1

TartalomPünkösdi szikrák 1

Velünk történt

Szenvedéstörténet egy szereplő

szemével - Passió 2017 2

Lőrinci házaspárok lelkigyakorlata 5

A Szent József búcsú személyes

üzenete 7

Emberközelben

Márton atya - Az istenszeretettől

a felismert hivatásig 8

Helytörténet

Historia Domus - 14 11

Plébániánk hírei, információi 12

A pestszentlőrinci főplébániA időszAkos kiAdványA 2017. pünkösd

szív-hangMária Szeplőtelen Szíve róMai katolikuS Főplébánia

1181 budapest, batthyány utca 87/b. tel.: 290-3036 Fax.: 290-3036

XXI. évfolyam/2. szám

Amikor a tábortűz vagy a kandalló mellett a játékos tűz mutatványában gyönyörködünk,

talán ritkán gondolunk arra, hogy valójában mi-lyen veszélynek tesszük ki magunkat. Annak el-lenére sem akarunk lemaradni erről a látványról, hogy talán saját tapasztalatunk is van már arról, milyen hirtelen talált az ölünkbe egy-egy kisebb vagy nagyobb szikra. A lángnyelvek játékának szemlélése jobban érdekel minket, mint az, amit eredményezhet.

Mottó:

“Jöjj Szentlélek-isten, jöjj sáraszdkiamennyekből fényességed sugarát!”

Veni Sancte Spiritus

Pünkösdi szikrák

2 3

Valahogy így érezhetjük magunkat Pünkösd-kor is: a Szentírás elbeszéléseit mi is csodálkozva hallgatjuk anélkül, hogy komolyan foglalkoznánk azzal, hogy a Szentlélek lángja a mi életünket is átjárhatja. Pedig Pünkösdkor az apostolokat a Szentlélek olyannyira betöltötte és lángra lob-bantotta, hogy mindenki csodálkozott, aki látta és hallotta őket. Ehhez képest mi is legfeljebb csak csodálkozva hallgatjuk az erről szóló elbeszélést ahelyett, hogy komolyan elgondolkodnánk rajta.

Egy lényeges részlet, ami nem kerülheti el figyelmünket: az apostolok megrendülten élték át a húsvéti napokat. Az események megrendítő

ereje kizökkentette őket az ünneplés megszokott rendjéből. Pünkösdkor Jézus ígéretében bízva hittek abban, hogy a Vigasztaló érkezése nem lesz kérdés. Mint ahogy az sem kérdéses, hogy a Szentlélek ereje nem csak az apostolok szívében, de bennünk is tud tüzet gyújtani, amitől otthono-sabban és tettre késznek érezhetjük magunkat a világban. Így mi is mindarról tanúságot tudunk tenni - mindenki csodálkozására -, amit látunk és hallunk, vagyis Atyánk gazdagságáról és a terem-tett világ csodájáról.

Tampu-Ababei József plébános

Szenvedéstörténet egy szereplő szemével Passió 2017

A Csíksomlyói Passió hosszú évek óta egyik legmeghatározóbb része a húsvéti szertar-

tás-sorozatnak plébániánkon. Az erdélyi eredetű misztériumjáték előadása a régi vallásos hagyo-mány felelevenítésének egyik szép példája.

Az előadás sajátossága, hogy néhány jelenet a padok között játszódik: az ünneplő tömeg közöttünk vonul be Jeruzsálembe, az ördögök a templom különböző pontjain bukkannak fel, Jézus pedig szintén közöttünk cipeli keresztjét, sodródva az őt ütlegelő katonák tömegében. Önkéntelenül részeseivé válunk a történetnek, de mindenki másként éli meg ezt a személyes meg-szólítást.

Vannak, akik már a kezdetektől nézői a misz-tériumjátéknak; vannak, akik idén először tekin-tették meg az előadást; és vannak azok, akik a legközvetlenebb módon érezhetik át az előadás lelki tartalmát – maguk a szereplők. Mély és el-gondolkodtató élmény részesévé válni a nagyheti szertartás-sorozat legfájdalmasabb jelenetének.

