sapientia szerzetesi hittudomÁnyi fŐiskola2fvar/www... · a keresztény életbe való beavatás...

SAPIENTIA SZERZETESI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA

OICA

FELNŐTTEK BEAVATÁSA

A KERESZTÉNY ÉLETBE

Főiskolai jegyzet,

kizárólag a hallgatók használatára

Budapest, 2007.

Az előkészített szöveget jegyzetté alakította és gondozta:

Dr. Pákozdi István

tanszékvezető tanár

Minden jog fenntartva,

beleértve a bárminemű eljárással való

sokszorosítás jogát is.

A II. VATIKÁNI EGYETEMES SZENT ZSINAT

HATÁROZATA SZERINT MEGÚJÍTOTT

ÉS VI. PÁL PÁPA TEKINTÉLYÉVEL KIHIRDETETT

RÓMAI SZERTARTÁSKÖNYV

ORDO INITIATIONIS

CHRISTIANAE ADULTORUM



ELŐKÉSZÍTETTE:

A MKPK MEGBÍZÁSÁBÓL AZ ORSZÁGOS LITURGIKUS TANÁCS (OLT),

BUDAPEST 1999.

ISTENTISZTELETI KONGREGÁCIÓ

15/72. szám

HATÁROZAT

A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat határozatot hozott a felnőttek keresztségi rendjének

átvizsgálására. Elrendelte a felnőttek többfokozatú katekumenátusának megújítását úgy, hogy a

katekumenátus ideje kellő oktatással történjék, és megfelelő időközönként szertartásokkal megszentelt

legyen. A Zsinat azt is elrendelte, hogy a katekumenátus újrabevezetése kapcsán a felnőttek

keresztségének ünnepélyes, illetve egyszerű módját is dolgozzák át.

Ezen határozatok szerint az Istentiszteleti Kongregáció elkészítette a felnőtteknek a keresztény

életbe történő beavatása új rendjét, és miután VI. PÁL pápa azt jóváhagyta, gondoskodott annak

közzétételéről. Ezt a kiadást hivatalosnak nyilvánítja, hogy ez lépjen a Rituale Romanum, vagyis a

Római Szertartáskönyv eddigi felnőttkeresztelési szertartásának helyébe. Egyúttal elrendelte, hogy ezen

szertartásrend latinul azonnal használható legyen; népnyelven pedig a Püspöki Konferenciától

meghatározott időponttól, miután elkészült a fordítás, és azt az Apostoli Szentszék megerősítette.

Az ellenkező jogszabályok hatályukat vesztik.

Az Istentiszteleti Kongregáció Székhelyén, 1972. január 6-án, Urunk megjelenésének

főünnepén.

ARTUR TABERA

bíboros, prefektus

A. BUGNINI

titkár

5

BEAVATÁS A KERESZTÉNY ÉLETBE

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

1. A keresztény életbe való beavatás szentségei által az emberek megszabadulnak a sötétség

hatalmából, Krisztussal együtt meghalnak, eltemetkeznek és feltámadnak, megkapják a fogadott fiúság

Lelkét, és Isten népének közösségével együtt ünneplik az Úr halálának és feltámadásának emlékét.

2. Akik a keresztség által Krisztus testének tagjaivá lesznek, a víz és a Szentlélek által új

teremtménnyé válnak: Isten népévé alakulnak, minden bűnük bocsánatát elnyerve a sötétség

hatalmából megszabadulnak, és a fogadott fiúság állapotába1 kerülnek. Ezért Isten gyermekeinek

nevezik őket, és valóban azok is2. Akiket pedig a Szentlélek megjelöl ajándékaival a bérmálás

szentségében, azok tökéletesebben hasonulnak az Úrhoz, eltelnek Szentlélekkel, hogy a világ színe

előtt tanúbizonyságot tegyenek róla, és így Krisztus teste minél előbb kiteljesüljön3. Végül az

Eucharisztia lakomájában részesülve az Emberfiának testét és vérét veszik magukhoz, hogy elnyerjék

az örök életet4 és kifejezzék Isten népének egységét; önmagukat pedig Krisztussal együtt felajánlva

részesei legyenek a megváltott emberiségnek5, az egész áldozatnak, amelyet a legfőbb Pap mutat be

Isten előtt. Így működnek közre abban, hogy a Szentlélek tökéletesebb kiáradásával az egész emberi

nem eljusson Isten családjának egységébe.6 A keresztény életbe való beavatás három szentsége tehát

így kapcsolódik össze egymással, hogy teljes nagykorúságra vezesse a Krisztusban hívőket, akik az

egész keresztény nép küldetését töltik be az Egyházban és a világban.7

1 Vö. Kol 1, 13; Róm 8, 15; Gal 4, 5; vö. Trentói Zsinat VI. ülése. Határozat a megigazulásról, 4. fejezet: Denzinger 786

(1524). 2 Vö. 1 Jn 3, 1.

3 Vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat az Egyház missziós tevékenységéről, 36. szám.

4 Vö. Jn 6, 55.

5 Szent Ágoston: De Civitate Dei, X, 6: PL 41, 284; II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikai konstitúció az

Egyházról, 11. szám; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 2. szám. 6 Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikai konstitúció az Egyházról, 28. szám.

7 Uo., 31. szám

6

I. A KERESZTSÉG SZENTSÉGÉNEK MÉLTÓSÁGA

3. A keresztség – az életnek és Isten országának kapuja – az Újszövetség első szentsége. Krisztus

ezt a szentséget mindenki számára rendelte, hogy örök életük legyen,8 majd pedig az evangéliummal

együtt Egyházára bízta, midőn apostolainak megbízást adott: „Menjetek, tegyetek tanítványommá

minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében!”9 Ezért tehát a

keresztség elsősorban annak a hitnek szentsége, amellyel az emberek – a Szentlélek kegyelmétől

megvilágosítva – Krisztus evangéliumát elfogadják. Nincs tehát fontosabb és sajátosabb feladat az

Egyház számára, mint az, hogy mindnyájan – vagyis a felnőtt hitjelöltek is, meg a keresztelendő

kisdedek szülei és keresztszülei is – felgyulladjanak arra az igaz és cselekvő hitre, amely által,

Krisztushoz ragaszkodva, vállalják vagy megerősítik a vele kötött új szövetséget. Ezt szolgálja mind a

hittanulóknak adott lelkipásztori oktatás, mind a szülők előkészítése, mind pedig az igeliturgia és a

keresztségi hitvallás.

4. A keresztség továbbá az a szentség, amely által az emberek az Egyház tagjaivá válnak, a

Szentlélekben Isten hajlékává épülnek egybe,10

királyi papsággá és szent nemzetté lesznek.11

Végül a

keresztség az a szentségi egyesítő kötelék, amely megvalósul mindazok között, akiket e szentséggel

megjelöltek.12 E megváltoztathatatlan hatás miatt, amelyet a római liturgiában maga a szentség

kiszolgáltatásának szertartása is kifejez, amikor a keresztelteket Isten népének jelenlétében krizmával

megkenik, a keresztség szertartásának igen nagy tekintélye van minden keresztény előtt. Nem szabad

megismételni, ha már egyszer – akár különvált testvéreink is – érvényesen kiszolgáltatták.

5. Az élet igéje által való megtisztulás fürdője,13

vagyis a keresztség az embert minden bűnnek –

akár az áteredő, akár a személyes bűnnek – szennyétől tisztára mossa, az isteni természet részesévé14

és

Isten fogadott fiává15

teszi. A keresztség ugyanis, miként a víz megáldásakor mondott könyörgések

kifejezik, a titokzatos újjászületés16

és megújulás fürdője Isten gyermekei számára. A Szentháromság

nevében való keresztelés azt eredményezi, hogy akiket az ő nevében jelölnek meg, azok neki

szenteltetnek, s az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel lépnek életközösségre. Erre a méltóságra

készítenek elő és vezetnek el a bibliai olvasmányok, az egyetemes könyörgések és a hármas hitvallás.

6. Az ószövetségi megtisztulásokat messze felülmúlva, a keresztség az Úr szenvedése és

feltámadása titkának ereje által adja ezt a hatást. Akik ugyanis megkeresztelkednek, azok egybenőnek

Krisztussal az ő halálának hasonlóságában: vele együtt eltemetkeznek a halálba,17

vele együtt

győzedelmeskednek a halálon, és vele együtt feltámadnak.18

A keresztségben ugyanis maga a húsvéti

misztérium ismétlődik és valósul meg, minthogy az emberek feltámadnak benne a bűn halálából az

életre. A keresztség kiszolgáltatásakor tehát – főként ha Húsvét vigíliáján vagy vasárnap történik – a

feltámadás örömének kell megnyilvánulnia.

8 Vö. Jn 3, 5.

9 Vö. Mt 28, 19.

10 Vö. Ef 2, 22

11 Vö. 1 Pét 2, 9.

12 Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat az ökumenizmusról, 22. szám.

13 Vö. Ef 5, 26.

14 Vö. 2 Pét 1, 4.

15 Vö. Róm 8, 15; Gal 4, 5.

16 Vö. Tit 3, 5.

17 Vö. Róm 6, 5. 4.

18 Vö. Ef 2, 5. 6.

7

II. A KERESZTSÉG KISZOLGÁLTATÓJA ÉS A KÖZREMŰKÖDŐK

7. Isten népének, vagyis az Egyháznak mint az apostoloktól kapott hit őrzőjének és táplálójának

egyik legfontosabb feladata a keresztség előkészítése és a keresztény tanítás. A felnőtteket az Egyház

szolgálata által hívja meg a Szentlélek az evangélium befogadására, és a kisdedek megkereszteléséhez

és neveléséhez az Egyház hite szolgáltat alapot. Igen fontos tehát, hogy már a keresztség

előkészítésében katekéták (világi hitoktatók) és egyéb világiak is együttműködjenek a papokkal és a

szerpapokkal. Szükséges ezenfelül, hogy a keresztség kiszolgáltatásánál ne csak a keresztszülők meg a

szülők és a rokonok képviseljék Isten népét, hanem – amennyire csak lehetséges – a barátok, az

ismerősök, a szomszédok és a helybeli egyházközség tagjai közül is minél többen. Cselekvően

vegyenek részt a szertartásban, hogy megnyilvánuljon a közös hit, és kifejeződjék az a közös öröm,

amellyel az Egyház az újonnan megkeresztelteket tagjaivá fogadja.

8. Az Egyháznak ősi szokása, hogy felnőttet nem bocsát a keresztség szentségéhez a keresztény

közösségből választott keresztszülő nélkül, aki a keresztelendőt legalább a keresztség felvételére való

végső előkészületben segíti, és közreműködik abban, hogy a keresztsége után is állhatatos maradjon a

hitben és a keresztény életben.

De a kisded keresztelésénél is ott kell lennie a keresztszülőnek, hogy megjelenítse egyrészt a

keresztelendőnek lelkileg kibővült családját, másrészt az Anyaszentegyház szerepét. Szükség esetén

pedig segíti a szülőket, hogy a gyermek előrehaladjon a hitben, és hitéről életével is tanúságot tegyen.

9. A keresztszülőnek közre kell működnie legalábbis a keresztséget megelőző szertartásoknál és a

keresztség kiszolgáltatásánál, hogy a felnőtt keresztelendőnek hitéről tanúskodjék, vagy – ha kisdedet

keresztelnek – a szülőkkel együtt megvallja az Egyház hitét.

10. Emiatt szükséges, hogy a hitjelölt által vagy a család által választott keresztszülő rendelkezzék

az alábbi adottságokkal, hogy a 9. számnál megjelölt sajátos liturgiai ténykedéseit el tudja látni. Erről a

lelkipásztornak meg kell győződnie. A keresztszülő tehát:

1) legyen elég érett ennek a tisztségnek betöltésére;

2) olyan legyen, aki már részesült a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szentségében;

3) a katolikus Egyházhoz tartozzék, és jogilag ne legyen eltiltva a keresztszülői tisztségtől. A

különvált egyházhoz tartozó, de Krisztusban hívő megkeresztelt ember lehet a keresztség tanúja, ha a

szülők úgy kívánják, de csak katolikus keresztapával (vagy keresztanyával) együtt. Tartsuk azonban

szem előtt az ökumenikus ügyek különféle eseteire megállapított szabályokat (Vö. Ökumenikus

direktórium, 57. szám).

11. A keresztség rendes kiszolgáltatói a püspökök, az áldozópapok és a szerpapok. Valahányszor

ezt a szentséget kiszolgáltatják, minden egyes alkalommal gondoljanak arra, hogy Krisztus nevében és

a Szentlélek ereje által működnek az Egyházban! Legyenek tehát gondosak Isten igéjének

szolgálatában és a szentség kiszolgáltatásában! Kerüljenek minden oly ténykedést is, amelyet a hívek

joggal személyválogatásnak minősíthetnének!19

19

Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció a szent liturgiáról, 32. szám; Gaudium et spes lelkipásztori

konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, 29. szám.

8

12. A püspökök, minthogy ők Isten titkainak legfőbb sáfárai és a reájuk bízott egyház liturgikus

életének vezetői,20

irányítsák a keresztség kiszolgáltatását, amely által Krisztus királyi papságának

leszünk részeseivé!21

Ne mulasszák el, hogy – főképpen Húsvét vigíliáján – személyesen is

kiszolgáltassák a keresztséget! Kiváltképp gondjuk legyen a felnőttek előkészítésére és keresztelésére.

13. A lelkipásztorok kötelessége, hogy a reájuk bízott felnőttek előkészítésében és

megkeresztelésében a püspök segítségére legyenek, hacsak ő másképpen nem rendelkezik. Feladatuk

továbbá, hogy a keresztelendő gyermekek szüleit és keresztszüleit megfelelő lelkipásztori segítséggel,

világi hitoktatók vagy más alkalmas világi személyek bevonásával előkészítsék és támogassák, végül

pedig, hogy a gyermekeknek a szentséget kiszolgáltassák.

14. A többi áldozópap és diakónus a püspök vagy a plébános kívánságára vagy jóváhagyásával mint

az ő segítőtársaik vesznek részt a keresztség előkészítésében és kiszolgáltatásában.

15. A keresztelő pap a szertartás folyamán igénybe veheti más áldozópapok vagy szerpapok,

valamint világi hívek segítségét is a reájuk tartozó szerepkörben, főképpen akkor, ha sok a

keresztelendő, ahogy erről a szertartás szóbanforgó részeiben az előírás szól.

16. Súlyos életveszélyben, de kiváltképp a halál óráján – ha nincs jelen pap vagy szerpap – a

keresztséget bármely hívő, sőt bármely más, helyes szándéktól vezérelt ember kiszolgáltathatja; néha

köteles is kiszolgáltatni. Ha pusztán életveszélyről van szó, lehetőleg hívő ember szolgáltassa ki a

keresztséget, alkalmazva a szentség kiszolgáltatásának e kötetben közölt rövidebb szertartását (lásd

283-294. szám). Kívánatos azonban, hogy ilyen esetben is gyülekezzék össze egy kis közösség, vagy

legalább legyen ott – amennyire csak lehetséges – egy vagy két tanú.

17. A világi hívek, mint akik részesei az általános papságnak, képességeik szerint jól ismerjék a

szükség esetén való keresztelés helyes módját! Tanítsák meg rá őket a lelkipásztorok, a szerpapok és a

hitoktatók! A püspökök pedig gondoskodjanak arról, hogy egyházmegyéjükben megfelelő lehetőség

legyen ennek oktatásra!

III. MI SZÜKSÉGES A KERESZTSÉG KISZOLGÁLTATÁSÁHOZ?

18. A keresztvíz természetes és tiszta víz legyen, egyrészt, hogy alkalmas szentségi jel lehessen,

másrészt egészségi okokból.

19. A keresztelőkút vagy az az edény, amelyben a keresztség kiszolgáltatásához a vizet

alkalomszerűen előkészítik, tiszta és díszes legyen.

20. Gondoskodjunk arról is, hogy a víz szükség esetén – az éghajlat kívánalmai szerint –

megmelegíthető legyen.

21. A pap vagy a szerpap – a sürgős szükség esetét kivéve – csak erre a célra megáldott vízzel

kereszteljen. Ha Húsvét vigíliáján keresztvizet szenteltek, a megszentelt vizet lehetőleg meg kell tartani

az egész húsvéti idő alatt, és azt kell használni, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a keresztség

20

II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus határozat a püspökök lelkipásztori tisztségéről, 15. szám. 21

II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikai konstitúció az Egyházról, 26. szám.

9

szentségének a húsvéti misztériummal való kapcsolata. Kívánatos, hogy a húsvéti időn kívül minden

egyes kereszteléshez külön szenteljünk vizet, hogy épp a vízszentelés szavai világosan jelezzék az

üdvösség titkát, amelyet az Egyház ünnepel és hirdet. Ha a keresztelőkút olyan szerkezetű, hogy a víz

folyik belőle, akkor a kifolyó vizet kell megáldani.

22. A jog előírásai szerint alkalmazhatjuk akár az alámerítést, akár a leöntést. Az előbbi

alkalmasabb a Krisztus halálában és feltámadásában való részesedés kifejezésére.

23. A keresztség kiszolgáltatásának szavai a latin Egyházban a következők: „Én megkeresztellek

téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.”

24. Az igeliturgiához alkalmas helyet kell előkészíteni a keresztelőkápolnában vagy a templomban.

25. A keresztelés helye, vagyis az a hely, ahol a keresztvíz folyik, vagy ahol azt őrzik, legyen a

keresztség számára fenntartva, és legyen valóban méltó arra, hogy ott vízből és Szentlélekből

újjászülessenek a keresztények. Akár egy kápolnában a templomon belül vagy kívül van ez a hely, akár

a templom valamelyik részében a hívek szeme előtt, úgy kell megválasztani, hogy minél több ember

részvételére nyújtson lehetőséget. A húsvéti gyertyát – a húsvéti időszak elmúltával – a keresztelés

helyén kell tisztelettel őrizni. A keresztség kiszolgáltatása alkalmával égjen, és a keresztelendők

gyertyái könnyen meggyújthatók legyenek róla.

26. Azok a szertartások, amelyeket a keresztség kiszolgáltatása közben nem a keresztelés helyén

kell végezni, legyenek a templomban ott, ahol azok a legjobban megfelelnek mind a jelenlévők

számának, mind pedig a keresztségi liturgia különféle részeinek. Azokat a részeket, amelyeket

általában a keresztelés helyén végzünk, végezhetjük a templom más alkalmas helyén is, ha a

keresztelőkápolna nem tudná befogadni az összes hittanulót vagy jelenlévőt.

27. Amennyiben lehetséges, legyen ünnepélyes közös keresztelés az újonnan születettek részére.

Ugyanabban a templomban pedig a szentséget kétszer ne szolgáltassák ki ugyanazon a napon, hacsak

jogos ok nincs rá.

28. Mind a felnőttek, mind a kisdedek keresztelésének idejéről világosan szó lesz a maga helyén. A

szentség kiszolgáltatása egyébként mindig viselje magán a húsvéti jelleget.

29. A plébános kötelessége gondosan és késedelem nélkül bejegyezni a kereszteltek anyakönyvébe

a megkereszteltek nevét, a keresztség kiszolgáltatóját, a szülőket és a keresztszülőket, valamint a

keresztség kiszolgáltatásának helyét és idejét.

IV. A PÜSPÖKI KONFERENCIÁK HATÁSKÖRE

30. A Liturgikus Konstitúció (63 b. szám) alapján a püspöki konferenciáknak jogukban áll a Római

Rituálé szellemének megfelelő, de az egyes területek szükségleteihez alkalmazkodó szertartást

kidolgozni a helyi Rituálékban, hogy az Apostoli Szentszéktől nyert megerősítés után azt használják

azokon a területeken, amelyekre vonatkoznak.

10

Így a püspöki konferenciákra tartozik:

1) Olyan módosítások meghatározása, amelyekről a Liturgikus Konstitúció 39. számában van szó.

2) Nagy gonddal és bölcsességgel kell mérlegelniük mindazt, ami az egyes népek

hagyományaiból átvehető, és lelkületüknek a legjobban megfelel. A hasznosnak vagy szükségesnek

vélt változtatásokat terjesszék az Apostoli Szentszék elé, és annak hozzájárulásával vezessék be.

3) A már meglévő helyi rituálék sajátos elemeit, ha vannak ilyenek, megtarthatják, amennyiben

azok összhangba hozhatók a Liturgikus Konstitúcióval és a mai szükségletekkel; megfelelőképpen

módosíthatnak is rajtuk.

4) Olyan szövegfordítást készítsenek, amely a különféle nyelvek és kultúrák szellemének a

leginkább megfelel; hozzáadva, amikor hasznosnak látszik, az énekelhető részek dallamát.

5) A Római Rituáléban található Általános tudnivalókat úgy kell módosítani és kiegészíteni,

hogy a szertartások végzői tökéletesen értsék teendőiket, és eredményesen lássák el szolgálatukat.

6) A liturgikus könyvek kiadásánál a püspöki konferenciák gondja az anyag oly módon való

elrendezése, hogy az a lelkipásztori használatra a lehető legalkalmasabb legyen.

31. Különösen figyelembe kell venni a Liturgikus Konstitúció 37-40. és 65. számait a missziós

területeken. A püspöki karoknak kell megítélniük, vajon alkalmazhatók-e a keresztény keresztség

szertartásaihoz azoknak a beavató szertartásoknak elemei, amelyek egyes népeknél szokásban vannak.

Nekik kell eldönteniük, hogy mi engedhető meg.

32. Amikor a Római Rituálé több, tetszés szerint választható formulát közöl, a helyi rituálék

hozzácsatolhatnak ezekhez más, ugyanolyan jellegű formulákat.

33. A keresztség ünnepélyességét az ének igen hathatósan emeli: felszítja a jelenlévők lelkében az

egység tudatát, elősegíti közös imádságukat, végül kifejezi azt a húsvéti örömet is, amelynek a

szertartásban tükröződnie kell. A püspöki konferenciák buzdítsák és segítsék a zenei szakembereket,

hogy dallamokkal ékesítsék azokat a liturgikus szövegeket, amelyek alkalmasnak látszanak arra, hogy a

hívek énekeljék.

V. A SZENTSÉG KISZOLGÁLTATÓJÁNAK JOGKÖRE

34. A keresztség kiszolgáltatója – figyelembe véve a helyi körülményeket és szükségleteket,

valamint a hívek igényeit – készségesen éljen a szertartásban megadott különféle lehetőségekkel.

35. Azokon az alkalmazásokon kívül, amelyeket a Római Rituálé a párbeszédes részekben és az

áldásokban lehetővé tesz, jogában áll a keresztség kiszolgáltatójának, hogy a különféle körülmények

figyelembe vételével egyéb változtatásokat is alkalmazzon. Ezekről kifejezetten is szó lesz mind a

felnőttek, mind pedig a gyermekek keresztségéhez írt Általános tudnivalókban.

11



BEVEZETŐ TUDNIVALÓK

A FELNŐTTKERESZTELÉSRŐL

1. A keresztény életbe való beavatás alább közölt rendje olyan felnőttek számára készült, akik

Krisztus üdvösségének jóhírét meghallották, és szívüket a Szentlélek megnyitotta. Tudatosan és

szabadon keresik az élő Istent, és ráléptek a hit és a megtérés útjára. A keresztény beavatás e rendje

által a felnőttek hathatós lelki segítséget kapnak, hogy alkalmas időben gyümölcsözően vegyék fel a

beavatás szentségeit.

2. Ez a beavatási rend nemcsak a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szentségeinek

szertartását tartalmazza, hanem a katekumenátus mindazon rítusait is, amelyeket az Egyház ősi

gyakorlata kipróbált, és a mai missziós körülmények között a világ minden részén használnak. A

mindenfelől jelentkező igénynek tett eleget a II. Vatikáni Zsinat, amikor elrendelte a katekumenátus

bevezetését, illetve a helyi hagyományokhoz való alkalmazását.

3. Hogy mindez jobban megfeleljen az Egyház lelkipásztori tevékenységének, illetve a missziós

közösségek, a plébániák valamint a katekumenek igényeinek és körülményeinek, a Beavatás rendje

először a teljes, azaz a közösségi formát közli, amely több személy előkészítésére alkalmas (vö. 68-

239. szám). Ebből a lelkipásztorok kiválaszthatják az egy személy beavatására alkalmas formát.

Különleges esetekre olyan egyszerűbb forma áll rendelkezésre, amellyel a beavatás vagy egy

összefüggő (vö. 240-273. szám), vagy több különálló szertartás keretében végezhető (vö. 274-277.

szám). Életveszélyben levők számára rövid forma található (vö. 278-294. szám).

I. A FELNŐTTEK BEAVATÁSI SZERTARTÁSÁNAK

SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE

4. A katekumenek beavatása fokozatosan történik a hívek közösségében, amelynek tagjai a

katekumenekkel együtt átelmélkedik a húsvéti titkok jelentőségét, megújítják saját megtérésüket, és

példájukkal segítik őket a nagylelkű önátadásra a Szentlélek iránt.

5. A beavatás szertartásának rendje alkalmazkodik a felnőttek lelki fejlődéséhez, amely sokféle

lehet Isten gazdag kegyelme, az illető személy szabad közreműködése, az Egyház tevékenysége,

valamint az egyes helyek és korok körülményei szerint.

6. Ebben a folyamatban a keresés és az érlelődés időszakain kívül (vö. 7. szám) vannak fokozatok,

azaz lépcsőfokok (gradus), amelyeken a katekumen fokról fokra halad felfelé.

a) Első fokozat: amikor a katekumen a kezdeti megtérés után jelentkezik, hogy keresztény akar

lenni, az Egyház pedig befogadja a katekumenek közé.

12

b) Második fokozat: amikor a katekumen a hitben már előrehaladt, a katekumenátust már

majdnem befejezte, és odaadóan készül a szentségek felvételére.

c) Harmadik fokozat: amikor a katekumen lelkileg felkészülve megkapja a keresztény beavatás

szentségeit.

A három fokozat tehát, amely a beavatás nagyobb és fontosabb alkalmait jelenti és amelyet

liturgikus cselekmények pecsételnek meg, a következő: az első a katekumenek közé való befogadás, a

második a kiválasztás, a harmadik a beavató szentségekhez járulás.

7. A három fokozat elvezet a keresés és az érlelődés „időszakaihoz”, illetve felkészít azokra:

a) Az első időszak a hitjelölt részére a keresés ideje, az Egyház részéről pedig az evangélizálást

jelenti. Erre szolgál a prekatekumenátus (előjelöltség) időszaka, amely a katekumenek közé való

befogadással zárul.

b) A második szakasz, a katekumenátus időszaka a katekumenek közé való befogadással

kezdődik, és több évig is eltarthat. Ez az időszak a katekézisnek és a vele kapcsolatos szertartásoknak

van szentelve és a kiválasztás (electio) napján végződik.

c) A harmadik szakasz, a megtisztulás és a megvilágosodás időszaka jóval rövidebb:

rendszerint a Húsvét negyven napos előkészületének és a húsvéti szentségek felvételének idejére esik.

d) Az utolsó időszak, a hit elmélyítésének (a misztagógiának) ideje az egész húsvéti időben tart:

arra való, hogy az újonnan megkeresztelt eljusson a keresztény élet megtapasztalásához és ennek első

gyümölcseihez, továbbá, hogy kiépítse és szorosabbá tegye a kapcsolatot a hívek közösségével.

Tehát négy egymást követő időszakról van szó:

– a prekatekumenátus (előjelöltség, előkészület a katekumenátusra) az első evangélizálásra;

– a katekumenátus (a katekumenek előkészülete) a teljes katekézisre;

– a megtisztulás és megvilágosodás (purificatio et illuminatio) a behatóbb lelki felkészülésre;

– a misztagógia (a hit elmélyítése és megtapasztalása) pedig a szentségi és a közösségi élet

megtapasztalására szolgál.

8. Mivel a keresztény életbe avatás nem más, mint Krisztus halálában és feltámadásában való első

szentségi részesedés, és mert a megtisztulás és megvilágosodás ideje rendszerint a Szent Negyvennap

idejére esik,22

a „misztagógia” ideje pedig a Húsvéti időre, az egész beavatásnak húsvéti jellegűnek kell

lennie. A Szent Negyvennap a kiválasztottak számára az elmélyültebb előkészületet, a Húsvéti vigília

pedig a beavatási szentségek felvételének rendes idejét jelenti. Nem tilos azonban e szentségek

felvételét más időben ünnepelni, ha ez lelkipásztori szempontból szükséges.

A) Az evangélizálás és a „prekatekumenátus”

9. Bár a beavatás a katekumenátusba való befogadással kezdődik, mégis a prekatekumenátusnak

nagy jelentősége van, és általában nem szabad elhagyni. Ekkor történik ugyanis az evangélizálás,

amelyben bizalommal és kitartóan hirdetik a katekumenátusra készülőknek az élő Istent, és Jézus

Krisztust, akit az Atya mindenki üdvözítésére küldött; és kérik a Szentlelket, hogy nyissa meg szívüket,

hogy a hitet szabadon elfogadva megtérjenek, és hűségesen ragaszkodjanak az Úrhoz, mert ő az út, az

igazság és az élet, aki lelkük minden várakozását betölti, sőt felülmúlja.23

22

Vö. II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum concilium konstitúció a szent liturgiáról, 109. szám. 23 II. Vatikáni Zsinat Ad gentes határozat az Egyház missziós tevékenységéről, 13. szám.

13

10. Az Isten segítségével végzett evangélizálás nyomán fakad a hit és a kezdeti megtérés, amellyel

ki-ki késztetést kap, hogy a bűntől elforduljon, és visszatérjen Isten szeretetének nagy titkához. A

prekatekumenátus teljes idejét erre az evangélizálásra kell fordítani, hogy megérlelődjék Krisztus

követésének és a keresztség kérésének igazi szándéka.

11. Ebben az időszakban a katekéták, a diakónusok és a papok – esetleg a világi hívek is – a

hitjelölteknek megfelelőképpen tárják fel az evangéliumot: figyelmesen segítsék őket, hogy tiszta,

világos szándékkal működjenek közre az isteni kegyelemmel; könnyítsék meg a hitjelöltek számára a

keresztény családokkal és közösségekkel való kapcsolatot.

12. A püspöki konferenciák gondoskodjanak ezen rokonszervezők (szimpatizánsok) megfelelő

evangélizálásának és bemutatásának a helyi adottságokat figyelembe vevő módjáról. Szimpatizánsok

alatt azokat értjük, akik még nem hisznek teljesen, de hajlandóságot mutatnak a keresztény hitre.

Bemutatásuk

1) történjék kötetlenül és előírt formaságok nélkül. Ez a bemutatásuk ugyanis szándékuk

kinyilvánítására való, nem pedig hitük megvallására.

2) a helyi feltételekhez és adottságokhoz igazodjék. Egyes jelöltek számára ugyanis a

keresztény lelkiséget kell megmutatni, amelyet szeretnének megismerni és megtapasztalni, mások

számára viszont, akiknek katekumenátusa bizonyos okokból halasztást szenved, kívánatos, hogy

odatartozásuknak valami egyéni vagy közösségi külső jelét kapják.

3) a helyi közösség összejövetelének keretében történjék, időt adva a barátkozásra és a

beszélgetésre. Pl. egyik barátja bemutatja a szimpatizánst, majd a pap vagy a közösség valamelyik tagja

közvetlen szavakkal üdvözli.

13. A „prekatekumenátus” időszakában a lelkipásztorok és munkatársaik imával segítsék a

keresztény hittel rokonszenvező szimpatizánsokat.

B) A katekumenátus

14. Igen nagy jelentőségű a katekumenek közé való befogadás szertartása, mert ez az első olyan

nyilvános összejövetel, amelyen a katekumenek kinyilvánítják szándékukat az Egyház színe előtt, az

Egyház pedig apostoli tisztével élve befogadja azokat, akik tagjai szeretnének lenni. Isten kegyelmet ad

nekik, amikor kívánságukat a szertartás keretében kinyilvánítják, az Egyház pedig hivatalosan

befogadja őket, és Istennek való első odaadásukat tudomásul veszi.

15. Ehhez az első lépéshez az a követelmény, hogy a jelöltekben legyenek meg a lelki élet alapjai és

a keresztény tanítás ismerete,24

tudniillik a prekatekumenátus idején szerzett hit, a megtérés kezdete és

az életváltoztatás szándéka, valamint a személyes kapcsolat felvétele Istennel Jézus Krisztus által.

Ezzel együtt jár a bűnbánat első érzése, Isten segítségül hívása és az ima, valamint a keresztény

közösség életének és lelkiségének megtapasztalása.

24 Vö. II. Vatikáni Zsinat Ad gentes határozat az Egyház missziós tevékenységéről, 14. szám.

14

16. A lelkipásztorokra tartozik, hogy a kezesek, a katekéták és a diakónusok közreműködésével

(vö. 42. szám), a jelöltek ezen készségének külső megnyilvánulásait elbírálják.25

Ugyancsak az ő

feladatuk, hogy a már felvett szentségek érvényességére figyelve (vö. Általános tudnivalók, 4. szám),

ügyeljenek arra, hogy aki már meg van keresztelve, újra meg ne keresztelkedjék.

17. E szertartás után mielőbb írják be a Katekumenek könyvébe a katekumenek nevét, továbbá a

szertartást végzőnek és a kezeseknek a nevét, a befogadás napját és helyét.

18. Ettől kezdve ugyanis az Anyaszentegyház a katekumeneket mint sajátjait szereti és gondozza,

ők pedig az Egyházhoz kapcsolódva már Krisztus házanépéhez tartoznak26

. Az Egyház táplálja őket

Isten igéjével, és óvja liturgiája segítségével. A katekumenek pedig érezzék kötelességüknek az

igeliturgián való részvételt, valamint az áldásokban és a szentelményekben való részesedést.

Valahányszor két katekumen egymással, vagy egy katekumen egy meg nem keresztelttel

házasságot köt, ez az előírt szertartással történjék.27 Ha pedig a katekumenátus ideje alatt meghalnak,

keresztény végtisztességben részesüljenek.

19. A katekumenátus hosszabb időszak, amelyben a katekumenek lelkipásztori oktatást kapnak és

gyakorolják a fegyelmezett keresztény életet.28

Ezáltal a belépéskor kinyilvánított lelki készségük

mindinkább éretté válik. Ezt négy úton érik el:

1) A megfelelő katekézis, amelyet a papok, a diakónusok, katekéták vagy más világiak

végeznek, fokozatosan vezesse el őket a keresztény élet teljességére. Ez a katekézis alkalmazkodjék a

liturgikus évhez. A katekézis és az igeliturgián való részvétel segítse a jelölteket abban, hogy

eljussanak ne csak a hittételek és parancsok megtanulására, hanem az üdvösség misztériumának

bensőséges ismeretére is, amelyben részesedni kívánnak.

2) Akik már otthonosan mozognak a keresztény élet gyakorlásában, azok – a kezesek, a

keresztszülők, sőt a hívő közösség segítségével – szokjanak hozzá, hogy minél készségesebben

imádkozzanak Istenhez és tanúskodjanak hitükről. Tegyenek eleget mindenben Krisztus elvárásának,

és tetteikben kövessék a kegyelmi sugallatokat. A felebaráti szeretetet pedig önmaguk megtagadásáig

gyakorolják. Így felkészülve, az újonnan megtértek rálépnek arra a lelki útra, amelyen járva a régi

ember helyett magukra öltik Krisztusban az új embert, aki a hit által meghal a bűnnek és lelkileg

feltámadva Istennek él. Ez az átalakulás magával hozza belső érzésviláguk és erkölcsi magatartásuk

egyre tökéletesebb megváltozását, amelynek társadalmi (szociális) téren is meg kell mutatkoznia és a

katekumenátus idején lépésről lépésre fejlődnie kell. Mivel az Úr, akiben hisznek, az ellentmondás

jele, a megtért ember nemritkán tapasztal nehézségeket és kirekesztést, de örömöket is, amelyeket Isten

bőkezűen ad.29

3) Útjukon az Anyaszentegyház segíti őket megfelelő liturgikus cselekményekkel, amelyek által

fokozatosan megtisztulnak és Isten áldásában részesülnek. Tartsanak számukra megfelelő

igeliturgiákat, sőt már a hívekkel együtt is részt vehetnek az igeliturgián, hogy minél jobban

felkészülhessenek az Eucharisztiában való jövendő részesedésre. Amikor azonban a hívek

közösségében vannak, udvariasan el kell küldeni őket, mielőtt a eucharisztikus ünneplés elkezdődik,

25 Uo., 13. szám. 26 Vö. II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium konstitúció az Egyházról, 14. szám; Ad gentes határozat az Egyház missziós

tevékenységéről, 14. szám. 27 A házasságkötés szertartása, 55-56. szám. 28 Vö. II. Vatikáni Zsinat Ad gentes határozat az Egyház missziós tevékenységéről, 14. szám. 29 Vö. uo., 13. szám.

15

hacsak ez nehézséget nem jelent; meg kell ugyanis várniok a keresztséget, amely által Isten papi

népébe betagolódva jogot kapnak arra, hogy részt vegyenek Krisztus új istentiszteletében.

4) Mivel az Egyház élete apostoli, a katekumenek tanuljanak meg tevékenyen közreműködni az

evangélizálásban valamint az Egyház építésében életük tanúságtételével és hitük megvallásával.30

20. A katekumenátus időtartama függ részint Isten kegyelmétől, részint különböző körülményektől,

úgymint a jelöltképzés módjától, a katekéták, a diakónusok és a papok számától, az egyes katekumenek

közreműködésétől, a jelöltképzés helyére vezető közlekedési eszközöktől, az ott tartózkodás

körülményeitől, a helyi közösség segítségétől. Semmit sem szükséges eleve meghatározni. Ezért a

püspökre tartozik a katekumenátus idejét meghatározni, és módját szabályozni. A püspöki

konferenciák is hozhatnak közelebbi rendelkezéseket tekintettel az illető népek és országok

lehetőségeire.31

C) A megtisztulás és a megvilágosodás időszaka

21. A megtisztulás és a megvilágosodás időszaka (purificatio et illuminatio) a katekumenek részére

rendszerint egybeesik a nagyböjti idővel, mert a Szent Negyvennap – a bűnbánat mellett – a liturgiában

és a katekézisben a keresztségről való megemlékezésre vagy a rá való felkészülésre szolgál.32

A Szent

Negyvennap – a hívek közösségével együtt – lelkileg megújítja a katekumeneket, és felkészíti őket a

húsvéti titok ünneplésére, amelybe a beavatás szentségei kapcsolják majd be őket.33

22. Ez a második lépcső, vagyis a megtisztulás és a megvilágosodás időszaka a lélek és a szív

behatóbb felkészítésére szolgál. Ezen a fokon történik az Egyház részéről a kiválasztás (electio)

szertartása, vagyis azoknak a hittanulóknak a kijelölése és befogadása, akik felkészültségük alapján

alkalmasak arra, hogy a legközelebbi Húsvétkor ünnepélyesen részesüljenek a beavatás szentségeiben.

„Kiválasztás” a neve, mert az Egyház által történő befogadás Isten kiválasztásán alapul, akinek a

nevében az Egyház cselekszik; vagy pedig „a nevek beírása szertartásának”-nak is mondjuk, minthogy

a hitjelöltek a hűség zálogaként nevüket beírják a Katekumenek könyvébe.

23. A „kiválasztás” szertartása előtt vizsgálják meg a katekumeneket: gondolkozásviláguk és

erkölcsi magatartásuk mennyire változott meg, hogyan állnak a keresztény tanítás ismeretével, hol

tartanak a hit és a szeretet gyakorlásában. Ennek alapján kell dönteni alkalmasságukról. A

katekumenek az ünnepség folyamán a közösség előtt kifejezik akaratukat, és a püspök vagy

megbízottja kinyilvánítja véleményét. Nyilvánvaló tehát, hogy a kiválasztás, amely ilyen ünnepség

keretében történik, az egész katekumenátus sarkpontja.

24. Kiválasztásuk és befogadásuk napjától a katekumeneket kiválasztottaknak (electi) nevezik.

„Kérelmezőknek” (competentes) is hívják őket, mert együttesen törekszenek arra és kérik azt, hogy

megkapják Krisztus szentségeit és a Szentlélek ajándékait. „Megvilágosítandóknak” (illuminandi) is

hívják őket, mert a keresztséget „megvilágosodás”-nak (illuminatio) is nevezik, és általa az újonnan

megkeresztelteket a hit fénye árasztja el. Napjainkban azonban szabad más kifejezéseket is használni,

amelyek az egyes vidékek és kultúrák különbözősége folytán az emberek felfogásához és az egyes

nyelvek sajátosságához közelebb állnak.

30 Uo., 14. szám. 31 Vö. II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum concilium konstitúció a szent liturgiáról, 64. szám. 32 Uo., 109. szám. 33 Vö. II. Vatikáni Zsinat Ad gentes határozat az Egyház missziós tevékenységéről, 14. szám.

16

25. Ebben az időszakban a behatóbb lelki felkészítés inkább a lelki összeszedettséget, mint a

katekézist jelenti; a szívre és a lélekre irányul, egyrészt, hogy megtisztítsa azt lelkiismeret-vizsgálattal

és bűnbánattal, másrészt, hogy megvilágosítsa azt Krisztusnak, az Üdvözítőnek mélyebb megismerése

által. Ezt különböző szertartások keretében, főleg a hit megvizsgálása (skrutinium) és az átadás

(traditiones) szertartásai révén érik el.

1) A skrutíniumokat ünnepélyes formában vasárnapokon tartják kettős céllal: egyrészt, hogy a

választottak szívében meggyógyuljon mindaz, ami még gyenge, beteges vagy helytelen; másrészt, hogy

megszilárduljon mindaz, ami helyes, egészséges és szent. A skrutíniumok ugyanis arra irányulnak,

hogy a kiválasztottak megszabaduljanak a bűntől és a sátántól, és megerősödjenek Krisztusban, aki az

út, az igazság és az élet számukra.

2) Az átadás (traditiones) szertartása által az Egyház átadja a kiválaszottaknak a hit és az

imádság megtanulandó szövegeit, tudniillik a Hitvallásnak és az Úr imádságának szövegeit. Ezek a

megvilágosodásukat szolgálják. A Hitvallásban (Symbolum) Istennek az ember üdvére végbevitt nagy

tetteit ünneplik, szívüket a hit és az öröm tölti el. Az Úr imádságában mélyebben megismerik az

istengyermekség szellemét, amellyel Istent Atyjuknak hívják, különösen az egybegyűlt közösségben.

