rejto jeno vikend a pokolban

7/31/2019 Rejto Jeno Vikend a Pokolban

http://slidepdf.com/reader/full/rejto-jeno-vikend-a-pokolban 1/37

Rejtõ JenõVíkend a pokolbanI.Egy éhes ember beLátja, hogy erdõ mellettnem jó lakni: bölcs mértékletességKilencven évével igazán még bakfisnak semszámított, tehát nem hihette, hogy az öregkorral

járó érzéki csalódások áldozata. Lehunyta pil-láit, újra kinyitotta, megrázta fejét, ismét elõre-meredt, hiába: a látvány változatlan. Átnézett aszomszédságba, ami egy idõsebb pávián, régiismerõse a viruló hajadonnak, úgy viselkedett,mint aki elveszített valamit a saját bundájában.Közben a pávián is lepillantott a tisztásra,azután összenézett régi ismerõsével, a kilenc-venéves bakfissal. A viruló papagájhajadon hu-nyorított, felborzolta a tollait, és elhûlten kö-zölte, hogy: "Ki-rá-kí... kí-rá-ki..." A pávián nemtalálta ilyen tragiKusnak a helyzetet. Különös,

különös, de hogy ki-ráki, ezt mégsem állítanáa papagáj helyében, az ember legyen óvatos avéleményével.Vajon mi lehet, amitõl egy pávián megle-põdik és egy papagáj több alkalommal is leszö-gezí, hogy: "ki-ráki"Azonnal be fogjuk látni, hogy alapos okukvolt-e különös viselkedésre.Az erdõ közepén, hátával egy fának dõlvenyugodtan aludt egy úr, szmokingban, lakkci-põben, fején szalmakalappal, gomblyukárólcsüggõ monoklival. Estélyi ruhája olyan kifogás-talan, olyan frissen vasalt és ragyogóan tiszta

volt, inge, keménygallérja olyan kifogástalanulsima és hófehér, mintha most lépett volna kiegy kaszinó kapuján.Megjegyzem, így is volt. Ez az úr, mielõttelaludt, a nizzai kaszinó sziporkázó üvegpalo-tájából jött ki, a Promenade des Anglais-re.A hely viszont, ahol most ébredezett, a Kongóõserdejének mélye volt.Lassan mozgolódik. Ásít, szétlöki a két kar-ját, azután körülnéz. - Nini! Erdõ! Hogy azördögbe kerültem ide? Ennyire kimászkáltamvolna a városból? És milyen meleg van! Ezért

nem érdemes júniusban Nizzába jönni. Azember tavasszal menjen el a Ríviéráról.Lassan talpra állt. Feltette a monokliját,elõvette cigarettatárcáját, és rágyújtott. Undokszokása ez, hogy részegen elcsavarog, és ígyébred fel a városon kívül.Egy arra járó pelikán nézett ki a bokrokközül, és csuklani kezdett ijedtében.Úgy érzem, leghelyesebb, ha röviden összefog-lalom a kissé kusza elõzményeket. TheodorEmerson, vagy ahogy a magazinok nyelvénnevezték mindenütt, a "Petróleum Teddy", hu-szonnyolc éves volt. Anglia legkonzervatívabb

felsõ társadalmi rétege is befogadta, pedig azapja, John Emerson, meglehetõsen homályoselõélet után került a multimilliomosok közé.



Ifjabb éveiben állítólag rabszolga-kereskedõkmellett mûködött Afrikában, és tudnak arról is,hogy Kimberleyben, a gyémántmezõkön dolgo-zott. Elsõ állomását a karrier felé egy petróle-umkutató vállalatnál történt alkalmazása jelen-tette. Néhány év múlva, több szerencsés kutatásután, komoly hatalomra tett szert a nyersolaj-

piacon, és övé volt az "Emerson Oil Company".Hatalma még jobban megnövekedett, amikorfeleségül vette Lord Narwich leányát. LordNarwich Anglia legvagyonosabb, legbefolyáso-sabb fõnemeseinek egyike volt. Amikor Theodorvilágra jött, az édesanyja meghalt. John Emer-son nagyon szerette a fiát. Mindent megtett,hogy Teddy angol nemesek gyermekeihez illõnevelésben részesüljön. Mikor húszéves lett afiú, az öreg Emerson ismét folytatta régi üzletiútjait. Hol New Yorkba, hol Sidneybe utazotthosszabb tartózkodásra. Helyettese, Patrick,

aki egyszerû tisztviselõbõl az õ keze alatt lettvezérigazgató, pontosan tudta már a legkompli-káltabb esetben is, hogy mi a tennivaló. Teddynem foglalkozott az üzlettel. Golfozott, bri-dzselt, lovagolt, úgy élt; mint valami trónörö-kös. Korlátlan vagyon ura volt, és ez a vagyonmost már, akárhogy költekezett a fiú, csakgyarapodott. Az apjával olykor két-három évigsem találkozott. Nagyon szerették egymást, deTeddy Londonhoz tartozott, az öreg pedig fele-sége halála óta csak kényszerûségbõl jött hazaolykor Angliába, kissé utánanézni a vállalatnak,néhány estét tölteni a fiával, azután ismét útra

kelt. Ötvenöt éve ellenére John Emerson izmos,ruganyos járású, élénk eszû ember volt, akigolfpályán, lovaglásban, de ha olykor tréfábólbokszkesztyût húzott, még a ringben is lepipál-ta a fiatalokat.Teddy sokat örökölt apja erejébõl, ügyességé-bõl, sportszeretetébõl, de anyai ágon mégiscsakodatartozott a kaszinókhoz, a golfpályához, aklubhoz és általában a társasághoz.Jó barátja, Gordon kapitány, aki döntõ sze-repet játszik a történetben, mint sportrepülõkezdte pályafutását, késõbb világrekorder lett,azután az Emerson Oil Company szolgálatábaállt. Sokszor végzett felderítõ repüléseket, figye-lemmel kísérte az õserdõkben, távoli szigetekenbarangoló petróleumkutatókat, és fenntartottaösszeköttetésüket a külvilággal. Gordon kapi-tány képezte Teddyt pilótává, de a fiú nemrajongott a repülésért.Theodor Emerson és Evans Gordon örökkéugratták egymást. Azért igazán nagyon megörül-tek egymásnak, amikor Gordon új sportrepülõ-gépével váratlanul megérkezett Nizzába. A há-romnapos nizzai szórakozás alatt mérgesedettel végképp régi vitájuk. Ez a vita abban állt,

hogy Gordon szerint Theodort, ha nem lenne amilliomos Petróleum Teddy, semmire sem le-hetne használni ezen a világon; sírva fakadna



tehetetlenségében, ha elvennék a millióit, mertkét keze munkájával egy sajtos szendvicset semlenne képes megkeresni. Teddy ez ellen mindighevesen tiltakozott.Különösen kiélezte most az ügyet, hogy a kétnap óta minden este megújuló vita egy hölgyjelenlétében folyt, és a hölgy mindkettõjüknek

tetszett. Gordon a nevezetes estén alig ivott.Péntek este volt, és másnap hosszú víkendki-rándulásra akart repülni. Teddy annál többetivott. Õ nem járt víkendezni. Viszont ismételtenkijelentette a kapitánynak, hogy egy sportszerû-en nevelt, leleményes és jó kedélyû angolgentleman családi összeköttetések és millióknélkül is megél a jég hátán vagy akár asivatagban. Õ például szó nélkül vállalkoznaarra, hogy így, ahogy van, egy szál szmokingbana Kongó õserdejének kellõs közepén elsõrangúegzisztenciát biztosítson magának. Ezt a példát

különösen szerette alkalmazni. Gordon viszontéppen ettõl a képtelen példától szokott elzöl-dülni mérgében. Nyomban felvilágosította a tár-saságukban lévõ hölgyet, hogy Theodor Emer-son kedves, de élhetetlen ifjú, aki az õserdõbõlcsak atyja petróleumkútjai révén tud megélni.Emerson elfogult, fölényeskedõ fráternek nevez-te Gordont, aki viszont kijelentette róla, hogynagyszájú, beképzelt és hencegõ hülye. Ebbenmaradtak.Gordon azonban készen volt a tervével. Mi-kor kitámogatta holtrészeg barátját, már meg-kapta orvos ismerõsétõl a szükséges injekciós

tüket és fiolákat. A Promenade des Anglais-enkaron fogta Teddyt, a legközelebbi sarkontaxiba gyömöszölte, és ki a repülõtérre! Aszerelõje már várta. Kitolták a gépet, és azaléltan hortyogó Teddyt az ülésre szíjazták egyszál szmokingban, szalmakalapjával egyetem-ben, azután beült melléje a kapitány, és neki avillámsebes géppel az éjszakának...Perceken belül a Földközi-tenger felett jártak,az afrikai partok felé. Itt Gordon egy gondosanelõkészített fémdobozból elõre összeállított in-jekciós fecskendõt vett elõ, és megszúrta velealvó barátját. Teddy morgott valamit, csámcso-gott, és még mélyebben elaludt.Most majd elválik, hogy mit csinál a hencegõfráter, ha valóban ott áll az õserdõ közepén. Õmajd messzirõl figyeli és röhög. És nem jön elõ,csak egy jó óra múlva. Majd lesz most Teddy-nek kellemes víkendje: megemlegeti, amíg él.Reggel lett. Délben Makkánál benzint vett fel,és leszállás nélkül Brazzavílle-ig repült. Innendélután továbbindult a Kongó felé. Gordonsokszor járt a gépével Afrikában, és tudta jól,hogy a Kongó rengetegeiben sok tisztás van,amely leszállásra alkalmas. Az õserdõ bolond

földje, amelybõl csodálatos tömegben özönlík azélet, sokszor több kilométeres területen olyanhalott, hogy fûszál sem terem rajta. Egyikét az



ilyen magasból ismert természetes starthelyek-nek választotta ki Gordon, minden eshetõségreszámítva olyat, amely mellett bennszülött faluis volt.Minden pontosan úgy sikerült, ahogy kitervel-te. A hatalmas, agyagos területen könnyedénleszállt. Betolta gépét a lapály mögött egy

lombsátor alá, szépen karjaiba emelte az alélt,alvó Teddyt, és vitte. Egy aránylag tiszta helyenletette a földre, úgy, hogy az fejével egy fatörzsoldalának dõlve aludt tovább. Azután ismétkivette zsebébõl a fémdobozt, ellátta barátjátegy koffeininjekcióval, és vagy kétszáz méterreleltávolodott tõle, egy cserje mögé. Onnan lestenagy kárörömmel a barátját. Közben világoso-dott, madárhanggal telt meg az erdõ.A kapitány leste Emersont, és egy leopárdleste a kapitányt. Teddy még meg sem mozdult,mikor Gordonra rázuhant a leselkedõ fenevad,

és még akkor is nyugodalmasan aludt Teddy,az injekció ellenére, amikor a vadállat megelé-gedett mormogással marcangolta a kihûlt piló-tát.A szerencsétlen Gordon kitûnõ tervébe nemvette fel azt az igen kézenfekvõ eshetõséget,hogy a vadonban ragadozókkal is találkozhatik.Megfordult maga körül. Gondolkozott, merremenjen. Hogy a csodába tévedhetett le az útról?Még jó, hogy nem rabolták ki. Éppen elõzõ naplátta, mikor Monte-Carlo felé mentek autón,hogy arab kubikosok laknak sátorban, az útmenti erdõségek fái között. Annyira csak nem

mászott be a sûrûbe, hogy ne is lássa az utat?De nem látta. Még csak az hiányzik; hogyeltévedjen egy délfrancia erdõségben, és felöltõnélkül itt találja az este. És milyen kutya melegvan...Az életben többé nem jön a Riviérára nyáron.Óvatosan lépegetett a sok gizgaz között. Hogyis került ide? Gordonnal volt. Hogy Gordonmagára hagyta ilyen állapotban, ezt csodálta.Mert bizonyára magára hagyta, és õ, szokásaszerint, részegen vándorolni kezdett. Legfeljebbegy órát szokott részegen alvajárni. Tehát nemlehet messze Nizzától.De nem találta meg az utat. Már másfél órájabolyongott fullasztó melegben, és mindenüttcsak fa, sûrû, óriási törzsek, amelyek koraihomályba burkolják a vidéket. Végre egy újabbóra múlva messzirõl zajt hallott.Ment a hang irányába. És csakugyan! Rövididõ múlva egy kis folyó menti tisztáshoz ért,ahol gömbölyû kunyhók körül barnabõrûektanyáztak, félmeztelenül, derekukon háncskö-ténnyel.Mégis jól sejtette. Az arab kubikosok!Amint kibukkant a fák közül, olyan hatással

volt a bennszülöttekre, mint valami bibliaijelenés. A közelben lévõk tátott szájjal állvamaradtak, a távolabbiak közelebb jöttek, és



csak azután tátották el a szájukat. Egy nagyhasú bennszülötthöz fordult, aki a fõkubikos-nak látszott:- Mondja, öregem - kérdezte franciául -,hogy jutok ki az országútra a legrövidebb úton?A kövér csodálkozott, aztán mondott valamitegy gyereknek, aki elszaladt és egy õsz varázs-

lóval tért vissza.- Nem hallotta, mit kérdeztem? Hol az or-szágút?Erre végre felelt a kövér. Azt mondta, hogy:- M'bisung glugala. D'hri hri! L'rubi. L'zda. -És háromszor kiköpött kelet felé.Hogy a csodába nem tud egy arab kubikosfranciául? Felemelte a hangját, mert valaki csakakad közöttük, aki töri a franciát, a teljesgyülekezethez fordult, és így szólt:- Apuskáim! Melyiktek vezetne el engem azútig?

