1

Sebestyén László: Kézai Simonvédelmében

2

Előszó

Részletek Hegedűs LórántGyászbeszédéből

Sebestyén László ravatalánál1996. augusztus 14.-én

A Római levél 11:36 verse alapján

[...] Szeretett testvéreim! Sebestyén László testvérünknekegész élete annak a Soli Deo Gloriának: "Egyedül Istené a di-csőség" jelmondatnak él1elmében foglalható össze, amely avilág-, egyház- és üdvtörténelmi jelentőségű Római levélcsúcspontján számunkra most is felhangzott. A halhatatlanlángelméjű Dosztojevszkij, aki a XIX. században élt, meggyő-ződésem szerint, sőt egyetemes kétség nélkül a XXI. századszámára mondotta: Elveszett az az élet, mely egy mondatbannem foglalható össze. Nem szétsugárzódik, hanem atomizálódik és széthull igazságtöredék-darabokra. Féligazságok-ból egész hazugságok lesznek ekkor, s a végeredmény amondhatatlan mélységű Ady-verssor szerint így hangzik:Minden egész eltörött.

Sebestyén László életében minden egésszé változott, ép-pen a Soli Deo Gloria, az "Egyedül Istené a dicsőség" bibliáscsúcs jelmondata szerint,[...] Mindenekelőtt Isten dicsőségé-nek rendjébe illeszkedik az ő életének puszta ténye. Egyetlen-szerűsége, háromnegyed évszázados folyamatos ívelése egyolyan században, amikor minden év nemcsak kettőnek, hanemtalán tíznek is számíthat, ügy felgyorsult a világtörténelemneküteme, oly százhúszat verő szívvel tudja csak átélni, esemé-nyeit követni, felelősen tenni, és szenvednivalóit az igaz em-bernek a szíve, amilyen Sebestyén Lászlóé is volt. Ö ebben azértelemben az 1921-től I 996-ig ívelő életével megérte a má-sodik világháborút, forradalmaknak a diktatúráit és a diktatú-

3

rából szabadító forradalom csodáját, újabb puha diktatúrát, an-nak mondhatatlan kétségeivel, szenvedéseivel, hátra tételeivel,állandóan újuló újrakezdéseivel, és így halhat meg Jób példájaszerint, abban az értelemben "betelve az élettel", hogy eleveelrendelt hivatását, az életben, a halálban, az akciókban és pas-siókban, az adottságok ban és a csodákban teljesítette. Valóigaz.

Nézzük, milyen csoda az, hogy élete hordozója volt cse-répedényben is az egyetlenszerűség kincsének, a SebestyénLászló-i személyiségnek. Egyszerre az él1elem, az érzelem ésakarat, olyan csodálatok iniciatíváit, mondhatatlan tehetség-kincstárát és örökkévalóságra irányultságát mondhatja magáé-nak, mely valóban páratlan a XX. század dekadenciá.jának ésdestrukcióinak rettentő világában. Az, hogy eleven computer,eleven telefonkönyv, eleven lexikon, sokakban manapság, akikcsak ötletszerű gondolatokat szeretnek mindig villantani, ésazokat az örökkévalóság kijelentéseinek tüntetni fel, sokszorlenézést von csak maga után. Pedig az igazi emlékezet előfel-tétele annak, hogy az igazi fantázia és kezdeményezőkészségne légüres térben munkálkodjék, ne önmagát megelőző korok-nak puskaporait fedezze fel még egyszer, hanem tudatában le-gyen lényegileg mindannak, amit előtte felhalmozott az embe-ri tudás, civilizáció, kultúra, és ennek az emlékezetben állan-dóan magával hordott könyvtárnyi ismeretnek és informá-cióözönnek birtokában a tények kőszikla fundamentumáról re-püljön fel, m int a sas, a fantáziák magasságába, új akaratikezdeményező erőkkel. És őbenne mindez az intellektuáliskészség nem jelentett soha kísértést, amire pedig az apostol isfigyelmeztet bennünket a Korinthusi levélben, hogy: "az isme-ret felfuvalkodottá tesz", hanem ennek az egyenes folytatásavolt rá jellemző: "a szeretet pedig épít."

Mindenkit megértett. Társadalmi állásra, hozzá való kö-zeledésre, emberi különbségekre való tekintet nélkül azegyetlen kivételt csak az jelenthette, hogy ha valaki jobban rá-szolgált és jobban rá volt szorulva .a segítségre a többségnél,ahhoz mélyebb érzelemmel, szeretettel és felelősséggel hajoltalá, mint bárki máshoz. A legendáris Sebestyén László-i segí-tőkészség valóban mint hófehér angyal járja be a mi kép-

4

zeletvilágunkat, ismerőseinek körét. Őhozzá nem lehetett úgyfordulni, hogyha segíthetett, akkor ne segített volna. És ez aJános első levele IV. fejezetének tizenkilencedik versében ol-vasható ige megtestesülését jelentette Sebestyén Lászlóban:"Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cseleke-dettel és valósággal."

Az ö lelkét a változó érzelmek, abszolút emlékezeti ésfantáziás ismereti alapok mindig eljuttatták a döntésekhez. Őcsakugyan az az ember volt, aki tudta: aki nem dönt, azt le-döntik, de aki dönt, az dönthetetlen lesz, s ezért ahol akaratidöntéseket kellett hoznia, nagy ismeretének precizitásos és pa-norámás látásmódja mindig meghozta, és nem cselekedett abizonytalanság ködében égve tétován, hanem mindig bátranvállalva a kihívásokat a jövő kockázatával együtt, [...]

Ha ebben az értelemben látjuk, nemcsak életét, hanemegész habitusát, beállítottságát, tehetségét, mi is tehetünk-e,mást, mint dicsőséget adunk, az élet, a talentumok osztogatá-sában kegyelmes Istenének, és áldjuk az Ö nevét. Ezen túlmegképzik előttünk Sebestyén László aktív élete, mely ilyenhabitusból egyedül származhatott. Amikor 1939-ben, tehát aligtizennyolc évesen csatlakozik a Soli Deo Gloria egyesülethez,innen szárnyal fel, mint sas a kőszikla-fundamentumról, jövő-belátó égi magasságok felé. Tagja lesz a Kabai Márton Kör-nek. Tudja, hogy ez abban az időben széllel szembefordulástjelent, de az igazság érdekében teszi meg ezt. Akkor, amikormilliók nyomorognak, amikor a háborúknak a rettenete az em-berek életének a százezreit követeli és viszi alá a halálba, tör-ténelmet formál az ö társaival akkor. amikor az I 942-es ösz-szejövetelt megszervezi a Soli Deo Gloria egyesületben, ésennek legszebb és legcsodálatosabb gyümölcse az 1943-asSzárszó Konferencia. Az ottani Karácsony Sándor-i és NémethLászló-i beszédeket Sebestyén Lászlónak is köszönhetjük, hi-szen enélkül nincs '43as Szárszó és Szárszónak mindvégig,mindmáig, hiszem, a jövőben is élő és bennünket el nem ha-gyó szelleme. Hiszen Igéből és Szentlélekböl származó szel-lem az történelmi hitelességgel, egyháztörténeti szívveréssei,és olyan üdvtörténeti koronával, amelyet a Jelenések könyvé-

5

ben így ír az Úr az övéinek: Légy hű mindhalálig és Nékedadom az életnek koronáját.

A világháború és annak bukása a mi számunkra minden-képpen bukás lett volna akár így, akár úgy végződik. ez a mieleve elrendelt végzetünk, amelyböl Isten-perspektívás sza-badság egyedüI bomolhat ki, véget vet ennek a korszaknak. Adiktatúra eljövetele megszünteti a Soli Deo Gloria egyesületetis, és a csendes életfolytatás vár csupán az olyanigazszívüekre, amilyen ö is volt. És anélkül, hogy akkor aszámomra, de talán számára is legnagyobb pillanatban én tud-tam volna az Ő nevét, vagy ö az enyémet, ott láttam meg, ésmost is ott képzik meg előttem. Kálvin téri segédlelkészkéntvonulok végig a Múzeum körúton 1956. október 25-én az As-toria előtt. Orosz tankokat látok, amelyek nem tüzelnek, ha-nem az egyiken valaki áll, és hirdeti az igazság igéjét. Indul-nak a tankok, szállunk fel rá. Én csak azt tudom, jobbról egymelós, balról egy diák ölel, egyik sem tudja, hogy az a Kálvintéri kispap, és aki szónokolt, a legelső tankon van. Négy tankindul végig a Kiskörúton, hogy menjünk a Parlament elé, amígaz akkori Rudas Lászlónak nevezett utca sarkán meg nem so-roznak bennünket, és tíz centivel a tankok előtt zúgnak el agyilkos golyók mellettünk. Nem ijedünk meg, megyünk to-vább, mikor óriási sortűz-sorozatot hallok, és rohannak a Par-lament felől a Kálmán Imre utcába menekülők. Százával holt-testek a Parlament előtt a véres csütörtökön. Ez az én első kö-zös és legközvetlenebb élményem Sebestyén Lászlóval a vérestörténelemnek a barikádján, amely azonban a mindenható Is-ten dicsőségébe torkollik a legnagyobb magyar lángelmének, anagyszalontai parasztfiúból lett költőóriásnak, Arany Jánosnakszavai szerint, akiben Rembrandt és Beethoven lánglelke ölel-kezik, mint két összefolyó és egymást villámlással terméke-nyítő fellegóriás: (Ó, halljuk, ó, látjuk ezt a sorsot, amely az ősorsa is!)

Támadni kell mindig nagyobb körökbenéletnek ott, hol a mártírtetemmagát kiforrja csöndes.földi rögben!Légy hű s Bízzál jövődbe', nemzetem!

6

Ezután - ugyan adminisztrációs hiba folytán, amely azÚristen tévedhetetlenségéből származó emberi tévedés gond-viselése az Ö dicsőségére – elkerülheti a börtönt, de nem ke-rülheti el a Bibó- és a Déry-perben a terhes meghallgatásokat,a Püski- és a Zimányi-perben a tanúként való kihallgatásokat,az állandó zaklatást, a besúgóknak és a provokátoroknak ahozzá járását, amelyben az igaz napról napra csak gyötörheti amaga saját lelkét. Újságkihordó és mindennapi munkás, majdamikor enyhül a diktatúra, lehetséges mezőgazdasági lapot isszerkesztenie, Rádió munkatársának is lennie, de mindigmindezt az igazságért teszi.

A Nemzeti Parasztpárt az a második világháború utánipolitikai képződmény, amelyben a Veres Péter szerinti egyet-len igazán magyar történelmi osztálynak a keretén belül kívánpártpolitikailag országot építeni, szellemet őrizni, jövőt for-málni, és ezt akarja a diktatúra végleges összeomlása és buká-sa után, minden visszatérési kísérlet ellenére a magyar szelle-mi védegyletnek A Veres Péter Társaságnak megalapítójakéntés tagjaként is ezeket az akciókat végzi, amíg 91-ben a politi-kai élettől vissza nem vonult, de tevékenysége mindig a leg-őszintébb, intellektuális becsületességgel végrehajtott, azegész ország, nép és nemzet s jövendő oltárán bemutatott ál-dozatnak a jegyében áll [...].

Övé az akció és Övé a passió. Ez az igazak élete. Szenve-déseit nyilván mondhatatlanul tetőzi egy olyan temetés,amelyben baleset után kell búcsút venni az ő drága leányától,és mindig újra és újra csak arra lehet gondolnia, eggyel keve-sebb lett földi társainak száma, de eggyel több mennyei re-ménységeink ragyogó csillaga. Lehet-e ebben az órában ne-künk is más vigasztalásunk? Egy drága élettel kevesebb földitársaink száma. Ó, de nagyon fog hiányozni, ó, de nagyon ke-vés van belőle! [...] De csillagként fénylik ő Krisztusért azörökkévalóságban.

Így Sebestyén László hetvenöt éves élete, mondhatatlantehetségeinek sora, igaz embersége, de cselekvéseink és szen-vedéseink mind betagolódnak az egyetemes és személyes iste-

7

ni dicsőség dinamikus koordináta-rendszerébe, és megvallat-ják velünk hitünket: örökké él az, aki Lélektől született. [...]

Legyen áldott Sebestyén László emlékezete, [...] akitőlbúcsúzunk, aki míg átment miközöttünk, emberségbe vetettmegrendült hitünk mindig megújult. Amikor embertelenség-nek és halálnak kötelei vettek körül bennünket, az ő élete min-dig hitelességforrás, bizodalomforrás és életforrás is volt szá-munkra [...]. Hálát adunk minden tettéért, amellyel azt a kö-zösséget szolgálta, amelybe született. Övéit, népét, nemzetét,sokszor megnyomorított kicsi országunkat, múltba visszata-posni akart közösségéből, hogy csináljon jövendő nemzedéke-ket, jövendő győzelmes életet. Hálát adunk, ahogyan hátraté-teleit elszenvedte, ahogyan csapásaiból próbákat kristályosítottki, ahogy a próbákat ki nem bírva nem engedte soha csapássáváltozni át, és hálát adunk azért, hogy ily módon emberségétmindig gyakorolhatta az embertelenségben, [...] az értünkKrisztusban emberré levő Isten ajándékaként.

Ámen.

9

KÉZAI SIMON VÉDELMÉBEN

Vitairat

Dr. Mády Zoltán tanáromnak.aki az igazság és a valóság tiszteletére nevelt.

10

„Ezen munka csak kévékbe kötözése a böngészett kalászoknak.”(Ipolyi Arnold)

Népünk eredetét kereső-kutató, perlekedő hangra szorultírást kap kezébe az olvasó.

Kiváltó előzménye: a magyar históriaírás új eredményeitegy idei nemzetközi történész-kongresszuson képviselő hazaitanulmány. Szerzője a magyar régmúlt egyik legbecsesebbnekbizonyult krónikáját, Kézai Simon Gesta Hungarorumát fan-tasztikus koholmánynak, Kézait magát félművelt fantasztánaknevezi.

Még ha igaza volna is, meglepően súlyosak, e kifelé isszánt jelzői. Engem mindenesetre felzaklattak, s előbb kétel-kedésre, majd végül is arra indítottak, hogy a szerző e vélemé-nyének helytállóságát ellenőrizzem. Amit vizsgálódásom so-rán tapasztaltam, azt szedi szerbe-számba ez a kis írás.

Tartozom megmondani, hogy kidolgozottságában sajátigényemet sem elégíti ki munkám. Mégis be kellett érnemhamari és valójában hevenyészett összeállításával, mert elébeigyekeztem vágni – legalább időben – a vitára késztető tanul-mány külföldi szereplésének.

Nélkülözi például írásom az önálló forráskutatást és elem-zést. Ezen a hiányosságán az én szememben még az sem eny-híthet kellően, hogy az ellenbizonyítékul citált - nagyrészt ké-zikönyv számba menő magyar anyagban fellelhető - kiválókutatói vélemények a megbízható forráselemzést már alapjuk-ban hordozzák. Mivel pedig csak megerősödött bennem a tör-ténészmunka iránti tisztelet, azért mégis szívesebben építettemvolna a saját kutatásom bizonyítékai ra. A különb biztonság-érzet miatt, ez még hasznos is lett volna, jóllehet eleve semvállalkoztam többre, mint az-eddig napvilágot látott, főkéntmagyar véleményeknek a szembesítésére.

Hogy az általam idézett forráshelyeket nem lapszám sze-rint adtam meg, ez kétségtelenül érinti munkám- szerényenszólva is - tudományos értékét, s ha nem is elfogadható ment-ség, de oka az a puszta tény, hogy anyaggyűjtésem kezdeténmég csupáncsak vitacikkre gondoltam, s emiatt hagytam elalapszámos hivatkozásokat; utólagos visszakeresésük viszont -

11

időbeli lehetetlenülésből is – már elvégezhetetlen feladattávált.

A történelmi események és adatok olykor iskolás szintűközlése miatt eleve számolnom kellett a szakemberek várható"ásításával" is.

Mégis, mivel ennek az anyagnak a nagy része vagy nemlelhető fel a hazai tankönyvekben, vagy magyarázatuk szem-beszökően eltérő, inkább – és elsősorban – a magyar olvasóktájékoztatására kellett tekintettel lennem.

A fejezetek élére tett - alán szokatlanul is ható - sok idé-zetnek szintén ez a tájékoztató hevület a magyarázata. De csakrészben ez, mert velük még az a határozott célom is volt, hogya kapcsolódó résztéma vitaanyagának leginkább kiélezettpontjaira általuk, mintegy sűrítetten felhívhassam a figyelmet.Sőt, hogy ezekkel az idézetekkel az olvasót szinte még fel iskészítve a fejezetben várható polémiára, eleve gondolkodásrakésztessem. Az idézetek tehát nem öncélú, széplelkes díszít-mények, hanem az anyagnak uralkodóan szerves részei. Fon-tos rendeltetésük a hazai magyar őstörténeti felfogások rend-kívüli ellentétességének kifejező és kiemelt tükröztetése.

Írásom vitairat!Műfaji törvényeinek a szellemében sem kerülhettem el

benne a szókimondón cáfoló, sőt olykor a csípős hangot sem,minden olyan esetben, amikor a kíméletlenül megtámadott,valósággal hitelvesztetté tett, és a válaszadásra már képtelenKézai Simon védelmében, de a nemzeti történetírás sok évszá-zados hagyományainak a szolgálatában is, erre reákényszerül-tem.

12

"A még teljesen ki nem irtott hun tu-dat"

„Attila kevés esztendeig világ egyik végéről a másikiggyőzelmesen jára. sok nemzeteket elronta, magának snemzetének Pannóniában királyságot épite, aki mai na-pig is vagyon.

(Zrínyi Miklós: Mátyás király életéről)

Ó, más magyar kar mennyköve villogottAttila véres harcai közt, midőnA félvilággal szembeszállottNemzeteket tapadó haragja

(Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz)

Általad nyert szép hazátBendeguznak vére:

(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

„… a hun nevet, amely a bizánci történeti irodalom-ban egészen a XV. századig él, mindig csak olyan né-pekre alkalmazzák, amelyekről más források és bizo-nyítékok alapján tudjuk, hogy a hun-török népekethnikai vagy politikai közösségébe tartoztak."

(Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1914.)

„Újabbkori tudósaink egy része szerint a magyarság-nak semmi köze sincs a hunokhoz. a hun-magyar ro-konság gondolata tudós kitalálás. A kérdés még , leg-újabban sem jutott nyugvópontra. Még tudós köre-inkben is megvan a szakadás: az egyik része tudnisem akar a hun-magyar kapcsolatról, a másik ra-gaszkodik hozzá”'

(Németh Gyula: Attila és hunjai, Bp. 1940.)

13

„A magyar honfoglalás nagy adatait - annak két sza-kaszát. az avarok népi összetételét - a legutóbbi évti-zedek tárták elénk tüzetes vizsgálatra Árpád törzsé-nek feltételezett hun rokonsági fonala komoly állítás-ként a két háború közt hangzott el, mindmáig komolycáfolat tudós fényderítés nélkül. E terület hangnemeváltozatlanul mégis a fölényé, a lefitymálásé...”

(Illyés Gyula: Gyors jegyzetek, Tiszatáj. 1974. 8.)

14

A magyar őstörténetírás százados időkre meg-megsza-kadó fonalú tudomány. Aligha túlzás azt állítani, hogy pusztafelvázolása is a mindig újrakezdések nagy buzgalmú kísérle-teinek számított.

Az eltérő forrásadatok, a más népek íróinak gyakran ten-denciózus megítélései, a saját, régmúltban írott anyagaink szű-kössége, avagy éppen a hiánya, de meg krónikáink hazai ma-gyarázatainak, értelmezéseinek akár a szembenállásig való el-lentétessége miatt is, az eligazodás bizony önmagában semkönnyű feladat.

Még a már történelmileg jól belátható Árpád-korra nézveis csak ott tartunk például ma még, hogy a már bizonyosságerejével ható adatok birtokában sem döntöttünk egyértelműenolyan alapvető dolgokban, mint a nyelv- és néprokonság, vagyéppen azonosság. Egymást kizáró igenek és nemek közöttkényszerülünk ezért választani, ha döntés elé kerülünk. Azo-nos és nem azonos megítélésében ugyanis végezetül nem le-hetséges két igazság, legfeljebb az a kiút, hogy legalább ha-sonló, vagy ilyen is és olyan is.

A téma tudománytörténeti ismeretében az látszik célsze-rűnek, ha a tárgyinak bizonyuló adatok fényében a különbözőtörténelmi, politikai, vallási korszakokhoz tapadó és világné-zetes fogantatású szemléleti torzításokat leválasztjuk, s a mö-göttük legtöbbször rejtve maradt tényanyagot, így a magyarhonfoglalás és az azt megelőző őstörténeti jellegű korszakoklehetséges valóságát és mibenlétét felszínre segítjük.

Az ilyen munka véleményegyezőségre való törekvés isegyben. Ilyenként erkölcsi igényt is támaszthat minden olyanszándékkal szemben, amely továbbra is a tarthatatlanul ellen-tétes valamely egyik irányzat képviseletében kíván megma-radni, avagy éppen úgy hajszolja túl és tünteti fel véglegesnekképviselt irányzatát, hogy közben nincs még tekintettel sem amásikra.

Különösen érvényesnek kell éreznünk ezt a követelménytaz olyan történeti munkákkal szemben, amelyeknek egyenesszándéka a külföld tájékoztatása. Függetlenül az íratlan és írottszabálytól, hogy a tudós igaza nem az ellenvélemény elhall-

15

gatásában, de megcáfolásában és meghaladásában válik bizo-nyítottá, őstörténeti, néptörténeti munkában még az a felelős-ség is nehezedik bármely nép hazai kutatójára, hogy voltakép-pen valamiféle históriai eredetokmányt állít ki népéről ...

A külföldi történész ugyanis az ilyen népi, nemzeti "ma-gánügyben felmentve érezheti magát a polemizálástól, de mégaz önálló kutatástól is elvégre ők mondják, maguk, az illetőnép tudósai, amit állítanak; legfeljebb saját kutatásának egymellékágánál, valamely hiányzó vagy ellentétes részletismeretmozaikjánál botolhat bele a szerinte nem helytálló vélemény-be, s kényszerülhet utánajárni. Egészében azonban minden or-szág történelméből az illető hazai kutatók eredményeit tartjaelégségesnek a saját ismeretrendszerébe való beillesztésre:

A hazai történelem feltárása és megírása tehát emiatt ISelsőrenden minden ország saját belső közügye, és semmikép-pen sem egy-egy történészének a magánpassziója.

Ez nem jelenti a történész kezének megkötését, a tévedés-hez IS, az újat mondáshoz is megvan emellett az elemi joga.*

A hazai történelem alapvető, nagy dolgaiban azonban aközösség tudós szolgája lehet csupán. Mert gyanút is kelt, mégállításainak hitelességével szemben is, ha munkájában semnépének egyetemes históriai érdeke sem a feladat megkívántahiggadt tudósi hangnem vagy a népe történelméről írás tisztes-sége nem érződik az elvárható mértékben.

E hangosan gondolkodásnak is felfogható töprengésemetegy Szűcs Jenő nevű történészünk Kézai-tanulmánya (1) vál-totta ki belőlem,

Magam elé kellett képzelnem azt a tengeren túli törté-nészkongresszust, amelyre írása kimegy, éppenséggel ott elő-adásként is elhangzik.,

El kellett gondolkoznom azon, hogy a külföldi történészeknagy része azt bizonyosan nem tudja, Szűcs Jenő tanulmányá-ból meg éppen utalásszerűen sem szerezhet róla tudomást,hogy a hun-magyar kapcsolatnak – amelyről e szerző tanul-mánya főként szól – igen nagy a vita –, irodalma nálunk, s evita végére még senki sem tette le a megnyugtató pontot. Aztugyanis nem tekinthetjük a vita eldöntésének: ha – mint ko-runkban – ugyanazon történésznemzedéken belül, éppenséggel

16

katedra-szomszédságban lévő szakemberek, úgyszólván egy-másnak adva a szót, s egymásra hivatkozva eldöntött kérdésrőlbeszelnek:

Arról még kevésbé tudhatnak a külföldiek, hogy a szerzőa mai hazai történetírásban nem őstörténész, hanem a közép-kor kutatója. az utóbbi ként egy nálunk, a 60-as évek eleje ótakibontakozó, a korszerű nemzetfelfogás kialakításán buzgól-kodó iskola egyik képviselője. Ilyenként a mai történészekegyike-másika által vallott magyar eredetteóriát ő úgyszólvánkészen átveszi és a maga eszmetörténészi szemléletével leg-feljebb színezi. E tanulmányában pedig ezt az eredetteóriátegyáltalán nem tetsző elvi harsánysággal és a külföldnek fi-nomkodó tudományoskodással "igen olcsón" bocsátja áruba.

A készen kapottságra utal a műhelytanulmány jegyzete:„Hogy az első »könyv« vagy »krónika«, a huntörté-net, egészében konstrukció, tehát még alapelemeibensem nyúlik vissza valóságos ősi történeti hagyomány-ra, az irodalomban évtizedek óta eldöntöttnek tekint-hető. (Erre nézve összefoglalóan Györffy György:Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948,)"A lényegi hozzászólás előtt látnunk kell Szűcs Jenő esz-

metörténészi szemléletét. Erről én – a mi napjaink gondjait il-leti - végső soron csak jót mondhatok. A Kézairól szóló írásátkövetően megjelent Nemzet és történelem (2) című gyűjtemé-nyes tanulmánykötete kellemes meglepetés volt számomra. Jólfelkészült, felelős, lelkiismeretes ember keresi benne az egy-más történelmi szomszédságában élő közép-európai népekkülönféle és különböző történelmeiben a kapcsolódásra ésegyetértésre alkalmas, vagy azzá tehető pontokat. Az ellentétesnacionalizmusok, s általában a nacionalizmus politikai zava-rainak legfőbb hatékony gyógymódját a környezeti viszonyokmegjavításában látja, s a politikai gyakorlat segítőtársaként atörténetírást kínálja fel kiegészítő gyógymódul. Szemlátomástimmáron személyesen vállalt programként. Rokonszenves tö-rekvése: a frontvonalas, szubjektivista történelemírást tudo-mánnyá kívánja tenni, ennek legfőbb feltétele a "közös neve-zők", az egységes fogalmi rendszer megteremtése által.

17

Az ilyen elhatározás természetesen akkor példaszerű, er-kölcsi hitelű, ha meghirdetője a maga háza táján kezdi el arendtevést. Mindezt a szemléletbeli torzulások és meglevő ér-zelmi görcsök feloldási szándékával Szűcs míveli is. Hangüté-séből és jelzőiből látszik, nem ismeretlen számára Bibó Ist-vánnak e tárgyban írott úttörő munkája, A kelet-európai kisál-lamok nyomorúsága című írása, bár hivatkozásaiban – ame-lyek különben igen gazdag anyagúak, – nem utal rá.

Etikus és közéleti bátorságú, ahogy kijelenti: a tudománynem ismer kényes kérdéseket. – A természettudományok ezenvalóban ezen valóban rég túl vannak. – A nemzetünkkel és aszomszédokkal kapcsolatos históriamagyarázatok úgynevezettkényesként kezelt kérdéseinek, feloldására irányuló törekvésé-ben eszmetársának érezhet Szűcs Jenő. .E munka vállalásaszerintem is korszerű és időszerű lett. Feltétlenül pozitív prog-ram. Hogyanján persze sok múlik.

Áttérve most már a Kézai-tanulmányra, s vele összefüg-gésben az úgynevezett magyar őstörténetre, e téren sajnos márszükségtelenül homályt támasztónak s emiatt időszerűtlennek,korszerűtlenek. Is érzem Szűcs Jenő munkásságát. Mítosztala-nítás buzgalmában hidrafejekként nőnek ki tolla alól új míto-szok. S milyenek? Lényegük szerint nem is újak, már feltaláltaés ki is cifrázta őket a XVIII-XIX. századi nyugat-európaitörténettudomány. A bennünket főként illető és sújtó részle-tekben pedig, rendszerint szabadságharcaink (Rákóczi, Kos-suth) leveretése után, a velünk szemben ellenséges Habsburg-barát történészek munkássága.

A szerző szemléletét már kiindulásában helytelennek ve-lem. Lássuk, miért?

A XIII század végén gondol reá bukkanni ún. torzult tör-ténelmi és "nemzettudatunk előzményeire, Innen is kiindulvaakarja tehát az ő görcsfeloldó, tudattisztító munkáját megkez-deni. Felismerni véli, hogy a középkori nemzeti öntudat a mo-dern nacionalizmus bázisa. Tényei.

„a nemzetiség, a politikai lojalitás és a politikai kö-zösség kategóriája bizonyos értelemben már a XIII-XIV. században Európa-szerte fuzionált egy társa-

18

dalmi csoport társadalmi-politikai öntudatában ésemóciójában."E nemzeti öntudat – nemesi osztálytudat – eszmei mag-

vetőjét, "találékony ideológusát" pedig Kézaiban látja nálunk.Tudós Jegyzőnk e vétkéért a tanulmányban szánalmas vádlottáválik, s Immáron egy nemzetközi gyülekezet elé is idézve, anacionalizmusban fogant eredendő bűnünkben, XIII. századikoronatanúként, de egy XX. századi történész-ügyész érveivel,önmagát s benne mai magunkat is ostorozza.

A szerző egyik legfőbb kifogása a mai hamis nemzettu-datúakkal szemben, hogy a magyar középkor megítélésébenXX. századi szemléletüket vetítik vissza. Ezt az anakroniszti-kus szemléletet viszont maga éppen nem kerüli el.

Nézzük csak: az ún. "területi-politikai integritás érzelmiindokainak" felsorolásában ilyen meghökkentő gondolatot ta-lálunk: "A még teljesen ki nem irtott hun-tudat" Majd meglát-juk, miért akarja kiirtani, de miért program az, hogy ki kell ir-tani? Propagandista akarja ezt vagy történész?

Vagy, ami az előbbivel – gondolatai áramlásában – össze-cseng: "A történelemnek nem szuverén kerete a nemzeti társa-dalom." Elvileg ez a különf'éle történeti fejlődési utak tükré-ben általában igaz*. De egy ilyen, a mai teoretikusban kívá-natos vagy lehetséges, jövőt is vizionáló alapelv érdekébenvégigtapogatni múltunk közösségi tudattartalmait olyan szán-dékkal, hogy mintegy történész-sebészként visszamenőleg ishatástalanítsuk az elképzeléseink szerint nem tetsző, a márakárosnak látszható elemeket, ez nemcsak anakronisztikusigény, de hagyománytalanító hebehurgyaság is.

Aztán:„Mindenekelőtt a nemzeti történetszemlélet régi mo-delljeivel való szakítással kellene kezdeni az analízistnemzet és historikum viszonylatában."Ez a mondat elvileg ugyancsak elfogadható volna, ha va-

lóságos és mai tudatbeli zűrzavarok megszüntetésének aprogramformulá.ja; ha viszont ez a törekvés, ez az eleve állás-pont sugallta volna Szűcs Jenőnek azt, hogy a Kézai Gestájátegy nemzetközi szakfórum számára „fantasztikus koholmány"-nak merészelje nevezni, bizony felvetődik a kérdés: érdemes-e

19

ily szükségtelenül nagy árat fizetni nemzettudat-formálónakvélt munkásságáért.

Nagyon jól tudom, hogy a hunhagyomány és származás-tudat elvetése napjainkban Györffy György munkásságáhozfűződik. E nagy tárgyi tudású, kétségen kívül jelentékeny tu-dós azonban szükségesnek tartotta, krónikáinkat elemző köny-ve bevezetőjében kijelenteni:

„az elért eredmények természetesen feltevés-jellegűek"Hát, ami azt illeti, eléggé öklös, körmös bizonyosság lett a

feltevésekből, s bár sohasem tudom meg, milyen szájízzel kö-vethette nyomon Szűcs tanulmányában Györffy György aKézai mester tervezett amerikai követjárásának e betűtövisesútjait, azt megkockáztathatom, hogy ha valamely elmélet, fel-tevés a célszerűsítői és aprópénzre váltói kezén így megmutat-hatja nemzeti történetírásunkra lesújtó ítéletű fonákját, azzalillik, de éppen kötelesség is szembenézni.

A Szűcs-tanulmány négy fejezetre tagolódik:A feltételek: Európa strukturális egysége.A történelem új szemléleti alapkerete: a "nemzet";A politikai teória új centrális eleme: a communitas;A középkori szellem elváló útjai.Az Európa strukturális egysége fejezet a legkevésbé ki-

dolgozott rész, pedig itt módja lett volna a szerzőnek újat al-kotni. lényegében bevezető lett, szemlátomást csak megfejeltevele – feltehetően belépőként a San Franciscó-i témakeretbe –a hazai történész-programjába vágó és eredetileg is nyilváncsak hazai belső használatra írott Kézai-tanulmányt.

Nem akarok a kákán is csomót keresni, de nekem nem tet-szenek a sűrűn és igen lényeges megjelölésként használt szink-ron- és aszinkron fogalmak. Egyrészt, mert mint meghonoso-dott idegen szavaink, általában olyan hangulati tartalmúak is,amelyek az e kifejezéseket eredetileg kialakított nyelvben –még ha azok görög szavakból készültek is – ismeretlenek, sesetleg külországi hangulati elemekkel színeződve szinténtöbb- vagy más értelművé is válhatnak.

Nemtetszésemben talán még annak is része lehet, hogy eszinkronteóriája bizonyító példájaként, amolyan mechanikusan

20

és tunyán telítődő szellemi szivacsnak láttat bennünket a szer-ző. Egyebek sem vagyunk, csak felvevők. Ilyenszerű képazonban nem formálható akkori korszakunkról sem, ha mégis,ennek oka a teória gondolati szegénysége, merevsége és erő-szakolt alkalmazása.

Arról a kézenfekvő felismerésről pedig már most szólnomkell: ha a Kézai-mű valóban fantasztikus koholmány volna,hun- és vezérkorinak állított, de igazában nyugati eredetűközjogi formák és jogi tények szándékosan elhallgatott, tuda-tos idecsempészése miatt – s Szűcs pőrén szólva, ezt állítja –,akkor e mű éppen nem lehet bizonyító példa Európa akkori kéttelének szellemi közeledésére és hasonulására. A szándékoscsalás és hamisítás csak fércművet szülhet, korszakokat ihletőés kifejező szellemiséggé, hovatovább ideológiává, egysége-sülést szolgáló kultúrává nem válhat

A szerző e jelzői által azt kívánja érzékeltetni, hogy pél-dául a később kereszténnyé váló és társadalmi tartalmaikban ishasonló középeurópai országok – az új barbárok népei – mi-korra, vagy mikortól öltik azt a mindenféle társadalmi, politi-kai. művelődésbeli, hitbeli arculatot, amikortól már a kibonta-kozó Európa felismerhető strukturális egységébe tartozandó-nak tekinthetők, illetve hogy még mindig nem oly európaiak,mint az ún. nyugati népek (aszinkronban vannak).

Még megjegyzésként se menjünk most bele abba, hogy aXIII. században a németek körében még javában térítgettek,vagy hogy az antik területeken kívül nyugaton is akkor voltakaz első városalapítások, amikor nálunk, a honfoglalás idején.Ám azt vessük közbe, hogy a népek, sokszor véres történelmekorántsem valamiféle eszmetörténeti panoptikum, amelynekfórumán egy immanens világterv szerint hol előbb, hol meg-késve jelennek meg az egyes népek, s ehhez képest aztán ér-tékítéletszerűen "szinkronban" vagy "aszinkronban" levőnektekinthetők ahhoz az egységhez, struktúrához képest, amelybeígy egy külső szemlélő szerint tartozni látszanak. Ezzel szem-ben sokkal inkább annak a valóságos, életteli képnek vagyunka tanúi, hogy a népek, ha már lettek, továbbra is, és mindétiglenni akarnak, kialakult, megismert önmagukhoz képest és ko-rábban kitöltött terük arányaiban.

21

Az eszmetörténészi magaslat, úgy látszik, általában sincshasznára a szerzőnek, ha a valóságos történelmet magyarázza(3) a kossuthi szabadságharc sikertelenségét például abbanlátja, hogy

„még a magyar jobbágyság tömegét sem avatta amodern nemzet szerves és egyenrangú részévé".Azt hiszem, példátlan esetnek kell tekintenünk ezt az

igaztalanul számonkérő hangot egy már léte szinte első órái-ban fegyveresen megtámadott, de nagy szándékairól már akezdetektől tettekkel bizonyságot tevő, a kora forradalmiszintjén álló rendszerrel szemben.

Az ilyen ítélkezés, amellett, hogy történetietlen és ismétcsak anakronisztikus, konkréte még azt a hamis látszatot iskeltheti, mintha az itt érdekeltté vált két európai nagyhatalomhadseregre csak úgy körülötte volna a magyar történelmi tri-bünt, s aggódva figyelte volna, mily sikerrel birkóznak meg aszerző szerint esedékes európai szinkroneszmék a megátalko-dott hazai maradiság szellemeivel.

A jogalkotás történetiségében reálisan gondolkodó maijogtudósainknak egészen más a feudális kötöttségeket meg-szüntetni akaró 48-as törvényhozásról a véleménye (4).

A nem egészen három hetes törvényhozáson„kimondták a közteherviselést (1848:8. tc.), meg-szüntették az úrbéri szolgáltatásokat, s az úrbéri föl-deket átadták az azokat addig is művelő jobbágyoktulajdonába (1848:9. tc.), az úrbériség felszámolásá-val biztosították a parasztság legelő- és erdő hasz-nálatát (1848: I O. tc.), megszüntették az úriszéket(1848:11; tc.), eltörölték a papi tizedet(.J848:..I3.1c.), s a mezőgazdasági hitet és a fejlődésgátját jelentő ősiséget.( 1848: 15.tc.)..."

Készen volt a nem úrbéres jellegű hűbéri maradványokmegszüntetésének törvény javaslata is, de az országgyűlési el-fogadtatására már nem kerülhetett sor.

A kamarilla fegyveres támadására szabadságharcbakényszerített fiatal állam hadműveleti gondjai szorították hát-térbe átmenetileg a törvényhozás és alkotmányfejlesztés to-vábbi demokratizáló munkáját. A korszak törvényei azonban

22

„töretlenül a polgári állam teljes felépítése irányábamutatnak".Sajnos arra ugyancsak kényszerülünk felhívni a figyelmet,

hogy a sommásan kicsinyített és még csak meg sem említett e"csekély" vívmányokért – ne feledjük, ezek szervesen együttszülettek a független felelős kormányzattal – meg is kellett ámhalni a csatatéren, a harcban megmaradt vezetőknek kötél jártértük, a fogságba került harcosoknak pedig sok száz kilométe-res gyalogmenetben kikényszerített. évtizede: büntető szolgá-lat a gyűlölt Habsburg-birodalomnak a hazatol távoli pontjain.– A kritikai szemlélet nem lehet soha azonos a nyegle fölé-nyeskedéssel. ...

Ami már most a témánkba szorosabban vág, az ún. szink-ronba kerülés általában jelezheti egyrészt az egységesülési fo-lyamat sikerét, de másrészt sorvadást, zuhanást avagy éppenmegsemmisülést is jelenthet egy-egy ún. szinkronizálódó népszámára. Nem nehéz például felismerni, hogy a XIII. századvégén azért kezdünk – többek között – európaibbak lenni –ahogyan ezt Szűcs Jenő láttatja –, mert a tatár hadjárat eltörte anyugattal szemben is korábban még erőteljesebben érvénye-sülő, addig szuverén államiságunk gerincét, emiatt Jobban rá-utalódtunk nyugati szomszédainkra.

Ha jól belegondol az ember, e szinkron-teória nem is ve-zethetett más következtetésekre, minthogy őstörténetünket,hun kapcsolatunkat, még a hunokról való elemi elképzelésein-ket is egyedül a nyugaton szedegette össze Kézai.

Azt a kérdést ezek után kár is feltenni, miért nem válasz-totta a szerző például az Aranybullát XIII. századi európaiszinkrontünetként? Lengyel, cseh és angol összefüggésben eztmegtehette volna. Ebből persze nem hozhatott volna ki oly Eu-rópa-sznob, a hazai társadalmi, közjogi állapotoktól szerinteidegen és hamisított magyar eszmerendszert, mint a "kohol-mányt összegyúró" Kézaiból.

A tanulmány utolsó fejezete, a középkori szellem elválóútjai szintén nem igényel elemző hozzászólást, viszont a bennekifejeződő vallomásszerű szemlélet reá világít arra, mi ís asommás ítélete a szerzőnek Kézairól és Gestájáról. Emiatt kellezzel a bevezetőben foglalkoznom.

23

Arról van szó, hogy Szűcs Jenő levéltári nyomozásai, aKézai Gesta-szövegének etimologizálása alapján, de korábbihazai munkák feltételezése szerint is, Kézai mester több euró-pai követ járásban véli felfedezni, így együtt gondolja – bárcsupán feltételezésszerűen – egy dél-olasz úton a Magyaror-szági András mesterrel. Ez utóbbi XI. Lajos fiának, PéterAlençon-i grófnak a szolgálatába állt, követte új urát Francia-országba, és 1272 körül megírja Anjou Károly hatalomra jutá-sának történetét. Kézai vele ellentétben hazatért, és egy évti-zed multán megírta Budán a Gesta Hungarorumot.

Most lássuk a két mű megítélését.Így a szerző:„Nemcsak útjaik, műveik szelleme is elvált. EgyfelőlKézai fantasztikus történeti konstrukciója, amelybenmég a dél-itáliai emlékek is a hun-magyar dicsőségszínezését szolgálják, s amelynek teoretikus alaptónu-sában is minden külföldön felszedett anyagismeret ishic et nunc a magyarországi társadalmi és politikaivalóságra vetül ki. Másfelől: András mesterDescriptiója, a maga kétségtelenül mind szerkezeti-leg, mind nyelvileg magasabb színvonalával, a kor-történetforrásokra támaszkodó, alapjában megbíz-ható előadásával, ugyanakkor az elbeszélő mód bibli-kus hangvételű univerzalizmusával és azzal is össz-hangban szenvedélyes guelf-pártosságával ésghibellin-gyűlöletéveI. A középkori szellem két elválóútja, az egyik, amely a kereszténység univerzalizmu-sán belül is már elsődlegesen saját nációja játos he-lyét keresi, s a másik, amely fenntartások nélkül simulbe a »szupranacionális« gondolatvilágba."Egészen megható! Hát érdemes ezek után egy élménnyel

teli külföldi követ járásról ide hazajönni, ebbe a nációs szelle-mű Hunniába? – még kintjártunkban is csak ide gondolni, ideszolgálni?

Az idézett mondatoknál telt be bennem* a pohár. Pedigvastagabb részek is vannak e helynél a Szűcs Jenő írásában.De itt éreztem meg igazán, hogy nem szabad Kézai Simontcserbenhagyni, mert ez már nem személyi, de közösségi, elvi

24

ügy. Mert Kézai lehet rosszabb író, mint a franciaországi An-jouk birodalmi eszméjének szolgálatára udvari írónak szegő-dött – ma azt mondanánk, még szellemében is disszidált –András mester, de hogy Kézai a mi históriánk írója, a mi ele-ink történelmi emlékezetének a megőrizője és reánk hagyako-zója, ez őt a mi szemünkben az András mester fölé emeli.Semmiképpen sem alább szállítja, ahogyan ezt Szűcs Jenőgondolja, és ország-világ előtt hirdeti is.

Legyen ezek után tanúnk a sokágú, sokszálú történetírásarra, hogy Kézai Simon mester, IV. vagy Kun László kirá-lyunk udvari Jegyzője inkább nevezhető a kora színvonalánálló magyar historikusnak, mint „fantasztikus koholmányt ösz-szegyúró, félművelt fantasztá"-nak.

E bemutatás során nem szándékozunk új történelmetnyújtani. Nézeteket szembesítünk csupán. Idézőjelet a kiemel-kedően fontos mondatok kapnak, mellettük több helyen is nemátalljuk a szakemberek véleményét, akár megjelölés nélkül istolmácsolni.

25

Kézai Simon: Gesta Hungarorum„A Pannónia megvételéről szóló hun mondákat nem akrónikás gyártotta, hanem az avar és hun hagyo-mányt szabadon elegyítő hazai mondákból vette át ésállította össze,"

(Sebestyén Gyula: Az avar-székely kapcsolat emlékci, Bp. 1899,)

„A hun történetben az élő monda győzedelmeskdettaz írott források felett, a tudós átvétel és a monda kö-zött a határt sokszor egyáltalán nem lehet megvonni,Sokszor még azt is nehéz eldönteni, hogy a hun histó-ria miért egyezik az írott kútfővel, mert ez a forrása?Vagy csak azért, mert az illető történeti eseményt amonda is feldolgozza?",„A monda nélkül a hunhistóriára a magyar króniká-ban szükség nem lett volna. s bizonyára nem is .jutottvolna senkinek sem eszébe, hogy a hunok történetét amagyarokéval kapcsolatban megírja,"

(Domanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája. Bp. 1906.)„A szőnyi és budai helyi hagyomány beillesztésénélmaga Kézai is elárulja a helyi mondák eredeti körét:itt már ő is Attilát szerepelteti." … Ihlete a hun-magyar rokonság tudata volt ...a helyi hagyományokkézzelfogható emlékeikkel jobban szólottak szívéhezés képzeletéhez. mint összes világtörténeti forrásai."

(Eckhardt Sándor: A pannóniai huntörténet keletkezése. Bp. 1928.)„Nagy tévedés lenne... azt a következtetést leszűrni.hogy Kézai Simon mester fantasztikus hun történeté-ben a kor európai színvonalán mozgó teoretikusnakbizonyult. Tulajdonképpen ebben a vonatkozásban isugyanolyan találékony. ötletdús. de kissé félművelt ésfantaszta írónak mutatkozik, mint a hun történet epi-kai képtelenségeinek összehordásában, amitől egy-fajta zsenialitás mégsem tagadható meg."

(Szűcs Jenő Kézai-műhelytanulmány Századok 1973.3,4. sz.)

26

A krónika vázlatos bemutatásakor szólni kell arról, hogyKézai egyetlen középkori kézirata sem maradt korunkra, s ama ismert Kézai csak rossz másolat.

Első ízben Kollár Ferenc Ádám, a bécsi császári könyvtárigazgatója értekezik róla I 766-ban, Hozzá Zsámboki Jánostörténetírónk könyvtárával együtt jutott hártya-kódex formájá-ban. Címét, Simonis de Keza Chronicum Hungaricum elegansopusculum, a Zsámboki könyvtár 1636-ban elhalt őre,Tengnagel adta.

Ezenkívül a XVIII. században volt még a krónikának egyhártyára írott kódexe, egyik Kosa Jenő ferencrendi szerzetesbirtokában, másik a herceg Eszterházy család kismartonikönyvtárában. Mindkét példánynak csak másolata van ma már,közte az utóbbinak kettő, egyik Hevenesi Gábor másolata1701-ből, a másik 1705-ből való, s a múlt században a maros-vásárhelyi Teleki könyvtárban őrizték.

A krónika első két kiadása a Kosa-féle kódexből, HorányiElek gondozásában Bécsben jelent meg I 782-ben, illetve mégugyanazon évben Budán. A harmadik és az előzőknél szöve-gében jobb kiadást a Hevenesi által készített másolatbólPodhadraczky József rendezte sajtó alá I 833-ban Budán.

A Kézai krónikájának magyar nyelven való első megje-lentetője a magyar régmúlt eléggé nem becsülhető és tisztel-hető nagy érdemű munkása Szabó Károly volt (5). Egyébmunkáinak említését sem nélkülözhetjük a továbbiakban. Nekiköszönhetjük tehát, hogy 577 esztendővel a megírás befejezőévének feltételezett 1285. év után végre anyanyelvükön olvas-hatták azok is, akiknek már előbeszéde első mondatának tanú-sága szerint is a krónikaíró szánta:

„Minthogy erősen szíveteken fekszik, hogy a magya-rok tetteit ismerjétek, s azt én igazán tudom, gondos-kodtam, hogy azon nemzet történeteit, mellyek kü-lönb-különbféle irományokban Olasz-, Francia- ésNémetországban szerteszét vannak szórva, egy kötet-be szerkesszem, nem követve Orosiust, ki Ottó császárkedvét keresve, kinek a magyarok különböző csaták-ban sok zavart okoztak, könyveiben sok hamisat ko-

27

holva azt állította, hogy a magyarok lator ördögöktőlszármaztak..."(Az Orosius személyét illető tévedésre e helyt nem térek

ki.)A további sorokból is az világlik ki, hogy lényegében a

magyarul érző olvasóknak ír:„Ugyanő ott is eléggé túl ment az igazságon, a hol amagyarok harczainak csak szerencsétlen kimenetelei-ről látszik emlékezni, a szerencséseket pedig hallga-tással mellőzi, mi nyilván valógyűlöletét világosanmutatja. A valóságot akarván tehát követni, úgy sze-rencsétlen, mint szerencsés harcaikat beiktatom smeg fogom írni az említett nemzet eredetét, és hogyhol laktak, hány országot foglaltak, s hányszor vál-toztatták lakhelyöket..."Szabó Károly fordítása 1862-ben jelent meg Pesten. A

krónika írásának idejét azért teszik 1282-85 közé, mert ahódtavi csata (1282) még említtetik benne, a 85. évi tatárbetö-rés viszont már nem. (Megjegyzem: Szabó Károly a KunLászlóról és koráról írott könyvében a hódtavi csatát 1280-bangondolja.)

A krónika maga négy főrészre oszlik: így az Előbeszédre,ezt követi a négy fejezetből álló Első könyv (A hunok törté-netei eredetüktől Attila haláláig s birodalmuk felbomlásáig),majd a Második könyv (A magyarok története bejövetelüktől1282-ig), végezetül következik a Függelék. Ennek első feje-zete a jövevény nemeseket sorolja fel, második fejezetében azudvarnokokról, várnépekről, várjobbágyokról, cselédekről,szabadosokról és rabszolgákról szól.

Kézai Gestájának hamar nagy híre lett. Különösen mertazt hitték, hogy minden krónikáink őse, eleje. Kikezdte a kriti-ka is. Ennek okát Szűcs az epikus előadásmód felett álló mo-dern történettudomány fölényében látja. Még ha csak epikusmű voltában nem állná a versenyt. Az a biblia is, mégis állja aversenyt, história őrzőként is. Máshonnan fú a szél. A Kézaiműve, s benne, vele együtt a huntörténet, a magyar hunha-gyomány – mint látni fogjuk – sokkal inkább egy torzult né-

28

zetű, gyarmati szellemű Magyarország tudós nemzedékétőlkellett elviselje a leszólást és gúnyt.

Ez a mű – a magyar nagyközönség számára több mint félévezredig úgyszólván az ismeretlenségben lappangott. Ki vi-tatta volna meg? De hol is lett volna egy ilyen vitának latinultudó széles közvéleménye a hazában.

„A XV, század végén az egész kereszténység –mondja Galeotto. A magyarázatot is hozzáfűzi: ..mert a magyar nyelv nem könnyen írható, mivelhogya pontozásnak legkisebb változtatása és különbségemegváltoztatja a kifejezés értelmét."Szerencsére a protestáns bibliafordításokból fölényesen

visszhangzott a cáfolat hamarosan.Hanem ez a század, s benne már a mi világunk is szolgál

Kézai-meglepetéssel. Ez azonban – úgy gondolom – ezúttal aSzűcs Jenő mondja is lehet: Györffy György szerint a KézaiGestát Ákos nembéli Ákos mester írta (6).

Ha nem is oly tündérléptű leleménnyel bizonyít, ahogyanezt Szűcs Jenő teszi, hogy eszmetörténeti bizonyítása érdeké-ben felnőtt korában végezteti el Kézaival Pádovában az egye-temet (feltehetően azért itt, mert az e korban Bolognában vég-zett 36 magyar diák fellelt névsorában nem találta a nevét),végigutaztatja vele követ járásban az olasz csizmát, aztán ki-mért útvonalon (mindkét útról rajzot is közöl) megjáratja veleFranciaországban azokat a helyeket, ahol rábukkanhat Kézai aszükséges kódexekre, helyi mendemondákra, versekre, tudósvélekedésekre, amelyek mind-mind elengedhetetlenek ahhoz,hogy a Kézai hun története "eszmeszinkronban" lehessen aSzűcs nagy szellemeitől akkor már pezsgő Európával. Mon-dom, nem így Györffy, de igen hitető logikával, szellemesen,takarékosan tömör, szép mondatokba; Györffynek van iselődje ebben a vélekedésében. Ö különben is olyan történész-nek látszik, aki ugyan szívós műhelymunkával valóságos bra-vúros felfedezéseket ér el, főként a finom részletekben, deazért a biztosnak gondolt keretekből nem lép ki.

Abban, hogy eredetileg nem Kézai írja a hun történetet, azelőd kiváló krónikaszakértő, máig is valószínű a legjobb

29

Kézai-ismerő. A neve Domanovszky Sándor (7). (Még ko-rábbról Toldy Ferenc: "Kézai műve csak kivonat”)

Domanovszky a következőt mondja:„a hun história eredeti alakját nem Kézai tartottafenn" Majd: Kézai előtt a krónika egy bővebb szöve-gezésének kellett lennie... Egyszerűbb és rövidebbszöveget is ad, mint forrása, egyes helyeket kihagy,néha azért, mert felfogása szerint lehetetlenségettartalmaznak. Néha önállóan bővít... A közös ősfor-rást mely. mind, Kézainak, mind a bővebb szövegnekforrásául szolgált: Kézai kétségtelenül nagyon meg-rövidítette, kivonatolta. A prológusnál, genezisnél, sőtSzkítia leírásánál is még szóról szóra ír át, de már ahunhistóriánál látszik a tendencia, hogy rövidebbmondatszerkezettel fejezze ki azt, ami a másik szö-vegben kissé bővebben van meg. Amint a magyarhistóriához ér, a kivonat még soványabb lesz.Domanovszky következtetése végül is így hangzik: "azősforrás közvetlenül Kézai kora előtt, V. István idejé-ben zárult."Ekkor pedig Ákos mester volt a királyi kancellárián.

Szűcs Jenő találkoztatja is a két kancellistát V. István temeté-sekor Budán, át is adatja Ákos mesterrel a maga irományátKézainak, aki a megözvegyült Kun Erzsébet kíséretében van.Igen ám, de ha Kézaira a kész huntörténetet testálják rá, akkormi lesz az úgyszólván éves egyezésekre kitapogatott európaieszmeszinkronokkal? A kétféle megírás közti különbség leg-alább 11, de inkább 14 év. Mi végre hát a Kézai-életút szívóskinyomozása?

De nagyobb időbeli egyezési eltérések is vannak.Györffy abból indul ki, hogy a hun-krónika írója közvet-

lenül ismerte Anonymus Gesta Hungarorumát. E vélekedésbenszintén van történész-elődje: Otto Lorenz (1871) és MadzsarImre. Györffy szerint a hun-magyar krónikát 1272 körül írták.(Az Anonymusé- úgy lát ja 1200 körül íródott.) Fő szempontjaezért nem is más a két mű egybevetésekor, mint az, hogy ahun-magyar krónikában mi az V. István-kori író (Ákos mester)

30

egyéni műve, és mi benne a korábbi Gestából való átvétel.Következtetése ezek után:

„az előbbi nem is más, mint egy elején és végén kibő-vített Gesta Hungarorum"(Anonymus-krónika). Még továbbmenően kijelenti:„Anonymusnak nincsen olyan Attilára vonatkozómondata, amely a hun történetben fel ne volna lelhe-tő. Kézai Gestája közvetlen kivonata az 1272 körül írthun-magyar krónikának."A két felfogásban az időbeli eltérés tehát több hun vonat-

kozású tételnél – ha Anonymus krónikáját 1200 körül datáljuk– ez ideig 80 év.

A Szűcs Jenő Communitas-fejezetében kielemzett európaieredetű jogtörténeti és jogfelfogási egyezésekhez képest aGyörffy-álláspont még kibékíthetetlenebb és időben áthidal-hatatlanabb megállapításokat tartalmaz. Szerinte ugyanis azAnonymus-mű 53. fejezetéből való egyenes átvétel a Zsolt ko-rabeli magyarok, Kézainál a hunoknak is tulajdonított rektor –(bíró) és seregvezér-választásimód, vagyis mindazok a demok-ratikus jellegű politikai tények, amelyek XIII. századi és végieurópai átvételének igazolására Szűcs könyvek légióját fel-hányta. Tanulmányának – bevallottan – egyetlen célja és ér-telme éppen e bizonyítékok felsorakoztatása.

Mi hát ez, a mai magyar történeti álláspontot külföldönreprezentáló tanulmány a szerző egyfajta tudomány-szabadal-ma? Valami ilyesmire lehet csak gondolni, mert ahogyan ahun-magyar kapcsolatról is egyetlen álláspontként nyilatkozik,Kézai szerzőségére sincs még utalásszerű kételye sem,

A dolog tudománytörténeti pikantériája, hogy a hun-krónika Ákos mester művének tulajdonítása Györffynekugyanabban a könyvében található (Krónikáink és a magyarőstörténet), amelyre Szűcs a hun-magyar kapcsolat elvetésé-ben egyetlen bizonyítékként hivatkozik,

Megkönnyíti viszont dolgunkat, hogy e vagy-vagy értel-mű felfogásbeli ellentét máig is munkás életű kortárs-szerzőkügye, megvan hát a módjuk s illetékességük is vitájuk tisztázá-sára. Ami ebből e kis históriai nézet-szembesítésben tanulsá-gos, az Szűcs Jenő igen nagy magabiztossága. az eltérő ma-

31

gyar értelmezésekre való tekintetnélkülisége, Mindenesetrenem kell a gondunkat szaporítani, némák maradhatunk Kézaiés Ákos mesterek „plágiumperében”, így minden továbbiak-ban egyedül Kézai szerzőségében gondolkodunk,

Nem érintjük azt a ma is elevenen zajló, immáron másfélszáz éves vitát sem, hogy az Anonymus-műnek ki a valódiszerzője, s hogy e krónikás mű pontosan mikor íródott.

32

"A történelem új szemléleti alapkerete:a nemzet"

Kézai és a bibliai népgenezis'

„Először Perzsiában keletkezett a magikai mesterség.ahová ugyanis az óriás Nemrot a nyelvek összeza-varodása után elment volt,"

(Isidorus Hispalensis. De Asia XIV 3,)

„Vissza kell térnünk Menroth óriásra, ki a nyelvekmegkezdődött összezavarodása után Eviláth földéremene, mellyet ez időben Persie tartományának nevez-nek, és ott nejétől, Enethtől két fiat nemze, Hunorttudniillik és Mogort, kiktől a hunok vagy magyarokszármaztak,"

(Kézai)

Tüzét megrakoljukk, négy, szögre rakoljukEgyik szögén ülnek szép öreg emberek,Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok,Harmadikán ülnek szép ifjú legények,Negyedikén ülnek szép hajadon lyányok

(Jókai Mór közlése: Bálványosvár, pogány ének)

„A huntörténet írója babiloni pogány mitoszokbólmerített, mert a biblia szerint Nemrot nem lehet Jáfetfia, pogány hagyományban azonban igenis az"

(Krausz Sámuel Nemzeti krónikáink bibliai vonatkozásai,Ethnográtia, 1898)

„A hámita eredetet valló krónikáink tartották fenn azeredetibb hun-magyar krónika szöveget"

(Domanovszky Sándor, Kézai Simon mester krónká,ja, Bp, 1906)

E mű ....nem immanens irodalmi értéke, különöskép-pen pedig nem történeti hitele révén jelentős. Para-

33

dox módon. ami benne érlek annak éppen nincs sem-mi históriai hitele: nem egyéb, mint leleményes ésfantáziadús történeti fikció. A história az író számáraszuverénül formálható keret a teória szolgálatában

(Szűcs Jenő): Kézai-tanulmány)

34

Lényegében ebbe a fejezetbe zsúfolta össze szerzőnk ahun-magyar kapcsolatot elvető, kijelentésszerű érveit. – Különtanulmányt érdemelne a Gesta – ez elsőrendű kútfőnk – érté-kére súlyos ítéletű megállapítások közé be-beszúrt. történetilegesetleges és alárendelt .jelentőségű saját szerzői felismerésekiránt érdeklődést igénylő, s ezért kecsegő, kecsegtető monda-tok gondolati és pszichikai elemzése: a: igyekezet módja: ho-gyan iparkodik fontossá tenni az eszmetörténészi vesszőpari-pájául választott művet, miközben azt is be kell bizonyítani;róla, hogy teljességgel értéktelen.

