A felsôbbséget a mindenható Isten rendeli.Értelmetlen ellenkezni a hatalommal,mert „mindent meg tud tenni, amit akar”(3).

Nem a mi dolgunk felelôsségre vonni afelsôbbséget tetteiért (4).

Ne bôszítsük a felsôbbséget, hanem tart-suk meg parancsait (5).

A felsôbbség tekintetében legyünk józa-nok, vegyük tudomásul a tényeket, de neengedjük, hogy az adott hatalom miattmegkeményedjenekarcvonásaink (1).

A bölcs ember arcaderûs, mert tudja,hogy Isten a minden-ható, és nem a fel-sôbbség, ezért min-dennek rendelt idejevan, így eljön az ítéletideje is (5).

Az embernek nincshatalmában sem aszél, sem a halál (8),sem a világi felsôbb-ség elmozdítása; Istennek annál inkább.

Az ember végezze a dolgát, tegyen megmindent, amivel tartozik.

Kálvin int, hogy a gonosz felsôbbséget,akárcsak a felsôbbség elleni lázadást,egyaránt megítéli az Isten.

A mi felsôbbségünk az Úr, aki legyôztea halált, Ônála nincs nagyobb felsôbbség(Róma 13,1; Dániel 3; ApCsel 5,29).

Igénk szerint a felsôbb hatalmasságnakengedelmeskedni kell, mert Isten akaratarendelte ôt fölénk, hogy az emberi go-noszságot féken tartsa, és biztosítsa a ren-det, hogy csendes és nyugodt életet éljünk(Róma 13,1–7; 1Timóteus 2,2).

- Urunk, adj hívô „királyokat” nekünk,akik a Te rendedet képviselik, és nemcsakmegbüntetik, hanem megtérítik a gonoszt(Zsoltárok 125,5)!

- Ebben a rontott világban csak paragra-fusokkal tartható a rend, következetes„vas-szigorral”. Ebben a világban szögle-tesen le kell határolni mindent: kimonda-ni, leszögezni, szabályzatokba foglalni,végrehajtani; hogy rend legyen, mert nagya gonoszság, és sok a visszaélés. Ezért a

kegyességünk is „rendbe” szedett, megfo-galmazott, definiált, dogmatizált; nem islehet ebben a világban másképp, mertminden összemosódna.

- Fontos a rend, de mégis olyan rideg.Jó tudni, hogy odaát az Úr lesz mindenmindenekben (1Korinthus 15,28), és az Ôrendje nem rideg rend.

József Attila verse énekel errôl. „Kék,piros, sárga, összekent / képeket láttam ál-maimban / és úgy éreztem, ez a rend – /egy szálló porszem el nem hibbant. / Mosthomályként száll tagjaimban / álmom s avas világ a rend.” (Eszmélet)

Steinbach József dunántúli püspök

XXIV. évfolyam 4. szám BUDAPEST 2015. július-augusztus

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITERSzállj le most mennybol életnek kenyere (Dics 438,6) Tartalmunkból

• Van-e keresztyén fizika? (6.)

• Konferenciák mindenütt (9–22.)

• Szövetségünk 25 évébôl (14–15.)

• Lelkész-presbiteri családi találkozó (18.)

• Madridi kiáltvány (19.)

• Országos Presbiteri Konferencia (20.)

• Böszörményi Gergely portréja (19.)

Mindennapi kenyérAmit én álmodom

Nem fényûzés, nem fûszer, csemege,

Amit én álmodom:

Egy nép szájában betevô falat.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,

Lelki kenyér az éhezô szíveknek,

Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,

Nem cifraság a szûrön,

Nem sujtás a magyarkán,

Nem hívságos ünnepi lobogó,

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,

Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,

Ha tollat fogok: kenyeret szelek.

Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,

Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,

Lehet magára hiú a kenyér?

Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.

Kellek: ezt megérteni egyszerû,

És – nincs tovább.

Az álmom néha kemény, keserû,

Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,

De benne van az újrakezdés magja,

De benne van a harchoz új erô, –

De benne van az élet.

Reményik Sándor

Olvasandó: Prédikátor 8,1–8

PRESBITER 2015. július-augusztus2

Korunk politikusai, közgazdászai a fenn-tartható fejlôdés, a teljes foglalkoztatott-ság, munkahelyteremtés, GDP, államadós-ság és hasonló mantrákat ismételgetve kor-mányozzák azt a közösséget, amelyik po-zícióba emelte ôket. Mindenkit, aki pusz-tán a józan észre, de különösen a bibliaiértékrendre hivatkozva másképp szól, spláne cselekszik, azt a tolerancia zászlajátlengetve, a politikai korrektség jelszavávalmegbélyegzik, kirekesztik a közéletbôl.

Aki a mai világunk szellemi torzulásátvéli felfedezni ezek mögött a jelenségekmögött, azok számára szeretném felidéznia bibliaolvasó kalauzunk szerint nemrégolvasott történetet (ApCsel 19).

Az eseményekben visszamehetünk egé-szen a keresztyénüldözések gyökeréig, azIstván vértanú megkövezése utáni gyûlö-letkampányig – melynek még a megtéré-se elôtti Saul, a késôbbi Pál apostol is ak-tív részese volt. Az üldözések hatására ajeruzsálemi gyülekezet tagjai menekülnivoltak kénytelenek, de tetszett Istennek,hogy az üldözôk gonosz gondolatát jórafordítsa, s a Római Birodalomba szétszó-ródó elsô keresztyének vitték magukkalaz evangélium örömhírét.

Efezusban, Kisázsia jelentôs gazdaságiés szellemi központjában még nem jött lét-re keresztyén közösség. Pál apostol – im-már nem mint üldözôje, hanem mint hír-vivôje Jézus Krisztus örömhírének – a má-sodik missziós útjának vége felé ellátogatide is, és szokása szerint a zsinagógát ke-resi fel. Ott bizonyságot tesz Jézus Krisz-tusról, mint feltámadt Megváltóról. Bár vi-tába szálltak vele, úgy tûnik, hogy az Igemagva mégis gyökeret vert Efezusban is.Ekkor csak rövid idôt töltött Pál ebben avárosban.

Amikor harmadszor is útra kelt Antió-khiából – ezúttal nem tengeren, hanemGalácia és Frigia keresztyén gyülekezeteitfelkeresve –, újra Efezusba érkezett. Öröm-mel tapasztalta, hogy idôközben egy Ale-xandriából származó keresztyénné lettzsidó férfi, Apollós szolgálata nyomán kiskeresztyén közösség alakult – összesen

csak 12 újjászületett lélek, de ez már egyhívô mag a városban! És hívô mag a gyü-lekezetben is. Ugyanis, mint olvassuk, Pálapostol eljárt velük a zsinagógába, „aholhárom hónapon át bátran szólt, vitázott,és igyekezett meggyôzni ôket az Isten or-szágának dolgairól” (ApCsel 19,8).

„Amikor pedig egyesek ellenálltak ésnem hittek, sôt gyalázták az Úr útját azegész nép elôtt – vesz szomorú fordulatota történet –, otthagyta ôket, a tanítványo-kat is távol tartotta tôlük, és mindennapegy Tirannosz nevû ember iskolájában ta-nított.”

Ó, hány hívô csoport szakadt már ki ahagyományaiba merevedett, vagy világiutakra tévedt református egyházi közös-ségeinkbôl is!

Kedves presbiter testvéreim, szolgáljonez intô például, hogy el ne üldözzétek, ha-nem becsüljétek meg azokat a hívôket agyülekezetben, akik ragaszkodnak az ÚrJézus Krisztus útjához! Legyen bennünkaz a lelkület, amely a II. Helvét Hitvallásszerzôit vezérelte: „Mindenki elôtt pedigünnepélyesen kijelentjük, hogy mindig na-gyon készek vagyunk... azoknak, akik Is-ten igéjébôl jobbra tanítanának, köszöne-tünk nyilvánításával engedni és hozzájukigazodni az Úrban, akinek dicséret és di-csôség.”

Pál apostol két éven át hirdette az IgétEfezusban, és a megváltás örömhíre elter-jed az egész tartományban. „Így az Úr ere-je által az ige hatalmasan terjedt és meg-erôsödött” (20. v.).

Ahol azonban sokan kezdik életüketKrisztushoz igazítani, ott a Sátán is mun-kába kezd, mert veszni látja, amit addigsajátjának hitt. A vallásos (zsidó) gyüle-kezet jól megfért a multikulturális kozmo-polita városban. Összejöttek szombaton-ként zárt közösségükbe, a zsinagógába,élték saját vallási törvényeik szerinti éle-tüket, de mint a város szorgos polgárai, ahétköznapi kézmûves vagy kereskedôimunkájukkal gazdagították a várost. Nemvolt szándékukban bárkit zsidó hitre térí-teni, sôt inkább elkülönültek a gójoktól.

Egyszer csak ébredés indult a gyüleke-zetben. Ennek híre megy a környéken, éskezdenek egyre többen hitre jutni, ami tör-vényszerûen gondolkodásuk, értékrendjükmegváltozásával is jár. Az evangélium ki-áradt a gyülekezet falain kívülre, s ez ér-deksérelmet okozott mind a gyülekezetelöljáróinak, mind a pogány kultusz anya-gi elônyeit élvezô városlakóknak.

A történetnek a református közösségeinkszámára intô voltáról már szóltunk. Mosttekintsünk még arra, hogy milyen válto-zást jelent az ébredés az egész társada-lomra nézve!

Efezus az Artemisz istennô kultuszközpontja volt.* Cédrusfából készült,arannyal és ezüsttel borított, közel kétmé-teres szobrát a hatalmas (kb. 50x100 m-esalapterületû) Artemision szentélyben állí-tották fel. A templom és a szobor az apos-toli kor turisztikai látványossága volt. Ki-rályok, fejedelmek keresték fel Efezust,hogy megcsodálják a templomot. Virág-

„Nagy az efezusiArtemisz!”

* Itt jegyezzük meg, hogy Károli „efézusi Diánának” fordította, bizonyára a latin Vulgata szó-használatát követve. Diána a római sokistenhívô vallásban a görög Artemisznek felel meg. AzÚjszövetség eredeti nyelvén – s új fordítású Bibliánkban is – ez utóbbit olvashatjuk.

�

zott az idegenforgalom, így sokan éltekennek kiszolgálásából. A turisták már ak-kor is valami szuvenírrel tértek haza, ígypezsgett az élet a bazárban. Jól fogyott azistennô templomának kicsinyített mása is,ami a helyi ötvösöknek biztos jövedelmetjelentett.

Ebben a világban ragyogott fel JézusKrisztus evangéliuma, és világított rá en-nek az egész pogány kultusznak a hiába-való, sôt, az üdvösség szempontjából ká-ros voltára. A szépség, fiatalság varázsátígérô Artemisz szobrokról kiderült, hogyemberkéz csinálta, értéktelen, tehetetlenbálványok. Nem csoda, ha az ötvösökszószólójaként Demeter fellázította a zsi-dók és keresztyének ellen az egész várost.

Végül a város „bölcs” jegyzôje kompro-misszumot keresve lecsendesítette a lá-zongást:

„Efezusi férfiak, van-e olyan ember, akine tudná, hogy Efezus városa a nagy is-tennô, Artemisz templomának, és az ô ég-bôl leszállt képének az ôrizôje? Mivel te-hát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatokmeg, és ne kövessetek el semmiféle meg-gondolatlanságot.”

Nem ismerôs ez a kép mai világunkbanis? A szépség, egészség, siker, önmegva-lósítás bálvány kultuszának haszonélve-zôi, de hasonlóképpen a harcnak, a békét-lenségnek, a fegyverkezésnek a haszonél-vezôi is rögtön hangos propagandával lá-zítják fel a várost, ha üzletüket bármi ve-szélyezteti. Virágzanak a szépség-szalo-nok, a testépítô klubok, óriási kínálata vana táplálék-kiegészítôknek, de a reklámokáradata kínálja számunkra a luxus üdülé-seket, elektronikai csodákat, jármûveketis. Ha valaki megemlíti, hogy ’emberiség,a vesztedbe futsz’, hisz két-háromszorannyit fogyasztunk, mint amit a Föld tar-tósan elbír, akkor a GDP arányos állam-adósság rövidtávú egyensúlyban tartása, atársadalmi béke fenntartása felülírja azefezusi jegyzô gondolkodású világi veze-tôk retorikáját.

Nekünk, Isten világosságában járó hívôkeresztyéneknek a küldetése gyülekezetenbelül és kívül Isten teremtési rendjénekképviselete. Ne várjuk, hogy a világtól di-cséretet kapunk ezért, de bízhatunk JézusKrisztusnak a missziói parancshoz fûzöttígéretében: „és íme, én veletek vagyokminden napon a világ végezetéig.”

Dr. Viczián Miklós

Ismét búcsúzik egy rovat. Ám csak a ro-vat. A Szentírás sohasem búcsúzik el tô-lünk. Súlyosan téved egy presbiter, ha aztgondolja, hogy azért tartunk papot, hogyaz tudja, mit kelljen hinni. A hit Isten aján-déka, nekünk kell megértenünk.Megvalósítása ránk vár. Egyébkéntpedig illik tudni – nem csak presbi-ternek, de mindenkinek – azt, hogya hit nem agyunk vagy érzelmeinkterméke, hanem egy folyamatos„interaktív” kapcsolat Urunkkal, aKozmosz Urával. Ha ez megszakad,vagy tévútra jut, az kizárólag a mikárunk.

Ha valaki fiók alján tárolja Bib-liáját, sürgôsen vegye elô. Ha elfe-ledtük volna használatának módját, gya-koroljuk újra. Ha nyelvezete elkopottbennünk, olvassuk még többet, és kérjükmások segítségét is. (Ha valaki folyama-tosan külföldön tartózkodik, hanglejtésénérezni, hogy idegen közegbôl érkezett.Ám egy-két hét után úgy érzi, mintha so-ha el nem távozott volna...)

A Szentírás nem egyszerûen luxuscikk.Nem „a világirodalom gyöngyszeme” –ahogy a Kádár-korszak egyik rádiós mû-sorvezetôje virágnyelven akarta érzékel-tetni jelentôségét. A Szentírás: iránytû!Nem lett volna hitlerizmus, sztálinizmus,„racionalizmus”, Magyarország börtöneikonganának az ürességtôl, ha templombanés utcán, temetôi síroknál és szülészetekena Szentírás lett volna az iránytûnk. („Dehát alkalmazkodni kell a környezethez!”)

Nem könnyed olvasmány. Nem olyan,mint egy SMS. Már a rómaiak tudták, hogy„Fortes fortuna adjuvat!”, azaz: Bátraké aszerencse. Aki mélyre ás, kincset talál.Aki a felszínen kapirgál, legfeljebb han-gyára lel. Kincseink: Az Úr az én Pászto-rom. Boldogok, akiknek szívük tiszta.Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom...

Vanak, akiknek fejtörést okoz a Szent-írás. Önmaguk múltjával kell háborúskod-niuk. Ám mi az, ami nem jár fejtöréssel?A hajnali szellôvel való birkózás. Ezzelazonban nem jutunk semmire.

A Szentírás könyvei az emberi kultúralegôsibb és legrégebbi részei. Hol vannakaz akkori hatalmasságok? „Világ urai”? ASzentírásokban az élô Isten „életszava”szól hozzánk. Budapesten is volt Leninkörút, Tolbuhin körút, Sztálin út. Ma vanSzentháromság tér, Biblia utca, Templomutca (nem is egy!).

E sorozatban vagy két tucat kérdést pró-báltunk megvilágítani. Ám ha figyelme-sen olvassuk a Bibliát, kérdések százaitfedezzük fel. Vannak formaiak, nyelviek,tartalmiak. Ám mindegyik „misztérium”,

azaz Isten segítségével megfejthetô, meg-érthetô és fôleg megvalósítható. Két példátragadunk ki. Ézsaiás 20,3-ban olvasunkarról, hogy a prófétának Isten rendeletére3 éven át ruha és saru nélkül kellett járniaítélethirdetése nyomatékául. Ám ha tud-juk, hogy a héber írás nem jelölt sem ma-gánhangzókat, sem szóközöket, sem írás-jeleket, megszûnik a „probléma”. Isten azô prófétájának 3 évi meztelenkedést pa-rancsolna? Mire jó ez? A „3 év” felett vanegy jel: az „athnáh”, ami a mi gondolatje-lünknek felel meg. Ézsaiás a tanácsurakelôtt ledobja köpenyét (borzalom!), hogyígy erôsítse szavát: miszerint az az ellen-ség, kinek barátságát keresik – 3 év múl-va már sehol sem lesz...

Máté 28,19-ben olvasható a keresztségparancsa. A Szentháromság „nevében”.A nemes szôlôszemet az államfô nevébenbe lehet oltani az ô szôlejébe, ám ettôl mégnem lesz nemes gyümölcs! A szôlôszemeta vadalanyba kell beleoltani, s akkor lesznemes szôlô. A szôlész nem szóvivô, nemképviselô, Károli Gáspár óta mindig Is-tenbe oltották a keresztyént. (Ezért: Ti aSzentlélek templomai vagytok... Isten or-szága tibennetek van... 1908-ban egynyomdai szedô tévedett, s egy „n” betûtragasztott a szóhoz. – Városi ember volttalán a szerencsétlen. – Ám még szeren-csétlenebb dolog az, hogy egyetlen nagytudós nem küzdött még azért, hogy javít-sák ki a sajtóhibát, ami „sajthiba”.)

