Sárosi Edit

Újabb kutatások a középkori Szentkirály faluban

A középkori magyar településtörténet kutatásának egyik legnagyobb hatású régészeti

programja Pálóczi-Horváth Andrásnak a középkori Szentkirály faluban közel három évtizeden

keresztül folytatott feltárásaihoz kapcsolható. Az ő mintaértékű munkája alapvető adatokat

szolgáltatott a középkori alföldi falu morfológiájára, a későközépkori falusi lakóházak

fejlődésére, a falu gazdálkodására, telekszerkezetére, a későközépkori-törökkori anyagi

műveltségére, és a természeti környezetre vonatkozó megfigyelései is alapvetően bővítették a

középkori falura vonatkozó ismereteket (a kutatás történetének és főbb eredményinek

legutóbbi összefoglalása PÁLÓCZI-HORVÁTH, 2006).

Jelen tanulmány a falu területén 2005-2008 között történt újabb régészeti feltárás előzetes

eredményeit mutatja be. Mivel a leletanyag restaurálása, feldolgozása folyamatban van, a

dolgozat az előkerült leletanyag részletes bemutatására és elemzésére nem vállalkozhat,

elsősorban a dokumentált jelenségek leírására szorítkozik.

A kutatásra a szentkirályi önkormányzat megbízásából került sor, ugyanis a jelenlegi községi

temető területe betelt. A falu a jelenlegi temető bővítésével kívánta ezt a gondot orvosolni. A

bővítési terület a középkori eredetű református templom közvetlen környezetében, a

középkori település központjában található, ezért a tervezett temetőbővítéssel érintett területen

el kellett végezni a megelőző feltárást. A temető bővítése, így a kutatás egy 1500m2-es

területre terjedt ki.

Fontos kiemelni, hogy a kutatás, jellegéből adódóan, sem méretében vagy területében, sem

pedig kérdésfeltevésében nem hasonlítható össze Pálóczi-Horváth András korábbi kiterjedt és

szisztematikus tervásatásaival. Az új feltárási terület inkább a falu központi részén

elhelyezkedő véletlenszerű mintaként értelmezhető, mely a falu főutcájáról és az ehhez

közvetlenül kapcsolódó területről szolgáltat részletes információkat. A kutatási terület

elhelyezkedése sajnálatos módon bizonyos korlátokat is szabott a feltárás számára. Elsősorban

a használatban levő temető közelsége, illetve a talajvíz jelentkezése gördített akadályt többek

között a kút teljes feltárása elé. A feltárást nehezítette még, hogy a kutatási terület közepe

felé, ahol a terepszint teknőszerűen mélyül, a szántóföldi művelés mélyebben bolygatta az

objektumokat, ezért a legmélyebben fekvő részen a régészeti jelenségek sokszor részben

bolygatott állapotban kerültek elő, vagy megsemmisültek. További problémát okozott a

kutatási terület keleti részén található modern vízvezeték, mely több objektumot is átvágott.

A feltárt terület a középkori templomtól északnyugatra mintegy 150-200m-re található, a

jelenleg is használt községi temető közvetlen déli szomszédságában, a Pálóczi-Horváth

András korábbi, a községi temető (II. munkahely) nyugati szélénél, illetve református

templom környezetében (III. munkahely) feltárt településrészek között. (PÁLÓCZI-

HORVÁTH, 2006). (1. kép)

A feltárás során szórványos szarmata kori emlékek, illetve egy Árpád kori lakóház részletén

kívül a későközépkori falu objektumai kerültek elő. A középkorhoz tartozó települési

objektumok közül a legkorábbi elem egy leégett késő Árpád-kori lakóház részlete volt.

Faszenes, hamus padlójából vascsat, orsógomb, és egy szinte ép cserépedény kerültek elő.

Feltárásra került továbbá egy nagyméretű, négyszögletes alaprajzú pince-verem részlete, mely

használatával a betöltési rétegek tanulsága szerint valószínűleg a 14. század második felében

felhagytak, azonban nagyméretű szemétgödörként a 16. századig használták. A verem-pince a

kibontás után mintegy 2 m mély objektumként került dokumentálásra, melyet a sárga löszös

altalajba vájták. Közel merőlegesre alakított oldalát agyagfallal tapasztották ki. A

2

padlószinten termésköveket találtunk, melyek a falak mentén elhelyezkedő tető-tartó

oszlopok, cölöpök támasztékául, illetve részben az itt elhelyezésre kerülő takarmány szárazon

tartását szolgálhatták. Sajnálatos módon az objektum keleti felének teljes feltárását a közeli

református paplak vízellátását szolgáló modern vízvezeték általi bolygatás miatt nem lehetett

elvégezni.

