pillangósok termesztése

3. Bab

3.1. Jelentősége

A bab a világon széles körben elterjedt, közkedvelt élelmiszernövény. Számos országban (Mexikó, Dél-Amerika államai, Bulgária) alapvető népélelmezési cikk. Szárazbabként az ősi indián kultúrák fő fehérjeforrása volt, Európában a XVI. századtól terjedt el, a zöldbab fogyasztás pedig csak a XIX. század végétől számottevő. Mind az 5 lakott kontinensen termesztik, összes termőterületét 20-28 millió hektárra becsülik, amelyből 600-750 ezer hektáron a zöldbab díszlik. A földrészek között a rangsor élén Ázsia áll, ahol a világ vetésterületének fele található, majd Dél-Amerika és Közép-Amerika következnek. A FAO 2002-es adatai szerint Európában a szárazbab termőterület 380,4 ezer hektár, a zöldbabé pedig megközelítette a 120 ezer hektárt. Legnagyobb területen Belorusszia (121 ezer hektár), Bulgária (30 ezer hektár) és Moldova (29,2 ezer hektár) termeszti a szárazbabot. A zöldbab vetésterülete pedig Olaszországban (22,7 ezer hektár), Spanyolországban (18,7 ezer hektár) és Macedóniában (16 ezer hektár) a legnagyobb. Ami a hozamokat illeti, kiemelkedik Észtország (9,6 t/ha), Írország (4,6 t/ha) és Hollandia (3,6 t/ha) a szárazbab termesztésében elért eredményekkel. A legjobb hektárhozamokat zöldbabból Belgium-Luxemburg (28 t/ha), Lengyelország (20 t/ha) és a Csehország (16 t/ha) éri el. Hazánk adatai az 16. táblázatban találhatók.

Jelentőségét elsősorban az élelmezésben betöltött szerepe adja. Táplálkozás-élettani értéke ugyan kisebb a borsóénál, de 20-30% közötti fehérje, 50-57% körüli szénhidrát, 0,7-1,5% olaj- és A-, B1-, B2-, E-vitamin-tartalma figyelemre méltó. Értékét növeli, hogy zsenge hüvelytermése, a félig érett és a 13-14% vizet tartalmazó száraz magtermése egyaránt sokoldalúan hasznosítható. Konzerválható, alkalmas hűtve tárolásra,

16. táblázat. A bab területe és termése hazánkban

Szárazbab ZöldbabIdőszak

termőterület, ha

termés, t/hatermőterület,

hatermés, t/ha

1970 4300 0,48 4400 3,601981-1985 3400 1,15 7000 3,401990 4000 0,88 5200 6,302000 3000 1,10 2700 5,472002* 4000 0,95 2624 9,91

Megjegyzés: hazánkban jelentős az ún. kifejtőbab-fogyasztás, de azt a statisztika nem követinyomon.

* FAO statisztikai adatok, ettől a Magyar Statisztikai Évkönyv 2002. adatai eltérnek

a szárazbab pedig 4-6 évig is megőrzi a minőségét. A melléktermékként megjelenő föld feletti részek és a gyökérzet (C:N aránya kb. 22: l-hez) jó minőségű szerves anyaggal javítják a talaj termőképességét. Agronómiai értékét jelzi, hogy kis- és nagygazdaságban termesztése egyaránt lehetséges, elővetemény-értéke kiváló, másodnövényként is beilleszthető a vetésszerkezetbe, több talajtípuson is sikerrel termeszthetőTermése a termő helyek talajain az alábbi határok között alakulhat:

szárazbab zöldbab

I. középkötött mezőségi talajokon 0,8-2,0 t/ha 5,0-10,0 t/haII. középkötött erdőtalajokon 0,6-1,5 t/ha 4,0-8,0 t/haIII. kötött réti talajokon 0,5-1,5 t/ha 4,0-8,0 t/haIV. laza és humuszos homokon 0,4-1,0 t/ha 3,0-5,0 t/ha

3.2. Botanikája és fiziológiája

Növénytani besorolás:Osztály: DicotyledonopsidaRend: FabalesCsalád: FabaceaeNemzetség: Phaseolus L.A nemzetség több mint 200 faját tartják számon. A nálunk köztermesztésben megjelenő fajok:1. Phaseolus vulgaris L. var. nanus (Asch.) - bokorbab (guggon ülő bab),2. Phaseolus vulgaris var communis (Asch.) - futóbab (karós bab),3. Phaseolus coccineus L. - tüz- v. dísz-, v. török bab,4. Phaseolus lunatus L. - Lima-, v. holdbab,5. Phaseolus mungo L. - mungóbab.

A felsorolt fajok közül az 1. és a 2. számúak a legjelentősebbek. A bokorbabok termesztése gépesített, a futóbabok magasra növők, karó- vagy egyéb támrendszert (netlon háló) igényelnek, házikertekben közkedveltek. A tűzbab szintén magasra nő, magja inkább féléretten fogyasztható. A Limababnak guggon ülő és futó változatai is vannak, magja csak úgy fogyasztható, ha az első forrás után a főzővizet kicserélik (egyébként enyhén mérgező). A mungóbab termesztésével csak néhány éve foglalkoznak hazánkban.

A nemzetség fajai közép- és dél-amerikai eredetűek, diploidok 2 n = 22 kromoszómaszámmal.

Botanikai leírás:Gyökérrendszerük gyengén fejlett, főgyökérből (100-140 cm mélyre hatoló) és a feltalaj 30-50 cm-es rétegét dúsan átszövő oldalgyökerekből áll. A gyökérgümők a kelést követő 40-45 nappal már jól kivehetők, jelezve a Rh. phaseoli baktériumrasszokkal létrejött a szimbiózis.

A szár dudvaszár, amely többszörösen elágazik, bokorbaboknál40-50 cm-ig nő, futóbaboknál akár két méterre is nőhet, ha támasztékot talál, amelyre spirálisan balról jobbra csavarodva felkúszik. Egyes változatokra jellemző az indásodás. A Ph. vulgaris L. fajok epigaeikus csírázásúak, a sziklevelek asszimilálnak, a Ph. coccineus L. faj hypogaeikus, keléskor már az első egyszerű lomblevél jelenik meg. Ezt követően mindegyik fajnál már hármasan összetett levelek fejlődnek, alakjuk változatos (DUS vizsgálatnál fontos fajtabélyeg). A szár és a levélzet színe zöld, egyes változatoknál lila. A virágok jellegzetes pillangós virágok, amelyek különböző tömöttségű- vagy laza fürtvirágzatba rendeződnek, színük változatos: fehér, sárga, piros, lila.

A termés egy termő levélből alakult hüvely (7-40 cm), színe, keresztmetszete, mintázata fontos fajtabélyeg. A hüvely a zöldbabként hasznosított fajtáknál hártya- és szálkamentes. A termésben egysorba rendeződött magok mérete, alakja, színe, mintázata rendkívül változatos. Méret szerint a 80-300 g emt. közötti ek aprómagvúak, a 300-500 g emt. közötti ek "középbabok", az 500 g felettiek a nagyszeműek (tűzbab fajtáknál nem ritka az 1000 g feletti emt. sem). Alakjuk lehet vesére emlékeztető és gömbölyded. Szín szerint megkülönböztetünk: fehér-, színes- és tarka (fürj-) babokat. A maghéj vastagsága, rugalmassága hatással van a betakarításra, tárolhatóságra és a konyhatechnikai-gasztronómiai értékre. Esetenként, főként a színesbaboknál kisebb mértékű keményhéjúság előfordul.

Fiziológiai jellemzőkA nálunk termesztett fajok nappalközömbösek vagy rövidnappalosak, viszonylag fényigényesek, melegkedvelők, kiegyenlített jó vízellátás mellett képesek jó termésre. A Ph. vulgaris ssp. hőmérséklet-igénye oC-ban:

min. opt.csírázáskor 10-12 22-26

lombfejlődéskor 15-18 22-26

generatív szakaszban 20-24 24-28

A Lima- és a tűzbabok 2--4 oC-kal magasabb hőmérsékletet igényelnek. A O oCalatti hőmérsékletet egyik faj sem viseli el.Mértékadó vízigényes időszak a virágzás és a kezdeti hüvelykötés 12-16 napja.A Ph. vulgaris ssp. és a Ph. luna tus L. fajok túlnyomórészt öntennékenyülők, a Ph.

coccineus L. megtennékenyítését méhek, méhalkatú rovarok végzik.A tenyészidő hossza is nagy változatosságot mutat fajonként:Ph. vulgaris ssp. 80-140 napPh. lunatus L. 120-150 napPh. coccineus L. * 140 napnál hosszabb.(* Az első fagyokig folyamatosan érik.)A zöldbabként hasznosított fajták "technológiai" érettségét érzékszervi bírálattal, a konzerv- és hűtőipar finométerrel is megállapítja.A babfajok fiziológiai érettségüket (reprodukcióra képes állapotukat) jóval a mag víztartalmának l6-20%-ra csökkent víztartalma előtt elérik.Fejlődési szakaszaik: csírázás, kelés, egyszerű lomb leveles állapot, lombfejlődés (esetleg indásodás), bimbózás, virágzás, hüvelykötés, érés.

3.3. Biológiai alapok

A bab rendkívül változatos formában jelenik meg táplálkozásunkban (levesek, köretek, savanyúság, főzelék, tészták), ezenkívül nagy formagazdagságot mutat. Mindezek következtében a Nemzeti Fajtajegyzékben 81 zöldbabfajta (46 zöld- és 35 sárgahüvelyű), 42 étkezési szárazbabfajta (Phaseolus vulgaris L.), 4 tűzbab és 3 Lima-babfajta szerepel. Ezenkívül több tucat ún. tájfajta is szolgálja az örökletes alapokat a hazai génbankokban.

3.4. Termőhelyigénye

Talajigénye. A babfajok meszes, semleges v. enyhén lúgos kémhatású (6,5-7,8 pH), üde, jó vízgazdálkodású, lazább talajokat (max. AK 55) kedvelik. Nagy termésekre a mezőségi, a humuszos-homok- és az öntéstalajokon képes. Érzékeny a talaj sótartalmára, a sekély termőrétegű talajfoltokra.Éghajlatigénye. Alapvetően hazánk egész területén termeszthető, ha fiziológiai igényeit a szűkebb termőtáj kielégíti. A terméskorlátozó tényezők közül kiemelkedik a csapadékhiány, amely a bimbózástól a kezdeti hüvelykötésig a legkárosabb, különösen akkor, ha a levegő alacsony páratartalmával jár együtt (virág- és hüvelyelrúgás).Környezetigénye. Nem tűri a víznyomásos, fagyzugos termőhelyeket. Nem érzi jól magát északi főirányú lejtőkön. Tűri viszont a köztes vetést kukoricában.

3.5. A termesztés módszere

3.5.1. Elővetemény-igénye

A babfajok önmaguk és egyéb hüvelyes után 4-5 évig nem vethetők. Nemkívánatos elővetemények továbbá: napraforgó, paradicsom, hagymafélék és mindazok, amelyek vírusos megbetegedéssel veszélyeztethetik a babot. Kerülni kell az évelő, erős vegetatív szaporodású egy- és kétszikű gyomokkal fertőzött területeket (tarackbúza, mezei acat, útszéli zsázsa stb.).

Kiváló elővetemények: kalászos gabonák, csemegekukorica, len, kender, burgonya. Megfelelőek: kukorica, mák, gyökérzöldségfélék. Leggondosabban a zöldbab és a vetőmag termőtáblákat válasszuk ki. Másodnövényként termesztve a korán lekerülő zöldtakarmány-keverékek, a bíborhere, az őszi káposztarepce, az őszi árpa lehet az elővetemény.

A bab, mivel viszonylag korán lekerül a tábláról, a talaj vízkészletét csak mérsékelten veszi igénybe, gyökér- és szármaradványai talaj gazdagítók, ideális előveteménye az őszi vetésű növényeknek.

3.5.2. Talaj-előkészítés

A bab faj ok a talaj felső, 30-50 cm-es rétegéből veszik fel a víz- és tápanyagszükségletük zömét. Ebben az aktív gyökérzónában jó, ha a víz:levegő arány 70:30 körüli. Vetés idejére a vetőágy legyen aprómorzsás (a 2 cm-es rögök aránya ne haladja meg a 10%-ot), a felszín minél simább, annál jobb. Ami nagyban hozzájárul a betakarítási veszteség mérsékléséhez. Fontos, hogy a vetésig a fejlődő T2, T3

gyomnövényektől és a kelő T4-sektől mentes legyen a tábla. A vázolt kultúrállapotot a leggyakoribb előveteményként számításba jövő kalászosok után következő eljárásokkal, műveletekkel érhetjük el:1. sekély tarlóhántás + zárás hengerrel (VII. hó), 2. a kigyomosodott tarló "feketére" művelése + zárás hengerrel, mielőtt a gyomok magot kötnek. Jó árvakelés esetén gondos 12-15 cm-es szántás és a felszín zárása elengedhetetlen. Eke- vagy tárcsatalp betegség esetén a középmély lazítózás a talaj állapotától függően szükséges lehet a tarlóhántást követően. Ekkor az őszi alapművelés eke helyett nehéztárcsával is végezhető, 3. alapművelés javított ágyszántással v. váltvaforgató ekével, lazítózott talajon nehéztárcsával v. nehéz kultivátorral,4. tavasszal simítózás, 5. felszínporhanyítás, mechanikai gyomirtás, a felület zárása a nedvességállapottól függően fogassal v. hengerrel, 6. vetőágykészítés 6-7 cm mélyen kombinált eszközzel, április végén, május elején. Másodvetéshez gyorsan, sekélyen, kevés művelettel kell vetőágyat készíteni. A tarlómaradványok mennyiségének, a felső 10 cm-es réteg nedvességviszonyainak megfelelően a tarlóhántást tárcsa + rögtörő henger, v. ásóborona + henger, v. talajmaró + henger kombinációval végezhetjük. A vetőágyat kombinátorral alakítjuk ki, a vetést hengerrel zárjuk.

