1

2

BEAC Sportrovat Sporthírek és programok

Pesti Bölcsész Akadémia Tavaszi programsorozat Faninfo Kulturális programajánló HÖKlönybtk hök hírek és történések Így költöztünk mi A Kar és épületeinek története Az eltűnt bölcsészet nyomában Kari hagyományaink Térköz Egy elképzelt közösségi szféra

Hagyománytörések és közösségBelső fluktuáció és identitásválság

Feltalált hagyományok Ötletgyűjtemény új hagyományokra

Pontokról és kérdőjelekről A hallgatói mentalitás Bölcsészek egymás közöttInterjú Szilágyi Mártonnal

Átlátható tudásbázisInformatikai hagyományteremtés Neptun haragjának emlékezete Egy komolytalan írás A tudás szabadsága, a szabadság szigete Interjú Kiss Endrével

Hallgatói vélemény Hallgatók hagyományteremtési ötletei

Levezető Aranyköpések bölcsész módra

2

3

4

5

6-7

8

9

10-11

12-13

15

16-17

18

19

20-21

22-23

24

Főszerkesztő: Zámbó Gergő, zambogergo@caesar.elte.hu Főszerkesztő-asszisztens: Stemler Diána Olvasószerkesztő: Vályi Dániel Korrektor: Bencze Norbert Főmunkatárs: Kovács Kristóf Irodalmi rovat: Biró Krisztián Felelős kiadó: Murai László elte btk hök elnök Terjesztés: Czinege András Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Betűtípus: Chronicle, Abril Fatface, FF Meta Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 1500 példányban, havonta Felhasznált képek és szerzőik: Wikipédia, oszk, Pointernet, Illusztrációk: Katona Rózsa Mindenkori elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

236. szám, 2016. március

2

Hírek, események, programok az ELTE-BEAC háza tájáról

Jön a hetedik kek!Öt ország, egy nemzet, tizenhat csapat, egy közös cél – erről szól a mára hagyománnyá nemesedő budapesti Kárpát-medencei Egyetemek Kupája, amelynek 2016. március 4-5-én a beac sportcsar-noka és műfüves pályái adnak otthont. Az évenként megrendezésre kerülő torna – kiegészülve a révko-máromi, csíkszeredai és székelyudvarhelyi kek-ál-lomásokkal – lehetőséget ad arra, hogy a felsőokta-tási hallgatók a sporton keresztül élő kapcsolatot építhessenek ki egymással. Folytatódik a show!2014-ben rendezték meg először a Cheer mefob-ot, vagyis a cheerleaderek számára kiírt Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokságát, még-hozzá a Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának döntőmérkőzése előtt. Nem lenne meglepetés, ha a 2016. március 5-én, Budapesten tartandó iii. Cheer mefob-on minden eddiginél több táncos állna színpadra, hogy – s talán a fiú futsalosok sem sértődnek meg – a háromnapos rendezvénysorozat leglátványosabb, s egyik legjobban várt attrakcióját varázsolja a szemünk elé. Március 5-én a mefob mellett nyílt versenyt is tartanak azon csapatok számára, amelyekben nem mindenki egyetemista.

Személyi edzés a beac-banA személyi edzés egy exkluzív szolgáltatás, melyet korábban sokan elérhetetlen kiváltságnak tekin-tettek. Ma már ez a felfogás nagyban változott, így manapság nem csak az átlagon felüli jövedelemmel rendelkező személyek választják e módját az edzés-nek. Ez az edzésforma nemtől, kortól és edzettségi állapottól függetlenül, mindenki számára hatalmas segítséget jelent céljai elérése érdekében.

A beac kibővíti szolgáltatásait a személyi edzéssel, méghozzá teljesen a hallgatók igényeihez igazítva. Hét darab csomag közül választhatnak az érdek-lődők, így mindenki megtalálhatja a számára leg-megfelelőbb feltételeket. A csomagok tartalmát és feltételeit a beac honlapján tudod elérni.

Kívül-belül megújul az elte AerobikAz egyre nagyobb népszerűségnek örvendő beac-os tánc, aerobik, cheerleading, jóga és zum-ba edzések is mutatják, hogy jelentős az igény a rendszeres testedzésre és az egészséges élet-módra. Az elte hallgatói, dolgozói és a beac sportolói a február 8-án rajtoló félévben új eszkö-zökkel, egységes edzői ruházattal találkozhatnak, valamint egy vadonatúj testet-lelket felfrissítő programsorozathoz csatlakozhatnak.

2016-tól az edzők szakmai munkájára, tovább-képzésére is egyre több figyelmet fog szentel-ni a klub. Együttműködést kötöttünk a Fitness Company-val, akik szakmai partnerként segítik edzőink továbbképzését, és egyesületi programjain-kat fogják bemutatóikkal, előadásaikkal színesíteni. Összefogás a Görög Katolikus LíceumértA közös, nemes cél érdekében idén is összefogunk a résztvevő csapatokkal. A közelmúlt ukrajnai eseményei világossá tették a szervezők számára, hogy a leginkább rászoruló, nehéz körülmények között élő kárpátaljai gyermekeket szükséges támogatni, ezért a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumnak és a településnek, Karácsfalvának igyekszünk segítséget nyújtani március 3. és 5. között. További részletekért keres-sétek fel honlapunkat! ■ BEAC

BEAC

3

Nemzetépítés, népművelés Lex Apponyi

Tarján M. Tamás , márc. 2., szerda, 18.00

Virginia Woolf és a Bloomsbury-kör I.Élet és művészet egységes tere

Tóth Krisztina Kitti, márc. 7., hétfő, 18.00

Irgalmasság vagy igazságosság? Vallás, egyház(ak), jog?

Kiss Gábor, márc. 8., kedd, 18.00

A „munkáshatalom” jellemzői a Keleti Blokk egyes államaiban

Gulyás Martin, márc. 16., szerda, 18.00

Virginia Woolf és a Bloomsbury-kör II.Tudatfolyam, a belső tér ábrázolása

Tóth Krisztina Kitti, márc. 21., hétfő, 18.00

A számítógépes játékok terei, avagy hogyan építsünk virtuális világot?

Makai Péter, márc. 22., kedd, 18.00

A nyugat lelki vezetője? Ferenc pápa és „forradalma” Kiss Gábor, márc. 23., szerda, 18.00

Freak showk és emberkiállítások a xx. század elején Hajnal Márton, márc. 24., csütörtök, 19.00, FUGA

A munkástanácsok az ’56-os „eszmekavalkádban” Gulyás Martin, márc. 30., szerda, 18.00

V. Woolf III. Az alkotó művész és a művészi alkotás ábrázolása a szövegben Tóth Krisztina Kitti, ápr. 4., hétfő, 18.00 A Nagy-budapesti Központi Munkástanács és a Kádár-kormány harca Gulyás Martin, ápr. 6., szerda, 18.00 Ásó, kapa, nagyharang helyett egyházi bíróság? Kiss Gábor, ápr. 7., csütörtök, 18.00

Az ELTE BTK PhD hallgatóinak nyílt előadássorozata

Pesti Bölcsész Akadémia

4

Faninfo.hu Kulturális programajánló

Jure Pukl – Daniel Noesig Quintet feat. Tzumo Árpád, Josh Ginsburg, Greg Hutchinson (SL/A/H/USA)Budapest Music Center2016. március 9., 19:00A belépés díjtalan.

A kvintett Bécsben élő két vezetője, Daniel Noesig és Jure Pukl igen régóta dolgoznak már együtt. Tíz évnyi közös munkával – turnék, kon-certek, lemezfelvételek – a hátuk mögött vakon megbíznak egymásban. ■

ZS Kategória (Gólem Színház és a Dumaszínház közös produkciója)Karinthy Színház2016. március 22., 19:00

Itt vannak azok. Köztünk járnak. Azok is boltban vásárolnak, azok is házakban laknak és ugyanúgy ledönti őket az influenza a lábukról, mint má-sokat. Sokan vannak … Mindenfelé, pedig saját országuk is van! ■

Schilling Árpád: A harag napja Trafó Kortárs Művészetek Háza2016. március 20-22., 20:00 Diákjegy: 2400 Ft

2015 elején egy ismeretlen magyar ápolónő el-sőként beszélt a nyilvánosság előtt kíméletlen

őszinteséggel a kórházakban uralkodó szakma-iatlan és embertelen állapotokról. A nővér fe-kete ruhába öltözött és az utcára hívta az ország ápolóit. A szókimondó nővér inspirálja Schilling előadását – de semmit nem használnak fel az ő valós történetéből. ■

ZeneHajó Hajós Andrással és a Modern Art OrchestrávalBudapest Music Center2016. március 27., 19:00Jegy: 1500 Ft

Tavaszi Zenehajó Hajós Andrással. Sonka, tojás, nyuszik és csoki csibék – egy átlagos húsvét vasár-nap reggelén, de nálunk muzsikaszó, dalszerzés, vidámság és zenebona lesz! Rendhagyó tavaszi ZeneHajó koncertre várunk Benneteket, hogy iga-zán különlegesen induljon az ünnep! A ZeneHajó fedélzetén a Modern Art Orchestra legénysége, Fekete-Kovács Kornél kormányzásával és Hajós András iránymutatásával! Várunk mindenkit sok szeretettel! ■

További programokért és információkért keresd a faninfo.hu oldalát! A diákkedvezményekről, csoportos kedvezményekről érdeklődj a Faninfo csapatánál (info@faninfo.hu), segítenek a programszervezésben, a kedvezményes jegyekben és tájékoztatnak a lehetőségekről! ■

Faninfo

Programajánló

5Egyetemi közélet

HÖKlöny HÖK Hírek és történések

Választási reformok és a választási kérdések a tavaszi félévben, az őszi szemeszter eredményei és egyéb hírek a hallgatói önkormányzaton belül történtekről.

