Épes krÓnika 2 · 2007-01-22 · 2 kÉpes krÓnika tartalom/obsah 3 kiadja: cseh- és...

3TARTALOM/OBSAH2 KÉPES KRÓNIKA

Kiadja:Cseh- és MorvaországiMagyarok Szövetsége – BrünnSzerkesztők:Detáry AttilaAmbrus TündeGrafikai szerkesztő:Füzék PéterA szerkesztőség címe:Svaz Maďarů – Brno,Gorkého 12, 602 00 Brnotelefon/fax: +420 541 241 062e-mail: [email protected]ációs szám:MK ČR E 11196

A folyóirat megjelenését Brünn Város Polgármesteri

Hivatala és a RákócziAlapítány támogatja

Vydavatel:Svaz Maďarů žijících v českýchzemích – BrnoRedaktoři:Attila Detáry Tünde AmbrusGrafická úprava:Peter Füzék Adresa:Svaz Maďarů – Brno,Gorkého 12, 602 00 Brnotelefon/fax: +420 541 241 062e-mail: [email protected]:MK ČR E 11196

Vychází za finančnípodpory

Magistrátu města Brna a Nadace Rákóczi

SZERVEZETI ÉLET

Bevezető (kétnyelvű)............................................................................4

Kopjafa-avatás Telnitzben (kétnyelvű)................................................5

Eseménynaptár – 2006/2. félév............................................................7

Főszerepben a gyerekek ......................................................................8

Kufstein IX.............................................................................................9

ÉVFORDULÓK

A félbeszakított forradalom (kétnyelvű) ...........................................10

Az 1956-os magyar forradalom csehszlovákiai visszhangja............20

Az 1956-os események mint a poszt-totalitárius átmenet

mérföldkövei? ......................................................................................23

INNEN-ONNAN

Száraz mákszalmából morfin .............................................................27

Mi okozta a Nagymorva Birodalom bukását?...................................28

KÖZÖTTÜNK ÉLNEK

Egy mindig jókedvű kutató – beszélgetés Kaiser Józseffel .............29

BRÜNNI SÉTÁK ..................................................................................30

CSEH ÖSSZEFOGLALÓ ......................................................................31

ZE ŽIVOTA SVAZU

Úvodem (dvojjazyčně) .........................................................................4

Odhalení pomníku v Telnici (dvojjazyčně)........................................6

Kronika – 2. pololetí 2006....................................................................7

Děti v hlavní roli ...................................................................................8

Kufstein IX.............................................................................................9

VÝROČÍ

Přerušená revoluce (dvojjazyčně) .....................................................11

Ohlas maďarských událostí roku 1956 v Československu..............20

Události roku 1956 – mezník v přechodu k posttotalitarizmu? ......23

ZAJÍMAVOSTI

Morfin ze suchých stonků máku.......................................................27

Jaká byla příčina zániku Velkomoravské říše? .................................28

ROZHOVOR

Rozhovor s Józsefem Kaiserem .........................................................29

PROCHÁZKY BRNEM........................................................................30

ČESKÉ RESUMÉ..................................................................................31

5SZERVEZETI ÉLET4 SZERVEZETI ÉLET

Bevezető

Úvodem

Kopjafa-avatás Telniceben az austerlitzi csata 201. évfordulóján

Az idei ősz Brünnben magyar vonatkozásúprogramokban igazán nem szűkölködött. Azoktóber 17. és december 3. között lezajlott Ma-gyar Kulturális Napok kínálatában kilenc ren-dezvény szerepelt, ami szervezetünk nagysá-gához és lehetőségeihez képest irigylésreméltó teljesítmény. A programsorozatot JaroslavTulka Márai Sándor cseh szemmel című elő-adás nyitotta. A kulturális napokon olyan ne-ves magyar együttesek léptek fel mint a Ba-lázs Elemér Group, Ágoston Béla & Zuboly va-lamint a Nigun. A brünni Kőris néptánccsoporta prágai Nyitnikék és a párkányi Varjos köz-reműködésével megtartotta 3. Magyar Estjét.Az 1956-os eseményekről konferencián em-lékeztünk meg a brünni Masaryk Egyetemenés részt vettünk a szlovákiai, csehországi ésausztriai magyarok közös, pozsonyi megem-lékezésén is. Jelentős történelmi emlékhelyetavattunk: az austerlitzi csata 201. évfordulójánkopjafát állítottunk a csatában részt vett szé-kely ezredek elesett katonái emlékére. Nagymegelégedésünkre a felsorolt programok

meglepően nagy érdeklődést váltottak ki.Minden zenei produkción telt ház volt, az em-lékkonferenciára annyian jöttek el, hogy ki-csinek bizonyult az előadóterem, a kopjafa-avatást pedig több száz résztvevő tekintettemeg.

Letošní podzim byl v životě Svazu Maďarů– Brno velmi bohatý. Dny maďarské kultury,které se uskutečnily mezi 17. říjnem a 3. pro-sincem, zahrnovaly devět akcí, což je vzhle-dem k velikosti organizace úctyhodné číslo.Řadu programů zahájila přednáška JaroslavaTulky o věhlasném maďarském spisovateliSándoru Máraim v Knihovně Jiřího Mahena.V rámci Dnů maďarské kultury vystoupily vbrněnských klubech významné maďarské jaz-zové skupiny, jako jsou Balázs Elemér Group,Ágoston Béla & Zuboly a Nigun. Folklornísoubor našeho sdružení Kőris hostil na 3. Ma-ďarském večeru pražský taneční soubor Nyit-nikék a hudební skupinu Varjos ze Štúrova.

(Reportáž o úspěšném večeru vysílala i Českátelevize v pořadu pro národnostní menšinyBabylon.) Události roku 1956 v Maďarskujsme připomněli na konferenci pořádané naMasarykově univerzitě a zúčastnili jsme se ispolečného vzpomínkového aktu krajanů zeSlovenska, Rakouska a České republiky v Bra-tislavě. Při oslavách 201. výročí slavkovskébitvy jsme v Telnici odhalili pomník na pa-mátku padlých vojáků uherských pluků. Knaší velké spokojenosti se jmenovaných akcízúčastnil velký počet lidí: hudební produkcea konference se konaly v zaplněných sálech;na odhalení pomníku v Telnici přišly stovkylidí.

A Kőris november 11-i nagysikerű 3. MagyarEstjén a Cseh Televízió is jelen volt, és az

eseményről a Babylon c. kisebbségi műsorbantudósított.

Történelmi jelentősége miatt a kopjafa-avatás-ról külön szeretnék szólni. A emlékmű-állítás gon-dolata a budapesti Zrínyi Miklós NemzetvédelmiEgyetem (ZMNE) oktatóitól és hallgatóitól szár-mazik, akik ötletüket már a csata 200. évfordulójáraszerették volna megvalósítani. Próbálkozásukkezdetben nem járt sikerrel, és mire hozzánk, aCSMMSZ brünni szervezetéhez fordultak, már túlrövid volt az idő a megvalósításra. A számos fa-lut magában foglaló néhai csatatér ugyanis ma em-lékpark, ahol csak az azt felügyelő szervezetek be-leegyezésével lehet új emlékművet létesíteni. Ese-tünkben ez Telnice önkormányzata és a ProjectAusterlitz volt. Szerencsére mind a falu vezetői,mind a csatatér felügyelői kezdettől fogva támo-gatták a ZMNE és a CSMMSZ brünni szervezeteközös törekvését. A munkamegosztás az egyetemképviselőinek tavaszi látogatásakor született meg:Telnice önkormányzata a falu központjábanajánlotta fel az emlékmű leendő helyét, vállalta atereprendezést és a talapzatok elkészítését; a ZMNEbebiztosította a kopjafa elkészítését; a CSMMSZbrünni szervezete pedig vállalta a kopjafa melléhelyezendő többnyelvű tájékoztató tábla bebiz-tosítását és az egyes lépések koordinálását. (Azausterlitzi csatatér egyes színhelyei tanösvényt ké-peznek, ahol tájékoztató táblák segítségével iga-zodik el a látogató.) A telnicei harcok összefog-lalását Csikány Tamás, a ZMKE Hadtörténeti Tan-székének docense, írta és Ondřej Tupý a ProjectAusterlitz képviselője hagyta jóvá. A végső változathatnyelvű: csehül és magyarul részletesen írja lea telnicei ütközetet, angolul, franciául, németül ésoroszul pedig rövidítve.

A december 2-i kopjafa-avatással több mint félév munkája zárult le, és az eredményt látva állí-tom: megérte! Köszönet mindazoknak, akik hoz-zájárultak a sikerhez. A fent említett neveken kí-vül a telnicei önkormányzat minden tagjának, akirészt vett a munkában. Köszönet a cseh, szlovák,magyar és székely hagyományőrzőknek, akik ko-rabeli egyenruhákban és fegyverzetben álltak dísz-őrséget. Köszönet a magyarországi és csehországiintézményeknek, amelyek az emlékmű megva-lósítását anyagilag támogatták. Tudomásom sze-

rint Csehország területén ez az első kopjafa, ami-vel – amint az Csikány Tamás ünnepi beszédé-ből is kitűnik – régi adósságot törlesztünk:

„A magyarok ősi szokása szerint, az elesett ka-tona temetésének helyét úgy jelölték meg, hogy tö-rött kopjáját a sírhantba szúrták. Később e töröttkopját díszesebb emlékoszlop, az ún. kopjafa vál-totta fel, melynek kialakult egy jelképrendszere is.Így vált beszédessé a síremlék. Az Erdélyben élőszékelyek temetőiben ma is sok ilyen síremléket lát-hatunk, mely jelképezi a székelyek katonáskodásikötelezettségét. A most felállított kopjafa felső ré-szén egy süveg látható, mely azt mutatja, hogyférfiaknak állít emléket, de ott látható a tulipánis, mely az otthon maradt székely anyákat, fele-ségeket és özvegyeket szimbolizálja. A nap és ahold a székely címer két dísze, az egész népet je-löli.

Az austerlitzi csatában a négy székely határ-őr gyalogzászlóalj, a székely huszárezred vett részt,rajtuk kívül a magyarságot a 4. huszárezred kép-viselte. Lehettek vagy négyezren, akik Telnitz kör-nyékén harcoltak. Az általános haditerv szerintezen alakulatok a szövetségesek főcsoportosítá-sának elővédjét képező Kienmayer-hadosztályhoztartoztak. Feladatuk a falu elfoglalása és meg-tartása volt, ezzel biztosítva a főerők támadásá-nak balszárnyát. A székelyek e feladatot elvégezték.Véres harcok után először elfoglalták a falu mel-letti magaslatot, majd orosz vadászok támoga-tásával a falut is. Ezt követően Telnitzet a hu-


szárok támogatásával egészen az általános visz-szavonulásig sikerült megtartaniuk.

A magyar veszteségeket csupán becsülni lehet.A két székely gyalogezred a források szerint el-vesztette kétharmadát, vagyis ha a hadrendbenszereplő 2600 fővel számolunk, akkor 1733 fő haltés sebesült meg. A 4. huszárezredtől öt fő halt meg,harminchat megsebesült és hét fő esett fogságba.A 11. huszárezredtől hat fő halt meg, ugyaneny-nyien megsebesültek és tizenketten tűntek el.

Az 1805-ös háborúban több tízezer magyar-országi katona szolgált a császári seregben. Na-gyobb részük Itáliában harcolt Károly főhercegparancsnoksága alatt, egy részük Ulm környékénkerült fogságba. Sem nekik, sem a többi napóle-oni háborúban életét adó sok-sok ezer magyar-

nak nincs sehol emlékhelye. A telnitzi emlékművela velük szembeni adósságunkat is szeretnénk csök-kenteni.

Ezen emlékmű állítson emléket azoknak is akiktámogatták a székelyek harcát: a brodi határőr-ezred horvátjainak, az orosz vadászoknak. Em-lékeztessen a francia áldozatokra és mindenki-re, aki részt vett a világtörténelem sorsdöntő csa-tájában, melyet Austerlitz mellett vívtak.”

A tavaly Macochában leleplezett Szabó Lőrinc-emléktábla után egy évvel Csehország újabb, kü-lönleges, magyar vonatkozású emlékhellyel gya-rapodott, ahova szeretettel várunk minden olva-sót.

Detáry Attila

Odhalení pomníku v Telnici u 201. výročí bitvy u Slavkova

Odhalení pomníku se kvůli jeho historickémuvýznamu věnujeme podrobněji. Myšlenka vzešlaze strany pedagogů a studentů Univerzity ná-rodní obrany Miklóse Zrínyiho (ZMNE) v Buda-pešti, kteří na rekonstrukci bitvy pravidelně jezdía kteří chtěli tento projekt uskutečnit již při 200.výročí bitvy. K realizaci došlo až poté, co se ob-rátili na Svaz Maďarů – Brno. Postavení pomníkuna slavkovském bojišti vyžaduje souhlas obce aProjectu Austerlitz. Naštěstí zástupci obce Telnicea Projectu Austerlitz plán na postavení pomníkuuvítali a podpořili, aby byl zařazen mezi objektynaučné stezky. Při jarní návštěvě reprezentantůZMNE v Telnici se strany dohodly na rozděleníúkolů: zástupci Telnice se zavázali, že v centruobce poskytnou vhodné místo a provedou po-třebné terénní úpravy; ZMNE měla zajistit zho-tovení pomníku; Svaz Maďarů – Brno dostal zaúkol objednání vícejazyčného informačního pa-nelu k pomníku a koordinaci celé akce. Text in-formačního panelu o průběhu bojů u Telnicevčetně překladů do světových jazyků sestavilTamás Csikány ze ZMNE a korekturu textů pro-vedl Ondřej Tupý z Projectu Austerlitz. Konečnáverze popisuje boje u Telnice podrobně v če-štině a maďarštině, ve zkrácené verzi v angličtině,

francouzštině, němčině a ruštině.

Odhalením pomníku 2. prosince se završilapůlroční práce všech stran. Při pohledu na vý-sledek musím konstatovat, že to stálo za to. Dě-kuji všem, kteří přispěli k tomuto úspěchu.Kromě výše uvedených všem členům zastupitel-stva obce, kteří se do projektu zapojili. Poděko-vání patří českým, slovenským, maďarským aszekelským vojákům, kteří tvořili čestnou jed-notku při odhalení pomníku a svou přítomnostíumocnili slavnostní průběh aktu. Děkuji všemmaďarským i českým institucím, které tento pro-jekt finančně podpořili. Pokud vím, jedná seo první pomník tohoto druhu, jehož význam vesvém projevu Tamás Csikány popsal následovně:

„Podle pradávného maďarského zvyku bylhrob padlého vojáka označen jeho zlomenýmzapíchnutým kopím. Později bylo kopí nahra-zeno ozdobnějším sloupkem zvaným kopjafa,jehož zdobení mělo symbolický význam. Tentotyp náhrobku napovídá mnohem víc. Na szekel-ských hřbitovech v Sedmihradsku dodneška naj-deme mnoho takovýchto pomníků, kterésymbolizují vojenskou službu szekelských mužů.Na horní části dnes odhaleného pomníku „ko-

pjafa” vidíme čapku, která značí, že se jednáo pomník mužům, ale vidíme na něm i tulipán,který symbolizuje szekelské matky, manželky avdovy zanechané doma. Slunce a měsíc jsoudvěma ozdobami szekelského znaku a symboli-zují celý lid.

