1

P E R E C E S

Pereces Diósgyır határában, a 19. században létrejött bányásztelepülés, az

anyatelepülés részeként 1950-ben csatolták Miskolchoz. Az Újgyıri

fıtérrıl a 6-os busszal közelíthetı meg.

Maga a település a 19. század közepéig nem szerepel térképen, a Pereces név

csak földrajzi nevekben említıdik (Pereces-völgy, -kı, perecesi erdı). A terület

a Zsigmond család birtoka volt. A térség széntartalékainak bányászata már a

18. században megkezdıdött, de igazán csak akkor indult be, amikor a 19.

század második felében a garadna-hámori völgybıl Diósgyırbe költözött a

késıbbi vasgyár elıdje. A vasgyárat ellátó perecesi bányászatot

a Selmecbányán (a Miskolci Egyetem elıdjén) végzett Joós István

bányamérnök teremtette meg.

Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1868. február 5-én keltezett levelében

szerepel az utasítás a perecesi bányatelep létesítésére. A levélben szerepelt a

Gränzenstein-alagút létesítése is (Gyertyánvölgy irányába), ez 2336 méteres

hosszával akkor a világ harmadik, Európa második leghosszabb

bányaalagútjának számított. Az 1870-es években a perecesi Mátyás-táró,

valamint a hegyoldali Pálinkás- és Weisner-táró termelését fokozták, itt

azonban a szén kéntartalma miatt nem volt megfelelı a gyárnak, és a

Gyertyánvölgyön túli Adriányi-telep jobb széntartalékának kitermelésére

törekedtek. Ehhez nyílt a 105 méter mély, négyszintes Baross-akna, ami

Borsod megye legnagyobb teljesítményő bányája volt, a Vasgyárat azonban

még ez sem tudta ellátni, ezért nyitották Pereces és Sajóbábony alatt az

Újaknát, amiben az országban elıször alkalmaztak villamosmozdonyokat a

föld alatti szállításhoz; 1901 és 1909 közt összesen hetet szereztek be. Az

Újakna egyes aknája 212, a kettes 210 méter mély volt. 1905-re évi

100 000 tonna szén volt az akna termelése, a legtöbbet, 161 660 tonnát,

1910-ben termeltek ki itt.

Az elsı világháború után Baross-akna termelését csökkentették, Újaknáét

1924-ben leállították. A függıleges aknaszállítás 1938-tól megszőnt. Az északi

2

és a déli lejtısaknákat mélyítették. A második világháború után a bányát

államosították; ebben az idıben áttértek a frontfejtésre. A Baross-akna

központi helyzetének köszönhetıen a pálinkási, Adriány- és Finkei-telepek

szenét is itt termelték ki.

1947. május 2-án kilenc munkába induló bányász életét vesztette, amikor a

tárnába szállító kisvasút bejárata rájuk omlott. Az omlás helyszínén ma egy

emlékmő található.

1950-ben Diósgyırt és vele a hozzá tartozó Perecest Miskolchoz csatolták. A

városrész 1970 után, a bánya bezárásával hanyatlani kezdett, a mozi és a

boltok bezártak, megszőnt a kisvasút. Itt mőködik a Debreczeni Márton

Szakképzı Iskola, az egykori Bányaipari Technikum jogutódja.

Nem mentünk fel a Hatházba a Taksony utcába. Ezen a részen hat épület

van, minden egyes épületben hat szoba-konyhás lakás található különálló

melléképületekkel. 36 család lakott itt. A 60-as évekig volt itt egy munkás-

szálló, „90-es” volt a neve, 90 embert tudott fogadni. Valamint volt egy épület

az erdészet tulajdonában. A Hatház elején volt egykor az óvoda, majd késıbb

a focisták öltözıi és egy gondnoki lakás lett.

Ezen a képen már csak a hat ház látható, a szállót, az erdészek szállását és

futballisták öltözıjét elbontották.

3

Hatház - Brenz

A Hatházba a feljárat jelenleg lépcsı valamikor egy ilyen sínrendszer volt,

csillékkel szállították fel a szenet a bányászoknak.

4

5

A Hatházból lefelé jövet láthattuk volna az egykori sportpálya helyét

6

Jelenlegi állapot.