Nyilvános omhv adatokAz omhv (Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése) az, amire minden félév végén rászánsz kb. egy-két órát, majd kitöltés után kapsz nyolc jutalom-pontot órafelvételkor. Ezekből a kérdőívekből az egész egyetem profitál, mivel az oktatók jobb ké-pet kapnak munkáikról, illetve végső soron mi is jól járunk, mert a visszajelzések tükrében oktatóink javíthatnak munkáikon.Zseniális lenne, ha ezeket a véleményeket nem csak az oktatók tudnák elolvasni, hanem bárki más is. Így nagyobb lenne a nyomás az oktatókon, jobb és átláthatóbb lenne a munka, illetve nem kellene mindenkinek az amúgy jogsértő MarkMyProfessor oldalát vizslatnia.

Az ehök vezetősége megegyezett az egyetem ve-zetésével, hogy amennyiben négy féléven keresztül a kitöltöttség meghaladja a hallgatók számának fe-lét, nyilvánosságra kerülnek a kitöltött kérdőívek. Ez meg is valósult, jelen pillanatban folynak az egyeztetések, hogy a nyilvánosságra hozatal milyen formában valósulhat meg.

Remélhetőleg a hallgatói (és egyes karokon okta-tói) lobbi, valamint a józan ész diadalmaskodni fog ebben az égető kérdésben, még akkor is, ha bizonyos kompromisszumok elkerülhetetlenek lesznek.

Választási reformokAz őszi mesterképzési képviselőválasztáson nyil-vánvalóvá vált, hogy a választási rendszeren jelen-tős változtatásokat kell eszközölni ahhoz, hogy a szavazás újra működőképes, és lehetőleg minél gördülékenyebb, egyszerűbb legyen.

A kétlépcsős választási rendszerben (szakos hall-gatói érdekképviselő-választás, illetve a hallgatói önkormányzat küldöttgyűlési választása) a hall-gatók sokkal kevesebben szavaztak, mint az előtte

lévő egylépcsős rendszerben. A felsőbb szinteken elfogadott választási reform így nem hozta az elvárt változásokat. Fő feladatunk a választási rendszer újragondolása, az egylépcsős rendszer változtatá-sokkal együtt való újbóli bevezetése.

EgyüttműködésA hallgatói önkormányzat kommunikációja az el-múlt időben példaértékűnek bizonyult a Kar veze-tésével (dékán, dékánhelyettesek, hivatalvezetők). A két fél rugalmas együttműködésének köszön-hetően az egyeztetések gördülékenyek, sokkal egyszerűbb közös nevezőre jutni a felmerülő kérdésekben, ami azért is számít sokat, mivel mind Dékánunk, mind a hallgatói önkormányza-tunk vezetői csak nem régen lettek megválasztva. A hallgatói önkormányzat háza táját elkerülték a külső behatások, így ez a békés korszak lehetőséget nyújtott számunkra, hogy külső szervezetek felé is nyissunk.

Egyetemközi kapcsolatokSzámos felsőoktatási intézménnyel sikerült az utóbbi időben felvenni a kapcsolatot és közös projekteket, programokat szerveznünk (PTE, PPKE, DE). Többek között ennek köszönhető-en a tavaszi félév beköszöntével sikerült tető alá hozni egy tanárképzési konferenciát. A konferen-cia keretein belül megvitatásra kerültek a tanár-képzési rendszer eredményei, problémái és ezek lehetséges megoldásai.

Valamint a május elején levő Bölcsész Napokra időzítjük a „Mi a bölcsész?” c. konferenciát, amire az összes nagy egyetem bölcsészkarát meghívtuk. ■

ELTE BTK HÖK

6

Kik is voltak a Múzeum körúton előttünk? Honnan költöztünk ide mi? Mi az alapja annak a pletykának, hogy a minket ősi ellenségnek te-kintő ttk szerveket hagyott valamelyik alagsor-ban? Nos, a történet elég kacifántos, elődeink-nek ugyanis rengeteget kellett csomagolniuk. A kezdetekKözismert, hogy Tudományegyetemünk elődjét Pázmány Péter alapította Nagyszombatban, azt azonban már kevesebben tudják, hogy a btk diák-jai különösen büszkék lehetnek, hiszen az intéz-mény első működő fakultása a bölcsészeti kar volt, amely 1635-ben nyitotta meg kapuit. Az akkor még jezsuita egyetemen a képzés három fő tárgyat foglalt magába: logika, fizika és metafizika – ezek pedig mind azt szolgálták, hogy a hallgatók alaposan fel-készülhessenek a magasabb fokú teológia tanulmá-nyokra. Az egyetemi fokozat megszerzéséhez igen különös kérdéseket kellett megválaszolni, 1642-ben például a következő matematikai feladatot adták: Noé idejében mennyi víz árasztotta el a földkerek-séget? Kétségtelen, hogy erről lehet vitatkozni, az már bizonytalanabb, hogy van-e ténylegesen helyes felelet. (Bár talán ez sem érdektelenebb kérdés an-nál, minthogy a pegazusok mint absztrakt entitások tényleg léteznek-e, és hogy leírhatjuk-e pontosan a pegazusként való létezést a pegazlik igével.)

Költözések sorozataA xviii. századbeli országújjáépítés az oktatási rendszerre is kiterjedt, és egyre többször merült fel az egyetem székhelyének kérdése, elvégre a nagyszombati intézményt maga Pázmány Péter is csupán ideiglenes megoldásnak tartotta. Végül Mária Terézia jóvoltából 1777 nyarán szekerekre raktak minden tanügyi felszerelést, majd a Dunán

keresztül hajók és tutajok segítségével Budára, egészen pontosan a királyi palotába szállították. A korabeli diákok igazán impozáns körülmé-nyek között tágíthatták elméjüket, ugyanis a vár trónterme lett az intézmény aulája. Itt sem lelt azonban végleges otthonra a kar, hiszen II. József Pestre, a Király Kúria egykori épületébe költöz-tette, ahonnan 1805-ben átkerült a mai egyetemi főépület helyén álló nagyszeminárium harmadik emeletére. A bölcsészkar azonban itt is képtelen volt letelepedni, ősmagyarhoz méltó kitartás-sal vándorolt tovább, hogy végre otthont leljen a Trefort-kertben, ahol 1871-ben felépült a kémiai intézet épülete. 1886-ban a Puskin utcában a fizi-ka, a Múzeum körúton a természetrajz tudomá-nya kapott helyet. Bár már az 1980-es évek végétől lebegett a levegőben a Természettudományi Kar áthelyezése a Trefort-kertből, ez azonban csak a rendszerváltás után történt meg, amikor átadta helyét a bölcsészettudományoknak. Innen ered a legenda, hogy mióta elfoglaltuk a épületeiket, ttk-s társaink kevésbé szimpatizálnak velünk, ráadásul a híresztelések szerint nem is voltak hajlandóak mindent magukkal vinni: az egyik épület alagsorá-ban lombikbébik és különböző szervek várhatják vissza tanulmányozóikat.

A titokzatos E épületA Puskin utca 9. szám alatt üresen áll egy épület, és olyannyira, hogy voltaképpen még neve sincsen, egyedül borotvaéles logikával lehet kikövetkeztet-ni, hogy mivel a D és az F között áll, feltehetőleg az E-ről van szó. 1949 és 2008 között itt működött a mostani Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézete is, de annak elköltözése óta semmit sem változott. Ugyan a 2000-es évek elején több

Mi a közös Noéban, a pegazusokban, a királyi palotában és a lombikbébikben? A válasz ugyan nem tökéletesen egyértelmű, pedig nap mint nap találkozunk vele: az elte btk. Ahhoz pedig, hogy ezeket az összefüggéseket megértsük, szükségünk van némi épülettörténeti ismeretre.

Így költöztünk mi

Kari hagyományok

7

épületet is felújítottak a btk-n, az állam bizonyos összeget zárolt az elte költségvetéséből, így az akkori tervek szerinti világszínvonalú filmstúdió és a különböző filmlaborok – amelyek a gyakorlati képzést erősítették volna – kialakítása nem való-sulhatott meg. Ki tudja, hány Nemes Jeles László kallódott el emiatt …

MUK 6-8.Az egykori Műegyetem épületének első átala-kítására a bölcsészkar ideköltözése után került sor a természetes funkcióváltás miatt, de hall-gatóink és oktatóink nem rendezkedhettek be hosszútávra, ugyanis a már sokat emlegetett Természettudományi Kar 1951-ben átvette az épületet. Ám ők is csomagolhattak hamarosan a lágymányosi kampuszra, a btk tanszékei pedig visszaköltözhettek jogos – vagy legalábbis annak vélt – tulajdonukba.