26. A beavató szentségekhez járulás közelebbi előkészülete idején:

1) Figyelmeztessék a kiválasztottakat, hogy Nagyszombaton, lehetőség szerint, tartsanak

munkaszünetet, az időt imádságos összeszedettségben töltsék, és erejükhöz mérten böjtöljenek.34

2) Amikor a kiválasztottak összegyűlnek, ugyanazon napon egyszerre megtarthatók a közelebbi

előkészítő szertartások, mint például a Hitvallás ünnepélyes megvallása, az „Effeta” szertartása, a

keresztény névválasztás, és esetleg a katekumenek olajával való megkenés.

D) A beavatás szentségei

27. A keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia azok a szentségek, amelyek által a kiválasztottak az

Isten népéhez csatlakoznak, bűneik bocsánatát elnyerve megkapják az Isten gyermekeivé fogadás

kegyelmét, a Szentlélek bevezeti őket az idők megígért teljességébe, és az eucharisztikus áldozat és

lakoma által Isten országának előízét élvezik.

a) A felnőttek keresztelésének ünneplése

28. A keresztség ünneplését, amely a vízzel való lemosásban és a Szentháromság lehívásában éri el

tetőpontját, a víz megáldása és a hitvallás készítik elő. Ez a két szertartás szoros összefüggésben van a

vízzel mint jellel.

29. A víz megáldása által a húsvéti misztériumban való részvételre és a víznek a szentségi

cselekményhez való kiválasztására emlékeznek, és először a Szentháromságot hívják segítségül: a víz

teremtményi jellege vallási jelentést kap, és mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy az isteni

misztérium kezdetét vette.

30. A sátánnak való ellene mondásban és a hit megvallásában a keresztelendők tudatos hittel

fejezik ki ugyanazt a húsvéti misztériumot, amelyre emlékezés történt a víz megáldásában, és amelyet a

szertartásvezető a keresztelés szavaival röviden jelez, s amelyet a megkeresztelendő kifejezetten is 34 Vö. II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum concilium konstitúció a szent liturgiáról, 110. szám.

17

megvall. A felnőttek ugyanis csak akkor üdvözülnek, ha önként jönnek, és készek elfogadni Isten

ajándékát. Az a hit, amellyel a keresztség szentségét befogadják, ne csak az Egyház hite, hanem az ő

saját hitük is legyen, és az Egyház elvárja, hogy azt életükben tettekre is váltsák. Amikor

megkeresztelkednek, ne csak passzívan vegyék fel a szentséget, hanem tudatosan, mert szövetséget

kötnek Krisztussal, ellene mondanak a tévedéseknek, és Istenhez ragaszkodnak.

31. Miután élő hittel megvallották Krisztus húsvéti misztériumát, odajárulnak a keresztkúthoz, és

ugyanebben a húsvéti titokban a vízzel való lemosás által is részesednek. Mivel pedig megvallották a

Szentháromságot, ezért a keresztség kiszolgáltatója által lehívott ugyanazon Szentháromság-egy-Isten

az ő gyermekei sorába fogadja, és népe tagjai közé iktatja kiválasztottjait.

32. A vízzel való lemosás – mivel a Krisztus halálában és feltámadásában való titokzatos

részesedést jelzi, amely által a hívek vele együtt meghalnak a bűnnek és örök életre támadnak – teljes

jelentőségét a keresztség kiszolgáltatásakor nyeri el. Ezért válasszák akár a alámerítés, akár a leöntés

módját (ahogyan esetenként alkalmasabb), hogy a különböző hagyományok és körülmények szerint

jobban érthető legyen: ez a lemosás nem csupán tisztálkodási mód, hanem a Krisztusba kapcsolódás

szentsége.

33. A keresztelés után a krizmával való megkenés a megkereszteltek királyi papságát és az Isten

népének közösségébe való besorolásukat jelzi. A fehér ruha új méltóságuk jelképe. A meggyújtott

gyertya azt a hivatásukat jelzi, hogy a világosság gyermekeihez méltóan éljenek.

b) A felnőttek megbérmálása

34. A római liturgia ősi szokása szerint a felnőttet a keresztség felvétele után mindjárt részesítsék a

bérmálás szentségében, hacsak ezt komoly ok nem akadályozza (vö. 44. szám). Ez a kapcsolat jelzi a

húsvéti titok egységét, a szükségszerű összefüggést a Fiú elküldése és a Szentlélek kiáradása között,

valamint a szentségek egybetartozását, amelyek által a két isteni Személy az Atyával együtt lakást vesz

a megkereszteltekben.

35. Ezért, elhagyva a keresztség utáni megkenést (224. szám), a keresztség hatását megvilágító

szertartások után szolgáltassák ki a bérmálást.

c) Az újonnan megkereszteltek első részvétele az Eucharisztiában

36. Végül az Eucharisztia ünneplése következik, amelyben e napon részesülnek első ízben és teljes

joggal az újonnan megkereszteltek, és ezzel beavatásuk teljessé válik. Az újonnan megkereszteltek,

akik a királyi papság méltóságára emelkedtek, az eucharisztikus ünneplésben tevékenyen részt vesznek:

ők végzik a hívek könyörgéseit, és lehetőleg ők viszik az adományokat az oltárra; az egész közösséggel

belekapcsolódnak az áldozati cselekménybe, s mondják az Úr imádságát, amellyel a keresztségben

kapott fogadott istengyermekséget kinyilvánítják. Végül részesedve Krisztus értünk feláldozott

testében és kiontott vérében, bizonyságot tesznek a kapott kegyelmi ajándékokról, és előre megízlelik

az örök ajándékokat.

18

E) A hit elmélyítésének (a misztagógiának) ideje

37. Miután ezt az utolsó fokozatot is elérték, az újonnan megkereszteltek arra törekednek a

közösséggel együtt, hogy a húsvéti misztériumot egyre mélyebben megértsék és azt egyre komolyabban

életre váltsák. Mindezt az Evangéliumról való elmélkedéssel, az Eucharisztiában való részesedéssel és

a szeretet gyakorlásával érik el. Ez a beavatás utolsó időszaka, vagyis az újonnan megkereszteltek hite

elmélyítésének, a misztagógiának ideje.

38. A misztériumok teljesebb és gyümölcsözőbb megértésére úgy lehet eljutni, ha sokat

beszélgetnek az hit ajándékáról, és különösen, ha megosztják tapasztalataikat, amelyeket a szentségek

felvételekor szereztek. Az újonnan megkereszteltek ugyanis lélekben újjászülettek, belülről megízlelték

Isten jóságát és szeretetét, részesedtek a Szentlélekben és megtapasztalták, „milyen édes az Úr”. Ebből

a tapasztalásból, amely a keresztény ember sajátja és gyakorlati életét is gazdagítja, az újonnan

megkereszteltek számára új értelmet nyer a hit, s az Egyház és a világ iránt érzékenyebbé válnak.

39. A szentségek gyakoribb vétele egyrészt megvilágosítja az értelmet a Szentírás mélyebb

megértésére, másrészt növeli az ember tudását és a közösség tapasztalatát, hogy az újonnan

megkereszteltek számára könnyebb és hasznosabb legyen a többi hívővel való érintkezés. Éppen ezért

a „misztagógia” időszakának rendkívül nagy jelentősége van, hogy az újonnan megkereszteltek,

keresztszüleik támogatásával, a hívekkel bensőségesebb kapcsolatra jussanak, s tőlük újszerű

látásmódot és friss ösztönzést kapjanak.

40. Mivel ezen időszak sajátos jellege és tartalma egyrészt a szentségek vételének, másrészt a

közösséggel való találkozásnak személyes és új megtapasztalásából fakad, azért a „misztagógia” fontos

alkalmait jelentik az újonnan megkereszteltek miséi, vagyis a húsvéti vasárnapok miséi; azontúl

ugyanis, hogy a közösség összegyűlik és részesül a misztériumokban, az újonnan megkereszteltek

ezeken a miséken a különösen nekik szóló olvasmányokat hallják, főképpen az „A” évre szóló

miseolvasmányokban. Éppen ezért ezekre a misékre meg kell hívni az egész helyi közösséget, az

újonnan megkeresztelteket és keresztszüleiket. Ezen misék szövegei vehetők akkor is, ha a beavatás

húsvéti időn kívül történik.

II. SZOLGÁLATOK ÉS KÖTELESSÉGEK

41. Azon túl, ami az Általános tudnivalókban (7. szám) szerepel, Isten népe, mint az Egyház helyi

képviselője mindig legyen tudatában annak, és fejezze is ki azt, hogy a felnőttek keresztény beavatása a

helyi közösségnek sajátos feladata „és minden megkereszteltnek kötelessége”.35

Ezért a krisztushívő

mindig álljon készen arra, hogy apostoli hivatását teljesítve segítségére legyen azoknak, akik keresik

Krisztust. A mindennapi élet különféle helyzeteiben is lássa meg az apostoli feladatot, mert Krisztus

minden tanítványának vállalnia kell a hitterjesztő tevékenység rá eső részét.36 A hitjelölteket és a

katekumeneket a beavatás egész ideje alatt támogatni kell: a prekatekumenátus idején, a katekumenátus

alatt és a misztagógia időszakában. Ez konkrétan a következőket jelenti:

35 Vö. A II. Vatikáni Zsinat Ad gentes határozata, 14. szám. 36 Vö. A II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű konstítúciója, 17. szám.

19

A hívek

1.) az evangelizáció és a prekatekumenátus időszakában lélekben újra gondolják át az Egyháznak

és az Egyház tagjainak apostoli küldetését, amely elsősorban arra irányul, hogy szóval és tettel a világ

elé tárják Krisztus üzenetét és közvetítsék a világnak Krisztus kegyelmét.37

Legyenek készek arra, hogy

bemutassák a keresztény közösség lelkiségét, valamint hogy elküldjék a hitjelölteket keresztény

családokhoz személyes beszélgetésre, sőt még a közösség bizonyos összejöveteleire is.

2.) A katekumenátus ünnepein lehetőleg legyenek jelen és tevékenyen vegyenek részt a

válaszadásban, az imádságban, az éneklésben és az akklamációkban.

3.) A kiválasztás napján, amikor magának a közösségnek gyarapodásáról van szó, gondosan

járjanak el, hogy a katekumenekről helyes és bölcs véleményt mondjanak.

4.) A Szent Negyvennap idején, vagyis a megtisztulás és megvilágosodás időszakában

szorgalmasan vegyenek részt a skrutíniumok és átadások szertartásain. A katekumeneknek adjanak

példát azzal, hogy egyéni életüket megújítják a bűnbánat, a hit és a szeretet szellemében. Húsvét

vigíliáján legyen szívügyük keresztségi fogadalmuk megújítása.

5.) A misztagógia ideje alatt vegyenek részt a újonnan megkereszteltek miséin, vegyék körül őket

szeretettel és segítsenek nekik, hogy jól érezzék magukat a megkereszteltek közösségében.

42. Azt a hitjelöltet, aki kéri, hogy vegyék fel a katekumenek közé, kísérje egy kezes, természetesen

ez lehet férfi vagy nő; de olyan legyen, aki őt jól ismeri és támogatja, aki tanúskodik életmódjáról,

hitéről és tudatos döntéséről. Az is előfordulhat, hogy ez a kezes a megtisztulás, a megvilágosodás,

valamint a misztagógia ideje alatt nem tudja betölteni a keresztszülői tisztséget. Ilyen esetben egy

másik személy helyettesítse őt ebben a megbízatásában.

43. A keresztszülő,38

akit a hitjelölt példaadó élete, adottságai és hozzá fűződő barátsága miatt

választott magának, és akit a helyi keresztény közösség bízott meg, valamint az illetékes pap hagyott

jóvá, kíséri a hitjelöltet a kiválasztás napján, a szentségek ünneplésekor és a misztagógia idején.

Feladata az, hogy a hitjelöltnek baráti módon megmutassa, hogyan kell az Evangéliumot megvalósítani

az egyéni életben és a társadalmi érintkezésben; feladata gyámolítani őt, ha kétségek és gondok gyötrik,

tanúskodni előtte, és éberen őrködni keresztény életének növekedése fölött. Megbízatását, amelyre már

a „kiválasztás” előtt kijelölték, nyilvánosan gyakorolja a „kiválasztás” napjától. Ekkor mond véleményt

a hitjelöltről a közösség előtt. Megbízatása mindaddig tart, amíg az újonnan megkereszteltet a

szentségek felvétele után segíteni kell, hogy hűséges maradjon keresztségi fogadalmához.

44. A püspök feladata,39

hogy akár személyesen, akár megbízottja révén a katekumenátus

intézményét megalapítsa, szabályozza és támogassa, valamint, hogy a hitjelölteket kiválasztásra és

szentségek vételére bocsássa. Kívánatos, hogy – amennyiben lehetséges – a nagyböjti liturgián jelen

legyen, ő végezze a kiválasztás szertartását és a húsvéti vigílián a beavató szentségeket ő szolgáltassa

ki. Ha pedig lelkipásztori elfoglaltságai őt akadályozzák, a püspök az arra valóban méltó és felkészült

katekétákat bízza meg, hogy elvégezzék a kisebb exorcizmusokat, vagyis a gonosz lélek hatalmának

megtöréséért mondott imádságokat.

45. A papok feladata a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szokásos ünneplésének szolgálatán

túl,40

hogy mint jó lelkipásztorok, személyesen is gondjukat viseljék a katekumeneknek;41

különösen is

37 Vö. a II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem kezdetű határozata, 6. szám. 38 Vö. Általános tudnivalók, 8. szám. 39 Vö. uo. 12. szám. 40 Vö. uo. 13-15. szám.

20

törődjenek azokkal, akik bizonytalannak és törékenynek látszanak; a diakónusok és a katekéták

segítségével figyeljenek oda a katekumenek oktatására; a keresztszülők kiválasztását ők hagyják jóvá,

szívesen segítsenek nekik, hallgassák meg és támogassák őket; és végül a Beavatás rendjének egész

folyamán különös gondot fordítsanak a szertartások minél méltóbb végzésére és a helyi körülményekez

való alkalmazására (vö. 67. szám).

46. Az a pap, aki felnőttet vagy katekézisre érett korú gyermeket keresztel, ha nincs jelen püspök, a

bérmálás szentségét is szolgáltassa ki, kivéve, ha ezen szentség felvétele más időpontra kerül át (vö.

56. szám).42

Ha sok bérmálkozó van jelen, a bérmálást végző celebráns más papokat is felkérhet a

szentség kiszolgáltatásához.

Szükséges, hogy ezek a papok:

a) vagy különleges megbízatást, illetve hivatalt lássanak el az egyházmegyében: általános helynök,

püspöki helynök vagy delegátus, kerületi, illetve területi helynök, vagy pedig olyanok legyenek, akik –

ordináriusi megbízatással – hasonló feladatokat látnak el,

b) vagy a bérmálás helyének vagy azon helynek lelkipásztorai legyenek, ahová a bérmálandók

tartoznak, vagy pedig olyan papok, akik különleges módon támogatták a bérmálandókat hitbeli

felkészülésük idején.43

47. Ha vannak jelen diakónusok, kívánatos, hogy aktívan segítsenek. Ha a Püspöki Konferencia úgy

ítéli, hozza létre az állandó diakonátus intézményét és gondoskodjék arról is, hogy legyen elegendő

számú diakónus, hogy a katekumenátus fokozatait, időszakait és gyakorlatait megtarthassák mind-

azokon a helyeken, ahol az lelkipásztori szempontból szükséges.44

48. A katekéták, akiknek megbízatása a katekumenek felkészítését és így a közösség gyarapodását

szolgálta, amikor csak lehetséges, kapjanak aktív szerepet a szertartások során. Amíg az oktatást

végzik, ügyeljenek arra, hogy tanításuk az evangéliumi lelkületet sugározza, vegyék figyelembe az

egyházi év egyes időszakainak szimbólumait, a katekumenek lelki igényeit, és amennyire lehetséges, a

helyi hagyományokat. Sőt még arra is van mód, feltéve ha erre a püspök felhatalmazást ad, hogy kisebb

exorcizmusokat, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádságokat (vö. fentebb, 44.

szám) és áldásokat végezzenek,45

amelyekről ez a Szertartáskönyv rendelkezik a 113-124. számnál.

III. A BEAVATÁS IDEJE ÉS HELYE

49. A lelkipásztorok általában úgy szervezzék meg a beavatás rendjét, hogy a kiválasztás Nagyböjt

I. vasárnapjára essék, míg a szentségek felvétele Húsvét vigíliáján történjék. A többi szertartás idejét

pedig a fentebb leírt rendelkezések szerint jelöljék ki (6-8. és 14-40. szám). Mindazonáltal megfelelő

lelkipásztori okból, a keresztség teljes szertartásrendjét másként is el lehet végezni, ahogy az az

alábbiakban olvasható (58-62. szám).

41 Vö. II. Vatikáni Zsinat Presbyterorum ordinis határozata a papi szolgálatról és életről, 6. szám. 42 Vö. A bérmálás szertartása, Előzetes megjegyzések 7 b. szám. 43 Vö. uo. 8. szám. 44 Vö. II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum concilium konstitúció a szent liturgiáról, 26. szám; Ad gentes határozat az Egyház

missziós tevékenységéről, 14. szám. 45 Vö. II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum concilium konstitúció a szent liturgiáról, 79. szám.

21

A) Az előírt vagyis a szokás szerinti időpont

50. Ami a katekumenek közé való befogadás szertartásainak idejét illeti, az alábbiakat kell szem

előtt tartani:

1.) Ne legyen elsietett: várják ki, amíg a katekumenek számára szükséges idő letelik, hogy a hit

alapelemeit befogadják, és a megtérés első jelei megmutatkozzanak rajtuk (vö. 20. szám).

2.) Ahol a katekumenek száma nagyobb szokott lenni, várjanak, amíg a megfelelő számú

csoport összegyűlik a katekézis és a liturgikus szertartások elvégzésére.

3.) Jelöljenek ki évente két vagy három napot, vagy pedig egy megfelelőbb időszakot, amelyen

a szertartásokat elvégzik.

51. Mind a kiválasztás, mind a nevek beírásának szertartása szokás szerint Nagyböjt első

vasárnapján történjék. Ha jónak látják, egy kissé akár előbbre is lehet hozni e szertartásokat, illetve

ezeket hét közben is el lehet végezni.

52. A skrutíniumokra, vagyis az előkészületi vizsgákra a Nagyböjt III., IV. és V. vasárnapja van

kijelölve; de ha szükséges, Nagyböjt más vasárnapján is lehetséges, sőt hétköznapokon is. Három

„skrutínium” van, de ezekből a püspök súlyos okból egyet, vagy rendkívüli esetben kettőt elengedhet.

Ha nincs elég idő, előbbre hozhatják a kiválasztást és az első skrutíniumot is. Ebben az esetben

ügyeljenek arra, hogy a „megtisztulás és a megvilágosodás időszaka” ne legyen hosszabb nyolc hétnél.

53. Az átadás szertartásai régtől fogva a megtisztulás és megvilágosodás időszakához tartoznak;

ezeket a skrutíniumok után egy héten belül végezzék el. A Hitvallást az első skrutínium utáni héten, az

Úr imádságát pedig a harmadik skrutínium utáni héten adják át. Lelkipásztori szempontból azonban a

katekumenátus liturgiájának gazdagítása érdekében az átadások áttehetők és megünnepelhetők a

katekumenátus ideje alatt az „átmenet szertartásának” keretében is (vö. 125-126. szám).

54. Nagyszombaton, amikor a kiválasztottak az elmélyülésnek szentelik magukat (vö. 26. szám),

különféle, közvetlenül felkészítő szertartások végezhetők: a Hitvallás átadása, az „Effeta” szertartása, a

keresztnév kiválasztása, sőt a katekumenek olajával való megkenés is (vö. 193-207. szám).

55. A felnőtteknek a beavató szentségeket Húsvét vigíliáján szolgáltassák ki (vö. 8. szám és 49.

szám). Ha pedig igen nagy a katekumenek száma, nagyobb részük ezen az éjjelen részesüljön a

szentségekben, a többieket pedig Húsvét nyolcadában engedjék a szentségek vételéhez, vagy a

plébániatemplomban, vagy a filiális templomban. Ebben az esetben, vagy a nap saját miséjét, vagy a

keresztelési rituális misét mondják a húsvéti vigília olvasmányaival.

56. Bizonyos esetekben a bérmálás kiszolgáltatása elhalasztható a misztagógia idejének végére,

például Pünkösd vasárnapjára (vö. 237. szám).

57. Húsvét ünnepe után minden vasárnap tartsák meg az úgynevezett újonnan megkereszteltek

miséit (missae pro neophytis), amelyekre mind az egyházközséget, mind az újonnan megkeresztelteket

keresztszüleikkel együtt feltétlenül hívják meg (vö. 40. szám).

22

B) Rendkívüli időpontok

58. Bár a beavató szentségekhez járulás rendje hagyományosan úgy van elrendezve, hogy a

szentségeket Húsvét vigíliáján szolgáltassák ki, mégis – rendkívüli körülmények között és lelkipásztori

okból – megengedett, hogy a kiválasztás, valamint a megtisztulás és megvilágosodás időszakának

szertartásait nagyböjti időn kívül végezzék, és a szentségeket ne Húsvét vigíliáján, hanem más napon

szolgáltassák ki. Még rendes körülmények között is, de kizárólag megfelelő lelkipásztori okból –

például ahol túl sokan vannak a keresztelendők –, választható a szokás szerinti nagyböjti időn kívül

más időszak a beavatás szentségeinek kiszolgáltatására, elsősorban a húsvéti idő. Ilyen esetekben a

liturgikus időszakhoz kapcsolódó szükséges változtatásokon túl, a megfelelő időközök betartásával, a

szertartás rendjének szerkezete ugyanaz maradjon. A változtatások pedig aszerint történjenek, ahogy az

alábbiákban jelezve van.

59. A beavató szentségeket lehetőleg vasárnap ünnepeljék; ha megfelelőnek látszik, vegyék vagy a

vasárnapi, vagy a saját rituális misét (vö. 55. szám).

60. A katekumenek közé való befogadás szertartása az 50. szám alatt mondottakkal megegyező

időben történjék.

61. A kiválasztás szertartását körülbelül hat héttel a beavató szentségek kiszolgáltatása előtt

végezzék, hogy elegendő idő jusson a skrutíniumokra és az átadásokra. Vigyázzanak arra, hogy a

kiválasztás szertartása ne essék a liturgikus év főünnepeire. A szertartás végzésénél a

Szertartáskönyvben jelzett olvasmányokat vegyék. A mise szövege pedig vagy a napi vagy a rituális

mise legyen.

62. A skrutíniumokat ne főünnepeken, hanem vasárnapokon vagy esetleg hétközben tartsák,

ügyelve a szokásos időközökre. A Szertartáskönyvben jelzett olvasmányokat vegyék. A mise szövege

pedig vagy a napi, vagy a rituális mise legyen, lásd a 374/2. számnál.

C) A beavató szentségekhez járulás helye

63. A szertartást alkalmas helyen végezzék, amint azt a Szertartáskönyv jelzi. Vegyék figyelembe

azokat a sajátos nehézségeket, amelyek a missziós körzet állomáshelyein adódnak.

IV. A PÜSPÖKI KONFERENCIÁKAT MEGILLETŐ ALKALMAZÁSOK

64. Az Általános tudnivalókban (30-33. szám) jelzett módosításokon túl a felnőttek keresztény

beavatásának szertartásrendje lehetőséget ad más, a püspöki konferenciák által meghatározandó

alkalmazásokra is.

65. A konferenciákra van bízva a következők eldöntése:

1.) A katekumenátust megelőzően, ahol ez megfelelőnek látszik, meghatározható a

szimpatizánsok (rokonszervezők) bemutatásának valamilyen más formája (vö. fentebb 12. szám).

23

2.) Ha valahol még elszórtan pogány kultuszok virágoznak, a katekumenek közé való befogadás

szertartásrendjébe beilleszthető (79. és 80. szám) az első exorcizmus (vagyis a gonosz lélek hatalmának

megtöréséért mondott imádság) és az első ellene mondás.

3.) Ha úgy döntenek, hogy valahol nem illő a homlok megérintése, akkor a homlok elé rajzolják

a kereszt jelét (83. szám).

4.) Ahol a nem keresztény vallások gyakorlatában mindjárt a beavatáskor új nevet adnak,

elrendelhetik, hogy a katekumenek közé való befogadás szertartásakor a katekumenek is kapjanak új

nevet (88. szám).

5.) A kiegészítő szertartásokat (89. szám) a helyi szokásoknak megfelelően bővíthetik, hogy

ezzel is jelezzék: a közösség befogadta a katekumeneket.

6.) A katekumenátus ideje alatt, a szokásos rítusokon (106-124. szám) kívül, lehetséges az

„átmenet szertartásá”-nak bevezetése, amely az „átadások” szertartásának (125-126. szám), az „Effeta”

szertartásának, a Hitvallás ünnepélyes felmondásának, vagy még a katekumenek olajával való

megkenésnek az elővételezését is jelenti (127-129. szám).

7.) Határozhatnak a katekumenek megkenésének elhagyásáról (218. szám), vagy a közvetlenül

felkészítő szertartások sorába való áthelyezéséről (206-207. szám), illetve hogy a megkenés a

katekumenátus ideje alatt történjék az „átmenet” szertartásának mintájára (127-132. szám).

8.) Dönthetnek a sátánnak való ellene mondás rövidebb vagy hosszabb formájának

használatáról (vö. 217. és a 80. szám).

V. A PÜSPÖKÖT MEGILLETŐ ALKALMAZÁSOK

66. A püspököt saját egyházmegyéjében megilleti:

1) Katekumenátus intézményének alapítása és szükség esetén megfelelő szabályok megalkotása

(vö. 44. szám).

2.) Megállapítani, hogy a körülményekhez képest hogyan és mikor lehet a szokásos időn kívül

megtartani a beavatás teljes szertartását (vö. 58. szám).

3.) Súlyos okból egy, rendkívüli esetben pedig két skrutínium alól is felmentést adni (vö. 240. szám).

4.) Engedélyezni, hogy akár részben, akár teljes egészében az egyszerűbb rítust alkalmazzák

(vö. 240. szám).

5.) Az arra valóban méltó és kellően felkészült katekétáknak megbízatást adni az

exorcizmusokra (vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádságokra) és áldások

végzésére (vö. 44. és a 47. szám).

6.) A kiválasztás szertartását ő vezesse, és maga vagy megbízottja által hagyja jóvá a

kiválasztottak befogadását (vö. 44. szám).

VI. A SZERTARTÁS VEZETŐJÉT MEGILLETŐ ALKALMAZÁSOK

67. A celebránsra tartozik, hogy bátran és belátása szerint éljen azzal a szabadsággal, amelyet

számára az Általános tudnivalók (34. szám) vagy a szertartás rubrikái folyamatosan biztosítanak. Sok

helyen nincs pontosan meghatározva, hogy mit és hogyan kell tenni, vagy pedig két lehetőség közül

választhat a celebráns, hogy a szertartás folyamán bölcs lelkipásztori belátása szerint alkalmazkodhassék

a katekumenek és a jelenlévők lelki felkészültségéhez. Nagy szabadság van adva az intelmek és a

24

közbenjáró imádságok végzésénél. A körülményekhez igazodva ezek mindig rövidíthetők vagy

megváltoztathatók, sőt egyéni kérésekkel kiegészíthetők, hogy összhangban legyenek akár a

katekumenek különleges helyzetével (például, ha közülük valakinek a családját öröm vagy bánat érte),

akár a jelenlévőkével (például, ha öröm vagy bánat érte az egyházközséget vagy az országot).

A celebráns feladata az is, hogy a körülményeknek megfelelően egyes vagy többes számban mondja a

szertartás szövegét.

25

ELSŐ FEJEZET

A KATEKUMENÁTUS ÉS FOKOZATAI

ELSŐ FOKOZAT:

A KATEKUMENEK KÖZÉ VALÓ BEFOGADÁS SZERTARTÁSA

68. Azokat, akik keresztények szeretnének lenni, szertartás keretében fogadjuk be a katekumenek

közé. Ez akkor történik, miután a jelöltek elfogadták az élő Istenről szóló első tanítást és kezdeti fokon

hisznek már Krisztusban, az Üdvözítőben. Ez feltételezi az első „evangelizáció”-t, a megtérés és a hit

első mozzanatát, az egyházias érzületet, a pappal vagy a közösség egy tagjával való kapcsolatot,

valamint előkészületet erre a liturgikus cselekményre.

69. Mielőtt a jelölteket felveszik a katekumenek sorába, szánjanak megfelelő időt arra, hogy

kiderüljön: helyes szándékkal kérik-e a keresztséget, és ha szükségesnek látszik, tisztázzák azt. Mindez

történjék a helyi körülményeknek megfelelően az év folyamán meghatározott napokon.

70. Kívánatos, hogy vagy a teljes keresztény közösség vagy annak egy része, amely barátokból,

családtagokból, katekétákból és papokból áll, aktívan vegyen részt ezen az ünnepi szertartáson.

71. Továbbá legyenek ott a kezesek, akik az általuk vezetett jelölteket most mutatják be az

Egyháznak.

72. A szertartást, amely a jelöltek befogadásából, igeliturgiából és elbocsátásukból áll, az

Eucharisztia liturgiája követheti.

BEVEZETŐ SZERTARTÁS

73. A jelöltek kezeseikkel és a hívek közösségével együtt összegyűlnek akár a templom előtt, akár a

templom előcsarnokában, vagy a templom egy megfelelő részében; de ha a körülmények úgy kívánják,

a templomon kívül egy alkalmas helyen. A pap vagy a diakónus albában vagy karingben és stólával,

illetve az ünnepnek megfelelő színű palástban kivonul az előbb említett helyre, közben a hívek zsoltárt

vagy az alkalomhoz illő himnuszt énekelnek.

Előzetes intelem

74. A celebráns a jelölteket szívélyesen köszönti; azután hozzájuk, valamint kezeseikhez és a

jelenlevőkhöz szólva kifejezi az Egyháznak az esemény feletti örömét és háláját. Majd a kezeseket és a

jóbarátokat megfelelően tájékoztatja a saját tapasztalatáról és arról a vallásos lelkületről, amely a

jelölteket lelki életük útján arra vezette, hogy a mai napon ezt a lépést megtegyék. Majd szólítja a

kezeseket és a jelölteket, hogy lépjenek közelebb. Amíg odaérnek és helyet foglalnak a pap előtt,

26

alkalomhoz illő éneket énekelhetnek, pl.: Zsolt 62, 1-9, lásd A szentmise olvasmányai „C” év, Évközi

12. vasárnap, vagy megfelelő népéneket, (pl. SzVU 146. Hol vagy, én szerelmes Jézus Krisztusom?).

Kérdések és válaszok

75. Akkor a celebráns, ha alkalmasnak látszik, először megkérdezi a jelölteket, mi a nevük, kivéve,

ha a jelöltek kis száma miatt már ismeri őket. A kérdezés így, vagy ehhez hasonló módon történhet:

Celebráns: Mi a neved?

Jelölt: N N.

Mindig egyenként feleljenek. Még akkor is, ha a celebráns a jelöltek nagy száma miatt csak

egyszer teszi fel a kérdést. Ha helyesebbnek látszik, a celebráns név szerint is szólíthatja a jelölteket,

akik erre így válaszolnak:

Jelen.

A többi kérdésre, ha sokan vannak, mindannyian egyszerre válaszolhatnak.

Celebráns: Mit kérsz Isten Egyházától?

Jelölt: Hitet.

Celebráns: A hit mit ad neked?

Jelölt: Az örök életet.

A celebráns más szavakkal is megkérdezheti a jelölteket szándékuk felől, és elfogadhat más

feleleteket is. Így például az első kérdésre: Mit kívánsz? Mit akarsz? Miért jöttél? Válaszolhatják:

Krisztus kegyelmét, vagy: Hogy az Egyházhoz tartozzam, vagy: Hogy elnyerjem az örök életet. Más

megfelelő válasz is adható, amelyhez a celebráns a további kérdezésnél igazodhat.

Az első csatlakozás

76. Ezt követően válaszában a celebráns igazodjék az elhangzott feleletekhez, s végül ilyen vagy

ehhez hasonló szavakkal szóljon a jelöltekhez:

Isten megvilágosít minden embert, aki a világba jön, és a teremtés művein keresztül

kinyilatkoztatja nekünk láthatatlan tökéletességét, hogy az ember megtanuljon hálát adni

Teremtőnknek. Számotokra tehát, akik követtétek az ő világosságát, most megnyílik az Evangélium

útja, hogy – miután új életet kezdtetek – felismerjétek az élő Istent, aki az emberek felé fordul

szavával. Krisztus világosságában jártok, bízzatok az ő bölcsességében, bízzátok rá életeteket

mindennap, és higgytek benne teljes szívvel. A hit útja, amelyen Krisztus lesz a vezetőtök, a szeretet

által elvezet titeket az örök életre. Készek vagytok-e, hogy ma Krisztus vezetésével rálépjetek erre az

útra?

Jelöltek: Készek vagyunk.

Szabadon választhatók az alkalomhoz jobban illő formulák, 370. szám.

27

77. Azután a kezesekhez és az összes hívekhez fordulva megkérdezi őket ezekkel vagy hasonló

szavakkal:

Ti, kezesek, akik most ezeket a jelölteket bemutatjátok nekünk, és ti, testvérek, akik körülöttük

álltok, készek vagytok-e segíteni őket abban, hogy Krisztust megtalálják és őt kövessék?

Mindnyájan: Készek vagyunk.

_____________________________________________________

Imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért (exorcizmus).

Ellene mondás a pogány kultuszoknak

[78.] Mindazokon a helyeken, ahol még eleven a szellemi hatalmak tisztelete, a halottak szellemének

idézése, vagy mágikus mesterkedés segítségével anyagi javak szerzése, a Püspöki Konferenciák döntése

alapján, teljes egészében vagy részben, bevezethető egyfajta első exorcizmus, vagyis a gonosz lélek

hatalmának megtöréséért mondott első imádság, és egy „ellene mondás”. Ebben az esetben a 76.

szám alatti szöveget el kell hagyni.

[79.] Igen rövid, megfelelő intelmet követően a celebráns egy-egy jelölt felé fordulva finoman rálehel

az arcára, és mondja:

Urunk, Istenünk, Szentlelkeddel űzd el a gonosz szellemeket:

parancsolj nekik, hogy távozzanak, mert elközelgett a te országod!

Ahol a gyengéd rálehelés nem tűnik helyénvalónak, az elhagyható; a fent jelzett formulát

azonban – jobb karját a jelöltek fölé kitárva – mondja a celebráns. Igazodhat a vidéken szokásos más

formához is, vagy pedig mindezt különösebb gesztus nélkül tegye.

Ha a jelöltek igen sokan vannak, akkor a celebráns csak egyszer mondja a formulát,

mindannyiukra alkalmazva. Ilyenkor a rálehelés elmarad.

[80.] Ha a Püspöki Konferencia jónak látja, hogy a jelöltek már most nyíltan mondjanak ellent a

nem keresztény vallási kultuszoknak, szellemeknek vagy mágikus mesterkedéseknek, akkor a

Konferencia feladata kidolgozni a kérdezés és ellene mondás helyi körülményekhez igazodó formáját,

amely ilyen vagy hasonló szavakkal kezdődhet (amennyiben ez a megfogalmazás a nem keresztény

vallások kultuszaira nézve nem sértő):

Kedves jelöltek! Mivel Isten meghívott és megsegített benneteket, egyedül Istent és az ő

küldöttjét, Krisztust tartoztok tisztelni és imádni. Csak az egy Istennek és az ő egyszülött Fiának, Jézus

Krisztusnak akarjatok szolgálni. Most elérkezett az óra, hogy nyíltan ellene mondjatok azoknak a

hatalmasságoknak, amelyek nem az igaz Istent jelentik számotokra, és azoknak a kultuszoknak,

amelyekből Isten felé nem árad tisztelet. Ezért tehát távol legyen tőletek, hogy Istent és az ő küldöttjét,

Krisztust elhagyjátok és idegen hatalmaknak szolgáljatok!

Jelöltek: Távol legyen tőlünk!

Celebráns: Távol legyen tőletek, hogy N.-t és N.-t tiszteljétek!

Jelöltek: Távol legyen tőlünk!

28

És ehhez hasonlóan minden egyes kultuszt, amelyről tudomásuk van, meg kell tagadniuk.

Szabadon választható másik formula, 371. szám.

[81.] Ezután a celebráns a kezesekhez és a hívekhez fordul és megkérdezi őket ilyen vagy hasonló

szavakkal:

Ti, kezesek, akik most ezeket a jelölteket bemutatjátok nekünk, és ti, körülöttünk álló testvérek,

akik nyilatkozatukat hallottátok, tanúsítjátok-e, hogy ezek a jelöltek az Úr Krisztust választották, és

egyedül neki akarnak szolgálni?

Mindnyájan: Tanúsítjuk.

Celebráns: Készek vagytok-e őket segíteni abban, hogy Krisztust megtalálják és őt kövessék?

Mindnyájan: Készek vagyunk.

_____________________________________________________

82. A celebráns összetett kézzel mondja:

Jóságos Atyánk,

hálát adunk neked ezekért a szolgáidért és szolgálóidért,

akik már egy ideje keresnek téged,

mert kegyelmeddel többféle módon eléjük mentél

és megérintetted szívüket.

Ma ők jelenlétünkben válaszoltak hívásodra.

Ezért mindnyájan mondjuk: Dicsérünk és áldunk téged, Urunk!

Mindnyájan: Dicsérünk és áldunk téged, Urunk!

A homlok és az érzékszervek megjelölése

83. Akkor a celebráns a jelölteket – ha kevesen vannak – és kezeseiket szólítja ilyen vagy hasonló

szavakkal:

Most tehát, kedves jelöltek, jöjjetek ide kezeseitekkel együtt.

Megkapjátok azt a jelet, amely kifejezi, hogy Krisztus követésére elköteleztétek magatokat!

Minden egyes jelölt – kezesével együtt – egymás után a celebránshoz járul. Ő hüvelykujjával

keresztet rajzol mindegyikük homlokára (vagy a homlokuk előtt, ha a Püspöki Konferencia így dönt,

mert a helyi körülmények nem ajánlják az érintést), és ezt mondja:

N., fogadd a kereszt jelét homlokodra:

Krisztus maga erősít meg téged

szeretetének jelével (vagy: győzelmének jelével).

Törekedjél őt megismerni és követni!

Miután a celebráns a katekumeneket megjelölte, ha alkalmasnak látszik, a katekéta vagy

kezesük is megismétli ezt, feltéve, ha erre nem később kerül sor, lásd 85. szám.

_____________________________________________________

29

[84.] Ha a jelöltek száma igen nagy, akkor a celebráns ilyen vagy hasonló szavakkal fordul hozzájuk:

Kedves jelöltek! Miután hozzánk csatlakoztatok, [ha előzőleg az ellene mondás megtörtént:] (a

hamis kultuszoknak ellene mondtatok,) és elfogadtátok hitünket és Krisztusba vetett reményünket,

most megjelölünk titeket Krisztus keresztjének jelével, hogy katekumenekké váljatok. Ugyanezt teszik

utána katekétáitok és kezeseitek is. Az egész közösség szeretettel vesz majd körül titeket, és

segítségetekre lesz.

Ekkor a celebráns áldás formájában keresztet vet rájuk, közben a katekéták és a kezesek

egyenként megjelölik jelöltjeik homlokát a kereszt jelével.

A celebráns ezt mondja: Fogadjátok homlokotokra a kereszt jelét:

szeretetének ezzel jelével maga Krisztus erősít meg titeket.

Törekedjetek egyre jobban megismerni és követni őt.

_____________________________________________________

85. Ezután következik az érzékszervek megjelölése. (A celebráns megítélése alapján ez részben vagy

egészben elhagyható.)

A megjelöléseket a katekéták vagy a kezesek végzik el, és ha bizonyos mozzanatoknál szükséges,

akkor segédkezhet több pap vagy diakónus is. A formulát azonban mindig a celebráns mondja:

A fül megjelölése közben:

Fogadjátok a kereszt jelét fületekre, hogy meghalljátok az Úr szavát!

A szemek megjelölése közben:

Fogadjátok a kereszt jelét szemetekre, hogy megnyíljatok Isten világosságára!

A száj megjelölése közben:

Fogadjátok a kereszt jelét ajkatokra, hogy felelni tudjatok Isten igéjének üzenetére!

A vállak megjelölése közben:

Fogadjátok a kereszt jelét vállatokra, hogy a hit által Krisztus lakjék szívetekben!

A hát megjelölése közben:

Fogadjátok a kereszt jelét hátatokra, hogy magatokra vegyétek Krisztus édes igáját!

Jelöltek: Ámen.

Ezután a celebráns – érintés nélkül – az összes katekument egyszerre megjelöli, a kereszt jelét

rajzolva föléjük. Közben ezt mondja:

Megjelöllek mindnyájatokat az Atya, a Fiú † és a Szentlélek nevében, hogy az evangélium szerint

éljetek mindörökkön-örökké.

Jelöltek: Ámen.

30

A kereszttel való megjelölés szertartását, különösen, ha a katekumenek kevesen vannak, a

celebráns egyedül is végezheti úgy, hogy mindenki fölött egyszerre mondja el a formulát.

86. Valahányszor megjelöl valakit (83., 84., 85. szám), a megjelölt Krisztus dicséretével

válaszolhat, például:

Dicsőség neked, Istenünk!

87. Azután a celebráns így folytatja:

Könyörögjünk!

Kérünk, Urunk, Istenünk,

hallgasd meg jóságosan könyörgésünket,

és ezeket a katekumeneket, N. és N.-t,

akiket megjelöltünk az Úr keresztjének jelével,

őrizd meg ugyanennek a keresztnek erejével,

hogy hitünk tanítására figyeljenek, parancsaidat megtartsák,

és így méltók legyenek eljutni az újjászületés dicsőségére.

