A Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma

Raktárunk kincseiből: Az Angyali üdvözlet

Elõhang egy remekmûhöz

Előtérbe került az eddig raktár homályában rejtőzködő An-gyali üdvözlet című csodálatos reneszánsz festmény. Egyedi alko-tásról és művészettörténeti szempontból máig feldolgozásra váróműalkotásról van szó, amely igen megviselt állapotot mutat. Arestaurálás előkészítése idején beszélgetünk a műről és a helyreál-lítás teendőiről Szabó Tamás főrestaurátorral, megbízott képző-művészeti osztályvezetővel.

– Az egyik legnagyobb szakmaifeladatot jelenti ennek a képnek ahelyrehozatala. A 16. század elsőharmada és a 16. század közepe ide-jén készült mű több darab vastagfatáblából áll, amelyek megvete-medtek. Ezek szintbehozása mara-déktalanul sajnos nem várható arestaurálástól – mondja Szabó Ta-más bevezető gondolatként. – Pon-tosan hat faelem alkotja a tondó(kerek) formájú képet, ám a deszka-lapok enyhén meggörbültek, eltá-volodtak egymástól. E remekműmegjelenése, megfestésének techni-kája azonban kimagasló. Esztétikai-lag az volna az elvárható a restaurá-lás után, ha síkban egy egységesfelület jönne létre. Azt azonban tud-nunk kell, hogy fatábla helyreállításaesetén egy új szakmai elvárás alakultki, amely a műtárgy minden részét eredetinek és megváltoztathatat-lannak tartja. Ugyanis korábban az ilyen problémát úgy oldottákmeg, hogy pl. egy három centiméter vastagságú hordozót lesor-vasztottak fél centire, ami által az íves rész préselhetővé vált, majdaz egész művet egy új, ún. kazettás rendszerű panelre helyezték.

A 21. századra a helyreállítási gyakorlatban a mű eredetei hor-dozójának megőrzése is elsődlegessé vált, így az ilyen beavatkozásmár nem kívánatos. A tervezett restaurálás során tehát ugyan le-szednék róla a besötétedett lakkréteget, letisztítanák az átfestése-ket és a későbbi javításokat – zavarmentes vizuális élményt azon-ban a kép nem nyújtana. A szintkülönbség a deszkák közöttmindig fénytörést és árnyékvetést okoz. Azért annyit feltétlenül elszeretnék mondani, ami kicsit a múzeumunk mentségére is szol-gál, hogy a mű 1925-ös beérkezése után készített fekete-fehér ún.archív fotón és a mai állapotáról készített felvételen nincs különb-ség. Az akkori állapotában pontosan ugyanez a deformálódott, afaanyag mozgásból eredő elváltozás figyelhető meg, és azóta nemtörtént újabb sérülés.

– Mit lehet megtudnunk a kép korábbi sorsáról ?Véleményem szerint a kép legkorábbi tulajdonosáról, vagy

pontos eredetéről, dokumentatív jelleggel aligha fogunk valamitmegtudni. Jelenlegi ismeretünk szerint ez a mű 1925-ben, özv.Enyedi Lukácsné született Zsótér Ilona halálát követően került bea múzeumba, tehát Móra idején. A férj, Enyedi (Eisenstädter) Luk-ács szabadkai születésű ember volt, aki Szegeden újságíróként he-

lyezkedett el. Ő volt az, aki a Sze-gedi Naplót alapította 1878-ban,és mint főszerkesztő alkalmazta afiatal Mikszáthot is. Enyedinek ésözvegyének a múzeum és maga aváros is nagyon sokat köszönhet.Miután a család Pestre került, a ké-sőbbiekben az ország is profitáltennek a rendkívül ambiciózus em-bernek a működéséből. A fővá-rosban az Egyetértés és a PestiNapló lapoknak lett a vezércikk-írója, a későbbieknek pedig Tápéországgyűlési képviselője, végülbankelnök lett. Vagyoni helyzeté-ből adódóan megtehette, hogy aműtárgyak gyűjtésének hódoljon.Így jött létre azután a híres és is-mert Enyedi-gyűjtemény. Amikorhárom évvel ezelőtt írtam a szin-tén e gyűjteménybe tartozó Mária