Erre táncolni kezdtek.Ez a válasz természetesen még kevésbé elé-gítette ki. Tréfálnak vele? Vagy valami vadtörzset importáltak útburkoló munkához? So-hasem hitte volna, hogy Európában ilyesmilehetséges. A tánc végén az arab munkásokkörülfogták és letérdeltek. Theodor Emersonjókedvû fiú volt, de ez a marhaság kezdtekihozni a sodrából. És milyen kutya meleg van!Nagyon óvatosan közeledett most hozzá akövér kubikos a múmiaarcú õsz varázslóval.Egy ideig könyökkel lökdösték egymást, azutána kövér bátortalanul megjegyezte:

- M'batang. Gan-gan...- Ezeket most hagyjuk - felelte kedvetlenülEmerson. - Arra feleljen, apuskám... - kézmoz-dulatokkal és hangutánzattal jelezte az autót -,hogy merre van az országút... tütü... Stop!A két bennszülött hátrált. Azután õk isutánozták a tülkölést, és megint táncoltak egyideig. Emerson letörölte homlokáról a verejté-ket. Nagyon éhes volt. Üsse kõ! Most elõszörenni fog. Csak lesz itt valami gyümölcs vagykenyér. Kezével a szája felé mutatott, és gyom-rát simogatta. Ezt megértették. Kocsonyaszerûennivalót hoztak, amiben néhány fekete húsda-rab volt. A húson érezni lehetett, hogy alignéhány nap elõtt hal volt. Teddynek helyén volta gyomra. Legyûrte.Nem volt kellemes táplálék, de jóllakott.Lassan a többiek is enni kezdtek. Ekkor vetteészre Emerson az elsõ gyanús jelet. A gyanúsjel a fõnöknél tûnt fel. A kövér egy zöldlevelekbe bugyolált csomagot vett elõ. Õ is leülta törzs guggoló tagjai közé, néhány elõzetescsámcsogás után hozzáfogott, hogy a falevelek-ben óvott vacsoráját elõszedje. Miután levetteaz utolsó pálmalevelet is, a csomagból egy szép,

nagy emberi kéz került elõ.Emerson körül keringõzni kezdtek az óriásifák. Azután felemelkedett, és betámolygott a



sûrûbe. Késõbb lihegve dõlt egy fatörzshöz, éstöprengve nézett farkasszemet a vacsorájával.Mi ez? Álmodik. Valami titkos bennszülöttemberevõ szekta él a Nizza körüli erdõségben?Két kezét a halántékára szorította. Kétségtelen,hogy egy néger keze került elõ a csomagból. Azegész olyan, mintha õserdõben lenne, õsembe-

rek között. De õsembert itt csak Cannes kör-nyékén találtak a cro-magnoni barlangban, aztis csak csont formájában. Megõrült? Vagy álmo-dik?Közben esteledett. A fiatalembert összecsíp-ték a szúnyogok, és a fülledt, pállott, penész-szagú dzsungellégkör fojtogatta. De még mindighitte, hogy másfél órányira sem lehet a gyönyö-rû Riviéra-országúttól. Elõvett a tárcájából egyképet, amelyen fehér emberek voltak. Ebbõlcsak megértik a hülye kubikosok, hogy mitakar?

Na végre! A fõkubikos múmiaarcú õsz társá-val együtt vigyorogva elrohant. Nemsokáravisszatért néhány képpel. Olcsó kis keménypa-pir festmények voltak, a Madonnát ábrázolták,a szenteket és Pétert, amint a kulcsot átveszi.Emerson tanácstalanul állt a szentképekkel.Az egyiket megfordította. Ez állt a hátán:A KÖZÉP-AFRIKAIPÁLOS MISSZIÓ KIADVÁNYA1937. MATADI.Ez csak Gordon hülye vicce lehet. Nekivannak ilyen ötletei. Elhozta valahova részegenaz erdõbe, és ügyesen megrendezte ezt a komé-

diát ezekkel a felbérelt kubikosokkal.Megfordított egy másik képet, ez nagy volt, éskülönös kerettel óvták. A hátán kézzel írtszöveg volt:E hely a Francia-Kongó középszakasza a 230 délí szélesség alatt. 12 kilométernyireStanleguille-tõl. Szelíd bantu törzs. Megtértemberevõk, gyanúsak. Fehér embert nem esz-nek. Nyelvükön: "vezess" annyi mint d'ogi,fehér ember a. m. "papa", mísszíó a. m."jesu". Ajándék a. m. "Iangi". Csak forraLtivóvizet igyék! Tapasztalatait, kérjük, hogyjelezze szeméLyesen vagy írásban: Kormány-zóság, Boma.Most már igazán szédült. Mi történt?Megvan!Gordon beültette részegen a gépbe, átvitte aFöldközi-tengeren, leszállt valahol az Oran kör-nyéki erdõségeknél... De csak nem hagyta õtegyedül az erdõben szmokingban?- Gordon! Gordon! - kiáltotta erõltetett vi-dámsággal, ahogy öntelt gyermekek hívják re-kedten, sápadt mosollyal az anyjukat, ha tréfá-ból elbújik egy kapu alá. De Gordon nem felelt.És erre olyan alapos oka volt, amely minden

gentlemant kimenthet hasonló helyzetben.A barátságtalan estében egy kakadu rikoltottfel messze...



- Gordon! - kiáltotta még siralmasabban,lárvaszerû vigyorral Emerson. - Elég volt már!Mit izélsz?!... Úgyis tudom, hogy itt vagy!...Továbbra is hülyéskedni akarsz?! Nem hallod?!De most már be kellett látnia, hogy Gordonvagy nem hallja, vagy továbbra is hülyéskedniakar, mert senki sem felelt, és igen sötét este

lett. Kétségbeejtõ helyzetében váratlanul eszébejutott a szentkép hátán írt utasítás.- D'ogi papa... - mondta Petróleum Teddy akép hátán álló utasítás szerint. Ha úgy van,ahogy olvasta, akkor ez azt jelenti, hogy "ve-zess, fehér ember". Valóban megérthették, mertmadárszerû, furcsa, nyivákoló hangon fecsegveösszehajoltak, megtárgyalni az ügyet.- Langi! - mondta még a szentkép szerintTeddy. Beszélhetnek õserdõrõl, civilizációról,arról, hogy a "tudás hatalom" és hogy "tanul-junk nyelveket". Ne tanuljunk. Tanuljuk meg a

bûvös igét a világ minden nyelvén, mondjukTörökországban, hogy baksis, NémetországbanTrinkgeld, Franciaországban, hogy pourboire,Angliában tip, a Kongó õserdejében, hogy "lan-gi", és ezzel minden fáradságos nyelvtanulástmellõzhetünk, mert éppolyan könnyen elérjüka célunkat, mintha kívülrõl tudnánk az illetõország klasszikus költõit. Sõt. Szerintem mégkönnyebben. A "langi" szó váratlanul megszün-tette a fehér ember és a vadak értelmiségeközött emelkedõ bábeli betonanyagból készültkínai falat. E falnak a "borravaló" a jerikóikürtje, leomlik tõle mintegy varázsütésre. Nagy

sürgés-forgás támadt, nem kérdeztek, nem mu-togattak; összeállítottak fadorongokból és nád-ból valamit, amit a földre helyeztek. "Tipoy!Tipoy!" kiáltották többször is. Emerson nemértette, de miután mutogatták a dorongokraszerelt pálmaháncsot, leült. Alighogy elhelyez-kedett, a két hosszú rúd egy-egy végét megra-gadták és a levegõbe emelték. Emerson kishíján lefordult. Miután visszanyerte egyensú-lyát, végre megértette a helyzetet: viszik vala-merre, ahol fehér ember van. A rúd négy végeegy-egy bennszülött vállon nyugszik, õ a két rúdközött ül a háncson, és tempós, gyors léptekkelhaladnak vele. A trópuson, ahol valaha ismegfordult fehér ember, ismertté válik a belgaeredetû "tipo" szó. Ezen viszik az európai urat.II.Rimsky úr megtanulja, hogy az angol ki-rállyal még álmában se legyen udvariatlanaz ember.Emerson kissé elkésve érkezika saját temetésére és mély részvéttel áll asírnál.Döbbenten és ostobán ült a tipoyon. Mégmindig azt hitte, hogy álom vagy õrület az egész:

szmokingban, szalmakalapban a vadon köze-pén, miután nemrégen a nizzai kaszinóból jövetkissé támolyogva nézegette a bolondosan visel-



kedõ hoteleket és virágágyakat. Gordon áthoztaAfrikába és itt hagyta? De hiszen jó fiú, talpigderék úr... Egyszerre felkacagott. Nem gondol-kozik tovább! Slussz! Az egész dolog nagyonvicces, és gyerünk tovább! Cigarettára gyújtottés fütyörészett.- Csak jó helyre vigyetek, hülye testvéreim!

- szólt oda a bennszülötteknek biztatóan, mireezek esengõ "Gordon!"-nal köszönték meg nyá-jasságát.Órákon át siettek vele az erdõben. A mozdu-latlan fakoronák között már fehér foltokbanlopakodott elõre a közeledõ nappal, amikorkiértek a sûrûbõl. Mint valami szabályos csa-torna, ameddig a szem ellátott, hosszú, hosszúszakadék zárta el útjukat. A szédítõen mélyszakadék fenekén, mintegy madártávlatból lát-szott, amint örvényekben kavarogva, sziklákonátcsapva rohan , egy széles, kanyargó folyó.

Tompa harsogás szállt fel a mélybõl. Megindul-tak a szakadék mentén, most már futólépésben,mert ez könnyû talaj volt. A hályogszínû égrõlelmúló csillagok utolsó, fáradt fényei rezegtek.Végre feltûnt útjuk célja: egy kunyhó. Mögöttükaz õserdõ, mint egyetlen fehér tömb állt areggeli ég alatt.A négy bennszülött letette a kunyhó elõtt.Keskeny sínpár vezetett le a lejtõs talajon.Vajon ki lakik itt? Leszállt a tipoyról és átadotta négereknek egy borostyánszipkát, két mell-gombot és London villamoshálózatának pontostérképét, ami szemmel láthatólag gavalléros

viteldíjnak tûnt, a bennszülöttek nem gyõztek"Gordon"-ozni érte.Ezután Emerson kopogott, és egy megszokottmozdulattal szemébe csíptetve fekete keretesmonokliját, amely most is ott lógott a kabátján,belépett a kunyhóba.A kunyhóban egy gondozatlan, nagyon ráncosarcú, kopasz, sovány ember egy pálinkásüvegés egy fél szárított hal társaságában ült. Nyilvánreggelizett. Nyitott, piszkos ingének ujját fel-gyûrte könyökig. Ha Emerson azt hitte, hogy azöregúr el fog ájúlni a meglepetéstõl, midõnmegpillantja szmokingos látogatóját, akkor ke-servesen csalódott. Az öregúr szájába tett egyfalat húst, zsebkésével újabb darabot vágott le,és közben valamit mormogott, amit köszönés-nek is vehetett az, aki nagyon akarta.- Uram! Ért ön angolul vagy franciául?- Orosz vagyok - mondta az öreg -, dekifogástalanul megtanultam az angol és a fran-cia nyelvet, sõt két évig a Zeneakadémiára isjártam.- Szeretném tudni - kérdezte kissé meglepet-ve Emerson -, hogy hol vagyok?- Nálam - felelte az, és akkora darab sózott

halat tett a szájába, hogy valósággal eltorzulttõle az arca.- Úgy gondoltam, hogy ön esetleg bõvebb



felvilágosítást adhat arról, hogy miféle hely ez.- Ronda. Ezt higgye el, uram. Tízévi tapasz-talat után mondom. Ha parancsol helyet foglal-ni, leülhet arra a ládára. Dinamit van benne.- Köszönöm - hebegte Teddy kissé oldaltlépve a ládától -, de én mostanáig ültem.- Áhá!... Szökött rab.

- Nem, nem... Hordszékben ültem. És sze-retném tudni, hogy földrajzi értelemben holvagyok?- Az öreg Rimskynél. A középsõ vasútsza-kasz felvigyázójánál. Vasutas vagyok, kérem.Ugyanis jövõre idáig ér majd a Kongó mentihálózat, ez lesz Motaditól számítva a 934-esõrház. Most térképeznek meg robbantanak.Kongó! Hát mégis Kongó! De hogyan kerültide? Illetve, hogy kerül innen el? Ilyen gonosztréfát csinált volna Gordon? Nem gondolkozni,Teddy! Nem gondolkozni, mert megõrülsz! -

mondta magában.- Uram - kérte a madárhangú, kopasz öreget,én szeretnék eljutni innen a legközelebbi,európaiak által lakott helyre. Látom, hogy errevan sín... Bizonyára közlekedni is szoktak rajta.- De mennyire! Azért húzták fel idáig ezt akeskeny nyomtávú vágányt, hogy olykor élelmi-szert meg orvosságot hozzanak és revideálják aszakaszt. Félórája sincs, hogy itt járt egy moz-dony.- És mikor jön erre legközelebb?- Elég sûrûn közlekedik. Öthavonként. De haegy félórával elõbb jön, addig se kellett volna

várni.- Kedves Rimsky úr - felelte Teddy, mertvégképp kihozta a sodrából, hogy az öreg olyannyugodtan veszi tudomásul az õ megjelenését,mintha itt a Kongó mentí õserdõben csak ritkánfordulna elõ olyan átutazó, aki nem hord estélyiruhát -, nem lepi önt meg a külsõm?- Nem vagyok ijedõs természetû - felelteRimsky. - Velem már az is elõfordult a múlt-kor, hogy hajnaltájt váratlanul megjelent nálamaz angol király, koronadíszben és puskával avállán. "Na, hogy van, öreg Rimsky!", kiáltottavidáman. "Nem volna kedve Londonba jönnivelem államtitkárnak?" Ugyanilyen nyugodtanettem. És mert nem hagyott békén, hozzávág-tam egy heringet. Jól tudtam ugyanis, hogyvalami néger küldönc jött csak, és nem õfelsé-ge. A delirium tremensbõl maradt vissza nálamez a jelentéktelen tünet. Mindenféle színeket,ruhákat, állatokat összekeverek a valósággal.Nem fogja elhinni: magát például állandóanszmokingban látom. Még monoklija és szalma-kalapja is van. De azért jól tudom, hogy ön egymocskos ingben ül itt két hónapos szakállal,rongyos nadrágban. Hát azért nem vagyok

meglepve.- Mr. Rimsky - mondta rövid szünet után -,ez esetben nincs érzéki csalódásról szó. Én



valóban szmokingban vagyok jelen.Rimsky odalépett hozzá, nézegette, megfogtaa monoklit, megtapogatta a ruhaszövetet, az-után a homlokát néhányszor végigsimítva mo-tyogta: - Szent isten... Szent isten... Én hülye...Kirúgtam az angol királyt... Akkor az is valódivolt... Istenem! Erre vadászott... Államtitkár

lehettem volna... Uram atyám! Hozzávágtam egyheringet a királyhoz!- Azt hiszem, hogy õfelsége igazán csaklátomás lehetett - nyugtatta meg Teddy -,koronadíszben nem szokás a dzsungelben járni.- És szmokingban igen?! Uram, mondhatakármit, tönkretettem a karrieremet! Egy királysosem bocsátja meg, ha heringet vágnak hozzá.Ön szintén elmebeteg?- Még nem tudom. Mindenesetre tartsunkössze. Mondja, kérem, hogy juthatnék el vala-hová, ahol fehérek laknak?

