pte alumni magazin 2015 | alumni magazine of the university of pécs

KÖSZÖNTÕ

Kedves Végzõs Hallgató!

Ünnepi pillanat az, amikor átveheti oklevelét. A diploma meg-szerzése nem csak azért nagy esemény, mert ezentúl elõnyö-sebb helyzetbõl indul a munkaerõpiacon, hanem mert munká-jának manifesztuma is. Bízom abban, hogy tanulmányainak le-zárása pusztán átmeneti, s további képzései kapcsán is almamateréhez tér majd vissza.

A Pécsi Tudományegyetem ma Magyarország egyik legna-gyobb, legszerteágazóbb kutatási-oktatási spektrumú felsõokta-tási intézménye. Olyan oktatási és kutatási bázis, amely nem csaka régióban vagy az országban, de a határokon túl is ismert és el-ismert. Egyetemünk egyszerre képvisel és vállal egy középkorigvisszanyúló nagyszerû tradíciót, és kapcsolódik aktívan a jelenre,jövõre irányuló új tudás intézményesítésének feladatához.

Ez a pillanat nem csak az Ön életében különleges: intézmé-nyünk, maga a Pécsi Tudományegyetem is ünnepelni készül, az1367-es egyetemalapítás 650. évfordulójára jelentõs jubileumiprogramsorozatot tervez, hogy méltóképpen ünnepelje megnem csupán saját fennállását, hanem a magyar tudomány évszá-zadokon átívelõ, töretlen fejlõdését.

Ennek alumnusaként már Ön is részese. Évfolyamtársaival együttvisszavárjuk már most útjára indult jubileumi programjainkra is.Sikert és boldogságot kívánok Önnek az elkövetkezendõkben,s bízom abban, hogy a Pécsi Tudományegyetemen szerzett tu-dása és az itt eltöltött idõszak alatt kialakult barátságok jelen-tõsen hozzá tudnak járulni ehhez. Visszavárjuk!

Pécs, 2015. májusBódis József

rektor

impresszum

PTE Alumni MagazinA Pécsi Tudományegyetem Alumni Magazinja

Felelõs kiadó: dr. Bódis József rektor

Kiadja: Pécsi TudományegyetemMarketing Osztály Alumni IrodaE-mail: [email protected]: http://alumni.pte.hu

Fõszerkesztõ: Harka ÉvaKözremûködõ újságíró: Kasza SzabolcsTördelõszerkesztõ: Wéber TamásOlvasószerkesztõ: Schmidt RenátaKépszerkesztõ: Csortos SzabolcsInfografika: Lugosi „Scham” TamásCímlapfotó: Ladányi TamásForrások: UnivPécs archív

Szerkesztõség: UnivPécs 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.

Nyomda: Generál Nyomda Kft. Szeged, Kollégiumi u. 11/hFelelõs vezetõ: Hunya Ágnes, ügyvezetõMegjelenik 5000 példánybanTerjesztés: a PTE Pécsi Diplomások Köre számára, valamint a PTE diplomaosztóin

A hirdetések tartalmáért a szerkesztõség nemvállal felelõsséget. Az anyaggyûjtés 2015 má-jusában zárult le.

12. oldal A szájvizes ember Dr. Bencze Bálint, a talpraesett orvostanhallgató megmutatja hogyan lehet a Pécsi Tudományegyetemen teljes képzést szerezni magunknak. Szakmát tanulni, hivatást álmodni és vállalkozást építeni. Fûben-fában orvosságra lelni, mindenben a tanulás lehetõségét látni.

48. oldal Mérnöki álmok: takarékos járgányok az utcára Minden évben a nagy versenyre készülnek. Az összes mérnöki, informatikai tudásukat beleteszik. Meg amit még kell. Aztán eljön a verseny, ahol a legkisebbnek kell a legnagyobbat hozni. Az izgalomtól talán néha elfelejtik, hogy munkájukkal a jövõ közlekedését határozzák meg.

33. oldal Magyar csillagvadász A csillagos ég – mondhatjuk, hogy ez a határ. Ladányi Tamásnak biztosan nem az: a The World at Night nemzetközi szervezet egyetlen magyar asztrofotós tagja akár heteket, hónapokat szentel egy-egy kép létrehozására, melyeken távol és közel olvad harmóniába.Címlapfotónk szerzõje is õ!

SZABADSÁG

TECHNOLÓGIA

15. oldal Újságárusból újsággyáros Tömör, de igaz. Fél óránk volt, õ húsz perc alatt elmondta a lényeget. A termeléstõl az értékteremtésig. Varga Zoltán példája. Nem csak kezdõ vállalkozóknak.

40. oldal Gyakran el sem hiszem, hogy én csináltam Két napig egyfolytában futni; fél óra pihenés az árokparton, tisztálkodás menet közben. Sokan nem értik miért csinálja. Õ meg – a családja és a szakmája mellett – csak ezért él. Életre kel Lubics Szilvia, a hahóti fogorvos legendája.

50. oldal „Pécsiség”, múlt és jelen Aki ismeri a mûveit, általában rajong mindenért, ami csak kikerül a keze alól. Aki nem, az már csak az összekötõ kapocs – a jelenleg PTE-nek hívott pécsi felsõoktatási intézmény miatt, olvasson bele szövegeibe. Parti Nagy Lajos sajnos már ritka vendég Pécsett, de a város szellemisége biztosan nyomott hagyott az életében. És õ is a város szellemiségén.

Melyik karra jártál a PTE-n belül? Melyik kar képzéseire jelentkeztél volna eredetileg? Melyik karnak a szak-jaira jelentkeznél most, ha lehetõséged lenne? Bár a Pécsi Egyetemi Napok legfõbb szlogenje az a bizonyos„tökmindegy”, vagyis nem a kar számít, hanem az, hogy mindannyian egy egyetemre, a Pécsi Tudományegye-temre járunk, jártunk vagy járni fogunk, ezért az Alumni Magazin hasábjain a karok összeállítottak számotok-ra egy kis „hazait”, egyfajta útravalót, ami mindig újra meghívás is.

5. oldal A kiátkozás annak idején azt jelentette, hogy valakit egyszerûen kirekesztenek a közösségbõl. Ahogy az ó- és középkorban, ez ma sem lehet senkinek sem célja. Ma, amikor már a tudományos kutatók is hálózatokban gondolkodnak, nem kérdés: mindenki arra törekszik, hogy a része, s lehetõleg kiemelt ponton legyen része hálózatának. Ezért is fontos az egyetemi kapcsolatrendszer megtartása, erõsítése. Erre ad lehetõséget az Alumni Iroda, illetve lapunkban a kari mellékletek elõtt található alumnis játék. A diákévek emlékére pedig egy oldalnyi matricával is kedveskedünk!

KÖZÖSSÉG

KARI MELLÉKLETEK

55. oldal A valódi tudást a kommunikáció szakon adják Megjárta a hadak útját. Már húszévesen hatalmas ugrásokkal ívelt felfelé a pályája, tapasztalt jót is, rosszat is. Alapvetõen elégedett. De van, amit máshogy csinálna. Kaufmann Balázs: egy fiatal, tehetséges újságíró vallomásai.

37. oldal „Ha az Erasmusra gondolok, mindig a konyha jut eszembe...” Képzelj el egy csapatot a legjobbakból. Képzelj hozzá egy nagy konyhát, ahol minden esteolaszosan élhettek, szórakozhattok. Gitár, ének, hajnalig tartó beszélgetések. Képzelj el két lányt, akik szeretettel fõznek nektek. Képzeld el, hogy valakinek innen indul a karrierje. Nemes Nóra elmeséli.

21. oldal A nyelvtudás eszköz, a nyelvtanulás közösségi élmény Jobban örül, ha a folyósón, vagy a büfében beszélgetünk, a hallgatókkal is így szokott. Bajner Mária már nem látja mûködõképesnek a tudásátadás klasszikus formáit. Szétfeszítené a hazai oktatás kereteit, és ezt nem öncélúan tenné. Szerinte ez most létkérdés.

ALUMNI

Én és a PTE-s pulcsimÍrta: Bartakovics Bettina

Minden nap ez van rajtam. Most is! :DHogy miért? A: Mert Erasmuson vagyok Finnországban, és olyan kevés ruhám van, hogy hetentecserélem.B: Mert imádom!

Hát persze, hogy a B, mindig a B válasz a helyes! Így történt ez akkor is, mikorbowlingozni indultunk életem ötödik vagy hatodik legfagyosabb éjszakáján. Levet-tem, mert melegem volt, megfáztam, és a többire már nem emlékszem. Otthon, mi-kor másnap felébredtem, és tudtam, hogy itt a megfelelõ alkalom, hogy építsek egyPTE-s pulcsis hóembert, nem találtam.Az arcom keserû lett, hevesen kezdett dobogni a szívem, könnyes lett a szemem, el-futottam a bowlingos helyre, és vissza… sehol. Másnap éjszaka az ágyam mögött aztán valaki kopogtatott.

Ki az?A: Borzalmas Múminmumus a legszörnyebb rémálmodból!B: Én vagyok az, a PTE-s pulcsid!

pte.hu/ajandektargyak

Öregdiák nem vén diák

Érdekes. Valahogy nem szeretjük ezt a szót: öreg. Komolytársadalomtudományi kutatások állnak e tétel mögött,nemcsak mi, „öregdiák” munkatársak gondoljuk így azAlumni Irodában. Korábban éles vitákat éltünk meg arról,hogy egy magyar egyetem mennyire használhatja a latin ki-fejezést (alumni), hiszen itt van az öregdiák szó a maga ne-mes értelmével: végzett, diplomás hallgatója, egykori diák-ja az adott intézménynek. Persze tudjuk és értjük, nem vé-letlenül írjuk egybe: ez a kifejezés nem utal a korunkra, füg-getlen attól, hány éve is szereztünk diplomát, és mégseszeretjük… Kutattunk, vizsgálódtunk, vajon egy távol-kele-ti, egy német, egy spanyol, egy amerikai vagy épp egy bra-zil egyetem milyen kifejezést használ… ALUMNI. Ezt látjukszinte minden egyetemi weboldal fõoldalán. (Nem-nem:nem alumínium és nem aludni…)

Lassan 15 éve, hogy a Pécsi Tudományegyetem öregdiákprogramjának elnevezésében (PTE ALUMNI) mi is így hasz-náljuk. Igaz, a szervezet életre hívásakor megalkottuk aPécsi Diplomások Köre nevet is, hiszen szeretett városunkés egyetemünk kapcsolata évtizedek, évszázadok óta ösz-szeforrt.

Pécs egyetemváros. Szellemisége messze túlmutat az itttöltött diákévek kedves emlékein. Reméljük, magazinunk-ban is tudunk olyan kincseket mutatni, amelyeket szívesenolvasnak mindazok, akik most szerezték oklevelüket ésfriss diplomával keresik útjukat, és azok is mind, akik többévtized után jubiláló találkozókra érkeznek vissza egykoriegyetemükre, fõiskolájukra.

Bizony, az alumni programunk korosztályi kérdés. A 21–23éves korosztály számára talán nem is érdekes…vagy mégis?

ALUMNI

KÖZÖSSÉG

Kedves Végzõsök! Ti hogy érzitek ezt?Éppen túl egy vizsgaidõszakon, nyelvvizsgán, esetleg a mester-képzés kiválasztásának göröngyös útján, vagy a karrierépítéskezdeti lépésein. Nem könnyû idõszak ez számotokra, tudjukjól. Mégis, van egy intézmény e világban, amely úgy férkõzöttbe szívetekbe, ahogy nem is gondoltátok volna. Az egyetemiéveknek mindig különleges zamata van. Higgyétek el, olyan ez,mint a jó bor: az idõ múlásával egyre inkább felértékelõdik, ki:PTE-s voltam, értékes diplomát kaptam.

Izgalmas idõszak következik az életetekben… Lassan elho-mályosodik majd egy-egy oktató méltán elhíresült szigorúsá-ga, vagy az éjszakai görnyedések kényelmetlensége a köny-vek felett. A diplomaátadó ceremóniák meghatottságát aszülõk, nagyszülõk még hetekig, hónapokig emlegetik majdbüszkén. Számukra is érték a diplomátok. Új utak indulnakmunkahelyeken, vállalkozásokban, fejlesztõ kutatómunká-ban, közszolgálatban. Ezzel együtt talán kicsit megkopnakmajd a most még élõ egyetemi kapcsolatok, és marad azonline közösségek világa.

Természetesen szólunk mindazon egykori hallgatókhoz is, akikkorábban szerezték diplomájukat…

Kedves Egykori Hallgatók!Örömmel látjuk Önöket ismét az alma mater falai közt. Bizonyá-ra jó érzés betérni az épületek ódon vagy épp frissen felújítottfalai közé, régi kedves emlékekre lelni, felfedezni egy-egy tab-lót, régi bútordarabot és illatot. A legizgalmasabbak talán az év-folyam- és csoporttalálkozók eseményei. Vajon megismerjük-emég egymást 30–40–50 évvel a diplomaszerzés után? Milyenéletutakat, emberi sorsokat mesélünk egymásnak? Meghitt,könnyes találkozások, rég látott szerelmek, barátok. Az Alumniprogram szervezése, fejlesztése során sokszor találkozunk sta-tisztikákkal, létszámokkal, és amikor személyesen részt ve-szünk a jubiláló évfolyamok találkozóin, akkor bizony „porbahull az elmélet”. Megható mesék, szívszorító emberi sorsok ta-núi lehetünk… Önök, kedves egykori diákok: pedagógusok,mérnökök, jogászok, orvosok a szakma csúcsán vagy épp aszakmai karrierrel a hátuk mögött, nyugdíjasként érkeznek visz-sza egykori egyetemükre. Mi pedig lesünk, figyelünk mindenegyes szóra. Tesszük ezt különösen akkor, amikor egy 40 évevégzett évfolyamhoz eljön egykori tanáruk is! Segítünk eliga-zodni, megajándékozzuk végzettjeinket egy kedves mosollyal,Alumni tagkártyával, magazinnal. Ezek az igazi alumni-ünnep-napok. A kötõdés, a kapcsolat ereje itt mérettetik meg igazán.

Ezek vagyunk mi, PTE-diplomások.

Barátok, családtagok, kollégák vagy ismeretlen ismerõsök, akikmind egy padban ültek, és akik mind PTE (no és persze a szá-mos jogelõd intézmény nevét viselõ) diplomával léptek ki egye-temünk kapuján. Különbözõek vagyunk és mégis egyformák.Büszkén valljuk: mi is itt végeztünk. Ez is a mi hazánk.

MMiitt éérrzzeell mmoosstt?? MMiillyyeenn vvoolltt ss mmiillyyeenn lleesszz??

Esszépályázatot hirdetünk e témában a frissen diplomát szerzett

hallgatóink körében. Ha úgy érzed, megosztanád másokkal is érzéseid

az egyetemi évekkel kapcsolatban, hajrá! Írj nekünk!

Formai követelmények:

Karakterszám: min. 5000 – max. 15.000.

Fájlformátum: .doc; Betûtípus: Times New Roman,

12-es betûméret, 1,5 sortáv.

Az esszé megjelenítése lehetséges írói álnéven is.

Beküldési határidõ: folyamatos.

Beküldési cím: [email protected]

A legjobb írásokat, vagy azok egy-egy részletét megjelenítjük a

www.alumni.pte.hu és/vagy a www.univpecs.pte.hu oldalon,

illetve az alumni program közösségi média oldalain.

A legjobban sikerült alkotások szerzõit

egy-egy PTE-ajándékcsomaggal díjazzuk.

KÖZÖSSÉG

PTE ALUMNI PROGRAMA korábbi Alumni Magazinokban is írtunk már közösségkovácsolóerõrõl, tagsági formákról, képzéseinkrõl, tagkártyánkról, az ele-gáns és nívós egyetemi emlékgyûrûrõl… egyszóval RÓLUNK, azegyetemi alumni (öregdiák) programot megvalósító irodáról. Van,ami változik (tagsági formák), van, ami gyarapszik (kedvezménytadó partnereink köre) és van, ami állandó, szilárd jelenséget alkotés méltón képvisel bennünket (egyetemi emlékgyûrû). Az AlumniIrodában mi magunk is alakulunk, megújulunk, átszervezõdünk, decéljaink változatlanok: szeretnénk a jövõben is folyamatos és élõkapcsolatot biztosítani akár online, akár offline megoldásokkal adiplomás végzett hallgatók és az egyetem között.A regisztrált végzettek számát tekintve közel 20.000 PTE-diplo-más hálózata vagyunk.

Kari AlumniTermészetesen minden karunkon alumni koordinátor munkatársak issegítik munkánkat, így bátorítjuk egykori hallgatóinkat, hogy láto-gassák meg a kari közösségi weboldalakat, csatlakozzanak, és alakít-sák ki saját profiljukat a felületeken. Célszerû az évfolyam- vagy cso-porttalálkozók szervezõinek is náluk jelentkezni, hiszen teremfogla-lásban, és az egykori oktatók elérésében is segítenek. Több karun-kon szerveznek Alumni Napokat, illetve elõadásokat vagy képzésiprogramokat, amelyek nyitva állnak az egykori diákok számára is.

ÉN is PÉCSETT diplomáztam…A honlapunkon találtok számos olyan cikket, fotót, videót, amelyekolyan végzettekkel készültek, akik ismertek és elismertek szakmá-jukban, büszkén és jólesõ érzéssel gondolnak vissza egyetementöltött éveikre. A PTE tehetségkövetek közül is megszólal néhányhallgató. Rájuk érdemes lesz a jövõben odafigyelni!Ha van kedvetek csatlakozni, akkor a magazinban elhelyezett

játéklap segítségével ezt megtehetitek!

Tagsági formákJunior Alumni – a PTE bármely, aktív jogviszonnyal rendelkezõ hall-gatója jogosult csatlakozni, így már a tanulmányok ideje alatt isigénybe vehetõk az Alumni tagkártya kedvezményei. Végzett hallgatóink számára két tagsági formát ajánlunk. Az ingye-nes elvi tagság az egyetemmel fennálló kapcsolat megõrzését szol-gálja, és a tagkártya biztosítása mellett havi egy e-hírlevelet is kül-dünk. Prémium tagság szolgálja mindazok kényelmét, akik szeretnékpostaládájukban tudni az UnivPécs egyetemi lap minden példányát,és az évente egyszer megjelenõ Alumni Magazint is. Részletekértkeresd az iroda munkatársait!

… továbbképzési program a diplomán túl…A fenti szlogent azért választottuk az Alumni Akadémia programjá-nak mottójául, mivel sikerült olyan képzési megoldásokat találnunk,amelyek egyetemünk polgárainak és a végzettek számára is számoselõnyt jelentenek. Voltak már szombati programok, kiscsoportos tré-ningekkel, színházlátogatás, és volt már hétköznapi nagy elõadás –szakmai mûhelymunkával egybekötve. A lényeg: hogy az egyetemiéveken túl is nyújtsunk Nektek valami pluszt! Valami érdekeset és ér-tékeset! Olyan témákat keresünk, amelyek szakmától, tudományte-rülettõl függetlenül, bárkinek hasznosak lehetnek.

PTE Alumni KlubHa van a környezetedben néhány PTE-s ismerõs, akik szintén

itt diplomáztak, és van kedvetek ahhoz, hogy létrehozzatok

egy helyi PTE-közösséget a városotokban, jelentkezz! Elsõ-

sorban olyan vállalkozó szellemû PTE-diplomásokra számí-

tunk, akik közösségkovácsoló megoldásokkal és erõvel bír-

nak, és akiknek akár személyes érdekeltsége is van abban,

hogy egy adott településen (elsõsorban persze a saját lakó-

helyén vagy munkahelyén) létrehozzon egy PTE Alumni Klu-

bot. Persze indulhat az elképzelés egy kávézóban informális

módon, és az egyre bõvülõ létszámhoz igazodóan lehet fej-

lõdni. Mindehhez kínálunk szakmai segítséget, személyes és

online kapcsolatbõvítést, ötleteket és tartalmakat. Az elsõ

három klubalapítónak egy-egy min. 10.000 Ft értékû PTE

ajándékcsomag lesz a jutalma! Készen állsz? Jelentkezz az

[email protected] címen!