A veremtől kissé délre azonosítottunk egy kutat is, mely a pincével egyidős lehetett. Ennek

legfelső betöltési szintje szintén a 16. századi udvarszint volt, míg a betöltésének legkorábbi

rétegei a 14. századból származnak. A kutat kb. 2-2,30 m mélységig sikerült feltárni, ekkor a

talajvíz megjelenése, illetve a használatban levő temető közelsége miatt a feltárást

felfüggesztettük.

A későközépkori település kutatása szempontjából a feltárás fő tengelyét a falu főutcájaként

azonosított út-utca képezi, melynek több szakaszát korábban Pálóczi-Horváth András is

feltárta (PÁLÓCZI-HORVÁTH, 1976 286-287.). Az út két oldalán a későközépkori település

számos objektuma, illetve a kutatás sajátságaiból adódóan kisebb részlete került elő, többek

között két lakóház része, egy gazdasági épületként azonosított objektum. (2. kép)

A középkori főutca

Az azonosított északnyugat-délkeleti irányú út a feltárt terület teljes hosszában, mintegy 35 m

hosszan, és 8-9 méteres teljes szélességében került dokumentálása. Az út felszínét a szántás

részben megbolygatta, főleg a kutatási terület kissé mélyebben fekvő középső harmadában,

ahol az út felülete szinte teljesen elpusztult. A terület egyéb részein az útfelület

összetéveszthetetlen, világossárga, erősen ledöngölt, szinte beton keménységű agyagos

anyagú felszínként jelentkezett, melyben az egykori szekerek által kijárt nyomvályúk is jól

azonosíthatóak voltak.

Szerkezetileg az út vékony, lemezes döngölt rétegekből rakódott össze, vastagsága az

átvágások szerint 20-40 cm között változott. Az út felszínét minden valószínűség szerint

gyakran és tudatosan építették-javították, a kátyúkat rendszeresen betömedékelték. Az út két

oldalán összefüggő, többször megújított, feltehetőleg a csapadékvíz elvezetését szolgáló

árokrendszert tártunk fel. Az árkon a telkekre való közlekedést rögzített fapallókkal oldhatták

meg, erre utalhat az út déli oldalán az árokban feltárt, az épülethez igazodó cölöplyuk-pár. (3.

kép) Az út felszínéről a vártnál kevesebb, főleg 15-16. századi leletanyag került elő: apróra

tört cseréptöredékek, állatcsont-darabkák, illetve egy 1610-es évekből származó érem, ami az

út használatának, illetve a település felhagyásának idejét jól mutathatja. (PÁLÓCZI-

HORVÁTH, 1976 280.)

A falu morfológiai fejlődésének alapvető kérdés az út, illetve az utca rögzülésének datálása,

azonban ehhez sajnos az előkerült leletek, illetve az út átvágásából származó adatok

viszonylag kevés támpontot nyújtanak. Erre vonatkozó információt tartalmaz az a gödör, mely

az út egyik átvágásakor került dokumentálásra. Ebben az esetben szerencsés módon az úttest

rétegei egyértelműen takarják a gödör rétegsorát. Mivel ebből az objektumból 15. század első

felére keltezhető kerámiaanyag került elő, ez alapján az út nyomvonala a 15. század elejénél

hamarabb nem rögzülhetett.

