ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

1PTE ÁOK ALUMNI MAGAZIN

„A szerencse csak a felkészült elméknek kedvez”Sok szeretettel üdvözlöm karunk volt hallgatóit, professzori karunk tagjait, kollégáinkat!

Karunk – gyakran igen nehéz körülmények ellenére – számos, nemzetközileg is nagyra tar-tott, kiváló egyéniséget nevelt ki. Tanárai közül sokan tudományterületükön a hazai orvostu-domány meghatározó személyiségeivé váltak. A kar Louis Pasteur-tõl kölcsönzött jelmondata:„A szerencse csak a felkészült elméknek kedvez” kellõen jelzi, hogy mindenek elõtt és felettaz oktatás minõségére helyezzük a hangsúlyt karunk megalapítása óta. Karunk a MagyarAkkreditációs Bizottság által elismert kiválósági hely, a magyar egyetemi karok országos rang-listáján pedig rendre elõkelõ helyet érünk el. Az orvostudományi, a fogorvostudományi képzé-seink mellett gyógyszerésztudományi és orvosi biotechnológusi képzéseink is a legmagasabbszínvonalúak minden összehasonlításban. Az általunk adott diplomák elfogadottak és megbe-csültek az Európai Unióban és az Egyesült Államokban egyaránt.

A karnak hagyományosan kiemelkedõ szerepe van az egyetemen belül az alap- és az al-kalmazott kutatásokban. Ma is számos kiváló kutatóval, kutatócsoporttal rendelkezünk; atudomány területén a kar az egyetem messze legjobban teljesítõ egysége. Ez olyan hagyo-mányunk, amely jóval öregebb az egyetemnél és gyökerei az orvosi képzés Pécsre költözé-séig nyúlnak vissza.

Az elmúlt évben karunk a 167 magyar kar mértékadó ranglistáján a 2. helyet foglalta el,az oktatói minõség tekintetében pedig az 1. volt. Tudjuk, hogy a statisztikák torzítanak.Tudjuk, hogy nem állunk ilyen jól. Tudjuk, hogy rengeteg a gyengeségünk. Megnyugtatóazonban az, hogy a kar oktatói kara még mindig erõs. A tõlünk kikerülõ orvosok, fogorvo-sok, gyógyszerészek és biotechnológusok megállják a helyüket. Abban is bízom, hogy kor-mányzati szinten is megkapjuk azt a támogatást, melyre a magyar egészségügy tekinteté-ben joggal tartunk igényt.

Emberfõink mindig kiemelkedõ felkészültségûek voltak, és erõsen kötõdtek intézmé-nyünkhöz is. A gyors technikai fejlõdés és a fokozódó specializáció ellenére az orvostudo-mány és a rokon diszciplínák maradtak a legközvetlenebb (tanár–diák, beteg–gyógyító or-vos) interperszonális kapcsolatokon alapuló tudományágak. Az orvosi szakma egyik fontosjellemzõje – egyben kívánalma is – a magas fokú kollegalitás. Kívánom, hogy azok a kap-csolatok, amelyek az itt töltött idõ alatt kialakultak, akár tanár–diák, akár diákok között,tartósak maradjanak és gyümölcsözzenek, segítsék egymást munkájukban, szakmai elõme-netelükben. Ugyan ötévente lehetõség nyílik visszajönni, találkozni, de nálunk született ba-rátságok, ismeretségek úgyis elõbb összehozzák majd újra a régi csoport- és évfolyamtár-sakat, karunk pedig mindig szeretettel látja egykori hallgatóit.

Végül el kell mondjam, hogy mint volt tanítványaink, miért Önök a legfontosabbak a szá-munkra: az összetartozás, a véleménykülönbségek és szakmai viták ellenére Önök azegészségügy alappillérei. Ennek egyik eleme az, hogy különbözõ periódusokban bár, demindannyian ennek az alma maternek a tanítványai vagyunk. Tegyünk meg mindent azért,hogy tovább emelkedjen az oktatásunk színvonala, fejlõdjön tudományos kutatótevékeny-ségünk és, hogy klinikai ellátásunk jó híre erõsödjön. Mi a magunk részérõl mindenkivel,aki ezeket a célokat magáénak vallja, együtt kívánunk mûködni!

Mindenkinek nagyon jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánok a Pécsi TudományegyetemÁltalános Orvostudományi Kara nevében. Kérjük Önöket is, hogy vigyék jó hírünket, közvetít-sék azt, hogy a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara megmaradt ugyanúgy,mint az Önök idejében, szigorú, de a minõséget megkövetelõ oktatóintézménynek.