EEmmlléékkeeiinnkkAz egyetemi ajándéktárgyak jelentõs köre

irodánkban megvásárolható, és találkozhattok velünk minden diplomaátadó ünnepségen,

illetve a jelentõsebb egyetemi ünnepeken is.

Magazinunkban megtaláljátok az egyetemi emlékgyûrû megrendelésének lehetõségeit is.

A gyûrû önmagában kifejezi az egyetemhez fûzõdõ kapcsolatot és hûen tükrözi mindazt a tudást és eleganciát, amelyet képvisel,

és amelyet viselõjének adományoz.

Nemcsak irodánk jelképe, hiszen olyan ékszerrel gazdagít bennünket,amely a hétköznapokat is gyarapító értéket hordoz.

Találkoztunk már olyan sztorival, amelyben két idegen a Pécs–Budapest IC-n azért kezdett beszélgetni egymással,

mert mindketten viselték a PTE-emlékgyûrût… és így ismeretlen ismerõsként találtak egymásra,

és leltek új barátságra.

Várjuk megtisztelõ rendeléseiteket!

9PTE ALUMNI MAGAZIN

VVáállllaallkkoozzóóii kköözzppoonntt mmiinnddeennkkiiéérrtt!!Simonyi Üzlet- és Gazdaságfejlesztõ Központ(Simonyi BEDC) névvel mûködik egy különlegesszervezet a PTE-n. A Közgazdaságtudományi Kar tu-dásbázisára épülõ regionális gravitációs központcélja, hogy segítse a PTE-polgárokat vállalkozói ka-pacitásuk fejlesztésében, valamint, hogy kapcsola-tot teremtsen a reálgazdaság szereplõi és a PTE tu-dásbázisa között annak érdekében, hogy a PTE-ngenerálódó tudás a lehetõ legnagyobb mértékbenhasznosuljon a régió gazdaságában.

A Simonyi BEDC egyik elõzménye a KTK OhioEgyetemmel folytatott 25 éves kapcsolata, mely ahelyi gazdasági-társadalmi szereplõk inkubálását,fejlesztését célozza, vegyes – magyar, amerikai –hallgatói csoportok bevonásával. Ez az az aktivitás,amit Charles Simonyi, a Microsoft Excel fejlesztõje,kétszeres ûrturista 10 évvel ezelõtt támogatásraérdemesnek talált. Másik gyökere a Kék GazdaságInnovációs Klaszter, amit a Pécsiközgáz kis- és kö-zepes vállalatokkal hozott létre 4 évvel ezelõtt,hogy a helyi gazdaságot a helyi erõforrások bázi-sán fejlessze.

Komplex tevékenységet folytatnak, általánosság-ban üzleti inkubációs szolgáltatásokat kínálnak tag-jaiknak, legyen tevékenységük bármely életszakasz-ban. Segítenek a technológiai eredmények útjánakmenedzselésében a labortól egészen a piacig; a vál-lalkozói erõforrások és erõteljes innovációs képes-ségek széles skáláját nyújtják a vállalattulajdono-soknak, melyek segítséget nyújtanak számukra sze-mélyes és üzleti fejlõdésükben egyaránt. Arra töre-kednek, hogy az érintett felekkel együtt tanuljanakés alkossanak újat. Komoly erõfeszítéseket teszneka cél, egy új vállalkozói, kreatív gondolkodói gene-ráció kinevelésének megvalósítása érdekében.

Info: http://ugfk.ktk.pte.hu

A Simonyi BEDC évente kétszer az egészPTE-re kiírja az ún. 5LET OUTLET ötletver-senyt. A gyõztes projekteket fél évig fej-lesztik az ötletgazdával és egy fejlesztõ-csapattal, mentorral, szakértõkkel közö-sen. A félév alatt két státuszjelentést iskészítenek, 5–5 perces prezentációkat, afélév végén pedig a Simonyi Pitch kereté-ben minden ötletgazda 3 perces prezentá-ciót tart, amelyre a zsûri (a befektetõk) 7percben reagál. A VállalkozásfejlesztésiProgramon kívül zajlik a Simonyi Növeke-dési Program, amely innovatív kis- és kö-zépvállalkozások projektjeinek inkubációja. (Az egyik ilyen megvalósult vállalkozásrólbõvebben a következõ oldalakon lehet ol-vasni, a Szájvizes ember címmel!)

10PTE ALUMNI MAGAZIN

Bálint gyermekkorában gyakran túrázott biológiatanár édesap-jával, ekkor fedezte fel a természet értékeit. Lelkesen kutatta,„tesztelte” a teafüveket, gyógynövényeket, tanulmányozta a té-mával foglalkozó kódexeket, orvosi leírásokat, recepteket.Kedvtelését az egyetemen sem adta fel: PhD-témája a fogászat-ban és a bõrgyógyászatban használt gyógynövények vizsgálata,vállalkozásának, a HerbaDental Kft.-nek – általa fejlesztett – ter-mékei is természetes alapanyagokból, gyógynövényekbõl ké-szülnek.

Ha évszázadokon át újra és újra leírják egy gyógynövény hasznátés modern kutatási módszerekkel is tudjuk igazolni a korábbi eredmé-nyeket, akkor még inkább biztosra mehetünk a hatást illetõen – véliBálint.

„Emberkísérletek” nyomában

A magát szerényen kutató helyett „kutatói hajlamokkal ren-delkezõ hallgatónak” nevezõ fogorvos szerint alkalmankénta népi gyógyászat tapasztalataiból is érdemes meríteni, mertezek egyfajta „emberkísérleteken” alapulnak: ha például Pis-ta bácsi meggyógyult egy növénytõl, akkor feljegyezték a ha-tást, az alapanyagot pedig felvették a házi- vagy kolostori pa-tikába. Bálint folyamatosan dolgozza fel a középkori, kora

újkori szerzõktõl származó írásokat, többek között ezért ta-nult meg latinul. Miközben kedvenc könyveit mutatja, egypenna is elõkerül. Kiderül: Bálint a kalligráfia nemes kedvte-lésének is hódol.

Szeretek ezekkel foglalkozni, boldoggá tesz! – vallja – Úgy vélem,széles látókörrel kell rácsodálkozni a világra. Régi szöveget fordítaniés megérteni, felfedezni vagy újrafelfedezni, akár gyógynövényeketrajzolni… mind nagyon jó dolgok!

Mára a kedves elfoglaltságok sora a vállalkozásépítéssel, hon-lapfejlesztéssel, marketinggel, értékesítéssel bõvült, mivel aSimonyi Program szakmai csapatának kutatásai megerõsítettékBálintot abban, hogy korábbi elgondolásaiból, termékötleteibõlsikeres vállalkozást lehet építeni. Belevágott, azóta napi szintenkell ezzel a területtel foglalkoznia.

Egyre inkább szeretném a vállalkozásomra építeni az életemet –mondja. Folytatni akarom a munkát a meglévõ szakmai, tudományosháttérrel dolgozva tovább. A jövõben növelni kell a termékportfóliót,és tenni azért, hogy még többen megismerjék a termékeket. Tájékoz-tató elõadások útján is szeretném felhívni az emberek figyelmét aszájápolás és a gyógynövények fontosságára. Törekszem a tudomá-nyos kutatás eszközeivel még jobban alátámasztani ezt az orvosi kö-rökben még kevéssé elismert tudományágat.

A szájvizes ember

Mi köti össze a középkori kolos-torok féltve õrzött tudását agyógynövénykutatással, a fog-ápolással, a marketinggel és azértékesítéssel? A kérdés helye-sebben: ki? Dr. Bencze Bálintbonyhádi fogorvos, a HerbaDeitermékcsalád megálmodója. APTE ÁOK GyógyszertudományokDoktori Iskola hallgatója a fogor-vosi diploma megszerzése után aKTK egészségügyi menedzserképzésén vett részt, majd aSimonyi Vállalkozásfejlesztési, il-letve a Simonyi Növekedési Prog-ramok hallgatói tanácsadó csapa-tának segítségével vált önálló, tu-datos vállalkozóvá.


Titkos kolostori receptek

Az ismeretterjesztés egyik eszköze volt a „Fûben-fában orvos-ság” címû egyetemi kurzusa, amelyet több kar diákjai szabadonhallgathattak. Vállalkozói küldetését már közvetlen környezeté-ben, az egyetemi közegben többen is ismerik, elismerik: Voltmár, hogy egy ismeretlen hallgató megkérdezte, hogy én vagyok az aszájvizes ember?

Mert cégének elsõ és legfontosabb terméke a HerbaDei száj-víz, melynek tesztelése éveket vett igénybe: mélyreható, publi-kált kutatássorozat elõzte meg a készítmény forgalomba hoza-talát. Így vált ötletbõl termékké a HerbaDei szájvíz, 100%-bantermészetes gyógynövény-koncentrátum, gyógynövények illó-olajjal dúsított alkoholos kivonata, mely hatékony segítségetnyújthat többek között a fogszuvasodás, a fogágybetegség bak-teriálisan indukált folyamatainak megelõzésében, a szájszagkellemetlen problémájának csökkentésében. Bálint termékeegyedülálló: jelenleg nincs a piacon más – adalékanyagoktól,színezékektõl és tartósítószerektõl mentes – alternatíva.

A Herba Dental Kft. gyógynövényes teakeverékeket is forgal-maz, Bálint pedig dolgozik egy ekcémakrém fejlesztésén, tesz-telésén. A másik fõ feladat a kész termékek széles körû megis-mertetése és értékesítése, ehhez keres partnereket a vállalkozófogorvos. Eddig majdnem mindent egyedül vitt véghez: a ter-mékek csomagolásától a pénzügyi források elõteremtéséig.Szerencsésnek tartja magát, hogy a környezete, családja támo-gatja.

A HerbaDei szájvizet jelenleg a Béres Egészségtár révén a pa-tikákban és a Herbaház szortimentjében értékesítik, de a Bálintáltal fejlesztett összes termék elérhetõ a Herba Dental Kft. hon-lapján keresztül is.


A kor kutatójaként kijelenthetem, hogy a pécsi egyetem alapítása – a közelgõ év-forduló jelentette aktualitáson túl is jelentõs esemény. Országos viszonylatban el-sõnek lenni valamiben fontos. Az egyetem alapítása kiemeli Pécset a középkoritelepülések sorából. Kérdezhetjük, miért nem Visegrádon vagy más városbanalapították az elsõ magyar studium generálét (egyetemünk elnevezése a közép-korban). A városi polgárság is jelentõs szereppel bírt, de ennél fontosabb, hogya pécsi püspökség a 14. században az ország egyik leggazdagabb püspökségevolt. Hivatalosan a magyar uralkodó I. Lajos alapította az egyetemet, de a háttér-ben a német születésû Vilmos püspöké volt a kulcsszerep.

Fedeles TamásPTE BTK

Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék

MMii aazz 11336677--eess ppééccssii

eeggyyeetteemmaallaappííttááss jjeelleennttõõssééggee??


Az ünnepségsorozat elõkészületeirõl dr. Jarjabka Ákos a Jubileum650 projekt szakmai vezetõje, a PTE KTK dékánhelyettese nyilatkozott.

Azért nem sok egyetem mondhatja el a világon, hogy650 éves.

Közép-Kelet-Európában mi vagyunk az egyik leg-õsibb alma mater, még ha nincs is folytonosság atanításban. Ami pedig a pécsi ünneplést illeti, bár afõ esemény 2017 szeptemberében lesz, ám mi máraz idén õsszel elkezdjük a megemlékezéseket.

Mibõl áll az ünnepségsorozat?Hat–nyolc nagyszabású programsorozatot terve-zünk 2015 és 2017 között, több mint félszáz ren-dezvénnyel az elkövetkezõ két évben. Az elsõ ese-mény 2015. november 20-án lesz, a Visszaszámlá-lás napja, innen ugyanis 650 napnyi távolságra vana fõ program. Készül továbbá egy háromrészesegyetemtörténeti almanach is, amelynek elsõ köte-tét ekkor adjuk ki a középkori idõszakról.

Miért fontos a 650 éves évforduló a PTE számára?Úgy érzem, hogy ez nemcsak a PTE számára bír kiemelkedõ fontossággal, hanemegész Magyarország büszke lehet erre a döntésre. Tulajdonképpen a pécsi egyetemalapításával Magyarország belépett azon nemzetek sorába, amelyek tudás alaponszerveztek a társadalmat, ezért szeretnénk azt elérni, hogy a magyar kormány szep-tember 1-jét nyilvánítsa a Magyar Mûvelõdés és Oktatás Napjává – a pécsi egyetemalapításának emléknapjává, amely nap, nem mellékesen Pécs város napja is.

Bevonják a város lakóit is az ünneplésbe?2017. szeptember 1-jén lesz a csúcsprogram, tervezetten a Szent István téren,a Dóm téren és a Püspöki Palota körül, valamint a Székesegyházban, a CellaSeptichorában és a Széchenyi téren is tömegrendezvényeket szervezünk a püs-pökség és város önkormányzatával együttmûködésben, s ez a kulturális, vala-mint tudományos programsorozat egészen szeptember közepéig fog tartani. Azáró program pedig egy díszhangverseny lesz 2017 decemberében a KodályKözpontban. Szó van arról is, hogy Nagy Lajos királyról és Vilmos püspökrõlszobrot állítanak az évforduló tiszteletére a városban.

A cikk az Új Dunántúli Napló írása alapján készült.

Indul a visszaszámlálás:

a magyar felsõoktatás 650 éve

PTE 650 Jubileumi Projektirodaelérhetõségek:

postacím: 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.telefon: +36-72- 501-500/18517-es mellék

e-mail cím: [email protected]ím: www.jubileum.pte.hu

Kedves Végzett Hallgatónk!

A Pécsi Tudományegyetem hazánk elsõ felsõoktatási intézményeként az oktatás,a kutatás, a tudományok magas szintû mûvelésének, valamint a gyógyítás nemesfeladataival és kihívásaival néz szembe nap mint nap.

Feladatunk, hogy hallgatóink és oktatóink számára minél színvonalasabb oktatá-si, tanulási és kutatási környezetet biztosítsunk. A Pécsi TudományegyetemKözhasznú Alapítványának az elmúlt években számtalan pályázat támogatásáranyílt lehetõsége az SZJA 1%-át felajánlók jóvoltából.Hallgatóink ösztöndíjat nyerhettek el. Oktatóink szakmai konferenciákon, tanfo-lyamokon vehettek részt. Az elnyert támogatások révén kollegáink számos, az ok-tatásban hasznos és hiánypótló tankönyvet adhattak ki.

Céljaink megvalósítása érdekében a Pécsi Tudományegyetem Közhasznú Alapítvány 2015-ben is várja a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásait!

Köszönjük, hogy Ön is a pécsi felsõoktatás jövõje mellett dönt!

Tisztelettel:

Dr. Bódis József Dr. Rappai Gábor egyetemi tanár egyetemi tanár rektor a Kuratórium elnöke

„Átalakuló felsõoktatás.Kevesebb állami támogatás.

Nem túl rózsás gazdasági környezet.Erõsödõ igény a saját egyetemi bevételekre.

Ezek miatt adtam az adóm 1%-át a PTE Közhasznú Alapítványnak. Az eszemre hallgatok. Mint volt PTE-s diák és mint jelenlegi alkalmazott azt szeretném,

hogy az egyetemünk ledönthetetlen bástya maradjon. Erõsítem is úgy, hogy az államnak az adóm szerény 1 %-át muszáj a PTE-re költenie.

Az egyetem alapítványa pályázatok útján olyan területeknek biztosít ebbõl forrást, amikre máshogy nem, vagy jóval kevesebb jutna. Azt a szervezetet támogatom,

ahonnan a fizetésemet kapom. Ez egy egyszerû, józan és ésszerû döntés.”

PTE Közhasznú Alapítvány

1%%Pécsi Tudományegyetem Közhasznú Alapítvány

Adószám: 19034951-1-0 2

Bankszámlaszám: 50800111-15412809

Újságárusból újsággyáros


SZABADSÁG

Lapunk egyik fõ „témája” a szabadság. Ön szabad embernektartja magát?

Teljesen szabadnak érzem magam. És ez a legjobb dolog,ami történhet velem. Szellemi és pénzügyi szabadságbanélek: azt olvasok, amit szeretnék, azt veszek, amit csak meg-engedhetek magamnak. Nincsenek fõnökeim. Nem kell el-számolnom senkinek, csak a lelkiismeretemnek, például az-zal, hogy mit akarok az életben elérni, létrehozni. Ez a sza-badság nagy adomány az élettõl, amiért természetesen megkellett dolgozni. El kellett eddig jutni, és ebben az idáig ve-zetõ út a legjobb.

Már az egyetemen vállalkozott. Milyennek látja ahhoz az idõ-szakhoz képest a mai egyetemisták, fiatalok lehetõségeit?

Szerintem a mi korszakunk és a mai nem hasonlítható össze,mert mi – a rendszerváltás környékén – különleges történel-mi helyzetbõl indultunk. Akkor kezdõdött igazán a gazdasá-gi, üzleti élet Magyarországon: rengeteg vállalkozás érke-zett, indította el a mûködését hazánkban, s ebben a közeg-ben nagyon kelendõek voltak a tehetséges, fiatal gyerekek.

Szegény családból származik, a bonyhádi bányász fiaezért is büszke arra, amit saját erejébõl felépített.

Varga Zoltán tízévesen nyulakat tenyésztett, aztán a pé-csi közgáz hallgatójaként már egyetemi évei alatt is vál-

lalkozott. Lengyelországba járt át csencselni, mindig ész-revette, mire lehet kereslet. Nyaranta biciklis újságárusító

volt a Balatonon, pár év alatt két társával saját csapatotszervezett: a végén már nyolcvan munkatárssal dolgoz-

tak együtt. Egy németországi banknál és egy londonitõzsdecégnél is gyakornokoskodott, hazatérve a pesti

tõzsdén kamatoztatta tudását. Többször bukott pénzü-gyi szempontból, de mindig talpra állt. Befektetõi csapa-

tával gyakran lép be olyan nagy multinacionális cégekhelyére, melyek távozni kívánnak az országból. A legtöbb

esetben nem törekednek nagy összegû befektetésekre,sokkal inkább viszonylag kevés pénzzel, sok munkával

próbálnak értéket teremtetni. Cégének eddigi legna-gyobb dobása a Sanoma Media Budapest Zrt. megvásár-

lása volt. Varga Zoltán jelenleg hazánk második legna-gyobb médiabirodalmát vezeti.


SZABADSÁG

Ma egy kicsit más a helyzet. Telítettebba piac, már nem jön annyi új cég Magyaror-szágra. Vannak viszont biztató tendenciákis. Azt látjuk, és a saját vállalkozásombanis azt tapasztalom, hogy a tehetséges gye-rekekre még nagyobb szükség van, minthúsz évvel ezelõtt volt. Tehát, aki tehetsé-ges és jó, az mindig meg fogja kapni azt azállást, amire vágyik. Ezért mindenkit arrabiztatnék, hogy ne adja fel az álmait, bát-ran próbálja megvalósítani õket! Egy idõután biztosan elérik a céljaikat, akár egysaját vállalkozás, akár egy startup létreho-zása az.

Milyen típusú tehetségre van ma szükség?Az alapadottságokat – nyelvi készség,pénzügyi és menedzsmentismeretek –, il-letve ezeknek egy részét a hallgatók elsa-játítják az egyetemen. A késõbbiekben

szerintem szükség van „drive”-ra, tevékenységre, hogy na-gyon akarjunk valamit, innovációs készségre, hogy nyitottaklegyünk az újra és próbáljunk befogadni mindent, ami jó kül-földi példa. Használjunk fel mindent, amibõl csak profitálha-tunk. Úgy gondolom, mindenki számára fontos lenne, hogyeltöltsön egy, vagy legalább fél évet külföldön, hogy alapo-sabban megismerje az ottani munkakörülményeket, és tanul-jon – szerintem ez elemi feltétel.

Milyen volt az egyetemi légkör az ön indulásánál? Milyen lehetõ-ségeket látott meg?

Minden szabad volt, eltûntek az akadályok, bármit meg lehe-tett oldani. De fontos volt a tudatos építkezés. Ha valamit elakartam érni, felhívtam, bejelentkeztem, elmentem, nemhagytam, hogy lerázzanak. Már akkor is sokat dolgoztam.Nekem mindig volt vállalkozásom, rengeteget tettem is érte.Szerintem a kitartó munka a lehetõ legjobb irányba vitt.