Perecesi focipálya

1947-ben a helyi bányászokból álló futballcsapat Fradival vívott meccsén

leszakadt a kapufa és a félbemaradt játék okán a vezetésre álló helyiek

vereséget mértek ezzel a pesti csapatra.

7

Újakna

Pereces legjelentısebb épülete a bányaigazgatóság. A bányászat központja.

Építése az Újakna 1898-as létrehozásához kapcsolódik.

Tőzoltótorony: olyan torony, amelyben a tőzoltás során átnedvesedett tömlıket kiszárították. A torony tetejéig csörlıvel húzták fel a nehéz nedves

8

tömlıket, amelyek egy idı után kiszáradtak, s ekkor vissza lehetett tenni

azokat a szerkocsikra.

Az épület a bánya idején volt a TMK-mőhely.

9

TMK-dolgozók a 60-as években

Fenyı étterem

Nagyon hangulatos bálokat tartottak itt. Egyébként a bányászok számára

üzemi étkezde.

„Öt 1965-ben alakult ez a TAUNUS együttes: Kassai István, ( Filu), Tresztián Lajos, Kozma Feri

és Rubi Guszti vannak a képen, de az alapítók közt volt Oravecz Dezső is. Vasárnaponként "Ötórai tea" volt a perecesi Fenyő Étteremben (alias Konyha), de játszottak a klub udvarán, a szabadtéri színpadon bányásznapon, Kazincbarcikán Cini előzenekaraként és több környező vidéken. Ez a kép az erenyői ált. iskola farsangi bálján készült. Játszották: Black is black, No milk today,Angéla,

10

Cigánylány, Hullámokon lovagló madár, Shadows-, Beatles-, Rolling Stones-számok, stb. Imádtunk táncolni a zenéjükre. (pláne én!)"

Ezt Szalontai Kati Kassainé, Filu felesége írta

Megtekintettük az Erdısor 24. ház mögötti kemencét.

Ilyen kemence több is volt a telepen. Minden utcához tartozott egy. Sajnos,

már csak ez az egy látható. 2000-ben felújították.

11

Gyógyszertár

Dr. Matolay György sebészorvos háza, egykor Menner Richárd gyógyszertára.

Menner Richárd gyógyszerésznek köszönhetı a könyvtár létrejötte, 95 db

könyvet adományozott a könyvtárnak.

Menner Richárd és felesége.

Jáger János súlyemelı itt gyakorol az iskola udvarán.

Az iskola udvarán lévı úttörıotthon jelenleg a Polgárırségé.

12

Iskola : Elsı igazgató Lauday János, az utolsó Kuti István.

13

Lauday János

Szabó Emil Vincze Pál

Kuti István

14

A táblákat áthelyezték a Bányamécs épületére.

Az elsı szolgálati iskola, amely átköltözött 1886-ban az újonnan épült

iskolaépületbe.

15

Vadász úti óvoda

1930-ban építették a jelenleg is mőködı óvodát.

Szabadtéri színpad

16

Énekkar

Szimfónikus zenekar

17

A Perecesi Bányász Fúvószenekar mellett a színjátszás is fénykorát élte.

Szeged után másodjára itt hoztak létre szabadtéri színpadot 1938-ban. Az erre

alkalmas helyszín sajátos, ugyanis hátterét és egyben díszletét a Bükk erdeje adja. A színpad fölé magasodó fák zöldjében jelentıs elıadók fordultak meg,

akik szinte teljesen helyi színészek voltak. Zenekari árok és súgóállások, 500

fı befogadására alkalmas nézıtér és az érában korszerőnek számító hang- és

fénytechnikával felszerelt mőszaki torony várta a szórakozni-mővelıdni

vágyókat egészen 1964-ig.

A Bányamécs. Alakult Perecesen (akkor az Isten háta mögötti bányászfaluban)

1907-ben egy kultúregylet, hogy a nehéz földalatti munkát végzı bányászok

számára kulturált idıtöltést biztosítson és hogy megteremtse a tisztviselık és

munkások együttmőködését.

Maga a bányatelep (a perecesi kisvasúttal egyetemben) a diósgyıri vasgyár

illetménye volt; ebbıl is következett, hogy az egylet elnöki tisztét a mindenkori

üzemfınök töltötte be. Az egylet 56 taggal alakult; a dalárdát elsıként Orosz

János, a színjátszókat Lauday János perecesi tanító vezette.