- Innen délre él egy bennszülött halásztörzs,azok esetleg elfuvarozzák. De egynapi járóföld-re, a Vörös Bevágásnál lakik a kálvinistahittérítõ. Õ bizonyára hathatósabban segít ma-gán. Velem nem sokat ér, én egész nap részegvagyok - megnézte a karóráját . - tíz óranegyvenkor kezdek inni. De mondja, kérem,hogy került ide?- Nem tudom... Lehet, hogy egy pilóta kitettide víkendezni... Nézze, öregem, én nem akarokezen gondolkozni. Vezessen el ahhoz a misszi-onáriushoz, mert a bennszülöttek, akik idáighoztak, bizonyára elmentek.

Az öreg felemelte az orrát és szaglászott.- Még itt vannak - mondta határozottan. -Jöjjön, ha azonnal menni akar, én útbaigazí-tom. Nálam ne maradjon - megnézte a karóráját-, tizenkét óra húszkor dühöngeni fogok.Összeszedett némi halat, kinint, gyufát, ésivóvizet is adott egy üvegben. Azután kilépett akunyhó elé, és harsányan kiáltozott a négybennszülöttnek, akik a tipoy mellett ülve eszegettek valamit. A négerek megértõen bólogattak.Emerson kezet rázott az õrült vasutassal, pénztis akart neki adni, amit ez nem fogadott el.- Nem tehetem. Sajnos úriember vagyok.Csak arra kérem, hogy ha beszél az angolkirállyal, mentsen ki elõtte - mondta az öreg,majd karórájára nézett, és gyorsan búcsúzott.- Ne haragudjon, uram, de két perc múlva indula második üveg, és nálunk a vasútnál elsõ apontosság. Ajánlom magamat. - Besietett akunyhóba.A négy teherhordó félórai pihenõ után olyanfrissen vitte a hordszéket, mintha egy napotpihentek volna. Emerson, aki mindössze csakült, fáradtabb volt, mint õk. Közben olyanforróság támadt, hogy kis híján lefordult a

tipoyról. De mégsem Gordonnak volt igaza,Teddy kemény fiúnak bizonyult, és állta ahõséget, a fáradságot. Pedig Theodor Emerson



- a Petróleum Teddy - eddig még nem ismertmás fáradalmat, mint a sportolás utáni jólesõelernyedését az izmoknak.- A kunyhótól néhány mérföldnyire befordultakaz õserdõbe. Ismét a fülledt vadon fogta körülõket, lejtõs, úttalan utakon bolyongtak, ésTeddyt összecsípkedték a szúnyogok. Kissé

morcos is volt.Két rövid pihenõvel alkonyig mentek. Közbenevett a delíriumos bakter heringadományából,barátságosan összevihogott négereivel, akikmár nevet is adtak neki maguk között. "Paka-la-Pakala", mondták, valahányszor rámutattak,invitálták, hogy üljön a tipoyra. TehátPakala-Pakala, ezek szerint fehér urat, királytvagy ilyesmit jelent, gondolta Emerson. Azember igyekszik megtanulni a nyelvet. Azutánmegérkeztek a cölöpre épített faházhoz. Mosz-kitókkal lepett ablakhálója mögül fény szûrõ-

dött ki. A mangbattuk letették a tipoyt. Rikol-tottak valamit. Félmeztelen néger boy sietett ki..A kísérõk egyike Petróleum Teddyre mutatvaígy szólt:- Pakala-pakala...A fiú bólintott, azután vigyorogva csevegnikezdtek. A moszkitók az ablakokról átteleped-tek Emerson fejére, mire ordítani kezdett:"Papa! Papa!" Ez fehér embert jelent. A boy egyirányt mutatott a kezével. Áhá! Nincsenek itt-hon! Felkapták és vitték. Félórát sem mentek,mikor feltûnt egy kisebb tisztás. Emersonmegérintette a vezetõ vállát. Letették. A hold-

fény odavilágított a füves térségre. Frissenhantolt sír körül egy õsz férfi és egy fiatal leánytérden állva imádkoztak.Emerson levette a kalapját, és lassan, megil-letõdötten közeledett. Kissé távolabb megvárta,amíg befejezik az imát. Az öreg felállt, kezébevette az ásót, a leány is keresztet vetett ésfelemelkedett. Most lépett oda Emerson:- Jó estét.A kálvinista misszionárius és leánya csodál-kozva nézték.- Isten hozta - mondta az öreg. - Engemkeres?- Igen. A négerük küldött ide. Szomorúeseményhez érkeztem, amint látom.- Elég szomorú - mondta a pap, miközbencsodálkozva nézegette az estélyi ruhás, monok-lis; szalmakalapos urat -, egy ember elmúlásaakkor is szomorú, ha olyan gonosz, bûnös lélekvolt, mint ez, aki itt nyugszik.Emerson közelebb lépett a sírhoz, és megnéz-te a táblát. Ez állt rajta:ITT NYUGSZIKTHEODOR EMERSON.Élt 24 évet.

Kissé fõbe kólintva állt ott, majd megköszö-rülte a torkát, és fátyolozott hangon kérdezte:- Ki... ki ez a Theodor Emerson?



- Bizonyára hallotta már a nevét. Ez aPetróleum Teddy. Nagy gazember volt, Istennyugtassa. Halló!... Mary, vizet!... Rosszul lett?- Köszönöm... Csak szédülök kissé - mondtakibontakozva a hatalmas pap karjaiból, ahovádõlt. - Régen úton vagyok...- Akkor gyerünk haza, hogy pihenjen. Vagy

ha vallásos ember, mondjon el maga is egy imáta néhai lelki üdvéért.- Én is azt hiszem, hogy ez helyes lenne -mondta Teddy, és mert vallásos ember volt, úgyérezte, nem haladhat el minden megilletõdésnélkül saját sírja mellett, tehát elmondott egyimát a bûnös Petróleum Teddy lelki üdvéért.Most már igazán elbocsátotta teherhordóit,akik néhány harcias karlendítéssel kísért, har-sány "Gordon! Gordon!" felkiáltással búcsúztak.- Gordon! - kiáltotta cserkész módra hûkísérõinek Teddy, és ezek eltûntek a tipoyjal

együtt.A hittérítõ nem állt elõ tolakodó kérdésekkel.Teddy viszont szinte szóra képtelenül mentmellettük. Elhatározta, hogy nem mondja mega nevét. Úgy látszik, errefelé nincs valami jócsengése. Ez a dolog a sírral mégis több, mintkettõ. Hogy értse az ilyesmit? Hisz ez az egészhuszonnégy óra még víziónak is szörnyû. "Harám hallgatsz, Teddy - oktatta önmagát -, nemgondolkozol."Beértek a cölöpház belsejébe. A néger fiú úgyvigyorgott Teddyre, mintha egy kitömött cápaérkezne, és azt súgta a bennszülött szakácsnõ-

nek, hogy: "Pakala-pakala", miközben Teddyremutatott: "Úgy látszik, a fehér ember tekinté-lyének hatása rendkívüli itt a dzsungelben".gondolta Teddy és mert nem nyegleségbõl hord-ta a monoklit, hanem bal szemének gyengeségefolytán, tehát ösztönös mozdulattal feltette,midõn a szobába lépett. Meglepõen tiszta, angolparasztkunyhóra emlékeztetõ ebédlõbe vezettea pap.- Foglaljon helyet. Ha álmos, nyomban lefek-het, de azt hiszem, jó lesz, ha elõbb meleg ételteszik. A leány szó nélkül kiment a szobából.- Úgy érzem, magyarázattal tartozom ittléte-met, de még inkább külsõ megjelenésemetilletõen. Nevem... Charles Gordon. - Gondolta,itt mint gazember meghalt, nyugodjék béké-ben, és ne támadjon fel néhány perccel késõbb.Sok lenne egy napra szegény papnak. - És...pilóta vagyok.- Nagyon örülök. James O'Brien a nevem.Magáról már olvastam. Azt hiszem, Ausztráliá-ba repült rekordidõ alatt.- Igen. És... - Nagyszerû ötlet jutott azeszébe - fogadtam Nizzában egy társasággal,kissé spiccesen, hogy szmokingban, így, ahogy

vagyok, elrepülök az Egyenlítõig. Sajnos meg-jártam ezzel az õrültséggel. Motorhiba miattkényszerleszállást végeztem, és a gép nagyon



megrongálódott.Nemsokára visszatért a leány, banánt sütött,néhány tojásból rántottát. O'Brien atya el-mondta az asztali áldást, és hozzáláttak atáplálkozáshoz.- Azt hiszem, az lesz a leghelyesebb - mond-ta a misszionárius -, ha kipiheni magát, és

holnap vagy holnapután vezetõt bérel, akivelelmegy a Kongó mentén Leopoldville-be.- Igen... Azt hiszem, ez jó megoldás...- Nemsokára én is megteszem ezt az utatfivérem társaságában - mondta a leány. -bátyám itt dolgozik egy barátjával a Loandfelsõ folyásánál, petróleum után kutatnak.- Akkor talán mehetnénk együtt - feleltélénken Teddy. Nagyon megtetszett nekia rendkívül szép leány.- Nem - felelte röviden Mary, és elkomolyo-dott.

- Ugyanis - tette hozzá némi zavarral a pap- az õ útjuk bizonyos fokig... veszélyekkel jármajd.- Eggyel több ok arra, hogy elfogadják sze-rény támogatásomat. Higgye el, öregem, hogynem vagyok sem gyönge, sem gyáva legény. -a leány néma köszönettel emelte rá fényes szeme-it, és hosszan, kutatóan nézte Teddy vidámarcát, kedves, tejfölösszájú mosolyát.- Nem lehet, Mr. Gordon - rázta meg rövidhabozás után a fejét Mary -, nincs jogunk másembert belevonni ebbe a halálos kockázatba.- Elárulhatok önnek annyit - mondta

a misszionárius -, hogy petróleumról van szó.sejtheti tehát, hogy gyilkosság, rablás, orvtáma-dás, gyújtogatás nem számít. A fiam és leányomNew Yorkban nevelõdtek fel, Robert mérnöklett, Mary nyelvtanárnõ. Azután Robert egykisebb társaságnál mint nyersanyagkutató állástkapott, és mert tudta jól, hogy én itt a vadonbanminden talpalatnyi helyet ismerek, hozzám jötttanácsért, hogy merre keressen petróleumot. Ésvisszatért vele együtt, vendégnek, Mary is -megsimogatta a leányát -, orvosságot, hitet éshigéniát terjeszt a bennszülöttek közt, akiksárga Anyának nevezik szõke haja miatt. A fiammegtalálta, amit keresett. Elsõrangú petróleum-földre bukkant. Most visszatérhetnének Mary-vel New Yorkba, hogy tisztes, gondtalan életetélhessenek...- Ki akadályozhatja meg õket ebben?- A Próféta... Ne csodálkozzék. Nem Moha-medrõl van szó. A Próféta rettegett hatalom adzsungelben. Azért kapta ezt a nevet, merthosszú keze mindenhová elér, ahogy a közmon-dás a prófétáról mondja. Stanleypooltól Bomáignagyobb úr, mint a kormányzó, pedig csakerdõjáró vadász, félig hõs, félig bandita.

- De hát mi köze van neki a maguk petró-leumához?- Tudnia kell - szólt közbe Mary -, hogy aki



petróleumkutatással foglalkozik, annak elsõsor-ban opciót kell kérnie a kiszemelt területországának kormányzójától. Az opciót ittúgy értelmezik, hogy meghatározott ideig jogavan kutatni, és ha ezalatt petróleumot talál,akkor elõre megállapított összegért a kutatóés a vállalata megkapják az olajtartalmú

földet. Természetesen, aki az engedélye lejártáignem kutat eredménnyel, az elveszíti mindentovábbi jogát, még akkor is, ha késõbb kiderül,hogy ezen a területen csakugyan volt petróleum.Régebbi eredménytelen kutatást nem tartanaktiszteletben. A mi opciónk egy hét múlva lejár.Addig be kell jelenteni, ha találtunk olajat. Be-kell adni a bizonyítékainkat Leopoldville-ben;különben más kapja meg a lejárt jogot. Egynagyvállalat mesterkedik ebben, mert tudja;hogy elsõrangú terület a miénk.- Melyik vállalat az? - kérdezte Teddy.

