Piers Paul Read

URAMISTEN, MIT TETTÜNK!CSERNOBIL

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Piers Paul Read: Ablaze. The Story of Chernobyl. Mandarin Paperback,1994Copyright © 1993 by Piers Paul Read

Fordította: Rindó Klára és Szabados Tamás

A völgyben, lenn,Vad tűzvész támad hirtelen,A füst a nap-korongig hág...

…Lent komor puszta feketéllett,

Nincs falu – város, semmiélet.

A parázs már elhamvadott,Széllel a hamu is elszéledt,

Sehol egy fűszál sem remeg...Egy kis patak csordogált itt,

Falu zöldéit... És jött a vész...

Tarasz Sevcsenko:Az Úr háza küszöbén

hevert egy fejsze ... (1848)(Hidas Antal fordítása)

A képek jegyzéke

1. Igor Kurcsatov2. Anatolij Alekszandrov akadémikus3. Nyikolaj Dollezsal akadémikus4. Valerij Legaszov akadémikus5. A turbina csarnok6. Vagyim Grisenyka a vezénylőteremben7. Az első mozgó otthonok Pripjatyban8. Alekszandr Akimov Nyikolaj Steinberggel9. Pártvezetők Pripjatyban: Vaszilij Kizima, A. S. Gamanyuk, Vlagyimir Volosko10. Nyikolaj Steinberg Katya Litovszkával11. Légi felvétel a csernobili V. L Lenin Atomerőműről12. Dr. Angelina Guszkova13. A védőfal építése14. Dr. Alekszandr Baranov15-16. A moszkvai 6. Számú Kórház betegei17. Dr. Tatyjana és Anatolij Ben az úttörőtáborban18. Pikalov vezérezredes Csernobilban19. Pikalov vezérezredes ugyanazt az ételt eszi, mint a katonái20. Katonai járművek az elhagyott a 30 km–es zónában21. A Ka-27 helikopter és legénysége22. Leonyid Iljin akadémikus23. A kész szarkofág24. Ljubov Kovalevszkaja gyermekkorában25. Ljubov Kovalevszkaja Pripjatyban26. Pripjaty, 1985. május27. A nyugdíjas Jefim Szlavszkij28. 29.Gradzinszkij mutációi30. Jurij Iszrael professzor31. Dr. Anatolij Romanyenko32. Rajmond Brize bíró33. Jurij Sadrin államügyész34. Viktor Bruhanov, Anatolij Djatlov és Nyikolaj Fomin a vádlottak padján35. Anatolij Djatlov a tanúk padján36. Irina Avramenko, a 30 km-es zóna lakója37. A 30 km-es zónát lezáró kerítés38. Anatolij Djatlov szabadulása után39. Viktor Bruhanov szabadulása után feleségével40. Vlagyimir Gubarev41. Andrej Vorobjov professzor42. Pripjaty ma43. Eduard Korotkov, Nyikolaj Melnyik és Igor Erlich a Ka-27 helikopter kabinjában

A szereplők névsora

A szovjet atomenergia-ipar úttörőiIgor Kurcsatov – a szovjet atombomba atyja

Lavrentyij Berija – az NKVD vezetője, az atombombaprogram vezetője Jefim Szlavszkij – középgépipari miniszterNyikolaj Dollezsal – az első atomreaktorok tervezője, a

NIKJET igazgatójaAnatolij Alekszartdrov – A Kurcsatov Intézet igazgatója, a

tudományos akadémia elnökeValerij Legaszov – akadémikus, a Kurcsatov Intézet

első igazgatóhelyettese

A csernobili V. I. Lenin Atomerőmű személyzeteViktor Bruhanov – igazgató

Vaszilij Kizima – főkonstruktőrNyikolaj Fomin – főmérnök

Anatolij Djatlov – a hármas és négyes blokk főmérnökhelyetteseMihail Ljutyov – tudományos főmérnök

Az április 26–i, kora reggeli műszakBorisz Rogozskin – a hármas és a négyes blokk mű szakvezetője

Alekszandr Akimov – a négyes blokk művezetőjeLeonyid Toptunov – vezető reaktorirányító mérnökPjotr Sztoljarcsuk – vezető blokkirányító mérnök

Igor Kirschenbaum – vezető blokkirányító mérnökJurij Tregub – az Akimovék előtti műszak művezetője

Valerij Perevozcsenko – a hármas, négyes blokk karbantartó részlegének műszakvezetőjeViktor Proszkurjakov – Perevozcsenko beosztott mérnöke

Szása Juvcsenko – Proszkurjakov váltótársaAlekszandr Kudrjacsov – mérnök

Gennagyij Metlenko – a Donenergo mérnökeAlekszandr Lelecsenko – a villamos műhely vezetője

Razim Davletbajev – a turbinarészleg vezetőhelyettesePjotr Palamarcsuk – a beindítórészleg igazgatója

Komszomolszki mérnökökAnatolij Szitnyikov – az egyes és kettes blokk főmérnök-helyettese

Vlagyimir Csugunov – az egyes és kettes blokk vezetőjeVagyim Grisenyka – az ötös blokk építési főmérnökhelyettese

PRIPJATYVlagyimir Volosko – a városi tanács titkára

A. S. Gamanyuk – párttitkárB. Teljatnyikov őrnagy – Pripjaty és a csernobili atomerőmű

tűzoltóságának parancsnokaPravik hadnagy – az atomerőmű tűzoltóságának ügyeletes tisztje április 25-26-ának éjjelén

Kibenok hadnagy – a pripjatyi tűzoltóság ügyeletes tisztje április 25-26-ánVitalij Leonyenko – a kórház igazgatója

Anatolij Ben – sebészLjubov Kovalevszkaja – a Tribuna Energetika szerkesztője

MOSZKVAKözponti Bizottság

Mihail Gorbacsov – a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkáraNyikolaj Rizskov – szovjet miniszterelnök (a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke)

Jegor Ligacsov – az ideológiai osztály vezetőjeAlekszandr Jakovlev – a propagandaosztály titkáraVlagyimir Marin – az atomerőmű osztály vezetője

Védelem és polgári védelemAhromejev marsall – a tábornoki kar vezetője

Altunyin tábornok – a szovjet polgári védelem parancsnokaIvanov tábornok – a szovjet polgári védelem parancsnokhelyettese Pikalov vezérezredes – a vegyialakulatok parancsnoka

Minisztériumok és intézetekJefim Szlavszkij – középgépipari miniszter

Anatolij Majorec – energia– és villamosipari miniszterArmen Abadjan – Össz-szövetségi Atomerőmű-működtetési Kutatóintézet (UNIIAES)

Jurij Iszrael – az Állami Hidrometeorológiai Bizottság igazgatója

Kurcsatov IntézetAnatolij Alekszandrov – igazgató

Valerij Legaszov – az igazgató első helyetteseJevgenyij Velikov – igazgatóhelyettes, az atomfúzíó szakértője

Jevgenyij Rjazancev – az atombiztonsági osztály vezetőjeAlekszandr Kalugin – tudós, az RBMK–reaktorok felelőse

KonsztantyinFedulenko – fizikus

Jurij Szivincev – fizikus

Biofizikai IntézetLeonyid Iljin – igazgató

Viktor Knyijnyikov – laboratóriumi vezető

A 6. Számú Kórház biofizikai intézetbeli fekvőbeteg–osztályaAngelina Guszkova – igazgató, korábban Kurcsatov háziorvosa

Alekszandr Baranov – a hematológiai osztály vezetőjeGeorgij Szeredovkin – sugárbetegség–specialista

Robert Gale – amerikai csontvelő-átültetési specialista

SajtóVlagyimir Gubarev – a Pravda tudományos rovatának szerkesztője, a Szarkofág című darab szerzője

Csernobil BizottságBorisz Scserbina – miniszterelnök–helyettes, a bizottság első elnökeIvan Szilajev – miniszterelnök–helyettes, a bizottság második elnöke

Oleg Sepin – az egészségügyi miniszter helyettese, az egészségügyi bizottság elnökeAndrej Vorobjov – hematológus, az egészségügyi bizottság szakértője

KIJEVTisztségviselők

Vlagyimir Scserbitszkij – az Ukrán Kommunista Párt főtitkáraGrigorij Revenko – a Kijevi terület első párttitkára

Vitalij Szklerov – ukrán energia– és villamosipari miniszterValentyina Sevcsenko – ukrán miniszterelnök-helyettesAnatolij Romanyenko – ukrán egészségügyi miniszter

Védelem és polgári védelemBerdov tábornok – az ukrán milícia parancsnoka

Antoskin vezérőrnagy – a kijevi körzet légierő–parancsnoka

Nacionalisták és demokratákJurij Scserbak – a Zöld Világ mozgalom vezetője

Kijevben, népi küldött, később környezetvédelmi miniszterVolodomir Javorivszkij – író, a RUKH párt népi küldötte, a Csernobil Törvény alkotója

Volodomir Sovkovsitnij – a Csernobil Szövetség elnöke, az Ukrán Legfelsőbb Tanács népi küldötte

Köszönetnyilvánítás

E könyvem megszületéséért elsősorban orosz segítőmnek, Natasa Szegalnak tartozom köszönettel, aki összegyűjtötte a balesetről szóló, Nagy-Britannia, Németország és a volt Szovjetunió archívumaiban található valamennyi forrást, továbbá megszervezte két, 1991 tavaszán és őszén tettoroszországi, ukrajnai és belorussziai utamat. Annak ellenére, hogy a szovjet atomiparral kapcsolatos információk titkosságára vonatkozórendeletet két évvel ezelőtt feloldották, nagy ügyességet kívánt, hogy felkutassa a tanúkat és rávegye őket, hogy nyilatkozzanak egy nyugati írónak.Bár jóval szabadabb volt a légkör, mint annak előtte, sokan még mindig féltek a régi rend visszatérésétől, illetve nem akarták kiteregetni országukszennyesét.

Nagyon hálás vagyok Róbert S. Tillesznek, a Moszkvában székelő Csernobil Segély nevű szervezet elnökének és Szergej Grigorjancnak, aGlasznoszty Közalapítvány munkatársának, aki kieszközölte számomra a szükséges meghívásokat; Volodomir Sovkovsitnijnak, a kijevi CsernobilSzövetség elnökének; fáradhatatlan segítőjének, Ludmilla Goli-bardovának és férjének, Leonyidnak; Ljubov Kovalevszka-jának; NyikolajSteinbergnek, az SZSZKSZ Atomenergiaipari Biztonságára Felügyelő Állami Bizottság elnökhelyettesének és Anatolij G. Nazarov professzornak,a Csernobili Katasztrófa Okait Vizsgáló Szovjet Legfelső Bizottság elnökének.

Továbbá szeretném kifejezni hálámat azoknak, akik a volt Szovjetunióban időt szántak rám, és a szűkös élelmiszer-ellátás ellenére, országukhagyományaihoz híven vendégül láttak: dr. Armen A. Abadjannak, Anatolij Alek-szandrov akadémikusnak, Ivan Avramenkónak és feleségének,Irinának; Vlagyimir Babicsevnek, Alekszandr Baranov professzornak, dr. Anatolij és Tatyjana Bennek, Gennagyij Berdov tábornoknak, RajmondBrize bírónak, Viktor Bruha-novnak és feleségének, Valentyinának, Borisz Csajvanovnak, Nyina Csernajevának, V. Csoleszkának, VlagyimirCsugunovnak és feleségének, Nyinának, Alekszej Dasuk-nak és feleségének, Antóniának, Razim Davletbajevnek és feleségének, Inzének,Nyikolaj Dollezsai akadémikusnak, Borisz Dubovszkij professzornak, Anatolij Djatlovnak és feleségének, Izabellának, Konsztantyin Fedulenkónak,Vlagyimir Fedulovnak, Andrej Gagarinszkij professzornak, Va-gyim Grisenykának és feleségének, Jelenának, Dmitrij Grodzinszkij professzornak,Vlagyimir Gubarevnak, Alekszandr Gulevszkijnek, dr Angelina Guszkovának, dr. Je-lena Holodnak, dr. Adolf Harasnak, Ivan Hodelejnek, JurijIszrael professzornak, Jevgenyij Ivanov professzornak, Iva-nov tábornoknak, Alekszandr Juvcsenkónak és feleségének, Natasának, AlekszandrKaluginnak, Mikola Karpannak, Anna Karpusovának, Igor Kirschenbaumnak, Vlagyimir Klimovnak, Viktor Knyijnyikov professzornak, Eduárd Ko-rotkovnak, Igor Krascsenkónak, Jurij Ladzurkin professzornak, Ljubov Lelecsenkónak, Vaszilij Lesovojnak, Tánya Li-hacsevának, KatyaLitovszkának, Vlagyimir Lukinnak, dr. Vlagyimir Lupandinnak, Nagyezsda Lucsenkónak, Alekszandr Lucko professzornak, AlekszandrNemirovszkijnak, Tatyjana Nevmergikajának, Anatolij Nevmerzsickijnek, Ge-orgij Nogajevszkijnek, Anna Ogyinokajának, Pjotr Palamar-csuknak ésfeleségének, Tatyjanának, Vlagyimir Pikalov vezérezredesnek, Nyikolaj Procenko professzornak, dr. Anatolij Romanyenkónak, JevgenyijRjazancev professzornak, Tatyjana Sklovszkijnak, Tatyjana Szelevjorstyevának, Jurij Sadrinnak, Dmitrij Satalovnak, Ivan Savrejnek, LeonyidSavrejnek, Vlagyimir Szirostannak, Jurij Szivincev professzornak, Jefim Szlavszkijnak, Mihail Stelmaknak, dr. Jev-genyija Sztyepanovának,Arkagyij J. Szvirnovszkij professzornak, Fjodor Tyihonyenkónak és feleségének, Olgának, Arkagyij Uszkovnak, Jevgenyij Velikov akadémikusnakés Andrej Vorobjov professzornak.

Rengeteg hasznos tanácsot kaptam a Nemzetközi Vöröskeresztnél Michael Behrtől Kijevben és Cornelia Wendttől, a Müncheni EgyetemSugárbiológiai Intézetének munkatársától. Amikor Csernobilba látogattam, Alekszandr Via-senko volt a tolmácsom. Nagyon hálás vagyokmindazoknak, akik Moszkvában segítettek nekem, különösen Serge és Manya Schlemann-nak, továbbá Olga Voronovnának. Szeretnémmegköszönni Richárd Wilson professzornak és Marina Kostanyeckajának, hogy interjút adtak Natasa Sze-galnak.

Nagy-Britanniában felbecsülhetetlen segítséget kaptam Lorna Arnoldtól, John Colliertől, Ken Duncantól és Bryan Edmonsontól, a történettechnológiai részét illetően. Mindhárman elolvasták kéziratomat, és az atomfizika terén szerzett tudásuk legjavát adták. Ha mégis maradtak aszövegben hibák, arról nem ők tehetnek. Köszönetet mondok Robin Jonesnak, Liza Dimblebynek és Heléna Frasernek, akik oroszból, illetveMichael Sarninak, aki ukránból fordított számomra. Rendkívül hálás vagyok még Dávid Morton, dr. Anthony Daniels, Norma Percy, Paul Mitchell,Andro Link-later, dr. Keith James, Marko Bojcun, Terence Lee, dr. John Marks, Constantine Zelenko, Gemma Hunter és John Ro-berts tanácsaiért.

Végül szeretném megköszönni feleségemnek, Emily Readnek, hogy javította a kéziratot, Bonnié Levynek, hogy a végső változatot legépelte,kiadómnak, a Random House-nak a biztatást, hogy írjam meg, és Gillon Aitkennek, hogy átsegített a nehéz pillanatokon.

Bevezetés

Amikor Valerij Legaszov a balesetet követően meglátta az összedőlt reaktor mélyén izzó krátert, rádöbbent, hogy olyan katasztrófával állszemközt, amely legfeljebb a San Franciscó-i földrengéshez vagy a Pompejit elpusztító vulkánkitöréshez fogható.

Ma már valószínűnek látszik, hogy Csernobil jelentősége felülmúlja mindkét eseményt. A baleset sok millió embert érintett. Még ma isrengetegen szenvednek a következményeitől. Oroszország, Belorusszia és Ukrajna bizonyos részei lakhatatlanokká váltak: talán száz vagy ezer évmúlva is azok lesznek. Az áldozatok száma hivatalosan csupán harmincegy fő, ezért mindenki kénytelen a saját becsléseire hagyatkozni. Van, akiúgy véli, hogy Csernobil végül több áldozatot fog követelni, mint a IL világháború, noha ez nyilvánvaló túlzás.

Csernobil gyökeresen megváltoztatta az atomerőművekhez való viszonyunkat. Az emberek bizalmát már a Three Mile Island-i baleset ismegrendítette. Azóta egyetlen atomerőművet sem helyeztek üzembe az Egyesült Államokban. Csernobil több mint negyven atomerőmű leállítását,felfüggesztését vagy hőerőművé való átalakítását eredményezte a Szovjetunióban. Ausztriában egy vadonatúj erőművet állítottak le, költségeitközadakozásból fedezték– Olaszországban elvetették az atomerőművekkel kapcsolatos terveket. Svédországban – ahol először észlelték abaleset hatását – a kormány úgy döntött, hogy 2010-ig fokozatosan bezárják az atomerőműveket.

Csakhogy a folytonosan növekvő energiaigény, továbbá az egyre fogyatkozó gáz-, szén– és kőolajkészletek, illetve az a tény, hogy egyre többettudunk a hagyományos erőműveknek az egészségre gyakorolt káros hatásáról, problematikussá teszi az atomenergiával kapcsolatos,egyértelműen elutasító magatartásunkat. Ezért fontos, hogy minél tisztábban lássuk az olyan eseményeket, mint a csernobili baleset.

Csernobilről számos könyv született mind szovjetunióbeli, mind pedig külföldi szerzők tollából. De amennyire én tudom, egyetlen nyugati író semfoglalkozott vele 1991 óta.

Amikor a kommunisták elveszítették a hatalmat, megnyíltak a levéltárak, és megoldódott az emberek nyelve. Dr. Jurij Scserbak, a Csernobil:dokumentumtörténet és Grigorij Medvegyev, Az igazság Csernobilről című művek szerzői maguk is részt vettek a baleset következményeinekfelszámolásában. Egyikük orvos, másikuk mérnök. Az általuk írtak személyes tapasztalataikon alapulnak. A szerzők bemutatásánál mindkétkönyvet felhasználtam, A Róbert Gale és Thomas Hauser által megjelentetett, Végső figyelmeztetés: Csernobil című könyvnek szintén nagyhasznát vettem, amikor róluk írtam.

Két ukrán kivándorló, Viktor Haynes és Marko Bojcun 1988-ban adta ki A csenobili katasztrófa című elemzését, amely a már megjelentetettforrások kitűnő analízise. Dávid Marp-les, az Albertai Egyetem Ukrán Tudományos Intézetének munkatársa 1987-ben jelentette meg Csernobil ésaz atomenergia a Szovjetunióban című könyvét, és rendszeresen publikált alapos szakcikkeket a Jelentés a Szovjetunióról rovatban. Zso-reszMedvegyev, a Szovjetunióból 1973-ban kiutasított tudós is nemrég adta ki Csernobil öröksége című munkáját. Ez a könyv jóval alaposabbantaglalja a katasztrófa tudományos aspektusait, mint ahogy én tettem. Vlagyimir Csernusenko műve, a Pillantás belülről, egy ukrán tudósszemszögéből mutatja országa Csernobillal kapcsolatos aggodalmait.

Ahhoz, hogy pontosan értelmezhessem a történteket, ismernem kellett az ügy politikai hátterét is. Ebben nagy segítségemre volt RóbertConquest A nagy terror, Dmitrij Vol-kogonov Sztálin: győzelem és íragédia/Christian Schmidt-Háuer Gorbacsov: út a hatalomhoz, Hedrick SmithAz új oroszok, valamint John és Carol Garrard A Szovjet írószövetségen belül című tanulmánya.

„A történtek pontos kiértékelése – írta Jurij Scserbak 1987-ben – a jövő feladata lesz: talán a távoli jövőé. Ezt egyetlen író vagy újságíró – legyenbármilyen jól tájékozott – sem tudná ma megtenni. De hiszem, hogy eljön az idő, amikor Csernobil története a maga tragikus teljességében állmajd előttünk."

Ki merte volna megjósolni, hogy ez ilyen gyorsan megtörténik majd? Vagy azt, hogy Scserbak, aki a történtek idején orvosként dolgozott, és egyriportkötetet írt az eseményekről, 1990-ben a független Ukrajna környezetvédelmi minisztere lesz? Az én helyzetemet rendkívül megkönnyítette,hogy 1989-ben eltörölték az atomenergiával kapcsolatos adatok titkosításáról szóló rendeletet. Könyvem megírásakor nagy hasznát vettem az1987-ben, a csernobili tárgyaláson készült összegzésnek, az Atomenergia-ipar Biztonságával Foglalkozó Állami Bizottság 1990-es jelentésének,a Legfelsőbb Tanács ökológiai bizottsága által készített jelentésnek, a Politikai Bizottság orvosi bizottsága ülésein készült, mindeddig titkosjegyzőkönyveknek, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által kiadott jelentéseknek és a csernobili baleset ügyében elítélt, de azóta szabadonbocsátott emberekkel folytatott beszélgetéseknek.

Scserbak pontosan fogalmazott, amikor azt írta, hogy a történet „epikus jellegű". Az volt a legnehezebb, hogy még kezelhető mennyiségűresűrítsem össze az anyagot. A katasztrófa sok millió embert érintett. Néhányukat kiválasztottam, és megkíséreltem olyan főszereplőket találni,akiknek sorsa jól példázza egy-egy csoport helyzetét. Természetesen nem kelthettem azt a látszatot, hogy a történet valamennyi résztvevője kellőhangsúlyt kapott.

Elsősorban a tragédia emberi oldalát igyekeztem kidomborítani, elvégre emberi tévedés okozta a balesetet – igaz, rendkívül összetetttévedések halmaza. Ma már tudjuk, mi történt a négyes blokkban 1986. április 26-ának hajnalán. De azt, hogy mi jár az operátorok vagy azokfejében, akik részt vettek a baleset következményeinek elhárításában, nem tudjuk és nem tudhatjuk. Ahhoz, hogy megértsük, miért alakultak így azesemények, a szovjet atombomba születéséig kell visszanyúlnunk az időben. Ez Sztálin és Berija uralmának kora.

Az írónak tisztázni kell néhány dolgot, ha érthetően akarja elmondani a csernobili katasztrófa történetét. Ezek közt első helyen az atomfizikátemlíteném. Mivel nem vagyok a téma szakértője, az első percben megrettentem, amikor láttam, mennyire összetett ez a kérdés. Későbbmegnyugodtam, amikor megtapasztaltam, hogy a dolog lényege viszonylag egyszerű. Úgy vélem, hogy az írónak és az olvasónak csupánalapfokon kell ismernie az erőművek működését. A Bevezetés végén megadom a sugármérésben használatos alapvető terminológiákat.

Kevesen vannak tisztában a baleset által leginkább sújtott területek, Belorusszia és Ukrajna történelmével, kultúrájával, helyzetével. Nyugaton sokember csak a balesetet követően tudta elhelyezni ezeket az országokat a térképen. Ha van valami látható előnye a csernobili tragédiának, akkoraz az, hogy segített ezeknek az országoknak visszanyerni több évszázada elveszített függetlenségüket.

A nevek átírása is gondokat okozott. Például a Vlagyimir ukrán változata Volodomir, és sok ukrán tiltakozik az ellen, ha oroszosítani akarják anevét. Ezért használom némelyik név mindkét formáját. A szereplők közt sajnálatosan sokan viselik az Alekszandr vagy a Ljubov nevet, de hát ezdokumentumregény. Hogy segítsek az olvasónak, a könyv elején felsoroltam a fontosabb szereplőket. Nem adtam meg viszont az apai nevüket,kivéve, ha beszélgetést idéztem.

A gigantománia a hajdani Szovjetunió egyik legjellemzőbb tünete volt. Ez a különböző intézményneveknél is szembetűnő. Dollezsal akadémikusintézete, a NIKJET például az Ipari Energia Konstrukciós Tudományos Kutatóintézet nevet viseli. A bolsevikok épp ezért kedvelték a rövidítéseket:Minenergót mondanak az Energia– és Villamosipari Minisztérium vagy a Szojuzatomenergót az Össz-szövetségi Atomenergia-ipari Osztályhelyett. Én ahol lehetett, inkább az egyszerűsített nevükön említettem az intézményeket.

Minél jobban beleástam magam a témába, annál inkább rádöbbentem, milyen óriási felelősség erről írni. Ha eltúlozzuk a balesetkövetkezményeit, azzal megerősítjük az emberek atomerőmű-ellenes érzelmeit. Ha lekicsinyeljük a veszélyt, azzal nem csupán az iparág fejlődésétsegítjük elő, hanem hallgatólagosan elutasítjuk az olyan segélyszervezetek, mint a Csernobil Szövetség, a Csernobil Segély vagy a CsernobilGyermekei kérelmét. Mivel nem vagyok járatos a hematológiában, az immunológiában és az atomfizikában, időnként már-már vakmerőségnektűnt a munka folytatása.

A könyv harmadik része megvilágítja, hogy milyen nehéz eldönteni, melyik ukrán, orosz vagy belorusz író közelít elfogulatlanul a témához. De mégnyugaton is számos író van, aki vagy a környezetvédelem, vagy az egykori Szovjetunió szemszögéből nézi a történteket. Én minden tőlem telhetőtmegtettem, hogy tényszerűen tisztázzam, mi történt. Megjegyzés nélkül idéztem a különböző álláspontokat: hagytam, hogy önmagukértbeszéljenek.

Sugárzás

A sugárzást bármilyen anyag instabil atomja kibocsáthatja: a napfényé, a gránité vagy akár az emberi testé. Ha ez a részecske vagy hullámáthatol az élő szöveten, ártalmas lehet. Ötféle ionizáló sugárzást ismerünk:

1. A legnagyobb kárt az alfa-részecskék okozzák, de ezeket lefékezi, elnyeli a papír, a bőr vagy az üveg.2. A béta-részecskék kevésbé veszedelmesek, de körülbelül 10 milliméter mélyen behatolhatnak az élő szövetbe, és úgynevezett „béta-égést"okoznak.3. A neutronok töltéssel nem rendelkező részecskék. Tömegük az alfa-részecskék tömegének egynegyede. Az élő szövetbe mélyenbehatolnak és roncsolnak, de az ember viszonylag ritkán van kitéve neutronsugárzásnak.4. A gamma-sugárzás nagy energiájú elektromágneses sugárzás. Csak vastag betontömbökkel és ólomlemezekkel lehet útját állni.5. A röntgensugarak, amelyek akkor keletkeznek, amikor fémek felületét nagy energiájú elektronsugarakkal bombázzuk, hasonlatosak agamma-sugarakhoz, és úgy is viselkednek.

Az atomok, miközben sugárzásuk egyre csökken, visszanyerik stabilitásukat. Ez az idő – az úgynevezett felezési idő, mialatt a sugárzás kezdetiintenzitása a felére csökken –a különböző radioaktív elemek vagy izotópok esetében eltérő lehet. Tíz felezési idő alatt gyakorlatilag az összesradio-nuklid lebomlik. A radioaktív jód 131-es izotóp felezési ideje körülbelül nyolc nap. A stroncium 90-es és a cézium 137~es felezési idejeharminc év. A plutónium 239-é huszon-négyezer-háromszázhatvan év,

A szervezetbe került radionuklidok a test különböző részeiben gyűlnek feL A jód a pajzsmirigyben halmozódik fel, de ha a pajzsmirigy a sugárzásidőpontjában vagy nem sokkal utána telítődik stabil jóddal, a radioaktív jód kiürül a szervezetből. A stroncium a csontokban lévő kalcium helyéreépül be.

A sugárzás mértékegysége eredetileg a röntgen volt. Ezt a mértékegységet a röntgensugárzást a XIX. században felfedező WilhelmRoentgenről nevezték el. Az egész emberi testet ért sugárzást radban adják meg, de a különböző típusú sugárzásoknak más-más a biológiaihatásuk: az alfarészecskék például hússzor károsabbak, mint a gamma-sugárzás. Ezt rémben fejezik ki. A gamma-sugárzás esetében 1 rad = 1rem, míg az alfa-sugárzásnál 1 rad = 20 rem.

Ma már új mértékegységeket használnak-1 gray (Gy) 100 raddal, 1 sievert (Sv) 100 rémmel egyenlő. Mivel a történetben szereplő legtöbbember a régi mértékegységeket használta, amikor a balesetről mesélt, én is radot és remet írok mindenütt. Ha némelyik idézetben mégis sievertés millisie-vert szerepel, zárójelben megadtam a megfelelő rad– és rem-értékeket is.

Ugyanez a helyzet a talaj és az élelmiszerek radioaktív szennyezettségének mérésénél használatos mértékegységek esetében is. Az eddighasznált curie-t (Ci) felváltotta a bec-querel (Bq). Én a régi mértékegységet használtam, mert az érintett területeken még az volt az általános.Abecquerel 1 radioaktív bomlás, a curie harminchétbillió bomlás másodpercenként.

A sugárzás kétféleképpen károsítja az ember egészségét.1. A súlyos sugárfertőzés mértéke a kapott dózis nagyságával arányosan nő. Bizonyos dózisszint felett a károsodás valószínűsége már rendkívül

nagy lesz. A százremes küszöböt meghaladó dózis esetén a páciensen sokszor a sugárbetegség tünetei – hányás, hányinger, vérzés éshasmenés –mutatkoznak. A nagyobb dózisok hatását leírtam a könyvben, A harminc napon belül valószínűleg halált okozó, ügynevezett félhalálosdózis küszöbét 300 és 400 rem közé teszik. Ez a betegek mintegy 50%-ának halálát okozza. Minél hosszabb idő alatt kapja valaki ugyanazt adózist, annál kisebb veszélyt jelent. Előfordul, hogy az egész test ugyan kis dózist kapott, de ezzel együtt kialakulhat helyi magas dózis, pk agyerekek pajzsmirigyében. Az előbbit rémben, az utóbbit radban mérik.

2. A száz rem alatti dózis, bár ez is járhat kis vérzéssel és hányingerrel, inkább sztochasztikus (statisztikai valószínűségen alapuló) veszélytjelent. Erinek súlyossága a dózis mértékétől függ. A sok embert ért kis dózis ugyanannyi áldozatot eredményezhet, mint a kevés embert ért nagysugárterhelés. A sugárterhelés és a következtében megjelenő betegségek lappangási ideje változó lehet. A pár év múlva megjelenő leukémiátólegészen a több évtized múlva kifejlődő rákig terjedhet.

Első részAz új civilizáció

„A társadalmi rend eme alapvető változása – hogy a profittermelő kapitalista, úgynevezett nyugati civilizációt tervgazdálkodással helyettesítik –úgy tűnik, egészségesebb és boldogabb életet eredményez. Az ebből fakadó bölcsesség és erény egy új civilizációt fog létrehozni.”

Sidney és Beatrice Webb:Szovjet-Oroszország az igazság tükrében (1942)

I1

42 nyarán, amikor a Szovjetunió szövetségre lépett az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával a Németország elleni élethalálharcban, egyfiatal orosz fizikus, Georgij Fle-rov a frontról visszatérve Tatárföld fővárosába, Kazanyba utazott. A háború alatt ugyanis itt székeltek a Leningrádbólés Moszvából kitelepített tudományos intézetek és minisztériumok. Flerov nagyon aggódott, hogy lemarad az atomfizika legújabb kutatásieredményeiről, ezért elment a Szovjet Tudományos Akadémia Könyvtárába, hogy megnézze az idevágó külföldi publikációkat. Megdöbbenésseltapasztalta, hogy bár a tudományos folyóiratok a háború okozta nehézségek ellenére is eljutottak a Szovjetunióba, az őt érdeklő témáról egyetlencikket sem talált. Noha a szaklapok részletesen beszámoltak Joliot-Curie franciaországi, Ruther-ford angliai vagy Fermi egyesült államokbelikutatásairól, semmit sem írtak Flerov szakterületéről.

Flerov rájött, hogy ez csupán egyet jelenthet: az amerikaiak megkezdték az atombomba kifejlesztését, a kutatás anyaga titkossá vált. A fiataltudós azonnal írt Sztálinnak. Levelének hangneme meglepően hasonlít ahhoz, amelyet Einstein küldött 1939-ben Rooseveltnek. Flerov felhívta aSzovjetunió vezetőjének figyelmét az atomenergiában rejlő hadászati lehetőségekre, és kérte, hogy hallgassa meg az ország vezető fizikusainakvéleményét.

Sztálin megfogadta a tanácsot. Elhatározta, hogy a Szovjetuniónak is lesz atombombája. A terv megvalósítását Igor Kurcsatovra bízta. 0 volt azelső szovjet tudós, akinek 1930-ban, a Leningrádi Fizikai Műszaki Intézet munkatársaként sikerült létrehoznia atommaghasadást. Még nem töltöttebe a negyvenedik életévét, amikor Sztálin Moszkvába rendelte. Hosszú fekete szakállat viselt, amelyet akkor növesztett, amikor tüdőgyulladásátkövetően Kazanyban lábadozott. Sztálin több szempontból is ideálisnak találta. Először is: orosz volt, és nem zsidó. Másodszor: ha nem is lépettbe a pártba, legalább proletárcsaládból származott. A dédapját ugyanis, miután kártyán elnyerte egy gyáros a földesurától, az uráli Szim folyómelletti vasöntödébe küldték dolgozni.

A kutatás anyagi forrásainak előteremtésével Sztálin a rettegett titkosrendőrség, az NKVD grúz származású főnökét, Lavrentyij Beriját bízta meg,és egyben őt nevezte ki az egész vállalkozás irányítójának. Az NKVD-től való félelem már eleve biztosította, hogy semmi se szivároghasson ki, éshogy gyorsan összeszedjék a legmegfelelőbb embereket. Be-rija ezenkívül számos hasznosítható forrással rendelkezett: az uránbányákbanpolitikai foglyok dolgoztak, és a legjobb fizikusok nagy része a Gulag táboraiban raboskodott. Az 1930-as évek hírhedt tisztogatásai során, amikorgyakorlatilag mindenkit a nép ellenségének tekintettek, aki polgári családból származott, tudósok tízezreit vetették börtönbe. Rengeteg kiválófizikust tartóztattak le és deportáltak Szibériába különböző koholt vádak alapján, esetleg egy elejtett megjegyzés, egy rosszindulatú munkatársnévtelen feljelentése miatt, vagy csupán azért, mert annak idején baráti viszonyban állt más, régebben letartóztatott emberekkel, így kerültmunkatáborba a Harkovi Fizikai Intézet atomhasadási részlegének vezetője, Lejpinszkij, és Lev Landau, az elméleti fizika neves professzora.Flerov mindkettőjüket megemlítette Sztálinnak írt levelében.

Berija sajátos módon kezdett hozzá a probléma megoldásához. Ahelyett, hogy szabadon engedte volna a bebörtönzött fizikusokat, egy új tábortépíttetett a büntetőtáboron belül. Itt kezdték meg a munkálatokat. A fizikusok sátrainak építéséhez harmincezer méter vitorlavásznat használtak, ésötventonnányi szögesdróttal kerítették őket körük A program koordinálására létrehoztak egy minisztériumot, amely a Középgépipari Minisztériumfedőnevet kapta. Vezetőjéül Jefim Szlavszkijt jelölték ki, aki még Lenin idejében csatlakozott a párthoz, és Bugyonnij lovashadseregében szolgált apolgárháborúban. Habár a háború szétzúzta a szovjet gazdaságot, ő mindent előteremtett, amire Kurcsa-tovnak szüksége volt. Kísérletiatomreaktort építtetett a Moszkvát övező erdőkben. Ugyanitt számos lakás állt a fizikusok rendelkezésére. Az intézmény igazgatója, Kurcsatovkülönálló villát kapott. Moszkvától alig negyven kilométernyire valóságos atomipari központ épült az idők során. A háború utolsó hónapjaiban foglyulejtett német fizikusok számára külön tábort hoztak létre. De ezt a várost nem jelölték sem az út menti táblák, sem a térképek. Neve sem volt, mintahogy sosem említették Kurcsatov nevét sem. Hivatalosan Borogyinként emlegették, de a barátai egyszerűen csak Szakállasnak hívták.

1945. július 14-én Sztálin, Churchill és Truman találkozott a Berlintől nyugatra eső Potsdam határában. Két nappal később az amerikaiakfelrobbantották a világ első atombombáját az új-mexikói Alamogordo melletti sivatagban. 24-én Truman elmondta Sztálinnak, hogy az EgyesültÁllamoknak egy új, rendkívüli pusztítóerejű fegyvere van. Sztálin látszólag nem reagált, de még aznap éjjel táviratozott Be-rijának, hogy gyorsítsákmeg a bomba előállítását. Amikor visszatért Moszkvába, hetente kért jelentést arról, hogyan állnak a munkálatok. Augusztusban aztán nyilvánvalóvávált, hogy az amerikaiak készek bevetni a bombát – elpusztították Hirosimát és Nagaszakit, és ezzel egy csapásra véget vetettek a csendes-óceáni háborúnak.

Kurcsatov csapata rohammunkába kezdett. Bármilyen ellenérzéssel viseltettek Sztálin vagy a kommunista rendszer iránt, Damoklész kardjakéntfüggött fejük fölött a veszedelem, hogy a németek elleni háborút egy újabb, az amerikaiakkal vívandó élethalálharc követheti. A bomba kifejlesztéselétkérdés volt a Szovjetunió számára. Nem számítottak a költségek. A program vezetője, Kurcsatov lassan nagyobb hatalomra tett szert, mintnémelyik miniszter. 1946 őszén már harminchétezer munkás dolgozott azon, hogy meggyorsítsák a szükséges berendezések előállítását. Aholkevés volt az ember, ott rabokkal dolgoztattak. Ötezer elítéltet irányítottak át a szibériai táborokból az Urálba. Ők a Cseljabinszk melletti Majákbakerültek. Ha az igyekezet kevésnek bizonyult, Berija rögtön erőszakot alkalmazott. Az NKVD főnökének stílusa az egész programra rányomtabélyegét.

Kurcsatov is gyakran visszaélt azzal, hogy Sztálin kedveli őt, amikor vonakodó minisztériumi tisztviselőkkel kellett tárgyalnia – pedig ő a művelt,humanista polgár mintapéldájának tartotta magát. Igaz, hogy tudományos munkatársaival jóval elnézőbb volt. Ők bátran vitatkozhattak vele, az sevolt baj, ha időnként kijöttek a sodrukból – még az is előfordult, hogy valaki rávágta az ajtót –, nem csinált belőle problémát. Noha antiszemitánakmondták, számos zsidó tudós dolgozott a keze alatt. A Moszkvától délre fekvő névtelen város biztonsági rendszerének irányításával is a zsidóBorisz Dubovszkij t bízta meg, akinek nem volt semmiféle tudományos fokozata. Kurcsatov személyesen járta ki Sztálinnál, hogy Dubovszkij veletarthasson Cseljabinszkba is. Egy kitűnő humorérzékkel megáldott zsidó fizikusnak még azt is elnézte, hogy rendszeresen kifigurázta alegtekintélyesebb akadémikusokat és minisztereket.

Noha mindvégig Kurcsatov vezette a programot, olyan kitűnő fizikusok segítették a munkáját, mint Hariton, Kiko-jin, Kapica és Tamm. Hasznátvették annak az anyagnak is, amelyet egy szovjet titkos ügynök, Klaus Fuchs szerzett számukra az Egyesült Államokban. 1946. december 25-énKurcsatov csapata beindította az első láncreakciót a Moszkva környéki titkos laboratóriumban, de az atombomba gyártását még most semkezdhették el, ehhez ugyanis plutóniumra van szükség. A plutónium az urán hasadásakor keletkezik. Kellő mennyiségű plutóniumot pedig csak aMajákban működő atomreaktor tudott előállítani.

2A reaktor tervezését Kurcsatov az ország első számú mérnökére, Nyikolaj Dollezsalra bízta. Az apró termetű, szerény Dollezsal úgynevezett

burzsoá szakember volt. A hozzá hasonlókat a bolsevikok csupán azért tűrték meg, mert nélkülük összeomlott volna a szovjet ipar. Ukránértelmiségi családból származott. A nagyapja, egy cseh mérnök, úgy került ide, hogy egy osztrák cég megbízásából hidat épített a Dnyeperen aKurszk-Odessza vasútvonal számára.

Nyikolajt ortodox hitben nevelték. Gyermekkorában a templomi kórusban énekelt. A nyári szüneteket orosz nagyanyja elhanyagolt birtokántöltötte. Akárcsak szüleit, őt is sokkal jobban érdekelte az irodalom és a zene, mint a politika. 1917 drámai eseményei teljesen hidegen hagyták.

1923-ban szerzett diplomát az ország egyik legrangosabb intézményében Moszkvában, a Műszaki Egyetemmé átkeresztelt hajdani CáriKollégiumban. Ezt követően mérnökként és tervezőként dolgozott az ország több vegyipari üzemében és erőművében. Sosem lépett be a pártba,bár állandó nyomás nehezedett rá emiatt. Amikor megpróbálták rábeszélni, mindig azzal hárította el a dolgot, hogy nem nevezheti magátmarxistának, amíg nem olvasta el Marx műveit. 1930-ban letartóztatták a „technokraták összesküvé-sé"-ben való részvétel vádjával. Később ebbőllett Sztálin első kirakatpere. Dollezsalt viszont bizonyítékok hiányában felmentették, és visszamehetett dolgozni.

1945-ben Dollezsalt Moszkvába költöztették. A kormány ipari tanácsadó testületében dolgozott, ezenkívül igazgatója volt annak az intézetnek,amelyet azért alapított, hogy megfelelő eszközök tervezésével segíthessék a vegyipar munkáját. Mivel Kurcsatov úgy találta, hogy ő lenne alegalkalmasabb ember a feladatra, megkérte, csatlakozzon a kutatócsoporthoz.

A két ember már régebbről ismerte egymást. Annak idején, a 30-as években egy leningrádi teniszmérkőzés előtt találkoztak. Most azonban

sokkal komolyabb volt a tét: olyan atomreaktort kellett tervezni, amely képes előállítani az atombomba gyártásához szükséges plutóniummennyisé-get. A reaktor gyakorlatilag nem szolgált más célt. Tervezésénél figyelembe kellett venni a szovjet ipar akkori színvonalát. A hivatástudat és a terrorugyan rendkívüli dolgokra sarkallja az embereket, ám nagyon rövid idő állt a rendelkezésükre: nem tudták megvárni, míg kifejlesztik a reaktorépítéséhez szükséges technológiát.

Dollezsal ilyen feltételek mellett is meglepően gyorsan elkészítette a terveket. Ez a berendezés mindenben megfelelt Kurcsatovék elvárásainak.A munka megkezdéséhez szükséges anyagi fedezetet Szlavszkij Középgépipari Minisztériuma teremtette elő. A reaktort a legnagyobb titokbanépítették meg Majákban. 1948. június 10-én helyezték üzembe. Egy évvel később, 1949 júliusában hajtották végre az első szovjet kísérletiatomrobbantást a kazahsztáni Usz-tyurt melletti sivatagban. Három hónap múlva pedig, 1949. szeptember 23-án felrobbantották az első szovjetatombombát. Kurcsatov elégedett volt. „Most, hogy megvan az atomkardunk – mondta H; elkezdhetünk dolgozni az atomenergia békésfelhasználásán.”

3Amikor a huszadik század első éveiben felfedezték, hogy az atommag hasadásakor energia szabadul fel, arra is rájöttek, hogy a

maghasadáskor keletkező hő villanyárammá alakítható. Ez akkor még csupán érdekes elméleti lehetőség volt. Most azonban a majakiatomreaktor megteremtésével valósággá vált. A munkát szokásos lendületével maga Kurcsatov irányította.

Ebben az időszakban ő volt Sztálin legmegbecsültebb embere. Elhalmozták a legnagyobb kitüntetésekkel, beleértve a Lenin-rend első fokozatátis, és nem tagadták meg tőle a csupán néhány kiválasztottnak járó anyagi elismerést sem. Erdészlaknak becézett, hatalmas háza a Moszkvakörnyéki erdőben lévő titkos laboratórium közvetlen közelében állt, és kapott egy villát szeretett Krímjében is. Dollezsalt is dácsával jutalmazták. Aző nyaralója a Moszkvát övező Zsukovszkij-erdőben volt, és olyan emberek laktak a szomszédságában, mint Sosztakovics, a híres zeneszerző,Rosztropovics, a neves csellista, a fizikusok közül pedig Flerov, Szaharov és Tamm. Kurcsatov rendszeresen megfordult nála. Sokat játszottDollezsal kislányával a kerti házikóban. Neki nem voltak gyermekei. Itt vitatták meg Kurcsatov kedvenc terveit: hogyan kovácsoljanak a kardbólekét, hogy az atomenergia ne csupán elektromos áramot termeljen, hanem tengeralattjárókat, jégtörőket, mozdonyokat és repülőgépeket ishajtson.

1949-ben Kurcsatov engedélyt kapott Sztálintól, hogy erőművet építsen a Moszkvától délre lévő, névtelen városbaiV a^ol a foglyul ejtett németfizikusok raboskodtak, üol-lezsal is részt vett a munkában. Ő tervezte a turbinákat, míg a reaktort maga Kurcsatov. A grafitszabályzós, vízhűtésesrendszer hasonló volt a Majákban épített kísérleti reaktorhoz. Sztálin ugyan jóváhagyta a beruházást, de már nem érhette meg az erőmű üzembehelyezését. A diktátor 1953-ban meghalt. Még ez év decemberében kivégezték Beriját és legközelebbi munkatársait.

Ám Kurcsatov nem bukott egykori párfogójával. Épp ellenkezőleg, a Sztálint a főtitkári székben követő Nyikita Hruscsov nagyra becsülte éskedvelte őt. A névtelen városban épült kísérleti atomerőmű 1954. június 27-én – elsőként a világon – megkezdte működését. A szovjet tudományés technika diadalát nem közölték a világgal. A sztálini időkből örökölt titkolódzás és gyanakvás még mindig gúzsba kötötte a Szovjetuniót.

A Sztálin bűneit leleplező XX. kongresszus után még két évnek kellett eltelnie, hogy nevén nevezzék a szovjet atomenergia atyját, Kurcsatovot.Borogyin végre levehette álarcát. A „Szakállasat most már nem csupán közvetlen munkatársai és barátai ismerték. A Moszkva melletti kísérletilaboratóriumot Kurcsatovról nevezték el, a titkos várost pedig Obnyinszknak keresztelték. Amikor Hruscsov és Bulga-nyin 1956-ban Angliába ment,Igor Kurcsatovot is magukkal vitték, hogy előadást tartson a brit tudósoknak a szovjet atomenergetika eredményeiről.

Otthon nem mindenki lelkesedett Kurcsatov terveiért. Hruscsov első számú tudományos tanácsadója, Vlagyimir íirillin minden befolyását latbavetette, hogy leállítsa a további atomerőművek építését, mert nem tartotta őket jó befektetésnek. Az Ankara folyón lévő bratszki vízerőmű példáulnégyezer-ötszáz megawattnyi elektromos energiát termelt, szemben az obnyinszki kísérleti erőmű által tervezett Öt megawattal, ami még arra sevolt elég, hogy magát az üzemet ellássa. A belojarszki erőmű csúcsteljesítménye sem volt több ötven megawattnál.

A Kirillinnel folytatott harcokban Kurcsatov maga mögött tudhatta a Középgépipari Minisztériumot. Beriját eltemették, de az általa alapítottbirodalom továbbra is állam maradt az államban, egyesítve a virágzó hadiipart, a tervező minisztériumot, a Goszplant és a KGB-t. RáadásulKurcsatov ideológiai érveket is latba vetett, ha kellett. Amikor nyilvánosságra került, hogy az amerikaiak kifejlesztették az úgynevezett nyomottvizes reaktort, amelyet nagy nyomás alatt tartott vízzel hűtenek, mert így csak háromszázötven fokon tud felforrni a víz, nem volt nehéz meggyőzni aKözponti Bizottságot, hogy a szovjet iparnak követnie kell őket. Engedélyt adtak, hogy ilyen típusú reaktor épüljön a Voronyezstől körülbelül ötvenkilométerrel délre lévő Novovoronyezsben.

4Kurcsatov közeli munkatársát, Anatolij Alekszandrovot bízta meg a nyomott vizes reaktor tervezésével. Alekszand-rov, akárcsak Dollezsal,

burzsoá szakembernek számított. Apja 1917-ig bíróként dolgozott Ukrajnában. A forradalom kitörésekor szakmát változtatott, és elment tanítani. Azújfajta igazságszolgáltatás újfajta bírákat követelt. A fizika iránt érdeklődő Anatolij a Kijevi Röntgen Intézetben kapott állást. Itt figyelt fel rá AbramJoffe, aki állást kínált neki a leningrádi intézetben. Alekszandrov a fiatal Igor Kurcsatov mellé került.

A nyomott vizes reaktor tervezésekor Alekszandrov szinte megoldhatatlan feladattal találta szembe magát, ugyanis a nagynyomású vízzel telítetttartály készítéséhez szükséges anyagok előállítása erősen próbára tette a korabeli szovjet ipart. Ezért aztán állandóan bajok voltak a reaktorral,aminek következtében folyton kitolódott a létesítmény átadásának határideje. A szovjet kormány úgy döntött, hogy inkább visszatérnek ahagyományos, széntüzelésű erőművekhez.

Amikor Kurcsatov tudomást szerzett erről, azonnal a Kremlbe ment, és megkísérelte rávenni a Központi Bizottságot és a minisztertanácsot, hogyvonják vissza döntésüket. Kitartóan érvelt amellett, hogy a Szovjetuniónak élen kell járnia az atomkutatásban. Vagy nem ez az első társadalom azemberiség történetében, amelyik tudományos elveken alapul? Vajon megengedhetik-e maguknak, hogy a világ első szocialista társadalma, aMarx és Lenin tanításain nyugvó új civilizáció ne állja a versenyt a hanyatló Nyugat ipari vívmányaival? Hát nem maga Lenin definiálta úgy akommunizmust, hogy szovjethatalom plusz villamosítás? Hogyan is mellőzhetnénk hát a tudomány eredményeit épp az áramtermelésben?

Kurcsatov elérte célját: a határozatot hatályon kívül helyezték. Amikor az egyik kétkedő miniszter rákérdezett, hogy mikor lesz kézzelfoghatóhaszna az atomerőművek fejlesztésének, Kurcsatov azt felelte, hogy ez a program még huszonöt-harminc évig csupán költséges kísérlet lesz. Csakezután, úgy 1985 körül várhatók az eredmények.

Az atomerőművekről szóló vita mindvégig a dolog költségvetési oldaláról szólt. A biztonság kérdése fel sem merült. Ez a szempont nem kerültszóba, amikor a lehetséges ellenérveket taglalták, noha a Központi Bizottság néhány tagja, a legfőbb katonai parancsnok és a középgépipariminiszter tudta, hogy 1957-ben már volt egy igen súlyos baleset Majákban. A radioaktív hulladékot az üzemtől körülbelül másfél kilométernyire lévő,rozsdamentes acéllal borított hatalmas betontartályokban tárolták. Ezeket a tartályokat a falukba épített csövekben keringő vízzel hűtötték. 1956-ban réseket fedeztek fel a hűtőrendszerben, de semmit sem csináltak. A kiszivárgott vizet a magas hősugárzás elemeire bontotta, és az ígykeletkezett hidrogént begyújtotta az ellenőrző műszer egyik kisülése. A robbanás letépte a tartály tetejét, és húszmillió curie radioaktív anyag kerülta légkörbe.

A nehéz részecskék jó része a tartály közelében visszahullt a földre, de mintegy kétmillió curie aktivitású könnyebb részecskét Szverdlovszkirányába sodort a délnyugati szél. A baleset nem követelt emberéletet, de több mint tízezer embert ki kellett telepíteni, és körülbelül egymilliónégyzetkilométernyi mezőgazdasági terület ment veszendőbe.

Ezenkívül még két további baleset történt Majákban. Az első, amikor a radioaktív anyagot egyenesen a Techa folyóba öntötték. A második,amikor a reaktorok vizét hűtő mesterséges tó radioaktív anyagokkal szennyezett vizét felkorbácsolta egy szélvihar, és nagy területen szétszórtaKushtum körül. Kitelepítették a Techa folyó partján élő nyolcezer embert, és sok ezer négyzetkilométer termőföldet hagytak parlagon.

Ezeket a baleseteket eltitkolták a nyilvánosság elől. Senki sem szegte meg a hallgatás törvényét. Ennek nemcsak a KGB-től való félelem volt azoka, hanem a Középgépipari Minisztérium égisze alatt lévő katonai komplexumban uralkodó igen erős testületi szellem és hazafiság is. Néhányanugyan kételkedtek a hivatalos kormánypropagandában, nem hitték, hogy az amerikaiak háborúra készülnek, és el akarják pusztítani a szocialistatársadalmakat. Ám az atomkutatás olyan nemzetközi szaktekintélyei, mint Iréné Curie és a férje, Jean-Frédéric Joliot-Curie, akik mindketten akommunista párt tagjai voltak, külpolitikai kérdésekben feltétel nélkül elfogadták a párt irányvonalát. Rajtuk kívül sok más nyugati értelmiségi, mintpéldául Louis Aragon és Jean-Paul Sartre ugyanígy tett, úgyhogy a szovjet tudósok maguk is biztosra vették, hogy kémek és szabotőrök veszikkörül őket. Mindezeken túl az olyan városokat, mint Maják és Obnyinszk, szögesdrót zárta el a külvilágtól, és hadseregnyi különleges egység őrizte.

A lezárt területeken uralkodó testületi szellemet persze az átlagosnál jobb itteni körülmények is segítettek fenntartani. A mozik és színházakműsorának színvonala jóval felülmúlta a vidéki városokét. A lakásokat gondosabban építették, és a boltok teli voltak máshol nem kapható áruval.

Ezért aztán mindenki hallgatott. Senki sem akarta elárulni a hazáját és börtönbe jutni vagy elveszíteni különleges előnyökkeljáró munkahelyét.Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a majaki balesetek egyike sem érintette magát a reaktort. Egy ilyen vadonatúj technológia bevezetésekor

lehetetlen előre felmérni az összes veszélyforrást. Ezekben az esetekben az volt a legfontosabb, hogy a tudósok tapasztalatokat szerezhettek asugárzás következményeiről. Igaz, nem annyit, hogy felkészíthette volna őket a további balesetekre, de legalább sejthették, hogy mivel járna egyesetleges atomháború. A moszkvai Kurcsatov Intézet tőszomszédságában létrehoztak egy biofizikai intézetet. Ennek Majákban is voltaklaboratóriumai. Egy fiatal sugárbiológus, Leonyid Iljin a Kush-tum környékén végzett vizsgálatainak tapasztalataira alapozta a radioaktív stronciumbeépüléséről szóló tanulmányát. Kurcsatov háziorvosa, Angelina Guszkova pedig 1948-tól 1958-ig tanulmányozta Majákban, hogyan lehetleghatékonyabban kezelni a különböző balesetek sugárfertőzést kapott áldozatait.

1957-ben Guszkova első számú páciensét, az akkor ötvennégy éves Kurcsatovot szélütés érte. Ennek semmi köze sem volt ahhoz asugárdózishoz, amelyet a tudós munkája során kapott: inkább az atombombáért vívott harc, a megfeszített munkával járó állandó stresszkövetkezménye volt. Kurcsatov a szélütést követően sem hagyta abba a munkát. A szanatóriumból irányította munkatársait. Három évvel később ittérte a második, most már végzetes roham, amikor egy padon ülve kollégájával, Hariton akadémikussal beszélgetett.

Kurcsatov abban a biztos tudatban távozhatott az élők sorából, hogy tűi vannak a munka oroszlánrészén. A Szovjetuniónak megvolt a magaatomfegyverzete, sőt megkezdték az atomenergia békés célú felhasználását is. Az 1943-ban maga köré gyűjtött fiatal tudósok kicsiny csoportjábólhatalmas birodalom lett. A moszkvai Kurcsatov Intézet tízezer embert foglalkoztatott. Obnyinszk zázezer lakost számlált. Halálakor nem csupán azolyan nagy múltú intézmények, mint Joffe Leningrádi Fizikai Műszaki Intézete vagy a Kijevi Röntgen Intézet rendelkezett atomfizikai tanszékkel,hanem az ország valamennyi nagyobb egyeteme és műszaki főiskolája. A hadsereget mindennel ellátták, a kazahsztáni kísérleti telepektől kezdvea komszomolszki hajógyárakig, ahol a tengeralattjárók reaktorait szerelik be. Kivételes dolgokat tett nemzetéért, és ezt a hatalmon lévők iselismerték. Nyikita íruscsov is ott volt azok között, akik koporsóját utolsó útjára vitték.

5Anatolij Alekszandrov lett a kiválasztott, aki Kurcsatov örökébe léphetett. Ok ketten voltak már munkatársak a Leningrádi Fizikai Műszaki

Intézetben. Az ötvenkét éves Alekszandrov tudományos képességei mellett született vezető volt. Ezt kétségkívül apjától örökölte. Már megjelenéseis tekintélyt parancsolt. Magas volt. Hatalmas, kopasz fejét hegyes füle és büszke sasorra tette jellegzetessé. Az emberekkel ellentmondást nemtűrő hangon beszélt. Akadémikus korában kitüntették Leningrád, Sztálingrád és Szevasz-topol védelméért, megkapta a Vörös ZászlóÉrdemrendet, háromszor lett a szocialista munka hőse, és ezeken kívül négy másik állami kitüntetésnek is birtokosa volt. A Kurcsatov Intézetigazgatójaként Alekszandrov páratlan hatalomra tett szert. Ő maga válogatta ki a beosztottakat, jelölte ki a leendő beruházások helyét, az újkutatási területeket, és döntötte el, hogy milyen külföldi utakon vegyenek részt. Az Atomenergo című lap főszerkesztőjeként rajta állt, hogy melyatomfizikai kutatásokról jelenik meg publikáció, és mint a Kurcsatov Intézet igazgatója, minden előnyét élvezte annak a jól bevált gyakorlatnak,hogy az intézet munkatársai az ő neve alatt adták közre tanulmányaikat.

Alekszandrov a szovjet társadalom titkos arisztokráciájához tartozott. Ebbe a szűk körbe csupán a politikai vezetők kis csoportja és néhánykiemelkedő tehetségű tudós, író, művész és zenész juthatott be. Alekszandrovot akadémikusként nagyobb dácsa illette meg. Nagyobb lakásbaköltözhetett. Az intézet igazgatójaként további jövedelemkiegészítéseket kapott. Családjának különleges üdülési kedvezmény és orvosi ellátás járt.Gyerekeit elit iskolákba írathatta, és megnyíltak előttük a legnevesebb felsőoktatási intézmények kapui. Hivatalból kirendelt sofőrje reggelenként aKurcsatov Intézetbe vitte fekete Volgáján, vagy a festői Nyeszkucsnij-palotába, ahol a tudományos akadémia elnökségének üléseit tartották.

De nem csupán Alekszandrovot jutalmazták ilyen fejedelmi módon Kurcsatov egykori kollégái közül. Dollezsal szintén akadémikus lett, éskinevezték az atomreaktorokat tervező iroda – hivatalos nevén NIKJET – igazgatójának. Bár akkor sem kedvelték egymást, amikor Kurcsatov kezealatt dolgoztak, de most, hogy mindketten saját intézetet vezettek, ahol beosztottak serege várta utasításaikat, az atomipar két nagymogulja köztiszakadék tovább szélesedett.

Ez az ellentét nem igazán segített megoldani az atomipar gyakorlati nehézségeit. Ráadásul az egyre lendületesebben fejlődő elméleti intézeteksem enyhítettek az ipar mindennapos gondjain. A majaki űj reaktor beindításakor magának Alekszandrovnak kellett átvenni a vezérlést akezelőszemélyzettől, hogy megelőzzenek egy újabb balesetet. A kolszki atomerőműben az egyik operátor véletlenül észrevette, hogy az egyikcsőből gomolyog a gőz. Azonnal leállították a reaktort, és megvizsgálták a csövet. Az egyik csatlakozón repedést találtak. Az ezt követő ellenőrzéssorán tizenkét hibás hegesztési pontot számláltak össze, noha a korábbi vizsgálat megfelelőnek minősítette a munkát.

Az ilyen típusú hibák különösen veszélyesek a nyomott vizes VVER típusú reaktorok esetében és azoknál az újabban kifejlesztettgyorsreaktoroknál, ahol a hűtés folyékony nátriummal történik. Ha megsérül a hűtőcső, és víz kerül a rendszerbe, az nagy valószínűséggelrobbanást és tüzet okozhat. A későbbi VVER-reaktorokat épp ezért rendkívül bonyolult és költséges biztonsági rendszerrel látták el, hogy balesetesetén megakadályozzák a radioaktív anyag kiszóródását.

Amikor felmérték a VVER-ek és gyorsreaktorok kifejlesztésekor várható nehézségeket, Alekszandrovnak és a Középgépipari Minisztériumnakszembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy bizonyos szempontból kényelmesebb elővenni a Majákban és Obnyinszkban már tesztelt és kipróbáltelső reaktorok terveit. Hogyha a VVER-eket az atomenergetika gazelláinak tekintjük, ezeket a régi, kipróbált reaktorokat nyugodtan nevezhetjükigáslovaknak. Rendkívül biztonságosak és megbízhatóak voltak. Ráadásul nem igényeltek különösebben költséges biztonsági rendszert, és azelőállításukhoz szükséges háttéripar gyakorlatilag már a háború óta megvolt. Csupán a teljesítményüket kellett valahogy növelni, de ez ismegoldható volt azzal, hogy nagyobbra építik őket.

Ebből kiindulva Dollezsal intézete elkészítette egy nagy teljesítményű, elgőzölögtető, csöves típusú reaktor, áz RBMK tervét, amely ezermegawattnyi villamos teljesítményt tudott előállítani. Bár ugyanazt a grafitmoderátort használták hozzá, mint a korai reaktorokhoz, és ugyanúgyurániummal fűtött és vízhűtéses volt, akár az első prototípusok, számos változtatást hajtottak végre azokhoz képest. Például az obnyinszki erőműgőzturbináit egy elkülönített vízkörben hajtották meg, ami jelentős hőveszteséget eredményezett a hőcserélőben. Ezért a bjelogorszki és a hozzáhasonló reaktoroknál a gőzt egyenesen a reaktor fűtőcsatornáiból áramoltatták a turbinákra.

Ennek a megoldásnak több előnye is van. Egyrészt növeli a hatékonyságot, másrészt sokkal egyszerűbb technológiával készül. Mivel a vízhőmérséklete és a csövekben keringő gőz nyomása jelentősen csökkent, csupán egy vízhatlan fallal kellett körülvenni a reaktort és akeringetőszivattyút, hogy biztonságos legyen a rendszer. így az esetlegesen elszivárgó, radioaktív részecskékkel szennyezett víz automatikusan areaktor alatt lévő buborékoltatótartályba jut.

A reaktort három, henger alakú, gázzal töltött, légmentesen zárt tartály, valamint homok és víz vette körül. A bubo-rékoltatótartályt és a reaktortvastag betonpadló választotta el. A reaktort egy tizenhét méter átmérőjű, három méter vastag vasbeton védőpajzs borította. A fűtőelemek ésszabá-lyozórudak a pajzson vágott lyukakon át jutottak a reaktorba. Az RBMK egyik előnye, hogy nem kell leállítani ahhoz, hogy föltöltséküzemanyaggal.

Habár ezek a biztonsági intézkedések hatékonyan védték a kezelőszemélyzetet a reaktor által kibocsátott káros kisugárzástól, nem sokat értekegy esetleges robbanás esetén. Noha mindenki tudta, hogy a fűtőcsatornákat körülvevő grafitblokkok gyúlékonyak, a tervezők a legrosszabbesetben is csupán azzal számoltak, hogy ha eltörik egy vagy két fűtőelem, az helyi radioaktív sugárzást eredményez. Magát a reaktort mindigegyensúlyban lehet tartani a kétszáztizenegy szabályozórúddal, amelyek elnyelik a neutronokat, amikor leeresztik őket a reaktorba, és ezzellelassítják vagy akár teljesen leállítják a maghasadást.

Az 1960-as évek elején további két RBMK~1000-es reaktor építését engedélyezték Leningrád környékén. Alekszandrov és Dollezsal annyirabízott a tervekben, hogy ezt a tényt büszkén hangsúlyozták az atomenergia békés felhasználásáról 1971-ben, Genfben tartott IV. nemzetközikonferencián. Bár a leningrádi reaktorok még nem működtek, további, ugyanilyen reaktorok építését engedélyezték a Szovjetunió más területein is,köztük a litvániai Ignalinában és az ukrajnai Csernobilban.

Ennél a típusnál találtak néhány tervezési hibát a Szovjetunión kívül is, ám vagy nem vettek róluk tudomást, vagy nem vették figyelembe őket. Azamerikaiak is működtettek grafitmoderátoros, vízhűtéses reaktorokat, de csak plutónium termelésre, és nem polgári célokra. A britgrafitmoderátoros reaktorokat szén-dioxiddal hűtik, de a Brit Atomenergia Bizottság a biztonsági rendszer hiányosságai és egyéb lehetségesveszélyforrások miatt nem engedélyezte az RBMK típusú reaktorok bevezetését az Egyesült Királyságban. Ráadásul jelentős különbség volt azRBMK-val foglalkozó elmélet és a gyakorlati eredmények között. Például tizennyolc másodpercbe telt, míg leengedték a szabályozóru-dakat areaktor magjába, pedig a fizikusok szerint ennek három másodperc alatt kellett volna történnie.

Az RBMK-1000-es reaktor hatalmas méretei aggodalommal töltötték el Borisz Dubovszkijt. Őt nevezte ki annak idején Kurcsatov az obnyinszkibiztonságtechnikai részleg vezetőjének. Egy 1976-os konferencián, ahol megvitatták a Kurszk mellett épült RBMK típusú reaktor biztonságirendszerét, azt javasolta, hogy a reaktor alsó részébe építsenek több szabályozórudat. A javaslatot Alekszandrov is támogatta, ezért úgy

határoztak, indítványozni fogják Dollezsal intézetének, hogy bővítsék ki a terveket. Bár Alekszandrov áldását adta a dologra, és az AtombiztonságiFelügyelőség feje is jelen volt a találkozón, a módosítások sosem kerültek a tervbe. Mint annyi más anyag a pangásnak nevezett időszakban, ez isbekerült a szovjet adminisztráció végtelen útvesztőjébe, osztályról osztályra, bizottságtól bizottságig bukdácsolt, a NIKJET-től a KözépgépipariMinisztériumig. Ott aztán a javaslat nyomán várható költségnövekedés, illetve az, hogy az RBMK-t tökéletesen biztonságosnak tartották, már elevegarantálta, hogy semmi se történjék.

Ráadásul maguk a javaslattevők is egészen mással voltak elfoglalva. Dubovszkijt eltávolították az Atombiztonsági Felügyelőség éléről egyObnyinszkban bekövetkezett balesetet követően, amiért ő volt a felelős, Alekszandrovot pedig kinevezték a tudományos akadémia elnökévé. Eznemcsak tudományos munkásságának elismerését jelezte, hanem az atomfizika presztízsének folyamatos növekedését is. Alekszandrov helyzeteegészen más volt, mint a nyugati tudósoké, akik mindvégig háttérben maradtak. Ő a bolsevik ügy mellett elkötelezett tudósok seregének tábornokalett. Újabb és újabb tudományos felfedezéseik a szovjet társadalom fejlődését és védelmét szolgálták. A dicsőséggel persze a szokásos anyagijavak is együtt jártak. Alekszandrovot most már nem egyszerű Volga vitte ide-oda, hanem mint magát Leonyid Brezsnyevet, őt is hatalmas Zil illettemeg. Ám eltérően a párt első titkárától, aki legjobb perceiben is úgy festett, akár egy jól fésült gorilla, Alekszandrov valóban fejedelmi jelenség volt,amint kiszállt limuzinjából, és fellépkedett a Nyeszkucsnij-palota elegáns lépcsőin. Ezt nem lehet tanulni: erre születni kell.

6Mivel az akadémia elnökeként hirtelen megsokasodtak Alekszandrov teendői, a Kurcsatov Intézet irányítását gyakorlatilag a helyettesére, Valerij

Legaszovra bízta. Noha sokkal fiatalabb volt főnökénél, Legaszov is osztotta Alekszandrovnak a kommunizmus ügye iránt érzett elkötelezettségét.Ám ő már nem számított burzsoá szakembernek. A szovjet társadalom krémjéhez tartozott. Apja, Alekszej Legaszov, egy ortodox pópa gyermeke,a Központi Bizottság ideológiai osztályának titkáraként dolgozott. Ez a szerv határozta meg – akár korábban a katolikus egyházban a szentinkvizíció –, hogy mi tartozik a bevett dogmák közé. Valerij diákkorában a Komszomol vezetőségi tagja volt. 1951-ben Szibériába vitteMengyelejev intézetbeli diáktársait, hogy segítsenek betakarítani a termést. Ez a látványos gesztus megfelelt az akkori idők szellemének.

Diplomamunkáját a nemesgázok tárgykörében írta. Az egyetem elvégzése után a Kurcsatov Intézetben kapott állást. Itt munkacsoportotszervezett. Olyan kitűnő tudósokkal dolgozott együtt, mint Vlagyimir Klimov és Nyikolaj Procenko. Munkacsoportjának néhány elméleti felfedezésétkésőbb alkalmazták az iparban és a hadászatban is. Rendkívüli munkabírása, problémamegoldó képessége és kockázatvállalása automatikusana csapat vezetőjévé tette. Apjának központi bizottságbeli pozíciója olyan lehetőségeket nyitott meg előtte, amelyek nem adattak meg az átlagosszovjet tudósoknak. O nyugodtan választhatott egy-egy kockázatosabb megoldást a kutatás során, és azt is elnézték neki, ha olykor kigúnyolta azintézetbe látogató pártvezetők pökhendi modorát. Kitűnően adomázott, ráadásul szabadon hozzájuthatott a külföldi könyvekhez és folyóiratokhoz.Ezeket nemegyszer kölcsönadta kollégáinak is. Lényegesen műveltebb volt, mint a szovjet oktatási rendszerből kikerülő emberek többsége.

Legaszov gyorsan emelkedett a Kurcsatov Intézet ranglétráján: kutatásvezetőből laborvezető lett, laborvezetőből részlegvezető. Mivel töretlenülhitt a kommunista rendben, és ambíciói jóval túlléptek az átlagos tudományos karrier adta lehetőségeken, egy ideig elvállalta az intézet párttitkáriposztját is. Legaszov politikai elkötelezettsége és vitathatatlan tehetsége további sikereket hozott. Kutatásainak eredményeit a hadiipar ishasznosította. Ennek elismeréseként a tudományos akadémia levelező tagjává választották. Amikor Alekszandrov 1975-ben az akadémia elnökelett, Legaszovot nevezték ki helyettesévé. Attól fogva ő irányította a Kurcsatov Intézetet. Ez egyaránt szerzett neki barátokat és ellenségeket. Régibarátaival, mint amilyen Procenko is volt, elhidegült a viszonya. Ennek nem csupán Legaszov kiváltságos helyzete volt az oka, hanem a köröttenyüzsgő törtetők serege is, akik állandóan ott sündörögtek, hogy némi előnyhöz jussanak.

Mindazok a kedvezmények, amelyek eddig Alekszandrov döntésétől függtek, most az ő kezében összpontosultak.Ő jelölte ki a leendő beruházások helyét, amivel olyan ellenségeket szerzett magának, mint Jevgenyij Velikov, az atomfúzióval foglalkozó

kutatócsoport vezetője. Legaszov ezt a tervet költséges álomnak tekintette, amely rubelek billióit viszi el feleslegesen. Velikov szemében Legaszovviszont csupán kémikus volt, aki ugyan munkája révén közéjük keveredett, de igazából nem ért a fizikához.

Legaszov döntött abban is, hogy melyik tudóst küldik ki a nyugaton rendezett kongresszusokra és szimpóziumokra. Itt legtöbbször faji alaponhatározott. A zsidó tudósokat az oroszok ugyanis túlságosan törtetőnek tartották, akik minden lehetséges alkalmat megragadnak, hogy előtérbehelyezzék magukat. Legaszov, orosz lévén, kicsit visszafogta őket* Az oroszok szerint csak azért, hogy némileg kiegyenlítse az esélyeket, de azsidók rögtön antiszemitizmusról suttogtak. Sokaknak az sem tetszett, hogy Legaszov ilyen gyorsan emelkedett erre a posztra. Volt, aki Brezsnyevkezét sejtette a dologban: Legaszov valahol mindvégig a Központi Bizottságból származó aranyifjú maradt. A legfelsőbb vezetés tagjai kétségkívülörültek, hogy valaki az ő köreikből ennyire gyors karriert csinált. Jóváhagyták a Moszkvai Egyetem Fizika-Technika Intézetébe történt professzorikinevezését és azt is, hogy 1980-ban, negyvennégy évesen a Szovjet Tudományos Akadémia teljes jogú tagja lett.

7Legaszov több volt egyszerű, jó családi háttérrel rendelkező karrieristánál. Láthatóan Alekszandrov is az örökösének tekintette, aki már elmúlt

hetvenéves, amikor a tudományos akadémia elnöke lett– Nem tudta ellátni az összes rá háruló tisztséget: a Szovjetunió tudományos életénekirányítását, a tízezer fizikust tömörítő Kurcsatov Intézet igazgatását és az atomenergia-ipar felügyeletét.

Egy 1979-ben bekövetkezett krízis hatalmas pánikot keltett a Szovjetunióban, annak ellenére, hogy semmi közük sem volt hozzá. Március 29-éna pennsylvaniai Three Mile Island-i atomerőmű gőztermelő rendszerének meghibásodása miatt beragadt a reaktor primer hűtőkörének biztonságiszelepe, és elszökött a hűtővíz. A vészhűtőrendszer ugyan automatikusan bekapcsolt, de ezt a vezérlőteremben tartózkodó operátorokkikapcsolták, ugyanis fogalmuk sem volt, hogy mi történt. A reaktorzónában felforrt a víz. Az uránium fűtőelemek túlhevültek, és több megsérültközülük. Mindezt csak két órával később fedezték fel. Ekkor vizet szivattyúztak a reaktorba, hogy biztosítsák a reaktorzóna hűtését. Mire azoperátoroknak sikerült úrrá lenniük a helyzeten, a reaktor magja súlyosan megsérült, és a hűtővíz radioaktívan szennyezett lett. Némi radioaktívanyag a légkörbe is kiszóródott. Több ezer ember menekült el a környékről. A közvélemény többé nem hitt az atomenergia biztonságos voltában.Noha nagy volt a kísértés, hogy diadalt üljenek a rivális nagyhatalom felett, a szovjet vezetők nagyon jól tudták, hogy egy ilyen baleset náluk isbármikor bekövetkezhetne, és nem akarták felhívni az emberek figyelmét az atomenergia lehetséges veszélyeire. így aztán alig jelent meg valami aThree Mile Island-i eseményekről a szovjet sajtóban.

De azért a tények ismertek voltak az olyan szintű szakemberek előtt, mint Dollezsal, aki szabadon hozzájuthatott a külföldi lapokhoz. Még abbanaz évben megjelentetett a Kommuniszt című lapban egy környezetvédővel, Jurij Korjakinnal közösen írt cikket* Az írás az atomenergia-iparfejlődésével kezdődik, majd a biztonsági rendszerek kérdését taglalja: „Az atomerőművek tervezésénél – írta Dollezsal – figyelembe veszik azösszes lehetséges veszélyforrást, még azokat is, amelyek bekövetkezésére alig van esély, hogy semmi esetre se veszélyeztessék az embereket,az üzemet vagy a természetet/' Szerinte a szovjet tudósok, „mivel szemük előtt csupán népük érdeke lebeg'', minden döntésüknél „az emberiszempontokat helyezik előtérbe" – ellenlétben nyugati társaikkal, akiket csak a profit vezérel.

De szót ejt arról is, hogy azért voltak problémák a nukleáris hulladék kezelésével és elhelyezésével. Ez az utalás azoknak szólt, akik tudtak aMajákban bekövetkezett balesetről. Dollezsal emlékeztette az olvasókat, hogy a hulladék elhelyezése továbbra is „a legfőbb probléma... és ezértkell a nukleáris hulladékot az iparközpontoktól és a népes településektől távol feldolgozni". Másrészt viszont a tervezett erőművek jó részét aSzovjetunió európai területére akarták építeni, holott az ország népességének hatvan százaléka ebben a térségben él. Ez azt jelenti, hogy épp amezőgazdaságilag legértékesebb, legsűrűbben lakott részeket veszélyeztetné egy esetleges katasztrófa. „A fejlesztés jelenlegi irányelvei –figyelmeztet a cikk – véleményünk szerint nagyon gyorsan a terület ökológiai kimerüléséhez vezethetnek.”

Dollezsal és Korjakin hangsúlyozta, hogy az a terület, ahova ezt az ötven erőművet akarják telepíteni, sok millió ember élelmiszerkészleténekmegtermelésére alkalmas, és ha ebben a térségben elfertőződik a vízkészlet, az veszélyeztetheti az ökológiai egyensúlyt. Dollezsal szerint az lennea megoldás, hogy az új atomerőműveket a Szovjetunió távoli vidékeire telepítenék, Szibériába, a sarkkörre, a Távol-Keletre, ahol sok a víz, éslakatlan a föld.

Alekszandrov szinte azonnal cáfolta Dollezsal cikkét. Bár belügyről volt szó, sajtótájékoztatót tartott a nyugati sajtó és a diplomáciai testületekképviselőinek. Itt Alekszandrov kijelentette: az atomenergia teljesen biztonságos. Aztán támadásba lendült. Dollezsal csupán tervezi az erőműveket–mondta –, szerzőtársa, Korjakin pedig környezetvédő. Hogyan nyilatkozhatna bármelyikük is felelősséggel atomenergetikai kérdésekben?Alekszandrov élesen elutasította Dollezsal javaslatát, pedig azt egy másik akadémikus, az atomfizikával foglalkozó Pjotr Kapica is támogatta.

Alekszandrov szokatlan reakciója nem csupán az öregember büszkeségéből fakadt. Az akadémikusok közt kirobbant vita a pártvezetőségbenlévő nézeteltéréseket jelezte. Az atomenergia-ipar jövőjéről volt szó, és az energiatermelés mindig is ideológiai kérdésnek számított. Ezeket azadatokat a kommunista rendszer fejlettségi mutatójaként kezelték. AII. világháborút követően rohamosan nőtt az ország energiafogyasztása. Míg

1920-ban csupán 1,2 gigawatt volt, 1940-re elérte a 11,2 gigawattot, 1983-ra pedig már 295 gigawattra nőtt a fogyasztás.Az energiaigény a látványos fejlődés ellenére is folyamatosan meghaladta a termelést. Ennek egyik oka a szovjet ipar elképesztő pazarlása volt,

a másik, hogy a fő tüzelőanyag-források Szibériában találhatók, több ezer kilométernyire az ország iparosított vidékeitől. A harmadik, hogy aSzovjetuniónak kellett ellátnia a Varsói Szerződés országait, mivel ezek nem rendelkeztek saját forrásokkal.

A Don-medence hatalmas széntelepei gyorsan kimerültek. A megmaradt készletek olyan mélyen fekszenek, hogy nem lett volna gazdaságos akitermelésük. A szén szállítása Szibériából már így is lekötötte az ország vasúti kapacitásának negyven százalékát. Ha növelik a széntüzelésűerőművek számát, még rosszabb lett volna a helyzet.

Szibériában ugyan további hatalmas földgáz– és kőolajkészletek vannak, és ezt az energiahordozót viszonylag egyszerűen lehet vezetékenszállítani, de erre a termékre mindig találni vevőt a világpiacon. Az állandó gabonahiánnyal küszködő Szovjetunió számára létkérdés volt, hogymindig legyen kellő mennyiségű kemény valutája, amelyért élelmiszert vásárolhatott. A politikai vezetés ezért nem szívesen pazarolta volna el ezt atőkét a belső szükségletek kielégítésére. Az atomerőművek építése sokkal ésszerűbb megoldásnak látszott.

Így aztán a Központi Bizottság és a kormány Alekszandrov mellé állt. Dollezsal cikke – amelyet többen vitanyitó írásnak tekintettek – csupánelszigetelt jelenség maradt. Az atomerőművek telepítésének ügyében nem jelenhetett meg több bírálat– Alekszandrov Legaszov hathatósközreműködésével biztosította, hogy az Atomenergo visszautasítsa az erőművek biztonsági kérdéseivel foglalkozó cikkeket. A szovjet sajtóbanegyetlen olyan írás sem jelent meg 1975 és 1987 között, amely utalt volna a lehetséges vagy már megtörtént balesetekre, beleértve az e tárgybanírt tizenkét szakcikket.

Legaszov egyébként azt vizsgálta, hogy mennyire lehetnek biztonságosak a különböző nagy beruházások – vegyi üzemek, hő– ésatomerőművek ~ háború esetén. Az iraki-iráni háborúban izraeli bombatámadás áldozatául esett, Irakban épített szovjet reaktor sorsa megmutattaa hagyományos háború veszélyeit. Ugyanis a hűtőrendszer és a szabályozórudak szervomotorjainak áramellátása megszűnhet mielőtt leállíthatnáka reaktort. Noha Legaszovnak minden oka megvolt rá, hogy kételkedjen az RBMK típusú reaktorok százszázalékosan biztonságos voltában, 1985-ben publikált egy cikket a Priroda című magazinban, amelyben megnyugtatta olvasóit, hogy az RBMK-t illetően semmi ok az aggodalomra.

Ez volt a hivatalos álláspont. A Brezsnyev nevével fémjelzett XI. ötéves terv elfogadta Alekszandrov indítványát, hogy „a fűtőanyag– ésenergiaszükséglet hiányát az atomerőművek számának növelésével kell kiküszöbölni". Az 1981-es XXVI. pártkongresszuson határozatot hoztakarról, hogy a Szovjetunió európai területein az elektromos energia mennyiségének növekedését atom– vagy vízerőművek segítségével kell elérni.Brezsnyev utóda, Jurij Andropov pedig így fogalmazott a Központi Bizottság ülésén: „Energiaiparunk jövője az atomerőműveken alapszik.”

8Alekszandrov teljes diadalt aratott. így aztán múltbeli eredményeit és jelenlegi pozícióját tekintve minden oka megvolt az ünneplésre a

nyolcvanadik születésnapján. A Kremlben maga Jurij Andropov adta át a tudósnak a nyolcadik Leninrendet. Az akadémián a nép legkiválóbbpolgárai köszöntötték: tudósok, államférfiak, sőt még űrhajósok is. Családi körben szintén megülték a nagy eseményt, kollégái pedig fényesünnepséget rendeztek a Kurcsatov Intézet kultúrházában. Ennek első felében köszöntőket mondtak, és koncertet tartottak az előadóteremben,amire négyszázötvenen voltak hivatalosak, majd egy lényegesen kisebb, válogatott társaság átvonult az étterembe.

Valaki észrevette, hogy pont nyolcvan lépcső vezet a bejárattól az előadóteremig, úgyhogy minden lépcsőfokra felírták az abban, az évben elérteredményeket. Hariton akadémikustól és Alekszandrov néhány öreg barátjától nem lehetett elvárni, hogy megmásszák a nyolcvan lépcsőfokot.Őket egy hatalmas gorillamancsot ábrázoló plakát várta a liftben, rajta a felirat: „Őt nem ez a kéz emelte magasba” –ami arra vonatkozott, hogy anéhai főtitkár, Leonyid Brezsnyev szívesen részesítette előnyben rokonait és barátait.

Alekszandrov családtagjai és Legaszov kíséretében elfoglalta helyét a pódiumon. Megkezdődött az ünnepség. Elhangzottak az ilyenkorkötelező, a kiváló fizikus érdemeit méltató beszédek, sőt néhány sikamlós tréfa is, amikor Alekszandrov felesége arról panaszkodott, hogy férjemég ilyen élemedett korában is rendszeresen megköveteli férji jogait. A barátokból és rajongókból álló közönség hangosan nevetett, bár ebbenszerepet játszott az időközben fogyasztott vodka is. Végül egy játékos feladattal zárták az ünnepélyt: egy doboz csokoládét ajánlottak annak, akimegfejti az Alekszandrov háborús bajtársai által leadott üzenetet. Ehhez a flotta jelzőzászlóit használták.

Pillanatnyi fennakadás történt: az idős ember már nem emlékezett a zászlójelekre. Ám ekkor felállt az ünnepelt első sorban ülő kis unokája, éshangosan olvasni kezdte: „Csak így tovább még újabb nyolcvan évig, Anatolij Petro-vics!" Ez volt a megfejtés. Megkönnyebbült nevetés söpörtvégig a termen. A fiú kiment, átvette a csokoládét, és ráadásként megígérték neki, hogy az övé lesz nagyapja három megmaradt hajszálánakegyike.

Második részCsernobil

„Tévelyeg az ember, míg remél"

Johann Wolfgang Goethe: Faust I.(Jékely Zoltán fordítása)

II1

Amikor az 1960-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió európai részének energiaigényét csak az újabb atomerőművek építésévelbiztosíthatják, a Szovjetunió Minisztertanácsa úgy döntött, hogy megszünteti a Középgépipari Minisztérium atomenergetikai monopóliumát. Ezentúlaz Energia– és Villamosipari Minisztérium is építtethetett és működtethetett atomerőműveket. De a leningrádi és ignalinai RBMK-1000-esreaktorok továbbra is a Középgépipari Minisztérium felügyelete alatt maradtak, és az atomenergetikával kapcsolatos adatokat ezután is titkosankezelték. Az atomerőműveket még mindig különleges alakulatok őrizték, az információs osztályokat a KGB vezette, de már nem tartoztak JefimSzlavszkij hadiipari birodalmának fennhatósága alá.

Így azután az ukrajnai atomerőmű helyének és igazgatójának kiválasztása az ukrán energia- és villamosipari miniszter, Alekszej Makuhinfeladatkörébe tartozott. Ő a Kurcsatov Intézet és Dollezsal hivatala, a NIKJET tanácsára Kijev közelében jelölte ki az építési területet, hiszen itt voltlegnagyobb szükség az erőmű által termelt áramra.

A várost délről jól termő fekete föld határolja. A cári időkben ez a terület egymaga ellátta az egész birodalmat gabonával, sőt még exportra isjutott belőle. Kijevtől nyolcvan kilométerre északra hatalmas mesterséges tó terül el. A gát még a harmincas években épült a Dnyeperen, aszocializmus első nagy fegyvertényeként. A víztároló csúcsánál kezdődő mocsárvidéket Poleszjének nevezik. Itt ömlik a Dnyeperbe a Pripjaty folyó,és a tavakkal tarkított erdős, vizenyős lapály nyolcszáz kilométer mélyen benyúlik Belorussziába, és egészen a lengyel határig ér. Ezt a homokostalajú, süppedékes vidéket főként parasztok lakják. A harmincas években szövetkezetekbe kényszerítették őket. Azóta a háztáji gazdaság mellettaz állami földeket is megművelik. Mindmáig ukránul beszélnek.

A terület adminisztratív központja a Pripjaty folyó melletti egyik feltöltött földnyelven épült Csernobik A várost a XIL században alapították. Az1960-as évekre már komoly regionális központtá fejlődött. Volt kórháza, zeneiskolája, mezőgazdasági főiskolája, műszaki szakközépiskolája ésmint minden vidéki szovjet kisvárosnak, saját mozija, könyvtára és művelődési háza. A munkahelyeket néhány kisebb üzem, a konzervgyár és ahajógyár biztosította. A Dnyeperen és a Pripjatyon járó hajókat itt javították.

Az erőmű számára kiválasztott terület Csernobiltől mintegy húsz kilométernyire, északon feküdt, a belorusz határ közelében. A Pripjatyot ittkeresztezi az Ovrucsból Csernyi-govba tartó vasútvonal. Mint annyi más létesítményt a Szovjetunióban, ezt is Leninről nevezték el. Ez a vidék nemcsupán a hatalmas méretű RBMK-1000-es reaktor építéséhez tűnt ideálisnak, hanem az erőmű kezelőszemélyzetének tervezett városnak ismegfelelt. A kormány rendelkezésének értelmében a helyi téesz és állami gazdaság összesen huszonkét négyzetkilométernyi területet bocsátott azEnergia- és Villamosipari Minisztérium rendelkezésére.

A beruházás vezetésére a minisztérium az akkor harmincöt éves Viktor Bruhanovot szemelte ki. A szorgalmas és ambiciózus férfit nagy tudásúmérnökként tisztelték. Taskentben született, de szülei oroszok voltak. Az egyetem elvégzése után a turbinatervezés problémáira szakosodott.Amikor csoportvezető lett, belépett a pártba. A szlavanszkajai széntüzelésű erőmű főmérnökhelyetteseként dolgozott, amikor felajánlották neki acsernobili állást.

Ezt a lehetőséget nem lehetett kihagyni. Amikor Bruha-nov megérkezett Csernobilba, a leendő erőművet csupán néhány terv és a táskájábanlévő bélyegző jelentette. Kivett egy szobát a város egyetlen szállodájában, aztán az energia-és villamosipari miniszter, Makuhin társaságábankikocsizott az építési területre. Bruhanov ott a térdig érő hóban verte le az első jelzőcöveket.

Kezdetben száz munkás dolgozott a keze alatt. Természetesen az ő feladata volt, hogy szállást biztosítson a számukra, ezért szerzett néhányfából épült lakókocsit, és létrehozta a majdani város alapjául szolgáló ideiglenes telepet az egyik erdei tisztás közepén. 1970 augusztusában magais ideköltözött feleségével, anyósával és két gyermekével.

A kezdeti eufória elmúltával Bruhanov rádöbbent, hogy milyen óriási felelősség szakadt a nyakába. Egymagának kellett felügyelnie az építkezéstés irányítani az egyre lendületesebben fejlődő városka életét. Ráadásul mielőtt elkezdhették volna a tényleges munkát, építeniük kellett egyidevezető vasúti pályát és egy kisebb cementgyárat is. Mindezeken túl ő igazolta a kiadásokat, amelyek az elején még „csak" havi hetvenhétezerrubelre rúgtak, ám az évek során ez az összeg lassan százhúszmillióra nőtt. Gyakran kellett átcsoportosítania a különböző tételeket, mert aközponti tervek nemegyszer túlontúl nehézkesek voltak. Például addig is kellett néhány kisebb közértet működtetnie, amíg nagy nehezen elkészült atervezett áruház.

Nagy könnyebbséget jelentett, hogy megépült a vasútvonal, mert megbírságolták volna őket, ha nem kezdik meg idejében az alapanyagszállítását. Ám ezek elfogadását nagyon szigorú minőségi feltételekhez kötötték, és a kapott áru sokszor nem ütötte meg a mércét. A tervezőkelvárásai és a silány termékeket szállító üzemek kettős szorításában vergődő Bruhanov nemegyszer úgy érezte, hogy emberfeletti feladatravállalkozott.

Az erőmű tervét több különböző intézet készítette. Az általános terven először az uráli Elektroprojekt dolgozott, aztán átvette tőlük a moszkvaiZSUK Hidroprojekt, amely elsődlegesen vízerőműveket tervezett. A reaktor rajzai Dollezsal hivatalából, a NIKJET-ből származtak.

Bár többszörösen kipróbált létesítményről volt szó, az az egyszerű megoldás, hogy a reaktor teljesítményét méreteinek növelésével fokozzák,óriási mérnöki feladatot jelentett. A reaktor magja – vagy más néven aktív zónája – egy ezerhétszáz tonna súlyú, hatalmas grafittömb. Ebbe nagyátmérőjű lyukakat fúrtak, ezért úgy festett, mint valami túlméretezett, koromfekete lép. A lyukak nagy része az ezerhétszázhatvanegy darab,urániumpasztillákkal töltött, cirkóniumötvözetből készült rudat – más néven fűtőelemet –tartalmazza. A fennmaradó csatornákon engedik le azt akétszáztizenegy, bórt tartalmazó szabályozórudat, amelyek az aktív zónába jutva elnyelik a neutronokat. Ezekkel szükség esetén lassítható aláncreakció vagy leállítható a reaktor.

Hat hatalmas szivattyú pumpálja a vizet az üzemanyagcsatornákhoz. A maghasadáskor felszabaduló hő felforralja a vizet. Az így keletkező forróvizet és gőzt vízleválasztó dobokba vezetik. A gőz innen a turbinákba jutva villamos áramot termel, míg a víz a cirkulációs rendszeren át visszakerüla reaktorzónába.

E mellett a primer kör mellett van egy szekunder kör is, amely a tartályok vizét a kondenzátorokon keresztül keringteti. Ezenkívül beiktattak egyvészhűtőrendszert, hogy megvédjék a fűtőelemeket, ha a primer rendszer meghibásodik. Ennek saját csőrendszere és szivattyúja van. Az RBMK-típus egyik előnye, hogy a túlhevülés okozta fűtőelem-repedés és a cirkóniumburkolat esetleges megolvadása esetén a kiszabaduló radioaktívrészecskék az illető fűtőelem csatornájában maradnak, tehát lokalizálhatok, A másik, hogy a víz és a gőz soha nem kerül nagy nyomás alá. Ennekellenére hibamentesnek kell lennie minden varratnak, szelepnek, csőnek és berendezésnek,

Bruhanov rájött, hogy a tervekben szereplő bizonyos alkatrészekhez egyszerűen nem lehet hozzájutni. Ennek az volt az oka, hogy bár aSzovjetunió rendelkezett az RBMK építéséhez szükséges háttériparral, ennek termelése nem tartott lépést az atomipar fejlődésével. A csernobilierőműnek csaknem minden egyes alkatrész megszerzéséért harcba kellett szállnia a Középgépipari Minisztérium által épített, ignalinai és kurszkilétesítményekkel. Ennek a hatalmas és titokzatos intézménynek viszont már régi kapcsolatai voltak a szállítókkal, ráadásul KGB-s és hadseregbeliösszeköttetéseiket felhasználva is nyomást tudtak gyakorolni rájuk. Ezenkívül a Középgépipari Minisztérium kezében volt az uránbányászat és –kereskedelem jogköre, továbbá az arany-és drágakő-kitermelést is ők ellenőrizték. Mindez persze rendkívül megerősítette Szlavszkij helyzetét,amikor más iparágak vagy a Goszplan vezetőivel tárgyalt.

Bár vetélytársai ahol lehetett, akadályozták, Bruhanov lankadatlanul folytatta az építkezést, hiszen óriási nyomás nehezedett rá: 1975-ig üzembekellett állítani az első egységet. Az egyre dinamikusabban fejlődő beruházás minden üzeméről neki kellelt gondoskodnia. Bruhanov ebben ahelyzetben nemegyszer rögtönzött megoldásokkai élt, ami ugyan ebben az időben általános volt a szovjet gazdaságban, de egy atomerőműépítésénél mégiscsak kockázatos dolog.

2A Középgépipari Minisztériummal folytatott tisztességtelen verseny mellett Bruhanovnak a kommunista párt minden társadalmi, politikai,

gazdasági és kulturális szervezetben árnyékként jelen lévő hatalmával is meg kellett birkóznia. Néhány kivételtől eltekintve – mint például Dollezsal– bárkinek, aki meg akarta tartani vezető pozícióját, csatlakoznia kellett a párthoz. És ha belépett, feltétlen engedelmességgel tartozottszervezetbeli feljebbvalóinak. így aztán Bruhanov nem csupán az Energia– és Villamosipari Minisztérium számára készített rendszeresjelentéseket, hanem a kijevi pártvezetőségnek is. A két hivatal közül az utóbbitól félt jobban. A Szovjetunióban ugyan elméletileg mindenkiszabadon váltogathatta munkahelyét, bárhová ment azonban, mindig a pártbeli helyzetétől függött az előmenetele. Ezenkívül természetesen ott volt

még a KGB.Habár néhány idealista itt-ott még akadt a pártban, a többség csupán azért szajkózta Lenin jelszavait, hogy ezzel saját karrierjét mozdíthassa

elő. Egy-egy komoly párttisztség betöltése nemcsak erkölcsi haszonnal kecsegtetett, sokkal kézzelfoghatóbb előnyei voltak. Nagyobb lakást ésmagasabb fizetést jelentett, ezenkívül szolgálati autót, kedvezményes vásárlási feltételeket, jobb orvosi ellátást, szakszervezeti nyaralást, külföldiutakat és továbbtanulási lehetőséget a gyermekeknek. De a pártbeli előléptetés is az elért eredményektől függött, így aztán az apparatcsikoksorsa Bruhanov kezében volt.

A kedves modorú, alacsony termetű, göndör hajú Bruhanov nemigen találta meg a közös hangot a kijevi pártvezetőkkel. A harmincas évekkíméletlen sztálini terrorjának folyományaként a pártvezetők még negyven évvel később is gátlástalan nyerseséggel tárgyaltak az emberekkel. Aközszájon forgó vicc szerint a pártfunkcionáriust arról lehet megismerni, hogy az arca olyan, mint egy teherautó-sofőré, de a keze akár egyzongoristáé. Vagy ahogy Mihail Zsva-netszkij, a neves odesszai zsidó humorista fogalmazott:

– Mi lesz az első dolgod, ha felérsz a csúcsra?– Leköpök.Saját hiányosságaik kendőzésekor a pártvezetők alaposan kihasználták a párt tévedhetetlenségének dogmáját. Az utolsó ötéves terv

megvalósítása során mindenki engedelmesen követte a pártnak a kongresszus vagy a Központi Bizottság határozataiban manifesztálódó akaratát.A legfelső vezetők – úgy is, mint Marx és Lenin örökösei – politikailag és erkölcsileg egyaránt kikezdhetetlenek voltak. Ezért volt lehetetlen, hogyBruhanov kritikával illesse a Tervet. Mivel a párt nem tévedhetett, ha valaki kudarcot vallott, az csak bűnöző vagy szabotőr lehetett. Minden, aszocializmus esetleges hiányosságait feszegető bírálat ellenforradalmi propagandának minősült.

Persze mindenki tisztában volt vele, hogy mennyire hamisak a párt jelszavai, de megtanultak hazugságban élni. Az emberek többsége csupán acsaládjával és szűk baráti körével foglalkozott– A mélabús, érzelmes, szenvedélyes, ám mégis egykedvű, hipochondriára hajlamos szlávtemperamentumnak ez amúgy is megfelelt. Az oroszok nemigen szeretnek csak önmagáért a munkáért dolgozni. Az emberek nem törődtek aközépületek homlokzatán röpködő transzparensekre írt jelszavakkal. Egy amerikai tudósító, CG. Feifer, aki a csernobili erőmű építésének idejénélt a Szovjetunióban, megjegyezte, hogy ő senkit sem ismert, aki különösebben lelkesedett volna a munkájáért. Ha valakinek nem volt kedvedolgozni, az egyszerűen nem ment be. A főnököt rendszerint meg lehetett győzni, hogy nézzen el egy-egy nap hiányzást, amit aztán egy üvegvodkával vagy az anyós dácsájáról hozott tucatnyi tojással viszonoztak. De ha bementek is a munkahelyükre, akkor se dolgozták halálra magukat.„Bármikor bemehetünk egy átlagos hivatalba – mondta Feifer biztos, hogy a személyzet nyolcvan százaléka a folyosón pletykál, vécén van,fésülködik vagy teát főz."

A csernobili építkezésen nem csupán a hagyományosan lanyha szovjet munkakedv okozott problémát. Már elmúltak azok az idők, amikor azépítési területen lobogó vörös zászlók és harsogó jelszavak sarkallták hősi erőfeszítésre az embereket. A semmi közepén hevenyészveösszeeszkábált házak, a nehéz körülmények egyáltalán nem vonzották a tapasztalt és képzett munkaerőt. A munkások többsége tapasztalatlanfiatalember volt. Az építkezést vezető Vaszilij Kizima ugyan kemény és elszánt ember volt, de még ő sem tudta meggyőzni a munkásokat, hogyesténként a kocsma helyett továbbképzésen töltsék az idejüket. Nem használt sem a szép szó, sem a fenyegetés, a lelkesítő szavak pedig senkitsem tesznek gyakorlottabbá.

Ezek a gondok, továbbá az állandóan késlekedő szállítás végül oda vezetett, hogy kifutottak a határidőből. Alig egy évvel kinevezése utánBruhanov már keservesen bánta, hogy belevágott a feladatba. Benyújtotta lemondását, de nem fogadták el. Továbbra is igazgató maradt. Ekkorteljességgel Kizimára hagyta az építkezés irányítását, és minden energiáját a kezelőszemélyzet toborzására fordította.

3Először is főmérnököt kellett találni az erőmű élére. Az iparág gyors fejlődésének következtében heves versengés alakult ki a legjobb

emberekért. Bruhanov első választottja nem sokkal a kinevezése után otthagyta Csernobilt, és a moszkvai Atombiztonsági Tanácsban kapottállást. Utóda, Akinfijev ugyanazokkal a katonai körökkel dolgozott, amelyekkel a hatvanas években Valerij Legaszov is kapcsolatban állt. Aturbinaegység vezetőjének Bruhanov Tarasz Plo-hit nevezte ki. Őt még a szlavanszkajai erőműből ismerte. A villamosipari részleg vezetője egyDonyec-vidéki orosz, Nyikolaj Fomin lett. Korábban ő is széntüzelésű erőműben dolgozott, akárcsak Plohi. A Csernobilban terjengő pletyka szerintBruhanov azért választotta saját szakterületéről a helyetteseit, mert tartott az atomenergiával foglalkozó szakemberektől.

1973 nyarán egy Anatolij Djatlov nevű atommérnök érkezett Csernobilba. Állást keresett. Űgy gondolta, ha itt nem veszik fel, a kurszki erőműbenpróbálkozik. Akinfijev tanácsára Bruhanov azonnal felajánlotta Djatlovnak a reaktorrészleg vezetőhelyettesi posztját. Djatlov sokéves tapasztalattalrendelkezett. Az atom-tengeralattjárókhoz kifejlesztett kis VVER-reaktorok beszerelését irányította a Távol-Keleten. Kitűnő ajánlásai voltak. Acsernobili vezetőség örült, hogy sikerült elhalászniuk a kurszkiak orra elől.

Djatlov amellett, hogy az atomreaktorok szakértőjének számított, politikailag is megfelelő háttérrel rendelkezett. Élete igazi szocialistasikertörténet. Az apja, egy szibériai paraszt folyamőrként dolgozott a Jenyiszej folyón. Djatlov tizennégy éves korában veszítette el. Amikor kellőszámú diák hiányában bezárt a falusi iskola, a fiú az északi sarkkör közelében lévő Norilszkra szökött. Itt télen alig süt a nap. Djatlov elvégezte aszakközépiskolát, és villanyszerelőként dolgozott. Éjszakánként tanult, hogy magasabb képesítést szerezzen. Később sikerült bejutnia a moszkvaiMűszaki Főiskolára. Kollégiumban lakott, a feleségének vissza kellett költöznie a szüleihez. Djatlov hat éven át csak hétvégeken láthatta acsaládját. 1959-ben végre lediplomázott, ekkor visszament keletre. Ezúttal az Amur partján fekvő Komszomolszkot választotta.

Ez a fenséges folyó, amely ezer kilométer hosszan hömpölyög Kína és a Szovjetunió határán, a Szahalin szigetnél ömlik az Ohotszki-tengerbe.Komszomolszk a folyótorkolattól mintegy háromezer kilométernyire található a szárazföld belsejében. A települést 1932-ben alapították, még azelső ötéves terv részeként. 1960-ra kétszázezer lakosú várossá fejlődött. Saját acélipara és olajfinomítói voltak. Itt készültek azok a VVER-reaktorok is, amelyeket a Kurcsatov Intézet fejlesztett ki a tengeralattjárók számára.

Djatlov a hadsereg hajógyárában dolgozott. Az ő feladata volt a reaktorok magjának összeszerelése és kipróbálása. Szerette a munkáját.Szovjet mércével mérve nagyon jól fizették. Azt is megengedhette magának, hogy családját minden évben a Krímbe vagy a Kaukázusba küldjenyaralni, habár ő csak ritkán tudott velük tartani, mivel a tengeralattjárókat nyáron tesztelték a japán-tengeren.

Djatlov csakhamar a fizikai labor vezetője lett. Ő irányította a fiatal fizikusok munkáját. Nem tartozott a közkedvelt főnökök közé: rengetegetkövetelt, nem tűrt ellentmondást, és elég zárkózott volt. Mivel saját erejéből ért el mindent, másoktól is elvárta, hogy a maximumot nyújtsák. Nemcsupán a tudományos kérdések érdekelték. Sokat olvasott, és szenvedélyesen gyűjtötte a Világirodalmi Könyvtár köteteit. Ezt a sorozatot mégMakszim Gorkij indította el a harmincas években. Djatlov nyers modora és önteltsége megfélemlítette beosztottjait. Tartottak tőle, de csodálták is.Kitűnő szakember lévén, rengeteget lehetett tanulni tőle. Valaki az áldozatait megbabonázó kígyóhoz hasonlította. A keze alatt dolgozók sosemvonták kétségbe igazát.

Komszomolszkban elég sivár volt az élet. A város gyakorlatilag egy hatalmas ipartelep, alig van valami szórakozási lehetőség. A legtöbb embernéhány év múlva elköltözik innen. Djatlov a kivételek közé tartozott: ő csak tíz évvel később nézett új munkahely után.

4Mire Djatlov munkába állt, a csernobili reaktor két első blokkjának építése már jócskán előrehaladt, és a tervezőasztalon még két további blokk

készült, A szovjet mérnökök a minél nagyobb, annál jobb elvét vallották, és ez nemcsak az egyes blokkok teljesítményére vonatkozott, hanem azerőmű blokkjainak számára is. A nyolcvanas évek közepére Csernobilban már hat RBMK-1000-es reaktor működött vagy épült.

A hatalmas épület kívülről határozottan megnyugtató hatást keltett. Az óriási, fehér cípősdobozra emlékeztető tömb rejtette magában aturbinacsarnokokat, míg a reaktorok a négyszögletes oldalszárnyakban kaptak helyet, A falak mögött vezetékek tömkelege húzódott, gépeksorakoztak, ám a rendezett homlokzat ebből semmit sem árult el. A négyes blokk befejezése után is csupán három kémény emelkedett amagasba. Távvezetékoszlopok erdeje vezette az áramot Kijev irányába. Az erőmű két oldalán kisebb épületek sorakoztak. Többségük raktár vagyműhely volt. Az adminisztratív központ az egyes blokk tőszomszédságában állt. Bruhanov is itt ütötte fel főhadiszállását. Az épület alagsorábanegymásba nyíló, apró szobák lapultak, köztük egy vészhelyzet esetére tervezett orvosi szoba és diszpécserközpont. Ezt a részleget „bunker"-naknevezték.

Ha valaki első ízben lát atomerőművet, rendszerint meglepődik, hogy a modern tudomány és technika fellegvára milyen eldugott helyen áll. AKijevből érkező látogatók tavakkal tarkított, erdős tájon kelnek át, a hatalmas szántóföldek között lusta folyó hömpölyög. Fejkendősparasztasszonyok terelgetik teheneiket, a férjük lovas kocsin hozza haza a mezőről a termést. Itt mintha megállt volna az idő. A huszadik századegyetlen látható jele egy-egy elvétve felbukkanó traktor vagy oldalkocsis motorbicikli, no meg a villanyoszlopok sora, amelyek az áramot szállítják

az északra fekvő fenyőerdők felé.A Csernobil környékén lakó parasztok ma is ugyanolyan faházikókban élnek és ugyanazt a tájszólást beszélik, mint évszázadokkal ezelőtt. Ám a

gigantikus erőműtől alig két kilométernyire épült, ragyogó, vadonatúj várost a Szovjetunió minden részéből összesereglett emberek lakják. Pripjatynem csupán fennállását tekintve fiatal város: a lakosság átlagéletkora alig huszonhat év. Ez a hely a politikai vezetés által megálmodott szovjetéletforma iskolapéldája volt. Az utcákat jól tervezett, tágas, tizennyolc emeletes toronyházak szegélyezték. Hatalmas bevásárlóközpontoktarkították, öt iskolája, három uszodája és rengeteg sportpályája volt. A hatalmas óriáskerékkel felszerelt vidámpark az év minden szakában nyitvatartott. A városi tanács mellett egy kétszáz ágyas szálloda állt. Ezenkívül volt a városban egy száznégy szobás állami vendégház is, méghozzá olyanlakosztályokkal, amelyek az idelátogató legfelsőbb pártvezetők igényeit is kielégítették.