A középkori út felszíne felett kb. 40-50 cm-rel magasabban, közvetlenül a modern szántás

alatt, foltokban előkerült egy a középkori úttal majdnem teljesen egyező nyomvonalú, újkori

(18-19. századi?) út is. Az újkori út a középkori úttól eltérően sötétbarna-fekete, ledöngölt

humuszos talajként jelentkezett, melyben szintén dokumentálni tudtuk az egykori szekerek

kereke által kivájt vályúkat. A középkori és az újkori út között lehetet nem tartalmazó nagyon

tömött, humuszos, fekete talajt dokumentáltunk, mely a falu 17. századi elnéptelenedése utáni

lakatlan puszta-állapotot mutathatja. A középkori út nyomvonalának továbbélése bizonyára

nem a véletlen műve, ez egyrészt magának az útvonalnak (Kecskemét irányából Kécske,

3

Szolnok, illetve Alpár, Ug felé) jelentőségét jelzi (PÁLÓCZI-HOTVÁTH, 2000 123),

másrészt a kontinuitás régészeti dokumentálása fontos adalékokkal szolgálhat a Duna-Tisza

köze középkori úthálózata vizsgálatának módszertanához. (4. és 5. kép)

Az úttól északra eső terület

Az út északi oldalán két lakóépület részletét sikerült feltárni.

Az egyik épületrészlet ÉK-DNy-i irányítású, hosszanti oldalával az utcára merőleges, az úttól

mintegy tíz méterre található. Közvetlenül a szántott réteg, illetve a felületet borító fű alatt

dokumentáltuk az épület felmenő oldalfalainak maradványait. Az oldalfalak 60-70cm mély

alapozási árokban egyenletes távolságra kibontásra kerültek a tartószerkezet 20-30 cm

átmérőjű tartóoszlopait jelző cölöplyukak, illetve köztük a kisebb karólyukak maradványai.

Az épületen belül azonosítottuk a többször megújított döngölt agyagpadlót, illetve az épület

körül a szintén többször megújított külső járószint is követhető volt.

Az épület több periódussal rendelkezhetett, pontos datálását nehezíti, hogy sem az

alapárkokból sem a belső padlószintről nem került elő korhatározó lelet. A ház utolsó

fázisához tartozó külső udvari járószintet a 16. század közepére- második felére lehet datálni.

Az épület legnagyobb része a ma is használt temető alá esik, ezért belső szerkezetéről,

osztásáról, fűtőberendezéséről nem sikerült adatot gyűjteni. A feltárt maradványok leginkább

a Pálóczi-Horváth András által feltárt többször átépített 7. épülettel mutatnak hasonlóságot

(PÁLÓCZI-HORVÁTH, 1989 és PÁLÓCZI-HORVÁTH, 2005). (6. kép)

A másik lakóépületnek szerencsétlen módon szintén csak a legszéle esett bele a kutatási

felületbe, erről is keveset tudunk. Tájolása a rendelkezésre álló adatokból nem eldönthető,

talán az útra merőleges épület volt Az épületből mindössze a Ny-i falának kisebb szakasza,

illetve az épület északnyugati sarka ismert, melyhez kisméretű toldalékot, talán kamrát

építettek. Ennél az épületnél is dokumentálásra került a nagyon jellegzetes szürkés, keményre

döngölt, többször megújított padlója. (7. kép)

Fontos az épületekkel kapcsolatban kiemelni, hogy a két épület egymáshoz viszonyított

távolsága mindössze 12 méter körül volt, a két épület között telekhatárként értelmezhető árok,

kerítés nem került elő. Ez arra utalhat, hogy ebben az esetben egy beltelken álló két

lakóépülettel lehet számolni. (hasonló jelenséget tapasztalt korábban Pálóczi-Horváth András

is, ld. PÁLÓCZI-HORVÁTH, 2000 128.). Mivel a házak építésének pontos idejét korhatározó

leletek hiányában közelebbről nem lehet meghatározni, annyi bizonyos csak, hogy mindkét

épületet a 15-16. század fordulója táján építették, és többször megújították, illetve

kibővítették. A két épület között folyamatosan követhető volt a 16. századi udvari járószint, a

két épület tehát nagy valószínűséggel a 16. században egyszerre létezhetett, és a rétegtani

helyzetük alapján egyszerre, vagy közel egyidőben szűnt meg használatuk.

A két ház között, azonosított verem, illetve kút a házak használata idején már biztosan nem

funkcionált, folyamatosan süllyedő, így feltölthető szemétgödörként használták őket. Az

ásatás leggazdagabb leletanyaga ebből a két objektumból került elő.