Mit kell tudni az elsõ vállalkozásáról?Minden nyáron a Balatonon dolgoztam újságárusként. Ebbõllett egy vállalkozás, amit két barátommal hoztam létre. Har-madévre már nyolcvan egyetemista dolgozott nekünk. Önálló-an szereztük be az újságokat, aztán eladtuk, értékesítettük. Ezfolytatódott a következõ évben is, amikor negyedéves lettem.A vállalkozói szellem, vállalkozási készség már akkor megvoltbennünk.

Annak a fontosságát most is érzem, hogy munkát adjunk azembereknek. Most kétezren dolgoznak nálunk. Kicsiben indult,és idõ kellett a növekedéshez, de az, hogy foglalkoztatni kell,jól kell foglalkoztatni, az már akkor belsõ motivációként éltbennem.

Meg se fordult a fejében, hogy elõször egyedülhozzon létre valamit?

Nem. Fontos, jó alapnak számított, hogy tudokvállalkozni, megvannak az ehhez szükségeskészségeim. Elõször egy a Budapesti Értéktõzs-dén dolgoztam, utána pedig elmentem egymultihoz, mert rájöttem, hogy vannak bizonyostechnikai tudásmorzsák, fontos elemek, ame-lyeket leginkább náluk lehet megtanulni. Ezt jó,követendõ életpályának tartom. Ha valakinekvan érzéke és készsége a vállalkozáshoz, men-jen el, tanulja meg az alapokat egy multinál, az-tán elkezdheti megvalósítani a saját ötleteit.

Mennyire tanulható a befektetés, mint szakma?Szerintem sokminden tanulható, skálázható

benne. Vannak dolgok, amiket tankönyvszerû-en lehet bonyolítani: itt ezen az értéken ve-szem, akkor ez egy darabig hozza a pénzt, ek-kor fogok kiszállni… A többletet viszont a so-kadik érzékünk adja, egy erõs megérzés: „mostbiztosan jó lesz”. Ez már inkább az adottsága-inkból fakad. Például engem mindenki hülyé-

66 ttaannááccss kkeezzddõõ vváállllaallkkoozzóókknnaakk VVaarrggaa ZZoollttáánnttóóll

Légy bátor, ne félj!

Ne legyenek skrupulusaid,kételyeid!

Merj nagyot álmodni! Tudom, hogy ez a gondolatmár kicsit le van járatva, de ez tényleg fontos.

Dolgozz sokat!

Figyelj a környezetedre, a visszajelzésekre!

Higgy önmagadban!

VVAARRGGAA ZZOOLLTTÁÁNN

2014– Central Médiacsoport Zrt., vezérigazgató

2008– Central-Fund Kockázati Tõkealap-kezelõ Zrt., elnök-vezérigazgató

2004– Centrál Csoport (Centrál-Faktor, Centrál Workout, Centrál Immo, Centrál Konzult) létrehozása és különféle vezetõ tisztségek betöltése

2001– Pénzügyi befektetõ több vállalkozásban (WizzAir, Office Depot, Eispro, EME Zrt.)

1991–2001 – Credit Suisse First Boston, vezetõ munkatárs

1998–2001 – A Budapesti Értéktõzsde Tõzsdetanácsa, tag

1990–1991 – Budapesti Értéktõzsde, Kereskedési Osztály helyettes vezetõje


nek nézett a kezdet kezdetén a WizzAir-es befektetésnél. De jött egyérzés, jók voltak a jelek, az emberek, és belevágtam. Ma már látszik,hogy ez életem egyik legjobb befektetése, sokszoros profitra számítha-tok.

Egy korábbi interjúban mondta, hogy kifejezetten nem pénzügyi befektetõ-ként gondolkozik a printrõl és a digitális portfólióról. Ezt hogy érti?

Az elején pénzügyi befektetõként jelentünk meg, mára megszerettük atermékeket, hosszú távon meg akarjuk tartani õket. Innentõl kezdve in-kább szakmai befektetõk vagyunk. Már nem az a cél, hogy egy év múl-va eladjuk az egészet, hanem hogy fenntartsuk, növekedjen, stratégiaibefektetés legyen a távoli jövõben is.

Sokan már temetnék a nyomtatott sajtót, ön mégis nagy print portfoliótvett meg.

Egyrészt nagyon jó a cash flow-ja, pont emiatt megfelelõ az árazása is.A nemzetközi és a magyar hozamkörnyezet egyaránt ígéretes. Ebbenaz évben egyébként nem esett a példányszám sem – erre büszkék lehe-tünk. Sõt, a legtöbb print termékünknek az elsõ negyedévében emel-kedett a példányszáma: 5 és 10 % közötti növekedéseket láttunk.

Milyen tendenciákat jósol online és print relációban?Szerintem a kettõt együtt kell tartani. Nem gondolom, hogy a nyomta-tott médiumok magukban meg fognak élni. A printnek és a digitálisnaksegítenie kell egymást az értékesítésben. A print erõs cash flow terme-lõ képességét át kell húzni a digitálisba, a profit egy részét el kell köl-teni a fejlesztésekre. Így egy egészséges portfolió alakul ki.

AA CCEENNTTRRÁÁLLOOKK RRÖÖVVIIDD TTÖÖRRTTÉÉNNEETTEE

A Central Médiacsoport Zrt. a Centrál Csoport tagja,amely 2004 óta mûködik a magyar pénzügyi piacon. A

kezdetben faktoringgal foglalkozó vállalatcsoport tevékeny-sége követelés- és ingatlankezeléssel, valamint pénzügyitanácsadással bõvült. A cégcsoport egyik alapítója és el-

nök-vezérigazgatója – egyben a Central Médiacsoport Zrt.vezérigazgatója – Varga Zoltán, aki intézményi és magán-

befektetõkkel közösen hozta létre a kockázati tõkebefekte-tésekkel foglalkozó Central-Fund Kockázati Tõkealap-kezelõ

Zrt.-t, amely többek között résztulajdonnal rendelkezik aWizz Air-ben, az EME Zrt.-ben és az Eispro Kft.-ben is. Acégcsoport konszolidált árbevétele 2014-ben megközelí-tette a 70 milliárd forintot és közel 2000 fõt foglalkoztat.A Centrál Csoport 2014 májusában vásárolta meg a finntulajdonban lévõ Sanoma Media Budapest Zrt.-t, amely

Magyarország egyik legnagyobb médiavállalata. Az adás-vételt követõen a cég Central Médiacsoport Zrt. néven

mûködik tovább. Termékpalettáján szórakoztató, ismeret-terjesztõ és életstílus-magazinok, digitális termékek is

vannak a Nõk Lapjától kezdve a Marie Claire-en át a Hír 24-ig.

SZABADSÁG


Ugyanaz a csapat készíti a printet, mint az online-t?Nem. Teljesen más gondolkodású emberek készítik, más a célpiacis. Úgy gondolom, értéket teremtek azzal, hogy tulajdonosként –és ez nem az emberekrõl szól – a megtermelt profit egy részét nemköltöm el másra, hanem átviszem a digitális területre, és ott fejlesz-tek. Megpróbálom a digitális vonal eredménytermelõ képességétfelhozni a print szintjére. Ezzel hosszú távon ellensúlyozom a lefe-le tartó tendenciákat: amit vesztünk a printen példányszámbanvagy reklámbevételben, a fejlesztések visszahozzák a digitális terü-leten. Tehát portfolió szinten folyamatosan jól teljesít az ágazat, ésígy válik hosszú távon fenntarthatóvá. Mi a fenntartható fejlõdés-ben hiszünk. Szeretjük a profitunk egy részét a jövõbe fektetni.

Mennyire befolyásolja vagyoni helyzete a magánéleti kapcsolatait?Mennyire tud ugyanolyan közvetlen, nyitott lenni, mint amilyenmondjuk egyetemista korában volt?

Szerintem évtizedek múltán senki sem tud olyan lenni, mintamilyen egyetemista korában volt. De azt sem tudom elfelejte-ni, hogy honnan jövök. Ez megnyugtat. Viszonylag szegény csa-ládból származom. Elsõ generációs értelmiségi vagyok, háromgyerekkel, sok baráttal.

Kilenc évvel ezelõtt elmentem Spanyolországba az ElCaminora. Ezen a zarándokúton egy hátizsákkal mentem végig,és szerintem senki sem érzékelte a velem együtt gyaloglók kö-zül, hogy nekem kicsit több pénzem van, mint a többieknek. Ér-zelmi intelligencia és neveltetés kérdése, hogy hogyan viselke-dünk, hogyan foglalunk állást bizonyos kérdésekben.

Mi legyen tíz év múlva? Kívánjon valamit magának, a csapatának!Magamnak azt kívánom, hogy tudjak impacttal rendelkezni. Le-gyen ráhatásom az emberek, a saját környezetem életére. Necsak egyszerûen pénzt termeljünk, hanem megpróbáljunk jobbéletet teremteni a velünk kapcsolatban lévõ emberek számára,a kollegáinknak.

A cégeinknek természetesen növekedést, fejlõdést kívánok.Egyre nagyobbak szeretnénk lenni. Ezáltal sokkal többet tu-dunk visszaadni a társadalomnak is. Éves szinten jótékonyko-dásra és projektek támogatására közel 100–150 millió forintotszánunk. Sikeresen mûködõ matematikai alapítványt hoztunklétre, segítjük a Bátor Tábort és a Mosoly Alapítványt, de tá-mogatjuk például a Budapesti Fesztiválzenekart és aVígszínházat is.


–– 1155 éévvee ttáánnccooll

aazz EEggyyeetteemm

Ha egy ötlet megszületik és megvalósításra kerül, még nem lehet elõre tudni,hogy milyen sikeres lesz, mennyi ideig folytatható, milyen lendülettel mûködikmajd évek múltán. A Pécsi Tudományegyetemen 2000 szeptemberében elindí-tott Táncoló Egyetem projekttel kapcsolatban is hasonló gondolatok merültekfel annak idején a szervezõkben. Most így, 15 év töretlen mûködés után elmond-hatjuk, hogy várakozásainkon felüli népszerûségnek örvend napjainkban is akezdeményezés. Félévente 14–16-féle különbözõ tánc- és mozgáskurzust hirde-tünk egyetemi polgárok és külsõs résztvevõk számára. Eddig a több mint 25.000jelentkezõ közel 60-féle tánc- és mozgásfajtával ismerkedhetett meg, a hastánc-tól az aerobikon keresztül a néptáncokig.

Idõközben a projekt alapképzést nyújtó kurzusai mellett 2011 februárjábanlétrejött egy magasan kvalifikált tánccsoport is, a PTE Táncegyüttes, akik egye-temi rendezvényeken és külsõ meghívásokon mutathatják be sokrétû tánctudá-sukat, szerte az országban. Sõt, 2015 májusában a Harvard és a Princeton egye-temek cheerleader csapataként is bemutatkozhattak! (Lásd képünkön.)

Napjainkra a kezdeményezés a PTE egyik brandjévé is vált, hiszen már orszá-gosan is ismert lett, és továbbra sincs egyetlen olyan hazai felsõoktatási intéz-mény, ahol hasonló projekttel és táncegyüttessel büszkélkedhetnének.

A projekt 15 éves sikeres mûködését ünnepeljük meg 2015. szeptember 15-énegy rendezvénnyel, ahol a különbözõ kurzusok látványos bemutatkozásai mellettláthatják az érdeklõdõk a PTE Táncegyüttes több produkcióját is, többek között azest népszerû elõadója, Vastag Csaba kísérõ táncosaiként is bemutatkoznak.

A nagyszabású rendezvényre mindenkit szeretettel várunk! A belépés ingye-nes, de elõzetes regisztrációhoz kötött!

Web: tancolo.pte.huMail: [email protected]

PPTTEE bbrraanndd

A nyelvtanulás módszertanának változásáról, a nyelvtudás generációs különbségeirõl kérdeztük Bajner Máriát, az Illyés Gyula Kar Társadalomtudományi Intézeténekfõiskolai tanárát.

AA nnyyeellvvttuuddáásseesszzkköözz,, aa nnyyeellvvttaannuulláásskköözzöössssééggii ééllmméénnyy

KÖZÖSSÉG


Milyen a különbözõ generációk hozzáállása a nyelvtanuláshoz?Ha az Y generáció tagjainak a ma 20–30 éveseket, Z-nek pediga most középiskolásokat, és az egyetem elsõ-második évfolya-mába járókat tekintjük, akkor azt mondhatom, hogy az elõzõgenerációnál még a nyelvtanulás, a nyelv, mint tudomány volt azelsõdleges. Most pedig a munkaerõpiacra való felkészülés, akülföldre utazás, a turizmus is adhat motivációt. Ma nagyon sokaz input. Az Y és a Z generáció már bárhonnan eléri, beszerzi azinformációkat, tanul, eszközként használhatja az idegen nyelvet(elsõsorban az angolt).

Milyen generációs különbségeket lát a nyelvtanulás módszertaná-ban?

Ezzel kapcsolatban a saját tanári praxisom tapasztalatait tudomelmondani. Az idõsebbeknek már nem a papír kell, azért jön-nek, hogy jól érezzék magukat. Hogy átérezzék a tanulás és atudás örömét. Oktatóként meg kell velük szerettetni a nyelvenkeresztül az adott ország kultúráját is.

Valahol ugyanezt csinálom a fiataloknál is. Megkérdezem,hogy miért vannak itt? Közösen kitûzzük a célokat, aláíratok ve-lük egy kétoldalú szerzõdést, hogy mit fogunk elérni, s azt tel-jesíteni kell. Cél lehet például az esszéírás megtanulása, vagy aprezentációkészítés, különféle szituációs helyzetek gyakorlása.Megkérdezem, ki hogyan készül fel, és mit szeretne még tudni?Ilyenkor azonnal kérdezik, hogy õk mondják meg? Igen, énszervezek, de közösen nézzük meg, hogy mi az, ami teljesíthe-tõ, az elvárásokhoz képest. Általában jó ötletekkel jönnek, ésezeket szívesen valósítják meg. Nem választjuk külön a nyelvtu-dást a többi tudástól. Olyan területeken szerzünk ismereteket,amelyek õket érdeklik. Mindenkinek van lehetõsége hozzászól-ni, akár vitázni. Sokat tanulok én is tõlük.

Tényleg annyira szörnyû a helyzet európai–magyar viszonylatbannyelvtudás szempontjából, mint ahogy errõl olvasni lehet?

A számok tükrében nyilvánvaló, hogy a magyarok nyelvtudásarosszabb. De a tapasztalatom az, hogy az újabb – Y, Z generációmár sokkal inkább beszéli az idegen nyelveket, és tudatábanvan a nyelvtanulás jelentõségének. Ez örömteli változás, azt hi-szem.

Valószínû, hogy az adatokat csak nyelvvizsga, vagy saját beval-lás alapján lehet mérni. A statisztikákban így én nem hiszek. Hi-szen ritkán mérik, hogy milyen szintû a nyelvtudás. Nem bánnám,ha a minõséget is mérhetõvé tennék. Az viszont tényleg elgon-dolkodtató, hogy jelenleg az osztrákoknál többet költünk nyelv-oktatásra, mégsem tudunk olyan eredményeket felmutatni.

Min lehetne változtatni?Lehet, hogy meg kell fordítani a tanulás célját: a „mit kell tud-nom ahhoz, hogy átmenjek” helyett a „mit kell tudnom ahhoz,hogy alkalmazzam a tudást, és megfeleljek a munkahelyen” irá-nyába. Amíg egy matematikai feladatmegoldást vagy felelet-vá-lasztós tesztet rendkívül könnyen mérhetünk, nem olyan egy-szerû azokat a „puha” készségeket mérni, amelyek nélkülözhe-tetlenek a munka világában. Annak érdekében, hogy ezek akészségek is fejlõdjenek, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a pro-jekt alapú oktatásra, ahol olyan nyitott problémák vannak, ame-lyekre nincs egyértelmûen helyes vagy helytelen válasz.

Nagy hiba az, hogy sokan a felsõoktatás évei alatt készülnekfel a középfokú nyelvvizsgára. Általános iskolában, középiskolá-ban kellene eljutni erre a szintre. A felsõoktatásban már a tarta-lomra és a minõségre kellene összpontosítani.

Mikor kell elkezdeni a nyelvtanulást?Visszakérdezek: kell? Ha van lehetõség, akkor legjobb minél ki-sebb korban. Hall valamit a gyerek, játékosan tanul. Ha van va-lakinek erre lehetõsége és pénze, adja meg ezt a gyerekének.De nem hiszem, hogy azok, akik késõbb kezdenek el tanulni,biztosan le fognak maradni. Ugyanúgy fel tudja az iskolában isszedni ezt a tudást – ha akarja. Minél korábban kezdi el persze,annál jobb. De nem kell ezt presztízskérdéssé tenni.

Hogy lehet az egyetemre mégis magas szintû nyelvtudásuk?Most mindenki a finn példával jön, nem véletlenül. Az lenne azideális az általános és középszintû oktatásban, hogy minden naplegyen idegen nyelvû foglalkozás. Mint, ahogy testnevelés is van.

Mit vár el a munkaerõpiac?Bajner Mária kutatásában, a megkérdezett (cég)vezetõk körében a legnagyobb problémát egyöntetûen az jelentette,hogy az elméleti tudást a pályakezdõk nem tudják a gyakorlathoz igazítani. Egy külföldi kapcsolatokkal rendelkezõcég PR igazgatója kiemelte, hogy a jelentkezõknek – jó esetben – idegennyelvi „vizsgatudásuk” van. Az „európai,idegennyelvi kompetenciát” mérõ írásbeli nyelvvizsgafeladatok között még mindig a hagyományos levélírás szerepel,pedig õk e-mailt és memot kérnek, a partnerek üdvözlése és a telefonbeszélgetés pedig más, mint az érettségireelõre bemagolható családtól az utazásig tartó témák sora.

KÖZÖSSÉG


Mi lenne a legfontosabb feladat a felsõoktatásban?Az, hogy a hallgatók megérezzék, hogy nem elszigeteltek.Nemcsak Magyarországon tanulunk nyelveket, hanem minden-hol. Az információs eszközöket fel tudjuk használni arra, hogynyelvgyakorlási céllal hálózatot, közösséget építsünk. Megosz-szuk, amit tanulunk, tanultunk és folyamatos kommunikációbanlegyünk. Már van lehetõségünk bekapcsolódni ingyenes onlinekurzusokba, a nyelvet eszközként használni az ismeretszerzés-re és a közösségszervezésre.

Nem az a kérdés, hogyan beszélnek angolul a magyarok, ha-nem az a kérdés, hogy mit tanulnak Manchesterben, hogyangondolkodnak egy témáról Belgrádban, vagy éppen Amszter-damban. Az idegen nyelvi tudás egyik célja, hogy örömteli, is-meretszerzõ tevékenységre adjon lehetõséget.

Ezzel egy új korszak körvonalai rajzolódnak ki a nyelvtanulásban.Mik ennek a legfõbb jellemzõi?

Ez egy nyelvtanulási szupersztráda! Régen sokkal több energiátkellett befektetni abba, hogy egyáltalán hozzájuthassunk anya-gokhoz, a tudáshoz. Az input a tankönyvet jelentette, esetlegegy-két külföldrõl behozott könyvet. A nyelvtanulás „tudo-mány” volt, kultúrát és lexikát tanultuk, nyelvtancentrikus, for-dítós hozzáállással. Most ismereteket szerzünk a folyamatosanfejlõdõ nyelvtudásunk segítségével. A mai ismeret, holnap le-het, hogy elavul. Az input – ahogy a nyelvtanulás lehetõsége is– mindenhol ott van, bárki számára elérhetõ. Ma sokkal inkábbaz egyénen múlik, mit kezd a lehetõségekkel, mint régen.

Az Y generáció tagjai számára adott minden, és éppen ezértnehezebb õket rávenni arra, hogy a konyhanyelvi szintnél töb-

bet akarjanak tudni. Pedig nem elég megszerezni a papírt, a mi-nõségre kell törekedni. Ezt a generációt elég nehéz erre moti-válni.