Bár az új városban természetesen nem építettek templomot, a kultúrházban rendszeresen vetítettek filmet, tartottak előadóesteket és színházielőadásokat. A városnak kitűnő könyvtára volt. Ráadásul Pripjaty rendkívül jó helyen fekszik. Azok számára, akik olyan messziről jöttek, mintKomszomolszk, egyenesen az ország szívének tűnt. Kijev alig két és fél órányira van innen szárnyashajóval. Moszkva, Minszk, Moldávia vagy aFekete-tenger egynapi autóúttal elérhető. Azok számára, akik hozzászoktak a boltok előtti hosszú sorban állásokhoz, Pripjaty maga volt a Kánaán.Hála Bruhanov ügyes lobbizásának, a boltok mindig teli voltak élelemmel. Egy újonnan érkezett tizennégy különböző húsféleséget és felvágottatszámolt össze! És ha mégse lehetett kapni valamit, csak átment az ember a határon Belorussziába, ahol mindig kitűnő volt az ellátás.

Ráadásul közel tudhatták magukhoz a természetet is. Egy olyan nép, amely csak nemrég hozta létre az iparát, ahol a legtöbb mérnök vagy tudósparaszti családból származik, sokkal erősebben kötődik a természethez, mint a civilizált nemzetek fiai. Pripjatyban nem szennyezett a levegő – azatomreaktorok nem borítanak el mindent fekete füsttel, mint a hagyományos tüzelésű erőművek –, és a várost sűrű erdő veszi körül. Csupán egyrövid sétára vagy biciklizésre van szükség, s a kezelőszemélyzet és a nemzet legfejlettebb technológiáját használó mérnökök máris nyírfák ésfenyők között találják magukat. Erdei bogyókat és gombákat gyűjthetnek, horgászhatnak a tavakban és a folyókban, a gyermekeik pedigfürödhetnek vagy szabadon rohangászhatnak a rengetegben.

A társadalmi különbségek sem voltak olyan égbekiáltóak, mint egyebütt, A főnököknek természetesen itt is megvoltak a maguk kiváltságaik.Bruhanov fehér Volgán járt, és kapott egy dácsát is, de a Lenin úti lakása pontosan olyan volt, mint a többieké. Persze azt pletykálták, hogy azépítők feltűnés nélkül megnövelték a méretét a szomszédok rovására, és hogy a kultúrház egyik exkluzív fürdőszoba-felszerelése is az igazgatólakását díszíti, ám ezek még akkor is igen visszafogott jelenségei a szovjetunióbeli állapotoknak, ha történetesen igazak.

Bruhanovot, aki az erőmű igazgatójaként a városért is felelt, valójában nagyon szerették a pripjatyiak. Nemcsak azért, mert a legtöbb vezetővelellentétben kedvesen beszélt az emberekkel, hanem mert tudták róla, hogy mindent megtesz a városért. Míg más városokban hosszú évekbe telt,amíg valaki lakáshoz juthatott, az ideköltöző családok gyorsan elfoglalhatták új otthonukat. Bruhanov nagyon jól látta, hogy ez a legfontosabb, ha acsernobili atomerőműbe akarja vonzani a legjobb munkásokat. Rengeteg energiát fordított rá, hogy a boltokban mindig jó legyen az ellátás. Ahasználaton kívüli acélszerkezetekből üvegházakat építtetett, hogy biztosíthassa a városnak a friss paradicsom szovjet viszonyok közt hallatlannakszámító luxusát. Szenvedélyesen szerette a rózsákat, így aztán rengeteget telepítettek a város közterületeire. Ő felelt a közösség életének mindenegyes mozzanatáért: például amikor egy Leonyid Savrej nevű tűzoltó motorkerékpárt akart vásárolni, Bruhanovhoz kellett fordulnia, hogy megkapjaaz engedélyt. Ha kiégett a körte egy utcai lámpában, őt értesítették, és ő cseréltette ki. Olyan keményen dolgozott a városért, oly sok mindennelhalmozta el a pripjaty iákat, hogy a dolog árnyoldala csak jóval később lett nyilvánvalóvá: ez a munka teljesen elvonta figyelmét az atomerőművezetésétők

5Amikor 1976-ban lassan befejezéséhez közeledett az első blokk építése, egy csapatnyi frissen végzett mérnök érkezett a moszkvai Műszaki

Főiskoláról. Hamarosan beköltöztek az erdei telep lakókocsijaiba. Az olyan tapasztalt mérnököknek, mint Djatlov, eléggé szűkében voltak. Alegtöbb itteni szakember egyenesen az egyetemekről és főiskolákról jött. Természetesen ismerték az atomerőművek irányításának elméletét, sőttanulmányaik elvégzése közben némi gyakorlati tapasztalatot is szereztek, de – csakúgy, mint a szovjet oktatásügy egyéb területein is – arranevelték őket, hogy kérdés nélkül hajtsák végre feljebbvalóik utasításait. Senki sem fejlesztette kreativitásukat, nem bátorították őket, hogykezdeményezzenek. Nem állt módjukban szimulátorokon gyakorolni, mint a nyugati mérnökjelölteknek. Nem voltak mellettük idősebb szakemberek,hogy betanítsák őket. Kízima egyszer úgy fogalmazott, hogy Csernobil az első atomenergetikai egyetem.

Néhány fiatal mérnök valóban kiváló képességekkel rendelkezett. Az osztályelsők maguk választhattak munkahelyet. Közülük sokan döntöttek acsernobili erőmű mellett– A vegyes összetételű társaság jól tükrözte a Szovjetunió etnikai sokszínűségét. A moszkvai Víllamosipari Főiskolánvégzett Nyikolaj Steinberg például odesszai zsidó volt. A nagyapja bankot vezetett a cári időkben, és előbb tanult meg franciául, mint oroszul.Razim Davletbajev és a felesége, Inze viszont a Kazany melletti Bavliból származtak.

Kizima nem beszélt a levegőbe, amikor egyetemnek nevezte Csernobilt. A fiatal mérnököknek első lépésként el kellett sajátítaniuk a szakmát. Ittnem számított, hogy ki milyen eredménnyel végzett: egyformán kezdők voltak valamennyien, Razim szakképzetlen munkaerőként dolgozott, ésesténként azért tanult, hogy előléptessék. Fából ácsolt kis lakókocsiban laktak. Az új munkások szabadidejükben a földre kiterített terveketböngészték. A körülmények alig valamivel voltak jobbak, mintha kempingeznének. Közös volt a vécé, a zuhanyozó és a konyha. De annyira örültekannak, hogy egy ilyen híres beruházás építésén dolgozhatnak, hogy semmi sem törhette le lelkesedésüket.

Az idősebb szakemberek többsége Djatlovot követve jött át Komszomolszkból. Fáradtságot nem ismerve tanítottak, éppúgy, ahogy a fiatalok istanultak. Senki sem várt külön jutalmat ezért az erőfeszítésért. Davletbajev nemcsak az estéit töltötte az atomerőmű tanulmányozásával, hanemnyári szabadságának felét is erre szánta. Felesége, a széles tatárarcú Inze, az iparbiztonsági osztályon dolgozott. Itt ellenőrizték, hogy a dolgozókmekkora sugárzásnak vannak kitéve. Inze egyetlen vágya az volt, hogy férje minél fényesebb karriert csináljon. Egyedül végezte az összesházimunkát, hogy Razimnak több ideje jusson a tanulásra. Miután megszületett a gyermekük, ideje jó részét a kicsivel töltötte. Razim reggel hétkorment el dolgozni, és csak este kilenc felé járt haza.

Inze egyik legközelebbi barátnője Alekszandr Akimov felesége, Ljuba volt. Razim még diákkorából ismerte őket.Akimov a ZSUK Hidroprojektnél végezte szakmai gyakorlatát. Itt ismerkedett meg Ljubával, aki ugyanabban a részlegben tanult. Akimov

hórihorgas fiú volt, vastag szemüveget viselt. Hátrafésült haja még jobban kihangsúlyozta magas homlokát. Kis bajuszkát növesztett. Ljuba magas,kecses, fanyar humorral megáldott lány. Akkoriban rövidre vágva hordta sötét haját. Megvetette a nyárspolgárokat, és megválogatta, kivelbarátkozik.

A főiskola elvégzése után Akimov a ZSUK Hidroprojekt munkatársaként Csernobilban kapott állást. Ekkor már összeházasodtak Ljubával.Egyenesen a Pripjatyban kapott új lakásba költöztek. Ljuba itt szülte meg első gyermeküket. Ok is nagyon megszerették ezt a helyet. Akimovkeményen dolgozott, hogy feljebb léphessen a ranglétrán. Belépett a pártba. Szabadidejében nagy emberek életrajzát olvasgatta. Előfizetett egyhaditechnikai folyóiratra, és ha tehette, nyúlra és kacsára vadászgatott.

Akimovék élete nem volt zavartalan. Második gyermekük csípőficammal született. Ljuba kéthetenként öt órát utazott a szárnyashajón, hogy akijevi szakrendelésre vigye a gyereket.

61977 szeptemberében – mintegy két évvel a kitűzött határidő után – a csernobili erőmű egyes blokkja végre működni kezdett. Felsőbb szinten a

jelentős késés ellenére is győzelemként könyvelték el a dolgot. Ez az egyetlen reaktor ezer megawatt elektromos áramot termelt, ami, ha egyhőerőmű fogyasztását vesszük alapul, évi három és fél millió tonna szén megtakarítását jelenti. Bruhanovot és Kizimát kitüntették. A szovjettudomány és technika újból győzedelmeskedett, Razim Davletbajevet, aki kezdetben egyszerű munkásként dolgozott, kinevezték turbinamérnökké,Alekszandr Akimov pedig végleg átkerült a Hidroprojekttől az erőmű személyzetéhez. 0 Nyikolaj Steinberg keze alatt dolgozott, aki Tarasz Plohitávozása után a turbinacsarnok vezetője lett. Ez volt az erőmű legvidámabb részlege. Steinberg, aki kimondottan kedvelte a női nemet, felvett egynagyon csínos asszonyt, Katya Litovszkát. Katyát láthatólag nem zavarta, hogy ő az egyetlen nő a huszonhárom fős részlegben. Amúgy iskülönváltan élt a férjétők Viszont annál rombolóbban hatott a fiatal mérnök erkölcseire.

Akimov sokkal komolyabb és visszafogottabb volt, mint főnöke. Társadalmi munkában vállalta a csoport párttitkári tisztjét. Ez a tény jól tükrözte arendszer iránti elkötelezettségét, de azért nagyban segítette hivatali előmenetelét is. Hatására barátja, Razim Davletbajev szintén belépett apártba, noha Inze mindenáron le akarta beszélni erről. Úgy gondolta, hogy a pártonkívüliek között is legalább annyi jó ember van, mint a párttagoksoraiban. De az igazi ok az volt, hogy sose tudta megbocsátani a kommunistáknak, hogy az anyját, aki húsz éven át keményen dolgozott, csakakkor hívták a pártba, amikor megkapta a diplomáját.

Az elektromos részleg vezetője, Nyikolaj Fomin viszont Akimovval ellentétben úgy döntött, hogy főállású párttitkár lesz. A rendszer természetébőlfakadóan ez a tisztség nem csupán hatalmat jelentett, hanem nagy felelősséget is rótt viselőjére. A pártvezetők, mint a hatalom birtokosai,személyesen feleltek szervezetük síkereiért és kudarcaiért. Bármilyen tisztséget töltöttek be a párthierarchiában, a párttaggyűléseken szabadonkritizálhatták őket, és meg kellett tudni védeni magukat a bírálatokkal szemben.

Fomin, bár már középkorú volt, levelező tagozaton elvégezte a fizika szakot. Amikor lemondott a párttitkári tisztről, főmérnökhelyettessénevezték ki.

Alig egy évvel az első blokk átadása után üzembe helyezték a második blokkot is. Mivel a reaktor személyzete csak a szovjet atomerőművekmegbízhatóságát dicsőítő cikkeket olvashatta a sajtóban, ezért senki sem tudott arról, hogy három évvel korábban megolvadt a leningrádi egyesblokk fűtőeleme. Pedig ez ugyanolyan típusú volt, mint a csernobili reaktor. Az atomenergiával kapcsolatos információkat még mindig hétpecsétestitokként kezelték. A balesetről még az erőművekben dolgozók sem tudhattak. Ez a légkör persze nemigen adott alkalmat arra, hogy az érintettekokuljanak a mások hibáiból.

Ráadásul nem ez volt az egyetlen korábbi baleset, Leningrádban és Belojarszkban azelőtt is történtek hasonlók. Alig tíz nappal a másodikcsernobili blokk üzembe helyezése után tűz ütött ki a belojarszki erőműben, és a lángok átégették a kon troli vezetéket. A reaktor egy időreellenőrizhetetlenné vált. Ám ezekről az esetekről semmit sem tudhatott a világ. A csernobili erőmű személyzete továbbra is biztosra vette, hogy habetartják a reaktorra vonatkozó kezelési szabályzatot, nem áll fönn komoly baleset veszélye. A kezelési szabályzatot egyébként még a hatvanasévekben készítette az Energiaipari Minisztérium Anatolij Alekszandrov tanácsára. Később jóváhagyta az Állami Atombiztonsági Tanács és acsernobili erőmű főmérnöke is.

A szabályzatban ugyan volt néhány apróbb ellentmondás, de ezeket meg lehetett magyarázni. Az idők folyamán egyre tökéletesítették a terveket.Például az első reaktoroknál még kézi kapcsolással kellett leengedni a szabályozórudakat. Csak később váltottak át automata szabályozókra.Azzal is tisztában voltak, hogy ilyen rengeteg csővezetéknél mindig fennáll a meghibásodás veszélye, de egy komolyabb baleset bekövetkeztétmindenki elképzelhetetlennek tartotta. Ez esetleg előfordulhat a nyomott vizes reaktoroknál, mivel ott nagyobb az energiasűrűség és magasabb afűtőanyagarány, de az RBMK-nál soha.

Bár az RBMK valóban biztonságos, elég nehézkes az ellenőrzése. Előnyei közé tartozik, hogy újrafeltöltéskor nem kell leállítani a reaktort, afűtőelemeket ki lehet cserélni. Rengeteg olyan műszer van viszont, amit a kezelőszemélyzetnek egyidejűleg kell figyelni. A komputer ötpercenkéntellenőrzi és rögzíti a reaktor állapotát, ám ezek az adatok elég összetettek, ráadásul a gép tizenöt méterrel odébb nyomtatja ki őket, mint ahol akezelők ülnek. Ezért elég nehéz átlátni, hogy pontosan mi történik.

A reaktor kezelői, az operátorok felfedezték, hogy a reaktor nem stabil, ha alacsony energiával működik. Ilyenkor ingadozik a teljesítménye, ésaz a veszély fenyeget, hogy leáll. Általános gyakorlattá vált, hogy ilyenkor több szabályozórudat vontak vissza, mint amennyit a kezelési szabályzatengedélyezett. Noha a biztonsági szabályok nem voltak kőbe vésve, csak a főmérnök vagy a főmérnökhelyettes dönthetett úgy, hogy figyelmenkívül hagyják őket. Ám az évek során az a szemlélet vált uralkodóvá a mérnökök körében, hogy a tervezők által előírt paraméterek ugyanúgyviszonyulnak a reaktor működéséhez, mint a kommunista retorika a hétköznapi élethez.

Rendkívüli kockázatot jelentett, hogy biztonságosnak hitték a reaktort. Ahhoz, hogy leállítsák, csupán az AZ gombot kellett megnyomni, amelyautomatikusan leengedte az összes szabályozórudat a reaktorzónába. Ez viszont azzal járt volna, hogy az erőmű nem termel áramot. Egyszerkiszámolták, hogy egy ilyen tervbe nem vett leállás következtében hatszázezer rubelnyi prémiumtól esnének el az erőmű dolgozói. Ha pedig akésőbbi vizsgálat szükségtelennek ítélné a dolgot, akkor legalábbis visszaminősítenék az illetőt, de az sem elképzelhetetlen, hogy el-bocsátanák,ami azzal jár, hogy kiűzik a pripjatyi paradicsomból. A reaktor leállítását egyetlen ifjú operátor sem vállalta volna a saját szakállára: mielőtt így dönt,biztos, hogy megkeresi a főnökét.

A Three Mile Island-i balesetről szóló szűkszavú tudósítások csak megerősíteni látszottak azt a tényt, amit a szovjet szakemberek mindig ishangoztattak: ahol a profit az elsődleges, a biztonsági szempontok háttérbe szorulnak. Kommunista neveltetésük arra tanította őket, hogy sosekérdőjelezzék meg feletteseik döntését. Mivel a cenzúra elzárta őket minden információtól, eszükbe sem jutott kételkedni a moszkvaiszaktekintélyek által kidolgozott biztonsági rendszer hatékonyságában. Ha maga Anatolij Alekszandrov, a tudományos akadémia elnöke mondja,hogy a szovjet reaktorok teljesen biztonságosak, akkor minek foglalkozni ezzel?

Természetesen tisztában voltak vele, hogy előfordulhatnak kisebb balesetek. Ezért használtak hézagmentes szigetelést, és tudták, mit tegyenekcsőtörés esetén vagy ha megreped egy hegesztés. Az sem volt titok előttük, hogy az erőműből sugárzó anyag is kiszabadulhat – ezért építették abunkert az irodák alatt de ezt egyáltalán nem tartották valószínűnek. Egy ilyenfajta baleset lehetőségét Alekszandr Akimov egy a tízmillióhozbecsülte.

A baleset bekövetkeztének legvalószínűbb időpontja, amikor a reaktort először indítják. 1981 decemberében elindult a harmadik blokk, és ezlehetővé tette az öt éve működő első reaktor rutinellenőrzését 1982 nyarán. Amikor szeptemberben újraindították a rendszert, véletlenül elzáródtaka víz áramlását szabályozó szelepek. Néhány fűtőelem túlhevült, az uránium megolvadt, és kisebb robbanás történt a reaktorzónában. Sugárzóanyag szabadult ki az erőműben, sőt a szűrőkön keresztül a légkörbe is kijutott.

Senki sem halt meg, A vészhűtőrendszer azonnal működésbe lépett, és leállította a reaktort. Azok a mérnökök, akik kijavították a hibát, elég nagysugárdózist kaptak. Az üzemen kívül nem végeztek méréseket. A köztisztasági vállalat a biztonság kedvéért locsolókocsikkal lemosta Pripjatyutcáit, de a balesetről senkinek sem szóltak. A KGB-nek köszönhetően olyan tökéletes volt a hírzárlat, hogy még a másik két reaktorkezelőszemélyzete sem tudta, mi történt az egyes blokkban.

Az erőmű vezetősége és az Energiaipari Minisztérium sokkal kínosabbnak tartotta azt, hogy a baleset következtében nyolc hónapig javították areaktort, mint a tényt, hogy sugárzó anyag került a levegőbe. A javítás ideje alatt ugyanis elég nagy bevételtől estek el: ezért fejeknek kellett hullniuk.Lefokozták a műszaki vezetőt és a főmérnökhelyettest. Ez utóbbit ráadásul áthelyezték a zaporozseci hőerőműbe. De ezzel még nem ért véget adolog. A vizsgálat után –amelyre a Kurcsatov Intézetet és Dollezsal hivatalát kérték fel – a kijevi pártszervezet úgy döntött, hogy a főmérnököt,Vjacseszlav Akinfijevet is felelősségre kell vonni. Ezért visszaminősítették főmérnökhelyettessé, és többé nem dönthetett egyedül az üzemet érintőkérdésekben.

Akinfijev elviselhetetlennek találta a büntetést. Úgy gondolta, hogy őt semmiféle felelősség sem terheli a baleset miatt, mert az afőmérnökhelyettes hibájából következettbe. Ráadásul megalázónak érezte, hogy ő, aki kezdettől fogva a vállalat egyik vezetője volt, ezentúlalárendelt szerepet játsszon. Bár senki sem merte megkérdezni, hogy mi az oka, mindenki rájött, hogy kiesett a pikszísből. Még azok is elfordultaktőle, akik azelőtt szinte csüngtek rajta. Ezért beadta lemondását, miután moszkvai kapcsolatain keresztül elérte, hogy felajánljanak neki egy újmunkahelyet a szovjet mérnökök által a bulgáriai Kozlodujban épített, új VVER-erőműben.

7Akinfijev elmozdításával megüresedett a főmérnöki poszt. A jelöltek közt ott volt az erőmű főmérnökhelyettese, Nyikolaj Fomin is. Fomin kitűnő

elektromérnöknek számított, de az atomfizikához csak annyit értett, amennyit a levelező tagozaton tanult. Ezért űgy döntött, hogy felhasználja azüzem párttitkáraként szerzett politikai tőkét. „Bőven elég –érveltek a Fomint támogatók –, hogy az erőmű főmérnökhelyettesei olyan kitűnőszakemberek, mint Anatolij Djatlov vagy Mihail Ljutyov. A főmérnöki tisztség betöltésénél az a legfontosabb, hogy az illető vezető egyéniséglegyen." Úgy gondolták, hogy Fomin Kizimáéhoz hasonló, ellentmondást nem tűrő modora szerencsésen ellensúlyozza majd Bruhanov lágyabbstílusát.

Így aztán Fomin kapta az állást. A továbbiakban a hármas és a négyes blokk főmérnök-helyettesi pozíciójáért folyt a küzdelem. A választhatókköre hamarosan két főre szűkült: az ötvenkét esztendős Djatlovra és a harmincöt éves Steinbergre. Bruhanov ugyan Steinberget támogatta, deDjatlov ügyesen felhasználta a komszomolszki évekből származó kapcsolatait. Ezenkívül Steinberg zsidó volt, ami szintén ellene szólt. Noha azsidók csakúgy, mint a volgai németek, sokszor a legjobb szakemberek, karrierjük gyakran megakadt a minisztériumokban és a pártapparátusbanülők előítéletei miatt.

Djatlov lett a főmérnökhelyettes. Azok szerint, akik még Komszomolszkból jöttek vele – mint például Szitnyikov, Csugunov és Grisenyka –, aminisztérium a legmegfelelőbb embert jelölte ki a feladatra. Végül is Fomin villamosmérnök volt, Steinberg pedig turbinákkal foglalkozott.„Rendkívül lényeges, hogy egy igazi szakember is legyen az üzem vezérkarában – mondogatták a komszomolszkiak –, és messze környékenDjatlov ért legjobban az erőművekhez."

személyes érdekek is közrejátszottak. A szovjet főiskolákon és egyetemeken rengeteg mérnök végzett évente. Mivel a szocializmusban nemlehetett munkanélküliség, ezeket a frissen diplomázott szakembereket az ország különböző részein lévő vállalatokhoz helyezték. Ebből fakadóan acsernobili erőmű az ország sok más üzeméhez hasonlóan kénytelen volt a szükségesnél több szakembert foglalkoztatni. Ez az oka, hogy míg a

nyugat-európai és egyesült államokbeli atomerőművek tíz-tizenöt mérnökből és operátorból álló személyzettel működtek, ez a szám Csernobilbanhetven főre rúgott. A legtöbbjüknek persze semmi dolga sem volt, ezért lehetett időről időre olvasgató vagy kártyázó munkásokba botlani.

Bruhanovék úgy oldották meg a problémát, hogy létrehoztak egy olyan csapatot, amely ténylegesen működtette az erőművet. A kiválasztottakszűk körének a hatékonyságellenőrző csoport nevet adták. Mindenki legalul kezdte, és egy ideig az erőmű különböző részlegeiben dolgozott, de atermészetes kiválasztódás eredményeként a legjobbak végül azokba a csoportokba kerültek, amelyek az erőmű irányítását végezték.

Mint minden szervezetben, itt is sokkal több hely van odalent, mint fenn a csúcson. így még a legkiválóbbak sem reménykedhettek túlzottan azelőléptetésben.

A főmérnöki posztot Fomin töltötte be. A hármas és a négyes blokkban Djatlov volt a helyettese, az egyes és kettes blokkot pedig közeli barátja,Szitnyikov ellenőrizte. A komszomolszkiak láthatóan kezükben tartották az összes kulcspozíciót. Ezért aztán Steinberg úgy döntött, hogy elhagyjaCsernobilt. Felszerelkezett a kellő ajánlásokkal, és elment a balakovszkiji atomerőműbe, ahol most régi barátja, Tarasz Plohi volt a főmérnök.

Steinberg nem egyedül távozott, csaknem harmincan követték. Valamennyien úgy látták, hogy ezen a helyen semmi esélyük az előléptetésre. Eza tény az ott maradók számára is nyilvánvaló volt, és egyáltalán nem tett jót a munkamorálnak. A nyitottabb szellemű fiatal mérnökök pedigegyáltalán nem rajongtak Fomin és Djatlov katonás vezetési stílusáért.

Kettejük közül a mély hangú, megnyerő mosolyú Fomin első pillantásra sokkal liberálisabbnak látszott, de ő sem tűrte, ha ellentmondtak neki.Ilyenkor nyers tudott lenni. „Most nem párttaggyűlésen vagyunk!" – szokta mondogatni azoknak az alárendeltjeinek, akik meg merték kérdőjelezniutasításait. A tapasztalt komszomolszki szakemberek közül többen is úgy vélték, hogy Fomin túlságosan bízik a levelező tagozaton szerzetttudásában. Az mindenesetre tény, hogy egyáltalán nem kételkedett az atomerőművek biztonságos voltában. Ha a látogatók erről kérdezték,rendszerint egy szamovárhoz hasonlította a reaktort. Amikor az ukrán egészségügyi miniszter, Anatolij Romanyenko meglátogatta Csernobilt,Fomin megnyugtatta, hogy az erőmű meghibásodásából eredő baleset veszélye nem nagyobb, mint annak lehetősége, hogy az embert agyonütiegy meteorit. „Hány meteor zuhan a Földre? – kérdezte Fomin a szemtanúk szerint, majd válaszolt is rá: – Minden órában egy. És mégis csupánkét olyan esetet ismerünk, amikor komolyabb gondot okoztak. Az egyik agyonütött egy sétáló embert. A másik egy mosóteknőbe zuhant, amelybenegy német asszony mosta a szennyesét. Nem, miniszter elvtárs, egy atomerőműben bekövetkező komolyabb baleset lehetősége nem nagyobb,mint az, hogy az embert agyonüti egy meteor."

Fomin kétségtelenül őszintén beszélt, bár nem volt titok előtte az egyes blokk újraindításakor bekövetkezett baleset. De azt is tudta, hogy avészleállító rendszer azonnal működésbe lépett, és megakadályozta a katasztrófát. Bizonyára előfordulhatnak apróbb balesetek, mint ahogy azépítőiparban, az acéliparban vagy a széntüzelésű erőműveknél is megesik az ilyesmi. Ám még a Three Mile Island-i esetnél sem sérült meg senki,pedig Fomin hite szerint a nyugati reaktorok építésénél sokkal inkább a várható profit került előtérbe, nem a biztonsági szempontok. Mégis csupána sajtóban megjelenő, szenzációhajhász cikkek következtében menekültek a környékbeliek, és nem azért, mert igazán okuk volt rá.

Djatlov sokkal ellentmondásosabb személyiség volt. A szikár, magas, kiugró arccsontű, hátrafésült hajú ember szigorú tekintetével Voltaireismert mellszobrára emlékeztetett. Valószínűleg a krasznojarszki büntetőtelep szomszédságában töltött nehéz gyermekévek miatt látta olyansötéten az életet. Mint a legtöbben, akik a maguk erejéből emelkedtek ki a tömegből, ő is türelmetlen volt mások hibáival szemben. Rendkívülszenvedett a rendszer ellentmondásai miatt. Aktív párttag volt, a május 1-jei felvonulásokon ő vitte a részleg zászlaját. Hálás volt a szocialistatársadalmi rendnek, amely lehetővé tette, hogy az egykori szibériai parasztgyerek az ország legnagyobb atomerőművét irányítsa.

Ennek ellenére tisztán látta a rendszer hiányosságait és azokat a hazugságokat, amelyekkel leplezni próbálták őket a külvilág elől. Mindezkülönösen szembetűnő volt az általa vezetett munkánál, a negyedik blokk építésénél. A tervek gyakorlatilag megvalósíthatatlanoknak bizonyultak.Olyan anyagokra lett volna szükség, amelyek vagy nem léteztek, vagy beszerezhetetlenek voltak. Amit mégis leszállítottak, az rendszerint késveérkezett, és egy részét le kellett selejtezni. A tervekben előírt tűzbiztos tetőt és elektromos vezetéket sehol sem lehetett az országban találni. Ezértaz erőmű építőinek nemegyszer rögtönözniük kellett, az ellenőrök pedig rendszerint szemet hunytak efölött. A négyes blokk közepén volt egy „holtzóná"-nak becézett terület, ahová egyelőre semmit sem építettek, mert az erre vonatkozó tervek még mindig nem érkeztek meg. Ám a munkaennek ellenére sem állt meg. Mindenki abban reménykedett, hogy a két szekció végül is majd csak összeilleszthető lesz valahogy, habár erreigazából nem volt semmi garancia.

A hangzatos szólamok és a gyakorlat közt szakadék tátongott, a főmérnökhelyettes lelkében pedig fájdalmas törés keletkezett. Mindentteljesített, amit elvárt tőle a rendszer. Elolvasta a Világirodalmi Könyvtár összes kötetét, sőt még Puskin Anyeginjét is megtanulta könyv nélkül, ámsem ez, sem a tudományos életben elért eredményei nem tették boldoggá. Ellentmondást nem tűrő, mogorva lény lett belőle, A fiatalabboperátorok egyenesen rettegtek tőle. Még a komszomolszki időkből származó barátai is feszélyezve érezték magukat a társaságában. Tisztelték,de nem szerették. Csupán egyetlen embert tekintett magával egyenrangúnak, Anatolij Szitnyikovot, akivel annak idején együtt kezdték meg atengeralattjárók reaktorainak beszerelését. Felesége rajongott érte, ám az apró, barátságos asszonyka nem nagyon tudta megfékezni férjezsarnoki hajlamait. Ráadásul egy tragédia árnyékolta be házasságukat: második gyermekük még csecsemőkorában meghalt.

Ahogy Djatlov idősebb lett, már nem bírta úgy a túlfeszített munkát, mint azelőtt. Bizonyos feladatokat – mint például a személyzet betanítását –átruházott beosztottjaira. Az operátorok többsége úgy érezte, hogy nem igazán törődött a négyes blokk irányításával: inkább a részlegvezetőkintézték a dolgokat.

8Ahogy 1983 ősze lassan télbe fordult, egyre nagyobb erővel igyekeztek, hogy a négyes reaktorblokkot még év vége előtt átadják. Ha a kitűzött

határidő előtt egy évvel elkészülnek vele, az rengeteg jó pontot, no meg pluszprémiumot jelentett volna a munkásoknak és mindenkinek, akinekköze van a beruházáshoz, beleértve Djatlovot, Fomint, Bruhanovot és persze Bruhanov minisztériumi feletteseit is.

Év vége felé valójában már nem is a szokásos nehézségek hátráltatták az építkezést, hanem az a számtalan teszt, amelyet az üzembiztonságáért felelős állami bizottság írt elő. Leginkább az érdekelte őket, hogy egy váratlan áramszünet esetén hogyan oldják meg aszabályozórudak, illetve a szivattyúk és a vészhűtőrendszer működésében beálló kríziseket. A korábbi tesztek eredményeit ugyanis nem találtákkielégítőnek.

Az egyes blokk meghibásodása óta még két újabb baleset történt. A kezelőszemélyzetet egyikről sem értesítették. Alig egy hónappal acsernobili egyes blokkban kialakult válsághelyzet után kisebb robbanás volt az armjanszki atomerőmű egyik generátorában, aminek következtébena turbinacsarnok is porig égett. 1985 júniusában pedig egy csaknem végzetessé váló baleset következett be a nyomott vizes reaktorral működőbalakovszkiji atomerőműben, ahol Tarasz Plohi és Nyikolaj Steinberg is dolgozott. Amikor újra elindították a reaktort a Tarasz Plohi vezetése alattdolgozó operátorok hibájából felrobbant az egyik szelep, és a mintegy 300˚C-os gőz elárasztotta a reaktortartály körüli területet, ahol tizennégyember dolgozott. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy életben maradtak.

Habár a fenti esetek is erősen közrejátszottak abban, hogy ilyen alaposan tesztelték a turbinák működését, igazából az 1980-as kurszkiüzemzavar megismétlődésétől féltek, A legnagyobb veszélyt kétségkívül egy ahhoz hasonló, váratlan áramszünet jelentette. Az RBMK típusúreaktoroknál a szabályozórudakat és a szivattyúkat ugyanis villanymotorral működtetik. Váratlan áramkimaradás esetére ezért valamiféle tartalékenergiáról kellett gondoskodni, különben a szabályozórudak elszakadhatnak a hajtóműtől, és saját súlyuknál fogva lezuhanhatnak a reaktor zónába.A szivattyúk számára pedig üzemzavar esetére dízelgenerátorokat kellett beszerelni.

A legnagyobb gondot az áramszünet kezdete és a tartalék generátorok beindítása közt eltelő negyven másodperc jelentette. Annak idejénKurszkban a vezetékekben lévő víz természetes keringése elegendőnek bizonyult arra, hogy megakadályozza a láncreakció hirtelenmegszaladását, de erre azért nem lehetett biztosan számítani. A gyártók abban reménykedtek, hogy talán sikerült úgy átalakítani a turbinákat, hogyelegendő energiát préseljenek ki magukból arra a kritikus negyven másodpercre, amíg még hajtja őket a lendület. Az persze mindenki számáranyilvánvaló volt, hogy az elgondolás helyességét lehetetlen ellenőrizni, ha év végéig üzembe akarják állítani a reaktort. De mivel egy váratlanáramszünet lehetősége elég valószínűtlennek látszott, és a kurszki esetben sem történt tragédia, úgy döntöttek, hogy a turbinák tesztelésétkésőbbre halasztják.

A Középgépipari Minisztérium munkatársai még ebben az évben felfedeztek egy újabb rendellenességet az ignalinai erőmű első blokkjánakbeindítása során. Amikor leengedték a szabályozórudakat a reaktorzónába, egy pillanatra megszaladt a láncreakció, mielőtt lassulni kezdett volna.Úgy tűnt, hogy ezt a szabályozórudak tervezési hibája okozza. Bár ezt a jelenséget a csernobili négyes blokk indításánál is észrevették, aKözépgépipari Minisztérium munkatársai nem tartották olyan fontosnak, hogy bevegyék a dokumentációba vagy megemlítsék az operátoroknak.

1983. december 21-én a negyedik reaktor elindult. December 31-én tizenegy órakor Bruhanov aláírta az elkészült reaktor átvételét. Az okiratotaz Energia– és Villamosipari Minisztérium egyik munkatársa is hitelesítette. Az eredményes munkát természetesen kitüntetésekkel jutalmazták:Bruhanovnak a Szocialista Munka Hőse, Fominnak a Hősies Munkáért Érdemérmet, Djatlovnak pedig a Vörös Zászló Érdemérmet adományozták.

A következő év márciusának 27. napján, három hónappal a kijelölt határidő előtt, hivatalosan is átadták a csernobili erőmű négyes blokkját. Asajtó ujjongva ünnepelte az eseményt. A megnyitóra cserepes pálmafákkal díszítették a turbinacsarnokot. Ott volt az energia– és villamosipariminiszter, az összes kijevi pártvezető, sőt még Anatolij Alekszandrov, a tudományos akadémia elnöke is. Megelégedéssel töltötte el, amit látott AzRBMK típusú reaktorral hajtott négy blokk mindegyike ezer megawattnyi áramot termelt. Ez nemcsak ellátta a környékbeli gyárakat és otthonokat,hanem a szovjet tudomány és technika újabb diadala volt. Míg az amerikaiak érezhetően tétováznak a Three Mile Is-land-i eset óta, a szovjetatomenergia-ipar rendületlenül halad előre. A távolban jól látszottak a most épülő ötös és hatos blokk alapjai. Ha elkészülnek, a csernobili V. I.Lenin Atomerőmű a világ legnagyobb atomerőműve lesz.

III1

A szovjet rendszer hiányosságai nemcsak Anatolij Djatlov szemében voltak nyilvánvalóak, hanem sok szovjet pártvezető számára is. LeonyidBrezsnyev és hírhedt helytartói, mint Szljunkov Belorussziában és Scserbitszkij Ukrajnában, megvesztegethetőségükkel és hozzá nem értésükkelteljesen szétzilálták a gazdaságot. A kielégíthetetlen étvágyú hadiipar a nemzeti erőforrások hatalmas hányadát emésztette föl. Ha azatomenergia-ipar hiányokkal küszködött, elképzelhető, milyen ínség lehetett a fogyasztási cikkek terén. Habár a cenzúra és a mindenütt jelen lévőKGB elfojtotta az elégedetlenség nyílt megnyilvánulási formáit, a munkások rossz közérzetét és a kormányzás durva stílusát semmifélepropagandával sem lehetett ellensúlyozni.

A Brezsnyev-korszak utolsó éveiben és Jurij Andropov rövid főtitkárságának idején néhány idősebb államférfi –mint Andrej Gromiko, MihailSzuszlov és maga Andropov is – felismerte, hogy fiatalabb, nyíltabb és energikusabb vezetőkre van szükség. Ezért beválasztották a KözpontiBizottságba a szevasztopoli körzet pártvezetőjét, Mihail Gorbacsovot. Amikor Andropov meghalt, a Központi Bizottság régi tagjai Brezsnyev egyikközeli barátját, Konsztantyin Csernyenkót ültették a főtitkári székbe. Ám az ő hivatali ideje nagyon rövid volt, és halála után, 1985-ben MihailGorbacsovot választották a helyébe.

Gorbacsov folytatta az Andropov alatt megkezdett reformokat. A Központi Bizottság hasonló gondolkozású tagjai –mint Jegor Ligacsov ésNyikolaj Rizskov – szintén ráébredtek, hogy a szovjet gazdaságot csak a feladatának elvégzésére alkalmatlan, korrupt hivatalnokréteg lecseréléseután lehet talpra állítani. Ettől kezdve egyetlen hivatalnok vagy intézmény sem kerülhette el a megérdemelt kritikát. A párttagokat sem mentesítettetöbbé helyzetük a bírálatoktól. A XXVII. kongresszus által elfogadott két vezérelv a glasznoszty és a peresztrojka – a nyíltság és az átalakítás – lett.

Persze sokkal könnyebb beszélni a reformokról, mint megvalósítani őket. A Szovjetunió hatalmas pártapparátusának nem állt érdekében aváltozás. Gorbacsov hatalomra jutásának első évében leváltott a Szovjetunió hatvannégy miniszteréből tizenhatot, és eltávolíttatta a helyipártvezetők húsz százalékát. De mert az általa meghirdetett reform lényegéhez tartozott, hogy a változásoknak a helyi kezdeményezéseken kellalapulnia, még mindig nagy bátorság kellett hozzá, hogy valaki kritizálni merje a hatalom birtokosait. A legtöbb helyen a bolsevikok által bevezetett,a marxista szólamokat a fenyegetéssel ötvöző hangnem volt az általános.

A glasznoszty első jele Csernobilban az Ukrán írószövetség lapjában, a Lityeraturnaja Ukrajnában megjelent cikk volt. Egyébként aSzovjetunióban egyáltalán nem számított szokatlan dolognak, hogy egy irodalmi lap valamelyik vállalatról szóló írást közöljön. A szovjet rendszer azírók számára különleges helyzetet biztosított. A hatalom képviselői ugyanis felismerték, hogy az értelmiség milyen fontos szerepet játszott aszocialista eszmék megvalósításában, ezért nagyon szigorúan ellenőrizték, hogy milyen gondolatok kerülnek papírra. Azok az írók, akiketelfogadott a hatalom, beléphettek az írószövetségbe. Ez olyasfajta kiváltságokkal járt, mint a tudományos akadémia tagjának lenni. Viszontazoknak az írásai, akik bírálták a rendszert, nem jelenhettek meg, és ha valamelyik külföldi kiadó mégis kiadta könyvüket, akkor szovjetellenespropaganda vádjával eljárást indítottak ellenük. Az írószövetség dédelgetett tagjaitól, a koszorús költők karától azonban elvárták, hogy kivegyékrészüket a szocializmus építéséből. A proletariátust nem érdekli az öncélú művészet. Így aztán a Lityeraturnaja Ukrajna is élénk érdeklődéstmutatott a különböző iparágak iránt, sőt volt egy állandó rovata, amelyik a zengzetes Pillantás a csernobili atomerőműre címet viselte.

A XXVII, pártkongresszus előtt az újság pillantása természetesen kizárólag dicsérendő dolgokra eshetett: a hősiesen dolgozó munkásokra ésmérnökökre. Ám a glasznoszty eljövetelével némi aggodalom támadt a legfelsőbb körökben az építkezés hiányosságai miatt. Ezért úgy döntöttek,meghívnak egy újságírót, hogy vessen egy kissé kritikusabb pillantást Kizima elvtárs eddigi tevékenységére, elvégre ő volt a csernobili munkálatokvezetője.

Időközben Prípjatynak már saját lapja is volt, a Tribuna Energetika. Főszerkesztője, Ljubov Kovalevszkaja, férjével együtt érkezett a városba.Először tanítónőként dolgozott. Szabadidejében verseket írt. 1981-ben fölvették a Tribuna Energetika szerkesztőségébe, majd 1983-ban a pártbais.

Ljubov egy Szverdlovszk környéki büntetőtábor mellett született. Nagyapja lengyel földbirtokos volt, akit a húszas évek végén deportáltak erre avidékre. Anyai nagyapját agyonlőtték, mert valaki feljelentette, hogy becsmérlő megjegyzést tett Sztálinra. Nagyanyja kulák volt, és azért száműztékSzibériába, mert aratás közben magvakat gyűjtött a zsebébe. Ljubov egy fából épült barakkban töltötte gyermekkorát. A házat rabok építették.Apja a börtön könyvelőjeként dolgozott. Ljubov elég zűrös, de nagyon kedves, gyönyörű szürke szemű lány volt. Férjével, Szer-gejjel NyizsnyijNovgorodban ismerkedett meg, ahol tanítási gyakorlatát végezte. Miután összeházasodtak, Cserno-bilba költöztek.

1983-ban Szergej otthagyta az erőművet, és egy sarkköri építkezésen vállalt munkát. A nyarat fent északon, a teleket Pripjatyban töltötte. Ljubovkarrierje viszont határozottan föfelé ívelt. Keményen dolgozott, és nyaranta a boldogtalan szerelemről írt verseket. Amikor külföldi delegációklátogatták meg az erőművet, az igazgatóság őt is meghívta a fogadásokra, hogy szórakoztassa a vendégeket. Itt ismerkedett meg Bruhanovval,Kizímával és FominnaL

Amikor a Lityeraturnaja Ukrajna főszerkesztője felkérte, hogy írjon cikket az erőműről, Ljubovnak rá kellett jönnie, hogy azok, akikmagánemberként szívesen meséltek az erőmű hiányosságairól, most hírtelen zárkózottak lettek. Senki sem merte vállalni, hogy erről a témárólbeszéljen. De ő nem esett kétségbe. Tudta, hol találja azokat az adatokat, amelyekre szüksége van. Csupán az a dolga, hogy átsétáljon aszerkesztőségből az erőmű információs központjába. Az erőműre vonatkozó összes anyagot az ottani számítógépen tárolták. Ljubov megkérteegyik ott dolgozó barátját, hogy hívja le neki az évek során fölhalmozódott valamennyi tévedést és hibát. Ezek alapján úgy látta, hogy az építkezésszínvonala folyamatosan romlott, és a most készülő, ötödik és hatodik reaktornál éri el a mélypontot. Az első négy reaktor négyezer megawattnyiáramot termelt. A kezdeti sikereket magas állami kitüntetésekkel jutalmazták, de épp emiatt olyan „szembetűnő az ötödik részleg építésénekkéslekedése. Az építési és szerelési munkálatok tervei 1985-ben még nem készültek el. Ez csupán a véletlen műve lenne? Természetesen nem.De ennél azért sokkal kimerítőbb válaszra van szükségünk".

Ljubov ezt követően leírja, amit ugyan mindenki tudott, de még sosem hangzott el nyilvánosan: hogy a Hidropro-jekt által készített, „költséges ésállandó csúszásban lévő tervek" miatt gyakorlatilag lehetetlen volt idejében beszerezni az építkezéshez szükséges anyagokat. így azok azalkatrészek, amelyekre nyáron lett volna szükség, rendszerint télen érkeztek, amikor már nem tudták felhasználni őket. Ljubov így folytatja:

A szervezés hiánya nem csupán a munkások fegyelmét gyöngítette, hanem azt is lehetetlenné tette, hogy bárkin számon kérjék az elvégzett

munka minőségét. Az a tény, hogy az építkezés vezetői képtelenek voltak – vagy talán nem is akarták – megszervezni az összehangoltmunkái, nem sok jóval kecsegtetett a távolabbi kilátásokat illetően.

De emellett van egy, még ennél is sokkal súlyosabb probléma. A szállítók hanyagságának következtében a vevő elkerülhetetlenül ki vantéve annak, hogy hibás vagy szállítás közben megsérült anyagokat kapjon. 1985-ben például az erőmű által megrendelt 45 500 m3 betonhelyett csupán 42 300 m3 érkezett. A leszállított anyagból további 6000 m^-t találtak hibásnak. így aztán a meglévő elemeket sem lehetettösszeilleszteni.

Természetesen tudom, hogy a gyártóknak is megvannak a maguk problémái. Távol áll tőlem, hogy leckéztetni akarjam őket. Ugyanakkor azis lehetetlen helyzet, hogy folyamatosan megszegik a szerződésekben foglaltakat.

Ljubov ezután név szerint felsorolta azokat a szerkezeteket, amelyek építésénél hibás elemeket használtak: a hűtőtornyokat, a gépterembetonfalait, a szivattyűcsöveket. Azt írja, hogy a nukleáris hulladéktárolókhoz kapott 326 tonnányi szigetelőanyag éppúgy hibás volt, mint agépterem építéséhez szükséges koszorűgerendák. Az efféle mulasztások – írta – megengedhetetlenek egy atomerőmű esetében,

ahol minden négyzetméternyi vasbetonnak garantálnia kéne a biztonságot, Egy ilyen jellegű beruházás résztvevőinek különösen

lelkiismeretesnek kell lenniük. Meggyőződésem, hogy minden felelősen gondolkozó ember elfogadhatatlannak és szégyenletesnek találjaezeket a hibákat.

A munkásra nézve is megalázó, hogy neki kell kijavítani, amit mások felületesen csináltak meg, mert ez jelzi, hogy milyen kevésre becsülikőt. Az éjféle szállítások nyomán áll elő az a lehetetlen helyzet, hogy az anyag ugyan megérkezett, csak éppen nem lehet felhasználni.

Elgondolkozott-e azon bárki is, hogy milyen önmérsékletet és mennyi leleményt kíván az építőtől, hogy az ilyen elemeket a helyükre illessze?

Ljubov egyetlen éjszaka alatt írta a cikket. Szíve szerint kihagyta volna az Ukrán Kommunista Párt gyűlölt főtitkárára, Vlagyimir Scserbitszkijre tetthízelgő utalásokat, valamint az energia– és villamosipari miniszternek az ötéves tervről szóló, XXVII. pártkongresszuson tartott beszédérevonatkozó sorokat. De voltak olyan dolgok is, amiket viszont szívesen beleírt volna: a Pripjatyot is ezer szállal átszövő korrupciót, azt, hogy avezetők jól fizető állásokba helyezték szakképzetlen feleségeiket, hogy az igazgatók hogyan takargatják a kezük alatt dolgozó régi barátaiktévedéseit, meg hogy mindenki a közösség érdekeiről szaval, miközben csak önmagával törődik.

Ljubov cikke március 27-én jelent meg a Lityeraturnaja Ukrajnában, Hogyan valósítják meg az SZKP XXVIL kongresszusának irányelveit?Nem magánügy címmel. Csernobil-ban ijedten, sőt haragosan reagáltak rá. Habár Ljubov írása elsősorban a szállítókat ostorozta, a legtöbben úgyvélték, nem lett volna szabad kiteregetnie a szennyest. Bruhanov, aki állandóan hadilábon állt Kizimával, meglehetős elégtételt érzett, látvavetélytársa szorult helyzetét. Kizima kerek perec közölte Ljubovval: nincs meg a kellő képzettsége ahhoz, hogy ilyen cikket írjon. Volt, aki aztmondta, eladta régi barátait, hogy nevet szerezzen Kijevben. Ráadásul a Pripjatyban terjengő pletykák szerint a városi bizottság fontolóra vette,hogy esetleg kizárják a pártból.

2Fomin két nappal a cikk megjelenése előtt állt újra munkába. Egészen addig a pripjatyi kórházban lábadozott. Egyik nap, amikor elment hazulról,

otthon felejtette a kulcsait, úgyhogy este az erkélyen át próbált a lakásba bemászni, de megcsúszott, és a járdára esett. Súlyosan megsérült agerince. Másfél hónapon át félig bénultan feküdt, ám amint elengedték az orvosok, rögtön visszatért az erőműbe. Grigorij Medvegyev, az erőműkorábbi főmérnökhelyettese, aki most a Hidroprojekt megbízásából látogatott Cserno-bilba, nagyon megdöbbent, amikor meglátta Fomint.Megpróbálta rávenni, hogy maradjon még egy ideig betegállományban, de Fomin azt felelte, hogy nem teheti, mert túl sok a dolga.

Fomin gyakorlatilag munkaképtelen volt, Bruhanovot pedig többfelől is szorongatták. Nemcsak az új blokkok építése okozott gondot, hanem amár meglévő reaktorok működtetése is. Baj volt a szellőzéssel, a tisztítóberendezéssel, ráadásul körülbelül ötven köbméter radioaktív részecskévelszennyezett víz szökött meg óránként, és ez ellen semmit sem tudtak tenni.

Mindemellett moszkvai és kijevi főnökei is állandóan berendelték. A moszkvai energiaipari miniszter utasította, hogy haladéktalanul lássa el aturbinacsarnokot tűzbiztos tetővel. Persze azt már nem mondta meg, hol találhat egy kilométer hosszú, ötven méter széles tűzbiztos tetőt. Igaz,Bruhanov kérhetett volna felmentést a határozat alól. Egyszer már végigcsinálták ugyanezt, amikor felmerült, hogy miért nincs tűzálló borítás akábeleken. Akkor abban maradtak, hogy miután lehetetlen beszerezni az előírt anyagot, ez egyszer kivételt tesznek.

A kormány legújabb döntése se sokat könnyített helyzetén. Moszkvában ugyanis elhatározták, hogy ezentúl minden ipari létesítmény tegyeváltozatosabbá termelését néhány fogyasztási cikkel. Bruhanov természetesen tisztában volt az ország gazdasági gondjaival. Küldöttként részt vetta XXVII. pártkongresszuson, és a nagy többséggel együtt az új irányelvekre szavazott. De vajon mi mást termelhetne Csernobil, mint elektromosáramot? Habár azt rebesgették, hogy a belojarszki kollégák már ajándéktárgyakat gyártanak: egy, a sztyeppén vágtató lovasosztagot ábrázolóalumíniumplakettet. Ezzel kétségkívül a középgépipari miniszter kegyeit keresték, hiszen Szlavszkijról köztudomású, hogy a polgárháborúbanBugyonnij alatt szolgált. De vajon mit gyárthatna Csernobil? Bruhanov leggyakorlatiasabb ötlete egy atommeghajtású húsdaráló volt.

Bruhanov óriási kísértést érzett, hogy most az egyszer a sarkára álljon és elmondja, hogy az atomerőmű nem falusi kovácsműhely Ök aztcsinálják, amihez a legjobban értenek – elektromos áramot termelnek. De mégsem tette. Nem az ő stílusa volt. Ám ha mégis megtette volna, akkorsem változik semmi. Legfeljebb kirúgják, és akkor az utódja kínlódhat ugyanezekkel a problémákkal. Ezért aztán igyekezett megfelelni az összeselvárásnak, beleértve a területi pártbizottság leghatározottabb utasítását, hogy az erőmű haladéktalanul építsen két szénapajtát aszomszédostermelőszövetkezet számára.

Mivel Bruhanov szokás szerint mással volt elfoglalva, Fomin pedig kórházba került, az erőművet a főmérnökhelyettesek irányították. Ez különösenDjatlov számára jelentett sok munkát, akinek a rábízott blokkok vezetése mellett még a négyes számú reaktor rutinellenőrzését is meg kellettoldania.

Habár a reaktor leállítása és újraindítása önmagában még nem okozna különösebb nehézséget, mégis elég időigényes feladat, mivel egy sor,csak ilyenkor végezhető vizsgálatra ad alkalmat. Ezek közt első helyen szerepelt az a turbinateszt, amelyet elmulasztottak megcsinálni a reaktorátadásakor. Az űj turbinákat ugyanis úgy tervezték, hogy üzemzavar esetén még negyven másodpercig képesek legyenek működtetni aszivattyúkat. Ennyi idő kellett a tartalék generátorok beindításához. Ez valóban rendkívül szellemes megoldás, de még senki sem ellenőrizte, hogyállja meg a helyét a gyakorlatban.

A teszteket a turbinákat gyártó vállalat, a Donenergo végezte, A gyár megbízottja, Gennagyij Metlenko egy, a Mercedes-Benz által készítettkülönleges, mozgó mérőegységgel felszerelkezve érkezett Csernobilba. A műszert egyébként a harkovi turbina gyártól kérték kölcsön erre azalkalomra. Metlenko felvázolta a teszt programját. Azt kérte, hogy alacsony hatásfokon működtessék a reaktort, mielőtt beállítanák a turbinákat.Ezután megvitatták az előterjesztést Djatlovval és az indítórészleg vezetőjével, Pjotr Pala-marcsukkal. Palamarcsuk, ez a magas, széles vállú,Vinnic-jából származó ukrán hat különböző, a szivattyúkkal, szelepekkel, turbinákkal kapcsolatos tesztet végzett munkacsoportjával. A tervetmegmutatták Alekszandr Kovalenkónak, a reaktorrészleg vezetőjének is, aki negyedóra alatt átfutotta, majd jóváhagyta.

Miután az összes részlegvezető elfogadta, Djatlov legépeltette a tervet, és átküldte Fominhoz. Csakhogy ő nem igazán értett ehhez a területhez,a szaktanácsadója, Ljutyov, a tudományos főmémökhelyettes éppen orvosnál volt. Senkinek sem jutott eszébe, hogy kikérje a belbiztonságiellenőr, Jurij Lauskin, vagy a műszakot vezető Borisz Rogozs-kin véleményét. A biztonsági intézkedéseket inkább csak formálisan tartalmazta aterv. Igaz, ez nem volt meglepő, hiszen gyakorlatilag a hatvanas évek óta változatlanok voltak, és E>jatlov nem látta fontosnak, hogy újraírja őket.Azonkívül a szabályzat tartalmazott egy záradékot, hogy amennyiben a főmérnök vagy a főmérnökhelyettes a helyszínen van, hatályon kívülhelyezheti a biztonsági utasításokat, és Djatlov úgyis egész idő alatt a vezérlőteremben akart tartózkodni. Fomin jóváhagyta a tervezetet, ésvisszaküldte Djatlovnak.

3Közeledett 1986. május elseje– Pripjatyban mindenki másképp készülődött az ünnepre. Mivel a következő hét keddjére esett, sokan kivették a

szabadságukat, hogy négy napot otthon tölthessenek. Néhányan úgy tervezték, elutaznak a rokonaikhoz, míg mások inkább úgy döntöttek, hogyotthon maradnak. Mindenesetre valamennyien alaposan bevásároltak.

Szokatlanul kellemes idő volt. Ukrajnában a hosszú tél után rendszerint egykettőre itt a tavasz, de most már-már úgy tűnt, mintha kora nyár lenne.Zöldellt a fű, virágoztak a cseresznyefák. A Pripjaty körüli fenyőerdők illata betöltötte a levegőt, és a város apraja-nagyja a négynapos ünnepkezdetére várt.

A négyes blokkot üzemeltető munkacsoportok nyolcórás műszakokban dolgoztak. Három nap munka után három nap pihenőt kaptak, majdújabb kétnapi munkát kétnapos szünet követett, azután elölről kezdődött az egész. Április 24-én éjjel végre megkezdték a turbina tesztelését. Ezenaz estén Alekszandr Akimov volt a műszakvezető, a vezető reaktorirányító mérnök pedig a huszonhat éves Leonyid Top-tunov. A vezetőturbinairányító mérnök, Igor Kirschenba-um alig két évvel volt idősebb, mint ő. A blokkirányító kontrollmérnöki tisztjét Pjotr Sztoljarcsuk töltötte be.Valamennyien nagyon készültek erre az eseményre: tudták, hogy egyhamar nem ismétlődik meg. Tanulni akartak belőle. Kíváncsian várták, mitmutatnak majd a műszerek azután, hogy megkezdik a tesztelést.

Éjjel egy órakor Djatlov utasította Akimovot, hogy kezdje csökkenteni a reaktor teljesítményét. Ezt csak nagyon lassan lehetett csinálni, mert aneutronokat elnyelő urán bomlásakor xenongáz képződik, ami leállíthatja a reaktort.

Másnap reggel nyolckor az új műszak átvette a reaktor irányítását. Délután egy órakor a reaktor teljesítménye a felére csökkent, és kikapcsoltáka hetes számú turbinagenerátort. Délután két órakor minden készen állt, hogy megkezdjék a nyolcas számú turbina generátor tesztelését. Fennállta veszély azonban., hogy a kísérlet következtében fellépő hirtelén vízcsökkenés vagy a tartalék generátorok beindítása aktivizálja avészhűtőrendszert, amely lezárja és elárasztja a reaktort.

Mivel a biztonsági rendszer érzékelőinek kikapcsolását csak a főmérnök vagy a főmérnökhelyettes rendelhette el, Metlenko tesztelésénekfolytatásához Djatlov jóváhagyására volt szükség. Ő megadta az engedélyt. Miután kikapcsolták a vészjelzőket, az operátorok továbbcsökkentették a reaktor teljesítményét, hogy elérjék azt a pontot, ahol a második turbinát is ki lehet kapcsolni. Rövid ideig ezen a szinten akartáktartani, hogy szükség esetén újra megismételhessék a próbát. Már minden készen állt, ám ebben a pillanatban telefonhívást kaptak Kijevből, hogya nyolcas számú turbina által termelt áramra még este tizenegy óráig szükség van a hálózatban. Ez azt jelentette, hogy el kellett halasztani a

teszteketA megfigyelők szétszéledtek. Djatlov meghagyta a műszakvezetőnek, hogy tartsák a mostani szinten a reaktor működését, majdhazament aludni. Fáradt volt, és nagyon lehangolta a késlekedés is. Délután négykor az új, Jurij Tre-gub vezette műszak vette át a vezérlőteremirányítását. Mivel azt hitték, hogy a kísérlet addigra már befejeződik, néhányan nem ismerték a programot. Volt, aki most először tanulmányozta. Azegyik operátor, látva a kihúzott részeket, telefonált a barátjának, hogy most mit csináljon, kövesse-e a kihúzott részt, vagy ne. Az, némi gondolkozásután, így felelt: „Kövesd a kihúzott utasításokat!"

A reaktor továbbra is félerővel működött. Djatlov estefelé visszatért. Metlenko és két asszisztense elfoglalta helyét a vezérlőterem melletti kisszobában. Valamennyien a kijevi telefonhívásra vártak. A turbinacsarnokban Razim Davletbajev befejezte a turbina tartozékainak ellenőrzését.Átment az irodájába, és kitöltötte a munkanaplót, hogy a következő műszak is tudja, mit kell tennie a reaktor leállítása után.

Eközben az éjszakai műszakban dolgozók lassan munkába készülődtek. Igor Kirschenbaum a feleségével, Állával és hároméves kislányával,Annával vacsorázott. Akárcsak Nyikolaj Steinberg, ő is odesszai zsidó volt. Mindketten úgy érezték, hogy származásuk miatt háttérbe szorítjákőket. Igor nem nőtt magasra. Sötét haja ugyan őseire emlékeztetett, de szégyenlős viselkedésével egyáltalán nem igazolta az oroszokban akíméletlenül törtető zsidókról kialakult képet. Nagyon óvatos volt, de rendkívül alapos, és kitűnő tanuló. A kijevi egyetemre készült. Családjánaksokat tapasztalt tagja ugyan óvta az efféle hiú reményektől, de apja, aki egész életében harcos híve volt a pártnak, megnyugtatta, hogy aszocializmusban már nincs antiszemitizmus.

Igort nem vették fel az egyetemre, így hát esztergályosnak ment. Később azonban felvételizett Odesszában az atomenergia szakra, mert úgygondolta, hogy itt több esélye lesz. Felvették. Vörös diplomával végzett. Ekkor felajánlottak neki egy állást Csernobilban. A vegyészeti részlegbenkezdett dolgozni, de itt rengetegen voltak, ráadásul a főnökei sem foglalkoztak vele. Érezte, hogy nem kedvelik, ezért elment Steinberghez, aki,amikor megtudta, hogy vörös diplomával végzett, felvette magához, és az erőmű irányítását végző csoportban adott neki munkát.

Szasa Juvcsenko szintén Odesszában végzett. Akárcsak Kirschenbaum, ő is három évvel ezelőtt érkezett Csernobilba. Igorral ellentétben őmagasra nőtt. Széles arcán legtöbbször kedves mosoly játszadozott.

Aznap délután olyan meleg volt, hogy Szása elvitte magával biciklizni kisfiát. A gyerek a vázon ült, és mindenáron le akarta szedni apja kezét akormányról. így kiabált: „Én vezetem egyedül! En vezetem egyedül!" Miután megvacsoráztak, és lefektették a gyereket, Alekszandr felesége,Natasa leült a tévé elé, hogy megnézze az Irwin Shaw regényéből készült filmsorozat utolsó részét. Szása nagyon nyugtalan volt. Megfürdött, és bárcsak háromnegyed tizenegykor kellett elindulnia az erőműbe, fölvette öltönyét, aztán kiült a konyhába, hogy megigyon egy csésze kávét. Hirtelennagyon egyedül érezte magát, ezért megkérte a feleségét, hogy hagyja abba a tévézést, és jöjjön ki hozzá. Ott ültek, dohányoztak, semmiségekrőlfecsegtek, mígnem eljött az idő, és Szásának indulnia kellett az erőműbe.

A busz háromnegyed tizenegykor indult Pripjatyból. Útközben kétszer megállt, hogy utasokat vegyen föl. Amikor a busz megérkezett azerőműhöz, az emberek egyenesen az öltözőkbe mentek. Itt először lezuhanyoztak, azután alsóneműre vetkőzve átmentek az úgynevezett „tisztaövezetből a „szennyezettébe. Erre már nem lehetett visszajönni, mert nem volt kilincs az ajtók „szennyezett övezet" felőli oldalán. Itt mindannyianfehér ruhába és sapkába öltöztek, úgy festettek, mintha kórházi dolgozók lennének. Végül az utolsó ajtó előtt felhúzták a ruhájukhoz tartozókülönleges csizmákat, és ki-ki a helyére ment.

Szása a hármas és négyes blokk közt lévő irodába indult, hogy felváltsa az ott dolgozó Viktor Proszkurjakovot. Meglepődve tapasztalta, hogy areaktor csak félerővel jár. Azt hitte, már rég túl vannak a turbinák tesztelésén. Nagyon csodálkozott, amikor kiderült, hogy ez még előttük áll. Viktormegmutatta neki a teszt programját, habár ezt a munkát úgyis a turbinamérnökök végezték. Amikor Szása átment a hármas blokkba, hogy jelentésttegyen a főnökének, Valerij Perevozcsenkónak, Viktor lement a vezérlőterembe/ és engedélyt kért, hogy végignézhesse a tesztelést.

4A reaktor leállítása már folyamatban volt. Aznap éjjel tizenegykor Kijev végre megadta az engedélyt, hogy a nyolcas turbinát lekapcsolják a

hálózatról. A műszakvezetők továbbították az engedélyt a hármas és a négyes részleghez. Tizenegy óra tízkor Djatlov utasította a négyes egységművezetőjét, Jurij Tregubot, hogy csökkentse a reaktor hőteljesítményét a jelenlegi ezerhétszáz megawattról hétszáz megawattra. Ezen a pontonmegkezdődhetett a tesztelés.

Éjfélkor munkába állt az új műszak. Alekszandr Akimov átvette az irányítást Tregubtól, aki Valerij Perevozcsenkó-hoz hasonlóan úgy döntött, hogyott marad megnézni a tesztet. Ugyanígy tett Kirschenbaum váltótársa is. Akimov fölött, a hármas blokkban lévő irodában ült Borisz Rogozs-kin, ahármas és négyes blokk műszakvezetője. Az alatta lévő vezérlőteremben ült a reaktorirányító mérnök. Rajtuk kívül megfigyelőként ott volt még aturbinarészleg helyettes vezetője, Razim Davletbajev, és az indítőrészleg vezetője, Pjotr Palamarcsuk, a nagydarab ukrán, továbbá ViktorProszkurjakov és egy másik fiatal mérnök, Alekszandr Kudrjacsov, akit szintén érdekelt a teszt

A műszereivel felszerelkezett Gennagyij Metlenko és két asszisztense a vezérlőteremtől üvegfallal elválasztott szobában várták, hogy elkezdjék améréseket. Bemutatták őket Igor Kirschenbaumnak, aki – noha minden eshetőségre felkészítették – még mindig nem látta a tesztelés anyagát.Helyet foglalt a turbina vezérműve előtt. Nagyon kényelmetlenül érezte magát. Nem tetszett neki, hogy a turbinát úgy iktatják ki a rendszerből, hogya reaktor közben még dolgozik. Attól tartott, megsérül a turbina. De csak feleannyi idős volt, mint Djatlov, és feltételezte, hogy a főmérnökhelyettesés Akimov tudja, mit csinál. Az ő dolga az volt, hogy végrehajtsa az utasításokat.

A szinte átláthatatlan mennyiségű műszert és kijelzőt tartalmazó központi műszerfalnál Akimov és a fiatal Leonyid Toptunov dolgozott. Rendeskörülmények között számos automatizált egység segítette munkájukat, de tudták, hogy most a vészhűtőrendszer kiiktatásával működik a reaktor.Természetesen a számítógép most is folyamatosan ellenőrizte a blokk működését, épp ezért vég nélkül értékelte és nyomtatta az adatokat.Ráadásul a nyomtató tizenöt méterre volt a központi műszerfaltól.

A leglényegesebb információ kétségkívül a reaktorzónában lévő szabályozórudak száma volt. Ha leengedték őket, csökkent a reaktorteljesítménye, ilyenkor azonban melléktermékként radioaktív jód és xenongáz képződött. Hogy jobban kézben tudják tartani a dolgokat, Akimov –miután beszélt Djatlovval – azt az utasítást adta Leonyidnak, hogy kapcsolja ki a szabályozórudak automata vezérlését. Ez a rendszer biztosította,hogy a reaktor teljesítménye sose essen hétszáz megawatt alá. Leonyid legnagyobb rémületére egyszer csak azt vette észre, hogy a reaktorteljesítménye harminc megawattra csökkent. Ezt a jelenséget szaknyelven jódgödörnek nevezik. Ilyenkor ugyan meg lehet kísérelni, hogyvisszatornásszák a teljesítményt, ez azonban rendkívül kockázatos vállalkozás.

Minden, amit Akimov és Leonyid eddig tanult, amellett szólt, hogy hagyják abba a tesztelést, és haladéktalanul zárják le a reaktort. Persze azt ismeg lehet próbálni, hogy ezen a szinten tartsák, míg kellően lecsökken a xenon és a jód mennyisége, és azután folytatni a tesztet, de ehhezlegalább huszonnégy óra kellett volna. Djatlov sokáig várt. Ingerülten szidta az operátorokat, akik szerinte elrontották a dolgot, majd továbbiszabályozórudak visszahúzását rendelte el, hogy növelje a teljesítményt. Akimov és Leonyid tétováztak. Tisztában voltak vele, hogy ha teljesítikDjatlov utasítását, a reaktor veszedelmesen kevés szabályozórúddal működik tovább. Vitába szálltak vele, mire a főmérnökhelyettes a dühtőltajtékozva kijelentette, hogy ha nem teszik meg azonnal, amit mond, visszahozatja az előző műszak vezetőjét. Mindannyian tudták, hogy ez mitjelentene.

Leonyid és Akimov nem mert tovább ellenkezni Djatlovval. Végül is mindketten tisztában voltak vele, hogy a főmérnökhelyettes már húsz évedolgozik atomreaktorokkal. A két operátor beadta a derekát. Ujabb két szabályozórudat húztak vissza a reaktorzónából. Most már csak tizennyolcmaradt odalent. Úgy látszott, beválik a dolog. Délután egy órára már kétszáz megawattra emelkedett a teljesítmény, és stabilan ezen a szintenmaradt. Ez ugyan jóval a kívánatos szint alatt volt, és csak úgy tudták tartani, hogy továbbra is ugyanolyan kevés szabályozórúddal dolgoztatták areaktort, de ahhoz mégis elegendőnek tűnt, hogy folytatni lehessen a turbina tesztelését.

Valamivel éjjel egy óra után a négyes főszivattyút bekapcsolták a hűtőkörbe. Ez tovább lassította a bomlási folyamatot, ami azzal járt, hogyLeonyidnak újabb szabályozórudakat kellett visszahúznia.

Mindemellett a csökkentett teljesítményű reaktor kevesebb hűtővizet forralt el. A csövekben nőtt a vízáramlás sebessége, és emiatt nagyobbnyomás nehezedett a szivattyúkra, ami vibrációt okozott a csövekben. Ráadásul, mivel kevesebb víz lett gőzzé, a vízleválasztó dobokban csökkenta gőznyomás.

Az operátorok persze látták a műszereken, hogy mi történik, és megkísérelték rendbe hozni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Mivel avízleválasztó dobokban olyan alacsony szintre esett a gőznyomás, ami normális helyzetben automatikusan leállítja a rendszert, ezeket a biztonságiberendezéseket is kikapcsolták. Djatlov mindenesetre telefonált a reaktor ügyeletes művezetőjének, Valerij Perevoz-csenkónak, és a

vezérlőterembe rendelte.Éjjel egy óra huszonkét perckor Leonyid észrevette, hogy a reaktor újraindítási tartalékának szélső értéke alig fele a kívánatosnak. Ha nem

kapcsolják ki a biztonsági rendszert, már rég működésbe lépett volna. Éppen abban a pillanatban jelentette a dolgot Akimovnak, amikormegkezdődött a tesztelés. Egy óra huszonhárom perckor kikapcsolták a turbógenerátor üzemzavar-elhárító szabályozószelepeit, hogy haszükséges, meg tudják ismételni a tesztet.

Metlenko bekapcsolta az oszcillográfot, Kirschenbaum pedig leállította a turbinát. Leonyid ekkor észrevette, hogy a reaktor teljesítménye hirtelenemelkedni kezd. Riasztotta Akimovot, aki a komputer kijelzőjére pillantott, majd odakiáltott Djatlovnak, hogy leállítja a reaktort, majd meg sem várvaa választ, megnyomta az AZ gombot, amely az összes szabályozórudat leereszti a zónába.

Az épület mélyéről elfojtott robajt hallottak. Azután újabb tompa dörrenéseket. A turbinát irányító Igor Kirschenbaum úgy gondolta, hogy a reaktorfölötti hatalmas nitrogéntartályból jön a hang. Ez a vezérlőteremmel egy szinten volt. Ebben a percben rohant be Valerij Perevozcsenko avezérlőterem ajtaján. Nagyon ijedtnek látszott. Elmondta, hogy míg átjött a reaktor teteje fölötti futóhídon, látta, hogy az üzemanyag-csatornák tetejeföl-le ugrál.

Akimov a műszerekre pillantva látta, hogy a reaktorzónába tartó szabályozórudak elakadtak. Azonnal kikapcsolta a szervomotorokat, hogy arudak a saját súlyuknál fogva eshessenek le. Ezzel egyidejűleg mennydörgésre emlékeztető csattanást hallottak. Megremegtek a falak. Váratlanulkialudtak a fények. A plafonon támadt hatalmas résekből finom gipszpor szitált alá.

A központi műszerfalnál álló operátorok döbbenten figyelték a kijelzőket. A félhomályos teremben csupán a vészvilágítás működött. Djatlov, akieddig az áramfejlesztő adatait figyelte, odaszaladt a központi műszerfalhoz. Látta, hogy Leonyid és Akimov pánikba esett. Felpillantott az újraindítókijelzőjére. Átlendült a pozitív tartományba, holott a negatívban vagy legfeljebb a nullán kellett volna állnia. Rémülten ellenőrizte a szabályozórudakhelyzetét. Látta, hogy beszorultak. Megfordult, és rákiáltott a két fiatalemberre, akik azért maradtak ott, hogy megnézzék a tesztet, hogy fussanak áta központi terembe, és lökjék be kézzel a szabályozórudakat. Amikor elmentek, Djatlov rájött, hogy fölösleges volt átküldeni őket, hiszen a rudakakkor szorultak be, amikor még a szervomotorok hajtották őket. Az ajtóhoz rohant, hogy megállítsa őket, de a két fiút addigra elnyelte a folyosóngomolygó porfelhő.

Djatlov visszament a vezérlőtáblához. Akimov addigra bekapcsolta a vészhűtőrendszert, de egyik szivattyú sem működött. Mindketten tudták,hogy bármi okozta is a robbanást – a vízleválasztó dob vagy a nitrogéntartály –, fennáll a veszélye annak, hogy leolvad a reaktor. Létkérdés volt,hogy vizet juttassanak a reaktorzónába. Akimov megkérte Pjotr Palamarcsukot és Razim Davletbajevet, hogy menjenek a turbinacsarnokba, ésnézzék meg, mi van a szivattyúkkal, Djatlov pedig utasította Jurij Tregubot és Valerij Perevozcsenkót, hogy nyissák ki kézzel a szelepeket.

A keringetőszivattyúk operátora, Ogulov, még a robbanás előtt megkérte Szása Juvcsenkót és felettesét, Valerij Perevozcsenkót, hogysegítsenek neki egy kis festékkel megjelölni a szivattyú egyes részeit, úgyhogy mindhárman lementek Szása raktárába. Ekkor csörgött a telefon:Djatlov áthívta a vezér lő terembe Valerijt. Valerij azt mondta Szásának és Ogulovnak, hogy várják meg itt, amíg visszajön.

így hát a raktárban voltak, amikor meghallották a dörrenést. Szása azt hitte, hogy valamelyik daru dőlt rá az épületre. A pár pillanattal későbbérkező lökéshullám mindkettejüket a földre taszította, és letépte a raktár ajtaját. Amikor Szása nagy nehezen feltápászkodott, megdöbbenve látta,hogy a raktár egy méter vastag bentonpadlóját teljesen fel-pűposította a robbanás.

Kitámolygott a helyiségből. Oguíov botladozva követte, A folyosón csupán a vészlámpák pislákoltak. Fulladoztak a mindent elborító portól.Ogulov vissza akart menni a hármas blokkba, de Szása úgy vélte, hogy a folyosó most életveszélyes. Bármikor agyonütheti őket egy, a plafonróllehulló betonkolonc.

– Mi történt? – kérdezte Ogulov.– Nem tudom – felelte Szása. – Talán kitört a háború. Amíg Ogulov visszament a szivattyúkhoz, Szasa Juvcsenko megpróbálta felhívni az

irodából a vezérlő termet. Nem sikerült. Alighogy letette a kagylót, megszólalt a telefon. A hármas blokk műszakvezetője volt, és kérte, hogy hozzonát egy hordágyat az iroda melletti elsősegélynyújtó helyről.

Szása kicsit zavarba jött, mert eddig azt hitte, hogy a robbanás a négyes blokkban történt. Mindenesetre fogta a hordágyat, és megindult ahármas blokk felé. Néhány lépés után beleütközött egy emberbe, akinek felhólyagzott arcát vastagon borította a vér. A ruhája csupa piszok és vízvolt. Szása csak a hangjáról ismerte fel, hogy az egyik szivattyúoperátor. Felajánlotta segítségét, de ő azt felelte, hogy inkább siessen a társa,Gena segítségére, aki még mindig ott van az egyik szivattyúnál.

Szása a folyosón hagyta a hordágyat, és berohant a szivattyúoperátorok szobájába. Teljesen sötét volt. Először azt hitte, nincs is ott senki.Néhány pillanat múlva, amikor a szeme már megszokta a félhomályt, észrevette Genát. Ő is csupa kosz volt. Reszketett a fájdalomtól.

– Hodemcsuk – nyöszörögte a szerencsétlen –, segíts Hodemcsuknak! Még odafent van,Szása felnézett, és elakadt a lélegzete. Eltűnt a tető. Csak a csillagos ég ragyogott felettük.Mivel Gena talpra tudott állni, Szása kitámogatta az operátorok szobájának romjai közül. A folyosón összetalálkozott Jurij Tregubbal.– Djatlov azt mondta, hogy nyissam ki a vészhűtőrendszer szelepeit – lihegte kifulladva.Amikor Szása rájött, hogy a hatalmas szelepek elfordítása legalább két ember erejét igénylő munka, otthagyta Genát, és Tregub után futott. A

szelepeket két úton lehetett megközelíteni – Először a közelebbivel próbálkoztak, de ott beszorult az ajtó. Ekkor lementek az alsó bejárathoz. Ittugyanaz a helyzet fogadta őket, de legalább annyi helyük volt, hogy átpréselhessék magukat. A mennyezetről ömlő víz lassan elborította ahelyiséget. Mire sikerült bejutniuk, már a térdükig ért– Percekig próbálkoztak a szelepek kinyitásával, de nem jártak sikerrel.

Ugy döntöttek, hogy kívülről is megnézik az épületet, hátha úgy jobban lehet látni, mi történt. Átmentek a szállítófolyosón, és kijutottak a szabad égalá. Megdöbbenve látták, hogy a négyes blokk fele egész egyszerűen eltűnt. A gépterem köddé vált. A helyén hatalmas kráter tátongott, amelybőlösszevissza görbült, még mindig remegő csövek és acélszerkezetek meredeztek. Szása a vízleválasztó dobot kereste a szemével, de sehol semtalálta. Hodemcsuk szobája is semmivé lett. Az óriási víz- és nitrogéntartályok hatalmas gyufásdobozokként lógtak az összekuszálódottroncstenger felett, az acél– és betontörmelék mélyéről pedig valami furcsa, fehér izzás tört elő.

Szása mozdulatlanul állt. Szinte hipnotizálta a látvány. Tregub hangja térítette magához:– Most nincs időnk bámészkodni – mondta. – Vissza kell mennünk!Eredetileg arra gondoltak, hogy megpróbálják kideríteni, mi történt Hodemcsukkal, de amikor visszamentek, az erőmű félhomályos folyosóján

Szása főnökébe, Valerij Pere-vozcsenkóba és az őt kísérő két fiatal mérnökbe, Viktor Proszkurjakovba és Alekszandr Akimovba botlottak.– Van elemlámpátok? – kérdezte Valerij.– Igen, de kimerülőben az elem.– Nem baj. Adjátok ide! Azt mondták, hogy engedjük le a szabályozórudakat, de nem tudunk keresztüljutni a géptermen. Elzáródott az átjáró.– A szabályozórudakat? – kérdezte Szása csodálkozva. –Nincsenek szabályozórudak. Most voltunk odakint. A központi csarnok a levegőbe

repült.– A parancs, az parancs – felelte Valerij. – Legalább meg kell próbálnunk!Mind a négyen átmásztak a tizenkettedik szintről a harmincötödikre. A vészhűtőrendszer tartályaiból úgy ömlött a víz, mint a záporeső. Amikor

felértek a tetőre, látták, hogy a csaknem egy tonna súlyú ajtó kifordult sarkából. Szása tartotta, míg Valerij, Viktor és Alekszandr átmászott azacélgerendákon, és valami feszítővasfélét kerestek, amellyel kiszabadíthatják a szabályozórudakat. Hogy ne kelljen sötétben botorkálniuk, Valerijelvette az elemlámpát Szásától, és Viktornak adta. Azután lenéztek. A reaktor teteje eltűnt. Gomolygó porfelhőbe és gőzbe burkolódzott, hatalmaskráter tátongott alattuk.

– Itt már semmit se lehet csinálni – állapította meg Valerij, és visszament az ajtón. Viktor és Alekszandr követte. Szása is szeretett volnaodamenni, de Valerij nem engedte.

– Nincs rajta mit nézni – mondta. Azzal megindultak a kavargó füsttel elárasztott folyosókon a vezérlőterem felé, hogy jelentést tegyenekDjatlovnak.

5A kezdeti pánik után egyfajta professzionális nyugalom lett úrrá a vezérlőteremben. A turbina vezérlőtáblájánál álló Igor Kirschenbaum először azt

hitte, a robbanás dörejét az okozta, hogy a turbina szabályozhatatlanná vált, azután meg földrengésre gyanakodott. Egyszer már átélt ilyet Dél-Ukrajnában. A helyén maradt, de lekapcsolta az összes áramkört, és várta, hogy a kijelzők ismét a rendes értéket mutassák. Amikor végzett,Djatlov utasította Akimovot, hogy küldje el őt is. Csupán a nélkülözhetetlen emberek maradhattak.

Persze, ha szigorúan vesszük, Djatlov nem volt ügyeletben. A négyes blokk műszakvezetője, Akimov felelt mindenért. Az ő felettese pedig ahármas blokkban székelő általános műszakvezető, Rogozskin volt. Akimov ugyan telefonált Rogozskinnak, hogy komoly baleset történt, de ő nemkerült elő. Mivel Djatlov úgyis többet tudott nála a reaktorok működéséről, és a turbinák tesztelésének programját is ő csinálta Metlenkóval, mostátvette az ügyeletet. Ezután elküldte Valerij Perevozcsenkót, hogy nyissa ki a szelepeket, és utasítást adott Akirnovnak, hogy indítsa be avészhűtőrendszer szivattyúit.

– Fiúk! – mondta nyugodtan. – Vizet kell juttatni a reaktorba!Amikor Valerij Perevozcsenko visszatért és jelentette, hogy elpusztult a reaktor, Djatlov csak annyit felelt, hogy biztosan téved. Bármi robbant is,

az elsődleges feladat lehűteni a zónát. Rendkívül nyugodt volt. Megkérte Valeríjt és három fiatal társát, hogy menjenek fel a huszonkettedik szintre,és nyissák ki kézzel a buborékoltatótartály szelepeit.

Bár Djatlov tudta, hogy komoly baleset történt, és látta, hogy a központi műszerfal kijelzői megbolondultak, eszébe sem jutott, hogy a reaktorbantörténhetett a robbanás. Húsz éve dolgozott atomreaktorokkal. Számos továbbképzésen vett részt, hogy naprakész legyen a tudása. Alaposantanulmányozta az RBMK terveit. Figyelemmel kísérte a négyes blokk építését, és ő maga ellenőrizte a reaktor beszerelését. Meg se fordult afejében, hogy felrobbanhatna. Azzal tisztában volt, hogy a reaktor magja nem működik, és azt is sejtette, hogy megsérült a szigetelés, de ennélrosszabbra álmában sem gondolt.

Eljött az ideje, hogy ő is körülnézzen. Djatlov elhagyta a vezér lő termet. Rögtön összefutott három operátorral. Egyiküknek, Anatolij Kurguznakmár hámlott a bőre fedetlen testrészein. Djatlov azonnal átküldte az orvosi részlegbe. Fölment az ablakhoz, és lenézett a reaktorcsarnokra. Látta,hogy az egyik fal teljesen összedőlt.

Még mindig biztosra vette, hogy csupán egy szétrobbant tartály vagy vízleválasztó dob okozta a bajt. Djatlov végigrohant a folyosón a blokkvégébe. Lefutott a lépcsőn, és kiszaladt az útra. A turbinacsarnok teteje lángokban állt. Visszaszáguldott a poros, füstös vezérlő terembe.Rádörrent Akimovra, hogy hívja a tűzoltókat, és kapcsolja be a szellőztetőket. Azután észrevette, hogy Leonyid Toptunov és Igor Kirschenbaummég mindig a teremben van.

– Nem megmondtam, hogy küldd el őket?! – mordult dühösen Akimovra.– Megtettem, de azután visszajöttek.Igor elmondta, önként jelentkezett, hogy gázálarcokat hozzon a hármas blokkból. Leonyid pedig, aki mint a reaktor operátora, felelősnek érezte

magát azért, ami történt, egyszer csak visszajött segíteni. Djatlov ismét elküldte őket. Igor engedelmeskedett a parancsnak, de Leonyid megvárta,míg főnöke hátat fordít, és továbbra is ott maradt.

Djatlov visszament a tizenkettedik szint bejáratához. Innen sokkal jobban láthatta a pusztulást. A nitrogéntartályok mind szétrobbantak. Avészhűtőrendszer nem működött. A tetőszerkezet mintegy háromszáz négyzetméternyi részen beomlott. Néhány panel és betongerenda a négyesblokk turbináira zuhant. A hatos szinten eltört a cső, és a forró víz megállás nélkül zuhogott a szétszakadt kábelekre. A sistergő szikraeső nyománitt-ott lángok csaptak föl. A legrettenetesebb mégis a reaktor mélyén izzó, vakítóan fehér fény volt. Mintha Dante Poklának látomásai kelnénekéletre.

Mindez nem csupán kihalt díszlet volt. A lángok közt néhol emberek látszottak. Poroltókkal felszerelkezett operátorok küzdöttek a tűzzel. A tetőntűzoltók dolgoztak. Djatlov odament a legközelebbi tűzoltóautóhoz, és megmondta a fiatal parancsnoknak, hogy hol találják a tűzcsapokat. Azzalmegindult a hármas blokk felé. A lábánál valami nagyobb kolonc parázslott... Mintha grafit lenne, de ha az, akkor az azt jelenti... Túl sötét volt ahhoz,hogy megállapíthassa. Inkább meggyőzte magát: biztos csak egy betondarab. Nem állt meg, hogy alaposabban megvizsgálja, hanem átment ahármas blokk vezérlőtermébe. A műszakvezető megkérdezte, lezárja-e a reaktort. Djatlov azt felelte, szükségtelen, és mielőtt visszament volna anégyes blokkba, bevett egy nagy adag jódot az elsősegélycsomagból.

6Mindeközben Pjotr Palamarcsuk és Razim Davletbajev, akik azt az utasítást kapták, hogy ellenőrizzék a szivattyúkat, a tizenkettedik szinten lévő

turbinacsarnok sötét és poros folyosóján botorkáltak. Itt is beomlott a tető. Időnként újabb és újabb vasdarabok és betontömbök hullottak alá. Amagasból égő kátrány csöpögött. A fal mellett lapulva figyelték a forró, radioaktív elemekkel szennyezett vízzel telt csövekre záporozótörmelékzuhatagot. Azután lemásztak az ötödik szintre, hogy megnézzék a szivattyúkat. Átvágtak a törött csövekből gomolygó gőzfelhőn, ésbejutottak a terembe. A szivattyúkat elárasztotta a víz. Egyik sem működött. Az összevissza görbült, törött csőrengetegből forró víz, olaj és hidrogéndőlt. Az utóbbi jelentette a legnagyobb veszélyt. Ha belobban, újabb robbanást okoz. Razim nitrogént akart nyomatni a hidrogén helyére, de ehhezelőbb egy villanyszerelőt kellett keríteni, hogy megjavítsa a megrongálódott vezetékeket.

A turbina tesztelése miatt érkezett harkoviak zavarodottan álldogáltak a teremben. Razim most elküldte őket. Pjotr Palamarcsuk hazaküldte azt ahárom mérnököt is, akik azért voltak ott, hogy a turbina vibrációját mérjék a lezárás idején. Rajtuk kívül még ketten tartózkodtak a szinten. Azegyikük, Sevcsuk, itt volt a turbinacsarnokban, de a másik, Sasenok, a reaktorcsarnokban tartózkodott a robbanás idején, és most nem válaszolt atelefonhívásra. Pjotr és Sevcsuk elindultak, hogy megkeressék. A folyosókon félhomály honolt. A radioaktivitás mértékét jelző lámpák zöld fényepirosra változott. Pjotr rádöbbent, hogy a robbanás komoly károkat okozott, de sejtelme sem volt, hogy milyen mértékű lehet a sugárzás, és hatudja, akkor sem juthatott volna védőruhához. Minden romokban hevert. Néha hatalmas betongerendákon kellett átmászniuk, helyenként pedigteljesen elzárta az utat a törmelék; ilyenkor befordultak az egyik mellékfolyosóra.

Amikor elérték a reaktorcsarnokot, összefutottak Alekszandr Kudrjacsovval, aki éppen akkor indult vissza a vezérlőterembe. Ő is megerősítette,hogy ezen a szinten minden a levegőbe röpült. Pjotr most gondolt először arra, hogy talán a reaktor is megsérülhetett. Amikor rájött, hogy ebből azirányból nem érheti el Sasenok szobáját, Sevcsuk-kal együtt visszafutott, hogy kerítsen valahonnan egy dozimetrikust – sugárterhelést mérőszakembert –, mert tudni akarta, milyen veszélynek vannak kitéve. Nagy nehezen találtak egyet, de az sem tudta megmondani a pontos értéket,mert az összes doziméter mutatója a maximumon állt.

Újra elindultak, hogy megkeressék Sasenokot, Ismét át kellett verekedniük magukat a törmelékhegyeken. A betonfolyosókat néhol elöntötte a víz,és Pjotrba belenyilallt a felismerés, hogy valószínűleg radioaktív vízben gázolnak. Végül elérték Sasenok szobáját. A mennyezet itt is beomlott. Aszéttört csövekből forró víz zubogott alá. Sasenok nem volt a szobában. Tíz méterrel odébb találtak rá, a folyosón. Hason feküdt.

Alig lélegzett. Súlyosan összeégett, és több csontja eltörött. Pjotr és Sevcsuk fölemelte, de rettenetes fájdalmat okoztak neki, amíg sikerültlevinniük a huszonhetedik szintről a kilencedikre. Sasenok igyekezett uralkodni magán, ám rettenetesen szenvedett. Arra kérte megmentőit, hogycsak bizonyos pontokon fogják meg a testét. Néha túl szűknek bizonyult a folyosó, hogy ketten vigyék. Ezeken a szakaszokon Pjotr vette a hátára.

A kilencedik szinten végre találtak egy hordágyat. Ráfektették a sebesültet, és átvitték az egyes blokkban lévő orvosi szobába. Az orvosok végrebelenyomtak egy adag fájdalomcsillapítót, aztán az első mentővel a pripjatyi kórházba szállították.

7Amíg a huszonhetedik szinten lévő szelepek felé tartottak, Szása Juvcsenko vitába keveredett Valerij Perevozcsenkóval.– Most mi értelme van ennek, Valerij Ivanovics? – kérdezte Szása. — Láttam kívülről a reaktort. Maga lenézett a központi csarnokba: romokban

hever. A jobb oldali rész teljesen megsemmisült. Az összes cső megrepedt. A levegőben lógnak. Egyik sem ér el a buborékoltatótartályig.– A parancs, az parancs – felelte ismét Valerij. – Valamit tenni kell!Viktor Proszkurjakov és Alekszandr Akimov némán baktatott mellettük. Amikor a szelepekhez értek, Valerij félretolta a fiatalokat, és bemászott a

sötét, szűk átjárón a legtávolabbi szelephez. Alekszandr követte. Szása és Viktor nekigyűrkőztek a közelebb lévőknek, de amikor sikerültkinyitniuk, forró gőz csapott az arcukba. Hátratántorodtak. Kicsit elhúzódtak és várták, hogy elálljon, de a gőz csak egyre ömlött a szelepből.Kimentek a szobából, és becsukták maguk mögött az ajtót.

Valerij és Alekszandr is előkeveredett az átjáróból. Valerij bólintott.– Elvégeztük a feladatot– Visszamehetünk.Ahogy elindultak a vezérlőterem felé, beleütköztek egy gázálarcot viselő dozimetrikusba. Szása elkapta, és megkérdezte tőle, milyen erős a

sugárzás. Az ember a műszerre mutatott.– Túl van a maximumon! – azzal továbbrohant,Szása úgy érezte, hogy egy jeges kéz szorítja össze a szívét. Hirtelen rádöbbent: valamennyien halálra vannak ítélve. Csupán abban

reménykedett, hogy nem hagyja cserben az önuralma, és élete utolsó óráiban bátran végzi a munkáját.A főnöke, Valerij átölelte a vállát.

– Úgy látszik, túl sok volt a jóból. De legalább megtettük, ami tőlünk telt, – Aztán körülnézett. – Hol vannak a többiek? –kérdezte.Szása megrázta a fejét.– Nem tudom – mondta. – Valahol lemaradtak. Pislákoló lámpához értek. Valerij nekidőlt a falnak,– Pihenjünk – mondta, és egy doboz gyűrött cigarettát húzott elő a zsebéből. – Gyújtsunk rá, azután visszamegyünk, és megkeressük őket.Szótlanul álltak a hunyorgó fényben. Hol egyikük, hol másikuk szájában izzott fel a cigaretta. A levegőben szinte tapintani lehetett a nedvességet.

Időről időre felszikráztak a rövidre zárt áramkörök, kékes fényük bevilágította a folyosót. Szása kinézett az ablakon. Feleségére és fiára gondolt.Ők még mit sem sejtve alszanak.

IV1

A Csernobil melletti kettes számú tűzoltóállomáson ezen a napon Pravik hadnagy volt ügyeletben. Huszonnégy órás műszakban dolgoztak. Ezelméletileg reggel nyolckor ért volna véget. Leonyid Savrej, a Pripjatytól tizenöt kilométerre lévő faluból származó testes belorusz a priccsén fekvevárta, hogy hajnali három legyen. Ekkor kellett átvennie az ügyeletet. Két fivére, Ivan és Pjotr ugyanabban az egységben szolgált. Mindhármanörültek, hogy sikerült megmenekülniük az állami gazdaságbeli munka hamis pátosszal övezett, állandó robotjától.

Éjjel egy óra huszonhárom perckor Leonyid valami tompa, távoli morajra ébredt. A robbanás ereje megremegtette a tűzoltóállomás ablakait.Leonyid felpattant a priccsről, és kiszaladt az útra. Látta, hogy az erőmű négyes blokkjának teteje lángokban áll, és valami furcsa felhő emelkedik areaktor fölé. Amikor megszólalt a riasztó, visszafutott az épület udvarára, és beugrott Pravik mellé a tűzoltókocsiba. Miközben a négyes blokk felészáguldottak, Pravik beszólt az adó-vevőjén az ügyeletes tisztnek, hogy riassza a területi parancsnokságot.

Amint a helyszínre értek, Pravik kiadta az utasítást, hogy csatlakoztassák a tűzcsapokra a tömlőket, és kezdjék meg az épület oltását, amíg ő ésLeonyid elmennek felderíteni a tüzet. Megpróbáltak átvágni a hármas és négyes blokkot összekötő átjárón, de a lezuhant panel– és üvegtörmelékelzárta az utat. Ezután megkísérelték felhívni a műszakvezetőt, de nem kaptak vonalat. Kijöttek az erőműből, és odafutottak egy zaklatottoperátorhoz, aki azt tanácsolta, menjenek át a reaktor másik oldalára, mert onnan biztonságosabb oltani. Odaát már áll egy másik, Pripjatybólérkezett tűzoltóautó. Néhányan letekerték a tömlőket, míg a többiek fölmentek a tetőre, hogy eloltsák a tüzet.

Egy óra ötvenhat perckor megérkezett Teljatnyikov őrnagy, a csernobili tűzoltóparancsnok. Óriási erőfeszítések árán sikerült megakadályozni,hogy a tűz átterjedjen a hármas blokkra is. A tűzoltók nem kaptak védőfelszerelést. Semmi sem óvta őket a sugárzástól A külső lépcsőkön hatoltakfel a tetőre. Tömlőiket a forró törmeléktől meggyulladt bitumenre irányították. Olyan nagy volt a hőség, hogy a tető megolvadt a lábuk alatt. Havalahol végre sikerült eloltaniuk a tüzet, kicsivel odébb ismét fellobbantak a lángok. Másfél órával később a Pravik és Kibenok vezette első csoportszédülni kezdett. A külső lépcsőkön álló Ivan Savrej szintén alig állt a lábán. Valami édes ízt érzett a szájában, mintha csokoládét evett volna,betámolygott a lépcsőkön. Testvére, Leonyid ugyanilyen gyöngének érezte magát.

Hajnali négy órakor újabb kijevi, csernobili és poliszkei egységek csatlakoztak hozzájuk. Leonyidékat végre fölváltották. Azt a parancsot kapták,hogy jelentkezzenek az adminisztrációs épület alatti óvóhelyen. Amikor belépett az ajtón, Leonyid megismerte Bruhanovot, aki annak idejénmegadta az engedélyt, hogy motorbiciklit vásároljon. Az óvóhelyen hallotta a hírt, hogy a testvérét, Ivánt, Teljatnyi-kov őrnagyot és Pravik hadnagyotkórházba szállították. Amikor a dozimetrikus ellenőrizte Leonyidot, a sugárterhelést mérő műszer mutatója túlfutott a számlálón.

Leonyid lezuhanyozott, és lefeküdt pihenni a százágyas hálóteremben. Fájt a feje, rendkívül gyengének érezte magát, de nem tudott aludni. Azegyikük rosszul lett, és kórházba szállították. Leonyid megkérdezte az orvost, mit fognak vele csinálni. Azt a választ kapta, hogy adnak nekiinjekciót, és infúziót kap. Leonyid megrettent ezektől a szörnyűségektől, és inkább azt mondta az orvosnak, hogy semmi baja.

2Miután a műszak vezetőjét, Borisz Rogozskint értesítették, a központ automatikusan riasztotta a beavatottakat. Ezeknek az embereknek a

lakásán ettől a perctől kezdve folyamatosan csöngött a telefon. Amikor felvették a kagylót, egy végtelenített szalagot hallottak, amelyen az az üzenetállt, hogy azonnal jöjjenek az erőműbe, mert komoly baleset történt. Bruhanov nem értesült a dologról, mert aznap nem tartózkodott otthon. Keményvitája volt a kijevi pártvezetőkkel a szövetkezet szénapajtája miatt. Ráadásul a kormány által tervezett űj közigazgatási rend kivonta volna afennhatósága alól Pripjatyot. Alig egy hónappal azelőtt még dicsőségesen tért vissza a XXVII. kongresszusról. Megígérték, hogy ha befejezik azötödik és hatodik blokk építését, megkapja a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Most viszont újra a mindennapok taposómalmában őrlődhet amoszkvai Energiaipari Minisztérium és a kijevi pártbizottság utasításai között.

A két szénapajtát azért nem tudta megépíttetni, mert csak a tartószerkezeteket sikerült megszereznie. De az isten szerelmére, ő nem építész,hanem egy atomerőmű igazgatója. Hát ezen vitatkoztak egész nap. Amikor végre kiszabadult a területi pártbizottságról, felvette vejét és a lányát afehér Volgába, és visszafuvarozta őket Pripjatyba. Ott aztán elment a feleségéért, és kimentek a dácsájukra. Mielőtt lefeküdt volna, Bruhanovbetelefonált az erőműbe, hogy a négyes blokk leállítása a tervek szerint halad-e. Megnyugtatták, hogy minden rendben. Bruhanov lefeküdt aludni.

Hajnali két óra körül megszólalt a telefon. A vegyipari részleg vezetője, Jurij Szemjonov volt a vonalban.– Még senki sem hívta, Viktor Petrovics? – kérdezte.– Nem – felelte Bruhanov. – Miért, mi történt?– Valami nagyon nagy baj van a négyes blokkban.Bruhanov letette a kagylót, és megpróbálta felhívni Borisz Rogozskint, a műszak általános vezetőjét. Nem vette fel. Bruhanov felöltözött, és

visszament Pripjatyba. A kocsit a lakása előtt hagyta, és felszállt az erőműbe tartó buszra. Ahogy az irodák felé sietett, elment a négyes blokk előtt,és látta, hogy a központi csarnok teteje fölrobbant. Az irodájába érve utasította a telefonközpontost, hogy hívja össze az erőmű vezetőit. Aztánátment Alekszandr Akimovhoz és Djatlovhoz a négyes blokk vezérlőtermébe. Megkérdezte tőlük, mi történt. Nem kapott egyenes választ.Mindketten láthatóan zavarban voltak, de biztosították főnöküket, hogy a reaktor érintetlen.

Bruhanov visszatért az irodájába, és megkérdezte a dozimetrikusok főnökét, milyen erős a sugárzás. Azt a választ kapta, hogy nem lehet tudni,mivel az ő dózismérőik csak 3,6 rem/óráig mérik a teljesítményt, és ezeken a műszereken a mutató túllendül a maximumon. Ez volt az a pillanat,amikor Bruhanov elhatározta, hogy telefonál feletteseinek. A szabályzat szerint kötelessége volt jelenteni minden balesetet, így hát elsőként felhívtaaz Össz-szövetségi Atomenergia-ipari Körzet vezetőjét, Gennagyij Veretyennyiko-vot, aztán a Kijevi terület párttitkárát, Grigorij Revenkót, és VitalíjSzklerovot, az ukrán energia– és villamosipari minisztert, majd sorra a többieket is. A pripjatyi városi tanács elnöke, Vlagyimir Volosko zárta a sort.Bruhanov azt tanácsolta, hogy készüljön fel Pripjaty evakuálására.

– Ugye csak tréfál? – kérdezte Volosko.– Nem, egyáltalán nem – biztosította Bruhanov– De ha kiürítjük a várost, kitörhet a pánik – vetette ellen Volosko.Bruhanov tétovázott. Elméletileg ugyan hatalmában állt elrendelni a város kiürítését, ám ez idáig még sosem tett semmit a párt jóváhagyása

nélkül. Bár nem értett az atomfizikához, de maga is látta, milyen komolyan sérült a négyes blokk, és már megkapta az első jelentéseket a kórházbakerült operátorok és tűzoltók állapotáról. A tünetek egyértelműen súlyos sugárfertőzésre utaltak. A dozimetrikusok főnökének abban a percben,ahogy a sugárzásmérők mutatója elérte a maximumot, jelentenie kellett a dolgot. Ekkor kötelessége volt fontolóra venni a város evakuálását.

Pripjaty kiürítése azonban, ahogy Volosko is megjósolta, könnyen pánikot kelthet. Ráadásul, az előírások szerint, minden atomreaktorokkalkapcsolatos baleset államtitoknak minősül. Ha evakuálják Pripjatyot, az egész világ megtudja, mi történt. Ő végül is csak egy egyszerűturbinamérnök: hogyan dönthetne ilyen kényes politikai kérdésben?

Ezeken a dolgokon tépelődött, amikor az irodák alatti óvóhelyre indult, hogy a polgári védelem vezetőivel találkozzon. Mivel a Szovjetunióállandóan egy esetleges háborúra készült, a minisztériumoktól kezdve az utolsó általános iskoláig minden intézmény vezetője pontosan tudta, mitkell tenni, ha bekövetkezik egy ilyen jellegű katasztrófa. Ezúttal már az első percben csődöt mondott a rendszer. Amikor a kijevi polgári védelemügyeletes tisztjét riasztották, az operátor nem tudta a jelszót, ezért az ügyeletes tiszt azt hitte, valami tréfáról van szó, és visszament aludni. A helyirendszer azért működött. Amikor Bruhanov lement az óvóhelyre, a részlegvezetők, a tűzoltóparancsnokok, a vállalatok és iskolák igazgatói mármind vártak rá. Az erőmű személyzetének mindannyiukat sikerült elérni. Bruhanov bejelentette, hogy a négyes blokkban robbanás történt. Egyelőresenki sem tudja pontosan, hol, de valószínűleg a vészhűtőrendszer egyik nitrogéntartálya okozhatta a belesetet. Hozzátette, hogy a reaktorszerencsére érintetlen maradt, és jelenleg minden erőfeszítésük arra irányul, hogy vizet szivattyúzzanak a reaktorzónába. Megemlítette, hogy adozimetrikusok főnökének véleménye szerint a sugárzás mértéke legfeljebb 3,6 rem/óra.

Ezen a ponton az erőmű polgári védelmének vezetője, Sz. Sz. Vorobjov vitába szállt vele. Elmondta, hogy az ő dozimétere 250 rem/órát is tudmérni, és hogy az erőmű több pontján is mértek 200 rem/óra feletti értéket. Rengeteg tűzoltón és operátoron észlelték a súlyos sugárfertőzéstüneteit. Ez szintén arra utal, hogy a sugárzás sokkal több, mint 3,6 rem óránként. Azonnal intézkedni kell: a többi blokkot lezárni, és talán Pripjatykiürítése sem kerülhető el.

Bruhanov megmakacsolta magát. Azt felelte, hogy Vorobjov műszere feltehetőleg meghibásodott– Ismét hangsúlyozta, hogy maga a reaktorérintetlen. így is elég nagy a baj. Fölösleges pánikot kelteni azzal, hogy felnagyítják a veszélyt. Kategorikusan kijelentette, hogy a sugárzás mértéke

nem haladhatja meg a dozimetrikusok főnöke által jelentett értéket. Csak semmi pánik,

3

Amikor Djatlov észrevette, hogy Akimov rosszul van, utasította, hogy riassza a helyettesét. Valamivel öt óra előtt Akimov telefonált VlagyimirBabicsevnek. Babicsev először taxit hívatott, de azután észrevette, hogy a busz ott áll a megállóban. Odafutott– A buszvezető viszont nem volthajlandó az erőműbe menni. Azzal érvelt, hogy az utakat lezárták, és az őrök úgysem engednék át a sorompókon. Miközben vitatkoztak, egyszercsak felbukkant Nyikolaj Fomin. Az ő parancsával már nem mert ellenkezni a vezető. Megindultak az erőmű felé.

Egy kilométerrel az erőmű előtt valóban torlaszba ütköztek. Az ott álló őrök jódtablettákat adtak nekik, és vissza akarták irányítani a buszt avárosba. Erre Fomin felmutatta az igazolványát. Az őrök rövid tanakodás után átengedték őket. Bár még mindig elég sötét volt, Babicsev jól látta,hogy a négyes blokk egy része összedőlt. Azonnal rájött, hogy a reaktor is megsérülhetett. Amikor megkérdezte Akimovot, ő még mindig aztállította, hogy nincs nagyobb baj. Babicsev bement az öltözőbe, lezuhanyozott, és felvette fehér munkaruháját. Az őrök azonban nem engedték át anégyes blokkon, hanem az óvóhely felé irányították. Ott egy csapat izgatottan vitatkozó mérnököt és operátort talált, köztük Djatlovot, aki egy szótsem szólt, csak csüggedten cigarettázott. Amikor Babicsev rákérdezett, mi történt, Djatlov nem nézett a szemébe.

