogy megháláljákneked. Nem lehet panaszod rájuk - gondolta, és elég volt a mellén csörgő kitüntetésekre néznie, hogytudja: menynyire igaza van.

A franciaországi offenzívát követően a repülőtiszti egyenruha még inkább felértékelődött a németlányok körében. Az egész ország a győzelem mámorában égett, és a náci propaganda valóságosemberfeletti lényeknek kiáltotta ki a Wehrmacht katonáit. A Luftwaffe hősei azonban még náluk istöbb figyelmet kaptak, és Cedrick kénytelen volt elismerni, hogy tömpe, kanyargós orra, sebhelyektőlszabdalt arca aligha nyert volna meg annyi női szívet, mint amennyit a háborúban szolgálóhaditudósítók szereztek meg neki.

A berlini és stuttgarti nők (bár társai szerint ez majd' minden nagyobb városra jellemző volt), halehet, még nagyobb lelkesedéssel figyelték a levegő császárait, és a pilóták többsége mindent meg istett annak érdekében, hogy igazolja a körülöttük támadt hírverést.

A frontról szabaduló katonák minden pillanatot megragadtak, hogy élvezzék az életet, hiszen nemtudhatták, meddig tart. Az éjszakai bárok eddig sosem látott forgalmat bonyolítottak, a márkábantobzódó tulajdonosok pedig mindent elkövettek annak érdekében, hogy a háborúból visszatérő régivendégek újra őket válasszák. Cedrick továbbra is nagy lelkesedéssel vetette bele magát az éjszakaiéletbe, ám csillaga hiába emelkedett egyre feljebb, képtelen volt elnyomni magában az alattomosanragaszkodó hiányérzetet, amely Karinhall óta kísértette.

Elsie von Madevicket azóta csupán egyszer látta Hermann Göring berlini házában, ahol akisasszony az apjával együtt jelent meg. Az eddig elfojtott vágyak hirtelen törtek elő Cedrickből, ésmajd' eszét vette a késztetés, hogy szóba elegyedjen a fiatal nővel. A szerencse azonban nemkedvezett neki azon a napon, és annak ellenére, hogy többször próbálkozott, egy lopottszempillantásnál többet képtelen volt elérni. Von Madevick kisasszonyt apja egyik barátja a másiknakadta, és lehetetlenné tették, hogy beszédbe elegyedhessen vele. Mégis, abban a futó másodpercbenCedricknek több öröme telt, mint egy egész átmulatott éjszakában. A pilóta sejtette, hogy az idősaltábornagy mesterkedését kell keresnie a világháborús veteránok szokatlanul heves érdeklődésemögött.

Herr Major! - hallotta az ismerősnek tűnő hangot.

Felnézett, és máris mosoly terült szét a képén a felé közeledő

Walther Mannt látva. A jóképű fiatal pilóta úgy köszönt neki, mintha csak most találkoztak volnaelőször. Cedrick tekintete, mintha csak véletlenül tenné, hosszan elidőzött a vadász nyakában lógóvaskereszt lovagkereszt fokozatán. Efféle elismeréssel csakis a Luftwaffe legjobbjai rendelkeztek, aMesserschmittek pilótái közül pedig egyelőre csakis Mann.

Herr Geschwaderkommodore! - viszonozta az üdvözlést, tiszttársa új beosztására célozva.

A francia események közepette a pilótát egy három Gruppéból álló ezred vezetésével bíztákmeg, ami Cedrick szerint szerepet játszott abban, hogy ilyen rövid idő meg tudta közelíteni a másiklégi győzelmeinek számát.

Örülök, hogy látlak! - mondta Mann, miután beérte az őrnagyot, és barátian megszorította akezét.

Cedrick nem szólt egy szót sem, csak meghatottan nézett a másikra, és sehogy sem akaródzottneki elengednie a karját. Mannt a háború kezdete óta ismerte, és a béke rövidke pillanataibanlegalább olyan jó barátnak bizonyult, mint a legsúlyosabb harcok közepette. Örült a férfi sikereinek,és annak még inkább, hogy szemlátomást kutya baja.

Bemegyünk? - szólalt meg Mann, amikor a hallgatás láthatólag kezdett kínossá válni.

A fiatal pilóta bigott katolikus neveltetése révén kevésbé volt érzékeny a meghitt pillanatokra, ésmindennapos cselekedeteit is inkább jellemezte a megfontoltság, mint a túláradó érzelmek. Cedrickcsak egy dologban hasonlított rá: a repülésben nem ismert tréfát; ám ő - amint kilépett a laktanyakapuján - képes volt visszavedleni azzá a férfivá, aki a háború előtt volt, és lelkiismeret-furdalásnélkül habzsolni az életet. Századának jelképe, a pisztolyt és ejtőernyőt tartó Mickey Mouse is effélejelentést hordozott számára. A háborús körülményekhez alkalmazkodott rajzfilmfigura a nehézségekellenére is képes volt megőrizni jókedvét.

Hát persze! - felelt a költői kérdésre Cedrick, és elengedte a kínosan feszengő Mann kezét.

A náci párt megalomániájára jellemző módon a főbejárat mellett két hatalmas, méteresnél isnagyobb átmérőjű kehelyben öröktűz égett. A vörösen lobogó lángok azonos távolságba egymás melléfüggesztett horogkeresztes zászlókat világítottak meg villódzó fényükkel. A vörös alapon fehér körbenmoccanatlanul feszülő fekete jelek olyan érzést keltettek Cedrickben, hogy a fasiszták még azidőjárásnak is képesek parancsolni.

Gyönyörű! - mondta Mann suttogva.

Az őrnagy a másikra nézett és elkedvetlenedett. Nem mintha nem tetszett volna a szeménekmindaz, amit látott, de úgy érezte, a kép hamis.

Ostoba vagy! - feddte meg magát, és arra az izgalommal vegyes félelemre gondolt, amit afrancia hadjárat megindulása előtt érzett. Ki hitte volna, hogy Európa legerősebb hadserege néhányhét alatt elesik a Wehrmachttal szemben? - tette fel magának a kérdést, és válaszolnia sem kellett,hogy szkepticizmusa semmivé enyésszen.

Tényleg az! - mondta hangosan, de az arca csak akkor derült fel, amikor a falak takarásábóleléjük lépett a hopmester.

Ugyanaz a férfi volt, mint aki legutóbb azt a szívének kedves fantázia-egyenruhát viselte, ámezúttal az uniformis az SS fekete mundérjára emlékeztette a pilótát.

Változnak az idők - gondolta Cedrick, és magában úgy vélte: elkél némi bátorítás az SS-nek. Alengyel hadjáratból kimaradt fegyveres erő néhány egysége Franciaországban bizonyíthattarátermettségét, ám a bevetések a legjobb esetben is csak tisztes helytállással végződtek. Ami mégennél is kínosabb volt a Führer magánhadserege számára, hogy a fekete ruhások nem egy alkalommalbizonyultak gyáváknak, és futva hagyták el a helyüket. A történteket a párt felső vezetése mindenerejével igyekezett eltitkolni. Cedrick is csak azért tudott róla, mert Göring vadászkastélyábanfültanúja volt egy beszélgetésnek, ami a birodalmi marsall és egy magas rangú SS- törzstiszt közöttzajlott. Az őrnagy utólag tisztába jött vele, hogyha Göring csak sejti, mire készül az SS-parancsnok,aligha engedi meg a jelenlévőknek, hogy a szobában maradjanak, ám a tiszt kitörése kiszámíthatatlanvolt.

Kérem, kövessenek! - mondta kimérten a korábbi hopmester, és mielőtt még beálltak volnaa sorba, a két pilóta cinkosan összenézett a férfi nyilvánvaló büszkesége láttán.

A végeérhetetlen márványfolyosókon haladva, miközben csizmáik kemény sarkának visszhangzókopogását hallgatták, Cedricken újra erőt vettek az emlékek. Amikor legutóbb itt jártak - alig egy évesem volt, hogy a Condor légió harcosait kitüntették -, Németország még nem állt háborúban,mostanára pedig már kettőt is megnyert. A Führeren kívül nem volt ember a földön, aki képes lettvolna megjósolni a nem várt katonai sikereket, s noha a legutóbbi alkalommal az őrnagyot jobbanlekötötte szivarja hiánya, mint Adolf Hitler személye, az apró termetű férfi azóta sokat nőtt aszemében.

Ahogy a nagyterem felé közeledtek, egyre hangosabbá váltak az ünnepségről kiszűrődő zenefoszlányai. A hopmester a tágra nyitott ajtóhoz érve félreállt előlük. Cedrick körbenézett a hatalmasboltívek alatt összegyűlt tömegen, és kényszeredetten vette tudomásul, hogy a rengeteg törzstiszt közöttők ketten a legfiatalabbak.

Érezni a molyirtó szagát - jegyezte meg csendesen az őrnagy, és cinkos mosolyt küldött aGeschwaderkommodore felé.

A csendes pilóta - szokásának megfelelően - ezúttal sem öntötte szavakba a véleményét, detekintete mindent elárult. A szeme megtelt huncut csillogással, és úgy nézett körbe a teremben, mint

aki máris menni készül.

Azt hiszem, nem ártana most egy korty ital - szólalt meg Cedrick újfent, és nem kellettMannt nógatnia, hogy meggyőzze.

Az őrnagy legnagyobb sajnálatára azonban a terem közepéig sem jutottak, amikor HermannGöring lépett eléjük, és miközben a tokája is remegett, hájas ujjával játékosan megfenyegette őket. Azújonnan kinevezett birodalmi marsall ezúttal repülős egyenruhát viselt, a kezében pedig új hatalmijelvénye pompázott: a marsallbot.

Csak nem akartak kibújni a kötelező bemutatás alól? - kérdezte a miniszter tettetettnyájassággal, és máris belekarolt két kedvencébe, hogy körbecipelje őket a vendégek között,mintha csak véres kardjait mutogatná.

Cedrick a harmadik vadidegen házaspárt követően kezdte elveszteni a türelmét, és alignegyedórára volt szüksége, hogy az érdektelenség apátiájába süllyedjen. A kedve ellen valószínjátékból mindössze annyi haszna származott, hogy az estély díszvendégének oldalán sosem fogyottki a pezsgőből, és a második pohár után jelentkező zsibbadás valamivel kellemesebbé tette a nehezenelviselhetőt.

Miközben Göring körbevezette őket, nem fukarkodott a dicsérő szavakkal, ám miután azőrnagynak sokadszorra is végig kellett hallgatnia a túlzó ömlengéseket, kezdte kínosan érezni magát.Mind erősebbé vált benne az érzés, hogy miközben a birodalmi marsall őket tolja előtérbe, valójábana Luftwaffe pozícióját igyekszik megerősíteni a többi fegyvernem rovására. Kettejük jelenlétére aminiszternek csak azért volt szüksége, hogy kézzel fogható bizonyítékokkal szolgáljon ahitetlenkedőknek. Cedrick félóra múltával már-már elviselhetetlennek érezte az egész napos bevetésután rá rótt terheket, ám ekkor minden fáradtságát egy szempillantás alatt elfújta a szél.

Engedje meg, von Madevick, hogy bemutassam önöknek Walther Mann és Adolf Cedrickpilótákat, a Luftwaffe vadászainak legjobbjait... - szívélyeskedett Göring, de az őrnagy az elsőszavak után már nem is hallotta az utána következőket.

Elsie von Madevick alig karnyújtásnyira állt tőle: olyan közel, ahonnan Cedricknek eddig mégnem volt módjában látnia. A lány ezúttal halványkék, mélyen kivágott estélyi ruhát viselt, és csupán ahaja tűnt valamivel hosszabbnak, mint legutóbbi találkozásukkor.

Talán csak a frizura teszi - gondolta Cedrick, miközben elbűvölve figyelte a lágy hullámokbanleomló aranyszínű fürtöket.

Elsie von Madevick kisasszony fehér bőre most is pont olyan márványszerű szépségetkölcsönzött az arcának, mint Karinhallban. A vörös rúzs adta kontraszt pedig csak még vonzóbbátette.

Ah, Herr Mann, már nagyon sokat hallottam önről! - szólalt meg apját is megelőzve a lány,és kézcsókra nyújtotta a kezét. Waltherről Cedrickhez hasonlóan abban a pillanatban lehullott aközöny, és akár a vadász a prédára, lecsapott a felkínált lehetőségre.

Csak teszem a dolgom, mint mindenki más is - szerénykedett a Geschwaderkommodore.

Az őrnagy rögvest méltánytalanul mellőzöttnek érezte magát, és ha nem félt volna, hogynevetségessé válik, minden bizonnyal nem habozik előtérbe helyezni önmagát.

Ez itt nem egy berlini lokál, és Elsie von Madevick nem holmi könnyű vérű leányka, akikalandra vágyik! - figyelmeztette magát, és noha nehezére esett nyugton maradni, képes volt kivárni amegfelelő alkalmat.

Kár szerénykednie! Ön a legjobb vadászrepülő Németországban. Tegyen meg mindent, hogya lehető legtöbbet profitáljunk belőle! - mondta nevetve Elsie von Madevick.

Nemcsak szép, de igazi hazafi is! - állapította meg Cedrick elérzékenyülve. Vetett egy fürkészőpillantást Elsie von Madevick kisasz- szony arcára, és a hosszú szempillák mögött rejtőző kékszempárba nézve rögtön elfelejtett minden mást.

Herr Cedrick! - szólalt meg a nő, mintha csak most vette volna észre az őrnagyot, és a szájasarkában huncut mosoly jelent meg egy pillanatra. - Úgy hallom, mindent elkövet, hogy beérje azelsőt - tette hozzá, és a gesztusaiból Adolf számára úgy tűnt, a lány emlékszik rá.

Csak addig lesz első, míg utol nem érik!

Elsie von Madevick kisasszony halványan elmosolyodott, de Cedrick figyelmét nem kerülte el,hogy közben a szeme sarkából az apját figyeli.

Ennyire biztos a dolgában? - kapcsolódott a társalgásba az altábornagy.

Adolf látta ugyan, hogy könnyen két tűz közé szorulhat, de amikor a pillantása Göringre esett,észrevette, hogy vész esetén a birodalmi marsalltól számíthat némi segítségre.

Ahogy az előbb említette a kisasszony, mindent elkövetek, hogy így legyen.Ha jól tudom, hátrányból indul, ezt nézve a lelkesedése figyelemre méltó - vette vissza a

szót Elsie.Akárcsak a kitartásom.Jócskán le van maradva - jegyezte meg az altábornagy.

Özvegyemberként az apja mindent elkövet, hogy tisztességre szoktassa - mosolygott magábanaz őrnagy. Elsie von Madevick kisasz- szony bája lenyűgözte, fiatalsága és tapasztalatlansága csakmég vonzóbbá tette. Talán éppen ezért volt olyan nehezen emészthető számára, hogy a lány legalábbolyan élénk figyelmet tanúsít Mann iránt, mint iránta. Cedrick jobbnak látta, ha visszavonulót fúj,mielőtt még kellemetlen helyzetbe kerül.

Tagadhatatlan, hogy Walther a legjobb pilóta, akit valaha repülni láttam.Akkor sajnálhatja, hogy nem idősebb néhány évvel! - jegyezte meg az altábornagy, és

cinkosan Göringre kacsintott.No, persze, azokat az időket semmi sem múlhatja felül - lavírozott a birodalmi marsall,

aztán karon ragadta pártfogoltjait, és gyorsan kimentette magukat. Miután kellő távolságrajutottak, Göring az orra alatt morgolódott.

Cedrick sajnálta, hogy a beszélgetés ilyen kényszerű gyorsasággal ért véget, és tudta, hogy Mannlegalább ennyire fájlalja a dolgot. A Luftwaffe első embere tovább folytatta a bemutatások sorát,majd negyedórával később - mindkét pilóta megnyugvására - beleunt a társalgásba, és szabadonengedte őket.

-Igazán kedves teremtés! -szólalt meg Cedrick, miután magukra maradtak.

Mann-nak nem kellett segítség, hogy rájöjjön, kiről beszél az őrnagy.

-Annak ellenére, hogy milyen fiatal, roppant intelligens.

-A szeme egyszerre hideg és kihívó. Olyan, mintha ellökne magától, miközben a karjaiba zár -filozofált Cedrick.

A Geschwaderkommodore elképedve figyelte a másik pilótát.

-Adolf, mi van veled? Még sosem hallottalak így beszélni egy lányról! Csak nem tetszik?

Az őrnagy halványan elmosolyodott, aztán Mann szemébe nézett, mintha csak onnan próbálná megkifürkészni az igazságot.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy neked nem?

Ennyi elég volt a JG 51 hősének, hogy a feje búbjáig elpiruljon.

-Nos..., végül is, dehogynem..., illetve el kell ismerni, hogy roppant vonzó teremtés.

Cedrick egy pillanatra elszégyellte magát, amiért annyi apró kaland után épp azt a lányt kívánja meg,akit jóval visszafogottabb életet élő barátja, de rájött, hogy szerelem és érzések szempontjábólmindketten tiszta lappal állnak.

- Úgy hiszem, Elsie von Madevick kisasszony szépsége megbirkózik két hódolóval is egyszerre -jegyezte meg, és lopva a mellette állóra pillantott.

Ezúttal nem sikerült zavarba hoznia Mannt. Németország első számú pilótája elgondolkodvabiccentett, mint aki egyetért, de a szeméből kitűnt, hogy a gondolatai valahol egészen másfelé járnak.A Geschwaderkommodore most olyannak tűnt, mint egy vadász, aki a világ legnemesebb trófeájátvette üldözőbe. Tekintetében egyre erősebbé vált az eltökéltség, és az idő múlásával, mind

határozottabbá vált.

Igazad van, Elsie von Madevick olyan gyönyörű, hogy a legkevesebb, hogy egyszerre kéthódoló vessen rá szemet.

Cedrick hallgatott egy sort, s miközben a barátját nézte, felmerült benne a lehetőség, hogylovagiasan visszalép. Ám elég volt az elmúlt hónapok ürességére gondolnia, hogy tudja: nincsválasztása.

Ezzel csak fáj dalmát okoznál magadnak, és nem biztos, hogy helyesen cselekszel. Döntse elElsie, hogy mit akar, elvégre Walther legalább olyan jó esélyekkel indul, mit te. A fraulein rajonga háborús hősökért, és egyelőre nem te vagy a legjobb - gondolkodott, aztán Mann arcára nézett, ésúgy látta, a másik pilóta is az esélyeit méregeti.

Válasszon ő, nincs jogunk helyette dönteni - öntötte szavakba a véleményét Cedrick.

Walther hálásan nézett rá. Az őrnagyban eddig fel sem merült a lehetőség, hogy a másikatszintúgy a visszalépés gondolata foglalkoztathatja. Cedrick rögvest elérzékenyült, és máris olyanszemekkel méregette barátját, mintha Elsie von Madevicket látná.

Igazán jó bajtárs vagy! - mondta ki, ami a szívét nyomta.Szóval te is! - felelte Mann, és elérzékenyült.

A két katona összeölelkezett a bálterem szélén állva, és mindketten tudták: bármi legyen is a lánydöntése, az nem távolíthatja el őket egymástól. Cedrick sejtette, hogy csak azok érezhetik, érthetikmeg a bajtársiasságnak ezt a fajtáját, akik - miután közösen állták ki az életveszélyt - visszatérnek abékébe.

Keressük meg! - ajánlotta az őrnagy néhány pillanattal az után, hogy jól meglapogattákegymás hátát.

Elsie von Madevicket néhány tüzértiszt társaságában találták, akik farkuk behúzva tűntek el alány mellől, amikor a két pilóta megérkezett.

Esélyük sem volt, a lányoknak hősök kellenek! - gondolta elégedetten Cedrick.

Á, a Luftwaffe büszkeségei! - nevetett Elsie von Madevick, amikor meglátta őket. - HerrGöring igazán sokra tartja magukat, hogy még az apámmal való anekdotázásról is lemondott akedvükért.

Cedrick figyelmét nem kerülte a lány hangjában lévő finom gúny.

Azt hiszi, érdemtelenül becsül bennünket? - próbálta már az elején tisztába tenni a dolgokataz őrnagy.

Úgy vélem, egyes hölgyek tartják túl nagy becsben a magukfajta pilótákat - felelte a lányCedrick érzékeny pontjára tapintva. - A levegő császárairól nehéz elhinni, hogy a földre érvefeladnák a szabadságot egyetlen nő kedvéért. Ahogy én hallottam, a Luftwaffe katonái idehaza isszívesen repülnek egyik helyről a másikra.

Ne ítéljen meg mindannyiunkat néhány rossz tapasztalat alapján! - szólt közbe Mann. - Mintminden katonai szervezetben, nálunk is vannak hangadók, akik hírünket keltik a civilek között,ám ettől függetlenül a Luftwaffe érdemei vitathatatlanok, és itt nemcsak a pilóták képzettségejátszik szerepet, hanem gépeink stratégiai felhasználása is.

Elsie von Madevick szeme felcsillant, és látszólag nem volt kedve ellen való, hogy egyszerre kétellenféllel szemben védje meg a véleményét.

Katonáik eredményeit egy pillanatig sem állt szándékomban kétségbe vonni. Ellenben azzala móddal, ahogyan az őket övező tisztelettel élnek, illetve visszaélnek ...

Nem értem mire céloz.Az éjszakai klubokra, a sorban teherbe ejtett és elhagyott lányokra, akikre aztán már nem

vigyáz senki, és nem viselik gondjukat.

Cedrick nem hagyhatta szó nélkül a hallottakat.

Mégis mit vár a katonáinktól? Az életüket teszik kockára nap nap után! A hazáért, a civileknyugalmáért; azért, hogy a lányok tiszta ágyban ébredhessenek minden reggel. A fronton a halálegyáltalán nem olyan hősi, mint amilyennek a filmhíradókban tűnik. Reggel még beszélsz abajtársaddal, estére már csak az összeégett holttestét látod.

A nő elsápadt, és az őrnagy azonnal megértette, hogy túllőtt a célon.

Bocsásson meg, fraulein! Cedrick csak arra akar célozni, hogy nagy a nyomás a fronton, ésfiúk minden egyes pillanatban, amit idehaza tölthetnek el, habzsolni akarják az életet - szóltközbe Walther.

Te micsoda marha vagy! - feddte meg magát gondolatban a pilóta, és hálás volt Mann-nak,amiért megakadályozta, hogy a némaság kínos csenddé váljék.

Ezt úgy érti, hogy mentesítenünk kell őket a cselekedeteik következményei alól?Inkább megértésre és toleranciára lenne szükségük. Amikor az ember a nélkülözésből

átmenet nélkül jut a bőségbe, könnyen túlzásokba eshet. Egyébként, amit ezek a fiúk tesznek,többnyire nem lépi túl a társadalom által elfogadott normákat.

Elsie von Madevick nem válaszolt. A pillanatnyi csendben Cedrick idejét érezte abocsánatkérésnek.

Sajnálom, amit az imént mondtam! Ön természetesen nem ismerheti a tábori körülményeket,és nekem nem lett volna szabad ilyen nyersen beszélnem.

Az altábornagy lánya a pilótára nézett, és a kék szemek most különösen lágy fénnyel melengettékCedricket.

Ellenkezőleg. Amit mondott, felnyitotta a szemem. Mi, idehaza mind burokban élünk, egytragédiák nélküli világban, aminek a bástyáit katonáink alkotják. A legkevesebb, hogy némitoleranciával viseltetünk irántuk.

Örülök, hogy megértett! És még egyszer: sajnálom!Felnyitotta a szemem, köszönettel tartozom! - mondta Elsie, de hangja hideggé vált, és a kék

szempár hirtelen egy tó befagyott tükrére emlékeztette Cedricket. - Engedelmükkel, az édesapámmár biztosan aggódik - tette hozzá, és körbefordult, mintha az altábornagyot keresné.

Az őrnagy nem érezte szükségét, hogy a lány segítségére legyen.

Megelégedett azzal, hogy pillantását az arcélén nyugtatta. A szabályos orr, a vékony ajkak, a keskenyáll törékenység látszatát keltette, ám mindezzel szemben állt a nő tartásából sugárzó magabiztosság.

Nemesebb vadat képzelni sem lehetne! - gondolta elbűvölten a pilóta, és csalódottan vette tudomásul,hogy Elsie von Madevick megtalálta az apját.

Viszontlátásra, uraim! - mondta a lány, s noha Cedricket csak egy futó pillantásra méltatta,Mann-nal hosszan összekapcsolódott a tekintetük.

Az őrnagy elszoruló szívvel nézte a távolodó nő karcsú alakját, és kénytelen volt megállapítani, hogya látvány felettébb kedvére való.

Csodálatos jelenség! - szólalt meg, amikor a kék estélyi ruhát elnyelte a báli forgatag.

A Geschwaderkommodore nem válaszolt, mire Cedrick a másikra nézett. Mann elnyílt szemekkelfigyelte azt a pontot, ahol Elsie-t utoljára látta.

Bámulatos! - mondta, amikor végre megjött a hangja.

Az őrnagy fancsali képet vágott.

Hát a választásról nem sok szó esett.Valóban.Ezt betudom a lovagiasságodnak.

Azok után, hogy olyan csúnyán nekiestél, nem lett volna ildomos ilyesmit szóba hozni.Szerinted haragszik?Rád bizonyosan, és talán még rám is.Madarat tolláról ...?Valahogy úgy.

Cedrick sejtette, hogy Mann-nak igaza van, és a rosszkedve nem hagyta, hogy tovább rágódjon atémán.

Talán ideje lenne indulni - szólalt meg valamivel később.Azt hiszem, igazad van. A visszavonulás jelen esetben megfelelő taktikának tűnik. Kiheverjüksebeinket, összevonjuk a csapatokat, aztán újra támadunk.

Az őrnagy nem állhatta meg szó nélkül a hasonlatot. - Visszahúzódunk, hogy a vad biztonságbanérezze magát, aztán amikor a legkevésbé számít rá, becserkésszük, és puskavégre kapjuk.

VII.

1940. július 25.

La Manche-csatorna, Doveri-szoros...

A szénszállító konvoj a jelentések szerint huszonegy hajóból állt. A Kanalkampfführer, JohannesFink ezredes Bf 109-eseket küldött ellenük. A vadászgépek már órák óta harcoltak, ám egyelőreegyetlenegy egységet sem sikerült elsüllyeszteniük.

Tisztelettel, Herr Major, nem értem! - jegyezte meg Joachim Wendt hadműveleti tiszta III./ JG26. Schlageter irányítóközpontjában állva.Mit nem ért? - kérdezte szórakozottan Cedrick, miközben a haditengerészet Freya készülékeinekeredményeit próbálta az előtte lévő térképre átvinni. A rádió-összeköttetés korlátai miatt az apróhajómodellek csak nehezen kerültek a helyükre.A Messerschmittek fedélzeti fegyverei nem képviselnek elegendő tűzerőt azokkal amonstrumokkal szemben - öntötte szavakba a kételyeit Wendt.Na és?A Herr Kanalkampfführer bizonyára tisztában van ezzel.Ha nem lenne, aligha jutott volna ilyen magasra.Akkor végképp felfoghatatlan számomra, hogy mi értelme ennek a harcnak.

Cedrick koncentrált. Az utolsó hajócskát hosszas mérlegelést

követően illesztette a helyére, és most már képes volt átfogó képet kapni a konvoj fél órával korábbihelyzetéről. A szénszállító óriások továbbra is egy csoportba tömörülve haladtak, ami nyilvánvalójele volt, hogy a vadászgépek nem tudták szétzilálni a védelmüket.

Remélhetőleg, az angolok sem tudják megválaszolni maguknak ezt a kérdést - mondta válaszhelyett, és elégedetten elmosolyodott.Herr Major?

Cedricket bosszantotta a másik ötlettelensége.

Magát túlságosan elvakítja a cél, és ezért nem látja a lényegetfelelte, miközben fejét csóválta. - A britek, persze, még rosszabb helyzetben vannak. Sajátcsalijukat kapták be, és egy halásznak mindig nehezebb felfognia, hogy mégiscsak ő vergődik ahorgon ... Ne csak nézzen, lásson is! A csata órák óta tart, és csak látszólag nincs eredménye -próbálta rávezetni a másikat az őrnagy.

A hadműveleti tiszt azonban kitartóan ellenállt mindenféle gondolkodásnak.

A konvoj továbbra is egyben van, és a brit vadászgépek miatt a Bf 109-esek még csakmegrongálni sem tudták őket - darálta a nyilvánvaló tényeket.A lényeget már elmondta.Herr Major?Mi a Luftwaffe legnagyobb hátránya az angolokkal szemben?A vadászgépek rövid hatótávolsága, ők hazai területen harcolnak, nekünk előbb át kellrepülnünk a csatorna felett. A britek jóval gazdaságosabban használhatják ki a Spitfire-ökrepülési idejétfújta a leckét Wendt.

Cedrick hagyott néhány pillanatot a hadműveleti tisztnek, hátha összeáll benne a kép, de amikor látta,hogy hiába vár, nem engedte tovább szenvedni beosztottját.

A gépek most a csatorna felett harcolnak, pont félúton a szembenálló repterek között. Avadászoknak sikerült azonos esélyek közt harcra kényszeríteniük a RAF-ot. Így aMesserschmittek kihasználhatják konstrukciós előnyeiket a Spitfire-ökkel és Hurricane-ekkelszemben.

Látszott, Wendt mennyire kényelmetlenül érzi magát, amiért magától nem vette észre, mire megyki a játék.

A Luftwaffe számbeli fölényben van a britekkel szemben, de a körülmények az angoloknakkedveznek. A konvoj remek lehetőség, hogy hosszan elnyúló védekezésre kényszerítsük őket.Herr Fink Oberst ezért hagyja pihenni a bombázókat. Saját csalijukat dobta be a briteknek, akikúgy ráharaptak, hogy egy ideig biztosan nem engedik el.

A hadműveleti tiszt szemében előbb megértés csillant, majd nem sokkal később aggodalom.Most, hogy átlátta, mi zajlik a szeme előtt, már nem is tűnt számára olyan megfejthetetlennek a rejtély.

De előbb-utóbb mégiscsak feltűnik majd a RAF-nak, hogy mi folyik itt.Reméljük, inkább utóbb, mint előbb! Ráadásul, ha nem tévedek, a Kanalkampfführer

nemsokára „belátja tévedését", és kiküld néhány zuhanóbombázót, hogy növelje a nyomást abriteken. A kint lévő vadászoknak fél órán belül kifogy az üzemanyaguk, és a körülményekideálisak lesznek a Stukák számára.

A szobában ülő rádiós, mintha csak az őrnagy szavaira akarna kontrázni, megszólalt.

A Kanalkampfführer riadókészültséget rendelt el a III./ JG 26- nak!

Cedrick érezte, hogy szívverése hirtelen felgyorsul, és akarva-akaratlanul széles mosoly jelenikmeg az arcán: riadószolgálatban volt.

Mire vár? Értesítse a pilótákat! - utasította az ügyeletes tisztet, aztán futva indult a gépefelé.

Még az épületből sem ért ki, amikor a szirénák zúgása utolérte. A kifutó nemsokára rohanóemberekkel telt meg. A szerelők és a műszakiak kapkodás nélkül, jól begyakorolt precizitással tettéka dolgukat. Cedrick egyenesen a gépéhez sietett, de Meyer még így is megelőzte.

- Kész! - mondta a főszerelő a közeledő pilótának, és az elégedettséget vésővel sem lehetettvolna leverni az arcáról.

Az őrnagy felmászott a pilótafülkébe, beindította a rotort, és miközben a motort melegítette,átnézte a műszereket. Amint végzett, kigurult a hangárból, és megállt a kifutó végén. CedrickKatchmarkéja. ezúttal is Müncheberg hadnagy volt. A fiatal pilóta az elmúlt napok szórványoscsatározásai alatt két légi győzelmet is aratott, és ez meghozta számára azt az önbizalmat ésnyugalmat, amit az őrnagy eddig hiányolt belőle. Cedrick benyomta a szivargyújtó gombját, és későbba sorsával roppant elégedetten fújta ki a füstöt. Nemsokára a többiek is csatlakoztak az élen állókhoz,és a Gruppe gépei felsorakoztak mellette.

Az indulási parancsra alig öt percet kellett várniuk. Cedrick Müncheberggel együtt futott neki afelszállópályának, és amint a levegőbe emelkedtek, rögtön követte őket a második pár. Az őrnagy ezerméteren várta be a Gruppét, majd - miután mind a tizenhat vadász alakzatba rendeződött -megindultak a találkozási pont felé.

A Stukák szokásukkal ellentétben ezúttal pontosak voltak, és a kísérő vadászoknak nem kellettértékes perceket vesztegetniük a várakozással. Négyezer méterre emelkedtek, és a zuhanóbombázóksebességéhez igazodva megkezdték az utazást a csatorna felé. Cedrick utasította az első Staffelheztartozó hat gépet, hogy a zuhanóbombázók előtt haladva, szükség esetén, tisztítsák meg az utat aStukáknak. A második századot közvetlen kíséretbe rendelte, mert a bombázó pilóták csak úgyérezték biztonságban magukat, ha a Messerschmittek a közelükben köröztek; míg a saját Staffelétmagassági kíséretbe osztotta be. Ez utóbbi volt a vadászgépek számára leginkább megfelelő pozíció,mert így a magassági fölényüket kihasználva ronthattak az ellenséges gépekre, mielőtt azok még kárt

tehettek volna a bombázókban.

A britek azonban egyelőre nem mutatkoztak, sőt a parancsnokság rádióinformációi szerint alégtér kiürült előttük, köszönhetően annak, hogy mindkét fél vadászaiból kifogyott az üzemanyag.Cedrick próbált a lehető leglassabban haladni, de a jóval nehézkesebb zuhanóbombázókkal szembenmég így is jókora sebességtöbblete volt, amit széles manőverekkel igyekezett kompenzálni. A JG 26minden gépe hasonló problémákkal küszködött, ami a szoros kíséretben utazó pilótáknak okozta alegnagyobb gondot, ők a Stukák fölött és alatt lavírozva igyekeztek semlegesíteni a gyorsaságukat,amivel persze még több üzemanyagot használtak, mint társaik.

A csatornán vánszorgó konvojt a zuhanóbombázók előtt haladó Staffel parancsnoka fedezte felelőször, és rögtön jelentett Cedricknek. A Gruppenkommandant értesítette a zuhanóbombázókötelékparancsnoki gépét, majd utasította a közvetlen kíséretet, hogy távolodjanak el a Stukáktól. A másodikStaffel rögvest tisztes távolságba húzódott, és ötszáz méternyit emelkedve folytatta tovább azőrködést. A bombázók megbontották rajéküket, és hármas lépcsőzetes formációba rendeződtek. Avadászok kísérete mellett megkezdték az ereszkedést, hogy aztán közvetlenül a bombázás előttszázadlépcső-harcrendet alakítsanak ki. Cedrick eloltotta szivarját, és a tartójába helyezte.

Az első két Stuka már megkezdte a géppár kötelékben végrehajtott zuhanórepülését, amikor aGruppenkommandant felfedezte a brit vadászokat. Két századra való Spitfire Mk-I-es típusú gépközeledett a zuhanóbombázók felé. Az angolok első csoportja azonnal a Stukákra vetette magát, amásik megközelítőleg ezerötszáz méteres magasságban várakozott, hogy közvetlenül a zuhanórepülésmegkezdése előtt vadássza le a német gépeket.

- Első és második Staffel, támadás! - adta ki a parancsot Cedrick, majd továbbra is tartva amagasságát, igyekezett felülről követni az események menetét.

Az élen haladó század nekirontott a várakozó Spitfire-ök csoportjának, és heves csata alakult kiközöttük. A második Staffel - magassági előnyét kihasználva - zuhanórepülésbe ment át, és úgytámadta meg a létszámfölényben lévő brit vadászokat. A

Messerschmitteknek ugyan sikerült megzavarniuk az angolokat, de a csoport egy része továbbra isképes volt megőrizni a pozícióját, és bevárni a lassan érkező Stukákat.

- A harmadik Staffel kövessen! - utasította a mögötte lévő gépek pilótáit Cedrick, aztánelőretolta a botkormányt, és zuhanórepülésbe ment át.

Az Emil motorja bömbölni kezdett, majd az üvöltés visításba csapott át, ahogy a vadászgépelérte, majd túlszárnyalta vízszintes repülési sebességének maximumát. A Spitfire-ök félelmetestempóban közeledtek felé, de az őrnagy - hála a zuhanórepülésben szerzett jártasságának! - mindvégigképes volt hideg fejjel gondolkodni. Kiszemelt magának egy nyugodtan haladó angol vadászt, majdsemmi mással nem törődve, célba vette. Amikor tüzelési távolságba ért, egyszerre mind a négyfedélzeti fegyverével lőni kezdett. A Messerschmittből kijövő fénycsíkok körbenyalták a Spitfiretestét, és tépni-szaggatni kezdték a tetejét. Ahogy a szárnyakba és a motorburkolatba épített automatákmegszólaltak, a minden ízében remegő német gép érezhetően lelassult. Miközben a találatok nyománanyagdarabok váltak le a Spitfire törzséről, Cedrick ép szemével igyekezett megbecsülni a köztük

lévő távolságot, és egészen addig rajtamaradt a célon, hogy kis híján összeütközött a brittel.Miközben alig néhány méternyire elkerülve az ellenséget, elsuhant a brit gép mellett, a hatalmassebesség dacára is látta, hogy a hosszú sorozat milyen hatalmas kárt okozott a Spitfire-ben. A repülőjobb oldali szárnyán öklömnyi lyukak tátongtak, törzsén pedig, nem sokkal a függőleges vezérsík előtt,egy hosszú hasadás mentén hiányzott a páncélzat nagy része.

Hogy a lehető legtöbbet megőrizze sebességi előnyéből, Cedrick egy elnyújtott alsó hurokkalújra a britek mögé kormányozta gépét. Csak ekkor nyílt lehetősége, hogy megnézze, mi történt acélpontjával. A Spitfire továbbra is az alakzatban repült, de mozgása megváltozott, és úgybukdácsolt, mintha a pilótájának állandó gondot okozna, hogy egyenesben tartsa. A következőpillanatban újabb darabok szakadtak le a szárnyából, és a vadász hirtelen irányt változtatott a tengerfelé. Az őrnagy új célpontot keresett magának.