„Nem könnyű feladat magunkra venni ezeket a szerepeket. Mi mind arra kaptunk meghívást, hogy az egymás iránti szeretetet képviseljük a hétköznapokban, a Passió legtöbb szereplője pedig ezzel teljesen el-lentétes viselkedést tanúsít.”

Az előadás előtti beszélgetés során közösen tudatosítjuk magunkban, hogy a következő másfél órában félre kell tennünk személyes meggyőződéseinket, és – mintegy kilépve hét-köznapi énünkből – értékítéletünkkel telje-sen összeegyeztethetetlen gondolkodásmódot képviselünk majd a színpadon. Ez egy hivatá-sos színésznek egészen megszokott átalakulás, részünkről azonban igen mély odafigyelést és komoly felkészülést igényel.

Csendes és viharos jelenetek váltakoznak, sajátos dinamikát kölcsönözve az előadásnak. Egyik pillanatban Jézust dicsérő tömegként ál-lunk a színpadon, üdvrivalgásunk a templom

leghátsó sorába is elhallatszik, pár perccel később pedig mi magunk vagyok azok a tanítványok, akik félelemből megtagadják mesterüket, és hallgatásukkal ítélik el őt. Egyszer segítségéért fohászkodunk, később pedig halálát kívánjuk Pi-látus házában.

Az előadást záró Ómagyar Mária-siralom a misztériumjáték legcsodálatosabb jelenete. Nézőként és szereplőként egyaránt átérezzük a fiát sirató anya fájdalmát. Elcsendesül a színpad, már csak a mécsesek világítanak, és csendben elgondolkodunk a történteken. Évről évre újra átéljük, hogy az emberi meggondolatlanság mennyi fájdalmat okozott a Szűzanyának. Át-gondoljuk, hogy vajon a mi életünkben mik azok a szavak vagy tettek, amelyek fájdalmat okozhat-nak valaki másnak.

Az előadás csendes kivonulással zárul, a szereplők percekig szótlanul gyülekeznek a templomon kívül. A misztériumjáték legfonto-sabb záró-momentuma, hogy közösen letegyük a Passióban játszott szerepeinket – azokat a “jel-

mezeket”, amelyeket nem szívesen viselnénk a hétköznapok során. Személyes szenvedéstörté-netünk ez, ahol szerepünkkel azonosulunk, az előadás végén pedig a jelmezzel együtt szere-peinket is visszaadjuk Biblia-beli tulajdono-saiknak.

„Letesszük Ádám hiúságát, Júdás önzőségét, a farizeusok félelmét. Letesszük a katonák kegyetlenségét, a leprások hálát-lanságát és a tanítványok hűtlenségét.”

A Passió szereplői mi magunk is lehetnénk, a mai korra átültetve. Éppen ezért fontos tuda-tosítanunk, hogy kibújva jelmezünkből, értékes tulajdonságainkat erősítve egy új, tiszta ruhát öltsünk magunkra, amelyben a feltámadt Krisz-tust köszönthetjük Nagyszombaton, és életünk minden napján.

Szöveg: Taigiszer MónikaFotók: Taigiszer Márton

velünk történtvelünk történt

4 5

velünk történt velünk történt

Házasságban, életkorban és egyfelé tartó közösségben is jelentős idő, amikor az

ember 25 évet tudhat maga mögött. A Jézus Szíve Nővérek sokrétű küldetéssel érkeztek Magyarországra, missziójukban kiemelkedő szerepet kapott a családpasz-toráció. Ennek megvalósí-tásában mi, lőrinci házaspárok különösen is nagy ajándéknak tekintjük, hogy a Jézus Szíve Családi Tábor mellett, – ami egy nyári program a családoknak –, évről évre megszervezték nekünk a Nővérek a téli lelki töltekezés lehetőségét is.