megkoronázása című műről, és utánanéztem az adatoknak, akkorderült ki számomra is, milyen nagy és fontos gyűjtemény volt ez amaga korában. 1903-ban Lyka Károly által szerkesztett Művészet c.lapban Budapest Magánképtárai – az Enyedi-Gyűjtemény címmelegy cikk is megjelent, amely kiemeli, és részletesen taglalja, hogy akollekcióban mik voltak megtalálhatók. Említés történik az Angyaliüdvözletről is. Viszont az ottani adat, hogy ki is festhette, ellentét-ben van azzal, ami a múzeumi nyilvántartásban van. A helyzetetbonyolítja, hogy a leltári nyilvántartás pedig önmagában is ellenté-tes azzal az adattal, ami a keret díszrámáján olvasható. Vagyis, há-rom név is felmerül, ezért van egyelőre hármas meghatározás az al-kotó személyét illetően. A három számításba jöhető művész neve,elsőként: BRONZINO Agnolo di Cosimo (1503–1572), aki I.Cosimo Medici nagyherceg udvari festője volt, aztán ALLORIAlessandro (1535–1607), aki Bronzino nevelt fia volt, majd végülALLORI Cristofano (1577–1622), Alessandro Allori fia.

Tehát mindenképp művészettörténeti kutatásra, analogikusösszehasonlításra szorul a mű. Számos dolognak utána kell nézni,

2

A Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma

hogy kétséget kizáróan megállapítható legyen, pontosan ki is fes-tette ezt a csodálatos műalkotást.

– Milyen művészeti értéket képvisel az Angyali üdvözlet?Nem szeretném elvenni a művészettörténészek kenyerét, de

azért valamelyest rálátásom van a kérdésre, miután művészettör-ténetből államvizsgát tettem és tanári diplomát is szereztem – ki-emelt kvalitású festményről van szó. Ezt a restaurátorok számárakiírt pályázat ismertetőjében is jeleztem.

Egy ilyen jellegű műalkotás a nemzetközi aukciókon több mil-lió dollárért kelne el, ha aukcióra jutna, és minden bizonnyal egymúzeum vagy egy gazdag műgyűjtő féltve őrzött kincse közé tar-tozna. Szerencsénkre, és köszönhetően a gazdag szegedi Zsótércsaládnak, a mi múzeumi gyűjteményünk részévé, így a közjaváravált. Ezért kellene restauráltatni, de a költségei rendkívül magasak.

Az esztétikai-, művészettörténeti értékét és az alkotás megha-tározását tekintve: a festmény egyértelműen a firenzei iskola je-gyeit viseli magán. Ugyanis a velencei iskolához tartozó műveknéla festői stílus sokkal szögletesebb, árnyékoltabb és a színek iskontrasztosabbak. Gondoljunk csak Tintorettora, vagy Vero-nesere, akiknek számos munkája található Velencében.

A firenzeieknél sokkal lágyabbak a színek, finomabb a háttér,érzékibbek a figurák. Ilyen szempontból tehát úgy gondolom, eb-ben nem lesz vita. A múzeumunk birtokában lévő Angyali üdvöz-let több hozzáértő eddigi véleményével alátámasztva, a firenzei is-kolához tartozó művész munkája. Természetesen egy bizonyítottművészettörténeti szakvélemény szükséges, amit segíteni fog az arestaurátori anyagkutatás, amit a mű mélyrétegében kell elvégeznia helyreállítás előtt. Így, a réteg-, a röntgen- és a fototechnikaivizsgálat mellett, az UV-, az infra- és a luminescens felvétel elké-szítése is mindenképp szükséges.