Krisztus, a mi Urunk által.

Hívek: Ámen.

Szabadon választható más könyörgés:

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten!

te Fiad keresztje és feltámadása által

új életet adtál a bűnbe esett emberiségnek.

Add, hogy szolgáid,

akiket a kereszt jelével megjelöltünk,

Krisztus nyomdokait kövessék,

a kereszt üdvösségszerző erejét életükben megtapasztalják,

és azt cselekedeteikben ki is nyilvánítsák.


Hívek: Ámen.

_____________________________________________________

Új név adása

[88.] Ahol a nem keresztény vallások mindjárt a beavatáskor új nevet adnak tagjaiknak, a Püspöki

Konferencia elrendelheti, hogy a katekumeneknek már most új nevet adjanak, amely a keresztény vagy

a helyi kultúrában használatos, amennyiben ez az utóbbi név keresztény tartalommal megtölthető és

összhangban van a CIC 855. kánonjának előírásával. (Ebben az esetben elhagyandók a 203-205.

számok alattiak.)

31

Celebráns: N., ettől kezdve N.-nek is fognak hívni.

Katekumen: Ámen (vagy más megfelelő válasz).

Olykor az is elég, ha a celebráns megmagyarázza, mi a szülőktől kapott név keresztény jelentése.

Kiegészítő szertartások

[89.] Ha bizonyos szokások alkalmasnak látszanak a közösségbe való befogadás jelzésére, pl. só

átnyújtása vagy más szimbolikus cselekmény, esetleg kereszt vagy szentelt érem átadása, akkor a

Püspöki Konferencia döntése alapján ez lehetséges. Ez történhet akár a templomba való bevezetés

előtt, akár a bevezetés után.

_____________________________________________________

A jelölt bevezetése a templomba

90. Mindezek megtörténte után a celebráns – ilyen vagy hasonló szavakkal – felszólítja a

katekumeneket, hogy kezeseikkel együtt lépjenek be a templomba, vagy a kijelölt alkalmas helyre:

(N. és N.,) lépjetek be az Isten házába,

hogy velünk együtt részesüljetek Isten igéjének asztaláról!

Ekkor int a katekumeneknek, hogy kezeseikkel együtt lépjenek be a templomba vagy a kijelölt

helyre.

Közben ezt az antifónát éneklik:

Jertek fiaim, és hallgassatok engem: * az Úr félelmére tanítlak titeket!

A 33. zsoltárt, lásd A szentmise olvasmányai „B” év, Évközi 21. vasárnap. Más alkalmas ének is

vehető, (pl. SzVU 222. Futva jöttem elibéd; SzVU 223. Hozzád sóhajt a lélek, Urunk; SzVU 226.

Kegyességgel hívsz, ó Jézus; SzVU 227. Kegyes szemmel nézz ránk).

IGELITURGIA

91. Miután a katekumenek kijelölt helyükre értek, a celebráns röviden szól hozzájuk, és feltárja

előttük, hogy milyen fönséges az Isten igéje, amelyet az Egyház Krisztus megbízásából mindenkinek

hirdet. Azután körmenetben behozzák a Szentírás könyvét, tiszteletadással elhelyezik, és – ha

megfelelőnek látszik – meg is tömjénezhetik.

Következik az Isten igéjének ünneplése.

Olvasmányok és homília

92. Ajánlott olvasmányok a hittanulók rituális miséjéből (lásd a 372. számnál).

Választhatók más alkalmas szövegek és válaszos zsoltárok is.

Ezután a homília következik.

32

Az evangéliumos könyv átadása

93. Ezután, ha a celebráns jónak látja, ünnepélyesen és tisztelettel átadhat egy-egy Újszövetségi

Szentírást a katekumeneknek; ezt megfelelő szavak kíséretében tegye, például így:

Vedd Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának Evangéliumát!

Feszület is szétosztható közöttük, feltéve, ha előzőleg a befogadás jeléül nem ezt kapták.

A katekumen illő módon megköszöni a celebráns ajándékát és szavait.

Közbenjáró fohászok a katekumenekért

94. Ezt követően a hívek egész közössége – a kezesekkel együtt – ilyen vagy ehhez hasonló

Közbenjáró fohászokat végez a katekumenekért.

Celebráns (összetett kézzel): Testvéreim! Hittanuló testvéreinkkel együtt, akik már hosszabb ideje

készülnek a katekumenátusra, most adjunk hálát Istennek azért a kegyelemért, amellyel elvezette őket a

mai naphoz. Imádkozzunk értük, hogy végig tudják járni a hátralevő utat, amelynek végén a szentségek

vételével teljesen bekapcsolódhatnak hívő közösségünk életébe.

Lektor:

1. Hogy a mennyei Atya egyre jobban kinyilatkoztassa előttük Krisztust, könyörögjünk az Úrhoz!

Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!

2. Hogy Isten akaratát minden körülmények között tiszta szívvel és készséges lélekkel fogadják,

könyörögjünk az Úrhoz!

3. Hogy azon az úton, amelyen járniuk kell, őszinte szeretettel segíthessük őket, könyörögjünk

az Úrhoz!

4. Hogy olyannak találják közösségünket, amelyben megtapasztalható a testvéri egység és az

áldozatos szeretet, könyörögjünk az Úrhoz!

5. Hogy mindnyájan együtt érezzünk embertestvéreinkkel minden gondjukban és bajukban,


6. Hogy amikor eljön a keresztség ideje, méltónak bizonyuljanak a vízből és a Szentlélekből

való újjászületésre, könyörögjünk az Úrhoz!

A fenti fohászokhoz fűzzék hozzá az Egyház és a világ szükségleteiért végzendő szokásos

kéréseket, amennyiben a katekumenek elbocsátása után az Eucharisztia liturgiájában elmaradnak az

Egyetemes könyörgések (vö. 97. szám).

Záró könyörgés

95. A közbenjáró fohászok befejeztével a celebráns a katekumenek fölé tárja karjait, és a következő

imádságot mondja:

33

Könyörögjünk!

Atyáink Istene, minden teremtmény Alkotója,

könyörögve kérünk,

tekints ezekre a szolgáidra, N.-re és N.-re,

hogy mindig buzgó lelkűek legyenek,

a reménységben örvendezni tudjanak,

és mindig a te Nevednek szolgáljanak.

Kérünk, jóságos Atyánk, vezesd el őket az újjászületés fürdőjéhez,

hogy híveiddel együtt boldog életet éljenek

és elnyerjék ígéreteid örök jutalmát.


Hívek: Ámen.

Szabadon választható más könyörgés:

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, minden teremtmény Atyja!

Te a saját képmásodra alkottad az embert.

Fogadd irgalmas szeretettel azokat, akik most eléd járultak.

Add, hogy akik közöttünk meghallották Szent Fiad igéjét,

az ő erejéből megújuljanak,

és kegyelmeddel egyre inkább hasonlóvá váljanak hozzá.

Aki él és uralkodik, mindörökkön-örökké.

Hívek: Ámen.

A katekumenek elbocsátása

96. A celebráns röviden utal arra, hogy milyen nagy örömmel fogadták a katekumeneket, s egyben

figyelmezteti őket, hogy ettől kezdve igyekezzenek az elhangzottak szerint élni. Elbocsátáskor ilyen

vagy hasonló szavakkal búcsúzzon:

Katekumenek, menjetek békével, és az Úr maradjon veletek!

Katekumenek: Istennek legyen hála!

A katekumenek csoportja a kivonulás után ne széledjen szét azonnal, hanem néhány hívő

vezetésével maradjanak együtt, hogy az örömet és a lelki élményt egymás között testvériesen

megoszthassák.

Ha megfelelő okból nem vonulnak ki (vö. Bevezető tudnivalók, 19. szám 3. pont), hanem a

hívekkel maradnak, és jelen vannak az Eucharisztia ünneplésén, vigyázzanak, nehogy megkereszteltek

módjára vegyenek részt rajta.

Ha pedig nem ünneplik az Eucharisztiát, alkalmas énekkel fejezzék be az összejövetelt, és a

híveket a katekumenekkel együtt bocsássák el.

34

Az Eucharisztia ünneplése

97. Miután a katekumenek eltávoztak, és ha Eucharisztia ünneplésére kerül sor, először az

Egyetemes könyörgések következnek az Egyház és az egész világ szükségleteiért, utána a Hiszekegy –

ha arra napra elő van írva –, majd az adományok előkészítése. Lelkipásztori szempontok miatt

azonban az Egyetemes könyörgések és a Hiszekegy elhagyhatók.

35

A KATEKUMENÁTUS IDŐSZAKA ÉS SZERTARTÁSAI

98. A katekumenátust, vagyis a katekumenek lelkipásztori felkészítését úgy kell megvalósítani,

hogy megtérésük maradandó legyen és hitük növekedhessék. Ezért, ha szükséges, a katekumenátus

több évig is tarthat. Az egész keresztény életet úgy kell bemutatni számukra, és a katekumenátus idejét

úgy kell felhasználni, hogy a katekumeneket bevezessék az üdvösség misztériumaiba, a keresztény

erkölcsök gyakorlásába, a szent szertartásokba, a szent idők megtartásába, Isten népének hitéletébe,

liturgiájába és szeretetközösségébe.

Rendkívüli esetekben – a jelölt lelki felkészültségének figyelembe vételével – a helyi ordinárius

engedélyével a katekumenátus ideje megrövidíthető, sőt egészen kivételes esetekben a keresztség

kiszolgáltatható az egyszerűbb szertartás szerint (vö. 240. szám).

99. Ezalatt az idő alatt úgy oktassák a katekumeneket, hogy amíg a katolikus tanítást minden

oldalról bemutatják nekik, hitük növekedjék, szívük Istenre irányuljon, a liturgia misztériumaiban való

részvételük tudatosodjék, apostoli tevékenységük növekedjék és egész életük Krisztus szelleméből

táplálkozzék.

100. Tartsanak számukra a liturgikus időnek megfelelő igeliturgiákat, amelyek a katekumenek

oktatását és a közösség lelki javát is szolgálják (lásd a 106-108. számoknál).

101. Az első vagy kisebb exorcizmusokat, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott

első imádságokat, könyörgés formájában és pozitív beállítottsággal szolgáltassák ki nekik, hogy a

katekumenek megismerjék a lelki élet igazi alapjait: a test és a lélek közötti harcot, a lemondás

fontosságát, Isten országának boldogságát és az isteni segítség állandó szükségességét (lásd a 109-118.

számoknál).

102. Részesítsék a katekumeneket az Isten szeretetét és az Egyház gondoskodását jelző áldásokban,

hogy addig is, amíg a szentségek kegyelmét nélkülözik, az Egyháztól örömet és békét kapjanak az

előttük álló út fáradalmaihoz (lásd a 119-124. számoknál).

103. Azon évek alatt, amíg a katekumenek az első hittanuló csoportból haladva más csoportokba

jutnak, az átmenetet bizonyos szertartásokkal lehet jelezni. Ha alkalmasnak látszik, elővételezni lehet a

Hitvallás és az Úr imája szövegének átadását valamint az „Effeta”szertartását, mert ezekre nemegyszer

hiányzik az idő a végső előkészületben (125-126. szám). A helyi szokásoknak és igényeknek

megfelelően el lehet végezni a katekumenek olajával való megkenést is (lásd a 127-132. számoknál).

104. A katekumenek ez alatt az idő alatt keressenek olyan keresztszülőket, akik a kiválasztás napján

az Egyháznak bemutatják őket (vö. Beavatás a keresztény életbe, Általános tudnivalók 8-10. szám, és

fentebb a 43. szám).

105. Gondoskodjanak arról, hogy az év folyamán a katekumenátus néhány ünnepi alkalmára, pl. az

átmenet (transitio) szertartására összegyűljön az egész közösség (lásd a 125-132. számoknál), amely

részt vesz a katekumenek beavatásában: a presbiterek, diakónusok, katekéták, kezesek, keresztszülők,

barátok és rokonok.

36

IGELITURGIÁK

106. A katekumenek számára tartsanak sajátos igeliturgiákat. A következő szempontok ajánlhatók:

a) hogy az átadott tanítás megerősödjék lelkükben, pl. az Újszövetség sajátos erkölcsisége, az

igazságtalanság és méltánytalanság megbocsátása, a bűn és a bűnbánat értelme, a keresztényeknek a

világban betöltendő hivatása, stb;

b) hogy az imádság és az élet kapcsolatára bölcsen megtanítsák őket;

c) hogy a liturgia szent jeleit, cselekményeit és idejét nekik kellően megmagyarázzák;

d) hogy lassanként bevezessék őket az egész közösség istentiszteletébe.

107. A vasárnap megszentelésére már a katekumenátus elejétől tanítsák meg őket.

a) A 106. szám alatt említett sajátos igeliturgiák a katekumenek számára mindig ezen napon,

azaz vasárnap legyenek, hogy így ténylegesen megszokják és megtapasztalják azt, amiben majd részük

lesz.

b) A vasárnapi mise első részét fokozatosan magyarázzák meg nekik; ha lehetséges, az

igeliturgia után bocsássák el őket, és az Egyetemes könyörgésekben imádkozzanak értük.

108. Az igeliturgiák történhetnek a katekézis után és magukba foglalhatják a kisebb exorcizmusokat,

vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott kisebb imádságokat; befejezhetők az alábbi

áldásokkal is (vö. 110. és 119. szám).

A KISEBB EXORCIZMUSOK

vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott kisebb imádságok

109. A kisebb exorcizmusokat, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott kisebb

imádságokat, végezze pap vagy diakónus, esetleg az arra méltó és alkalmas katekéta, akit ezzel a

feladattal a püspök megbíz. Ők kezüket kiterjesztve a katekumenek fölé, elmondják valamelyik

könyörgést, miközben a katekumenek meghajolnak vagy térdelnek (113-118. szám).

110. Mindez történhet a templomban, a kápolnában vagy a ketekumenátus épületében. Alkalmasint

végezhető az összejövetel kezdetén vagy végén. Szükség esetén külön is elvégezhető egyes katekumenek

részére.

111. Már a katekumenátus előtt, az evangelizálás idején is elvégezhetők a kisebb exorcizmusok,

vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott kisebb imádságok, a rokonszenvezők, azaz a

„szimpatizánsok” lelki javára.

112. Nincs akadálya annak, hogy a kisebb exorcizmusokra előírt könyörgéseket különböző

alkalmakkor többször elvégezzék.

37

Az exorcizmus könyörgései, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádságok

113. Könyörögjünk!


Te egyszülött Fiad által megígérted nekünk a Szentlelket.

Könyörögve kérünk ezekért a katekumenekért,

akik felajánlják önmagukat neked,

hogy tartsd távol tőlük a gonosz lelket,

a tévedés és a bűn minden fajtáját,

és így a Szentlélek templomává legyenek.

Erősítsd meg és tedd hatékonnyá hitből fakadó imádságunkat

azzal az erővel és kegyelemmel,

amellyel a gonosztól megszabadította a világot egyszülött Fiad,

Jézus Krisztus. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Hívek: Ámen.


Urunk és Istenünk,

te kinyilatkoztatod az igaz életet,

elveszed a bűnt, megerősíted a hitet,

feléleszted a reményt és tevékennyé teszed a szeretetet.

Kérünk téged, szeretett Fiad, Urunk Jézus Krisztus nevében

és a Szentlélek erejében,

hogy tartsd távol ezektől a szolgáidtól a hitetlenséget és a kételkedést,

(a bálványimádást és a mágiát, a ráolvasást és a halottidézést),

a pénzvágyat és a szenvedélyek csábításait,

az ellenségeskedést és a viszálykodást,

és a gonoszság minden formáját.

Mivel meghívtad őket,

hogy szentek és feddhetetlenek legyenek színed előtt,

add meg nekik a hit és a jámborság, a türelem és a remény,

a fegyelmezettség és a tisztaság, a szeretet és a béke lelkületét.


Hívek: Ámen.



Te az embert saját képedre és hasonlatosságodra

szentségben és igazságban teremtetted.

Akkor sem hagytad el, amikor bűnbe esett,

hanem Fiad megtestesülésével bölcsen gondoskodtál üdvösségéről.

Mentsd meg ezeket a szolgáidat,

szabadítsd meg őket minden bajtól és a sátán szolgaságából.

Vedd el tőlük a hazugság, a bűnös vágyak és a gonoszság szellemét.

38

Fogadd be őket országodba,

nyisd meg szívüket evangéliumod megértésére,

hogy a világosság gyermekeiként szent Egyházad tagjai legyenek;

tanúságot tegyenek az igazságról,

és parancsaid szerint gyakorolják a szeretet cselekedeteit.


Hívek: Ámen.


Urunk, Jézus Krisztus,

te távol akartad tartani tanítványaidat a bűn útjától,

és a hegyi beszédben kinyilatkoztattad a mennyek országának boldogságát.

Add meg szolgáidnak, akik az evangélium igéjét hallgatják,

hogy mentesek legyenek a bűnös vágyaktól:

az irigységtől, az élvezetvágytól és a gőg szellemétől.

Mint tanítványaid, érezzék magukat boldognak,

amikor éhezik és szomjazzák az igazságot,

amikor irgalmasságot gyakorolnak,

amikor tisztán megőrzik szívüket,

amikor békességet szereznek,

és amikor örömmel viselik el az üldöztetéseket.

Add, hogy eljussanak országodba,

elnyerjék megígért irgalmadat,

és a mennyben boldogító színelátásodnak örvendezzenek.

Aki élsz és uralkodol mindörökkön-mindörökké.

Hívek: Ámen.


Urunk, Istenünk, minden ember Teremtője és Üdvözítője!

Te ezeket a kiválasztottaidat szereteteddel alakítottad,

irgalmaddal felemelted,

és kegyesen magadhoz hívtad.

Kérünk, hogy akiknek szándékát jól ismered,

és akik a Fiaddal való találkozásra várnak,

azokat gondviseléseddel védelmezd és őrizd meg.

Karold fel őket szereteteddel,

s add meg nekik, hogy itt a földön Fiad tanítványai legyenek,

mindvégig hűségesen ragaszkodjanak hozzá,

és a mennyben az ő dicséretében örvendezzenek.

Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Hívek: Ámen.

39


Istenünk, te a szívek vizsgálója és a jócselekedetek jutalmazója vagy.

Tekints kegyesen szolgáid fáradozására és lelki előhaladására,

erősítsd meg lépteiket, növeld hitüket, fogadd el bűnbánatukat;

nyisd meg számukra igazságosságodnak és jóságodnak bőséges forrását,

és add meg nekik, hogy miután itt a földön részesültek szentségeidben,

egykor majd veled együtt örvendezzenek az örök életben.


Hívek: Ámen.

Az exorcizmus (a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádság) többi könyörgését lásd a

373. szám alatt.

A KATEKUMENEK MEGÁLDÁSA

119. Ezeket az áldásokat – amelyekről már említés történt a 102. számban – adhatja pap, diakónus

vagy katekéta (vö. 48. szám), akik – kezüket a katekumenek fölé tartva – elmondják az alábbi

könyörgések közül az egyiket vagy a másikat (121-124. szám). A könyörgés befejeztével a katekumenek

– ha megfelelő módon megoldható – a celebráns elé járulnak, aki egyenként rájuk teszi a kezét. Ezután

eltávoznak.

Az áldásra rendszerint az igeliturgia után kerül sor, de a körülményektől függően adható a

katekézis végén; rendkívüli esetben pedig külön is meg lehet áldani az egyes katekumeneket.

120. Már a katekumenátus előtt, az evangelizálás idején ugyanilyen módon meg lehet áldani a

rokonszenvezőket (szimpatizánsokat) is, hogy az lelkük javát szolgálja.


Kérünk, Urunk, Istenünk,

add meg ezeknek a hittanulóknak,

hogy a szent titkokat megismerve,

a keresztség vizében újjászülessenek,

és Egyházad tagjaivá legyenek.


Hívek: Ámen.


Istenünk, te már szent próféták által ezt üzented a hozzád fordulóknak:

„Mosakodjatok meg, legyetek tiszták!”,

szent Fiad által pedig meg is adtad nekik a lelki újjászületés kegyelmét.

Tekints most jóságosan itt levő szolgáidra,

akik szorgalmasan készülnek a keresztségre.

Áldd meg és szenteld meg őket;

ígéretedhez híven készítsd fel őket arra,

hogy ajándékaid befogadására alkalmasak legyenek,

40

kiérdemeljék a gyermekeid közé fogadást

és az Egyházaddal való közösséget.


Hívek: Ámen.


Mindenható Urunk és Istenünk, tekints szolgáidra,

akik Krisztus evangéliumáról kapnak tanítást.

Add, hogy téged megismerjenek, szeressenek

és teljes szívvel, buzgó lélekkel mindig teljesítsék akaratodat.

Részesítsd őket a beavatás szentségeiben,

gyűjtsd egybe őket Egyházadba,

hogy az isteni titkok részesei lehessenek már itt a földön

és majd az örök életben.


Hívek: Ámen.


Istenünk, te gondviselő szereteteddel

elküldted egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust,

hogy megszabadítsa a világot a tévedésektől.

Hallgass meg minket, és adj a katekumeneknek értelmes szívet,

tökéletességre való törekvést, ingadozás nélküli hitet,

hogy az igazságot biztosan felismerve,

napról napra előrehaladjanak az erényekben,

majd a keresztségben újjászületve elnyerjék bűneik bocsánatát,

a bérmálásban és az Eucharisztiában megerősödjenek,

és velünk együtt magasztalják szent nevedet.


Hívek: Ámen.

Az áldás más könyörgéseit lásd a 374. számnál.

A KATEKUMENÁTUS EGYES IDŐSZAKAINAK SZERTARTÁSAI

125. Az Úr imája és a Hitvallás szövegének átadása (traditio) a katekumenátus időszakának

gazdagabbá tételét szolgálja. Az átadás szertartása a „megtisztulás és a megvilágosodás” időszakának

rövidsége miatt vagy más lelkipásztori okból előbbre is hozhatók. Akkor történjenek, amikor a

katekumenek már kellően érettek erre; egyébként inkább maradjanak el.

126. A szertartás az alább leírt módon legyen, a Hitvallás szövegének átadása a 183-187; az Úr

imája szövegének átadása pedig a 188-192. számok szerint történjék. Az átadás befejeztével a

szertartás lezárható az „Effeta”-rítussal (vö. 200-202. szám), kivéve, ha az „átmenet szertartásában”

41

már megtörtént a Hitvallás ünnepélyes felmondása (vö. 194-199. szám), mert ez a szertartás a 197.

szám szerint az „Effeta”-szertartással kezdődik. Ezekben a esetekben vigyázzunk arra, hogy a

szövegben ne használjuk a „kiválasztottak” kifejezést, hanem egyszerűen „katekumeneket” mondjunk.

127. Ha megfelelőnek látszik, a katekumeneket részesítsék az első megkenésben. A megkenést a pap

vagy a diakónus végezze.

128. A katekumenek az igeliturgia végén részesülnek a megkenésben. Rendkívüli okból történhet a

megkenés egy-egy katekumen számára külön is. Továbbá, ha alkalmasnak látják, szabad a

katekumeneket többször is megkenésben részesíteni.

129. A szertartásban a katekumenek olaját kell használni, amelyet a püspök a krizmaszentelési

misében áldott meg; ha lelkipásztori szempontok indokolják, a pap közvetlenül a megkenés előtt is

megáldhatja az olajat.

Megkenés a katekumenek olajával

130. Ha azt az olajat használják, amelyet a püspök a szokott módon megáldott, a celebráns előbb

mondja el az imádságot a gonosz lélek hatalmának megtöréséért, vagyis a kisebb exorcizmusoknál

található könyörgések közül az egyiket (113-118. szám). Azután így folytassa:

Védelmezzen titeket Krisztusnak, a mi Üdvözítőnek az ereje.

Ennek jeléül megkenünk benneteket az üdvösség olajával

Krisztusban, a mi Urunkban.


Katekumenek: Ámen.

A katekumeneknek megkenik a mellét vagy – ha alkalmasnak látszik – mindkét kezét vagy más

testrészét is a katekumenek olajával. Ha a katekumenek sokan vannak, a megkenést többen is

végezhetik.

_____________________________________________________

[131.] Ha pedig a pap áldja meg az olajat, a következő imádságot mondja:

Istenünk, szent néped erőssége és oltalmazója!

Te alkottad meg az olajat, és tetted az erő jelképévé.

Áldd meg † jóságosan olajunkat,

és adj erőt a hittanulóknak, akiket vele megkenünk!

Fogadják lelkükbe az isteni bölcsességet és erőt,

hogy egyre mélyebben megértsék Fiadnak, Krisztusnak evangéliumát,

és nagylelkűen vállalják az áldozatos keresztény életet.

Legyenek méltók az istengyermekség kegyelmére:

Egyházadban örvendezve szülessenek újjá,

és boldogan éljék a keresztény életet.


Hívek: Ámen.

42

[132.] Ezután a celebráns a katekumenek felé fordulva mondja:

Védelmezzen titeket Krisztusnak, a mi Üdvözítőnek az ereje.




Katekumenek: Ámen.

A katekumeneknek megkenik a mellét vagy – ha alkalmasnak látszik – mindkét kezét vagy más

testrészét is a katekumenek olajával. Ha a katekumenek sokan vannak, a megkenést többen is

végezhetik.

_____________________________________________________

43

MÁSODIK FOKOZAT:

A KIVÁLASZTÁSNAK, VAGYIS A NEVEK BEÍRÁSÁNAK SZERTARTÁSA

133. A Nagyböjt a szentségi beavatás végső előkészületi ideje. Ennek elején történik meg a

kiválasztás és a név beírása. Ebben a szertartásban az Egyház – miközben a katekumenek megerősítik

szándékukat – meghallgatva a keresztszülők és a katekéták tanúskodását, megítéli, hogyan készültek

fel, és eldönti, hogy fölvehetik-e a húsvéti szentségeket.

134. A „kiválasztás” szertartásával befejeződik a keresztségi előkészület, az értelemnek és a szívnek

hosszú formálása. Ezért, hogy valakit a „kiválasztottak” közé lehessen sorolni, az Egyház megkívánja

tőle az élő hitet és a tudatos elhatározást a szentségek befogadására. A kiválasztás megtörténte után

pedig arra buzdítják majd, hogy Krisztust még nagyobb odaadással kövesse.

135. Az Egyház számára a kiválasztás a keresztelendők iránti figyelmes gondoskodás középpontja.

A püspök, a papok, a diakónusok, a katekéták, a keresztszülők és a helyi közösség, ki-ki a maga

feladatának megfelelően, a leggondosabban mérlegelje a dolgot, és fejezze ki véleményét a

katekumenek felkészüléséről és előmeneteléről. Végül foglalják imájukba a kiválasztottakat, hogy az

Egyház vezetésével jussanak el Krisztussal való találkozásra.

136. A keresztszülők, akiket a katekumenek a pap egyetértésével előzőleg kiválasztottak és –

amennyiben ez lehetséges – a helyi közösség is elfogadott, nyilvánosan akkor gyakorolják először

szolgálatukat, amikor a szertartás elején nevükön szólítják a katekumeneket és előlépnek velük (143.

szám), tanúságot tesznek róluk a közösség előtt (144. szám), és a szokásnak megfelelően velük együtt

beírják a nevüket a Katekumenek könyvébe (146. szám).

137. Hogy pedig minden megfelelően történjék, szükséges, hogy a liturgikus szertartás előtt a

jelöltek alkalmasságát vizsgálják meg az illetékesek. Ez elsősorban a katekumenátus intézményének

vezetőire: a papokra, a diakónusokra és a katekétákra, valamint a keresztszülőkre és a helyi közösség

képviselőire tartozik; de, ha úgy adódik, részt vehet benne a katekumenek közössége is. Ez a

mérlegelés a helyi szokások és a lelkipásztori gyakorlat szerint különféle formát ölthet. Magát a

befogadást azonban liturgikus szertartás keretében a celebráns nyilvánítsa ki.

138. A celebránsnak: a püspöknek vagy helyettesének feladata – akár távoli, akár közeli volt a

szerepe az előzetes tanácskozásban –, hogy a homíliában vagy a szertartás folyamán kifejtse, mi a

jelentősége a „kiválasztásnak” a lelki élet terén és az Egyházzal való kapcsolat szempontjából. A

celebránsra tartozik, hogy az Egyház véleményét kinyilvánítsa a jelenlévőknek – és adott esetben az ő

véleményüket is meghallgassa –, továbbá, hogy a katekumenektől akaratuk személyes kinyilvánítását

kérje, utána pedig Krisztus és az Egyház nevében cselekedve a „kiválasztottak” felvételét elvégezze.

Mindenki előtt fejtse ki az isteni titkot, amelyet az Egyház hívása és a liturgikus szertartás magában

foglal; és figyelmeztesse a híveket, hogy példaadó életet kell élniük és a kiválasztottakkal együtt fel

kell készülniük a húsvéti ünnepekre.

139. A beavató szentségek ünnepélyes kiszolgáltatása a húsvéti ünnepekben történik, így az ezekre

való előkészület tartozzék hozzá a Nagyböjt sajátos feladatához. A kiválasztás szertartása rendszerint

Nagyböjt első vasárnapján legyen, és a kérelmezők (competentes) végső előkészületi ideje essék egybe

a nagyböjti idővel, mert a szent negyvennap liturgiája és a közösség részvétele a szertartásokon javára

44

lesz a kiválasztottaknak. Mégis, fontos lelkipásztori okok miatt (főleg a másodlagos missziós

állomásokon) a kiválasztás szertartását szabad végezni a megelőző vagy a következő héten.

140. A szertartás a templomban legyen, de ha szükséges, lehet más megfelelő és alkalmas helyen is.

Nagyböjt első vasárnapján a szentmise keretében a homília után végezzék el.

141. Ha esetleg nem ezen vasárnapon tartják meg, akkor az igeliturgiával kezdjék. Ebben az

esetben, amennyiben a nap olvasmányai nem felelnek meg az alkalomnak, akkor válasszanak

olvasmányokat a Nagyböjt első vasárnapjára kijelölt olvasmányok közül (Lásd A szentmise

olvasmányai, „A”, „B” vagy „C” év), vagy vegyenek más alkalmas olvasmányokat. A „kiválasztás”

saját rituális miséjét (vö. 374/2. szám) mindig lehet mondani. Ha pedig az Eucharisztiát nem ünneplik,

a szertartás a hívek és katekumenek elbocsátásával fejeződjék be.

142. A homília alkalmazkodjék a körülményekhez, és a katekumeneken kívül legyen tekintettel a

hívek egész közösségére. A hívek pedig törekedjenek arra, hogy jó példát adjanak, és a

kiválasztottakkal együtt a húsvéti titok ünneplésére készüljenek.

A jelöltek bemutatása

143. A homília befejezése után a katekumenek beavatásával megbízott pap vagy diakónus vagy

katekéta, vagy a közösség képviselője bemutatja a kiválasztandókat ezekkel vagy hasonló szavakkal:

Főtisztelendő Atya, mivel közelednek a húsvéti ünnepek, az itt jelenlévő katekumenek, az isteni

kegyelemben bízva, a közösség imájával és példájával támogatva alázatosan kérik, hogy a kötelező

előkészület és vizsgálat megtörténte után bocsássák őket a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia

szentségeinek felvételére.

A celebráns válaszolja: Lépjenek elő a kiválasztandók keresztszüleikkel együtt!

Akkor névszerint szólítják őket, és mindegyik előlép keresztszülőjével együtt és megállnak a

celebráns előtt. Ha sokan vannak, akkor az összes katekumenek bemutatása egyszerre történjék, pl. az

őket felkészítő katekéták által. E közös szertartás előtt a katekéták valamilyen előzetes ünnepség

keretében szólíthatják jelöltjeiket névszerint.

144. A celebráns, ha semmi szerepe nem volt az előzetes tanácskozásnál (vö. 137. szám), ilyen vagy

hasonló szavakkal szól az előtte állókhoz:

Isten szent Egyháza most meg akar győződni arról, hogy ezek a katekumenek alkalmasak-e

arra, hogy az eljövendő Húsvét megünneplésére készülve a kiválasztottak rendjébe fölvegyük őket.

A keresztszülőkhöz fordulva így folytatja:

Kedves keresztszülők, arra kérlek titeket, hogy tegyetek tanúságot: Hűségesen hallgatták-e ezek a

katekumenek Isten igéjét, amelyet az Egyház hirdetett nekik?

Keresztszülők: Igen, hűségesen hallgatták.

45

Celebráns: Elkezdtek-e Isten útján járni és megtartották-e a kapott tanítást?

Keresztszülők: Igen, elkezdtek és megtartották.

Celebráns: Ragaszkodtak-e a testvéri közösséghez és az imádsághoz?

Keresztszülők: Igen, ragaszkodtak.

Ezután, ha megfelelőnek látszik, a celebráns az egész közösséget megkérdezheti egyetértésükről.

_____________________________________________________

[145.] Ha pedig a celebráns, aki előzetesen tájékozódott a jelöltek alkalmasságáról (vö. 137. szám),

úgy látja jónak, ilyen vagy hasonló szavakkal szólhat:

Szeretett testvéreim! Ezek a katekumenek azt kérték, hogy a következő húsvéti ünnepek

alkalmából az Egyház húsvéti szentségeiben részesülhessenek. Akik őket ismerik, úgy ítélték meg,

hogy vágyakozásuk őszinte. Krisztus igéjét ugyanis már hosszabb ideje hallgatták, törekedtek parancsai

szerint élni; részt vettek testvéri összejöveteleinken és közös imádságainkban. Most tudomására hozom

az összes egybegyűlteknek, hogy közösségünk ajánlotta őket a szentségek vételére. Amikor ezt a

döntést közlöm veletek, keresztszüleikhez szólok, s azt kérem tőlük, hogy ajánlásukat előttetek is

ismételjék meg.

A keresztszülőhöz fordul:

Isten előtt méltóknak ítélitek-e a jelölteket arra, hogy a keresztény beavatás szentségeiben

részesüljenek?

Keresztszülők: Méltóknak ítéljük őket!

Ezután, ha megfelelőnek látszik, a celebráns az egybegyűlteket megkérdezheti egyetértésükről.

_____________________________________________________

A jelöltek megkérdezése és kérésük bejelentése

146. Ekkor a celebráns a jelöltek felé fordulva ezekkel vagy hasonló szavakkal figyelmezteti és

kérdezi őket:

Most hozzátok szólok, kedves katekumenek! Keresztszüleitek és katekétáitok (és az egész

közösség) kedvező tanúságot tettek rólatok. Az ő ajánlásukra támaszkodva, az Egyház Jézus nevében

meghív titeket a húsvéti szentségek vételére. Most tehát rajtatok a sor, hogy miután Krisztus szavát már

jó ideje meghallottátok, megnyissátok lelketeket és az Egyház előtt válaszoljatok.

Akartok-e Krisztus szentségeiben: a keresztségben, a bérmálásban és az Eucharisztiában

részesülni?

Katekumenek: Akarunk!

Celebráns: Jelenkezzetek tehát név szerint!

A jelöltek, vagy keresztszüleikkel együtt a celebránshoz mennek, vagy helyükön maradnak, és

megmondják a nevüket. A nevek beírása különféle módon történhet. Vagy maga a jelölt írja be, vagy a

46

keresztszülő, vagy pedig a pap. Ha sokan vannak a jelöltek, névjegyzéket adhatnak át a celebránsnak,

ezekkel vagy hasonló szavakkal:

Itt van a kérelmezők névsora!

Amíg a nevek beírása történik, alkalmas éneket énekelhetnek pl. a 15. zsoltár, lásd A szentmise

olvasmányai „A” év, Húsvét 3. vasárnapja, vagy pl. SzVU 152, 1-2. Ó, Jézus, emlékezni rád).

A befogadás vagyis a kiválasztás (Admissio seu electio)

147. Miután a nevek beírása megtörtént, a celebráns röviden kifejti a jelenlévőknek a szertartás

jelentőségét. Ezután a jelöltekhez fordul, és ilyen vagy hasonló szavakkal szól hozzájuk:

Celebráns: N. és N., ki vagytok választva arra, hogy a most következő Húsvéti vigílián a beavatás

szentségeiben részesüljetek.

Katekumenek: Istennek legyen hála!

A celebráns folytatja: Mostantól az a feladatotok, amint nekünk is mindnyájunknak, hogy a

meghívásához hűséges Isten segítségével, bebizonyítsátok az iránta való hűségeteket, és nagylelkűen

törekedjetek teljesen megvalósítani azt, amire kiválasztott titeket.

Ezután a celebráns a keresztszülőkhöz fordul, és figyelmezteti őket ilyen vagy hasonló

szavakkal:

A hitjelölteket, akikről tanúságot tettetek, ajánljátok Istennek! Kísérjétek őket testvéri

szeretettel és jó példátokkal az isteni élet szentségeihez!

Odahívja a keresztszülőket, hogy tegyék kezüket a jelöltek vállára, akikért kezességet vállaltak,

vagy más hasonló jellel fejezzék ki ugyanezt.

Közbenjáró fohászok a kiválasztottakért

148. Ezután a Közbenjáró fohászok következnek, ilyen vagy hasonló szavakkal:

Celebráns: Kedves Testvérek! Krisztus szenvedése, kereszthalála és feltámadása üdvöt hozó

misztériumainak ünneplésére készülünk (a Szent Negyvennap idején). A kiválasztottak, akiket a

húsvéti szentségekhez vezetünk, példát várnak tőlünk a lelki megújulásra. Kérjük tehát Urunkat értük

és önmagunkért is, hogy egymást kölcsönösen megújulásra ösztönözve méltók lehessünk a húsvéti

kegyelmekre.

Lektor:

1. A katekumenekért, hogy emlékezetükben megőrizzék kiválasztásuk napját, és meghívásuk

kegyelméért mindig hálásak maradjanak, könyörögjünk az Úrhoz!


2. Hogy a (nagyböjti) hátralevő időt jól felhasználva vállalják az önmegtagadás cselekedeteit, és

velünk együtt járják a megszentelődés útját, könyörögjünk az Úrhoz!

47

3. Katekétáikért, hogy a rájuk bízottakkal meg tudják ízleltetni Isten igéjének édességét,


4. Keresztszüleikért (és kezeseikért), hogy magánéletükben és közéleti tevékenységükben

egyaránt példát adjanak a katekumeneknek az Evangéliumhoz való hűségre, könyörögjünk az Úrhoz!

5. Családjaikért, hogy ne akadályozzák őket a keresztény élet útján, hanem inkább segítsék,

hogy a Szentlélek indításait kövessék, könyörögjünk az Úrhoz!

6. Közösségünkért, hogy (ebben a nagyböjti szent időben) az odaadó szeretetben és a kitartó

imádságban buzgók legyünk, könyörögjünk az Úrhoz!

7. Mindazokért, akik még bizonytalankodnak (és azokért, akik egy távolabbi időben

szeretnének a szentségekhez járulni), hogy egészen Krisztusra bízzák magukat, és késlekedés nélkül

eljussanak testvéri közösségünkbe, könyörögjünk az Úrhoz!

8. Szentatyánkért, püspökeinkért és papjainkért, hogy vezetésük alatt, velük együtt járjuk

Krisztus útját, könyörögjünk az Úrhoz!

Celebráns: Mindenható Istenünk, jóságos mennyei Atyánk, te mindent meg akarsz újítani Krisztusban

és hozzá vonzod az embereket. Vezesd Egyházad ezen választottait! Add, hogy miután meghívásodat

elfogadták, maradjanak mindig hűségesek Hozzád, nyerjék el a megígért Szentlelket, váljanak

Egyházad élő tagjaivá, és így Fiad országába eljussanak. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Mind: Ámen.

A fenti fohászokhoz hozzáadandók a szokott kérések az Egyház és a világ szükségleteiért (vö.

151. szám), ha a katekumenek elbocsátását követően a szentmisében az Egyetemes könyörgések

elmaradnak.

A fohászok egyéb választható formái: 375. szám.

149. A celebráns – kezét a kiválasztottak fölé kitárva – ezzel a könyörgéssel zárja a fohászokat:

Istenünk, te nemcsak megalkottad az emberi nemet,

hanem kegyelmeddel meg is újítod azt.

Légy könyörületes fogadott gyermekeidhez,

és vedd fel az új szövetségbe ezt az új nemzedéket,

hogy mint az ígéret örökösei,

a kegyelem által örömmel részesüljenek abban,

amit emberi természetük szerint nem nyerhettek volna el.


Hívek: Ámen.

Vagy másik szabadon választható zárókönyörgés:

Mindenható Istenünk, jóságos mennyei Atyánk,

te mindent meg akarsz újítani Krisztusban

és hozzá vonzod az embereket.

Vezesd Egyházad ezen választottait!

Add, hogy miután meghívásodat elfogadták,

maradjanak mindig hűségesek hozzád,

nyerjék el a megígért Szentlelket,

48

váljanak Egyházad élő tagjaivá,

és így Fiad országába eljussanak.


Hívek: Ámen.

A kiválasztottak elbocsátása

150. Ezután a celebráns elbocsátja a kiválasztottakat, ilyen vagy hasonló intelemmel:

Kedves kiválasztottak! Velünk együtt megkezdtétek a Szent Negyvennapot. Krisztus legyen

számotokra az út, az igazság és az élet! Készüljetek tehát különös gonddal a következő skrutíniumokra,

amelyeken majd találkozunk. Most menjetek békében!

Kiválasztottak: Ámen.

A kiválasztottak eltávoznak. Ha azonban megfelelő ok miatt nem tudnak elmenni (vö. Bevezető

tudnivalók 19. szám, 3.), és a hívekkel maradnak az Eucharisztia ünneplése alatt is, vigyázni kell, hogy

ne járuljanak a szentáldozáshoz.

Ha pedig nem következik az Eucharisztia ünneplése, énekeljenek el egy alkalmas éneket, és

utána bocsássák el a híveket a kiválasztottakkal együtt.


151. Miután a kiválasztottak eltávoztak, az Eucharisztia ünneplésére kerül sor. Kezdődik az

Egyetemes könyörgésekkel az Egyház és a világ szükségleteiért. Utána következik a Hiszekegy – ha

arra a napra elő van írva –, majd az adományok előkészítése. Lelkipásztori szempontok miatt azonban

az Egyetemes könyörgések és a Hiszekegy elhagyhatók.