– Menj, és váltsd fel Akimovot! – mondta kurtán.– Mi történt? – próbálkozott újra az operátor. Ezúttal sem kapott egyenes választ.– Nézd meg a szivattyúknál! – felelt kitérően a főmérnökhelyettes.Babicsev kiment az óvóhelyről. Amikor észrevette a négyes blokk bejáratánál álló őrt, attól tartott, hogy nem engedi be az épületbe, ezért nagyot

került, és felment a hármas blokk vezérlő termébe. Itt összefutott a műszak vezetőjével, Bagdaszarovval. Tőle is megkérdezte, mi történt. Újbólkitérő választ kapott. Babicsev nem tudta eldönteni: Bagdaszarov tényleg nem sejti, milyen nagy a baj, vagy csak nem akar bolondot csinálnimagából. Babicsev elindult a négyes blokk felé. Útközben találkozott a dozimetrikusok főnökének helyettesével, Krasznozhonnal. Tőle ismegkérdezte, mi történt.

– Az isten szerelmére, azonnal vegyen föl védőcsizmát és gázálarcot! – mondta Krasznozhon válasz helyett. – A sugárzás több mint egy remmásodpercenként.

– Megsérült valaki?– Igen, Sasenok. Hodemcsukot pedig sehol sem találjuk. Babicsev szíve összeszorult. Futni kezdett a négyes blokkvezérlőterme felé.– Mi történt? – kérdezte lihegve Akimovtól, amikor beesett az ajtón.Akimov összerezzent. Látszott rajta, hogy alig tartja magát.– A tesztelés során robbanás történt. Fogalmam sincs, hogy mit ronthattunk el.– De hiszen mindig azt mondtad, hogy egy ilyen baleset esélye egy a tízmillióhoz! – kiáltotta döbbenten Babicsev.Akimov fáradtan bólintott– Igen – felelte szomorúan –, de most, sajnos, megtörtént,

4Noha Babicsev átvette a négyes blokk irányítását, Akimov nem hagyta el az épületet, hanem csatlakozott Leonyid Toptunovhoz, hogy segítsen

kinyitni a szelepeket, remélve, hogy így sikerül vizet juttatniuk a reaktorzónába. Babicsev a vezérlőteremben maradt, és megkérte az operátorokat,folyamatosan jelentsék neki, hogy mi a helyzet. Ám nem volt világos, valójában ki irányítja az eseményeket. Az óvóhelyen lévő Fomin ugyanishivatalosan átvette az ügyeletet, de nem bírta a rá nehezedő nyomást. Egyre gyakrabban tévedett. Néha valóságos hősként viselkedett, szinteemberfeletti erőfeszítésekre sarkallva beosztottjait, majd váratlanul összeomlott, és hosszú perceken át szomorúan, némaságba burkolódzva ült ahelyén.

A komszomolszkiak közül többen is Djatlov segítségére siettek. Vlagyimir Csugunov, a reaktorüzem első és második blokkjának vezetője azágyában olvasott, amikor megszólalt a telefon. Amint meghallotta a rögzített üzenetet, rögtön felhívta az irodáját, ahol közölték vele, hogy a négyesblokkról van szó, és az embereinek egy része Alekszandr Nyekhajev vezetésével átment, hogy segítsen.

Anatolij Szitnyikov lekéste a Csugunovért küldött kocsit, ezért két kilométert kellett gyalogolnia az erdőn keresztül, hogy eljusson az erőműbe.Amint odaért, még körül sem nézhetett, amikor mint a részleg vezetőjét megkérdezték, milyen szelepeket és csöveket kell megnyitni ahhoz, hogyeláraszthassák a reaktort. Erre elküldte Csugonov néhány fiatal mérnökét – Nyekhajevet, Orlovot, Uszkovot –, hogy nyissák meg a szükségesszelepeket, de ezzel csak fokozták a gondokat.

Először is úgy látszott, hogy a víz nem jut a reaktorba, hanem egyszerűen visszafolyik a folyosókon az erőmű alatt lévő csatornákba. Másodszorpedig azzal is számolniuk kellett, hogy ha most a kémiailag tiszta vízkészletet felhasználják a négyes blokk elárasztására, a hármas blokknakveszedelmesen kevés víztartaléka marad.

A hármas blokk vezetője, Bagdaszarov megkérdezte Fomint, lezárja-e a reaktort, de az határozottan nemet mondott. Az Energia– ésVillamosipari Minisztérium már így is a négyes blokk mielőbbi megindítását követelte. Elképzelhetetlen volt, hogy erre ő azt mondja: újabb ezermegawattot kivonnak a hálózatból.

Bagdaszarov azonban nem vette figyelembe főnöke utasítását. Saját felelősségére úgy döntött, hogy leállítja a reaktort. Ehhez a vízleválasztótartály vizét használta.

Hajnalra a hármas blokk is leállt.Április 26-án reggel hét órakor megérkezett az erőműbe Mihail Ljutyov, az erőmű tudományos főmérnökhelyettese. Az új műszak a menetrend

szerint, pontosan nyolcra jött. Viktor Szmagin, Akimov váltótársa például nem tudta, hogy Babicsev már rég átvette a blokk irányítását. Csaknehezen sikerült átjutnia az épületet körülvevő kordonon. Odabent beleszaladt a dozimetrikusok főnökének helyettesébe, Krasznozhonba, akimegnyugtatta, hogy a sugárzás mértéke csupán 3,6 rem/óra, ami azt jelenti, hogy öt órát nyugodtan dolgozhat– A folyosón haladva Szmagin orrátmegcsapta az ózon összetéveszthetetlen illata. A vezérlőteremben már ott találta Babicsevet és Ljutyovot. Babicsev elmondta, hogy Akimovval,Nyekhajevvel, Uszkovval és Or-lovval most épp azon dolgoznak, hogy vizet juttassanak a reaktorba. Ljutyov erre megjegyezte, ha tudná, milyenmagas a grafit hőmérséklete a reaktorban, akkor azt is meg tudná mondani, mi történt. Szmagin erre elmondta, hogy amikor jött befelé, a földönmindenütt grafitdarabokat látott, és a grafit jó része már valószínűleg nincs a reaktorban,

Ljutyov kapásból azt felelte, hogy ez lehetetlen. Szmagin kivitte magával a folyosóra. A levegő szinte égette a torkukat és a szemüket. Szmaginszó nélkül rámutatott a központi csarnok körül szétszóródott koromfekete tömbökre. Ljutyov még mindig kételkedett benne, hogy ez grafit lenne.Szmagin erre ingerülten rábökött a grafit belsejében lévő, a fűtőelemek számára vágott hatalmas lyukakra. Lju-tyovot azonban ez sem győzte meg.Amikor visszatért Fo-minhoz, azt jelentette, hogy a reaktor nem sérült meg.

Fomin szintén nem hitt a dologban. Szitnyikovhoz fordult, és megkérte, derítse ki, pontosan mi történt.Szitnyikov Djatlov legrégebbi komszomolszki barátai közé tartozott. Ezen az estén nem sokkal Csugunov után érkezett az erőműbe. Most

elindult, hogy teljesítse Fomin utasítását. A központi csarnok romjai közt észrevette Valerij Perevozcsenkót és Szása Juvcsenkót, aki elmondtákneki, mit láttak odafönt– Mégis, mivel mindkettejüknél idősebb és tapasztaltabb szakember volt, úgy érezte, hogy neki magának kell megnéznie, mia helyzet.

Mivel úgy gondolta, hogy legjobban a vizesrészlegből láthatja, mi történt, felkapaszkodott a tetőre, és lenézett a reaktor romjaira. Forrólégáramlat csapott az arcába. A csövek jó részét és a reaktort körülvevő rengeteg tartályt szétvetette a robbanás. A reaktort borító hatalmasbetontető félrecsúszott, és a tetőn lévő tölcsérszerű nyíláson át egészen a fehéren izzó reaktorzónáig lehetett látni.

Szitnyikov, aki egész életében atomreaktorokkal foglalkozott, most már biztosra vette, hogy bármilyen hihetetlennek tűnik is, komoly katasztrófatörtént. Miközben az óvóhelyre tartott, újra meg újra heves köhögőroham fogta el a belélegzett radioaktív részecskék miatt. Útközben összeakadtSzmaginnal, és elmondta neki, hogy megsérült a reaktor. Szmagin észrevette, hogy Szitnyikov émelyeg, és a bőre teljesen megbarnult.

Lent a térdig érő radioaktív vízben a villamos műhely vezetője, Alekszandr Lelecsenko néhány emberével együtt megkísérelte rendbe hozni azelektromos hálózatot, hogy újra működésbe tudják hozni a szivattyúkat. Egyszer csak észrevette, hogy a turbinák hidrogéntartályának csövemegsérült. Azonnal átlátta, hogy ez újabb robbanást eredményezhet. Társával, Lopatyukkal elvergődtek a sötét és poros átjárókon a szemben lévőfolyosón álló hidrogéntartályokig. Itt már semmi sem védte őket az égő reaktor sugárzásától. Rohanni kezdtek, hogy elzárják a szelepeket.

Egy másik komszomolszki mérnök, Vagyim Grisenyka röviddel munkába indulása előtt értesült a balesetről. Csinos, keskeny arcú, fiatalos,hallgatag ember volt. Felesége, Jelena annál szívesebben csevegett. Csugunovék legközelebbi barát-jai közé tartoztak. Amikor Csugunovotbehívták az erőműbe, felesége, Nyina felhívta őket, és elmondta, mi történt.

Ahogy a buszmegálló felé tartott, Vagyim észrevette, hogy egy tartálykocsi mossa az utcákat. Nem sokat törődött vele. Amikor megérkezett azerőműhöz, egyenesen az ötös blokkhoz ment, hiszen ő volt a főmérnökhelyettes. A blokk már közel állt a befejezéshez. Minden erejüketmegfeszítve dolgoztak, hogy tartani tudják a határidőt. Miközben elhaladt a négyes blokk mellett, Vagyim szíve összeszorult, látva a pusztulást, ámmég véletlenül sem jutott eszébe, hogy aggódjon a sugárveszély miatt vagy legalább a biztonság kedvéért bevegye a jódtablettákat. De azértamikor az irodájába ért, felhívta Jelenát, hogy zárja be az ablakokat, és maradjon a lakásban.

Vagyim előző műszakbeli váltótársai blokkolás közben elmondták, hogy noha látták a robbanást, egy percre sem hagyták abba a munkát.Vagyim és a keze alá tartozó kétszázhatvannyolc ember szintén folytatta az építkezést.

Délelőtt tíz óra körül azután berendelték az irodák alatt lévő óvóhelyre. Bruhanov megkérte, hogy vegye át a hármas és négyes blokk ügyeletes!tisztjét, mert Djatlovot, Csugunovot és Szitnyikovot kórházba kellett szállítani. Vagyim észrevette, hogy Bruhanov és Fomin fél, és láthatóanmindketten tanácstalanok.

Bár azon a szombat reggelen egyre több hányó embert vittek a hálóterembe és szállítottak a pripjatyi kórházba, Bruhanov és Fomin biztosítottákkijevi és moszkvai főnökeiket, hogy kezelni tudják a válságot. Bruhanov már azt sem tudta, este van-e vagy már reggel. Teljesen elveszítette azidőérzékét. Ebben a helyzetben már csak a hosszú évek során beléívódott reflexek irányították. „Kétségtelen, hogy baleset történt, de nem lehet túlkomoly, hiszen a szovjet reaktorok teljesen biztonságosak. Hogy pontosan mi történt? Azt még senki sem tudhatja. A legfontosabb az, hogy semmise szivárogjon ki. A legjobb, ha megnyugtatják az elöljáróikat, amíg nem tudunk biztosat.”

Bruhanov nem egymagában határozott így. A legkülönbözőbb szintű pártvezetők mindvégig ott voltak mellette. Állandóan csörgött a telefon. Holvalamelyik minisztériumból, hol egy intézetből, hol a városi tanácstól hívták. Vezető pártfunkcionáriusok bukkantak fel az óvóhelyen. Még a pripjatyiKGB vezetője és a kijevi pártbizottság titkára is megjelent. Megkérték Bruhanovot, adja írásba, milyen erős a sugárzás. Erre föl gyorsanösszeállítottak egy táblázatot, amely a dozimetrikusok főnöke által bevallott adatokat tartalmazta: 3,6 rem/óra az erőműben és 8-15 millirem/óraközött Pripjaty városában.

Bruhanov aláírta az igazolást. Ez volt az egyik utolsó cselekedete az erőmű ügyeleteseként. Körötte az operátorok és mérnökök mindentmegtettek, amit összehangolt irányítás nélkül lehetett. Ahogy múltak az órák, Fomin egyre közelebb került az összeomláshoz, Djatlovval pedigegész egyszerűen nem lehetett beszélni. Rémülten rohangált föl-alá, nem tudta túltenni magát azon, hogy cserbenhagyta a reaktor. Ráadásul abiztonsági szolgálat is önállósította magát. Körbezárták az erőművet és a négyes blokkot, és nemegyszer még az ott dolgozó mérnököket ismegakadályozták abban, hogy bejussanak az épületbe.

A polgári védelem erőinek megjelenése is csak tovább fokozta a zűrzavart. Hajnali ötkor teljes díszbe öltözve beállított a kijevi milícia tábornoka,Gennagyij Berdov, hogy átvegye a parancsnokságot. De sem ő, sem a KGB, sem a helyi pártvezetés nem mert többet tenni, mint Bruhanov. Senkisem merte lezáratni a működő reaktorokat és evakuálni a környező falvak és városok lakosságát. Még arra sem határozták el magukat, hogyfigyelmeztessék az erőmű tőszomszédságában lakó pripjatyiakat, hogy reggel, amikor felkelnek, ne hagyják el a lakásukat, és tartsák csukva azablakokat. A demokratikus centralizmus valamennyiüket megtanította rá, hogy ilyen felelősségteljes döntéseket csupán a mindenható KözpontiBizottság hozhat.

Szombat reggel aztán végre értesítették Bruhanovot, hogy a Kurcsatov Intézetből egy szakértőkből álló csoport indult útnak, és hogy a kormány iskijelölt egy vizsgálóbizottságot, amely még aznap megérkezik Csernobilba. Ez utóbbi elnöke Borisz Scserbina, a miniszterelnök-helyettes lesz.Majd ők döntenek arról, hogy kiürítsék-e a környékbeli településeket. Addig is meg kell akadályozni, hogy kitörjön a pánik, és valahogy le kell hűtenia reaktort,

5A pripjatyi kórház igazgatójának, Vitalij Leonyenkónak lakásán éjjel fél kettőkor szólalt meg a telefon. Leonyenko félálomban nyúlt a kagyló után,

de amikor meghallotta a végtelenített szalagra rögzített üzenetet, szemvillanás alatt kitisztult a feje. Majdnem húsz éve foglalkozott a sugárfertőzésutókezelésével. Felöltözött, és azonnal az erőműbe ment. Amikor meglátta, milyen hatalmas mérvű a pusztulás, felhívta a moszkvai EgészségügyiMinisztérium harmadik ügyosztályát.

A pripjatyi kórházi dolgozók körében általános riadalom támadt. Anatolij Ben, a fiatal sebész kettő előtt tíz perccel érkezett a kórházba. Felmenta második emeletre, beöltözött, majd kinézett az ablakon. Innen jó kilátás nyílt az alig egy kilométernyire lévő erőműre. Látta, hogy a négyes blokkszinte teljesen eltűnt a föld színéről, és hogy a romok közt fehéren izzik valami. Azonnal telefonált a feleségének, Tatyjanának, hogy készüljön fel avárható evakuálásra, és szóljon a szomszédoknak is.

Anatolij épp akkor ment le a betegfelvételi szobába, amikor az erőműből megérkezett a két első páciens. Mindkettőt rettenetes égési sérülésekborították. Csupa hólyag volt a bőrük. Egyikük, Anatolij Kurguz, átküzdötte magát a forró vízsugáron, hogy becsukjon egy kazánajtót és ezzelmegmentse társait. Mostanra sokkos állapotba került. Valaha a haditengerészetnél szolgált. Mialatt Anatolij Ben levágta róla a ruhát, és bekötöztea sebeit, tengerészdalokat harsogott. Időnként abbahagyta, és ezt motyogta: „Volt egy nagy robbanás, és azután minden…”, majd újra énekelnikezdett.

Gyors ütemben követték őket a többiek. Rengeteg tűzoltót hoztak, köztük Pravik és Kibenok hadnagyot, sőt később magát a parancsnokot is,Teljatnyikov őrnagyot. Néhányan félig öntudatlan állapotban voltak, mások hánytak. Mindegyiküket levetkőztették, kórházi pizsamát kaptak, és rájukkötötték az infúziót. Az utca végén felvisított egy sziréna. Ujabb mentőautó gördült a kórház elé. Dr. Ben épp most fejezte be Kurguz kötözését, és agumikesztyűjével bajlódott. Ahogy kipillantott az ajtón, meglátta a mentőautó vezetőjét, Gumarovot, amint egy újabb súlyos sebesültet hoz. Ő voltSasenok, akit Pjotr Palamarcsuk a hátán hozott ki. Ben segített levetkőztetni. Sasenok testét is égési sebek és hólyagok borították. A mellkasatöbb helyen behorpadt, a háta pedig annyira kitekeredett, hogy csaknem biztosra lehetett venni, hogy eltört a gerince. De azért tudott beszélni.

– Hodemcsuk – nyöszörögte megállás nélkül Hodem-csuk még mindig ott van...Levegő után kapkodva nézte a feleségét, aki nővérként dolgozott a kórházban. Most ott állt mellette, de a férfi olyan súlyosan megsérült, hogy az

intenzív osztályra kellett küldeni, és az asszony oda már nem követhette.Nem sokkal azután behozták azt is, aki megmentette őt, Pjotr Palamarcsukot. Szédült és hányt– Lemosdatták, és infúziót kapott, rnint a többiek.

Aztán megérkezett Szása Juv-csenko, aki bár időnként rosszul lett, szokatlanul feldobottnak érezte magát. De miután megmosdatták és kórházipizsamát adtak rá, egy szempillantás alatt elaludt. Egy-két órával később felébresztette egy nővér, hogy infúziót kössön rá. Szása megismerte alányt: ugyanabban a házban lakott, mint ő. Megkérte, kopogjon be a feleségéhez, ha hazamegy, és nyugtassa meg, hogy nincs semmi baja.

Reggel öt órakor már folyamatosan hozták a mentők az embereket. Az egyik beteg Gumarov volt, a mentőautósofőr, aki az általa szállítottáldozatok testétől kapott sugárfertőzést. Anatolij Ben akkor döbbent rá, hogy milyen óriási adag radioaktív részecske kerülhetett a levegőbe.Néhány beteg elég jól érezte magát ahhoz, hogy hazamehessen.

Anatolij hirtelen észrevette egyik barátját, Alekszandr Le-lecsenkót – a villamos műhely vezetőjét – a felvételre váró betegek között. Odalépetthozzá, és megpaskoíta a vállát.

– Hogy vagy? – kérdezte.– Egész jól – felelte Lelecsenko.– Foglalkoznak veled?– Igen. Azt mondták, hamarosan felküldenek. Anatolij Djatlov viszont visszautasította az infúziót. Azt mondta, hogy csak aludni szeretne. A nővér

azonban nem hagyta annyiban, és ragaszkodott hozzá, hogy infúziót kapjon a főmérnökhelyettes. Djatlov nagyon meglepődött, amikor tapasztalta,hogy ez a gyógymód valóban használ.

Ez a jelenség egyébként teljesen általános volt. A betegek kezdeti rosszullét után egyre jobban érezték magukat. Úgy látszott, hogy csupán azokvannak közvetlen életveszélyben, akiket összezúztak a lezuhanó betondarabok vagy súlyosan megégetett a csövekből kiszabadult gőz. Hodem-csuk ottveszett a négyes blokk romjai alatt. Senki sem találta meg a holttestét. Reggel öt órakor pedig Sasenok is halott volt.

Inze Davletbajevát reggel hatkor hívta a férje. Razim elmondta a feleségének, hogy baleset történt az erőműben, és most kórházban van. Inzedöbbenten hallgatta a férje beszámolóját. Amikor lerakta a kagylót, néhány pillanatig némán meredt maga elé, azután határozott: felöltözött éselment a kórházba, ott azonban senkit sem engedtek be a látogatási időn kívül. Ekkor kérdezősködni próbált, de azt mondták neki, hogy a férjenincs a nyilvántartásban. Inze a kórház hátsó részéhez ment, és figyelni kezdte az ablakokat. Hirtelen észrevette férjét. Integetni kezdett. Razimvisszaintegetett. Inze nagyon megnyugodott. Razim vidámnak és elégedettnek látszott. Több munkatársa is ott állt mellette. Inze csak állt, és nézteférje hullámos, fekete haját. Arra gondolt, hogy milyen jóképű ma reggel. Egy orvos állt mellette, akivel gyakran teniszezett. Razim lekiabált, hogymajd ír neki levelet. Inze visszament a főkapuhoz. Az orvos azt üzente, hogy menjen haza, vegye le a cipőjét, csukja be az ablakokat, és ne engedjeki a gyerekeket.

Valentyina Djatlovát éjjel kettőkor ébresztette a telefon. Mivel Djatlov az erőműben volt, az asszony letette a kagylót, és visszament aludni. Reggelháromnegyed hétkor aztán első dolga volt felhívni a kórházat. A férje megnyugtatta, hogy fölösleges aggódnia. Kicsit pihentetik, aztán biztoshazamehet.

Hét órakor aztán összepakoltak, és kimentek unokájával a Pripjaty melletti dácsájukra. Negyven perc alatt odaértek. Dolgozgattak kicsit akertben: hagymát és borsót ültettek. Valamivel később a lányuk is megjelent.

– Mama – mondta –, valami komoly baleset történt az erőműben.Valentyina megrázta a fejét.– Ostobaság – jelentette ki határozottan. – Nézd, minden a legnagyobb rendben. – Azzal a közelben lévő erőmű hatalmas, fehér épületére

mutatott. Innen valóban úgy látszott, nincs semmi baj. A négyes blokkot eltakarták a fák.– Egyébként – tette hozzá Valentyina beszéltem Anato-lijjal. Ha tényleg baj lenne, biztosan szólt volna.Nem sokkal ezután bement a kórházba. Cigarettát akart vinni a férjének. Nem engedték be. Erre megkérte az egyik ismerős szemészt, hogy

vigye fel a férjének a cigarettát, de azt a választ kapta, hogy még őket sem engedik be Djatlovék osztályára. Végül nagy nehezen talált egy nővért,aki megígérte, hogy becsempészi neki.

Valentyina ezután csatlakozott a kórház hátsó részénél álló nők csoportjához, akik az utcán állva integettek férjüknek. Amikor Djatlov észrevettefeleségét, lekiabált neki, hogy hozzon tejet, uborkát és ásványvizet. Valentyina hazafutott, fölpakolt, és ismét visszatért a kórház elé. Az egyik nővér,akinek az unokája ugyanabba az óvodába járt, mint az övé, becsempészett a betegeknek egy kötelet, amellyel Djatlov végre felhúzhatta azélelmiszeres szatyrot.

Nyina Csugunova sokkal hatékonyabb ellenszert tudott a sugárfertőzésre az afféle bizonytalan hatású gyógymódoknál, mint a tej, az uborka vagyaz ásványvíz. Komszo-molszkban ugyanis elterjedt nézet volt, hogy a kellő mennyiségű vodka egész egyszerűen kimossa a szervezetből aradionuklidokat. Ebben a medicinában szerencsére nem szenvedtek hiányt: az élelmiszerüzletek alaposan felkészültek május elsejére.

A komszomolszkiak közül többen is barátságban álltak Anatolij Bennel. Alig egy hónapja együtt ünnepelték a nők napját. Rendkívül jólszórakoztak. Djatlov még verset is mondott. így hát Anatolij szemet hunyt, amikor újabb, ezúttal üvegekkel megrakott szatyor emelkedett amagasba, és természetesen a kórháznak is megvolt a maga tisztaszesz-ellátmánya.

Amikor a vodka megérkezett, Csugunov szétosztotta a gyógyító nedűt a társai között. Később átjött hozzájuk Djatlov, Szitnyikov és Akimov is.Mindnyájan szorgalmasan küzdöttek a sugárfertőzés ellen. Közben megvitatták a baleset körülményeit, és megpróbáltak rájönni, hogy mi okozhattaa robbanást.

A szomszédos osztályon ápolt tűzoltókat Ivan Savrej felesége látta el a gyógyszerraktárból kicsempészett szesszel. Az asszony szerencsére akórházban dolgozott. Ivan megosztotta barátjával a kapott alkoholt. Fél-fél decit ittak. Először úgy látszott, valóban használ a gyógymód, de azutánismét rosszul lettek. Amikor Savrej apja meghallotta, hogy baleset történt, azonnal elindult Pripjatyba, hogy friss tejet vigyen a fiának az államigazdaságból, ahol dolgozott, de azt ugyanúgy kihányták, ahogy korábban a szeszt. Ugyanerre a sorsra jutott a gyógyfüvekből készült, keserű főzetis, amelyet Ivan felesége csempészett be.

Április 26-án reggel tíz órakor, miközben a baleset áldozatait hozzátartozóik különböző háziszerekkel kezelték, megérkezett a moszkvaiszakértőkből álló bizottság. Az orvoscsoportot Georgij Szeredovkin, a sugárfertőzés gyógyításának egyik legelismertebb szakértője vezette. Őnagyon jól tudta, milyen félrevezetők lehetnek az első időszakban a tünetek, ezért az összes betegtől vérmintát vetetett. Ennek ismeretében akartdönteni arról, hogy melyik beteget küldjék Moszkvába, különleges kezelésre.

6Bár a város nyugalmát alaposan felkavarták a hajnal óta szirénázva ingázó mentőautók, a pripjatyiak közül többen is úgy gondolták, hogy ki kell

használni ezt a kivételesen szép időt. Olyan meleg volt, mintha már június lenne. Ez és a közelgő munkaszünet ünnepi hangulatba ringatta a városlakóit. A gyerekek ugyanúgy iskolába mentek, mint minden más szombat reggelen. Az asszonyok bevásároltak. Azon kevesek pedig, akikmegengedhették maguknak, útra keltek, hogy a dácsájukon töltsék a hétvégét.

Ljubov Kovalevszkaja, akinek cikke úgy feldühítette az erőműben dolgozó barátjait, előző este sokáig fennmaradt. Egy Paganiniről szóló versetcsiszolgatott. Míg írt, Paganini zenéjét harsogta a lemezjátszó. Úgy éjfél körül fejezte be a munkát, de annyira megittasodott saját soraitól, hogyvégül altatót kellett bevennie.

Amikor másnap reggel felébredt, az anyja elmondta neki, hogy éjszaka két robbanás hallatszott az erőmű felől. Ljubov ugyan biztosra vette, hogycsupán a fölösleges gőz szabadult ki valahogy, de azért felöltözött, és elindult az erőmű felé. Mire a városházához ért, már sejtette, hogy valamikomolyabb baj történhetett: a levegőben ózonillat terjengett, és minden lélegzetvételnél úgy érezte, megül a nyelvén a por. A városi tanács épületeelőtti téren kisebb tömeg verődött össze. Ljubov megkérdezte őket, mi történt, mire azt a választ kapta, hogy tűz ütött ki az erőműben. Bement amunkahelyére, és felhívta a pártbizottságot, hogy megtudja, mi volt valójában.

– Kitől hallotta? – förmedtek rá. – Talán újabb rémhíreket akar terjeszteni?Ljubov erre egy munkatársával együtt kiment a város szélére. Innen jól lehetett látni az erőművet. Paganini zenéje még mindig ott zsongott a

fülében. Egyre növekvő kétségbeeséssel nézte a pusztulást. Megriadt attól, amit látott, mégsem tudta levenni róla a szemét. Ugyanaz a hangulatkerítette hatalmába, mint este versírás közben. A tiszta kék égen ragyogott a nap. Az emberek élvezték a csodás időt: úsztak, napoztak,csónakáztak, horgásztak, kirándultak, üldögéltek a kávéház teraszán. Volt, aki most tartott esküvőt a szabad ég alatt. Hihetetlen éles volt az ellentéta füstölgő romok és a mit sem sejtő emberek látványa között.

Ahogy hazafelé tartott, lépten-nyomon rádió adó-vevőn beszélő rendőrök mellett haladt el Az utcákat hatalmas tartálykocsik mosták. Amikor alánya megjött az iskolából, Ljubov megtiltotta neki, hogy az utcára menjen.

A villamos műhely vezetőjének, Alekszandr Lelecsenkónak feleségét szintén Ljubovnak hívták. Őt éjjel kettőkor ébresztette egy barátja felesége,– Hallottad, mi történt? – kérdezte.– Nem.– Valami felrobbant a turbinacsarnokban. A férjem elsápadt, amikor meghallotta a hírt, azután berohant az erőműbe.Ljubov Lelecsenkova felhívta a férjét, de azt felelték neki, hogy nincs az irodában. Végül a központos segítségével sikerült nagy nehezen

ráakadnia.– Mi történt? – kérdezte izgatottan.– Semmi – válaszolt a férje. Nyugodtnak tűnt a hangja.– Úgy hallottam, hogy valami baleset történt.– Ne aggódj! Jól vagyok.Ljubov férje megnyugtató szavai ellenére sem tudott újra elaludni. Az ágyában ülve várta a hajnalt. Reggel hétkor aztán elindult a munkahelyére.

Egy általános iskola igazgatónője volt, ahol matematikát is tanított. Elsőként érkezett az épületbe. Mivel áporodott volt a levegő, kinyitotta az összesablakot. Valamivel később megérkezett a portásnő.

– Hallotta? – kérdezte Ljubovot. – Azt mondják, kitelepítik az összes gyereket. Egyébként ma el akarom kérni a gyereket az iskolából. Nem érzijól magát.

– De hát mi történt? – kérdezte Ljubov Lelecsenkova összeszorult szívvel.– Felrobbant a reaktor. Többen meghaltak.Ebben a percben megszólalt a telefon. A körzeti tanfelügyelő volt, aki utasította Ljubovot, hogy egész nap tartsa zárva az iskola ablakait.– A gyerekeket ne engedjék ki az udvarra – folytatta a tanfelügyelő. – Mossák föl a padlót és a folyosót. A kaput csukják be, és a résekbe

tömjenek nedves ruhát, hogy kint tartsák a szennyezett levegőt.Nemsokára szállingózni kezdtek a gyerekek is. Szokás szerint összevissza fecsegtek. Néhányuk apja az építkezésen dolgozott, és látta a

robbanást. Most ezek a gyerekek álltak az érdeklődés középpontjában. Ljubov Lelecsenkova visszament az irodájába, és hazatelefonált. A férjemár hazaért.

– Azt mondják, felrobbant a reaktor – tért kertelés nélkül a tárgyra az asszony.– Nem, ne hallgass rájuk! – tiltakozott a férje. De volt valami a hangjában, ami nem tetszett Ljubovnak.– Igazat beszélsz? – szegezte neki a kérdést. Pillanatnyi csend támadt a vonal másik végén.– Fáradt vagyok. Megyek, alszom egyet – mondta végül Alekszandr, azzal letette a kagylót.Ljubovot egyáltalán nem nyugtatta meg a beszélgetés. Alig várta, hogy hazaérjen. Bevásárolt az iskola büféjében. Délután háromra ért haza.

Sötét volt. A férje behúzta a függönyöket. Ljubov a konyhába ment, ebédet készített, azután bevitte a hálószobába. A férje már ébren volt.Fáradtnak és gondterheltnek látszott. Az asszony ebéddel kínálta, de azt mondta, nem éhes. Inkább inni kért. Ljubov ásványvizet hozott, és az ágyamellé tette. Pár perccel később, mikor Alekszandr kiment utána a konyhába, észrevette, hogy az arcán, a kezén és a lábán dagadt és vörös a bőr,de nem törődött vele: azt hitte, hogy túl erősen dörzsölte magát, amikor megfürdött az erőműben. Megkérdezte, hogy érzi magát, mire a férje aztfelelte, valószínűleg túl sokat volt a napon.

– Nem kéne orvoshoz menned? – kérdezte aggódva Ljubov.– Voltam a kórházban. Vért vettek, és azt mondták, hogy várjak, de azután elegem lett a dologból, úgyhogy hazajöttem.Lelecsenko visszafeküdt, de nem tudott aludni. Négy órakor újra felkelt. Felöltözött és bejelentette, hogy visszamegy az erőműbe.– Szóval mégis baleset történt? – nézett rá Ljubov.– Igen – vallotta be Alekszandr. – Felrobbant a reaktor.– Kérlek, maradj itthon!– Nem lehet – rázta meg a fejét Lelecsenko. – Vissza kell mennem az erőműbe. Az embereim még ott vannak.

Nemcsak a férfiakat szólította vissza a kötelesség, a nőket is. Az egyikük munkába menet beugrott a gyógyszertárba egy csomag vattáért, mertmegjött a menstruációja. Ahogy kifelé sietett, leejtette a vattát a földre. Gyors mozdulattal lesöpörte róla a port, a táskájába gyömöszölte, és márindult is tovább.

Nyina Csugunovát reggel hatkor ébresztette a barátnője, aki az erőmű raktárában dolgozott. Mikor Nyina meghallotta, hogy baleset történt, sírvafakadt. Egy óra műlva azonban már teljesen összeszedte magát. Elküldte a gyereket az iskolába, majd telefonált a barátnőjének, JelenaGrisenykának, akinek férje, Vagyim, az ötös blokk főmérnökhelyettese ezen a napon is munkába ment. Jelena ugyanúgy aggódott a férjéért, mintNyina, de azért szintén elküldte a lányát, Aljonát iskolába.

Az iskolában kitárt ablakok fogadták a gyerekeket. Csak úgy ömlött be rajtuk a szikrázó napfény. Aztán délelőtt mégiscsak becsukták őket.Jódtablettákat osztottak szét a gyerekek között, amiktől némelyikük hányt. Az egyik kislány sírva fakadt, mert a többiek azt mondták neki, hogy apapája meghalt a baleset során. A barátnői hiába próbálták vigasztalni. Csak akkor sikerült megnyugodnia, amikor a tanító néni is biztosította róla,hogy nem igaz a hír.

Az órák a szokott rend szerint folytak, ám mielőtt hazaindultak volna, a tanárok a lelkükre kötötték, hogy az utcán takarják el a szájukat és azorrukat. Az utcán fiatal anyák tolták a kisbabájukat. A játszótereken gyerekek ültek a homokozóban. Amikor Aljona a háztömbjükhöz ért, látta, hogyaz anyja az erkélyen tereget.

Natasa Juvcsenkova elég rosszul aludt azon az éjjelen. Nagyon meleg volt. Kirill állandóan felriadt és sírt. Alig tudta megvigasztalni. Kiment akonyhába. Amikor a gyerek megint bömbölni kezdett, besietett hozzá, és újra megnyugtatta. Nemsokára ő is elszenderedett. Hét órakor kelt.Összekészülődött, és már indult volna munkába, amikor bekopogott az a nővér, aki egy házban lakott velük. Elmondta Natasának, hogy azerőműben baleset történt, és hogy Szása is kórházba került. Natasa arcából kifutott a vér. Ugy érezte, szivacsból vannak a térdei. Az ápolónőigyekezett megnyugtatni, hogy nincs komoly baj, de Natasa látni akarta a férjét. A szomszédokra bízta a gyereket, és a kórházba rohant. Az utcárólmeglátta Szását, aki az ablakban állt, és integetett neki. Natasa ekkor a főbejárathoz ment, de őt sem engedték be.

Dr. Ben egyre nagyobb riadalommal figyelte Pripjaty lakóit a kórház ablakából, akik továbbra is űgy élték az életüket, mintha mi sem történtvolna. Az egyik fiatalember derékig meztelenül hangolta gitárját az utcán. Rengetegen napoztak a folyóparton. Ismét felhívta a feleségét, és kérte,hogy figyelmeztesse a szomszédokat a veszélyre. Tanya lement, és vitt néhány jód tablettát az alattuk lakóknak. Kérte őket, hogy ne vigyék agyerekeket a szabadba, de nem hallgattak rá.

– Igen, hallottam a balesetről – mondta az egyik szomszédasszony kacagva. – A férjem látta az egészet. Éppen kint horgászott a víztárolónál.Nézze csak, Tányecska, mennyi radioaktív piszkot hordott a lakásba...

Aznap délután dr. Ben észrevette, hogy a szomszédos kávéház teraszán lakodalmat ülnek. A fiatal pár boldogan ünnepelt a barátok és rokonoknépes gyűrűjében. Dr. Ben kisurrant a kórházból, és átment a kávéházba, hogy figyelmeztesse őket a sugárveszélyre. A fiatalok mosolyogtak rajta.Fölnéztek a szikrázóan kék égre, majd a távolban hömpölygő folyó felé pillantottak.

– Értsék meg, nagyon veszélyes lehet! – ismételgette dr. Ben, de senki sem hallgatott rá. Visszafutott a kórházba. Valamivel később újra kinézettaz ablakon. A násznép egy tapodtat sem mozdult a helyéről. Nevetve koccintottak az ifjú pár egészségére.

7A Georgij Szeredovkin vezette orvoscsoport az áldozatokat ért sugárdózist mérte, Ő és emberei a Moszkvai 6. Számú Kórházból érkeztek. Ez

az intézmény – ugyanúgy, ahogy a pripjatyi kórház is – az Egészségügyi Minisztérium harmadik ügyosztálya alá tartozott. Ez a titokzatos ügyosztálya sugárzással kapcsolatos balesetekre specializálódott. A Moszkvai 6. Számú Kórház valójában a Biofizikai Intézet fekvőbeteg-részlege volt: aKözépgépipari Minisztérium finanszírozta és irányította munkájukat.

Az intézet igazgatója az a Leonyid Iljin, aki fiatalkorában a majaki baleset utóhatásaival foglalkozott. A 6. Számú Kórház fekvőbeteg-osztályátpedig Kurcsatov egykori háziorvosa, a hatvankét éves Angelina Guszkova irányította. Még most is ugyanolyan meggyőződéses kommunista éselhivatott orvos volt, mint egykoron. Nem ment férjhez. Egész életét hivatásának és népének szentelte. A világ egyik vezető szaktekintélyénektekintették a sugárzás okozta betegségek terén.

A csernobili baleset után egy órával Guszkovát behívatták az Egészségügyi Minisztériumba. Kocsit küldtek érte a 6. Számú Kórházba.Egyébként a lakása is itt volt. Félórával később már a pripjatyi orvosi szolgálat vezetőjével tanácskozott. Az első hírek meglehetősen zavarosakvoltak. Egyfelől azt állították, hogy a baleset nem okozott jelentős károkat – másrészt viszont úgy tűnt, hogy az áldozatok száma egyre emelkedik.Az orvosok által jelentett tünetek egyértelműen sugárfertőzésre utaltak, miközben az erőmű vezetői biztosították Moszkvát, hogy a sugárzásmértéke nem lépi túl a veszélyes küszöböt.

Hajnali öt órára már nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős számú ember kapott komoly sugárfertőzést. Guszkova visszament a kórházba, és megkérteaz igazgatót, hogy szabadítsanak fel annyi ágyat, amennyit csak lehet. Előfordulhat, hogy szükség lesz mind a hatszáz férőhelyre. Aztán riasztottadr. Szeredovkint és csoportját, akik reggel hétkor felszálltak a géppel.

A riasztás forródróton érkezett a moszkvai Energiaipari Minisztériumba és a polgári védelem főhadiszállására. A telefonkezelők „egyes-kettes-hármas-négyes" kódot rögzítettek, amelynek megfejtése: nukleáris sugárzás, tűz, robbanás, baleset. A polgári védelem parancsnoka, Altunyintábornok azonban éppen egy, a Szovjetunió legfelsőbb katonai vezetői számára Lvovban rendezett konferencián vett részt. Ezért a hajnali háromórakor érkező hívás a helyetteséhez, Ivanov tábornokhoz futott be. Altunyin távollétében ő volt az ügyeletes.

A nagydarab, kedélyes Ivanov egy leningrádi sörfőző-munkás fiaként látta meg a napvilágot. Tizenhét évesen otthagyta az iskolát, és

harckocsizónak jelentkezett. 1940-ben kapta meg a harckocsi-vezetői jogosítványát. A háború során négyszer megsebesült. Részt vett a Berlinelleni, döntő rohamban is.

A polgári védelem vezetőhelyettese azonnal akcióba lépett. Kocsit hívatott, és egykettőre a főhadiszálláson termett. Haladéktalanul berendelteatomvédelmi szakértőjüket, Makszimov tábornokot. Ivanov tábornoknak megvolt a maga különvéleménye a nukleáris sugárzás veszélyeiről. Egyideig ugyanis az atomkísérletek színhelyén, Kazahsztánban szolgált. Itt többször is jó nagy sugárdózist kapott, minden esetben sikerült azonbankikúrálnia magát némi vodkával és egy kiadós szaunázással.

Ivanov a megbeszélés után a Moszkva melletti katonai repülőtérre hajtott. Itt már felszállásra készen várta egy A-26-os típusú gép, de még megkellett várniuk, amíg megérkeznek az Energiaipari Minisztérium és a Kurcsatov Intézet szakértői.

A Hadügyminisztériumot alig egy órával a baleset után riasztották. Az ügyeletes tiszt azonnal összeköttetésbe lépett a tábornoki karral, ésjelentette Szergej Ahromejev marsallnak, hogy a baleset következtében valószínűleg jelentős mennyiségű radioaktív részecske került a levegőbe.Hajnali fél négykor Ahromejev összehívta a Hadügyminisztérium legfelsőbb vezetőit. Még nem tudták, hogy pontosan mi történt, de arendelkezésükre álló információk alapján elég komolynak ítélték a helyzetet. Ahromejev azonnal a térségbe rendelt egy szabadon mozgó,sugárzásmérő alakulatot.

Ezenkívül csapatszállító gépet irányított a Volga melletti Kujbisev közelébe, ahol az atomreaktorokkal kapcsolatos balesetek kezelésérekiképzett különleges egység állomásozott. Ezt a csapatot annak idején azért hozták létre, hogy elhárítsák az atomreaktorral működő mesterségesholdak lezuhanásából adódó vészhelyzeteket.

A kijevi katonai körzet parancsnoka reggel hatkor jelentette, hogy bár sikerült megfékezni a tüzet, mostanra egyértelművé vált, hogy a robbanássorán megsérült a reaktor. Semmi esélyük rá, hogy irányításuk alatt tartsák az eseményeket. A helyzet óráról órára súlyosbodott. Ahromejevmarsall katonai riadókészültséget rendelt el. Összehívták a teljes tábornoki kart. Utasították a vasút-igazgatóságot, hogy biztosítsák a különlegesegység felszerelésének szállításához szükséges kocsikat. Helikoptereket és felderítőgépeket rendeltek Csernyigovba, a Csernobilhoz legközelebbeső repülőtérre. Jelentést tettek a lvovi konferencián lévő hadügyminiszternek, és Ahromejev azonnal a katasztrófa színhelyére küldte a szovjethadsereg vegyvédelmi alakulatainak parancsnokát, Pikalov vezérezredest.

Armen Abadjant, az Össz-szövetségi Atomerőmű-működtetési Kutatóintézet igazgatóját hajnali háromkor ébresztette az Energia- ésVillamosipari Minisztérium ügyeletese. Habár tisztán értette a kódot, a biztonság kedvéért rákérdezett, hogy nem csupán polgári védelmigyakorlat-e. Amikor nemleges választ kapott, gyorsan összeszedelőzködött, és a minisztériumba ment– Néhány perccel később megérkezettVeretyennyikov, az Össz-szövetségi Atomenergiaipari Részleg vezetője, az energiaipari miniszter, Majorec társaságában. Amikor mind együttvoltak, felhívták Csernobilt. Bruhanov vette fel a kagylót, és elmondta Veretyennyikovnak, hogy a helyi tűzoltóság emberei sikeresen megbirkóztaka tűzzel, és hogy a reaktor lehűtése is folyamatban van.

A minisztériumban Bruhanov megnyugtató szavai dacára érezték, hogy nagyon nagy baj van. Azonnal kijelöltek egy bizottságot, hogy kiderítsék,mi a helyzet. A bizottságot az energiaipari miniszter, Majorec vezette. Rajta kívül tagja volt még Vlagyimir Marin, Majorec legfőbb támogatója aKözponti Bizottságban, Meskov, Szlavszkij középgépipari minisztériumbeli helyettese, Nyikolaj Poloskin, a reaktort tervező NIKJET munkatársa,Armen Abadjan az Össz-szövetségi Atomerőmű-működtetési Kutatóintézettől és Rja-zancev, a Kurcsatov Intézet biztonsági szakértője. Ezenkívülmegkísérelték előkeríteni az intézet RBMK típusú reaktorokkal foglalkozó munkatársát, Kalugint, de sehol sem találták. Rjazancev pedig elkésett atalálkozóról, mert előtte még be kellett mennie a Középgépipari Minisztériumba. A csapat csak valamivel tíz óra után verődött össze a repülőtéren,ahol Ivanov tábornok már reggel óta várta őket. Itt még két nő is csatlakozott hozzájuk. Az ő feladatuk lesz majd a vérvétel. Amikor mindannyianegyütt voltak, felszálltak a gépre, és elindultak Kijev felé.

8Amikor Valerij Legaszov felébredt, még sejtelme sem volt arról, hogy Csernobilban baleset történt. így három program közül választhatott ezen a

szombat reggelen: bemegy az egyetemre, otthon marad a feleségével, vagy elmegy a Középgépipari Minisztérium alapszervének taggyűlésére.Legaszov természetesen a taggyűlésre ment. Sötét öltönyt vett, és a meleg idő ellenére magával vitte elegáns bőrkabátját is.

A taggyűlést az ekkor már nyolcvanesztendős miniszter, Jefim Szlavszkij szobájában tartották. Amikor Legaszov megérkezett, Szlavszkijfélrevonta, és elmondta neki, hogy a csernobili erőműben baleset történt. Valamivel később leültek, és megkezdődött a taggyűlés. Ezúttal aKurcsatov Intézet párttitkára, Andrej Gagarinszkij tartotta a beszámolót. Legaszov elszoruló torokkal hallgatta az atomenergia eddig elérteredményeiről és várható további diadalútjáról szóló szokásos beszédet. Közben mindvégig Csernobilra gondolt. Gagarinszkij a legvégén futólagmeg is említette és hozzáfűzte: a történtekért kizárólag az Energia– és Villamosipari Minisztérium a felelős, és hogy ez természetesen nemveszélyeztetheti az atomenergia-ipar további fejlődését

Délben rövid szünetet tartottak. Legaszov gyorsan fölment a második emeleten lévő titkárságra, hogy érdeklődjön a balesetről. Itt közölték vele,hogy a kormány már kijelölt egy válságkezelő bizottságot, amelynek ő is tagja. Délután négykor indulnak a Vnukovói repülőtérről.

Mivel a Kurcsatov Intézet biztonsági osztályának vezetője, a szép szál, mély hangú Jevgenyij Rjazancev professzor a tengeralattjárók és jégtörőkszámára tervezett kisméretű VVER-reaktorokkal foglalkozott, Legaszov úgy döntött, hogy inkább dr. Alekszandr Kaluginnal konzultál. A kissépüffedt arcú, zseniális Kalugin az RBMK típusú reaktorok egyik legismertebb szakértőjének számított. Ám ezen a napon hiába próbáltákelőkeríteni. Ugyanis amikor aznap reggel felkelt, és látta, hogy milyen szép idő van, úgy döntött, hagyja aludni a feleségét, és elviszi sétálninégyéves kislányát. Jóval messzebbre bóklásztak, mint eredetileg tervezte, és a gyerek is lépten-nyomon megállt, hogy alaposabban megnézzenegy kutyát vagy végigsétáljon egy-egy alacsonyabb falon.

Délután egy körül járt, mire hazaértek. Anyósa, aki velük együtt élt, azzal fogadta, hogy egész délelőtt megállás nélkül csöngött a telefon. Azonnalbe kell mennie az irodába. Kalugin felhívta az intézet ügyeletesét, aki közölte vele, hogy egy autó várja a házuk előtt. Huszonöt perccel később mára Kurcsatov Intézetben volt. Egyenesen Legaszov irodájába ment.

– Iszonyú baleset történt Csernobilban – tért rögtön a tárgyra Legaszov. – Az eddigi legsúlyosabb az atomerőművek történetében. Úgy tűnik,felrobbant a reaktor.

Kalugin nem akart hinni a fülének.– Négyre a repülőtéren kell lennem – folytatta Legaszov de előtte még szeretném kikérni a véleményét. Maga szerint mi történhetett?Kalugin zavarba jött,– Az az igazság, hogy amíg nem ismerjük a körülményeket, még találgatni sem tudok.Miután Legaszov beszélt Kaluginnal, az Energia– és Villamosipari Minisztériumba sietett. Veretyennyikov irodájáa főnöke, Rjazancev

professzor, és az egyik intézetbeli. kollégája, dr. Konsztantyin Fedulenko. A rendelkezésükre álló adatok alapján megpróbálták kikövetkeztetni, mitörténhetett. Az nyilvánvaló volt, hogy valamilyen kísérletet végeztek, és emiatt kikapcsolták a biztonsági berendezéseket. Mégsem tudtákelképzelni, hogy felrobbanjon a reaktor. Egy VVER esetében ez talán még elképzelhető, de egy RBMK-nál...

Sokkal valószínűbbnek látszott, hogy a buborékoltató tartályban felrobbant a hidrogén, habár ez is elég hihetetlennek tűnt. Talán szabotázstörtént? Vagy olyan rosszul lettek volna kiképezve az operátorok, hogy... De nem. A legrosszabb lehetőség, ami az RBMK-val kapcsolatbanmegfordult a fejükben, az 1984-es kurszki eset megismétlődése volt, amikor a hűtőrendszer meghibásodása néhány fűtőelem megolvadásáhozvezetett. Ám ebben az esetben sem fenyegetett a robbanás.

Alkonyatkor megérkezett a 6. Számú Kórházba szállított áldozatokról szóló első jelentés. Este tízkor megcsörrent a telefon. Poloskin jelentkezettCsernobilből. Elmondta, hogy helikopterrel átrepült az erőmű felett, és a látottak alapján bizton állíthatja, hogy a reaktor teljesen elpusztult. Az erőműkörnyékén grafittömbök és nukleáris fűtőelemdarabok hevernek. Legalább egymillió curie sugárzó anyag került a levegőbe. Felkészültek Pripjatykitelepítésére.

A minisztériumban ezt hallva azonnal elhatározták, hogy másnap egy újabb, Rjazancevből, Kaluginból és Fedulenkó-ból álló csoportot küldenekCsernobilba. Ezt követően valamennyien hazamentek. Amikor Fedulenko hazaért, hamarosan megszólalt a telefon. Alekszandrov titkárságárólkeresték. Egy pillanattal később Alekszandrov vette át a kagylót.

– Mire jutottak? – tért azonnal a tárgyra. – Mi történt?– Még nem világos – köntörfalazott Fedulenko. Nem akarta megijeszteni szeretett főnökét– Tudta, hogy nagyon megviselte feleségének halála. –

További információkat várunk – folytatta. – De szóba került, hogy Pripjatyot esetleg evakuálni kell.– Ó! – sóhajtotta az idős ember reszketeg hangon. – Akkor valóban komoly lehet a dolog. Nagyon-nagyon komoly.

V1

Szombat reggel hatkor a szovjet energiaipari miniszter, Majorec felhívta otthonában a miniszterelnököt, Nyikolaj Rizskovot, és beszámolt neki abalesetről. Elmondta, hogy még mindig nem tudják, mi okozta a tüzet, de a minisztériumi szakértők már úton vannak, és hamarosan átveszik azirányítást.

A viszonylag fiatal, rendkívül finom modorú, jóképű, de szomorkás arckifejezésű Rizskov számára a baleset csak tetézte a bajokat: azafganisztáni háború, a május l-jén kezdődő antialkoholista kampány, az amerikaiak által erőltetett csillagháborús program, nem beszélve aherkulesi munkát jelentő glasznosztyról és peresztrojkáról, szinte minden erejét felemésztette. Rizskov csak nemrég került hatalomra. AkárcsakGorbacsovot, őt is Andropov hozta a Központi Bizottságba. Ő nem pártvonalon csinált karriert. Gazdasági szakértő volt. Bányászként kezdte, majdmérnökként dolgozott. A hetvenes években a hatalmas uráli hadiipari konglomerátumot irányította. A politikával olyan keveset foglalkozott,amennyire csak lehetett az ideológiával átitatott szovjet rendszerben.

Amikor Rizskov délelőtt kilenckor bement a munkahelyére, Majorec újra jelentkezett. Közölte, hogy a baleset sokkal súlyosabb, mint ahogy elsőhallásra feltételezték. Nemcsak a turbinacsarnok lett a lángok martaléka, hanem a reaktor is felrobbant. Bár Rizskov tapasztalt mérnök volt, nemértett az atomfizikához. Ezért utasította Majorecet, hogy lássa el szakértőkkel, amíg megalakítja a vizsgálóbizottságot. Úgy gondolta, hogy ennekvezetőjéül dinamikus helyettesét, Borisz Scserbinát jelöli ki, hiszen az energiatermelésért amúgy is ő felelt. Amikor megtudta, hogy Scser-binamost éppen Orenburgban van, azonnal telefonált neki, és közölte vele, mi lesz a soron következő feladata. Gyorsítsa föl a dolgokat Orenburgban,azután menjen át Csernobilba. Délelőtt tizenegy órakor Rizskov hivatalosan is elrendelte a kormánybizottság megalakítását.

Borisz Jevdokimovics Scserbina apja még pályamunkásként dolgozott a Donyec-medencében. Fia a harkovi pártapparátusban hívta fel magáraa felsőbb vezetők figyelmét. Hamarosan kinevezték a tyumenyi ipari körzet első titkárává, 1973-tól 1984-ig a petróleum– és gázipari beruházásokminisztere volt. Ő felelt a Szibériából nyugatra tartó, 4500 kilométernyi földgázvezeték építéséért. Az irdatlan vállalkozás természetesen számtalanelőre nem látható gondot okozott. Scserbina időnként úgy érezte, mindjárt megőrül. Hogy még nehezebb legyen a helyzete, az Egyesült Államokminden, a gázfúrással kapcsolatos alkatrészt rátétetett a Cocom-listára. Ráadásul egy német újságíró kiderítette, hogy az építkezésen a Gulagrólhozatott elítéltekkel dolgoztat.

Az apró termetű, sovány Scserbina a gázvezeték építésénél folytatott munkájáért megkapta a Szocialista Munka Hőse és az OktóberiForradalom Érdemrendeket, ezenkívül négy Lenin-rendet is, 1984-ben kinevezték miniszterelnök-helyettessé: az egész Szovjetunióenergiaellátásáért ő felelt.

Még aznap délben végzett Orenburgban. Ezután rögtön visszarepült Moszkvába. Hazament, megebédelt és átöltözött. Délután négyre érkezett aVnukovói repülőtérre. A bizottság többi tagja már órák óta várta. Mivel egyáltalán nem értett az erőművekhez, megkérte Legaszovot, üljön mellé, ésmesélje el, hogy mi történhetett. Legaszov nemigen tudott mit mondani. Részletesen beszámolt a Three Mile Island-i esetről, de hozzátette, hogy acsernobili erőmű egészen más elven működik.

A kijevi Juliana repülőtéren Scserbina rangjának kijáró tisztelettel fogadták őket. A leszállópályán álló Volgák és Zilek hosszú sora előtt a helyipártvezetők népes csapata várakozott. Az Ukrán Kommunista Párt képviselői láthatóan aggódtak. Mivel Csernobil össz-szövetségi létesítményvolt, ők még Legaszovnál és Scserbinánál is kevesebbet tudtak az erőműről. A repülőtérről egyenesen a pripjatyi pártközpontba hajtottak. Motorosrendőrök kísérték őket. Este nyolcra értek oda.

A válságstáb a városi párttitkár, Gamanyuk szobájában ütötte fel a főhadiszállását. Az előző tanácskozást alig két órával azelőtt fejezték be.Majorec ekkor határozottan megtiltotta a még mindig működő első két reaktor lezárását, sőt arra utasította a boldogtalan Bruhanovot, hogymielőbb nyújtsa be a négyes reaktor újbóli üzembe helyezésének ütemtervét. Azt remélte, hogy ezzel talán sikerül kibékítenie Scserbinát.

Az apró Scserbina, akárcsak Napóleon, érdes modorával próbálta ellensúlyozni alacsony termetét. Keskeny ajkát legtöbbször keményenösszeszorította. Hüllőszerű, merev pillantása rettegéssel töltötte el beosztottjait. Bruhanovot már az első percben sikerült megfélemlítenie, mígIvanov tábornok megsértődött, mert úgy érezte, hogy hülyének nézik.

A miniszterelnök-helyettes jelentést kért a szobában összegyűlt hivatalnokoktól és szakértőktől. Vészjósló csendben hallgatta szavaikat. Elsőkéntaz energiaipari miniszter helyettese, Jevgenyij Vorobjov beszélt, majd a csernobili erőmű építésének vezetője, Vaszilij Kizima, őt Majorechelyettese, Gennagyij Sasarin követte. Majd az Állami Atomenergia-bizottság főmérnöke, Borisz Prusinszkij következett, aki a NIKJETszakértőjével, Nyikolaj Poliskinnal együtt helikopteren átrepült a megsérült reaktor felett,

A két férfi részletesen beszámolt arról, amit látott. A robbanás szétvetette a reaktort. A reaktor magját alkotó hatalmas grafittömb kigyulladt. Azezer tonna súlyú tetőn hatalmas lyuk tátong. A reaktor magja az égre mered. Lenn a mélyben vörösen izzik a grafit. A szivattyúk csőrendszere és avészleállító rendszer a vízleválasztó dobokkal és kiegészítő tartályokkal együtt megsemmisült. így, még ha sikerülne is valami módon vizet juttatni azégő grafitra, nem lenne semmi hatása, legfeljebb annyi, hogy radioaktív gőz csapna a magasba, ami csak tovább rontaná a helyzetet.

Ezt követően a vegyialakulatok parancsnoka, Pikalov vezérezredes emelkedett szólásra. Pikalov magas, határozott arcú, bozontos szemöldökűkubáni kozák volt. Mély hangja olyan magabiztosan zúgott a teremben, mintha csak eligazítást tartana.

A vezérezredes katonacsaládban született. Apja lovastisztként szolgált. Ő maga tizenhat éves korában jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Amikora németek elérték iskolájukat, az egész osztály partizánnak állt. Pikalov először szülővárosában, Rosztovban, majd Moszkvánál, Voronyezsnél,Sztálingrádnál, Minszknél, Prágánál és Berlinnél harcolt. Háromszor sebesült meg. Azt a nővért vette el, aki harmadik alkalommal ápolta. Még mostis legalább húsz srapnel-szilánk volt a fejében. 1945-ben jelentkezett az akkor alakult vegyi harcászattal foglalkozó katonai akadémiára. Harmincévvel később a szovjet hadsereg vegyialakulatainak parancsnoka lett. Szombat reggel még ő is a katonai vezetők számára tartott lvovikonferencián volt, ám amint meghallotta a baleset hírét, egy MI-8-as helikopteren azonnal Csernobilba indult. Mielőtt leszállt volna, körberepülte areaktort, hogy fölmérje a károkat. Megdöbbentette a látvány. Azonnal a rádióért nyúlt, és fölhívta Ahromejev marsallt Moszkvában, hogy riadóztassaaz ovrucsi egységeket, és küldjön különleges felszerelést Kijevből.

Pikalov előzetes jelentést tett Scserbinának. Elmondta, hogy a négyes számú reaktor felrobbanása miatt rendkívül veszélyes helyzet alakult ki. Areaktorból folyamatosan áradó radioaktív gőz mostanra hatalmas felhőt alkotott. Jelenleg észak-északnyugati irányban halad. Az erőműtől ötvenkilométerre délben egyetlen óra alatt már 39 röntgent mértek. Óriási szerencse, hogy ez az erősen radioaktív gőz az uralkodó széljárás miattelkerülte Pripjatyot, de persze bármelyik percben megfordulhat a szélirány

A sugárzás másik forrása, magyarázta tovább Pikalov, az erőmű körül heverő számtalan grafittömb. De a romok közt szép számmal akadnak afűtőelemet burkoló cirkóniumdarabok, sőt urániumtörmelék is. Ezért a reaktor megközelítése végtelen veszélyekkel jár, és a legszükségesebbesetben is csak nagyon rövid ideig engedélyezhető.

Dr. Abadjan, az Össz-szövetségi Atomerőmű-működtetési Kutatóintézet igazgatója is megerősítette Pikalov szavait. Ő aznap délután érkezett,és olyan dozimétereket hozott magával, amelyekkel végre pontosan meg lehetett állapítani a sugárzás mértékét. Elmesélte, hogyan próbált eljutni anégyes blokkig. Mivel a folyosókat elöntötte a radioaktív víz, fölmászott egy, a reaktorra nyíló, harmadik emeleti ablakba. A látottak alapján számárais nyilvánvaló, hogy a robbanás magában a reaktorzónában történhetett. A maradék grafittömbök még most is égnek. Nem egészen egy percig álltott, de még ez alatt a rövidke idő alatt is tizenöt remet mért.

Scserbina ebben a válságos helyzetben is megőrizte nyugalmát. A hallottak alapján nyilvánvalóvá vált, hogy mind ez idáig elképzelhetetlennektartott, rettenetes katasztrófa történt. Egy sor igen fontos kérdésben kellett döntenie, A legegyszerűbbel kezdte: azonnal elrendelte a még működőblokkok leállítását. A második feladat Pripjaty mielőbbi kiürítése. Scserbina most Berdov tábornokhoz, az ukrán belügyminiszter-helyetteshez ésmilíciaparancsnokhoz fordult. Ő már reggel öt óta Csernobilban volt. Jelentette, hogy elkészült a város kiürítésének ütemterve. Mintegy hatszázbuszt tudnak átirányítani Kijevből. Szükség esetén még további kétszázötven áll rendelkezésre, továbbá háromszáz gépkocsi és két vasútiszerelvény. Eddig már számosan elhagyták a várost, hogy azért-e, mert hétvége van, vagy pedig a baleset miatt, ez nem dönthető el. A Pripjaty felévezető utakat mindenesetre lezárták. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha kitör a pánik. A lakosság ekkor ugyanis rendezetlen hordaként vágna át aszennyezett területeken. Ezért elrendelte, hogy az emberei ne viseljenek se maszkot, se egyéb védőfelszerelést. Mivel nincs annyi, hogy az egészlakosságot ellássák vele, ha szétosztják azt a keveset, amivel rendelkeznek, az emberek többsége, akinek nem jut, bizonyosan pánikba esik.

Ivanov tábornok beszámolója a városban mért sugárzás mértékéről szólt. A tíz különböző helyen vett minta egy és ötven milliröngten/óra közöttingadozott. Mivel az evakuálás kérdésében az Egészségügyi Minisztériumnak kellett dönteni, Scserbina most a minisztérium képviselőjéhezfordult, aki úgy gondolta, hogy a város kiürítése egyelőre szükségtelen. Az érvényben lévő rendelkezések értelmében ugyanis a következők voltak a

határértékek: hetvenöt rémnél kötelező evakuálni a lakosságot. Huszonöt rem alatt nincs közvetlen veszély. A hetvenöt és huszonöt rem közöttitartományban a helyi hatóságok döntésére bízták a dolgot. Ha a sugárzás nem lesz erősebb a jelenleginél, a lakosságot a megengedettmaximumos, huszonöt rémes sugárzás éri.

A fő veszélyt inkább a 131-es, radioaktív jódizotóp jelenti, amely felgyűlik a pajzsmirigyben. Ez különösen a gyerekek számára veszélyes, ezértstabil jódot kell szétosztani köztük, hogy átitassa a pajzsmirigyüket. A radioaktív jód így kiürül a szervezetükből.

Az orvosok rögtön vitába szálltak vele. Azzal érveltek, hogy egyelőre senki sem tudja, mi okozta a robbanást. Ezenkívül bármikor megváltozhat aszélirány. Ha akkor evakuálják a lakosságot, amikor a radioaktív felhő már elérte a várost, az jóval nagyobb kockázatot jelent.

Egyéb tényezőket is mérlegelni kellett. Vajon hogyan tudják eltitkolni ötvenezer ember evakuálását? A média természetesen hallgatni fog adologról, de a hírek így is meglepően gyorsan terjednek. A rémhírek pillanatok alatt elérhetik Kijevet. Lehet, hogy ennek hatására hárommillióember fölkerekedik? Es a világsajtó vajon hogy reagál majd a dologra? Mennyire fogja megrendíteni a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét? Ezzelszemben a várható emberveszteség elhanyagolható a nagy honvédő háborúhoz képest.

A mindig határozott, energikus Scserbina most az egyszer nem tudott dönteni. Kis időre volt szüksége, hogy mérlegelje a dolgokat. Addig isutasította Berdov tábornokot, hogy készítse elő a buszokat a város kiürítésére. A végső döntést holnap reggel hozzák meg. Ezután különbözőcsoportokra osztotta a bizottságot. Dr. Abadjan végezzen további méréseket. Biztosan akarta tudni, hogy még mindig működik-e a reaktor.Legaszov pedig azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki, hogyan csökkenthető a baleset hatása. A bizottság reggel hétkor ül össze ismét.

2Borisz Scserbina úgy döntött, hogy személyesen is megtekinti a reaktort. Ezért Valerij Legaszov és Sasarin társaságában helikopterre szállt a

pártközpont előtti téren, aztán megindultak az éjszakai eget beragyogó bíborszínű izzó pont felé.A szemük elé táruló kép megrettentette őket. Az atomerőművek hangsúlyozottan tiszta, rendezett külsejével ellentétben a négyes blokk úgy

festett, akár egy kohászati üzem. Látcsövön keresztül alaposan szemügyre vették az égő grafitot a vörösen izzó betonelemeket és a baljós kékfénnyel világító reaktorzónát. Iszonyú látvány volt. Legaszov most döbbent rá, hogy ugyanolyan mérvű katasztrófával állnak szemközt, mint aPompejit elpusztító vulkánkitörés vagy a múlt századi San Franciscó-i földrengés és az azt követő tűzvész.

A helikopter Pripjaty főterén tette le őket. Innen egyenesen a párttitkár irodájába mentek, hogy megvitassák, mi a teendő. Míg a többiek ahelikopteren voltak, Pikalov tábornok egy EMR-2-sel közelebbről is szemügyre vette a terepet. Ezt a lánctalpas felderítő járművet a T-54-es tankbólfejlesztették ki. A mérnökök Pikalov elképzelései alapján tervezték. Hermetikusan záródott, és a szűrői minden radioaktív részecskét kiszűrtek alevegőből. A sugárzást külső doziméterek mérték, és ólomlemezek védték a benn ülőket.

Három ilyen típusú járművet küldtek Kijevből. Pikalov egy alacsonyabb rangú tiszt társaságában beszállt az egyikbe, és megindult az erőmű felé.Áttörte a létesítményt övező drótkerítést, és egészen a sérült reaktor faláig hatolt. Itt már a rövid félidejű sugárzást is mérni lehetett. Erre azért voltszükség, hogy megállapíthassák, működik-e még a reaktor. A felderítőút körülbelül harminc percig tartott. Habár mindvégig a biztonságosnaktartott járműben tartózkodtak, mind a tábornok, mind pedig segédtisztje tizenhárom rem sugárdózist kapott.

Pikalov, Abadjan és Legaszov méréseinek összevetése után világossá vált, hogy a reaktorzónában végre leállt a hasadás. Az égő grafitazonban még mindig több millió curie aktivitású részecskét lövellt az ég felé. Valamit tenni kellett ez ellen. A Sasarinból, Poloskinból, Marinból,Majorecből, Ivanovból, Pikalovból és Scserbinából álló válságstáb megállás nélkül ontotta magából az ötleteket. Ezek közül némelyik már azakciófilmek határát súrolta: például hogy hatalmas, vízzel telt tartályokat dobjanak le helikopterrel a magasból, vagy hogy építsenek betongyűrűt areaktor köré, amelynek védelmében nyugodtan dolgozhatnak a tűzoltók. Valamennyien érezték, hogy valami nagy, hősi cselekedetet kénevéghezvinniük, csak sajnos egyikük sem tudta, mi legyen az.

Legaszov elképedve hallgatta a vitát. Megdöbbentette a mérnökök és hivatalnokok mérhetetlen tudatlansága. Az operátorok megtették, amitkellett. Mindvégig a helyükön maradtak, és teljesítették főnökeik utasításait. De azok, akiknek megvolt a tudományos képzettségük ahhoz, hogyátlássák, mi történt, bénultan hallgattak. Akik viszont kellő lelkierővel és gyakorlattal rendelkeztek ahhoz, hogy átvehessék az eseményekirányítását, semmit sem konyítottak az atomfizikához. Csupán egyetlen emberben egyesült mindez: benne. Ezért magához ragadta a szót, ésigyekezett a lehető legegyszerűbben körvonalazni a helyzetet.

— Azzal, hogy a reaktorban leállt a láncreakció, még egyáltalán nem múlt el a veszély – mutatott rá a legfőbb problémára Legaszov – A magbanégő grafit sok millió curie aktivitású részecskét önt a légkörbe. A grafitból átlagosan egy tonna ég el óránként– A négyes blokk huszonötezertonnányi grafitot tartalmaz. Valamennyi kirepült ugyan a robbanás során, de ha csak a fele maradt bent, az is legalább két hónapon át ég. Éppezért nem lehet megvárni, míg magától kialszik a tűz. Mielőbb el kell oltani. Ráadásul emellett van egy másik, sokkal komolyabb veszély is. Ha areaktorzónában tovább nő a hőmérséklet, elképzelhető, hogy elolvadnak az uránium fűtőelemek. Ez beláthatatlan következményekkel járna. így háta lehető leghamarább le kell hűteni a reaktort. Ehhez nem szabad vizet használni, ugyanis 2500 °C fölött a víz oxigénre és hidrogénre bomlik, amiújabb robbanást eredményezne. Viszont ha homokot szórnának rá, megakadályozhatnák a radioaktív részecskék levegőbe jutását. Ahelikopterekről ledobott homokhoz dolomitot, bórt és ólmot is adagolhatnának. Az ólom 1744°C-on forr, ami valószínűleg elnyelné a hő egy részét.Ilyen magas hőmérsékleten a dolomit magnéziumra, kalciumra és szén-dioxidra bomlik, ami szintén tovább hűtené a reaktort. Ennek amegoldásnak további előnye, hogy a keletkező szén-dioxid előbb-utóbb elfojtja a tüzet. A bór pedig azzal, hogy elnyeli a neutronokat,megakadályozza egy esetleges újabb láncreakció megindulását – fejezte be a mondandóját.

Most, hogy végre használható akciótervvel rendelkeztek, Scserbina úgy érezte, itt az alkalom, hogy megmutassa, mit tud. Behívatta a körzetlégierő-parancsnokát, azután a szakértőkhöz fordult.

– Mennyi homokra lenne szükségük?Legaszovék gyorsan összedugták a fejüket. Az energiaipari miniszter helyettese, Sasarin úgy becsülte, hogy a kráter négy méter mély és húsz

méter átmérőjű lehet. Ez azt jelentette, hogy három-négyezer tonna homok kell a betemetéséhez. De honnan vegyenek ennyi homokot? Valakiagyából hirtelen kipattant az isteni szikra: hiszen itt a Pripjaty folyó partja! És mi lesz a borral, dolomittal és ólommal? A helyi készletek felderítéseBruhanovra és Kizimára várt. Ha nem sikerül előteremteniük a szükséges mennyiséget, akkor távolabbról rendelnek utánpótlást.

A körzet fiatal légierő-parancsnoka, Antoskin vezérőrnagy alig egy órával azelőtt érkezett Pripjatyba. Scserbina röviden vázolta a feladatot:helikopterekről leszórt homokkal kell betemetni a krátert.

– Most minden magán és a pilótáin múlik, vezérőrnagy elvtárs. Csak maguk segíthetnek.– És mikor kezdődik az akció, miniszterelnök-helyettes elvtárs? – kérdezte Antoskin.Scserbina meglepetten nézett vissza rá:– Hát ebben a percben –-– felelte magától értetődően.

3Antoskin most járt először Pripjatyban. Fogalma sem volt, merre van az erőmű, hiszen éjfél után érkezett. Csupán két, éjszakai bevetésre is

alkalmas MI-6-os helikopterrel rendelkezett. Ezek a csernyigovi repülőtéren várták a parancsot. Először is szabad légi folyosót kell nekikbiztosítani. A második lépés, hogy megfelelő helyet találjon a leszállópálya és az irányítótorony számára. Megkérdezte, honnan látható legjobban azerőmű. Valaki a szomszédos Poleszje Szállót javasolta. Antoskin átsétált a pártházból a szállodába. Felkapaszkodott a tetőre, és a reaktorirányába nézett. Aztán lepillantott a szálloda előtti térre. Úgy érezte, fölösleges tovább keresgélnie. Visszasietett a pártközpontba, és közölte aminiszterelnök-helyettessel, hogy mire jutott. Scserbina ugyan morgott, hogy a helikopterek dübörgése zavarni fogja a bizottság munkáját, deamikor látta, hogy Antoskin hajthatatlan, beadta a derekát.

Éjjel kettőkor a bizottság tagjai aludni tértek: valamennyien átmentek a szomszédos Poleszjébe. Alig két óra múlva azonban fölverte őket a MI-8-asok motorjának böm-bölése. Ezeket a hatalmas gépeket Antoskin rendelte ide hajnalhasadásra. A Szerebrjakov ezredes vezette első gép mármeg is indult a reaktor felé.

Antoskin ezután felkereste Scserbinát, hogy megkérdezze, honnan hozzák a homokot. A miniszterelnök-helyettes, akinek modorán nem sokatjavított az egyre erősödő, kínzó száraz köhögés és a kényszerűségből rövidre sikerült alvás, hamisítatlan párttitkári stílusban támadt a hajnalidübörgés okozójára.

– Most miért hozzám fordul? – dörrent a vezérőrnagyra. – Talán nincs elég embere? Mondja meg nekik, hogy ássák föl azt az átkozott homokot!Antoskinnak csak nehezen sikerült megőriznie nyugalmát.– Az én embereim pilóták – felelte. – Ha most homokot ásatok velük, előfordulhat, hogy megremeg a kezük, amikor a reaktor fölött lebegnek.

Scserbina úgy érezte, ott helyben szétveti a méreg. Gyorsan körülnézett, és észrevett a kétórás alvás miatt félálomban tébláboló kétminiszterhelyettest: Sasarint, az Energiaipari és Meskovot, a Középgépipari Minisztérium munkatársát. Megvillant a szeme.

– A! – kiáltott diadalmasan. – Itt van ez a két ember, vezérőrnagy elvtárs. Majd ők elvégzik a munkát. Vigye csak magával őket. Kerítsen nekikásót és zsákokat. Biztosan rengeteg homok van errefelé: az egész mindenség arra épült. Keressenek egy alkalmas helyet, töltsék meg azsákokat, és dobják le mielőbb arra a nyavalyás reaktorra!

Scserbina nem az az ember volt, akivel a két miniszterhelyettes vitába szállt volna. így hát Antoskin vezetésével elhagyták a pártházat, ésmegindultak homokot keresni. Végül a kávéház mellett találtak egy alkalmasnak tűnő helyet. Egy közeli áruházból zsákokat és ásókat szereztek,aztán a két miniszterhelyettes és a vezérőrnagy nekilátott hogy megtöltse a zsákokat.

Scserbina közben hívatta Kizimát, és utasította, hogy haladéktalanul szedje össze az építőmunkásokat, ám sehogy sem lehetett előkeríteni őket.Ezért a vesztére a szobában tartózkodó három emberhez fordult, és őket is leküldte homokot ásni. Az egyik atomipari építési kombinát igazgatója,Nyikolaj Antonscsuk, főmérnöke, Anatolij Zaját és az ország vízenergiaüzemeltetés-vezetője döbbenten meredt egymásra. De ők sem mertekellentmondani a miniszterelnök-helyettesnek, ezért inkább levonultak a folyóhoz a többiek után.

Időközben fölkelt a nap. Meskov, Sasarin és Antoskin verítékben fürödve dolgozott. Miközben lapátoltak, Antonscsuk megkérdezte Sasarint,hogy az Energiaipari Minisztérium vajon fizet-e veszélyességi pótlékot a mentésen dolgozóknak. Sasarin, aki rájött, hogy már az is veszélyes, haPripjatyban tartózkodnak, komolyan vette a kérdést, és igennel felelt.

Félóra leforgása alatt kiderült, hogy a hat hivatalnok ítéletnapig sem fogja zsákokba tölteni a szükséges, háromezer tonnányi homokot– Ezértaztán inkább leültek, és várták Kizima embereit. Antonscsuk és Zaját kocsiba ült, és elhajtott a közeli Barátság Tsz-be. Noha vasárnap volt, találtaknéhány, a földeken dolgozó parasztot.

Elképzelhető, hogyan reagáltak ezek az emberek, amikor egyszer csak felbukkant a semmiből két meglehetősen zilált, hivatalnokkülsejű egyén,és közölte velük, hogy fölösleges itt dolgozniuk: a reaktor megsérült, és az egész környék sugárszennyezett lett. Inkább jöjjenek velük, éssegítsenek betemetni homokkal a reaktort. A parasztok jót nevettek, és folytatták a munkát. Antonscsuk és Zaját erre egy másik csapattalpróbálkozott, de ott sem jártak több sikerrel. Végre észbe kaptak, és lehajtottak a faluba, hogy megkeressék a téeszelnököt és a párttitkárt. Rövididő múlva már vagy száz férfi és nő töltögette homokkal a zsákokat.

Eközben Szerebrjakov ezredes visszatért a reaktor fölött végzett felderítő repülésről. Úgy tervezték, hogy a lehető leg-alacsonyabbról dobják le azsákokat, hogy minél kisebb legyen a becsapódás nyomán felszálló radioaktív porfelhő. Az ezredes figyelmeztette embereit, hogy minél rövidebbidő alatt teljesítsék a feladatot, mert kétszázötven méteres magasságban a sugárzás erőssége már háromszáz rem/óra.

Szerebrjakov jelentette, hogy legfeljebb kétszáz méternyire ereszkedhetnek a reaktor fölé. Ha ennél is alacsonyabbra repülnek, a forró levegőtönkreteheti a helikopterek motorját. Azt javasolta, hogy ötven kilométeres sebességgel közelítsék meg a célpontot. Közben felhordták afolyópartról az első zsákokat. Scserbina természetesen nem állta meg, hogy ne kommentálja az eseményeket. A helikopter zúgását is túlharsogvamegjegyezte, hogy az erőmű felrobbantásában sokkal gyakorlottabbnak tűnnek, mint a cipekedésben. Amikor befejezték a rakodást, aSzerebrjakov ezredes vezette első helikopter a magasba emelkedett. A Poleszje Szálló tetején lévő földi irányítóközpont mindvégig figyelemmelkísérte a repülést. Amikor a cél fölé érkeztek, a legénység két tagja kinyitotta a helikopter ajtaját, és lehajította a zsákokat. A kráterből kiáradó forrólevegő megcsapta arcukat. Hét hosszú másodpercig tartott, míg földet értek a homokzsákok. Tompa puffanással tűntek el a reaktor tetején tátongónyílásban.

Szerebrjakov ezredest és legénységét még huszonkétszer vetették be a nap folyamán. A Jakovlev alezredes vezette másik helikopterugyanennyiszer tette meg a távot. Délután négykor újabb helikopter érkezett Torzsokból Este hétkor Antoskin és Sasarin diadalmasan jelentetteScserbinának, hogy sikerült ledobniuk százötven tonna homokot, valamint egy kis dolomitot, ólmot és bórt. Vesztükre. Scserbina tajtékzott.

– Mi az a százötven tonna? – üvöltötte. – Csepp a tengerben! Legközelebb szedjék össze magukat!

Délután, amíg a homokzsákokkal megrakott helikopterek ide-oda repkedtek a város és a reaktor között, hatszáz buszból álló konvoj haladt átPripjatyon. Megkezdődött a lakosság kitelepítése.

Amikor 27-én reggel hétkor Összeült a bizottság, még mindig nem tudták, mitévők legyenek. Pikalov elmondta, hogy a városban kisséemelkedett a sugárzás, de gyakorlatilag a huszonöt rémes határérték körül maradt. Igaz, a reaktor északi részénél ennél valamivel nagyobb értéketmértek. Viszont bármelyik percben bekövetkezhet a katasztrófa, ha megfordul a szél.

Néhányan ragaszkodtak hozzá, hogy betű szerint kövessék a rendeletben foglaltakat. Ebből nem lehet baj. Az ellentábor azzal érvelt, hogy arendeletben megállapított határérték az egész test által elnyelt sugárdózisra vonatkozik. Itt viszont kimondottan a pajzsmirigyet éri támadás.Ráadásul Pripjaty fiatal város. A gyerekek száma tizenhétezer. Ebben a helyzetben jobb félni, mint megijedni. Scserbina egyetértett. Délelőtt tízkorBerdov tábornok parancsot kapott, hogy kezdje meg a város kiürítését.

4Berdov tábornok jóképű, határozott, közepes termetű férfi. Egész életében a milíciában szolgált. Amint megkapta a parancsot, azonnal

munkához látott. Egy ötvenezres lakosú város néhány óra alatt történő kiürítése korántsem egyszerű feladat. Főleg ha úgy kell megoldani a dolgot,hogy az emberek eközben minél kevesebbet legyenek levegőn. Annak idején olvasta az egyik újságban, hogy a Three Mile Island-i balesetetkövetően öt napon át tartott a veszélyeztetett övezet kiürítése, és hogy nyolcvanhét ember halt meg a tolongásban. Elhatározta, hogy elkerüli azamerikaiak által elkövetett hibákat. Ezért a buszok mindenkit a saját háza előtt vettek fel. Összehangolt ütemterv szerint haladtak, hogy azembereknek ne kelljen a szabadban várakozniuk. A hatalmas konvojba tömörült buszok a szomszédos városokba és falvakba szállították alakosságot. Ezeket előre értesítették a menekültáradat érkezéséről.

A Komszomol-tagok már reggel óta lakásról lakásra jártak: jódtablettákat osztogattak, és figyelmeztették az embereket, hogy maradjanakotthon. Néhányan megfogadták a tanácsot, de a többség nem törődött vele. Ilyen gyönyörű napon nehéz volt a fülledt lakásban tartani a gyerekeket.Déltől hangosbemondókkal felszerelt kocsik cirkáltak az utcákon. Bejelentették, hogy kiürítik a várost.

– Mindenki térjen vissza a lakásába! – harsogták a hangszórók. – Fejenként három napra elegendő holmit csomagoljanak össze!A lakótömbök bejárata elé őröket állítottak. Senki sem hagyhatta el kocsival a várost, nehogy az úton összetömörülő autók dugót okozzanak.

Néhány családot előre figyelmeztettek. A hallgatag Vagyim Grisenyka már napokkal előtte szólt a feleségének, hogy pakolja össze a holmikat,mert várhatóan evakuálni fogják őket.

– Mennyi időre? – kérdezte Jelena meglepetten– Lehet, hogy örökre – felelte Vagyim.– De mi lesz a május elsejei felvonulással?– Nem lesz május elsejei felvonulás.Mivel fogalmuk sem volt, hogy mikor térnek vissza, és hogyan őrzik a lakást, amíg távol vannak, Jelena összepakolta az értékesebb holmikat:

bőrkabátját, bundáját, olasz cipőjét, korcsolyáját, aranyláncait. Leánya vadonatúj hátizsákját dugig tömte elegáns ruhákkal. Ljubov Lelecsenkovaviszont úgy számított, hogy csupán a környező erdőkbe viszik ki őket, és ezért a legócskább ruháit vitte magával.

Ljuba Akimova azzal töltötte a reggelt, hogy igyekezett távol tartani a gyereket az ablaktól. Inze Davletbajevával, Natasa Juvcsenkovával és atöbbi, súlyosan sérült operátor feleségével engedelmesen összepakolta a legszükségesebbeket, és várta a buszt.

Katya Litovszka, a csinos fiatalasszony, akit még Nyikolaj Steinberg vett fel a turbinarészleghez, nemcsak a saját tízéves lányával kínlódott,hanem annak barátnőjével is, aki éppen ott volt náluk látogatóban.

Ljubov Lelecsenkovát felhívta a lánya Kijevből. Azt kérdezte, hogy elmennek-e Poltavába a május elsejei szünetben, vagy inkább ő jöjjönPripjatyba. Ljubov nem merte elmondani lányának, hogy mi történt, inkább átadta férjének a kagylót.

– Nem megyünk Poltavába – mondta Alekszandr, azután hozzátette: – És te se gyere ide.A Tribuna Energika szerkesztője, Ljubov Kovalevszkaja biztosra vette, hogy sosem térnek vissza. Ezt anyjának is megmondta. Ezért, akárcsak

Jelena Grisenyka, ő is a legértékesebb ruháit pakolta össze: az estélyiket és egy drága gyapjúsálat. Lányának és az éppen náluk vendégeskedőunokahúgának azt tanácsolta, vegyenek tiszta ruhát. Miközben a lányok átöltöztek, összecsomagolta az ő holmijukat is, azután valamennyienlementek a buszhoz. Ljuba mindenre ügyelt, csupán azt nem vette észre, hogy idős édesanyja még mindig papucsban van.

A családok egymás után szálltak a buszokba. Amikor mindnyájan fenn voltak, az ügyeletes rendőrtiszt beszólt a központba. A létszám jóvalkisebb volt, mint várták: ötvenezer ember helyett huszonegyezer. A többiek már elmenekültek. Még egyszer ellenőrizték a lakásokat, hogy üresek-e, azután megadták a jelet: a konvoj útra kelt.

Két órával később Berdov tábornok jelentette Scserbiná-nak, hogy befejeződött a város evakuálása. Ez figyelemre méltó teljesítmény volt. Nemtört ki pánik, és viszonylag kevesen éltek panasszal. Ljubov Lelecsenkovának mégis összeszorult a torka, ahogy a kiégett erőműre nézett: eszébejutott az a perc, amikor először pillantotta meg a Kijevből induló szárnyashajó fedélzetéről.

A Pripjatytól hatvan kilométerre lévő Ivankovban több ágra szakadt a konvoj. Néhány busz Kijev felé indult. Mások északra, Narodicsi ésPoliszke felé. Katya Litovszka leányával és lánya barátnőjével egy Poliszkétől öt kilométernyire lévő faluban szállt le a buszról. A helyitermelőszövetkezet elnökének feladata volt, hogy elhelyezze őket. A ráncos arcú, szoros kendőt viselő, aranykoronás fogsorű parasztasszonyokkörbeállták a legjobb ruhájukban érkező menekülteket. Olyan volt, akár a marhavásár. Katyát és a lányokat egy öreg anyóka hívta meg magához.„Pont, mint a háborúban" – mondogatta megállás nélkül. A házban aztán kaptak egy kis vacsorát, majd mindhárman egy ágyba feküdtek le aludni.

Az elegáns bőrkabátot viselő, mindig vidám Jelena Grisenykát és lányát egy puhovkabeii szegény parasztcsalád fogadta be. Jelena szinténkénytelen volt a lányával egy ágyban aludni. Fürdőszobának még hírét sem hallották, másnap azonban néhány katona érkezett a faluba, és egyszivattyúval működő, hordozható zuhanyozót telepítettek a tó mellé. Jelena azt hitte, a veszélyes övezeten kívül vannak. Vendéglátója másnapmegkérte, hogy segítsen megfejni a teheneket, de ő nagyon rettegett az állatoktól. A krumpliszedésben sem lehetett sok hasznát venni, hiszen csaklegjobb ruháit, olasz cipőjét és az ékszereit hozta magával.

Ljubov Lelecsenkovát viszont, aki férjére hallgatva csupán a legócskább ruháját vitte magával, az erőmű tudományos főmérnökének, Ljutyovnakfeleségével együtt a helyi téeszelnök tágas házában szállásolták el. A téeszelnök felesége szintén tanárnő volt, akárcsak ő. Másnap magával vitteLjubovot az iskolába, mivel a pripjatyi tanárok azt az utasítást kapták, hogy mindenképpen folytassák az oktatást. Ljubov ugyan megpróbált tanítani,de annyira szétszórt volt, hogy a legegyszerűbb összeadásoknál is csődöt mondott. A gyerekek állandóan kijavították.

A kitelepítetteket szigorúan szemmel tartották. A párttagoktól beszedték a tagkönyvüket, és úgymond „biztonságba helyezték". Egyébként elégsokan elhagyták a számukra kijelölt körzetet, különösen azok, akiknek családja Ukrajnában élt. Katya Litovszka és Tatyjana Palamarcsu-kova ezekközé tartozott. Elég nehéz volt utazási engedélyhez vagy készpénzhez jutni. Sok embert kínzó, száraz köhögés gyötört. A legtöbben végtelenülkimerültek voltak. Egyik percről a másikra elveszítették kényelmes otthonaikat. Most, hogy Poleszje elszigetelt és elmaradott falvaiban kellettélniük, még fájóbb volt a veszteség. Ahogy az öreg parasztok mondogatták: pont olyan, mint a háború.

5Április 28-án, hétfőn a Stockholmtól száz kilométerre lévő, svédországi fosmarki atomerőműben váratlanul megszólalt a riasztó. A műszak végi

rutinellenőrzésen az egyik munkás ruhájának radioaktív szennyeződése a normálisnál jóval nagyobb értéket mutatott. Mivel azt hitték, hogy szivároga reaktor, haladéktalanul elrendelték az erőmű kiürítését.

Mielőtt nekikezdtek volna, hogy kinyomozzák a szivárgás eredetét, kiderült, hogy a svédországi meteorológiai állomásokon több helyen isradioaktív részecskéket találtak a Szovjetunió felől a Baltikumon áthaladó légáramlatban. Először azt hitték, hogy az atomcsendegyezményellenére kísérleti robbantás történt, de a minta alaposabb elemzése kimutatta, hogy ezek a részecskék kizárólag atomreaktorból származhatnak.Habár a sugárzás erőssége ötször nagyobb volt a háttérszintnél, semmiféle veszélyt nem jelentett. A svédek sejtették, hogy valamiféle balesettörténhetett. Ők a litvániai ignalinai erőműre gyanakodtak, ezért a kormány utasította a svéd követséget, hogy minél előbb tudják meg, mi történt. Asvéd diplomaták három szovjet kormányszervet is megkerestek, többek közt az Atomenergiai Bizottságot, de mindenhol határozottan tagadták,hogy baleset történt. Csupán este kilenc órakor jelentette be a TASZSZ:

A csernobili atomerőműben baleset történt. Megsérült az egyik atomreaktor. A kormány intézkedéseket hozott a baleset következményeinek

elhárítására. A sérültek orvosi segítséget kaptak. Az eset körülményeinek kivizsgálására kormánybizottság alakult.

Ugyanezt a szöveget olvasták be a moszkvai televízió hírműsorában, a Vremjában is. A kurta tudósítás a hetedik volt a hírek sorában.

6A rövidke közleményt hosszú vita előzte meg a Politikai Bizottság aznap reggeli ülésén. Az a tény, hogy a robbanást követően még

Svédországban is lehetett észlelni radioaktív csapadékot, végre felnyitotta a szovjet vezetők szemét. Hirtelen ráébredtek, hogy beosztottjaikállításával ellentétben Csernobilban nem egyszerű baleset történt, hanem súlyos katasztrófa, és az ennek következtében kialakult helyzetet csak anemzet valamennyi erőforrásának mozgósításával lehet kézben tartani. Épp ezért egy újabb, a Politikai Bizottság tagjaiból álló bizottságot hoztaklétre. Ezt már maga a miniszterelnök, Nyikolaj Rizskov vezette. A tagok közt ott volt Jegor Ligacsov, Vitalij Vorotnyikov, valamint a belügyminiszterés a hadügyminiszter is.

A legfelsőbb vezetők világosan látták a baleset ökológiai és politikai következményeit. Tisztában voltak vele, hogy a késedelmes bejelentésjóval többet ártott az ország presztízsének, mint maga a baleset. Megalázónak érezték, hogy csupán a svéd diplomáciai nyomás hatására pattantki az igazság. Ha menteni akarják a menthetőt, sürgősen pontos adatokra van szükség, méghozzá szovjet forrásból.

Pikalov vezérezredes a reaktor tíz kilométeres körzetében végzett méréseket. Április 29-én három, különlegesen felszerelt helikopterköteléketküldött a helyszínre. A gépek lépcsőzetes alakzatban repültek. Az ötven métertől kétezer méterig terjedő magasságtartományt vizsgálták.Kétpercen-ként vettek mintát. A mérések alapján Pikalov pontos képet tudott adni a szennyeződés mértékéről. Amikor végzett az adatokkiértékelésével, jelentette, hogy a sugárzás a levegőben majnem százszorosa annak, mint amennyit a fizikusok feltételeztek.

Rizskov úgy döntött, hogy nagyobb területre kell kiterjeszteni a méréseket. Ezért behívatta az Állami Hidrometeo-rológiai Bizottság vezetőjét, jurijIszraeit. A nagydarab férfi jellegzetesen orosz vonásai éles ellentétben álltak sémi származásra utaló nevével. Iszrael Fedorovnak, a kitűnőgeofizikusnak a tanítványa volt, később pedig helyettese a Hid-rometeorológiai Intézet igazgatói székében. Komoly gyakorlata volt a légkörradioaktív sugárzásának mérésében. Az atomcsendegyezmény idején csaknem négyezer megfigyelőállomást állítottak föl kollégáival a földön, alevegőben és a világűrben keringő műholdakon.

Miután április 29-én Rizskov magához rendelte, Iszrael összeszedte valamennyi szakértőjét, és elindult Kijevbe. Nyolc, mérőműszerekkelfelszerelt repülőgép és helikopter állt készenlétben, hogy adatokat gyűjtsön a reaktor által kibocsátott rövid félidejű radioaktív felhőről. Máscsoportok a földet szennyező, hosszú felezési idejű izotópok – a cézium 137-es, a stroncium 90-es és a plutónium 239-es – aktivitását mérték.Először nagyon nehezen tudtak különbséget tenni a földi és légköri sugárzás között. Ennek ellenére már május elsejére elkészült a szennyezettterület vázlatos sugártérképe.

A már meglévő adatokat átadták a Biofizikai Intézet igazgatójának, Leonyid Iljinnek. Iljin első generációs értelmiségi családból származott. Apjamérnök volt, de nagyapja még mozdonyvezetőként dolgozott. A leningrádi orvosi egyetem elvégzése után öt évig orvosként szolgált a fekete-tengeri flottánál. 1963-ban visszatért Leningrádba, és a Radiológiai Orvostani Intézet kutatójaként dolgozott. Innen Majákba ment, hogytanulmányozza a baleset körülményeit, azután pedig a kazahsztáni atomkísérleti telepen dolgozott. Iljin hivatali széfjében egy kis ólomdobozkalapult. Ebben egy összerakható, orosz fababát tartott, amelyben apró, fekete kövek voltak: az atomrobbanás középpontjában olvad össze ilyen kiskavicsokká a homok. Iljin sugárvédelemmel foglalkozott. Kollégáival együtt számos kísérletet végzett önmagán, amikor azt vizsgálták, hogy a stabiljód mennyire véd a 131-es jódizotóp hatása ellen. Született vezető volt: harminchárom éves korában nevezték ki a Radiológiai Orvostani Intézetvezetőjévé, és még nem töltötte be a negyvenet, amikor 1967-ben Szlavszkij felkínálta neki a Középgépipari Minisztérium Biofizikai Intézeténekigazgatói posztját.

A határozott arcú, középmagas, dörgő hangú Iljint egyáltalán nem volt nehéz elképzelni tengerészkapitányként vagy a cári idők tartományikormányzójaként. Habár belépett a pártba, nemigen törődött ideológiai kérdésekkel. Inkább hazafinak tartotta magát. Büszkeséggel töltötte el,hogy Szmolenszkben született: a városon annak idején átkelt mind Napóleon, mind Hitler serege, most mégis virágzik. Büszke volt rá, hogy oroszlehet, mint Tolsztoj, Csajkovszkij és Lenin. Lenint, aki ezt az elmaradott népet a világ egyik első nemzetévé tette, módfelett tisztelte. Hatalmasportréja ott függött a Moszkva folyóra néző irodájának falán.

Iljin a Biofizikai Intézet munkájának irányítása mellett sem hagyta abba tudományos kutatásait. A radioaktív sugárzás hatásainak vizsgálata volt aszakterülete. Habár eredményeit nem tárták a nyilvánosság elé, a tudományos élet elismert személyiségei közé tartozott: 1974-ben a SzovjetOrvostudományi Akadémia tagjai közé választotta. Mivel az általa vezetett intézetet a Középgépipari Minisztérium alapította, a kutatások jó részevalamilyen hadászati célt szolgált.

Vizsgálódásaik homlokterében az atomháború lehetséges következményei álltak. 1970-ben, nem sokkal azután, hogy kinevezték a BiofizikaiIntézet igazgatójának, Iljin másodmagával megjelentetett egy rövid tanulmányt, amely az Átmeneti utasítások a lakosság védelmében elvégzendő

mérésekhez atomrobbanás esetén címet viselte. A tanulmány kiemelten foglalkozik a pajzsmirigy védelmével. A radioaktív 131-es jódizotópbeépülésének megelőzésére stabil jód szedését javasolja. Kitér egy esetleges reaktorszivárgás lehetőségére is. Javasolja, hogy valamennyierőmű készítsen minden részletre kiterjedő tervet erre az eshetőségre.

Egyébként ez a tanulmány határozta meg az evakuálásra vonatkozó határértékeket, amelyeket később a Szovjetunió egészségügyifőbiztoshelyettese is jóváhagyott– A füzetke ennek ellenére is csak ezer példányban jelenhetett meg. 1984-ben a Sugárbiztonsági Bizottság,amelynek Iljin volt az elnöke, néhány apróbb változtatással úgymond korszerűsítette, azonban ezután sem tették hozzáférhetővé a szélesebbközönség számára. Úgy gondolták, hogy ha túl alaposan készítik fel az embereket egy esetleges atomkatasztrófára, akkor biztosra veszik hogyelőbb-utóbb be is fog következni.

Az atomháború ebben az időszakban reális fenyegetésnek tűnt. Iljin propagandaháborúba keveredett a vezető nyugati stratégákkal. A NATO úgygondolkozott, hogy a Szovjetunió hagyományos haderejének fölényét csupán rövid hatótávolságú atomrakétákkal lehet ellensúlyozni, máskülönbenelsöprik őket a szovjetek tankhullámai.

Ha viszont a nyugati közvéleményt sikerülne meggyőzni arról, hogy az esetleges atomháború mindkét fél számára ugyanolyan végzetes lesz,akkor megmaradna a Szovjetunió harcászati fölénye. Ezért aztán Brezsnyev háziorvosa, a később egészségügyi miniszterré kinevezett JevgenyijCsa-zov és Iljin elmentek a Virginia állambeli Airlie-ben rendezett, Az Atomháború Megelőzéséért Tartott Első Nemzetközi Orvoskongresszusra.1984-ben, Angeíina Guszkovával hármasban kiadták Az atomháború orvosi és biológiai következményei – a szovjet orvosok álláspontja címűkönyvet, amely oroszul és angolul egyaránt megjelent. Bár a szöveget alaposan megtűzdelték hidegháborús szólamokkal, szakmailag pontosképet festett egy atomtámadás várható hatásairól. A következtetéseket a Hirosima és Nagaszaki áldozatain végzett vizsgálatokra alapozták. Akönyv gerincét a nukleáris sugárzás által okozott betegségek ismertetése alkotta.

A könyv célja kifejezetten az volt, hogy megriassza az olvasót. A szerzők rá akarták döbbenteni a nyugati közvéleményt, hogy milyenkövetkezményekkel járna egy atomháború, és ezáltal kívántak nyomást gyakorolni a NATO katonai vezetőire, hogy mondjanak le nyíltanhangoztatott, az első csapásra épülő stratégiájukról. Ezért hivatkoznak olyan előszeretettel a japán vizsgálatokra, amelyek egyértelműenkimutatták, hogy „azok körében, akik száz radnái nagyobb sugárdózist kaptak, sokkal magasabb a rákos megbetegedések aránya".

A fehérvérűségről – különösen a hirtelen fellépő, gyors lefolyású esetekben – minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az

atomrobbanás hatására kialakuló szövődményes betegségek közé tartozik. A vérképző szervek leukémiás elváltozásai leggyakrabban asugárfertőzés után öt-tíz évvel észlelhetők. Ebben az időszakban a megbetegedések száma ötször-tízszer magasabb volt, mint akontrollcsoport tagjai körében, akik tíz radnái kisebb sugárdózist kaptak. Az ENSZ Sugárhatást Vizsgáló Tudományos Bizottságánakkiadványai ugyancsak azt bizonyítják, hogy a fehérvérűség rendkívül magas azoknak a férfiaknak és nőknek a körében, akik atomrobbanáskövetkeztében ötven és kétszáz rad közötti sugárdózist kaptak. A nemzetközi statisztikák szintén megerősítik ezt a tényt.

Azoknál, akik kétszáz radnái nagyobb sugárdózist kaptak, a rák kialakulásának valószínűsége a kétszeresére nőtt. Csupán a méh– és ahasnyálmirigyrákos megbetegedések aránya nem nőtt, a végbélrák kockázata pedig csökkent. Az ötven radnái kisebb adagok sem egészenveszélyteleellen intézett kirohanásában Iljin felhívta a figyelmet: „még az egészen kis mértékű sugárzásnak is nagyon komoly hatása lehet azemberi szervezetre", A tizenöt rados dózis még nem eredményez sugárbetegséget, de „az ilyen arányú sugárzásnak kitett embereknél is megnő arosszindulatú daganatok és leukémiás megbetegedések valószínűsége. A sugárfertőzés káros genetikai hatása számos nemzedéken átfennmarad".

VI1

Április 29-én Leonyid Iljin Rizskov utasítására Kijevbe repült. Ezen a napon fordult a szél. A radioaktív izotópokból álló, hatalmas felhő mind ezidáig Csernobiltói északra, a viszonylag ritkán lakott területek felé sodródott. Most visszaindult Ukrajna fővárosa, Kijev felé.

Amikor Iljin leszállt a gépről, azonnal közrefogták az aggódó hivatalnokok. Kérdések özönével árasztották el. Mindannyian azt tudakolták, hogymilyen nagy a veszély. Ez rossz előérzettél töltötte el. Hirtelen rádöbbent, milyen kevés olyan ember van, aki valóban képes felmérni a kockázatot.

A Szovjetunióban található igazi szakértőket akár a fél kezén is meg tudja számolni. Kijevben egyelőre 2,2 milli-rem/óra volt a sugárterhelés. Haezen a szinten marad, több mint egy év kell, hogy elérje a 25 rémes minimumot. Iljin persze tudta, hogy az ennél kisebb sugárdózis is komolykövetkezményekkel járhat. Ebben a helyzetben nem lehet százszázalékos biztonságról beszélni. De hogy ez mekkora kockázatot jelent, azt inkábba politikusoknak, mint a tudósoknak kell mérlegre tenni.

Kijev virágba borult. A város a Dnyeperre néző domboldalra épült. A számtalan kolostor tavaszi fényben ragyogó aranykupolája emlékezteti azidelátogatót, hogy Kijev volt az orosz föld első keresztény birodalmának fővárosa. A várost övező, gazdag termőföld egész a Fekete-tengerignyúlik. Egy évezreden át a környék kereskedelmi központja volt: itt cserélt gazdát a Dél-Ukrajnában termett gyümölcs és az északi erdőkbőlszármazó faanyag és prém. Á háború és a forradalom rengeteg pusztítást okozott. A város több pontját hatalmas szocialista emlékművek tarkítják.Ám mindezek ellenére a fasorral övezett utak és a szélesen kanyargó Krescsatyik hangulatosabb, mint Moszkva és Minszk méltóságteljes főutcái.

Csodálatos tavasz volt. Ukrajnában szinte egyszerre borulnak virágba a gyümölcsfák. A hosszú, szürke telet hirtelen váltja fel a színpompás,illatos kora nyár. Az a tavasz a legszebbek közül való volt. Olyan erősen sütött a nap, mintha már június vége lenne. A mintegy hárommilliós városlakossága izgatottan készült május elsejére. A munka ünnepe arra is jó alkalomnak tűnt, hogy az alkoholtilalom bevezetése előtt még egyszerutoljára alaposan feltöltekezzenek.

Mindenki lázban égett. Az ácsok buzgón építették a tribünt a Krescsatyikon, a főutcán. Az üzemekben és gyárakban előszedték a hatalmasMarx-, Engels– és Lenin-portrékat. A Komszomol-tagok buzdító jelszavakkal ellátott, hatalmas vörös zászlókat és drapériákat helyeztek el a városkülönböző pontjain.

Az újságírók összeállították a lapok május elsejei különkiadását: A szovjet emberek ismét megünneplik május elsejét, a munkások szolidaritásának nemzetközi ünnepét. De a mostani május elseje egyben

az ország fejlődésében bekövetkező változás ünnepe is. Az SZKP XXVIL kongresszusának valamennyi párttagtól sokat követelő, a bolsevikigazságot kifejező, mindent magában foglaló és meghatározó jellegű szociálpolitikai és erkölcsi irányelvei hatják át a szovjet társadalmat ésezt az ünnepet.

A gyönyörű idő és a peresztrojka között szinte tálcán kínálkozó párhuzamnak pedig egyszerűen nem lehetett ellenállni: Minden május elseje más és más. A jelenlegi igen erős ideológiai és forradalmi ösztönzést jelent. Az SZKP XXVIL kongresszusa új

tettekhez, jobb élethez, társadalmunk felgyorsuló fejlődéséhez nyit utat.

Természetesen az ünnep nemzetközi voltáról sem szabad elfeledkezni: A mai ünnep egyúttal jelentős évforduló is. Az amerikai hatóságok pontosan száz évvel ezelőtt fojtották vérbe a chicagói munsok általános

sztrájkját. Ez a nap azóta a munkásosztály szolidaritásának nemzetközi ünnepe lett. A májusi szélben lobogó vörös zászlók a várost díszítőfeliratokkal beszélgetnek. A központi emelvény mellett a Szovjetunió zászlaja együtt csattog a szélben a tagköztársaságok zászlóival, amelyekközt Ukrajna népe is otthonra talált.

Az ünnepségeken az Ukrán Kommunista Párt főtitkára, Vlagyimir Scserbitszkij, a Brezsnyev-korszak utolsó túlélőinek egyike elnökölt. Andropovkorrupcióellenes tisztogatásainak idején huszonöt területi párttitkárból kilencet bűnösnek találtak. Ő a helyén maradt.

A csernobili baleset hírétől megriadt ukrán kormány parancsára a különböző fegyveres testületek alakulatai példás gyorsasággal léptekakcióba. A milícia, a polgári védelem, a belügyminisztérium és a KGB egységei még április 26-án napkelte előtt lezárták az érintett területet. Senkisem viselt védőfelszerelést.

Az Ukrán Egészségügyi Minisztérium munkatársai sokkal nyugodtabbak voltak. Őket is, mint oroszországi és belorussziai kollégáikat, teljesenfelkészületlenül érte a baleset. Azt hitték, hogy a szovjet típusú atomreaktorok teljesen biztonságosak. Épp ezért eszükbe sem jutott átfogó terveketkészíteni erre az eshetőségre. Fogalmuk sem volt arról, hogyan kell megvédeni ekkora tömeget a radioaktív sugárzás ellen. Ráadásul az erőmű ésPripjaty nem tartozott ukrán fennhatóság alá. Mindkettő össz-szövetségi létesítménynek számított, következésképpen valamennyi ottaniegészségügyi intézmény a Szovjet Egészségügyi Minisztérium harmadik ügyosztálya alá tartozott.

Tovább rontott a helyzeten, hogy az ukrán egészségügyi miniszter, Anatolij Romanyenko a baleset idején épp egy Atlantában rendezettkonferencián tartózkodott. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy katasztrófa történt, beosztottjai felkészültek a Pripjatyból és a tíz kilométeres zónábólkitelepítettek megsegítésére. Csaknem száz segélycsapatot szerveztek, de az evakuáltak ellátása eléggé esetleges volt: gyakorlatilag az egy-egykörzetben rendelkezésre álló készletektől függött. A stabil jódtartalékok nem voltak elegendőek a teljes népesség számára. Még arra nézve semrendelkeztek egyértelmű utasítással, hogy felhasználhatják-e ezeket vagy sem. Ugyanígy fogalmuk sem volt arról, hogy igazából milyen komolyveszélyt jelent a reaktorból kiszabadult sugárzó anyag.