Mindezekkel láthatóvá válna mindaz, amit szabad szemmelnem észlelhetünk. Egy festőt szinte pontosan meg lehet határozniazzal, hogy hogyan készítette el pl. az előrajzot, vagy milyen voltaz ecsetkezelése, milyen csak rá jellemző festékanyagot használt.Végül a vizsgálati elemzések kiértékelésével és az összehasonlítá-sok során mindezeket az információkat a művészettörténeti kuta-tás hasznosíthatja.

B. P.

Tanulmányúton Toledoban

A testvérmegyei kapcsolatok keretében Toledoban (Ohio, USA) tett látogatásról

(2007. október 17–november 2.)

A bő két hetes kiküldetés célja a már meglévő, aktív testvér-megyei kapcsolat ápolása mellett a Toledoban élő magyar kolóniatörténelmének tanulmányozása, emigráns életutak kutatása volt.A toledói magyarok megtelepedésének, asszimilációjának főmozzanatai ugyan már ismertek, újabb igényként merült fel azon-ban a meglévő, több helyen publikált, illetve archivált adatok tel-jes körű feldolgozása, kiegészítése.

A fogadó fél, a Szeged-ToledoBizottság tagjai és az identitásukataktívan ápoló magyarok kérésére két,vetítéssel egybekötött előadást tar-tottam ott tartózkodásom alatt: azesztendő hagyományos ünnepeiről aMagyar Klubban, illetve a dél-alföldiviseletekről a magyarok által lakott,Birmingham nevű városrészben ta-lálható magyar református templomközösségi termében.

Az utazás arra is lehetőségetnyújtott, hogy az Ohioban működőnéhány múzeum felépítésével ismegismerkedjem. Egész napos látogatást tettem a Maumee telepü-lésen található Wolcott House-ban, amely szabadtéri kiállítóhely-ként a környék jellegzetes, 18–19. századi épületeit és életmódjátmutatja be, illetve a Toledotól távolabb eső Historic SauderVillage-ben, amely élő kiállításaival mintegy időutazást kínál látoga-tói számára. Ugyancsak tanulságos volt az Indiana állambeli amishfaluval, Shipshewanával való egész napos ismerkedés is.

A program keretében eljutottam a Clevelandban élő magyarközösséghez is. Két napot töltöttem az észak-amerikai magyarságfővárosában, részt vettem az ottani cserkészcsapat egy foglalko-zásán a Szent Imre-templomban, valamint szakmai tanácsokkal

(és fotókkal) láttam el a helyi tánccsoport vezetőjét a dél-alföldiviseletekre vonatkozóan. Találkoztam a Magyar Múzeum munka-társaival is, akik a korábbi ’56-os kiállítás sikerén fellelkesülve,szeretnék a Móra Ferenc Múzeummal rendszeressé tenni a tárla-tok cseréjét.

A toledoi magyarság több közösségi rendezvényén is résztvettem, így az 1956-ról szóló megemlékezésen, a református

templomban tartott kézimunka körösszejövetelén, valamint egy „kol-bászkészítő” összejövetelen, ame-lyen a hagyományos recept szerint,helyben készült kolbászokat atemplom, illetve a közösség javáraértékesítik. Több második, harma-dik generációs „magyar-amerikai-val”, illetve 1956-ban emigrált hon-fitársunkkal volt alkalmaméletútjukról beszélni. Az elmélyültkutatáshoz azonban hosszabb időrelett volna szükség.

A toledói magyarok számáravalamennyi Szegedhez, illetve Csongrád megyéhez fűződő ren-dezvény fontos, identitást erősítő esemény. Igényként merült fel aSzegedi Tudományegyetem és a toledói egyetem közötti diákcse-re kapcsolat létesítése (ez ügyben felkerestük az ottani KulturálisAntropológia Tanszék és a Szociológia Tanszék vezetőjét), illetvenyári nyelvi táborok szervezése a hazai diákok (középiskolás kor-osztályig) számára.

Úgy vélem, utazásom hozzájárult a testvérmegyei kapcsolaterősítéséhez, az együttműködés további lehetőségeinek megtalá-lásához. Tanulságait munkám során igyekszem hasznosítani.

