PhD Baksay Liza Gyöngyi

A Tudat teremtő és gyógyító erejeHogyan gyógyulhatsz a Kvantumtudat által?

PhD Baksay Liza Gyöngyi

A Tudat teremtő és gyógyító erejeHogyan gyógyulj a Kvantumtudat által?

Tartalom

1. Létünket meghatározó tudat2. Alacsonyabb és magasabb tudatszintek3. A víz tudata4. Az Univerzum tudata5. A szeretet forrása6. Isteni Ősforrás és a Chi életenergia7. Energiamátrixok és csakrák8. Az Egy tudata és energiamátrixok9. Kvantumszinkronizáció és kvantum-összefonódás10. Az élőlények DNS kódja11. Egy kevés fizika a teremtés megértéséhez12. A Kvantumtudat13. Az Univerzum kialakulása az Ősrobbanás után

1. Létünket meghatározó tudat

Tudatunk, Isteni és emberi lényünknek meghatározó része, melyet a látható és láthatatlan fizikai és spirituális valóságok vesznek körül. Az amit emberként saját érzékszerveinkkel megtapasztalunk belőle csak a valóság egy parányi szelete és összefügg érzékelésünkkel. Tudatunk, agyunk és érzékszerveink azok, amivel a mozgást, a távolságot és az anyagot megtapasztjuk és formáljuk. Mindezt absztrakt tér-idő felfogási képességünkkel tesszük.

Azt érezzük tudatunknak, amivel érzékelünk és kötődik ahhoz, amit látunk és megtapasztalunk magunk körül. Ehhez elengedhetetlenül fontosak az érzékszervek. Ha például egy sötét szobába zárunk valakit az elveszítheti tér és időérzékét, mivel nem látja a Napot. A Nap tér és időt „meghatározó” mozgása lehetővé teszi számunkra, hogy tér és időérzékünk legyen. Tudati észlelésünk tehát a Naphoz mint mozgó fényforráshoz kötött. Amikor egy tárgyat figyelünk, amiről fény verődik vissza a szemünkbe, a szemünk, a látó idegek, az agy és a tudat segítségével, a különböző frekvenciájú fényjeleket képpé formálja, és kialakul a látás. Csak gondoljunk bele, milyen összetett kell legyen a látási folyamat ahhoz, hogy például annyi szint érzékeljünk. Ha kihagynánk a fényt, vagy lefednénk a szemet, hogy ne lássunk, az érzékelés azt gondoljuk, hogy kikapcsol. Mi van ilyenkor a tudattal és az aggyal? Továbbra is veszi a külső jeleket?

Van olyan emberi tudat például a vakoké, akik így is nagyon jól ráéreznek, hogy a tárgy hol van. Jobban kifejlődött az érzékfeletti tudati képességük. Egy kísérleti alany szemét lefedték és látómezejébe egy képrajzot helyeztek. A vaklátó képes volt 100%-osan azonosítani a képen látható jelet mivel a vizuális információ feldolgozása már a látókéregnél elhelyezkedő ideghártyákon megtörtént. Ebből arra is következtethetünk, hogy kell legyen az agynak egy tudatos része amely a vaklátásért felelős. A kérdés az, hogy a tudat és az agy tanítható a látásra szokványos érzékszervek nélkül is? Valószínűleg igen. Csukd be a szemed és próbáld visszaidézni amit láttál. Bár halványan és rövid ideig, a nyitott szemmel látott képet, a homlok tájékán is láthatod. Ezzel a homloki látásképzési metódussal, képzeleti erővel is lehet képeket formálni. Ez gyakorlattal mindenkinek kell működjön.

A tudat és az agy végzi el azt a feladatot, hogy az

objektumoktól való távolságot meghatározzuk. Például

vegyük alapul a járás folyamatát. Automatizmussal, oda

tekintés nélkül meg tudjuk határozni hova lépjünk és

mindezt minden nehézség nélkül. Vagy gondoljunk egy

csésze felemelésére anélkül, hogy a kezünkre oda

néznénk. A tárgy helyét a térben behatároljuk és

megtaláljuk mindössze egy-két másodperc leforgása alatt.

