XII. évfolyam 4. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja 2017. április

PUSZTADOKTOR MAGAZIN

• Húsvét ezer látogatóval• Madármentő app• Hugert Hubert• Miért kérjük az 1%-ot?

Húsvétolás ezer látogatóval

A címlapon: Szilágyi Ezsébet volt munkatársunk (aki már külföldön él) egerészölyvet enged szabadon (Fotó: Déri Balázs)

Igazi szeszélyes tavaszi időjárás fogad-ta azokat, akik Húsvétkor kilátogattak a Madárparkba. Szerencsére inkább napos, ha nem is meleg idő volt, így a tervezett programokat meg lehetett a szabadban tartani. Két napon is volt solymászbemutató, de Pitypanggal, a macskabagollyal és Aporkával, a darázsölyvvel egész hétvégén talál-kozhatta a látogatók és akár kézre is vehették őket a bátrabbak. Ugyancsak

elszántság kellett ahhoz is, hogy egy többméteres kígyót vegyen a nyakába az ember. Az ember tudja, hogy nem bántanak ezek a boák és királysiklók, de azért csak fura érzés egy ilyen hül-lő a nyakában az embernek. Kelemen Tamás egri madármentőnk jóvoltából a kisállat bemutatónkon találkozhat-tak még szakállas agámával, selyem-tyúkkal, tengeri malaccal, és még sok más színes állatkával. A nyuszik is

gond nélkül átvészelték a gyermeki kezek áldásos simogatását, jelentjük mind épségben várja a majálist. Az új szolgáltatásunk a bográcsos ételek és a kemencében sült finomságok iránt is legalább akkora volt az érdeklődés, mint a tojáskeresés iránt, így rendez-vényeinken továbbra is finom falatok-kal várjuk majd látogatóinkat.

Konyhás István

Fotó

k: D

éri B

aláz

s és

Kon

yhás

Istv

án

32017.április

Madármentő mobillal

Fotó

: Kon

yhás

Istv

án

Nemrégiben számoltunk be tartósan sérült, ám testi nehéz-ségeik ellenére mégis fészkelő be-tegeinkről, akik egészséges, szabad életre alkalmas utódoknak adnak rendszerint életet. Gólyáink azóta is becsületesen gondozzák, költik tojásaikat. Bagolyvárunkban már az első gyöngybagoly fióka ki is bújt. Vörös vércséink szokásukhoz

híven két költőládában is szép szá-mú tojással büszkélkedhetnek. Ez utóbbi faj esetében a korábbi évek tapasztalata alapján szükség van a mi segítségünkre is. Költőládán-ként ugyanis nem a természetben

megszokott négy tojás található, hanem akár a kétszerese is, amik nagy része terméketlen. Hogy mi-ért fordul ez elő? Több okból is. A természetben meg kell küzdeni a táplálékért, ami plusz energiát is igényel. A tartott, jó minőségű ta-karmánnyal ellátott tojók mindig szaporábbak vadon élő társaiknál. Ha párzás nem is történik akkora számban, fokozott anyagcseréjük olyan hatással van hormonház-tartásukra, ami több tojást ered-ményez. A másik ok, hogy a vörös vércséknél gyakran előfordul olyan jelenség, mikor két tojó közös fé-szekbe rakja tojásait, majd felvált-va ülnek rajta. 6-8 tojás melegen tartása azonban igen nagy kihívás egy olyan kis testű madár számá-ra, mint a vörös vércse. Fizikailag képtelen mindegyiket egyszerre ta-karni testével. És mindig csak egy próbálkozik a feladattal. Az előző években emi-att nem is volt sikeres természetes költésük. A tojások kihűlnek, nem fejlődnek tovább. Segítségképpen a tojások egy részét átvállaljuk, kel-tető gépben gondozzuk tovább. Ta-valyelőtt egy, tavaly pedig két mes-terségesen keltetett, majd felnevelt vércse hagyhatta el a Madárkórhá-zat. Igaz, akkor még csak egy-egy fészekaljból. Most két ládánk lakott, bízunk a további gyarapodásban.