Az 1. épület előtt 2-3 méterrel, mind az úttal és az épület déli oromfalával párhuzamosan

kerítésként azonosított objektumot tártunk fel, illetve egy hosszúkás, elnyúlt körte alakú

veremet, mely egy ovális alakú tényleges tárlórészből, illetve egy ehhez csatolt téglány alakú

előtér- lejáratból állt. A verem funkciójára nézve a leletek nem adnak semmiféle támpontot,

betöltésében sem gabonamaradványok, sem állattartáshoz köthető nyomok nem voltak

megfigyelhetőek, kevés szarvasmarha- és sertéscsont töredék, illetve jelentéktelen

mennyiségű kerámia került elő belőle. A verem legfelső betöltődési szintje a lakóház

legutolsó udvari járószintjében jelentkezett, magából az objektumból azonban korábbi, 15.

4

századi kerámia került elő. A kerítésnek az ásatás során meghatározott nyugati végpontja a

verem feltöltésébe volt többszörösen beleásva, tehát ez utóbbit a verem megszüntetése után

építhették. Összességében a verem használatának megszüntetése és az utcafelőli kerítés

építése az utca nyomvonalának megszilárdulásával, és ehhez kapcsolódóan a (bel)telek

rögzülésével függhet össze. (8. kép)

Az úttól délre eső terület

Az úttól délre eső részen egy északkelt-délnyugati tájolású, az útra merőleges, a 15-16. század

fordulóján épített további épület részlete került elő. Az építmény bejárata az út felé eső északi

oldalon lehetett. Belső osztásra utaló nyom a feltárt felületen nem mutatkozott. Előkerült az

épülethez tartozó külső járószint, illetve az objektum körül több szabad kemence platnijának

átégett maradványa. Az ház környékén, illetve ezen belül több nagyméretű, kövekkel teli

gödröt tártunk fel, melyek kisméretű, természetes alakú darázskő darabokkal voltak tele. A

köveken megmunkálás vagy habarcsmaradvány, égés nyoma nem látszott, inkább valamiféle

gazdasági tevékenységhez alapanyag tároló depóként használhatták őket. Az épülettől keletre

8m-re, az útra merőleges, az épülettel párhuzamos árok, vagy kerítés nyomát azonosítottuk,

mely talán telekhatárként határozható meg, ennek biztos megállapítására a kutatási terület

kiterjesztésére lenne szükség. (9. kép)

Összefoglalás

Az utóbbi négy évben a szentkirályi középkori falu területén folytatott régészeti kutatások

lényegében új típusú jelenséget, vagy az eddigi kutatásoktól jelentősen eltérő leletanyagot

nem szolgáltattak ugyan, mégis sok részletmegfigyeléssel gazdagították a középkori faluról

rendelkezésre álló ismereteket. Az ásatás fontos adalékokkal szolgált a falu 16. századi

morfológiáját, elsősorban a középkori főutca, illetve az út két oldalának mikrokörnyezetét

illetően. A kutatás egyik fő eredménye magának a középkori útnak a teljes szélességben

történő dokumentálása volt. Az utca rögzülésének időpontjára vonatkozó megfigyelések a falu

belterületének későközépkori fejlődésével kapcsolatos fontos adatokat szolgáltathatnak. Az

úttól északra, egymás szomszédságában feltárt lakóházrészletek további régészeti

bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a 16. század közepén egy beltelken egyidőben több ház is

állhatott a településen (PÁLÓCZI-HORVÁTH, 2006). Remélhetőleg a közeljövőben

megtörténik a feltárás során előkerült jelentős mennyiségű kerámia- és állatcsont anyag

részletes vizsgálata is, melyek további gazdagíthatják ismereteinket a település gazdálkodása

és anyagi kultúrája tekintetében.

Felhasznált irodalom:

PÁLÓCZI- HORVÁTH, 1976 Pálóczi-Horváth András: Lászlófalván 1969-1974-ben

végzett régészeti ásatások eredményei. Cumania 4 (1976) 275-303.

PÁLÓCZI- HORVÁTH, 1992 Pálóczi-Horváth András: A középkori falusi lakóház

kutatásának új eredményei Szentkirályon. In: Múzeumi kutatások Bács- Kiskun megyében,

1990 (szerk. Sztrinkó István), Kecskemét, 1992. 49-64.