49

A MEGTISZTULÁS ÉS MEGVILÁGOSODÁS

IDŐSZAKA ÉS SZERTARTÁSAI

152. A megtisztulás és a megvilágosodás időszaka (tempus purificationis et illuminationis) szokás

szerint a Szent Negyvennappal esik egybe, és a kiválasztással (electio) kezdődik. A katekumenek a

helyi közösséggel együtt lelkigyakorlatot tartanak, hogy a húsvéti ünnepekre és a beavató szentségek

felvételére előkészüljenek. Ezt a célt szolgálják a skrutíniumok (vizsgák), az átadás szertartása

(traditio) és a közvetlenül felkészítő szertartások.

A SKRUTÍNIUMOK ÉS AZ ÁTADÁS SZERTARTÁSA

153. A skrutíniumokra és az átadás szertartására Nagyböjtben kerül sor, amely megelőzi a beavató

szentségeket. A kiválasztottak (electi), vagy kérelmezők (competentes) lelki és katekétikai felkészülését

ezek a szertartások teszik teljessé, és ez az előkészület az egész Nagyböjt idején tart.

I.

A SKRUTÍNIUMOK (A HIT MEGVIZSGÁLÁSA)

154. A skrutíniumoknak elsősorban lelki célja van, amely az exorcizmusok, vagyis a gonosz lélek

hatalmának megtöréséért mondott imádságok segítségével valósul meg. A skrutíniumok feladata, hogy

az értelmet és a szívet megtisztítsák, a kísértésekkel szemben megerősítsék, a szándékot őszintévé

tegyék, az akaratot serkentsék, és így a katekumenek szorosabban ragaszkodjanak Krisztushoz, és

elszántabban törekedjenek Isten szeretetére.

155. A kérelmezőktől meg kell kívánni, hogy komoly szándékuk legyen eljutni Krisztus és az Egyház

bensőséges ismeretére, és leginkább azt várják el tőlük, hogy fejlődjenek az őszinte önismeretben, az

alapos lelkiismeret-vizsgálatban és az igazi bűnbánatban.

156. Az exorcizmus, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádságok szertartását

a papok vagy a diakónusok végzik. Ebben a szertartásban a kiválasztottak, akik az Anyaszentegyház

tanításából már megismerték a bűntől szabadító Krisztus misztériumát, erőt nyernek, hogy ellene

mondjanak a bűnnek és az ördög kísértéseinek. Így megerősödnek a lelki élet útján és a szívük

megnyílik, hogy befogadják az Üdvözítő ajándékait.

157. Három skrutínium van, amelyek arra szolgálnak, hogy felébresszék a hittanulókban a vágyat a

tisztulásra és a Krisztus által hozott megváltásra. Így a katekumenek egyrészt lassan megismerik a bűn

misztériumát, amelytől az egész világ és minden ember szabadulni kíván, hogy annak jelen és jövő

következményeitől mentesüljön; másrészt behatolnak Krisztusnak, a Megváltónak belső világába, aki

az élő víz (vö. a szamariai asszonyról szóló evangéliumot), aki a világosság (vö. a vakon születettről

szóló evangéliumot), és aki a feltámadás és a élet (vö. Lázár feltámasztásáról szóló evangéliumot). Az

első skrutíniumtól az utolsóig egyre inkább előre kell haladniuk bűnösségük felismerésében és az

üdvösség utáni vágyakozásban.

158. A skrutíniumokat az a pap vagy diakónus végezze, aki a közösség élén áll, hogy a skrutíniumok

liturgiájából a hívek is hasznot merítsenek, és a könyörgésekben a kiválasztottakért közbenjárjanak.

50

159. A skrutíniumokat Nagyböjt III., IV. és V. vasárnapján tartsák meg a szentmise keretében. Az

„A” év olvasmányait vegyék a válaszos zsoltárral együtt. Lásd A szentmise olvasmányai, „A” év

megfelelő vasárnapjain. Ha ezek a vasárnapok lelkipásztori okokból nem megfelelőek, akkor tegyék át

Nagyböjt más vasárnapjára, vagy akár egy megfelelőbb hétköznapra. Az első skrutíniumhoz azonban

mindig a szamariai asszonyról, a másodikhoz a vakon születettről, a harmadikhoz pedig a Lázár

feltámasztásáról szóló mise szövegeit vegyük.

AZ ELSŐ SKRUTÍNIUM

160. Az első skrutíniumot Nagyböjt III. vasárnapján tartjuk. A szövegeket a Misekönyv I. 176.

oldaláról, illetve A szentmise olvasmányai, „A” év 113-118. oldalairól vesszük (vö. még a 376-377.

számokat is).

Homília

161. A celebráns a homíliában, a Szentírás olvasmányaira támaszkodva, kifejti az első skrutínium

értelmét, figyelve a nagyböjti liturgiára és a kiválasztottak lelki fejlődésére.

Csendben végzett ima

162. A homília után a kiválasztottak a keresztszülőkkel együtt a celebráns előtt állnak.

A celebráns először felszólítja a híveket:

Kedves Hívek!

Most csendben imádkozzatok a kiválasztottakért,

hogy megértsék a bűn súlyosságát,

a bűnbánat szellemét,

és vágyakozzanak Isten gyermekeinek igazi szabadsága után!

Ezután a hittanulókhoz fordul, és őket is felszólítja:

Isten választottai,

csendben imádkozzatok és tartsatok bűnbánatot!

Meghajolva (térdet hajtva) külsőleg is fejezzétek ki bűnbánatotokat!

Ekkor a kiválasztottak meghajolnak vagy térdet hajtanak. Mindnyájan egy ideig csendben

imádkoznak. Azután pedig mindnyájan felegyenesednek.

Könyörgés a kiválasztottakért

163. A kiválasztottakért végzett könyörgés alatt a keresztszülők jobb kezüket ráteszik a kiválasztottak

vállára.

Celebráns: Imádkozzunk ezekért a kiválasztottakért, akiket, miután már hosszú utat megtettek, az

Egyház bizalommal kiválasztott, hogy a felkészülés befejeztével, a húsvéti ünnepeken megtalálják

Krisztust a szentségekben.

51

Lektor:

1. Hogy az isteni igéket szívükbe fogadják, és azokat napról napra egyre jobban elmélyítsék,



2. Hogy megismerjék Krisztust, aki üdvözíteni jött azt, ami elveszett, könyörögjünk az Úrhoz!

3. Hogy alázatos szívvel megvallják bűnösségüket, könyörögjünk az Úrhoz!

4. Hogy őszintén visszautasítsák mindazt, ami erkölcseikben Krisztusnak visszatetsző és

tanításával ellenkezik, könyörögjünk az Úrhoz!

5. Hogy a Szentlélek, aki a szívek vizsgálója, kegyelmével megerősítse őket, könyörögjünk az

Úrhoz!

6. Hogy a Szentlélektől megtanulják, mi az Isten akarata, és hogyan járjanak Isten kedvében,


7. Hogy családjuk is Krisztusba vesse reményét, és őbenne találják meg a békét és az

életszentség forrását, könyörögjünk az Úrhoz!

8. Hogy mi magunk is jól felkészüljünk a húsvéti ünnepekre, lelkünket megtisztítsuk, szívünket

felemeljük és a szeretet tetteit gyakoroljuk, könyörögjünk az Úrhoz!

9. Hogy mindenütt a világon a gyengék megerősödjenek, az elesettek felkeljenek, az elveszettek

megkerüljenek és a megtaláltak a megváltásban részesüljenek, könyörögjünk az Úrhoz!

A celebráns intelme és a könyörgések fohászai a körülményeknek megfelelően változtathatók. A

szokott könyörgések pedig az Egyház és az egész világ szükségleteiért hozzáadandók, amennyiben – a

katekumenek elbocsátása után – az Eucharisztia liturgiájában elmaradnak az Egyetemes könyörgések

(vö. 166. szám).

Egyéb szabadon választható fohászok, vö. 378. szám.

Exorcizmus, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádság

164. Ezután a celebráns a kiválasztottakhoz fordulva összetett kézzel mondja:

Könyörögjünk!

Istenünk, te elküldted nekünk Fiadat mint a világ Üdvözítőjét.

Add, hogy ezek a katekumenek,

mint a szamariai asszony, élő vízre szomjazzanak,

az Úr szavára térjenek meg,

és ismerjék el bűneiket és gyengeségeiket.

Kérünk, ne engedd, hogy a hamis önbizalom hatalmába kerítse

és az ördög cselvetése rászedje őket,

hanem szabadítsd meg lelküket a hamisság szellemétől,

hogy beismerjék tévedéseiket,

bensőleg megtisztuljanak

és az üdvösség útjára lépjenek.


Mind: Ámen.

Ezután a celebráns, ha mód van rá, minden egyes választottra csendben ráteszi a kezét.

Majd a kiválasztottak fölé terjesztett kézzel folytatja:

52

Urunk, Jézus Krisztus, te vagy a forrás, akire ők szomjaznak,

és te vagy a Mester, akit keresnek.

Nem merik azt mondani előtted, hogy ártatlanok,

hiszen egyedül te vagy a Szent!

De bizalommal feltárják szívüket,

megvallják, hogy bűnösök,

és megmutatják szívük rejtett sebeit.

Ezért irgalmas szereteteddel hajolj le hozzájuk,

szabadítsd meg őket gyengeségeiktől,

állítsd helyre lelki egészségüket,

csillapítsd szomjukat,

és add meg nekik a békét.

Neved erejével, amelyet bizalommal segítségül hívunk,

állj most melléjük és mentsd meg őket.

Parancsolj a gonosz szellemnek,

akit legyőztél feltámadásoddal.

A Szentlélek világosságával mutasd meg az utat választottaidnak,

hogy eljussanak az Atyához, és őt igazságban imádják.

Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

Hívek: Ámen.

Az exorcizmus, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádság egyéb

szabadon választható könyörgései: vö. 379. szám.

Az alkalomnak megfelelő ének következhet. Választhatunk zsoltárt, pl. a 6., 25., 31., 37., 38.,

39., 50., 114., 129., 138., 141. zsoltárt vagy népéneket a nagyböjti időből, (pl. SzVU 58. Bűnbánóknak

menedéke; SzVU 63. A keresztfához megyek).


165. Ezután a celebráns elbocsátja a kiválasztottakat e szavakkal:

Menjetek békével, és jöjjetek el jövő vasárnap a következő skrutíniumra. Az Úr legyen veletek

mindenkor!


A kiválasztottak elmennek. Ha azonban valamilyen okból nem mehetnek el, legyen úgy,

ahogyan a katekumenek befogadásának szertartásában történt, vö: 96. szám.

Ha pedig nem kerül sor az Eucharisztia ünneplésére, az alkalomnak megfelelő énekkel fejezzék

be a szertartást, és a híveket a kiválasztottakkal együtt bocsássák el.


166. Miután a kiválasztottak eltávoztak, és az Eucharisztia ünneplésével folytatódik az összejövetel,

először az Egyetemes könyörgések következnek az Egyház és az egész világ szükségleteiért. Majd

elmondják a Hiszekegyet és előkészítik az áldozati adományokat. Lelkipásztori szempontból azonban

az Egyetemes könyörgések és a Hiszekegy elhagyhatók. Az eucharisztikus imában emlékezzenek meg a

kiválasztottakról és a keresztszülőkről (vö. 377. és a 412. szám).

53

A MÁSODIK SKRUTÍNIUM

167. A második skrutíniumot Nagyböjt IV. vasárnapján tartjuk. Azokat a szövegeket vegyük, amelyek

a Misekönyvben és A szentmise olvasmányaiban („A” év: 119-124. oldal) találhatók (vö. 380-381.

szám).

Homília

168. A homíliában a celebráns a Szentírás olvasmányaira támaszkodva magyarázza meg a második

skrutínium értelmét. Vegye figyelembe a Nagyböjt liturgiáját és a kiválasztottak lelki fejlődését.


169. A homília után a kiválasztottak keresztszüleikkel együtt a celebráns elé állnak. A celebráns

először a hívekhez fordul, felszólítja őket, hogy csendben imádkozzanak a kiválasztottakért, és

könyörögjenek értük, hogy megértsék a bűnbánat szellemét, a bűn súlyosságát és Isten gyermekeinek

igazi szabadságát.

Ezután a hittanulókhoz fordul, és őket is felszólítja, hogy csendben imádkozzanak.

Figyelmezteti őket, hogy külsőleg is fejezzék ki bűnbánatukat, akár meghajlással, akár térdet hajtva.

Majd ilyen vagy hasonló szavakkal fejezi be:

Isten választottai, hajtsátok meg fejeteket (hajtsatok térdet), és imádkozzatok!




170. A kiválasztottakért végzett fohászok alatt a keresztszülők jobb kezüket ráteszik a kiválasztottak

vállára.

Celebráns: Imádkozzunk ezen kiválasztottakért, akiket Isten meghívott, hogy szentek legyenek és

bátran tanúságot tegyenek az örök élet igéiről.

Lektor:

1. Hogy higgyenek Krisztus igazságában, elnyerjék a lélek és a szív szabadságát, és azt mindig

meg is őrizzék, könyörögjünk az Úrhoz!


2. Hogy a kereszt bölcsességét megismerve, Istenben dicsekedhessenek, aki megszégyeníti az

evilág bölcseit, könyörögjünk az Úrhoz!

3. Hogy a Szentlélek erejével szabaddá válva, a félelem helyett bizalomban éljenek,


4. Hogy lelki emberek legyenek, és mindig arra törekedjenek, ami igaz és szent, könyörögjünk

az Úrhoz!

5. Hogy mindazokat, akik Krisztus nevéért üldözést szenvednek, ők is felkarolják, könyörögjünk

az Úrhoz!

54

6. Hogy azok a családok és népek, amelyeket akadályoznak a hit elfogadásában, elnyerjék a

szabadságot és higgyenek az Evangéliumban, könyörögjünk az Úrhoz!

7. Hogy mi, akik már megismertük a világot és annak veszélyeit, hűségesek maradjunk az

Evangélium szelleméhez, könyörögjünk az Úrhoz!

8. Hogy az egész világ, amelyet a mennyei Atya szeret, eljuthasson az Egyházban a tökéletes

lelki szabadságra, könyörögjünk az Úrhoz!


szokott könyörgések pedig az Egyház szükségleteiért hozzáadandók, amennyiben – a kiválasztottak

elbocsátása után – az Eucharisztia liturgiájában elmaradnak az Egyetemes könyörgések (vö. 173. szám).

Egyéb szabadon választható fohászok, vö. 382. szám.


171. A könyörgés után a celebráns a kiválasztottakhoz fordulva összetett kézzel mondja:

Könyörögjünk!

Jóságos mennyei Atyánk,

te megadtad a vakon születettnek, hogy higgyen Fiadban,

és ezzel a hittel eljusson világosságod országába.

Add, hogy az itt jelenlévő választottaid

megszabaduljanak a világ csalárdságaitól,

amelyek körülveszik és elvakítják őket.

Engedd, hogy az igazságban megsziláduljanak és gyökeret verjenek,

így a világosság gyermekei legyenek,

és örökre azok is maradjanak.


Mind: Ámen.


Majd a kiválasztottak fölé terjesztett kézzel folytatja:

Urunk, Jézus Krisztus, igaz világosság,

te megvilágosítasz minden embert.

Az igazság Szentlelke által szabadítsd meg mindazokat,

akik a hazugság atyjának igája alatt görnyednek.

Ébreszd fel a készséget azok szívében,

akiket szentségeid vételére kiválasztottál,

hogy világosságod öröme úgy töltse el őket,

mint azt a vakot, akinek egykor visszaadtad szeme világát.

Váljanak ezek a kiválasztottak

a benned való hit bátor és félelmet nem ismerő tanúivá.


Mind: Ámen.

55


könyörgései tetszés szerint választhatók: vö. 383. szám.


50., 114., 129., 138., 141. vagy népéneket, (pl. SzVU 61. A fényes Isten arcot; SzVU 70. Jézus, világ

Megváltója).



Menjetek békével, és jöjjetek el jövő vasárnap a következő skrutíniumra. Az Úr legyen veletek mindenkor!



ahogyan a katekumenek befogadásának szertartásában történt, lásd: 96. szám. Ha pedig nem kerül sor

az Eucharisztia ünneplésére, az alkalomnak megfelelő énekkel fejezzék be a szertartást, és a híveket a

kiválasztottakkal együtt bocsássák el.




elmondják a Hiszekegyet és előkészítik az áldozati adományokat. Lelkipásztori szempontból azonban

az Egyetemes könyörgések és a Hiszekegy elhagyhatók. Az eucharisztikus imában emlékezzenek meg a

kiválasztottakról és a keresztszülőkről (vö. 377. szám).

A HARMADIK SKRUTÍNIUM

174. A harmadik skrutíniumot Nagyböjt V. vasárnapján tartjuk. Azokat a szövegeket vegyük,

amelyek a Misekönyvben és A szentmise olvasmányaiban („A” év: 125-130. oldal) találhatók (vö.

384-385. szám).

Homília

175. A homíliában a celebráns a Szentírás olvasmányaira támaszkodva magyarázza meg a harmadik

skrutínium értelmét. Vegye figyelembe a Nagyböjt liturgiáját és a kiválasztottak lelki fejlődését.


176. A homília után a kiválasztottak keresztszüleikkel együtt a celebráns elé állnak.

A celebráns először a hívekhez fordul, felszólítja őket, hogy csendben imádkozzanak a

kiválasztottakért; könyörögjenek értük, hogy megértsék a bűnbánat szellemét, a bűn és a halál

misztériumát és Isten gyermekeinek az örök életbe vetett reményét.

Ezután a hittanulókhoz fordul, és őket is felszólítja, hogy csendben imádkozzanak.

Figyelmezteti őket, hogy külsőleg is fejezzék ki a bűnbánatukat, akár meghajlással, akár térdet hajtva.

Majd ilyen vagy hasonló szavakkal fejezi be:

56

Isten választottai, hajtsátok meg fejeteket (hajtsatok térdet), és imádkozzatok!




177. A kiválasztottakért végzett fohászok alatt a keresztszülők jobb kezüket ráteszik a kiválasztottak

vállára.

Celebráns: Imádkozzunk ezekért a katekumenekért, akiket Isten kiválasztott, hogy Krisztus halálának

és feltámadásának hasonlóságára alakulva egybenőjenek vele, és a szentségek kegyelmével legyőz-

hessék a halál keserű végzetét.

Lektor:

1. Hogy a világ mindenféle csábításával szemben hitükben megerősödjenek, könyörögjünk az

Úrhoz!


2. Hogy hálásak legyenek Isten iránt, aki kiválasztotta és az örökkévalóság reményével töltötte

el őket, és aki által ráléptek az üdvösség útjára, könyörögjünk az Úrhoz!

3. Hogy azoknak a hittanulóknak a példája és közbenjárása, akik Krisztusért vérüket ontották,

erősítse őket az örök életbe vetett reményben, könyörögjünk az Úrhoz.

4. Hogy mindnyájan visszariadjanak a súlyos bűntől, amely a kegyelmi életet kioltja bennünk,


5. Hogy mindazok, akiket szeretteik elvesztése fájdalommal tölt el, Krisztusban vigaszt

találjanak, könyörögjünk az Úrhoz!

6. Hogy mi magunk is, akik ismét a húsvéti ünnepekhez közeledünk, megerősödjünk a

reményben, hogy Krisztussal mi is feltámadunk, könyörögjünk az Úrhoz!

7. Hogy az egész világ, amelyet Isten szeretetből teremtett, hitben megerősödve és szeretetben

növekedve megújuljon, könyörögjünk az Úrhoz!


szokott könyörgések pedig az Egyház és az egész világ szükségleteiért hozzáadandók, amennyiben – a

katekumenek elbocsátása után – az Eucharisztia liturgiájában elmaradnak az Egyetemes könyörgések

(vö. 180. szám). Egyéb fohászok szabadon választhatók, vö. 386. szám.


178. A fohászok után a celebráns a kiválasztottakhoz fordulva összetett kézzel mondja:

Könyörögjünk!

Urunk, te az örök élet Atyja,

nem a holtak, hanem az élők Istene vagy.

Fiadat is azért küldted, hogy az örök életet hirdesse,

az embereket a halál uralmából kiragadja

és a feltámadásra elvezesse.

57

Kérünk, szabadítsd meg ezen kiválasztottaidat a gonosz szellem gyilkos hatalmából,

hogy feltámadt Jézusodban új életet nyerjenek,

és erről cselekedeteikkel tanúságot tegyenek.


Mind: Ámen.


Majd a kiválasztottak fölé terjesztett kézze folytatja:


te Lázárt a halottak közül feltámasztottad, és ezzel előre jelezted:

azért jöttél, hogy az embereknek életük legyen, és bőségben legyen.

Szabadítsd meg a haláltól azokat,

akik szentségeid által az igazi életre vágyódnak!

Oldozd fel őket a gonosz lélek kötelékeitől,

és éltető Szentlelked által közöld velük a hitet, a reményt és a szeretetet,

hogy mindig veled éljenek, és feltámadásod dicsőségében részesüljenek.


Mind: Ámen.


könyörgései tetszés szerint választhatók: vö. 387. szám.


39., 50., 114., 129., 138., 141., vagy népéneket a nagyböjti időből, (pl. SzVU 58. Bűnbánóknak

menedéke; SzVU 63. A keresztfához megyek).



Menjetek békével. Az Úr legyen veletek mindenkor!



ahogyan a katekumenek befogadásának szertartásában történt, vö. 96. szám.

Ha pedig nem kerül sor az Eucharisztia ünneplésére, az alkalomnak megfelelő énekkel fejezzék

be a szertartást, és a híveket a kiválasztottakkal együtt bocsássák el.




elmondják a Hiszekegy-et és előkészítik az áldozati adományokat. Lelkipásztori szempontból azonban

az Egyetemes könyörgések és a Hitvallás elhagyhatók. Az Eucharisztikus imában emlékezzenek meg a

kiválasztottakról és a keresztszülőkről (vö. 377. szám).

58

II.

A HITVALLÁS ÉS AZ ÚR IMÁDSÁGA SZÖVEGÉNEK ÁTADÁSA

181. Amennyiben előzőleg nem történt meg (vö. 125-126. szám), a skrutíniumok után az átadás

szertartása (traditio) következik. Miután befejeződött a katekumenek oktatása, vagy ha az már

elegendő ideje tart, az Egyház anyai szeretettel átadja nekik azokat a szövegeket, amelyek ősi időktől

fogva őrzik a hitre és az imára vonatkozó tudnivalókat.

182. Kívánatos, hogy ez a hívek közössége előtt történjék, a köznapi mise igeliturgiája után, olyan

olvasmányokkal, amelyek az átadás szertartásának megfelelnek.

A HITVALLÁS SZÖVEGÉNEK ÁTADÁSA

183. Először a „Hitvallás szövegének átadása” (traditio Symboli) történik meg. Ezt a kiválasztottak

megtanulják, azután nyilvánosan „felmondják” (vö. 194-199. szám). A keresztség napján ennek

alapján vallják majd meg hitüket.

184. A Hitvallás szövegének átadása az első skrutíniumot követő héten történjék. Ha azonban a

körülmények úgy kívánják, a katekumenátus időszakaában is át lehet adni (vö. 125-126. szám).


185. A hétköznapra kijelölt olvasmányok helyett az alábbi, az „átadásoknak” megfelelő

olvasmányokat vegyük:

OLVASMÁNY Mózes ötödik könyvéből (6, 1-7)

Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből!

Az Ígéret földjének határán Mózes ezt a beszédet intézte a néphez: „Ezek azok a parancsok,

rendelkezések és törvények, amelyekre az Úr parancsára meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk

szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek: Féld az Urat,

Istenedet egész életedben, tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket meghagyok neked, fiaidnak és

unokáidnak is, – hogy sokáig élj. Halld hát, Izrael, és legyen gondod rá, hogy teljesítsd azokat, így jól

megy majd sorod és megsokasodsz a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért

neked! Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,

teljes lelkedből és minden erődből! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg

szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe; beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz és amikor

úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz!

VÁLASZOS ZSOLTÁR

(Zsolt 18, 8. 9. 10. 11) Válasz: (Jn 6, 68): Uram, Istenem, * örök életet adó igéid vannak.

Lásd A szentmise olvasmányai „B”, Nagyböjt 3. vasárnapja.

SZENTLECKE

Róm 10, 8-13: Aki Krisztusban hisz, megvallja hitét. Testvéreim! Hogyan mondja az Irás?… Lásd A

szentmise olvasmányai „C” év, Nagyböjt 1. vasárnapja.

59

Vagy: 1 Kor 15, 1-8a (hosszabb) vagy 1-4 (rövidebb): Az evangélium által elnyeritek az

üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogyan hirdettem nektek.

Testvéreim! Figyelmetekbe ajánlom az evangéliumot..., (egészen a 8a-ig: Utánuk pedig, mint egy

elvetéltnek, nekem is megjelent.)

Vagy (egészen ,4-ig: ... és harmadnap feltámadt, ismét az Írás szerint.) Lásd A szentmise

olvasmányai „B” év, Évközi 5. vasárnap.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, * hogy örökké éljen minden őbenne hívő.

(vö. Jn 3, 16) (1 D2. tónus.)

EVANGÉLIUM

Mt 16, 13-18: Erre a sziklára építem Egyházamat.

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért... s a pokol kapui nem vesznek erőt

rajta. Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Évközi 21. vasárnap.

Vagy: Jn 12, 44-50: Én világosságul jöttem a világra, hogy mindaz, aki hisz bennem, ne

maradjon sötétben. Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette:... Lásd A szentmise olvasmányai

„Hétköznapokra I.”, Húsvét 4. hete, szerda.

Következik a homília, amelyben a celebráns a szent szöveg alapján kifejti a Hitvallás

jelentőségét és fontosságát: a Hitvallás alapján történt ugyanis a katekézis, ezt a hitet fogja megvallani

a katekumen a keresztségben, és ezt kell majd megtartania egész életében.

A Hitvallás szövegének átadása

186. A homília után a diakónus mondja:

Jöjjenek ide a kiválasztottak, hogy az Egyháztól megkapják a Hitvallás szövegét!

Ekkor a celebráns ilyen vagy hasonló szavakkal szól hozzájuk:

Szeretett testvéreim! Halljátok a hit igéit, amely által elnyeritek a megigazulást. Igaz, hogy szövege

rövid, de hitünk legfőbb igazságait tartalmazza. Őszinte szívvel fogadjátok és tartsátok is meg!

Ezután a celebráns elkezdi a Hitvallást:

Hiszek egy Istenben,

és folytatja, akár egymaga, akár a hívő közösséggel együtt:

mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;

aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;

szenvedett Poncius Pilátus alatt;

megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;

fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;

60

onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.

Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;

a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;

a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

________________________________________________

Ha megfelelőbb, mondható a Nicea-konstantinápolyi Hitvallás is.

Hiszek az egy Istenben,

és folytatja, akár egymaga, akár a hívő közösséggel együtt:

mindenható Atyában, mennynek és földnek,

minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban,

Isten egyszülött Fiában,

aki az Atyától született az idő kezdete előtt.

Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól,

valóságos Isten a valóságos Istentől,

született, de nem teremtmény,

az Atyával egylényegű: és minden általa lett.

Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért

leszállott a mennyből.

(Mindnyájan mélyen meghajolnak.)

Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától,

és emberré lett.

Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették,

kínhalált szenvedett és eltemették.

Harmadnapra feltámadott az Írások szerint,

fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,

de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat,

és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,

aki az Atyától és a Fiútól származik;

akit éppúgy imádunk és dicsőítünk,

mint az Atyát és a Fiút.

Ő szólt a próféták szavával.

Hiszek az egy, szent, katolikus

és apostoli Anyaszentegyházban,

vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára,

várom a holtak feltámadását

és az eljövendő örök életet. Ámen.

________________________________________________

61

Imádság a kiválasztottakért

187. Ezután a celebráns imára hívja a híveket ilyen vagy hasonló szavakkal:

Könyörögjünk kiválasztottainkért, hogy Istenünk és Urunk tárja fel irgalma kapuját és nyissa meg

szívüket! Az újjászületés fürdője által keljenek új életre és nyerjék el minden bűnük bocsánatát. Az

Eucharisztia és a bérmálás által pedig növekedjenek a Szentlélek erejében és Krisztus Jézusban, a mi

Urunkban.

Mindnyájan csendben imádkoznak.

Majd a celebráns a kiválasztottak fölé terjesztett kézzel mondja:

Urunk, Istenünk,

te vagy a világosság és az igazság forrása.

Kérünk, tekints végtelen jóságoddal N. és N. szolgáidra,

tisztítsd meg és szenteld meg őket,

adj nekik igazi tudást, erős reményt és szent meggyőződést,

hogy méltók legyenek a keresztség kegyelmében részesülni.


Mind: Ámen.

AZ ÚR IMÁDSÁGA SZÖVEGÉNEK ÁTADÁSA

188. A kiválasztottaknak átadják az „Úr imádságá”-nak szövegét is, amely ősi időktől fogva azokat

illeti, akik a keresztségben elnyerték a gyermekké fogadás Lelkét. Amikor pedig első alkalommal

ünneplik az Eucharisztiát, és abban mint újonnan megkereszteltek már ők is részesülnek, a többi

megkeresztelttel együtt elmondják az Úr imdáságát.

189. Az Úr imádságának ünnepélyes átadása a harmadik skrutíniumot követő héten történik, de ha

megfelelőbb, megtartható a katekumenátus alatt is (125-126). Szükség szerint elhalasztható a

közvetlenül felkészítő szertartásokkal együtt (vö. 193. sköv).

Olvasmányok és énekek

190. A hétköznapra kijelölt olvasmányok helyett az alábbi, az „átadásnak” megfelelő olvasmányokat

vegyük.

OLVASMÁNY

Ozeás 11, 1b. 3-4. 8c-9: A szeretet kötelékeivel vonzottalak.

Ezt mondja az Úr: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem... Lásd A szentmise olvasmányai

„B” év, Jézus Szent Szíve főünnepe.

VÁLASZOS ZSOLTÁR

(Zsolt 22, 1-3a. 3b-4. 5. 6.) Válasz: Az Úr nékem pásztorom, * Ínséget nem kell látnom. (1. vers.) 9.

tónus. Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Nagyböjt 4. vasárnapja.

Vagy: Zsolt 102, 1-2.8 és 10. 11-12. 13 és 18.

Válasz: Ahogyan az atya könyörül fiain, * úgy könyörül az Úr azokon, kik őt félik. (13. vers)

62

SZENTLECKE

Róm 8, 14-17. 26-27: „A gyermekké fogadás Lelkét kaptátok, akiben kiáltjuk: Abba, Atya!”

Testvéreim! Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai...

Vagy: Gal 4, 4-7: „Isten elküldte Fiának Lelkét szívetekbe, aki kiáltja: Abba, Atya!”

Testvéreim! Amikor elérkezett az idők teljessége... Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Január 1.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS

Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét félelemben éljetek, * hanem a fogadott fiúság lelkét,

amelyben kiáltjuk: Abba, Atya! (Róm 8, 15) 8 G. tónus.

Evangélium

191. A diakónus mondja:

Jöjjenek ide, akik megkapják az Úr imáját!

A celebráns ezzekkel vagy hasonló szavakkal fordul a kiválasztottakhoz:

Most halljátok, az Úr hogyan tanította imádkozni tanítványait:

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (6, 9-13)

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben

vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a

mennyben úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a gonosztól. (Mert tiéd az ország, a hatalom és a

dicsőség mindörökké.) Ámen.

Ezek az evangélium igéi.

Következik a homília, amelyben a celebráns kifejti az Úr imájának jelentését és fontosságát.

Imádság a kiválasztottakért

192. Ezután a celebráns ilyen vagy hasonló szavakkal imára hívja a híveket:

Könyörögjünk kiválasztottainkért, hogy Istenünk és Urunk tárja fel irgalma kapuját és nyissa meg

szívüket! Az újjászületés fürdője által keljenek új életre és nyerjék el minden bűnük bocsánatát. Az

Eucharisztia és a bérmálás által pedig növekedjenek a Szentlélek erejében és Krisztus Jézusban, a mi

Urunkban.

Mindnyájan csendben imádkoznak.

Majd a celebráns a kiválasztottak fölé terjesztett kézzel mondja:

Mindenható Atyánk, te Egyházadat szüntelenül új gyermekekkel teszed termékennyé. Növeld

választottaidban a hitet és a tudást, hogy a keresztség forrásából újjászületve, a bérmálásban és az

Eucharisztiában megújulva választott gyermekeid között lehessenek. Krisztus, a mi Urunk által.

Hívek: Ámen.

63

A KÖZVETLENÜL FELKÉSZÍTŐ SZERTARTÁSOK

193. Amennyiben a kiválasztottak Nagyszombaton összejöhetnek, hogy lelki összeszedettségben és

imában ráhangolódjanak a szentségek felvételére, a következő szertartások ajánlatosak. Ezeket akár

egészen, akár csak részben végezhetjük.

I. A HISZEKEGY MEGVALLÁSA

(Redditio Symboli)

194. Ez a szertartás a kiválasztottakat felkészíti a keresztségi hitvallásra. Egyben tanítsák meg nekik,

hogy kötelességük az Evangélium hirdetése.

195. Ha nem volt lehetőség arra, hogy a Hitvallást átadják nekik, akkor nem kell ünnepélyesen

megvallaniuk.


196. A szertartást alkalmas énekkel kezdik. Utána felolvasnak egyet az alábbi szentírási szakaszok

közül, de vehető más megfelelő szakasz is.

Mt 16, 13-17: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Évközi

21. vasárnap.

Mk 7, 31-37: Effeta, azaz nyílj meg! (ha ugyanakkor tartják az „Effeta” szertartást is.) Lásd A

szentmise olvasmányai „B” év, Évközi 23. vasárnap.

Jn 6, 35. 63-71: Kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak.

Rövid homília következik.

197. Ha ugyanakkor a „Effeta” szertartást is megtartják, akkor az ünneplés a 200-202. szám szerint

kezdődik.

Imádság a hit ünnepélyes megvallása alkalmából

198. A celebráns kitárt kézzel imádkozik.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk,

add, hogy ezen választottaid,

akik üdvözítő jóságodat megismerték

és Szent Fiad életének misztériumait elfogadták,

a hitet ajkukkal megvallják,

és akaratodat tetteikkel megvalósítsák.


Mind: Ámen.

64

A hit ünnepélyes megvallása

199. Ezután a kiválasztottak ünnepélyesen elmondják a Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, (mint föntebb a 186. számnál).

Ha a Hitvallás szövegének átadásánál a Nicea-konstantinápolyi Hitvallás szerepelt, akkor az

ünnepélyes megvallásásnál is azt kérjék számon (vö. 186. szám).

II. AZ „EFFETA” SZERTARTÁSA

200. Ezzel a rítussal, éppen szimbolikus ereje révén, nyomatékot kap a kegyelem szükségessége

ahhoz, hogy valaki Isten igéjét képes legyen meghallani, és azt üdvössége érdekében megvallani.

Olvasmány

201. Alkalmas ének után felolvassák a megfelelő szentírási szakaszt:

Mk 7, 31-37: Jézus a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké.

Abban az időben: Jézus elhagyta Tirusz vidékét, ... Lásd A szentmise olvasmányai „B” év, Évközi 23.

vasárnap.

A celebráns röviden megmagyarázza Jézusnak ezt a csodáját.

Az „Effeta” szertartása

202. Ekkor a celebráns hüvelykujjával megérinti minden egyes választott jobb és bal fülét, továbbá

zárt ajkát, és mondja:

Effeta, azaz: Nyíljál meg, hogy a hitet, amelyet hallottál, megvalld Isten dicséretére és dicsőségére!

Ha sokan vannak, akkor az elsőnél végzi az egész formulát, a többieknél pedig csak ennyit mond:

Effeta, azaz: Nyíljál meg!

III. KERESZTNÉV VÁLASZTÁS

203. Most adható új név, ha ez a 88. szám értelmében korábban nem történt meg. A név legyen vagy

keresztény eredetű, vagy azon a vidéken használatos és keresztény tartalommal megtölthető. Olykor, ha

a helyzet úgy alakul és kevés a jelöltek száma, elég az is, ha a jelöltnek a korábban szüleitől kapott név

keresztény értelmét kifejtik.

65

Olvasmányok

204. Alkalmas ének után, ha megfelelőnek látszik, legyen egy olvasmány, amelyet a celebráns

röviden megmagyaráz, pl.:

Ter 17, 1-7: Ábrahám lesz a neved.

Iz 62, 1-5: Új néven neveznek majd téged. Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Karácsony,

vigília mise.

Jel 3, 11-13: Ráírom az én új nevemet.

Mt 16, 13-18: Te Péter vagy. Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Évközi 21. vasárnap.

Jn 1, 40-42: Kéfás lesz a neved. Abban az időben: A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és

követték (Jézust), az egyik András volt, ... Lásd A szentmise olvasmányai „B” év, Évközi 2. vasárnap.

A név kiválasztása

205. A celebráns megkérdezi a katekument:

Milyen nevet választottál magadnak?

Azután, a helyzettől függően (vö. 203. szám), így szól:

N., ettől kezdve N. lesz a neved.

Katekumen: Ámen (vagy más alkalmas válasz).

Ha a katekumen nem kap új nevet, celebráns fejtse ki neki a szüleitől korábban kapott név

keresztény jelentését.

IV. MEGKENÉS A KATEKUMENEK OLAJÁVAL

206. Ha a Püspöki Konferencia döntése alapján a keresztelendők olajával történő megkenést

megtartják, de azt a idő rövidsége miatt nem tudják Húsvét vigíliáján elvégezni, akkor Nagyszombatra

előre vehető. Kiszolgáltatása lehetséges külön is, vagy a Hitvallás ünnepélyes felmondásával

egyidejűleg. Ha előtte végzik, előkészíti a Hitvallás ünnepélyes felmondását, ha utána végzik,

megerősíti a hit megvallását.

207. Azt az olajat használják, amelyet a püspök a krizmaszentelési misében áldott meg. Ha a

lelkipásztori szempont úgy kívánja (ld. 7. szám), a pap is megáldhatja az olajat, miközben a következő

könyörgést mondja:

Istenünk, szent néped erőssége és oltalmazója!

Te alkottad meg az olajat, és tetted az erő jelképévé.

Áldd meg † kegyesen olajunkat,

és adj erőt a hittanulóknak, akiket vele megkenünk!

Fogadják lelkükbe az isteni bölcsességet és erőt,

hogy egyre mélyebben megértsék Fiadnak, Krisztusnak evangéliumát,

és nagylelkűen vállalják az áldozatos keresztény életet.

Legyenek méltók az istengyermekség kegyelmére:

66

Egyházadban örvendezve szülessenek újjá,

és boldogan éljék a keresztény életet.


Hívek: Ámen.

Ezután a celebráns a kiválasztottakhoz fordulva mondja:

Védelmezzen titeket Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek ereje!





A kiválasztottnak megkenik a mellét – vagy ha alkalmasnak látszik – mindkét kezét, vagy más

testrészét is a katekumenek olajával. Ha a kiválasztottak sokan vannak, a megkenést többen is

végezhetik.

67

HARMADIK FOKOZAT:

A BEAVATÓ SZENTSÉGEKHEZ JÁRULÁS

208. A felnőttek beavatását általában Húsvét vigíliájának szent éjszakáján ünnepeljük. A

szentségeket a víz megáldása után szolgáltatjuk ki, amint a Húsvéti vigília rendjében található:

Misekönyv, I. 268. old. 44. szám.

209. Ha a beavatás a szokásos időn kívül történik (vö. Bevezető tudnivalók 58-59. szám),

gondoskodjanak arról, hogy az ünneplés húsvéti jellege kidomborodjék (vö: Általános tudnivalók, 6.

szám). Az előírt rituális misét végezzék Misekönyv, I. 773-776. old. (valamint vö. alább 388. szám).

A KERESZTSÉG ÜNNEPÉLYES KISZOLGÁLTATÁSA

210. Még abban az esetben is, amikor a beavatás szentségeit a húsvéti ünnepeken kívül szolgáltatják

ki, el kell végezni a vízmegáldás szertartását (vö. Általános tudnivalók, 21. szám). Ebben

megemlékezünk Isten nagy tetteiről, amelyek révén a világ kezdetétől és az emberi nem teremtésétől

fogva feltárul Isten szeretetének misztériuma; majd a Szentlélek lehívása és Krisztus halálának és

feltámadásának hirdetése által kidomborodik az Úrtól eredő újjászületés fürdőjének jelentősége, amely

által részesedünk az ő halálában és feltámadásában és az isteni életben.

211. Az ellene mondás a sátánnak és a hit megvallása egyetlen szertartás. Ez a maga teljességében a

felnőttek keresztségében mutatkozik meg. Minthogy a keresztség a hit szentsége, amellyel a

katekumenek kifejezik Istenhez való ragaszkodásukat és tőle elnyerik az újjászületés kegyelmét,

nagyon is megfelelő, hogy a keresztség „fürdője” előtt történjenek meg azon cselekmények, amelyeket

már a pátriárkákkal kötött szövetség előre jelzett. Vagyis ebben a szellemben határozottan mondjanak

ellene a bűnnek és a sátánnak, hogy azután az Üdvözítő ígéretéhez és a Szentháromság misztériumához

örökké ragaszkodjanak. Ezzel a hitvallással, amelyet a celebráns és a közösség előtt tesznek le,

kinyilvánítják akaratukat, amely a katekumenátus idején már éretté vált: Krisztussal új szövetséget

kívánnak kötni. Ebben a hitben, amelyet az Egyház isteni rendelésből nekik átadott, fogadjuk be és

kereszteljük meg a felnőtteket.

212. A katekumenek olajával való megkenés, amely a sátánnak való ellene mondás és a hitvallás

között történik, lelkipásztori szempontból és a liturgikus előírásnak megfelelően előbb is elvégezhető

(vö. 206-207. szám). Ebben az esetben ügyeljenek arra, hogy a megkenés az isteni erő szükségességét

jelezze; és segítsen abban, hogy a keresztelendőt ne húzzák vissza előző életének kötelékei, legyőzze

az ördögi támadásokat, elszántan letegye a Hitvallást, sőt hitét egész életén át sértetlenül meg is tartsa.