Mégis, hogy lehet?Ha nincs célja, akkor sehogy. Meg kell tanítani, hogy legyen cél-ja és segíteni kell õket abban, hogy ne legyenek reményvesztet-tek. Ez a legnehezebb. Ha nem megy, elõ kell venni a régi mód-szert, hogy keményen számon kérem azt, amirõl beszéltünk.Akkor az lesz a célja, hogy ne maradjon ki a kurzusból, de ak-kor én állítom föl ezt a célt.

Az ön által felvázolt új rendszerben szinte nincs is szükség nyelv-könyvekre.

Nagyon jó nyelvkönyvek vannak, de nem feltétlenül egy nyelv-könyvbõl kell egy témához összegyûjteni az anyagot.

Mi a helyzet a nyelvvizsgával?Egyik tanítványom mesélte, hogy éppen egy gyorsétterembenebédelt, amikor külföldrõl hívták, a megpályázott munkájaügyében akartak vele egy konferenciabeszélgetést angolul le-folytatni. Milyen feladatok várnak rá, mit tud, mik az elképzelé-sei, elvárásai? Felsõfokú nyelvvizsgája volt, de ebben a helyzet-ben teljesen lefagyott… Mindenképpen kell vizsga, csak nehangsúlyozzuk túl a jelentõségét. Valamilyen szinten mérni kella nyelvtudást: a nyelvvizsga a belépõ, de a nyelvtudás használ-hatósága a lényeg. A „drillezett nyelvtudás” nem sokat ér.

Milyen távlatai lehetnek ennek az új nyelvtanulási, tanulási rend-szernek?

A zárt tantermek kora lejár. A jó szakembereket meg fogják ta-lálni, körülöttük egyfajta tudáscentrumok, tudásgyárak jönneklétre, ahol az oktatás gyakran a világhálón történik majd. Ez atanulás demokráciája: az oktatási piacon a legjobbak versenyez-nek egymással. Az egyének és az intézmények is, magas szintûnyelvtudással és a modern technika használatával tudnak lépésttartani.

Angolul tudó, skype-oló nagyszülõkFelnõtt oktatóként azt tapasztalom –meséli Bajner Mária –, a pályázati fi-nanszírozás elõsegíti, hogy akár a nagy-szülõk is beülhessenek az iskolapadbaés ingyen nyelveket tanulhassanak. Ezazért is jó, mert közösségbe járhatnak,s számukra egyfajta mentális felfrissü-lést jelent az, hogy tanulnak. Az idõseb-beknek mindig felhívom a figyelmét akutatásokkal is bizonyított tényre, hogyagyunk tréningezése, új dolgok tanulásaa fizikai erõnlét megõrzésében is segít.Ma már õk is skype-olhatnak, és kül-földre is magabiztosabban mehetnek.Ez is fejlõdõ tendenciát mutat, egyretöbben járják ezt az utat.

A sivatagról – mivel korábban nem jártam ott, csak közhelyeket gondoltam:unalmas, sivár és csak a túlromantizált természetfilmekben beszélhetnekarról, milyen titokzatos szép és szabad.Tizenkét éve, nyár közepén egy utazási iroda kirakatát nézegetve elhûltemegy út árán. Last minit Jordánia: 19 900 Ft + reptéri illeték + vízum. Hátakkor irány Petra, Indiana Jones és Spielberg úgy feltupírozta, hogy négynap múlva már a repülõn ültem.Az aqabai reptéren a gépbõl éjjel egykor kilépve nyakon vágott a forró szél,43 fokot mutatott a hõmérõ. Másnap taxist fogadtam egy hétre, vitt is min-denfelé, a szokásos helyi turistajárat: korallzátony, Holt-tenger, Petra… ésa sivatag.A Holt-tengerben nehezebb úszni, mint fennmaradni, Petra szép, de szebbnála az odavezetõ szurdok, a korallzátonyon újra nyolcévesnek éreztem ma-gam a színes halak között… És akkor kimentünk a sivatagba. Ritkán érez-tem azt, hogy hazaértem. 40 éves terepjárókon döcögtünk a homokdombo-kon, végtelen és szép a vidék, és változott a színe, ahogy ment lefelé a nap.Sõt, egyszer csak megállt a menet, az addigi vörös homoknak vége lett: kö-vetkezett a sárga. Éles vonal választotta el õket. Homok és sziklasivatag,annyi forma, apróság, variáció – csak elvétve láttam embert. Ha egy ho-mokdombnyira elmerészkedtem a társaságtól, még annyit sem, csend volt,tökéletes nyugalom: csak a vér zubogását hallottam a fülemben…A Wadi Rum – a Hold völgye – a természeti szépsége miatt lett világörök-ségi helyszín, több filmet forgattak ott. Ha megálltunk valahol, mint egymesében, találtunk egy sziklahidat, homokkõbõl, a természet építette, vagyõsi sziklarajzokat. A gyermeki lelkesültség miatt még egyszer visszamen-tem a Wadi Rumba egy éjszakára, teliholdkor. Kissé lenyugodtam, deugyanazt éreztem: otthon vagyok. Éjszakára megálltunk egy szikladombon.A beduinok gáláns vendéglátók, értenek a turistákhoz, elástak a homokbaedényeket, tüzet raktak fölé, úgy készült az étel. Engem jobban foglalkozta-tott az a sok árnyalat. Ahogy ment le a nap, folyton változtak a színek. És akoradélutáni vörösesbõl a sziklák estére „bekékültek”. Kerestem pár sziklásmagaslatot, a vezetõk elmagyarázták, meddig kóborolhatok, hol a biztonsá-gos határ. Ezt betartottam. Nagy tüzet raktak, lehetett melegedni mellette,a sivatagi rókák – vagy micsodák – vakkantgattak egymásnak a távolból,és közben egy magasabb szikla mögül felgurult az égre a Hold, hatalmasvolt, sohasem láttam akkorának. Nem aludtam azon az éjjel semmit, néz-tem a vonuló árnyékokat. Reggel láttam az apró lábnyomokat körülöttem,állatok mászkáltak pár méterre tõlem. Nem bántott senki és semmi. Ott-hon voltam.

Balogh Robert

Szabadság a Holdon

Milyen út vezet Kozármislenybõl Saint Louisig?

Belgium, Franciaország, USA. Valaki-nek egy ösztöndíjas külföldi tartózko-dás is sok, Szakonyi Annamáriánakmár három is volt az életében. A PTEegykori Best Student Award díjashallgatója a tanulást – úgy tûnik –sosem fogja abbahagyni.

SZABADSÁG


Miután Franciaországban lediplomáztam, elgondolkoztam azon,hogy ott telepedek le. Az édesanyámnak tett ígéret miatt azonban ha-zajöttem a PTE-re angol nyelvû közgáz mesterképzésre. Utólag perszenem bánom, sõt, hálás vagyok neki, hogy így támogatott, akkorazonban elég nehéz volt megtenni ezt. Barátom volt kinn, nagyon sze-rettem ott élni – írja levelében Annamária, majd így folytatja: Aprogram során rengeteg jó lehetõség jött. Egy kedves tanulmányi osz-tályos lány ajánlásának köszönhetõen gyakornoki pozíciót kaptamegy pécsi cégnél, ahol kiváló tapasztalatot és kapcsolatokat szerez-tem. Valamint ekkor találtam rá az amerikai HMEP ösztöndíjra,amelynek keretében vegül az USÁ-ba jöttem tanulni. Azóta sem tud-tam teljesen elhagyni az iskolapadot – azt hiszem, ebben is édes-anyámra ütöttem – folyamatosan képzem magam, okleveleket szer-zek a munkámmal kapcsolatban, új dolgokat tanulok, amelyekkel ad-dig nem foglalkoztam.

Álomösztöndíj

A Hungary–Missouri Educational Partnership ösztöndíj az egyik leg-jobb dolog, ami velem történhetett – meséli. Minden angolul beszé-lõ diáknak tudom ajánlani, aki amerikai tapasztalatot szeretne. A cél-ja az, hogy megtanítsa a magyar diákokat a kapitalizmuson alapulóüzleti mûködésre, arra, hogy hogyan kell a semmibõl ötletet kreálni,és azt sikeres üzletté varázsolni. Leginkább üzleti tanulmányokra ad-ják az ösztöndíjat, mert az a végsõ cél, hogy a hallgató haza menjen,otthon segítve a gazdaságot. Ez persze hosszú folyamat, ami egy st.louis-i egyetemi programmal kezdõdik és szakmai gyakorlattal zárul.Négy kinti egyetem vesz benne részt, és néhány magyar felsõoktatásiintézmény alumnusai pályázhatnak. Mindent fizettek: repjegyet, tan-díjat, szállást, könyveket, sõt, még egy kisebb összeget is adtak étke-zésre. Persze, ha az ember úgy akar utazgatni, mint én, akkor mun-kát is kell vállalnia közben. Ebben is segítettek: az egyetem dékánjá-nak lettem a jobb keze az ösztöndíjon keresztül. Diplomázás után aszakmai gyakorlatban is sok segítséget nyújtott az ösztöndíj, mivel jókapcsolataik vannak a helyi nagy cégekkel. Egy Fortune 500 cégnélgyakorlatoztam, ahol diplomázás után fõállásban tudtam maradni.

Az ösztöndíj segítségével olyan dolgokban volt részem, amit más-hogy valószínûleg soha nem tapasztaltam volna meg. Esküvõn voltama Bush család egyik rezidenciáján, mivel az idõsebb Bush unokatest-vére nagy támogatója a magyar kapcsolatoknak. Magyar nagyköve-tekkel találkoztunk az ösztöndíj vezetõjének kitüntetésén keresztül,valamint egy világhírû baseballjátékossal is kapcsolatba kerültem, akimagyar õsökkel büszkélkedhet.

Magyar élet Amerikában

Van itt egy nagyobb közösség, akik valamilyen szinten Magyaror-szághoz kötõdnek. Sajnos, a vezetõik már idõsek, és nincs senki, akivigye a feladatokat. Felelõsségemnek éreztem, hogy besegítsek: el-kezdtem egy non-profit lehetõségen dolgozni, ami az itteni magyarközösséget segítené. Ez egyelõre még csak terv, de rengeteg rendez-vényt szerveztem már egy másik magyar lánnyal és egy helyi ma-gyar templommal. Mivel anno nagyon jól esett, amikor az elõttem

Az amerikai ösztöndíjmegpályázásakor megkér-dezte, nem haragszom-emeg, hogy most, hogy tu-lajdonképpen végzett,dolgozhatna, de még min-dig tanulni akar, és ráadá-sul ilyen távol. Mit mond-hattam volna? Ez egy óriá-si lehetõség, nem kérhet-tem, hogy miattam mond-jon le róla. Egy anyánaknincs nagyobb öröme,mint az, hogy látja, agyermeke boldog és bol-dogul. Örültem, hogy má-sok is értékes embernektartják a lányomat, így atávolság sem fáj annyira.Ráadásul a technika is se-gít. A Skype lehetõvé te-szi, hogy lássam, hol él,kik az ottani barátai. Néhaa Skype-on keresztül fõ-zünk. Igaz, nagy az idõel-tolódás, s mivel nagyonelfoglalt, leginkább hétvé-gén beszélünk hosszab-ban, de ha fontos, bármi-kor elérhetem.

dr. Szénászky Mária (Annamária édesanyja,

a PTE BTK–TTK KariKönyvtár nyugalmazott

igazgatója)

SZABADSÁG


diplomázó magyar lány elvitt ide-oda magával, próbálom ezt én iselérhetõvé tenni az újaknak. Az egyik ösztöndíjas például nálam la-kott egy hónapig, hogy tovább maradhasson a munkahelyén diplo-mázás után. A héten pedig pont itt van egy magyar család – a gyer-meküket hozzák operációra egy helyi kórházba –, nekik próbálokmajd segíteni tolmácsolni. Az ösztöndíjat már saját gyermekemnekérzem, igyekszem közremûködni egy honlap elkészítésével, stratégi-ával, üzleti tervezéssel abban, hogy minél több diák részese lehes-sen. Igyekszem tehát aktív maradni a helyi, vagy ide látogató ma-gyarság számára, hiszen sokuknak nagyon nehéz az új közeg, és tu-dom, hogy min mennek keresztül. Nagy álmom, hogy a jövõbenújabb és újabb kapcsolatokat segítsek kialakítani az itteni térség ésMagyarország között. Rengeteg minden van itt, ami az otthoni cé-geket, egyetemeket segíthetné (ötlet, tõke, más források), és ugyan-így otthonról sok dolgot tudnánk itt kamatoztatni (tudás, termékek,munkaerõ).

Mégsem a lottón múlt

A cégnél, ahol a gyakorlatomat töltöttem, az egyik fõvezetõnek na-gyon megtetszett a hozzáállásom: az, hogy nem csak IT szemszögbõllátom a dolgokat, hanem globálisan. Diplomázás után felajánlottakegy munkát, amelyet boldogan elfogadtam, majd egy év múlva kétújabb lehetõség is adódott a továbblépésre. Ekkor adták be a munka-vízumra a jelentkezést – addig diákvízummal dolgoztam. Sajnos, eznem egyszerû szituáció, mivel a szakképzett munkavízumkategóriában csak 85.000 vízum áll rendelkezésre, amelyhez alapdip-loma kell. Mivel abban az évben kétszer annyi jelentkezõ volt, a be-vándorlási hivatal kitalálta, hogy vízumlottót rendeznek: nem rangso-rolnak végzettség, amerikai tapasztalat, diplomatípus alapján, ha-nem sorsolnak. Random kiválasztották azt az 50%-ot, aki megkaptaa vízumot. Nem voltam a szerencsések között. Ez volt 2014 májusá-ban. Az életem addig sínen volt: jó állás, szép lakás, autó, barátok, jókapcsolatok, és tessék – öt hónap múlva nem lett volna munkám.Mindaz, amiért addig dolgoztam, a vízumlottó miatt másodpercekalatt omlott össze. Ekkor jött a pánik, és életem egyik legnehezebb,legkilátástalanabb idõszaka. Nem azért, mert ne lett volna hova ha-zamennem, hanem mert egyszerûen nem volt kontrollom az egész fe-lett. De nem adtam fel, elkezdtem olyan állást keresni, amivel a 85 ez-res vízumlimit nem lesz probléma. Sok tényezõ sikeres együttállásakellett: IT területen, a végzettségemnek megfelelõ pozícót keresni,mindezt egy vízumra hajlandó szervezeten belül megtalálni... Lehetet-lennek tûnõ feladat volt. Hónapokig kerestem. Már majdnem elértemkitûzött határidõt, amikor az egyik mentorom kapcsolatba hozott amostani fõnökömmel. „Szerelem” volt elsõ látásra: néhány hét múlvafel is vettek. Ez volt tavaly novemberben, és eddig maximálisan elége-dett vagyok a munkámmal.

Mivel egyetemen dolgozom, és mindig is szerettem kutatni, taní-tani pedig annál is jobban, azon gondolkodom, hogy elkezdem adoktori képzést.

EGY TANULÓ, TÖBB MINT HÉT INTÉZMÉNY

„Nevko” kéttannyelvû osztály, érettségi felsõfokú angol,középfokú francia nyelvvvizsga2007: BGF Külkereskedelmi Kar, közgazdász, nemzetközikommunikáció szak, az utolsó évben brüsszeli ösztöndíj,illetve KE Mûvészeti Fõiskolai Kar intézményi kommuni-kátor felsõfokú szakképzés2008: egy évig a franciaországi Angers városában tanultösztöndíjjal az IRCOM-on (Institut des RelationsPubliques et de la Communation) kommunikációs mene-dzser képzésén2008–2010 PTE KTK, munka az egyetem mellett, évfo-lyamtársaival különféle szakmai versenyeken is résztvett, az UnivPécs egyetemi hírlap aktív munkatársa volt.„Best Student Award” díjat kapott, ami annak a diáknakjár az angol program mesterképzésén, aki a legjobberedményeket éri el2010 PTE angol nyelvû közgazdász képzés vezetés ésszervezés mesterképzés szak, a magyar diplomával pár-huzamosan megkapta a Middlesex University Londonegyetem diplomáját is2010 USA Webster, kommunikáció és informatika szakokJelenleg a Saint Louis University (SLU) dolgozója.

KÖZÖSSÉG


Pécs kreatív, élhetõ és megélhetõ város. A kreatív ipar jelentõscentruma, hatása túlmutat az ország határain, nemzetközi látható-sággal bír. A Pécs–Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, a Pécsi Tu-dományegyetem Mûszaki és Informatikai Kara, Mûvészeti Kara, va-lamint a Kreatív Ipari Klaszter és a kreatív ipari vállalkozások évekóta erõsítik, segítik egymást, együttmûködnek. A kreatív ipar és amás iparágak, mint gépipar, környezetipar, jármûipar, elektronika,mûanyagipar és biotechnológia együttmûködése is koherens, egy-mást kiegészítõ.

A DesignPécs rendezvényt – mely a Design Hét Budapest 2014eseménysorozat hivatalos része –, közösen szervezték október3–12 között, melynek programkínálata megismertette a közönsé-get a régió kiemelkedõ kreatív ipari ágazataival, a pécsi egyetemimûvészeti és formatervezési mûhelymunkájával, így mutatva be ahelyi design-erõforrásokat és a lehetõségek sokaságát. Az összefo-gás eredményeként városi fenntartású helyszínek, egyetemi kuta-tók és oktatók, egyetemi hallgatók és több mint 30 vállalkozás mû-ködött együtt, hogy bemutassák a Dél Designját: divat, kesztyûipar,orgonagyártás, alkalmazott mûvészet, ékszerkészítés, építészet éslakberendezés, 3D-technológiák és azok alkalmazási lehetõségei,jármûgyártás és formatervezés, kézmûves termékek, audiovizuálistechnológiák; film és videó.

A DesignPécs, a hét folyamán, technológiai, építészeti, képzõ-mûvészeti designkiállításokkal, divatbemutatókkal, nyitott design-laborokkal, -mûhelyekkel, kihelyezett szemináriumokkal, képzé-sekkel, workshopokkal, designvásárokkal, fórumokkal és kerekasz-tal beszélgetésekkel, koncertekkel várta az érdeklõdõket. Tíz napalatt huszonkét helyszínen több mint 50 kiállító vett részt az ese-ményen, sõt, gyakorlati bemutatókkal kiegészített elõadások is zaj-lottak, a város különbözõ pontjain.

Info: http://www.designpecs.hu/

DDeessiiggnnPPééccss –– ddééll ddeessiiggnnjjaa!!

Az életben és az interneten számtalan alko-tással találkozunk, amelyek akár tudat alatt ishatnak ránk. Az a legjobb, ha megkíséreljük,hogy még a saját elõzõ munkáink se befolyá-soljanak minket a tervezés elsõ fázisában.Ilyen egyszerûnek tûnõ kérdéseket kell felten-nünk magunknak, mint hogy ki, hol és mirefogja használni, amit tervezünk. Ezek megvá-laszolása persze már sokkal bonyolultabb és aválasz részét képezi, hogy végül háromszögformájú elemekbõl építkezünk-e, vagy vetetttéglát használunk a burkolat kialakításánál.

(Pici/Nagy jutalom,interjú Nagy Mártával a DesignPécs kapcsán UnivPécs, 2014. október 13., 21. oldal)

KÖZÖSSÉG


Anatómus, az idegrendszer világhírû kutatója. 1946-tól1963-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora. Rólavalóban elmondható: iskolateremtõ személyiség volt. MindPécsett, mind késõbb a Semmelweis Orvostudományi Egye-temen olyan tudósgárdát nevelt fel, amely megalapozta amagyar agykutatás több évtizedes hírnevét.

Nagyon fiatalon és gyorsan vált elismertté, nem ok nélkül. Alig 10 évvel a pesti diplomaszerzés és az ottani, kezdeti tu-

dományos munkái után, 34 évesen Pécsre hívták, az anatómiaprofesszorának. 1948-ban már az MTA levelezõ tagja lett.

1950-ben a szemmozgató izmok agytörzsi szabályozásánakleírásáért megkapta a Kossuth-díjat. Még 40 éves sem volt...

Pécsi korszakára õ maga úgy emlékszik vissza, mint egy nagycsalád történetére.