Bitvy u Slavkova se zúčastnily 4 szekelské hra-ničářské prapory pěchoty, szekelský husarskýpluk a maďarský 4. husarský pluk. Bylo jichkolem čtyř tisíc a byli nasazeni do bojů kolemTelnice. Patřili k předvoji spojenecké Kienmaye-rovy divize. Jejich úkolem bylo obsazení a udr-žení vesnice, a tím zajištění postupu levéhokřídla hlavních sil. Szekelové splnili svůj úkol. Pokrvavých bojích obsadili návrší u vsi, poté s pod-porou ruského mysliveckého pluku obsadili i ves-nici. S pomocí husarů udrželi Telnici až dovšeobecného ústupu.

Maďarské ztráty můžeme jen odhadovat. Dvaszekelské pluky pěchoty přišly dle dostupnýchzdrojů o dvě třetiny mužů, když tedy počítáme se2600 muži, padlo či bylo zraněno 1733 lidí. Zečtvrtého husarského pluku padlo pět mužů, zra-něných bylo 33 a zajato sedm vojáků. Z 11. hu-sarského pluku padlo 6 mužů, stejný počet bylzraněn a 12 osob bylo pohřešovaných.

Ve válce roku 1805 sloužilo v císařském voj-sku několik desítek tisíc uherských vojáků. Vět-šina z nich bojovala pod velením arcivévodyKarla v Itálii, část byla zajata u Ulmu. Žádnémuz uherských vojáků padlým v napoleonských vál-kách nebyl postaven pomník. Rádi bychom to od-činili i odhalením tohoto pomníku.

Ať je tento pomník také památkou těch, kteříszekelské pluky podporovali – památkou Chor-vatů z brodských hraničářů i ruských myslivců.Ať také připomíná francouzské oběti a všechny,kteří se zúčastnili osudové bitvy u Slavkova.”

Po loňském odhalení pamětní desky maďar-skému básníkovi Lőrinci Szabó na Macoše je po-mník na slavkovském bojišti v Telnici dalšímvýznamným maďarským památníkem na územíČeské republiky. Všichni zájemci jsou na oběmísta srdečně zváni!

Attila Detáry

Eseménynaptár 2006/2. félév

• Augusztus 19-25., Plumlov

Nyári néptánctábor

A Kőris tánccsoport nyári néptánctábora, tánc-

oktató: Pintér Tibor (Békéscsaba)

• Augusztus 20., Špilberk, Brünn

Ünnepi megemlékezés

Megemlékezés és koszorúzás a magyar állam-

alapítás és a nándorfehérvári csata 550. évfor-

dulója alkalmából a magyar jakobinusok

emléktáblájánál

• Szeptember 1-3., Hotel Medlov, Nové Město

na Moravě

A cseh- és morvaországi magyarok műve-

lődési tábora

• Szeptember 8-9., Felsőpulya, Ausztria

Kufstein IX. tanácskozás

• Október 11., MKIC, Brünn

Filmvetítés

Dokumentumfilm Márai Sándor író életéről és

munkásságáról

• Október 17., Jiří Mahen Könyvtár, Brünn

Márai Sándor cseh szemmel

Jaroslav Tulka előadása, társrendező: Jiří

Mahen Könyvtár

• Október 19., Alterna klub, Brünn

A Balázs Elemér Group koncertje

Társrendezők: Alterna klub, Prágai Magyar

Kulturális Központ


• Október 21., Szent Család templom/ Špilberk,

Brünn

Magyar nyelvű szentmise

Ünnepi megemlékezés és koszorúzás a ma-

gyar jakobinusok emléktáblájánál

• Október 21., MKIC, Brünn

Őszi gyermekfoglalkozás

• November 11., Divadlo v 7 a půl, Brünn

A Kőris 3. Magyar Estje

Néptánc-bemutató, táncház; vendég a prágai

Nyitnikék néptáncegyüttes és a párkányi

Varjos zenekar

• November 15., Masaryk Egyetem, Brünn

Emlékkonferencia az 1956-os forradalom

50. évfordulója tiszteletére

Előadók: Ripp Zoltán, Jiří Pernes, Stanislav

Balík

• November 23., Stará Pekárna, Brünn

Ágoston Béla és a Zuboly koncertje

Társrendező: Stará Pekárna

• November 25-26., Pozsony

A szlovákiai, az ausztriai és a csehországi

magyarok közös megemlékezése az 1956-

os forradalomról

• December 2., Telnice u Brna

Ünnepélyes kopjafa-avatás és koszorúzás

az austerlitzi csatában részt vett székely ez-

redek elesett katonái emlékére

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és SzervezetekKözponti Szövetsége 2006. szeptember 9-10-én im-már kilencedik alkalommal szervezte meg a kufsteinitanácskozást. A világ magyarságának képviselői a bur-genlandi Felsőpulyán (Oberpullendorf) gyűltek ösz-sze, hogy tisztelegjenek az 1956-os magyar forrada-lom és szabadságharc emléke előtt. A tanácskozásraa csehországi magyarok képviselői is meghívást kap-tak. A brünni magyarok képviseletében négyen –Olgyai Ibolya, Olgyai Jenő, Somogyi László és jó-magam – utaztunk Felsőpulyára.

A tanácskozás az 1956 utóélete Ausztriában, Eu-rópában – A meneküléstől az integrációig címet viselte,és nemcsak magával a forradalommal foglalkozott, ha-nem részletesen az azt követő időszakkal is. Az 1956-os forradalom idején, ill. annak leverése után több tíz-ezer magyarországi család, fiatal és értelmiségi me-nekült Nyugat-Európába, legtöbbjük Ausztrián ke-resztül. A konferencián elhangzott csaknem húsz elő-adás foglalkozott a nyugat-európai országok mene-kültpolitikájával, a forradalom külföldi visszhangjával,az 1956-os emigráció politikai, társadalmi és irodal-mi tevékenységével.

Az előadásokon kívül a találkozó része volt egy ün-nepi est a szombathelyi Erkel Kórus és a Bécsi Ma-gyar Hétvégi Iskola diákjainak közreműködésével, va-lamint magyar nyelvű szentmise a felsőpulyai rómaikatolikus templomban.

A kétnapos rendezvény, azt hiszem, sokáig emlé-kezetes marad a világ minden tájáról összesereglettmintegy háromszáz magyarnak. Köszönet a szerve-zőknek odaadó munkájukért és az egész életre szó-ló élményekért!

Ambrus Tünde

• December 3., Alterna klub, Brünn

A Nigun együttes koncertje

Társrendező: Alterna klub

• December 7., Divadlo Reduta, Brünn

Egyazon városban élünk (Žijeme v jednom

městě)

A Brünnben élő nemzeti kisebbségek kará-

csonyi műsora; a Kőris fellépése, a szünetben

magyar ínyencségek

• December 8., MKIC, Brünn

Év végi zenés klubest

Karácsony előtti klubtalálkozó és szórakozás

Domán Gábor zenei kíséretével


Karácsonyi készülődés

Gyermekfoglalkozás: karácsonyfadíszek készí-

tése, karácsonyi dalok tanulása, adventi együtt-

lét kicsiknek és nagyoknak


Karácsonyi meglepetés

Irodalmi összeállítás a „Výbor národní kultury”

tagjai közreműködésével


Borkóstoló

Egri, tokaji és villányi borok bemutatója és kós-

tolója

Főszerepben a gyerekek

Mivel a brünni magyarok körében számos olyankisgyermekes család van, ahol a szülők fontosnaktartják, hogy utódjaik megtanulják és gyakoroljáka magyar nyelvet, programjaink szervezésekorigyekszünk figyelembe venni ezt a törekvést. A ta-vasszal elkezdett vasárnap délutáni gyermekfog-lalkozások sikerén felbuzdulva az őszi és téli hó-napokban is tartottunk családi délutánokat.

Az elsőre október 21-én került sor, a magyarszentmise és a koszorúzás után. A gyerekekre aklubban három jól megtermett (és néhány kisebb)tök várt, hogy azokból minél eredetibb töklámpástvarázsoljanak. Igaz, némelyikből tetovált sündisz-nó lett, de csemetéink fantáziája határtalan… Má-sodszor december 10-én, a közelgő karácsony kap-csán jöttünk össze, hogy a saját kezűleg készítettangyalkákkal, karácsonyfadíszekkel, girlanddal dí-szítsük fel a klub karácsonyfáját. Meglepően sokanjöttek el, és amíg a gyermekek serénykedtek, mi –„nagyok” – élénk diskurálással töltöttük az adventidélutánt.

Mindkét összejövetelt kellemes hangulat jelle-mezte: a gyerekek önfeledten tevékenykedtek, azanyukák és apukák pedig nyugodtan elbeszél-gethettek a rég nem látott ismerősökkel – s per-sze mindezt magyarul, szinte észrevétlenül ápol-va az anyanyelvet.

Dittel Beáta

Kufstein IX.

11ÉVFORDULÓK10 ÉVFORDULÓK

A félbeszakított forradalom Az 1956-os magyarországi eseményeket nevez-

ték népfelkelésnek, antitotalitárius, antikommunista,vagy antisztálinista forradalomnak, korrekciós, ti-pikus harmadikutas forradalomnak, szocialista éspolgári demokratikus forradalomnak is. De neveztékmár eufemisztikusan nemzeti tragédiának, vagy saj-nálatos eseményeknek is. Természetesen a Kádár-korszak évtizedei alatt a hivatalos verdikt szerint el-lenforradalom volt. Ötven év után sem könnyű meg-alapozott minősítést adni a történtekről. A viták azévfordulón új impulzust kaptak, különösen hogya pártok a saját politikai érdekeik szerint interpre-tálják a történelmet.

A forradalom előzményei

A forradalom kirobbanásához „szükséges”, denem elégséges feltétel volt a nép szociális és nem-zeti sérelmeinek halmozódása. Ha elégséges vol-na, nem lehetne megmagyarázni, miért éppen Ma-gyarországon és miért éppen 1956-ban következettbe a robbanás. A hatalom megrendülése, elbi-zonytalanodása is előfeltétele volt, hogy az embe-rek esélyt lássanak a gyökeres változásra. De ezen-kívül a nép számára közösen vállalható célok, prog-ram és vezetői alternatíva is szükséges ahhoz, hogyforradalmat érleljen meg a változások igénye.

A forradalomhoz vezető út négy döntő tényezőjétígy összegezném:

1. A nemzetközi körülmények. A legfontosabbesemény a Szovjetunió Kommunista Pártja XX.kongresszusa volt, amelyhez Magyarországon élesbelpolitikai küzdelmek kapcsolódtak. Ez a kong-resszus konzekvens desztalinizálást ígért és meg-hirdette a békés koegzisztencia elvét. Az enyhülé-si politika felélesztette a reményt, hogy változhat-nak az addigi merev függőségi viszonyok. Ezt su-gallta Tito és Hruscsov moszkvai közös nyilatko-zata is, amely arra utalt, hogy a szocialista orszá-goknak lehetőségük van „saját útjuk” megválasz-tására.

Emellett nagy hatása volt az el nem kötelezett or-szágok bandungi konferenciáján megfogalmazott

külpolitikai alapelveknek is. Nagy Imre, az 1955-ben leváltott miniszterelnök, aki ekkor a párton be-lüli ellenzék vezetője volt, erre alapozta külpoliti-kai koncepcióját, tehát a nemzeti függetlenség, aszuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe be nemavatkozás elveire.

Moszkvában nagyon aggódtak az ún. „nemzetikommunista” irányzat lengyelországi és magyar-országi erősödése miatt. A szovjet vezetők a XX.kongresszus után valójában nem a reformokat, ha-nem a hatalmi stabilitás helyreállítását szorgalmaztáka csatlós államokban.

Ugyanakkor Magyarországon a párton belüli el-lenzék a XX. kongresszusra hivatkozva támadta arégi pártvezetést, amely folytatni akarta a keménykéz politikáját. Az ellenzékiek követelték a magát„Sztálin legjobb tanítványának” hirdető első titkár,Rákosi Mátyás leváltását. A válság elmélyülését meg-fékezhette volna a börtönből nemrégen szabadultKádár János első titkárrá választása, és emellett areformer – a pártból fél évvel azelőtt kizárt – NagyImre miniszterelnöki kinevezése. Ezt azonban aszovjetek elutasították, úgy döntöttek, hogy Rákosihelyére a hozzá hasonlóan keményvonalas Gerő Er-nőt állítják. A általa hirdetett „tiszta lap” politikájaazonban hiteltelen volt, csak növelte az elégedet-lenséget.

Az enyhülési politika is hamis reményeket éb-resztett. Magyarországon különösen a szomszédosAusztria semlegességét garantáló államszerződés-nek volt nagy hatása. Ezzel megszűnt a szovjet csa-patok magyarországi tartózkodásának jogalapja,mégsem vonultak ki.

1956-ra a nukleáris fegyverkezés elérte azt a szin-tet, amikor a két szuperhatalmat egy közvetlen há-borús konfliktus esetén egymás kölcsönös meg-semmisítése fenyegette, a befolyásért folyó világ-méretű hatalmi vetélkedésből tehát ezt az eszköztki kellett zárni. Ez pedig a Európában a status quomegbonthatatlanságát vonta maga után.

Az emberek mást érzékeltek. Nyugatról, első-sorban a Szabad Európa Rádióból az amerikai fel-szabadítási doktrína propaganda-hadjáratának foly-

Přerušená revoluceMaďarské události roku 1956 byly nazývány růz-

ně: lidovým povstáním, antitotalitární, antikomu-nistickou nebo antistalinistickou revolucí, korek-ční revolucí či typickou revolucí třetí cesty, soci-alistickou revolucí a občanskodemokratickou re-volucí. Eufemisticky však byly nazývány i národ-ní tragedií nebo politováníhodnými událostmi. Ofi-ciální verdikt v Kádárově éře zněl kontrarevoluce.Ani po padesáti letech není snadné události fun-dovaně vyhodnotit. V souvislosti s výročím se dis-kuse znovu rozproudily, obzvlášť proto, aby po-litické strany mohly dějiny interpretovat podle svýchzájmů.