A harmadik Staffel támadása után a brit század alakzata jobbára felismerhetetlenné vált. Avadászok vad kergetőzésbe kezdtek, és alig néhány brit pilóta maradt, aki eredeti feladatára, a Stukákelleni harcra tudott koncentrálni. Ok azonban késlekedés nélkül megkezdték a támadást azuhanóbombázók ellen.

Cedrick a sorban a leghátul lévő után vetette magát, és megmaradt sebességi előnyét kihasználvaméterről méterre közeledett hozzá. A brit pilóta idő előtt észrevette, és a célpontokat magára hagyvakitérő manőverbe kezdett. Amikor az őrnagy meglátta a balra lefelé menekülő Spitfire-t, egypillanatig habozott, de ahogy rájött, hogy esélye sincs utolérni a sorban következő britet, abotkormányt előretolva a menekülő vadász után vetette magát.

A Messerschmitt motorerejét maximálisan kihasználva az őrnagy lassan lopta a kettőjük közöttlévő távolságot. A vadászgép minden porcikája vibrált, de ezzel együtt sem okozott volna gondot acélzás. Cedrick azonban kivárt, mert attól tartott, hogy egy túl korán kilőtt sorozat túlságosanlelassítaná, és ezzel előnyt adna a Spitfire-nek. A következő pillanatban zöldeskék neoncsíkok húztakel a feje felett, és körbenyalták az angol vadászgép testét. A lövedékek többsége ült a célban, de sema szög, sem a távolság nem kedvezett a nagy átütő erejű találatoknak.

Müncheberg! - gondolta az őrnagy némiképp bosszúsan, aztán ahogy a brit „ficánkolni" kezdett,ő is tüzet nyitott a menekülőre. Katchmarkéja átlagon felül jól végezte a dolgát, és aGruppenkommandant hajmeresztő mutatványai ellenére mindvégig a kísérő fedezetében tudottmaradni. Az elhamarkodott támadás azonban bosszantotta az őrnagyot. Biztos volt abban, hogyMüncheberg azt hitte, valami történt a fedélzeti fegyvereivel, különben nem lőtt volna akedvezőtlenebb pozícióból.

Cedrick jobbra húzódott, hogy nagyobb szögben, két oldalról tudják tűz alá venni az angolt, és akét német egymásnak adogatta a menekülőt. Ahogy a sorozatoknak köszönhetően néhány lemezleszakadt a Spitfire burkolatából, a gép szemmel láthatóan lassulni kezdett. A brit megpróbált balrameredeken kitérni, de csak annyit ért el vele, hogy kiváló célpontot nyújtott Münchebergnek, aki eztnem is habozott kihasználni. A zöldeskék csíkok rögvest végigsöpörtek a Spitfire oldalán, és arobbanótöltények felszakították a külső burkolatot. Az angol meredek jobbfordulóba kezdett, majdgépét a hátára fektette, és egy negyed bukfenccel zuhanórepülésbe ment át.

Cedrick sejtette, mire megy ki a játék. A brit utolsó esélyét abban látta, hogy kihasználva aSpitfire jobb fordulékonyságát, megpróbálja összezavarni ellenfeleit. Ha a két német utánacsinálja amanővert, könnyen elveszíthetik szem elől; ám, ha nem, akkor kihasználva helyzeti előnyét és a gépekaerodinamikai tulajdonságait, egy újabb fordulóval lerázhatja őket. Az őrnagy úgy döntött, nemcifrázza. Meredeken előrebuktatta a Messerschmitt orrát, és ahogy zuhanórepülésbe ment át, tétovázásnélkül tüzet nyitott a menekülőre. Az angolt megzavarhatta az agresszivitása, mert néhány pillanatotkéslekedett, mielőtt kiemelte volna gépét a zuhanásból. Mivel a két repülő egymáshoz képest fejjelösszefelé állt, Cedrick meg sem kísérelte követni a britet. Elég volt neki látnia, hogy találatai nyománvörös lángnyelvek csapnak fel a motorból, és a Spitfire sötétszürke csíkot húz maga után.

Kiemelte az Emilt a zuhanásból, és látta, ahogy Müncheberg elzúg mellette. A Katchmarke afüstölő angol után vetette magát.

Az őrnagy a harcot elkerülve emelkedni kezdett, hogy újfent magassági előnyre tegyen szert abritekkel szemben. Miközben távolodott a felette zajló harctól, alkalma nyílt, hogy vessen egy futópillantást a tengeren folyó harcra. Az elmúlt néhány percben a konvoj kinézete teljesen megváltozott.A korábban egységesen haladó uszályok többsége füstölt, ketten kiszakadtak a sorból, és azegységeknek legalább a fele lángolt. A két magára maradt hajó jóval lassabb volt, mint a többi, ésCedricknek úgy tűnt, mintha mélyebben merülnének a vízbe, mint a társaik. A Luftwaffezuhanóbombázói remek munkát végeztek.

A Stukák - miután megszabadultak terhüktől - a körülöttük folyó ádáz harcot elkerülve,igyekeztek a lehető leggyorsabban távozni. A szabadon maradt angol pilóták, persze, csak erre azalkalomra vártak, és azonnal lecsaptak a zuhanásból kiemelkedő, leginkább védtelen német gépekre.Cedrick mérlegelte a lehetőséget, hogy a segítségükre siessen, de végül úgy döntött, hogy teszi, ami adolga, és megpróbálja megtisztítani a légteret a következő hullámban érkező zuhanóbombázókszámára. Két megrongált gép már amúgy is szerepelt mai eredménylistáján, és amúgy sem kellettszégyenkeznie senki előtt az eredményei miatt.

Kivéve Elsie von Madevicket- gondolta, feszengve.

Az őrnagy éppen eléggé tapasztalt pilóta volt, hogy tudja: a légi győzelmek erőltetése csakegyetlen befejezéshez vezethet, hogy őt magát lövik le, mégsem tudta kiverni fejéből a gondolatot,hogy a mai napon tulajdonképpen még semmit sem csinált.

Két megrongált gép, az már valami - próbálta biztatni magát, de a lelke mélyén érzett ürességmeghazudtolta minden szavát. Ha nincs győzelem, nem tettél semmit - visszhangzott benne agondolat, és képtelen volt kiűzni fejéből a hangot.

Narancsvörös fénycsík csapott le a jobb oldalán, és alig méternyivel eltévesztve a szárnyát,tovább száguldott a tenger felé. Cedrick ösztönösen balra felfelé kapta a Messerschmitt orrát, ám akövetkező sorozat ezúttal onnan csapott le rá, és felszaggatta a szárnyát.

Marha! - üvöltött ezúttal egy teljesen más hang az őrnagy fejében, miközben hirtelen manőverrelzuhanórepülésbe ment át. Újabb nyomjelző lövedékek jelentek meg mellette, ám ezúttal aMesserschmitt mindkét oldalán. Ketten vannak!

Az utána kanyarodó narancsszín csíkokból rájött, hogy üldözői még mindig a nyomában vannak.Cedrick a szabadesés adta gyorsuláson túl a motor minden erejét sebessége növelésébe fektette. Azaggregát felhördült, egyre magasabb hangon kezdett el üvölteni, és az őrnagy érezte, hogy az Emilminden porcikájában rázkódni kezd. Újabb nyomjelző lövedékek húztak el mellette, de olyan távol avadászgéptől, hogy Cedrick nem hihette, hogy célzott lövések lettek volna.

A tenger hullámai vészes gyorsasággal közeledtek, és miközben az őrnagy az őrülten forgómagasságmérőt figyelte, azon imádkozott, nehogy - a terhelés és a találatok következtében - a balszárny megadja magát. Amikor a remegés már-már az elviselhetetlenség határát súrolta, Cedrickkiemelte a gépet a zuhanásból, és a vízfelszínnel párhuzamosan repülve igyekezett lerázni üldözőit. Anarancsszínű csíkok egyre messzebb kerülték el a gépét, és ahogy az őrnagy hátrafelé kukucskálvakinézett, látta, hogy a Spitfire-ök nem bírják tartani a felgyorsult Messerschmitt tempóját. A motorttovábbra is teljes sebességen erőltetve, egyre csak növelte előnyét az angolokkal szemben, majdamikor elégnek érezte a távolságot, emelkedni kezdett. A briteknek eleinte még sikerült közelebbkerülniük hozzá, de ahogy ők is emelkedni kezdtek, a különbség véglegessé vált.

Az őrnagynak ekkorra megközelítőleg százméternyi magassági előnye volt üldözőivel szemben.Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ellentámadásba megy át, de a körülmények az angoloknakkedveztek, a túlerőről nem is beszélve. Tovább folytatta az emelkedést abban a reményben, hogy a kétSpitfire ötezer méter fölé is követni fogja, ahol az Emil már előnyben volt a brit vadászokkalszemben. Üldözői azonban háromezres magasságnál meggondolták magukat, és egymást fedezveleszakadtak róla. Cedrick megvárta, míg biztonságos távolságba kerülnek, majd ő is irányt váltott, ésimmáron a konvoj felé közeledve, tovább folytatta az emelkedést. Miközben elérte a négyezer méteresmagasságot, többször is ellenőrizte a műszereket, de úgy tűnt, az angoloknak nem sikerült komolyabbkárt tenniük a gépében.

A csata már félórája tartott, de semmit sem vesztett a hevességéből. Felülről nézve a gépekkavargása különös táncnak tűnt, és csak a hozzáértő szeme fedezte fel, hogy mind kevesebb gép keringa harcban. Cedrick egy fekete füstcsóvát húzó Messerschmittre lett figyelmes, mely körülbelül kétezerméteres magasságból ereszkedett a tenger felé. A gép szaggatott futásából az őrnagy arrakövetkeztetett, hogy az Emilnek nemcsak a motorja, de a kormányműve is megsérült. A következőpillanatban a pilótafülke teteje felnyílt, és kimászott a pilóta. Eltaszította magát a törzstől, néhánymásodpercig távolodott a gazdátlanná vált géptől, majd kinyitotta az ejtőernyőjét. A fehér gombarövidesen szétterült a feje felett, és a Messerschmitt vezetője ereszkedni kezdett a hullámok felé.Cedrick csak remélhette, hogy az emberét a saját vízi mentőik találják meg előbb, és nem a britekéi.

A vadászoknak kifogyóban volt az üzemanyaguk, és mind többen szakadtak el a harctól, hogyhazafelé induljanak. Az őrnagy ellenőrizte a saját kijelzőjét, és úgy vélte, még legalább tíz percemaradt a légi harcra, mielőtt indulnia kell. Rövid vizsgálódást követően kiszemelt magának egyhármas Spitfire-bolyt, amelyik a többiektől elkülönülve célpontot keresett magának. A britekvalamivel a csata sűrűje felett repültek zárt alakzatban, ami csökkentette a pilóták szabad kilátását, ésakadályozta őket a manőverezésben. Az angol pilóták harci taktikája vajmi keveset változott avilágháborús viszonyokhoz képest, és Cedrick sejtette, hogy ez főként azoknak a régi törzstiszteknekköszönhető, akik képtelenek voltak felülemelkedni saját, elavult harci tapasztalataikon. Az új, nagysebességű gépek egészen másfajta bevetési formációt igényeltek, amit a németek - Mann-nak

köszönhetően - már az egészen korai időszaktól fogva használtak.

A három Spitfire nyugodtan körözött a repülőgépekhez képest állónak tűnő uszályok felett, és azőrnagy úgy vélte, a következő hullámban érkező Stukákra vártak, hogy még a bombázás előttlecsapjanak rájuk. Cedrick ereszkedni kezdett; úgy manőverezett, hogy mögéjük kerüljön, majdnyugodtan becserkészte őket anélkül, hogy azok észrevették volna. Egészen közel ment, és csak akkornyitott tüzet, amikor biztos volt a találatban. Az első hosszú sorozatot a jobb oldali kísérőgépnekosztotta ki, majd rögtön utána a bal oldalinak is adott egy rövidet. Az angolok igen hevesen reagáltak.A két hátsó gép azonnal kitért a német vadászgép elől, és szabad utat engedtek neki az alakzat elejénhaladó Spitfire felé. A kötelék parancsnoka valószínűleg némi fáziskéséssel vette tudomásul, hogymegtámadták őket, mert néhány hosszú másodpercig késlekedett. Cedrick nem habozott kihasználni alehetőséget, villámgyorsan célkeresztbe fogta az angolt, és máris lenyomta a gépágyúk kioldó-billentyűjét.

A nyomjelző lövedékek a géptörzs végén ültek meg, majd ahogy az őrnagy feljebb emelte aMesserschmittet, úgy vándoroltak tovább, a motor felé. A német folyamatosan tüzelt, és elégedettenlátta, hogy amint a sorozat eléri a pilótafülkét, az átlátszó tető beroppan. A Spitfire felugrott alevegőbe, mint egy megkergült madár, aztán a hátára fordult, átbukott, és miközben törmelékdarabokatszórt szanaszét, egyenes vonalban repült tovább.

Cedrick meg sem próbálta követni a hajmeresztő manővert, helyette megelégedett azzal, hogynémi sebesség- és távolságvesztéssel a vadász nyomában maradt. A brit gép egyre lassabban repült,és az őrnagy könnyedén utolérte. Valamivel alatta volt, és ahogy egyre jobban közeledett, észrevette,hogy a szétrobbant tetejű pilótafülkéből kilóg valami. A háta mögé nézett, tett néhány kitérő manővert,és miután még mindig nem látta a brit alakzatból kiszakadt kísérőgépeket, ahelyett hogy tüzelt volna,tovább közelített.

Százméternyire lehetett, amikor megértette, mi történt. A korábbi sorozat eltalálta a pilótát, ésmegölte. A robbanógolyók valamelyike elszakította a hevederei egyikét, és amikor a gép a hátárafordult, az élettelen test nekizuhant a fülke maradványainak, és megakadt. A botkormány mindenbizonnyal beszorult a hulla és az elszabadult kábelek közé, és e különös véletlen folytán iránybantartotta a gépet.

Sőt, ez még egy mürepülőnek is dicsőségére válna - gondolta az őrnagy a morbid látványtfigyelve.

Néhány pillanatig eltöprengett azon, hogy vajon hullagyalá- zásnak minősül-e, ha lelövi azegyértelműen harcképtelen gépet, aztán belátta, hogy néhány tiszta találat már aligha számít, és a„szellemrepülő" fölé emelkedett. Gondosan megcélozta az üzemanyagtartályt, majd kilőtt egy rövidsorozatot. A robbanógolyók pillanatok alatt feltépték a benzintank páncélborítását, és a Spitfire akövetkező másodpercben hirtelen hatalmassá duzzadó, vörös lánggömbbé vált.

Horrido!

Cedrick távolabbra került a robbanás helyétől, és tett még egy kört, hogy ellenőrizze a csata

alakulását. Mostanára a vadászgépek többségének reménytelenül kiapadt a benzintankja, és a harc -szereplők híján - vesztett hevességéből. Az őrnagy kiadta a visszaindu- lási parancsot a mégküzdelemben lévő gépeknek, majd ő is csatlakozott a kibontakozó Messerschmittekhez. Némiképpaggódva figyelte, hogy a JG 26. huszonegy vadászából csupán kilenc reagált a hívására, ráadásulMüncheberg hadnagyot sem látta. A Gruppe tessék-lássék rendezte sorait, és megkezdte a hazautazást.

Visszavonulásukat a JG 53. Emiljei fedezték, akik az őrnagy jelentését követően szálltak fel acsatornaparton lévő repterükről. Cedrick üdvözölte a helyükre érkezőket, aztán késlekedés nélkül atámaszpontjukra vezette embereit.

A leszállást követően azonnal a hadműveleti tiszthez ment, hogy összesítsék a századveszteségeit. Amikor belépett az irodába, odabent szemlátomást megfagyott a levegő. Cedrick alegrosszabbtól tartva fakadt ki.

Müncheberg Leutnant? - kérdezte sürgetőleg.Vele minden rendben, visszaigazolta az ön győzelmét, és ő is lelőtt egy Spitfire-t.

Bár Cedrick nem egészen volt tisztában azzal, hogy a hadnagy miként láthatta a győzelmét, abenne bujkáló feszültség nem engedte, hogy fennakadjon a problémán.

Akkor?Herr Major Walther Mannt lelőtték. Súlyos sebesüléseket szenvedett, a tábori kórházban

ápolják.

Az őrnagyban megállt az ütő. Eleddig egy pillanatig sem merült fel a fejében a gondolat, hogy ezmegtörténhet. Mann mindig is a repülés magasiskoláját képviselte számára, és amikor együttharcoltak, bőven volt ideje meggyőződni arról, hogy barátjának van a legélesebb látása a Luftwaffeösszes pilótája közül. Ekképp Mann már akkor felfedezte a közeledő ellenséget, amikor a többiek mégcsak a kristálytiszta égboltot látták maguk előtt.

Készítsenek elő egy futárgépet! Átrepülök az 5l-esekhez.

VIII.

1940. augusztus 4.

Németország, Schorfheide, Karinhall, Hermann Göring

vadászkastélya...

Walther Mann! - mondta ki a barátja nevét, és miközben a másik kezét szorongatta, az őtorkát a meghatottság szorította gombócba.

Cedrick, igazán örülök, hogy látlak! - felelte Mann, és megszokott kisfiús mosolyával nézett

vissza rá.

Körülöttük vadászkutyák csaholtak, emberek nyüzsögtek, és kocsik lármáztak, de ők ketten mégisértették egymás szavait. A pilótát szállító Mercedes sofőrje felkapta Mann csomagját, és sietősléptekkel elindult vele a vadászkastély bejárata felé. A zöld színű ruhát viselő puskás férfiaktöbbsége egymást ugratta, a reggeli levegő csípős frissességében pára csapott ki szájukból, miközbenhangoskodtak.

Ha befejezték egymás dajkálását, kapják össze magukat! Mann, talál magára való ruhát aszobájában; ahogy elnézem, Cedrick szívesen elkíséri! - szólalt meg Göring, és kövér kezévelintett a két férfinak, hogy igyekezzenek.

Az őrnagy karon fogta bicegő barátját, és mielőtt még bárki hozzájuk szólhatott volna, sietvetávoztak.

Aggódtam érted - jelentette ki Cedrick, miután becsukták maguk mögött az ajtót, és asebesült férfi nekilátott az átöltözésnek. Az őrnagy megpróbált úgy tenni, mintha segíteni akarnaa másiknak, de az - ahogyan azt Cedrick remélte - elhárította a támogatást.

Hát nem volt egyszerű - vallotta be Mann.

Amikor az őrnagy meglátogatta barátját a tábori kórházban, a sebesült nem volt olyan állapotban,hogy megbeszélhessék a levegőben történteket. Cedrick bokros teendői miatt azóta sem volt alkalmukrá, hogy hosszabban időzzenek egymás társaságában.

Felhős volt az ég, az angolok megleptek minket. Felülről zuhantak ránk, és mielőtt mégbármit tehettünk volna, megszórtak minket. Az én gépem kapta a javát. Megpróbáltam elkerülniőket, de mire kilavíroztam magam a kereszttűzből, a magassági kormány kis híján kiépült azEmilből. A lábamat elkapta egy repesz, csupa vér volt az egész műszerfal ... Arra gondoltam, haitt elájulok, az nem lesz jó senkinek, és visszafordultam a part felé.

Láttam a százkilencest. Csoda, hogy túlélted!A sérülések nagy része a leszállás közben keletkezett. Éppenséggel nem voltam a helyzet

magaslatán. Jól odavertem az alját, és a fülkéből már a fiúk emeltek ki.

Cedrick elgondolkodva figyelte barátját, ahogy lassú mozdulatokkal öltözik.

Nem lesz túl megerőltető a vadászat?Az orvos szerint most van itt az ideje, hogy használjam a lábam, mielőtt újra gépre ülök -

felelte a sérült pilóta, és megvonta a vállát, mint aki maga se biztos a dolgában. - Egyébiránt -szólalt meg újra, amikor végül a csizma felkerült a lábára, és felállt az ágyról - még nem isgratulálhattam neked. Fogadd őszinte nagyrabecsülésemet!

Cedrick megragadta a másik kinyújtott kezét, és alaposan megszorongatta.

Nagyon sokat jelent számomra, hogy egy ilyen barátot tudhatok magam mellett, mint amilyente vagy! - törtek ki belőle az érzések, és érezte, ahogy a torkában lapuló gombóc egyrenagyobbra duzzad.

Tudod, Cedrick, te vagy az a pilóta, aki valóban megérdemelte. Neked nincsenek ,jókapcsolataid" magasabb körökben, téged nem csupán a szerencse emelt a legjobbak közé, hanemkeményen megküzdöttél érte. Ne haragudj, hogy kénytelen vagyok szembedicsérni téged, devalahogy mégiscsak el kell mondanom, amit gondolok.

Az őrnagy nem jutott szóhoz a meghatottságtól. A Vaskereszt Lovagkeresztjének elnyerése egyetjelentett Cedrick számára azzal a ténnyel, hogy immáron hivatalosan is a Luftwaffe legjobbpilótájaként tartják számon. Igaz, hogy a dobogót meg kellett osztania barátjával, Walther Mann-nal,de ez a legkevésbé sem zavarta, sőt túláradó örömmel gondolt arra, hogy pilótatársa alig valamiveltöbb, mint egy-két hétnyi kényszerszabadság után visszatérhetett a mindennapi életbe.

A kitüntetést Generalfeldmarshall Kesselring személyesen adta át a JG 26. mesterpilótájának. ARitterkreutzot ugyan csak a huszadik légi győzelem után kaphatták meg a vadászpilóták, ámCedricknek a nem fegyveres szolgálatban nyújtott kiemelkedő teljesítményéért már a tizenhetedik utánodaítélték.

Nem kell szabadkoznod! - mondta az őrnagy, és meglepve vette tudomásul, hogy a torkábanlévő gombóctól még a hangja is megváltozott.

Egy pillanatra csend telepedett közéjük, ám Cedrick nem érezte kínosnak a hallgatást. Szívemegtelt a barátja iránt érzett szeretettel, és az érzés kárpótolta minden szóért. Az őrnagy megértettvalamit a mondás értelméből: „Angyal szállt közénk".

Mi hír a fronton? - törte meg a csendet Mann, és a rá jellemző „precizitással" faggatnikezdte az őrnagyot.

Cedricknek nem volt választása. Megadta magát sorsának, és elmondott mindent, amit fontosnakvélt. Az elmúlt hetek során hírhedtté vált július tizenhetedikei összecsapást követően a Luftwaffe újtaktikát dolgozott ki, és sorozatos áltámadásokkal próbálta meg harcra kényszeríteni a RAF pilótáit.Az angolok azonban hamarosan felismerték, hogy mire megy ki a játék, és igyekeztek kerülni a kisebb,tét nélküli összecsapásokat. A megfelelő célpont kiválasztását az is tovább nehezítette, hogy a britekaz összecsapás másnapján leállították a kereskedelmi forgalmat a Doveri-szorosban, és a tilalmat ahónap végére a hadihajókra is kiterjesztették.

Közel ebben az időben született meg a Luftwaffe vadászainak új támadási stratégiája, amelylehetővé tette a pilóták számára, hogy szabadon vadásszanak Anglia felett, és megpróbáljanak minéltöbb brit vadászgépet harcba vonni. Noha kezdetben Cedrick lelkesedett az ötletért, később be kellettlátnia, hogy a Bf 109-esek hatótávolsága nem teszi lehetővé a repülési idő hatékony kihasználását.Ennek ellenére minden lehetőséget megragadott, hogy részt vegyen a feladatokban, és most is csak azAdlerangriff (sasok támadása) miatt tért vissza Németországba.

Az angolok mostanára állandó reptereik többségét visszavonták a hátország jól védhető mélyére,és a kiürített terület fölött szabadon portyázó Messerschmittek nem találtak maguknak megfelelőcélpontot. Az őrnagy többször egész Londonig ment, hogy magára vonja a Királyi Légierővadászainak figyelmét, ám - még ha sikerrel járt is - mindössze húsz percre elegendő üzemanyagamaradt, hogy megütközzék velük. Azok a német pilóták, akik megpróbálták kitolni ezt az időt,többnyire a csatornában végezték.

Ledobható üzemanyagtartályokra lenne szükség - szólt közbe Mann, és felállt az ágyról.

Az ötlet természetesen Cedrick fejében is megfordult, sőt javaslatok tucatjait nyújtotta be afőparancsnoksághoz, hogy ekképpen növeljék meg a Messerschmittek hatótávolságát. Arról nem isbeszélve, hogy a Condor légióban a He-5l-esekkel nap nap után szállítottak efféle gyújtóbombákat a„vörösök" fölé.

Már nekem is eszembe jutott, de egyelőre nincs eredmény. A törzstisztek többsége úgy véli,néhány héten belül ezt a háborút is megnyerjük, és nincs értelme technikai újításokkal bíbelődni.

Mann csendben maradt, csak a fejét ingatta alig észrevehetően.

Menjünk! - mondta Cedrick, majd' egy perccel később.

A Geschwaderkommodore felállt az ágyról, és az őrnagy után sántikált.

A vadászat jót tesz - biztatta magát a pilóta, és igyekezett nem latolgatni tovább az előttük állóháború esélyeit.

Adolf Hitler július tizenkilencedikei békeajánlatára nem érkezett hivatalos válasz az angolokrészéről, ám Winston Churchillt a világ nem olyan embernek ismerte meg, aki meghajolna a németakarat előtt. Sőt az angol miniszterelnök láthatólag tiszta szívéből gyűlölte a Führert, és mindentelkövetett, hogy a brit parlament békepárti képviselői ne érvényesíthessék az akaratukat. Anémetszimpatizáns erők hamarosan perifériára szorultak a politika színpadán, és egyértelművé vált,hogy a két ország közötti konfliktus csakis fegyveres úton juthat megoldásra.

A harc megvívásában a La Manche-csatorna alkotta természetes védvonal miatt a Luftwafféra.hárult a főszerep. Az Oroszlánfóka hadművelet bizonyos részletei már június közepén eljutottakCedrickhez, de az őrnagy a túlságosan is nyíltan kezelt hadműveleti tervekben inkább az angolok feléküldött figyelmeztetést látott. Tiszttársaival folytatott beszélgetéseik során többekben felvetődött agondolat, hogy Adolf Hitler így akar nyomást gyakorolni a britekre, jelezvén, hogy komolyanfoglalkoztatja az Angliával megvívandó háború gondolata. Válasz azonban erre a burkolt akcióra semérkezett, így a német légierőnek minden erejét egyetlen országra összpontosítva meg kellett kezdenie afelkészülést.

A hangulat ennek megfelelően feszültté vált a parancsnokság és a fronton harcoló egységekközött. A vezérkar mind több adatot kívánt beszerezni az ellenséges légierő helyzetéről, ugyanakkor

az Abwehr információira támaszkodva próbálta meghatározni a RAF erejét.

Na végre, már azt hittük, sosem érnek ide! - kiáltotta Göring, amikor a két pilóta kilépett avadászkastély kapuján. - A hajtók már negyedórája kimentek. Igyuk meg az áldomást, ésinduljunk végre! - türelmetlenkedett és látszott rajta, hogy a vadászat mennyire felajzza a kövérférfit. Szeme csillogott, arca kipirult, a bal karjára fektetett sörétes puska vége megállás nélkülimbolygott ide-oda.

Cedrick különösképpen szépnek találta a reggelt. A nyári levegő kellemes hűvöse magábanhordozta a déli meleg ígéretét, és a hőmérő csíkja hiába állt alacsonyan, senki sem fázott. Az őrnagykiválasztott magának egy kar 98-as golyós puskát (ezt a típust rendszeresítette a Wehrmacht asorállományú katonái között), és felajánlott egy ugyanolyat Mann-nak is. A pilóta azonban megráztafejét.

Elég lesz a séta. Szerintem az is éppen elég nagy megterhelés a lábamnak.Ha akarod, viszem helyetted, vagy beszervezzük hordárnak valamelyik kölyköt.Nem, ma nincs kedvem lőni - utasította el a felajánlást a pilóta, és Cedrick nem erőlködött

tovább.

Az őrnagy az áldomást konyak formájában tette magáévá, majd a kiürült pohár aljáról leolvastaa helyét a vadászok sorában. „Merő véletlenségből" Mannt kapta párjául, és a sorsával elégedettenkapaszkodott fel a lovas kocsira, ami az erdőn keresztül a helyükre vitte a vadászokat.

Miközben a keskeny utacskán döcögtek a sötét fenyőfák között, Cedrick élvezettel szívta be azérintetlen természet illatát. Az állandó olajszag után, ami idővel beivódott a repülőgépek közelébenélő emberek bőrébe-ruhájába, igazi felüdülést jelentett a hátországi nyugalom, a béke, és a mindentbetöltő gyantaillat. A szekér nyugodt himbálódzása elringatta, és alig egy kilométerrel később azonkapta magát, hogy bele-, beleszunnyad a táj csodálatába. Egyik ébredését követően lopvakörülpillantott, aztán belátta, hogy semmitől sem kell tartania, mert a kastély közelében még oly nagyhangú vadászok többsége hozzá hasonlóan a szunnyadás útjára tért. Utoljára a kocsis nagy hangúszavaira ébredt meg, és a lószerszámok csilingelése tudatta vele, hogy útjuk véget ért.

Nehézkesen lekászálódott a kocsiról, és álmatagon nézett a mögöttük érkező második ésharmadik homokfutó irányába. Göring az utolsó fogaton érkezett. A vendégek némi kavarodás utánmegtalálták a helyüket, és felsorakoztak az út mentén. Mann Cedrick mellé állt, és kicsit közelebbhúzódott társához, hogy előre jelezze szándékát a mellettük állónak. A másik oldalán lévő vadászvette a lapot, és kicsit sem neheztelt rá, hogy így nagyobb esélyt ad neki a jó lövésre. Göring erdőinekállatállománya híres volt csodaszámba menő, kapitális példányairól.

Éles sípszó hasított a reggeli nyugalomba, mire a vadászok egy emberként elindultak. Cedrickügyelt rá, hogy ne hagyja el a bicegő Mannt, még ha ezzel lassították is a közelükben haladókat. Azőrnagy észrevette, hogy a mellette lévők eleve kisebb távolságot hagytak kettőjükhöz képest.

Göring szólt nekik! - gondolta Cedrick elégedetten, és ismét megérzett valamit abból a

csodálatból, mellyel a birodalmi marsall személyét övezte hosszú ideig.

Hermann Göringgel legelőször harminchétben találkozott, nem sokkal azelőtt, hogySpanyolországba utazott, a Condor légióba. Az akkor még repülésügyi biztos és miniszter nagybenyomást gyakorolt rá magabiztosságával, és határtalan optimizmusával. Göring olyan terveketvázolt fel előttük, amelyek akkor még messze megvalósíthatatlanoknak tűntek, és Németország jövőjétolyannak festette le, amilyennek harminc éve senki sem merte. A vízió azóta a megvalósulás útjáralépett, sőt jó néhány tekintetben túl is szárnyalta önmagát. 1930-ig Németországban pilótának lenniolyan kivételes kegynek számított, amely évente négyezer fiatalból csupán húsznak adatott meg. Azantanthatalmak által rájuk kényszerített megszorítások következtében csupán alig néhány utasszállítórepült a határokon belül. A világháború után fellépő gazdasági válság hatmillió elkeseredett emberttartott folyamatos nyomorban, és azon kevesek, akiknek szerencsés módon volt munkájuk, a betevőfalatért dolgoztak napi tizennégy órát.

Cedricknek - apja kiváló anyagi lehetőségei és saját fizikai adottságai révén - sosem kellettmegtapasztalnia ezt a nyomorúságot. 1932-ben jelentkezett a Lufthansa braunschweigikiképzőtáborába, hogy négyezer társával együtt megpróbálkozzék a lehetetlennel. A felvételi vizsgatíz napja alatt vizsgáztatóik a pokol minden bugyrát megjáratták velük, miközben folyamatos orvosivizsgálatoknak vetették alá a jelölteket. Elméleti és gyakorlati tesztekről szólt az életük, miközbenpszichológiai felmérések garmadáját töltették ki velük. A tizedik nap végére a kiválasztottakmindössze tizennyolcan maradtak. Cedrick köztük volt. Néhány hónappal később megdöntötte azészaknyugat-németországi vitorlázóidőtartam-rekordot, és attól a pillanattól fogva tudta: élete csakisa repülésről szólhat.

A magánszférából aztán egyenes út vezetett a hadsereghez. Cedrick nem csupán a hazája irántérzett kötelességtudatból lépett a seregbe, de ez volt az a hely, ahol igazán kiélhette a repülés irántérzett szenvedélyét. A Lufthansát követően a sereg majdnem akkora változást hozott, mint avitorlázógépek után a motorosok. Levegő - ben töltött óráinak száma nemsokára drasztikusanmegemelkedett, és nem telt el olyan hét, hogy ne tanult volna valami újat a gyakorlatban kipróbálttípusokról. Valahol a lelke mélyén úgy érezte, mindezt a boldogságot a Führernek és HermannGöringnek köszönheti.

A náci párt vezetése alatt a gazdaság tagadhatatlan fejlődésnek indult, és az antanthatalmak márnem merték olyan erősen tartani a pórázt a megerősödött Németország nyakán. A Führer vezetésévelújabb és újabb politikai sikereket értek el, és Cedricken - akárcsak az emberek többségén - eufórikushangulat lett úrrá. A német nép újra képes volt hinni abban, hogy erőfeszítéseik sikereket hozhatnak,ha elég keményen harcolnak érte.

Cedrick, mit csinálsz?!

Körülnézett. Mann alig kétlépésnyire állt tőle, az ujját a szájához emelve. Az őrnagy megállt,aztán a pilóta mutatta irányba fordította a fejét.

A szarvas már csak ötvenméternyire volt előttük. Tizenkét éves hím, ereje teljében. Agancsateljesen kifejlődött, mozgásán látszott, hogy egész éjszaka a nőstényeket hajszolta. Talán épp a

fáradtság miatt nem vette észre a közeledőket. Az erdő felettébb sűrű volt, a mellettük haladóvadászok nem vehették észre az állatot. Cedrick újfent megállapította, hogy Mann mennyivel jobbanlát, mint ő.

Nem lesz könnyű lövés, túl sok az ág - állapította meg a pilóta, miközben úgy méricskélte atávolságot, és a lehetséges helyeket, mintha az ő kezében lenne a puska.

Az őrnagy egy pillanatig eltűnődött, hogy felajánlja a lövést, de utóbb magabiztosan emeltevállához a puskát. A fegyvert megtámasztotta az előtte lévő fa oldalán, aztán beszívta a levegőt, ésbent tartotta.

Öt másodperc - gondolta megszokásból, miközben az irányzékkal a bika szívét kereste.

Még az apja tanította vadászni.

Öt másodperc, és a kezed elkezd remegni. Ennyi időd van rá, hogy célozz és találj -emlékezett a szavaira.

Cedrick nemcsak a szülőt látta benne, de a maga útját járó férfit is, aki felelősséget érez az övéiiránt. Az apja mégsem kívánta saját akaratát a családja életére kényszeríteni. Amikor az őrnagygyerekként úgy határozott, hogy repülőgép-pilóta akar lenni, csak annyit kérdezett: Jól meggondoltad,fiam? Cedrick fejében, persze, csak egyetlen válasz létezett a kérdésre.

A puska nagyot rúgott a vállába, a dörrenés felverte a környéket.

A szarvasbika a levegőbe ugrott, két hatalmas szökkenéssel nekiiramodott, aztán összerogyott, és azélettelen test métereken keresztül csúszott a földön, mielőtt megállt volna.

Kis híján tűzbe rogyott! - állapította meg elégedetten Mann, és sietve indult a szarvas felé.

Cedrick követte példáját, de a sántikáló férfit olyannyira elkapta a hév, hogy az őrnagynakkapkodnia kellett a lábát, hogy utolérje.

Ne siess annyira! - mondta néhány lépéssel utóbb, mert attól tartott, túlságosan is megelőzika mellettük lévőket, és egy eltévedt golyó könnyen megsebesítheti őket. - Felettébb bizarr lenne,ha a frontszolgálat után itt kapnánk sebesülést - tette hozzá, amikor Mann meglepve hátranézett.

Ne is reménykedj, nincs szándékomban meghalni! Van még egy elintézetlen ügyem idehaza,és feltett szándékom, hogy nem engedem át neked a terepet - felelte a pilóta, és cinkosánCedrickre kacsintott.

Elsie von Madevick kisasszony - gondolta az őrnagy, és elég volt maga elé idéznie a lány arcát,hogy elgyengüljenek a lábai.

A harctéri szolgálat rettenetesen kifárasztotta mind a pilótákat, mind a kisegítő személyzetet,mind a tiszteket. Cedrick többnyire egyik bevetésről a másikra indult, és ha éppen nem repült, aGruppe ügyes-bajos dolgai után futkosott. A gépek állandó cserealkatrész-, hadianyag- ésüzemanyag-ellátása mellett mindennapos gondot okozott a sebesült, vagy hősi halált halt pilótákpótlása. Mint a III./ JG 26. Gruppenkommandantja ragaszkodott ahhoz, hogy minden új emberételőbb nyugodt körülmények közt lássa repülni, mielőtt éles bevetésre küldené, és bajtársai életét rábízná. Hála a lengyelországi hadjáratot követő rövid szünetnek, a felgyorsult pilótaképzés problémáimegoldódtak, és a frontra érkező újoncoknak már nem volt szükségük a második kiképzésre. Azőrnagy alig látszott ki a munkából, az altábornagy lányának emléke mégis talált magának időt, hogy aszívéhez férjen, és ne hagyja nyugodni.

Általában az esték voltak a legrosszabbak. Cedrick holtfáradtan bújt az ágyba, mégis hosszanforgolódott, mielőtt álom jött a szemére. Ilyenkor Elsie-t látta maga előtt abban halványkékestélyiben, amit utolsó találkozásukkor viselt. A nő eleinte mosolygott, aztán - ahogy beszélgetnikezdtek - az arca elkomorult, és mind ellenségesebbé vált. Csak a szeme sugárzott tovább azzal atiszta ártatlansággal, ami jobbára a fiatal lányokra jellemző. Álmában Adolf hosszan kereste a kedvét,de rendre kudarcot vallott, amitől nyugtalansága csak tovább fokozódott.

Akkor felkötheted a nadrágot, mert különleges örömöt szerez majd, amikor kiütlek anyeregből - vágott vissza hosszas gondolkodás után, amikor már mind a ketten a döglöttszarvasbika mellett álltak.