Felesége, gyermekei– akik késõbb mind orvosi pályára lép-tek –, a tanítványok, a takarítók, a fûtõk, a boncmesterek há-romszáz négyzetméteren éltek itt együtt az intézetben. Õ holaz íróasztala mellett ült, hol a mikroszkóp fölé hajolt, hol a ké-szülõ atlasz ábráit rajzolta, miközben lányai néha még a bonc-teremben is bújócskáztak.

Rendkívül mûvelt, kulturált, a mûvészetekre igencsak fo-gékony személyiségként ismerték, jó barátságot ápolt a ne-ves pécsi festõmûvésszel, Martyn Ferenccel, de barátai kö-zé számíthatta Juhász Ferencet, a költõt is. Amikor az ÚjÍrásban megjelent a József Attila sírjára címû Juhász-opus,nemcsak elõadta tanítványainak a verset, de rögtön ele-mezte is azt.

Volt olyan kollégája, akit egy komolyabb szakmai sikere utánRippl-Rónai festményeibõl összeállított kötettel lepett meg, denem hagyott idõt a hálálkodásra, mert ironikusan mindjárt hoz-zátette: Hogy tanuljál végre valamit a képzõmûvészetbõl.

A mûvészetek mellett a természet vonzotta még nagyon,imádott kirándulni a Mecsekben, lehetõleg társasággal. Kiválógombaszakértõ volt és a rákok idegrendszere éppúgy érdekelte,mint az, hogy miként lehet jó vacsorát készíteni belõlük.

Néha azért õt is érték meglepetések. Egy ilyen sétán megkér-te késõbb szintén nemzetközi hírûvé vált tanítványát: Ugyan,vegye már ki a rákot a patakból… – mire gyors választ kapott: Ve-gye ki a professzor úr.

Különös légkör alakult ki körülötte, rendkívül kötetlen és még-is tisztelettudó társasággá szervezte a pécsi anatómus kollégákat.

Önmaga volt az eleven példa: kellõ tehetséggel és szorga-lommal fiatalon is lehet valakiból komoly kutató.

A csendõrpertu híve volt, õ tegezõdött – õt magázni lehetett.Ha azonban valaki akadémiai doktorátust szerzett, megitta vele apertut, majd megkérte a kollégát: Mostantól szólíts Pityunak.

Hívõ emberként szívesen tartott bibliaórákat az érdeklõdõbb kol-légáknak, ez az 50-es években nem volt éppen bevett gyakorlat…

Rendkívül jó elõadónak számított, az anatómia elõadás azegyik kedvenc tevékenysége volt. Az óráit rendszerint reggel 8-ra tette, mondván: Bele kell rázódni a napi munkába.

DDrr.. SSzzeennttáággootthhaaii JJáánnooss ((11991122––11999944))Dr. Hámori Józseffel Szilágyi László beszélgetett.

„„MMiinnddeenn nnaappoonn vvaallaammii iizzggaallmmaassúújjddoonnssáágg,, eeggyy--eeggyy úújj sseejjttffaajjttaavvaaggyy kkaappccssoollóóddáássii mmóódd aazz aaggyykkéérreeggbbeenn......””

legendás pécsi professzorok


Elsõrangúan rajzolt és festett, így elõadásain a vetítésen túlszámtalanszor elkápráztatta a hallgatóságot különös adottságá-val: két kézzel is tudott rajzolni.

Az anatómia elõadáson az irodalomtól a népszokásokig ter-jedõ válogatott történeteivel folyamatosan gondolkodtatta, ta-nította és nevelte a jövõ orvosait, a szakbarbárság állt tõle a leg-távolabb. Remekül improvizált, a csillagászat, a történelem, aképzõmûvészet területeirõl hozott példái igazi csillagszórók-nak bizonyultak elõadásain.

Megesett, hogy valaki elkésett az órájáról és aziránt érdeklõ-dött másnál, milyen anatómiai témáról esett szó, mire ezt a vá-laszt kapta: Nem tudom, mirõl beszélt, de nagyon jó volt.

Rendelkezett a jó színész adottságaival, és ezt tudta is magá-ról: szuggesztív és érdekes személyiség volt.

Meg hát bátor is: 1956-ban õ volt a pécsi Értelmiségi Forra-dalmi Bizottság elnöke….

1963-ban visszahívták Budapestre. Sokáig vajúdott, végül acsalád hatására hagyta el Pécset.

A mûhely, az iskola, amelyet létrehozott, fennmaradt: pro-fesszorok, akadémikusok, nemzetközi hírû kutatók indultak elPécsrõl.

A 60-as évektõl a SOTE I. Számú Anatómiai Intézetét vezet-te, ugyanettõl az évtõl az egyetem tanszékvezetõ tanára lett. Kí-sérleti agykutatással, fõleg a szemmozgások, egyensúlyi mûkö-dések, gerincvelõ- és agytörzsi reflexek idegmechanizmusának

tanulmányozásával, a magasabb idegközpontok szerkezetévelfoglalkozott.

1970-ben Állami Díjat kapott munkásságáért.

A pesti években kimagasló tudományszervezõnek bizonyult,1967-ben az MTA rendes tagja lett, 1977–85 között az Akadé-mia elnökeként tevékenykedett.

De a legfontosabb akkor is az oktatás, a kutatás maradt. Ku-tatásaiban pontosította a kisagykéreg belsõ szerkezetét. Leírtaa gerincvelõ hátsó szarvainak funkcióstruktúráját. Elvégezte azagykérgi oszlopok szerkezeti azonosítását. Foglalkozott a látó-rendszer kéreg alatti, szinoptikus rendszerének azonosításával.

Többször volt az orvosi Nobel-díj várományosa, de rendkí-vül szerteágazó tevékenysége, a bõség zavara miatt végül isnem kapta meg ezt az elismerést.

Lendületességét, bátorságát más téren is mindvégig meg-õrizte, egyike volt azon keveseknek, aki nyíltan, vállaltan elle-nezték a bõs-nagymarosi építkezést.

Azt írta a pályája végén: Életem fõ célkitûzése és törekvése csakaz volt, jó agykutatónak, a 20. század végi értelemben kultúrember-nek és a történelmi körülményeink között tisztességesnek, de minde-nekfelett kereszténynek maradni.

Ebben az értelemben is teljes életet élt, maradandó emlékethagyva maga után.

http://pte.hu/legendas_professzoraink

Magyar csillagvadászGalaxisok, vörös ködök, csillagképek, teliholdak, napfogyatkozások lenyûgözõ színekben, ismerõs tájak felett – itt semmi sem utólagosan szerkesztett fotó. Az asztrofotós csendesvadász, aki éjszaka kel útra, fegyvere a fényképezõgépe, puskacsöve az objektív, ravasza azexponáló gomb. Ladányi Tamás, a TWAN (The World At Night) nemzetközi szervezet egyet-len magyar tagja, a TTK végzett hallgatója pont ilyen!

T E C H N O L Ó G I A


Az interjú apropója a Világ éjszakai arca címmel rendezettkiállítás (Zsolnai Kulturális Negyed. 2015. február – a szerk.)

Mióta és miért érdeklik ilyen komolyan a csillagok?Mindig, szinte ösztönösen kötõdtem a természettudomány-okhoz. Már általános iskola elsõ osztályában úgy meséltemel a nyári élményeket, hogy egy Magyarország térképbe raj-zoltam bele azt, hogy merre jártunk. A csillagászat késõbbkezdett érdekelni. 10–12 éves lehettem, amikor a Haleyüstökös a Föld közelében járt, s nagy felhajtás volt ennekkapcsán. Egy akkori tanárom megmutatta nekem az üstökösttávcsõvel, és ennek megtapasztalása óriási élményt jelentett.Már általánosban megpróbáltam fotózni is az égitesteket,persze a korabeli technikával, ami nem éppen nevezhetõprofesszionálisnak. Már akkor voltak sikeres próbálkozása-im, így mondhatni, közel három évtizedes múltam van azasztrofotózást tekintve. A pécsi egyetemre földrajz–turizmusszakra jártam, ‘97-ben végeztem, és csillagászatból írtam aszakdolgozatomat. A tanárom e témában Nagyváradi Lászlóvolt, akinek a lelkesedése sokban segítette a pályámat. Márakkor, szárnyait bontogató fotósként szoros kapcsolatotápoltam Mánfai Gyurival, aki segített, tanácsokat adott. Ígyazt mondhatom, hogy a mostani kiállítás közvetve/közvetle-nül az õ munkájuk eredménye is.

Amikor elkezdett fotózni egyértelmû volt, hogy összeköti afényképezést és a csillagászatot?

Már tizenévesen ennek a technikája érdekelt a legjobban. Az-tán inkább az égitestek megörökítésével foglalkoztam: pél-dául galaxisokat fényképeztem. Építettem egy saját csillag-vizsgálót, ahonnan kettõs csillagokat mértünk. Késõbb a tu-dományos oldal mellett felkeltették az érdeklõdésemet akülföldi fotósok alkotásai, s az õ hatásukra úgy gondoltam,hogy egy kicsit lejjebb fordítom a kamerát, legyen benne atáj is. Ez teljesen más gondolkodásmód: egyrészt földrajzikötõdést mutat meg, másrészt pedig csillagászati tartalmatad. Azt kell mondjam, ez rabul ejtett. Csak ezután történt,hogy nagyon konkrétan megfogalmaztuk azt, hogy egy táj-nak és az égboltnak az együttes kompozícióját akarjuk létre-hozni. Azóta szinte csak ezzel foglalkozom.

Tájképet fotózni önmagában is összetett mûfaj, az égitestekmozgását megragadni is nehéz lehet – melyiket tartja nehe-zebbnek? Azt azért látni, hogy minden alkotó próbált az égites-tek mellett jellegzetes földi helyszíneket is megmutatni.

Ha ködöket akarunk fényképezni, akkor ahhoz sokkal hosz-szabb expozíció szükséges, követnünk kell a Föld forgását amegfelelõ sebességgel, a távcsövet vagy teleobjektívet meg-felelõen be kell tudni állítani. Az asztrotájképhez viszontennyi nem elég: nemcsak az égi állást kell kiszámolni, de kikell találni a tájat is, és a kettõt megfelelõen össze kell tud-ni kombinálni. Ehhez sokkal több ötlet, mozgás és kreativi-tás kell. Ilyen szempontból nem lehet azt mondani, hogy azegyik könnyebb lenne, mint a másik, csak hogy az egyikezért érdekesebb, a másik pedig azért.

Mennyi számolást igényel az, hogy pontosan tudja, mikor érde-mes nekiállni fotózni?

Minden képemet elõre megtervezem, nagyon ritka az, amikor azember elmegy valahova, és spontán sikerül készítenie egy jó képet– ez a mûfaj nem errõl szól. Minél hosszabb fókusszal fényképezaz ember, mondjuk holdkeltét vagy naplemenetét, annál ponto-sabb felszíni számítás kell hozzá. Ezt meg kell tervezni, nincs me-se. Például ki kell számolni, mikor lehet lefotózni azt, hogy a Pan-nonhalmi apátság mellett hogyan kel fel a Hold. Erre persze vannakprogramok, amelyekkel mindezt le lehet modellezni elõre, viszontsemmilyen szoftver nem tudja helyettesíteni a helyszín ismeretét.Pedig fontos, hogy ne lógjon vagy világítson bele a képbe semmi.Ezen a szinten pedig hosszú idõ szükséges a megvalósításhoz.

A fényszennyezettség mennyire probléma Magyarországon?Attól függ, hogy milyen szemszögbõl nézzük. Nekünk, akikvalóban értéket találunk az ég szépségében, probléma. Azt



magam is megfigyeltem, hogy a Bakonyban, ahová kijárok fo-tózni, évrõl évre romlik az ég minõsége: ahol 5–10 éve mégláttam a Tejutat, onnan már nem látszik olyan szépen. Egyrejobban kivilágítják a városokat, ráadásul nem is túl célszerû-en: ez egyrészt esztétikai szempontból hátrány, hiszen el-vesztünk egy értéket, másrészt pénzügyi szempontból is pa-zarlás, ha a fények nem célirányosan, gazdaságosan világíta-nak, hanem összevissza szóródnak a légkörben.

Mennyire technikafüggõ az asztrofotózás?A fogyasztói társadalom korában mindenki azt hiszi, hogyelég, ha az ember vesz egy megfelelõ fényképezõgépet, ob-jektívet. De nem így van. Olyasmi ez, mint a zene: hiába állegy Stradivari a rendelkezésünkre, évek gyakorlása kell ah-hoz, hogy méltóképpen tudjuk megszólaltatni a hangszert.Az asztrofotózásról ugyanez a véleményem: a modern optikaés fényképezõgép mindössze eszköz a kezünkben, az

asztrotájfotózást tekintve ezek megléte szükséges, de nemelégséges feltétele a jó alkotásnak. Ha százalékban kéne ki-fejezni, azt mondanám: egyetlen egy százalékot tesz ki atechnika az alkotói folyamatból. Nyilván a kor színvonalávallépést kell tudni tartani ahhoz, hogy a kellõ minõségben le-hessen alkotni, de maga a kompozíció az embertõl függ.

Mennyiben ismeretterjesztés ez a típusú mûfaj?A képek minden esetben valamilyen földrajzi, csillagászati,légköroptikai mondanivalót tolmácsolnak. Akkor tartok egyasztrotájképet jónak, ha abban van egy csillagászati szem-pontból is érdekes mondanivaló, ugyanakkor ismert tájakkal,ismert épületekkel, ismert városokkal már sokkal könnyeb-ben el tud képzelni az ember egy éjszakai látképet is. Embe-ri léptéket is kapnak ezek a képek attól, hogy látszik rajtukegy fa, város, egy csillagvizsgáló, vagy bármi, ami nappalrólmár ismerõs számunkra.



Milyen jelenséget fotózna szívesen?Nagyon szeretnék sarki fényeket fényképezni! Magyarorszá-gon 2003. november 20-án ugyan látszódott egy intenzív sar-ki fény, de ahhoz, hogy valóban szépeket fotózzon az ember,északra kell utazni, amihez utazást kell szervezni – pluszmég az embernek szerencséje is kell, hogy legyen, mertolyankor kell menni, amikor a sarki fények szépen látszanak.Ezt is lehet prognosztizálni egyébként, de 100%-kal nem.

Mennyire kíván teljes embert az asztrofotózás?Tanár vagyok a szakmám szerint, fele részben tanításbólszerzem az egzisztenciámat, az asztrofotózás pedig van any-nyira jövedelmezõ, hogy a bevételeim másik fele onnan szár-mazik. Általában úgy tudok képeket értékesíteni, ha meg-írom az adott fotó történetét, ami egyfajta tudományos is-meretterjesztés is egyben. De ugyanannyira szeretem a gye-rekeket is az iskolában, mint amennyire a csillagokat.

(Magazinunk címlapján és az interjú elsõ oldalán Ladányi Tamás asztrofotója látható.)

„Ha azErasmusragondolok, mindig akonyha juteszembe...”Nemes Nóra, a PTE magyar–néprajz szakoshallgatójaként jutott el 2009-ben Németországba(Bayreuth-ba) az Erasmus programmal. A kinti tartózkodás nemcsak a személyiségében,a magánéletében és a tanulmányaiban is nagyváltozást hozott, itt talált rá élete hivatására is.Emiatt lett Magyarország piacvezetõ internetesgasztromagazinjának a munkatársa, konzultánsként szakácskönyvet ír, de dolgozott már egy ohioi étteremben, fõzött és fotózott (PR-képeket) más amerikai éttermeknek is. Most éppen Budapesten értük utol.


Mikor Németországba kerültél nagy társadalmi élet folyt nálatok.Hogy alakult ki ez?

Óriási szerencsém volt! Egyrészt, mert németül beszéltünk,nem angolul. Volt olyan ismerõsöm, aki egy másik német város-ban tanult, ott valami miatt az angol volt a közös nyelv. Spanyolismerõseim például az egyik helyen pár hétig bénáztak, aztánmindenki spanyolul kezdett beszélni...

A másik nagy szerencsém – ami miatt jól alakult az elmúlt tízévem – a jól megválasztott szállás volt. Mindenkinek javasol-nám a kollégiumokat! Egy nemzetközi kollégiumban laktam, éskis túlzással mondhatom, hogy a Föld majd' minden országábólvolt lakónk.

A városkának elég vacak volt a közlekedése. Mivel nem a köz-pontban éltünk, az átlag estéken inkább maradtunk a nagy kö-zös konyhánkban – zenélni, iszogatni vagy társasozni. Jóban let-tem egy olasz lánnyal, és elkezdtünk együtt fõzni. Aki arra járt,megkérdezte, mit csinálunk, mondtuk, hogy vacsorát, hozzonegy tányért, meg egy sört az automatából és csatlakozzon. Párhét alatt szokás lett belõle. Mindenki hozott néhány alapanya-got, egy receptet, és együtt fõztünk. Nehézségek nem voltak –hacsak nem nevezem annak, hogy egy év alatt nem sikerült sod-rófát szereznünk, ezért mindig borosüveggel dolgoztunk. Emel-lett rengeteget jártunk utazni hétvégi csoportos kedvezmény-nyel Németországon belül. Mindig volt valami kalamajka...

Ha az Erasmusra gondolok, mindig a konyha jut eszembe,ahogy ott ülünk, egyikünk gitározik, egy másik a harmadikkalfõz, a negyedik meg filozofál az ötödikkel...

5 + 1 TIPP TÁVOLSÁGI KAPCSOLATTARTÁSHOZ NÓRÁTÓL

– Szülõk, nagyszülõk: Hívd õket rendszeresen!Nyugtasd meg õket idõnként, hogy minden rend-ben, van elég kajád, és felöltözöl, ha hideg van.

– Az otthoni barátok gondjára-bajára-örömére ak-kor is legyen idõd, ha épp az új kapcsolataid épít-geted!

– Ha a pároddal éltek messze egymástól, légy kre-atív! Skype-on is lehet randizni, beszéljetek megegy idõpontot, amikor mindketten ráértek néhányórát csevegni, akár egy-egy pohár bor társaságá-ban. Nem az igazi, de sokkal jobb, mint úgy elkapnia másikat, hogy az épp sietne valahova. Kis megle-petéseket, videókat neten is el lehet küldeni, decsinálhattok akár egy közös blogot, ahová csak tiketten írtok...

– Külföldi barátok: próbáld úgy intézni, hogy a kö-vetkezõ nyaralásodon útba ejtsd azt, akivel igazánjóba lettél. A közös blog vagy bármilyen onlinecsoport itt is nyerõ ötlet – különösen azoknak, akikkerülik a Facebookot.

– Ha egy egész csapat nõtt össze, szervezzetekközös szilvesztert, húsvétot, vagy bármilyen ünne-pet, amikor jó eséllyel mindenki szabaddá tudjatenni magát.

– Ne is várd, hogy mindenkivel megmarad mindenúgy, mint ott helyben, de azért igyekezz ápolni akapcsolatokat. Az Erasmus befektetés is – képzeldel, hogy van egy beépített embered a legtöbb he-lyen...

KÖZÖSSÉG


Hány emberrel tartod azóta is a kapcsolatot? Milyen gyakran ta-lálkoztok?

Talán öt–hat emberrel. Velük lett szorosabb a kapcsolat, de csakévente egyszer-kétszer beszélünk – általában Skype-on, rosz-szabb esetben Facebookon.

Viszont, ha olyan helyen járunk, ahol összefuthatunk, arra min-den esetben szakítunk idõt. Aludt már a kanapémon az olasz bará-tom a szerelmével, de olyan is elõfordult, hogy San Franciscóbanegy párizsi barátom gyerekkori ismerõse volt a vendégem. A legvic-cesebb talán tavaly történt. Mexikóban voltam a férjemmel, és per-sze úgy szerveztem a programot, hogy legalább egy napra összetudjak futni a rég nem látott jóbarátommal. Találkozásunkkormondta, hogy pont aznap, mikor indulunk haza, jön pár közeli is-merõsünk: két spanyol srác egy német lánnyal. Kaptunk egy félórát, hogy megölelgessük egymást – a világ másik végén.