Co revoluci předcházelo

Hromadění sociálních a národních křivd bylonutným, ale nikoli dostatečným předpokladem vy-puknutí revoluce. Kdyby bylo dostatečným před-pokladem, nebylo by možné vysvětlit, proč prá-vě v Maďarsku a proč zrovna roku 1956 došlo kvýbuchu. Předpokladem k tomu, aby lidé pociťo-vali šanci na radikální změnu bylo oslabení a určtánejistota moci. K tomu, aby touha po změnách ved-la k revoluci, potřebuje lid společné cíle, programa alternativní vůdce. V následující části bych seshrnul klíčové faktory vedoucí k revoluci:

1. Mezinárodní situace. Nejdůležitější událostí bylXX. sjezd komunistické strany Sovětského svazu,který byl v Maďarsku doprovázen ostrými vnitro-politickými boji. Sjezd sliboval důslednou destali-nizaci a deklaroval zásady pokojného soužití. Po-litika polevování vzbudila naděje, že by se do tédoby strnulé společenské vazby mohly změnit. Otom svědčila společná moskevská deklarace Titaa Chruščova, která naznačila, že socialistickézemě mají možnost vybrat si „vlastní cestu”.

Svoji roli sehrála i bandungská konference ne-angažovaných zemí, kde byly zformulovány zása-dy zahraniční politiky. V roce 1955, odvolaný mi-nisterský předseda Imre Nagy, který byl v této doběleadrem opozice, v rámci strany zakládal svoji kon-cepci zahraniční politiky na zmíněných principech,tj. na národní nezávislosti, suverenitě, rovnopráv-nosti a nezasahování do vnitřních záležitostí.

V Moskvě se velice obávali sílícího tzv. nárdní-ho komunistického směru, který byl patrný v Pol-sku a Maďarsku. Po XX. sjezdu sovětští předsta-vitelé ve skutečnosti nepodporovali reformy, aleusilovali o nastolení mocenské stability v přisluho-vačských zemích.

Opozice v rámci Maďarské komunistické stranypo XX. sjezdu kritizovala bývalé vedení strany, kte-ré chtělo pokračovat v politice pevné ruky. Poža-dovala odvolání „nejlepšího Stalinova žáka” Máty-áse Rákosiho. Prohloubení krize mohlo zabránitzvolení Jánose Kádára prvním tajemníkem stranya jmenování Imre Nagye předsedou vlády. JánosKádár byl nedávno propuštěn z vězení a Imre Nagybyl před půl rokem vyloučen ze strany. Sovětskévedení se však rozhodlo jinak: místo Rákosiho serozhodli dosadit podobně zdiskreditovaného po-litika tvrdé linie Ernő Gerőa. Jeho politika tzv. či-stého štítu byla nedůvěryhodná a jen stupňovalanespokojenost.

Politika polevování také vzbudila falešné nadě-je. Smlouva garantující neutralitu Rakouska mělav Maďarsku obzvlášť velký ohlas. Touto smlouvouzanikl právní podklad pro pobyt sovětských vojskv Maďarsku, která však v Maďarsku přesto setrva-la.

Do roku 1956 nukleární arzenál obou supervel-mocí dosáhl takových rozměrů, že v případě vá-lečného konfliktu hrozilo jejich vzájemné vyhlaze-ní. Tento prostředek tedy bylo nutno ze světové-ho mocenského boje vyloučit. Následkem toho bylaneporušitelnost evropského status quo.

Lidé však vnímali něco jiného. Ze západu, pře-devším z Rádia Svobodná Evropa, slyšeli pokračo-vání propagandy americké osvobozenecké doktrí-ny. Administrace prezidenta Eisenhowera pomá-hala prohlubování krize ve střední Evropě, ale spovstáním nepočítala.

Osvobozenecká propaganda pokračovala i bě-hem revoluce, což v lidech budilo naději americ-ké intervence. K tomu však nebyla ve Washingto-nu ani možnost, ani vůle.

2. V rámci komunistické strany se objevil alter-nativní program a alternativní vedení. Rozhodují-cí roli sehrál politický konflikt, který se odehrál poroce 1953 mezi skupinami vedenými Rákosim a Na-gyem. Na sovětský popud se po Stalinově smrti vMaďarsku dostal do čela vlády Imre Nagy. Jehonová reformní politika byla přijata s velkou úlevou.Hospodářská politika byla racionálnější, životní pod-mínky se zlepšily, skončily nezákonné represe apoličtí vězni byli propuštěni. Tato reformní poli-tika byla od začátku mařena Rákosiho skupinoutvrdé linie. Veřejnost věděla o konfliktech ve stra-ně mezi oběma skupinami a jednoznačně podpo-rovala Nagye.

V roce 1955 se však Rákosimu v Moskvě poved-lo přimět sovětské vedení, aby byl Nagy odvolána kvůli opozičnímu hnutí ze strany vyloučen. Ná-vrat ke stalinistické politice vyvolal ve společnos-ti zoufalství a hněv a po XX. sjezdu se protesty stá-valy čím dál otevřenějšími.

Skupina stoupenců Imre Nagye vyhlásila pro-gram radikální reformní politiky. V létě roku 1956se na pololegálních fórech po celé zemi ukázalo,že tento program má podporu široké veřejnosti.Lidé už chtěli víc než, aby se vrátili k reformní po-litice roku 1953, chtěli i záruky, aby nedošlo k dal-šímu obratu. Chtěli proto i změnu politické struk-tury, počínaje demokracií uvnitř strany, až po po-žadavek svobodných voleb. Vysokoškolští studen-

ti několik dní před vypknutím revoluce v říjnu 1956deklarovali tyto politické, ekonomické a národnípožadavky, čímž vytvořili výchozí program revo-luce.

3. Hluboká morální krize vedla k prohloubeníkrize legitimity. Důležitou částí programu opozi-ce bylo odhalení zločinů Rákosiho a jeho skupi-ny. Četné rozsudky smrti vynesené v koncepčníchprocesech měly symbolický význam, podíl Ráko-siho odpovědnosti na nich byl zřejmý. Rehabilita-ce Lászlóa Rajka a dalších odsouzených a jejich důs-tojný pohřeb 6. října se stal generální zkouškou re-voluce.

Při odhalení maďarského stalinizmu bylo důle-žité osvobození nevinně odsouzených. Komunis-tičtí opoziční intelektuálové přistoupili k veřejnésebereflexi. Požadovali proces očisty, službu pra-cujícímu lidu nepovažovali za prázdnou ideologic-kou tezi, ale brali ji vážně. Takto se mohli stát ko-munisté ve velkém počtu účastníky revoluce.

Morální krize a boje uvnitř strany znejistily iozbrojené síly. Státní bezpečnost, která páchala bez-práví, byla středem nenávisti, proto bylo riskant-ní ji použít pro udržení pořádku. Armáda nebylapřipravena na takovéto akce, Gerő ani ostatní stra-ničtí funkcionáři nevěřili, že by armáda plnila roz-kazy v případě přímého konfliktu s lidem. Podob-ná byla i situace s policií. Pro komunistickou stra-nu neexistovala jiná záruka udržení moci než so-větská vojska zdržující se v Maďarsku.

Velvyslancem Sovětského svazu v Maďarsku bylJurij Andropov, jeho spolupracovníkem VladimírKrjučkov, oba pozdější předsedové KGB. Podáva-li zprávy do Sovětského svazu o tom, jak je situ-ace v Maďarsku nebezpečná a na základě toho užv létě roku 1956 vznikl vojenský plán sovětské in-tervence.

Morální krize moci protivníky komunizmu jenutvrdila v jejich přesvědčení, že je nutno zavrhnoutcelý systém, že pouhé reformy nestačí. Tato sku-pina nemohla vyjádřit svůj názor, či vytvořit něja-ké organizace, ale připravovala se na změny. Stu-denti, kteří koncipovali teze na demonstraci 23. říj-na, se nechtěli vrátit k poměrům před rokem 1945.Svoje požadavky chtěli udržet v mezích socializ-


tatását tapasztalhatták. Az Eisenhower-adminisztrációa válság elmélyülését segítette elő Közép-Európá-ban, de felkelésre nem számítottak.

A felszabadítási propaganda a forradalom soránis folytatódott, ami a közvetlen amerikai beavatkozásreményét keltette. Pedig erre nem volt sem lehe-tőség, sem szándék Washingtonban.

2. A kommunista párton belül megjelent egy al-ternatív program és vezetés. Döntő jelentősége voltannak a politikai konfliktusnak, amely 1953 utána Rákosi és a Nagy vezette csoportok között ki-bontakozott. Sztálin halála után szovjet kezdemé-nyezésre Magyarországon Nagy Imre került a kor-mány élére. Az ő reformpolitikáját a nép nagy meg-könnyebbüléssel fogadta. Ésszerűbb gazdaságpo-litika, az életkörülmények javulása következett be,megszűntek a törvénytelen repressziók, kienged-ték a politikai foglyokat. A reformpolitikát kezdet-től fogva akadályozta a keményvonalas Rákosi-cso-port. A párton belüli konfliktusról a közvéleményis értesült, és egyértelműen Nagyot támogatta.

1955-ben a Moszkvában intrikáló Rákosi elérteNagy leváltását, akit a növekvő ellenzéki mozga-lom miatt a pártból is kizártak. A sztálinista politi-kához való visszatérés a társadalomban elkesere-dést és dühöt váltott ki, és a XX. kongresszus utánegyre nyíltabbá vált a lázongás.

Nagy Imre és egyre növekvő támogatói csoportjamegfogalmazta egy radikális reformpolitika prog-ramját. Az 1956 nyarán országszerte szervezett fé-lig-meddig legális fórumokon kiderült, hogy ennekszéles körű támogatottsága van. A nép az 1953-asreformpolitikához való visszatérésnél már többetakart, garanciákat arra, hogy nem lesz ismét visz-

szafordulás. Ezért a politikai struktúra megváltoz-tatását is kívánta, kezdve a párton belüli demok-ráciával, eljutva a szabad választások követeléséig.Az egyetemi diákok októberben, a felkelés kirob-banását megelőző napokban ezeket a politikai, gaz-dasági és nemzeti követeléseket fogalmazták megtéziseikben, megalkotva a forradalom induló prog-ramját.

3. A mély erkölcsi válság a legitimációs válság el-mélyüléséhez vezetett. Az ellenzék politikai küz-delmeinek fontos része volt Rákosi és társai bű-neinek leleplezése. Szimbolikus jelentősége volt asok halálos ítéletet hozó Rajk-pernek, amelyben Rá-kosi közvetlen felelőssége is nyilvánvaló volt.Rajk és társai rehabilitálása és újratemetése október6-án szinte a forradalom főpróbája lett.

A magyar sztálinizmus leleplezésében fontos voltaz ártatlanul börtönbe zártak kiszabadulása. A kom-munista értelmiségi ellenzék nyilvános önvizsgálatbakezdett. Megtisztulási folyamatot követeltek, adolgozó nép szolgálatát nem üres ideológiai tétel-nek tekintették. Így válhattak kommunisták nagyszámban a forradalom résztvevőivé.

A morális válság és a párton belüli harcok a fegy-veres erőket is elbizonytalanították. Gyűlölet vet-te körül az államvédelmi szerveket, amelyek a tör-vénytelenségeket elkövették, ezért kockázatos volta bevetésük karhatalmi feladatok ellátására. A had-sereg sem volt felkészítve ilyen akciókra, Gerő ésa párt többi vezetői nem is bíztak abban, hogy ahadsereg engedelmeskedne, ha a néppel kerülneszembe egy éles konfliktusban. Hasonló volt a hely-zet a rendőrséggel. Így a kommunista párt számá-ra szinte nem is kínálkozott más biztosíték a hata-lom megtartásához, mint a Magyarországon tar-tózkodó szovjet haderő.

A szovjet nagykövet Jurij Andropov volt, mun-katársa pedig Vlagyimir Krjucskov, mindketten aKGB későbbi elnökei. Jelentették, hogy milyen ve-szélyes a helyzet Magyarországon, ennek alapján1956 nyarán el is készült a szovjet intervenció ha-diterve.

A hatalom morális válsága a kommunizmus el-lenfeleit csak megerősítette igazukban, hogy azegész rendszer elutasítandó, nem csupán reformok


szükségesek. Ők nem nyilváníthattak véleményt,nem hozhattak létre szervezeteket, de készültek aváltozásra. Az október 23-i tüntetésre a téziseiketmegfogalmazó egyetemisták nem akartak visszatérniaz 1945 előtti viszonyokhoz. Követelésekeit a szo-cializmus határain belül akarták tartani, de a sza-bad választásokra és a szovjet csapatok kivonásá-ra vonatkozó igények túlmentek azon, amit Moszk-va el tudott volna fogadni.

A forradalom első szakasza

A tüntetés október 23-án felkeléssé alakult,amely kiterjedt az egész országra, majd a szovjet csa-patok intervenciójával azonnal függetlenségi harc-cá változott. A lengyelországihoz hasonló megol-dás esélye október 24-én hajnalban a szovjet csa-patok intervenciójával szűnt meg.

Az első napokban a szovjetek hadi kudarcát egytéves kalkuláció okozta. A szovjet haditerv a kelet-berlini mintára épült: páncélosok megfélemlítő fel-vonulásával akarták elfojtani a lázadást, majd át akar-ták adni a rendteremtés feladatát a magyar erőknek.Nagy veszteségeket szenvedtek az erős ellenállásmiatt, ennek ellenére tévesen értékelték a helyze-tet, napokig úgy tettek, mintha az eredeti taktika be-vált volna.

Valójában a forradalom kiterjedt az egész országra,összeomlottak a hatalom intézményei, a hadse-regben is felgyorsult a bomlás. A fegyveres meg-oldás csakis egy totális támadással és az ahhoz kap-csolódó kemény diktatúrával volt véghezvihető. En-nek eldöntéséhez a politikai helyzetet is újra kel-lett értékelni Budapesten és Moszkvában egyaránt.

A forradalom első szakasza az október 28-i for-dulatig tartott, amikor a kommunista párt feladta ad-digi álláspontját, amely szerint ellenforradalmi tá-madás indult, és ahhoz megtévesztett munkásokcsatlakoztak. Éles viták után a kommunista párt-vezetés úgy döntött, hogy nép nemzeti-demokra-tikus mozgalmaként ismeri el a történteket. Tűz-szünetet hirdettek, és megkezdték a szovjet csapatokkivonását a fővárosból. Október végéig Budapes-ten tartózkodott az SZKP két küldötte, a „liberáliskommunista” Mikojan és a „keményvonalas”Szuszlov, csak az ő hozzájárulásukkal lehetett a for-

dulatot végrehajtani.

Később sok vád érte Nagy Imrét, aki október 24-én hajnalban elfogadta a miniszterelnöki tisztséget.Egyfelől szemére vetették, hogy nem állt azonnala forradalom mellé; másfelől viszont azt, hogy nemtudta fékezni az eseményeket, engedett a forrada-lom „túlzó” követeléseinek, amelyek kiprovokáltákannak leverését. Csalódást keltett, hogy Nagy a szov-jet intervenció ellenére és alapvető személyi vál-tozások nélkül vállalta a kormányfői megbízatást.Amikor két nap múlva Gerő helyére Kádárt ne-vezték ki első titkárrá, már eszkalálódott a felkelés.