- Az Emerson Oil Company. A rettegettPróféta nevû bandíta Emersonék szolgálatábanáll. Mi kitûnõ eredménnyel kutatunk...- Hát akkor mit tehetünk... tehetnek... ma-guk ellen?- Törvényes úton semmit - mondta O'Brien,de eljutni Leopoldville-be elég körülményes,ha a Próféta azt akarja, hogy mi ne nyújtsuk átaz engedmény lejárta elõtt a kutatás eredmé-nyét. Viszont, ha csak egyetlen napot késünk,már kikérik Emersonék az engedélyt, és amienk érvényét veszti.Ennyit Teddy is értett a petróleumhoz. Itt

senki sem fog kijönni megvizsgálni, hogy azelõzõ engedményes találta-e a petróleumot, vagya késõbbi. A dátumok döntenek. De ki eza Próféta? Hát az Emerson-cég rablókkal is dol-gozik? És ki ez az alak, akit itt lepuffantottakaz õ személyében... Meg kell õrülni!- Minden rendben van már - szólt Mary -holnaputánig a térképezés, a vegyelemzés utol-só részletével is elkészül a fivérem társasága.Holnapután indulunk. Július elsejére, tehát egyhét múlva kell Leopoldville-ben lennünk. Négynap út mindössze, de a Próféta esetleg meg-fogja kísérelni, hogy késleltesse az utunkat.- Az én gyermekeimnek nem áll rendelkezé-sükre rablóbanda - mondta O'Brien atya. -Jobb kíséretünk van. Az Isten lesz mellettünk.Nem azt mondom, hogy a fiam rosszul kezeli arevolvert...- Bocsánat, hogy félbeszakítom, de ha mármegtiszteltek közlékenységükkel, nem monda-ná meg, hogy ez az izé... ez a Theodor Emer-son...- Tegye hozzá, hogy az Úr legyen elnézõhozzá.- Nem is hiszi, milyen õszintén kívánom.

Szóval ez a pasas hogy szenderült itt jobblétre?- Nemrégen tûnt fel a környéken. Állítólagaddig hol Londonban, hol Cape Townban élt.



Most õ vette át leopoldville-ben az ügyekvezetését. Amikor meghallotta, hogy petróleu-mot találtunk, eljött "egyezkedni" Roberthez. Afiam egyszerûen kidobta. Mielõtt elment volna,összeverekedett Morton vegyészmérnökkel.Egymásra lövöldöztek, és a Petróleum Teddysúlyosan megsebesült. Itt ápoltuk nyolc napig,

mindent megtettünk érte, de elmérgesedett asebe és meghalt.- Szegény... - mondta melankolikusanTeddy, és mentegetõzve hozzátette: - Õ is csakember volt...Egyre bizonyosabbá vált benne, hogy harövidesen nem ébred fel, akkor megõrül.- Ezért nem fogadhatjuk el, hogy csatlakoz-zék hozzánk - mondta Mary. - A mi ügyünkértcsak a saját életünket kockáztathatjuk.Rövidesen elköszöntek a vendégtõl, akinek aszomszédos szobában vetettek ágyat. Az ajtóból

Teddy visszafordult:- Mondja, Mr. O'Brien, mit jelent a bennszü-löttek nyelvén az, hogy: "pakala-pakala!"?- Azt jelenti, hogy féleszû, hibbant. Miért?- Semmi... Izé... Jó éjszakát...Gyorsan becsukta az ajtót. Ilyen szemtelen-ség!III.Teddy kellemetlen ismerõssel találkozik,ezért gyorsan útnak indítják, és kíséretévelmegérkezik egy "titkos" köztársaságba.Másnap, mikor Teddy felébredt, az ablakmoszkitóhálóján keresztül egy majom vicsorí-

totta rá a fogát. Trópusi ruhát nem tudott adniO'Brien, de talált Teddy számára csizmát, pa-rafa kalapot és egy tiszta inget. Ha ehhezhozzávesszük a szmokingot, elképzelhetjük,hogy Teddy még így is elég furcsán festett.- Jó reggelt! - üdvözölte a leányt, mikor azebédlõben találkoztak.ù - Nálunk ez már nem reggel! - nevetett Mary.- Itt hajnalban kezdõdik a nap.Reggeli után Mary elvezette a petróleumforrá-sokhoz.- Egyórányira volt a telep a missziótól. Hatal-mas darabon simára tarolták az õserdõt, és afaóriások helyett csak néhány fúrótorony geren-daváza meredt az ég felé. Csinos kis cement-alapra épített vályogház állt itt, ebben lakottRobert O'Brien a kutatótársasággal. A Loandafolyón olykor Libreville-bõl, mindenféle áruval,felfelé pöfögött egy lapos fenekû gõzös, hakivételesen kedvezõ volt a vízállás. RobertO'Brien csinos, szõke, eljenkisedett angol volt.Ramsworth, egy szakállas õsz tudós, aki atalajelemzéseket végezte, éppen a házban tar-tózkodott, mikor Teddy megérkezett, de atöbbiek nagy érdeklõdéssel hallgatták "Mr. Gor-

don" csodálatos történetét.- Még elég szerencsésen végzõdött a kaland.- mondta Robert O'Brien. - Ha lakatlan vidéken



történik, már azóta elpusztult volna.Késõbb Maryvel kettesben sétáltak a házkörül.- Szeretném magát látni akkor is, ha egyszerelkerülünk innét.Most jött ki Ramsworth a laboratóriumból.- Hát... - felelte elpirulva a leány -, örülni

fogok, ha meglátogat New Yorkban...- Igazán örülni fog?Mary nem felelt. A férfi megfogta a kezét.- Szokatlanul érzelmes kedélyállapotba ke-rültem egynapi ismeretség után.- Nem lehet, hogy a hirtelen éghajlatváltozás-tól van? - kérdezte csúfondárosan Mary, denem vette el a kezét továbbra sem. Teddytkellemetlenül érintette, hogy a petróleumkuta-tók nem messze tõlük izgatottan beszélgettek,és olykor ránéztek. Mit akarnak ezek? Rövide-sen megtudta. A kis csoport elindult feléjük.

Ramsworth, az õsz tudós kivált a többi közül,és hozzája lépett:- Kérem, Mr. Gordon, azt állítottam azimént, hogy önt az Emerson petróleumvállalatötvenéves ünnepén láttam az igazgatóság nevé-ben felszólalni. Határozottan emlékszem erre,mert a banketten a petróleumkutatók küldött-ségében vettem részt.Mary ijedten kapta fel a fejét. Teddy nemfelelt.- Feleljen, kérem - mondta nyugodtan, denagyon hûvösen Robert O'Brien -, ön az Emer-son-vállalat kötelékébe tartozik?

- Igen.Mary úgy érezte, mintha arcul ütnék. A kistársaság tagjai mintegy vezényszóra közelebbléptek. Robert kiterjesztve jobb karját, visszatartottatársait.- Hogy hívják? Mert feltételezem, hogy nempilóta és nem is Gordon.- Csodálkozni fog. Én vagyok a néhai Petró-leum Teddy.- Hazudik - szólt közbe Morton vegyészmér-nök. - Bocsánat - fordult udvariasan RoberthezTeddy, és egy irtózatos ökölcsapással válaszoltMortonnak, amitõl ez hang nélkül hanyattugrott közéjük.- Ez az ember az apánk vendége. Tudtommalnem tett semmit, amiért megtámadhatnák.Teddy felé fordult. - Mindössze visszaélt avendégszerete tünkkel.- Nézze, Mary...- Szólítson Miss O'Briennek. De egyáltalánnem kívánom, hogy bármiféle megszólítássalbeszélgetést kezdjen velem.- Marynek igaza van - mondta Robert, és elébeállt a feltápászkodó Mortonnak. - Menj a házba,Morton. Az ütésért alkalmilag elégtételt vehetsz

ezen az úron Londonban. Itt én intézkedem.- Legyen szerencsém - szólt oda gálánsanTeddy a dörmögõ, elballagó Mortonnak, és



tölcsért csinálva a két kezébõl utánakiáltotta:Kinsbay Road 3, félemelet. Négy és hat közöttmindig otthon vagyok.- Ön nem lehet Theodor Emerson, miutánezt az urat nemrégen agyonlõtték - mondtaRamsworth.- Ez a hír engem is nagyon meglepett. Azon-

ban megfelelõ bizonyítékok birtokában vagyok.- Írásokat vett elõ: - Itt az útlevelem, eza sofõrigazolványom, egy írás, amely szerintpilótavizsgán állami kitüntetést nyertem...- Rendben van - felelte Robert. - Ezek utánazt hiszem, akit agyonlõttek, az valami szélhámoslehetett, szóval egyike az ön aligazgatóinak.- Ha ezen a hangon folytatja, rövidesen szük-sége lesz londoni lakáscímemre. Sejtelmem semvolt mindarról, ami itt történt. Engem egyfélbolond pilóta barátom tett itt le az erdõben,õt hívják Gordonnak, repülõ-világrekorder.

Õszintén szólva az Emerson-cég adminisztratívügyeivel is keveset foglalkoztam, és csak annyittudok a vállalatról, hogy az enyém és jövedel-mez. Ha elhiszi, jó, ha nem, akkor pofozkod-hatunk, vagy amit akar.Kutató szemek vizsgálták Teddyt, aki errenagyképûen szemébe csapta a monokliját, ésolyan gõgösen nézett rájuk, hogy Mary a szo-morú leleplezés ellenére csaknem elnevettemagát. Végül Robert határozott:- Bennszülött kísérettel elküldjük a négerekországába.- Szent isten! Libériába?

- Nem. Itt is van egy négerország. Ez a törzsszállítja nekünk a munkásokat. Úgy hívják,hogy Urundi. Elég rendes bennszülött-kolónia.Hat napig fog ott maradni, és akkor oda viszika bennszülöttek, ahová menni akar. Ezalatt mimegjárjuk leopoldville-t, és nem keresztezhetiaz utunkat. Figyelmeztetem - folytatta Robert,hogy a bennszülöttek, akik kísérik, nyombanvégeznek magával, ha szökni próbál. Egy óránbelül indulhat, addig én vigyázok magára.Elõvette a revolvert.- Önök igen rideg testvérek - állapította megszemrehányóan Teddy -, ennek dacára tetsze-nek nekem. Minden úgy lesz, ahogyan kívánják,kivéve, ha nem gondolom meg magam. Aparancsolgatást ugyanis nem jól tûröm, eztis megmondom, ha még egy pisztolyt húz iselõ, vagy akár egy páncélkocsit szegez rám.Mehetünk, öregem...Egy óra múlva hat megbízható néger tipoyraültette Emersont. Négyen vitték a hordszéket,a másik kettõ felfegyverkezve követte a menetet.Émelygett és szédült az olajtól, amelya bennszülöttek barna bõrén fénylett. Pedig hasz-nos szer volt. Kipróbált védekezés a rovarok

ellen. A megóvott néger testekért Teddy fejénkárpótolták magukat úgy-ahogy a szúnyogok.Kínjában hol fütyült, hol káromkodott. Miután



úgysem értik ezek a vadak, cifrán szidta õketangolul.A négerek csak vigyorogtak rá, és egyenlete-sen folytatták útjukat. Késõbb az egyik fegyve-res megbotlott, és majd fellökte a tipoyt. Bo-csánatkérõen vigyorgott az utasra. Teddy ugyan-olyan kedves vigyorral így szólt:

- Halj meg, de hirtelen!- Nem jó kívánság ez, uram - felelte kifogás-talan angolsággal a néger -, fiatalember vagyokmég. - Teddy kis híján lefordult a hordszékrõl.- Valamennyien tudunk angolul - magyaráztaa bennszülött. - De ettõl eltekintve kérlek, hogya halálomat ne kívánd, uram. Nem szeretnékmég meghalni, bár négy feleségem van.- Kedves fiúk vagytok. Hol tanultatok ango-lul?- Beszélünk mi franciául is. Akarod hallaniMonsieur... pourboire... Folies Bergeres...

Mi tudunk ilyesmiket. Urundi ugyanis titkos ország.- Bocsáss meg, pajtás - mondta Teddy -, deEurópában kissé elmaradtunk a világtól, eztnem értem. Mi az, hogy "titkos" ország?- Alkotmányos részvénytársaság.- Ismétlem, hogy mi, fehér bennszülöttekmég csak a rádiónál tartunk...- Ez az ország tulajdonképpen nem is léte-zik. - Értem. Az ország nem létezik, csak teismered, mert inni szoktál. Úgy látszik, ez ittszokás. - Nem, uram. Az ország éppolyan, mint egyrészvénytársaság, csak nincs alaptõkéje, és nemfizet osztalékot. Egy néger hotelportás alapítot-

ta, aki néhány embert megölt Bomában és idemenekült. Azóta a négerek tudják MataditólStanleyville-ig, hogy ha meztelenre vetkõznek, azõserdõbe mennek és hülyén mutogatnak, akkorvadak, és nem lehet rájuk bizonyítanisemmit. Nincs más feltûnõ ismertetõjelünk,mint a ruhánk és a nyelvtudásunk. Akinek bajavan a törvénnyel, az eljön ide, és ha katonaságvagy rendõrség közeledik, akkor egyszerûenmesztelenre vetkõzünk és ugrálunk. Ha elmen-tek, akkor felvesszük a régi ruháinkat. Én,a Wagon Lits-nél voltam pincér, amíg aza rablás nem történt... Itt várom, hogy elévül-jön, addig dolgozom a petróleumnál.Teddy nem szólt semmit. Már csak azonlepõdött volna meg, ha egyszerre, váratlanulnem történik valami különös. Még fél napighaladtak észak felé, és elérték a "titkos" orszá-got. Kis tisztásra jutottak ki, ahol egy cölöp volta földbe szúrva. A cölöpön jókora tábla volta következõ felirással:GRAND HOTELSZABAD KIRÁLYI KÖZTÁRSASÁGIsmerõsöknek tilos a bemenet!Az országba vezetõ ösvényen még több figyel-

meztetõ tábla ötlött a szemükbe:CSENDET KÉRÜNK!vagy



LÁBAT LETÖRÖLNI...Ugyanis - magyarázta a Hálókocsi Társaságpincére - csak civilizált négert ve-szünk fel. Aki állampolgár akar lenni, annakigazolásul egy táblát kell hozni a nagyvilágból.Gyûjtjük a feliratokat. Mert szerintünk,a civilizációt a táblák jelentik! Akármi

van mögötte, a felírás mindig valódi. Hát ez ahelyzet nálunk is!Rövidesen elérték az ország szívét: nagykunyhók egy tisztáson. Két póznán egydiadalívszerû tábla alatt vezetett el az ösvény.A diadalív volt a fõtábla, a táblák táblája!Ez állt rajta otromba betûkkel:BEJÁRAT A SZÉKESFÕVÁROSBAalább gyönyörû zománcos táblák sorozata:Errõl a tábláról látszott, hogy nagy utattett meg idáig, mert a zománcozott betûk barnulás-nak indultak rajta. Ugyancsak ezt árulta el