Déri Balázs

Vércsetojások a keltetőben

Az év elejétől mobilos segítség, ma-dármentő applikáció is rendelkezésé-re áll azoknak, akik madarat akarnak menteni. A Madárkórház Alapítvány szakmai támogatásával működő Má-lyi Madármentő Állomás által fej-lesztett rendszer egyelőre még csak Android program alatt fut. A folya-matos fejlesztésnek köszönhetően az egyre több információ, és a vár-hatóan más operációs rendszer alatt is futó alkalmazás segítség lehet a madármentés kezdeti lépéseiben. Ez

az alkalmazás segítséget nyújt abban, hogy mit is kell pontosan tenni, ha sérült madarat találunk. Információ szerezhető a telelő gólyákról, pontos leírást kapunk, ha kiesett kisfecskét találunk, vagy netán gerle vagy ga-lamb felnevelésére vállalkoznánk. Az applikáció a denevérek mentésével és ellátásával kapcsolatban is pontos és hasznos információkat ad. Funkciók: - Madárfiókát találtam, mit tegyek? - Sérült madarat találtam. - Balkáni gerle fióka, galambfióka mestersé-

ges etetése. - Itthon maradt gólyák téli etetése. - Denevérek mesterséges etetése és életben tartása. - Fecske fi-ókák etetése és felnevelése.

Madármentő app

Gólyatojás mentés

Hajdúszovátról kaptunk bejelentést, miszerint egy gólyafészekből két tojás pottyant ki. Szerencsére nem törtek össze, a magas fű és az oszlop alatti árok rézsűje tompította az ütközést. Idejében sikerült kiérni a helyszínre, még nem hűltek ki. Nagyröpdénkben három tartósan sérült gólyapár költ pillanatnyilag, remélhetőleg idén is sikerrel. A mentett tojásokat az egyik ilyen fészekbe “adoptáltuk”. Így a fió-kák a körülményekhez képest a leg-természetesebb környezetben kelhet-nek ki és nőhetnek fel a kis gólyák. Ezt a módszert nem csak tojásoknál, hanem kikelt, de még nem túl nagy fiókáknál is alkalmazzuk sikerrel. Megfigyelhető, hogy a leggondosabb nevelés során sem tudja senki azt a komfortot biztosítani a gólyafiaknak, amit a pótszülők.

A történet egy hűvös őszi estén kezdődött. A faluban az asszo-nyok a délutáni műszakból jóval nap-nyugta után indultak haza. Ki bicikli-vel, ki gyalog. Fáradtak voltak, mert az egésznapos munka kiszívta belőlük a frissesség minden cseppjét. Ilyenkor csak egyetlen vágyuk volt, hogy a hi-deg, szeles, októberi éjszakában minél előbb hazaérjenek családjaikhoz. Ez szépen és problémamentesen ment, egészen az egyik októberi éjszakáig. Valami történt a faluban, amiről a gyerekek csak fél füllel hallottak, csak sejteni lehetett, hogy baj történt, amit csupán a felnőtteknek volt szabad tudni. A gyerekekhez annyi jutott el, hogy egy fiatal nő a kanálisba fulladt szerelmi bánatában. Szülei a búcsú-levelet későn találták meg, így sajnos bekövetkezett a tragédia. Mivel a falu erősen katolikus vallású volt, ezért nagyon ritkán fordult elő, hogy bárki szerelmi bánatban meghaljon. Azon-ban a pletykáknak ez forró táptalaja volt. A sok sutyorgás, szóbeszéd és mindenféle kitaláció, már csak az em-berek fantáziájára volt bízva. Mivel szegény lány egy szál fehér hálóingben sétált a mocsaras kanálisba, ezért csak úgy emlegették a szellemét, hogy a „fehér ruhás asz-szony”. Mindenki látni vélte éjsza-kánként őt, amint átlibben a falun, megjelenik az emberek álmában, de az is előfordult, hogy elapadt a tehén teje a látványától. Ha a gyerek torok-gyulladást kapott, természetesen az is csak a „fehér ruhás asszony” mi-att lehetett. Az senkinek sem jutott eszébe, hogy Józsi, aki a 6/b-be járt, a reggelre befagyott jeget szopogat-ta, mert azt gondolta, hogy fagyi. De édesanyja szerint a fehér ruhás nő az oka mindennek! Még a legbátrabb asszonyok is féltek este elindulni a munkából, és ezért vagy csoportosan indultak haza, vagy a férjeik értük jöttek és együtt sétáltak a biztonsá-gos otthonukba. Hanem ezt a fur-csa helyzetet megzavarta egy amúgy is szokatlan dolog. Történt ugyanis, hogy a Szőlő soron lévő Hugert birto-kon egy romos háznál túlvilági han-gok kezdtek hallatszani. Mindig csak éjjel, amikor már sötét volt. Huhogás,