3.5.3. Tápanyagellátás

A babfajok viszonylag sok és könnyen felvehető makrotápanyagot igényelnek Mikroelemigényük, összefüggésben a Rh. phaseoli baktériumok szükségletével (B, Mo, Cu, Zn) szintén jelentős.A terméssel az alábbi tápanyagokat veszi fel:

szárazbab zöldbabnitrogén (N) 55 kg/t 13 kg/tfoszfor (P2O5) 25 kg/t 8 kg/tkálium (K2O) 40 kg/t 12 kg/tmész (CaO) 38 kg/t 13 kg/tmagnézium (MgO) 8 kg/t 3 kg/t

Trágyaigényüket elsősorban műtrágyákkal elégíthetjük ki. Házikertekben, kisüzemekben a komposzt és az istállótrágya (már amennyiben jut) is jó hatású. A PK trágyaadagokat az alapművelés előtt juttatjuk ki, a N-t és az esetlegesen szükséges mik-

17. táblázat. A szárazbab tápanyagigénye, kg/l t termés

Szántóföldi

A talaj tápanyag-ellátottsága

termőhelyHatóanyag "

igen gyenge gyenge közepes jó Igen jóN 40 35 28 24 20

1. P205 35 32 28 23 19K20 45 42 40 37 34N 41 36 30 26 23

II. P2O5 38 35 30 24 17K20 48 45 42 36 32N 44 40 34 30 27

Ill. P2O5 40 37 33 30 25K20 51 48 45 41 34N - - 40 36 33

IV. P2O5 - - 38 35 29K20 - - 50 44 35

18. táblázat. A zöldbab tápanyagigénye, kg/l t termés

Szántóföldi A talaj tápanyag-ellátottsága

termőhelyHatóanyag

igen gyenge gyenge közepes jó Igen jóN 22 19 16 15 14

1. P20S 14 11 7 6 5K20 23 21 19 18 17N 23 20 17 16 15

II. P2Os 19 14 9 8 7u K20 26 24 21 20 19

roelemeket (talaj vizsgálati adatok alapján) a vetőágy-előkészítéssel dolgozzuk a talajba. A 17., 18. táblázatok tájékoztatást nyújtanak a bab trágyaszükségletének meghatározásához.

3.5.4. Vetés

Szántóföldön gépi művelésre csak a bokorbabfajták alkalmasak. A futóbabok kukorica köztesként, vagy

mesterséges támrendszerrel, kézi műveléssel termeszthetők.A vetés legkorábban akkor kezdhető meg, ha a talaj a felső 5 cm-es rétegének hőmérséklete tartósan

10°C fölé emelkedik. A késő tavaszi fagyok miatt erre május 3-10 között kerülhet sor. A szárazbabokat (még a rövid, 100-120 napos tenyészidejűeket is) fővetésben termesztjük. A zöldbabokat konzerv- és hűtőipari feldolgozásra mindenképpen, de frissfogyasztásra is csak öntözve célszerű termeszteni, több szakaszban vetve. Mivel a zöldbabfajták tenyészideje 55-80 nap, biztonsággal 5 sza-

19. táblázat. Babvetés útmutató

Megnevezés Értékszámok MegjegyzésVetési időszáraz bab V. 5-15.

zöldbab V.5-VI.30.a zöldbab június elejétől lehetmásodvetésű is

Másodvetésű zöldbab VIl.l-20.Sortávolságszáraz bab 45 cmzöldbab 3 x 36 + 60 cm szalagos vetésVetésmélység 4-5 cmCsíraszám 500 000 db/haTermőnövény 400 000 db/ha önritkulás: 15-25%Ezermag-tömeg 200-400 gCsírázóképesség 75%, legalább 500 000 csíra/haTisztaság 98%, legalább 1 fm-en 23 dbNedvességtartalom 14%, legfeljebb 45 cm sortávvalkaszra osztható a termesztés, ill. a vetés. A két szakasz között 6-8 nap kihagyás javasolható (19. táblázat).A mechanikai gyomszabályozás, a betakarítógépek munkája megköveteli az 45 cm-es sortávolságot.Kézi művelésre változatos sortávolság variációk alakultak ki: 36-40 cm-es sortávolság, ikersoros, sávos, négyzetes fészkes stb.

A vetésmélység a mag méretének és a talaj kötöttség ének figyelembevételével 4-6 cm. Az 500 g emt feletti tűz- és Lima-babfajtákat lehet 6-8 cm mélyre is vetni. A magokat minden esetben ajánlott a gombás betegségek és baktérium kórokozók ellen csávázni.

A vetendő csíraszám a termesztési céltól, a fajták növekedési sajátosságától, a termőhely víz- és tápanyag-szolgáltató képességétől függ. A zöldbabfajtákat 450-600 ezer csíra/ha, a szárazbabokat 350-500 ezer csíra/ha normával vethetjük. Gépi szemenkénti vetésre a 400 g emt-nél nem nagyobb, gömbölyded magok alkalmasak.

3.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A bab növényvédelmében integrált módszereket kell alkalmazni. Fokozott jelentősége van a prevenciónak (termőhely-megválasztás, vírusmentes vetőmag) és a peszticidfelhasználás mérséklésének (inszekticidek, herbicidek). Különösen a zöldbab termesztésnél vigyázni kell a szermaradványokra.

A gyomszabályozásban annak ellenére, hogy a presowing, pre- és postemergens herbicidek széles választéka áll rendelkezésre, ez még nem ok az összes lehetőség kihasználására. AT1 T2, T3 életformájú gyomokat a vetés előkészítő talajmunkák megsemmisítik. A kelő T4, T5-ek és az évelők ellen, a bab kezdeti fejlődésében egy korai postemergens herbicidkezelés és 1-2-szeri sorköz kultivátorozás többnyire elegendő a libatop-, a disznóparéj-, a mohar- és a kakaslábfűfélék, illetve az apró szulák, a

mezei acat, az útszéli zsázsa stb. ellen.A kártevők közül, amennyiben a felmérések igazolják, a polifág talajlakók ellen talajfertőtlenítést kell

végezni. A lomb- és hüvelykártevők közül a levéltetvek, a babzsizsik, a takácsatka, a paszulylégy veszélyeztethetik az állományt. Ellenük a vetésváltás (4 év kihagyás) mellett csak inszekticidekkel védekezhetünk, gyorsan lebomló készítményeket alkalmazva.

A gombás kórokozók közül a babfenésedés és a babrozsda jelenthetnek súlyos veszélyt.A baktériumos megbetegedésekért több kórokozó is felelős. A legnagyobb terméskiesést a

paszulyvész megjelenése okozza (több kórokozó is előidézi), a károkozás mértéke elérheti a 40-50%-ot is.

A gomba és a baktérium kórokozók ellen a prevenciót (rezisztens, toleráns fajták, vetésváltás) kiegészíti a feltétlen vetőmagcsávázás és a környezetbarát réztartalmú (rézpótló) készítmények használata.

A vírusok közül a bab mozaikvírus (CMV; v. BMV), a sárga bab mozaikvírus és a dohánynekrózis vírus a legveszélyesebbek. A fajták vírusfogékonysága változó, vannak CMV-BMV rezisztens, ill. toleráns fajták (OMMI fajtajegyzék tartalmazza), a védekezés lehetőségei korlátozottak. Feltétlenül be kell tartani a vetés váltást és a vírusátvitelben nagy szerepet játszó levéltetveket, kabócákat pedig gyors lebomlású szerekkel kell kiiktatni.

Öntözés. A több szakaszos zöldbabtermesztés feltétlenül igényli az öntözést. A szárazbab feltételesen igényli a mesterséges vízpótlást. Szabályként lehet elfogadni, hogy az öntözés intenzitása ne haladja meg a 10 mm/h értéket és a cseppképzés olyan kicsi legyen, hogy a talajszemcsék ne verődjenek fel a levélfonákra vagy a hüvelyre (kórokozók). Ebből következik, hogy csak az esőszerű (vagy a mikro) öntözési mód alkalmazható. Ha nem kerülhető el a kelesztő öntözés, pl. másodvetésben, akkor 10-15 mm többnyire elegendő. Ezt követően a bimbózás-kezdeti hüvelykötés időszakában 1-2-szeri 30 mm-es víz adaggal a bab megelégszik.

3.5.6. Érés és betakarítás

A zöldbab minősége friss fogyasztásra, konzerv- és hűtőipari célra akkor a legjobb, amikor a hüvely hosszanti növekedése befejeződött, a magok még nem kitapinthatók. A gépi betakarításra alkalmas fajták ezt az állapotot a fővirágzást követő 10-14 napon belül érik el. Az egymenetes, frontális, fésűs rendszerű szedőgépek asztal simaságú táblán dolgoznak elfogadható, kb. 15-18%-os hüvelyveszteséggel. A felvásárló a szerződésben rögzíti a minőségi követelményeket, többek között a törött hüvelyek megengedett arányát, az optimális hüvelyhossztól eltérő hányadot. Kisebb területen gyakori a kézi szedés (futóbaboknál kizárólagos). Előnye a jobb minőség, a nagyobb hasznosítható termés, mert a táblát 2-3-szor is át lehet járni. Hátránya, hogy lassú, a napi teljesítmény nem több, mint 55-65 kg/fő, a kézi munkaerő ráadásul drága is.

A szárazbab akkor érett, ha szára elszáradt, levélzetét lehullajtotta, a magok kemények, színük, mintázatuk a fajtára jellemző, víztartalmuk 16-20%-nál nem több. Gépi betakarításra csak a bokorbabfajták alkalmasak. A betakarítás lehet egy- és kétmenetes. Az egymenetes betakarításra csak gyommentes, egyszerre érő állomány alkalmas (gyomos területen szóba jöhet a deszikkálás). Mivel az alsó hüvelyek előbb érnek és a legtöbb táblán foltokban eltérő az érés, gyakoribb a kétmenetes betakarítás. Munkaműveletei: rendrevágás - rendsodrózás - rendfelszedő adapterrel felszerelt és megfelelően átalakított kombájnnal történő cséplés. Mindegyik módozatnál fontos az ún. "vonódott állapot, mert a bab könnyen pereg, a maghéj pedig sérülékeny. Akombájntiszta bab utótisztítást igényel, ha nedvesebb, mint 13-14%, akkor egyszeri kézi vagy gépi átforgatással 1-2% vízveszteség elérhető. Aki tisztított, 13-14%-os víztartalmú babot száraz, hűvös, szagmentes helyen ömlesztve vagy zsákokban tárolhatjuk. A betakarítást követő 14 napon belül törvényi előírás a zsizsiktelenítés, amit szakvizsgával rendelkező gázmester végezhet.

A futóbabokat - mivel karós, vagy hálós támrendszeren nevelik és érésük sem egyenletes (a tűzbab az első fagyokig virágzik) - kézi erővel, több menetben takarítjuk be, a magok kifejtése is kézzel történik.

3.5.7. Vetőmagtermesztés

Vetőmag-előállításra a fajtatulajdonos (fajtajogosult) és az OMMI hozzájárulásával a szakmailag jól felkészült vállalkozás oknál kerülhet sor. A termelőnél a szaporítási lépcsőből az E/I. fok, az I. fok/II. fok jelenik meg, de azonos fajtából csak a "lépcső" egyik fokát termesztheti.

A bab vetőmagtermesztés általános szabályai hasonlóak, mint az árutermelésben. Az eltérések röviden a következők. Az öntermékenyülő bokorbaboknál, ahol az idegen megtermékenyülés gyakori vagy kizárólagos (Limabab, tűzbab), a szigetelőtávolság jóval nagyobb (300-500 m). A szigetelőtávolságot mindig szabvány írja elő, úgyszintén a kötelező 2-3-szori idegenelést (negatív szelekció). A szántóföldi szemlék során (virágzás, zöldhüvelyes állapot, érés kezdete) a fajtaidegen, a veszélyes kórokozókkal fertőzött egyedek jelenlétét ellenőrzi. A betakarított termés hivatalos mintájából vizsgálják a vetőmagszabványban előírt értékmérő tulajdonságait, az eredménytől függően kaphat a tétel minőségtanúsítványt (21. táblázat).

21. táblázat. A bab vetőmag minőségi követelményei

Szaporítási Csírázó- Tisztaság, Idegenmag, Nedvesség- Vizsgálati

fokképesség,

legalább, % %tartalom,

minta, glegalább, % legfeljebb, %

SE-E75 98 0,1 14 700

I-II. fok

Élő zsizsiket a vetőmag nem tartalmazhat.

4. Lencse

4.1. A lencse jelentősége, termesztésének helyzete

A lencse régi kultúrnövényünk, első sorban értékes magjáért termesztjük. Kiváló élelmezési értékét az emberiség már évezredek óta ismeri, és a kőkorszak óta termeszti. Hazánkban termeszthető hüvelyesek közül az egyik legkeresettebb élelmiszer. Biológiai értéke és a mag étrendi hatása jobb, mint a babé vagy a borsóé. A lencseszalma kiváló takarmány. Az egészséges táplálkozás az érdeklődés középpontjába állította (divatba hozta) a lencsét, ami a termesztésénél bizonyos növekvő lehetőségeket eredményezett.