A megnyitott Szent BibliaJavítja meg a helyzetet!Általa minden emberoly boldog lehet!

-p -s

Azt olvastam a Bibliában... (23.)

Tápláld lelkünket az örök életre! (Dics 438,6) 3

2015. július-augusztus4 PRESBITER

Hiszen mi azért vagyunk, mert ô jó, és any-nyiban vagyunk jók, amennyiben vagyunk...és amennyiben rosszak vagyunk, annyibankevésbé vagyunk.

Augustinus: A keresztyén küzdelem I.32.35.

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom,hogy a bûn és a lét közötti kapcsolat sokkalszorosabb, mint azt általában gondoljuk.Ezt erôsíti mottónk is, mely szerint azösszefüggés elsôsorban egzisztenciális ésnem etikai. Nyilván ezért is olvashatjuk afönti idézet folytatásaként: „ami van, egy-részt csakis tôle kaphatja létét, másrésztcsakis annyiban jó, amennyiben elnyerte alétezést.” Természetesen már Mózes elsôkönyvébôl is megtanulhattuk, hogy a te-remtés, mint a lét megjelenítése, magábanhordozta, sôt megvalósította a jót, továbbá,hogy az eredeti állapotban a rossz mégnem volt. Minderrôl Augustinusnak egymásik írása jut eszembe: „rossz valamiazért, mert elszakítva van az Igétôl, mely

által mindenek igen jók lettek. Elszakíttat-ni azonban az Igétôl, az annyi, mint meg-szûnni, a tényleges létbôl a nemlétbe menniát, mivel nélküle semmi se létezik.” (A lélekIstennel való magányos beszélgetéseinekkönyve V.5.) Láthatjuk tehát, hogy a rossznem más, mint következmény, mégpedigaz elszakadás következménye, az elszaka-dás pedig átmenet a létbôl a nemlétbe. Ésitt válik hangsúlyossá a rossz egzisztenciá-lis jelentôsége. Tudnunk kell, hogy a rossznem csupán erkölcsi kategória, hanem alét-nemlét útváltója. És ez az útváltó lépettmûködésbe az Édenkertben. Ugyanisamennyiben nem vagyok kapcsolatban azIgével, akkor az üdvösség szempontjábólnem létezem, „mivel nélküle semmi se lé-tezik”, továbbá, amennyiben bûnt követekel, annyiban kevésbé vagyok, azaz kevésbélétezem. S itt lép be a kevésbé vagyok üdv-

és lét-kategóriája,amely létállapot(beleértve a lelkilétbizonytalansá-got), de ugyan-akkor a lét-meg-szûnés folyama-ta is. És ennekfölismerése szüliazt a motivációt,amellyel az emberTeremtôjéhez menekül.Ez a menekülés pedig nem más, mint a tel-jes elszakadás megszüntetésére irányulócselekvés, életigenlô kapcsolatfölvétel ésmegérkezés az Ige-Léthez, a Jóhoz. S e na-ponkénti menekülés maga a megszentelô-dés, tudva, hogy amennyiben rossz vagyok,annyiban kevésbé vagyok. A bûn tehát nemaz etika, ha nem a Lét hiánya. Ezért mond-ta az Úristen: Amely napon eszel a gyü-mölcsbôl, meghalsz.

A. Z.

Apropó

Nyolcvan évvel ezelôtt, 1935-ben azORPSZ [Országos Református PresbiteriSzövetség] üdvözli a tiszáninneni egyház-kerületet 200 éves jubileuma alkalmából.

Dr. Erdôs Józsefnek, az ORPSZ ügyé-szének a sárospataki presbiteri értekezletenfelolvasott beszédét közölte lapelôdünk1933. októberi számában, s most közöljükmi is, hálás utódok.

„A tiszáninneni egyházkerület területea magyar reformáció ôsi fészke. Itt mûkö-dött Károli Gáspár gönci esperes, a teljesSzent Biblia magyar fordítója. Itt nevelke-dett Szenczi Molnár Albert, aki a magyarzsoltárfordítást ajándékozta egész egyhá-zunknak. Innen indultak ki azok az ifjak,akik a magyar presbiteri és puritánus moz-galmaknak zászlóhordozói voltak. Itt élteka Rákócziak, s a magyar református asszo-nyok példaképe: Lorántffy Zsuzsánna. Ittalakult s élte fénykorát, újult meg új re-ménységgel az ôsi sárospataki Kollégium.

Itt kezdôdött a magyar református egyházújjászervezkedése is. Ez a szervezkedésazért is fontos, mert ennek szükségessé-gével együtt született meg a magyar refor-mátus egyház világi elemeinek az egyház-kormányzatba való bevitele. Így ez az egy-házkerület, amelyik az alkotmányos szer-vezkedésben a végsô volt, a világi elembevezetésével elsô lett. Ennek az egyház-kerületnek nagy fôgondnokai egymásutánállottak elô, akik azután vezetôi lettek azegyetemes egyháznak is, köztük báró VayMiklós és Dókus Ernô.

Üdvözöljük a tiszáninneni egyházkerü-letet abból az alkalomból is, hogy itt voltbölcsôje a magyar reformációnak a régi ba-ranyai szuperintendencia mellett, és a deb-receni Kollégium mellett egyházunk egyikôsi fellegvára volt ennek a kerületnek a fô-iskolája, ahonnan sok-sok ezer lelkipász-tor és közéletünk számos egyházi, világivezére került ki, és kerül ki ezután is.

Abból az alkalomból is nagyjelentôsé-gû, mert a magyar középnemes osztály amaga törzsökös egészében itt mutatott pél-daszerû, adakozó életet, egyházakat segí-tô és védô munkásságot, és ez az áldozat-készség százszorozta meg a tiszáninneniegyházkerületnek sokszor nemzetiségekközé ékelt apró magyar gyülekezeti erejét.

Azért is köszönjük, mert a tiszáninneniegyházkerület volt az összekapcsoló hídErdély és Magyarország többi része kö-zött. A leigázott, sanyargatott magyar re-formátus nép innen, a Rákócziak szülôha-zájából várta mindig a szabadság felkelônapját.

A jezsuita türelmetlenség által hajléká-ból kiüldözött Kollégium éppen olyan hit-re, bizalomra, áldozatkészségre tanít,mint a gályaraboknak országokon át ûzöttserege.

Kívánjuk, hogy ez az egyházkerület ésez az ôsi Fôiskola maradjon meg tovább-ra is ebben a vezérlô szerepben. Hangja,mint a címerében lévô angyalnak szava,hatoljon át a határokon is, s terjessze min-denütt az evangéliumi angyali békességetés angyali örömüzenetet.

Kívánjuk, hogy világiak és lelkészek, ta-nítók és presbiterek egymással vállvetveés nemes vetélkedésben szolgálják min-dig a magyar református egyház ügyét, ésvele együtt Isten dicsôségét.”

Dr. Kis Domokos Dániel

A reformáció ôsi fészke

Aki e kenyérbol eszik, soha örökké meg nem éhezik (Dics 438,6) 5

Akik most a református Bibliaolvasó Ka-lauz szerint olvassuk az Igét, az ApostolokCselekedeteibôl egy ilyen folyamattal ismegismerkedhetünk (nem csak a születôEgyház számbeli és térbeli gyarapodásával).

Azt hiszem, ismert dologra utalok, ami-kor megemlítem, hogy az elsô pünkösdönmegszületô Egyház még oly módon él azizraeli nemzeti és vallási közösségen be-lül, mint a magzat édesanyja méhében. Afeltámadott Jézusban hívô zsidók továbbrais járnak a zsinagógába, és a jeruzsálemitemplomba is, ahol részt vesznek a szer-tartásokon. Ehhez többletként jött hozzá,hogy a hét elsô napján (vasárnap!) tartjákkülön összejövetelüket. Az ezeken valórészvétel úgy válik aztán egyedülivé, hogya templomi-zsinagógai alkalmakról ki-szorítják-kiûzik ôket!

Ha Isten Szentlelke látomások útján belenem avatkozik Péter és Saulus-Pál életé-be, akár zsidó szekta is maradhatott volnaaz Egyház. A Szentlélek azonban végbe-vitte a pogányok (= nem zsidók) felé valónyitást. Pál és társai hirdették Izrael föld-jétôl egyre távolabb esô területeken is aJézus Krisztusról szóló Evangéliumot.Hangsúlyozom: az Evangéliumot hirdet-

ték, és nem Mózes törvényét. A zsidóke-resztyének viszont úgy tudták, hogy az Is-ten népéhez való tartozás nélkülözhetet-len jele a férfiak körülmetélése. Ezért gon-dolták, hogy a megkeresztelt pogányok-nak is ezt kellene tenniök (ApCsel 15,1).

Nem lehetett könnyû az apostoloknak(s velük a zsidókeresztyéneknek) belátni,hogy Jézus Krisztus tanítására támaszkod-va nem lehet követelni a mózesi törvé-nyek betartását. Ezidôben kellett levonni-uk a következtetést: Ô (Jézus) már elegettett ennek a Törvénynek, s nem akart ta-nítványaira „elhordozhatatlan terheket”rakni (Luk 11,46). Bûnbocsánat az Ô ke-resztáldozatáért van – miért kellene hátállatokat áldozni érte (amint azt Mózeselôírta)? Ezen felül emlékeztek rá, hogyvoltak törvények, melyeket Jézus életébentüntetôen megszegett: szombat; mosako-dási és étkezési elôírások stb. Azt is mond-

ta, „nem az teszi tisztátalanná az embert,ami a száján bemegy, hanem ami a szájá-ból kijön...” (Mt 15,11).

Elkerülhetetlenné vált újrafogalmazni:milyen parancsolatok vonatkoznak a Földkülönbözô népei közül az Úr Jézus Krisz-tusba vetett hitre megtérô, azaz keresztyénemberekre! Ennek az újrafogalmazásnakelsô kísérlete az, amelyrôl az apostoligyûlés döntést hoz. Úgy gondolom, hogya Tízparancsolat – amelyet Jézus mintegy„átmentett” a mózesi törvénybôl (Márk12,29-31) – azért nem szerepel az üzenet-ben, mert a jézusi általános szeretetparancs(lásd: „új parancsolat”) ezt úgyis tartal-mazza. Ezért csak olyan dolgokat foglal-tak írásba, amelyekrôl nem tudható (vagylegalábbis nem egyértelmû), hogy Krisz-tus tanításával ellenkezik.

(Folytatjuk)Kövespataki László

NYITOTT SZEMMELA mózesi törvénytõl – az „új parancsolat”-ig

Bizonyára a híradások idén is beszámolnak majd az ország kenye-rének elkészítésérôl. Valóban nagy ünnep ez, hiszen ekkorra márvége az aratásnak, sôt a malmok is megôrölték a kiváló minôségûúj lisztet. A sok-sok munka nem volt hiábavaló, a megelôzô, fá-radságot igénylô talaj-elôkészítés, a magok számának gondos be-állítása, nem is beszélve Urunk gondviselô szeretetérôl, melyetmegláthattunk a pázsitos vetésben, majd a szárba szökkenô búzá-ban, a nehezedô kalászban, de a kedvezô idôjárásban is. És ilyen-kor mindig örülünk, szívünk hálával telt, aggódásunk elapad, sfölszabadult sóhajtással jelentjük ki: megvan az ország kenyere.Boldogan vesszük magunkhoz, s szorítjuk mellkasunkhoz, mikép-pen egykor áldott emlékû szüleink tették hálát adva, s még boldo-gabban szelünk, és ízleljük, ízlelgetjük, ahogy egykor talán apusztai vándorok ették a mannát.

Igen, megvan a mindennapi kenyerünk. Amiért naponta imád-koztunk, ami – de sokszor! – mindennapos, megszokott lesz. Nopersze az ünnep mindezt eufórikussá teszi, s ha az ország kenye-réhez hozzájutunk, boldogan visszük haza, kicsit talán még ôriz-getjük is, hogy ezzel is hangsúlyozzuk a nemzeti összetartozást.Egymáshoz tartozunk, egy test tagjai vagyunk. S mindez miben isjuthatna jobban kifejezésre, mint az ország kenyerében, s abban agondolatban, melyet megtestesít, megjelenít. Mert az ország ke-nyere az éhezôk kenyere is. Ezért nem csupán tárgy, nem csupáneledel, de agapé-idô is, a kenyérosztás ideje. Ez a mindenki, amindannyiunk kenyere. A szeretet kenyere. S ez a szeretet még íz-letesebbé tesz minden falatot. És ezzel együtt ízelítôt kapunk ab-ból is, ami amúgy hiánycikk: a közösségvállalásból és az elfoga-dásból.

Most, mikor e gondolatsort a billentyûzet segítségével rögzítem,óhatatlanul Jézus személye, közösségvállalása s elfogadása juteszembe. Ô az, aki mindezt tökéletesen megvalósította. Ô maga isbeszél az ország kenyerérôl, akkor amikor ezt mondja: „Én vagyokaz a kenyér, amely a mennybôl szállt le” (Jn 6,41b). Ô a menny-ország kenyere! Az Atya elküldte az Ô Fiát, a mi mennyei kenye-rünket. Azt, aki közösséget vállalt velünk, aki által az Atya gyer-mekeivé fogadott bennünket. Bizony, ha erre gondolok, az ünne-pet fölváltja egy még teljesebb ünnep, amelynek nincs emberi ma-gyarázata, mert annyira más, annyira tökéletes és mindent fölül-múló. S amit tudunk, nem azért tudjuk, mert értjük, hanem azérttudjuk, mert érezzük. Igen, nincs emberi magyarázat, mert ha ma-gyaráznánk, az csupán nem létezô érdemeink lennének. De Istennem engedi, hogy dicsekedjünk, hacsak nem az Úrban. Ezért nemmarad más, csak a leborulás, az Isten ünneplése, annak ünneplése,aki kenyeret ad az éhezôknek – ahogy tette az ötezer emberrel –,s aki mennyei kenyeret ajánl föl a bûnösöknek. Nekem. És neked.

Amikor a közeljövôben az ország kenyerét – akár úgy, hogy azország új kenyerét – esszük, együk úgy, mint ami mögött Istenmunkája éppúgy ott van, ahogyan az izzadó aratóké, a verejtéke-zô pékeké, de fogyasszuk úgy is, mint jelet – miként az úrvacso-rában –, amely Krisztusra mutat, az örökkévaló ország kenyerére.Épüljünk egyetlen hatalmas, nemzetet átfogó eucharisztikus, a szóeredeti értelmében hálaadó közösséggé, nehogy nekünk is eztmondja Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért keres-tek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kény-érbôl és jóllaktatok” (Jn 6,26).

Apostagi Zoltán

Az ország kenyere

PRESBITER 2015. július-augusztus6

Van-e keresztyén fizika? (3.)A természettudományok néhány nyitott kérdése

A világ megismerése a klasszikus fizika módszereivel a 19. szá-zad végére befejezôdött. Ekkor az anyag legkisebb részeinek azatomokat tartották. Az atom szó maga is oszthatatlant jelent. Aradioaktív sugárzás révén átalakuló atomok vezették rá a fiziku-sokat arra a felismerésre, hogy az addig oszthatatlannak hitt ato-moknak is van szerkezete. Rutherford a rádium atomokból kilé-pô alfa-részecskéket vékony arany fóliára irányította. A héliumatommagok nagy része irányváltozás nélkül haladt át a fólián.Ritkán azonban egyes részecskék irányt változtattak, esetleg ki-lencven foknál is nagyobb eltéréssel verôdtek vissza. Rutherfordlevonta a következtetést: az atom tömegének legnagyobb része aközéppontjában koncentrálódik (atommag). A visszaszórás nemvárt eredményérôl így írt: „majdnem annyira hihetetlen volt, mint-ha ágyúval selyempapírra tüzelve, az ágyúgolyó visszaverôdve,eltalálna.” Ezek a kísérletek vezettek a parányi atomok Naprend-szer-modelljéhez. Ettôl kezdve az atom alkotórészeit – úgyminta protont, neutront, elektront – nevezték elemi részecskéknek.Mióta az egyre nagyobb energiájú gyorsítókkal újabb és újabbrészecskéket fedeznek fel, az „ele-mi” jelzô elmaradt azok nevébôl, ésa fizikának ezt az ágát egyszerûenrészecskefizikának nevezik.

A parányi méretek világában a fi-zika hagyományos törvényei márnem érvényesek. Például, ha egy ré-szecske sebességét minél nagyobbpontossággal meg akarjuk határozni,a helye annál elmosódottabb lesz, ésfordítva. A két mennyiség egymástkiegészítô, komplementer kapcsolat-ban van egymással. Heisenbergmegmutatta, hogy a mikrovilágbana hely és a sebesség egyidejû, pontos meghatározása a kísérletitechnika javításával nem növelhetô, annak maga a természetszab határt, tehát elvi akadálya van. Ezt mondja ki a Heisenberg-féle határozatlansági elv. Ebbôl az következik, hogy a természetteljes megismerésének maga a természeti törvény szab határt.