Már 2000-ben felmerült a főépület udvarának hasznos igénybevétele, de csupán 2006-2007-ben valósultak meg a tervek, amelyek jelentőségükhöz méltó helyet biztosítottak egyes kari könyvtá-raknak. A Trefort-kerti főépület rekonstrukciója 2009 júniusában fejeződött be, ennek keretében felújították a Múzeum körúti óraművet és óraszek-rényt, kijavították és pótolták a Zsolnay-mázas díszeket, szobrokat.

Trefort-kertAz eredetileg Füvészkert nevet viselő telek 1847-es végleges elhelyezése előtt először a ferenciek rend-jének telkén talált helyet magának, ám az 1838-as nagy árvíz következtében megsérült és vitathatatla-nul szükségessé vált az áthelyezése. Egy viszonylag rövid, de nyugalmas időszak után 1864-ben ismét a Füvészkertre irányult a figyelem. Suhr Vilmos cir-kuszigazgató ugyanis engedélyt kapott arra, hogy cirkuszt nyisson a mai Múzeum körút 4./B épület helyén. A cirkusz azonban rövid életű volt, hiszen 1867-ben végleg bezárt. A Trefort-kertet 1869-ben jelölték ki egyetemi célokra – természetesen nem a bölcsészeknek, hanem a természettudósoknak és az orvosoknak, de végül itt is bizonyítást nyert a tény: minden út a btk-hoz vezet.GólyavárAz egyetem „magánkastélya” Pecz Samu tervei alap-ján készült az 1800-as évek végén, mára pedig már igazi jelképpé vált. Sajnálatos módon azonban – már csak az évszámból következően is – elsőként ezt sem bölcsészeknek szánták, hanem a Műszaki Egyetem hallgatóinak. Nevét, bármennyire is meglepő, a gó-lyákról kapta, akiknek legfontosabb előadásaikat ebben az épületben tartották. Később, 1920-ban itt működött az Egyetemi Nyomda, és csupán a háború után alakították át ismét előadóteremmé. ■

Dézsi Fruzsina

Kari hagyományok

8

… abban a pillanatban, amikor ez a korty sör, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, rend-kívüli dolog történik velem, egy olyan bűvös öröm, melynek okát akkor még nem ismertem, de az elő-retörő emlékek sora egyre világosabbá tette, hogy újraélem az elmúlt évek legkáprázatosabb emlékeit, először mind közül azt, amikor Marci javaslatára

édessüteményt ettem a sörivó előtt, és az első szig-nálkor lehajtott keserű szomjoltó az édessel egy kábulatba ejtő kombinációt alkotott, melyet akkor még eredménytelenül próbáltam elmagyarázni őrs- társaimnak is, mikor a verseny után csapatostul, az őrszászlóval a testemen indultunk le a táborzá-ró buliba, melyről akkor még nem sejtettük, hogy közös élményeinknek nem a végét, hanem éppen kezdetét jelenti, melyet bizonyított, hogy utána szinte minden csütörtök estét együtt töltöttük, közösen merengtünk az élet nagy dolgain, és néha, mikor a sört és az évfolyam-előadást is meguntuk, egy-egy óra helyett új ismerőseinkkel inkább a Múzeum lépcsőjén napoztunk, főleg, amikor ép-pen megint filmet forgattak a kampuszon vagy vala- milyen nagykövet érkezett, és ez lelkifurdalás

nélküli kifogást jelentett a megközelíthetetlen órákról való lógásra, és arra is, hogy hosszabb időt tölthessünk a Múzeum kertben elültetett fenyő-fánkkal, amit a gólyahajón nyertünk meg főnye-reményként, de aztán a hideg tél magával vitt, bár igyekeztünk városi legendát gyártani abból, hogy a görögös lány vágta ki bosszúból, mert megsértő-dött, hogy végül nem vele táncoltam a gólyabálon, ami utóbbi egyébként igaz, de idegesített, hogy a szokásosnál is többet beszélt holt nyelveken, de aztán a Bölcsész Napokon az egyik konferenciá-ról a Szabó Balázsra rohanva bocsánatot kértem tőle, mert addigra ráébredtem, hogy az angol mi-norról kiszórnak, és felértékelődtek előttem a ki-sebb nyelveket beszélők, s rögtön a bocsánatkérés után nyomott a kezembe Marci először egy zacs-kó madeleine-t, megjegyezve azt, hogy sörrel fo-gyasztva a legfinomabb, én, hülye, meg hittem neki, és kipróbáltam … ■ Bencze Norbert

Az eltűnt bölcsészet nyomában

Ahogy visszatértem a kollégiumba, szobatársam, látva, hogy didergek, ajánlotta, hogy igyak egy kevéske sört, és bár először nem akartam, mégis meggondoltam magam, és szobatársam a sör mellé egy kis madeleine-nek nevezett süteményt adott …

„Lelkifurdalás nélkül tölthettünk több időt a Múzeum kertben elültetett fenyőfánkkal, amiket a gólyahajón nyertünk”

Írások, amiket nem szabad komolyan venni

Kari hagyományok

9

Először is tegyük fel, hogy a misztikus szellemház nem csúfítja el parkunk képét. A helyén egy közös-ségi palota magasodik, ahol mindenki megtalálja a számítását. A modern és a klasszikus elemeket ötvöző csoda szervesen illeszkedik a kampusz épületeihez. Tágas terek, nagy üvegfelületek. A századnak megfelelően modern energetikai rend-szerrel felszerelve, ami minden környezetvédelmi elvárásnak megfelel.

A tanulóterem a béke szigete. Klasszikus bú-torok, klasszikus olvasólámpák, sejtelmes félho-mály. A falak mentén kandallókban ropog a tűz. A kényelmes karosszékekben órákat lehet eltölteni, a bekuckózás mindennapos. A vastag szőnyegek csak úgy hívogatnak a törökülésre. A falakon vég-telen könyvespolcok, a plafonon freskó. Full ext-rás könyvtár, mindenki számára, mégis lazább, mint a szokásos.

Azonban nem csak egyedül szoktunk tanulni. Mit teszünk, ha csoportban kell dolgozni? Sokkal vibrálóbb, modern környezetbe lépünk. Világos terem, élénk színek, a falakon minimalista képek. A kör alakú asztalok a terem közepén lehetőséget adnak a hatékony csapatmunkára. A falak men-tén itt elszeparált munkaállomások találhatóak, hogyha egyéni munkát kell végezni, el lehessen vonulni békében dolgozni. Egy ilyen inspiratív, munkára tervezett tér hiányzik legjobban jelen pillanatban az egyetemről, ahol a könyvtárból ki-pisszegnek, a klubokban pedig szavadat se hallod, a világítás hiányában pedig írni-olvasni is bajos.

Hangulatában nagyon hasonló a szabadidős terem. Ez is világos, ha lehet, még vibrálóbb. Számtalan növényekkel elszeparált boksz ad lehetőséget a meghitt társalgásra. Mivel minde-gyik boksz más hangulatú, így mindenkinek lehet

kedvenc sarka. A színes babzsákfoteleken minden-ki ízlése szerint fekszik el, üldögél, kucorodik. És a legjobb: bármit bevihetsz! Igen, ha szeretnél, hoz-hatsz szódát a kk-ból, ha szeretnél, ábécés barack-levet. Persze nem mindig szeretnél elbújni a világ elől, ha inkább a véletlenül befutó ismerősökre pályázol, a nagyterem a te választásod: összefüggő, kanapés-dohányzó asztalos nagy tér, ahol mindig kiszúrhatod a pajtásokat. Mivel egy egész Karnak hatalmas területre van szüksége, több emeletes komplexumról beszélünk. Ezek között nyilván csúszdán is lehetne közlekedni.

Persze egy ilyen pihenőcentrum kialakítása túlmegy a valós lehetőségeken. Ez egy elképzelt, ideális világ, amelynek eljövetelét a hazai körül-mények között nem várhatjuk el. Az azonban vitathatatlan, hogy szükségünk van egy valódi közösségi térre. Jelen pillanatban két óra között álldogálva tudunk beszélgetni, az órák közöt-ti lazítást pedig szinte lehetetlen a kampuszon megoldani. A park persze tavasztól sokat lendít a helyzetünkön, de az eső elmossa a jókedvet. A Gólyavár vagy a H épület alagsora két kézenfekvő megoldás, de mivel ezek egyike sem közösségi tér-nek lett tervezve, ezértnem életképes alternatívák. Reméljük, hosszú távon sikerül megoldást találni erre a problémára. ■ Kovács Kristóf

Térköz egy mennybéli bölcsészvilág

Az órarend-összeállítás még a romantika korszakát idézi: tökéletes úgyse lesz, ezért eleve lyukasra tervezed. Aztán a másfél órás üresjáratokban pedig töröd a fejed, hogy hova is ülj be. Álljunk meg egy percre, és képzeljük el, milyen lenne egy tökéletes világ!

Kari hagyományok

10 Kari hagyományok

Az elte btk története hagyománytörések sorozata. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az egyetlen ál-landó maga a változás. Azonban az, hogy mi változik, mennyi idő alatt, és az, hogy fel vagyunk-e készül-ve a változásra, a változás léptékére, igen lényegi kérdés. Ezeket a változásokat az egyetem és a kar szervezeteinek kell lereagálnia és levezényelnie.