Szívélyes üdvözlettel,Dr. Miseta Attila

egyetemi tanár, dékán

Egyetemi Orvosnapok és Évfolyamtalálkozók

2015

Kedves volt Hallgatónk!Tájékoztatom, hogy az Egyetemi Orvosnapok ünnepségét folyó év októ-ber 16–17-én tartjuk.Ebben az évben a 2005-ben, a 2000-ben, az 1995-ben, az 1990-ben, az1985-ben, az 1980-ban, az 1975-ben, az 1970-ben és az 1960-ban végzetthallgatók találkoznak. A jelentkezési lapokat június hónapban postázzuk.A fennálló rendelkezésekre való tekintettel a jubileumi – az 1965-benvégzett „arany”, az 1955-ben végzett „gyémánt”, az 1950-ben végzett„vas” és az 1945-ben végzett „rubin” – diplomások a Dékáni Hivatalhozcímzett levélben, vagy e-mailben kérhetik a diploma kiadását.

Postai cím: PTE ÁOK Dékáni Hivatal 7624 Pécs, Szigeti u. 12., e-mail: dekani.hivatal@aok.pte.hu, telefon: 72/536-207.

Abban az esetben, ha valaki az ünnepségen nem tud megjelenni, részérepostán küldjük el a jubileumi diplomát.Szeretettel várom a találkozóra:

Dr. Miseta Attila dékán

ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

3PTE ÁOK ALUMNI MAGAZIN

Az összetartás 100 éve hagyományCsernus Valér professzor (elsõ képünkön) 1992 óta foglalkozik az Általános Orvostudományi Kar oktatásszervezésével. Egyik feladata az alumni rendszer felügyelete és fejlesztése volt, ahogy õ fogalmaz: az, hogy törõdjünk a végzett hallgatóinkkal is.

Milyen gyökerei vannak az öregdiákrendszernek a pécsi orvoskép-zésben?

Alumni tevékenységünk közel 100 éves múltra tekint vissza, azErzsébet Tudományegyetem idejére. A kezdet pontos dátumanem ismert, de idõsebb kollégáim emlékezete szerint már a1940-es években is zajlottak évfolyam-találkozók. Ennek kere-tében találkoztak a végzést követõ minden ötödik évben volthallgatóink. Bár a szót akkor még nem használtuk, de ez gya-korlatilag az alumni rendszernek felelt meg.

1951-ben az Erzsébet Tudományegyetem szétdarabolásábóllétrehozták a Pécsi Orvostudományi Egyetemet, majd ez 2000-ben karként a Pécsi Tudományegyetemhez csatlakozott. Az in-tézmény átszervezései nem változtatták meg a hallgatók össze-tartását, az évfolyam-találkozók programjai fennmaradtak, sõtegyre gazdagabbak lettek. A kétnapossá vált ünnepség, az Or-vosnapok nevet kapta, melyet hagyományosan októberben, egypénteki és szombati napon szervezünk.

A programot pénteken egy hivatalos, ünnepélyes megemléke-zéssel kezdjük, melyen az ünnepelteken kívül részt vesz a kar va-lamennyi professzora és jelenlegi oktatói, hallgatói is. A kar veze-tése beszámol arról, hogy milyen fontosabb dolgok történtek azelmúlt 5 évben, valamint kitüntetéseket, elismeréseket adnak át,köztük arany, gyémánt, vas és rubin diplomát vehetnek át azok,akik 50, 60, 65 és 70 éve végeztek. Már eljött 75 éve végzett, az-az 98 éves volt hallgatónk is. Itt valójában a kort díjazzák; az al-ma mater így fejezi ki tiszteletét volt diákjai iránt. Délután azadott évfolyamok hallgatói összejönnek egy-egy tanteremben, ésaz érettségi találkozókhoz hasonlóan egy általuk választott veze-tõ irányításával mindenki elmondja, hogy mi történt vele az el-múlt 5 évben. Este az évfolyam az ünneplést rendszerint egy ét-teremben folytatja, ahol a régi baráti körök közös emlékeiket ele-venítik fel. Szombaton délelõtt tudományos elõadás-sorozatottartunk, melynek keretében az évfolyamok egy-egy kiválasztottképviselõje beszámol szakmai-tudományos eredményeirõl. (Az 5.oldalon lévõ fotón Buzsáki György agykutató tart ilyen elõadást.) Eztkövetõen azok, akiknek a szombati ügyelet miatt nem kell haza-utazniuk, kisebb csoportokban rendszerint a várost járják, felke-

resve azokat a helyeket, ahová anno szórakozni jártak. Az ünnep-ségsorozat szombaton este egy, a találkozósok tiszteletére ren-dezett elegáns dékáni fogadással zárul.