Kezdetben Dobogókőn, a Manréza lelkigyakorla-tos központban gyűltünk össze. Később Máriabesnyőre „költözött” a házaspárok lel-kigyakorlata, de voltunk Leány-falun, a Szent Gellért Lelkigya-korlatos Központban is. Ami mindegyikben közös volt: évről évre nagyszerű előadásokat hallhattunk a hitünk-kel kapcsolatban. Egyéni hitünket megerősítő, de egyben közösségünket építő együttléteket él-hettünk át ezeken a hétvégéken. Házaspároknak szól ez a hétvége, hogy Istennel járva a házasság útját, kapcsolatunkat fejlesztő, segítő pillanato-kat is megéljünk.

Mára már kialakult váza, menete van a hét-végének, mely sok-sok év tapasztalatából, gya-korlatából formálódott. Talán ezek miatt volt viszonylag könnyű elfogadnom a Nővérektől érkező kérést, hogy az idei lelkigyakorlat meg-szervezését elvállaljam. Amikor sikerült hely-színt, időpontot találni, amikor Székely János

püspök atya elfogadta a felkérést, tudtam, Isten kegyelmi ajándéka lesz ez a lelkigyakorlat. Nem a véletlen műve az sem, hogy Abi atyának ez az egy szabad hétvégéje volt a nagyböjtben, így együtt lehettünk Vele is a teljes hétvégén.

Hogy mi is történt, az események felidézé-sében segít Kriszti és Peti, akik a közösségünk legfiatalabb családos csoportjának, a Szent Anna és Szent Joachim közösségnek tagjai.

Meglepően sokan voltunk, kb. harminc házas-pár. A Szent Anna és Szent Joachim közösségből rajtunk kívül Eszter és Bence vettek részt. A lel-kigyakorlaton nem csak előadások voltak, hanem kiscsoportos beszélgetések is, így lehetett is-merkedni, kapcsolatot építeni, sok jó hívő ember-rel találkozni, tapasztalatot cserélni. Számunkra sok archoz most már egy név és egy személyiség is tartozik. A helyszín, a máriabesnyői Mater

Lőrinci házaspárok lelkigyakorlata

Előadások előtt a gyülekezőt énekekkel segítette Püspök atya

6 7

velünk történt

Salvatoris Lelkigyakorlatos Központ (salvator nővérek volt zárdája) ideálisnak bizonyult.

A hétvége programját a nagy tudású Székely János püspök Úr előadásai uralták, amit a sok egy helyben ülés ellenére is mindannyian na-gyon élveztünk. Számtalan példaértékű törté-nettel színesítette előadását, például szenvedés, házassági konfliktusok, gyereknevelés, élet vé-delme, teremtés, mennyek országa, megbocsá-tás témakörökben. Volt kerekasztal beszélgetés, ahol feltehettük kérdéseinket a Püspök Úrnak. Többek között megtudhattuk, mi a véleménye az iszlámnak Jézusról, hogyan vélekedik a keresz-ténység Mohamedről, Keresztelő János vajon Illés reinkarnációja-e, miért szólíthatjuk mégis “atyának” a papokat, ha Jézus kifejezetten kéri, hogy ne tegyük, mi a különbség a polgári és a szentségi házasság között, jó-e a családfagyógyí-tás.

A lelkigyakorlatot a bevezető gondolatok után szentségimádással kezdtük. Szombaton este csoportokat alkotva izgalmas játékban ve-hettünk részt, amit kötetlen beszélgetés, agapé követett. Vasárnap két házaspár tett tanúságot

(egy szentségi házasság-ban elő és egy házasság rendezése végéhez érkező pár - szerk.), a szentségi házasság mellett; itt töb-ben a zsebkendőjük után kaptak.

Szombaton és vasár-nap is püspöki szentmi-sénk volt, Abi atya kon-celebrálásával. A záró, megosztó kör alkalmával ismét előkerültek a zsebkendők; mindenki nagyon megerősítőnek és tanulságosnak tartotta a hétvégét. Jól össze-kovácsolta a közössé-get, ezt tanúsíthatjuk. A

Pestszentlőrinci Főplébánia nagyon szerencsés, hogy ilyen sok jó hívő házaspár tartozik hozzá.