Bárkányi Ildikó

3

A Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma

Otthon, a múzeumban

Bátyai Gitta

1965-ben, egy gyönyörű május elsőmunkanapján léptem át a szegedi múzeumküszöbét. Nagy megilletődéssel néztemszét e gyönyörű épület előcsarnokában.Majdnem lábujjhegyen, suttogva érdeklőd-tem a titkárság után. Ekkor a ruhatár-pénz-tárt követő csigalépcső melletti helyiségbenvolt a titkárság, onnan nyílt Bálint Alajosigazgató szobája. A titkárságon PócsMártonné és Strifler Jánosné fogadott, kikmindjárt kávéval kínáltak. Lenyűgözött aműtárgy-bútorokkal berendezett helyiség,Tömörkény íróasztala, az oszlopos óra, afestmények, a sublót, a tálaló. A földszintfolyosóján a mennyezetig érő nagy tárlók-ban állt a Pillich Kálmán medvéje, a sok ős-lénytani tárgy, a mamut fogak, agyarak, to-vábbá a fészek-gyűjtemény.

Elfoglaltam a szobám, melynek ablaka aStefániára nézett. Egy gyönyörű labdarózsabokor virágzott éppen, a múzeum épületének tövében hortenziabokrok sorakoztak.

Mellettem Marián Miklós herpetológus és ornitológus muze-ológus, szemben Csongor Győző helytörténész szobája, azon túla történeti gyűjtemény raktára volt. A folyosóról nyílt még a fotó-labor, majd a Tisza-part felé vezető kijáratnál a numizmatikai szo-ba, amelyben Tölcséri Ilonka és Gergelyfi Imre dolgozott.

Szembe a gázosító kamra volt, amelyben emlősök, madarak,bogarak, lepkék szénkénegezése folyt. Nagy ládában történtmindez, vízzárral lezárva.

A természettudományi raktárban Beretzk Péter madárgyűjte-ményét fedeztem föl, míves szekrényekben, melyek a Rainer asz-talosműhelyben készültek az 1896-os milleniumi kiállításra. Aszegedi iparosok állítottak ki azokban, majd a kiállítás után a sze-gedi múzeumba kerültek.

A gyűjtemény célja a szegedi táj állat- és növényvilágának be-gyűjtése, konzerválása, földolgozása, kiállításra előkészítése, és apublikációk segítése volt. Budapesten a Madártani Intézetben amadárpreparálást, majd a Természettudományi Múzeum állattá-rában a herpetológiai osztályon tanultam meg a legkülönbözőbb

konzerválási módokat. Jártuk a terepet,megfigyeltük, gyűjtöttük a madarakat, két-éltűeket, hüllőket, tojásokat, fészkeket,csapdáztuk a bogarakat. Földolgozásuk amúzeumban történt.

A hatvanas, hetvenes években Be-retzk Péter változatlan szorgalommalgyűjtötte a madarakat. Majdnem mindenvasárnapját a Fehértón töltötte, a gazdagzsákmányt átengedte nekünk.

A nyolcvanas évektől jártam föl aSomogyi-könyvtárba, érdekeltek a régi új-ságok. Böngésztem a Szegedi Naplót,Szegedi híradót, az Aquillát, a Természet-tudományi Közlönyt stb.

Hamarosan megírtam a híres szegedipreparátor Haering Ede munkásságát,majd az állatvédelem kezdetét, gyűjtöttema vadászati témákat, ilyen cikket írtam aSzeged című lapba. Mint a lavina, úgy jöt-

tek az ötletek, témák, férjemmel együtt megírtuk a KASS Hungá-ria történetét, a Szegedi malomhistóriát, a Rádiózás Szegedencímű dolgozattal Kisteleki pályázaton 2. díjat nyertem. Egyedüladtam ki az Újszegedi mozaikok, az Újszegedi liget és az Úszóhá-zak a Tiszán című könyveimet.