Jelentőségét növeli, hogy vetésváltásban fontos pillangós növény a N-gyűjtése és koraisága révén, valamint a fenntartható gazdálkodásnál a műtrágya nélküli, környezetkímélő termesztésbe. Extenzív körülmények közé is jól beilleszthető. Ajánlható termesztése a nemzeti parkok szegélyén is, ahol a természetes biodiverzitás védelme az elsődleges.

A kultúrlencsék eredendően kis magvúak (Lens culinaris ssp. microsperma (Baumg. [Barulina]) voltak és ezek Kis-Ázsiából terjedtek szét.

A kis magvú lencsék átlagos magmérete 4-5 mm. A nagy magvú lencse (Lens culinaris ssp. macrosperma (Baumg. [Barulina]) még nem található meg a régészeti leletek között, ami azt mutatja, hogy az a folyamatos szelekció eredménye, és a Mediterránumban alakult ki. Ezek magmérete 6-8 mm. Európában a vaskortól ismert. Ma már szinte csak a nagyobb magvúaknak van piaca, ezek azonban igényesebbek, amit a termesztésénél figyelembe kell venni. A lencse származása, így elsődleges génköz-pontja Belső-Ázsiába tehető, onnan terjedt el Eurázsiában, de ismertek másodlagos géncentrumai: Abesszínia és a Mediterránum.

A lencse termesztése visszaesett az utóbbi évtizedekben. Korábban 10 ezer hektáron termesztették hazánkban, napjainkra ezerre csökkent. A lencse 1997 -ben 1288 ha-on 670 kg/ha termésátlaggal; 1999-ben 1337 ha-on 950 kg/ha; 2000-ben 1064 ha-on 1170 kg/ha; 2001-ben 1085 ha-on 610 kg/ha; 2002-ben 507 ha-on vetették és a termésátlag 1270 kg/ha volt.Vetőmag-előállítás 1997 -ben 99 ha-on, 1998-ban 158 ha-on és 2000-ben 51 ha-on folyt. Termése a számára legalkalmasabb termőhelyen a következő:II. közép kötött erdőtalajokon 1,5-2,5 t/ha mag.

4.2. Botanikája, fiziológiája és egyedfejlődése

A lencse (Lens culinaris Medic.) rendszertanilag a zárvatermők (Angiospermae) törzse, a kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztálya, a hüvelyesek (Fabales) rendjébe és a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. A lencse (Lens) nemzetséget abükkönyök (Vicieae) közé sorolják. Rokon nemzetségei a csicseriborsó (Cicer), a bükkönyök (Vicia), a lednekek (Lathyrus) és a borsó- (Pisum) félék.

A lencse egynyári növény. Gyökérzete orsógyökér, ami 50-80 cm-re, nem túl mélyre hatol a talajba, viszont belőle számos oldalágat fejleszt, rajtuk a sárgás színű gümőkkel, a nitrogéngyűjtő (Rhyzobium sp.) baktériumokkal. Nitrogéngyűjtése azonban gyengének mondható a hüvelyesek között: a légkörből 80-100 kg nitrogént köt meg hektáronként.

Szára vékony, tőből elágazik, éles (3-4 élű), zöld színű, de fajtabélyegként lilás is lehet. Magassága 35-55 cm. Levelei párosan szárnyaltan összetettek. Levélkéinek száma - fajtától függően - 4-8 pár, melyek alakja lándzsás, megnyúlt elliptikus. A nagy magvú lencse levélkéi 12-19 mm hosszúak, és 10-12 mm szélesek, a kis magvúaké kisebb. A levélalapnál két apró pálhalevélke található.

A levelek hónaljából ered a szőrös virágzati tengely, melyen az apró virágai találhatók. Virágzata fürt:

a virágzati tengelyen 1-4 virág, 2-5 mm hosszú virágkocsányon. A pillangós virágokra jellemző pártájának színe lila, lilásan árnyalt- erezett, vagy szürkésfehér.

A virágok 5-8 mm nagyok, jelentéktelenek. Porzói kétfalkásak, 9 csöves en összenőttek, a tizedik szabadon álló. A lencse virágzása alulról felfelé halad, és általában 10-15 napig tart, de egyenetlen állományban, vagy tág térállásban 20-25 napig is elhúzódhat. A virágzás reggel kezdődik, 10-14 óra között a legélénkebb, és délután fejeződik be. A párta levelei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, még megporzáskor sem nyílnak szét: önbeporzó. Rovarok nemigen látogatják, idegenmegporzás alig fordul elő.

Termése hüvelytermés, a hüvely alakja trapéz alakú, apró. Virágzatonként 1-4 kis hüvely lehet, de gyakran csak egy fejlődik ki. A kis hüvely hossza 1-1,5 cm és 0,5-1 cm széles, lapított. Benne 1-2 mag található, gyakran csak egy. Magja lapított, korong alakú, jellegzetesen "lencse" formájú. Színe zöldes, sárgás vagy ritkán foltos, sötét lehet. A kis magvúak magmérete 3,5-4,5 mm (ezermagtömege 25-35 g), a nagy magvúaké 6,5-8,5 mm átmérőjű (ezermagtömege: 50-80 g). A magvak hektoliter tömege 75-85 kg. Fontos tulajdonság a magvaknál a maghéj vastagsága, fővőképessége,-egyenletes nagysága, egyöntetű színe. Az egész növény - a hüvely kivételével pelyhesen szőrözött.

A lencse hipogaeikus csírázású, vagyis sziklevelei a talajban maradnak, mint a borsónál. A szik feletti szár csúcsán allevelek vannak. Az első 10mb levelek a kelés utáni 2.-3. héten jelennek meg. Az első valódi levélkéinek száma általában 1 pár, a kifejletteknél 3-5 pár. Az összetett levélzet végén kis kapaszkodó kacsok találhatók. Csíragyökerének elágazódása a szik feletti csúcsi részek kihajtásával megkezdődik, és kialakul a viszonylag sekély főgyökér-rendszer, amely dúsan elágazik, és jelentős a tápanyag- és vízfeltáró képessége. Jó alkalmazkodó képessége ezzel függ össze.


Lencse hazai nemesítése Iregszemcsén volt korábban, a jelenlegi, köztermesztésben található fajták nagyobb részét Szarvason, illetve Szentesen nemesítették. Ezen kívül korábban orosz, ma amerikai honosított fajtákat is termesztünk.Fajtatípusai: nagy magvú, 7 mm átmérőnél nagyobb,

közepes magvú, 5-7 mm átmérőjű,apró magvú, 5 mm alatt.

Nemesítés, a fajtafenntartás módszerei. A lencse kromoszómaszám a 2 n = 14, és a kis, valamint a nagy magvúak között nincs különbség. Öröklésmenete kevésbé feltárt. Lencsenemesítés sokáig alig volt, világszerte inkább a tájfajtákat termesztették.

A lencsenemesítés célja, hogy nagy magvú (legalább 7 mm átmérőnél nagyobb magvúakat), ízletes, nagy fehérjetartalmú, vékony maghéjú, könnyen főzhető, de nem szétfővő típusú, rozsdának ellenálló fajtát állítsanak elő. A fehérjetartalom növelésénél főként az esszenciális aminosavak arányának növelését lehet kiemelni. Fontos cél a koraiság, a gyors kezdeti fejlődés, erőteljesebb gyökérzet és hüvelyenként legalább két mag legyen. Ezekhez világszerte az igen stabil, jól alkalmazkodó tájfajtákat használják nemesítési alapanyagként.


Talajigény. A középkötött erdőtalajok növénye. Talajának kultúrállapotára igényes. A mészben szegény, túl kötött, hideg, nedves és nagyon laza talajokra nem való. Nitrogénben gazdag talajra se vessük, mert rosszul köt magot.

Éghajlatigény. A mérsékelten meleg és nem szélsőségesen száraz termőhelyeken termeszthető eredményesen. Párás környezetet és mérsékelt meleget kíván, a szélsőséges hőingadozásokat nem

kedveli. Hazánkban főleg a dombvidék - Észak-Magyarország és Dunántúl - alkalmas számára. Fagyállósága hasonló a többi korán vethető hüvelyesekéhez (pl. borsó).

Környezetigény. A lencse eredendően extenzív növény. Köztermesztése éppen az alacsony termőképessége miatt esett vissza az utóbbi évtizedekben. Napjainkban pedig éppen ezen tulajdonsága miatt kerülhet ismét előtérbe pl. a környezetkímélő, fenntartható rendszerekben.


4.5.1. Elővetemény-igénye

Előveteményre nem igényes. Általában két kalászos közé vetik, de kapásnövény után is következhet. Jó előveteménye a mustár, a repce és az olaj retek. Közepes előveteményei lehetnek a cukorrépa és a burgonya. Rossz előveteményének számít a napraforgó, a dohány és a cirokfélék. Önmaga után ne vessük, mert ún. "lencseuntság" lép fel. Ugyanabba a táblába 3-4 évig ne kerüljön. Lucernafélék után sem tanácsos vetni, mert a lucerna és a herefélék kártevői a lencsét is károsíthatják. Az elővetemény kiválasztásánál a korai vetése miatt az őszi talaj előkészítő munkák legyenek elvégezhetők.

4.5. 2. Talaj-előkészítés

Kalászos és egyéb korai elővetemény után tarlóhántás és annak lezárása, valamint a nyár folyamán a hántott tarló ápolása elengedhetetlen, mert ez segíti elő a morzsás szerkezetű magágy kialakítását. Ősszel érdemes 25-30 cm mélyen megszántani a tábla talaját, amit még az ősz folyamán el kell munkálni. Ezzel válik lehetségessé a kora tavaszi vetés kevés művelettel.

Tavasszal kombinátorral sekélyen, lehetőleg minimális taposással készítünk magágyat. A magágya ne legyen mély, viszont asztal-simaságú.


A lencse és a hozzá tartozó takarmányszalma a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:nitrogén (N) 45 kg/t, mész (CaO) 40 kg/t,foszfor (P20S) 22 kg/t, magnézium (MgO) 8 kg/t,kálium (K2O) 40 kg/t.

A lencsének a gyökérzete gyengén fejlett, ezért szükséges, hogy a tápanyagokat felvehető állapotban, készen kapja. A műtrágyák közül a foszfor és a kálium trágyázást jobban meghálálja, mint a többi hüvelyes. A lencse tápanyagigénye megközelíti a borsóét. A talaj adottságokat figyelembe véve 25-35 kg nitrogén, 35-55 kg kálium és 55-65 kg foszfor hatóanyagot lehet közepes terméshez ajánlani hektáronként. Jó foszfor- és káliumellátottság esetén elegendő lehet csak nitrogént adagolni a kezdeti nitrogénéhségének kielégítésére, jó kultúrállapot esetén.

A lencse nem hasznosítja a túlzott tápanyag-ellátottságot. Ezért sem frissen istállótrágyázott, sem pedig nagyobb dózisú műtrágyával ellátott táblába nem való. Túlzott tápanyag-ellátottságnál buja lesz, a betegségekkel szemben érzékenyebbé válik, a nitrogéngyűjtő baktériumok tevékenysége csökken és termés kötése is romlik.

4.5.4. Vetés

A lencsét korán, a borsó vetése után, lehetőleg március 20. és 30. között, legkésőbb április elején el kell vetni. Csírázása 5-6 oC fokon indul meg. A kikelt növény hidegtűrése igen jó. A sortáv 12 (vagy 24 ) cm

lehet, és 1,5-2 millió csírát vessünk hektáronként. Dupla gabona-sortávra (24 cm) vetve csökkenthető a csíraszám jó vízháztartású talajon, ami a növény jobb elágazását, vagyis a generatív jelleget erősítheti, és kiegyenlítettebb lesz az állomány. A vetés mélysége a talajtól és a mag nagyságától függően 3-5 cm (23. táblázat).

23. táblázat. Lencsevetés útmutató

Megnevezés Értékszámok MegjegyzésVetési idő 111. 1-20.Sortávolság 24 cmVetésmélység 3-5 cm

Csíraszám 200 db/m248 db fm-enként 24 cm-es

Ezermagtömeg 55-65 g sortávvalCsírázóképesség 80%, legalábbTisztaság 98%, legalábbNedvességtartalom 14%, legfeljebb

4.5.5. Növényápolás, növényvédelem

A lencse kezdetben, különösen kelés után meglehetősen élhetetlen, később pedig a karantén gyomok miatt folyamatosan gyommentesen kell tartani. A lencsetábla a nyár folyamán, különösen csapadékos május-június hónapokban kigyomosodhat, ezért aratásig gyommentesen kell tartanunk, ugyanis az elgyomosodott lencsetábla érése, betakarítása lesz nehéz, illetve megnő a betakarítási veszteség. A lencse között nem lehet:- csattanó maszlag (Datura stramonium),- beléndek (Hyoseiamus niger),- mogyorós lednek (Lathyrus tuberosuss),- lencsebükköny (Vicia sativa var. lentisperma),- egyéb bükkönyök (Vieia fajok).A lencse kórokozói közül:- a peronoszpóra (Peronospora lentis),- a rozsdák (Uroyces pisi, U. viciae-fabae),- a levél- és hüvelyfoltosság (Mycosphaerella pinides), - a lisztharmat (Erysiphe polygoni) emelhető ki.