Ahhoz, hogy érezzük, hogy minden milyen la-bilis és mennyire veszélyeztetett helyzetbe képes kerülni, ha valahol változás következik be, érde-mes alapszinten áttekinteni az egyetem szervezeti kommunikációját: nagyon sarkítottan az egyete-men belül vagyunk mi hallgatók, az egyetem ve-zetése és a hallgatói önkormányzat. Bárhol követ-kezik be változás, azt a másik kettő szereplőnek is le kell reagálnia időben, esetleg ha a változás olyan mértékű, saját szervezetét is hozzáigazítani az új körülményekhez.

Ezek a változások érinthetik az egész szervezetet vagy csak a szervezet egyes résztvevőit.

Nézzünk most ezekre egy-egy példát, és néz-zük meg, hogy mikor keletkezhetnek prob-lémák, és hogyan lehet a legszebben végre-hajtani bármilyen változást anélkül, hogy hagyománytörést szenvednénk.

AlulrólA hallgatói önkormányzaton belül az egyik legé-getőbb probléma a folyamatos fluktuáció. Ha egy hallgató lediplomázik, onnantól kezdve a szerve-zeten belül már nem vállalhat pozíciót. Ezen felül

nem csak a diplomázás lehet kizáró ok, hanem már előtte a szakdolgozat elkészítése, passzív félév, illet-ve külföldi tanulmányok, Erasmus stb.

Nagyon sok esetben előfordul az, hogy egy új em-berre a változások miatt nagyon rövid időn belül van szükség, és ez a változás, lemondás nincsen kellően előkészítve. Abban az esetben, ha nem is tudjuk, hogy ki fog a helyünkre kerülni, mivel a pozíciót meg kell pályázni vagy nincs rá időben jelentkező, a helyet az új ember akkor veszi át, mikor az előző delikvens már lemondott.

Ezzel az a legnagyobb baj, hogy a tudás, amit az előző személy napi rutinjába már teljesen beépített, ez esetben teljesen elvész. Rendben, a kötelezettsé-gekkel tisztában van, de azzal, hogy mivel és hogyan lehet a lehető legkönnyebben az adott feladatokat elvégezni, nem, újra ki kell tapasztalnia. Arról nem is beszélve, hogy a komplex kapcsolatoknál az a tu-dás is elveszik, hogy melyik személlyel milyen mó-don lehet a legkönnyebben kommunikálni.Mikor ez megjelenik majd nyomtatásban, a Pesti Bölcsésznek már új főszerkesztője lesz. Azonban mi pontosan azt szeretnénk, hogy ne következzen be nálunk olyan hatalmas és éles változás, mint mikor annak idején mi vettük át az újságot. Hogy tovább öröklődjön minden, ami keveset idáig kiépítettünk. Hogy a tudás teljes mértékben továbböröklődjön, és az utánunk érkezők már erre alapozzanak, épít-senek. Így tudunk csak előrelépni, ha ennek a rend-szere teljesen kiépül, és szabályozva van.

A változás állandó, csak nem mindegy mi változik, mikor és milyen mértékben. A változásokra így vagy fel vagyunk készülve, vagy nem. Mit kell tennünk annak érdekében, hogy egy kiszámíthatatlan korban minél többet megőrizzünk és továbbhagyományozzunk a közösségünk érdekében?

„... lehet-e, szabad-e a mi demokráciánkban

nyílt kritikával előállani. Szerintem semmi kétség

akörül nem lehet, hogy lehet is, szabad is, kell is.”

– Lukács György

Hagyománytörések és közösség

11Kari hagyományok

FelülrőlAz utóbbi időben a felsőoktatásban az újra beve-zetett osztatlan, kétszakos képzés volt az egyik legnagyobb változás.

Szerencsére már lett a hallgatói önkormányzaton belül is megfelelő szervezete és képviselete ezeknek a hallgatóknak, azonban a legnagyobb probléma még érzésem szerint jelenleg is fennáll, miszerint ezen hallgatók számára nincs olyan bejáratott és kiépített közösségi élet és szféra, mint az egysza-kos hallgatóknak. Legyen szó a gólyatábori őrsbe-osztásról, vagy arról, hogy most ők igazság szerint hova is tartoznak.

Egy kisebb identitásválságot eredményezhet egyesekben a jelenlegi felállás, mivel az egyszako-soknak megvan a kiépített családja. A kétszakosok viszont érezhetik úgy, hogy kicsit ide is, kicsit oda is tartoznak, de igazából se ide, se oda.

Ha készülne egy átfogó felmérés, adatgyűjtés a hallgatókkal, hogy ténylegesen mire vágynak, mire van szükségük, mit várnak el tőlünk mint szervezet-től, illetve az egyetemtől, az itt töltött évektől, akkor lehet, hogy a választásokkor tapasztalható politikai apátia is megszűnne.

A hök nagyon jó programokat szervez, de az egyetemünkről jelenleg hiányzik az, hogy a mikro-közösségeket a lehető legjobban összekovácsoljuk. Olyan események kellenének, ahol nem fakultatív

módon lehet ismerkedni (mint egy közös kocsmázás vagy Halloweeni/Karácsonyi/Felező/Vizsgatemető buli, ahova az ember általában csak úgy megy el, hogy már ismer embereket), hanem olyan progra-mok, ahol az osztatlanos (és alapszakos) hallgatók kisebb csoportokba kényszerülnek, és a hallgatók kapcsolatait tudatosan szervezzük. Ahol tényleg úgy érzik, hogy otthon vannak és törődnek velük.

Amíg fennáll annak a lehetősége, hogy egy hallgató nem kap és nem talál magának családot az elte-n belül, addig nem számít, hogy milyen magasan van tudományunk fellegvára. Arról nem is szólva, hogy ma már – legalábbis elviekben – a tudás mindenkié, így az egyetem egyetlen ereje a közösségben van. És a tömegegyetem idején ezt összekovácsolni a mi és az utánunk jövők legnagyobb feladatának kell lennie. ■

Zámbó Gergő

„A tömegegyetem idején ezt összekovácsolni a mi és az utánunk jövők legnagyobb feladata”

12 Kari hagyományok

Tudós talárNálunk nem kerítenek akkora feneket a diplomá-zásnak, mint más intézményekben. A fekete talár, a fehér kesztyű, a kalap, a beszédek nálunk valahogy nem kerültek be a köztudatba. De mindennél fonto-sabb a kalap feldobása, persze szigorúan szinkron-ban. Ezzel szimbolikusan is belépnek a végzősök a tudomány világába, egyben jelezve, hogy már megszabadultak az egyetemi mindennapok fele-lősségétől, a zéhára utolsó pillanatban virrasztva készülés ideje lejárt. Persze innen kezdődnek csak szürke mindennapok. Igaz, ma már olyan gyakran diplomázik az ember, hogy ez talán nem is ügy. Legalábbis a mesterszak végén viszont igencsak adekvát lenne egy ilyen ünnepség. Na, alkudjunk meg, egy jó doktoravatásnál? Az biztos, hogy va-lamikor be kell avatni a fiatalságot. Végtére is nem maradhatunk le, ha már annyi rivális egyetemen bevezették ezt a nemes szokást.

Bolond talárTalán rémlik még valami a középiskolai bolond-ballagásból. A fentebb említett hivatalos beavatás előtti utolsó alkalom, amikor még szabadon ki-tombolhatná magát a fiatalság. Ekkor a kampuszt elárasztják a jelmezes, garázda végzősök, akik fel-forgatják az egyetem életét, de ezért igazán nem haragszik rájuk senki. Kedves bolondok ők, akik a professzorokkal pertut isznak, de csak miután szó-dásszifonnal végiglocsolták a publikumot. Lehet mondani, hogy ez egy komoly intézmény, ahol nem engedhető meg ilyenféle impertinencia. Ha hagyo-mányokról beszélünk, nem lehet elfelejteni az egye-temek múltját. Az egyetemek kialakulásánál még

bizony igen rossz híre volt az egyetemi ifjúságnak, Párizsban például többször tettlegességig fajult a városiakkal való nézeteltérés. Természetesen a hall-gatók győztek. Ennek a konszolidált továbbélése a bolond diplomázás.

Bölcsész KupaA Duna másik partján közismert a bme Schönherz kupája. Ez a csapatverseny olyan méltán híres eseményeket adott a városnak, mint a Schönherz Mátrix, amikor is egy kollégium homlokzatát ala-kítják kijelzővé, és olyan vicces videókat láthat a

nagyközönség, mint az elmémesedett Székely meg a fia epigramma a Schimán szupercsapattól. „Nyúljuk le egy másik egyetem szokását?”– kérdezhetitek. Persze, hogy nem, bár jótól lopni nem bűn. A böl-csész csapatverseny viszont egy nagyon is vonzó programsorozat lehetne. Már most is tartanak sza-kokon belül kisebb megmérettetéseket, különösen a gólyáknak. Ezeket lehetne sokkal nagyobb lépték-ben művelni. Az egész városon átívelő nyomkeresős forduló például kihagyhatatlan. A kampuszra úgyis összeállítottak már egy szabadkőműves nyomo-zós játékot, de képzeljük el ezt egész Budapesten. Ennek az a roppant hasznos előnye is meglenne, hogy a frissen a fővárosba került fiatalok megismer-hetik Budapestet, de egy ilyen alapos nyomkeresés

A hagyomány a nemzedékről nemzedékre öröklődő szimbólumok rendszere, amely nélkül nem létezhetnének emberi közösségek. Nekünk mint egyetemi közösségnek is van jó néhány tradíciónk. Mégis arra gondoltunk, hogy lehet még új elemeket is hozzáadni a bölcsész folklórhoz.