Szeretettel: Kriszti és Peti

Szeretném megköszönni a Nővéreknek, hogy figyelemmel kísérik közösségünk életét, érezték az igényt erre a lelkigyakorlatra, és tanácsaikkal, eszközökkel segítették ennek megszervezését. Annak ellenére, hogy az utolsó napokban beteg-ségek, balesetek miatt voltak olyan házaspárok, akiknek le kellett mondaniuk a részvételt, 29 házaspárral tudtunk részt venni ezen a lelkigya-korlaton. És ez 29 családot jelent, ahol a szülők hitükben, szeretetükben, egymáshoz és Isten-hez való elkötelezettségükben megerősödve té-rhettek haza a hétköznapokba és közösségünkbe. A mai családellenes világban ezért kimagaslóan nagy ajándék egy ilyen hétvége, kívánom, hogy sokáig tudjunk ebből az erőforrásból meríteni!

N.F.M.

Csúcs és forrás

velünk történt

Az ünnep fontos része életünknek. Talán már klisének hangzik, mégis jó odafigyelni az

ünnepre, mert annak művészete van. Készülni kell rá. Legyen az akár egy kisebb családi ün-neplés, vagy sokaságot mozgató esemény. Május-ban pedig bőven akad alkalom az emelkedettebb eseményekre. Anyák napja, Gyermek nap, Ma-jális… A Majálisról először Szinyei-Merse híres festménye jut eszembe, aztán a tömegeket a szabadba vonzó sörpados, kolbászos, vidámparki elemekkel, zenével tarkított program.

Idén mélyebb értelmet is nyert számomra május 1. Nem csak égi Édesanyámra, Máriára tekinthettem rá, hanem az ő jegyesére, Szent Józsefre is. Varjú Imre atya meghívott, hogy együtt ünnepeljünk munkás Szent József, kápol-nája névadójának ünnepén. Megkért, hogy ve-gyem ki a részem a szentmiséből, főleg az evan-gélium utáni és a könyörgés előtti részből. Így mielőtt elhangzott volna az első lorettói litánia, József életszentségét vizsgáltam. Ajándék volt számomra, mert az első gondolatok után, amik inkább könyvszagúak és megszokottak voltak, a Szentlélek rámutatott olyan pontokra, melyeket jó elsajátítani.

Az egyik, hogy a ”Jézus arcú” József nevelte a ”József arcú” Jézust. Míg előtte növekedett az Úr Jézus, ő is növekedett Benne. Hogyan tudom ”nevelgetni” Jézust az életemben, hogy az Ő arcvonásai egyre jobban megjelenjenek rajtam?

A másik, hogy a munkám lehet a szol-

gálatom, amely az életszentségre vezet, hogy a jézusi arcvonások kialakuljanak. A monotonná váló mindennapi rutin csodálatos eszköz ahhoz, hogy megéljem a tanítványságomat.

A harmadik, hogy milyen szép, bevezeti a jegyesének, Máriának a hónapját! Szinte kézen fogva vezeti az Egyház elé, hogy vele és általa imádkozzon. Legyek én is többször Mária mel-lett, mert általa is mélyebben megismerhetem az Urat!

A készület után nagy élmény volt számomra látni a tele templomot, a hívek seregét: időset és fiatalt egyaránt, akik együtt ünnepelnek, énekel-nek. Biciklivel mentem a szentmisére, kikerülve a zöldterületeken építkezőket, akik sátrakat ál-lítottak. Itt, az Ibolya utcában is épült valami, valami sokkal több: az élő Egyház. Azt külön megjegyezném, hogy amikor meghallottam, hogy kármelita nővérek is jönnek, megdobbant a szívem. A kármeliták közel állnak hozzám, a szívemben hordozom őket.

A szentmise után a testünket is tápláltuk fi-nomabbnál finomabb falatokkal és ízes borral is. Ebben is benne volt a testvérek szíve-lelke.

Hálás vagyok Istennek, hogy alkalmat ad a közös ünneplésre, találkozásokra. Hálás vagyok Neki az Ibolya utcai közösségért és Imre atyáért is. Mert közösségeink olyanok itt Pestszentlőrincen, mint testben a lélek.