Nagy miniszterelnök volt, de október 28-ig nemvolt kormánya, a pártvezetés hozta a döntéseket.A vitákban egyre határozottabban foglalt állást afegyveres megoldással szemben, és döntő szerepetjátszott a fordulat kezdeményezésében és véghez-vitelében. Mikojan és Szuszlov meggyőzésében Ká-dár segítette őt.

Nagy Imre napokig a pártközpontba volt bezárva,nem látta át, mi zajlik az országban. Először csaka rombolásról, az öldöklésről szerezhetett tudomást,a felkelők nézeteit nem ismerhette, hiszen ők ma-guk sem tudták önállóan megfogalmazni céljaikat.A hozzá érkezett forradalmi delegációk tagjaitól vi-szont egyre jobban informálódott.

Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a felkelés ésaz országszerte kibontakozó forradalmi mozgalomnélkül a kommunista párt sohasem fogadta volnael a forradalom célkitűzéseinek akár egy minimá-lis részét sem. A pártvezetésen belül napokig élesviták voltak, amiből egymás hatását kioltó dönté-sek születtek. Eközben az egész országban meg-változott a hatalmi helyzet. A fordulat döntő té-nyezője volt, hogy az összeomló hatalmi intézmé-nyeket leváltva megalakultak a helyi forradalmi bi-zottságok és a munkástanácsok. Emellett az értel-miség és az egyetemi diákság, végül a szakszer-vezetek is deklarálták egyetértésüket a forradalomcéljaival. Nem volt tehát tartható az „ellenforrada-lomról” szóló tétel, önáltatás volt, hogy a munká-sok megvédik a „proletárdiktatúrát”.

Moszkva hozzájárult, hogy a Nagy-kormánymegpróbálja engedményekkel konszolidálni ahelyzetet, de megkövetelték, hogy tartson ki a kom-

mu, ale jejich požadavky na svobodné volby a od-sun sovětských vojsk překročili hranice, které byMoskva mohla přijmout.

První fázi revoluce

Demonstrace 23. října přerostla v povstání a povstupu sovětských vojsk se změnila v boj za ne-závislost, který vytvořil národní jednotu. Invazísovětských vojsk 24. října se rozplynula nadějevyřešení problému po vzoru Polska.

Vojenský neúspěch prvních dnů způsobila myl-ná kalkulace. Sovětská strategie byla založena navýchodoberlínském modelu: Sověti chtěli potla-čit vzpouru demonstrací síly – průjezdem tanků,a posléze chtěli předat nastolení pořádku maďar-ským silám. Díky silnému odporu však utrpěliznačné ztráty. Přesto několik dní přestírali, že jimpůvodní taktika vychází.

Ve skutečnosti se revoluce rozšířila na celouzemi, selhaly orgány moci a armáda byla v roz-kladu. Vojenské řešení bylo možné pouze pomo-cí totálního útoku a navazující trvdou diktaturou.K rozhodnutí bylo zapotřebí znovuzhodnotit si-tuaci v Budapešti, stejně jako v Moskvě.

První fáze revoluce trvala od vypuknutí povstá-ní do zvratu 28. října, kdy se komunistická stra-na vzdala svého dřívějšího stanoviska, podle kte-rého se jedná o kontrarevoluci, do které se za-pojili zmanipulovaní dělníci. Po ostrých diskusíchse komunistické vedení rozhodlo, že události uznáza národně-demokratické hnutí lidu. Vyhlásili pří-měří a zahájili odsun sovětských vojsk z hlavní-ho města. Tento zvrat by nebyl možný bez sou-hlasu dvou zástupců Sovětské komunistickéstrany „liberálního komunisty” Mikojana a zástup-ce „tvrdé linie” Suslova.

Později byl Imre Nagy často kritizován za to,že 24. října přijal post předsedy vlády. Na jednéstraně mu vyčítali, že se okamžitě nepostavil nastranu revoluce, na druhé straně, že nedokázaludálosti moderovat, že se podvolil „přílišným” po-žadavkům revoluce, které vyprovokovaly její po-tlačení. Zklamání způsobilo i to, že Nagy na-vzdory sovětské intervenci přijal post předsedy

vlády bez zásadních personálních změn. Když zadva dny namísto Gerőa jmenovali Kádára prvnímtajemníkem, vzpoura už eskalovala.

Nagy byl předsedou vlády, do 28. října však vlá-du neměl, rozhodnutí přinášelo stranické vede-ní. V diskusích se čím dál rozhodněji stavěl pro-ti ozbrojenému řešení, hrál rozhodující roli vezvratu v komunistickém vedení. Při přesvědčo-vání Mikojana a Suslova mu pomáhal János Ká-dár.

Imre Nagy zůstal několik dnů v centrále stra-ny a neměl přehled o tom, co se v zemi děje. Nej-dřív se dozvěděl o ničení a zabíjení, názory po-vstalců nemohl znát, vždyť omi sami je také ne-dokázali sanostatně formulovat. Z návštěv revo-lučních delegací se však o situaci čím dál lépe in-formoval.

Považujeme za důležité zdůraznit, že bez po-vstání a celostátně vznikajícího revolučního hnu-tí by komunistická strana nikdy nepřijala ani mi-nimální část cílů revoluce. Uvnitř stranického ve-dení se vedly ostré diskuse a vznikala vzájemněprotichůdná rozhodnutí. To ale nebylo příčinouselhání ozbrojeného řešení. Mnohem důležitějšíroli hrálo to, že se v zemi změnily mocenské po-měry. Rozhodujícím faktorem zvratu bylo, že hrou-tící se mocenské struktury nahradily místní revo-luční výbory a dělnické rady. Přitom inteligence,studenti a nakonec i odbory deklarovaly svůj sou-hlas s cíly revoluce. Teze o „kontrarevoluci”tedynebyla udržitelná a ani s dělníky se nedalo po-čítat při ochraně „diktaury proletariátu”.


munista párt hatalmának megőrzése és a szövetségirendszer mellett. Hozzájárultak csapataik kivonu-lásához Budapestről, sőt a végleges és teljes csa-patkivonásról is hajlandók voltak tárgyalni.

A forradalom három napig tartó,átmeneti szakasza

A forradalom három napig tartó, átmeneti sza-kasza során derült ki, hogy a konszolidációhoz nemelegendőek az október 28-i fordulat engedményei.

A konszolidációs kísérlet maga volt a forradalmivívmányok megteremtésének folyamata. A fordu-lat után a Nagy Imre-kormány társadalmi legiti-mációját már csakis a forradalomtól nyerhette el.Olyan döntéseket kellett hoznia, amelyek a nem-zeti és demokratikus követeléseket a szocializmuskeretei között megvalósíthatják. Ez volt a feltételeannak, hogy Moszkva is „eltűrje” a változásokat.

A kormánynak három nagy feladatot kellett meg-oldania:

1.) A béke helyreállítása és ennek érdekében aforradalom saját karhatalmának megszervezése. Afelkelők, a katonák és a rendőrök bevonásával na-pok alatt létrehozták a kormányhoz hű Nemzetőr-séget.

A fegyveres összecsapásokat azonban eközbennem sikerült megakadályozni. A felkelésnek nemvolt egységes irányítása, több fegyveres csoport nemtartotta be a tűzszünetet. Miközben a szovjet csa-patok távoztak a fővárosból, súlyos atrocitások, lin-cselések, bosszúálló akciók is voltak. A politikai fog-lyokon kívül bűnözők is kiszabadultak a börtö-nökből, és fegyverhez jutottak. A Szabad Európa Rá-dió a harc folytatására buzdított, és mindvégig uszí-tott a Nagy-kormány ellen.

A felkelők, a forradalmi bizottságok és a mun-kástanácsok is követelték, hogy a szovjet csapatokvéglegesen távozzanak az ország területéről.

Október 30-án megjelent a szovjet kormány nyi-latkozata, amely felvetette, hogy a Szovjetunió késza Varsói Szerződés keretein belül megtárgyalni aszovjet csapatok kivonását Magyarországról. NagyImre még aznap bejelentette, hogy kezdeménye-

zi a tárgyalást. Ez volt a konszolidáció legfőbb elő-feltétele.

2.) A többpártrendszer deklarálása és a kormánynemzeti egységet kifejező koalíciós jellegénekmegteremtése. A Nagy-kormányt átalakították, be-vonták az 1945 után három éven át fennállónégypárti koalíció pártjainak politikusait is. Ez mégnem volt valódi koalíció, hiszen a pártok újjászer-vezése éppen csak elkezdődött.

November 3-án jött létre a valódi koalíciós kor-mány, amikor az újjászervezett pártok már magukdelegáltak tagokat a kormányba. Néhány napalatt több tucat párt alakult meg, a régi nagy pár-tokon kívül újak is, ez utóbbiak főleg nacionalistaés vallásos ideológiát hirdettek.

3.) A munkástanácsok és a helyi forradalmi szer-vezetek elismerése, amelyek politikai követeléseinem különböztek azoktól, amelyeket a felkelés iskitűzött. A kormány arra törekedett, hogy gyorsanbeilleszkedjenek a kialakuló új hatalmi rendszerbe,ne alakuljon ki kettős hatalom. A munkástanácsokpolitikai sztrájkot hirdettek, világossá tették, hogya munkát csak akkor veszik fel, ha a szovjet csa-patok elhagyják az országot.

A forradalom leverése

A Szovjetunió Kommunista Pártja Elnöksége ok-tóber 31-én, egy nappal a reményt keltő kor-mánynyilatkozat után – már az Egyiptom ellen in-dított brit-francia akcióra is reagálva – úgy döntött,hogy támadást indít a forradalom leverésére.

November 1-jén Kádár Jánost, a Nagy Imre-kor-mány tagját és az előző napon létrehozott új kom-munista párt elnökét Moszkvába szállították, hogyő legyen a Kremlben összeállított bábkormány ve-zetője. Egyúttal Zsukov marsall vezetésével kidol-gozták a fegyveres agresszió tervét, amely már nema megfélemlítésre, hanem a totális támadásra épült.

Még aznap megindult a szovjet csapatok be-áramlása Magyarországra. Hatalmas erőt vonultat-tak fel, amely akár nyugati beavatkozás esetén isfölényt biztosított volna egy háború megnyerésé-re. Erre azonban nem kellett számítaniuk, azEgyesült Államok vezetői meg is üzenték, hogy nin-

Moskva souhlasila s tím, aby se Nagyova vládapokusila o konsolidaci situace pomocí ústupků, aletrvala na tom, aby se udržela moc komunistickéstrany a aby se zachoval spojenecký systém. Sou-hlasila s odsunem svých vojsk z Budapešti a bylaochotna jednat i o úplném odsunu.

Třídenní přechodná fáze revoluce

Během tří dnů přechodné fáze revoluce se uká-zalo, že ústupky obratu z 28. října ke konsodilacinestačí.

Konsolidační pokus byl samotným procesemtvorby revolučních výdobytků. Po obratu vláda ImreNagye mohla získat legitimitu pouze z revoluce.Musela přinést rozhodnutí, která by uskutečnila ná-rodní a demokratické změny v rámci socializmu.To bylo podmínkou toho, aby Moskva připustilazměny.

Vláda musela vyřešit tři velké úkoly:

1) Nastolení pokoje a v zájmu toho vytvořenívlastní ozbrojené moci revoluce. Zapojením povstal-ců, vojáků a policistů za pár dní vytvořili Domob-ranu věrnou vládě.

Ozbrojeným střetům však nedokázali zabránit.Povstání totiž nemělo jednotné velení, četnéozbrojené skupiny nerespektovaly příměří. Zatím-co se z hlavního města stahovala sovětská vojska,docházelo k vážným incidentům, lynčování, odvet-ným akcím. Kromě politických vězňů byli z věze-ní propuštěni i zločinci, kteří se zmocnili zbraní.Rádio Svobodná Evropa nabádalo k dalším bojůma stále poštvávalo proti vládě Imre Nagye.

Povstalci, revoluční výbory a dělnické rady taképožadovali definitivní odchod sovětských vojsk.

30. října byla zveřejněna deklarace sovětské vlá-dy, která připustila jednání o odsunu vojsk z Ma-ďarska v rámci Varšavské smlouvy. Imre Nagy ješ-tě téhož dne oznámil, že bude iniciovat tato jed-nání. To bylo nejdůležitějším předpokladem kon-solidace.

2) Deklarace systému více stran a vytvoření ko-aličního charakteru vlády, který odpovídal národ-ní jednotě. Proběhly změny ve vládě, byli do ní za-

pojeni i politikové koalice čtyř stran z tříletého ob-dobí po roku 1945. Nebyla to ještě opravdová ko-alice, protože obnovení těchto stran bylo v počát-cích.

Skutečná koaliční vláda vznikla až 3. listopadu,dokdy již nově vzniklé strany samy delegovaly svo-je kandidáty. Během několika dnů vznikly desít-ky stran, vedle starých velkých stran i úplně nové,které hlásaly nacionalistické nebo náboženské idee.

3. Uznání dělnických rad a místních revolučníchorganizací. Vláda se snažila, aby se rychle začle-nily do tvořícího se mocenského systému a aby senevytvořila dvojí moc. Jejich politické požadavkyse nelišily od požadavků povstání. Dělnické radyvyhlásily politickou stávku a oznámily, že nezahá-jí práci, dokud sovětská vojska neopustí zemi.

Potlačení revoluce

31. října, den po nadějné deklaraci vlády, před-sednictvo Komunistické strany Sovětského svazučástečně reagujíce na britsko-francouzskou akci pro-ti Egyptu se rozhodlo, že zahájí útok na potlače-ní maďarské revoluce.

1. listopadu odvezli Jánose Kádára, člena Nagy-ovy vlády a předsedu nově zformované komunis-tické strany do Moskvy, aby ho tam učinili novýmpředsedou loutkové vlády. Zároveň pod velenímmaršála Žukova vypracovali plán ozbrojené agre-se, který se už nezakládal na zastrašování, ale natotálním úderu.

Ještě téhož dne začala invaze sovětských vojskdo Maďarska. Použili takovou sílu, která by zajis-tila převahu i v případě pomoci ze Západu. Tohose ale nemuseli obávat, protože představiteléSpojených států vzkázali, že nemají podobnéúmysly, že nehodlají riskovat vypuknutí nukleár-ní války.

1. a 2. listopadu Chruščov informoval svoje vý-chodoevropské přisluhovače a Tita o chystanémútoku. Rumunští a českoslovenští představitelé roz-hodnutí uvítali. Tito také považoval tento krok zanevyhnutný, pokud chtějí zabránit pádu komunis-tického režimu. I Mao Ce-tung vzal rozhodnutí navědomí.


csenek ilyen szándékaik, nem kockáztathattákmeg egy atomháború kirobbanását.

November 1-én és 2-án Hruscsov értesítette ke-let-európai csatlósait, valamint Titót a készülő tá-madásról. A román és a csehszlovák vezetők lel-kesen támogatták a döntést. Tito is elkerülhetetlenlépésnek ítélte az intervenciót, ha a kommunistarendszer bukását meg akarják akadályozni. Mao Ce-tung is tudomásul vette a döntést, erről Moszkvá-ban Liu Sao-csi nagykövet biztosította Hruscsovot.