Noha sok magas rangú pártvezető akadt, aki tudta, milyen súlyos fenyegetést jelent a csernobili baleset, és elküldte gyermekeit a városból, avárosi tanács testülete elfogadta Iljin álláspontját, aki úgy döntött, hogy Kijev lakosságát nem fenyegeti veszély. A május elsejei ünnepségelőkészületei tovább folytatódtak.

2Iljin ismét repülőgépre szállt, és tett egy kört a négyes blokk felett. Scserbinához, Pikalovhoz és Legaszovhoz hasonlóan ő is csak a reaktor

megpillantása után fogta fel a katasztrófa mértékét. Mélyen megrázta, amikor Pripjaty fölött átrepülve hirtelen észrevette, hogy az egyikkilencemeletes ház tetején pelenkák száradnak. Az utcákon és tereken hatalmas május elsejei transzparenseket lobogtatott a szék Hirtelenrádöbbent, hogy ez a katasztrófa egyúttal számtalan emberi tragédia forrása is. Mindez természetesen nem rendítette meg a szovjet rendszerkiválóságába vetett hitét. Amikor visszatért a pártközpontba, és számba vette, milyen erőforrások állnak rendelkezésükre, hogy enyhítsék a balesetkövetkezményeit, még jobban megerősödött ebbéli meggyőződése. Úgy érezte, hogy ezt ilyen gyorsan és hatékonyan csupán egy tekintélyelvűkormányzati forma képes biztosítani.

Mindenki lázasan tevékenykedett. A bizottság aznap települt át Pripjatyból az erőműtől húsz kilométerre lévő Cser-nobílba. A kórházat isevakuálták. A betegeket, orvosokat és nővéreket egy úttörőtáborba telepítették át. Pikalov emberei a szennyezett övezeten kívül felvert, hatvanfőssátrakban laktak. Másokat még ennél is messzebb, a Csernobiltől hatvan kilométernyire lévő Ivankovban szállásoltak el.

A reaktorba közben folyamatosan dobálták a homokzsákokat. A helikopterek most már száznyolcvanszor fordultak naponta. A homokot azAtomenergia Szállítótársaság sofőrjei fuvarozták a Csisztogalovka nevű falu mellett lévő bányából. Antoskin vezérőrnagy közben további MI-6-osés MI-26-os helikoptereket kapott Torzsokból. A pilóták között sok volt az afganisztáni veterán. Ők már megszokták a veszélyes helyzeteket. APoleszje Szálló tetején lévő irányítótorony utasításait követve repültek az erőmű fölé. Nagyon kellett vigyázniuk, nehogy beleütközzenek az erőműkörnyékén lévő vezetékek és oszlopok valamelyikébe.

Noha fullasztóan meleg volt, nem merték bekapcsolni a szellőztetőket, mert féltek a radioaktív portól. Egyaránt izzadtak a feszültségtől és ahőségtől. A szűk térben alig kaptak levegőt. A legénység létszámát a minimumra csökkentették. Legtöbbször csupán a két pilóta és a navigátortartózkodott a gépen. Mielőtt hajnali négykor elindultak, jódtablettát adtak nekik, és megparancsolták, hogy a visszatérés után este tizenegykorvegyenek be újabb adagot, ám a legtöbben olyan fáradtak voltak, hogy nem jutott eszükbe. A pilótaüléseket ólomlemezekkel bélelték, a pluszsűlyazonban csökkentette a helikopterek által szállítható homok mennyiségét.

A pilóták doziméterrel felszerelkezve indultak bevetésre. Amikor elérték a huszonöt rémes dózist, haladéktalanul visszavonták őket. Habártöbben részt vettek közülük az afganisztáni háborúban, a legtöbben féltek az erőmű fölé repülni. Ezért aztán egy fanatikus párttagokból állócsapatot alakítottak. Jelszavuk a következő volt: „Minden erőfeszítést megteszünk, sőt akár az életünket is odaadjuk azért, hogy teljesítsük akormány utasításait!" Volt, aki ennek ellenére sem vállalta a bevetést. Egy fiatal torzsoki pilóta megtagadta a parancsot; végül társai meggyőzték,hogy végezze el a feladatot. Mások az italból merítettek bátorságot. A vodkát a fagyálló folyadék flakonjában tárolták a fedélzeten. Ettől legalábbaludni tudtak. Noha egyesek leheletén még másnap is érezni lehetett az alkohol szagát, parancsnokaik nem tettek rá megjegyzést.

Scserbina az első napokban rengeteget panaszkodott Pikalovnak és Ivanovnak, hogy Antoskin nem látja el megfelelően a feladatát, de végül rákellett jönnie, hogy a higgadt, fiatal parancsnok nagyon is eredményesen dolgozik. Antoskin helikopterei április 28-án kilencvenhárom bevetésenvettek részt. Április 29-én ez a szám már száznyolcvanhatra nőtt. Felfordított ejtőernyőket kötöztek a helikopterek alá, így fordulóként akár hat-nyolczsákot is szállíthattak.

30-án kiszámították, hogy ez idáig több mint ezer tonna homokot, ólmot és bórt dobtak a reaktorra. Úgy látszott, bevált a stratégia: aradioaktivitás a baleset napján mért tizenkétmillió curie-ről 27-én négymillióra, 28-án négymillió alá, 29-én hárommillióra csökkent. Április 30-ánalig kétmilliót mértek. Május elsejének előestéjén Valerij Legaszov elégtétellel nyugtázta, hogy a lehető legjobb tanáccsal látta el Scserbinát.

3Ám nem mindenki osztotta ezt a néztetét. Április 27-én két, Kurcsatov intézetbeli RBMK-szakértő érkezett Pripjatyba. A NIKJET-től kapott,

különleges fényképezőgépekkel felszerelkezett Alekszandr Kalugint és Konsztantyin Fedulenkót a többi tudóssal együtt mikrobusz hozta arepülőtérről a városba. Ivankov után beleütköztek a Pripjatyból jövő buszok végtelen sorába– Este volt, mire elérték úti céljukat.

A Poleszje Szállóban szállásolták el őket. A portán két rubel előleget kértek tőlük a szobákért. Mivel a szálloda éttermét már zárva találták,kimentek a városba, hogy valami vacsorát vegyenek maguknak. Kis idő múlva egy kávéházhoz értek, melyet óriási tömeg vett körül. Itt mindentingyen adtak. Sajnos az ennivaló már elfogyott, de sikerült hozzájutniuk néhány doboz hiánycikknek számító BT cigarettához. A két szakértőmegtöltötte a zsebeit, aztán tovább-állt Rengeteg ember lézengett az utcán, katonák és civilek egyaránt. A mindenütt ott lévő dozimetrikusok azttanácsolták a tudósoknak, hogy inkább maradjanak zárt térben, így hát visszatértek a szállodába. A kapott utasításoknak megfelelően elhúzták azablakoktól az ágyukat. 28-án reggel korgó gyomorral ébredtek.

Átsétáltak a válságkezelő bizottság főhadiszállására, ahol végre megreggeliztek: cipóval, kolbásszal, limonádéval kínálták őket. Itt még jódtab-lettához is hozzájutottak. Amikor Fedulenko rákérdezett, hogy miért nem adtak nekik korábban jódot, ezt a mélyértelmű választ kapta: „Jobb későn,mint soha!"

Reggeli után jelentkeztek Legaszovnál, aki közölte velük a feladatukat: derítsék ki, hogyan történt a baleset. A komputer által kinyomtatottadatokat és az operátorok magnószalagon rögzített szavait az irodák alatti óvóhelyen megtalálják. Ezzel elővett a zsebéből két dozimétert, ésátnyújtotta őket kollégáinak.

A két tudós kibuszozott az erőműbe– A hajnali köd a négyes blokk romjai fölött gomolygó gőzzel keveredett. A két szakértő elhűlten nézte aszétrobbant tartályokat és az égnek meredő, szétzilált csövek és kábelek erdejét. Kalugin, aki egy életre elkötelezte magát az RBMK típusúreaktorok mellett, alig jutott szóhoz a megdöbbenéstől. Elmentek az irodák mellett, és lesiettek az óvóhelyre. Ott Fedulenko régi barátja,Alekszandr Gobov várta őket, aki a robbanás okait kutató csoportot vezette. Átadta nekik a négyes blokk munkanaplóját, a komputer általkinyomtatott, mintegy száz adatot tartalmazó tekercset, valamint a tesztelést végző operátorok beszélgetését rögzítő magnószalagot.

Először a munkanaplót vették szemügyre. Kalugin rögtön látta, hogy a reaktor teljesítményét a baleset előtt huszonnégy órával csökkentenikezdték. A reaktorzónába csupán tizenhárom szabályozórudat eresztettek le – ez kettővel kevesebb, mint az előírt minimum ami a szabályoknyilvánvaló megszegése. Az utasítást a műszakvezető aláírásával hitelesítette. A komputer által kinyomtatott adatokat böngészve felfedezte, hogy abaleset előtt egy perccel már csaknem az összes szabályozórudat eltávolították a reaktorzónából. A reaktor teljesítménye ekkor kétszáz megawattvolt, de harminchat másodperccel a turbinateszt megkezdése után már hatszáz megawattra ugrott. Ekkor megnyomták az AZ gombot, és a kétszázszabályozónk! megindult a reaktorzónába, de három másodperccel később a teljesítmény még mindig növekedett. A reaktorban uralkodó nyomáspillanatok alatt a duplájára nőtt. Ennél a pontnál a gőzdob nyomását és a reaktor aktivitását jelző vonalak függőlegesen futottak a regisztrálószalagtetejéig.

Valószínűleg az történt – gondolta Kalugin hogy a lefelé tartó szabályozórudak megmozgatták a vizet a reaktor aljában, ami aztán azüregeffektust pozitívvá változtatta. Hirtelen eszébe villant, hogy ez a lehetőség már két évvel ezelőtt is felmerült, amikor egy, a NIKJET-ben dolgozókollégájával tárgyaltak. Akkor abban maradtak, hogy ennek igen csekély a valószínűsége, hacsak nem húznak vissza a megengedettnél többszabályozórudat. Ha legalább tizenöt szabályozórúd van a zónában, kizárt, hogy ellenőrizhetetlen marad a reaktor.

Kalugin és Fedulenko ezután végighallgatták az operátorok hangját rögzítő szalagokat. A szöveget időnként csak nehezen lehetett érteni, de akét tudós tisztán hallotta a „Nyomd meg a gombot!" kiáltást. Világos volt, hogy az operátorok tudtak a vészhelyzetről Amikor végeztek, Go-boveléjük rakta a 26-án készült fényképeket. Ezeken nemcsak az összetört szivattyúk, szétnyílt tartályok, elgörbült csövek voltak láthatók, hanem arobbanás által kilökött, szanaszét heverő grafittömbök is. Ez minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a reaktornak vége. Gobov azt is elmondtanekik, hogy egyes helyeken olyan magas értéket mutat a doziméter, ami egyértelművé teszi, hogy néhány fűtőelemdarab szintén szétszóródott akörnyéken.

Kalugin és Fedulenko most már eleget látott. Felhívták Legaszovot, majd még aznap délután táviratoztak a Politbü-rónak: „A baleset oka egy, areaktorban történt robbanás."

Legaszov haladéktalanul visszarendelte őket Pripjatyba, A két. tudós az irodák előtti megállóban várakozott a buszra. Kora délután volt. Areggeli párát már réges-rég fölszívta a napsugár. A megállóban ácsorogva beszélgettek, cigarettáztak, és nézték a négyes blokkot homokkalbombázó helikoptereket. Többen várták velük együtt a buszt. Egyesek egyenruhában voltak, mások civil ruhát viseltek, mint ahogy Kalugin ésFedulenko is. Láthatólag senkinek sem jutott eszébe, hogy aggódjon a sugárzás miatt. A sérült reaktort eltakarta a turbinacsarnok fala.Fedulenkónak mégis feltűnt, hogy valahányszor valamelyik helikopter ledob egy-egy adag homokot, sötétszürke felhő emelkedik a mögül a

magasba. A sötétebb részecskék visszaszállingóznak a földre, ám a piszkosfehér gőzt lassan északra sodorta a szél.Csaknem negyedórát kellett várniuk, mire fölvette őket egy kiszolgált, Lvovszkij márkájú busz. Vastagon állt rajta a por. Köhögő motorral araszolt

el a négyes blokk mellett. Fedulenko még Moszkvából hozott egy gázmaszkot és bár rajta kívül senki sem viselt se maszkot, se légzőkészüléket, azorra elé helyezte. A busz lassan eldöcögött a sérült reaktor mellett. A helikopterek újabb adag homokot szórtak a kráterbe. Ismét sötét porfelhőemelkedett a levegőbe.

Amikor visszatértek a pártközpontba, Kaluginnak és Fe-dulenkónak feltűnt, hogy Legaszovot sokkal jobban érdekli a baleset lehetséges okainálaz, hogy hogyan kezeljék a robbanás következtében kialakult helyzetet. Elmondta nekik, eddig mi történt, és megkérte őket, számítsák ki, hogynagy valószínűséggel hogyan fog reagálni a reaktor. A két tudós visszament a szállodába, és azonnal munkához látott.

Másnap reggel közölték velük, hogy átköltöztetik őket a közeli úttörőtáborba. Az erőműtől három és fél kilométernyire az utasokat ászállítottákegy másik, kevésbé szennyezett buszra. Hét ágra sütött a nap. A levegő teli volt a virágok bódító illatával. Hihetetlen volt, hogy az új, most sarjadó fűmár a halált hordozza magában. Míg a másik buszra vártak, Fedulenko a földjüket ló vontatta ekével szántó parasztokat nézte. Voltak, akik krumplitültettek. Senki se mondta nekik, hogy csak pocsékolják az időt.

A NIKJET egyik vezető fizikusa, Anatolij Szerotkin egyszer csak észrevette az utasok közt ácsorgó Kalugint Odalépett hozzá. Arcán végsőkétségbeesés tükröződött.

– Van fegyvered? – kérdezte halkan. Kalugin megrázta a fejét.– Nincs – felelte. – Miért?– Kedvem lenne használni – morogta Szerotkin alig hallhatóan.0 is felidézte azt a bizonyos két évvel azelőtti találkozót, amikor megvitatták egy esetleges baleset lehetőségét. Belátta, milyen nagy tévedés volt

azt hinni, hogy az operátorok majd szigorúan betartják a működtetési szabályzatot.Hiszen valamennyien ismerték az Energiaipari Minisztérium által irányított erőművekben uralkodó laza munkafegyelemről szóló jelentéseket. A

Középgépipari Minisztérium több ízben is kénytelen volt vizsgálóbizottságot kiküldeni. Fedulenko egyetértett vele. Nagyon is élénken emlékezettarra, amikor Fomin azzal példálózott hogy az atomreaktort ugyanolyan könnyű üzemeltetni, akár egy szamovárt.

Amikor a második busz keresztülvitte őket Csernobilon, láttak egy kitelepített parasztot aki éppen akkor pakolta szekérre a holmiját. A gyerekeksírtak, az anyjuk kétségbeesetten igyekezett vigasztalni őket. Vajon miféle győzelmet aratott itt a szocializmus? Ez a csöndes, vidéki város már aXII. század óta áll a Pripjaty folyó meredek partján. A fából épült házak sora és a hagymakupoíás templom mostantól talán örökre ilyen kihaltmarad. Ahogy a költöző családot figyelte, Kalugin hirtelen ugyanolyan hibásnak érezte magát mindezért, mint Szerotkin. A legszívesebben lefeküdtvolna a busz padlójára, hogy elrejtse égő szégyenét.

4A május elsejei felvonulás Kijev kanyargó főűtjáról, a Kres-csatyikról indult. Úttörőcsapatok, Komszomol-tagok, sportegyesületek, virágfüzért

viselő, népviseletbe öltözött fiatal nők és férfiak készültek a nagy pillanatra, amikor kezüket lengetve elvonulnak a Lenin-szobor előtti tribünön állópártvezetők előtt. A párt első titkára, Vlagyimir Scserbitsz-kij mellett egy szigorú tekintetű matróna, Valentyina Sevcsenko, Ukrajna miniszterelnök-helyettese foglalt helyet. A kormány– és pártvezetők rangjuknak megfelelően részesültek az első titkár dicsőségének fényéből. A tribün két oldalána honvédő háború veteránjai, a tudományos és a művészeti élet kiválóságai, vállalatvezetők és élmunkások ültek. Rajtuk kívül jelen voltak még alegmegbecsültebb külföldi vendégek is, többek közt a Kijevben új szállodát építő lengyel építőipari vállalat egyik vezetője. „Sok sikert és tisztaégboltot kívánok Ukrajna népének ezen a napon!" – nyilatkozta az egyik újságnak.

Azok, akik nem vettek részt az ünnepen, tévén nézték a felvonulást. Szergej Szklar is közéjük tartozott. Nem azért maradt otthon, mert félt asugárveszélytől, hanem mert váratlanul hidegre fordult az idő. Persze ő is tudott a balesetről. Április 28-án nézte a Vremját, és az Amerika Hangjáthallgató barátai is szóltak neki: lehet, hogy sokkal súlyosabb a dolog, mint ahogy a rövidke közlemény alapján sejthető. Ennek ellenére fel semmerült benne, hogy akár neki, akár feleségének vagy a tizennyolc hónapos fiának, Szergej-nek bármi baja lehetne. Egy nappal korábban anagymama elvitte sétálni a gyereket; olyan sokan élvezték a napfényt a Krescsatyikon, hogy most is úgy érezte, nyugodtan kiengedheti fiát alevegőre.

A felvonulókat nézve mégis egyre rosszabb érzése támadt. A máskor oly vidám, mosolygós ünneplők között feltűnően sok volt az aggodalmasarc. Észrevette, hogy a tribünön álló Scserbitszkij homloka is szokatlanul felhős. Az sem kerülte el figyelmét, hogy az első titkár folyton az órájárapislog.

Ebben a percben megszólalt a telefon. Egy barátja volt az: figyelmeztette Szklart, hogy talán biztonságosabb lenne, ha néhány napig nem menneki az utcára. A kis Szergejt haladéktalanul beparancsolták a lakásba.

5Ugyanaznap délután egykor Moszkvában, a Vörös téri felvonulást követően Nyikolaj Rizskov összehívta a Politbüro csernobili bizottságának

ülését. Amikor kézhez kapta a balesetet követő első intézkedésekről szóló jelentéseket, azonnal átlátta, hogy a helyi hatóságok képtelenek lesznekmegbirkózni a problémával. Az Ukrán Egészségügyi– és Polgári Védelmi Minisztériumot valósággal megbénította a katasztrófa. Csupán annyi telttőlük, hogy sürgős segítségért fordultak belorusz kollégáikhoz: jódtablettákat és sugárzásmérőket kértek tőlük.

Az ülésen elhatározták, hogy haladéktalanul mozgósítják a hadsereg egészségügyi alakulatait. Rizskov ott helyben aláírta az erről szólómegállapodást. Továbbá úgy döntöttek, hogy egészségügyi bizottságot is alakítanak Moszkvában. A bizottság tagjai közt ott volt Leonyid Iljin és aneves hematológus, Andrej Vorobjov.

A Rizskov vezette bizottság úgy döntött, hogy új munkacsoportot küld a veszélyeztetett térségbe. Erre azért volt szükség, hogy mentesítsékScserbinát és Legaszovot, akik mindketten erőik végén jártak, és ráadásul mostanra jelentős sugárdózist kaptak. Rizskov másikminiszterhelyettesét, Ivan Szilajevet, az elismert repülőgép-ipari szakértőt jelölte ki az új bizottság vezetőjéül Közölte vele, hogy készüljön fel:másnap Csernobilba megy.

A Kurcsatov Intézetből újabb két tudóst küldtek Legaszov felváltására: Legaszov régi ellenlábasát, a magfúzióval foglalkozó Jevgenyij Velikovot,és a biztonsági részleg vezetőjét, Jevgenyij Rjazancev professzort.

Rizskov arról is tudott, hogy a polgári védelem, a vegyvédelmi osztagok és az Egészségügyi Minisztérium között vita folyik arról, hogyszükséges-e további, a már kiürített zónán kívüli területek evakuálása. Ezért újabb szakértőket küldött a térségbe. Késő délután végül úgy döntött,hogy Jegor Ligacsovval együtt maga is Csernobilba megy. Felhívta Gorbacsovot, és közölte vele, annyira komoly a helyzet, hogy feltétlenül oda kellmennie.

Rizskovot és Ligacsovot Scserbitszkij és a kijevi körzet első titkára, Grigorij Revenko vezette ukrán küldöttség várta a repülőtéren. Azonnalkocsiba szálltak, és a szirénázó rendőrmotorosok kíséretében egyenesen a csernobili pártbizottságra hajtottak. Pripjaty kiürítése óta ugyanis ittszékelt a válságkezelő bizottság. A baleset következményeinek elhárításán számos katona, mérnök, hivatalnok és tudós dolgozott. A Rizskov ésLigacsov fogadására összegyűlt csapat körülbelül kétszázötven főt számlált.

A beszámolók sora Legaszov jelentésével kezdődött. Elmondta, hogy eddig több mint ötezer tonna homokot, bórt és ólmot dobtak le az égőreaktorra. Ennek eredményeként folyamatosan csökken a sugárzás. Ez jelenleg kétmillió curie körül mozog, ami kétségkívül igen magas érték, ámmégis jól mutatja, hogy a reaktor homokkal történő betemetése előbb-utóbb meghozza a kívánt hatást. Az energia– és villamosipari miniszter,Majorec ugyanebben a hangnemben folytatta. Ő nem sokat teketóriázott: egyenesen a két magas rangú vendéghez intézte szavait:

– Kedves elvtársak – mondta Rizskovra és Ligacsovra nézve Nyikolaj Ivanovics és Jegor Kuzmics! Örömmel jelentem, hogy már tervbe vettük anégyes blokk rekonstrukcióját. Biztosíthatom önöket, hogy ősszel vagy legkésőbb télen újra munkába áll. Az ötös blokk építését pedig a terveknekmegfelelően folytatjuk.

A bejelentést lelkes taps fogadta, de nem mindenki osztotta az energiaipari miniszter derűlátását. Pikalov vezérezredes rendkívül súlyosnakítélte a helyzetet. Úgy vélte, hogy az erőmű körüli tizenöt kilométeres körzetet haladéktalanul evakuálni kell. Ráadásul fennáll az a veszély, hogy egyhirtelen támadt zivatar belemossa a levegőben úszó radioaktív port a Kijevi-víztárolót és a Dnyepert tápláló folyókba.

Ligacsov ekkor felemelte a kezét, és félbeszakította a beszámolót:– Mondja, vezérezredes elvtárs, mennyi idő alatt lehet megtisztítani ezt a területet a szennyeződéstől?– Hét év kell hozzá – felelte Pikalov.Ligacsovnak egy pillanatra torkán akadt a szó. Aztán kirobbant belőle az indulat.

– Hét hónapot adunk magának! – üvöltötte. – Ha nem készül el addigra, búcsút mondhat a párttagkönyvének!– Ha úgy gondolja, mélyen tisztelt Jegor Kuzmics – felelte higgadtan Pikalov –, akár most is odaadhatom magának. Teljességgel fölösleges

kivárnia azt a hét hónapotAz Iszrael professzor Hidrometeorológiai Bizottsága által készített térképek is megerősítették Pikalov szavait. Az erőmű harminc kilométeres

körzete plutónium 239-es és 240-es izotóppal szennyezett. A felszín cézium 137-es izotóppal való szennyezettsége pedig négyzetkilométerenkéntnegyven curie felett volt. Ennek nyomait a harminc kilométeres zónán túl is kimutatták, sőt még Gomeltől északra, Belorussziában is. Néhányanazzal érveltek, hogy a lakosságot mindaddig nem fenyegeti veszély, amíg át nem lépik a huszonöt rémes küszöböt. Ha stabil jódot osztanak szét azemberek között, ezzel kivédhetik a 131-es jódizotóp beépülését a szervezetbe. Ha pedig sugármentes tejjel látják el a környéket a népességcéziumfertőzöttsége is jóval az előírt határérték alatt marad.

A pszichés tényezőket ugyancsak mérlegelni kellett. Az otthon elvesztése által okozott stresszhatás esetenként sokkal többet árthat, mint azenyhe sugárfertőzés. Úgy számolták, hogy a tervezett intézkedés mintegy száztizenhatezer embert érintene. Ráadásul a Pripjatyból evakuáltak egyrésze ugyanolyan szennyezett vidékre került. A Narodicsi és Poliszke környékére telepítettek akár otthon is maradhattak volna.

Persze ez nem minden esetben volt igaz. A polgári védelem helyettes vezetője, Ivanov tábornok kiszámolta, hogy a harminc kilométereskörzetben élő falusiak szervezetében akár hat-nyolc rémes adag is felhalmozódhat. Ez felnőttek esetében jelentős, gyermekeknél meg kifejezettenkomoly mennyiségnek számít. Egy nappal azelőtt épp ezért kilenc falu kitelepítését javasolta Scserbinának.

A miniszterelnök-helyettes elnapolta a döntést. Amikor Rizskov rákérdezett hogy milyen előkészületeket tettek ez ügyben, Ivanov egy cédulátküldött Scserbinának, hogy ha az állatokat otthagyják, akár egy órán belül kiüríti a területet.

Rizskovot megzavarták a hirtelen rázúduló vélemények és adatok. Hogy jobban át tudja látni a helyzetet visszavonult Scserbinával, Revenkóvalés Ligacsovval. Gyorsan kiszámították, mennyibe kerülne az újabb tízezrek kitelepítése. Papírra vetették, hogy milyen források állnakrendelkezésre. Mérlegre tették a sugárfertőzés várható hatásait is. Végül nem lehetett tovább húzni a dolgot, dönteni kellett. Rizskov öklével azasztalra csapott. Vége a vitának! Haladéktalanul ki kell telepíteni Csernobilt és a környező falvakat! Az erőmű harminc kilométeres körzetét zártterületté nyilvánították.

Amikor aznap este Rizskov és Ligacsov elhagyta Csernobilt, már megérkeztek az első buszok a városba. Megkezdték a lakosság evakuálását.A nagy, fekete Zilek már túlzottan szennyezettek lettek, nem lehetett kivinni őket a fertőzött zónából. A miniszterelnök és a Központi Bizottságtitkára közönséges személygépkocsin tért vissza Kijevbe.

6Bár Velikovot és Rjazancevet azért küldték, hogy felváltsák Legaszovot, ő úgy döntött, hogy nem megy vissza Moszkvába ScserbinávaL

Mindenképpen beszélni akart Kaluginnal és Fedulenkóval, mielőtt itt hagyta volna Csernobilt. A legfrissebb mérések szerint ugyanis épp azon anapon ugrott ismét napi négymillió curie-re a sérült zóna aktivitása, amikor bejelentette Rizskovnak és Ligacsovnak, hogy teljesen ellenőrzésükalatt tartják a reaktort. Ezzel szemben a reaktorzóna ahelyett, hogy hűlt volna, egyre forróbb lett

Mindez elegendő alapot adott Fedulenkónak, hogy alapos bírálat alá vegye a reaktor betemetésére vonatkozó elképzeléseket.– Ha engem kérdez, Valerij Alekszejevics – mondta óvatosan ez keveset használ. Csupán annyit érünk el, hogy minden egyes zsák ledobásakor

újabb adag radioaktív por kerül a levegőbe.– De hát hallottam egy svéd rádióadót – felelte Legaszov –, és ott azt nyilatkozta valaki, hogy az égő grafitot homokkal kell betemetni.– Csakhogy az uránnak semmi szüksége oxigénre ahhoz, hogy beinduljon a láncreakció. Egyébként a homok sem ér sokat a grafit oltásakor. Ez

egyértelműen látszik a Poloskin által készített videofelvételen. De a reaktorzóna jó részét még mindig takarja a biológiai pajzs.Legaszov egy pillanatig eltöprengett a hallottakon.– Nem érdekes – legyintett végül. – Betemetjük az egészet.– De minden zsák homokkal újabb és újabb adag nehéz részecske kerül a levegőbe – vetette ellen Fedulenko. – Ha nem bolygatnánk, a

reaktorban maradna.Legaszov ismét elgondolkozott.– De mit fognak szólni az emberek, ha látják, hogy semmit sem csinálunk? – sóhajtotta végül. – Valamit mégiscsak tenni kell.– És minek hajítunk ólmot bele?– Az ólom megolvad, és ezáltal hűti a reaktort – felelte magabiztosan Legaszov Végre ismét hazai pályán mozgott.– Viszont ugyancsak szennyezi a levegőt.-Ami sokkal kevésbé veszélyes, mint egy esetleges láncreakció – vágott vissza az igazgatóhelyettes. Kalugin megköszörülte a torkát.– Véleményem szerint nem fenyeget ez a veszély.– Akkor mit javasol?– Hagyjuk így ahogy van. Hadd aludjon ki magától a tűz. Legaszov megrázta a fejét.– Ezt nem tehetjük meg. Az embereknek muszáj látniuk, hogy valamit teszünk a megmentésükért.-Azzal is számolt, hogy ha sikerül betemetni a reaktort, az tovább növeli a reaktorzóna hőmérsékletét? – kérdezett vissza Fedulenko. – Ebben a

percben úgy működik, akár egy közönséges kályha. Az alulról bezúduló levegő folyamatosan hűti az alsó réteget. Pont olyan, mint a nagymamámsparheltje. De ha elzárja a levegő útját, azonnal megnő a hőmérséklete. Csaknem biztosra veszem, hogy ez már megtörtént. Ezért egyre forróbb areaktor. Kétezer-kilencszáz fokon viszont megolvad a fűtőanyag; félő, hogy átég a betontalpazaton. Ha viszont reakcióba lép a buborékoltató-tartályvizével, sokkal nagyobb robbanásra számíthatunk, mint az előző volt.

Egy végtelennek tűnő pillanatig csönd támadt a szobában. A bizottság tagjai elképzelték, amint a megolvadt uránium-dioxid-massza és azüzemanya grudak cirkónium-köpenye lassan átég a betontalapzaton, és a buborékoL tatótartály vizével reakcióba lépve olyan hatalmas, újabbrobbanást idéz elő, amely akár a maradék három reaktort is lerombolhatja. Velikov indulás előtt megvizsgálta a cirkónium betonra gyakorolthatását. Úgy vélte, hogy az olvadt fém mostanra már félig átrágta magát a két méter vastag betontalapzaton.

De az sem oldja meg százszázalékosan a helyzetet, ha valahogy kiszárítják a buborékoltatótartályt. A fehéren izzó cirkónium ugyanis átégetheti atartály fenekét, és eljuthat egész a talajvízszintig. Ez újabb robbanást eredményezne, ezenkívül használhatatlanná tenne mintegy kétszáznégyzetkilométernyi területet, és megmérgezné a Dnyeper vízgyűjtő területét, amely harmincmillió ember vízellátását biztosítja.

A legégetőbb problémát a buborékoltatótartályban lévő víz jelentette. Senki sem tudta, mennyi víz van benne: de minél több, annál nagyobb aveszély Valakinek meg kéne néznie, de fogalmuk sem volt, hogyan lehetne megközelíteni a reaktor romjain keresztül. Az erőmű tervei elvesztek akavarodásban, ezért Szmolenszkbe kellett küldeni egy hasonló RBMK tervrajzaiért. Egy örmény mérnök önként jelentkezett a feladatra. Két katonament vele. Mindnyájan fehér védőruhát, légzőkészüléket és maszkot viseltek. Május 2-án, hajnali kettőkor keveredtek vissza. A mérnök szeme alattsötét karikák voltak, arcát kiverte a borosta. Az oxigénmaszk a derekán figyegett.

– Alig kétszáz köbméter van benne – jelentette lihegve, azután lerogyott egy székre.Bár a hír nagy megkönnyebbülést keltett, de a tartályban lévő vízmennyiség azért bőven elég volt egy robbanáshoz. Bruhanov és Fomin, akik

még mindig hivatalban voltak, elküldték Vagyim Grisenykát és a műszakvezetőt, hogy becsüljék meg ők is a vízmennyiséget. Amikor visszajöttek,elmondták, hogy a felső buborékoltatótartály ugyan üres, de az alsóban lévő vizet csak a tartály fenekén található kapuszelepen át lehet leengedni.

A kapu szelepeket kézzel kell kinyitni, ami azt jelentette, hogy valakinek muszáj lemerülni az erősen radioaktív vízbe. Az energiaipariminiszterhelyettes, Sasarin vízhatlan ruhákat hozott, Szilajev pedig önkénteseket keresett. A jelentkezőknek bőséges jutalmat ajánlottak: egy autót,egy lakást, egy dácsát és nagy összegű életjáradékot a hozzátartozóknak. AZbrovszkij kapitány vezette vegyvédelmi osztag katonái utat vágtak atűzoltófecskendőknek. Az Atomenergia Hivatal igazgatóhelyettese, Ignatyenko és két mérnök fölvette a vízhatlan ruhákat, azután lementek abuborékolta-tőtartályba, és kinyitották a szelepeket. A tartály kiürült, de ezzel még nem múlt el a veszély. A baleset után megnyitott szelepekbőlkiömlő víz elárasztotta a folyosókat és a szellőzőcsatornákat. Az itteni víz elvezetése már sokkal bonyolultabb feladat volt. Ezt a műveletet a BjelajaCserkov-i tűzoltóbrigád különleges egységének parancsnoka, Georgij Nagajevszkij vezette. A nyílt, szögletes arcával, mélykék szemével kicsitJean Gabinre emlékeztető Nagajevszkijt május 3-án hívta fel parancsnoka, hogy keressen öt önként jelentkezőt egy veszélyes feladatra.

A Bjelaja Cserkov-i tűzoltók közül harminchatan dolgoztak Csernobilban, de mivel Nagajevszkij ismerte legjobban az üzemet, ő jelentkezettelsőként. Amikor mind az öten együtt voltak, átrendelték őket Ivankovba, és ismertették velük a feladatot. Felhívták a figyelmüket, hogy olyanterületen fognak dolgozni, ahol a sugárzás akár a háromszáz remet is elérheti óránként. Lehetőség szerint kerülniük kell a radioaktív vízzel telt

csatornákat.

Egy átlagos tűzoltóautó másodpercenként negyven liter vizet képes szivattyúzni. Nagajevszkijék két különleges gépe csaknem aháromszorosára tudta növelni ezt az adagot. Ezenkívül még egy majdnem két kilométeres tömlővel is ellátták őket. Mielőtt behatoltak volna anégyes blokk épületébe, Nagajevszkij emberei a Csernobil környéki szennyezetlen terepen gyakorlatoztak. A tömlők lefektetését néhány nap utánsikerült húsz percről hét perc alá szorítaniuk. Részletes tervet dolgoztak ki a célpont megközelítésére. A nukleáris fűtőanyagot szállító teherautókszámára épített kapun keresztül akartak behatolni az épületbe. Zbrovszkij kapitány vegyvédelmisei egy páncélozott jármű segítségévelmegtisztították a környéket a törmeléktől.

Habár minden készen állt, a tűzoltók mindaddig nem voltak hajlandók elkezdeni a munkát, amíg a helikopterek homokkal, ólommal és borralszórják a reaktort. Ennek ellenére folytatták a gyakorlást. Május 6-án aztán már nem késlekedhettek tovább. Mielőtt elindultak, a tűzoltóparancsnokátnyújtott Nagajevszkijnek három üveg vodkát.

– Kínáld meg egy slukkal a fiúkat – mondta elérzékenyülten –, bátorságot ad, jót tesz a vérkeringésnek, és véd a sugárzástól.Nagajevszkij elfogadta a vodkát, de nem akart bevetés előtt alkoholt inni. Amikor azonban az irodák alatti óvóhelyen az orvos szintén a mindenre

jól bevált népi gyógymódot ajánlgatta, mondván, hogy véd a sugárzás ellen is, Nagajevszkij meggondolta magát. Az orvos sajnálkozvamentegetőzött: az ő tisztaszesz-készletük napokkal azelőtt elfogyott. Nagajevszkijnek ekkor eszébe jutott a Csernobil-ban hagyott három üvegvodka.

– Fiúk – kérdezte –, nem menne vissza érte valaki?Az egyik fiatal tűzoltó jelentkezett, hogy elhozza. Ám ahogy visszaért Csernobilba, hirtelen elhagyta a bátorsága. Telefonált az erőműbe, hogy a

tűzoltóautó borítólemeze elvágta a kezét. Nagyon sajnálja, de nem tud visszamenni.Egy másik fiatal tűzoltó, Alekszandr Nemirovszkij épp a csernobili főhadiszállás előtt cigarettázott, amikor kijött az ügyeletes tiszt, és elkiáltotta

magát:– Kell egy önkéntes, aki elmegy az erőműig! Nemirovszkij azonnal jelentkezett. Azt a feladatot kapta, hogy vigye ki azt a dozimetrikust, aki

Nagajevszkijéknek fog segíteni. Amikor Nemirovszkij megtudta, mi a helyzet, úgy döntött, hogy csatlakozik a csapathoz.Nagajevszkij most már nem húzta tovább az időt. Kocsira szállt, és embereivel egyenesen az erőműbe hajtott. Itt a korábban már begyakorolt

módon, a kocsiból ki-be ugrálva, hogy minél kevesebb sugárzás érje őket, lefektették a tömlőket: két tizenkét és fél centi átmérőjűt a víznek és kétharminc centi átmérőjűt, hogy kiszivattyúzzák a törmeléket. A fertőzött vizet egy közeli víztárolóba vezették.

A szivattyúkat este tízkor indították be. A tűzoltók az óvóhelyen várták az eredményt. Bruhanov és Fomin szintén velük volt. Minden negyedórábankirohant két ember, hogy ellenőrizze a szivattyúk működését. Félóra múlva Nagajevszkij jelenthette Fominnak, hogy a vízszint csökkenni kezd.

Fomin azonnal telefonált Szilajevnek, aki rögtön továbbította Rizskovnak az örömhírt– A következő félórában semmi sem történt. Újabb két óramúlva a vízszint még mindig csak egy centivel csökkent.

Hajnali háromkor két tűzoltó rohant be az óvóhely ajtaján. Lihegve jelentették, hogy a vegyvédelmi osztag lánctalpas felderítő járműve áthajtott atömlőkön, és legalább húsz helyen szétszakította őket. Nagajevszkij azonnal kiszaladt, és látta, hogy a megrongált csövekből zubogva ömlik aradioaktív víz. A csőtörés alig harmincöt méternyire volt a reaktor épületétől. A műveletet azonnal leállították.

Nagajevszkij ekkor azonnal visszatelefonált Csernobilba, és kérte, hogy készítsenek elő újabb húsz tömlőt a számukra. Nemirovszkij kocsiraszállt, és visszaszáguldott a városba. Uj embereket is hozott magával. Valamennyien gumiruhát, kesztyűt, oxigénkészüléket és maszkot viseltek,hogy minél jobban védve legyenek, azonban ez sem ért sokat: térdig radioaktív vízben állva cserélték ki a tömlőket. Áti agosan kétpercenkéntvégeztek egy-egy tömlővel. Nem egészen egy óra alatt lettek készen a feladattal. Rendkívül kimerültek voltak, néhányan sejtették, hogy ez nemcsupán a munka eredménye. Kezdettől fogva valami savanykás, almára emlékeztető ízt éreztek a szájukban. Észrevették, hogy a többiek szemetág és véres. Féltek. Valaki nevetve mondta, hogy Afganisztán rosszabb lenne. Egyik társuk megrázta a fejét.

– Nem – felelte % ott legalább tudnám, honnan jönnek a golyók. De itt láthatatlan a veszély. Épp ezért sokkal félelmetesebb.Mégis tudták, hogy nagy adag dózist kaptak: a hangjuk elvékonyodott, és többen rosszul lettek. Nagajevszkij egyik embere hajnalban hányni

kezdett. Egy másik annyira kimerült, hogy kórházba kellett szállítani.Május hetedikén éjfélre minden vizet kiszivattyúztak a négyes blokkból. Egyelőre nem fenyegetett robbanásveszély.

7Míg a tűzoltók az alagsort elárasztó vízzel küszködtek, a válságkezelő bizottságban egyre feszültebb lett a légkör. A reaktorból kiszabaduló

radioaktív anyag mennyisége ugyanis napról napra nőtt. A fizikusok kiszámították, hogy az urániumnak legfeljebb 3,5 százaléka lökődhetett ki arobbanás során. Ez azt jelentette, hogy a többi 96,5 százalék a reaktorban maradt. A zóna hőmérséklete hozzávetőlegesen kétezer-háromszáz fokkörül lehetett. Nap mint nap több millió curie radioaktív izotóp került a levegőbe: nemesgázok, mint a xenon és a kripton, továbbá jód, cézium ésvalamennyi stroncium is. Még mindig folytatták a reaktor borral történő bombázását, amiről úgy vélték, hogy elnyeli a sugárzást. A sugárzás ennekellenére – ahogy a Kurcsatov Intézet szakértői előre jelezték – egyre nőtt. Május l-jén kétmillió curie volt, ez a szám 2-ára négymillióra emelkedett,3-án elérte az ötmillió curie-t, 4-én már hétmillió, 5-én pedig nyolcmillió curie-t mértek.

A bizottság aggodalma a sugárzással egyenes arányban nőtt. Noha Szilajev sokkal nyugodtabb alkat volt, mint Scserbina, azért ő ismegkövetelte, hogy minden félórában újabb helyzetjelentés legyen az asztalán. Ezeket azonnal továbbította Moszkvába. A bizottság tagjai napi két-három órát aludtak. A robbanás következtében ugyanis számos, egymással többé-kevésbé összefüggő katasztrófahelyzet fenyegetett: ott volt alevegőszennyezés, a talajvíz esetleges elfertőződése, sőt a folyóké is, ha elered az eső. Ráadásul Damoklész kardjaként függött fejük fölött egyújabb, kiszámíthatatlan erejű robbanás veszélye. Ezek elhárítására a szovjet állam minden erőtartalékát latba vetette. A fegyveres erők valamennyiága és a hozzájuk tartozó egyéb testületek – a tűzoltóság, a belügyi csapatok, a légierő, a KGB, a polgári védelem és az Aeroflot – alegmagasabb szinten képviseltették magukat. Ások marsall, miniszter, vállalatvezető és tábornok, sőt maga a középgépipari miniszter, Je-fimSzlavszkij is csak arra várt, hogy Szilajev végre közölje velük, mi legyen az a nagy erőfeszítést kívánó hősi tett, amit megkövetel a haza.

Mindenki teljes erőbedobással dolgozott. Az Oganov marsall vezetése alatt álló utászok egy gátakból és csatornákból álló, kiterjedt rendszerépítésébe fogtak, hogy megakadályozzák, hogy az eső radionuklidokat mosson a folyóba. Számos, negyven méter mély kutat is fúrtak, hogykiszivattyúzzák az esetlegesen fertőzötté vált talajvizet, mielőtt még elérné a folyót. Ezenkívül egy föld alatti betongátat építettek, nehogy a radioaktívizotópokkal szennyezett víz kiszivárogjon az épület alól.

Miközben rengeteg energiát öltek az efféle hosszú távú biztonsági intézkedésekbe, a reaktor folyamatosan ontotta a radionuklidokat a levegőbe.Ezzel a problémával, úgy látszott, nem lehet mit kezdeni. Míg Kalugin és Fedulenko arra számított, hogy a tűz pár hét múlva magától elalszik, amagfúzióval foglalkozó Jevgenyij Velikov kijelentette, hogy felelőtlenség bármit mondani ez ügyben, hiszen eddig még sosem történt ilyen jellegűbaleset. Az egyértelmű, hogy ha valami túl forró, azt le kell hűteni. Ezért elrendelte, hogy kezdjék meg egy a reaktor alatti hűtőrendszer építését, amiazt jelentette, hogy le kell ásni a reaktor alapja alá, és ott egy minél hosszabb csőrendszert összeszerelni, amelyet majd a maradék három reaktorfog ellátni vízzel. Ehhez nyilvánvalóan nagyon sok időre volt szükség.

Velikov inkább elméleti jellegű problémakezelése nem igazán nyűgözte le Pikalovot és Ivanovot. Inkább csak amolyan szobatudósnak tartották.A magabiztos, határozott Legaszov sokkal jobban tetszett nekik. Ő láthatóan egyesítette magában az új, szovjet típusú vezető minden erényét.Egyébként Legaszov is jónak tartotta a hűtőrendszer ötletét. De addig is meg kéne próbálni valamit... Mi lenne például, ha folyékony nitrogéntszivattyúznának a földbe? Ez megfagyasztaná a földet az alapozás alatt, kiűzné az oxigént, és eloltaná a tüzet.

Szilajev egyáltalán nem töprengett azon, hogy melyiket válassza a kétféle megoldás közük Úgy döntött, egyszerre csinálják mindkettőt.Elrendelték, hogy minden hozzáférhető nitrogénkészletet szállítsanak Csernobilba. Mihail Scsadovnak, a nagydarab, ezüsthajú, reszelős hangúszénbányászati miniszternek utasításba adták, hogy mozgósítsa a bányászokat, mert sürget az idő. Sőt még a Kijevben dolgozó metróépítőmunkásokat is iderendelték, hogy segítsenek kiásni a reaktor alapja alá tervezett hűtőrendszer helyét. Legvégül pedig az összes hozzáférhetőbetonalapanyagot az erőműhöz hozatták.

8Addigra mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Nyikolaj Fomin képtelen ellátni a főmérnöki feladatokat. Végül leváltották, és kinevezték

helyette Tarasz Plohit, aki Nyikolaj Steinberggel együtt azonnal visszajött a balakovszkiji erőműből, amint hírét vette a balesetnek.

Az irodák alatti óvóhelyen dolgoztak. Az ő feladatuk volt a bizottság utasításainak végrehajtása. A reaktor nitrogénnel való feltöltését is kettejükrebízták. Már az első perctől fogva elhibázott ötletnek tartották. Ha az épület nem sérült volna meg a robbanás során, talán még lenne valami értelme,de így, hogy a fél blokk elpusztult, az összes nitrogén a levegőbe szökik. Persze a hozzájuk hasonló közönséges operátorok nem kérdőjelezhettékmeg az olyan nagy hírű tudósok döntéseit, mint Legaszov akadémikus. Egy mérnöktársuk, Szergej Klimov, akit nyugdíjaskora ellenére visszahívtaka baleset után, már meg is rendelte Odesszából a folyékony nitrogént gázzá alakító gázgenerátort. Sebtében felhúztak neki egy különleges hangártaz irodák épülete mögött. A bizottság reggel tízkor üzent, hogy a gép délután kettőkor érkezik.

Késett. Délután négykor közölték, hogy most érkezett a csernyigovi repülőtérre. Onnan teherautón szállítják tovább a generátort. Amikor végremegérkezett, kiderült, hogy nem fér be a hangár ajtaján. Kalapáccsal kellett kiszélesíteni az ajtót, hogy be lehessen vinni a gépet. Reggel nyolc óravolt, mire jelenthették Szilajevnek, hogy amint megérkezik a nitrogén, kezdhetik a szivattyúzást.

Éjszakára várták, de még reggelre sem érkezett meg. Másnap egész nap hiába várták, nem jött. Este tizenegykor Szilajev felhívta Bruhanovot.– Derítse ki, hol a nitrogén, különben főbe lövetem! –üvöltötte a telefonba.A boldogtalan Bruhanov aztán villámgyorsan kinyomozta, hogy a nitrogénszállítmány Ivanovban vesztegel, ugyanis a sofőrök féltek a sugárzástól,

és emiatt nem voltak hajlandók továbbmenni. Hosszú, meddő vita következett. Végül a kijevi körzeti parancsnok oldotta meg a problémát.Két harckocsit irányított a helyszínre: egyet a konvoj elé, egyet pedig mögé. A tankok a teherautókra szegezték a géppuskákat. A sofőrök

választhattak a látható és a láthatatlan fenyegetés között. A konvoj ezek után késlekedés nélkül indult Csernobilba. A nitrogén éjjel tizenegykor máraz erőműben volt.

Steinberg ellenőrizte a szállítmányt. Kiderült, hogy a húsz tartályból kettő üres, további öt pedig nitrogén helyett oxigént tartalmaz, de ez iselégnek bizonyult a művelet beindításához. Másnap estére pedig már jóval több nitrogénjük volt a kelleténél. A bizottság tagjai – most, hogy végrevalami konkrét célt tűztek eléjük – latba vetették minden befolyásukat. Egymás után gördültek be a pályaudvarra a gázpalackokkal telttehervonatok. Néhány nap múlva a Szovjetunió nyugati felében fellelhető nitrogén nagy része Csernobilban koncentrálódott. De alig használtak elbelőle valamennyit; huszonnégy órával a művelet megkezdése után már Legaszov is belátta, hogy a dolog folytatása pusztán időpocsékolás lenne.

Addigra már túl voltak a nehezén. A reaktor radionuklid-kibocsátása május 6-án, minden látható ok nélkül, hirtelen nyolcmillióról százötvenezercurie-re esett, és azután tartósan ezen a szinten maradt. Május 9-én úgy tűnt, hogy a reaktor végleg kialudt. Ez a nap a győzelem napja, aSzovjetunió II. világháborúban aratott győzelmének ünnepe. Gor-bacsovék erre az alkalomra való tekintettel elhalasztották a május elsejéretervezett alkoholtilalom bevezetését. A bizottság tagjai önkéntelenül is párhuzamot vontak a németek feletti diadal és az erőmű megfékezéseközött. Mindenesetre mindkettő remek ürügyet szolgáltatott arra, hogy előkerüljenek a vodkásüvegek.

Este, a reaktor fölött tett utolsó körnél mégis észrevették egy apró, vörös fényt a kráter fenekén. Volt, aki azt hitte, hogy csak egy égő ejtőernyő,Legaszov azonban úgy vélte, elképzelhető, hogy még mindig parázslik a tűz. Ezt megmondta Szilajevnek is. A bejelentés némileg lehűtötte akedélyeket. Elmaradt az ünnep. Másnap aztán további nyolcvan tonna ólmot dobtak a reaktorba. Most már végleg kialudt a fény. Végre felbontottáka vodkásüvegeket. Ivankovban késő estig ünnepelték a győzelmet.

VII1

Az Ivankovban dolgozó válságkezelő bizottság és a Politbüro csernobili bizottsága mellett létezett egy harmadik, titkos orvosi bizottság is. Őkmájus 2-a óta naponta üléseztek, hogy eldöntsék, milyen típusú kezelést nyújtsanak a baleset áldozatainak és hogyan segítsenek az erőműkörnyékén élőknek. A bizottság munkáját az egészségügyi miniszter helyettese, Oleg Sepin irányította. Tagjai közé tartozott Suhcenko, aszupertitkos harmadik ügyosztály vezetője, valamint az ukrán és a belorusz egészségügyi miniszter is. De a legbefolyásosabbak mégiscsak azokvoltak, akik legtöbbet tudtak a sugárfertőzés következményeiről: Leonyid Iljin, aki a moszkvai bizottságot képviselte Csernobilban, és a moszkvaiOrvos tovább képző Központ Hematológiai Osztályának vezetője, Andrej Vorobjov.

A magas, erősen kopaszodó, hol szinte már elviselhetetlenül fensőséges, hol pedig elbűvölő modorú, éles eszű, zárkózott Vorobjov nem csupánkitűnő tudós volt, hanem ragyogó politikus is. De míg Iljin karrierjében kétségkívül szerepet játszott a szovjet rendszerbe vetett feltétlen hite,Vorobjov korántsem viseltetett ilyen egyértelmű rajongással a munkáshatalom iránt. Értelmiségi családból származott. Apját, aki pszichológuskéntdolgozott, 38-ban agyonlőtték, mert azzal vádolták, hogy részt vett egy Sztálin elleni merénylet előkészítésében. Anyja tizennyolc évet töltöttbüntetőtáborban. Egyik nagybátyja, aki a zagorszki kolostor szerzetese volt, húszévi börtönt kapott. Andrej hétéves volt, amikor apját letartóztatták.Először rokonai nevelték, később, tizenkét és tizennégy éves kora közt árvaházba adták.

Mindez egyáltalán nem hátráltatta tudományos karrierjét. Amikor 1970-ben felajánlották neki, hogy dolgozzon a titkos létesítményként kezeltBiofizikai Intézetben, a beszélgetés során Vorobjov megemlítette szülei „államellenes tevékenységét". Megnyugtatták, hogy emiatt igazán nem kellaggódnia. Elvégre Tupoijev és Koroljov, a világhírű repülőgép– és űrhajótervezők szintén büntetőtáborban dolgoztak. Különben is: Mendel emigrált,Makszimov száműzetésben élt, Vavilovot bebörtönözték, Kolcsovot elbocsátották, Secsenov rendőri felügyelet alatt állt, Korcsak pedigbüntetőtáborban halt meg.

A Biofizikai Intézetben Vorobjovék kifejlesztették a biológiai dozimetria rendszerét. Ezzel a módszerrel sokkal pontosabban lehetett mérni azemberek által kapott sugárterhelést, mintha Geiger-Müller-számlálót használtak volna a baleset helyszínén. A hagyományos sugárzásmérővelugyanis nem lehetett megállapítani, hogy az áldozatot melyik oldalról érte a sugárzás. így nem tudták, hogy milyen szerveket ért károsodás.

A biológiai dozimetria viszont a bőrkárosodás felmérése és a kromoszómavizsgálatok elvégzése után lehetővé tette, hogy az orvosok még jóvalazelőtt felmérjék a kapott sugárzás mértékét, mielőtt a beteg a sugárfertőzés tüneteit mutatná. Ezeket a vizsgálatokat Vorobjov tanítványa, GeorgijSzeredovkin április 26-án végezte el a pripjatyi kórházban. A legsúlyosabban sérült huszonhat beteget még aznap este Moszkvába küldtékugyanazzal a géppel, amelyikkel Ivanov tábornok Kijevbe érkezett. Másnap két további géppel százkét embert küldtek utánuk. A legkomolyabbeseteket –a tűzoltókat és operátorokat – egyenesen a 6. Számú Kórház Biofizikai Intézetének kórtermeibe szállították. A betegek száma egyreemelkedett. Egy idő múlva a 12. Számú Kórház kórtermeire is szükség volt. Kezdetben körülbelül háromszáz embert részesítettek fekvőbeteg-ellátásban. Közülük kétszázhárman szenvedtek súlyos sugárbetegségben. Százhuszonkilencen érkeztek Moszkvába, a többieket Kijevbenkezelték. Május közepére már ötszáz tizenkét főre emelkedett a kórházi kezelésre szorulók száma.

A 6. Számú Kórház vezetője, Angelina Guszkova negyven éve foglalkozott a különböző atombalesetek áldozatainak kezelésével, de még sosemtalálkozott ilyen óriási méretű katasztrófával. Első számú asszisztense, a hematológiai osztály vezetője, Alekszandr Baranov korábban Vorobjovmellett dolgozott. A magas, kopasz, udvarias férfi csöndes melankóliával szemlélte az életet. Túl sok szenvedést látott, túl sok betegét veszítette eLCsak kevés orvos dolgozott a keze alatt – ezek többsége is fiatal nő volt és most egy csapásra valóságos orvoscsapatokat kellett vezényelniük.

A Moszkvába küldöttek közül sokan teljesen egészségesnek érezték magukat. Anatolij Djatlov, Leonyid Toptunov, Szása Juvcsenko, RazimDavletbajev – sőt még a sötét bőrű Alekszandr Akimov is – mind felépültek a baleset utáni szédülésből és hányingerből. Sokuknál csupán abőrükön egyre jobban terjedő vörös foltok jelezték, hogy nincsenek egészen rendben. Guszkova és Baranov azonnal felismerte, hogy ezek a béta-sugárzás okozta égés nyomai. A béta-sugárzás ugyanis – az alfa-sugárzást kibocsátó részecskéktől eltérően – képes áthatolni a bőrön. Aradioaktív izotópok bomlásakor keletkező részecskék károsítják a szöveteket, és megakadályozzák reprodukciójukat. Az alfa-sugárzást kibocsátórészecskéket rendszerint kevésbé tartják veszélyesnek, de az orvosok tudták, hogy belélegezve vagy a sebeken át felszívódva komolyankárosíthatják a tüdőt és más belső szerveket.

Legvégül ott vannak a gamma-sugarak, amelyek a tömör ólom vagy beton kivételével bármin áthatolnak. Ezek az összes szervet károsíthatják.Az egyes radionuklidok kiürülnek az emberből, de a többi felhalmozódhat a belső szervekben: a jód a pajzsmirigyben, a ruténium a belekben, astroncium és a plutónium a csontokban, a bárium és molibdén a vastagbélben.

Dr Baranov minden betegtől vérmintát vetetett. A mintákat tenyésztették, azután megnézték, mennyire károsodtak a kromoszómák. Ebből aztánBaranov kiszámította az egyes embert ért dózist, és előírta a megfelelő kezelést. A legnagyobb veszélynek a gyorsan osztódó sejtekből felépülőszervek vannak kitéve, mint a hajszálak, a bőr, a gyomor– és a bélrendszer, a szervezet vérellátását biztosító csontvelő-Ha viszont károsodnak akromoszómák, a sejtek nem tudják reprodukálni magukat, és elpusztulnak. Ez különösen a csontvelő esetében jelent nagy veszélyt. A haláltazonban nemcsak a vér elhasználódása okozhatja, hanem fulladás vagy hashártyagyulladás is. Ezenkívül számos kísérőtünet jelentkezhet:fájdalmas herpeszkiütések, belső vérzés és az abból fakadó véres hasmenés, magas láz és persze az immunrendszer általános gyengeségébőlfakadó mindenféle betegség.

Azokat, akik száz rem alatti dózist kaptak, viszonylag könnyen lehet gyógyítani. Aki hatszáz rem fölött kapott, az gyakorlatilag menthetetlen. A kéthatárérték között lévő betegeknél csontvelő-átültetést alkalmaznak, vagy ha nem találnak megfelelő donort, genetikailag vegyes vérképző sejteketvonnak ki az emberi magzatok májából. Ebből a Szovjetunióban bőséges utánpótlás volt a nagyszámú abortusz miatt.

Ennek a kezelésnek számos buktatója lehet, A beteg immunrendszere nem egy esetben kilöki a beültetett csontvelőt, vagy épp ellenkezőleg: azújonnan bekerült fehérvérsejtek támadják meg a befogadó közeget– És ha sikerrel jár a műtét, a páciens mindaddig fogékony a legenyhébbfertőzésre is, amíg nem termelődik annyi vér, hogy helyreállítsa az immunrendszert. Ez hetekig tartó, steril körülmények között végzett kezeléstjelent.

Ennyi beteg csontvelővel való ellátása rengeteg gondot okozott. A kórháznak csupán egyetlen vérszeparátora és centrifugája volt. Sürgősen megkellett határozni a betegek vércsoportját, mielőtt túlzottan lecsökkent volna a limfoci-ták száma. Ezután gyorsan donort kerestek a rokonok között,és összehasonlították a vérmintákat. Sajnos néhány beteg a harmadfokú sugárfertőzés mellett kiterjedt, béta-részecskék okozta égési sebeket isszenvedett. Rajtuk már a csontvelő-átültetés sem segíthetett. Az orvosok csak annyit tehettek, hogy morfiumot adtak fájdalmaik enyhítésére.Baranov május 2-án bejelentette, hogy legkevesebb tízen fognak meghalni közülük. Később, ahogy a belső sugárzások tünetei lassanegyértelműek lettek, harminchétre emelte a számot.

2Valerij Hodemcsuk eltűnt a robbanás során. Vlagyimir Sasenok a pripjatyi kórházban halt meg. Csernobil harmadik áldozata nem a Moszkvába

szállított betegek közül került ki: Alekszandr Lelecsenko, a villamos műhely vezetője a kijevi kórházban hunyt el.A baleset után Lelecsenko rögtön javítani kezdte a négyes blokk villanyhálózatát. A térdig érő, radioaktív részecskékkel szennyezett vízben

dolgozott. Amikor látta, hogy bármikor felrobbanhatnak a hidrogéntartályok, barátjával, Lopatyukkal átrohantak, és elzárták a szelepeket. Amikorkijött az épületből, szédült, és kicsit rosszul érezte magát– A többiekkel együtt őt is a pripjatyi kórházba küldték. Egy ideig ott állt a betegfelvételnél,de aztán túl nagy volt a nyüzsgés, és olyan sokat kellett várni, hogy inkább meggyőzte magát: nincs semmi baj. Hazament, hogy pihenjen egyet adélutáni műszak kezdete előtt.

Este nyolckor megvacsoráztak a feleségével, LjubovvaL Az asszony matematikát tanított a közeli általános iskolában. Igazából sosem akartPripjatyba jönni. Félt az atomerőművektől. Vacsora közben férje panaszkodott, hogy kiszáradt a szája, és a feje is fáj. Ljubov adott neki egyaszpirint. Aztán ittak egy kis vodkát, mert Lelecsenko feszültnek érezte magát. Amikor Ljubov megkérdezte, hogy ne dobja-e el azokat a ruhákat,amelyeket kirakott száradni, a férje nemmel felelt.

Lelecsenko alig aludt valamit. Egész éjszaka hánykolódott, forgolódott az ágyában. Ennek ellenére másnap visszament az erőműbe. Mintmondta, a többieknek szükségük van rá.

– El sem tudod képzelni, mi van ott. Meg kell mentenünk az erőművet.– És mi lesz, ha evakuálják a várost? – kérdezte Ljubov ijedten.

– Menj csak nyugodtan – válaszolta a férje. – Majd úgyis utánad megyek.Ljubovot aztán egy Ivankov környéki faluba telepítették. A helyi iskolától kapott teremben folytatta a pripjatyi gyerekek oktatását. Amikor Ljutyov,

az erőmű főmérnökhelyettese meglátogatta Ljubovval egy házban lakó feleségét, megnyugtatta az asszonyt, hogy fölösleges aggódnia. A férje jólvan. Április 30-án Ljubov meglátogatta Kijevben élő lányát, de másnap visszament a faluba. Aznap éjjel telefonált Ljutyov, és közölte az asszonnyal,hogy férjét a harkovi kórházba vitték.

Ljubov a következő napot gyakorlatilag a postán töltötte. Először kijevi barátaikat hívta, majd a barátaik barátait Harkovban. Alekszandrnaknyoma veszett. Eltűnt. Késő este azután felhívta a lánya, Jelena, akinek sikerült kinyomoznia, hogy apját végül a kijevi Radiológiai Intézetbeszállították,

– Nagyon nagy baj van, anya – mondta. – Azonnal gyere ide!Ljubov másnap elkéredzkedett az iskolából, és Kijevbe utazott. Amikor megérkezett a Radiológiai Intézetbe, ott azt mondták neki, hogy a férje az

intenzív osztályon van. Fölment az intenzív osztály emeletére. Lelecsenko kijött hozzá a folyosóra. Alsónadrágot és fürdőköpenyt viselt. Egész testeégővörös volt. Ljubov egy almát hozott neki, de nem tudta megenni.

– Föl a fejjel, Szása! – mondta a könnyeivel küszködve Ljubov – Túl fogod élni.– Le kellett zárni a hidrogéntartályokat – mondta akadozó nyelvvel a férje. – Ha nem zárom le őket, felrobbantak volna. Ugye megérted?Megkérte feleségét, hogy hozzon annyi folyadékot, amennyit csak lehet. Aztán visszacsoszogott az intenzív osztályra. Nagyon kimerítette a

folyosón való álldogálás.Ljubov megpróbált valami orvossal beszélni. Az első villámgyorsan lerázta. Azt mondta, hogy a férje ugyanolyan állapotban van, mint a többiek. A

másik orvos viszont bevallotta neki, hogy Lelecsenko állapota válságosra fordult.– Miért nem küldték Moszkvába a többiekkel együtt? –kérdezte Ljubov kétségbeesetten.– Mert nem élné túl az utazást – felelte kurtán az orvosnő.– És mit fognak vele csinálni?– Vérátömlesztést fogunk alkalmazni-Ljubov másnap elment a minisztertanács hivatalába, és panaszt tett, amiért férje nem kap megfelelő kezelést. Biztosították róla, hogy az orvosok

mindent megtesznek férjéért. Ezután visszatért a lányához a kollégiumba. Akét nő nekiállt levest főzni. Azután lementek a boltba, hogy kaviárt ésvörösbort vegyenek. Ezeket bevitték Lelecsenkónak. A portánál szó nélkül beengedték őket. Ljubov férjének ajkát sárga olaj borította. Az orvosfélrevonta a két nőt, és megkérdezte, nincs-e Lelecsenkónak valami fiatal férfi rokona, akitől megkaphatná a szükséges csontvelőt.

Másnap, május 7-én Ljubov újabb adag levest vitt a férjének. Lánya, Jelena már a portánál várta. A két nő felment az intenzív osztályra.Lelecsenko nem volt a szobában, sőt a széke és az éjjeliszekrénye is eltűnt. Ljubov szíve összeszorult. Ekkor belépett az egyik nővér, ésmegkérdezte tőle, hogy ő-e Lelecsenko felesége.

– Igen – préselte ki nehezen Ljubov. – A férjem eszméletén van?– Majd a doktor űr elmondja.Az orvos egy kis szobába terelte Ljubovot. Elmondta, hogy a férje tegnap este meghalt. Ljubovből kitört a zokogás. Ekkor behívták Jelenát, hogy

segítsen megvigasztalni. Amikor ez sem segített, adtak neki egy injekciót, hogy megnyugodjon.– Kérem, ne sírjon! – hajtogatta vég nélkül az orvos. Aztán amikor Ljubov kissé lecsillapodott, hozzátette: – Inkább azon gondolkozzon, hogy hova

akarja temettetni.

3A mindeddig elképzelhetetlennek tartott katasztrófa méretei arra kényszerítették Guszkovát, hogy a Biofizikai Intézeten és a 6. Számú Kórházon

kívül másokat is bevonjon a mentésbe. A kevésbé súlyos sérülteket a 7. és a 12. Kórházba, valamint a kijevi Radiológiai Intézetbe küldték.Ezenkívül Pikalov vezérezredes vegyvédelmi osztagai is tábort vertek a 6. Számú Kórház közelében. Mivel a betegek maguk is sugároztak, akatonák naponta négyszer mosták fel a kórház épületét. Az orvosok szintén ki voltak téve a veszélynek: a legsúlyosabb betegek testébenfölhalmozódott cézium napi húsz rem körüli dózist adott. Némelyik orvos napi kétremes adagot is kapott. Május 4-én jelentették a kormánynak,hogy a sugárzó betegek mellett dolgozó egészségügyi személyzet kéri, fizessenek nekik a röntgenosztályon dolgozókhoz hasonlóan veszélyességipótlékot. Kérésüket teljesítették.

Rengeteg külföldi szervezet ajánlotta fel segítségét, ám ezek többségét elutasították. Vorobjov professzor azt tanácsolta az egészségügyibizottságnak, hogy most már ne importáljanak több stabil jódot, mert az csupán megelőző gyógymódként használható. A bizottság ugyanezen azülésen ügy döntött, hogy az Egészségügyi Világszervezet segítségét felajánló táviratra udvarias nemmel válaszolnak. A magánszemélyeksegítségét ugyanígy visszautasították. A világhírű francia hematológus, Henri Jammet a követség tudományos attaséjával együtt átment a 6. SzámúKórházba április 29-én, és felajánlották, hogy a legsúlyosabb sérülteket repülőgépen Párizsba szállítják, és ott azonnal megoperálják őket.Guszkova az irodájában fogadta őket. A megbeszélés végén a francia hematológus egyetértett azzal, hogy a szovjet kollégák egyedül is képesekmegbirkózni a helyzettel.

Május elsején a Politbüróból hívták Guszkovát. Közölték vele, hogy egy amerikai specialista, dr. Róbert Gale holnap érkezik a kórházba, és egyamerikai üzletember, Armand Hammer által adományozott műszereket hoz magával. Guszkova még sosem hallott Gale-ről, noha publikációkból jólismerte a jelentős amerikai szakértők munkásságát. Jobban szerette volna, ha az amerikai inkább az asszisztensével konzultál, de alegmagasabb szinten úgy határoztak, hogy neki kell őt fogadni.

Dr. Róbert Gale-t igazság szerint még a saját hazájában se nagyon ismerték. Ükapja Belorussziából emigrált, Galinszkijnak hívták. Nagyapjaegyszerű brooklyni szabó volt, apja pedig biztosítási ügynök. Egyébként ő változtatta Gale-re a család nevét. Anyja szintén középosztálybelicsaládból származott: bátyjának egész jó neve volt Hollywoodban, nővére pedig egy sikeres ügyvédhez ment férjhez. Családjának történetenemigen különbözött a többi, a XIX-XX. század fordulóján Amerikába emigrált zsidó családétól.

A csernobili baleset idején Gale az UCLA Orvosi Központjának társprofesszora volt. Tevékenységi köre megoszlott a kutatás, a tanítás, azadminisztrációs munka és a betegellátás között. Mindemellett a Nemzetközi Csontvelő-átültetési Központ tanácsadó testületének elnöke volt. A bajcsak az volt, hogy a Nemzeti Egészségügyi Intézet 1978-tól külön engedélyhez kötötte a kísérleti jellegű csontvelő-átültetéseket.

Mégsem ez irányította Gale-re a szovjet hatóságok figyelmét, hanem valami egészen más: Armand Hammerrel való barátsága. Galenagyapjához hasonlóan Hammer is oroszországi zsidó emigránsok gyermeke volt. Hammer fiatalkorában orvosnak készült. Mivel ugyanaz azemberbaráti érzület munkált benne, mint ami most Gale-t idehozta, annak idején 1921-ben Szovjet-Oroszországba utazott, hogy a tífuszjárványáldozatait kezelje. Találkozott Leninnel, aki akkoriban éppen a NEP programján töprengett, és kifejtette Hammernek, hogy országának most nemannyira orvosi segítségre van szüksége, hanem inkább kereskedelmire.

Hammer visszatért az Egyesült Államokba, és nyélbe ütött egy nagy barterüzletet: orosz ásványkincseket és szőrmét cseréltek amerikaigabonára. Az ezt követő kilenc évben különböző amerikai cégek képviselőjeként a Szovjetunióban élt. Alapított egy ceruzagyárat Moszkvában,aztán meg azbesztbányát nyitott az Urálban. 1930-ban mindkettőt orosz képzőművészeti alkotásokra cserélte. Ezeket nagy haszonnal adta továbbsaját New York-i galériájában.

Hammer a legnagyobb pénzügyi zsenik közé tartozott. Számos üzleti vállalkozásba fogott. Az addig aprócska cégnek számító OccidentalPetróleumot a világ egyik legjelentősebb olajipari cégévé fejlesztette.

1961-ben egy amerikai kereskedelmi misszió tagjaként tért vissza Moszkvába. A hetvenes években nagyon előnyös szerződést kötött azOccidental Petroleum számára. Cserébe műtrágyát exportált a Szovjetunióba. Olyan ember lévén, akinek Szovjetunióval kapcsolatos vállalkozásaitmég Lenin is buzgón támogatta, a nyolcvanéves Hammer kivételes helyzetben tudhatta magát. Szabad bejárása volt a legmagasabb kormányzatikörökbe, és magánlakosztályt tarthatott fönn a Tretyakov Képtár melletti Lavrusinszkij utcában.

Hammer számos emberbaráti ügyet támogatott. Többek közt hatalmas összegeket áldozott a rákkutatásra is. 1984 szeptemberében megkérteaz UCLA Szövettípus-meghatározó Laboratóriumának igazgatóját, Paul Terasakit, hogy adjon tanácsot egy jeruzsálemi Hadassza kórházbelitudós pályázatának ügyében. Terasaki erre bemutatta neki Gale-t. Hammer rövid beszélgetés után megkérte a professzort, hogy tartson veleJeruzsálembe saját Boeingjén, az Oxy One-ox\. Az utazás során barátság szövődött a két férfi közt. A jelentős társadalmi és korkülönbség ellenéreszámos közös vonásuk akadt. Mindketten kelet-európai emingránsoktól származtak. Ezenkívül Gale-ről is el lehetett mondani azt, amit ő írtHammerről: „Néhányan úgy érzik, hogy cselekedeteit csupán a heves feltűnési vágy motiválja."

Április 29-én reggel Gale épp a fürdőszobában borotválkozott, amikor a rádióban bemondták a csernobili baleset hírét. Rájött, hogy egy ilyenméretű baleset következtében sokkal több csontvelő-átültetéssel foglalkozó szakemberre lenne szükség, mint amennyit a szovjetek biztosítanitudnak. Ezért telefonált a Nemzetközi Csontvelő-átültetési Központ igazgatójának, dr. Mortimer Bortinnak, valamint a tanácsadó testület többitagjának is, hogy rávegye őket, ajánlják fel segítségüket.

Mivel tisztában volt vele, hogy a kormányközi megállapodások nemegyszer meghiúsultak a hidegháborús huzavona miatt, megkérte Hammert,hogy közvetítsen a szovjetek felé. Hammer aznap épp Washingtonban volt egy, a Puskin Múzeum és az Ermitázs kincseiből általa rendezettkiállítás megnyitóján. Gale ennek ellenére még aznap délután elérte. A szenátus külügyi bizottsága este már jóvá is hagyta a tervezett akciót. EkkorHammer írt egy levelet Gorbacsovnak, amelyben felajánlotta Gale és a Csontvelőátültetési Központ segítségét:

Dr.Gale készen áll arra, hogy azonnal a Szovjetunióba repüljön és találkozzon a szovjet atomtudósokkal és hematológusokkal. Szívesensegítene felmérni a helyzetet és megtalálni a legjobb megoldást annak érdekében, hogy minél több ember életét menthessék meg.Missziójának minden költségét én fedezem.

A levelet elvitték a washingtoni szovjet nagykövetségre, és megküldték telexen Anatolij Dubrinyinnak, a Központi Bizottság tagjának, akiGorbacsov bizalmasa volt. Május elsején reggel hétkor Oleg Szokolov, a washingtoni szovjet nagykövet felhívta Gale-t, és kérte, repüljönMoszkvába.

Gale rövid időn belül számos telefonhívást bonyolított le. Felhívta kollégáit, hogy készítsék elő a szövetek immunológiai jellegénekmeghatározásához és a csontvelő-átültetéshez szükséges felszereléseket. Az amerikai sajtó átvette a UPI jelentését, amely egy, amentőosztagokkal kapcsolatban álló kijevi informátor szavait idézve közölte: „Nyolcvan ember halt meg a robbanás során, további kétezer pedigúton van a kórházak felé." Gale attól tartott, hogy egész családok lettek sugárfertőzöttek, és így lehetetlen lesz megfelelő donort találni az áldozatokközeli rokonai között. Ezért riasztotta valamennyi kollégáját – még a Londonban és Seattle-ben élőket is –, és kérte, vegyék számba a lehetségesdonorokat.

Gale pillanatok alatt összecsomagolt. Elég sűrűn utazott, úgyhogy meglehetős gyakorlata volt a dologban. Háza kapujában seregnyi riporter vártrá. A sajtó valahogy kiszimatolta a dolgot. Elkapott egy Európába tartó délutáni járatot a Los Angeles-i repülőtéren, és másnap este hatkorMoszkvában volt.

4Dr. Baranov a felsőbb utasításnak engedelmeskedve otthagyta betegeit, és fehér orvosi ruháját sötét öltönyre cserélve elment a Szovjetszkaja

Hotelbe, hogy fogadja dr. Gale-t. Hiába, a pártfegyelem az pártfegyeiem, és a protokoll az protokoll. A hatalmas előcsarnokot borító vastag,bíborszín szőnyegek, a nehéz üvegcsillárok, antik bútorok, a falakon lógó értékes olajfestmények és a széles márványlépcsők éles ellentétbenálltak a 6. Számú Kórház puritán berendezésével. Gale két „felvigyázóival érkezett: Viktor Voszkreszenszkij, az előző washingtoni egészségügyiattasé, és az Egészségügyi Minisztériumból Nyikolaj Fetiszov kísérte.

Ha Baranovot meglepte a jól öltözött, ápolt, de faklumpát viselő amerikai látványa, nem mutatta. A négy férfi felment a Gale számára foglaltatottlakosztályba, és Baranov röviden összefoglalta az eddig történteket. Másnap reggel kilenckor, miután együtt reggeliztek a szálloda éttermében,Baranov elvitte Gale-t a kórházba. Az amerikai hatkor kelt, és tizenkét kilométert futott. Az egyik cigarettáról a másikra gyújtó Baranov most felvittea hatodik emeleten lévő irodába, és bemutatta Guszkovának.

Guszkova csalódott volt. Ő Vorobjov információja nyomán azt hitte, hogy Gale a létfontosságú felszerelésekkel együtt érkezik: az amerikaiehelyett csupán egy kis aktatáskát hozott magával. De azért szívélyesen üdvözölte, aztán Voszkreszenszkijjel és a tolmáccsal együtt Baranovgondjaira bízta, hogy vezesse körbe őket az osztályokon.

Gale még aznap részt vett a betegek állapotát taglaló részletes konzultáción. A megbeszélésen Guszkova elnökölt. O mindig gyorsan,lendületesen beszélt. Gyűlölte a felesleges vitát vagy fecsegést. Rendkívül zavarta, hogy a folyamatos tolmácsolás lassítja a konzultáció menetét.Csupán azért nem tört ki, mert az amerikai mindvégig szerényen, illemtudóan viselkedett.

Miután két felvigyázójának társaságában elköltötte ebédjét a Szovjetszkajában, Gale visszatért a kórházba, Baranov ekkor felkérte, asszisztáljonegy csontvelőkivételnél. Mielőtt az amerikai megérkezett volna, Baranov már négy műtétet végzett. Aznapra még két operációja lett volna, demiután elvégezték első közös műtétjüket, azt javasolta, hogy fejezzék be mára, azután visszakísérte Gale-t a hatodik emeletre.

Gale elérkezettnek látta az időt, hogy átnyújtsa javaslatait Guszkovának és rajta keresztül természetesen az egészségügyi bizottságnak is.Javasolta, hívjanak meg további három szakértőt: Paul Terasakit, aki egy hordozható, a szövetek immunológiai jellegének meghatározásáhozszükséges laboratóriumot hozna Moszkvába, továbbá Dick Champlint Kaliforniából és Yaír Reisnert Izraelből. Gale ezután átnyújtott egy listát azEgyesült Államokból hozandó felszerelésről.

Aznap este Gale állandó kísérői és Baranov társaságában együtt vacsorázott Jevgenyij Csazovval, a Fizikusok az Atomháború Ellen nevűszervezet szovjet bizottságának elnökévek A rengeteg kaviár, tok, no meg a számos világbékéért és a népek barátságáért mondott tószt utánCsazov elvitte Gale-t az ortodox húsvéti virrasztásra – némi bepillantást engedve kedves vendégének az orosz népi kultúrába.

Éjjel kettőkor értek vissza a szállodába. Gale kényelembe helyezte magát. Miközben hordozható hifikészülékén Beethovent hallgatott, számbavette az aznap történteket.

A szovjetek elfogadták Gale javaslatait. Néhány nap múlva megérkezett Terasaki, Champlin és Reisner. Az utóbbi kissé nyugtalan volt, mert aSzovjetunió és Izrael között nem volt diplomáciai kapcsolat. Bár négyük közül egyikük sem gyógyított még sugárbetegeket ők fejlesztették ki acsontvelő-átültetésekor használatos legkifinomultabb módszert. Mindnyájan megfelelő klinikai gyakorlattal rendelkeztek: a világpiacon megjelenőlegújabb gyógyszereket és műszereket használták, amelyekről Guszkova és Baranov – mivel csak kemény valutáért lehetett kapni őket – mégálmodozni sem mert. Gale viszont egyszerűen felhívta Hammer Los Angeles-i titkárságát, és a kért holmik máris indultak Moszkvába.

Az amerikaiak által hozott felszerelés még a szaktudásuknál is többet ért a szovjetek számára. Május negyedikén a francia nagykövetfelajánlotta Georges Mathé professzor szolgálatait, de az egészségügyi miniszterhelyettes, Sepin megriadt az amerikai orvosok „áradatától", ésúgy rendelkezett, hogy mostantól csupán az egészségügyi bizottság engedélyével hívhatnak külföldi orvosokat. Mivel Vorobjov azt mondta, hogyGale jobb hematológus Mathénál, a bizottság elutasította a francia kormány ajánlatát.

Közben a 6. Számú Kórházban baráti jellegű munkakapcsolat alakult ki a szovjet orvosok és Gale csoportja közt. Guszkovát lenyűgözte Galeszervezőtehetsége, A csöndes, udvarias Terasakit legalább annyira becsülte, mint az általa hozott japán műszereket. Az ő munkájafelbecsülhetetlen segítséget jelentett a lehetséges donorok felkutatásában és a már elvégzett vizsgálatok ellenőrzésénél.

Baranov kitűnően kijött Champlinnai. Folyton azon vetélkedtek, melyikük emlékszik jobban a különböző szakfolyóiratokban megjelenttanulmányokra. A külföldi műszerek, gyógyszerek és szakértők fellelkesítették Baranovot és Guszkovát. Űgy határoztak, hogy még azokban azesetekben is megpróbálják a csontvelő-átültetést, ahol a kiterjedt égési sérülések és a belső sugárzás miatt nagy valószínűséggel menthetetlen abeteg.

5Minél hősiesebben viselkedett valaki a mentés során, annál súlyosabb volt az állapota. A tűzoltók két fiatal hadnagya, Pravik és Kibenok

rettenetesen nagy sugárdózist kapott. Parancsnokuk, Teljatnyikov őrnagy érkezése előtt Pravik irányította az akciót. Ő és emberei csupánszokásos egyenruhájukat viselték. Hosszú órákon át küzdöttek a lángokkal a radioaktív gőzben – először a turbínacsarnok tetején, aztán areaktorcsarnokban, végül a kráter szélén, ahogy a vízsugarat magára a reaktorra irányították. Csizmájuk beleragadt a tetőt borító, olvadt kátrányba,belélegezték az égő grafit füstjét. Senki sem figyelmeztette őket, hogy milyen veszélynek vannak kitéve. Mindaddig dolgoztak, míg olyan rosszulnem lettek, hogy a pripjatyi kórházba kellett szállítani őket.

A 6. Számú Kórházba szállított százhuszonkilenc beteg közül száztizenegynél fejlődött ki súlyos sugárbetegség. A legkomolyabb eseteket, mintPravik és Kibenok, a nyolcadik emeleten lévő egyágyas szobákban helyezték el. Ezt az osztályt, amennyire lehetett, elzárták a külvilágtól. A szobáklevegőjét ultraibolya sugárzással sterilizálták. Az orvosok és ápolók csak szigorú rendszabályok betartásával léphettek be ide: különleges maszkotés ruhát kellett ölteniük, és a cipőjüket is gondosan megtörölték az ajtóban elhelyezett, fertőtlenítővel átitatott lábtörlőn. A betegség előrehaladtával

a tűzoltók teste feldagadt, bőrük sötétbarna lett. Arcukat, ajkukat és a szájuk belsejét fájdalmas herpeszhólyagok borították. Képtelenek voltak egyfalatot vagy akár csak egy korty vizet lenyelni. Egyre magasabb lett a lázuk. Rettenetes fájdalmakat kellett kiáliniuk, mielőtt kómába estek volna.

Az áldozatok többségét családtagjaik is követték Moszkvába. Ok a kórházzal szemben lévő, a betegek hozzátartozói számára épített szállóbanlaktak. Ezt csak a legalapvetőbb komfortcikkekkel szerelték fel. Olyan sokan voltak, hogy négyen-öten laktak egy szobában. A szabályzatértelmében nem mehettek be az osztályokra, de minden reggel összegyűltek a kórház bejáratánál lévő egyemeletes épület előcsarnokában–Legtöbbjük borzasztóan kétségbe volt esve. A férjük beteg, lehet, hogy meghal. Elveszítették otthonukat, egy élet munkájával összegyűjtöttholmijukat. Gyermekeik vagy a nagyszülőknél, vagy a dácsájukon vannak. Ruhájuk jó része Pripjatyban maradt. Pénzük sem volt: vagy barátaiktólkértek, vagy az Energiaipari Minisztériumhoz fordultak segélyért.

Ráadásul ők maguk is kisebb-nagyobb egészségügyi problémákkal küszködtek– Azok, akik a baleset után néhány napig még bejártakdolgozni, szokatlanul erős menstruációtól szenvedtek. Egyiküknek, aki a robbanás másnapján vett egy csomag vattát, amelyet véletlenül leejtett aradioaktív porba, lehámlott a bőre, és kihullott a szőrzete, amikor betétként használta.

A kórház előcsarnoka egyfajta állandó fórummá változott, ahol kicserélték az újonan hallott híreket, és vigasztalták egymást. A családtagok ittértesültek rokonaik állapotáról, itt tudtak beszélni az orvosaikkal. További, bár nem hivatalos hírforrást jelentett Anatolij Szitnyikov felesége, akivalahogy elintézte, hogy ápolónőként itt dolgozhasson. Ő szívesen adott át különféle üzeneteket a betegeknek, és később részletesen beszámolt acsaládtagoknak az állapotukról.

A betegek némelyike a Moszkvában töltött első napokban eléggé jól érezte magát ahhoz, hogy elhagyja az ágyát és elbeszélgessen barátaivalvagy az osztályra bejutott látogatókkal. Szása Juvcsenkót egy reggel azzal ébresztették, hogy egy KGB-tiszt várja kihallgatásra.

Mivel a szobákban tilos volt a dohányzás, a betegek a lépcsőfordulóban cigarettáztak. Djatlov itt találkozgatott három régi, komszomolszkibarátjával, Szitnyikovval, Csu-gunovval és Orlovval, továbbá Alekszandr Akimovval és Razim Davletbajevvel, akikkel együtt volt a négyes blokkvezérlőtermében. Többször is részletesen megvitatták a balesetet, de senki sem feszegette, hogy ki a felelős. Nem értették, mi történhetett.

– Teljesen nyitottak vagyunk, fiúk – mondta Djatlov a fiatal operátoroknak. – Nyugodtan álljatok elő akár a legvadabb ötletekkel is.A fiatal Leonyid Toptunov szintén a vezérlőteremben dolgozott, de mivel ő csupán a kapott utasításokat hajtotta végre, jóval kevesebb oka volt

emészteni magát, mint Djatlovnak vagy akár a műszakot vezető Alekszandr Akimovnak. Djatlov nemcsak kisebb adag sugárdózist kapott fiatalkollégájánál, hanem a lelkiismeret sem furdalta annyira. Akimov viszont, noha fogalma sem volt, hogy mi történhetett, felelősnek érezte magát abaleset bekövetkezte miatt. Egyszer bevallotta Viktor Szmaginnak, hogy a lelkiismeret sokkal jobban gyötri, mint a betegség következtében fellépőfájdalmak.

Akimov állapota napról napra romlott. Minél gyöngébb lett, annál többet tépelődött azon, hogy hol hibázhattak.– Hogyan történhetett? – kérdezte barátjától, Davletba-jevtől, aki meglátogatta a kórteremben. – Mit ronthattunk el? Nem volt semmi baj, amíg

meg nem nyomtam az AZ gombot. – Akimov tisztában volt vele, hogy valószínűleg meghal. – Nincs sok esélyem – folytatta, és kihúzott egymarékkal a hajából, hogy alátámassza szavait –, de ha mégis túlélem, sose megyek vissza az erőműbe. Bármit megcsinálok... ha kell, a nullárólfogom kezdeni, de sosem foglalkozom többé atomreaktorral.

Habár a különleges osztályra nem engedtek be látogatókat, a haldoklók hozzátartozóival kivételt tettek. Akimov anyja termoszban kevéskecsirkelevest hozott a fiának, de ahogy meglátta, elsápadt. Amikor a felesége, Ljuba először jött látogatóba, Akimov éppen a haját tépdeste ki, és aszemetesbe szórta. Ljuba megpróbálta felvidítani: tervezgette, milyen lesz, ha férje felépül, és kiköltöznek valami folyó mellé, hogy mint Djatlov apja,ők is folyamőrként keressék kenyerüket. Gyerekeik által készített rajzokat is hozott magával. Elmondta, hogy szerencsére nagyon jól megy nekik aziskola. Aztán, amikor lopva rápillantott, látta, hogy férje most a bajszát tépkedi csomókban.

– Ne aggódj – mondta Akimov, amikor látta, hogy Ljuba milyen meredten nézi –, nem fáj!Ljuba harminchárom éves volt. Most néhány hét alatt megöregedett. Egyszer egy nővér Akimov anyjának nézte-Az egyetlen vigaszt pripjatyi

barátnője, Inze Davletbajeva jelentette. Annak idején Ljuba adott neki szállást kollégiumi szobájában, amikor Inze feljött Bavliból Moszkvába, hogyhozzámenjen Razimhoz. Ő ápolta Inzét, amikor megbetegedett. Most minden reggel együtt mentek át Elvira Szitnyiko-vához, aki elmesélte, hogyvan a férjük. Egy orvos elmondta Ljubának, hogy a sugárzás visszafordíthatatlanul károsította a reproduktív szerveket. Ljuba azt hitte, hogy asugárzás miatt nem lehet több gyerekük, és elmondta Inzének, hogy egy este, amikor öltöztette Alekszandrt, látta, hogy a hímvesszője fekete ésrothadt.

Akimovnak két öccse volt. Egyikük ugyan vállalta a csontvelő-átültetésnél a donor szerepét, de az új csontvelő sem tudta megállítani a bátyjatestében végbemenő bomlási folyamatot. Bőre telis-tele volt a béta-sugárzás okozta égési sebekkel. A radioaktív gőz szétroncsolta a tüdejét. Aligkapott levegőt. Belei teljesen felmondták a szolgálatot: folyamatosan szivárgott testéből a véres ürülék. Mások ugyanígy szenvedtek. Brazik teste isrohadt. A magas, jókötésű, göndör hajú ember Pripjaty élsportolói közé tartozott. Túl szégyenlős volt, hogy ágytálat kérjen a nővérektől. Inkábbfelkelt, és egyedül ment a vécére. Egyik reggel észrevette, hogy bal lábáról lecsúszott a bőr, akár egy kitágult harisnya.

A betegek intravénásán antibiotikumot kaptak. A bőrüket borító égési sebek és herpeszek állandó ápolást igényeltek. Azok az áldozatok, akikkomoly dózist kaptak, maguk is sugároztak. A nővérek alaposan megdolgoztak a pluszpénzért. A betegek láza egyre emelkedett – hogy asugárfertőzéstől vagy az immunrendszer hiánya miatt támadó kórokozóktól, azt senki sem tudta megmondani –, végül kómába estek.

A 6. Számú Kórházban ápoltak közül leghamarabb Kibenok, Pravik és egy tűzoltótársuk halt meg május 10-én. Akimov hamarosan követte őket.Ljubov mindvégig ott volt mellette. Május 11-én hunyt el Anatolij Kurguz, aki összeégett a radioaktív gőzben. Május 12-én Alekszandr Orlov –Csugunov helyettese – és egy újabb tűzoltó következett. 13-án további három ember követte őket, köztük Alekszandr Kudrjacsev, akit Djatlovküldött ki, hogy lökje be kézzel a szabályozórudakat. Május 14-én a huszonhat éves Leonyid Toptunovot ragadta el a halál, aki a baleset utánAkimovval együtt próbált vizet juttatni a reaktorzónába. Másnap egy újabb tűzoltó következett. A halálraítéltek közül néhányan érezték, hogy mi várrájuk, de Guszkova nem mondta meg nekik. Arkagyij Uszkov a szobáját takarító katonától hallotta Akimov halálhírét, Razim Davletbajev pedig azújságban olvasta. Inze Davletbajeva egyik gyermeke beteg lett, úgyhogy vissza kellett mennie Bavliba. Mikor visszatért Moszkvába, Ljuba Akimovamár elköltözött a szobából. Erre telefonált Elvira Szitnyikovának, aki elmondta neki, hogy Akimov halott.

Inze teljesen kétségbeesett. Biztosra vette, hogy Razim is meghal. Muszáj volt kikapcsolnia magát a világból, hogy néhány órányi pihenéshezjusson. Villamosra szállt, és bement a városközpontba. Felkereste a Tretyakov Galériát, remélte, hogy a számos remekmű közt majd valahogymegnyugvást talál. A képtár zárva volt. Továbbsétált a Vörös tér felé. Egyszer csak a Kreml falai előtt találta magát. Anélkül, hogy felfogta volna, mittesz, beállt a Lenin-mauzóleum előtt álló sorba. Majdnem két órát várakozott, mialatt szüntelenül peregtek a könnyei. Végre bejutott a mauzóleumajtaján. Lement a koromfekete lépcsőkön a vörös gránittal borított halotti szobába.

Lenin lehunyt szemmel feküdt az üvegkoporsóban. A terem négy sarkában feltűzött szuronnyal álló katonák ugyanolyan rezzenéstelen arccalmeredtek maguk elé, mint ő. Inze elcsoszogott a koporsó előtt. Ahogy az ország legendás vezérének viasszerű vonásait nézte, hirtelen rádöbbent,mit csinál: Leninhez imádkozik, hogy hozza rendbe a dolgokat.

6A Baranov által eredetileg jósolt tíz haláleset túlzottan optimista becslésnek bizonyult. Sőt úgy látszott, hogy ez a szám a harminchetet is meg

fogja haladni. Sokan lettek komolyan betegek, és nem csupán a kezelőszemélyzet tagjai, mint Razim Davletbajev, Vlagyimir Csugunov, AnatolijSzitnyikov, Pjotr Palamarcsuk vagy Viktor Proszkurjakov, hanem a baleset során a környéken lévő emberek, mint Georgij Popov, a harkoviturbinamérnök, aki egy órát várt a pripjatyi buszra a szabad ég alatt, vagy a középkorú Klavgyija Luzganova, aki az erőmű biztonsági őreként ahelyén maradt.

Az eddigi halálesetek nem voltak egyértelműen a csontvelő-károsodás számlájára írhatók. Hetven százalékban éppúgy okozhatta őket a tűz és abéta-sugárzás nyomán keletkező számtalan égési seb, mint a tüdő vagy a bélrendszer károsodása. Az első áldozatok túlélték ezeket asérüléseket: a csontvelő-átültetés talán megmenthette volna az életüket. De csak tizenkilenc olyan beteg volt, akinél a kapott sugárdózis alapjánindokoltnak tűnt az operáció. Május 12-ére az utolsó műtétet is befejezték.

Guszkova és Baranov úgy vélte, hogy Gale-ék munkája ezzel véget ért. Hálájuk jeleként felajánlottak nekik egy leningrádi utazást. IdőközbenGale felesége is csatlakozott hozzájuk, úgyhogy most Dick Champlinnel és Yair Reisner-rel együtt elment Leningrádba az éjszakai vonattal. DePaul Terasakinak Párizsba kellett utaznia, hogy előadást tartson, Gale pedig azzal hárította el a meghívást, hogy nem akarja magára hagyni a világlegnagyobb atomkatasztrófájának áldozatait egy városnézés kedvéért.

Egészen más járt a fejében. Mielőtt elhagyta volna az Egyesült Államokat, Hammer két dolgot kötött Gale lelkére: először: győzze meg szovjetkollégáit, hogy csupán segíteni jött. Másodszor: nem nyilatkozhat a sajtónak. Ez utóbbira egyébként vendéglátói is nyomatékosan kérték. Gale –bármilyen nehezére esett is – tartotta magát az ígéretéhez, ám nagyon szokatlan volt ez az egész. Egy ilyen méretű baleset odahaza biztosan

falkában vonzotta volna a riportereket. A rádió– és tévétársaságok rendszeresen tudósítanának a kórházból. Valószínűleg ő maga is gyakranszerepelne minden csatomán.

Persze a szovjet kormány is ellátta némi anyaggal a sajtót. Május 6-án sajtótájékoztatót tartottak, ahol többek közt Borisz Scserbina, akormánybizottság elnöke, A. M. Petroszjanc, az Atomenergia Felhasználása nevű állami bizottság elnöke, Ivan Jerneljanov, Dollezsal helyettese aNIKJET-ben és J. Sz. Szedunov, Jurij Iszrael hidrometeorológiai állami bizottságbeli helyettese voltjelen.

A betegek állapotára vonatkozó kérdésekre Andrej Vorobjov és névrokona, az egészségügyi miniszterhelyettes, Jevgenyij Vorobjov válaszolt.Mielőtt azonban még szót kapott volna, Scserbina megemlítette: „nagy örömmel töltött el bennünket, hogy dr. Gale és csoportja szinte azonnal amoszkvai orvosok segítségére sietett". Ezen a sajtótájékoztatón Jevgenyij Vorobjov az alábbiakat nyilatkozta:

„.csupán két ember halt meg. Egyikük az egész testét mintegy nyolcvan százalékban borító égési sebek következtében hunyt eh A másik

személyt a rázuhant törmelék temette maga alá. A balesetnek az első huszonnégy órában ez a két áldozata volt. További kétszáznégy embertszállítottak kórházba különböző mértékű sugárfertőzéssel. Közülük tizennyolcnál állapítottak meg komoly károsodást.

Vorobjov szóba hozta az amerikaiakat is: ...nagyon örülök, hogy Gale professzor eljött az Egyesült Államokból, hogy a segítségünkre legyen. Igen kitűnő szakértő, és reméljük, további

segítséget is tud nyújtani a baleset áldozatainak, főleg a gyógyszerellátás terén.

Gale szerint ez a néhány visszafogott bejelentés nemigen tudja majd szétoszlatni a halálesetek számáról az Egyesült Államokban terjengőrémhíreket. Ezzel szemben úgy vélte, hogy ő, Róbert Gale elfogulatlanul tudósíthatna az eseményekről. Míg felesége, Champlin és ReisnerLeningrádban voltak, felvetette a dolgot az egészségügyi minisztériumbeli kísérőjének, Viktor Voszkreszenszkijnek. Beleegyezett ugyan, hogy nemnyilatkozik a sajtónak, de úgy érezte, ha nem szólal meg, akkor mind ő, mind munkatársai elvesztik hitelüket. Előbb-utóbb bizonyára sor kerülvalamiféle sajtókonferenciára, ahol meg lehetne nyugtatni a kedélyeket.

Voszkreszenszkij május 12-én továbbította feljebbvalóinak Gale javaslatát. Mivel nem hitték, hogy az amerikai ugyanolyan diszkrécióval kezeli akérdést, mint ahogy egy szovjet orvos tenné, a javaslattal az egészségügyi bizottság ülése is foglalkozott. A megbeszélésen az egészségügyiminiszterhelyettes, Sepin elnökölt. A bizottságnak ezenkívül egy sor más problémát kellett megoldania: a radioaktív élelmiszer és tej megtisztítása,az új határértékek megállapítása, a kiterjesztett zóna lakosságának kitelepítése. Ráadásul csaknem kitört a pánik, amikor mérőállomásokatállítottak föl a vasútállomásokon és repülőtereken. Kevés volt az olyan jól képzett dozimetrikus, aki képes lett volna megnyugtatni alakosságotEbben a válsághelyzetben nagyon fontos volt, hogy ellenőrizni tudják, milyen adatok kerülnek nyilvánosságra. A bizottság hosszanvitázott arról, hogy milyen mértékben tájékoztassák a közvéleményt. Végül úgy döntöttek, hogy az atomenergia-bizottság elnökét, A. M.Petroszjancot nevezik ki szóvivőnek. A 6. Számú Kórházban történt haláleseteket most már kénytelenek nyilvánosságra hozni, hiszen azamerikaiak is tudnak róla, de a sajtó birtokában lévő egyéb információk csak az Egészségügyi Minisztérium engedélyével publikálhatók.

Május 14-én reggel Gale találkozott Ivan Nyikityinnel, az Egészségügyi Minisztérium protokollfőnökével, Nyikolaj Fetiszovvai, Voszkreszenszkijjelés Vorobjov professzorral. Abban maradtak, hogy ő és Vorobjov írott kérdésekre válaszolnak majd. A szovjetek nem akarták, hogy Champlin ésReisner is részt vegyen a sajtótájékoztatón. Aznap délután Vorobjov bejelentette a bizottságnak, hogy Petroszjanc mégsem vállalja a szóvivőiposztot. Ezért a bízottság úgy határozott, hogy Vorobjov professzorra bízza a sajtótájékoztató lebonyolítását. Az egészségügyi miniszterhelyettes,Sepin ismét leszögezte, hogy csak a 6. Számú Kórház betegeiről lehet szó. Az ülés végén Vorobjov közölte, hogy Hammer is meg akarja látogatnia kórházat. Sepin azt felelte, nem tartja szerencsés ötletnek, de ez ügyben úgyis azok mondják ki a végső szót, akik meghívták az amerikait.

7Május 14-én este, csaknem három héttel az esemény után, Gorbacsov első ízben beszélt a nyilvánosság előtt arról „a szerencsétlenségről, ami

velünk történt: a csernobili atomerőműben bekövetkezett balesetről". Részletesen leírta a katasztrófát, számba vette a várható következményeket –bár ez ügyben időnként délibábos területre tévedt –, és amikor a haláleseteket taglalta, kissé fukarkodott az igazsággal. Elmondta, hogy az „erőműközelében lévő települések lakóit néhány órán belül kitelepítették", és hogy az eddigi áldozatok száma kilenc fő.

Ketten vesztették életüket a baleset során: Vlagyimir Nyikolaje-vics Sasenok, az automata rendszerek beállítója, és Valerij Ivano-vics

Modemesük, az erőmű egyik operátora. Eddig kétszázkilencvenkilenc emberi vittek kórházba különböző fokú sugárfertőzéssel. Heten közülükmeghaltak. A többiekért mindent megtesznek az orvosok. A moszkvai és más városbeli speciális klinikákon a legmodernebbfelszerelésthasználó szakemberek kezelik őket.

Gorbacsov ezután kifejezte: hálánkat azoknak a külföldi orvosoknak, akik azonnal idesiettek, hogy segítsenek enyhíteni a baleset következményeit. Külön szeretném

megemlíteni dr. Róbert Gale és Paul Terasaki nevét, akik rengeteget tettek az áldozatok gyógyításáért, és kifejezni hálánkat azoknak azországoknak és üzleti köröknek, amelyek azonnal rendelkezésünkre bocsátották a legmodernebb orvosi felszerelésekei.

Miután köszönetet mondott Gale-nek és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezérigazgatójának, Hans Blixnek, Gorbacsov kikelt a nyugatikormányok és a média ellen, amelyek egy űj, szovjetellenes kampány megindítására használták Csernobilt:

Elképzelni is nehéz, mi mindent hordtak össze ezekben a napokban, f,áldozatok ezreif/-ről, „holtak tömegeV'-ről, a f/kihalt Ki-jev"-ről vagy arról,

hogy „egész Ukrajnát megmérgezte'' – és így tovább...

Gorbacsov szerint mindez csupán arra volt jó: hogy rossz hírét keltsék a Szovjetuniónak, az általa képviselt külpolitikának, hogy csökkentse a szovjet javaslatok súlyát az atomfegyver-

korlátozási tárgyalásokon és ugyanakkor eltereljék a figyelmet az USA politikájának militarista irányvonaláról.

A továbbiakban azt bizonygatta, hogy a csernobili baleset és az azt követő nyugati sajtóvisszhang egyfajta erkölcsi próbatétel volt, és ezen avizsgán mind az Egyesült Államok vezető körei, mind leglelkesebb szövetségesei –különösen Németország – csúfosan elvéreztek. Hogyan isállíthatják, hogy a Szovjetunió megkísérelte elhallgatni a balesetet, amikor:

Mindenki emlékszik rá, hogy az USA hatóságainak tíz napjába telt, míg informálták a kongresszust a Three Mile Island-i erőműben történt

balesetről, és több hónapba telt, míg a nemzetközi közvélemény is értesült a 79-ben bekövetkezett tragédiáról.

Gale ebben az ideológiai csatározásoktól terhes légkörben készült fel a másnapi sajtótájékoztatóra. A szovjetek számára az első számúakadályt Hammer ötlete jelentette, aki mindenáron meg akarta nézni a 6. Számú Kórházat. Először visszautasították a kérést, de Hammerragaszkodott a látogatáshoz, erre a szovjetek engedtek. Az egészségügyi bizottság elnöke, Oleg Sepin fogadta.

Hammer, Gale és hivatalos kísérőik a Külügyminisztériumba hajtottak. A szovjetek az utolsó pillanatban mégis úgy döntöttek, hogy Hammer ismegjelenhet a tájékoztatón Gale és Vorobjov mellett. Az újságírók kérdéseire válaszolva aztán Gale hosszan méltatta a szovjet orvosok munkáját,különösen Vorobjovét, Guszkováét és Baranovét. Elmondta, hány beteget kezelnek, és hogy hányukon hajtottak végre csontvelő-átültetést.Vorobjov a Csernobil környéki egészségügyi szolgálatról beszélt. Amikor a sugárveszélyről kérdezték, azt felelte, hogy a százrados dózison túlfennáll az életveszély Csak azok a személyek kaptak száz rad fölötti dózist, akik a robbanás időpontjában a reaktor közelében voltak. Vorobjovmegnyugtatta az újságírókat, hogy semmit sem áll szándékukban eltitkolni. „Minden adatot az Atomenergia Ügynökség rendelkezésére bocsátunk– mondta r> és ezek az adatok könnyen ellenőrizhetők/'

Hammer nagy tapsot kapott, amikor elárulta, hogy a Moszkvába érkezett orvosi műszereket ő adományozta, és az is élénk érdeklődést keltett,amikor Gale egy kérdésre válaszolva bejelentette, hogy aznap este Hammerrel együtt találkoznak Gorbacsovval.

A szovjetek szemszögéből nézve a sajtótájékoztató nagyon jól sikerült. Számukra, akik ebben az időszakban minden erejüket latba vetveigyekeztek meggyőzni a nyugati közvéleményt egy esetleges atomháború veszélyeiről, aranyat ért, amikor Gale kijelentette: „Nagyon tévednek,akik azt hiszik, hogy egy atomháború áldozatainak érdemleges orvosi segítség nyújtható."

Gorbacsov meghívását a sajtókonferencián adták át Gale-nek. A professzor nem bánta, hogy gyalogként használják a világpolitikai játszmában.Amikor először utazott az Oxy One-on, Hammer saját Boeing-727-esén, megcsodálta az aranycsapokkal és márványmosdókkal felszerelt háromfürdőszobát, a hatalmas hűtőt és mikrohullámú sütőt, a nyolcszemélyes ebédlőasztalt meg a fedélzeten található kényelmes szófákat éskarosszékeket. Moszkvában ugyancsak láthatta Hammer csodálatos bútorokkal és festményekkel berendezett lakosztályát, amely éles ellentétbenállt a szovjet felső tízezer puritán otthonaival.

Gale-nek furcsamód nem szállt fejébe a dicsőség. A sajtótájékoztatón ugyanúgy faklumpában jelent meg, mint a Kremlben tartott fogadáson. Azőt kísérő katonák összehúzott szemmel nézték a teljesen otthonosan viselkedő amerikait, de nem tettek semmilyen megjegyzést.

Számos fotó készült, amikor Gorbacsov kezet nyújtott nekik. Gale őt tartotta a legnagyobb hatalmú embernek a világon. Míg mindkét fél részérőlelhangzottak az ilyenkor kötelező formaságok, Gale azon tűnődött, hogy vajon Gorbacsov miért nem tüntette el egy egyszerű bőrátültetésselhomlokáról az anyajegyet. Leültek a hosszú tárgyalóasztalhoz, és a főtitkár megköszönte nekik az eddigi segítséget.

– Remélem azonban, megértik – folytatta Gorbacsov –, hogy a továbbiakban mindaddig nem fogadhatjuk el az amerikai magánszemélyekhumanitárius segítségét, amíg az önök kormánya hidegháborús propagandacélokra használja a csernobili tragédiát.