Szintén tudunk számtalan érzékfeletti tulajdonságokkal

rendelkező embert, akiknek kialakult a jövőbelátás

képessége, mások gondolatainak az olvasása, vagy

éppen a spirituális hallása. Ez már túlmutat az általunk

ismert, orvostudomány által már sikeresen elmagyarázott

hagyományos érzékeléseken (képi látás, hallás, tapintás,

szaglás, ízlelés).

Tudatunk nem egyenlő csak az érzékeléssel. E mellett a

képesség mellett, még a gondolkodás, képzelet, memória,

kategorizálás, nyelvi kommunikáció, figyelem

összpontosítása, és a viselkedés önkontrolljára is irányul.

Az utóbbiak átgondoltak és tudatosak, még például az

érzelmek és az ösztönök nem feltétlenül mindég azok.

A tudat tulajdonképpen egy elektromágneses mezőben helyezkedik el, amely az agyat akár több száz méterre hatóan mindenütt körülveszi. Ez hat az agynak bizonyos területeire, amelyek különböző funkciókat látnak el. A tudósok a legrégebbinek tartott agyrészt, a retikuláris formációt tartják a tudatosság székhelyének.

Az az agyterület, amely a memóriát határozza meg a

hippocampus. Ennek az agyterületnek főként a hosszú

távú emlékek raktározásában van jelentősége. A

hippocampusnak ezért döntő szerepet tulajdonítanak a

tudatosság megnyilvánulásában. Régen az embereknek

nem volt rövid távú memória, és ha volt is, az nagyon

időhöz és térhez kötött volt. Végezz el egy rövid

gyakorlatot. Próbálj egy idegen nyelven memorizálni egy

adott térségben a lakásodban. Észre fogod venni, ha a

„memorizálási zónát” megváltoztatod a visszaemlékezés

nem mindig és nem annyira sikerül. Próbálj emlékezni a

szavakra járás vagy más munka végzés közben, a szavak

nem jönnek elő olyan gördülékenyen, mint amikor a

megszokott helyen voltál. Ez azt jelentheti, hogy tudatunk

nem csak valami, ami csak testhez kötött, hanem annál

sokkal több. Ez egy olyan tér kell legyen, amely felveszi a

kapcsolatot más külső tudatokkal. Ezt kvantum

összefonódásnak nevezném, ahol a tudatok egymással

össze vannak kapcsolva és nem függetlenek egymástól.

A memóriából, a tudat és az agy által a múltban eltárolt

emlékképeket, és gondolatokat hívhatjuk elő. A memóriára

a tanulási folyamathoz van feltétlen szükség. A tudatosan

tanult, megértésen alapuló ismereteket, sokkal jobban

elsajátítjuk, mint az emlékezésre alapozottakat. A

tudatunk egy jellemző tulajdonsága ez, amely által hosszú

távú memóriára teszünk szert. A gondolat lehet újító,

jövőhöz kötött is. Ötlet, ihlet, képzelet és fantázia kell

hozzá. Ez tudatunk struktúrált, összetett gondolkodásra

jellemző, önmagát kifejezni képes mibenlétére utal.

A tudásnak, gondolkodásnak és a memóriának,

gyakorlással összekötött, tapasztalati háttere van. Minél

többször ismételünk valamit memóriánk annál jobbá válik,

gondolataink gördülékenyebben jönnek, tudásunk

növesztik. A tudatunk ebből a szempontból olyan, mint

egy számítógép amelyik tanul, és információt raktároz. A

nagy különbség az, hogy a számítógép nem tud újító

gondolatokkal lenni mint a tudat, és érzelmekkel se. Tehát

ennek is köszönhetjük, hogy az ember nem csak olyan

mint egy egyszerűen felhúzható, tanítható gépezet,

hanem egy tudatos, gondolkodni képes és összetett

érzelmi lény.

