SZÍNHÁZMŰVÉSZETI ELMÉLETI ÉS

KRITIKAI FOLYÓIRAT

XXII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

1989. MÁRCIUS

FŐSZERKESZTŐ:

BOLDIZSÁR IVÁN

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:

CSABAINÉ TÖRÖK MÁRIA

Szerkesztőség:

Budapest V., Báthory u. 10. 1054

Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunk

Kiadja a Lapkiadó Vállalat,

Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: Budapest, Postafiók 223. 1906A kiadásért felel:

Németh Jenő vezérigazgató

Terjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál,a Posta hírlapüzleteiben

és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)

Budapest V., József nádor tér 1. 1900

közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással

a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra

Előfizetési díj:

1 évre 360 Ft, fél évre 180 Ft

Példányonkénti ár: 30 Ft

Külföldön terjeszti a

Kultúra Külkereskedelmi Vállalat,

H-1389 Budapest, Postafiók 149.

Indexszám: 25.797

907343 - Pátria Nyomda, Budapest

Felelős vezető: Vass Sándor vezérigazgató

_HU ISSN 0039-8136

A borítón:

Kézdy György (Barakiás) és Fodor Tamás (Petronius) Székely János:Caligula helytartója című drámájának szolnoki előadásában (MTI-fotó - Ilovszky Béla felvétele)

A hátsó borítón:

Kulafai Tamás díszletének részlete Pilinszky János: Élőképek című művénekveszprémi előadásában (Badacsonyi Éva felv.)

TARTALOM

játékszín

ZAPPE LÁSZLÓ

A hatalom és az ellenállás t e rmé s zete (1)

BÉCSY TAMÁS

A gyűlölet és a romlottság ta lá lkozása (4)

ERDEI JÁNOS

Az idő peremén (8)

FÖLDES ANNA

Vita, érvek nélkül (13)

CSÁKI JUDIT

Hites J o ha nna (17)

CSERJE ZSUZSA

Szabaccság Mucsán (22)

SZÁNTÓ JUDIT

Igy kellene szórakoztatni ! (25)

SZŰCS KATALIN

Hinni vagy nem hinni (29)

négyszemköztBOTA GÁBOR

„Keresek egy csapatot" ( 3 1 )

fórum

NÁNAY ISTVÁN

Nyílt fórum '88 ( 3 3 )

BŐGEL JÓZSEF

Kezdő drámaírók támogatása ( 3 6 )

világszínház

HIZSNYAN GÉZA

Új def iníc iók ( 3 8 )

szemlePÁLYI ANDRÁS

Egy L a t i no vic s- a lb um ma rgó já ra (41)

N. I.

Alapművek a szakmáról (42)

JAN KOTT

A Burgban (45)

Az 1988-as év tartalom jegyzéke (46)

drámamellékletNÉMETH ÁKOS: A He id ler-s z ínhá z utolsó napjai

játékszín

ZAPPE LÁSZLÓ

A hatalom és az ellenállástermészete

A Caligula helytartójaSzolnokon és a Pesti Színházban

Szolnokon ókori zsidókat láthatunk, s ve-lük szemben újabb idők gyarmatosítói,esetleg trópusi turistái szeretnék bevinnia templomba a szobrot. A Pesti Színház-ban újabb kori zsidók többé-kevésbéókorinak tetsző rómaiaknak állnak ellen.Legalábbis a jelmezekből ez olvasható ki.Bizonyára nem teljes a korhűség egyikesetben sem, s feltehetőleg nem is töre-kedtek ilyesmire a tervezők (SzolnokonSzakács Györgyi, a Pesti Színházban Já-noskuti Márta). A néző számára azonbana fenti benyomás keletkezik. Részint za-varbaejtő, részint értelmezést sugalló le-het az időknek ez az elcsúsztatása. Hiszena történet korszerűségét, parabola jel-legét a szöveg is eléggé érzékelteti.Székely János drámája nem hagy kétségetpéldázatos célzata felől, a szöveg olymértékben az egykor többé-kevésbévalóban megtörtént események általáno-sabb értelmét, mélyebb tartalmát, örökvonatkozásait kutatja, hogy azokat egynaturalisztikus korhűségre törekvő elő-adás sem fedhetné el igazán.

S talán éppen ez ejti zavarba a darabelőadására vállalkozókat, ezúttal a művetSzolnokon megrendező Taub Jánost ésbudapesti kollégáját, Marton Lászlót.Székely János logikai levezetések sorátszedte versbe. A cselekményt, a jelleme-ket, a stílust egyaránt egy gondolati prob-léma bemutatásának szolgálatába állítot-ta, tehát a végletekig absztrahált „élet-anyag" színpadra állítását követeli meg amű előadása. Nem jellemek, hanem ma-gatartások küzdenek, nem tettek, hanemérvek feszülnek egymásnak, nem indula-tok, hanem gondolatok határozzák meg acselekvéseket. Nincs pszichológiai moti-váció, csak értelmes mérlegelés van.

A darab a hatalom természetét, lehe-tőségeit és határait, belső ellentmondásaitvizsgálja, s végső soron morálisképtelenségét bizonyítja. Sőt ténylegesabszurditását is. Hiszen minden hatalomaddig terjed, amíg az alattvalók hűsége. Elevezetés szerint, ha végiggondoljuk,éppen annak a kezében nincs egyáltalánhatalom, akié a legnagyobb hatalom. Ca-ligulának magának egyetlen légiója sin-csen, hatalma pusztán vezérei hatalmánakösszege. S ez természetesen folytat-hatótovább lefelé, míg ki nem derül, hogyvalójában az igazi hatalom azoké,

akiknek egyáltalán nincs hatalmuk.Székely János azonban nem éri be azzal agroteszk fintorral, amit e paradoxon fel-ismerése kiválthat. Jól látja - és a darabotszilárdan szerkeszti e gondolat köré -,hogy a hatalom e paradox láncolatát bi-zonyos közösségi eszmények tartják ösz-sze. Először Petronius leckézteti Bara-kiást a római államfilozófiáról, amikor aszobor bevitelének szükségszerűségét bi-zonygatja, s többször is utal arra, hogyhűségének alapja a polgárháborútól valófélelem. Az alattvalók hűsége tehát nema zsarnoknak, hanem annak az eszmény-nek szól, amelyet az megtestesít. Végülazonban Barakiás fogalmazza meg vilá-gosan e gondolat lényegét, amikor elis-meri, hogy az ő istene bizonyára nemlétezik abban a köznapi értelemben, aho-gyan a létezést általában elgondoljuk, delétezik mint a nép azonosságának, lel-kének lényege. Székely János nemigenveszteget szavakat e kétféle közösségfor-máló erő összevetésére, összehasonlítóértékelésére. „Csak" az egész darab szóla folytonos növekedésen, hódításon ala-puló birodalmi eszme és a nemzeti identi-tást őrző önvédelem morális minősítésé-ről. Caligula helytartója, Petronius azzalkezdi érvelését, ami erkölcsi szem-pontból az általa szolgált hatalom leg-gyengébb pontja: elismeri, hogy Rómáttalán csak a hódítás tartja össze. Barakiása népét öszszefogó eszme felmutatásávalvégzi érvelését. Petronius ingatag alaprólindul, hogy fokozatosan belássa ellenfeleigazát, Barakiás rendíthetetlennek mu-

tatkozik, s csak fokozatosan tárja felrendíthetetlensége szellemi hátterét, er-kölcsi alapját.

Kettőjük szellemi párhaja egyúttalPetronius belső küzdelme, erkölcsi, ma-gatartási válsága is. Enélkül a párbajrasor sem kerülhetne, a szobrot bevinnék atemplomba, anélkül hogy felvetődne az alátszólag elméleti kérdés hogy ez való-jában lehetetlen, hiszen a meggyalázotttemplom már nem templom, az Úr onnaneltűnik. Ha a szobrot beviszik, csak azépület marad, de az már nem lesz temp-lom. Egy nép fizikai leigázása nem jelent-heti a nép tényleges meghódítását, hiszenez utóbbi valójában lehetetlen, mert ha anép megőrzi szellemi identitását, akkornincs igazán meghódítva, ha pedig el-veszti azonosságát, már nem nép. A biro-dalmi eszme, amelyet a szobor bevitelé-vel kellene diadalra juttatni, lényege sze-rint tehát abszurd: léte a hódításon alap-szik, de lényegi, szellemi értelemben nemlehet képes hódítani, mert a hódítás tényelényegileg eleve megsemmisíti ameghódolókat. Nemzeti identitás híjánlegfeljebb arctalan tömeg maradhat ahódítás tárgya. Vagyis a birodalmi eszme,amely népek elleni küzdelemben nyilvá-nul meg, amelynek létalapja a népek le-igázása, a szó igazi értelmében éppennépeket, önálló arculattal, saját szelle-miséggel rendelkező közösségeket nemlehet képes szolgálatába állítani.

Petroniusnak a hatalom szerkezetébenelfoglalt helyzetéből adódik a moráliscsapda, hiszen képtelen eszmét képvisel.

Székely János: Caligula helytartója (szolnoki Szigligeti Színház). Petronius: Fodor Tamás(MTI-fotó - llovszky Béla felvétele)

S miközben némi ügyességgel és mégtöbb szerencsével sikerül elkerülnie alényegi - a helyzetéből, feladatából,megbízatásából adódó -problémát, sike-rül addig halogatnia a szobor bevitelét,amíg a császár pusztulása semmissé tesziparancsát is, besétál egy másik, ugyan-csak az önkényuralom természetébőladódó csapdába. Önvédelemből megöletimindkét segédtisztjét, miközben úgytudja, legalább egyikük ártatlan. Csak adarab végén derül ki, hogy mindkettő azvolt. Dramaturgiailag roppant súlyos ez afelismerés, mint ahogyan erkölcsi szem-pontból sem pusztán mennyiségi kérdés,hogy egy vagy két ártatlan halála szárad-ePetronius lelkén. Ha egyikük bűnös len-ne, az mindkét gyilkosságot indokolná,ha talán nem is igazolná. Ha azonbanmindkettő ártatlan, akkor egyáltalánnincs mentség a gyilkosságokra. Leg-alábbis ez Petronius értékelése, felfogásaa történtekről. A néző azonban nemcsakannak lehet tanúja, amikor a két segéd-tiszt kölcsönösen igen meggyőzőenfeljelenti egymást, de annak abeszélgetésnek is, amely elhinti bennük akölcsönös gyanakvást. A hatalomparadox lépcsős szerkezetének ők itt, adarabon belül tulajdonképpen a legaljánvannak, ők csak végrehajtanakparancsokat. De éppen

ezért ők érzékelik igazán az önkényural-mi rendszer lépcsőzetes felépítésének azta lényegi összetevőjét, amit avisszacsatolás, vagy egyszerűbbenmondva a feljelentés lehetősége ésszükségessége nyújt. A feljelentő, abesúgó magatartásának lényege aképmutatás. A két segédtiszt pedignemcsak a másikat, de a nézőt ismeggyőzi arról, hogy gondolkodásukba,életfelfogásukba beleivódott a besúgás ésa besúgói képmutatás lehetősége. A nézőláthatja őket tényszerűen ártatlanoknak,de érzékelheti bennük a potenciális fel-jelentőt akkor is, ha éppen azt a tettet,amelyért bűnhődtek, nem követték el,csak eljátszottak a gondolatával. AmikorPetronius megrendülten idézi fel igazság-talan ítéletének áldozatait, valójában há-rom bűnöst látunk. Az önkényuralmirendszer csapdáját nemcsak a darab fo-lyamán erkölcsileg aggályossá lett Petro-nius nem tudja elkerülni, de senki sem,aki belekerül a gépezetébe. Sajátosmódon ez a vétke Júdásnak is, amikor anemzeti önvédelmet nem identitás, aszellemiség őrzésével, hanem gyilkosmerénylettel akarja megvalósítani. Tü-relmetlensége lehetetlenné tenné a meg-oldást, lehetetlenné tenné annak kivárá-sát, hogy a diktatúra öntörvénye szerintösszeomoljék. Júdás a maga csekélyebb

körében lényegében a római birodalmieszméhez hasonló nemzeti gondolatottestesít meg, azt a fajta nemzeti agresz-sziót, amely csakis erőszakos cselekvés-ben képes felfogni önnön létét és értel-mét. Székely János szemében ez az erő-szakos, türelmetlenül harcias nemzetiönvédelem majdnem olyan távol állhat alényegében kulturális alapozású nemzetiindentitás őrzésétől, mint a hódító, anemzeti identitás megsemmisítésére törőbirodalmi gondolat. S legalább olyan ab-szurd is, hiszen eredménye legfeljebb anemzeti öngyilkosság lehet.

Egy valóságos Petronius persze vagyszó és godolkodás nélkül bevinné a szob-rot a templomba, vagy ha nem tenné,mint ahogyan az a történelem tanúságaszerint megesett, bizonyára egészen másmegfontolások vezetnék, mint a darab-belit, illetve a mű íróját. Doktrinéren rea-lisztikus igényű esztétikák szempontjábóla tényleges, illetve a feltételezhető való-sághoz való sajátos viszony a darabértékét is érintheti. Elvont spekulációnaktűnhet az ilyen felfogás számára Petro-nius minden vívódása, illetve minden esz-mecseréje Barakiással. De bármenyire iselképzelhetetlen egy ilyen elvontan ésmélyrehatóan gondolkodó hadvezér,bármennyire is valószerűbb egy olyanPetronius, aki nem elsősorban tudatosmegfontolások nyomán, hanem az élet-ben elkerülhetetlen bonyolult motivációsmechanizmusok, összetett érzelmi kész-tetések, indulatok, különféle vonzódá-sok, rokon- és ellenszenvek hatására cse-lekszik, ennek az elvontan ábrázoló da-rabnak is megvan a maga sajátos értékte-remtő ereje. Egyfelől a gondolatokból, agondolkodás menetéből épül fel olyanszerkezet, amely önmagában is esztétikaiértéket képvisel, másfelől ez a dolgokatelvont lényegükre meztelenítő ábrázolásis a valóságot mutatja be, csak éppen másdimenziókban szemlélve.

A színpadra állítás fő nehézsége abbanvan, hogy a műnek lényege a gondolatielvontság, amelyet mindenféle konkrétmegfeleltetés, adott történelmi szituáció-ra való vonatkoztatás meghamisíthat. Aszínpadon azonban eleven színészekvalóságos ruhákban, tényleges térbenágálnak, s hozzá még a gondolatok ma-gukban aligha elegendők színpadi hatáseléréséhez. Bizonyos mértékig tehát el-kerülhetetlen a konkretizálás: a díszlet-nek, a jelmeznek éppúgy mindenképpenvan bizonyos asszociációs köre, mintahogy a színész is valamiféle jellemetkölcsönöz a figurának. A jelmezekbenmegnyilvánuló aszinkronitás - nohaSzolnokon és Budapesten éppen ellenke-zőképpen valósul meg -, mindkét elő-

Vallai Péter (Barakiás) és Lukács Sándor (Petronius) a Caligula helytartója című dráma pesti színházi előadásában

adásban érezteti, talán kissé túlzott nyil-vánvalósággal is, hogy egyszerre vagyunk amúltban és a jelenben, azaz valójábanbárhol, bármikor játszódhat a példázat.Szolnokon Antal Csaba sátrat épít a cse-lekmény fölé, ótestamentumi szóhaszná-lattal tekinthetjük ezt a gyülekezet sáto-rának, még ha ez valójában aligha lehet-neigazi helyszíne a történetnek. De ez a sátorillik a zsidók viseletéhez, mutatja, hogy őkvannak itthon, hogy a rómaiakbetolakodók, idegenek. Ezt a rómaiakkönnyű, világos trópusi öltözékei is meg-erősítik: nem is annyira a hosszabb jelenlétszándékával érkező hódítók az egzotikustájon, mint inkább csak átutazó turisták. Asátor ugyanakkor Petronius és Barakiásközös művének, építményé-nek is jelképelehet, amely végül össze-dől, s csak aPetronius lelkiismeretének szegeződő,keresztre feszített segédtisztek maradnak ahelyén. A Pesti Színházban Fehér Miklósoszlopok közt elhúz-ható függönyökkelsokféleképpen oszt-ható teret tervezett,amelyben a különböző jelenetekhez más-más kompozíciók társulnak. A térlényegében elvont, de annyiban mégiskonkrét, hogy rugalmasan látszik követni acselekményt.

Caligula szobra, a történések, ponto-sabban inkább az elmélkedések alkalma,mutat leginkább a két előadás felfogás-belikülönbségére. Szolnokon egy könynyű kismellszobrot mintegy bokszkesztyűként akezére húzva hoz be Petronius, a PestiSzínházban a színpadnyílás teljesmagasságát betöltő, zsákvászonba vastagkötelekkel bepólyált bábut gördítenek benagy óvatosan, s ezt látnunk kell az egészelőadás folyamán. A szolnoki Caligulaaranyozott játékszer, amelynek le lehetszedni orrát, fülét, a budapesti nyomasztó,arctalan szörnyeteg. A szolnoki szoborinkább összhangban van a valódiCaligulával, de azzal is, akit a darabbanemlegetnek. A birodalom központjába, ahatalmi lépcső csúcsára a véletlen egyszeszélyes, őrjöngő ifjoncot állított, akit -bármilyen félelmetes is - nem lehet igazánkomolyan venni. Harag György tíz évvelezelőtti klasszikus rendezésében Petroniusfocizott a szoborral, most Szolnokonelkezdi szétszerelni, mintegy keresi bennea hatalma titkát, s helyette természetesencsak ürességet talál. A Pesti Színházbanálló hatalmas, személytelen rém idegen aszövegből kibontakozó császári portrétól,de nem eléggé elvont ahhoz, hogy amögötte munkáló birodalmi eszmétjelképezze. Ezt az óriási rongybabát csakfélelemből lehet szolgálni, s ez idegen atettei és erkölcse összhangjára kényesPetroniustól, nem illik önbecsüléséhez,méltóságtudatához. De

nem illik a hatalomnak ahhoz a racioná-lisan leírt rendszeréhez és természetéhezsem, amelyet Petronius megfogalmaz. Ezaz irracionális erőket sejtető figura idegena darab szigorú racionalizmusától.

Szolnokon a rendező jelképesen meg-jeleníti az önmagukat őrző, fejükre hamuthintő, az eseményeket aggódó figye-lemmel követő zsidókat; szenvedéseiket,Angelus Iván koreográfiájára elkígyózotttáncokkal, csadorba öltöztetett női karjeleníti meg, s a merénylő Júdás sokáigmintegy a kórusvezetőjüknek tetszik. Azelőadás hőse itt inkább Barakiás, mintPetronius, szinte ő küzd Petronius lelkéért,lelkiismeretéért is. Kézdi GyörgyBarakiásának alapvonása a szigorúméltóság. Titkok tudója, aki nem adja kimagát, tudásából mindig csak azadott helyzetben elengedhetetlenülszükséges mennyiséget árulja el. AmikorPetronius szivarral kínálja, először szinteimára összetett ujjai közé csippenti, óva-tosan és ügyetlenül kezdi szívni-fújni afüstöt. A vita hevében azután pillanatokalatt gyakorlott csevegőhöz és szenvedé-lyes szivarozóhoz illő könnyedséggelgesztikulál a szivart „szakszerűen' tartókezével. A végső dolgok biztos tudásávaláll szemben Petroniusszal, épp ezértsúlyos és könnyed egyszerre, érvei egy-szer s mindenkorra készen vannak. FodorTamás egy cinikus fatalistából fejleszti kiPetronius jellemét. Mintegy útikalandként, mellesleg szeretné elhelyez-nia szobrot a szentélvben, számára azegésznek nincs jelentősége, s hogy másokerről másként gondolkodhatnak, fel semmerül benne. Felszínes jellem, akit gon-dolkodói érdeklődése sodor a drámába.Érdeklik a főpap érvei, eszméi, majdmeggyőzik, sőt rádöbbentik az erkölcsiértelemben tartalmas életvitel szükségle-tére. Barakiás gondolataival, a zsidókmagatartásával szembesülve ébred rá,hogy csakis a morálisan értékes életnekvan értelme. Egy nép identitásszükségletedöbbenti rá tulajdon személyiségénekidentitásszükségletére. Félig nyitott szájakezdetben a mindig jó passzban lévő em-ber obligát vigyora, később a meglepetés,a csodálkozás, majd a megrendülés kife-jezője lesz. Nyugodt magabiztosságakezdetben a feladat - valójában mindenfeladat - csekélységének tudatából táp-lálkozik, később a meggyőződés szilárd-ságából.

A Pesti Színházban Lukács Sándor, akitíz évvel ezelőtti alakítását ismétli meg,eleve belső erkölcsi igényességgel,méltóságtudattal élő embernek mutatjaPetroniust, aki kelletlenül készül végre-hajtani az elháríthatalan parancsot. Aszínész orgánumának szépsége, indu

latainak nemessége eleve hőst formáz, akiuralja a színpadot. A dráma elsősorbanbenne játszódik le, ő vívódik önmagával,Barakiás csak érveket szolgáltat számára.Nem a semmitől, a lelki nihiltől, atartalmatlanságtól jut cl egy morálisanigényes magatartáshoz, hanem egyfajta,persze már megrendült meggyőződéstőljut el más, mélyebb felismerésekhez. Er-kölcsi igényessége visszamenőleg is hite-lesíti magatartását; csakis meggyőződésselszolgálhatta korábban a hódításra, agyarmatosításra alapuló birodalmi eszmét.S ez az igényesség követeli meg tőle, hogyúj felismerései nyomán magatartását ismegváltoztassa. Vallai Péter Barakiásszerepében megszenved mindengondolatot, belevörösödik, beleizzadminden érvbe, amelyet Petroniusnak sze-gez. Iszonyú küzdelmet folytat azért, hogymeggyőződését kellő gondolati erővel,meggyőzően és bátran képviselje. De azértis, hogy érveit a hatalommal, a hatalomképviselőjével szemben ki merje mondani.Meg azért is, mert mintha kevésnek éreznéa rendelkezésére álló szavakat a lényegérzékeltetéséhez. Nem a bölcsesség ésnem is az okosság határozza meg jellemételsősorban, hanem az értelem eszközévelfolytatott küzdelem. Belső izgatottsága,feszültsége lehetet-lenné teszi, hogyérvelésének puszta logikájához retorikuskülsőségek társulja-nak, amit ő mond,annak magában kell megállnia és hatnia.Elvékonyított, re-

Decius: Szilágyi Tibor (lklády László felvételei)

kedtes hangja végképp nem mérkőzhetLukács Sándor telt baritonjával.

A szolnoki előadásban koncepciózu-sabban kidolgozottnak tetszik a kétsegédtiszt alakja; Mertz Tibor és TóthJózsef mintegy saját színészi alkatávalegészíti ki a két figurát, különbségükhangsúlyt ad amúgy könnyen elsikkadóeltérésüknek. Mertz Tibor Probusa anyíltabb tekintetű, ártatlanabb, Tóth JózsefLuciusa a ravaszabb, sunyibb, tettetőbbalkat - még ha mindketten ártatlanok is. APesti Színházban Kaszás Attila ésKorognai Károly nem formálja ki ilyenplasztikusan a két figura különbségét.Decius, Caligula követe Szolnokon DerzsiJánostól érdekesebb egyéniséget kap,Szilágyi Tibor vígszínházi eleganciávalruházza fel a figurát. Benkő GyulaAgrippaként a tisztes agg bölcsességethozza színre. Czibulás Péter jellegtelenebbaz amúgy is jellegtelen szerep-ben.Budapesten Hunyadkürti István inkábbJúdás elvakult szenvedélyét mutat-ja fel,míg Szolnokon ifj. Újlaky Lászlóról inkábba figura ostobasága rí le.

A Pesti Színházban inkább általánosparabolát látunk a hatalom, az önkénytermészetéről, csapdáiról, sok pontjánkövetkezetlenül vagy felszínesen folytat-va-kiegészítve Petronius és Barakiás Lu-kács Sándor és Vallai Péter jóvoltából re-mekül előadott gondolatait. Szolnokon egymegsemmisítésre, szétszóratásra ítélt népönvédelmi harca bontakozik ki a pa-rabolából, a részletekben többnyire kö-vetkezetesebben végiggondolva. Néha apedantéria határát súrolva: a rendezőpéldául Decius kísérőjeként behoz egynéma szereplőt is a Petroniusszal folytatottpárbeszédhez, hogy láthassuk a majdanitényleges feljelentőt. Mindkét elő-adáserőteljesen közvetíti a szerző gondolatait,de egyik sem tud maradéktalanulmegküzdeni az elvontság ábrázolásánakproblémájával.

Székely János: Caligula helytartója (szolnokiSzigligeti Színház)Díszlet: Antal Csaba. Jelmez: Szakács Györ-gyi m. v. Zeneszerző: Melis László. Koreográ-fus: Angelus Iván m. v. A rendező munkatár-sa: Vörös Róbert. Rendezte: Taub János.Szereplők: Fodor Tamás, Kézdy György,Derzsi János, Mertz Tibor, Tóth József,Czibulás Péter, ifj. Újlaky László.