Az esemény nagyon népszerû volt hallgatóink körében. Rend-szerint még távoli országokban dolgozók is eljönnek. A végzéstkövetõ elsõ 5 és 10 évben relatíve kicsi a létszám. Ennek egyikoka az, hogy különösen a fiatal orvosok meglehetõsen leterhel-tek, õk adják általában a hétvégi ügyeleteket, így egyszerûennincs lehetõségük eljönni. Másrészt az idõ múlásával válik egyrevonzóbbá a rég nem látott barátokkal való kapcsolatfelvétel.

Az ÁOK-on igen jelentõs a külföldiek száma. Az õ alumni rendsze-rük hogyan alakult?

1984-ben kezdtük az angol nyelvû képzést, 1990-ben végez-tek az elsõ hallgatóink. Angol programunk gyorsan fejlõdött,idén már 62 országból jöttek hallgatóink. Sajnálatos módonaz angol alumni rendszert eleinte kissé elhanyagoltuk. Ellen-tétben a magyar végzett hallgatókkal, akikrõl naprakész adat-bázisunk van – ki hol él és dogozik –, külföldi hallgatóink el-érhetõségérõl kezdetben nem volt pontos nyilvántartásunk.Az Angol Programban résztvevõk alumni rendszere valójábana hallgatók spontán kezdeményezésére alakult ki. Elsõ vég-zett angol hallgatóink a diplomaosztás után egy kerti partytrendeztek, ahol elhatározták, hogy kellemes pécsi emlékeikfelelevenítésére ezentúl minden évben találkoznak. Ebbõl ala-kult ki fokozatosan a mai International Evening, mely igengyorsan fejlõdött, messze országhatárunkon túli hírnevetszerzett. Az eseményen idén már több mint háromezren vet-tek részt, köztük számos, hallgatóink országait képviselõnagykövet, magas rangú diplomata is. A helyszín eredetilegaz aulánk volt, ám hamar kinõttük. Az idei létszámmal márPécs legnagyobb befogadóképességû termének, az Expo Cen-ternek is feszegetjük a határait.

A kar vezetése hamar észrevette a kezdeményezés fontossá-gát, és minden technikai és egyéb támogatást megadott az el-sõdlegesen ma is hallgatóink által szervezett eseményhez. Aformális angol alumni szervezet 2001-ben alakult, egy svéd pro-

fesszor tiszteletbeli elnökletével. Az is hagyomány, hogy az An-gol Programon végzettek nem õsszel, a magyar Orvosnapokkalegy idõben, hanem tavasszal tartják rendezvényüket.

A német nyelvû oktatás 2004-ben kezdõdött. Esetükben mára kezdetektõl koncentráltunk az alumni rendszer kiépítésére.Miután külföldi volt hallgatóink a világ legkülönbözõbb tájaindolgoznak az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve Japánig, ésígy jóval nehezebb ideutazni, nem tartjuk magunkat a magyarhagyományhoz, s nem ötévente rendezünk találkozókat, hanembárkit minden évben szívesen látjuk volt hallgatónkat, amikorcsak el tud jönni.

A szervezet fenntartását és fejlesztését a háttérben az alumnirendszert irányító emberek mellett egy néhány évvel ezelõtt ki-alakított honlaprendszer is segíti, ahol magyarul, németül, ango-lul tartunk kapcsolatot hallgatóinkkal. Igyekszünk már hallgatókorukban regisztráltatni õket. A portálrendszeren keresztül infor-mációkat kapnak mindarról, ami õket érdekelheti. A kapcsolattar-tás további eszköze, hogy kihasználva önálló kari informatikairendszerünk lehetõségeit, végzett hallgatóink e-mail fiókját nemszüntetjük meg, megkönnyítve velük a kapcsolattartást, bármelyrészén is dolgoznak a világnak. A német felsõoktatás sajátos di-namikája miatt sok olyan német hallgatónk van, akik másodévenhagyják itt a pécsi kart, és vagy hazájukban folytatják tovább,vagy végleg, esetleg idõlegesen szüneteltetik tanulmányaikat. Mi-vel az alumni rendszerünknek az is tagja lehet, aki akár egy évetvégzett el orvoskarunkon, õk is meghívást kapnak a rendezvénye-inkre, és legtöbbször el is fogadják a felkérést.

Más intézményekben lanyha az érdeklõdés az alma mater iránt.Mi az orvosképzés alumni rendszerének a titka?