Az egylet a helyi ünnepségeken, táncestekhez biztosított mősorokat: 1910-ben Menner Richárd perecesi gyógyszerész ajándékából (94 db könyvvel) megala-

kult az egyleti könyvtár is. Az elnökök, díszelnökök gyakran váltották egymást,

de a dalárda és a színjátszógárda a lelkes vezetés alatt (Orosz-Lauday) sikeresen fejlıdött. 1914. június 28-ig, mikor is a perecesi tőzoltószertár falán

megjelent a király felhívása: „Népeimhez!", s elkezdıdött az elsı világháború.

A bányászok bevonultak, az egylet elnéptelenedett, a dalárda férfikara elnémult. A szervezet segélyegyletté vált, a mősorok bevételei, a győjtési akciók

a hadiözvegyeket, hadiárvákat segélyezték. 1919. márciusától az elnökök már

nem „blamálták" magukat az egylettel, így választott elnöke Lauday János igazgatótanító lett, kinek neve végig fémjelzi az egyesületet. 1920-ban a

18

könyvtár köré olvasókör szervezıdött, s a tagok március 11.-i közgyőlésén a

Bányamécs Keresztény Kultúregylet nevet vették fel. (A dalárda új vezetıje

Baán Zoltán tanító lett.) Még ez évben megépült a perecesi sportpálya, ennek

eredményeként a PTK labdarúgócsapata 1933-ban felsı-magyarországi

bajnok lesz. Sok sikeres vendégszereplés után a kultúregylet másodszor is

válságba kerül. 1926-ban az újaknai üzem bezárásával a lét feltételei

bizonytalanokká váltak; sokan a vasgyárba, Ormospusztára, illetve Múcsonyba települnek át. A dalárda egyházi vegyes karként mőködig tovább;

1927-ben az új perecesi templom beszentelésétıl temetési szertartásokon

találkoznak az öreg dalosok. 1931-ben két balesetet szenvedett öreg bányász

temetésén a vasgyári Jószerencse dalosaival való sikeres együttmőködésük

hatására Laczfalvi Ferenc üzemvezetı fımérnök elnök (aki közben, ez évben a

volt kávécsarnok helyiségeiben otthont adott az egylet tagoknak), Baán Zoltán

kinevezetésével felújította a régi dalkört. 1932-ben negyedszázados jubileumot

ünnepeltek. 1933-ban zászlót is avattak, s elindult sikeres útján a most már

aktív klubélettel megifjodott egyesület.

1938-ban megépült a szabadtéri színpad, az ország második (a szegedi az elsı, 1933-tól), de vadregényes, erdei környezetével páratlan létesítménye, amely

fényfüggönyével, világító tornyával, háromszintes színpadi megoldásával (s a

mőkedvelı együttes országos sikereivel) Észak-Magyarország dicsısége volt.

Az elıadott darabok sora fémjelzi e sikeres pályaívet: Gyimesi vadvirág,

Cigányszerelem, Pacsirta (38-40), Marica grófnı (41), János vitéz, A falu rossza (42), Csárdás (43), Aranyhattyú (47), Mézeskalács (48), János vitéz,

Csillagtárna (49), Tavaszi hangok, Égig érı fa (50). Palotaszálló, Dankó Pista (51), Csinom Palkó (52), Leányvásár, Hófehérke (54), Dankó Pista, Mágnás

Miska (56), A szabin nık elrablása (57), Farkas a havason, Fehér Anna, Rogozin-ügy (58), stb. (A Rogozin-üggyel országos döntıbe jutott az együttes.)

1960-ban itt tartották a nagy bányász kultúrfesztivált, 1962-63-64-ben

Pereces adott otthont az amatır színjátszók találkozójának. A 60-as években

leépül a perecesi bánya is; ez okozza az egylet végsı válságát, elvesztvén

tápláló bázisát, feloszlik, tragikus őrt hagyva maga után városunk

kultúréletében.