Székely János: Caligula helytartója (PestiSzínház)Díszlet: Fehér Miklós. Jelmez: Jánoskuti Már-ta. A rendező munkatársa: Várnai Ildikó. Ren-dezte: Marton László.Szereplők: Lukács Sándor, Szilágyi Tibor, Ko-rognai Károly, Kaszás Attila, Benkő Gyula,Vallai Péter, Hunyadkürti István.

BÉCSY TAMÁS

A gyűlölet és a romlottságtalálkozása

Bemutató a Várszínházban

Sultz Sándor: Barátaim! Kannibálok! címűdrámája a Várszínházban a gyűlöletről ésa romlottságról szól. Megjelenítés- ésmegformálásmódjában igen lényegeskérdések rejlenek a mai valóság és amegírható dráma egymásra való vo-natkozásait tekintve. Vagyis fontos drá-maelméleti tanulságokkal szolgál.

Az alaphelyzet manapság mindennapi:egy fiatal házaspár eltartási szerződéstkötött egy idős asszonnyal, Mámival,hogy halála után megkaphassák lakását.Az élet ilyen helyzeteiben kialakuló vi-szony lépésrendjei szinte szükségszerűek:a fiatalok várják az eltartott halálát; őtudja ezt, s talán ezért, talán öregkorábólkövetkezően egyre inkább rigolyás és kö-vetelődző lesz. Es már ott élnek a kölcsö-nös gyűlölet minden pillanatban robbanólégkörében.

Csernus Mariann Mámiként tolószék-ben ül már a nyitó kép során, s arcán olyanrégóta rákövesedett gonoszság-ravaszság-gyűlölet látszik, hogy a néző csodálkozik,miként volt képes saját, egészen másvonásokat mutató arcára ezt ilyenpregnánsan ráépíteni.

A gyűlölet Mámi és Mici, a fiatalasz-szony között nem rejtett, nem udvarias-sággal, megértéssel, kedvességgel álcá-zott, mint a valóságos életben, hanem tel-jesen nyílt. A legnagyobb sértéseket vág-ják egymás fejéhez a legközönségesebbszavakkal. Ez a nyílt gyűlölet sokkal he-lyénvalóbb, mint ha az életben szokásoselpalástolt fajtáját látnánk. Igy az a drámajön létre, amely mai fiatalok és mai öregekviszonyában hiteles. Nincs udvariasság, éshiányzik minden empátia, a másiknak amegértése, de még ennek leghalványabbszándéka is. Az első pillanatban mégisúgy tűnik, Kubik Anna Micijének Mámiiránti gyűlölete jórészt csak a helyzetbőlfakad, hiszen az öregasszony csak nemakar meghalni; illetve, hogy Micibenolyan indulatok élnek, amelyeket csakMámi vált ki belőle. Csernus Mariannalakításából először arra gondolunk, hogyeltartói iránti gyűlölete csak programszámára. Hiszen tudhatjuk, hogy acselekvési lehetőségektől meg-fosztottöregek programokat keresnek és találnakmaguknak; néha a legképtelenebbcselekvésbeli és még elképesztőbbpszichikai programokat. Vagyis az az

érzésünk, Mámi azért gyűlölködik, hogyezzel foglalja el önmagát.

Azután megjelenik a vízvezeték-szere-lő; Mici igen rövid idő múlva felkínálko-zik neki. Mámira zárja szobája ajtaját, deállandóan oda figyel; még a nagyon ízlé-sesen megrendezett aktus közben is. Ittmár kételkedünk, hogy voltaképp csakMámi ingerlésére feküdt le a szerelővel,noha azonnal megmondja neki. A fiatal-asszony nemsokára elmegy; Mámi azonkérdésére: „Hová mész?" - egyetlen főnéviigenévvel válaszolva közli, hogy férjelegjobb barátjához. Most már tudjuk, azöregasszonynak igaza volt, amikorelőzőleg lekurvázta Micit, és sajnálkozottférjén, aki tisztességes mérnök, s hogypénzt keressen, munka után takarítástvállal.

Mámi előzőleg a szerelőt kidobta a la-kásból, mondván, nem kell a konyhaicsappal semmit sem csinálni. Amintegyedül marad, tüstént felkel a tolószék-ből, felhívja a szerelő főnökét, s bepana-szolja, nem végezte el a munkáját. Majdrágyújt, pálinkázni kezd, és várja a fej-leményeket.

Hazatér a férj, Frici. Feleségének hozvirágot, de Mámi úgy tesz, mintha nekihozta volna, s elszedi tőle a csokrot.Azonnal közli, felesége lefeküdt a szere-lővel, s most meg a legjobb barátjávalszeretkezik. Most már tudjuk, Micinekigaza volt. Mámi nem programból, elfog-laltságból ilyen. Az az igaz, amit CsernusMariann az első pillanatban elárult róla: amélységes gyűlölet nyílt gonoszsággal ésravasz okossággal egyesül benne. Micirőlpedig ekkorra már kiderült, hogyértékesnek, őszintének minősíti sajátpillanatnyi hangulatainak, szeszélyesérzelemhullámzásainak azonnali meg-nyilvánulásait, és egyéniségből fakadócselekvésnek, hogy azt teszi, amire éppindíttatása van. Az is egyértelmű lesz,hogy mindez az empátia teljes hiányábólered, mert egyáltalán nem érdekli, miszavainak vagy cselekvéseinek a másokratett hatása. Ez a kizárólag önmaga sze-szélyeire való benső koncentráltság ab-szolút romlottságot eredményez.

Sultz Sándor drámája ezen a ponton,tehát még a befejezés, még a történet végeelőtt közöl legtöbbet. Ugyanis körülbelülettől a ponttól kezdődően lehet-neáltalánossá, az élet más helyzeteire isérvényessé absztrahálni a gyűlölet és aromlottság találkozását.

Némi nehézséggel jár azonban, hogyMámi alakja felemelkedhessék addig azelvonatkoztatottságig, ahol már korunkegyik általánosan érvényes - mert mindenéletszférában működő - dinamizmusakéntérzékelhetnénk a benne lévő gyű-

löletet, mint ahogy az sem valós lehe-tőség, hogy korunk egyik alapjaibanműködő dinamizmusaként érzékeljük aMiciben testesülő romlottságot; ezt aköznapi önzést jóval túlhaladó önmagáravaló koncentráltságot, ami egyértelműenromboló romlottsággá válik.

Nem Sultz Sándor, a drámaíró hibásabban, hogy az általánosíthatóságnak ezt aszintjét drámája nem éri el.

Az eddigiekből talán nyilvánvaló, hogyez „realisztikus" dráma. Ha ma egy dráma- a szónak legmagasabb értelmében -realisztikus, talán nem is valósíthatja meg,hogy közlésének általánosíthatósága adráma világszerűségének közvetlenülérzékelhető szintjeire alapuljon; vagyis alátható-hallható megjelenésformákra, atörténetre, az alakok szövegeire éscselekvéseire. Ennek két oka is van; azegyik, hogy a valóság maga egyfelől uni-formizálja a megjelenésformákat és azazokban rejlő tapasztalatokat egyaránt; amásik, hogy ugyanakkor a jelentések és atapasztalatok az uniformizált megjele-nésformákhoz kötöttek.

Az uniformizáltság azt jelenti, hogy azegyed az élet különböző szegmentumai-ban egyforma jelenségekkel és ezeknekazonos jelentéseivel találkozik. Egyformatapasztalatokra tesz szert mindenkibárminek a vásárlása közben; ehhez vi-szonyítva persze más, de egyforma élmé-nyei vannak bármely hivatallal vagy szer-vezettel való kapcsolatakor; mindenkiugyanazokat a híreket, információkatkapja a tévéből, rádióból, újságokból, éslényegében azonos módon; a privátszférában ugyanazon gondokkal küszkö-dik férjével, feleségével, gyerekével valóviszonyában; mindenkinek bőven vananyagi gondja; az elmúlt évtizedekbenmindenki elszenvedett társadalmi sérel-meket; mindenki átélte a frusztrációérzését is; egyaránt érezzük az élethely-zetek szűkös voltát stb. stb. A mai gyere-kek ugyanazon élményben részesülnek azóvodában, az iskolában, egyazonos azélményük a pop- és egyéb koncerteken. Apszichikumba bevésett tartalmak isazonosak, hiszen minden vásárlási hely-zetben egyformák az egyéni és szociál-pszichológiai dinamizmusok; ehhez vi-szonyítva különböző, de önmagukon belülugyancsak azonos lelki bevéséseketkapunk a hivatalokkal, szervezetekkelvaló kapcsolatainkban stb. Ennek a tény-nek a legegyszerűbb és igen gyakoriszimptómája az, hogy ha valaki bármelyélethelyzetében beszerzett élményeit, ta-pasztalatait kezdi mesélni a másiknak, azazonnal közli, „ez semmi", bezzeg mitörtént ővele; vagyis: ugyanaz. Ha bár-mely fiatal pár lakásért egy öreg eltartá-

sát vállalja, ugyanazokkal a társadalmi ésszociológiai, egyéni és szociálpszicholó-giai dinamizmusokkal találkozik. Vagyisminden hasonló helyzetben ugyanaz tör-ténik, a hasonló helyzetek azonos megje-lenésformával rendelkeznek, és azonosjelentésük van; megjelenésforma és je-lentés a valóságban szorosan és szervesenösszefonódott.

Ha az uniformizált élet megjelenésfor-mái éppúgy, mint azoknak a jelentéseiakár a legmagvasabb értelmű realisztikusműbe művészivé transzponálva átkerül-nek, a műbeli jelentések közhelyekkéválnak, mert ugyanazzal a jelentéssel ta-lálkozunk az élet minden hasonló hely-zetében. A műbeli és a valóságbeli hely-zetek megjelenésformáinak és a közvet-lenül megérzékelhető közléseknek azazonossága gátolja meg, hogy maga a je-lentés, a közlés még tovább legyenáltalánosítható. Hiszen már maga a meg-jelenésforma és jelentése is általánosítottegy szinten; az élet minden hasonló hely-zetére vonatkozóan érvényes.Ugyanakkor éppen ezen uniformizáltságmiatt az általánosíthatóság mégiscsak azadott, a konkrét megjelenésformához,vagyis az adott helyzetcsoportuniformizált egyszeriségéhez kötött; s ezgátolja meg, hogy a jelentés máshelyzetcsoportra vonatkozóan isáltalánosítható legyen. Uniformizáltegyszerisége van a vásárlásihelyzeteknek; továbbá másként, deugyancsak uniformizált egyszerisége vana hivatalokkal-szervezetekkel valótalálkozásoknak; és ugyancsak uniformi-zált egyszeriséggel rendelkeznek mind-azok a helyzetek, amelyekben társadalmisérelmeket szenvedünk el. Ezen ok miatta fiatal eltartók és az öreg eltartott közöttikonkrét élethelyzetekben megnyilatkozógyűlölködésnek és az empátia hiányábólfakadó romlottságnak a találkozása csaka lakásért eltartottak és az el-tartókközötti helyzetre lesz érvényes aközvetlen érzékelhetőségek szintjén.Méghozzá azért, mert ezeket a pszichikaitartalmakat a mű világszerűsége a való

ság imént vázolt jellege miatt nem tudjaátvinni érvényes tartalomként más olyanhelyzetekre, amelyekben a gyűlölet és azily fajta romlottság ugyancsak megtalál-ható. Hiszen megjelenésforma és jelentésszervesen-szorosan összefonódott. Azélet azonos helyzeteinek az egyszeriségeegyfelől tehát uniformizált, másfelől ahelyzetcsoportok egymástól elszigeteltek.A vásárlási helyzetek csoportja elszigetelta hivatalokkal, szervezetekkel valókapcsolatok helyzetcsoportjaitól stb.,azért, mert a jelentéseket nem lehetegyikről a másikra átvinni, minthogy másés más a helyzetcsoportok megjelenés-formája, és a jelentések az uniformizáltegyszeriség megjelenésformáihoz van-nak hozzáépítve. Ez gátolja az adott hely-zetcsoporton túlmenő általánosítás lehe-tőségét, elsősorban a realisztikus drámákesetében.

A fordított megoldásokkal sem sokkalegyszerűbb a drámaíró helyzete. Ma elégsok olyan dráma van, amely akár rejtet-tebben, akár egyértelműbben allegorikus,illetve másképpen elvont, absztraktvilágszerűséget épít fel. Megítélésünkszerint az absztrakt művek épp az iméntigen-igen nyersen, vázlatosan említettvalóságkép következményeként alakultakki. Az ily művek elvontsági foka perszekülönböző lehet, de egy bizonyos fok-nálfeljebb ezen megformálás- vagy meg-jelenítésmódoknak épp a konkretizálha-tósága vész el. Az absztrakt műveknek isvan közvetlenül megérzékelhető, !átható-hallható szintje, és a jelentések általá-nosíthatósága a megjelenésforma magaselvontsági szintje miatt vész el, avagyközhelyes általánossággá válik.

A manapság megírt drámákat ekként,talán megengedhetetlenül nyersen jelle-mezve kitűnik, hogy mindkét esetbenmegnövekszik a befogadó intellektuali-tásának a fontossága. Úgy is fogalmaz-hatjuk: hozzájárulása a mű jelentéseinekkialakulásához. Ezt észrevette egyfelől azirodalomtudomány, s felújította-bővítettea befogadásesztétikát; másfelől

Sultz Sándor: Barátaim! Kannibálok! (Várszínház). Mámi: Csernus Mariann

szajkózza a harmadrendű kritika, mond-ván, annyi „olvasat" van, ahány befo-gadó. Olvasatnak minősítve bármely hitelnélküli és érvénytelen „hozzájárulást".

Ám mindkét esetben megszűnik aműveknek önmagukban vett fontossága,jelentéseiket, világképüket, közlésüketstb. illetően. Ezért olvashatni olyan kriti-kákat és véleményeket, amelyek tartalmavagy jelentése voltaképp csak a befogadórészéről történt általánosítás; olyan, amiremaga a mű nem ad hiteles lehetőséget.Elképzelhető persze, hogy a műtőlelszakadt vagy a művet csak ürügykéntalapul vevő általánosított jelentés, üzenet,közlés stb. önmagában voltaképpérvényes, hiteles, igaz; csak épp nem kö-vetkezik az adott műből. Ebben az eset-ben mondhatnánk, hogy Sultz Sándormegfogta korunk két nagyon és élően je-len lévő, romboló dinamizmusát, a gyűlö-letet és az empátia hiányából fakadóromlottságot. A gyűlölet és ez a romlott-ság hivatalokban, szerelemben, a társa-dalmi pozíciókért folytatott belharcokban,országok egymás közötti viszonyában stb.bőven megtalálható. Mondhatnánk, hogyennek a műnek a jelentései mindezekrevonatkozóan is érvényesek. Ha eztmondanánk, a dráma csak ürügyülszolgálna; magának a műnek a közvetle-nül megérzékelhető szintjeiből ez az álta-lánosítás nem adódik.

Sultz Sándor drámája azért jó mű még-iscsak, mert még egy további, noha azelőzőekkel összefüggő valóságbeli ténye-zővel is van vonatkozása, s ebből követ

kezően még egy drámaelméleti tényezőtis magában rejt. Érdektelen művek ese-tében mindezekről nem lehetne szó.

A dráma befejezése kérdéses. Mámielőször felhívja Frici barátját, hogy Fricielőtt is bebizonyosodjon: felesége meg-csalja a legjobb barátjával. Mámi, go-noszsága újabb megnyilvánításaként,ezután „összehozza" a szerelő-szeretőt ésa férjet, elhitetvén Fricivel, hogy a szerelőel akarja venni tőle a feleségét. Azabszolút „lekvár" Frici csak ettől fél,semmi más nem izgatja. A szerelőnekpersze esze ágában sincs Micit elvinni, s akínos félreértés-kimagyarázkodás után elis megy. Mici megjön; marad a háromfőalak.

Minden drámát valahogyan be kell fe-jezni. A befejezés más, mint a történet„abbamaradása". A mai drámák zömerendszerint nem zárja le az erővonalakat,nem fejezi be a történetet vagy az ese-ménymenetet; nem építi a megformáltéletszakaszt véglegessé, vagyis az alakoksorsává. Ezzel - éppúgy természetesen,mint a mai élet - kiiktatja a tragédia lehe-tőségét, amihez ugyanis az egyéni élet va-lamely dinamizmusának nemcsak érté-kessége - értékteremtő volta -, hanemsorssá váló felelőssége és lezárultsága isszükséges. Ám mai életünkből eltűnt alehetőség, hogy bármely egyén olyanértékes sorsot élhessen, amelynekértékességét épp a társadalmi értelem-benvett nagyobb körre vonatkozó ered-ményessége és értékessége adja meg.Egyrészt azért, mert az imént említettokok miatt az egyén bármily tette elszi

getelt marad. Ez az elszigeteltség még an-nak is a következménye, hogy bármelyegyed bármily cselekvése egy nagy szer-kezet-szervezet hálózatába épül be, ottelveszti egyedi-egyéni indíttatásának je-leit-nyomait, hiszen a szervezet-szerkezetegésze eredményének kicsiny, a többiegyed hozzájárulásától elválaszthatatlanrészévé válik. Es ugyanez a helyzet min-den életúttal - kivéve, de csak bizonyosfokig az elsőrendű művészek és világre-korder sportolók életútját: az egyéniéletutat elnyeli a társadalmi szövet, mintcsermelyt a homoksivatag. Ezért volta-képp csak az egyedre önmagára vonat-kozóan van az életútnak lezárulása, a tár-sadalom észre sem veszi. Sorsként is min-denki csak a sajátját érzékeli; a másiknakaz életét és életútját mint esetet érzékel-jük, nem sorsként. (A másik ember halá-lának pillanatában bensőnkből feltörősóhaj, még ha életére gondolunk is, ko-rántsem jelenti, hogy azt sorskéntérzékeltük.) Mivel a valóságban nem zá-rulnak le sorsként az életutak, a drámábansem formálható meg így, noha ezt aműnem a maga szoros megszervezett-ségénél fogva alapvetően igényli.

A befejezésnek a dialógusok közébeiktatott eseményei a következők. Mámitejet akar inni, Frici nagy konyhakésselvágja fel a zacskót. Mici felveszi a kést,közeledik Mámihoz, talán azzal a szán-dékkal, hogy megölje. Frici ki akarja ven-ni a kezéből a kést, ami dulakodás köz-ben Frici mellébe fúródik. Mámi nemveszi észre, mi történt, s Mici is csak egyidő múlva realizálja, hogy Frici meghalt.

A drámák világszerűségében a halálcsak akkor zárhatja le az életutat, ha lát-tuk az alak alapvető dinamizmusát, s hahalála ennek következményeként éri utol.A halál tehát sorssá teheti a bemutatottéletutat és annak tartalmait. Frici halálaazonban teljesen véletlen. Igaz, halála aMicivel való dulakodás közben történik;igaz, a házaspár egymáshoz valóviszonyának metaforikus jelentése szerintMici „öli" Fricit. A Mici kezétől valótényleges halál azonban Fricinek mindentmegbocsátó, mindent elnéző szerelmétemelhetné sorssá, illetőleg a férjüket „ölő"feleségek tetteinek - goethei-lukácsiértelemben - szimbolikus tettére.Azonban nem az elnéző, mindent meg-bocsátó, alázatos szerelem és nem aférjüket „ölő" feleségek attitűdje a műeddig bemutatott alapvető dinamizmusa.Ha a házaspár közti, a Mámi életéértvagy elveszejtéséért folytatott dulakodáskövetkezményének tekintjük Frici halá-lát, ez akkor sem a dráma eddig bemuta-tott dinamizmusának a szerves követ-kezménye; hiszen nem arról volt szó,

Kubik Anna (Mici) és Szirtes Gábor (Frici)

hogy egyikük Mámi életére, másikuk amegmentésére törekszik. Frici halála te-hátnem okvetlenül azért véletlen, mertdulakodás közben véletlenül fúródik belé akés, hanem mert nem az előzőek szerveskövetkezménye. Ezért aztán a drámaerővonalai csak „abbamaradnak", s Fricihalála ezért hihetetlen.

A drámák világszerűségében ugyanissoha semmi nem igazán véletlen. Ez adráma műnemének abból a törvénysze-rűségéből vezethető le, hogy minden drá-ma cselekményének megkezdése előttszituációnak kell lennie. Ez az alakok kö-zötti viszonyoknak olyan hálózata, amelypotenciálisan magában rejti mindazt,aminek történnie kell. Vagyis a szituációkonkrét tartalma kijelöli a viszonyválto-zások lebonyolódásának irányát. Ennekkövetkeztében még azok az esetek semminősülnek itt véletlennek, amelyek avalóságban, a műből kiemelve azok len-nének. Hiszen egyetlen eset sem - példáula Romeo és Júliában Lőrinc barátlevelének véletlen okból bekövetkezőkésése - fordíthatja meg az elindult erő-vonalak irányát, nem térítheti az esemé-nyek menetét olyan irányba, amely nincsbenne potenciálisan a kezdeti szituációban.Ezért a drámák világszerűségében minden„véletlen" legfeljebb alakilag az, valójábannem. Ami valójában véletlen - mint ittFrici halála -, az hihetetlennek minősül,vagyis érthetetlennek.

A modern élet azonban tele van olyanlényeges fordulatokkal, amelyeknek amegtörténtét véletlennek tekintjük;olyannak, aminek nincs oksági magyará-zata, vagy amelynek oksági értelmezéseelégtelen, netalán mert átláthatatlan azokok hálózata. Az oksági összefüggések ésaz ezen rendszerben haladó történet avalóság látható, közvetlenül érzékelhetőszférájába tartozik. Azonban már a XIX.század második felében kiderült, hogy alényeg nem ezen szférán belül van. Ez afelismerés nagy nehézséget rótt a drá-maírókra. Több mű azzal a megoldással él,hogy az igazi okokra, a valódi össze-függésekre csak utal, csak céloz, vagymetaforikusan irányítja valamire a meg-értést. Mint ahogy Sultz Sándor drámá-jában is található ilyenfajta utalás.

Bizonyos szövegekből azt gyaníthatjuk,hogy Máminak már öt házaspárral voltdolga; s van egy-két mondata arravonatkozóan is, hogy valami most, a kö-zeli jövőben neki sikerülni fog. Ezekből azutalásokból azt sejthetjük, hogy ő már ötházaspárt „intézett el", s rövidesen sikerülMicivel és Fricivel is. Ezek az utalásokMámit tennék meg gyilkossá, ha nem szószerint is. Mámi alakját és cselekvéseitezek az utalások bizonyos fokig eltá-

volítják az oksági összefüggések és azésszel felfoghatóság szintjéről, természe-tesen úgy, hogy Micivel és Fricivel valótetteinek értelmezését is ehhez a nem lát-ható, nem érzékelhető szférához kap-csolnák. Ez pedig azt eredményezhetné,hogy Mámi alakja „mitikussá", azaz aminden terrénumon meglévő gyűlölet ésokos gonoszság, erővonalának hordozó-jává válhatna. Ám ez akkor sikerülhetne,ha korunkban valóban lenne mitológia -ekkor nyilván nem lennének a helyzet-csoportok egymástól elszigetelve. Mito-lógia azonban nincs, így Mámi alakja csakeltartott marad.

A színjáték művészeti ág, méghozzáönálló művészeti ág, ezért mód és lehe-tőség nyílik arra, hogy a drámában megírtalakok tartalmát a színészi alakítás álta-lánosabban érvényes szintre emelje, mintamelyen a megírt szövegben van. Ennekokait voltaképp csak egy színházontoló-gia egyik fejezeteként lehetne pontosanrögzíteni. Ezért most csak a színészi meg-jelenítés-megformálás itt látható és errevonatkozó módjairól szólhatunk.

Említettük, hogy Csernus Mariannigazán elképesztően építette rá saját másjellegű arcára a gyűlölet-gonoszság-ra-vasz okosság látható jeleit. Ez a speciálisszínészi, nem verbális jelrendszer alapoztameg azt, hogy Mámi alapdinamizmusakésőbb az eltartott öregasszony gyűlö-leténél és gonoszságánál magasabb szint-re emelkedjen. Leghatékonyabb, ugyan-csak nem verbális jelrendszere az volt,hogy minden gonosz és aljas megnyilvá-nulását hihetetlenül egyszerű t er-

mészetességgel formálta meg. Ez az egy-szerű természetesség evidensen foglaltamagába azt az örömöt is, amit rombolóeredményessége fölött érzett. Az volt azigazán jó, hogy Csernus Mariann Mámijanem külön örült a rombolásnak minteredménynek, hanem a természetes cse-lekvés természetes és bizonyos követ-kezményét látta és olvasta le Miciről, Fri-ciről vagy a szerelőről. Ezzel a természe-tességgel vált általánosabb érvényű alak-

ká. Ha ugyanis nem természetes Mámiszámára a gonoszság és gyűlölet, és haeredményessége külön örömöt vált ki be-lőle, akkor az aljasság és gyűlölet mint azélet egyik külön erővonala, mint az életegészétől külön vehető, nem normális,nem természetes dinamizmus jelent volnameg. Ebben az esetben más lett volna - azeltartott gyűlölete és gonoszsága csak -,mint az élet egészét átható szörnyűség.Persze a valóság említett jellegzetességeazért nem engedte teljesen, hogy a műbena közvetlen érzékletességek szintjénválhasson korunk mindenhol érvényesülőgyűlöletének és gonoszságánakmegtestesítőjévé. Mindazonáltal CsernusMariann azon kevés színészek egyike, akitudja, hogy a színjátékban nemcsakpartikulárisan hiteles alakot kellmegformálni, hanem, művészileg hi-telesen, általánosabb jelentésű alakot.