motoszkálás, szárnysuhogás, viny-nyogás, és a kutyák ugatása verte fel az éjszaka csendjét. A varrodából ha-zafelé tartó asszonyok nagyon féltek, és szent meggyőződésük volt, hogy a „fehér ruhás asszony” az oka minden-nek. A férjeik gyűlést hívtak össze a művelődési házba, meghívták a papot is, meg a falu vezetőit, hogy valaho-gyan vessenek véget a „fehér ruhás asszony” kísértésének. Közelgett a Mindenszentek ünnepe és ez még fé-lelmetesebbé tette a helyzetet, és egy-úttal sürgetőbbé is. Te r m é s z e t e s e n mindenki megígér-te, mindent meg-tesz, hogy legyen már vége ennek a szokatlan esemény-sorozatnak! A pap vasárnap misézett az elhunyt lelki megnyugvásáért. A sírjára virágot vittek és kérték, bé-kéljen meg, hogy a volt vőlegénye mást szeret. De minden hiába… A dolog csak egyre rosz-szabb lett. Egyik éjjel a szomszéd ház macskája éktelenül nyivákolt, és még legalább öt különböző hangot adott ki. Az utcában senki nem tudott alud-ni, mert a többi macska is belépett a kánon szólamba, és úgy tűnt, hogy a környék összes macskája koncer-tet ad, ami valami mély és fájdalmas dologról szól. Kimenni és megnézni még a legbátrabb férfiak sem mertek. Aztán reggel, amikor Olga néni azt látta, hogy Bandi macska fél szeme hiányzik, szegény asszony elájult ijed-tében. Mindenki szaladt az orvosért és megkongatták a harangot! Ekkor már csak egy nap volt hátra Mindenszentekig, így a legnagyobb hangú férfiak a tejcsarnoknál megbe-szélték, hogy párban őrséget járnak minden utcában. El is készítették a beosztást, hogy ki, melyik utcában őrködik. Mivel a nagypapa a Szőlő soron lakott, így őt oda osztották be akkor éjszakára, a történelem tanár-ral együtt. Szegény tanár bácsi hiába bizonygatta, hogy nincsenek szelle-

mek, és ez az egész egy félreértés, de a férfiak nagyon elszántak voltak, és szegénynek nem volt mit tenni, hát vállalta az őrködést… Papával meg-beszélték, hogy este nyolckor kezdik a megfigyelést az utca elején. Épp akkor ért haza az állatorvos, akinek elmesél-ték a faluban zajló történéseket. Per-sze már Ő is hallott erről a históriáról, de szerinte ez csak egyszerű hiszti az asszonyok részéről, és a tanár bácsi-hoz csatlakozva elmondta, hogy szel-lemek nem léteznek.

Megkezdődött a „nagy megfigye-lés” hadművelet. A nagypapa még a távcsövét is elhozta, ha esetleg a szellem jó messze lenne, így annak segítségével most éjjel mindenkép-pen leleplezhetik! Alig indultak el a megfigyelésre, szárnyak csapko-dására lettek figyelmesek. Miután jobban megfigyelték, rájöttek, hogy a harangtoronyból kirepülő éhes de-nevérek vircsaftja okozza a hangokat. Mindenki megnyugodott, és a Papa a távcsőbe nézve sem látta a szellemet. Lassan haladva sétáltak az utcában. A házak ablakaiban meglebbent a függöny, amiből Papáék tudták, hogy a lakók figyelik a történéseket. Min-denki szerette volna, ha vége lenne a furcsa hangoknak és látomásoknak. Ahogy a Hugert bácsi romos vályog-házához értek, egyszer csak huhogó hangot hallottak. Mindketten meg-álltak és a lélegzetüket visszafojtva hallgattak. Hirtelen az orgonabokrok közül erős szárnycsapások hallatszot-tak és valami elrepült a két férfi feje felett. Mindketten állították, hogy