Mann nem kontrázott, helyette az állat agancsát figyelte, majd fájdalmas sóhajjal leguggolt ésmegvizsgálta a puskagolyó ütötte sebet.

Majdnem a szívbe - jegyezte meg kis idő múltán.Valamelyik eret kaphatta el - vélte Cedrick, a szarvas alatt lévő hatalmas vértócsát látva.

Mann tovább vizsgálta az állatot, aztán az egyik közeli faágba kapaszkodva felállt. Amikorbiztosan állt a lábán, egy csalafinta mosoly kíséretében újfent megszólalt.

Nem éppen kapitális példány, de bármelyik vadásznak dicsőségére válna. Ennél nagyobbataligha találhatnánk az erdőnek ebben a részében - jegyezte meg, és Cedrickre kacsintott.

A birodalmi marsall úr bizonyára gondoskodott arról, hogy vendégei jól érezzék magukat,de csak annyira, amennyire ő szeretné - felelte az őrnagy arra utalva, hogy Göringnek szokásavolt a nagyobb hajtások előtt erdőkerülőivel a kapitális példányokat kite- reltetni a veszélyeshelyekről.

Talán így van ez a fontos emberekkel is - jegyezte meg Mann, és sokatmondó pillantástküldött Cedrick felé.

Hogy érted ezt?Nem láttam a vendégek közt Paul von Madevick altábornagyot.

A pilóta hangja nyugodtan csengett, nyoma sem volt benne meg- bántottságnak vagy dühnek.

Talán csak véletlen.Talán.

Cedrick végiggondolta a hallottakat, és úgy vélte, Mann túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít adolognak.

Bármi közbejöhetett.Tudsz jobb elfoglaltságot annál, hogy megjelenj a birodalmi marsall vadászatán?

A kérdés önmagáért beszélt; az őrnagy nem érezte szükségét, hogy válaszoljon. Egy magas rangúrepülőtiszt esetében ez még inkább igaz volt. Ha Göring meghívta volna, akkor az altábornagy alighaengedi meg magának, hogy ne jöjjön el.

Gondolod, hogy így próbál meg manipulálni bennünket?Nem tudom, de ha úgy lenne, nem lepődnék meg.

Csörtetés hallatszott az erdőből, és a szétnyíló fenyőágak közül a

birodalmi marsall egyik erdésze jelent meg.

Hagyják csak ott az urak, majd gondoskodom róla, hogy visz- szajusson a kastélyba - mondta aférfi, és máris nekilátott, hogy összekötözze az állat lábait a szállításhoz.

Micsoda precizitás! - gondolta Cedrick, és a puskát a hátára véve intett Mann-nak, hogy menjenektovább. A vadászat még éppen csak elkezdődött, nem lett volna ildomos ilyen hamar kiállni a sorból.

Nincs már messze a leshely, úgy ötpercnyi gyaloglás lejtőn lefelé - tette még hozzá azerdőkerülő. Úgy tűnt, hasonló gondolatok foglalkoztatják, mint az őrnagyot.

A két pilóta tovább indult. Mann eleinte kapkodta a lábát, hogy beérjék a mellettük haladókat, majdamikor egy vonalba kerültek velük, felvette a ritmusukat. A fenyves nemsokára véget ért, és átadtahelyét a jóval nyitottabb lombozatú tölgyesnek. A madárhangok

élénkebbnek lettek, a gyanta illatát felváltotta a frissen ázott föld szaga. Ahogy a nap fénye áttört a fákágai között, éreztetni kezdte az erejét. Cedrick idejét látta meglazítani a ruházatát. Miközbenvetkőzött, Spanyolország és a Condor légió jutott eszébe, ahol előfordult, hogy a hatalmas hőségbenegy szál alsónadrágban ültek a pilótafülkében.

Nemsokára újabb sípszó hallatszott, mire a vadászok sora megállt, és a két férfi nekilátott, hogymegfelelő leshelyet keressen magának. Az őrnagy levette a kabátját, az avarra terítette, hogyhalefeküdt, egy göcsörtösen növő fa törzse megfelelő támaszt nyújtson a puskájának. Pótolta a hiányzó

töltényt, aztán csőre töltötte a fegyvert. Mann alig néhány lépésnyire tőle helyezkedett el úgy, hogy afa törzse takarja valamelyest szemből, de azért ellásson mellette.

A les ideális helynek tűnt. A környék előttük jó száz méteren keresztül enyhén ereszkedett, és aritkásan álló fák között könnyű volt belátni a területet. Valamivel lentebb egy patak kanyargott a földalól kilátszó sziklák között, csobogása egészen a pihenő vadászokig elhallatszott. Cedrick a fáklombjai közt átsütő pászmák áttetsző oszlopaiban gyönyörködött. Miután az emberek elhelyezkedtek, akörnyék megnyugodott, és az énekes madarak újra belekezdtek.

Mennyire más! - szólalt meg Mann, és nem kellett magyarázkodnia, hogy Cedrick tudja: aháborúról, a harcról és a frontvonalról beszél.

Az őrnagy nem érzett magában erőt, hogy válaszoljon. Nem akart a megégett bajtársak tetemeiregondolni; nem akarta maga előtt látni a sebeket, amiket az ellenség lövései ütöttek az ő testén; nemakart küzdeni, harcolni; helyette beérte annyival, hogy földre terített kabátján fekve hallgassa az erdőt.

Emlékszel még Josefre? - törte meg a csendet Mann.

Cedrick az emlékei között kutatott, végül egy apró termetű, foghíjas, bajuszos férfi képe jelentmeg előtte, aki még a Condor légióban szolgált a keze alatt.

Josef Döllingre?

- Igen - mondta a pilóta, és elmosolyodott. - Olyan kicsi volt, hogy nem látott ki rendesen apilótafülkéből. Az apja révén valahogy átment az alkalmassági vizsgán, pedig a vak is láthatta, hogynem üti meg a szükséges magasságot...

Cedrick a bal szemére gondolt, és jobbnak látta, ha nem szól. Hiába volt Mann olyan kedves aszívének, nem érezte szükségét, hogy megossza vele a titkát. Az őrnagy közel egy évvel azutánvesztette el a bal szeme világát, hogy a polgári repüléstől a katonasághoz került. Akkoriban kapott ráa műrepülés ízére, és felettesei - honorálva a díszszemléken nyújtott kiváló teljesítményét -mindenben a segítségére voltak. Cedrick az egyik szerelője segítségével átalakításokat végzett egyFocke Wulf Stieglitz gépen, és többek között ellátták egy hátporlasztóval az alacsony magasságbanvégzett akrobatikus programok lebonyolításához, valamint átalakították a magassági kormányát, hogyjavítsák a hátonrepülési tulajdonságát. Az egyik bemutató alkalmával azonban Cedrick egy hármasdugóhúzót követően a talajba csapódott, és feje kis híján beépült a Stieglitz műszerfalába. Aroncsolódás következtében az arca teljesen átalakult, és a bal szeme maradandóan sérült. Az orvosiszakvélemény „repülésre alkalmatlannak" ítélte, és visszaküldte a támaszpontjára. Hogy egészenpontosan mi történt, azt Cedrick sosem tudta meg, de az orvosi szakvélemény szőrén-szálán eltűnt, éső tovább repülhetett. Parancsnoka egyetlenegyszer sem tett megjegyzést a történtekre, de az őrnagymindig is sejtette, hogy az ő keze volt a dologban.

-... egyszer egy bevetés után látom ám, hogy iszonyú mérgesen száll ki a gépből, és úgy jár, mintaki golyót kapott a farpofájába. Kérdeztem tőle, hogy mi van, de csak a fejét rázza, közben meg olyan

vörös az arca, hogy majd szétdurran...

A baj azonban nem járt egyedül, és egy motorhiba következtében alig egy évvel később Cedrickismét lezuhant, és újabb súlyos sérüléseket szenvedett. A kórházban, persze, előkerültek orvosipapírjai, és rögtön számon kérték rajta, a tiltás ellenére hogyan repül még mindig. Noha hadbíróságfenyegette, az őrnagy nem vesztette el a fejét, és közölte a doktorokkal, hogy a szeme ugyan rosszállapotban volt, de azóta teljesen rendbe jött. Noha senki sem hitt neki, joga volt a felülvizsgálathoz,amit a pártatlanságra való tekintettel Berlinben végeztek el. Cedrick a vizsgálat napján mindkétszemével felolvasta a katonaorvosnak a szemészeti táblát, és újfent megkapta a repülési engedélyt.Ezután első útja ahhoz a cimborájához vezetett, aki két nappal korábban kilopta neki azt a bizonyostáblát, és a segítségére volt, hogy betéve megtanulja a rajta lévő jeleket.

-...egyébként vidám fickó volt, sokat bolondozott a többiekkel, de most nincs kedve nevetni.Nem is válaszol nekem rendesen, csak megy a hangárba a szerelők felé, és már messziről rázza azöklét, mint aki menten rendet vág a nálánál egy fejjel magasabbak között. Azok meg ahelyett, hogymegijednének tőle, úgy röhögnek, hogy a könnyük is kicsordul. Erre a „kis" Josef még jobban bepipul,előveszi a pisztolyát, és hadonászni kezd vele. Mondanom sem kell, hogy erre már a szerelők semnevetnek, hanem mind mutogatni kezd Schrödterre. Milyen Schrödter is volt?

Ottó - szólt közbe Cedrick.Az, az! Szóval ez az Ottó Schrödter erre, mint a bolond, rohan az egyik gép mögé, Dölling

meg a nyomában, és úgy üvölt, mint a fába szorult féreg. Én meg csak állok és nézem, hogy ez akettő mi a fenét művel. Persze, nem örültem neki, hogy az egyik pilótám a pisztolyávalhadonászik, de láttam jól, hogy nem biztosította ki. Gondoltam, azért csak megnézem, hogy mivan velük, nehogy véletlenül valami komolyabb dolog kerekedjék az egészből. Szóval fogommagam, bemegyek a hangárba, megkerülöm a gépeket, és látom, ahogy az a kettő ott állegymástól alig egyméternyire. Schrödter bokáig letolt gatyával, két svédfogóval a kezében úgytesz, mintha ülne egy széken, persze nincs alatta semmi. Dölling meg ott áll mellette, és a Lugertegyenesen a fejének tartja. Az a Schrödter úgy izzad, mintha szaunában lenne, a lábai remegnek,kezében táncot járnak a fogók, úgy reszket minden ízében. Na, mondom magamban, azt mégsemhagyhatom szó nélkül, hogy egyik emberem fegyverrel a kezében megalázza a másikat, hátodalépek melléjük, és számon kérem mind a kettőt.

Josef egy ideig még tovább fenyegeti pisztolyával a másikat, aztán amikor Schrödter már kishíján elájul, elteszi a fegyvert, és azt mondja: „Látod, te mamlasz, ha lett volna annyi eszed,megnézed, kibiztosítottam-e fegyvert!" Schrödter erre eldobja a svédfogókat, és lerogy az olajosbetonra, mint aki már egy minutáig sem bírta volna tovább. „Mi volt ez?" kérdezem Döllinget, mire aza kis ember úgy néz rám, mint egy nagy hódító, aki most igázta le az egész világot. „Kivette a párnátaz ülésem alól. Most megkapta, ami járt érte!" feleli Josef, és elégedetten kivonul a hangárból.

Mint ahogy az utóbb kiderült: előző nap este összeszólalkoztak Schrödterrel, erre az a bolondúgy állt bosszút a másikon, hogy amikor meghallotta a riadószirénát, kilopta Dölling ülésmagasítójáta gépéből. Tudta jól, hogy a pilótának nem lesz ideje a gyors indulás előtt keresgélni, és ha ki akarlátni a fülke pereme felett, egész idő alatt tartania kell magát a lábával. Josef a bevetés alatt a kínokkínját állta ki, és megfogadta, hogy kegyetlen bosszút áll.

Mi lett velük?Döllinget két héttel később lelőtték. Gépe nekicsapódott a földnek, és felrobbant.

Schrödtert eltalálták a vörösök, amikor az egyik állomáshelyről a másikra költöztünk, és akonvojt megtámadta néhány Rata. A golyó a fejét érte, elég csúnya látvány volt.

Cedrick elfordította a fejét.

Elég csúnya látvány volt.

Persze, ismerte ez a kifejezést. A háborút megjárt katonák használták arra, amiről jobb nem isbeszélni.

Ottó Schrödter elég csúnya látvány volt.

Cedrick szerette volna, ha újra le tudja nyűgözni az őt körülvevő környezet szépsége, de sehogysem tudta kiverni a fejéből a gondolatot. Ismerte a szerelőt, mint ahogy az alacsony pilótát is, demiután

elkerült az alakulattól, semmit sem hallott felőlük. A halálukkal csak az imént szembesült.

Ottó Schrödter az egyik pillanatban ugyanaz a nagyszájú kölyök volt, amilyennekmegismerted, aztán a támadás után már „ elég csúnya látvány volt".

Mann láthatólag semmit sem vett észre a hangulatváltozásából.

Három éve nem is hallottál felőlük, eddig egészen jól megvoltál nélkülük, most meg képeslennél könnyekre fakadni, mert meghaltak? - próbálta lerázni magáról a melankolikus hangulatotCedrick. Nem sok sikerrel.

Valami mégiscsak átragadhatott Mannra az őrnagy nyomasztó gondolataiból, mert amikormegszólalt, rekedtes volt a hangja.

Mekkorák a veszteségeitek?Átlagosak - felelte Cedrick, és valami újra beléhasított.

A békés erdőben ülve, fényoszlopoktól és madárcsiripeléstől körülvéve, tizenkét embere halálátjelentette be, akik az elmúlt hónapban haltak meg a légi harcok során.

Mind sorra kerülünk - mondta egyszer egy őszinteségi rohamában az adjutánsának.

Joachim Wendt főhadnagy rövid tépelődés után bólintott, mint aki csak nehezen akarja elfogadnia nyilvánvaló igazságot.

Ezért kár is tépelődni rajta. Nekünk az a dolgunk, hogy mielőtt még bekövetkezik, minélnagyobb hasznára legyünk a hazának.

Persze, más volt tudni, és más elhinni. Voltak dolgok, amiket Cedrick soha sem látott, mégistudott hinni a létezésükben; és voltak tények, amelyeket rendre bizonyított előtte az élet, mégisképtelen volt elfogadni, hogy igazak.

Az isteni gondviselés óv! - gondolta az egyik pillanatban, hogy a következőben már nevessenönmagán.

Nálunk is. Ha a bevetések számát nézzük, tulajdonképpen még jónak is mondható a helyzet.

Cedricknek nem volt kedve a háborúról beszélni. Örült, hogy kiszabadulhatott a mindennapostaposómalomból, ugyanakkor belátta, hogy barátja, aki már hetek óta nyomta az ágyat, aggódik azembereiért.

Hallod? - kérdezte, hogy elterelje a másik figyelmét a témáról. A hirtelen beállt csendben jólkivehetővé vált a csörtetés.Talán a hajtók - jegyezte meg Mann nem túl nagy meggyőződéssel.

Cedrick a lejtő alján túli tájat figyelte. Noha eddig nem bízott benne, hogy a hajnalban lőtt szarvasután ismét szerencséje lesz, újfent feltámadt benne a remény.

A fák mögül kibukkanó vaddisznó veszedelmes ellenfélnek látszott. Az őrnagy egy pillanatig eljátszotta gondolattal, hogy meglövi, de aztán a mögötte hasaló pilótára gondolva, mégsem vállalta akockázatot. A puskát mindvégig célra tartva követte a kan mozgását, ahogy az a patakmeder oldalábankocogva távolodott tőlük.

Miattam nem lőtted meg? - szólalt meg Mann, amikor a vaddisznó elég messzire került tőlük.

Cedrick nem látta értelmét a tagadásnak.

Gondoltam, ha elvétem, nem biztos, hogy jót tenne a lábadnak a fára mászás.

A fekete hajú férfi halkan felnevetett, aztán hátradőlt a földön, és úgy nyújtózkodott, mint egy napozómacska.

Pedig már nagyon hiányzott a mozgás. A kórházban egész nap csak feküdnöm kellett, és ha csak akisujjamat megmozdítottam, máris sikongattak a nővérek.Nekem ahhoz a derekamat is mozgatni kellett - jegyezte meg Cedrick, és a pilóta vérvörös arcáranézve tudta, hogy sikerült zavarba hoznia a másikat.Ugyan, Cedrick!

Csak nem akarod azt mondani, hogy egész idő alatt egyszer sem jutott eszedbe Elsie vonMadevick kisasszony?

A vékony férfi, ha lehet, erre még vörösebb lett, és a pironkodó pilótát látva lassan már Cedrick iskezdte kényelmetlenül érezni magát.

Hát persze, hogy eszembe jutott! Kár is lenne tagadni, nem volt nap, hogy ne gondoltam volna rá.

Az őrnagy elfordította tekintetét, és nagyot sóhajtott.

Magam sem vagyok különben - szólalt meg nemsokára, és újra felrémlett benne a lehetőség, hogybarátjára való tekintettel visszalépjen.Különös, hogy amíg a fronton voltam, talán még többet gondoltam vele, mint a kórházban,amikor pedig lett volna időm efféle dolgokon merengeni.Hát amúgy istenigazából belegondolva, jókora marhák vagyunk mi ketten. Alig néhány szótváltottunk ezzel a lánnyal, és ő semmiféle biztatást nem adott, mégis emészt érte a vágymindkettőnket.Annyit legalább megtudtam róla, hogy nem jegyese senkinek, és hogy hivatalosan nem fogadjasenki udvarlását.

Bár a hír kedvező volt, Cedricket feldühítette a másik szavaiban lévő kispolgári elvárások sokasága.

Ah, udvarlás! Most, amikor egy perc az élet!

Mann meghökkenve nézett rá.

Mégsem eshetünk egymásnak, mint az állatok. Azért, mert háború van, továbbra is törvények köztélünk. Te sem lőnél olyan ellenségre, aki kiugrott a gépéből.Soha - ismerte el Cedrick.Látod, pedig lehet, hogy egy perccel korábban még megpróbált megölni.Csak teszi a dolgát, ahogy én is az enyémet.Lám, Elsie sem csinálja ezt másként. Az ő dolga, hogy erényes leányként ne hozza kellemetlenhelyzetbe az apját, és hogyha eljön az ideje, fiút szüljön a férjének.

Mann-nak ismét sikerült meglepnie az őrnagyot, aztán rájött, hogy most nem a barátját hallja, hanemannak szülei szólnak a fiatal férfi szájából.

Talán csak nem akarod elvenni?

Ezúttal Mann volt az, aki hangosabban válaszolt a kelleténél.

El sem tudok képzelni más lehetőséget, és nagyon bízom abban, hogy te sem.

Noha Cedrick a legkevésbé sem volt biztos, hogy ugyanúgy gondolja, mint a másik, nem tetteszóvá a kételyeit. Eddig eszébe sem jutott a házasság. Úgy érezte, senkit sem szabad a mostanibizonytalan helyzetében párul választania, hogy aztán, ha őt tragédia éri, halálával megnyomorítsa amásik életét is.

Persze, amíg a háború tart, esküvőről szó sem lehet - mondta Mann. - Az ember nem építbizonytalanra - tette hozzá, mintha máris elszámolnivalóval tartozna valakinek.

És ha meghalunk?Akkor helyesen döntöttünk, és nem kötöttünk magunkhoz valakit feleslegesen.

Cedrick már-már megszólalt volna, hogy megkérdezze, vajon kinek lenne jó ez a döntés, aztánmeggondolta magát, és csendben maradt. Nézőpontjaik végül is elviekben nem különböztek annyiraegymástól.

Akkor a háború végéig várni akarsz a döntéssel?Végül is csak néhány hónapról van szó - felelte Mann, és megvonta a vállát. - Az

Oroszlánfóka végrehajtására szeptember tizenötödikére minden fegyvernemnek készen kellállnia. Utána meddig tarthatnak ki az angolok? Egy hónapig, kettőig? Ha a háború Angliávalvéget ér, utána aktualitást nyer a dolog, addig kár lenne ezen rágódni - mondta Mann úgy, minthadöntése megkérdőjelezhetetlen igazság lenne. - Egyébként hogy állsz a győzelmekkel? - vetetteoda a kérdést.

Hattal még mindig vezetsz - felelte Cedrick önmagát is meglepő gyorsasággal.Már csak hat? Átkozottul jó pilóta vagy, tudod-e?Csupán szerencsés.A kettő többnyire együtt jár. Ha az egyikből nem jut, a másik kevés az életben maradáshoz.Harder megsebesült, Balthasarral pedig kis híján volt egy afférom a múlt héten.Hogy történt?Megpróbáltam még jobban álcázni a repterünket, és arra a megoldásra jutottam, hogy

terepszínűre festem a Messerschmittek tetejét. Riadókészültség idején többnyire a kifutó mellettvárakoznak, és a fémen megcsillanó napfény odacsalja az angolokat. Szóval épp járőrből tértemvissza, amikor hallom ám a rádióban Balthasar hangját. Két fiatal pilóta lehetett vele, mert aztmondja: „Figyeljenek! így kell egy RAF-vadászt elkapni." Olyan ezer méteren repülhettem,szóval elkezdtem ám kapkodni a fejem, hogy megtaláljam a britet, mert attól tartottam,kihasználja a helyzetem, és rám repül. Igen ám, de hiába nézelődöm, sehol sem látom a Spitfire-t. Közeledett a szürkület, és kissé szemerkélt is az eső. Már kezdtem megijedni, hogy az angoltalán pont előlem rejtőzik, amikor látom ám, hogy a JG / 27 egyik vadásza mögém ereszkedik.Erre, persze, megnyugodtam, hogy van fedező kíséretem, és még jobban meresztgettem aszemem, hogy kiszúrjam a britet. Igen ám, de ahelyett, hogy meglátnám, egyszer csak azon kapommagam, hogy az én Katchmarkém egyre közelebb repül hozzám, és már ott liheg a nyomomban.Na, erre persze rögtön leesett, hogy hol is van az a RAF-vadász, és tele torokból üvöltenikezdtem a rádióba. Szerencsémre Balthasar azonnal rájött, hogy mekkorát hibázott, és nemnyitott tüzet. Látnod kellett volna az arcát, amikor mellé repültem, fehérebb volt még a krétánál

is. Később persze behajtottam rajta a számlát, és csak tíz palack francia pezsgővel hagytammagam megbékíteni.

Kész szerencse, hogy be volt kapcsolva a rádiód!Véletlenül maradt úgy.Szerencse! - mondta még egyszer Mann.Az.

A pilóta egy pillanattal később újra megszólalt.

Hallottam, szóvá tetted Göring előtt, hogy mit gondolsz a közvetlen kísérő védelemről.

Cedrick képtelen volt elnyomni magában a bosszúságát.

Hiába! Mintha csak a falnak beszélnék. Egyre inkább az az érzésem, hogy a Führer csupánszükséges rossznak tekinti a vadászokat, és szerinte csak a bombázók képviselnek értéket aLuftwafféban.Ez már nekem is megfordult a fejemben. A szoros kíséret lehetetlenné teszi a megelőző támadást,ami pedig az Emil legnagyobb erénye.Arról nem is beszélve, hogy ha szoros alakzatban kell a bombázókkal repülnünk, még többüzemanyagba kerül majd a többletsebesség felemésztése.Kár, hogy hiába tudtam meggyőzni Handrick őrnagyot, semmit sem tudott tenni az érdekünkben.Beszéltél a Jafü 2-vel?Theo Osterkamp nem tehet semmit Göring beleegyezése nélkül, ő pedig határozottan kijelentette,hogy a bombázóknak szükségük van vadászfedezetre, különösen az angol partok közelében.De hát ezt senki sem vitatja!Próbáltam elmagyarázni neki, de szemernyi hajlandóságot sem mutatott, hogy megértsen.Ezt nem hagyhatjuk annyiban!Nem is állt szándékomban. Mindenesetre, ha beszélsz vele, ne felejtsd el megmondani neki avéleményedet.Úgy lesz! - ígérte a Geschwaderkommodore, és a szemében felgyúló tüzet látva Cedrick biztosvolt abban, hogy állhatatos társat talált magának a harcához.

Talán, ha két oldalról hallja az igazságot, végre nem küldi mészárszékre az embereit - gondoltaCedrick, és megszorította Mann karját.

1940. augusztus 15. Franciaország, Caffiers...

- Értesítsenek, ha Herr Handrick Major gépe felszállt! - mondta a telefonba Cedrick, ésdühösen letette a kagylót.

Mióta a hadjárat megkezdődött, a dolgok kezdtek egyre rosz- szabbul alakulni, és az őrnagy úgyérezte, Gruppéjának sorsa olyan emberek kezében van, akik a háború diktálta gyors tempóban nemtudnak felnőni a feladatukhoz.

Cedrick egy héttel korábban sajnálattal vette tudomásul, hogy a szabad vadászat ideje Anglia

felett végérvényesen lejárt, ám annál nagyobb türelmetlenséggel várta, hogy végre felvirradjon a„Sasok napja". Úgy gondolta, a globális támadás véget vethet a RAF és a Luftwaffe közötti macska-egér játéknak, ami az elmúlt napokban folyt. Az angol pilóták mind sűrűbben bontakoztak ki a légiharcból, hogy a központi utasításoknak engedelmeskedve egy fontosabb terület védelmére vonuljanak.Ezzel egy időben csökkent az aktivitásuk a német vadászgépekkel szemben, és mind ritkábbanvállaltak tét nélküli összecsapásokat a Messerschmittekkel.

Augusztus tizenharmadika (az Adlerangriff első napja) azonban újabb csalódást hozottCedricknek. Gruppéját a csatorna feletti őrjáratra rendelték, hogy fedezze a tengerbe zuhant pilótákmentését végző speciális hidroplánok és hajók útját. Az eső szemerkélt, és a csatornát vékony,gyöngyházfényű ködfátyol fedte. A látási viszonyok rövidsége miatt a birodalmi marsall úgy döntött,hogy elhalasztják a támadást az idő kitisztulásáig. Ám az utasítás nem jutott el a bombázószázadokhoz, és a lassú gépek egy idő után vadászfedezet nélkül találták magukat.

Az első nap ennek ellenére nem volt teljes kudarc a német légierő számára. Kora délutánra azidő teljesen kitisztult, és kezdetét vehette a támadás. Százhetvenhét repülőgép indult meg egyszerreAnglia ellen, óriási riadalmat keltve a RAF sorai között. A britek mindent elkövettek, hogyfeltartóztassák a támadókat, és hatalmas légi csata bontakozott ki a csatorna partja felett. Az ez idáigelképzelhetetlenül nagy mennyiségű repülőgép bevetése korántsem hozta meg a várt eredményt. A légifelderítés fotói ellenére a Luftwaffe képtelen volt megfelelően azonosítani a bombázók számárakijelölt katonai célpontokat.

A jelentések mégis fölényes német győzelemről számoltak be, amelyek valóságtartalmát Cedrickerősen megkérdőjelezte. A pilóták összesített beszámolóiból kiderült, hogy míg a német egységektizenhárom brit vadászt lőttek le a levegőben, és további negyvenhatot semmisítettek meg a földön,összesen negyvenhét saját gépet vesztettek. A saját veszteségek nagysága megdöbbentette a némethajózókat, de nem keserítette el őket. A parancsnokság ellenben azonnali válaszokat, de még inkábberedményeket követelt.

Másnapra a Luftwaffe tovább fokozta erőfeszítéseit. A pilóták az OKL-től azt az utasítást kapták,hogy támadó tevékenységüket elsősorban a repülőgépgyárakra és a RAF-állomásokraösszpontosítsák. Cedrick Gruppéjának „különálló kíséretként" az volt a feladata, hogy a kötelék előtt-felett haladva, megtisztítsa annak útját. Az őrnagy mindezt annak a kitartó munkának köszönhette,mellyel véget nem érő buzgalommal üldözte feletteseit, hogy elfogadtassa velük a véleményét. Avadászszázadok többségét ennek ellenére közvetlen kíséretbe rendelték, és Cedrick csoportja volt azegyetlen, melyet „kísérleti jelleggel" hagytak meg ebben a szerepkörben.

Tizennegyedike hosszan elhúzódó légi harcokat hozott, olykor órákon át tartó csatákkal, ahol arengeteg összekavarodott, egymást üldöző vadász között jobbára alig lehetett célpontot találni.Cedrick ennek ellenére is újabb győzelmet ért el, ráadásul sikerült annyira megrongálnia egyhorgonyzó fényjelző hajót, hogy az utána érkező Stukák pillanatok alatt elsüllyesztették. A III./ JG 26büszkén vonult hazafelé. Öt ellenséges vadászgépet sikerült lelőniük, s csupán egyetlen pilótátvesztettek, aki valószínűleg angol fogságba esett.

A nap összképe azonban korántsem alakult ilyen fényesen. A Luftwaffe veszteségei huszonegygépet számláltak, ezzel szemben a briteknek csupán tizenegy vadásza állt. A birodalmi marsall

dühöngött, és másnapra Karinhallba rendelte légiflottája főtisztjeit. Amikor Cedrick tudomástszerzett a dologról, rögtön aggódni kezdett, hogy a „Dagadt" megint olyan dolgokba szól bele,amelyekhez nem ért.

Ha újra valami hihetetlen ötlettel áll elő, nem ígérem, hogy visz- szafogom magam -mondta ma reggel Mann-nak, aki térdsérülése miatt még mindig pihenni kényszerült.

Csak arra vigyázz, nehogy túl lőj a célon! - próbálta a Geschwaderkommodoremegnyugtatni.

Cedrick sejtette, hogy Mann keze jócskán benne volt abban az engedményben, amit a Gruppéja.kapott az OKL-től, és a csoport élén mindent elkövetett, hogy igazolja elképzelései hasznosságát.

Herr Handrick Major gépe felszállt - mondta az ajtóban megjelenő Glüth.Remek! - mondta Cedrick, és magában dühöngött a tehetetlenség miatt.Kívánja,hogy ...?

Cedrick türelmetlenül leintette a tisztiszolgát. Az ég felhős volt, és a meteorológusok szerintegész napra ilyen idő ígérkezett. Göring ezért is hívta össze a főtiszteket pont ezen a napon. Az őrnagyérezte, hogy forr benne a méreg, és szerette volna valakivel megbeszélni az aggályait. Reggel ugyanbeszélt Mann-nal, és tisztában volt azzal, hogy a Geschwaderkommodore mindent megtesz majd, hogya megfelelő irányba terelje a tisztikar gondolatait, de azt sem téveszthette szem elől, hogy egy fecskenem csinál nyarat. Göring újabb és újabb baklövéseit látva Cedrick kezdte egyre inkább úgy érezni,hogy a szakmai alkalmatlanságát sorozatosan bizonyító férfi nem a megfelelő helyen van. HermannGöring egyetlen erényének az tűnt, hogy időben ismerte fel az új szeleket a politika színpadán, ésképes volt a vitorlájába fogni őket.

Fájdalmasan hosszú félórát töltött gondolataival küzdve, amikor Glüth elálló fülei újramegjelentek irodája ajtajában.

- Az idő gyorsan tisztul, Herr Major. Paul Diechmann Oberst riadót rendelt el a JG 26-nak.

Cedrick egy pillanatig értetlenül állt, aztán rájött, hogy Bruno Lörzer tábornok már Göringvendégszeretetét élvezi, és helyette vezérkari főnöke vette át a hadműveletek irányítását. Az őrnagy azórájára nézett, és elégedett volt, amikor látta, hogy még csak tíz óra van; alig vesztegettek el néhányórát a repülésre alkalmas időből. Azonnal a hadműveleti tiszt irodájába ment és összegezte az addigbefutott rádiójelentéseket. Érkezése előtt néhány perccel a német légi felderítés jelentette, hogyAnglia felett derült az ég, és mire Cedrick elérte a gépét, már Pas de Calais egén is felszakadt afelhőzet. Azt már csak pilótafülkéjében ülve hallotta, hogy északon is rohamosan javul az idő, és azelőzetesen előirányzott hadműveletek végrehajtása kivitelezhetővé vált.

A JG 26 feladata negyven Ju 87-es zuhanóbombázó kísérete volt. Feladata szerint CedrickGruppéje ezúttal is „különálló kíséretként" biztosíthatta a Stukák vadászvédelmét. Az ezred másik kétcsoportja - az érvényben lévő utasításoknak megfelelően - zárt alakzatban haladt a lassú gépekközelében. A két ezred tizenegykor találkozott a francia partok felett, és megkezdték az utazást Anglia

felé. Az ég jobbára tiszta volt, a képet csak néhány felhőfolt tarkította. A majd' félórás út alatt azőrnagy elégedetten szivarozott, mintha a gondjait egytől egyig a földön hagyta volna. Bár az érzése,hogy a hátországban valami rossz dolog készül, nem múlt el teljesen, a repülés olyan örömmel töltötteel, hogy nem tudott aggódni a jövő miatt.

A „különálló kíséret" taktikája ezúttal is helyesnek bizonyult, és amikor tizenegy óra harminckorelérték Anglia partjait, jókora magassági fölényben voltak a Stukák ellen kirendelt brit vadászokkalszemben. Cedrick eloltotta a szivarját, és utasította az embereit, hogy támadják meg a zárt kötelékbenrepülő vadászokat, majd az alig egy hete előléptetett Müncheberg főhadnaggyal az oldalán teljessebességgel rázuhant egy hat gépből álló Spitfire-kötelékre.

A nagy sebesség miatt már tisztes távolságból tüzet nyitott az ellenségre, hogy legyen idejemegzavarni őket, és időben ki tudja választani célpontját. Az angol pilóták a tőlük megszokotthevességgel reagáltak, és a kötelék abban a pillanatban szétszakadt. Cedrick kiszemelte magának azegyiket, és egy éles jobbhurokkal utánafordult. A Spitfire időközben jócskán eltávolodott a többitől,így ideális célpontot nyújtott a két német vadásznak. Az őrnagy gyorsított, miközben igyekezettbefogni célgömbjébe a britet. Már kis híján sikerrel járt, amikor az angol nagy ívű jobbfordulóbankitért, és zuhanni kezdett.

Noha tisztában volt azzal, hogy a magasságvesztés miatt a vadász már nem jelent veszélyt aStukákra, Cedrick megmakacsolta a magát. Felhúzta a lábát, hogy stabilabb helyzetben legyen, aztán atörzsét előrenyomta, és majdnem függőleges helyzetben zuhant a Spitfire után. Az őrnagy nemsokárautolérte az angolt, és egészen közelről tüzet nyitott rá. A sorozatok felhasították a Spitfire oldalát,egészen az orrától a farkáig. A két gép közelségének köszönhetően az egyik leszakadó borítólemezCedrick Messerschmittjének szárnyán koppant. A brit vadász irányíthatatlanná vált, és továbbra isugyanazzal a sebességgel zuhant tovább, egészen addig, amíg bele nem csapódott a földbe.

Horrido! - kiáltotta az őrnagy, hogy felhívja Müncheberg figyelmét a győzelemre.Láttam! - felelte a Katchmarke, és úgy helyezkedett, hogy Cedrick észrevegye.

Az őrnagy visszafordult a Ju 87-esek felé. A Stuka-kötelék már teljesítette küldetését, és porigbombázta Hawkinge hangárait.

Staffelek, harcrendbe! - adta ki a parancsot Cedrick, és gépével felzárkózott az elvonuló Ju87-esek mögé.

Annak rendje és módja szerint hazakísérték a zuhanóbombázókat, majd amikor elérték a franciapartokat, az őrnagy úgy döntött: maradt még elég idejük és üzemanyaguk, hogy újra megjárják acsatornát. Visszafordította az egységét, elszakadt az ezredtől, és csupán a Gruppe húsz gépévelátrepült a csatorna felett. Alig hagyták el a partvonalat, amikor Cedrick észrevett egy Spitfire-századot, mely éppen a „csatateret" készült elhagyni.

Az angolok ék harcrendben repültek, amikor az őrnagy megkezdte a zuhanást az élen haladó gépfelé. A britek nem vették észre a Messerschmitteket, így Cedrick kihasználhatta a meglepetésből

származó előnyét. A három másodperces sorozat kis híján kettéhasította a Spitfire törzsét, mielőtt arobbanógolyók elérték volna a vadász üzemanyagtartályát. A repülőgép a következő pillanatbanfelrobbant, majd a mélybe bukott.

- Horrido! - mondta elégedetten az őrnagy, és miközben a lángolva zuhanó roncsot figyelte, aszázad pilótáinak visszajelzéseit hallgatta. Úgy tűnt, ennek a találatnak az igazolásával nem leszproblémája.

Visszafordult, hogy feljebb emelkedjen, amikor meglátta az egység egyik Emilje felé zuhanóSpitfire-t. Mire figyelmeztethette volna a pilótát, az angol már lecsapott a német vadászra,géppuskatűzzel végigszántotta a gép oldalát, aztán a magasba tört, és eltűnt a szemük elől. A Gruppekét Messerschmittje azonnal összezárt a sérült gép felett, de a támadó nem mutatkozott többet. Mivel acsata szemlátomást a végéhez közeledett, és elhúzódó üldözésre nem volt elég üzemanyaga aGruppének, Cedrick úgy döntött, visszafordulnak.

Az utazás Caffiers-be eseménytelenül telt, ám miután megérkeztek a reptérre, és Cedrick felhívtaaz audembert-i Geschwader- parancsnokságot, gyorsan kiderült, hogy éppen csak szusszanásnyiidejük maradt. A második és a harmadik légiflotta számos akciót szervezett még, hogy a lehetőlegjobban összezavarják az ellenséges vadászrepülő-parancsnokság irányítórendszerét. Az őrnagyazonnal parancsot adott a kisebb sérülések kijavítására, és a vadászok hadianyaggal való feltöltésére.Mivel egyetlen gépük sem rongálódott meg túlságosan, nemsokára minden készen állt.

A vadászegységek Pas de Calais fölött várták be a bombázókat, és a La Manche-csatornán átsorban indultak meg a célkörzetük felé. Cedrick csoportja továbbra is a jól bevált magasságielőnyből fedezte a Dorniereket. Késő délutánra az angol partok felett megsokasodtak a felhők, ígytörténhetett meg, hogy Cedrick csak késve fedezte fel a takarásból felbukkanó Spitfire-eket. Az angolvadászok rögvest megkezdték a támadást a bombázóegységek ellen, ám az őrnagy időben jöttfigyelmeztetésének köszönhetően a „test közeli" kíséretet ellátó Messerschmittek sikerrel vették fel aharcot a britekkel szemben.