Hammer mindent megtett, hogy megmagyarázza; az Egyesült Államok kormányának semmi befolyása nincs a sajtóra. Gorbacsovot nemnyugtatta meg a magyarázat, hiszen nemrég maga Shultz államtitkár is úgy nyilatkozott, hogy az oroszok eltitkolják a tényleges áldozatok számát.Gorbacsov úgy érezte, Reagan elnök „meg akarja mérgezni a világ és a szovjet emberek viszonyát, hogy elvonja ezzel a figyelmet az amerikaiakháborús készülődéséről a Perzsa-és a Sidra-öbölben".

Gale rettenetesen dühösnek találta Gorbacsovot. Igyekezett megnyugtatni, hogy az ő jelenlétük Hammerrel is bizonyíték arra, hogy az amerikainép nem kívánja ártatlan emberek szenvedését.

– Vajon mi lenne, ha a csernobili katasztrófa a világűrben történt volna? – folytatta a főtitkár. – Ez elegendő figyelmeztetés lehetne, hogy mi vár avilágra, ha az amerikaiak folytatják mostani stratéglájukat.

Amikor Hammer azt javasolta, találkozzon Reagannel, Gorbacsov csak annyit felelt, hogy csupán akkor van értelme egy ilyen találkozónak, hamindkét fél egyezkedni akar. A találkozóra kijelölt óra a vége felé járt. Hammer ekkor felhozta a szovjetunióbeli zsidóság sorsának kérdését.

– Ezek az emberek nem akarnak az önök országában élni – mondta. – Csak az állandó gond van velük, ráadásul ez a nyugati sajtó egyikkedvenc támadási pontja. Miért nem hagyja elmenni őket?

– Dr. Hammer – felelte magabiztosan Gorbacsov a zsidó állampolgárok is szeretik a Szovjetuniót. Sok országban hátrányosanmegkülönböztetik őket, nálunk viszont nincs antiszemitizmus. A mi népünk boldog, bármit olvasott is erről az otthoni sajtóban.

Aznap este a szovjet televízió Vremja című hírműsora hosszan tudósított Gorbacsov, Gale és Hammer találkozójáról, majd ezt követőenrészletesen foglalkoztak a délutáni sajtótájékoztatóval is. Gale egy csapásra híres ember lett. Miközben visszament a szállodába, azongondolkozott, hogy egyszerű amerikai állampolgár még sosem kapott ekkora nyilvánosságot a Szovjetunióban, mint ő.

Másnap reggel elment a 6. Számú Kórházba, hogy búcsút vegyen Baranovtól és Guszkovától. Előző este a betegek is nézték a sajtótájékoztatóta tévében. Nem sokat javított kedélyállapotukon, amikor Gale az újságírók kérdésére közölte, hogy „további halálesetek várhatók". Az orvosok ésnővérek számára ez a nap ugyanolyan volt, mint a többi. Gale még egyszer elmondta Guszkovának, mennyire szeretett vele dolgozni, mire ő újbólmegerősítette, milyen nagyra értékelik az amerikai orvosok segítségét. Kezet fogtak, aztán Baranov lekísérte a vendéget a kocsihoz.

— Nagyon köszönöm – mondta utoljára csikorgó angolsággal, és szomorúan mosolyogva integetett a kocsi után.Gale még aznap éjjel visszarepült Kaliforniába feleségével, Reisnerrel és Armand Hammerrel, a márvány– és aranyszerelvényekkel ellátott,

három fürdőszobás Oxy One-on.

8Guszkova és Baranov jóval kevésbé volt elégedett, mint Gale. Egyre több betegük vesztette életét. A fiatal Viktor Proszkurjakov – akit Djatlov

leküldött, hogy lökje be kézzel a szabályozórudakat – szintén aznap halt meg a béta-sugárzás okozta égési sebek és a csontvelő-átültetés utánfellépő sokkhatás következtében. Ugyanez okozta Lopatyuk halálát – annak idején ő segített elzárni Lelecsenkónak a hidrogéntartályok szelepét.Ezután egynapnyi lélegzetvétel következett, majd újabb mérnököt vittek el a radioaktív gőz és a sugárzás okozta sérülések. Május 18-án és 19-énismét hárommal kevesebben lettek.

Guszkovának és Baranovnak nemcsak a betegek szenvedéseivel kellett szembenézni, hanem a hozzátartozók fájdalmával is. Hogy jelenlehettek-e szeretteik halálánál, az mindig csupán az ügyeletes orvoson múlt. Az egyik operátor terhes felesége például megkérte Guszkovát, hogyhadd nézhesse meg egyszer a férjét. A férfi nagyon erős sugárdózist kapott: tüdejében és beleiben megpattantak az erek. Guszkova nem akarta,hogy az asszony így lássa, ezért azt mondta, jöjjön vissza másnap.

– Átadná neki ezt az újságot? – kérdezte a feleség. Guszkova természetesen igennel felelt. Amikor az asszony elment, a doktornő visszament abeteghez. Az ágyon fekvő férfi váratlanul kinyitotta a szemét.

– A feleségem volt?– Igen – mondta Guszkova.– És mit mond ott neki?– Hogy jöjjön vissza holnap.– Jól van – sóhajtotta megnyugodva a beteg, majd néhány pillanattal később meghalt.

Betegeik szenvedése nem csupán érzelmileg érintette Ba-ranovát és Guszkovát: pácienseik halála komoly szakmai csalódást okozott nekik.Tizenhárom csontvelő-átültetést hajtottak végre Gale, Reisner és Champlin segítségével. Hat esetben embriók májsejtjeit használták. Néhányműtétet annak ellenére csináltak, hogy a páciens által kapott dózis a halálosnak tartott hatszáz rem felett volt: Akimovnál például ezerötszáz remetmértek. Ennek ellenére úgy gondolták, sokkal jobb megkísérelni a lehetetlent, mint ölbe tett kézzel várni. Az amerikaiak megérkezése új lendületetadott a dolgoknak, de a beavatkozás az általuk alkalmazott csúcstechnológia ellenére komoly stresszt okozott a donoroknak is. Hat esetben,azoknál, akik komoly béta-sugárzást kaptak, az egész procedúra fölösleges erőfeszítés volt.

Néhány beteg a belső szerveit ért sugárkárosodás következtében hunyt el. Május 20-a és 25-e között két beteg halt meg fulladásos halállal, kétnő pedig szívelégtelenség miatt. 29-én, több mint egy hónappal a baleset után Anatolij Szit-nyikovot is temetni kellett. Nála a csontvelő-átültetéstkövető immuncsökkenést állapított meg a boncolás: legyengült szervezete nem tudott ellenállni a fertőzéseknek.

Szitnyikov halála különösen nagy csapást jelentett a többiek számára. Őt sokan szerették és tisztelték. Amikor Fomin elküldte, hogy nézze meg,mi van a reaktorral, a vízkezelő részleg tetejéről lenézett a kráterbe, és nagyon erős gamma-sugárzást kapott. Szitnyikov felesége, Elvira, akiápolónőként dolgozott a kórházban, számtalan esetben közvetített a betegek és hozzátartozóik közt.

Vlagyimir Csugunov, Szitnyikov komszomolszki barátja egy másik osztályon feküdt. Meg volt győződve róla, hogy Szitnyikov halálát a csontvelő-átültetés okozta. Csugunov-nak komoly béta-sugárzás okozta égési sebek borították a lábát. A haja kihullott. Harminckilenc és fél kilóra fogyott.Ennek ellenére biztosra vette, hogy szervezetének saját erőforrásai elegendőek lesznek ahhoz, hogy megbirkózzon a betegséggel. Az orvosokgyakran panaszkodtak a feleségének, hogy nem hajlandó bevenni az előírt gyógyszereket, és folyton válogat az ételben.

Szása Juvcsenkónak – aki a baleset után segített főnökének, Valerij Perevozecskónak megnyitni a szelepeket, amikor vizet próbáltak juttatni areaktorzónába – komoly égési sebek voltak a karján, ahol ráfröccsent a radioaktív víz. Szerencsére sokat evezett a Pripjaty folyón, így az orvosokhárom-négy centi vastag szövetet tudtak kivágni a bőrátültetés során, és megmentették az amputálástól. Razim Davletbajev állapota viszont egyreromlott. Folyton emelkedett a láza, gyöngének érezte magát, és rázta a hideg. Teljesen begyulladt a szája. Orrából szivárgott a vén Megőszült, demegmaradt a haja.

A nagydarab Pjotr Palamarcsuk, aki a vállán vitte ki a négyes blokk romjai közül a sérült Sasenokot, teljesen összeégett azokon a helyeken, ahol

bőre a radioaktív vízbe merült sebesült testével érintkezett. Pjotr kilátásai egyáltalán nem voltak biztatóak. A béta-sugárzás okozta sebek mellettkomoly, hétszáznyolcvan rémes sugárdózist kapott. Az orvosok megkérték feleségét, hogy keressen donort a családban. Habár Pjotr nővérenagyon félt a műtéttől, vállalkozott a dologra, és feljött Moszkvába. Gale május 8-án végezte el a csontvelő-átültetést, Pjotr átkerült az intenzívosztályra. Bőre megsötétedett, haja és szempillája kihullott. Hatalmas hólyagok nőttek a bőrén azokon a helyeken, ahol Sasenok teste hozzáért.Június első hetében megvakult.

Június 12-én elhunyt Valerij Perevozcsenko. Az ő halálát tüdőkollapszus és agyvizesedés okozta. Szása Juvcsenkót nagyon megviselte a dolog.Élénken emlékezett rá, hogy amikor meg akarta nézni a reaktort odafönn a tetőn, Perevozcsenko határozottan visszatolta, mondván: „Nincs mitnézni rajta/' Ezzel megmentette az életét. Georgij Popov, a harkovi mérnök ugyanaznap távozott az élők sorából: az ő szervezete sem tudottellenállni a fertőzéseknek.

A következő négy hétben senki sem halt meg, de Guszkova és Baranov tisztában voltak vele, hogy még nem múlt el a veszély. A sugárbetegségelső szakaszát ugyanis egy két-két és fél hónapig tartó, jól körülhatárolható időszak követi: addig tart, amíg a test újból felépíti immunrendszerét.Ám amíg ez nem történik meg, a beteg a legenyhébb fertőzésnek is áldozatul eshet. Aztán július 20-án egy újabb operátor halt meg. Öt nappalkésőbb az egyik lakatos követte.

Július 30-án Klavgyija Luzganovát ragadta el a halál. Ő volt az a biztonsági őr, aki a baleset után sem hagyta el a helyét. Láthatóan egyedül élt.Nem látogatták se barátok, se rokonok. A halál véget vetett kilencvenhat napon át tartó szenvedéseinek.

Őt is a Moszkva külterületén lévő Mitinko temetőbe vitték, mint a többieket. Az áldozatok koporsója alá különleges betonlapokat fektettek, hogymegakadályozzák a radionuklidok talajba jutását.

A 6. Számú Kórházban ápoltak között Luzganova volt az utolsó áldozat. Sasenok a pripjatyi kórházban hunyt el, Lelecsenko Kijevben.Hodemcsuk a négyes blokk romjai alatt lelte halálát. Velük és azzal az ismeretlen férfival, akit holtan találtak az egyik pripjatyi híd alatt,harmincegyre tehető azok száma, akik közvetlenül a csernobili baleset következtében vesztették életüket. Mivel a kormány egészségügyibizottsága titokban tartotta, mi lett a többi moszkvai kórházba szállított beteggel, és a kijevi áldozatokról sem készült számszerű kimutatás, ahivatalos statisztikák mindmáig ezt az adatot tartalmazzák. Minden ennél magasabb számot burzsoá hamisításként és nyugatipropagandafogásként kezeltek.

Guszkova és Baranov huszonhét betegük halála miatt érzett csalódását némileg ellensúlyozta a többi, majdnem száz áldozat felépülése. Igaz,egyiküknek amputálni kellett a lábát, és sokak testét borították még mindig nyílt sebek, de egyiket a másik után engedték ki a kórházból, hogy aMoszkva környéki vagy a baltikumi szanatóriumokba utalják őket. Fontos volt, hogy lehetőleg kerüljék a Krím félszigeti erős napsütést. Néhányan aKGB számára fenntartott szanatóriumokba kerültek; nagyon meglepték őket az ottani luxuskörülmények. Valamennyien teljesen megkopaszodtak–Arkagyij Uszkov kalapot viselt. Csak akkor látogatta meg édesanyját, amikor ismét kinőtt a haja. Később a nyár folyamán vissza kellett térnieCsernobilba, hogy bizonyítani tudja táppénzre való jogosultságát. Az ottani szakszervezet – úgymond, hogy kompenzálják szenvedéseit –felajánlottneki ötven rubelt és egy esernyőt.

Nyina Csugunova először megrémült, amikor meglátta kopasz, összeaszott férjét. Most sokat nevet azon, hogy milyen elállók a fülei. Csugunovúgy érezte, muszáj barettet viselnie a forró nyári nap miatt. Egy baltikumi szanatóriumba küldték, de annyira unatkozott, hogy néhány nap múlvainkább visszament dolgozni. Először egy Minszk melletti erőműbe ment, de hamarosan visszatért Csernobilba. Négy hónappal azután, hogyelhagyta a kórházat, ismét kinőtt a haja.

Rendkívüli – már-már csodával határosnak mondható –Pjotr Palamarcsuk és egy másik, i^en súlyos dózist kapott mérnök, Anatolij Tormozinesete. Ok nem voltak hajlandók alávetni magukat a műtétnek, de a szervezetük mégis újra elkezdett vörösvértesteket termelni. Pjotr teste mégmindig teli volt nyílt sebekkel, ahol a szerencsétlen Sasenok hozzáért. További bőrátültetésekre volt szüksége, de már visszanyerte a látását, bőreismét kifehéredett, és haja, szempillája, körme újra nőni kezdett. Szülőfalujában töltött gyerekkorának tudta be a gyógyulást. Ez a bivalyerős ukránhétszáznyolcvan rémre módosította az ember számára addig feltétlenül halálosnak hitt sugárdózis hatszáz rémes határértékét.

Amikor Razim Davletbajev elhagyta a kórházat, először Moszkva belvárosába mentek Inzével, Közben arról beszéltek, mi mindent veszítettek el:a pripjatyi gondtalan életet, a várost övező csodás erdőket. Tudták, hogy ennek mindörökre vége. De mindez jelentéktelennek tűnt, haösszevetették az utóbbi hónapokban tapasztaltakkal: az emberek segítőkészségével, az orvosok és nővérek hivatástudatával, barátaik határtalanönfeláldozásával, az élet csodájával.

Inze önkéntelenül is egyfajta belső késztetést érzett, hogy olyan helyet keressen, ahol leróhatja Razim felgyógyulása miatt érzett háláját. Kószálásközben a Puskin-szoborhoz vetődtek, éppúgy, mint Inze annak idején a Lenin-Mauzóleumhoz.

Ahogy ott álltak a legnagyobb orosz költő szobra előtt, az asszony hirtelen észrevette, hogy férje arcán peregnek a könnyek– Mélységesenmegdöbbent. Még sosem látta Razimot sírni. Ekkor a szobor talapzatára vésett szavakra esett a tekintete: „Eljött hozzánk, hogy irgalmasak legyünka szenvedőkhöz."

VIII1

A csernobili katasztrófa a lehető legrosszabbkor jött Gorbacsovnak. Alig egy évvel azelőtt választották meg főtitkárnak. Csak három hónapjahirdette meg a glasznoszty és a peresztrojka kockázatos programját az SZKP XXVIL kongresszusán. Habár ugyanaz volt a címe, mintBrezsnyevnek vagy Sztálinnak, nem rendelkezett akkora hatalommal, mint elődei. Az az igazság, hogy csak komoly harcok árán tudta megtartanihivatalát. A leningrádi pártvezető, Grigo-rij Romanov a hetvenéves moszkvai párttitkárt, Viktor Gri-sint javasolta a főtitkári székbe, és csak anyolcvanéves külügyminiszter, Andrej Gromiko erőteljes javaslatára döntöttek mégis Gorbacsov mellett.

Hatalomra kerülése után az új főtitkár „gyorsan megmetszette a fát": Romanov még az év vége előtt, „egészségügyi okokra hivatkozva"visszavonult. A Szovjetunió hatvannégy miniszteréből tizenhatnak távoznia kellett, és velük együtt ment a párttisztviselők húsz százaléka, a réginómenklatúra emberei, akik a reformok potenciális ellenzői lehettek volna.

Gorbacsovnak azonban legalább akkora gondot jelentett helyettese és első számú szövetségese, Jegor Ligacsov, mint a régi brezsnyevisták.Ligacsovot ugyanúgy Andropov hozta a Központi Bizottságba, ahogyan őt is. Idősebb volt, mint a pártfőtitkár, ráadásul két olyan pozícióvalrendelkezett, ami könnyen Gorbacsov potenciális riválisává tehette: a Központi Bizottság titkáraként ő felelt a párt tisztségviselőinekkiválasztásáért, ami azt jelentette, hogy bizton számíthat mindazok támogatására, akiket 1983 óta hatalomra segített. Ezenkívül a PolitikaiBizottság ideológiai titkáraként ő őrizte és tolmácsolta mindazon dogmákat, amelyeken a kormány legitimációja nyugodott.

Az első poszt számos természetes szövetségest biztosított a számára, míg a második egészen különleges befolyással ruházta fel. A szovjet népemlékezetében ugyanis nagyon élénken éltek a 30-as évek tisztogatásai, amikor bármiféle vélt vagy valós ideológiai elhajlás könnyedén többévesszáműzetéshez vagy tarkónlövéshez vezetett. Ez a szerepkör egyébként jól illett Ligacsov puritán személyiségéhez. Míg Gorbacsov nyugodt stílusainkább a nyugati politikusokéhoz hasonlított, Ligacsov ismét visszahozta a régi pártvezetők szigorú, merev modorát. Beszédeit erőteljes, ámvégtelenül monoton hangon olvasta föl, azonban – a brezsnyevi korszak vezetőivel ellentétben – ő komolyan gondolta, amit mondott. Ugyanolyanelkötelezett híve volt a reformoknak, mint maga Gorbacsov vagy a miniszterelnök, Nyikolaj Rizskov, méghozzá nemcsak a politikai szólamok,hanem az ország gazdasági átalakításának kérdésében is. Annak ellenére belátta ezek szükségességét, hogy ő maga ízig-vérig „szovjet típusúember" volt. Még jóval Gorbacsov hatalomra jutása előtt megkezdte antialkoholista kampányát, amelyet ezzel a jelszóval hirdetett: „Józanvezetésért és józan népért!"

Habár az ortodox kommunista hitelvek Ligacsovban testesültek meg, nemcsak őt hatotta át a párt ideológiája. A Polítbüro valamennyi tagja máraz új rendszerben nőtt fel. Senki sem volt köztük, aki – mint Szlavszkij, Alekszandrov vagy Dollezsal – emlékezhetett volna a forradalom előttiidőkre.

Noha Gorbacsov nemzedéke világosan látta az ország gondjait, föl sem merült bennük, hogy magával a szocialista ideológiával lehet bármi baj.Ha Marx volt az isten, akkor Lenin az ő egyszülött fia. Képmása, akár a cári időkben az ikonok, ott függött minden lakásban, minden középületben.Az ő szavaiban nem lehetett kételkedni. Egyháza, a párt nem tévedhetett. Azokra, akik, mint Jefim Szlavszkij vagy Armand Hammer, személyesenis ismerték, úgy tekintettek, mint az apostolok korának túlélőire.

A szovjet mitológiának természetszerűleg megvoltak a maga szentjei. Közéjük tartozott Kurcsatov, a szovjet atombomba atyja vagy tanítványai:Alekszandrov és Dollezsal. Ha ők azt mondták, hogy a szovjet atomreaktorok teljesen biztonságosak, akkor senkinek sem lehetett oka kételkedniebben: se Gorbacsovnak, se Ligacsovnak, de még Bruhanovnak vagy akár Djatlovnak sem. Ugyanígy eszükbe sem jutott megkérdőjelezni aKözépgépipari Minisztérium tevékenységét takaró titkokat. Az előző érától örökölt szabályokat legalábbis a szent iratokhoz kapcsolódómagyarázatokként kezelték. Az általuk meghirdetett glasznoszty, a nyíltság politikája, amit kétségbeesetten igyekeztek ráerőltetni erre atermészettől fogva kétkedő alkatú népre, nem a szocializmus megszüntetését, hanem a megtisztítását célozta. Az afféle bűnök, mint a lustaság,hanyagság, alkoholizmus és korrupció felszámolását.

Ha hiszünk a mennyországban, hinnünk kell a pokolban is, különben semmi értelme sincs az egésznek. A szovjet vezetők mindig azt tanították,hogy a nyugati kapitalizmus a gonosz megtestesülése. Elhitették a néppel, hogy ideológiai ellenfeleik éjt nappallá téve munkálkodnak a dolgozókállamának lerombolásán. Ez ellen még a Politbüro legfiatalabb tagjai is reflexszerűen harcba szálltak. Avagy nem maga Rónáid Reagan, azamerikai elnök nevezte országukat a „Gonosz Birodalmá"-nak? Nem ők tervezték a haderő kiterjesztését a világűrre? Gorbacsov egyiklegközelebbi szövetségese, Alekszandr Jakovlev jól ismerte Amerikát. Az 1960-as években cserediák volt a Columbia Egyetemen. Később ő letta kanadai nagykövet. Most, mint a Politbüro azon tagja, aki az amerikai politika legelismertebb szakértőjének számított, egy évvel ezelőtt így írt aLityeraturnaja Gazetában: „Ha az USA politikai és katonai vezetése kívánatosnak tartja az erőegyensúlyt, az azt jelenti, hogy elképzelhetőnek tartjaegy közvetlen háború kirobbanásának veszélyét."

Gorbacsov csapata egyre inkább rádöbbent, hogy még ha a glasznoszty és a peresztrojka jobban sikerülne, mint ahogy azt a legmerészebbálmukban képzelték, sőt ha a Homo Sovjeticus valami csoda révén kigyógyulna az alkoholizmusból, és olyan ügyesen és szorgalmasan dolgozna,mint ahogy azt az ideológia atyamesterei annak idején feltételezték, az amerikai csillagháborús program akkor is szinte teljesíthetetlen kihívástjelentene számukra. Ennek ellenére meg sem fordult a fejükben, hogy kudarcot vallottak volna. A Politbüro valamennyi tagja – beleértve a felettébbzűrös figurának mondható Borisz Jelcint – szellemében és szívében egyaránt hűséges volt a párt ideológiájához.

A csernobili baleset tényének késedelmes bejelentése több okra vezethető vissza. Az atomenergiával kapcsolatos információk már elevetitkosnak számítottak. A szovjet vezetőket először úgy tájékoztatták, hogy az erőműben csupán tűz ütött ki, amit később sikeresen megfékeztek. Ezmegakadályozta a Politbüro tagjait, hogy felmérjék a katasztrófa igazi súlyát. Az alacsonyabb rangú hivatalnokok nemigen siettek vállalni a rosszhír hozójának hálátlan szerepét. Csak később, a svédek tiltakozása nyomán pattant ki az igazság. Csupán ekkor döbbentek rá, milyen jelentőskrízissel állnak szemközt, és hogy ez mennyit árthat az ország presztízsének.

Április 28-ának reggelén Gorbacsov összehívta a Politbüro tagjait. Néhányan már tudták, mi történt. Gejdar Alijev, a KGB egykori azerbajdzsániigazgatója, a jelenlegi miniszterelnök-helyettesek egyike már hallott a balesetről, ám hivatalosan még őt sem informálták. De még ebben aválságos helyzetben sem arról vitatkoztak, hogy mit kellene tenni, hanem arról, hogy bevallják-e a dolgot, vagy sem. Az ideológia átitatta az életminden területét. Most, amikor minden órányi késlekedés újabb áldozatokat követelhetett, a Politbüro tagjai azt latolgatták, hogy a balesetbejelentése milyen páratlan lehetőséget teremt majd a nyugati propagandisták szovjetellenes kampánya számára. A baleset hírére az egészországban kitörhet a pánik. Vajon mi lesz a glasznoszttyal, ha elbukik ezen az első akadályon?

A Politbüro tagjai más-más szempontból nézték a dolgot. Alekszandr Jakovlev, a Központi Bizottság propagandaosztályának vezetőjebevallotta, nem tudja, mit kéne csinálni. Jegor Ligacsov amellett érvelt, hogy csupán annyit mondjanak, amennyit feltétlenül muszáj. Neki, aKözponti Bizottság ideológiai osztályának vezetőjeként, a baleset ideológiai következményeit is mérlegelni kellett. A kommunizmus tudományosalapokra épült. Az atomenergia az űrprogrammal együtt a szovjet haladás egyik jelképének számított. Ha most bevallják, hogy csődöt mondott adolog, és többet árt, mint használ, az aláássa az emberek szocializmusba vetett hitét, méghozzá nemcsak itthon, hanem szerte a világon.

Gejdar Alijev nem értett egyet vele.– Hagyd ezt – mondta Ligacsovnak –, úgyse tudjuk titokban tartani. Már kipattant a dolog. Nemcsak Svédországból jelentettek szokatlanul

magas adatokat, hanem Lengyelországból és Németországból is. Nemsokára mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy történt valami. Csupánnagyon pontos és nyílt tájékoztatással lehet elejét venni a várható szovjetellenes propagandaáradatnak és megőrizni a glasznoszty hitelét.

Jakovlev is osztotta Alijev véleményét: legjobb, ha mielőbb tisztázzák a dolgot. A szavazás során mégis Ligacsov javaslatát fogadták el. Ekkorfogalmazták meg a rövidke TASZSZ-közleményt, amelyhez a szovjet sajtó számára azt a záradékot csatolták, hogy ezentúl nem jelentethetnek megsemmilyen, a balesettel kapcsolatos anyagot. A pár soros hír még aznap este elhangzott a Vremjában.

Alig egy órával később a TASZSZ egy újabb közleményt jelentetett meg: A csernobili atomerőműben történt baleset az első volt a Szovjetunióban. Hasonló esetek számos alkalommal előfordultak más

országokban is. A Kritikus Tömeg nevű szervezet jelentése szerint 1977-ben egyedül az Egyesült Államokban 2300 baleset, reaktorleállítás ésegyéb hiba történt. A veszélyes helyzetből fakadó komolyabb balesetek a reaktorok gyenge minősége, az eszközpark gondatlan ellenőrzése, a

biztonsági előírások figyelmen kívül hagyása és a kezelőszemélyzet felkészületlensége miatt következtek be. A baleset beismerése csöppet sem csillapította le a kedélyeket. A Kurcsatov Intézet szakértői és a svédek közt folyó tárgyalás egyes

kiszivárgott elemei elárulták a hozzáértőknek, hogy Csernobilban vagy leolvadás, vagy ellenőrizhetetlen grafittűz lehetett. A TASZSZ által április 29-én megjelentetett újabb hírt, miszerint csupán két ember halt meg a baleset során, senki sem hitte el. A UPI ugyanaznap egy meg nem nevezettkijevi forrásra hivatkozva közölte: „Nyolcvan ember halt meg a robbanás következtében és további kétezer kórházba szállítás közben/' Ez a változatkerült a vezető nyugati lapokba, és ezt vette át Dan Rather a CBS Newsban. Röviddel később a UPI újabb jelentésekkel rukkolt elő. Kijevben élőnyugati állampolgárok telefonjaira hivatkozva azt állította, hogy az áldozatok száma háromezer körül van. Ezek a rémhírek aztán továbbimegerősítést nyertek, amikor Kenneth Adelman, az USA Fegyverkorlátozási és Leszerelési Tanácsának igazgatója a kongresszusimeghallgatáson kijelentette, hogy a reaktor melletti faluban kétezer ember élt, és ha a szovjetek azt állítják, hogy csupán két haláleset történt, az„nevetségesnek tűnik... egy ilyen léptékű baleset esetén".

Egy holland amatőr rádiós valamivel visszafogottabb volt, mint a nagy hírügynökségek. Ő – szintén orosz forrásra hivatkozva – csupán „többszázra" tette a halottak és sebesültek számát. Egy Kijevben élő, az Energiaipari Minisztériummal szoros kapcsolatban lévő skót tanár telefononúgy nyilatkozott a londoni Timesnak, hogy helyi becslések szerint mintegy háromszáz ember halhatott meg. A moszkvai brit nagykövetség lázasandolgozott a hetven kijevi és harminc Minszkben élő brit diák és turista kitelepítésének tervén. Az USA nagykövetsége azt tanácsolta a Kijevben élőamerikai állampolgároknak, hogy azonnal hagyják el a várost. Egy osztrák cég, amely a Csernobiltól százhatvan kilométernyire lévő Zslobinbanépíttetett kohászati üzemet, repülőgépet bérelt, hogy kitelepítse mérnökeinek mintegy ötven főt kitevő családtagjait.

Mivel a szovjet kormány megtagadta, hogy bármiféle pontos adattal szolgáljon, a Moszkvában élő nyugati tudósítók nemigen tudták megcáfolni amüncheni Szabad Európa Rádió rémhíreit. Ez nemcsak munkájukat akadályozta, hanem lelkileg is elég nagy terhet jelentett: a New York Timestudósítójának, Serge Schmemann-nek például felesége és három gyermeke szintén Moszkvában élt. Mivel attól rettegtek, hogy a helyi élelmiszerekesetleg sugárfertőzöttek lehetnek, az USA nagykövetsége felállította saját mérőállomását, ahol az orosz termékeket tesztelték. Ezenkívül azamerikai újságíróknak azt is megengedték, hogy a követség munkatársai számára Finnországból hozatott élelmiszereket vásárolják. Ez a ténynemcsak az orosz kormányt dühítette, hanem moszkvai barátaikat is.

Ráadásul a kelet-európai országokban szintén meglehetős nyugtalanság volt tapasztalható. A lengyel kormány bizonyos megszorításokatvezetett be a tej forgalmazásánál, és nyomatékosan felhívták a lakosság figyelmét, hogy alaposan mossanak meg minden friss zöldséget. Atizenhat év alatti gyerekeknek jódtablettákat osztogattak, és hosszú sorok kígyóztak a nagy varsói gyógyszertárak előtt.

Voltak azonban visszafogottabb vélemények is. Dr. Thomas Marsham, a Brit Atomenergia Hatóság Északi Osztályának igazgatója például úgynyilatkozott, hogy nagyon meglepődne, ha a szovjetek nem ürítenék ki a reaktor körüli tizenöt kilométeres területet, de egyetért azzal, hogyigyekeznek elkerülni a pánikot. „Sokkal több ember veszítené életét, ha kitörne a pánik. Ha most hirtelen bejelentenék, hogy mindenki hagyja elKijevet, feltehetőleg kétszáz ember meghalna az utakon. De különbség van – tette hozzá – a pánikkeltés és az emberek tájékoztatása közt."

Bár a nyugati újságírók természetesen nem tudhatták, mi történt a Politikai Bizottság április 28-i ülésén, mégis egészen világosan látták, mifolyik a legfelsőbb kormánykörökben. „A külvilág számára – írta Schmemann a New York Timesban – a szovjet hírzárlat csaknem annyira riasztó,mint az a tény, hogy az erőmű folyamatosan szórja a légkörbe a radioaktív törmeléket/'

Ez bizony egyértelmű visszahátrálás volt. Ismét újjáéledt a Kreml politikáját annyira jellemző titkolózás, amely a legkisebb tévedést vagy hibát isgondosan elhallgatta saját népe és az ellenségesnek hitt külvilág előtt... A régi vonal képviselői úgy vélték, a Szovjetunió tekintélyének megőrzésea tét... A diplomáciai testületek tagjai egyetértettek abban, hogy a csernobili baleset nagy megrázkódtatást jelentett Mihail Gorbacsovnak. Éppakkor történt, amikor a Kreml az „új stílus"-ról, a nyíltságról, a decentralizációról, a személyes felelősségről és a szigorúbb számonkérésről beszélt.

Ez aláássa a szovjetek számára olyannyira kedves, önmagukról alkotott képet; Moszkva, mint az atommentes világ közismert bajnoka, amintszemben áll a militarista Washingtonnal.

Ráadásul a mostani katasztrófa foltot ejt a nagyszerűnek hitt szovjet technológián is, amelyről fennen hirdették, hogy ezen a téren nincs párja avilágon. Eddig a percig Moszkva a környezetvédelem bajnokaként léphetett fel, ami komoly előnyt jelentett Gorbacsovnak.

A Kreml titkolózásának elsődleges oka mégiscsak az a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy a nyugati világ mindent kész felhasználni, amiveltámadhatja a Szovjetuniót.

2Amikor Schmemann cikke május 2-án megjelent a New York Timesban, Alekszandrov összehívta a vezető szovjet tudósokat a Kurcsatov

Intézetben. Rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy a legjobb védekezés a támadás. Az összegyűlt szakértők közt jelen volt Jurij Szivincev, afürge, gyors beszédű atombiztonsági szakértő, akit még Alekszandrov hozott az intézetbe 1948-ban. Ö már tudott a balesetről. Jó oka voltfeltételezni, hogy komoly az ügy: hallott róla, hogy kitelepítették a 6. Számú Kórház pácienseit, mert kellett a hely a baleset áldozatainak.

Amikor Szivincev belépett Alekszandrov szobájába, ott találta Velikovot is. Először úgy tettek, mintha a csernobili baleset ügyében kérnénektanácsot, de csakhamar a külföldi atomerőművekben bekövetkezett balesetekre terelték a szót. Szivincev ekkor elmondta, amit az angliaiwindscale-i tűzesetről és a hírhedtté vált Three Mile Island-i katasztrófáról tudott. A másik kettő ugyan egy szót sem szólt Csernobilről, defeltételezte, hogy hasonló lehetett.

A nyugati atomreaktorokban történt baleseteket újra meg újra idézte a szovjet sajtó, míg a külföldi médiák Csernobilről szóló elemzéseit egészegyszerűen hidegháborús propagandának tekintették. Jurij Zsukov például így írt a Pravdában:

Az Egyesült Államok kihasznál minden alkalmat, hogy tovább élezze a már amúgy is feszült helyzetet: bizalmatlanságot hint el a népek közt,

és szüntelenül mérgezi a politika légkörét. Mindezzel elsősorban saját agressziós cselekményeiről igyekszik elterelni a figyelmet, mint Líbianemrég történt bombázása vagy az Angolában és Nicaraguában folytatott hadüzenet nélküli háborúk. így akarják igazolni a fegyverkezésiverseny folytatását, a további atomkísérleteket és a szovjet békeajánlatok elutasítását.

Zsukov szerint ezek a provokatív akciók akkor érték ei csúcspontjukat, amikor az „USA államapparátusa és a sajtó egymással versengve ontottaa csernobili baleset következményeiről szóló rémhíreket".

A washingtoni vezetés, néhány más NATO-ország politikusaival karöltve, az első pillanattól kezdve saját céljai érdekében használta fel a

csernobili baleset híreit. Megkezdődött a pánikkeltés. Hihetetlen történeteket tálaltak a „halottak ezrei"-rőt, a nyugateurópai, sőt az amerikainépességet fenyegető sugárveszélyről. Az amerikai propagandisták sugallatára a nyugat-európai bulvársajtó futószalagon kezdte gyártani abalesetről szóló koholmányokat. A tömeghisztéria fokozásának érdekében megkezdték a nyugati diákokok, tudósok és turisták Szovjetunióbólvaló erőszakos kitelepítését.

Ugyanilyen hangnemben nyilatkoztak a szovjet tévé– és rádióműsorok kommentátorai. Az Izvesztyija és a Lityeraturnaja Gazeta szintén hasonlócikkeket közölt. Csupán a baleset idején a nyugatnémet kommunista párt hamburgi kongresszusán baráti megfigyelőként részt vevő Borisz Jelcinadott pontos, ésszerű összefoglalást a történtekről. Cáfolta a nagyarányú terméskárosodásról, az egész Ukrajnát érintő víz– és tej szennyeződésrőlszóló tudósításokat,

A mostani propagandakampány csupán felháborította az embereket. A jelenleg folyó sajtókampánynak semmi köze a

környezetvédelemhez: jól körvonalazható politikai célok motiválják. Az is megfigyelhető, hogy főleg azokban az országokban háborog a sajtó,amelyek kormánya gyakorlatilag elutasította a tömegpusztító fegyverek korlátozására tett szovjet javaslatot.

Épp aznap, amikor a Politbüro egészségügyi bizottsága elrendelte az Ukrajnán vonattal átkelő utasok ellenőrzését, a TASZSZ éles hangúnyilatkozatban ítélte el, hogy egy csapat ukrán színésznek „megalázó vizsgálaton" kellett átesnie, amikor az NDK-ból Nyugat-Németországba ment.

Az ilyenfajta akciókat azok a nyugatnémet hatóságok kezdeményezték, amelyek szándékosan torz információkat adtak a csernobili baleset

körülményeiről. Az NSZK-beli szélsőjobboldali erők kapva kaptak ezen a tragédián, hogy ennek örve alatt az enyhülésnek még az írmagját is

kiirthassák.

Az ellentámadás nem járt sikerrel. A nyugati sajtó nyilvánvaló túlzásai ellenére sem lehetett ezen a hangon válaszolni, miközben a Ligacsovjavaslatára elfogadott politikát folytatták. Otthon és külföldön egyre több rémhír terjengett. A skandináv országok további információkat követeltek.A Politbüro egészségügyi bizottsága is azt kérte, hogy mondják be a tévében a sugárzásra vonatkozó adatokat. A tömeghisztéria napról napranőtt. Amikor fölfedezték, hogy a térségből érkező vonatok maguk is sugárfertőzöttek, elrendelték a Kijevből, Gomelből és Minszkből érkező utasokvizsgálatát. Ez a hír olyan nagy riadalmat keltett, hogy a rendeletet villámgyorsan visszavonták.

De a pánik kitörését már nem lehetett megakadályozni. A gyógyszertárak előtt a jódra várók sorai kígyóztak. Mivel a bizottság május 2-ánelfogadta Vorobjov professzor érvelését, hogy a jód csupán a megelőzésre alkalmas, úgyhogy fölösleges további készleteket rendelni, lemondtáka külföldi szállításokat. Aztán Iljin akadémikus küldött egy kódolt táviratot Kijevből Gorbacsovnak, amelyben a gyerekek pajzsmirigyébenfelhalmozódott radioaktív jód várható hatásaira figyelmezteti. Amikor május 6-án jelentették, hogy „a sugárzás mértéke indokolja a jódmegelőzésként való alkalmazását", kiszámították, hogy csupán az Orosz Föderációban kétszáztizennyolc tonna jódra van szükség, ezért azzal akéréssel fordultak a Vegyipari Minisztériumhoz, hogy alakítsanak át egy gyárat jódtermelésre. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a bizottságtagjai azt sem igen tudták, hogy kinek kellene jódot kapnia. A romániai szovjet nagykövetnek határozottan értésére adták, hogy egyetlen szovjetdiplomata se fogadhatja el a számukra Bukarestben felkínált jódot. Az egészségügyi bizottság egyik tagja a 7. Számú Kórház betegein végzettvizsgálatok eredményeire támaszkodva azt állította, hogy csupán Pripjaty polgárai kaptak jelentős sugárdózist. Egy másik bizottsági tag viszontarra figyelmeztette társait, hogy akár szükség van megelőzésként a jódra, akár nem, az orvosoknak kötelességük biztosítani minden állampolgárszámára, ha igényli. Az emberek nyilvánvalóan bizonytalanok: az orvosnak akkor is kezelnie kell őket, ha ez teljesen fölösleges.

Ugyanez a huzavona ismétlődött, amikor az egészségügyi információk közlése került terítékre. A bizottság első reakciója az volt, hogy azösszes, a balesetre vonatkozó adatot tartsák titokban. Ismét azt az utasítást küldték Zorin elvtársnak, hogy a bizottság beleegyezése nélkülsemmilyen orvosi jellegű adatot nem közölhet a sajtó. Csupán a 6. Számú Kórház betegeinek sorsa jelent ez alól kivételt, mivel ezt Gale-ék isismerik, de a 7. és 12. Számú Kórházak pácienseiről egy sort sem írhatnak.

Másrészt viszont, hogy megállítsák a kitörőben lévő pánikot, az egészségügyi bizottság arra kérte Rizskovékat, informálják bővebben alakosságot. így aztán két pontban módosították az eredetileg elfogadott, Legaszov-féle javaslatot.

Először is meghívták a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezérigazgatóját, Hans Blixet és atombiztonsági vezetőjét, azamerikai Morris Rosent, hogy vizsgálják meg a sérült reaktort– Másodsorban egy televíziós konferenciát hívtak össze május ó-ára aKülügyminisztériumba.

Aznap reggel végre részletesebb cikkek jelentek meg a Pravdában és más lapokban, többé-kevésbé pontosan leírva a balesetet és afolyamatban lévő sugárzástan! vizsgálatokat. Ugyanez a viszonylagos nyíltság jellemezte a Külügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatót. Abevezetőt Anatolij Kovaljev, a külügyminiszter-helyettes tartotta, majd utána rögtön az első kormánybizottság elnöke, Borisz Scserbina következett.

A szovjet kormánytisztviselők számára rendkívül szokatlan volt ez a nyugati stílusú sajtótájékoztató. Épp ezért szigorúan kézben tartották azesemények menetét. A teremben nemcsak újságírók ültek, hanem több ország nagykövete is. A történteket tucatnyi tévékamera rögzítette.Kérdéseket csupán a szovjet vagy a külföldi kommunista lapok munkatársai tehettek fel. A bizottság tagjai az előre elkészített válaszok valamiféleváltozatát adták.

Scserbina röviden összefoglalta a balesetet. Átsiklott a súlyosabb következményeken, ami ha nem tett is túl jó benyomást, legalább nem voltnyilvánvaló hazugság. Az áldozatok számát illetően viszont még mindig Baranov és Guszkova kezdeti, optimista becsléseire támaszkodtak. Ezzelazt sugallták, hogy a balesetet követő sajtóhisztéria csupán Gorbacsov békekezdeményezéseinek meghiúsítására irányuló, hidegháborúshecckampány.

Amikor a külföldi tudósítók azt kérdezték, hogy a baleset következtében fenyegeti-e bármiféle veszély a szomszédos országok lakosait, J. Sz.Szedunov, Jurij Iszrael helyettese így válaszolt: „Véleményünk szerint nincs közvetlen veszély sem a baleset színhelyétől távol lévő szovjetterületeken, sem más országokban."

Elismerte ugyan, hogy a szomszédos országokban is érezhetően nőtt a sugárzás, azt állította azonban, hogy ez „a sugárzás rövid életű,jelentéktelen és alacsony szintű".

A sugárzás mértékére vonatkozó kérdésekre Szedunov gondosan megválogatott statisztikai adatokkal felelt. Moszkvában nem nőtt aháttérsugárzás. Csernobilban ez a szint ugyan óránként tizenöt milliröntgenre emelkedett, de most már alig a harmada. Kijevben a sugárzás arobbanás pillanatában nem haladta meg a háttérszintet. Három nappal ezelőtt 0,2 milliröntgent mértek óránként. Minszkben alig nőtt a sugárzás aháttérszinthez képest. Gomelben csaknem ugyanaz a helyzet, mint Kijevben.

A szovjet atomerőművek biztonságosságát firtató kérdésekre Petroszjanc felelt. Az elmúlt harminc évben negyvenegy blokk működöttbalesetmentesen. Ez a viszonylag fiatal technológia valóban nagyon bonyolult, de emlékezzünk csak, hogy más országok is küszködtek márhasonló problémákkal: példának okáért vegyük csak Windscale-t, Three Mile Island-et vagy Idahót,

Habár egy órával később még számos nyugati újságíró keze a magasban volt, a konferencia az előírt menetrend szerint véget ért. Nohabőséges részleteket mutattak mind a Vremjában, mind az azt követő műsorban, a sugárveszélyre utaló kérdéseket gondosan kivágták a szovjetadásból.

3A következő napokban a lapok – attól függően, hogy melyik szerv alá tartoztak – hol Ligacsov, hol Jakovlev álláspontját visszhangozták. A

Szovjetszkaja Rosszija május 7-i számában például csupán az egyeztetés hiányára utalt a fertőzött területek lakosságának kitelepítése kapcsán,míg a Pravda május 12-i száma megnevezte a kötelességmulasztással vádolt hivatalnokokat. Néha egymásnak ellentmondó cikkek jelentek megugyanabban a lapban: a Pravda május 18-i számában bírálta mindazokat, akik nem tájékoztatták idejében a népet. Május 21-én viszont azt írták,hogy azért igazságtalanok a Csernobillal kapcsolatos nyugati kritikák, mert a pontos adatok összegyűjtése viszonylag hosszú időbe telik.

Ez a sajtóbeli vita nem annyira a balesetről, mint inkább a glasznosztyról szólt. Gorbacsov meghirdette a nyíltság politikáját, de maga sem tudta,milyen messzire menjen. Persze elméletileg tudta, milyen fontos lenne, ám mégsem akarta teljesen kiteregetni hazája szennyesét. Ezért volt olyaningerült a Gale-lel és Hammerrel folytatott találkozón. Dühítette, ahogy a nyugati média a szerencsétlenségről beszélt.

A pártapparátus tagjai – különösen a médiákban dolgozók – visszafojtott lélegzettel lesték, merre fordulnak a dolgok. Mind Ligacsovnak, mindJakovlevnek megvolt a maga tábora. Az óvatos szerkesztők mindkét félnek helyet biztosítottak, Jurij Zsukov ugyan elverte a port a Pravdában anyugati kommentárokon, de a lap tudományos rovatának vezetője, Vlagyimir Gubarev Jakovlev barátja és szövetségese volt. A kopaszodó,jóvágású férfi a Sztálin-korszak freskóin ábrázolt hősökre hasonlított. Két diplomával is rendelkezett: egyiket a moszkvai egyetem fizika szakánszerezte, a másikat a Konstrukciós és Fejlesztő Intézetben kapta. Gubarev valóban felkészült tudósnak számított. Emellett tévéfilmeket rendezett,sőt fél tucat színdarabot és kéttucatnyi könyvet is írt. Műveiből néhány külföldön is megjelent. Az újságírók közt művésznek vallotta magát, aművészek körében viszont újságírónak. Mindkét szerepkörben elkötelezett kommunista volt. Mivel már harminc éve a Pravdánál dolgozott,megszokta, hogy hajlékonyan kövesse a párt irányvonalának változásait.

Április 26-án a Kurcsatov Intézet egyik munkatársa bizalmasan informálta a történtekről. Gubarev azonnal felhívta Odinecet, a Pravda kijevitudósítóját, hogy nézzen utána a dolognak. Odinec még aznap este visszahívta. Elmondta, hogy a Csernobil felé vezető utakat lezárták. A milíciaáltal emelt kordonon még sikerült keresztüljutnia, de a KGB-sek később visszazavarták. Amikor három nappal később, április 29-én a TASZSZbejelentette a balesetet, Gubarev rögtön felkereste főszerkesztőjét, és elmondta neki, hogy a dolog valószínűleg sokkal komolyabb, mint ahogyállítják. Erre a főszerkesztő telefonált a Központi Bizottságra, de ott azt a választ kapta, hogy ejtse a témát. Mindez még jobban megerősítetteGubarev gyanúját. Valamivel később felhívta Jakovievet, de barátja a Politbüro döntésének engedelmeskedve elhárította az érdeklődést: „Aztmondták, semmi komoly. Ne avatkozzon bele."

Miután Rizskov és Ligacsov május 2-án visszatért Csernobilből, a Politbüro úgy döntött, hat megbízható újságíró számára engedélyezi, hogy ahelyszínre látogasson. Gubarev a Pravda helyi tudósítója, Odinec társaságában felszállt a Pripjaty és a Kijevi-víztároló torkolatának vizéből mintátvevő szárnyashajóra.

A Pravdában megjelent higgadt, csaknem irodalmi szintű tudósításukban leírták ezt az utazást. A cikk rengeteg tényanyagot tartalmazott. AKijevi-víztároló gyakorlatilag emberkéz alkotta tenger. Területe kilencszázhúsz négyzetkilométer, 3,7 köbkilométer vizet tartalmaz. Azon a tavaszonPoliszke és Ivanov között több mint hatszázötvenezer hektárnyi gabonát vetettek eh Ez százezer hektárral volt több, mint az előző évben. Ez a számszázötvenezer hektárnyi kukoricát is magában foglal. Kukoricából csaknem egyharmadnyival vetettek többet a tavalyinál. A Dnyeper Hajózási

Társaság hajójavító üzeme Csernobilban volt. A város a nyersvastermelés központjának számított. Több élelmiszergyár települt ide, továbbá egyipari kombinát, egy szolgáltatószövetkezet, négy általános iskola, valamint egészségügyi és mezőgazdasági technikumok és szakközépiskolák,egy zeneiskola, egy rendelőintézet és kórház meg az elmaradhatatlan kultúrház, mozi és könyvtár.

Az írásnak számos lélekemelő mozzanata van: „Az emberek mind egyetlen családhoz tartoznak – nyilatkozta egy észt mérnök a lapnak. – Ha aCsernobilban élő ukránokat bármiféle szerencsétlenség sújtotta, mi készek vagyunk a segítségükre sietni." „A szovjet emberek mind ugyanúgybánkódnak és ugyanúgy örülnek" – mondta egy másik Kirgiziából. Egy belorusz társuk így folytatta: „Egyetlen szent törvényt ismerünk, és ez atestvériség."

A válságkezelő bizottság csernobili főhadiszállásán Gubarev és Odinec meginterjúvolta Velikovot, aki elmondta, milyen hatékonyan kezelték aválságot: „Azelőtt hónapokba telt, mire megegyeztünk valamiben, most pedig egyetlen éjszaka alatt megoldunk bármilyen problémát. Senki semhúzza ki magát a munka alól. Mindenki önzetlenül segít." Bevallotta, hogy ez a szokatlan helyzet „olyan megoldásokat igényel, amilyenekkel sem atudósok, sem a mérnökök nem találkoztak azelőtt". Persze a legfőbb tanulság az volt, hogy „milyen katasztrofális következményekkel járna egyesetleges atomháború", még akkor is, ha a baleset túl csekély méretű volt egy efféle összehasonlításhoz. „Odaát Nyugaton, főleg Európában óriásipánik tört ki Csernobil miatt, miközben szinte tudomást sem vesznek arról a veszélyről, amit a Pershing rakéták atomtöltetei jelentenek. A nyugatipropagandistáknak most végre át kéne gondolniuk, mi célravezetőbb: ha ezen a tragédián élcelődnek, vagy az, ha megkíséreljük megelőzni avilágméretű katasztrófa kirobbanását."

Gubarev cikke a benne lévő ideológiai töltet dacára is számos, a baleset súlyosságára utaló adatot tartalmazott. Nem interjúvolta megLegaszovot, akit méltán tekintettek Ligacsov emberének, aki az apjával egy osztályon dolgozott a Központi Bizottságban, Amikor Gubarevvisszatért Moszkvába, Jakovlev behívatta a Kremlbe, és elvitte Gorbacsovhoz. Gubarev elmondta, miiyen fejetlenséget és káoszt tapasztalt.Figyelmeztette a pártvezetőket, hogy a baleset következményei még sok év múltán is jelentkezhetnek. A párt első titkárát megdöbbentette abeszámoló pesszimizmusa.

4A balesetről szóló, gondosan megválogatott hírek nemigen nyugtatták meg Kijev polgárait. Mivel a tévé a baleset másnapján az erőmű tövében

legelésző teheneket mutatott, a lakosság most már a hivatalos propaganda minden állításával szemben bizalmatlan volt. Sokkal inkább hittek aSzabad Európa Rádió vagy a BBC híreinek vagy a külföldi barátaikkal folytatott telefonbeszélgetésekből származó információknak. Az isfelborzolta a kedélyeket, hogy a nyugati kormányok az egész Szovjetunióból kitelepítik polgáraikat.

Mivel az emberek csupán alapos indokkal hagyhatták el lakóhelyüket, a kijeviek többsége fizetett vagy fizetés nélküli szabadságot kért. Amikor amunkahelyek vezetősége a váratlan rohamtól megrettenve visszautasította a kérelmeket, a dolgozók egy része beadta lemondását. Május 5-énéjjel rengetegen aludtak a vasútállomáson, hogy megtartsák a helyüket a jegypénztárak előtt kígyózó sorokban. Másnap aztán valósággal ostromalá vették a pénztárakat. Nemsokára már csak az 5-6 nap múlva induló vonatokra, repülőgépekre lehetett jegyet kapni. A nyugdíjasokat és a nagyhonvédő háború hadirokkantjait, akik soron kívül juthattak volna jegyhez, durván félrelökdösték a gyermekeikért aggódó szülők. Virágzott afeketepiac: ötven-száz rubeles felárral adták-vették a jegyeket.

A balesetet követő tizedik napon, május 6-án, ugyanaznap, amikor megjelentek a sajtóban az első részletesebb tudósítások, AnatolijRomanyenko tanácsokkal látta el a lakosságot. A helyi rádióban, tévében nyilatkozó miniszter javasolta, hogy alaposan mossanak meg mindenzöldséget, továbbá hogy tartsák zárva az ablakokat, és minél többet tartózkodjanak zárt térben. Sokan inkább az elutazás mellett döntöttek.Rémhírek terjengtek arról, hogy a pártvezetők a balesetet követő néhány órában a Krím félszigeti szanatóriumokba és úttörőtáborokba küldték agyermekeiket. A bankok előtt hatalmas tömegek verődtek össze. Néhány pénzintézet kénytelen volt a nyitás után pár óra múlva bezárni. Másokszáz rubelre korlátozták a kifizetést, ám a betétesek rohama még így is felemésztette tartalékaikat. Május 6-ára az összes kijevi bank bezárt. Azok,akik kocsival próbálták elhagyni a várost, hatalmas dugóba kerültek a Kijevből dél felé vezető utakon.

Azok, akik otthon maradtak, megrohamozták a gyógyszertárakat. Mindenki jódtablettát akart. Pillanatok alatt kifogytak a készletek. Néhányankülsőleg használták a jódot: a torkukat öblögették vele. A másik hatékonynak tartott ellenszer itt is a vodka volt. Az italboltok előtti szokásos sorokmost négyszer olyan hosszúra nyúltak. A május l-jétől, az alkoholizmus elleni harc jegyében bevezetett rövidített nyitvatartási időt egyszerűenfigyelmen kívül hagyták. Mivel úgy gondolták, hogy a megfelelő véralkoholszint a sugárzás ellen is védelmet nyújt, az egész város részegentántorgott. Az egyik virágos kedvű csapat fel akart szedni egy zilált külsejű fiatal nőt a Krescsatyik sugárúton: Ljubov Kovalevszkaját, a pripjatyiújságírót. Épp most tért vissza a repülőtérről. A lányát küldte el a nővéréhez Szverdlovszkba.

Mivel a feketepiacon vásárolta a repülőjegyet, csupán húsz kopek maradt a pénztárcájában. Nem volt hova mennie. Sokkos állapotban ődöngöttaz utcákon. Hogy összeszedje magát, próbált a saját verseiből szavalni, de egy sor sem jutott az eszébe. Napok óta nem mosdott és nem váltottruhát. Csapzottan lógott a haja. Azt sem tudta, fiú-e vagy lány. Reflexszerűen beállt egy sorba. Fogalma sem volt, miért állnak ott. Taxira vártak.Ekkor egy férfi megkérdezte, Csernobilből jött-e. Amikor igennel válaszolt, kivett neki egy Szobát a Moszkva Szállóban, Öt napig maradt a férfiköltségére, aki semmit sem kért viszonzásul,

Kijev lakosainak aggodalmában és elkeseredésében a város vezetősége is osztozott. Vlagyimir Scserbitszkij, az Ukrán Kommunista Párt elsőtitkára, Brezsnyev egykori jó barátja mindent megtett, amit elvártak tőle. A kisebb rangú vezetők megtehették, hogy elküldik családjukat a városból,de neki unokájával együtt ott kellett állnia a május elsejei felvonuláson éppúgy, mint a városon május 9-én áthaladó kerékpárversenyen. Mivel acsernobili atomerőmű össz-szövetségi létesítmény volt, a rá vonatkozó valamennyi adatot titokban tartották: így a helyi vezetők sem tudtak többet,mint az utca embere.

Az ukrán egészségügyi miniszter, Romanyenko szintén sötétben tapogatózott. Május 2-án tért vissza a Georgia állambeli Atlantában rendezettkonferenciáról. 3-án elment Csernobilba, hogy fogalmat alkothasson a baleset súlyosságáról, de az összes intézkedési jog továbbra is a kormánySepin vezette egészségügyi bizottságának kezében volt. Ó csupán végrehajthatta a Moszkvából érkező utasításokat. Ehhez az egész ukránegészségügyi intézményrendszert mozgósítania kellett. Ezer orvosi csoportot szervezett, hogy hatékonyan kezelhessék a Pripjatyból és az erőműharminc kilométeres körzetéből kitelepítetteket Ez óriási terhet jelentett, hiszen nem volt elég orvos és laboráns, akik elvégezhették volna akötelezően előírt vérvizsgálatokat. Ezért a hadsereg egészségügyi alakulatait is mozgósították.

Természetesen ezek működését is az Iljin vezette Biofizikai Intézet és a Jurij Iszrael irányítása alá tartozó Állami Hidrometeorológiai Bizottságáltal lefektetett szabályok határozták meg.

Mivel az ukrán vezetők ugyanolyan keveset tudtak az atomfizikáról, mint az utca embere, ugyanúgy pánikba estek. Az Ukrán Kommunista PártKözponti Bizottságának május 7-i Politbüro-ülésére meghívták I Íj int és Iszraelt. Scserbitszkij indítványozta, hogy írják össze a szerencsétlenül jártemberek védelmére tett javaslatokat. Ez felettébb szokatlan lépés volt: látszott, hogy nem bízik a központi hatalom képviselőiben. Ennek ellenéreIljin és Iszrael egyetértett vele. Visszavonultak, hogy elkészítsék a feljegyzést.

Este 11 óra 30 perckor újra összeült az ukrán politikai bizottság– Scserbitszkij és a két miniszteri posztot betöltő Valentyina Sevcsenko a szélestárgyalóasztalnál Iljinnel és Iszraellel szemközt ült. A moszkvai szakértők a következő feljegyzést nyújtották át az ukrán vezetőknek:

1. A Kijevben és körzetében jelenleg mérhető sugárzás nem jelent veszélyt sem a polgári lakosságra, sem a gyerekekre, mivel az azatomerőművi balesetek esetére előírt hazai és nemzetközi normák alatt van.2. Az élelmiszerek által jelenleg tartalmazott sugárzóanyagmennyiség úgyszintén nem jelent veszélyt a népességre.

Iljin és Iszrael javaslatai az alábbiak voltak:

1. A városban végzett mérések azt bizonyítják, hogy jelenleg nem szükséges kiüríteni a várost és kitelepíteni a gyerekekel.2. A lakosságot a tévé és a rádió segítségével informálni kell a jelenleg mért adatokról és a várható intézkedésekről.

A feljegyzést mind Iljin, mind Iszrael aláírta, majd átnyújtották Scserbitszkijnek a dokumentumot. Amikor a találkozó véget ért, Valentyina

Sevcsenko hirtelen előrehajolt, és Iszraelnek szegezte a kérdést:– Mondja, Jurij Andrejevics, mit tenne, ha a maga unokái Kijevben lennének?Később azt állította, hogy Iszrael hallgatott, és csak akkor válaszolt, amikor Iljin azt javasolta, hogy nyugtassa meg őt. Bármi legyen is az igazság,

az ukrán minisztertanács másnap – Iszrael beleegyezésével – úgy határozott, hogy előrehozza az iskolaév végét május 15-ére, és mindentizennégy éven aluli gyereket sugármentes övezetekbe telepítenek.

Május 8-án este Romanyenko ismét szerepelt az ukrán televízióban. Megnyugtatta a nézőket, hogy az előző adás óta sokat javult a helyzet. Aháttérsugárzás szintje fokozatosan csökkent, és jóval a hazai és a nemzetközi szervezetek által kritikusnak ítélt szint alá esett, így nem jelenthetveszélyt sem a felnőtt, sem a kiskorú lakosságra nézve. Ennek ellenére felhívta a figyelmet a radioaktív porra. Javasolta, hogy minél gyakrabbanmossák az utcákat, öblítsék le a lakótelepek falait, az emberek pedig naponta zuhanyozzanak és mossanak hajat. A gyerekek nyugodtan kintlehetnek egy kis ideig. „Ők nyilvánvalóan minél több időt szeretnének a szabadban tölteni. Engedjük ki őket, de ne reggeltől estig, hanem csaknéhány órára. Arra is vigyázzunk, hogy ne rúgják a labdát poros területen."

Ezután bejelentette, hogy a „Kijev városában és környékén élő gyermekek egészségének javítása érdekében az idei iskolaév május 15-én végetér. A gyerekeket a déli területeken lévő úttörőtáborokba viszik. Erre a célra kellő számú vonatot és buszt fogunk biztosítani". Végül hozzáfűzte:„Minden olyan környezeti hatást, amely összefüggésben lehet a lakosság egészségével, folyamatosan ellenőriz az Ukrán KöztársaságEgészségügyi Minisztériuma."

5Az ukránok intézkedései csöppet sem tetszettek a kormány egészségügyi bizottságának. A huszonöt rémes egészségügyi küszöböt Iljin

Biofizikai Intézete állapította meg– Ezt a csernobili baleset utóhatásaival foglalkozó vegyvédelmi alakulatok is reálisnak találták. Romanyenkotelevíziós beszédét követően a bizottság azt javasolta, hogy csökkentsék ötödére, azaz huszonöt rémről öt rémre az egészségügyi küszöböt. Ha ajelenlegi sugárzás állandó marad, Kijev lakosait két és fél évig még így sem fenyegeti veszély. Vorobjov professzor is megerősítette, hogy ez márbiztonságosnak tekinthető. Május 5-én ugyan nagyon aggódott, amikor jelentették neki, hogy a 6. Számú Kórház személyzete rövid idő alatt tíz-tizenöt rémes sugárdózist kapott: ezért elrendelte, hogy rövidített műszakban dolgozzanak. De miután május 8-án mérlegelte az egészségügyihatárérték elérésének következményeit, megkérte a bizottságot, hogy nézzenek utána az ezzel kapcsolatos tényeknek. Ekkor kiderült, hogy mégszáz rem sem okoz leukémiát. A kromoszómák képesek regenerálni önmagukat. Ez azt jelentette, hogy az eljövendő nemzedéket nem fenyegetiveszély. Vagy ahogy Sepin fogalmazott az egészségügyi bizottság ülésén: „Az ukrán vezetőknek a gyerekek kitelepítéséről hozott döntését csupána túlfűtött érzelmek és nem a helyzet tárgyilagos elemzése indokolta." Ez volt az első jele annak, hogy már nem a tudósok, hanem a politikusokirányítják az eseményeket.

Amikor megérkeztek a harminc kilométeres zónán túli, a Gomeltől északra, fönn Belorussziában lévő hatalmas területek fertőzöttségéről szólóelső jelentések, az egészségügyi bizottság elrendelte néhány érintett körzet kiürítését. A többi terület lakosságát sugármentes élelmiszerrel és tejjellátták el. Viszont óriási zavart okozott, hogy nem határozták meg egyértelműen, milyen sugárzásszintnél indokolt a kormány beavatkozása.Némelyik egészségügyi osztag a rájuk vonatkozó, rövid időtartamú tízremes határt tekintette beavatkozási küszöbnek a lakosság felhalmozódottsugárdózisának becslésekor is.

Miután többen kérték az egészségügyi bizottságot, hogy határozza meg, mi az az egyedi korlát, amely indokolja a kitelepítést, összehívták aszakértőket. Május 12-ére a következő döntés született: az egész testre érvényes rövid ideig tartó külső terhelés időleges korlátja tíz rem. Apajzsmirigyet ért dózis terhes nők és gyermekek esetében harminc rad. Különben csak akkor avatkoznak be, ha a felnőtt lakosság élethosszigtartó becsült terhelése meghaladja az ötven remet. Ez utóbbit a bizottság egy hónap múlva harmincöt rémre csökkentette.

Bár május 2-án kiürítették a Gomeltől északra lévő területeket, és a többi érintett körzet lakosságát is máshonnan hozatott tejjel és élelmiszerrellátták el, nem hozták nyilvánosságra, hogy a Csernobiltól ilyen messze lévő, mintegy ezerötszáz négyzetkilométernyi terület is szennyezett lett.Mindenkit meghagytak abban a hitben, hogy csupán a reaktor körüli harminc kilométeres körzetet fenyegette veszély. Féltek, kitör a pánik, hanyilvánosságra kerül, hogy egy Csernobiltói háromszáz kilométerrel északabbra lévő területet is lakhatatlanná tett a radioaktív szennyeződés.Ugyanígy titokban tartották, hogy Moszkvától alig kétszáz kilométernyire jelentős mennyiségű céziumot mértek a csapadékban.

A szovjetek presztízskérdést csináltak a dologból. Úgy gondolták, minél jobban csökkentik a katasztrófa mértékét, annál kevésbé árt a dolog azország tekintélyének. Ugyanezért hirtelen nagyon fontossá vált, hogy megfelelő ideológiai magyarázatot találjanak arra, hogyan következett be atragédia.

6A kijevi államügyész április 2ó-án értesült a balesetről. A büntető törvénykönyv 220. paragrafusának 2. szakasza értelmében azonnal nyomozást

indított. A vád „robbanásveszélyes anyagokkal dolgozó vállalatok vagy robbanásveszélyes üzemek" szabályzatának megszegése volt. Az akta a19-73-as számot kapta. Április 27-én megalakult az üggyel foglalkozó nyomozócsoport, amelyben az ügyészség, a Belügyminisztérium és a KGBnyomozói egyaránt részt vettek. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan az SZSZKSZ főállamügyész-helyettese is nyomozást indított.

A nyomozók munkáját nemcsak az nehezítette, hogy –mint mindenki a Szovjetunióban – alá voltak vetve a párt határozatainak, hanem az is, hogya robbanással kapcsolatos bizonyítékokat legfeljebb néhány fizikus tudta érdemben mérlegre tenni.

A balesetet követően az atomenergiával foglalkozó minisztériumok és intézmények is megkezdték a baleset okainak kivizsgálását: aKözépgépipari Minisztérium, az Energia– és Villamosipari Minisztérium, a Kurcsatov Intézet, a NIKJET, az Abadjan vezette Össz-szövetségiAtomerőműműködtetési Kutatóintézet; az Atomenergia Felhasználás Állami Bizottsága, a Hidroprojekt és a csernobili erőmű főmérnöke, NyikolajFomin. A vizsgálóbizottság május 5-én jelentette az üggyel foglalkozó kormánybizottságnak, hogy a Djatlov vezette turbinateszt nem azelőírásoknak megfelelően folyt. A teszt során az operátorok megszegték a biztonsági előírásokat, és ennek következtében vált ellenőrizhetetlennéa reaktor működése. Továbbá mindkét érintett minisztériumnak javasolták, hogy fontolják meg, valóban maradéktalanul eleget tettek-e az iparibiztonságra vonatkozó törvényeknek. Amennyiben nem, szigorú intézkedéseket kell hozni, hogy a már működő és az építés alatt lévő RBMK típusúreaktorokban betartsák ezeket.

Ugyanakkor az állami bizottság vezetője, Borisz Scserbina szintén nyomozást indított. Ennek irányítójául Armen Abadjant, az Össz-szövetségiAtomerőmű-működtetési Kutatóintézet vezetőjét jelölte ki. Ebben ugyanazok a minisztériumok és intézetek képviseltették magukat – köztükAlekszandr Kalugin, a Kurcsatov Intézet szakértője – továbbá magas rangú államügyészek, belügyminisztériumi és KGB-tisztviselők, A nyomozástörvényességét O. V. Szoroka, az SZSZKSZ főállamügyész-helyettese felügyelte. A végső jelentést az SZSZKSZ főáliamügyésze, A. Rejkunkov írtaalá.

Ez a bizottság az erőmű személyzetét tette felelőssé, amiért megszegték a biztonsági előírásokat: nemcsak a turbina tesztelését vezetőDjatlovot, hanem Bruhanovot és Fomint is, akik „súlyos hibákat követtek el az atomerőmű működtetése során, és nem törődtek a létesítménybiztonságával". A bizottság „mindenekelőtt" ezt tartotta a baleset okának.

Elmarasztalták továbbá az Energia- és Villamosipari Minisztériumot, amiért engedélyezte a turbinateszt éjszakai végrehajtását, és mert eltűrteaz „RBMK-reaktorok fizikai és technikai hiányosságait", anélkül hogy javasolta volna a tervezőknek és a fizikusoknak, hogy tökéletesítsék a reaktorbiztonsági rendszerét. Ugyanígy megrótták a Középgépipari Minisztériumot, amelyik szintén elnézte az RBMK-reaktorok fogyatékosságait,valamint elmarasztalták az éppen akkor távozó Jefim Szlavszkijt, Alekszandrovot, mint tudományos vezetőt, Dollezsalt, az erőmű főtervezőjét ésIvan Jemeljanovot, NIKJET-beli helyettesét. Valamennyiüket hibáztatták, amiért elmulasztották az RBMK-reaktorok biztonsági rendszeréttökéletesíteni „az atomreaktorokra tervezésük, kivitelezésük és működtetésük bármely szakaszában vonatkozó általános biztonsági előírásoknakmegfelelően, A reaktor tervezésekor – írta a jelentés – nem voltak megfelelőek a biztonságot szavatoló technikai intézkedések".

A vizsgálóbizottság azonban még ezzel sem érte be. Élesen kritizálták az Atomenergia-ipar Biztonságának Állami Bizottságát, amely „nemtanúsított megfelelő szigort a nukleáris biztonságra vonatkozó normák és előírások betartásának ellenőrzésekor, és nem használta ki teljesentörvény adta jogait". Vezetői, Kulov és Szidorenko határozatlannak bizonyultak. Nem álltak a sarkukra, amikor „a különböző minisztériumok,vállalatok, atomerőművek és a felszereléseket és berendezéseket szállító gyárak megszegték a normákat és biztonsági előírásokat".

Habár az operátorok követték el a balesetet előidéző hibát – folytatta a jelentés –, maga a robbanás a reaktortervezés hiányosságaiból fakadt.Ez ugyanis nem küszöbölte ki egy hirtelen energiafelszabadulás lehetőségét. A tervekben egyáltalán nem szerepel olyan biztonsági rendszer,amely mutatta volna, hogy számoltak ezzel az eshetőséggel. A szabályozórudak szabványa is elhibázottnak bizonyult, hiszen ha hirtelen leengedtékőket a zónába, az az első pillanatokban energiafelszabaduláshoz vezetett. A reaktor terveiben nincs olyan eszköz, amely jelezné a hirtelenenergiafelszabadulást vagy a vészhelyzet kezdetét.

Noha a vizsgálóbizottság jelentése megemlített néhány tervezési és ellenőrzési hibát, nem tette egyértelművé, hogy az RBMK-reaktorokszabályzata egy szóval sem említette a reaktor kézi vezérlésénél fellépő lehetséges veszélyeket. Egy tapasztalt operátornak tudnia kellett volna,

hogy veszedelmes ilyen sok szabályozórudat visszavonni a reaktorzónából, de nem az AZ gomb megnyomása vezetett a robbanáshoz.A biztonsági előírások megszegésével foglalkozó jelentés egyáltalán nem utalt rá, hogy az operátorok a főmérnök utasítására eltérhettek a

szabályzattól. Nem jelezte, hogy a működtetési szabályzat inkább csak amolyan útmutatóként szolgált, mint ahogy azt sem szögezte le: az erőműdokumentációjában sehol sem szerepel, hogy a vészhűtőrendszer kikapcsolása esetleges meghibásodáshoz vezethet.

Lehet hogy senki sem várt többet attól a bizottságtól, amely leginkább saját tagjainak felelősségét volt hivatott felmérni. Mivel az erőmű dolgozóinem kaptak helyet benne, viszont a Kurcsatov Intézet és a NIKJET munkatársai igen, a felelősség kérdésének hangsúlya a tervezéshiányosságairól a működtetési hibákra terelődött. Már ebben a szakaszban felmerült, hogy a balesetet az operátorok hozzá nem értése okozta. Haugyanis elismerik, hogy tervezési hiba miatt következett be a robbanás, a külföldi és a hazai közvélemény nyomására be kellett volna zárni azösszes RBMK-reaktort, minek következtében összeomlott volna a szovjet gazdaság.

Ráadásul úgy tűnt, hogy a nyugati sajtó is elfogadja ezt a magyarázatot. Borisz Jelcin már április 30-án úgy nyilatkozott a nyugatnémet tévének,hogy a balesetet „emberi tévedés" okozta. Május 4-én az Associated Pressnek adott interjújában azt mondta: „Szinte lehetetlen, hogy a tragédiát atechnológia hibája okozta volna." A május 6-i sajtótájékoztatón Borisz Scserbina bejelentette, hogy a baleset okainak kivizsgálása folyamatbanvan, „...de tekintve, hogy a tervezés és a kivitelezési megoldások tökéletesen megfelelnek mind országunk normáinak, mind a nemzetközilegáltalánosan elfogadott követelményeknek, továbbá hogy a gyártás, a kivitelezés minden szakasza tökéletesen ellenőrzött, a baleset számoskivételes és valószínűtlen és épp ezért előre nem látható véletlen következménye".

Mihail Gorbacsov a szovjet néphez intézett, május 15-i tévébeszédében ugyancsak óvakodott attól, hogy megmondja, mi eredményezte arobbanást. „Még túl korai lenne végső ítéletet mondani arról, mi okozta a balesetet. A probléma minden aspektusát alaposan megvizsgálja akormánybizottság."

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség két tisztviselője, a svéd állampolgárságú vezérigazgató, Hans Blix, és az atombiztonsági részlegvezetője, az amerikai Morris Rosen, május 7-én elrepült helikopterrel a reaktor felett. Május 9-én a moszkvai Külügyminisztériumban tartottaksajtótájékoztatót. Megerősítették, hogy „a baleset teljes leírását, okait és következményeit csak a szükséges elemzések után állapíthatják meg aszovjet hatóságok". Megnyugtatták az újságírókat, hogy „a reaktor körüli harminc kilométeres zónán kívül, illetve belül megelőzésként kálium-jodidtablettákat kaptak az emberek". Rosen végül hozzáfűzte, hogy „a baleset körzete ismét lakható lesz". A Novosztyi Hírügynökség kijelentéséreutalva, mely szerint a nyugati média megkísérel félelmet kelteni az emberekben, arra kérte a jelen lévő riportereket, hogy ne terjesszenekrémhíreket, mert ennek semmi értelme.

– Vezérigazgató úr – kérdezte a Pravda tudósítója –, elégedett ön a szovjetunióbeli látogatása során kapott információk mennyiségével ésminőségével?

– Erre a kérdésre határozott igennel felelhetek – válaszolta Blix. – A szovjet miniszterekkel és szakértőkkel kifejezetten nyílt, őszinte vitákatfolytattunk. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy többükkel már régóta ismerjük egymást.

Mielőtt Blix és Rosen visszatértek volna Bécsbe, a szovjet hatóságok megígérték, hogy a megfelelő időpontban majd bemutatják a NemzetköziAtomenergia Ügynökségnek a baleset teljes körű dokumentációját. Otthon aztán a Der Spiegel magazin két riportere sokkal keményebbkérdéseknek vetette alá őket.

– Az oroszok bíznak benne – mondta Blix hogy képesek lesznek megtisztítani a radioaktív szennyeződéstől a területet, hogy az ismétmezőgazdasági művelésre alkalmassá váljék.

– Mikor?– Nem beszéltünk róla, hogy mikor akarják kezdeni vagy befejezni.– Mekkora volt a sugárterhelés: négyszáz rem vagy akár ezer is?– Nem kérdeztük – felelte Rosen.– Miért?– Nem azért mentünk oda, hogy ellenőrizzük, mekkora sugárzás érte a népességet.– Elfogadhatatlan, hogy nem kérdezték meg, hiszen a sugárzás a szomszédos országokra is veszélyes lehet.A Der Spiegel tudósítói később arról faggatták Rosent, szó volt-e arról, hogy nem megfelelő az RBMK biztonsági rendszere.– Erre nincs semmiféle bizonyíték – felelte Rosen. –Meg tudná mondani, hogy a nyugati vagy a szovjet reaktorok a biztonságosabbak?– Más típusúak.– Egy hónappal a baleset előtt a láthatóan bennfentes Ljubov Kovalevszkaja a Lityeraturnaja Ukrajna című lapban a csernobili erőműről publikált

egy anyagot. Ebben részletesen leírja a reaktor építése során elkövetett hiányosságokat: a munkavégzés hanyagságát, a hibás anyagokat, afolyton késlekedő szállításokat. Olvasta ezt a baleset előtt?

– Nem – válaszolta Blix.– Több hasonló jelentést ismerek – mondta Rosen. – Az USA atomreaktorainak építéséről is ugyanilyen jellegű írások készültek.– Es nem tölti el aggodalommal a dolog?– Aggodalommal? Miért?– Az emberiséget és a környezetet fenyegető veszély miatt...– Minden, az atomreaktorokról szóló írás érdekel – jelentette ki Rosen – de nem azért, hogy az esetleges jövőbeli eseményeken töprengjek.A Der Spiegel azt javasolta, hogy talán jó lenne, ha egy olyan típusú szervezet, mint az Amnesty International is ellenőrizné az atomreaktorokkal

kapcsolatos veszélyeket.– Ha alaposan szemügyre vesszük az önök jelentését –mondták Blixnek –, az a benyomásunk támad, hogy az önök szervezete csupán az

atomenergia terjesztését propagáló reklámügynökség.– Én másképpen látom – felelte Blix. – Azt hiszem, e tekintetben nagyon téved.

7A világ lélegzetvisszafojtva várta, hogy a baleset okait részletesen feltáró jelentés elkészül-e a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség augusztusi

konferenciájára, ahogy azt Gorbacsov ígérte. A dokumentum elkészítését egy huszonhárom fős szakértői csoportra bízták. Ennek fele a KurcsatovIntézet embereiből került ki, mint Legaszov, Rjazancev, Kalugin, Szivincev, de Iljin, Iszrael, Abadjan, Guszkova és Pikalov is részt vett a munkában.A sajtó is azoknak az intézeteknek a nyomása alatt állt, amelyeknek érdekük volt elkendőzni az igazságot: a Kurcsatov Intézet, a NIKJET, az építéstvégző ZSUK Hidroprojekt, az Abadjan vezette kutatóintézet és a mindannyiukat a szárnyai alatt nevelő Középgépipari Minisztérium.

Nem csupán néhány alacsonyabb rangú mérnök és fizikus szakmai hírnevéről volt sző. Őket habozás nélkül odavetették volna a hiénáknak.Sokkal nagyobb veszélynek tűnt, hogy esetleg tovább gyűrűzik a botrány, és a hullámok elérik Szlavszkijt, Alekszandrovot vagy Dollezsalt. Ez szóbase jöhetett. A Politbüro tagjainak szemében ez a három ember a Szovjetunió panteonjának eleven szobrai közé tartozott. Beismerni, hogygondatlanok voltak, vagy ami még rosszabb, hibáztak, az a szovjet rendszer megkérdőjelezése lett volna. Az egész tudományos életetdemoralizálná. Ha felelősségre vonnák őket a baleset miatt, az az egész munkásságukra árnyékot vetne.

Senki sem akarta annyira megóvni a tudományos akadémia elnökének tekintélyét, mint maga Legaszov. Ráadásul senki sem ismerte nálajobban a katasztrófa mértékét. Alekszandrovval együtt feleltek a Szovjetunió atomberuházásainak biztonságáért. Együtt állították minden fórumon,hogy a szovjet atomreaktorok teljesen biztonságosak.

Amikor Legaszov április 26-án a kormánybizottság tagjaként elegáns bőrkabátjában és öltönyében felült a Csernobilba tartó repülőgépre, azthitte, hogy a Three Mile Island-ihez hasonló balesettel állnak szemben. Tíz nappal később katonai egyenruhába öltözve tért vissza Moszkvába.Öltönye és bőrkabátja erősen radioaktív volt. „Ha meg tudnád tisztítani – mondta bizalmasan barátjának, Procenkónak –, megkapnád a Nobel-díjat." Nagyon kimerült volt: lelkileg is megviselte az elmúlt másfél hét. „Ezt a fejetlenséget! – kesergett egy másik barátjának. – Rosszabb, mint1941-ben. Ugyanaz a bátorság, ugyanaz a kétségbeesés, ugyanaz a felkészületlenség." Könnyekkel a szemében mesélte, mennyire megdöbbentmindenki. Nem volt elegendő stabil jód, se légzőkészülékek, se gyógyszer, se szennyezetlen víz és élelmiszer. Attól tartott, hogy a baleset hosszantartó következményekkel jár majd.

Legaszov Velikovval együtt tért vissza Csernobilba, hogy megkíséreljék kezelni a katasztrófa következtében előállt helyzetet. A szovjet államvalamennyi felszabadítható erőforrása – több tízezer ember, helikopterflották, bányászok, metróépítők, mérnökök hadseregei, sőt maga aminiszterelnök, Rizskov is – csupán arra várt, hogy egy maroknyi fizikus megmondja, mit tegyen. A Kurcsatov Intézet néhány munkatársa, mint

Kalugin vagy Fedulenko, többet tudott az RBMK típusú erőművekről a nagynevű akadémikusoknál, de mivel nem voltak vezető állásban, nemkaptak helyet a bizottságban sem.

Velikov és Legaszov más-más szakterülettel foglalkozott: Velikov a magfúzióval, Legaszov pedig a nemesgázokkal. Egyiknek sem volt köze areaktorbalesethez. Ezzel szemben mindkét igazgatóhelyettes megfelelő politikai háttérrel rendelkezett. Velikov Gorbacsov tudományostanácsadója volt. Ezt a pozíciót az amerikai csillagháborús tervek miatt hozták létre, és komoly politikai jelentőséggel bírt. Mint a glasznoszty és aperesztrojka képviselője a tudomány területén, az atomfűzióval kapcsolatos, közös szovjet-amerikai kutatásban vett részt. A tudományosakadémia elnökhelyetteseként Legaszov legfőbb riválisának számított az Alekszandrov örökéért vívott küzdelemben.

Legaszov Ligacsov emberének számított. Apja a Központi Bizottság titkárságának ideológiai osztályát vezette, és közvetlenül Ligacsov kezealatt dolgozott. Noha Legaszov egyetértett azzal, hogy újjá kell szervezni a szovjet tudományos életet, ideológiai téren Ligacsov mellé állt.Velikovval nemcsak politikai vitáik voltak, hanem szakmaiak is. Nyilvánvaló, hogy Alekszandrov nem élhet örökké, és csak egyikük követheti aKurcsatov Intézet igazgatói és a tudományos akadémia elnöki székében. Mindezeken túl emberileg sem nagyon kedvelték egymást. Lehetőlegakkor mentek Csernobilba, amikor a másik nem volt ott.

A baleset következményeinek elhárításakor Legaszov a legjobb oldaláról mutatkozhatott meg. Elméletileg ugyan Velikov leváltotta, amikorSzilajev megérkezett, hogy átvegye Scserbinától a vezetést, Legaszov azonban a bizottság tanácsadójaként továbbra is ott maradt. Mivel sokkalhatározottabb volt, mint Velikov, percek alatt kivívta Ivanov tábornok és Pikalov vezérezredes megbecsülését. Mindemellett az elsők közt érkezettPripjatyba. Mindenki hősként tekintett rá. Politikai háttere és tudományos tekintélye szinte predesztinálta a bécsi küldöttség vezetőjének szerepére.Ennek ellenére akadt néhány ellenvetés is: a Középgépipari Minisztérium keményvonalasai nem látták értelmét a bécsi kongresszuson valórészvételnek, ráadásul veszedelmesen független szellemnek találták Legaszovot. Ennek ellenére a Politbüro úgy döntött, hogy rábízza a missziót

Legaszov – akárcsak Ligacsov – úgy gondolta, hogy a glasznosztyot bizonyos korlátok közé kell szorítani. Az ország presztízse mindennélfontosabb. Ezenkívül saját felelőssége is számottevő volt. Alekszandrov első helyetteseként maga is nemegyszer hitet tett a szovjet reaktorokbiztonságos volta mellett. A baleset idején ő felelt az egész iparág biztonságáért, különös tekintettel az atomerőművekre: ez a kérdés az iraki-irániháborúban az izraeliek által lebombázott atomreaktor esete óta az első helyre került.

A bécsi Atomenergia Ügynökség konferenciáján történő meghallgatáson Legaszov és hazája érdekei százszázalékosan egybeestek. Azatomenergiával foglalkozó szovjet intézetek minden munkatársa együttműködött vele. Az ő feladata volt, hogy összegyűjtse a különböző intézetekáltal készített jelentéseket. Fáradhatatlanul dolgozott: még a szobája padlóját is paksaméták borították.

Júniusban, még mielőtt kijelölték volna a küldöttség tagjait, összehívták a szovjet atomfizikusokat, hogy megtárgyalják, milyen mederbe tereljékaz Atomenergia Ügynökség számára írt beszámolót. A reaktor tervezésbeli hiányosságait valamiféle elfogadható magyarázattal kelletthelyettesíteni. Úgy vélték, erre a kezelőszemélyét felelősségének hangsúlyozása lesz a legmegfelelőbb módszer.

A hivatalos változat terjesztése nem csupán Legaszovra várt. A Politbüro – akár egy sokkarú polip – számtalan eszközzel igyekezett meggyőznia közvéleményt. A Kijevben élő Volodomir Javorivszkij – félig újságíró, félig könyvkiadó, félig költő, aki sokrétű tehetsége folytán a helyiírószövetség titkári posztját is betöltötte – hírtelen ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy elmenjen a harminc kilométeres zónába, készülő könyvéhezanyagot gyűjteni. A regény később a hangzatos Keserű csillag címen látott napvilágot. Az erőmű személyzetét züllöttnek, hozzá nem értőnekábrázoló művet írója kulcsregénynek szánta. A munkahelyüket, otthonukat – vagy rosszabb esetben egészségüket, sőt az életüket – veszítettpripjatyiak szolgáltak modellül a lusta operátorok, a részeges igazgató és a nagytermészetű főmérnök alakjához.

Legaszov barátját, a Moszkvában élő Gubarevet, a Pravda tudományos rovatának vezetőjét szintén megszállta az ihlet. Ő egy újabb színdarabírásába kezdett. Június 15-én idézte lapjában az egyik ukrán pártvezető véleményét, aki azt nyilatkozta, hogy „a baleset során előállt, rendkívülbonyolult helyzetben az erőmű akkori igazgatója, V. Bruhanov és főmérnöke, Ny. Fomin képtelenek voltak megfelelő szinten ellátni feladatukat, ésnagyfokú felelőtlenséget és hozzá nem értést tanúsítottak". Négy nappal később, június 19-én Gubarev elkezdte írni a darabot. A készülő mű aSzarkofág címet kapta. Gubarev éjt nappallá téve alkotott. Csak pár órát aludt, és egy hét múlva már be is fejezte a drámát.

A történet egy radiológiai kutatóintézet kórházi osztályán játszódik. Ide szállítják be az atombaleset áldozatait. A baleset körülményeit vizsgálónyomozó egymás után hallgatja ki a betegeket. A darab során lassanként fény derül a kezelőszemélyét nemtörődömségére és a katasztrófa idejéntanúsított gyáva magatartásukra.

A dráma hősei a bátor fiatal tűzoltók és az az egy fizikus, aki a helyén maradt. Ellenfeleik: a gonosz igazgató, aki ugyan rohan, hogy megmentseunokáit, de nem figyelmezteti a város lakóit; az üzem biztonságáért felelős tisztviselő, aki végig dühöng, és mindenáron igyekszik tisztára mosnimagát; a dozimetrikus, aki bár tudja, mi történt, az igazgatóhoz hasonlóan nem szól a többieknek. A műben szereplő nyomozótiszt alkalmat ad rá,hogy az író felsorolja a darabbeli erőmű Csernobilről mintázott konstrukciós hibáit; a tűzbiztos tető és a sugárzásmérő műszerek hiányát. A városelkésett evakuálását ugyancsak a valóság ihlette. Akárcsak Javorivszkij regényében, itt is a kezelőszemélyét hozzá nem értése okozza abalesetet, és nem az erőmű tervezési hibája.

Noha összességében véve alig mond valamivel többet, mint Ljubov Kovalevszkajának még a baleset előtt a Lityeraturnaja Ukrajnában megjelentcikke, Gubarev teljesen szokatlan hangon bírálja a rendszert:

„– Milyen alávaló disznó lehetett, már elnézést a durva kifejezésért – mondja az egyik szereplő –, aki kikapcsolta a biztonsági rendszert. Aztakarom mondani, hogy ez gyilkosság volt. Nem öngyilkosság, hanem gyilkosság...

– Számodra az a legfontosabb – válaszolta a fizikus hogy tisztázd, ki kapcsolta ki a biztonsági rendszert.– Hogy kicsoda? Kicsoda? A rendszer kapcsolta ki a biztonsági rendszert. A felelőtlenség rendszere."Gubarev nem volt szakadár. Nem a szocializmust bírálta, hanem azt, amivé a brezsnyevi pangás időszakában lett. Habár teli van az emberi

sorsról, a civilizáció természetéről szőtt magasztos eszmefuttatásokkal, Gubarev darabja nem egyéb, mint az új, a Gorbacsov által képviseltpártvonal utáni vágyódás. A csernobili balesetet nem a kommunista rend, hanem a glasznoszty és a peresztrojka hiánya okozta.

így aztán a Szarkofág könnyen talált olyan színházat, amely bemutatta. Ahogy William J. Eaton a Los Angeles Timesban megjegyezte: „A darabgyors megjelenése sejtetni engedi, hogy a Kreml magas szintű vezetői is támogatták, talán egyenesen Mihail Gorbacsov." A dráma szövegemegjelent a Znamja című irodalmi lapban. Számos idegen nyelvre lefordították. Sok országban játszották, és a legtöbb emberben azt az érzéstkeltette, hogy a baleset kizárólag a kezelőszemélyzet hibájából következett be.

8Mások is lelkesen csatlakoztak a kampányhoz. Az Atomenergia Felhasználására Alakult Állami Bizottság vezetője, Andranyik Petroszjanc a

Pravda júniusi számában megjelent interjúja végén azt mondta, hogy úgy látszik, „az operátorok elfelejették, miféle anyaggal dolgoznak".A szovjet emberek számára Bruhanov lefokozása minden interjúnál beszédesebb volt. Bruhanov a baleset után még csaknem egy hónapig

Csernobilban maradt, és megpróbálta legjobb tudása szerint irányítani az erőművet. Ez alatt az idő alatt szó szerint követte a kormánybizottságtagjainak minden utasítását, még akkor is, ha gyanította, hogy ezeknek semmi értelmük. Megdöbbentette a katasztrófa. Megrémítette embereinekhalála. Jól tudta, hogy előbb vagy utóbb őt fogják felelősségre vonni a történtekért.

Május 22-én Bruhanov engedélyt kért Majorectől, az energia- és villamosipari minisztertől, hogy néhány napra elmehessen és meglátogathassaa Krímbe kitelepített családját. Megkapta az engedélyt. Egy hétig feleségével és fiával maradt. Június 2-án visszarendelték Kijevbe. Ott átadtakneki egy Moszkvába szóló repülőjegyet. Részt kellett vennie a Politbüro másnapi értekezletén.

Amikor elbúcsúzott a párttitkárhelyettestől, aki azelőtt mindig hűvösen viselkedett vele, az hirtelen magához ölelte Bruhanovot, és a fülébe súgta,hogy holnap valami nagyon nagy kellemetlenség vár rá.

Az ülés délelőtt tizenegy órakor kezdődött. A napirendi pont fontosságára való tekintettel maga Mihail Gorbacsov elnökölt. Először Scserbinaszámolt be a történtekről, Bruhanov csak ezután következett. Nagyon röviden beszélt. Amikor befejezte, Gorbacsov megkérdezte, hallott-e a ThreeMile Island-i balesetről. Bruhanov igennel válaszolt. Teljesen lenyűgözte az első titkár udvarias modora. Még meg is jegyezte magában, hogy úgylátszik, minél magasabb rangú pártvezető valaki, annál csiszoltabb a viselkedése. A városi párttitkárok szinte kivétel nélkül üvöltöztek vele. Kerületiszinten már valamivel visszafogottabbak voltak. Itt a Kremlben pedig teljesen egyenrangú félként kezelték.

Este hét óráig tartott az ülés. Amikor véget ért, Gorbacsov kimondta az ítéletet: Bruhanov nem tartozik többé a párttagok sorába.

Amikor Bruhanov visszatért Kijevbe, tudta, hogy a neheze még mindig hátravan. Párttagsága ugyanis mindeddig megvédte a letartóztatástól. Ezt

a szokást még Hruscsov vezette be annak idején, hogy megakadályozza a KGB önkényes akcióit. Most, hogy Bruhanov már nem állt a pártvédőszárnyai alatt, megkezdődhetett az eljárás. A kijevi Leningrád Szállóban foglaltak számára szobát. Mindennap berendelték az ügyészihivatalba, hogy vallomást tegyen. Amikor végeztek, csupán ez az egy akta kilencven oldalt tett ki.

Amikor már nem volt több mondanivalója, visszavitték az úttörőtáborba. Csak ekkor jött rá, hogy többé nem ő az atomerőmű igazgatója: atávollétében Erik Pozdjisev foglalta el posztját. Még maradt néhány heti szabadsága, úgyhogy a június hátralévő részében, sőt júliusban is atáborban maradt. Nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Néha felutazott Kijevbe, hogy meglátogassa szívpanaszokkal kórházban fekvőfeleségét.

Amikor eljött az ideje, hogy visszamenjen dolgozni, Bruhanov megkérdezte, nem dolgozhatna-e az ipartechnika részleg vezetőhelyetteseként.Elutasították. Augusztus 12-én Smisljajev, a főmérnök-helyettes szólt neki, hogy másnap délelőtt tíz órakor jelentkezzen a vizsgálóbíró hivatalában.

Bruhanovot a Szovjetunió büntető törvénykönyvének két paragrafusa alapján vádolták; az első a 220. törvénycikk 2. szakasza, amely a„robbanásveszélyes anyagokkal dolgozó vállalatok... vagy üzemek" működtetési szabályzatának megsértéséről szólt. A második a 165.törvénycikk 2. szakasza, a hatalommal való visszaélés egyéni érdek céljából, már nem a baleset miatt tette felelőssé: ebben az esetben aradioaktivitás mértékéről szóló hamis adatokat tartalmazó dokumentumok aláírása volt a vád.

Rövid ebédszünet következett. Amikor Bruhanov visszatért az irodába, meglepődve látta, hogy újabb két ember érkezett. A vizsgálóbíró közöltevele, hogy mostantól a KGB felügyelete alá kerül. így jobban jár, mintha a milícia venné őrizetbe. Bruhanov nem értette a dolgot. Esze ágában semvolt megszökni. Csak később jött rá, hogy attól féltek, esetleg öngyilkos lesz. A két KGB-tiszt átvitte a börtönbe. Itt elvették tőle az óráját,cipőfűzőjét, övét, majd bezárták egy kétszer négy méteres cellába. Csupán egy ágy, mosdókagyló és WC volt benn. A vastag fémajtón lévőkémlelő-nyüás minden percben kinyílt.

A tárgyalás kezdetéig hátralévő évet Bruhanov ebben a cellában töltötte.

Július 21-én, amikor Bruhanovot Moszkvába rendelték, a Pravda megjelentette a Politbürónak a csernobili balesetről hozott ítéletét; Megállapítást nyert: a baleset oka, hogy az erőmű dolgozói sorozatosan megszegték a reaktor működtetési szabályzatát. A turbógenerátorral folytatott kísérletet nem egyeztették a megfelelő szervekkel. A kísérlet során nem tartották be az előírt biztonsági

intézkedéseket. Pontos méréseket sem végeztek. Megbüntették az Energia– és Villamosipari Minisztériumot és az Atomenergia-iparBiztonságáért Felelős Állami Bizottságot, amiért eltűrték a csernobili erőműben tapasztalható lazaságot. Ez végül huszonnyolc ember halálátokozta. Sokan megbetegedtek. Elpusztult a reaktor, és sok ezer négyzetkilométernyi föld vált szennyezetté. Az egész kár körülbelül hárombilliórubelre rúg.

A Politbüro megígérte, hogy átnyújtja az ügyészségnek a nyomozás során összeszedett bizonyítékokat, majd megnevezte azokat, akiketfelelősnek tartott: Jegor Kulovot, az Atomenergia-ipar Biztonságáért Felelős Állami Bizottság elnökét, Gennagyij Sasarint, az energia– ésvillamosipari miniszterhelyettest, Alekszandr Meskovot, Szlavszkij első számú helyettesét és Ivan Jemeljanov professzort, Dollezsaligazgatóhelyettesét a NIKJET-ben. Valamennyiüket elbocsátották. Anatolij Majorec, az energia- és villamosipari miniszter még csak rövid ideje volta helyén, ezért csupán megfenyegették, hogy legközelebb nem viszi el szárazon.

Egyedül Bruhanovot zárták ki a pártból. Az afféle kisebb halak sorsát, mint Djatlov és Fomin, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságárabízták. A Kurcsatov Intézet egyetlen munkatársa ellen sem indítottak eljárást.

9A Politbüro egyértelműen részrehajló nyomozása után pellengérre állították a bűnösöket. Ez megtisztította a terepet a Legaszov vezette

küldöttség számára. Néhányan felhívták a figyelmet a Politbüro ítéletében található nyilvánvaló ellentmondásra: ha a balesetet valóban csupán abiztonsági előírások megszegése okozta – mint ahogy ezt Bruhanov bukása is alátámasztotta –, akkor miért hulltak további fejek a NIKJET-ben ésa Középgépipari Minisztériumban?

Augusztus 25-én kezdődött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség konferenciája. A világ atomszakértőinek krémje Bécsbe utazott. A balesetóta eltelt négy hónap során Csernobil igazi világszenzációvá vált, ezért a számos kormánydelegáció mellett a tudósítók ezrei is a HabsburgBirodalom egykori fővárosába tódultak.

Néha szinte közelharcot kellett vívni, hogy bejuthasson valaki a tanácskozásra, mivel a százötven kormányküldöttség számára csupán négyszázhelyet tartottak fenn. Legaszov népes csapat élén érkezett: Guszkova, Iljin és Abadjan is vele volt. Az Egyesült Államok csak tizennyolc főtdelegálhatott, és hogy részt vehessen, egy független atombiztonsági szakértő, Richárd Wilson professzor elintézte, hogy a kuvaiti küldöttségbenkapjon helyet. Mivel a Külügyminisztérium helytelenítette az eljárást, Wilson végül a Nature című tudományos magazin tudósítójaként jelent meg.

A konferencia Legaszov jelentésével kezdődött. Öt órán át beszélt. Röviden tolmácsolta Gorbacsov jókívánságait, majd rátért az RBMK típusúreaktorok ismertetésére. Nem hozta szóba a tervezés hiányosságait. Felsorolta a különböző biztonsági berendezéseket. Külön kitért a szabályozó-rudakra, azt sugallva, hogy vészhelyzet esetén a reaktorzónába történő viszonylag lassú leengedésük kizárólag a szabályozórudak „nagy számábólfakad". Ismertette az április 26-án végzett turbinateszt pontos menetét. Elmesélte, hogy amikor hirtelen megnőtt a reaktor aktivitása, az operátorokazonnal megnyomták az AZ gombot, de a sorozatosan elkövetett szabálytalanságok lecsökkentették a vészleállító rendszer hatékonyságát.Hirtelen megnőtt a reaktorzóna aktivitása. A teljesítmény három másodperc alatt ötszázharminc megawatt fölé emelkedett. A pozitív üregeffektustovább súlyosbította a helyzetet.

A baleset okainak elemzésekor Legaszov azt állította, hogy a reaktor berendezésének tervezésekor figyelembe vették ennek a típusnak asajátosságait, beleértve a pozitív üregeffektust is. Ezután felsorolta a négyes blokk kezelőszemélyzete által elkövetett legsúlyosabbszabálysértéseket. „A személyzet elsődleges célja az volt, hogy a lehető leggyorsabban befejezze a turbina tesztet. Elkövették azt a hibát, hogymindvégig ragaszkodtak az előre lefektetett utasításokhoz, miközben elmaradt a teszt. Ez és a reaktor gondatlan kezelése bizonyítja, hogy akezelőszemélyzet nem ismerte eléggé a reaktor speciális tulajdonságait, és elveszítették minden veszélyérzetüket/'

A tervezők nem szerelték fel olyan biztonsági rendszerrel a reaktort, amely megelőzhette volna a balesetet, ugyanis fel sem merült bennük, hogy„bárkinek is eszébe jut kikapcsolni a vészleállítót, miközben sorozatosan megszegik a működtetési szabályzatot".

Ezek után Legaszov pontról pontra elmondta a lakosság védelmében hozott intézkedéseket. Bejelentette, hogy százharmincötezer emberttelepítettek ki Prípjatyból és a környező övezetekből. „Ennek és más hasonló jellegű határozatoknak köszönhetően sikerült a megengedett határokközt tartani a lakosság sugárterhelését– A népességet ért sugárzás hatása csupán az elkövetkező évtizedekben válik felbecsülhetővé. Ezvárhatóan nem sokkal haladja majd meg a rákos megbetegedések és genetikai hibák természetes arányát."

Lenyűgöző előadás volt. A hallgatóság kitörő lelkesedéssel fogadta. Legaszov beszámolója a mellékelt diagramokkal, statisztikákkal és egyébkimutatásokkal együtt azt a hatást keltette, hogy a szovjetek valóban elszánták magukat a baleset Gorbacsov által beígért, teljes körűtényfeltárására. „Egy szovjet tudós végre kimondja az igazságot" – harsogta az egyik bécsi újság címlapja. Legaszov nem csupán sokkalőszintébbnek tűnt, mint ahogy azt egy a „vasfüggöny" mögül érkező tudóstól várták, de ráadásul voltak pillanatok, amikor érzelmei áttörtek a szovjetdiplomáciára hagyományosan jellemző személytelenség álarcán – például amikor arról beszélt, hogy „a bizottság valószínűleg még többethallhatott volna az egyik operátor szájából, de ő mostanra sajnos távozott az élők sorából".

Másnap Guszkován volt a sor. Leírta a 6. Számú Kórház páciensein alkalmazott kezeléseket. Néhányuk esete azóta bekerült azorvostörténelembe. Senki sem hitte volna, hogy valaki, aki olyan komoly dózist kapott, mint Pjotr Palamarcsuk vagy Anatolij Tormozin, életbenmaradhat. Róbert Gale az Egyesült Allamos delegációjának tagjai közt ült. Minden szem rászegeződött a teremben, amikor Guszkova kijelentette,hogy a gyógyulások nem tekinthetők a csontvelő-átültetések eredményének, hiszen a fenti két páciens visszautasította a beavatkozást. Gale úgyérezte, Guszko-vára komoly politikai nyomás nehezedett, hogy ne értékelje túl az amerikaiak által nyújtott orvosi segítséget.

Odahaza végre megkapta azt a sajtónyilvánosságot, amelyre úgy vágyott. Bizonyos szempontból hősnek tekintették. Úgy tűnt, benne testesülmeg az amerikai orvostudomány – és egyben amerikai életforma – fölénye. Épp ezért rendkívül megalázó volt, amikor Guszkova azt mondta, hogybár a szovjetek rendkívül hálásak az orvosi segítségért és az Armand Hammer által adományozott műszerekért, ám ez gyakorlatilag egyetlenember életét sem mentette meg.

Guszkovát rendkívül zavarta, hogy Gale-t, aki csupán csontvelő-átültetéssel foglalkozott, a sugárbetegség szakértőjeként ünnepelte a sajtó.Észrevette, hogy az amerikai delegációban helyet foglaló kollégáit ugyanúgy bőszíti ez a dolog.

Guszkova után Armen Abadjan emelkedett szólásra. Az általa vezetett szerv, noha szintén a Középgépipari Minisztórium alá tartozott, egészenmás feladatokat látott el, mint a NIKJET vagy a Kurcsatov Intézet. A Three Mile Island-i baleset után a szovjetek úgy döntöttek, hogy felülvizsgáljákatomreaktoraik biztonsági rendszerét– Abadjan felismerte az RBMK típusú reaktorok tervezési hiányosságait, de azt javasolta, hogy a bécsikongresszuson ne elemezzék ezeket.

Amikor a kanadai szakértő a csernobili reaktor vészleállító rendszerére vonatkozó kérdéseket tett fel, Abadjan megkerülte a választ. A küldöttekmérhetetlen felháborodására úgy tett, mintha nem értené a kérdést.

Amikor megkérdezték, milyen büntetést kaptak azok, aki felelősek voltak a balesetért, azt felelte, hogy ez nem tartozik ide. Viselkedésevalójában többet ártott, mint használt. Úgy tűnt, ilyen nyakatekert módon próbálja a világ tudomására hozni, hogy nemcsak az operátorokat terhelifelelősség a baleset miatt.

Augusztus 27-én, szerdán nyílt napot tartottak, ahol a különböző csoportok szakértői szabadon tehették fel kérdéseiket szovjet kollégáiknak.Wilson professzor az Alkalmazott Geofizikai Intézet egyik professzorát és a Kurcsatov Intézet fiatal kutatóját faggatta. Megkérte őket, hasonlítsákössze a kiszabadult radioaktív anyagra vonatkozó adataikat. Ezt egy csaknem háromórás nyílt, egyenes vita követte. Leírták módszereiket,amelyek sok szempontból megegyeztek az amerikaiéval. Ennek ellenére amikor összehasonlították a végeredményt, a két adat nem egyezett,

A szovjetek rettentő zavarba jöttek. Azt mondták, hogy feltehetőleg valami hiba csúszhatott a számításokba. Valójában az történt, hogy aGomeltől északra fekvő területek szennyeződéséről szóló hét oldalt egész egyszerűen kiemelték a jelentésből. Wilsonnak később azt mondták,hogy ez Legaszov utasítása volt.

IX1

Míg Bécsben Legaszovék a Csernobil okozta politikai károk rendbehozatalán dolgoztak, a terepen tovább folytatódott a munka. Május 11-énSzilajev, aki Borisz Scserbinát követően a csernobili kormánybizottság elnöke lett, tévényilatkozatában bejelentette, hogy a „csernobili balesetbőlfakadó elsődleges veszélyforrásokat elhárítottuk"– Velikov akadémikus – anélkül, hogy részletezte volna, mire gondol – szintén megerősítette: „Mamár biztosra vehetjük, hogy nem fenyeget az a katasztrófa, amitől leginkább tartottunk."

Most már tovább lehetett lépni, ami „a terület teljes –szaknyelven szólva – deaktivizálását jelenti, azaz az összes sugárzó részecske biztonságoselzárását".

Miután lelepleződött a titok, a balesetet követő néhány hétben többé-kevésbé a glasznoszty politikája érvényesült. A szovjet televízió május 17-iadásában Szilajev elmesélte a reaktor hatástalanítására vonatkozó terveket. A sérült reaktor alá hűtőrendszert építenek, amit ő „betonpámá"-nakhívott. Bejelentette, hogy el fogják temetni a radioaktív zónát. A tervezett létesítményt „szarkofág"-nak nevezte. „Ez a hatalmas tartály lehetővé teszi,hogy a baleset során kihullott összes radioaktív anyagot biztonságosan tároljuk és ellenőrizhessük."