A szükséges históriai egybevetések okából az látszott cél-szerűnek hogy a tanulmány e fejezetbeli őstörténeti vonatko-zásai gondolati egységeik szerint s lehetőleg időrendben is té-mákra bontsuk hogy így szembesíthessük a helyesnek vagyhelyesebbnek vélt forrásadatokkal ill. felfogásokkal. E szer-kesztési megoldás következtében a Gestának a Szűcs felvetet-te, ún. európai eszmestruktúrákkal való viszonyítása csak efejtegetések után lehetséges.

Íme a szerzői kettős szándékot jól tükröző mondatpélda:eleje és vége a Gestára jellemző salakanyag, ám közbül márott csillámlik a nemes érc. az eszmetörténész korszakos felis-merései:

„Szó sincs arról, hogy Kézai Simon holmi renitensparlagiságtól vezérelve, elszigetelt magányában en-gedte volna szabadjára fantáziáját, hogy egy makacsrögeszmét fejtsen ki a keresztény Európával s a ko-rábbi magyarországi keresztény felfogással szemben.Éppen ellenkezőleg, ahogy a forráskritikai és filoló-giai kutatás előrehalad, úgy bontakoznak ki egyreplasztikusabb részleteiben a mű sokrétű forráskap-csolatai és mély beágyazottsága az egykori európaieszmevilágba, aminek éppen nem szól ellene az a kü-lönös módszer sem ahogy az író ismeretanyagát egyfantasztikus koholmánnyá gyúrta össze." „... koránt-sem az a tény a legfontosabb, hogy kortársai és azutókor számára sikerült bebizonyítani a hun-magyarazonosságot. Az meg végképp nem tartozott a jelentős

35

teljesítmények közé, ahogy a bizonyítást mindjárt mű-ve elején (4. fejezet) sikerült hozzákapcsolnia a káno-ni érvényű bibliai népgenézishez, a bábeli toronyépí-téshez, hogy ezáltal a natio megkapja a maga végle-ges helyét az európai népek ősfáján, a jafetita ágon.Mindez minden lelemény ellenére alapjában véve ru-tinfeladat volt, amely kész sémához igazodott."Már ennél a – különben bonyolult tartalmú – népgenézis

fejezetnél bizonyítható, hogy a Gestának van történeti hitele,nem koholmány az állítása, sőt az is, hogy nem volt rutinfel-adat a hunoknak és magyaroknak a népek ősfáján való kijelö-lése.

Először is: nem a jafetita, hanem a hámita ághoz kapcsoljaKézai a magyarságot. – Szűcs ezzel ellenkező állítása így egy-szerűen érthetetlen. – Ezt pedig azért fontos leszögeznünk,mert Domanovszky Sándor szerint a hámita eredetet vallókrónikáink tartották fenn az eredetibb hun-magyar krónikaszövegét.

Az viszont tény, hogy a Bécsi Képes Krónika (1358) (8)helyesbítette ezt az eredetet a Hieronymus egyházatyára ésJosephus Flaviusra támaszkodó bibliai népgenézissel. Avegyesházi királyok, így az Anjouk és papjaik, kancellistáikmár értetlenül álltak a Kézai eredetteóriájával szemben. Itt mármegvolt a "szinkron", ha ezt az értetlenségből, avagy éppenmásító szándékból eredő átírást annak lehet nevezni.

A Képes Krónikában olvasható helyesbítés még oktatóancélzatos is:

„Nyilvánvaló ebből mindenkinek, hogy Hunor ésMagor, a magyarok ősei (nem) Nimród fiai voltak,aki Kus fia, aki Kám fia volt, akit Noé megátkozott;mert akkor a magyarok nem Jáfet nemzetségébőlszármaznának, miképpen pedig Szent Jeromosmondja; azért sem, mert Nimród sosem lakott aTanais folyó környékén, mely keleten van, hanem azóceán tengerénél. Miképpen tehát a Szentírás és aszent doktorok mondják, a magyarok Jáfet fiától,Magortól származnak.”

36

(Megvilágításul: a bibliai népgenézis szerint az emberiséga vízözönből megmenekült Noé család három fiától, Sémtől,Kámtól és Jáfettől származik: A témánkat érintő bibliai le-származás fonala: Kám-Kus-Nimród, illetve Jáfet-Magóg.)

Bármilyen idegenül is hangzik a mai olvasónak ez a fejte-getés, témánkban oly nagy horderejű, hogy nem tekinthetünkel mélyebbre hatoló folytatásától.

Mit mond Kézai? (A hun-magyar krónikából vett mindenidézetem – az iránta való tiszteletadásból is – kivétel nélkül aSzabó Károly fordításából való.)

„...az özönvíz után a kétszázegyedik esztendőben aJáfet magvából eredt Menroth óriás, Thana fia, min-den atyafiaival a múlt veszedelemre gondolva tornyotkezde építeni, hogy ha az özönvíz ismét találna jönni,a toronyba menekülve a bosszuló ítéletet elkerül-hessék."Györffy György – akire e kérdésben elvben Szűcs tá-

maszkodik – a Menroth név említését Kézai tévedésének tart-ja. A Menroth név – mondja Györffy – a magyarok felett iskorábban uralkodó kazár kagán neve, s a hun történet írója arégi gesta (ősgesta) Menroth-jához írta mindazt, amit a ha-sonló nevű Nimródról a Bibliában talált.

Kézai nem tévedett. Többről és másról van szó.Bizonyításul egy magyar szerző, Krausz Sámuel (9) le-

nyűgözően érdekes gondolatmenetét követem. Megállapításaiabban összegezhetők. Hogy a huntörténet írója babiloni po-gány mítoszokból merített, mert a biblia szerint Nemrot nemlehet Jáfet fia, pogány hagyományban azonban igenis az.Hieronymus egyházatyánál nincs is meg az a részlet, hogy abábeli toronyépítést Nemrot kezdte volna meg, de a pogányforrásokban ez hitelesen fellelhető.

A Nemrot személyéről szóló mondakör görög eredetű.Berossus káld történetíró ezt így adja elő:

„Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót a népévelSenaár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost és fö-lötte nagy tornyot alapított a víztől való megmenekü-lésnek százharmincegyedik esztendejében és uralko-

37

dott 56 évig, és a tornyot fölépítette hegyek magassá-gáig és nagyságáig.”Az összefüggés Berossus tudósítása és Kézai Menrothról

(a név többféle formában található: Menproth, Nemprot stb.)szóló mondatai között nyilvánvaló, nemcsak mert Nemrotottünteti fel toronyépítőnek, hanem azért is, mert pontosan da-tálja a toronyépítés évét a vízözön után. (Krausz Sámuel még ameglepően csekély 70 év eltérést is egy logikus számegybe-vetéssel eltünteti.)

Berossus Nemrottal kapcsolatban sokat beszél a szkítákrólis, a Tanais folyónevet szintén említi.

E kapcsolatot Epiphanius egyházatya így világítja meg:„a he!lének ezt a Nemrotot tartják Zoroasternek, akitovább költözvén a keleti részek felé, Baktriának ala-pító.ja lőn."Ugyanezt mondja Isidorus Hispalensis (De Asia XIV. 3.)„Először Perzsiában keletkezett a magikai mesterség,ahová ugyanis az óriás Nemrót a nyelvek összezava-rodása után elment volt."Idézzük Kézait:„...Vissza kell térnünk Menroth óriásra, ki a nyelvekmegkezdődött összezavarodása után Eviláth foldéreméne, mellyet ez időben Persie tartományának nevez-nek, és ott nejétől, Enethtől két fiat nemze, Hunorttudniillik és Magort, kiktől a hunok vagy magyarokszármaztak,"Eviláthról tudnunk kell. hogya görög-római világban léte-

zett egy Kis- és Nagy-Eviláth. Az ókorban ezt az országotHunniának nevezték. Kosmos Indikopleustes 510-ben beutaztaDél-Arábiát. Abesszíniát és Indiát, s Keresztény topográfia c.művében egy helyütt azt írja:

„India és Hunnia, vagyis Eviláth."(A könyv 1527-ben, jelent meg Baselben,)Krausz arról is tud, hogy az alánok – Egesippus Szkítia

lezárásának elbeszélése nyomán, az ázsiai szkíták – városaCabalaca, bibliai elnevezésben Chavila. Az Anonymus emlí-tette Góg és Magóg így nem más, mint az alánok.

38

A pogány források tanúsága az tehát, hogy Nemrot volt aszkíta vallás megalapítója, s ő a szkíta vidékeknek is az elsőkirálya, éppúgy mint Asszíriának.

Erre a Biblia is nyújt támpontot:„Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh. Akkádés Kálnéh a Sineár földjén.... E földről ment aztánAsszíriába, és építé Ninivét. Rekhoboth városát ésKaláht." (Gen, 10., 10.)A hagyományos zsidó irodalom. a talmud és a midrás is

tud Nemrot eltávolodásáról, de felfogásának megfelelőenvalláserkölcsí magyarázatot ad: Nemrot Istentől távolodott el,így a zsidó hagyomány szerint kezdetben a vízözön utáni em-beriség a szelíd Sémnek engedelmeskedett. de a vad Nemrotelpártolásra bírta őket. megalapítá az istentelenség és bál-ványimádás birodalmát, mely ellen Ábrahám lépett fel sikere-sen. Ephinus és nyomában Isodorus ezt úgy mondják, hogyNemrot Baktriába (a mágusvallás központja) ment. a szkítákkirálya lett, és az új vallást a mágikus Zoroaster-féle tant taní-totta.

Az ó-szövetségről és a hagyományos zsidó irodalomrólegyébként tudni kell, hogy sok elemet tartalmaznak a babiloniőskor nézetvilágából. Ily módon a Nemrot monda eredetilegsem pusztán bibliai. Egybevetésül figyelemre méltó egy szír-keresztény irat (Die Schatzhöhe címen kiadta Bezold; évszámaismeretlen); ez olyasmit ír Nemrotról. ami a babiloni mondá-nak felel meg,

Ellentétben végül Szűcs állításával, hogy Kézai egyenesbibliai népgenézist ad, a bábeli toronyépítés Gesta-beli indo-kolására kell felhívnunk a figyelmet.

A biblia szerint a dicsősség és hírnév kedvéért volt. Paplétére Kézai mégis a pogány hagyományban megőrzött való-ságos okot mondja

„.minden atyafiaival a múlt veszedelemre gondolvatornyot kezde építeni. hogyha az özönvíz ismét találna,jönni..."A tornyot magát Kézai Herodotos szerint írja le, aki látta,

de a város méreteit összekeveri a toronyéval, Szövegtartalmibizonyíték még a pogány forrásból eredő Nemroth gygas, vagy

39

óriás (és nem Nimród. a vadász) megjelölés, mégpedig mindiga görög eredetű szóval, emlékeztetve a mondára, hogy Nemrotrokonsága az említett óriás (gygas) nemzetség, amely a víz-özöntől megmenekült.

Az elmondottakból érthető meg az. hogy Kézai (s nyomá-ban a Pozsonyi és Budai Krónika) mit sem törődve Nemrothámita voltával. öt a jafetita szkíták ősének teszi meg. Ez nemellentmondás, nem tudatlanság, hanem a monda egészéből me-rített igazság. S ez nem is magyar állítás, mert a monda ígyalakult, még mielőtt magyarok egyáltalán írtak, illetve törté-neti szerephez jutottak volna.

Végső soron tehát a magyar krónikások jó forrásokra tá-maszkodhattak. Nemrotot állítják a toronyépítés eszmei szer-zőjének, de abban sem állanak egyedül, hogy Nemrotot teszikmeg a magyarság ősének. Ez ugyanis általános felfogás volt –írja Krausz Sámuel – a középkorban.

Ezt bizonyító célzásnak tekinthetjük vajon a ThurócziKrónika magánbeszédében olvasható sorokat az Anjouk korá-ban még megvolt kötetekről?

„Ezekben a kötetek ben többek között – egy csodála-tos és emlékezetes genealógia foglaltatott. tudniillikNoétól, az emberi nemnek az özönvíz utáni atyáitólAttiláig egyfolytában való sorozatban, sőt ezután At-tilától Szent Istvánig..."Kitűnően egybevág a Kézai őstörténeti magyarázatával a

szabir (szavárd) magyarok eredeztetése örmény forrásokalapján.

A valószínűen tájékozatlan mai olvasónak mutassuk beelőbb a szavárd-magyarokat. Szólaltassuk meg ez ideig leghi-telesebb nem magyar honfoglalás kori kútfőnket. Bíborban-született Konstantin (10) bizánci császárt és történetírót:

„Háború támadván a turkok és a besenyők közt. aturkok tábora megveretett és két részre oszlott. Azegyik rész kelet felé, Perzsia vidékére telepedett le. ésezeket mai napig a turkok régi nevén szavartoiaszfaloi-nak nevezik. A másik rész pedig nyugat felément lakni vajdájával és fővezérével, Levedivel, azEtelküzünek nevezett vidékre. Ezek a nyugat felé lakó

40

turkok mind a mai napig követeket küldenek aturkoknak imént említett. keleten, Perzsia vidékén la-kó népéhez, szemmel tartják őket és gyakran választis nyernek tőlük,"A tudósítás 950-ből való. Értékét csak növeli, hogy B.

Konstantin, aki a magyarokat még a türk birodalomhoz tarto-zás idejéből nevezi turkoknak, igazi nevüket hát nem tudja, aközölt régi elnevezésüket, a nála 949-ben követségben jártTormástól (Árpád dédunokája) és Bulcsú vezértől hallhatta.

Thury József (11) emellett még azt is tudni véli, hogy 940és 950 között szövetségesei is voltak a szavárd magyarok egyPerzsia elleni hadjáratában. (A görögös írású szavartoi =szavárd, szabar, az aszfaloi pedig e főnév után tett jelző; je-lentése: állhatatos, szilárd.) Az elszakadás ideje 830-ban lehe-tett – Czeglédy Károly szerint már a VIII. században –, tehátlegkésőbb is 120 esztendővel Bíborbanszületett Konstantincsászár tudósítása előtt.

E szavárd magyarokat 854-ben ilyképpen emlegeti az ör-mény János pátriárka: Udi tartományban, Arménia északi ré-szén, a Kur folyótól délre laknak (a Kaukázus hegység déli ol-dala).

„Udi tartomány lakóinak ősapja volt Kámnak fiaKus, honnan Udi lakói kusoknak, vagy szjevartiknakneveztetnek."János pátriárka szavai:„a szjevartik ősapjuk Szjev nevéről vették nevüket."(A szjevartik örményül fekete fiúk.)Az ugyancsak örmény Agathangelus is lényegében ezzel

egyezően ír. Ö a kaukázusi népeket hunoknak nevezi, közép-ázsiai magyaljait azonban kusoknak, s ezeket a parthusokkalazonosítja.

E tudósítások többirányú megvilágítást igényelnének, deezúttal csupán azt kell példázniuk, hogy ez elszakadt magya-rokat – lélekszámukat dr. Bendefy László IV. Béla korábanazonosnak veszi az akkori Kárpát-medencei magyarokéval(12). Kám után szintén hámita eredetűnek állítják, s ebbenegyeznek Kézaival.

41

A hun-eredet a tanulmány szerint

„A x. század 6 évtizede alatt 33 évet töltöttek há-borúval Tízszer szenvedtek vereséget, s ezek közülcsak három volt jelentékeny, a 933. évi merseburgi. a944. évi traunvölgyi és a 955. évi augsburgi ...24-szerNémet. 7-szer Olasz. 5-ször Görög- és 4-szer Fran-ciaországban tartottak hadjáratot. 900 és 924-benmindig kétfelé. Német- és Olaszországban háborús-kodtak. A lovas hadsereg 5-ször Német- és 1-szerOlaszországban töltötte a telet”'.

"Szerződés vagy külön szövetség: 888-ban Leó csá-szárral. 892-ben Arnulf királlyal. 921-benBerengárral, 924-ben 1. Henrikkcl, 943-banKonstantin császárral. 953-ban Ludolf alemannhggel. 1. Ottó fiával. 965-ben Péter bolgár fejede-lemmel. 970-ben Szvjatoszláv kievi orosz fejedelem-mel. a görögök ellen. 973-ban 1. Ottó német császár-ral."

(Dr. Kerékgyártó Árpád: Amíveltség fejlődése Magyarországon, 1.k.. Bp. 1880. – nem teljes felsorolás)

42

Ebben a fejezetben lényegében együtt találja az olvasó aKézai-tanulmánynak mindazokat il főbb állításait, amelyekkele vitairatomban szembe kívánok nézni. Ily csokorba szedésükáltal teljesebb is lehet az a kép, amelyet a San Franciscóbaszánt írás – a mai külföld történész-világának tájékoztatására ahun-magyar kapcsolat tagadásának magyarázatául történettu-dományunk képviseletében nyújt.

„A magyarság hun eredete fikció éppúgy, mint afranciák trójai eredete vagy a többi közel egykorúmesterséges eredetteória. …a magyarságnak nemvolt sem genetikus, sem történeti kapcsolata a hunok-kal."„A trójai eredet kisajátításáért számos nép verseng(angolok, wells-i brit-kelták. franciák, németek, olaszvárosok), hogy végül elég egyértelműen a franciákkerüljenek ki győztesen."„A hun-magyar azonosság hiedelme a keresztényNyugaton keletkezett a X. században... E hiedelemegyik forrása, hogy a Kárpát-medencében az V. szá-zad után megjelenő, s egyaránt » isten ostoraiként« akereszténységre csapó népeket a szemlélet hajlamosvolt visszamenően is egyazon népnek tekinteni; innenegyebek között az avar-magyar, sőt olykor a hun-avar-magyar azonosság képzete."Másik forrása: .„a magyaroknak Nyugaton elterjedt Ungri (Ungari,Hungari) népnév- formája emlékeztetett az Unni,Hunni névre."„Határozott karaktert ez az azonosítás a Nibelungének hatására és Viterbói Gottfried műveinek (1185,1189) tekintélye nyomán nyert, eladdig, hogy 1200körül a magyarság hun eredete Nyugaton már axió-mának számított."„Nem így a magyaroknál. Igaz, az azonosítás bizo-nyos ideologikus előnyeit már 1200 körül felismerte aPárizsban tanult magyar Anonymus (P. magister). Öfedezte fel elsőként, hogy ha Pannónia egykor Attilarex földje volt, Ecilburg, a Nibelung-énekbeli Etzelell

43

bürge, azaz Óbuda »Attila városa«, a székelyek pedig»Attila király népei« voltak, akkor már csak meg kelltenni a hunok egykor legendás uralkodóját... az Ár-pád dinasztia ősének, s a magyar honfoglalás máris,mint a Pannóniára való birtokjog (mai fogalmaink-kal: történeti .jog) érvényesítése fogható fel. Ám ahun nevet Ö még csak le sem írta, ő még nem merész-kedett odáig, hogy a magyar népet a keresztény Nyu-gat emlékezete szerint oly gyűlöletes hunoktól szár-maztassa"„A magyar honfoglalás ily módon nem volt egyéb,mint a Pannóniába »visszatérő« hun-magyarok jogá-nak érvényesítése."„Maga a királyi udvar még 1250 körül IV. Béla ide-jén is kereken elutasította az Attilával való bárminőkapcsolat gondolatát."„Tulajdonképpen adva volt az ős is, mert ezt osztottaki a magyaroknak a keresztény Európa. Minthogy ahun-magyar azonosság Nyugaton sarktételnek szá-mított, más kombináció aligha jöhetett számításba."„...a kereszténység általános konszolidációja.jegyében az európai közvélemény a XIII. századbanmár végérvényesen lezárt ügynek tekintette Attila és ahunok rémségeit."Humbertlus de Ronlanis elaborátuma szerint az 1274-es

lyoni zsinaton:„a magyarok misztikus hun származásukkal együtt(Huni qui et Hungari) fogadtattak be Európa népei-nek családjába. Ha valaki, akkor Kézai mester jóltudta, hogy immár az európai közvélemény placet.jemellett dolgozhatja ki elméletét."„A Hunor Magor név (valójában az onogur-magyartörténeti kapcsolat persznífikált mondai emléke),amely az ómagyar nyelvben valószínűleg Onou. illet-ve Unor formában hangzott, összecsengvén a hunnépnévvel, csábító lehetőséget rejtett. E körülmény-ben Kézai megtalálta a hun-magyar azonosság cáfol-

44

hatatlan nyugati irodalmi tekintéllyel is alátámasztottbizonyítékát."„Az atmoszféra tehát adva volt. A hazai előzményekis adva voltak P. mester első noha még kissé bátor-talan kezdeményeiben."„Az ő műve (Kézaié) jelölte ki a magyarság helyét ajelzett paradox módon az európai történeti keretben,a középkor történeti világképében."Íme: így: lettünk tehát hunok – egy XX, századi magyar

történész tudós megvilágításában.Első látásra feltűnő viszont az ellentmondás ebben a beál-

lításban. Hol a Nyugat axiomatikus véleménye a hun-magyarazonosság, hol meg a Kézai csinálmánya. Melyik hát a hagya-kozó? Tegyük fel, hogy mindkettő, aztán egymásra visszaha-tottak.

De micsoda naiv elképzelés az, hogy az általános írásbeli-ség előtti korokban, a kolostorok mélyeibe rejtező, s a királyiudvarokban féltve őrzött, kis példányszámú, nálunk példáulmég kizárólag csak latinul írott feljegyzések alakították volnaki százezrek, milliók vélekedését.

A mozgalmas korokban a katonák, kereskedők, követek,tolmácsok, mindenféle utazók, fogolyként, rabszolgaként há-nyódók a való világ igazi ismerői. S a katonák kezén forgóasszonyok, lányok- szegények –, ők aztán el tudják sorolni,meg tudják mondani, ki kicsoda, hogyan beszélt, mit mondott.Einhard, Nagy Károly történésze is egy veterán katonától érte-sül a pannóniai avar gyűrűkről.

A rólunk szóló és számunkra egyik legbecsesebb tudósí-tást is egy saint-galleni féleszű barát elbeszéléséből merítette akorabeli krónikás.

A példákat a végtelenségig lehetne sorolni. Emiatt igengyenge lábú érv az, hogy a Kárpát-medencében az V. századután megjelenő népeket egyazon népnek tekintették. Nemnézték hunnak az innen Itáliába becsapó, betelepülő gótokat,longobárdokat, vagy például az avarok előcsapataikéntCremonát ostromló szlávokat sem. Mivel pedig egyetlen nyu-gati kútfő írója sem állítja azt, hogy azért nézi hunoknak az

45

avarokat és a magyarokat, mert a Kárpát-medencéből törtekelő, alaptalan dolog ezt a vélekedést tulajdonítani nekik.

Szűcs Jenő idézett állításaival témacsoportonként különválasztott önálló fejezetekben kell foglalkoznom. Ezt megelő-zően azonban elengedhetetlen a hunok, avarok, bolgárok, ma-gyarok, főként európai szereplésének bemutatása, a IV. és X.század között, a história, az akkori világtörténelem tükrében.

46

Hunok„Ethele király ugyanis barna színű. fekete és villogószemű, széles mellű. büszke járású, alacsony termetűvala.. Vakmerőségében maga mérséklő. csatákbanravasz és ügyelő. testéhez illő erejű. akaratjábannagylelkű. fegyvere csinos. sátra s öltözete tiszta. ésszerfölött buja is vala... A viselet módjában és alakjá-ban mind maga mind nemzete a médok módját tartjavala."

(Kézai Simon)

Mint hancsik a mzőben áll egy-egy híradó,Amennyire kiáltás ereje hallhatő.És mint kakas, szomszédját ébresztve a falunAdá tovább a jelszót egymás közt a hun

(Arany János: Csaba Trilógia)

„A magyarság sohasem tekintette Attilát és népét aNyugat gyűlölködő szemével, nemcsak a vérrokonsághite, nemcsak a történeti folytonosság tudata tartottavissza ettől. hanem a tényleges strukturális azonos-ság, ami a keletről .jövő törökös .jellegű steppe-népeket. így a magyarokat és a hunokat is összeköti...Attilát és hunjait igazában csak a magyar tudományértheti meg. A nyugati tudomány közömbösségével ésértetlenségével pörbe szállni csak a magyar törté-nettudománynak van és lehet kedve... Ami Tell Vilmosa svájciaknak. az Attila és Csaba a székelyeknek."

(Eckhardt Sándor: A magyar Attila – Attila a mondában – Attila éshunjai. Magyar Szemle Társaság. Bp. 1940., Szerk.: Németh Gyula)

47

Témánk célja és szűkre szabott kerete szerint e bemutatáscsak arra szorítkozhat, hogy a hunok európai hatását felmérje.Nem titkolt az a szándéka sem, hogy eloszlassa azt a hibásfeltevést, mintha a hun nyomokat

„melyek különb-különbféle irományokban Olasz-,Franczia- és Németországban szerteszét vannak szór-va",

kereső-kutató Kézai, egyedül csupán ez országokbeli, illetveantik eredetű átvételeket nyalábolhatott volna fel. Továbbá,hogy a hunnak ismert társadalmi, jogi, hadmozgatási formák isnyugati hatások képződményei volnának. E feltevéssel akárellenkező véleményt is alkothatnánk, a nem is a teljesség igé-nyével itt felsorolt adatok alapján. Hagyjuk azonban a meré-szebb következtetés jogát a hivatásos történészekre, illetve ez-úttal bízzuk inkább az olvasóra.

Azt mindenesetre kijelenthetjük: a magyar történetkutatás,ha tüzetesen felderíti, elámulhat azon az egyenes vonalú foly-tonosságon, amely a IV. századtól kezdve a X.-ig a hunok,avarok, magyarok- némely vonatkozásban a bolgárok – kato-nai és diplomáciai viszonylataiban a ravennai császári udvar-ral, illetve egyáltalán a mindenkori itáliai hatalmakkal szövő-dött. E népek szoros staféta váltásának is beillő történelmitabló egy közös politikai kultúra és örökség bizonyságtevőtükre.

376-ban érkeznek a hunok. A rákövetkező V. század ele-jétől negyven éven át a nyugati Róma szövetségesei. E hata-lom központja, székhelye 404-től II. Honorius császár döntésé-re: Ravenna, Az ő idejében 10 ezer hun lovas állomásozikRavennában. A hunok legfőbb vezetője ekkor Uptár (Oktár), Ehun segédcsapatok, de a későbbiek is, a gótok, a különfélegermán törzsek, zsoldosok ellen védik Itáliát. Thierry (13) avizigótok "hosszú, vérengző vándorlásának" nevezi azt a peri-ódust, amíg e nép Görögországon, Itálián át a déli Galliáig el-jut. E vonulás a római-hun szövetség okozati előzménye.

Több magyar szerző is panaszlóan említi, hogy a hivatalosmagyar történettudomány nem méltányolja eléggé ThieryAmadé, múlt századi francia történész számunkra oly fontoshuntörténelmét. Kétségtelen, hogy Priscos követi jelentésén és

48

Jordanes Geticá-ján kívül csak latin (Prosper Aquitanus ésIdatius krónikája) munkákból merít, továbbá főként latin le-gendák a forrásai: így művéből az igen becses több bizánciforrások hiányzanak.

A "keletről" jött hagyományokból azonban igen nagyrabecsüli a magyar hunhagyományt. Vele szembeni mulasztá-saink részbeni pótlásaként lássunk néhány mondatot össze-foglaló véleményeiből:

„A magyar hagyományok eredeti költészetük és gyak-ran különös felfogásuk szerint a legérdekesebbek.Csudálatosan felfoghatóvá teszik előttünk azon fajokszellemét. melyekhez Attila tartozott, különösen pediga magyar nép, az Európában telepedett hun népségekez utolsó ága szellemét,"„ ... A hun népségek se szét nem szóródtak, se nemfutottak Ázsiába, hanem félelmetes csoportjaikkal,melyek egyesülve egy nagy királyságot alkottak, foly-vást elfoglalva tartották keleti Európát s különösen aDuna völgyét."„… Az első hun birodalom s a romjaiból alakult ki-rályság után Ázsia belsejiéből avar, vagyis előbbvárkun név alatt a hunok egy oldalágát látjuk elő-nyomulni, kik a Dunától északra egy új uralmat, egymásodik hun birodalmat alkotnak, mely az elsővelkiterjedésére nézve csaknem egyenlő, a rómaiak előttnem kevésbé félelmetes, s mely Baján kán személyé-ben Attila méltó versenytársát mutathatja fel. Ez amásodik birodalom, melyet a frankok, bolgárok ésszlávok összességi erőfeszítése rombolt le, egy har-madiknak, a magyar birodalomnak ad helyet, mely-nek alapját a hungarok vagy magyarok a IX, századvégén vetik meg, S mely még mai napig is fennáll."A nyugatrómai-hun szövetség, sőt barátság ismert tényei-

nek további felsorolásában Aetius fontos személyként bukkanfel előttünk. A szövetség fő ápolóját ugyanis a későbbiekbenbenne látják a történészek.

Kezdetben kezesként tartózkodott a hun udvarban, s ittalakulhattak ki jó kapcsolatai így 425-ben 60 ezer hun lovas

49

segítségét kérhette Johannes usurpátor számára. 433-ban azelmozdított ravennai katonai parancsnok, az; akkori legfőbbhun vezetőhöz, Rofhoz (Attila nagybátyja) menekült, s az őhun seregével jutott vissza tisztségébe. A hunok első átkelése aRajnán ugyancsak egy hun-római szövetségben viselt háborúsvállalkozás ezúttal a burgundok ellen, 436-ban.

Rofnak, s később Attilának a ravennai kormányzat adja amagister militum címet. Ezt két okból is teszi: egyrészt, hogymegtagadhassa a királyi titulust, másrészt, legyen valamifélejogcíme az óriási összegű évi adónak, amelyet így fizetéskéntadhatnak a hunoknak.

A hun birodalom dunai határával szomszédos Bizánccalugyan nincs nagy háború, de a határmenti súrlódások minden-naposak. A béke árán küldött adók összegének megállapításamellett a tárgyalások egyik állandó pontja Attila követelése,hogy "mindazon hunok, kicsinyek vagy nagyok, kik fegyvertviseltek, s menekültek a keleti birodalomba, adassanak ki.

Attila bizánci partnerének, II. Theodosiusnak 25 év alatt15 kamarása, miniszterelnöke van, ezek egymást túrják ki ahatalomból, többször saját kezükkel fojtják meg riválisukat.Asszony- és eunuchuralom van Bizáncban. Viszonylag még a443-ban felkerült Chrysaphius tartja magát sokáig, hét eszten-deig. Az ö személyét azért szükséges említeni, mert az ö ide-jében megyei egy tekintélyes követség tagjaként Priskos a hunszékhelyre, a Duna-Tisza közére, s ez útjának gyümölcse máigfelbecsülhetetlen históriai értékű tudósítása a hunokról és At-tiláról.

Visszatérve a nyugati Rómára, a catalanaumi csata az elsőnagy szembefordulás a szövetségesek között. Attila háborúsindoka, hogy a Galliába "szökött" vizigótokat akarja meglec-kéztetni.

„Össze-vissza rabolták keletet és nyugatot"– mondja róluk. De segítségül hívja őt egy Galliából elmene-kült parasztvezér is, Endoxius, nemkülönben a Neckar mellettifrank törzs egyik főnöke. Aetius egy hirtelen elhatározással avizigótok mellé áll, ebből kerekedik a nagy háború.

Az ütközet részleteit kiszínezve ismeri a világ. Azt márkevésbé, hogy a szeptemberben lezajlott nagy csata utáni tava-

50

szon már óriási sereggel Itáliában találjuk Attilát – bizonysá-gul arra, hogy egyáltalán nem ő vesztett –, az üldözőbe fogottellenség fészkében.

Ekkor megy elébe a pápa, a Ravennához közeli mezőre,hogy engesztelje. Akár mondai, legendai csupán ez a találko-zás, akár megtörtént, valóságos eset, nyilvánvalóan egy sza-bályos tanácskozás és alkudozás alkalma lehetett, s a negyvenesztendei szövetségre való tekintettel is, a latinul, görögül jólbeszélő, csak más vallása miatt pogánynak titulált, de nagyvo-nalú és erkölcsi nagyságú Attila, kielégítő ellenszolgáltatástkaphatott a visszavonulásért. Különben is, már a perzsák elleniháború foglalkoztatja, s bár hirtelen halála miatt ez számáracsupán terv maradt, a keleti hunok 454-ben csak megindultakPerzsia ellen, sőt 454-ben kezdődik a hosszú hun uralmatmegnyitó indiai háborúk sora is.

A hun-hatás tényei igen sokfélék Nyugaton, illetve a ke-leti Bizáncban, ahol még a divatot is "diktálták". A bizánciakelöl- hun módra igen rövidre nyírták a hajukat, "dolmányt éslobogós gatyát" viseltek.

A hatalom régióiban viszont meghökkentően nagy hatá-sukról tud a történelem. Nem a központokban állomásozó ka-tonaság ra, tisztjeik, parancsnokaik idegen szolgálatba állásáras kiemelkedő előmeneteleire gondolok.

Azon kell kezdenem, hogy 454-ben (Attila 453-ban haltmeg) Valentinianus császár megöli Aetiust. Állítólag ő magafojtja meg. A következő esztendőben (ez egyben e császár ha-láléve is), a vandál Geiserich feldúlja és kifosztja Rómát. Arégi szövetség emlékeként és szellemében úgy látszik, mostismét szükség van a hunokra.

A történelmi köztudat Attila halálával ugyan éppúgy el-tünteti a hunokat, mint Nagy Károly hadjárata után az avaro-kat, most mégis azt látjuk, hogy az új császár, Nepos – Aetiusutódaként – Attila titkárát, Orestest hívja maga mellé testőrka-pitányának. Nem sok idő múlva Orestes kibuktatja a trónból acsászár, és fiát, Romulust kiáltatja ki a helyére. Ö hát a híresutolsó római császár, az elsőt nevében követő Romulus.

Ezt tudjuk, mert tanultuk a hazai történelemórákon is. Aztviszont már kevesen tudják – Alföldi András említi (14) –,

51

hogy Edekon, Attila unokatestvére római jogszokás alapján,mint szövetséges telepíti be népét az Appennin félszigetre, sfia Odoaker, előbb Loire környéki gall fejedelem, majd Ro-mulus trónfosztása után tizennégy esztendőn át Itália királya.Az itáliai királyság megszervezője tehát a gótokkal szemben, ahun Odoaker lesz. Mígnem 493-ban meggyilkoltatja a gótNagy Theodoriknak, Attila harmadik főemberének, Valamir-nek a fia.

Edekon és fia, Odoaker személyéről külön szólnunk kell.Egy más helyen ismertetjük behatóbban is, hogy Edekon, a kí-sérőként mellé adott Orestesszel követségben járt Attila nevé-ben Bizáncban. Priskos e követjárást részletesen leírja.Edekont (Szabó Károly fordításában Egyek-nek nevezi)Jordanes közlése alapján, hogy "de genere Rogus" (germanis-ták etimologizálása: Rogus – ruggiak – rozsevők – Roggen),germánnak tartották, innen a história korábbi állítása, hogy aRomulust követő uralkodó germán volt. A de genere Rogusviszont helyesen Rug (Rof), Attila nagybátyjának a családfája.

Ezt a nyilvánvaló tévedést nem magyar történész számoltafel. A tisztába tevést Reynolds, R. L;- López, R. S.: Odoacer:German or Hun? c. művében olvashatjuk. (Magyar TörténelmiSzemle -New York—Buenos Aires, 1/1969.)

Az amerikai szerzőpár műve mindenesetre jelzi a tenge-rentúli tudományos világ érdeklődését is e témakör iránt, deízelítő is lehet arra a várható külföldi meglepetésre, amellyel amagyar szerző hun összefüggésekben egyoldalú nézetű írásátfogadhatják majd.

Edekon további sorsa sem ismeretlen: 468-ban esik el aBólia folyó menti ütközetben, a gót Valamir elleni csatában.

A hun törzsszövetségeken az V. században uralkodó négytestvérnek (Uptar, Rof/Ruga/, Ojbars /Ajbars, fehér párduc/,Bendegúz) Rof-i ágán tehát, ha továbbmegyünk, előbb mégHunulfust találjuk, Edekon másik fiát, aki a dobrudzsai (KisSzkítia) töredékek között bukkan fel, majd Jordanes szerint, aBalkánon átvágja magát testvérnépeivel.

S itt fel kell hívnunk a figyelmet, egy a magyar historiku-sok által kiaknázatlan, igen fontos adatra. Jordanes elbeszéliéletrajzában, hogy az Ö nagyapja Kandak alán fejedelem nótá-

52

riusa volt, s egyben közli, hogy Kandak különböző nevű alánnépei az Attila utáni korszakban együtt vannak Attila fiaival, sa velük levő hunokkal.

Thierry a "szétszórtságban" is együtt tartónak, egymásróltudónak állítja a hunokat. Nem közli a forrást, de állítása bi-zonyságaképpen egy 467-ben, valahol Dobrudzsában lezajlotthun tanácskozásról, Attila legkisebb fiának, Ernák-nak(Hernák) ilyen mondatait közli:

„Az akatzirok, saragurok és a Kaukázus s a Káspitenger mellett lakó más hun törzsek éppen e pillanat-ban hadjárattal vannak elfoglalva Perzsia szívében.Nem örültség volna-e még más háborút is kezdenünka birodalommal, s egész lelki örömmel vetni magun-kat két ilyen ellenség karjai közé."Az idézett mondatok után Thierry megjegyzi:„Ernák beszéde azt bizonyítja, hogy a hun nemzetekmagukat folyvást úgy tekintették, mint egyazon nem-zeti test tagjait., régi szövetségük egész kiterjedésé-ben”.Altheim (15) a hunok közri erös kapcsolatról írva említi,

hogy Attila uralma alatt sűrű követjárás volt Sogdaja, Baktiriaés a Kárpát-medencei hunok között!

A hunok európai jelenlétéről az igazi meglepetéssel FehérJenő Mátyás könyvének (16) A hunok a bécsi medencében c.fejezete szolgál. Ezt írja:

„Írásos adatok még 893-ban is megkülönbözte-tik»Hunnia« és »Avaria« tartományrészeket, sőt akremsmünsteri apátaág »Urkundenbuch«-ja egészpontosan az Enns és Pielach közére helyezi a hunoklakta területet." .Az ausztriai Tulln (Bécstől kb. 30 km-nyire) város alapí-

tása Odoaker fiának, Oklan- Thelan-nak tulajdonítható. Ehelység a maradék hun törzsek fővárosa, szálláshelyének köz-pontja volt. Itt húzódott a választóvonal az avarok tartomá-nyától, amint erről Jámbor Lajos (781-840) egyik egyházme-gyei beosztása tudósít. A király rendelete szerint a hunok atullni mezők városkáiban és falvaiban laktak, és tőlük keletre,

53

a bécsi erdők táján már az avar népcsoport helyezkedett el. Ezaz egyházszervezeti megosztás a két nép együttéléséről is hírtad a VIII. század végéről. Az osztrák Vitus krónika szerint isTulln volt ennek az egész résznek a fővárosa, egészen a ma-gyarok távozásáig (1042), s a mai Bécs helyén még egy dara-big ezután is csak az őrgrófok vadászkastélya állt.

Fredegar a hun és avar etnikumot már teljesen azonosítja.Az Enns torkolattól Tullnig terült el az akkori Hunnia, amelymég a IX. század elején is szerepel a német krónikákban ésklastromalapító oklevelekben.

Mindezeket az adatokat ezúttal egy okból kell fontosnaktartanunk: bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy hunok, ava-rok, magyarok összehasonlítására, megkülönböztetésére vagyazonosítására valóságos élőemberek, népcsoportok voltak je-len Európában a IX. században, tehát a honfoglalás idején is.

54

Avarok~

Szólalj, bűbáj.Emlékezz, emlékező,Ne ringj a köden, Csigla-menti táj:kerekedj erdő, Sárta/ló emléke,Hórnak lapálya, nagy esőket nyelő;

(Sinka István: Mesterek utcája, Magvető, Up, 1967,)

„Pipin annyi avart ölt meg, hogy ehhez fogható mé-szárlást ember nem látott, a sáncot bevették és kira-bolták, s ott töltötték az éjt. másnap reggel kilencóráig,"

(Nagy Károly levele feleségéhez)

„...Emberi emlékezet óta nem volt olyan háború,melyben a frankok .jobban meggazdagodtak volna,mert azt mondhatná az ember, hogy ezelőtt szegényekvoltak..."

(Eginhardus. Vita Caroli Magni. Caput XIII. nyomán Thierry Ama-dé: Attila történelme, Pest. 1865,)

„A híres népnek hosszú uralkodásából egy kengyel-vasnál s két-három agynál egyéb nem maradt ránk."

(Hunfalvy: Magyarország ethnográfiája, Bp., 1876.)

..Mai napig így szól a közmondás: .,elvesztek, mint azobrik, hírük, hamvuk sem maradt;"

(A Nestor Krónikából Safarik nyomán közli Hunfalvy, Ethn.}

„A hun-avarok 903 táján elhagyták a keresztény hitetés a magyarok pogány vallására tértek."

(Lazius XVI, századi osztrák szerző, egy 1000-ben írt kútfő alapján:Sebestyén Gyula közlése: Az avarszékely kapcsolat emlékei, 1899.,

Budapest)

55

Szűcs Jenő tanulmánya egyetlen alkalommal szól az ava-rokról. E mondatát bevezető sorait sem lehet fejcsóválás nél-kül olvasni:

„...a magyarság történeti emlékezete a X. század kö-zepén, természetesen ugyancsak bizonyos naiv mon-dai jellegű homállyal. a kazár kaganátusíg (VII-IX.század) nyúlt vissza."A Kaukázus déli oldalán élő szavárd magyarokkal való

intenzív követküldési kapcsolatok, majd még IV. Béla idejé-ben is, a legalább a VII. században tőlünk elszakadt MagnaHungaria-iak felkeresésének ismeretében, ez a "naiv mondaijellegű homállyal" jellemzés lekicsinylésnek is beillik.

Az avarokat a keresztény Nyugat hiedelmeiben említi:„...innen egyebek közt az avar-magyar (sőt olykor ahun-avar-magyar) azonosság képzete."Hiedelem ranglI tudásukért pereljenek a nyugatiak, a

"képzete" kifeiezést azonban mi sem hagyhatjuk szó nélkül.Ez a „sőt olykor", „képzete" fogalmazás ugyan az elbaga-

tellizálás kelléktárából való, de ha nyakon csípjük a „képzet"főnevet, eredeti értelme szerint, azért megvan ám annak erreaz esetre a pozitív jelentése is. A megismerési fokozatok: ér-zet, képzet, fogalom, eszme négyességében ugyanis megelőzia tapasztalás a képzetet, és amint látni fogjuk. nem a naivmondai homályú népemlékezetben.

A magyar. őstörténet-kutatást ma leginkább foglalkoztatóavarkérdés ilyen felszínes és megtévesztő kezelése miatt is il-lik rá leginkább Szűcs munkásságára a "szükségtelenül ho-mályt támasztó, időszerűtlen, korszerűtlen" meghatározás,ahogyan ezt már bevezetőmben írtam.

Az avarok népével két irányban szükséges foglalkoznunk:kik voltak, és meddig mutatható ki jelenlétük a Kárpát-medencében.

Hunfalvy véleményével (17), idézete kapcsán, úgyszólvánkézlegyintéssel végezhetünk. László Gyula új könyve (18) 22máig feltárt avar régészeti helyet ismertet, s anyaguk gazdag-sága alapot nyújt a kettős honfoglalás tényének bizonyításárais.

56

A hunokkal való azonosítást a méltatlanul feledésbe bur-kolt Thury József tanulmányával (19) kezdjük. Végkövetkez-tetése így hangzik:

„Mikor ilyenformán azt tapasztaljuk, hogy a VI. szá-zadtól fogva a XIII. századig 37 történeti kútfő hu-noknak tudja és nevezi az avarokat, bátran megálla-píthatjuk azt az igazságot, hogy tehát a történelemszerint az úgynevezett avarok éppenolyan hunok vol-tak, mint az Európában előbb, ti. 375-453-ig szere-pelt hunok."– Thury jelképesen csak Attila haláláig számítja a jelen-

létet.El kell bírnia e tanulmány terjedelmének a néhány több-

letsort, számláljuk ezért elő a 37 forráshelyet, amely hunoknaktartja az avarokat. Tegyük ezt Bél Mátyás és Pray Györgymunkásságáért is, akikből Thury merít, de meg annak bizony-ságául is, hogy a magyar történettudomány tudatkihagyásaihozhasonlatos példáért leginkább talán csak Kipling bender-loghnépéhez fordulhatnánk.

„I. Menander, 2. Theophylactus Simocatta, 3.Theophanes, 4. Paulus diaconus, 5. Eginhard, 6. Ado,Archiepiscopus Vennensis, 7. Gregorius Turonensis,8. Fredegarius, 9. a Historia miscella, mely a 813.évig terjed, 10. Valafridus Strabó, II. Annales degcstís Caroli Magni (névtelentől Arnulf korában), 12.a Chronicon Marii episcopi folytató.ja, 13.Fragmentium annalium Francorum, 14. Poeta Saxo,15. Chronicon Hepidani a 789. évre vonatkozólag,16. Chronicon Hildesheimense, 17. ChroniconFuldense, 18. Chronicon ex codice Ms. Bedae (BedaVenerabilis megh. 735-ben), 19. ChrotliconMiossiacense: 20. Annales Nazariani, 21. ChroniconRomualdi Salernitani, 22. Sigebel1us Gemlacensis(megh. 1112),23. Goderdius Biterbiensis, 24.Calanus, 25. Dandolo András évkönyvei, melyek1280-ig teljedtlek: de ezeken kívül ilyenek még: 26.Annales Mettenses, 27. Haimo (Gesta Francorum),28. Conversio Bogoariorum et Carantanorum, 29.

57

Annales Sangallonses maiores, 30. Svidas (X. szá-zad), 31. Georgias Pisidas (VII. század), 32. Alcuinus(Epistola ad Caroium Magnum 79-ből). 33.Theodulforleans-i püspök 796-ból, 34. a Vita S.Virgilii szerzője 798-ból, 35. II. Eugenius pápa levele826-ból, ~6. Kegyes Lajos diplomája 823-ból, 37.Ravennai Guido geographus."Íme a keresztény Nyugat "hiedelmeinek" lehetséges írásos

forrásai. Tegyük fel, hogy Szűcs Jenő ezeket nem vette szám-ba, azt azonban már kevésbé értjük, hogy történész kortársá-nak Czeglédy Károlynak Heftaliták, hunok, avarok, onogurokc. (20) 1954-beni írását sem méltatja figyelemre. Nem értenevele egyet? Viszont c dologban Czeglédy a mérvadó szakem-ber, de vele pendül egyet a világtörténelem is.

A Magyar Nyelvben megjelent Czeglédy-tanulmányt csakfontosabb pontjaiban érintjük. Az avarok jellemzésére – töb-bek között – Prokopiust és Szung-jün, kínai buddhista zarán-dokot így idézi:

Prokopius: fehér testűek, rendezett monarchikus államukvan, nem "vad" életet élnek. Nem nomádok. Városlakók.Ptolemaios nyomán: a lovat részesítik kultikus tiszteletben.Perzsiától északra laknak. Nem érintkeznek a többi hun nép-pel. Fehér hunok ők.

Szung-jün: nomád harcosok. Az ég és a tűz szellemétimádják. Buddhisták. – Más kínai forrás: keresztények. Észak-kelet Afganisztánban laknak. Heftal a hyon(o)-k királya.Heftal a hua nevű uralkodónemzetség neve 558-ban heftalitaküldöttség érkezik Kínába.

Az eltérések magyarázatára nem térek ki. Azzal kapcso-latban azonban, hogy a tűz szellemét imádják, s emlékezveAttila udvarának szoros kapcsolatára Baktriával, a tűzimádóvallás központjával, de figyelmezve Kézai közlésére, hogyCsaba "miért is Scythiából nem kapott, hanem a korozminnemzetségből vett feleséget", azaz Baktriából, ide iktatok JókaiMór közlése (21) alapján egy versikét. KözreadtaBálványosvár című regényében. Jegyzetei szerint ezt a köny-vét komoly forráskutatások alapján írta. Ki is jelenti: "amit le-írt, igaz történet". A rigmusoló sorok fiúgyermekek felavatási

58

szertartásán hangzottak el a pogány korban. Gyűjtési helye:Erdély.

A Tűz-isten oltalmazzon,Istennyila meg ne sújtson,Guta, Csoma rád ne lessen,Dobroc, Mirigy meg ne lepjenKék Kelevény ne találjon,Rosz bába ki ne cseréljen,Hopciher rád ne dobbanjon,Koldusfarkas meg ne marjonVahor, rossz szem meg ne verjen,Minden ízed nagyot nőjjen,Mint a vas oly kemény legyen.Nagyobb ember légy apádnál,Ne sírj otthon az anyádnál.Mint ez a tűz oly igaz légy!

Az avarok gondolkodására fényt vethet a bizánci háborúkidejéből. Baján követének kifakadása egy tanácskozáson:

„Ti tanítottátok meg a barbárokat mindenféle hit-ványságra: sohasem jutott volna eszünkbe a békesze-gés. ha veletek a hazugság mestereivel nem találkoz-tunk volna. Hadakozni ugyan nem tudtok, de azértbékében sem maradtok, háborúitok igazságtalanok. aveletek kötött béke szintén csak károkat okoz ne-künk.” (22)Czeglédy további megállapítása: a hua az avarok uar ne-

vével azonos, 460 táján a keleti uar és a nyugati hyon törzs-csoport egyesült és a heftal lett a vezértörzs. A pannóniai ava-rok hasonló nevű uar és hunnai csoportjai úgy szintén hettalitaeredetűek. Theophilaktos Simokatta szerint a türkök mielőtturalomra jutottak volna, először a heftalitákat. azután az ava-rokat és végül az ogorokat győzték le. A vereség után az ava-rok egy része Észak-Kína vidékére menekült, az ogorok né-hány törzse pedig, amely az uár és hunnoi neveket viselte, Eu-rópa felé vette útját

59

Nem említve Theophilaktos vitatott állításait (az álava-rokkal kapcsolatos antik toposzát stb.), az avar-uarok küldött-sége, egy időben a Kínába küldött heftalita küldöttséggel, tehát558-ban megérkezik Bizáncba Az időbeli egybeesés tejesenlogikus: a türk támadás idején mindkét hatalmi központba me-nesztettek küldöttséget, s a Kínába menők útja már hasztalanvolt, mert népük közben nyugatra sodródott. Csak annyit mégerről, hogy a Bizáncba menesztett küldöttséget Sáros (Sarus)(Szabó Károly etimologizálása) nevű alán fejedelem ajánlottabe a császárnak.

Czeglédy tanulmányából még Menandros tudósítása ér-demel figyelmet: a türk kagán, illetve szogd tolmácsa uar hon-nak nevezi a Bizáncban avarnak hívott népet. Az európai ava-rok türk, illetve szogd neve uar hon volt.

A kétféle megítélésre azért az avarok is szolgáltattak ala-pot. Menander ugyanis elmondja, hogy öltözetük az, ami a hu-noké, nyelvük is egy a hunokéval, mivel tolmácsuk e nép ren-des tolmácsa volt, de lobogó hajfonatot viseltek, szalagokkalbefonva, két ágban, s ezt a turkoktól vették át.

A Duna medencébe 562-ben [568-ban] érkező avaroktörténelmének csak a VIII. és IX. századi adataival foglalko-zunk. A kettős honfoglalást érintő népmozgásokról a bolgárfejezetben szólunk.

Thierry Amadé fontos jelentőséget tulajdonít annak, hogyaz avar kagán mellett volt még egy másik fejedelmi cím is, azujgur vagy jugur. E kettős vezetés – szerinte

„a várhunok ugor eredetére emlékeztet bennünket",így„a várhunok szövetsége hihetően az ugorok és a nyu-gati hunok vegyületéből alakult, s így külön képviseletáltal, külön főnökeik voltak. ...Az ujguri méltóság akhán mellé helyezett legfőbb tisztségként maradtfenn."(Az ujgur vagy jugur cím jogi értelmezésére egy későbbi

fejezetben térünk ki.)Az itáliai vonatkozások miatt kell említeni, hogy 671-ben

két hadsereggel Itáliába hívják az avarokat, a Duna medencé-ből odatelepült régi szövetségesüket a longobárdokat segítik.

60

782-ben Nagy Károly országgyűlésén Padernbornbanmegjelennek az avar követek, két legfőbb vezetőjük, a kán és ajugur nevében. 787-ben viszont szerződést kötnek az itáliailongobárdokkal és a bajorokkal, a frankok ellen. E szövetség-hez csatlakozik Bizánc és Dél- is. 788-ban azonban mindhá-rom felvonultatott hadseregüket, így Itáliában és Bajorország-ban a frankok szétverik, Megindul ellenük a nagy támadás.Nagy Károly a Duna mentén, fia, Kis Pipin Itálián át, a Drávafelől támad. A nyolc esztendeig dúló háborúban megtörik ha-talmukat. Be kell hódolniuk s fel kell venniük a keresztséget.

Ez időtől fogva egyházszervezeti kimutatásokból és frank-római politikai események kapcsán tudunk róluk.

A császár beosztása szerint a horvátországi rész azaquilejai érsekséghez, a Dráva és Rába közti rész, a salzburgi,a Rába és Duna közötti – a Duna főmedre ekkor nem a maivolt, hanem a Csallóközt északról átölelő, Kis-Dunának ismertjelenlegi folyamszakasz – pedig a passaui egyházmegyéheztartozik. A két utóbbiról 871-ig vannak hiteles emlékek, a hor-vátországi töredékről utoljára Bíborbanszületett Konstantinbeszél 950 körül, oly módon, hogy "az avarok, akiknek királyaAttila...". Ily módon azt, hogy a honfoglalók Pannóniában ava-rokat találtak, kétségbe vonni nem lehet.

Visszamenve a frank győzelmet követő nyolcszázas évekeseményeire, az Einhard-i Annalesekben az olvasható a 805.év eseményei között:

„Kevéssel ezután a Capcan, a hunok fejedelme né-pétől kényszerítve, megjelent (Aachenben) a császárelőtt és kérte, hogy Sabaria (Szombathely) ésCamuntum (Petronell) közt, mivel eddigi földjein aszlávok betöresei miatt Illeg nem maradhat, adjonneki szállásbirtokot. A császár kegyelmesen fogadta –mert a Capcan keresztény volt, s Theodornak nevez-tetett –, kérelmét teljesítette és gazdagon megajándé-kozva hazabocsátotta... Nemsokára elhalálozott. Ek-kor a kagán egyik főemberét küldötte el és kérelmezteáltala, hogy abban a régi méltóságban sértetlen ma-radhasson, amely a kagánt a hunoknál mindig meg-illette. A császár azt, amit kértek, megadta, elrendel-

61

te, hogy a kagán a hunok régi szokása szerint gyako-rolja az uralmat." (23)A továbbiakban arról értesülünk, hogy 811-ben Nagy

Károly seregei egyharmadát a gyűlölködő avarok és szlávokellen menesztette. Ebben az évben Kanizanki [Kanizauki] avarfejedelem a tudun és a Duna melléki szlávok főemberei meg-jelentek az uralkodó előtt. A tudun méltóság a kazároknál tar-tományi főnököt jelentett. A frankoktól meghódoltatott avarfejedelem címe már ezért a "tudun", ebben a korszakban. –Külön tanulmányozást érdemelne ez az összefüggés a két –kazár és avar – birodalom közjogi egybevetésére, de kettőshonfoglalási vizsgálódásban e birodalmak esetleg azonos né-peinek vagy népcsoportjainak kimutatása végett is.

819-ben részük volt Alsó-Pannónia kormányzójának,Lilldevitnek a lázadásában. – 822-ben követeket küldenek azaix-la-chapelle-i országgyűlésre, majd 811-ben ugyanígymegjelentek a frankfurti gyűlésen, Az ún. Verduni szerződés843-ban, ekkor osztották fel a frank-római birodalmat, szinténemlíti az avarokat.

A nem teljes felsorolásban idekívánkozik még a salzburgiegyházi kancellária feljegyzése 871-ből:

„az avarok még mindig bírják a császártól kapottszállásbirtokot,"A bécsi Naturhistorische Museum őstörténeti osztályán

térképek ábrázolják az avarság osztrákföldi szállásterületeit.Ezek megegyeznek az eddigiekben csupán vázolt településiképpel. Településeik mintegy 20%-a a Dunától le a Dráváig,Száváig osztrák területen, ugyancsak 20%-a a horvát részenvolt.

Lazius (24) osztrák történetírónak a fejezet elejére illesz-tett közlését pedig, hogy.

„903-ban az avarok elhagyták a kereszténységet és amagyarok pogány vallására tértek"– úgy gondolom, nagyon komolyan kell vennie a hazai

történettudománynak.Sinka Istvánnak a „Csigla menti tájira" emlékező versét

rendkívüli históriai fontossága miatt, e fejezet talán legjelentő-

62

sebb részeként, az avarkorszak áttekintésének a végére hagy-tam.

Megvilágítását vezesse be Kézai:„Maradt volt még a hunokból háromezer ember, kik akrimhildi csatából futással menekültek, kik is félvén anyugati nemzetektől Árpád idejéig a Csigla (SzabóKároly Sziklá-ra fonetizálja) mezőn maradtak, s ottmagukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevez-ték."A csigle, csigla szónak nagy turkológusunk, Thury József

(25) járt utána. Véleménye szerint a helynév avar eredet mel-lett bizonyít, mert a csig tiszta török szó. Sejkh Szulejmancsagatáj és Ahmed Vefik oszmán-török szótára szerint "magaságakból, vesszőből font kerítést, sövényt, gátat, töltést, sáncot"jelent, a -la török helynévképzővel pedig olyan avar gyűrű-féleerődöt, amelyet az avarokról szóló hiteles tudósítások bekerí-tett területeknek neveznek. Thury szerint a csiglá-hoz hasonlóképzésű török szavak, a jaj-la (nyári szállás) tuz-la (sóbánya),bor-la (szőlőtermő hely) is.

Ha már most azt nézzük, van-e hiteles tudósításunk azavaroknak a Tiszától keletre való tartózkodásáról, akkor kétilyen forrásunk is van. Az egyik a VII. századi RavellnaiNévtelen, aki dáciai avaroktól beszél, a másik Nagy Károlyéletrajzírója, Einhard (Eginhardus). Nekünk ezúttal ez a hír-adás a fontos. Tartalmilag az a lényege, hogy Pipin, az északifrank sereg vezére a Tiszán is átkergette a még harcoló avaro-kat. Kézai szavai: "félvén a nyugati nemzetektől” s ennek bi-zonysága is, "s ott magukat nem hunoknak, hanem székelyek-nek nevezték", inkább vonatkozhat a frank-avar háború nyolc-esztendős küzdelmeire, mint az Attila-fiak krimhildi csatájára.

A Sinka-vers megvilágítása előtt fel kell elevenítenünkGyörffy György (26) értelmezését. A Veszprém megyei, Mar-cal völgyi Csögle falu helyén véli feltalálni a krónikabeli hun-visszavonulás helyét. Számára azért látszhatott kézenfekvőnekez a magyarázat, mert az tűnt fel neki, hogy a krónikás – fel-fogása szerint Ákos nembéli Ákos mester helyismerete lénye-gében öt dunántúli megyére szorítkozik. Emiatt maradt meg öis következtetései ben a Dunántúlon. A nyugati nemzetektől

63

való meneküléshez azonban alkalmasabb enyhelynek, búvó-nak, elszakadásnak látszhatott a Tiszántúl, mint a frank sere-gek gyomrában lapulható Marcal völgyi Csögle. Különösenhogy tudunk Kis Pipin Tisza menti csatározásairól, s ami ennélmég perdöntőbb, hogy Anonymus a bihari részekről csatla-koztatja az Árpád elébe menő székelyeket.

Beszéltessük Sinka Istvánt. Az idézetten kívül még kéthelyen énekli meg a Csigla patakot:

Hór alatt a Lsigla-menti pusztánárvának lenni van olyan szomorú...

S a nekünk, két, régies, talán törökös hangzású helynévmiatt rendkívülibb másik helyen:

Mumm mezejétől délreKint, Singa-laposán,mily szomorú volt jégsírjában a Csigla...