Spitfire-ek többségnek nem sikerült az áttörés a német kísérők gyűrűjén, és egy-egy elleni harcalakult ki a vadászok között. Cedrick támadásra vezette a Gruppéjét, de látva, hogy a légtér már így istúl sűrű, párokban engedte a vadászatot. Hagyta, hogy a Staffelek előtte vessék bele magukat aküzdelembe, aztán Müncheberg főhadnagy- gyal az oldalán ő is lejjebb ereszkedett, a csata sűrűjébe.

A vadul csatázó gépek között szinte lehetetlen volt ellenfelet választani. A Spitfire-ek és aMesserschmittek olyan sűrűn és követhetetlen összevisszaságban hajszolták egymást, hogy eleinteCedrick még attól is idegenkedett, hogy belerepüljön a forgatagba. Végül egy ideig a harcolók felettmaradva igyekezett segíteni a harcoló pilótákat, egészen addig, amíg észre nem vette a kavargásszélén repülő angol gépek egyikét. Amilyen gyorsan csak tudta, megpróbálta kihasználni az adódólehetőséget, ám a sietség ellenére sem tudta elkapni a Spitfire-t. A brit egy félfordulattal eltűnt afelhők között, és Cedrick hiába ment utána, nyomát vesztette a tejfölben.

Emelkedni kezdett, hogy újra támadó pozícióba kerüljön, amikor is jobbról felülről lecsapottrájuk egy angol, és mind a nyolc géppuskájából tüzelve hosszú sorozatot lőtt ki rájuk. Az őrnagyjobbra fordult, hogy alákerüljön a britnek, Müncheberg balra felfelé menekült. Cedricknek volt

nagyobb szerencséje, mert a Spitfire a Katchmarke után vetette magát. Az őrnagy szűk fordulóbakezdett, és üldözőbe vette a felfelé kapaszkodó gépeket.

- Úgy ötszázzal vagyok alattad, mögötted! - mondta a rádióba, de nem lehetett biztos, hogy afőhadnagy hallja, amit mond.

Müncheberg mindenesetre nem reagált, így Cedrick kénytelen volt a Messerschmittteljesítményét maximálisan kihasználva a másik kettő után kapaszkodni. A Katchmarke tartotta atávolságot üldözőjével szemben, de az angolnak aggasztó módon volt elég lendülete ahhoz, hogyidőnként rövid sorozatokkal tűzdelje meg a menekülő Emilt. Az őrnagy belátta, hogy egyhamar alighajut az angol közelébe, de mert nem akarta magára hagyni a főhadnagyot, kénytelen volt folytatni areménytelen hajszát.

Néhány másodperccel később narancsszínű csíkok keresztezték a vadászgép útját, és Cedrickkopogó hangokat hallott a fülke jobb oldala felől. Kinézett az ablakon, és látta, hogy a Spitfiresorozata végigsepert a szárnyán. Első ránézésre a találat nem tűnt vészesnek, de a borítólemezekközül néhány felhajlott a menetszél erejétől, és a szegecsek egymás után pattantak le a fémlapról.

Az őrnagy tudta, hogy ez már nem játék, és azonnal zuhanórepülésbe vitte át a Messerschmittet.A gép orra lebukott, a pilóta az egész testén érezte a hirtelen kezdődő gyorsulást, és a szeme könnybelábadt az erőlködéstől, ahogy megpróbálta irányban tartani a vadászgépet. Hangos csattanást hallott ajobb szárny felől, ami egy szemvillanásnyi időre még a motor üvöltését is képes volt túlharsogni. Odasem kellett néznie, hogy tudja: a fedőlemezek egyike adta meg magát.

Az angol azonban nem hagyta magát ilyen könnyen lerázni, és egy buldog makacsságávalragaszkodott áldozatához. Az őrnagy attól való félelmében, hogy a túlzott terheléstől leszakadhat agép sérült szárnya, kiemelte a zuhanásból az Emilt, és kihasználva a Messerschmitt nagy sebességnélmutatott jobb manőverezőképességét, egy meredek emelkedéssel próbálta meg leszakítani magáról azüldözőjét. A brit pilóta azonban a legjobbak közé tartozott. Előre megsejtette, mit tervez a német, ésmielőtt Cedrick még megléphetett volna, képes volt megelőzni egy sorozattal. A Spitfire nyolcgéppuskája egyszerre ugatott fel, és a lövedékek egymás után csapódtak a Bf 109-es törzsébe.

Az őrnagy fordulóba kezdett, hogy elkerülje a további találatokat, majd kis ívben végrehajtottbukfenccel megcélozta a legközelebbi felhőt. A botkormány nehezen engedelmeskedett, és aszokásosnál jóval több erőt kellett kifejtenie, hogy a vadászt engedelmességre bírja. Cedricknekolyan érzése támadt, mintha a kormányt irányító kábelek megszorultak volna.

Az angol felhagyott a tüzeléssel, és követte a Messerschmittet a tejfölbe. Az őrnagy - amintelérte a védelmet jelentő ködpárát - meredeken balra billentette a gépet, majd a botkormányt felfeléhúzva éles fordulóba kezdett, aminek a végén zuhanni kezdett. Alig néhány másodpercet töltött afelhőben, mire kiért belőle, a Spitfire- nek nyoma sem volt. A biztonság kedvéért az őrnagy egy ideigmég folytatta az ereszkedést, majd amikor úgy vélte, kellő sebességre tett szert, kiemelte a vadászt azuhanásból, és a lehető legnagyobb vízszintes sebességgel távolodott a magasságfölényben lévő britpilótától.

Már legalább egy perce távolodott a légi harc helyszínétől, amikor érezni kezdte a fájdalmat.

Előbb csak tompa zsibbadás volt az egész, aztán eluralkodott rajta a sejtés, hogy a talpa pocsolyábanáll. Lenézett a lábára, és megdöbbenve tapasztalta, hogy fülke egész alja merő vér. Egy pillanatraelhatalmasodott rajta az ijedtség, ám még idejében legyőzte a kezdődődő pánikot.

Ha elveszted a fejed, meghaltál! - emlékeztette magát a sebesült pilótáknak szóló első tanácsra,és megpróbálta összeszedni magát.

Felemelte a bal lábát, hogy megnézze a sebet, de ruhája csupa vér volt. A fájdalom lassan,alattomosan érkezett, kiszámíthatatlan lüktetéssel erősödött. Cedrick nemsokára úgy érezte, minthavékony pengéj ű kést forgatnának a húsában, és egészen lassú mozdulatokkal vágnák tovább alábszárát. Leoldotta derékszíját, és elszorította a combját, amennyire csak tudta.

Mire elérte a csatornát, az arca már hideg verejtékben úszott. Szempilláját nehéznek érezte, és -noha a kínok kínját állta ki - rátört az álmosság. Tudta: mindennek vége, ha engedi lecsukódni aszemét.

Nem vesztettél annyi vért, hogy feladd! - gondolta, de nem mert lenézni a pilótafülke aljára.

Talpa alatt minden mozdulatánál tocsogott az a valami, és úgy érezte, képtelen megmozdítani alábát. Attól való félelmében, hogy a tengerbe zuhan, feljebb emelkedett, és csak akkor nyugodott meg,amikor a magasságmérő tanúsága szerint elérte az ezerméteres határt. Nyugalma azonban törékenynekbizonyult, mert amint biztonságban tudta magát, a szeme még inkább elnehezült.

Ha elalszol, véged!

A motort teljes fordulatszámon járatta, hogy elérje a Messerschmitt legnagyobb vízszintesrepülési sebességét. Míg máskor úgy érezte, egy kilőtt puskagolyó gyorsaságával halad, most - acsatorna acélszürke hullámai felett - érzékelhetetlennek tűnt a sebessége. Hogy ébren tartsa magát,többször egymás után ellenőrizte a haladási irányát, ám rendre eltérő eredményeket kapott. Anyugtalanság ébren tartotta. Az újabb és újabb próbálkozásokat egészen addig folytatta, amíg aláthatár szélén fel nem tűnt előtte a csatorna partja, és a közeledő szirtekben felismerte a Caffiers-hezközeli, jellegzetes alakú dűnéket. Rövid keresgélés után betájolta magát, és elindult a Gruppe repterefelé.

A Spitfire-t már csak akkor vette észre, amikor az alig háromszáz méternyire lehetett tőle. Azangol alacsonyan repült, és szinte teljesen beleolvadt a környezetébe. Cedrick még ebben azállapotában is gyorsan belátta: aligha kerülheti el, hogy a másik észrevegye. Mivel magasságifölényben volt a brithez képest, tüzelni kezdett és megsorozta az útirányára merőlegesen haladó angolgép oldalát. A Spitfire pilótája azonnal kitért és elmenekült. Az őrnagy roppant hálás volt a sorsnak.

Mire elérte Caffiers-t, a tudata kitisztult. Rádión közölte a hadműveleti tiszttel, hogymegsebesült, aztán megkezdte a rárepülést a kifutóra. Talán az angollal való rövid harcnakköszönhetően, talán a lőtt seb okozta sokk volt már múlóban, de a körülményekhez képest sikerültfinoman letennie a vadászt a kifutóra. Elgurult a legközelebbi hangárig, aztán jelezte a géphez sietőszerelőknek, hogy segítségre van szüksége a kiszálláshoz. Mire Meyer vezetésével kiemelték afülkéből, a mentő is befutott, és hordágyra tették. A sza- nitéc azonnal nekilátott, hogy megvizsgálja a

lábát, és Cedrick egy pillanattal később már felhasított nadrágban feküdt a kifutó mellett. A következőpillanatban megszólalt a légvédelmi sziréna, és mire észbe kaphatott volna, már a száguldómentőautóban zötykölődött.

Mi történt? - kérdezte bódultan.Megtámadtak minket - felelte az orvos, és még szorosabbra húzta az őrnagy derékszíját.

A tábori kórházba érve Cedricket azonnal a műtőbe vitték, és villámgyorsan ellátták a sebét. Abeavatkozást végző főorvos szerint az őrnagy nem is tehette volna jobb helyre a szíjat, és ennekköszönhette az életét. Az őrnagy egész idő alatt eszméleténél volt, noha jókora adag morfiumot kapottfájdalomcsillapítónak. Az orvos gyorsan végzett vele, és - Cedrick legnagyobb örömére - aligegyhétnyi kötelező pihenőt rendelt el neki, mielőtt újra szolgálatba léphet.

Miközben az őrnagyot a kórház folyosóján tolták, már az járt a fejében, hogy vajon mitörténhetett a reptéren. Amikor azonban ágyba került, és végre nyugodt körülmények közöttpihenhetett, azonnal elnyomta a buzgóság.

Cedricknek úgy tűnt, csak egy pillanat telt el, amikor ajtócsapó- dásra ébredt. Kinyitotta szemét,és pillantása Müncheberg főhadnagyéval találkozott. A falon függő óra szerint az őrnagy alig negyvenpercet alhatott. Vagy egy egész napot.

A reptér?Minden a legnagyobb rendben, Herr Major!Az angolok?

A tisztet szemlátomást meglepte a kérdés, de igyekezett a humoros oldaláról felfogni a dolgot.

Még nem adták meg magukat, de ma jócskán kaptak.

Cedrick kezdte elveszteni a türelmét.

A mindenségit neki, milyen károkat okozott az angol támadás Caffiers-nek?!

A főhadnagy egy pillanatig értetlenül nézett rá, aztán felderült a tekintete, mint aki végre megértette,mi történt.

Nem volt támadás, téves riadó volt, Herr Major. Egyetlen Spitfire okozta a zavart, de az iskényszerleszállást hajtott végre nálunk. Meyer és a többi szerelő már vizsgálja a gépet; ahadifoglyot egyelőre fogdába zártuk, további utasításig.Értesítették az OKL-t?Igen, uram, a hadműveleti tiszt első dolga volt.Helyesen tették. Most pedig értesítsék őket, hogy az angol pilóta megsebesült, és kórházi

ellátásra szorul. A tábori kórház orvosa szerint néhány napig nem lesz mozgatható állapotban.

Müncheberg előbb nagyot nézett, aztán sokatmondóan elmosolyodott, mint aki ért mindent. Mindenkiszerette előbb maga megvizsgálni, ami a kezébe került, mielőtt az adminisztrációs hivatal tengereelnyelte volna.

Ami egyébként igaz is, merthogy elég fehér szegénykém.Beszélt vele valaki?Néhány szót.Mit mondott?Eltévedt, de csak akkor jött rá, amikor „Anglia" felett kereste a repterét, és hirtelen rárontott egymagányos Bf 109-es. A Messerschmitt megrongálta a kormányszerkezetét, ezért kényszerültleszállni.Én voltam - jegyezte meg Cedrick erőtlenül.Engedje meg, Herr Major, hogy gratuláljak!

Véletlen szerencse; ha ő lát meg hamarabb, akkor másként alakul a találkozás.Jut eszembe: Meyer üdvözli, és azt üzeni, hogy megint hatalmas szerencséje volt -

Müncheberg tartott egy rövid hatásszünetet, aztán amikor rájött, hogy Cedrick most nem vevő azefféle színpadias trükkökre, tovább folytatta. - Azt mondta, ahogy beült a gépébe, és kipróbálta amagassági kormányt, azonnal elszakadt a kábel.

Az őrnagy pontosan tudta, hogy ez mit jelent. Ha mindez a levegőben történik, a Messerschmittazonnal irányíthatatlanná válik, és ő a földbe csapódik.

Másfelől engedje meg, Herr Major, hogy gratuláljak a mai győzelmeihez - váltott témátMüncheberg, mielőtt Cedricknek ideje lett volna kellőképp eltűnődnie a hallottakon.

Az őrnagy biccentett, de nem tudott igazán lelkesedni.

Mindkét Spitfire-t igazolták a többiek. Már csak kettővel van lemaradva Walther Mannmögött.

Cedrick szórakozottan bólogatni kezdett.

Igen, már csak hárommal - felelte majd' egy perccel később, de közben a magasságikormány elpattant kábele járt az eszében. Ma nagyon közel járt a halálhoz, de tudta, hogy voltmár ennél közelebb is. Miközben fáradtan búcsút intett Münchebergnek, azon rágódott, vajonmeddig tarthat ki legendás szerencséje, és lehet-e a végtelenségig feszíteni a húrt a kaszássalfolytatott játszmában...

1940. augusztus 17.

Németország, Schorfheide, Karinhall, Hermann Göring vadászkastélya...

Németország sorsa az angliai csatán múlik! Aki nem tesz meg mindent, ami erejéből telik,hazaáruló! Az ország és a nemzet szeme most a Luftwaffe katonáira irányul, és nekünkkötelességünk, hogy teljesítsük, amit a Führer és a német nép elvár tőlünk...

Inkább Göring sorsa múlik ezen a hadjáraton - súgta Cedrick a mellette ülő Mann fülébe.Ah, Roppant szkeptikus vagy. A birodalmi marsall és a német nép sorsa összefonódott: ha

egyikük elbukik, úgy magával rántja a másikat is - vélte a Geschwaderkommodore, és miközbenbeszélt, egy pillanatra sem vette le a szemét Göringről.

A vadászkastély legnagyobb termében, az ebédlőben ültek. Az asztalon az étkezés után maradtromok díszelegtek, a birodalmi marsall hangja olykor kétszeresen is visszhangot vert a boltíves falakközött. Az őrnagy idegesen feszengett a helyén, és szerette volna már, ha a Luftwaffe első emberevégre rátér a lényegre, és kifejti, hogyan képzeli azt a bizonyos győzelmet.

A lábsebe ugyan még mindig sajgott, de miután a tábori kórházban ellátták, gyorsan gyógyult, ésegy pillanatra sem kellett átadnia a csoport vezetését másoknak. Lábadozása első napján adjutánsa,Joachim Wendt főhadnagy vette át tőle a teendőket, a következő nap reggelén pedig máris Berlinbekellett repülnie, hogy részt vegyen a Göring által rendezett díszebéden, és az azt követő haditanácson.

Lábát egész úton felpolcolva tartotta, és miközben Berlinből Karinhall felé haladtak, kinyújtózotta Mercedes kényelmes hátsó ülésén. Bár a biztonság kedvéért mankót használt, az egész utazás aligviselte meg jobban, mintha teljesen egészséges lett volna. Az ünnepi asztalnál az állapotára valótekintettel kihagytak mellette egy helyet, és így feltehette sérült lábát. A megkülönböztetett figyelem alegkevésbé sem zavarta, sőt kihasználva féloldalas ülőhelyzetét, Mann-nak rendszeresen kommentáltaGöring beszédét.

-... a Luftwaffe nem engedhet meg magának további fiaskókat! Az angolokat nem csak alevegőben kell megtörnünk; lehetetlenné kell tennünk a veszteségeik pótlását. Ezért mostantól fogvaelrendelem, hogy a bombázók ne csupán reptereket és katonai célpontokat támadjanak, de mindenerejükkel azon legyenek, hogy igyekezzenek megsemmisíteni azokat a gyárakat és üzemeket, melyekkapcsolatban állnak a brit repülőgépgyártással...

Ilyen direktívák mellett nincs az a tehetséges parancsnok, aki képes lenne győzelemre vinnia Geschwaderét - súgta Mann fülébe.

Nem jelöl meg konkrét célokat. Ha ügyesen élünk a kiskapukkal, valóban ütőképessé éslegyőzhetetlenné tehetjük a német légierőt - vetett ellent a másik pilóta.

Cedrick nem értett egyet Mann-nal. ő úgy vélte: a magafajta fiatal tisztnek vajmi kevés ráhatásalehet a Geschwader vezetésére, és a Luftwaffére kényszerített villámháborús taktika tovább nehezíti adolgukat. Emellett a birodalmi marsall beszédéből kitűnt, hogy a bombázók mellé rendeltvadászkíséretet továbbra is szoros, zárt harcrendben képzeli el, amivel a Messerschmitteket

megfosztja legnagyobb előnyüktől: a nagy repülési sebességtől.

-... ezért legnagyobb elismerésem jeléül a gyémántokkal ékesített arany Pilótaérdemrendetadományozom Walther Mann és Adolf Cedrick mesterpilótáknak, akik a fronton nyújtott kiválóteljesítményükkel példát állítanak mindannyiunk számára!

Az őrnagy a nevét hallva felriadt merengéséből, de csak akkor döbbent rá, hogy pontosan mi istörtént, amikor a jelenlévők pillantásainak kereszttüzébe kerülve, Göringre nézett. A kövér férfiszéles mosollyal az arcán figyelte őket, és Mann az asztalra támaszkodva lassan felállt. Cedrickkövette a példáját, aztán a két sántikáló pilóta megindult a birodalmi marsall felé, hogy átvegyék akitüntetésüket.

Az őrnagyot jobbára lebénította a meglepetés. A Pilótaérdemrend olyan óriási megtiszteltetésnekszámított, amilyent a Harmadik Birodalom fennállása során mindössze negyvenen kaptak meg,zömében külföldi államfők és hadvezérek Cedrick érzett némi lelkiismeret-furdalást, amiért Göringbeszéde alatt jobbára be sem állt a szája, és a birodalmi marsaik szapulta, de szavait most sem vontavolna vissza. Mire odaértek, két rizsparókás, cifra egyenruhát viselő férfi vörös bársonypárnákonbehozta a kitüntetéseket, és Göring mellett állva várakoztak. A marsall a két pilóta mellére tűzte azérdemrendeket, és elsőként kezdett tapsolni.

Cedrick úgy állt ott, mint aki sóbálvánnyá vált Eszébe sem jutott, hogy valaha ilyen sokra viheti,és most, amikor váratlanul érte a megtiszteltetés, hirtelen nem is tudta, mihez kezdjen vele.Szerencséjükre a jelenlévők nem vártak tőlük köszönő szavakat, így viszonylag fesztelenülbiceghettek vissza a helyükre. Az őrnagy megvárta, hogy Göring tovább folytassa a beszédét, aztán amellette ülő Mannra nézett, aki hozzá hasonlóan majd' kicsattant az örömtől.

Ezt sosem hittem volna! - súgta a férfi Cedricket megelőzve.Ha az apám megtudja, nem fog hinni a fülének! O az első pillanattól fogva támogatott, még

akkor is, ha saját maga nem igazán hitt a repülésben. És most, tessék, végre ilyen ajándékotadhatok neki! Annyi idő után végre megkapja azt a megbecsülést, amit mindig is megérdemelt!

A két pilóta eufórikus hangulata a beszéd végéig kitartott. Hermann Göring azzal zárta szavait,hogy a jelenlévő tisztek becsületén múlik Németország további sorsa, és minden német katonánakkötelessége a lehető legnagyobb bátorsággal harcolnia a hazájáért. Bár az elhangzottak nem sokhatással voltak Cedrickre, a pilóta belátta, hogy amit a birodalmi marsall mondott, tulajdonképpenigaz.

A beszéd végeztével Göring magához hívatta a két örömmámorban úszó pilótát. Az őrnagyelképzelni sem tudta, hogy mit akarhat tőlük, és a felszabadultság érzésébe némi gyanakváskeveredett, miközben mankójára támaszkodva a vadászterem felé bicegett. Vele ellentétben Mannfelhőtlenül boldognak tűnt, és az egyébként szófukar férfiból valósággal dőlt a szó.

Ezt a megtiszteltetést még nem érdemeltük ki! Csakis a birodalmi marsall éleslátásának ésnagylelkűségének köszönhetjük a megelőlegezett bizalmat.

Cedrick barátja túláradó lelkesedését betudta az örömnek.

A vadászteremben várakozó Göringet mintha kicserélték volna. A kövér férfi arca piros volt afelindultságtól, és nem sokáig kellett várniuk, hogy utat engedjen az érzelmeinek.

Uraim, mások előtt nem akartam mondani, de meggyőződésem, hogy a Jagdwaffe harciszelleme szégyenletes! A vadászok nem végzik el a rájuk bízott feladatot, az egységeik nem elégdinamikusak, és a harcban is óvatosabbak a kelleténél! Ez így nem mehet tovább! A veszteségiarányok egyértelműen azt mutatják, hogy az önök pilótái nem hajlandóak meghozni a szükségesáldozatokat, amelyekre Németországnak szüksége van! - fakadt ki a birodalmi marsall, és úgynézett a két megszeppent pilótára, mint aki máris a vérüket akarja. - Követelem, hogy ezentúl avadászok szorosan a bombázókötelékek mellett biztosítsák a védelmet!

Elsőként Cedrick eszmélt fel a döbbenetből.

Amíg a Jagdwaffe vezetése nem ismeri fel az új harcászati módszerek jelentőségét,képtelenség lesz átütő eredményeket elérni. Az angolok nem lengyelek, és nem is franciák, mintahogy a pilótáik sem elavult, tíz évvel korábbi konstrukciókkal repülnek. A bombázásoktermészetes módon áldozatokkal járnak. A britek előnyt élveznek velünk szemben, mert hazailégtérben harcolnak, és védi őket a csatorna. A légvédelem és a vadászalakulatok együttestámadását lehetetlen teljes mértékben kivédeni, ráadásul a magunkfajta egyszerű pilótáknak nemsok ráhatásuk van az ezredek irányítására.

Mann július óta Geschwaderkommodore! - vetett ellent Göring.

Walther szégyenkezve lehajtotta a fejét, aztán mégiscsak megszólalt.

Mindössze egy napot repülhettem ebben a minőségemben.Tudok a sebesüléséről - lépett át a témán a birodalmi marsall. - De engem nem a

körülmények, csakis az eredmények érdekelnek. A Führer könnyen türelmetlen. Nem fogjamegengedni, hogy kudarcot valljunk. Maguk pont olyan jól tudják, mint én, hogy azok, akikcsalódást okoznak neki, milyen könnyen tűnnek el a süllyesztőben.

Cedrick nem tudta, hogy a „Dagadt" mi többet várhat el tőlük, amikor erőfeszítéseiket máris alétező legmagasabb kitüntetéssel jutalmazta.

Mindennél fontosabb számomra, hogy a légierő sikereket érjen el, és tisztában vagyok azzalis, hogy ehhez friss erőt kell fecskendeznünk a Jagdwafféba. A Luftwaffének fiatal, dinamikus,agresszív vezetőkre van szüksége, különösképpen igaz ez a Jagdfliegerekre. Cedrick, magaátveszi Handrick őrnagytól a JG 26 vezetését.

Az őrnagy képtelen volt szóhoz jutni. Geschwaderkommodoreként már nem csupán acsoportjáért tartozott volna felelősséggel, de az egész ezredért. Első gondolata az volt, hogy ezek utánbúcsút mondhat a harci bevetéseknek.

Tisztelettel, Herr Reichsführer, úgy érzem, jelen pozíciómban többet tehetek aGeschwadéért. Ha kineveznek, többé aligha lesz lehetőségem harcba vezetni az embereimet, ésnem tudom átadni nekik a tapasztalataimat.

Hagyjuk a kifogásokat, Adolf! Pontosan tudom, hogy mi nyomja a lelkét, és biztosíthatom:nem várom el, hogy akár csak egyetlen bevetésről is lemondjon. Szabad kezet kap az ezredújraszervezésében, és senki sem fogja megkérdezni magától, hogyan és kivel végezteti el azadminisztrációs munkát.

Az őrnagy éppen elég visszásságot látott a Geschwader eddigi működésében, és pontosan tudta,hol kellene változtatni ahhoz, hogy ütőképesebbé tegyék az egység működését.

Cserébe viszont ragaszkodom hozzá, hogy a lehető legnagyobb alapossággal járjanak el, ésmegfelelő figyelmet szenteljenek a kiválasztott célpontok lerombolásának. Elsődleges feladatuka repülőgépgyárak és az alumíniumüzemek lesznek, melyek nélkülözhetetlenek a RAFutánpótlás-ellátásához. Ezek ellen főként éjszaka indítsanak támadásokat. Az egyes körzetek fölémindig ugyanazokat az egységeket küldjék, hogy a pilóták a lehető legjobban megismerjék azellenséges területet. A bevetések eredményessége érdekében a célpontokról listát és térképetkell készíteni.

Göring elhallgatott, mintha csak az érdekelné, hogy szavai milyen hatást váltanak ki a kétmesterpilótából. Cedricket épp eléggé lefoglalták a gondolatai, hogy ne akarjon megszólalni, deMann, akit nem ért meglepetésként a birodalmi marsall bejelentése, készen állt a kérdéseivel.

Mikor kapjuk meg a pontos tájékoztatást az ezredek célpontjairól?Mint egységparancsnokok, maguk választhatják meg a célpontjaikat. Magamnak csupán azt a

jogot tartom fent, hogy a Liverpool és London elleni offenzíva támadási direktíváit kiadjam.

Cedricket nem lepték meg Göring szavai. A Reichsführer már az ebédlőben elhangzottbeszédében kijelentette, hogy egészen nagyfokú szabadságot engedélyez az ezredparancsnokoknak.Sokkal inkább az előtte álló kihívás kötötte le gondolatait. Egy egész Geschwader irányítása olyanfokú felelősséget rakott a nyakába, amivel eddig még nem volt dolga. Noha úgy vélte, rendelkeziknémi tapasztalattal az emberek irányításában, fogalma sem volt arról, hogy ez elegendő lesz-e.

Hermann Göring néhány pillanatig még várt, aztán amikor látta, hogy mind a ketten agondolataikba mélyednek, jelezte, hogy részéről véget ért a beszélgetés.

Kitüntetésük alkalmából gondoskodtam maguknak még egy kis meglepetésről. Remélem,feltüzeli majd a harci kedvüket! - jegyezte meg búcsúzóul a birodalmi marsall, és olyantitokzatos arckifejezést vágott, ami már-már nevetségessé tette.

A két pilóta kilépett a birodalmi marsall szobájából. Mann tett néhány lépést, aztán megállt,mielőtt még elérték volna a mind han- gosabban zajongó tisztek gyülekezetét.

Ez komoly áttörés lehet! - jegyezte meg óvatosan.

Cedrick nem osztotta az optimizmusát.

Még mindig a Blitz szellemében akarnak használni bennünket, holott Angliában enneksemmi értelme.

Szabad kezet adott az ezredek szervezésében, és viszonylagos önállóságot a célpontokkiválasztásában.

A vadászok mozgását a bombázók határozzák meg. Amíg a bombázóezredek parancsnokairagaszkodnak a szoros kísérethez, a Messerschmittek csupán asszisztálhatnak a Spitfire-ek és aHurricanek támadásaihoz.

Ki kell harcolni, hogy a kíséret formáját mi határozhassuk meg. Ma megtettük az elsőlépéseket, nem szabad telhetetlennek lennünk. Igaz, sok munka maradt, de végre úton vagyunk!

Cedrick nem válaszolt. Barátja optimizmusa nem volt rá hatással. Sőt, ő mindvégig úgy érezte,Göring csupán elhúzza előttük a mézesmadzagot, és várja, hogy ráharapjanak a csalira. Mannesetében ez a módszer szemmel láthatólag bevált, ám az őrnagy túl sok rossz döntést hallott abirodalmi marsall szájából, hogy hinni tudjon neki. A világháborús veterán mai beszéde is eztpéldázta. Göring olyan embereket vádolt meg hazafiatlansággal, akik hűen követték, szenvedtekdilettáns parancsai sorozatától, és akik nap nap után kockáztatták az életüket a fronton. Az őrnagytisztában volt, hogy milyen roppantul igazságtalan a helyzet, és a felkínált „szabad kézben" sem látottmást, mint a Luftwaffe vezetőjének tanácstalanságát és lustaságát.

Maguk mindig kettesben töltik a szabad idejüket?

Cedrick a hang irányába fordult, noha azonnal tudta, ki beszél. Álmából ébredve is megismertevolna Elsie von Madevick hangját.

Fraulein, micsoda meglepetés! - mondta Mann, az őrnagyot megelőzve.Remélem, nem kellemetlen!Ellenkezőleg, önt látni mindig nagy öröm! - felelte a gyerekképű pilóta, és halványan

elpirult, mint aki máris szégyelli magát.

Cedrick igyekezett nem lemaradni Mann mögött, de ahogy megpillantotta a lányt, annak szépségeegy szemvillanásnyi időre a torkára forrasztotta a szót. Elsie von Madevick mélybordó hosszú ruhátviselt, csinosított derékkal. Az estélyi szabadon hagyta a lány formás vállait, s csupán kétstrasszkövekkel kirakott pánt takarta kulcscsontja egy részét. Fehér bőrét, szőkeségét csak még inkábbkiemelte a ruha sötétje, és Cedrick kénytelen volt beismerni, hogy komoly erőfeszítésébe kerülelszakítani tekintetét a mélyen kivágott dekoltázsban emelkedő gömbölyű halmoktól.

Örülök, hogy láthatom! - szólalt meg Cedrick, amikor a nő végre reá nézett, és ő kezet

csókolt neki.Sok jót hallottam magáról az elmúlt hónapban - mondta a lány, és szélesen elmosolyodott. -

Látom már, hogy nem szeret második lenni.Mondtam, hogy mindent megteszek, de be kell vallanom, nagy segítséget kaptam az

angoloktól azzal, hogy lelőtték Walthert.Valóban! Hogy van a sebe, Herr Mann?

A Geschwaderkommodore szégyenlősen elmosolyodott.

Egyre jobban. Az orvosok szerint nemsokára visszatérhetek a repüléshez, hogymegnehezítsem Adolf dolgát. Épp elég előnyt kapott már, hogy izgalmasabbá váljon a verseny.Legnagyobb sajnálatomra ennél jobban nem is használhatta volna ki a rendelkezésére álló időt -magyarázta Mann.

És ön? Ma reggel hallottam, hogy megsebesült. Be kell vallanom, a mankó nem túl előnyösviselet még egy vadászrepülő pilótának sem.

Igyekszem megfogadni a tanácsát, és mihamarabb szabadulni a divatjamúlt holmitól -felelete az őrnagy, és egészséges lábára támaszkodva megemelte a mankóját.

Ami azt illeti, én is próbálkoztam vele, de meglepően hűséges társnak bizonyult. Minélmesszebb hajítottam, annál hamarabb lett szükségem rá - vette vissza a szót Mann, és ezzel alány figyelmét is.

Amíg az érdeklődés kissé elfordult róla, Cedrick nyugodtan legeltethette a szemét Elsie vonMadevicken.

Szóval ő az az ajándék, amivel Göring el akart bűvölni minket - gondolta, és rá kellettdöbbennie, hogy „dagadt" ezúttal sikerrel járt.

Mind a ketten úgy néztek a lányra, mintha az életük múlna rajta, nehogy egy pillanatot iselmulasszanak a találkozásból. Mann arcán bárgyú mosoly vert állandó tanyát, és Cedricknek nemvolt nehéz kitalálnia, hogy valószínűleg az ő képét is ugyanilyen grimasz torzítja ráncba.

Elsie szemlátomást mit sem vett észre abból a rajongásból, amivel a két férfi övezte személyét,vagy ha mégis, hát ügyelt rá, hogy ne éljen vissza a helyzettel. Néhány szóval érdeklődött a frontonzajló eseményekről, de amikor látta, hogy a téma miféle dühödt érzelmeket vált ki a pilótákból,tapintatosan váltott, és a hátországban kialakult helyzetről kezdett beszélni. Cedricknek jólesett afiatal, értelmes lánnyal társalognia, aki számára a világ nem csupán a kirakatok legújabb híreiből állt.Elsie megosztotta velük véleményét a munkahelyi körülményekben beállt változásokról, és azokról avállalkozókról, akik roppant vagyonokat halmoztak fel a meghódított területen élő olcsó munkaerőfelhasználásával. A zsidók alkalmazásáért a Wehrmacht minimális összeget kért cserébe, és a németgyárosok egymás után kaptak a remek lehetőségen. Az általuk termelt pénz egy része Németországbankötött ki, és kedvező hatással volt a gazdaságra.

- Főként Lengyelország tűnik kedvezőnek a német ipar számára. A zsidóság ott elég nagyszámban van jelen ahhoz, hogy elegendő gazdasági erőt képviseljen. A francia gyárak legtöbbjét aLuftwaffe kiszolgálására tartják fent, így ezeknek egyelőre nincs érezhető hatása ránk nézve -

magyarázott Elsie, és látszott rajta, mennyire jólesik neki, hogy a férfiak odaadó figyelemmelhallgatják a szavait.

Ön roppant tájékozott, fraulein. Nem vagyok biztos, hogy a gazdasági minisztériumbandolgozó alkalmazottak valamelyikétől hallhattunk volna ilyen részletes beszámolót - mondtaWalther, továbbra is bárgyún mosolyogva.

Igazán kedves! - fogadta a bókot elragadtatással a lány, és belepirult a hallottakba.Ritka, hogy egy fiatal hölgy ennyire érdeklődjön az ország gazdasági helyzete iránt. Maga

igazán kivételes személyiség, fraulein! - szólt közbe Cedrick attól tartva, hogy lemarad.Remélem, ezt nem csak azért mondják, mert az édesapám jó viszonyban van Herr

Göringgel? - kérdezte a lány huncut mosollyal az arcán, miközben a két férfit méregette.

A pilóták egymást megelőzve igyekeztek biztosítani róla, hogy szó sincs ilyesmiről.

No, nem mintha ilyesmit feltételeztem volna az urakról - jegyezte meg Elsie, miután a kétférfi kellőképpen bolonddá tette magát.

Cedrick volt az első, aki rájött, hogy csúfot űztek belőlük, de ahogy a ravaszul csillogószemekbe nézett, képtelen volt haragudni a lányra.

Amit az imént mondtam, csak megerősíteni tudom: ön igazi ritkaság fraulein! Kevés olyanhölggyel találkoztam, aki ilyen köny- nyűszerrel tett bolonddá egyszerre két férfit is - nevette azőrnagy, és elismerően biccentett.

Mann tartózkodott, hogy hangot adjon a véleményének. Elsie figyelmét azonban nem kerülhette ela pilóta hirtelen bezárkózása, és mielőtt még elmérgesedhetett volna a tüske, rögtön nekilátott, hogyorvosolja a sebet.

Ugye, nem bántódott meg, kedves Walther! Maga olyan sok jót tett a hazának, hogy ez lenneaz utolsó dolog, amit kívánnék. Apám nagy tiszteletben tartja mindkettőjüket, a saját tetteinekfolytatóit látja magukban. Önöknek nem kell senki kedvét sem keresniük, hiszen amit eddigtettek, az máris meghatározó Németország jövőjére nézve. Nézzen csak magára! Megkapta aPilótaérdemrendet!

A cselekedetei alapján már csak miniszterelnökök és hadvezérek mércéjével mérhető.

Mann ugyan próbált ellenállni, ám még így is felengedett valamelyest. Bár továbbra is távolságtartóanviselkedett, máris látszott rajta, hogy vesztett kezdeti merevségéből.

Remélem, megbocsát egy pillanatra, fraulein! - mondta a pilóta, és miután kimérten biccentett,megindult a mosdó irányába.

Elsie von Madevick néhány lépésen keresztül követte a tekintetével, aztán Cedrick felé fordult.

Mindig ilyen érzékeny?Soha! - felelte az őrnagy az igazságnak megfelelően. - Olyan, mint az acél: ha meghajlik, akkor iscsak azért teszi, hogy még nagyobb erővel rúgja ki magát egyenessé.

A lány felvonta szemöldökét.

Akkor?

Cedrick úgy döntött, nem akarja érteni a kérdést.

Parancsol?Akkor most mi történt vele?Talán az ön jelenléte volt rá ilyen hatással. Elsie von Madevick halványan elmosolyodott.Gondolja, hogy tetszem neki?Miért, akad olyan férfi, akinek nem? - kérdezett vissza Cedrick, és kihívóan a nő szemébe nézett.

A lány rögvest meghátrált.

Nem tudom, apám igyekszik távol tartani a társasági élettől. Szerinte nem ildomos, hogy egyfiatal hölgy egyedül mutatkozzék.

Cedrick látványosan körülnézett.

Merre van az édesapja? Nem látom.Herr Göring hívatta rögtön azután, hogy befejezte a megbeszélést önökkel - felelte Elsiegyanútlanul.

A ravasz vén róka! - gondolta Cedrick, és magában azt kívánta, a birodalmi marsall bárcsak olyan jólirányítaná a Luftwaffét is, mint ahogyan pilótái szerelmi életét rendezi. Az egy pillanatig sem voltkétséges előtte, hogy Göring a kettejük között lévő verseny növekvő hevességét várja a találkozótól.