A kozmológia antrópikus elve az 1980-as évek óta foglalkoztat-ja a kutatókat. Elméleti fizikusok arra a megállapításra jutottak,hogy a négy alapvetô kölcsönhatás mértéke és például az atomalkotó részeinek (proton, neutron, elektron) tömege együttesenteszik lehetôvé az élô anyag, következésképp az ember létezését.Ezt a megállapítást úgy is ki lehet fejezni, hogy a természet tör-vényei az életre vannak hangolva. A gravitációs kölcsönhatás,másként tömegvonzás ugyanúgy érvényesül a Naprendszerben,mint a Földön. Az elektromágneses kölcsönhatás az elektromo-san töltött testek között hat. Mindkettô nagy hatótávolságú. Azerôs- és a gyenge kölcsönhatás az atommag belsejében érvénye-sül. Rövid hatótávolságuk nem haladja meg az atomi alkotórészekméretét. Ha pl. a gravitációs kölcsönhatás valamivel kisebb len-ne, nem jöhetnének létre magfúzióval az élethez nélkülözhetet-len, nagyobb rendszámú elemek. Ha viszont az elektromágneseskölcsönhatás lenne erôsebb vagy gyengébb, nem alakulhatnának

ki a kémiai kötések, tehát nemlennének meg a molekulák kép-zôdésének feltételei. Az élô fe-hérjében az érzékeny hidrogén-híd kötés már 43 fokos hômér-sékleten károsodik. Ilyenkoréletmentô lehet a lázcsillapítógyógyszer és a vizes borogatás.Az említett kölcsönhatások és azatomi állandók finomhangoltsá-ga a jelenleg érvényes álláspontszerint mindössze 0,4%.

Korlátlan növekedés helyettfenntarthatóság. A gôzgépeknek a bányászatban és az ipari ter-melésben kezdôdô felhasználásától a huszadik század közepéigmintegy másfél évszázadon át az emberiség a Földet egy nagy„bôség kosarának” tekintette, amelyben a nyersanyag és az ener-gia korlátlanul áll rendelkezésre. A gyáripar termékeit épp ezértrövid, néhány éves használatra tervezték. „Dobd ki, és vegyél

jobbat!” Ez a gondolkodás volt ésrészben még ma is ez a folyamatosnövekedés megalapozója. Az ered-mény: egyik oldalon a bányászat ál-tal megváltoztatott, sokszor tönkre-tett földfelszín, a másik oldalon pe-dig a hatalmas hulladék-hegyek.

A huszadik század közepére derültki, hogy a „bôség kosara” mégsemfeneketlen. Ekkorra viszont a hulla-dékhegyek a felszíni vizek jelentôsrészét elszennyezték. A „korlátlannövekedést” lassan a „fenntarthatófejlôdés” jelszava váltja fel. Az em-

beriség talán kezd ráébredni, hogy a természet erôi hatalmasab-bak nála. Érvek szólnak amellett, hogy a természeti katasztrófákpusztító hatásának fokozódása mögött az ember természet-átala-kító tevékenysége húzódik meg. A természetet nem legyôzni kell,inkább alkalmazkodni hozzá. A tudomány eszköztárát is érdemeslatba vetni, és amennyire lehet, a Föld eredeti állapotát visszaál-lítani, ahol még megmaradt, ott az eredeti állapotot megôrizni.

Mózes elsô könyvének elején, az ember teremtésénél ezt ol-vassuk: „Az Úristen elhelyezte az Éden kertjében, hogy mûveljeés ôrizze azt” (2,15). A régi latin fordítás kulcs-szavai is ismerô-sen csengenek a fülünkben: kultiválni és konzerválni. Vagyismegôrizve mûvelni! Ez a legkülönbözôbb területeken a körfo-lyamatban való gazdálkodást jelenti. A körfolyamatban nincs hul-ladék, csak újrahasznosítás. A Bibliából kiolvasható felelôs gon-dolkodásnak kell áthatnia a szemléletünket. Ez nem csak a nem-zetközi szervezetekre és az egyes államokra ró feladatokat, ezérta maga szûkebb környezetében minden ember tehet egy keveset.A sok kicsi együttesen már nem lesz elhanyagolható, hanem ta-lán elegendô.

(Folytatjuk)

Dr. Nagy Mihály

Lelkem siet hozzád menni... kíván asztalodról enni (Dics 435,1) 7

A Tiszántúli Református Egyházkerület új püspöke, Fekete Ká-roly a 2015-ös évre egyik hangsúlyos feladatként a „Hirdesd azIgét!” programot jelölte meg. Ez a program már elôkészíti a re-formáció 500 éves jubileumának méltó ünneplését, és az a fela-data, hogy felhívja a figyelmet az igehirdetés minél tágabb lehe-tôségeire, a gyülekezeti istentisztelet megújulásának szükséges-ségére. A rendezvénysorozat Békés megyei nyitó alkalma az egy-házmegye és a Presbiteri Szövetség megyei szervezetének közösszervezésében a 2015. május 9-én Gyulán megrendezett konfe-rencia volt.

A programba illeszkedve következett az Okányban május 30-án tartott hálaadó istentisztelet „Zengj nyelvem ékesen” meghívójelmondattal, amelyen a templomi orgona felújításának lehetôsé-gét és megvalósulását köszönte meg a gyülekezet, és ami egybenlehetôséget adott az istentiszteleti liturgia egy új formájának a be-mutatására is. Új elemként jelent meg a bevezetô részben az „Is-ten színe elé állás” (Coram Deo), melyben az igei tükör mellettrövid bûnvallás és kegyelemhirdetés is szerepelt. A két részbôlálló lekció felolvasása két presbiter feladata volt. Az igehirdetésszolgálatát három lelkipásztor végezte didaktikailag és teológiai-lag elôre egyeztetett tartalommal a kiválasztott textusok alapján.Katona Gyula esperes Jézus beszédével (Máté 7,24) kapcsolat-ban azt mondta, hogy az tartalmában és hatásában akkor is és az-óta is egyedülálló, és ma is döntést vár a hallgatóktól: lehet el-utasítani és befogadni. Az igen válasz cselekvésre indít, az enge-delmesen cselekvô ember élete pedig szilárd alapon áll. MohácsyNikoletta helybeli lelkipásztor a nyelv megfékezésének szüksé-gességérôl (Jakab 3,1-2) szólt. A hallgatás és a helyén való szó-lás képessége mellett a nyelv helyes használata azért fontos, mertkétélû kardként mûködhet: a gyengéd védelem mellett erôvel ésbántóan támadhat. Várjuk türelemmel, hogy Isten Lelke szólaljonmeg bennünk. Fekete Károly püspök igehirdetése Krisztus ke-resztjérôl (1Kor 1,23-25) tett bizonyságot. Arra hívta fel a figyel-met, hogy életünk fontos útkeresztezôdése a Krisztussal való ta-

lálkozás pillanata. Krisztus keresztjénél kell eldönteni, hogy vál-lalom-e a „keresztutat”. A kereszt elválaszthat, megbotránkozástárgya, a hitetlennek az értelem gyalázata is lehet, de a keresztKrisztusa össze is tud kötni: imádkozásra tanít és késztet, hitetlen-séget rombol, élô egyházat épít. A kereszt Isten koordináta-rend-szerének jelképe: a szárak végtelenbe futása mellett a fókusz össze-fogja a különbözô irányból érkezô szemsugarakat. A megfeszítettKrisztus Igéit csak hallgatni értelmetlenség, erôtlenség, életünk-nek magasra kell emelnie Ôt, hangunknak pedig minél messzebb-re eljuttatni az evangéliumot. Az igehirdetéseket imádságos rész,az Apostoli Hitvallás eléneklése (232. ének) és hálaadás követte.Közben több alkalommal is gyönyörködhettünk a felújított orgo-na „szolgálatában”. Az istentisztelet során Tóth-Mihala Veronikaprogramvezetô beszámolt a kezdeményezés céljáról és az eddigitapasztalatokról. Mivel az igehirdetés eszköze a nyelv, fontos,hogy korszerûek és egyben hatékonyak is legyünk. Hagyjuk,hogy a „szent nyelv” változtatásának módját a Lélek adja meg.

Az ünnepi liturgiában összesen hét lelkipásztor és két presbi-ter szolgált, az aktív résztvevôk mindegyikének újszerû élménytjelentett a közös szolgálat, a gyülekezetben pedig igen kedvezôvisszhangra talált a kezdeményezés.

A „Hirdesd az Igét!” program részeként a békési egyházmegyelelkipásztorai részére szervezett kiscsoportos mûhelymunka utánjúnius 5-én sor került egy nyolcfôs presbiteri kör hasonló talál-kozójára Debrecenben, ahol Tóth-Mihala Veronika programveze-tô irányításával igen hasznos beszélgetés alakult ki az igehirde-tés megújításának kérdéseirôl és feladatairól, az együttgondolko-dás második részébe pedig aktívan bekapcsolódott Fekete Ká-roly püspök úr is. A közösség elfogadta azt a gondolatot, hogyaz ôsz folyamán a lelkészi és a presbiteri fórumot közös alkalom-ként szervezzük meg.

Kérjük Isten Lelkének vezetését és áldását a nagy jelentôségûprogram céljainak megvalósításához!

Dr.T.J.

„„HHiirrddeessdd aazz IIggéétt!!””PPrreessbbiitteerrii aakkttiivviittááss iiggéénnyyee aazz iiggeehhiirrddeettééss mmeeggúújjííttáássáánnaakk ttiisszzáánnttúúllii pprrooggrraammjjáábbaann

Szenteltessék meg a Te neved,De ne az enyém,Jöjjön el a Te országod,De ne az enyém,Legyen meg a Te akaratod,De ne az enyém.Békességet adj nekünk Teveled,Békességet az emberekkel,önmagunkkal,és szabadíts meg a félelemtôl!

* * *

Könyörülj meg rajtunk, Urunkkönyörülj meg rajtunk,hogy Téged tudjunk követniszeretetben és hitben,

igazságosságbanés alázatban,önfegyelemmel,hûséggel és bátran,s csendben megérkezniHozzád!

* * *

Adj, Uram, tiszta szellemet,hogy láthassunk Téged.Alázatos szellemet,hogy meghalljunk Téged.Szeretô szellemet,hogy szolgálhassunk Néked.Hívô értelmet,hogy megélhessünk Téged.

* * *

Mindenható!Bocsásd meg nekemkételyeimet,haragomat,büszkeségemet.Takarj be engemkegyelmeddel.Állíts talpraszigoroddal.Ámen.

(Az imákat Dr. Békefy Lajos, Isten diplo-matája – Dag Hammarskjöld, Bp. 2005címû könyvébôl vettük át)

A 110 éve született ENSZ-fôtitkár, Dag Hammarskjöld imáiból

PRESBITER 2015. július-augusztus8

Nemrég valaki kedvességbôl megajándékozott egy borítékkal,tartalma: egy képeslap és egy kis pénz. Csak úgy, egy kis hozzá-járulás a nyári vakációhoz.

Igen megszomorított, nem tudtam örülni a pénznek, inkábbvisszaadtam a jókedvû adakozónak. Nehezen értettük egymást, ôszeretetbôl akart kedveskedni, nekem meg elviselhetetlen voltelfogadni pénzt, mint ajándékot.

Ezzel szemben, szintén nemrég, valaki tizedébôl adott egy ösz-szeget, amit szó nélkül elfogadtam. Szégyelltem, de elfogadtam.

E két esetet egymás mellé téve álszent-nek nevezhetném magam. Mi a különbségaz egyik és a másik pénzösszeg közt?

Miért könyebb elfogadni azt, ami egyér-telmûen az Úrnak ajánlott pénz, és miértnem bírtam elviselni azt a kedves borítékot,mely szintén hívô testvértôl jött?

Nem tudom, nem vagyok képes megma-gyarázni.

Miért hozom szóba ezt a két példát?Mert újból elgondolkoztam egy Ige-ver-

sen. „Jobb adni, mint venni” (ApCsel20,35). Régebben nem sokat gondolkoztamaz adakozáson. Megvolt a mindennapra va-ló, és volt mibôl adakozni. Szívesen és sze-retettel ajánlottam az Úrnak tizedemet. Természetes része volt azéletnek és megtapasztaltam: jó az adakozás.

Jelenleg más a helyzet. Jobban számolgatva élünk fizetéstôl fi-zetésig, úgy, mint sokan mások. Még mindig van mibôl adjunk,de már át kell gondolni, hogy mit mire adunk ki. Van, hogy vala-ki velünk kíván megosztani valamit és bizony, büszkeségemet lekell küzdenem, hogy elfogadjam. Megtapasztaltam: nem könnyûaz elfogadás. A kiszolgáltatottság érzését váltja ki bennem. Pe-dig ki vagyok én, hogy elutasítsam azt, amit a másik szeretetteloszt? Ezzel megakadályozom Isten munkáját a jókedvû adakozószívében? Hisz nem az a lényeg, hogy ki mennyit képes adni vagyelfogadni, ugye? Sok-sok kérdés, egyértelmû választ még nemtaláltam.

Pál apostol írja: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerel-me” (1Tim 6,10). Talán nem is kell szeretni a pénzt ahhoz, hogy

rossz érzést, téves cselekvést váltson ki az emberbôl. Könnyû apénzzel vagy az adakozással és elfogadással kapcsolatban el-veszteni valamit tiszta látásunkból, értékrendszerünkbôl. A rosszgyökere nem kell, hogy mélyre nôjön szívünkben. Egy zsengekis gyökérhajtás is okozhat kárt.

Talán a titok abban rejlik, hogy minden anyagiakkal, adakozás-sal és elfogadással kapcsolatos kérdést Isten elé vigyünk. Gondo-lataink, érzelemeink ütközhetnek, de Isten megadhatja szívünk-ben az Ô bölcsességét.

Mellesleg, ha idônket kívánjuk felajánla-ni az Úrnak, vagy valaki idôt kíván szánniránk ugyanígy a csendességet keresve, he-lyes úton járunk. Modern, felgyorsult vilá-gunkban könnyen szem elôl veszítjük azidônkkel való bölcs gazdálkodást. Félre-csúszhatnak prioritásaink.

Végül még óvatosan említem gyülekezetiéletünket. Személyes életünkben nemkönnyû sáfárkodni anyagiakkal, idônkkel.Hogyan kezeljük ezeket a kérdéseket gyü-lekezetünkben? Képesek vagyunk adniösszegyûjtött (kis) pénzünkbôl? Képesekvagyunk adni szabadidônkbôl? Képesek va-gyunk elfogadni segítséget, tanácsot? Van

kivel beszéljünk ôszintén ezekrôl?Ismét sok-sok kérdés. Választ nem tudok. Annyit tudok, ami a

Példabeszédek könyvében található: „Az Úrnak félelme feje abölcsességnek.” Minden álszenteskedés nélkül mondhatom: eb-ben szeretnék napról napra növekedni, gyakran botladozva, deszívbôl vágyakozva. Ebben növekedhet gyülekezeti életünk,együttmûködésünk is.

Jobb adni, mint venni? Az Úr Jézus életét adta értünk. Szeretete alapja életünknek,

egyházunknak. Benne bízva, Reá támaszkodva kereshetünk vá-laszt gyakorlati, anyagi kérdéseinkre is.

„Szûkölködünk Nagy mértékben Segedelem nélkül, Reményke-dünk, Örök Isten, Te légy segítségül. Dicsérhessünk És lehessünkJézus szava hallgatói, Igaz megtartói” (172. dicséret).

Knolné Tüski Gabriella

Boríték

A megszokott módon az Országgyûlés felsôházi terme adott ott-hont az Országos Keresztény Civil Szervezetek 11. fórumánakmájus 28-án, amelynek témája „Környezetvédelem és keresztényfelelôsség” volt. Harrach Péter, a fórumot összehívó MagyarKereszténydemokrata Szövetség elnöke köszöntötte a résztvevô-ket, majd elôadások hangzottak el „Fenntartható-e fejlôdésünk?”,„Vízgazdálkodásunk”, „A Nemzeti Energiastratégia fô célkitû-zései”, „A természet könyve”, „Öko-tudatos közösségek – a MREöko-gyülekezeti mozgalma” és „Virágos házak, közterek – civilkezdeményezés környezetünk megújítására” címekkel. Presbi-teri Szövetségünk részérôl részt vett a fórumon Barátossy Jenôalapító tagunk, dr. Hardy F. Gábor, etikai bizottságunk elnöke ésdr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnökünk. Ôk különös örömmel

üdvözölték ifj. Gyimóthy Géza környezetmérnök testvérünk elô-adását Egyházunk öko-gyülekezeti mozgalmáról, amellyel vilá-gossá vált, hogy mennyire fontos számunkra a természetvédelemés a környezettudatos magatartás. Már Szövetségünk Alapszabá-lyában is szerepelnek ezek a célkitûzések, és a területi szerveze-tek részére készül egy olyan környzetvédelmi füzet, amelyösszefoglalja azokat a szempontokat, amelyekrôl említést kelltenni a kisköri és egyházmegyei presbiteri konferenciákon is.

A 11. fórum anyaga nyomtatásban is meg fog jelenni a 12. fó-rumra, és az abban foglaltakat idôvel terjeszteni fogjuk Szövet-ségünk tagjai között is.