A Csongrád Megyei Vadász Szövetség által kiadott Mille-niumi Vadászati Almanach jelentős részét írtam meg.

A Szeged című lapnak rendszeresen írok. Megjelentek soroza-taim a szegedi iparosokról mutatós firmáikkal, képekkel. Soroza-tom jelent meg a színes üvegablakokról. 2003-ban a várostól„Szegedért emlékérmet” kaptam a városért végzett munkámért.

Jelenleg újabb könyv végére jutottam, 16 írás Újszegedről.Fölkérésre írni fogok az ásotthalmi erdészeti iskoláról: 125 évesfönnállása alkalmával néztem meg a kezdetektől a korabeli sajtótés levéltári dokumentumokat, s állítgatom össze a kiadványt.

Folytatom a szegedi iparosok, kereskedők, gyárak történeté-nek a kutatását. Közel negyven, szegedi színes üvegablakból ter-vezek jövőre kiállítást, melyet a budapesti Róth Miksa emlékház-ban látottak alapján kívánok megrendezni.

A következő szerzőnek dr. Kürti Bélát ajánlom.

Dr. Tóth Ferenc köszöntése

Bensőséges ünnepség színhelye voltjanuár 11.-én a makói polgármesteri hiva-tal nagyterme: 80. születésnapja alkalmá-ból köszöntötték Dr. Tóth Ferenc nyugal-mazott makói múzeumigazgatót, amuzeológia, történeti kutatás, helytörté-net, keresztény kultúra avatott és fáradha-tatlan egyéniségét. Az érdeklődő makóiak,a József Attila Múzeumbarátok Köre rész-vételével tartott ünnepségen a pályatársak,szakmai utódok emlékeket idéző, Dr.Tóth Ferencet méltató, érzelemgazdag

köszöntői hangzottak el. Az ünnepi alka-lomra a Makói História, a József AttilaMúzeum kulturális lapja, tartalmában azünnepelt pályájára, szakmai és emberi ér-tékeire összpontosítva jelent meg. A kibő-vített, naprakész bibliográfia és a fotódo-kumentumok, köszöntő gondolatokmellett helyet kapott a kiadványban az ün-nepelt első helytörténeti tanulmánya,amely pontosan 40 éve jelent meg a makóitalicskáról.

4

A Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeuma

A 150 éves Fekete ház

Szeged belvárosának sajátos jellegű, régóta városképi jelentő-ségű épülete a Fekete ház. A romantikus neogót stílusban – még aváros hagyományos arculatát elpusztító nagyárvíz (1879) előtt –készült házat Mayer Ferdinánd vaskereskedő megrendeléséreGerster Károly mérnök tervezte. Az építkezést – Kováts Istvánépítőmester irányításával – 1856 júniusában kezdték, 1857 nyaránfejezték be.

A Fekete ház először a Mayer család otthonául szolgált, de az1860-as években falai között működött a város haladó szelleműpolgárait tömörítő Szeged-belvárosi Kaszinó. 1880 és 1883 kö-zött az épületet a Tisza Lajos vezette Királyi Biztosság bérelte: in-nen irányították a város árvíz utáni újjáépítési munkálatait. Ké-sőbb az építtető fia, Mayer Jenő vendéglőt üzemeltetett az épületalsó szintjén. A házban született – Mayer Ferdinánd unokája – adél-alföldi táj és a Szeged környéki paraszti élet hiteles megörökí-tője, Endre Béla festőművész.

Az első világháború idején mintegy negyven beteg ápolásáraalkalmas kórház működött az épületben, tizennégy-tizenöt fősegészségügyi személyzettel. A háború után egy ideig a szakszerve-zetek által fönntartott Munkásotthon költözött a házba. Az őszi-rózsás polgári forradalom után itt alakult meg – Móra Ferenc ésJuhász Gyula közreműködésével – a Szegedi Nemzeti Tanács1918. november 22-én. 1945 után üzlethelyiségeket és tizenhá-rom lakást alakítottak ki az épületben.