Ön igazán remek társaság, csakis hálásak lehetünk a Reichsführernek, amiért lehetővé tette aszámunkra a találkozót.Maga mindig ilyen kedves?Ha a beosztottjaimat kérdezné, alighanem határozott nem lenne a válasz.Gondolom, a fronton nincs helye a kellemnek.

Elsie mélyen Cedrick szemébe nézett, amitől a pilóta egy pillanatra úgy érezte, egész a veséjébe lát.

Eddig még nem találkoztam vele.De, ugye, néhanapján jólesne, ha lenne valaki, akivel megoszthatja a gondolatait?

Cedrick általában jól megvolt egyedül. A tábori körülmények nem tették lehetővé, hogy a katona akárcsak egy pillanatra is felengedjen. Egy női kéz ugyan növelhette volna a körlet otthonosságát,ugyanakkor elgyengítette volna a férfi szívét. Az őrnagy úgy vélte: a háborúban nincs helye olyanérzelmeknek, amelyek fogékonnyá teszik a lelki fájdalomra. Már így is komoly problémát okozottneki, hogy látta egymás után meghalni a beosztottjait.

Nos, úgy vélem - próbált óvatosan fogalmazni, nehogy megbántsa vele a lányt -, többnyirenagyon nehéz elviselni az emberre nehezedő nyomást, és ahhoz, hogy könnyebb legyen, olykorszükség van egy kis magányra.Ezt vegyem visszautasításnak?

Cedrick ismét jobbnak látta az értetlenség mögé rejtőzni.

Amennyiben?Én felajánlom önnek, hogy levelezzen velem, maga pedig nem átall visszautasítani?

Az őrnagy örömmel vette tudomásul, hogy sikerült kiugratnia a nyulat bokorból.

Ellenkezőleg! Kimondhatatlan megtiszteltetés, fraulein! Nem is reméltem, ekkora kegyet!

Elsie von Madevick gyanakodva mérte végig a férfit.

Maga gúnyolódik velem?Már miért tennék ilyet?Épp eleget hallani, hogy a repülőgép-pilóták miféle éjszakai kalandokba bonyolódnak

Berlinben és Stuttgartban! Olykor még a papáról is hallani egyet s mást a régi repülőbarátaitól.

Az őrnagy most először látta meg a kislányt Elsie von Madevickben, és úgy érezte, ott helybenmegcsókolja, olyan aranyos volt, ahogy kiejtette a száján a szót: „papa".

Csak addig járnak ilyen helyekre, amíg meg nem találják az igazit. Utána ők aleghűségesebb férjek az egész világon. Tudja, fraulein, aki már kiröpködte magát, az sokkaljobban tudja értékelni a biztos talaj nyugalmát, mint az, aki egész életében szállni akart, desosem állt módjában.

Elsie szeme tágra nyílott, és Cedricknek úgy tűnt: elhitte minden szavát. Épp eléggé szégyellteérte magát.

Lemaradtam valamiről? - kérdezte a visszaérkező Mann.

A lány zavartan félrenézett, aztán mégiscsak ő szólalt meg hamarabb.

Herr Cedrick a pilóták hűségéről beszélt. Szerinte az, aki már kipróbálta a szabad életet,könnyebben nyugszik bele a mindennapokba, és többre becsüli a biztost, mint az állandóváltozást. Ön mit gondol erről, Herr Mann?- kérdezte Elsie a Geschwaderkommodorét, deegész idő alatt kihívóan az őrnagyot figyelte.

Walther szeme elkerekedett a Cedrick szájába adott szavak hallatán, de kellő lélekjelenlétteluralkodott magán, nehogy leleplezze barátját.

Nos, úgy vélem a Herr Majornak megvan a kellő tapasztalata, hogy képes legyen felmérnia helyzetet. Biztos vagyok benne, hogyha ő ezt mondja, akkor az úgy is van. Jómagam -megfelelő tapasztalatok hiányában - nehezen formálhatnék véleményt az ügyben, de Adolfszavahihetőségében egy szemernyit sem kételkedem.

Elsie von Madevick felnevetett.

Roppant diplomatikusan fogalmaz. Talán lehetséges, hogy mégiscsak pályát tévesztett, éspolitikusnak kellett volna mennie.Ha a fraulein úgy véli, nem állom meg a helyem a választott szakmámban, készen állok rá, hogybeismerjem a tévedésemet, és változtassak, amíg még tehetem.Gondolom, a háború ideje alatt aligha teheti.Magam is úgy vélem.Ebben az esetben, a körülményekre való tekintettel, maradhat - felelte a lány, és olyan bájosmosolyt küldött Mann felé, hogy Cedrick majd' megveszett féltékenységtől. Kis híján megszólalt,hogy elejét vegye az idillnek, aztán észbe kapott, és sikerült megnyugodnia.Kérem, bocsássanak meg, úgy látom édesapám végzett! - mondta Elsie hirtelen, és egy gyorsmosollyal búcsúzott mindkettőjüktől.

A két pilóta egy emberként figyelte a nő távolodó, karcsú alakját. Mann halkan felsóhajtott, amikor alány az apja mellé érve, lopva visszanézett rájuk. Cedrick még szuszogni sem bírt. Amilyen jól alakultszámára a beszélgetés közepe, a vége épp annyira elkedvetlenítette. Néhány pillanatra még az isfelmerült a benne, hogy a lány csak a bolondját járatta vele, amikor úgy tűnt, minden szavát elhiszi ahűséggel kapcsolatban.

Csodálatos teremtés! - jegyezte meg Mann. - Kár, hogy Göring a saját céljaira próbáljafelhasználni az apjával együtt.Valóban nagy kár érte - felelte Cedrick automatikusan, mert még mindig a lány jelenléténekhatása alatt volt.Mit mondtál neki, amíg távol voltam?Rólad kérdezett. Azt akarta tudni, vajon megbántódtál-e.

Na és, mit mondtál neki?Hogy kizártnak tartom. Mann egy ideig nem válaszolt.Ennyire jól ismersz? - kérdezte, amikor újra megszólalt.Fogalmam sincs. Így gondoltam. Talán tévedtem?Nem.

Cedrick néhány pillanatig várt a folytatásra, aztán amikor az csak nem akart jönni, megkérdezte.

Merre voltál?Tudni akartam, mit tervez Göring.

Az őrnagy egy ideig szólni sem tudott a meglepetéstől.

Ezt hogy érted?Egyértelmű volt, hogy manipulálni akar minket; csak azt nem tudtam, hogy Elsie vonMadevicknek tudomása van-e a dologról.Na és, mire jutottál?Úgy tűnik, a lány éppen olyan ártatlan, mint amilyennek látszik.

Cedrick elképzelni sem tudta, hogy a mindig csendes Mannból, hogyan vált egyik pillanatról amásikra Abwehr-ügynök.

Honnan tudod?Apám jó kapcsolatban állt a Madevick családdal. Ismerem néhány alkalmazottjukat, sőt az egyik,velem egykorú fiúval elég jóban voltunk még a háború előtt. Amikor megjöttem, megláttam akocsiszínben. Gondoltam, itt az ideje feleleveníteni a régi ismeretséget.Megtudtál tőle valamit?Ahogy vesszük - felelte Mann, és megvonta a vállát. - Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Elsiecsak nagyon ritkán mozdul ki a Madevick-kastélyból, olyankor is leginkább misére jár a közelivároskába.

Cedrick nem tudta nem észrevenni, hogy barátja hangjából kicsendül az elégedettség.

Mégis eléggé tájékozott a világ dolgaiban.A nap nagy részében az apja újságjait olvassa, amikor azokkal végzett, a tanárnőjével másról sebeszélnek, mint a háború alakulásáról, és a nemzetközi politikai helyzet változásairól.Egy igazi tudós ez a lány.Talán túlságosan is az - jegyezte meg Mann.Hogy érted ezt?Ennyi asszonyi felfogástól idegen gondolat könnyen összezavarhatja egy fiatal lány fejét.Épp elég okos ahhoz, hogy rendet tartson a saját fejében, sőt ahogy nézem, még arra is maradelég ereje, hogy másokét is rendben tartsa.

Már csak a szívét kell meghódítanod - gondolta öniróniával telten, és eszébe jutott az a hatalmasranyílt kék szem, amellyel Elsie őt figyelte. Már maga sem tudta, mennyi volt bennük a fiatal lánynaivsága, és mennyi az erejét próbálgató nő kacérsága.

Igen, én is ettől tartok.Tartasz?Mi van, ha túl okos hozzám?

Az őrnagy nem tudta, nevessen-e, vagy inkább hallgasson, végül a beszéd mellett döntött.

Te, Walther Mann vagy a Luftwaffe legjobb pilótája, a hadsereg büszkesége, a Pilótaérdemrendkitüntetettje, a Lovagkereszt birtokosa, és azon töprengsz, hogy vajon elég jó vagy-e ennek alánynak?Nem mondhatnám, hogy bármivel is biztatott.Engem mégis majd' megevett a fene a féltékenységtől, amikor egymással enyelegtetek.

Mann rögtön fülig pirult.

Hogy érted azt, hogy enyelegtünk? Elvégre te is itt voltál, kérlek!Úgy értem, hogy le se vette rólad a szemét.Gondolod, hogy tetszem neki?Remélem, nem!

Mann szeme tágra nyílt, és úgy nézett Cedrickre, mint aki nem akarja elhinni, amit hallott.

Ne feledd, hogy mit érzek! - mondta kissé szégyenkezve az őrnagy, és megvonta a vállát.

A Geschwaderkommodore biccentett.

Minden tiszteletem ellenére nekem nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben választani szeretneközülünk.Legalábbis nem mutatja.

Egy hosszúra nyúlt pillanatra csend telepedett közéjük.

Talán újra meg kellene fontolnunk, hogy magunk között döntsünk.Hogy gondolod?Amíg egyszerre csapjuk a szelet, egymással versenyezve, aligha lesz esélyünk mélyebb érzelmekirányába elvinni a dolgot...

Mann elhallgatott, és a másik reakcióit figyelte. Cedrick beleegyezően bólintott, és intett neki, hogy

folytassa.

Ellenben, ha külön-külön próbálkoznánk, minden egyszerűbb lehetne.Sorrendet akarsz felállítani?

A Geschwaderkommodore képe felderült, mint aki nagy súlytól szabadult meg.

Pontosan! Az egyikünk esélyt kap arra, hogy meghódítsa Elsie szívét, a másik vár a sorára, és haaz első felsül, a helyére léphet.

Az őrnagynak tetszett az ötlet.

Rendben van. Hogyan akarod eldönteni a sorrendet?Már csak hárommal vezetek előtted, ugye? - felelt kérdésre kérdéssel Mann.Kettővel - pontosított Cedrick kaján vigyorral az arcán.Még jobb! Aki hamarabb kapja meg a tölgyfalombokat a Lovagkereszthez, az próbálkozhatelsőként. És hogy kiegyenlítsük a köztünk lévő különbséget, annyi napot kapsz, amennyitszükségesnek érzel.Legyen négy: minden lelőtt gépért kettőt - felelte az őrnagy rövid gondolkodás után.A négy tisztességes ajánlat, elfogadom.Gondolod, hogy ennyi idő alatt befoghatlak?Én inkább arra gondoltam, hogy nemsokára teljesen mindegy lesz neked, hogy hány napod van,mert nekem olyan gyorsan meglesz a negyven, és Elsie az ölembe hullik - felelte mosolyogvaMann, és Cedrick nem állhatta meg, hogy el ne nevesse magát.Tudod, ha nem ismernélek, azt gondolnám, hogy csak játszol velem, és már meg is vannakvalahol azok a lelőtt angol gépek.Már csak idő kérdése, és meglesznek - biztosította a másikat a Geschwaderkommodore.Most, hogy téged is előléptettek, elképzelni sem tudod, hogy milyen sok munkád lesz az ezredátszervezésével. Ismertem Handrickot, tudom, hogy milyen sok munkát hagy rád. Mire ütőképesegységet faragsz a tieidből, én már javában repülök. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogysánta vagy.

Cedrick akaratlanul is a lábára nézett, és csak most döbbent rá, hogy az alkudozásban egészenelfeledkezett az állapotáról.

A kimondott szó kötelez!

Akár fél lábbal is leszorítalak a trónról, meglásd! - mondta utoljára, és megállapodásukmegpecsételéseként kezet szorított Mann-nal.

XI.

1940. november 1.

Anglia, a La Manche-csatorna partvidéke...

A Jabo kötelék nyolcezer méteres magasságból kezdte meg a támadást, és egészen hétszázötvenméterig zuhant, mielőtt a pilóták kioldották volna a gépek törzsére szerelt kétszáz kilós bombákat.Cedrick négy gépből álló Stabja élén haladva kilencezer méterről fedezte a vadászbombázóktámadását.

Az elmúlt hetekben az angolok - hogy megelőzzék a jabo támadásokat - egyre feljebb emelkedtek, ésmagassági fölényüket kihasználva zuhantak a bombateherrel megrakott vadászokra, hogy még a feladatvégrehajtása előtt megsemmisítsék őket. A németek - védekezésül - tovább emelkedtek, és a Spitfire,valamint a Hurricane vadászok legnagyobb repülési magassága fölé küzdötték magukat. Persze, errecsak a bomba nélküli vadászok voltak képesek, és többieket különálló kíséretként fedezték. Bár abevetések többsége nem hozott kiemelkedő eredményt, a tény, hogy az angolok tehetetlenek voltak aJabókkal szemben, arra ösztökélte a Luftwaffe vezetését, hogy minden ezredben kötelezővé tegye avadászbombázó-alakulatok felállítását. Cedrick dühöngött, amikor megtudta, hogy értékesvadászgépeiből egy egész Gruppéra valót kell átalakíttatnia, és csalódottságának - szokása szerint -hangot is adott. Az OKL-től azonban azt az utasítást kapta, hogy a parancsot haladéktalanul végre kellhajtani.

Az elmúlt hónapok során rengeteget dolgozott azon, hogy a Geschwadert ütőképes egységgékovácsolja, és mire a munkája eredménye végre beért (a JG 26 volt az egyetlen, amelyik a kritikusszeptemberi hónapban, tizennegyedikéig, egyetlen pilótát sem vesztett), egy ostoba utasítássaltönkretették mindazt, amiért eddig küzdött. Rosszkedvét csak fokozta, hogy Mann három nappalkorábban megszerezte negyvenedik győzelmét, és Lovagkeresztje mellé átvehette a tölgyfalombokat.Cedrick még három lelőtt gép- nyire volt a bűvös számhoz, és a vadászszerencse kitartóan kerülte azutóbbi időben.

Nyíltszívűsége és szókimondása ellenére az OKL díjazta a Geschwader vezetésében elérteredményeit, és a mai nap reggelén kapta meg az értesítést, hogy alezredessé léptették elő. Nohabüszke volt mindarra, amit véghezvitt, nem tudott tiszta szívvel örülni a sikernek. Az angliai csatanem hozta meg a tőle várt eredményt, és immáron mindenki számára bebizonyosodott, hogy aLuftwaffe korántsem afféle csodafegyver, mint amilyennek azt Hermann Göring szerette volnabeállítani, és a statisztikák is másféle képet mutattak.

A Göbbels vezette propagandagépezet egymás után szajkózta a légből kapott információkat,melyeket az OKL vezetése a birodalmi marsalltól kapott. A sajtóban szárnyra kapott híresztelésekszerint a RAF-nak már csak ötven Spitfire vadászgépe maradt, amit a német légierő Messerschmittjeinéhány napon belül megsemmisítenek. Ezzel szemben Cedrick ezrede egyre nagyobb ellenállásbaütközött Anglia partjai felett, és a Luftwaffe kénytelen volt elrendelni a nappali bombázásokmérséklését. A sorozatos hamis információkat követő újabb és újabb csalódások egyre csak növeltéka németek elégedetlenségét, Cedrick mégsem tudta meggyőzni Göringet arról, hogyha továbbra is aharcoló pilóták ellenőrizetlen harci jelentései alapján akarja meghatározni a valós helyzetet,mindenképpen túlzó eredményekkel találkozik. Nem azért, mert a Jagdwaffe katonái szándékosanmeghamisították a beszámolóikat, hanem a harcok természetéből fakadóan.

- Egy négyezer méterml lefelé zuhanó, fekete füstöt okádó Hurricane- re bárki azt írná, hogy

lelőtte, de senki sem tudhatja bizonyosan, hogy nem vergödött-e haza súlyosan sérült állapotban -magyarázta Cedrick a birodalmi marsallnak, teljesen feleslegesen.

Az elhúzódó harcokat látva, Göring meg volt győződve arról: emberei elárulták őt, ésszándékosan vezették félre, hogy bolondot csináljanak belőle. A valóság egyre kevésbé érdekelte abirodalmi marsallt, és másra sem volt képes, mint saját elképzeléseit harsogva mind lehetetlenebbhelyzetbe hozza a Luftwaffét. Cedrick ebben az időben tudta meg azt is, hogy az Adlerangriffmegindítása előtt Göring képtelen volt meghozni a szükséges döntéseket, és a két Jafüre bízta ahelyzet megoldását. Az alezredes kezdeti tisztelete, amivel a birodalmi marsall személyét övezte,végképp semmivé vált, és helyette nem maradt más benne, csak keserűség.

Az időjárás rosszabbra fordulása eleinte csökkentette a harcok hevességét. A ködös ősz kevéslehetőséget adott a bombázásra, és támadó gépek hiányában, a RAF-ot szinte lehetetlen volt harcrakényszeríteni. Ám az angolok az alacsonyan terpeszkedő felhők védelmét kihasználva nemsokáraújraindították a hajóforgalmat a csatornán, és ezzel véres csalit vetettek a Luftwaffe elé. A hatalmasveszteségeik miatt a harcokból visszavont Stukákat újra bevetették, és a zuhanóbombázó-egységekkísérete újabb feladattal látta el a Jagdwaffét. A feladatok többnyire unalmasnak bizonyultak, mert acsatorna felett a RAF nem tudott olyan gyorsan reagálni, mint a saját területén, ezért - mire avadászok megérkeztek - a német gépek már elvégezték a dolgukat.

Az OKL továbbra is erőltette a Jabók szárazföldi célpontok ellen végrehajtott támadásait. NohaCedrick meglátása szerint ezek nem sok eredményre vezettek, kénytelen volt elismerni, hogy jelentőserőket kötnek le, és emiatt a RAF kénytelen megosztani a figyelmét.

- Banditák nyolc óránál! - hallotta Cedrick a fülhallgatójában.

Jóval a Geschwader felett repült, a Stab élén, hogy onnan figyelje az egyes Gruppékteljesítményét. Mióta az ezred élére került, külön gondot fordított arra, hogy a négy gépből álló kísérőalakzatban rendre mellette repüljenek olyan pilóták, akiket vezető pozícióba szánt. Kinézett a fülkeperemén túlra, és nyakát nyújtogatva kereste az ellenséget. A Hurricane-ek balra, alatta, zártalakzatban tartottak a bombaterhüktől megszabadult Jabók. felé. Cedrick nyolc brit vadászt számoltössze, mielőtt belekezdett a zuhanórepülésbe, és a nappal a háta mögött lecsapott rájuk.

Miközben az angolok felé zuhant, futólag ellenőrizte, hogy a másik három Messerschmitt anyomában van-e. Az elmúlt két hónapban szokásává vált, hogy szemmel tartsa az alakzatában repü-löket. Nem akart rossz parancsnokokat az egységei élére, és szentül hitte, hogy egy légi harcban nincsaz a kemény pilóta, aki képes lenne színlelésre.

Ahogyan repülsz, olyan ember vagy - vélte az alezredes, és eleddig nem kellett csalódnia adöntéseiben.

Cedrick - még mindig a nappal a hátában - lejjebb süllyedt, mint a brit vadászok, és asebességkülönbségét kihasználva, egyre jobban megközelítette a Jabókat gyanútlanul üldözőköteléket. Az utolsó Hurricane farkrésze alatt kiemelte a Messerschmittet a zuhanásból, és alig ötvenméterről tűz alá vette. A robbanógolyók végigszántották a repülőgép törzsét. A vadászirányíthatatlanná vált, és egy pillanattal később pörögve eltűnt az alezredes látómezőjéből. Cedrick

meg sem próbálta követni.

Horrido!

Időközben a jobbján haladó egyik kísérője tűz alá vett egy másik Hurricane-t, és a sorozataivalsikerült elszakítania a többitől. A nyomjelző lövedékek csíkjai egymás után húztak el a britvadászgépek mellett, az egység ennek ellenére nem reagált a támadásra. Az alezredes még sosemlátott ilyet, és a döbbenettől meglepetten egy pillanatra értetlenül figyelt.

Talán nem vettek észre, Herr Oberstleutnant - hallotta állandó Katchmarkéja hangját, de őmaga nem hitt a dologban.

Csak egy másodpercébe tellett, hogy úrrá legyen a meglepetésén, és egy merész manőverrelcélba vette a soron következő Hurricane- t. Az első gépágyúsorozat pozdorjává roncsolta az angolgép jobb szárnyát, a második szétrobbantotta a pilótakabin tetejét és a motorburkolatot. Az angolvadász légcsavarja hirtelen lerepült, mire a repülő lelassult. A pilóta kicsatolta magát az ülésből,kimászott, és a mélybe vetette magát. Az alezredes még látta, ahogy a fehér „gomba" majd' ötszázméterrel lejjebb kinyílik.

Horrido!

Cedrick másik kísérője ugyanekkor rávetette magát a közelében lévő britek egyikére, és precízsorozatokkal forgácsolta szét a gép törzsét. A Hurricane borítása lassan már a szárnyakról ishiányzott, amikor a pilóta végre hajlandó volt megbontani az alakzatot, és menekülőre fogta a dolgot.

A brit alakzatnak majd' a fele elpusztult vagy súlyosan sérült volt már, de a parancsnok csakmost hagyott fel az öngyilkos küldetéssel, és a formációt felbontva, menekülésbe kezdett. Amegmaradt négy angol a szélrózsa minden irányába szállva mondott le az alacsonyan repülőJabókról.

Cedrick, kissé megkésve, az egyik Hurricane után vetette magát, és a felettük körözőGeschwaderre hagyta a feladatukkal végzett vadászbombázók védelmét. Teljes sebességre gyorsítottaa Messerschmittet, és az erős oldalszélben rángatózó vadásszal egyre közelebb kúszott amenekülőhöz. A brit azonban elég messze volt tőle, hogy elérje a legközelebbi felhő védelmét, ésmielőtt még tüzet nyithatott volna rá, eltűnt Cedrick szeme elől. A Geschwaderkommodore elkerülte apárafüggönyt, és a megérzéseire hallgatva arrafelé kormányozta a Messerschmittet, amerre akibukkanó Hurricane-re számított.

A tapasztalat súgta megérzése ismét bevált, és amikor a brit elhagyta a felhőt, lőtávolon kívülugyan, de pontosan az Emil célzóberendezése előtt jelent meg. Az alezredes tovább folytatta azüldözést, és egészen addig várt, hogy már csak száz méter választotta el egymástól a két gépet. Azelső sorozattal kilyukasztotta az angol olajtartályát. A menetszél erejétől a fedőlemezek egymás utánszakadtak le a vadászgépről, és a rácsos szerkezetet fedő ponyva mind hosszabb uszályként lobogott arepülő után. Az olajcsík végigfolyt a törzsön, aztán hirtelen lángra lobbant. A következő pillanatban

az egész Hurricane lángot fogott, és úgy nézett ki, mint egy repülő fáklya. A lángok közül csak alégcsavar és a motor látszott ki. Az alezredes várt néhány pillanatot, hogy esélyt adjon az angolnak, ésamikor egészen közel érve látta, hogy a kabintető kinyílik, levette az ujját a fedélzeti fegyverekkioldóbillentyűjéről. A brit kapkodó mozdulatokkal kimászott a fülkéből, és mielőtt még a ruhájalángra kapott volna, ellökte magát a Hurricane oldalától. Cedrick hosszan figyelte a szabadesésbenzuhanó hajózót, és magában elismeréssel adózott a férfi lélekjelenlétének. A brit csak akkor nyitottaki az ernyőjét, amikor biztonságos távolságba került a lángoló vadásztól.

Horrido! - mondta a rádióba.Igazolom - hallotta a fülhallgatójában a Stab még mindig vele repülő pilótájának hangját.

Megvan a negyven! - gondolta az alezredes elégedetten, és átkapcsolta a rádióját.

Mire Audembert-ben leszállt, a bázis személyzete: tisztek, szerelök, pilóták és földi irányítóksereglettek a Bf 109-es köré. Cedrick alig győzte a fejét kapkodni, egyszerre annyi helyről kapta agratulációkat. Néhány perc múlva megjelent Causin százados, aki egy láda francia pezsgőt hozott akocsija hátsó ülésén. A személyzetnek sem kellett több biztatás, és máris egymás után varázsolták előa semmiből a poharakat. Elsőként Meyer ürítette poharát az alezredesre. Cedricknek elég volt aműszaki tisztjére néznie, hogy tudja: sikere az egész ezred hírnevét öregbíti.

Negyven légi győzelmével az alezredes utolérte a legendás világháborús vadászpilótát, OswaldBölckét és nem utolsósorban Walther Mannt is, a JG 51 parancsnokát, akivel immáron közösenbirtokolták a Luftwaffe legjobb mesterpilótája címet.

Cedrick másnap reggel kapta kézhez a Jafü 2 táviratát, melyben Theo Osterkamp utasította, hogyhaladéktalanul repüljön Berlinbe, és vegye át a kitüntetését. Az alezredes tisztában volt azzal, hogy asikere nem mindennapi, de a főváros repterén várakozó újságírók száma még így is meglepte. Aparancsa úgy szólt, hogy egyenesen az RLM-be menjen, onnan pedig a Reichskanzleibe. A fotósok ésriporterek egy része egész úton elkísérte. Mint utólag megtudta, azok a kiválasztottak, akik a náci pártbizalmát élvezték.

A vezetőjéül kapott tiszt elmondta neki, hogy a propagandagépezet imádja a mesterpilótákat, és aróluk készült fotókat gyakran teszik közzé a legnagyobb német lapokban a fronton elérteredményeikkel együtt. A férfi simára borotvált arcával, csillogó szemeivel és kölyökképével egyjólelkű kölyök vizslára emlékeztette az alezredest.

- A Führer személyesen adja át önnek a kitüntetést - mondta az RLM-ben rátaksált tiszt.

Cedricket meglepte, hogy a férfi magázza ahelyett, hogy a rangján szólítaná, de amit mondott,annyira meglepte, hogy elsiklott felette.

Végül is mit vártál? Ha már felráncigáltak a frontról Berlinbe, a legkevesebb, hogy megadjáka módját - gondolta megvidámodva.

Talán nem is sejti, kedves Cedrick, hogy milyen sok csodálója van itt, Berlinben.

Adolf úgy érezte, nem hisz a fülének.

Mégis miféle katona maga? - kérdezte érdeklődve. - Miért nem szólít a rangomon?

A tiszt egy pillanatra ijedten nézett rá, de amikor észrevette, hogy szemernyi harag sincs benne,továbbra is felszabadultan válaszolt.

Nálunk, a protokollrészlegen nem veszik halálos komolysággal a szabályokat - adta meg aválaszt, miközben végig az alezredes arcát fürkészte. - De ha önt ez zavarja, nagyon szívesenszólítom a rangján, Herr Oberstleutnantí

Nem szükséges - felelte Cedrick, és elmélázva figyelte a Mercedes ablakán túl nyüzsgőBerlint.

A városon alig látszottak a háború nyomai. Igaz, szeptember óta az angolok több alkalommal isindítottak támadást, de a károk olyannyira jelentéktelennek bizonyultak, hogy alig befolyásolták az ittélő emberek mindennapjait. A járdák gyalogosokkal voltak tele, az üzletek kirakatai tömve voltakáruval. A békésen csevegő civileket látva az alezredesnek olyan érzése támadt, hogy eddig egyszörnyű álomvilágban élt, és végre sikerült felébrednie.

Ez itt mindennap ilyen? - kérdezte az RLM-es tisztet.A korzó? - kérdezett vissza bizonytalanul a férfi.

Cedrick biccentett.

Többnyire. Persze a hétvégén nagyobb a forgalom, és a konflisoknak ilyenkor nem éri megdolgozniuk.

Hát igen, a konflisok már csak ilyenek - jegyezte meg a Geschwaderkommodore, és magaelé képzelte az ezrede repterét, amint szeptember tizenötödikén egyik súlyosan sérült gépe amásik után csapódott a kifutónak, hogy aztán lángra lobbanva a hasán csússzon tovább, messzetúl a hangárok bejáratán. Újra látta a fel- hólyagzott arcú pilótákat, ahogy a fájdalomtólfélőrülten próbálják letépni magukról égő overalljukat, és a megolvadt anyaggal együtt a bőrükis leszakad. Orrában érezte az édeskés bűzt, amit az éget hús, haj és bőr keveréke adott, hogyaztán megint átélje a tábori kórházban tett látogatását, és a kezei között haljon meg az a fiatalpilóta, akit már az első bevetésén a csatornába lőttek az angolok.Kér perecet? Itt van a legjobb sajtos perec egész Berlinben. Ha akarja, megállhatunk, afotóriporterek biztosan örülnének neki.

Cedrick csak lassan tért vissza a valóságba.

Perecet? - kérdezte révetegen.

Igen. Sajtos perecet, ha akarja.

Az alezredes elgondolkodva figyelte a katonai egyenruhába bújtatott balerinát.

Nem. Azt hiszem, most nem kérek perecet.Ahogy akarja.

A Mercedes sofőrje, aki eddig a járda pereme mellett lassan gurulva várta ki a beszélgetés végét, gáztadott, és egyre gyorsulva bekapcsolódott a forgalomba.

Remélem, nem bántottam meg! - törte meg a közéjük ereszkedett csendet a tiszt, néhány perccelkésőbb.Megbántani? Úgy érti, nem gázolt-e az érzéseimbe? - kérdezte Cedrick szinte már nevetve.Valahogy úgy, mein Herr - felelte a tiszt semmibe véve a hadseregben uralkodó szokásokat.Jó néhány bajtársamat vesztettem el az elmúlt napokban, kérem, bocsássa meg a szótlanságomat!- felelte Cedrick, mert semmi kedvet nem érzett ahhoz, hogy egymaga megküzdjön a fiatal férfifegyelmezetlenségével.

Tisztában volt, hogy a szolgálati rend ilyen fokú megsértése nem lehetséges másként, csakis a hadnagyelöljáróinak tudtával. Bár az úton nem esett több szó közöttük, a katona megérezhetett valamit Cedrickgondolataiból, mert amikor az autó megállt, és ő kipattant, hogy ajtót nyisson a pilótának, búcsúzóulolyan feszesen tisztelgett előtte, amilyet csak katonai parádékon látni. Az alezredes körülnézett, hogyrájöjjön: vajon neki, vagy a közelben lévő fotósoknak szól-e a köszöntés, majd amikor egyetlenriportert sem látott, hasonló komolysággal viszonozta a gesztust.

Örült neki, hogy véget ért az utazás. Remélte, nem kell tovább parádéznia. Éppen ezérthatalmasat csalódott, amikor a lépcsőn felérve megjelent előtte egy SS-egyenruhás tiszt, és megkérte,hogy kövesse. Az Untersturmführer egy „Sajtószoba" feliratú terembe vezette, ahol újságírók ésfotóriporterek várakoztak. Amint Cedrick belépett, valóságos tűzijáték vette kezdetét. Egymás utáncsattantak a vakuk, és a pilóta egy szemvillanás erejéig újra a fronton érezte magát, a ropogódörrenések és torkolattüzek világában. Az SS-tiszt a pódiumra vezette az alezredest, ahol néhánymagas rangú tiszt és hivatalnok várakozott, akik a protokoll előírásainak megfelelően gratuláltak neki.Cedrick úgy érezte, mindez csak a sajtónak szól, és amazok csupán formalitásból játsszák el aszerepüket. Az alezredes végignézett az egybegyűltek csoportján, és úgy érezte, a többségük mégsosem látott igazi háborút, vérrel és szenvedéssel.

Fogalmuk sincs, mennyi munka van abban, hogy idáig jutottál! - gondolta elkeseredetten, ésszeretett volna minél hamarabb túlesni a formaságokon.

Megpróbáltatásai azonban nem értek véget. Miután a kezdeti formaságokon átestek, az egésztársaságot átvezették a Führer dolgozószobájába. A hatalmas kétszárnyú ajtók nyitva álltak, AdolfHitler a dolgozóasztala mögött ült, és úgy tűnt, mintha éppen ebben a pillanatban hagyta volna abba amunkát. Felelősségteljes államférfinak látszott, aki erejét megfeszítve dolgozik az országért, éslegkevésbé önmagát kíméli, amikor a német nép jólétéről van szó. Cedricknek mostanára kezdett

elege lenni a tökéletesen kivitelezett náci kellékekből, és a találkozó, amit máskor talán nagy örömmelvárt volna, mostanára kellemetlen nyűggé vált számára.

A pilóta közeledtére a Führer felállt, és túlzott szívélyességgel indult felé. A ceremónia aszokásos fényes külsőségek között zajlott le, és az alezredes minden rémálma beigazolódni látszott.Azonban a kitüntetési aktust követően Adolf Hitler mindenkit kiparancsolt a szobából, hogy kettesbenmaradjon a fiatal pilótával.

Cedrick feszengett. Azt várta, hogy a Führer fensőbbséges lesz, és nemsokára nekilát a sajátvéleményét szajkózni, ami az alezredes számára jó esetben csak érthetetlen ideológiai katyvasz lesz,vagy minden külső véleményt semmibe vevő betonszilárd vélemény, amelyet lehetetlenségmegingatni. Hitler egyelőre hallgatott, és érdeklődve figyelte a mereven álló katonatisztet. Cedrickmég sosem volt kettesben a Führerrel, ám a pillanat - ahelyett, hogy örömmel töltötte volna el -leginkább zavarba hozta.

Foglaljon helyet! - szólalt meg a birodalmi kancellár, és az ablak melletti társalkodóasztalfelé intett.

Az alezredes egy másodpercig habozott, aztán engedelmeskedett a kérésnek. Hitler leült veleszemben.

Hogy megy a háború az angol fronton? - szólalt meg a Führer, és ezzel jobban meglepteCedricket, mintha azonnal nekikezdett volna a Jagdwaffe szapulásának.

A pilóta hirtelen nem tudta, mit és mennyit mondjon. Leginkább a mennyivel volt problémája,mert sejtette, hogy a másik aligha venné jó néven, ha rá zúdítaná mindazt a szörnyűséget, amit afronton látott. Hitler azonban, mintha csak megérezte volna a vívódását, újra megszólalt.

Azt szeretném, ha őszintén beszélne, Adolf. Az RLM kikozmetikázott jelentéseit márismerem, most az igazságot szeretném hallani. Ha egy nép vezetője nincs tisztában a valóshelyzettel, képtelen meghozni a megfelelő döntéseket. Ebben, ugye, egyetértünk? - kérdezte aFührer, és emberi, szinte már barátságos hangja eloszlatta Cedrick aggodalmát.

Köszönöm, mein Führer! - mondta elsőként, mert úgy érezte, végre őszintén beszélhet. - Asajtó felháborító mocskolódásai ellenére a RAF korántsem áll az összeomlás szélén, sőt - úgytűnik - hétről hétre egyre határozottabb ellenállást fejt ki. Az angol pilóták roppant keményharcosok, és a Jagdwaffének rengeteg problémát okoz, hogy a bombázóegységekhez láncolták. AMesserschmitt Bf 109- esek így elvesztik a gyors megelőző támadás lehetőségét - Cedrick egypillanatra megállt, és Adolf Hitlerre nézett. A Führer érdeklődve hallgatta, és egyetértőenbólintott. - A Hurricane és Spitfire angol repülőgépek négy-ötezer méteres magasságon, közepessebességnél jobb fordulékonysággal bírnak, mint a német vadászok, amelyek azonbangyorsaságban és emelkedőképességben felülmúlják a brit típusokat. Azzal, hogy az RLMközelkíséretbe rendeli az Emileket a bombázók mellé, kiveszi a töltényt a fegyvereikből. A RAFpilótái kíméletlenül kihasználnak minden hibát, amit a Luftwaffe elkövet. Roppant felháborító az

angolokat ócsárló hadjárat, ami német sajtóban folyik. Szó sincs felfuvalkodott barmokról, akikazt hiszik, a háború nem több ötórai teánál! Ellenkezőleg: a RAF szervezettsége - véleményemszerint - felülmúlja a német légierő jelenlegi állapotát - fakadt ki Cedrick, és csak akkor döbbentrá, hogy mit is mondott, amikor az már kicsúszott a száján.

Adolf Hitleren nem látszottak felindultság jelei. Továbbra is nyugodtan ült székében, majdugyanilyen feszültség nélkül szólalt meg.

Az őszintesége mindenképpen jutalmat érdemel. Be kell vallanom, hogy mély tisztelet élbennem az angolok iránt, és úgy vélem, ők legalább egy évszázaddal Németország előtt járnak.Ha megvizsgáljuk társadalmuk felépítését, be kell látnunk: olyan erős és egységes nemzetállamotalkotnak, amely a legkegyetlenebb csapásoknak is sikerrel ellenáll. Ha a háború továbbfolytatódik Angliával, az csakis valamelyik fél teljes pusztulásával érhet véget, és abbanbiztosak lehetünk, hogy a britek sohasem adják fel.

Cedrick úgy érezte magát, mintha egy álomban lenne. Olyannyira le volt nyűgözve Hitlerszavaitól, hogy a Luftwaffe törzstisztjeinek örökös vádaskodása, és a birodalmi marsall nagyképűszólamai után úgy tűnt, a Führer az egyetlen, aki nemcsak megérti, de egyet is ért vele.