Feltalált hagyományok

„A cél egyszerű: minél többet elfogyasztani az ellenség egereiből”

13Kari hagyományok

rengeteg újdonságot tartogathat az őslakosoknak is. Az épületekről, a szobrokról és a közterekről is tanulhatnánk így, miközben a versenyt futunk az idővel és a többi csapattal.

Menekülj a könyvtárostól!A Menekülj a könyvtárostól egy sokkal nehezebb feladat. Itt a mindenek felett őrködő, szigorú könyvtárosok őrző tekintete előtt kell különbö-ző elrejtett információkat, nyomokat megtalálni. Azonban ezekhez olyan dolgokat kell végrehajtani, ami normál esetben nem a könyvtárba való. Persze ha lebuksz és kiparancsolnak az olvasóteremből, búcsút inthetsz a pontoknak. Ez egyfajta ellen-séggel turbózott szabadulószoba, ahol a hatékony információ-feldolgozás és a lopakodás készségeit teszteljük, ami ugyebár minden bölcsész sajátja.

VadászatCsapatjáték, amiben a baglyok igyekeznek minél több egeret megenni. Minden csapatban egy ba-goly kezd, aki a kampuszon vadászik a többi csapat egereire. A cél egyszerű: az egerek elfogyasztásával minél több pontot kell szerezni a csapatnak. A bag-lyot a hajba, kalapba, táskára tűzött toll jelképezi, az egerek szürke karszalaggal játszanak. A vadász a karszalagok gyűjtésével igazolja pontjait. Fogócska a kampuszon, amely visszahozza a gyerekkort az egyetemre. Nem elég komoly? Meglehet, azonban

testmozgás! Igen, tudom, hogy nekünk ez nem ak-kora erősségünk, ezért is jó, ha legalább egy ilyen versenyen megerőltetjük magunkat, és a csapatért bevállalunk egy-két sprintet. De mi van akkor, ha egy szemináriumon összeakad egy bagoly és egy egér? Az egér csapdába szorul, és futás nélkül meg-oldja a dolgot. A természet kegyetlen!

Persze ez csak néhány versenyszámötlet, a lényeg mindig az, hogy játékos, könnyed körülmények kö-zött kovácsoljuk össze a bölcsész közösséget. Nem figyeltétek még meg, hogy azon a szűk vagy kevésbé szűk körön kívül, akikkel nap mint nap együtt mo-zogtok, nem igen van kapcsolatotok a többiekkel? A bölcsész miliő pedig igencsak összetartó lehetne, végtére is egy kis család vagyunk itt a székesfőváros szívében, akiket ráadásul gyakran érnek támadá-sok – legtöbbször csak mekis viccek formájában, de akkor is. Mennyivel jobb lenne, ha ilyenkor az egész közösség támogatásában bízva felemelt fej-jel riposztolhatnánk. Persze most sem kell félteni minket, de családunk még nem olyan összetartó, mint lehetne. Az együtt részegedés mellett az együtt versenyzés az, ami ezt megoldja. Játszunk azért, hogy dolgozhassunk! ■

Kovács Kristóf

15

Pontokról és kérdőjelekrőlMalacom van, hogy rövid írásomat – a hitelesség látszatáért, de nem ok nélkül – az ókori görögökkel kezdhetem: már Szókratész és Arisztotelész is felismerte, hogy a kérdéseknek mekkora szerepük van az oktatásban.

Kari hagyományok

Ahogy végzek a ba-val, és rádöbbenek, hogy sem-mit nem tudok, dühödten felpanaszolom, hogy nem ezért (nem) fizettem. A három év alatt felhalmozott tudás egyelőre még nem rendeződik egész mon-datokba, a különböző címkék között csak kímélet-lenül izoláló pontosvesszők, valahogy így: Sartre; Weltliteratur; Derrida és a différance; Chomsky; ha a hűtőt kinyitom, ott is Saussure; posztmodern; testi hibával született kör; és a többi. Vonneguttól pedig tudjuk (vigyázat, csúnyán ferdített idézet!), hogy a pontosvessző használata valójában csak annyit árul el az illetőről, hogy kijárta a főiskolát.

Hadd boncolgassam tovább ezeket az írásjeleket! Egy átlagos kisgyerek naponta kábé száz kérdést tesz fel, egy iskolás ennek kevesebb, mint felét,

egy felnőtt alig tízet. Ahogy kijárjuk az iskolát, ér-deklődő kérdőjelünkből vastag, kövér pont lesz. A problémának nem kevés köze van az elöregedett porosz iskolamodellhez, amely azt sugallja, a tu-dás véges, és valamilyen szinten teljes mértékben megszerezhető. Belesűríthető másfél órába. Egy tanulmányba. A Testes Könyvbe. A Grammatika tankönyv-plusz-gyakorlófüzetbe. Pedig ez (talán csak az utóbbit leszámítva) nem igazán így van.

Nem tanultunk meg kérdezni, és nincs is hozzá türelmünk. Talán azért, mert félünk, hogy butá-nak néznek minket („Miért ne esne le az alma, Isaac?”). Vagy a kérdés folytán fény derülhet ránk,

a kérdezőre („Johnny, mi ellen lázadoztok?” „Mit tudsz ajánlani?”). Esetleg kérdésünk látszólag tri-viális, sőt felesleges („Hova mennek télen a kacsák, ha befagy a tó?”). Vagy teljességgel értelmetlen („Mennyi egy töketlen fecske maximális sebessé-ge?”). A világ szüntelen megkérdőjelezése az egyet-len út, hogy újat felfedezz; hogy összefüggéseket tárj fel; hogy változtass dolgokon; és hogy felszámold végre ezeket a pontosvesszőket.

Nem szégyen. Az európai kultúra alapműve, Platón Állama például egy nagyra nőtt gyik gyűjtemény. Shakespeare egyetlen szállóigéje sem túl bonyo-lult, és a végén görbül az írásjel: „Lenni vagy nem lenni?” A kérdések nemcsak a diákot segítik, hogy sajátjává tegye a tananyagot, hanem a tanárt is, hogy közelebb kerüljön a diák gondolkodásmódjához. Egy bölcsész számára pedig – aki egyetlenként me-részelheti mondani a munkaerőpiacon, hogy nem tud semmit, és ezért még egy díjat is hozzávágnak – kérdezni kötelező. Még ha az egyetemen egyelőre hallgatónak hívják is.

Hamarosan vége ennek az írásnak; remélem, hogy sokan megkérdezik: miért ilyen inkoherens ez a szöveg? Higgyétek el, azok az átkozott pontosvesz-szők; én azokat okolom. ■

[Lábjegyzet: az írás nyomokban utalásokat és idézeteket tartalmazhat:

Vonnegut: A hazátlan ember; Benedek László: A vad (film, 1953);

Salinger: Rozsban a fogó; illetve Terry Gilliam: Gyalog galopp (film, 1975).]

Csabai Máté

„Nem tanultunk meg kérdezni, és nincs is hozzá türelmünk.”

16

1990-ben végzett magyar-történelem tanárként az elte-n. Hogyhogy végül az egyetemen maradt?Amikor befejeztem az egyetemet, jelentkezhet-tem tudományos továbbképzési ösztöndíjasnak – és én kezdettől fogva inkább kutató szerettem volna lenni. Általában az ismerőseim gimnazista koromban azt mondták, hogy csak tanár ne legyek, mert arra nem vagyok alkalmas. Ezt megfontol-tam, és úgy gondoltam, hogy az a legjobb, ha én kutatónak megyek. Ennek következtében már huszonöt éve tanítok.

A bölcsészhallgatók hozzáállása mennyiben változott ez idő alatt?Óriási változások vannak, és remélem, hogy ez esetemben nem csak catói dörmögés az idők és az erkölcsök romlásáról. Csak hogy néhány elemet felvillantsak abból, ami feltűnik, ha az ember hu-szonöt évig itt van: az egyik az, hogy a bölcsészkar-ra érkező hallgatók háttere alapvetően megválto-zott. Amikor jelentkeztem, teljesen természetes volt, hogy az elitgimnáziumokból jönnek bölcsész-hallgatók – ma ez gyakorlatilag kizárható. Egyre többen érkeznek vidéki kisgimnáziumokból vagy éppen szakközépiskolákból. A másik, ami döntően megváltozott, az a műveltségszerkezet, amivel az ember dolgozni kénytelen. Annak idején bizonyos mértékig természetes volt, hogy olyanok jönnek

ide, akiknek teljesen természetes létformájuk az, hogy olvasnak és tájékozódnak a világ dolgaiban. Ma alig lehet számolni azzal, hogy a hallgatók rendelkeznek ilyen típusú háttérműveltséggel, és rendelkeznek olyasféle olvasottsággal, ami nem a tárgyhoz kapcsolódik, hanem saját érdek-lődésüket és ízlésüket mutatná. És ez azt jelenti, hogy egészen meg kell változtatni az oktatásnak a menetét is. Nagyon nehéz a hallgatókat arra át-programozni, hogy olvassanak és gondolkozza-nak, mert azt várják, hogy mondjam meg, mit kell mondani, miközben én azt szeretném elérni, hogy próbáljanak meg gondolkozni.