Milyen volt az Erasmus elõtti és milyen lett az Erasmus utáni Nóra?Az Erasmus alatt kitágult a világ – egyszerre kaptam a németektávolságtartásából, az olaszok közvetlenségébõl, a franciákgourmandságából. Megtanultam, hogy nem minden úgy mûkö-dik, ahogy korábban hittem. Egy baráti vacsora eltarthat akár ötórán át is, és van olyan házibuli, ahol a konyhapulton felejtettkamerádat két nap múlva ugyanott találod, holott az utcáról isjöttek ismeretlenek. Ugyan a németekkel barátkoztam a legke-vesebbet – valahogy így jött ki a lépés –, azért nagyban hatottrám a német kultúra. Elõtte például gond nélkül otthagytam együres söröspoharat a parkban, Németország után ez eszembesem jut.

Míg kint voltam, jobban megszerettem a saját kultúrámat, ésmegtanultam tisztelni a másokét. Hazatérve sokáig nehéz voltvisszailleszkedni. Minden borzasztóan hiányzott itthonról, demégis, nehéz volt elfogadni olyan szokásokat, amelyeket koráb-ban nem kérdõjeleztem meg.

Az ösztöndíjon kívül is éltél külföldön. Mire föl ez a külföld rajon-gás? Miben más ez a külföldi létmód, mint az erasmusos?

Az Erasmus után kétszer voltam hosszabb ideig külföldön: egy-szer Ohióban dolgoztam 3 hónapig, majd San Franciscóbanmásfél évig. (Ide egyébként még visszatérek.) Nagyon sokat je-lentett, hogy nem ez volt az elsõ alkalom külföldön. Meg mer-tem szólalni, tudtam, milyen érzés a kultúrsokk.

Az Erasmust kalandból vállaltam – meg akartam tanulni né-metül, megismerni egy másik kultúrát, kicsit körbenézni.Ohióba azért mentem, mert még egyetemista voltam, és a ma-gyarországi diákmunka bérek sokszorosát lehetett keresni. Any-nyira nem érdekelt az USA, úgy gondoltam, a végén utazok egyhónapig, és akkor „azt az országot is letudtam”. A sors furcsafintora, hogy San Franciscóban találkoztam a leendõ férjemmel,akihez két évvel késõbb oda is költöztem.

Így gyakran sok barátodtól, szerettedtõl távol vagy. Hogyan éltedés éled meg a technika segítségével történõ kapcsolattartást?

A Skype már az Erasmus alatt is bevett eszköz volt. A Facebookakkoriban robbant be Európába, mikor kimentem Németország-ba. Sokat beszélhetünk a hátrányaikról, de a kapcsolattartást

nemzetközi szinten is megkönnyítik. Látom, hogy ki hol él, ki-nek hogy alakul a magánélete. Elõfordult már olyan, hogy egyangol kolitársam posztjából tudtam meg, hogy éppen Pestenvan – hát összefutottunk gyorsan egy sörre. A személyes kap-csolattartás kicsit nehezebb, de ha van alkalmam találkozniazokkal, akik fontosak, az nagyon jó. Eddig még mindig úgyéreztem, hogy lehet, hogy két éve nem találkoztunk, de ott foly-tatjuk, ahol abbahagytuk. Ilyenkor tudom, hogy ez még így isnagyon jó barátság maradt.

Milyen változásokat indított el a kinti tartózkodás benned, nálad?A személyiségemen történt legnagyobb változás talán a koráb-binál sokkal mélyebb kíváncsiság kialakulása lett. A gasztronó-miába, amivel most újságíróként és fotósként foglalkozom, ab-ban a „hodály nagy” neonnal világított konyhában szerettem be-le, ahol a többiek mozdulatait lestem el, ahogy gnocchit gyúr-nak, vagy enchiládát raknak össze. A férjemmel pedig úgy talál-koztam, hogy egy Erasmuson megismert barátom megadta azelérhetõségét mikor San Franciscóban jártam, azzal, hogy nálabiztosan ellakhatok pár napot.

Gyakran el se hiszem, hogy én csináltam

Az az érzésünk, hogy már elhagytukNagykanizsát, amikor megközelítjük abelvárostól négy kilométerre lévõ palinizöldövezeti városrészt. A Herkules ut-cát keresve az elnevezés szimbolikussá-gán élcelõdünk: hiszen ma egy „héroszihõsnõt”, egy spártai futót látogatunkmeg, aki nem mellesleg az egykori PécsiOrvostudományi Egyetemen szereztefogorvosdiplomáját.Csengetek. Nyílik az ajtó. Két kutya ro-han a kapuhoz: Maszat és Marcipán. Azállatokat barátságos, nyugodt hangulatlengi körül, ezért eszünkbe se jut, hogyveszélyes üzem lehet kívülrõl a keríté-sen át simogatni a házõrzõket. Közbena kapuhoz ér vendéglátónk: Lubics Szil-via, magyar amatõr hosszútávfutó ésultramaratonista, az Ultrabalaton és aSpartathlon többszörös gyõztese. Bel-jebb invitál minket. Kitüntetett idõ-szakban érkezünk: Szilvia néhány napjatért haza a 2015. április 11–12.-én ren-dezett torinói 24 órás ultrafutó világbaj-nokságról.

Gondolom, még friss az élmény a világbajnokság után…Eléggé. Ez most nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Pedig éle-tem egyik legjobb formájában mentem ki Torinóba. Ehhez párosult re-ményekkel, ami – az edzõmmel is egyeztetve – teljesen reálisnak tûnt.Fejben is nagyon összerakottnak éreztem magam. Nem gondoltam,hogy bármi közbejöhet. Azt hogy mi jött közbe, igazából most pró-báljuk értelmezni. Gyakorlatilag téli idõben mentünk ki Torinóba – té-likabátban, sapkában, kesztyûben – ahol huszonöt foknál melegebbvolt. A meleget egyébként jól bírom – futottam már 42 fokban is, demost nem volt idõm „átállni”.

Sikeres Spárthatlonok után is van ürességérzés, de most ténylegnagyon nehéz volt, amikor hazajöttem. Abban bízom – és ez márazért beigazolódott többször is – hogy sokszor az ilyen gödrökbõl,vagy nem sikerült versenyekbõl az ember többet merít, mint egy dia-dalmenetbõl. De ehhez idõ kell.

De csapatban azért szép eredmény született. (9. hely – a szerk.)Nyilván annak, hogy én a pályán maradtam az egyik oka ez volt. Azember nem csak maga miatt fut, hanem a csapat miatt is. A csapatbanráadásul ott volt a húgom, aki nagyon szépen ment.

Egy korábbi interjúban azt is mondtad, hogy jó csapatfutó vagy.Igen, de ez elsõsorban az edzésekre vonatkozik. Nagyon szeretek má-sokkal edzeni. Szerencsés is vagyok, mert Nagykanizsán sokan ultráz-nak. Még ha nem is szólunk egymáshoz egy közös futásnál, akkor issokat segít. Fõleg egy túlterhelt idõszakban, amikor már hetente fu-tunk kétszáz kilométert, és nem egyedül kell nekivágnom az aznapiötvenesnek. Jó tudni, amikor reggel 5-kor találkozom valakivel, hogyugyanúgy a háta közepére kívánja, de õ is ott lesz, föl fog kelni ésmegcsináljuk együtt.

De tudni kell, hogy alapjában ez magányos sport. A hét legnagyobbrészén egyedül szoktam futni, illetve most a kutyával. A versenyekenis az egyéni teljesítményeket tartják számon.

A vizsla „megérkezésével” egy új társat kaptál. Úgy tudom így nagy ál-mod vált valóra.

Gyerekkoromtól kezdve nagyon szerettem a kutyákat, viszont tavalynyáron kattant be valahogy, hogy nagyon szeretnék egy vizslát. Vár-tam, hogy eltûnik majd a vágy, de nem múlt el. Többen próbáltak le-beszélni, hiszen nem egy olyan kutyáról van szó, amelyik nyugodtanelfekszik, nem dísz a kertben. De nem sikerült elvenni a kedvemet.Nagy nehezen meggyõztük a férjemet is. Az én kutyám, a felelõsségis az enyém: én viszem sétálni, etetem, gondozom. A férjemtõl annyitvártam, hogy rábólintson, hogy idehozhatom. Most már együtt fu-tunk. Tényleg hiperaktív, ilyen kutya csak annak való, aki képes vele10–20 kilométert futni naponta. Már csak miatta sem lehet hosszabbpihenõt tartani.

Miben más a kutyával együtt futni?Olyankor a legszófogadóbb. Terepen nincs rajta nyakörv, póráz, dekezdettõl fogva nem szökik el. Pedig nem tanítottam rá. Fut elõttempár méterre és ha egy nyuszi, vagy egy õz miatt néha begyorsít, akkoris hamar visszajön, hívás nélkül. Olyan mintha lenne egy láthatatlankapocs köztünk. Tudja, hogy csak ketten vagyunk és most rám vanutalva.

SZABADSÁG


Hogy képzeljük el a felkészülés nehéz idõszakait? Félreteszel mindent?Nem tudok félretenni semmit. Ha az embernek van három gyereke,õket nem tudja félretenni, meg a munkát sem. Olyan volt, idén két-szer, hogy négy napot nem rendeltem, és akkor csak futás volt és acsalád.

Sok embernek vagy már példaképe. Hogy éled meg ezt a szerepet?Ez részben teher a felelõsség miatt, részben nagyon jó érzés. Leg-inkább nõk írnak nekem, akik bizonytalanok abban, hogy merje-nek-e magukra fordítani napi fél órát. Nagyon sok anya õrlõdikazon, hogy lehet, hogy rossz anya, ha többször kimegy futni. Soksikertörténetet olvasok, hogy ki honnan hová jutott. Itt nem az asikeres történet, hogy valaki világbajnok lesz, hanem hogy sikerülmondjuk tíz kilométert lefutnia. Nagyon szeretem a motiváló tré-ningeket is, ahol sok emberrel találkozom. Elvileg azért megyekoda, hogy én adjak, de nagyon sokat kapok vissza.

Általában a példaképeknek is van példaképe. Neked ki, vagy kik azok?Nagyon sok olyan ember van, akire felnézek. Az egyik példaképemLencsés Évi néni, aki hetvennégy évesen is megy, csodálja a termé-szetet, és képes átfutni – ha úgy jön – egy kukoricamezõn, még haössze is vágja a lábát, mert a napi húsz kilométerben ez benne volt.Az az álmom, hogy én is Lencsés Évi néni legyek majd egyszer. So-rolhatnám hosszasan, mert mindenkitõl lehet tanulni valamit. Akár-kitõl.

Szívesen emlékszem némettanáromra, nagyon jó ember volt. Õtipikusan az a tanár, akitõl nem csak a németet tanulod meg, ha-nem valami mást is ad. Erdélybõl települt Magyarországra két gye-rekkel, úgy, hogy mindenét ott kellett hagynia. Ahogy mesélte, ab-ban a rendszerben és diktatúrában, amilyen az ottani volt, ahol amagyarságra erõs nyomást gyakoroltak, volt olyan lélekölõidõszak, hogy már véget akart vetni az életének, de mégis meg tu-dott maradni. Amellett döntött, hogy küzd tovább, és újrakezdi,nulláról… Õ mondta azt az anyukámnak, mikor német nyelvvizsgaelõtt álltunk, hogy akkora akaraterõm van, hogy ezzel valamikor fa-lakat fogok ledönteni. Ezt tizenhat évesen nem nagyon értettem.Az elsõ Spartathlonom után eszembe jutott. A Facebookon keresz-tül rátaláltam a fiára, és eljutottam hozzá. Kicsit féltem, hogy él-emég, mert már akkor sem volt fiatal. Élt és virult. Ami az egészbenaz érdekes, hogy elkezdett nagyon hosszú teljesítmény túrákra jár-ni. Végigzarándokolta az el Caminot, elment Lengyelországtól Gö-rögország aljáig. Majdnem ezer kilométert gyalogolt. Azóta beteglett, agyvérzést kapott és a fél oldala lebénult. Amikor a kórházbanmeglátogattam a járókeretet megemelve sétált, mondván, kézzel iserõsít. Sosem adja fel! A találkozásunkkor mindketten sírtunk. Pe-dig nem akartam sírni, nehogy azt higgye, hogy a kórház, meg a be-tegsége miatt sírok. De mélyen megérintett, hogy láthatom õt.

„Nincsenek lehetetlen dolgok. Ha valaki valamit akar, akkor

a lehetetlenbõl lehet lehetségest csinálni.”

A számokLubics Szilvia 2003 óta fut. Az elsõ marathon versenyen Pécsen vett részt2004 márciusában. 2006. óta indul ultratávokon is. A Spartathlonon és azUltrabalatonon pályacsúcstartó, hat és tizenkét órán pedig országos csúcsavan. Huszonnégy órás futáson a legjobbja 232,5 km, amit 2012-ben futottSárváron.Nagykanizsán élnek a férjével, három fiúkkal és a család két kutyájával.Hahóton dolgozik fogorvosként.

SZABADSÁG


Úgy tudom, hogy a versenyek elõtt már másfél hónappal elõbb elkezdesz fejben rá-készülni. Hogyan zajlik ez?

Végiggondolom azt, hogy mivel szokott problémám lenni. Milyen gondolatokatveszek elõ akkor, amikor már nagyon unalmas a huszonnégy órás verseny. Hogymiket tudok majd elõvenni, amikor fizikailag leszek rosszul. Elképzelem a pá-lyát, rengetegszer megnézem, hogyan is néz ki, milyen lehet. A Spartathlonmegint más. Ott az utat már egész jól ismerem. Tudom, hol milyen nehézségekvannak. Saját edzéseimet gyakran nem is ott futom, csak fejben. Itt is próbálomvégiggondolni, hogy menetközben milyen pozitív gondolatokkal fogom erõsí-teni magam. Az utolsó Sparthatlonon egy ultrafutót kérdeztek, mert nagyonrosszul volt, hogy hogy van? Ez elég furcsa kérdés, mert kék volt a feje, de aztválaszolta rá: jól akarok lenni.

A beszámolókat hallgatva, olvasva az az érzésem támadt, hogy mi „átlagsportolók”el sem tudjuk képzelni, hogy milyen az a holtpont, amin te túllépsz a „huszonnegye-dik órában”.

Nehéz is elmondani, átadni. Addig, amíg valaki nem látja, nem tudja elképzelni,mi zajlik ott. Van egy nagyon jó futótársam, akivel együtt edzünk Nagykanizsán.Õ maga is ultrázik, megcsinálta az Ultrabalatont, futott tizenkét órát, és mostkijött szurkolni nekem Torinóba. Hazatérésünk után felhívott, hogy ül a konyhá-ban futóruhában, és nem tud elindulni, mert annyira sokkos állapotban van at-tól, amit ott látott.

Egyszer mindenkinek látni kellene egy ilyen versenyt, de ehhez meg kell ér-ni fejben, hogy aki nézi, meglássa a lényeget. Én ezért nem viszem a gyereke-ket ultraversenyre. A nagyfiam 16 éves, õ most magától mondta, hogy kijön aSparthatlonra. Azt gondolom, hogy most már van értelme. Most már el tud be-lõle vinni sok mindent a saját életébe. Korábban csak azt látta volna, hogy anyarosszul van.

Miért gondolod, hogy mindenkinek látni kéne?Azért, mert megtapasztalod, hogy olyan dolgokat tudsz csinálni, olyan gödrök-bõl, rosszullétekbõl tudsz kimászni, amit sosem gondoltál magadról. Fogalmadnincs róla, hogy te milyen erõs vagy bizonyos szituációkban. Azt gondolom,hogy ha lát valaki egy ilyen versenyt, akkor legalább elgondolkodik az emberihatárokról.

A gyerekek sokszor nehéz helyzetben vannak nálam, mert kiesnek a kommu-nikációból az olyan mondatok, mint a „nem lehet”, „nincs idõm” valamire. Arravan idõm, amire akarom, hogy legyen. A „pihenõ napjaimat” is aktívan töltöm.

Ahogy látom, próbálsz a lehetõ legtudatosabban élni. Melyik életterület mit tanít ne-ked?

Mindig azt mondom, hogy egy terület is elég lenne, már akkor tele lenne a na-pom. Nyilván a gyerekek vannak az elsõ helyen. Mindig szerettem volna háromgyereket. Mindegyikük más. Nekem a legszebbek, a legjobbak, mindre büszkeaz ember. A fõ rajongójuk én vagyok és leszek is – ezzel minden anyuka így van.Azt gondolom, nekem nem kellett tanulni alkalmazkodni valakihez, vagy hogymás körül forog a világ. Eleve olyan beállítottságú vagyok, hogy mindig szeret-tem valakirõl gondoskodni. Húgom és köztem tíz év különbség van, tízévesenmár mindig õt „rendezgettem”. Nagyon szeretek valakit gondozni. Lehet, hogyezért is kellettek a kutyák, mert a gyerekeket már annyira nem lehet. A gyere-kek abszolút megtanítanak az alkalmazkodásra, arra, hogy mindenkinek a szem-pontjait figyelembe kell venni egy döntésnél.

Jó orvosnak is lenni, valakin segíteni, ez az orvosoknál – szerintem – alap be-állítottság. Az emberek általában félnek a fogorvostól, tehát nagyon empatikus-nak, gondoskodónak kell lenni.

Mi az a három legfonto-sabb tulajdonság, ami egyilyen versenyhez kell?

1. A fizikális felkészültség.Ehhez a legtöbb esetbenévek munkája kell. 2. Hit önmagadban, hogyképes vagy rá. Sokszorolyan dolgokat kell elhinni,amit magad is egy kicsitirreálisnak tartasz. 3. Nagyon jó támogatóháttér. Nem hiszem, hogyúgy lehet futni, hogy azember kimegy, és otthonáll a bál amiatt, hogy õ ki-ment futni. Így nem hi-szem, hogy nagy eredmé-nyeket lehet elérni.

És a páciensek mennyire tudnak a másik életedrõl?Abszolút tudják. Zalában azért van híre annak, amit csinálok. A városon,Nagykanizsán belül is. Ha a doktornõ szabadságon van, akkor tudják, hogyverseny van.

Ez nekik is különleges példa lehet.Igen. Próbálok sok embert meggyõzni. Nem arról, hogy fusson, hanemhogy egy kicsit egészségesebben éljen. Tegye le a cigarettát vagy változ-tasson dolgokon. Nem tudom, mekkora hatással, de azért van olyan, akikorábban azt mondta nekem, hogy értsem meg, hogy õ nem tud futni, ésmost már nagyon lelkes sportoló.

A férjed is orvos. Vele Pécsen ismerkedtél meg?Igen. A könyvtárban. Másodéves voltam, õ meg negyed. Gyakorlatilag mégnem voltam húszéves, mikor megismerkedtünk. Nagyon jó ember, aki tá-mogat a futásban is. Akkor is, ha nehéz elviselni a verseny elõtti hetekben,mert a feszültség miatt kriminális tudok lenni. Egyébként õ is fut.

Ez már a te hatásod?Egyszerre kezdtünk el futni, 2003-ban. Csak annyi volt a különbség, hogyõ mindig sportolt valamit, én elõtte sosem. 2011-ben már körbefutotta aBalatont, futott két tizenkét órást, és most május végén újra körbefutjamajd a Balatont. Erre készül.

Hogyan emlékszel az egyetemi idõszakra?Tíz-tizenöten voltunk a csoportban. A csapatunk nagyon összekovácsoló-dott, hiszen napokig együtt tanultunk. Két házaspár is lett a csoport tag-jaiból. Nem volt könnyû a képzés. Az volt a természetes, hogy a könyvekfölött ültünk egész nap. A kollégiumban éjszakákat fent voltunk, tanul-tunk. Mikor már nagyon fáradt volt az ember, akkor kiállt az erkélyre, egykis levegõvel „megcsapatta” magát, aztán vissza. Nem is tudom, hogy ké-pes lennék-e rá még egyszer…

De biztos. Ha kellene…

VVaann eeggyy jjóó ööttlleettee??

KKuuttaattáássaa eerreeddmméénnnnyyeell kkeeccsseeggtteett??

TTaannááccssrraa lleennnnee sszzüükkssééggee,, hhooggyyaann vvééddjjee mmeegg ttaalláállmmáánnyyáátt,,

sszzeelllleemmii tteerrmméékkéétt??

KKuuttaattáássááhhoozz eeggyyüüttttmmûûkkööddõõ ppaarrttnneerrtt kkeerreess??