19

Bányászklub

20

A Gränzenstein-alagút

21

Jól mőködı szimbiózisban élt Miskolc és Pereces, bizonyítja a tény, hogy a

miskolci kohászatnak már a kezdetektıl fogva kiszolgálója volt a település

hatalmas szénkészlete. A miskolci vasgyárat ellátó perecesi szénbá-

nyászatot Joós István bányamérnök teremtette meg. 1886-ban létesítették az ún. Gränzenstein-alagútat, mely a 2334 (más források szerint 2336) méteres

hosszával Európa akkori második leghosszabb bányaalagútjának számított

22

Cukrászda

Mivel a késıbb létrehozott Mátyás-, Pálinkás- és Weisner-táróból kibányászott

szén kéntartalma nem volt megfelelı a gyárnak, így megnyílt a 4 szintes

Baross-akna, ami a megye legnagyobb teljesítményő szénbányája volt, de a vasgyár szénszükségletét még ez sem tudta ellátni, így jött létre a Sajóbábony

és Pereces közötti Újakna, ahol az országban elıször használtak

villamosmozdonyokat a földalatti (!) szállításhoz. A szénbányászat kisebb-nagyobb átalakításokkal, változásokkal is töretlenül üzemelt a két világháború

elıtt és alatt, majd a második világháborút követıen a bányát államosították.

1947 május 2-án 9 munkába induló bányász életét vesztette, mikor a tárnába szállító kisvasút bejárata rájuk omlott. Az 1950-es Miskolchoz csatlakozásnál

23

már volt minden, ami egy igazi bányásztelepülés polgárait kielégítette: iskola,

mozi, bolt, sportélet, nyári színház, vasúti személyszállítás, így egy igazi

önellátó településként létezett, így nagyon kevés dologért kellett bemenni a

„városba”. Azonban a bánya 1970-es évekbeli bezárása után hanyatlani

kezdett Pereces élete.

Vilma forrás

A helyiek csak találgatnak, hogy kirıl kapta a nevét a forrás. Van ugyan egy legenda, ami szerint egy perecesi tanárnırıl nevezték el Vilmának, de biztosat senki nem tud. A történet úgy szól: a tanárnı – aki egyébként Benedek Elek unokahúga volt – sokat üldögélt a forrás mellett, az árnyas fák alatt.

Sokak szerint a forrás mellett látható szobor – Herczeg Klára alkotása – is a

tanárnıt mintázza. De nem is a név, a névadó a lényeg, hanem a víz, amiért nemcsak a perecesiek sorakoznak, de Kazincbarcikáról, Sajószentpéterrıl, Szirmáról, Miskolctapolcáról is kijárnak.

24

Hangya

A Hangya Szövetkezet látta el Pereces lakosságát, mindenféle ruházati

termékek kaphatók voltak itt.

25

A perecesi fıtanácsos, fıaknász háza

26

Újtelep az 50-es években.

Újtelep Debreceni Márton tér felé

Templom

A Jézus Szíve templom 1928-ban épült. Az építkezés a vasgyár segítségével valósult

meg, a bányászok kétkezi munkájukkal és fizetésük 1%-ával járultak hozzá

megépítéséhez.

A templom tervezője és az oltárkép alkotója Menner László építészmérnök volt. A

Perecesi templomban két harang és egy manuális orgonája található.

27

A szolgáltatóház a 60-as években épült, volt benne cipész, fodrászat, varroda.

Bányász Kulturális Egyesület

28

Szülıotthon

1957-tıl mőködött Perecesen a szülészet, amit Dr. Márkus Endre vezetett.

Olyan jó hírneve volt, hogy Miskolcról is jöttek ide szülni.

Dr. Koós József orvos.

Gyermekorvos Dr. Jójárt Mária volt.

1969-ben megszüntették, majd bölcsıdeként üzemelt, 1982-ig 1982-tıl pedig

idısotthonként, majd azt is bezárták.

Debreceni Márton tér iskola

Ide nem mentünk fel

29

Kollégium az iskola mellett

30

Füredi bácsi boltja

A kolónia elıtt található itt meg lehetett vásárolni a legújabb mőszaki

cikkeket, mosógép, centrifuga, vasaló. Valamint a háztartásban használatos

minden terméket.

31

Kolónia, Tündértelep vagy Vándortelep

Házasságkötı terem

32

Hús-hentesbolt

Valamint mőködött még a hentesbolt elıtt egy fotóüzlet is, amit Potocsák

Sarolta mőködtetett. Késıbb Hentesbolt lett.