A szovjet agressziót a Varsói Szerződés meglé-tével nem lehet igazolni. Ami történt, Magyarországelleni hadüzenet nélküli háborúnak tekinthető. NagyImre ezt fejezte ki november 4-én hajnalban a rá-dióban elhangzott deklarációjával. Ebben kifejtet-te, hogy kormánya a magyar nép egyetlen törvé-nyes képviselője, a szovjet hadsereg egy szuverénországot támadott meg azzal a céllal, hogy uralmaalá hajtsa. Nem adta át önként a hatalmat, nem tá-mogatta a kormány élére Moszkvában kinevezettKádár Jánost, és ezzel eldöntötte saját sorsát.

Tévedés azt hinni, hogy a forradalom a szovjetagressziót követően, a fegyveres ellenállás leveré-sével véget ért. A forradalom önálló szakasza volta csaknem két hónapig tartó ellenállási mozgalom,amelyet csak erőszakkal tudtak elfojtani. A helyi for-radalmi bizottságok még hetekig működtek, nemadták fel a városok és a falvak vezetését. A mun-kástanácsok politikai sztrájkkal párosuló ellenállá-sa valóságos kettős hatalmat teremtett.

Az ellenállás szervezésében és szellemiségénekmeghatározásában az antisztálinista baloldal játszottaa vezető szerepet. Mindezek mutatják, milyen meg-határozó volt a forradalom antisztálinista, de kife-jezetten baloldali tendenciája.

A kudarc okai

Vannak mostanában is olyan értelmezések, hogya forradalom túlzott, irreális követelései váltották kia bukását, mindenekelőtt az, hogy a Nagy-kormánynovember 1-jén bejelentette Magyarország semle-gességét és kilépését a Varsói Szerződésből. Bizo-nyított tény, hogy Moszkvában nem a semlegessé-gi nyilatkozat váltotta ki a döntést a magyar kormány

megdöntését szolgáló háborúról. Éppen fordítva tör-tént. A támadás előkészületeit tapasztalva reagált ilyenmódon a magyar kormány. Már folytak a kétolda-lú tárgyalások a teljes csapatkivonásról, miközben hí-rek érkeztek a beözönlő hadosztályokról. A kormánytiltakozásaira pedig Andropov nagykövet nyilvánvalóhazugságokkal válaszolt.

A semlegességi deklaráció irreális lépés volt, denem irracionális. Valójában nem volt alternatívája, il-letve a forradalom céljairól való lemondás lett vol-na az alternatívája, amely megszüntette volna a Nagy-kormány legitimitását.

A deklarációnak és az ENSZ-hez fordulásnak azvolt a jelentősége, hogy új világpolitikai helyzetet kí-vánt teremteni. A semlegesség garantálására (oszt-rák mintára) a magyar kormány a nagyhatalmakatkérte fel, tehát a Szovjetuniót is. Ezzel csak nyil-vánvalóvá tette, hogy a forradalom sorsa a nagyha-talmakon múlik, vagyis azon, hogy akarnak-e és ké-pesek-e Magyarország ügyében megállapodni.

A nyugati hatalmak nem is reagáltak rá, hiszen bekellett volna ismerniük az európai status quo meg-bonthatatlanságát és az amerikai felszabadítási dokt-rína hamisságát.

Hruscsov úgy látta, hogy a szuezi beavatkozás mi-att a Nyugat morális pozíciója is meggyengült. AzEgyesült Államok fellépéséig úgy tűnt, hogy Egyip-tom elveszik számukra, nem tudják befolyásuk alávonni. Már csak ezért is keményen kiálltak az európaistatus quo megbontása ellen.

Valószínűsíthető, bár nem biztos, hogy ha no-vember 4-én nem következik be a támadás, egyrefogyatkoztak volna a beavatkozásra ürügyet adó je-lenségek. A politikai sztrájk befejeződött, a forradalomsaját karhatalma erősödött, a helyi forradalmi szer-vek és a munkástanácsok ragaszkodtak a forradalomvívmányaihoz, nem akartak visszatérést az 1945 előt-ti autokratikus rendszerhez. A forradalommal Ma-gyarország az 1946-os köztársaság ideájához, a de-mokratikus fejlődés reményéhez kívánt visszatérni.

Ripp ZoltánPolitikatörténeti Intézet, Budapest

Ripp Zoltán 2006. november 15-i brünni előadásánakszerkesztett változata, amely először a Prágai Tükör

2006/5 számában jelent meg.

Sovětskou agresi nelze ospravedlnit Varšavskousmlouvou. To, co se stalo, byla válka proti Maďar-sku bez vypovězení války. Vyjádřil to Imre Nagyve své rozhlasové deklaraci 4. listopadu brzy ráno.Prohlásil, že jeho vláda je jedinou legitimní vládoumaďarského lidu, a sovětská armáda zaútočila nasuverénní stát, aby si jej podrobila. Nevzdal se do-brovolně moci, nepodporoval Jánose Kádárajmenovaného do čela vlády v Moskvě, a tím zpe-četil svůj osud.

Bylo by mylné se domnívat, že po sovětské agre-si, po potlačení ozbrojeného odporu, revoluceskončila. Samostatnou fází revoluce bylo dva mě-síce trvající hnutí odporu, které bylo potlačeno ažhrubým násilím. Místní revoluční výbory fungova-ly ještě několik týdnů a nevzdávaly se vedení města obcí. Odpor dělnických rad spojený s politickoustávkou fakticky vytvářel dvojí vládu.

V organizaci odporu a formování jeho ideolo-gického základu hrála hlavní roli antistalinistickálevice. Z toho je patrné, jak důležitá byla antista-linistická, ale výrazně levicová tendence revolu-ce.

Příčiny neúspěchu

Dodnes se vyskytují hodnocení, podle nichž kpádu revoluce vedly její nereálné požadavky,zvláště prohlášení Nagyovy vlády 1. listopadu oneutralitě a vystoupení z Varšavské smlouvy. Jeprokázaným faktem, že neutralita nebyla tím fak-torem, který v Moskvě vyvolal rozhodnutí o vál-ce na odstranění maďarské vlády. Právě naopak.Maďarská vláda tímto reagovala na přípravy so-větského útoku. Již probíhala oboustranná jedná-ní o úplném odsunu vojsk, když dorazily zprávyo invazi sovětské armády. Na protest vlády rea-goval velvyslanec Andropov evidentními lžemi.

Deklarace nezávislosti byla ireálným, nikoli všakiracionálním krokem. Ve skutečnosti neměla al-ternativu, jedinou alternativou bylo zřeknutí se cílůrevoluce, které by ukončilo legitimitu vládyImre Nagye.

Smyslem deklarace a obrácení se na OSN bylovytvoření nové světové politické situace. Podle ra-

kouského vzoru záruku neutrality měly garanto-vat velmoci, včetně Sovětského svazu. Tím se jenzdůraznilo, že osud revoluce záleží na velmocích,tedy na tom, jestli jsou schopny a jestli chtějí sedohodnout v záležitosti Maďarska. Imre Nagy ne-vyprovokoval, nýbrž se snažil zastavit interven-ci, a proto se pokusil o tuhle jedinou mizivou mož-nost. Teď už víme, že nebyla reálná.

Západní velmoci na ni nereagovaly, protože bymusely uznat neměnitelnost evropského statusquo a falešnest americké osvobozenecké doktrí-ny.

Chruščov věděl, že v důsledku suezského zá-sahu se morální pozice Západu oslabila. Až dovstoupení Spojených států do konfliktu se zdálo,že Egypt ztratí a nedokážou zahrnout do své sfé-ry vlivu. Už jen proto tvrdě zastávaly neporušitel-nost evropského status quo.

Je pravděpodobné, ale nikoli jisté, že kdyby kútoku nedošlo 4. listopadu, příčin k intervenci bybylo čím dál méně. Politická stávka skončila,ozbrojená moc revoluce sílila, místní revoluční or-gány a dělnické rady trvaly na výdobytcích revo-luce, nechtěly se vrátit k autokratickému pořád-ku doby před rokem 1945. Maďarsko se touto re-volucí vrátilo k ideám republiky z roku 1946 a knaději demokratického vývoje.

Zoltán RippÚstav politické historie, Budapešť

Zkrácená verze brněnské přednášky Zoltána Rippaz 15. listopadu 2006, která byla otištěna

v časopise Prágai Tükör 2006/5.


Az 1956 júniusában induló lengyel reform-mozgalmak, de különösképpen az október 23-ánkitört magyar forradalom nagy hatással volt Cseh-szlovákiára, mely földrajzi helyéből adódóan be-ékelődött e két nyugtalanságban hánykódó, ön-magát kereső ország közé. Az európai eseményekfejlődése szempontjából rendkívül fontos volt, mitörténik Csehszlovákiában. Ha itt is kialakulnak va-lamiféle demokratikus tömegmozgalmak, ha aCsehszlovák Kommunista Párt vezetésében is meg-alakul egy desztalinizálásra törekvő reformszárny,sokkal nagyobb reményük lett volna a sikerre amagyar felkelőknek éppúgy, mint a lengyel tün-tetőknek és reformereknek. Ezt nemcsak a Nyu-gaton működő csehszlovák emigráció látta így,hanem a széttagolt, demokratikusan gondolkodócsehszlovákok, sőt a kommunista hatalom kép-viselői is. A rendszer vezető funkcionáriusai ezértszenteltek már a kezdetek kezdetétől rendkívülifigyelmet a lengyel eseményeknek és a magyar for-radalomnak. Kihasználtak minden lehetőséget,hogy megvédjék az országot a felfordulástól.

A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi-zottsága (CsKP KB) 1956. október 24-i ülésén, te-hát rögtön az első aggodalomra okot adó nap utántárgyalt a magyar eseményekről, miután meg-hallgatta Rudolf Barák belügyminiszter jelentését.A konkrét intézkedések elfogadása előtt azonbanmegvárták, amíg Antonín Novotný, a KB első tit-kára hazaérkezik a Szovjetunió Kommunista Párt-ja Központi Bizottságának üléséről, ill. a szovjetblokk további néhány pártvezetőjével való talál-kozójáról, melynek témája a lengyel és a magyarhelyzet volt.

A Magyarországról érkező első hírek után1956. október 24-én Barák belügyminiszter egytitkos parancsot adott ki, melyben az egész bel-ügyminisztérium, tehát nemcsak a rendőrség, dea Határőrség és a Belbiztonsági Őrség tagjai szá-mára is elsőfokú készültséget rendelt el. A Ha-tárőrség egységei megerősített határvédelemmel tíz-órás szolgálatot láttak el, a Belbiztonsági Őrség-nél harckészültséget hirdettek ki. Ezzel egyidejű-leg elrendelték a börtönökben és a munkatábor-okban a fokozott készültséget, továbbá a rendőrséghatár menti egységeinek megerősítését.

A Rudé právo 1956. október 25-én, csütörtökönközölte az első tudósításokat a magyar forrada-lomról. Az első oldalon egy rövid hírt közölt Sú-lyos események Magyarországon: Az ellenforra-dalmi elemek véres nyugtalanságot idéztek elő cím-mel. A negyedik oldalon folytatódott tovább az is-mertetés az MSZMP KB október 23-i rendkívüli ülé-séről és Nagy Imre magyar miniszterelnökké tör-ténő kinevezéséről.

Az ezt követő napokban a Rudé právo külön fi-gyelmet fordított a magyar eseményekre, igaz, azolvasókat csak minimális információkkal látta el.Csupán október 26-án, pénteken hozták nyilvá-nosságra a hírt Gerő Ernő, a Dolgozók Pártja elsőtitkárának elmozdításáról, Kádár János kinevezé-séről. A közölt anyag nagy részét az ország kü-lönböző gyáraiban dolgozó állampolgárok és apártvezetés gyűléseiről szóló beszámolók adták,

Az 1956-os magyar forradalom csehszlovákiai visszhangja

akik csakúgy, mint a Népfront szervezetei, elítél-ték a magyar forradalmat és a szocializmus továbbiépítését ígérték Csehszlovákiában.

A pártvezetés felismerte, hogy az intenzív pro-paganda dacára Csehszlovákiában is szimpatizál-nak a lengyel és a magyar eseményekkel, és eza lakosságot a rendszer ellen fordíthatja. Legjob-ban 1956. október 28-tól, Csehszlovákia kikiáltá-sának 38. évfordulójától féltek. Sejtették, hogy atotalitárius rendszer hazai ellenzéke erre a napraszervezhet tüntetéseket, ezért ekkorra rendkívü-li rendőri erőket vontak össze. A későbbi törté-nések megmutatták, hogy jogos volt a félelem. Aszomszédos országokban történtek valóban arrabátorították a másként gondolkodókat, hogy nyíl-tan fellépjenek a kommunista hatalom ellen.

Szokatlanul aggasztó eseményre került sor ok-tóber 27. délelőttjén, amikor egy nyolc fős csoportJičín közelében behatolt egy fegyverraktárba.Támadásukat ugyan visszaverték, de a kommunistaelitben nyugtalanságot keltett a hír, és a hadse-regben a legmagasabb készültségi fokozatot ren-delték el. Még október 27. éjszakáján futtában ki-dolgoztak egy védelmi tervet az állami szervekmegtámadása esetére, a védelmükre tankokat moz-gósítottak.

Ugyanezen a napon a Belügyminisztériummunkatársai elfogtak egy kisebb csoportot, amely-nek tagjai október 28-ra egy kommunistaellenestüntetést készítettek elő a Vencel téren. A letar-tóztatottak a prágai Ladislav Trpálek vezetésévela néhány nappal azelőtti budapesti eseményekhezhasonlóan egy nagyszabású rendszerellenes tün-tetést szerettek volna szervezni. A megvalósítás előtta tervet a besúgók közreműködésével leleplezték.

A magyarországi események folyamatosan fi-gyelmet keltettek Csehszlovákiában, mint ahogyfentebb jeleztük, senki sem tudhatta, hogy azoknem váltanak-e ki elégedetlenségi mozgalmat. Arendőrségi jelentések azt mutatták, hogy ez a fel-tevés reális. Ezekben a napokban a jelentésekugyanis arról számoltak be, hogy a diákság kö-rében a magyarok iránti rokonszenv tapasztalha-tó. Október 31-ének éjjelén a nymburki tizenegyosztályos középiskola felsőbb osztályaiban a kö-vetkező jelszavak jelentek meg az osztályter-

mekben: „Diákok! Ti vagytok a forradalom előőrse!Nem szocializmust, hanem demokráciát akarunk!Együtt érzünk a szabadságukért harcoló magyarnéppel! Örök időkre az USA-val! Halál a Szovjet-unióra! Le a kommunizmussal, szabadságot aka-runk!” A lefolytatott vizsgálatok bebizonyították,hogy a feliratokat az iskola négy tizenhat–tizen-nyolc éves diákja készítette, akik ezt követően elakarták hagyni az országot. Az illegális határátlé-pésük közben valamennyiüket elfogták. Tettüketbeismerték, izgatás miatt büntetőeljárást indítottakellenük.