Nehéz megmondani. Amirõl biztosan maga a kar tehet, az avonzó, színvonalas képzés. A másik, szerintem, maga a diszcip-lína. Nálunk a hallgatók napi 10–12 órát töltenek együtt és ta-nulnak. Nagyon nagy a terhelés, s emiatt lényegében egész napegyütt vannak, mindenkit ismernek az évfolyamból. Együtt vé-szelnek át vizsgákat, gyakorlatokat, szigorlatokat. Legtöbbszöregyütt is szórakoznak, hiszen egyszerûen nincs arra idejük,

4PTE ÁOK ALUMNI MAGAZIN

ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

5PTE ÁOK ALUMNI MAGAZIN

hogy külön baráti társaságot alakítsanak ki, egymással barát-koznak. Ez is erõsíti bennük az összetartozás érzését.

Mit tud profitálni a kar ezekbõl a kapcsolatokból azon túl, hogybüszke a végzettjeire?

Az egyik az általában tehetõs, végzett hallgatóink anyagi támoga-tása lenne. Ez nem szokatlan. A „nyugati” orvoskarok jó részébena kari bevétel mintegy fele alumni adományokból ered. Volt hallga-tóink is örömmel támogatnának minket, de a nehézkes egyetemiszervezet rendszeres próbálkozásunk ellenére „nem tudja lekezel-ni” az adományokat. Így azokat sajnos vissza kell utasítanunk.

Alumni rendszerünk legfõbb „haszna” azonban az, hogy nõ anemzetközi elismertségünk; volt hallgatók meggyõzõdésselajánlják a pécsi orvoskart potenciális utódaiknak. A nálunk vég-zettek általában jó állásokat kapnak: a Pécsett végzetteket gyak-ran elõnyben részesítik még az adott országban végzettekkelszemben is. Az alumni rendszer segíti, hogy még jobban terjed-jen hírünk. Jórészt ennek tulajdonítjuk, hogy a relatíve magastandíj ellenére mind az Angol, mind a Német Programunkon azévi 200–200 új helyre, általában 1100–1300-an jelentkeznek.

ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

Hogyan került a látóteredbe ez a lehetõség?Japán mindig is nagy álmom volt, hiszen olyan távoli és megfoghatat-lan, annyira más. Nagyon szeretem a haikukat, magam is próbálko-zom ezzel a mûfajjal, illetve japántudás híján Fodor Ákost olvasok.Egy idõben szinte szerelmes voltam a japán teakultúrába.

Mikor megláttam, hogy az ÁOK-nak vannak cseregyakorlati kap-csolatai Japánnal, köztük egy olyan ösztöndíj is, amely kapcsán egyorvos kimehet egy japán klinikára, cserébe pedig érkezik onnan egykolléga. Pályáztam! Elsõre nem jött össze, sõt, másodjára sem énutaztam, aztán harmadjára, amikor úgy tûnt, teljesen mindegy, mitörténik, látták úgy a kollégák, hogy eljött az ideje, hogy nekem ad-janak lehetõséget. Talán az gyõzte meg a szakmai zsûrit, hogy har-madszorra egészen más motivációs levelet írtam. Annak az volt a lé-nyege, hogy Magyarországon élõ fiatal orvos vagyok, aki nem akaremigrálni, bármennyire is tudom, mennyivel jobbak tõlünk Nyuga-tabbra a körülmények. Ugyanakkor pont ez az az idõszak, amikoregy-egy mozdulatért, szemléletért el kell utazni, hogy tanulhassak.Aztán 2014 októberében indultam Japánba, három hónapot tölthet-tem ott. Utólag, mikor már visszatértem, jöttem rá, hogy éppen mostkellett elutaznom, egy különös lelki utazás végére értem, ahol a sa-rokkõ helyére került.

A traumatológián dolgoztál Japánban is. Miben különbözik ottani ellá-tás és hozzáállás az itthonitól?

A japán orvosok roppant precízek és nagyon elhivatottak, akár 12–14 órát is bent vannak a klinikán. Rendkívül kedvesen fogadtak, éshagyták, hogy belefolyhassak a mindennapokba: részt vettem a reg-geli viziteken, és – bár tartottam attól, hogy csak a harmadik sorból

figyelhetek majd – már az elsõ alkalommal asszisztálhattam a mûté-teknél. A gyakorlat túlnyomó részét így mûtõben tölthettem, ami célis volt. Olyan technikákat láttam, amelyekrõl eddig csak olvastam kli-nikai közleményekben vagy szakmai anyagokban. Jó volt látni azt,hogy mi, magyarok nem vagyunk lemaradva ezen a téren, és a ma-gyar betegek nem részesülnek rosszabb ellátásban. Igaz, máshogyoperálunk: egy japán orvos nagyon szabálykövetõ, sosem tér el a di-rektíváktól, és talán akkor van izgalom, ha improvizálnia kell. Tetszikvagy sem, mi magyarok a szûkösebb keretek miatt rákényszerülünkarra, hogy improvizáljunk, és ebben úgy gondolom, erõsebbek is va-gyunk.