A szarkofág tervezésére Szilajev a leningrádi Össz-szövetségi Erőműkutató, Tervező- és Fejlesztőintézet egyik csoportját jelölte ki. Ez eléggéösszetett feladatnak bizonyult. A szarkofág építése rendkívül veszélyes körülmények között folyt. A plutónium 239-es izotóp felezési ideje huszon-négyezer-háromszázhatvan év. A grafit ugyan kiégett – a reaktorban pillanatnyilag 270°C lehetett –, de fogalmuk sem volt arról, hogy a fűtőanyagmit csinál. Mivel nincs szükség oxigénre ahhoz, hogy tovább folyjon a maghasadás, nem lehet csak úgy egyszerűen eltemetni. A szarkofágnakamellett, hogy visszatartja a sugárzást, a betemetett reaktor szellőzését és megfigyelését is biztosítani kellett.

Nemcsak a reaktorzóna ontotta magából a sugárzást. A robbanáskor szanaszét szóródott grafit– és fűtőelemdarabok ugyancsak veszélytjelentettek. Ezek összeszedése rendkívül fáradságos volt. Ráadásul cseppet sem bizonyult veszélytelennek kint járkálni a terepen és azt lesni, hogya doziméter mutatója mikor ugrik kétezer rad/óra fölé.

Pikalov vezérezredes épp ezért sokkal jobb módszert dolgozott ki. Megérkezésének másnapján légi felvételeket készíttetett a területről. Ezeketaztán hatalmas térképpé dolgozták össze. A képeken kis fénylő pontok jelezték, hová szóródott ki a fűtőanyag. Ezeket azután, az EMR-2 felderítőjárművek segítségével, gumival és betonnal takarták be. Cseljabinszkból további tizennyolc tonnás, távirányítós buldózereket hozattak egyhatalmas IL-76-os szállítógéppel.

Még nagyobb gondot jelentett a hármas blokk tetején szétszóródott radioaktív grafit. Mivel a Szovjetuniónak nem voltak olyan robotjai,amelyekkel ezeket a reaktor tetején lévő kráterbe lehetett volna dobálni, Németországból kellett hozatni őket. Nem váltak be. A bitumentető tűilágynak bizonyult, a robotok folyton elakadtak, vagy csak egyszerűen nem bírtak a hatalmas tömbökkel.

Egyetlen megoldás maradt: embereknek kellett elvégezni a feladatot. A dozimetrikusok villámgyors számítást végeztek. Nem kaptak túl biztatóeredményt. Egy teljes védőfelszerelésbe öltözött vegyiosztagos legfeljebb egy-két percet tölthetett a tetőn, mielőtt elérte volna a huszonöt rémeshatárt. Pikalov, aki tizenöt évesen fegyverrel harcolt a németek ellen, egy percig sem habozott kockára tenni katonái életét. Az ellenség ezúttalláthatatlan, de most is ugyanazt várja tőlük a haza.

Ugyanolyan bátran szálltak szembe a veszéllyel, mint annak idején apáik. Tévékamerákat állítottak föl, hogy a tisztek irányítani tudják azembereket. A katonák ólomlemezekkel védték kezüket-lábukat, hátukat, mellüket és nemi szervüket. Vastag szemüveg és légzőmaszk takartaarcukat. A fiatal katonák csaknem huszonöt kilónyi súlyt cipelve kapaszkodtak föl a lépcsőkön, azután egyenként kiszaladtak a tetőre, fellapátoltakegy-egy fűtőelem– vagy grafitdarabot, a kráter széléhez rohantak, belehajították terhüket, majd visszaszaladtak a betonfal fedezékébe.

– Bárkivel beszél – jelentette ki Szilajev a moszkvai tévé kamerái előtt –, mind ugyanazt fogja mondani: megtesszük, amit megkövetel tőlünk ahaza. Ilyen hősies ez a nép.

Időnként persze a szovjet emberek hősiességénék is elkelt némi biztatás. A tisztogatási munkálatokban kétszázhatvanezer ember vett részt.Nyilvánvaló, hogy nem lehettek mindnyájan egyforma bátrak. Pikalov csapatai például attól rettegtek, hogy fertőzött élelmet osztanak nekik. Avezérezredesnek rendszeresen velük kellett ebédelnie. A többi köztársaság népe meglehetősen közönyös volt. Egyesek vonakodtak Csernobilbajönni – ez különösen a balti országok polgáraira volt jellemző. A lett asszonyok minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek megvédeni aférjüket. Bezárták a lakásuk ajtaját, hogy ne vihessék el őket. Az észt brigád tagjai pedig – mivel többszöri kérésük ellenére sem közölték velük asugárzás erősségére vonatkozó adatokat –úgy döntöttek, hogy nem engedelmeskednek többé a parancsoknak, és valamennyien kivonultak avasútállomásra. Az Amerika Hangja szerint végül zavargásba torkollt az eset, és a lázadás tizenöt vezetőjét főbe lőtték. Az oroszok természetesentagadták mindezt.

A lettek munkamoráljának erősítése érdekében a helyi vezetés azzal a kéréssel fordult a Lett írószövetséghez, hogy küldjenek önkénteseket,akik néhány könyvet hoznának a tartalékosoknak. A felhívás süket fülekre talált. Egy rigai írónő, Marina Kosztenyecka épp a buszmegállóban várt,amikor egy kolléga megkérdezte tőle, nem lenne-e kedve néhány napra Csernobilba menni. A kíváncsiság diadalmaskodott a józan ész felett.Marina nemcsak az erőműtől harminc kilométerre lévő észt táborba ment el, hanem rávette az ügyeletes tisztet, hogy vigye el az erőműhöz is. Akatona útközben mutatott neki egy fát, amelyre nemrégiben akasztotta föl magát az egyik egészségügyi tiszt.

Késő este volt, mire a kihalt városhoz értek. A holdfény beragyogta a néptelen utcákat. A Pripjatyot körülvevő kerítésbe elektromos áramotvezettek, hogy távol tartsák a fosztogatókat. A táj fölött néma csend honolt. Marina arra gondolt, hogy ilyen lesz majd a föld egy esetlegesatomháború után. Hirtelen egy macska bukkant föl a házak közt. Átmászott a kerítésen, és odament hozzájuk. Örült, hogy emberi lényt láthat. Azírónő meghatódott. Lehajolt, hogy megsimogassa az állatot. Az ezredes az utolsó pillanatban rántotta el a kezét. A macska szőre minden bizonnyalerősen radioaktív volt.

2Néhány katona megbetegedett a terep takarítása közben. Noha egyikük sem lett sugárbeteg, Iljin akadémikus június elején kénytelen volt

elismerni, hogy pár embert hányinge-res tünetekkel és fáradékonysággal kezelnek. Az orvosi bizottság felülvizsgálta korábbi rendelkezését. Arövid távú sugárterhelés korlátját huszonöt rémről tíz rémre csökkentették, a felhalmozódott dózisét pedig ötven rémről harmincötre. Mivel féltek azesetleges genetikai károsodásoktól, ahol csak lehetett, idősebbekkel helyettesítették a fiatalokat. Őket „partizánokénak becézték. Nemcsak aszétszóródott grafit- és fűtőelemdarabok jelentettek veszélyt, hanem a zónában leülepedett radioaktív por is. A katonák újra meg újra lemosták azivankovi és csernobili házakat és az úttörőtábor épületeit. A szennyezett autók, teherautók százait hatalmas halmokba hordták össze. A többéveskuporgatás és várakozás eredményeként megszerzett személygépkocsik a roncstelepre kerültek. Néhány járművet azonban gondosanmegtisztítottak: a Rizskov és Ligacsov által hozott fekete Zileket arra használták, hogy ide-oda vigyék a fertőzött zónában az embereket.

Hatalmas buldózerekkel gyalulták le a felszínről a termőföldet, hogy azután eltemessék. A reaktor mellett egy széles sávot elkapott a radionuklid-csóva. A fenyők azelőtt zöld tű-levei mostanra sárgára, barnára, vörösre színeződtek. Kivágták őket, de nem lehetett eltüzelni, mert azzal újabbadag radionuklid jutott volna a levegőbe. Ezért betonnal bélelt, hatalmas gödrökbe temették a fát, hogy megakadályozzák, hogy a talajbaszivárogjon a radioaktív szennyezőanyag.

Még mindig fennállt a veszély, hogy a felszínt borító radionuklidok a Pripjatyot és a Dnyepert tápláló patakokba és csermelyekbe jutnak. A Kijevi-víz tároló csak pár kilométernyire van az erőműtök Ez látta el ivóvízzel a várost. Innen a Dnyeperen át a Fekete-tengerbe ömlik a víz. Az esetlegeskatasztrófa mintegy ötvenmillió embert érintene.

Kijevben mindenesetre kutakat fúrtak a kenyérgyárak udvarán, hogy szükség esetén szennyezetlen vizet tudjanak biztosítani a sütéshez. ACsernobilban dolgozó utászok két fő feladaton dolgoztak: új hidat építettek a Pripjatyon, és gátak közé szorították a folyót. Nagyon rövid idő álltrendelkezésükre. A meteorológusok tíz nappal későbbre esőt jeleztek. A legderűlátóbbak úgy számítottak, hogy két hónap alatt elkészül a gát, ámaz ország valamennyi erőforrásának összpontosításával alig egy hét alatt befejezték a munkát.

Az új híd is viszonylag gyorsan elkészült. Mindemellett egy hatalmas, gátakkal és csatornarendszerrel övezett víztárolót építettek, hogy szükségesetén odavezessék a radioaktív talajvizet. A reaktor és a folyó közé föld alatti betonfalat emeltek. Háromszáz kutat ástak, hogy ha kell,villámgyorsan kiszivattyúzhassák a talajvizet. Csupán ezen az egy létesítményen több mint négyszáz ember dolgozott, akiket mindennap behoztaka harminc kilométeres zónán kívülről. Tizenkét órás műszakokban dolgoztak. Folyton cserélték a ruhájukat – különös tekintettel a csizmákra.Amikor esténként visszatértek a szállásukra, a dozimetrikusok gondosan ellenőrizték a ruhájukra tűzött dozimétereket.

A sugárzás elleni hadművelet ugyanilyen lendülettel folyt a levegőben is. A Gomeltől északra fekvő területek elszennyeződése jelezte, hogymilyen katasztrofális lehet, ha az eső a levegőben szálló radionuklidokat a talajba mossa. Egy esetben, amikor esőfelhők közeledtek Kijev felé, aHidrometeorológiai Intézet repülőgépeiről lőttek rájuk, hogy elhullajtsák terhüket, mielőtt elérik a várost, de azután szerencsére megfordult a szél. Avihar elkerülte Kijevet,

Az érintett körzetben megállás nélkül röpködtek a helikopterek. Pikalov a tíz kilométeres zónában végzett méréseket. Iszrael a harminckilométeres zónában tette ugyanezt. Antoskin egy gyorsan szilárduló műanyagoldat segítségével igyekezett összegyűjteni a talaj felszínénmegülepedett radioaktív port. Hatalmas helikopterek cirkáltak mindenfelé, és tizenkétezer liternyi polimer oldatot permeteztek a földre. A reaktorfölött állandó repüléseket végeztek a tudósok. Megpróbálták kikövetkeztetni, mi történhetett a zónában.

A Kurcsatov Intézet munkatársa, Rjazancev professzor napi kétszer-háromszor is repült. Észrevette, hogy a pilóták – annak ellenére, hogy ahelikoptereket ólomlemezek védték a sugárzás ellen – nagyon rettegnek tőle, hogy többé nem lehet gyerekük. Egyik nap, amikor a repülés végén apilóta megkísérelte leolvasni a vastag ceruzához hasonló doziméter számlálóját, Rjazancev megkérdezte:

– Maga most micsoda: pilóta vagy tengerész?– Pilóta ~ hangzott a meglepett válasz. – Miért?– Akkor meg mit kukkol abba a teleszkópba?– Aggódom a sugárzás miatt – felelt a katona. Rjazancev elmosolyodott.– Fölösleges aggódnia. Nézzen rám: több mint húsz éve dolgozom reaktorokkal. Amíg nem éri el a huszonöt rémes határt, nem lehet semmi baj.– Ebben az esetben – mondta felderülve a pilóta – tehetnénk még egy kört?Most Rjazanceven volt a sor, hogy meglepődjön.– Miért? – kérdezte. – Hiszen csak most értünk vissza.– Mert ha még összeszedek három remet, hazamehetek.Hogy elkerüljék a hasonló helyzeteket, Rjazancev és kollégái kifejlesztettek egy műszert, amellyel ellenőrizni lehetett a reaktor állapotát. Ezt

tréfásan tűnek keresztelték el. A szerszám tíz centiméter átmérőjű és tizennyolc méter hosszú lett. A legkülönbözőbb műszerek által leolvasottadatokat egy háromszáz méter hosszú kábel továbbította. A fiatal pilóták minden próbálkozásuk dacára sem tudták olyan stabilan tartani az MI-8-as helikoptereket, hogy eltalálják azt a biológiai védelem elmozdulása révén keletkezett kis lyukat, amelyen át Rjazancev le akarta engedni azónába a tűt. Ezért aztán Szilajev – aki egyúttal a repülésügyi tárca vezetését is ellátta – odarendelt egy dupla forgószárnnyal felszerelt Ka-27-esgépet– Ez sokáig tudott egy helyben lebegni. A géppel együtt a helyszínre érkezett a minisztérium kísérleti tervezőirodájának igazgatója, annakelső helyettese és a három legrátermettebb tesztelőpilóta is, élükön Nyikolaj Melnyikkel

Miután számos kísérletet végeztek a reaktor makettje felett, Melnyik felszállt a Ka-27-eshez kábellel erősített tűvel. Az első két próbálkozáskudarcot vallott. Harmadszorra sikerrel jártak: a tű csaknem kétharmadáig csúszott a nyílásba. Ezután a háromszáz méteres kábelt is leengedték aföldre. Sajnos a reaktor rossz oldalára esett. Néhány dozimetrikus megkísérelte áthúzni a másik oldalra egy EMR-2-essel, de a kábel elakadt atetőn, és sehogy sem lehetett elérni a felderítő jármű robotkarjával. Ezért visszamentek a négyes blokkba, és fölmásztak arra a folyosóra, ahonnanlátni lehetett az ablak előtt himbálózó kábelt. Kitörték az ablakot, és becibálták a kábel végét a folyosóra. Itt végre csatlakoztatni lehetett ahálózathoz.

A tű segítségével szerzett adatok megerősítették, amit már eddig is gyanítottak: a reaktorban maradt fűtőanyag nem jelent veszélyt. Júniusvégére hosszú alagutat vájtak az alapok alatti homokkőbe, és befejezték a hatalmas „befonpárnára" helyezett hűtőrendszert. Velikov akadémikusvisszatért Moszkvába. A bányászok és a metróépítők is hazamentek. Mivel a zónában százötven °C-ra csökkent a hőmérséklet, és a reaktoreredeti alapja is érintetlen volt, megszűnt a „Kínaszindróma" veszélye. A hűtőrendszer csupán a május végi vészhelyzet monumentális emlékművelett.

A föld felett tovább folytatódott a szarkofág építése. A reaktor erős sugárzása azonban komoly gondokat okozott. Hogy meg lehessen közelítenia helyszínt, úgy döntöttek, hogy egy magas betonfalat fognak emelni. Egy kijevi gyárban tizennyolcszor hatszor hat méteres, hatalmasacéltartályokat csináltattak. Ezeket pótkocsikra rakták, és kivitték a helyszínre. Ott aztán az EMR-2-es felderítő jármű segítségével sorba állítottákőket, majd a katonák kilőtték a pótkocsik kerekét. A pótkocsik a földbe süllyedtek. Ezután teherkocsikon beton alapanyagot szállítottak ahelyszínre. Megkísérelték megtölteni a fémtartályokat, de sehogy sem vergődtek zöld ágra vele. Először darukkal próbálkoztak, de azok túllassúnak bizonyultak. Ezután szivattyúk segítségével akartak betont zúdítani a tartályokba, de ehhez csak harminc milliméter átmérőjűnél kisebbkavicsot lehetett használni, amitől annyira híg lett a keverék, hogy kiszivárgott a varratoknál. Amikor futószalagon akarták eljuttatni a tartályba abetont, az erős vibráció szétválasztotta a cementet és a kavicsot.

Majorec végső kétségbeesésében az Össz-szövetségi Új Energiaberuházási Kutató– és Fejlesztőintézet Vízenergia-fejlesztő Osztályáhozfordult segítségért. Ez a szerv a gátak és erőművek építéséhez fejlesztett ki új technológiát. Az osztályt Róbert Tillesz vezette. A szibériaivízerőművek építése során számos kísérleti technológiát alkalmaztak.

Tillesz apró, csöndes, erős jellemű ember volt. Amikor Majorec magához hívatta, éppen vérmérgezéssel feküdt a kórházban. A megbeszélést abetegágynál tartották. Másnap Tillesz első asszisztense és az osztály egyik szakértője, Igor Kravcsenko a miniszter gépén Csernobilba repült.

Tillesz azt javasolta, hogy használják a Rotec Corpora-tiontól nemrégiben vett, hárommillió dollár értékű, rezgésmentes futószalagot. Először aGrúz Köztársaságban, az in-guri vízerőmű építésénél alkalmazták. Bár a kormánybizottság több tagja sérelmezte, hogy ismét egy amerikaieszközre szorulnak, a gépet átszállították a helyszínre. Közben Tillesz szakértőinek újabb csoportja érkezett, az élen Dmitrij Satalovval.

A munka veszélyes volta miatt a Tillesz által meghívott emberek közül többen visszautasították, hogy Csernobilba menjenek. Ráadásul azanyagszállítással is gondok voltak. Az előre gyártott betont fuvarozó teherautó-sofőrök nemegyszer annyira féltek, hogy inkább lehajtottak az útról,kilyukaszották a kocsijuk gumiját, aztán visszahajtottak Kijevbe. (Csak akkor javult a helyzet, amikor egy új üzemet építettek Csernobil és a Pripjatyfolyó közé.) A munkát egy pótkocsira rakott ólomborítású kabinból irányították. A Rotec futószalagok mesebeli óriásokként építették a védőfalat.Június végére elkészültek vele. Megkezdődhetett a szarkofág építése.

3

A baleset következményeinek elhárítását a kormánybizottság irányította. Az elnök és az összes miniszterelnök-helyettes meghatározott idejűlátogatást tett Csernobilban. Borisz Scserbinát Ivan Szilajev váltotta föl. Szilajevet Lev Voronyin, Voronyint Jurij Maszljukov, Maszljukovot G. Veder-niko. Minden munkálatot a kormánybizottság irányított. Ebben az időszakban egyfajta bajtársias légkör alakult ki az itt dolgozó legkülönbözőbbrangú emberek között. Valamennyien ugyanúgy szenvedtek a sugárzástól: egyformán folyt az orruk, és vékony lett a hangjuk– A közös célegybefogta őket. Marsallok és miniszterek teljesítették a tudósok utasításait. Egy ezredes vezette azt az EMR-2-est, amelyen egy mérnökparancsnokolt.

A kiváló akadémikusok, mint Legaszov és Velikov meg a kezük alatt dolgozó Kurcsatov intézetbeli és NIKJET-beli tudósok megtapasztalhatták,hogy a tudás hatalom. A hadsereg és az erőmű operátorai közt szoros együttműködés alakult ki. Májusban, amikor még úgy látszott, hogyhűtőrendszert kell építeni a reaktor alá, és fel akarták tölteni betonnal a buborékoltatótartályt, Steinbergnek és egy korábbi tengeralattjárós tisztnekazt az utasítást adták, hogy találják meg a legjobb helyet a reaktor útvesztőjében, ahol berobbanthatják a buborékoltatótartályt.

A sugárdózis óránként átlagosan tizenöt és húsz rem között ingadozott, de néhány helyen – például a liftakna közelében – elérte az óránkéntikétszáz remet is. Steinbergnek saját maga fabrikálta dozimétere volt: ha a sugárdózis százharmincöt rem fölé emelkedett, úgy érezte, minthamegütötték volna. így hamar megtanulta, hogy mindig a betonfalak és oszlopok fedezékében maradjon. A gumiruha és a légzőmaszk pokoli melegvolt. Csakhamar bokáig gázoltak a saját verítékükben.

Amikor visszatértek az óvóhelyre, egy csapat katona gyűrűjében álló, elszánt tekintetű, apró emberkébe botlottak. Éppen eligazítást tartott.Amikor megpillantotta őket, odavakkantotta, hogy pontosan négyre időzítsék a robbantást. Ha sikerült, azonnal jelentsék a Politbürónak.

– Maga meg kicsoda? – kérdezte Steinberg elkerekedő szemmel.Az apró emberkének egy pillanatra torkán akadt a szó.– Oganov marsall vagyok, a műszaki egységek parancsnoka.– Helyes – bólintott Steinberg. – Megmutatom az embereinek, hova rakják a robbanóanyagot.Három lyukat ütöttek a négyes blokk falán. Ennek ellenére a rengeteg cső és törmelék továbbra is elzárta a buborékoltatótartályhoz vezető utat.Nem merték megkockáztatni az újabb robbantást. Féltek, hogy felkavarodik a radioaktív por. Ezért Kizima, a csernobili reaktor főkonstruktőre azt

javasolta, hogy ívhegesztéssel vágjanak utat. Lefektettek egy hosszú kábelt, hogy Kizima emberei korán reggel kezdhessék a munkát.Hajnali négykor Vagyim Grisenyka észrevette, hogy füstöl a négyes blokk. Azonnal riasztotta a tűzoltókat, akik szirénázva indultak a reaktor felé.

Steinberget is kiugrasztották az ágyból.

Hajnali ötkor egy helikopter húzott el a reaktor felett. Megpróbálták kideríteni, hol lehet a tűz fészke, de csak gomolygó füstöt láttak. Ezért egyhárom operátorból álló csapat – Steinberg, Grisenyka és még valaki – ismét átment a hármas blokkból. Kiderült, hogy rövidzárlat keletkezett afrissen lerakott vezetékben, ez okozta a tüzet. Kikapcsolták az áramot, és hagyták, hadd égjen ki a kábel.

A tűzeset rettentően felkavarta a kedélyeket. Mindenképpen bűnbakot kellett találni. Végül – ki tudja, miért – Tarasz Plohira esett a választás.Ugy látszik, még mindig őt okolták a balakovszkiji balesetért. Most ismét visszaküldték oda, míg a csernobili reaktor főmérnöki posztját közelibarátjának, Nyikolaj Steinbergnek adták.

Az operátorok és katonák rengeteg veszélyes küldetésben vettek részt, amikor a szennyezett övezetben dolgoztak. Például senki sem tudtabiztosan, hogy Lelecsenkónak sikerült-e elzárni a hidrogéntartályok szelepét, mivel ezt már nem vezette be a munkanaplóba. Ezért egy EMR-2-estküldtek a helyszínre, hogy elvágja a tartályok csöveit és kifolyassa belőlük a hidrogént– Vlagyimir Nyeszterov pedig visszament a turbinacsarnokba– ahol nyolcszáz rem/órát mértek –, hogy ellenőrizze, valóban üresek-e az olajtartályok.

Május végén a KGB úgy döntött, hogy megvizsgálja, nem a harkoviak által hozott Mercedes-Benz műszer okozta-e a balesetet. Ehhez viszontelőször is ki kellett hozni a reaktorból a műszert. Pikalov és a KGB elnökhelyettese, Serbak tábornok vállalkozott a feladatra. Két EMR-2-esenindultak a műszer felkutatására. Mivel a rövidhullámú adó-vevőjük nem működött, Moszkván keresztül kommunikáltak egymással a szupertitkoskatonai frekvenciákon. Végül sikerült kiszabadítaniuk a műszert.

Az operátorok nemegyszer segítettek megkeresni a vegyiosztagosoknak a reaktorból kiszóródott fűtőelemdarabokat. Terveztek egy eszközt,amely megkönnyítette a kisebb grafitdarabok összeszedését. Ezt egy EMR-2-esből fejlesztették ki. Az egyik hadnagy épp az erőműtől százméterre lévő grafitdarabkákat gyűjtötte össze ezzel a géppel, amikor a nyolcvanremes dózis hirtelen ezernyolcszázötven rémre ugrott.Halálsápadtan tért vissza az óvóhelyre. Steinberg és a többiek alaposan szemügyre vették a Pikalov által készíttetett légi felvételeket, és rájöttek,hogy a hadnagy valószínűleg egy fűtőelemdarabon hajthatott keresztül. Azonnal jelentették a dolgot a bizottságnak.

Másnap reggel nyolckor egy három katonatisztből álló különítmény jelentkezett Steinbergnék– Azért jöttünk, hogy elszállítsuk a fűtőanyagot – közölte vezetőjük a főmérnökkel. ~ Mutassa meg, kérem, merre van.Steinbergnek felszaladt a szemöldöke.– Tudják maguk, mire vállalkoznak? – kérdezte az ezredest.– Hogyne – bólintott nyájasan a katonatiszt. – Egyértelmű parancsot kaptunk: ha nem távolítjuk el ma este hatig azt az izét, lefokoznak.– Még az is jobb, mint a biztos halál – mondta Steinberg szárazon.– Kérem, mutassa meg, hol van az a valami – makacskodott az ezredes.Steinbergnek hirtelen ragyogó mentő ötlete támadt.– Mondja – kérdezte –, ki adta ki ezt a parancsot? – Malkevics tábornok.– És ki bírálhatja felül?– Csak Geraszimov tábornok, a délnyugati katonai körzet parancsnoka.Steinberg azonnal felhívta Geraszimovot, és rávette, vonja vissza a parancsot. Senkinek sem kellett kockára tenni az életét. A három potenciális

hősi halott rendkívül hálás volt Steinbergnek. Négy órával később egy újabb ezredes jött le az óvóhelyre, és Steinberget kereste.– Maga Steinberg? – kérdezte, amikor megmutatták neki.– Igen – felelte a főmérnök. Fogalma sem volt, mit akarhat tőle a katona.– Ezt a csomagot küldik magának a főhadiszállásról –nyújtotta át a kezében tartott dobozt az ezredes.Steinberg kibontotta a csomagot. Két üveg cabernet lapult benne.

4Bár az operátorok sokat segítettek a katonáknak a terep megtisztítása során, fő feladatuk mégiscsak az első három blokk üzembe helyezése

volt.Közeledett a tél. A Szovjetunió nem engedhette meg magának a háromezer megawattos teljesítménykiesést. Rendbe kellett hozni a villamos

hálózatot. Ellenőrizték a hűtőrendszer kritikus pontjait. A radioaktív por mindhárom blokkba beszivárgott a szellőzőrendszeren keresztül. A hármasblokk villamos hálózata és hűtőrendszere komolyan megsérült. Szennyezett vízzel hűtötték a magot, mert az összes tisztított vizet a négyes blokkbairányították.

Veszélyes és kimerítő munka volt. A legtöbben nem is a sugárzástól szenvedtek: az állandó stresszhelyzet őrölte fel őket. Bár tudták, hogy aminimumra csökkentették a sugárveszélyt, tisztában voltak vele, hogy nincs teljes biztonság. Az erőműben és környékén állandóan mérték asugárzást. Az úttörőtáborban óránként vettek mintát a talajból és a levegőből. Bárki megnézhette a statisztikákat, ám ezeket az adatokat nemközölték a sajtóban. A pripjatyi kórházban dolgozó fiatal orvosnő, Tatyjana Ben látta, hogy az erőmű bejáratánál egy rem/órát mutat a készülék.Később az újságban olvasta, hogy ez az érték csupán öt millirem/óra. Pofoncsapásként érte a hír. Addig mindent elhitt, amit a sajtóban olvasott.Ráadásul a férje, Anatolij sem volt mellette. Feldagadt a keze, mert levette a kesztyűjét, amikor Sasenok összeégett testét kezelte a robbanáséjszakáján.

Minden operátor dozimétert viselt, az azonban nem óvta meg őket a sugárzástól. Néhányan komoly dózist kaptak. A hivatástudat és ahazaszeretet együttesen hajtotta őket, hogy felszámolják a baleset következményeit és üzembe helyezzék a három blokkot. Bármilyen nagy volt is akockázat, ők a helyükön maradtak. Djatlov komszomolszki barátai emberfeletti munkát végeztek, hogy jóvátegyék a kárt, amelyet főnökük okozott.Szitnyikov meghalt, úgyhogy a fiatalos Vagyim Grisenyka vette át a műhely irányítását. Vlagyimir Csugunov, akit csaknem elvitt a sugárbetegség,meggyőzte orvosait, hogy engedjék vissza Csernobilba.

Május 11-én kapták a hírt, hogy Akimov halott. Steinberg, amikor 1984-ben elhagyta Csernobilt, átadta nekik a lakását. Annyira feldúlta a hír,hogy fogott egy dzsipet, és kihajtott Pripjatyba. Az összes közlekedési lámpa működött. Az utcai hangszórókból harsogott a zene. Az erkélyekenkiterített ruhákat lobogtatott a szél. A játszótéri hintáknál egy elhagyott babakocsi állt. A vidámparkban szomorúan magasodott az óriáskerék.

Bruhanov olyan városról álmodott, amelyet rózsák borítanak. Most minden bokor virágba borult. Steinberg lefékezett Akimov lakása előtt. Azablakok nyitva voltak. A főmérnök hirtelen rádöbbent, hogy Akimov már sosem tér vissza, hogy becsukja őket. A bejáratnál egy ócska papucs ésegy tollasütő hevert. A kitelepítés során veszíthette el őket valaki. Steinberg beindította a kocsit, és visszatért az erőműbe. Többé sose mentPripjatyba.

Azért adódtak mulatságos pillanatok is. Amikor Steinberg először vett részt a bizottság ülésén, nagyon meglepte, hogy az összes tábornokmilyen vékonyka hangon tesz jelentést. Pár nap múlva ő is ugyanúgy csipogott. A veszély és a folytonos kihívás lerombolta a mindennapi életkorlátait. Nem számított, hogy ki vagy: tatár, orosz, zsidó, tábornok vagy KGB-s, párttag vagy éppen egy olyan ember, mint Steinberg barátja,Reichtman, akit függelemsértésért kizártak a pártból.

Hogy valami módon ellensúlyozzák az állandó veszélyt, mindent elkövettek, hogy javítsák életszínvonalukat. Amikor Rjazancev és kísérőimegérkeztek a helyszínre, meglepődve látták, hogy az étlapon szereplő egyik fogás a kaviár. A katonák hatvanfős sátrakban aludtak. Atudósoknak és operátoroknak nyolcágyas szoba jutott. Nemek szerint elkülönítették őket. Még házaspárok, mint Tatyjana és Anatolij Ben semlakhattak együtt.

Júniusban végre enyhítette a helyzetet, hogy az erőműtől ötven kilométernyire lévő Kijevi-víztároló partján kikötött egy sétahajó. Ezt a típustnyugati turisták számára tervezték. Most ezerkétszáz munkás költözött ide, A fedélzeten volt üzlet, tévé, könyvtár. Váltott műszakban dolgoztak,hogy ellensúlyozzák a sugárzás hatását: tizenöt nap munka után tizenöt napi pihenő következett.

Ilyenkor Kijevbe küldték őket. Az asszonyok nem lakhattak férjükkel, csak ha a zónában dolgoztak, mint Tatyjana Ben, de ez elég ritka kivételnekszámított. Természetesen akadt néhány többé-kevésbé romantikus szerelmi kaland is. Amikor Ljubov Kovalevszkaja visszatért a nyár folyamán,hogy az erőmű dolgozóinak életkörülményeiről írjon, elborzadt attól, amit látott. A hálótermek úgy festettek, akár egy bordélyház. A padlót nem egyhelyen hányásnyomok tarkították. Több nemi erőszakról, felbomlott házasságról, öngyilkosságról, iszákosságról szóló történetet hallott.

Néhány szerelmi viszony azonban elmélyült az idők során. Katya Litovszkát, azt a fiatalasszonyt, akit Steinberg odavett magához a 70-esévekben, Dél-Ukrajnába telepítették ki a szüleihez. Amikor meghallotta a tévében, hogy Steinberget nevezték ki főmérnöknek, ujjongani kezdett:„Mama, mama, most már minden rendben lesz!" Anyja legnagyobb megrökönyödésére azonnal leült, hogy levelet írjon hajdani főnökének. Önkéntjelentkezett Csernobilba.

Bármilyen munkakört hajlandó volt ellátni. Steinberg örömmel fogadta. Noha csak műszerész végzettsége volt, Katya titkárnői feladatkört látott el

mellette,Katya két gyermekét a volt férjéhez telepítették Kraszno-jarszkba. Később visszahozták őket egy kijevi bentlakásos iskolába. Katya számára az

a tény hogy Steinberggel dolgozhatott, családjánál és egészségénél is többet jelenteti. Nagyon kemény körülmények közé került. Légzőmaszkotkellett viselnie. Irodájának ablakát ólomlemezek borították. Mint az erőműben dolgozó kevés asszonyok egyike, pontosan tudta, milyen sokat jelenta munkások életében. „Annak idején mindannyian szerelmesek voltunk magába – mondta neki később az egyik tengerésztiszt. – Mindentelkövettünk, hogy kicsit felvidítsuk."

Az operátorok még azt is megengedhették maguknak, hogy időnként tréfát űzzenek vezetőikkel. Steinberg például kapott egy nyomtatványtbeosztottjaitól, amely igazolta, hogy eddig „negyvenöt rem sugárdózist és negyvenszázalékos belső alkoholdózist kapott. Ezmegmagyarázhatatlan. Nem szabad elhagynia az erőművet, Csernobil környékén kell eltemetni. A koporsót legalább nyolc méter mélyre kell ásni.A biológiai védőfalnak 4 x 4 x 0,5 méteresnek kell lennie".

Steinberg maga is gyártott hasonló dokumentumot. A következő jogokat biztosította magának:

1. Korlátozás nélkül vehet bármilyen szeszt, és soron kívül ellenőrizheti annak minőségét.2. Részegen is tartózkodhat közterületen.3. Szabadon látogathatja a női mosdót (senkire sem jelent potenciális veszélyt).4. Pólóján bármilyen kitüntetést, érdemrendet vagy egyéb csillogó tárgyat viselhet.5. Térítésmentesen használhatja a négyes blokk energiáját.6. Nem köteles a kijózanítóba vonulni, ha részeg.

Az okmányt Durr alelnök látta el kézjegyével, és titkára, Milli Röntgen ellenjegyezte.Az erőműben egyébként tombolt az efféle dokumentumgyártási láz. Steinberg még a tudományos kutatóegység vezetőjétől is kapott egy hosszú

jelentést, amelyben arról panaszkodik, hogy „az 1986. augusztus 30. és szeptember 24. közti időszakban a kantin női dolgozói hozzájárultak az 19772-es számú katonai tudományos kutatócsapat egészségének szisztematikus aláásásához. Ennek eredményeként csökkent a csoportmunkájának hatékonysága, minek következtében el kellett halasztani az első két blokk újraindítását. Ezért kérem, utasítsa a kantin vezetőjét,rendelje el, hogy a női személyzet ezután csak függöny nélküli szobában öltözhessen. Továbbá biztosítsa, hogy a helyiség ablaka a fent említetttudományos csoport szobájára nézzen. Ezentúl szeretnénk rendszeres találkozókat tartani a kantin képviselői és a mi dolgozóink közt. E célrafelajánljuk laboratóriumunkat mindennap reggel kilenc és este hat óra között (telefon: 2448).

Ha az első kérés teljesül, az 19 772. számú katonai egység fajlagos teljesítménye 1,58 százalékkal, ha a második is, 82,52 százalékkal nő. Ezttudományos vizsgálatok is alátámasztották. Kérem, vegyék figyelembe, hogy ezen a módon a hármas blokk üzembe helyezését legalább két héttelelőrehozhatnák".

A jelentést V, P. Karpov, a tudományos kutatóegység parancsnoka írta alá.

5Bár az operátorok bátran szembenéztek a veszéllyel, mindent megtettek, hogy csökkentsék a kockázatot. A különleges övezetre vonatkozó

szabályzatot a lehető legszigorúbban betartották. A területet szögesdrót vette körül, és belügyi alakulatok őrizték. Csupán három helyen lehetettbejutni a körzetbe. Mindenhol dozimetrikusok ellenőrizték az embereket. Szükség esetén meg tudták tisztítani a szennyezett holmikat, és orvosiellátást is biztosítottak. Egyetlen sugárfertőzött jármű sem hagyhatta el a zóna területét. Engedély nélkül senki sem léphetett be a körülzártövezetbe. Mindenki figyelmét felhívták, hogy viseljen maszkot vagy légzőkészüléket.

Pripjaty további problémákat is felvetett. Az erőmű –szovjet mércével mérve – gazdag dolgozóinak csaknem minden holmija a városban maradt.Mivel túl erős volt a sugárzás, hogy őröket állítsanak a házak kapujába, ezért villanyárammal telített kerítést húztak a város köré, és a nagyobbboltokat riasztóval is felszerelték. Ezzel persze nem lehetett elejét venni a fosztogatásnak, ezért úgy döntöttek, megengedik a lakóknak, hogyösszeszedjék a kevésbé szennyezett holmikat. Ljuba Akimova például elvitte férje garázsban tartott kocsiját, és Alekszandr fivérének adta, akiannak idején csontvelőt adott testvérének.

A falusiak is visszajöttek, hogy összeszedjék holmijukat. Niveckojében és Cseremosnajában, ahol alacsony volt a sugárzás, megengedték aparasztoknak, hogy visszaköltözzenek otthonaikba. Voltak, akik egyáltalán nem mentek el. A reaktortól tíz kilométerre lévő Opacsicsiban Ivan ésIrina Avramenko elbújt a milícia elől. Akárhányszor meghallották a helikopterek motorját, elrejtőztek. Semmivel sem lehetett rávenni őket, hogyelhagyják őseik földjét. Csernobilban is akadt néhány öregember, aki visszaszivárgott otthonába. Hogy elejét vegyék a fosztogatásnak, kispapírdarabkákat tűztek az ajtóra: A TULAJDONOS ITT LAKIK. A hatóságoknak nem volt szíve kitelepíteni őket.

A pripjatyiak számára az erőműtől negyven kilométerre lévő területen új várost kezdtek építeni– Szlavuticsnak nevezték. A szűzföldön, a Dnyeperkeleti partja közelében, Csernobil és Csemyigov között jelölték ki a helyét. Minden szovjet köztársaság épített benne egy városrészt. Még Prip-jatynál is modernebbre és szebbre tervezték. A magasabb rangúak számára apró villákat emeltek. Bár ezek a lakások szovjet szemmel nézvepazarnak számítottak, a pripjatyiak nem siettek ide. Noha a legtöbb feleség boldogtalannak érezte magát férje távolléte miatt, már berendezkedtekMoszkvában vagy Kijevben. Most rettegni kezdtek, hogy mikor költöztetik vissza őket.

6A szarkofág egyre nőtt, akár egy modern katedrális. Lassan eltakarta a reaktor romjait, A szerencsétlenül járt Hodemcsuk testét sosem találták

meg. A fáraók kora óta nem volt senkinek ilyen monumentális síremléke. A Tillesz által tervezett fal alapja nyolc méter magas volt. Oldalát ötvenötméter magas betontámaszték tartotta. Hatalmas acélgerendák nyúltak át a reaktor szerkezetére. Ezekre betonlapokat fektettek, hogy lezárják atetőt. A betonelemeket daruval igazították a helyükre, a munka menetét tévékamerákon követték. Óriási ventilátorokkal hűtötték a szarkofágbelsejét. Mindent sugármérőkkel és szűrőkkel láttak el.

Szeptember 23-án Scserbina bejelentette, hogy a szarkofág gyakorlatilag elkészült. „Most már nem sugároz a reaktor. Semmi akadálya, hogyújraindítsuk az erőművet." Az első blokk szeptember 29-én megkapta a szükséges engedélyeket. Október l-jén üzembe helyezték. A kettes blokknovember 5-én indult el. Ezzel már kétezer megawattnyi áramot termeltek. A hármas blokkot csak 1986 végén indították be, de a különbözőkormányszervek így is elégedettek lehettek. Elvégre komoly baleset történt. Nevezhetnénk akár katasztrófának is. Harminc ember vesztette életét,mások megsebesültek vagy még mindig betegek. Az érintett körzetek kitelepítése és megtisztítása iszonyú összeget emésztett fel. A reaktorokleállása is jelentős érvágásnak bizonyult. Senki sem tudja, hány billió rubeljébe kerülhetett mindez a szovjet államnak. A kár nem csupánemberéletben vagy anyagiakban mérhető: a burzsoá sajtó hosszú hónapokig csámcsogott az eseten.

Ennek ellenére elkönyvelhettek bizonyos eredményeket. Legaszov bécsi küldetése sikerrel járt. Az amerikai sajtóban megjelent rémhírekország-világ előtt hazugságnak bélyegeztettek. Sikerült elkerülni, hogy a hazai és a nemzetközi közvélemény az RBMK típusú reaktorok bezárásátkövetelje. Ez katasztrofális hatással lett volna a szovjet gazdaságra. A bizonyos területeken mutatkozó hatékonyság –például az, ahogykitelepítették Pripjaty és a környező területek százharmincötezer lakosát – bebizonyította, hogy a központosított hatalomnak is megvannak a magaelőnyei. Elég, ha a Three Mile Island-i esetre gondolunk, vagy arra a káoszra, amit egy hasonló jellegű katasztrófa az Egyesült Államokban okozottvolna.

Csupán egyetlen teendőjük maradt, mielőtt lezárnák az ügyet. Meg kell büntetni a bűnösöket. Nem az a kérdés, hogy ki a felelős – ezt már réges-rég eldöntötte a Központi Bizottság –, de a glasznoszty és a peresztrojka korában fönn kell tartani a törvényesség látszatát. Meg kell tartani atárgyalást, hadd lássa mindenki, hogy igazságot szolgáltattak.

Az ukrán államügyész már a baleset napján megkezdte a vizsgálatot. Moszkvai kollégája egy nappal később ugyanígy tett. A moszkvai főügyész,Alekszandr Rejkunkov megbízta egyik munkatársát, hogy folytassa le a vizsgálatot. Ezt 1987. január 18-án fejezték be. Ekkor nyújtották be aBruhanov, Fomin, Djatlov és Rogozskin, az erőmű műszakvezetője elleni vádiratot. Rajtuk kívül a reaktor üzemvezetője, Alekszandr Kovalenko – akialáírta a turbinateszt programját – és a reaktor biztonsági felügyelője, Jurij Lauskin is a vádlottak padjára került.

Bruhanov augusztusi letartóztatása óta magánzárkában volt. Feleségének megengedték, hogy havonta egyszer ennivalót vigyen neki, és amikorelhatározta, hogy megtanul angolul, még egy brit újságot is beküldhettek neki. De amikor az őr észrevette, hogy Bruhanov fia, Oleg felírta az egyikpéldányra, hogy „Szia, Apu", megvonták tőle ezt a kedvezményt. Miután Bruhanov börtönbe került, Fomin, Rogozskin, Kovalenko és Lauskinletartóztatása következett. Djatlov november elejéig a 6. Számú Kórházban maradt. Egy hónappal később, amikor megszokott sétájáról visszatért

kijevi otthonába, két nyomozótisztet talált a lakásán. Megmutatták neki a letartóztatási parancsot, majd udvariasan egy rendszám nélküli kocsihozkísérték. Mivel Akimov és Toptunov már meghalt, feleségüket értesítették, hogy „jelen körülmények között nem indul férjük ellen eljárás”.

Az ügyészek a már megszokott kettős szorításban vergődtek, ezért nagyon gondosan készültek az ügyre. Mivel minden bizonyíték titkosanyagnak számított, az iratokat először a KGB nézte át. Ráadásul a négyes blokk számos dokumentuma erősen radioaktív lett. Az ügyészek nemértették a tudományos és technikai részieteket. Ha viszont szakértőhöz akartak fordulni, azt előtte a KGB-nek kellett jóváhagynia.

Rejkunkov első számú helyettesét, Jurij Sadrint bízta meg a vád előterjesztésével. A kövér ember mókás arca a kellő pillanatokban nagyonkeményre tudott váltani. Sadrin kazanyi hivatalnokcsaládból származott. Szülővárosában tanult jogot. Jogászi pályafutásának első huszonöt évétSzibériában töltötte/ ahol államügyészként dolgozott. Ezután Arhangelszkbe, majd Azerbajdzsánba költözött. Csak ezt követően ajánlották fel nekia mostani moszkvai állást.

Először Kijevben akarták megtartani a tárgyalást, de az illetékes bíróság inkább úgy döntött, hogy Csernobil sokkal alkalmasabb helyszín. Aművelődési ház nagytermét alakították át tárgyalóteremmé. A szovjet törvények szerint minden áldozat jogosult nézőként részt venni a tárgyaláson.Ez ebben az esetben a sugárzás áldozatainak százait és a százharmincötezer kitelepítettet jelentette. Azzal, hogy a tárgyalást egy, a harminckilométeres zónában lévő, viszonylag kis befogadóképességű teremben tartották, a bíróság könnyen meg tudta magyarázni, miért csökkentik anézők számát. A Politbüro az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy az eredetileg kijelölt bíró, Vlagyimir Terebilov helyett Rajmond Brize vezesse atárgyalást.

Brize hangzatos címe ellenére – a Legfelsőbb Bíróság bírájaként vonult a terembe – jóval kisebb formátumú figura volt, mint az államügyész. ASzovjetunióban elvárták a jogászoktól, hogy meglehetős találékonysággal vezessék le egy-egy csavarosabb ügy tárgyalását, méghozzá úgy, hogyne változtassanak az előre meghozott ítéleten. így aztán Sadrinnak, aki mindvégig tartotta Moszkvával a kapcsolatot, hatalmas, négy telefonnalfelszerelt iroda jutott, míg Brize kénytelen volt megelégedni egy kéttelefonos szobácskával. A Legfelsőbb Bíróság tagja a tárgyalás idején ötvenötéves volt. Rigában született. Apja vasúti mérnökként dolgozott. Brize nyílt, egyenes arcával, szókimondó modorával leginkább egy munkásraemlékeztetett. Habár csak statisztaszerepet játszott az ügyben, ez nem mentesítette az alól, hogy átnyálazza a bizonyítékok negyvennyolc kötetét. Apaksaméták fele csupán mérsékelten volt sugárszennyezett, tizenkét kötet azonban olyan erősen sugárzott, hogy csak védőruházatban lehetetttanulmányozni őket.

Csernobilban iszonyú hőség tombolt. Az utcákat vastag por borította. Az ember mindenütt dozimetrikusokba botlott, amint kapkodva ellenőriztéka sugárszintet. Ennek ellenére még az egészségügyi alakulatok emberei sem viseltek maszkot vagy légzőkészüléket. Az orvosok azt tanácsolták,hogy az emberek hordjanak kalapot, de senki sem törődött a figyelmeztetéssel. Az erős béta-sugárzás dacára a lányok pólót viseltek, a fiatalkatonák pedig feltűrték az ingük ujját. Minden épület kapujába vizet raktak, hogy az újonnan érkezők lemoshassák a cipőjüket. Az ügyvédeknek azttanácsolták, hogy naponta kétszer zuhanyozzanak – amit elég sokan megfogadtak –, és hogy legalább naponta egyszer öltözzenek át – ez viszontnehézségbe ütközött. Brizét és Sad-rint egy üres épület első emeletén szállásolták el, a két népi ülnököt pedig a földszinten. A hadseregkantinjában vagy a terep megtisztítását végző vállalat étkezdéjében ettek. Egy Grodzinszkij nevű kijevi botanikus egy, a fertőzött talajon termesztetthatalmas uborkát küldött Sadrinnak. Miután biztosították, hogy a gigantikus zöldség nem jelent semmilyen veszélyt, az államügyész elfogadta azajándékot. Óvatosabb kollégái azonban mindent visszautasítottak.

A néphit, miszerint a megfelelő mennyiségű vodka megóv a sugárzástól, a tanult emberek körében is gyorsan elterjedt. Sadrint megérkezéseután felkereste régi barátja, az ukrán államügy ész-helyettes. Reggel és este egy kupicát írt elő neki a védőitalból. A jogi testület egyetlen tagja, akivisszautasította a kezelést, a tárgyalás után nem sokkal elhalálozott.

7A tárgyalás kezdete előtt Nyikolaj Fomin öngyilkosságot kísérelt meg: szemüvegének lencséjével felvágta az ereit. A pszichológus jelentése

szerint nem volt abban az állapotban, hogy bíróság elé lehessen állítani. Brize úgy döntött, a tárgyalást nem tartják meg nélküle. Ezért elnapolta atárgyalást, míg Fomin egészsége helyreáll.

1987. június 7-én ült össze ismét a bíróság, A csernobili művelődési ház kultúrtermében több külföldi tudósító is helyet foglalhatott. Jurij Sadrinarannyal díszített, sötétkék egyenruhájába öltözve olvasta fel a vádat. Bruhanovot, Főműit, Djatlovot, Kovalenkót és Rogozskint a Szovjetunióbüntető törvénykönyvének 220. paragrafusa alapján vádolták, azaz a „robbanásveszélyes üzemek és robbanásveszélyes műhelyek" biztonságánakelhanyagolásával. Bruhanovot és Fomint ezenkívül azzal vádolták, hogy szándékosan hitelesítették aláírásukkal az erőmű sugárzásáról szóló hamisjelentést. Rogozskint és Lauskint a 167. törvénycikk értelmében gondatlansággal is vádolták.

Miután az első napon fölolvasták a vádat, a külföldi tudósítókat kivitték a zónából. Mostantól csak a legmegbízhatóbb szovjet újságírók mehettekbe a tárgyalásra. Az áldozatok számát – akiknek a törvény értelmében joguk lett volna megjelenni – kilencvenháromban maximálták. Közülükhatvanhét az erőmű dolgozója volt, de csak huszonhatan éltek ezzel a jogukkal. Ők is állandó megfigyelés alatt voltak. Ha valami feljegyzéstkészítettek a tárgyalás során, azt a KGB később elkobozta.

A Bruhanov és Fomin ellen felhozott bizonyítékok egészen a négyes blokk építésének idejéig terjedtek. Azt mondták, hogy a turbina tesztet méga reaktor átadása előtt el kellett volna végezni, de Bruhanov enélkül is kiadta az engedélyt. Fomint és őt azzal vádolták, hogy nem vették szigorúan,ha beosztottjaik megszegték a reaktor működtetési szabályzatát. Szemükre vetették, hogy elhanyagolták a mérnökök továbbképzését, nohaminiszteri rendelet kötelezte erre őket. Lauskint, mint az erőmű biztonsági ellenőrét, szintén gondatlansággal vádolták. A tanúk elmondták, hogynemegyszer kártyázó munkásokba lehetett botlani-Az erőműben az „általános lazaság és felelőtlenség légköre uralkodott, és így nem volt mód semmegelőzni, sem napvilágra hozni a biztonsági rendszabályok megszegését". A munkanaplókból azt is kiderítették, hogy az 1986. január

17-e és február 2-a közötti rövid időszakban hatszor kapcsolták ki a négyes blokk biztonsági rendszerét, és hogy Lauskin semmit sem tettellene.

Ezek után került sorra április 26-ának éjszakája, A bíróság megállapította, hogy Metlenko, a Donenergo turbinamérnöke egyáltalán nemhibáztatható a baleset miatt, hiszen ő nem ismerhette a reaktor működését. Mivel Djatlov vezette a tesztelést, ő lett a fővádlott. Bruhanovnak ésFominnak felrótták, hogy aláírták a számos szabálysértést tartalmazó tesztelési programot. Az előírások szerint a tesztelésnél jelen kellett volnalennie a nukleáris biztonsági igazgatóság képviselőjének. A programot előzőleg engedélyezni kellett volna a tudományos igazgatónak, AnatolijAlekszandrovnak, a főépítésznek, Dollezsalnak és a helyi tudományos főmérnökhelyettesnek, Ljutyovnak, azonban egyiküket sem értesítették.

A Sadrin által felhozott vádpontok igaznak hatottak. Kétségtelen, hogy számos szabálytalanság történt a turbinateszt során. Az is tény, hogy abalesetet követően a sugárzás mértékét illetően hamis jelentések láttak napvilágot. De az ügyészség ügy folytatta le a tárgyalást, mintha aSzovjetunió a nyugati jogállamok egyike lett volna, holott a párt önkényuralma határozta meg az élet minden területét. Senki sem beszélt arról, hogya hangzatos tervek csupán papíron működtek. Valójában állandóan improvizálni kellett, hogy úgy-ahogy döcögjön a szekér. Senki sem kockáztattavolna meg, hogy közölje; ez és ez nem működik, hiszen csak annyit nyert volna vele, hogy őt teszik meg bűnbaknak. Mivel nem lehetett beismerni,hogy maga a rendszer a hibás, csupán egyetlen megoldás maradt: be kellett bizonyítani, hogy a hiba a vádlottakban van.

Ez volt az utolsó nagy kirakatper a Szovjetunióban. Az elsőt még Sztálin rendezte a harmincas évek elején. Most persze szóba sem jöhetett,hogy kínzással vagy zsarolással vegyék rá ezt az öt embert, hogy bűnösnek vallja magát. De nem is volt rá szükség. Valamennyien a rendszergyermekei voltak. Ismerték a játékszabályokat. Csupán néhány vádpontot illetően vallották ártatlannak magukat.

Az ügyvédek által tartott védőbeszédek összetettek voltak. Bruhanov elismerte, hogy bizonyos fokú felelősség terheli az erőmű működtetésébentapasztalható hiányosságok miatt, hozzátette azonban, hogy rendkívül szerteágazó tevékenységet kellett folytatnia. Nemcsak az erőmű munkájátirányította, hanem Pripjaty életét is. így aztán kénytelen volt bizonyos dolgokat a főmérnökére, Fominra bízni. Tagadta, hogy tudomása lett volnaróla, hogy a négyes blokkot bizonyos biztonsági tesztek elvégzése előtt helyezték üzembe. Ezzel szemben elismerte, hogy olyan dokumentumokatírt alá, amelyek alábecsülték a sugárzás mértékét, és emiatt Pripjaty és az erőmű kiürítését késve kezdték el.

Sadrin előadásában valóban iszonyúan festett a vád. Eszerint Bruhanov abban a reményben, hogy valahogy sikerül eltitkolnia elöljárói elől abaleset tényét, nemcsak azt hagyta, hogy a pripjatyi gyerekek veszélyesen nagy adag radioakív jódot lélegezzenek be, hanem tudatosan lassúhalálra ítélte saját embereit is, mint Szitnyikovot – akit Fomin küldött el megnézni a reaktort – vagy azt a biztonsági őrt, Klavgyija Luzganovát, akimindvégig a helyén maradt. Mindezt azért, hogy a következő két blokk üzembe állításakor megkapja a Szocialista Munka Hőse kitüntetést.

Persze mindenki tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Bruhanov hiába volt az erőmű igazgatója: a pártvezetőkhöz képest alárendelt szerepetjátszott. Parasin, az erőmű párttitkára és a helyi KGB-parancsnok nem sokkal Bruhanov után érkezett. Mire pedig az igazgató aláírta a vádbanszereplő hamis dokumentumokat, már a kijevi pártvezetők is a helyszínen voltak. Ők ugyanúgy ismerték a tényeket. Bruhanov úgy érezte, hogy atárgyalás során valamennyien cserbenhagyták. A pripjatyi városi tanács fejét, Vlagyimir Voloskót, az erőmű párttitkárát, Parasint és A. Sz.Gamanyukot, aki Pripjatyban töltötte be ugyanezt a posztot, csupán „megdorgálta" a párt. Bár Bruhanov kísérletet sem tett rá, hogy bármiért is

okolja őket, Sadrin gyanította, hogy csupán a területi párttitkár tanácsát követte, amikor aláírta az inkriminált dokumentumot. Ezért később úgynyilatkozott, hogy az igazgató „úriemberként" viselkedett.

Fomin is részlegesen vallotta bűnösnek magát. Elismerte, hogy figyelmen kívül hagyta a tesztelés programjában található szabálytalanságokat,de hozzátette, hogy ezek semmiképpen sem okoztak volna balesetet, ha nem szegnek meg további előírásokat is. Egyetértett azzal, hogyelmulasztotta a mérnökök továbbképzésének megszervezését, tagadta azonban, hogy bármi köze lenne a hamis sugárzási adatokat tartalmazójelentéshez.

Djatlov szintén elismerte, hogy megszegett bizonyos szabályokat, viszont tiltakozott az ellen, hogy figyelmen kívül hagyta volna a biztonságiszempontokat. Határozottan tagadta, hogy ő adott utasítást rá, hogy növeljék a reaktor energiaszintjét, miután Toptunov lecsökkentette. RazimDavletbajevvel és számos más tanúval ellentétben azt állította, hogy nem volt az irányítópultnál a kritikus pillanatban. Csupán egyetlen embertámasztotta alá Djatlov vallomását: Igor Kirschenbaum, a fiatal turbinamérnök. Ő úgy érezte, Djatlov mentette meg az életét, amikor röviddel abaleset után hazaküldte őt. Ám ő is csak annyit mondott, hogy nem emlékszik rá, Djatlov kiment-e a vezérlőteremből vagy sem,

Djatlov arra az állításra építette védekezését, hogy nem a működtetési szabályzat megszegése okozta a balesetet. A reaktor tervezési hibájasokkal nagyobb veszélyt jelentett, erről azonban sem ő, sem az operátorok nem tudtak. A kormánybizottságban, amelynek az operátorokbűnösségére vonatkozó megállapításait megdönthetetlen bizonyítékként kezeli a bíróság, egyetlen operátor sem volt jelen. A bizottság néhánytagja töviről hegyire ismerte az RBMK-reaktorok kritikus pontjait, ám egyikük sem vette a fáradságot, hogy ezeket a kezelőkkel is közölje. Az 1960-ban keletkezett és azóta gyakorlatilag változatlanul hagyott dokumentáció egy szóval sem említi az RBMK-reaktorok lehetséges veszélyforrásait.Honnan tudhatta volna Akimov, hogy a vészleállító gombjának megnyomásával valójában előidézi a robbanást, ahogyan az a moszkvai bizottságjelentésében szerepelt?

A Djatlov által elmondottak, úgy tűnt, bizonyítást nyernek, amikor a tárgyalás során kiderült, hogy a reaktor harminckét esetben nem felelt meg abiztonsági előírásoknak, noha Sadrin a vádiratban nem említette a tervezők felelősségét Persze ha ők is hibásak, akkor esetleg kiszélesíthetik avádlottak körét. De más RBMK-reaktorok hosszú éveken át működtek minden komolyabb üzemzavar nélkül. Az államügyész ezért a Legaszov általBécsben megadott irányvonalat követte: a balesetet csupán az operátorok által elkövetett szabálytalanságok okozták. Djatlovot egyszerűen„atomhuligán"-nak tartotta.

A kormánybizottság jelentése Sadrint a tényeknek többé-kevésbé ellentmondó álláspontra kényszerítette. Az operátorok bűnösségét a bizottságvéleményére alapozta, ám gondosan kerülte a tervezés hiányosságaira vonatkozó következtetéseket, amelyek eddig Djatlov védelmét issegíthették volna. Ezekre csupán mint a „reaktor bizonyos hiányosságaira és sajátosságaira" hivatkoztak, amelyek „pontosan meg nemhatározható szerepet játszottak".

Másoknak sem engedték, hogy erre a területre tévedjenek. Amikor Nyikolaj Steinberg, aki szakértőként volt jelen a tárgyaláson, magyaráznikezdte, hogy az operátoroknak nem lehetett tudomásuk a pozitív üregeffektusról, Sadrin hirtelen közbevágott, hogy nincs több kérdése.

Djatlov sok újdonságot tudott meg az általa működtetett reaktorról a tárgyalás során. Huszonnégy kérdést írt össze, és megkérte Brizét, hogytegye föl a tanúként jelen lévő szakértőknek. Ezek többsége a reaktorra vonatkozott, és azt firtatta, hogy az RBMK vajon megfelel-e azAtomenergia-ipari Biztonsági Felügyelőség által lefektetett követelményeknek. Végül is, ha a reaktor – ahogy a vád fogalmazott – „hajlamos arobbanásra", hogyan is lehetne biztonságosnak mondani? Brize azonban anélkül, hogy bármivel is indokolta volna a döntést, nem volt hajlandófoglalkozni a dologgal.

Rogozskin az összes, ellene felhozott vádat tagadta. Elismerte ugyan, hogy mint a műszak vezetője, tudott a készülő turbinatesztről, nekiazonban senki sem mutatta meg a teszt programját. Ehelyett Akimovval együtt a korábbi tesztek ütemtervét tanulmányozták. Ő nem vett részt atesztelésben, és fogalma sem volt arról, hogy a négyes blokk kezelői bármiben is el akarnának térni a szabályzattól. Elismerte, hogy a baleset utánVorobjov, az erőmű polgári védelmi parancsnoka szólt, hogy rendkívül magas a sugárzás, de erre ő azt mondta, kövessék mindenben aszabályzatot.

Kovalenko szintén ártatlannak vallotta magát. Ő valóban átfutotta a teszt programját, de nagyon kevés, a reaktorra vonatkozó dolgot talált benne.Az nem tartozott a feladatai közé, hogy biztosítsa az atombiztonsági osztály képviselőjének jelenlétét. Lauskin ugyancsak tagadta bűnösségét. Aztállította, hogy lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. Úgy próbálta tisztázni magát, hogy minden felelősséget a turbinatesztért felelősmunkatársaira hárított.

Azok az operátorok, akik tanúskodtak a perben, vagy engedélyt kaptak, hogy jelen lehessenek a tárgyaláson, biztosra vették, hogy hajdanifőnökeik a reaktort tervező fizikusok mulasztásaiért lakolnak. Valamennyien tisztában voltak vele, hogy ők is bármikor elkövethették volnaugyanazokat a hibákat, mint társaik. Csak most döbbentek rá, hogy mekkora veszélyben forogtak nap mint nap idáig. Többségüket felháborította,hogy az erőmű dolgozóit lustának és felelőtlennek nevezték a per során. Igaz, az egyik tanú elmesélte, hogy többször is látta, amint a dolgozókkártyáznak vagy éppen levelet írnak, ezek azonban nem az erőmű működését irányító, képzett mérnökök, hanem azok a létszám feletti munkások,akiket az állam tukmált rá a már amúgy is sok fölösleges emberrel rendelkező erőműre.

Szása Juvcsenkót rendkívül dühítette, hogy a tárgyalás során a vita mindvégig a működtetési szabályzat megszegése körül forgott. Ennekelbírálása Djatlov hatáskörébe tartozott, és semmiképpen sem lett volna szabad robbanást okoznia. A laikusok azonban figyelmen kívül hagytákezt a tényt. Vlagyimir Babicsev, aki Bruhanov ellen tanúskodott a hamis sugárzásjelentés ügyében, úgy érezte, hogy Ljutyov, a tudományosfőmérnökhelyettes az igazi bűnös. Neki mindenképpen ismernie kellett volna a reaktor tervezési hibáiból adódó veszélyeket. Nyikolaj Steinbergrendkívül megdöbbent, amikor ráébredt, hogy az RBMK-1000 reaktorok működtetése valójában mekkora kockázatot jelent. A tárgyalás folyamánkiderült, Moszkvában jelenleg azon dolgoznak, hogy a szabályozórudak leeresztésének idejét tizennyolc másodpercről négy másodpercrecsökkentsék. Ez alátámasztotta azt a feltevést, hogy a balesetet tervezési hibák is okozták.

Az utca emberének szemében viszont egyértelműen az „atomhuligánokat" terhelte a felelősség. A tárgyalás szünetében Bruhanov feleségeKijevbe ment. Engedélyt szeretett volna kérni Brizétől, hogy meglátogathassa férjét a börtönben. Túl korán érkezett, ezért letelepedett egy padra atéren. Valamivel később leült mellé egy háborús veterán, és beszélgetni kezdett vele. Természetesen előbb-utóbb a mindenkit foglalkoztató perreterelődött a szó.

– Az emberek azon spekulálnak, hogy hány évre ítéljék őket – mordult fel az öregember –, pedig egyszerűen főbe kéne lőni valamennyit.1987. július 27-én a bíróság kimondta az ítéletet:

„A bíróság úgy találja, hogy Bruhanov, Fomin, Djatlov, Rogozskin és Kovalenko vádlottak bűnösek az atomrobbanással fenyegető üzembiztonságát szavatoló szabályok és rendelkezések megszegésében. Ennek személyi sérülések és más súlyos következményei voltak– A fentivádlottak a büntető törvénykönyv 220. törvénycikkének 2. paragrafusa értelmében törvénysértést követtek el. Lauskin a laza fegyelem miattikötelességmulasztásban találtatott bűnösnek. Ő a büntető törvénykönyv 167. törvénycikkének értelmében az állami tulajdonban okozott kár miattfelelős."

Bruhanovot a 165. törvénycikk alapján abban is bűnösnek találták, hogy pozícióját személyes előnyök elérésére használta fel. Rogozskint a 167.törvénycikk értelmében kötelességmulasztásért is felelősségre vonták. Az egyetlen felmentő ítéletet Fomin esetében hozták, akiről végülbebizonyosodott, hogy semmi köze sem volt a Bruhanov által aláírt hamis sugárjelentéshez. Ennek ellenére tíz év börtönre ítélték. Bruhanov ésDjatlov szintén ennyit kapott. Rogozskint öt évre ítélték, Kovalenkót háromra, Lauskint csupán kettőre. A 44. törvénycikk értelmében az elítéltek nemélhettek fellebbezéssel.

Harmadik részSugárfóbia

„A korukat túlélt eszmék még hosszú éveken át kísérthetnek a világban, de csak nehezen tudják irányítani az életet. Ezek az eszmék sosemvezethetik az embert. Legfeljebb a tökéletleneken uralkodhatnak/'

Alekszandr Herzen: Múltam és gondolataim (1861)

X1

1988 májusában, két évvel a baleset után a Szovjet Egészségügyi Minisztérium és a Szovjet Orvostudományi Akadémia Össz-szövetségiRadiológiai Orvostani Tudományos Központjának rendezésében újabb konferenciát tartottak Kijevben, hogy megvitassák a katasztrófa orvosivetületeit. A konferencián több mint háromszáztíz szovjet és hatvan külföldi szakértő vett részt, köztük a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és azEgészségügyi Világszervezet képviselői. Az első ülést Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatója vezette, és az egészségügyiminiszterré kinevezett kardiológus, Jevgenyij Csazov nyitotta meg.

Az 1986 augusztusában tartott, drámai fordulatokban bővelkedő bécsi konferencia óta még egyszer találkoztak 1987 októberében, aNemzetközi Atomenergia Ügynökség főhadiszállásán. Nemcsak Gorbacsov ígérte, hogy többé nem lesznek titkaik. A szovjet küldöttség isbeleegyezett, hogy válaszol a nyugati szakértők által feltett négyszáz kérdésre. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Atombiztonsági TanácsadóCsoportja a szovjetektől kapott információk alapján készített egy jelentést. Bár Abadjan kicsit tovább lépett az októberi találkozón, és beismerte,hogy a reaktorok tervezése sem volt hibátlan, hallatlan leleménnyel talált újabb és újabb kifogásokat, hogy ne kelljen részletesen elemeznie akérdést. Iljin felsorolta a Szovjetunió lakossága által kapott sugárdózis mértékét, majd kijelentette, hogy ez várhatóan nem növeli majd a rákosmegbetegedések arányát.

Az 1988 májusában, Kijevben tartott találkozó egészen más légkörben zajlott. Noha Iljin, Guszkova és Baranov itt is jelen volt, a szovjetek végrehazai talajon mozogtak. Ezenkívül rengeteg változás történt, ami valóban értelmet adott a glasznosztynak. Eltűnt a kommunista és hidegháborúsretorika. Ez nem a politikusok, hanem a szakértők találkozója volt. A külföldi vendégeket üdvözlő beszédében a kijevi városi tanács elnökemegemlítette, hogy most van a „történelmünk és kultúránk több évszázados fejlődését jelképező orosz kereszténység ezeréves évfordulója". Azukrán egészségügyi miniszter, Anatolij Romanyenko volt az egyetlen, aki nem tudta megállni, hogy oda ne bökjön az amerikaiaknak, amikor a„balesetet kísérő szociálpszichológiai folyamatokról" – magyarán szólva a pánikról – beszélt; „Ez elkerülhetetlen volt Csernobil után, mint ahogy aThree Mile Island-í baleset során is elkerülhetetlennek bizonyult."

A szovjet tudósok által bemutatott újságok minden ideológiai felhangtól mentes, szigorúan tárgyilagos hangnemben tárgyalták a történteket.Részletes statisztikákat közöltek a különböző köztársaságok lakosait ért sugárdózisról. A probléma hatalmas méretét is most ismerték el először:17,5 millió embert érintett a baleset, ebből 2,5 millió hét éven aluli gyerek. Ők Oroszország, Belorusszia és Ukrajna legszennyezettebb területeinéltek. Százharmincötezer embert telepítettek ki az erőmű körüli harminc kilométeres övezetből. Rengeteg terhes nőt és háromszázötvenezergyereket küldtek szanatóriumba, illetve különböző üdülőtáborokba.

Azért a glasznosztynak most is megvoltak a maga határai. A szovjetek azt állították, hogy később ötmillió-négyszázezer ember – köztükegymillió-hatszázkilencvenezer gyerek – kapott jódot megelőzésként. Ezzel szemben Iljin és kollégái végre elismerték, hogy „a harminc kilométereszónán kívül is nagy területek szennyeződtek radioaktív céziummal. Ezeken a területeken csaknem hatszáz olyan település van, ahol tovább élnek azemberek. Itt természetesen gondoskodtak róla, hogy szennyezetlen élelmiszerrel lássák el a lakosságot. Ezeket az övezeteket szigorúanellenőrzött zónának nevezik".

A szovjetek végre megtehették, hogy kicsit tömjénezzék magukat egy Csernobillal kapcsolatos nemzetközi konferencián. „A Szovjetunió –jelentette ki megnyitó beszédében Csazov – egyedül is képes megbirkózni a csernobili baleset okozta problémákkal."

Romanyenko elmesélte, hogy kétezer egészségügyi osztagot hoztak létre. Hétezer orvos, kétezer tudós, ezerkétszázötven orvostanhallgató éstöbb mint tizenkétezer ápolónő kezelte a sugárfertőzött területek lakosságát. 1986 végére hatszázkilencvenhatezer embert – köztükkétszáztizenötezer gyereket – vizsgáltak meg. Közülük harminchétezer-ötszázat küldtek kórházba. A további kezelésre szoruló gyerekek számaelérte a tizenkétezer-hatszáz főt.

Az áldozatok száma – legalábbis a hivatalos statisztikák szerint – továbbra sem változott. A baleset következtében harmincegyen haltak meg.Kétszázkilencen szenvedtek különböző fokú sugárbetegségben. Ők egyelőre megfigyelés alatt álltak. Nyolcvannyolc százalékuk ugyan újramunkába állt, de harminc százalékuk bizonyos fokon munkaképtelenné vált. Többségük szívpanaszokkal, emésztőszervi megbetegedésekkel,légzőszervi problémákkal, szexuális és idegrendszeri zavarokkal küszködött. Noha mindannyian a folyamatos javulás jeleit mutatták,munkaképtelenségük egyértelműen a komoly sugárdózis eredménye. Az érintett területek népességének radiológiai szempontból történt alaposvizsgálata és az azóta hozott intézkedések „megengedik, hogy határozottan állítsuk: egyetlen komoly sugár-fertőzéses megbetegedés sem történta sugárzásnak kitett lakosság körében". „Az – mondta végül Csazov – hogy ma már határozottan kijelenthetjük, hogy a csernobili tragédia nem jártsemmilyen komolyabb egészségügyi következménnyel, kizárólag azoknak az orvosoknak köszönhető, akik önzetlen és áldozatos munkájukértmostanra állami kitüntetésben is részesültek."

2A konferencián jelen lévő tudósok közt ott ült Viktor Knyij-nyikov is. Habár nem volt olyan hírneves személyiség, mint főnöke, Leonyid Iljin, azok

közé a szürke eminenciások közé tartozott, akiknek munkássága széles körű megbecsülést biztosít intézetük igazgatójának.Knyijnyikov a Biofizikai Intézet laboratóriumának vezetőjeként dolgozott. A radioaktivitásnak a táplálékláncra gyakorolt hatásával foglalkozott.

Ezen a téren a Szovjetunió legkiemelkedőbb szaktekintélyei közé sorolták. Az 1957-es majaki katasztrófa voltaképpen páratlan lehetőségetteremtett kutatásaihoz. Valószínűleg sokkal járatosabb volt ebben a kérdésben, mint bármelyik nyugat-európai kollégája. Ennek ellenére jóvalszűkebb körökben ismerték, mint Iljint vagy Legaszovot. Knyijnyikov biztosra vette, hogy ez csupán zsidó származásának köszönhető.

Moszkvai hivatalnokcsaládból származott. Kitűnő eredménnyel végezte középiskoláit, de tudta, hogy teljesen fölösleges lenne olyan nagy hírűhelyre jelentkeznie, mint a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete. Mivel úgy gondolta, hogy orvosra mindig szükség van, beiratkozott a moszkvai orvosiegyetemre. A diploma után nyolc évet töltött Kazahsztánban, Hruscsov szűzföldfeltörési programjának keretében.

Knyijnyikov kiterjedt kutatásokat folytatott a szemipalatyinszki atomkísérleti telep környékén az atomrobbantások következményeit illetően.Később Majákban folytatta a munkát. Az évek során elég jelentős stroncium-sugárdózist kapott, viszont a radioaktív stroncium és cézium atáplálékláncon keresztül történő beépülésének első számú szakértője lett. A robbantásokat követő nukleáris tesztek hatására ez a téma elég nagyfigyelmet keltett. Knyijnyikov járványtan! kutatásokat is végzett. Az amerikaiak nagy érdeklődéssel fogadták, amikor Knyijnyikov 1966-ban a skóciaiChapelcross-ban rendezett, a stronciumról tartott nemzetközi szimpóziumon ismertette ennek eredményeit. Addigra már visszatérhetettMoszkvába, és a Biofizikai Intézet munkatársaként dolgozott. Saját neve alatt huszonöt cikket publikált. Amikor kinevezték a laboratóriumvezetőjének, az elvárásoknak megfelelően belépett a pártba. Mióta a Középgépipari Minisztériumban dolgozott – kutatásainak hadiiparivonatkozásai miatt –, munkáját a KGB ellenőrizte.

Vezető pozíciója és kétségtelen szakértelme ellenére Knyijnyikov csak négy nappal később értesült a balesetről. Később úgy gondolta, azérttitkolták el előle a hírt a többiek, mert abban reménykedtek, hogy különböző hősi akciókkal sikerül kitüntetéseket szerezniük. A Szovjetunió mindenrészéből keresték kollégái, de pontos adatok hiányában nem tudott segíteni nekik. Az Egészségügyi Minisztérium csak május elején fordult hozzátanácsért. Május 15-én Csernobilba hívták.

A válságkezelő bizottság ülésén Knyijnyikov nyíltan szembeszállt Iljinnel, a főnökévek Egy a gomeli körzetben lévő belorusz falu sorsáról volt szó.A gyerekeket és terhes nőket már kitelepítették, de a lakosság többi részét még nem. Az egész éves dózis felső határa tíz rem volt. Ez aztjelentette, hogy az emberek sugárterhelése kilenc rem körül lesz. Iljin elrendelte a kitelepítést, Knyijnyikov azonban vitába szállt vele. Az eddigkapott dózis rövid felezési idejű izotópokból állt. Ezután csak olyan hosszú felezési idejű izotópokra kell számítani, amelyek évenként legfeljebbegykét rémes terhelést okoznak. A kitelepítéssel járó sokkhatás miatt az intézkedés valószínűleg többet árt, mint használ. A szavazás soránKnyijnyikov kisebbségben maradt. A falu lakóit kitelepítették. Később kiderült, hogy új lakóhelyük ugyanolyan szennyezett, mint az otthonuk,úgyhogy valamennyiüket visszavitték.

A válságkezelő bizottságnak rendkívül összetett helyzettel kellett szembenéznie. A baleset utóhatásai huszonötezer négyzetkilométernyi területetérintettek. Kétezer-kétszázhuszonöt település lakójáról kellett gondoskodniuk. Ezek közül ezernyolcszáznegyvenöt Belorussziában volt. Többségükállami gazdaságokban vagy termelőszövetkezetekben dolgozott, de akadtak köztük tanárok, orvosok, helyi hivatalnokok is. A radionuklid felhő

senkit sem kímélt. A szennyezett talaj további kockázatot jelentett; belélegzik a port, vagy radioaktív részecskékkel szennyezett ennivalót esznek –hacsak nem látják el őket „tiszta" élelemmel. A frissen nőtt erdei gomba és a radioaktív fűvel táplálkozó tehenek teje különösen veszélyes volt.

A talaj szennyezettségét curie/négyzetkilométerben mérték, habár nem volt pontos összefüggés e mutató és a rad-ban, illetve rémben mértadatok között. A szabadban dolgozó parasztok, erdészek, juhászok valószínűleg nagyobb dózist kaptak, mint a gyári munkások, hivatalnokok vagyiskolások. Bár a radioaktív por sokkal kisebb veszélyt jelentett, mint a fertőzött élelmiszer, újra meg újra elrendelték a házak és középületekfalainak lemosását. A talaj felső, szennyezett rétegét néhány centi mélyen eltávolították, és a helikopterről permetezett polimer „füsttel" együtt a földalá temették.

A lakosságot ért hatalmas jód 131-es dózis ellen viszont már semmit sem lehetett tenni. Az embereket ugyan ellátták – ha tudták – stabil jódottartalmazó tablettákkal, de mivel ennek csupán megelőzésként van értelme, ebben az esetben legfeljebb placebónak volt jó. A pripjatyi gyerekeknémelyike ezerötszáz rados dózist kapott. A gomeli körzetben élő gyerekeket szintén erős sugárterhelés érte. Itt sem tudtak többet tenni, mint hogyorvosi megfigyelés alatt tartották őket. Mivel a reaktor sugárzása a balesetet követő tizenegyedik napon gyakorlatilag megszűnt, a legfőbb veszélyta radioaktív füvet legelő tehenek teje jelentette. Körülbelül huszonötezer négyzetkilométernyi területet ért öt curie/négyzetkilométernél erősebbszennyeződés. A kormánybizottság május 10-én úgy számolta, hetvenezer tonna tejporra lesz szükség, hogy ellássák a szennyezett területeket. Ajódizotópok ugyan három hónap alatt lebomlottak, de a cézium továbbra is gondot okozott. Kijevben, Gomel-ben és a nagyobb városokban perszebe lehetett tartani a tejárusítási tilalmat, de a kisebb falvakban, ahol a lakosság háznál tartotta a tehenet, eleve reménytelen lett volna efféleintézkedést foganatosítani. Ugyanilyen nehézséget okozott, hogy megóvják őket a szennyezett zöldségféléktől, mivel akadozott az ellátás.

Ha a tejből vajat csináltak, és kellően hosszú ideig tárolták, idővel lebomlott benne a 131-es jódizotóp. A radioaktív hússal nehezebb volt ahelyzet. Nyolcvanhatezer marhát telepítettek ki a fertőzött zónából. A takarmányhiány miatt később sokukat levágták. Egyébként a húscéziumtartalma megfelelt a nemzetközi előírásoknak: fele volt a nyugat-európai normának. Belorussziában Knyijnyikov személyesen felügyeltekétszázezer sugárfertőzött csirke lemészárlását. A radioaktív húst elraktározták, hogy megvárják a rövid felezési idejű radioaktív izotópoklebomlását, majd szétosztották a különböző tagköztársaságokban, ahol szennyezetlen hússal keverték, és szalámit gyártottak belőle. Ezt azzalindokolták, hogy mivel ez a hústermék viszonylag drága, az emberek úgyse vásárolnak belőle annyit, hogy az számottevő hatással lehessenegészségükre. Az állandó húshiány miatt ez sokkal jobb megoldásnak látszott, mint elföldelni a húst. A vásárlók természetesen mit sem tudtakerről.

1986 júniusában időlegesen meghatározták huszonnégyfajta élelmiszer radioaktív küszöbét. Az Egészségügyi Minisztérium külön csoportokathozott létre ennek ellenőrzésére. A radiológusok gondosan ellenőrizték a tejet, a húst, a vizet, a gyümöcsöt, a bogyókat, a krumplit, azöldségféléket, a halat, a gombát és a kenyeret. Amelyik élelmiszerben a megengedett határ felett lévő radioaktivitást mértek, azt emberifogyasztásra alkalmatlannak ítélték. 1986-ban a gyümölcsök tíz, a bogyók és zöldségfélék harminc százalékát vonták ki a forgalomból az érintettterületeken. A tej is gyakran fertőzöttnek bizonyult. Csupán a burgonya maradt százszázalékosan tiszta.

A rendeletet nagy nehézségek árán lehetett betartani. Nem volt elegendő sugárzásmérő. A radiológusok nem egy esetben képzetlennekbizonyultak. Az élelmiszer-ellátás is akadozott. Ráadásul a falusiak nemigen törődtek a láthatatlan veszéllyel. Igaz, a fiatalabbak, főleg ha gyerekükvolt, még az evakuálás előtt elhagyták az érintett zónát, de szüleik és nagyszüleik sokszor csak vonakodva mentek. Az a tény, hogy hosszú évekmúlva esetleg megbetegedhetnek, csöppet sem riasztotta azokat, akiknek amúgy is kevés idejük volt hátra. Néhányuk, mint a már említett Ivan ésIrina Avramenko, Opacsicsiben elbújt a milicisták elől, és tovább művelte földjét. A kitelepítettek közül többen visszaszöktek. Még kisgyerekescsaládok is akadtak közöttük. A fiatalokkal sokszor úgy viselkedtek új iskolájukban, mintha valami ragályt terjesztenének.

Kezdetben a milícia, ha kellett, erőszakkal telepítette ki az öregeket. De a helyi hatóságok részvétből vagy egyszerűen mert tehetetlenek voltak,nem zaklatták azokat, akik visszatértek. A rendelkezések betartása még a szigorúan ellenőrzött zónában is hálátlan feladatnak bizonyult.Rettenetes lehetett abban a tudatban dolgozni, hogy betakarítás után megsemmisítik a termést. Az új rendelkezések teljesen szétdúlták azévszázadok óta megszokott falusi életformát.

A bogyógyűjtés, gombászás és a háztáji zöldségtermesztés időtlen idők óta a mindennapok feladatai közé tartozott. Hogyan lehetne elvárni azemberektől, hogy most egy csapásra felhagyjanak ezzel? Télen kimentek fáért az erdőre. A kandallók megannyi miniatűr Csernobilként ontották aradioaktív részecskéket. A parasztokat szinte lehetetlen volt rávenni, hogy kiöntsék saját tehenük tejét, amikor a boltokban legfeljebb tejport kaptak,ha kaptak. Néhányan tovább itták a fertőzött tejet. Ezeknél a soron következő vizsgálaton komoly sugárdózist állapítottak meg.

Számtalan hivatalnokot feljelentettek, hogy nem képviselik kellő eréllyel a törvényt. 1986-87 között huszonháromezer embert bírságoltak meg.Ötezer-ötszáz hivatalnokot bocsátottak el, további kétezer ellen pedig eljárás indult. De az érintett terület lakossága így is teljesen demoralizálódott.Néhány pártvezető felhasználta kapcsolatait, és elköltözött. Számos orvos ugyanígy tett. Sok falu nemcsak a fiatalokat veszítette el, hanem azt apár értelmiségit is, akik esetleg tanácsokkal láthatták volna el őket.

A kijevi és minszki egészségügyi csapatok időről időre megjelentek, hogy ellenőrizzék a lakosság állapotát, de csupán a debilek szokatlanulmagas arányát figyelték meg. Ennek viszont semmi köze sem volt a radioaktív sugárzáshoz. 1986 decemberében Knyijnyikov kollégái jelentették,hogy a gomeli körzetben élő gyermekek pajzsmirigye feltehetően komolyan károsodott. Erre egy hatvan szakértőből álló csoportot rendeltek ahelyszínre. Huszonnégy órát kaptak, hogy kivizsgálják a problémát és jelentést tegyenek. Megállapították, hogy valóban gond van a gyerekekpajzsmirigyével, ezt azonban nem a radioaktív jód okozza, hanem a stabil jód hiánya.

Az érintett körzetekben általános volt az alultápláltság. A kémiai szennyeződés valójában sokkal nagyobb veszélyt jelentett, mint az esetlegessugárterhelés. 1987 nyarán Alekszandrov egy Szivincev vezette szakértőgárdát küldött a Kurcsatov Intézetből Minszkbe, hogy vizsgálják ki a helyitudósok jelentését, akik azt állították, hogy a városban radioaktív húst mérnek. Szivincevék négyfelé vágták az egyik gyanúsnak tűnő állatot, és adarabjait négy, egymástól teljesen független intézet laboratóriumába küldték ellenőrzésre. Megállapították, hogy a hús radioaktivitása nem haladjameg a természetes mértéket, ezzel szemben a nitrátokkal való szennyezettsége háromszáz faktorral meghaladja a megengedettet.

Szitnyikovék nem foglalkoztak a kémiai szennyeződéssel, csupán arról biztosították a helyieket, hogy nem kell tartaniuk a radioaktivitástól. Aszennyezett területek megfelelő élelemmel való ellátása egyébként sok esetben meghaladta az elosztórendszer kapacitását

Az érintett területek lakói havi tizenöt rubelt kaptak fejenként, ebből kellett volna ellátni magukat. A nép félig tréfásan, félig keserűen„koporsópénz"-nek hívta a segélyt Amúgy se sokat ért. Az állami boltok üresen álltak. Jó, ha havonta egy-egy narancs jutott a gyerekeknek.Ráadásul az emberek még azoktól a helyi termékektől is féltek, amelyeket hivatalosan is veszélytelennek minősítettek.

Jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy a helyi sajtóban megjelenő cikkekben vagy előadások, viták keretében felvilágosítsák az embereket. Hogymegnyugtassák a helybelieket, 1986 júniusában Knyijnyikov még a feleségét és a lányát is magával vitte Belorussziába. Az emberek – látszólagtiszteletük jeléül – kevéske hallal, gyümölccsel kedveskedtek neki. Valójában azt akarták tudni, nem iszik-e bort, miközben vizet prédikál.

Bármennyire primitív volt is a dolog, valószínűleg csak így lehetett meggyőzni a fertőzött területeken élőket, hogy higgyenek nekik. A csernobilibalesetről szóló adatokat ugyanis – a KGB és a Középgépipari Minisztérium legjobb hagyományaihoz híven – titkossá nyilvánították. Nemcsak aközponti intézetek szakértői által végzett vizsgálatok eredményeit zárolták, hanem a Kijevi Botanikai Intézet és a minszki Atomenergia Intézetbirtokában lévő sugárzásmérőket is lefoglalta a KGB. Az ellenőrzött zónáról készült összes orvosi jelentést a titkos és zárt atomvárosba, Ob-nyinszkba szállították.

Ugyanez a szándék munkált az orvosi bizottságban a balesetet követő első napokban. Nemcsak a kezelésre szoruló emberek számárólközöltek hamis adatokat, hanem a tünetekét is igyekeztek az alacsony vérnyomás következményeként belállítani. Elrendelték, hogy az összes, abalesetre vonatkozó adatot ellenőriztessék az orvosi bizottsággal, mielőtt leközölnék a sajtóban. 1986. június 27-én Sulcenko, az EgészségügyiMinisztérium harmadik ügyosztályának vezetője – amely tulajdonképpen a Középgépipari Minisztérium és a KGB irányítása alatt állt – a következőutasítást adta közre:

1. A csernobili balesetről szóló minden adatot,2. az áldozatokon folytatott valamennyi orvosi kezelés eredményeire vonatkozó információkat3. és az atomerőműben történt baleset hatásainak megszüntetésében részt vett valamennyi ember sugárterhelésére vonatkozó adatokattitokban kell tartani.

Ezt természetesen nem a Kurcsatov vagy a Biofizikai Intézet munkatársainak címezték, akiknek már réges-rég vérükké vált a titoktartás. Azutasítás a baleset áldozatait kezelő sok ezer orvosnak, katonaorvosnak és ápolónak szólt. Ez nem csupán a sztálini idők reflexeiből fakadt. Amájus eleji, kijevi káosz ráébresztette a kormányt, hogy még a helyi pártvezetés is igen ésszerűtlenül dönthet, ha rémhírek befolyásolják.

Igaz, a legfelsőbb vezetés megtanulhatta volna a párt eddigi történetéből, hogy vannak idők, amikor az ideológia győzedelmeskedik az objektívigazság felett. Az ukránok Moszkvával szembeni bizalmatlansága nem csupán abban nyilvánult meg, hogy az összes kijevi gyereket evakuálták

május közepén. Júniusban az ukrán tudósok panasszal fordultak a Központi Bizottsághoz: azt állították, hogy a vegyvédelmi alakulatok katonái –Pikalovval az élen – szisztematikusan alábecsülik a sugárzás mértékét. Az ő méréseik lényegesen magasabb értéket mutatnak. IsmétAlekszandrovot kérték fel, hogy tisztázza a helyzetet. Ő Szivincevet küldte Kijevbe. A Kurcsatov Intézet munkatársa aztán felfedezte, hogy mi agond. Az ukránok uránkutatáshoz használt radiométerekkel mértek, amelyek felnagyítva mutatják a gamma-sugárzást. Az ukránok ugyanelfogadták a magyarázatot, de továbbra is motoszkált bennük, hogy esetleg ők mértek helyesen. Noha hosszadalmas viták után beleegyeztek,hogy megjelentessenek a sugárzási adatokról szóló egységes álláspontot, keserű szájízzel várták, mit hoz a jövő.

3Annak ellenére, hogy Gorbacsov hatalomra kerülése után meghirdette a glasznoszty politikáját, a Központi Bizottság 1986-87 között

ragaszkodott hozzá, hogy a Csernobillal kapcsolatos tényeket titkosan kezeljék. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy ellenőrzésük alatt tartottáka pártapparátust és a médiát. A mindenütt jelen lévő KGB biztosította a hallgatást. Habár már senkit sem lehetett tárgyalás nélkül Szibériábahurcolni, a KGB még mindig tönkretehette azok életét, akik nem akartak igazodni a pártvonalhoz.

Noha az apparátus még mindig a helyén volt, a Politbüro tagjai közt többen is úgy vélték, hogy a hivatalnokok alkalmatlanságát már nem lehettovább véka alá rejteni. A glasznoszty és a peresztrojka apostolainak szemében a csernobili baleset a pangás időszakának gyümölcse volt.Rizskov egyszer így nyilatkozott: „Mindannyian Csernobil felé tartunk.” Nem lehet tovább tűrni, hogy a nagy hatalmú Középgépipari Minisztériumégisze alatt dolgozók hidegháborús propagandaszólamokkal leplezzék alkalmatlanságukat. A csernobili balesetet követően Szlavszkij nyugdíjbavonult. Megszüntették a Középgépipari Minisztérumot. Az összes atomreaktort az újonnan alapított Atomenergia Minisztérium alá rendelték. Ezviszonylag könnyen ment, de a népet sokkal nehezebb volt felrázni tespedtségéből.

A Politbüróban a glasznosztyról folyó vita, amely a Csernobilről szóló sajtóközlemény ürügyén robbant ki az ideológiai osztály feje, Ligacsov ésa propagandaosztály vezetője, Alekszandr Jakovlev között, a következő hónapokban egyre élesebbé vált. A hatalom csúcsán folytatott harckimenetele komoly hatással lehetett az alant lévőkre is. Valójában a Szovjetunió eljövendő politikai irányvonala volt a tét.

A megszámlálhatatlan sokaságú miniszter, titkár, elnök és igazgató rengeteget veszíthetett, ha a glasznoszty diadalt arat. Ellenlábasaik viszontugyanennyit nyerhettek– Ligacsov több, nagyon erős csoportot tudhatott a háta mögött: a hatalmas hadiipari komplexumot, a Goszplan nagyhatalmú hivatalnokait, a KGB vezetőit és mindazokat az írókat vagy egyéb értelmiségieket, akiknek maradi, misztikus és antiszemita elemekkeltűzdelt látomásaik voltak Oroszországról, jakovlev kevésbé hatalmas és befolyásos szövetségesekkel rendelkezett, viszont Gorbacsovtámogatását élvezte.

A baleset ürügyén az újságokban és a tévében vívott csatározások most az írószövetségben folytatódtak. Ez a testület sokkal nagyobbhatáskörrel rendelkezett, mint egy nyugat-európai értelemben vett szakszervezet. Mindenkinek, aki nyomtatásban akarta látni munkáit, be kellettlépnie ide. Az írószövetségi tagság olyasfajta kiváltságokkal járt, mint a tudományos akadémiáé. Ennek fejében az íróktól elvárták, hogymunkáikkal támogassák a mindenkori pártvonalat. Ha nem tették, megbűnhődtek érte. Sztálin alatt börtönbüntetés vagy halál várt azellenszegülőkre. Brezsnyev idején csupán megfeddték őket. Az orosz írók szinte prófétai státusban voltak. Lelke mélyén minden politikus attólrettegett, hogy egyszer csak felbukkan Sámuel, és megfeddi Sault. Mindegy, kiről volt szó: Puskinról vagy Szolzsenyicinről, Oroszország egyetlenvezetője sem lehetett közömbös az írott szó hatalmával szemben.

Jakovlev még a többieknél is jobban tudta, milyen veszélyes lenne maguk ellen fordítani a szovjet értelmiséget. Az 1960-as évek elején egy rövidideig azon az osztályon dolgozott, amely jelenleg ellenőrzése alatt állt. Ebbéli minőségében írt egy harminc-egynéhány oldalas cikket, amelybenmegtámadta a Komszomol lapjának, a Molodaja Gvargyijá-nak maradi és soviniszta irányvonalát. Az írásmű címe: Az antihistoricizmus ellen.Ebben név szerint megemlítette azokat a szerzőket, akik idealizálva ábrázolták az orosz falu „stagnáló, hétköznapi életét", A cikk nem nyerte megaz akkori ideológiai titkár, Mihail Szuszlov tetszését, úgyhogy nem támogatta Jakovlev jelölését. Jakovievet Kanadába küldték, ahol tíz éven átnagykövet volt.

Gorbacsov hozta vissza 1983-ban. Később a propagandaosztály élére helyezte. Jakovlev a különböző irodalmi lapok és kiadók főszerkesztőiposztjára a maga embereit nevezte ki. Szergej Zaljagin az ország irodalmi folyóirata, a Novij Mir főszerkesztője lett. Vitalij Korotics az ukránOgonyok című lap vezetői székébe került. Olyan neves írókat, mint Jevgenyij Jevtusenko vagy Andrej Voznyeszenszkij is sikerült rávennie, hogytámogassák a glasznoszty ügyét. Ennek természetesen nem örültek az írószövetség vezetői ~ főleg a tehetségtelen „percemberkék" –, akik úgyérezték, hogy ez a folyamat kiváltságaikat fenyegeti. 1986 áprilisában, a csernobili balesettel csaknem egy időben tartották a FilmművészekSzövetségének kongresszusát. A régi vezetőséget leváltották. Helyükre a glasznoszty hívei kerültek: Jakovlev jelöltje, Elem Klimov is közöttük volt.Amikor Gorbacsov rájött, hogy az írószövetség megújítása ennél jóval keményebb dió, még az írószövetség kongresszusa előtt meghívta azelnökség néhány tagját a Kremlbe, egy beszélgetésre. Szóba került Csernobil is. A főtitkár hosszan elemezte a baleset okait. Elsősorban abrezsnyevi pangás időszakára vezette vissza a történteket– Hosszasan mesélt azokról az erőművel kapcsolatos tudományos és technikaiproblémákról, amelyek mind ez idáig feltáratlanok voltak.

Gorbacsov hevesen támadta a minisztériumokban, a pártban és főleg a teljhatalommal bíró tervezőminisztériumban, a Goszplanban dolgozóapparatcsikokat.

– Ebben az országban semmi sem ér annyit, mint egy jó hivatali állás – mondta a főtitkár, – És miért? Mert senki sem kritizálhatja őket. Nincsellenzékünk. Csupán egyetlen módon ellenőrizhetjük magunkat: a folytonos kritika, önkritika és a glasznoszty által. Egyetlen társadalom sem lehetmeg nyilvánosság nélkül.

Gorbacsov szavai süket fülekre találtak. Az írószövetség három nappal később tartott, VIII. kongresszusán a régi gárda megtartotta valamennyipozícióját. Még az új főtitkár is közülük került ki. Ennek ellenére Voznyeszenszkij a legteljesebb nyíltságot követelte az irodalomban. Világos volt,hogy maga mögött tudhatja a Központi Bizottság néhány tagját. A régiek ugyan többségben voltak, de a glasznoszty híveit a Politbüro támogatta.

Valamivel a kongresszus után Gubarev megírta Szarkofág című darabját, Volodomir Javorivszkij pedig nekifogott Keserű csillag címűregényének. Egy másik ukrán írót, Jurij Scserbakot, aki küldöttként szintén jelen volt az írószövetség kongresszusán, felkérték, hogy írjon egyhosszabb összefoglalót a balesetről a Junoszty magazinnak. Nem véletlenül esett rá a választás. Apja magas rangú NKVD-tiszt-viselőként mentnyugdíjba. O maga sokrétű tehetséggel rendelkezett. Könyveivel, filmjeivel több díjat is nyert. Ennek ellenére a kijevi Járványügyi és FertőzésesMegbetegedések Tudományos Kutatóintézetének orvosaként dolgozott, így azok között volt, akik a harminc kilométeres övezetből kitelepítetteketápolták.

Amikor rájött, hogy kevésbé fogják cenzúrázni, ha nem a moszkvai Junosztyban, hanem az ukrán Lityeraturnaja Ukrajnában jelenteti meg írását,Scserbak fogott egy magnót, és visszatért a zónába. Egy éven belül megjelent a könyv, amelyben az ügy különböző szereplői kifejtik álláspontjukat.Scserbak az interjúk közt itt-ott megfogalmazta saját érzéseit, gondolatait, amelyek nagyon hasonlítottak Jakovlev propagandaosztályánakálláspontjához. A tragédiáért elsősorban nem a reaktort tervező tudósokat okolta, hanem Bru-hanovot, aki úgy tűnt, leghamarább értette meg, hogymi történt valójában. Scserbak nevén nevezte a Kijevi Kerületi Bizottság főtitkárhelyettesét, Malomuzt, aki hagyta, hogy a baleset utáni napon is úgyfolytatódjék Pripjaty élete, mintha mi sem történt volna; továbbá azokat a kórházi igazgatókat, akik, noha tudomásuk volt a magas sugárszintről,nem figyelmeztették a lakosságot.

Scserbak írta le először, hogy néhány kijevi pártvezető elküldte családját, miközben hagyták, hogy a munkások gyermekei felvonuljanak májuselsején. Ezt a gonosz, „közönséges, gyáva söpredéket", a stagnálás korának maradékait ki kell űzni a hatalomból. Scserbak szerint „a csernobilikorszak első hónapjának legkeményebb leckéjét az jelenti, hogy a tömegtájékoztatás még mindig nem újult meg a XXVIL kongresszusszellemében... és továbbra is hazugságokkal takargatja hiányosságainkat".

Azok számára, akik tudtak a Politbüróban a baleset után ebben a kérdésben kirobbant vitáról, egyértelmű volt, hogy ez a kirohanás Jakovlevellenfele, Jegor Ligacsov ellen irányult. Es ha őt is célba merik venni a glasznoszty hívei, akkor vélhetően a többieket sem fogják kímélni. Vajon milenne most, ha a pripjatyi orvosok „hangosan kiabálva figyelmeztették volna az embereket", ahogy azt Scserbak javasolta, mi lenne mostAlekszandrovval, Legaszovval, Petroszjanccal, Marinnal, Majoreccel, Iszraellel és Iljinnel?

Legtöbbjük persze megtehette, hogy ne vegye figyelembe egy sokadrangú ukrán író kritikáját. Nemcsak azért, mert védte őket a pozíciójuk,hanem amúgy is nyugodt lélekkel vethettek számot önmagukkal. Ez nem azt jelentette, hogy nem rázta meg őket a katasztrófa, ám úgy vélték –amint ezt Petroszjanc kifejtette egy sajtótájékoztatón –, hogy „a tudománynak megvannak a maga áldozatai". Elvégre ők fogalmazták meg ahivatalos álláspontot, hogy az operátorok tehetnek mindenről. Az Energiaipari Minisztériumban a reaktort kifejlesztő Középgépipari Minisztériumotokolták, a Középgépipari Minisztériumban viszont annak tudták be a bajt, hogy az Energiaipari Minisztérium munkatársai nem képezték kimegfelelően a személyzetet. A Kurcsatov intézetbeliek a NIKJET-re mutogattak, a NIKJET-ben meg a Kurcsatov Intézetre– Egy darabig elégkiélezettnek látszott a helyzet, de aztán az államügyészi hivatal megígérte, hogy lezárja a vizsgálatot, és az atomenergiával kapcsolatos anyagok

továbbra is titkosak maradnak – ami elég valószínűtlenné tette, hogy valaha is tisztázódik a dolog.Ennek ellenére sokakat gyötört a lelkiismeret. Alekszandrov és Dollezsal úgy érezték, egész életművük hamuvá égett a csernobili robbanást

követő tűzben. Bár őt magát nem érte vád, Dollezsal pontosan tudta, hogy helyettesét, Ivan Jemeljanovot helyette vonta felelősségre a párt.Alekszandrov amúgy is levert volt felesége elhúzódó betegsége miatt. A tragédia híre teljesen lesújtotta. Ennek ellenére a nyilvánosság előtttagadta, hogy bármiféle felelősség terhelné a történtekért. Miközben a Kurcsatov Intézet és a NIKJET tudósai lázasan dolgoztak a biztonságirendszer átalakításán, hogy többé ne történhessen ilyen baleset, Alekszandrov határozottan állította, hogy az RBMK típusú reaktorok teljesenbiztonságosak, ha az operátorok mindenben követik az utasításokat.

4Alekszandrov első számú igazgatóhelyettese, Valerij Legaszov jóval kiegyensúlyozottabbnak látszott, bár őt is elcsigázta az a csaknem kétheti

megfeszített munka, amíg sikerült ellenőrzésük alá vonni a reaktort, és ezt követően az, hogy elfogadható magyarázatot találjanak a bécsiAtomenergia Ügynökség számára. Ehhez viszont ki kellett deríteni, hogy mi történt valójában.

Legaszov mindig is bízott saját problémamegoldó képességében. Ez nem csupán a munkája során felmerülő tudományos és technikaikérdések megértésére vonatkozott. A Kurcsatov Intézetben többen voltak, akik jóval többet tudtak nála az atomenergiáról. Viszont ő – amellett,hogy ragyogó tudós volt – kitűnő pszichológiai érzékkel rendelkezett, és emellett otthonosan mozgott a politikában is. Ennek következtében merészés eredeti dolgokra vállalkozott – és ez hiányzott a többiekből.

Politikai háttere miatt megengedhette magának, hogy kockáztasson, amitől mások óvakodtak, mert tudták, hogy egy hibás döntés karrierjükvégét jelentheti. Az általa indított tíz projektből öt kudarcba fulladt. Ez huszonötmillió rubelbe került a Szovjetuniónak. Kettő úgy-ahogy működik, denem jósolnak nekik nagy jövőt. A maradék három viszont sikeresnek bizonyult, és kamatostul behozta a huszonötmilliót.

Legaszovot a glasznoszty és a peresztrojka arra sarkallta, hogy radikálisabban gondolkodjék, mint az korábban megengedhető lett volna, sőt azúj pártvonal hatására még némi önkritikát is gyakorolt. Kicsit rossz volt a lelkiismerete, amiért Bécsben kizárólag az operátorokat okolta a balesetmiatt.

– Elmondtam az igazságot Bécsben – vallotta be egy közeli barátjának de nem a teljes igazságot.Ennek ellenére ugyanolyan pontosan tudta, mint mindenki más, hogy milyen nehéz lett volna többet mondani. Még kínosabb volt az a tény, hogy a

balesetet megelőzően a leghatározottabban visszautasított minden, az atomenergiával kapcsolatos kritikát. Alekszandrov igazgatóhelyetteseként őfoglalkozott az iparág biztonsági kérdéseivel is. Most egyszerre úgy tűnt, hogy az atomerőművek tízszer nagyobb fenyegetést jelentenek, mint afosszilis energiával működő erőművek, amelyek pedig folyamatosan ontják magukból a rákkeltő anyagokat.

Legaszovot kémikusként mindig zavarta, hogy az RBMK-reaktorok olyan hatalmas mennyiségű grafitot, cirkóniumot és vizet igényelnek.Tisztában volt a biztonsági rendszer hiányosságaival. Tudta, mi lett a tervezők által utólagosan benyújtott módosítások sorsa. A felmerülőtöbbletköltség miatt még azt a fáradságot sem vették, hogy visszautasítsák őket– Egyszerűen hagyták keveregni a papírokat a bürokráciaútvesztőjében. Akkor meg miért volt annyira magabiztos? Miért támogatta minden fórumon főnökét, aki a lehető leghatározottabban állította, hogyaz atomenergia teljesen biztonságos? Mert fel sem merült benne, hogy az olyan kiváló szakemberek, mint Alekszandrov vagy Dollezsal, bármibentévedhetnének. Alekszandrovval folytatott vitáik mindig csak elméletiek voltak. Sosem tértek ki technikai részletekre. Az RBMK típusú reaktorokatlegfeljebb hatékonyságuk és költséges voltuk miatt érte kritika. A biztonság kérdése szóba sem került.

Miért voltak annyira biztosak abban, hogy minden a terveknek megfelelő ütemben halad? Mert a Kurcsatov intézetbeli munka magas színvonalamiatt eszükbe sem jutott, hogy az erőművet irányító mérnökök és operátorok rosszul képzettek lehetnek. Most felidézte magában azokat azeseteket, amikor például újra kellett hegeszteni a hibás illesztéseket, bár ezt sosem vették jegyzőkönyvbe. De a legmegdöbbentőbb az apáncélszekrényében őrzött magnószalag volt, amely az operátorok beszélgetéseit rögzítette– Egyikük, látva, hogy a turbina teszt egy részéttörölték, felhívta kollégáját, és megkérdezte, mit csináljon. Az rövid töprengés után így felelt: „Kövesd a kihúzott utasításokat!" Mindez bizonyította,hogy a biztonsági ellenőrök nem voltak a helyszínen, ugyanis nem tudták, hogy tesztelés folyik.

A kezelőszemélyzetet börtönre ítélték. Akimov és Toptunov csupán azért kerülhette el a büntetést, mert közben meghaltak. Legaszov ennekellenére tisztában volt vele, hogy nem mondott igazat Bécsben, amikor azt sugallta, hogy kizárólag ők tehetnek mindenről. Ha alaposan mérlegretette a dolgokat, be kellett vallania magának, hogy a baleset miatt voltaképpen senkit sem lehetne felelősségre vonni. Igaz, a tervezők nemjavították ki a biztonsági rendszer időközben felismert hibáit, az operátorok pedig többszörösen megszegték az előírt működtetési szabályzatot.Ennek ellenére, ha pontról pontra követte az események menetét, és mérlegre tette minden cselekedet mozgatórugóját, mindenkinek felmentéstkellett adnia. Miért szegték meg az operátorok a működtetési szabályzatot? Mert úgy gondolták, nem húzhatják tovább a turbinák tesztelését, amiviszont nem annyira kötelességmulasztásból, mint inkább a túlzott kötelességtudatból fakadt. Ez egyáltalán nem számított elszigetelt jelenségnek,hiszen ez a fajta hozzáállás, a hozzá nem értés és az elszánt akarat hősi mítosza tette tönkre az elmúlt évtizedekben a szovjet gazdaságot.Valójában – ahogy Rizskov rámutatott – a csernobili baleset csupán előrevetítette az ország összeomlását.