Ezek fertőzöttsége nem haladhat ja meg a 2-es minősítési értékszámot, ami 7-15%borítottságnál nem nagyobb mérvű. Védekezni ezek ellen részben preventíven tudunk, a vetésváltás előírásainak betartásával, vagyis az elővetemény jó megválasztással, valamint azzal, hogy hideg, nedves talajba nem vetjük.A lencse állati kártevői közül csapadékos nyarakon:- a lencsebimbó-gubacsszúnyog (Contarinia lentis), amely a bimbósodás-virágzás idején károsít,- a lencsezsizsik (Bruchus lentis) tojásait a lencse zöld hüvelyére rakja, és a lárva berágja magát a hüvelybe-magba.

4.5.6. Érés, betakarítás

A lencse tenyészideje 105-120 nap-és legtöbbször július első felében takarítható be. Világos színű, jó minőségű mag akkor van, ha a teljes érés előtt kerül sor a betakarításra. A betakarítása akkor kezdhető el, amikor:

- a növény középső és felső szárrészein a hüvelyek sárgásbarnák,- a magvak nagyobbik része már kemény, kissé zörög, valamint- a szár egy része még zöld.

Teljes érésben könnyen pereg. Túl korai aratás esetén pedig a felső hüvelyek lehetnek éretlenek, a mag biológiai értéke nem megfelelő, amit a tarka magszín is mutathat. Csapadékos évben egyenetlenül érik.

Egy- vagy kétmenetben takarítható be. Egymenetes betakarítása magjának 16%-os nedvességénél végezhető gabonakombájnnal. Ekkor a magvak nagy része már zörög a hüvelyekben. Betakarításhoz flexibilis vágóasztal szükséges, mert az alsó, értékes hüvelyek közel helyezkednek el a talajhoz. Ezért szükséges asztal simaságú magágyba a vetése.Kétmenetes betakarítása:- 18% -os magnedvesség körül rendre vágják, hajnalban vagy előző este, - még aznap késő délután el kell csépelni a rendeket.A lencse a renden ne ázzon meg, mert a mag elszíneződik.

4.5.7. A lencse minősége

Magjában a 28% a fehérje, a többi hüvelyesnél jobb étrendi hatású. Keményítőértéke 70 kg körüli. Esszenciális aminosavai közül az arginin és hisztidinjelentős. A vitaminok közül a BI és B2' a nikotin sav és különösen a fitinsav emelhető ki.

4.5.8. A lencse vetőmagtermesztése, minőségi követelmények

A magtermést 14% körüli nedvességre kell szárítani, de eközben napnak ne tegyük ki, mert a maghéj vörös színeződést kaphat, ami a minősítését és élvezeti értékét is ronthatja. A magtételeket minőség szerint el kell különíteni, zsizsikteleníteni, osztályozni a mag méretének megfelelően.

A lencsevetőmag minőségi követelményeit a 48/2004 FVM-rendelet tartalmazza (24. táblázat). Fontos szabványelőírás a lencsénél, hogy 2 mm-nél nagyobb eltérést mutató magvak aránya legfeljebb 10% lehet!

24. táblázat. A lencse vetőmag minőségi követelménye

SzaporításiCsírázó- Tisztaság,

Idegen mag

Káros Nedvesség-Vizsgálati

képesség, legalább, összesen, gyom, tartalom,fok legalább, % % db/minta db/minta legfeljebb % minta, g

SE-E 80 98,0 20 0 14,0 1000

I-II. fok 80 98,0 40 20 14,0 1000

Élő zsizsiket nem tartalmazhat.* Aprószulák (Convolvolus arvensis), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus), lencsebükköny (Vicia sativa var. lentisperma) és a csattanó maszlag (Datura stramonium).

6. Csillagfürt

6.1. Jelentősége

Az elnevezés nem egy faj, hanem a csillagfürt nemzetségen belül a termesztett fajok összefoglaló neve, amelyeket egymástól virágszín alapján különböztetjük meg. A különböző csillagfürt fajok termesztési szempontból is eltérnek egymástól. A fehér, a sárga és a kék csillagfürtökből vannak édes és keserű változatok, illetve fajták.

Az édes csillagfürtöt takarmányozásra - abrak és zöldtakarmányként - hasznosítják. A szántóföldi takarmánytermesztésben a fehér édes és a sárga édes csillagfürtnek van elsősorban létjogosultsága. Az édes csillagfürt alkaloidatartalma alacsony (0,1% alatti), és kezelés nélkül takarmányozható. Az újabban belőle készíthető pehely - a hőkezelt szójához hasonlóan - értékes takarmány.

A keserű csillagfürtöt (1-3% összes alkaloida) savanyú homok és kötöttebb talajokon fő- vagy másodvetésben zöldtrágyázásra használják. Növeli a talaj termékenységét, a zöldtakarmánynak vagy magnak termesztett csillagfürt - gyökér- és tarlómaradványával és az intenzív N-kötésével- is hasonló hatású.

Az évelő csillagfürtnek az erdészetben van jelentősége, ahol a vágási forduló esetenként 8-10 évvel is lerövidülhet. Néhány faja dísznövény.

Termesztéséről, kiváló elővetemény-értékéről már időszámítás előtt 400 évvel írásos beszámolók vannak. Az ókorban az első írásos és tárgyi bizonyítékok szerint a fehérvirágú csillagfürtöt a görögök, a rómaiak és az egyiptomiak is termesztették. A növény talajjavító hatása mellett ismerték a mag táp értékét, de mérgező hatását is. Magját ezért áztatással "méregtelenítették" és emberi táplálkozásra, valamint állatok takarmányozására széles körben használták. Később főként zöldtrágyázási célra vetették a Földközi-tenger országainak savanyú talajain, de áztatott vagy főzött magját sózva, az utcákon csemegeként is árusították.

Közép-európai elterjedése a XVIII. század végén kezdődött, Magyarországon a Németországból bekerült csillagfürt jelentősebb termesztése viszont csak a XX. század elején indult meg. Kezdetben zöldtrágyának termesztették, fellendülését az 1 936-ban hazánkban is forgalomba hozott sárgavirágú, "édes" csillagfürt hozta meg. Az édes takarmány csillagfürt vetése a nyírségi, majd a somogyi savanyú homoktalajokon is elterjedt. Magját és zöldjét is hasznosították, zölden is etették szarvasmarhákkal, lovakkal, sertésekkel, sőt baromfiakkal is. Az édes csillagfürt a gyenge termékenységű, savanyú homok talajon szembetűnő gazdasági fellendülést eredményezett. 1940 és 1970 között 7-15 ezer ha-on termesztették. Vetésterülete a 1970-es években csökkent 3 ezer hektárra. A kedvező elővetemény-hatása miatt növekszik jelentősége.

Termése az 1960-as és 70-es évek szántóföldi termőhe1yeken az alábbiak szerint alakult átlagában:

fehérvirágú sárgavirágú

II. középkötött erdőtalaj 1,0-3,3 t/ha -IV. mésztelen homoktalaj 1,0-2,9 t/ha 0,8-2,5 t/haVI. sekély termőrétegű talaj 0,8-2,6 t/ha -


6.2.1. Rendszertana, származása

A csillagfürt nemzetség (Lupinus) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. A nemzetség en belül több száz évelő és egyéves faj található. Ezek közül világviszonylatban is csak néhány, hazánkban pedig három - a Földközi-tenger vidékéről származó - faj terjedt el:- fehérvirágú csillagfürt (Lupinus albus L.),- sárgavirágú csillagfürt (Lupinus luteus L.),- kékvirágú (keskenylevelű) csillagfürt (Lupinus angustifolius L.). Az évelő fajok és néhány egyéves faj amerikai eredetű.

6.2.2. A fajok botanikai leírása

Fehérvirágú csillagfürt (Lupinus albus L.). Egyéves, magas (70-140 cm), erőteljes fejlődésű, fő gyökér rendszerű növény, gyökerén szabálytalan, sokszögű, szürkésbarna gümőkkel. Magasságát a környezeti tényezők - elsődlegesen a csapadékviszonyok és a tenyészterület - nagymértékben befolyásolják. Hajtásrendszerének egy főszára virágzatban végződik. Közvetlenül a virágzat alatt fejlődnek ki az elsőrendű oldalhajtások és ezek szintén virágzatban végződnek. Hasonló módon szerveződve másod-, harmad-, sőt negyedrendű oldalhajtások is kifejlődhetnek. Levelei ujjasan összetettek, egy levélnyélen 5-7 levélkével. A felső levéllemez sima, a fonákja selymesen szőrözött. Virágzata laza fürt, melyben a virágok váltakozva körben, de nem örvösen helyezkednek el. Színük többé-kevésbé fehér, kékesfehér, illatuk nincs. A hüvelyek felállók, érés után sárgásbarna színűek. A hüvelylemezek összenőttek, ezért magja nem pereg (zárt hüvelyű). Hüvelyenként 3-5 db mag fejlődik. A mag oldalt lapított, szögletes csontfehér. A keserű változat magja többnyire rózsaszínes árnyalatú, de vannak csontfehér színű változatok is. Ezermagtömege 230 és 750 g között változik.

Sárgavirágú csillagfürt (Lupinus luteus L.). Egyéves, lágy szárú, 50-80 cm magas növény. Mélyrehatoló karógyökerén nagy, gömbölyded gümők fejlődnek. A szárfejlődés alapján két főtípus különböztethető meg.

Az egyik a fejlődés kezdetén levélrózsát fejleszt, szárbaindulása vontatott. A főhajtással egyidőben a szártőből több (3-9) hajtást fejleszt, nagy levéltömeggel.

A másik a kelés után azonnal növekedésnek indul, levélrózsát nem fejleszt, oldalhajtásait a főtengelyvirágzat kialakulása után, a szár felső részéből fejleszti. Ez utóbbi típusok általában magasabbak és gyorsabb fejlődésűek.

A levelek ujjasan összetettek, 5-6 levélkével. Színük a levélrózsát fejlesztő típusnál többnyire sötétzöld, a gyors kezdeti fejlődésűeknél általában világosabb. Virágzata laza fürt, amelyben a virágok örvösen helyezkednek el. Virága sárga színű, erősen illatos. Hüvelye éréskor tipikusan csavarodva nyílik, a keserű fajtáké felnyíló. A nemesített fajták zárt hüvelyűek, nem pergők. A hüvely éréskor világos sárgásbarna. A mag gömbölyded, néha kissé lapított. Ezermag tömege 100-180 g. Színe sárgás alapon szürkén cirmos vagy foltos. A nemesített fajtáknál a magszín módosult, általában fehér vagy sárgásfehér, lehet szürkés, barnás cirmos, de lehet fekete is. Hüvelyenként 4-5 mag található.

Kékvirágú vagy keskenylevelű csillagfürt (Lupinus angustifolius L.). Egyéves, lágy szárú, gyors kezdeti fejlődésű, 70-100 cm magas. Egyes típusok az oldalhajtásaikat a főtengely alsó, más típusok a felső részén hozzák.

A levelek ujjasan összetettek, 5-7 keskeny, lándzsa alakú levélkével. A levélszín középzöld, de előfordul a halványzöld és a kékesvörös árnyalatú is. A virágzat laza fürt, melyen a virágok váltakozva körben, de nem örvös en helyezkednek el. A virágszín változatos. Az alap virág szín kék, de

előfordulnak; viola, rózsaszín, kékesszürke, kékesfehér és fehér színváltozatok is.A hüvelyek felnyílók, enyhén szőrözöttek. Hazai időjárási viszonyok között biztonságosan fel nem

pattanó hüvelyű fajtát eddig még nem nemesítettek. A mag színe, mérete és alakja is változó. Színe általában szürkésbarna vagy sárgásfehér alapon, szürkéskéken vagy sárgásbarnán márványozott. Fehér magvú fajták is vannak. Alakja ovális, kerek vagy vese alakú. Ezermag tömege 60-150 g. Hüvelyenként 4-6 mag található.

6.2.3. A fajok fiziológiája

A csillagfürtfajok fontosabb fenológiai szakaszai megegyeznek a többi hüvelyes növény fejlődési szakaszaival. A különböző fajok környezeti tényezőkkel szembeni érzékenysége részben éghajlati, részben talajtani eredetű. A csírázáskori alacsonyabb hőmérséklet a növények generatív fejlődésének kedvez, ezért a nagyobb magtermés érdekében korán kell vetni. Magasabb csírázási hőmérsékletnél viszont erőteljesebb a vegetatív fejlődés. Ezért - különösen a sárgavirágú, magnak termesztett csillagfürt - vernalizációja szempontjából a vetést követő 14-16 nap alacsonyabb (6-8 oC) hőmérséklete a megfelelő. Ez közvetetten védelmet jelent a sárga csillagfürt keskenylevelű meddősége ellen is, ami a kedvezőtlen fotoperiódusos hatások következtében jelentős magterméscsökkenést okoz.

A fajok hőösszegigénye(0C) Magterméshez Zöldterméshez

Kékvirágú csillagfürt 2400 1400Sárgavirágú csillagfürt 2600 1800Fehérvirágú csillagfürt 2800 2000

Mindhárom faj a savanyú, 4,0-6,5 pH-értékű, elsősorban homoktalajokra alkalmasak. A fehérvirágú csillagfürt tenyészideje a három faj közül a leghosszabb: 150-180 nap, de a környezeti tényezők hatására erősen módosulhat. Talajjal szemben igényesebb, mint a többi csillagfürt, de nagyobb mésztartalmat (max. 1 %) és hideget (-8 oC) is eltűr.

A kékvirágú csillagfürt talaj igénye a sárga- és fehérvirágú csillagfúrt között van. Közepesen mészérzékeny. Tenyészideje a legrövidebb: 100-105 nap. Hazánkban legkevésbé elterjedt faj.