4

Zajácz Enikő Linda: Hugert Hubert

2017. április

5

Ember és madár pályázat általános iskola 1. helyettje

2017. április

csak egy madár volt, és semmi köze a szellemhez. Aztán tovább haladtak a víztorony irányába. Elérték az utca végét. Visszafordultak és elindultak a tejcsarnok irányába. Egész éjszaka oda-vissza járkáltak a tejcsarnok és a víztorony között. Néhány szárnysu-hogást és a macskák nyávogását le-számítva nem történt semmi. Az asz-szonyok meleg tejjel, vagy forró teával kínálták a bátor férfiakat az éjszaka folyamán. A házban lévők is várakoz-va, ébren próbálták múlatni az időt. Ugyan őket védte a dunyha melege és a kályhában lobogó tűz. Aztán eljött a hajnal. Hugert bácsi romos háza felett kikandikált a nap első sugara, majd a többi is előbújt, áttörve a reggeli kö-döt. A tanár bácsi és Papa teljes egyet-értésben befejezték a megfigyelést és mindenki hazament. Az asszonyok nagyon csalódottak vol-tak, hogy nem járt sikerrel az éjszakai hadművelet. A tejcsarnok reggel hat-kor nyitott, de aznap már mindenki előbb ért oda, hogy hátha hall vala-mi érdemlegeset az ügyben. A férfiak újra elkészítették a beosztást az éjsza-kát illetően. Mindenki egyetértett ab-ban, hogy a dolog végére kell járni. Ki az, aki rettegésben tartja a falut, és a Szőlő soron huhogva ijesztgeti a né-pet? Papa, miután ellátta a házkörüli teendőket, megetette az állatokat, el-tökélte, hogy szemügyre veszi az or-gonabokrot, ahonnan a szárnysuho-gásokat hallották az éjszaka. Először az utca felől közelítette meg a kerítés-ként szolgáló elburjánzó orgonabok-rot, melyen már egy levél sem volt. Az ősz nem kímélve a bokrot, minden levelét elvette, így az aránylag jól át-látható volt. Fújt a szél, de a Papa más hangot nem hallott. Aztán a nyikorgó kiskapun bement a portára, amit már vagy húsz éve nem lakott senki. A kis-kert felől is megnézte a bokrot és né-hány apró csontszerű maradványon kívül semmit nem talált. Azt gondol-ta, hogy valami rágcsáló féle marta-lékának a része. A házba is be tudott menni, mivel a zár már évek óta nem látta el feladatát. Az idő vasfoga meg-tette dolgát és megadta magát a zár a rozsdának is. A házban sem volt sem-mi feltűnő. Sem szellem, sem huho-

gás. Néhány egér szaladt el a Papa lá-bai mellett érdeklődve, hogy ki az, aki a házban megzavarta az „egér rendet”. A padlásra sajnos nem lehetett feljut-ni, mert az öreg létra, mely valaha ezt szolgálta, több fokát is elvesztette egy vihar alkalmával. Veszélyes lett volna a létrán felmászni, így a Papa a földön heverve hagyta azt. De volt egy gon-dolata, hogy a megoldás a padláson lesz. Nem volt ez tudatos, csak olyan paraszti megérzés. A dologról nem szólt senkinek. Úgy gondolta, hogy amíg nincs eredmény, nincs is mit mondania a többi férfinak. Aztán eljött az este. Aznap a postás Józsi bácsi és a traktoros Pisti sétáltak a Szőlő soron, ahol a Papáék laktak. Papa a szoba ablakából a távcsövé-vel figyelte a szemközti Hugert bácsi házának tetejét. Semmi nem történt. A két férfi épp a házuk előtt ment el, halkan beszélgettek. A szomszéd asz-szony meleg teával kínálta őket, hogy bírják a szeles október végi hideg éj-szakát. Ekkor huhogás hallatszott. Majd szárnycsapkodás, a macskák vinnyogtak és nyávogtak, a kutyák acsarkodva ugattak. A szomszéd néni kiabálni kezdett, hogy itt a fehér ru-hás szellem! Persze senki nem látta, de a kiabálásra az egész utca kisza-ladt a házakból. Volt, aki nyújtófát, volt, aki vadászpuskát, és volt, aki egy jókora husángot tartott a kezé-ben. Mindenki azt kiabálta, hogy hol a szellem? Szaladgáltak összevissza, és mindenkin a zavarodottság és a félelem látszott. Miután nem látták a szellemet, mindenki visszahúzódott a