Ezzel szemben Kubik Anna Micije amai fiatalasszonyok partikulárisan hite-les egyik változata volt. Igaz, ezt kitűnő-en formálta meg. Micije végtelenül önzőés szeszélyes, maradéktalanul cinikus éscsak pillanatnyi indulatainak, vágyainakélő alak. Azt is érzékelhettük: ezen tulaj-donságai abból fakadnak, hogy számáracsak egyetlen dolog fontos, sőt csakegyetlen dolog van a világon: ő maga. Ez-zel jár együtt nemcsak az empátiának ahiánya, hanem annak a megélése is, hogya másik ember az ő ilyen-olyan indulatai-nak, szeszélyeinek, vágyainak stb. csak atárgya. Mindezek mégsem emelkedtekaddig a szintig, ahol összeállva a romlott-ságot adják ki, noha az említett bensőkomplexum voltaképp alapvetően rom-lottság. Kubik Anna alakításában minthajogos vagy legalább önmagában igazoltlenne, hogy gyűlöli azt az öregasszonyt,aki nem akar kihalni a lakásból, hiszen azneki kellene; mintha jogos vagy számáraigazolt lenne, hogy lefekszik a szerelővelés közvetlenül utána férje jó barátjával,hiszen ezek az ő jó érzését szolgálják;mintha jogosan fogadhatná el Frici aláza-tosságát, teljes önfeláldozását, őt min-

Mihály Pál (Szerelő) Kubik Annával a várszínházi előadásban (lklády László felvételei)

denben kiszolgáló és neki mindent elné-ző-megbocsátó voltát, hiszen mindez az őkényelmét szolgálja.

Igen jellemző ebben a vonatkozásbanIvánka Csaba kitűnő rendezésének Mici-re vonatkozó utolsó mozzanata. Miutánészrevette, hogy Frici halott, a díványraül, és szendvicset kezd majszolni. Ez apillanat tökéletesen kinyilvánítja az em-pátia teljes hiányát, a cinikus közömbös-séget és a csak önmagával foglalkozó at-titűdöt. De mégsem nyilvánít ki teljesromlottságot.

Bár lehet, hogy ezt a hiányt is a való-sággal való vonatkozás értelmezheti. Makétségtelenül van cinizmus, gazemberség,szadizmus, lelki kegyetlenség, árulás,hűtlenség, hitet-meggyőződést elhagyókarrierizmus stb. stb. De van-eromlottság? Ez a fogalom nem oldódott-eföl más fogalmakban? A szadizmus, a lel-ki kegyetlenség stb. mások fizikai vagylelki kínjaival van összefüggésben; a gaz-emberség, az árulás stb. pedig egy másikkonkrét emberrel való vonatkozásbanlétezhet csak; a hitet-meggyőződést elha-gyó karrierizmus pedig eszmékkel valóviszonyban értelmezhető. A romlottságviszont az általános értelemben vett eti-kával van vonatkozásban; ahogyan a gaz-emberséghez egy másik ember kell, aromlottsághoz etikus környezetre vanszükség. S van-e romlottság, ha nincs eti-ka?

Fricit Szirtes Gábor alakítja, ugyan-csak az adott „lekvár" férjekre érvényespartikuláris hitelességgel; noha ezen aszinten nagyon jól. Ennek az alaknak amagasabb jelentésszintje akkor juthatnaérvényre, ha látnánk, hogy a gyűlölet, azokos ravaszság és az önző romlottságrombolására lehetőséget ez az attitűd isad; ha érezhetnénk, hogy a mindenkinekelegettevő, mindent megbocsátó pipo-gyaság attitűdje is lehetőséget ad a Má-miban és Miciben testesülő erővonalakérvényre jutásának. De ennek a magasabbszintű jelentésnek a megjelenését avalóság említett jellegzetessége ugyan-csak meggátolja.

Sultz Sándor drámáját jóformán csakdicsérni lehet. Ami az írott szövegbenproblematikus, az a mai élet pecsétje adráma világszerűségén. Az előadást iscsak dicsérni lehet; elsősorban CsernusMariann alakítását. Es az elemző örül,hogy végre dicsérhet; drámát is, elő-adástis.

Sultz Sándor: Barátaim! Kannibálok!(Várszínház)Díszlet-jelmez: Bakó József. Rendezte: IvánkaCsaba.Szereplők: Csernus Mariann, Kubik Anna,Szirtes Gábor, Mihály Pál.

ERDEI JÁNOS

Az idő peremén

Az Élőképek Veszprémben

„Európában csak te nem vagy antikó kereszténység s hiába

A legmodernebb európai te vagyX. Pius pápa

S téged akit az ablakok figyelnekvisszatart a szégyen hogy bemenj Mareggel egy templomba csöndesen

s ott gyónni térdepeljKatalógust prospektust olvasol

s plakátokat mind hangosandalolnak itt"

(Apollinaire)

Színházi világunkban, amely még nap-jainkban is, s ráadásul csak jóindulattalfelemásnak mondható eredménnyel csu-pán birkózik Beckett-tel és Ionescóval,már maga a darabválasztás is figyelmetérdemel. Pilinszky János ugyanis a Ro-bert Wilson színházával való találkozás sfőként annak vezető színésznőjével, She-ryl Suttonnal folytatott - külön kötetben ismegörökített - beszélgetései hatására írt sadott közre az 1974-ben megjelente-tettVégkifejlet című kötetében négyszínművet. Ezek közül állította most azElőképeket színpadra Vándorfi Lászlórendező.

S bármily paradox., az igazán izgalmaskérdések nem a darab követelte - magyarviszonyaink között még mindig új-szerűnek számító - színházi formanyelv-ből eredeztethetők, hanem abból, hogy akatolicizmus, mely Pilinszky János köl-tészetétől elválaszthatatlan, mint szeku-ralizált, sőt ateizált korunk eseményei-nek átlátásához releváns nézőpont szolgále darabban. Ingerlően provokatív, márApollinaire esetében is avantgárd formájútényállás! Ezt a valóban izgalmas éstermékeny feszültséget valójában nemenyhíti, hanem elmélyíti, ha a PilinszkyJános költészete alapján re-konstruálhatóvilágképet, miként Radnóti Sándor, nemegyszerűen katolikus-nak, demisztikusnak nevezzük el. Ezen az útoneljuthatunk ugyan műveinek olyasfajta„olvasatához", mely mintegy visz-szamenőleg igazolni látszik LukácsGyörgynek még A tragédia metafiziká-jában vázolt gondolatait, de reménytele-nül nehézzé lesz az eredeti dráma s azértelmezéséhez épült állványzat újbóliszétválasztása. (Erre azért lenne szükség,mert a meglehetősen túlméretezett áll-ványzat szempontjából tökéletesenmindegy, hogy történetesen egy paraszt-

ház vagy épp a reimsi katedrális köréépült-e fel.) Igy, nem vitatva annak jogo-sultságát, hogy Pilinszky líráját miszti-kaként értelmezzük, egy egyszerűbbnektűnő utat választok. Az arra való emlé-keztetés útját, hogy a katolicizmus csakmintegy (nagyon) kívülről szemlélvetűnhetik monolitnak, hogy a dogmák ki-jelölte s a Tanító Hivatal ellenőrizte hatá-rok között filozófiailag egymást szinteki-zárni látszó építmények szolgáljákugyanazt a célt, a teológiai rendszer/ekalulról történő megalapozását. Mielőttmegkísérelnék arra válaszolni, hogy ezeka „fölülről" mégiscsak regulatív szerepet(is) betöltő teológiai előfeltevések miértéppen Pilinszky Jánosnál vezettek el egynemcsak „felekezetek fölötti"-nek, deegyenesen ateista nézőpontból is rele-vánsnak tűnő líra megszületéséhez, kétmegjegyzést kell tennem. Először is a„felekezetfölöttiség" látszólagos. Csakvulgár-ateizált korunk logikája szoktat-ott bennünket ahhoz, hogy ami „itt" elfo-gadható, az „ott" csakis „véletlenül",mintegy osztály- - s egyéb - korlátok el-lenében jöhetett létre, holott nem egé-szen bizonyos, hogy az igazság egy vi-lágnézethez, s annak is az egyik formájá-hoz kötött. A másik: az eredeti kérdésreválaszolhatnánk Pilinszky János kétség-bevonhatatlan tehetségének a felemle-getésével is, ámde az értelmezésneképpen az a feladata, hogy rekonstruáljaazokat a világnézeti-filozófiai síneket,amelyeket vállalva, és így akaratlanul felis használva, az alkotó arra a területreérkezett, amelyet életműve is megteste-sít. Pilinszky János esetében ha nem iskell feltétlenül a misztikáról beszélnünk,szólnunk kell arról a hangsúlyeltolódás-ról, amely a katolikus teológiában nagy-jából a reneszánsz korában következettbe, s amelyet Erazmus neve (is) fémjelez.Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk,hogy a szenvedő Krisztus mellett, sőt he-lyett a tanító alakja került előtérbe. S bárez a megelőző korszakokhoz képest min-denképpen derűsebb, ha úgy tetszik,„bölcsebb" szemléletmód korántsem váltkizárólagossá, szinte napjainkig tartódominanciája döntő módon meghatároz-za a kereszténységről azóta kialakultképet. Így jöhetett létre az a világbanuralkodó, a Lukács György-tanítványokszemléletét is meghatározó konszenzus,mely a hős ateisták és a túlvilági kompen-zációban reménykedő hívek ellentéte-ként gondolja osztályozhatni az emberi-séget. Nem alaptalan ugyan ez a felosz-tás, de rendkívül igazságtalan, nem is el-sősorban azért, mert (természetesen) azateizmus sem csak az emberi élet egyszeriés visszavonhatatlan mulandóságával

Pilinszky János: Élőképek (veszprémi Petőfi Színház). A Lány és a Fiú: Hullan Zsuzsa és Körösi Csaba(Badacsonyi Éva felvételei)

való hősi számvetésként, hanem példánakokáért ostobaságként is egzisztálhat; sigaztalan a szembeállítás főként azért,mert a lélek halhatatlanságába vetett ke-resztény hit korántsem csak az üdvözültekvégtelen örömét ígéri, de a kárhozatlehetőségével is oly erővel fenyeget,melyhez képest az örök béke és a süketnyugalom szinte a megváltás szinonimá-jának tetszik. Az evilági szenvedésnek te-hát, miként Pilinszky János lírája is bizo-nyítja, a hit nemcsak oldó ópiuma, de ka-talizálója is lehet. S ha ennek a szen-vedésnek a mélyén ráadásul önnön vét-kességünk belátása, a bűntudat munkál,úgy az ateisták annak a csodának lehet-nek fültanúivá, amelynek során az általukmegtagadott Isten (félelme) az önismeretolyan csúcsaira vezeti és veri el-szenvedőjét, hogy az - Pilinszky Jánosesetében is - egyedülálló líraként ragyog.(A félelem csak az egyik, ha úgy tetszik,protestáns ízű lehetőség.) S bár a „mi avétek?" és a „mit tekintsünk egyáltalánbűnnek?" (korszakunkban egyre nehe-zebben megválaszolható) kérdéseire aszeretet krisztusi parancsa szinte elvisel-hetetlen élességgel válaszol, korántsemvélem úgy, hogy a (dogmatikailag egyéb-két is csak kegyelemként kapható) ke-resztény hit úgymond „vállalása" lenne a(dráma-) költészet egyetlen vagy akár atöbbinél járhatóbb útja. Igaz, Pilinszky

János költészete a megszokottnál archai-kusabb formát öltő (az egyszerűségkedvéért most Erazmus előttinek nevez-hető, valójában a Simone Weil által isközvetített teopaszkitizmussal rokon)keresztény hit lírai erejét példázza, ámde amottóul idézetteket mégis kérdő formábanvélem helyénvalónak. Ugyanis amennyiresegít(het)i a világ kétségbeejtő tényeineka felismerését és akár drámai formát isöltő rendszerezését egy ilyen - nevezzükígy - manapság megszokottnál komorabbkereszténység aktualizálódása, annyirameg is nehezíti a szisz-téma lezárását, amegformálást. Több okból is. Nagyonerős a csak Szent Ágoston esetében sszigorúan csak esztétikai értelembenigazán kifizetődő vallomásos formacsábítása. Továbbá, mint alant majdmegmutatni igyekszem, bár VándorfiLászló rendező sorra-rendre a drámábanrejlő lehetőségeket bontja ki, korántsemvéletlen, hogy ezek az írott szövegnekcsak alig-alig kikövetkeztethetőlehetőségei. Kifejtésük ugyanis, szintekivétel nélkül, teológiailag erősen prob-lematikus: ami tehát esztétikailag kézen-fekvő, az esetleg teológiailag tilos. ami vi-szont teológiailag megengedhető - bárerre szerencsére Pilinszky életművébenszinte nem találhatunk példát -, az megművészileg problematikus (a jóízlés ésolykor a giccs határait súroló).

A darabról

Az írott mű tengelyében - a szerző uta-sítása szerint - három, a hátsó függönyfelvonásával láthatóvá tett, majd újra el-takart élőkép áll: egy asztalosmestermunka közben, majd zongorázó lányparókás férfival, végül középkorú tán-cospár látványa. Amikor negyedszer isfelmegy a hátsó függöny, a színpad üres.A darab előadásával teljesedik tehát be aza folyamat, amely a késő gótika élőké-pekkel megjelenített allegóriáit nemcsak afelsoroltakká torzította, de a szó mindenértelmében képtelenné tette világunkat. Aszínpad végül üresen tátong. Az eztmegelőzően látható képek sorrendjeegyértelműen torzulásról árulkodik: újraaz lép a művészet helyébe, amitől az ere-detileg elkülönült: a munka. Majd erre aszerző utasításaival is hangsúlyozottanszép, tehát az esztétikum maradékát őrzőképre annak felidézése következik, amivéa pozícióit változatlan formában őrizniakaró művészet silányult: a banalitásé,mely a táncoló pár esetében már fö-löslegesen leplezi azt, ami a művészetfátyla alatt már régen megfagyott: az em-beri vonzódást. Amikor negyedszer isfelmegy a függöny, már nincs mit megfej-teni: üres, mert kiürült a színpad. Ez azüresség azonban a lehető legegyértelműbbbeszéd. Éppen az üresség az (s egy-

ben mindannak allegóriája is), amit vilá-gunkból mutatni érdemes, ami egyáltalánmég méltó a szóra. Talán meglepő, hogyaz allegóriák felfejtéséhez nem kell semteológiai fogódzót használni, sem atranszcendenciát emlegetni. Nem szabadazonban elfeledkeznünk arról, hogy ahívő ember is ugyanabban a tapasztalativilágban él (kivéve a misztikusokat),amelynek eseményeit mi is elszenvedjük.Egy nem misztikus hívő esetében a hitmozzanata a távlat meglelésében érhetőtetten. A hit „fényében" még metszőbb,ha úgy tetszik, letagadhatatlanabb - amienélkül a fogalmak játékával elhazud-hatóbb - az ember el- és megnyomorodá-sa. (A hívő számára ugyanis az ember Is-ten képmása.)

Hogy a színpadon allegóriák formájá-ban megjelenő rendkívül pontos, ámtermészetszerűleg nem túl eredeti gon-dolat végül drámai formát talál, az annakköszönhető, hogy az allegorizált folya-mat elszenvedői is megjelennek a színpa-don, három szimbolikus állat formájá-ban. Az állatok nemcsak a szó legszoro-sabb értelmében a nézőket jelenítik meg(a szerző utasítása szerint horkolva alsza-nak az élőképek alatt, de a függöny le-eresztése után tapsolnak), egyikükrőlmég az is kiderül, hogy a valódi nézőtérenülőkhöz hasonlóan ember szülte lény, aszínpadon fellépő apácafőnöknő hozta avilágra, a többiek pedig - ma divatosszóval élve - „identitás-zavarral" küsz-ködnek. S a történéseknek, melyek ezekközött a még leginkább a Nietzsche értel

mezte antik tragédiák kórusára emlékez-tető lények között zajlanak, valódi tétjevan. Választaniuk kell a pusztán allegori-kus létezés s az önnön történésükrőlolyannyira elfeledkezett létezés között,hogy ez utóbbi állattá torzult elszenve-dőiként csak szemlélhetik azt, ami pedigönnön létük színpadi megjelenése: azürességet. Ezt a látvány hordozta alter-natívát önti azután szavakba a darabbéliapácafőnöknő: „(...) költözzetek fel aszínpadra! (...) Ha felköltöztök ide,egyedül akkor kerülhetitek ki az időmúlását, Isten haragját és a közeledőháborút." Egyedül akkor - mondja azapácafőnöknő; tehát soha. S ez koránt-sem termékeny ellentmondás, hanem adarab alapvető dramaturgiai problémája.Ez a színpadon megjelenített s végül üresszín csak a halállal lehet azonos, a fönteb-bi idézetben kipontozott helyen ugyanisez áll: „Ez a szín ugyanis nem létezik." Aszínpadon látható módon egyre állatibbátorzuló léttel tehát csak a halál állíthatószembe, s ezáltal a darab jócskán veszíterejéből. Túl a naiv és tapasztalatlanlelkekből ilyen tiszta állítások hallatánjóvátehetetlenül előkívánkozó vi-lágnézeti ellenvetéseken, az életlehető-ségeknek a darabból kikövetkeztethetőfelosztása veszíti el ezáltal értelmét. Haugyanis az allegorikus létezés színtereegyben a halál birodalma, akkor a két le-hetőség tulajdonképpen egy. Talán a leg-ősibb emberi tapasztalat, hogy végülminden út ide vezet, s ráadásul tökélete-sen függetlenül attól, hogy csak animáli-

san megélt avagy allegorikussá feltupí-rozott lehetőségeken keresztül kormá-nyozza-e léte hajóját a kényszerű utazó.Sőt - inkább logikusnak nevezhető mó-don - éppenséggel az vezethető le, amiteljességgel idegen a darab szellemiségé-től, az állati felértékelődése. Hiszen ez azanimalitás szférája látszik a lehető legtá-volabb attól, ami rövid ragyogást kölcsö-nöz áldozatainak, de végül mindenkit el-pusztít. A tragikus dilemma megroskadá-sát nem kerülhetvén el, Pilinszky Jánosmég egy réteget iktatott művébe: az apo-kalipszisra vonatkozó utalásrendszert,mellyel szinte telített az egyébként rövidszöveg. Ez ugyan nem oldja fel az eredetiszerkezeti problémát, viszont új, ha úgytetszik, sejtelmes megvilágításba helyeziazt. A dráma előrehaladtával egyre erő-teljesebben érzékeltetett fizikai és meta-fizikai fenyegetettség körvonalazza an-nak lehetőségét is, hogy az összeroskadnilátszó dilemma talán mégis értelmetnyerhet. Nem most; „akkoron". Ez arejtélyesség magyarázza, hogy a talánmég a halálnál is fenyegetőbb szituációfelidézése a magány kettős kinyilatkoz-tatásával zárul: „Egyedül vagyok, anyám,holott gyermekednek neveztél", „Én is,gyermekem, én is tökéletesen egyedülvagyok". Hogyan is lehetne társunk ott,ahol nemhogy a helyzettel, de önnönstátusunkkal sem lehetünk tisztában,ahol az önnön allegórikus létünk-kelvaló szembesülésünk félig állati, féligemberi szörnyalakokban ölt testet?

Az előadásról

Vándorfi László a szikár pilinszkyi vázraegy olyan, alapjaiban barokk, de az azótaeltelt korszakok számos leleményét és ra-finériáját felhasználó előadást épített (astílustörésnek még az árnyékát is elke-rülve!), hogy a „ruha" nemcsak tartja avázat, de azt alaposan meg is emeli. Arendező alapvető ötlete ugyanis abban áll,hogy a színpadi események nem aközvetlenül az Utolsó Ítéletet megelőzőidőben zajlanak, hanem annak egyikszegmentumát teszik láthatóvá. Ez azon-ban szinte lehetetlen. A lakóit véglé-nyekké nyomorító súlyával az időre ne-hezedő örökkévalóságot ugyanis, ha tör-ténetesen hiszünk is benne, legfeljebb aképzőművészet jelenítheti meg, a színpadsemmiképpen, hiszen a színpadi történé-sek időbeliek. E lehetetlen feladattalbirkózva azonban értelmet nyer mindaz,ami az eredeti műben csupán allegória:az állóképek használata. Ugyanígy értel-met nyer az is, ami (ha magyar színészegyáltalán vállalkozik rá, s úgy-ahogyvégre is tudja hajtani) a legtöbbször funk-

Pásztor Edina az Élőképekben

ciótlan, bár rendkívül hatásos elem: avégletesen lelassított mozgás; s végülugyanezt az elérhetetlen célt közelítvemeg, a rendező olyan mennyiségű szi-multán eseményt zúdít a nézőre, hogy azelemek helyett csak az elemek összhang-javálik érzékelhetővé. Ha tehát az elő-adásnak nem is sikerül - természetszerűleg- nézőit az időből kivezetnie, olyannyiraannak peremvidékét hódítja meg, hogyezáltal sikerül az időtlenség-nek nemcsak aképzetét, de az érzetét is felkeltenie. Méltótársa a rendezőnek a hangosítást végzőmunkatárs. A bejátszott zenék és zörejeknemcsak hajlékonyan követik a színpaditörténéseket, de számtalanszor érik el aztaz erősséget, mely úgy maximális, hogy akellemetlen-nek még a gondolatát semkelti fel.Beethoven IX. szimfóniájának részletei

szűrődnek ki az előcsarnokba, alig-aligkivehetően, de az érdeklődést mégisfölkeltve, míg a - Szkéné színházra emlé-keztető - terem ajtajai föl nem tárulnak. Azerősen emelt, négysoros nézőtér s a feketeháttérfüggöny között egy élőkép fogadja ahelyét csendben elfoglaló nézőt. KözépenM. S. mester vizitációjánakmegelevenedett, de azonnal térbe isdermedt Máriája és Erzsébete áll. Tőlükbalra Sztavrogin tartja kezében mozdu-latlanul a lepkeszárnyat, jobbra s kisséelőrébb egy merev tekintetű, eszelős KZ-beli rab ül kinyújtott lába fölé görnyedve. Aszínpad két szélén egy-egy SchaárErzsébet-szobor: balról egy gipsztömbbezárt fiú, jobbról egy lány. A színpad há-tuljának jobb oldalán egy élére állítottzongoratőke körvonalai sejlenek elő az őtborító, dúsan redőzött bársony vöröse alól.A bal oldalon, valamivel Sztavrogin előtt,s tőle kicsit balra, egy ugyanígy takartzongoraklaviatúra függ. Kialszanak afények. A sötétben János Jelenéseinekegyik részlete szólal meg Pilinszky hang-ján, mígnem a színpad jobb oldalán a ke-reszt súlya alatt görnyedő Krisztusra ve-tülő kevéske fény elkíséri tántorgó alak-játa színpad közepére, ahol összeroskad. Afelerősödő lihegés hangjait sikollyá fo-kozza egy asszony jajgatása, aki a meg-nyíló hátsó függöny mögött, a nézőtér feléerősen lejtő, feszes vörös drapériávalborított, emeltebb színpadon vajúdik. Afüggöny összezárul, majd az újra föl-állóKrisztus mögött szétnyílik ismét. A szülőnő helyén kevéske csont fehérlik csupán.Az újra elsötétülő színpadot be-töltő ésegyre erősödő zihálás már nem férfié vagynőé, hanem azé a rémült kis-gyermeké,akinek hangjában egyszerre hallatszikhalál, vajúdás, szeretkezés és kínvallatásgyötrelmes ígérete. A hirtelen leszakadócsöndben és sötétben Kurtág

György Alkoholja kíséri a balról rend-kívül lelassított mozgással a nézők feléközeledő három, fölül jóformán mezíte-len férfi lépteit. A szorosan egymáshoztapadó testek az apokalipszis lovasainakattributumait viselik: a bal oldalinakkard, a középsőnek mérleg, a jobb oldali-nak íj van a kezében. A lassan megfeszülőideg elengedésének pillanatában az újraszétnyíló függöny mögött Jézus ugyan-ilyen lassított mozgással emeli fel azÍtéIet könyvét, melyet fölnyitván egyakkor-ra a színpadon lévő nő, az akkorralecsúszott takarójú zongora húrjaibakapar, s

mintegy erre a zajra válaszul a férfiszoborfelüvölt. A két, Schaár Erzsébet munkáitidéző tömbbe zárva ugyanis két gipsszellekent arcú színész áll, oly fegyelemmel,hogy az őket nem ismerő néző szobornakvélheti őket. Az ő üvöltve mondott sza-vaik az eredeti dráma nyitó szavai. Csak aföntebb felidézett előjáték értelmezéseután (az ehhez nyújtott segítségéért kö-szönetet kell mondanom Vidrányi Kata-lin teológiatörténésznek) nyílik majd le-hetőség arra, hogy röviden érintsem azo-kat a módosításokat, amelyekkel a ren-dező - végig a mű szelleméhen - alapve-

Tarján Györgyi a veszprémi Pilinkszky-előadásban (MTI-fotó - llovszky Béla felvételei)

tően módosította a mű egész jelentését.Hogy pontosan a vizitáció (a testet öltöttlogoszt, illetve a Keresztelő Szent Jánosthordozó Mária és Erzsébet) képe előzimeg az ilyetén módon időtlenül közöt-tünk járó Megváltó látomását, s hogy ke-resztútja által az emberi életnek csak kétszegmentumára (a születésre és a halálra)nyílik belátás, jószerivel egyetlen dolgotjeleníthet meg: a megváltás és a megvál-tottak feszültségét, mely az utóbbiaknakmár-már a méltatlanságot súroló erőt-lenségéből eredeztethető. (Csak a születésés a halál pillanata szentelődnék te-hátmeg az inkarnáció által. Ami e kétpillanat között történik, az ugyanúgytörténhetik, mint bármikor a bűnbeesésóta.) A gondolat kézenfekvő, azonbanaligha véletlen, hogy az eredeti műbenszinte fel sem merül. Teológiailag ugyan-is olyannyira problematikus, hogy a te-remtés és az inkarnáció logikai kapcsola-tát nem csupán adoratív módon feszegetőLabertoniére munkái születésük után rö-viddel indexre kerültek. (Amennyirehozzásegíthet tehát a teológiai háttér areleváns kérdések fölvetéséhez, annyirameg is nehezítheti a kézenfekvő válaszkimondását.)