A sárga virágú csillagfürt a talajjal szemben igénytelen, gyenge termékenységű savanyú homokon is termeszthető. A talaj mésztartalmára (max. 0,2% mész) és a fagyra (-5 oC-on megfagy), viszont a három faj közül a legérzékenyebb. Tenyészideje: 110-120 nap.

A csillagfürt vízigényes. Az, hogy a kedvezőtlen vízgazdálkodású homokon is jól tűri a szárazságot, nem a növény xerofita jellegéből adódik, hanem mélyre hatoló gyökérrendszeréből. A sárgavirágú vízigénye a legkisebb. Kritikus időszakok: csírázás, virágzás és magkötés. A Rhizobium lupini N-kötő baktériummal szimbiózisban él, amely kezdetben - magyarországi elterjedésekor - hiányzott a talajainkból.Mindhárom faj túlnyomóan öntermékenyülő, de idegen beporzás is lehetséges.


Magyarországon - az édes fehérvirágú csillagfürttel - a nemesítést Papp Zsigmond kezdte el 1931-ben, majd a nemesítő munkát 1943-tól Teichmann Vilmos folytatta Kisvárdán. Kisvárdai fehér édes fajta 1955-ben állami elismerést kapott. A sárgavirágú csillagfürt nemesítését 1946-ban Németh György és Koch Béla kezdték Gyulatanyán. A fehér- és kékvirágú nemesítését, valamint a termesztés módszereinek a jogelődök kutatásait a Debreceni Egyetem Kutató Központjában, valamint Balkányban folytatják.

Összesen 8 fajtát tart nyilván a Nemzeti Fajtajegyzék, amelyek közül 3 fehérvirágú édes, 2 fehérvirágú keserű, 1 sárgavirágú édes és 2 kékvirágú keserű.


Talajigény. Termesztésére alkalmasak a 4,0-6,5 pH-értékek közötti savanyú talajok, Így a meszet nem tartalmazó humuszos és gyengén humuszos homoktalajok, a barna erdőtalajok, valamint az erodált talajok.

Mezőségi talajokba, meszes homoktalajokba, termő szikesekbe és láptalajokba nem való. A talaj fizikai összetétele szerint jól megfelel a homokos vályog, ahol jó az altalaj kapilláris vízemelése.

A sárgavirágú csillagfürt a lazább (KA 25-30) homoktalajok növénye. Zöldtakarmánynak a gyenge termékenységű futóhomok, a kovárványos barna erdőtalaj is alkalmas megfelelő tápanyag-kiegészítés mellett. A fehérvirágú csillagfürt a jobb talajok növénye. Termesztésére alkalmas talajok a humuszos homokok, a karbonátmentes erdőtalajok, a savanyú öntéstalajok. A kékvirágú csillagfürt szintén termeszthető mindhárom termőhelyen.

Éghajlatigénye. Dunántúl és Észak-Magyarország felel meg inkább termesztésének, mérsékeltebb áprilisi és május eleji hőösszeg-igénye miatt. A csillagfürt 1 kg szárazanyag előállításához 600-1000 l vizet vesz igénybe. A növények fajlagos vízfogyasztása nagy. A vegetációs időszakban 250 mm csapadékkal beéri. Szárazságban alacsony marad és sok a meddő virág.

Környezetigény. Az extenzív gazdálkodás növénye, viszont talaja legyen mentes a kétszikű gyomoktól. Igényes a talaj kultúrállapotára.


6.5.1. Elővetemény

Előveteményre nem igényes. Két kalászos (rozs vagy triticale) között főnövénynek, másodvetésű zöldtrágyának kalászosok tarlójába vethető. Jó előveteménye a burgonyának, a szántóföldi zöldségeknek. Előtte és utána 2 éven belül ne legyen napraforgó. Önmaga után 4 évre következhet.

A csillagfürt, mint elő vetemény általában minden növény számára kedvező. Kedvező hatása még a második évben is érvényesül. Különösen kiváló előveteménye az őszi kalászosoknak (búza, triticale, rozs) és a burgonyának. Az utána következő növények 15-20%-kal, a burgonya 20-30%-kal rendszerint többet terem.


Igénytelensége és jó alkalmazkodó képessége mellett igényes a talaj jó kultúrállapotára. Ennek érdekében a nyáron betakarított elővetemény után a tarlóhántás és zárása, továbbá a hántott tarló művelése, a kikelt gyomok magkötése előtti bemunkálása s utána a felszín lezárása elengedhetetlen.

Középkötött és sekély termőrétegű talajokon az őszi szántásra október közepéig kerüljön sor. Mélysége érje el a 20-22 cm-t. Ősszel a talaj felszínt ne munkáljuk el.

Laza és homoktalajon, ha fennáll a defláció veszélye, ősszel ne szántsunk, s hagyjuk az ősszel kelő gyomokat megerősödni.

Tavasszal simítózással kezdünk az ősszel szántott talajon és március második felében 10-12 cm mély magágyat készítünk.

Homokon az elhagyott őszi szántást pótoljuk azzal, hogy egy művelettel március végén április elején készítünk magágyat, amikor a "szélverés" már nem veszélyeztet.

Kalászos utáni másodvetéshez a tarlót forgassuk alá, legalább 12-15 cm-re, nyomában aprító és tömörítő munkaeszközzel. Homokon gyűrűshengerrel annyira kell tömöríteni, hogy a vetőgép csoroszlyái azonos mélyre vessék a magvakat.


A csillagfürtfajok 1 tonna magja a hozzá tartozó szalmával az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból:

Fehérvirágú Sárgavirágú Kékvirágúnitrogén (N) 70 kg/t 77 kg/t 65 kg/tfoszfor (P20S) 28 kg/t 21 kg/t 20 kg/tkálium (K2O) 37 kg/t 45 kg/t 39 kg/tkalcium (CaO) 24 kg/t 25 kg/t 23 kg/tmagnézium (MgO) 10 kg/t 9 kg/t 11 kg/t

A csillagfürt számára megfelelő laza homoktalajok nagy része deflációnak kitett. Itt a legtöbb esetben az őszi szántás elmarad. Ezért az alapműtrágyákat is tavasszal kell adni a nitrogénnel együtt, a magágyba dolgozva. A talaj tápanyagkészletével szemben nem igényes és a tápanyagreakciója - mivel a mélyre hatoló gyökérrendszere a talaj mélyebb rétegeibe mosódott tápanyagokat is fel tudja venni - gyenge. A csillagfürtök nitrogénszükségletük nagy részét a Rhizobium szimbiózisból adódóan fedezik. N-műtrágyát csak nagyon gyenge termékenységű, laza homoktalajon igényel főként, ha az elővetemény után sok szármaradvány maradt vissza. Ilyenkor a nitrogént a tarlómaradványok bedolgozása előtt kell kiszórni.

6.5.4. Vetés

A vetési adatokat a 29. táblázat tartalmazza. Vetőmagját vetés előtt, a légköri nitrogén megkötésének elősegítésére, csillagfürt-rizóbiummal (Rhizobium lupini) célszerű oltani, mert nagyobb termést csak így ad. Az oltóanyag csak 10-12 napig fejti ki hatását. Az oltott vetőmagot ne csávázzunk.

Zöldtakarmány céljára 2-3 héttel később kell a csillagfürtöket vetni, mert a csírázás-kelés magasabb hőmérsékleten és a vetés utáni fejlődés hosszabb nappalok alatt megy végbe, így a növény vegetatív típusú lesz és zöldtömege is lényegesen nagyobb. Május 20. és július 10. között ne vessük. Zöldtakarmánynak vagy zöldtrágyának a csíraszámot 20%-kal növelni kell és minden fajt (fehér, sárga, kék) gabonasortávolságra kell vetni, és a vetést célszerű gyűrűshengerrel zárni.

29. táblázat. Csillagfürtök vetés útmutatójaMegnevezés Fehérvirágú Sárgavirágú Kékvirágú

Vetési időfővetésű magnak III. 20-IV.5. III. 15-30. III. 15-25.másodvetésű zöldnek

VII. 10-15. VII. 10-15. VII. 10-15.

Sortávolság magnak 24-36 cm 12 cm 12 cmSortávolság zöldnek 12 cm 12 cm 12 cmCsíraszám magnak 400 000 dblha 800 000 db/ha 800 000 db/haEzermagtömeg 280-330 g 120-160 g 90-130 gCsírázóképesség 80%, legalábbTisztaság 98,5%, legalábbNedvességtartalom 14%, legfeljebb


Gyomirtás. A leggyakoribb termés csökkentő gyomok a kakaslábfű, a moharfélék, a mezei acat, a libatopfajok, a parlagfű, a ragadós galaj, az orvosi székfű, a héla zab. Vegyszeres gyomirtására vetés előtt és vetés után is szükség van. A jelenlegi gyomfertőzöttségi viszonyok között sikeres magtermesztés vegyszeres gyomírtás nélkül nem lehetséges. A csillagfürtfajok herbicidérzékenysége eltérő, ezért vegyszeres gyomírtásra csak az adott fajra alkalmas herbicidek használhatók.

Száraz idő esetén, ha a gyomirtó szer nem hat, 4-6 lombleveles állapotban, amikor a gyomok kelnek és sziklevelesek, fogasoljuk.

Betegségei. Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum), levél- és hüvelyfoltosság (Pleiochaeta setosa), szürkepenész (Botrytis cinerea), mozaik vírus és vírusos keskenylevelűség. Az utóbbival azonos tünetű az élettani keskenylevelűség, ami rendszerint csak megkésett áprilisi vetés esetén fordul elő.

Száraz melegben, főleg a tenyészidőszak vége felé a leveleken felléphet a lisztharmat (Erysiphe polygoni), általában fungicides védekezést nem igényel. A jelenlegi fajták szántóföldi rezisztenciával rendelkeznek, így kártétele nem jelentős.

Kártevői. Csillagfürt-csipkézőbogár, csillagfürtlégy, bogáncspille, cserebogárpajor, fekete levéltetű. A mezei nyúl az édes csillagfürtben tetemes kárt okozhat.

A csillagfürtnek jelentős kártevője nincs, bár rovarfaunája gazdag. Speciális kártevője kevés, főleg polifág kártevők károsítják.

Cserebogárpajorok (Melolontha sp.) okozhatják a legnagyobb kárt, különösen az édes csillagfürtökben. A pajorok a gyökereket megrágva foltokban pusztítják el a növényeket amelyek először elhervadnak, majd elszáradnak. A tünetek megtévesztésig hasonlítanak a fuzáriumos hervadásra, amely ezekből a növényekből ki is mutathatók a másodlagos fertőzés következtében. Négyzetméterenként 1-2 pajor esetében már érdemes talajfertőtlenítő szer kiszórás a vetőágy készítése előtt.

Fekete levéltetű (Aphis craccivora) csaknem kizáróan a sárgavirágú édes csillagfürtön fordul elő foltokban. Inszekticidekkel védekezhetünk ellene.

Csipkézőbogár (Sitona grisea) esetenként előfordulhat, kártétele a csillagfürt 2-4 leveles állapotában. A növények általában hamar kinövik a kárt. Védekezni ellenük nem szükséges.


Augusztus elejétől szeptember közepéig érik. Akkor érett, ha szára kellően szilárd, a hüvely nem törik és nem pereg. Teljes érésének jelei:- a szár fásodottan száraz, barnásszürke, levélzete teljesen lehullott, esetleg a felső szárrészeken található néhány száraz levél - az elgyomosodott, érett csillagfürtöt lombtalanítóval kell kezelni - az érett mag könnyen reped, törik. 500-550 dobfordulat/min és lassú menetsebességű kombájnnal kell betakarítani- az augusztusban érett csillagfürt 14-16% nedvességtartalmú, a szeptemberben érő18-20% is lehet. Biztonságosan csak 12% alatti nedvességtartalmú mag tárolható.

A kombájntól beszállított magot azonnal rostálni kell. A gyommagvaktól, zöld növényi részektől ki kell tisztítani, hogy az esetleges bemelegedést, penészesedést megelőzzük. Célszerű a magot vékony rétegben - 15-20 cm - kiterítve szárítani, mert a garmadában tárolt 15-18%-os nedvesség tartalmú mag könnyen bemelegedhet. Ha szükséges, a mesterséges szárítást hideg levegővel vagy 40 oC alatti hőmérsékleten végezzük.

6.5.7. Termésének minősége

Takarmányozásra csak a 0,1 %-nál kisebb alkaloidatartalmú édes csillagfürt alkalmas. A zöld tömeg alkaloidatartalma kisebb, mindössze 10-20%-a a magénak. Szalmája juhtakarmány. Az élelmiszeriparban is próbálkozások vannak, mivel fehérjéje könnyen emészthető, olajának több, mint 2%-a lecitin és sok A- és B-vitamint tartalmaz.

A csillagfürtfajok lupinin csoportba tartozó alkaloidáinak kémiai összetétele hasonló. A sárgavirágú csillagfürt lupinint és lupinidint, a kék- és fehérvirágú csillagfürt lupanint, hidroxilupanint és optikailag aktív d-lupanint tartalmaz.

A fehérvirágú édes csillagfürt a szójához hasonlóan 34% fehérjét tartalmaz, olajtartalma 9%. Rosttartalma több a szójánál (12%), többek között ez is oka az alacsonyabb energia értékének. A rost összetételét tekintve a takarmányozás számára kevésbé kedvező lignint minimális mértékben tartalmazza.