PÁLÓCZI- HORVÁTH, 2000 Pálóczi-Horváth András: Lakóház és telek

rekonstrukciója Szentkirályon, egy alföldi késő középkori faluban. I. In: Középkori magyar

5

agrárium. Tudományos ülészszak Ópusztaszeren (szerk.: Bende Lívia- Lőrinczy Gábor),

Ópusztaszer, 2000. 121-149.

PÁLÓCZI- HORVÁTH, 2005 Pálóczi-Horváth András: Az alföldi késő középkori falusi

lakóház: vázszerkezetek és falazatok. In: Hagyományok és változás a népi kultúrában.

Tanulmányok Dám László tiszteletére. Nyíregyháza, 2005

PÁLÓCZI- HORVÁTH, 2006 Pálóczi-Horváth András: Az elpusztult középkori falvak

morfológiai variációi. Arrabona 44/1 (2006) 357-390.

6

Preliminary report on the latest archaeological investigations at Szentkirály

Summary

This paper summarizes the preliminary results of the archaeological research carried out

between 2005 and 2008 in the medieval village of Szentkirály. The investigation was carried

out, because the local community intended to enlarge the cemetery of the present settlement,

and the proposed extension area overlapped the medieval village site. Thus, the scale and the

extension study area cannot be compared to the previous systematic and targeted

investigations of András Pálóczi-Horváth. Instead, the 1500 m2 research area, situated roughly

70 m north-northeast from the medieval church, was interpreted as a random sample from the

central part of the medieval village.

During the beside the scarce traces from the Sarmatian Period, the detail of a dwelling house

from the Árpádian Age, and mostly the features from the late medieval settlement were

revealed.

Concerning the examination of the medieval site, the main axis of the study area became the

late medieval road identified as the main street of the settlement, various parts of which had

been previously detected by András Pálóczi-Horváth. Along both sides of the road, multi-

period, renovated shallow drainage ditches were discovered. It can be supposed that

pedestrians crossed these ditches through wooden bridges, as the presence of such structure is

indicated by a pair of post-holes discovered at the southern side of the road.

North of the road, the details of two renewed houses were identified, both belonging to the

three-sectioned late medieval house-type. According to the statigraphic observations, the two

buildings were most probably habited contemporaneously.

Between the house Nr 1 and the road, the traces of a fence was located, running parallel both

with the southern wall of the house and the road. Moreover, between hose Nr 1 and house Nr

2 a large, deep storage pit or cellar was unearthed, beside a well. The lavish find material

from these two objects suggest that they were used till the end of the fourteenth century, and

were utilized as refuse pits through the fifteenth-sixteenth centuries, the latest filling layers

coincide with the late sixteenth century trampled surface revealed between the houses.

South of the medieval street, an additional detail of a building from the turn of the fifteenth-

sixteenth centuries was documented at right angles to the road. The function of this building

was not clarified, but the traces of ovens and the filling material of the pits around it propose

that it might have been connected to farming. Furthermore, next to this construction, an

additional shallow ditch was discovered at right angles to the road, maybe identical with a

dividing line between plots.

In sum, the excavation did not produce basically new features of object types, still the results,

mainly the documentation of the medieval street and its micro-environment, contributed some

fine remarks on the inner structure of the late medieval settlement.

7

1. kép. A feltárási terület a levegőből.

A kutatási terület

A középkori

plébániatemplom

A középkori út

nyomvonala

8

2. A 2005-2008 között végzett ásatás összesítő felmérése (Viemann Zsolt femérése)

9

3. kép A középkori főutca feltárás közben.

10

4. kép A többször megújított útmenti árok

11

5. kép A középkori faluhely és a környék úthálózatának ábrázolása az 1787-ben készült

birtoktérképen. (BKML, XV/1.a Szentkirály 0013, részlet)

12

6. kép Az 1. ház feltárás közben

13

7. kép Az úttól északra feltárt 2. épület dokumentált részlete

14

8. kép Az úttól északra feltárt terület részlete.

Az út felszíne

Modern vízvezeték

2. sz. ház

Pince/verem

kút

1. sz. ház

Kerítés

Verem

15

9. kép Az úttól délre feltárt terület részlete

Gazdasági (?) épület Útmenti árokrendszer

Udvari járószintben azonosított

külső kemence platnija

Kődepók (?)

Telekhatár (?)