Eddig az idézetek. Nem érintve a székely eredet jóval tá-gabb problémáját, a Kézai szerinti visszavonulást Sinka IstvánCsigla menti tájára kell tennünk. Ez a hely pedig Bihar me-gyében van, mai román részen, az egykor Nagyszalontáhoztartozó határban. Hór egy dombnak a neve. A térképen feltün-tetett helyek közül Barrnodhoz van legközelebb mind Hór,mind a Csigla mente.

Ezt a véleményt egyéb igen lényeges bizonyítékokkal ismegtámogathatom. A hajdan volt beosztású megye e helyhezközeli déli részén találtam Szék helységet s több változatban,Alsó-Meggyes, Felső-Meggyes, Tagadó-Meggyes helysége-ket, s ezek jelezhetik az évszázadokig fennállt 6 székely nem-zetség egyikének, a Medgyes-ágnak az ittlétét. Kissé beljebb,keletebbre található, a megye közepe táján Székelyhíd nevűhelység.

Bizonyítékunk még Fekete Zsigmond (27) avar gyűrűketfeltüntető könyve is:

„A negyedik avar györ, az Ördögárok... átmegy a Ti-sza bal partjára, s meglehetős és ép darabokban tűnik

64

el Bihar vármegyében a Vörös-Gyűrűs felett OláhSzentmiklóstól éjszakra Nagyvárad felé, keresztbenmetszve az itteni Korhány nevű széles ereket."Ez a Korhány vize az egyik legszebb Sinka-versben szin-

tén megtalálható:

Egyszer volt szépAz anyám tánca,Mikor kendőjét gyepre hányta,A Korhány vizénél Pusztapándon...

A juhászbojtár korában az erek, patakok mentét, alaposo-kat, dombhátakat, hajlatokat be-bejáró Sinka István költészetelehet ma a tanunk a térképeken is valószínű fellelhető táj emúltbeli helyneveire. De nyomós tanú. Versei ismeretébenfelülvizsgálatra is szorulhat Györffy Györgynek Csögle-magyarázata, de feltehetően a székelyek későbbi betelepülésétbizonyító "Székelyszáz" nevű "várjobbágy századokról" valóelképzelése is.

Tisztában vagyok vele, hogy a Kézai által Csigla mező-nek, a Pozsonyi krónikában Sigla mezőnek nevezett helyetmár számosan keresték az elmúlt századokban. így találtak Er-délyben Aranyos mellett Csiga vagy Csigolya bereket, voltak,akik a mai Al-Csik mezejét gondolták a visszavonulás helyé-nek. Verancsics Antal a székelyek letelepedési helyét Erdélylegvégső szögletében tételezte fel, s ezt a helyet Chikmezüneknevezte el. Van Közép-Szolnok megyében is egy Csiglényvagy Cseglény nevű helység, de Sáros megyében is találhatóCigla nevű falu. Az ország ez északi részén is felbukkant ilyennevű falu igen érdekes következtetésre adhat alkalmat, általá-ban az avarok településére nézve, Mert például Bartal Györgyis említ fent Bereg megyében, a Tisza felső völgyébenBajánházát, de Zemplénből is két Baján nevű falut, sőt ugyan-itt egy Abara nevű helységet is.

Az avarok észak-magyarországi települési nyomait jelzőhelységnevek is erősítik azt a több magyar történész által kép-viselt nézetet, hogy avar hadak mentek Árpád magyarjai elébea honfoglalás segítésére, illetve fogadásukra.

65

Bolgárok

„Attila halála után a hunok a Pontus vidékére vo-nultak vissza, itt -a talált népeiemeket megszervezve -új birodal'mat alapítottak, mely hun és bolgár névenszerepel a történeti forrásokban."

(Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása, Bp. 1930.)

„Úgyszólván minden kutató megegyezik abban, hogya bolgárok is a hun törzsek közé tartoztak ...A bolgárkérdés helyes beállításával – úgy látom – kielégítőmegoldást nyerhet egy sokat vitatott kérdés, a hun-magyar rokonság és a hun-magyar monda eredténekproblémája is:'

(Gombocz Zoltán: A bolgár kérdés és a magyar hunmonda. MagyarNyelv, XVII. kötet, 1921. 1-3. szám)

„A legtöbbet mond az uturgur népnév, amelyről tud-juk, hogy a bolgár népnek a neve."

(J. Marquart: Osteuropaische und Ostasiatische Streifzüge, Lipcse,1903.)

A bolgárok „kardra esküdtek, kutyát áldoztak szerző-déskor, hajukat nyírták, vászon csalmát viseltek, mimind részint ó-magyaros, részint törökös."

(I. Miklós pápa (866-ból) nyomán közli Hunfalvy Pál, Ethn.)

„Feje magyar módra volt borotválva."(Liutprand a bizánci bolgár követtől, 958-ból.)

66

Fejtegetésemet Thury József (28) egy megállapításávalkezdem:

„A filológiai módszernek a filológiában van helye,ellenben történeti kérdések megoldásánál csakis his-tóriai módszert lehet és szabad alkalmazni... Egyetlenszónak ilyen vagy olyan megfejtéséből nem szabadegész történetet csinálni valamely népnek, ellenbenvalamely nevet, mely századokon át szerepelt a törté-nelemben, megmagyarázhat maga a történetnek is-merete. Vagyis a történelemből kell megfejteni a tör-téneti nevet, és nem a névből csinálni meg a történe-tet."E véleménnyel cseng össze Németh Gyula álláspontja:„a törzsnevek történeti dokumentumok" (29).Számunkra ilyen különös fontosságú törzsnév, népnév az

onogur-bolgár, mert előtagja azonosnak mondható nemzetközinevünkkel (venger, Ungar, Hongroise, Hungarian stb.), ebbőlalakultnak tekinti ugyanis hivatalos történettudományunk. Azújabb kutatások fényénél komoly létjogosultsága van a hun-ugarból való eredeztetésnek is, aminthogy az onogur ilyenformában is használatos volt a honfoglalás előtti íróknál.

A történelmi eseményekben folyamatosan felbukkanónépnevek nyelvi jelentésének megfejtése már nem pusztántörténelmet reprodukáló filológia. Nézzük ezért a fejezetbenfelvetődő népnevek és személynevek törökből, illetve perzsá-ból való magyarázatát.

Bolgár = keverék, sabir = az útról letérő, eltévedő, bo-lyongó, kazár (kozár) = futamodó, bolyongó (perzsául),(Maszüdi arab író mondja is, hogyakazárokat törökül szabir-oknak, perzsául kazar-oknak nevezik), on-ogur = tíz ugor,kutur-gur = kilenc ugor, utur-gur = hatminc ugor, türk = erő.Ezúttal fontos személynévi jelentés: Kuvrat, Kovrat (több ol-vasatban Kurt) = gyűjtsd össze a népet, Baján = gazdag, a leg-kiemelkedőbb törzsfő megjelölése.

Mindenekelőtt kövessük nyomon az uturgur és kuturgurnépet. Prokopius ír róluk 540 táján, ilyenformán:

„A Maeotis tenger mellékein, régtől fogva hunoklaktak volt, mégpedig egy király alatt. Valamely ki-

67

rályuknak két fia vala, Uturgur és Kuturgur nevű.Ezek atyjuk halála után eloszták a birodalmat, miértis neveikről a népnek egyik része uturgur-nak. másikakuturgur-nak neveztetik máig. ...Idő folytával egyszer,ha igaz a hír, egynehány hun (kimmer) ifjú vadász-gatván egy szarvas ünőt, akár neki tüzesedve, akáristeni végzettül hajtva, üldözé. Az előlük futván, atengerbe ugrék, s az ifjak folyvást követék a tengertúlsó part.iáig, ahol az ünő hirtelen eltűnt... Hazatér-vén elmondák, hogy a tenger meggázolható, s a hunnép azonnal fegyveresen átkelvén a túl lakó gótokraesék." (30)Az a különösen fontos ebben a mondában, hogy azonos

Priskos rétornak az Attila hunjairól írt eredetmondájával, dehasonlatos a magyar szarvasmondához is. (Még senkinek semtűnt fel az, hogy embernek veszélyes, nehezen járható helye-ken – nádasok, zsombékok, ingoványok s ilyen hely lehetett aMaeotis vidéke is – igen sokszor csak a finom ösztönű és ott-honos állatok járnak biztonságosan, ezért csak az ő nyomuk-ban mer eligazodni az ember. Ebben is rejlhet aszarvasmondák valóságmagva.)

A kutrigurokról az 550-es években hallunk. A gepidákatsegítik a longobárdok ellen. Ugyanez időben Bizánc egymásellen bujtogatja a két testvérnépet, a kutrigurokat ésutrigurokat. Az előbbiek királya ekkor Zabergán kán (= szabirkán). Vele kapcsolatban Moravcsik Gyula (31) idéziMutafciev bolgár történészt: a

„perzsa király mellett magas rangban szolgáló,heftalita Zabergan, mind pedig a kuturgur Zabarganhun volt, minthogy a heftalita és kuturgur nevek egy-aránt hun néprészeket jelölnek".Ne döntsük most el azt, hogy a két Zabergan azonos sze-

mély-e, az azonban tény, hogy a Duna mentén megjelenő ava-rok (562) útjukban bekebelezték a kuturgurokat ésuturgurokat, s ez időben az avar fejedelem neve Zabergan volt.A Zabergan szó jelentésére egyébként dr. Bendefy László ér-telmezését tekinthetjük helytállónak: nem személynév, hanemméltóságnév. (B. L.: Magyarság és Közép-kelet, Bp. 1945.)

68

Hogy pedig az avarok politikailag mindkét népet képvi-selték, arra bizonyíték, hogy Bizánctól, jogutódként, mindaztaz évi adót kérték, amit emezek korábban kaptak. Azzal a hír-rel együtt pedig, hogy "A hunok visszaszerezték a régi Hunni-át", Paulus diaconus, illetve Menander azt is közli, hogy "tíz-ezer kuturgur rontott be Dalmáciába".

További adalékként – a most zajló kettős honfoglalás vi-tához is figyelemre méltó Thierry Amadé közlése, hogy

„az avarok a visszamaradt három törzset(tharniákok, kotzagerek, zabenderek) követeik útjánmagukhoz csalogatták";s hogy„600-ban a Volga partjairól egy csapat bolgár lovas-ságot hívtak.”A keletről való folyamatos beköltözésre így több megbíz-

ható hírünk van. A hatszázas évek első harmadából – felébőlegyébként nagy nyugatra áramlást indíthatott meg a bizánciakirtóháborúja (622-23-ban) a tűzimádó vallás központja,Baktria ellen. Lerombolták a templomokat, leölték a papokat,a népeket arra kényszerítették, a szent tüzek köré terelve őket,hogy azokba beleköpjenek. E vallásháború is magyarázhatja aperzsákkal szövetségbe lépő avar Baján kán meg-megújulónagy háborúját Bizánc ellen.

Az onogur-bolgárnak nevezett nép történetének tömörösszefoglalását a legkitűnőbben Gombocz Zoltán (32) írásábanolvashatjuk. Tőle tudjuk – mások mellett –, hogy a bolgár tör-ténet ősforrása: Theophanes Isauros (+817-18) és Nichephorospatriarcha (+829) legendás elbeszélése Kuvrát kán öt fiáról. Akét szerző közös forrásból meríthetett. (Nagy Géza (33) szerintKuvrát annak a hun fejedelemnek, Organának az unokaöccse,aki 619-ben a hun előkelő emberekkel együtt a keresztény hit-re tért.)

A Kuvrát-monda:„IV. Konstantinos császár idejében (668-685) Nagy-Bulgária fejedelme, Kuvrát, halálos ágyán öt fiánaklelkére kötötte, hogy egymástól el ne váljanak, s azősi földet el Ile hagyják. Az első szülött Baján (Bat-Baján) ott marad, de a második szülött Kotrag (a

69

kutrigurok képviselője) népével együtt átkel aTanaison (Don), a negyedik (neve nincs megemlítve)átkel a Dunán s meghódo! a pannóniai avarokkagánjának. Az ötödik fiú eljut Itáliába, s a Ravennamelletti Pentapolisban telepszik le (679-ben). A har-madik fiú, Asparuch (Isperik) a Pontus és a Duna kö-zé eső szögletbe vonul vissza."Az elbeszélés a bolgárok ötfelé szakadását kapcsolatba

hozza a kazárok hatalmának felemelkedésével.E nagyarányú népmozgáson is alapulhat László Gyulának

(34) a magyar régészet nevében is elhangzott véleménye:„Új nép betelepedésével kell számolnunk az avarkormásodik felében... A griffes-indások a késői avarkor-ban jelennek meg. A VII. század vége táján új, nagytömegű nép költözött keletről a Kárpát medencébe.Számolnunk kelta VII. század vége táján egy nagy-arányú honfoglalással."Most pedig egy igen érdekes, sőt fontos magyarázatra kell

felhívnom a figyelmet. A dolog a bolgárok egy száz évvelelőbbi, 580-as évekbeli vonulásával kapcsolatos, de közvetlenmagyar összefüggése is van.

Már Gombocz Zoltán is említi azt, hogy Ephesusi János582 körül egy mondát közöl, amelyben Bulgharios ésKhazarig testvérpár, bolgár-kazár testvérnemzet őseként sze-repel. Többről azonban Gombocz nem szól.

Ez a "mondai jellegű”. adat viszont komoly históriai bá-zissá vált azóta, hogy J. B. Chabot egy Edessában előkerültkézírásos feljegyzés alapján (1900-1910) közreadta SzíriaiMihály pátriárka krónikáját, Chronique de Michel le Syrien,Patriarche Jacobite d' Antíoche címen (1928), illetve ugyaneztkiadta latin és eredeti szír nyelven E. W. Brooks (1935-36-ban). Szíriai Mihály a Peskin kolostor apátjaként halt meg1199-ben. Adatainak forrása Ephesusi János hatkötetes egy-háztörténete volt.

E fárasztó bevezetés után az a lényeges, hogy Altheim(35) az avarok, bolgárok, kazárok, illetve a magyarok részbenikapcsolatát e szír krónika egy közlésére építi. A kritikus szö-vegrész- kihagyásos közlésem ben – így hangzik:

70

„Ebben az időben jött ugyanis három testvér belsőSzkítiából, harmincezer szkítát vezéreltek, 65 napjavoltak úton az Imaón-hegyek (Észak-Irán) hágóitól. Afolyók miatt télnek idején jöttek, elérték a Tanaist,amely a Maeotisból kilép és a Pontosba ömlik. Amintelérték a rómaiak határát, közülük az egyik, név sze-rint Bulgarios, 10 ezer emberével elvált testvéreitől,átlépte a Tanaist a Duna folyó irányában, melyugyancsak a Pontosba folyik. Maurikioshoz küldött, skérte, adjon földet néki, ahol laknék, s ennek fejébennépével a rómaiak segédcsapatává lesz.A császár adta néki Felső- és Alsó-Moesiát, valamintDaciát... A maradék szkíták azonban, a másik kéttestvér, az alánok földjére mentek, amelyet Bersylia-nak neveznek, oly területnek, melynek városait a ró-maiak építették. ...A (Moesiában és Dákiában lakó)Bulgárok és a Puguráyé-k, akik (Bersilya városainak)lakóit alkotják, idővel keresztényekké váltak. Amint azidegen nép ezt az országot (Bersilyát) elfoglalta, ka-zároknak nevezték őket az idősebb testvér neve után,akit Kazarignak hívtak. Ez a nép erőssé vált, s kitere-bélyesedett."Nem fordítottam le, s nem idéztem a szír krónikából azt

az időbeli egyezéshez szükséges részt, hogy a bizánci fürdő-helyet, Anchialost éppen megszállva tartó avar kagán ajándé-kot küld a hátában közeledő Bulgariosnak, hogy kedvét nyerje,s útjából eltérítse. Ez az időpont 582 körül van.

Hogy jönnek mindehhez a magyarok? Altheim szerint akövetkezőképpen helyesbíti Bíborbanszületett Konstantinközlésének, paleográfiai okból tévesnek tartott olvasását, azt,hogy a magyarok a kazárokkal "három" évig laktak együtt, eszámot "háromszázháromnak" veszi, levonja a 889-es évből(Regino, prümi apát ebben az évben .jelöli meg a kazároktólvaló elszakadást, az Etelközbe vonulást), így az 585-ik évetkapja, vagyis Kazarig és a meg nem nevezett harmadik testvér(ő képviselné a magyarokat) Alániába érkezésének körülbelüliévét.

71

Mindezeket azért is tartottam szükségesnek említeni, merthazai szakirodalmunkban nem láttam nyomukat. Még csakannyit: J. Marqual1 és K. H. Menges, s velük egyetértésbenAltheim a kazárok, s így a három testvér eredeti kiindulásihelyét Dagesztán vidékére teszi.

Történeti forrásértékű közlésnek kell tekintenünk tehát,már jóval Asparuch bolgárjai előtt, bolgárok érkezését Daciá-ba is. Ezt az adatot erősíti a már idézett Thierry. aki 600-bóltud tízezer bolgár lovas érkezéséről Baján avarjaihoz. Vala-melyik csoport érkezése bizonyos, de mindkettőében sem ké-telkedhetünk.

Egészében véve a középkori források a VI. század köze-pétől már két Bulgáriát ismernek, a pontusi vagy dunai és akaukázusi vagy volgai bolgárokét. Ez utóbbi az Anonymusemlítette terra Bular, ahonnan Taksony vezér idejében, a mo-hamedán hit felvétele után, jelentős bevándorlás volt hazánk-ba. E bolgárok szomszédságában talált rá Julianus barát az el-szakadt magyarokra, s e bolgár nép utódainak tekinti a tudo-mánya csuvasokat. A magyar nyelvészet és őstörténet egyikalapvető tételét pedig éppen a csuvas nyelv alapján fogalmaztameg 1871-ben Budenz József:

"a magyar nyelvben nagy számmal vannak régi törökjövevényszavak, a csuvassal mutatnak egyező hang-tani sajátságokat, tehát az ócsuvasból valók," (36)Németh Gyula szerint, mivel a mai csuvasok a régi volgai

bolgárok maradványai, "ócsuvas" helyett „bolgár-török" jöve-vényszavakról kell beszélnünk,

A dunai bolgárok Asparuch vezetésével 679-benMoesiában leigázzák a szlávokat, s a IX-X. század folyamánbeolvadnak nyelvükbe.

A Duna menti bolgárokról fontos históriai adat a 680. évi:ekkor telepednek át a Dunától délre. A Nagy Károly általmegtört avar uralom gyengeségét Krum alatt használják ki805-ben, részt vesznek az avar állam felosztásában főségük alákerült a Duna-Tisza köze egy része s Erdélyben a Marostóldélre elterülő terület. 827-ben a Dráván felhajózó csapataikPannóniában lakó szlávok ellen harcolnak, főnökeiket elűzik, sbolgár kormányzókat rendelnek fölébük.

72

A magyarokkal való szövetségükről 836-ban van adatunk.Magyar csapatok segítik őket makedón hadifoglyaik lázadásá-nak leverésében.

A leginkább ismeretes magyar-bolgár hír (a 894. évből) agörög szövetségben Árpád fiának. Leventének egy kisebb egy-séggel való hadi vállalkozása a nem sokkal előbb trónra lépőSimeon cár ellen. Van történészünk. aki e csatározást már agondosan megtervezett honfoglaló hadjárat, a második bejö-vetel egyik sikeres szárnyvállalkozásának tekinti.

Hunfalvynak és követőinek a magyar hunhagyomány ere-detiségét, keletről hozott voltát nullifikáló véleményévelszemben századunk tízes-húszas éveiben erős ellenbizonyíté-kot kaptak történészeink, nyelvészeink a Mikkola finn nyel-vész által 1913-ban megfejtett óbolgár vagy előbolgár fejede-lemlistában. Ez a rendkívül becses históriai értékű dokumen-tum is beszédes bizonyíték arra, hogy hiába bukkan fel bár-mely perdöntő adat is a múlt homályából, ha a történészszemlélete mereven, éppen dogmatikusan más irányú, s ezt fi-gyelmen kívül hagyja. Ez történt ez esetben példáulHunfalvyval, aki Jireček, Geschichte der Bulgaren című művétidézve, már szól arról, hogy Hilferding a magyar nyelv segít-ségével kísérelte meg a szöveg megfejtését, ám érdektelenül.nem füleli le az izgalmas nyomot.

A bolgár fejedelemlista két részből áll. Az 515 évet fel-ölelő első része, a hajukat hun módra viselő, a Dunától északrauralkodó fejedelmek nevét, uralkodási, illetve életévét tartal-mazza. Helyesebben, ahogyan én látom, gondolom, a nemzet-ségek szerinti uralkodási időt, így Avitohol 300. Irnik 150.Gosztun 2 stb. Elképesztően szemnyitó izgalmú az év neve,megnevezése: „lét", Altheim mindenesetre így idézi, s úgy kelltekintenem. hogy azonos mai szavunkkal, Gosztunt negyedik-ként Kurt, ötödikként Bezmer követi. Az ötből négy a Dulo-ház tagja, Gosztun a Jermi nemzetségből származik (Nagy Gé-za közlése). A Dunától délre uralkodók névsorát Aszparuch(Isperik) nyitja meg, s Umer zárja 767-tel.

Az 515 éven belüli időről Gombocz Zoltánnak van eliga-zító magyarázata: (37)

73

„Irnik például a kígyóév kilencedik hónapjábankezdte meg uralkodását, s Attila halála-éve éppen(453) kígyóévre esik. Ha e meglepő időrendi egyezés-sel még párhuzamba állítjuk Jordanes értesítését,hogy Attila fia »Hernic« népeivel Besszarábiába vagyDobrudzsába vonult, valamint a magyar hun-mondaCsaba-motívumát, alig lehet a Csaba-monda reálistörténeti magvát kétségbe vonni."Gombocz következtetése már hun-hagyomány fejezetünk

bizonyítékaiba vág, itt csak azt emeljük ki, hogy az 515 évből453-tól számítva, 215-öt kell vennünk, így Aszparuch uralko-dási évének kezdetét 668-ban kapjuk meg, az ő Dunától délrevonulási éve pedig a 679-680-as év. Avitohol neve, amely nemazonos Attiláéval, idézte elő a legtöbb fejtörést (ebben érdeke-sek Pritsak magyarázata, sőt Altheim vele vitázó érvei is).

A "kígyóév" még megvilágításra vár. A két XVI. századi,moszkvai és pétervári gyűjtelékes kéziratból előkerült fejede-lem listán, amely eredetileg oszlopra írt görög szövegű volt,kettős időszámítás van, hun-törökös állatjegyes és keresztény.Ugyanígy kétnyelvű és kettős időszámítású a 907-ből szárma-zó catalari, valamint a kalugericai felirat is.

Rendkívüli módon hasonlatos e feliratokkal a perzsaszasszanida királykönyv (kezdődik Nagy Sándor babilóniaifoglalásával és az Ardaser uralkodóház felemelkedésével mintúj periódussal), szintén egymás mellett párhuzamosan vanmeg a tizenkét éves beosztású állat jegyes évjelzés, a mágusokidőszámítási módja és a már érvénybe lépő keresztény évszá-mítás. (38)

A nemzetközi turkológus világot lázba ejtő fejedelem listafontosságának tudatában furcsán hat egy magyarul is megje-lent Bulgária története című könyv (39) szerzőinek e meg-jegyzése:

„Az első kánokról – Avitohol és Irnik kánokról szólóközlések legendás jellegűek". az egyiket (a lista elsörészét) Aszparuch idejében írták, aki a krónikával di-nasztiáját kívánta dicsőíteni..."Mintha csak összebeszéltek volna a Kézait "dicsekvésé-

ért" is pellengérre vonó Szűcs Jenövei. Kézainál a sugallt ma-

74

gyarázat a reneszánsz hatás, bár hol van az még ekkor nálunk,itt még magyarázat sincs, csak a feltételezett emberi esendő-ségre való célzást kapjuk.

75

Magyarok

„A magyarok .rendkívüli módon tisztelik a tüzet: a vi-zet és a levegőt tiszteletben tartják, a földnek pedigénekeket zengenek: azonban imádják cs Istennek ne-vezik csakis azt. ki a mindenséget teremtette és annakáldoznak lovakat, ökröket és juhokat.'.

(Theophylactos Simokatta: Histor. L., VII, C, 8.)

„A magyarok bátrak., jó kinézésűek, és tekintélyesekRuházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverze-tük ezüsttel bevont, fényt kedvelők.'.

(Gardezi perzsa író, 1050 körül)

„Ebhard gróf kiválogatta magának illetőségét, azarany nyakláncokból. Melyekkel nyakukat ékesítik saz arany csengetyükből, melyek ruházatjuk alját be-szegik, három font aranyat templomi ékességekkészitésére ajándékozott.”(Régi bajor krónikábóI. a Lech-parti vereség után az ebersburgi

erősségbe hurcolt. ékességeiktől megfosztott foglyoktól elvett dol-gokról: Szalay László Mg. Tört.)

„933-ban. Merseburgnál a lovak díszítményei terhük-re voltak"

(Liutprand)

„Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják amagyarokra. kivéve mindkét nem szemérmének meg-fertőztetését. melyet otthon úgy, mint a táborban ke-rültek.'.

(Bonfini)„Augsburgnál 955-ben a magyar vezéreket felakasz-tották, a többi foglyokat vízbe fojtották. megégettékvagy elevenen temették el”.

(Szalay: Mg Tört.)

76

„Az Európába conult vad magyarságot. kelet e neve-letlen gyermekét. Európa gyámsága alá vette."(Dr. Eduard Rösler: Zur Kritik aelterer ungarischer Geschichte.

Troppau l860.)

A hun-magyar rokonságnak „mind a nyelv, mind atörténettudomány egyaránt ellene mond” „A régi po-gány írás ténye ábránd,"

(Dr, Eduard Rösler: Id. mű.)

„Honunkba költözésünk előtt alkotmányunk volt..közügyeket nemzeti gyűléseiben a község intézte, tör-vényeket a község hozott, a vezéri hatalom a bíróitólel volt különítve."

(Dr. Szabó Károly: A régi székelység. Kolozsvár. 1890.)

„Őseink földrajzi elhelyezkedése kizárja, hogy a ma-gyar őstörténelem össze ne fonódott volna a hunoktörténelmével."

(Nagy Géza: Honfoglaló őseink. Ethnográfia. 1894.)

„Egy kivétel van az elvándorlás szabálya alól, a ma-gyar! A többi elhelyezkedése ma is megfelel a nyelv-rokonságból kikövetkeztethető kapcsolatnak."– A magvar törzs „elfogadhatatlan, hogy finnugor,mert finn-ugor törzs nem lehetett hódító. többségbenlévő török törzsek között."

(Gr. Zichy István: Magyar őstörténet. Magyar Szemle. 1939.)

„…a magyarságnak nem volt sem genetikus, semtörténeti kapcsolata a hunokkal,"

(Szűcs Jenő: Kézai-tanulmány)

77

Hun, avar és bolgár fejezetem lényegében ismeretterjesztőjellegű volt. Úgy véltem, e fejezetekkel tartozom a tájékozta-tásra szoruló olvasónak. Az majd mondanivalóm egészébenlátszik meg igazán, hogy a bennük felsorakoztatott adatok,megállapítások valójában a legvitatottabb pontok megvilágítá-sát szándékolják.

A magyarokról szóló fejezetben – viszont immáron ker-telés nélkül – színt kell vallanom, vajon az volna a célom,hogy a hun-magyar rokonságot bebizonyítsam? Ugyanígy azÁrpád-ház Attilával való rokonságát? E két, egymástól füg-getlenül is lehetséges viszonyt, amelyeken külön-külön ésegyüttvéve, a mai magyar történettudomány hivatalosnak istekinthető képviselői legjobb esetben is csak mosolyognának?

A mindenáron való bizonyítás természetesen legalábbolyan hiba volna, mint Szűcs Jenő kételyek nélküli, szélsősé-gesen tagadó álláspontja. Az apokrif iratok sorsát szenvedő,ellenbizonyítékú művek felmutatása azonban – úgy gondolom– kellően elégséges eredmény az én számomra, legalábbis amereven tagadás alaptalanságának a cáfolatául. ÚgyszinténSzűcs írásának szembesítése a hazai olvasóval, a nyilvánostettenérés lehetősége, hogy a história lényeges dolgaiban azértmégsem szabadna a nemzetközi szak fórumokat ily egyoldalú-an tájékoztatni. Ha mondhatni „nemzeti" érzékenységem a maiolvasók számára érthetetlen, históriai elemzéseim és állításaima szakembereknek semmitmondók és értéktelenek, akkor per-sze akár okvetetlenkedőnek is bizonyulhatok. Nem érzemazonban, hogy rossz úton járnék, mert ha másért nem is, a le-hetséges és kívánatos szintézisért, érdemes a másik, sőt – bi-zonyításaim szerint – a nyomósabb véleményeknek is nyilvá-nosságot juttatni.

Amit ma magyar őstörténetnek ismerünk, az lényegébenegy százesztendős bizonyító és vitaanyagnak kellően egységbenem fogott halmaza. Sommásan szólva, egy finn-ugor nyelvé-szeti és egy jobban történeti szempontú turkológus irodalom.Az előbbi inkább a mindenkori katedra-birtokosok. a tudomá-nyos intézetek sáncain belüliek, sőt mondhatni a politikailag is„erdő felől állók" (ez elsősorban a monarchia korára érvényes)táborát jelenthetné, az utóbbi a kivert helyzetű mezei hadakét.

78

A két álláspontot történelmünk e századi kegyetlen viharai lé-nyegében kifárasztották, ma amolyan "ökumenikus" viszonyvan közöttük, mint katolikusok és protestánsok között.

A hasonlatnál maradva, ennek az "ökumenizmusnak" aképviselőjét napjainkban én Györffy Györgyben látom. Egy-egy következtetésében ő esetenként turkológusabbnak bizo-nyul még a szenvedélyes apostolelődöknél is, emellett funda-mentálisan finnugrista. Erre vall például, hogy isten szavunkatIstemi türk kagán nevéből magyarázza. (40) Káromkodásbanmég csak el tudnám ezt képzelni, a 60-70 esztendős türk ura-lom visszhangjaként – ahogyan mondjuk a hódoltság korinyársat jelentő török "lofat" szó is eléggé kifejezően fennma-radt. Ámde miért neveznénk mi egykori türkhódoltak Istemirőlaz Istenünket, amikor a hódoltató népe sem tette ezt; a türkökistene türktengriszi volt; a későbbi, törökös kazár uralomban isa főisten neve tengri-kan. Kizárt dolog, hogy egy hódító sze-mély neve istennevünkké válhatott volna.

A szerződések kötésekor a kutyára esküvés módja is ép-pen azt jelentheti – erről szintén Györffynél olvashatunk (41) –, hogy igen komolyan vehették a magyarok, nem keverték belea hadi szerencsével is forgandó sorsú fogadkozásaikba sem.Hasonlóan a régi görögökhöz:

„Sokrates is kutyára, lúdra, platánra szokott esküdni,hogy ne az istenekre esküdjék"írja Philostratos. Ilyesfélét állít Aristophanes is a Mada-rakban:„Hajdan nem is esküdtek az emberek csupán a mada-rakra..."(Arany J. ford.)A görög esküvési mód magyarázatát tartalmilag talán

őseinkre is elfogadhatjuk:„A lúdra, kosra, kutyára való esküvést a PlatónApologiájához maradt scholionok szerint (22 A)rhadamanthosi eskünek nevezték a görögök. Állítólaga krétai Rhadamanthys az istenek nevével való gya-kori visszaélés miatt rendelte volna el, hogy a ma-gánesküben inkább állatneveket használjanak."(Réthey-Prikkel Marian közlése.)

79

Természetesen kézenfekvő a kettébe hasított kutyára, far-kasra esküvésnek a szertartáson belül az a jelentése, hogy ígylakoljon az a fél, amelyik a megállapodást nem tartja meg.

E magyar-hun ügyben vitézkedő írásban szólaltassuk megAttilát is az "isten-dolgokban". Callimachos (42) szerint apadovai amfiteátrumban öt ünnepi versben köszöntő s ebbenőt Mars hadisten fiának nevező – Marillusra ilyen szavakkalfakad ki:

„Hogy jutott eszedbe, te szerencsétlen, hogy az embe-rek és az istenek világát egymással összekeverd?Hogy lehetnék én Isten fia, amikor embernek szület-tem? – te esztelen! A te ostoba hízelgésed a legrútabbistenkáromlás..."A finnugor és törökös (turkológus) szemlélet végre vala-

hára való komolyegybevetését László Gyula is hiányolja:„Németh Gyula A honfoglaló magyarság kialakulásacímű alapvető könyvében úgyszólván minden adat –méghozzá nyelvi adat – a törökség felé mutat, tehátegyezik a történelem és a régészet bizonyságaival: deennek ellenére kísérlet sem történt benne Árpád ma-gyarjai finnugor voltának kétségbevonására." (43)A türk törzs, mint egy a sok közül, ismeretlen volt még az

550-es évek előtt. 552-ből tud róluk először az írásos világ,amikor törzsfőik, Bumin és Istemi vezetésével megdöntik azsuan-zsuanok (ázsiai avarok) uralmát. Bumin utódai a keletitürk birodalom, Istemi-é a nyugati türk birodalom kagán_iailettek. Ezek a türkök is azonban hunfajta nép. Az Orkhon fo-lyó mellett 734-ben emelt egyik, a Kül-tegin kagán emlékéreszentelt felirat négy szövege közül a kínai nyelvűben az áll,hogy a kínai udvarnál Kr. e. 71-ben, ill. Kr. u. 55-ben látoga-tóban volt hun vezetők (san-.jük) Kül-tegin ősei voltak. AzIstemi és utódai birodalmába 60-70 esztendeig tartoztak bele atörténettudományunk által onogur néven számon tartott ma-gyarok.

Ez volna hát az egyik "törökös" kapcsolatunk?Eleve az viszont az onogur, később onogur~bolgár szö-

vetségbe való beletartozásunk. Az onogur-múltnak a hazaiirodalma elsőrangú. Az onogurok történetéhez című, 1930-ban

80

írott Moravcsik-tanulmány (44) valóságos tudományos kincs.Szerzőjét az indította a megírására, hogy reá bukkant a bizánciAgathon diakónus egy teológiai értekezésében a 713-as évbőlarra a mondatra, hogy Philippikos Sardanes császár (711-713)

„...volt az oka a szomszédos nép, az unogurbolgárokközvetlenül akkor történt támadásának, mely aThrákiában levő keresztények foglyul ejtésévei és mé-szárlásával járt..."(Csak közbevetőleg: a bolgárok miatt – már a közvetlen

görög utókortól – olyan megítélést és jelzőket kap ez aBardanes császár, mint halála után Liutprand diaconus, longo-bárd történetíró írásában a magyarok segítségével 896-bancsászárrá lett Arnulf:

„Átkozott legyen örökre a nap, melyen egy nyomorultember alávalósága annyi népre szerencsétlenségethozott... a tetvek ették meg; gyalázatos halála amennyei bosszú csapása... stb." (45)A hasonlat arra is példa, hogy a pogány bolgárok és ma-

gyarok végül általánosan fennmaradt gyűlöletes megítéléseeredetileg csak az egyházon és a császári, királyi udvarokonbelüli pártos álláspont volt, a másik, ugyancsak keresztény, deemezekkel szövetséges csoport bukása vagy elbuktatása utániellenvélemény.)

A Moravcsiktól idézett mondatban az "unogur-bolgár"(onogur) megnevezésnek van elsőrangú fontossága: a 713. év-ben még kortársként élő Agathon "onogur" néven ismerte abolgárokat. Ezzel vág egybe az orosz Nesztor-krónika is: abolgárokat fehér ugri-knak, a magyaroknak gondolta népet pe-dig fekete ugri-knak nevezi.

Az onogur-népnévnek a kezdetektől való felbukkanását,éppen csak érintve az eseményeket, ilyképpen láthatjuk:Priskos rétor egy töredéke említi őket első ízben, olyan össze-függésben, hogy 463 táján a saragurok (fehér ugorok), azurogok (ogurok) és az onogurok követeket küldtek Bizáncba,miután eredeti lakóhelyükről kiszorították őket a szabirok,akiket viszont az avarok űztek el. Priskos tudósítása arra anépmozgalomra vonatkozik, amely az Attila halálát, vagyis anyugati hun birodalom bukását követő években keleten lezaj-

81

lott, s amely talán egyenes következménye volt az európaieseményeknek – írja Moravcsik Gyula.

Priskos e hírét megelőzően egy örmény forrás ugyan mára IV. századból említ egy Honagur nevű hunt, de ez legfeljebbannyit bizonyít, hogy az onogurok egyes töredékei, amelyekbeletartoztak a hun birodalom kötelékébe, már korábban is el-sodródtak a Kaukázus vidékére. (Az Attila-kori hun törzsszö-vetségbe tartozás magyarázhatja azt is, hogy kétszáz évvelIszperih bolgárjainak vonulása előtt már 482-ből is találhatókbolgárok a Balkán félszigeten, bizánci szövetségben.)

A következő tudósítás: Zacharios rétor (550 táján haltmeg, írását 569-ig folytatják) szír nyelven írt munkája ismétegyütt említi a három népet, de velük együtt a szabirokat ésavarokat is. A szabirok már 515-ben a Kaukázustól északra ta-nyáznak. A század közepén az avarok is ott tűnnek fel.

A három nép közül – saragurok, urogok, onogurok – a to-vábbiakban már csak az onogurokról vannak hírek. Jordanes550-ben írt Getica-jában felsorolja a Fekete-tenger északipartvidékén lakó népeket, nyugatról kelet felé haladva, s utol-sóként említi az onogurokat, Hunuguri néven.

Mivel Mommsen a Jordanes szövegében hunuguri,uniguri, hunuvari, hunu és hunugiri variánsokat is talált, idéz-zünk Jordanesből:

„A hunugarok pedig, akiktől sok bátor nép félt már, anyestbőrök kereskedése által is ismeretesek; azok elsőlakása Szkítiában a Maeotis mellett, második lakásukMoesiában, Daciában, harmadik pedig ismétSzkítiában volt, a Fekete-tenger felett."Ez a lakhelyfelsorolás időrendben is teljességgel megfelel

a hun-vonulásoknak.Ugyancsak Jordanestől tudjuk, hogy a hunugur népnek

nevezett törzs, Attila fiai az Azovi tengertől nyugatra, Szkítiaföldjén telepedtek le, s ezt a szkíta földet hun nyelven Vár-naknevezték. Jordanesre alapozva jut el Fehér Jenő Mátyás arra akövetkeztetésre, hogy a hun(u)gur, hun(u)gar népnév a gótokrévén terjedt el Európában, s az avarokkal vonult be a nyugatiköztudatba. E kétségtelenül lehetséges magyarázat, mint tud-juk, eltér attól az általánosabb felfogástól, hogy a szláv ugri-

82

ból, szlávok közvetítésével nevezik a magyarokat hungamakstb.-nek Európában. Egybevág ezzel a felfogással, illetve eztalátámasztja a frank évkönyveknek az a tudósítása, hogy már a860-as években említenek Nyugaton Hungarus nevű püspökö-ket.

A magyar őstörténet-tudománynak még lényegében fel-dolgozatlan anyaga Németh Gyulának a Baskírföldön a hatva-nas években végzett kutatása és az ott talált magyar törzsne-vekről 1966-ban közzétett tanulmánya. (46) Ebben az írásbanoly messzemenő és alapos következtetések vannak, hogy sok-ban közömbösíthetik az e fejezetben sommázott korábbi kuta-tásokat és feltételezéseket. A korabeli latin, arab és bizánciforrások adatait természetesen nem tehetik szükségtelenné,mert azok állandó kiindulási és ellenőrző pontoknak, kritikaibázisoknak maradnak meg továbbra is.

Németh Gyula e legújabb felfogása, az ö korábbi nagy ér-demű munkássága révén is, akár önmagában jelentheti a maimagyar őstörténeti álláspontot a Magna Hungaria és DentuMagyaria közötti korszakra. Amellett, hogy ez a véleményem,ezúttal érintetlenül hagyom a korábbi álláspontokat, s csakmintegy önálló betétként iktatom ide az új Németh Gyula-ivélemény leglényegét.

A tanulmány szerint a szerző hat vagy hét magyar törzs-nevet mutatott ki a baskíroknál. Közülük – e vitairat szándé-kából is – a Yula-man formában fennmaradt Gyula törzsnévnagy jelentőségű, mert a krónikák nem említik. Arab forrásokszerint is a Gyula volt a tulajdonképpeni uralkodó, s e Gyulafejedelem népe tartozott a Gyula törzsbe. A hatalmas, csaknemönálló Gyula fejedelemnek tehát saját népe volt. Bár a törzs-nevek egyébként nem személynevek, a Gyula személynév ésméltóságnév is volt egyben. Ezt a helységelnevezések is bizo-nyítják (Gyulafehérvár stb.). Él a név Jula alakban, s bolgár-törökben Dzula formában.

Alapvető ez a megállapítás: a magyar Gyula és a bolgárDulo történelmileg összefügg.

Az őshazáról: Magna Hungaria valóban a magyarok ősha-zája. (Területét Németh a Káma és az Ural folyók közötti te-rületen, északdéli irányban Ufa és Orenburg vonalában hatá-

83

rozza meg.) Valószínűnek tartja, hogy az ősmagyar törzsekkörülbelül erre a területre költöztek, ez Baskíria nyugati része.Magna Hungaria közvetlen szomszédságban volt a volgai bol-gár birodalommal, s itt kezdődött az V. században az a nyelvi,illetve kulturális hatás, amely a Don-Kaukázus térségbenfolytatódott. Szerinte itt alakult ki a Hétmagyar törzsszövet-ség: bolgár hatásra bolgár hatalmi körben. Döntőnek látja errenézve a magyar törzsnevek törökös eredetét. Volt olyan idő is,amikor a magyarok Magna Hungariában a Volga-bolgároktörzsszövetségébe tartoztak.

Amikor a törökök kipcsák ágához tartozó baskírok a IX.században nyugat-szibériai őshazájukból erre a területre vo-nultak, a Hét-Magyar már régen Dentü-Mogyer-ben tanyázott.

A nyugat-szibériai haza Wicklundtól eredő gondolata el-vetendő. A magyarok az első évezred második felében nemvoltak Ázsiában. (Eddig Németh Gyula.)

Nem említve minden híradást, összefoglalóan fogadjuk elMoravcsik tájékoztatását: az onogurok

„az V. század hatvanas éveitől kezdve a VII. századvégéig állandóan a Kaukázustól északra a Maeotiskeleti partjain, a Kubán folyó vidékén laktak... Legkö-zelebbi szomszédaik a szabirok és az alánok... Erős,hatalmas nép, mely több törzsből áll... 558 táján azavarok ellen védekezik, két évtizeddel később... egyidőre türk fennhatóság alá kerül".Ez 576-ban volt, de csak a VII. század első harmadáig

tartott, mell ekkor a bolgár fejezetben már ismertetett Kovrat(Kurt, "gyűjtsd össze a népet") kiszakította az onogurokat atürk szövetségből és egy nagy onogur-bolgár birodalmat ala-pított. Moravcsik szerint e birodalom a VII század közepén akazárok nyomására felbomlik. s a kazár fennhatóság alatt visz-szamaradó Bat-Baján népében kell látnunk a később 830 táánönállósuló magyarokat, a Lebédián, Etelközön át a Kárpá-medencét elfoglaló Árpád népét.

A Fekete-tenger melletti korszak fontos adata, hogy a ma-gyar névvel itt már találkozunk. Malalas és Theophanes bizán-ci írók jegyezték fel, hogy Justinianus uralkodásának első évé-ben (527-528) Bosporos városa (a mai Kercs) közelében lakó

84

hunok királya. Gordas szövetkezett a császárral. Konstantiná-polyba ment és megkeresztelkedett. Hogy a régi vallást elakarta törölni, fellázadt népe öt megölte és testvérét, Muageristtették meg fejedelmükké. Németh Gyula (47) szerint e név ki-ejtésben Mogyerinek hangzott. Gordast Ogurda-nak olvassa. Atudósító bizánci író szövegében kétszer is olvasható az, hogy"a Bosporos közelében lakó hunok". Ezek alapján NémethGyula ki is jelenti, hogy

„e két magyar nevű király, Ogurda és Mogyeri bizo-nyára a magyarságon vagy a magyarsággal kapcso-latos, a magyarság vezetése alatt álló törzsszövetsé-gen uralkodott".Ogurda és Mogyeri népének"hun neve e népnek egyik. valósággal élő neve".A magyar népnév már előbb is felbukkant az írott törté-

nelemben. Az előző feldolgozásnál egy későbbi munka errőlígy számol be (48):

„A magyar népnév nem Kr. u. 527-528-ban .jelenikmeg először a történelemben Muágerisz alakbn. ha-nem Kr. u. 460 körül »magyar« (örmény írásmóddal:makar) formában."Magyar népnevünknek ezt az említését Chorellei Mózes-

nél találjuk, Armnia földrajza c. munkájában ezt így olvashat-juk:

„Északi Szármáciában számos nép lakik, mégpedig akazárok, a hullok. a bulchok. a basilok, az abkázok, akum-. vagy kuma-magyarok és a massagéták"(Kr. u. 460-480 körül) (Sarmatia. ejtsd: szármácia: a Don,

a Volga és a Kaukázus közötti dombos-lankás. majd síkságbasimuló térség.)

A kazár birodalomról külön kell szólani. A kazárok elsőnyomaira a történelemben a szabirok eltűnése (558) utáni kor-szakban a Kaukázus északi vidékén bukkanunk – mondja Né-meth Gyula. Masudi arab író azt írja. Hogy a kazárokat törökülszabiroknak, perzsául kazaroknak nevezik. így a kazár a szabirnépnek egy másik neve. Viszont a szabirokat, akiknek törzs-szövetségébe a magyarság minden valószínűség szerint bele-tartozott, a források rendszerint a hun jelzővel emlegetik.

85

(Prokopius, Agathias, Jordanes, Theophilaktos Simokatta,Theophanes). Németh Gyula:

„A szabirok esetében biztosra veszem, hogy viseltékis a hun nevet."A kazár birodalom így lényegében a Kaukázus felett lakó

bolgárokból s az ezekre rátelepedett szabirokból alakult.Később, a türk hódítás idején jött még hozzá némi, de

valószínűleg igen kevés türk elem. Történetünk első korszaká-ban a kazárok, még 627-ben is, a türk birodalomhoz tartoznak.Emiatt a VIII. század második felének közepe tájáig – a bizán-ciaknál és a keleti forrásokban – vegyesen türk és kazár névenemlítődnek.

A bizánci forrásokban a magyarok is általában unnoi(hun), ungroi és turkoi néven találhatók. Ehhez járul negye-dikként a szavartoi (szabir) népnevük.

A kazár birodalom népi összetételére vethet fényt Józsefkazár király levele. Ennek én csak egy részét ismerem,Hunfalvy írásából, ahogyan ö azt Selig Cassel MagyarischeAlterthümer-jéböl (Berlin, 1848) imigyen említi:

„Nemzetségét a bibliai Togarmától, meg tíz elődtőlszármaztatja, kik között Ogur. Avar, Kozár, Bolgár ésSavir vannak."A kazárok nyelvéről több tudósításunk is van. Ibn Fadlan:"Nyelvük különbözik a türkökétől és perzsákétól éssemmi más népnek a nyelve nem egyezik vele."Ezt ismétli Istahri és Ibn Haukal. Ez utóbbi ezzel a meg-

toldással:„Az igazi kazárok nyelve különbözik a türkökétől ésperzsákétól."E két szerző még azt is mondja:„Bulgár nyelve olyan. mint a kazárok nyelve."Mukaddasi geográfus:„Al-Hazar nyelve nagyon homályos".A birodalom hát többnyelvű. De melyik benne a magyar'?A nyelv maga pedig a magyar őstörténelem egyik legál-

landóbb kérdőjele. Zichy István gróf (49), akit Moravcsik igenéles szeműnek nevez, úgy látja. hogy

86

„a magyarság nyelvének és népi eredetének azonos-ságát nem lehet egyszerűen magától eredő ténykéntelfogadni... – a magyarság egyenes vonalú finnugorszármaztatásával szemben rég ismert súlyos érvekethozhatnánk fel a magyarokra vonatkozó legkorábbiarab, perzsa és bizánci forrásokból, valamint a hazaikútfőkben megőrzött nemzeti hagyományból".Nyelvünkről Bíborbanszületett Konstantin a kabarokról

szólva ezt mondja:„...innen van az, hogy megtanították a nevezettturkokat (magyarokat) a kazárok nyelvére is, és a mainapig beszélik ezt a nyelvjárást, de emellett bírják aturkok elütő nyelvét is."Ismét a kétnyelvűség, amely a nyelvész Melich János sze-

rint az erdélyi Gyulák udvarában is még megvolt.De hol és mikor vették fel a bolgár-török magyarok finn-

ugor nyelvüket? Az obi-ugor nyelvű rokon népek, erdei ha-lász-vadász népként az erdőségekben költöztek tovább, a nyíltszteppén való életre nem voltak berendezkedve. Az onogurokviszont már ismert első vándorútjukra olyan társadalmi és hadiszervezettel indultak, amilyen egy erdei népnél ki sem tudnafejlődni.

Zichy végül is a nyelvész Meillet„alig van nép, amely nyelvét legalább egyszer, deáltalában többször is ne cserélte volna"tétele alapján találja meg a kiutat s arra .jut, hogy:„a magyarság török műveltsége és finnugor nyelveközti ellentétet nem egy műveltségi behatás, hanemcsak egy nyelvcsere feltevésévei lehet elfogadhatóanmegoldanunk."Ez azt jelentené, hogy az onogur nép neve mögött mindig

feltételezett finn-ugor nyelvű ugor nép helyett egy ugor nyel-vűvé vált hun-török népet kellene érteni.

E véleménnyel csak a problémát kívántam példázni. Ekérdésfeltevésnek van egy általános, formai tétele is: hol vál-tak a hun-török népek finn-ugor nyelvűvé, a feltételezett keletiőshazában, vagy itt, a Kárpátok medencéjében? A méltatlanulfigyelmen kívül hagyott Marjalaki Kiss Lajos (50) ez utóbbit

87

vallja. Szerinte az ázsiai eredet csakis a hódító török nyelvűhun-avar-magyar törzsekre vonatkozhatik.

Anonymlis a krónikájában az itt talált népséget az országlegtöbb vidékén egyszerűen parasztságnak mondja. E magya-rul beszélő pórnép nem más, mondja Marjalaki, mint a Kr. e.évezredben szkitha, később szarmata gyűjtőnéven említettnéptörzsek maradéka. Attila segédcsapataiban is a tucatnyi va-zallus nép közül a harmadik helyen szerepelnek. Csak a hunokés a gótok előzik meg őket.

A szkíták-szarmaták nyelvi azonosságára Herodotos is rá-világít:

„A sarmaták szkitául beszélnek, de egy kicsit hibá-san."Csupán egy nyelvi bizonyítékát idézzük Marjalakinak

Anonymus krónikájából:„...és minden lakosok javaslatára Borsut, Bunger fiáterős haddal kiküldték a lengyelek földje felé. Borspedig ... megindula és sok parasztságot összegyűjtvéna Boldua (Bódva) vize mellett, várat építe. melyetazon nép Borsodnak neveze."Terjedelmi okokból nem foglalkozhatom a szabir népi és

a szumír nyelvi eredeztetéssel. Padányi Viktor (51) nagy hatá-sú munkájában ez a kettő egybe is kapcsolódik. A magyar né-pet a szabirral már jóval Padányi előtt Fehér Géza is azonos-nak tartotta. A finn-ugor és török nyelvi kettősség viszont ma-gyarázatra szorul. Úgyszintén az is, miként fogadhatja el a maitörténettudomány a bizonyított törökös jegyeket, ha a hun-kapcsolatot közben kirekeszti. E hunságtagadásban tudomá-nyos következetlenség is kifejeződik napjainkban. Senki semcáfolta meg például Moravcsik Gyula (52) idevágó ellenbizo-nyítékú tételeit, nemhogy itthon, de külföldön sem.

A magyar őstörténeti kutatás fő feladatát Moravcsik ép-pen a török népek és törzsek történetének felderítésében látta.Abból indult ki, hogy

„a magyar történet bizánci forrásait nem kezdhetjüka IX. századtól, vagyis azokkal a feljegyzésekkel,amelyek már kétségkívül a magyarságra vonatkoz-nak, hanem foglalkoznunk kell azokkal a bizánci for-

88

rásokkal is, amelyek ama hun-bolgár-török népekrevonatkoznak, melyek a magyarság kialakulásábanfeltehetőleg részt vettek, illetve amelyek között kellrejtőzni – ez idő szerint még ismeretlenül – olyan tör-zseknek és néptöredékeknek, melyek a később kiala-kuló magyarság lényeges alkotó elemeivé váltak."„Ugyanerre az eredményre jutunk – írja –, ha a bi-zánci forrásoknak a magyarságra vonatkozó tudósí-tásaiból indulunk ki. Amikor a magyarság a X. száza-di bizánci forrásokban feltűnik, három különbözőné-ven szerepel, sőt van egy olyan forrás is, melyben ahárom különböző név egymás mellett olvasható:unnoi, turkoi, ungroi. Az ungroi kizárólag csak a ma-gyarokat jelenti, a másik kettő azonban a magyaro-kon kívül a magyarság feltűnése előtt és után más né-pek neveként is szerepel. Az a tény, hogy a bizánciak-nál e két név (unnoi = hun, turkoi = türk) nemcsak amagyarság feltűnése előtt, hanem később is mindigcsak olyan népeket jelent, melyek vagy török fajúak ésnyelvűek, vagy amelyek a hun-bolgár-török népekpolitikai és etnikai közösségébe tartoznak, világosanbizonyítja, hogy e nevek használatának ,alapjául nema geográfiai elhelyezkedés szolgált, hanem annak atudata, hogy a magyarság, illetve annak egyes alkotóelemei nyelvileg, fajilag, politikai vagy kulturálisszempontból a hun-török népekhez tartoztak."Moravcsik e megállapítását egyenesebb fogalmazásban is

olvashatjuk:„..Ami a magyarok három nevének egymásután valóelőfordulását illeti (az ismeretlen szerzőjű GeorgiosKontinuatos szövegére céloz), az újabb kutatásokaapján felmerülhet az a kérdés, vajon nem kell-e enépnevek mögött az akkor még csak kialakulás stádi-umában lévő magyarság különböző elemeit keres-nünk.”Az ilyen tudományosan abszolút korrekt elemzés ismere-

tében egyszerűen érthetetlen Szűcs Jenő állítása, hogy a hun-magyar kapcsolat, illetve azonosság a nyugati népeknek a XII-

89

XIII. században véglegessé vált hiedelme. Ebben a Nyugatban– írása szerint – Bizáncot nem is érti. Pedig azok az Árpád-házi királyok korában sem szorultak hiedelmekre: a magyartrónon három bizánci hercegnő is ült: I. Géza, IV. István és IV.Béla felesége, illetve bizánci császárné volt Szent László leá-nya, Piroska, IIII. Béla leánya, Margit és V. István leánya,Anna. E korszakból pedig a bizánci udvarban Theophylaktosérsek (1092) nevezi hunoknak a magyarokat, illetve KinnamosJános, Mánuel császár jegyzője. Ők talán mégsem csakViterbói Gottfriedtől hallhatták ezt; illetve csakis az ő művei-ből szerezhették volna ebbeli ismereteiket?

A kérdés körüli mai zűrzavart megalázónak és lesújtónakis nevezhetném. Az 1971-ben kiadott Képes Krónika jegyzet-magyarázó „történésze" is azt állítja például: Pilgrim passauipüspök, egyebek mellett, hogy

„a magyar fejedelem Géza és fia, István származásá-nak előkelőségét – a bajor hercegleánnyal, Gizellávaltervezett házasság sikere érdekében is – bizonyítsa,megalkotta a hun-magyar azonosság oly sok száza-don át hitelét megőrző elképzelését".Ismét a "flancolás" motívuma, ezúttal olyan változatban,

hogy egy püspök a felbujtónk. Igen ám, csakhogy a századelején, miután Árpád halála után (907-ben) nagy sereggel ránktörő bajor és más német hadakat Pozsonynál a magyarok tönk-reverték, s az Ennsig, a korábbi avar hatalmi határig terjesz-tették ki az országhatárt Árpádnak az Ágnes névre kereszteltleánya már a bajor Arnulf császár fiának, Arnulf hercegnek afelesége lett, s nem kellett ehhez a frigyhez kitalált Attila-vagy hun-pedigré. Elégséges volt a magyarok kétségtelen te-kintélye, hiszen az apa Arnulf is az ő segítségükkel vált csá-szárrá Rómában. Sőt, horribile dictu...István neje, Gizella, ma-ga is részben "hun" eredetű. Íme a családfa: Ágnes + Arnulf,Judit + Henrik, Konrád +Gizella, Gizella + István. Tehát Gi-zella apjának, Konrád burgundi királynak anyai ágon anyaidédapja a "hun" Árpád volt, a honszerző. – Aki nem hiszi,járjon utána.

A magyaroknak a század nagy részében – az uralkodóházirokoni kapcsolat miatt is – bajor területen nyílt át járásuk volt:

90

franciaországi, illetve különféle közép- és északnémet területihadjárataik állandó útvonala a bajor föld volt. A fölényes hadijognál különb, „rangigénylés" már öntömjénezés számba mentvolna. S mi szükség is lett volna reá, az előbb hódoltatott,majd szövetségessé tett bajorokkal szemben, akikkel az ural-kodóházak családi, rokoni kapcsolata is már jóval Gizella előttmegvolt,

Az elemi történelmi ismereteket is riasztóan figyelmenkívül hagyó eme „történész"-állásponttal szemben sokkalfontosabb dolog utánajárni annak, hogyan is alakultak a vezér-kori Magyarország nyugati kapcsolatai', mert a magyarokrólekkor szerezhették a nyugati népek az első komolyabb isme-reteket. E célra egy páratlanul kiváló és tisztességes munkaállhat rendelkezésünkre, Vajay Szabolcsnak 1968-ban Mainz-ban megjelent, s az azóta eltelt hét év alatt máig is lefordítatlanmunkája (52). Pedig a könyv nem dugáru, vezető könyvtára-inkból ismerem magam is.

Vajay 862-től, attól fogva. hogy magyar csapatok az írottforrások szerint első ízben jelentek meg a Bécsi erdő körzeté-ben, egészen 933-ig feldolgozta a magyarok nyugati hadjára-tait, hadi vállalkozásait. E könyv után már csak hamisító szán-dékkal lehetne leírni a középkori térítők és az osztrák-Habsburg történettudomány nyomán évszázadokon át szajkó-zott megjelölést e hadjáratok idejéről, azt ti., hogy "kalandozá-sok kora".

E korszak 16 nagyobb háborúját, hadjáratát a mindkét ol-dali és a legtöbb esetben egyenként 6-8 hadi szövetségest istömörítő vállalkozásokat az akkori európai politika összefüg-géseiben láttatja Vajay. Már előtte is írt olasz és francia mun-kák alapján bizonyítja, hogy e hadjáratok kezdetben stratégiaioperációk voltak, gyakran védekező jellegűek, később viszonteurópai horderejű katonai vállalkozások. A mindenkori szö-vetségesekkel szembeni politikai irányzatban mindig felismer-hető a logikus tervezés. Szerződéseikben a magyarok mindigarra törekedtek, hogy valamely meghatározott irányban bizto-sítsák a békét avégből, hogy másfelé szabad kezük lehessen. Ekatonai és diplomáciai tények Akár önmagukban jól átgondoltkoncepciókra vallanak.

91

Bizonyságul, a főbb kapcsolatok, szövetségek beszédesenszólnak erről – ezeket csupán 933-ig soroljuk fel – a magyarokelső nyugati szövetsége Szvatopluk morva fejedelemmel volt(862-863: 880-889), ezt követte a kelet-római VI. Leó császár-ral kötött megállapodás (894&95). A szövetség Arnulf csá-szárral (892-899), béke- és segítségnyújtási szövetség az itáliaiBerengár királlyal (904-924), szövetség a bajor Arnulffal(913-921), végezetül szövetség a Karolingok Franciaországá-val (917-926), ugyanígy fegyverszüneti megállapodás a németkirállyal (926-933). amely a Svábföld (926), illetve Bajorföld(927) odacsatolásával később birodalmi megállapodássá egé-szült ki.