Lizin- és methionintartalma 10-20%-al kisebb, cisztintartalma pedig azonos a szójáéval. A nyerszsírfrakció ugyanúgy értékes zsírsavakat rejt: linolsavtartalma fele, linolénsav tartalma pedig közel kétszerese a szójáénak. Magja - tápokban - értékes takarmány a sertés-, baromfi-, hal- és nyúltenyésztésben. Zölden a kérődzők kiváló takarmánya.


A szükséges szigetelőtávolság szuperelit és elit mag esetén 200 m, I-II. fokú szaporulatnál 100 m. Negatív szelekciók: a következő tünetek megjelenésekor, legkorábban 6-10 lombleveles állapottól el kell távolítani

- a fajtaleírástól eltérő egyedeket, az eltérő virág színű, beteg, hervadt, csökött és törpe növényeket;- a mozaik vírusos növényeket (levélzetük fakózöld, hullámos, fodros, torz vagy mozaikos, száruk

rövid, vastag és a levélállás csokros);- a vírusos keskeny levelű (seprűnövekedésű), gyengén fejlett növények (valamennyi levél keskeny,

erősen szőrözött, fehéres színű).A szelekciót május második, harmadik dekádjában kezdjük és folyamatosan végezzük. A kiszedett és

lehordott növényeket meg kell semmisíteni.Szántóföldi szemlékre a virágzáskor és az érés kezdetén kerül sor. Betakarítása után, a szárításkor a

magvak legfeljebb 30-32 oC-ra melegedhetnek fel, így a beáramló levegő 35-38 oC lehet. Édes vagy keserű megjelölés fémzároláskor kötelező. Édes fajtában alkaloidatartalmú mag legfeljebb 0,1% lehet. Fehér vagy cirmos mag az I-II. fokúban: legfeljebb 6 db/kg. Más fajú csillagfürt idegen magnak számít.

Idegen mag: SE-E-ben Melilotus spp., vadzab, Cuscuta spp. nem lehet.Rumex spp. (kivéve R. acetosela, R. maritimus) 2 db/minta

I-II. fokban Melilotus spp. 0,3%, vadzab, Cuscuta spp. nem lehet.Rumex spp. (kivéve R. acetosela, R. maritimus) 5 db/minta

Élő zsizsiket a vetőmag nem tartalmazhat.

10. Seprűcirok

10.1. Jelentősége

A seprűcirkot hosszú, megnyúlt bugaterméséért termesztik, melyet az ipar hasznosít seprű- és kefegyártásra. A magtól megtisztított buga - ipari nyelven cirokszakáll - a seprűgyártás egyetlen, természetes alapanyaga.

Vetésterülete az 1990-es években 3000-4000 ha körül stabilizálódott, és az ország délkeleti részére (Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar megye) koncentrálódott. A seprűcirkot kisgazdaságokban termesztik, mert betakarítása kézimunka-igényes. Habár termesztése jövedelmező, az ezredforduló után az országos vetésterület 3000 ha alá csökkent. Európában seprűcirkot hazánkon kívül csak Szerbia-Montenegró területén, illetve kisebb mértékben Horvátországban, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában termesztenek.

A kész seprű, illetve a feldolgozott, osztályozott cirokszakáll nagy részét külföldön, Nyugat-, Dél-Európában, Kanadában értékesítik.

A magtermés bevételt növelő melléktermék, ugyanis beltartalmi értékei a szemescirokkal egyenértékűek, ezért takarmányozásra (különösen baromfi- és madáreleség), illetve élelmezési célokra is hasznosítható.

Termése a magvas cirokszakáll, melyet 10-12 cm-es szárrésszel vágnak le.Termőhelyenkénti hozama az alábbiak szerint alakul:

szakálltermés t/ha magtermés t/haI. középkötött mezőségi talajok 2,5-3,5 4,0-6,5II. középkötött erdőtalajok 1,0-2,6 1,5-4,5III. kötött réti talajok 2,0-3,2 3,0-6,0IV. laza és homoktalajok 0,8-2,0 1,5-3,5


A seprűcirok Sorghum bicolor (L.) Moench var. technicum rendszertanilag az egyszikűek osztálya, pázsitfűfélék (Gramineae) családja és fenyérfűfélék (Andropogonoideae) alcsaládjába, s a mintegy 30-60 fajt magába foglaló Sorghum nemzetségbe tartozik. A Sorghum nemzetségen belül a 10 alapkromoszómaszámú valódi cirkok csoportjába (Eu-Sorghum alnemzetség, újabban Sorghum szekció) a Sorghum bicolor faj, ssp. Bicolor alfajába sorolják.Egyesek szerint a seprűcirok őseit nem a cirok eredeti géncentrumában (Etiópia és Szudán környékén) gyűjtötték, hanem Indiát, Kínát tartják őshazájának. Európában az első leírások a seprűcirokról Itáliában jelentek meg a XIII. században. Hazánkban a seprűcirok, mint szegélynövény a szemescirok változatokat megelőzte az 1800-as évek közepén. Termesztése Szalai János nevéhez fűződik a XIX. század végén.A seprűcirok - mint a cirkok általában - szárazságtűrő, melegigényes növény. Csírázásához 12-13 oC-os talaj hőmérsékletet igényel. Kezdeti fejlődése lassú, a gyökérrendszer növekszik, ilyenkor érzékeny a hőmérsékletre, talajnedvességre. A vontatott kezdeti fejlődést azonban a szárbaindulás után erős növekedés követi. A buga kifejlődéséhez kedvező napi átlaghőmérséklet 20 oC fölött van. A kultúr-

genotípusok tenyészideje 110-150 nap fajtától függően.Gyökérzete a gyököcskéből kifejlődő alapgyökér. A nagyszámú mellékgyökér mélyre hatol, s a talajt sűrűn behálózza, ami hozzájárul szárazságtűrő képességéhez. A talaj feletti nóduszokból támasztó léggyökerek, úgynevezett harmatgyökerek fejlődnek.Szára szárcsomókkal tagolt merev. Belül tömött, fehér rostos, később szivacsos állományú. A minősített seprűcirokfajták alacsonyak, buga nélküli szárhosszúságuk fajtától függően 60-90 cm. A nóduszok száma általában 7-11 db, száma nem a magassággal, hanem a tenyészidővel kapcsolt bélyeg. Szárátmérője 15-20 mm feletti. A talajszintben levő szárcsomókból mellékhajtások (fattyúhajtások) fejlődhetnek, melyeken jó minőségű buga terem. Ezek száma fajtajellemző, de függ a tenyészterülettől is.

A száron a legfelső szárcsomót kivéve, minden nódusznál elvékonyodó rügy található. Hosszan tartó szárazság után csapadék hatására ezekből a rügyekből 2 oldalhajtás nő, melyeken értéktelen buga fejlődhet.

A levélnóduszok mentén fejlődik és levélhüvellyel kapcsolódik a szárhoz. A levéllemezek a száron egymás felett a szár két ellentétes oldalán állnak. A seprűcirok levelén és különösen a szárán jól látható fehér viaszbevonat van, mely párolgást csökkentő.

Bugája fürtösen összetett fürtvirágzat, melynek első- másod-, és harmadrendű oldalágai vannak. A többi ciroktól eltérően a bugatengely rövid (25-45 mm), a bugaágak egy helyről erednek és megnyúltak (25-80 cm). Az elsőrendű oldalágak száma bugánként általában 40-60 db, azonban a fajtagyűjteményben mért szélső értékek 19,7-77,2 db/buga. A másod- és harmadrendű oldalágak a szakáll felső harmadában erednek, s ezeken helyezkednek el a kalászka-pelyvalevelekkel borított hímnős virágok, melyekben egy kétágú tollas bibe és három portok található. Egy hímnős virághoz egy vagy kettő fejletlen, lándzsa alakú, kocsányos hím ivarú virág társul, mely éréskor nagyrészt lehullik.

Termése pelyvalevelekkel csaknem teljesen borított, elliptikus alakú, vöröses barna színű szemtermés. A terméshéj a maghéjjal összenőtt, a csírapajzs nagy, ezermagtömege 17-22 g.


A seprűcirok-termesztés teljes egészében hazai fajtákra alapul. Fajtáinkat vetik a szomszédos országokban (Szlovákia, Románia, Horvátország) is.

Seprűcirok nemesítést, fajtafenntartást, vetőmag-forgalmazást a Gabonatermesztési Kutató Kht. Szeged végzi. A magas növésű 'Mezőkovácsházi', 'Bánkúti' fajták után a 'Szegedi törpe' majd 20 évig volt köztermesztésben. Jelenleg hat államilag minősített seprűcirok genotípus fajtáit termesztik, melyek megfelelnek mind a termesztőknek, mind a feldolgozóiparnak.Ezek: korai érésű; középkorai érésű; középkésői érésű és késői érésű fajtatípusok. A seprűcirok fajták mennyisége és minősége alapján választási lehetőséget kínálnak az eltérő környezeti feltételeknek és hasznosítási iránynak egyaránt.

A nemesítés legfőbb célkitűzése a termésmennyiség mellett a szakáll-minőség javítása. A legfontosabb tulajdonságok: buga hossza, bugaágak száma, bugaágak átmérője, rendellenes bugák, bugatengely hossza, közép szál, buga elszíneződése, mag elhelyezkedése a bugán, mag-szakáll arány.

A kézi betakarítás miatt fontos a tenyészidő csökkentése, és a buganyél növelése. (A seprűcirok felső zászlóslevél hüvelye kisebb-nagyobb mértékben takarja a szakáll alsó részét.)

A betegségellenálló képesség javításával a környezetkímélő termesztés és a vegyszermentes ipari feldolgozás a cél.

A vörös színű szakállt jelenleg kénezéssel javítják. Hibridnemesítési program célja CMS alapon előállított seprűcirok hibrid létrehozása, mert a takarmánycirkoktól eltérően nincs a köztermesztésben.


Talajigénye. A seprűcirok a talajjal szemben nem igényes, mindenhol termeszthető, kivéve a szélsőségesen szikes és futóhomok talajokat. A legnagyobb és legjobb minőségű szakálltermést azonban a jó mezőségi és réti talajokon adja.Időjárásigénye. A seprűcirok igényei hazánk területén biztosítottak. A jelenlegi fajták már az ország egész területén biztonsággal termeszthetők. Fejlődésének első 25-30 napjában hő- és vízigénye nagy. Meleget igényel, a szárazságot nagyon jól tűri. Aszály idején növekedése leáll ugyan, de csapadék hatására képes regenerálódni. Az államilag minősített fajták tenyészidőszak alatti hőigénye 2200-2800 oC. A cirkot rövidnappalos növénynek tartják, de a seprűcirok kevésbé érzékeny a napszakok hosszúságára.Környezetigénye. Jól alkalmazkodik mind a biotikus, mind az abiotikus behatásokra gyökérváltás után. Külterjes gazdálkodási viszonyokat is elvisel. Kelést követő 2-3 hétben igényli a talaj jó kultúrállapotát.


10.5.1. Elővetemény

Különösebb igénye nincs, de olyan elővetemény szükséges, melynek betakarítása után kora ősszel lehet szántani. Monokultúrában is termeszthető, de gyakorlati tapasztalat, hogy önmaga után 2-3 évnél tovább ne következzen.

A talaj víz- és tápanyagkészletét nagymértékben igénybe veszi. Ezért önmaga után vagy napraforgó, kukorica, szemescirok után, amennyiben a tél csapadékszegény, seprűcirok ne következzen.


Korán lekerülő elővetemények után sekély tarlóhántás és gyommentesen tartott nyári alapművelés előzze meg az őszi mélyszántást.

Nagy szártömeget adó elővetemény (kukorica, cirok) esetén a szárat zúzni kell éslebontásuk céljából tavasszal a nitrogénműtrágyát 15-25%-kal növelni kell.

A 25-30 cm-es őszi mélyszántás minél korábbi legyen, amit ajánlatos elmunkálni.Tavasszal a talajt gyommentesen kell tartani április második feléig a vetőágy előkészítésig. A vetőágy

ne haladja meg a 6-8 cm-t egyik talaj típuson sem. Vetés előtt a laza talajokat tömöríteni (hengerezni) kell a sekélyebb vetés miatt.


Közvetlen istállótrágya a seprűcirok alá nem szükséges, de jól hasznosítja az elővetemény alá kiszórt, vagy előző évben korán kijuttatott istállótrágya második éves utóhatását. A műtrágyák nemcsak a szakálltermés mennyiségét, de minőségét is befolyásolják. Nitrogén használata sovány talajon indokolt, de túlzott nitrogénadag rontja a szakáll minőségét. A foszfort és a káliumot ősszel, a nitrogént pedig tavasszal két részletben ajánlatos kijuttatni. A seprűcirok tenyészidőbeni tápanyagfogyasztása hasonló a kukoricáéhoz. A 12-15 cm-es szárrésszel levágott magvas cirokszakáll a következő tápanyagot tartalmazza.:

nitrogén (N) 33 kg/tfoszfor (P20S) 14 kg/tkálium (K2O) 30 kg/t

mész (CaO) 10 kg/t magnézium (MgO) 3 kg/t

A gyakorlati tapasztalat és a gazdasági helyzet figyelembevételével a közepes és jó tápanyag-ellátottságú talajokon a következő hatóanyag kijuttatása megfelelő: N 80-100 kg/ha, P2O5 60-70 kg/ha, K20 40-60 kg/ha. Káliumhiányos talajon a kálium adagja lehet 90 kg is.