A teremtett lények teremtőjük kudarcátis súroló erőtlensége indokolja, hogy azírott szöveg elhangzása, azaz a tulaj-donképpeni dráma után még egy színpadiesemény történik: a két, addig gipszbezárt emberi test nemcsak kiszabadul azévezredek óta rájuk rakódott bénító bör-tönből, de olyan - a megvilágítással hat-hatósan támogatott - beállításból indul-nak el egymás felé, melynek csak egyet-len megfelelője van: Cranach Ádám ésÉvája. Nem az üdvözültek számára te-remtetik tehát új ég és új föld, hanem azesendő test börtönébe zárt esendő lelkekszámára adatik újabb lehetőség az újrate-remtés által. Az újrakezdés lehetőségevalóban benne rejlik a drámában, melyugyanazokkal a mondatokkal zárul, me-lyekkel elkezdődött, de annak, hogy ezcsak a rendezői döntés nyomán válikegyértelművé, egyháztörténeti-teológiaiokai vannak. Bár igen korán, már aKrisztus után kétszáz évvel élt Origenészmunkáiban felmerül a ciklikus teremtésgondolata, tanait halála után elítéléssújtja. Így a hagyományt s ezáltal a gon-dolkodás teológiatörténetileg hagyomá-nyozott kereteit is komolyan vevő szerzőitt ismét csak olyan ponthoz érkezett el,melyhez ugyan a hagyomány vezette el,de a kézenfekvő lépés megtételét ugyan-ez a hagyomány meg is tiltja. (Új ég és újföld pedig az üdvözülteknek teremtetik,ezt minden hitoktatásban részesült tud-ja!)

Honnan avagy színpadilag hogyan leszjelenvalóvá ez a kétségbeesés határvidé-kein tábort ütő, halovány s picit eretnekillatú remény? A színpadon rendkívüladekvát formát öltő válaszra először egy, aXVII. században élt teológus, Berulle tettcélzást, amikor „az örökkévalóságsebeiről" szólt; arról, hogy a megkínzottés megfeszített emberi természetévelegyütt feltámadó Krisztus ilyetén módonegzisztál a lélek közösségében az Atyá-val. S a színpadon egy - még Grünewaldfestményeihez mérten is - deformált, aszó minden értelmében a fájdalomba be-levakult Istenfiú látható, aki érthetőmódon nem megy fel az apácafőnöknőhívására a hátsó színpadra, ez azonbanebben az előadásban értelmet nyer. Nema halál birodalma az, amiként az eredetiműben, hanem az üdvözölni méltók ésképesek menedéket adó tartózkodási he-lye. A kárhozattakkal így érthető módonközösséget vállaló - hiszen kínjaikatmegtapasztalt - Megváltó itt és így tehátelkerülhetetlenül egy új teremtésnek válikokozójává és jelenléte által forrásává.

Mielőtt immáron csak szűk szakmaiszempontokat helyezve a mérleg serpe-nyőjébe, a fentebb vázolt gondolatokszínpadi megjelenítéséről ejtenék szót, felkell tenni még egy kérdést: honnan ez agondolatkör? Felelhetnők azt, ami tör-ténetesen még igaz is lenne, hogy a ha-gyományból, de meglehetősen valószí-nűtlennek tetszik, hogy valaki egy bri-liáns s ráadásul igen tudós teológiai belá-tás közzétételéhez az értekezés helyett aszínház kínálta formát választja. A ha-gyományból tehát, de a hagyománynakabból a formájából, amelyet igen óvato-san Pilinszky János járt körül. A műsor-füzet ugyanis épp azt a versét közli,amelyből a teremtésnek egy olyan szi-gorú rendje sejlik elő, mely magát a te-remtőt is vergődő fogolyként zárja magá-ba: „de látja isten nincsen arra mód, / ki-törni út, remény e látomásból". A rendezőtehát nem a dráma szövegéből, de azéletmű egészéből mintegy készen kapta akétségbeesésnek azt a szisztematizáltrendjét, amelyből, ha van egyáltalán,csakis egy ilyesfajta, a színpadon rend-kívül nagy hatással megjelenített, s meg-lehetősen lehangoló reménység születhe-tik: talán megpróbálhatjuk egy újabb te-remtés kockázatát, de csakis az épp ezál-tal örök inkarnáció ezáltal örök kockáza-tának árán. E remény beteljesültét kérni,vagy akár remélni is, viszont teológiailagmaga a botrány. Aki ezt teszi, bízvást ma-gára vonatkoztathatja Pilinszky - aszínpadon tehát korántsem véletlenül álló- Sztavroginjának szavait: „elkövették,amit nem szabad". Azt tudniillik,

amitől az általa meggyalázott gyermekhalálba kergetője is megriad; hiszen em-lékezzünk csak a vers befejezésére:„Félek. Kérem a köpenyem." (Megvál-tásra sóvárgó önmagunk nevének lassanújra Barabássá összeálló hangoztatásalenne ez a Pilinszky költészetében inkábbcsak körülírt, Sztavrogint riasztó vétek.)

A rendezésés az eredeti mű viszonyáról

Az eredeti mű és a rendező értelmezéseközötti feszültséget két dramaturgiai le-lemény oldja fel: a darabbeli harmadikállat szerepét az előjátékban színpadralépő Krisztus, míg az apácafőnöknőét aMáriaként megpillantott színésznő játsz-sza. Csak az utóbbi vált egyáltalán kosz-tümöt: apácaruhát ölt. Az eredeti darabezáltal valóban összeköti a darabnál jóvalsúlyosabb elő- és utójátékot. Az állatimaszkok levételének pillanata, illetve aza beállítás, hogy az öntudatlan rendfő-nöknővé torzult Istenanya végül „mennyés pokol között vergődve", azaz az üdvö-zültek menedékeként értelmezhető do-bogó lépcsőjén kuporogva szólítja a kár-hozottakkal (újra) közösséget vállaló fiát,rendkívül precízen kimunkált, át-gondoltés igen szépen meg is valósított, segyszersmind újabb varratok megalkotá-sáról és elsimításáról tanúskodik. Annyiszegmentuma létezhetik az Ítéletpillanatának, hogy Pilinszky Jánosművének átértelmezésével szembensemmiféle komolyabb óvást sememelhetünk. Az előadás ráadásulrendkívül találékony s kivé-telesen finomszínpadi érzékkel meg is valósítottbetétekkel (az eredetiben nem szereplőélőképek, szövegátvételek stb) méggazdagabbá is tette a művet. Hibátlannakazonban mégsem nevezhető.

Az eredetiben szereplő első élőkép - azelőadás mércéjével mérve! - némiképpsikerületlen. Nemcsak „apoteózis"-naknem tűnik, amint azt a szerző utasításaelőírja, de a fűrész ráadásul bántó módonmeg-megmozdul a mester-emberkezében. A rendező által beállítotttesthelyzetben egyébként fizikai le-hetetlenségnek látszik rezzenetlenül tar-tani a szerszámot. S ugyanígy a világítássegítségének elmaradása is felróható ezena ponton.

Úgyszintén zavaró a lassított mozgá-soknál be-bekövetkező véletlen rándulás,el-elmozdulás. Mindezek azonban csakolyasfajta szeplők, amelyeket jószerivelcsak a kákán is csomót kereső kritikusvesz észre. Ám vitathatónak tűnik arendező színészvezetése is, három pon-ton. A két szoborba zárt színészt (HullanZsuzsa és Kőrösi Csaba) olyasfajta re-

giszter használatára késztette, amely egyveszekedés hanghordozására emlékeztet.Túlontúl szituált ez a megszólalás-módahhoz, hogy kételkedés nélkül hihessük:önnön poklukba dermedt, monomániásőrültek ismételgetik itt ítélet-napigazoknak a szerepeknek a szövegeit,amelyek életükre rakódtak. Hogy nem alehetetlen számonkérése ez, azt a háromállatként fellépő Pásztor Edina, Antal Olgaés Mészáros Károly aprólékosan ki-munkált, mert az éppen most születés, asosem hallottság illúzióját keltő megszó-lalásai bizonyítják. Külön említést érde-mel, hogy Mészáros Károly tartásánakegészen finom, de következetes és egyrefokozódó deformálásával is gazdagítjaszerepépítkezését.

Ugyanígy meglepő az a beállítás is,amely az apácafőnöknő (Tarján Györgyi)beszédmódjából kikövetkeztethető.Meglepő dolgokat mond ugyan az apáca-főnöknő, de nem bizonyos, hogy ezen ne-ki magának is meg kellene lepődnie. Havalaki az Utolsó Ítélet kellős közepénbablevesről kezd beszélni, annak a szelle-mi leépüléstől kezdve még számos oka le-het. Legfőképpen azonban az a - a darabszellemétől egyáltalán nem idegen - te-hetetlenség szülte kétségbeesett belátásjöhet szóba, mely szerint csak ez vagy (haezzel sem törődünk) még ennyi sem jut-hatnekünk.

Hibátlan mozgással, és éppen ebből iskövetkezően, jelentékeny színészi erővelvalósítja meg szerepét Éltes Kond, Új-helyi Olga, Sashalmi József, Oravecz Edités Völgyesi Gyöngyi. Külön említéstérdemel Újhelyi Olga mozgástechnikája.Mint az egyik leghatásosabb színpadipillanatban kiderül, elfűrészelt szárú égőgyertyákkal teli gyertyatartóval a kezébenmegy át a lehető legtermészetesebben aszínpadon. Mozgására még az árnyékasem vetül az erőfeszítésnek, s ígyegyértelműen játékának köszönhető, hogyez a szolgálólány lelkünknek életünkgyertyájával egyensúlyozó szimbólumáváemelkedik. Így az ő neve emelhető még kia már említett Mészáros Károlyé, AntalOlgáé, Pásztor Edináé és Éltes Kondémellett.

Pilinszky János: Élőképek (veszprémi PetőfiSzínház)Díszlettervező: Kulifay Tamás. Jelmeztervező:Rátkay Erzsébet. Szobrok: Ortutay Tamás.Rendezőasszisztens: Varga Katalin. Rendező:Vándorfi László.Szereplők: Körösi Csaba, Hullan Zsuzsa, Tar-ján Györgyi, Pásztor Edina, Antal Olga,Mészáros Károly, Éltes Kond, SashalmiJózsef, Lang Rudolf, Benczédi Sándor,Oravecz Edit, Újhelyi Olga, VölgyesiGyöngyi.

FÖLDES ANNA

Vita, érvek nélkül

Csurka István Majálisa a Játékszínben

Higgyünk a legendának?Higgyük el, hogy Csurka arról a tragiku-san korán, maga mögött egy derékba törtéletművel eltávozott barátjáról mintázta aMajális kisiklott sorsú, alkoholba fulladtíró hősét, akinek drámáját ajánlotta? Alátszat ezt igazolja. In memoriam SzabóIstván - olvashatjuk a darab nyomtatottváltozatának élén. Szabó Istvántragédiájának beteljesülésekor Csurka írtaa legmegrendítőbb nekrológot. (SzabóPista hullása, Élet és Irodalom, 1976. III.20.) Ebben már megfogalmazódik aMajális hősének keserves végzete is, úgy,ahogy Csurka látta. Hogy a siratnivalóhullásnál is keservesebb az az iszonyatoshullás, amikor „a földobott kőnek márvisszaesni sincs hová - illetve amikor aföldobott ember kőtudatában kijegesedik atéveszme, hogy nincs hová vissza-mennie".

A modell tragédiája - az irodalomtör-téneti látszat szerint - közvetlenül előz-hette meg a sorsa ihlette dráma születését.Ézsiás Erzsébet A mai magyar drámacímű könyvében 1978-at tünteti fel akeletkezés idejének. Ezt valószínűsíti,hogy nyomtatásban a Majális 1979-benjelent meg az Alföld november-decemberiszámában. A dráma ősbemutatójánakévében megjelent kötet (Ház-mestersirató1-I1., 1980) nem tünteti fel a keletkezésévét.

Vitatottá a kronológia - a modell tra-gédiájának és a mű születésének időrendje- csak akkor (és azáltal) vált, amikorHorvai István az ősbemutató színpadraállításakor adott veszprémi nyilatkoza-tában azt tanúsította, hogy Csurka darab-jakét évvel Szabó István halála előtt szü-letett, hogy Szabó olvasta a Majálist, éshozzájárult közléséhez. Az „In memo-riam"-dedikáció pedig utólag került adráma szövege elé.

Ez az információ - amit alátámasztCsurka egy 1976-os nyilatkozata is,amelyben három előadatlan drámájátemlíti - korántsem tekinthető pusztaszínház- és drámatörténeti adaléknak.Lélektani magyarázatot kínál arra is, amitmagam részéről ma is a dráma aligmenthető logikai, esztétikai törésénekvélek, hogy tudniillik Csurka jól megfon-tolt emberi, baráti tapintatból, talán vala-miféle szeretet táplálta optimizmus hatá

sára, nem vitte, nem vihette végig a tra-gédiáig Marhás István sorsát. Mert SzabóIstván sorsa akkor még nem pecsételte-tett meg végérvényesen. Az élő SzabóIstvánra tekintve a jó barát nem hunyhattabe a szemét a még meglevő csekélykeéletesély előtt. Éppen ellenkezőleg. Hin-nie kellett benne, ha nem fenyegetni, demegmenteni volt hivatott azt, akivelegyütt indult, és akinek írói jövőjében ta-lán még jobban bízott, mint a darabbeliVámos Zoltán Marhás Istvánéban. Máskérdés, hogy a tények szerepe a műbenmásodlagos. De Szabó István jelleme,sorsa, életútja mégiscsak felismerhető,konkrét utalásokból igazolható is, bártudjuk, hogy az ő emlékének ajánlottdráma Latinovits Zoltán, B. Nagy László,Hajnóczy Péter és mások tragédiáját issűríti. Mindazokét, akik a hazai körül-ményekkel, a kisszerűség és a konformiz-mus kényszerével dacolva tagadták a ha-sonulás, a beilleszkedés normáit; akik-nek indulata, tehetsége nagyobb és erő-sebb volt, mint bölcsessége és emberi tar-tása. Akik a megváltoztathatatlan való-sággal ütközve, súrlódva felőrlődtek, ésrossz irányban - előbb a felejtést kínálómámorban, utóbb a testüket-lelküketfelemésztő szenvedélyben, az önpusztí-tásban - kerestek menedéket, a halálbanmegoldást.

A hazai felesleges embereknek, ön-pusztító tehetségeknek ez a típusa - nemúj felfedezés. Még azt is megkockáztat-nám, hogy túlreprezentált figura a kortársimagyar irodalomban. Sarkadi SebőkZoltánja, Kis Jánosa, Csurka drámáiban aKi lesz a bálanyá?-tól a Házmestersiratóigés a Deficittől a Vizsgák és fegyelmikig,szinte folyamatosan jelen van. Csurkát azösszes magyar sorskérdés közüllegjobban az izgatja, hogy miért nem lettbelőlük - barátaiból, a magyar értelmiségtöbbre hivatott tagjaiból - az, aki lehetettvolna. Akárcsak Ványa bácsit, az ő hőseitis megbénítja, megalázza a környezet, avalóság, a nemzeti nyomorúság ésmindinkább a tömegtársadalom gépezete.Csakhogy az ő Michelangelóinakeszükben sincs széklábat faragni. HubayMiklós szerint inkább „elragadó svádávalelemzik a michelangelói lét lehetet-lenségét". A Majális hősének azonbanmég ez sem adatott meg. Marhás István-nak már „szobrászi" és szónoki képessé-geit is kikezdte a lehetséges és a Csurka-darabokban sorra felvonultatott pótcse-lekvések legpusztítóbbika, az alkoholiz-mus.

Első olvasásban Marhás István - indu-lásakor dédelgetett, nagyra hivatott pa-rasztíró, saját megfogalmazása szerint „azutolsó parasztíró" - adaptációs ku-

darcáról, a megmentésére szervezett hi-vatalos vagy félhivatalos, baráti akciókreménytelenségéről és a belülről fakadó,kizárólag érzelmileg és szexuálisan moti-vált megváltás halovány reményéről szólt aMajális. Ám valójában Csurka tudatosanés eleve többre törekedett, amikor -nyilatkozata szerint vállalt elődeit, a sze-génypárti irodalmat, Móricz, Tersánszky,Nagy Lajos néprajzi és szociológiai ihle-tettségű műveit követve, a rendeken, ka-rokon, gazdasági fejlődésen kívül rekedt,az általános gazdagodásból kimaradtréteget, a határainkon belüli harmadikvilágot kívánta újra felfedezni, színpadiszóhoz juttatni.

Van ugyanis a drámának egy másik,Marhás sorsánál nem kevésbé lényegesvonulata: az elzüllött írót befogadó,anyagi létében ellehetetlenült Fügedicsalád tengődése. Velük kapcsolatbanmég a család szó is eufemisztikus: való-jában három, egymással vérségi kapcso-latban álló, magányos asszonyról van szó.A legöregebb még őriz valamit a hajdan-volt paraszti tartásból, de az évtizedekmár elszakították a világgal való mindenkapcsolatát. Csak él, ridegen és értetlenül,a kényszerű zsúfoltságban is méltóságtelimagányban. A második asszony, avoltaképpeni családfenntartó Fügediné, akezdeményező kulcsfigurája az általaszervezett, groteszk majálisnak. Negyven-egynéhány évesen még teljes életet isélhetne, folyamatosan dolgozhatna, de az

Törőcsik Mari (Fügediné) a Majálisban

utóbbi években csak tengődik. Állandómunkakedvét és a megszokás tápláltabeilleszkedési hajlandóságát is elvesztet-te: számára is már csak a fogyasztás, azital kínál némi örömet. Nyomorúsága el-len berzenkedve, az irigységtől sarkallvalegrosszabb hajlamainak enged. Lopni,zsarolni, talán még ölni is képes lenne,bár egyelőre „csak" feljelentéssel fenye-getődzik, és lánya testéből igyekszik(utólag) némi kis tőkét kovácsolni.

Hármuk közül a legfiatalabb, a legszo-morúbb és legszerencsétlenebb Joli, ez azalkatilag is, szellemileg is némileg vissza-maradott lány, aki teljességgel képtelensaját sorsa kézben tartására. Lefeküdt -mármint Vámos Zoltánnal -, amikor le-fektették, és vonzódik minden kézhez,amelytől nem ütést, hanem simogatástremél, de valójában csak zavaros álmaivannak arról, hogy hogyan emelkedhet-neki a maga szürke nyomorúságából. Adráma záróakkordja során - Marhás és azőt megmenteni hivatott Margit távozásapillanatában - azonban mégis belőleszakad ki a Majális leghangosabb és nap-jainkban egyre aktuálisabb kérdése, hogytudniillik mi lesz ővele?. Mi lesz ővelük,akik kihullottak a sodrásból, de akikmegváltására senki sem szervez mentő-akciót? Ez a probléma, a társadalom po-larizálódása révén mind aggasztóbb le-szakadás, pauperizálódás, ma időszerűbbés súlyosabb, mint a dráma születésekor.Ezért is sajnálatos, hogy a „letagadni valóvilág" konfliktusai túlságosan lazán,szervetlenül kapcsolódnak a főtémához.

A dráma veszprémi bemutatóját nyolcévvel ezelőtt nagy várakozás fogadta, és avélemények polarizálódása követte. So-kan csalódtak. Nem Berkes Erzsébet voltaz egyetlen, aki úgy érezte: ki kell mon-dani, hogy a Majális nem ér fel a Bálanyá-hoz, a Deficithez. Az Élet és Irodalomkritikusa, Szekrényesy Júlia eviden-ciaként említi, hogy a Majális nem tarto-zik Csurka főművei közé, és hasonlókép-pen nyilatkozik a Színházban Nánay Ist-ván, az Új Tükörben Koltai Tamás. De azutóbbi két szerző hozzáteszi, kiemeli azt,ami által a Majális mégis megkülönbözte-tett helyet érdemel az életműben. Nánayszerint Csurka itt vall legélesebben, leg-keserűbben a társadalmi mozgásról,életmódbeli torzulásainkról, ideáinkcserbenhagyásáról. Koltai - aki a hősökpolémiáját nem is érzi igazán Csurka-szintű matériának - az emberi értékpusztulása láttán érzett megdöbbenéstértékeli nagyra. Ugyanakkor a színházerdélyi vendégjátékát követően nemakárki, maga Balogh Edgár nevezi a Ma-jálist (lényegében az Esti Hírlap és a

Népszava hazai megítélésével egybe-hangzóan) Csurka legjobb darabjának.

Bár Csurka István a szokásosnál isjóval egyenetlenebb életműve minden-kor csábít az összevetésekre, hasonlítga-tásokra, majd egy évtizeddel az ősbemu-tató után már nyilvánvalóan nem az akérdés, hogy van-e olyan jó a Majális,mint a továbbra is az életmű csúcsára he-lyezett Ki lesz a bálanya? vagy hogyhány kalkulussal érdemel többet a gyorsfeledésre ítélt Szék, ágy, szaunánál?Ezúttal az a kérdés: kiállta-e a darab azidő közel egy évtizedes próbáját a politi-kai pikantéria, a hatalombotránkoztatómerészség glóriájától megfosztva, egyminden szempontból megváltozott törté-nelmi koordináta-rendszerben, amikorsem a nézőtéren, sem az illetékesekíróasztalainál nem érzi már senki túlsötétnek a képet? A közönség nagyrészének már semmit sem vagy szomo-rúan keveset mond a tehetséges novellis-ta, Szabó István neve, példája; és korunkhőse - Marhás István ellenében - inkábbaz alkalmazkodó, jó szándékú életmű-vész, az autón járó, nőhódító Vámos Zol-tán lett.

Már a hetvenes évek végén is nyilván-valóvá vált, hogy a társadalomból kivo-nuló, a kirekesztődést választó Marhásönpusztító tüntetése társadalombírálat-ként nagyon is korlátozott érvénnyel ren-delkezik. Es nemcsak azért, mert a hősönsorsrontó szenvedéllyel visszautasítjaa kiadók kínálta szerződéseket is, s ilymódon lemond a lehetséges cselekvésről,vagy mert önként zárkózik a szó szerint isértendő, villany nélküli sötétségbe, ha-nem mert a paraszti élet morális és nem-zeti értékeibe kapaszkodva, azok vesztét(okkal) kárhoztatva, egy sohasem léte-zett, illúziókkal táplált, nosztalgiával szi-nezett idillért sajog a szíve. A kompro-misszumkészség valóságos etikai veszé-lyét felismerve a társadalmi együttéléski-kerülhetetlen, kötelező magatartásnor-máit, a civilizáció és az urbanizáció elke-rülhetetlen térhódítását is elutasítja.Csurka jellemrajza ebből a szempontbólborotvaélen táncol: érzelmekkel telített,már-már gyengéd drámai védőbeszédétát- meg átjárja a józan felismerés: a ro-mantika és a realizmus csatájában Mar-hás eleve vereségre ítéltetett, és az időkerekét neki sem sikerülhet visszaforgat-nia. Nem véletlenül nevezi - pontosab-ban nevezteti - hősét némi öniróniával„skanzenportásnak": Marhás István ide-ológiája -é s ezt Csurka is érzi, érzékelteti- túlhaladott, magatartása irreális,célszerűtlen, szervezete menthetetlen - ésmindezért nemcsak a társadalom felelős.