A Rudé právo az ország nyugalmának fenntar-tása érdekében október 29-től egy állandó rovat-ban számolt be Hírek a magyar helyzetről címmel:a kegyetlenkedések színes ecsetelésével, ten-denciózus, torzított információk formájában. Acsehszlovák állampolgár ezenkívül részletes in-formációkat kapott a hasonló szempontok alap-ján válogatott autentikus felvételekből a heti film-híradókban, illetve Prága központjában, a Cseh-szlovák Távirati Iroda által sietve összeállított pro-pagandisztikus kiállításokon. Ez a módszer nagyonhatásosnak bizonyult. Ahogy a rendőrségi jelen-tésekből kiderül, sokan, noha elégedetlenek vol-tak a kommunista rendszerrel, semmiképpensem akartak vérontást.

Elszigetelve előfordult, hogy a Csehszlovák Kom-munista Párt tagjai a magyar forradalom vagy a len-gyel reformok és a radikális desztalinizáció mel-lett foglaltak állást, mint ahogy például 1956. ok-tóber 29-én tette egy pilseni tag, aki kijelentette:„Sztálin is szentnek számított, most pedig, a 20.kongresszus után már bűnözőnek”.

Tekintettel a kiélezett magyar helyzetre a PártKözponti Bizottsága meghagyta AntonínZápotockýnak, hogy 1956. november 3-án mond-jon beszédet a Csehszlovák Rádióban. A szöveget11 óra körül fogalmazták meg, majd jóváhagytáka KB rendkívüli ülésén, és még aznap, 13 órakorle is adták. Zápotocký a magyar forradalmat „fa-siszta fehérterrornak” minősítette. Elismerte ugyan,hogy „a sikerek mellett a Magyar Népköztársa-ságban sok volt a hiányosság, az igazságtalanságés hiba”, de elutasította a kommunista párt és apártideológia megkérdőjelezését. Beszélt továbbá


a sikerekről, melyet a kommunista kormány a cseh-szlovákiai életszínvonal emelése terén ért el, és biz-tosította a lakosságot arról, hogy elegendő élel-miszer van az országban. Rögtön fel is hívta a la-kosság figyelmét az indokolatlan élelmiszer-fel-halmozás megszüntetésére.

A Csehszlovák Kommunista Párt vezetése szük-ségét érezte, hogy figyelje a közhangulat alakulását,elengedhetetlennek érezte, hogy a kormányelle-nes erők potenciális szervezőiről információkat sze-rezzen és elszigetelje őket. Éppen ezért rögtön amagyar forradalom kitörése után aktivizálta a bel-ügyminisztérium besúgói hálózatát. Egyedül az ok-tóber 26-i jelentés tanúskodik arról, hogy a meg-előző két napon a brünni utcákon tizennyolc röp-lapot találtak „Le a szovjet protektorátussal!” illetve„Éljen az új Lengyelország!” felirattal. A többi je-lentés kevésbé találtatott fontosnak, és nem szá-molt be a rendszerre veszélyes tevékenységről. Amagyarországi eseményekkel kapcsolatban ahangulat inkább várakozó, mint rendszerellenesvolt. Az ügynökök ugyan számos ellenséges ki-jelentésről számoltak be, köztük olyanokról, minthogy azt beszélik, „Csehszlovákiában ugyanaz lesz,mint Magyarországon és Lengyelországban”, illetvea kommunista rendszert bíráló kijelentésekről. Amegfigyeltek elsősorban a magyar események irántérdeklődnek, de sokan mint ellenforradalmat íté-lik el.

A Magyarország elleni támadás megváltoztattaa helyzetet. Rögtön 1956. november 5-én, hétfőndélelőtt, amikor rendszerint nem jelentek meg új-ságok, a pártszervek arra utasították a szerkesz-tőségeket, hogy a napilapok különkiadással je-lentkezzenek és a címlapon nagy betűkkel je-lentsék, hogy „ a magyar dolgozó nép győzött azellenforradalom felett” és „ a csehszlovák nép a vál-ságban helyt állt”. A kampányban részt vett a Cseh-szlovák Rádió is, egész nap főként indulókat su-gárzott, melyeket a szovjet csapatok előrenyo-mulásának híreivel szakított meg.

Titkosszolgálati jelentések szerint ebben azidőben a hangulat a kommunista funkcionáriusokellen fordult, többüket életveszélyesen megfe-nyegették. Szervezett mozgalmakról nem számoltakbe, csak szórványosan találtak kommunista- és

rendszerellenes röplapokat, feliratokat. Így példáulegy prágai házon horogkeresztet rajzoltak a vöröscsillag fölé. Röplapokat találtak a következő fel-irattal: „1952-ben csehszlovák cserkészeket vé-geztek ki – bosszuljátok meg őket!” A příbrami pa-tikára egy plakátot ragasztottak, melyen a követ-kező szöveg volt olvasható: „ A Vörös Hadseregöli a magyarokat!” A magyarországi események fej-lődése és a gyűlölet sűrűsödő jelei hatására a párt-funkcionáriusok óvatosabbak lettek, egy jelentésszerint az ostravai városi tanács tagjai nem mer-ték hordani a kommunista párt jelvényét.

Félő volt továbbá, hogy a rendszer ellen törőerők a magyar forradalom melletti szimpátia ki-fejezésére használják ki a Nagy Októberi Szocia-lista Forradalom évfordulójára rendezett felvonu-lásokat.

A csehszlovák közvélemény megosztottságáróltanúskodik, hogy a jelentések szerint egyes járá-sokban egyenesen kommunistabarát állásfogla-lásokkal és a Kádár-kormány iránti szimpátiával ta-lálkozhatunk. A kroměříži munkások állítólag kö-vetelték, hogy a magyar dolgozók törjenek be azUSA budapesti nagykövetségére és fogják el az ottrejtőzködő Mindszenty bíborost. A Gottwaldovi já-rás lakosai üdvözölték a tényt, hogy a magyar fel-kelők ellen csehszlovák gyártmányú tankok har-colnak, és kifejtették nézetüket, hogy ellenük harc-ba kellett volna szállnia a Csehszlovák Néphad-seregnek is.

A fentiek alapján ki lehet jelenteni, hogy a drá-mai magyar és lengyel eseményekkel összevetvea csehszlovák ősz szinte eseménytelen volt. „Bu-dapesten – ahogy Pavel Tigrid keserűen írja ta-nulmányában – a szovjet tankok lánctalpai szag-gatták az utcaköveket, Csehszlovákiában semmisem történt. A kommunista Lengyelországban azemberek pénzt gyűjtöttek és vért adtak a magyarforradalmároknak. A csehek ezalatt lottóztak,Pozsonyban pedig jégkorong-meccsekre jártak.”

Jiří PernesCseh Tudományos Akadémia, Modern Történeti

IntézetJiří Pernes 2006. november 15-i brünni előadásánakszerkesztett változata, amely először a Prágai Tükör

2006/5 számában jelent meg.

Az 1956-os események mint a poszt-totali-tárius átmenet mérföldkövei?

Az antidemokratikus rendszereket két teljesenkülön kategóriára, a totális és az autoritatív rend-szerekre osztja a politikaelmélet. Juan J. Linz, spa-nyol származású amerikai politológus azautoritatív rezsimek esetében alkategóriaként ve-zette be a poszt-totalitarizmus fogalmát. Ezekbena rendszerekben a hatalomból való részesedés ki-zárólag a párttagok joga, a párt egykori megha-tározó tekintélye már nem abszolút, de nem istűnt el teljesen. A poszt-totalitárius-autoritatív rend-szer a többi autoritatív rendszertől politikai kul-túrájában és a múlthoz való viszonyában tér el.

A poszt-totalitárius-autoritatív rendszerbe szá-mos országot sorolhatunk: az 1968-as Csehszlo-vákia teljesen eltér az 1957-es Magyarországtól.Ezért a rendszereken belüli érdekcsoportokkonfliktusainak intenzitása szempontjából továbbikategóriákat kell kijelölni. Ezek alapján a poszt-totalitárius rendszerek következő öt alkategóri-ája hozható létre:

1. kvázi-totalitárius állam – megfelel a totalitáriusrezsim definíciójának, de nem becsüli túl a ha-talmát és a terrort alapvető jellemrajzává teszi. El-méletben illegálisnak tartja a politikai csoporto-kat, a gyakorlatban azok erejét különféle meg-nehezített feltételekkel jelentősen gyengíti. A ve-zetők tudatosan szétrombolják a politikai cso-portokat, de be is épülnek azokba. Amennyibenléteznek szervezett csoportok (mint pl. a szak-szervezetek), azokat ellenőrzik, manipulálják, ígyők képtelenek érdekeiket képviselni. Az értel-miségnek nincs semmilyen közéleti befolyása. Ahivatalos csoportok, a pártot is beleértve, meg-lehetősen gyengék, vezetőik csak a hatalom esz-közeként használják őket. Példaként említhető asztálini Oroszország 1929 és 1953 között, Ma-gyarország, Lengyelország és Csehszlovákia az1947-48-at követő években és Albánia.

2. konzultatív autoritarizmus – A párt vezető ha-talma sérthetetlen. A spontán módon, valamifé-le ellenvéleményt kifejező csoport jelentkezése-kor a hatalmi apparátus azt erős kézzel elnyomja.

Az államban jelentős szerepet játszanak a bü-rokratikus csoportok – a párt és az állam hiva-tali gépezete. Egyre nagyobb az igény bekap-csolódni a hivatalos csoportok, mint pl. a gaz-daság vagy a tudomány döntési folyamataiba, dea párt gépezetének még mindig meghatározó sze-repe van. Linz a totalitarizmushoz közelítő kon-zultatív („tanácskozó”) poszt-totalitarizmusba so-rolta be Kelet-Németországot, Romániát, Bulgá-riát és a hatvanas évek Magyarországát, Len-gyelországot 1968 márciusa után és a SzovjetuniótHruscsov után.

3. kvázi-pluralista autoritarizmus – a csoportoskonfliktusok túlnyomórészt egyes csoportokkezdeményezéseiből nőnek ki. A párt vezető sze-repe meghatározó, a politikai csoportok és a ve-zetés között azonban szélesebb az együttműkö-dés, a politikai rendszerre nagyobb a pártok be-folyása. A csoportos konfliktusokat a pártfrakci-


ók kemény vitái kísérik (és gyakran ébresztik is),a vezetők között viták, a párt egészében komolynézeteltérések fordulnak elő. Noha a bürokrati-kus csoportok (elsősorban a párthierarchia) ha-talma megmarad, abból már nem tudják az ér-telmiséget és más véleményformáló csoportokatkirekeszteni. A katolikus egyház, mint rendszerelőtti intézmény jelentős befolyásával találkozunkLengyelországban. Ebbe a kategóriába soroljukaz enyhülés időszakában (1953–56) Magyaror-szágot és Lengyelországot, Szovjetuniót Hruscsovideje alatt, valamint Csehszlovákiát és Lengyel-országot a hatvanas évek első felében.

4. demokratizálódó és plurális poszt-totalita-rizmus – ez a típus foglalja magába az 1968 ja-nuárja és augusztusa közötti csehszlovák re-formkísérletet és Jugoszlávia elszakadását aSzovjetuniótól, főleg 1966 után. A politikai cso-portok intézményesültek és a politikai rend-szerben jelentős szerepet játszottak.

5. anarchista poszt-totalitarizmus – néhány, akínai kulturális forradalomban összecsapott cso-port intézményesült, vagyis legitimmé vált (bő-vebben: Linz 2000: 253–261).

Az 1956-os magyarországi és lengyelországi ese-mények fordulatot hoztak az országok politikairendszerének jellegére nézve. Kádár János ésWladyslaw Gomulka rezsime teljesen eltér Rákosi(vagy Nagy) és Bierut rendszerétől. Mi volt Cseh-szlovákia véleménye minderről?

Állásfoglalás a magyar és a lengyeleseményekről

Az 1956-ban Csehszlovákiában bekövetkezetteseményeket nem lehet az egész szovjet blokk-ban végbement történések figyelembevétele nél-kül magyarázni. Csehszlovákia lakói a szom-szédos országokban a kommunista rendszerfejlődésének két lehetséges útját kísérhették fi-gyelemmel. Követhetőbbnek tűnt a lengyel vál-tozat (a szocializmus új, demokratikusabb for-máinak keresése, de a szocializmus keretein be-lül maradva), mint a magyar (teljes körű, ráadá-sul erőszakos elválás a kommunizmustól). Meg

kell azonban említeni, hogy a szimpátia megle-hetősen alacsony a két ország megmozdulásai-val szemben. M. Blaive nem elhanyagolható té-nyezőként jegyzi meg, hogy a csehszlovákok ro-konszenvét meglehetősen tompította a lengye-lekkel és a magyarokkal szembeni állítólagos el-lenszenvük. (Blaive 2001: 294).

1956 nyara a cenzúra tekintetében is beindítottaa csehszlovák párt- és propaganda-gépezetet. Lé-nyeges fordulatot a magyar forradalom kitörésehozott. A társadalom megdöbbent, a kommunistavezetés megrémült. Erről tanúskodik pl. a Cseh-szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságánakhivatalos lapjában, a Rudé právo-ban 1956. ok-tóber 31-én megjelent nyilatkozat (nyilvánvaló-an a párt politikai bizottsága tagjainak közös mun-kájáról van szó); katonai védelemért a külföld-höz könyörgő drámai szavak ezek, melyekhez ha-sonlót 1948 februárja óta nem lehetett hallani. Alegaggályosabb cikk tehát alig néhány órával amagyarországi szovjet beavatkozás előtt jelent mega Rudé právo-ban. Arról tanúskodik, hogy a po-litikai bizottság elvtársai már semmiben sem vol-tak biztosak (Tigrid 2001: 106–108). A kommu-nisták tisztában voltak azzal, ha Csehszlovákiá-ban is megjelenik az a demokratikus mozgalom,mely összekötötte egymással a forrongó Len-gyelországot és a néhány napig nem kommunistaMagyarországot, akkor Közép–Európában akommunizmust már csak igen nehezen lehetnemegmenteni.

Nem következett be azonban semmiféle de-mokratikus átalakulás. Csehszlovákiában 1956ősze sokkal békésebb volt, mint az azt megelő-ző nyár. A lakosság nagy része passzív maradt.Megrémisztették őket a magyar kommunistael-lenes megmozdulásokat kísérő kegyetlenségek(Pernes 2000: 615, Blaive 2001: 294–299), a re-formhangulat hanyatlani kezdett. Ennek oka aCsehszlovák Kommunista Párt viszonylag magastaglétszáma lehetett (1958-ban a kb. 13,5 millióslakosságból több mint 1,4 millió párttag; ld.: Fiala– Holzer – Mareš – Pšeja 1999: 51), valamint a ta-gok bizonytalansága egy kommunistaellenesfelkelés esetén.