A magyar csapatok e kivétel nélkül szövetségesi hadicselekményekben amit ez a 16 főhadjárat jelentett – nemcsak.jól szervezettek és jól felszereltek voltak, de kiváló fegyelme-zettségűek is. Sohasem pusztították a szövetségesek területeit,s mindenkor ügyeltek a szerződésbeli kötelezettségek megtar-tására. A magyarok kétséget kizáróan nagy horderejű európaijelenléte nélkül egészen másként alakulnak az olasz, francia ésa különféle német hatalmi, politikai viszonyok. Csupán a Ka-roling-ház uralmát említem, amely a magyarok többszöri szö-vetségbeli megsegítése nélkül bizonyosan alámerül a többitrónigénylő, gy a burgundokkal szemben.

A vezérkor a magyar történelem egyik legsikeresebb po-litikai, diplomáciai, katonai korszakunk Európában. A Gézávalés Istvánnal megindult keresztény korszak vallási elfogultságúés évszázadokkal csak izmosodó általánosuló szemléletehányta reá e korszakra a kárhozatos pogány múltat megtagadó,az emlékezetből is türelmetlenül kigyomláló elítélésnek és fe-ledtetésnek minden keresztény előttit befedő és elborító meg-vetéses köveit. E folyamatot különben Szűcs Jenő is jól érzé-keli.

Bennünket egyedül az érdekelhet ebből a korszakból milymértékű lehetett a magyaroknak a nyugati népekkel, udvarok-kal, hatalmakkal való érintkezése, s ennek nyomán a rólunkalkothatott kép megalapozottsága. Rendkívül kiterjedt volt akapcsolat. Alig volt év, hogy magyar hadtestek. hadseregek ne.járták volna a nyugati országokat, az említett szövetségi kö-

92

telezettségekből, követek, kereskedők, sok okból tárgyaló kül-döttségek pedig szüntelenül közlekedtek. A Szűcstől axi-omatikussá váltnak nevezett nyugati vélekedés a hun eredetről,e kapcsolatok tapasztalati gyümölcse, s nem egy-egy szerzeteskrónikás kézirati állításainak következménye amelyek külön-ben maguk is az érintkezésbeli tapasztalatok lecsapódásaivoltak. A magyaroknak a hunokkal való azonosítását tartalma-zó, e korszakbeli nyugati krónikák, feljegyzések felsorolásátóleltekinthetünk. Györffy György könyve csaknem kimerítőenközli ezeket, de Thury József, Sebestyén Gyula és Nagy Gézaidézett munkáiban is megtalálhatók.

93

A franciák és Sicambria„Ugyanis abban az időben. amikor Aeneas –Trója le-rombolása után – Itáliába érkezett. két másik trójaifejedelem. az ifjabb Priamus. a nagy PriamusnakAntenor nővérétől való unokája, ugyanannak atyaiágról való rokona. 13000 emberrel a MareIllirícumon át a régi Magyarországba érkezett. EzÁzsia és Európa határának környékén. a meótiszimocsarak közelében terül el: itt pedig nagy várostépítettek. Sicambriát. Ugyanőket erről a helyrőlsicambriaiaknak is nevezik,"

(Viterbói Gottfried: Memoria Seculorum. 1185.)

„E vallomással azt is megmondja nekünk Anonymus.bár akaratlanul is, hogy ő ollyanfélének nézi vala amagyar történetet. mint a trójait, s amint ebben sza-bad volt költenie. úgy amazt sem fosztotta meg költe-ményeitől."

(Célzás Anonymus Gestájának bevezető soraira: Hunfalvy Pál:M-g. ethn.)

„A magyarság hun eredete fikció, éppúgy, mint afranciák tró,jai eredete vagy a többi közel egykorúmesterséges eredetteória..." „A trójai eredet kisajá-tításáért számos nép verseng (angolok, velszibritkelták. franciák, németek, olasz városok), hogyvégül elég egyértelműen a franciák kerüljenek kigyőztesen,"

(Szűcs Jenő: Kézai-tanulmány)

94

A trójaiakra már Anonymus is céloz, sőt írt is róluk; írásameglétéről és hollétéről én nem tudok adatot. Krónikájánakbevezető soraiban így tudósít:

„Midőn egykor az iskolában együtt valánk, s a tró,jaihistóriában, mellyet én igen megszeretvén DaresPhrygius és más szerzők könyveiből, mikénttanítóimtul tanultam vala, egy könyvben összeírtamvolt, egy akarattal olvasgattunk, kéréd tőlem, hogyamint a trójai históriát és a görögök hadait megír-tam, úgy írnám neked Magyarország királyai és ne-mesei származását is..."(Szabó Károly ford.)Anonymus e sorai ezúttal azért fontosak, mert a középkori

francia történetírás a magyarokat, sőt Attilát is a trójaiaktólszármaztatta. Erről Szűcs mélységesen hallgat.

Hogyan lehet az, hogy a Párizsban is tanult Anonymus, hamár őt dicsőséges elődöt keresőnek állítják, nem élt ezzel anagyszerű eredet-lehetőséggel? Nagyon is kézenfekvő lehetettvolna pedig – egy papi ember számára különösen – a már ré-gebben keresztény franciákkal való viszontrokonítás gondola-ta. Az idevágó forrásokat valószínűen szintén ismerhette, bárkrónikájában név szerint csak Phlygiust említi. A kérdés meg-világításában Eckhardt Sándor (54) munkájára támaszkodom,akire egyebekben – mint kitetszik – igen nagy mértékben építSzűcs Jenő is.

A középkori franciák Magyarországot őshazájuknak te-kintették. Ez őshaza fővárosa volt Sicambria (a magyar Ó-Buda). A felfogás első ismert műve 727-ben keletkezett, s egyneustriai (Ausztria) szerzetes írása: Liber HistoriaeFrancorum. Igen valószínűtlen, hogy e művel a trójai históriátis megíró Anonymus Párizsban ne találkozott volna.

Mellőzve a sok érdekes részletet, csak arra térünk ki, hogya XIII. század végén írják meg az első nagy francia nemzetikrónikát, a saint-denis-i Grandes Chroniques de France-ot, sez nagy tekintélyével már véglegesíti a sicambriai óbudai ere-detteóriát: e helyet a Trójából, a későbbi végleges hazába,Franciaországba kerülő frankok átmeneti hazájának tekinti,hasonlóan, ahogyan mi a magunkénak Lebédiát vagy Etelközt.

95

Ezek után 1512-ben Jean Lemaire de Belges Illustrationsde Gaule et Singularitez de Troye c. művében a franciák törté-netét már Trójával kezdi. A trójai exodust és Sicambriát (Ó-Budát) a III. könyvben beszéli el. A hunok, akiket a magya-rokkal azonos népnek tekint, szintén a trójaiak leszármazottai.A magyarok – írja – ugyancsak trójaiak, s a franciák testvér-népe, ugyan így a törökök, a különbség közöttük csupán az,hogy emezek hitetlenek, a magyarok viszont keresztények. Azegybevetés oka: Attila ugyanabból a török fajból való, amelyTurcustól, a trójai Troilus fiától származtatja magát.

Most pedig emlékezzünk a Szűcs Jenőtől idézett részre,hogy ki mindenki versengett Európában a trójai eredetén. Minem versengtünk, de a Turcus-ok és Sicambria révén, talán in-kább, mint a versengők, belekerültünk a franciák mellett a ha-talmas tekintélyű és kiterjedésű trójai származási mondába. (Efelfogás csírái tényanyagként benne kellett legyenek a 727-benírott krónikában, de még inkább – minden bizonnyal a SzűcsJenő nagy eszmetörténészi vadászterületének számító XIII.században írott Grandes Chroniques de France-ban.) Továbbiírásos fejlemény, hogy a frank származási monda, benneSicambriával, a testvérnépnek tekintett magyarokat is bele-foglalva, egy nagyszabáú műre ihlette Ronsard-t, a nagy fran-cia költőt.

A mi szempontunkból mindezeknél fontosabb, hogyAnonymushoz hasonlóan a hun-történet írója sem kapott ezena származtatási lehetőségen. Igen valószínű pedig, hogy al-kalma – példák és írott források alapján – erre mindkettőjük-nek lehetett volna.

Még csak nem is építve Szűcs Jenő feltételezésére, hogyKézai megjárta Franciaországot, a közvetítő hatások lehetősé-geként, említsük pusztán azt a tényt, hogy a XII, század végén,a XIII. század elején francia szerzetesek (ciszterciták, pre-montreiek) – III. Béla és utódainak uralkodása idején nagyszámban özönlötték el Magyarországot. Nagyon valószínűtlen,hogy e teóriának ne lett volna képviselője közöttük.

Anonymus és Kézai tudósításai között érdekes különbsé-get látunk az óbudai frank "őshaza" dolgában. A különös az,hogy a trójaiakról is irt Anonymus még a Sicambria helynevet

96

sem említi. Kézai viszont már igen, de a frank származásmon-dáról ő sem szól semmit sem.

Viterbói Gottfried – akinek Anonymus krónikájára felté-telezett nagy hatása alapján Györffy még a magyar hun-hagyomány eredetiségét is kétségessé teszi – hol a régi Ma-gyarországban, a Meotisz mellett, hol az újban, Pannóniábanemlíti a frankokat és városukat, Sicambriát.

Kézai hun-krónikájában mindenesetre már benne vanSicambria, de krónikásunk nem említi egyben a frankokat is,nincs célzása sem a frankok származási mondá.jára. EckhardtSándor úgy látja, hogy a Sicambria-Buda azonosítás helyi,önálló magyar hagyomány, s a vele összefüggő frank—trójaiszármazási monda a VIII. századi Gesta Regum Francorumalapján terjedt el nálunk is.

A magyar összefüggésű trójai eredetteória későbbiekbenis továbbélő jelének kell tekintenünk az 1585-ben Konstanti-nápolyba hazánkon át követségbe utazó Bongars Jakab tudó-sítását. A Duna menti Carnuntum (Petronella, korábban fontosavar erősség) romjait ő Hungaris Kisch Troia-nak nevezi útibeszámolójában.

Mindezekből azt következtethetjük, hogy az Árpád-házikirályok korában író krónikásaink – a keresztény világban mégoly csábítónak tűnhető trójai eredet-feltevések ellenére is – azÁrpád-ház családi hagyományának is számító hun-magyareredet mellett tartottak ki.

Erre meggyőzően elsőrangú közvetett bizonyítékunk isvan.

A Bécsi Képes Krónika írója, Kálti Márk, az Anjouk di-csőítése kedvéért már felvette krónikájába a franciák trójaieredetmondáját. Ö már "szinkronban” van kora felfogásával.A magyar Anjou-kor, az élénkülő olasz hatások következtébena reneszánsz korszak dicső-ős kereső világát is tükrözi, Kézaiés Anonymus még nem dicsekedett, az ő idejükben nem ezvolt még a korszellem, ők még csak a tényeket keresték.

Egy hazánkban járt olasz utazó, akinek 1308 táján írt mű-ve Anonymi Descriptio néven ismeretes, Kézaitól függetlenülmond el érdekes adatokat a magyar-hun történetről. Említi azta kajászói emlékkövet is, amely Kézai krónikájában a nagy

97

keveházi csata emléke. Közlése a hely meghatározása miatt iside kívánkozik: "inter sicambriam et albam regalem" találtaezt a követ. A kő említése Kézai tudósításának hitelét éppúgyerősíti, amint jelzi, igen közel Kézai krónikához, a Sicambriahelynév hazai használatát is.

A trójai eredet sem tekinthető különben puszta tudós ki-találásnak. Elfogadható: róla az a felfogás, hogy a galliai latinés ellatinosodott kelta lakosságtól élő hagyományként örököl-ték a velük összevegyült, egy néppé formálódott .frankok. Ez ahagyomány pedig Róma öröksége. Akármint van, példa a mihun hagyományunkra is, amelyet ugyancsak szívósan megőr-zött az emlékezet.

98

Hun-magyar mondák és a Nibelung-ének

„Többször hallottam némi hitetlenségi hangnyomat-tal mondva: lehető volna-e, hogy létezzenek magyarhagyományok Attiláról és a hunokról? Attila. a többivilág hőse. semmi sem lett volna azon földre nézve.hol uralkodott. hol meghalt. hol csontjai máig isnyugszanak'? Csupán Hunniának ne volnának meg amaga költeményei és legendái Attiláról'?'(Thiery Amadé: Attila-mondák. Pest 1864. Szabó Károly ford.)

„… a fent idézett nyomokból is kiviláglik már, hogyvolt nálunk naiv eposz, hogy ez, mint általában anépköltemény, költői formában nyilatkozott ... a kró-nikások józansága, a korai kritika dere hagyományosköltészetünk virágait fagyasztá el, midőn a történet-ből száműzni akar vala minden regeszerűt."

(Arany János: Naiv eposzok. Koszorú. 1863.)

„… hihető-e. hogy az egész minden előzmény nélkülcsak egy pár szerzetes csinálmánya s a magyar népcsak a krónikákból hallotta először Attila hírét'? ...Semmiféle monda nem terjedhet el ha nem köti magátvalamely élő emlékhez, bármely csekélyke legyen isaz."

(Gyulai Pál: Budapesti Szemle. XXVII.. 1881.)

„Az ősi tudaton alapuló történeti hagyomány nemmonda. Ezért nem vizsgálható mondatörténetként."

(Hóman Bálint: A magyar hun-hagyomány és hunmonda. Bp.. 1925.)

„Hunfalvy Pál és kortársai még hihették azt. Hogy amagyaroknak csak a honfoglalás után lehetett alkal-muk hallani Attiláról és a hunokról. Ma mindnyájunkelőtt világos, hogy ez a vélemény képtelenség."

(Németh Gyula: Attila és hunjai. Bp.. 1930.)

99

Magyarázatra szorul, hogy a négy hazai munkából vettidézetből kettő miért múlt századbeli, különösen, hogy a to-vábbiakban is jelentékeny mértékben a XIX. század utolsóharmadának vitaanyagából kell merítenem. Az ok egyrészt aszerte Európában és hazánkban is megélénkült mondakutatás,másrészt a Hunfalvy Pál munkássága nyomán magasra csapóvitahullám.

Hunfalvy Magyarország ethnográfiája című munkája1876-ban jelent meg, s kétségtelen írói, történészi erényeimellett a nemzeti történetírásra kiábrándító következtetéseikeltették iránta a nagyobb figyelmet. Már idézett gyűjtemé-nyes munkájában- a bátorító önvigasz némi ízével – Szűcs ispéldálódzik avval, hogy ki gondol ma már a Hunfalvy mun-kássága nyomán támadt felháborodásra? Nehéz századainkismeretében azonban nem nehéz meglátni, hogy Hunfalvynagy okossága, kritikussága csak azzal a belső önkontrolljával– ha egyáltalán élt benne ilyesmi – érvényesülhetett, hogy amagyarok históriai dolgaiban azért elsősorban a szabadsághar-cot leverő Habsburg-birodalom magyarellenes szellemiségé-nek legyen jól fésült, "fűre nem lép, fára nem mászik" jófiúja.

Ezt természetesen nem a levegőbe lógatott lábbal, lirizálóellágyultságban mondom, adatokkal éppúgy meg is erősítem.Első nagy turkológusunk, Vámbéry Ármin tanítványa, ThuryJózsef (55) pontról pontra bebizonyította, hogy a magyarságakkori nagy ellenségei, Roessler Róbert, Maximilian Büdingervagy korábbról A. Ludvig Schlözer, hogy csak ezt a hármatemlítsem, műveinek főbb megállapításait Hunfalvy kritikátla-nul átültette a magyar történettudományba. S ami a nagyobbbaj, ezek alapján egész Iskolát teremtett, amelynek zsákutcás,ostoba Habsburg-német elfogultságú, mai szemmel inkább ke-serű nevetésre ingerlő hatása alól csak az első világháború, sfőként az Ady minden irányban szétsugárzó szellemiségénekhatása által sikerült, ha részben is, kiszabadulnunk.

Nem kerülheti el mai folyóirataink olvasójának figyelméta Hunfalvy reneszánszára irányuló törekvés. Egy róla cikkezőszerző (56) nem kisebbet, állit, mint hogy ő a hazai kritikaiszemléletű szakirodalom első megalapozója, s a nagy elméletimunkásságú Bartók és Kodály is az ő tudósi „köpenyéből" bújt

100

volna ki. Nem tudom. Hogy a zeneelméletben és pedagógiá-ban is kiváló Bartók és Kodály mily mértékben tanulmányoz-ták a Hunfalvy Ethnográfiáját. de hogy a Kossuth-szimfóniával jelentkező Bartók a turini remete atillájából ésnem a Hunfalvy schwarz-gelb színezetű "köpenyéből" bújt ki,azt merem állítani.

Mindenesetre – bizonyítható adatok alapján – én inkábbrokonszenvezek A láthatatlan ember írójának, Gárdonyi Gé-zának éles szavaival:

„A magyar történetírásban Hunfalvynak Batu kániszerepe volt: földúlt és elégetett minden hagyományt.A hunrokonságot merőben megtagadta, s Atilla ma-gyar dicsőségét beledobta az Akadémia szemeteslá-dájába," (57)E szükséges kitérő után, ha nagyon vázlatosan is, lássuk a

magyar hunhagyomány megítélése és a benne központi fontos-ságú Nibelung-ének eredetének értelmezése körüli, évtizede-kig zajló, áldatlan vitát.

A kiváltó ok az volt, hogy több német szerző szerint amagyaroknak semmi emlékezetük nem lehetett a hunokról ésAttiláról, amit róluk tudtak, azt is tőlük, a németektől vették át.

Tekintsük ezúttal a közvetlen elindítónak e vélekedésbendr. Eduard Röslert. Értekezése 8. fejezetében Casselre hivat-kozva a következőt mondja:

„Anonymus Kézainál és Thuróczinál igen sokkal ke-vesebbet tud a hun-magyar őstörténetről, ezért emondák csak akkor keletkeztek, m időn a nyugati tu-dományosság és monda azt lehetővé tette."Továbbá:„e rokonságnak mind a nyelv, mind a történettudo-mány egyformán ellene mond."Anonymusról:„Előtte a magyar történetről belföldi munka nem lé-tezett, s így írása volt e tárgyban a legelső, csak kül-földi forrásokból merített." ... „koholt és erőszakosanferdített, ahol a magyarokat dicsőséghez segíthette."„A névtelen jegyző a történetet ferdítések és hazugsá-gok által eltorzítja, s képtelennek tűnik Magyarország

101

régibb történetének forrásául szolgálni, tehát a törté-net-nyomozók kezéből száműzendő."Ez úgynevezett kritikai szemlélet ősapja, a szász A.

Ludvig Schlözer:„Anonymus műve egy ostoba barát őrült fecsegése...egy teljesen tudatlan ember önkénye és szándékosmeséje... Még józan emberi észben is szűkölködő me-semondó."Ízlelgessük e vélekedések első hazai keresztapjának,

Hunfalvynak szavait:„...a magyar krónikák egy mesevilágban élnek, melya valót a költeménytől nem bírja elválasztani..." „Amagyarság nem a pogány, hanem a keresztyén ma-gyar, mégpedig keresztyén német papjaitól hallottlegelőször valamit Attiláról és a hunokrul; keresztyénnémet papok írták meg a hun-magyar atyafiságot ésaz úgynevezett hun-magyar históriát."Csak még két passzus Hunfalvyból:„Akárki szerkesztette először a hun-magyar krónikát,mellyet azután a többiek másolgatának, az hozzá tevéa Hunor és Magor-féle mesét, hozzá egyebet is, ami aburgund-hun mondában nem volt meg; hozzá tevé aszékelyek hun eredetét is. A hun monda idegen lévénáltalában, s idegen földről jutván a magyar króniká-ba, az tehát így, amint bírjuk, történelmi alap nélkülszűkölködik; mesénél nem egyéb. Világos ennél fog-va, hogy az is csak mese, amit a krónikások abbulszármaztatnak; mesénél nem egyéb a székelyek huneredete is." ... „Amint a krónika költötte a Hunort ésMagort, Attilának származását, hol Nimródtul, holMagógtul s Árpádnak származását Attilátul: úgyköltötte a székelyek hunságát is."Nem feltétlenül vall azért tudósi higgadtságra, követésre

példás kritikai szellemre – amint ma egyesek állítják – ez ateleszájú nagyképűség.

A "tárgyilagos" tudományos kritika eredményeinek véltkülföldi munkák gátlástalan respektálása mellett, ez aHunfalvy azért is ily kérlelhetetlen, mert a nagy magyar nyel-

102

vésszé vált kölni Budenz József érveit is védi. A Budenz általekkor már abszolút érvényűnek bizonyított finn-magyar nyelv-rokonság Hunfalvy szerint is kizárta a hun kapcsolatot, s akiezt mégis képviselte, azt hiú légvárakat építőnek nevezte.

Székely részről kötötték fel először a kardot, így dr. NagyJános (58). Hasonlóképpen, ahogy az egyoldalú nyelvi meg-ítélés helytelenségére legutóbb Sinor Dénest idézte LászlóGyula – fogalmazásában ugyan nem értve vele teljesen egyet –, Nagy János Humboldt tekintélyéhez folyamodott:

„A nyelvnek sem rokonságából, sem különbözőségé-ből nem lehet megoldani a népek származásánaknagy és nehéz problémáját: azokból legfeljebb való-színűségeket lehet következtetni."Gondolom, az eredetkutatásban szót kérő folkloristák, ré-

gészek, sőt csillagászok (ma már erre is van példa) örömmelveszik a Hunfalvyval való vitában Nagytól citált Renan-véleményt is:

„Ahol az írott történelem világa megszűnik. ott kez-dődnek a szájhagyományok, hol ezek végződnek, ottbeszélni kezdenek az épületek romjai. a kézművekhátramaradt példányai s ahol ezek is elhallgatnak. ottmegszólal a föld, míg végre a csillagok viszik feljebba történelem fonalát”.Nézzünk meg Hunfalvy iskolájából néhány tudós állás-

pontot:Riedl Frigyes:„a hun krónika idegen forrásokból kompilált mű,.önálló mondai színezetű elemei genealógiai célzattalkészült tudákos könyvmondák”.Heinrich Gusztáv:„E magyar hunmondák a német hun-monda hatásaalatt alakulhattak ki, a hazai német lakosságélőszóbelí közvetítésével jutottak el a magyarokhoz.'.Petz Gedeon:„A történeti elem Jordanesból, a mondai a városlakónémetek közvetítésével, ill. a hunok után itt lakó né-pektől átvett hagyományból”.Bleyer Jakab:

103

„Pannónia szláv lakói útján eljutott keleti-gót Attilamondából ered."Moór Elemér:„A német Spielmanno,. hivatásos énekmondók közve-títése"A történelmi nemzeti hagyomány folytatójaként Sebes-

tyén Gyula (59) – az ő munkássága avar-fejezetünkmegirásában is elsőrendű kútfők volt – az idézett germanisták-kal ellentétben, nem a német-magyar kultúrviszony (kultúrfö-lény) szempontjából vizsgálta a hun-magyar kapcsolat mondaihagyományát. Sebestyén a mondai és mondává szövődöttKárpát-medencei hunhagyományt, illetve históriát. Így Attilaés a hunok harcait avar közvetítéssel magyarázta. Azáltal pe-dig, hogy a legújabb magyar történészi álláspont az avarokathunoknak tartja, igazolta őt a jelen.

Hunfalvy és követői hatására – egészen a húszas évekelejéig a magyar történettudomány a hun-kérdést kizárta sajátkutatási köréből. A történészek ennek következtében legfel-jebb a krónikák egymás közti viszonyának tisztázása végett,forráskritikai szempontból vizsgálták: a hun krónikát s annakírott forrásait A székelyeredet is hosszú időre megszűnt a hun-kérdés része lenni. Az ősi hagyomány elejtésével egyidőben ahunok és más török népek története iránti érdeklődés is szinteteljesen kiveszett. Nem látták tisztán a hunok, avarok, bolgá-rok etnikumát. Az ortodox finnisták tudományos terrorja min-den ilyen kezdeményezést elnyomott. A mondai elemek érté-keléséről ismertetett sokféle vélemény is jelzi, hogy a törté-nettudományi szempontok kikapcsolása után – a nyelvtudo-mány művelése mellett – csak mondaelemzés volt hazánkban.

E témánál Hóman Bálint összegezésére is támaszkodtam,ezért ismerjük meg Hunfalvy munkásságát sommázó vélemé-nyét:

„Hunfalvy nyitotta meg a módszeres kritika érvénye-sülésének útját, tárgyi eredményei -mai tudásunkkalmérve – nagyon is problematikus értékűek."„Hunfalvy határozottan kétségbe vonta, hogy a IX-XII. századi külföldi források tudtak volna hun-

104

magyar azonosságról. Igen hiányos forrásanyagratámaszkodott, s ezt kellő alap nélkül állította." (60)A XX. században fellendült nemzetközi turkológiai kuta-

tás véget vetett a hun-krónika körüli beltenyész, pepecselő tu-dóskodásnak Magyarországon is. A nyelvészektől és monda-elemző germanistáktól elnyomott történészek is végre levegő-höz jutottak. Új és megvilágító értelmet kaptak a honfoglaláskori kútfők, de a véleményük miatt mélyen ellenzékbe szorultThury József, Nagy Géza és Sebestyén Gyula által megfogal-mazott tételek is.

Véglegesen bebizonyosodott, hogy a hunhagyománynaknem Kézai az egyedüli forrása. Ö csak összegezte a korábbimagyar és külföldi írott forrásokat, s a bennük megőrződöttnéphagyományt. Igaznak bizonyult például Domanovszky vé-leménye:

„A hun történetben az élő monda győzedelmeskedettaz írott források felett. ...a tudós átvétel és a mondaközött a határt sokszor egyáltalán nem lehet megvon-ni. Sokszor még azt is nehéz eldönteni, hogy a hunhistória miért egyezik az írott kútfővel, mert ez a for-rása? Vagy csak azért, mert az illető történeti ese-ményt a monda is feldolgozta?" (61)Ami pedig a monda fontosságára vall, nélküle:„a hunhistóriára a magyar krónikában szükség nemlett volna, s bizonyára nem is jutott volna senkineksem eszébe, hogy a hunok történetét a magyarokévalkapcsolatban megírja".E mondaanyagnak viszont semmi köze az Attiláról szóló

germán hősmondákhoz, mert azok semmit sem szólnak hun-magyar azonosságról

Egyfelől a bolgár múlt tisztázása erősítette meg a fekete-tengeri onogur-bolgár és alán kapcsolat, sőt a néprokonságtörténeti hitelét, majd az avarok továbbélése, jelenléte a NagyKárollyal való harcaik után is, a huntörténetben felidézett csa-ták valóságos megtörténtét bizonyította

Barbarossa Frigyes udvari papjának, a tudós költőViterbói Gottfriednek a hatását, bár mértéktelenül eltúlozzaSzűcs Jenő a magyar-hun azonosság Nyugaton való elterjedé-

105

sében, amikor azt írja, hogy az ö tekintélye tette véglegessé e"hiedelmet", azt azért nem említi, hogy Viterbói szerint

„a besenyőktől kergetett magyarság Pannóniát azavaroktól foglalta el".Az író "Memoria seculorum" c. műve 1185-ben,

"Pantheon"-ja 1189-ben íródott.Kézainak az avarok és frankok pannóniai és ausztriai

csatáit hun ütközetekként megírt fejezetei is a hun-avar ha-gyomány fennmaradásáról tanúskodnak.

„A dunántúli csaták leírásánál – s ebben valamennyikutató megegyezik – igazi mondával van dolgunk"– állapította meg már Domanovszky is.Sebestyén ebbeli fejtegetése alapvető és világos:„Történelmi adatok szerint közvetlenül a magyarokmegjelenése előtt a nyugati végeken avarok és a tőlükkeletre telepedett szlávok képviselték külön kagánok,illetve külön fejedelmek alatt a hegemóniát. Ha teháta honfoglalók tőlük vették el Pannóniát, akkor termé-szetszerűleg ennek a két népnek kellett helyet kapniaa honfoglalás kori mondákban is. A szlávokat ténylegképviseli Szvatopluk, aki történelmi személy, de azavarok nevét középkori hazai krónikáink egyetlenegy-szer sem említik meg. Annál többet beszélnek a hunokutódairól..."Az avarokat egyébként nálunk elsőként Mátyás és Ulászló

olasz történetírója, Bonfini említi. Nála a Nagy Károly általleigázott avarok már teljesen azonosak a magyarokkal. SőtThuróczi 1488-ban kinyomtatott krónikája alapján a 744 utániavar történetet fogadja el magyar történetként. Vajon van-e tu-domásuk erről a kettős honfoglalás mai képviselőinek?

A magyarokat a hunokkal és avarokkal azonosító kútfők-ről már másutt szólottunk. Sebestyén felsorolásából csak hár-mat említünk: Hrosuita, X. századi gandersheimi apáca neveziavaroknak a magyarokat egyik, 959-968 körüli költeményé-ben, majd, ami igen fontos, egy Berengárról szóló vers (velekét évtizedig voltak szövetségben a magyarok, s legtöbbolaszországi hadjáratuk az ö megsegítésére volt), majd a MölkiKrónika jegyezte fel 1 174-ben, hogy Liupold osztrák herceg

106

fia feleségül vette "az avarok királyának leányát". (II. Géza/mgh. 1161/ leányáról van szó.) Hrosuita gandersheimi apáca959-968 között írt versének a mérvadó voltát, ha mérlegel-nénk, hadd hívjam fel a figyelmet egy szenzációsnak is szá-mítható kis adalékra. Egy Falkenstein János nevű szerző múltszázadi összeállításából tudjuk, hogy Árpád dédunoká.ja, ke-resztnevén Gerbega, a X. században a gandersheimi apácako-lostor fejedelemasszonya volt. Szolgálata évei megegyezhet-nek Hrosuita apácaidejével, mert a nagyanya, Árpád leánya,938-ban halt meg. A leszármazás fonala ez: Ágnes—Arnulfházasságából Judit, Judit-Henrik (Madarász Henrik császárfia) frigyéből Gerbega. A minden ágon uralkodói környezetbőlszármazó Gerbega – s könnyen hathatott verselő apácájára –értesültsége bizonyosan nem számítható mendemondának.

„Ha ennyi hiteles tanú bizonyítja – írja Sebestyén –,hogy a hunok, avarok, magyarok neve összefolyt, ak-kor azokon a krónikásokon sem szabad csodálkoz-nunk, akik az avar és hun kapcsolat alapján azt mer-ték az idegen kútfők bátorítására és a hazai vallomá-sok alapján állítani, hogy a magyarok a szlávoktól avelük rokon hunutódok közvetítésével foglalták el azAttila király örökéből reájuk maradt Pannóniát. Ezcsak azt fejezi ki, hogy a honfoglalók itt szlávokat ésavarokat találtak, ami aztán tökéletesen meg is felel atörténeti igazságnak." (62)A Tárnokvölgyi ütközet leírásakor Kézaiban ezt olvas-

hatjuk:„Látván tehát Ditrik, hogy embereiben illy nagy öl-döklés esett, más nap hogy az ütközetet vívta,Macrinussal Tulna város felé vonula ...Megismervéntehát a hunok, mennyi és milyen a nyugati nemzetfegyvere és lelke, neki bátorodva seregükkel Tulnafelé indulának, hogy Ditrikkel és Macrinussal meg-vívjanak. Kiknek jövetelét amint Ditrik megértette,velök Czezönmaurnál szembe szálla..."Történelmi tény, hogy Nagy Károly a Tullnnal azonos

római Comagena mellett ütközött meg az avarokkal, erről

107

Einhard évkönyve tanúskodik. Az összefüggést Eckhardt Sán-dor is világosan látja:

„A kapcsolatot Kézai annál könnyebben megtalál-hatta, mert hiszen a külföldi forrásokban is előfordulaz a vélemény, hogy Nagy Károly avarirtó hadjáratabosszú volt Attila pusztításaiért, sőt van olyan forrásis, mely Attilát éppen avar királlyá teszi."(63)Bíborbanszületett Konstantin például:„Attila az avarok királya..."Ditrik neve sem, történelmi előzmény nélküli, Nagy Kár-

oly e hadjárat egyik vezére a Theodoricus (Ditricus) nevet vi-seli. Tulln körül tehát élt az avar-hun-frank ütközet emléke.Theodocis név, e vezér XII. századi életrajza, a hun-germánütközet is megtalálható: Theodocis vezeti a germán hadakat, sArdaricus gepida király is ott van a germánok hadaiban.

Semmiképpen sem "gyúrt össze fantasztikus koholmányt"Kézai, ahogyan ezt Szűcs Jenő kegyetlen cinizmussal állítja.Még a hun-avar-magyar mondai hagyományt nem ismerő kül-földi történész számára akár zavarosnak ható Attila-harcok le-írásában sem. Sebestyén Gyula végkövetkeztetése a hun-avarhagyománynak csak nálunk való továbbéléséről feltétlenülhelytálló ma is:

„A Pannónia megvételéről szóló hun-mondákat nema krónikás gyártotta, hanem az avar és hun hagyo-mányt. szabadon elegyítő hazai mondákból vette át ésállította össze."Szűcs Jenő talán egyik leginkább hitelrontó szándékú,

legkevésbé korrekt mondata Kézai megítélésére a hun fejezet-tel kapcsolatos:

„Hogy csak az író egyik leghajmeresztőbb etimológi-ai ötletét említsük, Ispania a magyar ispánokról(spani) nyerte nevét."E mondatával ugyanis Szűcs egy olyan gondolatsorát

zárja le, amelyben Kézai hun-magyar azonosítását ismerteti.Ezáltal válik ez az odavetés szinte gonosszá. A mód, ahogyanlecsap reá, hogy érzékeltesse, íme, ennyit ér az ő hun-eredet-"fikciója" is.

108

Csakhogy Kézai tudományos és jogos eljárásnak tekint-hette a Sevillai Izidor óta különösen elterjedt névelemzést is.Nem én mondom ezt, hanem Eckhardt Sándor, s éppen a His-pánia-etimológiára. Az az Eckhardt Sándor, akinek legfény-lőbb kutatási eredményeit Szűcs gondolatról gondolatra kö-vetkezetesen felhasználja. Am kérdőjeles feltevéseiből való-sággal kijelentő mondatos bunkókat gyárt a huntörténet ma-gyar eredetiségének a széjjelverésére.

A Kézaiéhoz hasonlatos etimológiai mondát a középkor,különösen Sevillai Izidor óta (VII. sz.), ezrével eszelt ki. Di-vattá vált népekről városok neveire vagy megfordítva követ-keztetni. Anonymus is így járt el egyébként, amikor a magya-rok Hungar nevét a Hung (Ung) folyónevéből magyarázta,amelynél krónikája szerint a honfoglaló seregek hosszabbanidőztek.

Sevillai Izidorus bizonyított történeti forrása is voltKézainak. Olvashatta tőle azt a megállapítást is:

„A hugniakat azelőtt hunoknak hívták, s utóbb kirá-lyukról avaroknak."Nem hallgathatom el, s a fogasabb problémák tisztázásá-

nak erős vágyától sarkallt fiatal történésznek fel is hívom a fi-gyelmét rá, hogy Kézai esetleg nem is szorul mentségre, ebbenSzűcstől ily mégesen ismét felpiszkált ispán-hispán vitában.Bartal György (64) ugyanis alapos bizonyítékok felsorakozta-tásával igazat ad Kézainak.

E sietős munkámban magam nem tudtam megnyugtatóanutánajárni a dolognak, bár nagyon szerettem volna, ez felszisz-szenésemről tanúskodó soraimból is gondolható, Ezéli csupánjelzem az utat, amelyen el lehetne indulni. A magyarság elő-deit a parthusokban kereső Bartal Pliniusra (PI. VI. 29.) hivat-kozva elmondja, hogy e nép országa 18 megyére és három ke-rületre oszlott. Ily megyékből állt Arménia és Ibéria is, amely-nek egy részét akkor már Hispániának nevezték (Strabo XI. k.2.). (Az Iberia Asiatica-ról van szó, a mai Grúziáról). Na most,Kálmán királyunk törvénykönyvének 37. fejezetében bukkanfel a mai megye fogalmunk egyik középkori fogalmi jelölője,"Mega", "judices Megales" formában. Plinis (VI. 29.) ugyan-akkor egy megyehatárnak számító hegyszorost Partiában

109

"Climax megale"-nak nevez. Idevágóan, említ Bartal egy pbetű helyett tévesen t-vel írott parthus szót, a "megistan"-t,melyet a magyar megyeispán szóval azonosít.

Az ispán-hispán analógára még annyit: az Érdy Kódexbentalálható egy Szt. István ünnepéről írt talán korabeli értekezés,ennek szerzője "hytetlen Somogy Hyspan"-nak nevezi Kupát(Koppányt). Bartal a hely és a személy közelebb' megjelölésenélkül- Kézai igaza mellett Humboldt (kettő van) bizonyítéká-ra is hivatkozik az Ibéria-Hispánia összefüggésben.

A lenézett és nevetségesnek kikiáltott dolgok sokszorvisszaütöttek már. De Ipolyi Arnold történészibb fogalmazásúintelmével is védhetem magam e kitérőért:

„A :történetben a legcsekélyebbnek látszó adat isfontossággal bír."Kihagyhatatlanul szólnunk kell arról is, hogy a hun-

magyar azonosság, rokonság tételesen sem nem állítható, semnem cáfolható önmagában a Kézai Gesta Hungarorumavai. Ahunhagyomány némely XI. századi forrásokra visszamenőrészleteinek van éppen a legnagyobb értékük. Valamennyi ko-runkra jutott krónikánknak van ugyanis egy már eddig feltártősforrása, az I. Endre (1046-1061) korában írott és elveszettGesta Ungarorum. Ebben többek között benne voltak az Ár-pád-ház nemzetségi hagyományai. Az elveszett Gesta, ha szószerint és teljes tartalmában nem is, de több részletében fellel-hető, kikövetkeztethető több krónika-felhasználásból is.

Hóman egyik tanulmánya (65) alapján ez így összegez-hető:

„A teljes szövegű gestából- az egyházak számára, ahelyi folytatás céljaira, még Szent László életében(Hóman a Gestát Szent László-korinak tartja) készültegy inkább király-lajstromokra emlékeztető krónikáskivonat, Ezt a kivonatot a XII-XIII. században többhelyütt, így Somogyváron, Zágrábban, Váradon, he-lyi- és országos jelentőségű feljegyzésekkel kiegészítveegykorig folytatták, A Somogyvári Krónika töredékeiAlbericus Világkrónikájában (1233) maradtak fenn, aZágrábi és Váradi régi krónikák részletei pedig a

110

Zágrábi (1334), Váradi (1374) és a Knauz-féle rövidzágrábi krónikák interpolációiban,"A hun-magyar azonosság gondolatát a XI. századi Gesta

Ungaroruniból merítő, de a Kézai-féle hun-krónikával bővítettgestától független és nála korábbi források közül négyben ta-láljuk meg. így Spalatói Tamásnál (1260 k.), aki a magyarokbejöveteléről Anonymusszal és Ricardusszal egyezően a Gestaalapján szól, s azonosnak mondja a hun és a magyar népet;Attila "dux"-ról is megemlékezik. A XIII. század elején.ugyancsak az elveszett Gesta Ungarorum felhasználásával ké-szült Lengyel-Magyar Krónika a magyarok első királyakéntszól Attiláról és hosszabban foglalkozik tetteivel.

Anonymus Gestá.ja is többször szól Attiláról, de a hunnépnevet egyszer sem használja, (Eckhardt szerint talán azért,mert a XI. századi Gesta csak a dinasztia Attilától való leszár-mazásáról tanúskodik.) Ezt úgy is fogalmazhatnánk, hogy adinasztia ebben még a papoknak sem engedett, akármennyireis kárhozatosnak kellett tartania még a XI, században mindent.ami a pogány múltra emlékeztethetett.

A székelyeket Anonymus egyszerűen Attila király népe-ként említi.

A magyar-hun hagyomány XI. századi létezését bizonyítjaaz 1058-ban hazánkban járt Hersfeldi Lambert feljegyzése At-tila kardjáról.

Összegezésként Hóman úgy látja, hogy a hun krónikánálkét századdal régibb, eredetibb írott hun-hagyomány tartalmá-ban benne van: a hun és a magyar azonos nép: Árpád fejedel-münk Attila király egyenes ági leszármazottja: a székely nép:Attila népének egy töredéke, a honfoglaláskor, az új hazábancsatlakozott Árpád magyaljaihoz stb.

(Györffy György ellenvetéseiről külön fejezetben szó-lunk.)

Eckhardt Sándor más adatot is említ (66). így azt, hogyIV. László idejében a cseh király megígéri, hogy a magyar ki-rálynak visszaadja valamennyi kincsét, melyet nagynénje,Mazovi Anna magával vitt Csehországba: a királyi koronát, akirályi jogart és

111

„egy igen drága aranyedényt, amelyet mindenütt igenfinom és csodás szépségű drágakövek díszítenek éssok más aranyékszert, melyet Attila magyar király ésmás utódjainak idejétől fogva mostanáig Magyaror-szágon őriztek".A magyar udvarnál ily módon úgy tudták, hogy Attila

kincse birtokukban van.A külföldi írott források Kézainál fellelhető nyomainak

elemzése nem célunk. Az az olasz összefüggés azonban fi-gyelemre méltó, hogy a több kéziratban említett és elveszettVelencei őstörténet szintén egy Attila történetéről szóló feje-zettel kezdődött; ugyanúgy, mint a Kézai krónikája. Ezt hasz-nálhatta Paulinus minorita is a XIV. század elején írt Világ-krónikájában, s ennek alapján a Kézaitól is felhasznált részek-ből abban tér el, hogy nem a hét kapitány, hanem Attila vezetibe a hunokat Pannóniába, illetve, hogy Attila egy Osdrubalnevű magyar király leányának a fia. Paulinus említi is forrásaiközött a Historia Attilae c. művet (67).

A század elején megfejtett bolgár fejedelmi lajstrom ösz-szefüggéseiben máig a leginkább kikristályosodott vélemény-nek kell tartanunk Gombocz Zoltánét (68).

Mindenekelőtt kijelenti:„Eleve is lehetetlennek kell tartanunk, hogy egy hó-dító nép leszármazási hagyományát a meghódítottnéptől vegye át."Továbbá:„Azt hiszem, hogy a honfoglaló magyarság már ma-gával hozta a későbbi hunmonda néhány elemét. így ahun-magyar rokonság hitét, azt a hagyományt, hogy ahonfoglalás voltaképpen secundus introitus, vissza-hódítása annak a földnek, amely a hunokkal való ro-konság révén a magyarokat illeti meg, továbbá Attilakedvenc fiának, Csabának az emlékét."Gombocz e véleményét arra alapítja, hogy a bolgárok is a

hun törzsek közé tartoztak, hogy a hunok éppúgy törökökvoltak, mint a bolgárok és az avarok, a magyarokat pedig egyuralkodó bolgár-török réteg szervezte meg. Ez a bolgár ural-kodó osztály hozta magával, s tette magyar nemzeti hagyo-

112

mánnyá a hunokkal való rokonságnak, a hun-magyar azonos-ságnak a hitét, ez hozta magával a keletre menekülő hun ki-rályfinak s Attila pannóniai hun birodalmának halovány emlé-két.

Abban, hogy a hunhagyomány nyugati átvétel-e, illetvekeletről hozott örökség, perdöntő jelentőségűvé vált aNibelung-ének keletkezésének helye, de föként ideje. Alapjá-ban véve Györffy Györgynek a hunhagyomány magyar erede-tiségét kirekesztő véleménye is nagyrészt ezen áll vagy bukik.

A Nibelung-ének már Hunfalvyt is foglalkoztatta.„Pilgrim passaui püspök meg akarta térítési területülszerezni az új Hunniát, e célból még bullaszövegeketis ferdített"írja az Ethnográtiában„Összegyűjteti és latin nyelven leíratá a német mon-dákat a burgundok és hunok történeteiről. Ezeketazután németre fordíták a XII. vagy XIII. században. sversekbe toglalák. így támadt a híres Nibelung."Megjegyzi még, hogy a költemény Attilát a X. századi

Géza képében festi. s ami ennél számunkra érdekesebb az,hogy Cassel (Magyarische Alterthümer) sokkal többet tulajdo-nít a nemzeti forrásnak és Anonymusnak, mint valóban lehet".Pedig ez a Cassel inkább rombolni igyekezett a hun-magyarösszefüggéseket, a nála "radikálisabb" Hunfalvy azonban mégezt is kevesellette.

Fontos Eckhardt Sándor véleménye:„Olyan uralkodó ez az Attila. mint a XIII. századbelinémet vagy magyar királyok. Nagyon valószínű. hogya magyar kutatásnak van igaza, amikor a Nibelung-ének hun udvarának és Attilának a képében a magyartörténeti hagyomány, nevezetesen a Szent László-koriGesta Ungarorum hatását is keresi. Erre utalnak el-sősorban az Attila nászára összesereglett népek, Kievemlítésével. a Magyarországa helyezett Etzelnpurc,amelyek így együtt csak a magyar krónikában fordul-nak elő. A szerző beleviszi a költeménybe a magvarGestának Szent István-Gizella-ellenes felfogását is.Itt Szent István éppoly pipogya. tehetetlen, az ármá-

113

nyosnak feltüntetett Gizella királyné és a németek ke-zében, kik Vazul herceg és család,ja életére törnekamilyen tehetetlen báb Etzel Krimhild cselszövényeiközepette, Csakis a Nibelungenlied szerzője helyezi anémet hősmonda alakjait az általa .jól ismert magyarföldre, melynek fényes királyi udvarát akár tapaszta-lásból, akár hallomásból is jól ismerte. Köztudomásútovábbá, hogy az ének pontosan a korabeli Magyar-országra lokalizálja az eseményeket: Mosont. Eszter-gomot és Budát meg is nevezi Misenburc. Gran ésEtzelnburg néven." Szent István "pipogyasága" vagyinkább Gizella erőskezűsége mellett, az uralkodópáre jellemzése még inkább illik a kútfők szerint Gézára,illetve feleségére. Saroldura. Ez a kép is látszik való-színűbbnek, hiszen a későbbi költésű Nibelung-éneklatin nyelvű anyagát Géza idejében íratta Pilgrimpüspök. Az utóbbi feltevést erősíti Szent Adalbert má-sodik történetírója is (Acta SS. Apr. V. 22.) a követke-ző soraival: "Béla (Adalbert) küldött a magyarok fe-jedelméhez, de sőt nejéhez is, ki az egész országotférje kezeivel igazgatta, és a férjéhez tartozó ügyeketis kezelte, kinek vezérsége alatt keletkezett a keresz-ténység" – tegyük ehhez még hozzá Dubravius, 1550körüli olmützi püspök sorait Adalbertről: Rómábóljövet a dalmát partokról ,jelentette magát Magyaror-szágban, amelyet még főnökök (praefecti) kormá-nyoztak, kiket kapitányoknak hívtak, és kik között elsőés legtekintélyesebb István volt (Historia BohemicaVI. 46.)." Chabani Adamér szerint "Géza is Istvánnevet kapott"(Leibnitz Bibl. Mscript. II. 168. 1.).Az idézet önmagáért beszél, különösen a továbbiak isme-

retében.Györffy Györgynek, ha jól értettem, az a véleménye, hogy

Budának Attila városaként való német elnevezése (Etzelenbürge)

114

„semmiképpen sem lehet korábbi a XII. század máso-dik felénél, mert ez előtt az idő előtt a név még nemvolt helyhez rögzítve".Mivel Györffy a Nibelung-ének keletkezését a XII. század

közepén gondolja, s más időbeli összehasonlítási tényt, adatotnem említ a városnév lehetséges "helyhez rögzítésére", az el-nevezés időpontját is a Nibelung-ének megjelenésével egy-idejűnek veszi. Az ének tartalmi elemei ezzel szemben –Eckhardt szerint – XI. századi foganásúak és szemléletűek, il-letve még valószínűbb, hogy X. század végiek.

Talán kisegíthet bennünket egy XX. századi német értel-mezés. Aloys Schröfl (Der Urdichter des Liedes derNibelungen Not und die Lösung der Nibelungenfrage, Mün-chen, 1929; Und dennoch die Nibelungenfrage gelöst, Mün-chen, 1931.) német egyetemi tanár azt állítja, hogy aNibelung-éneket Géza fejedelem felszólítására Esztergombanírta egy Pilgrim nevű hittérítő, akit a németség és keresztény-ség felé erősen hajló fejedelem esztergomi udvarába hívott apogány magyarság áttérésének előmunkásául. Az eposz eredetikézirata elpusztult Esztergom vára kiégésekor, a tatárjárás al-kalmával, azonban Pilgrim valószínűleg egy példánytPassauba vitt, és az ottani székesegyház irattárában elrejtett.Egy korabeli egyházi törvény ugyanis megtiltotta a pogányemlékek költői feldolgozását. Az így megmentett hőskölte-mény csak a XI. század végén került elő – középnémet átdol-gozásban – a nagy német nyilvánosság számára.

Be kell vallanom, Schröfl könyveit néhány főbb könyvtá-runkban nem találtam: pontos címét is Németh Gyula egyikbibliográfiájából, a rövid ismertetést pedig egy újságközle-ményből vettem (69).

Hanem, ha igaznak bizonyul, amit ez a Schröfl állít, akkorbizony orra bukhat minden olyan elmélet. amely lehetetlennektartja azt, hogy Anonymus vagy akár a XI. századi Gesta írójamár hazai forrásból is tudhatott a Nibelung-énekbeli nevekrőlés összefüggésekről, még az ének német megjelentetése előtt.(Az újságközlemény tudósítását természetesen nem tekintemmég bizonyító erejűnek.)

115

A lexikális megállapodottságú német tudományos véle-mény egyébként ma a következő: a Nibelungenliedet 1200(1198-1204) körül egy ismeretlen osztrák költő a passaui püs-pök körzetében a korabeli udvari költészet szellemében a po-gány anyagból formálta. A dal szerint Attila városa Esztergom(Gran). Az Etzelburg elnevezésű Attila városa, a hivatalosnémet tudomány szerint, ily módon, valószínűen Gran (Esz-tergom). E feltételezés egybevág a magyar állásponttal: Géza(Gyécsa) fejedelmi központja Esztergomban volt.

Mindezek ismeretében a következőket szűrhetjük le:a) a mai német tudományos álláspont eltér Györffyétől,

mert az ének megjelenését nem a XII. század második felében,hanem a századfordulón gondolja;

b) uralkodói tartalmat tulajdonit az énekben a Pilgrim-gyűjtötte – közte – pogány magyar anyagnak;

c) központi szerepűnek látja Géza Attilát megszemélye-sítő alakját és székhelyét Esztergomot (Grant).

Mindezekhez tegyük hozzá: Anonymus Budát nevezi megAttila városaként. Nem valószínű ezért, hogy a Nibelung-énekből merített volna. Az Etzelnpurc elnevezést a régiGestából tudhatta, s hazai tájékozottsága révén nem személye-sítette meg – jelképesen sem – Attilát a Pilgrim emberei sze-rinti "hun" – Gézával.

116

117

"Nem egyéb, mint a Pannóniára valóbirtokjog érvényesítése"

„A magyarok a 900. évi száguldozások után a magu-kéba. Pannóniába tértek vissza."

(I:uldai Évkimyvck 839-901. cvck. Bal1al György ki)zlcse. U.i Ma-gyar Muzeum. 1858.. XIII. füzet)

Hajdanában AtillánakHitetlen magyar népeParancsára zsarnokánakTört másoknak vesztére,Ám később királya, IstvánErkölcsén szelídített,S beléültette, tanítvánSzebb életre, a hitet.

(Vers a XIII. századi Zágrábi Breviáriumból. Ford.: Muraközy Gyu-la)

„...a jegyző főiránya a magyarok eredetérő1 egy ha-mis nézet megalapítására megy ki, hogy ti. a magya-rokat Attila népeitől származtassa... Neki elviselhe-tetlennek látszhatott őseit a német krónikások leírásaután rabló csordáknak képzelni. melyek az országrarohannak s az ellenállásra erőtlen számtalan népséglegyilkolása után a véráztatta földet megszállották, Ajog eszméje erkölcsi nagyságában kelt föl benne, Smost már nem lőn elég neki. hogy a magyarok a je-lenre jogállapotban éltek, mely rájuk nézve birtokuk-nak (1 szomszéd népek részéről történt elismerésébőlkeletkezett, Nem utálva azon képzeletet, hogy valahaönkény és jogtalanság által .jutottak birtokukhoz át-vitte jogfogalmait őseinek idejére, s az elkövetettjogtalanságot legalább sok nemzedékkel hátrább.egészen ismeretlen ősapáikra. a hunokra igyekezetthárítani. Most már a magyarok azon hivatásban tűn-nek fel, hogy jogukat keresik: ők nem hódítanak, ha-nem csak visszafoglalják elvesztett sajátjukat."

118

(Dr. Eduard Rösler: Zur Kritik aelterer ungarischer Geschichte,Troppau. 1860., Szabó Károly nyomán.)

„Az azonosítás bizonyos ideologikus előnyeit már1200 körül felismerte a Párizsban tanult magyarAnonymus (P. Magister). Ö fedezte fel elsőként,hogyha Pannónia egykor Attila földje volt, Ecilbug aNibelung-énekbeli Etzelen bürge, azaz Óbuda, »Attilavárosa«, a székelyek pedig »Attila király népei« vol-tak. akkor már csak meg kell tenni a hunok egykor le-gendás uralkodóját... az Árpád dinasztia ősének s amagyar honfoglalás máris mint a Pannóniára valóbirtokjog (mai fogalmainkkal: történeti ,jog) érvénye-sítése fogható fel, Ám... a hun nevet Ö még csak lesem írta(1 meg nem merészkedett odáig. hogy a ma-gyar népet a keresztény Nyugat emlékezete szerint olygyűlöletes hunoktól származtassa."„A magyar honfoglalás ily módon nem volt egyéb.mint a Pannóniába »visszatérő« hun-magyarok jogá-nak érvényesítése,"„Maga a királyi udvar még 1250 körül. IV. Béla ide-jén is kereken elutasította az Attilával való bárminőkapcsolat gondolatát."

(Szűcs Jenő: Kézai-tanulmány)

119

Két dolgot kell azonnal leszögeznünk: 1. ez a vélekedés aXIX. század jogeszméiben fogant, semmi köze Anonymus ko-rához, amelyben éppen némely osztrák-német oldali uralkodókigyekeztek a pannóniai avarokat korábban hódoltató NagyKároly örököseiként a hűbérjogot velünk szemben ősi jogonérvényesíteni; 2. Rösler a magyar szabadságharc leverése utánigyilkosan magyarellenes légkörben írt.

A mi XX. századi történészünk tanulmányának a külföldszámára is írott véleményei lényegi tartalmukban – meghök-kentő módon – a Rösler elképesztően gyűlölködő kritikátlantévtanait visszhangozzák.

Röslemek csupán Anonymust feketére festő érveléseazonban önmagában sem lehetne véglegesen cáfoló bizonyítéka hunokkal valókapcsolat elvetésére. A Fuldai Évkönyvekbőlidézett sorok szintén Rösler – és Szűcs – ellen szólnak.

Bartal György, a nagy magyar jogtörténész Hartvik püs-pöknek jóval Anonymus előtti írásában (1\ 08-ban II. Henrikcsászárral jött Magyarországra) ugyancsak talált utalást arra,hogy az Árpádok születésükre Attilának maradékai (Bartal: ÚjMagyar Múzeum, 1858. IX. füzet, Nyílt levél P. T.-hoz).

A Nesztor Krónikának e soraira "Ekkor jöttek a fehér ug-rok és örökölték a szlovén földet", Bartha Antal helytállóelemzését, hogy ezek jóval korábbi időre, Heraklius császárkorára (az 500-as évek) értendők, elfogadom, s ezért nem hi-vatkozom Nesztorra. Mégis említenem kell, mert Barthávalellentétben szerintem az idézet a bolgárokra vonatkozhat.Nesztor a magyarokat fekete ugrok-nak nevezte, s a bolgárokatfehérnek.

Anonymus védelmére, Röslerrel szemben, ellenvélemé-nyül mindenekelőtt Németh Gyulára hivatkozom (70). Sze-rinte a magyar hunhagyomány mellett szól krónikánk két he-lye, Az első hely (ez vág e témába) Anonymus ötödik fejeze-tében van, és arról szól, hogy a magyarok "szállongó hírből"(fama volante) azt hallották, hogy Pannónia Attila király föld-je, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja mint célzása magyaroknál meglevő hun hagyományra; nem hihető, hogyírott nyugati forrásokra hivatkoznék.

120

Anonymus e fogalmazásához egyéb megvilágítás is idekí-vánkozik. így a korabeli vallásos korszellem. A pogánykori, sbenne a hundolgokról is egy papi embernek ekkor csak igenszőrmentén !ehetett fogalmaznia. Innen a "nem én mondom","azt beszélik"-féle fogalmazás.

Magyarázat másrészt az akkori krónikásfelfogás, hogycsak az írott forrásoknak van igazi hitele.

Ezért is mondja: ...„S ha az oly igen nemes magyar nemzet eredeténekeleit s minden vitézi tetteit a parasztság csalfa meséi-ből, vagy a hegedősök csacska énekeiből mintegy ál-modozva hallaná, igen éktelen és elég illetlen len-ne..."Nem vette be krónikájába a Botond-mondát sem:„Némelyek azt mondják, hogy egészen Konstantiná-polyig mentek ők, sőt Konstantinápoly kapuját is be-vágta Botond a bárdjával. Mégis, mivel ezt a histó-riaíróknak egyetlen könyvében sem találtam, hanemcsupán parasztok hamis meséiből hallottam, ezért je-len művembe nem akartam beírni."E szemlélet felmérhetetlen kárára utalhatnak a már idézett

Arany János-i sorok:„a krónikások józansága, a korai kritika dere ha-gyományos költészetünk virágait fagyasztá el..."Anonymus Attilára emlékező sorait ily módon semmikép-

pen sem tekinthetjük politikai-birtokjogi érdekű kitalálásnak,sőt inkább még az ö korában is elevenen élő, csak papi óvatos-sággal, félénken vállalt, mert azért el nem hallgatható magyarhunhagyomány lecsapódásának.

Jól vallanak erről az összekötő mondatok. íme az Attila-résznél éppen:

„A leghíresebb és hatalmasabb király, Attila KrisztusUrunk születésének 451. évében jött be Scythiából.Nagy sereggel Pannóniába érkezett. Megszalasztvána rómaiakat, elfoglalta az országot. Királyi fővárost aDuna mellett alkotott magának... Ez az, amit a mainap magyar Ilyelven Budavárnak, német nyelvenEtzelburgnak neveznek."

121

S ez el nem "hallgatható" kitérő után, mintegy magát is az"illendöségbe" visszazökkentve, így folytatja:

"De tartsuk magunkat az elbeszélés rendéhez."Nem bizonyul megalapozottnak Szűcs másik ellenérve, a

IV. Béla felfogásával való példálódzás sem.Megelőzően szólva: merőben történetietlen látásmódra

vallana, ha Szent Istvántól töretlenül egyenes vonalú fejlődésifolyamatnak látnánk a pogány kortól való elszakadást, s veleegyben a kereszténységbe, az új társadalmi állami rendbe valóbelenövést. Az ezenközbeni mindenféle társadalmi, politikaifolyamatok természetes közegellenállásán túl a számos vissza-esésnek magyarázata lehet az is, hogy a frissen "keresztény"koponyájú magyaroknak is be-benőtt már az új hittől méghibogó fejüklágya, s az égre tekintő, földi hívságoktól elfor-dító, buzgó térítők mellett és mögött fel ismerték a zsebükre ésszabadságukra menő nyugati hatalmi érdekeket is. A negatívszínezetűnek tekintett pogány reminiszcenciák jegyében ígygyakorta pozitív szándékú és tartalmú politikai indulatok isizmosodtak.

Terjedelmi okokból csak egyetlen példát lássunk Kézaikrónikájából a visszaesések okaira.