Mégis úgy tűnik, hogy mára az írószubjektív elkötelezettségén átütő kritikaakusztikája ahelyett, hogy erőteljesebbévált volna, inkább halványodott. Talánmert az idővel együtt elvárásaink is vál-toztak? Tény, hogy a cselekményt is he-lyettesítő, Vámos Zoltánnal folytatott vi-tában a nézetek valójában nem polari-zálódnak és nem szembesülnek, nem üt-köznek igazán keményen. Hiszen Vámoslelke mélyén éppen úgy elutasítja az adottvalóságot, az elvek és művek per-zsavásárát, mint Marhás, legfeljebb ő elégcinikus ahhoz, hogy megfizesse ahelypénzt ebben a vásárban, és igyekezzéka maga áruját a lehető legjobb áron elsütni.Valódi érvek helyett a kettőjük köztiszemléleti különbség eliminálásáratörekszik: „Vedd azt azért tudomásul,Marhás István, hogy ez a leves nem is azén levesem. Még ha kuktáskodok is itt akonyhán. Nem az én levesem! Nekem isvolt ifjúságom, és nekem is voltakeszményeim, és majdnem mindenki-nek,akiket te most ócsárolsz, mindazok-nak,akiknek most autójuk van, és elrobognakitt vele melletted, az országúton, mit semtudva a te néhány méterrel arrébb elterülőönkéntes nyomorodról, mindazoknakvoltak eszményeik, vagy tán még vannakis, és ez a leves nekik sem ízlik. Sőt ez aleves még a szakácsoknak se ízlik."

A darab megírásakor ez a felemásszembesítés talán még meghökkentő volt.Mára, a mindennapi nyilatkozatok,beszédek ismeretében úgy érezzük, hogyvalamiféle profetikus igazság is kisejlikbelőle. Mintha Csurka a hetvenes évekderekán megérezte volna a nyolcvanasévek jó néhány vitájának abszurditását, akormánypárti és ellenzéki kritika egy-másra rímelő szövegét, a maguk „pány-vakötelét rángatók" kínos tehetetlenségét,a programnélküliséget. Vámos be-vallottszégyenkezése a vitában inkább csakgesztusnak tűnik, mint valóságospokoljárásnak. Az idő Marhás ellenfelei-nek magatartását igazolta, ingatag érvelt -a falusi jólét és az emelkedő életszín-vonalillúzióját - pedig azóta, sajnos, megcáfolta.A kollektív kudarc azonban nem igazoljaMarhás kivonulását sem. Talán nemmegállítani kellett volna a történelemkerekét, főként nem vissza-forgatni,hanem éppen ellenkezőleg: meggyorsítania forgását! Esetleg a lejtő helyett az útrairányítani a szekeret... Ha Vámos adarabban nem is talál barátjával szembenmeggyőző, súlyos érveket, a drámamegkövetelte volna a másik pólus reálisfelerősítését: az érdemi, kiélezettszembenállást. Csurka hősei azonban másdrámákban is csak ritkán vívnak egy-

gukba visszatérő vonalként ismétlődnek, ésa néző az első pillanattól kezdve sejti,tudja: Vámosnak illetékes hely által is tá-mogatott, jó szándékú mentőakciója elevereménytelen.

Ennek tudatában szövi aztán az író adarab, illetve a hős köré a második védő-hálót: Vámos Zoltánnak a Néma Dizőzszerepét játszó kísérője, a romantikus sémakorszerűsített kereteit többször is feszegetőderék kurva, valamiféle hirtelen ébredtszamaritánus-szexuális ihletésre maga isringbe száll Marhás meg-mentéséért, ésérzelmileg nem különösebbenmegalapozott, ötletszerű ajánlatávallekörözi hódolóját. Marhás, aki a reális ésvonzó lehetőségeket, az ingyenrendelkezésére bocsátott budai lakást és atalán gyógyulást ígérő svéd gyógykezeléstis elutasítja, szerelem nélkül, de mégismegbűvölten hajlandó követni a Margittáalakult Néma Dizőzt, ezt az alapjában jószándékú, meggondolatlan, romlottanromlatlan leányzót, anyjával megosztottszűk pesti otthonába. Csurka realistább íróannál, minthogy egyértelműen elfogadja,hitelesítse ezt az irreális megváltást; Margités Marhás döntése után a menekülésszínpadi útja mégiscsak nyitva marad. Merta hős az igen és a nem közt habozva engedugyan a gyengéd erőszaknak, de a nézőkételkedik: vajon eljut-e a testben-lélekbenszétroncsolt ember a fővárosba, s ha igen,vajon tűri-e (és meddig?) a korábbanmakacsul eluta-

Törőcsik Mari (Fügediné) és Papp Zoltán (Marhás István) a Majális Játékszínbeli előadásában(Gábor Viktor felvételei)

mással valódi élethalál-küzdelmeket. TalánMoór és Paál voltak az utolsók, akiketéletrajzuk, világnézetük, érdekük is valódiellenséggé tett. A többiek jobbára nemegymással, hanem a körülményekkel csa-táztak, egymás ellen inkább csak ágáltak ésacsarkodtak. A körülményeket viszont nemmegjelenített hősök, hanem rend-szerintemlített tények, idézett gondola-tok,átléphetetlen árnyékok képviselik aszínpadon. A Majális dramaturgiájaazonban ennél többet követel, hiszen itt acselekmény szerepét is a két hajdani barátérdemi vitája tölti be. Ám a Csurkaéletművén végigvonuló korértelmezés,dramaturgiai konvenció végül itt is felül-kerekedik a választott struktúrán: Marhásés Vámos, bár egymást győzködik éskárhoztatják, alapjában mélyen egyetér-tenek abban, hogy nemzedékük sorsát „a"történelem siklatta ki. Ez az erő azonbankétségtelenül nehezen perszonifikálható.Shakespeare-nek még könnyű dolga volt,amikor az ellenpárt képviselőjét, királyát,trónkövetelőjét színpadra idézte. MégDürrenmatt is Kreónnak legalább atitkáraira hivatkozik, Csurkának azonban,úgy látszik, csak a körülményekmaradtak...

A hármasegység klasszikus szabályaszerint komponált darabban a gondolat-hordozó vita tartalmas, íróilag logikusanvezetett, mégis kissé túlnyújtottnak tűnik.Mintha hiányozna a feszültségcrescendója: egyes nézetek, érvek önma-

sított gondoskodást? És ez rendjén is vanígy. A problémát „csak" abban látom,hogy a néző nemcsak a függöny legör-dültét követő eseményeket illetően ma-rad bizonytalanságban. Valójában márjóval korábban kételkedni kezd: már akét ember váratlan közös hullámhosszrahangolódása is hiteltelen, Margit érzékifellobbanása és hirtelen elhatározása pe-dig olyan mértékben ellentmond a ko-rábban megismert színpadi jellem min-den vonásának, hogy nagyon is gazdagmotiváció kellene a döntés elfogadtatá-sára. Csurka azonban erre szinte semmigondot nem fordít. Higgye, aki hinniakarja, kételkedjen, aki tamáskodó.Utóvégre miért csak ő ne élhetne az ac-tion gratuite bevált fogásával?

Szívszorítóan hiteles viszont a háromkisiklott életű lumpen parasztasszonydrámát érdemlő sorsa. Olyannyira, hogyezt a drámát érdemes lett volna külön, a

maga felvillantott intenzitásában, gazdagmotivációjával, teljes sorssá kerekítvemegírni. (Mint ahogy Spiró tette a Csir-kefejben.) Csurka totalitásigénye a kire-kesztettek és az önmagukat kirekesztőksorsának rokonságából táplálkozik. Ez afelismerés azonban - a konkrét esetben -legalábbis vitatható. Ám ha elfogadjuk,akkor a véletlen találkozásnál, a kény-szerű, tényszerű társbérleti kapcsolatnál,az alkoholgőz mindent beborító ter-jedésénél meggyőzőbb érvelésre, a társa-dalmi, lélektani törvényszerűségek fel-mutatására tartunk igényt. Mert valójá-ban a Majális színpadán az ellenfelek,Vámos és Marhás jóval közelebb állnakegymáshoz, mint a közös fedél alá kény-szerült áldozatok, mint Marhás és Joli,vagy Fügediné.

A dráma első előadásakor Horvai Ist-ván teljes mértékben felvállalta az íróigazságát, de ugyanakkor vitába is mert

szállni Csurkával: a darabot egy, a szerzőiutasításban körvonalazottnál jóval el-vontabb, általánosabb térbe helyezte, ésezzel némileg kitágította horizontját.Csurka László - élete tudtommal elsőrendezésére készülve a Játékszínben -egyetlen biztos fogódzójának a szövegetérezte, és Csányi Árpád díszletképévelvisszatért az író rajzolta konkrét és nyo-masztó faluvégi helyszínre. Az epizód-színész szerénységét bizonyítja, hogyrendezőként sem tolakszik a szöveg elé,bízik annak drámaiságában, kifejező-erejében, időálló voltában. Ugyanakkorazonban nem keresi a dráma új értelmét,új színeit sem. A kritikus nem hivatott ar-ra, hogy ötleteket adjon. De én megval-lom, a magam részéről nagyon is kíváncsilennék egy Marhás Istvánnal szembenjóval kritikusabb, szigorúbban ítélkezőMajálisra, vagy arra, hogy hogyan lehet-ne a Koltai Tamás által megfogalmazottparadoxont - „Beckett-hős történelmitudattal" - kiélezettebben megjeleníteni.Esetleg történelmi példákkal és a drámaitörvényekkel összhangban tragikusabbrahangolni a hős sorsának záróakkordját?Hajdan az előadások művezetőjének ti-tulálták azt a személyt, rendszerint azt anagy tapasztalatú színészt, aki az előadásmai értelemben vett rendezője volt.Csurka László ezúttal, úgy tűnik, beériezzel a feladatkörrel, a dráma megjelení-tésének lebonyolításával, s ezt valóbanzökkenő nélkül el is látja.

Valamiféle koncepció inkább csak aszereposztásban nyilatkozik meg. Máramennyire tudatos választás, értelmezőszándék uralkodhat, érvényesülhet a tár-sulat nélküli színház produkciójánakelőkészítése során, különösen olyankor,amikor a darab hat szerepe közül öt szintefőszerep értékű.

Papp Zoltánt Örkény Kulcskeresőkcímű drámájának szolnoki előadásán ta-nultam meg igazán becsülni. Bolyongójá-val elérte azt, amit hazai színészeink kö-zül kevesen: hogy az eljátszott földön-járó, hús-vér figura hitelesítése közbenkarakterszerepből jelképet teremtett, éseljátszotta a figura gondolathordozó, el-vontabb érvényű archetípusát is. MarhásIstván szerepe végre főszerep, és PappZoltán ezúttal azt igazolja, hogy epizo-distaként csiszolt tehetségéből telik egyegész este kitöltésére is. Roncsolt testű éslelkű írófigurája megfelelően esendő, éstalán még egy árnyalattal taszítóbb is,mint ahogy Csurka István képzeletébenMarhás élhetett. Csakhogy - és ez főkénta dráma végkifejletében probléma - Papptesti habitusában sem őrzi igazán ahajdani sikeres, tehetséges, egészségesférfi vonzását (ami pedig Veszprémben

Csonka Ibolya (Joli) és Papp Zoltán (Marhás István) a Játékszín Csurka-bemutatójában

Szoboszlay Sándor számára magátólértetődő volt), és ezáltal Margit váratlanvonzódása még valószerűtlenebbnektűnik. Marhás iróniája, amely intellek-tuális értelemben fokozhatná vonzerejét,ezt a lányt inkább csak riaszthatja. Aszínész alakításának dicséretes erényeviszont a hibátlan stílus- és arányérzék,amelynek köszönhetően következetesenkerüli az alkoholizmus ripacskodásracsábító külsőleges jegyeit. Félreérthetet-lenné teszi azt is, hogy Marhás nem alkal-mi részeg, aki örömét leli az italban, abódulatban, hanem az alkoholtól valófüggés betege, pálinkában szétázott jel-lem, gyógyíthatatlan emberroncs, akinekszelleme néha mégis felszikrázik, felizzik,de ezzel csak szomorúbbá teszi a közele-dő végzetet.

Marhás barátját és vitapartnerét, Vá-mos Zoltánt Újréti Lászlónak kellenemegelevenítenie. A feltételes mód magáta szereposztást kérdőjelezi meg. Valóigaz, hogy Újréti elegáns, jól szituált,„majdnem amorózó" - ahogy Csurka Ist-ván előírja. Színre lépése pillanatátólérzékelteti, hogy sikeres ember, akinekmagabiztossága indokolt fölényérzetettükröz; hiszen neki nyilvánvalóan jóvalnagyobbak az esélyei Margit meghódítá-sára, mint szerencsétlen barátjának. ÁmÚjrétinek Vámos Zoltán szerepébennemcsak ezt kellene elhitetnie, hanem aztis, hogy valaha együtt indult Marhással,hogy tudománytörténésznek készült, ésegykor közös eszmék fűtötték őket; hogyjellemét a körülmények kezdték ki, és a„nézzük, uramisten, mire megyünkketten" elvét valló, önsorsrontó Marhás-sal szemben igenis vannak érvei. Kétség-telen, hogy ezek az érvek Csurka jellem-rajza, a darab szövege következtében,igencsak halványak. De Újréti még ezeketis lélektelenül, súlytalanul és főkéntkívülről tolmácsolja.

A Néma Dizőznek megint csak a darabsajátos dramaturgiája, laza kompozíció-jakövetkeztében két, egymástól majd-nemfüggetlen szerepet kell eljátszania.Kezdetben a játékból, trükkből, véde-kezésül némává lett dizőz komédiáját,majd az önmagát leleplező vallomás után alelke mélyén mégsem csak számító, devalódi érzelmekre is képes fiatal lány me-lodrámáját. Hegyi Barbara főiskolai hall-gatót külső adottságai, bája, humora in-kább az elsőre teszik alkalmassá. A ké-sőbbiekben mintha feladná a játékot:semmilyen jelét nem adja a bensejébenvégbemenő változásnak, beéri a szerepszövegének nem is mindig zökkenőmen-tes felmondásával.

Csonka Ibolyát öröm újra tehetségpró-báló, fontos szerepben látni. Joli je

lentéktelenségét, kiszolgáltatottságát aszöveg mögötti tartalmak maradéktalankiaknázásával, rebbenő, suta és mégisnémi eredendő gráciát érzékeltető moz-dulatokkal, közönybe süppedő, de néhafojtogató némasággal érzékelteti. Hall-gatását külön is érdemes lenne akár vi-deóra venni: sok fiatal és nemis olyan fia-tal színész tanulhatna jelenlétének a drá-mát szolgáló intenzitásából. (Csak aztnem értem, hogy szegénysége vagy ártat-lansága jelzésére miért kellett ilyen idét-len és valószínűtlen hálóinget viselnie.Lehet, hogy Bakó Ilona jelmeztervezőezzel a figura földöntúli sugárzását, elát-kozott angyal szerepét hangsúlyozza?Még ha így lenne is, a koncepció sem iga-zolhatja a realista megjelenítést szeplő-sítő, már-már groteszk toalettet.)

Az Öregasszony terjedelmében kisszerepének Pártos Erzsi színészi szemé-lyisége ad megfelelő súlyt.

Végezetül - az előadás leggazdagabb,legárnyaltabb, a jellem és a szituáció min-den ellentmondását merészen kiélező,tragikomikus, alakítása Törőcsik MariFügedinéje. szintén szólva nem hiszem,hogy a darabot olvasva (látva) valaha isrá gondoltam volna, amikor ezt a mun-kától ódzkodó, az élet szépségérőlemlékfoszlányokat őrző, a létért valóküzdelemben kegyetlenné és gyűlölkö-dővé züllött, végletesen ordináré te-remtést magam elé képzeltem. TörőcsikMari nem is egészen Csurka Fügedinéjétjátssza: egy kicsit felemeli, átszellemíti azalantas némbert, de olyan meggyőzően,hogy ezzel minden ellenérvet elhallgat-tat.

Ha összegezésül azt mondanám, magamis azok közé tartozom, akik szerint aMajális nem Csurka István legjobb drá-mája, hozzá kellene tennem: a Játékszín-ben látott felújítás nem a legjobb Csurka-előadás, amely mostanáig, mostanábanszínre került, mert egyaránt hiányzik be-lőle az új értelmezés meggyőző ereje, afelfedező merészség és a megvalósításegyenletes gondossága. Mégsem hiszemelhibázottnak sem a vállalkozást, sem azeredményt: az ez idáig csak szűk (szak-mai és helyi) körben látott Majális hibá-ival együtt is elég súlyos és elég időszerűdráma ahhoz, hogy jelen legyen a magyarszínházi köztudatban.

Csurka István: Majális (Játékszín)Díszlet: Csányi Árpád. Jelmez: Bakó Ilona. Arendező munkatársa: Bodori Anna. Rendezte:Csurka László.Szereplők: Papp Zoltán, Újréti László, HegyiBarbara f. h. Csonka Ibolya, Törőcsik Mari,Pártos Erzsi.

CSÁKI JUDIT

Hites Johanna

Shaw drámája a Radnóti Színházban

Az ír úr alaposan fölbosszankodhatott,mielőtt megírta a Szent Johannát -1923-ban, három évvel az orléans-i szűzszentté avatása után. A megelőző ese-mény, a szűz 1908-as boldoggá avatásamég nem indította arra, hogy tragédiaszülessen az apropó nyomán; ennyivélhetően egy groteszk fintorra lett volnaelég, s az író eddigi életműve alapjánéppen ennek volt nagymestere. Biztosunta már.

Es a Szem Johanna - tragédia,méghozzá majdnem arisztotelészi, azazklasszikus tragédia. A hármasegységugyan hibádzik (mint Shakespeare-nél istöbbnyire), de van tragikus hős, van ha-martia (tragikus vétség), peripeteia (tra-gikus fordulat), anagnoriszisz (a tragikusvétség tudatosulása), és van katasztrophé(tragikus elbukás) is. Mindezek együttpedig beteljesítik céljukat: a katarzist. Demert George Bernard Shaw írta - vanutójáték is, mely szintén betölti hivatását:keserűen megmosolyogtatja a megelőzőesemények lélekemelő és fennkölt in-terpretációját.

Bemutatták Shaw drámáját a RadnótiSzínházban - pontosabban a Szem Jo-hannából a Johannát. Mivel e sorok a be-mutató után hónapokkal látnak csaknapvilágot, nem fölösleges talán utalniarra a - még nem kritikai, csak közszájonforgó - visszhangra, mely szerint az elő-adás rendezője, Verebes István, a közis-mert kabarészóvívő durván megszent-ségtelenítette annak a Shaw-nak a darab-ját, aki egyébként a megszentségtelení-tésnek is apostola. Eszerint Verebestcsöppet sem érdekelte a Szent Johannacímű tragédia s annak szellemisége,mindössze arra kellett neki, hogy róladobbantva pamfletet gyártson belőle.Zsurnaliszta krokit. S mint afféle ka-barésztár, bolhapiacon, potom árértvesztegesse saját poénjait, együtt a fanyarír úr klasszikussá avanzsált, veretes szem-ráncolásaival.

Verebes István - valóban kabarésztár.Nem áll ugyan olyan jól rajta a szmoking,és frizurája sem oly rendezett, mint an-nak, aki azért nevettet, mert mókás a vi-lág. De tartok tőle, hogy ő nem is azértnevettet, hanem mert - rosszul érzi ma-gát itt és most. Mert: fél. Közismert értel-miségi viselkedés és szöveg az, amelyetVerebes különféle függönyök előtt és

mikrofonok mögött elővezet; e viselkedésbizonyos értelemben analóg a primitívnépek színjátékszerű szokásaival, illetveazok motivációjával. Felidéz vala-mit,aztán kinevetteti - s ezzel legyőzni remélia veszélyét. Mi pedig osztozunkreményeiben: kínunkban nevetünk. Per-sze Verebes István mint kabarészóvivőnem mindig súlyos és tartalmas; vannakjobb meg rosszabb poénjai. Es így van ez-zel Verebes István rendező is: vannakjobb meg rosszabb ötletei. Eddigi - na-gyon sok műfajú - megnyilatkozásai so-rán sikerült alaposan összezavarni nem-csak ítészeit, hanem közönségét is: kicso-da ez a pasas? Sértődékeny és érzékeny(néha tollat ragad, és lelke dalát írja, vagyépp választ fabrikál olyan írásra, melyre arutinos és némiképp immúnis közszerep-lő [hát még ha színész is az illető!] otthon,a konyhában ereszt meg egy kacifántoskáromkodást). Otthonos a szélsőségek-ben: belőlük meríti ötleteit, így aztánsemmi meglepő sincs abban, hogy ritkánközepes vagy középszerű. Rossz vagy jó;rossz meg jó - s még az is előfordul vele,hogy egyszerre mindkettő.

E sorok írója nem tud válaszolni a ha-nyag stílusú (és, kérem Verebest, ne írjoncikket: nem bántó szándékú) kérdésre:kicsoda ez a pasas? De legutóbbi produk-ciója alapján - s ez a Johanna című elő-adás rendezése - válaszolni tudok arra,hogy kicsoda és mit gondol és miért gon-dolja, amit gondol a Johanna című elő-adás rendezője. Legalábbis úgy érzem. Sha felidézem, hányszor álltam már értet-lenül (sokszor nyilván a saját hibámból)azzal szemben, hogy kicsoda és mit gon-dol az adott előadás rendezője - ennyit iseredménynek könyvelek el.

A Radnótin tehát a Johanna látható,egyszerű megindokolás alapján bizonyá-

Shaw: Johanna (Radnóti Színház). Johanna: Egri Kati

ra azért, mert Verebes szerint Johannanem szent. Nem ennek az előadásnak,hanem például a néhány évvel ezelőttikaposvári produkciónak - melyben Csá-kányi Eszter játszotta Johannát - az ürü-gyén érdemes lehetett volna eltöprengeniazon, hogy vajon az író szerint valóbanszent-e az angolverő francia parasztlány,vagy pedig abban is némi iróniát lássunk,hogy Shaw az alig hároméves egyházimozgalmi határozatot adta drámájacíméül. Mindegy vagy sem: ez itt mostnem szent. Csak Johanna.

A dráma hat képe hibátlanul - ha nemis egészen hiánytalanul - lepereg. Az el-sőben Robert de Baudricourt francia vár-kapitány holtrészegen fetreng egy kem-pingszékben, időnként pedig a fémvázasés köztudottan nagyon billenékeny kem-pingasztalon támasztja meg magát. Adíszlet anakronizmusát kiegészíti a jel-mezé: a várkapitány úr egyenruhája fur-csán ismerős. Ismerőssége indokolt, fur-csasága pedig abból ered, hogy - lehetneépp stílszerű is.

Amikor Johanna, az elszánt paraszt-lány végül mégiscsak - a várkapitányminden eltökéltsége ellenére - Baudri-court színe elé jut, sok minden kiderül.Ezt a Johannát nem fogják tizenkilencévesen a máglyán elégetni, mert ez a Jo-hanna már most legalább harminc. Kö-vetkezésképp nem a hamvas naivitás hitefűti, hanem valami másé. Hogy nem is akatolicizmusé, azt kihívó öltözékén kívülkihívó viselkedése is sugallja: ez a Johan-na nő, mi több: „jó nő", s ezt a tulajdon-ságát használni is tudja. Mélyen dekoltáltpiros, falubáli ruhája, fekete tánccipőjeegy ilyen mentalitás kellékei.

Johanna nem annyira a hitével, mintinkább női erőszakosságával és női bájai-val győzi meg a várkapitányt. Es női

eszével, mert ez a Johanna az előbbiekenkívül okos is: felcsillantja a férfihiúságelőtt a történelmi dicsfény lehetőségét.Baudricourt-nak nincs vesztenivalója: haJohanna rajtaveszt, akkor sincs. De nyer-nivalója, az lehet. Eredmény: Johannapénzt, paripát, fegyvert s még hadseregetis kap. Johanna örül: megöleli a kapi-tányt. Amúgy nőiesen.

Es mi volt Johanna akciójának lénye-ge? A manipuláció. Célja bizonyos érte-lemben szent, és bizonyos értelembenszentesíti az eszközt. Mert célja Johannameggyőződésének és hitének érvényesí-tése: az ország fölszabadítása. Eszközepedig egy „jólsvejfolt" szónoklat: Johan-na a láda tetején hősi pózba merevedve afényes jövőről beszél, s a kitikkadt,kimerült, elcsigázott katonák mint máriskész szentre figyelnek rá. Nem eléggé.Mert ha jobban figyelnének, látnák azt is,hogy Johanna: játszik. S kicsit még ki isneveti magát.