A celebráns intelme

213. A litánia előtt a keresztelendők, keresztszüleikkel együtt a keresztkúthoz járulnak; úgy állnak

köréje, hogy a hívek láthassák őket. Amennyiben a keresztelendők sokan vannak, a litánia éneklése

közben is odavonulhatnak.

68

A celebráns az ott állókhoz ilyen vagy hasonló intelemmel fordul:

Szeretett testvéreim! Kérjük a mindenható Atyaisten irgalmát ezen N. és N. szolgáiért, akik a

szent keresztséget kérik. Isten maga hívta meg és vezette ma ide őket. Adja meg nekik a világosságot

és az erőt, hogy bátran ragaszkodjanak Krisztushoz, és vallják meg az Egyház hitét. Adja meg nekik,

hogy a Szentlélek, akit most erre a vízre lehívunk, újjáteremtse őket.

Litánia (dallama: Cantus Cantorum, 237. oldal.)

214. Ezután következik a litánia éneklése (vagy recitálása), amelybe beiktatható más szentnek a neve

is, különösen a templom védőszentjéé vagy a hely patrónusaié, és azoknak a neve, akik a keresztséget

kérik. Amikor a litániát latinul éneklik, a szentek vezetékneve – amely zárójelbe van téve – ha

szükségesnek látszik, elhagyható.

Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!

Uram, irgalmazz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!

Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj érettünk!

Szent Mihály főangyal, könyörögj érettünk!

Mindnyájan szent angyalok, könyörögjetek érettünk!

Keresztelő Szent János, könyörögj érettünk!

Szent József, könyörögj érettünk!

Szent Péter és Pál apostolok, könyörögjetek érettünk!

Szent András apostol, könyörögj érettünk!

Szent János apostol, könyörögj érettünk!

Szent Mária Magdolna, könyörögj érettünk!

Szent István vértanú, könyörögj érettünk!

Antiochiai Szent Ignác vértanú, könyörögj érettünk!

Szent Lőrinc vértanú, könyörögj érettünk!

Szent Perpétua és Felicitász vértanú asszonyok, könyörögjetek érettünk!

Szent Ágnes vértanú, könyörögj érettünk!

Szent Gergely pápa, könyörögj érettünk!

Szent Ágoston püspök, könyörögj érettünk!

Szent Atanáz püspök, könyörögj érettünk!

Szent Vazul püspök, könyörögj érettünk!

Szent Márton püspök, könyörögj érettünk!

Szent Benedek apát, könyörögj érettünk!

Szent Ferenc és Domonkos, könyörögjetek érettünk!

Xavéri Szent Ferenc, könyörögj érettünk!

Vianney Szent János, könyörögj érettünk!

Szent István király, könyörögj érettünk!

Szent László király, könyörögj érettünk!

Szent Imre herceg, könyörögj érettünk!

Sienai Szent Katalin, könyörögj érettünk!

Jézusról nevezett Szent Teréz, könyörögj érettünk!

Árpád-házi Szent Erzsébet, könyörögj érettünk!

Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk!

Istennek minden szentjei, könyörögjetek érettünk!

69

Légy irgalmas, ments meg, Uram, minket!

Minden gonosztól, ments meg, Uram, minket!

Minden bűntól, ments meg, Uram, minket!

Az örök haláltól, ments meg, Uram, minket!

Megtestesülésed által, ments meg, Uram, minket!

Halálod és feltámadásod által ments meg, Uram, minket!

Szentlelked kiáradása által, ments meg, Uram, minket!

Mi, bűnösök, kérünk téged, hallgass meg minket!

Hogy e választottaidat a keresztség kegyelmével új életre támaszd,

kérünk téged, hallgass meg minket!

Jézus, az élő Isten Fia, kérünk téged, hallgass meg minket!

Krisztus, hallgass minket, Krisztus hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket, Krisztus hallgass meg minket!

A víz megáldása

215. Ekkor a celebráns a keresztkút felé fordulva a következő áldást mondja vagy énekli:

Istenünk, te láthatatlan erőddel a szentségi jelekben csodálatos dolgokat művelsz,

– s a víz által számos tanítást adtál, hogy megértsük a keresztség kegyelmét.

A te Lelked, Istenünk, a vizek fölött lebegett a teremtés kezdetén,

– hogy a víznek már akkor megszentelő erőt adjon.

Az újjászületés módját pedig a vízözön által jelezted előre, Istenünk,

– hogy egyazon víznek titokzatos ereje vessen véget a bűnnek, és legyen az erényes élet kezdete.

Te, Istenünk, száraz lábbal vezetted át a Vörös-tengeren Ábrahám fiait,

– hogy a fáraó rabságából szabaduló néped a megkereszteltek előképe legyen.

Szent Fiadra pedig, amikor a Jordán vizében megkeresztelkedett, leszállott a Szentlélek ereje; majd,

midőn a kereszten függött, a vérrel együtt oldalából víz fakadt, és feltámadása után tanítványainak

parancsba adta: – „Menjetek, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a

Szentlélek nevében!”

Most tekints Egyházadra kegyesen, – és jóságod nyissa meg számára a keresztség forrását! A

Szentlélek adja meg ennek a víznek egyszülött Fiad kegyelmét, s az ember, akit képmásodra alkottál, –

a keresztség által az ősbűn szennyétől tisztára mosva,

vízből és Szentlélekból új életre szülessék!

A celebráns jobb kezével érinti a vizet, és így fejezi be az áldást:

Add, Urunk, hogy Fiad által szálljon le ebbe a vízbe a Szentlélek ereje,

hogy mindazok, akik Krisztus halálába temetkeznek a keresztség vizében,

életre is keljenek ővele. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Mind: Ámen.

Más szövegek is választhatók a víz megáldásához, vö: 389. szám.

70

216. Húsvéti időben, amikor rendelkezésre áll a Húsvéti vigílián megáldott keresztvíz, ne

maradjanak el a keresztség kiszolgáltatásánál a hálaadó és könyörgő részek. Legyen meg az áldás és

Isten segítségül hívása a vízre a 389. szám alatt található formulák szerint, a záradékot értelemszerűen

alkalmazva a különböző szövegváltozatokhoz.

Ellene mondás a sátánnak

217. A keresztvíz megszentelése után a celebráns az összes választottat egyszerre kérdezi:

A. változat

Ellene mondotok-e a sátánnak, minden cselekedetének és minden csábításának?

Kiválasztottak: Ellene mondunk.

B. változat

Ellene mondotok-e a sátánnak?


Celebráns: És minden cselekedetének?


Celebráns: És minden csábításának?


C. változat

Celebráns: Ellene mondotok-e a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában éljetek?


Celebráns: Ellene mondotok-e a gonoszság csábításainak, hogy a bűn sohase uralkodjék rajtatok?


Celebráns: Ellene mondotok-e a sátánnak, aki a bűn szerzője és fejedelme?


A celebráns – ha megfelelőnek látja – megkérdezi a keresztszülőktől a keresztelendők nevét,

majd mindegyiknek felteszi a kérdéseket a három fent említett formulák egyike alapján.

A püspöki konferenciákra tartozik, hogy – ha szükséges – ezen a három formulán kívül más

megfogalmazásokat készítsenek a babonával vagy más mágikus szertartásokkal kapcsolatban (vö.

fentebb 80. szám).

A katekumenek olajával való megkenés

218. Ha a közvetlenül felkészítő szertartások alkalmával a megkenés elmaradt (vö. 206-207. szám),

akkor a celebráns mondja:

Védelmezzen titeket Krisztusnak, a mi Üdvözítőnek ereje!

Ennek jeléül megkenünk benneteket az üdvösség olajával Krisztusban,

a mi Urunkban. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.


71

A kiválasztottaknak megkenik a mellét – vagy ha alkalmasnak látszik – mindkét kezét, vagy más

testrészét is a katekumenek olajával. Ha a kiválasztottak sokan vannak, a megkenést többen is

végezhetik. A püspöki konferencia határozata alapján a kenés elhagyható.

A hit megvallása

219. Ezután a celebráns ismét megkérdezi a keresztszülőktől a keresztelendők nevét és mondja:

N., hiszel-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében?

Kiválasztott: Hiszek.

Celebráns: Hiszel-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától

született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de feltámadt a halálból, és ül az Atya jobbján?


Celebráns: Hiszel-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a

bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben?


A Hitvallás után következik a keresztelés akár alámerítéssel, akár leöntéssel. Amikor sok a

keresztelendő, a hitvallást mindnyájan egyszerre tehetik le.

A keresztelés szertartása

220. Alámerítéses keresztelésnél – akár az egész test, akár csak a fej alámerítésével történik –

ügyeljünk az illendőség és a jó ízlés követelményeire. (A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy

határozott, hogy a keresztelés csak a helyi ordinárius engedélyével történhet alámerítéssel.)

A celebráns háromszor alámeríti és háromszor kiemeli a vízből a keresztelendőt – vagy annak

fejét –, és kiszolgáltatja a keresztséget a Szentháromság egyszeri említésével:

N., én megkeresztellek téged az Atya,

megmeríti először,

és a Fiú,

megmeríti másodszor,

és a Szentlélek nevében.

megmeríti harmadszor.

A keresztapa vagy a keresztanya, (vagy mindkét keresztszülő) érinti a keresztelendőt.

Mihelyt egy-egy felnőtt keresztelése megtörtént, helyén való a nép rövid akklamációja (vö. 391-

411. szám).

221. Ha pedig leöntéssel történik a keresztelés, a celebráns vizet merít a keresztelőkútból, és azzal a

keresztelendő fejét háromszor leöntve kiszolgáltatja a keresztséget a Szentháromság nevében:

72


leönti vízzel először,

és a Fiú,

leönti vízzel másodszor,


leönti harmadszor.

A keresztapa vagy a keresztanya (vagy mindkét keresztszülő) jobb kezét a keresztelendő jobb

vállára teszi. Mihelyt egy-egy felnőtt keresztelése megtörtént, helyén való a nép rövid akklamációja

(vö. 391-411. szám).

222. Ha nagyszámú a keresztelendő és több pap vagy diakónus van jelen, felosztják maguk közt a

feladatokat és egyenként végzik a alámerítést, illetve a leöntést és egyenként mondják a formulát.

A szertartás közben szabad énekelni, felolvasni, vagy szent csendet tartani.

A KERESZTSÉG HATÁSÁT MEGVILÁGÍTÓ SZERTARTÁSOK

223. A keresztelés után azonnal következnek a keresztség hatását megvilágító szertartások (224-226.

szám). Ha ez megtörtént, szokás szerint következik a bérmálás, (227-231. szám). Ezen esetben a

keresztelés utáni megkenés elmarad.

________________________________________________

A keresztség utáni megkenés

[224.] Rendes körülmények között a bérmálás azonnal követi a keresztség kiszolgáltatását. Ha

azonban – valamilyen különleges okból – a keresztelés és bérmálás nem kapcsolódik egymáshoz, akkor

az alámerítés, illetőleg a leöntés után a celebráns elvégzi a krizmával való megkenés szokásos

szertartását is. Így imádkozik az újonnan megkereszteltek fölött:

A mindenható Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja,

megszabadított benneteket a bűntől.

Vízből és Szentlélekból új életet ajándékozott nektek.

Most pedig felken titeket az üdvösség krizmájával,

hogy szent népéhez tartozzatok,

és tagjai maradjatok Krisztusnak,

aki főpapunk, prófétánk, királyunk,

és így elnyerjétek az örök életet.

A megkereszteltek felelik: Ámen.

A celebráns most – semmit sem mondva – krizmával megkeni a megkereszteltek fejét. Ha

nagyszámú a megkeresztelt és több pap vagy diakónus van jelen, ők is segíthetnek megkenni a

megkeresztelteket krizmával.

________________________________________________

73

A fehér ruha rátevése

225. A celebráns így szól:

N. és N., a keresztségben új teremtménnyé lettetek

és Krisztust öltöttétek magatokra.

Fogadjátok tehát ezt a hófehér ruhát,

és vigyétek tisztán Urunk, Jézus Krisztus ítélőszéke elé,

hogy részetek legyen az örök életben!

A megkereszteltek felelik: Ámen.

E szavakra: Fogadjátok tehát a fehér ruhát, a keresztszülő feladja a fehér ruhát (hacsak a helyi

szokás más, alkalmasabb színű ruhát nem ajánl) az új keresztényre. Ha indokoltnak látszik, a fehér

ruha szertartása elhagyható.

Az égő gyertya ünnepélyes átadása

226. Ezután a celebráns kezébe veszi, vagy legalábbis érinti a húsvéti gyertyát, és így szól:

Jöjjetek közelebb, keresztszülők, és ti adjátok át az új keresztényeknek a Krisztust jelentő világosságot!

A keresztszülők odalépnek, a húsvéti gyertyáról meggyújtanak egy gyertyát, és átadják a

megkeresztelteknek.

Ezután a celebráns így szól:

Most világosság gyúlt bennetek Krisztus által.

Úgy éljetek ezután mindig, mint a világosság fiai!

Legyetek állhatatosak a hitben,

hogy amikor az Úr eljön, elébe járulhassatok

az összes szentekkel együtt a mennyei hazában!

Megkereszteltek: Ámen.

A BÉRMÁLÁS SZERTARTÁSA

227. A keresztelés és a bérmálás szertartása közé most alkalmas ének iktatható, pl. SzVU 97, 1-3.

Jöjj, Szentlélek Istenünk..., SzVU 98, 1. Szállj szívünkbe, nagy Isten..., SzVU 99, 1-2. Ó, alkotó

Lélek..., SzVU 102, 1-3. Szentlélek Isten, szállj le ránk...

A bérmálás szertartása végezhető akár a presbitériumban, akár a keresztelőkútnál, ahogyan a

helyi körülmények megkívánják.

74

228. Ha püspök keresztelt, nagyon megfelelő, hogy ugyanő mindjárt bérmáljon is. Ha nincs jelen

püspök, bérmálhat ugyanaz az áldozópap, aki a keresztséget kiszolgáltatta. Amikor sok bérmálkozó van, a

szentség kiszolgáltatásában segíthetnek azok a papok, akik erre felhatalmazást nyertek (vö. 46. szám).

229. A celebráns az újonnan megkereszteltekhez rövid beszédet intéz, ilyen vagy hasonló szavakkal:

Kedves újonnan megkereszteltek! Krisztus Urunkban ti immár újjászülettetek, s a keresztség

által Krisztusnak és az ő papi nemzetségének tagjai lettetek. A bérmálás szentsége által most

megkapjátok a reánk kiárasztott Szentlelket is, akit Pünkösd napján küldött el apostolainak a mi Urunk,

Jézus Krisztus, és az apostolok valamint utódaik továbbajándékoztak a megkeresztelteknek.

Megkapjátok tehát a Szentlélek megígért erejét, hogy általa tökéletesebben átalakulva Krisztus

hasonlóságára, tanúságot tegyetek az Úr szenvedéséről és feltámadásáról, az Egyháznak pedig tevékeny

tagjai legyetek, és így Krisztus teste gyarapodjék hitben és szeretetben.

A celebráns most összetett kézzel áll (mellette állnak azok az áldozópapok, akik majd együtt

bérmálnak vele), és a nép felé fordulva mondja (vagy énekli az egyszerű prefációdallamra):

Most imádkozzunk, kedves testvéreim, Istenhez, a mindenható Atyához,

hogy árassza el jóságosan Szentlelkével újonnan megkeresztelt fiait;

a Szentlélek erősítse meg őket bőkezű ajándékai által,

– szent olajával pedig alakítsa őket hasonlóvá KRISZtushoz,

az Isten Fiához.

Egy ideig mindnyájan csendben imádkoznak.

230. A celebráns (és a vele együtt bérmáló áldozópapok) most kiterjesztik mindkét kezüket az összes

bérmálandó fölé; de a következőket is csak a celebráns mondja (vagy énekli):

Mindenható Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja,

te szolgáidnak vízből és Szentlélekből új életet adtál,

és megszabadítottad őket a bűntől.

Urunk, küldd le reájuk a vigasztaló Szentlelket,

és add meg nekik a bölcsesség és az értelem lelkét,

a jótanács és az erősség lelkét,

a tudomány és a jámborság lelkét,

– és töltsd el őket az istenfélelem LELkével,

Krisztus, a mi Urunk által!

Mind: Ámen.

231. Ekkor a segédkező a celebráns elé hozza a szent krizmát. Minden egyes bérmálkozó a celebráns

elé járul, vagy – ha úgy alkalmasabb – a celebráns megy oda az egyes bérmálkozókhoz. A bérmaszülő

a bérmálkozó vállára teszi jobb kezét, és közli a bérmálandó nevét. Ezt a bérmálkozó maga is

mondhatja.

75

A celebráns a krizmába mártja jobb hüvelykujját, és hüvelykujjával keresztet rajzol a

bérmálkozó homlokára, miközben mondja:

N., vedd a Szentlélek ajándékának jelét!

A megbérmált: Ámen.

Celebráns: Békesség veled!

A megbérmált: És a te lelkeddel.

Ha áldozópapok is segítik a celebránst a szentség kiszolgáltatásában, akkor – ha jelen van a

püspök – a krizmás edényt ő adja át nekik.

A bérmálandók a celebráns elé vagy az áldozópapok elé járulnak; de ha alkalmasabb, a

celebráns és a papok mennek a bérmálandókhoz, akiket a fenti módon kennek meg krizmával.

Míg a krizmával való megkenés tart, alkalmas éneket lehet énekelni.

AZ EUCHARISZTIA LITURGIÁJA

232. A Hitvallás elhagyásával most mindjárt a Egyetemes könyörgések következnek; ebbe az

újonnan megkereszteltek most kapcsolódnak be először.

A áldozati adományokat néhány újonnan megkeresztelt viszi az oltárhoz.

233. Ha a I. eucharisztikus imát mondja a celebráns, az Emlékezzél meg kezdetű szakaszban a

keresztszülőket is említse meg, a Kérünk Istenünk kezdetű szakaszban pedig emlékezzék meg az

újonnan kereszteltekről is (377. szám); a II., a III. és a IV. eucharisztikus imádságban az újonnan

megkereszteltekért imádkozzék a 391. szám és a Misekönyv I. 773-774. oldal szerint.

234. Ajánlatos, hogy az újonnan kereszteltek két szín alatt áldozzanak, valamint szüleik,

keresztszüleik, hitvestársuk és világi hitoktatójuk is.

Áldozás előtt – mégpedig az Íme, az Isten Báránya szavak előtt – a celebráns röviden

emlékeztetheti az újonnan megkeresztelteket ennek a nagy misztériumnak értékére, hiszen az

Eucharisztia a beavatás csúcspontja és az egész keresztény élet középpontja.

76

A HIT ELMÉLYÍTÉSÉNEK (A MISZTAGÓGIÁNAK) IDEJE

235. Hogy az újonnan megkereszteltek első lépései biztonságosak legyenek, minden körülmények

között szükséges, hogy a hívek közössége, a keresztszülők és a lelkipásztorok figyelemesen és

családiasan segítséget nyújtsanak nekik. Főleg arról gondoskodjanak, hogy a megkereszteltek nagy

örömmel épüljenek be a közösségbe.

236. Az egész húsvéti időben, a vasárnapi szentmiséken az újonnan megkeresztelteknek a hívek

között fenntartott helyük legyen. Ők pedig törekedjenek keresztszüleikkel együtt résztvenni a

szentmisén. A homíliában és az Egyetemes könyörgésekben emlékezzenek meg róluk.

237. A misztagógia idejének lezárására a húsvéti idő vége felé, Pünkösd táján tartsanak ünnepséget.

Ezt az ünnepséget helyi szokásokkal is lehet gazdagítani.

238. A keresztség évfordulóján az újonnan megkereszteltek ismét jöjjenek össze, hogy Istennek hálát

adjanak, tapasztalataikat kicseréljék és ezáltal új erőre kapjanak.

239. A püspök maga gondoskodjék arról, hogy az Egyház új tagjaival lelkipásztori kapcsolatba

kerüljön, főleg ha nem lehetett személyesen jelen a beavatás szentségeinél. Lehetőség szerint legalább

évenként egyszer találkozzék az újonnan megkereszteltekkel, és ilyenkor ő vezesse az Eucharisztia

ünneplését, ahol azok mindkét szín alatt áldozhatnak.

77

MÁSODIK FEJEZET

A FELNŐTTEK KERESZTELÉSÉNEK

EGYSZERŰBB SZERTARTÁSA

240. A helyi Ordinárius esetenként megengedheti, hogy a felnőttet az alábbi rövid szertartással

kereszteljék meg. Ez rendkívüli esetekben fordulhat elő, amikor a jelölt nem tudja végigjárni a

keresztény életbe való beavatás minden fokozatát, vagy amikor a helyi Ordinárius – megbizonyosodva

a jelölt őszinte megtéréséről és komoly vallásosságáról – úgy dönt, hogy a keresztség késedelem nélkül

kiszolgáltatható. Ilyen keresztelésnél mindent folyamatosan kell végezni (245-273. szám). Megvan

azonban a lehetőség arra, hogy a szentségek kiszolgáltatásán kívül akár a katekumenátus, akár a

megtisztulás és megvilágosodás szertartásának egyikét vagy másikát is elvégezzék (274-277. szám).

241. A keresztség előtt a jelöltnek keresztapát (vagy keresztanyát) kell választania (vö. Bevezető

tudnivalók 43. szám), és be kell kapcsolódnia a helyi közösségbe (vö. ugyanott 12. és 19. szám, 2.

pont). Idejében meg kell szereznie a megfelelő hitbeli ismereteket, és arra kell törekednie, hogy

megkeresztelkedési szándéka egyre tisztultabbá, a hite és megtérése pedig egyre érettebbé legyen.

242. A szertartás: tartalmazza a jelölt bemutatását, aki kinyilvánítja elszánt akaratát, amellyel a

keresztény életbe való beavatását kéri; kifejezi az Egyház hozzájárulását; majd megfelelő igeliturgia

után megtörténik a keresztény életbe beavató szentségek ünnepélyes kiszolgáltatása.

243. A szertartás szokás szerint szentmise keretében történik, amelynek olvasmányait megfelelően

kell kiválasztani. Vehető akár a keresztény életbe való bevezetés miseszövege (Misekönyv I. 769.

oldal), akár más miseszöveg. A keresztség és a bérmálás felvétele után az újonnan keresztelt első ízben

vesz részt az Eucharisztia ünneplésében.

244. A szent cselekményt lehetőleg vasárnapra tegyék (vö. Bevezető tudnivalók 59. szám), és a helyi

közösség tevékenyen kapcsolódjék bele!

A BEFOGADÁS SZERTARTÁSA

245. A hívek az alkalomhoz illő zsoltárt vagy himnuszt vagy népéneket énekelhetnek, miközben a pap

– a szent ruhákba öltözve – a templom elé vagy a templom előcsarnokába vagy a templom bejáratához

vagy magában a templomban egy megfelelő helyre vonul, ahol a jelölt várakozik keresztapjával

(keresztanyjával) együtt. Ez a szertartás megelőzi az igeliturgiát.

246. A celebráns közvetlen szavakkal üdvözli a jelöltet. Majd rövid beszédet intéz hozzá és a

keresztszülőhöz meg a körülállókhoz. Kifejezi a Egyház örömét, hálát ad Istennek, és megfelelő

formában elmondja a keresztszülőnek és a jóbarátoknak, hogy milyen emlékei vannak a jelöltről, a

jelölt vallásos érzületéről és mindarról, ahogyan a kegyelem útjain eljutott a mai naphoz.

Ezután közelebb hívja a hitjelöltet és keresztszülőjét. A hívek eközben alkalmas éneket

énekelhetnek, (pl.: Zsolt 62, 1-9, lásd A szentmise olvasmányai „C” év, Évközi 12. vasárnap, vagy

népéneket, pl.: SzVU 226, 1. Kegyességgel hívsz, ó Jézus, vagy SzVU 154. Jézusomnak Szívén).

78

247. A celebráns ezután a jelölthöz fordul kérdésével:

N., mit kérsz Isten Egyházától?

Jelölt: Hitet.

Celebráns: A hit mit ad neked?

Jelölt: Az örök életet.

A celebráns más szavakkal is megkérdezheti a jelölteket szándékuk felől, és más válaszok is

lehetségesek. Így például az első kérdésre: Mit kívánsz? Mit akarsz? Miért jöttél? Válaszolhatják:

Krisztus kegyelmét, vagy: Hogy az Egyházhoz tartozzam, vagy: Hogy elnyerjem az örök életet. Más

megfelelő válasz is adható, amelyhez a celebráns a további kérdezésnél igazodhat.

248. Ezt követően válaszában a celebráns igazodjék az elhangzott feleletekhez, s végül ilyen vagy

ehhez hasonló szavakkal szóljon a jelöltekhez:

Az örök élet az, hogy megismerd az igaz Istent, és küldöttjét, Jézus Krisztust. Isten ugyanis,

miután őt a halálból feltámasztotta, az élet fejedelmévé, minden látható és láthatatlan teremtmény

Urává tette.

Ezt az örök életet és a keresztséget nem kérnéd a mai napon, ha Krisztus Urunkat már nem

ismerted volna, és tanítványa nem akartál volna lenni. Mivel megismerted az ő szavát, elhatároztad,

hogy megtartod parancsait, sőt belekapcsolódtál a keresztény testvéri közösségbe és annak imádságába.

Mindezt ugye azért tetted, mert keresztény akarsz lenni?

Jelölt: Igen, azért tettem.

249. A celebráns most a keresztszülőhöz fordul:

Te pedig, kedves testvérünk mint a jelölt keresztszülője, Isten szent színe előtt méltónak tartod-

e őt, hogy részesedjék azokban a szentségekben, amelyekkel a keresztény életbe bevezetjük?

Keresztszülő: Méltónak tartom.

Celebráns: Kész vagy-e őt, akiért most kezességet vállaltál, szavaddal és példáddal továbbra is

támogatni Krisztus szolgálatában?

Keresztszülő: Kész vagyok.

250. A celebráns – összetett kézzel – záróimádságot mond:

Könyörögjünk!

Jóságos Atyánk, hálát adunk neked N. testvérünkért (nővérünkért), aki már egy ideje keresett téged,

mert kegyelmeddel többféle módon eléje mentél, és hívásodra ma válaszolt Egyházad nyilvánossága

előtt. Engedd tehát, hogy most örvendezzék üdvözítő szándékod beteljesedésén. Krisztus, a mi Urunk

által.

Mind: Ámen.

79

A jelölt bevezetése a templomba

251. Ezután a celebráns ilyen vagy hasonló szavakkal felszólítja a jelöltet:

N., lépj be az Isten házába, hogy velünk együtt részesülj Isten igéjének asztaláról!

A jelölt ekkor – keresztszülőjével együtt – bevonul a templomba. Közben a hívek közössége vagy

a kar énekel.

IGELITURGIA

252. Mihelyt a jelölt és keresztszülője elfoglalta helyét, és a celebráns a presbitériumba érkezett,

megkezdődik az igeliturgia. A mise bevezető szertartásai elmaradnak.


253. Az olvasmányokat, a válaszos zsoltárt, az evangélium előtti verset és az evangéliumi szakaszt a

388. szám alatt található szövegekből válogatjuk össze. Vehetjük azonban a vasárnap vagy az ünnep

szentírási szakaszait is. Az evangélium után homília következik.

Közbenjáró fohászok és bűnbánati szertartás

254. A homília után a jelölt – keresztszülőjével együtt – a celebráns elé lép. Ekkor, az egész közösség

bekapcsolódásával, ilyen vagy hasonló fohászokat mondanak:

Celebráns (összetett kézzel):

Könyörögjünk mindannyian szeretett testvérünkért, aki részesedni akar Krisztus Urunk

szentségeiben, és esedezzünk – mi, bűnösök – önmagunkért is, hogy hívő és bűnbánó lélekkel

csatlakozva Krisztushoz, szüntelenül az új élet útján járjunk!

Lektor:

1. Hogy mindannyiunkban megújítsa és felszítsa az igaz bűnbánat lelkületét, kérjük Urunkat!


2. Hogy mi, akik a keresztség által meghaltunk a bűnnek, és részesültünk Krisztus

megváltásában, életünkkel tanúskodjunk a nekünk juttatott kegyelemről, kérjük Urunkat!

3. Hogy a jelenlévő testvérünk Isten jóságában bízva, töredelmes szívvel készüljön az üdvözítő

Krisztussal való találkozásra, kérjük Urunkat!

4. Hogy követve Krisztust, aki elveszi a világ bűneit, kigyógyuljon a bűnből, és

megszabaduljon a bűn fojtogató hatalmából, kérjük Urunkat!

5. Hogy a Szentlélek megtisztítsa, és elvezesse őt az életszentségre, kérjük Urunkat!

6. Hogy a keresztség szentségében Krisztussal együtt eltemetkezve meghaljon a bűnnek, és

mindig Istennek éljen, kérjük Urunkat!

7. Hogy bőségben mutathassa be az életszentség és a szeretet gyümölcseit, amikor majd

mennyei Atyánkhoz érkezik, kérjük Urunkat!

8. Hogy az egész világ, amelyért az Atya egyszülött Fiát adta, felismerje Isten szeretetét, és

hozzá térjen, kérjük Urunkat!

80

E fohászok után a jelölt – fejet hajtva vagy térden állva – az egész közösséggel együtt elmondja

az általános bűnvallomást; ez a cselekmény azonban, ha a körülmények úgy kívánják, el is hagyható.

Az exorcizmus, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádság könyörgései.

Megkenés a katekumenek olajával.

255. A celebráns – elhagyva az Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten kezdetű imádságot – az

alábbi könyörgést mondja:

Mindenható Urunk, Istenünk! Te elküldötted egyszülött Fiadat, hogy a bűn rabságában sínylődő embert

Isten gyermekeinek szabadságával ajándékozd meg. Alázatosan könyörgünk hozzád ezért a

testvérünkért. Ő már megtapasztalta a világ csábításait, megszenvedte az álnok sátán kísértéseit, és

most bűnösnek vallotta magát színed előtt. Fiad szenvedésének és feltámadásának erejével mentsd ki őt

a sötétség hatalmából, vértezd fel Krisztus kegyelmével, és szüntelenül oltalmazd életének útjain!


Mind: Ámen.

256. A celebráns így folytatja:

Védelmezzen téged Krisztusnak,

a mi Üdvözítőnknek ereje!

Ennek jeléül megkenünk téged az üdvösség olajával

Krisztusban, a mi Urunkban,

aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Mind: Ámen.

A celebráns ezután megkeni a keresztelendők olajával a jelölt mellét, vagy a két kezét, vagy –

ha alkalmasnak látszik – testének más részeit. Ez a megkenés a Püspökkari Konferencia határozata

szerint el is maradhat. Ez esetben a celebráns így szól:

Védelmezzen téged Krisztusnak,

a mi Üdvözítőnknek ereje.


Mind: Ámen.

Majd kezét a jelölt fejére teszi, de közben nem mond semmit.

A KERESZTSÉG KISZOLGÁLTATÁSA


257. A jelölt ezek után keresztszülőjével odalép a keresztelőkúthoz. A celebráns most a hívekhez

fordul ilyen vagy hasonló szavakkal:

Szeretett testvéreim! Kérjük a mindenható Atyaisten irgalmát itt megjelent N. testvérünkért, aki

a szent keresztséget kéri. Isten maga hívta meg és vezette ma ide őt. Adja meg neki a világosságot és az

81

erőt, hogy bátran ragaszkodjék Krisztushoz, és vallja meg az Egyház hitét. Adja meg neki, hogy a

Szentlélek, akit most erre a vízre lehívunk, újjáteremtse őt.

A víz megáldása


Istenünk, te láthatatlan erőddel a szentségi jelekben csodálatos dolgokat művelsz,

– s a víz által számos tanítást adtál, hogy megértsük a keresztség kegyelmét.

A te Lelked, Istenünk, a vizek fölött lebegett a teremtés kezdetén,

– hogy a víznek már akkor megszentelő erőt adjon.

Az újjászületés módját pedig a vízözön által jelezted előre, Istenünk,

– hogy egyazon víznek titokzatos ereje vessen véget a bűnnek, és legyen az erényes élet kezdete.

Te, Istenünk, száraz lábbal vezetted át a Vörös-tengeren Ábrahám fiait,

– hogy a fáraó rabságából szabaduló néped a megkereszteltek előképe legyen.

Szent Fiadra pedig, amikor a Jordán vizében megkeresztelkedett, leszállott a Szentlélek ereje; majd,

midőn a kereszten függött, a vérrel együtt oldalából víz fakadt, és feltámadása után tanítványainak

parancsba adta: – „Menjetek, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a

Szentlélek nevében!”



a keresztség által az ősbűn szennyétől tisztára mosva,

vízből és Szentlélekból új életre szülessék!


Add, Urunk, hogy Fiad által szálljon le ebbe a vízbe a Szentlélek ereje,

hogy mindazok, akik Krisztus halálába temetkeznek a keresztség vizében,

életre is keljenek ővele. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Mind: Ámen.


Húsvéti időben, amikor rendelkezésre áll a Húsvéti vigílián megáldott keresztvíz, ne

maradjanak el a keresztség kiszolgáltatásánál a hálaadó és könyörgő részek. Legyen meg az áldás és

Isten segítségül hívása a vízre a 389. szám alatt található formulák szerint, a záradékot értelemszerűen



A. változat

259. A keresztvíz megszentelése után a celebráns megkérdezi a jelöltet:

Ellene mondasz-e a sátánnak, minden cselekedetének és csábításának?

Jelölt: Ellene mondok.

82

B. változat

Celebráns: Ellene mondasz-e a sátánnak?


Celebráns: És minden cselekedetének?


Celebráns: És minden csábításának?


C. változat

Celebráns: Ellene mondasz-e a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában élhess?


Celebráns: Ellene mondasz-e a gonoszság csábításának, hogy a bűn sohase uralkodjék rajtad?


Celebráns: Ellene mondasz-e a sátánnak, aki a bűn szerzője és fejedelme?


A püspöki konferenciákra tartozik, hogy – ha szükséges – ezen a három formulán kívül más

megfogalmazásokat készítsenek a babonával vagy más mágikus szertartásokkal kapcsolatban (vö.

fentebb 80. szám).

A hit megvallása

260. A celebráns ezután megkérdezi a jelöltet:




született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de feltámadt a halálból, és ül az Atya jobbján?



bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben?


A Hitvallás után nyomban következik a keresztelés akár alámerítéssel, akár leöntéssel.

A keresztelés

261. Alámerítéses keresztelésnél – akár az egész test, akár csak a fej alámerítésével történik –

ügyeljünk az illendőség és a jó ízlés követelményeire! (A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy

határozott, hogy a keresztelés csak a helyi ordinárius engedélyével történhet alámerítéssel.)

A celebráns háromszor alámeríti és háromszor kiemeli a vízből a keresztelendőt – vagy annak

fejét –, és kiszolgáltatja a keresztséget a Szentháromság egyszeri említésével:

83


megmeríti először,

és a Fiú,

megmeríti másodszor,


megmeríti harmadszor.

A keresztapa vagy a keresztanya, (vagy mindkét keresztszülő) érinti a keresztelendőt.

Mihelyt a keresztelés megtörtént, helyén való a nép rövid akklamációja (vö. 391-411. szám).

262. Ha pedig leöntéssel történik a keresztelés, a celebráns vizet merít a keresztelőkútból, és azzal a

keresztelendő fejét háromszor leöntve kiszolgáltatja a keresztséget a Szentháromság nevében:



és a Fiú,



leönti harmadszor.

A keresztapa, vagy a keresztanya (vagy mindkét keresztszülő) jobb kezét a keresztelendő jobb

vállára teszi.

Mihelyt egy-egy felnőtt keresztelése megtörtént, helyén való a nép rövid akklamációja (vö. 390. szám).


________________________________________________


[263.] Rendes körülmények között a bérmálás azonnal követi a keresztség kiszolgáltatását. Ha azonban

– valamilyen különleges okból – a keresztelés és bérmálás nem kapcsolódik egymáshoz, akkor az

alámerítés, illetőleg a leöntés után a celebráns elvégzi a krizmával való megkenés szokásos

szertartását is. Így imádkozik az újonnan megkeresztelt fölött:


megszabadított téged a bűntől.

Vízből és Szentlélekból új életet ajándékozott neked.

Most pedig felken téged az üdvösség krizmájával,

hogy szent népéhez tartozzál,

és tagja maradj Krisztusnak,

aki főpapunk, prófétánk, királyunk,

és így elnyerd az örök életet.

A megkeresztelt feleli: Ámen.

A celebráns most – semmit sem mondva – krizmával megkeni a megkeresztelt fejét.

________________________________________________

84


264. A celebráns így szól:

N., most új teremtmény lettél,

és Krisztust öltötted magadra.

Fogadd tehát a fehér ruhát,

és vidd tisztán Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke elé,

hogy részed legyen az örök életben!


E szavakra: Fogadd tehát a fehér ruhát, a keresztszülő feladja a fehér ruhát az új keresztényre.

Ha indokoltnak látszik, a fehér ruha szertartása elhagyható.

Az égő gyertya átadása

265. Ezután a celebráns kezébe veszi, vagy legalábbis érinti a húsvéti gyertyát, és így szól:

Jöjj közelebb, keresztszülő, és te add át az új keresztényeknek a Krisztust jelentő világosságot!

A keresztszülő odalép, a húsvéti gyertyáról meggyújt egy gyertyát, és átadja a megkereszteltnek.

A celebráns erre így szól:

Most világosság gyúlt benned Krisztus által.

Úgy élj ezután mindig, mint a világosság fia!

Légy állhatatos a hitben,

hogy amikor az Úr eljön, elébe járulhass




266. A keresztelés és a bérmálás szertartása közé most alkalmas ének iktatható, (pl. SzVU 97, 1-3:

Jöjj, Szentlélek Istenünk..., 98, 1: Szállj szívünkbe, nagy Isten..., 99, 1-2: Ó alkotó Lélek..., 102, 1-3:

Szentlélek Isten, szállj le ránk).

267. Ha püspök keresztelt, megfelelő, hogy ugyanő mindjárt bérmáljon is. Ha nincs jelen püspök,

bérmálhat ugyanaz az áldozópap, aki a keresztséget kiszolgáltatta.

268. A celebráns az újonnan megkeresztelthez rövid beszédet intéz ilyen vagy hasonló szavakkal :

Kedves N.! Krisztus Urunkban te immár újjászülettél, s a keresztség által Krisztusnak és az ő

papi nemzetségének tagja lettél. A bérmálás szentsége által most megkapod a reánk kiárasztott

85

Szentlelket is, akit Pünkösd napján küldött el apostolainak a mi Urunk, Jézus Krisztus, és az apostolok

valamint utódaik továbbajándékoztak a megkeresztelteknek.

Megkapod tehát a Szentlélek megígért erejét, hogy általa tökéletesebben átalakulva Krisztus

hasonlóságára, tanúságot tégy az Úr szenvedéséről és feltámadásáról, az Egyháznak pedig tevékeny

tagja légy, és így Krisztus teste gyarapodjék hitben és szeretetben.

A celebráns most összetett kézzel áll, és a nép felé fordulva mondja (vagy énekli az egyszerű

prefációdallamra):


hogy árassza el jóságosan Szentlelkével újonnan megkeresztelt gyermekét;

a Szentlélek erősítse meg őt bőkezű ajándékai által,

– szent olajával pedig alakítsa őt hasonlóvá KRISZtushoz,

az Isten Fiához.


269. A celebráns most mind a két kezét a bérmálandó fölé terjeszti, és mondja vagy énekli:


e szolgádnak vízből és Szentlélekből új életet adtál,

és megszabadítottad őt a bűntől.

Urunk, küldd le reá a vigasztaló Szentlelket,

és add meg neki a bölcsesség és az értelem lelkét,



– és töltsd el őt az istenfélelem LELkével,


Mind: Ámen.

270. Ekkor a bérmálandó a celebránshoz lép. A bérmaszülő a bérmálkozó vállára teszi jobb kezét, és

közli a bérmálandó nevét. Ezt a bérmálkozó maga is mondhatja.

A celebráns a krizmába mártja jobb hüvejkujját, és hüvejkujjával keresztet rajzol a bérmálkozó

homlokára, miközben mondja:

N., vedd a Szentlélek ajándékának jelét.


A celebráns hozzáadja: Békesség veled!


AZ EUCHARISZTIA LITURGIÁJA

271. A Hitvallás elhagyásával most mindjárt az Egyetemes könyörgések következnek; ebbe az

újonnan megkeresztelt most kapcsolódik be először.

Az adományokat az újonnan megkeresztelt viszi fel az oltárhoz.

86



újonnan kereszteltről is (377. szám); a II., a III. és a IV. eucharisztikus imádságban az újonnan

megkereszteltért imádkozzék a 391. szám és a Misekönyv I. 773-774. oldal szerint.

273. Ajánlatos, hogy az újonnan megkeresztelt két szín alatt áldozzék, valamint szülei, a

keresztszülője, hitvestársa és világi hitoktatói is.

Áldozás előtt – mégpedig az Íme, az Isten Báránya szavak előtt – a celebráns röviden

emlékeztetheti az újonnan megkereszteltet ennek a nagy misztériumnak értékére, hiszen az Eucharisztia

a beavatás csúcspontja és az egész keresztény élet középpontja.

274. Rendkívüli körülmények esetén, amilyen a betegség, öregség, lakhelyváltoztatás, hosszú

utazások stb.,

a) amikor a jelölt vagy nem tudta a katekumenátus idejét megfelelő szertartással elkezdeni,

vagy pedig nem tudott részt venni a katekumenátus minden szertartásában;

b) és másrészt lelkének kárára volna, ha az előző szertartásban való részesedése után meg lenne

fosztva a hosszabb előkészület jótéteményeitől,

nagyon megfelelő, ha a püspök engedélyével az előző szertartást kiegészítjük a teljes szertartás

egyik vagy másik elemével.