A tavasszal még forradalmi kedélyű párttagok

közül a magyar helyzettől megijedve sokanvisszavonták kritikájukat. Odalett a lengyel és ma-gyar eseményekről tendenciózusan tudósító kul-turális folyóiratok, de a többi lap bátorsága is. Az-zal, hogy a szovjet hadsereg vérbe fojtotta a ma-gyar felkelést, megszűnt az esély a csehszlová-kiai politikai viszonyok megváltoztatására is. Ha-sonlóan Lengyelországhoz, Csehszlovákiában isaz ortodox kommunista erők kerültek hatalom-ra, amelyek fokozatosan eljutottak az ellentá-madásig. Hivatalosan elítélték a pártellenes, li-berális konvenciót, vagyis mindenkit, aki részt vett1956 első felének viharos vitáiban. Számosolyan személy előtt került sor a párt erejének fi-togtatására, akik a legintenzívebben kapcsolód-tak be a desztalinizáló és demokratizáló kísérle-tekbe. 1956 és 1957 fordulóján megválasztottáka Csehszlovák Kommunista Párt (CsKP) egyesszervezeti tagozatainak új képviselőit. Olyan kom-munistákat választottak, „akik nem inogtak megés nem haboztak a kormány és a párt politiká-jának megvalósításában”. Az 1956-os év esemé-nyeit Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi-zottságának 1957 júniusában tartott ülése zárta le,ami kimondta a párt hatalmi és ideológiai mo-nopóliumát, ezenkívül befejezettnek nyilvánítottaa párt múltbéli és jövőbéli politikájáról szóló vi-tákat (Pernes 2000: 616-617).

Az 1956 utáni Csehszlovákia beso-rolása az antidemokratikus rezsi-

mek közé

Lehet-e Csehszlovákia esetében a rendszer tí-pusának változásáról beszélni 1956 történéseinektükrében? Nyilvánvalóan nem. Változásra sor ke-rült: Csehszlovákia más volt 1955-ben, mint 1961-ben. Ez a fejlődés azonban nem az 1956-os, ha-nem az annál két-három évvel későbbi eseményekmiatt következett be.

Az egyik dolog, ami megkérdőjelezi 1956 mér-földkő-mivoltát a csehszlovák fejlődésben, a csu-pán szólamokban megvalósuló eltávolodás Sztá-lin személyi kultuszától, valamint Klement Gottwald„emlékének és hagyatékának” valós érinthetet-lensége. A CsKP vezetése a XX. kongresszushoz

csupán verbálisan csatlakozott, a moszkvai ülés so-káig semmiféle hatással nem volt a politikájára.

A puszta formalitás abban is megmutatkozik,hogy amíg Lengyelországban és Magyarországona politikai enyhüléssel egyetemben megtörtént aszembenézés a múlttal, a párt tagjai ellen folyta-tott politikai pereket is beleértve (Gomulka,Rajk), a csehszlovák rezsim hasonló engedmé-nyekre nem volt hajlandó – legfeljebb a Slánský-per túlélőinek kegyelmezett meg, bár ebben azesetben is az volt a hivatalos álláspont, hogy a perhalálos áldozatait jogosan végezték ki. Csak a hat-vanas évek elején történt változás ebben a kér-désben. Emellett Moszkvából, ahol adesztalinizációs per folytatásával egy sor új reha-bilitációra került sor, nyomást gyakoroltak acsehszlovák pártra. Slánskýt majd csak 1963-banrehabilitálják: erről az időszakról már úgy lehet be-szélni, mint poszt-totalitarius kvázi-plurális típus-ról (hasonlóan Magyarországhoz és Lengyelor-szághoz az 1953 és 1956 közötti években, ill. Ma-gyarországhoz a hetvenes és nyolcvanas években).

Ám a helyzet nem egészen egyszerű, meg kellemlítenünk, hogy mégiscsak történt változás1956-ban. A totalitárius, vagyis a Linz-féle kvázi-totalitárius modell leírása, ami egészében véve ér-

27INNEN-ONNAN26 ÉVFORDULÓK

vényes Csehszlovákia állapotára az 1948-at követőidőszakban, nem illik a II. Írószövetségi Gyűlésentörténtekre. Bajosan lehet elképzelni, hogy JaroslavSeifert Klement Gottwaldnak is előadta volna be-szédét, mint ahogy azt tette Antonín Zápotockýelőtt… Ugyanígy a diáktüntetések követelései, adiákmajálisok jelszavai és transzparensei is el-képzelhetetlenek lettek volna néhány évvel ko-rábban. Az egész témát problematikussá teszi aCsKP bőkezű szociális politikája, amely úgy tűnik,elegendőnek bizonyult a tömeges elégedetlensé-gek megelőzésére és legalább részben kibékítet-te a lakosságot a hatalommal.

Ezeket a tények nem mellőzhetők annál a vizs-gálatnál, melyben megkíséreljük 1956 eseménye-inek besorolását az antidemokratikus rendszere-ket osztályozó elméletek szerint. Úgy tűnik azon-ban, volt egy rövid időszak, amikor a kommunistavezetés nem volt biztos sem a nép előtti tekinté-lyében, sem a Moszkvához való viszonyában. Ezaz időszak nem illik bele a (kvázi)totalitárius Cseh-szlovákia történelmébe. Ha összehasonlítjuk a rend-szer vonásait 1955 végén és 1957-ben, nem ér-zékelünk látványos különbséget. Éppen ellenke-zőleg – az ötvenes évek második felének enyhü-lése után a rendszer – pl. mezőgazdasági politi-kájában – megerősödik. A cseh és a szlovák me-zőgazdasági területeket a kommunista hatalom tel-jesen leigázta, mégpedig először 1958 és 1959 for-dulóján, gazdasági nyomásra. Megtörte a gazdákellenállását és felszólította őket, hogy a generáci-ókon át öröklődő földtulajdonukat „önkéntesen”adják be a termelőszövetkezetekbe. A rendszerenyhülése és a rendszer átcsúszása a poszt-tota-

litarizmusból a kvázi-pluralizmusba csak ez utánkövetkezett be.

A szovjet tábor többi országához képest tehátaz 1956-os év a csehszlovákiai kommunista rend-szer fejlődésében nem számít mérföldkőnek.Sem szimbolikusan, mint a Szovjetunióban, aholaz alapvető változások majd csak Sztálin halála utánkövetkeznek be, sem a valóságban, mint Ma-gyarországon. Ahhoz a hallgatólagos, a lakosságanyagi helyzetének javítását célzó társadalmiszerződéshez, melyet a rendszer és a lakosság kö-tött egymással, folyamatosan biztosította a hátte-ret az ország gazdasági teljesítőképessége Nem ke-rült tehát sor tömeges lázadásra. Magyarország nemvolt követendő példa, éppen ellenkezőleg. Kü-lönböző forrásokból bizonyítható, hogy a magyarfelkelés, a kommunista hatalommal való erősza-kos leszámolás a cseheket és a szlovákokat inkábbtaszította. Ebben az a tény is szerepet játszik, hogyCsehszlovákiába, egy sor országtól eltérően, nemimportálták a kommunizmust, hanem az főleg azotthoni gyökerekből nőtt ki (a jelentős külföldi gyö-kerek mellett). Szintúgy szerepet játszott ebben afélelem, hiszen emberek sokasága ébredt tudatá-ra annak, hogy könnyen kerülhetne az áldozat sze-repébe. Csehszlovákiában ugyanis – mint ahogyezt már fentebb említettük – a lakosság létszá-mához viszonyítva rendkívül magas volt a kom-munista párt taglétszáma.

Az 1956-os év a csehszlovák történelemben aza periódus, amikor a kommunista rendszeren be-lül először kerülhetett sor nyilvános vitára amúltról és a jelenről. Ezt a vitát nem kezdemé-nyezte, de nem is ellenőrizte a párt, egyszerűeninkább kerülte. A pártvezetés, mely 1948 febru-árjából, sőt inkább a háborús vagy közvetlenül aháború utáni eseményekből származtatta hatalmát,a tavaszi, a nyári és persze 1956 őszének rövidmegingása után ismét erősen magához ragadta ahatalom gyeplőjét. Tervszerű változásokra majdcsak néhány év múlva kerülhetett sor, ezek ki-csúcsosodása lett az 1968-as Prágai Tavasz.

Stanislav BalíkMasaryk Egyetem, Társadalomtudományi Kar

Stanislav Balík 2006. november 15-i brünni előa-dásának szerkesztett változata, amely először a Prágai

Tükör 2006/5 számában jelent meg.

A fájdalom csillapítása márrégóta természetes törekvése azemberiségnek. A híres görögorvos, Hippokratész szerint „is-teni cselekedet a fájdalmat eny-híteni tudni”. Az ópiumot, azéretlen mák toktermésénekmegkarcolásakor kifolyó majdmegszárított tejnedvet, az ős-idők óta alkalmazták a gyó-

gyászatban altató és fájdalomcsillapító szerként. Innenered az anyanövény, a mák (Papaver somniferum) la-tin elnevezésében a somniferum kifejezés, amely álom-hozót, álomhordozót jelent.

Az orvostudomány, a gyógyászat fejlődésével a 19.században az évszázadok óta alkalmazott ópiumké-szítményeket azonban már több orvos kifogásolta meg-bízhatatlan hatásuk miatt. Ez nem csupán a mák il-letve az ópium különböző származási helyével ma-gyarázható, hanem azzal is, hogy az ópium vegyilegnem tiszta anyag, hanem több, erős hatású vegyületkeverékét tartalmazza. Fájdalomcsillapító hatásával egyi-dejűleg tehát több, általában nem kívánatos mellék-hatása is mutatkozott.

A gyógyszerkutatás történetének egyik legjelentő-sebb felfedezése Fridrich Wilhelm Sertürner németgyógyszerésznek tulajdonítható, akinek 1805-benelőször sikerült az ópiumból kivonnia annak fő ha-tóanyagát, a morfint. Az álom görög istenéről,Morpheusról elnevezett anyag után az ópium továb-bi alkotórészeit is sikerült elkülöníteni, 1831-ben pe-dig kidolgozták a morfin ópiumból történő előállítá-sának ipari eljárását is. Ezzel a morfin gyakorlatilag ki-szorította a gyógyászatból az ópiumot, amely azonbantovábbra is fontos ipari kiindulási anyag maradt. Ha-talmas hátránya azonban, hogy kábítószerként füg-gőséghez vezet, ezért nagyon sok visszaélés történtvele.

A morfin modern kori történetének rendkívül fon-tos fejezete Kabay János magyar gyógyszerész nevé-hez fűződik. Kabay száztíz éve, 1896-ban születettBüdszentmihályon (a mai Tiszavasváron). Az első vi-lágháború nem tette lehetővé műegyetemi tanulmá-

nyai folytatását. Bevonult katonának, majd a háborúbefejeztével bátyja hajdúnánási gyógyszertárábangyakornokoskodott. 1924-ben szerzett gyógyszerészioklevelet a budapesti Pázmány Péter Tudomány-egyetemen. Kutatásait a Gyógynövény Kísérleti Állo-máson kezdte meg. Munkája középpontjában az állt,miképp lehetne az ópium helyett közvetlenül amáknövényből kivonni és előállítani a hatóanyagokat.Egy év múlva, 1925-ben szabadalmaztatta ún. „zöld el-járását”, amelynek segítségével a zöld máknövénybőlállította elő az alkaloidokat. Ez az eljárás nagyüzemiviszonylatban azonban nem bizonyult eléggé gazda-ságosnak.

1927-ben Kabay szülővárosában, Tiszavasváron meg-alapította az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytár-saságot, és tovább folytatta kutatásait. Fáradságos, sokakadályba ütköző munkájának eredménye 1931-benegy újabb szabadalom, egy olyan ipari eljárás, amelya korábban értéktelen hulladékként kezelt száraz mák-szalmából teszi lehetővé a morfin előállítását. Ez az el-járás meghozta feltalálójának a világhírnevet. Módszeréttíz országban szabadalmaztatták. A „száraz eljárással”előállított morfint a hazai szükségletek kielégítése mel-lett külföldre is szállították. Ennek az eljárásnak hatalmasgazdasági jelentősége van, mivel segítségével az ad-dig tüzelőanyagként használt mákszalmából allíthatókelő az ópium hatóanyagai. Kivételesen fontos szem-pont az is, hogy az eljárás megkerüli a visszaélések-re okot adó veszélyes köztiterméket, az ópiumot.

1935-ben Kabay vállalata igazgatói székét bátyjánakengedte át. Ő maga folytatni szerette volna kutatása-it, ebben azonban megakadályozta tragikusan koraihalála. A sors fintora, hogy a tudós, aki egész életéta fájdalomcsillapító gyógyszerek kutatásának szentelte,alig negyven évesen, 1936-ban egy műtét szövőd-ményeként fellépő vérmérgezésben, kegyetlen fáj-dalmak között hunyt el.

Felfedezésének jelentősége halála után továbbnőtt. Az általa alapított gyár kibővült, termelése meg-sokszorozódott. Az eredeti Kabay-féle eljárást to-vábbfejlesztették, és ma is használják a morfin és a töb-bi mákalkaloid gyártásában szerte a világon.

Ambrus Tünde

Száraz mákszalmából morfinhetvenöt éves Kabay János találmánya

29KÖZÖTTÜNK ÉLNEK28 INNEN-ONNAN

A középkori cseh állam elődjének tekintettNagymorva Birodalom a X. század elején szűnt megmáig tisztázatlan körülmények között. A hagyományoselképzelés szerint a birodalom bukásának két fő okavolt: a Svatopluk fejedelem halalát követő belső vi-szályok és a portyázó magyarok támadásai. Megbíz-ható feljegyzések nincsenek, márpedig azok híján atizenegy évszázaddal ezelőtti események pontos me-netét nehéz rekonstruálni. A történészek sokáig csaka fennmaradt krónikákra és a régészeti feltárásokra tá-maszkodhattak, miközben a homályos vagy ellent-mondásos részleteket különböző feltevésekkel pró-bálták megmagyarázni. Az elmúlt évtizedben a kuta-tásba beleszólt a természet: az 1997-ben és a 2002-benbekövetkezett pusztító árvizek meglepő fordulatot hoz-tak a rejtély megoldásba. A rendelkezésre álló írásosforrások, az archeológiai leletek és az új, ökológiaiszempontok kombinációja gyökeresen megváltoztat-ta az eddigi elképzelést. Ma már csaknem biztos, hogya Nagymorva Birodalom vesztét hatalmas természeticsapás okozta.

A hagyományos elképzelés egyik ellentmondása azvolt, hogy a néhai erődítmények maradványait és kör-nyéküket feltáró archeológiai kutatások nem találtakostromra vagy erőszakos pusztításra utaló jeleket. Azásatások során sem tűz nyomai, sem temetetlen holt-testek maradványai nem kerültek elő, tehát a hódítómagyaroknak tulajdonított szerep leletekkel nem bi-zonyítható. A X. századi leletek másról tanúskodnak:az erődítmények fokozatos hanyatlásáról és elnépte-lenedéséről.