Ezek szerint a bölcsészkar egyfajta általános műveltséget ad?Azt kell mondanom, hogy szerintem jelenleg tár-sadalmi szinten olyan, hogy általános műveltség, már nincs, megszűnt. A bölcsészkar képviselheti valamilyen szinten ezt az igényt, és itt lehet meg-szerezni ennek az alapjait. A legfőbb eszmény az lenne, hogy olyan emberek végezzenek itt, akik tudnak tájékozódni ebben a világban, és képesek olyasmire, aminek a jelentősége mostanában egy-re inkább növekszik: ha elolvasnak bármilyen szö-veget, azzal tudjanak kezdeni valamit. Tudniillik az utóbbi évtizedekben hihetetlen mértékben romlott a társadalom szövegértő képessége, az, hogy egy szövegben a manipulációt hogyan veszi

Bölcsészek egymás között

Szilágyi Márton, a xviii–xix. Századi Magyar Irodalomtörténeti

Tanszék vezetője huszonöt éve tanít Karunkon. Negyed évszázad alatt

sokat változott az egyetemi oktatás, és sokatváltoztunk mi, hallgatók is.

Interjú Szilágyi Mártonnal

Interjú

17

észre az ember, és hogyan lát a szöveg rejtett in-tenciói mögé. Ha valaki elsajátítja ezt a képességet, akkor szinte kivirít a társadalomból. Például azt mondják, hogy jelenleg egy gyakorló politikusnak nem lehet odaadni egy oldalnál hosszabb szöveget, mert nem tudja elolvasni, és nem érti meg. Tehát a döntés előkészítése azon múlik, hogy bármilyen bonyolult kérdésről is van szó, azt egy oldalban össze kell foglalni. És az üzenetek, amiket egy po-litikus ad, szintén nagyjából ilyen típusú, rövid közlésekre korlátozódnak. Tehát a társadalomnak a legfelsőbb szintje sem boldogul már a szövegek-kel – ezt kellene a bölcsészképzésnek pótolni.

Ez lehet egyfajta válasz arra a gyakran fel-merülő kérdésre, hogy mi a bölcsészettudo-mányok és a bölcsészképzés haszna, értelme?Igen. A bölcsészkarnak nagyon komoly haszna van. Éppen ezért érdemes figyelni, hova kerülnek az egykori bölcsészhallgatók a végzés után. A böl-csészek nem szakmára vannak kiképezve, ilyen értelemben nem is értelmezhető az, hogy szak-maelhagyás. Ez az egyetem olyan képességeket ad, amelyek a társadalom egészen különböző terüle-tein pótolhatatlannak számítanak. Tehát egészen eltérő módon találhatja meg a helyét az ember a társadalomban. Nem pedig arról van szó, hogy a bölcsészképzés csak tanárképzésből állna, hiába van az osztatlan tanárképzés most ilyen módon piedesztálra emelve, nem ez az elsődleges.

Szakterülete a 18–19. századi irodalom – miért érdemes egyáltalán ma klasszikus irodalmat olvasni? Mit adhat nekünk egy két-háromszáz éves irodalmi mű?Ez egy gyakori kérdés. Azt hiszem, hogy ugyan-annyit tud adni, mint a mostani irodalom. Az én példám szelíd, de kérdezzen meg egy ókori irodalmárt. Nem az irodalmi szövegeknek van szükségük arra, hogy elolvassuk őket, hanem ne-künk van szükségünk arra, hogy elolvassuk őket. Azért, mert az ember ezáltal saját magáról tud többet. Az pedig, hogy egy irodalmi szövegnek a tükrében az ember mit tud meg magáról, nem függ attól, hogy jelenleg éppen milyen időben vagyunk. Ezek nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az

ember megpróbálja megérteni azt, hogy miért is olvas, miért is gondolkozik egyáltalán, mi a fel-adata az életben. Szerintem, ha az olvasásnak a módszerét sikerül elsajátítania valakinek – hogy

mire figyeljen egy szövegben, mit értsen meg belő-le –, akkor sokkal nagyobb gyönyörűséget talál egy olyan régi menetű szövegben is, amiben hosszas leírások vannak, hagyományosan kifejtett, rész-letező jellemábrázolások és egyebek, mert akkor megtanul elidőzni, és nem akar rögtön tovább ha-ladni. Erre például a 19. századi irodalom nagyon is alkalmas lehet.

Mit tanácsolna a nagyvilágba kikerülő, frissen végzett bölcsészhallgatóknak?Szerintem, amikor egy frissen végzett bölcsész-hallgató kikerül a világba, akkor már valamiféle-képpen mocorognia kell benne annak, hogy mit akar csinálni. Én azt mondanám, hogy minden-féleképpen próbálja meg ezt a szándékát tisztázni magában, és megvalósítani azt, amit saját magától kigondolt. Ez kitartást igényel, nyilván lemondá-sokat is, de ne menjen a könnyebb ellenállás irá-nyába! Valamiféleképpen őrizze meg magában azt az igényt, amit jó esetben a bölcsészkaron meg-tanulhatott, a kultúra világában való szélesebb tájékozódást; hogy miféleképpen tudja megválo-gatni azt, hogy neki mire van szüksége, és ne dőljön be annak, amikor szirénhangok csábítják jobbra vagy balra! Ha ezt meg tudja valósítani, akkor sze-rintem nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott és boldog hosszú távon is, mert úgy érezheti, hogy ő irányítja az életét. ■

Gregor Lilla

„A bölcsészek nem szakmára vannak kiképezve, így nem is értelmezhető a pályaelhagyás”

Interjú

18

Arról már írtunk, hogy az egyetemünk webes inf-rastruktúrája nincs éppen a helyzet magaslatán. Szerencsére ezt a közelmúltban a Kancellária is felismerte, és jelenleg folyik az elte weblapjának átalakítása Arról azonban nem esett szó, hogy ez a felújítás teljes egységesítés lesz végül, vagy csak a központi elte honlapot érinti. Minél kisebb szerve-zeti egységek honlapjait vizsgáljuk, annál elszomo-rítóbb a helyzet, és annál kisebb az egység. Milyen nehézségeink származhatnak ebből?KurzusleírásokTöbbek között az, hogy művészetté válik össze-gyűjteni a félévi sillabuszokat. Egyes órákon a ta-nár kinyomtatja és a kezedbe nyomja, persze ezt előadáson nem igazán lehet megoldani. Az egyik hallgatótársam vizsgán azért bukott el, mert rossz sillabuszt töltött le; egy régebbit, amiben pont az az egy tétel változott meg, amit ő húzott.

Most is a Filmtudományi Tanszék honlapjával kell példálóznom. A megoldás profi, és látványosan egyszerű: minden félévben teljes képet kaphatunk az összes induló kurzusról. Ráadásul az egész egy végtelenül egyszerű kis websablonra épülő oldal, de nem is kell több, hogy jól működjön.

Ha egy központi oldalon elérhető lenne a kar ösz-szes kurzusleírása, azzal mindenki sokkal teljesebb képet kapna arról, hogy mire érdemes beülni, mit is takarnak pontosan a kurzusok pontosan. Egy ilyen apróság is elősegítené azt, hogy a hallgatók ponto-sabb képet alakíthassanak ki arról, hogy mi folyik a saját intézetükön belül, illetve mi folyik mellet-tük. Arról nem is beszélve, hogy ez nagyon sokat segítene a pontosabb minorválasztásban, illetve a tudás dinamikusabban áramlana a hallgatók között, szabadabban, mint ahogy annak már alapjáraton lennie kéne.

SzakdolgozatböngészőEgy másik nagy hiányosság, amire szintén fel sze-retném hívni a figyelmet, az, hogy hiába kötelező évek óta a szakdolgozatokat digitális formában is leadni, nincs olyan felület, ahol böngészni lehetne a szakdolgozatok között, legyen szó alap- vagy mes-terszakról, esetleg doktori disszertációkról. Pedig ez is nagyon jó képet adna, hogy mi folyik nálunk, arról nem is beszélve, hogy a dolgozatok is így sokkal nagyobb eséllyel kerülnének be a diskurzusba, talán még le is hivatkozná őket valaki.

Igen, tudjuk, hogy vannak olyan brigantik, akik az utolsó egy hét vagy utolsó nap este írják meg a szak-dolgozatukat. Azok olyanok is lesznek, amilyenek, de vannak nagyon jó szakdolgozatok, mesterképzé-sen már egyenesen ritka, hogy fércmunka kerülne ki az ember kezei közül.

Még régebben szó esett egy ilyen az oldal fejlesz-téséről, de arról sajnos nincs hír, hogy jelenleg hol tart. Bizakodó vagyok, mivel ez igazán hasznos és izgalmas lenne! Ha megvalósulna ez a két projekt, abból a Kar összes hallgatója profitálna, és emelnék is egy kicsit egyetemünk presztízsét. ■

Zámbó Gergő

Átlátható tudásbázisAz elte internetes infrastruktúrájával számos probléma van. Az elte köz-ponti weblapja megújul, de ez nem terjed majd ki a kisebb kari intézetekre. Pedig az egyetem összes polgára jól járna, ha megtörténne egy-két dologban a központosítás.