275. Ez a kibővített szertartás lehetőséget ad arra, hogy az új jelölt utolérjen másokat, akik már

előrehaladtak, mert így ő utólag részesül a katekumenátus teljes rendjének bevezető szertartásaiban (pl.

a katekumenátusba való belépésben, a kisebb exorcizmusokban, vagyis a gonosz lélek hatalmának

megtöréséért mondott imádságokban, áldásokban stb.). Ha másokkal együtt kezdte el a

katekumenátust, de nem tudta azt a fenti okok miatt végigjárni, most pótolhatja a hiányzó részeket (pl.

a kiválasztás, a megtisztulás és megvilágosodás szertartását, vagy a szentségek felvételét).

276. Az alkalmazások bölcs lelkipásztori megfontolás szerint tervezhetők úgy, hogy összekapcsoljuk

az előző és a kibővített szertartást az alábbi módon:

1) egyszerűen hozzáadjuk pl. a katekumenátus idejének a szertartásait (106-132. szám), és az

ünnepélyes átadásokat (183-192. szám);

2) megosztjuk és bővítjük akár a befogadás szertartását (245-251. szám), akár az igeliturgiát

(252-256. szám). A befogadás szertartásában, a 245-247. számok növelhetők a katekument befogadó

szertartás mintájára (73-97. szám); de ha úgy látszik jónak, kihagyjuk a 246-247. számokat, a

következő 248-249. számok pedig átadhatják helyüket a kiválasztás szertartásának. Az igeliturgiában

253-255. számok alkalmazhatók egyik vagy másik skrutíniumhoz (160-179. szám), stb.

3) Az általánosan előírt vagyis a teljes szertartás bizonyos elemei helyett használhatjuk csupán

egy részét ennek az egyszerűbb szertartásnak; vagy, amikor az érdeklődőket (akiket általában

„szimpatizánsoknak” neveznek) fogadjuk be (vö. Bevezető tudnivalók, 12. szám 3. pont), ehhez

hozzákapcsoljuk a katekumenek sorába való felvételnek (73-97. szám) és a kiválasztásnak a

szertartását (143-151. szám).

277. A kibővített szertartás esetén legyen gondunk arra,

1) hogy a jelölt hitoktatása teljes legyen,

2) hogy a szertartást valamilyen közösség cselekvő részvételével végezzük,

3) hogy az újonnan megkeresztelt számára, miután a szentségekhez járult – amennyiben ez

lehetséges – biztosítsuk a misztagógia idejét.

87

HARMADIK FEJEZET

A FELNŐTT BEAVATÁS RÖVIDEBB SZERTARTÁSA,

AMELYET KÖZELI ÉLETVESZÉLYBEN

VAGY KÖZVETLENÜL A HALÁL ELŐTT VÉGZÜNK

278. Aki közeli életveszélyben van, akár katekumen, akár nem, megkeresztelhető az alábbi rövidebb

szertartással (283-294. szám), ha képes a kérdéseket meghallani és rájuk felelni, tehát még nincs

közvetlen a halál előtt.

279. Ha már befogadott katekumen, meg kell ígérnie, hogy felépülése után végigjárja a

katekumenátus szokásos útját. Ha nem katekumen, az szükséges, hogy a Krisztushoz térés komoly

jeleit mutassa, elvesse a pogány kultuszokat, és felszámolja erkölcsi életének akadályait (pl. az

egyidejű többnejűséget stb.), azonkívül tegyen ígéretet, hogy egészségének visszanyerése után a

beavatás teljes útját végigjárja.

280. Ez a szertartás elsősorban a katekéták és a világiak számára lett kidolgozva. Mégis szükség

esetén áldozópap és szerpap is végezheti ezt a szertartást. Szokás szerint azonban az áldozópap és a

diakónus használja az egyszerűbbnek nevezett szertartást (240-273. szám), és a helyet meg az időt

illetően vegye figyelembe a szükséges alkalmazásokat.

Az áldozópapnál, aki keresztel, legyen krizma, és amennyiben idő van rá, ne mulassza el a

keresztség után a bérmálást kiszolgáltatni, elhagyva ebben az esetben a keresztség után krizmával való

megkenést (263. szám).

Hasonlóképpen, amennyiben lehetséges – mind az áldozópap, mind a szerpap, adott esetben a

katekéta vagy világi, akinek van áldoztatási felhatalmazása – áldoztassa meg az újonnan

megkereszteltet. Ilyenkor az Oltáriszentséget oda lehet vinni a szertartás elvégzése előtt. A szertartás

alatt helyezzék tisztelettudóan az asztalra, amelyet fehér abrosz takar.

281. Közvetlen halálveszélyben (vagyis a halál közeledtével), amikor sürget az idő, a kiszolgáltató

minden mást elhagyva, a szokott formulát mondva vizet önt a beteg fejére. Megáldott víz hiányában

természetes vizet használ (vö. Általános tudnivalók 23. és 21. szám).

282. Azok számára, akiket akár közvetlen életveszélyben, akár a halál pillanatában kereszteltek meg,

történjék gondoskodás arról, hogy ha visszanyerik egészségüket, megfelelő hitoktatásban

részesüljenek. Miután pedig alkalmas időben az Egyházba befogadták őket, részesüljenek a többi

beavató szentségben. Ebben az esetben megtartandók a 295-303. számok előírásai a megfelelő

alkalmazásokkal.

A szertartás kezdete

283. A katekéta vagy világi, miután a családot szeretettel és röviden üdvözölte, rögtön megbeszéli a

beteggel annak a keresztség felvételére irányuló kérését, és ha nem katekumen, megtérése indokait;

miután ítéletet alkotott a keresztelés jogosultságáról, szükség szerint rövid hitoktatásban részesíti őt.

88

284. Aztán behívja a beteg családját, a keresztapát, keresztanyát, néhány rokont és barátot, akik

közül ki kell választani egy vagy két tanút. Ha nincs megáldott víz, természetes vizet kell előkészíteni.

Beszélgetés a beteggel

285. Azután a beteghez lépve a kiszolgáltató ismét megkérdezi őt ilyen vagy hasonló szavakkal:

Kedves testvérem, a keresztséget kérted, mert el akarod nyerni az örök életet, mint a

keresztények. Az örök élet pedig az, hogy megismerd és elnyerd az igaz Istent, és akit ő küldött, Jézus

Krisztust. Ez a keresztények hite; tudod ezt?

A beteg: Igen, tudom.

A kiszolgáltató: A Jézus Krisztusban való hittel együtt az is szükséges, hogy legyen szándékod

keresztényhez illően megtartani Isten parancsait; ezt is tudod?

A beteg: Tudom.

A kiszolgáltató: Akarsz-e tehát keresztény módon élni?

A beteg: Akarok.

A kiszolgáltató: Ígérd meg, hogy gyógyulásod után időt szánsz arra, hogy Krisztust jobban megismerd

és részt vegyél a keresztény oktatásban.

A beteg: Megígérem.

286. Akkor a kiszolgáltató a keresztszülőhöz és a tanúkhoz fordul és ilyen vagy hasonló szavakkal

kérdezi őket:

Te, keresztszülő, aki N. ígéretét hallottad, megígéred-e, hogy mindezt eszébe juttatod és segíted

őt abban, hogy Krisztus tanítását megismerje, eljárjon a közösségbe és jó kereszténnyé legyen?

Keresztszülő: Megígérem.

Kiszolgáltató: És ti, akik tanúként álltok itt, olyannak ismeritek-e N.-t, hogy megtartja ígéretét?

Tanúk: Igen, olyannak ismerjük.

287. A kiszolgáltató ismét a beteghez fordulva mondja:

Ennélfogva az Úr Jézus parancsa értelmében megkeresztelkedhetsz az örök életre.

Ha van rá idő és lehetőség, olvas néhány evangéliumi verset, amelyeket, ha lehet, kifejt, pl.:

Mt 22, 35-40: Ez a nagy és az első parancsolat.

Mt 28, 18-20: Tanítsatok minden népet megkeresztelvén őket.

Mk 1, 9-11: János megkeresztelte Jézust a Jordánban.

Jn 3, 1-6: Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten országát.

Jn 6, 44-47: Aki hisz, annak örök élete van.

89

Közbenjáró fohászok

288. Azután felhívja a jelenlevőket, hogy vele együtt imádkozzanak:

Kérjük a mindenható Isten irgalmát ezért a betegért, aki a keresztség kegyelmét kéri, valamint

keresztszülőjéért, egész családjáért és barátaiért.

A kiszolgáltató (vagy valaki a jelenlevők közül) a következő fohászok egyikét vagy másikát

imádkozza:

Hogy növeld testvérünk hitét Krisztusban, a te Fiadban és a mi Üdvözítőnkben:

F. Kérünk téged, hallgass meg minket!

Hogy valósítsd meg vágyát az örök élet elnyerésére és a mennyországba való bejutásra!


Hogy teljesítsd reményét, és megismerjen téged, a világ Teremtőjét és az emberek Atyját!


Hogy őt a keresztség által bűneitől feloldozd és megszenteld!


Hogy megadd neki az üdvösséget, amelyet Krisztus az ő halálával és feltámadásával kiérdemelt!


Hogy szeretetedben add meg neki a fogadott istengyermekség kegyelmét!


Hogy számára gyógyulást és időt engedj Krisztus tökéletesebb megismerésére és követésére!


Hogy mindnyájunkat, Krisztus tanítványait, akik a keresztségben egy testté lettünk, mindig megőrizz az

egy hitben és szeretetben!


A fenti fohászok változtathatók a körülményeknek megfelelően.

289. A kiszolgáltató ezzel a könyörgéssel zárja a fohászokat:

Urunk, Istenünk, hallgasd meg imánkat, és tekints a te szeretett gyermeked, N. testvérünk hitére

és vágyára. Add, hogy ezen víz által, amelyet az emberek égi születésére kiválasztottál, Krisztus

halálának és feltámadásának hasonlóságára alakuljon, elnyerje minden bűne bocsánatát, fogadott

gyermekeddé váljék, és szent népedhez tartozzék. (Add meg azt is, hogy egészségét visszanyerve

Egyházadban hálát adhasson neked, és parancsaidhoz hűségesen ragaszkodva az ő tökéletes

tanítványává váljék.) Krisztus a mi Urunk által.

Mind: Ámen.

90

Ellene mondás és hitvallás

290. Azután a kiszolgáltató a beteghez fordulva kéri tőle az ellene mondást és a hitvallást:

Ellene mondasz-e a sátánnak, minden cselekedetének és minden csábításának?

Beteg: Ellene mondok.

A körülményeknek megfelelően a kiszolgáltató használhatja a bővebb formulát (vö. 217. szám)

és azt a változtatást, amelyről a 80. szám szól. És így folytatja:

Hiszel-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében?

Beteg: Hiszek.

A kiszolgáltató: Hiszel-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától

született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de feltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján?

Beteg: Hiszek.

A kiszolgáltató: Hiszel-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a

bűnök bocsánatában, a testnek feltámadásában és az örök életben?

Beteg: Hiszek.

A keresztség szertartása

291. Azután a kiszolgáltató megkereszteli a beteget az általa felvett név említésével:

N., én megkeresztellek téged az Atya, leönti vízzel először,

és a Fiú, leönti vízzel másodszor,

és a Szentlélek nevében. Leönti harmadszor.

Ha a keresztelést szerpap végzi, a vízzel való leöntés után a keresztelést követő megkenést

krizmával a szokott módon és formulával (263. szám) végezheti.

________________________________________________

292. Ha sem a bérmálás, sem az áldoztatás nem lehetséges, a kiszolgáltató rögtön a keresztelés után

ezt mondja:

N., miután megszabadultál bűneidtől és az Atyaisten által újjászülettél, Krisztusban Isten

gyermekévé lettél. Majd a bérmálásban, ha Isten is úgy akarja, a Szentlélek teljességét nyered el, és

Isten oltárához járulva, áldozatának asztaláról részesülsz. Most pedig a ma elnyert gyermekkéfogadás

szellemében velünk együtt imádkozz úgy, amint az Úr tanított minket imádkozni:

Az újonnan megkeresztelt és minden jelenlevő a kiszolgáltatóval együtt elmondja az Úr

imádságát (vö. alább 294. szám).

________________________________________________

91

A bérmálás szertartása

293. Ha a keresztelést áldozópap végezte, meg is bérmálhatja (vö. 280. szám), figyelmeztetve őt

ezekkel vagy hasonló szavakkal:

N., Krisztus Urunkban te immár újjászülettél, s a keresztség által Krisztusnak és az ő papi

nemzetségének tagja lettél. A bérmálás szentsége által most elnyered még a reánk kiárasztott

Szentlelket is, akit Pünkösd napján küldött el apostolainak a mi Urunk, Jézus Krisztus, és az apostolok

valamint utódaik továbbajándékoztak a megkeresztelteknek.

Ezután az alkalomnak megfelelően felhívja a jelenlevőket, hogy egy ideig csendben

imádkozzanak. Az imádság végeztével az áldozópap kiterjeszti mindkét kezét a bérmálandó fölé, ezt

mondja:


te ennek a szolgádnak vízből és Szentlélekből új életet adtál,






és töltsd el őt az istenfélelem Lelkével,


Mind: Ámen.

Az áldozópap a krizmába mártja jobb hüvelykujját, és hüvelykujjával keresztet rajzol a






Sürgős esetben elegendő, ha megkeni a bérmálkozó homlokát krizmával miközben mondja:

Vedd a Szentlélek ajándékának jelét. Ha lehetséges – kezét kiterjesztve mondja el előbb a Mindenható

Isten kezdetű könyörgést is.

A bérmálás után az újonnan megkeresztelt szentáldozásban részesülhet, az alább leírt

szertartás szerint, 294 szám. Különben a szertartás az Úr imádságának elmondásával fejeződik be.

Szentáldozás

294. Ha közvetlenül a bérmálás vagy – amikor nem szolgáltatható ki a bérmálás – a keresztség után

van a szentáldozás, a kiszolgáltató ilyen vagy hasonló figyelmeztetést mondhat, elhagyva a zárójeles

részt, ha már kiszolgáltatták a bérmálást:

92

N., a keresztségben megszabadultál bűneidtől, és az Atyaisten által újjászületve az ő

gyermekévé lettél Krisztusban. (Ha Isten is úgy akarja, a bérmálásban majd a Szentlélek teljességét is

megkapod.) Mielőtt pedig Krisztus testét magadhoz vennéd, Isten fogadott gyermekeinek Lelkében,

akit ma elnyertél, imádkozz velünk együtt úgy, amint az Úr Jézus tanított minket imádkozni:

Az újonnan megkeresztelt és minden jelenlevő a kiszolgáltatóval együtt mondja:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

A kiszolgáltató fogja a Szentostyát és kissé felemelve tartva a megkeresztelt felé fordulva mondja:

Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit.

Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.

Az újonnan megkeresztelt és a jelenlevők együtt mondják:

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul

az én lelkem.

A kiszolgáltató megáldoztatja a megkereszteltet mondván:

Krisztus teste.

Az újonnan megkeresztelt feleli: Ámen.

Az újonnan megkeresztelt áldozása után a jelenlevők is áldozhatnak. Az áldoztatás után a

kiszolgáltató záróimát mond:

Szentséges Urunk, mindenható Atyánk, örök Isten, bizalommal kérünk, add, hogy ez a szentáldozás

testvérünk teste-lelke örök javára váljék, hiszen annak szentséges testét vette magához, aki él és

uralkodik mindörökkön-örökké.

Mind: Ámen.

A beteg, aki közeli halálveszélyben van, és a beavató szentségekben vagy ezek egyikében

részesült, felgyógyulása esetén a szokásos hitoktatásban, szentségekben és szertartásokban részesüljön,

amelyek elmaradtak (vö. 279, 295-305. szám).

93

NEGYEDIK FEJEZET

AZON FELNŐTTEK FELKÉSZÍTÉSE BÉRMÁLÁSRA ÉS ÁLDOZÁSRA,

AKIKET GYERMEKKORBAN KERESZTELTEK MEG,

DE NEM RÉSZESÜLTEK HITOKTATÁSBAN

295. Az itt következő lelkipásztori tanácsok azon felnőttekre vonatkoznak, akiket csecsemőként

kereszteltek meg, de azután nem részesültek hitoktatásban, következésképpen nem bérmálkoztak és

nem áldoztak. Alkalmazhatók azonban más hasonló esetekre is, főképpen olyan felnőtteknél, akik

életveszélyben vagy a halál pillanatában részesültek a keresztségben.

Jóllehet ezek a felnőttek nem hallották Krisztus titkának hirdetését, helyzetük mégis különbözik

a katekumenekétől, mivel a keresztség által már Isten gyermekeivé és az Egyház tagjaivá lettek.

Megtérésük tehát már a felvett keresztségen alapszik, amelynek ereje kell, hogy egyre jobban

működjék bennük.

296. A katekumenekhez hasonlóan ezen felnőtteknek felkészítése is hosszabb időt igényel (vö.

Bevezető tudnivalók, 21. szám). Ezalatt az idő alatt a kapott lelkipásztori oktatás révén a keresztségben

beléjük öntött hitnek növekednie kell, éretté és teljesen sajátjukká kell válnia. Szükséges, hogy

keresztény életük megerősödjék a megfelelő tanítás, az alkalmas katekézis, a hívek közösségével való

kapcsolat, és bizonyos szertartásokban való részvétel által.

297. A katekézis rendje többnyire azonos azzal, amiről szó volt a katekumenekkel kapcsolatban (vö.

Bevezető tudnivalók 19. szám, 1. pont). A pap, a diakónus vagy a katekéta azonban vegye figyelembe

ezen felnőtteknek sajátos helyzetét, akik már a keresztségben részesültek.

298. A katekumenekhez hasonlóan ezen felnőtteknek is nyújtson segítséget a hívek közössége

testvéri szeretettel és imával, valamint tanúskodjék alkalmasságukról, amikor majd a szentségekhez

járulnak (vö. Bevezető tudnivalók, 4. és 19. szám 2 pont, továbbá 23. szám).

299. A felnőtteket a kezesek mutatják be a közösségnek. Felkészülésük idejére a pap jóváhagyásával

mindegyikük felkér egy választott keresztszülőt, aki mint a közösség megbízottja szerepel, és akinek

ugyanazon feladatai lesznek, mint a keresztszülőnek a katekumen iránt (vö. Bevezető tudnivalók 43.

szám). Ez a választott keresztszülő, akit erre az időszakra felkértek, lehet az eredeti keresztszülő is, ha

alkalmas erre a feladatra.

300. Az előkészítés idejét szenteljék meg liturgikus cselekmények, amelyek közül az első az a

szertartás, amellyel a felnőtteket a közösségbe befogadják, és őket mint már megkeresztelteket

elismerik hozzájuk tartozóknak.

301. Ettől kezdve részt vesznek az igeliturgia ünneplésein, mind a hívők, mind a katekumenek

közösségében.

302. Hogy ebben az előkészületi munkában kiemeljék Isten kegyelmének működését, végezhetők a

katekumenátus egyes szertartásai, amelyek megfelelnek ezen felnőttek helyzetének és lelki javának;

ilyenek a Hitvallásnak, az Úr imádságának vagy az Evangéliumnak az ünnepélyes átadása.

94

303. A katekézis idejét illesszék bele az egyházi évbe, főképpen az utolsó rész essék egybe a

nagyböjti idővel. Ezen időszak a bűnbánati cselekményei járuljanak hozzá a bűnbánat szentségére való

felkészítéshez.

304. Az egész képzésnek csúcsa szokásszerűen a Húsvéti vigília, amikor a felnőttek megvallják a

keresztelésben kapott hitüket, és a bérmálásban meg a szentáldozásban részesülnek. Ha a bérmálás nem

szolgáltatható ki a Húsvéti vigílián, mert a püspök vagy a bérmálás rendkívüli kiszolgáltatója nincs

jelen, ez minél előbb történjék meg, éspedig amennyire csak lehet, a húsvéti időben.

305. Ezek a felnőttek azzal befejezik be kereszténnyé formálódásukat, hogy teljesen bekapcsolódnak

a közösségbe, és a misztagógia idejét együtt töltik az újonnan megkereszteltekkel.

95

ÖTÖDIK FEJEZET

A HITOKTATÁSI KORT ELÉRT GYERMEKEK BEAVATÁSA


306. Ezt a szertartást azon gyermekeknek szánjuk, akiket gyermekkorban nem kereszteltek meg, és

miután elérték az értelmes kort, hitoktatásra jelentkeznek, hogy felkészítsék őket a keresztény életre.

Ezeket vagy szüleik, illetve gyámjaik hozzák, vagy pedig ők maguktól jönnek azok beleegyezésével.

Ezek a gyermekek már képesek arra, hogy hitüket tudatosítsák és fejlesszék, és hogy tetteikért bizonyos

mértékben felelősséget vállaljanak. Mégsem kezelhetők felnőttekként, mert gyermeki a felfogásuk, és

szüleiktől és gyámjaiktól függenek, továbbá társaik és a társadalom befolyása alatt állnak.

307. Beavatásuk megkívánja egyrészt a koruknak megfelelő vallásos magatartást, másrészt a

nevelést, amelyre ebben az életkorban még nagy szükség van. Ezt a beavatást a jelöltek lelki

állapotához kell alkalmazni, figyelembe véve a hitben való növekedésüket és a katekézist, amelyben

részesülnek. Ezért a felnőttekhez hasonlóan az ő felkészítésük is – ha szükséges – több évig tartson,

mielőtt a szentségekhez járulnak. Ez az idő különböző fokozatokra és időszakokra tagozódik, és

különféle szertartásokat is magába foglal.

308. Minthogy pedig a gyermekek lelki és tanulmányi előrehaladása függ egyrészt társaik

segítségétől és példájától, másrészt szüleiktől, mindkettőnek a fontosságát szem előtt kell tartani.

a) Ezek a beavatandó gyermekek többnyire olyan társakból álló közösséghez tartozzanak, akiket

már régóta megkereszteltek és hitoktatásban készítenek fel az áldozásra és a bérmálásra, ezért

beavatásuk fokozatosan történjék, és a hittanos közösségen, mint alapon nyugodjék.

b) Kívánatos, hogy ezek a gyermekek, amennyire lehetséges, segítséget kapjanak és jó példát

lássanak szüleiktől, hiszen egyrészt az ő engedélyük szükséges a beavatásban való részvételhez,

másrészt jövő keresztény életvitelüket az ő példájuk nagy mértékben befolyásolja. Azonkívül a

beavatás ideje megfelelő módon alkalmat ad a családnak, hogy kapcsolatba kerüljön a papokkal és a

katekétákkal.

309. Egyébként nem kis jelentőségű, hogy ezek a gyermekek együtt vegyenek részt a beavatási

szertartásokban a többi gyermekekkel, akik ugyanebben a helyzetben vannak, és jó példájukkal

kölcsönösen segítsék egymást a katekumenátus idején.

310. Ami pedig a szertartások idejét illeti, kívánatos, hogy az előkészület utolsó ideje lehetőleg

egybeessék a nagyböjt idejével, és a szentségek felvétele a Húsvéti vigílián történjék (vö. Bevezető

tudnivalók, 8. szám). De mielőtt a gyermekeket Húsvét ünnepén a szentségekhez engedik, figyeljenek

arra, hogy egyrészt alkalmasak-e erre, másrészt hogy az időpont megfelel-e azon katekézis rendjének,

amelyen részt vesznek. Amennyire lehetséges, gondoskodni kell ugyanis arról, hogy a jelöltek akkor

járuljanak a beavatás szentségeihez, amikor a már régóta megkeresztelt társaik áldoznak vagy

bérmálkoznak.

96

311. A szertartások történjenek valamely közösség tevékeny részvételével, amely megfelelő számú

hívőből áll, csatlakozzanak hozzá a szüleik és családtagjaik, valamint a hittanos társaik és néhány

felnőtt rokon. Többnyire ugyanis, amikor ilyen korú gyermekeket avatnak be, nem kívánatos az egész

plébániai közösség jelenléte: elég egy ilyen kisebb közösség részvétele.

312. A beavatásnak ezen rendjét a Püspöki Konferenciák módosíthatják és kiegészíthetik, hogy

jobban megfeleljen egy ország igényeinek és körülményeinek, valamint a lelkipásztori szempontoknak.

Be lehet venni a gyermekek korához alkalmazva az „ünnepélyes átadások” szertartását, amely a

felnőtteknél szerepel (vö. 103., 125., 181-192. szám). Azonkívül, amikor a gyermekek beavatása

rendjének népnyelvű fordítását elkészítik, vigyázni kell arra, hogy az intelmek, fohászok és

könyörgések alkalmazkodjanak a gyermekek felfogásához. Adott esetben, pl. amikor a Római

Szertartáskönyv valamely imádságát az ország nyelvére lefordítják, a Püspöki Konferencia jóváhagyhat

egy másik könyörgést is, amely ugyanazokat a gondolatokat a gyermekek számára megfelelőbben adja

vissza (vö. Bevezető tudnivalók, 32. szám).

313. Azok a kiszolgáltatók, akik ezt a szertartásrendet használják, szívesen és ésszerűen éljenek

azokkal a lehetőségekkel, amelyek az Általános tudnivalókban (34. és 35. szám), továbbá a

Gyermekkeresztelés Általános tudnivalóiban (31. szám) és a Felnőttek beavatásának Bevezető

tudnivalóiban (67. szám) találhatók.

97

ELSŐ FOKOZAT

A KATEKUMENEK SORÁBA VALÓ FELVÉTEL SZERTARTÁSA

314. Ez a szertartás történjék kisebb, de tevékeny közösségben, hogy a gyermekeket ne zavarja meg

a sokaság (vö. 311. szám). Amennyire lehetséges, a jelölt szülei vagy gyámjai legyenek jelen. Ha pedig

nem tudnak eljönni, jelezzék a gyermekeknek adott beleegyezésüket; és helyettük legyenek jelen a

„kezesek” (vö. 42. szám), ti. alkalmas hívek, akik ebben az esetben a szülőket képviselik, és a

gyermekeket helyettük bemutatják.

315. A szertartás a templomban vagy más olyan alkalmas helyen történjék, hogy a bensőséges

befogadás élményét nyújtsa a jelölteknek, figyelembe véve korukat és felfogóképességüket. Az első

rész, vagyis a bevezetés szertartása a templom, illetve az említett alkalmas hely bejáratánál legyen a

körülmények szerint; a második rész pedig, vagyis az igeliturgia már magában a templomban vagy az

erre kiválasztott helyen.

A BEFOGADÁS SZERTARTÁSA

316. A celebráns felölti a liturgikus ruhákat, és kimegy arra a helyre, ahol a gyermekek és szüleik

vagy gyámjaik, vagy – ha úgy adódik – kezeseik gyülekeztek. A befogadásra várókat a körülállókkal

együtt közvetlen szavakkal üdvözli.

Előzetes intelem

317. Ezután a jelöltekhez és szüleikhez szólva kifejezi az Egyháznak az esemény feletti örömét és

háláját. Majd felszólítja jelölteket és a kezeseket (ha vannak ilyenek), hogy lépjenek közelebb.

Kérdések és válaszok

318. Ezután a celebráns egyenként kérdezi a gyermekeket – hacsak nincsenek nagy számban – ilyen

vagy hasonló szavakkal:

N., mi akarsz lenni?

Gyermek: Keresztény.

Celebráns: Miért akarsz keresztény lenni?

Gyermek: Mert hiszek Krisztusban.

Celebráns: Mit ad neked a Krisztusban való hit?

Gyermek: Örök életet.

A celebránsnak más szavakkal is megkérdezheti őket, és elfogadhat más feleleteket is: Isten

akaratát akarom tenni; Isten szavát akarom követni; Meg akarok keresztelkedni; Akarom a hitet; Jézus

barátja akarok lenni; A keresztények családjába akarok belépni, stb.

Ha pedig a gyermekek nagyobb számban vannak, a celebráns kérdezheti őket együtt, vagy

egyeseket szólít fel, és azután a többieket megkérdezi, hogy egyetértenek-e?

98

319. Ezután a celebráns bezárja a párbeszédet a körülményekhez és a gyermekek korához

alkalmazott rövid katekézissel, ilyen vagy hasonló szavakkal:

Mivel már hisztek Krisztusban, és elő akartok készülni a keresztségre, nagy örömmel fogadunk

be benneteket a keresztények családjába, amelyben Krisztust napról napra egyre jobban megismeritek.

Törekedjetek velünk együtt Isten gyermekeihez méltóan élni, amint Krisztus tanított minket:

Szeressétek Istent teljes szívetekből, és szeressétek egymást, ahogyan Jézus szeretett minket!

Az utóbbi szavakat megismételhetik a gyermekek, hogy egyetértésüket megmutassák.

Beszélgetés a szülőkkel és az egybegyűltekkel

320. Azután a celebráns, ismét a gyermekekhez szólva, kéri őket, hogy szüleik, illetve kezeseik

hozzájárulását kérjék. Ez történhet ilyen vagy hasonló szavakkal:

N. és N., most menjetek a szüleitekhez, és kérjétek őket, hogy veletek együtt jöjjenek ide, és

adják beleegyezésüket.

A gyermekek szüleikhez, illetve kezeseikhez mennek és odavezetik őket a celebránshoz, aki így

folytatja:

Kedves szülők! Gyermekeitek, N. és N. kérik a keresztségre való előkészítést. Hozzájárultok-e ehhez?

Szülők: Hozzájárulunk.

Celebráns: Készek vagytok-e a keresztségre való előkészületüket biztosítani?

Szülők: Készek vagyunk.

321. Azután a celebráns kérdést intéz az ott állókhoz ilyen vagy hasonló szavakkal:

Mivel ezeknek a gyermekeknek a ma megkezdett út végigjárásához szükségük van

valamennyiünk hitének és szeretetének segítségére, megkérdezlek titeket is, barátok és társak: készek

vagytok-e segíteni őket, hogy fokozatosan eljussanak a keresztség felvételére?

Mind: Készek vagyunk.

Megjelölés

322. Azután a celebráns a gyermekekhez fordulva mondja:

Bárcsak mindig hálásan emlékeznétek Krisztusra, aki titeket N. és N. meghívott, hogy barátai legyetek,

és hozzá hűségesen ragaszkodjatok! Ezért megjelöllek titeket Krisztus keresztjének jelével, amely a

keresztények jele. A jövőben ez a jel figyelmeztessen titeket, hogy emlékezzetek Krisztusra és az ő

szeretetére.

Közvetlen ezután a celebráns végigmegy a gyermekek előtt, mindegyiknek a homlokát megjelöli

a kereszt jelével (semmit sem mondva). Ha alkalmasnak látszik (vö. 323. szám), a szülőket és a

katekétákat is felszólítja, hogy ők is jelöljék meg kereszttel a gyermekek homlokát:

Kedves szülők és katekéták, (N. és N.)! Minthogy Krisztuséi vagytok, ti is jelöljétek meg a

gyermekeket Krisztus jelével.

________________________________________________

99

[323.] Ha alkalmasnak látszik, különösen nagyobb gyermekek esetében, a test többi részét is meg lehet

jelölni. Ezt a pap végzi, egyedül mondja a szavakat és jelöli meg a gyermekeket:

A fül megjelölésekor:

Megjelölöm a kereszt jelével füledet, hogy Krisztus szavát meghalljad.

A szemek megjelölésekor:

Megjelölöm a kereszt jelével szemedet, hogy meglásd Krisztus cselekedeteit.

Az ajkak megjelölésekor:

Megjelölöm a kereszt jelével ajkadat, hogy úgy beszélj, mint Krisztus!

A mell megjelölésekor:

Megjelölöm a kereszt jelével melledet, hogy a hit által Krisztust fogadd szívedbe.

A vállak megjelölésekor:

Megjelölöm a kereszt jelével válladat, hogy Krisztus ereje legyen benned.

Az egész test jelölésekor, mintegy áldást adva:

Megjelölöm Krisztus keresztjének jelével egész testedet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, hogy

Jézusnak élj most és mindörökké.

Gyermek: Ámen.

Ha alkalmasnak látszik, az érzékszerveknek ezt a megjelölését elvégezhetik a szülők (sőt a

kezesek) vagy a katekéták is; a szavakat azonban csak a pap mondja (többes számban), mint a 85.

számnál.

________________________________________________

Bevezetés a templomba

324. Ezután a celebráns a katekumeneket a templomba való belépésre hívja, ilyen vagy hasonló

szavakkal:

Most helyet foglalhattok az egybegyűlt keresztények között. Gyertek tehát, hogy hallgassátok az

Urat, aki szól hozzátok, ti pedig imádkozzatok velünk együtt hozzá!

Ezt hallva a gyermekek az egybegyűltekhez csatlakoznak, és helyet foglalnak szüleikkel (illetve

kezeseikkel) és társaikkal együtt. Ezzel mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy részük van a közösségben.

Közben éneklik a 94. zsoltárt, lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Nagyböjt 3. vasárnapja; vagy a

121. zsoltárt, lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Advent 1. vasárnapja; vagy más alkalmas éneket,

(pl. SzVU 226. Kegyességgel hívsz, ó Jézus).

100

IGELITURGIA

325. Azután körmenetben behozzák a Szentírás könyvét, tiszteletadással elhelyezik. A celebráns

röviden kifejti Isten igéjének méltóságát, amelyet a keresztények összejöveteleiken hirdetnek, illetve

hallgatnak. És kezdetét veszi egy rövid igeliturgia.


326. Kiválasztanak olyan olvasmányokat, amelyek megfelelnek egyrészt a katekumenek felfogó-

képességének, másrészt annak a katekézisnek továbbfejlesztéséhez, amelyet ők és társaik kaptak, pl.:

OLVASMÁNY: Ter 12, 1-4: Isten meghívja Ábrahámot.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: Zsolt 32. Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Nagyböjt 2.

vasárnapja.

EVANGÉLIUM: Jn 1, 35-42 (vagy 35-39): Íme, az Isten Báránya. Megtaláltuk a Messiást.

Vagy: OLVASMÁNY: Ez 36, 25-28: Isten új szívet ad övéinek; megszenteli, és országába vezeti őket.

Lásd A szentmise olvasmányai „Hétköznapokra II.” Évközi 20. hét csütörtök, II. évben.

SZENTLECKE: Ef 4, 1-6a: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Lásd A szentmise


SZENTLECKE: Gal 5, 13-17. 22-23a. 24-25: A Lélek szerint éljünk!

EVANGÉLIUM: Mk 12, 28c-31: A főparancsolat. Lásd A szentmise olvasmányai „B” év,

Évközi 31. vasárnap.

EVANGÉLIUM: Lk 8, 4-9. 11-15: Példabeszéd a magvetőről. Lásd A szentmise olvasmányai

„Hétköznapokra II.”, Évközi 24. hét, szombat.

EVANGÉLIUM: Lk 19, 1-10: Zakeus. Lásd A szentmise olvasmányai „Hétköznapokra II.”,

Évközi 33. hét, kedd.

EVANGÉLIUM: Jn 6, 44-47: Senki sem tud hozzám jönni, hacsak az Atya nem vonzza. Lásd A

szentmise olvasmányai „Hétköznapokra I.”, Húsvét 4. hete, csütörtök.

EVANGÉLIUM: Jn 13, 34-35: Új parancs. Lásd A szentmise olvasmányai „C” év, Húsvét 5.

vasárnapja.

EVANGÉLIUM: Jn 15, 9-11: Szeressétek egymást! Lásd A szentmise olvasmányai

„Hétköznapokra I.”, Húsvét 5. hete, csütörtök.

EVANGÉLIUM: Jn 15, 12-17. Szeressétek egymást! Lásd A szentmise olvasmányai

„Hétköznapokra I.”, Húsvét 5. hete, péntek.

Más olvasmányokat, Válaszos zsoltárokat és Evangélium előtti verseket, lásd a 388. számnál.

Az olvasmányok után a celebráns rövid homíliát mond, amelyben megvilágítja az olvasottakat.

327. Ajánlatos egy kis csendet tartani, melyben a gyermekek – a celebráns felszólítására – csendben

imádkoznak; majd alkalmas ének következik.

Az Evangélium átadása

328. Az ének közben vagy közvetlenül utána (ahogy alkalmasabb) Evangéliumos könyvet adnak a

gyermekeknek, akiket felkészítettek megfelelő intelemmel vagy rövid homíliával.

101

Könyörgések

329. Ezután ilyen vagy hasonló szavakkal következnek a könyörgések:

Celebráns: Imádkozzunk ezekért a szeretett gyermekekért, akik a ti gyermekeitek, illetve a ti

társaitok és barátaitok, és akik most az Isten elé járulnak.

Lektor:

1. Urunk, Istenünk, napról napra növeld azt a vágyukat, hogy egyre bensőségesebben éljenek

Jézussal!


2. Hogy Isten gyermekeinek családjában élve, üdvösségüket az Egyházban elnyerjék!

3. Hogy nekik a keresztségre való előkészületben erőt és kitartást adj!

4. Hogy őket a félelem kísértésétől és a csüggedés lelkületétől jóságosan megóvd!

5. Hogy nekik a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szentségében való részesedés örömét

ajándékozd!

A celebráns ezzel az imával fejezi be:

Urunk, Istenünk, te ezekben a gyermekekben fölkeltetted a vágyat, hogy a te gyermekeid és Krisztus

tanítványai legyenek. Add, hogy kitartóan feléd haladva megtapasztalják: az ő szándékuk és a mi

könyörgésünk meghallgatásra talált. Krisztus, a mi Urunk által.

Mind: Ámen.

A szertartás énekkel fejeződik be.

Ha az Eucharisztia ünneplése következik, a katekumeneket bocsássák el.

102

MÁSODIK FOKOZAT

SKRUTÍNIUMOK (A HIT MEGVIZSGÁLÁSAI),

VAGYIS BŰNBÁNATI SZERTARTÁSOK

330. Ezek a bűnbánati szertartások, amelyek a gyermekek katekumenátusának fontos időszakai, a

skrutíniumok osztályába tartoznak, és ezek megtalálhatók „A felnőttek beavatási rendjé”-ben (152-180.

szám). Mivel hasonló célra törekszenek, használni és alkalmazni lehet rájuk azokat a normákat,

amelyek a skrutíniumokra vonatkoznak (25. szám 1. pont és 154-159. szám).

331. Mivel a skrutíniumok szokás szerint a keresztségre való fölkészülés végső idejéhez tartoznak, a

bűnbánati szertartások megkívánják, hogy a gyermekekben a hit és a lelkület megközelítse azt a fokot,

amely szükséges a keresztséghez.

332. Ezek a szertartások, amelyeken a katekumenekkel együtt keresztapáik (keresztanyáik) és

hittanuló csoporttársaik is részt vesznek, legyenek tekintettel minden jelenlevőre, hogy a bűnbánati

szertartások javára váljanak azoknak is, akik nem katekumenek. Valóban, ezen szertartás keretében a

bűnbocsánat szentségéhez lehet bocsátani néhány már megkeresztelt gyermeket, aki a hittanuló

csoporthoz tartozik. Ez esetben gondoskodjanak arról, hogy a szertartásba iktassanak be megfelelő

intelmeket, imaszándékokat és olyan cselekményeket, amelyek tekintettel vannak az ilyen

gyermekekre.

333. A bűnbánati szertartásokat nagyböjtben tartják, ha a katekumenek beavatása a húsvéti

ünnepekben történik; egyébként más, alkalmas időben. Legalább egy alkalommal tartsanak ilyen

bűnbánati szertartást. Ha azonban lehetséges, tartsanak egy másodikat is. Ennek formulája igazodjék az

előbbi mintához; a könyörgésekhez és az exorcizmushoz, vagyis a gonosz lélek hatalmának

megtöréséért mondott imádságokhoz a 164., 171. és 178. számok alatt található szövegeket használjuk,

megfelelő módosításokkal.

A szertartás bevezetése

334. A celebráns, miután fogadta az egybegyűlteket, néhány szóval kifejti, hogy mi a szertartás

jelentősége a különböző állapotban élők számára, azaz mit jelent ez a hittanuló és a megkeresztelt

gyermekeknek; különösen azoknak, akik ezen a napon először járulnak a bűnbocsánat szentségéhez;

továbbá milyen feladatot ró a szülőkre és barátokra; a katekétákra és a papokra stb. Mindenkinek saját

magára kell alkalmaznia a bűnök bocsánatának boldog híradását és meg kell vallania az Atyaisten

irgalmát.

Választható alkalmas ének, amely kifejezi az Atyaisten irgalma fölötti hitet és az örömet.

335. A celebráns ezzel a könyörgéssel fejezi be:

Könyörögjünk!

Jóságos és irgalmas Istenünk! Te azzal nyilvánítod ki jóságodat és dicsőségedet, hogy irgalmas vagy

hozzánk és megszentelsz minket. Tekints bűnbánatunkra, töröld el bűneinket, és keltsd új életre

szívünket. Krisztus, a mi Urunk által.

Hívek: Ámen.

103

Vagy:

Urunk, Istenünk, add meg nekünk a kiengesztelődés és béke adományát, hogy bűneinktől megtisztulva

örvendező szívvel szolgáljunk neked. Krisztus, a mi Urunk által.

Hívek: Ámen.


336. Lehet egy vagy több olvasmány, pl.:

OLVASMÁNY: Ez 36, 25-28: Isten új szívet és új lelket ad övéinek. Lásd A szentmise

olvasmányai „Hétköznapokra II.” Évközi 20. hét csütörtök, II. évben.

OLVASMÁNY: Iz 1, 16-18: Tisztuljatok meg bűneitektől!

SZENTLECKE: 1 Jn 1, 8 – 2, 2: Jézus Krisztus az Üdvözítőnk.

EVANGÉLIUM: Mk 1, 1-5. 14-15: Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban!

EVANGÉLIUM: Mk 2, 1-12: A béna meggyógyítása. Lásd A szentmise olvasmányai „B” év,


EVANGÉLIUM: Lk 15, 1-7: Az elveszett és megtalált bárány. Lásd A szentmise olvasmányai

„C” év, Évközi 24. vasárnap.

Szabad venni azokat az evangéliumokat is, amelyeket szokás szerint a skrutíniumokra kijelölnek:

Jn 4, 5-15. 19b-26. 39a. 40-42: A szamariai asszony. Lásd A szentmise olvasmányai „A” év,

Nagyböjt 3. vasárnapja.

Jn 9, 1. 6-9. 13-17. 34-39: A vakon született meggyógyítása. Lásd A szentmise olvasmányai

„A” év, Nagyböjt 4. vasárnapja.

Jn 11, 3-7. 17. 20-27. 33b-45: Lázár feltámasztása a halálból. A vakon született meggyógyítása.

Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Nagyböjt 5. vasárnapja.

Ha két vagy több olvasmányt olvasnak, válaszos zsoltárt vegyenek közöttük (328. szám).

Az olvasmányok után a celebráns, a szent szöveget kifejtve, rövid homíliát mond.

Könyörgések

337. A celebráns az egybegyűlteket bűnbánatra és a lélek megújulására hívja fel; a homília közben

vagy utána rövid csendet tart.

Ha azonban a jelenlevők között vannak már megkeresztelt gyermekek, akik a hittantanuló-

csoport tagjai, akkor feléjük fordulva a celebráns felszólítja őket, hogy nyilvánítsák ki hitüket

Krisztusban, az Üdvözítőben, és fejezzék ki saját bűneik miatti fájdalmukat.

338. Bizonyos ideig tartó csend után, amelyben szívbeli bánatra hangolódnak, a celebráns a

közösséget imára szólítja fel:

Imádkozzunk N.-ért és N.-ért, akik a keresztény beavatás szentségeire készülnek; N.-ért és N.-

ért, akik először részesülnek a bűnbocsánat szentségében; és önmagunkért, akik Krisztus irgalmát

várjuk.

104

Lektor:

1. Hogy Krisztus Urunk előtt lelkünk háláját és hívő érzületét ki tudjuk nyilvánítani, kérjük Urunkat!


2. Hogy gyengeségeinket és bűneinket őszintén felismerjük, kérjük Urunkat!

3. Hogy emberi gyarlóságainkat és bűneinket Isten gyermekeinek lelkületével nyíltan

megvalljuk, kérjük Urunkat!

4. Hogy a bűneink miatt való fájdalmunkat Jézus Krisztus előtt kinyilvánítsuk, kérjük Urunkat!

5. Hogy a jelen bajoktól megszabadítson és az eljövendőktől irgalmasan megőrizzen, kérjük

Urunkat!

6. Hogy mennyei Atyánk szeretetével le tudjuk győzni az emberek minden gonoszságát, kérjük

Urunkat!

A celebráns intelmeit és az imaszándékokat – a körülményeknek megfelelően – alkalmazni

lehet, felhasználva a 378., 382. és 386. szám alatti formulákat a szükséges átalakításokkal.


339. Ezután a celebráns a gyermekek fölé kiterjesztett kezekkel imádkozik:

Könyörögjünk!

Irgalmas Atyánk! Te, egyszülött Fiad halála és feltámadása által, a bűn rabságában sínylődő embert

Isten gyermekeinek szabadságával ajándékoztad meg. Alázatosan könyörgünk hozzád ezekért a

gyermekeidért, akikről tudod, hogy már megtapasztalták a kísértéseket, és beismerik bűneiket. Tekints

kegyesen rájuk és teljesítsd reményüket. Add, hogy a sötétségből eljussanak fogyhatatlan

világosságodba, bűneiktől megtisztuljanak, békédnek örvendezzenek, és életük útján gondviselő

oltalmadban bízzanak. Krisztus, a mi Urunk által.

Hívek: Ámen.

Az exorcizmus, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádság más formája, 392. szám.

A katekumenek megkenése vagy kézrátétel

340. A celebráns folytatja:



Krisztusban, a mi Urunkban,

aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Hívek: Ámen.

Mindegyiket megkenik a katekumenek olajával a mellén és mindkét kezén (vagy – ha

alkalmasnak látszik – testük más részén is). A Püspöki Konferencia ítélete szerint ez a megkenés

elhagyható vagy elhalasztható a keresztség kiszolgáltatása napjára (vö. 218. szám). Ez esetben a

celebráns az összes katekumenhez így szól:

105

Védelmezzen meg titeket Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek ereje.


Hívek: Ámen.

A celebráns – semmit sem mondva – ráteszi a kezét minden egyes katekumen fejére.

A katekumenek elbocsátása

341. A celebráns ezután elbocsátja őket ilyen vagy hasonló szavakkal:

N. és N., az Úr Jézus megmutatta nektek irgalmát itt a mi közösségünkben. Most menjetek békével!

Gyermekek: Istennek legyen hála!

Vagy ha a templomból nem mennek ki, és a helyükre vonulnak, a celebráns így szól:

N. és N., az Úr Jézus megmutatta nektek irgalmát itt a mi közösségünkben. Menjetek most a

helyetekre és imádkozzatok még velünk!

342. Ekkor következik a bűnbánati liturgia, amely kimondottan a már megkeresztelt gyermekekre

van tekintettel. A celebráns intelme után előbb azok járulnak a szentgyónáshoz, akik első ízben

részesülnek a bűnbocsánat szentségében, majd a többiek gyónása következik. Ének vagy hálaadó ima

után mindnyájan távoznak.

106

HARMADIK FOKOZAT

A BEAVATÁS SZENTSÉGEI

343. A keresztség húsvéti jellegének megvilágítása céljából nagyon ajánlott, hogy ezt a szentséget

Húsvét vigíliáján szolgáltassák ki, vagy pedig vasárnap, amikor az Egyház az Úr feltámadására

emlékezik (vö. A gyermekkeresztelés szertartása: Általános tudnivalók, 9. szám), azoknak az

ajánlásoknak a figyelembevételével, amelyek a 310. szám alatt találhatók.

344. A keresztséget annak a misének a keretében szolgáltassák ki, amelyen az újonnan

megkereszteltek először részesülnek az Eucharisztiában. A bérmálás is ugyanekkor legyen, amelyet

vagy püspök szolgáltasson ki, vagy az a pap, aki a keresztelést végezte.

345. Ha a keresztség kiszolgáltatása nem Húsvét vigíliáján vagy napján történik, akkor vagy a napi

misét vegyék vagy pedig a Keresztség kiszolgáltatásának rituális miséjét (Misekönyv I. 773-776.

oldal). Az olvasmányok azok közül választhatók, amelyeket a 388. szám ajánl; lehet venni a vasárnapi

vagy az ünnepnapi olvasmányokat is.

346. Minden hittanuló gyermeket kísérje a keresztapa (keresztanya), akit ő választott és a pap

jóváhagyott (vö. Bevezető tudnivalók, 43. szám).

A KERESZTSÉG ÜNNEPLÉSE

347. Amikor a hittanuló gyermekek szüleikkel (gyámjaikkal), keresztszüleikkel, társaikkal, barátaikkal

és a többi hívekkel összegyűltek, megkezdődik a szentmise; az igeliturgiában a föntebb felsorolt

olvasmányokat vegyék.

Utána homília következik.


348. A homília után a katekumenek szüleikkel és keresztszüleikkel a keresztelőkúthoz mennek. A

celebráns a családhoz, az ott álló hittanuló társakhoz és az összes hívekhez ilyen vagy hasonló

intelemmel fordul:

Kedves Testvéreim! Könyörögve kérjük a mindenható Atyaisten kegyelmét, hogy ezek a

szolgái, N.-t és N., akik szüleik beleegyezésével a keresztséget kérik, csatlakozhassanak azok közé,

akik Krisztusban már elnyerték a fogadott fiúságot.

A víz megáldása


Istenünk, te láthatatlan erőddel a szentségi jelekben csodálatos dolgokat művelsz, – s a víz által számos

tanítást adtál, hogy megértsük a keresztség kegyelmét. A te Lelked, Istenünk, a vizek fölött lebegett a

teremés kezdetén, – hogy a víznek már akkor megszentelő erőt adjon. Az újjászületés módját pedig a

107

vízözön által jelezted előre, Istenünk, – hogy egyazon víznek titokzatos ereje vessen véget a bűnnek, és

legyen az erényes élet kezdete. Te, Istenünk, száraz lábbal vezetted át a Vörös-tengeren Ábrahám fiait,

– hogy a fáraó rabságából szabaduló néped a megkereszteltek előképe legyen. Szent Fiadra pedig,

amikor a Jordán vizében megkeresztelkedett, leszállott a Szentlélek ereje; majd, midőn a kereszten

függött, a vérrel együtt oldalából víz fakadt, és feltámadása után tanítványainak parancsba adta: –

„Menjetek, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében!”



a keresztség által az ősbűn szennyétől tisztára mosva, vízből és Szentlélekból új életre szülessék!


Add, Urunk, hogy Fiad által szálljon le ebbe a vízbe a Szentlélek ereje, hogy mindazok, akik Krisztus

halálába temetkeznek a keresztség vizében, – életre is keljenek ővele. Aki él és uralkodik

mindörökkön-örökké.

Mind: Ámen.


350. Húsvéti időben, amikor rendelkezésre áll a Húsvéti vigílián megáldott keresztvíz, ne maradjanak

el a keresztség kiszolgáltatásánál a hálaadó és könyörgő részek. Legyen meg az áldás és Isten

segítségül hívása a vízre a 389. szám alatt található formulák szerint, a záradékot értelemszerűen


A hit megvallása

________________________________________________

A közösség hitvallása

351. A hittanuló gyermekek ellene mondása és hitvallása előtt, a celebráns – a körülmények szerint

– felszólíthatja a szülőket, a keresztszülőket és az ott állókat a hit megvallására:

N. és N. hosszú előkészület után ma megkeresztelkednek, és miután Isten jóságából új életet

nyernek, keresztények lesznek.

A jövőben még inkább segítséget kell nyújtanunk nekik, mint eddig. Elsősorban ti, szülők

tegyétek ezt meg, akik az ő keresztségükhöz hozzájárultatok és nevelésük gondját mindenkinél jobban

a szíveteken viselitek. De mi is ugyanazt ígérjük, akik előkészítettük őket, hogy a ma hozzájuk érkező

Krisztust befogadják.

Ezért, mielőtt ők hitvallást tesznek előttünk, mi is mindnyájan tudatosan valljuk meg előttük

hitünket, vagyis az Egyház hitét.

Ekkor mindnyájan a celebránssal együtt mondják:

Hiszek egy Istenben,

mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;

108

aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;

szenvedett Poncius Pilátus alatt;

megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;

fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;

onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.

Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;

a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;

a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

A körülményeknek megfelelően mondható a Nicea-konstantinápolyi Hitvallás is (vö. 186. szám).

Ezután a celebráns a katekumenekhez fordulva mondja:

Most pedig, N. és N., mielőtt megkeresztelkedtek,

az Egyház előtt mondjatok ellene a sátánnak és valljátok meg hiteteket.

________________________________________________

A hittanuló gyermekek hitvallása

352. A celebráns a hittanuló gyermekekhez fordul és röviden szól hozzájuk ilyen vagy hasonló

szavakkal:

N. és N., ti most a keresztséget kéritek, miután a fölkészülésre hosszú időt fordítottatok.

Szüleitek egyetértettek kívánságotokkal; a katekéták, társaitok és barátaitok segítettek benneteket.

Ma mindnyájan megígérik nektek, hitük példájával és testvéri szeretettel továbbra is segítenek benneteket.

Tegyetek tehát hitvallást az Egyház színe előtt, és keresztelkedjetek meg.


353. A celebráns a katekumeneket kérdezi:

A. változat:

Ellene mondotok-e a sátánnak, minden cselekedetének és csábításának?

Gyermekek: Ellene mondok.

B. változat:

Celebráns: Ellene mondotok-e a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában élhessetek?

Gyermekek: Ellene mondunk.

Celebráns: Ellene mondotok-e a gonoszság csábításának, hogy a bűn sohase uralkodjék rajtatok?


Celebráns: Ellene mondotok-e a sátánnak, aki a bűn szerzője és fejedelme?


109

A katekumenek olajával való megkenés

354. Ha a katekumenek olajával való megkenés még nem történt meg (vö. 340. szám), a celebráns

így szól:





Gyermekek: Ámen.

A gyermekeknek megkenik a mellét vagy – ha alkalmasnak látszik – mindkét kezét vagy más

testrészét is a katekumenek olajával. Ha a választottak sokan vannak, a megkenést többen is

végezhetik.

A hit megvallása

355. Ezután a celebráns – az alkalomnak megfelelően – megkérdezi a keresztapától (keresztanyától)

a keresztelendő nevét, majd mindegyiküket megkérdezi:


Gyermek: Hiszek.


született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de feltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján?

Gyermek: Hiszek.


bűnök bocsánatában, a testnek feltámadásában és az örök életben?

Gyermek: Hiszek.

Hitvallás után következik a megkeresztelés, vagy alámerítéssel, vagy leöntéssel.

A keresztelés szertartása

356. A celebráns keresztvizet merít a keresztelőkútból, azt háromszor a választott fejére önti és

megkereszteli a Szentháromság nevében:



és a Fiú,



leönti harmadszor.

110

A keresztelés alatt a keresztapa vagy a keresztanya jobb kezét a keresztelendő jobb vállára

teszi.

Ha a keresztelés alámerítéssel történik, a celebráns a gyermeket vagy a fejét háromszor

alámeríti a vízbe és ugyanannyiszor kiemeli, megkereszteli, ugyanazokat a szavakat mondva.

Gondoskodni kell arról, hogy a szemérem és illendőség csorbát ne szenvedjen. (A Magyar Katolikus

Püspöki Konferencia úgy határozott, hogy a keresztelés csak a helyi ordinárius engedélyével történhet

alámerítéssel.)

Egy-egy megkeresztelés után a nép egy-egy rövid akklamációt mondhat vagy énekelhet (vö.

391-411. szám).

357. Ha az újonnan megkeresztelteket mindjárt meg is bérmálják, elmarad a keresztelés utáni

megkenés a krizmával (358. szám), és mindjárt következnek a keresztség hatását megvilágító

szertartások (359. és 360. szám).


________________________________________________


[358.] Ha a bérmálás valamilyen különös okból nem a keresztséggel együtt történik, akkor a vízzel

való leöntés után a celebráns a krizmával való megkenés előtt a következőket mondja:


megszabadított benneteket a bűntől.

Vízből és Szentlélekből új életet ajándékozott nektek.

Most pedig felken titeket az üdvösség krizmájával,

hogy szent népéhez tartozzatok,

és tagjai maradjatok Krisztusnak,

aki főpapunk, prófétánk, királyunk

és így elnyerjétek az örök életet.


Ezután a celebráns – semmit sem mondva – krizmával megkeni a megkeresztelt gyermekek feje

tetejét.

Ha sok gyermeket kereszteltek, és jelen vannak papok vagy szerpapok, ők is végezhetik a

megkenést.

________________________________________________

111


A celebráns így szól:

N. és N.,

a keresztségben új teremtménnyé lettetek

és Krisztust öltöttétek magatokra.

Fogadjátok tehát ezt a fehér ruhát,

és vigyétek tisztán Urunk, Jézus Krisztus ítélőszéke elé,

hogy részetek legyen az örök életben!


E szavaknál: „Ez a fehér ruha legyen”, a keresztapák (keresztanyák) az újonnan megkeresztel-

tekre ráhelyzik a fehér ruhát, hacsak a helyi szokás szerint más színű ruha nem látszik megfelelőbbnek.

Ha a körülmények úgy kívánják, ez a szertartás elhagyható.

Az égő gyertya átadása

360. Ezután a celebráns a húsvéti gyertyát kezébe veszi vagy megérinti, és mondja:

Jöjjetek közelebb, keresztszülők, és ti adjátok át az új keresztényeknek a Krisztust jelentő

világosságot!

A keresztszülők odalépnek, a húsvéti gyertyáról meggyújtják gyertyájukat, és átadják a

megkeresztelteknek.

Ezután a celebráns így szól:

Most világosság gyúlt bennetek Krisztus által.

Úgy éljetek ezután mindig, mint a világosság fiai!

Legyetek állhatatosak a hitben,

hogy amikor az Úr eljön, elébe járulhassatok




361. A keresztség és a bérmálás kiszolgáltatása között megfelelő éneket énekel a közösség.

362. A bérmálás szertartása történhet az oltár előtt (a presbitériumban) vagy magában a

keresztelőkápolnában is, ahogyan a körülmények javallják.

Ha a keresztelést püspök végezte, természetes, hogy ő maga szolgáltassa ki nyomban a

bérmálást is. Püspök távollétében az a pap is bérmálhat, aki a keresztelést végezte. Amikor a

bérmálozók sokan vannak, a bérmálás kiszolgáltatásában segíthetnek papok, akik erre felhatalmazást

kaptak (vö. 46. szám).

112

363. A celebráns a bérmálandókhoz fordul és figyelmezteti őket ilyen vagy hasonló szavakkal:

Kedves újonnan megkereszteltek! Krisztus Urunkban ti immár újjászülettetek, s a keresztség

által Krisztusnak és az ő papi nemzetségének tagjai lettetek. A bérmálás szentsége által most

megkapjátok a reánk kiárasztott Szentlelket is, akit Pünkösd napján küldött el apostolainak a mi Urunk,

Jézus Krisztus, és az apostolok valamint utódaik továbbajándékoztak a megkeresztelteknek.

Megkapjátok tehát a Szentlélek megígért erejét, hogy általa tökéletesebben átalakulva Krisztus

hasonlóságára, tanúságot tegyetek az Úr szenvedéséről és feltámadásáról, az Egyháznak pedig tevékeny

tagjai legyetek, és így Krisztus teste gyarapodjék hitben és szeretetben.

A celebráns most összetett kézzel áll (mellette állnak azok az áldozópapok, akik majd együtt

bérmálnak vele), és a nép felé fordulva mondja (vagy énekli az egyszerű prefációdallamra):


hogy árassza el jóságosan Szentlelkével újonnan megkeresztelt fiait;

a Szentlélek erősítse meg őket bőkezű ajándékai által,

– szent olajával pedig alakítsa őket hasonlóvá KRISZtushoz,

az Isten Fiához.


364. Ezután a celebráns (és a vele együtt bérmáló áldozópapok) kiterjesztik mindkét kezüket az

összes bérmálandók fölé; de a következőket is csak a celebráns mondja (vagy énekli):


te szolgáidnak vízből és Szentlélekből új életet adtál,

és megszabadítottad őket a bűntől.

Urunk, küldd le reájuk a vigasztaló Szentlelket,

és add meg nekik a bölcsesség és az értelem lelkét,



– és töltsd el őket az istenfélelem LELkével,


Mind: Ámen.

365. Ekkor a segédkező a celebráns elé hozza a szent krizmát. Minden egyes bérmálkozó a celebráns

elé járul, vagy – ha úgy alkalmasabb – a celebráns megy oda az egyes bérmálkozókhoz. A bérmaszülő

a bérmálkozó vállára teszi jobb kezét, és közli a bérmálandó nevét. Ezt a bérmálkozó maga is

mondhatja.

A celebráns a krizmába mártja jobb hüvelykujját, és hüvelykujjával keresztet rajzol a


N., vedd a Szentlélek ajándékának jelét!


Celebráns: Békesség veled!


113

Ha áldozópapok is segítik a celebránst a szentség kiszolgáltatásában, akkor – ha jelen van a

püspök – a krizmás edényt ő adja át nekik.

A bérmálandók a celebráns elé vagy az áldozópapok elé járulnak; de ha alkalmasabb, a

celebráns és a papok mennek a bérmálandókhoz, akiket a fenti módon kennek meg krizmával.

AZ EUCHARISZTIA ÜNNEPLÉSE

366. A Hitvallás elhagyásával most mindjárt a Egyetemes könyörgések következnek; ebbe az

újonnan megkereszteltek most kapcsolódnak be először. Az áldozati adományokat néhány újonnan

megkeresztelt viszi az oltárhoz.



újonnan kereszteltekről is (377. szám); a II., a III. és a IV. eucharisztikus imádságban az újonnan

megkereszteltekért imádkozzék a 391. szám és a Misekönyv I. 773-774. oldal szerint.

368. Az újonnan megkereszteltek két szín alatt áldozhatnak, valamint szüleik, keresztszüleik,

hitvestársuk és világi hitoktatóik is.

Áldozás előtt – mégpedig az Íme, az Isten Báránya szavak előtt – a celebráns az újonnan

megkeresztelteket röviden emlékeztetheti ennek a nagy misztériumnak értékére, hiszen az Eucharisztia

a beavatás csúcspontja és az egész keresztény élet középpontja. Figyelemmel legyen azokra is, akik

már régebben megkeresztelkedtek, de most járulnak először az isteni lakoma asztalához.

A MISZTAGÓGIA (ELMÉLYÜLÉS) IDEJE

369. Az újonnan megkeresztelt gyermekek számára gondoskodni kell a misztagógia (az elmélyülés és

megtapasztalás) megfelelő idejéről; ennek érdekében alkalmazzák és módosítsák azokat az előírásokat,

amelyek a felnőttekre vonatkoznak (vö. 235-239. szám).

114

HATODIK FEJEZET

KÜLÖNFÉLE SZÖVEGEK

A FELNŐTTEK BEAVATÁSI SZERTARTÁSÁHOZ

SZÖVEGEK A KATEKUMENEK SORÁBA VALÓ FELVÉTELHEZ

370. A 76. számhoz: Intelemformulák a katekumenjelölt első csatlakozása előtt:

1.

Celebráns:

Isten teremtette a világot és benne minket, embereket is; s őbenne élünk, mozgunk és vagyunk;

ő az, aki megvilágosítja értelmünket, hogy felismerjük és tiszteljük őt. Ő az, aki elküldte hűséges

tanúját, Jézus Krisztust, hogy nekünk hírül adja a mennyei és földi dolgokat, amelyeket az Atyánál

látott.

Számotokra tehát, akik Krisztus eljövetelén örvendeztek, itt az idő, hogy őrá hallgassatok és

elkezdjétek Istent megismerni és embertestvéreiteket szeretni, hogy így eljussatok az örök életre.

Készek vagytok-e Isten segítségével ezt az életet folytatni?

Jelöltek: Kész vagyok. (Készek vagyunk.)

2.

Celebráns:

Az örök élet az, hogy megismerjétek az igaz Istent és egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, akit ő

küldött, akit a halálból feltámasztott, és az élet Urává s minden láthatónak és láthatatlannak

Fejedelmévé tett.

Ha tehát az ő tanítványai és Egyházának tagjai kívántok lenni, meg kell ismernetek a

kinyilatkoztatott igazságok teljességét, hogy ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus

Jézusban volt, és iparkodjatok életeteket az evangéliumi parancsok szerint alakítani; ezért Uratokat,

Isteneteket és embertestvéreiteket úgy szeressétek, ahogyan Krisztus parancsolta és példájával

megmutatta.

Akarjátok-e mindezt megvalósítani?

Jelöltek: Akarom. (Akarjuk.)

371. A [80.] számhoz: Másik formula a pogány kultuszok elvetésére:

Celebráns:

Kedves jelöltek! Ti az igaz Istent akarjátok tisztelni és neki akartok szolgálni, aki titeket

meghívott és idáig elvezetett. Most tehát, az egész közösség előtt, mondjatok le azokról a kultikus

szokásokról és szertartásokról, amelyekkel nem az igaz Istent tisztelik. Az igaz Istent és az ő Szent

Fiát, Jézus Krisztust soha el ne hagyjátok, nehogy ismét más úrnak szolgáljatok!

Jelöltek: Távol legyen tőlünk, hogy az igaz Istenen kívül más úrnak szolgáljunk!

115

Celebráns: Jézus Krisztust, az élők és holtak Urát, aki minden szellemnek és démonnak parancsol, soha el ne hagyjátok, nehogy ismét N.-t tiszteljétek! (Itt megemlítendők azok az „istenségek”, ill. „fétisek”, amelyeket hamis szertartásokkal tisztelnek).

Jelöltek: Távol legyen tőlünk! Celebráns: Jézus Krisztust, aki egyedül képes az embereket megoltalmazni, soha el ne hagyjátok, nehogy ismét N.-t keressétek, (hordozzátok vagy tiszteljétek). (Megnevezendők azok a tárgyak, pl. amulettek, amelyeket babonás céllal viselnek.)

Jelöltek: Távol legyen tőlünk! Celebráns: Jézus Krisztust, aki az egyedüli út és igazság, soha el ne hagyjátok, nehogy ismét jósokhoz, varázslókhoz és szemfényvesztőkhöz forduljatok.

Jelöltek: Távol legyen tőlünk! Fenti formula a körülményeknek megfelelően módosítható. 372. A 92. számhoz: Szentírási olvasmányok a katekumenek sorába való felvételhez: OLVASMÁNY: Ter 12, 1-4a. Isten meghívja Ábrahámot. VÁLASZOS ZSOLTÁR: Zsolt 32. Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Nagyböjt 2. vasárnapja. EVANGÉLIUM: Jn 1, 35-42: Íme, az Isten Báránya. Megtaláltuk a Messiást. Lásd A szentmise olvasmányai „B” év, Évközi 2. vasárnap. Más alkalmas szövegek is választhatók. 373. A 113-118. számokhoz: Más könyörgések az exorcizmushoz, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imádsághoz:

1.

Könyörögjünk! Urunk, Jézus Krisztus, az emberek szerető Megváltója! Minden ember a te nevedben találja meg az üdvösséget, és előtted hajlik meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. Alázatosan könyörgünk hozzád ezekért a szolgáidért, akik téged mint igaz Istent imádnak: világosítsd meg szívüket és tekints rájuk, távolítsd el tőlük az ellenség minden kísértését és irigységét, gyógyítsd meg bűneiket és gyengeségeiket, hogy a te jóságos akaratodat tökéletesen elfogadják, Evangéliumodnak hűségesen engedelmeskedjenek, és méltók legyenek elnyerni a Szentlélek ajándékait. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

Hívek: Ámen.

116

2.

Könyörögjünk!

Urunk Jézus Krisztus,

akit az Atya küldött és a Szentlélek felkent,

te a názáreti zsinagógában a prófétai jövendölést kívántad betölteni,

amikor a bűn rabjainak szabadulását,

és az Úr kegyelmének esztendejét hirdetted.

Alázatosan könyörgünk hozzád ezekért a szolgáidért,

akik figyelő füllel és készséges szívvel fordulnak feléd.

Add, hogy a kegyelem ezen alkalmas idejét elfogadják,

ne maradjanak lelki szorongásban,

ne merüljenek el a test vágyaiban,

mint azok, akik nem remélnek ígéreteidben,

ne a bizalmatlanság szellemének engedelmeskedjenek,

hanem inkább higgyenek benned,

akinek az Atya mindent alárendelt

és akit mindenek fölé helyezett.

Hagyatkozzanak bizalommal a hitet és a kegyelmet adó Szentlélekre,

hogy hivatásuk reménységét megőrizzék,

szent néped királyi papságának méltóságát elnyerjék,

és az új Jeruzsálem boldogságának vég nélkül örvendjenek benned.


Hívek: Ámen.

3.

Könyörögjünk!


te lecsendesítetted a vihart

és megszabadítottad az ördögtől megszállottakat,

magadhoz hívtad Mátét, a vámost,

hogy irgalmasságod példája legyen,

és mindvégig emlékezzék parancsodra,

amelyet minden nép tanítására adtál.


akik bűnösnek vallják magukat.

Fékezd meg az ellenség gyűlöletes hatalmát,

és add meg, hogy megtapasztalják irgalmasságodat,

így kigyógyuljanak a bűn sebeiből,

a szív békéjét megtalálják,

gyönyörködjenek az Evangélium új tanításának szépségében,

és teljes szívvel kövessék hívásodat.

Aki élsz és uralkodol, mindörökkön-örökké.

Hívek: Ámen.

117

4.

Könyörögjünk!

Örök bölcsesség Istene,

te Szent Pál apostolt arra hívtad,

hogy a pogányok között hirdesse Fiad evangéliumát.


akik a szent keresztséget áhítják.

Add, hogy a nemzetek apostolát követve,

ne engedjenek a test és a vér szavának,

hanem adják át magukat kegyelmed vezetésének.

Vizsgáld meg és tisztítsd meg szívüket,

hogy gonosz lélek minden ártalmától megszabaduljanak,

elfelejtsék, ami mögöttük van,

és nekifeszüljenek az előttük állóknak;

a te Fiad, Jézus Krisztus fölséges ismeretéhez mérten

mindent veszteségnek tartsanak,

csak hogy őt elnyerhessék és hozzá tartozzanak.


Hívek: Ámen.

5.

Könyörögjünk!

Istenünk, te szent néped Teremtője és Megváltója vagy.

Ezeket a katekumeneket csodálatos szereteteddel vonzottad magadhoz.

Fordulj ma feléjük, tisztítsd meg szívüket,

és valósítsd meg bennük üdvözítő tervedet,

hogy Krisztust őszinte szívvel követve

meríthessenek az üdvösség forrásából.


Hívek: Ámen.

374. A 121-124. számokhoz: Más könyörgések a katekumenek megáldására:

1.

Könyörögjünk!

Urunk Istenünk,

aki a mennyben lakozol, és szeretettel tekintesz a földön élőkre,

te az emberi nem megváltására elküldted Fiadat,

a mi Urunkat és Istenünket, Jézus Krisztust.

Tekints ezekre a katekumenekre,

akik alázatosan hódolnak előtted;

tedd őket méltóvá az újjászületés fürdőjére,

bűneik bocsánatára és a kegyelem hófehér ruhájára.

118

Gyűjtsd őket a te szent és katolikus Egyházadba,

hogy velünk együtt dicsőítsék nevedet.


Hívek: Ámen.

2.

Könyörögjünk!

Istenünk, világmindenség Ura,

te egyszülött Fiad által elűzted a sátánt,

és feloldottad a bűn fogságában levők bilincseit.

Hálát adunk neked a katekumenekért, akiket meghívtál.

Add, hogy megerősödjenek a hitben,

és megismerjenek téged, egyedül igaz Istent

s akit küldtél, Jézus Krisztust;

maradjanak tiszta szívűek, növekedjenek az erényekben,

hogy az újjászületés fürdőjére

és a szent misztériumokra méltók legyenek.


Hívek: Ámen.

3.

Könyörögjünk!

Istenünk, te azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön

és az igazság ismeretére jusson.

Áraszd jóságosan a benned való hitet azok szívébe,

akik a keresztségre készülnek.

Gyűjtsd össze őket irgalmasan szent Egyházadba,

hogy a halhatatlanság ajándékára méltók legyenek.


Hívek: Ámen.

4.

Könyörögjünk!

Mindenható Urunk, Istenünk,

Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak Atyja,

tekints kegyesen ezekre a szolgáidra!

Űzd ki lelkükből a bálványimádás minden maradványát,

erősítsd meg szívükben a te törvényedet és parancsaidat,

vezesd el őket az igazság teljes ismeretére,

készítsd elő őket arra, hogy a keresztségi újjászületés által

a Szentlélek templomává legyenek.


Hívek: Ámen.

119

5.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, tekints szolgáidra,

akik szent nevedhez csatlakoznak,

s fejüket meghajtják előtted!

Segítsd őket minden jóra,

ébreszd fel a szívüket,

hogy mindig emlékezzenek tetteidre és parancsaidra,

és készségesen siessenek mindenben teljesíteni akaratodat.


Hívek: Ámen.

374/a. A 141. számhoz: A rituális mise szövege a kiválasztás alkalmából. Lásd Misekönyv I., 769.

oldal. A mise vehető Nagyböjt IV. hetének péntekjéről is. Lásd Misekönyv I., 190. oldal.

375. A 148. számhoz: A közbenjáró fohászok más választható formái a kiválasztás után:

Lektor:

1. Hogy kiválasztottaink örömüket leljék a mindennapi imádságban!


2. Hogy a gyakori imádság által veled egyre szorosabb kapcsolatban éljenek!

3. Hogy kedvüket leljék igéd olvasásában és a róla való elmélkedésben!

4. Hogy hibáikat alázatosan beismerve, serényen törekedjenek azok kijavítására!

5. Hogy mindennapi munkájukat neked kedves áldozatként végezzék!

6. Hogy a Nagyböjt napjain neked valami többletet felajánljanak!

7. Hogy erős lélekkel tartózkodjanak minden szennytől, amely szívük tisztaságát elcsúfítaná!

8. Hogy az erényeket szeressék, az életszentségre törekedjenek és buzgóságukat megőrizzék!

9. Hogy az önszeretetről lemondva, inkább másokkal törődjenek, mint önmagukkal!

10. Hogy családjaikat jóságosan megőrizzed és megáldjad!

11. Hogy hitből fakadó örömüket másokkal megosszák!

376. A 160. számhoz: Olvasmányok az első skrutíniumhoz lásd A szentmise olvasmányai „A” év,

Nagyböjt 3. vasárnapja:

OLVASMÁNY: Kiv 17, 3-7: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 94, 1-2; 6-7; 8-9; Válasz: Bár hallgatnátok ma Isten szavára, * Népem

ne légy kemény szívű! (Vö. 8. vers.)

SZENTLECKE: Róm 5, 1-2; 5-8: A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az

Isten szeretete.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS: Valóban te vagy a világ Megváltója, Uram. * Adj innom az

élő vizből, hogy ne szomjazzam soha többé! (Vö. Jn 4, 42 és 15.)

EVANGÉLIUM: Jn 4, 5-42 (hosszabb); vagy 4, 5-15. 19b-26. 39a. 40-42 (rövidebb): Az a víz,

amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás.

120

377. A 160. számhoz: Miseszövegek az első skrutíniumhoz: Lásd Misekönyv I., 770-772. oldal.

378. A 163. számhoz: A fohászok más formái az első skrutíniumhoz:

Lektor:

1. Hogy választottaink – a szamariai asszonyhoz hasonlóan – életüket Krisztus színe előtt

átgondolják és bűneiket felismerjék, kérjük Urunkat!


2. Hogy megszabaduljanak a bizalmatlanság szellemétől, amely az ember lépteit Krisztustól

eltávolítja, kérjük Urunkat!

3. Hogy az Úr ajándékára várva, az örök életre szökellő élő vizet teljes szívvel áhítozzák,

kérjük Urunkat!

4. Hogy Isten Fiát Mesterüknek elfogadva, lélekben és igazságban, az Atya igazi imádóivá

váljanak, kérjük Urunkat!

5. Hogy a Krisztussal való bensőséges találkozás élményét barátaiknak és embertársaiknak

örömmel megvigyék, kérjük Urunkat!

6. Hogy a szegényekhez és Isten igéjére szomjazókhoz mindenütt a világon eljusson Krisztus

evangéliuma, kérjük Urunkat!

7. Hogy mindannyian Krisztus tanítványai legyünk, és az Atya akaratához ragaszkodva, az ő

művét szeretettel megvalósítsuk, kérjük Urunkat!

379. A 164. számhoz: Az exorcizmus, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott

imádság más formája az első skrutíniumhoz:

Könyörögjünk!

Irgalmasság Atyja,

te Fiad által a szamariai asszonyon jóságosan megkönyörültél,

és ugyanazon atyai gondoskodástól indíttatva,

minden bűnösnek üdvösséget szántál.

Tekints különös szeretettel ezekre a választottakra,

akik a szentségek által a fogadott fiúság kegyelmét szeretnék elnyerni.

Szabadítsd ki őket a bűn szolgaságából és a sátán súlyos igájából,

hogy Jézus édes igáját vegyék magukra.

Oltalmazd őket minden veszedelemben,

hogy békességben és hűségben szolgálva,

mindörökké hálát adjanak neked.


Hívek: Ámen.


aki csodálatos irgalmasságodban a bűnös asszonyt megtérítetted,

hogy ettől fogva már lélekben és igazságban imádja az Atyát,

szabadítsd meg most hatalmaddal a sátán gonosz cselvetéseitől

ezeket a kiválasztottakat,

akik elindultak az élő vizek forrása felé.

Alakítsd át szívüket a Szentlélek erejével,

121

hogy őszinte hitben és tevékeny szeretetben

téged Atyjuknak elismerjenek.


Hívek: Ámen.

380. A 167. számhoz: Olvasmányok a második skrutíniumhoz lásd A szentmise olvasmányai „A” év,

Nagyböjt 4. vasárnapja:

OLVASMÁNY: 1 Sám 16, 1b. 6-7. 10-13a: Dávidot Izrael királyává kenik.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 22, 1-3a. 3b-4. 5. 6

Válasz: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom. (1. vers.)

SZENTLECKE: Ef 5, 8-14: Támadj fel holtodból, és Krisztus rád ragyog.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS: Jn 8, 12b.: „Én a világ világossága vagyok”, mondja a mi

Urunk. „Aki engem követ, azé lesz az élet világossága”. (Jn 8, 12.)

EVANGÉLIUM: Jn 9, 1-41 (hosszabb); vagy 9, 1. 6-9. 13-17. 34-38. (rövidebb): Elment

megmosakodni, és amikor visszatért, már látott.

Tetszés szerint választható: Kiv 13, 21-22.

381. A 167. számhoz: Miseszövegek a második skrutíniumhoz: Lásd Misekönyv I., 770-772. oldal.

382. A 170. számhoz: A fohászok más formái a második skrutíniumhoz:

Lektor:

1. Hogy a sötétséget elűzve, választottaink szívében maga Isten legyen a világosság, kérjük

Urunkat!


2. Hogy az Atya vezesse őket jóságosan Krisztushoz, aki a világ világossága lett, kérjük Urunkat!

3. Hogy választottaink, megnyitván szívüket, Istent vallják a világosság fejedelmének és az

igazság tanújának, kérjük Urunkat!

4. Hogy miután Istentől gyógyulást nyertek, őrizze meg őket a világ hitetlenségétől, kérjük

Urunkat!

5. Hogy miután megmentette őket az, aki elveszi a világ bűneit, szabaduljanak meg a bűn

fertőjétől és nyomasztó érzésétől, kérjük Urunkat!

6. Hogy a Szentlélektől megvilágosítva, az üdvösség Evangéliumát szüntelenül megvallják és

másoknak átadják, kérjük Urunkat!

7. Hogy mi magunk is mindannyian, jó példánk által a világ világosságának bizonyuljunk

Krisztusban, kérjük Urunkat!

8. Hogy a földkerekség minden lakója megismerje az igaz Istent, mindenek Teremtőjét, aki

nekünk embereknek olyan tanítást ad, amely lélek és élet, kérjük Urunkat!

383. A 171. számmhoz: Az exorcizmus, vagyis a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott

imádság más formája a második skrutíniumhoz:

Könyörögjünk!

Istenünk, fogyhatatlan fényesség és a világosság Atyja,

te Krisztus halála és feltámadása által

122

elűzted a hazugság és a gyűlölet sötétségét,

és az emberekre az igazság és a szeretet világosságát árasztottad.

Engedd, kérünk, hogy választottaid,

akiket fogadott gyermekeid közé meghívtál,

a sötétségből eljussanak a világosságra,

megszabaduljanak a sötétség fejedelmének minden hatalmától,

és szüntelenül a világosság fiai maradjanak.


Hívek: Ámen.

Urunk, Jézus Krisztus, amikor megkeresztelkedtél,

megnyílt az ég és leszállt rád a Szentlélek,

hogy benne a szegényeknek örömhírt hirdess,

és a vakoknak visszaadd a látást.

Áraszd most a Szentlelket azokra, akik szentségeidre vágyakoznak,

hogy a tévedés, a kételkedés és a hitetlenség fertőjétől megmeneküljenek,

a helyes hit által vezetve meggyógyuljanak,

megtisztult szemüket hozzád emeljék és téged szemléljenek.


Hívek: Ámen.

384. A 174. ponthoz: Olvasmányok a harmadik skrutíniumhoz lásd A szentmise olvasmányai „A”

év, Nagyböjt 5. vasárnapja:

OLVASMÁNY: Ez 37, 12b-14: Belétek oltom lelkemet, és életre keltek.

VÁLASZOS ZSOLTÁR: 129, 1-2. 3-4ab. 4c-6. 7-8. Válasz: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges

a megváltás nála. (7. vers.)

SZENTLECKE: Róm 8, 8-11: Isten Lelke, aki Jézust feltámasztotta a halálból, bennetek lakik.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS: Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet: * aki

bennem hisz, nem hal meg örökre. (Jn 11, 25a és 26)

EVANGÉLIUM: Jn 11, 1-45, (hosszabb); vagy 11, 3-7. 17. 20-27. 33b-45, (rövidebb): Én

vagyok a feltámadás és az élet.

385. A 174. számhoz: Miseszövegek a harmadik skrutíniumhoz. Lásd Misekönyv I., 770-772. oldal.

386. A 177. számhoz: A fohászok más formái a harmadik skrutíniumhoz:

Lektor:

1. Hogy ezek a választottak megkapják a hit ajándékát, és általa megvallhassák Krisztust, aki a

feltámadás és az élet, kérjük Urunkat!


2. Hogy bűneiktől megszabadulva megszentelődjenek és elnyerjék az örök életet, kérjük Urunkat!

3. Hogy bűneik kötelékétől feloldva, a keresztség által Krisztushoz hasonlóvá váljanak:

meghaljanak a bűnnek, és ezentúl Istennek éljenek, kérjük Urunkat!

4. Hogy reményüket az elevenítő Szentlélekbe vetve, életük megújítására elszántan

felkészüljenek, kérjük Urunkat!

123

5. Hogy az eucharisztikus eledel által, amelyet hamarosan megízlelnek, magával Krisztussal, az

élet és a feltámadás szerzőjével egyesüljenek, kérjük Urunkat!

6. Hogy mi mindannyian, akik életünket megújítottuk, Krisztus feltámadásának erejéről a

világnak tanúságot tegyünk, kérjük Urunkat!

7. Hogy minden ember rátaláljon Krisztusra, és benne felismerje az örök élet ígéretét, kérjük Urunkat!


imádság más szövege a harmadik skrutíniumhoz:

Könyörögjünk!

Mennyei Atyánk, minden élet forrása,

te az élő emberben dicsőségedet akarod megmutatni,

a halottak feltámadásában pedig mindenhatóságodat nyilvánítod ki.

Ragadd ki a halál hatalmából ezeket a választottakat,

akik a keresztség által el szeretnék nyerni az örök életet.

Szabadítsd meg őket az ördög szolgaságából,

aki a bűn által a halált hozta ránk,

és a világot, amelyet jónak teremtettél, a romlásba akarja dönteni.

Oltalmazd meg választottaidat szeretett Fiad hatalmával,

hogy az ő feltámadásából erőt merítsenek,

és dicsőséged tanúi legyenek az emberek előtt.


Hívek: Ámen.


a te paracsodra Lázár élve jött ki a sírból,

feltámadásod által pedig minden embert megszabadítottál a haláltól.