házába. Akkor éjjel senki nem aludt. A gyerekek sem. Valami izgalmas, valami szokatlan történt… Az isko-lában, a szünetben is erről beszéltek a gyerekek, és a nagyok a kicsiket a szellemmel heccelték. Nagypapa a tejcsarnokból hazafelé menet eltökél-te, hogy ha törik, ha szakad, Ő bizony felmegy a padlásra. A tervet véghez is vitte. Otthonról a vállára vette a létrát, majd elindult a romos ház padlásfel-járójához. Az úton éppen akkor jött az állatorvos. Papával megbeszélte, hogy beszáll a nagy kalandba. Először a létrát biztonságosan a feljáróhoz tet-ték, majd megbeszélték, hogy először a nagypapa megy fel és a doktor bácsi csak akkor követi, ha a Papa szól neki. Így is lett. Amint a Papa felért, semmit sem látott a poros padláson a sötét-ben. De apró neszeket, motoszkálást hallott. Szólt az állatorvosnak, hogy az autójából vegye ki a zseblámpát és hozza fel. A hangokra még erősebb motoszkálás volt a válasz. A Papa tudta, hogy nincs egyedül. Azonban, hogy ki van még ott, elképzelni sem tudta. Ekkor érkezett meg az állator-vos, aki nagy lámpájával bevilágította a kis poros padlást. Szépen körbe-pásztázta a lámpa fényével a helyisé-get. Egereken kívül nem láttak mást. Azokból is csak kettőt. Aztán a pad-lóra esett a lámpa fénye. Ekkor Sa-nyi bácsi, az állatorvos odalépett egy furcsa kupachoz és lehajolt a kémény tövéhez. A talált kupacot közelebbről is megvizsgálta a lámpa fényénél és a nagypapát is oda hívta.

-folytatjuk-

2017. április6

Miért kérjük az 1%-ot?

Azért, mert nincs elég pénzünk. Amennyi van, azt mind elköltjük a ma-darak mentésére, gyógyítására, a kórház fenntartására, és megelőzésre, szemlé-letformálásra, melyet a Madárpark visz el. Ha kétszer ennyi lenne, azt is elkölte-nénk ugyanerre, mert sosem elég. Mert a Madárkórház Alapít-vány egy nonprofit civil szervezet, és mint olyan, semmilyen állami, vagy ön-kormányzati támogatást nem kapunk. A madarakat ingyen gyógyítjuk, erre költjük az alapítvány pénzét, hogy ezt megtehessük. Sem jelentősebb hazai, sem külföldi támogatónk nincs. Leg-nagyobb támogatónk a Hungarocontrol Zrt. évi 1-2 milliós bevételt jelent, a töb-bi közadakozásból esetenként pár 100, vagy pár 1000 Ft csekken befizetett ado-mány, mely összességében azért jelen-tős, de legjelentősebb az 1%, mely csak a működési költségek felére elég. Mindez az adományokkal, és a belépőjegyekkel együtt a működés fenntartására futja, fejlesztéseket uniós pályázatokból tud-tunk megvalósítani. Működésünk stabil, tervezhető, betervezzük a várható 1%-ot és a turisz-tikai bevételt, még az adományokat is, ismerjük a szokásos és tervezett kiadá-sokat, de nincsenek jelentős tartaléka-ink. Alaptevékenységünk a madárkór-ház működtetése, mely jóval drágább, mint egy mentőhely fenntartása. A kór-termek fűtöttek és légkondicionáltak, szűrt levegő jön be és hőcserélőn át az

is megy ki, magasabb higiéniai előírá-sokkal, ahol a napi többszöri takarítás és fertőtlenítés elengedhetetlen, és az elfolyó víz veszélyes hulladék, melynek kezelése, elszállítása drága. A röntgen, műtő, labor, gyógyszerraktár, megint más kategória, mind higiéniai, mind veszélyes hulladék termelés szempont-jából, és fenntartásuk akkor is drága, ha kevés a forgalom. Mindezek ellensúlyozására igyekszünk minimális költséggel mű-ködni, dolgozóink a diplomás mini-málbért kapják, önkénteseink igazolt költségtérítést. Magam is önkéntesként, ingyen dolgozom a kórházban, mert hatósági állatorvosként van közszolgá-lati munkaviszonyom, ezért megtehe-tem, hogy munkadíjat nem számolok fel, tiszteletdíjat senki nem kap, hiszen ezekre nincs pénz, és nincs is olyan partnerünk, aki elfogadná. Nincsenek kapcsolt vállalkozások, ahol eltűnik a bevétel, mindenről az alapítvány ad számlát, legyen az belépőjegy vagy üdí-tő, és minden bevétel bent marad, de elfogy az közvetlenül a madarakra ma-gától is. Ha jönnek váratlan kiadások, mint pl. lényeges változások a takar-mány beszerzési lehetőségekben, lé-nyegesen több beérkezett madár, akár határon kobzott csempészett énekesek elhelyezése okán, emiatt több költséget jelentő önkéntes, vagy madárinfluenza miatt kétszeres rezsi, műszer, berende-zés és munkaerő költséggel működtetett karantén, akkor is fogadjuk a mada-rakat. Ilyenek mindig vannak és alkal-manként eljutunk odáig, hogy elfogy a pénz, és késedelmesen, vagy kölcsönök-ből fizetjük a számlákat. Ez a kialakult gyakorlat szerint saját családi kasszánk terhére megy, és folyószámlám jelentős mínuszba megy át... Az alapítvány mérlege nyilvá-nos, és letölthető az Igazságügyi Minisz-térium oldaláról, ahol a korábbi évek mérlegei mellett a 2015-ös év mérlege és közhasznú jelentése van fenn, mert a 2016-os május 31-én esedékes, de a szá-mok ismeretében nem sokban külön-bözik a korábbiaktól. Aki nem járatos a mérleg és közhasznú jelentés értelmezé-sében annak egy kis segítség: Az alapítvány vagyonát képe-