,,Gizella királyné pedig a gonoszok tanácsából húgafiát, a velenczei Pétert, kinek atyja a velenczeiekherczege volt, tevé királlyá a magyarokon, hogy ké-nye kedve szerint teljesíthesse akaratjának gerjedezé-seit. s hogy Magyarország, szabadságát vesztve, anémetek alattvalója legyen. S miután Péter uralkodnikezdett, a királyi méltóság minden szelídségétlevetkezé, és német dühösséggel tombolva az országnemeseit megveti vala, az ország javait a németekkelés olaszokkal tollhéjázva és telhetetlen szívvel falván.Az erősségeket, várakat és az ország minden méltó-ságát a magyaroktól elszedvén, németeknek és ola-szoknak osztja vala."E magatartásra valló. Péternek tulajdonított szavak is ol-

vashatók a krónikában:„Ha darab ideig egészségben maradok, valamennyibárót, tekintetes urat, századost, országnagyot és

122

méltóságot németekből és olaszokból teszek. és Ma-gyarország földjét idegenekkel töltve be, a németek-nek adom birodalmul."Az V. István, illetőleg IV. László korának tulajdonított

krónika e szókimondó fogalmazása IV. Béla korát megítélőszemléletre is utal. E kor bennünket érdeklő vonatkozásainálderülhet fény Szűcs Jenő érvelésének cáfolatára.

Vele ellentétben ugyanis – IV. Béla és udvara nem azértnem vállalta Attila személyét és a hun-kapcsolatot, mert a ma-gyaroknak Attilához és a hunokhoz szerintiik semmi történel-mi közük nem volt, hanem, mert egy a Szent István koránakmegfelelő vallási türelmetlenség és elfogultság vált ismét ural-kodóvá az országban.

E korszakismétlődés hazai oka elsősorban a tatárjárás éskövetkezményei, de tágabb, európai összefüggésben a pápai ésa világi hatalom szembekerülése és e korszakban megindulónagy mérkőzése.

A mi későbbi IV. Bélánk már herceg korában vallási túl-buzgóságáról volt ismeretes. Sürgette például a pécsi egyház-megyéhez tartozó dél-dunántúli részeken az ott annyira elter-jedt "lombardus" eretnekség elleni inkvizíciós pereket (71).

Az egész Európában kegyetlenségéről hírhedt TheutonJános főinkvizítort is a III. Honorius pápával sűrűn levelezőIV. Béla vette nálunk pártfogásába, s éppen a pápa ajánlásáraengedett neki szabad teret itteni működéséhez. Így lett ez a Já-nos fráter 1231-ben a domonkos rend hazai tartományfőnöke,s oly nagy hatalmúvá vált, hogy a pápa megbízottjaként 1235-ben magát II. Endrét – Béla apját – csaknem egyévi időtartam-ra kiközösítéssel sújtotta. Az ö közreműködésével tudott a né-met lovagrend újabb stratégiai pontokat szerezni az országban,holott korábban II. Endre e szervezetet a Barcaságból és aSzerémségből kemény rendszabályokkal visszaszorította és azországból ki is űzte. Főként a jobbágyi sorban elterjedtfélpogányság, félkereszténység volt teljesen kiszolgáltatva anagy inkvizítornak.

Mármost, akinek személye témánkban közvetlenebbül ér-dekel bennünket, az a győri származású Marcellus fráter, IV.Bélának a második honalapítás munkájában állandó kísérője,

123

tanácsadója és szolgálattevője, a domonkos rend új magyartartományfőnöke. E Marcellust bízta meg IV. Ince pápa 1252-ben kiadott híres "Ad extirpenda" ("Kiirtandó eretnekek")bullája alapján a magyarországi "félkeresztények" "extirpálás-ával".

A tatárjárásban és még utána is magára maradt nép e kor-ban a még élő s a betelepülő kunok által is erőre kapott régi hitvigasztalásába menekült. Ez eltévelyedettekre és a régi hitetfenntartó, emellett betegápoló mágusokra csapott le az inkvi-zíció.

Tény az, hogy a királyi udvarban lakozó Marcellusnak„a tatárok vadsága által eltorzult lelkületeket az igazhit védelmében hogy megújíthassa..."indokolással adta meg IV. Ince a legnagyobb, pápáknak

fenntartott kiközösítési és feloldozási hatalmat, s ő csaknem 12évig vezető szerepű volt az eretnekség és félpogányság ellenihazai küzdelemben.

Ami a hunhagyományt illeti, ennek a Marcellusnak a kezenyomát kell látnunk IV. Bélának – egy újabb tatár betöréstőltartva – 1254-ben a pápához írt segélykérő levelében.

A fontos részlet így hangzik:„Például idézzük Totilát, ki keletről jött a Nyugat le-igázására és főleg Magyarország közepére helyezteszékét."Ez a Totila (541-552) ~ Attila halála után száz évvel -a

keleti gótok királyaként két ízben is, 546-ban és 549-ben el-foglalta, kifosztotta és feldúlta Rómát. Több olasz forrás snyomában részben az olasz történelmi hagyomány, őt össze-keveri és azonosítja Attilával, aki különben nemhogy Rómá-ban nem járt, de a Pó folyót sem lépte át délre haladtában.

Meglepő, hogy a nagy tekintélyűnek tartott ViterbóiGottfried, bár nem keveri össze a két személyt, de Totilát ishunnak, illetve magyarnak tartja. Memoria seculorum-jábanlátjuk ezt:

„Olvassuk, hogy két magyar királyság van... másik...Pannóniában terül el, ezt a Pannóniát némelyek Új-Magyarországnak nevezik. Ezek uralma idején Attila

124

és Totilia, egykori fejedelmeik, sok királyságot dúltakfel Itáliában és Galliában."A teljes idézetet, igen fontos tartalma miatt, másutt hasz-

nosítjuk, e helyt TotilIa miatt feltűnő érdekű és értékű részétadjuk csupán. Mi rejlhet e Totilia értelmezés mögött?Viterbóinál semmiképpen sem névcsere, mert Attilát is említi.TotilIa Afrikából tört be Itáliába. Vajon a Kézainál is megírtazokhoz a hun csapatrészekhez tartozhatott TotilIa (későbbileszármazottként persze), amelyek Spanyolországba húzódtaka catalaunulni ütközet után, s innen Afrikába is jutva, aGenzerikh gótjaival, vandáljaival együtt tűntek fel Attila utánszáz esztendővel? Mivel forráselemzést nem nyújtok, ezt amérlegelő elkalandozást magam is sokallom, tény, hogy vagyvalóságos hun-személy ez a Totilia, vagy személyével Attilaegy névcsere áldozata. Név alteregója a gótok viselt dolgaiértis a történelmi ítélőszék elé állított bűnbank. (Vagy massagétavolna ez a Totilia?)

Eredeti gondolatmenetünkben maradva, azt kell látnunk,hogy IV. Béla és udvara – ellentétben a mai magyar történészvéleményével – lényegében állást sem foglalt a hun-magyarügyben, egész egyszerűen a valószínű korabeli római és olaszszemlélettől szaturált – nyilvánvalóan marcellusi – véleményttolmácsolta a pápának.

A Totilával való azonosításra különben később is vannaknyomok Így a Divina Commediában, Attilát a vérengző zsar-nokok közé, a pokol hetedik körébe juttatja Dante. A versbenezt mondja honfitársainak:

„arra a hamura építették újra (városukat), mely At-tilától visszamaradt."Ez utóbbi adatokért a mai historikusnak nem is kell kül-

földi könyvtárakhoz folyamodnia. Én is Eckhardt Sándor írá-sából (72) veszem. Ö már azt a végkövetkeztetést is kimondja,IV. Béla udvara felfogásának okáról, amit e fejezetben Szűcs-csel ellentétben magam is hangoztatni kívánok.

Királyunk az idézett levél tanúsága szerint azért áll olyidegenül szemben Attilával, mint bármely más nyugati uralko-dó, mell "ez volt úgy látszik az Egyház álláspontja".

Eckhardt e véleményét bizonyító példával is megtoldja:

Ir

l

ko

n

ösPE[

T

Kl

gehcá

vfop

125

„A XIII. századi zágrábi breviárium versben állítjaszembe Attila magyar király zsarnoki, kegyetlen éspogány uralmát az utód Szent Istvánéval."A vers magyar fordításban a fejezet élén olvasható.

126

Hunor és Magor

Amott kerekedik egy fekete felhő,Abban legelészik csodatevő szarvasCsodatevő szarvaska, ezer ága-boga

(Kelj fel, gazda, kelj fel, dunántúli regélő ének)

Vadat űzni feljövénekHős fiai szép EnéhnekHunor, s Magyar, két dalia,Két egytestvér, Ménrót fa

(Arany János: Rege a csodaszarvasról)

127

A Hunor név, összecsengvén a hun népnévvel, csábító le-hetőség volt Kézainak – így Szűcs Jenő.

Lássuk krónikásunk idevágó szavait:„Hatod évre tehát kimenvén véletlenül, a pusztábanBelár fiainak nejeire, kik férjeik nélkül sátraikbantanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is va-gyonostól sebes nyargal va a Meotis ingoványaibavivének. Történt pedig, hogy azon gyermekek közt azalánok fejedelmének, Dulának két leányát is elfogták,kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevé nejül. Sezen nőktől vették eredetöket minden hunok és ma-gyarok."Már Szabó Károly szól arról fordítói jegyzetében, hogy e

mondai elbeszélés a magyaroknak a bolgárokkal és az alánok-kal rokon néppé válásáról tanúskodik.

Györffy György szerint a testvérpár-ős (Hunor és Magor)eredetisége mind forráskritikai, mind etnológiai szempontbóligazolható. A nőrablás-mondában testvérpár szerepel.

Németh Gyulának egyenesen az a véleménye, hogyKézainak ez a helye sajátságosképpen a legbecsesebb magyarőstörténeti emlék összes krónikáinkban (73). Megőrizte a Ka-ukázus-vidéki őshaza emlékét, megőrizte a bolgár népnevet,melynek Belár szabályos magyar fejleménye. (Anonymus avolgai Bolgáriát- népe 921-ben egy Álmos nevű uralkodó alatttért át a mohamedán hitre- terra Bular-nak nevezi.)

Megőrizte az alán-magyar érintkezés emlékét, erről kü-lönben oszét jövevényszavaink is tanúskodnak, és megőrzöttegy mai és régi adatokkal is igazolt alán nevet, a Dulát. Dula,az alán király neve, jól ismeri oszét név, de az ún. olbiai fel-iratban megtalálható szarmata tulajdonnévként is.

Mindez véletlenség műve nem lehet, s ha Kézai e feljegy-zésében van is valahol irodalmi hatás, az egész lényegébenmagyar történeti hagyományra megy vissza. Általában az aszokás, hogy Kézai e helyét különféle fonásokra és Kézai ki-találásaira vezetik vissza, ez azonban puszta kombináció.

128

A Dula nevet nem szabad a bolgár fejedelmi lista Dulónemzetség nevével azonosítani, mert a Duló szabályos meg-felelője a magyarban Gyula, illetve a török Jula. (E név a be-senyőknél is Jula.)

A megelőző sorok mind a Németh Gyula szavai.Szűcs Jenő (Györffy nyomán) úgy véli, hogy a Hunor név

az ómagyar nyelven Onour, illetve Unor formában hangzott, sa testvérpár' neve az onogur-magyar kapcsolat perszonifikáltmondai emléke.

A Magyarok fejezetben már hasznosított legújabb NémethGyulatanulmány az onogur szó továbbélő formáját nem azOnour-ban látja. Németh szerint későbbi jelentése: nándor(74).

Messzi távolságban tartva ugyan magam mindenfélenyelvészkedéstől, mégis a nézetek szembesítésének szándéká-ban maradva, két igen logikus, egyben az előzőtől eltérő név-elemző magyarázatot ide kell iktatnom.

Az elsö változat a rendkívül értékes munkásságú NagyGézáé (75). Hunor és Magyar szavunk – szerinte – összetett,és nem származékszó. Mielőtt az egyes szótagok jelentése elnem homályosodott, éppen olyan ismeri jelentésük volt, mint adentu-moger, soba-moger, hetumoger szavaknak a magukidejében. Saját felismerése, hogya testvérpár nevekben az -ar,-er, -eri rész, ember jelentésű szó; megfelelője félj szavunkbanörzödött meg.

E szótagokkal szinonim fogalomnak tartja a népnév-jelölő-gar, -gor, -gur utótagokat, az alábbiak szerint:

magy-eri magy-garbul-ar Bol-garHun-or Hun-gar, hunu-garJo-r Ju-gor

A bulgar-ra ritka szerencsés módon olyan megfejtés isvan, amely nem pusztán nyelvészkedő szófejtés, de élő tájsza-vakban fellelhető, világos jelentésű szó. Potapov szovjet tudóshárom tájnyelvi formájában bukkant reá: bu-gu, bul-gul, bur-

129

gur. A szótagok egyenkénti jelentése: szarvat viselő állat, ill.erdőben lakó állat. (László Gyula egy írása nyomán dr.Bendefy László közlése.)

Szűcs elképzelésével ellentétes, Nagy Gézáéval lényegé-ben egybevágó Németh Gyula szómagyarázata: nem valószínű– írja –, hogy Kézai a Mogyor név analógiájára alkotott volnaHunor nevet, hiszen ö a Magyor végzetét nem érezhette kép-zőnek. Az r képző a magyar nyelvben Kézai idejében nem élt.Ha Kézai a hunok számára névadó őst alkot, akkor ezt nemHunarnak, hanem egyszerűen Hun-nak nevezi. Van is olyanképzésű népnevünk, hogy türkeri (török) vagy rumeri (görög).Ilyen név lehet a Hunor is, amelynek tehát eredeti alakjaHuneri, s ennek szabályos fejleménye a Kézainál találhatóHunor.

Németh Gyula következtetése ezután így hangzik:„A Hunor névnek így különös fontosságot tulajdoní-tok a hun hagyomány fenntartásában, mint ahogyanszerintem különös fontossága van a hun-magyar kap-csolat kérdésében az Anonymus-féle hagyománynak,melyben Attila neve a legfontosabb. Attila legendásneve azoknál a népeknél, melyek vele vagy utódaivalközvetlen kapcsolatban voltak, hosszú századokon átmegmaradt, mint ahogy megmaradt a germánoknálAttilának és főfeleségének, Arykánnak a neve" (76).Csak futó pillantásra is, talán érdemes felidézni a "ma-

gyar" szó jelentéséről a múlt század végén zajló vitát NagyGéza és Munkácsy Bernát között.

Nagy Géza Lenormant Fr. La langue primitive de laChaldée (Paris, 1875.) c. művének érvei alapján vitázik. Ezthivatkozásaiból pontosan tudjuk. A korabeli mezopotámiaiásatások írásos anyagaira támaszkodó Lenormant-müből me-ríthette azt az érvét, hogy a szkíták, szarmaták az urál-alta.jinépcsalád egy kihalt csoportjához tartoztak, s e népcsaládbólvaló a told egyik legrégibb kultúrnépe, a szumir vagy akkád,majd Media régi lakosai, az ún. protomédek vagy medo-szkíták. Ami e XIX. századi nyelvészvitában lényeges érv:

„ez a nyelvcsoport közép helyet foglalt el a finn-ugorság és a török-tatárság között." "A szumir

130

protoméd nyelvcsoport északi ága a szkíta,masszagéta." „A protoméd vagy méda-szkíta a médi-ai akkádféle nyelv."Ilyen nyelvhistóriai összefüggésben Nagy szűknek is érzi

Munkácsy koncepcióját:„Munkácsy a magyar népben nem lát egyebet, mintegy a Duna és a Tisza völgyébe vetődött északi ugortörzset, mely legközelebbi rokonaitól, a vogul-osztyákoktól és zürjén-votjákoktól elszakadva, évszá-zadok leforgása alatt idegen elemek, törökök, szlávok,germánok hatása alatt egy külön nyelvet fejlesztett ki,amely azonban az idegen elemek levonásával min-denben az északi ugor nyelvcsoporthoz sorakozik."Nagy Géza a magyar szóban előtagként egy föld jelentésű

ősugor szót gondol. Mint mondja, tényeket, nem hipotéziseketnyújt: akkád: mea, mada, mongol: modsi – föld, ország, tarto-mány, terület. A föld finnugor elnevezése: má, mo, mu vagymoda szó. Mordvin: moda, finn: maa, vogul: má, mo, osztják:má, mo, züljén-votják: mu, permjak: mu, ma

Az akkád "mada", föld szó utótagját ugyane nyelv "bir",ember jelentésű szavában véli felismerni. A kifejlett összeté-telt adja vissza a közép-ázsiai törökségnél még a XVI. századelején is megvolt madsar nevű törzs, ill. a Sejbán kán seregé-ben- valószínűleg baskíriai maradvány harcolt madsar elneve-zésű üzbég törzs neve is.

Elgondolását erősítő összefüggést lát Nagy Géza abban is,hogy:

„a szkíták által lakott területen találhatók a legsű-rűbben a ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek(szaragur, bittugur, szatagur stb.), s e név utórészeígy lehet nép, ember jelentésű. mint például az akkád»kbarra« is ember jelentésű"A magyar vagy a hozzá hasonló jelzésű népnév előfordu-

lására kiterjedt nyomozást végzett Padányi Viktor (77). Azttalálta, hogy

„a Kr. e. XVII. századtól a Kr. u. X. századig a leg-különfélébb nyelveken és különböző írásrend-szerekkel, módokon, tudósítások vannak egy népről,

131

amelynek neve határozottan és egységesen m hanggalkezdődik, és van a belsejében egy lágy mássalhangzó,amelynek pontos visszaadására a tudósító nyelvek fo-netikai rendszere képtelen. E rejtélyes mássalhangzótmegpróbálják jelölni d, dz, t, th, ts, s, k sőt x betű-jeggyel is, sőt az arabok d, dzs, az örmények gh han-gokkal is. Ez a név így a Kr. e. V. századig mitha(többes számban mittani), mada, méd, médj, médz,manni, mandu, maza, matia (többesben matiani),matsi (többesben matsien), musk, max, mag torzulá-sokkal jelenik meg, illetőlega különböző írásrendsze-rekből latin betűs írásra ilyen formában tette át eze-ket a neveket az írástudomány."Nagy Géza felismeréséhez kapcsolható Padányi követke-

ző állítása:„Feltünő, hogy a Kr. e. V. sz.-tól kezdve a Káspi-vidéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkaná-sa során ugyanezek a nevek az -ar, -or,-er, -ir, -irranépnév végződéssel ellátva jelennek meg a következőformákban: mad-irra (a madából), max-era (a musk-ból), match-ar (a matsi-ból), mezori (többes),mezorani (többes), mazori (többes), megari ésmaghiori (mind a kettő többes), mazar, madzar,madjyr, matchar, magior, maghiar, mogher, makar,madar, végül madzsar írásmódon,"„Mindezek alapján apodiktikus érvénnyel ki lehetmondani, hogy ilyen nevű nép vagy népek a Kr. e.XVII. és a Kr. u. X. századok közti korban Elő-Ázsiában létezett vagy léteztek. Ezzel szemben adélkaukázusi térben és a Káspi környékén ma semmim hanggal kezdődő nevű nép nem található, de azegész Eurázsia területén is csak három van, Kelet-Ázsiában a mandzsuk, Indiában a mundák és Közép-Európában a magyarok... E különböző torzulású for-mákból kiszublimálható fon etikai bázis feltűnően ha-sonlít a magyar népnévre, amelynek 1100 év alattmagának is voltak Magor, Mogyer, Megyer torzulá-sai."

132

(Padányit idéztem.)

133

A pogánykorszak jogszokásainak to-vábbélése

„...nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat. haszokásban nem utánzod a korábban királykodó kirá-lyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görögmódon avagy mely latin kormányozta a görögöket la-tin módon'? Semelyik."

(István király intelmei fiához. Ford: Kurcz Ágnes)

„Ősi szokások néven éltek a régi hun törvények. Ezeka magyar jogtörténet legvilágosabb részei" ..Én Ma-gyarország történetet literatúránk azon korszakábantanultam. melyben Schlőser tana következtében aztEtele népe teljes elhagyásával csupán csak Árpádmagyarjaira szorítani majdnem általános szokássávált."„Nem krónikákból. nem legendákból, sem más eféleiratokból, hanem minden kétségen felül álló okleve-lekből ismerkedtem meg azon legrégibb magyar szo-kásokkal, amelyek a nemzet életébe forrva. mintegytermészetévé váltak és sok századon át virágoztak...Az eképpen egybeszedett hun és magyar szokásokeredménye lett a Commentárok."

(Bartal György Nyílt levél Pauler Tivadarhoz. U.i Magyar Múzeum.1858. III. füzet)

„A magyar államszervezet közvetlen előzménye ma-gában a magyar társadalomban lelhető fel. és az ál-lamszervezéshez az alapot belső fejlődcs teremtettemeg."

(Györffy György: István király emlékezete, Magyar Helikon. 1973.).

„Koppány büntetése a pogányság és kereszténységválaszútján levő magyarság jogszokásának feleltmeg... A magyarokkal rokon volgai bolgárok X. szá-

134

zadi jogszokása szerint a paráználkodók büntetésefelnégyelés és a felnégyelt részek kifüggesztése."

(Györffy György: István király emlékezete)

135

Ezt a fejezetet abban az alig titkolható nagy reménység-ben illesztettem be munkámba, hogy igen vázlatos anyagávalis felkelthetem jogtudósaink és jogtörténészeink érdeklődésétaz őstörténeti problémák tisztázásában reájuk várható nagy-nagy lehetőségekre. S bár e bevezető sorokban valójában hi-ányérzetemnek adok hangot egy kitűnő jogtörténeti összefog-laló megemlítésével, ez korántsem azt a szándékomat jelzi,hogy ujjat kívánnék húzni Illai jogtudósainkkal, sokkal inkább"szirén"-hangnak szánom nékik, az őstörténeti témába valóbecsalogatáshoz.

A Beér János és Csizmadia Andor által szerkesztett Tör-ténelmünk a jogalkotás tükrében c., már az első fejezetbenhasznosított, különben rendkívülien hasznos es kiváló értékűműre célzok (78).

Célomhoz e könyv bevezetője kezemre is játszik, mert aztvallja, hogy

„a törvények nélkülözhetetlen és pótolhatatlan törté-nelmi források. Nemcsak azért, mert egyes történelmikorszakokban igen kevés még az egyéb írott forrás,Nemcsak azért, mert az adott korszak egyes társa-dalmi átalakulásai e törvények ismerete nélkül nemérthetők meg, hanem elsősorban azért, mert a törvé-nyek – a követelményekben is –élesen, markánsantükrözik az adott korszak gazdasági-társadalmi hely-zetét."Még ha e munkának az is volt a kifejezett szándéka, hogy

csupán 1001-1949-ig szedje csokorba "sarkalatos honi törvé-nyeinket", akkor is hiánya, hogy az etelközi "alkotmányról", avérszerződés pontjairól egy szóval sem emlékezik meg.Ugyanígy halvány utalása sincs a rendkívül mozgalmas, a Du-na-medencei államszervezés tulajdonképpeni korszakának, avezérkornak igenis nagyon sok tudósításban kimutatható jogiaktusairól és tényeiről. E jogi előzmények feltételezhető közel-keleti és keleti társadalmi, politikai összefüggéseiről nem isszólva.

E hiányosságot talán fel sem említem, ha nem éreznémszemléletbeli okát is. A korai feudális állam című első fejezet6. pontjában olvasottakra célzok:

136

„A korai feudális államban az állam alapításávalegyidejűleg megjelenik a jog is. A legfőbb jogszabálya törvény, amelynek forrása, kibocsátója a király.Ebben az időben azonban a törvénynél is nagyobbszerepe van az ún. szokásjognak, mellyel az államgyakran a régi ősközösségi időből fennmaradt szoká-sok érvényesülését kényszeríti ki."Két dolgot kifogásolok ebben a megállapításban. Az egyik

az, hogy„egyidejűleg megjelenik a „jog", a másik az Istvánelőtti korszaknak az a semmitmondó és sommás jogijellemzése, hogy "a régi ősközösségi időből fennma-radt szokások".Az 1001 előtti "jogi korszak" ilyen érzékeltetése ebben a

fogalmazásban olyan ismerethiányt sejtet, mintha azt monda-nánk, hogy

„akkortól pedig lábunkat a világ végén lelógatánk".Erre az ismereten túlira vall az ősközösség fogalmának a

minden előzőkre illeszthető segédfogalma is. Mert ha ez a fo-galom egyaránt kifejezheti például a nemrégiben felfedezett,tücskökön, bogarakon élő mezítelen, ausztráliai labu-labu el-nevezésű népcsoport társadalmának jellegét, éppen úgy, mint aIX-X. századi, kora legmagasabb hadszervezeti szintjén álló,törvényekkel kormányzott magyar társadalmat, akkor bizonysemmit sem lehet vele kezdeni.

Amíg jogtörténészeink ennyire hozzáférhetetlennek érzé-kelik és láttatják a magyar vezérkor és a megelőző korszakokállamjogi, köz- és magánjogi világát, addig mindig számítanilehet az ősinek minősíthető régi jogunk magyarázataiban azolyan filologizáló felhőjárásokra, amelyre most éppen SzűcsJenő írása nyújt példát.

Ennyit szántam "szirén"-hangnak. A későbbiekben csak amű jogi magyarázataival egyező véleményeimnek adhatokhangot.

A megelőző korszakokról Kézai "szkíta-törvényt",Anonymus "szokásos törvényt" és "szokásos jogot", Thuróczi"közönséges törvényt" és "törvényes szkíta szokást" említ.

137

Endlichernek (Gesatze des Heiligen Stephan) az a véleménye,hogy a király

„törvényei csak külön jogok gyűjteményei, melyekkelvalamely régi szokásos jogot megváltoztatott vagymegszüntetett, vagy amelyeket az új keresztény államérdekében össze nem férő szokások ellenében hozott,a többi szokásokat, mint általában tudottakat, egyen-ként nem vette számba."Őstörténeti vizsgálódásban éppen ezeknek a "jogszokás-

oknak" a felderítése, amelyek eredetileg szintén törvényalko-tások, lehet a célunk.

Theophylactos Simokatta például már Heraklius császáridejében, az 500-as évek első harmadában úgy jellemzi a ma-gyarokat, hogy "igazságos törvények által kormányoztatnak".Justinus nyomán Regino írja a 800-as évek végén: "Náloknincs súlyosabb bűntény a tolvajlásnál." E megítélés feltétele-zi a törvényes szankciókat. Bölcs Leó császár a tanú, hogyvoltak büntetéseik a katonai kihágásokra is:

„Ezen nép bűnöseit főnökeik kegyetlen és súlyosbüntetésekkel lakoltatják és félelem által fékezik. Na-gyon szomorítja őket, ha közülük némelyek a római-akhoz pártolnak,"(Ha a császár e tudósításban a hadi vétek büntetésnemét, a

Kézai szkítatörvényét is megnevezi, mert szinte bizonyos,hogy az vonatkozott rá, nincs most ez a vita sem.)

Törvény szabta jogi eljárások meglétére vall Lehelnek ésBulcsúnak elfogóikkal szembeni e fenyegetődzése:

„Ha őket megölik, itthon a német foglyokat mindenítélet nélkül kivégzik."Ez feljegyzett, hiteles adat, még azt is jelzi, hogy a ma-

gyar vezérek az előzetes kihallgatás jogának és igényénekszellemében gondolkodtak.

Nagyon fontos adat Györffy Györgyé, a paráznaságnak akorabeli bolgároknál is meglevő büntetésneme, a négyfelé vá-gatás, a testrészek elriasztó közszemléjével, Cseles és ravaszpolitikai ítélet volt különben, mert a büntetésnem pogány tör-vény, a vétek és az ítélet indokolása azonban már keresztényvallási jogon alapszik. (Ezt is Györffytől tudjuk: a levirátus, a

138

paráznaság e bűne Mózes 3. könyve 20., 21. fejezetében talál-ható.) Az ítélet fondorlatossága abban rejlik, hogy a pogánytörvény szerint megillette volna Koppányt István anyjának, amegözvegyült Saroldunak a keze. Vagyis egy frissiben eltöröltpogány jogot keresztény vétekként, pogány törvénnyel sújtot-tak,

Itt említem meg, hogy Ranzan Péter krónikája szerint (akrónikás a nápolyi király követe volt Mátyás udvarában, írásátZsámboki János adta ki Bécsben, 1558-ban) Istvánt csak Kupa(Koppány) legyőzése után választották királlyá.

Hihető is, hogy a nagyhatalmú pogány vezér legyőzéseután szerezte meg a Gizella nagybátyjaként a koronáért köz-benjáró III. Ottó császárnak, illetve II. Sylvester pápának a bi-zalmát, Pogány-ellenességét jól dokumentálta a besenyőTonuz-abá-nak és feleségének elevenen való eltemetése, deGyula nagybátyjának elfogatása, s Erdélyből való elhozatalais.

A pogány jogszokások felderítését úgy próbáljuk megkö-zelíteni, hogy előbb az új korszak törvényeinek nyugati hatá-sait nézzük, s ami ezek után marad, azokat nyomozzuk. A ve-zérkori parlamentnek, a nemzetgyűlésnek, Kézai communitá-sának, "községének" hatáskörét és közjogi szerepét egy későb-bi fejezetben tárgyaljuk.

István és László törvényei a frank capitulárék mintája sze-rint fejezetekre oszlanak és rubrumokkal vannak ellátva, Eformai kellékük miatt is Nagy Károly törvényeiben kereste akutatás az előzményeket. Az avatottabb szemű kutató viszontazt is számba vette, hogy Nagy Károly birodalma a magyar ki-rályság kezdete előtt már 150 esztendővel (a birodalmat fel-osztó verduni szerződés 843-ban kelt) felbomlott, s a formai éstöbbekben tat1almi hagyaték is közvetített anyag lehet, példáulavar örökség.

Az avarokat, mint láttuk, a 800-as évek elején hódoltatták,keresztényekké tették és dunántúli, horvátországi, ausztriaitartományrészeiket a frank-római egyházi és politikai keretek-be illesztették be, a hódoltatással együtt járó összes köz- ésmagánjogi következményekkel együtt.

139

Úgy látom, Györffy sincs azon a véleményen, hogy az újmagyar állam kialakítása frank minták alkalmazásával mentvolna végbe, sőt a fejezet élére illesztett megállapítása szerint,keresztény államunk alapját belső fejlődés teremtette meg.Természetesen ez nem jelenti a hatások, különösen a nálukmár előbb szövődött egyházi-világi jogkövetkezmények teljeskizárását.

Szűcs Jenőnek István király Intelmeiről írott tanulmánya(Nemzet és történelem) az új felfogással szemben visszaesés-nek számít a régi álláspontba, mert az Intelmeket frank erede-tűnek gondolja. Vele szemben Bartal György már I 860-banúgy vélekedett, hogy az Intelmek előzményét más iránybankell keresni: az "Xenophón Cyrusának majd csaknem sza-kasztott mása."

Egy egészen friss nyom is idevezet: M. Grignaschi olaszturkológus (Journal Asiatique, 254 /1966/, ]-45) az isztambulikönyvtárban – Ms. Köprülü 1608 – nyomára bukkantAnusirvan-nak, az utolsó szasszanida királynak Intelmeire, sez szinte szó szerint egyezik Szent Istvánnak fiához szóló In-telmei-vel (79).

A frank capitulárék a német, bajor, olasz törvények rész-beni jogforrásaiként, i ly közvetítő hatásokban természetesenszintén eljuthattak hozzánk, tekintettel arra, hogy Szent Istvánkorában a legfőbb törvényhozó testület az egyház volt. Az őtörvényeit vették át a világi uralkodók és szükség szerint újabbszankciókkal látták el. Istvánunk törvényeit a XII. századiAdmonti kódex két könyvre, egyházira és világira osztja fel.Az első könyv 35, a második 21 fejezetet foglal magában (80).

Az egyes fejezetek eredetét számosan vizsgálták. Az egy-háziak közül a feltalált forrás konkrétsága miatt én csak kettőtemlítek:

„az első törvénykönyv első fejezete a 847. évi mainzizsinat határozatai között szóról szóra megvan,ugyanígy a második fejezet a mainzi zsinat 7. pontja(81 )."Madzsar Imre is úgy látja, hogy az első négy cikkely ko-

rábbi fogalmazású egyházjogi intézkedés, sőt a 3. pont még

140

500 évvel is korábbi, de hogy melyik kánonjogi gyűjtemény-ből való, azt vitatják (82).

A korábbi frank törvényhozás körülményeire és módjára –a későbbiek megértéséhez is – külön ki kell térnem. A tör-vényhozó testület alkotó része a frankoknál a Klodvig-féle bi-rodalomban a sereggyűlés (Heeresversammlung) volt, amelyetrendesen márciusban – Campus Martius, Marzteld –, majd ké-sőbb májusban – C. Madius, Maifeld tartottak.

E sereggyűléseken kívül a püspökök zsinatai is jelentéke-nyen hatottak a frank birodalmi gyűlés kifejlődésére. Az ilyenfrank zsinatokat rendszerint a király hívta össze. A legelsőilyet, például az orléans-it, kevéssel halála előtt Klodvig tar-totta. A zsinatokon világiak csak a VII. századtól jelennekmeg, de csupán hallgatóként vagy tanácsadóként. A Karolin-gok alatt a májusi gyűléseken a királyi tanács már kész tervek-kel állt elő, mert ezeket az ún. őszi gyűlésen a szeniorok és bi-zalmas tanácsosok már előkészítették. Hasonló gyűlést említe-nek Nagy Károly alatt, 779 márciusában, amelyen püspökök,apátok, előkelő férfiak, comesek jelennek meg. Közelebb jöveaz ezredfordulóhoz, Hinkmár reimsi érsek és Jámbor Lajos ko-rában évenként két gyűlést tartottak: évfordulókor az államállapotát rendezték, s mellette ún. őszi gyűlésre jöttek össze(83).

A magyar törvényhozásban, abból kiindulva, hogy SzentIstván alatt commune concilium (egyetemes gyűlés) és regalissenatus (királyi tanács) volt a törvényalkotó alkalom, hasonló-ságot láttak. A latin fogalmak értelmezése Fessler és másokszerint is nagy államtanács, nemzetgyűlés, illetve királyi vagybirodalmi gyűlés.

Az egyházi mellett a világi részvételre nálunk még az volta külön jellemző, hogy a püspökök mellett a világiak nagy-részt idegenből jött és itt birtokot nyert lovagok voltak. Ezmagyarázza részben az István halála után és Péter uralkodásaelején kirobbant fergeteges tiltakozást. A beköltözettekhez ké-pest az ispánok, törzsfők birtokának az örökösei inkább csakpasszíve járultak hozzá a törvények létrejöttéhez. Hogy pedigéppen 1041-ből van adatunk – Altaichi Évkönyvek –commune conciliumra. nemzetgyűlésre, országgyűlésre, va-

141

gyis Péter elűzése után, ez az István előtti, Kézai-félecommunitas átmeneti visszatértét jelenti, s Kézai állítását és avezérkori államigazgatásban fellelhető e közjogi tény valósá-gát igazolja.

Nem is érdekel bennünket a téma egyéb szempontból, me-ri célunk éppen csak a hun-krónika jogi ténybeli állításainakvezérkori és huntársadalmi alapját felderíteni. Ehhez a vizs-gálódáshoz a hazai szakirodalomban egy páratlanul egyedül-álló közjogi életmű lehet, szinte kizárólagosan a vezérfona-lunk, Bartal György könyvei és tanulmányai (84).

Ezt a bartali életművet szeretném én csalétkül kivetni.Nem alaptalanul. Már Toldy Ferenc úgy látta (85), hogy "ma-gyar középkori állam- és jogtörténetével... e tudományt Bartalteremtette meg, s bármennyi kútfőt fog még az idő napfényrehozni, jogtörténetünk alapját az ő Commentárjai fogják tenni".

A múltak felfejtésére – különösen a múlt században –uralkodóan szolgáló két tudományág, a történelem és a nyel-vészet két pillére között lábát biztosan megvető államjogászhelyes arányérzékére vall mindkét irányú felfogása.

Így a történelmi:„ősrégi alkotmányunk első boltozati sokkal széle-sebbek voltak; a későbbi míveltség keskenyebbre vetteazokat; legkeskenyebbre pedig a Jagellóknak már areneszansszal találkozó kora."Történelmileg tehát ebben a keretben gondolkodik, s me-

rőben tapasztalati meggyőződésből.A nyelvészi bizonyítékok szükséges határait is jól látja:„...a szóerőltetésnek s az etymológiából sodrott kö-vetkeztetéseknek barátjok nem vagyok, úgy viszontnem utasíthatom el tőlünk jelesül azon szókat, melye-ket régi görög, perzsa vagy latin írók és ezeknekújabb commentátorai megfejteni nem tudnak; magoka szók pedig hangzat, tárgy és jelentőségöknél fogvaönkényt kezem alá simulnak."Bartalnak a hunokról (szerinte "helyesebben kunok és

várkhunok") szóló első könyve – a háromkötetes Commen-tárok 15 könyvre tagolódik – tartalmazza e nép szokásait, in-

142

tézményeit. Pauler Tivadar kitűnő összefoglalásában (86) efelsorolást így adjuk:

„A »kun« és magyar rokonságra utalók: népgyűlésekvoltak még Etele alatt is, fejedelmeik a fontosabb tár-gyakat a törzsfőnökök tanácsával intézték el, azok ud-varában a főemberek mindég felváltva őrködtek, mikésőbb Nagy Károly frank, Alfréd angolszász udva-ránál és az Árpádok korában hazánkban is szokásosvolt”. (Ez a hun szokás –- Procopius írja – Bizánciais hatott.)A harc elrendezése, a táborozás módja, a hadifoglyokmagánosok általi megtartása, minek nyomára még akésőbbi századok magyar törvényeiben akadunk(1434: 13, 1458: 15), a szabadsággal párosított fegy-verkötelezettség és adómentesség, a közügyekben el-járók élelmeztetése és tartása, kalauzok kijelöléseidegenek számára, és így az azok iránti gondoskodás,jogszolgáltatás körüli buzgóságuk, vallási intézmé-nyeik, az idegen nyelvek iránti előszeretetük, vitézsé-gük, bűneik. ...Várkunok, avarok szokásai: fejedel-meik hatalma, harcmódja, a határok védelme, eskü-vésük módja; így különösen, hogy a szövetséges vagymeghódított népek kezdték meg a csatározást, mint amagyaroknál, sáncolási munkálataik utánzatára amagyar várnép foglalkozásaiban akadunk, és saját-ságos eskümintájuk emlékezetét még későbbi pápailevelekben előforduló eme szavak »more hungaricojurare« tartották fenn."(Az átokesküt, benne van az etelközi pontokban is,

Memnder szintén "more hungarico jurare"-nak nevezi, e frá-zissal említi.)

Bartal a jogi érzékelés és értelmezés valóságos ínyenc-mestere. Bámulatos, mi mindent volt képes kibányászniPriscos követi jelentéséből, de ezen kívül még négy másikszerző művéből, akiket így említ:

„Justinus, Regino, Bölcs Leó és AmmianusMarcellinus összevetése alapján szokásaiknak (a ma-

143

gyarokénak) a pártusokéval és »kunokéval« való ha-sonlóságát nem lehet tagadni."A részletek érintésekor kitetszik, mily gazdag forrása volt

Tacitus Évkönyvei is.Nincs rá bizonyíték, hogy Bartal felfogásában a párthus—

hun—avar—magyar egyenes folytonosság gondolata volt-emeg előbb, s aztán ehhez keresgélte össze a jogi, közjogi bizo-nyítékokat, avagy az összeállt anyag szülte benne az összefüg-gő néplánc képét, mégis maradjunk meg ez utóbbi feltevésnél.Már csupán azért is, hogy a mai jogtudósokat az elmélet netartsa távol a Bartal által így felkínált anyag tüzetes megvizs-gálásától. Elvi kiindulópontul különben is megvan az a két-ségtelen tényanyag, hogy az első évezred mezopotámiai éskeleti, messzebben ázsiai lovas társadalmaiban, civilizációibanigen sok hadtani, hadszervezési, társadalmi gyakorlatú közösvonás van. A lehetséges – s kívánatos – kutatás számára ilymódon, a magyarok által a Duna medencébe magukkal hozotte mindenféle formák és tények a megelőző összefüggések fel-tárására tárgyszerű vizsgálati bázist kínálnak. A továbbiak, azelvi következtetések már a kutatási eredmények nyilvánvalófüggvényei maradhatnak.

A Bartal-anvag részletes bemutatása előtt, álljon itt törté-nelmileg legnagyobb ívű meglátása

„hunmagyar őseink nemcsak egy-két párthus szokást.hanem egyáltaljában mindazt, mi a párthus népetkiválólag ,jellemzi: ... a Nagy úr Bírót, a vérszerző-dést, a királyi fényes kíséretet, az országos főembere-ket. a megyének és ispánjának eszméivel, ősi hadta-nuk, vallásuk és nyelvükkel együtt párthus elődeiktőlöröklött nemzeti ereklye gyanánt hozták magukkalEurópába."Induljunk is ki a Bartal felvázolta kezdetektől, a

párthusoktól. Trogus Pompeius szerint:„a párthusok tulajdon szkitha nyelvökön száműzötte-ket jelentenek.”Bartal úgy látja, e szó az el-, megvált. elszegült, elpártolt

magyar szóknak rokon fogalmaPlinius ezt mondja róluk (VI. k 19 és 29. fe.j.):

144

„a szkíthákkal. akiktől származtak, mint egyenjogú-akkal éltek”.Bartal:„Montesquieu a párthusokat és hunokat egymás irá-nyában látja"(Consid, sur les causes de la grandeur des Romains et de

leur decadence ch. XIX.).Még Bartal:„régi és újabb írók a hunmagyarokat közvetlen csu-pán a pártos első telepedők ivadékának tartják"az írókat nem nevezi meg.Parthia a Tigris és az Eufrates között terült el, a Római Bi-

rodalomtól az Eufrates határolta. Uralkodóházuk, azArszacidák, Arszakok, Strabon szerint ő a szomszédosKappadókiába való – a Maeotiszon túlról – jött szkíták, s őkszervezték meg az "elpártolt", "száműzött" szkítákat UralmukPartiában i e. 256 – i. sz 226-ig, a később hozzájuk tartozóNagy-Arméniában 103-250-ig tartott. Karthágón kívül a ró-maiaknak a párthusok jelentették csaknem ötszáz éven át alegjelentékenyebb szomszédos katonai hatalmat.

Az Arszakok előtt területük méd uralom alatt volt, aláha-nyatlásuk után az új Perzsa birodalomba kerültek. A médekután a rövid életű Nagy Sándor-uralom (összesen 13 évig tar-tott a teljes Nagy Sándor-i hódító korszak) fogta be őket. Errőlírja a Bartalhoz hasonlóan rendkívüli olvasottságú, mesésklasszikus műveltségű költő Zrínyi Miklós:

„Nagy Sándor... a meghódolt Babyloniában aparthusok tiszteletétől kísérve halt meg."Vegyük sorra a bartali állításokat és bizonyítékokat (a hun

korszakon és az Árpádok idején át a Bartal által fellelt és ki-mutatott folyamatosságot, minden egyes pontra utólag, különérintjük):

a) Nagy úr Bíró: A parthus Surena a király utáni ama leg-főbb államtiszt vala, kit a hunoknál Attila idejében azOnogeses nevezet, a várkunoknál a "Jogur", a magyaroknál aNagy úr Bíró cím alatt ismerünk. A frankok, kiknek egy részeegyütt vitézkedett a hunokkal, ezt a tisztségformát önálló ha-talmuk idején átvették. Íróik (St. Croix, Sismondi, Guizot stb.)

145

szerint is a frankok a hun szerkezethez tartották magukat.Ezért a frankok nagy bírája, Grand Juge-jök, a Mord domus,Major domus, valamint a magyarok nagy bírája (Kézai szerintRector v. Judex) ugyanaz a személy. Mint Etelénél, a frankok-nál is egyszersmind fővezér, a fejedelem főtanácsnoka, vála-szainak szerkesztője, Pipin személyében e Grande Juge magalett fejedelemmé.

A parthus Surena szerepe Tacitusnál – Évkönyvei VI. k.42. – (a Tacitus-idézetek nagyobb részét Borzsák István Taci-tus összes művei fordításából veszem, Magyar Helikon,1970.):

„Tiridates a népnek engedi át Seleucia kormányzását.Majd ezen közben azon tanakodik melyik nap vegyeát ünnepélyesen a királyi hatalmat, levelet kapPhraatestől és Hierótól, a legjelentősebb országré-szek elöljáróitól, amelyben rövid haladékot kérnek.Úgy is határozott, hogy megválj a a nagyhatalmúférfiakat, és közben Ctesiphonba, a birodalom szék-városába indult. De amikor napról napra késleked-tek, a Surena sokak jelenlétében és helyeslésével, ha-zai szokás szerint királyi diadémával övezteTiridatest."Perzsiában, amíg a parthusok nem tartoztak bele az új

perzsa birodalomba, a bírói hatalom a mágusok papi rendjéneka kezében volt. A párthusoknál viszont a Surena volt a bíró akirály után. E bírói tisztre nyom Dio Cassius (XV. k.) bizony-sága, hogy a Crassus által okozott kár kivizsgálására és a kár-térítésre a Surenát küldte fegyveres sereggel az uralkodó.

Plutarchos:„Orod királyt is, ki száműzve volt, a Surena helyezteismét vissza királyi székébe."Bartal nagyon óvatos feltevése a Surena név jelentésére: a

mandsu-mongol szőr a majestás eszméjét fejezi ki, s egyszer-smind a "rettenetesség"-et, "hősiség"-et, a magyar szörnyű szórégenten szörnyű volt, ehhez közel állhat a latinban megrontottSurena.

b) Vérszerződés. Benne

146

„a párthusok államtörvényét látjuk itt a maga teljesalapvonalában".mondja Bartal. Tacitus eképpen írja le (XII. k. 47.):„szokás – a párthus – királyoknál, ha szövetségrelépnek, jobbjaikat egymásba kulcsolni. hüvelykeiketösszekötni s a csomót erősen meghúzni; mikor a vér avégső részek be tolul, azt onnan gyenge metszésselkibocsátják, és mindketten nyelvökkel érintik; azeképpen szőtt frigyet. mint kölcsönös vérrel pecsétel-tet, szentnek tartják"(A fordítás Bartalé.)Példák a vérszerződésre keletről jött vagy keleti

lovasnépeknél:Herodotos:„Az agathyrsoknál szokásban van a vérrel való szö-vetségkötés"A besenyők, amikor a görög császárral szövetkeztek,„ezüst serlegbe vizet és bort öntöttek, vérüket bocsá-tották s az italt megízlelték"Dzsingisz kán iránti hűségeskü, amikor öt távollétében

egy törzsfő jelképesen fiává fogadja:„ha ...ellene fordulok. így ontsák véremet. Ezt az es-küt tette: kisujja hegyét nyílrovó késévei megszúrta,nyomában kibuggyant vére, ezt nyírfakéreg hüvelybehelyezte, s elküldte: adjátok fiamnak".(A mongolok titkos története.)A magyar vérszerződést illik ismerni.Etelénél szokásban volt, hogy tárgyalásain megegyezésül

jobbját adta E módra a párthusoknál is találunk példát Tacitus-ban (XI. k. 9.):

„Parthus vezérek... egybegyűltek, majd egymásjobbját fogva, az istenek oltára előtt ígérték mg hogyellenségeik csalárdságát megbosszulják, és egymás-sal egyezségre lépnek".c) Királyi fényes kíséret: Tacitus (XV. k. 2.):„és az önkéntes lovas sereget, mely a királyt szokásszerint kíséri, Monez nemes férfiúra bízta."

147

Hasonlóan jellemzi Hartvik Szent István kíséretét, de akorabeli Ganfréd is Kálmán királyunk menyegzőjéről írott be-számolójában Kálmán kíséretét.

d) Országos főemberek: Herodotos írja, hogy a királyiszkíták fejedelmeinek

„mind pohárnokaik, mind lovásznokaik, mindszakácsnokaik s más ily főember szolgáik és hírnökeikis voltak".Tacitus tanúsága, a párthusoknak Tárnokjok is volt. Ta-

citus két főembert így jellemez:„Ornospades: azoknak a híres, Eufratestől és Tig-ristől övezett mezőségeknek elöljárója, amelyek aMezopotámia nevet kapták; Abdagaeses: a párt osz-lopa a kincstárat és a királyi díszjelvényeket adja ált”e) A parthus megyékről és ispánságokról a Hun-mondák

és a Nibelung-ének fejezetben szóltunk már.f) Ősi hadtanúk: Tacitus:„űzni, hátrálni szabály szerint megszokván, tágíta-nak... soraikon, hogy nyílvetésre tért csináljanak,vagy színlett futással kelepcét vessenek".A római fővezér tanácsa ütközet előtt:„óvatosságot parancsolt, s jelesül meghagyta, hogy arajtuk ütőkkel mérkőzzenek, de a futamodókat ne ker-gessék."Plutarchos:„csatarendjük a legrégibb időktől kezdve félhold ala-kú volt."Dio Cassius római konzul, Szíria kormányzója:„A pajzsra mitsem hajtanak; magok lovasok; nyíllalés hajító szerekkel és testöknek nagyobb részére néz-ve fegyveres öltözettel élnek: gyalogok köztük kevesenvannak; s ezek nem oly erősek, mint amazok; de ők isnyilasok, amire gyermekségektől fogva taníttatnak.Egök és tájok mindkettőre nézve kedvező, mert a tájlegnagyobb része téres, sík és mind a lótenyésztésre,mind a lovaglásra igen alkalmas. És azért egész mé-neseket visznek magukkal hadba, hogy ha kell, fel-válthassák lovaikat, és egyszerre messziről is helyben

148

teremhessenek, s meg megint rögtön távol tűnhesse-nek fel. A lég nálok száraz és semmi nedvet nem tartmagában; ismét a folytonos nyilazási gyakorlat, kivé-vén a derék telet s akkor hadba nem is mennek. Azesztendő egyéb részeiben, ha vagy magok körül, vagyaz övékéhez hasonló földön hadakoznak, ütközetbenaligha meggyőzhetők, mert hozzá vannak a nap leg-nagyobb hőségéhez szokva. A szomjúság ellen többmódokat találtak fel; a kancák őnálok a szükség eny-hítésére szolgáló állatok."Hét évszázaddal később – bár írása, a híres Taktika

Justinuson is alapszik – Bölcs Leó kísértetiesen ugyanezt írja amagyarokról és a bolgárokról.

Valamit még Trogus Pompeiustól. Miközben írja, hogy azAntoniusszal szemben álló párthusok ötvenezren voltak, meg-említi:

„ezeknek legnagyobb része szolgákból állott."Tegyük ide mellé mindjárt Regino tudósítását a magya-

rokról:„A magyarok szolgáikat is mind lovaglásra, mindnyilazásra gondosan tanították, mert hadaik, nemúgy, mint egyéb nemzeteknél szabados felekből, ha-nem nagyrészt szolgákból is állott."Bartal e "szolgákban" a nép sokaságát látja.g) Vallásuk, nyelvük: e jogászoknak szánt fejezetemben,

Bartal számos példája ellenére, a témát nem érintem. Egyedülegy vallási jellegű alkalomról idézem Tacitust (VI. k. 27.):'

„A szertartás közben, amikor a római, szokás szerintdisznó-, juh- és birkaáldozatot mutat be, az pedig afolyam megengesztelésére egy lovat díszített fel."A római történetíró Vitellius és a parthus Tiridates szer-

tartását írja le a két ország határán, az Eufrates partján.A párthusoktól felvázolt e néhány pont a bartali képnek

még a váza sem. Sok hivatkozása, finom hasonlítási árnyalataimég csak érzékeltetve sincsenek. A figyelemfelkeltés céljánakazért talán így is elégségesek.

149

Most pedig, valósággal tallózásszerűen, szaladjunk végiga hun és magyar szokások egybevetésén. Természetesen Bartalalapján (87).

Sarkalatos megállapítása:„Ősi szokások néven éltek a régi hun törvények. Ezeka magyar jogtörténet legvilágosabb részei."Megnevezésük így is történt:„helybe hagyott országos jó szokások".Hunok, magyarok közös törvénye: legyőzött vagy szövet-

séges népek a csatában előre mentek, az ellenséget elsőkéntfogadták.

Onogesesről, Attila főemberéről: az e szóban személyesí-tett főember és a magyarok nagyúr- vagy nagybírája ősrégiközös nemzeti intézetet képviseltek. Hatásuk, tehetségük, te-kintélyük ugyanaz.

Szólnom kell róla, hogy az Onogeses szó nem személy-név, hanem Priskos réthor – az Ő tudósításából ismerjük egy-általán – görög fogalma az Attila melletti második emberméltóságára. Ezt Szabó Károly derítette ki. Fordításában a szóhonvezér-t, országos fővezért jelent. Szabónak arra is voltszeme, hogy ez az Onogeses hun volt. Testvérét ugyanis (neveSzabó fonetizálásában Csát) Priscos barbárnak nevezi, amikorez egyszer elébük lovagol, nem is beszél egyébként csak hu-nul. Nem lehet ily módon e barbár testvére, az Onogeses-nekelnevezett nagy méltóságú ember sem görög, csakis hun.

Egy hunná vált görög beszéli el Priscosnak: szokás a hu-noknál, hogy a vagyonosabb foglyokat Etele után az előkelőkmaguk számára válasszák ki. E felfogás törvénybeli nyomanálunk is megtalálható, még 1439-ben is, illetve 1458-ban (15.t. cikk).

Ugyancsak e volt görög:„A hunoknál a háborún kívül az ember baj nélkül él,ki-ki a magáét élvezve, és éppen nem, vagy igen keve-set háborgatva."E nyilatkozat lényege a személyes szabadság, a tulajdon

korlátlan élvezése, az adótól és a vele kapcsolatos szolgálattólvaló mentesség. Bartal úgy látja, hogy, magyarnak vagy ma-

150

gyarrá lettnek, épp így csorbítatlanul azonos volt az Árpádokalatt a joga.

Új hazájában az igazság gyors kiszolgálását is dicséri avolt görög, ez pedig az előre való kihallgatást is feltételezi.Bartal Lél és Bulcsú már ismert Lech mezei nyilatkozatát idé-zi, párhuzamos magyar példaként.

Etele főembereinek élelmezése, s ezek rendelésére a bi-zánci követségnek szolgáltatott élelmezés. Ez a szokás nálunkhasonlóan létezett már az ősmagyar korban és a descensus(szállásolás és élelmezés) neve alatt a XIV. század kezdetéigmegvolt.

Etelét a főemberei felváltva őrzik, így nagyjai is. Ezt aszokást Szent Istvánnál Freisingeni Ottó is.

Parthus és magyar összefüggésben az ún. "szolgák" fegy-verviseléséről, hadakozási jogáról már esett szó. A hunokszintén különböztek az európai nemzetektől abban, hogy szol-gáiktól nem féltették a fegyvert, szabadságuk kivívására ezál-tal örömest alkalmat is nyújtottak. A hunná vált görög errőlszintén beszámol Priscosnak.

A magyar vezérkorban, de Szent István idejében is ha-sonló volt a helyzet nálunk. Anonymustól tudjuk, hogy mind avár népei, mind az udvarnokok, mind pedig az egyházi és vi-lági urak két felekezetre, fegyverviselőkre és földmívesekreoszlottak.

A hadviselés módját a catalaunumi ütközet számos leírásavisszaadja. Attila középen állt a saját népével, a hódoltak,csatlakozottak szarv, Jerney szerint kürt alakban helyezkedtekel. A párthusoknál ez a forma a Plutarchos megíl1a félholdalak. A hunoknak Jordanes és Vegetius szerint szekértáborukvolt erősségként. Veszedelmesek voltak, ha futni látszottak.Hasonlóan volt ez az avaroknál. A csatarendben a magyarok isközépütt álltak; ezt Freisingeni Ottó is ílja. Még a XV. század-ban is, csatlakozottanként a bánok, vajdák seregei az előcsapat(Liszti János, Forgách Ferenc). Azt meg Bonfini írja, hogyszekérsánc még Hunyadi Mátyás idejében is volt.

Ammianus Marcellinus ír Attila szigorú hadi fegyelméről.Bölcs Leó Taktikája – mint láttuk – határozottan szól a magyarharcosok hadi vétkeinek kemény büntetéséről. Feltűnő párhu-

151

zam a Bizánccal kötött margusi békének az a pontja, hogy At-tila visszaköveteli az odaszökött fegyveres hunokat, s Leó csá-szár szavai, hogy a magyarokat „igen szomorítja, ha közülöknémelyek a rómaiakhoz pártolnak". Mindkét példa a hadi vé-tek egy nemét, a szökést tükrözi. Elrettentésül Attila azonnalki is végezteti a visszaszolgáltatott szökevényeket.

A legrégibb hun-magyar szokások fennmaradására igenfontosnak látja Bartal Szent Istvánnak azt az intését fiához,hogy tartsa meg az elődök törvényeit. A nemzetségi zászlókrautaló intés egyenes utasítás a hadirendszer fenntartására

Szűcs Jenő egy helyütt a Turul címer említését reneszánszkori jelenség anakronisztikus visszavetítésének magyarázza Ezvalószínűtlen Vele szemben kétely nélkül elfogadható azanonymusi közlés Álmos etelközi pajzsra emeléséről. EmellettJakob Rupp írásából tudjuk (Magyarország akkorig ismeretespénzei, Buda, 1841-46.), hogy

„a Turul a magyar pénzeken a XV. századig koroná-val. vagy anélkül meg volt"-Nem reneszánsz kori ügy a zászló sem:„938-ban Steterburg alatt töltik számos ló és néhányzászló elfoglaltatott"(Widukind tudósítása)Szent István az ősrégi szokásokat csak annyiban változ-

tatta, idomította vagy szüntette meg, amennyire ezek az újhittel, a monarchiai elvvel vagy a magyar név és ország örö-kítésével kapcsolatos legfőbb gondjával megegyeztethetőknem voltak – írja Bartal. A frank hatásokat olyan módon látjalényegesnek, hogy azok részben átvett hun formák"keresztényített”, s emellett avar közvetítéssel hagyakozott to-vábbélései.

A régi várszerkezetet például teljességgel avar-magyarképződménynek gondolja I Henrik császárnak a magyarokénálkésőbbi várszerkezete sem a németeknél sem a frankoknálnem volt ismeretes Érdekes jelenség, hogy van Szent István-itörvény, mely az átvett latin curia helyett egy helyütt az ősrégiudvarhely nevet használja.

152

Nagy Károly intézményei már saját népénél is kihaltak ezidőben Egyházi közvetítéssel a szellemtik azért hathatott. Egykapitulárénak azt a passzusát például, hogy,

„a nagyobbat a kisebb nem ítélhette".Nálunk is elfogadták. s Kálmán törvényei III 8- 9. fejeze-

teiben ki is mondjaA Surena- az Onogeses, .Jogur (Jugur) méltóság magyar

megfelelőjének a Nagy úr Biró-nak, Nádor-nak a jogi fejlemé-nyeivel kell még foglalkoznom (Több irányú kifejtése acommunitas hatáskörét tárgyaló fejezettel is összefügg)

Ismeretes, hogy Szent István az egyház teokratikus mo-delljéhez igazodó központosítás elvének érvényesítésekor akorábbi nemzeti közgyűlést (communitas) a királyi tanáccsalváltotta fel, azaz jóval szélesebb és egyetemesebb hatáskörét akirályi tanács hatáskörébe utalta. Ezzel összefüggően pedig azősi kárkánt vagy rektort, kit azelőtt a nép választott, a többiudvari főhivatalnokokkal együtt maga nevezte ki. Hatáskörétszintén kisebbítette azáltal, hogy a főrendbéliek ügyét sajátlegfőbb bíróságának tartotta fenn. Így alkotta meg a magya-roknál azelőtt ismeretlen új hivatalt, a királyi udvar- vagy or-szágbírói hivatalt, s ezt tette Nagy Károlyéhoz hasonlóancuriájának élére.

Kézai nagy bírája egy I. Endre korabeli oklevélben (Judexcím) felbukkan, de a nép általi választás nélkül. Ettől kezdveez a cím és a vele járó hatáskör, hol jogmegszorító, hol jogki-terjesztő módon – csupán példálózva – az Aranybullán, III.András törvényeiben, a Zsigmond alatti nádori cikkelyekben svégül még Bocskai Bécsi békéjének pontjaiban is (1608: k. e.3. tc.) előtűnik. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az ősi jogi in-tézményünk korszakonkénti megjelenésében a központosításés a népképviselet állandóan egymásnak feszülő küzdelménekmintegy a jelölője.