10.5.4.Vetés

A seprűcirok kezdeti fejlődése vontatott, ezért a vetés ideje, módja fontos feltétele a termesztésnek. Vetésideje akkor van, amikorra talaj felső rétege a 12-13 °C-os, ami általában április közepe, vége a Dél-Alföldön, az északi országrész május eleje.

41. táblázat. Seprűcirok vetési útmutatója

Megnevezés AdatokCsírázási hőigény 12-13 oCVetési idő IV. 15-30.Sortávolság 40--60 cmVetésmélység 3-5 cmCsíraszám vetéskor 8-14 db/fmEzennagtömeg 17-22 gCsírázóképesség 80%, legalábbTisztaság 98%, legalábbNedvességtartalom 14,5%, legfeljebb

Csak fémzárolt és csávázott seprűcirok vetőmagot érdemes vetni, melynek ezermagtömege 17-22 g, csírázóképessége legalább 80%, tisztasága legalább 98%, nedvességtartalma legfeljebb 14,5%.

A vetés mélysége 3-5 cm legyen a talaj kötöttségtől függően. Ajánlott sortávolság 40-60 cm, tőtávolság 9-14 cm, az optimális tőszám 160-200 ezer tő/ha (41. táblázat). Fémzárolt vetőmag helye szemenkénti vetőgéppel a kívánt tőszámra is vethető, s ezzel elmarad a tőszámbeállítás. Vetőmagszükséglet: 4-5 kg/ha. Vetés után fontos a talaj tömörítése, a hengerezés.

10.5.5.Növényvédelem, növényápolás

A gyenge kezdeti fejlődés miatt az első 25-30 nap a tenyészidőszak legkritikusabb szakasza. Ha a gyomnövények erőre kapnak, elnyomják a kultúrnövényt, akkor a bugák seprűkötésre alkalmatlanok. A fenyércirok (Sorghum halepense), muharfélék (s. glauca, S. verticillata) és kakaslábfű (Echinochloa crus-gallli irtása elengedhetetlen. Gyomirtásra preemergens kezelés ajánlott, amit a vetés után 1-3 nappal el kell végezni. Amennyiben a csapadékhiány miatt a kezelés nem hatott megfelelően, 20-25 cm magasságig postemergens kezelés alkalmazható.

Kellő gyommentesség érhető el mechanikai gyomirtással a sorközök többszöri kultivátorozásával 20-25 cm-es növénymagasságig. A seprűcirok "élelmes" kultúrnövény. Védekezésre különösebb gondot nem kell fordítani. A csírázás és kelés idején, különösen önmaga utáni termesztésben a talajlakó kártevők okozhatnak károkat rágásukkal.

Ha a pattanóbogarak lárvája, a drótférgek, illetve a vetési bagolylepke lárvája a mocskospajor

egyedsűrűsége eléri a 6-8 db/m2-t, ajánlatos a többi tavaszi vetésű növényfajhoz hasonlóan talajfertőtlenítést végezni.

Kezdeti fejlődéskor, hűvös időjárás esetén a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) kártétel lehet veszélyes.

A levéltetű (Rhopalosiphum sp., Schizophis sp.) kedvező meleg, párás időjárás esetén 6-8 leveles állapottól fertőzhet. Kárt a kukorica törpe mozaik vírus (MDMV) terjesztésével okoz a seprűcirokban. A vírusfertőzés hatására a levél, szakáll is vörösödik, a termés csökken, és a szakállminőség is romlik. A seprűcirok "vörösödését" egyéb kedvezőtlen hatások is kiválthatják. Védekezést a nem vörösödő fajták jelentik.

Vírus mellett a gombás betegségek közül a Fusarium fajok okozhatnak jelentősebb károkat a szár alsó ízközein vagy a buganyél korhadásával. A fertőzés korai felismerésével a védekezés ne maradjon el, mert a tünet a virágzástól kezdve folyamatosan erősödhet, s a beteg növény szakáll termése értéktelenné válik.


A jó minőség érdekében a seprűcirkot viaszérés után kell betakarítani, amikor a szakáll sárgulni kezd. A korai fajtákat már augusztusban le lehet vágni, de a késői típusok is legkésőbb szeptember közepén, végén fejelhetők.

A seprűcirkot zömmel még kézzel vágják. A legelterjedtebb betakarítási mód a következő: éles késsel egyenként 12-15 cm-es nyéllel levágják a bugákat, a levéltől megtisztítják, és a letaposott szárra sorban kiterítik.

Szabadban történő 3-4 napos száradás után a kiterített bugákat 20-25 cm átmérőjű kévékbe kötik. Csak akkor lehet kötözni, amikor a szakáll a bugatengelynél is száraz, máskülönben az összekötött kéve befülled.

A kévékbe kötött, megszáradt seprűcirkot fedett helyre szállítják. A cirokbuga magvasan és mag nélkül is értékesíthető. A magot cirokhúzó gépekkel távolítják el a szakállról.

10.5.7. A seprűcirok szakáll és szemminősége

A cirokszakállt átvételkor a következők szerint minősítik: 1. osztályú cirokszakáll:40-60 db egyenes, rugalmas szálból álló buga, mely egy közös szárból ered, az elágazástól 5 cm-nél magasabban nincs elszíneződve vörösre. A szálak átmérője az elágazástól számított 10 cm-es távolságban átlagosan legfeljebb 2-2,5 mm, a szárrész hosszúsága 12-15 cm, szálhosszúsága 40-80 cm, levéltől, levélhüvelytől megtisztított, világossárga vagy zöldessárga, nem megázott. A cirokszakáll nem tartalmazhat: erősen vörös elszíneződésű, göndör, pipás, durva, skart, túl hosszú (80 cm felett), túl rövid (40 cm alatt) szakállt, és a húzott legfeljebb 2% magot tartalmazhat.II.. osztályú cirokszakáll:Azonos az első osztályúval, de 5-10 cm-ig lehet vörös, esőtől enyhén elszíneződött, és a szálhosszúság 25-40 cm-ig tartalmazhat skart minőséget.III. osztályú cirokszakáll:A pipás, göndör, hullámos, csavarodott, 10 cm-nél magasabban elvörösödött, megázott, megbarnult, de egyébként még rugalmas, nem törős, defektes és penészes szakáll. Osztályon aluli:Esőtől erősen megbarnult, befülledt, szürke színt kapott, törőssé, defektessé vált szakáll, de nem tartalmazhat rothadt, penészes szakállt.

A feldolgozó az átvett cirokszakállt minőség szerint tovább válogatja, osztályozza, majd bálákba kötik, s így értékesítik vagy pedig seprűt készítenek belőle, s a készterméket viszik piacra.

Minősített seprűcirokfajták főbb beltartalmi értékei: nyers fehérje 11,8-15,4%, emészthető nyers fehérje 3,5-9,4%, keményítőtartalom 50,3-54,4%, tannintartalom 0,58-1,61%.


A seprűcirok-vetőmagot jó kultúrállapotú, középkötött talajon, az ország legdélibb gazdaságaiban termelik, ahol 2 éven belül Sorghum fajt nem vetettek.

Egyéb seprűcirokfajtától és Sorghum fajtól a szigetelő távolság legalább 400 méter. A vetőmag-előállító táblában és az izolációs távolságon belül előforduló Sorghum halepense és egyéb Sorghum fajok a virágzás idején kizáró okok.

Szántófóldi ellenőrzések száma 3 (1. bugahányás kezdete előtt 1-2. hét, 2. a főbugák 40-60%-os virágzásakor, 3. magéréskor.)

A szemlékre a kiugró, idegen egyedeket, rendellenes skart bugatípusokat és betegnövényeket el kell távolítani.

A vetőmag-előállítás esetén az árutermesztéshez képest később kell betakarítani, a szem nedvességtartalma maximum 20% lehet.

A kiterített magvas szakáll szabadban történő száradása után még 2-3 hétig tartó természetes utószáradást követően kerülnek csak a szemek lehúzásra. A lehúzott vetőmagot többször kell tisztítani ahhoz, hogy jó minőségű vetőmag legyen. A szabvány szerinti vetőmag-paramétereket a 42. táblázat tartalmazza.

42. táblázat. Seprűcirok vetőmagjának minőségi követelményei

Szaporitásifok

Csírázó-képesség,

legalább, %

Tisztaság,legalább, %

Idegenmag-tartalom,db/minta

Anyarozs ésüszög, legfeljebb,

db/minta

Nedvesség-tartalom,

legfeljebb, %

SE-E80 98,0 15 20 14,5

1. fok

12. Szemes cirok

12.1. Jelentősége

A szemes cirkot a középkori latin nyelvben "surgo" néven emlegették, ami feltehetően a latin "surgere" (felállni) igének a torzulásából ered. A szemes cirok, illetve különböző változatainak egyéb nevei: Guinea com, kaffir-corn, kaoliang, sorgho, dura, cholam, mohren hirse. Energiatartalma hasonló, fehérjekoncentrációja nagyobb (+2-3%), nyerszsír szintje kisebb (-0,7%), mint a kukoricáé. A fehér színű fajták kiválóan alkalmasak abraktakarmánynak, takarmánykeverékekben a kukorica 20-50%-át helyettesítheti. Elsősorban aszályos területeken termesztik a kukoricát pótló növényként. Az apró magvak csak roppantva vagy durván darálva etethetők. A sötét színű változatok csersavtartalma nagy és kólikát okozhatnak.

Emberi fogyasztásra is alkalmas, főleg Afrikában és Indiában, valamint Kelet-Ázsiában nagyobb jelentőségű, mint emberi táplálék. A világ szemes cirok termésének több mint felét közvetlenül emberi

fogyasztásra használják. Étkezési célra a fehér magvú fajták terjedtek el, a sötét színű, magasabb tannintartalmú változatokat elsősorban Afrikában vetik és fogyasztják. Afrikában a madárkártétel kiemelt jelentősége miatt kénytelenek bizonyos területeken a sötétebb magvú változatokat termelni, mert ezeket a madarak kevésbé kedvelik. A szemes cirok termése jól alkalmazható az élelmiszeriparban is. Az USA-ban jelentős mennyiséget használ fel a sütőipar és szeszipar, hazánkban ilyen irányú felhasználása nem jellemző. A mag glutént nem tartalmaz, ezért a világ minden részén jelentősége lehet a lisztérzékeny emberek számára gyártott élelmiszerekben.Vetésterülete 2000-2003. évben 3-5 ezer ha körül alakult (KSH). Az országos termésátlag 1500-2000 kg/ha között változik.

Termése különböző termőhelyeken: szem (/haI. közép kötött mezőségi talaj okon 4,0-9,0, II. közép kötött erdőtalajokon 3,0-6,0,

III. kötött réti talaj okon 2,0-7,0, IV. laza és homoktalajokon 1,8-5,0, V. szikeseken 1,8-5,0, VI. sekély termőrétegü talajokon 2,2-5,5.

12.2. A növény botanikája és fiziológiája

A trópusokon, szubtrópusokon honos Sorghum nemzetségnek körülbelül 60 faja van, többségében fűszerű, magas növények. A szemes cirok (Sorghum bicolor (L.) Moench) egyszikű (Monocotyledonopsida) növény, a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozik. A meleg éghajlatú vidékeken nagyon fontos gabonanövény.A Sorghum bicolor ssp. bicolor termesztett rasszai: - bicolor,- gumea,- caudatum,- kafir,- durra.A CO2-megkötése négy szénatomos dikarbonsavakon keresztül történik (C4-es növény), Így nincs fénytelítődési pont, nagyobb fényintenzitáson is tovább nő a fotoszintézis sebessége. Egységnyi levélfelületen több szén-dioxidot köt meg, mint a C3-as növények, ezért jobb a fotoszintézis hatékonysága, a napi szárazanyag-gyarapodása is több. Ugyanakkor kevesebbet párologtat, vízgazdálkodása kevésbé labilis. A cirok jobban alkalmazkodott a magas hőmérséklethez, mint a C3-as növények, a fotoszintézis optimális hőmérséklete 15-20 oC-kal magasabb, a fotorespiráció valószínűsége kicsi.

Gyökérzete a kukoricáéhoz hasonló, de annál dúsabb mellékgyökér-rendszer, a főgyökér hamar befejezi a növekedést és elpusztul. A mellékgyökerek és a hajtás eredetű járulékos gyökerek mélyre hatolnak, és sűrűn behálózzák a talajt, nagy felszívófelületet képeznek. A nagy gyökértömeg az egyik oka kiváló szárazságtűrésének.

Szára hengeres, belül tömött, rostos szerkezetű, viaszos, a pázsitfüvekre jellemzően szárcsomókkal internódiumokra tagolt. Az internódiumok száma genetikailag meghatározott, de a fajták között eltérő lehet. A szemes cirok magassága típustól függően 0,4 - 2,5 m között változhat. A modern törpe fajták vagy hibridek magassága, melyek 2-3 törpeséggént tartalmaznak, sokszor nem éri el az egy métert sem.

A betakarítás szempontjából előnyös az alacsony termet. A szár vastagsága legtöbbször 1-2 cm között van, ritkán lehet vastagabb is. Szár leve nem vagy csak alig tartalmaz cukrot. A mellékhajtások száma 2-3, a bokrosodás általában kedvezőtlen tulajdonság, mert a sarjhajtások bugáiban a szemek érése elhúzó-dik. Kelési problémák esetén a bokrosodás előnyös, pótolja a kieső töveket.