Lejtényi Emánuel atya

A Szent József búcsú személyes üzenete

Már három éve a szív-hang szolgálatában

Köszönetet mondunk a Királypapír Plusz Kft-nek a nyomdai segítségért, amivel segítik

plébániai újságunk megjelenését.

Királypapír Plusz Kft.1239 Budapest, Hősök tere 8.

Tel.: 06 20 992 6957

8 9

emberközelben

Szeretlek, Uram. Nem kételkedve, hanem biztos öntudattal.

Igéd átjárta szívemet s megszerettelek. Ég és föld és a bennük levő mindenség is

minden oldalról azt kiáltják, hogy szeresselek./Szent Ágoston/

Gyerekként nem misézett a szobában, nem játszott ’paposat’ és fogalma sem

volt róla, hogy egyszer majd ez lesz a hivatása. A családja nem élt buzgó vallásos életet, de fon-tosnak tartották, hogy a gyerekek misére, hittan-ra járjanak és Márton ministrált is.

Sokáig világi életet élt. Úgy nőtt fel, hogy a családi házban egy asztalos műhely volt, ezért némi tudást elsajátított a szakmából. Kö-zépiskolás korában édesapja gazdálkodással is elkezdett foglalkozni. Iskola után a családi gazdaságban tevékenykedett, mert a föld job-ban érdekelte, mint a tanulás. Közben dolgozott kőműves mellett, ácsként, asztalosként is, ha szükséges volt kiegészíteni a gazdálkodásból származó jövedelmet. Majd a családban történt súlyos nehézségek miatt biztos munkahelyre volt szüksége, ezért egy autógyárban vállalt munkát.

Gyermekkorában – amíg a szigorú részlete-ket nem ismerte – nagyon vonzotta a szerzete-si életforma, de az évek múlásával már inkább családfőként képzelte el a szolgálatát. Aztán be kellett látnia, hogy őt senki nem vonzza annyira, mint Isten. Érezte, hogy nem tudna egyidejűleg egy családról is gondoskodni, és Istent is teljes szívvel szolgálni, mert Isten túlságosan lefog-lalná. Sokáig nem hagyta nyugodni, hogy a szí-vét meg kéne osztania, miközben jó pár példát

látott arra, hogy ez sikerülhet. De akkor ő ezt miért nem látja megvalósíthatónak?

Isten pedig időről-időre küldte hozzá az em-bereket, hogy segítsék őt a helyes döntésben. A nyergesújfalui plébánosuk nagy empátiával gondozta ezt a lassan bontakozó hivatást, de még nem hívő barátai is megjegyezték időn-ként: „Marci, miért nem mész el papnak?”

Márton mindig is szeretett a szabadban len-ni: dolgozni, kirándulni vagy csak szemlélődni. Egy sportbaleset utáni hosszú gyógyulása során Szent Ágoston Vallomások c. művét olvasva felismerte, hogy nincs egyedül a vívódásaival, olyan emberi vonásokat ismert fel Ágoston éle-tében, melyek segítettek neki a nehéz döntések-ben. Mire meggyógyult, már tudta, mi a dolga. Kilépett a gyárból és kérte a felvételét az eszter-gomi szemináriumba.

Általában nem a harminc év felettiek jelentkeznek a szemináriumba. Könnyebbé vagy nehezebbé tette a helyzetedet, hogy mi-nimum tíz évvel idősebb voltál a többségnél?

Ha 18-20 évesen mentem volna oda, bizto-san nem bírtam volna fél évnél tovább. Ugyan-akkor a benti élet, a tanulmányi rend a 20 év körüli korosztálynak van kitalálva, és ez ne-hézséget jelentett számomra. Ehhez jött még a ’bezártság’ a városba, az épületbe, egy szigorú rendbe – az addigi életem teljes ellentéte; ráa-dásul az én mozgásigényem sokszorosa volt a lehetőségeknek (a szabadban töltött idő nekem nem azt jelenti, hogy egy apró, zárt kertben ül-dögélek).