Vélemény

19

– Mondd, Korax, szerinted nem figyelemre méltó csodája a világ-nak, hogy a könyvtárral együtt to-vatűnt a késedelmi díj ideája is? – Péleidész lumbágójára mondom, van igazság a szavaidban, Szó-patrosz. Ám annyit mégis hozzá kell fűznöm gondolataidhoz, hogy az azt behajtó könyvtáros-nő még igencsak kézzelfoghatóan őrzi a sajátját.Gondolataik mélységeiről a ma-guk után hagyott üres amforák tanúskodtak, ám egyszer csak Szópatrosz fogainak kerítésén ez szökkent ki:– Odasüss, barátom! Hát maradtak még itt ép papiruszok? – mondta a leszboszi peri-patetikus, majd a korábban messze földön híres alborutenisztikai gyűjtemény helyét jelző kőrakás közül egy tekercset rángatott elő. Ám várakozásaik ellenére nem egy, az „Empiriokriticizmus 3,14.” vizsgát megkönnyítő jegyzet, hanem még valami annál is sokkal sötétebb titok nyílt meg előttük.

*Ó, Venus Cloacina, kérlek, hogy világosítsd meg elmém tomporoddal twerkeltetve, hogy oly bal-sorsot daimónjukban hordozó társaim tenger fáj-dalmának méltó emléket állíthassak! Kik voltak kínoztatva Neptun tengeristen által…Mikor hajójukon Contra-Aquincum felé vették az irányt, hogy ott vizsgáikat letéve a maguk részéről bevégeztessék a viasztáblák idejét, a diákok Püthiához látogattak jóslatért. Ő háromlábú székén ülve, kissé akadozva válaszolt az eljövendőkre

kíváncsi utazóknak: „Gigászi vi-har, mit senki sem remél… gnóthi szeauton… Neptun haragja lesújt majd… ellenségeire… Kharübdisz majdan nem lenyel, de kiléptet… parakharattein ta nomiszma… míg Szkülla helyei betelnek… de nem velük…” – hörögte a tanulmányi előadóból átképzett jósnő.Az abszolválásközeli állapotukban hübrisszel telve nem adtak hitelt a jóslatnak. Gondolájuk gondtalanul szelte a habokat, míg harmadnapra az ég el nem sötétedett. A nagy csendességet végül dörgő robaj hasí-totta ketté. Egyikük hangot hallott, amely nevén szólította zordul:

– Nem hallgattál a sorsodat előtted feltáróra, bal-ga! Minden vizsgát felvettél? Be tudsz lépni? A kérvényt lezártad?Ekkor mindannyian remegve gondolkodtak el azon, hogy meg tudnak-e válaszolni ezekre a kérdésekre. A páni félelem úgy elfogta az ifjakat, mint Hüp-paszoszt, mikor a √2 után való érdeklődése miatt Püthagorasz megdühödött rá. Ám egyikük így szólt:– Ó, velünk utazó doktorandusz, segíts rajtunk! Mindenható Neptununk kiszámíthatatlan harag-jának csak te vethetsz véget, hisz te beléphetsz, hova mi nem.– Hova? Mit? Neptun? Hallottam róla, de inkább a titkárságon szóljatok…Másnap Sopianae partjánál tógacafatok kíséreté-ben sodort partra Neptun haragjának utolsó hullá-ma egy szakdolgozati címbejelentőt. ■

Dictus Magister

Az alexandriai könyvtár üszkös romjai között sétálgatva két – annak leégését egy orgiába fúlt lakoma okozta másnaposság miatt átalvó – passzív státuszú bölcselő, leszboszi Szópatrosz és tyiraszpoli Korax elmélkedett a világ dolgairól:

Neptun haragjának emlékezete

Hoax

Írások, amiket nem szabad komolyan venni

20

Milyen alapvető benyomásai vannak abból az időszakból az egyetemről, amikor hallgató volt?Nagyon termékenynek találom a bölcsészkar korszakainak feldolgozását, ami mindig más volt, más szellemű, más rejtett dimenziói voltak. A sa-ját korszakom, a hatvanas évek második felétől kezdődik, akkor jártam az egyetemre. Az első fon-tos pont, hogy a Bölcsészkar a Váci utcában volt. Ez az utca a hatvanas évek közepén jött igazán rendbe: gyönyörű fehér neonok este, nemzetközi közönség, gyönyörű üzletek – tulajdonképpen egy urbánusan lüktető élő világvárosi központ volt –, és most nem beszélek a miniszoknyákról meg az úgynevezett Zalatnay-pulóverekről. Azáltal, hogy itt volt a kar, a valóságos lüktetésnek hatása volt a gondolkodási folyamatokra is.

Mit látott az egyetemi élet központjának?Egy rejtett dimenziót, amit időközben nagyon elszúrtak az egyetemünk vezetői, amikor elkezd-ték lassan szétköltöztetni az egyetemet. A Pesti Barnabás utcai épületben működött lényegében minden tanszék. Ebben a két épületben ott volt mindenki. Az „A” lépcsőházban volt az Egyetemi Színpad, ami ugyan önálló intézmény volt a böl-csészkartól, de mégis volt köze hozzá, fél Pest értelmisége odajárt. Voltak ad hoc rendezvények is: az egyik előadáson azt mondta az oktató, hogy most menjenek moziba, mert most játszanak szovjet némafilmeket. Felálltunk és lementünk az épületen belüli színpadra, és olyan szovjet né-mafilm-összeállítást láttunk, amilyet soha senki. A „B” lépcsőházban nyüzsgött a fél magyar tu-dományos élet. Ha az ember lejött a negyedik emeletről a földszintig, találkozott öt profesz-szorral, docenssel, néprajzosoktól filológusokon át történészekkel, filozófusokkal. Egy ilyen út

A tanulás szabadsága, a szabadság

szigeteA filozófiaprofesszort diákéveinek egyetemi hangulatáról, benyomásairól kérdeztük. Rejtett dimenziókat, elfeledett lépcsőházat találtunk.

Interjú Kiss Endrével

Interjú

21

tudatosíthatta mindenkiben, hogy olyan értel-miségi közegben van, ami másutt tökéletesen elképzelhetetlen. Amikor elkezdtek szétköltözni a tanszékek, tulajdonképpen elpárolgott az egye-tem, mert az lényegében az a lépcsőház volt, kö-zépponti szimbólum, igazi szellemi központ. Ez a légkör azóta sincs, sőt, már a „B” lépcsőházban sem volt meg, miután a tanszékek egy bizonyos kritikus tömege kitelepült. Addig több száz olyan emberrel voltunk érintkezésben, akik érdekeltek. Utána? Egy másik intézetbe (mert közben intézetek let-tek a tanszékekből) csak akkor ment el valaki, ha valami dolga volt.

Hogyan tekintett a társadalom a bölcsészekre?A szabadság szigete volt a Bölcsészkar a társada-lom szemében is. Bölcsésznek lenni azt jelentette, hogy szabadnak lenni. Ha akarsz, szabadon olvas-hatsz, szabadon gondolkozhatsz, szabadon beszél-gethetsz, a szabadság szempontjából privilégizált vagy. Ezért mindenki hálás volt és boldog, hogy bejutott, ami nagyon nehéz volt, nagyon maga-sak voltak a pontszámok. Megvolt a kvóta, hogy melyik szakra hány hallgatót lehet felvenni, ezt többnyire be is tartották. A kis szakokra, például a régészetre, elszánt hivatástudattal rendelkezők jelentkeztek, nehezebb volt bejutni, mint filmren-dezőnek vagy orvosnak, és tudták azt, hogy tízből egynek lesz majd állása. Ezt csak azért mondom,

hogy a mai retorika elég primitíven és provinciá-lisan kezeli tanulás és elhelyezkedés viszonyát. Mintha egy tizennyolc éves ember nem tudhatná, hogy mit akar, és rögtön áldozattá válik, ha majd nem tud rögtön elhelyezkedni.A tanulás szabadsága elsősorban a speciális kollé-giumok rendszerében testesült meg. Minden sze-meszterben gyakorlatilag korlátlan számban fel lehetett venni ilyen kollégiumokat – ma nehezen viselem, hogy azt mondják hallgatók, hogy sajnos már nincs több kreditem, nem vehetem fel ezt a

kollégiumot, mert fizetnem kellene. Ha engem Hegel érdekel, nem elég egy félév. Az embernek voltak diákjai, akik négyszer ültek be ugyanarra a speckollra, és a végén egész jól megtanulták az anyagot. A szabadság nem abban állt, hogy ellen-zéki dumát adtak elő a professzorok, bár azért elég szabadon beszéltek, hanem hogy volt egy tanterv és a meghirdetett speciális kollégiumok korlátlan rendszere. Az a bölcsészkar, amit én ismertem, szerencsés ötvözete volt a Kádár-korszak hivata-losságának és a bölcsészek által egymásnak jutta-tott szabadságoknak. Egyes történeti korszakokat nem lehet könnyen összehasonlítani, de a kar belső hangulatára a tolerancia volt a jellemző. A záró gondolat egyben új kérdéseket is rejt: ma az a be-nyomásom, hogy a rendszer nem tudott mit kezde-ni igazán azzal az intézménnyel, hogy egyetem és ez ebben az időben pozitívan hatott. A tudomány megkettőződött az Akadémia és az egyetemek kö-zött, ennek is voltak jelentékeny pozitív hatásai. A nyolcvanas évektől ez már változott, a szüksé-ges takarékosság a legnemesebb reform-ötleteket öltötte magára, de ez a trend 1989-ig biztosan nem tudta magát még kifutni. ■

Zima Richárd

„Bölcsésznek lenni azt jelentette, hogy szabadnak lenni.”