DRSZS

Az OKCSz 11. fóruma

E szent asztal megvigasztal, s válik idvességedre (Dics 436,2) 9

A presbiter mint Isten eszköze az egyházépí-tésben mindig szem elôtt tartja a szellemi fej-lôdést és a hitbeli megerôsödést. Ezt szolgál-ják azok a regionális konferenciák is, ame-lyeken tudásban és hitben gyarapodnak arésztvevôk.

Az idei évben is három régióban találkoz-tak a Szilágysomlyói Református Egyház-megye (Királyhágómellék) presbiterei. ASarmaság-környéki gyülekezetek presbitereiSomlyóújlakon, a Berettyó-mentiek Szilágy-zoványon, míg a Kraszna-mentiek Szilágy-perecsenben találkoztak április havában.

A találkozók istentisztelettel kezdôdtek,amelyen a házigazda lelkipásztorok szolgáltak, azt követôen TóthAndrás, a Presbiteri Szövetség elnöke köszöntötte az egybegyûl-teket, és ismertette a találkozó programját. Jómagam is igei kö-szöntôvel üdvözöltem a presbitereket, együtt imádkozva és dol-gozva Anyaszentegyházunk építéséért.

A konferencián Fazakas Sándor, varsolci lelkipásztor tartottelôadást „Tálentumok avagy lelki ajándékok az Isten mértéke sze-rint” címmel. A presbiter mindig szeme elôtt kell tartson egy hár-mas egységet: fej-szív-kéz. Azaz mindazt, amit megtanultam fe-jemmel és elfogadtam szívemmel, miként tudom megcselekednikezemmel. Minden presbiternek tudatában kell lennie annak, hogyIstentôl milyen lelki kincseket kapott, amelyekkel szolgálhatja Te-remtôjét. Az evangélium hirdetését Jézus a tanítványaira bízta. Ésnem volt más terve, csak ez az egy. Lehet, hogy nem voltak töké-letesek, hibátlanok, bûntelenek: de a szolgálatot rájuk bízta. A meg-bízatásnak megvan a nehézsége, de a gyönyörûsége is.

Sokan vannak, akik tétlenek a gyülekezetben. Nem élô tagjai agyülekezetnek, csak papíron tartjuk számon ôket. Isten mindenki-tôl gyümölcstermést vár el, és a presbiter ebben a szolgálatban elölkell járjon. A gyümölcstelen fát kivágja a gazda és tûzre veti.

Különbséget kell tegyünk a tálentumok és a lelki ajándékok kö-zött. A világon bárkinek lehet tálentuma, tehetsége, képessége va-lamihez. De csak a hívô, istenfélô embernek lehetnek lelki aján-dékai. Istent nem lehet csak tálentumokkal szolgálni, nem elégcsupán szépen szavalni, szépen zongorázni, szépen festeni, szépendolgozni. Ez még nem szolgálja Isten dicsôségét. Ha viszont azemberben a tálentumok mellett istenfélelem is van, az lelki kinccséformálja tehetségét, és bizonyságot tud tenni az evangéliumról,Krisztust az emberek között képviseli, és minden dicsôséget Isten-nek tulajdonít.

Az is lehet, hogy nincsenek tálentumaim, de vannak lelki kin-cseim. Mózesnek sem volt tálentuma a beszéd, mégis Isten hiteles

képviselôje volt Izráel népe között, mert lelki kincsekkel szolgált:hittel, törvénytisztelettel és istenszeretettel.

Hogyan fedezhetem fel magamban azt, hogy mire vagyok képes?Kezdd el szolgálni az Urat, és Ô lépésrôl-lépésre rávezet arra,hogy miben tud téged használni országa kiteljesedésében. Ô a for-máló és alakító Mester.

Egy történetet hallottunk egy hegedûmûvészrôl, aki bejelentet-te, hogy mûvét egy 20.000 dolláros hegedûn fogja eljátszani. Azelôadás után a mûvész mindenki szeme láttára földhöz vágta a he-gedût, amely darabokra tört. Ezután behozott egy másik hegedûtés bejelentette, hogy az elôbbi csupán egy 20 dolláros hegedû volt,ez az igazi, amit most tart a kezében. És ezzel a drága hegedûvelis eljátszotta ugyanazt a darabot. Az érdekes az volt, hogy a kö-zönség semmi különbséget nem talált a két hegedû hangzásában.És itt van a titok. Nem a hegedû számít, hanem a mûvész, aki azonjátszik. Nem számít, hogy közülünk kinek-kinek milyen tálentu-ma és lelki kincse van; csak az számít, hogy a Mester kezében le-gyünk, hogy Ô használhasson fel üdvözítô mûvében.

Az elôadás után alkalom nyílt arra, hogy arésztvevôk megoszthassák gondolataikat éskérdéseiket az elhangzottakkal kapcsolatosan.

A konferenciák szeretetvendégséggel zá-rultak, amelyeken tovább folytatódtak a be-szélgetések.

Köszönjük a házigazda gyülekezeteknek aszeretetteljes vendéglátást, és bízunk abban,hogy jövôre hasonlóan tartalmas és építôkonferenciákon fogunk részt venni.

Szônyi Leventeesperes

Királyhágómelléki Presbiteri Konferenciák

PRESBITER 2015. július-augusztus10

Hálaadással és reménységgel hívogatunk minden képzési lehetô-ségre – és lapunkban kiemelten is – a Népfôiskolába. Hiszen eb-ben nem csupán Sárospatak egykori professzorainak és intézeté-nek neveléstörténeti kezdeményezése újul meg, hanem az okta-tó-nevelô munka nagyon erôs gyülekezeti elkötelezettsége is.

Bizonyára érvényes ez mindegyik Teológiánkra a Kárpát-me-dencében, de a sajátosan élô hagyományokért külön is hálásak-nak kell lennünk. A hallgatók részérôl is ismételten elhangzó bi-zonyságtételek a programról ma is biztatni és bátorítani kíván-nak mindenkit a jelentkezésre.

A képzés folyamán professzoraink és tanáraink nem a hiányos-ságokra fognak rámutatni, hanem kiegészíteni kívánják hallgató-ink magukkal hozott elméleti és tapasztalati ismereteit. Nem csakgyülekezeti tagjainknak, de a teológiának is nagy nyeresége a ki-sebb és nagyobb gyülekezetekbôl, legkülönbözôbb élethelyze-tekbôl feltett kérdéseket megválaszolni igei, történeti átgondo-lásban együtt megbeszélni. Eddig még minden szorongva érkezôhallgatónk hálás, örvendezô, alázatos, de öntudatosabb gyüleke-zeti tagunkként lépett ki az Akadémia falai közül.

Ezzel a minden más képzési területre is érvényes lelkületi alap-állással és hívogatással soroljuk fel röviden a jelentkezési lehe-tôségeket.

Presbiteri és gyülekezetimunkás Népfôiskola(1 év, levelezô képzési forma)A jelentkezésnek nem feltétele az érettségi, sem a választott gyü-lekezeti tisztség. A képzés díjtalan. Min. 15 fô jelentkezése ese-tén indul.Jelentkezési határidô: 2015. augusztus 24.

Teológia-lelkész szakirány(képzési idô 10, illetve 12 félév)Tanulmányaik végén lelkészképesítô vizsgát tesznek és „reformá-tus lelkészi oklevelet” szerezhetnek. A teológus szak hallgatóiképzési ideje 10 félév és „teológus oklevelet” kapnak.Pótfelvételi jelentkezési határideje: 2015. augusztus 19.

Katekéta-lelkipásztori munkatárs szak(képzési idô 6 félév)A katekéta szakirányon református hitoktatókat, a lelkipásztorimunkatárs szakirányon egyházi munkatársakat képezünk.Pótfelvételi jelentkezési határideje: 2015. augusztus 19.

Református közösségszervezô szak(képzési idô 6 félév)A képzés célja olyan egyházi/felekezeti közösségszervezôk képzé-se, akik a vallásuk tanításában szerzett hitéleti, valamint vezetési,intézményirányítási, szervezési ismeretek birtokában képesek egy-házi, illetve kulturális közéletben és más területeken az egyházi/fe-lekezeti kulturális feladatok ellátására, illetve szervezésére.Pótfelvételi jelentkezési határideje: 2015. augusztus 19.

Teológia mesterképzési szak (MA)(képzési idô 4 félév)A képzés célja olyan értelmiségiek képzése, akik a teológia tudo-mányát magas szinten mûvelik. Állami ösztöndíjas helyek igény-be vehetôek. Választható specializációk:- Keresztyén etika- Keresztyén mûvelôdéstörténetJelentkezési határidô: 2015. augusztus 24.

Szakirányú továbbképzéseink:

Biblia-alapú lelkigondozó (képzési idô 2 félév)A képzés keresztyén szellemû, bibliai alapelvekre épülô lelki-gondozásra nyújt emelt szintû lelkigondozó szakképesítést.

Bibliai gazdálkodás (képzési idô 4 félév)A képzés célja, hogy a hallgató megismerje a gazdasági gondol-kodás alapjait és megszerezze elvi-elméleti ismereteit, miközbenelsajátítja a gazdasági tevékenységgel összefüggô etikai követel-ményeket.

Egyházi kommunikáció (képzési idô 4 félév)Tudásukat az egyházzal kapcsolatos belsô és külsô kommuniká-ciós folyamatokban, akár mint szoros értelemben vett szakértôk:elemzôk, tanácsadók, hatósági szakemberek, akár pedig mint akommunikációt aktívan mûvelô szóvivôk, újságírók, szerkesztôkkamatoztathatják.

Keresztyén hospice lelkigondozó (képzési idô 4 félév)A képzés célja gyógyíthatatlan, terminális állapotban lévô bete-gek és hozzátartozóik lelki támogatása.

Pasztorálpszichológia (képzési idô 4 félév)A pszichológiai ismeretek megalapozása, gyakorlati alkalmazá-suk elôkészítése az evangéliumi keresztyén spiritualitás bázisán.Jelentkezési határidô: 2015. július 31.

Szeretettel hívjuk és várjuk mindazokat, akik úgy látják, ezek azalkalmak áldásul lehetnek Istentôl nyert küldetésük betöltésében.

Presbiteri és gyülekezetimunkás képzés a Sárospataki Református Teológiai Akadémiánaz egyetemes oktatási program keretében

Jelentkezés a Sárospataki Teológiára

Május 15-17. között került sor a hazánk tisztaságáért folytatottküzdelem országos megmozdulására, amikor a „TeSzedd” kam-pány keretében önkéntesek indultak el, hogy közterületeinket,parkjainkat, erdeinket megtisztítsák a szeméttôl. Az önkénteseketa Földmûvelésügyi Minisztérium szervezésében látták el gumi-

kesztyûvel és gyûjtôzsákok-kal. A Földmûvelésügyi Mi-nisztériummal Szövetségünkaz elmúlt évben együttmûkö-dési szerzôdést kötött, amely-ben vállalta, hogy konferen-ciáin népszerûsíti azokat acélkitûzéseket, amelyeket az

FM meghirdetett a környezetvédelem és a természetvédelem te-rületén. Ehhez illeszkedve a „TeSzedd” kampányt meghirdettüka területi szervezetek között is. A részvételrôl egyes területekrôlvisszajelzést kaptunk. Szövetségünk ügyvezetô elnöke is résztvett a kampány Tiszafüreden rendezett megnyitóján, ahol dr. Fa-zekas Sándor miniszter saját példamutatásával biztatta a megnyi-tón megjelent – fôként fiatal – önkénteseket a nemes feladat el-végzésére.

A következô oldalakon bemutatjuk a tavaszi kampány plakát-ját, valamint beszámolót a kampány eredményeirôl. Örülünk azeredményeknek, amelyeknek mi is részesei lehettünk környeze-tünk védelme érdekében.

SzS

A mi ügyünk is volt: a „TeSzedd” kampány megnyitása Tiszafüreden

Miskolctapolcán áll a megálmodott szépkerektemplom Isten neve dicsôségére! Havalaki arra jár, azonnal megragadja tekin-tetét e formás, harmonikus épület. Akárazt is mondhatná, olyan ez a templom,mint egy kôbe, fába, üvegbe szerkesztettzsoltárének. Mert látványával az Úrhozemeli a lelket. Ám ha valaki azt is szeret-né megtudni, mennyi imádság, küzdelem,hivataljárás, tárgyalás, leleményes pénz-gyûjtés áll a szép istenhajlék hátterében,hogyan lett az özvegyasszony két filléré-bôl 100 millió és még több, feltétlenül ol-vassa el a könyvet. Megtudja belôle azt is,hazai segítség mellé hogyan társult kül-földi testvérek áldozatos adománya, s azÚr jóindulatából hány és milyen odaadóKrisztus-szeretô hívô lélek kellett ennek aszívet-lelket gyönyörködtetô kis remek-mûnek a felépítéséhez. A gyülekezetgondnokának, Simon István testvérünkneka könyve egyszerre lelki napló, építéstör-ténet és bizonyságtétel. Fényesen kiderülsoraiból az, hogy minden épület megépí-tése elôtt Istenünk jóvoltából Igékbôl kellelôször a lelkekben, egy odaadó gondnok,lelkészek, egyházi elöljárók gondolataibanmegépülnie a Lélek-templomnak, s ha abelsô templom annyi drága Ige lélekala-

pozásával megépül, akkor meg fog épülnia külsô, anyagból magasodó templom is.Ez már „csak” idô és pénz kérdése. De azÚr ezeknek is ura, Ô nem siet, nem késik,az Általa kiszabott idôre pedig biztosanlétrehoz, megépít mindent. És ad a terve-zéshez, kivitelezéshez külsô, jó szándékúszimpatizánsokat, szakembereket, jó ügyettámogató városi és országos vezetôket. Ésmennyivel többet! Az építkezés során, fo-lyamatában adódik egy református közös-ségnek sok-sok megrendítô s felemelô ta-pasztalása arról, hogy bizonyságok fellegeveszi körül ôket, s az Úr valóban sasszár-nyon hordoz. És lesz számos feledhetetlenhittapasztalatuk a mindig építô, lelkeket,templomokat emelô, ingyen való, drágakrisztusi kegyelemrôl a 20-21. század for-dulóján is. Simon István gondnok testvé-rünk jó 25 évnyi küzdelmének 240 oldalasdokumentuma is ez a könyv. Folyamatosbizonyságtétel arról, hogy az Úr nélkülsemmi nem megy, de Vele még kôfalakatis át lehet ugrani. Adja Isten, hogy egyhá-zunknak, gyülekezeteinknek legyenek ajövôben is ilyen állhatatos, imádkozó,építô szándékú, hitben kitartó, a szeretet-ben találékony, testi-lelki próbatételeketaz Ô ügyéért boldogan vállaló presbiterei,

gondnokai, „szent megszállottai”! S akkormég a pokol kapui sem vesznek erôt lelkiédesanyánkon, magyar református egyhá-zunkon. Áldott legyen Urunk ezért a mis-kolctapolcai templomcsodáért, köszönetSimon István testvérünknek könyve igazés tiszta bizonyságtételéért! „Adjatok há-lát az Istennek, Imádkozzatok szent nevé-nek!... Beszéljétek a nép elôtt Nagy csudá-it, melyeket tött!” (Zsoltár 105,1).

Dr. Békefy Lajos

A presbiter könyvespolcára

Simon István: Így lett Isten háza Miskolctapolcán

Jézus, ma hozzád jövök. Asztalodnál lábam megáll (Dics 436,3) 11

2015. július-augusztus12 PRESBITER

E vacsora égi módra engem véled összead (Dics 436,5) 13

„Ha akkora hitetek volna, mint a mustár-mag, azt mondanátok ennek a hegynek:Menj innen amoda, és elmenne; és semmisem volna lehetetlen néktek.”

Máté 17,20

Az idei évben is megrendezésre került a TeSzedd!akció, amely Magyarország legnagyobb önkénteshulladékgyûjtése. A május közepére meghirdetetthétvégén kétvárosnyi önkéntes fogott neki kör-nyezetünk megtisztításának.

Az idén 5. alkalommal megrendezett TeSzedd! hul-ladékgyûjtô akció ismét megmutatta, hogy az össze-fogás milyen nagy dolgokra képes. A Földmûve-lésügyi Minisztérium felkérésére az Országos Kör-nyezetvédelmi és TermészetvédelmiFôfelügyelôség Nemzeti Hulladékgaz-dálkodási Igazgatósága által megren-dezett önkéntes „nagytakarítás” évrôlévre egyre nagyobb érdeklôdésnek ör-vend, ami egyben azt is jelenti, hogyévente egyre nagyobb mértékben tisz-tul meg Magyarország az akciónakköszönhetôen.

Az önkéntesek az akció során az il-legálisan lerakott, szétdobált háztartá-si hulladéktól tisztítják meg az általukkiválasztott helyszíneket, amelyhezzsákokat és kesztyûket az OKTF NHIbiztosít. 2015-ben igen sok zsákra éskesztyûre volt szükség. A regisztráltszemétszedôk és a regisztráció nélkülcsatlakozó önkéntesek becsült számaalapján több, mint 170.000 ember fo-

gott össze, hogy 1590 helyszínenvisszaállítsa a természet tisztaságát.

A nagyszabású akció során idénösszesen 2300 tonna hulladék gyûltössze, amely több, mint 5 darab, uta-sokkal és csomagokkal teli BoeingJumbo Jet utasszállító repülôgép tö-mege. Az egész ország összefogott,amit jól mutat, hogy a tíz legaktívabbtelepülés között megtaláljuk Püspök-ladányt, Mosonmagyaróvárt, Hatvant,Hajdúnánást, Szombathelyet, Ede-lényt, Karcagot, Fertôdöt, Miskolcotés a fôvárost.