zik az uniós pályázatok segítségével lét-rehozott ingatlanok, mint a Madárpark, a Látványkórház, az Oktatóközpont, a szállás és a labor épületének és beren-dezésének amortizációval csökkentett értéke, a követelések (kintlévőségek), a meglévő pénzeszközök (értékpapír, bankszámla, pénztár) és az évi bevétel. Bevételeink évek óta hasonló-ak, és kiadásaink a bevételeknek meg-felelően alakulnak, mivel addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. A 2015. évben bevételünk legnagyobb ré-sze magánszemélyek adójának 1 %-ából, kisebb része adományból, és adomány-ként kezelt, és annak is könyvelt tu-risztikai (belépőjegy, ajándéktárgy és szállásdíj) forgalomból valamint uniós céltámogatásból származik. Ez utóbbi az állatmenhelyek támogatására elnyert pályázat felhasz-nálásával a régi kórház, labor és iroda, a mai karantén épületének, valamint a Nagyröpde felújítására ment. A to-vábbi kiadásaink mintegy 70 %-a a madarak gyógyítását, gondozását, el-látását, beszállítását, beszerzéseket, és a megelőzést, tudatformálást szolgáló szolgáltatási költség: rezsire, fenntartás-ra, takarmányra, üzemanyagra, gyógy-szerre, munkaruha, szerszám, tisztító-szer beszerzésekre, telefonra, internetre ment. A kiadások 20 %-át a madarak ellátását, kórház fenntartását, működte-tését szolgáló személyek díjazása és azok közterhei, illetve önkéntesek foglalkoz-tatásának költségeire fordítottuk. A ráfordítások 10 %-át pedig az alapítvány működési költségeire: épület, eszközök, gépkocsik karbantartása, va-lamint kiadványainkra, postaköltségre és reklámra fordítottuk, mely utóbbi a csekken befizetett támogatásokból be is hoz ugyanennyit, melynek eredménye a tájékoztatás, szemléletformálás, tár-sadalmi szerepvállalás, ami a megelő-zést szolgálja, és sokkal eredményesebb, mint a kórházi gyógyítás. Ez utóbbi 875 beérkező ma-dár, és korábbi 221 tartósan sérült beteg folyamatos kórházi ellátását jelentet-te, melyek közül, mérlegünkben mint az eredményekből részesülőt, 410-et bocsátottunk szabadon, további 341 gyógyult közül 202 tartósan sérült ma-