Interjú

22 Hallgatói vélemény

Hallgatói véleményKörbekérdeztük a hallgatókat, hogy amennyiben lehetőségük volna hagyományt teremteni, minek örülnének a legjobban, mik azok a programok, amikre igazán vágynak, és ami élményt jelentene számukra. Ezekből válogattunk kedv- és gondolatébresztő céllal.

Androkity Bence, arab szak, első évSzoktunk olyat csinálni, de sajnos ritkán, hogy az ara-bosok elmennek, összeülnek és tartanak keletes estet. Nagyon jó hangulat szokott

lenni, mert kötetlenül beszélgetünk, időnként vízi-pipázunk is. Kézirat-kiállítás is volt, amit megláto-gathattunk együtt, ilyenekből is még több lehetne, például örülnék, ha kapnánk kedvezményes belépő-ket a szakunkkal kapcsolatos kiállításokra.

Szántó Veronika, néprajz szak, másodévMinoron lehetne közösség-építő dolgokat csinálni, mert ott senki nem ismer senkit, és ez nagy hiány, jobban sze-retném ismerni az embere-

ket. Bármilyen szabadtéri program vagy kulturális program jó lenne.

Benei Alexandra, távol-ke-leti szak, másodévSzínházlátogatásokra lenne szükség, kedvezményes je-gyekkel vagy az egyetemre kéne meghívni társulatokat, színházi napokat tartva.

Mile Nagy Luca, magyar szak, másodévÚgy gondolom, a mostani egyetemi rendszer a ká-oszt segíti elő, nem azt, hogy kiegyensúlyozott életet tudjanak élni a fiatalok. Sok mindent szétforgácsol, többek között a közösség építésének lehetőségét

is. Ezen olyan programok-kal tudnánk segíteni, amik nem a nihilizmusra alapul-nak, hanem építőek is. Ez alatt értem a filmklubbot, tanulóközösségeket, múze-um- es kiállításlátogatáso-

kat, akár célorientáltan, akár anélkül, ezek közben is lehet sörözni.

Szűcs Ádám, történelem szak, harmadévHagyományőrző programo-kat lehetne csinálni, például kimenni az austerlitzi csata helyszínére, decemberben, megnézni, milyen. Elég sok

fegyveres ember szokott lenni, persze hagyo-mányőrzők, azt hallottam nagyon jó, erre érdemes lenne kimenni. Ilyen utazást a Nemzetvédelmi Egyetem szervez, és csak akkor lehet jelentkezni, ha nem mennek el páran. Persze nem muszáj pont austerlitz, lehetne például 48-al kapcsolatos is.

Magyarkuti Anna, ameri-kanisztika MANagyon elégedett vagyok a szakos rendezvényekkel. Például tegnap volt a poszter-bemutató nap, ahol diákpro-jekteket lehetett bemutatni,

nagyon jó volt, és mindig van karácsonyi éneklés, és az is szuper.

Kelemen Alexandra, szerb szak, negyedévA közösségi programoknak a rendszeresebbé

23Hallgatói vélemény

tételét tudnám javasolni, olyan programokat, amibe mindenki be tud kapcsolód-ni a saját ízlése alapján. Kis szak vagyunk, de jó lenne, ha mindenki meg tudná találni a saját világát. Én például

nagyon muzikális beállítottságú vagyok, szóval támogatnám a szerb zenei múltra épülő tánchá-zat vagy együtteseket. Hiszen a zenében mindenki megtalálja saját magát, illetve a másikat is.

G. Szabó Sarolta, magyar szak, másodévAzt tudom, hogy szoktak len-ni kerekasztal-beszélgetések, de nem tudom mennyire elte-s szervezés. Az nagyon jó, ha a diákok nem csak a bu-

lik vagy a könnyű szórakozás keretein belül tudnak találkozni, hanem valamilyen tudományos program keretein belül is.

Lehetnének például tematikus kerekasztal-be-szélgetések, meghívott vendégekkel, ahogy látom, a fiatalok fogékonyak erre, szeretnek érvelni, vitat-kozni, beszélgetni.

Valamilyen kvízpartyszerűségre is gondoltam, például a magyar szakosoknak lehetne szakos, te-matikus kvízest, mondjuk a xx. századi költőkről.

Wendl Dávid, magyar szak, gólyaA ttk-n szoktam látni, ahogy a kémiások átöltöznek fehér köpenyekbe. Sajnos, itt ná-lunk a bölcsész öntudattal együtt járó indiviuum túlten-

gés kizárja, hogy egyforma ruhában járjunk, viszont a ruhatár hagyományának átvétele nagy helyet töl-tene ki a lelkekben és szabadítana fel a termekben.

Dézsi Fruzsina, magyar szak, másodévNagyon támogatnék egy közös Oscar-nézést, már csak azért is, mert egyedül, pizsamában a kanapén hajnalok hajnalán ez nem olyan nagy buli, plusz egy jó társaságban – legalábbis ideális esetben – nem

aludnék el a reklámok alatt. Emellett annak is örülnék, ha lenne magyar filmes nap, ugyanis a sztereotípiákkal ellentétben tényleg vannak zseniális hazai munkák is, amiket jó lenne, ha minél

többen megismernének.

Bikkes Gábor, anglisztika, negyedévEz nem a gimnázium, nem le-het mindenkit beterelni egy színházba, a mikroközössé-gek diktálják a trendet, és má-sok ahhoz alkalmazkodnak.

Ilyen például a szakos ivás, vagy így kezdődött el két évvel ezelőtt a közös farsang, ami most is lesz. A hagyomány alapja az, hogy ismétlődjön, és ha van érdeklődés, akkor ez kialakul magától.

Egri Ádám, angol-történe-lem tanárszak, gólyaNekem nem hiányzik sem-milyen hagyomány, mert az alapdolgokon keresztül, mint a gólyatábor, gólyabál, kialakul egy olyan társaság,

akik később tudnak más programokra is menni, mi is szervezünk ilyet a szakon.

Kiss Gréta, magyar szak, másodévSzerintem lehetne reggelen-te egy közös kávézás a kk-ban mint napindító, boldog első löket az elte-s közösséggel, hiszen ha eddig nem is kávéz-

tál, ha ide felvettek, tuti rászoktatnak. Szerintem ez egy bensőséges dolog is lehetne, ahogy a Bájoló minden buli végén. Hagyományt lehetne csinálni a közös tanulásokból is, mindig voltak kisebb csopor-tosulások, de össznépi kezdeményezésről még nem hallottam. Az legalább hasznos is lenne.

Köszönjük válaszaitokat! ■ Tóth Melitta

24

Vizsga utáni oktatói körlevél:„Tisztelt hallgatók, alábbiakban találhatók a kurzus első időpontbéli dolgozatára kapott ér-demjegyek. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem kértem a Neptun kódot, így a személyiségi jogok tiszteletben tartása érdekében a követke-ző kód alapján találják meg a saját jegyüket azok, akiknek nem a Neptun kódon szerepel a jegye: a vezetéknév betűi számának kétszerese, bináris számrendszerben utána pont, majd a keresztnév vagy -nevek betűi számának négyzete, hexadeci-mális számrendszerben és ahol egyezés van, an-nak jelzése, hogy az illető fiú (F) vagy lány (L) és ahol ezután is egyezés lenne, a keresztnév második betűje. Akinek nehézsége merül-ne fel, írjon egy ímélt és megírom, hányast kapott a dolgozatra.”

Oktató: Ha nagyon melegük van, vegyék lejjebb a fűtést! Hallgató: Hányasra tekerjem? Oktató: Kettesre elég lesz. Hallgató: Az nekem is elég …

Globalizációról és a kortárs társadalomról szóló órán: „És ennek következtében rohamosan fel-emészti önmagát a társadalom, és elpusztul a vi-lág. De nyugodjanak meg, a világ csak a félév végén pusztul el! Még nem akarom lelőni a poént.”

Oktató: „Az atomtáska a politikai rendszer szim-bóluma, minden nagyhatalom ott tartotta magá-nál, csak ki kellett nyitni, és megnyomni a gom-bot … remélem nem vesztették el út közben.”

Oktató: „Nem tudom, ki hogy tanulta, de a xviii. századi Magyarország dögunalom.” Oktató: „Én is kollégista voltam annak idején … istenien éreztük magunkat! Én például kiválóan tudtam kést dobálni.” Oktató szerint az örökösödési háború rövid és frappáns definíciója: „Olcsó játék hülye gyerekek-nek, nagy tétért.” Oktató: „Gondolom, önök között is vannak olya-nok, akik szoktak verseket írni. Ezt a szokást néhányan kinövik, és ők … hogyismondjam … muglik lesznek.” ■

Overheard at elte btk Facebook csoport

Aranyköpések bölcsész módraAz Overheard at elte btk egy olyan Facebook csoport, ahova a legviccesebb, legemlékezetesebb aranyköpések, anekdoták kerülnek fel. Immár kisebb mémgenerálás is beindult. Itt a harmadik válogatásunk.

Levezető

27

28