Segítünk:az ötletbõl szellemi terméket alkotni,a szellemi termékhez kutatói és üzletipartnereket szerezni, a kidolgozott innovációját menedzselni,kidolgozni a hasznosítási és kutatás-fejlesztési szerzõdéseit hazai és külföldipartnerekkel egyaránt, valamintiparjogvédelmi és szerzõi jogi kérdésekben tanácsot adunk,információt adunk a Pécsi Tudományegyetem innovációiról,kutatási potenciáljáról, kutatási infrastruktúrájáról,részt vehet a képzéseinken, fórumainkon, ipari és kutatói partnertalálkozóinkon.

Kapcsolat:Pécsi TudományegyetemKutatáshasznosítási és Technológia-transzfer Osztály7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.Tel: 72/501-500 / 12032E-mail: [email protected]

www.innovacio.pte.hu

Álomból valóság

Teltházas elõadásairól közismert aPécsett csak másfél éve jelen lévõAntall József Tudásközpont (AJTK). A pécsi iroda vezetõjét, Molnár Balázst kérdeztük.

KÖZÖSSÉG

Miért a politológia szakot választottad anno?A 2002-es országgyûlési választás idõszakában másodéves gim-nazista voltam egy szegedi gimnáziumban. Akkor szinte min-denki politizált, s a kollégiumi közösségünkben is folyamatosanezzel foglalkoztunk. Amikor lecsengett a választási kampány,észrevettem magamon, hogy engem továbbra is érdekel a köz-élet. Attól fogva egyértelmû volt, hogy politológiával akarokfoglalkozni. Budapestre nem szerettem volna menni, alternatí-vaként maradt Debrecen és Pécs, mert Szegeden akkor mégnem volt önálló politológiaképzés. Így kerültem Pécsre. Nembántam meg.

Milyenek voltak az elsõ benyomásaid?Katasztrofálisak. Amikor 4 és fél órát zötykölõdtem Pécsre, vadide-gen városba érkeztem. Nem volt kellemes élmény. Viszont az egye-temet már az elsõ pillanattól kezdve szerettem, mert azt éreztem,hogy végre azt csinálhatom, amire 2–3 éve vágyom és készülök.Ezen felül volt két olyan közösség, amely segített a kezdeti nehéz-ségeken átlendülni: az egyik a Szántó Kollégium volt, ahol egy jócsapat jött össze, a másik pedig az UnivPécs szerkesztõsége, ami-hez az elsõ félévemtõl csatlakoztam, és 4–5 évre ott is ragadtam.

Mit gondoltál, hol fogsz majd elhelyezkedni?Sokan kérdezték tõlem ezt akkoriban. Mindig elmondtam, hogyelhelyezkedhetek központi közigazgatási szervnél, helyi önkor-

mányzatnál, választhatok egyetemi tudományos pályát, de lehe-tek akár politikai szereplõ is. A felsorolás legeleje az volt, hogyegy olyan alapítványnál, agytrösztnél szeretnék elhelyezkedni,ami az én 18 éves fejemben a Századvég Alapítványt vagy a Né-zõpont Intézetet jelentette. És különösebb kitérõk nélkül mind-ez össze is jött! 2009-ben szereztem meg a diplomám, és egyrövid, a Nézõpont Intézetnél töltött gyakornoki idõ után, két ésfél évig dolgoztam Pest megyében egy helyi önkormányzatnál,majd onnan pályáztam meg azt az állást, amit most betöltök azAntall József Tudásközpontnál.

Úgy tudom, korábban ifjúsági nagykövet voltál.Dabas polgármestere a 2000-es évek közepén kitalált egy ún. if-júsági nagyköveti programot: egy dabasi fiatal eltöltött 2–3 hó-napot minden partnervárosban, és hazatérve tapasztalataibólmerítkezve próbálta elõsegíteni a két település együttmûködé-sét. Csakhogy ha csak Dabas részérõl ment valaki, akkor a foga-dó települések nem érezték át a program személyességét. EzértDabas elkezdett ezekrõl a településekrõl is ifjúsági nagykövete-ket hívni. A zentaiak pedig úgy gondolták, engem kérnek fel er-re. Így lettem a szülõvárosom, Zenta ifjúsági nagykövete. Ez aprogram egy évig tartott, az volt a feladatunk, hogy a testvérvá-rosi kapcsolatokban rejlõ lehetõségeket próbáljuk kiaknázni. In-tenzív és szép idõszak volt, s mikor véget ért, felajánlották,hogy dolgozhatok a dabasi önkormányzat kabinetirodájának.



Ha már álom: az AJTK még inkább leírja azt, amire vágytál, nem?Szerettem Dabast, de azt gondolom, hogy egy 17ezres kisvárosa szakmámban viszonylag szûk kereteket szab. Eldöntöttem,hogy továbblépek. Eredetileg Szegedben gondolkodtam, ésnagyjából 6 hónapja kerestem már állást, amikor a látóterembeakadt az AJTK pécsi álláshirdetése. Amikor elolvastam a pályáza-tot, ledöbbentem, mert olyan volt, mintha rám írták volna ki.Az, hogy az egyetemi évek után visszatérhetek ide, fantasztikuslehetõségnek tûnt! Utólag könnyû egyenes ívûnek felvázolni asikert, de 32-en pályáztunk, és végül én lettem a befutó. Az ál-lásinterjútól számított két héten belül már Pécsett voltam. Az-zal, hogy most itt vagyok, és azt csinálom, amit, egy tizenhatéves korombeli álmomat élem meg nap mint nap. Az, hogy iro-davezetõként ebben minõsített felelõsségem van, már csak ahab a tortán. Kemény kihívás felépíteni egy irodát a nulláról, depróbáltam úgy felfogni, hogy valamilyen szinten a saját arcom-ra is formálhatom azt, amit az AJTK Pécsett jelenteni fog.

KARRIER-TIPP BALÁZSTÓL:Azt gondolom, nem célszerû mindenhová önéletrajzokat küldeni. Szerintem elõször aztkell eldöntened, hogy te hol akarsz dolgozni, milyen helyen vállalnál munkát, milyen tí-

pusú cégnél éreznéd jól magad. Ha ezeket végigzongorázod magadban, kezdj el konkré-tumokban gondolkodni, szûkíts le a kört, és nézz ki 5–6 számodra optimális munkahe-

lyet. Kövesd figyelemmel õket, és ha lehetõség adódik, lépj! Akár be is lehet mennihozzájuk, és bejelentkezni az adott területért felelõs vezetõnél: ha megkérdezed, hogy a

mesterdiploma megszerzéséig milyen készségeket és tapasztalatokat kell, hogy meg-szerezz ahhoz, hogy végül ott dolgozhass, az biztos imponálni fog!

AAzz SSHHSS KKfftt.. 22001155.. sszzeepptteemmbbeerr 2255--éénn lleesszz 2255 éévveess!!

Dinamikusan fejlõdõ cégünk jelenleg 25 szakirányú végzettséggel rendelkezõ alkalmazottal dolgozik.

Fõ tevékenységünk: adótanácsadás & könyvelés.

NNáálluunnkk aazz üüggyyffééll nneemm ccssaakk aa ccééggee kköönnyyvveelléésséétt kkaappjjaa,, hhaanneemm aannnnááll ssookkkkaall ttööbbbbeett:: – személyes odafigyelést

– pályázati tanácsadást, pályázat készítést– havi jelentések, statisztikák elkészítését, gazdasági elemzést

– állandó tájékoztatást törvényi változásokról, gazdálkodási tanácsokkal– németül és angolul beszélõ bérszámfejtõ, könyvelõ kollégák segítségével.

KKöönnyyvveellõõtt kkeerreesseell iinndduullóó ccééggeeddhheezz?? MMeeggttaalláállttaadd!!Nálunk segítséget kaphatsz az elsõ gondolattól

a cégalapításon át a sikeres mûködésig!

Legyél Te is a dinamikusan fejlõdõ csapatunk tagja, keress minket a wwwwww..sshhsskkfftt..hhuu oldalon!



Egy liter üzemanyag, vagy egy kilowattórának megfelelõ ener-gia felhasználásával a lehetõ legnagyobb távot megtenni – évrõlévre több ezer egyetemi hallgató (mérnök, informatikus) tûzi kia célt, és indul el csapatával a Shell Eco-marathonon Rotterdam-ban. 2014 májusában 26 országból több mint 200 csapat érke-zett a versenyre. A PTE-t képviselõ Pollack Eco Team Hi-Orca ne-vû jármûvével 144 kilométeres eredményt ért el, egy kilowatt-óra energia felhasználásával. A csapat egyéni rekordjával az eu-rópai mezõnyben a hetedik helyet szerezte meg.

A 2015-ös versenyre Pécsrõl az Árpád Fejedelem Gimnáziumaviszi az autót, mi is õket támogatjuk – tájékoztat Háber István,az Eco Team vezetõje. Jelentõs fejlesztéseket terveztünk, de saj-nos nem jutottunk hozzá a megfelelõ erõforrásokhoz, ezért úgydöntöttünk, hogy ebben az évben elsõsorban a mérnök-utánpótlásmegtalálására koncentrálunk. A gimnazistákkal együttmûködve ajármûvünket átalakítottuk hidrogén üzemanyagcelláról akkumu-látorosra. Izgalmas kihívás lesz, hiszen ezen a területen korábbanmég nem volt tapasztalatunk. Szeretnénk bebizonyítani a középis-kolásokkal való együttmûködés során, hogy ebben a kategóriábanis lehet helyünk.

Újratöltés!

A csapat az idei „visszafogottsággal” idõt nyer, így távlati terve-iken dolgozhatnak:

Tudatos döntés volt, hogy egy kis mértékû fejlesztés, „még egy bõrlehúzása” helyett a jövõre koncentrálunk – avat be Háber István.Egy utcai üzemanyagcellás jármû építését tervezzük. Most ehhez pró-báljuk összegyûjteni a szükséges forrásokat.

A Mûszaki és Informatikai Kar csapata ezzel „elébe megy”a jövõ elvárásainak: Eddig, ha valaki ránézett az autóra nem ép-pen a hagyományos közlekedés jutott róla eszébe. Elsõre azt is ne-héz lehet meglátni, hogy az itt elért tapasztalatokat hogyan lehet-ne átültetni a gyakorlatba. Errõl van egy víziónk, azt szeretnénkmegvalósítani.

A pécsi bálna

Az Orca elsõ változatát 2010-ben tervezték, alapvetõ céljuk azalacsony légellenállás megvalósítása volt. Eredetileg egy víz-csepp-szerû jármûvet akartak, de idõvel egy gyilkos bálna

Mérnöki álmok: takarékos járgányok az utcára



(Orcinus Orca) alakú konstrukció jelentmeg a rajzaikon. Ezután már az állat sa-játosságait szem elõtt tartva alkottak,így az orr, a hát íve, de még a kerekeknyúlványai is a tõle kölcsönzött formaijegyeket viselték. A PTE csapata a 2011-es Shell Eco-Marathonon Team Orca név-vel állt rajthoz.

A következõ évben már teljesen újkonstrukciót raktak össze, megtartva azeredeti nevet. A hajtást belsõégésû motor-ról hidrogéncellára és elektromotorra cse-rélték.

2013-ban – az új tapasztalatokat fel-használva – megint szinte teljesen új jár-mûvet építettek. Az eddigi tömeget kö-zel felére sikerült csökkenteni (30 kg az54 helyett), ennek köszönhetõen a ko-rábbi futásteljesítmény másfélszeresétprodukálta az autó.

2014-ben az Orca karosszériáján nemváltoztattak, de új – ARM processzor ál-tal vezérelt – elektronika került a jármû-be, amelyet az autóiparban is használ-nak. Az autó teljes mértékben a PTE EcoTeam pécsi mûhelyében készült, csak azüzemanyagcellát kellett máshonnan ren-delni hozzá. A tavalyi verseny különle-gessége volt még, hogy a csapattagok sa-ját költségen oldották meg a kiutazást,mert az egyik szponzoruk az utolsó pil-lanatban visszamondta a támogatást.

Ahol a jövõ technikai megoldásai születnekA PTE Eco Team csapata nem csak abból a szempontból különleges, hogy hidrogén üzemanyag-cellás elektromos prototípus kategóriában egyedüli magyar versenyzõk, hanem abból is, hogyjármûvének számos alkatrészét saját 3D-nyomtatójával készítette.A Shell Eco-marathon közönsége a évek során számos más radikális újítást is láthatott. A gyorsfejlõdés legjobb mércéje, hogy a verseny történetének elsõ évében (1985-ben) még körülbelülhúsz, fából készült jármû állt a startvonalhoz, amelyek nagy részét fûnyírómotor hajtotta.2015-ben a jövõre koncentrálnak, és azokra az új technológiákra, amelyek segítségével választalálható a jövõ energetikai, mobilitási kihívásaira.

Miért jelentkezett Pécsre?Székesfehérváron érettségiztem 1972-ben a József Attila Gimná-ziumban, az írásaimat már 1971-ben közölte a pécsi Jelenkor. Denemcsak emiatt jöttem ide. Beleszerettem ebbe a városba. Úgytûnt, a hetvenes évek Magyarországának kicsit hátat fordít, vala-miféle európai pannon fluidum jellemzi. Szóval én várost válasz-tottam magamnak és nem egyetemet, és nem mondhatnám,hogy megbántam volna. Ha úgy tetszik, a város volt az én egye-temem.

Hogyan kell elképzelni az akkori pécsi életet?Az egyetemisták élete minden korszakban hasonló: buliznak, isz-nak, szerelmesek, boldogok, boldogtalanok, keresik saját magu-kat fiatal felnõttként. A hetvenes évek volt a létezett szocializ-mus, a legvidámabb barakk elsõ és utolsó teljes, kifejlett évtize-de. Meglehetõsen reménytelen volt, de én ebbõl elég keveset ér-zékeltem, jó volt itt lenni. Voltak barátaim, voltak kocsmák, azember egy csomó dolgot tanult, egy csomó dolgot nem tanult.Utólag azt gondolom, a tanárképzõ magyar–történelem tanszé-kei nem voltak rosszak, az akkori viszonyokhoz képest.

Miután végeztem, két évig voltam könyvtáros, aztán a Jelenkor-hoz kerültem, ami a hetvenes évek végén kezdett igazán jó lenni,és a nyolcvanas évek közepéig-végéig alighanem a legjobb folyó-irat volt Magyarországon. Jó volt pécsinek lenni, értelmiséginekPécsett. Tán nem csak a nosztalgia mondatja velem, hogy enneka „pécsiség”-nek erõs milyensége, karaktere volt. Lassan 30 évenem élek itt, nem tudom, megvan-e ez most. Az a gyanúm, hogykevésbé, mint a nyolcvanas években.

Abban a pár évben úgy tûnt, hogy ebben a hierarchikus or-szágban nem csak Budapesten létezik minõségi kultúra. Min-den városnak megvan a maga hagyománya, de ez Pécsett na-gyon élõ, intenzív volt Babitstól Weöres Sándorig, Mészöly Mik-lóstól Csorba Gyõzõig. Pécs kulturálisan nem volt „vidék”, nememlékszem, hogy egyszer is „vidéki” íróként kellett volna gon-dolni magamra. A hetvenes–nyolcvanas években itt mintha va-lahogy több engedõdött volna, kevésbé, illetve puhábban mu-tatta meg hétköznapi idiótaságát a létezõ szocializmus. Ezekugyan nüansznyi különbségek, de fontosak voltak. Országos hí-rû folyóirat, balett, egyetem, s persze a múzeumok, a Vasarely,a Modern Magyar Képtár. Aztán a múlt évezred végén elkezdetta város szegényedni, de ki gondola volna, hogy Pécs alól ennyi-re kimegy majd a talaj.

„„PPééccssiisséégg””,,mmúúlltt ééss jjeelleenn

AAzz IIffjjúússáágg úúttii ccaammppuussoonn ttaannuulltt,,

ddee nneemm ccssaakk öönnmmaaggáábbaann eemmiiaatttt

éérrddeekkeess:: ssoorroollhhaattnnáámm aa

mmûûvveeiitt aa FFaaggyyootttt kkuuttyyaa lláábbáá--

ttóóll aazz IIbbuussáárriigg.. AA DDiiggiittáálliiss IIrrooddaallmmii

AAkkaaddéémmiiaa eeggyyiikkaallaappííttóójjaa,,

KKoossssuutthh--ddííjjaass.. PPaarrttii NNaaggyy LLaajjooss..

SZABADSÁG


Az a város, ahol én éltem, mára egy belsõ város, csak errõl tu-dok beszélni. Az ember cipel magával emlékeket, és felépít belõlükegy személyes teret, ami – bár van köze az akkor létezõhöz, hely-lyel-közzel a valósághoz is – leginkább fikció és metafora.

Mindig író szeretett volna lenni?Mondhatni. Nem emlékszem pályaválasztási kétségekre. Amikormi végeztünk, '77-ben, kötelezõ volt két helyre tanári pályázatotbeadni, és csak akkor lehetett máshol elhelyezkedni, ha ezeketvisszautasították. Beadtam két kamu pályázatot – egyébként azegész országba nem kellett annyi magyartanár, amennyi a tanár-képzõ fõiskolákon végzett – és amint visszautasították, sikerült amegyei könyvtárban munkát kapnom. Vonzott a város, a folyó-irat, mindenképp Pécsett akartam maradni, pedig akkor már acsaládom, barátaim jó része Budapesten élt. Ha úgy adódik, ittmég tanítani is elkezdtem volna.

Hogyan változott a nyelv azóta?Az országé? Nem nagyon. Csak a nyelvvel jókat bohóckodó gimna-zisták hiszik azt, hogy az általuk kitalált szleng, nyelv valami so-

sem volt képzõdmény. Negyven év egy komoly nyelvi változáshozszerintem túl kevés, a lexika változása csak a tarka, attraktív felszín.A hetvenes évek nyelve és a mostani nyelv lexikában persze külön-bözik, hiszen egy csomó szó – például a harisnyaszemfelszedõ –,elfoszlott a semmibe, és keletkezett temérdek tárgy, dolog, amit elkellett nevezni. A pártbürokrácia, az egypártrendszer szókincseegy idõre alámerült, hogy aztán felbukkanjon a mai pártbürokráciaszókincseként, mutatis mutandis, de a tónus, az öblögetés, amonstruózus semmit mondás változatlan. A szakszókincs, a réteg-nyelvek nagyobb sebességgel oszlódnak a köznyelvben, mintnegyven éve, mert százszor annyi médium sugározza õket. Ez méginkább kiegyensúlyozza a nyelvet. Én nem érzékelek pregnáns kü-lönbségeket a nyelvhasználatban. Tán csak arról van szó, hogy amagyar nyelv, illetve nyelvterület túl kicsi ahhoz, hogy pregnánsszociolektusok alakuljanak ki, vagy hogy nyelvjárásokból markán-san különbözõ köznyelvek képzõdjenek.

Egy homogenizálódó nyelvi környezetben honnan vesz inspirációt?Attól, hogy bizonyos fokig homogenizálódik, még fantasztikus,még rémületesen gazdag, ami ma tán roncs, az holnap mûemlék.


A magyar teherbíró nyelv, de nem úgy inspirál, mint a német-országi vagy az osztrák írókat a német, ahol még mindig vanegy kitapintható „Hochdeutsch”, és ahhoz képest léteznek a„vidék” nyelvei, ezek keverése pedig állandó nyelvi izgalmatjelent – ezt magyarul csak kikeverni, imitálni tudja az ember.Inspirációt találhatni eleget, de én az én nyelveimet inkább ki-találom, mint átveszem: valami olyasmit kell létrehozni, amirõlmár magam sem tudom, mi a kiindulópontja, a lényeg, hogyúgy tûnjön, mintha az utcán hallottam volna.