7

1%, hogy repülhessenek

2017. április

radt. Ez volt 2015-ben, 9 dolgozóval és 61 önkéntessel. 2016-ban nem volt pályázati bevétel, viszont 10 dolgozó, 71 önkén-tes, több rezsi és több fenntartási költ-ség mellett jelentősen megnőtt a takar-mányozással kapcsolatos üzemanyag és munkaerő költség. Ugyanis a ragado-zóknak és a gólyáknak keltetőben lefoj-tott, selejt naposcsibét elegendő meny-nyiségben kapunk, ráadásul ingyen, de el kell érte menni a nyugati határszélre, 450 km-re. Ez hetente 50 000 Ft plusz költség. Havi két és fél tonnát etetünk fel. Közelebb pénzért sincs ennyi. Saját szükségleteinken felül a kismadarakat otthon nevelő önkénteseinket ellátjuk lisztkukaccal, melyre heti 10 liter fogy, heti 30 ezer forintos költséggel. Emellett felhasználunk jelentős mennyiségű szú-nyoglárvát, naposcsibét, halat, és a mag-evőknek mázsaszámra búzát, kukoricát, kölest és napraforgót is. Jelentősen megnőtt a beérkező madarak száma, mely közelíti az ezret, a befogóktól mentett és gazdásított ga-lambokkal pedig jóval meg is haladta. Valamikor 2-300 madárról indultunk, mely a Madárpark megnyitásával és működésünk ismertebbé válásával 2006-ban évi 4-600-ra emelkedett. Ezek bevételt nem generálnak, de költséget igen. A Mályi Természetvédelmi Egye-sület az előző évi 232 helyett 2016-ban 402 madarat küldött, a szentesi Madár-mentő Állomásunk 178-at, nem beszél-ve a további 38 partnerünktől beérkező betegekről, melyek gyógykezelése, el-helyezése, tartása jelentős többletkölt-séggel jár. Nem is fér el több, ezért amit lehet, más madármentő központokba, mentőállomásokra, és önkéntesekhez irányítunk. Szándékaink szerint csak azokat fogadjuk, melyek olyan műté-ti kezelést, kórházi ellátást igényelnek, melyet máshol nem kaphatnak meg. Fogadunk viszont minden tartósan sé-rültet, vagy arra esélyes beteget, melyet máshol elaltatnának, hogy mentsük az életét és elfogadható életminőséget biztosítsunk nekik. Bár az ország leg-nagyobb mentőhelyén, másfél hektáros területen, 32 röpdében mérettől függő-en 3-400 madarat tudunk egyszerre el-helyezni, befogadó képességünk véges, és mindig teltház van. Ezért a tartósan

sérültek egy részét más mentőhelyekre, vagy fogadó állatkertekbe helyezzük ki, illetve arra alkalmas magánszemélyek-nek örökbe adjuk, hogy csökkentsük a zsúfoltságot és a költségeket. Így pl. megállapodásunk szerint a Hortobá-gyi Nemzeti Parkból is csak a sürgős-ségi ellátást igénylő betegeket kapjuk, és bemutatható, tartósan sérült mada-rakat helyezünk ki a HNP Hortobágyi Vadasparkjába, a BNP egri mentőállo-mására, valamint a pécsi, miskolci érdi állatkertekbe. Így 2016-ban a beérkezett 1252 madár közül 184-et engedtünk mi szabadon, 314-et egészségesen kiadtunk partnereinknek repatriálást követő el-engedésre, 412 további ápolt közül 263 tartósan sérült maradt, közülük 61-et örökbe adtunk, a többi 149 lábadozik. A madarak beérkezéséről és kikerüléséről jegyzőkönyv készül, melynek összesítő-jét számítógépen napra készen tartjuk nyilván és két hetente megküldjük a ter-mészetvédelmi hatóságnak. Eredményinkre büszkék lehe-tünk, mert más mentőhelyeken, ahol a bekerült madarak többségét mentett, de nagyrészt egészséges fiókák alkotják, a túlélés éri el az 50 %-ot, nálunk a job-bára súlyosan sérültek elengedési ará-nya majdnem annyi (40-45 %), a tartós túlélés pedig 74-75%. De a legnagyobb eredményünk nem a megmentett ma-darak száma, hanem annak az évi 20-22 ezer látogatónak, akik eljönnek hoz-zánk, és ahova mi jutunk el kiállításokon a 100-150 ezer érdeklődőnek, lapunk 12 ezer olvasójának és 65 000 internetes követőnknek az állat- és természetsze-retete, akikre szemléletük formálásával, és ismereteik bővítésével hatással va-gyunk! Velük, és a munkánkat híradá-sokból, előadásainkból, filmjeinkből ismerőkkel való együttgondolkodás a megelőzést szolgálja, melynek jelentős eredményei vannak. Ha a kórház és a Madárpark működtetése többe is kerül, mint egy pár százas kapacitású mentő-hely családi körben való ellátása, melyet mi is így kezdtünk valamikor, ezek az eredmények bőven megtérülnek, és te-szünk azért, hogy máshol is így legyen. Ahonnan a madarakat kap-juk, az egész országból önkénteseink-től, mentőállomásoktól, nekik az el-sősegélynyújtás gyógyszer-kötszer és