A TeSzedd! kezdeményezés remekpéldája az összefogás erejének. A ren-geteg ember közös munkájának kö-szönhetô segítség évrôl évre nagyobb.A nyilvánvaló eredményeken túl ez

azt tanítja nekünk, hogy egy kis akarattal és együtt-mûködéssel akár (szemét)hegyeket is megmozgat-hatunk.

5. TeSzedd! – Az összefogás ereje

2015. július-augusztus14 PRESBITER

Szövetségünk 25 évébôl:Miközben mindnyájan küzdünk a magunk és testvéreink olykorhosszúra nyúló cikkeivel, menthetetlenül egyre távolabbi vissza-tekintésre kapunk ösztönzést az eltelt 25 év kapcsán. A könyvpia-con, a médiában, konferenciák sokaságán alig követhetô mennyi-ségben és nagyságrendben hallhatunk emlékezéseket, elemzése-ket, vádakat, védekezéseket és bátorításokat.

A magunk számára, Lapunk lehetôségein belül néhány vázlat-pontban, missziói megközelítésben szeretnénk rátekinteni – aszámtalan jelenség között – a számunkra legfontosabbnak tûnôfolyamatokra. Alapvetô kérdésünk ebbôl a szempontból így fo-galmazható: milyen mértékben ismertük, ismerjük fel azokat a ki-hívásokat, melyekre az evangélium üzenetével missziói vonatko-zásban válaszadással tartozunk.

Bizonyára nem lehet idegen egyikünktôl sem, hogy Szövetsé-günk elkötelezettségén belül, melyben elsô renden presbiter test-véreinkre és közösségeikre gondolunk, mégis mindenkor egészegyházunk, sôt a társadalom és a nemzetünk sorsa, állapota ismélységesen foglalkoztat. Így érthetô, hogy a történelmi változá-sok után elsô fájdalmas megtapasztalásunk az volt, hogy nemzetiközösségünkben milliós nagyságrendben kerültek az utcára em-bertársaink. Bezárt a birodalmi piac, vagy túl gyorsan bezártuk.Ôk leginkább a nehézipar, a nagytermelôi üzemek munkás, se-gédmunkás állományából kerültek ki. Mi 15-16 éves korunkbana nyári munkába állásunk után velük vonultunk hajnalonként aDiósgyôri Gépgyár vagy a Lenin Kohászati Mûvek akár 40 eze-rig terjedô csapatában, nagy Miskolcon. Tehát nem volt nehéz el-képzelnünk, hogy milyen tömegek kerültek az utcára napok alatt.Félreértés ne essék, a gazdasági csôdöt, a történelmi kényszert,szükségszerûséget, álmodozást most ne is említsük, hiszen több-nyire ismerjük. Vádolás és mentegetés nélkül most csupán a tény-re, azoknak az embertársainknak az életére gondoljunk, akik azutcára kerültek és ott is maradtak. Mi viszont egyházilag éppenekkor kezdtünk 40 év után ismét levegôt venni. A teljesen elnyo-mott, leépített állapotunkban állami támogatáshoz jutottunk.Kárpótlások, rehabilitációk történnek, oktatási, diakóniai intéz-ményrendszerünk indul útnak, vagy éppen növekszik. Jelentôskormányzati támogatások, egymást követôen több valóban refor-mátus világtalálkozót tesznek lehetôvé, s van, amikor heteken átaz újságok címlapján vagyunk stadionokat betöltô konferenciá-inkkal a világ minden részérôl.

Ma is nagy hálával emlékezünk mindezekre és bizonyára ezekaz események a nemzet gyógyulását, örömét is szolgálták. Vissza-emlékezve viszont most jobban látjuk, hogy az utcán maradottaknagy tömege ebben nem vett, nem vehetett részt, sôt keserûség-gel volt tele, kezdte visszasírni a biztos munkahelyét – lelki, po-litikai szempontokra nyilván alig gondolva – és kezdte visszavá-lasztani egykori pártállambeli vezetôit. Nem mást, csak egyedülmagamat megterhelve kérdezem, vajon nem kellett volna az ôszámukra is külön konferenciát rendeznünk és testvéri együvé-tartozásunknak jobban jelét adnunk, esetleg egy fôétkezést ki-hagyva ôket is asztalhoz ültetnünk? Ahogyan gyakoroltuk eztéveken át a tízezres német vagy holland ifjúsági világkonferen-ciákon, felajánlva egy-egy fô étkezésünket valamely szegény kö-zösségnek egy távoli földrészen?!

A második kihívást a nyugati világ liberalizmusa, a lelki elesett-sége jelentette, együtt ennek a világnak félelmetes anyagi kísér-

tésével. Református lelki örökségünkön belül a nehéz évtizedek-ben mi a leginkább hitvallásos, nyugati, amerikai reformátuscsoportokkal tartottunk kapcsolatot. Ôk jártak minden kockáza-tot vállalva támogatni, gondozni határon kívüli testvéreinket. Haa szakadozottságuk idegen is volt számunkra, keresztyén mérté-keik megragadtak. A Nyugattal történô kiszélesedô érintkezé-sünkben megdöbbenéssel láttuk, hogyan tört be a templom fala-in belülre a romlás, s hogyan készek saját keresztyén gyökereiketis megtagadni és elvagdalni. Lelkesen igazolnak és megáldanaktorzult, elfogadhatatlan emberi magatartásokat. Még inkább meg-döbbentett az Európai Parlamentben megnyilatkozó hang, melymár alapvetô keresztyén és nemzeti szemléletünket is támadta,gyûlölködve, habzó szájjal, lelki és szellemi betegekre emlékez-tetve (sapiens sat).

Amikor lekapartatták velünk az Unió részérôl az életet, mag-zatot védô, nagyon finom érzékenységgel és szeretettel megfogal-mazott plakátot, mi egyházilag nem is reagáltunk erre, de nálunkerôsebb közösségek sem. Egyedül a Presbiter lapunk törekedettszólni. A kormányunkat és népünk legjobb elkötelezettjeit – egy-házi részrôl – egyszerûen magukra hagytuk ebben a megtámadott-ságban, pedig az eset alkalmas lett volna egész nemzeti lelkiis-meretünk ébresztésére és csatasorba állítására. Ahogyan kevesetszólunk arról is, hogy a nyugati bazárban sem minden arany, amifénylik, és más meggazdagodás is lehetséges, mint a magasabbéletszínvonal önmagában. Hogy mennyi mindenre gondolhatunk,csak helyszûke miatt nem írhatjuk le. Mindazonáltal el kell ismer-nünk, hogy nagyon sokan csak így kapnak munkát, vagy csakígy tudják rendezni svájci frankban fölvett kölcsöneiket.

Komolyan kell készülnünk arra, hogy Isten nekünk ajándékoz-hatja a nyugati protestantizmus alázatos, de határozott testvériemlékeztetését és megintését az Ige és hitvallásaink mélységéig.Az orosz ortodox püspök Nyizsnij-Novgorodban a pataki köny-vek tárgyalása kapcsán ezt kötötte a lelkemre: „Kérem, mondjameg nyugati testvéreinek, éljenek a reformáció jelmondatával éstérjenek vissza a Bibliához! Ne botránkoztassanak, és ne szomo-rítsanak minket és az Urat!” A hitvallásos kiállású – minketmessze meghaladó – madridi kormányelnöki beszédre sem rea-gált egyetlen sajtóorgánum sem, kivéve lapunkat.

Újabb kihívás: a cigányságnak, mint nemzeti sorskérdésnek amegjelenése. A múlt század igen felelôs és kiemelkedô népi írói-nak, szociológusainak elemzésében nyomát sem találjuk annak,hogy ennek a születô sorskérdésnek akár a csíráira ráéreztek vol-na. Mivel cigánytestvéreink ügyével rendszeresen foglalkozunklapunkban, most csak azt az alapvetô hitünket és reménységün-ket fogalmazzuk meg újra, hogy a bennük kapott kihívásban akármegítéltetésünk, akár az Úr nevének felmagasztaltatása is mintlehetôség benne foglaltatik. Rendkívüli társadalmi, politikai éskulturális erôfeszítéseink mellett nekünk keresztyén missziókéntkell látnunk közöttük végzett feladatunkat. És ha így látjuk, akkornem jelképes nagyságrendben, hanem egzisztenciális elkötele-zettségben kell szolgálnunk. Lelkipásztoraink jelentôs részénekis ezen a fronton lenne a helye, míg az anyagyülekezetben elhí-vott és képzett presbiterek olvashatnának Igét és tehetnének bi-zonyságot egy-egy alkalommal. Miért idegen tôlünk ez a látás?Miért idegen némelyeknek a lelkipásztori szolgálatot segítô, tá-mogató presbiterképzés?

megtapasztalások, feladatokÉs végül a most jelentkezô legújabb kihívás: a népvándorlás

kezdetei vagy éppen folytatása. Tízéves korban éltem át Erdély ésKárpátalja menekülését az oroszok elôl. Majd ugyanezt láttammegismételve ’56-ban is. Most saját közösségei, népei elôl mene-kül a világ. Családok, falvak, nemzetek, sôt világvallások teljesmeghasonlottságban menekülnek saját köreikbôl, vagy törnek behódítani mások világába. Már túl a lapszám adta lehetôségeken,csak néhány mondatban. A jelenségnek számtalan oka, magya-rázata lehetséges. Minden, ezzel kapcsolatos felelôs szándékotés döntést tisztelettel kell fogadnunk és végiggondolnunk. A leg-fontosabb felismerésnek a mi részünkrôl mégis annak kell lennie,hogy Isten elôbb vagy utóbb hazai vagy külföldi „hadseregével”fel fogja tölteni a hétmillió megölt magyar magzat helyét, s aszázmilliókét Európában is. Akkor is, ha a felhôkig húzzuk a ke-rítést. Ezen csak a földig való leborulás segíthet igazán. A gyor-san szaporodó világ megérezte, hogy magzati jövô szempontjábóllégüres tér Európa. A vákuumhatás már félelmetesen jelentkezik.Azokhoz pedig, akik valahogyan mégis átjutnak, és itt marad-nak, eddigi gyakorlatunkat bizonyára meghaladóan kell missziói-lag az evangéliummal odafordulnunk, minél távolabb állnak tô-lünk, annál inkább. Jó, ha tudunk róla, hogy a keresztyén misszióéppen a muszlim világban eddig nem tapasztalt eredményeketmutat fel. Kár, hogy a világmissziónak ezekrôl a nagy és jó híre-irôl még szakmai körökben isritkán esik szó.

Visszautalva az érintett pon-tokra, a mi kérdésünk tehát va-lóban az, hogy a felelôs emberimegoldások mellett és azokmegbecsülésével felismerjük-eazt a sajátosan missziói, lelkiszolgálatot, melyben Isten Szö-vetségünkön, Egyházunkon ke-resztül népünket kívánja újabbés újabb helyzetben megszólíta-ni. Vegyük komolyan azt is, hogynemzeti-, európai- és világtörté-

nelmi vonatkozásban, az emberiség életében rendkívüli meglepe-tések, megrázkódtatások fognak elôfordulni, melyekre egyetlenkormány, sôt birodalom sem tud felkészülni, hiszen ez része lesza Jézus Krisztus visszajövetelét megelôzô jelenségeknek. A Má-té evangéliuma 24. fejezete felsorolja ennek a mozgásnak min-den irányba kiterjedô mélységét, a keresztyénségünk félelmetesüldözésével egyetemben. Ez mostanáig évi 200 ezer mártírunkatjelentette. Az Ô visszajöveteléig az egész emberi és természetivilág, az egész föld a megrázkódtatások sorát éli át, s közbenminden alá lesz rendelve annak az isteni döntésnek, hatalomnakés kegyelemnek, hogy a teljes káosz, zûrzavar ellenére is Istenországa növekedni fog, s az evangéliumnak hirdettetnie kell azegész Földön. A napot és az órát nem ismerjük, de azt a jelzôt is-merjük, hogy „hamar”, és azt is olvassuk ebben a bibliai rész-ben, hogy végzetes lehet, ha az idôk jeleit nem ismerjük fel az Úrérkezésére nézve, ahogyan az Noé napjaiban is történt, s ahogyanaz Úr itt Izráel nemzetségére is utal.

Bizonyos, hogy az események értelmezéséhez az Ige nélkül re-ménytelen dolog közelíteni. Zárjuk végül gondolatainkat magá-nak Istennek a missziói szándékával, azzal a páli igével: „Istenakarata az, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság isme-retére eljusson” (1Tim 2,4).

D. Szabó Dániel

Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a Magyar Református Pres-biteri Szövetség 25 éves jubileumát folyó év október 16-17-éntervezi megünnepelni a Zsinat székházának dísztermében. Ezt azalkalmat kívánja felhasználni arra is, hogy a meghívandó, határontúli testvérszervezetek elnökségeivel egy együttmûködési munka-tervet fogadjon el a múlt év novemberében Sárospatakon aláírtEgyüttmûködési Megállapodás keretében. A részletes programotkésôbb honlapunkon tesszük közzé. A kétnapos jubileumi ünne-pély záró istentiszteletén szeretnénk hálát adni Istennek megôrzôés támogató szeretetéért az eltelt 25 év alatt Szövetségünk iránt:„Ô hû marad, mert Ô magát meg nem tagadhatja” (2Tim 2,13)

Maradj bennem, benned engem hagyj lennem, hogy áldjalak (Dics 436,5) 15

A 13. század végén született István király verses históriája (Of-ficium S. Stephani Regis Hungariae) elsôsorban azt emeli ki,hogy István király vezette el a magyarságot a pogány világbóla kereszténységbe: „Míg Attila állt fölötte, / a magyar nép egye-dül / a zsarnok igáját nyögte / ész nélkül s hitetlenül. / De Ist-ván uralkodása / dicsô fordulót hozott, / jelzi egy szó megtol-dása: / gaz igazra változott. / Teremtônk a tenger éve / elhagyottHungáriát / mindeddig megtérítésre / senkinek sem adta át; /eme szentjével kínálta / a keresztség balzsamát, / övéinek s nékitárta / örök égi otthonát.” (Weöres Sándor fordítása)

A verses história nyomatékkal szól arról, hogy István király erôsakarattal és uralkodói szigorúsággal vezette népét a keresztényEurópába: „Ha szelídebb apostolra / is hallgatna nemzetünk: /

talán Isten küldött volna / kezesebbet is nekünk. / Merész lá-zongók hadával / gyengébb pásztor mit tegyen? / Ezért keményférfi által / szállt reánk a kegyelem.”

Ugyanakkor a király szelídségét is ünnepli, azt a kegyességét,amelyet a szegények és a szenvedôk iránt tanúsított: „Menny-nek minden adománya / közt legnagyobb kegyelem, / mely rá-szállt a szent királyra: / csodálatos türelem. / Koldusok téptékszakállát / – példaként említtetik –, / mikor egyszer alamizsnát/ kegyesen osztott nekik; / és elkezdett énekelni / hálát, ujjongófohászt, / hogy méltó lett elszenvedni / e csúf megaláztatást.”

(Részlet Pomogáts Béla:Szent István a magyar költészetben c. írásából)

István király verses históriája

2015. július-augusztus16 PRESBITER

Ez a kissé hosszúra fogalmazott cím talán nem is várna magya-rázatra, annyira igaz és egyértelmû. Akkor miért is írtuk le?Azért, mert a cigány gyülekezeti alkalmak a maguk sajátos indu-lásában olykor szabadabb missziói találkozások lehetnek, ami-kor a gyülekezeti gondozói igény még nem föltétlenül jelenikmeg. Nékünk Sárospatakon legalább két éven át voltak cigány-missziói alkalmaink, melyekre a környékrôl is hívogattunk, me-lyeken együtt énekeltünk, imádkoztunk, Igét szóltunk, és több-nyire 100 fôt meghaladóan mindigegyütt is étkeztünk. Örültünk, és„vendégeinket” még haza is szállítot-tuk. A hálás emlékezethez tartozik,hogy az ebédet mindig Victor Istvánnépes családja készítette el, és ebbôlsoha egy tányérnyi sem került kiön-tésre. Legfeljebb boldogan vittek elegy-egy bögrényit az otthon mara-dottaknak. Isten veletek, köszöntöt-tük a búcsúzókat, majd újra hívunkalkalmainkra, jöjjetek megint, na-gyon várunk!

A helyzet azóta megváltozott. Mamár, ahogyan olvashatják, cigány gyülekezetei is vannak az Úr-nak körülöttünk. Heti rendszeres alkalmak, esetleg keresztelések,temetések, némely helyen már konfirmációk, látogatások ésmegnövekedett gondozói igények is megjelennek mindezekkelegyütt. Hála az Úrnak, hogy közben minden közösségnek otthonais lett, melyért viszont a koreai testvéreinkért mondunk köszöne-tet Istennek. Mi több, mindegyik gyülekezetnek van már egyszolgáló lelki magja is, akik az ének és az imádság vezetésében,de a bizonyságtételben is nagy ajándékot jelentenek. Igazán hû-séges munkatársaink az Úrban. A híradásainkból az is ismerttéválhatott, hogy néhány helyen már református lelkipásztor test-véreink is teljes odaadással végzik közöttük a lelki szolgálatokat.