Hogyan ír?Semmi különös, ez ugyanolyan munka, mint bármely másik.Mesterség, egyfajta készenlét, az ember figyeli a világot és ön-magát, ennek minden pátosza nélkül. Nem lehet csak a meg-világosító erejû vagy a kegyelmi pillanatokra hagyatkozni.Ezek olykor vannak, olykor nincsenek, de ahhoz, hogy elõhív-jam õket, minden mondattal meg kell dolgozni. Az írás egy las-sú, nagyon magányos, a kívülálló számára alighanem érdekte-len procedúra, nincs benne semmi látványos, kezdve azzal,hogy az anyag, amivel dolgozom, nem megfogható. Épp az amisztériuma, hogy nincsen benne semmi misztérium. Ott kellülni, és addig kell dolgozni egy szöveggel, amíg el nem éremazt a pontot, hogy kész, vége, itt a leadás pillanata, többet eb-bõl én most nem tudok kihozni. S akkor van még egy kiskapu-mondat Peter Handkéval szólva, hogy mindezt megírom majdmég pontosabban is.

Szabadfoglalkozású író vagyok, ebbõl is élek, szerencséreén dönthetem el, hogy mit vállalok el és mit nem. Sok színhá-zi munkám van, amik határidõsök, oda kell ülnöm a géphezreggel, és ott ülök estig. Kézzel is írok olykor… Olvastam ar-ról, hogy a finnek már nem is tanítanák a gyerekeket kézzel ír-ni. Azt hiszem, – bár a finnek oktatási rendszere fantasztikus– ebben, ha elterjedne, lenne valami barbár. Elveszteni a kéz-írást olyan, mintha mindenkinek egyformára igazítanák a moz-dulatlan arcát. A kézírás a legintimebb mozdulatsoraink közétartozik.

Ha az embernek sok a munkája, akkor a legfontosabbra ke-vesebb idõ jut: nagy, nyugodt olvasások kellenének, és ez hi-ányzik, mert egy nap csak 24 órából áll.

Mit, miket olvas?Ha õszinte vagyok, akkor inkább azt, ami a munkámhoz kap-csolódik, és az ember teli van lelkifurdalással, mert ott állnaka könyvek halomban. Most készítettem egy Don Quijote-átira-tot a Szkéné Színháznak, így egy darabig az határozta meg,hogy mit olvasok. Az alapmû, ugye, egy 1500 oldalas szörnye-teg, amibõl 120 ezer karakternyi szöveget kellett létrehozni.Egyfelõl jó belebújni egy olyan mûbe, mint a Don Quijote, más-felõl, ha határidõ van, akkor az emberben a nyûgét érzi a do-lognak, nem a gyönyörûségét.

Engem a magyar meséi nyûgöztek le.Három évig írtam, 154 mese, kb. 2800 karakter, hétrõl hétre.Ráadásul a heti rendszerességet én vállaltam, senki nemkényszerített. Volt vele nyûg és kínlódás. Azt gondoltam, iga-

Jó volt pécsinek lenni,értelmiséginek Pécsett.

Tán nem csak a nosztalgia mondatja velem, hogy ennek

a „pécsiség”-nek erõs milyensége, karaktere volt.

SZABADSÁG


zi glossza lesz, hol több, hol kevesebb karakterben, de kilógtákmagukat a mesék, és követelték ezt a terjedelmet. Fura, de azemberben van egyfajta fatalizmus, hogy képes vagyok-e megírnihétrõl hétre... Részben azért is hagytam abba, mert túl sok idõtvett el. Másrészt a szcéna, amibõl írtam, nagyot változott, gátlás-talanodott. Eleinte a soros tárgyamat, egy létezõ hírcsokrot, figu-rát, esetet a szatíra törvényei szerint (szükségképpen igazságta-lanul) eltúloztam, karikaturizáltam. De amikor a történésekennincs mit túlhúzni, mert önmagukban is szatírák, dermesztõ pa-ródiák, akkor nekem eláll a szavam, és abba kell hagynom, evvela valósággal nem konkurálhatok.

Filmek is kötõdnek a nevéhez. Az én kedvecem a Taxidermia.A Taxidermia Pálfi György filmje, Ruttkai Zsófiával együtt írták aforgatókönyvet. Én annyiban vagyok a film része, mint Molnár Pi-roska, az egyik fõszereplõ vagy az operatõr, Pohárnok Gergely. Aforgatókönyv remek volt, sütött belõle, hogy tehetségesek. Na-gyon örülök, hogy nem szóltam bele, mert akkor ez a film nemlett volna se az övék, se az enyém. Így az õ filmjük lett, s büszkevagyok rá, hogy az én alapanyagomból. Szerintem a legtöbb ma-gyar filmadaptációt az a görcs tolja el, hogy a rendezõ meg akarfelelni az irodalmi mûnek vagy az írónak. Pedig csak a saját erõsolvasatának kell megfeleljen. Sokan azt hiszik, a színpad vagy egyfilm a végállomása egy irodalmi mûnek, pedig szerintem nem. Ré-szemrõl ott a vége, amikor leírtam az utolsó mondatot és kite-szem a pontot. A további felhasználások másodlagosak, legalább-is nem szûntetik meg az írott szöveget. Azért én felelek, a filmért,a színházi elõadásért a rendezõ, ha az én bõröm is forog a vásá-ron.

Minek tartja magát? Költõnek, írónak?Írónak, ebben benne van a költõ is, a drámaíró is. Ha az utóbbihúsz évben jórészt prózát írtam is, a verset érzem talán a legfonto-sabbnak, az a legesszenciálisabb, az van a legkevésbé kitéve a po-pularitás hullámverésének. Azért kezdtem prózát írni, mert hajtottegyfajta irodalmi kalandvágy: olyan rövid az élet, és annyira tágas ateremthetés, hogy butaság, ha nem próbálja ki magát az embermás mûnemekben is. Alig van olyan kollega, aki ne szaladt volnaebbe bele. Mészöly Miklósnak is megjelent egy verseskötete öreg-ségére, Nádasnak vannak versként betördelt szövegei. Spiró írt ver-seket is egy idõben, Závada pedig nagyon jó szonetteket tud írni,ha akar. Még a színházról is azt mondom, jó, ha minden kolléga ki-próbálja, mert ugyan felemás, de nagyon jó tapasztalat.

Említette Cervantest korábban. Tudom, hogy írt át Moliere-darabokat. Tervez más darabokat is átírni?

Ezek a munkák mind engem kerestek meg, egy sincs közülük,amit én akartam. Werner Schwab és Ödön von Horváth darab-jaival tervezek dolgozni, de azokat is inkább fordítanám, mintátírnám – persze, hol a határ? A Moliere-ket rendelték tõlemszínházak, magamtól eszembe se jutott volna. Nem tervezekhasonlót, próbálok a saját legfontosabb munkáimra koncent-rálni. Persze bármikor jöhet olyan felkérés, aminek nem fogoktudni ellenállni.

A feldolgozásokhoz hasonlóan felkapott dolog azt mondani, hogy eza mostani generáció már nem olvas, a print kiadványok eltûnnek –errõl mi a véleménye?

Szerintem olvas! Ez a Guttenberg-galaxis féltõk mellékbetegsége,mint a viszketés, másképp szólva az idõsebb nemzedékek szép,tiszteletreméltó hülyesége. Ha megnézi, hány karaktert olvas egymostani és egy húsz évvel ezelõtti egyetemista, szerintem semmikülönbség. Az már más kérdés, hogy olcsóbbá kéne tenni a köny-veket ahhoz, hogy teljen rá. Hát melyik egyetemistának van egyszakkönyvre 10–15 ezer forintja, pláne, ha a hálón megtalálja?

Az e-bookot sem tartom a könyv konkurensének, azt gondo-lom, hogy a jövõben a szegények könyve lesz, másrészt nagyonjó szolgálatot tesz, ha az ember nem tud egy bõröndnyi könyvetcipelni magával. Ha egy egyetemista elég ügyes, és le tudja tölte-ni a kötelezõ irodalmat, az nagy segítség, hiszen a magyar könyv-tárak annyira se nem jók, se nem gazdagok, hogy mindig mindentmeg lehessen találni. Ha a kormányzat, általában a kormányzatokszámára valóban fontos lenne és volt volna a magyar kultúra, márrég ott kéne legyen a hálón az egész, nagyon tágan értelmezettmagyar kulturális örökség az Ó magyar Mária-siralomtól a legfiata-labb, kezdõ írókig.

Persze, a könyv, a papírkönyv attól még kultikus tárgy, s remé-lem, a gyerekeim majdani lakásaiban is beborítják a falakat majdkönyvek, bár ez drágább dolog lesz, mint az én kamaszkorom-ban. A könyv alighanem a luxus része lesz, szemben a laptoppalés az e-bookkal. Persze, ha választhatok, hogy papírkönyvkéntfogjam a kezembe, vagy e-bookként olvassam, mit tudom én,Szerb Antalt, eszembe sem jut az utóbbit választani, és szerintemez nem generációs kérdés. Hiszen nem létezik zseniálisabb ésidõt állóbb tárgy a könyvnél.

Elveszteni a kézírást olyan,mintha mindenkinek

egyformára igazítanák a mozdulatlan arcát.

A kézírás a legintimebbmozdulatsoraink

közé tartozik.

Kaufmann Balázsa PTE BTK egyko-

ri hallgatója, jelenleg a

Hír24.hu munka-társa. Hégetõ

Honorka-külön-díjas újságíró,

aki nemrég egyhétig az ukrán

fronton járva belekóstolt a ha-ditudósítók éle-

tébe is.

A valódi ttuuddáásstta kommunikáció szakon

adják


KÖZÖSSÉG

Úgy emlékszem elsõévesen az Univhoz bemenni bátor cselekedet volt, legalább-is nem átlagos törekvés.

Valóban, én is így emlékszem. Többen éreztük, hogy különlegesek vagyunkattól, hogy bekopogunk az UnivPécs szerkesztõségébe. És ez az egyetemilap zsenialitása. Egy olyan hely, ahol az emberek érezhetik mindezt. Hogyõk bátrak, különlegesek, de azt már nem gondolom, hogy valóban újságíró-ként különlegesebb emberek lennénk bármely más szakma képviselõjénél.Azok voltunk, akiknek az UnivPécs adta meg ezt a bátorságot. Bementünkoda, és azon csodálkoztunk, hogy komolyan vesznek minket, teret adnaknekünk, hogy írjunk. Ez egy amolyan ihletett pillanat volt.

Milyen bátor pillanatok voltak még az életedben?Az életemhez kevésbé kötõdnek bátor pillanatok, inkább vakmerõekre em-lékszem. Rögtön eszembe jut az, ahogy az MTV-hez kerültem. Amiért mostitt beszélgetünk, amiért érdemesnek tartottatok arra, hogy megkérdezze-tek, annak – gondolom –, a legfõbb oka, hogy már lassan kilenc éve az úgy-nevezett mainstream média közelében vagyok. Ez is már az egyetemen dõltel. A Magyar Televízió akkor még létezõ Regionális Stúdiója adott helyet egykurzusnak kommunikáció szakosoknak. Ezt az akkori stúdióvezetõ tartotta,aki fél év után megkérdezte, hogy nincs-e kedvem ott dolgozni, az MTV-ben. Erre én gyakorlatilag még aznap igent mondtam. Ez kívülrõl biztosborzasztóan bátor dolognak tûnt, és én magam is akkoriban annak tartot-tam, de így visszatekintve disszonáns érzéseim vannak ezzel a bátorsággalkapcsolatban. Ma már azt gondolom, hogy talán jobb lett volna az egyete-men másban bátornak lenni, például a vizsgákon.

Karrier vagy egyetem? Akkoriban volt egy választásod.Húszévesen elmentem a Magyar Televízióhoz dolgozni, rögtön a kezembeadtak egy kamerát és már forgathattam is. Fontos embernek éreztem ma-gam, úgy gondoltam van látszata annak, amit csinálok. A tankönyvek fölöttgörnyedni, aztán meg vizsgázni, hát annak nem sok látszata van.

A kommunikáció szakon azokhoz tartoztam, akik azt gondolták, azértjöttek ide, hogy újságíró, televíziós, vagy rádiós szakemberek legyenek. Eh-hez képest borzasztó mennyiségû szociológiával, kulturális antropológiá-val, statisztikával és hasonló témakörökkel találkoztunk, amirõl azt semtudtuk, hogy mi fán terem. Õszintén szólva unalmasnak hatott. Sokan gon-doltuk azt, hogy jobb lenne, ha eszközöket adnának a kezünkbe. Ez bor-zasztó megtévesztõ dolog, már csak azért is, mert akkor alakult egy rakatkommunikációs iskola, akik mindezeket megadták. Az eszközök használa-tának oktatását tûzték ki célul, és ezzel borzasztóan felhígították azt, amitmédiatudománynak hívunk. Nekem is hiányzik az a tudás, ami bizony a sta-tisztika, kulturális antropológia, szociológia és a többi tantárgy könnyenmegadhat. Az csak egy alap, hogy a televíziós szakemberek tudjanak szé-pen beszélni, tudják, hogy a mikrofont hol fogják meg, ismerjék az alapfo-galmakat. Onnan indulunk, de a valódi tudást a kommunikáció szakon ad-ják. Mindezeket kénytelen voltam utána saját szakállamra esténként külön-bözõ könyvekbõl, cikkekbõl egyedül pótolni.

Tervezed, hogy ezt a tudásodat tovább mélyítsd?Igen. Nekem még szükségem van a diplomára. Most már csak a papír aszükség, és elveszett az az élvezet, az egyetemi életforma, amit azzal, hogyhúszévesen elmentem dolgozni, elmulasztottam.

Ha most visszamehetnél az idõben... A napnál is világosabb, hogy az egyetemet választanám.

„azon csodálkoztunk, hogy komolyan vesznek minket, teret adnak nekünk, hogy írjunk.

Ez egy amolyan ihletett pillanat volt.”

KÖZÖSSÉG


Akkor sok mindent elmulasztanál: díjak, élmények, tapasztalatok...Lennének más dolgok.

Egyetem és egyetemi média?Talán az is. Hiszen extrovertált ember vagyok és munkamániás.Muszáj csinálnom valamit. Mindehhez az a fészek, amit az egye-tem ad, az a rengeteg információ, amit elsajátíthatsz, olyan le-hetõségek, amelyeket tényleg butaság kihagyni.

Mégis miért fontos a mostani munkád szerinted?Nagyon sok minden miatt. A Hír24 egy olyan felület, ahol tény-leg szabadon foglalkozhatsz azzal, amivel szeretnél – nyilvánúgy, hogy az érdekessé váljon az olvasó számára is. Ráadásul acsapattagok önmagukban is nagyon értékes emberek. Nagyjá-ból velem egyidõs srácokról és lányokról van szó, és van párszenior kollégánk, klasszikus újságírói tapasztalattal. Amit õkcsinálnak, abból rengeteget lehet tanulni.


ZZssoollnnaayy GGyyöönnggyyii

110-szeres válogatott kosárlabdázó, diplomás kosárlabda-edzõ„Az, hogy Pécsre költöztem, tudatos és remek döntés volt, hiszen a PVSK-bankosárlabdázhattam, csapattársaimmal szurkolók ezreinek okozhattunk örömöt, avilág legjobbjai ellen léphettem pályára, emellett pedig egy kiváló egyetem tanu-lója lehettem.”

MMááttéé KKrriisszzttiinnaa

televíziós újságíró, mûsorvezetõ„Nem vagyok született pécsi, mégis mindenki azt hiszi rólam, hogy az vagyok,mert olyan rajongással beszélek a városról, annyira megszerettem a hat év alatt.Nagyon szerettem, a mai napig is úgy érzem, hogy a legszebb éveimet töltöttema PTE-n.”

BBeecckk ZZoollii

énekes, dalszerzõ, a PTE adjunktusa„Magyar szakos bölcsész diplomát szereztem. Jó évek, izgalmas évek voltak,nagyszerû tanárokra és olyan emberekre találtam a csoporttársaim között, akiknagyon inspiráló figurák voltak és máig hangsúlyos szerepet játszanak a hazai iro-dalmi életben.”

BBaakkooss PPiirroosskkaa

mûsorvezetõ, riporter és szerkesztõ„Élénken emlékszem magyar szigorlatokra, egyes tanáraimra, az énekkarra, a le-gendás magyar szakestekre, a Harmadik Színházra, Uránvárosra, a még füvesSzéchenyi térre. A tévézést is itt kezdtem, elõször az Universitas TV-ben, aztán avárosiban.”

MMáággaa ZZoollttáánn

hegedûmûvész„Mindig azt mondom, hogy az integráció kulcsa a tanulás. Éppen ezért büszkevagyok arra, hogy a PTE Mûvészeti Karának a hallgatója vagyok jelenleg is, ésbátran mondhatom, hogy azért választottam ezt az egyetemet, mert itt vannaka legjobb a tanárok.”


NNyyáárryy KKrriisszzttiiáánn

író, irodalomtörténész„Akkoriban, a kilencvenes évek elején egy nagyon szabad, nyitott egyetemi vi-lág volt… az ország legjobb professzorai, aki csak akkor a magyar irodalomtu-dományban számított, lejárt Pécsre Kálmán C. Györgytõl Kulcsár Szabó Ernõnát Bécsy Tamásig.”

DDeebbrreecceennii MMóónniikkaa

a Vylyan Pincészet birtokigazgatója„A PTE-n olyan gazdasági látásmódot kaptam, amely képessé tesz arra, hogymegálljam a helyem. A KTK Alumni Tanácsának is tagja vagyok, mert úgy gon-dolom, az egyetem a jövõ szakembereinek inkubátora, az egyetem színvonala ígya jövõnket határozza meg.”

MMiicchheelliisszz MMoorrbbeerrtt

autóversenyzõ„Az elsõ naptól kezdve szerettem belépni a Közgázra. Mindenek fölött a diáktár-sak és az oktatók kedvességét kell kiemelnem. Elcsépeltnek hangzik, de igaz:annyi jót kaptam ettõl az intézménytõl, hogy az a legkevesebb, ha minden lehet-séges módon segítem.”

BBuuzzssáákkii GGyyöörrggyy

Agy-díjas (The Brain Prize) agykutató„Minden ide köt. Amit tudok, azt gyakorlatilag itt tanultam. Fantasztikus idõszakvolt, Grastyán Endre professzor alatt egy olyan jó munkacsoport alakult ki, aholmérnökök, matematikusok, magamfajta TDK-sok egyenlõ „ellenfélnek” számí-tottak.”

DDoommoosszzllaaii EEddiitt

táncmûvész, a PTE FEEK hallgatója„A PTE-n olyan alapvetõ elveket sajátítok el, melyeket az élet bármely területéntudok majd hasznosítani, ráadásul kapok egy szakmát is, ami igazán közel áll aszívemhez. Nagyon sok támogatást kapok a tanáraimtól, a kari közösség is na-gyon kreatív.”

hhttttpp::////ppttee..hhuu//eenn__iiss__ppeeccsseetttt

AALLUUMMNNII KKOOOORRDDIINNÁÁTTOORROOKK

ÁÁllllaamm-- ééss JJooggttuuddoommáánnyyii KKaarrDr. Csoknya Tünde, [email protected].: 72/501500, 23219-es mellék

ÁÁllttaalláánnooss OOrrvvoossttuuddoommáánnyyii KKaarrDuga Zsófia, [email protected].: 72/536001, 31129-es mellék

BBööllccsséésszzeettttuuddoommáánnyyii KKaarrIzsák Mónika, [email protected].: 72/501500, 23219-es mellék

EEggéésszzssééggttuuddoommáánnyyii KKaarrGoldbach Julianna, [email protected].: 72/513-674, 631-es mellék

IIllllyyééss GGyyuullaa KKaarrEgléné Fekete Zsuzsa, [email protected].: 74/528-300, 1142-es mellék

FFeellnnõõttttkkééppzzééssii ééss EEmmbbeerrii EErrõõffoorrrrááss FFeejjlleesszzttééssii kkaarrGyutai András, [email protected].: 72/501500, 22512-es mellék

MMûûvvéésszzeettii KKaarrRadnai Éva, [email protected].: 72/501500, 22878-as mellék

KKöözzggaazzddaassáággttuuddoommáánnyyii KKaarrSzilágyi Szilvia, [email protected].: 72/501500, 23291-es mellék

MMûûsszzaakkii ééss IInnffoorrmmaattiikkaaii KKaarrKunné Vecsési Krisztina, [email protected].: 72/501500, 23219-es mellék

TTeerrmméésszzeettttuuddoommáánnyyii KKaarrSzabó Gabriella, [email protected].: 72/501500, 24190-es mellék

pte alumni magazin 2015 | alumni magazine of the university of pécs

Documents