Könnyebbséget jelentett viszont, hogy a frissen megszerzett tudás már meglévő tapasz-talatokra épült. Ettől nem csak mélyebb lett a

Márton atya Az istenszeretettől a felismert hivatásig

emberközelben

megértés, de hatékonyabb lett az ismeretátadás.

Az ember hitelességét többek között az adja, ha megélt dolgok-ról beszél…

Igen, tudtam élethelyzetekhez kötni, amiről tanultunk, ami egy 20 éves ember esetén még nem fel-tétlenül van így. A tapasztalataim sokat segítettek abban, hogy át tud-jam élni Krisztus tanítását, és az ne csak tananyag legyen a hittanórá-kon.

Miért? Lehet csupán tan-anyag? A hitet ki lehet hagyni belőle?

Nagy a különbség az iskolai és plébániai hittanórák között. Az előbbieken azért vesznek részt, mert kötelező, és akit nem érdekel, az nem is figyel oda (azért persze remélem, hogy így sem múlnak el nyom nélkül ezek az órák), de a plébániára azok jönnek (főleg a 18-25 évesekről beszélek), akiknek már van hitük, és még többet szeretnének tudni, akik meg is akarják érteni hitüket. Ösztönösen keresik az összefüggése-ket – és én is jobban szeretem átfogóan látni az egészet, mint először a részletekbe belemenni.

Akkor te is a híveknek ahhoz a csoport-jához tartozol, aki nemcsak hisz, de szereti érteni is, amit hisz, és örömmel veszi, hogy rendszer van a hitünkben? Te is úgy gondo-lod, hogy attól még, hogy az élő- és élettelen világ működésének egyre több törvénysze-rűségét ismerjük fel, muszáj, hogy legyen mögötte egy rendező erő, Aki mindezt létre-hozta?

Ebből írtam a szakdolgozatomat ’Teremtés és tudomány’ címmel, a természettudomány, a

gondolkodás és a hit kapcsolatáról (a kiegészítés oka: a filozófia és a teológia is tudomány, ha ezt sokan nem is tudják, vagy kétségbe von-ják). Az egyik, amit elemeztem, S. Hawking műve, ’A nagy terv’. A könyvben az egyik legnagyobb nehézséget okozó fejtegetése az, hogy Isten nem teremthette a Vi-lágot, mert az (az Univerzum) a fizika egyik törvényének (a gra-vitációnak) elkerülhetetlen követ-kezménye.

Szerintem ez még látszólag sem mond ellent annak, hogy Is-ten teremtette a világot... Mindig

10 11

emberközelben

is biztos voltam abban, hogy bármekkora szeletet ismerünk és értünk is meg a világ rendjéből, attól még nem mi hoztuk létre…

(Hát, ez a hit. Eljut odáig, hogy van egy nagy terv – viszont tagadja a tervező létét.)

Korábbi műveiben Hawking is feltételezte, hogy lehetséges a teremtő Isten. Ezt pusztán értel-mi belátással is elképzelhetőnek tartja. De hogy ki is ez a Teremtő, arról már furcsa dolgokat állított. Ez utóbbi már inkább hitbeli ta-pasztalatból ismerhető fel. Az említett könyvben végül mégis egy érthetetlen dolgot állít Hawking. Intellek-tuálisan eljut arra a felismerésre, hogy van egy nagy „terv” – viszont mégis tagadja a „tervező” létét.

És nem érzi a szerző, hogy ez egy hatal-mas ellentmondás?

Sajnos nem. Ez a nagy problémája, ezt a kérdést járja végig újra és újra, és nem veszi észre a fától az erdőt. És ez nem azért van sze-rintem, mert nem hisz, hanem mert nem akar hinni.

Az ilyen emberekben sokszor, talán a félelem munkál? Nem mernek dönteni, vég-érvényesen elköteleződni, mert akkor már ahhoz kellene tartaniuk magukat?

Igen, a függetlenség. Nem is a szabadságra törekszünk, hanem a függetlenségre. Ez a kettő nem azonos.

Mi a különbség? Van olyan emberi lény, aki független lenne?