A második jelenet helyszíne egy májuselsejei felvonulás dísztribünjének hátte-re. A jeles eseményre itt a francia udvarszíne-java. Az érsek - annak a mozga-lomnak az országos vezetője, melynekJohanna elkötelezte magát, s melyneknevében küzd az ország felszabadítá-sáért. A hadsereg magasrangú vezetői isitt vannak, akik részint a mozgalom, te-hát az érsek felé, részint az ország felsza-badítása, tehát Johanna felé (a kettő ittmég összekapcsolható, ha nehézkesen is)vannak elkötelezve; itt van egy arctalanés meghatározhatatlan funkciójú udva-ronc is. Es van virsli, szendvics, sör megüdítő is. Es beészrevétlenkedik az országegyelőre nem felkent uralkodója, aDauphin is: piros svájcisapka, pirosmajdnem-mackónadrág, kinőtt, elnyűttfekete zakó. Infantilis és félénk ural-kodójelölt - a többiek szigorúan bánnakvele.

Ez az a jelenet, ahol Verebes nem isengedi, hogy ne értsük, amit gondol: ezbizony a közelmúlt magyar május elsejé-je. Nem kényszerít ugyan bennünket ar-ra, hogy nevesítsük a szereplőket - mitöbb, a színlapon ő maga is eltekint aShaw által adott nevektől -, de a hely-színt és a helyzetet igen. Az érsek: okosés megfontolt főideológus (e sorok írójá-nak ugyan nem jutott eszébe, hogy RévaiJózsefre gondoljon, de ezt a fajta névte-lenséget mégsem érezte zavarónak); nemcsoda, inkább természetes, hogy Johannaazonnal rájön, kit tiszteljen benne. S etiszteletben belső irónia még nincs; leg-feljebb maga a forma, a nadrág hajtóká-jának megcsókolása mosolyogtató, külö-nösen ennyi idő távolából, visszafelé.Johanna ekkor még szövetségest sejt az

érsekben, aki viszont máris ellenséget látbenne, a mozgalom ellenségét. Okos érsek;demonstratívan felkarolja a látens éspotenciális ellenzéket, berángatja a körönbelülre, hátha érvényt szerez a mozgalmihit fegyelmező rítusainak.

Verebes átértelmezéséhez komolysegítség Shaw szövege Ottlik Géza maistílusú s helyenként még tovább maiasítottfordításában. Az érsek így határozza megpéldául a csodát: „csoda az olyan esemény,amely hitet fakaszt". S mert Johanna mostis okos, tudja, hogyan kell az érsekkelbeszélni. Megfelelő szövege természetesena többieket találja el igazán, az érsekrenem hat. De mert a mozgalom - Shaw-nálaz egyház, Verebesnél a párt - stratégiájamost ezt a taktikát diktálja: az érsekJohanna felszabadító küzdelme mellé áll.

Az előadásnak ebben a szakaszábanVerebes a maga Johanna-koncepciójávalmég nem áll igazán nyerésre. Mintha túlkorán túl sokat mondott volna el, a ki-számíthatóság vágányán halad a produk-ció. Már tudjuk, mi az a mozgalom, s aztis, hol s mikor vívja közismert eredmény-nyel végződő küzdelmét. Tudjuk, mibenhisz Johanna; s ha nem ismernénk az ere-deti drámát, akkor is kitalálhatnánk: ezértbizony meg kell halnia.

Johanna nem egy ideológiában, mégkevésbé egy politikában és legkevésbé egymozgalomban hisz. Johanna ugyanisigazat mond akkor, amikor a „hangokra"hivatkozik; legföljebb amikor észreveszi,hogy a „hangok" emlegetése milyen ésmennyiféle hatással van a környezetre,kicsit túljátszatja a hangokat. De a hangokléteznek, és valóban Johanna bensőjébőlszólnak. Johanna ugyanis önmagában hisz,és abban, hogy igaza van. S mert igazavan, végig kell vinnie azt, ami-ben igazavan. Egyszerűen hangzik, nem?

Az érsek - vagy főideológus - tehát át-menetileg beadja derekát. Johanna frakciótorganizált a mozgalmon belül, s a frakciógyőzedelmeskedett. A frakció érdekeiugyanis - szintén átmenetileg -megegyeznek a mozgalom érdekeivel:Franciaországot fel kell szabadítani. Nemannyira és nem azért, amennyire és amiértJohanna gondolja - de a jelenlegi rosszhelyzetben ezen még nem érdemesvitatkozni.

A harmadik jelenetben tehát Johannaelmegy Orléans-ba, ahol a Fattyú - Dunois- régóta a szélirány megváltozásáravárakozik, hogy a siker esélyével támad-hassa hátba az angolokat. Dunois - pro-fesszionista katona. Amikor nem tehetsemmit, elemes rádióján a Hey, Joe címűJimi Hendrix-számot hallgatja, s meg-nyalogatott ujját időnként a levegőbe bö

khtzkbFfitb

nteőcMehmu

lzvn

gd

A

i: fordult-e a szél? Johanna nőisége nemagyja hidegen: eleinte bosszantja az os-obácska női fecsegés, majd felvillanyoz-a a fedetlen kebel, s végül győz a prakti-um: csöppet sem árthat, ha valami -ármi - fanatizálja a kiégett hadsereget.ontos megjegyezni, hogy Dunois-nakeltűnően semmi köze nincsen semmiféledeológiához vagy mozgalomhoz: ő hiva-ásos katona, akinek most lel kellene sza-adítania Orléans-t.Megfordul a szél. Pont akkor, amikoragyon kell. Johanna - s ez Egri Kati já-ékának egyik csúcspontja, valamint azgész előadás egyik legszebb pillanata -szintén meglepődik, s örömmel vegyessodálkozásába csöppnyi félelem vegyül.ost érezte meg talán először, hogy a hit

rejének egyszer csak önmozgása támad, sogy a hit gyakorlója mindig urat emelaga fölé, amikor hitét gyakorolja. A hit

gyanis: kötelez.Verebes értelmezésének e néma rész-

ete érzelmileg is, racionálisan is meggyő-ő. Es - mintegy mellesleg - mindkétonatkozásban magával ragadja azt aézőt, aki hajlandó vele menni.Verebes István rendező egyéb minősé-eiben - kabarésztár, konferanszié, rá-iós műsorvezető - gyorsan elszégyelli

magát, amikor érzelmes. Igaza van:majdnem érzelgős. De mielőtt azzá vál-na, rendszerint nagyot fordít az érzelme-in, például akkorát, mint most a kapórajött negyedik jelenetben, amely egyéb-ként új felvonást indít.

S amelyben Warwick grófja és Sto-gumber atya egy gőzfürdőben egyeztetiknézeteiket a most már több mint bosz-szantó szűzről; az elegáns, civilizált éskönnyed úriember Warwick grófnak dü-hödten ironikus ellenpontja a korlátoltanfanatikus Stogumber. A két ember s a kétbeosztás annyira nincsen „pariban", hogyvalóságos megkönnyebbülés, ami-korlágy hárfaszó mellett betipeg az álliggombolkozott Cauchon francia püspök.A két ország két valóban fontos embereközt ekkor kezdődnek meg az „érdemi"tárgyalások, melyek során a látszatokkölcsönös megőrzésére törekedve (ami-nek időnként csak a rövidlátó és szűk-agyú Stogumber mond ellent) szépenmegegyezik a két hatalom a közös el-lenség elpusztításáról.

A rendezői értelmezésben ettől a jele-nettől vezető kifejezési eszközzé válik azirónia, amely természetszerűleg felhasz-nálja a humor eszközeit is. Tehát hosz-szabb-rövidebb időközönként poénok

z érsek: Bálint András

következnek - Stogumber skót szoknyásszínre lépése vagy Cauchon jelenetzárómozdulata, mellyel (hisz fürdőben van!)gumipapucsot és úszónadrágot vesz elő-,a kellemes és szellemes teátrumi megol-dások közül valók.

Az ötödik jelenet a koronázás után egydíszteremféleségben játszódik; amolyanmozgalmi díszterem ez, tehát elsősorbanis dísztelen. A kötelező piros drapéria, azelnökségi asztal a szószékre emlékeztetőszónoki emelvénnyel, valamint a thonetszéksorok nemcsak közelmúltunknak,hanem jelenünknek is obligát kellékei bi-zonyos helyeken és helyzetekben. A gyű-lés pedig, amely itt lezajlik, akkor teljesítidramaturgiai hivatását, ha tisztázza afrontokat: Johanna egyedül marad. Itt vanugyan mindenki - Baudricourt vár-kapitány, Dunois, és a frissen (és avasolajjal) felkent uralkodó is -, aki Johan-nának sokat köszönhet; s mégis vagy tánéppen ezért fordulnak ellene. A helyzetirányítása a főideológus-érsek kezébenvan, aki higgadt és okos manipulációvalvezényli az értekezletet. Ami az iróniavezető szerepét s szolgálatában a poénoksorakoztatását illeti, itt nem a részletekreés külsőségekre, hanem az egészre és alényegre terjed ki, és hangoltságábanegyre keserűbbé válik. Már-már aligpoén, inkább rendezői ötlet, ahogy Du-nois felolvassa a hozzászólást; az a Duno-is, aki személyes ambíciójában érzi sértvemagát Johanna „címlapos" sikereitől, sakinek ez a nagyon emberi és nagyon

A Dauphin és Johanna: Nagy Sándor Tamás és Egri Kati

gyenge pont már elég is ahhoz, hogy atöbbiekével azonos vehemenciával for-duljon a szűz ellen. Pedig - Dunois is „hi-tes"; igaz, az ő hite a szakmája, a hadve-zetés.

Az érsek - akárcsak az eredetiben -felkínálja Johannának a nyilvános önkri-tika és bűnbánat lehetőségét, afféle„egyéni bánásmód" alapján, négyszem-közti beszélgetés keretén belül. De mi-közben az Internacionálé zeng, s Johannapartnert, társat keresve katonák köztsétál, sorsa már bevégeztetett: az övéieladták.

Internacionálé... Mint poén tompítottanműködik, hisz két jelenettel korábban, amájus elsejei színben az „egy a jelszónk,a béke" részben lelőtte már. Komollyá éstragikussá viszont nem tud emelkedni - sennek több oka van. Köztük olyan is,amelyik az előadáson belül akadályozza...

Alig változik a díszlet karaktere a kö-vetkező színben, amikor Johanna már fo-goly; mi több, az angolok kezében. A bí-rósági tárgyaláson hosszú asztal körül,szintén thonet székeken ülnek mindazok,akik statisztálnak - ezúttal nem színháziértelemben - a tárgyalási jelenetben. Afőinkvizítor gégemikrofonnal segít hozzábennünket, hogy elidegenedjünk tőle; saz előadásnak ezzel a legeslegrosszabbpoénjával-ötletével az a legnagyobb baj,,hogy egyszerűen nem tud véget érni. Újraés újra aktivizálja a V-effektet,következésképp nem elidegenít,

hanem folyamatos és aktív idegenkedés-re késztet. Mellesleg akadályoz abban,hogy arra figyeljen az ember, ami épp aleglényegesebb - mert mindig ez a leg-lényegesebb. Pedig nemcsak a főinkvizí-tor, hanem több új szereplő is ekkor lépszínre - van köztük egyébként, aki fölös-legesen, hiszen például Zsótér Sándornem tudhat mit kezdeni azzal a körvona-lazatlan alakkal és néhány mondatával,amelyet az éles karakterek között nekikellene megformálnia -; s a „sima" tra-gédiát ígérő történet még egy izgalmasfordulatot vesz, ugyebár. Ebben azérdektelennek éppen nem nevezhetőJohanna-menekítési kísérletben a hitszemélyiségformáló szerepét láthatjukmegnyilvánulni, és nemcsak Johannában,hanem a többiekben is. Verebes ekkorépp indulattalan rendezésén kívülszínészi minibravúrok eredménye az ahatás, hogy itt szinte csupa jó, s főleg hitesember ül: elkötelezett és megállíthatatlanWarwick, szakmája mestereként védő, jótakaró püspök, fegyelmezett és ránézésreprofi hóhér. E csupa jó embereknekvalóban elemi érdekük, hogy Johannátmegszüntessék; s csak Warwick tudjaköztük, hogy erre a máglya az egyetlenmód.

Megtudja Johanna is, fel is fogja. Deönmaga által emelt urának, saját hiténeknem tud ellentmondani.

Kis Kovács Gergely legsikerültebbdíszleteleme - jó ötlete több is van - eb-ben a jelenetben szerepel: Johanna ket-rece. A szűk színpadon, a tárgyalóteremoxigénmentes levegőjét amúgy is jólérzékeltető játéktérben ez az emelt pado-zatú kuckó - majdnem menedék.

A máglyahalál következtében epilep-sziás rohamot kapó Stogumbert ridegen,szinte cinikusan szemlélik a többiek.Némán is ugyanarra a konzekvenciárajutnak: ez az ingatag ember nem való po-litikusnak. Nem is az - hál' istennek.

Shaw utójátéka itt természetesen éskötelező jelleggel marad el: ki lát a jövő-be? De Johanna persze visszatér. S mi-közben magnóról hallgatja velünk együttsaját rehabilitálását, furcsa kis mosolybujkál a szája szögletében. Idegesítő ár-tatlansággal néz a szemünkbe. Aztánletérdel - és gyertyát gyújt. Nem is hi-szem, hogy önmagáért; inkább értünk.

A befejezés teátrális és érzelemteli - dehát teátrumban vagyunk, és racionáliskételyeinket, hajlandóságunkat picikérdőjelek biggyesztgetésére erőteljesrendezői vezénylettel megszólaltatottérzelmes húrok zenéje nyomja el. Rend-ben van.

Verebesnek - vagy a választott művel,vagy egyébbel - sokszor volt már pechje:

most szerencséje is van. A színészekugyanis nemcsak szaktudásukat és te-hetségüket vitték bele az alakításokba,hanem a hitüket is. Hittek Verebesnek,hittek ebben a Johannában - és közös ne-vezőt vállaltak vele.

Egri Kati minden pillanata jó, és nagyonsok még több is ennél. Jókor jött ne-kiJohanna szerepe - és még jobbkor nekünkaz ő Johannája. Egri Kati csöppet semlátványos, inkább befelé, a személyiségfelé mélyülő-épülő pályáján ez az alakításminden bizonnyal a várható csúcspontokegyike. Már egy fejgépnyi fényben is tudjátszani, s még megenged-heti magának atúlmozgást, a szertelenséget is. Látszhateszköztelennek - ha éppen ezt választjamint színészi eszközt; lehet félpucér, ésakkor sem civil. Johannája - mintha nem istehetne róla - szilárd és magabiztos;alakítása a teret nyert tehetség ritkakiteljesedése.

Gera Zoltán püspöke ismerős típusegyéni színészi hangszerelésben: a jobbítószándékú reálpolitikus. A ma-gátólértetődő, szuverenitást hazudó cinizmus itthitnek álcázza magát, s a legfelsőbbítélőszék előtt minden bizonnyal mégfelmentésre is számíthat. Hiszen csendes,kedves, higgadt, és tényleg jót akar.

Francia részről az események eszmeifonalát az érsek huzigálja. Formátumosgondolkodó, aki könyvek írása helyett avalóság játékaiban merül el nyakig. BálintAndrás szürke öltönye, kimért moz-dulattal, gyógypedagógusi artikulációvalelőadott gondolatai és hihetetlen önuralmaezúttal nem a személyiséggel megtá-mogatott szerepet formázzák, hanem egykitalált - lekoppintott? - alakot; itt még azis színészi játék eredménye, ami véletlenülBálint Andrásra hasonlít. Hisz az érsek is -nagyon okos, csak másként az.

A remek és hites alakítások sorába tar-tozik Schlanger András Dunois-ja is. Akisember, aki azt fújja a hatalmasok után,amit éppen kell - pedig ő jó, érzékeny, ésért a szakmájához. Schlanger alakításánakez a legnagyobb érdeme: mindkettőtelhiteti, s még azt is, hogy a kettő ugyanazaz ember.

Warwick eleganciáját, kényes gyomrát(távol marad a máglyától) és gőzfürdőstestápolását óvatos könnyedséggel for-mázza eleven alakká Márton András. Is-merős figurát hoz elénk, onnan a másodikvonalból. Kiss Jenő hisztérikus gyil-kosságszomja Stogumber szerepébenegészen addig túl sok, míg nem hozzaugyanilyen erővel az irtózást, a kiborulástis; ekkor azonban kerekké és egyszeribenpontossá is válik az alakítás egésze. NagySándor Tamás Dauphinje ebben az elő-

adásban sem igazán hálás szerep, de aszínésznek sikerül az obligát tulajdonsá-gok mellett még valamit megmutatnia: eza Dauphin az egyetlen itt, aki semmibennem hisz. Egy csöpp hite sincsen.

A hóhérnak alig néhány mondata van.De egy egész ember és egy egész sors je-lenik meg Gosztonyi János játékában.Öntudat és szakmai büszkeség, lenézés atöbbiek iránt, fensőbbséges magabiztos-ság és korrekt munkavégzés jellemzi ezt ahóhért, akit bizony érdemes volt a rende-zőnek a színpad teljes (így sem túl nagy)szélességében átsétáltatnia ahhoz, hogyez még a járásából is kiderüljön. S hason-lóan hittel és emberséggel telített alakítása Bozóky Istváné, valamint a Csíkos Gá-boré is. Keres Emil főinkvizítora szá-momra a gégemikrofonnal vált azonossá,pedig szerepe szerint fontos missziójavan: a legfőbb báb a tárgyalási ceremó-nián.

Kis Kovács Gergely legjobb díszlet-elemén kívül pontosan adta vissza a má-jus elsejék külsőségeit is: lufik, hangszó-ró, összetákolt emelvény. Szándékosanekletikus díszlete a rendezői értelmezéspontos megértéséről tanúskodik, akár-csak Torday Hajnal esetében, aki a jel-mezekben valóságos egységgé, stílussáemeli a szimpla zűrzavart.

Az előadás az előcsarnokban ér véget:van tehát utójáték itt is. Lehet, hogy azötlet nem Verebesnek jutott eszébe elő-ször (biztos, hogy nem); de a rendezői öt-letek nagy többségére nincs copyright.Az is lehet, hogy érzelmi hangoltság, sőttán ízlés dolga, ki hogyan fogadja azt atablót, amely előtt gyertyák sorakoznakaz előcsarnokban, s amelyen közelmúl-tunk hites embereinek a fényképe látható.Az is lehet, hogy az egész csak rádupláza bent már látott gyertyás-portrés

előadászárásra. Ha ízlés, ha hangoltságdolga - ám legyen: az én ízlésem, az énhangoltságom ezt a tablót a gyertyákkalés a zenével el- és befogadta, és elgondol-kodtatott a tablón látható emberek közösnevezőjéről, a képességes és tehetségeshitről. Vagy a hites tehetségről. S mertmind halottak, a halálról is. S hazafelémég azon is, hogy úgy látszik, minderről ahit totális dekonjunktúrája idején is lehetmég színházat csinálni.

S mert a lapnak, melyben ez az írásmegjelenik, kötelező jelleggel dokumen-tálnia is kell, álljon itt az a névsor, amely-nek közös nevezője Verebes István ren-dező és a Radnóti Színház társulata sze-rint 1988-89 fordulóján az, amiről mind-eddig szó volt: Raoul Wallenberg, ŐzeLajos, Buharin, Rajk László, John Fitz-gerald Kennedy, Indira Gandhi, JózsefAttila, Che Guevara, Majakovszkij,Radnóti Miklós, John Lennon, Nagy Im-re, Zala Márk, Soós Imre, James Dean,Jan Palach, Patrice Lumumba, Bódy Gá-bor, Latinovits Zoltán, Mahatma Gandhi,Szilágyi Domokos, Fassbinder, SarkadiImre, Ságvári Endre, Pasolini, KondorBéla és Janice Joplin.

G. B. Shaw: Johanna (Radnóti MiklósSzínház)Fordította: Ottlik Géza. Díszlet: Kis KovácsGergely. Jelmez: Torday Hajnal. Szcenika: É.Kiss Piroska. Zenéjét összeállította: NovákJános. A rendező munkatársa: Balák Margit.Rendezte: Verebes István.Szereplők: Egri Kati, Nagy Sándor Tamás,Gera Zoltán, Keres Emil, Márton András.Bálint András, Kiss Jenő, Schlanger András,Kiss Falussy Bálint, Kelemen Csaba, CsíkosGábor, Gosztonyi János, Berzsenyi Zoltán,Illyés Róbert f. h., Zsótér Sándor, Bozóky Ist-ván, Csonka Endre f. h.

Dunois: Schlanger András - Egri Katival (Iklády László felvételei)

CSERJE ZSUZSA

Szabaccság Mucsán

Nestroy szatírája Miskolcon

Az íróról

Ki gondolta volna, hogy a XIX. századközepén élt Johann Nestroy, az osztrák„Volksstück" egyik mesterének eme da-rabja az 1980-as évek végén olyan vihartkavaró, aktuális, mégis ellentétes véle-mények kereszttüzében álló előadásalapjául fog szolgálni, mint ahogyan azbekövetkezett. Talán csak ő maga, akikorának egyik legnépszerűbb s egyidejű-leg Legellentmondásosabb színpadi szer-zője volt. Szabadság Mucsán (itt: Sza-baccság Mucsán!) című énekes bohózata(itt: szatírája) érdekes előadásban szólaltmeg Miskolcon, talán megkezdve egysort, amely számunkra is fölfedezi az írót,akinek nálunk csak Lumpácius Vaga-bundus című darabja vált igazán ismertté.Az 1801-ben született osztrák szerző, akiapja kívánságára elsajátította ugyan ajogtudományt, már húszéves korábanteljes szívvel-lélekkel a színházé lett.1822-ben Mozart Varázsfuvolájábanmutatkozott be mint Sarastro, s ettőlkezdve osztrák és német színpadokonmint basszista szerepelt, később komi-kusként is nagy sikereket aratott.Bécsben, a Theater an der Wienben,1831-től a közönség kedvence lett, segyúttal örökös félelme igazgatójának,mert az ifjú színész nagymestere volt arögtönzésnek, és egyetlen alkalmat semhagyott ki, hogy a színpadról a cenzúraellen szitkozódjék. Hosszan ' sorolhat-nánk itt sikeres szerepeit és persze darab-jait, amelyekben gyakran maga játszottael valamelyik főszerepet, de talán inkábbarról érdemes megemlékezni, hogy sikertsikerre halmozva végül 1854-ben szín-házigazgató lett. Hatévi ilyetén munkál-kodás után 1860-ban búcsúzott közön-ségétől, majd két évvel később meghalt.Temetésére egész Bécs kivonult.

Ferdinand Raimund mellett JohannNestroy volt a bécsi népszínház legki-emelkedőbb képviselője. Az osztrákVolksstück, azaz népszínjáték, ahogyWalkó György írja: „a játékszíni mutat-ványoknak ez a biedermeier álorcábanmulattató, varázslatos műfaja... Csípős,merész újításokkal koronázta meg Nest-roy a műfajt, s ez valóban nem nélkülö-zött bizonyos [kétértelműséget], perszekorántsem a szó obszcenitást gyaníttatójelentésében. Egyszerre rejlett benne

ugyanis a kettő: ötletesen elbűvölő, szen-de játékosság is, meg szikrázva, borzong-va lesújtó ítélet is". Mindenesetre Nest-roy nem volt ártalmatlan szerző.

A népszínjáték (nálunk a népszínműelnevezést nyerte) akkoriban mást jelen-tett Magyarországon és mást ott. Nálunkinkább falusi környezetet idézett, parasztivilágot, Bécsben inkább kispolgári-köznépi réteget: kifutófiúkat, hivatalno-kokat stb. E népszínjátékokban Nestroygyakran fejezi ki epés véleményét a vi-lágról, km-áról, no meg a zsöllyékben ülőnézőkről is. Nyers realizmusával senkinem tudott nála szellemesebben buta ala-kokat ábrázolni, előítéleteket, álszemér-met, képmutatást ostorozni. Igy azután abécsi néző számára iróniája, kiábrándultokossága, szkepticizmusa tartotta frissendarabjait. Igy válik a helyi jellegű vígjátéknála „nagy szatírává". Nem véletlenülnevezték el kortársai a kor Ariszto-phanészének. A hatalmasok túlkapásaiellen is élccel védekezett. Rögtönzéseimiatt eleinte csak színigazgatójával,később a rendőrséggel is meggyűlt a baja.Az iróniát fegyverként használta. Ami-kor az idők komolyra fordultak, 1830-ban, a júliusi forradalom hatására meg-változott a kispolgári Bécs hangulata. Azelnyomatás fokozódott, a cenzúra is egy-re jobban éreztette hatását. Nestroy semzárkózott el az új áramlat elől, de mégisinkább az arany középutat választotta.Nem volt forradalmár, féltette „bécsijeit"a túl hirtelen változásoktól. Mégisfellelkesítették az osztrák forradalmárokeszméi, és darabjaiban megpróbált kife-jezést adni a lakosság körében uralkodóközhangulatnak.