Egy I. Endre korabelinek vélt magyar imaszöveg egy so-rával kívánok pontot tenni ennek a párthus—hun—avar—ma-gyar folytonosságot dokumentálgató "bartalos" fejezetnek avégére. A Jerney által meglelt imasor valódisága, hamisítottvolta, értelmezése körül máig dúl a vita. Én nem foglalok ál-

153

lást, csak ideírom: "ne wemouggouc Bardous os eulewc ereuszent ieleseit" = ne imádjuk párthus őselők erős szent jeleseit.

A Huxley Szép új világának "nem akarok Béta-emberlenni"-féle mondat-ikre ez, egy középkori, de ezúttal ősökettiltó változatban. Az imás önszuggesztió a későbbi nemzedé-kekre, úgy látszik, hatástalan maradt. Bartal "eretnek" tudo-mánya legalábbis erről tanúskodik.

154

"A társadalomelmélet alfája: az emberiegyenlőtlenség eredete"

Szent István idejében sok magyar nemes, ki Koppányvezérrel tartott és a keresztséget s hitet megvetette.csúf szolgaságra vettetett: mert azon dolgok folyásá-ban azt ítélték nemesebbnek, aki Krisztus hitéhez ha-marább ragaszkodott.

(Budai Krónika, Podhadraczky kiadása)

„A főemberek. ispánok, vitézek az ország bástyái. Őkneked atyáid, testvéreid. Közülük senkit szolgaságrane vess. szolgának ne nevezz."

(István király intelmei fiához)

„Ö úgy gondolkodott hogy az uraknak mindenük kö-zös a szolgákkal: megveté a nemeseket s mindig a pa-rasztokkal és nem-nemesekkel fogott össze."

(A Képes Krónika. Aba Sámuelről - 1041-44.)

Rab- és rabszolganevek: „Kakas, Mázsa. Szekér,Látomás. Maradok. Munka. Szombat Árva. Bég, Mát-ka stb. ...ill. rémek, Nősz. Tikura. Derága. Szép. Sze-rető. Csókadó, Magd. Huldvolt”.

(Váradi regestrum. 1205-35.)

„A kazár kagánnak mindenekelőtt joga volt a hadjá-ratok alkalmával gyávának bizonyult főembereit zordbüntetéssel sújtani: életüket vehette, családjukat nyil-vános árverésen eladhatta, vagyonukat elkobozhat-ta."

(Bartha Antal: A IX-X. századi magyar társadalom, Akad. K. Bp.1973.)

„Örömmel a máglyát a Gyula meggyújtá.Láng lobogó lelkét nagy egekre nyújt”

(Arany János: Csaba Trilógia)

155

„Az idézés hírnökök által a legrégibb eljárás: a pe-csét általi az idegen telepítvényesekkel honosult:'

(Bartal György: Jogtörténeti Commentárok, Pozsony, 1847.)

„A kiáltók hívására mindannyian ellenkezés nélkül,úgyszólván egy testté válnak."

(Freisingeni Ottó nyomán /1147/ közli Fischer A. Károly: DieHunnen im schweizerischen Eifischthale, Zürich, 1896.)

Egyszersmind a kiáltók kiáltsanak jeletEgész birodalomban. mint a gyors képzeletHogy mindenik szabod hun, fő vagy köznép legyen.Legott gyűljön hadastul a rendes gyülhelyen.

(Arany János: Csaba Trilógia)

„Aki közülünk kihúzza magát a kötelességből, azt amásik keresztül hasítja. Aki közülünk visszamaradna,a másik a sarkát levágja."

(A mongolok titkos története, Ford.: Ligeti Lajos Bp. 1962.)

156

A Budai Krónika idézett sorainak valósághű voltához két-ség nem férhet. Magyar és magyar közötti ily fokú különb-ségtételre, egyenlőtlenségre viszont Kézainál semmi nyomotsem találunk, de hogy tudnia kellett róla, abban ugyancsaknem kételkedhetünk. Ha a kereszténység előtti magyarok, il-letve a hun ősök egyenlőségéről politikai szándékból példáló-dzott, papként ezt inkább megtehette, semmint hogy a keresz-ténység késedelmes felvételében is keresse a lefokozás magya-rázatát.

Szent István Intelmeinek ez a pontja az általa teremtett újvezetőréteg védelmét szolgálja. Tartalmilag az idézett mondatmagában is hordozza azt, hogy mások azért szolgaságra vet-hetők.

Másfelől kitetszik ez a Képes Krónikának Aba Sámuelrőlírott – s ugyancsak idézett – soraiból is. Ő ugyanis az új rendvezetőivel és képviselőivel állt szemben. Ebből számunkranem politikai állásfoglalása a fontos, hanem a vezérkori ma-gyar társadalom uralkodó szemléletét kifejező magatartása,mert ezzel igazolja Kézait, ti. a honfoglaló nemzetségek tagjaitegyenlőeknek tartotta. "Ö úgy gondolkodott, hogy az uraknakmindenük közös a szolgákkal." Persze, mert közösek voltak anemzetségi szállásföldek, mielőtt István az egyéni örökösödéstbevezette, hogy a nemzetségi kereteket felszámolhassa. Az,hogy "megveté a nemeseket, s mindig a parasztokkal és nem-nemesekkel fogott össze", jelentheti a pogánysághoz ragaszko-dó, s ezért szolgává tett és vált, hajdani szabad harcosokkalvaló szövetségét és szolidaritását.

Óriási népmozgás dobta fel öt magát is, Péter elűzéseután.

Szent Istvánnak nádorispánja és sógora is volt korábban.Személye így az új hatalomról visszahajló vezér tipikus pél-dája. Az új renddel tusakodók belső küzdelme még az ő elbu-kása után is igen erőteljes volt.

Kezdetben I. Béla is csupán az ellenzéki tömegekre tudotttámaszkodni:

„A kegyes király (I. Béla) Magyarország-szerte kiki-áltókat is küldött, hogy minden faluból két-két ékesenszóló vént hívasson a királyi tanácsba; ennek hallatá-

157

ra nemcsak azok jöttek Fehérvárra a királyhoz, akikhivatalosak: voltak, de mind a parasztok; a szolgák ésa magyarországi köznép égész sokasága … a köznépazután elöljárókat rendelt magának, ezek számárafából állványt emeltek, ahonnan az emberek láthattákés hallhatták őket. Az elöljárók azután szószólókatküldtek a királyhoz és a főemberekhez... a nép elöljá-rói a magas állványokon ültek és gonosz verseketmondtak a hit ellen; a népnek ez tetszett, helyeselte:Úgy legyen, úgy legyen!"(Képes Krónika).A már a honfoglalást is megelőző nemzetgyűlésről (Etel-

köz), a Szűcs által communitasnak hívott közösségi fórumrólmás fejezetben szólunk. Viszont az akkori kereszténység ésvilági hatalmi szülötte, a királyság, illetve császárság diktató-rikus kormányzati formájával szemben az ez időben, itt nálunkspontán felvonult népparlament jelzi, hogy Kézai nem úgy ta-lálta ki a magyar vezérkor, illetve a törzsi szövetségben levőhunok legfőbb hatalmi fórumát, a közgyűlést, "nemzetgyűlést",mert ez ebben a politikailag visszaeső helyzetben is doku-mentálta korábbi valóban tevőleges és szenvedélyes érdeklő-désű, a közösségi, politikai tudatot és közvéleményt kifejezővoltát és nagy erejét.

Magyarok paraszti sorba jutása tehát nem puszta feltétele-zés, oly értelemben, hogy immár nem a fegyveres szabadokegyenlőinek tagjai, okmányszerűen is bizonyított tény. Doku-mentálására Marjalaki Kiss Lajos igen becses írására támasz-kodom. (Arról, hogy a paraszti sorúak magyar nevei Marjalakiigen figyelemreméltó eredetmagyarázatának bizonyságai, má-sutt szólok.)

Marjalaki Kiss:„A honfoglaló nemzetségek leszármazottai túlnyomórészben török személyneveket viseltek. A szolgák ésparasztok osztálya a legzamatosabb tősgyökeres ma-gyar elnevezéseket használja."Íme néhány paraszti név. egyetlen oklevélből, 1203-ban

Arad megyében az Ér, Sáros. Hölgyes, Fok, Hódos, Kengyelés Körös magyar nevű vizek melletti falvakban.

158

Ország, Hercseg, Lesö, Seres, Negyed, Farkas, Együd,Sonkoly, Tompa, Seréd, Nánás, Tok, Madaras, Fenyér, Rágod,Boka, Fancsal, Várad, Váró, Némely, Zarándi, Rigó, Hálálos,Figed, Szemző, Bános, Viadal, Rados, Kökös, Erdő, Mondó,Tagadó, Majd, Beke, Szónok, Unoka, Nemfi, Inos, Verebély,Tárkánd, Erdős, Szölend, Szatymaz, Szopós, Éles, Magos, Va-sad, Sós, Legény, Egyebes, Som, Ravaszdi, Uras, Kakod..,Békés, Sámodi; Barcsa, Népedi, Aladár, Csompos, Péntek,Marosi, Tétős, Látomás, Ágos, Arad, Pata stb. (88).*

E fontos kitérő után adjuk át a szót Kézainak:„Mielőtt ugyanis a magyarok megkeresztelkedtek éskeresztyénekké lettek, a kiáltók a táborokban illy sza-vakkal gyűjték hadba a magyarokat: Isten és a magyarnép szava, hogy ez s ez nap, ez s ez helyen ki-ki fegyverbenpontosan megjelenjen, a község tanácsát és parancsátmeghallani. Valaki tehát a parancsot, helyes okátnem tudva adni, megvetette, az olyat a scythiai tör-vény karddal vágatta ketté vagy veszett állapotoknaktétette ki, vagy a köznép szolgaságába taszította. Te-hát az ilyes vétkek és kihágások választották el egyikmagyart a másiktól; különben, miután minden ma-gyar egy apától s egy anyától származott, hogyanmondhatnánk egyiket nemesnek, másikat nem nemes-nek, ha illy esetekért nem lett volna szolgává."A krónika e helyének minden érdemi megállapítását

Szűcs Jenő olasz, francia, illetve antik római átvételnek minő-síti. Az a véleménye, hogy a szkíta törvényként ismert három-féle ítéletnem

„az egykorú magyar joggyakorlat historizálásábólnem keletkezhetett, ellenben megfelel annak a há-romféle büntetésmódnak, amelyek a római jog szerinta közbűntényeket sújtották".Hogy kételye se lehessen, vizsgálódása uralkodó vezér-

csillagához, eltéríthetetlenül a filológiához fordul: "a kulcsotez esetben is a filológia adja kezünkbe" Ám csupán a kisze-melt forrásterületeken.

A hadba hívás módjára például – ő hadba hívási elmélet-nek nevezi – ez a magyarázata:

159

„Az antik Rómában is hivatásos kikiáltók hívták ahadsereget a cenzúrára."Sajnos ez nem hagyható válasz nélkül.De hadd kérdezzek előbb: hadrendjükről, hadaik szerve-

zéséről, mozgatásáról, hirtelen egybehívásáról stb. hogyan in-tézkedhettek a hadtudományuk nagyszerűségének voltábanminden ókori és középkori kútfő szerint igen nagyra tartottszkíták, hunok, magyarok?

Miért kell abban kételkedni, hogy kikiáltók vitték a hírt?A szó azért is találó, mert kiáltó szóval érthető és nyomatékosa hadba hívás.

Fischer Antal Károlynak Freisingeni Ottónál talált idéze-te:

„a kiáltó hívására mindannyian ellenkezés nélkül,úgyszólván egy testté válnak" (89),ha helytálló, fölöslegessé teszi a gyötrelmes és öncélú fi-

lologizálást.Szűcsnek már idézett gyűjteményes könyvében van egy

remekbe sikerült (talán a kötet legjobb) írása a parasztháború-ról, Dózsa parasztháborújának ideológiája címmel. EbbenOláh Miklós és Verancsics Antal nyomán még a XVI. század-ból is ilyen képet nyújt a székely székgyűlések lefolyásáról: haa gyűlésen bárki a székely szabadság elleni javaslattal áll elő,vagy pedig a hadba hívó parancsnak nem engedelmeskedik, azegész közösség csapatosan az illető házára ront, azt földig le-rombolja, s ha sikerül elfognia a vétkest, megölik. Az okleve-lek tanúsága, hogy itt nem valami "hatalmaskodásról" vanszó, hanem ősi jogszokásról. Ha az elítélt például kegyelem-ben részesül, házát a közösség építi fel újból. A hadba és gyű-lésbe hívásnak archaikus közösségi kényszerjellege van. Ahadba szólítás formája a véres kard körülhordozása, ami ekorban csakis a székelyeknél volt szokásban. Nyugodtan fo-galmazhatott volna úgyis, hogy a székelyeknél még szokásbanvolt. A kardon a vérnyom egyébként nem a vészt jelezte, ha-nem a szkíta törvény szerint azt a fenyegetést, hogy aki nemvonul hadba, vérével lakol.

160

Vagy én vagyok értetlen, vagy a dolog érthetetlen, deKézainak Oláh és Verancsics tudósításához tartalmilag ha-sonló állításait mégis külföldi átvételnek tekinti Szűcs Jenő.

Ott van pedig a hazai példa a Mátyás király által 1463-banmegerősített székely szabályzatban. Benne van a táborozásikötelezettség, az ítéletnem, "aki a hívásra össze nem gyűlt, fe-jét veszítse". Verancsics a hadijelről is tud: kürttel adják.

A Csíki Székely Krónikát általában hamisítványnak tart-ják. Ez írásom hoz szükséges búvárkodásomban azonbanmegtanultam tisztelni Szabó Károly véleményeit, ő pedig aztállítja, hogy görög nyelvű töredékes részletei alapján, nem ko-holmány (90). A Csíki Székely Krónikát 1533-ban az őrségiszékely Sándor család irományaiból szerkesztették. A Krónika1796-ban került elő. Egy 1695-ben készült másolatból KilyéniSzékely Mihály adta közre, s 1818-ban Aranka György fordí-totta magyarra. Mármost a Krónika 6. pontjában ez olvasható:

„ki a fő rovóbán (az eredeti szövegben rabonbán) ál-dozatára (nemzeti közgyűlés) meg nem jelenik, kettévágassék."Kézainál ez a szkíta törvénykezés módja. De miért is ne

lehetne? A kard különben is egyedülállóan szkíta szimbólum,kultikus módon is (hegyével földből kifelé álló kard, ilyen At-tila Isten-kardja is). De gondolkodjunk egészen hétköznapian:a kivégzést egyik népnek sem kell eltanulnia a másiktól.Módját valóban átvehetik, s át is veszik (guillotine stb.). Demiért vették volna át a "kardosak" a "tőrös" rómaiaktól bün-tetőeszközként a kardot? Szent Istvánnak is egyik legszigo-rúbb törvénye a "kardot rántók" ellen szól.

Ám Szűcs Jenőt a keleti szteppéről eredő lovas, kardosmagyar nép hagyománya nem elégíti ki:

„A lex Scitica ötlete nem ugyancsak római Jogi isme-retek hun-szkíta köntösbe való öltöztetése-e? A felte-vés nagyon kézenfekvő."Ezután bizonyít a római liktorok (már említett) kikiáltó

szerepével.Irgalmatlan meglepetés lehet itt még egyszer, ha a korban

messzebbi, például perzsa—parthus—méd—szumir—akkádegybevetéseket is tudománnyá kényszerül majd avatni a ma-

161

gyar tudósvilág. s felfigyel például Padányi állítására, ki azonoguroknál, bolgároknál és kazároknál (besenyőknél is)meglevő gyula méltóságnév "fáklya" nyelvi .jelentését úgy vetiegybe a római liktor hasonló jelentésű fogalmával, hogy az arómaiaknál etruszk átvétel. Ugyanígy a vesszőnyaláb, a "gyu-la-jelvény”, amelyet bizonyos alkalmakkor – írja Padányi – agyula a kagán előtt meggyújtott és elégetett (91).

A tudósnak is kiváló Arany János e sorai:„Örömmel a máglyát a Gyula meggyújtá,Láng lobogó lelkét nagy egekre nyújtá",nemcsak stílbravúrjáról tanúskodnak, hanem a gyula-

kultusz felfogásáról és ismeretéről is. Igen valószínűnek tar-tom, hogy ebben Ipolyi Arnold munkásságára is támaszkod-hatott (92), aki a Gyula nevet papnemzetségi, papcsaládi név-nek gondolta. A Gyula tűztiszteleti papi hivatalt viselhetett. AGyula szó gyökének származékai igen meggyőzően szólnakemellett: gyúl, faggyú, ál-gyú, gyu-fa, ki-, meg-, fel-gyújt. Deilyenek a tűztiszteleti gyűlésekkel összefügghetően a gyű-lés,gyú-lás Vagy megtalálható a nagyobb számú szarvasmarhaőrizőjének nevében is: gulyás, az összehengerelt hó nevében:hó-gulya.

Mit szaporítsam? Németh Gyula, a Baskíriában még fel-lelt magyar törzsnevekről írott tanulmányában (93) Pais De-zsőre (P. D, 1931.) hivatkozva írja, hogy a magyar gyulá-nakmegfelelő török yula szó nyelvi jelentése is a „fáklyára, fényremegy vissza".

A tanulmány elsősorban a Kézai hármas ítéletnemének(kettébe vágatás, veszett állapot, szolgaság) francia és olaszhatásait nyomozza.

Íme a költemény sugárzású hasonlítás:„az 1211 után keletkezett Chanson de Gui deBurgoglle szövegében bukkan fel először a példa,hogy midőn Nagy Károly már három évtizede harcolta mórok ellen, embereinek egy része, szám szerint4700 fegyveres, otthagyta a hadat. Büntetésük az lett,hogy ők és összes utódaik szolgaságra vettettek. Ké-sőbb ez úgy módosul tovább a XIII, század folyamán,hogy a gyávák, akik megtagadták a hadba vonulást. E

162

történet bekerült a francia jogszokás-gyűjteményeklegnevezetesebbikébe, Philippe De Beaumo noir(1279-1282 közt írt) művébe."Figyeljük a szoros "szinkront", mert ez már valóban az,

akárcsak egy magyar hangú olasz-francia koprodukció.Erősítésül említi Szűcs Jenő a valósághűség bizonyságául,

hogy„1315-ben X. Lajos biztosokat küldött ki a jobbágyok(serfs) jogállapotainak kivizsgálására, s a rendelet aszolgaság eredetét az elődök büntettében, gaztettébenjelölte meg."S hogy jön mindehhez Kézai?„Ötletének forrása az a gondolati anyag volt, amely-nek a francia mű is csak kompilációja. Ismerjük, hogyBurgundián végigutazott, ott ahol ez az elmélet elsőirodalmi megfogalmazását érte el a század elején."„A kiegészítést Itália adta hozzá. A háromféle ítélet...megfelel annak a háromféle büntetésmódnak, amely-lyel a római jog szerint a közbűntényeket sújtot-ták"..."Minden jel szerint Padovában tanult. A fran-cia eredetű motívum tehát szabályos római jogi ke-retet nyert."(Szűcs Jenőt idéztem.)A példa hazai alkalmazásakor egy igen lényeges jogi

ténybe azonban ismételten belebotlik a hasonlítás.„Beaumonoirnál a teória fókuszában a rois deFrance áll, Kézainál az elméleti alátámasztás az ön-igazító communitas."„A francia parancsot a király adja ki, a hun ítéletet aközösség hozza." Szűcs elegáns könnyedséggel tüntetiel a különben áthidalhatatlan különbséget: "Mind-azonáltal nem a szövegpárhuzamok a döntőek, Kézaiszuverén módon kezelte forrásait. Sehol sem másolt."No lám. Ez a "fantasztikus koholmány-gyúró" szuverén is

tudott lenni?Úgy gondolom, kézen fekvő abból a természetes követ-

keztetésből kiindulni, hogy valamiféle saját kifejletű ítélkezésifonnának, jogalkotásnak a hunoknál is kellett lennie. Elvégre

163

birodalmuk 800 esztendeig állt fenn. A hadi vétkekre pedig,úgyszólván szüntelen hadi mozgásban levő népként bizonyáraérzékenyek voltak. Erre biztos adataink is vannak. A bizáncicsászárral való alkudozásban, 443-ban Attila egyik fő követe-lése, hogy a hun szökevényeket adják ki. A catalanaumi ütkö-zet legfőbb politikai előzménye is az alattvalóinak tartott, Gal-liába "szökött" vizigótok megbüntetésének szándéka volt.

A legkülönb példát azonban maga Kézai szolgáltatja:„A sereg harmadik csapata pedig, mellyMiramammona ellen volt rendelve, a késedelem miatta csatában nem vehetvén részt, Ethele haláláig akatalaunok közt maradt s végre Katalaunia. lakosaiválett."Nem kétséges, hogy féltek hazamenni.Az esetleges szerzői ellenvetésre, hogy nem a hunok

tényleges viszonyait elemzi, hanem Kézai állításainak forrása-it, nem látok okot arra, hogy Kézainak ne lettek volna a hu-nokról tényleges hazai hallomásai, ismeretei. "Azt én igazántudom", mondja előbeszédében történetükről, s valóban meg-őrzött számunkra olyan adatokat, tényeket, amelyeknek kül-földi forrásokban semmi nyomuk. Íme egy ilyen példa:

„...őrszemeit a világ négy része felé szétosztván. Ör-seinek ugyanis első csapatja Sicrunbriától kezdvesorjában, a mennyire egyik kiáltása a másikig elhall-hatott, Németország Colonia (Köln) városáig szokottvala élje I nappal állani, a másik Litváig, a harmadika Don folyó partján, a negyedik Jadra dalmatiai vá-rosig állomásoz vala, kiknek riadószavából a világnégy része megtudhatta, mit csinál Ethele, vagy mi-lyen táborozással foglalkozik."Aladár, Csaba, Bendegúz neve is csak nálunk ismeretes,

úgyszintén a turulos címer, de maga a székely eredet is; ilynevű népről a külföldiek még csak nem is tudnak.

A példákat még sorolhatnám.A francia jogforrás alfájaként említett 4700 katona szol-

gává taszításával kapcsolatban viszont el kell időznünk NagyKároly személyénél. Tudomás van róla (94), hogy MartellKarulu, a frank császár, Karulu Magnus nagyapja, házasságon

164

kívül született, s ismeretlen anyja környezetében nőtt fel. AKarulu név tipikusan törökös név, az a jelentése: "fekete ölyv".A Karoling családi totem, s későbbiekben címer egy fekete ra-gadozó madár. Ez maga is feltűnő, mell a germán népeknél atotemállat általában négylábú. A ragadozó madarak, a gyorsa-ság és a hirtelen támadás szimbólumai, a "turáni" népek szoká-sos totemállatai.

Karulu Magnusnak, a császárnak nevét a német tudománytévesen fordítja "Nagy Károlynak", mert a középkorban diva-tos Magnus nevet Karulu pogány neve miatt kapta, s nem jel-zőként, hanem keresztnévként.

A mi I. Géza – pontosabb fonetikával Gyécsa – királyunkpogány neve miatt második névként szintén a Magnus nevetkapta.

Nincs szándékomban Szűcs Jenő francia eredetűként em-lített példáját az anyai ágon hun vagy avar eredetűnek gondol-ható Martell Karulu, illetve unokája, Karulu Magnus személyekapcsán egyedüli hun eljárásra visszavezetni. Nincs is szükségilyen szálú bizonyításra, hiszen a hun hatások, különösen akatonai vonatkozásúak oly kiterjedtek, voltak a IV-V. század-tól Európában, hogy ebbe még származási magyarázatok isbeleférhetnek.

Ily sanyarú helyzetük tudásában, hagyjuk meg nekik leg-alább az értelmességüket, hátha meg is volt. Ezt FreisingeniOttó sem tagadta meg, még a szerző nagyszerű padovai ésbolognai hatásától érintetlen, százötven évvel korábbi, tehát"műveletlenebb" vezető értelmiségeinktől sem. Pedig ez a püs-pök azután igen elfogult volt velünk szemben, de csak a fizi-miskánk nem tetszett neki: "a magyarok torzképűek, emberiszörnyek".

Hanem, ami a fejben van:„Abban a görögök gondosságát követik, hogy gyakoriés hosszú tanácskozás nélkül semmi nagyobb dolog-hoz nem fognak... Királyuk udvarába az országnagy-ok mindegyike magával viszi székét, s ott gondosanértekeznek országuk ügyeiről, ezt teszik saját lakjaik-ban is a télen át."(A püspök feljegyzése I 147-ből való.)

165

A tanulmány natio-elméletének egyik fő argumentuma,hogy a natio szót, fogalmat tizenháromszor írta le Kézai.

„Kézai és a hun történet előtt egyedül Rogerius(nagyváradi püspök, a tatárjárás megírója) az a ki-vétel, amely »erősíti a szabályt«, amennyiben nálaolvasható ez a szövegrész: ...Hungarica natio..."Döntsék el a hozzá értőbbek a rogeriusi natio fogalmi

egyezését vagy különbözőségét a Kézaiétól, mindenesetre azakkori magyar nyelvben is megvolt és használt nemzet szónakátvétel nélküli természetes latin szinonimáját látom a Kézai eszavában.

Magyar olvasónak különben az irodalmi irányzatok ma-gyarázataiban is ismerősek az utánzó átvételek mellett kardos-kodó értelmezők hasonló érvei. Elegendő a Baudelaire—Ady,Beranger—Petőfi párhuzamokra gondolni például. Viszont,hogy a hazai atmoszféra szülte e költőket, ahhoz kétség nemférhet. Az eddigi legtöbb állítással szemben – úgy gondolom –ezt Kézai mesterünk esetében is sikerült bizonyítanom.

166

Történelem és politika a honfoglalás-tól Kézai koráig

„Igazságos örvényekkel kormányoztatnak."(Theophylactus Simocatta az 530-as évekből)

„Első fejük az Árpádész (Árpád) nemzetségébőlszármazó archon, következés szerint. és két másik agülász és a karkhász, kik bírói tisztet viselnek. S vanmindenik nemzetségnek archona. Gulász és karkhlísznem tulajdonnév, hanem méltóság, Árpádésznak.Turkia nagy archonának négy fia volt....Meghalt Tehelész (Tevel) s van Termatzusz (Tor-más) nevű fia. ki minap tért vissza vendégbarátunk-kal. Bultzusszal (Bulcsú). Turkia harmadik archoná-val és karkhászával. Bultzusz kalkhász fia Kálésznak(Ká1), a karkhásznak, Kálész tulajdonnév. a karkhászpedig méltóságnév. valamint a gu1ász is, amely na-gyobb a karkhásznál.”.

(B. Konst.: Dc Adm. Imp.)

„Az egész telet az ifjaknak fegyverben gyakorlásával.fegyvergyártással és nyílköszörüléssel töltik." ...„Férfiasan küzdve elesni nem halál, hanem élet.Atyáinktól örökölt jó hírünket és nevünket gyermeke-inknek is fenn fogjuk tartani."

(így buzdították magukat a brentai ütközet előtt. – Liutprand:Antapadosis Lib. II. Cap. V.)

„Mi a nagy Isten bosszúja vagyunk. ki minket ostorulrendelt ti reátok, mert azonnal a ti rabjaitokká le-szünk, mihelyt titeket üldözni megszűnünk.'.

(Bajor krónika a Lech-mezőn elfogott vezérek nyilatkozatáról.Szalay L.: Mg. Tört.)

167

„A keresztény foglyok szabadon bocsátásába az»egész község« nem adta megegezését.”

(Aloldus. Kézai, Thuróczi - az augsburgi csata után - a pápa kivált-ságának nemzetgyűlési tárgyalásáról)

„A háborúk zavarai közeledtével, midőn a németek ésmagyarok közt nagy lázadás támadt. különösen pedigmidőn a polgárháború által szorongattattam és a sü-megi vármegye engem királyi székemről letaszítaniigyekezett."

(Istvánnak. a pannönhalmi apátságnak 1001-ben adott adományle-veléből)

„Az Altaichi Évkönyvek is commune conciliumot,nemzetgyűlést mondanak, például 1041-ben. Péterelűzése után."

(Závodszky Levente: A Szt. I.. Szt. L. és Kálmán korabeli törvényekcs zsinati határozatok forrásai. Bp. 1904.)

„Gondatlan viselkedéseddel Szent Pétert igen meg-bántottad, mert tudhatod, hogy M-g a római szent-egyház tulajdona. melyet István király minden joga éshatalmával Szent Péternek adott: te pedig Péter or-szágát a német királytól hűbérül fogadtad: s ezértcsak úgy reménylheted jóakaratunkat, ha országodatapostoli adománynak ismered el."

(VII. Gergely levele Salamonhoz -1074.)

„III. Honoriusnak tudtára esett. hogy M-ban köze-lebb az határoztatott hogy a nép a király jelenlétébenévenként kétszer összegyűljön s ott a gyülevész soka-ság súlyos és jogtalan dolgokat szokott követelni,hogy a gyűlölt országnagyok és nemesek hivatalaiktólmegfosztassanak cs száműzetvén, jószágaik a nép köztelosztassanak. Ha a király e követeléseket teljesíti. azigazságot sérti, ha megtagadja, saját és övéi szemé-lyének veszélyétől tart: meghagyja tehát némely fő-papoknak. bírják rá a sokaságot hogy a király koro-

168

nája vagy a főemberek személye ellen. a törvény útjakikerülésével, semmit ne merényeljen."(Pápai tiltakozás 1222. dec. 17-én az Aranybulla határozatai el-

len. Dr. Kerékgyártó Árpád: Hazánk évlapjai. Bp. 1945.)

„A pápa figyelmeztette IV. Lászlót, hogy háromszorosesküt tett, jelesen a harmadikat magyar szokás sze-rint”

(Dr. Kerékgyártó Árpád: A műveltség fejl. M-on. 1. k, Bp. 1880.)

„Kun László a nagybirtokosokkal szemben már töb-bé-kevésbé határozottan a középbirtokosokban és anemesi megyékben keresett támaszt. Alatta a székes-fehérvári törvénykező papok alakulnak átországgyííléssé, melyekre a nemességet is meghívják(1279, 1286)... Udvari papjának. Kézainak »közössé-gi« elmélete ti király és ti kisebb nemesség szövetsé-gét fejezi ki a nagybirtokosok ellen”

(Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád-kortól Moh-ácsig. Szikra. Bp. 1949.)

169

A Duna medencében Kézai koráig eltelt négy évszázadtörténelmét és politikáját, egészen szűk mederben tartva, kizá-rólag a hun-krónika közjogi tartalmú közléseinek az igazolha-tósága érdekében igyekszem megközelíteni. Szűcs Jenővel el-lentétben én ugyanis semmiképpen sem tekintem Kézait talá-lékony ideológusnak, aki valóságot konstruál eszméi hez.Krónikásnak látom őt, akinek úgyszólván személytelenné vál-va, közlendői vannak, s ha e valósággal tárgyias nézőpontjaellenére, mégis feltűnnek vagy feltűnhetnek nála más króniká-sainktól őt megkülönböztető egyéni vonások, szemléletbelikülönbözőségek, ez inkább csak arra vall, hogy egy más kor-szaknak volt a gyermeke.

Különös dolog például, hogy a magyar régmúltat valóbanöncélúan ideologizáló tanulmányszerző éppen azon a Kézainveri el a port, a későbbi magyar nemesség mítoszának a kifun-dálásáért, aki – ha egyáltalán helyén való ez a jelző – százszordemokratább volt a Szent István kora utáni nyugati hatásúegyházias-főuras, királyi diktatórikus szemléletét a múltra isvisszavetítő Anonymusnál. Mert Kézainak éppen hogy érdemeaz, hogy képes volt a királyság előtti föderatív törzsi szerke-zetű magyar állam igazgatási gépezetét szemléletbeli torzítá-sok nélkül felfogni, s róla a képet nekünk, maiaknak is továb-bítani.

Hogy a kancellista Kézainak milyen anyag állt a rendel-kezésére, azt részleteiben sajnos nem tudjuk. A korát megelő-ző hazai belső viszonyok megismeréséhez azonban szinte bi-zonyos, hogy hazai írott forrásokra támaszkodott. Erre vall ahazai évkönyvekre (liber Cronicarum) való többszöri hivat-kozása.

Ha a vezérkori magyar társadalmat magunk elé képzeljük,legelsőként érzékelnünk kell azt a meglepő dinamizmust,amellyel a honfoglalók az országot birtokba vették, s kifelé ésbefelé egyaránt, szinte fölényes erővel és biztonsággal meg-tartották. Nem valószínű, hogy tévedek, ha az őket nemcsakkatonailag, de társadalomként is egybetartó nagy kohéziószervezeti, közösségi-lelki erőforrását az országhatárig megtettmérhetetlen nagy út során kialakult egymásrautaltságban, egy-beforrottságban és mély népi szolidaritásban is látom. E nagy

170

közösségi fegyelemben vallási-világnézeti tartalmak és kiter-jedt törvénykezési szokások, törvényszabta társadalmi fegye-lem szintén benne rejlettek.

A bennünket most elsősorban érdeklő kormányzási formá-ról egyértelműen azt mondhatjuk, hogy minden bővebb króni-kánk tudósításából kitetszik az "ország-község" legfőbb te-kintélye és közjogi szerepe. Valahányszor az egész országotérintő közügy vetődött fel, a nemzet nevében közgyűlést hir-dettek, s ez döntött. Thuróczi ezt egyenesen úgy fogalmazza,hogy az államot általában illető ügyekben az országközségdöntött.

Anonymus felsorolása szerint ilyen alkalom volt (ö a Vol-gán túlra teszi) Álmos vezérré választásakor, a 34 napig tartottPusztaszeren, Árpád halála után, a 13 éves Zsolt vezérré, s azalája rendelt országbírák, továbbá Taksony választásakor, il-letve az István legendák szerint, midőn Géza fiát, Istvánt"köztanácskozás végzéséből" a nép uralkodójává emelte.

Nemzetgyűlést tartottak az augsburgi vereség után, ekkorítélték el több renden a megcsonkítva hazaküldött 7 magyart,továbbá amikor IV. Benedek pápa kívánságát tárgyalták, s akeresztény foglyok szabadon bocsátásához "az egész község"nem adta megegyezését. Ezekről tudunk. A krónikások szerintezeket az országos tanácskozásokat vérbe mártott kard körül-hordásával "Isten és a nép nevében" hirdették meg.

A bizánci császár Árpád és fejedelemmé választott le-származottai után méltósági sorrendben két bírói tisztet említ,a gülász-t és a karkhász-t. A magyar kutatók legáltalánosabbvéleménye az előbbiben látja a gyűlést (országközség stb.), apap tisztségi gyula méltósággal együtt értve, a másikban akárkán (Kézainál a Kádár nevezetű bíró) tisztségét.

Ipolyi Arnold (Papok a pogány magyaroknál) feltétlenülhitelesnek tartja a magyar krónikásoknak (B. Konstantin általis megerősített) a bírói tisztről szóló tudósítását. Működésüknyoma, emléke több szavunkban is megőrződött: kár,kár-vallás, kár-hozat. A bíró ítélete egyenlő volt a világi ésvallási bűnhődéssel, mert papbírói ítélet is volt egyben. A szeris világi törvény volt, de vallási tény és szolgálat is, e jellegétőrzi szer-tartás szavunk.

171

Ipolyi Kézainak azt az állítását, hogy az egész nemzetegyenjogú volt s csupán a szkíta törvény büntetése nyománválhatott szolgává, a korábban egyenjogú, kitűnő jogvédőirányzatnak, egy határozottabb és szabadabb nemzeti jogszer-kezet kifejletének tekinti. Későbbi fejlemény is lehet – szerinte– az etelközi alaptörvénynél, amely csak a fejedelem és anemzetségfők közötti szerződést foglalta pontokba. Erre vallaz a jogi többlet, hogy a bíró törvénytelen ítéletét a "község"megsemmisíthette, s a bírót tisztségéből el is bocsáthatta. Ejogkiterjesztés – úgy véli – vagy már Pusztaszeren, vagy Zsoltidejében mehetett végbe, amikor "igazgatókat", a császár fo-galmazásában "archonokat" neveztek ki kormányzókul.

Podhadraczky József, több krónikánk sajtó alá rendezője,a Budai Krónika fordítója, ez a csodálatos nyelvtehetségű em-ber (ma teljesen elhallgatjuk munkásságát, életében se sok jóél1e, Franciaországba vándorolt ki, s ott is halt meg) a perzsakad-har (pap) és dawar, dawer (bíró) szavakkal vetette egybeKá-dár és Ná-dor szavunkat (Bartal a karchas bíró hivatalábana nádori méltóság csíráját látja). Felvetődött már összehason-lításul a török kádi (bíró) rokon hangzású fogalma is. Jólesőmeglepetéssel olvasom Bartha Antal I 973-ban megjelentkönyvében, hogy a kazároknál a harmadik méltóság a "kundurhákán" volt; jelentése döntőbíró.

Igen valószínű, hogy az országközség hatalmi jogköre is avezérkorban kristályosodott ki, s talán éppen a kiskorú Zsoltidejében. Mindenesetre legfőbb közjogi testületi hatásköre ésszerepe alapján elfogadhatónak kell tartanunk Kézai állítását,hogy halálbüntetést szabtak ki az országközség fensége ellenelkövetett bűnökre:

„Ha valaki az országközség parancsát megvetette,helyes okát nem tudván adni, az olyat a szkíta törvénykarddal vágatta ketté, vagy veszett állapotoknak tetteki, vagy a köznép szolgaságába vetette."A veszett állapotoknak való kitétel jelenthette az ütköze-

tek nehéz pontjain való próbatételt, de más források szerint avezérkorban még igen gyakori száműzetést is. Ez utóbbit ta-lálta általánosabbnak Strabon is a kaukázusi népeknél.

172

A törzsek föderációja felett legfőbb tekintélyű és irányító-ul elfogadott nemzetgyűlésben (országközség) én imponálópolitikai önmérsékletet látok. Ha fogalmazhatok így, a magyarvezérek nem estek a hatalom kizárólagos megragadásának ab-ba a "hibájába", amelybe a nyugattal érintkezés már első évti-zedeiben Attila is és Baján is. E politikai gyakorlatokkal egy-ben olyan közjogi, államszervezési és vezetési igényt plántál-tak bele a magyar társadalomba, amely mintegy előképül,kollektív ősemlékezésül, minden, túlzó vagy visszaéléses, bal-kezes ügyintézésű királykorunkban, megoldási módul, régenbevált rendező elvként visszahozható volt. A királyi tekintélycsak István után vált minden jog forrásává az államban. Eztjelzi, hogy a vezérek korában a nemzetgyűlés hatalmát, fensé-gét sértőre volt halálbüntetés, ettől fogva a király méltósága ésszemélye ellen vétőkre; a király rágalmazója szintén életévellakolt.

Jogi érdekesség, hogy a Taksony idejebeli "hétmagyarkák" elleni országközségi határozatot a Szent Istvánutáni törvényhozás is meghagyta. Bartal Györgynek az a vé-leménye, hogy három évszázad múlva ugyane törvény alapjánbánt el az országgyűlés Kaplyon Andrással, aki IV. Lászlót, akoronázott királyt megütötte. Nem sokkal ezután viszont azidegenből jött Róbert Károly a király elleni vétség megtorlásá-ban a "Lex regia", a római jog elveiből indult ki, s kegyetlenülbánt el Zách Bódoggal [Felicián] és egész családjával.

Próbakő nek látom Kézai igaza mellett a vezérkori közjogés méltóságviselőinek későbbi felbukkanását, helyesebbenvisszatérését. Ilyen jelenségre két nagy folyamatot látok: aSzent István halála utáni, lényegében intervallumos időt, és amár az Aranybullával megkezdődő, de a tatár hadjáratot kö-vetően a század utolsó harmadában széles fronton kibontako-zó, a vezérkor hatását tükröző népképviseleti mozgolódásokat.

Az Altaichi Évkönyvekből vett idézet tanúsítja, hogy1041-ben volt commune concilium, országközség, nemzet-gyűlés. A krónikás ezt a "visszaeső" politikai korszakot 1046-ban is így jellemzi:

„Magyarország nemesei Csanádra gyűltek és ottországtanácsot tartottak ...országnagyok, Viske, Bua

173

és Bukna a csanádi gyűlésből Szár László fiaiért kül-denek Oroszországba."1047-ből:„Midőn Endre és Levente Új várhoz érkeztek, melyetAba király épített, az egész magyar nép csoportosantódult hozzájuk és makacsul kérte, hogy engedjék megaz egész népnek pogány vallás szerint élni. S megen-gedték, hogy szívük kívánsága szerint menjenek ésvesszenek el ősapáik tévelygéseiben, mert különbennem harcoltak Volna Péter ellen. Egy Vata nevezetűBelus várából ajánlá magát legelsőben a magyarokközül az ördögöknek, fejét megnyírván és hajábólüstököt eresztvén alá pogány módra. ...Ezen Vatabiztatására az egész nép az ördögöknek áldozta ma-gát és kezdének lóhúst enni, s a leggonoszabb bűnö-ket mívelni."Szent László III. dekrétumának 2. törvényéből tudjuk,

hogy I. Endre és Béla herceg idejében a Karchas bírói tisztszintén feléledt:

„Megparancsol.juk azt is… hogy ha valaki Andráskirály és Béla herceg ideje és Karchas nevezetű bíróösszeírása óta a várkatonák, avagy azok közül, akiket»cwnek« (inneknek, szolgáknak) mondanak, valakitavagy rabszolgákat tart vissza magánál..,"A nádori címről is ebben a korszakban, 1041-ben (Aba

comes palatii), illetve 1055-ben (Zache comes palatii) tétetikemlítés. Ez utóbbi (I. Endre oklevele) említi Kupa judexet is.A Szent Istvántól felnégyelt Koppány (Kupa) nemzetségi jogúbírói hatalma ugyancsak ismét erőre kapott volna?

Szinte fantasztikus, hogy a nádori hatáskör visszaállításá-ért és kiterjesztéséért milyen közjogi erőfeszítések vannak év-századokon át. Az Aranybulla 14. pontja például a nádort régihatáskörébe helyezi vissza. Albert feléleszti a nádorválasztásjogát, mint a vezérkorban. Ö mindenbe belement, amit a köz-nemesség elébe tett. A Zsigmond alatti nádori cikkelyek is ar-ról tanúskodnak, hogy engednie kellett a nemzeti közakarat-nak. S hogy ne szaladjunk előre a XIX. századi reformkorsza-kig, s Kossuth forradalmának előestéjéig, csak Bocskaiig idéz-

174

zünk: ő az 1608-as Bécsi békében kiharcolta a nádorválasztáselrendelését.

Egyébként szó sincs arról, hogy ez a közjogi igény vala-mely lebegő közszellem koronkénti kísértése lett volna. AzAranybullát megelőző évszázadban például, 1114-1205-ig 91év alatt 9 uralkodó jutott a királyi székbe. A kilenc közül kettőbitorló, négy pedig kiskorú volt. Csak hárman léptek felserdültkorban a hatalomba, de ezek is 25 éves kornál fiatalabbakvoltak. S az egy III. Bélát kivéve, mindnyájuk 33 éves koraelőtt halt meg. A királyság intézménye, amely felszámolta akorábbi népképviseletes formát, mai szóval egyszemélyi fen-sőbbségénél fogva, a gyenge és alkalmatlan uralkodók alatt ki-szolgáltatta a nemzetet a legbizonytalanabb helyzeteknek.Mögötte és mellette egyetlen fix pont volt, az egyházi hierar-chia, ez azonban világpolitikájának rendelte alá a belső érde-keket, így például II. Endre alatt az erőltetett keresztes hadjá-rattal anyagilag és erkölcsileg teljesen alámerítette a királyi te-kintélyt és uralmi képességet. A nádori hatáskör ily módonfolytonossági és biztonságteremtő lehetőségnek ígérkezett, atúlságosan erős kezű és a gyenge uralkodókkal szemben egy-aránt. A bartali politikai víziót, a pártusok (csak mellékesenjegyzem meg, hogy Kleopátra – Plutarchos szerint – a héber,arab, szír mellett a parthus és méd követekkel is saját anya-nyelvükön tárgyalt), a hunok, avarok második emberéről, ná-lunk az ennek megfelelő nádori tisztségről, politikai realitás-nak lehet tekinteni.

Szűcs Jenő, ahol csak teheti – hogy enyhén fogalmazzak –belecsíp Kézaiba. Ezt mondja például:

„Külön jellemző írónkra, hogy... hűbérbirtokról szól,egy Magyarországon nem létező hűbérviszonytkonstituálva, hogy minél hívebben »rendezze« el amagyar valóságot az európai modell szerint."Bartal "széles háta" mögül visszaszólva, hadd hívjam fel a

figyelmét rá, hogy "IV. Béla idejében gyakrabban" használjáka hűbér szót. Nézzen már utána, hátha itt sem csakmodellkedik ez a Kézai.

Nem Pallas Athéneként pattant ki fejéből a nemesség fo-galma sem. Mire ezt Kézai a szájára, a tollára vehette, egy fo-

175

lyamatnak a derekán élt a szóval. Az ö századában kezdték aliberi kifejezés helyett a nobiles-t használni: a régi comites ésmilites címét az urakéval és nemesekével cserélték fel. Ez anemesek címzet azonban inkább még méltóságot jelentett. skevésbé rendet. A comes-t magát is ötféle értelemben hasz-nálták, így jelentett például bárót, nagyurat, nádorispánt(comes magnus). A comes-ek különben a királyok, főpapokkísérői voltak. Még Szent István idejében seniores néven for-dulnak elő.

Közelebb jöve a fogalom kikristályosodásáig, az látszik,hogy a XII. században a főpapok a német püspökök példájáraegyházaik vitézlőit kezdték nemeseknek címezni, így az 1231.évi oklevélben a veszprémi egyház emberei nobiles, nemesek,a királyi vitézlők azonban még csak szolga elnevezésűek.

Kun László anyja, V. István hitvese – akinek Szűcs sze-rint is Kézai udvari papja volt kezdetben – 1272. évi okmá-nyában így emlékezik meg koronázásáról:

„A koronának fejünkre tétele napján esküvel ígértük,hogy a nemeseknek elődeink által elidegenített jogaitvissza fogjuk adatni."Ez a fogadalom az Aranybulla érvényesítésére célozhat.

Az udvari kancellístának ezt kétségkívül képviselnie kellett.Ám az Ő nemesi felfogása nemcsak korhoz tapadó. Egy másikkrónikásunkéhoz hasonlatos, aki tiltakozik az ellen, hogy Va-zul nemtelen feleséget vett volna magához, ez "nyilván mende-monda – írja –, mert a Tátonyok anélkül is nemesek, ésSchythiából erednek." Vagyis Kézai az óhazából jötteketegyetemlegesen nemesnek tartotta, kivéve, ha a szkíta törvénybüntetésből lefokozott közülük valakit.

A Molnár Erik szerkesztette Magyarország története úgyis jellemzi Kun László korát, hogy az ő idejében "nagy Attila-kultusz volt". Hogy e megjegyzés csupán a hun-krónikára cé-loz, vagy egyéb értesülésre is, az nem derül ki a sorokból.

Beér János és Csizmadia Andor már idézett művében(Történelmünk a jogalkotás tükrében) azt olvashatjuk, hogy atatár hadjárat után a társadalmi átalakulás meggyorsult. Iránya:a király köré tömörülő középrétegek küzdelme a megerősödöttvilági és egyházi hierarchiával szemben.

176

Németh Gyula kitűnő nyögérek tanulmányából viszont azttudjuk, hogy már IV. Bélának e mongol elnevezésű, valószínűzömében kun katonai kíséret adta meg legfőbb katonai és ha-talmi bázisát. Kun László háborúiban szintén, a még nemzet-ségekre tagolódott kunok a legfőbb katonai erő. Ha ennek anagyrészt pogány elemnek a hatalom szféráiban való térhódí-tását egybevetjük az országgyűlés hatalmának újbóli felemel-kedésével, megkaphatjuk azt a táptalajt, azt a történelmi at-moszférát, amelyben valóban csak belső indíttatásokból – ésegyáltalán nem padovai tanulmányi ismeretek becsempészésecéljából – a hun-krónikának meg kellett születnie. Egyetemesországgyűlés volt például 1279-ben.

Fel kell figyelnünk arra is, hogy ,,IV. László háromszorosesküt tett, a harmadikat magyar szokás szerint". A pápa ezértkülön figyelmeztette is. Ez a sokat szidott Kun László törölteel például a Szent Istvántól bevezetett istenítéletet, s nemhagyta meg belőle csak az ősi pogány hittől is elfogadott pár-bajt.

Az istenítéletben (tüzesvas próbán) segédkező bilochusok(bilotus, biloky) tevékenységét már az Aranybulla 2. pontja iskorlátozta. E szabad vizsgáló bírók tevékenységéhez sok visz-szaélés tapadhatott. Ipolyi azon a véleményen van, hogy a po-gány korban a tisztító-tűz szertartás papjai lehettek, de az újrend megnyerhette őket magának: "a régi pogány kori hivatalértelmét veszítette, s az önkény színét vette fel",

Véleményében szófejtésre is épít: a billyog, billog közeljár – mondja – a perzsa láng jelentésű billegh szóhoz. Egyéb-ként a Váradi regestrumból is azt tudjuk, hogy a bilochus előttimegjelenés egyenlő volt a tűzpróbával.

Mind e sok kortörténeti összefüggés alapján is, végül lát-nunk kell Szűcs Jenő magyarázatát Kézai közösségi(communitas) "elméletéről".

177

"A politikai teória új centrális eleme: aCommunitas"

„A magyarok nyolc nemzetsége nem alattvalói sajátarchonaiknak, hanem szerződésben vannak, hogy afolyók szerint, mely részen háború talál kiütni, egy-mást készséggel segítsék.”

(B. Konst: De Adm. Imp.)

„A magyarok archonaihoz 2 aranyat nyomó pecsét-tel: Konstantin és Román Krisztust szerető római csá-szárok levele a magyarok archonaihoz"

(B Konstantin meghagyása, miképen intézze leveleit a keleti császár-ság M-g törzs- és fővezéreihez. De Adm. Imp)

„A székelység eredetének vita alatt álló kérdése kap-csolatban van a magyar nemzet őstörténetével: a szé-kely nemzet ősi alkotmánya, köz- és magánjoga, melymég a XIV. század közepén is lényegesen különbözötta Szent István által megalkotott magyar királyság al-kotmányától, köz- és magánjogától, azt a kort tükrözivissza, midőn a magyar nemzet a kereszténység fel-vétele s a királyság megalapítása előtt vérségi kor-mányrendszer alatt élt.”.

(Szabó Károly: A régi székelység. 1890. Kolozsvár)

„Vannak nemes kiváltságolt scitulos-ok az erdélyi ré-szeken, akik a skytha nép első bejövetelétől fogva ottlaknak, s a kiket mi romlott szóval »sciculi«-knak ne-vezünk.”

(Verbőczi: Tripartitum, Tars. III. Tit. IV.)

„Az adatot szolgáltató író rendszerint a saját társa-dalmát tartja szem előtt, s az abban használatos tár-sadalmi megjelölést használja.”

(Harmatta János: A hun birodalom felbomlása. Bp. 1952.)

178

„Kézainál a későbbi parlagi szittya-magyar nemesinacionalizmus első találékony ideológusánál különö-sen érdekes felfejteni elméletének nagyon is »kozmo-polita« gyökereit."

(Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Bp 1974.)

179

E communitas fejezetben kellene rejlenie a tanulmány sa-va-borsának. Valóságos társadalmi, politikai, közjogi formák-ban és tényekben benne tükröződhetnének a legkifejezőbben avélt és sugallt átvételek. Ezzel szemben, mint látni fogjuk, ittáll ellent, rúg vissza a legmakacsabbul az Attila kori hun és avezérkori, illetve XIII. századi magyar társadalom saját való-sága és érintett közjoga a "nyugatszinkronos" eszmetörténészikombinációknak, mert ezek nem átvételeket, hanem szerves,szuverén belső állapotokat, adottságokat kínálnak a vizsgáló-nak.

A téma tárgyalását négy szál kézbentartásával kísérlemmeg.

Ezek: Kézai tudósítása, a hun társadalom bemutatása, aszékely, illetve kun társadalmi valóság felmutatása e korból, svégezetül Szűcs argumentumainak szembesítése.

(Külön hangsúlyoznom kell: e fejezetben nem érvényesí-tettem a pogány korszak jogszokásairól fellelhető ismereteket.Ezekről az előzőkben függetlenül szóltam. Úgyszintén nemvonultattam végig azokat a szigorúbban politikai, illetve társa-dalmi-politikai elképzeléseket és megítéléseket, amelyeket azelőző részben felvázoltam. Szándékosan jártam el így. Alkal-mat kaptam ezáltal egy másik, talán spontánabb, esetleg cse-kélyebb bázisú, de ugyanakkor a találékony kiútkeresésnekjobban beillő megközelítési módra.)

Mindenekelőtt tisztázandó az ún. hatodik világkorszakSzűcs szerinti szokatlanul homályos, valósággal sejtelmes,voltaképpen értetlen felfogása.

A hatodik világkorszak:„A középkori időszemléletben ez valami olyasmi, mintaz őstörténet lezárása és a történelem kezdete." "Nemvalami esetleges véletlen, hogy társadalmi fejtegeté-seit (mármint Kézai) a hun történet kezdetén helyezteel, ahol átlép a hatodik világkorszakba. Az író félre-érthetetlenül elárulja, hogy ebben az időszemléletbengondolkodik."Ezeket írja Szűcs Jenő.Ez nem Kézai időszemlélete. Papi emberként is tartania

kellett magát – írott forrásai is ezt tették – a középkorban szo-

180

kásos hat korszakos világtörténeti felosztáshoz. A hun és amagyar társadalom bemutatásánál az első öt korszakkal sem-mit sem kezdhetett. Íme a középkori hatos felosztás: 1.Ádámtól Noéig. 2. Ábrahámig. 3. Dávidig. 4. A babiloni fog-ságig.). Jézus születéséig. 6. Az ezután következő idők.

„Kézai szerint már a hun időkben létezett a nemes-ség"írja Szűcs. A valóságban is létezett.A hunok Európában című írásából (97) idézem Váczy

Péter sorait:„A hunok politikai szervezete, társadalma is hierar-chikusan tagozódik EI sem képzelhető, hogy valakiparancsol hasson a nomád társadalomban anélkül,hogy nemes ne volna. Az uralomra való képességugyanis karizma, mely öröklődik a vérben apáról fiúra. Aki nem nemes és

mégis kitűnik a harcban, mint hős (bagatur) szerepelHa nagy hírnévre tesz szert. felemelkedhet a nemesirendbe. Ilyenkor egy ú.i nemesi dinasztia alapítója."A hunokról a leghitelesebb, legjobb kútfő Priskos rétor

bizánci követ és történész. Szerinte Attila apjának,Mondiakusnak (a magyar hagyomány és Kézai szerint is Ben-degúz) volt egy nemzetségjelölő neve is: Balam-ber formában.E díszítő nevek képviselői, viselői csak szabad, nemes réteg-ből származhattak. A szó eredete a hunok totemállat ősének, afarkasnak a nevére vezethető vissza. Török-mongol nyelven:buri, bori, boru farkast jelentő szavak.

No most, hadd szolgáljak én is egy "szinkron-hatással",de ezúttal s nem dacból – keletrő! nyugatra hatóan. Reynolds,R. L. – López, R. S. amerikai szerzők meglátása az, hogy ahun bori-ból, beri-ből alakult szavakból formálódott ki alatinizált "barones", a minden adózástól mentes nemesi rangú-ak osztályának elnevezése. A német "Freiherrbáró" cím teháteredetileg egy ázsiai rangjelzésből ered, amelyet a hunok hoz-tak Európába. Az amerikai szerzők Du Cange középkori latinnyelvű szógyűjteményére is hivatkoznak, amely a "szabad ésteljes-jogú nemesek" gyakorlati megkülönböztetésére ezt aszót alkalmazza (98).

181

Priskos rétor nyomán mélyebb vizekre is merészkedhe-tünk okoskodásunkban. Tőle tudjuk például, hogy

„A hun nagyfejedelem udvarában a szkíta királyok-nak egész raja nyüzsgött".Vagy: a hunok 395-beli ázsiai harcairól szólva írja a hun

hadak vezetőiről:„a királyi szkíták közül származtak és sok nép feletturalkodtak."A királyi szkíták arról nevezetesek, hogy ők már apajogú

társadalomban éltek, s emiatt meg is vetették a még anyajogúközösségben élő szkítákat. Azért is tulajdonítják nekik eme-zekkel szemben a korabeli források a kijelentést:

„csak korbáccsal megyünk ellenük, mert nem méltóka fegyvereinkre."Akinek az apja ismeretes, az már nembelinek számít, ne-

me van, az nemes. A magyar nemes szó tőszava is a nemzeni,nemzetség tőszava. Ennek kifejezésbeli, tartalmi példáját semaz ugor, sem a török nyelvekben nem találjuk meg. A rómaipatrícius is egyenesen olyan embert jelent, aki apától szárma-zik.

A nemes szó eredeti használata ily módon a nőági és fér-fiági leszármazottak közti megkülönböztetés idejére vezethetővissza. – E nagyszerű gondolatokat Nagy Géza szkíta-tanulmányából merítettem. – Mivel pedig a magyar nyelvben anemesnek a nép az ellentétes fogalma, Budenz szófejtését fo-gadja el: a nép jelentése név nélküli nőfiak (nejepi, azaz nő-fi,vagyis nő és férfi egy szóban).

„A hun történet fikciója értelmében a hatodik világ-korszakban a communitas tisztségviselőket.... válasz-tott"mondatkezdő Szűcs-szavak helyett lássuk inkább, gunyo-

ros jelzők nélkül magát a forrást. Kézai szövegét:"Tehát a világ hatodik korszakában a hunokScythiában laktokban mint a föveny (Igy megszapo-rodván, az Úr hétszázadik esztendejében egybe gyü-lekezve maguk között kapitányokat, azaz vezéreketvagy fejedelmeket állítának." „S állítának magok kö-zött egy Kádár nevezetű bírót a Torda nemzetségből,

182

ki a köz hadi népet ítélje, a viszálkodók pereit igazít-sa, a gonosztevőket, tolvajokat, latrokat büntesse; úgyazonban, hogy ha azon bíró mértékletlen ítéletet hoz-na, a község megsemmisítve visszavonhassa, a vétkeskapitányt és bírót letehesse, mikor akarnia. Mert azontörvényes szokás a hunok vagy magyarok közt Gyeicsvezér, Takson fia idejéig sértetlenül fen vala tartva."A Szabó Károly által községnek fordított communitas,

közösség fogalom még a következő formában található megKézainál: Ethele koronás fejű madarat – magyarul turult – áb-rázoló címeres pajzsáról említi:

„Mert ezt a czimert hordták volt magokkal a hunokmindig a hadban Gyeics vezér idejéig, míg magokatközségben kormányozták."Jóval később, a Második könyv 15. pontjában:„Kevés idő múltával osztán a magyarok községe Lél-tés Bulcs-ot Németországba küldi..."Ugyane könyvben a 19. pont alatt:„A magyarok községe tehát kapitányaival vagy vezé-reivel, kiket időnként szokott vala tellni, Gyeics vezéridejéig..."E lehetséges hivatkozásokon alapszik hát a nagyfüstű tu-

domány. Lássuk, miként.A szerzőnek elsősorban az nem mehetett a fejébe, honnan

ez a demokratikus ízű közjog, benne a választás, letevés, visz-szahívás, az, hogy maga Attila is elsőbb csak kapitány, halálaután pedig ismét a communitas váltja fel átmeneti monarchiá-ját.

„Miután a sereg elszéledt (a tárnokvölgyi ütközetután). a hunok római módra Ethelét teszik magok fülékirállyá, ki is testvérét Budát a Tiszától a Don vizéigkülönféle idegen nemzetek fejedelmévé és bírájávátette. Maga pedig alattvalóival magát hunok királyá-nak, világ félelmének, Isten ostorának neveztette."(Kézai)„A comlllunitas-teória forrását illetően a történetiirodalom meglehetős bizonytalanságban volt. Hazaielőzményei nem voltak"

183

írja Szűcs. Nincs már azonban okunk az aggodalomra:„A kulcsot ez esetben is a filológia adja kezünkbe.Kézai elképzelése szerint a hun kommunális szervezetkisebb részegységeiben, az egyes seregekben is a na-gyobb egységgel analóg önigazgató és korporatív el-vek érvényesültek. Az Egész és a Rész jellegzetes kap-csolata a XIII. század közepén egységes teoretikuskeretbe összeálló korporációs tan."E nagy felismerésre még ráüti a hitelesítés pecsétjét a te-

kintélyül idézett Otto Gierke:„...általa létrejött a társadalom újfajta eszmei mo-dellje, amely alkalmas volt a korábbi teokratikus mo-dell széttörésére”'.Teokratikus modellt ugyan a magyaroknál sohasem kellett

széttörni, ez a példa így igen messziről jött, s nálunk nagyonidegenül is érezheti magát Különösen, hogy a citáló magyartörténész közelebb is hajolhatott volna példáért, így a vérszer-ződés esküpontjaihoz is, első alkotmányunkhoz.