A lélek és a tudat a nyelvi érzékkel fejezi ki önmagát. A

nyelvvel fejezzük ki mit érzünk, mondjuk el, hogy mit

gondolunk, győzünk meg másokat az igazunkról. Ezzel

fejezzük ki, hogy tudatában vagyunk önmagunknak és a

világnak, amely körül vesz. Nyelvi ügyességünk az

intelligenciára vall. Ez az ember egyik fő jellemvonása,

amely megkülönbözteti az alacsonyabb tudatosságú

lényektől.

Azt hogy hogyan látjuk és mit gondolunk a minket körül

vevő világról, nem csak azon múlik, hogy mi történik

körülöttünk, hanem azon is, hogy a külső jeleket, miként

fogjuk fel tudatilag és érzelmileg. Tehát a gondolkodásunk

és érzelmi világunk is meghatározza, hogy a valóságot

szubjektíven vagy objektíven éljük meg.

Az érzelmek hatással vannak a tudatra, amelyből

reakciót váltanak ki. Vannak olyan érzelmek amik külső

hatásokra alakulnak ki, mint zene hallgatás, egy

művészeti alkotás megtekintése, vagy más ember

viselkedése velünk szemben. Ilyenkor mindig érzünk egy

belső indíttatású reakciót mint például öröm, szeretet,

kedvesség, alázat, szelídség vagy türelem. Ezek a

jellemvonások megszabják milyenségünket és az

öntudatunkkal vannak kapcsolatban. A reflex jellegű,

spontán cselekvések nem tudatosak. Ilyenek a félelem és

ijedség. Ezek az állatoknál is jelen vannak.

Az állatok ösztönszerűen élik világukat. Az élet amit kialakítanak a táplálkozás és szaporodás körül hangsúlyozódik ki. Vannak érzelmeik, és hasonló tudati megéléseik is, mint az embereknek. Ezért az ősi népek egyes állatokat szentnek tartották. A "Weekly World News" tudósítása szerint, egy csoport munkás egy bikát vezetett a vágóhídra. Az volt a feladatuk, hogy levágják Őt. Amikor a vágóhelyiség bejárati ajtajához közeledtek, a szomorú bika hirtelen megállt és letérdelt két mellső lábára. A bika szeme tele volt könnyekkel. Mindig nézzünk az állatok szemébe, mert az mutatja mit éreznek. Azért mert nem tudnak, olyan fejlett nyelvi szinten kommunikálni velünk és azzal kifejezni magukat nem jelenti, hogy nincsenek érzelmeik. Ezért vigyázzunk a magasabb tudatszintű állatokra úgy, mint önmagunkra.

Még egy példa a tudat kiterjedtségére, David Rudrauf Iowa

Egyetemi kutató kísérlete. Egy az agyat feltérképező funkcionális

képalkotási módszerrel felfedezte, hogy az öntudathoz

elengedhetetlenül szükséges agyi területek kiiktatódása nem

jelentik a tudatosság elveszítését. Az agykéreg insuláris területei

nélküli beteg úgy kellett volna viselkedjen mint egy zombi. A

betegsége ellenére mégis megmaradtak a saját személyiségével

kapcsolatos fogalmai, vagyis az öntudatra jellemző vonásai. Ez

alapján arra a következtetésre jutott, hogy a mentális funkciók nem

kötődnek egy adott agyterülethez. Valószínű, hogy annál sokkal

kiterjedtebb hatásköre van.

Legjobb módszerek a tudat lécsendesítésere a relaxáció, a meditáció vagy alvás. Éber és alvási állapotokkal tudatunk és szenzoriális képességeink ki- és bekapcsolnak. Kimutatták, hogy a különböző alvási fázisok izom mozgásokkal köthetők össze. Alvás kezdetén, mivel a kapcsolat a tudatoddal meg van, az izmok mozgása az éber öntudati állapotnak megfelelő. Amikor a légzés, szívmozgás és a szemmozgás lassul, gyors-szemmozgás-nélküli alvási fázis jön létre. Ez alatt a test és a tudat regenerálódik és helyre áll a szervezet energiája. Ekkor termelődnek a növekedési hormonok is, amely még jobban kihangsúlyozzák, főként gyermekeknél az alvás fontosságát.