a lentiszkuszcserjére tûzött bádogtábla:SZÁMFEJTÕSÉGfelírással, majd valamivel távolabb ez állta fán:MÉLY VÍZ!CSAK SZABADÚSZÓKNAK!BALESET MIATT ZÁRVAA RABOKNAK PÉNZT ADNISZIGORÚAN TILOS!A vezetõ olykor büszkén felpillantott, hogylássa a rendkívüli dolgok hatását Teddy arcán.A hatás nem is maradt el. Ámult! Különösenakkor érzett mélységes elismerést, mikor egy

néger fiúcska fával megrakott öszvért vezetettelõttük, és az állat farán svájci rendszámtáblátpillantott meg.Azután beértek a faluba. Soha ilyen falut! Anégerek, ha biztonságban érezték magukat,gyötrõ honvágyukban a civilizáció iránt, itt adzsungel mélyén titokban viselték egykori kato-naruháíkat. Csak akkor vetkõztek meztelenre,ha hivatalos látogatásról értesültek. Ilyenkorleszedték a táblákat is. A vendég elé egy õszliftboy sietett a székesfõvárosból, mögötte újsá-gosok, trafikosok, kávéfõzõk és cipõtisztítókvonultak fel zárt sorokban. Valamennyit köröz-ték. Teddy vezetõje meghajolt, tenyerét külsõfelével homlokához érintette, és elmondta azország ünnepélyes üdvözletét:- Dining roorn, man spricht deutsch!- Dining room, man spricht deutsch! - zúgtará kórusban a nép. A vezetõ néhány rövidszóval elmondta, hogy mit üzent a "Fúróország"vezére, aki munkát szokott adni nekik. Azidegennel jól kell bánni, hat nap múlva vezes-sék leopoldville-be, de ha addig szökni próbál,meg kell ölni.- Ez nagy horderejû kérdés - mondta az õsz

liftes. - Egyelõre kérlek, várakozzál itt azország halljában, amíg nem intézkedik ügyed-ben - itt mélyen meghajolt - a birodalmi



fõportás. Egy szivaros azonnal hívja õfelségét!Az ország legfõbb portása rövidesen megje-lent. Csupasz testén mindössze egy aranygom-bos zöld kabátot viselt bársonygallérral és pirosdíszítésû, ellenzõs zöld sapka volt a fején.Nagyon kövér volt és nagyon öreg. Hasánösszefont ujjai egyben szakállának végét is

rögzítették, és hóna alá az ország jogaránakmegfelelõ jelképet: egy vendégkönyvet szorított.- Dining room, man spricht deutsch! - üd-vözölte-kórusban a tömeg.A király nyájasan integetett, és leereszkedõbarátsággal felelt: - Az úri közönség táncol...Helyet foglalt egy fatörzsön, amely a FELTÉ-TELES MEGÁLLÓ felirást viselte.Meghallgatta a tipoyhordók vezetõjét, azutánTeddyhez fordult: - Ez fontos kérdés, uram.Idegenforgalmi dolgokban egyedül nem határozhatok.Tanácsot kell tartanom az ország négy elsõ

emberével. Addig szíveskedjék várakozni. AFoglyot átadhatod a szenátor úrnak.Teddy nem tudta, hogy nevessen-e vagy mér-gelõdjék. Az étkezõkocsi pincére közben aprófelvilágosításokat súgott a fülébe:- Valamennyinek leghõbb vágya visszakerül-ni a nagyvilágba. Most boldogan fontoskodnakkicsit. Úri vendéget sejtenek benned. Ritkánvan alkalmuk felidézni a Grand Hotelben eltöl-tött dicsõséges múlt emlékét. Az ország bálvá-nya egy pár cipõ. Titkos szertartásunk, hogyesténként sírva kikeféljük, és egy számot írmindenki a talpára. Szívbe markolóbb jelenetet

még sohasem láttál, uram.Õportássága visszatért: - A minisztertanácshatározott. Most már csak tõled függ, uram,hogy menüt akarsz-e enni, vagy a la carteétkezel?Egy sokszorosított étlapot nyújtott át, ame-lyen horsd'oeuvre varies-tõl kezdve rákmerido-non és articsókán át a 918-as Maison Laffitteés özvegy Cliquot-né legfinomabb pezsgõjéigminden rajta volt, ami jó és kellemes.- Azt rendelheted, uram, amit óhajtasz.- Ne mondd! Ez mind van nektek?- Az más lapra tartozík. - És szinte könyö-rögve tette hozzá: - Rendelni azért lehet. Uram!Én fõpincér voltam, meg tudom állapítani azilyesmit. Te olyan embernek látszol, aki rendeltmár elsõ osztályú étteremben kétszemélyesvacsorát. A tanács elhatározta, hogy megkérünkerre téged.- Jó - mondta Teddy, mert sejtette, mirõlvan szó. - Elõételnek kérek langusztot, éshozzá Chablis-t a 22-es évjáratból. Utána szar-vasgombakrém-levest, pirított csigatésztával -valaki sírva fakadt, és az ország õsz portásarezgõ kecskeszakállal ismételgette hangtalanul

a szavakat. - Sültnek, azt hiszem, jó leszborjúkrokett Mirabeau módra, hirtelen angolhabbal, fejes salátával. Utána vaníliapuding...



- Bocsánat - szólalt meg az uralkodó szeré-nyen -, az ki van húzva, tessék talán valamimást.Valóban, e nyolc év elõtti karácsonyestén azangolok elfogyasztották a banani Viktória-szállóteljes pudingkészletét, és úgy Urundiban nemszolgálhattak vele pillanatnyilag, amit az egész

törzs végtelenül röstellt.Teddy gyorsan el akarta tussolni a dolgot: -Nem baj, nem baj... A puding úgyis nehéz.Hozzon csak mignont vagy valami grillage-félétés Chester sajtot; ha lehet, ne legyen érett.A birodalom bólogatott. Ez igen! Ez rendelésvolt! És miután Teddy megjegyezte, hogy nagyonéhes, nyomban tálalták is az ebédet. Nyolcdarabra vágták a halat, sorfalat álltak mellette,kézrõl kézre adták, és ha megette az egyikdarabot, valaki azt suttogta mögötte: "Váltás..."Máris új pálmalevelet tettek az ölébe, és min-

denki lenyalta a tíz ujját, hogy tiszta kézzel adjatovább a soron következõ darab halat.- Parancsol a szobájába fáradni?- Igen.- Folyóvízzel vagy anélkül?- FolyóvíZzel - felelte csodálkozva Teddy.Megindult a király után. Egy alacsony raffia-kunyhóhoz vezették, amelynek bejárata fölött ezállt:VÉSZKIJÁRATBeléptek a kunyhóba. Az oldalfalból ablakoknyíltak, amelyeket tüllfüggönnyel lehetett elfed-ni.

- Hol a folyóvíz? - kérdezte Teddy.Õfelsége szó nélkül kimutatott az ablakon avadul hömpölygõ Kongóra.- Itt a folyóvíz, uram. - Elõvett a belsõzsebébõl egy papírlapot, és az asztalra tette: -A bejelentõlapot tessék majd kitölteni. - Azutándiszkréten az ajtó felé lépett. - Mikorra paran-csolja a keltést?- Szeretném, ha nyomban felébresztene vala-ki! - mondta Teddy, és szétrepedni készülõfejét két kezével szorította össze.Mélyen elaludt a gyékényre hintett szárazpálmaleveleken. Csengetésre ébredt. A Wagon-Lits embere egy másodpercre bedugta a fejét:- Table d'hõte - és nyomban rohant tovább,egyre csengetve kunyhóról kunyhóra. Hiába. Elkellett ismerni, hogy ez úri bennszülött törzs.Vacsoránál ismét azt akarták, hogy Teddy a lacarte étkezzék, de erre már nem volt hajlandó.Leült a törzzsel együtt vacsorázni. Nagy hote-lekrõl, luxushajókról, éttermekrõl és fegyinté-zetekrõl folyt a szó. Az agg uralkodó ezutánelmondta a szokásos vacsora utáni ájtatosságot,hogyan szolgálta ki annak idején Cape Townbana walesi herceget.

- Mondjátok - kérdezte Teddy, mert nemtudott szabadulni gondolatban az O'Brien-ügytõl,ismeri valamelyiktek a Prófétát?



- Még egyikünk se látta.- Mi elõkelõ hotelekben dolgoztunk, uram,ahol csak elvétve fordultak meg rablók, és azokis milyen urak voltak. Emlékszem egy szélhá-mosra, aki a dakari Paris Hotelben, miközbenrendõrök elõl menekült, megevett egy ötvenezerfont értékû gyöngysort, Mirabeau módra, hirte-

len...- Én két hete szöktem csak el leopoldville-bõl - szólalt most meg az egyik néger. - Egyhotelben szolgáltam, ahol kiraboltak valakit.Ott kihallgattam két embert, ezek a Prófétazsoldjában álltak...- És mit beszéltek?- Valami papnak a fiáról meg a lányáról.Teddy felugrott.- Mondj el mindent pontosan!- A papnak a fia meg a lánya nemsokáraleopoldville-be mennek valami izé... itt mindig

mondtak valamit...- Opció? Nem?- Igen! Honnan tudja? A Próféta a Loandalefolyásánál épített új híd után következõ ka-nyarodóban várja majd õket a túlsó parton.Mert egész biztos, hogy az új hídon fognakmenni. Azelõtt néhány mérfölddel délebbre, egyfüggõhídon át mentek, Stanleyville-nél. Ottannyian laknak, hogy nem lehetne senkit kira-bolni.- Valaki azonnal szaladjon át a mérnökökhöz,és mondja meg...- Azok tegnap este útnak indultak - mondta

legyintve a Hálókocsi Társaság körözött alkal-mazottja.Mit csináljon?- Hogy lehetne elõbb a vasúti hídhoz érniazoknál, akik tegnap este az õserdõn keresztülindultak el leopoldville-be?- Nehezen... Illetve van egy mód. Ügyes kor-mányossal a Kongón a sziklák és a krokodilokközött. A víz hamarabb lesodor egy csónakot aLoanda-ágig, mint ha az ember az õserdõn átmegy. De te, uram, nem mehetsz el, amíg aszámlád nincs rendezve, és úgy tudom, hogy ezmég öt napig tart.- De értsétek meg! Veszélyben forognak afehérek...- Azt hiszem, uram, be akarsz csapni minket.- szólt szemrehányóan a király. - Elfelejted,hogy én fõpincér voltam.Látta, hogy itt hiába minden. A fegyveres õrökegy percig sem tágitottak mellõle. Éjszaka azajtajánál és ablakánál egy-egy ember helyezke-dett el. Szörnyû állapotban ült "folyóvizes"szobája földjén. Éjfél felé az ajtaja elõtt halkhortyogást hallott. Az egyik õr elaludt. Teddygyorsan határozott. Összekötözte kis csomagját,

amiben kinin, konzerv és néhány szükségesholmi volt, O'Brien atya jóvoltából. Azután azablakhoz ment, és magához intette a sétálgató



õrt. Ez gyanútlanul vigyorogva lépett oda. Teddyegy kézzel, amennyire csak erejébõl tellett,torkon ragadta, és szabadon maradt öklét nagyívben vágta az álla alá. A kiáltást erõs szorításpréselte vissza a néger gégéjébe, aki azutánkábultan függve maradt Emerson kezén. Teddyóvatosan leeresztette az ájult õrt, kilépett az

ablakon, és mélyen elõrehajolva sietett a falumögött, a folyóparthoz az éjszakában.Ahogy elhagyta a falut, rohanni kezdett. Ha-tározott terve volt, Rimsky úr õrháza a Kongómentén van, délebbre. Ha tehát a folyóval egyirányban megy, nem kerülheti el a kunyhót.Csak kérdés, hogy két nap alatt mennyiretávolodott el tõle? Rimsky említett bennszülötthalászokat a közelben, azok talán elviszikcsónakon...Már hajnalodott, mikor kifulladtan megállt.Barátságtalan, elhagyatott, kopár vidék volt,

dzsungellel szegélyezett part, óriási barna szik-lákkal. És a mélyben kavarogva, harsogva ro-hant a Kongó. Reggel lett, és még nyomát semlátta a kunyhónak. A nap forrón tûzött. Mostjutott eszébe, hogy elfelejtett vizet hozni magá-val. A hõség egyre elviselhetetlenebb lett, ésnagyon szenvedett a szomjúságtól. Már aligvonszolta magát. Mint valami részeg, tántorgottelõre. Jóval elmúlt dél. Zúgó aggyal, homályo-suló szemmel bukdácsolt az útján. Végre!... Apart egy kanyarodójánál feltûnt a kis ház.Kétszer is elvágódott az utolsó métereknél,de végül is elérte a kunyhót. Szinte bezuhant

az ajtón. Rimsky úr szokott helyén ült azasztalnál, pálinkásüveg és egy hering társaságá-ban. Éppen csuklott egyet, és rosszallóan csó-válta a fejét. Meg sem lepte, hogy néhányembert lát belépni az ajtókon. Rimsky úrtekintete dél felé már régen szakított az egyesszámmal.- Mit óhajtanak? - kérdezte.Teddy a falnak dõlt, és hörögve suttogta:- Vizet...- Minek? - kérdezte csodálkozva Rimsky.De Teddy nem felelt. Odatámolygott a vizes-kannához és ivott.- Uram - kezdte, mikor kissé magához tért,önnek azonnal velem kell jönni. Egy benn-szülött kormányost és vezetõt fog szerezni.Rimsky kihúzta magát, és dacosan felvetettea fejét.- Fõhadnagy úr! Felszólítom, hogy ezt akijelentését nyomban vonja vissza!Teddy átkozta magát, amiért nem ért ide azelsõ üveg indulási ideje elõtt. Mit kezdjen egydelíriumos õrülttel?- Rimsky úr! - kiáltotta szigorúan. - Önhelytelenül teszi, ha minden alkalommal meg-

sérti az angol királyt! Legutóbb egy heringetvágott hozzám! Ezt az állapotot meg akaromszüntetni!