Akkor mégis mi az, ami hiányzik? Mindenek elôtt az idô, a reá-juk fordított idô. A családlátogatásra, a beteglátogatásra, kórhá-zi- vagy éppen börtönlátogatásra fordított idô. A velük való mégtöbb imádkozás, bajoknak és terheknek a meghallgatása. Azegyütt örülés és az együtt sírás. Hiszen itt minden munkatársunk-

nak, lelkipásztor testvérünknek még sok más területen is helytkell állnia, cigány testvéreinknek is akár 10-12 órás napi lekö-töttsége van, illetve családjuk, kertjeik, vagy éppen ôk maguk isbetegséget hordoznak.

Akkor mi a megoldás? Nem tudjuk, csak keressük az Igébôl.A legfontosabbat megtaláltuk: „Kérjétek azért az aratásnak Urát,hogy küldjön munkásokat az Ô aratásába!” Küldjön teológusdiákokat, presbitereket, gyülekezeti tagokat, és nagyon várnánk

lelkipásztor Testvéreinket is. Ajándé-kozzon meg azzal a mennyei látás-sal sokakat, hogy az Ô országáról,az egyházunkról, mindezen belül ci-gány testvéreink és népünk lelki éle-térôl is szó van. Bizonyára szükségesés hasznos továbblépés lehet a név-jegyzék összeállítása, postai, telefo-nos, vagy e-mail-es elérhetôség elké-szítése. Hasznos lehet minden olyanegyéni és családi eseménynek a gyü-lekezeti alkalomra történô bevonása,megszentelése, melyekre eddig ke-vesebb idô maradt. Mindezekre az

alkalmaink végén lehet talán kicsit több idôt szánnunk. Gyüleke-zeteink tagjai a környezetükhöz képest érzelmileg érzékenyebbek,mondhatnánk gazdagabbak is. Azért az újak köszöntése, a hiány-zókra történô rákérdezés igen fontos. Lehet folytatni a névnapo-sok, születésnaposok köszöntésével, a ballagott diákok üdvözlé-sével, és egyszerû, de kedves ajándékok átadásával. Különösenajánlani tudunk egy szalvéta nagyságú kicsi hímzést, amibenbenne van az ajándékozó gyülekezet neve és az évszám. Ilyenegyszerû hímzéseket Erdélyben, Kárpátalján is viszonylag olcsón,örömmel készítenek el. A betegekért, vizsgázókért való könyör-géssel, áldáskéréssel, üdvözletek átadásával további örömöt sze-rezhetünk. Fontos, hogy a lelki család, az együvé tartozás szóban,de a légkörben is megjelenjék és megfogalmazódjék. Akár a Páláltal ajánlott köszöntés mértékéig. Ha kevesebben érkeznek, hi-szen a faluban megjelenô alkalmi munkák visszafoghatják ôket(szüret, betakarítás...), formáljunk esetleg új ülésrendet, alakít-sunk kört, és bátorítsuk ôket az egymásért való imádságra. Segít-sünk egész egyszerû, hálaadó, bûnvalló, kérô mondatokat megfo-galmazni elôttük, és mi se riasszuk meg ôket ilyenkor hosszúranyúló imádságainkkal, sôt adjunk példát az egy-két mondatosimára. Isten Lelke néhány egyszerû szónak is örül, és késôbbegyre inkább megnyithatja az imádkozók szívét.

Több gondolatra most nincs hely, s talán több idô sem a gyü-lekezetben, de a leírtakra figyelve, a reménységben örvendezve(Róm 12,12) törekedhetünk gyakorolni mindazt, ami épít. Ennekaz is része, hogy a távolvalókat segítsük eljutni az alkalomra, ésonnét hazaérkezni. Ha nem közvetlenül a szomszédból jönnektestvéreink, autóink üres helyeit töltsük fel. Imádkozzunk, hívo-gassunk, s legyünk az Úr Jézus gyermekeinek és a vágyakozók-nak örvendezô taxisofôrjük. Csak annyit vár tôlünk az Úr,amennyit megtehetünk. Mi pedig kívánunk még több és méghasznosabb gondolatokat és gyakorlatokat testvéreink számára!

D. Szabó Dániel

RReeffoorrmmááttuuss cciiggáánnyy ggyyüülleekkeezzeetteeiinnkknneekk iiss vvaannnnaakklleellkkiippáásszzttoorrii sszzüükkssééggeeii ééss iiggéénnyyeeii

Hát jöjjetek, bunös lelkek, orvosságot kik vártok! (Dics 436,7) 17

A gyulai református templom adott helyszínt 2015. május 9-énannak a konferenciának, melynek témája a Biblia tolmácsolásá-nak idôszerûsége volt. A rendezvény a Békési Egyházmegyébena Tiszántúli Református Egyházkerület által 2015-re megfogal-mazott „Hirdesd az Igét” program nyi-tó alkalma volt.

A konferenciát közösen szervezte aPresbiteri Szövetség Békés MegyeiTerületi Szervezete és a Békési Refor-mátus Egyházmegye.

A nyitó áhítat szolgálatát Tóth-Mi-hala Veronika, a Debrecen Kossuth ut-cai gyülekezet lelkipásztora, a „Hirdesdaz Igét” program szervezôje végezteaz ApCsel 1. részének bevezetô verseialapján. Egy bibliai drámajáték szerep-lôinek gondolatait és egymás kérdé-seire adott érdekes válaszait osztottameg a hallgatósággal. Arra hívta fel afigyelmet, hogy Jézus tanít bennünketaz Isten országa dolgairól, és ha kö-zöttünk van, olyan, mintha Isten lennejelen. Isten országa lassan, de ugyan-akkor váratlanul jön el. Jézus átadja afeladatokat: a szelídek, tiszta szívûek,nagylelkûek csatlakozhatnak, az erô-szakosak, önzôek nem kapnak lehetô-séget. Jézus a fontos pillanatokbanmindig egyértelmû utasítást ad: marad-jatok együtt, és közösségként várjátoka Szentlelket. Így várakozik ma is az egyház, és benne van a le-vegôben a megújulás: jöjjön a Szentlélek, és tegyen, amit akar!

Az áhítat után ünnepélyes és örvendetes eseményre került sor.A határokon átívelô presbiteri szövetségi kapcsolatok újabb lánc-szemmel erôsödtek: a korábban elindult érmelléki, aradi és ko-lozsvári együttmûködés kibôvült, és nyilatkozat aláírására kerültsor a békési és a kalotaszegi egyházmegyék presbiteri szövetsé-gei között. A nyilatkozatot Dr. Tóth János békés megyei elnökolvasta fel, majd az elnökök mellett a két egyházmegye espere-se is kézjegyével látta el a dokumentumot.

Az elsô elôadásban Dr. Fekete Csaba, a Debreceni ReformátusKollégium Nagykönyvtárának munkatársa a Vizsolyi Biblia szü-letésének történetét mutatta be a 425 éves jubileum kapcsán. Ér-dekes és értékes források adatait idézte, és világossá tette, hogy

az elsô teljes fordítású magyar nyelvû Biblia nem Károli Gáspáregyszemélyes produktuma volt, hanem tulajdonképpen egy„szerkesztô bizottság” fáradozása árán születhetett meg. Nagyjelentôsége volt a Rákóczi család hathatós anyagi támogatásának

és a Kassával összeköttetést biztosítókereskedelmi útvonalnak is.

A legfôbb értékek, amelyek biztosí-tották, hogy mindmáig teljesen nemlehetett „lecserélni”, többek között aprófétai lobogás és ennek ellentétekénta higgadtság. Máig „becsülete” van aVizsolyi Bibliának.

Dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Biblia-társulat fôtitkára a bibliafordításokatértékelve azt hangsúlyozta, hogy aBibliának minden korban érthetônekkell lennie, mert a Biblia az isteni ki-jelentés egyik fázisa, Isten kommuni-kációja az emberrel. Nincs a Bibliának„szent nyelve”, a különbözô nyelvek-re fordítás jelenti a közvetítô csatornát.A revideált új fordítás (RUF) formahûés dinamikus, amely talán jobb közve-títést biztosít, talán jobban érthetô lesza ma embere számára.

A kérdések és hozzászólások összeg-zéseként Dr. Tóth János azt javasolta,hogy minden presbitereknek ajánlottmind a Károli, mind a RUF Biblia ta-nulmányozása.

Tóth-Mihala Veronika ismertette a „Hirdesd az Igét” egyházke-rületi programot, melyben az Istentôl ihletett szolgálatra kell a fi-gyelmet felhívni. A lelkület megújítása, a kapcsolatépítés a cél,és az így szerzett lendület növelheti a szolgálat spiritualitását. Lekell küzdeni a bizalmatlanság légkörét, és az igehirdetésnek azÉlet istentiszteletén kell megszólalni!

„Az én Bibliám” címû bizonyságtétel blokkban elôször VenterMiklós, az aradi egyházmegye fôgondnoka, a KirályhágómellékiPresbiteri Szövetség fôtitkára számolt be a Bibliával való találko-zásairól és arról, hogy mit jelent neki a Biblia, majd Markó István,a békési egyházmegye gondnoka elevenítette fel gyermekkori em-lékeit, avatott be személyes ima-sor összeállításába, és elmondta,hogy számára a Biblia szent, igaz, segít megmaradni a mennybevezetô úton, és minden szava közösségre hív. Mindkét megszóla-lás ôszintesége és hitelessége gazdagította a hallgatóságot.

A konferencia záró gondolatait Baráth János, a házigazda gyu-lai gyülekezet lelkipásztora fogalmazta meg, és imádsága és ál-dáskérése után a résztvevôk gazdagon terített asztalok mellettfolytathatták a testvéri beszélgetéseket.

A rendezvény jól közvetítette a Presbiteri Szövetség és azEgyházmegye egymás szolgálatát támogató hasznos együttmû-ködését, a határon túli kapcsolatok bôvítésével a magyar refor-mátus egység erôsödését, és buzdító gondolatokkal indította el aTiszántúli Egyházkerület „Hirdesd az Igét!” Békés megyei prog-ramját, hasznos ismeretekkel gazdagítva a hallgatóságot a ma-gyar nyelvû bibliafordítások értékeirôl.

Dr. Tóth János

Békési konferencia a Bibliáról

2015. július-augusztus18 PRESBITER

Béke a viharban – Kárpátalja

Elsõ lelkész-presbiteri családi nap Péterfalván

Egy számomra kedves történet szerint egy festôt egyszer meg-bíztak azzal, hogy fesse le a békét. Kicsit meghökkent a felada-ton. Létezik ennél könnyebb? Megfestett egy parkot, a parkbanegy padot, a padon egy nagyapát és egy nagymamát, akik egymáskezét fogák. Nézte-nézte az alkotást, aztán széttépte. Nem, eznem béke, ez nyugalom. Aztán festett egy hajót a tengeren: egykósza szellô sem borzolja a hullámokat, csüngenek a vitorlák.Ezt is összetépte, mondván: ez unalom. Mikor kétségbe esett,hogy a feladat mégis kifog rajta, kinézett mûtermének ablakán.Kint éppen egy nyári vihar dúlt és az ablak elôtt volt egy hatal-mas gesztenyefa. A festô észrevette, hogy az egyik belsô ágon,közel a törzshöz ül egy kismadár és alszik a viharban. Felvilla-nyozódott és lefestette: ez a béke!

Ennek az egyszerû kis történetnek az elsô lelkész-presbitericsaládi csendesnaphoz talán semmi köze nincs, talán sok köze isvan hozzá. Számomra ez a nap errôl szólt: a történelem viharábanközel lenni a törzshöz, a megpróbáltatások között meggyökerez-ni Jézus Krisztusban. Ez volt a célja annak, hogy Máramaros-Ugocsai Egyházmegye vezetôsége és a Máramaros-Ugocsa Egy-házmegyei Presbiteri Szövetség (MUE PSZ) megszervezte ezt anapot június 6-án Péterfalván a szolgálók feltöltôdésére és a sze-mélyes kapcsolatok erôsítésére a megye gyülekezeteinek presbi-terei és presbitercsaládjai között.

Az alkalom úgy kezdôdött, hogy beléptünk a regisztrációs ka-pun és fogadott bennünket Petrusinec Volodimir gondnok, MátéIstván, a MUE PSZ elnöke és Kocsis József titkár. Délelôtt tízórakor egy nyitóáhítatot hallottunk, amit Hunyadi Attila, a Mára-maros-Ugocsai Egyházmegye esperese tartott. Amíg a nagyobbakezen az áhítaton figyeltek a napi újszövetségi Ige alapján Istenútmutatására, addig a kisebbeket az önkéntesek elkísérték gyer-mekistentiszteletre. Molnár Zsolt verbôci lelkipásztor áhítata utánelkezdôdött a gyerekfoglalkozás, kézmûveskedés, arcfestés.

Hunyadi Attila esperes ezalatt az elsô gyülekezetre hívta fel afigyelmünket: amiben ôk kitartóan részt vettek, abban kell nekünkis kitartanunk, mert az apostoli tanítás hallgatása, a közösséggyakorlása, az imádkozás és az úrvacsorai közösség mai napig ismeg tudja tartani az egyházat. Az áhítat további részében szó voltAnániás és Szafira történetérôl, akik ezt a közösséget a hazugsá-gukkal akarták rombolni, azzal, hogy mások tetszését keresvehazudtak a Mindenhatónak.

Danku Eszter és Kutasi Kamilla szavalata után a nagypaládiHozsánna énekegyüttes dicsôítette Istent, akiket a nap folyamántöbb ízben is örömmel hallgattunk, majd a Péterfalvi ReformátusEgyházközség Kamarakórusa adott elô református énekesköny-vi énekfeldolgozásokat.

Kocsis József mutatta be az elôadókat, Taracközi Gerzsont ésTaracköziné Nemes Mónikát. A munkácsi lelkészházaspár a Ma-radni és szolgálni Krisztusért címmel tartottak elôadást. Úgy gon-dolom, az aktuális téma, amit a MUE PSZ határozott meg, min-denkinek szívéhez szólt, kiváltképpen hogy a napokban Ábrahámtörténetét olvassuk, akinek azt mondta az Úr, hogy hagyja el vá-

rosát, rokonait, földjét. Taracközi Gerzson személyes kérdésselkezdte elôadását: „Tényleg, Uram? Nekem is azt mondod, hogymenjek el?” Úgy gondolom, ennek az elôadásnak a legnagyobberôssége az volt, hogy az elôadók nem diktálni jöttek, utat mu-tatni, amin járnunk kell, hanem beszéltek a saját egyéni életútjuk-ról, és ezáltal sokkal többet mondtak el a választás nehézségérôlés Isten vezetésérôl, mintha csak elmondták volna, mi a teendôekkor. A témához alkalmazkodva természetesen mindketten le-vonták a következtetést: lehet a motivációt és megélhetést követ-ve kimenni külföldre, ahol talán egész életedben idegen leszel, éslehet maradni Krisztusért. Végsôsoron nem az a lényeg, hogymész vagy maradsz, hanem milyen hatással van ez a krízis az is-tenkapcsolatodra – Krisztussal mész vagy Krisztussal maradsz.Mert mindkettô lehetséges út, neked kell megharcolnod, meg-imádkoznod, melyiken indulsz el.

Taracköziné Nemes Mónika kiemelte: talán nem is érezzük át,de az idei pünkösd különleges jelentôségû volt, mert Jézus utatmutatott és elküldte hozzánk a Vigasztalót, mert a mindennapja-ink reménytelenek. Akarunk-e ezzel a Vigasztalóval továbbmenni?

A legjobb kérdésekre, amik elhangzanak a szószéken, nem azad választ, aki beszél, hanem az ad választ, aki hallgatja ôket. Miis választ adtunk erre a kérdésre, mikor a nap további részét úgytöltöttük, hogy testvéri közösségben, egymás hite által épülveéreztük és érzékeltük, hogy az a Vigasztaló van közöttünk, aki atanítványoknak bátorságot és szavakat adott a bizonyságtételre.Ez a bizonyságtétel hangzott el a KRISZ együttes ajkáról is, akikmegzenésített versekkel zárták napunkat.

A rendezvény további részében élvezhettük a péterfalvi vidám-park nyújtotta szórakozási lehetôségeket, illetve a különbözô csa-ládi programokat és gyerekfoglalkozásokat.

Én hiszem, hogy amit Isten szavára és parancsára kezdünk elaz egyházban, annak lesz jövôje és folytatása is – ezért hívomszeretettel a kárpátaljai református gyülekezetek tagjait legköze-lebbi családi napunkra, amely augusztus 22-én lesz megtartva,szintén Péterfalván. Jöjjünk el, hogy Jézus a viharban is békéttudjon adni egy napra!

Laskoti Zoltán,szôlôsgyulai beosztott lelkész

Idézet Szikszay György Mártí-rok oszlopa (1789) címû mun-kájából:„Vallást csúfoló, s tagadó em-ber! Lásd és értsd meg a szentmártírok vallástételükbôl és ma-gok viselésekbôl, hogy van val-lás, van Isten beszéde, van Lé-lek, van halál után élet, vagynakörök jutalmak és büntetések”.