Nagyon sokat vívódtam, mielőtt meghoztam azt a kényszerű döntést, hogy háborút indítsunkaz Egyesült Királyság ellen - folytatta Adolf Hitler, és máris sikerült újból meglepnie Cedricket.A hivatalos német sajtóközlemények szerint ugyanis Anglia kényszerítette ki a háborút. - Bárnagy terhet tettem ezzel az ország vállára, nem volt más választásom. Az a küldetésem, hogy anémet népet, a fajt bármi áron megmentsem. Sokan neveznek fatalistának, és talán igazuk is van,mert számomra nincs ennél magasabb rendű cél. Szentül hiszem, hogy a kényszer diktálta ezt alépést, és a sors akaratából most már minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy minélhamarabb befejezzük a háborút. Ön és minden pilóta, aki az angliai fronton harcol, történelmifolyamat szereplője. A német faj rákényszerült, hogy fennmaradása érdekében fegyvert fogjon, ésaz egész világ felkelt ellene. Nincs választásunk, nem dönthetünk jó és rossz között; nekünkcsupán annyi jutott, hogy bevégezzük azt, amit a nagy német vezérek kezdtek el évtizedekkelezelőtt.

Cedrick számára kellemes csalódás volt a találkozás. Hitler közvetlennek és megértőnekmutatkozott. Eszébe sem jutott hangzatos szólamokkal terhelni a pilótát; helyette olyan őszinteséggeltárulkozott fel előtte, amit az alezredes álmában sem képzelt volna.

Hatalmas kitüntetés ez számomra, Mein Führer! - szólalt meg Cedrick, amikor Hitlerelhallgatott.

Én érzem megtisztelve magam, hogy kitüntetett a bizalmával és az őszinteségével. Ami afronton kialakult helyzetet illeti, csupán egyetlen tanáccsal szolgálhatok. Folytassa munkájátugyanolyan magas színvonalon, mint ahogyan eddig tette, és próbáljon meg felülemelkedni azapró-cseprő bosszúságokon, amelyek együtt járnak a szolgálattal! Igyekezzen a nagyobb célokraösszpontosítani, ne hagyja, hogy küzdeni akarása mellékvágányra fusson! Egy egész országot, és

benne a teljes haderőt képtelenség néhány hónap alatt megváltoztatni. Az embereknek időre vanszükségük, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez. Ha ezt nem adjuk meg nekik, könnyenelveszíthetik a hitüket. Tudom, hogy a magához hasonló fiatal pilóták milyen odaadássalszolgálják az országot, és ezért mindenkinél jobban tisztelem őket.

Cedricknek az apja jutott eszébe, és a beszélgetés, ami nem sokkal az érettségi vizsga előttzajlott le közöttük. A családfő szava megkérdőjelezhetetlen volt a házukban, ám az idősebb AdolfCedrick gondot fordított arra, hogy ne despotaként uralkodjék családja felett, hanem megértse akörülötte élő emberek gondolatait.

A légiforgalmipilóta-állás nem lehet számodra elérendő cél. Nem azért, mert az effélefoglalkozást űzök munkája nem olyan tiszteletre méltó, mint a taxisofőré vagy amozdonyvezetőé, de te Cedrick vagy, fiam! Neked ennél magasabbra kell helyezned a mércét!

Ertem, apám.Nem akarok rád befolyást gyakorolni, de figyelmeztetnem kell téged a gyakorlati élet

követelményeire, amelybe nemsokára be kell lépned. Ha kedvet éreznél bárminemű tanulmányokfolytatására, szerencsére vagyunk olyan helyzetben, hogy lehetővé tehetem a számodra.

Kérlek, engedd meg, hogy repülő lehessek!Ha te ezt valóban megfontoltad, fiam, nem állok elébed.

Cedrick utoljára ennél a beszélgetésnél érzett ekkora hálát azok

iránt, akik sorsáról döntöttek. Az apjának, persze, hatalmában állt volna megvétózni döntését, de merttisztába jött vele, hogy a fia részéről ez több futó hóbortnál, engedett neki. Cedrick ezek után - túl agyermeki vonzódáson - emberi nagyrabecsülést is érzett apja iránt, ami a mai napig sem lankadt.

Ezúttal hasonló tiszteletet ébresztett benne a Führer is. Noha Adolf Hitler megtehette volna,hogy meg sem hallgatja őt, a bizalmába fogadta és biztatta, hogy haladjon tovább azon az úton, melyeneddig járt. Az alezredes szinte eufórikus állapotban hagyta el Hitler dolgozószobáját, és úgy érezte:ha kell, az egész világgal is szembeszáll Németországért és a Führerért.

Az épület előtt újra összefutott az RLM-ből mellé rendelt tiszttel, aki a járó motorral várakozóMercedeshez kísérte.

Engedelmével, Herr Oberstleutnant, szeretnék önnek gratulálni a sikerhez! - mondta aférfi, miután mind a ketten beszálltak az autó hátsó ülésére.

Köszönöm! - felelte Cedrick, és figyelmét nem kerülte el, hogy a katona ezúttal a rangjánszólította.

A Propagandaminisztérium kérésére részt kell vennie még néhány protokollárisrendezvényen.

Az alezredes képtelen volt palástolni csalódottságát.

Előbb a Wilhelmsplatzra megyünk, a Propagandaminisztériumba, ahol a sajtó

képviselőinek kérdéseire kell válaszolnia, majd a náci párt hivatalos fotográfusa készít önrőlnéhány képet a Brandenburgi kapu előtt.

Cedrick kezdte úgy érezni, hogy ennél rosszabb már nem is lehet. Miközben ő a Führernél tettlátogatás után égett a tettvágytól, és szeretett volna minél hamarabb visszatérni a frontra, itt kellettfecsérelnie az idejét, hogy civilekkel társalogjon.

Holnap pedig látogatást tesz Reichsjagerhofban. Göring birodalmi marsall szeretneszemélyesen gratulálni önnek, és ha jól tudom, van egy meglepetése is a számára.

Az alezredes beletörődött az elkerülhetetlenbe, és mert tudta, hogy hiába harcolna is aPropagandaminisztérium döntése ellen, fejet hajtott. Miközben a városközpont felé autózott, AdolfHitler szavai jártak a fejében.

Koncentráljon a nagyobb célokra, és próbáljon meg felülemelkedni az apró-cseprőbosszúságokon!

A Cedrickről készült hivatalos fényképek, ahogy kitüntetésekkel teli egyenruhájában aBrandenburgi kapu előtt áll, már másnap reggel az újságok címlapjára kerültek. Az alezredes - azRLM-ben dolgozó tiszt figyelmessége folytán - a Reichsjagerhofba tartó repülőgép fedélzetén márbele is olvashatott a legtöbbjükbe. Az újságírók meglepő hűséggel adták vissza a szavait, melyeket asajtó képviselőinek mondott, és Cedrick bízott abban, hogy az angol pilótákról alkotott véleményetükrében a német lakosság is másként látja majd a Luftwaffe pilótáinak erőfeszítéseit.

A hatalmas vadászkastélyhoz érve Walther Mannba botlott, aki vigyorogva köszöntötte.

Göring azt ígérte, legalább addig itt tart téged is, mint amennyit nekem kellett időznöm - mondtaköszönés helyett a pilóta.Miért, már mész? - kérdezte csodálkozva Cedrick.Te veszed át a helyem - felelte továbbra is vigyorogva Mann, és intett a kísérőinek, hogypakolják be csomagjait a kocsi hátuljába.Reméltem, hogy beszélhetünk néhány szót, mielőtt újra elválunk!Én is. De most, hogy beértél, ugye, megérted, hogy nem várakozhatok tovább.Igen, többek között erről is szerettem volna szót váltani veled.Ami a versenyt illeti, úgy vélem, nem sikerült eldöntenünk a dolgot. Te négy napot kértél, ésnégy napon belül teljesítetted, amit vállaltál. Szerintem ez döntetlen.

Cedrick biccentett.

Egyetértünk.Új számra lesz szükségünk, tehát emelni kell a tétet.Legyen hatvan?

Mann a fejét rázta, és arcára volt írva, hogy elégedetlen a kisstílű licittel.

Azt mondom, százig meg se álljunk! És nincs több haladék, előny, vagy bármi efféle. Akinekhamarabb megvan a századik győzelme, az nyer egy esélyt magának. Mit szólsz hozzá?

Cedricknek nem volt szüksége gondolkodási időre.

Legyen! Ajánlatod tisztességes.Ah, mielőtt aranykeretbe tennéd a nevemet, és kiakasztanád a falra, várd meg, hogy mifélemeglepetéssel kedveskedett neked a „Dagadt" - válaszolta a hangját lehalkítva Mann, és a hátamögül közelítő Göring felé intett a szemével.

A birodalmi marsall zöld selyeminget, és annál egy árnyalattal sötétebb, kifordított bőr vadászzekétviselt. Oldalán középkori mintára készített vadásztőr fityegett, a fején gácsértollal díszítettvadászkalap ült. A férfi láthatólag épp vadászatból tért vissza, és olyan széles jókedve volt, hogyCedrick el sem akarta hinni: ugyanaz az ember áll előtte, aki alig tíz nappal korábban csúnyánösszekülönbözött Theo Osterkamp, Jafü 2-vel. Göring megállt a vadászkastély oldalában, és néhánypillanatot a lábán lévő, hosszú szárú csizma kaparásának szentelt. A nedves sárrögök kétujjnyi vastagdarabokban hullottak a fehér murvakővel felszórt kocsibejáróra.

Meglepetés? - kérdezte Cedrick aggódva.No, azért annyira nem kell megijedni. Szavamra mondom, ezúttal kellemes napoknak nézelelébe.

Az alezredes egyik kétségbeesésből a másikba zuhant. Már mindennél jobban szeretett volna a frontonlenni, és minden elvesztegetett órát kidobott időnek érzett.

Napok?Én már másodikat töltöm itt, és Herr Göring megígérte, hogy legalább ennyi ideig itt tart tégedis.

Az alezredes figyelmét nem kerülte el, hogy a gyorsan közeledő „Dagadtból", milyen hirtelen lettHerr Göring.

Egyébiránt nem aggódom érted. Biztos vagyok abban, hogy két nap múlva egyetlen porcikád semkívánkozik majd vissza a frontra, és pont úgy, ahogy még én is, szívesen maradnék tovább.Remélem, nem árulta el neki, hogy miféle meglepetés várja!kérdezte már jókora távolságból a birodalmi marsall.Amit mondtam, éppen csak arra volt elég, hogy felcsigázzam a kíváncsiságát - felelte Mann, ésbúcsúzóul kezet szorított Cedrickkel.Jó utat! - mondta az alezredes, miután a pilóta beszállt a kocsiba.Találkozunk a csatornaparton! - ígérte Mann.

Csak ne legyen benne olyan biztos! Lehet, hogy mire a Herr Oberstleutnant végez nálam, márAngliában köszöntjük egymást!döcögött Göring, és némiképp elkedvetlenedve fogadta, hogy a két pilóta közül egyik sem nevetvele.

Az alezredes megvárta, míg a nyitott tetejű Kraftfahrzeug 15-ös eltűnt a kastélyt határolódísznövények mögött, aztán Göring felé fordult.

Most már igazán tudni szeretném, hogy mi vár rám - mondta a kövér férfi arcát figyelve.Csak nem aggódik? - kérdezte kaján mosollyal az arcán Göring.Miért, kellene?Dehogyis! Maga a Luftwaffe legjobb mesterpilótája! - mondta széles mosollyal a birodalmi

marsall, és ölelésre tárta a karjait.

Cedrick egy pillanattal később azon kapta magát, hogy Hermann Göring hátát lapogatja.

Egy évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtál volna ilyesmit - gondolta némi öniróniával, és úgydöntött: nem töri a fejét a változások okán, inkább élvezi a kialakult helyzetet.

A „Dagadt" végül átkarolta a vállát, és úgy vezette a kastély felé, mintha a legjobb barátjánakszeretné megmutatni legújabb szerzeményét.

Tudja, igazából nem is egy, hanem két meglepetésem van - mondta a birodalmi marsall,amikor beléptek a kastély kapunak is beillő ajtaján, és a fogadóteremben várakozó Elsie vonMadevickre mutatott.

Cedrick szóhoz sem tudott jutni a döbbenettől, és máris a lány apját kereste.

Herr Paul von Madevick Generalleutnant éppen annyira rajong a vadászatért, mint miketten, és volt olyan kedves, elfogadta a meghívásomat erre a hétre - szólalt meg Göring,miközben olyan fensőbbségteljes pillantással nézett az alezredesre, mint aki pontosan ismeri azélet nagy titkait.

Cedrick elnézést kért, aztán faképnél hagyta felettesét, és a nő elé sietett. Elsie felállt, ésvisszafogottan elmosolyodott.

Micsoda örömteli meglepetés! - mondta az alezredes, mielőtt kezet csókolt a lánynak.Barátja, Herr Mann, is ugyanezt mondta.Gondolom, ő is legalább annyira szerencsésnek érezte magát, mint én.Azt hiszem, én vagyok a legjobban elkényeztetett lány egész Németországban. A két legjobbmesterpilótával találkozhatok alig néhány órával azután, hogy megkapták a tölgyfalombokat aLovagkeresztjükhöz. Biztos vagyok abban, hogy sok ezren vannak, akik most szívesencserélnének velem.

Egyikük jelenléte sem szolgálna olyan örömmel a számomra, mit az öné, fraulein.Ah, szóval azért lett volna közöttük olyan, akinek örül?Ellenkezőleg. Önt nem pótolhatja senki!

Úgy tűnt, Elsie elégedett volt a válasszal, mert nem forszírozta tovább a témát, és a közeledő Göringfelé fordult.

Ön igazán kiváló szervező, Herr Göring!Nem is tagadhatom, fraulein, hogy ebből áll sikereim egyik része.

Cedrickben feltámadt az ellentmondás kényszere, de sikerült még időben visszafognia magát.

*

Nincs rossz érzése, amikor lelő egy ellenséges pilótát?

Cedrick tudta, hogy egyszer eljön majd ez a pillanat, ám a vadászkastély hatalmas kertjében, ahatalmas tölgyfák alatt sétálva, mégis szíven ütötte a kérdés.

Tudja, ilyenkor próbálok másra gondolni, ami nem is nehéz, mert ott fenn, a levegőbenérvényesül az elv: vagy ő, vagy én. A baj inkább akkor van, amikor az ember földet ér, és vanelég ideje, hogy átgondolja a történteket. Persze, sokan kiugranak a gépből, de gyakran előfordul,hogy a csatornába fulladnak, mielőtt kimenthetnék őket.De hát ők mégiscsak Németország ellenségei - szólalt meg a lány, és a hangjából őszintecsodálkozás csendült. Úgy tűnt, nem efféle választ várt a háborús hőstől.

Az alezredes nem tudta, mit gondoljon. Elsie von Madevick minden találkozásukkor meglepte. Olykoréleslátásával, máskor gyermeki naivitásával.

Ok mégiscsak a hazájukat védik. Még ha történelmi kényszerűség hajtott is bennünket, mitámadtuk meg őket...Anglia üzent hadat Németországnak! - vágott közbe a lány. - A franciák ugyanezt tették. Mi csakszembeszálltunk velük.És a lengyelek?De hiszen ők támadtak meg minket. Hát már nem emlékszik? Elfoglalták az adótornyot! Nemnézhettük tétlenül, hogy szuverenitásunkat ilyen durva módon semmibe vegyék!

Cedrick bénultan hallgatta Elsie von Madevicket, miközben önmagára ismert a lányban. Alig egynappal ezelőttig még meg volt győződve, hogy Anglia kényszerítette ki a háborút a két ország között,és a Luftwaffe csak ezek után vette fel a kesztyűt. A Propagandaminisztérium remekül végezte amunkáját. Talán túlságosan is jól, és képes volt az egész német népet megtéveszteni. Az alezredespróbált nem gondolni arra, hogy mi van akkor, ha semmi sem igaz abból, amit eddig annak vélt. Hiábapróbálta elhessegetni magától a gondolatot, az mindig makacsul visszatért.

Adolf?Igen, Elsie?Mi történt magával?Azt hiszem, egy kissé elméláztam.Nem hittem volna, hogy a felelős beosztásban lévő parancsnokok megengedhetik maguknak azefféle luxust.Általában nem is, de most éppen a szabadságomat töltöm - felelte Cedrick, és megállt egyszázféle színben pompázó rét előtt.Hát nem gyönyörű? - kérdezte az avarral borított nyílt területre mutatva.De, valóban az - felelte Elsie, és átadta magát a táj varázsának. Cedrick a kétségeivel küzdött. Agondolat, hogy talán minden, ami körülötte folyik, csupán látszat, nem hagyta nyugodni.

A Führer nem hazudhat, benne sosem kell csalódnod.

Még nem válaszolt a kérdésemre - törte meg a csendet Elsie.

Az alezredes jobban szerette volna, ha ez így is marad.

Nos, az ön helyében, én megvizsgálnám a kérdést, hogy a Wehrmacht hogyan lehetett képes ilyenrövid idő alatt ilyen gyors ellencsapásra.A Führer bizonyára levonta a szükséges következtetéseket a határ menti lengyelhadgyakorlatokból.És úgy véli, hogy egy ország, mely alig valamivel több mint két hét alatt totális vereségetszenvedett, szándékosan lépett be az önpusztító háborúba?Úgy tudom, a Wehrmachtnak sikerült meglepnie a lengyel haderőt. Az ellenség leginkább aszövetségesei segítségére számított, csak épp megelőztük őket.

Cedrick lenyűgözve hallgatta, hogy a lány milyen kitartóan ragaszkodik téves vélelmeihez, és milyenelszántsággal védi a magyarázatként kapott hazugságokat.

Emlékszik még, mit kérdezett legelőbb? - szólalt meg hirtelen.

Elsie elkerekedett szemmel figyelte, aztán lassan válaszolt.

Hogy nem érez-e lelkiismeret-furdalást, amikor lelő egy pilótát?Igen, erre gondoltam. Azt hiszem, tudom a választ.Nos?Az igazság az, hogy nem érzek semmi ilyesmit. Ilyenkor csak egyetlen dolog jár a fejemben: az,hogy nem én zuhanok lefelé füstölő motorral, és hogy én vagyok az, aki győztesen került ki aharcból.Maga fél?

Cedrick tudta a választ, mégis hallgatott. Lassan elfordította fejét

a rétről, és a mellette álló lányra nézett. Elsie most igazán nőnek látszott. Az aggodalom kort ésbölcsességet kölcsönzött az arcának.

Igen, félek. Amikor megkapom a felszállási parancsot, amikor elindulok a gépem felé,amikor beülök a kabinba, és nekilátok a műszerek ellenőrzésének. De ez csak addig tart, amíg alevegőbe nem emelkedem, mert utána már nincs más, csak a feladat, hogy végrehajtsam aparancsot, és hogy élve hozzam vissza az embereimet.

Nehéz lehet ekkora felelősséggel a vállán repülnie - mondta a lány, és az ujjbegyévelmegérintette az alezredes kézfejét.

Cedrick úgy érezte magát, mintha villám csapott volna belé. Elsie puhasága élettel töltötte el. Ezannyira más volt, mint azoknak a nőknek a közelsége, akiket a fővárosi éjszakában vagy Párizsbanismert meg. Az altábornagy lánya tiszta volt a szó minden értelmében, és az ő bizalmát elnyernicsodálatos volt.

Maga olyan...Kedves - sietett a segítségére Elsie.Megértő - találta meg a szót az alezredes, amit keresett.

A lány Cedrick szemébe nézett, és ahogy összekapcsolódott tekintetük, a férfi úgy érezte: ezért apillanatért érdemes volt megszületnie. Elsie pillantásából végtelen nyugalom áradt, és kétségei,amelyek néhány perce még nem hagyták nyugodni, semmivé lettek.

Különös férfi maga, Adolf - szólalt meg a lány még mindig Cedrick szemébe nézve. -Negyven ellenséges repülőgépet lőtt le, és azt mondja: mégis fél. Tudja, én mit gondolok? Azthiszem, hogy maga nem a saját életéért aggódik. Azt hiszem, a katonái fontosabbak, mint sajátmaga, és minden alkalommal, amikor valamelyik pilótáját lelövik, úgy érzi, része volt abban,hogy ez megtörténhetett.

Cedrick kapkodva válaszolt, sokkal gyorsabban annál, ami szükséges lett volna.

Ez háború, és a háborúban emberek halnak meg. Egy élet nem sokat számít!

- Tudom, hogy tudja. Csak abban kételkedem, hogy el is hiszi - felelte Elsie, és végigsimított aférfi arcán.

Cedrick még életében nem volt ilyen hálás egy érintésért.

XII.

1941. április 15. Franciaország, Abbeville...

Az új Messerschmitt Bf 109F maga volt a megtestesült álom. Már a megjelenésévelmegdobogtatta Cedrick szívét. A mérnökök teljesen átalakították az orr-részt, és új szárnykonstrukciótdolgoztak ki hozzá. A nagyobb teljesítményű motorhoz forradalmian fejlett radiátoros hűtőrendszertalkottak, ami radikálisan csökkentette a vadász légellenállását. Szerencsére, a tervezők a farkrészt isátalakították, és így végre eltűntek a vízszintes vezérsíkokat alátámasztó otromba merevítők.

Az első próbakört követően az alezredes örömmel állapította meg, hogy még sosem repült ilyenjó géppel. A Friedrich kerek negyven kilométer/órával bizonyult gyorsabbnak, mint az Emil.Ezerméteres magasságban hét másodperccel gyorsabban tett meg egy teljes fordulókört, mint azelődje. Tíz százalékkal javult az emelkedőképessége, aminek következményeként majd' egy perccelgyorsabban érte el az ötezer méteres repülési magasságot. Cedrick bízott abban, hogy ezek afeljavított tulajdonságok elégnek bizonyulnak majd, hogy a Messerschmittek végre megtörjék aSpitfire-ek közepes magasságban létrejött uralmát.

Az alezredes mindössze az új típus fegyverzetével nem volt teljes mértékben elégedett. A modellkét, motorburkolatba szerelt géppuskáját egy különösen nagy tűzgyorsaságú, tizenöt milliméteresgépágyúval egészítették ki, mely a légcsavaragyon át tüzelt. Cedrick nemcsak az ilyen megoldások evariánsban tapasztalt gyerekbetegségei miatt volt szkeptikus, de össztűzerő tekintetében is keveselltea három fedélzeti fegyvert. Az MG-FF/M gépágyú percenként ötszázhúsz lövedéket tudott kétszázméter/másodperces kezdősebességgel kilőni, ami a teljes romboló erőt figyelembe véve kevesebbnekbizonyult, mint amit az előző modell teljesített. Az alezredes, persze, tisztában volt azzal, hogy alövedékeket nem elég kilőni, de célba is kell juttatni, mégsem tudott napirendre térni a dolog felett.Meyerrel alig egy héttel azután, hogy az első gép landolt Abbeville-ben, hozzáláttak a fegyverzetházilag történő átalakításához.

Ideje lenne visszafordulni, ha nem akarunk elkésni az ünnepségről.

Cedrick kinézett a pilótafülkéből, de még mindig csak a csatorna szürke hullámait látta magaalatt. Háta mögött Hans-Jürgen Westphal főtörzsőrmester látta el a Katchmarke szerepét.

Ha elértük a partokat, befejeztük a túrát, Oberfeldwebel.Jawohl, Herr Oberstleutnant! Csak nem szeretném, ha valami baja esnék a homárnak.Valami azt súgja, hogy a pezsgőt jobban félti.Kár is lenne tagadni, Herr Oberstleutnant. Úgy vélem, roppant értékes szállítmány van a

birtokunkban, aminek minden elpazarolt cseppjéért kár.

Cedrick elnevette magát. A zord időjárási körülményeknek köszönhetően az elmúlt hónapokeseménytelenül teltek a JG 26 számára. A tél beálltával a repterek többsége használhatatlanná vált. Aszemélyzet eleinte megpróbálkozott keresztbe letett deszkákkal javítani a helyzeten, de a munkájuknem hozott hosszú távon eredményeket. Később, az idő enyhülésével a sár a vált a repülőgépekellenségévé, és Cedrick ezrede kénytelen volt ölbe tett kézzel várakozni, míg a helyzet javultvalamelyest.

Mann február huszadikán érte el ötvennyolcadik légi győzelmét, és ezzel átvette a legjobb

mesterpilóta címet Cedricktől. Mire az alezredesnek sikerült elérnie az ötvennyolcat, Mann-nak márhatvankettő volt, és az elmúlt napokban a JG 26 parancsnokának nem volt lehetősége arra, hogytovább gyarapítsa a győzelmeit. Ezért is örült meg, amikor ma reggel Theo Osterkamp Jafü 2 azzal akéréssel állt elő, hogy negyvenkilencedik születésnapja alkalmából látogassa meg őt Le Touquet-ben.

Cedrick telepakolt egy kosarat homárral, és beszorította a pilótaülés mögé épített páncéllemez,valamint a fülke hátsó fala közé. A maradék helyre beszíjazott két üveg francia pezsgőt, aztán a többitWestphalra hagyta. Már a kifutópályán gurultak, amikor az alezredes úgy döntött, hogy tesznek egy kiskitérőt a csatorna felett. Két hete bosszantotta, hogy hosszú vezetés után Mann újra átvette tőle azelsőséget, és jókora előnyre tett szert.

Négy győzelem, persze, nem a világ - biztatta magát, de mert az utóbbi napok adminisztratívmunkái teljesen lefoglalták, ez idő alatt is csak egyre inkább gyűlt benne a feszültség.

Már egészen közel jártak az angol partokhoz, amikor Dover felett egy magányos Spitfire-re lettfigyelmes. Az angol nem vette észre őket, és ennyi bőven elég volt az alezredesnek, hogy elkapja aharci láz.

Látja? - tette fel a kérdést Westphalnak.Ja, Herr Oberstleutnant! - érkezett azonnal a válasz.Maradjon kötelékben, nem szeretnék meglepetéseket! - adta ki a parancsot az alezredes,

aztán üldözőbe vette a magányos angolt.

A Spitfire pilótája azonban idő előtt észrevette őket, és gyorsítani kezdett. Cedrick kihasználta aFriedrich megnövekedett sebességét, és könnyedén beérte a menekülőt. Már épp azon volt, hogycélba veszi a vadászt, amikor a brit váratlanul kitért, és jobbra megdöntve a gépét, megpróbáltalerázni a mögé zárkózott Messerschmittet. Westphal igyekezett kereszttűzbe fogni a Spitfire-t, de azangol résen volt, és zuhanórepülésben keresett menedéket.

Az alezredes a menekülő után vetette magát, beérte a vadászt, és tüzet nyitott rá. A brit kitört azuhanásból, felkapta a gép orrát, és egy nagy ívű balfordulóval próbált egérutat nyerni. Cedrick, nohaa testére ható erők ide-oda rángatták, és a hevederek a húsába téptek, egy pillanatra sem tévesztetteszem elől, és egyre-másra küldte utána a rövid sorozatokat. Néhány lövedék megült a Spitfire balszárnyán, mire az angol olyan vitustáncba kezdett, amilyet az alezredes még nem látott.

A vadász hirtelen megtörte a forduló ívét, a magasba emelkedett, majd a hátára fordult, észuhanni kezdett. Cedricknek minden ügyességére szüksége volt, hogy képes legyen követni amegvadult britet, ám amikor a szeme megtisztult a zuhanórepülést követően, látta, hogy próbálkozásavárakozáson felül sikerült: a Spitfire alig ötven méterrel előtte zuhant. Cedrick tüzelt, de a lövedékekelkerülték az angolt, és a vadász azonnal felemelte a gép orrát, hogy egy jobbfordulóba kezdjen. Azalezredes követte, aztán hagyta balra sodródni gépét, és elégedetten nyugtázta, hogy a brit hirtelenirányt változtat, és ő a belső ívre kerül. Ezúttal nyugodtan célzott, és már az első sorozattal szitávályuggatta a Spitfire szárnyát. Az anyag engedett a robbanólövedékek erejének, és egy közel félméteresdarab leszakadt a vadászból. Az angol gép azonnal „félreállt", aztán a hátára feküdt, és kinyílt apilótakabin teteje.

Az alezredes eltávolodott a sérült repülőtől, és megvárta, míg a brit kiugrott.

Horrido! - közölte roppant elégedetten, és az elmúlt napok feszültsége egyetlenszemvillanás alatt tovaszállt belőle.

Igazolom - hallotta Westphalt a fülhallgatójában. A férfi hangjában azonban nyoma sem voltörömnek.

Minden rendben, Oberfeldwebel? - kérdezte gyanakodva Cedrick.Eltekintve attól, hogy még a hátamon is folyik a pezsgő, igen, Herr Oberstleutnant!

Cedrick nem bírta ki, hogy ne nevessen.

Pedig az nem a magáé.Remélem, a Jafü nem fog haragudni!Azt remélheti is, mert ha nem lesz elég a pezsgő, biztos vagyok abban, hogy számon kéri

magán.Azt hiszem, még egy szíj kellett volna, Herr Oberstleutnant. Pedig gondoltam is rá indulás

előtt.

Az alezredesnek elég volt maga elé képzelnie Westphal pezsgőtől nedves arcát, hogy ne bírjavisszatartani a nevetését.

Itt az ideje, hogy összeszedjük magunkat! - mondta hangosan, aztán megfordította gépét, ésPas de Calais felé indult.

Még nem hagyhatták el az angol légteret, amikor Cedrick alig egy kilométerrel előttük gyorsanemelkedő Spitfire-rajra lett figyelmes. Kikapcsolta rádióját, a szárnyát megbillentve jelezte aKatchmarkénak, hogy figyeljen, aztán a jól begyakorolt manőverrel a kötelék „sereghajtója" mögézárkóztak. Az angolok semmit sem vettek észre a két Jagdflieger közeledésből, s mire a gyanútlan britpilóta feleszmélt, az alezredes már pozdorjává lőtte a farkrészét.

Az angolok összezavarodtak, a pilóták kapkodva keresték, honnan szakadt a nyakukba az áldás.Cedrick - kihasználva a Spitfire- ek tétovaságát - egészen a vezérrajig tört előre, és sikerült közvetlenközelről tüzet nyitnia az élen haladókra. A lövedékek sorban ültek a célon, és a szétszakadó angol gépdarabjai egymás után kopogtak a Messerschmitt burkolatán. A felcsapódó szilánkok között a németpilóta alig látott valamit, és hirtelen kezdte úgy érezni magát, mintha egy felhőbe került volna. Azalezredes egy hangosabb koppanást követően belátta, hogy jobban teszi, ha kitér, különbenmegsérülhet a légcsavarja. Feljebb emelte gépét, mire kitisztult a kép.

Rendeződnek! - hallotta Westphal hangját, és hátranézve látta, hogy a britek kezdenekmagukra találni.

A szétszórt Spitfire-ek kötelékbe fejlődtek, és a két Jagdflieger után vetették magukat. Cedrickmaximális fordulatszámig pörgette a motort, és a Messerschmitt minden sebességtartalékát beleadva

„rakétázott" a francia partok felé. A britek habozás nélkül követték őket, és egészen Pas de Calais-igkitartottak a nyomukban. Az alezredes a csatorna felett érezte, hogy gépével valami nincs rendben, demert a műszerek nem jeleztek komolyabb hibát, nyugodtan folytatta az útját Le Touquet felé.

A reptérhez közeledve Cedrick lejjebb ereszkedett, aztán megnyomta a futómű kieresztő gombját,és megcélozta a leszállópályát. Már csak háromszáz méternyire járt a földtől, amikor éles fénycsíkvágódott fel előtte, és a következő pillanatban vörös fényű jelzőrakéta festette meg az eget. Azalezredes azonnal feljebb emelkedett, aztán körözni kezdett Le Touquet felett. A földi irányítók újabbrakétákat lőttek a levegőbe, majd az egyikük jelzőzászlót vett elő, és a kifutó közepére rohant, aholCedrick jól láthatta.

„Kereket ki! Ne szállj le!" - olvasott a jelekből az alezredes.

Nem értette, miről van szó. Jól emlékezett rá, hogy mielőtt megkezdte volna a leszállást,megnyomta a kerekeket kiengedő gombot. Tett még néhány kört, hogy biztos legyen a zászlókjelzésében, aztán amikor másodszorra is ugyanazt olvasta ki az üzenetből, újra megnyomta a gombot,óvatosan közelítette meg a repteret minden pillanatban várva, hogy újabb figyelmeztető rakéta röppena levegőbe. Ám a fényjelzés ezúttal elmaradt, és Cedrick baj nélkül letette a Messerschmittet akifutóra. A kerekek hangosan sikítottak, a vadász zötykölődött néhány pillanatig, aztán egyenes futásbakezdett, és végül megállt az első hangár mellett.

Az alezredes leállította a motort, és kinyitotta a tetőt. Az első arc, akit meglátott, Walther Mannévolt.

Ha ez volt a meglepetésed Theónak, akkor sikerrel jártál. Úgy láttam, meglepődött.Nem értem, mi történt. Pontosan emlékszem, hogy megnyomtam a gombot.Mind láttuk, amint a közelítést megkezdve behúztad a kerekeket.

Az alezredes előtt hirtelen megvilágosodott, hogy miért volt olyan nehézkes a gépe a csatornafelett.

Összeakaszkodtunk néhány angol vadásszal. Lehet, hogy a harc hevében véletlenülmegnyomtam a gombot - mondta ki, ahogy eszébe jutott a megoldás.Nem mondta az oktatód, hogy harc közben ne kapkodj?Arra a Walther Mann nevű Leutnantra gondolsz?Oberleutnant! - javította ki a másikat nevetve Mann.Azt hiszem, említett valami ilyesmit - mondta Cedrick, miután leért a betonra.

A két pilóta megölelte egymást.

Lényeg, hogy épségben itt vagy! - szólalt meg Mann, miután kibontakozott az ölelésből.

XIII.

1941. június 21.

Franciaország, Pas de Calais...

A legnagyobb változást a keleti front megindítása okozta. A Luftwaffe jelentős erőket vont el acsatorna partjáról, és a RAF, ha lassan is, de kezdett feltámadni tetszhalott állapotából. Cedrickezredét Pas de Calais-ba rendelték át, hogy ők lássák el a birodalom nyugati határának első számúvédelmét. Göring Mannt keletre küldte.

Az alezredes attól tartott, hogy az új front megnyitása tragikus hatással lesz a közöttük lévő versenyre.Eddig hatvannyolc légi győzelemmel birtokolta a Luftwaffe legjobb mesterpilótájának kijáródicsőséget, ám az orosz pilótákról roppant lesújtóan vélekedtek a Szovjetunióban járt katonák.

- Néhányuknak még az is gondot okoz, hogy fennmaradjanak a levegőben. Az alakzatrepülés csakaddig tart, míg meg nem látják a célpontot. Közösen képtelenek fordulni, és több gépet vesztenekbalesetben, mint amennyit mi a harcokban - emlékezett vissza az egyik pilóta beszámolójára.

Ilyen körülmények között Mann-nak gyerekjáték lesz elérni a százat - gondolta elkeseredve.

Persze, a lehetőség, hogy az oroszok szándékosan mutatták rosz- szabb arcukat a németcserepilótáknak, fennállt, noha inkább az ellenkezője volt megszokott. Ha erősebbnek mutatjákmagukat, a Führer kétszer is meggondolja, hogy megtámadja-e őket.

Ahogy a RAF lassan kezdett ráeszmélni, hogy a németek a látszattal ellentétben Krétánál mégsemaz „Oroszlánfóka" hadműveletet modellezték kicsiben, erősödött az angol légi aktivitás a csatornafelett. A britek repülő „cirkuszokkal" támadták a francia partvidéket. Kezdetben - meglehetősenkiforratlan stratégiát alkalmazva - mindent lebombáztak, ami az útjukba került, és ellenségescélpontnak látszott. Noha a nyár elejéig a Jagdfliegerek csak a régebbi típushoz tartozó Spitfire-ekkeltalálkoztak, a német katonai vezetés tisztában volt, hogy már megkezdték az Mk. V-ösöksorozatgyártását, és nemsokára minden régi modellt az új variánssal cserélnek le.

A frissen kifejlesztett angol vadász minden tekintetben felvette a versenyt a Messerschmitt Bf109/F típussal. 1315 lóerős motorja segítségével alig hét perc alatt emelkedett hatezer-száz méteresmagasságba. Ráadásul négy géppuskája mellett két darab húsz milliméteres gépágyúval isfelszerelték, ezzel a tűzereje jócskán meghaladta a Friedrichét.

A Jagdwaffe a megváltozott körülményeknek megfelelően új szerepbe kényszerült. A támadókbólvédők lettek, és Cedrick ezrede kénytelen volt alkalmazkodni a szokatlan elvárásokhoz. Az angolbombázókat általában négy vadász Wing kísérte. Egy közvetlenül mellettük haladt, egy valamivelfeljebbről óvta őket, míg egy másik jóval mélyebben haladva fedezte az alakzatot. Az utolsó nagymagasságban repülve, különálló fedezetként, jelentős magasságfölényből biztosította a nehézkesgépeket. Az angolok a kétfajta repülőtípus eltérő utazósebességéből eredő különbségeket úgyorvosolták, hogy a vadászok csak akkor szálltak fel a bázisukról, amikor a bombázók már elhagytákaz angol partokat. Cedrick még mindig bizonytalan volt a RAF gépeinek koordinálását illetően, ám aztmár senki sem kérdőjelezte meg a Luftwaffén belül, hogy a britek ezen a téren előttük járnak.

A „cirkuszok" elleni védekezés roppant nehéznek bizonyult. Az angolok érkezéséről többnyirecsak az utolsó előtti pillanatban szereztek tudomást a vadászok, és az általában kétszáz gépből állókötelékek ellen csak ritkán tudtak kirendelni egy egész ezredet. A feladat így többségében aGruppékra maradt, de olykor a legjobban képzett Staffeleket kényszerültek bevetni, hogy megelőzzéka brit csapást.

A bevált taktika szerint a Jagdfliegerek első hulláma megpróbálta harcba vonni a kísérővadászokat, hogy megtisztítsák az utat a második hullámban érkező Experteneknek, akik az így nyitottrésen keresztül a bombázók közé zuhantak, és igyekeztek minél többet kilőni közülük. Az elvesztettrepülőgépek számát tekintve a küzdelem továbbra is kiegyenlítettnek bizonyult, ami továbbikérdéseket vetett fel a háború alakulását illetően.

Cedrick eddig úgy vélte, hogy az angliai csata elején a Luftwaffe nyilvánvaló erőfölényeellenére is szükségszerűen vesztett több gépet, mint a britek, hiszen a bombázók a levegőben nemképviseltek olyan harci értéket, mint a vadászok. Ám az angolok időközben bebizonyították, hogy ők amásik oldalon állva is képesek hasonlóan jó teljesítményre. Az alezredes szerint a sikereiketelsősorban annak köszönhették, hogy a RAF vezetése nem hajszolta agyon őket, és így mindig jutottmegfelelő számú kísérő gép a bombázók mellé.