- Felség... - hebegte színtelen hangon - neharagudjon, én a józanság áldozata vagyok... Hanem iszom alkoholt... az a látomás gyötör, hogyegyedül élek... A Kongónál... Bocsásson meg...- Ön követni fog engem. Fontos ügyet kellelintézni.- Parancsára...

- Azonnal velem jön. Dinamitot is viszünk.A fulbé halászokat keressük fel. Tolmácsolnifog nekem.- Nagyon helyes. - Kinyitotta a faládát, deTeddy nem engedte a robbanószerhez nyúlni.Volt néhány gránátszerû, idõre beállítható pat-ron is a ládában. Ezek közül választott kihármat.Gyorsan összeszedett némi élelmet, vizet ésnéhány doboz revolvertöltényt, beletette egynagy vízhatlan zsákba, és karjánál fogva, rán-gatva, magával vitte Rímskyt. Egyetlen lehetõsé-

get látott a testvérek megmentésére: elõbb érnia hídhoz, és a levegõbe röpíteni. Akkor aPróféta a túlsó parton reked embereivel. Maryés a bátyja csak Stanleyville-nél mehetnek át afüggõhídon, és ezen a sûrûn lakott helyen nemfenyegeti õket veszély. Bevárni O'Brient a húgá-val és figyelmeztetni, reménytelen. Nem hinné-nek neki. Sõt. Meg lennének gyõzõdve, hogytõrbe akarja csalni õket.- Mr. Rimsky! Mennyi idõ alatt érhetjük el afulbé falut?- Hát várjon... Mikor volt a bokszerlázadás?Reménytelen volt. Minden erejét összeszedve

cipelte magával az éneklõ, csontvázszerûRimskyt. Egyszerre azonban az orosz megállt,és a karórájára nézett:- Két óra negyven. Indulni kell egy üvegnek.- Téved. Az üveg a kunyhóban maradt. Le-késte a csatlakozást. - mondta erélyesen.- Mikor indul a következõ?... - kérdeztebúsan a vasutas, azután hagyta vonszolni ma-gát.IV.Több üveg nem indul.Egy krokodil szabálytalanul elõz.A feLrobbantott híd nem hidalja áta nehézségeket.Amennyire ez egyáltalán lehetséges volt,Rimsky kijózanodott lassanként. Csak nagyonelernyedt újabb alkoholfûtés nélkül. Figyelme-sen végighallgatta Emersont, megnézte az ok-mányait, és kedvetlen grimaszt vágott.- Megint valami angol király dolog. Mind-egy... Oly mindegy, hogy az ember mit csinál.Segítségére leszek. De a töltényeket meg kellfizetnie.A halászfalut nemsokára elérték.Szájtátó bennszülöttek vették körül õket.

Rimsky elmondta a fõnöknek, hogy a kíséreté-ben levõ uralkodó mit kíván, és hogy hajlandónekik ezért egy töltõtoll nevû varázsszert adni,



amit Európában az ódivatú halcsont fülbevalóhelyett viselnek. Rövidesen megvolt az alku.Damo, egy hatalmas néger, vállára dobta hosszúszantálfa evezõjét, és megindult a két fehérelõtt, ahol több csónak hevert a partra húzva.Mikor Teddy meglátta a dühösen fröcskölõ,vágtató, hatalmas folyót, kissé meghökkent.

Rimsky úrnak sem tetszett.- Mennyi víz... - mondta undorral. És meg-borzadt. Beszálltak a jókora, erõsen megépítettcsónakba. Damo nekifeszült, a vízre tolta,azután egy ugrással belevetette magát.A fénylõ testû, hatalmas néger szétvetettlábakkal, szilárdan állt a ladik orrában, és aközelgõ szirteknek, zátonyoknak nekifeszítettea hosszú lapátot. A szantálfa olykor szinte íjmódjára hajolt meg, félõ volt, hogy eltörik, ésebben az esetben a zuhatagszerûen özönlõvíztömeg mindenestõl összezúzta volna õket a

sziklákon. De a néger nyugodt, biztos kezepontosan érezte, hogy mikor kell kissé engednia lapáton. Sokszor légcsavarszerû gyorsasággalcsapott át két zátony között jobbról balra, ésmegint vissza jobbra. Néha egész keskeny résensiklott keresztül a sziklákon leselkedõ halálelõl. A nap égetett, a rossz szagú víz és atöméntelen szúnyog szinte elviselhetetlenné tet-te az utazást. Türelmetlen krokodilok kattan-tották állkapcsukat a csónak felé, farkcsapása-iktól fröccsent a víz, és minden új, félelmesgyûrûzõdésbõl ismét egy torz fej bukkant elõ.Teddyt kilelte a hideg. Érezte, hogy magas láza

lehet. Elõkotorta a kinint, és bevett egy nagyadagot. Rimsky aludt, vagy magas fejhangonénekelt.Este lett. A hold fehér foltokban táncolt arohanó habokon, a néger, mint valami szoborárnyéka, mereven állt a helyén, és rohantak asziklák között. Rimsky egy darab kenyeret vettközben elõ, letörögetett belõle, és mosolyogvadobálta a krokodilok felé.- Fel tudja majd robbantani a hidat? -kérdezte Teddy.- Semmi esetre sem. Megmutatom, hogy kellcsinálni, de én nem teszem meg. Nagyon egy-szerû. A patron végén órabeosztás van mutató-val. Minden fok egy perc. Ahány fokra állítjabe, annyi perc telik el a robbanásig. Mit remeg?Teddynek vacogott a foga. Rázkódott a láztól,és lapátolta a becsapódó vizet. Mi lesz, haelveszti az eszméletét? A hold merõlegesen álltfelettük, mint valami gigászi szénszálas lám-pa. A néger kezében szüntelenül forgott alapát, egyre sziklásabb lett a meder... Azutánfeltûnt a híd. Kis, fehér kõív volt a Loandadeltájánál.- Uram... pálinkát kell szerezni - suttogta

rekedten Rimsky. - Ilyen késése még nem volt.Hibás váltóállítás lehetett... - Szemében egykezdõdõ delíriumos roham fénye foszforeszkált.



- Nézze, ott a híd! Megérkeztünk! - próbáltacsillapítani.- Mindegy... Kiszállok!... - Hirtelen felemel-kedett.Most balról egy krokodilus igyekezett a csó-nak elé, és odacsapott a farkával. A négernagyot kiáltott, mert puha zátonyba szaladt az

evezõ. Rimsky egy csobbanással a folyóba zu-hant, és örvénylõ, tajtékos gyûrûbe tülekedtekkörülötte a krokodilok. Egy pillanatra méglátszott az öt ujja, amint kiemelkedik a vízbõl.A hold eltûnt egy szikla mögött...A zátonyba fúródó evezõ és a néger küzdelmerövid volt.Egy kiáltás... Egy reccsenés! Eltört a lapát...Teddy két kézzel megkapaszkodott. A csónakforgott.De a néger a kis evezõcsonkkal elvergõdöttnagy nehezen a partig. Egy hullám odacsapta

õket a sáros, agyagos zátonyra, azután vissza-vonult, és a csónak szépen megfeneklett. Teddyki akart szállni, de a bennszülött visszarántot-ta. Csendes, cuppanó, lihegõ zajjal, ormótlantömegek nyüzsögtek a sötétben feléjük. Kroko-dilok...Egy lapos, nagy fej csapódott a csónak pere-mére fúj tatva. A deszkadarab recsegett alatta.Teddy gyorsan elõvette a revolverét, és lövöl-dözni kezdett. Körbe, mindenfelé, gyorsan utá-natöltve a kilõtt pisztolyt. Cuppogás, vízcsobba-nás, vergõdõ csapkodás, röfögésszerû hangok...A néger reszketve borult arcra a csónakban. A

hold most kibukkant a szikla mögül. A csónakmellett három-négy krokodil vergõdött. Az egyikmozdulatlanul feküdt, a többi távolabb, egymá-son vonaglott, ahogy pánikszerûen menekülteknehézkes evickéléssel... Ha megkockáztatna egyugrást... A nedves föveny nagyot loccsant alatta.Újabb három ugrással elérte az elsõ kiszögellõsziklaemelkedést. Itt biztonságban volt a kro-kodiloktól. A híd nem lehetett messzebb egymérföldnél. Megindult a plató felé, sziklárólsziklára lépve. Nyaktörõ és veszélyes út volt,különösen a csomaggal, de mire leszállt a hold,felért a tetõre. A fojtogató, földszagú, langyoslevegõtõl görcsös sajgás nyilallt idõnként azagyába. Csak néhány napja volt itt, de érezte,hogy milyen könyörtelenül gyilkos, ridegen el-lenséges ez az éghajlat.Sietett a hídhoz. A vízhatlan táskáról apróerecskékben csorgott le a rárakódott nedvesség.Egy gõzfürdõ atmoszférája szárazabb és tisz-tább, erre gondolt, miközben a mellkasnakazzal a dupla ugrásszerû reflexével sóhajto-zott, ami ezen a vidéken a lélegzésnek felelmeg.Elérte a hidat. A zseblámpa fényénél húsz

percre tempírozta a dinamitpatront, és a hídszerkezete mellett kikaparta a földet. Miutánelhelyezte a robbanóanyagot, jól betapasztotta a



nyílást, és elsietett. A hídfõtõl keskeny ösvényvezetett a dzsungel felé, arra ment futva. Elérteaz erdõt. Az út folytatódott. Rohant tovább,hogy mennél messzebb kerüljön a robbanástól.Hirtelen megragadták a karját:- Halló, ember!Robert O'Brien volt. Megismerte a hangjáról,

és jól tudta, hogy az a keskeny árny melletteMary.Már két napja úton voltak. Mary feltûnõenszótlan volt, és Robert nem kutatta az okát.Valahogy sejtette, hogy a leleplezett fiatalembererõs hatással volt a húgára. Rövidesen azonbanmégis Teddyre terelõdött a szó.- Azért, ha meggondolom... mi szüksége voltennek az Emersonnak az egész komédiára? -kérdezte a bátyját.- Be akart furakodni közénk...- Ilyen feltûnõ módon?

- Ne törjük a fejünket rajta. Az urundi törzsmegbízható, ott jó helyen van. És hat nap múlvamehet, ahova akar. Most a mi dolgunk a fontos.Valamit megkísérelnek majd a gazemberek el-lenünk, az biztos. Ezért csináltattam másolatota térképekrõl. A banditák csak tõlem tartanak,pedig te fogod elvinni a térképet. Ha bármitörténik velem, ígérd meg, hogy a sorsomrahagysz, és megpróbálsz eljutni leopoldville-be.Érted, Mary? Nem maradsz mellettem, ha vala-mi csetepaté adódik. Máris futsz! Ez az egyetlenreményem. Ne félj, nem fognak megölni. APróféta nem gyilkol meg lefegyverzett vagy

sebesült embereket.Távolról már feltûnt az õserdõ vége, amikoregy sötét árny rohant feléjük az ösvényen.- A fák közé! - kiáltotta Robert. Mindkettenelbújtak, és mikor a rohanó alak melléjük ért,O'Brien megragadta:- Lámpát! - Mary kezében felvillant az ace-tilénlámpa. Majdnem elejtette, és halkan felsi-koltott. O'Brien az elsõ meglepetés után elõrán-totta a revolverét, és rászögezte a lámpa fényé-ben elvakultan pislogó Teddyre:- Ha cinkosai vannak a közelben, mielõttbármit tehetnének, hat golyót röpítek magába.- Cinkosaim nincsenek a közelben, de aPróféta nincs messze az embereivel.- Szép. Most meg fogjuk kötözni, és magunk-kal visszük túsznak. Rendes teljesítmény voltmegszökni a négerektõl és elénkbe vágni!- Ön nagyon rosszhiszemû, Mr. O'Brien. Úgylátszik, ez együtt jár a petróleumkutatással -mondta elveszõ humorának bágyadt visszhang-jával Teddy. - Jól tenné, ha meghallgatnaengem.- Erre nincs idõ. Elõre!- Ne mozduljon innen! Perceken belül felrob-

ban a híd!- Elég volt az ostoba mesékbõl! Nem fogfel tartani ilyesmivel. Gyerünk!



Teddy kétségbeesetten látta, hogy ez a nyakasember a vesztébe rohan, és magával viszi Marytis. Villámgyorsan lecsapott az acetilénlámpára.Kockázatos dolog volt. Ha a lámpa nem törikel rögtön, kétségtelen, hogy Robert szitává lövi.De a lámpa csörömpölve hullott le, és mindensötét lett. A lány felsikoltott. egy lövés dörrent,

azonban Emerson már hasra vágódott. Robertnem mert a sötétben lõni, vizsgálódva meresz-tette kí a szemét, és elég vigyázatlan volt ahhoz,hogy megmozduljon, amivel elárulta, hol van.Miután revolver volt nála, Teddy nem kímélte.Teljes erejébõl kivágta az öklét, körülbelûl a fejemagasságában. Érezte, hogy valahol a fültõ ésa tarkó között talált. O'Brien kábultan zuhanta földre. Most Mary rémült hangját hallotta:- Mit csinált a bátyámmal?- Inzultáltam. Már mozog is. Sárgahajú Anya,kérem, hogy védjen meg, a fivére képes és le...

Ebben a pillanatban megingott alattuk a föld.Fülsiketítõ dördüléssel dobta magasba a hidategy lángoszlop. Teddy egy fának dõlt, és elkaptakarjánál a zuhanó leányt. Két másodpercrebíborszínû fényben úszott minden, azután sötétlett, és a lehulló kövek tompa dübörgése hal-latszott, amint gurulnak a szakadék oldalán...A Próféta embereivel a túlsó parton várt, ahídfõtõl vezetõ út elsõ kanyarulatánál. Megdöb-benve látták, hogy egyszer csak a levegõbe repüla híd.- Az ördög lépett közbe! - dühöngött aPróféta, egy széles vállú, magas ember.