A házban 1978 óta működik a Móra Ferenc Múzeum Törté-neti Osztálya. Az 1982 és 1985 közötti – Rantal János tervei alap-ján végzett – fölújítás az eredeti elrendezés figyelembe vételévelmár muzeális célokra tette alkalmassá az épületet. A Fekete házneve onnan ered, hogy homlokzata eredetileg sötétbarna (vagysötétszürke) színűre volt festve, ami aztán néhány év alatt megfe-ketedett. Ez az elnevezés már a tizenkilencedik század utolsó har-madában meghonosodott – és azóta is használatos – a szegedipolgárok ajkán.

Miklós Péter–Tóth István

150 gyertyával tisztelegtek a látogatók

Dr. Horváth Ferenc Tömörkény-díjas

A Móra Ferenc Múzeum várépületében került sor december10.-én a Tömörkény-díj 2007. évi átadására. Az 1994-ben alapí-tott díjat minden évben az adott esztendőben végzett kiemelkedőszakmai munkáért kapja egy múzeumi munkatárs. Az országosanjegyzett díjról szóló döntést a közintézmény dolgozói és a megyeimúzeumigazgató közösen hozzák. Ebben az évben minden ko-rábbinál alaposabban rögzített szabályok alapján született meg adöntés a muzeológus szakma tekintélyes elismeréséről.

A titkos szavazás eredményét Dr. Zombori István megyeimúzeumigazgató ismertette és a voksok alapján a rangos elisme-rést Dr. Horváth Ferenc régésznek, a megyei múzeum tudomá-nyos igazgatóhelyettesének adta át, aki 1975-ben lett a Móra Fe-renc Múzeum régész-muzeológusa. A hazai és nemzetközitudományos életben is sokak által ismert muzeológus, a régészetszakterületén végzett munkáin túlmenően az eredmények köz-kinccsé tételében is számos emlékezetes munka fő részese és kez-deményezője a legutóbbi időkig.

Katkóné Bagi Éva: Így öltözködötta „szögedi nemzet” a szabóipar dicséretére

A kötet apropóját egy viselettörténeti kiállítás adta, amely aFekete ház emeleti termeiben nyílt meg 2006-ban. A bemutatóhárom pillérre építve követinyomon az öltözködési kul-túra változásait Szegeden a19. és a 20. században. A ki-alakított szektorokban sza-bóműhelyeket rendeztek bea kiállítás rendezői, amely-nek anyagát Ördög Ferencgyűjtő, szabómester bocsá-totta a múzeum rendelkezé-sére. Ördög Ferenc utóbb,2007. augusztus 29.-én, 60.születésnapja alkalmából aMóra Ferenc Múzeum Tör-téneti Osztályának adomá-nyozta nagy értékű gyűjte-ményét.

A gazdagon illusztráltkötet nem csupán kiállításikatalógusként szolgál, hanem szakirodalomként is forgatható. Akötet végén viseleti szótár segíti az utóbbi évszázad ruhanevei kö-zötti eligazodást. Katkóné Bagi Éva könyve, Dömötör Mihály fo-tóművész felvételeivel és nagy mennyiségű illusztratív archív fotósegítségével igazán egyedi munka, látványos és dokumentatív mű.

Visszatekintés fejezetében tematikus áttekintést ad 20. századviselettörténetéről: Parasztpolgárok, iparosok a 20. század fordu-lóján; Belvárosi divathölgyek; Urak a belvárosban; A magyar dísz-öltözet továbbélése; Gyermekek.

A további fejezetcímek: Barangolás a kiállításban; Szabómű-helyek Szegeden a 20. században; A varrás munkaeszközei; Sze-gedi szabók a 20. század első felében; Kalaposok a 20. század elsőfelében; A viseletek restaurálása; Dél Alföldi viseleti szótár.

Kiadja: Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2007. 107 p.

ÉVEZREDEK TALÁLKAHELYE – megyei múzeumi lap

Felelős kiadó: dr. Zombori István múzeumigazgatóSzerkesztő: Becsei Péter