Ez ugyanis azt mondja ki:„Ameddig életünk tart, sőt utódaink életének fogytáigmindig Álmos vezér ivadéka lesz a vezérünk.Ami jószágot közösen szerzünk, mindenkinek része le-gyen abban.Azok a fejedelmi személyek, akik szabad akaratukbólÁlmost vezérnek választották, soha a vezér tanácsá-ból ki ne maradjanak.Ha valaki az utódok közül a vezér személyéhezhűtelen lenne. és viszályt keltene a vezér és rokonaiközött, annak úgy hulljon a vére, ahogy a mienk hul-lott, amikor Álmossal vérszerződést kötöttünk.Hogyha valaki az utódok közül a vérszerződést meg-szegné, azt örök átok sújtsa."Íme az eskü.Itt bizony egyenlő felek szerződtek, a törzsek fejei. Új

törzsszövetség született, mai szóval föderáció jött létre, s a fe-lek jogai beleférnek a Szűcs-fele korporatív tanba, ha a vezé-rek nem is tanultak jogot Padovában, hogy elleshessék az újeszméket, amint ezt állítólag Kézai megtette volna.

184

Az ún. rész és egész viszonyának azonban komoly tényeitalálhatók meg a hajdan volt hun társadalomban.

Ammianus Marcellinus feljegyzéséből tudjuk:„Nem vezeti őket a királyi hatalom szigora; megelég-szenek azzal, hogy egyik törzsfőjüket viharos tüleke-déssel vezérré választják." Vagy: "A hunok a komo-lyabb ügyeket lovon ülve közösen tanácskozzák meg."Harmatta János úgy véli, az ilyen alkalom a nemzetségi

vagy törzsi tanács ülése lehetett. (99).A társadalmi felépítmény legkisebb egysége (6-10 család)

az aul. Fölöttük vannak az altörzsek, majd törzsek, s ez utób-biak egy még nagyobb politikai egységben, a törzsszövetség-ben kapcsolódnak össze.

Ami pedig témánkban a legfontosabb: a kisebb egységek,majd feljebb a népek is a birodalomban megtartják önállósá-gukat. Nem olvadnak fel egymásba, a nomád (nekem kifeje-zőbb és rokonszenvesebb Padányi Viktor lovas civilizáció fo-galma) birodalom ily módon sok kis államocska. Az egyes ré-szek csak a közös veszély órájában tartanak össze, segítikegymást.

Hasonlót ír őseinkről Bölcs Leó:„...a csata napjáig nemzetségek és törzsek szerint elvannak széledve, lovaikat télen-nyáron folytonosanlegeltetve. Háború idején a szükséges lovakat töröksátraik közelében őrzik a had rendezkedéséig, melyetéjjel szoktak megkezdeni."A tisztségek örökletesek. Ez a szabály nemcsak az ural-

kodó törzsekre, hanem a leigázott népekre is áll. Jordanes di-csekszik is vele, hogy a hunok uralma alatt élő gótoknak kirá-lyaik vannak.

Minthogy pedig a legkisebb altörzs feje is végeredmény-ben kagán a maga birodalmában, csak természetes, hogyugyanazok az elvek érvényesek reá is, mint a nagybirodalomfejére, a nagyfejedelemre. Ez jól szemlélteti, hogy a nomádállam egészen apró, önálló részek egyesülése révén áll elő. Améltóságok nem üres címek, a tényleges hatalmat jelentik.

A nomád nagyfejedelem csak a saját törzse, népe és a fő-méltóságok felett gyakorol közvetlen hatalmat, az alsóbb tiszt-

185

ségeket már nem ő, hanem az alája tartozó méltóságviselőktöltik be. Az ázsiai hun birodalomban a huszonnégy főembermaga választja ki a vezéreket az ezredek, a századok és a tize-dek élére. A nép ugyanis hadakra oszlott, mégpedig a tízesszámrendszer alapján. Az ázsiai hunok a legfelsőbb méltósá-gok viselőit "tízezer lovas"-nak hívják.

Szűcs Jenő korporációs hasonlatának – eltekintve attól,hogy átvételként semmi köze sem a hunok, sem a fejedelemkori magyarok társadalomszervezési gyakorlatához és elvei-hez- az a fő gyengéje, hogy a példának felhozható korporáció-modellek jogforrása mindenütt eredetileg egy felsőbb autoritás(király, császár). Ezt az ellentmondást úgy igyekszik áthidalni– szüksége van rá, mert Kézainál mindenütt a közösség, acommunitas a legfőbb autoritás –, hogy az ö korporációs pél-dájában – mint mondja –

„már megjelent a rendi államfelfogás csírája, azuralkodóval szembeni önmagában megálló jogi sze-mélység."Ez mentőérv, s bizony csak fügefalevél."Kár a gőzért", mondhatnám, ha élő szó döntene közöt-

tünk: nincs mit tenni, az óriási területen állatokat milliószámlegeltető lovas népek társadalmi szervezete és jogrendje csakalulról épülhetett felfele, csak laza, alkalmi nagyobb szövetsé-gek voltak közöttük lehetségesek, a kisebb, de állandó kis au-tonómiák révén.

Kézai épp akkor tévedett volna súlyosan, ha kis városál-lamok, erős kézben tartható települések könnyen oktrojálhatóközjogi formáit tulajdonítja nekik. Hasztalan öt hamisításrauszítani, s közben még rá is fogni, hogy kohol.

De mondja el maga Szűcs Jenő a dilemmáját, ha már be-lekeveredett:

„Hogy Kézai politikai teóriája ebben az eszmekörbenfogant, azt elárulja az ősi fiktív (mintha beszédhibájavolna, nem tud e jelzőtől szabadulni) hun társadalombelső szerkezeti princípiuma, az önigazgatókorporatív jelleg. E téren elméletének közvetlen for-rása aligha lehetett Aquinói Tamás, hiszen nála acommunitas elvileg nem létezhet felsőbb autoritás

186

nélkül, ezzel szemben Kézai fikciójában (sic) acommunitas eleve adott történeti princípium, amelymegelőzi a monarchiát – Attila királlyá választását –,s később is egészen a keresztény monarchia létrejöt-téig a hatalom egyedüli birtokosa és gyakorlója. Va-gyis létezhet a communitas felsőbb autoritás nélkül."...Ez azért lehetett– folytatja –, mert„a XIII. századi átalakuló politikai teória már bele-helyezkedett az antik forrásokból eredő hatalom-átruházási elméletbe. E szerint a jog és hatalom ere-deti birtokosa a nép, amely hatalmát csak utóbb, má-sodlagosan ruházta át az uralkodóra".

Lám, Szűcs már visszahátrált jogforrásért a hatodik világ-korszakból, legalább az ötödikbe, gondolom, a köztársaságiRómába avagy talán a Perikles Athénjébe, egy kis népjogért azeszmeátvételekre kényszerített Kézai kedvéért. Tartóztassukazonban, csak legalább addig, míg megnézzük, megelőzte-e –és hogyan – a valóságos huntársadalomban a monarchiát, At-tila királlyá választását, a communitas?

Legyen tanúnk Harmatta János már idézett tanulmánya. Aszerző természetes logikával s igen szellemesen a hunokról tu-dósító Marcellus, Olimpiodoros és Priskos saját társadalmuk-ból hozható közjogi fogalmait (philarchos, piuda-reiks,primates stb.) elemezte, s így derített fényt a hun viszonyokraillesztett jelentésükre.

Talán ha Szűcs Jenő is ezt teszi a Kézai XIII. századi„padovai" jogi kifejezéseivel, fogalmaival, és szembesíti eze-ket a múltbeli hun és a fellelhető korabeli magyar társadalmivalószínűségekkel, nem téved el ily mértéktelenül, s nem vetioda martalékul egy nemzetközi szaktestület továbbtaposó lábaielé, az ő mihaszna meglátásai érdekében. a nekünk ennél sok-kal becsesebb Kézai-krónikát, s a sokkal tapintatosabb fogal-mazást, tanulmányozást igénylő hun-magyar ügyet.

De kövessük Harmatta Jánost: Olimpiodoros 410-esévekbeli követjárása idején a hunok még törzsi szervezetbenéltek. Központjuk már évtizedek óta itt volt nálunk, feltehető-

187

en a Duna-Tisza-közén. Az első törzsfő ez időben még nemazonos a törzsszövetség vezetőjével. Ekkor tehát a hunok mégcsak laza törzsi szervezetben éltek.

Erre Priskos érvelése is bizonyság: a bizánci követeknekazért kellett elutasítaniuk Attilának magasabb rangú követekküldésére vonatkozó követelését, mert sem a saját elődeinek,sem másoknak az uralma alatt nem küldtek a hunokhoz Bi-zánctól ilyen előkelő követeket.

Ebből az derül ki, hogy Attilának az ősei is törzsfői ha-talmat gyakoroltak, részben pedig, hogy rajtuk kívül más huntörzsfők is voltak.

Attila emelkedésének folyamata úgy mehetett végbe, il-letve úgy érhette el az ismeri fokot, hogy ősei már a IV. századvégén megszerezhették a törzsfői hatalmat. A nagybáty, Rof(Ruga) alatt emelkedhettek ki a többi hun törzsfő közül, akitestvérével, Uptarral már a hun törzsek legnagyobb része feletturalkodott. A IV. század végén már kialakulhatott állandóbbjellegű szervezetként a törzsszövetség, s a törzsfő nemzetségea többi törzsfő nemzetsége fölé emelkedett.

E folyamat Attilával betetőződik. Ö már egy hun államfeje, s hatalma korlátlan. Kézai jelzője, hogy a hunok "rómaimódra" Ethelét teszik maguk fülé királlyá. sokkal kifejezőbbés teljesebb .jelentésű. mint azt Szűcs Jenő felfogja Ö részbenjólesőn nyugtázza: a jelző nem megbélyegző szándékú. más-részt ,.az önkéntes és szabad hatalom-átruházás.' jelentését is-meri fel benne Ez elképesztően naiv feltételezés nézzen csakSzűcs Jenő utána, micsoda politikai dzsiudzsicuval választot-tak és menesztettek uralkodókat abban a korban Bizáncban. dea megelőző császárkorokban is Rómában Az elméletek olvasá-sa sajnos mákonnyá mérgeződhet

Mást látok ebben a „római módban", s a XX század taní-tott meg reá. a minden korábbi korszakoknál gazdagabb ésjellegében kifejezőbb, egyben gyorsabb hírforrású változatai-val

Nem kerülhette el a hun birodalom a nagy riválisokkalvaló mérkőzésében az abszolút teljhatalmú uralkodói formát A„harc közben a fegyverek azonosulnak" törvényszerűség érvé-nyesült ebben Bizánc a császári fensőbbség talmi rongyrázá-

188

sával fitymálta a barbárnak titulált zseniális hunt, pedig aztöbb okkal nézhette le a sűrűn egymást váltó eunuch (szó sze-rint) főminiszterek és főkardhordozók intrikus, férfiatlan vilá-gát

Rákényszerült Attila a hatalom törzsszövetség feletti meg-ragadására. különben a ravasz Bizánc – mint mindig. és ké-sőbb is tette – egymásnak ugrasztotta volna a lazább hatalmikeretű törzsi csoportokat Az akatzirokkal meg is kísérelte, deAttila lecsapott és elfojtotta a szeparációs törekvéseket

Más dolog, hogy Attila korai halála miatt az új állami,hatalmi gépezetnek nem alakulhatott ki a fennmaradásáhozszükséges beidegzettsége, s a hun népeknek végül is több ká-ruk származott Attila dicsőségéből, mint hasznuk A hatalom-ban utódok, Dengizik, Irnik, Kuvrát így már csak legfeljebbelső törzsfők, vagy megbízható törzsi autonómián nyugvótörzsszövetségek vezetői. Kézai igazát bizonyítják, hogy ismétvisszaáll a communitas szerepe, ereje és tekintélye Az egyet-lenül megnyugtató. a viszálykodókat megbékíteni képes nem-zetségi. törzsi autonómia. a demokrácia korábban .jól beváltrendje, az Attila monarchiáját felváltó, iszonyú vérveszteség-gel járt anarchia után. Mígnem az újabb Kárpát-medencei hu-nok, az avarok törzsfői közül, hasonló folyamatok és szükség-szerűségek – az azonosulás törvénye – következtében Bajálnjárja meg ismét az Attiláéhoz mérhető emelkedőjű hatalmilépcsőket

Szűcs Jenő persze ügyet sem vet a magyar történészekáltal is kiválóan elemzett históriai tényekre:

„A mű (Kézai krónikája) merőben anakronisztikusan,de elméletileg annál következetesebben vázolja fel acommunitas és a rex történetileg hullámzó viszonyát."Kézai aszúérett krónikás mondatai, a nem mondhatok

mást nyíltságú, szerény hangú tudósítása már csak az anakro-nisztikus kitalálás értelmezését kapja:

„S csakugyan, bár Attila monarchikus uralma idejéna korábbi kommunális hatáskörök az uralkodóraszállnak át, a communitas nem semmisül meg, sőtegyfajta vegyes politia jön létre, hiszen az uralomnem egyedül Attiláé, hanem a hunoké és az uralko-

189

dóé. Sőt mint már vázoltuk, Attila halálától Géza fe-jedelem ig ismét visszaáll a communitas eredeti al-kotmánya, s csak a keresztény monarchia jelent újabbváltozást."(A fejedelemségek korát. a honfoglalástól Gézáig nem itt

tárgyaljuk, a hun társadalmi valóságról viszont ejtenünk kellmég néhány szót.)

A vegyes politiának jellemzett torma nem Kézai önkényesjogeszmei átvétele, hanem tényleges hun-társadalmi valóság.Ez a társadalom Attila korában átmeneti jellegű: az osztálytár-sadalom és a nemzetségi szervezet közös maradványa. BárPriskos követ járása idején (449) Attila a saját nemzetségi"arisztokráciája" fölé is emelkedve, korlátlan hatalommal áll ahun állam élén, a hatalom központjától távolabb megvannak,léteznek a nemzetségi, törzsi keretek és intézkedő fórumok.Közvetlenül mellette viszont már nem áll semmiféle tanács,mely intézkedéseit korlátozná. Már nem egyszerű törzsfő, abizánci császárhoz hasonló abszolút uralkodó.

Ez azonban nem régóta van így. Saját maga még testvéré-vel együtt a régi nemzetségi hagyománynak megfelelőennagybátyjai után került hatalomra. A hun nemzetségi szervezettehát még Attila idejében eleven hatóerő volt. Szakított viszontezzel a hagyománnyal, saját nemzetségévei is szembefordult.Uralmát saját családja számára akarhatta birtokolni. Ez isegyik fő okozója lehetett a halála utáni "hunöldöklésnek".

E tények után olvassuk el az eszmetörténész eligazító so-rait:

„A következetesen végigvitt történeti fikció azt ismutatja, hogy a korabeli jogelmélet melyik irányzatátavatta (Kézai) történeti elvvé. Ez a bolognai iskola."Akinek ez nem elég. van még más bizonyíték is.„Egyik udvari klerikus kollégája. László mesterkönyvtárában (1277) nemcsak a teljes Corpus JurisCivilis könyvei voltak meg, hanem egyéb római és ká-nonjogi könyvek közt Azo Summája is."Rendüljünk meg egy pillanatra e bizonyítékok "könyörte-

len súlya" alatt, ám segítségül, előbb a tudós Harmatta kezeután kapva, nézzünk szét mi is Kézai századában.

190

„A vérrokonságon alapuló régi hun nemzetségi éstörzsi szervezetet a területi felosztáson alapuló társa-dalom szervezet váltotta fel... A nemzetségi társada-lom maradványai azonban még szívósan továbbél-nek,"Ez Harmatta elemzése az Attila-korabeli viszonyokról.A megvilágosító felismerés erejével hatott rám ez a meg-

állapítás, amikor egybevetettem a Hunfalvy szellemi örökösei-vel vitázó Hóman Bálintnak a XIII. századi székelyek és ku-nok társadalmi állapotát jellemző meghatározásával.

Íme Hóman:„A vérségi köteléken nyugvó politikai, társadalmi ésgazdasági szervezet a területi fejlődésnél későbbifejlődés eredménye nem lehet... A fejlődés (a széke-lyeké) teljesen analóg a kunokéval, akik 1279-benmég tiszta vérségi szervezetben élnek, de száz évvelkésőbb már kialakul a székelyekéhez hasonló területiszervezetük (kun székek) is anélkül, hogy a régi nem-zetségi tagoltság megszűnne" (100).Azt hiszem, teljességgel helyben vagyunk. Megvan hát a

Kézai valódi modellje a hunnak tartott székelyek és a KunLászló kunjainak korabeli nemzetségi szervezetében. És való-ban megvan. Okleveles bizonyítékaink vannak rá, hogy a kan-cellista Kézainak hivatali kötelessége, napi munkájából adódófeladata volt a szervezet megismerése. Ha pedig Ákos mesterírta a krónikát, szintén nem vagyunk bajban, mert az ő idejébőlis van okleveles bizonyságunk. De menjünk csak szép sorjá-ban.

Kézai a székelyekről így ír:„Maradt volt még a hunokból háromezer ember, kik akrimhildi csatából futással menekültek, kik is félvén anyugoti nemzetektől Árpád idejéig a Csigle-mezőnmaradtak, s ott magokat nem hunoknak, hanem szé-kelyeknek nevezték. Ezen székelyek ugyanis a hunokmaradványai, kik midőn megtudták, hogy a magyarokPannóniába másodszor visszajöttek, a visszatérőknekRuthenia határszélein eléjök menének..."Budai Krónika (1473):

191

„A székelyek. mivel tellek, hogy a nyugati nemzetekhirtelen megtámadják őket, Erdélybe költöztek"Anonymus:„...A Kórógy vize mellett a székelyek mindnyájan bé-kességesen elébe menének (Árpád elé) és fiaikat kü-lönféle ajándékokkal önként túszokul adák... s az elsősorban kezdének Ménmarót ellen harcolni."Ellenvéleményül Ludvig Schlözer:„Erdély Szent István előtt nem a magyar állam része,a szászok beköltözéséig kétes birtokú föld, melyet avad besenyők kényük-kedvük szerint bitangolhattak"A székelyek„...a kunok ivadékai 1089 után, de mindenesetre azerdélyi szászok beköltözése után."A var fejezetünkben szóltunk már a székely eredetről,

Schlözer félreérthetetlenül német-centrikus látásmódja ezúttalazért kell nekünk, mert a nagy tekintélyű nyugati kollégákelőtt rendszerint meghajló Hunfalvy álláspontjának egyikelőzményét kívántuk érzékeltetni benne. Kétségtelennek lát-szik ugyanis a Schlözerével rokon felfogás, mert a krónikáktudósítását "feneketlen mesének" tekinti, s velük szemben az avéleménye:

„A székelyek a magyar nyelvnek már teljes históriaifejlettsége után Magyarországból telepíttettek a keletihatárra""Halhatatlanok a mesés hunok, halhatatlanok a me-sés skythák, mint halhatatlan maga a mese is. Ámde atörténelem nem mese."A "nagymejjű" és nagyokos Hunfaly utolsó mondatával

feltétlen egyetértés jegyében s mai szellemi örököse, Szűcs Je-nő communitas-teóriájának kérlelhetetlen cáfolataként tereges-sük ki Szabó Károly (101), Tagányi Károly (102), RéthyLászló (103) s az őket is összefoglaló Hóman Bálint (104)históriai bizonyságú szakértői véleményét.

E szerzők vizsgálódásai a székely eredet körül hullámzóvitát tükrözik, s válaszaik abban igazítanak el, ősfoglalók vagykirályi telepítvényesek, magyarok vagy idegen nemzetiségűekvoltak-e a székelyek, és mikor szálltak meg Erdélyben, illetve

192

Magyarország területén. Az első kérdésre a székelyek gazda-sági, társadalmi és politikai szervezete, valamint jogi intézmé-nyei adják meg a nekünk elsőrangúan fontos válaszokat.

Kétségtelenül bizonyított tény, hogy a közigazgatási éstörvénykezési hatalom tulajdonképpeni birtokosa a székelyközösség volt. A székely önkormányzat szerve pedig éppen a– nekünk kritikus X Ill. század óta a székely szék, Autonómközigazgatási jogaikat a szék közösségének – figyeljük a dá-tumot – (1270: a telegdi szék közössége) .:és az összes széke-lyek közösségének gyűlése (1300-1400 körü1) révén gyako-rolták. A területi szervezkedés és a végleges letelepedés idejeéppen a XIII század: ekkor tűnnek fel egymás után a székelyszékek: 1224, 1256 Siculi terre Sebus (Sepsi). 1272, 1291,1327 Siculi de Kezd: 1270, 1279 universitas Siculorum deTelegd: 1280 diocesis Telegd stb

Szűcs helytelen Kézai-értelmezése miatt ill e korbeligyűlésekről pontosabban is kell szólnunk 1270 universitasSiculorum de Telegd: 1270 körül indistincta sine meta perfruiet uti, secundum legem et statutum omnium Siculorm deTelegd: 1280: comes ac ceteri Siculi viri providi et honesti indyocesi Thelegd constituti Az összes székely közösségekgyűléseire példa 1300 körül: universitas v communitasSicolorum: 1344 presentibus universitate Sicolorum

A székgyűlés választotta a hadnagyot (1324). később anemzetségi bírák helyébe lépő székbírót (1381)

A székely nemzeti gyűlés maga választotta legfőbb tör-vényszékének tagjait, s eljárásokért felelősségre vont.

A Kézai által megtapasztalható communitas szervezet éshatalmi gyakorlat itt tehát kétségtelenül megvolt

A vegyes politiának nevezett formára is fellelhetők a té-nyek, a XIII század óta az erdélyi székelyek legfőbb központihatósága a székely ispán volt. A király nevezte ki (hasonlóan akunok és szászok ispánját), rendszerint az előkelő országnagy-ok sorából a vajda után ő volt a legelőkelőbb méltóságviselőLegfőbb fellebbezési hatóság is és a székely hadak fővezére akirály nevében és megbízásából.

A kialakult szokás szerint a nemesek Tordán, az erdélyivajda, a szászok Szebenben, a szász ispán, a székelyek Udvar-

193

helyen, a székely ispán elnöklete alatt külön nemzeti gyűlése-ket tartottak IV. Béla egyik 1235-ben kelt okleveléből tudjuk,hogy Bogomér a székelyek ispánja és hadnagya.

Erdélyben a székelyek birtokjogilag nem birtokosok, csakhaszonélvezők, a birtok nem egyeseké, hanem az egész nem-zetségé. Ezekhez a királynak semmi köze, ők maguk hódítot-ták meg. Árpádnak is éppen olyan ősi szállása volt a honfog-laláskor Fejér és Pest megyében, mint bármilyen más nemzet-ségnek Az oklevelek csak akkor emlékeznek e nemzetségibirtokokról, amikor a közös birtoklás a civilizáció hatásárateljesen megszűnik

„Az erdélyi székelység nagyobb zárt tömegben meg-települő ősfoglaló nép vagy törzs volt Ők voltak Er-dély egyedüli honfoglalói az adományos birtokosok-kal s a királyi vármegyei szervezethez tartozó nép-elemekből kiemelkedő erdélyi magyar nemességgel, atelepes szászokkal és földesúri joghatóság alá tartozóoláhokkal szemben."(Tagányi Károly id. mű; Meitzen: Zur Agrargeschichte

Ungarns).Ez a magyarázat a székelyek ősi törvényére: a székely

hűtlenség esetén fejét igen, de székely örökségét el nem veszt-hette, nem sérthette meg. A Székelyföldön nem volt királyi jogés eredetileg nem volt magánbirtok sem. A magvaszakadt ésvagyont vesztett székely birtoka visszaszállt a székely közös-ségre, amely nem királyi adományként, hanem nemzetségi kö-zös vagyon formájában birtokolta szállásföldjét. Az erdélyiszászok és szepességi németek velük szemben telepítvényesek,a király földjéért, amelyet adományban kaptak, adót fizetnek.A székelység fegyverrel szolgál, semmi adófizetéssel nemtartozik.

„A Hunfalvy által képviselt királyi telepítés elméleteily módon jogtörténeti és gazdaságtörténeti abszur-dum. A területi szervezetet áttörő, s azt szinte elho-mályosítva érvényesülő nemzetségi szervezet csupánegy zárt tömegben letelepült nép vagy törzs ősi gaz-dasági és politikai szervezetének maradványa lehet"(Hóman).

194

Lássuk a Kézai korában – sőt l562-ig (a székely lázadásII. v. János Zsigmond általi leveréséig) csorbítatlanul megma-radt – vérségi, nemzetségi szervezet bizonyságait.

A székelység – tekintet nélkül területi hovatartozására –nemekre és ágakra tagozódott és a székek közösségében anemzetségi tagozódás alapján gyakorolta kötelezettségeit és éltjogaival. Ugyanazok a nemek és ágak vérségi jogon több székönkormányzatában vettek részt. Maros-, Kézdi-, Csík-(Kászon) és Aranyosszék területén kimutathatóan ugyanaz ahat nemzetség a szék önkormányzatának részese.

Törvényeink a székelyeket, bármely rendhez tartozzanak(főember, lófő, közszékely) egyaránt nemesnek ismerték el.Ha egy székely bárhova költözött is a magyar korona terüle-tén, s székelységét igazolta, a nemesi jogokat minden kiváltságnélkül élvezhette. (Nagy Lajos 1346-ban a Szabolcs várme-gyében letelepedett Senyői Pál és rokonai székelységét kivizs-gáltatta, s kiváltságlevél nélkül, bárhol szabadon lakhattak.)

A székely, ha nem székelyföldhöz tartozó területen lakottis, vele született vérségi jogát el nem vesztette, ott is saját is-pánja hatósága alatt állott, annak zászlaja alatt volt köteleskatonáskodni, szóval székely jogú maradt. A korábbi korona-birtok pedig, ha székely szállta meg s vette birtokába, székely-földdé vált. A székelység: Siculitas (1346) egyértelmű volt ateljes szabadsággal és egyértékű a magyar nemességgel.

A különbség lényeges: székely nemessé a király nememelhetett senkit. A Székelyföldön a vérségi szervezet hatal-ma kizárólagos maradt, s a királyi .iog érvényesülni nem tu-dott. A székely vérségi szervezetben való részesedésre királyiadomány nem, csak a székely származás képesített, viszontMagyarországon s Erdély királyi földjén is a király a XI, szá-zad eleje óta egyéni birtok adományozásával nemessé tehetettbárkit,

A Kézai korában a kunoknál és a székelyeknél még javá-ban meglevő nemzetségi, vérségi kötelékek és szemlélet érvé-nyességének ismeretében igen furcsán, sőt anakronisztikusanhatnak Szűcs Jenő, ismét csak bántó és éles szavai:

195

„Ezt a merőben történetietlen, ám logikailag konokkövetkezetességgel érvényesített eredetfikciót tévedéslenne valami faji gondolat csírájának értelmezni."E mondat a mentegetésbe burkolt ragadós gyanúsítás is-

kolapéldája.„Ahhoz, hogy a szemlélet áttörje a merev kereszténytörténetfelfogás vastag falát, kissé otromba faltörőkosra volt szükség."Nem a fal a vastag itt, hanem a riasztó tájékozatlanság, a

már nyomasztóan sok tévedés s a félreismerhetetlen rosszin-dulat.

Végére hagytam az "érv-ászt", ítéljék meg az oklevélis-merő történészek, valóban annak számít-e a következő bizo-nyítékom.

V István kedvelt hívei, Lőrincz és Lestár kérelmére meg-engedte, hogy a telegdi székelyek szomszédságában levő kétörökölt falujukat, Szederjest és Szentkeresztet használhassákés bírhassák. Bár IV. László a parancsot 1279-ben átírva ésmegerősítve ismét kiadta, mégsem fogadta be Udvarhely-székközössége e két falut és birtokosait soha kebelébe. A királyiparancs úgy szólt, hogy Lőrinczet és fiát, s maradékaikat ma-guk közé fogadják be. Szederjes maradt, mi volt: vármegyei,Szentkereszt pedig királyi terület.

Mi teheti ezt az esetet perdöntő érvvé e bizonyításban?Az, hogy a királyi kancellárián, ahol Ákos mester is és Kézaiis dolgozott, V. István. illetve fia, IV. László idejében, ebbőlaz esetből is ismerniük kellett a nemzetiségi, vérségi jogi bázi-son szerveződött székely (hun) communitas ügyintézési gya-korlatát és elveit.

Kiderülhetett ez, ki kellett derülnie más példából is. Hapedig kiderült – az ellenkezője elképzelhetetlennek látszik –,akkor az ún. commullitas-teória forrásáért fölösleges voltPadovába, Bolognába, az antik Rómába s minden lehetségesegyebüvé elfáradni.

IV. László a kunok elleni hódtavi csatában (1280 vagy 82)(105) nyújtott segítségükért és vitézségükért a székely közös-séget királyi adományban részesítette. Ez az adományozásnincs ellentétben eddigi fejtegetésünkkel, egyrészt mert az

196

adományozás formája egy egyezséglevél volt, másrészt ez az"adománybirtok” felvette a székely szállásföld jogi természe-tét. Olybá vált. mintha eredeti foglalásföld lett volna. így semkirályi kiváltságok, sem követelések hordozójává nem válha-tott. Az "adományt" a kézdi székelyeknek az Aranyos menténősfoglalás jogán megszállt raja (1262-1272 közt: Siculi deKezd de iuxta Aranias, 1289: Sículi super terra Oronoscommorantes) a hódtavi csata után – 1289-ben – kapta IV.Lászlótól a tordai várnak az ö szállásföldjükkel szomszédosAranyos nevű földjét (Székely Oklevél). Aranyos várföld ez-által székely földdé lett.

Mármost Kézai a hódtavi csata idején még minden bi-zonnyal kancellista volt, ezért is számítják a krónika megírá-sának idejét legelőbb 1282-ben, mert e csatát még említi. Azadományozási jogi aktusa ugyan 1289-cel ölt testet, de előké-szítését nem sokkal a csata utántól lehet venni. Az ilyen kan-celláriai munka pedig az adományozási forma (ez esetben aszállásföld-gyarapítás) tisztázását, megtárgyalását is magábanfoglalja.

Ha ez nem elég érv, ott van a székely szállásterületek egészsorának végleges területi egységekké székekké szerveződésé-nek egymás utáni több példája a század második felében. Akancellárián mindennapos nyilvántartási munkaadózási, kato-náskodási stb. ügyekben a székely vérségi, nemzetségi különjogok ismerete és értelmezése alapján intéződött.

Hosszú sora volna felemlegetni a külön székely jogok ki-rályok általi mindenkori megerősítésének tényeit. Elég annyi,hogy ez a Kézai-korabeli eset, a helyi communitas visszauta-sítása, később is megtörtént. A hazai viszonyokkal ismeretlens egyébként is akaratát erőszakosan keresztülhajtó RóbertKároly sem tudta háromszori királyi parancs ellenére egyKászon-székbeli magtalanul elhunyt székely birtokait AporSándornak adományozni. A szék azt vérségi jogon megtartottaa közösségnek, Szűcs fogalmával: a communitas-nak.

A székelykérdés egyéb vonatkozásaitól ezúttal el kell te-kintenünk.

Tanulságos példák (kun bírák választása és szerepe stb.)rejlenek a kunok ez időbeni tiszta vérségi szervezetű nemzet-

197

ségi önigazgatásában is, de a krónikák tudósításaihoz igazod-va, őstörténeti hun-magyar kapcsolatbeli fontossága miatt csaka székel: társadalmi, jogi formákról szóltunk Annak ellenéretettük ezt. hogy a kun hatások talán még erősebbek lehettekKézaira illetve Ákos mesterre, mint amennyit a székely vonat-kozásoknak gondolhatnánk

A kun nemzetségi szervezet meglétéről tanúskodó egytörvényt jellemzésül azért lássunk. Pray közli DissertatiójábanIV. Béla e törvényét:

„A kunok országunk nádorának bíráskodása alattállanak. Ki mindnyájuk fölölt tartand ítéletet, azonfőnök vagy bíró közbejöttével, ki minden nemzetség-ben választatni fog, kivéve azon esetet, hogy ha kétkun vérontás miatt perlekednék, akkor őt azon nem-zetség bírája ítélje a melyhez a vádló tartozik. ha pe-dig ilyen esetben a pörlekedők egyike a mi fölségünk-re hivatkoznék, akkor mi azokat személyesen, az illetőnemzetség bírájának közbenjöttével ítélendjük el"A nemzetségi kötelék micsoda erejéről tanúskodik csak ez

az egy bizonyíték is a király maga ül össze a nemzetség bírá-jával, ha bármelyik peres fél azt így kívánná…

A földre pedig csak ennyit IV. Béla törvényéből„Az üres földeket a nemesek foglalják el melyeketminden nemzetség maga között eloszt"(Pray Di. An. Vet.)Nenl „Padovai”, sokkal inkább kun szellem terjengett a

kancellista Kézai körül. 1273 októberében az olmützi püspökfigyelmezteti is a pápát, hogy

„Magyarországban. hol a kunok fölényre jutottak, kika foglyokat pogány hitükre térítik. a kereszténységveszélyeztetve van"

198

Néhány megjegyzés Györffy Györgyértelmezéséhez

„Az első magyar királyok nagy és fényes kísérete hunszokás"

(Hartvik püspök, 1108 körül).

„Hartvik Etele maradékainak mondja az Árpádokat.'.(Bartal György: Új Magyar Múzeum. 1858. III. füz.)

„A Klage c. költeményben azt olvassuk, hogy Pilgrimpüspök Magyarországba is elküldte embereit följe-gyezni a hunokról itt élő mondákat."

(Thury József: Krónikáink és a nemzeti hagyomány. Irod. tört. Közl.Bp. 1897.)

„A magyar nemzeti hagyomány mindig egyféleképpenbeszélt, csak a krónikások értették meg különfélekép-pen... A háromszázéves hagyomány a honfoglalás ko-ri és hun-avar kori emlékeket egészen összekeverte.Az időszámításban van tévedés, az események sor-rendjében nincs."

(Sebestyén Gyula: Az avar-székely kapcsolat emlékei. Bp. 1899.)

„...A XI. századi Gestából ismert az Ecilburg név."(Eckhardt Sándor: Sicambria. Bp. 1928.)

A székely rovásírásról: "Ezt az írást a hunok még,Árpád népe már nem hozhatta magával."

(Marjalaki Kiss Lajos: Anonymus és a magyarság eredete. Miskolc,1929.)

„Ami a magyarok három nevének – unnoi, turkoi,ungroi – egymás után való előfordulását illeti, azújabb kutatások alapján felmerülhet az a kérdés, va-jon nem kell-e e népnevek mögött az akkor még csaka kialakulás stádiumában lévő magyarság különbözőelemeit keresnünk,"

(Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Bp, 1934,)

199

„A fehérló-monda szerkezete világosan arra mutat,hogy Attilától való származtatás nem volt a XI, szá-zadi Gestában."

(Györffy György: Krónikáink és a nemzeti hagyomány. Bp. 1948.)

Az Arnulf ellen Szvatoplukkal kötött... „nagy horde-rejű szerződésnek az emléke maradt meg a fehérló-mondában, Ez az utóbb országvételnek magyarázottaktus valójában a nomád szerződéskötés rítusa volt.”

(Györffy György A honfoglalásról. Valóság. 1973, 7.)

200

Szűcs Jenő érveivel tusakodó fejezeteimben mindvégigéreznem kellett, hogy végső soron Györffy György nézeteivelállok szemben. Sokszor idézett írása kétségtelenül elsőrangúmunka. Csak szerencsémnek tarthatom, hogy nem elsőként ke-rült a kezembe, mert ha alapjában meg nem is győz, érveivelbizonyosan lefegyverez. A hun-magyar kapcsolat múlt századivitájának ismeretében viszont Györffy valóban szinte kerekresikerült elméleti építményén már a repedéseket is megláthat-tam. Sőt azt is észre kellett vennem, hogy legfőbb állításainakcáfoló buzgalmú mérlegelésekor valójában Hunfalvy konoktekintetével nézek farkasszemet. Ezzel korántsem azt akarommondani, hogy Györffy valamiben is Hunfalvyt ismételné.Hanem a végső eredménye, ha más úton is, és jóval bővebbanyag feldolgozása után is, csak azonos a Hunfalvyéval. Ezpedig annál meglepőbb, mert Györffy, hogy csak az eddig idé-zett művek nagy neveiből említsek, Marquart, Moravcsik,Németh Gyula stb. után írt.

Szűcs Jenőnek könnyűszerrel nekiszegezhettem a felsora-koztatott nagy nevek érveit. Végül is a hun-magyar ügyben őnem elemez, nem bizonyít, csupán kijelent, egy egyoldalúszemléletet "olcsón áruba bocsát". Vele ellentétben Györffykorrekt, higgadt és tudósi mondataival számomra is a mérvadószakember ebben az egész témában. Nála így azt kellett keres-nem elsősorban, mi lehet a magyarázata annak, hogy ugyan-annak az anyagnak, akár a különb fokú ismeretében is, szembekerült a hun-magyar kapcsolat képviselőivel.

Az első meglátásom az, hogy belekerült a monda- és kró-nikaelemzés bűvös körébe. Minden nagyszerűsége ellenére aKrónikáink és a magyar őstörténet ugyanakkor a teljességretörekvés igézetében íródott fiatalkori munka. Nem véletlenülidéztem a fejezet elején a fehérló-mondáról olvasható, egy-mással homlokegyenest ellenkező két véleményét, amelyekközül a régi álláspontja, hun-kapcsolatunkat vele sarkalatosankirekesztő értelmezése különben a velünk cseppet sem rokon-szenvező osztrák-német Dümmlertől ered.

A két fogalmazás között eltelt 25 esztendő új adatai al-kalmat adhatnak akár az egész elmélet újrafogalmazására is,1948-ban ugyanis Györffy is úgy tudta még, hogy a fehér ló-

201

monda az országvétel ("rászedéses”) módjának a leírása, s felsem vetődött benne, hogy nem az, hanem csupán a pogány ko-ri szerződéskötés hun fajta rítusa. S bármily rezzenetlen tudósinyugalommal írja le most korábbi felfogásának az ellenkező-jét, emlékeztetnem kell arra, hogy az Attila magyarjaira, hun-jaira hivatkozó anonymusi, illetve Kézaitól is megerősítettkettős honfoglalást, a pannóniai "jogcímet" – Dümmlerrelegyezően – főként a korábbi magyarázatával vetette el.

Györffy nézetének megközelítéséhez induljunk ki általá-nos összefoglalónak is tekinthető soraiból:

„A hun kapcsolat háromféle módon nyilvánul meg anyugati forrásokban, a X-XII. században: a forrásokegy része a magyarokat hun néven említi, más része ahunokat ungari néven nevezi, egy további csekély há-nyada pedig burkoltan vagy nyíltan azonosítja a kétnépet." .,. „Nem tudatos azonosítás, tájékozatlanság-ból eredő tévedés... Ugyanilyen tájékozatlanságra ve-zethető vissza az avarok hun néven való említése... Amagyarok jobb megismerésével ez a névhasználat fo-kozatosan eltűnik... Ez időben élt az avar-magyar ésszkíta-magyar azonosság is... A hun magyar azono-sítás kifejtésére a XII. század végén került sor." (106)Nézzük legelőbb az avar-vonatkozást. Hogy az avaroknak

a hun néven való említése nem tájékozatlanságból eredt, ezt amagyar kutatás Györffy könyve óta is megerősítette. A varfejezetem erről részletesen szól. Ehelyt azt kell szóvá tennem,hogy Györffy általában is igen gyér figyelemre méltatja a Kár-pát-medencei avar uralom tartósságának, ebben az állandó ki-alakulásban levő korban való nagy históriai jelentőségét: azavarokat itt 562-től számíthatjuk, s csak a Nagy Károllyal vi-selt háborúk végéig is (802) uralmuk ideje bizony 250 év.

Kellően bizonyított – írott források szerint is 100 éves to-vábbi itt létüket szintén igen kurtán-furcsán sommázza:

„Az avarságát őrző Fertő-vidéki »kapgan« híjávallévén a katonai kíséret biztosította hatalomnak, cse-kély népével rövidesen elenyészett" (107).Mivel nem szándékom – avar fejezetem után – ezzel az

avarmegítéléssel behatóbban foglalkozni, csak azt jegyzem

202

meg, hogy a 250 évi uralom és a további fennmaradás ily elki-csinyítő felfogása cseppet sem tényszerű s egészében tartha-tatlan.

A hun-magyar azonosításnak csupán a X-XII. századi írottforrásokra való lokalizálás, s ezenközben a korábbi ugyanilyenés hasonló értelmű, tartalmú bizánci, örmény, valamint latinmegítélések elmellőzése érthetetlen, ha ugyanakkor a honfog-lalás előtti magyarságot az onogur elnevezésű népben látjuk ahun-nak, hun-szabirnak, türk-nek, onogur-bolgárnak, kazárnaktartott törzsszövetségekben és birodalmakban.

Hogy pedig a X-XII. századi "névhasználat" a magyarokjobb megismerésével fokozatosan eltűnik, úgy is értelmezhető,hogy a kezdetekben, éppen a IX. századtól való egyre jobbmegismerés alapján azonosíthatták a magyarokat a hunokkalés az avarokkal. A beköltözés sorrendje miatt is külön avarok-nak, hunoknak az egységesebb arcúvá vált magyarságban valóeltűnése után pedig szükségtelen volt a további azonosítás, ahunugarból, onogurból származott név viszont éppen úgyfennmaradt, a korábbi elnevezés véglegesülése alapján.

A bizánci írók elnevezéseit igencsak könnyed lekezelésvolna a tájékozatlanságukkal magyarázni. Nem azt a látszatotkeltik, hogy "messziről minden hegy kék" vagy "sötétben min-den tehén fekete", ahogyan Mikszáth szokott évődni a bizony-talan, hiedelmes vélekedéseken. Moravcsik úgy látja, voltezekben az elnevezésekben következetesség s így tapasztalatis.

„A magyarokra is vonatkozó »unnoi népnév« a bi-zánci forrásokban:a) a magyarok kialakulása korában: a tulajdonkép-peni hunok, akatzirok, kidariták és ephtaliták,szabirok, utigurok, kutrigurok, onogurok, avarok,türkök, közelebbről meg nem határozott népek a Kau-kázus, Maeotis és Duna vidékén, s mint zsoldosok abizánci hadseregben, végül bolgárok;b) a magyar honfoglalás után: uzok, kunok, szeldzsu-kok, oszmanli-törökök.A turkoi népnév:

203

a) a magyarság kialakulása korában: tulajdon-képpeni türkök (»kök-türkök«), kazárok, keleti törö-kök az arabok szolgálatában;b) a magyar honfoglalás után: vardarióták,szeldsukok, oszmanli törökök".Vagyis az unnoi és a turkoi népnév„a magyarokon kívül mindig csak hun-török népekrevonatkozólag fordul elő".Lássunk példát az egyben magyarázattal szolgáló elneve-

zésekből is: Agathias (mh. 582 táján):„az Onoguris nevű erőd az onoguroknak nevezett hu-nok egy régebbi vereségéről nyerte nevét".S csak még egy igen .,fontos tudósítás: Brooks angol tör-

ténész fordítása ily neveken közli' a Zacharias rétor (491-518)írásában olvasható, a Kaukázusfelett lakó hun-török népeket:

„Unaghur, Oghor, Sabhir, Burgar, Kortrigur, Abhar,Sarurgur, Ephtalita" (108).Monda- és krónikaelemzésében, bár igen csekély magyar

eredetű bázisra szűkítette lehetséges bizonyító anyagát, mégisigen célratörő kirekesztéses módszerrel dolgozott Györffy. Aztértem ezen, hogy minden későbbi krónikánk hun-adatát ésilyennek felfogható mondaanyagát az elveszett XI. századiGestából eredeztette úgy, hogy amit benne nem vélt feltalálni,azt mint később, más népektől, így a nyugatiaktól kapott iro-dalmi reminiszcenciákat elvetette.

Ez az ily módon labilis alapú, lényegében spekulatív bi-zonyítás pedig merész következtetésekre ragadta. Merészségefőként abban rejlett, hogy szó szerint egyáltalán nem, tartal-milag pedig teljességében felfoghatatlanul, töredékei ben iscsak következtetéses részleteiben rekonstruálhatta az egyetlenbizonyító anyagként felhasznált, elveszett Gestát. Ily követ-keztetései ben való határozottsága annál feltűnőbb, mert látnyomot korábbi, bővebb forrásra is:

„ma már ismeretlen, egykorú XI. századi, helyenkéntaz Altaichi Évkönyveknél is bővebb forrást használt",írja a bajor Aventinusról (1517-21 közötti műve), aki két

ízben is említe Schaba (Csaba) vezért, Bulcsu-val, Lél-lel,

204

Taksony-nyal együtt a X. századból. Nem épít Györffy C. A.Macartney feltevésére sem, hogy ti.

„több közös ősforrással kell számolnunk".Anonymus és Kézai krónikáinak hunság-bizonyítékait te-

hát lényegében az elveszett és általa feltételezett tartalmú XI.századi Gestának az igenhez elégtelennek talált bázisa alapjáncáfolja meg és veti el Györffy, az idegen történészek vélemé-nyét pedig- bár a honfoglalókkal kortárs írók – tájékozatlansá-gukból eredő tévedésként utasítja el. Az egész módszer ha-sonlatos annak a fórsriftos, merev hatósági személynek az eljá-rásához, aki semmiképpen sem fogadja el valakinek a sze-mélyazonosságát, hites tanúk ellenére sem, mert személyi ok-mányai helyett csak – mondjuk – a könyvtárjegyét tudja fel-mutatni.

Az elemzésnek ebben a módszerében látom én a monda-elemzés és krónika-egybevetés bűvös körébe való beleveszést.Olyannyira, hogy eredményéből nem is tudom meg voltakép-pen, elveti-e a szerző a hunkapcsolatot. Jobban csak a széttártkarját látom: a felhasznált adatokból' ezt a következtetést tudjakihozni.

Beszédes bizonyság eljárási módjára, ahogyan a bolgárfejedelmi lajstrommal igen röviden végez: a magyar krónikáknem tudnak Irnikről, sem a többi benne talált névről, ilyen ha-gyományunk tehát nincs. Ezzel szemben – más írásaiban – el-ismeri és vallja a bolgársággal – e szerinte is hunfajta néppel –a történelmi, nyelvi stb. kapcsolatot. Vajon mondhatom e ket-tősség láttán azt, hogy a Krónikáink és a magyar őstörténet c.könyvében csupán az általa felhasznált saját forrásanyagunkelégtelenségét dokumentálja, és nem egyben a história állítá-sainak ez ügyben a cáfolatát is?

Akármint van, a módszer mindig csupán csak eszköz leheta cél szolgálatában, s ehhez képest vagy jó, vagy rossz.

Már érzékeltettem, hogy Hunfalvy miként adaptáltahabsburgiánus történészeknek azt a véleményét, hogy Anony-mus csak a Pannóniára való birtokjog igazolására találta ki amagyar Attila-őst. Ez a tétel Györffynél is teljes pompázatábanmegtalálható:

205

„Az Attilától való származás kizárólag a foglalás.jogának igazolására van megemlítve."Közvetett bizonyítéka pedig a már említett fehér ló-

monda:„A régi Gesta, amely a fehér-ló mondával legalizáljaa honfoglalást, Attiláról bizonyíthatóan csak annyitmond, hogy Pannónia vezére volt. Midőn Anonymusráébredt, hogy a Magógtól származtatott Attilát azugyanettől származó Árpád ősévé is lehet tenni, Pan-nónia hajdani vezéréből jogcímet kovácsolt, s a ke-véssé megfelelő fehér-ló mondát, mint a honfoglalásjogcímét elvetette. Ily módon vált a régi Gesta jelen-téktelen Attila-adata Anonymus Gestájának egyikfontos motívumává."A jogcímül "kevéssé megfelelő fehér ló-monda" az újabb

bizonyságok alapján már Györffy számára sem országvételiaktus, hanem csupán a hun szerződéskötés rítusa. ValójábanAnonymus sem a birtokjogra való alkalmatlansága miatt ve-tette el, láttuk, hogy a Botond-mondát is kihagyta. Ha van bű-ne, mai megítélésünk szerint egyedül az, hogy lenézte a "pa-rasztok csalfa meséit", a "hegedösök csacska énekeit". Ebbenegy XII. századi nyugatsznob Szűcs Jen ö volt. AhogyanAnonymus is csak a korabeli tudósok állításainak hitt elsősor-ban, Szűcs sem fogadja el a "koholmányos" Kézait. Inkább aXX. századi német és francia középkor-kutatók műveibőligyekszik kihüvelyezni a magyar hun-történet vélt forrásait.

A hun-magyar azonosság gondolatának eredetétGyörffyhez hasonló következetességgel Hóman Bálint tanul-mányozta ebben a században. Ö azt mondja:

„Az azonosság gondolatát a magyarok nem köl-csönözhették sem a külföldi irodalomból, sem a ger-mán mondából, mert nem ismertek olyan forrást,amelyből ezt megtalálhatták volna. Ez fokozottan álla hun-székely azonosság hagyományára, mert a kül-földi források még a székelyek nevét sem ismerték"(109).Mielőtt mélyebben belemennénk a két történész – amint

majd látni fogjuk – erősen szembenálló s máig eleven érdekű

206

álláspontjának az ismertetésébe, az idézet székely vonatkozá-sánál álljunk meg egy pillanatra. Györffy e pontra ugyan kité-rően, de lényegében elutasítóan fogalmaz. A dolog azéll érde-kes, mert itt nem külföldi forrás átvételével cáfol - ezt nem istehetné -, inkább valamiféle politikai nézetet sejtet Anony-musnál, amely, hogy már ismerjük Rösler nyers kifakadásátAnonymus ellen, igen-igen annak a szelídre hangolt vissz-hangját gondoltatja velünk

Györffy:„Anonymus szemlélete tükröződik vissza a székelyekAttilától származtatásában is. Értesülése vagy nézeteszerint a honfoglaló magyarság a székelyeket Pannó-niában találta."Figyeljük a vagylagos fogalmazást: "értesülése vagy né-

zete szerint". A mondatba ehelyt még csak belopakodó "né-zet", tehát az esetleg történelmi tényt közlő értesülésnek már aviszonylagosságát sugalló e célzás, egy következő mondatbanmár az "értesülést" lényegében kizáró megállapítássá válik:

„A székelyeknek Attila népeként való feltüntetése aztjelenti, hogy a magyarság .jogfolytonossága Attilaóta meg sem szakadt."(Ez ellen hördült fel Rösler a leginkább.)

Betetőzi Györffy véleményét e végső értékítélete:„A székely kérdés eldöntése tekintetében Anonymusés az elgondolását továbbépítő hun-magyar krónikanem szolgálhat kiindulópontul."Magyarán, nem fogadja el a krónikák tudósítását, mivel

pedig más "kiindulópontról" nem tájékoztatja az olvasót, ab-ban a kétségben hagyja, hogy a hunszékely rokonság említésea krónikákban valójában csak Anonymus "nézetét" tükrözi.

Vajon e fundamentálisnak látszó és ható véleményének akövetkezménye az az ösztövér megítélés is, amelyet a székelyrovásírásról nyújt?

„Művelődéstörténeti értéke van a székelyek betűirőlszóló megjegyzésnek, ami legalábbis annyit bizonyít,hogy 1271 körül (ne felejtsük, Györffy szerint aKézai-krónikát az ekkor még élt Ákos nembé1i Ákosmester irta) a székely rovásírás ismeri volt."

207

Nem hagytam ki semmit az idézhető helyekből, e tárgy-ban valóban csupán ez az egy mondat olvasható, a különbenrendkívül gazdag anyagú, s véleményem szerint is egyebekbenigen termékeny szempontú műben

Valamely írásmód puszta ténye azonban, az írásbetűinekformája, lejegyzésének módja stb., a művelődéstörténeti érté-kességen túl még igen sok hasznosan kiaknázható vizsgálódástis kínálhat a történésznek. A kormeghatározás lehetőségét pél-dául, még ha a szövegtartalmakat éppen nem is, de a jelrend-szert magát felkutathatja és megismerheti. Ez okból is idéztemMarjalaki Kiss Lajos kormeghatározó következtetését e fejezetélén. A székely rovásírásról, mint láttuk, ezt mondja:

„Ezt az írást a hunok még, Árpád népe már nem hoz-hatta magával."Régibbnek tartja Altheim is. Az a véleménye, hogy az írás

hun eredettű (Mellesleg szólva: Arrán püspöke 550 körül aszentírást is lefordította hun nyelvre.) Az 1959-ben kiadottnagy hun-történet e keletnémet szerzőjének a véleményét on-nan tudjuk, hogy könyvében forrásértékű dokumentumkéntfoglalkozik a homoródkarácsonyi templom tornyából 1944-ben előkerült rovásírásos szövegtöredékkel. (Németh Gyulaközzétételében jutott hozzá.)

Altheim végső következtetése az, hogy ez a szövegAsparuch idejéből való (680 körül), vagy ha későbbről is, ígyKrum korából, de ideje mindenképpen az előbolgár korszakratehető. A Déli-Kárpátokban, az egykori avar-bolgár határmentén fekvő Homoródkarácsony – úgy véli – lelőhelykéntföldrajzilag is igazolja a feltevését.

A töredék panaszos szöveg, egyén vagy egy egész nép-csoport bánatát, jaját tükrözi, amiért még az állatnál is sanyarúbb sorsban bolyong, hányódik. Altheim akkurátusan magya-rázgatja is, hogy a szöveg földművelő, állattenyésztő néptőleredhet, ezt jelzi szerinte az embersorsot állatéval hasonlítókép. Ha előbb tudok szövegelemzéséről, talán meg is könnyít-hettem volna munkáját egy éppen erdélyi népdalnak a felidé-zésével:

„Sej a mindenit / ennek a rongy / világnak,Rosszabb dolgom / van, mint egy rossz / kutyának.

208

Mert a kutya / bebújik a / szalmába,Hej én meg csak úgy / járok e nagy / világban...(A homoródkarácsonyi töredékben a hasonlított állat far-

kas vagy kutya) (110)Hóman és Györffy látens vitája igen forrón érinti a hun-

magyar kapocs problémáját, mert eldöntése egyenes választadhat arra, hogy nyugati eredetű irodalmias kölcsönzésselvagy keletről hozott tudattal van-e dolgunk. (Csak az írott for-rások egybevetéséről van szó)

Györffy úgy látja:„Hóman Anonymus és Viterbói Gottfried szövegét arégi Gestára vezette vissza, a »hun-hagyomány« ma-gyar eredetének bizonyítása érdekében. Ez anakro-nizmus volna."Állításának jobb megértéséhez tartozik e véleménye is:„a hun-magyar azonosítás kifejtésére a XII. századvégén került sor Viterbói Gottfried az első, aki a hun-magyar, avar-magyar azonosítást történeti keretbeállította be, és Attila alakját összekapcsolja a hun-magyar viszonnyal (1185: Memoria seculorum)."(Györffyt idéztem.)Hóman:„Viterbói Gottfried a hunokra és magyarok ra vonat-kozó mondatait szó szerint Freisingeni Ottó króniká-jából vette át. Az avar történethez rajta kívül Paulusdiakónust használta fel... A hun-magyar azonosságrólmit sem tudó forrásait szó szerint követve, mindhá-rom népet saját nevén nevezi, az avarokat a Paulusdiakónustól átvett részben a hunokkal azonosítja: egyízben azonban, mintegy Ottó szövegét magyarázva, azAvares-hez hozzáfűzi id est Hungari Pannoníi, más-kor Paulus Avares, qui et Hunni-ját egészíti ki siveHungari-val... Kérdés, honnan vette a hun-magyarazonosságnak forrásaitól idegen gondolatát?" (111)Feltett kérdésére Hómannak az a válasza, hogy ezt az is-

meretét csak a régi magyar gestából (ő Szent László-korinaktartja) meríthette.

209

Viterbói Gottfried a keleti Magyarországról ís ír, s amiterrol tud, saját bevallása szerint is, olvasta:

"Olvassuk, hogy két magyar királyság van: egy régi,Meótisz mocsarainak vidékén, Ázsia és Európa hatá-rán, és egy másik majdnem új uralma kezdetén, Pan-nóniában terül el, ezt a Pannóniát némelyek új Ma-gyarországnak nevezik. Ezek uralma idején Attila ésTotilia, egykori fejedelmeik, sok királyságot dúltak felItáliában és Galliában"(Memoria seculorum). Mivel a Magna Hungáriá-ról szóló

Ricardus-jelentés későbbi keletű, e tudósítás forrása is csakMagyarország lehet (Hóman).

Eckhardt Sándor is így látja:„Történeti műveinek megírása végett megfordult azegyes országokban, és így valószínűleg Magyarorszá-gon is, itt hallhatta az Ungaria vetus létezését, és be-tette a Hungáriával szinonimának tartott Pannóniahelyébe."A tudós szerző, különben Barbarossa Frigyes császár

káplánja és jegyzője, járt hazánkban. A III keresztes hadjáratidején (1188-89, a keresztes hadak átvonulásának engedélye-zéséről a tárgyalás és a levelezés már 1187 körül is folyt) III.Béla vendége

„A közvetlen kapcsolathoz kétség nem fér"írja Györffy. E véleményét azért is hangsúlyozza ily erő-

teljesen, mert azt kívánja vele bizonyítani, hogy a nála későbbíró Anonymus tőle vette át, az ő írásából "magyar-hun" isme-reteit.

Azzal tisztában kell lennünk, hogy valamely forrás histó-riai értékét és használhatóságát nem az dönti el, hogyelsőkézből való ismeret-e: vagy átvétel. Ha az ilyen vitát ki-élezzük, a megjelenési dátumok firtatásában elsikkadhat a lé-nyeg. Még az a kézenfekvő gondolat is, ez esetben például,hogy azért III. Béla és környezete csak nem szorulhatott erre anémet kancellistára a magyar uralkodóház leszármazásának azeldöntésében Sokkal valószínűbb: ismeretközlők voltak, ésnem átvevők.

210

Látnunk kell még Györffy érveit, amelyekkel V. Gottfriedismeretének Anonymuséval szembeni elsőbbségét bizonyítja.

Közülük kettőt érintsünk, ezek látszanak perdöntőnekAhogyan Anonymus Attila városáról beszél, az "XII szá-

zad végi szemléletet tükröz". Magyarázata: A XII század köze-pén Ausztriában keletkezett Nibelung-ének Magyarországonképzeli el Attila országát, e földet Hiunenland-nak, Ungerland-nak is nevezi. Ebben az énekben három ízben van szó Attilaváráról (Etzelen bürge). Budának Attila városaként való elne-vezése németektől származik

„Semmiképpen sem lehet korábbi a XII század máso-dik telénél, mert ez előtt az idő előtt e név még nemvolt helyhez rögzítve"Úgy gondolom, a Hun-magyar mondák és a Nibelung-

ének című fejezetemben kellő bizonyítékot szolgáltathattamarra a feltevésre is, hogy az éneknek Géza fejedelmünk udva-rában írt alapanyaga már tartalmazhatta ezt az elnevezést. Ilymódon Györffynek az ismeret elsőbbségében ezt a kizáró okát– a magyar forrás hátrányára – ezek után nem tekinthetjükelégséges bizonyítéknak

Másik érve: Viterbói Gottfried az ősatyák névelemzésé-ben is hatott Anonymusra. Jegyzőnk az ő művében (Pantheon,1189) olvashatta saját eredetmagyarázatához ezt a példát:

„a góthok Jáfet fia Magóg-tól (Gógról Gót) származ-nak Gótia és Szkítia népe Magógtól neveztetik. Ha-zájuk Szkítia."A Magóg-Moger összefüggésre "hatása nyilvánvaló

Anonymusra" Hóman úgy látja, hogy Anonymus ettől függet-lenül

„a bibliai származást az Exordia Scythica néven is-mert Justinus-kivonatból vette a scythák őse Japhetfia Magóg volt."Ha Györffy azt felelné erre, hogy az etimológiai ,,ötlet”

akkor is a német szerzőé, ez megengedhető vélemény, az énmegítélésemben azért is, mert ezt a bizonyítást lényegében ér-dektelennek tartom Két okból is. Egyrészt, mert a Kézainál ol-vasható hámita eredetet látom hitelesebbnek, másrészt mertAttilának és Totiliának egyazon nép, a hun-magyar nép veze-

211

tőiként való együtt említése azt a gyanút kelti bennem, hogy eza Góg-ról Gót-ra származtatás nem a gótokra értendő, hanemegy hun-szkíta népre, a gétákra (massagéta).