- Nagyon is emberre emlékeztet az ügy -mondta Howard, az egyik bandita. - Dinamitvolt a dologban.Egyszerre a Próféta felkiáltott:- Mi az ott?! ... Oda nézz! - Mélyen lent aKongó túlsó oldalán egy csónakot pillantottakmeg. A fulbé ült benne, és evett. A robbanásutáni elsõ ijedségében enní kezdett. Ez meg-nyugtatta.Váratlanul egy kõdobás találta vállon, és atúlsó parton integetõ fehéreket pillantott meg.A víz harsogásától nem érthette, mit kiabálnak,de bizonyos, hogy õt hívják át. Megnézte acsónakot. Nem történt semmi baja, szerencsé-sen zökkent rá a laza parti iszapra. A fehérek-nek, úgy látszik, sürgõs dolguk lehet. Bizonyárajól megfizetik... Ezzel a fél evezõvel nem nehéza túlsó partra átevickélni. Azután esetleg vághatvalahol az erdõben kormányrudat, sok jó szívóspálma van ott... A nap elsõ sugarainál az ötbandita útban volt csónakon a tajtékzó áradat-tal lefelé a Kongón. A néger serényen forgattafrissen vágott kormánylapátját.- Ha minden jól megy, alkonyig lesodor a vízStanleyville-ig és õk csak estére érhetnek oda.

Ti hárman jöttök eléjük vissza - mondta aPróféta. - Howard és én kiszállunk útközben,és elvágjuk a visszavonulást.



A Próféta és Howard nemsokára kiszálltak. Amásik három továbbrohant a csónakkal, hogymegelõzze a menekülõket. O'Brienék most be-kerítve és elvágva a menekülés lehetõségétõl,csapdában voltak. Errõl azonban nem tudtak. Arobbanás után O'Briennek be kellett látnia,hogy Emerson erõszakos fellépése indokolt

volt. Nem bízott Teddyben, de a bûnösségérõlsem volt meggyõzõdve. Sok valószínûség voltmindabban, amit Emerson elmondott, és még-is... a név... Emerson!... Nem tudott hinni!Azért beleegyezett, hogy Teddy velük lovagol-jon, de nem titkolta el gyanakvását.- Most még megmondhatja, Emerson, haStanleyville-nél csapda vár bennünket, és csakerre volt jó a hídkomédia - jegyezte meglovaglás közben Robert.- Ön megátalkodott pesszimista, akivel nemtárgyalok, ha mindent akar tudni. - felelte

Teddy.- Én hiszek magának - mondta halkan Mary,mikor kissé hátramaradtak késõbb.- Köszönöm. És ha már itt tartunk: nemvolna kedve feleségül jönni hozzám?- Maga igazán olyan, mint egy gyerek -mondta nevetve a lány.- Meg kell értenie, Mary - fejtegette Teddykomolyan -, itt az õserdõben nincs nagy válasz-ték, és remélhetem, a kényszerhelyzetet tekint-ve, hogy én is megfelelek. Félek, hogy ha a Földvalamelyik lakottabb részén találkozunk, nemlesznek ilyen kedvezõ kilátásaim. - A lány újra

nevetett, de piros volt az arca, és nem nézettTeddyre.Rövid pihenõvel jóformán egyfolytában men-tek két napja.Délután ismét kirázta Teddyt a hideg, és nagyadag kinint nyelt le.- Pihennie kell - mondta a lány aggódva.- Ne... he... hem... - vacogta. - Csak... gye...he... rünk... Drá... há... ga... az idõ.Egész testében rázkódott.A nap ibolyaszínû korongja lassan belemerülta dzsungel sötétjébe, és kissé lehûlt a levegõ.Távcsõvel már láthatták a stanleyville-i függõhi-dat. Teddy már nem bírt a lábára állni, leült aföldre:- Menjenek csak... - mondta rekedten. Ta-nácstalanul álltak mellette az O'Brien testvérek.Elkékült szájjal vacogott. Mit csináljanak? Négynap múlva leopoldville-ben kell lenniük, külön-ben elveszítik a kutatási jogukat. Fél napot semkéshettek.- Te folytatod az utat - mondta a lány. -Stanleyville-bõl bennszülötteket küldesz tipoy-jal, addig én itt maradok.- Na de itt egyedül...

- Miután segített rajtunk, nem hagyhatjuk ittaz útszélen. Neked nem szabad elkésned. Hasietsz, akkor éjfélre itt lehetnek értünk a



bennszülöttek. Semmi mást nem tehetünk. En-gem ne féltsél.Robert jól tudta, hogy gyenge a húgávalszemben, azonfelül õ sem látott más kivezetõutat. Sietett.Két óra múlva már tisztán látszott a híd.Szinte futólépésben igyekezett. Este lett. Felhõs

és csillagtalan volt az ég.Aggódott, hogy húgát és a beteget vihar lepimeg. A levegõ szokatlanul büdös volt és forró.Hirtelen néhány kõ gurult le az út mentidombról a lábához... és egy fegyvercsõ nyúlt kia cserjék közül.- Tedd le a fegyvert! Be vagy kerítve! -mondta egy hang.O'Brien elsõ gondolata a húga volt. Villám-gyorsan kétszer a levegõbe lõtt. Valaki hátulrólfejbe ütötte, hogy elájult. Erõs kezek ragadtákmeg, és a három bandita, akik elõrejöttek a

csónakon Stanleyville-ig, magukkal hurcolták.V.Vihar tör ki mindenféle értelemben.Teddy kis híján a mennyországba jut.a Próféta révén, végül megfejt egykeresztrejtvényt, és húslevest rendel.Ezzel vége is a regénynek.Teddy hanyatt feküdt mindenféle pokrócokalatt, amit a leány rakott rá, és dõlt a víz róla.Egy óra múlva a kinin leverte a lázát. Teddyfelült.- Mintha nem is lett volna semmi bajom.Csak a fülem zúg.

Rágyújtott egy cigarettára. Az égen nagyonalacsonyan koromfekete felhõk rohantak.- Vihar lesz - mondta kissé bizonytalanulMary.- Ma minden összejön - felelte Teddy, ésátkarolta a leány vállát. - Emlékszem, tavaly aderbin ezer fontot veszítettem, és ugyanakkorkificamítottam a lábam... Szóval a feleségemlesz?Mary még mindig nem felelt, de a feje,mintegy véletlenül, a férfi vállához ért és ottmaradt.Ebben a pillanatban két lövés hallatszotttávolról. Csak O'Brien lehetett! A lány hirtelenirtózattal taszította el magától Teddyt, és felug-rott.- Mi volt...?- Lövés... - hebegte a férfi. Mary arca eltor-zult, kirántotta revolverét... Teddy nyugodtanállt a fegyver csöve elõtt.- Esküszöm, Mary, én jót akartam...- Forduljon meg! Ha hátranéz, ha követnimer, könyörtelenül lelövöm.Nem szólt semmit. Megfordult. Érezte, hogyhiábavaló minden, a leány egy szavát se hinné

el, és igaza lenne. Hallotta, amint Mary futvamegindult a lövések irányába. Ha követné,bizonyára beváltja fenyegetését. Öt perc múlva



megfordult, és lassan utánament.Letért az út melletti gizgazba, hogy a leány nelássa a fellobbanó villámfénynél, ha hátranéz.Az õserdõ felõl nyugtalan rikácsolás, sikoltásés leopárdhörgés hallatszott. A vadak riadtancsörtettek a bozót között. Azután hosszú, erõ-södõ, morajló robogással, mint egy befutó moz-

dony, megérkezett a vihar! Most nem az egészég fehéredett el, csak egyetlen hosszú, sárgatört sáv rajzolódott fel a mennyboltra, ésnyomban iszonyú csattanás és dördülés resz-kettette meg a tájat. Azután minden átmenetnélkül hatalmas víztömeg zuhant le fülrepesztõharsogással, és az elsõ sivító szélroham nekife-szülésétõl recsegve, ropogva meginogtak azõserdõ fái. Mi van Maryvel!? Hason csúszottelõre. Az elsõ szélroham alábbhagyott, csak asûrû zápor zuhogott. Futólépéseket hallott azúton? Vagy csak kövek gurultak?... Felemelke-

dett és rohant süketen, vakon a paskoló felhõ-szakadásban elõre. Idõnként egy tócsába zu-hant, felugrott, továbbfutott... "Mary! Mary!",kiáltotta, de maga sem hallotta a hangját azorkánban. Most két-három villám cikázott egy-szerre, és talán tízméternyire tõle megPillantot-ta a lányt. Egy férfival dulakodott. Valamiveltávolabb tõlük egy másik emberalak árnya isfeltûnt, de õt majdnem teljesen eltakarták a fák.A Próféta és cinkosa érték utol a lányt.Mary sikoltását elnyelte a vihar. Howardkarjaiba akarta kapni a leányt. Most ért odaTeddy. Egyetlen ugrással, két kezével a torkát

ragadva meg, rávetette magát Howardra. Minda ketten felbuktak, és birkózva gurultak to-vább... Azután felugrottak, és sûrû ökölcsapá-sok, pofonok puffantak, csattantak... Mary be-futott a fák közé... A távolabb álló Próféta avaksötétben csak tapogatódzva siethetett társasegítségére. De elkésett. Howard háttal a Kongópartjához került, mögötte harmincméteresmélységben rohant a folyó. Egy ütése eltaláltaTeddyt, ez hirtelen lehajolt, majd nagy ívbencsapott bele a bandita arcába, aZután mintvalami bakkecske ugrott neki fejjel a gyomrá-nak. Howard borzalmas sikollyal zuhant le asziklapárkányról.Mielõtt még Teddy megfordulhatott volna, anyakszirtjére csapva megragadta egy kéz,amelyrõl nyomban érezte, hogy herkulesi erõvan benne. Ez a kéz könnyedén utánavághattavolna Howardnak, de ehelyett magához rántot-ta, és egész közelrõl suttogta:- A Próféta vagyok! Ha moccansz, véged.Teddy lélegzete kifulladt.. Egy másodpercigálltak így. Emerson az egyik lábát óvatosanelõrecsúsztatta a Próféta szétterpesztett csizmáiközött úgy, hogy a sarka mögé került a cipõjé-

vel. Azután rádobta magát. A Próféta hanyattbukott. Teddy ugyanakkor a gyomra mellettfelfelé fordított ököllel teljes erejébõl állon



csapta a rablót.Kiszabadult a nyaka... Nagyot lélegzett... Fel-ugrott, néhány lépést hátrált, és kést rántott.Hallotta az ellenfél lihegését nem messze tõle.A Próféta csodálatos hirtelenséggel, nagy tá-volságról, mint valami párduc, vetette rá magát.A lecsapódó kés megállt a levegõben, mert

Teddy alsókarját vasmarok kapta el. Egyetlengyors csavarintástól megperdült a csuklója kö-rül. kiejtette a kést, és olyan rúgás érte, hogyegy távoli fának zuhant. A következõ pillanat-ban könyörtelen szorítás ragadta torkon. APróféta állt elõtte a koromsötétben, leheleteszabályosan érte Teddy arcát, az orruk szinteösszeért, a szorítás erõsebb lett, és a Prófétaezt suttogta:- Most mozdulj ... Kutya! Mész a pokolba!Egy elkésett villám cikázott duplán, valamivelhosszabb idõre világítva meg az éjszakát, és

most a két küzdõ végre meglátta egymást, arcarc elõtt.Apa és fiú álltak egymással szemben.Teddy elájult.Mikor magához tért, már reggel volt. Ólmos,hályogos, nedves, gõzös reggel. Az apja melletteült a földön, és cigarettázott.- Nagyon tehetséges volt... - dünnyögte -csak a balkezeseid, hiába... ez a mai fiatalsághibája, a balkezeseket elhanyagolják - meditáltszomorúan.Teddy furcsa grimasszal nézett az apjára.- Úgy látom, sok mindent elfelejtettem tõled

megtanulni.- Nem magyaráznád meg, te kölyök, hogy mitkeresel itt?- Mondd, papa, te csakugyan rabló vagy?Kisül a szemem, ha ezt a jobb társaságokbanmegtudják - mondta, miközben cigarettára gyúj-tott...Az öreg beszélni kezdett, és Teddy végremegismerte édesapja történetét. Emersont sokmegaláztatás érte gazdag korában, mert itt is,ott is suttogtak homályos múltjáról. A féktelenhatalomvágy elfelejtette vele a dzsungelt, kö-nyörtelenül tört elõre a Cityben, és csak akkorsikerült a legfelsõbb köröket is meghódítani,mikor benõsült Narwich lord családjába. Be-csülte és szerette a feleségét. De a társadalmiélet nem érdekelte többé, miután kíelégítettebecsvágyát. Amikor meghalt az asszony, határo-zottan érezte, hogy semmi sem köti már ide, azelõkelõ londoni élet parkettjeihez. Minden ideg-szálával vágyott vissza az õserdõbe, a Kongórettenetes vidékére, ahol élete nagy részét eltöl-tötte. Üzletét rábízta Patrickra, aki régi bizal-masa volt, õ magára vállalta az afrikai központvezetését. Az afrikai központ Cape Townban

volt. Cape Townban élt az a bennszülött asz-szony, aki valaha megosztotta vele az õserdõveszélyeit. Felesége életében is elõfordult, hogy



ellátogatott ehhez a nõhöz, akivel bennszülöttmódra megesküdött a régi idõkben. Gyermekükis volt, szintén Theodor. Ezt a fiút még legény-korában adoptálta, és kedve szerint nevelte,nem úrnak, hanem kemény erdõjárónak, ami-lyen õ volt. A félvér fiú együtt bolyongott weleaz erdõkben, és ha hallottak róla, azt hitték,

hogy azonos a londoni Theodor Emersonnal. Alondoni úri világhoz különben nem jutottak ela hírek Matadiból, leopoldville-bõl, ahol Petró-leum Teddy féltestvére megfordult. Emersonúgy gondolta, hogy végrendeletében majd eloszt-ja a két fiú között a vagyont. Erre azonban mostmár nem kerülhetett sor. A második számúEmerson fiút verekedés közben agyonlõtték,néhány nappal Teddy érkezése elõtt. Az õserdeisírban, mint most kiderült, valóban TheodorEmerson feküdt. A testvére temetésére érkezettTeddy.