pár napos takarmányozási költségen felül állatorvosi, szállítási és szervezési költségek merülnek fel, melyet igyek-szünk részben, vagy egészben átvállalni, gyógyszereket, takarmányt, vagy annak költéségét biztosítva azok számára, akik önerőből nem tudják megoldani. Két madármentő kocsink ál-landóan úton van, diszpécser közpon-tunkban két további munkatársunk egész nap telefonon fogadja a segély-hívásokat, és közvetítjük a madarakat, évente országosan mintegy 4-5000-et valamelyik mentőhelyre. Ez egyre több feladatot és költséget jelent. A fogadott madarak száma az utóbbi 15 évben háromszorosára emelkedett, a rezsi és a bérköltség szintén, a bevétel viszont csak a másfél szerese, melyet turisztikai szolgáltatással, támogatásainkat virtu-ális örökbeadással igyekszünk növelni. Ezzel együtt azonban már most látszik, hogy a tervezett felújításokra, konkré-tan a Madárpark 1120 méter hosszú, elhasználódott pallóútjának 8 milliós faanyag helyett 3 milliós téglaburkolat-ra való cseréjére, a kutyák és ragadozók elleni védelmet biztosító villanypásztor 300 ezres, és a 30 kamerás megfigyelő rendszer 2 milliós, valamint a Látvány-kórház légtechnikájának 3,5 milliós költségére nincs elég pénz, mert az ezek-re számolt amortizáció állagmegőrzési értékét fentiekre költöttük. Sok mindent megoldottunk pályázatok segítségével, de ezekre jelenleg nincs más lehetőség, ezért kérjük Önöktől a támogatást, és fenntartásukra az 1 %-ot! Hogy mire költjük, azt bemu-tatjuk a látványkórházban és a Madár-parkban. Kérjük, látogassanak el hoz-zánk, és győződjenek meg róla saját szemükkel! Nézzék meg a látányműtőt, és azt a küzdelmet, amely helyett bárhol máshol elaltatják azokat a madarakat, melyeket mi rehabilitálunk! Nézzék meg a kórtermekben lábadozókat és azok fokozatos felkészítését a szabad életre röpdéinkben, ismerjék meg azo-kat a ritka fajokat, melyeket máshol nem láthatnak ilyen közelről, érezzék a szárnysuhogásukat az arcukon és en-gedjék őket szabadon!

Tisztelettel és köszönettel:Dr. Déri János

igazgató

HORTOBÁGY

MA

DÁ

RK

ÓRHÁZ A

LAPÍTV

ÁN

Y Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: madarkorhaz@gmail.com • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: madarkorhaz@gmail.com • Tel.: +36 (30) 9435-494; +36 (52) 369-181

Főszerkesztő: Konyhás István • Szerkesztők: Dr. Déri János, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió • ISSN 1788–456XMegtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, megyei könyvtárakban.

Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük!Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 • Adószámunk: 18557899-1-09

Hasznos információk az adó 1+1%-ról rendelkezőknek

1 8 5 5 7 8 9 9 - 1 - 0 9

itt kell levágni

Adója 1%-val csak egy civil szervezetet támogathat! A nyilatkozatot tegye egy szabvány méretű postai borítékba! A borítékon is tüntesse fel pontosan az Ön NEVÉT, LAKCÍMÉT, ADÓAZONOSÍTÓ JELÉT! A lezárt borítékot a lezárásnál írja alá, s juttassa el a NAV-nak!

FONTOS

Az Ön által támogatni kívánt egyház technikai száma (nem kötelező kitölteni):

RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ 1+1%-ról

Az Ön neve:

Az Ön adóazonosító jele:

A kedvezményezett (Madárkórház Alapítvány) adószáma:

Adója 1%-nak felaján-lásához a rendelkező nyilatkozaton fel kell tüntetni nevét, saját adóazonosító jelét és a kedvezményezett adószámát.

Az 1%-os felajánlás csak akkor érvényes, ha önnek nincs adótarto-zása (személyi jövede-lemadó adónemen) és az adóját is pontosan befizeti május 22-ig!

Ha május 22-én szemé-lyi jövedelemadó adó-nemen tartozása mu-tatkozik, rendelkezését nem fogják teljesíteni.

Az adóbevallás benyújtásának határideje május 22. Az 1+1%-ról való rendelkezést eddig az időpontig pótlólag is meg lehet tenni. A rendelkezés benyújtható elektronikusan is, a bevallással együtt, és külön is.

1 %Adószám: 18557899-1-09

HORTOBÁGY

MA

DÁ

RK

ÓRHÁZ ALAPÍ

TVÁ

NY

www.madarkorhaz.hu

facebook.com/madarpark

... hogy repülhessenHortobágyMadárkórház Alapítvány