* * *

Luther Márton:„Véssük a fejünkbe: mindenféle üldözés, még a belsô is, amitaz ördög kavar a szívben, Krisztusért történik velünk.”

Jézus lelke, szent kegyelme kiárad ma reátok (Dics 436,7) 19

Erdély: presbiter-nap Barátoson

„A templom menedék és erõs vár”A barátosi templom adott helyet a Kálvin hét keretében szervezettpresbiternap mintegy 130 résztvevôjének.

Igét hirdetett Dr. Kozma Zsolt ny. teológiai tanár a 84. Zsoltár 1-8.versei alapján, melynek üzenete a ma keresztyén emberéhez szólt:Mi számodra a templom? Otthon, menedék, vár, ahol a mi nyelvün-kön hallhatjuk Isten szavát, az Igét. Isten nemcsak kívülrôl hatá-rozza meg az ember életét, nem csupán külsô utakat kínál, hanem,ahogy a Bibliában egyedüli helyen hirdeti a zsoltároson keresztül:„a Te ösvényeid vannak szívemben”. Isten az ôt követô szívében jár.

Istentisztelet után, amelynek keretében a barátosi fúvószenekaris szolgált, majd Bóné Barna helybéli lelkipásztor köszöntötte a je-lenlevôket, ismertette a programot, majd átadta a szót Balogh Zol-tán esperesnek, aki elmondta, mennyire fontos a család életében acsaládfô példája, hite, hiszen meghatározza egész életüket. „...Le-gyetek erôsek az Úrban és az ô hatalmas erejében” (Ef. 6,10). Igé-vel nyitva meg a konferenciát.

Dr. Juhász Tamás ny. teológiai professzor elôadása következett:Krisztusi testvériség – Egyházi testületeink közötti kapcsolat cím-

mel, amely elgondolkodtató, újdonságnak és forradalminak hang-zó alapigazságokat fogalmazott meg. A külsô, látható valóság el-tér az ideális, Jézus által elvárttól. Az eszményi és a valós állapo-tot kellene közelíteni. Azt szeretnénk elérni, hogy ne legyen lép-csôzetes, hierarchikus felépítésû az egyházszervezet: „a fel-le kel-lene, hogy megszûnjön”. Az egyházban a választás nem demokra-tikus alapon kellene, hogy történjen, hanem Krisztus királyi akara-tának érvényesítése elvét követve. A személyi döntéseknek nincshelye a református egyházban. Ahol Krisztus lesz Úrrá, ott felállít-tatott Isten országa, de nem teljesedett ki. Tegyünk azért, hogy azaz egyház haladjon a cél felé, amely Isten országa.

Szünet, majd megbeszélés következett, melyen kérdések hang-zottak el a gondolatébresztô elôadás hozadékaként.

Ez után az Egyházmegyei Presbiteri Szövetség félórája követke-zett idôszerû kérdéseket felvetve.

A tartalmas napot a közösen elfogyasztott ebéd koronázta meg.

G.E.

A CITIZENGO nevû nemzetközi keresztyén szervezet, amely célul tûzi ki az emberi élet, a család és a szabadságvédelmezését világszerte, három napon át nagyszabású nemzetközi kongresszust tartott a spanyol fôvárosban avallásszabadságról. Ezen vezetô ortodox, katolikus és protestáns egyházi személyiségek, illetve keresztyénüldö-zést elszenvedôk számoltak be aktuális tapasztalataikról, melyeket a Közel-Kelet poklában az elmúlt idôben át-éltek. Élükön III. Ignatius Joseph Younan antióchiai pátriárkával, a Szíriai Katolikus Egyházból, aki a közel-ke-

leti keresztyénség megsemmisítésének a kísérletérôl szólt. Egyhangúlag elfogadták a Madridi Manifesztumot, kiáltványt. Ezt eljuttattákaz ENSZ-hez, az EU Parlamentjéhez, az Arab Ligához, valamint a nemzetközi államközösség vezetôihez, kormányaihoz (részletet közlünkebbôl – fordította: drbl).

MMaaddrriiddii kkiiáállttvváánnyy aa kkeerreesszzttyyéénnüüllddöözzééssrrôôll

Elítéljük minden formáját az erôszaknak és a háborúnak, amit Is-ten vagy valamely vallás nevében folytatnak. Feltárunk minden bû-nös visszaélést, amit olyan terrorista csoportok követnek el, mint aBoko Haram, az Iszlám Állam, az Anszar im-Sharia, az Al-Quaidavagy mások. Egyetértünk Ferenc pápa szavaival: „Isten nevébennem lehet gyûlölködni, Isten nevében nem lehet háborút viselni!”.

Bíztatjuk a különbözô országok kormányait, hogy erôteljesenküzdjenek a terrorizmussal, s arra kérjük a nemzetközi államközös-séget, hogy ebben a küzdelemben halogatás nélkül vegyenek részt,hiszen az egész emberiséget veszélyeztetik. Kérjük, hogy a kormá-nyok konkrét lépésekkel támogassák az érintett országokat a dzsi-hád elleni küzdelemben.

Elvárjuk az Európai Parlamenttôl, az Amerikai Államok Szer-vezetétôl, az ENSZ-tôl, hogy világosan ítélje el a dzsihádizmusminden formáját, javaslatokkal és konkrét, gyors és tényleges lé-pésekkel állítsák le ezeknek a terrorista csoportoknak a bûncselek-ményeit, áldozataikat pedig biztos védelemben részesítsék.

Kérjük az Arab Ligát, egyértelmûen ítéljen el mindenfajta hevestámadást és bûncselekményt, amit vallási okok miatt követeknekel a terrorista csoportok.

Elvárjuk, hogy a felelôs médiák és hírügynökségek igazsághozhû és objektív információt tegyenek közzé a vallási okok miatti ül-dözés áldozatairól. Arra kérjük a hírközlô szerveket, ne takarják ela valóságot, hogy a népirtás okait megérthesse a közvélemény.

Elkötelezzük magunkat arra, hogy az üldözést szenvedôknekminden támogatást megadunk, amire képesek vagyunk, nevükbenfelemeljük szavunkat, hogy drámai helyzetükön változtatni tudja-nak.

Minden eszközzel segítjük felnyitni azok szemét tetteik felis-merésére, akik az üldözés, az új mártíromság megvalósításával sú-lyos károkat okoznak.

Imádkozunk az üldözés áldozataiért, az új mártírokért szerte avilágon. Imádkozunk a dzsihadista terrorizmus végéért, s azokért,akik ezt elkövetik, hogy ráébredjenek tettük súlyára.

Madridi kiáltvány

2015. július-augusztus20 PRESBITER

Meghívóa Magyar Református Presbiteri Szövetség 14. Országos Presbiteri Konferenciájára

A konferencia témája: „Keresztyén nevelés és oktatás – templom és iskola kapcsolata”A konferencia alapigéje: „Mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot” (Tit 2,7b)

Helyszín: Berekfürdõ, „Megbékélés háza” Református Konferenciaközpont,Idõpont: 2015. augusztus 14-16.

A konferencia programja:2015. augusztus 14. (péntek):14:00–15:00 Érkezés, regisztráció, elhelyezkedés a szálláson15:00–15:40 Megnyitó áhítat: dr. Tóth János, a Békési Területi

Szervezet elnöke15:40–16:20 A hittanoktatás jelenlegi helyzete,

Papp Kornél, a Zsinat oktatási irodavezetôje16:20–16:50 Szünet16:50–17:20 Együttgondolkodás az MRE-ben a református

köznevelési rendszer fejlesztésérôl, Ábrám Tiborgimn. igazgató, tiszáninneni fôgondnok

17:20–18:00 Történelemtanítás keresztyén szemmel,Pintér Zoltán tanár, Karcagi NagykunReformátus Gimnázium

18:00–18:30 A témák megbeszélése kis csoportokban18:30–19:20 Vacsoraszünet19:20–20:00 Esti evangélizáció: Mihalina László mezôtúri

lelkipásztor20:00–21:00 Közös éneklés, beszélgetés

2015. augusztus 15. (szombat):08:00–08:30 Imaközösség: dr. Judák Endre presbiterképzési

elnök08:30–09:15 Reggeli09:15–10:00 Reggeli áhítat: dr. Bodnár Ákos diakóniai

tanácsadó10:00–10:30 Ifjúsági presbitérium alakításának lehetôsége,

Tóth Tamás debrecen-kossuth téri lelkipásztor10:30–10:50 Korreferátum: a debreceni ifjúsági presbitérium

egy tagja

10:50–11:10 Kérdések, hozzászólások11:10–11:40 Szünet11:40–12:10 Református iskola, gyülekezet, család,

Hámori Ádám, a KRE tanársegéde12:10–13:00 Kérdések, hozzászólások13:00–15:30 Ebédszünet, pihenô15:30–16:00 Cigány Szakkollégium a nevelés szolgálatában,

Uhrin Anikó, a Szakkollégium vezetôje16:00–16:30 Szünet16:30–17:10 Módszertani javaslatok a kiscsoportos

konferenciákhoz és a pedagógus-misszióhoz,dr. Judák Endre presbiterképzési elnök

17:10–17:30 Kérdések, hozzászólások18:30–19:20 Vacsoraszünet19:20–20:00 Esti evangélizáció: Mihalina László mezôtúri

lelkipásztor20:00–21:00 Beszélgetés a Szövetség pedagógusmissziói

céljairól

2015. augusztus 16. (vasárnap):08:00–08:30 Imaközösség: dr. Szilágyi Sándor fôtitkár08:30–09:15 Reggeli09:15–09:45 A konferencia összefoglalása,

dr. h.c. Szabó Dániel nemzetközi tanácsadó10:00–12:00 Záró istentisztelet úrvacsorával

Igét hirdet: Beszterczey András, a NagykunságiReformátus Egyházmegye espereseÁgendázik: Mihalina László mezôtúri lelkipásztor

12:30– Ebéd, hazautazás

SZERETETTEL HÍVJUK ÉS VÁRJUK PRESBITER TESTVÉREINKET ÉS VALAMENNYI ÉRDEKLÔDÔT!

Elhelyezés: a Konferencia-központ vendégszobáiban. Részvételi díj a 3 napra (2 éjszakára): 14 000 Ft/fô. Csak napközben résztvevô testvérek reggelit 500 Ft, ebédet 800 Ft, vacsorát 700 Ft áron kaphatnak. Jelentkezés a Szövetség bármely elérhetôségén:telefon 06-1/476-32-11, mobil 06-20/250-1428, e-mail: szovetseg@presbiter.hu, személyesen: 1092 Budapest, Ráday utca 28.Jelentkezési határidô: 2015. július 31. 12 óra. A részvételi díjak legalább felét kérjük elôre befizetni, a többit lehet a helyszínen.

Megközelítés: vonattal Karcag vasútállomásig, onnan autóbusszal Berekfürdôre, autóbuszok indulása a vasútállomásról:Karcag, vasútállomás 10:50 11:54 14:22 16:00Berekfürdô, strandfürdô 11:19 12:19 14:52 16:26autóbusszal Debrecenbôl: Debrecen, autóbuszállomás 10:00átszállás Tiszafüreden 11:18

12:45Berekfürdô, strandfürdô 13:37

Midon a kegyelem asztalához lépünk: jövel, maradj mivélünk! (Dics 442,1) 21

„Menj el tôlem, mert bûnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8)„Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10b)

Hányt-vetett a hab – most is hány-vet –, hogy eleget tegyek-e aPresbiter felelôs szerkesztôje, sôt szerkesztôbizottsága kérésének,és írjak szépen interjút Böszörményi Gergellyel. Amint azt tettemmásokkal. A közel két és fél órás beszélgetés után azonban, ame-lyet Gergelyék otthonában folytattam vele – pontosabban ô foly-tatott velem, mivel én némi kommunikációs kapálózás után bead-tam a derekam, és ezután már boldogan átadtam magam annak azintellektuális és érzelmi-lelki áradatnak, amely a sokaknak oly is-merôs mély bariton hangon ömlött Gergely szájából (fejébôl, szí-vébôl, lelke és múltja mélyébôl, jelenébôl és jövôjébôl). Nem ír-hatok interjút, kérem szépen, mert a Presbiter éves lapmennyisé-ge sem volna elegendô hozzá. Az arckép-vázlat is csak vázlat, a legfontosabb voná-sokkal.

Az ôsökkel kell kezdenem. Amikor arisz-tokrata családokról beszélünk, akarva-aka-ratlanul némi áhítat borong bennünk, hogymilyen elképesztô, hogyan lehet valakinekennyi – szintén arisztokrata – ôse! Gergely-nek legalább három évszázadra visszame-nôleg lelki arisztokraták az ôsei, az ezzel atitulussal és palásttal együtt járó mindenfé-le tehetséggel, nyilván gyarlósággal, de leg-fôképpen legyôzhetetlen, erôszakos hiva-tástudattal (bocsássák meg ezt a szóhasználatot). A Böszörményi-örökséget közvetlenül az édesapától, Böszörményi Ede Budapest-rôl kiebrudalt református lelkésztôl és csodálatos apától, valamintaz édesanyától, urának hûséges társától jóban és rosszban – jóbantalán sokkal kevesebbszer, mint rosszban –, a három haszontalanfiúgyerek szeretô meleg menedékétôl kapta a legkisebb is. Gergelyaztán a hódmezôvásárhelyi, többek között zeneiskolai diákévekután az akkori Közgázt elvégezve – melynek tanai lehullottak róla,mint kutya szôrérôl a víz – rövid kitérô után felcsapott zenemû ke-reskedônek. Ebben, mint azóta minden vállalkozásában, egyenran-gú segítôtársa a felesége, Zohna Márta, aki – zárójelben jegyzemmeg, bár azt hiszem, nagyon fontos – kitûnô áfonyás süteménytkészít, amelynek még a papírja is jóízû, amiben sült. Tehát a zene-mû bolt, a közgázos klub és ott a disk-jockey-ként való bemutat-kozás után a többé-kevésbé viharos egyetemi esztendôk egyenesfolytatásaként 180 fokos fordulattal a maradandó értékû zenéketgyûjtôk zarándokhelyévé vált. És innét egyre csak bôvült, egyregazdagodott a repertoár, bôvült a vállalkozás. 1993-ban az AfterCrying „Overground Music” címû CD-jének kiadásával megalapí-totta a Periferic Records hanglemezkiadót. Ugyanebben az évbenalapították családi vállalkozásként a Stereo Kft.-t, amely a CD-k,DVD-k és könyvek forgalmazásán kívül hazai és külföldi koncer-tek, illetve fesztiválok szervezôje. Ma már 25 országba exportáljaa kiadványait...

Ámde 2000-ben történt valami. A Ferencvárosi stadionban tar-tott Református Világtalálkozó alkalmán Gergely, ugyanolyanegyszerûen, megismételhetetlenül és átütô erôvel, mint minden el-hívott, megértette, hogy neki az Úristen nem csak azért adott ki-váló érzéket a zenéhez és, mellesleg, a gazdasági tevékenységhez,

valamint halló fület, értô szívet és legfôképpen hitet, hogy a tény-leg tehetséges magyar zenészeknek csakúgy, mint a szépségébenés érzelemgazdagságában egyetlen és felülmúlhatatlan népzené-nek teret, lehetôséget adjon a megjelenésre és közzétételre, hanemazért is, mert magyar református vér folyik az ereiben. Ez az elhí-vás feladat, kötelezettség, teher, iga. Jézus terhe és igája, amelykönnyû és gyönyörûséges. Az elhívásra válaszolnia kellett, de azelsô – és azóta is elô-elôbukkanó – válasza Péter válasza volt acsodálatos halfogás után: a „menj el tôlem, mert bûnös ember va-gyok, Uram!”. És Jézus válasza is egyértelmû volt a számára: „Nefélj, ezentúl emberhalász leszel!”

Böszörményi Gergely a rábízott emberhalászatot a születésétôlkapott magyarságával és reformátusságával értelmezi, amikor2002-ben elindítja a Református Énekek koncertsorozatot a Zene-

akadémián (majd „kinôtték” az Akadémi-át, s azóta a Müpában rendezik meg), aztán,kevesellve az egyszeri alkalmat, két évrerá a Református Zenei Fesztivált, ezt azegyedülálló háromnapos zenélést a Rádayutcában, a Kálvin téri templomban, a Nem-zeti Múzeum lépcsôjén. Ide nem kell jegyetvenni, itt csak át kell adnunk magunkat azüzenetnek, amely közös imában, istentisz-teletben, éneklésben ostromolja a szívün-ket. A Müpa színpadát 350 tagú kórus né-pesíti be, amelynek tagjai Kis-Magyaror-szágról, Erdélybôl és Partiumból, a Felvi-

dékrôl, Kárpátaljáról és Délvidékrôl jönnek, hogy zsoltárokban ésdicséretekben megvallják keresztyén és magyar református hitü-ket. A közönség pedig? A közönség együtt énekelheti mindegyikkarmester utolsónak vezényelt énekét, teli torokból a jó hallású re-formátusok, a botfülûek vagy más vallásúak halk suttogással ésmégis a közösségi hitvallás semmihez sem hasonlítható boldog ér-zésével, talán könnyes szemmel, talán fogadkozva, hogy ezentúlmások lesznek, talán mosolyogva, mert ott ül mellettük a gyere-kük vagy az édesanyjuk.