Csak jelezhetem itt, hogy szerintem ebben a névelemzés-ben Viterbói Gottfried valójában Jordanes tévedését szövi to-vább, de nem következetesen, ezért bukkannak fel tudósításá-ban az össze nem illő adatok. Jordanes tévedését abban látom,hogy az elbeszélésében két hajón északról érkező s a Fekete-tenger partjáig is lehatoló gótokat keverte össze azzal a hatal-mas néppel, amelyet valójában gétaként ismer a világ. A kö-zépkor tudósai e tévedésen sokat vitatkoztak, s e polémiánakmég a XVIII. században is van nyoma.

A nyilvánvalóan névhasonlóság miatti népcsere e követ-kezményébe én két nyomon is belebotolhattam: a már említettTotilla személyénél. de az a gyanúm, még a germánnak tartotthun-szkíta Odoaker származásának a tisztázásánál is. Nem kí-vántam azonban a szerteágazó témába belemenni, amely igennagy gubancú feladat is lett volna, ha például az 500-as, 600-as évek Itáliájának kavargó népcsoportjaival akartam volnatisztába jönni. Ide ekkor több nép is beköltözött, az említettlongobárdokon, bolgárokon kívül állítólag parthusok is Mezo-potámiából, de a gót-géta kettősség következtében (Totillavalódi személye?) talán géták is.

E mellékkörülmények csupán felszínes említésén túl, vé-gezetül abban foglalhatom össze a "Hóman—Györffy-vitát”hogy nem tudom elfogadni Györffynek a hun-magyar kapcso-lat tudatának és írott forrásainak magyar eredetiségét cáfolóérveit. Még az ő saját forráselemzése alapján sem.

Nem szólva a vitairatomban felsorakoztatott történelmi,társadalmi, hadászati, jogi stb. bizonyítékokról.

Bartal György közlése pedig, hogy Hartviknak a magya-rokról szóló tudósításában már találkozott az ÁrpádoknakAttilátó1 való származtatásával (a Szent István-legendában énezt nem találtam), egyszer s mindenkorra szükségtelenné teszia Gotttfried kontra Anonymus bizonyítást, még esetlegeshelytállósága ellenére is. Hartvik 1108-ban. Kálmán királyunkmegbízásából foglalkozott Istvánnal és korával. s a legbizal-masabb anyag. az István által még életében Székesfehérvárott

212

letétbe tett királyi feljegyzések alapján tudvalevő, hogy ezt azanyagot Róbert Károly kivette az azt őriző egyházmegye ke-zéből, s azóta nyoma veszett

Arra pedig mindezeken felül is kötelességemnek érzemfelhívni a figyelmet. hogy amíg Anonymus személyének korá-nak, műve megírási idejének pontos meghatározásában a ma-gyar szakemberek nem jutottak megnyugtató egyezőségre s amég napjainkban is zajló vita ezt bizonyítja, addig Anonymusművének értelmezéséből nem válhat hivatalos hazai állás-ponttá, az ő művének megírási idejétől is függő elemzésekalapján a hun-magyar összefüggések elvetése

Szinte fatális ismétlődés, hogy a magyarok külföldtől füg-getlen hun-tudatának cáfolatát, Hersfeldi Lambert példájábanis, némely történészeink egy olyan emberrel bizonyítják, akiszemélyesen is megfordult országunkban.

Ez esetben is Hunfalvy a nagy sugalmazó,„...a kardot melyet Salamon any ja odaajándékozott,senki sem tartja vala itt Attila kardjának. valamintegy magyar sem tartja vala még magát hunnak: csaka németek. kik előtt a magyarok hunok valának,dicsekedének Attila kardjával" (111)Hunfa1vy arra céloz, hogy Hersfeldi Lambert német kró-

nikás az 1071-es év eseményeiben írja le az Attila kardjávaltörténteket. E kardot Nordheimi Ottó bajor herceg kapta I.András orosz származású özvegyétől, mert 1063-ban segítsé-gére volt Salamonnak a magyar trón visszaszerzésében. Akarddal kapcsolatos történeteket mellőznöm kell, elég az, hogyez a Lambert is járt Magyarországon 1058-ban

Hunfalvy csúfolódó célzása egyértelmű. Györffy inkábbdodonai

„Ebből (a kard történetéből) arra következtettek(például Hóman és Eckhardt S), hogy a XI. század-ban a magyar uralkodó házban élt az Attila-hagyomány. Az adat megengedi ezt a feltevést. A ma-gyar kardnak Attilától való tulajdonítása megtörtén-hetett nyugaton is."Nem kétséges – ez végigvonul könyvének egész menetén

–, hogy Györffy elsősorban az ellenbizonyítékokra épít, értel-

213

mezéseinek szelleme mindig-mindig a hun-magyar kapocs cá-folata felé hajtja. Eckhardt S., Németh Gyula korszakában voltdiák. Fellázadt volna ellenük? A Hunfalvy-iskola hatott volnará nagyobb mértékben vagy így vezérelte volna tudósi igaz-ságérzete? Tény, hogy a század turkológiai eredményeitőlvisszakanyarodott a múlt századi finn-ugor iskola történelmiszempontjaihoz.

Kellő magyarázat nélkül, az Árpád-kori hunhagyományesetleges meglétéről Györffy a következőt állítja:

„Ha hun vonatkozású folklorisztikus elem feltehető,az elenyészően csekély, és csak olyan korabelimende-mondákra, epikus énekekre vezethető vissza,amelyek végső forrása Nyugat."A népdalkutatás ennek elvileg teljességgel ellene mond.

Ha ma, az írásbeliség korszakában is lehetnek a hagyomány-ban megőrződött több ezer éves dallamaink, s a nép ajkárólmég ma is lejegyezhető több száz éves szövegeink – ezekrőlkülönben a korábbi századokból semminemű feljegyzésünknincs –, miért ne lettek volna az időben hun időkbeli énekek,szövegek, nemcsak elenyészően, hanem akár bőséges áradás-ban is?

A hagyományfenntartás olyan bizonyítékát találta példáulmég a múlt században is Vámbéry az üzbégeknél, hogy min-den gyermeket megtanították a szülői, legalább hét ősük nevé-re.

A Képes Krónikának I. Béla uralkodásának kezdetérőlmár idézett egy részlete nemcsak arra vet fényt, hogy milynagyfokú és erőteljes közéleties gondolkodás, nagy társadal-mi-politikai elevenség s hozzá a népképviselet élésére és gya-korlására kialakult gyűlési-tanácskozási rend és rutin volt megelődeinknél, de érthetően jelzi, a ki tudja, mily messze vissza-nyúló pogány hagyományok meglétét is.

A Képes Krónikának erre a sorára gondolok:„...a nép elöljárói a magas állványokon ültek és go-nosz verseket mondtak a hit ellen."A "versek", tehát a kötött szöveg egész bizonyosan nem

csupán az új hit elleni alkalmi rögtönzés volt, ez az értelmezésaz akkori történelmet utólag már jól ismerő krónikás célszerű-

214

sítése. Ott, ezen a fehérvári népparlamenten minden lehetsé-ges, és ott szükséges régi (politikai-vallási) műveltség-tartalomfeltörhetett.

A mongolok titkos történetének kiváló fordítója és értel-mezője, Ligeti Lajos, e műben ámulnivaló bőségben megőrző-dött ősköltészeti anyag láttán is úgy látja, hogy

„a mongol Anonymus segítségével talán könnyebbenmegértjük a magyar honfoglalás mesemondóit és ig-riceit, akiket oly határozott formában elutasított ma-gától a magyar Anonymus, de akiknek a hatása alól,szerencsére, mégsem sikerült magát teljesen kivon-nia" (113).A mongol történet históriás énekeit, a múltakat, fogadko-

zásokat, törvényeket. Szerződéseket, parancsokat, ősi bölcses-ségeket idéző rímes sorait nagy művészettel átültető KépesGéza tolmácsolásából érzékletesen felfoghatjuk az énekmon-dói. igrici hivatás társadalmi súlyát. A hadizsákmányból jutta-tás elsőbbségéből kihagyott Dzsingisz kán

Ősi igéket idézvén,Öreg szókat szólván

feddette meg őt mellőző fiait.A trónutódlásnak saját utódjára való kiterjesztését – poli-

tikai óvatosságból is, nehogy a hatalom kisajátításának szán-dékát keltse – ily szavakkal hárítja el Ödödej:

Öles fűbe rejthetik,Ökör nem fogja lenyelni,Ha meg hájba csavarnák,Hát a kutya is kiköpné,

vagyis utódaként hátha ily semminek sem kellő fia találnalenni.

Györffy 70-es évek beli írásai egyre több összefüggéstláttatnak az ősi bolgár hagyatékkal. A fejedelemlistával kap-csolatos álláspontjára ezért szükségesnek látom visszatérni.

Könyvében ezt írja:

215

„Mai ismereteink alapján magyar hun-hagyománycsak onogur-bolgár közvetítés révén tehető fel."Ez még a gomboczi tudományos örökség némikénti vál-

lalása. Ám ezután ezt írja:„Attilát a magyar krónikák nem Avitochol néven is-merték, Irnikről sem tudnak, értesüléseik semmi bol-gár hagyatékot nem tartalmaznak."Sommás következtetése:„El kell vetnünk az eredet keletről hozott tudatát."Bolgár fejezetemben szóltam arról, hogy a bolgár őstörté-

nész, Pritsak szerint, Avitochol nem Attilát jelenti, hanem egyjóval korábbi ősnek a neve. A 453-ban, Attila halála évébenvezetővé vált Irnik személyét viszont Gombocz Zoltán Csabá-éval látja azonosnak.

Nem szeretnék süppedékes talajra lépni, de továbbítanomkell két nyelvi feltevést. Előbb azonban hadd emlékeztessekPriskos rétor leírásából arra, hogy Attila azért csüggött annyiszeretettel legkisebb fián, mert jósai azt jövendölték néki,hogy e fiúban él tovább családja, belőle hajt tovább magja.Priskos ezt a közlést személyesen hallotta Attila udvarában.Nos: Csaba nevének megfejtésére Padányinak van igen hihetőmagyarázata. Lényege az, hogy a legkisebb fiú beceneve rejlikbenne. A már idézett mongol történetből is azt látom, hogy alegkisebb fiú az atyai tulajdonban maradó, itt "a tűz hercege",a jelképes neve.

Az Irnik, Hernic, Hernák névváltozatokban ismeretes leg-kisebb Attila fiú, aki egyébként valóban egyedül származtattatovább Attila magját, s folytatta hatalmát, személye és neve amúlt századi magyar kutatókat is sokat foglalkoztatta. A legin-kább megállapodott álláspont, neve felfedésében, egy köz-mondásra épített, arra, hogy "írmagja sem maradt". A maiszófejtő szótár az ír előtagot az ír-, ér- gyökér jelentésévelazonosítja. Vagyis hát: Irnik magyar hangzásban egyenlő vol-na Írmag-gal? (Ezt a szópárhuzamot Fischer Antal Károly-nak,1896-ban, Zürichben megjelent könyvében olvastam.)

E komolytalannak tartható érvelést még tovább is fűzhe-tem.

216

A bolgár-magyar történelmi kapcsolatra, néprokonságranemcsak a Kézainál egyedül megmaradt meótiszi nőrablás-monda szolgáltatott alapot a múlt század magyar tudósainak.Felfigyeltek Árpád családfájának krónikás leírásában a kez-detektől (Jáfet, Thana, Nemróth, Hunor-Magor) 11 ízigleniBeler-re, Kádár apjára – Álmos a 43., Árpád a 44. e családfán–, s ezt a nevet népnévnek gondolták, különös tekintettel anagy társadalmi szerepű Kádár nemzetségre, amely Kézai sze-rint is a törzsek közötti ügyekben, a viszálykodásokban, teháttörzsek feletti szinten is, a bíró személyét adta. A Beler névbőlkövetkeztetve, a Kádár nemzetséget – Beler-Bulár – a Bolgárnépből valónak tartották. Ehhez még arra a török mondára isépítettek, hogy

„Gumari, Ming testvérévei együtt Bulgár környékénés a guzok földjén ütött tanyát, s fiaitól Bu1gár-tól ésBurasz-tól származnak a baskir-ok és a masgar-ok."A 11. Beler-t e családfán a következésben 43. Álmostól

32 nemzedék választja el. Ez az első ezredforduló. körüli idő-be utalna, harminc évekkel való szorzatával. Nem tudok hoz-zászólni. A Beler név hangzása és a Kádár nemzetség súlyaazonban elgondolkoztató.

Egészében az Árpád-ház családfájáról ma az a megítélés,hogy a krónikások a korabeli nemzetségnevekből állítottákössze. Ez azonban önmagában nem teheti alaptalanná, hiszen amúltat a nemzetségek hagyományai őrizték meg. Bizonyságerre az, hogy ma már ezt a családfát sem tudná senki sem ösz-szeállítani, mert nem találna rá nyomot, s főként a nyombanszemélyt, aki még emlékezne, szóbeli vagy más (rovásfeljegy-zés, zászló, hadi eszközök, emlékek stb.) adat alapján. Annyiértéket mindenesetre az Árpád-ház genealógiájának mi is tu-lajdoníthatunk, mint amennyit más népek hasonló sajátjuké-nak.

Volna azonban "tudományosabb"-nak tűnhető érvem is.Ez Györffynek a következő megállapításával kapcsolatos:

„A vezérré választás ténye ellentétben áll a dinaszti-kus folytonosságot jelképező Attila-hagyománnyal",továbbá „Levedi dicső nemzetség, s Árpád származá-sáról hallgat".

217

(B. Konstantinnak az etelközi vezérválasztásról szóló tu-dósítását magyarázza így Györffy.)

A kazároknál Bartha Antal azt találta, hogy„a fő királyi, szakrális kagáni hatalom egy nemzet-ségben öröklődött... Olyanokra is kiterjedt, akiktényleges hatalom s vagyon nélkül szűkölködtek".A dinasztikus folytonosság ily látens meglétére ez a ha-

sonlat példa lehet, s ha emellett elfogadjuk Moravcsik feltevé-sét (a Magyarok fejezetben található), hogy Bat-Bajánnal ma-radt vissza a magyarnak gondolható nép a kazár uralomban,akkor a dinasztikus folytonosság, az új hatalmi körben valóbancsak potenciálisan, szakrális tartalmú méltóságként maradha-tott meg, mindaddig, amíg mint Etelközben például, már ha-talmi főséggel is párosulhatott.

A bizánci császár "Árpád származásáról való hallgatását"nem kell feltétlenül ellenbizonyítéknak felhasználni. MárMarquart-nak is feltűnt az, hogy a kazárok javaslattevő lehető-sége, beleszólása a magyar vezérválasztásba – ahogyan ezt acsászár elbeszéli – ebben a korszakban már nem lehetett meg.Itt már teljesen függetlenek voltak tőlük a magyarok. A kazá-rok hatalmából magát harccal kiszakító kabartöredék is ezértcsatlakozhatott hozzájuk.

A császár nagyon fontos kútfőnk; de adatlejegyző mód-szere – erre Moravcsik hívta fel a figyelmet – nem értelmező:ahogyan elébe kerülnek, azon mód illeszti be anyagába a tudó-sításokat, jelentéseket, híreket. Ezt a közlését – bárkitől is ju-tott hozzá, magyar eredetű bizonyosan nem lehet – az ennélbiztosabb történelmi ismereteink cáfolják. A Turul-mondatartalma, jellege szerint szakrális hatalmú Álmosban egy régidinasztia kaphatott erőre, emelkedhetett fel; ez történt a türkBuminnal, de a mongol Dzsinkisz kánnal is, amikor egy meg-nyíló új helyzetben egyéni tehetségük és dinasztikus kiválasz-tottságuk révén ismét összeszedhették, újra szervezhették né-püket.

E válasziratom teljes tartalmára építve, de az e fejezetbenkifejtettek szerint is, felülvizsgálatra szorulónak látom GyörffyGyörgynek, a hun-magyar kapcsolat elvetését megalapozó kö-vetkező tételeit:

218

a) „...tájékozatlanságra vezethető vissza az avarokhun néven való említése."b) „A székely kérdés eldöntése tekintetében Anonymusés az elgondolását továbbépítő hun-magyar krónikanem szolgálhat kiindulópontul."c) „A fehérló-monda szerkezete világosan arra mutat,hogy Attilától való származtatás nem volt a XI. szá-zadi Gestában."d) „Az Attilától való származás kizárólag a foglalásjogának igazolására van megemlítve."e) A hun-hagyományra utaló „Anonymus-i szövegrésznyugati eredetű kell legyen".f) Budának Attila városaként való elnevezése„semmiképpen sem lehet korábbi a XII. század máso-dik felénél, mert ez idő előtt e név még nem volt hely-hez rögzítve".g) „Ha hun vonatkozású folklorisztikus elem feltehe-tő, az elenyészően csekély, és csak olyan korabelimende-mondákra vezethető vissza, melyeknek végsőforrása Nyugat."h) A bolgár fejedelem-listával kapcsolatosan„el kell vetnünkaz eredet keletről hozott tudatát".í) „A vezérré választás ténye ellentétben áll a dinasz-tikus folytonossággal."j) „Magyar-hun hagyományról nem beszélhetünk,csak hun származás-elméletről."k) „Művelődéstörténeti értéke van a székelyek betűi-ről szóló megjegyzéseknek, ami legalábbis annyit bi-zonyít, hogy 1271 körül a székely rovásírás ismertvolt."E tételeket kiragadottan emeltem ki a Györffy-műből. Fel-

sorolásuk nem szervesen egymás utáni, nem is teljes, de aszerző értelmezésének lényegét kifejezően tükrözi. A többmint negyed évszázada megirt mű felfogása katedra-állásponttá merevedett hazánkban. Amíg uralkodik, a bizony-talanban lebeg a magyar származás-elmélet. Nemcsak az ősitudattal ellenkezik, de kellő magyarázat nélkül hagyja a "törö-kös" társadalom-, hadszervezési, közjogi, jogi, vallási előzmé-

219

nyeket. „Hivatalossá", szolid, biztos tudománnyá vált állás-pontként emellett eltorlaszolja az utat számos nagyszerű ma-gyar történésznemzedék felbecsülhetetlen értékű munkásságaelőtt, és zsilipként rekeszti el előlünk, ma élők elől a közgon-dolkodást, de a tudományos kutatást is éltethető eredeti for-rásmunkák tudósításait.

Olyan riasztó vadhajtása pedig, amely most Szűcs Jenőírásában mered elénk – a Szűcs-tanulmánynak a nemzetközitudósvilágban számunkra okozható kára, korrigálásának lehe-tősége és ideje alig mérhető fel –, serkentően kell hasson asúlyos ellentétességek tisztázására reákényszerült magyar tör-ténettudományra.

220

UtószóTapasztalatom és hitem szerint olyan országban bocsátom

útjára ezt az írást, ahol egyre inkább csak a minőségi munká-nak van hitele. Szerszámgépben, hibridkukoricában már nyil-vánvalóan, de be kell bizonyosodnia, hogy a történelemírásbanis. Mindezt úgy is fogalmazhattam volna, hogy mai életünkbenés éveinkben elsősorban a tényeket tiszteljük, a tényeknek vanmeg a hitele.

Nem vagyok szenvelgő ember. Ily luxust meg sem enged-hetnék magamnak. Nem is ez dolgozik hát bennem, ahogyanideírom: a magyar nép és nemzet múltjáért pereltem ebben azírásban. Értük, és csak csupán az általam felkutatott és fellelttények erejétől hajtva, ehhez az erőt és bátorságot pedig a tényértékű tudósításokból és adatokból merítve.

Végső következtetésül a következőket mondhatom:A középkoron és az újkoron át is, idehaza és külföldön

egyaránt uralkodó hun-rokonsági felfogást, előbb Rákóczi,majd Kossuth szabadságharcának leverése után kezdték dön-tögetni, s végül "döntötték meg". Kétségtelenül tudományfej-lődési folyamatként is, de olyan ösztönöktől, "szívlökésektől"indíttatva, hogy ne hetvenkedjék már tovább ez a médus öltö-zetű, csizmás, atillás-mentés csürhe. Aki ebben kételkednék,azt legalábbis elgondolkodásra késztetheti egy ilyen múlt szá-zad közepi "döntögetőnek" már munkája bevezetőjeként írott esora is:

„Egy egész nép elfogultságának megdöntésére tudo-mányos készületű ágyúkat vonultattam fel."Ezek a kívülről ható ösztönök belül is fertőztek.Ki merem jelenteni: a magyarságnak a hun népekről való

leválasztása öncélú piszkálódás volt a kezdetektől fogva. Anémet tudomány sok régi és új eredménye előtt tisztelettel fe-jet kell hajtanunk. Őstörténet-tudományunk szintén sokat kö-szönhet nekik. Habsburg-aklos tucatjelenségei azonban egynekünk ficamodott állami és közélet beteg hajtásai. Nekemegy Rösler vagy éppen a tiszteletbeli magyar akadémiai tagDümmler nem mérvadóbb tudósnak a mi dolgainkban, mint

221

amilyen értékű volt katonáinknak az első világháborús, embe-reit ostobán elveszejtő közös vezérkari tábornok, a stratégánakcsapnivaló Potiorek.

1945 őszén én azt hallottam egy Karácsony Sándor neve-zetű gondolkodónktól – van-e, aki még e névre emlékezik? –szép számú hallgatóság körében, a 45-tel megnyílt új korszakörvendetes és ígéretes víziójaként, hogy hasonlatosan a fin-nekhez, akik az 1802-es Haminai békét követő évszázadbanmagukra találhattak, s fel is mutatták a világnak Kalevalájukat,mostantól fogva mi is kitisztálkodhatunk abból a váladékból,sőt gyűlölettőli hányadékból, amely több száz év alatt ránkfreccsent és hányatott.

Úgy látszik azonban, ez nem megy magától. Kétségtelen,hogy nem is mehet.

Aki pedig az ilyen jelképes mondatokból nem értene,mondjunk annak más szavakat.

Ha eléggé világosan fogalmaztam, akkor az olvasó aztszűrheti le végül írásomból, hogy a mai magyar történettudo-mány a hun-magyar kapcsolat elvetésére is, de a hét-nyolc év-századon át egész Európában uralkodó "hiedelmének" az oko-zataként is, Viterbói Gottfried német kancellista néhány tétovamondatát szorongatja a tehetetlen markában. Azt állítja, hogyfőként ezeknek a nagy tekintélyű mondatoknak ült fel a Nyu-gat, s ezeket hazudtuk be mi magunknak utólagországbirtoklási jogcímül és alamuszi indulatú dicsőségvágy-ból.

Az Ös-Buda várában – éppen ott – megfogalmazódó,könyvtárnyi anyag végső esszenciájaként feltálalt e tudományhasonlatos azokhoz a kívülről sokat sejtető, de bévül becsapósajándékcsomagokhoz, amelyeket addig kell bontogatni, amed-dig a nagy célzásig el nem jut az ajándékozott, ez esetben,amíg a derék Gottfridus valóban históriai becsű, de a mi sajáthasználatunkra hatástalanított argumentumainak a fonákja előnem bukkan.

Valósággal végső képletté sűrűsödve, így vált belőle ná-lunk abszolút tudományos posztulátum, a mi őstörténeti "Mí-nusz H(un)-Állando"-nk. Még csodálni való is az a fölény ésmagabiztosság, a hunkodókkal szembeni, a magyar tudomá-

222

nyos gondolkodás pelenkás korszaknak kijáró, elnézően gu-nyoros mosoly, amelye tűhegynyi semmin egyensúlyozó, atalpáról a fejére állított elméleti gúlaképviselőiből árad.

De bízzuk benne, hogy én vagyok az utolsó a hun kérdés-sel foglalkozók közül, akit az ilyenféle ajándékkal még érde-mes volt meglepni.

Okunk is lehet a bizalomra a Szatmári béke és a Világosifegyverletétel megítélése a mai Magyarországon. Ha ezek nemlabancos magyarázatúak, miért legyen az a magyar régmúlt?

A finnekkel példálóztam.Tartozom megmondani, hogy írásomnak egyáltalán nem

célja a magyar kultúrhistória áldatlan emlékű "finn-török"-háborújának a balkezes felmelegítése. Sőt egy 1729-ben, márakkor második kiadásként Madridban megjelent munkából(114) olyan sorokat kívánok közreadni, még új koncepciókéntis, amelyekhez tartalmában hasonlatosak – tudtommal – ma-gyar nyelven még soha le nem íródtak.

A szerző, Fray Gregorio García, rólunk is meglepően sokismeretet eláruló művében, a finnekről egyebekben ezt írja:

„A fehnusok, akiket szomszédaik finneknek, sine-finneknek vagy fioel-finneknek hívnak, Escheferusszerint a hunok nevén ismeretesek, melyet azok olyanerős hehezettel ejtenek, hogy alig van valami különb-ség fenok, funok, ilIetve hunok között; magukategyébként Piheniennusok-nak hívják, ami ugyanany-nyit tesz, mint a »hunok« szó; Pyhinia pedig más né-ven, mint Leponia Moscovitica ismeretes; melyneknyelve Scaligerus szerint egyike a II európai alap-nyelvnek; s e feltételezéshez már az is elégséges ala-pot ad, hogya Jeges-tenger partján élnek, mely földvala, a hunoké volt; a névhasonlóságon túl, mikéntHornius mondja, elég csak lakhelyüket tekinteni, smár hunokként foghatjuk fel a ...akik szintén az emlí-tett tengerparton élnek; de ugyanez a helyzet asogorokkal vagy mogorokkal, a basilusokkal és má-sokkal is, akik ...a hun elnevezés alá tartoznak."Az összefüggéseiből kiragadott, s az érintett művekkel

nem is dokumentált e közlésnek így szerintem sincs tudomá-

223

nyos értéke, de arra példa lehet, hogy hun-török ügyben nemszükségszerű a tudományos lövészárok-háború, finnugrosok-kal az ádáz másik árokban. Vajon 67, a közjogi vita párhuza-maként kitermelhette – célzatos módon – ezt a származásel-mélet-beli divide et impera-t is?

Amennyi szolgálatot tehettem, több előző magyar törté-nész nemzedék változatlan érvényűnek bizonyult tudós követ-keztetésének és eredményének a köztudatba emelésével, olynagy mulasztásaim lehetnek a számba nem vett nevek és mű-vek miatt. Még a maiak közül is, hogy csupán a kiváló avar-kutató Csalllány Dezső nevét említsem, akitől, munkásságánakrészbeni és csupán közvetett felhasználása miatt, külön elné-zést is kérek.

Sok, érvelésem ben perdöntőnek szánt forrásnak, nem azeredetiben való közlése miatt, az én fejem fáj a legjobban, mégha nem is én volnék az első, akit az adat-továbbítók jégre vi-hetnek. Az is meglehet persze, hogy a szakemberek nem emi-att biggyesztenek szájat elsősorban, hanem az istenkísértővállalkozás láttán, hogy korszakok és népek szerint takarosanfelosztott tudományágaik egymástól gondosan respektált gye-pűin átgázolva, ennyi mindenfélét, amúgy csak vellaheggyelszedegetve, kévékbe mertem kötni- avagy, hogy éppen csakkazalba raktam. A témába illő egy hasonlattal mentve magam:ideggyógyászi, sebészi, szemész és röntgenes konziliárusoknélkül és ultramodern műtők híján is, már a honfoglalók lé-keltek és foltoztak bezúzott koponyát, s e vakmerőségük elle-nére – ez régész tanúság – az élvemaradási statisztikát javítot-ták.

Azt a valósággal ujjongó örömömet azonban, amely aművekben fellelt, régmúltunkba éles fénnyel bevilágító, nagy-részt idézetbe is tett mondatok végiggondolása és átélése al-kalmával elfogott, senki és semmi nem törölheti ki belőlem.Még az a reménységem is kikezdhetetlen marad, hogy sok ol-vasómra ugyanez lesz a hatásuk, amint hogy ez a reménységvolt – az átlagos tudásomat, időmet és erőmet fölösen megha-ladó – e tűzoltás serénységű vállalkozásom előresegítő vitor-lája.

Budapest. 1975. július eleje.

224

A SZÖVEGBEN SZÁMOZÁSSALMEGJELÖLT MŰVEK JEGYZÉKE

1. SZŰCS JENŐ: Teorétikus elemek Kézai Gesta Hungarorumában (1282-85)(Adalék az eszmei struktúrák „európai szinkronjának" kialakulásához).Valóság. 1974. évi 8. szám: az írást megalapozó. ún. műhelytanul-mány: Századok 1973. évi 3.. ill. 4. sz. (A valóságbeli tanulmány – afolyóirat jegyzetszerű tájékoztatása szerint – az 1975. évi SanFranciscó-i nemzetközi történészkongresszus alkalmára készülő Etudeshistoriqu hongroises. 1975. c. kötetében jelenik meg angol nyelven ésrészletes jegyzetapparátussal. A kongresszus egyik témája a társadalmi éspolitikai struktúrák. valamint a társadalmi ideológiák kérdése a XIII.századi Európában. Ehhez kapcsolódik Szűcs Jenő írása.)

2. SZŰCS JENÖ: Nemzet és történelem. Gondolat. Bp.. 1974.3. SZŰCS JENŐ: Nemzet és tört. i.m.4. BEÉR JÁNOS és CSIZMADIA ANDOR: Történelmünk a jogalkotás tük-

rében – Sarkalatos honi törvényeinkből 1001-1949. Gondolat Kiadó. Bp.1966.

5. KEZAI SIMON mester Magyar Krónikája. Ford.: Szabó Károly. Pest.1862.

6. GVÖRFFY GVÖRGY: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948.7. DOMANOVSZKY SÁNDOR: Kézai Simon mester krónikája. Bp. 1906.8. KÉPES KRÓNIKA: Ford. Geréb László, Magyar Helikon. 1971.9. KRAUSZ SÁMUEL: Nemzeti krónikáink bibliai vonatkozásai.

Ethnográfia, 1898.10. BÍBORBANSZÜLETETT KONSTANTIN: De administrando imperio,

950-53 körül.11. THURY JÓZSEF: Szavarti-aszfali. Irod. tört. Közl.. Bp.. 1897.12. DR. BENDEFY LÁSZLÓ: Kummagyaria. Cseréptalvi. Bp. 1941. ..13. THIERRY AMADÉ: Attila történelme. ford. Szabó Károly. Pest. 1865.14. ALFÖLDI ANDRÁS: Magyarország népei és a római birodalom, Bp.

1934.15. ALTHElM, FRANZ: Geschichte der Hunnen. Berlin. 1959.16. FEHER JENÖ MÁTYÁS: A korai avar kagánok, Buenos Aires, 1972.17. HUNFALVY PÁL: Magyarország ethnográtiá.ia. Bp.. 1876.18. LÁSZLÓ GVULA: A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina,

Bp.. 1974.19. THURY JÓZSEF: A székelyek eredete, Erdélyi Múzeum, 1898. 1. évf.

20. CZEGLÉDY KÁROLY: Heftaliták. hunok, avarok, onogurok, Ma-gyar Nyelv. 1954. július.

21. JÓKAI MÓR: Bálványosvár. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp.. 1958.22. LUKINICHl IMRE: Az avar-görög háborúk történetéhez. Buenos Aires.

1972. (Másodközlés).

225

23. THIERRY id. mű.24. SEBESTYÉN GYULA: Az Avar-székel kapcsolat emlékei. Bp.. 1899.25. THURY J.: A székelyek ..id. mű.26. GYÖRFFY Gy.: Krónikáink... id. mű27. FEKETE ZSIGMOND: Magyarország vizei múltjának és vízépítkezésé-

nek történelme a magyarok beköltözéséig. Bp.. 1882.28. THURY J.: Krónikáink és a nemzeti hagyomány. Irod. tört. Közl. Bp.

1897.29. NÉMETY GYULA: A honfoglaló magyarság kialakulása Bp. 1930.30. HUNFALVY P.: id. mű.31. MORAVCSIK GYULA: Abaris. Priester von Apollon. Kőrösi Csoma

Arch. I. (1935-1939).32. GOMBOCZ ZOLTÁN: A bolgár kérdés és a magyar hunmonda. Magyar

Nyelv XVII. kötet. 1921, 1-3.33. NAGY GÉZA: Honfoglaló őseink. Bp.. 1906.34. LÁSZLÓ GYULA: A kettős honfoglalásról. Arch. Ért.. 97. köt.35. ALTHEIM. FRANZ: id. mű.36. BUDENZ JÓZSEF: Nyelvtud. Közl. X. kiö. első füzet. 1871.37. GOMBOCZ Z.: id. mű.38. FEHÉR.J. M.: A korai... id. mű.39. DIMITÁR KOSZEV-HRISZTO HRISZTOV-DIMITÁR ANGELOV:

Bulgária története. Gondolat. Bp. 1971.40. GYÖRFF'Y GYÖRGY: A magyar őstörténet néhány kérdéséről. Bp.

1962.41. GYÖRFFY' GYÖRGY: A honfoglalásról újabb kutatások tükrében.

Valóság. 1973. 7. sz.42. LENGYEL DÉNES: Régi magyar mondák. Móra F. Könyvkiadó Bp.

1974.43. LÁSZLÓ GYULA: A kettős... id. mű.44. MORAVCSIK GYULA: Az onogurok történetéhez. Bp.. 1930.45.THEIR A. id. mű.46. NÉMETH GYULA: Ungarische Stammesnemen bei den Baschkiren.

Acta Linquistica 16. 1966.47. NÉMETH GYULA: A honfoglaló id. mű.48. BENDEFY LÁSZLÓ: A magyarság kaukázusi őshazája. Cserépfalvi Bp.

1942.49. GR. ZICHY ISTVÁN: Magyar őstörténet. Magyar Szemle. 1939.50. MARJALAKI KISS LAJOS: Anonymus és a magyarság eredete. Mis-

kolc. 1929.51. PADÁNYI VIKTOR: Dentumagyaria. Buenos Aires. 1963.52. MORAVCSIK GYULA: A magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1934.53. VAJAY SZABOLCS: Der Eintritt des Ungarischen Stammebundes in

die Europaische Geschichte (862-933). Mainz. 1968.54. ECKHARDT SÁNDOR: Sicambria. Egy középkori monda életrajza. Bp.

1928.55. 'I'HURY JÓZSEF: Krónikáink és a... id. mű.

226

56. ZSIGMOND GÁBOR: A magvar társadalom-néprajz önállósodása. Va-lóság. 1974. 10. sz.

57. GÁRDONYI GÉZA: A láthatatlan ember. Móra Könyvkiadó. Bp. 1967.58. HUNFALVY PÁL: A székelyek. Bp. 1880.59. SEBESTYÉN GYULA: Az avar-székely... id. mű.60. HÓMAN BÁLINT: A magyar-hun hagyomány és hun-monda, Bp. 1925.61. DOMANOVSZKY SÁNDOR: Kézai Simon... id. mű.62, SEBESTYÉN GYULA: Az avar-székely... id. mű.63. ECKHARDT SÁNDOR: A magyar Attila. Attila és hunjai. Bp. 1940.64. BARTAL GYÖRGY: A párthus és hunmagyar scytháról. Pest. 1860.65. HÓMAN BÁLINT: A magyar hun-hagyomány... id. mű.66. ECKHARDT SÁNDOR: A magyar Attila... id. műi.67. ECKHARDT SÁNDOR: Sicambria... id. mű68. GOMBOCZ ZOLTÁN: id. mű.69. ZAITI FERENC: Magyar évezredek, Bp., 1939.70. NÉMETH GYULA: Attila és hunjai... id. mű.71. FEJÉR JENŐ MÁTYÁS: Képek a magyar sámáninkvizíciók történeté-

ből, Warren, Ohio. USA. 1967.72. ECKHARDT SÁNDOR: A pannóniai hun történet keletkezése, Bp.,

1928.73 NÉMETY GYULA: Attila és hunjai... id. mű.74. NÉMETH GYULA: Ung. Stammesnamen... id. mű.75. NAGY GÉZA: A mgayar név. Ethnográfia 1890., 3. sz.76. NÉMETH GYULA: Attila és hunjai... id. mű.77. PADÁNYI VIKTOR: Dentumagyaria id. mű.78. BEÉR-CSIZMADIA: Történelmünk a jogalkotás... id. mű.79 FEHÉR J. M. A korai… id. mű80. ZÁVODSZKY LEVENTE: A Szt. István. Szt. László és Kálmán kora-

beli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp.. 1904.81. ZÁVODSZKY L.: id. mű.82. MADZSAR IMRE: Szt. István törvényei és az ún. symmachusi

hamisítvánok.83. ZÁVODSZKY L.: id. mű.84. BARTAL G'r'ÖRGY: Commentariorum ad Historiam Status Jurisque

Publici Hungariae aevi medii Libri XV. POZSONY. 1847. – A párthusés hunnagyar scythákról. Pest. 1860. – PAULER TIVADAR: BartalGyörgy jogtörténeti commentárjai. Új Magyar. Múzeum. 1858. I-II.füzet. – BARTAL GYÖRGY: Nyílt levél Pauler Tivadarhoz. Uj M.M.. 1858. III. füzet: Második Nyílt levél... IV. füzet.

85. TOL.DY FERENC: Előszó Bartal György A párthus és hunmagyar… id.mű.

86. PAULER TIVADAR: Bartal György commentárjai... id. mű.87. BARTAL GYÖRGY: Nyílt levél P. T.-hoz (első. második) id. mű.88. MARJALAKI KISS LAJOS: id. mű.89. FISCHER ANTAL KÁROLY: Die Hunen im schweizerischen

Eifischthale. Zürich. 1896.

227

90. SZABÓ KÁROLY: A régi székelység. 1890. Kolozsvár.91. PADÁNYI VIKTOR: Dentumagyaria id. mű.92. IPOLYI ARNOLD: Papok a pogány magyaroknál. Új Magyar Múzeum.

2. évf. 1851-52. első kötet.93. NÉMETH GYULA: Ung. Stammesnamen... id. mű.94. PADÁNYI VIKTOR: Dentumagyaria… id. mű.95. BARTHA ANTAL: A IX-X. századi magyar társadalom. Akad. K.. Bp.

1971.96. A MONGOLOK TITKOS TÖRTÉNETE. ford. Ligeti Lajos. Vers-ford.

Képes Géza. Bp., 1962.97. VÁCZY PÉTER: A hunok Európában. Attila és hunjai, szerk. Németh

Gyula... id. mű.98. FEHÉR J. M.: A korai avar... id. mű.99. HARMATTA JÁNOS: A hun birodalom felbomlása, Bp., 1952.100. HÓMAN BÁLINT: A székelyek eredete. Bp.. 1921.101. SZABÓ KÁROLY: A régi székelység... id. mű.102. TAGÁNYI KÁROLY: A hongoglaás és Erdély, Ethnográfia. 1890. 5.

sz.103. RÉTHY LÁSZLÓ: A székelyek és a magyar honfoglalás. Ethnogr..

1890. 5. sz.104. HÓMAN BÁLINT: A székelyek... id. mű.105. SZABÓ KÁROLY: Kun László, Bp.. 1886.106. GVÖRFFY GYÖRGY: Krónikáink... id. mű.107. GVÖRFFY GYÖRGY: A honfoglalásról... id. mű.108. MORAVCSIK GYULA: A magyar történet... id. mű.109. HÓMAN BÁLINT: A magyar-hun hagyomány... id. mű.110. ALTHElM, FR.: Die Hunnen... id. mű.111. HÓMAN BÁLINT: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII-XIII.

századi leszármazói, Bp. 1925,112. HIUNFALVY PÁL: Magyarország ethnográfiája... id. mű.113. A MONGOLOK... id. mű.114. FRAY GREGORIO GARCIA: Origen de los Indios del Nuevo Mundo

e Indias Occidentales, Madrid. 1729,

228

NévmutatóA

Aba Sámuel ..... 154, 156, 173Ábrahám.................... 38, 180Adalbert........................... 113Ádám............................... 180Ado.................................... 56Ady Endre ................. 99, 165Aeneas ............................... 93Aetius .................... 48, 49, 50Agathangelus..................... 40Agathias............................. 85Agathon diakónus.............. 80Ágnes ........................ 89, 106Ágos ................................ 158Ahmed Vefik..................... 62Ajbars ................................ 51Ákos mester28, 29, 30, 62,

190, 195, 197, 206Aladár...................... 158, 163Alfréd .............................. 142Álmos118, 119, 127, 151,

170, 183, 216Aloldus ............................ 167Aloys Schröfl .................. 114Altheim52, 69, 70, 71, 72, 73,

207Ammianus Marcellinus142,

150, 184Anjou Károly..................... 23Anjouk............. 24, 35, 39, 96Anna .......................... 89, 110Anonymus29, 30, 31, 37, 42,

63, 71, 87, 93, 94, 95, 96,100, 101, 108, 110, 114,115, 118, 119, 120, 127,129, 136, 170, 191, 198,204, 205, 206, 208, 209,

210, 211, 212, 214, 218,225

Apor Sándor .................... 196Aquinói Tamás................ 185Arad ................................ 158Arany János46, 78, 98, 154,

155, 161Archiepiscopus Vennensis 56Arnulf41, 56, 80, 89, 91, 106,

199Árpád13, 14, 40, 43, 62, 63,

64, 72, 77, 79, 83, 89, 96,101, 106, 109, 110, 118,119, 133, 166, 168, 170,190, 191, 198, 205, 207,213, 216, 217

Arykán ............................ 129Asparuch ..............69, 71, 207Attila12, 27, 30, 42, 43, 46,

48, 49, 50, 51, 52, 54, 56,57, 60, 62, 65, 67, 73, 77,80, 81, 87, 89, 95, 98, 103,104, 106, 107, 110, 111,112, 113, 115, 116, 117,118, 119, 120, 121, 122,123, 124, 125, 129, 144,149, 150, 151, 160, 163,172, 175, 179, 180, 182,186, 187, 188, 189, 201,204, 205, 206, 208, 209,210, 212, 215, 216, 218,224, 226, 227

Aventinus ........................ 203Avitochol ........................ 215Avitohol ...................... 72, 73

B

Baján48, 58, 64, 66, 68, 71,83, 172

229

Barbarossa Frigyes...104, 209Barcsa ..............................158Bartal György64, 108, 119,

133, 139, 141, 142, 143,144, 145, 149, 150, 151,155, 172, 198, 211, 226

Bartha Antal119, 154, 171,217

Bartók ................................99Baudelaire ........................165Beaumonoir .....................162Beér János................135, 175Békés ...............................158Bél Mátyás .........................56Béla herceg ......................173Belár.................................127Belas ..................................36Beler.................................216Bendefy László ....40, 67, 129Bendegúz ...........51, 163, 180Beranger...........................165Berengár.............................91Berossus.......................36, 37Berzsenyi Dániel................12Bezmer...............................72Bezold................................38Bibó .....................................6Bibó István.........................17Bíborbanszületett Konstantin

39, 40, 41, 60, 70, 86, 107,166, 170, 177

BíborbanszületettKonstantinnak..............217

Bleyer Jakab.....................102Bocskai ....................152, 173Bölcs Leó137, 142, 148, 150,

184Bonfini ...............75, 105, 150Bongars Jakab....................96Brooks........................69, 203Bua...................................172

Budenz József.................. 181Bukna .............................. 173Bulár ................................ 216Bulcs................................ 182Bulcsu.............................. 203Bulcsú........ 40, 137, 150, 166Bulgharios .........................69Bultzusszal....................... 166Bultzusz ........................... 166Bumin ................................79

C

Calanus ..............................56Callimachos .......................79Capcan ...............................60Caroli Magni................ 54, 56Cassel......................... 85, 112Chabani Adamér.............. 113Chabot ...............................69Chrysaphius .......................49Crassus ............................ 145Csaba46, 57, 73, 111, 153,

154, 155, 163, 203, 215Csizmadia Andor ..... 135, 175Csompos .......................... 158Czeglédy Károly40, 57, 58,

59

D

Dandolo András.................56Dávid ............................... 180Dengizik .......................... 188Déry.....................................6Dio Cassius.............. 145, 147Ditricus ............................ 107Ditrik ....................... 106, 107Domanovszky Sándor25, 29,

32, 35, 104, 105Dózsa ............................... 159Du Cange......................... 180Dubravius ........................ 113

230

Dula......................... 127, 128Dulo............................. 72, 82Dzsingisz kán .......... 146, 214Dzsinkisz kán .................. 217

E

Eckhardt Sándor25, 46, 94,96, 107, 108, 110, 112,114, 124, 198, 209, 212

Edekon .............................. 51Eduard Rösler76, 100, 118,

206Egesippus .......................... 37Eginhard ............................ 56Eginhardus................... 54, 62Egyebes ........................... 158Einhard .......... 44, 60, 62, 107Endlicher ......................... 137Endre ............................... 173Eneth ................................. 37Ephesusi János .................. 69Ephinus.............................. 38Ernák ................................. 52Eszterházy ......................... 26

F

Falkenstein János............. 106Fehér Jenő Mátyás....... 52, 81Fekete Zsigmond............... 63Fessler ............................. 140Fischer A. Károly ............ 155Fischer Antal Károly ....... 215Forgách Ferenc................ 150Fray Gregorio García ...... 222Fredegar............................. 53Fredegarius........................ 56Freisingeni Ottó150, 155,

159, 164, 208

G

Galeotto ............................. 28

Ganfréd ........................... 147Gardezi.............................. 75Gárdonyi Géza ................ 100Geiserich ........................... 50Georgias Pisidas................ 57Gerbega........................... 106Géza87, 89, 91, 112, 113,

114, 115, 170, 189, 214,227

Géza fejedelem................ 210Gizella ..89, 90, 112, 121, 138Goderdius Biterbiensis...... 56Góg.............................37, 211Gombocz Zoltán65, 68, 69,

111, 215Gordas............................... 84Gosztun ............................. 72Gr. Zichy István ................ 85Gr. Zichy István ................ 76Gregorius Turonensis........ 56Grignaschi ....................... 139Gumari ............................ 216Gyécsa......................115, 164Gyeics ............................. 182gygas ................................. 38Györffy György16, 19, 28,

29, 30, 36, 62, 78, 92, 96,110, 112, 113, 127, 133,134, 137, 139, 198, 199,200, 201, 205, 206, 208,209, 210, 212, 214

Gyula fejedelem ................ 82Gyulai Pál ......................... 98

H

Harmatta János.177, 184, 186Hartvik118, 119, 147, 198,

211Heinrich Gusztáv ............ 102Henrik 89, 106, 118, 119, 151Hepidani............................ 56

231

Heraklius..........118, 119, 137Hernák .......................52, 215Hernic ........................73, 215Herodotos.....38, 87, 146, 147Hersfeldi Lambert ....110, 212Hevenesi Gábor .................26Hildesheimense..................56Hilferding...........................72Hóman Bálint98, 103, 190,

191, 205, 208, 209, 212Horányi Elek......................26Hrosuita ...........................105Humbertlus de Ronlanis.....43Humboldt .................102, 109Hunfalvy Pál54, 55, 65, 72,

85, 93, 98, 99, 101, 102,103, 112, 190, 191, 193,200, 204, 212, 213

Hunor35, 43, 101, 126, 127,128, 129, 216

Hunulfus ............................51Huxley .............................153

I

I. András ..........................212I. Béla.......................156, 213I. Endre ............109, 152, 173I. Géza........................89, 164I. Menander........................56I. Miklós pápa ....................65Ibn Fadlan ..........................85Ibn Haukal .........................85Idatius ................................48II. Endre ...........................174II. Eugenius pápa ...............57II. Géza ............................106II. Sylvester......................138III. András........................152III. Béla..............95, 174, 209III. Honorius ....................167III. Ottó ............................138

Illyés Gyula .......................13Ipolyi Arnold10, 109, 161,

170, 171Irnik ............. 72, 73, 188, 215Isidorus Hispalensis..... 32, 37Isodorus .............................38Isperik.......................... 69, 72Istahri.................................85Istemi ........................... 78, 79IV. Béla40, 43, 55, 89, 118,

121, 122, 124, 174, 176,193, 197

IV. István ...........................89IV. Konstantinos................68IV. László110, 122, 168, 172,

176, 195

J

Jáfet ....... 32, 35, 36, 210, 216Jámbor Lajos ............. 52, 140János ........ 120, 122, 126, 153János evangélista .................4János pátriárka ...................40János Zsigmond............... 194Jean Lemaire de Belges .....95Jerney ...................... 150, 152Jézus ................................ 180Jireček................................72Jókai Mór..................... 32, 57Jordanes48, 51, 73, 81, 85,

102, 150, 184, 211Judit ........................... 89, 106Jula ............................ 82, 128

K

Ká1 .................................. 166Kádár ............... 170, 181, 216Kakod .............................. 158Kálész .............................. 166Kálmán108, 147, 152, 167,

211, 226

232

Kálti Márk ......................... 96Karchas............................ 173Karulu Magnus........ 163, 164Kerékgyártó Árpád.... 41, 168Kézai Simon1, 10, 11, 24, 25,

32, 34, 46, 224, 226Khazarig ............................ 69Kilyéni Székely Mihály... 160Kinnamos János ................ 89Kipling .............................. 56Kis Pipin...................... 60, 63Kleopátra ......................... 174Klodvig............................ 140Kölcsey Ferenc.................. 12Kollár Ferenc Ádám.......... 26Konrád............................... 89Koppány109, 133, 138, 153,

154, 173Köprülü ........................... 139Krausz Sámuel. 32, 36, 37, 39Krimhild .......................... 113Kül-tegin ........................... 79Kun László24, 27, 168, 175,

176, 190, 227Kupa ........................ 138, 173Kurcz Ágnes.................... 133Kurt ....................... 66, 72, 83Kuvrát........................ 68, 188Kuvrát kán......................... 68

L

László Gyula55, 69, 79, 102,129

László mester .................. 189Látomás ........... 153, 154, 158Lazius .......................... 54, 61Legény............................. 158Lél ................... 150, 182, 203Lenormant ....................... 129Lestár............................... 195Levente...................... 72, 173

Ligeti Lajos ......155, 214, 227Liszti János ..................... 150Liupold............................ 105Liutprand........65, 75, 80, 166López .........................51, 180Lőrincz ............................ 195Ludvig Schlözer .99, 101, 191

M

Macartney ....................... 204Madarász Henrik ............. 106Madzsar Imre .............29, 139Magóg ..........36, 37, 101, 210Magor35, 43, 101, 126, 127,

131, 216Magyar ............................ 126Malalas.............................. 83Margit................................ 89Marillus ............................. 79Marjalaki Kiss Lajos86, 157,

198Marosi ............................. 158Marqual1 ........................... 71Marquart.............65, 200, 217Martell Karulu..........163, 164Mátyás király .............12, 160Megyer ............................ 131Meillet ............................... 86Meitzen ........................... 193Melich János ..................... 86Menges.............................. 71Menproth........................... 37Ménrót............................. 126Menroth..................32, 36, 37Mikkola ............................. 72Ming................................ 216Moger.............................. 210Mogor.............................. 127Mogyer.......................83, 131Mogyeri............................. 84Mogyor............................ 129

233

Molnár Erik..............168, 175Mommsen ..........................81Mondiakus .......................180Moór Elemér....................103Moravcsik Gyula12, 67, 80,

81, 83, 85, 87, 88, 198,200, 202, 217

Mózes...............................138Muágerisz ..........................84Mukaddasi geográfus.........85Munkácsy.................129, 130Mutafciev...........................67

N

Nagy Géza68, 72, 76, 92,104, 129, 130, 131, 181

Nagy János.......................102Nagy Károly44, 50, 54, 60,

61, 62, 71, 105, 106, 107,118, 119, 138, 140, 142,152, 161, 163

Nagy Lajos.......................194Nagy Sándor ..............73, 144Nagy Theodorik .................51Németh Gyula12, 46, 65, 66,

71, 79, 82, 83, 84, 98, 114,127, 128, 129, 161, 176,200, 207, 213, 227

Nemprot .............................37Nemrot .............32, 36, 38, 39Nemrót .........................36, 37Nemróth ...........................216Népedi..............................158Nepos .................................50Nestor Krónika...................54Nichephoros patriarcha ......68Nimród.............................101Noé ..................................180

O

Odoacer..............................51

Odoaker ............... 51, 52, 211Ödödej ............................. 214Ogurda ...............................84Ojbars ................................51Oklan .................................52Oktár..................................47Oláh Miklós..................... 159Olimpiodoros................... 186Onogeses ......... 144, 149, 152Onou ..................................43Onour............................... 128Orestes ...............................50Organa ...............................68Ornospades ...................... 147Orosius ........................ 26, 27Osdrubal .......................... 111Ottó...................... 26, 41, 212Otto Gierke ...................... 183Otto Lorenz........................29

P

P. mester ............................44Padányi Viktor87, 130, 161,

184Pais Dezső ....................... 161Pallas Athéne................... 174Pata .................................. 158Pauler Tivadar ......... 133, 142Paulus diaconus ........... 56, 68Paulus diakónus ............... 208Péntek .............................. 158Perikles ............................ 186Péter................. 141, 156, 173Péter Alençon ....................23Petőfi Sándor ................... 165Petz Gedeon..................... 102Philippikos Sardanes .........80Philostratos ........................78Pilgrim89, 112, 113, 114,

115, 198Pipin ................................ 145

234

Plinius.............................. 108Plutarchos 145, 147, 150, 174Podhadraczky József26, 154,

171Poeta Saxo......................... 56Pray György .............. 56, 197Priscos ............... 47, 142, 149Priskos49, 51, 67, 80, 81,

149, 180, 181, 186, 187,189, 215

Pritsak........................ 73, 215Procopius......................... 142Prokopius............... 57, 66, 85Prosper Aquitanus ............. 48Püski.................................... 6

R

Ravaszdi .......................... 158Ravennai Guido................. 57Regino ....... 70, 137, 142, 148Réthey-Prikkel Marian ...... 78Réthy László.................... 191Reynolds.................... 51, 180Riedl Frigyes ................... 102Róbert Károly.. 172, 196, 212Roessler Róbert ................. 99Rof....................... 49, 51, 187Roggen .............................. 51Rogus ................................ 51Romualdi Salernitani......... 56Romulus ...................... 50, 51Rug .................................... 51Ruga .......................... 51, 187

S

Safarik ............................... 54Salamon........................... 167Sámodi............................. 158Saroldu ............................ 138Sáros............................ 59, 64Sarus.................................. 59

Schlőser........................... 133Sebestyén Gyula25, 54, 92,

103, 104, 105, 106, 107,198

Sejbán kán....................... 130Sejkh Szulejman................ 62Sevillai Izidorus .............. 108Simeon .............................. 72Simokatta .................... 58, 85Sinka István......54, 61, 63, 64Sokrates............................. 78Som ................................. 158Sós................................... 158Spalatói Tamás................ 110Strabo .............................. 108Surena ..............144, 145, 152Szabó Károly26, 27, 36, 51,

59, 62, 76, 94, 98, 118,127, 149, 160, 177, 182,191, 224

Szalay László .............75, 166Szár László...................... 173Szent István39, 112, 121,

122, 134, 138, 139, 140,147, 150, 151, 152, 154,156, 169, 172, 175, 176,177, 191, 211

Szent László89, 109, 112,138, 173, 208, 227

Szjev.................................. 40Szt. István.................109, 226Szűcs Jenő15, 16, 17, 18, 20,

22, 23, 25, 28, 29, 30, 33,38, 45, 55, 57, 76, 77, 88,91, 93, 94, 95, 99, 104,107, 118, 122, 127, 128,136, 139, 151, 157, 158,160, 162, 164, 169, 174,175, 176, 178, 179, 181,185, 187, 188, 191, 192,194, 200, 219, 224

235

Szung-jün...........................57Szvatopluk .........91, 105, 199

T

Tacitus .....143, 145, 146, 147Tagányi Károly ........191, 193Takson .............................182Taksony .....71, 170, 172, 204Tehelész ...........................166Tengnagel ..........................26Termatzusz.......................166Tétős ................................158Tevel ................................166Thana .........................36, 216Thelan ................................52Theodocis.........................107Theodoricus .....................107Theophanes ......56, 68, 83, 85Theophilaktos ........58, 59, 85Theophylactos Simokatta75,

137Theophylactus Simocatta56,

166Thierry ...................47, 52, 71Thierry Amadé.............54, 59Thierry József ....................68Thiery Amadé ..............47, 98Thuróczi39, 105, 136, 167,

170Thury .................................56Thury József40, 56, 62, 66,

92, 99, 104, 198Tiridates ...................145, 148Toldy Ferenc..............29, 141Tonuz-aba ........................138Tormás .............................166Totilia.......................124, 209Totilla...............................211Trogus Pompeius .....143, 148

U

Umer..................................72Unor........................... 43, 128Uptar................................ 187Uptár..................................47Uras ................................. 158

V

V István ........................... 195V. István29, 89, 121, 122,

175, 195Váczy Péter...................... 180Vajay Szabolcs ..................90Valafridus Strabó...............56Valamir..............................51Vata ................................. 173Verancsics Antal 64, 159, 160Verbőczi .......................... 177Veres Péter ..........................6VI. Leó...............................91VII. Gergely..................... 167Viske................................ 172Vitellius ........................... 148Viterbói Gottfried42, 93, 96,

104, 123, 124, 208, 209,210, 211, 221

Vitus ..................................53

X

XI. Lajos............................23

Y

Yula-man ...........................82

Z

Zabargan............................67Zabergan............................67Zách Bódog ..................... 172Zacharias rétor ................. 203Zacharios ...........................81Závodszky Levente.......... 167

236

Zimányi ............................... 6Zoroaster ........................... 38Zrínyi Miklós ............ 12, 144

Zsámboki János..........26, 138Zsigmond .................152, 173Zsolt ...................30, 170, 171

237

TartalomjegyzékELŐSZÓ ..................................................................................2

"A MÉG TELJESEN KI NEM IRTOTT HUN TUDAT" .....12

KÉZAI SIMON: GESTA HUNGARORUM.........................25

"A TÖRTÉNELEM ÚJ SZEMLÉLETI ALAPKERETE: ANEMZET".......................................................................32

KÉZAI ÉS A BIBLIAI NÉPGENEZIS' ..........................................32

A HUN-EREDET A TANULMÁNY SZERINT...................41

HUNOK .................................................................................46

AVAROK...............................................................................54

BOLGÁROK .........................................................................65

MAGYAROK ........................................................................75

A FRANCIÁK ÉS SICAMBRIA...........................................93

HUN-MAGYAR MONDÁK ÉS A NIBELUNG-ÉNEK ......98

"NEM EGYÉB, MINT A PANNÓNIÁRA VALÓBIRTOKJOG ÉRVÉNYESÍTÉSE"..............................117

HUNOR ÉS MAGOR..........................................................126

A POGÁNYKORSZAK JOGSZOKÁSAINAKTOVÁBBÉLÉSE ..........................................................133

"A TÁRSADALOMELMÉLET ALFÁJA: AZ EMBERIEGYENLŐTLENSÉG EREDETE"..............................154

238

TÖRTÉNELEM ÉS POLITIKA A HONFOGLALÁSTÓLKÉZAI KORÁIG ......................................................... 166

"A POLITIKAI TEÓRIA ÚJ CENTRÁLIS ELEME: ACOMMUNITAS" ......................................................... 177

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS GYÖRFFY GYÖRGYÉRTELMEZÉSÉHEZ .................................................. 198

UTÓSZÓ ............................................................................. 220

A SZÖVEGBEN SZÁMOZÁSSAL MEGJELÖLT MŰVEKJEGYZÉKE .................................................................. 224

NÉVMUTATÓ.................................................................... 228

TARTALOMJEGYZÉK ..................................................... 237