A darabról

A forradalom hatására született meg aSzabadság Mucsán (Freiheit inKrähwinkel) című, Metternich ellenirányuló politikai szatírája. Talán ez azegyetlen darabja, melyben nem sandította cenzúrára. 1848-ban készült, s arról isszól: a forradalomról, a maga összesellentmondásával együtt. Célba vette itt areakció minden válfaját, s bár nemkételkedett a forradalom erejében, mégisféltette azt a jámbor és öntudatlanpolgárok korlátoltságától. Vajda GyörgyMihály szerint ez a mű „Nestroyhatározott, demokrácia sugallta ítéletevolt az osztrák kispolgárság politikaiközömbössége, felemás langyosságafölött". A darab egyébként harminchatelőadást ért meg két hónap alatt. KariKraus „metafizikainak" nevezte Nestroyhumorát, s ezt mondta róla: „Vattábacsomagolta dinamitját, s csak akkorrobbantotta fel a világot, mikor

már megerősítette abbéli meggyőződé-sében, hogy az összes világok legjobbi-ka." Nyelvanalízisét szocioanalízisneknevezte egyidejűleg, amely pedig magasfoka a precízen differenciáló társada-lomelemzésnek. E nyelvezet szatíraiképességeiről sem hallgathatunk, s arrólsem, milyen kifejezően és jellemzően ne-vezte el az író hőseit. S ennél a pontnálmár kapcsolódjunk egy pillanatra a mis-kolci előadáshoz. Bár a mű átdolgozottformában került színre, ne hagyjuk szónélkül Viola József remekmívű fordítá-sát. Az író szellemes szójátékai, amelye-ket gyakran a végletekig visz, már stílus-értékűek, s Viola ezeket a nyaktörő nyel-vi mutatványokat is hűen tolmácsolja. Anevek fordításánál is brillírozik, gon-doljunk csak néhány főszereplő: özvegyNemes Facérné, Ricsajjdurr rendőrpa-rancsnok, Fröccsittas újságíró vagyéppen Verébfalvy Veréb állami költő el-nevezésére.

Mielőtt azonban a recenzens azelőadásról szólna, röviden fel kell idézniea mű tartalmát, tekintettel arra, hogy azthazai színpadon először láthatjuk. Ez akivonatos tartalom korántsem tartalmaz-za az összes bonyodalmat, valamint azt aszinte kaotikus kapcsolatrendszert,amely egyébként a darab gyengéje is, hi-szen e mostani közönség csak kapkodja afejét a gyakran kiismerhetetlen szöve-vény láttán. Az átdolgozó rendező, ahe-lyett hogy valamelyest leegyszerűsítettevolna a bonyodalmas történetet, még to-vábbi beszúrásokkal „gazdagította", sezáltal nemigen könnyítette meg a nézőhelyzetét.

Zavargások vannak a kisvárosban. Anép, megunva tűrhetetlen helyzetét,elégedetlenkedik. A polgármester leg-hívebb szövetségese, Miki besúgósegítségével mindent megtesz, hogy aforradalmat csírájában elfojtsa. Megjele-nik azonban a kisvárosban (Mucsán) Ult-ra, egy szabadelvű újságíró. Lelepleznikívánja a kisváros urait, ostorozza ahibákat, a cenzurát, az önkényt.Megjelenése-kor éppen tanúja annak,hogy Nemes Facérné, a szép özvegypanaszkodik: ura végrendeletével a városvezetői manipulátni akarnak. Hogy ahátramaradt vagyont megkaparinthassák,a polgár-mester nőül kívánja venni azözvegyet. Ám az egy szempillantás alattbeleszeret a forradalmi hevületű Ultrába,s elutasít-ja a polgármestert. Ultrát mintkülföldi propagandistát kiutasítják avárosból. Ő azonban - a szabadságélharcosaként nagy célokat tűz ki: apolgármester meg-buktatását és azsarnokság romjain a mucsai szabadságszékesegyházának fel-építését. Titokbanmaga mellé állítja a

kisváros két elégedetlen hivatalnokát,akiknek segítségével különböző álruhák-ban visszatér a városba, hogy vezesse anép harcát. Amikor tisztelendőnek öltöz-ve először tér vissza, akkor tudja meg,hogy a leiratot, amelyben „fentről" az al-kotmányt biztosították Mucsának, a vá-roska vezetői eltitkolták a nép elől. Kitör azűrzavar. A polgármester, félve a nép-haragtól, Miki házába menekül. Éjszakarémes álmok gyötrik a forradalomról,amely számára a pusztulást jelentené.Hívei mindent megtesznek, hogy vérbefojtsák a mozgolódást. Kikre is támasz-kodik a polgármester? Mikire, a besúgó-ra, Ricsajjdurra, a rendőrparancsnokra,valamint Verébre, a gerinctelen államiköltőre, aki „remekbe szabott" költemé-nyeivel alájátszik a mindenkori hatalom-nak. Ultra újólag álruhában érkezik, mostazzal a céllal, hogy megszerezze azt abizonyos leiratot. A csel sikerül, az irat abirtokába kerül. Mindeközben az írónéhány szerelmi szálat is szövöget, vala-mint gondoskodik arról, hogy olykor jóleltalált, máskor zavaros jelenettel láttassaa „népet", az embereket, akik sokszorcsak azért jönnek a zavargások színhe-lyére, hogy „lássanak egy kis forradal-mat". Asszonyok aggódnak férjükért,nehogy „belekeveredjenek" valamibe,teljes a káosz. Megindul az ellentámadás(ellenforradalom), a polgármester de-magóg beszédével könnyedén leszereli azegyébként elégedetlen tömeget. Vannakugyan, akik még így is hőzöngenek, nemhisznek a szép szavaknak, az ígérgeté-seknek. Végül azonban a forradalom át-meneti elfojtása után Ultra segítségévelgyőz a nép, „kitör a szabaccság" Mucsán,és a darab idilli befejezést nyer.

A rendezésről

Az ambiciózus fiatal rendező, GalgóczyJudit aktuális, politikus előadást akartlétrehozni, s ehhez ideális anyagra talált amai áthallásokra magától is hangolódóműben. Es dicséretére: fantáziadús te-atralitással vitte színre. S mi több, sajátátdolgozásában. Ez a változat rokon azeredeti művel, betoldásai, új szövegei,songjai szervesen illeszkednek a darabszövetéhez. Legfontosabb változtatása azelőadás nyitó képe, amely nincs benne azeredeti anyagban, hiszen az kocsmai jele-nettel kezdődik, életképpel, a bakter és abesúgó beszélgetésével. A miskolci elő-adás kezdete viszont egy kisvárosi va-sútállomást láttat (Mucsa felirattal), s azelső színi jelenet arról szól, hogy a helyihatalmasságok éppen valamilyen proto-kolláris küldöttséget búcsúztatnak. Ki-rendelt matrózblúzos gyerekek integet-

nek a távozó vendégek után, s az el-hangzó szövegből kiderül, mi mindennelkecsegtetik a városka vezetői a településlakosságát. Biztonságot és békét garan-tálnak, s ehhez nem kell más - mondják -,mint szorgalmas munka, amely mindenjólét záloga. Mondandójuk megerősíté-seként sok-sok aprópénzt szórnak azalant összegyűlt nép közé. Az elégedet-lenség mégis izzik Mucsán, szítója a Bak-ter. S azt a mondatot, amely az eredetimű első jelenetében, egy reális szituáció-ban egyszer hangzik el („Elmúlik egyszera setétség kora!"), ebben a kitaláltélőképben többször is elmondja. Mindeztbizonyára azért teszi a rendező-átdol-gozó, mert nem bízott abban, hogy a rö-vid kocsmai jelenet elég erős ahhoz, hogya nézőt eligazítsa a társadalmi helyzetképvilágos felismerésében.

Ami a díszletet illeti, a színen óriásivasszerkezetet látunk, olyan mobil épít-ményt, amelynek forgószínpadi mozga-tása nyomán a darab további helyszíneikisebb jelzésekkel mind létrejönnek. Avasútállomáshoz járul még egy egészenvalódinak ható sorompó, amely nyitottállapotban szabadon láttatja a minden-kori játékteret, ám azokban a képekben,amelyek az állomáson játszódnak,időnként rettenetes csörömpöléssel le-zárják a teret, vagy sokkoló zajjal csapód-nak kifelé az első sorban meg-megrettenőnézők elé.

Galgóczy intenzív vizuális hatásokraépít. A tömegjelenetek, az álmok vagyegy-egy népcsoport plasztikus megjele

nítéséhez invenciózus munkatársra találtM. Kecskés Andrásban, aki a mozgásokatkomponálta. Gondolok itt a hivatalijelenetre, a parókás, könyökvédős kishi-vatalnokok mozgatására, pecsétjeikkel,iktatásaikkal jól érzékeltetik a hivatalmechanikus és értelmetlen munkáját. Egymásik rendezői ötlet nyomán gyerekeketlátunk, akik „tüzet viszek"-et játszanak,„zsipp-zsupp"-ot énekelnek, s utánozva afelnőtteket - halomra lövöldözikegymást. A kép rímel a mára. Át-dolgozói-rendezői koncepciójának meg-felelően özvegy Sulyokné alakja jóval na-gyobb jelentőséget kap az előadásban,mint az eredeti darabban. Ez az alkoho-lista takarítónő (akit a szerző tanácsi al-kalmazottként jelöl) már az első jelenet-ben ott nyüzsög a nép között svájcisap-kában, vödörrel a kezében, ott ül a kocs-mában is, vedelve a sört, de ő a hivatal ta-karítónője is. Mintegy rezonőrként máraz előadás kezdeti szakaszában egy szinte„brechti" songot is elénekel. (EgerszegiJudit lepusztult figurát jelenít meg, azélet perifériájáról valót, vegetálót, felnö-vesztve a figura jelentőségét a rendező ál-tal vágyott szimbólumig.)

E proletár-betétszám mellett több olyandalt élvezhetünk, mint például az Itt amáz vagy a Halleluja címűt: a zene-szerző, Melis László songjait. Melisegyébként bravúrosan egyensúlyoz anépszínjáték szórakoztató zeneisége (hi-szen énekes bohózatról van szó!) és azelidegenítő, mondandókat hordozó dal-betétek között. Közzenéi pedig (a Mar-

Nestroy: Szabaccság Mucsán (miskolci Nemzeti Színház). Jelenet az előadásból

seillaise dallamának különböző variánsai)olykor melodisztikusan, máskor fe-nyegetően, néhol iróniával szólalnak meg,aláhúzva vagy éppen ellenpontozva ajelenetek tartalmát. Mégis Galgóczy egy-egy leleményes ötlete visszatetszést kelt.Túlzónak találom magam is, hogy azüdvözlő feliratok, transzparensek szövegerettenetes helyesírással készült. Ilyenpéldául: „Üdvözöljük a küldöccség távo-zását" vagy éppen a címben szereplő

„Szabaccság". Nem vagyok meggyőződ-ve arról, hogy a kritikai realizmus emeszíni megnyilvánulása eléri célját; a ma-gyar néző, lévén többnyire maga is rosszhelyesíró, még azt hiheti, hogy e szavakatígy kell írni, s nem tekinti ezt a tömegekműveletlensége szimbólumának. S igen-csak megkérdőjelezhető számomra a pol-gármester rémálmai közül az egyik. Aforradalom fenyegető veszélyeként - egyvetítő segítségével - óriási Lenin-kép

kúszik fel a falra, egészen a színházmennyezetéig. Filozofikus és politizálóhajlamú rendezőnk saját koncepciójánakbelevetítése egy más történelmi közegbeazért idegen test, mert igencsak megza-varhatja a néző fejét, nem tudván hováhelyezni a látottakat. Egy ilyen ráagga-tott, didaktikus látomás nem erősíti amondandót, hiszen az eredeti mű maihelyzetekre rímelő szövegének hatásosszínrevitele önmagában is elég parázs ak-tualitást adott volna az előadásnak.

A színészekrőlKarczag Ferenc (Ultra), Matus György (Polgármester) és Fehér Ildikó (özvegy Facérné) a miskolci előadásban(Jármay György felvételei)

A színészi alakításokban viszont sok di-csérendő akad. Talán Karczag Ferenc-nek,aki a kulcsfontosságú Ultrát alakítja,adhatott volna több önbizalmat (vagyinstrukciót?) a rendező, hogy első, igenfontos monológjában megnyerő szemé-lyiségét több belső hevülettel, filozofiku-sabb elmélyültséggel és szikrázóbb intel-lektussal hassa át. A továbbiakban bírja aszínész energiával, iróniával, karakterek-kel. Matus György jól ismert emberábrá-zoló művész. Polgármestere olyan ember,aki megszokott hatalmához görcsösenragaszkodik. Félelme végtelen, rém-álmaiban egy beijedt diktátor összes ál-matlan éjszakája ott kísért, s persze hatal-ma visszaszerzését is az „ilyenektől" vár-ható cinizmussal éli. Párducmozgású éselegáns Fehér Ildikó a szép özvegy sze-repében. A francia forradalomról képzeltálomban, mint annak lebegő védangyalasuhan át dicsőségesen egy Delacroix-festmény stílusában. Lírája és iróniájaegyaránt érvényesül. Miki besúgót meg-felelő történelmi tapasztalatok birtokábanjól érzékelteti Sallós Gábor: a figuragyáva és alkalmazkodó, alázatos és kis-szerű. Remek alakítást élvezhetünk PévaIbolyától, aki Emerenciát, Miki feleségétformálja meg. A loncsos, lompos, ottho-nában becsavart hajjal sürgölődő asszonyarckrémmel kenegeti magát, migrénjevan, de közben cukorkát zabál, és fogalmasincs, mi zajlik kint a világban. Primitívés alázatos, szervilis, mikor térdre esik azálpáter előtt. Kisrealista megfigyelésekbőlötvözi az alakot, és általános érvényű,szinte gogoli típussá növeszti. Vass Pétertenyérbemászóan ellenszenves költőjetársadalmi veszélyességében válikfélelmetessé. Szinte mesebelien igazRicsajjdurr bunkó rendőrfőnök sze-repében Mucsi Sándor, és egészen maiváformálja Reakcziffyt Galkó Bence: simu-lékony modorú, alattomos intellektusúbennfentessé. Zubornyák Zoltán és Mi-kola Róbert hihetően ábrázolják ViaszVilibaldot és Pecsét Zsigmondot, jólérzékeltetve, hogy alkalmazkodásuk a

fennálló rendhez csak átmeneti, és elsőadandó alkalommal élnek a változó helyzetadta lehetőséggel. Csapó János Bakterjepedig maga a megtestesült változóviselkedésű kisember (kispolgár), az elé-gedetlen, a gyáva, de harcolni vágyó, azöntudatlanul öntudatos, olykor forradalmihevülettel teljes.

Az utolsó képben az előadást uralóvasszerkezet alatt összegyűlik mindenki. Abarikád a sorompóból épült. Fölismer-hetetlen színű zászlócskák raja, útmutatótáblácskák mindenütt: még egy földgömbis van a színen, bizonyára szimbólum-ként.Egymásra talált szerelmesek, forradalmatéltető tömeg, szabadságukat kivívottharcosok, lelkes gyerekek. S mind-eközben az idő nem haladt azon az órán,amely Mucsa városka felirata alatt áll. Mitsugall e szinte szatirikussá növesztettélőkép, e látomás? Oly sok mindent, hogymár szinte nagyobb a káosz a fejünkben,mint a színpadon. Miről beszélt a rendező?A szabadságról? Vagy csak aszabacságról? A tömegekről mondottítéletet, az emberek félelméről, tehetet-lenségéről, hőzöngő bátorságáról? A de-mokráciára éretlen népről?A korabeliről, a miénkről? Vagy netalán azértelmiség szerepéről a forradalomban? Ahatalom örök mechanizmusáról?Bizonyára mindenről egyszerre. Talán ezvolt a baj.

Az előadást kétszer néztem meg, hogy„üzenetét" megfejthessem. Nem ironizálófordulatnak szánom ezt a mondatot, csupánannak érzékeltetésére, hogy a mű sokszálúcselekménye, a gyakran túlburjánzó ötletekvilágos megértése erős koncentrációtigényel. A néző azonban nemkényszeríthető erre. Ő csak egyszer látja azelőadást. S bár Galgóczy a napi politikáhozvaló intenzív hozzászólás igényével éstehetséges teatralitással állította színre aművet, a néző mégis sok nyitott kérdéssela fejében távozik. De legalább vannakkérdések!

Nestroy: Szabaccság Mucsán (miskolci NemzetiSzínház)Fordította: Viola József. Zene: Melis László.Díszlet: Juhász Katalin m. v. Jelmez: KónyaAndrás m. v. Mozgás: M. Kecskés András.Rendezte: Galgóczy Judit.Szereplők: Karczag Ferenc, Fehér Ildikó, Ma-tus György, Csapó János, Balogh Csilla, SallósGábor, Péva Ibolya, Zborovszky Andrea,Galkó Bence, Vass Péter, M. Szilágyi Lajos,ifj. Mucsi Sándor, Szegedi Dezső, KomáromyÉva, Hidvégi Elek, Németh Mária, HajducsekGyörgyi, Papp Györgyi, Balla Renáta, Egers-zegi Judit, Zubornyák Zoltán, Mikola Róbert,Bodó Séra László, Szemán Béla, ÓnodyLászló, Baksy Ákos, Baranyi Péter, PécskayTibor, Farkas Sándor.

SZÁNTÓ JUDIT

Így kellene szórakoztatni

Christopher Hampton Teljesnapfogyatkozása az Ódry Színpadon

Az ókori Athénban, a reneszánsz Lon-donban vagy Madridban állítólag a néptöltötte meg a nézőtereket, s úgy szóra-kozott Szophoklészon, Shakespeare-envagy Lope de Vegán, mint a mai, össze-hasonlíthatatlanul csekélyebb számú át-lagközönség Neil Simonon vagy AgathaChristie-n. Boldog idők, vissza nem hoz-hatók! A XIX. században mindenesetreszétvált az elitszínház és a szórakoztatószínház közönsége, a XX. század máso-dik felében pedig már az is a kulturáliselithez számíthatja magát, aki egyáltalánszínházba jegyet vált. Ha egy stadionnyi(amfiteátrumnyi) nép focimeccs helyettváratlanul Szophoklészt kapna, felkeléstörne ki-de Peter Shaffertől se lennénekboldogabbak. A legföljebb százötvenéves szórakoztató színház hovatovább amagas kultúra kevés megmaradt megnyi-latkozása közül az egyiknek számítható.Jó lenne, ha ezt az elitszínház rajongói iselismernék végre-s legalább ilyen jó len-ne, ha a szórakoztató színház eszerint isbecsülné önmagát.

Közös a nemezis is: „magas" dráma és„szórakoztató" dráma (a kifejezésekmunkahipotézisek csupán) egyaránt baj-ban vannak. Az utóbbi igazi szülőföldjeaz angol, amerikai és francia bulvárok tá-ján keresendő; e színi kultúrák egészségespragmatizmussal mindig is elhatároltákmagukat az éles elhatárolódástól. ÉppChristopher Hampton dühösen tagadtaegy nyugatnémet újságíró előtt - nem azt,hogy ő bulvárszerző lenne, ha-nem azt,hogy ilyen megkülönböztetés egyáltalánlétezik. Bölcs magatartás: az eredményeklegalábbis azt bizonyítják, hogy azangolszász és francia szórakoztatószínház mesterei, Feydeau-tól és OscarWilde-tól Salacrou-n, Anouilh-on,Maugham-on át Robert Boltig vagy éppHamptonig sokkal könnyebben lendültekát a fajsúlyos dráma felé, mint a meg-különböztetésre oly kényes németek vagya mércéket innen nyert magyarok hasonlótípusú szerzői - a német nyelvterületszórakoztató drámaírása el-képesztőennívótlan (emlékszik-e valaki aVárosmajorban egy nyárra feltűnt Hurrá,fiú!-ra?), s a magyar szakma képviselőimindmáig nem tudták megemészteni,hogy Molnár Ferenc személyében egyet-len nemzetközi rangú s mesterségéhez

angolszász módon viszonyuló szerzőemelkedik ki a mulattatás sivár mező-nyéből.

Magyaroszágon még mindig nem elfo-gadott, hogy a jó szórakoztató színház azegyetemes drámaírás egyre jelentősebbmásodvonulata, s hogy szakmai mércéilegalább oly igényesek, mint a „komoly"drámáéi; például éppoly kevéssé tűri ahazugságot! A technika ilyetén lebecsü-lése együtt jár azzal, hogy a „komoly"drámától viszont el sem várják a szakmaibiztonságot, sőt az valamiképp gyanús-nak számít; innen ered például Háy Gyulalebecsülése. Így aztán szórakoztatószínházunkat elönti a színvonaltalanság, ahakniszellem, és ezt a kritika sokszorszámon sem kéri, abból kiindulva, hogy aszórakoztatás alacsonyrendű funkciójábakár is lenne nagyobb igényességet, szak-mai kultúrát, fantáziát invesztálni. Kö-vetkezésképp a szórakoztató és a -mondjuk - művészszínház közönsége ná-lunk sokkal markánsabban elválik egy-mástól, mint Angliában vagy Franciaor-szágban - holott az igényes szórakoztatószínház immár az egyetlen forrás, amely aművészszínháznak még nézői utánpótlástszállíthatna, hiszen ideális esetben aHamlet és a Bolha a fülbe koncepciózu-san művészi előadása mind az alkotók,mind a nézők számára átjárást biztosíthategyikből a másikba.

Félő, hogy mire e meggondolások ná-lunk gyökeret ereszthetnének, mire meg-tanulnánk a jó szórakoztató drámát (ésszínházat) becsülni s a rossztól megkü-lönböztetni; addigra a világrepertoáregyaránt kifogy a „komoly" drámákbólcsakúgy, mint az igényes színpadi lek-tűrökből; legalábbis a világ színháziműsorát figyelve egyre több baljós jeletfedezhetünk fel. Ez egyébként azt jelenti,hogy a szórakoztató műfajok szerzőineképpúgy meg kell küzdeniök a valóságdrámai megragadhatóságának nehézsé-geivel, hiszen konfliktusanyaguk, temati-kájuk éppúgy az adott korszak életviszo-nyaiból ered. Igaz, e művekben több térnyílik az úgynevezett örök emberi vonat-kozások feldolgozására, csakhogyamennyire a „komoly" dráma egyrekevésbé képes eligazodni az emberiségnagy sorskérdéseiben, hasonlóképp azemberi együttélés privátabb szférái isegyre kevesebb színpadképesen szóra-koztató valőrt kínálnak. Nem véletlen,hogy korunk nagy szórakoztató sikereiegyre kizárólagosabban a musical műfa-jában születnek; a zenés-táncos kifejezés, alátványos kiállítás ugyanis a tragikusszínezésű konfliktusokból is ki tudja csi-holni e valőröket. Jól mutatják ezt azolyan tömegsikerek, mint a West Side

Story, az Oliver, a Jézus Krisztus Szu-persztár vagy a Nyomorultak, melyekprózai változatai a maguk nyomasztóanlehangoló mivoltában épp azokat anézőrétegeket riasztanák el, melyek azenés feldolgozáshoz lelkesen tódulnak.

A műfaj konjunktúrájának lassú ha-nyatlását Christopher Hampton pályájais jelzi. Az 1946-ban született szerző mégma is viszonylag fiatal, reprezentatív da-rabjait azonban éppenséggel (drámaíróirelációban) csodagyermeki korban írta:

huszonkét évesen, oxfordi diákként, aTeljes napfogyatkozást, huszonnégy éve-sen Az emberbarátot, huszonhét évesen aVadakat s végül harminchat évesen aHollywoodi meséket - melyet azóta semkövetett hasonló jelentőségű mű. A pá-lyát elemezve feltűnhet, hogy Hampton -akárcsak például Peter Shaffer, akihezleginkább hasonlítható - nem életművetír, hanem egymástól független ötletekenalapuló egyes drámák sorát; Rimbaud ésVerlaine kapcsolatáról vált át egy maidiplomatarablási ügyre, onnan a II. világ-háború hollywoodi német emigrációjára,mint ahogy Peter Shaffer is a spanyolkonkvisztádoroktól szálldos csapongvaMozart és Salieri szembenállására, a bib-liai zsidó királyok regéire avagy egy maiangol pszichopata kamasz fiú történeté-re. Póriasan szólva mindketten azt írják,ami épp az eszükbe jut, amit elegánsab-

ban úgy mondhatunk: minden téma jónekik, melyben lehetőséget látnak aszínvonalas feldolgozás és a széles kö-zönségrétegeket csábító szórakoztatásösszeegyeztetésére. Életművükből hi-ányzik a világszemléletnek az a meghatá-rozó egysége, amely a századközépinagyrealista drámát, Miller, Dürrenmatt,Williams, Sartre, Frisch, Osborne vagy anagy különutasok, Ionesco, Beckett,Genet, Pinter életművét jellemezte.Persze: épp itt a különbség a két vonulat

között. Fájdalmas viszont a fejleményekhasonlósága: mindkét vonulat elapadnilátszik. Mindkettő mesterei elhallgattak,vagy egyre gyengébb színvonalon alkot-nak, gondoljunk bár Az érseki palotamennyezetére vagy a Lettice és Lottéra;utánpótlás pedig egyelőre egyik vonulat-ban sem jelentkezik.