És ez, a mi Urunktól kapott megbízás alapján Böszörményi Ger-gely emberhalászatának köszönhetô. Talán eljön az idô, amikoregyházunk vezetôi teljes létszámban a közönséggel együtt éneklikmajd a Tebenned bíztunk-at (amelyet esetleg legközelebb nyitó-vagy záróénekként mûsorra lehetne tûzni), hiszen az egyház anya-gi és lelki támogatására az emberhalászok is méltók, még akkor is,ha afféle bozótvágó késként törnek utat a lelkek felé, és pótoljákazt a hiányt, amelyet a „hivatalos” egyház a mai bonyolult, zûrza-varos világban nem tud kitölteni. Hogy ezt nehéz-e fel- és elismer-ni, nem tudom, de azt tudom, hogy mi, magyar reformátusok, kö-szönettel tartozunk Böszörményi Gergelynek azért, amit tesz, mintahogy a Magyar Örökség díjjal és Bogárdi Szabó István ihletettlaudációjával megköszönték ezt 2012-ben a honi magyarok.

Jövôre, 2016-ban május 27-28-29-én lesz a XIII. ReformátusZenei Fesztivál, a helyszín Budapest Ferencváros, és július 2-án aXV. Református énekek, a helyszín a Mûvészetek Palotája(MÜPA).

A viszontlátásra!

Farkas Márta

A hiánypótló bozótvágó késAArrcckkééppvváázzllaatt BBöösszzöörrmméénnyyii GGeerrggeellyyrrõõll

2015. július-augusztus22 PRESBITER

„Fiaim!Csak énekeljetek...”

Lévay József(1825–1918)

Életmûvét egyetlen-egy éneke képviseliénekeskönyvünkben.Állítólag azt az éne-ket éneklik legtöbbenaz országban. „Gond-

viselô jó Atyám vagy, ó, én édes Istenem”(277). 90 éves korában írja, bár sorsa nemkényeztette. Ám pontosan számon tartottaIsten kegyelmének jeleit. S ha valaki 9 év-tized próbára tevô tapasztalatai nyománvalóságos gyermeki hálát mond – és mon-dat másokkal –, a próbatételek viharaiugyancsak dagasztották lelke vitorláit.Szívbôl mondotta: „Azt bünteti, kit sze-ret...!”

A szerény sajószentpéteri szülôi otthon-ból bibliás hitet, személyes isteni gondvi-selésben gyökerezô reménységet és aSzentlélek bölcsességét vitte magával.Nem csoda, ha versei számtalan helyén aszülôi házba vágyik. Megöregedve ezt azotthont újította fel és utolsó lehelletéigbenne élt. Aki mind az öt versszakot is-meri és szívbôl énekli, jobban ismeri a ke-

resztyén hittant,mint a világ leg-kiválóbb teoló-gusai! Ráadásulmindenki a sajátsorsára ismerbenne.

Kilencven esz-tendôs embertmár nem ér meg-lepetés. Legjobb

barátait – Petôfit, Aranyt, Tompát – elve-szítette. Ám tudta, hogy „Egyedül és kizá-rólag Isten kegyelmébôl” boldogulhat azember. A miskolci gimnázium igazgatója-ként sok-sok diák útmutatója. Ezután még30 éven át Borsod megye alispánja.Mennyi gonddal szembesül! Ôreá bizto-san nem mondható: „Mit tudja ô, hogy miaz élet?”!

Nem jártam a nagy világot,Engem az nem igen látott;Egy égbolt felettem,egy-egy hû föld alattam.

Szeretetben gazdag voltam,Kincseit én szét nem szórtam;Itt áradott heve egész melegének,Mint napsugár,melyet egy pontba gyûjtének...

Igen! A „Mikes” költôjérôl van szó! Nemkôbôl, nem bronzból, hanem fehér papír-ból és tintával állít örök emléket a Hûség-nek. Ha semmi mást nem írt volna, márakkor teljesítette volna küldetését. A Te-remtô Isten a „mikesi hûséget” várja el azembertôl. S mert tudjuk, hogy Mikes Ke-lemen a számûzetésben hatalmas irodalmimunkásságot fejtett ki többek között Pálapostol leveleinek magyarázatával – a hû-ség egyetlen forrására is rámutatott. A hû-séges ember mindenképpen boldogul. Ahûtlen, „haszonelvû” ember élete – esetle-ges káprázatos vagyona ellenére is – bol-dogtalanságba torkollik.

Énekeljük el naponta a 277. éneket. Ak-kor majd kiírhatják fejfáinkra: „Itt nyug-szik Istenben megboldogult...” Eggyeltöbb ok arra, hogy minden reformátusnak– még a gyermekeknek is – legyen sajáténekeskönyve.

P. V.

Sorsok – énekeink hátterében (VII.)Hallelujah!

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalom-mal. A szerkesztôbizottság tagjai: Apostagi Zoltán,Dr. Kelemenné Farkas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel,Kövespataki László, Dr. Papp Vilmos, Dr. Ritoók Zsig-mond, Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szer-kesztô és képszerkesztô: Dr. PhD Békefy Lajos. Fele-lôs kiadó: Dr. Szilágyi Sándor. Tördelés: HeckmannTamás. Szerkesztôség: Magyar Református PresbiteriSzövetség Irodája, 1092 Budapest, Ráday u. 28. Tel.:476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbiter.hu. Alap a fenti címen írásban vagy telefonon is megrendel-hetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi 2700 Ft,Európa országaiba 5000 Ft, a tengerentúlra 5700 Ft.Az elôfizetési díj csekken fizethetô: „Magyar Reformá-tus Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Buda-pest; személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodá-jában. Lapunk fenntartását szolgáló adományaikat isköszönettel fogadjuk a Kárpát-medence reformátusgyülekezetei és presbitériumai nevében! Készítette aPrime Rate Kft. Felelôs vezetô: a Kft. igazgatója. Kézi-ratot nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 450 Ft

A Szlovákiai Református KeresztyénEgyház internetes honlapján(www.reformata.sk/presbiter/) különrovat található Presbiter címmel. Idekattintva, hasznos információkat ka-punk nemrég megalakult Szövetsé-gükrôl. Itt olvashatjuk ezt a találó ésmegszólító pár sort is:

Belépés

Ha Ön presbiter,– Jézus Krisztus alázatos szolgája,– a református hitvallását vasárnapon-

ként családjával együtt gyakorolja,– megtért,– magyar anyanyelvû egyháztag,– egyetért a Presbiteri Szövetség

Alapszabályában rögzített célokkalés küldetéssel,

– a presbiteri vagy gondnoki eskü tar-talmának igyekszik eleget tenni

– a egyházunk szellemi és anyagi gya-rapodását igyekszik elômozdítani,

akkor az Ön helye is a Presbiteri Szö-vetségben van.

232015. július-augusztus PRESBITER

Április

27-én készítette elô elôzô lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

Május

2-án Vásárosnaményban, Füle Lajos teme-tésén Szövetségünket dr. Viczián Miklósmissziói bizottsági elnökünk képviselte.

3-án dr. Békefy Lajos, lapunk felelôs szer-kesztôje elôadást tartott a Budapest-Klauzál téri gyülekezetben az örménynépirtásról és a keresztyénüldözésrôl, il-letve a világvallások „versenyfutásáról”.

6-án a PRESBITER felelôs szerkesztôjeelôadást tartott Balatonfüreden, a refor-mátus üdülôben „Roma-gondozás, romavilág-imanap” címmel az ökumenikusnôi konferencián.

7-én dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnök,dr. Judák Endre presbiterképzési elnök,Szabó Tünde ügyviteli munkatárs és VácziGábor titkár Gödöllôn megbeszélésétfolytatott Gergely Zoltánnal, a Szövetséghonlapjainak új alapokra helyezésérôl.

8-án Szövetségünk ügyvezetô elnöke elô-adással szolgált a Károli Gáspár Refor-mátus Egyetem Hittudományi Kara V.évfolyamos hallgatói közösségében.

Ugyanezen a napon dr. Békefy Lajos fele-lôs szerkesztônk prezentációs elôadásttartott a pasaréti gyülekezet Világ-egye-tem programja keretében „Keresztyénekkereszttûzben – a keresztyénüldözés for-mái Jézus korától napjainkig” címmel.

8-10. között a Sárospataki Református Teo-lógiai Akadémián végzett presbiterkép-zôs hallgatók találkozót tartottak, mely-nek keretében – 9-én – közös kirándulá-son vettek részt Kassán.

9-én Gyulán tartotta presbiteri konferenciá-ját Szövetségünk békési egyházmegyeiterületi szervezete, ahol dr. h.c. SzabóDániel nemzetközi tanácsadónk elô-adással is szolgált.

10-én Visegrádon tartotta presbiterképzésialkalmát Szövetségünk északpesti egy-házmegyei területi szervezete, melyendr. Viczián Miklós missziói bizottságielnökünk elôadással is szolgált „Hogyantudja segíteni a presbiter a lelkipásztorszolgálatát?” címmel.

11-én Szövetségünk ügyvezetô elnöke, gaz-dasági elnöke, nemzetközi tanácsadója,titkára és ügyviteli munkatársa megbe-szélést folytatott az erdôkertesi székhelyûArs Longa Alapítvány vezetôjével, Er-dôs Jánossal, valamint munkatársával,Pándy-Szekeres Dáviddal, a kárpátaljai,Nagydobronyi Református Gimnáziumkeretében mûködtetett minta-gazdaságtámogatása céljából.

12-én dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnökés Váczi Gábor szövetségi titkár megbe-szélést folytatott Szentesi Lajos egyház-megyei gondnokkal, nagykunsági terü-leti szervezetünk elnökével, majd láto-gatást tettek Berekfürdôn, a MegbékélésHáza Oktatási- és Konferenciaközpont-ban.

15-én tartotta évi rendes közgyûlését társ-szervezetünk, a Magyar EvangéliumiAliansz Szövetség, a Budapesti Német-ajkú Református Egyházközség templo-mában.

Ugyanezen a napon a Sárospataki Refor-mátus Teológiai Akadémia pünkösdi ki-bocsátó istentisztelete keretében sor ke-rült a 2014/2015. tanévben presbiterkép-zésben részt vett hallgatók presbiterkép-zôs bizonyítványainak ünnepélyes átadá-sára. Ezen az ünnepi alkalmon 33 hallga-tó kapott bizonyítványt arról, hogy résztvett a Presbiteri Népfôiskolai képzésbenés sikeres vizsgát tett.

Ugyanezen a napon Tiszafüreden dr. Szilá-gyi Sándor ügyvezetô elnök részt vett azországos TeSzedd Mozgalom ünnepélyesmegnyitóján.

16-án Villányban tartotta presbiterképzésialkalmát Szövetségünk baranyai egyház-megyei területi szervezete.

Ugyanezen a napon a Kispest-RózsatériReformátus Egyházközség templomábanrendezte presbiterképzési alkalmát Szö-vetségünk Budapest-déli egyházmegyeiterületi szervezete, melyen az elnökségetdr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnök kép-viselte.

Ugyanezen a napon lapunk felelôs szer-kesztôje „Protestáns nôi portrék a re-formáció korából” címmel prezentációs,képekkel illusztrált elôadást tartott a ba-latonfüredi református üdülôben a Du-nántúli Nôszövetség konferenciáján.

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

21-én tartotta ülését Szövetségünk Fel-ügyelô Bizottsága.

28-án a Parlamentben került megrendezés-re a Keresztény Civil Szervezetek 11.Országos Fóruma, melyen Szövetségün-ket dr. Szilágyi Sándor ügyvezetô elnökés dr. Hardy F. Gábor, etikai bizottságunkelnöke képviselte.

30-31-én a Sulyok István Református Teo-lógiai Tudományok Intézete szervezésé-ben konferencia volt Nagyváradon, aPartiumi Keresztény Egyetemen, Szaba-dulás az Egyház „babiloni fogságából”címmel. A jeles alkalmon anyaországiszövetségünket dr. h.c. Szabó Dánielnemzetközi tanácsadónk képviselte.

Június

10-én a Zsinati Tanács budapesti ülésénSzövetségünket dr. h.c. Szabó Dánielnemzetközi tanácsadónk képviselte.

12-én a Magyarországi Egyházak Ökume-nikus Tanácsa budapesti székházábansajtótájékoztatóval egybekötött könyv-bemutató volt az egyiptomi kopt Terézanyáról szóló német könyv magyar kia-dása alkalmából. Ezen a 95 iskolát ésóvodát mûködtetô Maggie Gobranról,szeretetmûvérôl, imáiról színes vetített-képes elôadást tartott dr. Békefy Lajosfelelôs szerkesztônk, a könyv fordítója.A bemutatón részt vett dr. Szilágyi Sán-dor, a Szövetség ügyvezetô elnöke.

14-én Balazséron rendezte presbiteri konfe-renciáját a Kárpátaljai Református Egy-ház Presbiteri Szövetsége.

Ugyanezen a napon a balatonalmádi gyü-lekezetben Steinbach József dunántúlipüspök meghívására lapunk felelôs szer-kesztôje vetítettképes elôadást tartott is-tentisztelet keretében a keresztyénüldö-zés egykori és mai helyzetérôl.

Július

6-án készítette elô jelen lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

* * *

A szerkesztôbizottság következô ülésénekidôpontja: 2015. szeptember 7. (hétfô)Megjelentetésre szánt írásaikat eddig azidôpontig kérjük megküldeni Szövetsé-günk bármely elérhetôségére.

Váczi Gábor

Szent törvényed fáklyája világoljon pályánkra! (Dics 442,7)24

A mélységbôl kiáltok Hoz-zád, hallgass meg, Uram!Taníts meg, hogy kellkönnyezni a meg nem ér-demelt örömben, s hogyankell örülni a megérdemeltkönnyben. Adj erôt, hogykevélységem csillogásátelhomályosítsam, s az alá-zatosság színtelenségétokosan csillogtassam. Ta-níts meg, hogyan kell agyengékhez lehajolni, shogyan kell féktelen erô-vel egyenesen állni. Adjerôt, hogy fölényesen le-gyôzzem a testet, s aláza-

tosan megadjam magam a léleknek. Taníts szelíd szóra, ha bán-tások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek. Adj erôtnapközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtönelaludjak. Taníts meg lendülni, ha Reád találtam, s hirtelen meg-állni, ha utat hibáztam. Ne add meg mindig, amit nagyon kérek.Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek. Engedd a világot megvet-ve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni. Ez a kívánsá-gom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék, nagyon szépenkérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád, hiszen a mélység-bôl kiáltok fel Hozzád.

István király imája

A megszegett kenyérMeghal a búzaszem. Aranykalász

Sarjad szívébôl. Kaszasuhanás...

Halál, melyet megint halál követ:

a cséplôgép...

kemény malomkövek...

az erjedés... a tûz... a fájdalom...

És most fehér kenyér az asztalon.

A szenvedések útján ím, felér

a Koponyák hegyének asztalára

és vár reánk a megszegett kenyér.

Mi, akik epedünk és éhezünk,

kinyújtjuk érte elaszott kezünk...

égi erôt, új életet nyerünk

és üdvösség az, amit érezünk.

Túrmezei Erzsébet

Könyörgés menekültekértIrgalom Istene, aki

népedet átvezetted a pusztán,s a kivonuláskor pásztoroltad ôket,

Hozzád kiáltunkmilliónyi menekültért,

akik a bizonytalanságbaindultak,

és szegénység,üldözés, erôszak a kísérôjük.

Te légy a vezetôjük és oltalmazójuk, Urunk!Könyörgünk a családokért,

akik minden megtakarított pénzecskéjüketodaadják fiaik és lányaik megmeneküléséért,

s azt remélik, hogy az idegenbenmajd otthonra és megértésre találnak.

Uram, hallgasd meg az otthon maradókés a nagy útra indulók imáit,amikor szembesülnek azzal,hogy Európában és másutt

más emberek élnek, mint hitték!Könyörgünk az asszonyokért,

akiket menekülésük közben megerôszakolnak,és a férfiakért, akik emberi méltóságukban

annyi megalázást szenvednek el,a csempészbandák lélektiprását viselik szótlanul -

Uram, hallgasd meg imádságukat!Könyörgünk Hozzád, Urunk sok gyermekért,

akiknek nem lehet gyermekkoruk, csak félelmeik,akiknek a sorstalanság a kenyerük.

Állj mellettük, amikor elveszítik szüleiket,s nincs, aki felkarolja ôket -

Uram, hallgasd meg az érettük mondott imákatés gyermeki könyörgésüket,

légy figyelmes könnyeikre, Urunk!És légy könyörületes hozzánk is, ne váljunk cinikussá,

közömbössé menekült testvéreink láttán!Adj bölcsességet és irgalmasságot szívünkbe,

meg felelôsséget a felelôseknek,nagyobb felelôsséget sorsuk iránt

itt Európában és más kontinensen is.Uram, hallgasd meg teremtményeid könyörgését,

akárhol a nagyvilágban,bármely nyelven kiáltanak is Hozzád

a menekültekért, hontalanokért, elûzöttekért,vagy az áldozatok, vesztesek hozzátartozóiért.

Te maradj mellettük, ha már az emberekelpártolnak is tôlük!

Uram, hallgasd meg imáinkat értük és érettünk! Ámen.

(Fordítás: drbl)