Emellett az ellenség taktikája is tovább fejlődött. A Spitfire-ek az elavult támadóék helyettátvették a Mann által kifejlesztett „négy ujj" rendszert, és így sokkal hatékonyabbá tették a vadászaikkihasználtságát.

- Látom őket! Ötezer méteren vannak, balra előttünk.

Cedrick kinézett, és rövid keresgélést követően észrevette az angol gépek csoportját. Közepesméretű, körülbelül százötven repülőgépből álló „cirkusz" volt. A bombázók már megkezdték atámadást, és az alezredes dühödten tapasztalta, hogyan zuhognak a bombák Arquestre, St. Omerleszállóbázisára. A szétterülő por ellenére is jól látszott, hogy a találatok többsége a kifutópályát éri.

Az első Gruppe kezdje meg a támadást! Vonják el a Spitfire-eket a bombázóktól - adta ki aparancsot az alezredes, és alig tudta visz- szatartani magát, hogy ne zuhanjon rá a Blenheimekre.

Cedrick a négy gépből álló Führungsverbandot vezényelte, ami a Gruppékkal ellentétbenközvetlenül az ő parancsnoksága alá tartozott. Az oldalvédjében Hegenauer főtörzsőrmester repült,akit az alezredes az egyik Staffel megüresedett parancsnoki pozíciójába szánt.

Az első Gruppe időközben elérte a brit vadászokat, és heves légi harc bontakozott ki a kétcsoport között. Úgy tűnt, az angolok felvették a kesztyűt, és ezzel megnyitották az utat a várakozóMesserschmittek előtt.

Második hullám, támadás! - mondta Cedrick, és azzal a lendülettel máris belekezdett azuhanórepülésbe.

Ahogy a gyorsulás a székébe préselte, az alatta kavargó apró pontok hihetetlen gyorsasággal

öltötték magukra a repülőgépek alakját. Az alezredes teketóriázás nélkül keresztülzuhant a harcbabelefeledkezett Spitfire-ek között, és célba vette a bombaterhüktől megszabadult Blenheimekalakzatba rendeződő csoportját. Egy merész manőverrel sikerült az ellenséges kétmotorosok közöttkiemelnie a Messerschmittet a zuhanásból, és gondolkodás nélkül tüzet nyitott a legközelebb lévőre.

A hatalmas monstrumból kiszakadó fémlemezek, egymás után ütköztek neki a jóval gyorsabbvadásznak. Cedrick próbálta visz- szafogni a Messerschmittet, de a gép még így is vészesenközeledett a Blenheimhez. Leadott egy újabb sorozatot, aztán átlavírozott a monstrum másik oldalára,és egy szűk fordulóval újból célba vette. Ezúttal sikerült célkeresztbe hoznia a bombázó motorját, ésnemsokára fekete füstfelhő csapott ki az angol gépből. Az alezredes tovább tüzelt, egészen addig,amíg robbanás rázta meg a Blenheimet, és a jobb oldali szárny felhasadt.

Valami hangosan koppant Cedrick pilótafülkéjén, és amikor a német megpróbált ösztönösenkitérni a többi törmelék útjából, kis híján összeütközött a bombázóval. A Messerschmitt szárnya így isbeleakadt a brit gép törzsébe, ám az alezredes szerencséjére az anyag kitartott. Cedrick a vízszintesvezérsíkot használva nyert egy kis távolságot, aztán meredeken megbillentette a vadászt, és jobbrafordult. A Blenheim néhány pillanatig még esetlenül bukdácsolt a levegőben, aztán a következőmásodpercben leszakadt a szárnya, és a bombázó a tengelye körül pörögve zuhanni kezdett. Cedrickvisszakormányozta a Messerschmittet a következő angol gép mögé, amikor narancsszínű fényvilágította meg a vadász oldalát, és pilótafülke pereme felett kinéző alezredes látta, ahogy korábbiáldozata helyén egy vörösen izzó folt zuhan tovább.

A rövid közjáték miatt elvesztette a lehetőséget, hogy a bombázóra lőjön, de egy fordulóval újrasikerült helyzetbe hoznia magát. A Blenheim farkrésze mögül két hosszú sorozatot lőtt ki az angolra.A brit motorja azonnal felmondta a szolgálatot: kigyulladt, és hamarosan az egész szárny égni kezdett.A bombázó rohamosan vesztett a magasságából, és meredeken süllyedni kezdett. Az alezredes követtea gépet egészen addig, amíg ki nem nyílt a két pilóta ernyője.

A következő pillanatban gépágyú tompa, mély hangú dübörgését hallotta, és nyomjelzőlövedékek süvítettek el a pilótafülke mellett. A találatok mély lyukakat szakítottak a motorburkolatba,és a sérült hajtómű szinte azonnal felbőgött. A szétlőtt hűtőberendezésből sűrű, fehér füstcsíkok tűntekfel, és eltakarták a kilátást. Cedrick azonnal leállította a túlhevült motort, és vitorlázórepülésbenfolytatta tovább az utat. Az angol valószínűleg nem számított a hirtelen lassulásra, mert alig néhánycentiméterrel elkerülve az összeütközést, elzúgott a Messerschmitt felett.

Az alezredes villámgyorsan betájolta magát, és némiképp megnyugodott, amikor rájött, hogynincs messze Pas de Calais-tól. Hogy elkerülje az újabb támadást, ereszkedni kezdett, és igyekezettminél hamarabb eltávolodni a bombázóköteléktől. Csak akkor nyugodott meg teljesen, amikormeglátta az ezred repterét, és még mindig nem üldözte senki.

A nyugodt légköri viszonyoknak köszönhetően különösebb nehézség nélkül le tudta tenni a halottBf 109-est a Calais-Marcke leszállópályájára, ám amikor kimászott a gépből, észrevette, hogyminden tagjában remeg. Reszkető lábakkal lassan körüljárta a megrongálódott gépet, de félelemhelyett csupán aggodalmat érzett, és arra gondolt, hogy hónapokig is eltarthat, mire rendbe hozzák aMesserschmittet.

A kiérkező műszakiakat megkérte, hogy vigyék vissza Audembert- be, és alig egy órával későbbmár a saját bázisa hadműveleti szobájából követhette az eseményeket. A még harcban lévő pilótákrádiójelentései szerint az angolok rohamtempóban menekültek vissza a csatorna túloldalára. Cedrickmégis rosszat sejtett, és azonnal parancsba adta a szerelőinek, hogy készítsék elő a tartalékgépétbevetésre.

Az aggodalma nem volt alaptalan. Alig néhány órával később újra riadóztatták őket. Az angolokezúttal Boulogne felé tartottak. Mivel Hegenauer főtörzsőrmester gépét szintén lelőtték a délelőttfolyamán, és a pilóta még nem tért vissza a bázisra, az alezredesnek Katchmarke nélkül kellett alevegőbe emelkednie.

Ideiglenesen az I. Gruppéhoz csatlakozott, és az ő alakzatukban haladva repült Boulogne felé,egészen addig, amíg a francia partok közelében haladva egy magányos Spitfire-egységre lettfigyelmes. Szokásának megfelelően zuhanórepülésbe ment át, és a nappal a hátában közelítette meg azangol vadászokat. Sikerült észrevétlenül becserkésznie a kötelék végén haladó ellenfelet, és nemegészen száz méterről halálos géppuskatüzet zúdított rá. A Spitfire lángra lobbant, és zuhanni kezdetta csatorna felé. Az alezredes Katchmarke híján - aki igazolhatta volna a találatát - utánarepült, hogymegbizonyosodjék, mi lesz a brit sorsa. A lángoló Spitfire egyenesen a hullámok közé csapódott, ésalig néhány pillanat alatt eltűnt az acélszürke vízben.

Cedrick elégedetten húzta a fel a Messerschmitt orrát, aztán hirtelen rádöbbent, hogy akárcsakdélelőtt, most is lövik a gépét. Hallotta a fémen áthatoló lövedékek tompa puffanását, és a következőpillanatban éles fájdalom hasított a karjába. Egy pillanatra elsötétült előtte a világ, ám mielőtt mégteljesen elveszíthette volna eszméletét, csípő fájdalom mart az arcába a halántéka felett. A kíneszméletre térítette és felrázta a bódulatból. Megpróbált jobbra kitörni, de a következő pillanatbangépágyúlövedékek szaggatták fel a szárnyát, és beletéptek a Messerschmitt törzsébe, a pilótafülkeoldalába. Az alezredes kis híján pánikba esett, de sikerült összeszednie magát, és emelkedni kezdett.A motorburkolat alól fehér füstfelhő tört ki, és Cedrick aggódva látta, hogy sötét folyadékcsíkokindulnak el a törzs oldalán, a pilótafülke felé. Az aggregát nemsokára hörögve tiltakozott amegterhelés ellen, és félő volt, hogy a sérült hűtő miatt hamarosan felmondja a szolgálatot.

Az alezredes vízszintes repülésbe vitte át a vadászt, és megpróbált a kontinens belseje felémenekülni. Cedrick emberfeletti erővel küzdött a fájdalom és a hányinger ellen, ami egyre erősödőhullámokban tört rá. A motor néhány pillanat múlva felmondta a szolgálatot, és ő siklórepülésbenereszkedni kezdett. A szeme előtt pulzálni kezdett a világ, és miközben a botkormánnyal küszködött,bizonyossá vált előtte, hogy már csak percek kérdése, és elájul.

Ha életben akarsz maradni, azonnal le kell tenned a gépet! - ordított a fejében egy hang.

A következő pillanatban robbanás rázta meg a vadászt, és vörös lángnyelvek takarták el akilátást. A tűz végigfutott a repülőgép törzsén, és a felhasadt pilótafülke hátulja is meggyulladt.

Kilyukadt a benzintank! - tudatosodott a helyzet Cedrickben, és rácsapott a kabin bal felsősarkában lévő tetőnyitó karra.

Semmi sem történt. Újra megismételte a mozdulatot, de a sérült fogantyú annyira beragadt, hogy

meg sem moccant. Időközben a lángok mind magasabbra csaptak, és a hőség kezdett elviselhetetlennéválni odabent. Az alezredes villámgyorsan kicsatolta magát az ülésből, és két kézzel próbálta megkimozdítani a kart a helyéből, hiába. Vérző keze erősen akadályozta a mozgásban, és a bőrén érezte atűz perzselő forróságát.

A halott Bf 109-es orra előredőlt, és egyre gyorsulva közeledett a föld felé. Csodával határosmódon a gép nem kezdett el pörögni, és viszonylag stabilan zuhant. Az alezredes az egyik lábávalmegtámasztotta a botkormányt, hogy lassítsa az ereszkedés ütemét, és továbbra is pozícióban tartsa aroncsot, aztán a hátát a kabintetőnek feszítette, és minden erejét összeszedve megpróbálta felnyomni.Az acélszerkezet a húsába vágott, a lángok forrósága már megpörkölte a ruhája szélét, amegrongálódott szerkezet pedig továbbra is kitartott. A füst a torkát fojtogatta, a szeme könnybelábadt, és mind jobban szédült.

Nem dögölhetsz meg idebent! - gondolta kétségbeesetten, és egy utolsó erőfeszítéssel nekiugrotta fedélnek.

Úgy érezte, a teste abban a pillanatban szétrobban a fájdalomtól, ahogy a háta nekiütközött agolyóálló borításnak, de a sérült anyag engedett, és következő pillanatban a menetszél az arcábahasított. A füstnek szemvillanás alatt nyoma sem maradt, ellenben a kabinban égő lángok rögvestfellobbantak. Cedrick kinyúlt, aztán a perembe kapaszkodva átvetette a lábát a fülke oldalán, éskilendült.

A rántás olyan erős volt, hogy kis híján visszazuhant az ülésre. Az alezredes az utolsópillanatban ugyan meg tudott kapaszkodni a gép törzsében, de a fájdalom így is majd eszét vette. Afelforrósodott lemez megégette a tenyerét, sebesült vállába belehasított a fájdalom. Cedrick azeszméletvesztés határán újra felállt, hátrafordult és látta, hogy az ejtőernyő egyik pántja beleakadt akabintető hátsó részébe.

A vadászgép úgy lobogott, akár egy hatalmas fáklya. A lángok az alezredes körül csapkodtak, ésa férfinak olyan érzése volt, bármelyik pillanatban ő is meggyulladhat. A pilótafülkét már majdnemteljes egészében elborította a tűz, mire sikerült mindkét lábát átlendítenie a peremen túlra.Rettenetesen félt, és ez táplálta küzdeni akarását. Hogy valamennyire stabilizálja magát, sebesültkarjával a pilótakabin mögé épített antennaárbocba kapaszkodott, míg a másik kezével azonügyködött, hogy kiszabadítsa magát. A pánt végül engedett, és a következő pillanatban Cedrickelrúgta magát a lángoló Messerschmitt-től.

A repülő gyorsan távolodott, de az alezredes egészen addig várt, amíg a vadász körülbelülszázméternyi távolságba nem került. Már kis híján félájult volt, mire megrántotta az ejtőernyőzsinegét. Nem történt semmi. Cedrick úgy érezte, minden összeesküdött ellene. A föld egyre csakközeledett felé, és ő hiába tépte, szaggatta a kioldókö- telet, továbbra sem nyílt ki az ernyője.Lenézett, és csak akkor vette észre, hogy a hám nyitózsinegét húzza. Gyomra görcsbe rándult arémülettől. Lehunyta szemét, várt néhány pillanatot, hogy tiszta fejjel gondolkodhasson, aztánhatározott mozdulattal megragadta az ernyőhöz tartozó kötelet.

Elég volt egyeden határozott rántás, és az őrült zuhanás véget ért. A sűrű szövésű selyemkibomlott a feje felett, a vállába éles fájdalom hasított, de a szél már nem csapott az arcába, és az

alatta lévő fák sem közeledtek olyan kérlelhetetlen gyorsasággal. Néhány pillanattal később aMesserschmitt a földnek csapódott és felrobbant. A lángok egészen az erdő tetejéig emelkedtek. Adetonáció ereje, és a szétrepülő szilánkok kisebb fákat döntöttek ki, karvastagságú ágakat dobtak alevegőbe, és porfelhőbe borították a környéket.

Cedrick a hámra kulcsolta a kezét, és aggódva figyelte, merre sodorja a szél. Szerencséje volt,mert a tűztől jókora távolságra, egy hatalmas tölgyes felé tartott. Ahogy a lába elérte a legfelső ágakata sodródása megakadt, de a szél csak húzta tovább. Az alezredes becsukta szemét, karjávalmegpróbálta az arcát védeni, miközben az ernyő egyre vonszolta. A paplan végül fennakadt egy óriásifa ágain; néhány másodpercig tétován csüngött rajta, aztán összeomlott. Cedrick keresztültört a fákágain, egy ideig ide-oda ütődött, aztán nekicsapódott a talajnak.

Illatos avarra zuhant. Ugyan nem esett nagyot, de mert képtelen volt figyelni a helyes testtartásra,igencsak megütötte magát. Bokájába éles fájdalom hasított, fejét beleverte a földbe, és szája tele lettfölddel. Összes kínja ellenére minden porcikáját elöntötte a hála érzése, és olyan boldog volt, minttalán még életében soha.

Megmenekültem! - gondolta, és a következő pillanatban elveszítette az eszméletét.

XIV.

1941. június 30.

Franciaország, hardinghemi katonai kórház...

Azért vagyok itt, hogy tolmácsoljam a Führer személyes jókívánságait.Köszönöm!

Theo Osterkamp úgy állt az ágya felett, mint egy aggódó apa, aki attól tart, bármelyik pillanatbanelveszítheti a fiát.

A Führer úgy döntött, hogy hetvenedik légicsata-győzelmed alkalmából, és személyesbátorságod elismeréseképpen a tölgyfalombok mellé megkapod a kardokat is.

Cedrick hirtelen nem is tudott mit mondani. Bár a Vaskereszt Lovagkeresztjének elméletileglétezett ilyen fokozata, a háború során még senki sem kapta meg. Az alezredes úgy érezte: ezzelhivatalossá vált a német nép elismerése, és a Luftwafféoan betöltött szerepét sem kérdőjelezheti mega továbbiakban senki.

Ez hihetetlen! - mondta rekedten, mert a fejét ért lövés óta csak ritkán beszélt, és komolyfájdalmai voltak az arcán végigfutó hosszú seb miatt.

Úgy vélem, náladnál alkalmasabb embert nem is érhetett volna ez a megtiszteltetés.

Az alezredesnek rögtön Mann jutott eszébe, és azok a hírek, melyeket a keleti frontról hallott.

Június huszonkettedikén a Wehrmacht gépesített hadosztályai megindultak Moszkva felé, és a jólelőkészített támadás ezúttal is meghozta az eredményt. A Vörös Hadsereg első vonalai szinte azonnalberoppantak, és a támadó ékek mélyen behatoltak az ellenséges erők szívébe.

A Luftwaffe jócskán kivette a részét a harcokból. Noha statisztikailag az orosz légierő kétszeresfölényben volt a németekkel szemben, a majd' négyezer támadó repülő az első napon ezerötszázellenséges gépet pusztított el a földön, és további háromszázat győzött le légi harcban. Az oroszveszteség másnapra elérte a háromezret, és a támadás harmadik napjára az ellenséges légierőmegszűnt létezni a frontnak azon a szakaszán.

Bár konkrét jelentések nem érkeztek az egyes pilóták teljesítményét illetően, Cedrick biztos voltabban, hogy Mann jelentős lépést tett, hogy megnyerje a versenyt. A haditudósítások tanúsága szerinta német légierő veszteségei minimálisak voltak, és az angliai kudarc után a Luftwaffe ismét a régifényében tündökölt. Az alezredes egyszerre érzett örömöt és bánatot a történtekkel kapcsolatban.Bajtársai sikere és a német győzelmek osztatlan lelkesedést váltottak ki belőle, ám a nyugatihadcsoportot érő kritikák fényében igazságtalannak látta a kialakult helyzetet.

Az emberek nem voltak kíváncsiak az angolokkal folytatott harc nehézségeire. Sokkal inkábblekötötték őket a keleti front fényes győzelmei.

Nem elég fényes a medál a mellünkön! - jegyezte meg elkeseredetten Cedrick egyiklegénye, amikor néhány nappal korábban meglátogatták a Geschwaderkommodorét a kórházban.

Adolf Hitler figyelmessége már csak ezért is okozott túláradó örömöt Cedricknek. Úgy érezte,hogy minden nehézség ellenére a

Führer nem feledkezett meg róluk, és tisztában van: milyen emberfeletti erővel végzikmunkájukat a nyugati fronton.

És van itt még egy rossz hír is - mondta a Jafü 2.

Az alezredes próbált lélekben felkészülni, de képtelen volt felülemelkedni az eufórikusboldogságon, ami uralta.

A Führer megtiltotta, hogy részt vegyen a harci bevetéseken. Maga túl értékesNémetországnak, mintsem hagyhatnánk elveszni - tolmácsolta Adolf Hitler szavait avadászrepülők által nagyra tartott Theo Osterkamp.

Cedrick nem érzett semmit. Eszével ugyan fel tudta fogni, hogy mit jelentenek a szavak, de ezen aboldog órán képtelen volt átérezni, micsoda veszteséget jelent ez számára. „Theo bácsi" egypillanatig meredten figyelte, majd amikor látta, hogy a hír nem töri le a sebesült pilótát, újramegszólalt:

És van itt valaki, aki már régóta szeretett volna magával beszélni.

Az alezredes szíve nagyot dobbant. Lassan bólintott, holott alig bírt már magával. A Jafü 2tisztelgett előtte búcsúzóul, majd kiment a teremből. A pilóta érezte, hogy az arcát elönti a forróság;egyszerre kezdett remélni és tagadni. Szerette volna, ha Elsie von Madevick arca tűnik fel a kórteremajtajában, ugyanakkor próbálta felkészíteni magát a csalódásra, hogy mégsem a lány jött hozzálátogatóba.

Hónapok óta leveleztek egymással, és ez idő alatt Cedrickben tovább erősödött a vonzalom alány iránt. Elsie értelmes teremtésnek bizonyult, aki írásban képes volt kompenzálni a fiatalságából éstapasztalatlanságából fakadó hátrányait. Gyakran sikerült mély gondolataival meglepnie az alezredest.

A harmadik levélváltást követően Elsie felajánlotta a tegezést, és Cedrick szíves-örömest lépteát a kettejük közötti korlátot. A lány írásai ezt követően mind személyesebb hangot ütöttek meg, ésnemsokára eljött a pont, amikor a férfi úgy érezte: meg kell szakítania az éjszakai szórakozóhelyeklátogatását. Nem Elsie, hanem sokkal inkább saját maga miatt.

Mindeközben tisztában volt azzal, hogy az altábornagy lánya Mann-nal is kiterjedt levelezéstfolytat, de a tisztelet kapcsán, amely- lyel a legendás pilóta személyét övezte, nem talált semmikivetnivalót a dologban. Elsie tartózkodott attól, hogy bármit is ígérjen neki, mint ahogy Cedrick semment át azon a határon, amivel úgy érezte, megszegte volna a Mann-nal tett fogadalmukat.

Szia!

Cedrick még mindig nem merte elhinni, hogy a lányt látja az ajtóban. Attól félt, hogy csak afájdalomcsillapító gyógyszerek tréfálták meg a tudatát. Belenézett Elsie szemébe, és ahogy felfedeztebenne az őszinte aggodalmat, tudta, hogy ő még drogok hatására is képtelen lenne ilyen szépségethallucinálni.

Annyira örülök, hogy eljöttél! - mondta túláradó boldogsággal, és ép karjával intett a lányfelé.

Elsie belépett a kórterembe, és tapintatosan behúzta maga után az ajtót. Cedrick rangjára éshírnevére tekintettel külön szobát kapott.

Nagyon aggódtam miattad - vallotta be a lány, és szomorú mosolyt küldött a férfi felé.

Az alezredes a mennyekben érezte magát.

Csalánba nem üt mennykő! - próbálta élét venni a helyzetnek a pilóta, és úgy érezte, a világhirtelen kitárult körülötte. A nap felragyogott, a nyitott ablakon keresztül madárdalt sodort akönnyű, friss szellő a szobába, és a nyár bódító illatokkal kápráztatta el.

Azért a közelébe csak-csak odavágott - felelte Elsie, és szeme még jobban csillogott, ahogy

a túlcsorduló érzelmektől megnedvesedett az írisze.

Az alezredes meghatottan figyelte a lányt. Noha naponta kapott leveleket olykor sosem látottemberektől, melyekben jókívánságokkal halmozták el, és mihamarabbi gyógyulást kívántak neki, ezegészen más volt. Akkor érzett hasonlót, amikor édesanyja látogatta meg napokkal korábban, illetve,amikor a JG 26 pilótáinak küldöttsége tette tiszteletét nála.

Hogy sikerült eljönnöd?Herr Göring beszélt az apámmal, és elmondta neki, hogy a Führer kitüntetett. Ezek után,

mint katonatiszt a katonatiszttel beszélt vele. Adolf Hitler igencsak a szívén viseli a sorsodat.Hálával tartozom neki. Még ezekben a napokban sem feledkezik meg rólam, pedig most

minden szem a keleti frontot figyeli.

Elsie hallgatott néhány pillanatot, mint aki nem tudja, kimondja- e, ami a szívét nyomja, aztánbelefogott.

Kaptam egy levelet Walthertől.

Cedrick sejtette, hogy ebben a gyorsaságban is Göring, és a Luftwaffe néhány felső vezetőjénekkezét kell keresnie.

Mi hír róla? - kapott a szón, mert a köztük lévő versengés ellenére nagyon is aggódott abarátjáért.

Elsie láthatólag felengedett.

Azt írja, jól van. Az egysége sorban egymás után aratja a győzelmeket, és nemsokáraelérhetik az ezredik lelőtt ellenséges gépet...!

Az alezredes a JG 26 nemrég lelőtt ötszázadik ellenséges gépére gondolt, de nem érezte, hogyszégyenkezniük kellene az eredményeik miatt. Cedrick jóval Mann után kerültGeschwaderkommodore beosztásba, és azóta a vezetésére bízott ezred több kiváló statisztikávalbüszkélkedhetett.

-... Az offenzíva remekül halad, a Luftwaffe alig tudja követni a Wehrmacht tempóját. A gyorselőrenyomulás miatt állandó költözésre vannak ítélve, és a szervezési feladatok annyi idejét elveszik,hogy harci bevetéseken már képtelen részt venni - mondta Elsie, aztán elbizonytalanodott, a táskájábanyúlt, és kivett belőle egy akkurátus pontossággal összehajtott papírt. Széthajtotta, aztán olvasnikezdte.

Igen, azt írja, eddig csak néhány felderítő repülésen volt.Gondolom, sajnálja a dolgot. A többiek egyre-másra halmozzák a győzelmeket, ő meg arra

kényszerül, hogy a földön maradjonvetette közbe Cedrick kaján mosollyal, aztán rögtön meg is bánta a fintort, mert a fejsebe menténéles fájdalom hasított a húsába.

Sokat gondol rád, üdvözletét küldi általam, és hogy egyedül csak az vigasztalja, hogy akórházban fekve te sem tudod tovább szaporítani a győzelmeidet. Másfelől gratulál ahetvenedikhez - olvasta mosolyogva Elsie, és az alezredes tisztában volt vele, hogy a gesztusmost nem neki szól.

Kedves tőle - jegyezte meg, szinte csak azért, hogy figyelmeztesse rá a lányt: ő is itt van.Igen. Nagyon sokra tart téged. Szerinte nem sok hozzád fogható pilóta van a Luftwafféban,

sőt a világon se.

Cedricket meghatották a szavak, ő is sokat gondolt Mannra, és nemcsak remek pilótának, hanemnagyszerű vezetőnek is tartotta a fiatal férfit. A mostani alkalmat ugyan nem érezte alkalmasnak arra,hogy a lány előtt hangot adjon a véleményének, de a Mann-nal való személyes találkozók alkalmával,vagy a feletteseivel beszélve nem rejtette véka alá a véleményét. Továbbra is úgy vélte, hogy alégicsata-taktikák megreformálásáért egy személyben Walthert illeti a dicsőség, és hogy az általabevezetett újítások nagymértékben hozzájárulnak a Luftwaffe keleti fronton aratott sikereihez.

Azt írja, az oroszok roppant gyengén repülnek, és néhány német pilóta már-márlelkiismeret-furdalást érez, amikor lelövi őket...

Cedrick ismerte az érzést. Lelki szemei előtt megjelent első, légi csatában aratott győzelme,amikor belga gépekkel szemben sikerült diadalmaskodnia. Eszébe jutott az az üresség, amit alandolás után érzett, ahogy bajtársai gratulációját fogadta. Nem érezte, hogy bármi dicsőségre vagyelismerésre méltót vitt volna végbe. Az ellenséges pilóták meg sem próbáltak védekezni. A kötelékazonnal magára hagyta a kiszemelt vadászt, és a belga látszólag semmit sem tett, hogymegmeneküljön.

-... a többségüket úgy lövik le, hogy azt sem tudják, honnan szakad a nyakukba az áldás. Aszlávok között teljes a fejetlenség, az új ságok nem túloztak az alárendeltségükkel kapcsolatban. Visz-szavonulásuk rendezetlen, és hatalmas mennyiségű hadianyagot hagynak hátra...

Az alezredesnek Lengyelország jutott eszébe. A Wehrmacht villámháborús stratégiája teljesenfelkészületlenül érte az ellenséget.

Az állóháborúra berendezkedett katonai vezetők képtelenek voltak mit kezdeni a német erőkfolyamatos előretörésével. A lengyel katonáknak nem volt hová visszavonulniuk, hogymegpihenjenek, és aztán újult erővel vessék magukat a harcba. Mire a megfelelő védelmi rendszertkialakíthatták volna valahol, a Wehrmacht már körbekerítette őket, és elvágta a dandárokat afőerőktől.

-... naponta ezerszám ejtenek hadifoglyokat, és a hírek szerint a sereg mögött érkező speciálisSS-különítmények alig tudják elhelyezni a rájuk bízott rabokat. Walther azt írja, hogy nemrég látottegy szakasz német katonát, akik egy ezredre való oroszt kísértek a reptér mellett...

Cedrick megértette, hogy azzal, ami a keleti fronton folyik, képtelenség versenyre kelni, és hogyazt a másik versenyt nem a levegőben veszíti el, hanem itt a földön. Biztos volt abban, hogy már csaknapok kérdése lesz, hogy Mann végre részt vehessen a következő harci bevetésén, és remekképességeinek köszönhetően Messerschmittjével rendet vág az oroszok között. A mindig szerény,visszahúzódó Mann, személyiségéből fakadóan sosem fogalmazott meg olyan súlyos kritikákat aLuftwaffe vezetésével szemben, mint ő, és Göring ezt azzal honorálta, hogy a keleti frontra küldte, ahatalmas hódítások színterére.

-...nagyon sajnálja, hogy nem vagy ott, mert biztos benne, hogy ketten együtt továbbnövelhetnétek a Jagdwaffe hírnevét, de azt is belátja, hogy a nyugati front védelmére náladnálmegfelelőbb embert aligha választhattak volna...

Az alezredes tisztán emlékezett még arra a megbeszélésre, amely áprilisban zajlott le közte,Walther és Göring között. A birodalmi marsall egy nagyszabású eligazítást követően félrehívta a kétmesterpilótát, és megosztotta velük azt a szigorúan titkos információt, mely szerint a Führer már aSzovjetunió elleni támadást tervezi. Cedrick azt hitte, nem hisz a fülének. Könnyedén fel tudta idézniAdolf Hitler szavait, melyeket még a tölgyfalombok átvételét követő magánkihallgatáson mondott nekia kétfrontos háborútól való félelméről. A Führer mégis azt tervezte, ami a világháború alattNémetország vesztéhez vezetett.

-...a veszteségek minimálisak. A Luftwaffe eddig mindössze talán ötven gépet veszített, azokat isleginkább a saját pilótáik rongálták meg le- és felszállás közben. A Vörös Hadsereg vadászai igenelavultak. Szép számmal akadnak köztük biplánok, és a teljes légi haderőnek csak kis százaléka voltbevethető állapotban a támadás napján...

A Göringgel folytatott megbeszélés alatt Cedrick képtelen volt palástolni csalódottságát ésfélelmeit a közelgő hadjárattal kapcsolatban. A birodalmi marsall, aki ha akarta képes volt rá, hogymeglássa emberei problémáit, olyannyira bizakodó volt, hogy megkérdezte az alezredest avéleményéről. A mesterpilóta minden tekintélyelvűsége dacára is képtelen volt véka alá rejteni, amitgondolt. Felhívta Göring figyelmét arra, hogy hatalmas veszély egy olyan erős ellenfelet a hátukbanhagyni, mint amilyen Anglia, és eközben megtámadni egy olyan hatalmasat, mint a Szovjetunió.

-...a csapatok ellátása kielégítő, de a nagy távolságok máris gondot okoznak. Walther aggódikamiatt, hogy mi lesz, ha az utánpótlási vonalak megnyúlnak. Azt írja, máris látszik, hogy a távolságokebben a hadjáratban egészen más mércével mérhetőek ...

A birodalmi marsall azonban leintette, és biztosította róla két mester pilótáját, hogy a keletihadjárat legfeljebb három hónapig fog tartani, és utána a meghódított területek gazdasági erejétkihasználva fordulnak majd az egyetlen talpon lévő ellenség felé. Cedricken a háború kitörése ótanem először lett úrra a kétségbeesés Németország jövőjét illetően.

-...a lengyelek helyenként felszabadítóként fogadják őket, a szlávok pedig olyan ünnepségeketrendeznek a bevonuló katonák tiszteletére, amilyet az egyszerű bakák még sehol sem láttak. Aztmondja, sokat szenvedhetett ez a nép a kommunisták alatt, és ez a katonáikon is meglátszik. A többségnem is akar harcolni, rengeteg a dezertőr, akik közül sokan máris fegyvert fognának eddigi uraikellen...

A beszélgetés végeztével Göring megkérdezte tőlük, hogy mire lenne szükségük, hogy a keletihadjárat megindításáig hátralévő időben képesek legyenek megtörni a szigetország légierejét. Cedrickúgy érezte, a birodalmi marsall elvesztette józan eszét. Walther a tőle megszokott higgadtsággalválaszolt, és néhány új, erősebb motorral felszerelt F-variánst kért a Messerschmittek közül, hogyharci körülmények között is tesztelhessék az új típust. Cedrick azonban kifakadt.

-...Mann úgy látja, hogyha a hadjárat továbbra is ilyen tempóban halad, a karácsonyt már Moszkvábanünnepelhetik - mondta Elsie, és nekilátott, hogy összehajtogassa a levelet. - A többi személyesebb -tette hozzá magyarázatképpen.

Szerelje fel az egységemet Spitfire-ekkel! - vágta dühösen Göring képébe az alezredes, mert úgyérezte, valamivel fel kell ráznia a kövér férfit abból az álomvilágból, amibe temetkezett. Abirodalmi marsall ekkora szemtelenség hallatán sértődötten faképnél hagyta a két mesterpilótát.

-...nem is figyelsz rám, igaz?

Cedrick megpróbálta összeszedni gondolatait.

Kérlek, ne haragudj! A fájdalomcsillapítók miatt nehezen megy a koncentrálás, túl könnyenelvesztem a fonalat - védekezett, és magában arra gondolt, hogy mindez valószínűleg igaz is.Sajnálom!Az orvos szerint, nemsokára jobban leszek. Még egy hét, és visszaengednek a frontra.

Cedrick Elsie arcán öröm helyett aggodalmat látott.

Csak nincs valami baj ? - kérdezte a lányt.

Amaz csak a fejét rázta.

Mégis, mi a gond?Csak eszembe jutott, hogyha újra a frontra kerülsz, megint lelőhetnek. Tudom, hogy butaság, éshogy a katona dolga, hogy harcoljon, de az elmúlt hetekben sokat aggódtam miattad - felelteElsie, és a szeme sarkában megjelent egy apró könnycsepp.

Cedrick úgy érezte, mintha hájjal kenegetnék, miközben a szíve majd' elolvadt a lány arcát látva.

A Führer megtiltotta, hogy részt vegyek a harci bevetéseken! - mondta olyan örömmel, amitsohasem képzelt volna magáról.

Elsie arcán óriási megkönnyebbülés látszott.

Megörültél? Epp annak örülsz, hogy többé nem repülhetsz? - tette fel magának a kérdést egy

vékonyka hang a fejében, de a lány ajkán életre kelő mosoly láttán Cedrick képtelen volt komolyanvenni saját magát. Majd csak lesz valahogy! - gondolta bizakodva, és világ újra teljes pompájábantárult ki előtte. A nap még mindig ragyogott, a madarak énekeltek, a hűvös szellő mit sem vesztettvarázslatos illatából.

Csodálatos ez a nap! - mondta Elsie von Madevick, mintha csak olvasott volna a férfigondolataiban.Valóban, csodálatos! - felelte Cedrick, és legbelül tudta: ha törik, ha szakad, alkalmat talál aharcra, és nem hagyja elveszni a lányt.

XV.

1941. november 17. Franciaország, Pas de Calais...

Ez mégis mi a fene volt?!

Meyer megszeppenve nézett vissza rá a Messerschmitthez támasztott lépcsőn állva. A pilótafülkébenülő Cedrick a fejét fogta, és próbált nem üvölteni a fájdalomtól.

Beépítettem egy golyóálló lemezt - vallotta be a főszerelő.A fene essen bele, hogy a háromnapos dögvész kerülgesse, hogy jó büdös franc szaladgáljon ahátán! - dühöngött az alezredes. - Ez piszkosul fájt!Sajnálom!Sajnálhatod is! Mi francnak nem szóltál?Meglepetésnek szántam.Hát az sikerült! - dühöngött tovább Cedrick, és felnézett a kabintetőre.

A fémlemezt a gyárilag beépített páncélzatra hegesztették rá, hogy az nyitáskor és csukáskor együttmozgott a mechanizmussal. Amikor beült a Bf 109-esbe, és Meyer kívülről rácsapta a tetőt, a pluszpáncélzat úgy vágta fejbe Cedricket, hogy kis híján elájult.

Meg akarsz ölni?Eszem ágában sincs, Herr Oberstleutnant.Akkor ne akarj meglepetést szerezni nekem!Csak a huszonegyedikei balesete miatt akartam megerősíteni a fülke védelmét.

Az alezredes kis híján kifakadt, aztán inkább elhallgatott. Az előző balesetekor történtek említéserossz hatással volt rá. Már azelőtt, hogy egyetlen nap alatt kétszer is lelőtték a gépét, érzett némibizonytalanságot, amikor a kifutón állva elindult a repülője felé. Ám azóta minden alkalommal,amikor a Führer szigorú utasítása ellenére úgy döntött, hogy harcba száll, biztosan tudta, hogy amitérez: félelem.

Ne is említsd nekem azt a napot! - morogta dühösen, és intett Meyernek, hogy csukja rá a fülketetejét.

Lehúzta a fejét, megvárta, míg a tető hangosan csattanva a helyére kerül, aztán még mindig dühöngve akifutópályához kormányozta a gépet, és felszállt.

Mit gondolsz, meddig tudod becsapni magad? Azt hiszed, mindig eljátszhatod, hogy harag mögérejted a félelmed? - kérdezte magától, miközben a Messerschmitt meredeken emelkedni kezdett.

A bevált gyakorlat, szerencsére, most is működött: amint a vadász kerekei elhagyták a kifutót, afélelem egy csapásra tovatűnt. Újra

ugyanannak az embernek érezte magát, aki több mint kilencven alkalommal diadalmaskodott azellenséges pilóták felett; akit még az angolok is nagyra becsültek kiváló teljesítményéért, és aki egyegész ezred vezetőjeként felelősséggel tartozott a katonáiért.