Alázatosan könyörgünk hozzád szolgáidért,

akik az újjászületés fürdőjére és a Bárány lakomájára készülnek:

ne engedd, hogy a halál hatalmában tartsa azokat,

akik hitük által feltámadásod dicsőségében részesülnek.

Aki élsz és uralkodol, mindörökkön-örökké.

Hívek: Ámen.

A KERESZTSÉG ÜNNEPLÉSE

388. A 253. és 345. számokhoz: Szentírási olvasmányok olyan alkalmakra, amikor a keresztény

beavatást nem Húsvét vigíliáján tartják.

OLVASMÁNYOK AZ ÓSZÖVETSÉGBŐL

1. Ter 15, 1-6. 18a: Így lesz a te ivadékod. Ezt a földet ivadékodnak fogom adni.

Azokban a napokban: Szólt az Úr Ábrámhoz...

124

2. Ter 17, 1-8: Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid között minden

nemzedéken át. Ez örök szövetség lesz.

Amikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt...

3. Ter 35, 1-4. 6-7a: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek!

Azokban a napokban: Isten szólt Jákobhoz...

4. MTörv 30, 15-20: Mózes arra tanítja a választott népet, hogy az életet válassza.

Az Istennel kötött szövetség ismertetése után Mózes így beszélt a néphez:... Lásd A szentmise

olvasmányai „Hétköznapokra I.”, Csütörtök hamvazószerda után.

5. Józs 24, 1-2a. 15-17. 18b-25a: Szolgáljatok az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!

Azokban a napokban: Józsue összegyűjtötte Izrael minden törzsét... Vö. A szentmise


6. 2 Kir 5, 9-15a: Leszállt Naamán és hétszer megmerült a Jordánban, és megtisztult.

Azokban a napokban: Eljött Naamán, a szír király hadseregének vezére...

7. Iz 44, 1-3: Kiárasztom lelkemet utódaidra.

Halld, szolgám, Jákob...

8. Jer 31, 31-34: Az Úr szövetséget köt népével, és az új törvényt a szívükbe írja.

Íme, napok jönnek – mondja az Úr... Lásd A szentmise olvasmányai „B” év, Nagyböjt 5.

vasárnapja.

9. Ez 36, 24-28: Isten új szívet ad övéinek; megszenteli, és országába vezeti őket.

Prófétája által így vigasztalja népét az Úr: Kihozlak titeket a népek közül, összegyűjtelek

minden országból, ... Vö. A szentmise olvasmányai „Hétköznapokra II.”, Évközi 20. hét, csütörtök, II.

évben.

Vagy: Vehetők az húsvéti vigília ószövetségi olvasmányai is. Lásd A szentmise olvasmányai

„A”, „B” és „C” év.

SZENTLECKÉK AZ ÚJSZÖVETSÉGBŐL

1. ApCsel 2, 14a. 36-40a. 41-42: Keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében!

Pünkösd napján Péter a többi tizenegy kíséretében előlépett és zengő hangon beszédet intézett

hozzájuk: Tudja meg Izrael egész háza teljes bizonyossággal...

2. ApCsel 8, 26-38: Nézd, itt a víz, mi akadálya hát, hogy megkeresztelkedjem?

Azokban a napokban: Az Úr angyala így szólt Fülöphöz...

3. Róm 6, 3-11 (hosszabb), vagy 3-4. 8-11. (rövidebb): A keresztségben eltemetkeztünk Krisztussal

együtt a halálba, hogy mi is új életre keljünk.

Testvéreim! Mi, akik Jézus Krisztusra megkeresztelkedtünk... Lásd A szentmise olvasmányai

„A” év, Húsvét vigíliája.

125

4. Róm 8, 28-32. 35. 37-39: Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?

Testvéreim! Tudjuk, hogy akik Istent szeretik...

5. 1 Kor 12, 12-13: Mi mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztségben.

Testvéreim! A test ugyan egy... Lásd A gyermekkeresztelés szertartása, 171. oldal, 3. szám.

6. Gal 3, 26-28: Mindnyájan, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.

Testvéreim: Isten fiai vagytok... Lásd A gyermekkeresztelés szertartása, 171. oldal, 4. szám. Vö.

A szentmise olvasmányai „C” év, Évközi 12. vasárnap.

7. Ef 1, 3-10. 13-14: Isten eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által fogadott gyermekeivé

legyünk.

Testvéreim! Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja... Vö. A szentmise olvasmányai

„B” év, Évközi 15. vasárnap.

8. Ef 4, 1-6: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, azok számára, akik egybetartoznak Krisztusban.

Testvéreim! Kérlek benneteket én, aki fogoly vagyok... Lásd A szentmise olvasmányai „B” év,

Évközi 17. vasárnap. Lásd A gyermekkeresztelés szertartása, 172. oldal, 5. szám.

9. Kol 3, 9b-17: Mint Isten választottai, öltsétek magatokra az új embert!

Testvéreim! Vessétek le a régi embert...

10. Tit 3, 4-7: Megmentett minket a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében.

Szeretett Fiam! Üdvözítő Istenünk kegyelme... Lásd A szentmise olvasmányai „A” év,

Karácsony, pásztorok miséje.

11. Zsid 10, 22-25: Szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le.

Testvéreim: Járuljunk Krisztushoz őszinte szívvel...

12. 1 Pét 2, 4-5. 9-10: Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok.

Testvéreim! Menjetek az Úrhoz, az élő kőhöz... Lásd A gyermekkeresztelés szertartása, 172.

oldal, 6. szám.

13. Jel 19, 1. 5-9a: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára.

Én, János, hallottam, hogy nagy sokaság... Lásd A házasságkötés szertartása, 117. oldal, 10. szám.

VÁLASZOS ZSOLTÁROK

1. Zsolt 8, 4-5. 6-7. 8-9.

Válasz: Uram, mi Urunk, * milyen csodálatos a te neved az egész világon! (2a. vers.) 5. tónus.

Vagy: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, * és Krisztus rád ragyog! (Ef 5, 14) Lásd A

szentmise olvasmányai „C” év, Szentháromság vasárnapja.

2. Zsolt 22, 1-3a. 3b-4. 5. 6.

Válasz: Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom. (1. vers.) 9. tónus.

Vagy: Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, * de most megtértetek lelketek pásztorához. (1

Pét 2, 25) Lásd A szentmise olvasmányai „A” év, Nagyböjt 4. vasárnapja.

126

3. Zsolt 26, 1. 7-8. 9abc. 13-14.

4. Zsolt 31, 1-2. 5. 11.

5. Zsolt 33, 2-3. 6-7. 8-9. 14-15. 16-17. 18-19.

6. Zsolt 41, 2-3; Zsolt 42, 3. 4.

7. Zsolt 50, 3-4. 8-9. 12-13. 14 és 17

8. Zsolt 62, 2. 3-4. 5-6. 8-9a.

9. Zsolt 65, 1-3a. 8-9. 16-17.

10. Zsolt 88, 3-4. 16-17. 21-22. 25 és 27.

11. Zsolt 125, 1-2ab. 2cd-3. 4-5. 6.

ALLELUJA ÉS EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS

1. Jn 3, 16: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, * hogy örökké éljen minden

őbenne hívő. (1 D2. tónus.)

2. Jn 8, 12: Én vagyok a világ világossága – mondja a mi Urunk, * aki engem követ, övé lesz az élet

világossága. (4 g. tónus.)

3. Jn 14, 6: Jézus mondja: † „Én vagyok az út, az igazság és az élet. * Senki sem juthat Atyámhoz, csak

általam.” (4 g. tónus.)

4. Ef 4, 5-6: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, * egy az Isten, mindnyájunk Atyja. (2. tónus.)

5. Kol 2, 12: Eltemetkeztünk Krisztussal a keresztségben, * őbenne is támadunk fel. (8 G. tónus.)

6. Kol 3, 1: Ha Krisztussal együtt feltámadtatok, * keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten

jobbján. (6. tónus.)

7. 2 Tim 1, 10b: Üdvözítőnk, Krisztus Jézus győzött a halálon, * és az evangéliumban felragyogtatta az

örök életet.

8. 1 Pét 2, 9: Ti mindnyájan választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok. * Hirdessétek

annak erejét, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket.

EVANGÉLIUMOK

1. Mt 16, 24-27: Aki követni akarja Jézust, vegye fel keresztjét!

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg

magát, vegye föl keresztjét... Lásd A szentmise olvasmányai „Hétköznapokra II.”, Évközi 18. hét,

péntek.

127

2. Mt 28, 16-20: Tegyetek tanítványommá minden nemzetet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és

a Szentlélek nevében!

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába... Lásd A szentmise olvasmányai „A”,

„B” és „C” év, Urunk mennybemenetele.

3. Mk 1, 7-11: Jézus megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.

Abban az időben: Keresztelő János... Lásd A szentmise olvasmányai „B” év, Urunk

megkeresztelkedése.

4. Mk 10, 13-16: Isten országát gyermeki szívvel kell fogadnunk.

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz... Lásd A szentmise olvasmányai

„Hétköznapokra II.”, Évközi 7. hét, szombat.

5. Mk 16, 15-20: Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.

Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész

világra...” Lásd A szentmise olvasmányai „B” év, Urunk mennybemenetele.

6. Lk 24, 46-53: Krisztus nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek.

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, ... Lásd A szentmise olvasmányai

„C” év, Urunk mennybemenetele.

7. Jn 1, 1-5. 9-14. 16-18: Azoknak, akik az ő nevében hisznek, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei

legyenek.

Kezdetben volt az Ige... Vö. A szentmise olvasmányai „A”, „B” és „C” év, Karácsony, ünnepi mise.

8. Jn 1, 29-34: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje... Lásd A szentmise

olvasmányai „A” év, Évközi 2. vasárnap.

9. Jn 3, 1-8: Csak az láthatja meg Isten országát, aki újjászületik.

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi... Lásd A szentmise olvasmányai

„Hétköznapokra I.”, Húsvét 2. hete, kedd.

10. Jn 3, 16-21: Mindaz, aki hisz Jézusban, örökké élni fog.

Abban az időben így tanított Jézus: Úgy szerette Isten a világot... Lásd A szentmise

olvasmányai „Hétköznapokra I.”, Húsvét 2. hete, szerda.

11. Jn 12, 44-50: Jézus világosságul jött e világra.

Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette... Lásd A szentmise olvasmányai

„Hétköznapokra I.”, Húsvét 4. hete, szerda.

12. Jn 15, 1-11: Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Én vagyok az igazi szőlőtő...” Lásd A

szentmise olvasmányai „Hétköznapokra I.”, Húsvét 5. hete, szerda és csütörtök.

128

389. A 215, 216, 258 és 349. számokhoz: A víz megáldásának más szövegei.

1.

Celebráns: Áldunk téged, mindenható Atyaisten, aki a megtisztulást és az életet adó vizet teremtetted!

Mind: Áldunk téged, Istenünk! (Vagy más fohász)

Celebráns: Áldunk téged, egyszülött Fiúisten, Jézus Krisztus, aki oldalad sebéből a vérrel együtt vizet

ontottál, hogy halálodból és feltámadásodból megszülessék az Egyház!

Mind: Áldunk téged, Istenünk!

Celebráns: Áldunk téged, Szentlélek Úristen, aki leszálltál Krisztusra, midőn a Jordán vizében

megkeresztelkedett, hogy a keresztségben elnyerjünk téged!


Celebráns (ha a víz még nincs megszentelve):

Állj mellettünk, Urunk, Atyánk és Istenünk!

Szenteld meg ezt a vizet,

hogy akik megkeresztelkednek benne,

tisztuljanak meg a bűntől,

és szülessenek újjá fogadott fiaidnak életére!

Mind: Kérünk téged, hallgass meg minket! (Vagy más fohász)

Celebráns: Szenteld meg ezt a vizet, hogy akiket vele Krisztus halálára és feltámadására

megkeresztelnek, Fiad képmásai legyenek!

Mind: Kérünk téged, hallgass meg minket!

Celebráns jobb kezével megérinti a vizet, és így folytatja:

Szenteld meg ezt a vizet, hogy akiket kiválasztottál, újjászülessenek a Szentlélek által, és helyet

kapjanak szent néped körében!

Mind: Kérünk téged, hallgass meg minket!

Ha a keresztvíz már meg van áldva, elmarad az Állj mellettünk, Urunk, kezdetű, és az utána következő

két fohász, és a celebráns ezt mondja:

E megáldott víznek titokzatos ereje által

add meg kegyesen a lelki újjászületést

N. N. szolgáidnak és N. N. szolgálóidnak,

akiket az Egyház hitében meghívtál a keresztségre,

hogy örök életük legyen.


Hívek: Ámen.

2.

Celebráns: Jóságos Atyánk, te a keresztség forrásából árasztod lelkünkbe az istengyermekség új életét:

Mind: Áldunk téged, Istenünk! (Vagy más fohász.)

129

Celebráns: Te – vízből és Szentlélekből – minden megkeresztelt embert egy néppé teszel Fiadban,

Jézus Krisztusban:


Celebráns: Te szívünkbe öntöd szereteted Lelkét, és általa szabaddá teszel minket, hogy a te békédnek

örvendjünk:


Celebráns: Te a megkeresztelteket választod ki arra, hogy örömmel hirdessék minden népnek szent

Fiad evangéliumát:


Celebráns:

Áldd meg † kegyesen ezt a vizet,

amellyel megkereszteljük N. N. szolgáidat és N. N. szolgálóidat,

akiket meghívtál a keresztségre,



Mind: Ámen.

Ha a keresztvíz már meg van áldva, elmarad az Áldd meg kezdetű könyörgés, és a celebráns ezt

mondja:

E megáldott víznek titokzatos ereje által

add meg kegyesen a lelki újjászületést

N. N. szolgáidnak és N. N. szolgálóidnak,

akiket az Egyház hitében meghívtál a keresztségre,



Hívek: Ámen.

AKKLAMÁCIÓK, HIMNUSZOK ÉS TROPÁROK

390. Szentírási könyvekből származó akklamációk:

1. Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül?

Kit övez a szentség úgy, mint téged?

Félelmetes vagy tetteidben, csodákat művelsz! (Kiv 15, 11).

2. Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség! (1 Jn 1, 5).

3. Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, az Istenben marad. (1 Jn 4, 16).

4. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat és mindenben benne van.

(Ef 4, 6).

5. Tekintsetek rá, és eláraszt a fény benneteket! (Zsolt 33, 6).

130

6. Áldott az Isten, aki kiválasztott titeket Krisztusban! (vö. Ef 1, 3-4).

7. Isten alkotása vagytok, Krisztus Jézusban ő teremtett titeket. (vö. Ef 2, 10).

8. Szeretteim, most Isten gyermekei vagytok, de még nem nyilvánvaló, mik lesztek. (vö. 1 Jn 3, 2).

9. Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya,

az Isten gyermekeinek hívnak: és azok is vagytok! (vö. 1Jn 3, 1).

10. Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében! Jel 22, 14)

11. Mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban! (Gal 3, 28).

12. Legyetek Krisztus követői, és éljetek szeretetben,

ahogy Krisztus is szeretett minket! (Ef 5, 1-2).

Himnuszok az Újszövetség gondolataival:

13. Áldott legyen az Isten,

áldott legyen Urunk, Jézus Krisztus Atyja,

aki nagy irgalmában

Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által

új életre és élő reményre hívott,

hogy a mennyben

elpusztíthatatlan, tiszta, soha el nem hervadó örökség várjon rátok.

Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre,

amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon. (1 Pét 1, 3-5).

14. Nagy dolog az istenfélő élet titka:

Krisztus Jézus,

aki nyilvánvaló lett a testben, igazolást nyert a lélek által.

Megjelent az angyaloknak, hirdették a nemzetek között.

Világszerte hittek benne, és fölment a dicsőségbe.

Bőven adja ajándékait az embereknek,

hogy mindeneket betöltsön. (Vö. 1 Tim 3, 16).

Tropárok a régi időkből és az ősi liturgiákból:

15. Tebenned hiszünk Krisztus:

öntsd szívünkbe fényedet,

hogy a világosság fiai legyünk!

16. Hozzád jövünk, Urunk:

áraszd lelkünkbe bőven a te életedet,

hogy tebenned fogadott gyermekekké váljunk!

131

17. Krisztus Urunk,

a te oldaladból vízforrás fakadt,

amely lemossa a világ bűneit, és megújítja az életet!

18. A vizek felett az Atya hívó szava zeng,

a Fiú dicsősége ragyog,

és a Szentlélek éltető szeretete árad.

19. Szent Egyházunk,

nyújtsd ki kezedet, és öleld magadhoz azokat a gyermekeidet,

akiket a vízből újjászül Isten Szentlelke!

20. Örvendezzetek ti, megkereszteltek,

Isten országának választott edényei,

akik eltemetkeztetek a halálban,

és Krisztus hitében újjászülettetek!

21. Ez itt az élet forrása,

amely Krisztus oldalsebéből eredt

és az egész földkerekséget tisztára mosta.

Reménnyel várjátok a mennyek országát

ti, akik újjászülettetek ebből a forrásból!

391. A 233. számhoz: Megemlékezés az újonnan megkereszteltekről az eucharisztikus imákban: lásd

Misekönyv I., 773-774. old.


imádság más szövege dialógus formájában:

Celebráns felszólítja a gyermekeket, hogy vele együtt imádkozzanak Istenhez, majd így folytatja:

Jóságos mennyei Atyánk, tekints N. N. gyermekeidre,

akik most készülnek elnyerni a keresztséget.

Gyermekek: Hallottuk Jézus szavait, és szeretettel fogadjuk azokat!

Celebráns:

Ők arra törekszenek, hogy valóban a te gyermekeidként éljenek,

de ezt nehéz feladatnak tartják.

Gyermekek: Igen, Atyánk, mindenkor azt szeretnénk tenni, ami neked kedves, de a rosszra való

ösztönzést is érezzük magunkban!

Celebráns:


szabadítsd meg ezeket a gyermekeket a restségtől és a rosszaságtól,

és add meg nekik, hogy mindig a te világosságodban járjanak!

Gyermekek: Mindig Jézus útján akarunk járni, mennyei Atyánk, segíts meg minket!

132

Celebráns:


ha gyermekeid útközben elesnének,

és olyant tennének, ami neked nem tetszik,

gondviselő jóságoddal add meg nekik a te kegyelmed segítségét,

hogy fel tudjanak kelni,

és akkor ismét hozzád fognak sietni Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal.

Gyermekek: Add nekünk, mennyei Atyánk, a te kegyelmed segítségét.

133

FÜGGELÉK

AZ ÉRVÉNYESEN MEGKERESZTELTEK BEFOGADÁSA

A KATOLIKUS EGYHÁZ TELJES KÖZÖSSÉGÉBE

BEVEZETŐ TUDNIVALÓK

1. A latin rítusban külön szertartással fogadjuk be a Katolikus Egyház teljes közösségébe azt a

keresztényt, aki egy tőlünk különvált egyházi közösségben született és keresztelkedett meg. Ez a

befogadó szertartás azonban semmi egyéb kötelezettséggel ne járjon, mint ami a közösségi kapcsolat és

az egység helyreállításához szükséges.46

2. Azoktól a keleti keresztényektől pedig, akik teljes közösségre kívánnak lépni a katolikusokkal,

csak annyit kell megkövetelnünk, amennyit a katolikus hitvallás megkíván; még abban az esetben is, ha

engedélyt kaptak az Apostoli Szentszéktől, hogy latin ritusúakká legyenek.47

3. a) A szertartás félreérthetetlenül tanúsítsa, hogy ez az egész Egyház ünnepe, csúcspontja pedig

a szentáldozás. Éppen ezért a befogadás általában szentmise keretében történjék!

b) Nagy gonddal kell viszont kerülnünk a tüntető ünnepélyességnek még a látszatát is. A

körülmények figyelembe vételével előre pontosan meg kell határozni ennek a szentmisének egész

lefolyását. Tekintettel kell lennünk a keresztények egységtörekvéseinek szempontjaira éppen úgy, mint

a plébániai közösség és a jelölt között máris létrejött kapcsolatokra. Nem egyszer az lesz a

megfelelőbb, ha a szentmisét csak a szűkebb rokoni és baráti kör jelenlétében mondjuk. Ha pedig

valamilyen súlyos ok nem teszi lehetővé, hogy a befogadás szentmise keretében történjék, legalább

igeliturgiát kell tartanunk. A szertartás módozataival kapcsolatban figyelembe kell vennünk a jelölt

kívánságait is.

4. Ha a befogadás misén kívül történik, akkor is érzékeltetnünk kell, hogy szoros kapcsolatban

van a szentáldozással. Az újonnan befogadott tehát mielőbb vegyen részt szentmisén is, és áldozzék

meg első ízben katolikus testvéreivel együtt!

5. A már megkeresztelt hívőt csak akkor lehet az Egyház teljes közösségébe befogadnunk, ha már

hitbeli ismeretekben is, lelkileg is felkészült. A felkészültség mértékét bölcs lelkipásztori megfontolás

állapítja meg az adott körülmények szerint. A legfontosabb az, hogy a jelölt szívvel-lélekkel

ragaszkodjék az Egyházhoz, amelyben elnyeri keresztségének teljességét.

Már az előkészület ideje alatt megvalósítható valamelyes részvétel a szent cselekményekben az

Ökumenikus Direktórium előírásainak megtartásával.

Törekednünk kell annak megértetésére, hogy lényeges különbség van a befogadásra készülők és

a keresztségre készülők között.

46

Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio, határozat a keresztény ökumentizmusról, 18. szám 47 Vö. II. Vatikáni Zsinat: Orientalium ecclesiarum határozat a keleti katolikus egyházakról, 25. és 4. szám.

134

6. Aki a Katolikus Egyház látható közösségén kívül született és keresztelkedett meg, többé már

nem köteles az eretnekséget esküvel megtagadnia, hanem csak a Hitvallást kell letennie.48

7. A keresztség szentsége nem ismételhető meg. Tehát a keresztségnek még a feltételes

megismétlése is csak akkor engedhető meg, ha komoly kétség merül fel akár a keresztség ténye, akár a

keresztség érvényessége felől. Ha az ilyen kétséget alapos utánajárással sem lehet eloszlatni, akkor a

lelkipásztor megfelelő módon magyarázza meg, hogy e kivételes esetben miért szükséges a feltételes

újrakeresztelés. Ez azonban ne történjék a nyilvánosság előtt.49

A helyi főpásztor döntse el, hogy az egyes esetekben mely szertartásokat kell a feltételes

keresztségből megtartani, és melyeket mellőzni.

8. A befogadás a püspök joga. Az a pap viszont, akire ő a befogadást rábízza, a szertartás

keretében meg is bérmálhatja a jelöltet,50

hacsak az nincsen máris érvényesen megbérmálva.

9. Ha a Hitvallás letétele és a befogadás mise keretében történik, személyes állapota és

körülményei szerint a jelölt gyónja meg bűneit, de gyónása elején közölje, hogy befogadás előtt áll.

Meggyónhat minden joghatósággal bíró papnál.

10. A jelöltet, hacsak lehetséges, egy kezes kísérje el a befogadásra, vagyis az a férfi (vagy nő),

akinek elsősorban volt része a jelölt felkészítésében. Két kezes is kísérheti.

11. Abban a szentmisében, amelynek keretében a befogadás szertartása végbemegy – vagy ha ez

szentmisén kívül történik, az első adódó szentmisén –, a befogadott két szín alatt áldozhat. Így

áldozhatnak a kezesei is, továbbá – ha katolikus vallásúak – a szülei és a hitvestársa; sőt a jelöltet

felkészítő világi katekéták, és minden jelenlévő katolikus is, hacsak nagy számuk vagy más körülmény

ezt nem gátolja.

12. A Liturgikus Konstitúció 63. száma értelmében a püspöki karok módosíthatják az adott

körülmények szerint az átvétel szertartását. Sőt a helyi főpásztor is hozzáalkalmazhatja a szertartást a

sajátos személyi vagy helyi viszonyokhoz: bővítheti vagy megrövidítheti.51

13. A befogadott nevét külön anyakönyvbe vezessük be, feltüntetve megkeresztelkedésének napját

és helyét is.

48 Vö. Keresztény Egység Titkársága: Directorium, 19. és 20. szám: A.A.S. 59 (1967) 581. oldal. 49 Vö. uo. 14-15. szám: A.A.S. 59 (1967) 580. oldal. 50

Vö. A bérmálás szertartása, Általános tudnivalók, 7. szám. 51 Vö. Keresztény Egység Titkársága: Directorium, 19. szám: A.A.S. 59 (1967) 581. oldal.

135

ELSŐ FEJEZET

BEFOGADÁS SZENTMISE KERETÉBEN

14. a) Ha a befogadás főünnepen vagy vasárnap történik, a liturgikus nap miséjét kell mondani;

egyéb napokon vehetjük a keresztények egységéért mondandó miseszöveget is.

b) A befogadás a homília után történik. A homíliában Istennek hálát adva történjék említés a

keresztségi kegyelemről mint a befogadás alapjáról, továbbá a már megtörtént vagy a küszöbön álló

bérmálásról és arról, hogy a befogadott először ünnepli majd az Eucharisztiát a katolikusok

közösségén belül.

c) A homília végén a pap az alábbi vagy hasonló módon néhány bevezető szót mond, és maga

elé szólítja a jelöltet (akit kezese kísér), hogy ő a közösséggel együtt hitvallást tegyen:

N., a Szentlélek segítségével megérlelődött benned az elhatározás, hogy önként kérjed

befogadásodat a Katolikus Egyház teljes közösségébe. Most tehát felszólítalak, hogy (kezeseddel

együtt) lépj elő, és (itt, az egybegyűlt közösség színe előtt) tedd le a katolikus hitvallást. Ennek a

hitvallásnak jegyében ma első ízben lesz részed velünk együtt az Úr Jézus eucharisztikus lakomájában,

amely az Egyház egységét jelképezi.

15. A jelölt ekkor az egybegyűlt hívekkel együtt elmondja a Nicea-konstantinápolyi Hitvallást,

amelyet a befogadás miséjében mindig mondani kell:

Hiszek az egy Istenben:

mindenható Atyában,

mennynek és földnek,

minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban,

Isten egyszülött Fiában,

aki az Atyától született az idő kezdete előtt;

Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól,

valóságos Isten a valóságos Istentől.

Született, de nem teremtmény:

az Atyával egylényegű; és minden általa lett.

Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért

leszállott a mennyből.

(Mélyen meghajlunk.)

Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától,

és emberré lett.

(Felegyenesedünk.)

Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették,

kínhalált szenvedett, és eltemették.

Harmadnapra feltámadott az Írások szerint

fölment a mennybe,

ott ül az Atyának jobbján,

de újra eljön dicsőségben

136

ítélni élőket és holtakat,

és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,

aki az Atyától és a Fiútól származik;

akit éppúgy imádunk és dicsőítünk,

mint az Atyát és a Fiút.

Ő szólt a próféták szavával.

Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban,

vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.

Várom a holtak feltámadását

és az eljövendő örök életet. Ámen.

Most a jelölt – a celebráns felszólítására – a következő kijelentést fűzi hozzá a Hitvalláshoz:

Hiszem és vallom mindazt, amit a Katolikus Anyaszentegyház

Isten kinyilatkoztatásaként a hisz, tanít és hirdet.

16. Ekkor a celebráns – hacsak nem következik mindjárt a bérmálás – jobb kezét a jelölt feje fölé

terjeszti, és a következőket mondja:

N., az Úr befogad téged a Katolikus Egyházba.

Ő vezetett ide irgalmassága szerint,

hogy teljes közösségre lépj velünk a Szentlélekben

annak a hitnek alapján,

amelyet Isten itt egybegyűlt családja előtt megvallottál.

17. Ha a jelölt még nincs megbérmálva, a celebráns – az előző formula mondása helyett – mind a

két kezét a bérmálandó fölé terjeszti, és a következő imádsággal kezdi el a bérmálás szertartását:


e szolgádnak vízből és Szentlélekből új életet adtál,






– és töltsd el őt az istenfélelem LELkével,


Mind: Ámen.

Ekkor a bérmálandó a celebránshoz lép. A bérmaszülő a bérmálkozó vállára teszi jobb kezét, és

közli a bérmálandó nevét. Ezt a bérmálkozó maga is mondhatja.

A celebráns a krizmába mártja jobb hüvejkujját, és hüvejkujjával keresztet rajzol a bérmálkozó

homlokára, miközben mondja:



137



18. A bérmálás után a celebráns köszönti az újonnan megbérmáltat, és a barátság jeléül kezet fog

vele. A kézfogást a vidék szokásainak és a körülményeknek megfelelően - az Ordinárius engedélyével -

más gesztus is helyettesítheti.

Ha a befogadott nem bérmálkozik, a köszöntés mindjárt a befogadás után történik (16. szám).

19. A befogadás (és a bérmálás) után következnek az Egyetemes könyörgések. A bevezető

szavakban történjék említés a keresztségről, a bérmálásról és az Eucharisztiáról; továbbá a

hálaadásról is! Az első kérés névszerint említse meg az újonnan befogadottat! Lásd Függelék, 30.

szám.

20. Az Egyetemes könyörgések után a befogadott és a kezes köszöntsék egymást, és – ha nincsenek

túlságosan sokan – valamennyi megjelent hívő baráti szeretettel üdvözölheti a befogadottat. Ez esetben

elmaradhat az áldozás előtti békeköszöntés: Köszöntsétek egymást a béke jelével! A befogadott ezután

visszatér a helyére.

21. A szentmise folytatódik. Az újonnan befogadott és mindazok, akiket a 11. szám említ, két szín

alatt áldozhatnak.

138

MÁSODIK FEJEZET

A BEFOGADÁS SZERTARTÁSA MISÉN KÍVÜL

22. Ha a befogadás valamilyen megfelelő okból szentmisén kívül történnék, legalább igeliturgiát

kell tartani.

23. A celebráns albát ölt vagy legalább is karinget. Az ünnepnek megfelelő színű stólát vesz fel,

majd üdvözli a jelenlévőket.

24. A szent cselekmény (alkalmas énekkel és) a Szentírás olvasásával kezdődik. A szent szöveget

homíliával kell megvilágítani (vö. 14b. szám).

25. Ezután következik a befogadás a 14c. számtól 19. számig leírt módon.

26. Az Egyetemes könyörgéseket ez esetben a Miatyánk eléneklése vagy elmondása zárja be. Ez

utóbbit ilyen vagy hasonló szavakkal kapcsoljuk hozzá az Egyetemes könyörgésekhez:

Szeretett testvéreim, most folytassuk imánkat,

és könyörögjünk egy szívvel-lélekkel, amiként az Úr Jézus Krisztus

tanított minket imádkozni:

Mind: Mi Atyánk ...

A Miatyánk után a pap áldása következik.

27. A kezesek és a jelenlévők baráti módon köszöntik az újonnan befogadottat, majd békében

távoznak.

28. Ha rendkívüli körülmények miatt úgy látszik megfelelőnek, hogy még az igeliturgia is

elmaradjon, minden úgy történik, mint fentebb, kezdve a celebráns bevezető szavaival: ez a Szentírás

valamelyik igéjéből induljon ki, amely magasztalja Istent irgalmasságáért, valamint a jelöltet vezérlő

jóságáért. Történjék említés az eucharisztikus asztalközösségről is, amelyen már legközelebb a

befogadott is részt vesz.

139

HARMADIK FEJEZET

SZENTÍRÁSI SZÖVEGEK A BEFOGADÁS SZERTARTÁSÁHOZ

29. A szentírási olvasmányokat akár a szentmisében, akár az ige-liturgiában vehetjük részben vagy

teljesen a liturgikus nap miséjéből, vagy a „Keresztények egységéért” mondható miséből (lásd Alkalmi

misék kötete: 26-41. old., vagy a Felnőttek keresztelésének miséjéből.

Amikor pedig misén kívül történik a szertartás, főleg a következő szövegek vehetők:

SZENTLECKÉK AZ ÚJSZÖVETSÉGBŐL

1. SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (8,28-39)

Isten öröktől fogva meghívott minket, hogy hasonlóak legyünk szent Fiához.

Testvéreim! Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, hiszen ő saját

elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának

képmását öltsék magukra. Így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat

meg is hívta, akiket meghívott, azokat igazzá tette, akiket pedig igazzá tett, azokat meg is dicsőítette.

Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki nem kímélte saját Fiát, hanem

mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten

választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítéli el őket? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is

támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor

vagy nélkülözés? Üldöztetés vagy éhínség? Ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva:

Minket minden időben teérted irtanak, s vágó juhok módjára tartanak. De mi mindezeken

diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet,

sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem

magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely

Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Ez a Isten igéje.

2. 1 Kor 12, 31–13, 13: A szeretet nem szűnik meg sohasem. Lásd A szentmise olvasmányai „C” év,


3. Ef 1, 3-14: Isten kiválasztott minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk. Lásd A szentmise


4. Ef 4, 1-7. 11-13: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, Egy az Isten, mindnyájunk Atyja. Lásd

A szentmise olvasmányai „B” év, Urunk mennybemenetele, rövidebb forma.

5. SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből (4, 4-8)

Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz!

Testvéreim! Testvéreim! Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.

Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért, hanem

140

minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással az Úr elé. Akkor

Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.

Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes és igazságos, arra ami

ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos!

Ez a Isten igéje.

6. 1 Tessz 5, 16-24: Őrizze meg Isten a szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül! Lásd: A

szentmise olvasmányai „B” év, Advent 3. vasárnapja.

VÁLASZOS ZSOLTÁROK

1. Zsoltár 26, 1.4. 8b-9abc. 13-14. Válasz: Világosságom az Isten: * üdvözít engem. (1 a. vers) Lásd A

gyermekkeresztelés szertartása, 2. szám, 173. oldal.

2. Zsoltár 41, 2-3; 42, 3. 4. Válasz: Isten szomjazza lelkem: * az élő Istent. (vö. 41,3a vers) Lásd A

szentmise olvasmányai „Hétköznapokra I.”, Húsvét 4. hete, hétfő.

3. Zsoltár 60, 2-3a. 3bc-4. 5-6. 9 (7 b. tónus).

Válasz: Rendületlenül bízom benned, * én Uram, Istenem. (vö. 4a. vers.)

Előénekes: Hallgasd meg, Istenem, panaszos szavamat, † figyelj, imádságomra. *

A föld széléről kiáltok hozzád. V.

E: Miközben szorong a szívem, * hozzáférhetetlen kősziklára állíts engem!

Te vagy az én reménységem, * és erős bástyám az ellenség ellen. V.

E: Hadd lakjam hajlékodban mindörökre, * hadd leljek oltalmat védőszárnyaid alatt.

Mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat, * és a neved tisztelőinek szánt öröséget megadod nekem. V.

E: Akkor mindörökké dicsérem nevedet, * és amit fogadtam, napról napra teljesítem. V.

4. Zsoltár 62, 2. 3-4. 5-6. 8-9 (7 b. tónus).

Válasz: Hozzád vágyódik szívem, * én Uram, Istenem. (vö. 2b. vers). Lásd A szentmise


5. Zsoltár 64, 2-3a. 3b-4. 5. 6 (5. tónus).

Válasz: Téged illet a dicséret * a Sion hegyén, Istenem! (2a. vers)

Előénekes: Téged illet, Isten, Sion hegyén a dicsérő ének, * neked teljesítik Jeruzsálemben a

fogadalmakat. V.

E: Mivel te meghallgatod az imát, * hozzád viszi bűne terhét minden ember.

Terheljenek bár gonosz tetteink, * eltörlöd azokat irgalmasan. V.

E: Boldog, akit kiválasztasz, és magadhoz emelsz, * hogy csarnokodban élhesse életét.

Ó, hadd telhessünk el javaiddal házadban, * templomod szentségével! V.

E: Mivel igaz vagy, csodákat művelsz; † s úgy hallgatsz meg minket, szabadító Istenünk, *

minden földhatárnak és messzi tengernek reménye. V.

6. Zsoltár 120, 1-2. 3-4. 5-6. 7-8 Válasz: Segítségünk az Úr nevében van, * aki a mennynek és a

földnek alkotója. (2a. vers) Lásd A szentmise olvasmányai „C” év, Évközi 29. vasárnap.

141

EVANGÉLIUMOK

1. Mt 5, 2-12a: Örvendjetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben! Lásd A szentmise

olvasmányai „A” év, Mindenszentek ünnepe.

2. Mt 5, 13-16 Krisztus hívei példás életükkel tanúskodjanak a világban őróla! Lásd A szentmise


3. Mt 11, 25-30 Istent és az ő igazságait csak jóakaratú, alázatos emberek ismerhetik meg. Lásd A

szentmise olvasmányai „A” év, Évközi 14. vasárnap.

4. Jn 3, 16-21 Aki Jézusban hisz, annak örök élete van. Lásd A szentmise olvasmányai „Hétköznapokra

I.”, Húsvét 2. hete, szerda.

5. EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (14, 15-23. 26-27)

Hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.

Jézus búcsúbeszédében ezt mondta tanítványainak: „Ha szerettek engem, tartsátok meg

parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki

örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt,

mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket, visszajövök hozzátok. Rövid idő, és

már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon

megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbenem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti

parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és

megmutatom neki magamat.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy

nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem,

megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. A

Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és

eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom

nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen!”

Ezek az evangélium igéi.

6. Jn 15, 1-6: Jézus az igaz szőlőtő: kegyelmi életünk a vele való közösségből fakad. Lásd A szentmise

olvasmányai „B” év, Húsvét 5. vasárnapja.

30. II. MINTA AZ EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEKRE

(Lásd A gyermekkeresztelés szertartása, 356-357. oldal.)

Celebráns: Szeretett testvéreim! Szívből megköszönjük Istennek, hogy testvérünket, akit a keresztség

(és a bérmálás) már beoltott Krisztusba, most a Katolikus Egyház közösségébe befogadhattuk (és a

Szentlélek ajándékával megerősítettük). Így velünk együtt részt vehet az eucharisztikus lakomában.

Vele együtt örvendezve imádkozzunk Üdvözítő Urunk kegyelméért és irgalmáért!

142

Lektor:

1. Hogy a most magunk közé fogadott N. testvérünk a Szentlélek erejével hűségesen kitartson

elhatározásában, kérjük Urunkat!


2. Hogy a Krisztusban hívők és egyházi közösségeik a teljes egységre eljussanak, kérjük

Urunkat!

3. Hogy az az egyházi közösség, amelyben testvérünk megkeresztelkedett és ezelőtt

nevelkedett, gazdagodjék Krisztus ismeretében, és őt egyre eredményesebben hirdesse, kérjük Urunkat!

4. Hogy mindazok, akikben már vágyat gyújtott az égi kegyelem lángja, eljussanak a teljes

igazságra Krisztusban, kérjük Urunkat!

5. Hogy a Szentlélek a Krisztusban még nem hívő embertestvéreinket is megvilágosítsa és az

üdvösség útjára vezérelje, kérjük Urunkat!

6. Hogy minden embertestvérünk, megszabadulva az éhség és a háborúk rémétől, mindenkor

békés nyugalomban élhessen, kérjük Urunkat!

7. Hogy mindannyian, akik érdemünk nélkül kaptuk meg a hit kegyelmét, abban mindhalálig

kitartsunk, kérjük Urunkat!

Celebráns: Mindenható, örök Isten! Hallgasd meg eléd terjesztett kéréseinket, hogy hálával és

odaadással szolgálhassunk neked! Krisztus, a mi Urunk által.

31. Ha a befogadás misén kívül történik, a hívek könyörgésének fohászai után a Miatyánkot (vö:

26. szám) ilyen vagy hasonló szavakkal vezethetjük be:

Szeretett testvéreim, most folytassuk imánkat,

és könyörögjünk egy szívvel-lélekkel, amiként az Úr Jézus Krisztus

tanított minket imádkozni:

Mind: Mi Atyánk ...

Ha a befogadottnak előző egyházi közösségében szokás a Miatyánk után a záródoxológiát

imádkozni, akkor az Úr imádságához hozzáadjuk:

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

143

TARTALOMJEGYZÉK

Istentiszteleti Kongregáció: Határozat ........................................................................................ 4

Beavatás a keresztény életbe: Általános tudnivalók ................................................................... 5

FELNŐTTEK BEAVATÁSA A KERESZTÉNY ÉLETBE

Bevezető tudnivalók a felnőttkeresztelésről ............................................................................. 11

I. FEJEZET: A katekumenátus és fokozatai ............................................................................. 25

1. A katekumenek közé való befogadás szertartása ........................................................ 25

A katekumenátus időszaka és szertartásai ............................................................. 35

2. A kiválasztásnak, vagyis a nevek beírásának szertartása ............................................ 43

A megtisztulás és megvilágosodás időszaka és szertartásai .................................. 49

3. A beavató szentségekhez járulás ................................................................................. 67

A hit elmélyítésének (a misztagógiának) ideje ...................................................... 76

II. FEJEZET: A felnőttek keresztelésének egyszerűbb szertartása ........................................... 77

III. FEJEZET: A felnőtt beavatás rövidebb szertartása, életveszélyben ................................... 87

IV. FEJEZET: Azon felnőttek felkészítése bérmálásra és áldozásra,

akiket gyermekkorban kereszteltek meg, de nem részesültek hitoktatásban ................... 93

V. FEJEZET: A hitoktatási kort elért gyermekek beavatása a keresztény életbe ..................... 95

1. A katekumenek sorába való felvétel szertartása .......................................................... 97

2. Skrutíniumok (a hit megvizsgálásai),vagyis a bűnbánati szertartások ...................... 102

3. A beavatás szentségei ................................................................................................ 106

VI. FEJEZET: Különféle szövegek a felnőttek beavatási szertartásához ............................... 114

FÜGGELÉK

Az érvényesen megkereszteltek befogadása a Katolikus Egyház teljes közösségébe:

Bevezető tudnivalók ............................................................................................................... 133

I. FEJEZET: Befogadás szentmise keretében ......................................................................... 135

II. FEJEZET: A befogadás szertartása misén kívül ................................................................ 138

III. FEJEZET: Szentírási szövegek a befogadás szertartásához ............................................. 139

TARTALOMJEGYZÉK ......................................................................................................... 143

sapientia szerzetesi hittudomÁnyi fŐiskola2fvar/www... · a keresztény életbe való beavatás...

Documents