Ez igaz, valóban nincs, de mégis arra törek-szünk! Függetlenségre egymástól, mindenkitől, még a Teremtőtől is. És akinek sikerül ezt elér-ni, az beleőrül a teljes elhagyatottságba.

Mesélj az egyházközösséggel kapcsolatos tapasztalataidról!

Nem sok idő ez a pár hónap egy ilyen nagy közösségben, mint a Pestszentlőrinci Főplébá-nia. Elsősorban a hittanos csoportokat ismertem meg, a kicsiktől a legnagyobbakig, de a ház-szentelések alkalmával volt alkalmam beszél-getni korombeliekkel és idősebbekkel is. Jól megértettem magam velük, és nagyon örülök, hogy hitbeli kérdésekről a saját korosztályom-mal is beszélgethetek.

Személyesebben a fiatal ifiseket ismertem meg, akikkel többször is kötetlenül beszélget-hettem, planetáriumba is elmentünk, filmez-tünk, vacsoráztunk, játszottunk. Van, akit még a régi McCormick traktorom is nagyon érdekelne, ezért szívesen meglátogatna szülővárosomban, hogy ki is próbálhassa.

B.O.E.

* * *

Horváth Márton diakónus atya pappá szen-telése 2017. június 10. szombat de. 1/2 11-kor lesz az Esztergomi Bazilikában. Újmiséjét tem-plomunk búcsúünnepén mutatja be, június 24-én este 6 órakor. Foglaljuk imáinkba őt, és mindazo-kat, akik papi és szerzetesi hivatásban élnek.

Helytörténet

1930. Szent Imre év. Az egész katolikus világ részt

vett benne. Közös és helyi ünnepeken emlékez-tek meg a liliomos királyfiról. Zarándoklatokat tartottak tiszteletére Máriabesnyőre, Esztergom-ba, Székesfehérvárra, amelyeken a plébániáról több száz hívő vett részt.

Külön az elemi, külön a polgári iskolákban is ünnepélyt tartottak, ahol kb. 1200 gyermek járult szentáldozáshoz. Énekek, beszédek, szavalatok hangzottak el megemlékezésül. Az országos, Bu-dapesten tartott megemlékezésen, mintegy 600-700 pestszentlőrinci hívő vett részt.

Itt augusztus 14-15-én tartottak hitközségi jubileumot. Augusztus 14-én este 8 órakor szent-ségimádás volt másnap reggel 8 óráig, zsúfolt templommal. Ez alatt 500-an gyóntak és 800-an áldoztak. Reggel 4 órától óránként szentmisét mutattak be, s a délelőtti 10 órás szentmisével zárult a jubileumi év.

Újabb építkezések.Három új szobát építettek a káplán, a hitok-

tató számára, a cserkész-szobát pedig irodává alakították. A temetőben is 3 új ravatalozóval bővítették az eddigieket, a régieket pedig ala-posan tataroztatták. Végre káplánt is kapott a plébánia, Bárány Dezső személyében.

A tél közeledtével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy segíteni kell az éhínség miatt, mert a kará-csonyi csomagokkal célt nem érhettek. Plébános úr elhatározta, hogy december és január minden napjára mintegy 100-150 személy részére tartal-mas, meleg levest fog biztosítani 20 dkg kenyér-rel. Amikor megkezdték ezt az akciót, nem sok-kal később már 300 ember jelentkezett az ételért.

Ebbe aztán bekapcsolódott a politikai község is. Így 1931. március21-ig a plébánia mintegy 48000 ebédet osztott ki, a község 40000-et. En-nek az akciónak a sikeres lebonyolításáért főként a káplán, Bárány Dezsőé az érdem, aki szaka-vatottságával, fáradhatatlanságával tűnt ki, mel-lette nagy számú női segítség váltotta egymást hetenként. Megmaradt a karácsonyi csomagok kiosztása is ruhákkal, fa- és szén tüzelőanyagok biztosításával.

Az állami lakótelepen a Népjóléti Minisztéri-um külön akciót vezetett, ahol 500-600 fő kapott naponta ebédet.