Mielőtt Legaszov Csernobilba indult, kiújult régi vesebaja. A reaktornál végzett megfeszített munka – csupán egy-két órát aludtak naponta –, azállandó stressz és az ott kapott jelentős sugárdózis nem tett jót egészségi állapotának. Ennek ellenére ugyanazzal a lendülettel vetette bele magáta baleset okainak kivizsgálásába. Vajon mi eredményezi az egész szovjet gazdaságot átitató trehányságot és hanyagságot? Legaszovvisszagondolt a szovjet atomtechnológia hőskorára, amikor Kurcsatov, Dollezsal és Alekszandrov egy csapásra a világ érdeklődésénekközéppontjába került. Vajon mi változott azóta? Csupán a vállalkozás méretei. Az akkori csapat egy jól működő reaktort készített. Azután lassanmindegyiküknek saját, több tízezer mérnököt, tudóst foglalkoztató intézete lett. A felelősség elveszett a különböző al– és szakbizottságokbürokratikus útvesztőjében. A kollektív felelősség pedig valójában azt jelenti, hogy senkit sem lehet felelősségre vonni.

Mi a megoldás? Az olyan hatalmas, monopolhelyzetben lévő komplexumokat, mint a Középgépipari Minisztérium, kisebb részekre kell osztaniés ezzel egyidejűleg belső piacot teremteni. Az atomreaktorok építésénél tisztázni kell mind a megrendelő, mind a szállító érdekeit. Az olyanhatalmas, majd tízezer tudóst foglalkoztató intézeteket, mint amilyen a Kurcsatov is, kisebb tudományos egységekre kell szabdalni. Most ugyanisrengeteg kétes értékű projekten dolgoznak. Az egymástól független kisebb egységek viszont – amelyek mindegyike a saját tudományosvezetőjének irányítása alatt dolgozik – csak meghatározott ideig tartó és meghatározott célú feladatokra kapnának megrendelést. Az államnak isügyelnie kell arra, hogy mire ad pénzt és mire nem. Nem lehet óriási összegeket ölni az afféle intézetekbe, mint mondjuk a Kurcsatov, csupánazért, mert annak idején létrehozták őket. Nem lehet olyan idős emberekre bízni a kutatási pénzek kezelését, akik csak azért vannak még mindig atisztségükben, mert valamikor kiszemelte őket a párt. itt az ideje, hogy átvegyék a stafétát a fiatalok. Azokat a milliókat, amelyeket csupánpresztízsokokból pazarolnák el olyanfajta irreális tervekre, mint amilyen Velikov magfúzióval kapcsolatos kutatásai, szét kell osztani a kevésbéhangzatos, de annál égetőbb problémák megoldására, mint például a Csernobil körüli övezet megtisztítása, az atomreaktorok biztonságikérdéseinek megoldása vagy a környezetvédelem,

Mivel Legaszov biztosra vette, hogy az általa javasolt reformok elkerülhetetlenek, benyújtotta elképzeléseit a tudományos akadémiának. Jó okavolt feltételezni, hogy javaslatait kedvezően fogadják. Mint meggyőződéses kommunista és nagy hírű tudós, egész életét a pártnak szentelte.Csernobilban az életét tette kockára, Bécsben pedig tudományos presztízsét. Ráadásul az általa leírtak megfeleltek a peresztrojka szellemének.

Legaszov javaslatát nem utasították vissza és nem fogadták el: egész egyszerűen nem vettek róla tudomást. Mindazok, akiknek sértette érdekeita reformtervezet, összefogtak, és elsüllyesztették a dokumentumot. Kurcsatov intézetbeli tudóstársai, akik az általuk vezetett projekteket éreztékveszélyben, magukon kívül voltak a felháborodástól. Elvégre Legaszov csupán kémikus, nem fizikus. A Középgépipari Minisztérium védőszárnyaialatt élők nem voltak hajlandók harc nélkül lemondani előjogaikról. Ráadásul Legaszov, Alekszandrov iránt érzett szeretete és tisztelete dacára,kimondatlanul is főnökét okolta a jelentésben a kialakult helyzetért. A Szlavszkij örökébe lépett L. D. Rjabov, noha egyetértett Legaszovjavaslataival, úgy ítélte meg, hogy túl korán állt elő ezzel, és túl messzire ment.

A peresztrojka hívei sem nézték volna jó szemmel, ha Legaszovnak, akit a Központi Bizottság kegyeltjeként tartottak számon, sikerülátnyergelnie. Tehetsége a legtöbb emberben irigységet keltett. Kollégáiban fel sem merült, hogy Csernobil hősének tekintsék. Inkább a pangáskorának tipikus emberét látták benne: olyasvalakit, aki pont annak köszönhette karrierjét, ami végül a katasztrófához vezetett. Aztán ott voltak azoka zsidó tudósok is, akik úgy érezték, hogy származásuk miatt hátrányosan megkülönbözteti őket, amikor a kutatási pénzek vagy a nyugati utazásokelosztására kerül sor.

Mindezek összeadódtak, amikor 1987 tavaszán a Központi Bizottság a peresztrojka szellemében elrendelte, hogy minden szovjet vállalatnál ésintézményben válasszanak egy ellenőrző tanácsot.

Legaszov túl későn döbbent rá, mi mindent kockáztat azzal, ha ringbe száll ezen a megmérettetésen. A Politbürónál vagy a Központi Bizottságtitkárságán meglévő befolyása ellenére sem lehet Alekszandrov örököse a Kurcsatov Intézetben, ha nem bírja a szavazatra jogosult

kétszázhuszonkilenc kiváló tudós többségének támogatását.Épp ezért, megromlott egészségi állapotára hivatkozva, bejelentette Alekszandrovnak, hogy jobban szeretné, ha nem jelölnék a tanácsba, de

idős mentora addig erősködött, míg mégiscsak elindult a választáson. Lehetetlennek tartotta, hogy első számú igazgatóhelyettese ne vegyen résztezen a megmérettetésen. Többi kollégája egyetértett ezzel. Még ellenségei is bátorították. Senkiben sem merült fel, hogy esetleg nem nyerhet.Ennek ellenére amikor összeszámolták a szavazatokat, kiderült, hogy Legaszov csupán száz szavazatot kapott, míg ellenfele százhuszonkilencet.

Legaszovot teljesen összetörte népszerűtlenségének eme kézzelfogható bizonyítéka. Ez volt az első eset, hogy veszített, A következőidőszakban pedig még számtalanszor meg kellett tapasztalnia a vereség keserű ízét. Pár héttel később, június 10-én Alekszandrov egypárttaggyűlést követően bejelentette kollégáinak, hogy látta igazgatóhelyettesük nevét a csernobili katasztrófa hőseinek listáján. A legmagasabbkitüntetést, a Szovjetunió Hőse Érdemrendet a három katonai parancsnok, Teljatnyikov, Antoskin és Pikalov kapta, de rögtön utánuk Legaszovkövetkezik.

– Holnap a mi szeretett igazgatóhelyettesünket a Szocialista Munka Hősévé avatják – mondta Alekszandrov az egybegyűlteknek.Sajnos elsiette a gratulációt. A másnap közzétett listán nem szerepelt Legaszov. Úgy hírlik, Gorbacsov az utolsó pillanatban húzta ki a nevét.

Nem tartotta helyénvalónak, hogy a Kurcsatov Intézet munkatársa is ott legyen a kitüntetettek között, amikor bizonyos szempontból ők is felelősek atragédiáért.

Amikor Legaszov értesült a dologról, felhívta hazulról a titkárnőjét, és megkérte, hogy vigyázzon a gyerekeire. A titkárnő megijedt a szokatlankívánság hallatán, és azonnal segítséget hívott. Legaszovot félig öntudatlan állapotban találták. Egy üres altatótablettás üvegcse volt mellette.Rögtön kórházba szállították, ahol kimosták a gyomrát. Túlélte az esetet.

5Legaszov megtört emberként tért vissza az intézetbe. Magas tisztsége mindenkitől elszigetelte. Még ifjúkori barátai sem tudtak segíteni neki.

Nyikolaj Procenko valaha közel állt hozzá. Tanította mostani főnökét, és később együtt dolgoztak Tomszkban a 60-as években. Tudóskéntcsodálta, és barátként is kedvelte, de később elhidegült a viszonyuk. Nem tudott mit kezdeni Legaszovval, a tudományos vezetővel, aki folytontitkárnőkkel vette körül magát, és a Központi Bizottság tagjaival cimborált. A régi orosz mondás, hogy „kopogtatás nélkül is bejöhetsz hozzám",ekkor már régen a múlté volt.

Legaszov elveszítette mindent lebíró életkedvét. Egészségi állapota egyre rosszabb lett. Amikor Jurij Szivincev egyik nap találkozott vele alépcsőházban, észrevette, hogy ugyanúgy vánszorog, akár Alekszandrov

Még az egykor annyira áhított külföldi utak sem tudták többé felrázni. Egy londoni konferencia alkalmával összefutott Gubarevvel, aki éppen aSzarkofág című darabjának bemutatójára érkezett. Az író megpróbálta felvidítani, javasolta, hogy nézzék meg a Macskák című musicalt, vagycsípjenek föl két lányt, de Legaszov nem tartott vele. Inkább visszament a szállodába aludni.

Októberben Legaszov kórházba vonult, hogy kezeltesse vesebaját. Leonyid Iljin, aki Margarita Legaszovától értesült, hogy Faustja milyen rosszbőrben van, meglátogatta betegágyánál.

— Leonyid Andrejevics – kérdezte tőle Legaszov – miért fordult minden rosszra itthon? Csernobilt követően egy fél tucat nyugati országba hívtaka családommal együtt, hogy dolgozzam ott, és házat, kocsit és minden egyebet ígértek, csak hogy magukhoz édesgessenek. Nálunk pedig nemtámogatnak sem a minisztériumban, sem az intézetben, sem a tudományos akadémián. Kigolyóztak.

Iljin nem tudott mit felelni. Persze neki is voltak ellenségei saját intézetében, de mindig számíthatott olyan barátokra és kollégákra, akik, hakellett, mellé álltak.

Legaszovot annyira gyötörték ezek a kérdések, hogy végül csak altatóval tudott aludni. Újból megkísérelte az öngyilkosságot, de az orvosokismét megmentették az életét. A hír kiszivárgott a sajtóba. Habár az újságírás még nem volt igazán szabad a szó nyugati értelmében, márelőfordult, hogy egy-egy Fleet Sreet-ízű tudósítás is megjelent. A glasznoszty élharcosának számító Moszkvai Hírek gyorsan leközölt egyLegaszovval készült, aláírás nélküli interjút és alatta egy Mérgezz meg! című cikket.

Gubarev azért, hogy visszaadja Legaszov életkedvét, még a kórházban felkérte, írjon egy atombiztonsági kérdésekről szóló cikket a Pravdába.Legaszov a szokásos lendülettel vetette magát a munkába. Egy hét alatt befejezte a cikket. Megjelenése után nap mint nap telefonált Gubarevnek,hogy milyen visszhangja van a dolognak. Semmilyen.

Mivel nem tudta elviselni, hogy hivatalos helyen még csak nem is reagálnak figyelmeztetéseire, Legaszov egyre élesebben fogalmazott. Kórháziágyán interjút adott az egyik belorusz írónak és filmesnek, Alesz Adamovicsnak, a Novij Mir című liberális folyóirat számára, hogy figyelmeztesse azembereket: „Bármikor előfordulhat egy újabb Csernobil bármely ugyanilyen típusú erőműben. Ennek kiszámíthatatlanok a következményei/'

Adamovics nagyon megdöbbent, hogy Alekszandrov helyettese ilyen egyértelműen fogalmaz. Megkérdezte, magnóra veheti-e az interjút.Legaszov beleegyezett.

– Nem olyan egyszerű – mondta – meghatározni a csernobili katasztrófa okait. Igazság szerint még ma sem tudunk annyit, hogy százszázalékosbiztonságú rendszert tervezzünk. Az atomerőművek még korántsem tökéletesek. Épp ezért nem lehet kizárni egy újabb baleset bekövetkeztét.

– Más tudósok is ugyanúgy gondolkoznak, mint ön?– Van, aki igen.– Miért nem figyelmeztetik a kormányt a veszélyre?– Nyilván még mindig működnek a régi beidegződések. Ha netán szólnak isy akkor sem figyel rájuk senki, hiszen nem a hivatalosan elfogadott

irányvonalat követik. Az erőművekkel kapcsolatban mindig is nagyon nagy volt a nyomás. Tíz évvel később kezdtük meg nagybani gyártásukat, minta világ. Emiatt vágtában kellett haladnunk. Nem rendelkeztünk megfelelő háttériparral, ráadásul mindennel takarékoskodni kellett. Ez önmagátgerjesztő folyamat. De a legfőbb ok természetesen maga az osztályérdek, a hivatalnokok, tudósok csoport– és egyéni érdeke.

Legaszov a Kurcsatov Intézetben elbeszélgetett Jurij Scserbakkal, az ukrán íróval, aki készülő könyvéhez gyűjtött anyagot. Az önmagával is sokatvívódó Legaszov töprengései egyre jobban megvilágították a tragédia rejtett okait. Miként a vizsgálóbizottság jelentése is megállapította, „bizonyosszempontból hanyagul végeztük a munkánkat" – mondta a Kurcsatov Intézet igazgatóhelyettese.

– Mint később kiderült – folytatta Legaszov –, ez a munka minden szakaszánál így volt, a tervezéstől az erőmű működtetéséig... Azóta is azongondolkozom: miért? És tudja, végül egész paradox következtetésre jutottam... azt hiszem, azért történt mindez, mert valamennyien kizárólag atechnikai problémákkal foglalkoztunk. Nagyon gyakorlatiasak voltunk, és ennek következtében a biztonság kérdése háttérbe szorult. És ezen aponton érdemes eltöprengeni egy kicsit: 1938-50 közt sokkal szegényebbek voltunk, sokkal nagyobb nemzetközi nyomás nehezedett ránk, ésmégis akkor fejlesztettük ki ezt a technológiát, amely akkor a legfejlettebb volt a világon,

Legaszov szerint a szovjet tudományos forradalom, „amelyre népünk annyira büszke, és ami Gagarin repülésével végződött, egy olyan népműve, amelyet még Tolsztoj és Dosztojevszkij nevelt".

– A korszak alkotóit a legnagyobb humanista gondolkozók nevelték. A csodálatos irodalom szelleme. A nagy művészek szelleme. Tiszta erkölcsiértékek és világos politikai elképzelések vezették őket. Épp ezért az akkori Szovjetunió a világ leghaladóbb társadalma volt. Ez a magasrendűerkölcsi érzék átitatta az élet minden területét. Ugyanúgy meghatározta az emberek egymáshoz való viszonyát, mint a munkamoráljukat. Mindez azemberek neveltetéséből fakadt. A technológia számukra csupán a bennük meglévő erkölcsi értéknek kifejezési eszköze volt. Ebben Puskin,Tolsztoj és Csehov voltak mestereik. Jó ideje egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy népünk történelme, kultúrája és az erkölcsmennyire meghatározza mindennapi életünket. És mi lett az eredménye? A mostani nemzedék – akár a csernobili operátorok – technológiailagugyan felkészült, de erkölcsileg már nem fogható apáihoz. Ha nem újítjuk meg a munkához való hozzáállásunkat – legyen az bármilyen terület,orvosi, biológiai, vegyészi vagy akár az atomreaktorokkal kapcsolatos nem tudunk versenyben maradni.

– De hogy lehetne megújítani az emberek erkölcsi hozzáállását? – kérdezte a riporter.A szalagon hosszú sóhajtás hallatszott, majd sokáig tartó, süket csend.– Hát..– – mondta végül Legaszov – nem vagyok próféta.

6Legaszov most már világosan látta, nemigen van rá esélye, hogy Alekszandrov nyomdokaiba lépjen. Ezért benyújtotta a saját, az atombiztonság

kérdéseivel foglalkozó kutatóintézetének tervét. Ez a tudományos akadémia fennhatósága alá tartozott volna. Jó esély volt rá, hogy elfogadják.

Noha nem honorálták kitüntetéssel Csernobilban végzett hősies munkáját, azért biztosan számít valamit, és talán az is nyom a latban, hogy főpártfogója, Jegor Ligacsov még mindig a párt második embere.

Az akadémia április végén döntött az ügyben. A történethez tartozik, hogy Ligacsov márciusban még egy végső támadást indított a peresztrojkaellen. Gorbacsov külföldi távollétét kihasználva engedélyezte, hogy az Orosz Köztársaság lapjában, a Szovjetszkaja Rosszijában leközöljék egyleningrádi kémiatanárnő, bizonyos Nyina Andrejeva olvasói levelét. Ez a Nem adom fel elveimet című írás pillanatok alatt bejárta a világsajtót.Andrejeva hevesen támadta a reformokat. Azt állította, hogy Gorbacsov programját a nyugati érdekek határozzák meg, és különben is: jobbára azsidók csinálják. Állandóan Sztálint pocskondiázzák. Jakovlev egész egyszerűen antikommunísta. A reformpártiak ugyanolyan ellenségei a szovjetügynek, mint a zsidó Trockij és Martov Leninnek.

Egy teljes hónapig nagyon kiélezett volt a helyzet. Nem lehetett tudni, vajon ez a végső, elkeseredett roham egybekovácsolja-e a központibizottságbeli, konzervatív ellenzéket. Aztán április 15-én a Pravda A peresztrojka elvei címmel megjelentette a választ, amely pontról pontra cáfoltaAndrejeva vádjait. Azt mondják, maga Jakovlev írta. A cikk névtelensége csak növelte tekintélyét. Maga a párt szólalt meg.

Ligacsov teljesen lejáratta magát. A Központi Bizottság ideológiai titkára, a kommunizmus főinkvizítora már csak soviniszta és antiszemitaérveket tudott előhúzni tarsolyából.

Ez volt a vég.Tíz nappal később, április 27-én a tudományos akadémiára került terítékre Legaszov javaslata. Alekszandrov elég langyosan támogatta az

ötletet. A bizottság végül leszavazta a beadványt. Legaszov április 26-án, a csernobili baleset második évfordulóján értesült az eseményről.Másnap, amikor a fia hazatért, apját holtan találta. A lépcső korlátjára akasztotta fel magát.

Két héttel később, a kijevi konferencián gratuláltak Iljin-nek a hatvanadik születésnapja alkalmából, és Legaszovról sem feledkeztek meg. HansBlix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója hosszan méltatta Legaszov érdemeit, aki „kiváló példát nyújtott, amikor a szovjet tudósokközt elsőként elemezte részletesen a csernobili baleset okait és következményeit az 1986-os bécsi konferencián, és nyílt szellemű vitát folytatott ajelen lévő ötszáz ország atomszakértőivel. Rendkívül sajnáljuk Valerij Legaszov korai tragikus halálát, hiszen elsősorban ő tette lehetővé, hogy másországok szakértői is tanulhassanak Csernobil tapasztalataiból".

Néhány héttel később Jurij Szivincev megkérdezte a Kurcsatov Intézet igazgatójától, Alekszandrovtól, ki írja alá a Legaszov által a halála előttfelállított Környezetvédelmi Tanács nevében kiküldendő leveleket. Az idős ember szemébe könnyek szöktek. Átölelte Szivincevet, és sírva fakadt

– Miért hagyott cserben? – hajtogatta. – Miért hagyott cserben?

XI1

Legaszov halála után Gubarev megjelentette a tudós emlékiratait a Pravdában. Legaszov ebben röviden összegezte, mi mindent tettCsernobilban, és azt is, hogy mi okozta a balesetet. „Valerij Aíekszejevics eltávozását nehéz megérteni vagy megmagyarázni – írja Gubarev atanulmányhoz írt bevezetőjében. – Ez a tragédia szomorú lecke valamennyiünk számára, és remélem, szégyennel tölti el mindazokat, akiknek anyugalom és a jólét a legfontosabb az életben." Idézte Legaszov akadémíkustársának, jurij Tretyakovnak az elhunytról mondott dicsérő sorait:„Legaszov Don Quijote és Jeanne d'Arc volt egy személyben. Időnként nagyon nehéz embernek tűnt, de nélküle valami nagy-nagy ürességetérzünk: mintha egy csapásra eltűnt volna az élet értelme/'

Legaszov emlékiratainak kiadásával, annak közzétételével, hogy „Csernobil egyfajta összegzése a szovjet gazdaságban évtizedek óta folyószabálytalanságoknak", a Pravda legalább valamit tett azért, hogy Legaszov halála ne legyen hiábavaló. Hangja a síron túlról erősítette a glasz-nosztyot és a peresztrojkát.

Legaszov emlékiratai azonban nem csupán a politikai reform ügyét támogatták, hanem – az atomipari lobby számára rendkívül kínos módon –az atomreaktorokkal szembeni nyugtalanságnak is tápot adtak. 1987-ben a Lityeraturnaja Ukrajna lehozta két ukrán író levelét, akik a Dnyeperpartján lévő, Csihirin melletti atomerőmű építése ellen tiltakoztak. Tény, hogy valóban nem a legalkalmasabb percben kezdték meg a beruházást,az olvasói levél jelentőségét azonban nem csupán az adta, hogy rámutattak egy újabb, a pangás korából származó fiaskóra. A két író közül ugyanisaz egyik, Valerij Zaharcsenko egykori disszidens volt, akit korábban egy permi munkatáborba zártak, míg a másik Fedor Morhun, a Poltavai területpártbizottságának első titkára. Most mégis félre tudták tenni korábbi nézeteltéréseiket, hogy rákérdezzenek: „Lehetséges, hogy semmit semtanultunk a csernobili tragédiából?"

Az emberek félelmét a Szovjetunióban terjengő számos rémhír is táplálta. Rettenetes történeteket meséltek arról, hogyan betegedtek meg aCsernobilban sugárfertőzést kapott emberek. Azt beszélték, hogy a fertőzött területek megtisztításán dolgozó mintegy hatszázezer férfi és nőtöbbsége meghalt vagy súlyosan megbetegedett. 1987-ben megalakult a Csernobil Szövetség, amely azt tűzte ki célul, hogy információkkal lássael a baleset áldozatait. A tagok elárasztották a központot krónikus betegségeik leírásával. Eduárd Korotkov, a Ka-27-es kísérleti helikopter egyikpilótája először például vakbélgyulladást kapott– Ezután nem sokkal hashártyagyulladása lett, majd elüszkösödött az epehólyagja. Amikor felépült,az utolsó műtét után nem sokkal szívrohamot kapott. Mivel azt hitték, hogy a kapott sugárdózis tehette tönkre az immunrendszerét, elküldték amoszkvai 6. Számú Kórházba. Guszkova alaposan kivizsgálta, de úgy találta, hogy betegségeinek semmi közük a sugárzáshoz.

Vlagyimir Lukin, Antoskin egyik pilótája a hivatalos mérések szerint tizennyolc rémes adagot kapott, mielőtt elhagyta a zónát. Amikor visszatértkötelékéhez, állandó fejfájásról panaszkodott, és olyan fáradékony lett, hogy végül el kellett hagynia a légierőt. Más pilóták, akár az afganisztániveteránok, szintén hasonló tünetekkel küszködtek, de ennek ellenére tovább repültek, hogy teljes nyugdíjat kaphassanak.

A hatszáz metróépítő közül negyvenet öt éven belül leszázalékoltak. Betegesek lettek, legtöbbjüket gyomor– és szívpanaszok gyötörték, amit őka sugárzás következményének tudtak be. Négyen meghaltak közülük. A csernobili klinika orvosa, aki a zónában dolgozó munkásokat kezelte,észrevette, hogy jelentősen megnőtt a gyomorpanaszok, szívkoszorúér-rendellenességek, az érelmeszesedés és az idő előtti megöregedésekszáma. Az emberek izzadó tenyere és állandó letargiája szintén jelezte, hogy csökkent a vérükben lévő limfociták száma.

A helyi orvosok elküldték betegeik leleteit a kijevi és moszkvai specialistáknak. A területen dolgozók által összeszedett, maximum huszonötrémes dózis a sugárbetegség egyetlen fajtáját sem okozhatta. Iljin akadémikus szerint az emberek csupán „sugárfóbiától" szenvedtek, azaz azekcémától a nátháig minden betegséget Csernobil rovására írtak. Ha az emberek egészsége rosszabb, mint a fertőzetlen területeken, az csupánannak tudható be, hogy vonakodnak a hatóságok által behozott tejet és zöldségféléket fogyasztani, és így megvonják a szervezettől az alapvetőtápanyagokat.

Noha Iljin megnyugtatta a lakosságot, munkatársai alaposan megvizsgáltak minden, a normálistól eltérő vérmintát, mert a terepen végzettmérések gyakran pontatlanok voltak. Bár a háttérsugárzást viszonylag könnyen lehetett mérni, akadt egy sor ügynevezett „forró pont", ahol sokkalmagasabb volt a sugárzás – például ha egy váratlan szélroham felkavarta a radioaktív port. Ilyenkor előfordulhatott, hogy valaki a megengedetthuszonöt rémnél nagyobb dózist kapott.

Habár a megvizsgált emberek immunrendszerét nem érte semmilyen károsodás, felfedezték, hogy a sugárzás hatással lehet a fiatal katonáknemzőképességére. Ezért aztán, ahol lehetett, idősebb „partizánokkal" helyettesítették a fiatalokat.

Iljin tudósainak kutatásait titkosan kezelték. A helyi köztársaságokban dolgozó orvosok nem ellenőrizhették a Biofizikai Intézetben vagy aKijevben újonnan létrehozott Radiológiai Orvostani Tudományos Központban őrzött leleteket. A zónában dolgozó emberek egészségi állapotárólszóló összes jelentést az Egészségügyi Minisztérium harmadik ügyosztálya a körülzárt Obnyinszkba szállíttatta. Ljubov Kovalevszkaja, akiújságíróként dolgozott a zónában, megkísérelt saját kimutatásokat készíteni, de tapasztalnia kellett, hogy civilként nem léphet be a katonainyilvántartó adattárába.

A még mindig fertőzött területeken élők adataival ugyanez volt a helyzet. Iszrael professzor Hidrometeorológiai Bizottságának és Knyijnyikovbiofizikai intézetbeli laboratóriumának adatai alapján a kormánybizottság az alábbi övezetekre osztotta a területet:

1. Tiltott zóna, ahonnan mindenkit kitelepítettek.2. Ideiglenesen kitelepített zóna, ahová a hivatalos szervek javaslata ellenére mintegy ezer ember visszaköltözött.3. Állandóan ellenőrzött zóna,4. Időszakonként ellenőrzött zóna. Itt százhetvenhat faluban mintegy nyolcvanezer ember él. A talaj cézium 137-es szennyezettségemeghaladja a négyzetkilométerenkénti tizenöt curie-t, ami azt jelenti, hogy az élelmiszert máshonnan kell hozatni.

Minderre csupán 1989-ben derült fény. Az orosz kormányzat – még az 1917 előtti hagyományokra támaszkodva – elvárta az emberektől, hogykérdés és ellenvetés nélkül teljesítsék a parancsot. De ez sem akadályozhatta meg az orvosokat abban, hogy felhívják a figyelmet a nagyszámúmegbetegedésre. Nemcsak pajzsmirigy-rendellenességekről volt szó – erre a gyerekek esetében számítani lehetett hanem szürkehályogról, légútiés emésztőrendszeri megbetegedések szokatlanul nagy arányáról és az olyan nehezen megfogható tünetekről, mint a fáradékonyság, a fejfájás ésa depresszió.

A kormány újfent a „sugárfóbiának" tulajdonította a megbetegedéseket. Nemcsak azért, mert félt, hogy valóban a sugárzás okozza amegbetegedéseket, hanem mert ha vitára kerül sor, hogy milyen intézkedéseket hozzanak a szennyezett zónákban, akkor megint kiengedik aszellemet a palackból. Egy angolkóros gyerek apja azt mondta Knyijnyikovnak, biztos benne, hogy a gyereke az elmúlt három évben nem ivott tejet.Igaz, hogy az orvosi vizsgálatok járványszerű egészségkárosodást regisztráltak az érintett területeken, de a mostani adatokat nem lehetettösszevetni a baleset előttiekkel, mert nem készültek olyan statisztikák, amelyek kiindulópontul szolgálhattak volna. A meglévő felmérések többnyirehamisak voltak, és a vidéken átsöprő nagyobb influenzajárványok elrejtették más betegségek tüneteit. Mivel a gyerekes családok elköltöztek, azérintett területeken ugrásszerűen megnőtt az átlagéletkor, és megváltozott az egészséges és beteg emberek aránya. Azokban a falvakban,ahonnan nem költöztek el a családosok, a hivatalos szervek figyelmeztetése, hogy ne sétáljanak a fertőzött erdőkben, ne egyenek gombát és erdeigyümölcsöket, gyakran azt eredményezte, hogy a szülők benn tartották a gyerekeiket, akik nem jutottak elég napfényhez, természetesvitaminforráshoz, és keveset voltak friss levegőn. A kitelepítettek lakás és munka nélkül, kiközösített páriákként lézengtek új lakhelyükön.Befogadóik gyakran féltek tőlük, és a legkisebb segítőkészséget sem mutatták irányukban. Ez a legtöbb esetben súlyos stresszhatásteredményezett. Pripjaty lakói különösen szenvedtek, hiszen ők otthon hozzászoktak a gondtalan, kényelmes élethez. Mindez kétségkívül rengetegszenvedés forrása volt, de nem lehetett a sugárzás mellékhatásaként kezelni.

21987 augusztusában, három hónappal a kijevi konferencia után, amelyet pedig épp azért rendeztek a szovjet egészségügyi hatóságok, hogy

tisztázzák a csernobili katasztrófa következményeit, a frissen létrejött tudományos konszenzust egy pillanat alatt szétrombolta Dmitrij Grodzinszkij-

nak a Szovjet Természet című magazinban megjelent cikke.Grodzinszkij az Ukrán Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének biofizikusa és sugárbiológusa volt. A baleset után a Mezőgazdasági

Minisztérium azonnal elrendelte, hogy alakítson egy munkacsoportot, és tanulmányozzák a sugárzásnak a növények ellenálló képességéregyakorolt hatását. Attól féltek, ha csökken a gabonafélék ellenálló képessége, az a XIX, századi ír burgonyaínséghez hasonló helyzeteteredményezhet. A csoport kísérletezni kezdett a tíz és a harminc kilométeres zónában, továbbá egy, az elhagyott Pripjatyban talált üvegházban.Ezek a kísérletek fényt derítettek egy sor rendkívül érdekes tényre. Kiderült például, hogy míg a fenyőfák, akárcsak az ember, elpusztulnak, hahatszáz rados dózis éri őket, a nyírfa akár tízezer radot is kibír, a paradicsom pedig harmincezret. Néhány növény valósággal kivirult a sugárzáshatására. Ezek közé tartozott az az uborka, amelyet Grodzinszkij Jurij Sadrinnak, az államügyésznek ajándékozott Csernobilban.

Annak ellenére, hogy növénytani kutatásai nemegyszer a sugárbiológia és a biofizika titkosnak nyilvánított területére kalandoztak, Grodzinszkijkijevi intézetét nem ellenőrizte a Középgépipari Minisztérium – igaz, pénzzel sem támogatta. Itt nem uralkodott a Biofizikai Intézetben és a Kurcsa-tovban olyan természetesnek ható katonás fegyelem.

Grodzinszkijt láthatólag nem zavarta a dolog. Amúgy is jobban szerette Walter Scott regényeit Marx és Lenin munkáinál. Megjelenése ésmodora egyaránt az anekdoták szórakozott professzorát idézte. Orrán keret nélküli szemüveget egyensúlyozott. Dús hajtincsek keretezték magashomlokát. A szobája falán függő fekete tábla állandóan különböző grafikonokkal és tételekkel volt telefirkálva. íróasztalán hatalmas halmokbanálltak a rendezetlen papírok.

A csernobili baleset idején Grodzinszkij riasztó sugárnövekedést észlelt laboratóriumában. Ekkor érte az első Cser-nobillal kapcsolatos sokk.Ahelyett, hogy megbízták volna azzal, figyelmeztesse a lakosságot, és lássa el őket a megfelelő sugárvédelmi tanácsokkal, megtiltották, hogybárkinek említse a dolgot, és ráadásul a műszereit is elkobozták. Hiába ajánlotta, hogy lássák el jóddal az embereket. Azt a választ kapta, hogy ezfölösleges, és csak pánikot keltene. Később az emberek a sebkötözésre használt jódot itták. Amikor a szennyezett zónában dolgozott, javasolta,hogy keverjenek kalciumot a kenyérbe, mert látta, hogy ezeken a területeken a lakosság többsége nem iszik tejet, mert fél a sugárfertőzéstől. Mostsem hallgattak rá. Figyelmeztetései nem kaptak nyilvánosságot. Ezzel szemben a TASZSZ készített vele egy meglehetősen bizakodó interjút,amelyben Grodzinszkij a Csernobil környéki talaj megtisztításának lehetőségeiről beszélt, illetve azt taglalta, hogy melyek azok a növények,amelyek nem érzékenyek a sugárzásra:

Csernobil talaja tökéletesen megfelel az olyan gabonaszerű füvek termesztésére, mint a réti perje, a csomós ebír és másokéra is. Bizonyított

tényf hogy a radionuklidok semmilyen liatással sincsenek rájuk. Figyelemmel kísértük a földben zajló kémiai folyamatokat és a radionuklidokkonszolidációját a talajban. A föld hamarosan ismét termőre fordul Már nem sokáig lesz parlagon. Hamarosan ismét feltűnnek rajta a gépek ésemberek. Az élet visszafog térni a megszokott kerékvágásba. De mielőtt erre sor kerülne, meg kell oldanunk néhány problémát.

A Szovjet Természet című lapban két évvel később írt cikkében Grodzinszkij már egészen más hangnemben szólal meg: Ki kell mondani, hogy a szakértők ma még korántsem tudnak mindent a sugárzásról A sugárbiológusok egy része épp ezért azt a nézetet

vallja, hogy a legkisebb dózis is ártalmas lehet... Amikor kollektív dózisról beszélünk, az egész népességet ért sugárzás összességét értjükalatta. Ez voltaképp egy időzített bomba. Ebben az esetben a népesség jó részénél előfordulhat valamiféle rejtett mutáció. Az ilyenfajtamutációs hiba könnyen áttevődhet a homozigóta rendszerre, és így az eljövendő nemzedéknél számtalan genetikai hiba fordulhat majd elő.

Persze ezeknek a genetikai hibáknak a megjelenése csupán „kockázati tényező", de a csernobili katasztrófa utóhatásairól, annak egyedi voltamiatt, lehetetlen bármiféle pontos előrejelzést készíteni.

Amikor arról beszélünk, hogy bizonyos fokig hosszászokunk a kollektív sugárdózishoz, akkor tudnunk kell, hogy egy nagyon hosszú

folyamatról van szó: egy teljes evolúciós periódusról amelynek végén – a sugárhatás eredményeként – kihal a népesség.

A lehetséges nemzethalál oka Grodzinszkij szerint nemcsak maga a baleset, hanem az, hogy a hatóságok nem figyelmeztették az embereket.Leírta, hogyan foglalták le a műszereit. Vádolta a hivatalnokokat, akik „tudatlanok, ám hatalom van a kezükben".

Az ökológia és a titkolózás nem férhet össze. A titkolózás csupán a hozzá nem értésből fakad. A baleset idején találkoztam olyan,

úgynevezett „szakértőkkel", akik hosszan fecsegtek a balesetről, különböző előrejelzéseket adtak várható hatásairól, de fogalmuk sem volt akollektív vagy a vélhető sugárhatásról.

Grodzinszkij szembeállította a szovjet tömegtájékoztatást a finnekével, akik már néhány nappal a baleset után „fehéren feketén megmondták azembereknek, hogy mit tegyenek az érintett területeken... Hol sétálhatnak a gyerekek, milyen, körzetekben kell ügyelni a szarvasmarhákra, mitegyenek-igyanak az emberek",

Mivel nem kaptak megfelelő tájékoztatást, a Szovjetunióban élő emberek féltek tejet inni, ezért nem kapott elég kalciumot a szervezetük. Ennekeredményeként két évvel a baleset után „Kijev lakossága még mindig teljesen elképzelhetetlen következményektől retteg. A televízióban folytonarra kérik az embereket, hogy őrizzék meg nyugalmukat. Ezek a műsorok gyakorlatilag mindig ugyanazt mondják: semmit sem lehet azért tenni,hogy jobbra forduljon a helyzet. A helyzet javul, és idővel egyre jobb lesz, és hogy a balesetnek nincs semmilyen ökológiai következménye".

Mit lehet tenni? Grodzinszkij azt javasolta, hogy „lássanak el mindenkit saját doziméterrel, hogy – mint a japánok – maguk mérhessék meg apiacon vásárolt élelmiszer sugárzását". Továbbá azt tanácsolta, hogy az emberek egyenek vitaminokban gazdag ételeket, hogy megerősödjön azimmunrendszerük, „A legtöbben egyszerűen nem esznek zöldségféléket, mert félnek a sugárzástól– Ez nagyon helytelen. Egy vitaminhiányosszervezetre sokkal erősebben hat a sugárzás."

Ezzel szemben kifejezetten ellenezte az alkoholt – amit sokan védőitalként használtak, mert úgy tartották, hogy 1,13 faktorral növeli az ellenállóképességet – mivel pusztítja a vitaminmolekulákat, amelyek pedig „sugárvédő pajzsként" működnek.

De mindenekelőtt a glasznoszty a legfontosabb. „Folytonosan újabb és újabb problémák merülnek fel, amelyek összekapcsolják a pszichológia,az orvostudomány, a radiológia, a matematika, a tervezés és más tudományok határterületeit. Nem várhatjuk, hogy ezeknek a problémáknak aszáma valami csoda folytán csökkenni kezd. Épp ellenkezőleg: növekedni fog. Ez pedig még inkább azt jelenti, hogy semmi áron sem szabadhallgatni. Szükségünk van a glasznosztyra. A titkolózás többet árt, mint használ, mert elrejti a problémákat, és ezért megakadályozza, hogymegtaláljuk a megoldást."

Grodzinszkij furcsa növénytani elváltozásokkal illusztrálta a cikket, melyek fenyők és más fák levelein mutatkoztak. Ezek a növények a reaktortólalig néhány kilométerre éltek, és nagymérvű elváltozásokat, mutattak. A rendesen mintegy tizenkét centi hosszú tölgyfalevelek itt hetvencentiméteresre nőttek. A hársfa leveleinek átmérője elérte a negyven centimétert. Grodzinszkij úgy vélte, hogy ezek a sugárzás okoztaelváltozások, vagy pedig a mutáció eredményeként alakultak ki. Elképzelhető, hogy a csernobili baleset következtében űj, érdekes gabonafajokjönnek létre.

A Szovjet Természet olvasói viszont egyáltalán nem a Grodzinszkij által várt tudományos érdeklődéssel reagáltak. Az a szám, amelyben a cikkemegjelent, villámgyorsan elfogyott– A szétolvasott példányok kézről kézre jártak. A feketepiacon tizenötszörös árat adtak értük. A cikket másújságok is átvették. A müncheni Amerika Hangja leadta az egészet. A torz leveleket ábrázoló képek, továbbá a Grodzinszkij által kifejtett vélemény,hogy a legkisebb sugárzás is ártalmas lehet, no meg a „a népesség kipusztulását" taglaló bekezdés széles körű riadalmat keltett. Ismét több ezrenmenekültek el az őrzött körzetekből, meg sem várva a hivatalos intézkedéseket.

Amikor Narodicsiben egy koca egy alom szem nélküli malacnak adott életet, kitört a pánik. Az esetnek híre ment, és további torzszülöttekettaláltak a területen: egy nyolc-lábú csikót, egy sárkányfejű csirkét, egy borjút, amelyik olyan ajakkal született, akár egy elefántormány, és egykecskét, amelynek hátsó lábai háromszor olyan hosszúak voltak, mint a mellsők. A Narodicsiben dolgozó orvosok jelentették, hogy a csernobilibaleset óta hirtelen megugrott a torzszülöttek száma. Egy kis múzeumot hoztak létre, ahol ezek képeit elhelyezték. A külföldi újságírók perszeboldogan másolták őket. A torzszülött gyerekekről készült színes fotók borzalmas rémtörténetekkel körítve jelentek meg a nyugati lapokban. Alondoni Sunday Times jelentése szerint „Ukrajna, Belorusszia és Nagy-Oroszország csatolt területei tele vannak Csernobil áldozataival Egész

osztályokat töltenek meg az összeaszott, haldokló, torzszülött csecsemők".Az Egészségügyi Minisztérium hiába tagadta, hogy növekedett volna az abnormális újszülöttek száma. Még Grodzinszkij is megdöbbent, amikor

meglátta a nyugati lapokban a csernobili baleset áldozataiként bemutatott gyerekek fényképét. Vorobjov hazugságnak bélyegezte ezeket azírásokat. Grodzinszkij ambivalensen viszonyult a torzszülött állatokhoz. Noha számos növényi mutációt talált a reaktor két kilométeres körzetében,ennek ellenére kizártnak tartotta, hogy a malacok deformitását a sugárzás okozta, bár készséggel elismerte, hogy véleményével senki sem értegyet, és „ebben talán igazuk is van".

De még az efféle mutációkat sem lett volna szabad összetéveszteni a genetikai eltérésekkel. Grodzinszkij véleménye szerint a genetikailaghibás magzatot felismeri a test, és rögtön abortál. Az érintett területek lakosságát azonban nem nyugtatták meg sem a tudósok, sem az Agropromszakértőinek jelentése, amely határozottan leszögezte, hogy ezeknek az állatoknak a rendellenességeit a beltenyészet vagy a táplálékban találhatónövényvédő szerek okozták, és az ilyesmi a szennyezetlen területeken is előfordul. Sokan biztosra vették, hogy mindez a sugárzás számlájáraírható. Hirtelen megugrott az abortuszok száma.

Iljin intézetének laborvezetője, Viktor Knyijnyikov, aki már huszonöt éve tanulmányozta, milyen a sugárzás hatása a táplálékláncra, először csakelámult azon, hogy egy botanikus kirándulást tett az ő szakterületére, amikor azonban látta, hogy ezt az embert komolyan veszik, nagyon dühös lett.Elhatározta, hogy megnyugtatja a Grodzinszkij által felkavart kedélyeket.

Knyijnyikovot mivel a Középgépipari Minisztérium égisze alatt dolgozott, a glasznoszty ellenére is kötelezte a titoktartás. Az általa gyűjtött adatoktitkosak voltak. Semmi kedve sem volt kockáztatni, hogy letartóztassa a KGB vagy elveszítse állását. Ennek ellenére az a tény hogy Grodzinszkijcikkének megjelenése után nem történt baja sem a szerzőnek, sem a szerkesztőnek, arra utalt, hogy az általa vállalt szerepkör bizonyos fokúpolitikai támogatást élvez.

1988 második felében Knyijnyikov hosszú és alapos cikket írt az általa oly régóta kutatott témáról. A végén figyelmeztette az olvasókat azalacsony kollektív sugárdózis veszélyeire, és megjósolta, hogy a csernobili baleset következtében hatvan év múlva körülbeiül húszezerrel nő arákos megbetegedések száma. Amikor elküldte a Pravdának a cikket, nem fogadták el. Azt mondták, ebben a témában bőven van anyaguk. Hakétmillió halálesetet jósolna, az talán érdekelné a Pravda olvasóit, ám az általa leírtak ebben a formában nem tartalmaznak semmilyen újinformációt.

A hivatalos álláspontot legközelebb Andrej Vorobjov támadta meg, Annak ellenére, hogy a kormány egészségügyi bizottságának szakértőjekéntépp ő mondta a minisztériumi tisztviselőknek, hogy százremes adag alatt nem kell leukémiától tartani, most a Novij Mirben megjelentetett cikkébenarra figyelmeztette az olvasókat, hogy még egyetlen remnyi sugárterhelésnek is komoly következményei lehetnek. Továbbá azt állította, hogynéhány körzetben a sugárdózis a hivatalos adatoknak akár a tízszerese is lehet. Vorobjov ezt a gomeli körzetben végzett kutatásai során állapítottameg egy bonyolult eljárás segítségével, amely magában foglalta a fogzománcon végzett elektronikus paramagnetikus rezonanciavizsgálatot is.Azonfelül a kormány csupán a stroncium– és céziumionok kiszóródását vizsgálta, pedig ezeken kívül sok más radioizotóp létezik, amelyeketszintén figyelembe kell venni.

A kormány szakértői azonnal visszafizették a kölcsönt. Azt sugallták, hogy Vorobjov Iljin elleni támadását pusztán politikai okok motiválták. ABiofizikai Intézet által használt biológiai dozimétert az egész világon elfogadták. A Vorobjov által használt módszer túl költséges és bonyolult ahhoz,hogy szélesebb körben használni lehessen, épp ezért óvatosan kell kezelni az ebből levont következtetéseket. Míg Vorobjov azzal vádolta Iljint ésembereit, hogy politikai megfontolásból szándékosan csökkentik a sugárterhelési adatokat, a Biofizikai Intézet és a 6. Számú Kórház munkatársaiúgy érezték, hogy Vorobjov tisztánlátását elhomályosítja az ambíció és a rendszer elleni gyűlölet. Jóllehet minden oka megvan, hogy ne kedvelje azta rendszert, amely meggyilkolta apját, és anyját tizennyolc évi börtönre ítélte, ennek nem lett volna szabad oda vezetnie, hogy valótlan tényekkelriogassa a lakosságot és a politikusokat. Sosem bocsátották meg neki, hogy ellenük fordult.

3Túl késő volt, a szellemet már kiengedték a palackból. Mihail Gorbacsovnak, szülőatyjának legnagyobb csodálkozására a glasznoszty 1988

nyarán önálló életre kelt. A szovjet emberek először cinikus érdektelenséggel fogadták, akár a többi üres szólamot, de aztán fokozatosanráébredtek, hogy ennek valóban van értelme. Sokan szerettek volna nyíltabb, demokratikusabb társadalmat. Az írószövetség tagjainak egycsoportja megkísérelte kitapogatni a glasznoszty határait. Első ilyen jellegű kiadványuk a környezetvédelem helyzetét vette szigorú bírálat alá.

Ennek a témának számos előnye volt. Először is sem Marx, sem Lenin nem foglalkozott a dologgal, ami azt jelentette, hogy egész egyszerűennem lehetett ellenforradalmi felhangja. Másodsorban a pangás időszakának érzékelhető mellékterméke volt – ráadásul sokkal nyilvánvalóbb ahatása, mint a csökkenő termelésnek vagy az elhibázott beruházásoknak. Azonkívül a környezetszennyezés okozta félelem – kivált Csernobil után– még a KGB-től való rettegést is felülmúlta. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a sugárfertőzés, a légszennyeződés vagy a növényvédő szerek sokkalvalóságosabb veszélyt jelentenek, mint az, hogy az ember a Gulagra kerül, sokan fölbátorodtak.

Ez azokban a tagköztársaságokban volt a legnyilvánvalóbb, amelyek nem saját akaratukból csatlakoztak a Szovjetunióhoz. Litvánia az egyiklegkézenfekvőbb példája ezeknek, A hatalmas birodalom valaha a Balti-tengertől a Fekete-tengerig ért. Akárcsak az észtek és lettek, ők is sokkaltöbb rokon vonást mutattak a skandináv népekkel, mint Moszkvával. Ez a nép vette föl utoljára a kereszténységet Európában. A XV századbantömegesen tértek át a pogány természet vallásról a római katolikus hitre. Litvánia 1918-ig az Orosz Birodalom része volt. Az L világháború utánismét elnyerte függetlenségét, Sztálin azonban a Molotov-Ribbentrop paktumot követően, 1940-ben lerohanta. A litvánok sosem nyugodtak belesorsukba. A szovjetellenes partizánok még a világháború befejezése után tíz évvel is akciókat hajtottak végre. Negyven évvel később, a csernobilibaleset idején itt volt a legkisebb a más tagköztársaságból áttelepültek száma. Az a pár litván, aki a Szovjetunió más részein élt, többnyire nemszabad akaratából hagyta el hazáját.

A glasznoszty első próbáját 1988. február 12-én tartották Litvániában. Egy kis csoport megünnepelte független állami létük évfordulóját. Ahatóságok elég dühödten reagáltak. A résztvevők többsége ellen adminisztratív intézkedéseket hoztak, és heves médiakampányt folytattak a„burzsoá állam reakciós nosztalgiája" ellen.

Az ellentámadás nem járt sikerrel. Az írószövetség tagjai védelmet nyújtottak a litván értelmiségnek. Számos nem hivatalos klub alakult, aholmegvitatták és újraértékelték történelmüket. Az újságokban revizionista cikkek jelentek meg. A szerzőjét kiátkozta a párt, de az értelmiség melléállt. Miután híre kelt, hogy Észtországban megalakult a Népfront, a litván értelmiségiekből álló ötszáz fős csoport –írók, művészek, tudósok,akadémikusok – gyűlt össze június 3-án a tudományos akadémián, és megalapították a Saju-dis nevű mozgalmat, hogy segítsék a nyíltságot, afüggetlenséget és a demokráciát.

Azon a nyáron a Sajudis több tüntetést is szervezett, hogy népszerűsítse programját: a demokratikus választásokat, a nemzeti zászló szabadhasználatát, a sajtószabadságot és az atomerőművek elleni küzdelmet. Július 15-én körülbelül kétezer ember tiltakozott a Litván Legfelső Tanácsépülete előtt az ignalinai atomerőműben tervezett újabb, ezerötszáz megawattos RBMK-reaktor építése ellen. Ez már az aggodalom jele volt. Kéthónappal később kétszázezer ember alkotott élő láncot az ignalinai erőmű körül, hogy leállítsák a munkálatokat, és csoportok alakultak akülönböző litván falvakban, hogy nemzetközi vizsgálatot kérjenek az erőmű vezetői ellen.

Ugyanez a környezetvédelem és a hazafias érzés elemeiből összegyúrt robbanókeverék dolgozott Ukrajnában is. Az Orosz SZSZK után Ukrajnaa második legnagyobb a köztársaságok sorában, ám sosem kapta meg az őt megillető helyet. Fekete földje a világ legjobb termőterületei közétartozik, jelentős ipara volt, népessége elérte Franciaországét ám az ukránokat ennek ellenére sem ismerte a világ. A XIX. században az Orosz ésa Habsburg Birodalom osztotta fel egymás közt. Hatalmas területeit – mint magát Csernobilt is – lengyel földbirtokosok uralták. Jórészt parasztokéltek itt. Az ukrán nyelvet nem tanították az iskolában, és nem használták a művelt osztályok tagjai sem, noha olyan nagy költőik voltak, mint TaraszSevcsenko.

Az 1917-es forradalom során a parasztok felkeltek uraik ellen. A lengyel földbirtokosok nagy részét lemészárolták, felperzselték palotáikat,kúriáikat. A polgárháborúban rongyos, de kegyetlen hadak harcoltak a vörösök és fehérek oldalán. Petljura hetman katonái és Mahno anarchistáikegyetlen pogromokat rendeztek, míg Trockij csapatai Pilsudski lengyeljeit és a nacionalista ukránokat irtották, meg persze mindenki mást, akitburzsoának vagy a „nép ellenségének" tartottak. 1918-1920 között Kijevben tizenöt kormány követte egymást, végül a bolsevikoké lett a győzelem.

Aztán a kollektivizálás borzalmai, a vörösterror és a nagy éhínség sújtotta a népet.Mindez alig ért véget, amikor új, rettenetes korszak kezdődött: az 1930-as években végigsöpört az országon & sztálini terror. Amikor a II.

világháború során Ukrajnát elfoglalta a német hadsereg, a gyilkos akcióegységek csaknem az utolsó emberig kiirtották a zsidókat, sokukat a kijevmelletti Babij Jar szurdokba temették. Ugyanígy jártak azok a keresztény ukránok is, akiket a németek a szovjet partizánokkal valóegyüttműködéssel vádoltak. A második világháború sorári húszmillió szovjet állampolgár vesztette életét. Többségük Ukrajnából vagyBelorussziából származott.

Az 1915-től 1945-ig tartó folyamatos üldöztetés, mészárlás és az azt követő csaknem négy évtizedes totalitárius elnyomás után egyáltalán nemmeglepő, hogy az ukrán nép olyan lassan reagált a Gorbacsov által meghirdetett peresztrojka és glasznoszty ígéretére. Korábban már volt egyhamis hajnalhasadás Hruscsov idején, akit nyugaton liberálisnak tartottak, de akit az ukránok paradox módon épp Sztálin dühödt keresztényüldözőhelytartójaként ismertek. Miért vártak volna jobbat Gorbacsovtól vagy Rizskovtól? Elvégre jobb félni, mint megijedni.

Lassanként azért világossá vált, hogy bár a régi gárda még mindig erősen támaszkodhat Ligacsovra, azért már kicsúszott kezéből a hatalom.Ligacsov 1988. tavaszi, Gorbacsov elleni ideológiai puccskísérletét a Politbüro szeptemberi újjászervezése követte. Ennek során az ideológiaiosztályt gyakorlatilag felszámolták, Ligacsovnak pedig átnyújtották a mezőgazdasági tárca méregpoharát. Az ideológiai osztály helyett létrejötttestület elnöke Vagyim Medvegyev lett, aki korábban Jakovlev helyetteseként dolgozott a propagandaosztályon.

Az ukrán ellenállás legkorábbi megnyilvánulása a csernobili baleset után a Lityeraturnaja Ukrajnában megjelent olvasói levél volt, amely acsihirini atomerőmű építése ellen tiltakozott. Ugyanakkor olyan szerzők, mint Vlagyimir Gubarev, Jurij Scserbak és Volodomir Javorivszkij,műveikben a balesetért az emberi mulasztást és a pangás korát okolták. 1986 végén-1987 elején komoly vita folyt a Lityeraturnaja Ukrajnában azatomenergia jövőjéről. Noha számos szemináriumot, sőt még konferenciákat is tartottak ebben a kérdésben, nagyon ügyeitek rá, hogy a rendszertért kritikák ne jelenhessenek meg a sajtóban.

1987 decemberében írók és filmesek környezetvédelmi klubot alapítottak Kijevben. Ezt Zelenij Szvitnek, azaz Zöld Világnak keresztelték. Aharminc alapító tag között természetesen ott volt Jurij Scserbak is. 1988 márciusában az írószövetség által rendezett konferencián a Zöld Világpánuk-rán környezetvédelmi szervezetté alakult. Elsődleges célkitűzésük az atomerőművek elleni tiltakozás volt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy aszervezet alapítói nemcsak megússzák a szervezkedést, de valójában a párt legfelső szintjén bátorítják őket, több ezren csatlakoztak hozzájuk.Júliusban a Krímben tovább folytatódott az atomerőmű építése. A Zöld Világ taglétszáma harminc főről ötszázezerre nőtt. 1989 tavaszán Scserbak,aki a Zöld Világ színeiben indult a választásokon, legyőzte a kommunista párt hivatalosan támogatott jelöltjét, és bejutott a Népi KüldöttekKongresszusába, Moszkvába,

Ugy látszott, hogy a kormány visszakozni fog az atomenergia kérdésében. 1987-ben elhalasztották a kijevi és az odesszai erőművek terveinekmegrendelését. 1988 januárjában leállították a krasznodari erőmű építését, és ugyanazon év őszén bejelentették, hogy a Minszkben épülőerőművet fosszilis tüzelésűvé alakítják át. Örményországban és Azerbajdzsánban lezárták a reaktorokat.

Amikor 1989 tavaszán nyilvánvalóvá vált, hogy a választásokat elsősorban a választópolgárok környezetszennyezéssel kapcsolatos aggodalmaifogják eldönteni, gyorsan leállították a kurszki, a szmolenszki, a hmelnickiji és a rovnói erőmű tervezett bővítését. A krími erőműből edzőtábortcsináltak – még Velikov is egyetértett azzal, hogy ez a hely földrengésveszélyes –, és úgy határoztak, hogy a csihirini erőművet hagyományostüzelésűvé alakítják át. 1989 őszén a Zöld Világ hatalmas atomerőmű-ellenes tömegdemonstrációt szervezett Kijevben. 1990 nyarán elhalasztottáka gorkiji, arhangelszki, karéliai, ivanovói, tatárföldi és rosztovi erőművek építését, illetve bővítését. Végül 1990. június P jén az Ukrán LegfelsőbbTanács úgy határozott, hogy meg nem határozott időre leállítják a Csernobilban működő reaktorokat.

4A Népi Küldöttek 1989-es Kongresszusára számos demokrata jelölt is bejutott, köztük Andrej Vorobjov / Jevgenyij Velikov és az az író, aki

Csernobilnak köszönhette hírnevét: Volodomir Javorivszkij. Regénye, a Keserű csillag, amely olyan hevesen támadja az erőmű dolgozóit hatalmassikert aratott. A korrupt és felelőtlen személyzet ábrázolása teljességgel kielégítette a párt vezetőit, a szenzációéhes olvasóközönség pedigboldogan csámcsogott az ellenzékinek vélt szövegen. Noha az új pártvonal, a glasznoszty és a peresztrojka elveivel tökéletes összhangban íródott,mégis a szovjet rendszer átfogó kritikájaként vált híressé.

Ez a könyv nem csupán Javorivszkij imázsát változtatta meg, hanem őt magát is. Egy Vinnicja környéki faluból származott. Nagyon megráztamindaz, amit látott, amikor anyagot gyűjtött a könyvéhez. Járt a harminc kilométeres zónában, és beszélt az operátorokkal is. Rájött, hogy aváltozásnak tűi kell lépnie a XXVIL pártkongresszus által meghatározott kereteken. Javorivszkij ennek az ügynek szentelte életét. Amikormegalakult a RUKH – Ukrajnai Szövetség a Peresztrojka Előmozdítására ő azonnal a tagjai sorába lépett. Tehetséges szónok volt. A RUKH elsőkongresszusán gyújtó hangú beszédet mondott– Végigtekintett az ukrán történelmen, azután megkérdezte: „Kik vagyunk, és miféle emberekkéváltunk?"

Az újsütetű nacionalisták közül elsőként lépett ki a pártból. Feladta írói karrierjét, hogy politikus legyen. Csinos férfi volt. Kicsit talán romantikus;második felesége színésznő. Még az eszméivel szimpatizálók közt is akadtak, akik csupán nagyszájú pozőrnek tartották, ám az ilyesmi sosemhátráltatta egy politikus karrierjét. A RUKH képviselőjeként került a Népi Küldöttek Kongresszusába, egy évvel később pedig az Ukrán LegfelsőbbTanács tagja lett.

A köztársasági testület tagjaként Javorivszkij nekiállt, hogy kidolgozza az úgynevezett Csernobil Törvényt, amely segítséget és kárpótlást nyújt abaleset áldozatainak. Hogy megvalósíthassa tervét, összefogott a Csernobil Szövetség elnökével, Volodomir Sovkovsitnijjal.

Sovkovsitnij – akárcsak Javorivszkij – paraszti sorból származott. Egy Kijevtől délre eső falubari nőtt fel. Névleg ugyan a háromezer hektáronelterülő, ötszáz főt foglalkoztató állami gazdaságban dolgoztak, valójában csaknem teljesen önellátók voltak. Saját faházukban éltek, hatalmasgyümölcsöst és veteményest műveltek, ezenkívül nyolc disznót, tizennyolc libát, harminc tyúkot tartottak. Nekik is megvoltak a maguk emlékeik akommunista érából.

Anyja családját arra kényszerítették, hogy vágja ki a gyümölcsfáit, mert adó fejében lefoglalták őket. Apja családját, mivel lovat, tehenet és

disznót tartottak, kuláknak bélyegezték, és elkergették hazulról. Anyai nagyapját tíz évre ítélték, mert nem lépett be a szövetkezetbe. Apai nagyanyjaa nagy éhínség idején halt meg. Két nagybátyja odaveszett a háborúban. A harmadik ugyan hazatért a német fogságból, de rögtön ezutánSzibériába deportálták.

Volodomir olyan családban nőtt fel, amely titkon gyűlölte a rendszert. Szülei istenfélő emberek voltak. Szenvedélyesen szerették hazájukat. Nagyköltőjük, Tarasz Sevcsenko képét kicsiny ereklyetartóban tartották. Volodomir örökölte szüleinek Sevcsenko iránti szeretetét. Miután kiolvasta afalu könyvtárának összes kötetét, arról ábrándozott, hogy maga is író lesz. Ám ez csupán álom maradt. Miután leszerelt, Kijevben geológiát tanult.Először Szibériában kutatott uránium után, majd a csernobili erőműbe ment, ahol dozimetrikusként dolgozott.

Nem vonzotta igazán a mérnöki pálya. Először a vegyi részlegben dolgozott, azután átkerült Steinberg mellé a turbinacsarnokba. Munkájánálsokkal jobban izgatta a sport és az irodalom. Könnyed verseket és karcolatokat írt. Többségük a pripjatyi lapokban jelent meg. Szívesen gitározott,sőt több színdarabot is rendezett a helyi kultúrházban. Itt már reménybeli írókkal – köztük Ljubov Kovalevszkajával – is megismerkedett.

A baleset időpontjában Sovkovsitnij Moszkában tartózkodott. Egy tanfolyamon vett részt, mert magasabb beosztásba akart kerülni. Amikorvisszatért Pripjatyba, feleségével és gyermekeivel együtt evakuálták. Ősszel visszament az erőműbe, de lelke mélyén továbbra is író akart lenni.Egy évvel később állást kapott a moszkvai Irodalmi Intézetben.

A Moszkvában töltött két év felnyitotta Sovkovsitnij szemét. Végre szabadon tanulmányozhatta a nagy orosz és ukrán írók műveit. Rengetegkortárs szerző darabját látta, és szivacsként itta magába a városban terjengő új politikai eszméket. Az orosz fővárosban a glasznoszty jóvalelőbbre járt, mint odahaza. Valamikor csupán álmodozott arról, hogy egyszer író lesz belőle. Most valóra vált az álma, ám régi vágya, hogyszabadnak lássa hazáját, még mindig távolinak tűnt. Az emberek többségét valóban a környezetvédelem kérdése izgatta, Sovkovsitnij szemébenazonban a zöld mindig is az ukrán zászló ságra és kék színének keveréke volt.

Sovkovsitnij – akárcsak Javorivszkij – megnyerő férfi volt. Hatalmas bajuszt viselt. Ellenállhatatlan vonzereje hamarosan számos hívet szerzettmind neki, mind nézeteinek. A Népi Küldöttek Kongresszusának választásai idején barátai felkérték, hogy induljon a Csernobil Szövetségjelöltjeként az Ukrán Legfelsőbb Tanács jövő évi választásain. Ez merész húzásnak bizonyult. A kommunista pártnak még mindig nagy volt abefolyása. Ellenfeleinek listáján egy miniszterhelyettes, egy első titkár és a kerületi tanácselnök indult. Mivel elég sok pripjatyit költöztettek ebbe akörzetbe, és többségük a Csernobil Szövetség tagja volt, a második fordulóban Sovkovsitnij nyert.

5A Legfelsőbb Tanács választásain összefonódtak a környezetvédelmi, tudományos és politikai szempontok. A közgondolkodásban Csernobil

nem csupán a brezsnyevi pangás időszakának terméke volt, hanem ahogy Legaszov fogalmazott, jelkép, a tudatlanság jelképe. A tragédiát akommunista rendszer elkerülhetetlen következményének tekintették.

Csernobil a hangzatos jelszavak dacára az emberekkel fikarcnyit sem törődő bolsevik politika jelképe lett. A demokraták bizonyítani is tudtákezeket az állításokat. Elmondták, hogy a pripjatyi gyerekeket szándékosan hagyták játszani a radioaktív jóddal teli homokozóban, hogy amíg adolgozók felvonultak május l-jén, a pártvezetők már elküldték családjukat a városból, és hogy még mindig több millió ember él a szennyezettterületeken, hogy az állam megspórolhasson néhány rubelt.

A Zöld Világ aktivistái lelkesen terjesztették nézeteiket. A szennyezett területeken élők egyre jobban megrémültek, 1989. március 30-ántalálkozót rendeztek a narodicsi kultúrházban – annak idején épp ide kerültek a Pripjatyból kitelepítettek. Messze környékről sereglettek ide azemberek. Annyian jöttek, hogy még a folyosókon is hangszórókat kellett felszerelni, hogy a későn jövők követni tudják a vita menetét.

Először a polgári védelem helyi bizottságának elnöke emelkedett szólásra. Elmondta, hogy a balesetet követő napon Narodicsiben háromröntgen/óra volt a sugárzás, mégsem tettek semmit, hogy megvédjék a lakosságot. A Romanyenko vezette Radiológiai Orvostani Intézetbőlérkezett szakember, akit meghívtak a találkozóra, tiltakozott ugyan, hogy ez lehetetlen, de a közönség egyik tagja letorkolta, mondván, hogy neki aközpontból vannak adatai, amelyek azt mutatják, hogy a talaj céziumszintje Narodicsitől északra több mint ötven curie/négyzetkilométer.

– Hogyan várhatják el, hogy ilyen körülmények között éljenek a gyerekeink?Nemcsak a narodicsiek követelték, hogy telepítsék ki őket, hanem a poliszjeiek is. A kormánypártiak és ellenfeleik közbekiáltásaitól egyre

forróbb lett a hangulat, ami nemegyszer hisztériába kergette az egyszerű embereket.– Még fiatal vagyok, nem akarok meghalni! – sikoltozta az egyik fiatalasszony az egyik falusi gyűlésen. – És azt akarom, hogy a gyerekeim is

sokáig éljenek! De ha egy pohár tejet adok nekik, bűnösnek érzem magam, mert fogalmam sincs, mennyi cézium van benne. Háromszor voltamkórházban a gyerekeimmel. Abaleset előtt mindannyian egészségesek voltunk.

Az emberek még a gyengén szennyezett területeken is rendszeres ellátmányt követeltek, hogy „tiszta" élelmiszert tudjanak venni maguknak.Amikor a kormány teljesítette kérésüket, „koporsópénz"-nek becézték ezt az összeget, és annak bizonyítékaként tekintették, hogy mindeddigvalóban veszélyben voltak. A legtöbben vodkára fordították a pénzt: ez mind a sugárfertőzésnek, mind a depressziónak hagyományosanalkalmazott ellenszere.

Az egyre erőteljesebb szitokáradat ellenére Iljin és Knyijnyikov a hivatalos álláspontot képviselte. 1989 áprilisában Iljin újabb cikket írt, amely azukrán és belorusz sajtóban is megjelent. Ebben leírja, hogy a csernobili baleset által érintett hétszáznyolcvanhat körzetben átlagosan hatremessugárdózist kaptak az emberek. A vérvizsgálatok kimutatták, hogy mindössze kétezer-hatszázán kaptak 17,3 rémnél magasabb sugárterhelést.Közülük nyolcszázán még ennél is nagyobb dózist kaptak. Iljin úgy vélte, hogy az elkövetkező harminc évben harminccal nő a pajzsmirigyrákosesetek száma, és ezenkívül valószínűleg hatvannégy leukémiás vagy más típusú rákos megbetegedés várható. Knyijnyikov egy vele készültinterjúban elismerte, hogy „egyesek pajzsmirigye túl nagy sugárdózist kapott", továbbá, hogy „elméletileg várható, hogy az érintett körzetekegészségügyi dolgozóinak körében növekszik a rákos megbetegedések száma. Ennek valószínűsége azonban csupán egy százalék, ésmegfelelő kezeléssel, illetve rendszeres szűrővizsgálatokkal ezt is a minimumra lehet csökkenteni". Ugyanebben a cikkben Vlagyimir Aszmolov, aKurcsatov Intézet atombiztonsági osztályának vezetője a szovjet zöldeket „a világ leg-tudatlanabb zöldjei"-nek nevezte.

Mindez nem segített abban, hogy csillapítsa a kedélyeket és megvédje Iljint és Iszraelt, akiket azzal vádoltak, hogy ők a felelősek a szörnyűtények eltitkolásáért. Az ellenük irányuló kampányt a glasznoszty élharcosának tartott újság, a Moszkvai Hírek vezette. 1989 februárjában VlagyimirKolinko, az az újságíró, aki értesítette a csernobili balesetről a Novosztyi Hírügynökséget, írt egy cikket a Narodicsiben született torz állatkölykökről.Ugyanitt azt állította, hogy ebben a körzetben drámai módon megnövekedett a pajzsmirigyrákos esetek száma, az ajak– és szájrákosmegbetegedések aránya pedig a kétszeresére nőtt. Hozzátette, hogy megnőtt a csecsemőhalandóság és az orvosilag ajánlott abortuszok száma.A cikket egy ukrán ifjúsági lap is átvette, ekként biztosítva, hogy a riasztó statisztikák eljuthassanak mindazokhoz, akiket illet.

A Romanyenko vezette Radiológiai Orvostani Intézet tudósai villámgyorsan cáfolták Kolinko állításait. A járványügyi laboratórium vezetőjemegírta, hogy mivel a népesség egy része elvándorolt a baleset után, a rákos megbetegedések száma csökkent a körzetben. 1987-88 közöttcsupán három ajakrákos megbetegedést regisztráltak, szemben az előző kétéves periódusban nyilvántartott hét esettek A Központi KlinikaiRadiológiai Intézet igazgatója közzétette a csecsemők születési és halálozási statisztikáit. Ez egyáltalán nem változott az elmúlt időszakban.Elképzelhetőnek tartotta, hogy a helyi orvosok több abortuszt javasolnak, ám Kijevben senki sem adott ki ilyen utasítást.

Az állatállomány állítólagos genetikai mutációjáról szóló állításokat szintén bizonyos lenézéssel utasította vissza. A petrovszkijitermelőszövetkezetben, ahol Kolinko állítása szerint hatvankét torzszülött borjú jött világra, a szakértők csupán nyolcat találtak. Ez az élve születettállatok mintegy két százaléka volt: pontosan annyi, mint amennyit a baleset előtt jelentettek az állatorvosok a poliszjei termelőszövetkezetekből.Ezeket az eltéréseket a beltenyészetnek, a nitráttartalom növekedésének vagy a talajbeli nyomelemek hiányának tudták be a szakértők.

Mivel az efféle rémhírek terjedése leginkább a hatóságok hajdani titkolózásának köszönhető, a Pravda Ukrajni szerkesztője megkérdezte asugárszennyeződés amerikai szakértőjét, Richard Wilsont, a Harvard Egyetem professzorát. Wilson elítélte Kolinko cikkét, mint a nyugatiújságírásban annyira elterjedt, szenzációhajhászásra tett szovjet kísérletet.

Hogy megnyugtassák az embereket, az Ukrán Minisztertanács a baleset következményeit taglaló részletes beszámolót jelentetett meg aRadjanszka Ukrajna című lapban. A cikkhez illusztrációként mellékelték a szennyezett övezetek térképeit is. Noha az volt a céljuk, hogymegnyugtassák a lakosságot, most először derült fény arra, hogy melyek a szennyezett területek, és hogy a hűs, a hal és a gombasugárszennyezettsége magasabb, mint eddig hitték az emberek.

A Moszkvai Hírek tovább folytatta a bűnbakkeresést. „Ma már sok ezren kérdezik: Kik a felelősek a hivatalosan megadott alacsony sugárzásiadatok elfogadásáért, minek következtében most számos ukrán és belorusz falu lakóinak költöznie kell?" Az 1989. áprilisi szám pedig így írta le a„Csernobil-szindrómát": „A tévedés okozta kár egyenes arányban áll azzal az idővel, amíg eltitkolták." Májusban pedig a belorusz filmművész,

Alesz Adamovics feltette a kérdést: „Ki fog felelni azért a három évig tartó, megbocsáthatatlan időszakért, amikor senki sem törődött tízezer emberegészségével és elemi érdekeivel?"

6Az indulatok egyre magasabbra csaptak. A hatalmon lévők közül néhányan megbontották a sort, hogy elhárítsák magukról a felelősséget. Július

12-én, a Legfelsőbb Tanács televízió által is közvetített ülésén felkérték a testület tagjait, hogy szavazzák meg Jurij Iszrael újrajelölését az ÁllamiHidrometeorológiai Bizottság élén. Iszrael rögtön keresztkérdések pergőtüzébe került. Mindenki a balesetet követő időszakban játszott szerepétfirtatta. Néhány szónok bírálta, mások a védelmére keltek. Ekkor drámai fordulat következett. Valentyina Sevcsenko – az elszánt proletár amazon,aki az ukrán párt első titkára, Scserbitszkij mellett állt a tribünön azon a bizonyos május 1-jei felvonuláson 1986-ban – lépett a szónoki emelvényre.

– Én annak az ukrán politikusi vezető rétegnek a képviselője vagyok, amelyről most beszélünk – mondta. – Ráadásul a csernobili zóna most azén körzetemhez tartozik. Szeretnék felolvasni néhány részletet egy akkori dokumentumból.

Ekkor felolvasta azt a jelentést, amelyet május 7-én írattak alá Iljinnel és Iszraellel az ukrán vezetők. A két szakértő ebben azt állította, hogy Kijevkörnyékén nem kell sugárveszélytől tartani. Amikor befejezte az olvasást, Sevcsenko Iszrael felé fordult.

– Bizonyára emlékszik, Jurij Andrejevics, hogy annak idején meghívtuk az Ukrán Kommunista Párt Politikai Bizottságának ülésére. Ott vetődöttfel, hogy jó lenne, ha ön és Iljin professzor készítenének egy jelentést a baleset várható következményeiről és a legsürgősebb teendőkről. Önökegész nap ezen a feljegyzésen dolgoztak. Ezt követően éjjel tizenegyig ülésezett a Politikai Bizottság. Talán arra is emlékszik, amikor feltettemönnek a kérdést: „Mit tenne akkor, Jurij Andrejevics, ha az ön unokái lennének Kijevben?" Ön soká, nagyon soká hallgatott. Mivel nem kaptunkegyértelmű választ, pártunk Politikai Bizottsága úgy döntött, hogy minden gyereket ki kell telepíteni a városból. Hálás vagyok valamennyiköztársaságnak, amelyek befogadták a gyerekeinket. Talán ennek eredményeként sikerült megelőznünk, hogy megbetegedjenek.

Sevcsenko ezután felvetette Pripjaty evakuálásának kérdését. Mint mondta, az ukrán vezetők már április 28-án reggel nyolc órakor készen álltaka város kiürítésére, Scserbina azonban csak délután hozta meg a döntést. Ő volt a bizottság vezetője. Az ukrán kormány éjt nappallá tévedolgozott, hogy végrehajtsa a határozatot. Sevcsenko fölvázolta, milyen hatalmas és összetett feladattal kellett szembenézniük, „de – folytatta – mamég mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy mire számíthatunk".

– Azt hiszem – emelte föl a hangját –, hogy aki ilyen magas tisztséget tölt be, mint Jurij Andrejevics, és ilyen fontos munkáért felelős, annakmegalkuvás nélkül kell képviselnie álláspontját, de... én magasabb erkölcsi szempontok miatt maga ellen fogok szavazni, Jurij Andrejevics, éskérem az összes ukrán képviselőt, hogy szavazzanak ön ellen.

Ez a közjáték arra kényszerítette a szovjet miniszterelnököt, Nyikolaj Rizskovot, hogy ő is szót kérjen.– Szeretném megvilágítani a Sevcsenko elvtársnő által említett probléma néhány aspektusát – mondta. – Elsőként itt van a csernobili katasztrófa

kérdése. Tisztán kell látnunk: mérlegre kell tenni, mi történt akkor, és most mi a helyzet. Felkértek, hogy beszéljek, mert a baleset után háromnappal a Politikai Bizottság munkacsoportja vette át a válság kezelését.

Szükségtelen lenne részletesen elmondani, hogy akkor mit csináltunk. Mindent megtettünk, amit csak lehetett, hogy megóvjuk az embereket. Aválságkezelő bizottság két éven át dolgozott. 1988-ban egy kormánybizottság vette át a feladatát. Hadd jegyezzem meg, hogy akkor nagyon nehézhelyzetben voltunk. Könnyű ma azzal érvelni, hogy ezt meg azt nem jól csináltuk. De abban a helyzetben minden perc számított. Villámgyorsankellett dönteni. Emberéletek forogtak kockán. Hallottuk, hogy az ukrán párt Politikai Bizottsága május 7-én ülést tartott. Én nem tudtam róla, nemvoltam jelen. De tudom, hogy május 2-án magukkal voltam. Emlékszik? Igen? Ugye emlékszik rá, hogy magukkal együtt kimentünk a zónába? Ezmájus 7-e előtt történt. Én nem akarok senkit sem vádolni, és azt hiszem, nagyon rosszízű lenne, ha azokat kezdenénk vádolni, akik mindentmegtettek, hogy mentsék, ami menthető.

Még valami. Az akkori helyzet különleges helyzet volt. Hatalmas erőfeszítésbe és rengeteg anyagi áldozatba került, míg kioltottuk a tüzet. Nemtudtuk, mit hoz a holnap. A következmények sokkal rosszabbak is lehettek volna. A legjobb szakértőinket mozgósítottuk, köztük ValerijAlekszejevics Legaszovot, aki már halott. Rengeteget segített nekünk. Gyakorlatilag ő irányította a munkálatokat. Kár lenne, ha elfelejtenénk. Vagyott volt Velikov professzor, aki szintén rengeteg hasznos tanácsot adott. Vagy vegyük Iljin professzort, aki ezrek egészségét igyekezettmegmenteni. De szeretném elmondani, hogy az ott dolgozó tudósok közt is a legjobbak közé tartozik Iszrael elvtárs, akiről itt most vitázunk.

Meggyőződésem, ha nem gyűjtöttük volna össze társadalmunk legjobbjait – tudósainkat –, nem tudtunk volna megbirkózni a tragédiával, vagy haigen, akkor is sokkal több hibát követünk el, mint amennyi ma szóba került. Úgyhogy köszönetet kell mondanunk azoknak a tudósoknak, akiksegítettek elhárítani a katasztrófát.

XII1

A mindig visszafogott Rizskov lendületes beszéde tőle példátlan érzelemkitörésnek számított. Ez sem tudta azonban megállítani az ellenzőkközbekiáltásait. Maga Rizskov mindig logikus és lényegre törő volt. A legjobb politikus, akit a rendszer kitermelhetett. Ám mégiscsak a rendszerterméke volt, a párt vezetője, és így eleve gyűlöletes az újsütetű ukrán és belorusz nacionalisták és demokraták szemében.

A Moszkvai Hírek tovább folytatta a bűnösök felelősségre vonásáért indított kampányát. Az 1989 októberében megjelent, A nagy hazugság címűcikkükben leközölték egy kerekasztal-beszélgetés szövegét, ahol Jurij Scserbak és Alesz Adamovics mint népi küldöttek, Vlagyimir Kolinko aNovosztyi Hírügynökségtől és Valentyin Budko, az Ukrán Kommunista Párt Narodicsi Kerületi Bizottságának első titkára vett részt. Rajtuk kívül jelenvolt Jurij Voronyezscev, a gomeli és Alla Jarosinszkaja, a zsitomiri kerület népi küldöttje is. Az utóbbi élénken ecsetelte a fertőzött zónában élőkszenvedéseit– Hallottam egy asszonyt az egyik találkozón. A következőt mesélte.„Hazamentem és rajtakaptam a fiamat, amint egy pohár tej mellettálldogál. Amikor meglátott, megijedt, mert tudja, hogy nem szabad tejet innia, és így szólt: Mama, ne bánts, csak az ujjamat dugtam bele... Vajon kia felelős mindezért?"

– Három és fél évvel ezelőtt kezdődött a hazudozás –tette hozzá Scserbak. – És azt hiszem, még mindig nem ismerjük a balesettel kapcsolatoslegszörnyűbb tényeket. Ki kell nyomozni, ki hozta azt a döntést, hogy ne értesítsék az érintetteket a katasztrófáról.

Adamovics szerint meg kell büntetni azokat, akik felelősek „ezért a bűnért, ami 1986-ban kezdődött, majd folytatódott, és ma is folytatódik..."– Mindazok, akik a mai napig is igyekeznek elkendőzni a hibákat – mondta –, sosem lesznek képesek változtatni ezen a helyzeten,.. Újra és újra

mellébeszélnek, hogy elfedjék korábbi hazugságaikat. Ezért mindazok, akik még nem mentek nyugdíjba, mondjanak le hivatalukról.A kerekasztal-beszélgetés résztvevői több nevet említettek. Elsősorban Borisz Scserbináét, aki mint a válságkezelő bizottság feje, aláírta a

harminc kilométeres zóna sugárszennyeződésével kapcsolatos adatokat titkosító rendeletet. Vagy ott volt Vlagyimir Marin, aki mint a KözpontiBizottság Atomenergia Osztályának akkori feje, a baleset után egy órával értesült a történtekről. Ugyanígy felelősségre akarták vonni a fizikusokatés a többi tudóst

– Hogyan írhattak alá az igazságot elkendőző, hamis dokumentumokat? – kérdezte Adamovics.– A tudomány és az orvostudomány – felelte Scserbak – a politikai rendszer kiszolgálójává vált. Ez a legrettenetesebb dolog, ami a tudománnyal

történhet.Ebből a szemszögből nézve vádolni lehetett Jurij Iszraelt és Leonyid Iljint. Az utóbbi nemcsak igazolta a „nagy hazugságot", hanem a Velikov által

„légből kapottnak" nevezett harmincöt rémes küszöböt is ő állapította meg. Igaz, hogy az Egészségügyi Világszövetség később jóváhagyta ezt,amikor azonban Francis Pellerin, a francia atomszakértő a helyszínen járt, úgy nyilatkozott, hogy csupán azért támogatta ennek elfogadását, mert„a Szovjetuniónak amúgy sem volt rá pénze, hogy lejjebb vigyék".

Scserbak elsődleges célpontja Iljin szövetségese, az ukrán egészségügyi miniszter, Anatolij Romanyenko lett. „Ukrajnában ma minden gyűlésenazt követelik, hogy vonják felelősségre Anatolij Romanyenkót, az Ukrán SZSZK közegészségügyi miniszterét." Noha a baleset és a híressé váltmájus 1-jei felvonulás idején az Egyesült Államokban tartózkodott, mégis őt okolták azért, hogy a kijeviek csak késve értesültek a veszélyről, ésneki tulajdonították, hogy a szennyezett területeken élők tüneteit hivatalosan csak „sugárfóbiá"-nak nevezik. Ráadásul szeptemberben elveszítettelegfőbb támogatóját, Brezsnyev utolsó helytartóját, a sokat próbált Vlagyimir Scserbitszkijt, aki mindvégig állhatatosan harcolt Gorbacsov és aglasznoszty ellen. Most nagy nehezen nyugdíjba vonult, bár mindenkit meglepett, hogy ilyen sokáig a helyén maradt.

Romanyenko novemberben követte példáját. Épp akkor mondott le, amikor az Ukrán Kommunista Párt összeült, hogy megvitassa a csernobilibaleset következményeit. Ro~ manyenko azzal indokolta elhatározását, hogy nem képes egyidejűleg ellátni a miniszteri tisztet és a RadiológiaiOrvostani Intézet igazgatói teendőit. Ez utóbbi pozíciót egyébként megtartotta, mivel azt Iljintől és nem a kijevi pártvezetőktől kapta. A miniszteriszékben fiatal helyettese, Jurij Spizsenko követte, aki mindvégig kitartott főnöke mellett.

A Politikai Bizottság ülésén aztán Grigorij Revenko, aki a kezdetektől fogva mélyen belekeveredett a csernobili válságba, a RUKH-ot és a ZöldVilágot okolta, amiért tudománytalan rémhíreikkel pánikot keltenek. Ennek ellenére a következő év februárjában Spizsenko bevallotta, hogy azellenőrzött övezetekben valóban egészségügyi válságról lehet beszélni. Ötezer-nyolcszáz gyerek és felnőtt pajzsmirigyét érte károsodás, és azónában dolgozó kétszázezer tisztogató is alapos egészségügyi felügyeletet igényei.

Mindezért a minisztériumot okolta, amely még súlyosabbá tette a helyzetet, mert titkosította az adatokat az „úgynevezett Szovjet SzocialistaKöztársaságok Szövetsége Egészségügyi Minisztériuma harmadik ügyosztályának utasítására".

Bár a kijeviek tiltakoztak leghangosabban Csernobil miatt, a reaktorból kiszóródott radionuklidoknak csupán húsz százaléka érte Ukrajnát. Tízszázalék Oroszország bizonyos területeire hullt, a maradék hetven százalék pedig Belorussziára.

A beloruszok kezdeti közönye részben a nép természetéből, részben történelméből fakadt. Az ország nagy részét erdők, legelők, mocsarakborítják. Az élelmesebb oroszok és ukránok sokszor elűzték őket földjeikről. A hagymaevőnek csúfolt, elszigetelt falvakban élő beloruszok nemigentartottak kapcsolatot a külvilággal. Amikor pedig betört hozzájuk a XX. század, csak szenvedést okozott: az I. világháborút követte a forradalom,majd a kollektivizálás, végül pedig jött a II. világháború, amelyben a népesség egynegyede elpusztult. Azok, akikben volt némi vállalkozó kedv, vagykivándoroltak, vagy kiirtották őket. A glasznoszty egyik melléktermékeként fedezték fel azt a Minszk külvárosában lévő tömegsírt, amelyháromszázezer, az NKVD által agyonlőtt ember tetemét rejtette.

A baleset idején N. Szljunkov volt a Belorusz Kommunista Párt főtitkára. A kopasz, keményvonalas egykori hivatalnok rendkívül szerette ahatalmas beruházásokat. Mélyen lenézte az értelmiségieket, és hogy a háta mögött tudhassa a Kremlt, állandóan demonstrálta hűségét.

Csernobil után a belorusz atomfizikusok elmentek a minszki Központi Bizottsághoz, hogy figyelmeztessék Szljunkovot a veszélyre, de ő csakakkor vette komolyan őket, amikor hivatalosan értesült a Központi Bizottság intézkedéseiről. Mivel a sugárszint csak Mogiljov és Gomel környékénvolt magas, Minszkben viszont, ahol a pártvezetők gyermekei és unokái laktak, nem, a belorusz párt- és állami vezetők sokkal nyugodtabbanreagáltak, mint ukrán kollégáik.

Ezenkívül Minszk jóval kisebb város, mint Kijev: kevesebb értelmiségi él benne, aki kritizálhatná a pártvonalat. Az Atomenergiai Intézetbendolgozó Sztaniszlasz Szuszki-jevics professzor ugyan észrevette, hogy nő a sugárzás, és azonnal telefonált a hatóságoknak, de azt a választ kapta,hogy ne nyugtalankodjék: minden a legnagyobb rendben van. Később lefoglalták a műszereit, de ő titokban új dozimétert fabrikált magának, sőttanítványainak is megtanította, hogyan mérjék a sugárterhelést. Ehhez Gomel környéki sűrített tejet használtak mintának.

A harminc kilométeres zóna belorusz körzeteinek kiürítését a belorusz polgári védelmi parancsnok intézte. A művelet főhadiszállása Hojnyikibenvolt. Huszonhatezer embert és harmincezer szarvasmarhát telepítettek ki a szennyezett területekről. Minszkben a Belorusz Minisztertanácshelyettes vezetőjének elnökletével összeült egy bizottság, hogy semlegesítse a baleset következményeit. Amikor a belorusz egészségügyiminiszter, Nyikolaj Szavcsenko rájött, hogy a legtöbb gazdasági vezető és egyszerű honpolgár még a legalapvetőbb egészségügyi ismeretekkelsem rendelkezik, akcióit gondosan összehangolta a moszkvai egészségügyi bizottsággal. 1986 júniusában hatvanezer gyereket küldtek üdülni,remélve, hogy ezzel orvosolhatják, hogy nem adtak nekik megelőzésként jód tablettákat.

Szljunkov vaskezű uralma ellenére is elhangzott néhány bírálat. 1986 decemberében az Argumenti i Fakti című moszkvai lap leközölte négy,Brahinban és Komarinban élő asszonynak a Belorusz Minisztertanácshoz intézett levelét. Az asszonyok megírták, hogy míg a helyi tisztviselőkvillámgyorsan kitelepítették saját családjukat, a közönséges emberek gyerekeivel a kutya sem törődött. A csernobili atomerőműtől negyvenkilométernyire lévő Októberi Forradalom Termelőszövetkezet dolgozóiban is ugyanez a gyanú motoszkált. Alekszej és Antónia Dasuk, valamintFjodor és Olga Ti-tonyenko elpanaszolták, hogy nekik azt mondták, nyugodtan maradjanak otthonaikban, mert nincs semmi veszély. Észrevettékazonban, hogy a szomszédos falvakat, ahol a termelőszövetkezet vezetői éltek, gondosan kitelepítették.

Mivel megszűnt a termelőszövetkezet, Dasukéknak és Titonyenkóéknak azt javasolták, hogy lépjenek be a sztrelicsevkói állami gazdaságba.Dasukék úgy döntöttek, hogy inkább maradnak. Továbbra is a saját, ötszobás faházukban éltek. Volt fél hektár földjük, istállójuk, pincéjük. Azttanácsolták nekik, hogy ne menjenek az erdőbe, de mivel az állami gazdaság továbbra is eladta az általa termelt élelmiszert az államnak, őkszintén megművelték a földjüket: zöldséget termesztettek rajta. Saját maguk készítettek vodkát, de a tehenüket elvitték. Helyette havi harminc rubeltkaptak, hogy a „tiszta" övezetekből szállított tejet igyák.

3

Annak ellenére, hogy a belorusz értelmiség csaknem teljesen kipusztult a bolsevikok és a nácik áldásos működése következtében, akadtnéhány fiatal, aki kihasználva a glasznoszty adta lehetőséget, érdeklődni kezdett országa történelme iránt. Zjanon Poznyak, a később híressé váltrégész –mellesleg az egyik korai belorusz hazafi unokája – megkezdte a kuropatyi ásatásokat, és feltárta a bolsevikok rémtetteinek nyomait.Később – a balti államok példáját követve – nemzeti frontot alapított. Szuszkijevics, az Atomenergetikai Intézet munkatársa – akinek apját Sztálinazért deportáltatta, mert belorusz nyelvű meséket írt – indult a választásokon, és bejutott a Népi Küldöttek Kongresszusába. Egyenes ember volt,és nyíltan megmondta, mit gondol arról, ahogy Csernobil után bántak velük. Ő parasztcsaládból származott. Egy Belorusszia közepén lévő kisfaluban született. Tizennégy éves korában fegyverrel harcolt a németek ellen.

Alesz Adamovics már a baleset előtt is bírálta az atomerőműveket. Sosem vágyott politikai babérokra. Mindig is írónak, filmesnek, kritikusnakvallotta magát, leginkább azonban humanistának lehetne nevezni. Amikor beköszöntött a glasznoszty, az elsők közt javasolta, hogy nyilvánosan isbélyegezzék meg Sztálint, mint a világ legvéresebb kezű zsarnokainak egyikét. Azzal vádolta, hogy szándékosan idézte elő az 1930-31-es nagyéhínséget. A generalisszimuszt és bérenceit nemes egyszerűséggel csupán „mészárosokénak nevezte. Az ortodox kommunisták szemébenpersze mindez szentségtörésnek számított. Mivel a hatóságok semmiféle jelét sem mutatták, hogy meg akarnák zabolázni Adamovicsot, egynyugdíjas államügyész beperelte rágalmazásért. A bíróság elutasította a keresetet.

Még abban a hónapban újabb győzelmet aratott, amikor bejelentették, hogy a Minszk közelében épülő atomerőművet fosszilis tüzelésűvéalakítják át. Adamovics hírneve otthon is, Moszkvában is egyre nőtt. Ligacsov puccskísérletét követően – miután a Jakovlev képviselteglasznoszty-értelmezés diadalmaskodott – a Filmművészek Szövetsége az új pártvonal mellé állt. így Adamovicsot nem a belorusz nép, hanem aFilmművészek Szövetsége delegálta a Népi Küldöttek Kongresszusába.

Adamovics szemében a sztálinizmus és az atomerőművek elleni kampány egyet jelentett. Csernobilt és Kuropa-tyot az érem két oldalának látta.Az, ahogyan a bolsevikok kiirtották a belorusz nemzeti erőket, vagy ahogy éhhalálra ítélték az ukránok millióit az 1930-as években, nyilvánvalóvátette, hogy utódaik szándékosan nem figyelmeztették a belorusz népet a sugárzás hatásaira. Most is a régi, jól bevált, hazug propagandagépezetműködött. Akárcsak Scserbak, Adamovics is elhatározta, hogy elűzi azokat, akik felelősek a „nagy hazugságért".

A szomszédos Litvániában az ignalinai atomerőmű elleni tüntetésekkel kezdődött a rendszer elleni harc. Belorussziában szintén a Csernobillalkapcsolatos kampány állt a demokratikus mozgalmak homlokterében. Hamarosan megalakult a Csernobil Sljaka – Csernobili Út – nevű szervezet,amely nagy utcai tüntetést hirdetett Minszkben. A köztársaság különböző részein mért szennyezettségi adatokat feltüntető hatalmas transzparensekalatt vonult fel a tömeg. A komor, neoklasszicista város széles utcáin egybegyűlt emberek kicserélték értesüléseiket. A választásokon indulójelöltek megígérték, hogy minden erejükkel harcolnak az áldozatok kártalanításáért és a Csernobil Törvény elfogadásáért.

A népi küldöttek megválasztása után tovább folyt a propaganda-hadjárat. A Belorusz Tudományos Akadémia elnöke kételkedett benne, hogy aharmincöt rémes küszöb teljes biztonságot nyújt. Bár matematikus volt, nem sugárbiológus vagy fizikus, de úgy vélte, hogy a francia atomszakértő,Francis Pellerin kijelentései arra engednek következtetni, hogy a szovjet kormány takarékossági okokból hagyta az embereket a veszélyeztetettterületeken. Természetesen Belorussziában is voltak atomszakértők. Egyikük, Konoplia – akárcsak Grodzinszkij Kijevben – azt állította, hogyegyetlen remnyi sugárterhelést sem lehet biztonságosnak tartani. Ez a kijelentés egy csapásra nemzeti hőssé avatta.

Vele szemben Vlagyimir Matucsin, a minszki Radiológiai Orvostani Intézet orosz származású igazgatója a kormány álláspontját támogatta. AzÁllami Sugárbiztonsági Bizottság tagjaként kilencvenegy tudóstársával együtt aláírt egy levelet, amelyben biztonságosnak nevezik a harmincötrémes korlátot és a lakosság védelmére tett intézkedéseket.

Pár hónappal később, amikor a moszkvai Biofizikai Intézetben meglátogatta Iljint, Matucsin könnyekben tört ki. Nap mint nap névtelen telefonálókzaklatják. Azzal fenyegetik, hogy kiirtják a családját, ha továbbra is védelmezi a kormányt. Viktor Knyijnyikovot, a Biofizikai Intézet laborvezetőjét,aki annak idején felállította az élelmiszer szennyezettségének elfogadható korlátait, két kollégájával együtt Minszkbe rendelték, hogy igazolják, nemtaláltak említésre méltó elváltozásokat a szennyezett övezetben élő gyermekek szervezetében. Knyijnyikov egyik kollégája ez ügyben még egyröplapot is kiadott. Ám most a belorusz képviselők fenyegető beszédei után jobbnak látta, ha inkább zsidó kollégájára, Knyijnyikovra hagyja, hogynézzen szembe a népirtás vádjával.

4A kormányszakértők elleni hadjárat nem ért véget Minszkben. A leningrádi Sugárzáshigiéniai Intézet munkatársa, a kérdés legjobb orosz

szakértője, P. V. Ramzajev professzor írt egy cikket, amelyben objektív vizsgálatnak vetette alá az érintett területeken lévő sugárveszélyt. A cikkemegjelenése után több névtelen telefont kapott: azzal fenyegették, hogy ha így folytatja, golyóval a fejében fogja végezni. Amikor Bécsbenösszefutottak Iljinnel, azt mondta, hogy többé nem ír Csernobilről.

– Leonyid Andrejevics – mondta –, nekem feleségem van, gyermekeim. Gondolnom kell rájuk.A kijevi Általános és Közösségi Higiéniai Intézet igazgatója, Mihail Sandala a baleset után kimerítő kutatásokat végzett a szennyezett területeken

élő lakosság táplálkozásáról, és veszélyesen szegényesnek találta étrendjüket. Ennek ellenére, amikor a belorusz politikusok felvetették, hogykitelepítsék-e az általa biztonságosnak tartott területek lakóit, ő is csatlakozott az Állami Sugárbiztonsági Bizottság kilencvenegy tagjához.

Miután Romanyenko távozott az Egészségügyi Minisztérium éléről, Sandaiának csöndesen azt tanácsolták, hogy vonuljon vissza ő is. Nemcsakazt rótták föl neki, hogy aláírta az inkriminált levelet, hanem azt is a szemére hányták, hogy olyan interjúkat adott, amelyekben „leegyszerűsítette ezta rendkívül összetett helyzetet",

– Maga okos ember, professzor – mondták –, de a közvélemény maga ellen fordult.Sandala nemcsak az állását féltette, hanem a maga és családja biztonságát is. így aztán Moszkvába költözött, ahol kinevezték a Preventív

Toxikológiai Intézet igazgatójának.A RUKH és a Zöld Világ aktivistái elégedettek lehettek. Az ő szemükben Sandala, Matucsin, Ramzajev, Iljin, Iszrael, Romanyenko és Knyijnyikov

Berija ördögi birodalmának örökösei voltak, akiket mindenáron ki kellett szorítani a hatalomból. Tudós voltuk egyáltalán nem jelentett számukravédelmet. Iljint és Iszraelt tárgyalással fenyegették. Most mindketten a börtöntől rettegtek. Az, hogy munkájuk – mivel a Középgépipari Minisztérium,illetve az Egészségügyi Minisztérium harmadik ügyosztályának irányítása alatt lévő intézetekben dolgoztak –, ha érintőlegesen is, de a hadiiparikomplexumhoz kapcsolódott, a zöldek számára jogalapot jelentett arra, hogy Sztálin bűneiért is felelősségre vonják őket.

Mivel a tudományos kérdéseket a legkülönfélébb szemszögből meg lehet közelíteni, a Csernobil következményeivel foglalkozók sokféle háttérrelrendelkeztek. Egyrészt itt voltak a szovjet hazafiak, mint Iljin, Romanyenko és Guszkova, akik Alekszandrovval és Dollezsallal ellentétben nememlékezhettek a forradalom előtti időre. Oroszország vallása a kommunizmus volt. Akik szerették az országot, ápolták ezt a hitet. Ebben akérdésben ugyanúgy éreztek, mint Rizskov vagy Gorbacsov: számukra a Szovjetunió jelentette Oroszország anyácskát.

A Knyijnyikov és Baranov kaliberű tudósok közvetlenül utánuk jöttek. A rendszer elismerte őket. Szakértelmüket az állami erőszakszervezetek isigénybe vették – ennek hagyományai még a bolsevik forradalom előtti időkre nyúlnak.

A zöld színekben tündöklő demokraták és nacionalisták számára az a tény, hogy ezek a tudósok elfogadták a párt ideológiáját, azt jelentette,hogy nem lehet megbízni bennük. Erről egyébként az érintett körzetek lakóit is könnyedén meg lehetett győzni.

Noha Sztálin és Berija öröksége sokszor még áldozataikra is hatással volt, akadtak olyanok, mint Andrej Vorobjov, Ljubov Kovalevszkaja vagyVolodomir Sovkovsitnij, akik olthatatlanul gyűlölték a rendszert. Ők sosem tudták megbocsátani szüleik, nagyszüleik szenvedéseit, és undorodtakazoktól, akik karrierjük érdekében alávetették magukat a párt ideológiának.

Azok közt az orvosok közt, akik oly élesen bírálták Iljint, volt egy, aki tiltakozás nélkül tűrte, hogy a disszidenseket elmebetegként kezeljék abbana kórházban, ahol dolgozott. Igaz, ez viszonylag ritka esetnek számított – a glasznoszty előtt kevesen merték megkockáztatni, hogy külföldreszökjenek. De amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszert nemcsak büntetlenül lehet kritizálni, hanem valószínűleg jó befektetés is, sokanhasználták arra Csernobilt, hogy megalapozzák demokrata hírüket.

Ebben a gyorsan változó korszakban voltak olyanok, akik mindkét fél támogatásából hasznot húztak, Jurij Scser-bakot, az ukrán Zöld Világvezetőjét elég megbízhatónak tartotta a párt, hogy az írószövetség tagjai sorába emelje. 1986-ban még Armand Hammer és dr. Galekörnyezetében is megfordult, amikor meglátogatták a baleset helyszínét. Noha Gale a látogatásról írt későbbi összefoglalóiban egyszer sememlítette Scserbak nevét – ezzel szemben Roma-nyenkót és Sandalát igen az ukrán író számos, az amerikaival folytatott beszélgetésre emlékszik,amelyeket később könyvébe is bevett.

Habár Scserbak ebben a műben még mindig „vezérünk"-ként emlegeti a bolsevik forradalom atyját, érezhető tisztelettel viseltetett a faklumpásamerikai orvos és Hammer magángépének luxusfelszerelése iránt. Egyébként nyilvános önkritikát gyakorolt életének 1986 előtti időszakáról:

1986 áprilisa előtt hosszú éveken át bűntudat gyötört... hogy kijevi orvos és író létemre mindig átsiklottam a szülővárosomat ért tragédián. Az

1960-as évek elején a víz áttört a Babij Jar-i töltésen, és a Kurenivkába ömlött, pusztulást... és halált hagyva maga után. És én hallgattam,pedig összegyűjthettem volna a tényeket, megkereshettem volna a tanúkat, és megnevezhettem volna a felelősöket... De nem tettem.

Nos, a sors úgy hozta, hogy Scserbak Csernobil révén jó-vátehette a mulasztást.

5Volodomir Sovkovsitnij, a Csernobil Szövetség elnöke a baleset előtt Scserbakkal ellentétben senki és semmi volt. Mint afféle közepes költő és

operátor valószínűleg élete végéig ismeretlen marad, ha Csernobil nem kelti fel az ukránok nemzeti öntudatát. Az ő otthonukban nem Marx vagyKrisztus képe lógott a falon, hanem a legnagyobb ukrán költőé, Tarasz Sevcsenkóé. Őt inkább az oroszfóbia tette a csernobili áldozatokbajnokává, mint a sugárzás utóhatásaitól való félelem. Az ő szemében a szovjet pártvezetők voltak a Sevcsenko által megátkozott cárok éshercegek.

A Csernobil Szövetség 1987-től képviselte a baleset áldozatainak érdekeit. Róbert Tillesz, a reaktor körüli „biológiai védőfalat" építő mérnök1990-ben Csernobil Segély néven újabb szervezetet alapított. Tevékenységük révén több millió rubel gyűlt össze. Rengeteg gyógyszert kaptakkülföldről. A csernobili gyerekeket Nyugat-Európába, Ausztráliába és Kubába küldték nyaralni. A leukémiás gyerekekről készült megindítófelvételek számos nagylelkű adományt eredményeztek. A nyugatnémetek különösen bőkezűek voltak. A Bajor Vöröskereszt által küldött orvosisegédeszközöket a Csernobil Szövetség osztotta szét.

Mindez persze számos kritikára adott alkalmat. Néhányan, mint például Vorobjov professzor, azzal érveltek, hogy a sugárfertőzéstől szenvedőgyerekeknek aligha tesz jót, ha napfényes vidékekre küldik őket. Mások úgy érezték, hogy ha a gyerekek belekóstolnak a nyugati életformába, azcsak elszomorítja őket, hiszen utána úgyis vissza kell térniük a szülőfalujukba. A Csernobil Szövetség arra panaszkodott, hogy a Csernobil Segélyfelhalmozza a pénzt: kilencvenmillió rubelt tartanak bankban. A csernobili atomerőműben dolgozó operátorok egy része úgy érezte, hogy aCsernobil Szövetség munkatársainak semmi közük sincs Csernobilhoz. Csak azért csinálják a dolgot, hogy barátaikkal együtt külföldreutazhassanak.

De a Csernobil Szövetség nemcsak azért alakult, hogy adományokat gyűjtsön a károsultaknak. A pripjatyiaknak épített új városban,Szlavuticsban rendezett gyűlések egyikén Sovkovsitnij körvonalazta a Csernobil Törvényt, amelyet Javorivszkijjel együtt nyújtottak be az UkránLegfelsőbb Tanácsban. Ennek célja, hogy széles körű kárpótlást nyújtson Csernobil áldozatainak. A „biztonságos" korlátot harmincöt rémről hétrémre csökkentik. A pripjatyi nők negyven-, a férfiak ötvenéves korukban mehetnek nyugdíjba. Azok, akik részt vettek a szennyezett területekmegtisztításában, különleges jogokat élveznek: ingyen utazhatnak a tömegközlekedési járműveken, nem kell sorba állniuk, és évi nyolcvan napszabadságot kapnak. Mindenkinek, aki a szennyezett területek megtisztítása során lett rokkanttá, teljes körű anyagi kárpótlás jár. Ezt az összeget aszövetségi költségvetés állja. Mivel Moszkva felel a balesetért, Moszkvának kell fizetnie. Ha nem teszi, Ukrajna zárolja a szövetségiköltségvetésnek fizetendő hat– vagy hétbillió rubelt,

A kézzelfogható előnyök ígérete magasztos gondolatokkal keveredett,– Ne feledjétek – mondta Sovkovsitnij az egybegyűlteknek –, azért születtünk erre a planétára, hogy szépséget és kedvességet teremtsünk

magunk körül, hogy ne jöhessen el az apokalipszis ideje. Minden embernek harmóniában kell élnie és dolgoznia egymással és követni amindenható Isten tanításait. A kereszténység azt mondja: „Ami az enyém, az a tiéd." A kommunizmus ezzel szemben azt: „Ami a tiéd, az azenyém." Ha nem tartjuk is meg valamennyi parancsolatot, legalább egyet kövessünk: szeressük egymást.

A lelkészbe oltott politikus ezután elővette gitárját, és elénekelte az egybegyűlteknek néhány saját szerzeményű dalát.

6A Csernobil Törvényt nemcsak Ukrajnában fogadták el, hanem Belorussziában és az Orosz Köztársaságban is. Igaz, nem lépett azonnal

hatályba. Előbb meg kellett várni, hogy Moszkva összeszedje a központi kormányzattól a szükséges összeget– A Csernobil Bizottság ülésén –amelynek elnöke Javorivszkij volt – ezzel szemben lázas munka folyt. A törvény kidolgozására és végrehajtására külön hivatalt állítottak fel Kijevben.Ebben Sovkovsitnij és Grodzinszkij is helyet kapott. A Legfelsőbb Tanács később külön Csernobil Minisztériumot alapított, melynek élén GeorgijGotovcsic állt. Az ukrán példát csakhamar követték az oroszok és beloruszok is, úgyhogy Csernobil csakhamar három minisztériummalrendelkezett. Természetesen mindegyiknek nagy létszámú hivatalnoksereg állt rendelkezésére.

Amikor kiderült, hogy a radioaktív felhő voltaképpen aranybánya, rengetegen jelentkeztek, hogy kiaknázzák a lehetőséget. Miután egyértelmű lett,hogy a szennyezett övezetek megtisztításán dolgozók azonosítási kártyája bizonyos előjogokkal jár, drámai módon megnőtt a munkálatokban résztvettek száma. Azok, akik nem tudták igazolni, hogy a zónában dolgoztak, irigyen néztek azokra a szerencsésekre, akik megőrizték a belépőjüket.Kijevben heves indulatokat váltott ki, hogy a Fripjatyból és a harminc kilométeres zónából kitelepítettek előbb kapnak lakást, mint azok, akik márévek óta várnak rá. Hirtelen kiderült, hogy mások is akadnak, akik jelentős sugárdózist kaptak – például a majaki baleset után. De nem csupán asugárzás károsította az egészséget: ott volt a vegyszerek, növényvédő és fertőtlenítőszerek hosszú sora, amelyek ugyanúgy bekerültek atáplálékláncba, és gyakran súlyosabb károsodást okoztak, mint a csernobili sugárzás.