Levelei a kukoricáéhoz hasonlóak, 50-100 cm hosszúak és 5-8 cm szélesek, szélük kissé hullámos. A levelek felülete viaszszal borított, a középső ér legtöbbször fehér. A levelek száma a föld feletti szárcsomók számával azonos, általában 7-15, minden nóduszon egy levél fejlődik. A tenyészidő hossza befolyásolja a levélszámot, a korai hibrideknek 7-10, a hosszú tenyészidejű hibrideknek 12-15 levelük van, néha több. A levelek alsó részén levélhüvely képződik, mely körülöleli a szárat, legtöbbször az internódium teljes hosszában.

A szemes ciroknak bugavirágzata van, a hossza 20-30 cm között változik. A buga hosszúsága nagymértékben függ az időjárási és termesztési tényezőktől. A központi tengelyből általában hármasával oldalágak indulnak. Az oldalágak hossza határozza meg a buga tömöttségét. Megkülönböztetünk laza, középtömött és tömött bugát. A virágok nagyrészt kétivarúak, bár előfordul csak porzós virág is. A meleg éghajlathoz való alkalmazkodás következtében a virágok nyílása kora hajnalra esik, általában 2-8 óra közé. A proterandria általában 2-4 nap. Jellemzően öntermékenyülő növény, de jelentős mértékű, 6-40% idegentermékenyülés is előfordulhat. A virágok nyílása a buga tetején kezdődik és lefelé halad. A virágport jellemzően a szél szállítja.

Termése szemtermés, színe lehet fehér, rózsaszín, sárga, sárgásbarna, barna. A szem színe összefüggésben van a beltartalommal, általában a sötétebb színűek több tannint tartalmaznak. Egy buga körülbelül 800-3000 szemet tartalmaz. Fehérjetartalma 10-12%. A szemet általában nem vagy csak félig borítja pelyva, ezért könnyen csépelhető. Ezerszemtömege 28-33 g.


Hazánkba elsőként a seprűcirok került. Nagyváthy 1821-ben már említést tesz a czirkölesről, melyet a kukoricához hasonlóan kell termeszteni, magja a lovaknak kitűnő abrak, szára pedig szobaseprésre kiválóan alkalmas. A takarmánycirkok honosításának elindítása Surányi János nevéhez fűződik. Az amerikai fajták, melyekkel eleinte próbálkoztak, nagyon hosszú tenyészidejűek és gyenge termőképességűek voltak. A hosszú tenyészidő miatt nagy nedvességtartalommal lehetett őket betakarítani, illetve kockázatot jelentettek a kora őszi fagyok. A citoplazmás hímsterilitás felfedezése az 1950-es években megteremtette a nagy termőképességű hibridek előállításának lehetőségét. A mai hibridek rövidebb tenyészideje és jobb termőképessége lehetővé tenné nagyobb arányú elterjedésüket hazánkban. Ma a nemzeti fajtalistán szereplő szemes cirok hibridek döntő többsége hazai előállítású.


Talajigény. A szemes cirok nem igényes a talajokkal szemben. Általában a gyengébb adottságú, kisebb termékenységű talajokon is sikerrel termeszthető, jól tűri a magas sótartalmat és 5,5 pH-ig a savanyú talajokat. Kedvezőt1enek a nehezen felmelegedő, hideg talajok.

Nem alkalmasak a sekély termőrétegű, szélsőséges vízgazdálkodású talajok (futóhomok, szoloncsák), valamint a 4,5 pH alatti savanyú talajok. A legtöbb gabonaféléhez képest jobban tűri a túl nedves talajokat, ami értékes tulajdonsága, figyelembe véve a szárazságtűrését.

Mezőségi vályog- és erdőtalajokon és kedvező feltételek között körülbelül 30%kal kevesebb termést ad, mint a kukorica.

Éghajlatigény. A szemes cirok származásából adódóan melegigényes növény. Hazai termesztése során a hőmérséklet kritikus tényező minden fenofázisban. Csírázásához 12-15 oC-ot igényel, erőteljes csírázás 14 oC fölött indul meg. Kelés utáni időszakban minimálisan 16 oC-ra van szüksége. A

bugahányás és virágzás időszakában 23 oC fölötti hőmérsékletet igényel. Virágzása hűvös időben nagyon elhúzódik, akár 18-20 napig is eltarthat, 15 oC alatti hőmérsékleten termékenyülése hiányos lesz. Termőhelyeit elsősorban hőigénye határozza meg. Termesztésére elsősorban az ország déli része alkalmas.

Környezeti igénye. Szárazságtűrése nagyon jó. Azonos körülmények között a cirok levelei sokkal kevesebb vizet veszítenek, mint a kukoricáé. Kedvező tulajdonsága, hogy hosszan tartó szárazság után képes megújulni és tovább növekedni. Vízstressz hatására nyugalmi állapotba kerül, és a csapadék megérkezése után újra növekedésnek indul. Amennyiben a buga aszály miatt vagy egyéb okból elpusztul, a cirok képes a felső nóduszokból elágazást növeszteni, és virágzatot, termést hozni.

Alkalmazkodóképessége jó. Az extenzív és félintenzív környezethez és feltételekhez egyaránt jól alkalmazkodik. Intenzív feltételek között nem versenytársa a hazai abraktakarmányoknak.


12.5.1. ElőveteményAz előveteményre nem igényes, kedvező, ha korán lekerülő növény után, például kalászosok vagy korai kapások után kerül. A kukorica rossz előveteménynek számít. Az önmaga utáni termesztést elég jól bírja, de vetésváltás nélkül legfeljebb 3-4 évig termeszthető. A szemes cirok elővetemény értékét alapvetően az határozza meg, hogy a talajt nagy mélységig, a holtvíztartalomig kiszárítja, ezért nagy vízigényű növény ne kerüljön utána.12.5.2. Talaj-előkészítés

Nyáron betakarított növény után a tarlóhántás és tarlóápolás a vízmegőrző és gyomirtó hatása miatt ne maradjon el.

Vízigénye, illetve a gyengébb talajokon indokolt a talaj-előkészítés során gondoskodni a vízbefogadó képesség javításáról.

Későn lekerülő elővetemény után, a szármaradványok aprítását követően az őszi szántás legyen mélyebb és lazítsa az esetleges tömörödött szintet.

Meleg, kellően nedves, nagyon jó minőségű magágyat igényel. A kicsi magméret miatt legyen jó minőségű, aprómorzsás magágy a gyors csírázás, kelés érdekében. A csíranövény a kisebb magméret következtében gyengébb, mint a kukoricáé. Kelés után - a járulékos gyökérzet kifejlődéséig - lassan fejlődik.


Egy tonna szemtermés és a melléktermék (cirokszár) előállításához a szemes cirok az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból:

nitrogén (N) 29 kg/tfoszfor (P20S) 10 kg/tkálium (K2O) 31 kg/t

Mész (CaO) 8 kg/tMagnézium (MgO) 3 kg/tA foszfor- és káliumműtrágyákat az őszi alapművelés előtt kell kijuttatni. A nitrogénműtrágya

megosztható: a magágyba 50-60%-a és a kelést követő 3- 4. héten a beállottságtól függően a többit.

12.5.4. Vetés

Az alkalmazott sortávolság 24-50 cm. A hibrid mérete, habitusa befolyásolja a sortávolságot, a nagyobb méretűeket inkább 50 cm-re vetik, a kisebb termetű hibrideket 24-36 cm-re. A sűrűbb sorokban termesztett cirok hamarabb árnyékolja a talajt, így kevesebb gondot okoz a gyomirtás.

A kivetendő csíraszám meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy jó körűlmények között is gyenge a kelés, általában a kivetett mag 65-70%-a fejlődik növénnyé. Az alacsonyabb tőszámot produktív bokrosodással jól képes kompenzálni. A csíraszám 250-500 ezer hektáronként.

A vetés mélysége kötöttebb talajokon 2 cm, laza talajokon elérheti az 5 cm-t is. A cirok képes kicsírázni 5 cm-nél mélyebbről, de sok a csírapusztulás, a kikelt növény pedig nagyon gyenge, s rendszerint elpusztul. Gyors kelésre csak 14 oC fölötti talajhőmérsékletnél számíthatunk. A kitavaszodástól függően vetését el lehet kezdeni április legvégén, de az optimális időszak inkább május 1-10. közé tehető. Laza talajokon május 5. után vessük. Vetési útmutatóját a 57. táblázat tartalmazza.

57. táblázat. A szemes cirok vetési útmutatója

Megnevezés Adatok

Vetésidő IV. 25-V. 10.

Talajhőmérséklet 12-15 oC

Sortávolság 24-50 cm

Vetésmélység 2-5 cm

Csíraszám 25-50 db/m2

Ezerszemtömeg 28-33 g

Csírázóképesség Legalább 80%

Tisztaság Legalább 98%


A szemes cirok kezdeti fejlődése hazánkban igen lassú, ennek oka, hogy a tavaszi időjárás nem elégíti ki teljes mértékben melegigényét. Kezdeti lassú fejlődésük miatt gyomirtásuk elkerülhetetlen.

A legveszélyesebb gyomfajok: parlagfű, fenyércirok, kakaslábfű, köles, csattanó maszlag, szerbtövisek.

A szemes cirok érzékeny a gyomirtó vegyszerekre, ezért be kell tartani az alkalmazandó hatóanyagot és dózist megválasztani. A gyomok elleni védekezés preemergens vagy posztemergens lehet. A posztemergens védekezést a cirok 15-20 cm-es fejlettségénél célszerű elvégezni.

Betegségei. A vírusos betegségek hazánkban csak kismértékű fertőzést okoznak. A leggyakrabban megjelenő vírus a kukorica csíkos mozaik vírus (MDMV). Fertőzött területekre célszerű toleráns fajtát vetni.Baktériumos betegségei: vöröscsíkosság, levélfoltosság. A gombás betegségek közül csírakori fertőzést okozhatnak a Fusarium, Aspergillus, Pythium fajok. A gombás fertőzések okozta csírapusztulás fokozottan jelentkezhet hideg talajba történő vetésnél. Ellenük csávázással lehet védekezni, például kaptán hatóanyagú szerekkel. A Pythium fertőzés ellen metalaxyl hatóanyagú csávázás jelenthet védelmet.

A fejlődő növényen a fuzárium szárkorhadást, tőszáradást okozhat, melynek következménye a szár törése, megdőlése. Egyéb megbetegedései a rostos-, por- és fedettüszög.

Kártevői. A csírázás-kelés időszakában nagymértékű lehet a drótféreg és cserebogárpajor kártétel. Ha a kártevők egyedszáma indokolttá teszi, talajfertőtlenítő szerekkel lehet ellenük védekezni. Későbbi időszakban a levéltetvek, poloskák, takácsatkák és a kukoricamoly jelenthetnek problémát.


A szemek fiziológiai érettségének jele a kukoricához hasonlóan a fekete réteg megjelenése a mag alapján az embrióval szembeni oldalon. Ekkor a szem nedvességtartalma 25-30%.

A fiziológiai érettség elérése után a vízleadás sebessége leginkább a környezeti feltételek függvénye. A laza bugában egyenletesebb és gyorsabb a vízleadás, a tömött bugában lévő szemek lassabban veszítik el nedvességtartalmukat.

A betakarítás időpontjának meghatározásakor gondot okozhat, ha sok a sarjhajtáson képződött buga, ezek ugyanis később érnek. A bugákat 10-15 cm-es szárrésszel aratják, a szem törése szempontjából a 25% nedvességtartalom ideális a betakarításkor.

Betakarítás után a szem hamar befülled, ezért a biztonságos tároláshoz szárítani szükséges. Szárítása 30-50%-kal hosszabb ideig tart, mint a kukorica esetében, mert az apró magvak között a szárító levegő áramlása sokkal lassabb. A tároláshoz szükséges nedvességtartalom 12-13%.

12.6. Minőségi jellemzők

A cirokszem keményÍtőtartalma 68-73% közötti, a keményítő 23-28%-a amilóz és 72-77%-a amilopektin. Fehérjetartalma 11-13%. A fehérje emészthetősége jobb, mint a kukoricáé, aminosav összetétele az abraktakarmányok között közepes, lizin tartalma jó, 1,8-2,5%, metionin és cisztein tartalma viszonylag kevés. Olajtartalma kevesebb, mint a kukoricáé (2,8-3%), és kevesebb telítetlen zsírsavat tartalmaz (linolsav 48-50%, olajsav 30-33%). Felhasználhatóságát rontja tannintartalma. A hazai minősített hibridek zöme 0,8-1,2% tannint tartalmaznak, a tanninszegény hibridek 0,2%-ot.

12.7. Vetőmagtermesztése

Az ország legmelegebb, déli részei alkalmasak szabvány minőségű vetőmag előállítására. A tábla kiválasztásánál követelmény, hogy két éven belül nem lehet cirokféle a vetésváltásban. Az izolációs távolság 400 m.

Általában a keresztezéshez 12 sor anyát és 4 sor apát vetnek. A minél hosszabb ideig tartó együttvirágzás elérése érdekében osztott idejű és frakcionált vetés lehetséges, ugyanúgy, mint a hibridkukorica esetében. Virágzás után az apasorokat el kell távolítani. Betakarításánál számítani kell a szemtörésre. Szárítása 38 oC-on történik. A vetőmag minőségi előírásait a 58. táblázat tartalmazza.

58. táblázat. A szemes cirok vetőmagjának minőségi követelményei

Szaporításifok

Csirázó-képesség,

legalább, %

Tisztaság,legalább,%

Idegenmag-tartalom,db/minta

Nedvesség-tartalom,

legfeljebb, %

Vizsgálatiminta, g

SE-E1-11. fok

80 98 O 14,5 900

pillangósok termesztése

Documents