Ritka község volt, amely a lőrincihez hason-lóan sietett a rászorultak segítségére.

1931. Ha nem is a jubileumi évben, de elkészült

Szent Imre szobra, Visnyovszky Lajos alkotása, amelyet a templom parkjában állítottak fel. Sze-rencsés egybeesés, hogy végre sikerült kivitelez-ni orgona felépítését is Riegler Ernő zeneaka-démiai tanár tervei alapján, amelyet Barakovits János rákospalotai orgonaépítő állított fel.

Így, október 18-án, a 9 órai szentmise al-kalmával, dr. Hász István püspök megáldotta az orgonát, 11 órakor pedig sor került a szobor leleplezésére ünnepélyes külsőségek között. Püspök úr megemlítette, hogy egy magát megnevezni nem akaró személy 1000 kg kenye-ret fog kiosztatni novemberben, mint Szent Imre adományát a rászorulók között. Ez november 5-én meg is történt.

Sz. M.

hiSToriA doMuS - 14

12

plébániánk Hírei, információi

PLÉBÁNIAI HÍRLEVÉLFelelős kiadó:

Tampu-Ababei József plébánosSzerkesztő: Hős-Burucs Tímea

Tördelő: Koppányi Viola

Munkatársak: Bakiné Ormai Edit, Fierer Zsuzsa, Lejtényi Emánuel, Nagyné Ficza Marianna,

Taigiszer Mónika, Taigiszer Márton, Szilárdi Ferencné, Tampu-Ababei JózsefKövetkező lapzárta: 2017. augusztus 25.

Nyári irodai-, mise- és gyóntatási rend (Pünkösdtől szeptemberig)

Nyári miserend:Hétfő: 7:30 -Kedd: - 18:00Szerda: 7:30 -Csütörtök: - 18:00Péntek: 7:30 -Szombat: - 18:00Vasárnap: 7:00, 9:00 18:00

Nyári gyóntatási rend:Előreegyeztetve,vagy:Hétfő,szerdaéspéntek: 7:00 -Kedd és csütörtök: - 17:30

Nyári irodai szolgálat:Hétfő: 10:00 - 12:00 -Kedd: - 16:00 - 18:00Szerda: 10:00 - 12:00 -Csütörtök: - 16:00 - 18:00Péntek: 10:00 - 12:00 -

GyerekszájMisike hároméves, és hárman vannak

testvérek. Egy alkalommal a nagynéni epret hozott nekik. Misike elővett három tányért az epreknek.A nagynéni megkérdezte: és anyu, apu? Nagy nehezen nekik is kerített még kettőt. Elkezdte igazságosan szétosztani az epreket testvérei között. Egy-egy szemet tett apu és anyu tányérjába is. - Ejnye Misike, hát miért kap anyu és apu kevesebbet?Mire Misike: Ők úgyis szeretik egymást, majd elosztják egymás között.

* * *Misikét a reuma rendelésre vitte magával

nagynénje. Misike: Miért kell nekünk a rendelésre menni?- Nem vagyunk betegek, csak egy receptért.Behívják a nagynénit, vele megy Misike. Mikor beérnek, se köszönés, se üdvözlés, csak ennyit szól:- Mi nem vagyunk betegek, csak egy recepcióért jöttünk.Meglepődtek, mosolyogtak, elkezdték kérdezgetni Misikét kora, neve, óvodája felől. Mire ő: - Mi nem azért jöttünk, hogy itt beszélgessünk, hanem, mint már mondtam előbb, csak egy recepcióért jöttünk.Olyan kacagás tört ki erre, hogy a kinn ülő betegek nem tudták mire vélni ezt a nagy vidámságot.

Pünkösdi miserend:- június 3. szombat 7:30 és 18:00-június4.vasárnap7:00,9:00,10:30és 16:00 (bérmálás!)- június5.hétfő7:30(15:00ünnepimiseMáriaremetén)Úrnapi miserend:- június 17. szombat 7:30- június18.vasárnap7:00,10:00(+körmenet)és18:00