- Így volt - fejezte be az apa. - Amíg anyádélt, valósággal kettõs életet éltem. Cape Town-ban is volt egy családom. Féltestvéred, szegényTed, az én véremet örökölte, súlyosbítva anyugtalan Mayong törzs harcias természetével.De azért jó gyerek volt, és nagyon gyászolom.Ugye megértesz, Teddy? Nem bírok városiember lenni! Nem tudok másképpen élni. És ittakarom befejezni... Szenvedélyem lett a harc apetróleumért. Csak itt érzem jól magam avadonban. Ha Londonban maradok, talán be-teg, fáradt öregember lettem volna, így pedig,azt hiszem, messze vagyok még a végelgyen-

güléstõl.- Én is azt hiszem - felelte Teddy, és tétovamozdulattal dagadt állkapcsához nyúlt. Azutánõ is elmondta a történetét, amelynek az elejétmaga sem ismerte. Az apja sem tudta megolda-ni. Valószínû, hogy Gordon és a repülõgépeösszefüggésben állnak a dologgal...- Szeretem Mary O'Brient - fejezte be Teddy-, és meg kell kapniuk azt, ami megilleti õket.- Legyen... - mondta szomorúan az öreg. -Úgysem bántottam volna õket. Robert O'Briensértetlen és jó helyen van. Csak a határidõlejártáig akartam visszatartani õket a közelimangbattu törzsnél, ahol jól bántak volna ve-lük. De hát a te kedvedért... elmehetünk õhe-lyettük leopoldville-be és mi jelenthetjük be azõ igényüket.Elindultak együtt Stanleyville felé. Maryt hiá-bavaló lett volna keresni, õ bizonyára folytattaaz útját. Stanleyville-nél azonban tragikus meg-lepetésben volt részük.A függõhidat elszakította a vihar.- A mi jóakaratunk most már nem segít,fiam. A legközelebbi híd ötnapnyira van innen,és a megáradt Kongón legalább egy hétig nem

lehet átkelni...Addigra régen lejár az opció.- De a mi vállalatunk nem fog igényt tarta-



ni...- Másnak kapartuk ki a gesztenyét... Mártöbb vállalat tudja, hogy petróleum van errefelé.A lejárat napján legalább négyen lesznek ott. Detalán átjutott a leány még a hídon.Nem jutott át. A bennszülöttek látták azinnensõ parton, miután a híd leszakadt.

Csendben mentek visszafelé. Teddy elhatá-rozta, hogy kárpótolni fogja az O'Bríen testvé-reket. De mivel? Nem fognak szóba állni vele.Hiába!Két napig az õserdõben mentek. A Próféta úgyismerte a vadont, mint London valamelyikkisebb kerületét. Teddy büszke volt az apjára.Két nap múlva feltûntek a bennszülött kuny-hók. A vadak kisereglettek a tisztásra, ésamikor Teddyt megpillantották, valamennyienharsány, diadalmas üdvözlésbe törtek ki:- Gordon! Gordon! - Azután vad harci tánc-

ba fogtak. Az öreg csodálkozott.- Ezekhez érkeztem meg - magyaráztaTeddy. - Arab kubíkosoknak néztem õket.Kérlek.., ha lehet, ne menjünk most a fogoly-hoz... nem bírnám...A kövér fõnök abbahagyta a táncot, és valamitmagyarázott Emersonnak. Az öreg nagyon elko-molyodott, intett Teddynek, és megindult afõnök után.- Mi történt? - kérdezte Teddy.- Majd meglátod. Tegnapelõtt különben ittjárt O'Brien atya. A fõnök hívatta. A foglyotügyesen eldugták elõle.

Agyagos tisztásra értek. A tisztáson egy sír-hant domborult, és egyszerû fakereszt voltrajta, amelyen ez állt beleégetve:ITT NYUGSZIK:EVANS GORDONpilótatisztItt volt tehát a megoldás. A fakereszt alatt. Arejtvény most is rejtvény volt még, de így, mintkeresztrejtvény, már megoldhatóbbnak látszott.Mikor Mary kiszabadult Howard kezébõl,elõször a sûrûbe menekült, hogy üldözõit leráz-za. Sokáig rohant a fák között a tombolóviharban. A pálmalevelek vastag sugárban lo-csolták rá az összegyülemlett esõvizet, kúszó-gyökerekbe botlott, elvágódott... Megint felug-rott... és futott... Mikor úgy érezte, hogy alapo-san eltávolodott a támadóktól, ismét kisietettaz útra. Az orkán elmúlt. A Kongó elhagyatott,meredek partjai, a távoli ég alján keletkezõkeskeny fénycsík, gyászos, szomorú, sápadtvilágításban emelkedett ki az éjszakából. Biztosvolt benne, hogy a fivérét megtámadták, ésvalószínûleg elhurcolták. Most tehát csak õjuthat el leopoldville-be. Stanleyville itt vanelõtte... Mikor kifulladtan, elcsigázottan a híd-

hoz ért, ahol néhány bennszülött összedõltvályogkunyhók között munkálkodott, döbben-ten állt meg. Az elszakadt híd a túlsó partról



csüngött le összecsavarodva... A Kongó szintetengerré duzzadva örvénylett lent...Mindennek vége! A bennszülöttekhez fordulttanácsért. Ezek vállukat vonogatták. Majd né-hány nap múlva kijönnek leopoldville-bõl meg-csinálni a hidat.Egy öreg néger mégis segített rajta. Ott

távolabb lakik a postamester, annak van egyhátaslova. Azon talán eléri Brazzaville-nél avasúti hidat, és némi késéssel beérhet leopold-ville-be. Nem sok reménye volt rá, hogy idejé-ben odaér, de meg kellett próbálni. Fáradtan,ázottan, tíz perc múlva nyeregbe ült és vágta-tott... Ötven fokig emelkedett a meleg. Az esõvelteleszívott föld, mint valami hatalmas katlan,láthatóan gõzölgött, miazmás párákat hömpöly-getve a fullasztó, pállott, nyirkos vidéken. Alány percenként úgy érezte, hogy lefordul anyeregbõl. Másnap éjfélre elérte a brazzaville-i

hidat, amelyen már villanyégõk voltak. Egésztestében remegett és tajtékzott a ló. Õ sem voltkülönb állapotban. Haja csapzottan lógott azarcába, ronggyá szakadt ruhája sáros foszlá-nyokban lógott róla.Autót bérelt leopoldville-ig. Nemrégen ké-szült el a mûút, és a vasútépítkezés személyzeterészére néhány autó állt a város garázsában. Félkettõkor már útban volt, egy Európából kiselej-tezett, alacsony, úgynevezett Lancia Lambdávala fõváros felé. Ültében eldõlt, és nyomban ájultálomba merült. A zökkenõknél a feje erõsenodacsapódott az autó oldalához, de a szemét

sem nyitotta fel rá.Másnap reggel a kormányzóság elõtt állt megaz autó, és a sofõr felkeltette. Bicegve, mindenmozdulatánál fájdalmas szisszenéssel ment fela lépcsõn sürgõ-forgó emberek között. A sza-kadt, piszkos, tántorgó lányt mindenki megnéz-te.- Hányadika van ma? - kérdezte az egyikaltisztet.- Harmadika.Elkésett! Szeretett volna hangosan felzokogni.Az illetékes ügyosztály tisztviselõje sem nyug-tatta meg:- A bantuföldi opció lejáratára nagyon sokanjegyeztették elõ magukat. Egész bizonyos, hogyelsején kiadták az új kutatási engedélyt. -Közben egy nagy könyvben lapozott. - Bacrin...Baju... Balaba... Itt van! Bantu!... A Loandafelsõ folyásánál...- Ez az... - mondta küszködve Mary.- Elsejei bejegyzés történt. - A lány majdnemelájult. Nagyon távolról hallotta a hivatalnokhangját, aki a könyvbõl olvasott:- "Az elõjegyzések elbírálása nélkül az enge-délyt, a benyújtott térképek és vizsgálati anyag

alapján, továbbra is Robert O'Brien mérnökkapta meg."Mary két kézzel az asztalra támaszkodva



felemelkedett.- Mi... mit?...- Az opció az eddigi engedményes birtokábanmaradt, miután kellõképpen valószínûsítenitudta, hogy kutatásai eredménnyel jártak.- És ki... és ki jelentette be?...- A bejelentés - mondta a tisztviselõ, és a

könyvbe nézett - Theodor Emersonné születettMary O'Bríen nevében történt... De Miss!...Blackwood, mit tátja itt a száját? Jöjjön, fek-tessük a misst a kerevetre!...Mikor Mary felnyitotta a szemét, szép fehérhelyiségben feküdt.A Leopoldville-i kórház különszobája volt. Egyorvos és egy ápolónõ ült az ágya mellett.- Semmi baj... Nagyon kimerült volt - mond-ta az orvos. - Hogy van?- Köszönöm - felelte Mary, és nyombanemlékezett mindenre. - Igazán csak fáradtság

volt...Valaki eltolta most az ápolónõt és az orvost.Teddy lépett elõ csúfondáros vigyorgásával:- Halló, Sárga Anya! Mit szólna egy tányérhúsleveshez? Ha a doktor úr nem tartanakuruzslónak, melegen ajánlanám.Az idea az orvosnak is tetszett, és az ápoló-nõvel együtt távoztak. Marynek valami össze-szorította a torkát, miközben Teddy leült azágya mellé, és megveregette a lány fehér, erõtlenkezét:- Semmi baj, Mary! Maguké az egész rondapetróleum!... Akármi legyek, ha egy pohár

koktél nem ér többet hat vagon olajnál. De hogyjutott eszébe azon a kapun bejönni? Én afõbejáratnál vártam. Valóságos labirintus egyilyen kormányzóság... Hol is hagytuk el? Jaigen. Éjszaka, mikor egy urat belöktem aKongóba. Köszönöm, nõvér, majd én megita-tom... Addig egy szót sem beszélek, amíg nemissza ki a húslevest... Szóval akkor a másikúrral kezdtünk dulakodni, ezzel a bizonyosPrófétával... Errõl kiderült, hogy... hát izé...csakugyan van valami köze az Emerson-félevállalathoz... És hát... hm... hogy is mond-jam?. . Rokonom. Apai ágon... igen. Ez nagyonkülönös, és én is köhögtem volna tõle, ha éppenhúslevest eszem... Szóval ezzel az úrral kibé-kültünk, és miután láttuk, hogy leszakadt a híd,szomorúan visszamentünk a kedves bantukhoz,akiknek a fõnöke régi barátom, egy jámborkézevõ. A maga fivérét is õrzi... Köszönöm, jól.Semmi baja. Csak egész csúnyán káromkodik.Különben üdvözli magát... Hát kérem, itt meg-találtuk a pilóta sírját. Ez az én szegény Gordonbarátom valószínûleg ide repült velem tréfából.Szép kis víkendprogram... Na és úgy látszik,míg én aludtam, rajtaütött egy vadállat és

szétmarcangolta. A bantu törzs retteg a katonaimegtorlástól. A varázslójuk álmoskönyve sze-rint fehér embert megölni közeli akasztást



jelent. Rögtön elrohantak a maga papájáért, aki,úgy látszik, megtalálta a szerencsétlen Gordontárcáját is, megnyugtatta a bantukat, hogy senkisem gyanúsítja õket, illõ módon eltemette sze-gény Gordont, és elment, nem is sejtve, hogyaz egyik kunyhóban ott fekszik a fia megkötöz-ve. Ahogy ott szegény Gordon sírja körül ültünk

az ap... azzal a bizonyos ismerõs úrral, anapfény egyszer csak megcsillant a bokrokközött... Ott állt felületesen elfedve Gordonrepülõgépe! A többit képzelheti. A tartálybanelegendõ benzin volt... Egész jó pilóta vagyok,a starthely ideális, tiszta, sima agyagterület.Kedves fivére igen keresetlen és közvetlenszavakkal fejezte ki nézetét, mikor látta, hogya zsebeiben kotorászom, és elveszem a térképetaz összes okiratokkal együtt. Amit rólam mon-dott, az hagyján, de a rokonságomat nem isismeri... Szóval, anélkül hogy hosszas magya-

rázgatásokba bocsátkoztam volna, a szükségesírásokkal a géphez siettem, percek alatt üzem-képes állapotban volt, ismerõsömmel együttkitoltuk az agyagos földre, és nemsokára alevegõbe emelkedtem. Mondanom sem kell,hogy ezt a látszólag szörnyû távolságot a gépkét óra alatt lenyelte, és fél nappal elõbb értemide a kelleténél. Kérdezték, hogy milyen jogonjelentem be az igényt, ekkor mondtam azt amegbocsáthatatlan hazugságot, hogy családtagvagyok, mint a maga férje... Mondanom semkell, hogy tisztában vagyok azzal, mennyirekínos ez önnek, de szolgáljon mentségemre...

Nem folytathatta tovább. Két fehér kéz fogtameg a fejét, és lehúzta...Mary és Teddy esküvõjén, valahonnan Auszt-ráliából, ahogy a lapok írták, megjelent azidõsebb Emerson is. Nagyobb érdeklõdés vettekörül, mint a fiatal párt. A hatalmas, szélesvállú, galambõsz hajú, napbarnított ember im-pozáns jelenség volt. Vállain szokatlanul feszülta frakk, és kék szeme egy húszéves fiatalemberderûs pillantásával tekintett mindenkire.Esküvõ után elbúcsúzott. Hosszabb útra in-dult. Azt mondta, New Yorkba kell mennie.Mary, aki rövid idõ alatt nagyon megszeretteapósát, szomorúan integetett a vonat után,azután a férjéhez fordult.- Vajon mikor tér megint vissza hozzánk?Teddy elgondolkozott:- Azt csak az isten tudja, drágám... és talána Próféta.

rejto jeno vikend a pokolban

Documents