A felszállást követően a III. Gruppéhoz csatlakozott. A JG 26- ot öt perccel korábban riasztottákegy behatoló „cirkuszhoz". Az angolok ötezer méteres magasságban haladtak, és a szokásosnál islassabban vágtak át Franciaország felett. Cedrick sejtette, hogy ez mit jelent. A RAF alig néhány hetevetette be először tömegesen új négymotoros bombázóit, amelyek képesek voltak több mint hatezerkilogrammnyi bombaterhet elhordani, és ezzel drasztikusan megnövelték a Királyi Légierőcsapásmérő erejét. Az alezredes már márciusban, a Scharnhorst és a Gneisenau csatahajók elleniangol támadás során látta őket, de a német vadászok akkor nem tudtak harci érintkezésbe kerülni amonstrumokkal. Azonban július elejétől Cedrick éppen elég beszámolót olvashatott a Short Stirlingekvédelmét biztosító, nyolc géppuskával felszerelt, motorral működtetett lövészfülkékről. A Jagdwaffe-pilótáknak már nemcsak az okozott gondot, hogyan kerüljenek a bombázók közelébe, de az is, mikéntkerüljék el a halálos védekező tüzet.

A JG 26 mai feladata az ellenséges vadászgépek figyelmének lekötése volt. Cedrick ezúttal mintmegfigyelő vett részt a harci feladatban, ami általában remek alkalmat teremtett arra, hogy szabadonvadásszon. Az irányítás felelősségét a Gruppenkommandant viselte, és neki csak akkor kellett volnaátvennie a helyét, ha tragédia történik.

Az ellenséges köteléket Pas de Calais-tól körülbelül harminc kilométernyire, északkeletre értékutol. Az ötezer méteres magasságban haladó bombázókat hatezren követte a különálló fedezet. AIII./JG 26. ötszázzal a kísérők fölé emelkedett, aztán a Gruppenkommandant kiadta a szabadvadászatra vonatkozó parancsot. Cedrick kivárta, míg a Staffelek egymás után zuhantak az ellenségre,hogy aztán Rottékra (párokra) válva vessék magukat a Spitfire-ekre.

A német támadásnak köszönhetően a britek alakzata megbomlott, és a németektől ellesett harcitaktika eredményeként könnyűszerrel szétrebbentek a Messerschmittek elől. Cedrick megvárta, mígnéhány RAF vadász elszakad a többiektől, hogy hátba támadja a német repülőket, és utánuk vetettemagát.

A két angol pilótát olyannyira lefoglalta az ellenség becserkészése, hogy nem is figyeltek a hátukmögé. Az alezredes így egészen közelről nyithatott tüzet a Katchmarke pozíciójában repülő britre. Az

első sorozat pozdorjává forgácsolta a Spitfire farkrészét. Az MG-15l-es gépágyúk remekül dolgoztak.A lövedékek könnyűszerrel áthatoltak az angol páncélzatán, és valószínűleg megrongálták a repülőgépirányítását, mert a vadász hirtelen bukdácsolni kezdett, és vesztett a sebességéből. Cedrick mégközelebb ment, és egy újabb sorozattal felszaggatta a Spitfire oldalát. Az ellenséges gépmotorburkolata alól fehér füst kezdett el szivárogni. Az alezredes tapasztalatból tudta, hogy mitérezhet most a pilóta, de ellenérzései dacára sem hagyhatta abba a tüzelést, amíg nem lett biztosbenne, hogy a Spitfire használhatatlanná vált. Épp azon volt, hogy lőpozíciót vegyen fel a britfarkrésze mögött, amikor hirtelen lángok csaptak ki az angol aggregátjából, és annak drasztikusancsökkent a sebessége. Cedrick egy szemvillanás alatt nagyon közel került a brithez, és hiába rántottafel a Messerschmitt orrát, már nem tudta elkerülni az ütközést.

Hátborzongató nyikorgás hallatszott a lába alól, és a repülős csizma talpán keresztül is érezte,ahogy Bf 109-es lemezei meghajolnak. A Friedrich hatalmas zökkenéssel szakadt el az angoltól, destabilan folytatta útját. Cedrick a hátára fordította a gépet, és elégedetten látta, hogy a brit vadásztsokkal jobban megviselte a találkozás, és leszakadt kormányművel, lángoló motorral zuhan a földfelé. Az alezredes képtelen volt nem átérezni a RAF-pilóta helyzetét, és remélte, hogy még lesz elégideje kiugrani.

- Horrido!

A hasára fordította a Messerschmittet, villámgyorsan ellenőrizte a műszereket, és amikor azoksemmiféle eltérést nem mutattak, új célpontot keresett magának. Megdöbbenve látta, hogy a kétfőskötelékből megmaradt angol továbbra is zavartalanul folytatja az útját.

Talán nem volt bekapcsolva a rádió, vagy már az első sorozat után kiépült - gondoltabizakodva, és a társait cserkésző brit után vetette magát.

A Spitfire pilótája rendkívül precíz volt, és az alezredes ennek köszönhette, hogy gyorsanutolérte. Miközben az angol igyekezett megtalálni a legjobb pozíciót a támadásra, lehetőséget adott anémetnek, hogy néhány finom manőverrel a háta mögé kerüljön. Cedrick a brittel ellentétben nemakarta kivárni a legjobb pillanatot, és valamivel több, mint száz méterről tüzet nyitott. A lövedékektöbbsége elkerülte a célt, ám a maradék épp elég figyelemfelkeltő erővel bírt, hogy a Spitfire azonnalmenekülőre fogja.

Az angol bedöntötte a gépet, majd szűk balfordulóba kezdett, hogy lerázza a németet. Azalezredes időben felismerte a brit szándékát, hogy tovább akar harcolni, és így sikerült a belső ívrekerülve elélőnie a Spitfire-nek. Az ellenséges vadász meghátrált a gépe előtt elzúgó nyomjelzőlövedékek láttán, és átcsapott egy nagy ívű jobbfordulóba, amivel az egymásba gabalyodott vadászokközé kerülhetett volna. Ám Cedrick résen volt, és mielőtt még a britnek esélye lett volna elrejtőznieelőle, folyamatosan tüzelve végighúzta a sorozatot az angol gépén. Az MG-151 -esek ismét jó munkátvégeztek. Fedőlemezek szakadtak le a Spitfire-ről, és a pilóta zuhanórepülésbe ment át, hogymeneküljön a nyomában lihegő német elől. Az alezredes követte a zuhanásba az ellenfelét, és amintlőtávolon belülre került, tovább támadott.

Sikerült két hosszú sorozatot leadnia a menekülőre, és felszakítania annak jobb szárnyát. Abritnek szemlátomást gondjai támadtak a manőverezéssel, és Cedrick - nehogy újra összeütközzék egy

másik géppel - kitért a fark mögül, de tovább lőtte a jobb szárnyat. A nyomjelző lövedékek azonbanrendre elkerülték az idétlenül bukdácsoló Spitfire-t, és az alezredes belátta, hogy ezen a módon alighaérhet célt. Mielőtt azonban bármit is tehetett volna, a brit kiemelte a gépét a zuhanórepülésből, ésezzel nagyobb támadási felületet nyújtott a németnek. Cedrick ujja az utolsó pillanatban megfeszült agépágyúk elsütőbillentyűjén, és a sorozat végigcsapott a RAF vadászon. Az angol még nagyobberővel húzta maga felé a botkormányt, hogy minél hamarabb túl legyen a veszélyes manőveren, mire amegrongálódott jobb szárny kettőbe tört.

A Spitfire eszeveszett gyorsasággal pörögni kezdett hosszanti tengelye körül, és pár pillanattalkésőbb tovább zuhant. Az alezredes néhány pillanatot még rászánt, hogy megvárja, amíg a vadászroncsa felett kinyílik a pilóta ernyője, aztán ellenfelet keresett magának.

A tompa, mély köhögést követő hangos koppanások ijesztően ismerősnek tetszettek. Valamihangosan csattant a feje felett, a pilótafülke két oldalán nyomjelző lövedékek csíkjai villogtak, aszárnyakba csapódó robbanótöltények ökölnyi lyukakat hagytak maguk után. A Messerschmittirányítása merevvé vált, a botkormány vadul rángatózni kezdett, és a vibráció egyre csak erősödött.

Cedrick megpróbálta zuhanórepülésbe vinni a Messerschmittet, de a gép instabilitása olyan erősvolt, hogy nem merte tovább erőltetni a dolgot. Néhány méternyi ereszkedést követően kénytelen voltegyenesbe húzni a vadászt, és meglátta a Spitfire-t, ami rálőtt. Az angol gép valamivel felette haladt,és nagy sebességgel igyekezett a csata sűrűje felé.

Túl lassú voltam neki, csak egy rövid sorozatra futotta az idejéből - ismerte fel a helyzetet azalezredes, és megrémült, amikor arra gondolt, hogy milyen kevésen múlott az élete. Ha csak egykicsitjobb helyzetben van, aligha hagyott volna futni - gondolta, és a kifutón érzett félelem újra úrrálett rajta.

Az egész csak egy pillanatig tartott. A következő másodpercben már az előtte álló feladat járt afejében. Amilyen gyorsan csak tudta, betájolta magát, aztán megcélozta Audember-t, és amegrongálódott géptől telhető legnagyobb sebességgel a bázisa felé vette az irányt. A motor nemsérült meg, és ennek köszönhetően a gázerő folyamatos változtatásával képes volt irányban tartani aMesserschmittet.

Útközben többször is ellenőrizte a műszereket, és még arra is maradt ideje, hogy megnézze, mi volt aza hatalmas csattanás a feje felett. A pilótafülke tetején hatalmas dudor éktelenkedett az újonnanfelhegesztett golyóálló lemezen, pontosan az alezredes tarkója mögött.

Cedrick megtapogatta a kabintetőt, és egy néhány milliméter vastagságú repedést vett észre azanyagban. Könnyű volt kitalálnia, mi történt volna a koponyájával, ha Meyer nem dönt úgy, hogyfelszereli az újabb páncéllemezt.

A halál közelségétől kirázta a hideg, gyomra görcsbe rándult, de ezúttal képes volt uralkodnimagán, és elejét venni a pániknak.

Elsz, csak ez a lényeg! - gondolta, és annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, mennyire hamisaz idea, amibe kapaszkodik, képes volt hinni benne.

Keményen tartotta a remegő botkormányt, hogy amennyire az erejéből telik, elejét vegye a Bf109-est szétrázó vibrációnak, és amikor már a csontjaiban érezte a rángatás fájdalmát, végre megláttaaz audembert-i reptér kifutóját. Csökkentette sebességét, irányba navigálta a gépet, aztán kiengedte afutóművet, és megkezdte az óvatos ereszkedést.

Még bő háromszáz méterre járt a leszállópályától, amikor fénycsóva csapott a magasba, majdegy pillanattal később vörös fénybomba terült szét az égen. Cedrick azonnal megszakította a leszállásimanővert, és a botkormánnyal küszködve feljebb emelte a gépet. A Messerschmitt, mint egyengedetlen csikó többször is megpróbált kitörni, és az alezredesnek csak kemény küzdelmet követőensikerült egyenesbe hoznia. Miközben alig százméteres magasságban áthúzott a repülőtér felett, odalenta földi személyzet egyre-másra lőtte ki a vészjelző rakétákat.

Cedrick óvatos fordulóba kezdett, és attól való félelmében, nehogy túlfeszítse valamelyik kábelt,óriási kört írt le a levegőben, mielőtt újra visszaért a repülőtér fölé. Amennyire csak tudott, lelassítottés felismerte a leszállópálya közepén álló Meyert, ahogy zászlójelekkel próbált üzenni neki.

„Egy kerék bent! Ne szállj le!"

Az alezredesnek nem volt elég ideje, hogy biztos legyen az üzenet tartalmában, de - mert egyszermár volt hasonló helyzetben - dühösen újra megnyomta a kerekeket kiengedő gombot. Néhánypillanattal később hatalmas csattanás érkezett a Messerschmitt alja felől, és Cedrick hallani vélte,ahogy a hirtelen elszabadult, túlfeszített kábelek csapkodva hasítanak szét mindent, ami az útjukbakerül. Attól való félelmében, hogy az irányítás ment tönkre, néhány másodpercig meg se mertemozdítani a botkormányt, ám amikor a Messerschmitt futása továbbra sem változott, óvatosannekifogott a műszerek tesztjének.

Néhány perccel később megnyugodva vette tudomásul, hogy a gép még mindig irányíthatóállapotban van. Bár a csattanás okára nem tudott rájönni, és a Bf 109-es repülése továbbra is instabilmaradt, sietve visszafordult a reptér felé, hogy mihamarabb megkezdje a leszállást. Ezúttal azellenkező irányból közelítette meg a kifutót.

Alig kezdte meg az ereszkedést, amikor újabb rakéta emelkedett a levegőbe, jó előrefigyelmeztetve rá, hogy szakítsa félbe a manővert. Az alezredes alacsonyan tartotta a gépet, ésegészen lassan terelte át a vadászt a reptér felett. A jelzőzászlók üzenete ezúttal is ugyanaz volt.

„Egy kerék bent! Ne szállj le!"

Cedrick ismét megnyomta a gombot, de ezúttal nem történt semmi. Az automatika meg semkísérelte kiengedni a kerekeket. A pilóta tett egy újabb próbát, de az eredmény ugyanaz maradt. Azalezredes kezdte elveszteni a türelmét, és egymás után többször is rácsapott a gombra, de csak annyitért el vele, hogy megfájdult a tenyere.

Egy futóművel kell leszállnod! - érett meg benne a felismerés, és érezte, hogy a feszültséghatására rátör a rosszullét

A gyomra felfordult, a szeme sarka viszketni kezdett, és állandó kényszert érzett, hogy feltépje a

pilótafülke tetejét.

A lehető legrosszabb helyzetben volt. Ha mindkét futóműve beragad, akkor csak annyi dolga lettvolna, hogy szépen hasra engedi a gépet lehetőleg egy füves mezőn, ahol a növényeken a fémborításkönnyen csúszhat. Ám most ez sem segíthet rajta, hiszen a kint lévő kerék bizonyosan elakad a puhaföldben. Jobb esetben kitörik, de sokkal valószínűbb volt, hogy a vadász a futómű körül megpördül,aztán darabjaira szakad, ahogy a lendület tovább viszi.

Nem értette, mi történt. Mivel az egyik kereket sikerült kieresztenie, a mechanizmus mindenbizonnyal működőképes volt. A Spitfire felülről lőtt rá, és főként a pilótafülke környékét érte találat,emiatt meglehetősen kicsi volt az esélye, hogy komoly sérülést okozott az emelőszerkezetben.

Az ütközésnél szorult be a kerék! - döbbent rá az igazságra Cedrick, és elkeseredetten vettetudomásul, hogy csakis magának köszönheti a bajt. Mivel csak az egyik szemére látott teljesen, atérérzékelése egyértelműen rosszabb volt, mint a pilóták többségének. A mai napon túl nagykockázatot vállalt azzal, hogy a kelleténél közelebb ment a Spitfire-höz, és rádöbbent, hogyóvatlanságáért ezúttal nagy árat kell fizetnie.

Ha a leszállásnál keményen odavered a kifutóhoz, talán sikerül kitörnöd a kereket, mielőttelakad - gondolta végig a lehetőségeit.

Megpróbált visszaemlékezni, hogy az angollal való ütközése során vajon a Messerschmittmelyik oldala sérülhetett meg, de hiába erőlködött, nem jött rá a válaszra. Végül úgy döntött, hogyamennyire csak tudja, megpróbálja oldalt sodortatni magát az utolsó pillanatban, hogy rásegítsen alandolásnál fellépő erőkre.

Tett egy újabb kört a repülőtér felett, aztán a szárnyat megbillentve tudtára hozta a lent lévőknek,hogy megpróbálkozik valamivel. Meyer újabb vörös rakétát lőtt a magasba figyelmeztetés gyanánt,aztán jelzőzászlóstól levonult a kifutóról.

Minél kisebb repülési sebesség, minél meredekebb talajfogás - koncentrált Cedrick, miközbena súlyosan sérült géppel a leszállópálya felé közeledett. Valóságos harcot kellett folytatnia arángatózó botkormánnyal, és minden igyekezete ellenére érezte, hogy a dolgok nem úgy alakulnak,ahogyan azt tervezte. A Messerschmitt magassági kormánya alig reagált, a gép folyamatosan jobbra-balra úszott a levegőben, mintha egy erős felszálló áramlaton siklana, és a függőleges vezérsík csak aheves mozdulatoknak engedelmeskedett.

A leszállás - a körülményeknek megfelelően - katasztrofálisan sikerült. A kint lévő futómű nemtört el a földet éréskor, aminek eredményeképpen a Messerschmitt a jobb oldalára zuhant, és azonnalleszakadt a szárnya. Cedrick hatalmas csattanást hallott, aztán a következő pillanatban tótágast álltvele a világ, és az irányok elvesztették az értelmüket. A vadászgép maradéka eszeveszetten rázkódott;az alezredes csak annyit tudott tenni, hogy a lehető legkisebbre összehúzta magát, és abbanreménykedett, hogy az üzemanyagtank nem reped szét. Miközben eszeveszett tempóban pörgött ésforgott, hirtelen tucatnyi más lehetőség is eszébe jutott, ahogyan halálát lelheti. Aztán hatalmascsattanással megérkezett, és úgy érezte, mindjárt kiszakad a nyaka a helyéről. A következő pillanatbana feje az ellenkező irányba lendült, és forgás tovább folytatódott. Az alezredes halványan érezte, hogy

vérzik az arca, de semmit sem tudott tenni ellene.

Az egész végül pont olyan gyorsan ért véget, ahogyan elkezdődött. A rángatózás abbamaradt, apörgésnek nyoma sem volt, és a hangáradat egy csapásra semmivé lett. A csend bántó erősséggel atört rá. Néhány pillanatig azt sem tudta, él-e, vagy meghalt, aztán a gyomrát markoló görcs hirtelen avisszájára fordult, és az öklendezés ellenállhatatlan erővel tört fel belőle.

Amikor megkönnyebbülve kinyitotta a szemét, a világ még mindig ingatag lábakon állt. Akörnyező fák néha minden előrejelzés nélkül hirtelen meglódultak, hogy aztán egy pillanattal későbbvisszataláljanak a helyükre. Az alezredes megpróbálta kicsatolni magát az ülésből, de rá kellettjönnie, hogyha lefelé néz, alig lát az arcát borító vértől. Kezével megpróbálta kitapogatni a szíjakcsatjait, és nagy nehezen kioldotta őket. Megpróbált felállni, de lábai nem engedelmeskedtek azakaratának. Nem látott komolyabb sérülést a combján.

Istenem, ne engedd, hogy lebénuljak! - könyörgött magában, aztán újfent megpróbáltamegmozdítani a lábát. Előbb a bal combja emelkedett meg, majd nagy nehezen a másik ismegmoccant. Az alezredes kilökte a fülke tetejének maradékát, és félig kihúzta magát kabinból.

A vadász a hasán feküdt a földön. A jobb szárnya félbetört, a balból éppen csak egyharminccentis csonk maradt. A légcsavar hiányzott, a motorburkolatból csak mutatóba maradt néhánylemez, és a Messerschmitt farkrésze eltűnt. Cedrick látott már jobb állapotban lévő gépekbőlhalottakat kiemelni.

A reptér épületei jó fél kilométerrel távolabb voltak. Ahogy az alezredes lassan felismerte, hogyhol van, rájött, hogy zuhanás közben gépe letért a kifutóról, és most a laktanya melletti mezőn áll. Aföldi személyzet szirénázó autói még félúton sem jártak. Cedrick körül égett a fű, de a lángok nemcsaptak magasra. Kitornázta magát a fülkéből, aztán óvatosan lecsúszott a törzs maradékán, ügyelvearra, hogy a kiálló fémdarabokkal ne sértse fel magát. Ahogy a földre esett, fájdalom hasított alábába, de ezúttal örült a kínnak, mert legalább tudta, hogy biztosan érzi a végtagjait.

Az első, aki kiugrott a kocsiból, Meyer volt. A szerelő megragadta az alezredes zubbonyát, és avállánál fogva vonszolni kezdte a géptől. Cedrick nem volt abban az állapotban, hogy segíteni tudjonneki.

Köszönöm! - súgta, miközben néhányan megragadták a lábát, és a kezükben vitték tovább.Magának köszönje, Herr Oberstleutnant! Én még ilyet nem láttam. Ripityára törte a

vadászt, azt meg biztos nem hittem volna, hogy élve megússza.

Az emberek lerakták az alezredest a földre, és elrohantak a gép felé.

Nézze meg a kabintetőt! - mondta Cedrick, amilyen hangosan csak telt tőle.

Meyer aggódva nézte a férfit.

Biztos, hogy nem lesz baja?Csak menjen, aztán jöjjön vissza! - utasította Cedrick a férfit. A szerelő eltűnt a szeme elől,

hogy néhány pillanattal később egy orvos vegye át a helyét.Piszok nagy szerencséje van, Oberstleutnant! - mondta a szani- téc elhagyva a kötelező

megszólítást az alezredes rangja elől. - Van néhány zúzódása, és egy hosszabb seb az arcán, deaz is csak felületi sérülés. Ha rendesen összefoltozzák, egy hét múlva már kutya baja sem lesz -folytatta a doktor, de a tőle megszokott lelkesedés hiányzott a hangjából.

Cedrick megnyugodva hallgatta az állapotára vonatkozó híreket, és mintha csak a szavakonmúlott volna, máris jobban érezte magát. Látása kezdett kitisztulni, és idővel képes volt elkülöníteni akülönböző hangokat. Ezzel együtt azonban érezni kezdte a fájdalmat az arcában.

Megpróbált felülni, mire az orvos segített neki.

Ideje indulni, ha nem akarja, hogy a fizimiskája végképp felismerhetetlen legyen.Megvárom Meyert - mondta az alezredes ellentmondást nem tűrő hangon, ám a hatáson

rontott, hogy a fejébe hasító fájdalom miatt kis híján elharapta a mondat végét.

A főszerelő nem sokat időzött a gépnél, és hamarosan visszatért.

Látta? - kérdezte Cedrick.

-Igen- Megmentette az életemet, köszönöm!

Örömmel, Herr Oberstleutnant! - felelte Meyer, de az arcára kiülő öröm nem volt teljes.

Az alezredes megérezte, hogy történt valami.

Mondják már el végre, hogy mi van! - kérte számon a két férfit.

A szerelő és az orvos egymásra nézett, végül az előbbi vette magára a válaszadás nyűgét.

Ernst Udet meghalt - mondta csendesen.

Cedrick az első pillanatban azt hitte, rosszul hall, a következőben pedig, hogy valami ostobatréfa áldozata lett. Az alezredes roppant nagyra tartotta Ernst Udetot. A világháborús mesterpilótaazok közé a főtisztek közé tartozott, akik képesek voltak elszakadni az általuk ismert hadászatimódszerek dogmáitól, és nyitottan kezelték a modern harcászat új követelményeit.

Göring határozott kérésére ő látta el a Luftwaffe ellátási és fegyverkezési igazgatójának posztját.Udet mindig is kiállt a Jagdfliegerek mellett, még akkor is, amikor az OKL teljes vezetése egészenmás véleményen volt. Szembeszállt az általános nézettel, hogy a bombázóerőt növelni kell a

vadászerővel szemben, és a valódi hatalommal rendelkező törzstisztek közül ő volt az egyetlen, akivalóban aggódott a nyugati fronton kialakult helyzet miatt.

Mi történt? - kérdezte megrendülten, holott alig néhány perccel ezelőtt, még ő maga is csakhajszálnyival kerülte el a halált.

Egy új fegyver kipróbálása során halálos balesetet szenvedett - felelte az orvos.

Cedrick döbbenten hallgatott. Utoljára Göring elchwaldi vadászkastélyában találkozott alegendás pilótával. Noha sok mindent szeretett volna megbeszélni Udettal, a mesterpilóta rosszhangulatban volt, és még a vadászatokon sem vett részt. Az alezredes biztos volt benne, hogy a tisztilyen állapotban semmilyen körülmények között sem ült volna be egy repülőgép pilótafülkéjébe.Különösképpen nem egy kísérleti típusba.

Honnan jött a hír?Egyenesen a birodalmi marsall hivatalából.Ki szignózta?Herr Hermann Göring Reichsführer.

Cedrick tisztában volt, hogy ez csak egyet jelenthet: Ernst Udet öngyilkos lett, és a Luftwaffenem volt abban a helyzetben, hogy vállalja vezetőinek emberi gyengeségeit.

Szörnyű! - csúszott ki a szó az alezredes száján.

Meyer leguggolt mellé, és a szemébe nézett.

Tisztelettel, Herr Oberstleutnant, itt az ideje, hogy végre belássa: a kitüntetésekkel senkisem kap halhatatlanságot. Négy hónap alatt ötödször lőtték le, huszonegyedikén kétszer is. Ha ígyfolytatja tovább, a JG 26-nak nem marad Geschwaderkommodoréja!

A mai kettővel együtt kilencvennégy, Meyer. Mann csak hárommal van előttem. Haszerencsém lesz, hamarabb érem el a százat.

Tisztelettel, Herr Oberstleutnant, Herr Walther Mann Oberst ma délelőtt hét ellenségesvadászgépet lőtt le a keleti fronton. Légicsatagyőzelmeinek száma ezzel száznégyre emelkedett -szólt közbe a tábori orvos.

Cedrick összeomlott. Kívülről talán nem is látszott rajta, de odabent érezte, hogy mindennekvége. Árral szemben úszott már hónapok óta, de most beigazolódott, hogy minden erőfeszítésehiábavaló volt. Az egész világgal nem harcolhat eredményesen.

Száznégy! - suttogta vérző szájjal, és hátradőlt a fűben. A hullámok összecsaptak felette, ésmár nem érezte, amikor a szanitécek a hordágyra emelték.

EPILÓGUS

1941. november 28.

Németország, Berlin, Invalidusok temetője...

Cedrick a koporsót figyelte, de képtelen volt rá, hogy bármit is érezzen. A fájdalom olyanmélyen rágta be magát a szívébe, hogy csak üresség maradt utána. A finoman pácolt deszkán lévőfiatal férfi arcmása a tőle megszokott tisztasággal és egyenességgel nézett vissza rá. Az alezredes nemtudta felfogni, hogy soha többé nem szoríthatja meg a barátja kezét.

Már másodjára volt itt ezen a héten. Másodjára kísérte el utolsó útján Németország egy kiválóhősét, és nem érzett magában elég erőt, hogy még egyszer megtegye, kerüljön sor rá bármikor is atávoli jövőben. Egy valamit azonban biztosan tudott: túl sok embert látott meghalni az elmúlt kétévben, és túl kevés ismerős arc maradt a közelében, akik nem csak fényképek papírjáról nézhettekvissza rá.

Hideg esőcsepp hullott a nyakába, hogy aztán elnyelje a hátához tapadó szövet. A halottidíszőrség alezredesi egyenruháját viselte. A körülötte álló pilóták mind birtokosai voltak alegmagasabb kitüntetéseknek, fejükön rohamsisak, kezükben a repülők díszkardja. Cedrick nyakábana kardokkal és tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt lógott, mellén a gyémántokkal ékesítettPilótaérdemrend, de sem a hadseregnek, sem a német népnek, de még a Führemek sem volt erejeahhoz, hogy visszahozza mindazokat, akiket elvesztett.

- Azért gyűltünk itt össze, hogy búcsút vegyünk egy hőstől, aki életét adta a hazáért, aki megannyimegpróbáltatás közepette is bizonyította, hogy nem fél vérét adni Németországért! - Adolf Hitlerszavai életében először úgy peregtek le róla, ahogyan a szemerkélő őszi eső cseppjei hullottak letiszti sapkája pereméről.

Szó nem írhatta le az ürességet, amit érzett; ember nem hihette, hogy létezik erő a világon, amikönnyebbé tehetné ezt a pillanatot. A torkában lévő gombóctól alig tudott nyelni, keze remegett adíszkard markolatán. Tekintete találkozott a sírhalom másik oldalán álló Elsie von Madevickével, deminden pillanat, minden pillantás szégyenérzettel töltötte el.

Meglopnál egy halottat? - tette fel magának a kérdést, és noha józan eszével tudta, hogyőrültség, amit gondol, saját maga iránt érzett megvetése egy másodpercre sem csökkent.

-.. .sas volt ő vércsék között, óriás a nagyok között. Olyan példával járt előttünk, melyhez csakkevesen nőhetünk fel...

Elsie lesütötte szemét, mintha csak megérezte volna, miféle gondolatok járnak Cedrick fejében.

...Walther Mann. Száztizenöt légi csata győztese, a gyémántokkal, kardokkal és tölgyfalombokkalékesített Lovagkereszt viselője, a Luftwaffe Oberstje, a Vadászrepülők szemlélője...

Az alezredes már visszafelé tartott Ernst Udet temetéséről az állomáshelyére, amikor Lippetartományban megállították a vonatukat. Az állomásfőnök Cedrick nevét kiabálva rohant végig aszerelvényen. A pilóta leszállt, és amikor meghallotta, hogy telefonhoz hívják, azonnal tudta, hogy baj

van. Bodenschatz tábornok volt a vonal túlsó felén. Utasította Cedricket, hogy üljön le, aztán továbbikertelés nélkül közölte vele Mann halálhírét.

- Azonnal vissza kell térnie Berlinbe. Ötven perc múlva meg fog állni az ellenirányú,gyorsvonat, az majd felveszi. Ez a birodalmi marsall parancsa - közölte vele a tábornok, azalezredes pedig vette a csomagját, és tette, amit mondtak neki.

Utólag már nem emlékezett arra, hogy az állomáson vagy a vonaton ülve szakadt-e meg bennevalami, de mire megérkezett, magába fordult, és képtelen volt rá, hogy bárkivel is szót váltson. Afővárosban nem hitetlenkedett, nem próbált a roncsokhoz rohanni, hogy túlélőket keressen, csakhallgatta a jelentéseket, és nem értette, miért nem érez semmit.

-...a borzasztó tragédia felett érzett fájdalmunkat csakis az a tudat csillapíthatja, hogy a németnép erős, és képes arra, hogy bármilyen hatalmas csapások sújtsák is, mindig felálljon, és továbbküzdjön a fennmaradásáért.

Adolf Hitler tisztelgésre emelte kezét. A halotti őrséget alkotó tisztek egy emberként vonták ki akardjukat. A koporsóra birodalmi zászló került, a sírásók megkezdték munkájukat a gödör felett.Eldördült az első díszsortűz. Cedrick a lassan ereszkedő koporsót figyelte, és képtelen volt elfogadnia tényt, hogy a barátja, Walther Mann teste fekszik a fadobozban. Pedig látta a lezuhant He-111-est,ami az ezredest a Krímből Berlinbe hozta volna.

Századik légicsata-győzelme után Mann-nak megtiltották, hogy részt vegyen további harcibevetéseken, és kinevezték Inspekteur der Jagdfliegernek. Az új beosztással együtt ezredesi rangraemelkedett, ám rögvest elvették tőle az ezredét, és az élete gyökeresen megváltozott. Állandómozgásban volt, és a szolgálata másból sem állt, mint a vadászrepülő-egységek folyamatosellenőrzéséből.

Ernst Udet halálának híre a keleti fronton érte. Mann azonnal sürgönyözött Berlinbe, hogy résztakar venni a temetésen. Mivel repülési tilalom vonatkozott rá, egy He-111-es fedélzetén kelt útra, áma rossz időre való tekintettel kénytelenek voltak leszállni Lembergben, ahonnan másnap reggel arepülőgép-vezető tanácsa ellenére tovább indultak. Az utólagos vizsgálat kiderítette, hogy útközbenmegállt az egyik motorjuk, ezért elhatározták, hogy Breslauban kényszerleszállnak. Ám amikor apilóta vakrepülésben megkezdte a felhőáttörést, túl sokat veszített a magasságából. Az utolsópillanatban még észlelte tévedését, és képes volt elkerülni az előttük felbukkanó drótkötélpályát, deekkor a még működő motorjukkal is gondok támadtak, és a He-111-es kis magasságból a földnekcsapódott.

Mann és a hajózószerelő azonnal meghalt. Kolbe főhadnagy, a bombázó pilótája, aki már aspanyol háborúban is elévülhetetlen érdemeket szerzett, a mentőben vesztette életét. Mannsegédtisztje és a rádiós csodával határos módon túlélte a zuhanást. Amint az állapotuk stabilizálódott,segítettek rekonstruálni a történteket. Cedricknek Meyer szavai jutottak eszébe, amikor végül mindenkiderült.

Tisztelettel, Herr Oberstleutnant, itt az ideje, hogy végre belássa, a kitüntetésekkel senki

sem kap halhatatlanságot!

A szerelője alig valamivel több mint egy héttel korábban őrá értette mindezt, de az alezredeskénytelen volt belátni, hogy ez az igazság egyetemes, és minden pilótára, minden katonára vonatkozik.

Összerezdült, ahogy az első lapát ázott föld hangosan koppant a koporsó tetején. Nem nézett oda,de nem is kellett látnia, hogy tudja: az elsőt újabbak követik, és a gödör olyan gyorsasággal telik meg,mintha sosem lett volna ott. Az egyre gyorsuló zuhogások hangja mégis zavarta. A koporsó olyanüresnek tűnt, mintha nem is egy hatalmas hős, egy mindenkinek példát állító csodálatos hazafi lettvolna benne, hanem csak egy élettelen emberi porhüvely.

Menj fel a Walhallába! - kiáltotta Hermann Göring, és a lovagkeresztes vadászpilótákbólálló halotti őrség feszesebben tartotta a kardját, mint valaha. Eldördült az utolsó díszsortűz, atömeg elindult hazafelé. Csak a bajtársak maradtak.

Cedrick próbált nem gondolni rá, hogy mi történhetett volna másként, de képtelen volt gátatszabni a fejében kavargó emlékképeknek. Mann több volt neki, mint egy bajtárs; talán még egybarátnál is több, hiszen nemegyszer élték át közösen az életveszély hátborzongató érzését, ésmindannyiszor élve tértek vissza a bevetésből.

Kivéve egyszer.

Az alezredes pontosan tudta, hogy Mannból remek katonai vezető vált volna, ha marad elég idejekibontakoztatnia tehetségét az új szolgálati beosztásában.

Adolf Cedrick Oberstleutnant!

Az alezredes zavartan körülnézett. A hang Hermann Göring felől érkezett. A birodalmi marsallfelé intett a botjával; Cedrick nem tudta, mit tegyen. A szolgálati előírásokkal ellentétes lett volnakilépnie a sorból. Zavarba jött, ám a Luftwaffe első embere egy újabb mozdulattal félreérthetetlennétette szándékát. Az alezredes Göring felé indult.

Maga a következő! - mondta a birodalmi marsall.

Cedricket mozdulatlanná dermesztette a döbbenet.

Herr Reichsführer? - kérdezte, amikor szóhoz jutott.Ön veszi át Mann helyét. Ezennel kinevezem Inspekteur der Jagdfliegernek.

Az alezredes feje teljesen kiürült. Csak állt tovább értetlenül, és képtelen volt, hogy bármit mondjon.Barátja frissen hantolt sírja alig néhány lépésnyire volt tőle, és látszólag ő mindent megörökölt, amiegykor a másiké volt.

Talán nem érti, mit mondtam? Maga az új General der Jagdflieger! Holnap jelentkezik nálamkülön eligazításra.

A hadseregben vérévé vált automatizmusok segítették ki szorult helyzetéből.

Jawohl, Herr Reichsführer! - törtek ki belőle a szavak, de annyira idegenül hangzottak, minthanem is ő mondta volna ki őket.

Később nem tudott visszaemlékezni, hogy mi történt vele azután. Következő emléke Elsie vonMadevick volt, ahogy a temető apró kaviccsal felszórt ösvényén együtt sétáltak a kijárat felé. A lányesernyőt tartott a feje fölé, és szebb volt, mint valaha. Cedrick nem tudta levenni a szemét a másikarcát uraló szomorú mosolyról.

El sem tudom mondani, milyen sokat jelentett nekem. Walther több volt, mint egy barát, és azthiszem..., nem: tudom, hogy több volt, mint az a hős, akinek mindenki gondolja. Hazafi volt, akiaz életét adta azért, amiben hitt - mondta Elsie.

Cedrick hallotta a szavakat, de az értelmüket képtelen volt befogadni.

Halott - mondta csendesen.Igen, tudom.

Csend telepedett közéjük, csak az eső cseppjei kopogtak a lány esernyőjén.

Tiéd minden: lány, rang, beosztás, hatalom! Mindezt Mann halálának köszönheted. Légyhálás a sorsnak, amiért az öledbe hullajtotta mindezt! - beszélt egy gonosz hang Cedrick fejében, dea férfit nem bántotta, amit hallott. Ennél a hazugságnál volt egy sokkal fájóbb igazság, amit csaknéhány pillanattal korábban értett meg: már nem tudott hinni a birodalmi marsallban, sem a Luftwaffevezetésében, sem abban, hogy valaha is képesek lesznek megnyerni ezt a háborút.

És ami még ennél is jobban fájt neki, hogy már nem tudott hinni a Führerben.

- Az édesapám beleegyezett, hogy találkozzam veled, amikor nem vagy a fronton - mondta Elsieanélkül, hogy ránézett volna.

Adolf Cedrick alezredes, a vadászrepülők újonnan kinevezett tiszteletbeli tábornoka lehajtottafejét, és némán ment tovább a temető kapuja felé.

MEGJEGYZÉS:

Adolf Cedrick történetének kísérteties hasonlósága Adolf Galland német világháborúsmesterpilóta életútjával nem a véletlen müve, ahogyan a Walther Mann-nal és Werner Möldersszeltörténtek közötti egybeesések sem. A könyv nagyban épít a történelmi eseményekre, ám helyenként- a cselekmény súlypontozása érdekében - eltér azoktól.

A borító grafikát Tari József készítette. © 2006 Vágó Csaba (Joachim Peiper) - © 2006 SzöllősiPéter, szerzőtárs -

Banditák nyolc óránál! A szerző nem azonos azzal a Joachim Peiperrel, aki a II. világháborúban azelit LSSAH hadosztály egyik legkiválóbb tisztje volt.

VAGABUND KIADÓ

Sorozatszerkesztő: SZÖLLŐSI PÉTER

A nyomdai munkák: KAPOSVÁRI NYOMDA KFT., Kaposvár - 260356 Felelős vezető: POGÁNYZOLTÁN igazgató

A könyv belíve 50 gr 2,4 vol. Bowbook papírra készült.

Nyomdai előkészítés: Háttér Stúdió Kft. hatters@ezaz.hu

Felelős kiadó: SZÖLLÖSI PÉTER vagabund@freemail.hu

Vagabund Kiadó, 6000 Kecskemét, Akadémia krt. 45-47.

ISBN 963 9409 59 6

Table of Contentshatters@ezaz.hu