Még azok is felvetették, hogy nem lett volna-e jobb az egész lakosság egészségügyi ellátására fordítani a kárpótlásra adott billiókat, akik együttéreztek a baleset áldozataival, de ugyanazok költöttek hatalmas összegeket arra, hogy egymillió embert kitelepítsenek azokról a területekről, ahola cézium és a stroncium egész életre szóló küszöbe meghaladta a hét remet. Új lakóhelyükön sok esetben nagyobb volt a vegyi szennyeződés,mint az otthoni sugárveszély. Vajon mi a rem vegyi megfelelője?

Hasonlóan mérhetetlen a kitelepítés okozta stresszhatás. A nyugati statisztikák szerint minden költözés egy-egy évet vesz el az ember életéből.Knyijnyikov úgy vélte, hogy az ukrán parasztok számára a kitelepítés legalább százremes dózissal egyenértékű.

Ennek ellenére már nem lehetett visszavonni a népirtás vádját, és a rengeteg rémhír után most már valóban féltek az emberek, Alekszej Dasukés felesége, Antónia, akiket mindeddig az erőműtől negyven kilométernyire lévő falujukban hagytak, most végre elköltözhetett. Megváltak nagy,verandás házuktól. Kutyájukat, macskájukat szabadon engedték, hadd kóboroljanak az erdőben. Először ötven kilométerrel északabbra,Dubrovicába mentek, Alekszej nővéréhez, akit már korábban kitelepítettek egy Csernobil melletti faluból. Itt Antóniának gondok lettek a májával.Alekszejt szélütés érte. Hat hónapot töltött kórházban. Ennek ellenére szívesen maradtak volna Dubrovicában. Szerettek a ház előtti padonüldögélni, ahol elbeszélgethettek az arra járókkal. Ám a Csernobil Törvény sokkal szigorúbb korlátot írt elő. Most már Dubrovicát is veszélyeskörnyezetnek minősítették. Dasukék kérték, hogy küldjék őket egy másik faluba, de a termelőszövetkezet tulajdonában lévő házak már mindgazdára találtak, ahhoz meg nem volt elég pénzük, hogy új házat vegyenek. Ez huszonötezer rubelbe került volna, nekik azonban csak tizenötezretfizettek a kárpótlás során.

1990-ben végre elköltözhettek új otthonukba. Minszk külvárosában utaltak ki nekik egy egyszobás lakást.A háztömbben főleg olyan emberek laktak, akik a városban dolgoztak. Amikor kiderült, hogy Dasukék a fertőzött területről jöttek, szomszédaik

gyanakodva méregették őket. Amikor Antónia megkísérelt szóba elegyedni szomszédasszonyával, az gyorsan odébbállt, miközbenbocsánatkérően ezt morogta:

– Sajnálom, de gyerekeim vannak...Noha elmondták, hogy minden holmijukat ellenőrizték, amikor eljöttek, nem szennyezett-e, új szomszédaik közt egy sem akadt, aki be mert volna

lépni a lakásukba.

7A harminc kilométeres övezettől délre, Poliszkében és Narodicsiben atomjaira hullt a közösség. Az emberek arra vártak, hogy mikor költöztetik

ki őket, 1991 őszére elmentek a kisgyerekes családok. Poliszkében ennek ellenére tizenkétezer ember várta, hogy mikor kerül rá a sor. A többmint ezerfős iskolában már csak nyolcszáz gyerek maradt. Ha kérdezgették őket, a gyerekek azt felelték, hogy jól érzik magukat, de a helyi körzetiorvosok jelentése szerint minden ember vérében kimutatható volt a sugárzás nyoma, ami azzal jár, hogy csökken a szervezet ellenálló képessége.

Az egyetlen pozitív irányú változás az volt, hogy újra megnyitották a templomot. Ismét pópa előtt esküdtek, megkeresztelték a gyerekeket, akár aforradalom előtt. Még a pártvezetőket is megérintette a változás szele. Kaptak ugyan pénzt, hogy szennyezetlen élelmiszert vehessenek maguknak,

de akadozott az ellátás. A boltok gyakorlatilag üresen álltak, úgyhogy az emberek a maguk termelte élelmiszereket ették. Lehet, hogy a sugárzásárt az egészségnek, de az éhezés sem tesz jót senkinek.

Mindennél sokkal rosszabb volt, hogy a küszöbönálló kitelepítés teljesen demoralizálta az embereket. Narodicsi és Poliszke lakói úgy érezték,cserbenhagyták őket. 1991 őszén a moszkvai Szellemi és Emberbaráti Tudományos Központ orvoscsoportja ellátogatott a szennyezett övezetvárosaiba és falvaiba. Dr. Adolf Haras vezette őket, és velük volt Vlagyimir Lupandin is. Nemcsak Narodicsibe és Poliszkébe mentek, hanemBrjanszkba, Novozibkovba és Vetkába is.

Elég riasztó állapotokat találtak. Néhány betegséget egyértelműen a sugárzás számlájára lehetett írni: Narodicsiben hét gyerek szürkehályogotkapott – de sokkalta komolyabb volt a stresszhatás miatti erkölcsi romlás. Az emberek mohókká, anyagiasakká váltak. Nem törődtek többé aszomszédaikkal. Az eredetileg hatezer-ötszáz főnyi városban addigra már csak négyezren maradtak. Ok sem látták biztatónak a jövőt. Aszennyezetlen élelmiszerre kapott ellátmányt teljes egészében italra költötték. A toplistát most is a vodka vezette, de ha már elfogyott, a bor ismegtette helyette. A bor literje három rubel ötven kopekbe került, a vodka tízbe, a koporsópénzből azonban mindenkinek futotta rá. Amikor azitalbolt új szállítmányt kapott, a boltvezető mindig kihívta a milíciát, hogy tartsa fönn a rendet.

Dr. Lupandin úgy vélte, hogy a lakosság nagy része alkoholista. Mivel széles körben elterjedt, hogy a vodka kimossa a szervezetből aradionuklidokat, a gyerekeket is itatták. Nem találtak sem emberi, sem állati torzszülötteket. A nők továbbra is teherbe estek, és egészségesgyerekeket szültek. Ha elvetéltek, az sokkal inkább az alkoholizmus, mint a sugárzás rovására írható. Még azzal lehetett a legtöbbet segíteniezeken a szerencsétleneken, ha olyan szórakozóhelyeket nyitottak, ahol alacsony alkoholtartalmú italokat mértek.

A lakosság demoralizálódásának legfőbb oka az volt, hogy úgy érezték, a helyi vezetők a saját hasznukra fordítják az ő nyomorúságukat.Virágzott a feketepiac: egyre többet ért a tisztogatók belépőkártyája, és a kitelepítésre várók is előbbre kerülhettek a listán, ha eleget fizettek.Törvény kényszerített mindenkit, hogy elhagyja otthonát, de nem adtak érte elegendő pénzt, hogy újat vehessenek maguknak. Ezzel szemben apártvezetők otthonaik értékének kétszeresét kapták. A zónába érkező gyógyszereket a feketepiacon árulták. A Narodicsibe „közérzetjavításként"küldött televíziókat, hűtőszekrényeket lefoglaltatták a pártvezetők, és szétosztogatták a barátaiknak. Mindenki tudta, mi folyik, de senki sem tettellene. Ha valaki tiltakozott volna, az egykettőre a milícián találja magát.

Mindezt biztosan el lehetett volna viselni, ha jobb körülmények közé kerülnek, de – miként a kitelepítettek mesélték – az új lakóhelyükön csakszenvedtek. Narodicsi lakóit különböző városokba költöztették. Volt, aki Odesszába került. Százötven család a Narodicsitől hatvan kilométerre lévőúj településen, Broszilovkában kapott házat. A nyugdíjasoknak lakásokat adtak. Ez azt jelentette, hogy elveszítették a kapcsolatot családjukkal, éskiszakították őket megszokott életformájukból. Ők – akárcsak Dasukék – megszokták, hogy mindenkit ismernek. Ha kiültek a verandára, nyomonkövethették a világ eseményeit. Az, hogy egy toronyházba költöztetik őket, rosszabb volt számukra, mint a zónában maradni.

A Broszilovkába költöztetetteknek valamivel jobbnak tűntek a kilátásaik. Ám a számukra kijelölt föld mocsaras volt, terméketlen, és ötkilométerre feküdt a falutól. Az óvoda és az iskola ugyancsak messze esett. Az új házakat sietve húzták föl. A betonpadló több helyen fölpúposodotta bútorok többsége selejtesnek bizonyult. Az egyetlen bolt a környéken egy kis lakókocsiban volt, ahol cikóriakávét, uborkát, teát és tízrubeleshúskonzervet árultak. A kenyér az ötven kilométernyire lévő Zsitomirból jött. Mindennap hoztak tejet, de a többi árucikkből akadozott az ellátás.Csak nehezen lehetett takarmányhoz jutni. Egyáltalán nem volt erdő a közelben. A legtöbben Narodicsiből hoztak fát, a szennyezett körzetből, aszénnek ugyanis nagyon mocskos volt a füstje. Megígérték ugyan, hogy bevezetik a gázt, de a gyakorlatban ez csak a pártvezetőknek járt. Az őházaikban egyébként szalagparketta borította a betonpadlót, sőt régi bútoraikat is megtarthatták, míg az egyszerű dolgozók gyermekeikempingágyakon aludtak. Orvos azért nem volt, mert a neki szánt szolgálati lakást az egyik pártvezető a sofőrjének utaltatta ki.

A moszkvai Szellemi és Emberbaráti Tudományos Központ munkatársai döbbenten hallgatták a panaszáradatot. Ők maguk igazi úriemberekvoltak. Úgy festettek, mint akik most léptek elő egy Csehov-darabból. Szorgalmasan feljegyezték a parasztasszonyok siránkozásait. A férfiaktöbbnyire nem voltak jelen, vagy pedig hallgattak. Amikor az orvoscsoport tagjai visszatértek a kerületi pártbizottság titkárának – egyébkéntparkettával és színes tévével ellátott – otthonába, összevetették a hallottakat a látottakkal. A Narodicsi egykori polgárai által kapott új otthonokugyanis – a betonpadló ellenére – szovjet mércével mérve pazarok voltak. A moszkvai akadémikus a legjobb esetben is csupán egy kicsinykelakást igényelhetett magának. Ezek az emberek ötszobás, fürdőszobás, kertes házakban laktak. Igaz, a központi fűtés kazánja szén– és nemgáztüzelésű volt, mint ahogy eredetileg ígérték, de a legtöbb szovjet ember boldogan cserélt volna velük.

Dr. ITaras azt következtetést vonta le mindebből, hogy az emberek elkeseredésének semmi köze az új életkörülményékhez. Ez inkább akitelepítés okozta stresszhatásból fakad. Narodicsiben állandóan a sugárveszélytől rettegtek. Mos már nem kellett ettől tartani, viszontgyökértelenné váltak. Noha a kérdezett asszonyok bevallották, hogy gyermekeik teljesen egészségesnek látszanak, és a férjük sem iszik annyit,mióta újra munkába állt, úgy érezték, többé senki sem törődik velük. Elfelejtette őket a világ.

Narodicsiben folytatódott a kitelepítés. Egy dús füvű mezőre és a hársfákkal szegélyezett patakra néző, gyönyörű faház előtt egy nő és nyomorékgyereke várta, hogy felvegye őket az autó. A férje már előrement a bútorokkal. Egy kétszáz kilométerre lévő, zsitomiri körzeti faluba költöztek– A nőcsöndben sírdogált, miközben a kocsira vártak. Nem volt szíve itt hagyni gyönyörű otthonát. Nem tetszett neki az új falu, de a kárpótláskéntfelajánlott összeg csupán a harmada volt annak, amiért új házat kaphattak volna.

– Tizenháromezer rubel – kesergett. – Mit lehet venni tizenháromezer rubelért? Még új bútort se kapok ennyiértHa megfelelő összegű kárpótlást adtak volna, akkor most odaköltözhetne a lányáék mellé. így viszont nem tehetett mást, mint hogy elfogadta az

állam által felajánlott lakóhelyet. Ezzel persze mindörökre lemondott arról, hogy valaha is visszatérjen.– Egy patkánylyukba dugnak, és hagynak megrohadni –szipogta.– Ne sírj, mama! – kérlelte a fiú. – Kérlek, hagyd abba!

Ötven kilométerre innen Ivan Avramenko és felesége, Irina nem hagyta el a harminc kilométeres zónán belül lévő otthonát. Miután a balesetetkövető hetekben elbújtak a milícia elől, lassan visszamerészkedtek, és ugyanúgy folytatták életüket, mint annak előtte. Szomszédaik közül hetenkövették példájukat. Egy éven belül újabb ötven ember tért vissza ide. A közeli Ilincsiben négyszázan laktak. Jobbára önellátók voltak: a sajátmaguk által termelt krumplin és uborkán éltek, és gombát szedtek az erdőben. A hivatalnokok több ízben megkísérelték meggyőzni őket, hogyköltözzenek el, de ők csak vállat vontak, és azt felelték, hogy mutassanak egy helyet, amely nem szennyezett

– Ha tényleg segíteni akarnak – mondta Irina a kijevi látogatóknak –, akkor inkább intézzék el, hogy kapcsolják vissza a villanyt, és szervezzékmeg a kenyér– és dohányellátást. Jó lenne egy kis cukor is, hogy vodkát tudjunk főzni.

Amikor a népi küldött elmondta, hogy a Csernobil Törvény értelmében kárpótlást kapnak a házukért, azt felelték, hogy tapasztalataik szerint anépi küldöttek csak összevissza fecsegnek.

– Az egész szovjet hatalom hazugságra épült – kárálta a fogatlan Irina. – ígérni mindent ígértek, de mi lett belőle? Ínség és háború. Az életsiralomvölgy, ahogy a pópa mondja. Nincs szükségünk másra, csak félhektárnyi földre, amíg élünk. Utána két négyzetméter is elég lesz. Hogyaggódunk-e a gyerekek miatt? Aggódunk, hát persze, hogyne aggódnánk. Elhagyták a földet, ahol az őseik éltek. Mi lesz velük ott, messziidegenben? Ha annyira veszélyes itt, miért jöttek vissza a pártvezetők a dácsáikra? Miért építettek új utakat odáig? Miért vágják ki továbbra is afákat, és viszik ki a zónából? – azzal morogva, dohogva odébbálltak– Ivan csizmában volt, de Irina lábán csak papucs lifegett.

– Furcsa – jegyezte meg egy francia újságíró. – Mióta a Szovjetunióba jöttem, most láttam először boldog embereket.

XIII1

1989 őszére egyértelmű lett, hogy ha Csernobilről van szó, a szovjet nép nem bízik a kormányban. Az az évi választásokon nemcsak a Zöld Világradikális környezetvédői indultak atomerőmű-ellenes programmal, hanem a kommunista párt jelöltjei is. A nemzet vezető tudósainak hírneve éstapasztalata semmit sem nyomott a latban. Most kellett megfizetni a több évtizedes torzításokért és hazugságokért.

A környezetvédők és a nacionalisták azt követelték, hogy az állam a szennyezett területek valamennyi lakóját telepítse ki– Ez hatalmas terhetjelentett a költségvetés számára. Az már a kezdet kezdetén világos volt, hogy a baleset következményeinek felszámolása jelentős összegeket fogfelemészteni. 1986 szeptemberében az akkori pénzügyminiszter, Gosztyev kétbillió rubelre becsülte a költségeket. Számításaiban szerepelt anégyes blokk termelésének kiesése, maga az elpusztult, négyszázmillió rubel értékű reaktor, az ötös és hatos blokk, a reaktor körüli egyébberuházások és természetesen Pripjaty városa. Emellett ott voltak még a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kiesett jövedelmének, alevágott állatállománynak, a kitelepítettek kárpótlására szánt millióknak, az új házak építésének és a szennyezett övezet megtisztításának soha nemcsökkenő költségei.

1990 márciusára ez az összeg a kétszázszorosára nőtt. Jurij Korjakin, az Össz-szövetségi Erőműkutató Tervezési és Fejlesztőintézet vezetőközgazdászának számításai szerint a csernobili baleset az évszázad végéig százhetven-kétszáztizenötbillió rubeljébe kerül a Szovjetuniónak, Alegnagyobb tételt a szennyezett zónák termőföldjeinek és erdőinek kiesése jelentette. Ehhez hozzáadódott a villamosáram-termelés kiesése –nemcsak a négyes blokkról volt szó, hanem arról a további harminckét reaktorról is, amelyet a baleset következtében állítottak le vagy hagytákfélbe az építésüket. A tovább működő reaktorokban bevezetett biztonsági intézkedések újabb négy-ötbilliót emésztettek fel. Ez kilenc százalékkalnövelte a költségeket Korjakin harmincöt-negyvenötbillióra becsülte a zóna megtisztításának költségeit.

A kormány harmincöt rémben határozta meg a kötelező kitelepítés korlátját. A talajszennyezettség esetében ez negyven curie/km 2-t jelentett. Atagköztársaságok javaslata értelmében az előbbi értéket hét rémre, az utóbbit pedig tizenöt curie/km2-re kéne csökkenteni. A radikálisok aztkövetelték, senkit se lehessen kötelezni rá, hogy akár a legminimálisabban sugárszennyezett területen éljen.

Az alacsonyabb határok elfogadása azonban újabb súlyos terheket jelentett az államháztartásnak. A költségvetés gyakorlatilag csupántakargatni igyekezett a csődöt. Ezeket a követeléseket mindig egyéb, hasonlóan súlyos és fontos feladatok ellenében kellett mérlegre tenni. Azorvosi és élelmiszerellátás önmagában is nagy tehertételnek számított.

Ezenkívül a kormány számításba vette, hogy a kitelepítés okozta stresszhatás sok esetben nagyobb veszélyt jelent, mint a sugárzás. A zöldek ésa RUKH képviselői nem fogadták el ezeket az érveket. Az ő szemükben mindez csupán arra irányuló kísérletnek számított, hogy a kormánymegtakaríthasson néhány milliót. Csak a kommunisták érzéketlenségének és antihumánumának újabb bizonyítékát látták benne.

A szovjet vezetők végső kétségbeesésükben a nemzetközi szövetséghez fordultak. 1989 októberében a kormány arra kérte a bécsiAtomenergia Ügynökséget, készítsen szakértői jelentést arról, hogy vajon a lakosság biztonságban élhet-e a csernobili baleset következtébenszennyezetté vált területeken, és hogy a kormány eddigi intézkedései mennyire segítenek megőrizni a népesség egészségét.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nem először erősítette meg a szovjet kormány szavahihetőségét. Az ügynökség svéd származásúfőigazgatója, Hans Blix és az atombiztonsági részleg vezetője, Morris Rosen átrepült a sérült reaktor felett, majd egy nemzetközi sajtókonferenciánbeszámoltak tapasztalataikról. Blix akkor azt mondta, hogy elégedett a szovjet szakértőktől kapott információk minőségével és mennyiségével,Rosen pedig úgy vélte, hogy a szennyezett övezetet ismét lakhatóvá lehet tenni.

Blix részt vett a baleset orvosi következményeiről tartott, 1988-as kijevi konferencián. Az Egészségügyi Világszervezet 1989-ben egy szakértőicsoportot küldött az érintett területre. Jelentésükben elítélőleg nyilatkoztak azokról a tudósokról, „akik nem elég járatosak a sugárzás orvostanihatásaiban", akik „különböző biológiai és egészségügyi hatásokat is a sugárzásnak tudtak be...", holott „ezeket a változásokat nem okozhatta asugárzás, különösen hogy erre vonatkozólag nincs semmilyen adatunk. Sokkal valószínűbb, hogy mindez pszichológiai tényezőkre vezethetővissza".

A nyugati sajtó ennek ellenére több figyelmet szentelt a Grodzinszkijhez hasonló tudósok kijelentéseinek. Az Ukrán Tudományos Akadémia általfelállított, a baleset következményeinek felszámolásán dolgozó különleges egység igazgatója, Vlagyimir Csernusenko például azt állította, hogy aszennyezett övezet megtisztításán dolgozók közül már héttízezren meghaltak azóta. Ezt sokan elhitték,

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a szovjet kormány kérésére létrehozta a szennyezett területek állapotának feltárásával foglalkozóNemzetközi Csernobil Projektet. Ehhez több nemzetközi szervezettől kértek segítséget: az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetétől, aNemzetközi Munkaügyi Szervezettől, a Meteorológiai Világszervezettől –és a világ vezető sugárszakértőiből álló Nemzetközi Tanácsadó Testületetalakítottak. A testület munkáját a hirosimai Si-gemacu Sugárhatás-kutató Alapítvány irányította.

A tudósok 1990. március 20-25-e közt elmentek a zónába, hogy megállapítsák, mennyire indokoltak a szennyezett övezet lakóinak aggodalmai.Ezt követően számos lakossági fórumot tartottak. Ezeken mindig zsúfolásig megteltek a termek. A szakértőkhöz intézett kérdésekből kiderült, hogyaz emberek nem bíznak a kormány álláspontját képviselő szovjet tudósokban. Poliszkében például ezt a kérdést tették föl elsőnek: „Biztonságos ittélni?" Aztán: „Miért ebben a kis teremben tartjuk a találkozót, amikor nagyobb helyiség is van a városban?" Ovrucsban arról érdeklődtek:„Megvizsgálták-e, hogy az anyatej nem árt-e a csecsemőknek?" Novozibkovban egy öregasszony rákérdezett, vajon hogyan bízhatnának az oroszvagy belorusz szakértőkben, amikor egymásnak homlokegyenest ellentmondó dolgokat állítanak. A legtöbb embert az izgatta, hogy az afféletünetek, mint a fejfájás, orrvérzés, szédülés, fogszuvasodás és a nőgyógyászati problémák vajon a sugárzás rovására írhatók-e. Majd, mintegyrefrénként, újra és újra elhangzott; „Tényleg biztonságos itt élni?"

2A Nemzetközi Tanácsadó Testület Bécsbe visszatérve kidolgozta a részletes munkatervet. Feladataik közé tartozott a balesettel kapcsolatos,

széles körű információk ellenőrzése, a sugárfertőzés esetleges későbbi hatásainak felmérése és a szovjet hatóságok eddigi intézkedéseinekértékelése. A szennyezett területek megtisztításában részt vett hatszázezer ember egészségi állapotát viszont nem vizsgálták, mivel ők aSzovjetunió különböző területein éltek.

A testületnek egy éven belül jelentést kellett tennie. Épp ezért lehetetlen volt felülvizsgálni az összes adatot vagy pedig új, átfogó vizsgálatokatvégezni. A rövid felezési idejű radioaktív izotópok bomlása miatt amúgy sem lehetett pontosan rekonstruálni a baleset utáni helyzetet

1990 májusa és 1991 januárja közt kétszáz, főleg az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából érkezett tudós vizsgálta Oroszország,Belorusszia és Ukrajna érintett területeit. Amikor végeztek, visszatértek laboratóriumaikba, hogy ellenőrizzék a méréseket. Egy év múlva elkészülta jelentés. Noha elismerték, hogy rendkívül nehéz megállapítani, az emberek mekkora sugárdózist kaptak vagy fognak kapni a jövőben, azértközzétették saját becsléseiket, amelyek két-háromszor alacsonyabbak voltak, mint az Iljin Biofizikai Intézete által megállapított adatok. A víz és azélelmiszerek szennyezettsége jóval a nemzetközileg elfogadott határ, sőt „sok esetben az észlelhetőség határa alatt volt".

Miután összevetették a térség szennyezett és szennyezetlen falvaiban élők egészségi állapotát, a nemzetközi orvoscsoport mindkettőtegyformán rossznak találta. Átlagosan tíz-tizenöt százalék körül mozgott azok száma, akik különböző okokból orvosi kezelésre szorultak, deegyetlen betegséget sem lehetett egyértelműen a sugárzás számlájára írni.

A gyerekek hemoglobinszintje és vörösvértestszáma ugyan elég alacsony volt, de nem találtak „egyetlen életkori csoportban sem jelentősstatisztikai eltérést a vizsgált szennyezett és szennyezetlen területek kontrollcsoportjainál". Ugyanez állt a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számárais. Nem találtak eltérést a szennyezett és szennyezetlen területek gyerekeitől vett mintákban, „és jelentéktelen eltérés mutatkozott a másországokból származó adatok összevetésekor is... Úgy látszik, hogy a vizsgált személyek immunrendszere... nem károsult jelentősen a balesetkövetkeztében",

A mérgező anyagok – az ólom és a higany – vizsgálata is hasonló helyzetet mutatott. Attól tartottak, hogy a reaktorra ledobott ólom a légkörbekerült, és hogy a szennyezett körzetek lakói nagyobb mennyiségben belélegezték. Ezzel szemben a szennyezett területek lakóinak szervezetébentalált ólom és higany szintje ugyanannyi volt, mint az Egyesült Államokban, a kadmium pedig jóval alatta maradt. Ezek az adatok jóval alulmúlták azolaszországi vagy a szudáni értékeket.

Semmilyen bizonyítékot sem találtak arra, hogy a sugárzás okozta volna a szürkehályogot. A pajzsmirigy-elváltozások adatai sem haladták mega nemzetközi átlagot. A baleset következtében előírt étrendi megszorítások egyáltalán nem rontották a gyerekek növekedésének mértékét: ezek az

értékek is megfeleltek a szovjet, illetve a nemzetközi normáknak. A felnőttek többségét viszont túlsúlyosnak találták.A vizsgálat szerint magas volt a csecsemőhalandóság, de ez a baleset előtt ugyanakkora volt, sőt azóta csökkent. A születési rendellenességek

aránya sem nőtt jelentősen statisztikailag. Elképzelhető ugyan, hogy a jövőben növekszik a rákos megbetegedések száma, ám ezt még egy jóltervezett, hosszú távú járványügyi felméréssel is csak nehezen lehetne kimutatni. Az egyetlen statisztikailag mérhető növekedés feltehetőleg csak apajzsmirigy-, illetve a leukémiás megbetegedéseknél várható.

3A Guszkovához és Iljinhez hasonlatos elvhű leninisták megalázónak érezték, hogy fény derült a szovjet egészségügy hiányosságaira, de a

jelentés legalább tisztázta őket a népirtás vádja alóL A nyugati szakértők inkább azt rótták föl nekik, hogy túlbecsülték a határokat. „A problémaóvatos megközelítése-., két, igen lényeges negatív következménnyel járt: az, hogy túlhangsúlyozták a fertőzött területeken maradás sugártanikövetkezményeit, egyrészt fölösleges aggodalmat keltett a lakosságban, másrészt szükségtelenül telepítették ki az embereket/'

Ráadásul a szovjetek által felállított korlát meghatározása hibás módszeren alapult. Ezt ugyanis inkább az additív dózisra és nem a feltételezettélethosszig tartó dózisra kellett volna alapozni. Ezenkívül nincs semmilyen pontos, a sugárzás káros vagy biztonságos határértékére vonatkozóadatunk. Azzal, hogy negyven curie-ről tizenöt curie-re változtatták a határértéket, a valószínűleg felhalmozódó dózist nyolc rémre szorították. Ez aligcsökkentette az esetlegesen előforduló rákos esetek számát, viszont az újratelepítés hatalmas összegeket emésztett fel, és //úgy tűnik, nem állarányban a sugárvédelemmel. Fel kell mérni az újratelepítés következményeit – javasolták a szakértők –, mielőtt folytatják a dolgot".

A jelentés dühödt tiltakozást váltott ki a RUKH és a Zöld Világ radikális képviselőiből. Hiányosnak tartották, mivel nem mérte fel a szennyezettterületek megtisztításán dolgozó hatszázezer ember egészségi állapotát. Ezenfelül nem vették figyelembe az úgynevezett „forró helyeket" azátlagos szennyezettség kiszámításánál. Ráadásul ősszel vizsgálták az érintett népesség egészségi állapotát, holott az ilyenkor a legjobb. Télenbiztosan más adatokat kaptak volna.

A zöldek szerint az egész nem egyéb, mint az atomipari maffia szerecsenmosdatási kísérlete. A jelentés csupán azért készült, hogy elaltassa azemberek aggodalmait. Ljubov Kovalevszkaja úgy vélte, attól féltek, hogy Csernobil magával ránthatja az egész iparágat. Barátja, dr. Lupandin csakhamisítványként vagy amatőr munkaként emlegette a jelentést.

A vádak közt szerepelt az is, hogy a nemzetközi szakértőket lepénzelték; ingyen utazhattak, Gomel és Minszk legjobb szállodáiban lakhattak. Amájus elején, a Legfelsőbb Tanácsban a Csernobil Törvényről tartott vita során Iljin azt hallotta, hogy a kormány másfél millió dollárt vett el acsernobili jótékonysági szervektől, hogy fizetni tudja a Nemzetközi Csernobil Projektet,

1991. május 21-e és 24-e között ismét több mint ötszáz tudós gyűlt össze Bécsben, hogy megvitassák a Csernobil Projekt tapasztalatait. Ajelentésben foglaltakat egyaránt támadták a szovjet tudományos élet képviselői és az új tagköztársaságok szakértői. Iljin megsértődött amiatt, hogytúl magasnak találták a beavatkozási küszöböt.

– Menjünk kicsit vissza az időben – mondta dühösen és képzeljük el azoknak a szovjet tudósoknak a helyzetét, akik a beavatkozási küszöbmegállapításáért feleltek a baleset időpontjában. Ha megkísérelnek a mi fejünkkel gondolkozni, akkor be kell látniuk, hogy az emberekegészségének megóvása mindennél fontosabb volt számunkra.

Hozzátette még, hogy semmiképpen sem akartak kockáztatni. Ki kellett zárniuk minden hibalehetőséget. A pajzsmirigyet ért dózist például nemtudták pontosan mérni. Ukrán kollégáik ugyan megtettek minden tőlük telhetőt, de a polgári védelem csapatai nem voltak kellőképp felszerelve.

– Ez nem a tudósok hibája – fejezte be beszédét hanem a rendszeré.A leningrádi Sugárzáshigiéniai Intézet munkatársa, Ramza-jev professzor a leghatározottabban visszautasította az egyesült államokbeli

bethesdai Nemzeti Rákintézet kutatójának, B. W. Wachholznak a kérdését, hogy a szovjetek nem tartották-e vissza a jód 131-es izotópjávalkapcsolatos adatokat.

– Szeretném leszögezni – jelentette ki Ramzajev –, hogy senki sem kérte tőlünk a jód 131-re vonatkozó adatokat. Ezért nem mutattuk be.Természetesen rendelkezésünkre állnak ezek a statisztikák. Ezt mindenképpen tisztázni akartam, nehogy bárkinek is az a gyanúja támadjon, hogya Szovjetunió el akar titkolni valamit. Az Orosz Köztársaságot semmiképp sem lehet ilyesmivel vádolni.

A kaliforniai Laurence Livermore Nemzeti Laboratórium munkatársa, L, R..Anspaugh megpróbálta lecsillapítani a kedélyeket:– Természetesen nem feltételezzük, hogy valamit szándékosan elhallgatnak előlünk. Mindössze jeleztük, hogy nem álltak rendelkezésünkre azok

az adatok, amelyek alapján számításokat végezhetnénk. Csupán megjegyeztük, hogy –talán épp azért, mert nem kértük – nincsenek aSzovjetunióban készített, hozzávetőleges, a pajzsmiriggyel kapcsolatos mérési eredményeink.

Iljin mindenáron rá akarta szorítani a konferencia résztvevőit, hogy határozzák meg a rövid félidejű radionuklidok – mint a jód 131-es – egésztestre ható dózisát.

– Ez a kérdés nagyon fontos a számunkra – mondta –, ugyanis a Szovjetunióban sokan vannak – beleértve egyes, magukat tudósoknak nevezőembereket is –, akik állandóan megkísérlik aláásni az általunk megállapított határok megbízhatóságát. Azzal vádolnak, hogy mi nem vettükfigyelembe ezeket a dózisokat. Szeretném, ha közös nevezőre jutnánk, mivel most itt vannak a köztársaságok tudományos képviselői is-

Végül az ENSZ Sugárhatást Vizsgáló Tudományos Bizottságának egyik tagja vállalkozott a feladatra:– A hozzáférhető adatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a rövid félidejű izotópokból származó sugárdózis a teljes dózisnak

körülbelül hat százalékát teszi ki.

A szovjet tudósok úgy érezték, hogy a projekt adatai őket igazolják.– Rendkívül örülünk – mondta Guszkova –, hogy azok az emberek, akikért annyira aggódtunk, nem szenvedtek jelentős károsodást az elmúlt öt

év során. Nagyon megkönnyebbültünk amikor kiderült, hogy a dózis alacsonyabb, mint ahogy feltételeztük.Persze, ami az egyiknek gyógyszer, az a másiknak méreg. A belorusz és ukrán tudósok hevesen támadták a projekt jelentését. A konferencia

kezdetén a minszki Konoplia professzor közzétette saját méréseit. Ezek az adatok azt mutatták, hogy a légkör szennyezettsége jóval nagyobb,mint amennyit a projekt szakértői mértek. Szerinte rossz évszakban végezték a méréseket. A mezőgazdasági munkák idején a radioaktív porkikerült a szennyezett zónából. Az olyan, előre nem látott események pedig, mint mondjuk az erdőtűz, az adott helyen sokszorosára növelik alevegő radionuklid-tartalmát.

Konoplia bizonyos kérdésekben, mint például hogy nőtt-e a megbetegedések aránya a szennyezett területeken, még arra sem vette afáradságot, hogy tényekkel támassza alá mondandóját.

– A legtöbb ember beismeri, hogy emelkedett – jelentette ki megfellebbezhetetlenül.Az Ukrán Tudományos Akadémia alelnöke, V. G. Barjahtar a projekt vizsgálataiból kimaradt, a szennyezett területek megtisztításán dolgozó

emberek közt tapasztalt megbetegedésekről beszélt. Bejelentette, hogy „határozott bizonyítékaink vannak a gyermekekben történtkromoszómaelváltozásokra", és javasolta, hogy „kicsit óvatosabban kéne levonni a következtetéseket". A kijevi Endokrinológiai Intézet igazgatójaelmondta, hogy az utóbbi időszakban növekedett a pajzsmirigy rákos megbetegedések száma. 1990-ben huszonhat embert kellett megoperálni,míg 1985 és 1989 között csupán évi egy-két ilyen jellegű műtétre került sor.

Egy lengyel szakértő, Nauman professzor az országával szomszédos köztársaságok álláspontját támogatta. Úgy gondolta, a projekt téved,mikor azt állítja, hogy „semmilyen egészségi rendellenességet sem lehet összekapcsolni a sugárzással. A sugárzás 1995 előtti sztochasztikushatásairól lehetetlen bármi biztosat mondani". Nauman az Új-Mexikói Egyetem Radiológiai Tanszékének munkatársával, F. Mettlerrel isösszecsapott a genetikai torzulások kérdésében.

– ...ön arra a következtetésre jutott, hogy a sugárzásnak nincs látható hatása – mondta Nauman a magas, sovány amerikainak. – Szeretnémmegkérdezni, igaz-e, hogy nincs olyan kontrollcsoport, amellyel összehasonlíthatná az elváltozások arányát. Továbbá hogy igaz-e, mint mondta,hogy a genetikai változásokra csak tíz, hűsz, harminc év múlva lehet számítani. Végül felteszem az utolsó kérdést: igaz-e, hogy a citogenetikaivizsgálatok kimutatták, a háttéradatok nem elegendők ahhoz, hogy bármiféle következtetést vonjunk le belőlük?

Mettler minden kérdésre igennel válaszolt.– Ezek szerint, ha nem talált semmiféle sugárzással kapcsolatos elváltozást – folytatta Nauman –, akkor ebben a pillanatban nem juthat

semmiféle következtetésre.– Most a genetikai elváltozásokról beszél?

– A genetikai elváltozásokról és a citogenetikai tanulmányról. Valójában nincs adatunk a deformitásra a korábbi, 1987-es szovjetunióbelitanulmányokban, azaz nincs olyan kontrollcsoport, amelyhez viszonyíthatnánk az adatokat.

– Bizonyos területek genetikai elváltozásairól viszont vannak adataink, és ezek, illetve a mostani adatok közt statisztikailag nincs különbség.– Igen, de ön mondta, hogy a fejméret, illetve az IQ a legfontosabb, és ezekről nincs adata.– Ez igaz. Teljesen egyetértek önnel, hogy az IQ nagyon érdekes, és hogy erre nézve sajnos nincs adatunk.– Egyetért velem abban a kérdésben, hogy a genetikai változásokat illetően semmi értelme hosszú távú következtetéseket levonni az eddig eltelt

idő alapján?– Tökéletesen,– Köszönöm.– Azt hiszem, tudja, mikor kap választ a recessziós genetikai változások kérdésében – foglalta össze a vitát Mettler. –A mostantól számított

hetedik generáció életében.Abel Gonzalez, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség argentin tagja egyáltalán nem örült a vitának.– Úgy érzem, hogy dr. Nauman közbevetése – mondta – a baleset genetikai lökését illetően némi bizonytalanságot hagyhat maga után, és ez

olyasmi, amivel nem érthetek egyet. Nem igaz, hogy az örökletes hatásokról nem tudunk levonni semmiféle következtetést. Elég sokat tudunk agenetikai következményekről. Az összes eddig végzett járvány-tani vizsgálat alapján – egyetlen kivételével, amelyet, ha úgy gondolják, külön ismegvitathatunk – nincs statisztikai bizonyítéka, hogy örökletes hatásokat okozott volna a baleset. Tudjuk, hogy az általunk vizsgált örökleteshatásoknak kicsi az előfordulása.

4A nyugati tudósok egyre növekvő kétségbeeséssel látták, hogy az oly nagy fáradsággal megalkotott jelentést egyre növekvő bizalmatlanság

övezi. Nemcsak a genetikai elváltozásokra vonatkozó, megnyugtató következtetéseiket kérdőjelezték meg, hanem a lakosság kitelepítésévelkapcsolatos, általuk megállapított határok helyességét is.

– Egy pillanattal ezelőtt kaptam meg egy Izvesztyija-cikk hivatalos fordítását – folytatta Gonzalez. – Azt hiszem, ez az információ szorosankapcsolódik mai vitánk témájához. A cikk azt állítja, hogy a baleset által érintett területek kitelepítésével kapcsolatosan az alábbi határértékeketiktatták törvénybe: a) a teljes kárpótlással járó kötelező kitelepítést abban az esetben kell alkalmazni, ha az átlagos dózis meghaladja az ötmillisievertet {0,5 rem); b) azokon a területeken, ahol a dózis meghaladja az egy millisievertet (0,1 rem), a lakosság szabadon dönt arról, hogymarad-e vagy pedig a szintén teljes körű kárpótlással járó kitelepítést választja; c) azokon a területeken, ahol a sugárdózis kevesebb, mint 1millisievert (0,1 rem/év), az emberek különleges státust kapnak. Bár nem telepítik ki őket, bizonyos kedvezményekre és kárpótlásra lesznekjogosultak. Kíváncsi lennék, milyen következményekkel járna ez a törvény, ha a szovjet hatóságok ellenőriznék a radonsugárzást mondjuk alakóházakban. Az ENSZ Sugárhatást Vizsgáló Tudományos Bizottsága, az UNSCEAR által meghatározott radonküszöb 1 millisievert. Könnyenelképzelhetőnek tartom, hogy a Szovjetunió hideg, északi területeinek jól szigetelt házaiban ez a szint magasabb lehet

Az új szovjet törvényt mások is értelmetlennek találták. „Sok ország van, ahol a lakosság jó része öt millisievertnél nagyobb dózist kap a radonbólés leány elemeiből évenként. Az érintett kormányok és a lakosság mégsem zavartatja magát emiatt." A Csernobil Törvény öt millisievertbenhatározta meg a kötelező kitelepítés határát. Dr. Belajev, a Kurcsatov Intézet munkatársa úgy nyilatkozott, hogy „ez sérti az emberi jogokat".

Vannak sokkal ártalmasabb dolgok, mint a sugárszennyeződés.– Szeretnék elmondani valamit a csernobili költségekkel és segélyekkel kapcsolatosan – mondta Jovanovich professzor, a Manitobái Egyetem

Fizika Tanszékének munkatársa. – Én megértem, hogy a lakosság egészsége – kerül, amibe kerül – mindennél fontosabb. De ha énatomfizikusként elmegyek egy olyan összejövetelre, mint ez a mostani is, akkor valamennyien a sugárveszélyről beszélünk. A légszennyeződéspéldául szóba sem kerül. Ennek ellenére egykét héttel ezelőtt, az Anaheimben rendezett konferencián bejelentették, hogy az amerikai városoklégszennyezettsége feltehetőleg évi hatvanezer életet követel. Úgy tűnik, hogy manapság talán a légszennyeződés szedi a legtöbb áldozatot alakosság köréből... Ha most tízbillió dollár vagy rubel állna rendelkezésemre, és azt a lakosság egészségügyi helyzetének javítására akarnámfordítani, akkor legfeljebb azon töprengenék, hogy vagy a száz millisievert fölötti területekről telepítsem ki az embereket, vagy pedig ki tisztíttassama kéményeket. Nem szabad elszakadnunk a valóságtól. Vannak az atomenergiánál sokkal veszélyesebb dolgok. Ezen Csernobil ténye semváltoztat.

Egy dán fizikus, Hedemann Jensen elég egyértelműen fogalmazta meg a nemzetközi szakértők álláspontját:– Abban valamennyien határozottan egyetértünk, hogy semmiféle takarékossági szempont sem érvényesülhet sugárvédelmi kérdésekben, ha

ezzel csökkentjük a kockázatot.A mogorva dr. Ken Duncan, a Brit Sugárvédelmi Bizottság egykori vezető egészségügyi tisztviselője hangsúlyozta, hogy minden további, a

kitelepítésre vagy a kárpótlásra fordított összeg egyszerűen pénzkidobás.– Az emberek az érzelmeikre hallgatva azt mondják – és Csernobillal kapcsolatban rengeteg érzelmi tényező játszik szerepet –, hogy nem lehet

pénzben kifejezni az emberi élet értékét. Micsoda ostobaság! Ezen az alapon az ország összes pénzét az egészségügyre költhetnénk, de a végénnagyon rosszul járnánk. Csak az orvosok dörzsölnék a kezüket.

A tudósoknak nem is annyira a Csernobillal kapcsolatos hipochondriával kellett megküzdeniük. Sokkal nagyobb akadályt jelentett a tudományiránti általános bizalmatlanság.

– Általában amikor az orvosok vagy a tudósok szembekerülnek azzal a gyakran elég kellemetlen publicitással, amit a sajtó ezekben a témákbanjelent – mondta Duncan nekitámadnak a legközelebbi médiasztárnak, bárki legyen is az illető. De nem egészen igazságos csupán az újságírókatés tévés személyiségeket hibáztatni azért, mert sok esetben hitelt adnak az áltudósoknak. Nagy felelősség terheli azokat a tudósokat is, akikkizárólag szaknyelven hajlandók megszólalni. Ez nem hírnév vagy pénz, hanem becsület dolga– Az emberiség végül a saját csapdájába esett –mondta dr. Buldakov, a Biofizikai Intézet munkatársa. – A szakértők tisztában vannak vele, hogy a különböző, egészségre ártalmas tényezők közüla sugárzás még a legenyhébbek közé tartozik. De a nagy tömegek sehogy se akarják elhinni ezt, hiszen ötven éven át hazugsággal traktálták őket.Ők továbbra is biztosra veszik, hogy a háttérsugárzásnál kicsit magasabb érték már feltétlenül halált okoz. Nagyon nehéz megváltoztatni azemberek gondolkozását... Szinte lehetetlen bebizonyítani olyasmit, amit senki sem akar elhinni.

Amellett, hogy kiderült, a tudományban is lehetnek babonás beidegződések, számolni kellett azzal a másik, hasonlóan ironikus ténnyel, hogyugyanaz a párt, amely 1986-ban alábecsülte a baleset súlyosságát, most átesett a ló túlsó oldalára. Az ukrán Csernobil Minisztérium vezetője,Georgij Gotovcsic például a leghatározottabban elutasította a Csernobil Projekt jelentésének állításait.

– Úgy érezzük, hogy a csernobili baleset sugártani következményeit illetően túl derűlátó következtetéseket vontak le. Ez nemcsak a területmegtisztításának szempontjából zavaró, hanem általános sugárzásvédelmi tekintetben is.

Ez a hirtelen pálfordulás nagyon kínos volt a nyugati szakértők számára, hiszen ők keményen dolgoztak azért, hogy kiderítsék, mi az igazságCsernobillal kapcsolatban. A szovjet szakértők három éven át visszautasítottak minden, az általuk végzett mérések ellenőrzésére irányuló kísérletet.Amikor végül beleegyeztek, a nyugati szakértők felkészültek rá, hogy végre lehull a lepel az Iijinhez és Iszraelhez hasonló apparatcsikok ideológiaiihletésű hazugságairól.

– Azt mondták – nyilatkozta később dr. Steinháusler, a beszédes salzburgi fizikus –, hogy ne bízzunk a kapott számokban, ne bízzunk a publikálttérképekben... hát igen, így állt a helyzet 1990 márciusában, A Szovjetunióban rengeteg emberrel találkoztunk, aki félt, de legalábbis aggódott.Nem mertek inni a kutakból. Nem merték megenni a saját maguk által termesztett élelmiszereket. Mindez több tízezer kilométernyi területen, többszáz településen jelent problémát. És akkor ott vagyunk mi, hetven-egynéhányan, és óhatatlanul is megkérdezzük magunktól: Vajon megbízható-e aszovjet kollégáktól kapott térkép? A tej és az élelmiszerek adatai vajon pontosak-e? Vajon a szovjetek tudják, hogyan kell mérni mindezt? Tudják,hogyan kell kiértékelni a méréseket? Valóban biztonságos az a terület, ahol ezek a szerencsétlenek élnek? Ezekre a kérdésekre pedig csak úgykaphatunk választ, ha kimegyünk oda, elmegyünk a laboratóriumukba, megkérjük őket, dolgozzanak velünk, ismeretlen mintákat adunk nekik, hogyelemezzék őket – ami a legnehezebb feladatok egyike. A szovjetek hajlandók voltak minderre. Összegezték az adatokat. Rettenetesen szorítottaőket az idő. Bárcsak azt mondhatnám, hogy mi jobban csináltuk volna, de azt hiszem, ez nem igaz.

A Csernobil Projekt jelentése nem szerecsenmosdatás. Ebben minden világosan le van írva. Nem kell a sorok közt olvasnia annak, aki kíváncsia következtetésekre. A jelentésből fehéren feketén kiderül, mi mindenen kell még javítani... De a leglényegesebb tény az, hogy szovjet kollégáinktudják, mit csinálnak.

Hogyan segíthetünk azoknak, akik azt kérdezik tőlünk: „Nyugodtan megehetjük az itt termelt élelmiszert? Ihatunk a kutakból?" Nem hiszem, hogyazzal segítenénk nekik, ha a mérési eredményeink dacára azt állítanánk, hogy az élelmiszer szennyezett, a vizet nem lehet meginni, a talajmérgezett. A mérések pont az ellenkezőjét igazolják. A legtöbb általunk vett vízmintában például nem találtunk radioaktív szennyeződésre utalónyomokat. És nem azért, mert rosszak a műszereink, hanem egész egyszerűen, mert nincs benne... Ezt a lehető leghatározottabban le kellszögezni. Azzal segítünk ezeken az embereken, ha mi is igazoljuk szovjet kollégáink méréseit. Ez az egyetlen módja, hogy ismét bízni kezdjeneksaját szakembereikben.

Valóban lehetnek a környezetvédelmet érintő problémák. Ezeket nem akartuk elhallgatni vagy lekicsinyelni. Ezek közé tartozik például a vizekélővilágának helyzete, amely még sokáig gondot jelenthet, ahogy jelentésünkben is utaltunk rá. A radioaktív részecskék sok helyen lerakódtak.Ezek hatása nem fog elmúlni néhány hét alatt. Ezt mi magunk is megállapítottuk, szovjet kollégáink szintén tudják. A sugárzás kimutatható ahalakban és más vízi élőlényekben. Megmértük a vásárolt élelmiszereket. Egyértelműen kijelenthető, hogy az élelmiszereket rendszeresenellenőrzik. Csak a hivatalos figyelmeztetés ellenére termelt élelem és az erdőn gyűjtött gomba jelent veszélyt. A szovjet tudósok ugyanúgy nemtudják meghatározni az erdei gombák céziumszintjét, mint ahogy mi sem. Legfeljebb annyit tehetnek, hogy azt tanácsolják, ne egyenek gombát.

Mindent összegezve el kell mondani, hogy a terület valóban sugárszennyezett. Jelentésünk nem csökkenti ennek mértékét, hanem újperspektívába helyezi. Olyan mérhető, objektív adatokat ad, amelyeket a külvilág bármikor ellenőrizhet. Ez a tudományos megközelítés egyetlenlehetséges útja, és nem az, hogy rémhírekkel ijesztgetik a lakosságot. Végül úgy gondolom, nagyon tisztességtelen eleve feltételezni, hogy akár aszovjet kollégák, akár a projekt munkájában részt vevő többi kilencvenkilenc tudós megkísérelte volna elhallgatni a tényeket vagy kozmetikáztavolna az adatokat. Mi megkíséreltünk reális képet adni a mostani helyzetről, és azt hiszem, hogy szovjet kollégáink is ugyanezt tették.

5Lehet, hogy a Szovjetunió ellenségeinek szemében mindez csupán apró igazságtalanságnak tűnt, ha összevetették saját, több mint fél

évszázados szenvedéseikkel. Míg a tudósok Bécsben a Csernobil Projekt jelentésén vitatkoztak, Oroszországban elnökválasztási kampány folyt. Atörténelem során most kérdezték meg először a népet, hogy kit szeretne vezetőjének. A demokraták jelöltje Borisz Jelcin lett, a kommunistákéNyikolaj Rizskov.

Rizskov továbbra is a régi rendszer legelfogadhatóbb embere volt. Ennek ellenére a kommunizmust testesítette meg mindazok szemében, akikgyűlölték a rendszert. Ráadásul ő irányította a Politbüro csernobili bizottságának munkáját is. A választások szenvedélyes légkörében –valószínűleg csak nagyon kevesen hittek benne, hogy egyszer a szavazóurnáknál mondhatnak ítéletet a rendszer felett – illuzórikusnak bizonyult azaz elképzelés, hogy a polgárok majd elfogadják dr. Steinháusler véleményét, miszerint „a szovjet kollégák tudják, mit csinálnak". Mivel Rizskovvezette a kormánybizottság munkáját, egész egyszerűen nem lehetett igaza. Bármit csinált is, az csak rossz lehetett.

Noha maga Csernobil nem szerepelt a választási jelszavak sorában, ez volt az a faló, amelyben a demokraták kicsiny, de hangos csoportjabeférkőzött a politikai felépítmény falai közé. A Csernobil körüli titkolózás miatt felharsanó vészriadó felrázta a különben jámbor orosz, ukrán ésbelorusz konzervatívokat.

1991. június 12-én, alig két héttel a bécsi konferencia befejezése után az orosz emberek ítéletet mondtak a kommunista rezsim felett. Az ötmásik jelölttel versengő Jelcin ötvenhét százalékos abszolút többséggel nyerte meg a választásokat. Rizskovra mindössze 16,9 százalékszavazott.

XIV1

Az orosz elnökválasztáson elszenvedett vereség után Nyikolaj Rizskov visszavonult a politikától. Jegor Ligacsov követte. Miután a párt 1990júniusában rendezett XXVIII. kongresszusán leváltották a főtitkár-helyettesi posztról, bejelentette, hogy visszavonul szülőhazájába, Szibériába.

Távozásuk azonban nem jelentette a konzervatív erők visszaszorulását a kormányban. Gorbacsov és új, konzervatív miniszterei még mindigbármikor kérhették a Hadügyminisztérium, a KGB és a Belügyminisztérium erőinek segítségét. Ennek ellenére többen úgy gondolták, hogy abolsevizmus örökösei harc nélkül fognak lemondani a hatalomról.

A rendszer továbbra is a protekcióra épült. így azok, akik nem voltak népi küldöttek vagy radikális újságírók, tehát nem élvezték a függetlenségáldásait, óvakodtak tőle, hogy megharapják a kezet, amely táplálta őket. Borisz Jelcin megválasztása drámai változást eredményezett az emberekszovjet rendszerrel szembeni viselkedésében. Az óvodában, iskolában, úttörőszövetségben, Komszomolban, főiskolán és a pártban beléjük vertideológiától való szabadulás határozta meg a csernobili tragédia főszereplőinek életét is.

Ljubov Kovalevszkaját, akinek a csernobili erőmű építési hibáiról szóló cikke alig valamivel a baleset előtt jelent meg, a nyugati médiaprófétaként ünnepelte. A szennyezett zóna életéről szóló riportjainak készítésekor teljesen kiábrándult az atomenergiából. „A csernobili tragédiakövetkezményei –írja egy helyen – visszafordíthatatlanok, és örök időkig fognak tartani. Az emberiségnek hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogymostantól a Csernobil utáni korszakban élünk. Nincs az a műtét, amellyel megakadályozható lenne a genetikai környezetszennyeződés. Semmilyenorvosi beavatkozással sem változtatható meg a vérkép, a genetikai kód, a tájkép, a kultúra és a hagyomány elpusztulása, beleértve magát azembert is. A világ egy és oszthatatlan egész."

Ljubov hangot adott a sokakban meglévő kételyeknek, és kétségbe vonta a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség pártatlanságát: „Mivel aszervezet célja az atomenergia-ipar fejlesztése, így nem csupán a plutóniumszint ellenőrzési nehézségeinek elkendőzésében érdekelt, hanem aziparág legégetőbb problémáinak álcázásában is."

1989-ben, amikor eltörölték az atomenergiával kapcsolatos ügyek titkosítására vonatkozó határozatot, Ljubov végre megírhatta, hogyan tartottavissza a titkosszolgálat a balesettel kapcsolatos információkat, és fölfedte a segélyek elosztásával kapcsolatos visszaéléseket.

„Közismert – nyilatkozta 1990-ben a Szabad Európa Rádiónak –, hogy az atomenergia felhasználásával foglalkozó állami bízottság leemelthatvanötmillió rubelt a 904-es számláról, és a saját céljaira használta fel."

Sok zölddel és demokratával ellentétben Kovalevszkaja nem váltotta fel az egykori pártvonalat a monstanival. Ő független maradt. Mivel nemkellett kuncsorognia senki szavazatáért, az erőmű dolgozóinak szemükbe mondta a Csernobil Szövetségben, hogy részben ők is hibásak abaleset miatt, hiszen sosem szálltak síkra az erőmű vezetésében tapasztalható korrupció és hiányosságok ellen. Fura viszonyban volt Scserbakkalés a Zöld Világgal. Scserbak ugyan hiteles képet festett a könyvében Ljubovról, de a nő látta, hogy a Zöld Világ mozgalom nagyon sajátosintoleranciát fejlesztett ki magában, amelynek egyetlen célja, hogy minél több pénzt csikarhassanak ki. Kovalevszkaja úgy vélte, hogy a Zöld Világpolitikai céljai érdekében használja föl a tragédiát.

A Zöld Világ telefonközpontosai időnként nem voltak hajlandók oroszul beszélni – kivéve, ha az illető valami nyugati újságíró tolmácsa volt, éskemény valutát ígért egy interjúért vagy néhány szenzációs statisztikáért.

Ljubov hirtelen szembe találta magát azzal, hogy ő csupán Kijevben élő orosz. Egyre nehezebben tudta megjelentetni írásait. Sokszor azzalküldték vissza őket, hogy fordíttassa le ukránra. Kénytelenségből az egyetlen kijevi orosz nyelvű újságnak, a Ragudának dolgozott, ám az ittenikeményvonalas kommunista szerkesztők nemigen szimpatizáltak nézeteivel.

A Csernobilt követő nagy kiábrándulási hullám Ljubovot – sok más emberrel együtt – a vallás felé sodorta. Noha gyermekkorában már értekeresztvíz, most újra megkeresztelkedett a kijevi Szent Volodomir-székesegyházban.

Valentyina Bruhanova ugyanebbe a templomba járt. Ő bebörtönzött férjéért imádkozott. De nemcsak ők tértek vissza a valláshoz. Ez a jelenségáltalános kortünetnek számított. A baleset első évfordulóján az ukrajnai Hriusiv faluban egy tizenkét éves gyereknek megjelent Szűz Mária. Abalesetet sokan Isten büntetésének tartották. Az ukrán nyelvben Csernobil a fekete üröm neve. Ez a növény szerepel a Jelenések Könyve 8.fejezetének 10-11. versében: „A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknekharmadrészére, és a vizek forrásaira; A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala avizektől, mivel keserűkké lőnek."

Oroszországban is sokan visszatértek az ortodox kereszténységhez. Az egykor a proletárforradalom győzelmét hirdető hatalmastranszparenseken húsvétkor ez állt: KRISZTUS FELTÁMADOTT. VALÓBAN FELTÁMADOTT. A csernobili katasztrófa ötödik évfordulóján amoszkvai olimpiai falu csarnokában tartott ünnepségen nem a pártvezetők elnököltek, hanem a moszkvai pátriárka. „Isten áldása legyen azokon,akik életüket veszítették Csernobilban – imádkozott –, és óvja meg a világot az ilyen tragédiáktól."

Azért nem mindenki cserélte föl könnyen a kereszténységre ateizmusát. Sokan megmaradtak marxistának. Ezenkívül voltak olyan szovjetállampolgárok, mint a tatár Dav-letbajevék, akiknek hagyományai nem a kereszténységben, hanem az iszlámban gyökereztek. Őket ugyan márkommunistának nevelték, de Csernobil megingatta a rendszerbe vetett hitüket. Inze a sok szenvedés által újra megtalálta népe igaz Istenét. Mostmár nem Lenin teteméhez vagy a Puskin-szobor előtt imádkozott. Fiát, Maratot a Moszkvai Mecsetbejáratta.

Az atomerőmű személyzetének épített új városban, a Prip-jatytól negyven kilométerre lévő Szlavuticsban is új templomot akartak építeni. Akommunista polgármester ugyan felajánlotta, hogy szenteljenek egy „szertartástermet" az atomerőműnek a múzeumban, de a hívők elutasították ezta megoldást. Terveket készítettek, de idővel rájöttek, nincs elég pénzük, hogy felépítsék a templomot.

A Szlavuticsban élők többsége teljességgel elveszítette tartását. A várost 1986-ban kezdték építeni. Ugyanolyan szépnek szánták, mintPripjatyot. Hogy demonstrálják a tagköztársaságok szolidaritását, úgy döntöttek, hogy minden köztársaság felépít egy-egy városrészt. Épp ezért alegkülönbözőbb építészeti stílusok találhatók benne, a balti államok északi házaitól a Kazahsztánban és Azerbajdzsánban elterjedt keletikockaházakig. Ugyanolyan széles utcák, parkok, játszóterek voltak benne, mint Pripjatyban. Poleszje gyönyörű erdői a város határában kezdődtek.

Amikor 1989-ben végre kiadták a radioaktív szennyeződést mutató térképeket, kiderült, hogy a város szennyezett területen fekszik. Ennekmértéke egy és öt curie/m2 között ingadozott. Az erdőkben nem lehetett sétálni. A gombaszedést sem tanácsolták. így aztán néhányan másholkerestek munkát. Azok, akik Kijevben kaptak lakást, gyorsan elköltöztek a környékről. Az ott maradókra hatalmas nyomás nehezedett, hogy nehagyják el Szlavuticsot.

Annak ellenére, hogy a kötelességtudó Vagyim Grisenyka és kedves, eleven felesége, Jelena jobban szerették Kijevet, Szlavuticsban maradtak,mert Vagyim lett a szarkofág építéséért felelős főmérnökhelyettes. A baleset idején harmincre-mes dózist kapott. Később abbahagyta aszámlálást. Vlagyimir Csugunov százremes dózist kapott, mégis visszatért. Nyikolaj Steinberg 1987-ig maradt az erőmű főmérnöke. Hűségesmunkatársa, Katya Litovszka az igazgató titkárnője lett. A baleset árnya mindig fölöttük lebegett. Túl sok új arc volt köröttük. Hiányoztak a régiek.Azok, akik meghaltak, és azok, akik börtönben ülnek.

Bruhanov, Djatlov és a többiek perének idején megígérték, hogy az RBMK típusú reaktorok tervezési hibáinak ügyében is nyomozni fognak. Áma tervezők ellen senki sem emelt vádat, és a beígért nyomozás is elmaradt. Nyikolaj Steinberg 1987 elején elhagyta Csernobilt, hogy aMoszkvában működő Össz-szövetségi Atombiztonsági Tanács alelnöke legyen. Kommunista családban nőtt fel Az úttörőszövetség, a Komszomolés a párt aktív tagja volt. A csernobili baleset azonban felfedte előtte a rendszer hibáit.

1989-ben kilépett a kommunista pártból. Az 1991-es, Első Nemzetközi Szaharov Kongresszuson közzétette a baleset igazi okairól szólójelentését. Ezt hivatalos pozíciójának súlya is alátámasztotta. A jelentés szerint a baleset alapvető oka a tudományos, technológiai, szocio-ökonomikus és emberi tényezők sajátos keveréke. Az operátorok csupán azért tették instabillá a reaktort, hogy befejezhessék a turbináktesztelését. A legkomolyabb tévedést – Djatlov utasítására és Akimov segédletével – Toptunov követte el, amikor a megengedettnél többszabályozórudat vontak vissza, hogy növeljék a reaktor teljesítményét, miután nullára esett. Hozzá kell tenni, hogy a teszt befejezésének érdekébenóriási nyomás nehezedett az operátorokra.

Steinberg a következőképp fogalmaz: „Ha megtagadják a teszt folytatását, az azt jelentette volna, hogy sok hónapra elhalasztják egy igen fontosbiztonsági rendszer ellenőrzését, így a blokk vezetői és operátorai olyan döntést hoztak, amely minden bizonnyal eleve meghatározta a balesetbekövetkeztét. Hogy miért fogalmaztam úgy: minden bizonnyal? Mert mind a mai napig nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy melyik

pillanatban állíthatták volna le komoly kockázat nélkül a reaktort.A kezelőszemélyzet kétségkívül megszegte a működtetési szabályzatot, de nem tudták, hogy a szabályozórudak tervezési hibásak, és gyors

belövésük nem azonnali leállást, hanem pillanatnyi energiafelszabadulást eredményez. Április 28-án – a reaktor akkori állapotában – ez történt, ésvégső soron ez okozta a robbanást."

Csak nagyon bonyolult számítások alapján tudunk következtetni arra, hogy valójában mi történt azon az éjszakán. „Sajnos... mindmáig nemkészült megfelelő modell." Ennek ellenére abban mindenki egyetért, hogy az ener iga felszabadulást a szabályozórudak leengedéseeredményezte.

„A csernobili baleset a világ legsúlyosabb katasztrófái közé tartozik. Először úgy tűnt, hogy csupán a működtetési szabályzat néhány apróbbpontját szegik meg: a négyes blokk biztonsági rendszerének tervei közt több mint tíz szabálytalanságot találtak. Ezek aztán egy sor nemkívánatoshatást eredményeztek a reaktor működésében. Külön-külön nézve egyik sem látszik különösebben súlyosnak, de végül összeadódhatnak, amikoregy nem várt esemény – jelen esetben a személyzet szubjektív döntése – lehetővé teszi, hogy beinduljon a reaktor önpusztító mechanizmusa."

Steinberg azzal folytatta, hogy fölösleges azon vitatkozni, ki a felelős, „azok, akik a kibiztosított fegyvert a falra akasztották, vagy pedig azok, akikmeghúzták a ravaszt". Sokkal több értelme van, ha a csernobili katasztrófa általános okait veszik bonckés alá: mindmáig nem tisztázták, hogyjogilag ki felel az atomerőművek biztonságáért, a reaktorok építésének és működtetésének nincs megfelelő szintű ellenőrzése, és aszabályozótestületeknek sincs elég hatalmuk. „Az atomfűtésű erőművek jó részét még mindig nem helyezték az állami szabályozótestületekfennhatósága alá.”

Emellett ott voltak az emberi tényezők: a pszichológiai ösztönzés hiánya, egészen pontosan az, hogy az operátorokat csupán a működtetésiszabályzatot végrehajtó automatáknak tekintették, ugyanakkor, amikor az előírt normáknak való megfelelés nemegyszer emberfelettiteljesítményekre, apróbb szabálytalanságokra, állandó improvizációra kényszerítette a munkásokat.

„A listát sokáig lehetne folytatni – fejezte be Steinberg de azt hiszem, mindez egyetlen mondattal összegezhető: a biztonsági kultúra teljeshiánya."

Vagy hogy a kommunista párt egyik kedvelt szlogenjét idézzük: a cél szentesíti az eszközt.

Steinberg jelentését dr. Armen Abadjan is megerősítette. Ő a technológiai kérdések elemzésekor hasonló következtetésekre jutott, ám ezt mindez idáig nem tartotta szerencsésnek nyilvánosságra hozni. Részletesen ismertette a hasonló balesetek megelőzésére tett intézkedéseket: továbbiszabályozórudakat iktattak a rendszerbe, csökkentették a belövésükhöz szükséges időt, 2,4 százalékos dúsítású uránt használtak fűtőanyagként,újraírták a reaktor dokumentációját, és ismét betanították a személyzetet. Dr. Abadjan jelentése – ahogyan Steinbergé – ugyan nem tisztázzateljesen az operátorokat, de legalább bebizonyította, hogy nem csupán a működtetési szabályzat megszegése okozta a balesetet. Ami mégfontosabb, kiderült, hogy sem az operátorok kiképzési anyagában, sem az erőmű dokumentációjában nem szerepel a veszély.

2Anatolij Djatlov csöppet sem volt elégedett ezzel az eredménnyel. Megromlott egészségi állapota miatt korán kiszabadult a börtönből. Ezt

követően harcot indított, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. Igazából nem is az bántotta, hogy a szovjet bíróság elítélte őt; tudta, hogy a rendszernekbűnbakokra van szüksége. Sokkal jobban bosszantotta, hogy a Nemzetközi Atombiztonsági Tanácsadó Csoport 1986-os jelentését összeállítónyugati tudósok ugyancsak átvették a párt álláspontját. Djatlov a jelentés szerzőihez írt, 1991-es levelében kijelentette, hogy Legaszov becsaptaőket, és pontról pontra cáfolta azt az állítást, hogy az operátorok tévedései okozták a balesetet. Azt állította, hogy a reaktor működtetésiszabályzatát csak a baleset után írták, és hogy az RBMK-1000 reaktorokon végrehajtott változtatások is bizonyítják, hogy már a kezdetektől fogvabalesetveszélyesek voltak. A baleset oka – nem főoka vagy alapvető oka – kizárólag az RBMK-1000-es jellemzőiben keresendő.

A rövidebb időre ítélteket már Djatlov és Fomin előtt kiengedték. Fomint meggyengült idegállapota miatt helyezték szabadlábra. A katasztrófaötödik évfordulóján már csak Bruhanov ült börtönben. Ezt némelyek igazságosnak tartották, hiszen a baleset után előbbre helyezte a párt érdekeita személyzet életénél.

Bruhanov ennek ellenére sem maradt védelmezők nélkül. Anatolij Nazarov professzort, a szovjetunióbeli három ökoló-gus egyikét isbeválasztották a Népi Küldöttek Kongresszusába. A kis, kopaszodó, szakállas ember sosem volt a kommunista párt tagja. Még a kongresszusbatörtént beválasztása után sem tekintette magát politikusnak. Inkább olyan szakértő volt, akire nagy szüksége lehet az erősen szennyezettországnak.

Nazarov az addig szent tehénként kezelt hadiipari komplexum ellen intézett első támadása a Cseljabinszkban tervezett új reaktort vette tűz alá. írtegy rövid értekezést amelyben a majaki katasztrófa hatásait elemzi. Ezt egyébként az 1970-es években száműzött nyugaton élő professzor,Georgij Medvegyev is kimutatta, aki a sugárzás hatásairól szóló szovjet tudományos és orvosi cikkek alapján feltételezte, hogy valahol komolybalesetnek kellett történnie. Medvegyev hipotézisét azonban még nyugaton is elvetették, antikommunista propagandának tartották. Nazarov rövidértekezése viszont igazolta a tudóst.

Nazarov minden fenyegetés és vesztegetési kísérlet ellenére folytatta sugárszennyezés-ellenes tevékenységét, úgyhogy szinte magátólértetődően választották meg a Legfelsőbb Tanács Csernobil Bizottságának élére. A törvény teljes szigorával végzett nyomozásai során készített„egy elemzést a büntető törvénykönyv 17-73-as számú anyagairól". Ebben azt sugallja, hogy a csernobili baleset ügyében lefolytatott eljárás volt azutolsó koncepciós per a Szovjetunió történetében.

Semmilyen kétség sem merül fel a tekintetben, hogy az elítéltek valóban súlyos szabálytalanságokat követtek el. Ez egyébként a

tárgyaláson is bizonyítást nyert.Sokkal inkább kérdés, hogy milyen súlyosak voltak ezek a szabálytalanságok. Például a Dubovszkij professzor vezette obnyínszki szakértői

csoport, miután alaposan kivizsgálta a problémát, arra a következtetésre jutott, hogy ha az RBMK-1000-es reaktor biztonsági rendszeremegközelítette volna a törvényben előírtakat, akkor az operátorok által elkövetett szabálytalanságok legfeljebb egy egyhetes leállásteredményezhettek volna a csernobili erőmű négyes blokkjában.

Ebben az esetben viszont az Ukrán SZSZK büntető törvénykönyvének 167. cikkelye alapján legfeljebb hanyagság lehetett volna a vád. Atanulmány tovább folytatta a vádlottak – főleg Bruhanov – tisztázását.

Nehéz törvényesnek tekinteni, hogy az erőmű leváltott igazgatóját az ukrán büntető törvénykönyv 165. cikkelye alapján (a hatalommal való

visszaélés miatt) ítélték el Bűnösnek találták a sugárzás mértékének szándékos elhallgatásában és abban, hogy megfelelő védőfelszerelésnélkül küldte veszélyes helyekre az operátorokat stb. Először is: bizonyítást nyert, hogy közvetlenül a baleset után számos pártvezető érkezett ahelyszínre, és ők kérték meg, „ne keltsen pánikot". Másodszor: erősen kétséges, hogy a baleset utáni kavarodásban az erőmű igazgatójabármiféle pontos információval rendelkezett volna. Ezt egyébként Legaszov akadémikus is kifejtette emlékirataiban, így az a parancs, hogy azemberek védőfelszerelés nélkül menjenek megnézni, mi történt, végzetes szükségszerűségnek mondható.

Egyébként attól függetlenül, hogy ártatlanok voltak vagy bűnösök, Bruhanov és társai nemcsak a börtöntől szenvedtek. Djatlov ötszázötven rémesdózist kapott Csernobilban, A börtönben kapott silány táplálék és a kezdetleges orvosi ellátás következtében három év alatt tizenötöt öregedett.Bruhanov valamivel jobban bírta. Ő eleve alacsonyabb dózist kapott, azonkívül, mivel a napsütötte Taskentben töltötte gyermekkorát, a szervezeteis ellenállóbb volt.

Az áldozatok közül sokan a leggondosabb orvosi kezelés ellenére sem jöttek rendbe, pedig már öt év telt el a baleset óta. Pjotr Palamarcsukugyan minden orvosi előrejelzés dacára túlélte a hétszázötven-nyolcszáz rémes dózist, sőt évről évre erősödött, ám még mindig nyílt sebek voltak ahátán és a lábán. Szása Juvcsenkónak szintén nyílt sebek borították a karját. Ő Bajoroszágba ment, és egy német katonai sebésszel végeztette ela bőrátültetést. Dr. Baranov úgy érezte, hogy ezt a 6. Számú Kórházban is meg tudták volna csinálni. Fájlalta a dolgot, mert ez az eset is rontotta aszovjet orvostudomány hitelét.

A 6. Számú Kórház orvosai számára ez az időszak jelentette a mélypontot. Jó fényt vetett volna rájuk, ha kiderül, hogy a szovjetek a rendszerminden hiányossága dacára törődnek népük egészségével, de sajnos épp az ellenkezője történt. A nemzetközi szakértők egész pontosan leírtákaz ukrán és belorusz falvak népességének elképesztően rossz egészségi állapotát. A baleset idején Guszkova, Baranov és a kezük alatt dolgozó

fiatal nők és férfiak sokszor saját egészségüket is kockára tették, hogy segítsenek betegeiken, Vorobjov ennek ellenére a KGB és a harmadikügyosztály lakájainak titulálta őket. Hogy még jobban kínozzák magukat, Baranov és Guszkova megnézte a Róbert Gale könyvéből készült, Végsőfigyelmeztetés című amerikai filmet. A szovjet orvosok ebben az alkotásban természetesen csak statisztaszerepet játszottak az amerikai hősoldalán.

Razim Davletbajev félig megnyomorodott. A haja megszürkült, mozgása lassú lett. Kapott ugyan valami névleges munkát az AtomenergiaMinisztériumban, de sokszor gyengeségi rohamoktól és szédüléstől szenvedett. A legegyszerűbb nátha is hosszú időre ledöntötte a lábáról. InzeDav-letbajeva továbbra is jó barátságban maradt Akimov feleségével. Noha Inzének korábban úgy tűnt, hogy Akimovék elég szürke családi életetélnek, Ljuba most oroszlánként harcolt, hogy tisztára mossa férje emlékét.

Alekszandr Nemirovszkij, az a tűzoltó, aki kétszáz rémes dózist kapott, miközben a reaktor alatt fektették a tömlőket, nyugdíjba ment. Havihétszáz rubelt kapott. Később rosszindulatú daganat keletkezett a lépén. Ivan Savrej, akinek a vizsgálatokat követően azt mondták Izraelben, hogyhatszáz rémes dózist kapott, visszament tűzoltónak, mert a rokkantnyugdíja túl kevés volt. Sok asszony is beteg lett. Valentyina Bruhanovaugyanabban a kórházban feküdt, mint Jelena Grisenyka, akinek petefészek-daganata volt. Ljubov Kovalevsz-kajának pedig csomók nőttek apajzsmirigyén.

Szenvedésüket csak súlyosbították a gyerekeiken látott vagy sejtett tünetek. Palamarcsukék fiatal lánya, aki Pripjatyban született, állandófejfájásról panaszkodott. Az orvosok hiába biztosították a szülőket, hogy ennek semmi köze a sugárzáshoz. Ha a gyerekek teljesen egészségesekvoltak, a szülők minduntalan attól rettegtek, hogy mikor tör ki rajtuk a betegség. Juvcsenkóék fia viszont kicsit fásultabb volt, mint a többiek. Az őszülei állandóan azon tanakodtak, hogy vajon ilyen volt-e a baleset előtt is. Az élet a Moszkva külvárosaiban lévő szűk lakásokban, az egyre romlóéletfeltételek, a mindjobban körvonalazódó politikai bizonytalanság viszont sokkal egészségtelenebb volt, mint Pripjaty a baleset előtt. PjotrPalamarcsuk is sokkal jobban érezte magát, amikor meglátogatta szülőfaluját Vinnicját, de nem mert hosszú időre elmozdulni a 6. Számú Kórházorvosainak közeiébők

Leendő gyerekeiket ha lehet még jobban féltették. A párok többsége elbizonytalanodott. A szülők nem mertek újabb gyereket vállalni. AllaKírschenbaum, a fiatal turbinamémök felesége a baleset után öt évvel megszülte második gyerekét. Egészséges kislány lett. Addigra elhatároztákIgorral, hogy amint lehet, kivándorolnak Izraelbe.

Úgy tűnt, hogy a katonai vezetők károsodtak a legkevésbé a kapott dózistól. A tisztogatásban részt vevő kétszázhatvanezer katona közül Pikalovvezérezredes, a Szovjetunió újdonsült hőse kapta a legnagyobb sugárterhelést Guszkova nyolcvanhét rem belső és ötvenhárom rem külsősugárdózist állapított meg nála. A radioaktív részecskék több helyen felsebezték a lábát. Ez természetesen nem akadályozta meg abban, hogynyugdíjba vonulásáig a vegyialakulatok parancsnoka maradjon. Nyugdíjazása után bölcsészdoktorként dolgozott. Emellett ellátta a TisztogatókSzövetségének elnöki munkáját, sőt leánya révén – aki a helyi tanács demokrata képviselője volt – nyomon követte a legújabb politikaifejleményeket. Időnként gyöngének érezte magát, néha pedig nyugtalanul aludt, de állandó orvosi felügyelet alatt állt, és a vérképe is teljesennormális volt

Berdov tábornok, az ukrán milícia parancsnoka körülbelül százremes dózist kapott. Láthatólag nem ártott meg neki. Ivanov tábornok, a polgárivédelmi alakulatok robusztus termetű parancsnoka sem látott rá okot, hogy felülbírálja eddigi álláspontját, miszerint egy kis sugárzás még nem avilág vége. Ha a zöldség meg a gyümölcs jobban nő tőle, miért ártana az embernek? A pajzsmirigyét körülbelül százhúsz ra-dos terhelés érte. Úgytűnt, javul tőle az anyagcseréje. Hatalmas adag ruténiumot, nióbiumot, cirkóniumot és céziumot nyelt. Néhány elem, mint a ruténium, nem okozgondot, hiszen elég rövid a felezési ideje, de a céziummal már más a helyzet, Abaleset után pár hónappal az erőmű igazgatója azt a tanácsot adtaIvanovnak, hogy mossa ki sörrel a szervezetéből a céziumot. A sörben lévő árpa – állította a sugárszakértő – elnyeli a nagyobbcéziumrészecskéket, amelyek azután az izzadsággal együtt távoznak. Ez a terápia fölöttébb megnyerte a tábornok tetszését. Ugyanilyen lelkesengyógykezelte magát vörösborral, amely tudvalevőleg serkenti a vérképződést, és a lépnek is jót tesz.

Mások, úgy tűnik, kevésbé voltak ellenállók, mint a katonák. Viktor Knyijnyikov 1990 végén szívrohamot kapott. Felépült, és az állandó stresszrovására írta az esetet. Borisz Scserbinával 1989-ben végzett a szívroham, de ő – mint a szovjet lakosság nagy része – meglehetősen sokatdohányzott. Viktor Koreskov, a kijevi metróépítő főmérnöke szintén korán elhunyt. A tisztogatók közül egyébként hétezren haltak meg. Néhányan,mint az ukrán Csernusenko, a sugárzásnak tudták be a dolgot. Mások szemében ez bőven belefért a rendes halálozási arányba. Egyébkéntcsaknem minden halálesetet Csernobil következményének tartottak, ha az illető előtte megfordult a reaktor környékén. Jó példa erre VlagyimirSevcsenko, az ukrán filmrendező, aki már azelőtt halálos beteg volt, hogy betette a lábát az égő reaktorba. Egy évvel később a temetésén mégisCsernobilt okolták a haláláért.

Ivanov tábornok leginkább az Anatolij Grisenyko seattle-i kezeléséről szóló publikációkon háborodott fel. Grisenyko a reaktor oltásán dolgozóhelikopterpilóták egyike volt. Senki sem emlékezett rá, hogy veszélyesen sok időt töltött volna a reaktor fölött. „De az mindenképpen biztos –harsogta magából kikelve a tábornok –, hogy sosem volt a Szovjetunió Hőse, ahogy az amerikai sajtó állítja!"

3A Kurcsatov Intézet tudósai úgynevezett komplex expedíciót indítottak, hogy kipuhatolják, milyen viszonyok uralkodnak a szarkofág belsejében.

Senki sem tudta ugyanis, mi lett a baleset után a fűtőanyaggal. Mióta 1986. május 6-án magától kialudt a grafittűz, a reaktor belsejében egyrecsökkent a hőmérséklet. Ennek ellenére elméletben még mindig megvolt a lehetősége, hogy ha kritikus tömeg maradt a reaktorban, továbbfolytatódik a láncreakció.

A fűtőanyag után kutató komplex expedíció tagjai 1989-ben lementek a négyes blokk alagsorába. Itt elég nagy sugárzást mértek, ők viszont nemrendelkeztek megfelelő védőruházattal. Itt-ott törött fűtőelemeket találtak, de ezek nem jelentettek veszélyt: hidegek és üresek voltak.

Ennek ellenére műszereik valami nagyobb, erősen radioaktív tömeget jeleztek előttük. így aztán előreküldték egy robotra erősített tévékamerát,hogy vizsgálja meg az általuk „elefántláb"-nak nevezett valamit.

Az elefántláb a reaktorból egykor kiszivárgott, de mostanra megszilárdult masszának bizonyult. Ugyanolyan hullámos rétegekben rakódott le,akár a mészkőüledék. Ilyet még nem láttak azelőtt. Óránként tízezer röntgenes sugárszintet mértek a felszínén. Hogy megállapíthassák, mi ez, atudósok behívtak egy rendőrt, aki géppisztollyal szétlőtte a képződményt. Kiderült, hogy az elefántláb valaha megolvadt fűtőanyag és homokkeveréke.

De vajon honnan jött a láva? Hogy megtudják, lyukat fúrtak a reaktor aljába, és bevezettek rajta egy tévékamerát. Megdöbbenve tapasztalták,hogy a reaktor üres. Találtak ugyan egy kis grafittörmeléket, de az üzemanyag eltűnt. Erre visszatértek az alagsorba, és egymás után földerítették abu-borékoltatótartállyal szomszédos szobákat. Hirtelen rábukkantak a lávafolyam forrására. A mostanra megszilárdult fűtőanyag és homokkeveréklámpáik fényénél furcsa, feketesárga kristályokat alkotott.

Az expedíció vezetője, Konsztantyin Csecserov csodálatosnak találta. Az alakzatnak megvolt a maga különös szépsége, és mellesleg arra isfény derült, hogy hová lett az üzemanyag. Emellett megoldotta a Legaszovot legjobban izgató kérdést. Azt tudták, hogy a robbanás leszakította areaktor tetejét. Most nyilvánvaló lett, hogy az alapot is szétroncsolta a detonáció. A reaktorra ledobott homok összekeveredett a megolvadtfűtőanyaggal. Ezen a hőmérsékleten a homok üveggé alakult. Felhígította a fűtőanyagot, és egyúttal csapdába zárta, mint borostyán a legyet. Nemlesz új láncreakció.

Bár kiderítették, hol van a fűtőanyag, ez még nem szüntette meg a reaktorral kapcsolatos valamennyi veszélyt. A legsúlyosabb gondot aszarkofág állapota jelentette. Nagyon gyorsan kellett felépíteni. A munkafeltételek is rettenetesek voltak. A szerkezet jó részét a négyes blokképülete tartotta, ez viszont megsérült a robbanáskor, és kicsit elcsúszott a szarkofág építése óta. Ennek következtében voltak olyan pontok, aholmegnyílt a pajzs. A réseken beesett az eső, és bemosta a radioaktív részecskéket a talajba, erősen szennyezve a környék vízkészletét.

Az is elképzelhető volt, hogy a szarkofág szerkezete nem bírja tovább, néhány ponton beomlik, és a többtonnányi radioaktív porba zuhan, újabbradionuklid felhőt küldve a légkörbe. Az erőműben dolgozók talán ettől féltek a legjobban. Ugyanez történne, ha a hatalmas védőpajzs – amelyetmost csak a törött csövek támasztanak alá – a földre zuhanna. Ezt a problémát nehéz lett volna megnyugtatóan megoldani. Vagy újra kelleneépíteni a szarkofágot, de most már igazán erős alapra téve, vagy pedig egy másik, sokkal nagyobbat emelni, amely magában foglalná a meglévőtis. Sajnos nyilvánvaló volt, hogy a gazdaságilag teljesen kivérzett ország egyiket sem engedheti meg magának.

A másik három blokk sorsa úgyszintén kétségesnek látszott. Az Ukrán Legfelsőbb Tanács úgy határozott, hogy be kell zárni az erőművet. Az

üzem azonban a moszkvai Energia– és Villamosipari Minisztériumhoz tartozott, amely kijelentette, hogy a gazdaság nem engedheti megmagának, hogy lemondjanak háromezer megawatt villamos energiáról. Csernobil jövője – mint megannyi más dologé – vita tárgyát képezteMoszkva és a tagköztársaság között. Az erőmű 1986. április 26-a óta jelkép. Sorsa vitathatatlanul összekapcsolódott az ország politikaifejlődésével.

4A tervek szerint Gorbacsovnak 1991. augusztus 11-én kellett aláírnia a szerződést a Szovjetunió újonnan alakuló köztársaságaival. Miután Jelcint

elnökké választották, mindenki számára világos lett, hogy a hatalom decentralizálása nem húzható tovább. Az új szerződés a belügyek jó részét atagköztársaságok hatáskörébe utalta. Ez többek közt azzal járt, hogy végre saját maguk rendelkezhettek ásványkincseikkel, és törvényesíthették a„tulajdonjogok valamennyi formáját", beleértve a bolsevikok által eltörölt, átkos magántulajdont is. Gorbacsov a honvédelemért és a külügyekértfelelt.

Két nappal azelőtt, hogy sor került volna a szerződés aláírására, tankok és csapatszállító járművek szállták meg Moszkva utcáit. Gorbacsovekkor a Krímben nyaralt. A tévében bejelentették, hogy Gorbacsov megbetegedett. Egy állami bizottság veszi át ideiglenesen a hatalmat,amelynek feje az alelnök, Gennagyij Janajev. Tagjai közt volt Borisz Pugo, a belügyminiszter, Dmitrij Jazov, a védelmi miniszter, a KGB vezetője, ésvalamennyiük közt a legjelentősebb figura: Oleg Bakanov, a hadiipari komplexum vezetője. Ez a hatalmas szervezet nagyon sokáig rejtőzött aKözépgépipari Minisztérium viszonylag ártatlannak tűnő címkéje mögött.

Sztálin örökösei megelőző csapásnak szánták a puccsot, hogy megakadályozzák a Szovjetunió végét jelentő szerződés aláírását. Ök mégmindig annak a Legaszov által hősi évtizedeknek nevezett időszaknak a bűvöletében éltek, amikor a szocialista állam hatalmától reszketett a világ.Azt remélték, hogy a lakosság többsége osztozik érzelmeikben. A puccsot elég sokan megjövendölték, még többen rettegtek tőle. Az államibizottság háta mögött elméletileg a világ legnagyobb elnyomó hatalma állt. A tévében megállás nélkül harsogó hazafias filmek leginkább rosszálomnak tűntek. Az egész olyan volt, mintha visszatértek volna a stagnálás korába vagy még annál is régebbre. A junta egyetlen dolgot tudottkínálni az emberek számára: egy olyan korszak nosztalgiáját, amelyet a lakosság többsége a pokol tornácának tekintett.

A puccs csúfosan megbukott. Az első kudarc az volt, hogy Gorbacsov nem állt melléjük. Amikor testőrparancsnoka bejelentette látogatóit a krímivillában, az első pillanatban azt hitte, hogy egy újabb, Csernobil jellegű katasztrófa történt. Amikor kiderült, hogy Janajevék puccsot hajtottak végre,visszautasította a szükségállapot bevezetéséről szóló dokumentum aláírását, és a pokolba küldte az egész társaságot.

Jelcin sem adta meg magát, pedig Oroszország demokratikusan megválasztott elnökének helyzete elég bizonytalannak tűnt. A moszkvai „FehérHáz" a Moszkva folyóra néz. A moszkvaiak ezrei mentek oda, hogy testükkel vonjanak védőpajzsot a demokratikus átalakulást jelképező elnökköré. Itt voltak Nyikolaj Steinberg felnőtt fiai. Pikalov vezérezredes lánya ebédet hordott a virrasztóknak. A derék, becsületes Szása Juvcsenko atévén követte az eseményeket. Amikor látta, hogy a demokrácia vékonyka álarca lehull a pártról, és előbukkan mögüle az önmagukat is becsapóvénemberek hataloméhes csapata, hirtelen rájött, hogy rossz úton járt egész életében. A puccs harmadik napján széttépte párttagkönyvét.

Ugyanakkor Szlavuticsban a legalább annyira becsületes, hallgatag Vagyim Grisenyka nem hódolt be a divatnak. Ő továbbra is hitt a szocialistaeszmékben, és párttag maradt. Szerte a Szovjetunióban ugyanez a szellemi és érzelmi zűrzavar uralkodott az emberek fejében. A puccs azonbannem jelentett igazi veszélyt. Vezetőik sosem lettek volna képesek egy olyan jellegű tömegmészárlásra, mint példaképeik, Sztálin és Berija. Hiába,már az elnyomó hatalom sem volt a régi. A Fehér Ház körülzárására küldött páncélosok fiatal parancsnokait könnyedén meggyőzte a tömeg, hogyálljanak át a védők oldalára. Amikor pedig elrendelték, hogy a KGB Alfa Csoportként ismert elit alakulatai augusztus 20-án éjfélkor rohamozzákmeg a Fehér Házat, a katonák egy emberként tagadták meg a parancsot.

Augusztus 21-én a puccsisták rádöbbentek, hogy kudarcot vallottak. Még aznap délután visszarendelték Moszkvából a tankokat. Jazovot ésJanajevet letartóztatták, a belügyminiszter, Borisz Pugo pedig főbe lőtte magát. Ugyanígy tett Ahromejev marsall, aki Csernobil idején a tábornokikar vezetője volt. Most ő is az összeesküvők mellé állt.

Megkezdődött a versenyfutás, hogy ki érje el előbb Gorbacsovot. A puccs vezetői abban reménykedtek, hogy ha még idejében tudnak beszélnivele, talán hajlandó lesz rá, hogy legalizálja tettüket, de elkéstek. A jelcin által küldött delegáció, Ruckoj alelnök és a miniszterelnök, Ivan Szilajev,megelőzte őket.

Gorbacsov visszatért a Kremlbe. A hatalom azonban kicsúszott a kezéből. A zsákmány mindig a győztesé, és a győztes jelen esetben Jelcinvolt. Míg hívei az utcán ledöntötték Leninnek és a KGB alapítójának, Feliksz Dzerzsinszkijnek a szobrát, Jelcin kijelentette, hogy a kommunista pártvolt a puccsot „szervező és feibujtó erő”. A puccs után két nappal az orosz parlament meghívta Gorbacsovot. Jelcin hívei számon kérték tőle,hogyan nevezhette ki miniszterré a későbbi puccsistákat.

– Elég nehéz helyzetben vagyok – felelte Gorbacsov –, kérem, ne tegyék még nehezebbé!– Elvtársak! – mondta Jelcin. – Mit szólnak az Orosz Kommunista Párt mindennemű tevékenységének betiltásához?– Szerintem nagy hiba lenne a demokratikus legfelsőbb tanácstól és a demokratikusan megválasztott elnöktől, ha betiltanák a kommunista

pártot – tiltakozott Gorbacsov.Jelcin azonban nem hallgatott rá.– Már aláírtuk a határozatot – válaszolta– – És különben se tiltjuk be a pártot, csupán felfüggesztjük a működését... így a bíróság elé terjeszthetjük

az ügyet.

5Három héttel később, szeptember 10-én Bruhanov végre megjelenhetett az umanyi bíróság előtt, amely szabadulási kérelméről döntött. Ő volt az

utolsó csernobili elítélt, aki még mindig börtönben ült. Lauskin nem sokkal szabadon bocsátása után meghalt gyomorrákban. Fomin most akalinyini erőműben dolgozott. Még mindig furcsának mondták szellemi állapotát. Rogozskin és Kovalenko visszament Csernobilba. DjatlovotNémetországban kezelték.

Bruhanov rengeteget szenvedett ez alatt az öt év alatt, részint a KGB-börtönbeli magánytól, részint a megaláztatástól, hogy az országlegnagyobb erőművének többszörösen kitüntetett igazgatójából egykori valutaüzérekkel és feketézőkkel egy sorban dolgozó, kétkezi munkás lett.Képtelen volt megemészteni, hogy míg ártatlannak érezte magát a történtek miatt, névleg még mindig ő a felelős több millió ember szenvedéseiért,beleértve hűséges feleségét, Valentyinát, aki most betegen feküdt egy kijevi kórházban.

Bruhanov nem vesztegette fölöslegesen az idejét az elmúlt öt évben. A börtönben megtanult angolul. Szelleme mindvégig friss maradt. Nem törtemeg a büntetés. Amikor a bíró megkérdezte tőle, bűnösnek érzi-e magát, Bruhanov „nememéi válaszolt.

– A beosztottjaim hibáiért büntettek meg – mondta. – Nem hiszem, hogy bűnösebb lennék, mint Gorbacsov volt beosztottjai bűnei miatt a puccsidején.

A bíró nevetett és félbeszakította a kihallgatást. Bruhanov feltételezte, hogy telefonálni ment. Amikor a bíróság aznap délután visszavonultelfogadták a kérelmét. Szabad ember volt.

6Kijevben egyáltalán nem keltett feltűnést Bruhanov szabadon bocsátása. Az ukránok most mással voltak elfoglalva. A puccs kudarca végre

lehetőséget adott számukra, hogy kivívják függetlenségüket. A hajdani kommunista, a fortélyos Leonyid Kravcsuk elnöksége alatt úgy tűnt, végrevalóra válik évszázados álmuk. Végre beért Csernobil szerepe. Jurij Scserbak, aki „politikai Csernobil"-ként jellemezte a puccsot,környezetvédelmi miniszter lett. Mióta a Zöld Világ mozgalom beteljesítette rejtett küldetését, taglétszáma félmillióról tizennyolcezer főre apadt. Acsernobili atomerőművet egyébként nem zárták be. A hármas blokkban kitört tűz ellenére a puccs után egy évvel már mindhárom blokk üzembeállt.

Északon a nukleáris elektronika professzora, Sztanyisziasz Szuszkijevics, akinek műszereit a baleset idején elkobozta a KGB, a függetlenBelorusszia első államfője lett. Moszkvában Andrej Vorobjov professzort – Iljin nagy ellenlábasát – Jelcin egészségügyi miniszterré nevezte ki. Iljinviszont most, hogy nem állt mögötte a Középgépipari Minisztérium, megérte a Biofizikai Intézet számtalan apró alapítványra való tagolását.

Egy pazar, hatalmas moszkvai lakásban egy köpcös öregember hősi múltja emlékein mereng. A falakon díszes szablyák emlékeztetnek rá, hogya polgárháború idején Bugyonnij legendás lovashadseregében szolgált. Óriási üvegvitrinben állnak kitüntetései. Ott vannak a Központi Bizottságáltal adományozott oklevelek. Sztálintól Gorbacsovig minden főtitkár elismerte érdemeit.

Jefím Szlavszkijt, az egykor mindenható középgépipari minisztert ma unokája ápolja. Csaknem teljesen süket, de azért látta, hallotta a szovjetállam kimúlását, azét, amelyért kivont szablyával harcolt annak idején. Akkor meg mi haszna van ennek a rengeteg kitüntetésnek? Ama kor hőseitma bűnösnek nevezik. De az idős ember még most sem adta fel. Bátran szembeszáll az új idők szelével.

– Lerombolhatják a kommunista államot – kiáltja dacosan, ökölbe szorított kézzel –, de sosem rombolják le a bennem élő kommunistaszellemet!

Nyikolaj Dollezsal visszavonultan él a Moszkvától negyven kilométerre lévő Zsukovszka nevű erdős elővárosban. Feleségével együtt most azegykor Sztálintól kapott dácsáján lakik. A magas fenyőkkel körülvett, ütött-kopott téglaházat a hidrogénbomba megalkotásában betöltött szerepéértkapta. A falakról ma már itt-ott pereg a festék.

A nappaliban hatalmas zongora áll Dollezsalt két évvel ezelőtt szélütés érte. Annak előtte gyakran játszott a hangszeren. Sosztakovics isszívesen gyakorolt rajta, amikor átkukkantott ide a szomszédból.

A kertben megbúvó, kicsiny játszóház színei mostanra megkoptak. Kurcsatov itt játszott Dollezsal kislányával, amikor velük töltötte a napot. Degyakran megfordult nála a Sztálin által kitüntetett többi fizikus is: Tamm, Hariton, Ki-kojin, sőt második feleségével, Jelena Bonnerrel kötött házzas-ságáig Szaharov is. Itt nemegyszer találkozhattak zenészekkel, művészekkel, csak egyvalakivel nem: Alekszandrovval.

Dollezsal sosem lelkesedett különösebben a politikáért. Mindig elutasította, hogy belépjen a pártba– Marxról inkább csak vitatkozni szeretett. Őmég a forradalom előtti világ gyermeke volt. Keresztény hitben nevelkedett, és később sem lett ateista. Most, hogy újra meg újra végigtekintettéletén, látta, milyen könnyen vakvágányra futhatott volna. Egy régi iskolatársa, Szalivszkij a Szaharában halt meg az idegenlégió katonájaként.Félig amerikai barátja, Vlagyimir Dixon, az orosz Singer Varrógépgyár igazgatójának fia, önkéntesnek jelentkezett, amikor az Egyesült Államokbelépett az I. világháborúba. Párizsban végzett vele az influenza.

Dollezsal itthon maradt, és szerencséjére fölfedezte Kurcsatov, a lebilincselő egyéniségű „Szakállas", akitől mindig féltek a munkatársai, miveltudták, hogy Sztálin bizalmasa. Dollezsal túlélte a terror éveit. Apró ember volt, nem esett hát nehezére meghajtani a fejét. Most, élete végén sokkaljobb a szépre emlékezni, mint a rossz időkre.

Moszkva másik felén, amely Kurcsatov idején még a külvároshoz tartozott, de mostanra már körülölelte a város, a szovjet atombomba atyjánakhatalmas bronz mellszobra áll az általa alapított intézet előtt. A vastag acélkapu, amelyet azért raktak ide annak idején, hogy még a legelszántabbszabotőröknek is űtják állja, kelletlenül nyikorog, amikor szélesre tárják.

Kurcsatov háza ma már múzeum. Mindent úgy őriztek meg, ahogy életében volt. Itt gyűjtik a vele kapcsolatos anyagokat is. A látogatóknak és azidezarándokoló tudósoknak visszafojtott hangon mesélnek a nagy emberről. Egyszer egy leningrádi tévéstáb járt a múzeumban. Az intézetmunkatársai alig jutottak szóhoz a megdöbbenéstől, amikor megnézték a fűmet. A kamera lassan körülpásztázott a szobán, „Hát igen – jegyeztemeg gúnyosan a riporter, miközben a kényelmes szófákat, karosszékeket mutatta a kép –, valóban nagyon kemény életük lehetett az egykoriszovjet pioníroknak."

Az újságírók a Kurcsatov Intézet tiszteletbeli igazgatóját, Anatolij Alekszandrovot sem kímélték. Noha visszavonult az intézet vezetésétől – helyétLegaszov nagy riválisa, Velikov foglalta el –, Alekszandrov időnként hatalmas Ziljén a Kurcsatovba hajtott, és régi irodájában, az óriási Lenin-portréalatt ülve fogadta vendégeit.

– Anatolij Petrovics – kérdezte az Ogonyok című magazin riportere –, már nagyon sokat tudunk a csernobili katasztrófáról, de azért jó volna azön véleményét is hallani.

– Nagyon tapintatos módon kérdezi – felelte Alekszandrov de ugye valójában arra kíváncsi, hogy felelősnek ér-zem-e magam a baleset miatt. Neszégyenkezzen, nincs rá szükség... El kell mondanom, hogy Csernobil egyben az én életem tragédiája is. Minden percben érzem a súlyát.Majdnem meghaltam, amikor megtudtam, mi történt. Rendkívül megviselt a dolog. Ezért határoztam el, hogy lemondok a tudományos akadémiaelnöki székéről– Ezt elmondtam Gorbacsovnak is. A kollégáim természetesen megpróbáltak lebeszélni róla, de én úgy gondolom, hogy ezt kelletttennem...

– Anatolij Petrovics, vannak a csernobilivel azonos típusú reaktoroknak tervezési hibáik?– Igen, vannak hibák, de a balesetet a rosszul tervezett teszt és a működtetési szabályzat megszegése okozta... A terveket nem lehet okolni.

Kinek jutna eszébe a mérnököt vagy a terveket okolni egy autóbaleset miatt? Mindenki tudja, hogy arról a vezető tehet.A fiatal tudósok, amikor csak tehették, megóvták főnöküket attól, hogy ilyesfajta kérdésekre kelljen felelnie. Az obnyinszki kutatók csoportját

vezető Dubovszkij professzor is azt állította az általuk végzett vizsgálat végén, hogy Dollezsal irodája a felelős. Ha visszagondoltak a kultúrterembentartott, nyolcvanadik születésnapi ünnepségre, könnyen beláthatták, milyen sokat szenvedett az idős ember az elmúlt nyolc év során. Elveszítetteszeretett feleségét. Kiválasztott utódja, Legaszov felakasztotta magát. Ott volt Csernobil is. Alekszandrov dölyfös tekintete mögött minden bizonnyalolyan fájdalom lakozott, amivel szemben tehetetlen volt a tudomány. Hiszen a legnagyobb nemzet legjobb koponyái harcoltak fáradhatatlanul, hogybebizonyítsák a világnak, hogy az imperializmus és a fasizmus nem az egyetlen lehetséges út. Vajon hányan haltak meg Alekszandrov életében aszocializmusért? Ötvenmillióan? Vagy hetvenmillióan? Hányan haltak volna meg, ha nem sikerül elkészíteni az atombombát? És milyen végtelenlehetőségei vannak ennek az energiaforrásnak? Alekszandrov atommal fűtött sarkköri városokról, atommeghajtású hajókról, vonatokról álmodott.Reaktorai megtestesítették a szocializmus ígéretét.

Aztán jött Csernobil és a Szovjetunió váratlan széthullása. Ki hitte volna, hogy a világ egyetlen, a tudományra épülő államában hirtelen kritikustömeggé olvadnak össze a fűtőelemek? Ha az emberek olyan kiszámíthatóan viselkedtek volna, mint az atomok, nem lett volna baj. De ki mertevolna megjósolni, hogy elmozdítják az összes szabályozórudat, rá-ádásul pont maguk az operátorok? Az emberi tényező okozta a katasztrófát. Dehogyan is számíthatott volna egy fizikus egy ilyen, előre nem látható tényező megjelenésére?

Milyen nehéz lehetett úgy élni, hogy minden fölrobban körötte. Az ő nemzedékükből sokan túl rövid ideig éltek. Alekszandrov, Dollezsal ésSzlavszkij pedig túl soká.

Epilógus

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Atombiztonsági Tanácsadó Csoportja 1993-ban új jelentést adott ki a csernobili balesetről INSAG-7néven. Ebben felülvizsgálták első jelentésük, az INSAG-1 állításait. A nemzetközi szakértők elismerték, hogy az INSAG-l-ben néhány, azoperátorokkal szembeni igazságtalan vád is szerepelt, mint például az, hogy a reaktor alacsony teljesítményen való járatását tiltja a szabályzat. Ez„a szovjet szakértőknek a bécsi találkozó utáni héten tett szóbeli kijelentésein alapult. Valójában a reaktor 700 MW hőteljesítmény alattiüzemeltetését nem írta elő sem a terv, sem a szabályzat, és a működtetési instrukciók sem említették. Úgy gondoljuk, hogy az INSAG-1indokolatlanul nagy hangsúlyt fektet erre a tényre".

Az INSAG-7 átvette a Nyikolaj Steinberg által vezetett szovjet bizottság által feltárt tényeket. Az 1991-ben Moszkvában kiadott jelentésrészletesen elemzi az RBMK-reaktorok szabályozórúdjainak tervezési hibáiból fakadó veszélyeket, az 1983-as ignalinai erőműben történt balesetnyomán. Bár az RBMK-reaktorok fő tervezőintézete szintén feltárta ezt a problémát, és azt állították, hogy a többi RBMK-üzemben kiküszöbölik aveszélyforrást, nem történt semmi változás, sőt az üzem működtetési szabályzata által megkövetelt méréseket sem végzik el.

Az INSAG-7 szerzői nem mentették fel teljesen Akimovot, Djatlovot és Toptunovot. Az „INSAG nem változtat azon a nézőponton, hogy azoperátorok működése nem volt kielégítő". Az emberi tényezőt továbbra is a baleset egyik legfőbb okának tartották. A működtetési szabályzat és azutasítások hiányosságai megnehezíthették a személyzet munkáját. A vezérlőterem műszerfalába épített kijelzők mennyisége és típusa rendkívülnehézkessé tette a reaktor állapotának nyomon követését. „Megszegték a működtetési szabályzatot: a szabályozórudak és a biztonsági rendszerkiiktatásával olyan helyzetet teremtettek, ami akkor is veszélyeztette volna a reaktor védelmét, ha a szabályozórudak tervezése nem lett volnahibás... A legelítélhetőbb módon ott helyben módosították a teszt terveit/'

Az INSAG-7 megjegyzés nélkül felsorolja a Szovjetunióban az RBMK-reaktorok biztonságának fokozása érdekében tett változtatásokat. Ennekellenére valószínű, hogy a baleset pontos okát „talán sosem tudhatjuk meg". Valójában a baleset technikai okai sokkal kevésbé meghatározók,mint a balesetet kiváltó politikai és pszichológiai tényezők, amelyeket így lehetne összegezni; „a nukleáris biztonság teljes hiánya mind helyi, mindpedig országos szinten". Továbbra is nyitva marad a kérdés, hogy mi a helyzet a független orosz, litván és ukrán államban.

A baleset következményeit illetően ugyanúgy homályban tapogatózunk, mint amikor az okairól van szó. 1992-ben a nyugati tudósok ismegerősítették, hogy a gomeli körzet gyermekei között nő a pajzsmirigyrákos megbetegedések aránya. Ez várható volt, de senki sem számított rá,hogy ilyen gyorsan megjelenik a betegség. 1986-1989 között négy ilyen esetről tudunk. Ez a szám 1991-ben ötvenötre emelkedett. 1992-benhatvan esetre számítunk. Hat esetben áttételes lett a rák. Leggyakrabban a tüdőt támadta meg. Egy gyermek meghalt, másik tíz komolyanmegbetegedett. Azt is megjósolták, hogy nőni fog a rákos megbetegedések következtében elhunyt emberek száma. Ennek ellenére nagyon nehézlenne kimutatni, hogy ez a Csernobil miatti kollektív sugárdózis következménye lenne.

Róbert Tillesz, a Csernobil Segély igazgatója Moszkvában úgy nyilatkozott, hogy a baleset valószínűleg több áldozatot követel majd, mint a II.világháború. A Brit Sugárvédelmi Bizottság az elkövetkező negyven évben harmincezer végzetes rákos esetet jósol az oroszországi érintettterületeken. Úgy vélik, hogy Nyugat-Európában 0,1 százalékkal nő ez az arány.

Abel Gonzalez, a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Atombiztonsági Tanácsadó Csoportjának igazgatója 1992 nyarán Helsinkiben azatombalesetekről tartott szimpóziumon elfogadta ezt a sok ezer rákos megbetegedést jósoló feltételezést, de érezte, hogy a rákosmegbetegedések magas háttérrátája miatt ez sosem lesz egyértelműen kimutatható.

Az Amerikai Rák Társaság, a Brit Királyi Rákkutató Alapítvány és az Egészségügyi Világszervezet egy közös projektet hozott létre, amely úgyvéli, hogy a ma élő népességből kétszázötvenmillióan fognak idő előtt meghalni a dohányzás okozta betegségekben.

TARTALOMA képek jegyzékeA szereplők névsora

A szovjet atomenergia-ipar úttörőiA csernobili V. I. Lenin Atomerőmű személyzete

Az április 26–i, kora reggeli műszakKomszomolszki mérnökök

PRIPJATYMOSZKVA

Védelem és polgári védelemMinisztériumok és intézetekKurcsatov IntézetBiofizikai IntézetA 6. Számú Kórház biofizikai intézetbeli fekvőbeteg–osztályaSajtóCsernobil Bizottság

KIJEVVédelem és polgári védelemNacionalisták és demokraták

KöszönetnyilvánításBevezetésElső rész Az új civilizáció

I12345678

Második rész CsernobilII

12345678

III1234567

IV12345678

V123456

VI12345678

VII12345678

VIII

12345789

IX1234567

Harmadik rész SugárfóbiaX

123456

XI123456

XII134567

XIII12345

XIV123456

Epilógus