Az ott tapasztalt bõség látványa sokkhatásként ért: minden esz-köz rendelkezésükre áll, majdnem minden egyszer használatos. Hamegkérdeztem volna, mivel operálhatom meg a beteget, visszakér-deztek volna: mivel szeretném? Kisebb országban, szûkösebb anya-gi lehetõségekkel, úgy kell csúcsteljesítményt nyújtani, hogy közbenazokat az eszközöket használjuk, amelyek rendelkezésre állnak. En-nek is megvan a maga romantikája.

Milyen nyelven kommunikáltál a japán kollégákkal?Angolul, nem volt más lehetõség. Habár a japánok nagyon jól olvas-nak angolul, de beszélni nem nagyon szeretnek. Szerencsére válto-zik ez a tendencia: a mostani egyetemista korosztály törekszik ar-ra, hogy jól beszéljenek angolul. Ami számomra megdöbbentõvolt, hogy az egyetemisták saját maguknak is szerveznek önképzõalkalmakat, ún. „English Activity-t”, amelyre egy-egy résztvevõ fel-készül egy adott témából, prezentációt tart, majd szituációs játé-kokat folytatnak. Nincs tanár, egymástól tanulnak.

Újdonságok

JJaappáánn kkuullttúúrráájjáánnaakk,, ggaasszzttrroonnóómmiiáájjáánnaakk ééss sszzaakkmmaaii jjóó hhíírréénneekk nneehhéézz eelllleennáállllnnii.. DDrr.. VVáánnccssooddii JJóózzsseeff ttaavvaallyy õõsssszzeell öösszzttöönnddííjjjjaall jjáárrtt aa ttáávvooll--kkeelleettii oorrsszzáággbbaann,, eennnneekk sszzaakkmmaaii oollddaalláárróóll kkéérrddeezzttüükk..

nyomában

ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR

Néhány alapvetõ mondatot megtanultam japánul elmondani, de mivel azírás elsajátítása kemény feladat – még õk maguk sem ismernek mindenkandzsit – úgy éreztem hiteltelen volna a kiejtésem szerint rögzíteni a mon-datokat, ez ennyiben is maradt. Persze néhány mondatot megtanultam, és jólvette ki magát, amikor japánul köszöntem meg a kedvességet, amellyel folya-matosan körülvettek, vagy reggel, munkakezdéskor japánul köszöntöttem akollégákat.

Négyen voltunk egyszerre külföldiek a kampuszban, de teljesen más rit-musban és beosztásban dolgoztunk, így volt, hogy napokig nem is találkoz-tunk egymással, sokkal többet voltam japán közegben. Viszont õk érdeklõdõ-ek voltak, és mindent elkövettek, hogy ne érezzem magam egyedül: filmetnéztünk, kosaraztunk és sokszor hívtak vacsorázni. Emlékezetes volt a NinjaNap is, amikor vagy százan beöltöztünk eredeti ninja ruhába, és Tokión átvág-va bejártuk a „ninja útját” – gyermekkorom óta erre vágytam: feszengés nél-kül kipróbálni a ninja létet. Végig odafigyeltek rám, úgy jöttem haza, hogyegyetlen rossz élményem sem volt abban a miénktõl roppantul különbözõ or-szágban. Az már más kérdés, hogy nem akartam semmit máshogy csinálni,mint ahogy ott történik, abszolút befogadó voltam, mert úgy döntöttem, ha-gyom megtörténni magammal a mindent.

Az életben semmi nem történik véletlenül, vallom, hogy nekem most voltidõszerû, hogy elmenjek Japánba. Már most szívesen visszamennék. A cse-resznyevirágzás például két hét alatt halad át a szigeten déltõl észak felé –szép lenne végigkövetni, mondjuk egy nászút alatt, ha Ámor egyszer homlo-kon csókol, és ez talán majd a jövendõbelimnek is kedvére lesz, és nem kellkülönösebben noszogatni…

Japán ‘ 14

Hol cseresznyefák tavasszal lelkem õsszel borult virágba.

Váncsodi József