A botanikai kutatások erdményei alapján az az el-képzelés sem tartható, miszerint az erődítmények vé-delmi okokból folyó menti, mocsaras helyekre épül-tek. A környékükön talált növényi magvak és ma-radványok elemzése alpján ugyanis a Nagymorva Bi-rodalom idején ezen a területen száraz éghajlatot ked-velő fafajták nőttek, tehát a vidék akkor még nem le-hetett mocsaras. A mocsarak később keletkeztek, mi-után a Morva folyó meanderei feltöltődtek hordalék-kal.

A hordalék jelentősége esetünkben felülmúlja a szóhétköznapi értelmét: ez az archeológusok számárakulcsfontosságú közeg rejti az elmúlt korok tárgyi je-leit. A jelek értelmezése nemegyszer bonyolult fejtö-rő, melynek megfejtése akár évtizedekig is eltarhat. Így

volt ez annak az „üres” homokrétegnek az esetébenis, amire a mikulčicei ásatásoknál bukkantak. A Mor-va folyó mentén fekvő néhai erődítmény feltárásakora IX. század végéből származó leletek fölött egy kö-rülbelül két méter vastagságú tiszta homokréteget ta-láltak, amely sem növényi maradványokat, sem em-beri tevékenység nyomait nem rejtette, csak tiszta ho-mokot. Az üres réteg fölött folytatódtak a X. század ele-jére jellemző leletek, tehát a tömérdek üres homok-nak rövid időn belül kellett lerakódnia. De vajon mi-lyen ismeretlen erő akarta volna üres homokréteggelmegszakítani a történelmi korok folytonosságát? A vá-laszt az elmúlt évtized példátlan árvizei adták meg. A1997-es és 2002-es árhullám olyan erejű volt, hogy né-hány hét, sőt talán néhány nap alatt képes volt any-nyi homokot lerakni, mint ammennyit a mikulčicei erő-dítménynél találtak. Egy hasonló erejű árvíz a Morvafolyó árterében a X. század elején sorsdöntő követ-kezményekkel járhatott. Elpusztította a termést, az ál-latokat és feltehetőleg a lakosság egy részét is, s a túl-élők aligha számíthattak külső segítségre. Sorsuk meg-pecsételődött: az ár levonulása után jöttek a járványokvagy az éhhalál… Ilyen természeti csapás még egy vi-rágzó birodalmat is tönkretehetett.

Hogy mi lehetett a hatalmas árvíz oka? Mai tudá-sunkkal nem olyan nehéz megválaszolni: valószínű-leg a ökológiai egyensúly felbomlása. A jelek arra mu-tatnak, hogy a Morva folyó vízgyűjtő területén aNagymorva Birodalom fénykorában túl gyorsan fogy-tak az erdők. Rengeteg fa kellett a stratégiailag fontoserődítmények építéséhez. Fellendült a kohászat, ami-hez abban az időben faszenet használtak. A mező-gazdaság fejlődéséhez mind több legelőre és szántó-földre volt szükség, amihez ugyancsak erdőírtással ju-tottak. Ma már tudjuk, hogy a természet egyensúlyá-nak ilyen egyoldalú megbontása nem végződhet jól.Az erdő szerepe a természetben ma már általános is-kolás tananyag. A fák és az erdei aljnövényzet esőzésekidején sok-sok vizet képesek megtartani, és ezáltal mér-séklik a levonuló árhullámot. Ha a folyók felső vagyközépső szakaszán kivágják az erdőt, tartós esőzésekvagy hirtelen olvadás idején a víz korlátlanul zúdul le-felé, ahol rendszerint pusztító elemmé válik. Ezt azon-ban Svatopluk még nem tudhatta…

(Jan Bauer: Zničila Svatoplukovu říší ekologická katastrofa? cikke alapján)

Mi okozta a Nagymorva Birodalom bukását? Egy mindig jókedvű kutatóNem volt egyszerű idő-

pontot egyeztetnünk, hi-szen háromgyermekes csa-ládapaként és kutatókéntnem kevés az elfoglaltsága.Rovatunk főszereplője ez-úttal Kaiser József, a brünniMűszaki Egyetem Gépész-

mérnöki Karának docense, akinek társaságábanmindig jókedv uralkodik.

Vágjunk rögtön a közepébe! Mi áll kutatómunkádközéppontjában?

Nehézfémek felhalmozódását vizsgáljuk növé-nyekben, lézerspektroszkópia segítségével. A növé-nyek, amelyek képesek a környezetből magukban fel-halmozni a szennyeződéseket, alkalmasak lehetné-nek a talaj vagy a felszíni vizek tisztítására. Egy má-sik módszerrel, a tomográfiával, a foggyökérre ülte-tett műfogakat vizsgáljuk. Ennek előnye, hogy nemdestruktív eljárás, és lehetővé teszi a fogak három-dimenziós ábrázolását.

Munkád kapcsán sokat tartózkodsz külföldön...

Igen, leggyakrabban Olaszországban vagy Fran-ciaországban dolgozom, de részt vettem különbözőkonferenciákon Európán kívül az USA-ban, Kana-dában, Dél-Koreában és Kínában, nyáron pedig Ja-pánba készülök.

Kutatásaid során kapcsolatba kerültél magyaror-szági szakemberekkel is?

Természetesen, hiszen a doktori disszertációm gya-korlati részéhez szükséges kutatások többségét a Pé-csi Tudományegyetemen folytattam. Velük máig na-gyon jó a kapcsolatom, Olaszországba is rajtuk ke-resztül jutottam ki.

Ha összehasonlítanád a kutatómunka feltételeit ná-lunk és külföldön, mit emelnél ki?

Itthon sajnálatos módon alig jut időm arra, hogya laboratóriumban dolgozzam, mert rengeteg, a mun-kával kapcsolatos papírmunkát kell elvégeznem. Kül-földön az embertől eredményeket várnak, ami ter-mészetesen munka nélkül nem megy. Ott az admi-nisztrációt elvégzi más, a kutató pedig ténylegesenkutathat.

Egyetemi oktatóként milyennek látod a mai hall-

gatókat, illetve végzőseitek lehetőségeit?

Véleményem szerint a gépészet túl van a hullám-völgy mélypontján, és innen most már csak felfelé ve-zethet az út. Mivel felsőbb évfolyamokban tanítok,azokkal kerülök kapcsolatba, akik túljutottak a kez-deti rostán. A korábbi években sok gyengébb diákunkvolt, viszont most úgy tapasztalom, évről évre nö-vekszik a nagyon jó képességű hallgatók száma. Egye-temünk a New York Times felmérése szerint egyikea világ ötszáz legszínvonalasabb egyetemének. Azutóbbi években jelentős összegeket sikerült fektetnünklaboratóriumaink fejlesztésébe. Végzőseinknek nagyonjó esélyük van az elhelyezkedésre, hiszen nagy a ke-reslet a műszaki szakemberek iránt.

A családod hogyan viszonyul a munkáddal járó sokutazáshoz?

Három gyermekünk van, Tünde két, Attila négy,Péter pedig hétéves. Régebben, amikor hosszabb idő-re kellett külföldre utaznom, az egész család jött ve-lem. A gyerekek mindig könnyen tudtak alkalmaz-kodni a változó körülményekhez, jól érezték magu-kat. Amióta Péter fiunk iskolás, már korlátozott a moz-gásunk, így általában egyedül utazom. Amikor nemvagyok itthon, interneten keresztül tartom a kap-csolatot a családdal.

Szabadidődet mivel töltöd legszívesebben?

Szabadidő? Az mi? (nevetés) Abból bizony nagyonkevés van, és azt a keveset igyekszem a családom-mal, a gyerekekkel tölteni. Amikor már tényleg na-gyon-nagyon fáradt vagyok, stratégiai játékokat ját-szom a számítógépen.

Te is mai munkahelyed – a brünni egyetem – egy-kori hallgatója vagy. Brünni magyar diákként kap-csolatban voltál az itteni magyarokkal?

Valójában nem voltam aktív KAFEDIK-os, mert po-zsonyiként minden hétvégén hazajártam. A CsMMSz-szel viszont már egyetemista koromban kapcsolatbakerültem, mégpedig a Prágai Tükör miatt, amelyet márakkor érdekes lapnak tartottam és nagyon szerettemolvasni. Amikor tehetjük, eljárunk a CsMMSz ren-dezvényeire a gyerekekkel együtt.

Köszönöm a beszélgetést, további jó munkát és soksikert kívánok!

Ambrus Tünde

31CSEH ÖSSZEFOGLALÓ30 BRÜNNI SÉTÁK

České resumé

Články v úvodní rubrice Ze života svazu referují o některých událostech v životě Svazu Ma-

ďarů Brno v 2. pololetí roku 2006. Jednou z nejdůležitějších bylo odhalení pomníku na slav-

kovském bojišti v obci Telnice. Článek je otištěn ve dvou jazycích. Další příspěvek informuje

o pravidelných programech pro rodiny s dětmi, které se obvykle konají v klubovně sdružení.

Následující článek přináší zprávu o setkání krajanů v Rakousku při příležitosti 50. výročí udá-

lostí v Maďarsku roku 1956, kterého se zúčastnili také zástupci Svazu Maďarů Brno. V kronice

jsou vyjmenovány všechny programy organizované v průběhu druhého pololetí roku 2006.

Rubrika Výročí je věnována konferenci na památku maďarské revoluce roku 1956 uspořádané

15. listopadu na Masarykově univerzitě. Otiskujeme upravenou verzi všech tří přednášek,

úvodní přednášku v maďarštině i češtině. Rubrika Procházky Brnem je věnována nejvýz-

namnějším památkám Starého Brna. V rubrice Zajímavosti se dočteme o maďarském chemi-

kovi J. Kabaym, který před 75 lety vypracoval průmyslovou metodu výroby morfinu ze

suchých stonků máku. V téže rubrice citujeme z článku otištěného v časopise Epocha o pří-

činách zániku Velkomoravské říše. Rubrika Rozhovor představuje člena brněnské organizace

Svazu Maďarů, vědeckého pracovníka Józsefa Kaisera.

Součástí zpravodaje Brünni Magyar Futár je letošní druhé číslo studentského občas-

níku Sárga Szamár (Žlutý osel), který vydává studentská organizace KAFEDIK.

Brünni sétákA műemlékekben gazdag belvároson és a

Špilberken kívül a látogatóknak ritkán marad ide-jük Brünn azon nevezetességeire, amelyek a köz-ponttól kissé távolabb esnek. A szokásos, egy-kétórás városnézésben a peremkerületek általábannem szerepelnek, de egy többnapos programbavagy egy újabb látogatásba érdemes beiktatni őket,mert sok kincset rejtegetnek.

A városközponton kívül eső műemlékek leghí-resebbjével, a Tugendhat Villával, lapunkbannégy évvel ezelőtt foglalkoztunk, közvetlenülazután, hogy az épület felkerült a Világörökség lis-tájára. Most az ellenkező irányba indulunk el: aŠpilberktől délre eső Óvárost vesszük szemügyre.Amint azt a városrész neve (Staré Brno – Óváros)is jelzi, Brünn azaz Brno legrégibb részéről van szó.Itt, a Svratka folyó bal partján keletkezett az elsőszláv település, amelyből a későbbi századok fo-lyamán kialakult Morvaország legnagyobb városa.A korai középkornak nem maradt látható nyoma,a legrégibb műemlék, a Mária Mennybemeneteletemplom az Óváros magját képző Mendel téren áll.(A bazilika és a hozzá tartozó kolostor jól láthatóa Špilberk nyugati teraszáról.) Az eredeti ciszter-cita rendházat 1323-ban alapította Eliška Rejčka ki-rályné, aki fontos szerepet játszott a város fejlő-désében. A cisztercieket II. József 1782-es rende-lete után felváltotta az Ágoston-rend, amely addiga Szent Tamás templom mellett működött. A ne-ves Ágoston-rendi szerzetesek sorából feltétlenülmeg kell említenünk a leghíresebbet, az öröklés-tan atyját, Gregor Mendelt, akinek a munkásságáta rendház épületében levő múzeum állandó kiál-lítása mutatja be.

Gregor Mendel1865-ben tette közzéörökléstanról szóló ér-tekezését, mellyel gya-korlatilag megalapí-totta a genetika tu-dományát. A kolostormindennapjaiban, avallásos élet mellett,elég ideje jutott ked-venc elfoglaltságára,

a botanikára. A kolostor kertjének kis ágyásában1854-től kezdve éveken keresztül kísérletezett a leg-megfelelőbbnek tűnő növénnyel, a borsóval. Kü-lönböző fajtákat keresztezett, mely során a növénytöbb tulajdonságának változását jegyezte fel. A ka-pott eredményeket matematikai-statisztikai úton ér-tékelte ki.

A gótikus bazalika több szempontból is érdekes:fekvése, egyedi alaprajza és építőanyaga – a vö-rös tégla – nem kerüli el a tapasztalt városnéző fi-gyelmét. Az idők folyamán többször átépítették, áma neves mesterek nagy gondot fordítottak az egy-mást követő stílusok harmóniájára, aminek kö-szönhetően a templom a város egyik legszebb mű-emlékévé vált. A főoltáron látható a XIII. századibizánci stílusú Fekete Madonna. A festményt IV.Károly ajándékozta Jan öccsének, a morva őr-grófnak, aki azt később az Ágoston-rendnek ado-mányozta. A monda szerint a Fekete Madonnatöbbször megvédte a várost az ellenségtől. A ba-zilikában temették el a kolostor alapítóját, II. Ven-cel és Habsburg Rudolf özvegyét, Eliška királynét,aki mozgalmas élete második felét Brünnben töl-tötte. Sírhelyét a fedőlapon található iniciálé (E) jel-zi.

Az apátságot utoljára barokk stílusban építettékát, de egyes részei őrzik a gótikus jegyeket is. Fi-gyelmet érdemel a díszes kapu, a barokk könyv-tár és a kertben álló szecessziós Mendel-szobor. Akolostor szomszédságában található a sörgyár – ezazért érdekes, mert a sörfőzés brünni kezdetei egy-beesnek a cisztercita rend működésének kezdeté-vel.

A Svratka folyó mentén felfelé haladva jutunk ela brünni Vásárvároshoz (Výstaviště), amelynek elsőimpozáns pavilonjait 1928-ban emelték. Brünn az-óta jelentős nemzetközi vásárvárossá fejlődött, ésa pavilonok száma is megsokszorozódott. Építészetiszempontból változatosak, eredetiségben azonbannem mindegyiknek sikerült elérnie a funkcionalista

mag színvonalát. Említést érdemel a Vásárváros fő-bejáratával szemben, az út túloldalán találhatóMitrovský-kastély is, amely a XVIII. század végénépült rokokó stílusban, s napjainkban kiállítások,fogadások és egyéb fontos társadalmi eseményekszínhelye.

D.A.

Épes krÓnika 2 · 2007-01-22 · 2 kÉpes krÓnika tartalom/obsah 3 kiadja: cseh- és...

Documents