Szögezzük hát most tekintetünket arra,ami megszületett, s ami csak most,megírásához képest húsz év késéssel ke-rült elénk: Christopher Hampton Teljesnapfogyatkozására. Ritka becsű objek-tumról van szó: egy irodalmilag rendkí-vül igényes, kitűnően megírt, virtuóztechnikai biztonságot mutató szórakoz-tató drámáról. A huszonkét éves - élet-korban épp két hőse között álló, s irántuktökéletes empátiával viseltetni képes -szerző játszi könnyedséggel oldja meg avalóban létezett híres emberekről szóló

drámák alapvető buktatóját, azt tudniillik,hogy rendkívül nehéz dolog karizmájukata színpadon érzékeltetni. A szerep-lőnekmár színre lépésekor el kellene fo-gadtatnia, hogy ő híres író, festő, zene-szerző stb., amire épp a dráma műfajanem adhat lehetőséget, legföljebb a nézőiasszociációkban bízhat a szerző (s több-nyire be is éri ezzel). E karizma híján vi-szont a fényes nevű hős eljelentéktelene-dik, érdektelenebb lesz, mint egy, az íróiképzelet szülte figura, akinek nagyra nö-velése kizárólag a konfliktusra bízatott.

Christopher Hampton úgy képes szug-gerálni két hőse jelentékenységét, hogymindvégig nem hangzik el egyiktől egyet-len verssor sem (holott író hősöket min-tázó drámák esetében ez is kedvelt fogás),s ezt a jelentékenységet az a néző ismegérzi, aki se Rimbaud-tól, se Verlaine-től egyetlen sort sem olvasott. Szin-tecsábít a megállapítás: tán nincs is szükséga két márkás névre, éppúgy szólhatna amese egy akármilyen Paul úrról és Arthurúrfiról, egy érettebb és egy kölyökkorúférfi különös, tragikus kapcsolatáról -csakhogy Hampton ennél sokkalrafináltabban jellemez. Ez nem kétakármilyen, hanem két, egyéniségé-ben segymáshoz való kapcsolatában egyarántjelentékeny ember: magányos lázadókegy szilárdan berendezkedett, tartalmábanés formáiban egyaránt kijegecesedetttársadalomban, mely őket a peremreszorítja, s ők kétségbeesetten törekednekrá, hogy ezt a marginális helyzetetközponti fontosságúvá alakítsák.Tragédiájuk nem az, hogy a társadalomezt nem hajlandó tudomásul venni, ha-nem az, hogy végül ők maguk sem képe-sek hinni vállalkozásuk jelentőségében;ez az oka Verlaine elzüllésének csakúgy,mint az erősebb akaratú Rimbaud amadöntésének hogy kísérletének véget vet.Vagyis: Hampton képes volt a legnehe-zebbre, arra, hogy Rimbaud és Verlaineszínpadi szempontból halott költői nagy-ságát drámai magatartássá, cselekmény-építő, konfliktushordozó erővé alakítsa.

A műnek nem külön, hanem az átfogóelképzelés sikeréhez szervesen hozzátar-tozó erénye, hogy Hampton mindkéthősét úgy tudja beszéltetni, ahogy -elképzelésünk szerint - valóban beszél-hettek és viselkedhettek (volna), s hogy amesterien felépített cselekményív, aszaggatott, erőteljesen drámai jeleneteksora különféle áttételekkel kezdettől sej-teti a konfliktus feloldhatatlanságát, atragikus kifejletet.

Ugyanakkor a darab - hiszen épp ezértmarad belül a színvonalas lektűrdrámakeretein - különösebb mélységgel nem

Kaszás Gergő Rimbaud szerepében

rendelkezik; érdekes egyéni „kettős ese-tet" dolgoz fel végeredményben epizo-disztikus jelentőséggel, s nem tud (alig-hanem nem is akar) korszakos érvényűművészdrámává tágulni (amilyen példáulGeothe Tassója vagy Peter Weiss Höl-derlinje); ebből a szempontból mélyebbdráma hősei lehetnének a tetszés szerintkiválasztott, aura (és életrajz) nélküli Paulés Arthur urak. (Hasonlót mondhatunk elShaffer legjobb drámájáról, azAmadeusról is.) A különlegesség domi-nál; de hát épp ezáltal válik a mű elsőren-dűen szórakoztatóvá. Ám: e nemben soharosszabbat!

Noha a szöveg, Gy. Horváth László el-sőrangú, a két hős fajsúlyához nyelvilegteljesen adekvát fordításában, már négyév óta hozzáférhető, valószínűleg ké-nyesnek minősülő témája volt az, ami tá-vol tartotta színpadainktól; az általánostabupusztulás légköre kellett akkor, hogyBalikó Tamás rendezői vizsgája tárgyáulválassza. A vizsga kitűnően sikerült, sőtaz eseményekben oly sivárul szegény fő-városi évad egyik csúcspontjának mond-ható. Alkalmas lenne rá, hogy - a Stílus-gyakorlat eleddig magányos példáját kö-vetve - valamelyik kisszínházban, példáula Vigadóban folytassa nyilvános életét.Kiválóan illusztrálhatná, hogy milyen le-het az igazi szórakoztató színház: irodalmiértékű, színpadi lehetőségekben gazdagszöveg és a lehetőségeket maximálisankihasználó, légkörteremtő, sztárfor-mátumú alakításokat kínáló előadás ta-lálkozása. Hiába van ugyanis a jelen bu-dapesti repertoáron legalább kéttucatnyiszórakoztató prózai mű, ezt a mércét -mint darab és előadás egysége - legföljebbmég az Úri divat és Az oroszlán télen ütimeg.

Az előadás legyőzi az Ódry Színpadroppant barátságtalan, szegényes, min-denfajta színházi bensőségességtől ésrendkívüliségtől garantáltan mentes kör-nyezetét, bár nehezebben birkózik meg azugyancsak példátlanul mostoha színpadiadottságokkal, melyeknél a főiskolaszínpada már régóta jobbat, sokkal jobbatérdemelne. Még Horesnyi Balázs igazántakarékos, a minimális jelzésekreszorítkozó díszleteinek változtatása isnehézkesen, vontatottan, illúziórombolómódon oldható csak meg, pedig ez egyrealista darab, amelynek hatásáhozszükséges lenne az illúzió, nem szólvaarról, hogy a tervező és a rendező kényte-len lemondani a kellékek, az atmoszféraitt igen fontos hangulatteremtő elemei-ről;ez a szegényesség az egyetlen ama-tőrízűmozzanat az egyébként a legjobbértelemben profi előadásban.

A Teljes napfogyatkozás - realista

konvencióinál, kötött, épp az egysze-riségnél megtapadó szemléletmódjánálfogva - nem tartozik épp a rendezőiszínház csemegéi közé; ez egyébként ál-talában is elmondható a szórakoztatódrámára. Balikó Tamást „negatív" érte-lemben az a döntése dicséri, hogy nem ispróbál „koncepciót" erőltetni a műre,melynek írói koncepcióját a forma és atartalom oly tömören hordozza, hogy aztszétzilálni nem érdekes. Dicséri viszont,immár „pozitív" értelemben, részben azegyéni, szellemes darabválasztás, részben- s ez itt a fődolog - a remek színészvá-lasztás és a szinte hibátlan színészvezetés.Miközben minden további részlet is álta-lában finoman és pontosan, hibátlanarányérzékkel kimunkált, az egyes jele-netek egymásutánja s ami belőlük kiala-kul: az előadás egésze szuggesztíven szól

két kivételes ember sorsszerű kapcsola-táról.

A nagy színésszé, kivételes erejű ésegyéniségű jellemábrázolóvá érett Bal-kay Géza kiválasztása Verlaine szerepéremesterfogás volt. Balkay legnagyobb sze-repeiben - Szoljonijtól Oronte-ig - ren-geteget tud elmondani arról a gyenge em-berről, akinek jellemét eltorzítja gyen-geségének kínzó tudata. Ilyen figuraVerlaine is, azzal a többlettel, hogy nála ajellem és az akaraterő gyengeségetragikus ellentmondásban áll a látásmódkritikus tisztaságával, a nagyratörőművészi ambícióval, azzal tehát, ami adarabban Verlaine nagyságát szuggerálnihivatott. Az első perctől könnyű prédájaRimbaud-nak, a sötét kamasz-angyalnak, aki be-hálózza és testestül-lelkestül birtokba veszi; s miközbenönmagának is hazudva

Györgyi Anna (Mathilde) és Balkay Géza (Verlaine) a Teljes napfogyatkozás című előadásban

Balkay Géza (Verlaine) és Kaszás Gergő (Rimbaud) az Ódry Színpad előadásában (MTI-fotó - Földi Imre felvételei)

és saját hazugságain ugyanakkor átlátvakapaszkodik a polgári tisztesség, a férji éscsaládapai funkciók illúziófoszlányaiba,önpusztítón zuhan egyre mélyebbre azalkoholizmus és főképp a lényét magábaszippantó kapcsolat útvesztőjében. Eb-ben a kapcsolatban ő, az idősebb, a készférfi a női elem, s korántsem csak szexuá-lis vonatkozásban; ő áldoz fel többet ma-gából, ő szenved többet, ő vár többet amásiktól, mint az adni tud és akar; méggyilkossági kísérlete is jellegzetesen fe-minin bosszúgesztus. Balkay művészierejét mutatja, hogy a záróképben külső-leg-belsőleg egyaránt maradéktalanulérzékeltetni képes, mi történt Verlaine-nelaz utolsó előtti kép óta eltelt tizenhét évalatt; látjuk, hogy a hős e tizenhét évminden napján az eltűnt Rimbaud szug-gesztiója alatt állt, s szétesett lényénekegyetlen összetartó eleme most is ez azemlék.

(A fentiekben nehezen választható szétVerlaine alakjának, illetve Balkay Gézajátékának elemzése. Ezért itt leszögezem,ami Kaszás Gergő Rimbaud-jára isvonatkozik: az amúgy is mozaikosantördelt szövegben sokszor csak közvetve,implicite benne rejlő lehetőségeket telje-sítik ki mindketten, rendezőjük segítsé-gével, varázslatosan egyéni módon. Bal-kay Verlaine-je, Kaszás Gergő Rimbaud-ja szuverén műalkotás, legalábbistársszerzői szinten. A figurákat jellemez-ve tehát azt szeretném visszaadni, amit aszínpadon láttam.)

Rimbaud-t - aki tudatosan, hím módraválasztotta ki magának Verlaine-t, s utánaúgy lép túl rajta, mint ahogy költőiműködésének epizódját is képes nyomta-lanul lezárni - élményszerűen kelti életrea főiskolás Kaszás Gergő; az alakítás olybravúrosan tökéletes, színész és szerepmind a külső megjelenést, mind a belsőtartalmat tekintve oly feloldhatatlanulösszeforr, hogy az emberben szinte fel-merül a kérdés: lesz-e, lehet-e még vala-ha Kaszás Gergő hasonlóan jó? Míg Ver-laine csak lereagálja a kor és a művészetellentmondásainak kínzó problémáit, akölyök Rimbaud maga élezi ki, laborató-riumi kísérletként, ezeket az ellentmon-dásokat. Az első színpadi pillanattól vilá-gos: ez a Rimbaud nem faragatlan falusikamasz, aki még nem tud viselkedni-egynagy költői kísérlet keretében egész ma-gatartását formálja hatalmas provokáció-vá. S míg Verlaine vonzalmában valóbandöntő szerepe van az érzéki szerelemnek,Rimbaud minden bizonnyal nem ishomoszexuális, sokkal inkább - az erősenérzéki Verlaine-nel ellentétben -aszexuális, mint az angyalok; a férfiszere-lem vállalása is hozzátartozik a világrend

kihívásához, melynek keretében prog-ramszerűen éget fel mindent maga körül,s e kísérlet jéghideg fanatizmusát KaszásGergő hátborzongatóan érzékelteti. Az-tán, miután kozmikus kísérletének min-den aspektusát végigzongorázta, elvesztiérdeklődését; a Németországban játszó-dó szakítási jelenet totális, fagyos érzé-ketlensége félelmetes látvány; érződik,hogy Rimbaud itt nemcsak Verlaine-nel,hanem egész kísérletével leszámol.

Ami Rimbaud-val ezután történik, samiről itt húga számol be a záróképben:afrikai üzletemberi tevékenysége, irtóza-tos kínhalála már merő véletlen, ez márnem Rimbaud; Rimbaud kiköltözött ön-magából. Mikor a zárópercekben Ver-laine felidézi őt magának, nem a valóbanélt kései Rimbaud jelenik meg, hanem azegykori Rimbaud, a költő, a totális lázadós egyszersmind Verlaine egyetlen igazitársa, vagyis az, aki valóságos halála előttmár hosszú évekkel megszűnt létez-ni.Ekképp ez a zárójelenet, mely nemmentes némi szentimentális hatásvadá-szattól (még az álom-Rimbaud is inkábbdöfné át ismét késével Verlaine kezét,semhogy megcsókolná - ahogy a túlvilágiLiliom is csak újból ütni tud, gyengédségejeléül), végeredményben azt a mozzanatotragadja ki a két géniusz életéből, melynekhalhatatlanságukat köszönhetik. Ez akatarzis, a feloldás, amely mint-egymegszünteti az önmagától elidegenedettRimbaud és a ronccsá vált Verlaineönmagát túlélő éveinek sivár, értelmet-lenségével csüggesztő hatását.

Bámulatos, ahogy a két színész színpadiegyüttléte minden percében éli és építi ezta kapcsolatot; Kaszás Gergő végigönazonosan, belső változás nélkül, kö-nyörtelenül, illúziómentesen, mindentalárendelve a lényegnek: önmaga művé-szi kiteljesedésének, a valóság művészibirtokbavételének - s Balkay Géza Rim-baud mágneses egyénisége körül kábul-tan forogva, szüntelenül a másik részvé-téért, gyengédségéért, figyelméért har-colva s saját gyötrődését, megaláztatásátugyanakkor száraz iróniával kívülről ismegélve. A kapcsolat látszólag fejlődik,alakul, drámai állomásokon megy ke-resztül, de ugyanakkor a mozdulatlanságdrámaisága fűti: minden Rimbaud akarataszerint történik, s igazi emberi kapcsolatkettőjük között Rimbaud akaratából nemjöhet létre. Az egyik fél azt a szenvedéstéli meg, melyet maga mért magára, amásik jelleme parancsának s a nálaerősebb akaratnak engedelmeskedvegyötrődik, s eldönthetetlen, ki szenvedjobban: az, aki a szó hétköznapi, emberiértelmében boldog akart lenni, de nemsikerült, mint Verlaine; vagy az, aki Rim

baud módjára eleve, tudatosan elzárkó-zott a boldogság mint irreleváns életcélelől.

A többi, típusra ugyancsak jól kivá-lasztott s pontosan, ha talán nem is min-dig elég figyelmesen instruált szereplőközül kiemelkedik az ugyancsak főisko-lás Györgyi Anna Mathilde-ja, a tipikuslibuska polgárasszonyka, akit a látszatmegmentésének vágya és saját érzékivonzalma valamivel tovább köt Verlaine-hez, mint azt életszerepe előírná, de ezzelegyéni tartalékai ki is merültek; utolsóerőfeszítése után (és Györgyi Anna pon-tosan érzékelteti, hogy ez valóban azutolsó erőfeszítés lesz) nyomtalanul lép kiférje életéből. Olsavszky Éva (Verlaineanyósa) és Schnell Ádám (egy divatos ésfelszínes párizsi literátor) rajzol méghibátlan sziluettet; szerepe lehetőségeinleginkább Kerekes Éva IsabelleRimbaud-ja marad alul, aki nem tudjaérzékeltetni a prűd kispolgári aggszűzje-löltnek különös fivéréhez fűződő ambi-valens kapcsolatát. Ám ezek a részletekmég elmélyíthetők lennének arra az eset-re, ha az előadás nem múlna ki az ÓdrySzínpad mindenképp mostoha kereteiközött - amit szívből óhajtanék. Részbena produkció önértéke miatt, részben azért,mert mércéjére szórakoztató színházidzsungelünknek (bár a lapály találóbbkifejezés volna) égető szüksége lenne.

Christopher Hampton: Teljes napfogyatkozás(Ódry Színpad)Fordító: Gy. Horváth László. Díszlet: Hores-nyi Balázs. Jelmez: Kárpáti Enikő. Asszisz-tens: Csendes Olivér. Rendező: Balikó Tamás.Osztályvezető tanár: Ádám Ottó.Szereplők: Balkay Géza, Kaszás Gergő,Györgyi Anna, Kerekes Éva, Olsavszky Éva,Katona János, Csendes Olivér, Schnell Ádám,Bertók Lajos, Nagy Adrienne, Csányi János,Gazdag Tibor.

SZŰCS KATALIN

Hinni vagy nem hinni

Zenés előadások vidéken

Kétségek övezik mostanság az első ma-gyar rock-musical, a Képzelt riport...újabb és újabb színrevitelét, mondván, holvannak már a hippik, hol a beat-kor-szak,hol vannak már azok az idők, ami-kormég farkasszemet nézve a közönséggel ellehetett énekelni: „És mi arra születtünk,hogy a föld sebeit begyógyítsuk" vagyhogy „Mégse dobjuk el hitünket, hogyhaszenvedünk"...

S e kételyekből kijut a műfaj egy másikvilághírűvé lett darabjának, - ha nem isrock-, de musical ez is -, a La Mancha lo-vagjának is, mert ugyan kinek kellenekma már az elszánt hívők, a megszállottszépet akarók, ezek az anakronisztikus,nevetséges figurák?

A fenntartások tökéletesen érthetők, denem feltétlenül elfogadandók. A dilemmaugyanis - a művészet örök dilemmája - ottolvasható magában a La Mancha l o v a g j aszövegében. „Az életet olyannak kelllátni, amilyen" - mondja a Herceg; DonQuijote léte és halála viszont éppen annakigazolása, hogy nem feltétlenül. Mégkevésbé kell olyannak elfogadni, amilyen.A művészet - és az egyes ember is-perszeteheti ezt is, azt is. Láthatja és láttathatja avilágot és benne az embert olyannak,amilyen, de állíthat-ja a középpontba avalósággal és önmagával ki nem békülő,szebbre, jobbra törő egyént a magaszükségképpen illuzórikus vágyaival,őrületnek tetsző értékrendjével.Rekonstruálhatja tehát a „van"-t, de ahiányt is. Mindkét látásmódnak meg-vana maga létjogosultsága, mi több, fel-tételezik egymást. Az egyik fajta közelítéstúltengése hívja ugyanis életre a másikat.A mesterségesen elsimított álló-vizekkihívják a borzolási kedvet; ha az embermár pusztán rendíthetetlen optimizmussalképes önmagára és körülményeiretekinteni, akkor előbb-utóbb kíméletlenülrátörnek a valóság elfedett tényei. Amikorpedig az ember már betelik saját tükör- éstorzképével, amikor már megcsömörlikgyarlóságainak angol-parkbeli vagyelmekórtani stb. ábrázolatától, akkoridőnként meg kell hogy szólíttassékemberként is, tehát nemcsak racionálislényként. (Elképzelhető persze a kétféleszemlélet ötvözete, együttesérvényesülése is: ilyenkor beszélhetünkremekműről.) Es éppen, mert pillanat

nyilag nem tobzódunk az emberségünk-be vetett hitben, mert pillanatnyilag nemaz a kulcskérdése az életünknek, hogy„mire születtünk" (lásd Képzelt riport...)és „miért élünk" (vö. L a Mancha lovag-ja), hanem hogy hogyan éljünk meg, azthiszem, a lehető legidőszerűbb a hiányér-zetek megfogalmazása, a hit hiánykéntvaló vállalása. Feltéve, hogy az adott in-terpretáció meri vagy akarja vállalni ezt.

A felemás megoldás e művek esetében ahatást tekintve meglehetősen kétes. AKépzelt riport... musicalváltozatapéldának okáért alkalmatlan arra, hogyeredendő szemléletmódja, világlátásaátigazíttassék, áthangoltassék a másik, a„hitetlen" közelítésmódra. Valószínűlegugyanis nem a musical a legalkalmasabbműfaj a valóságábrázolásra. Ha a színrevivők mégis efféle ambícióval nyúlnak adarabhoz, s a valósághoz való hűségre tö-rekedve elhagyják az eredeti finálét, az„Arra születtünk" kezdetű dalt - mikénttették azt a veszprémi, most pedig az egrielőadásban -, a kudarc csaknem biztos.(A kudarc kifejezés persze ez esetben re-latív, hiszen Presser Gábor zenéje sem-mit nem veszített hatásából, erejéből; adalok, mondhatni, önmagukban is meg-állnak, élvezetesek, úgyhogy igazán „el-rontani" az előadást nem lehet; a kö-zönségsiker a színészek muzikalitásaesetén biztosított.) Ám talán az idősze-

rűtlenség említett vádjától tartva Eger-ben éppen azt erősítik fel a darabban, amiszükségképpen kevéssé lehet benne ár-nyaltan megfogalmazva; az okok, az ösz-szefüggések megmutatásának hiánya vá-lik szembeszökővé, s fonák módon éppenez keltheti a nézőben az időszerűtlenségérzését. Mert a narkó veszélyében mamár mélyebben, sűrűbben benne járunk,s a jelenség mögött húzódó motívumokitt és most nyilvánvalóan sokkal bonyo-lultabbak a darabban érzékelhetőknél.(De hangsúlyozom, ez nem a darab hibá-ja, hanem a rendezésé, amely többet,mást akar általa felmutatni - hogy pon-tosan mit, az Szabó Ágnes rendezésébőlsajnos nem derül ki -, mint amire azadottságai révén lehetőséget nyújt.) Amiváltozatlanul létező, az a darabban meg-ragadott életérzés, a hiányérzetek, félel-mek, az agresszivitás egyre erősödő je-lenléte, amelyek, jóllehet, motívumaik-ban változtak, de lényegüket tekintvecsak elmélyültek, súlyosabbakká lettek.E fájdalmas hiányérzetekből természete-sen szakadhatna ki az élet értelmét kere-ső-vágyó finálé, elhagyása ellenben visz-szamenőleg is súlytalanítja azt a kálvá-riát, amelynek ellenpontjaként, ellenté-teként megszólalhatna.

Egyébként, hogy az egri előadás érzel-mileg-gondolatilag erőtlen, az nem pusz-tán az elmaradt, pontosabban elcserélt fi-nálé számlájára írható. (Finálé természe-tesen van, a „Valaki mondja meg" hang-zik el itt is ismét, akárcsak Veszprém-

Déry Tibor-Presses Gábor-Adamis Anna: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (egri Gárdonyi Géza Színház).Román Judit és Czvetkó Sándor

ben.) További dramaturgiai beavatkozá-sok következtében a Pokol Angyalainaktette, a néger Hunter meggyilkolása,egyáltalán, a jelenlétük brutalitása telje-sen eljelentéktelenül. Kimaradnak a tár-gyalási jelenetek, ahol megidéződhetné-nek a véres események, ahol a félelemlégköre megmutatkozhatna. E jelenetekhelyett megjelenik a színen egyetlen Po-kol Angyala, pirosbetétes fekete bőr-dzsekiben, kevéssé félelmetesen, s a Bírókérdései helyett egy okvetetlenkedő ri-porter - a narrátor - kérdéseire válaszolvapróbál „elhajolni" a kínos kérdések elől.Úgy tessék-lássék megfenyegeti azújságírót, leginkább mégis „mosakszik",ködösít, majd az interjú végén egyszerű-en elódalog. Mivel pedig ez a jelenet ilyengyenge - nem a Pokol Angyalát játszóBlaskó Balázs tehet róla -, termé-szetszerűleg nem teremtődhet meg akapcsolat múlt és jelen, Eszter emlékei ésa félelem éppen adott légköre között.Nem elevenedik meg az asszociációsor,Eszter - Román Judit alakítja - öncélúanvizionál, nincs meg valóság és látomás ál-landóan váltakozó kettőssége, egymásrarímeltetése. Az atmoszférateremtés le-hetőségét tovább csökkenti a narráció je-lentős részének elhagyása, mert igazugyan, hogy a narráció nem igazánszínpadra termett megoldás, ám nagyonkevés az, ami ebből eljátszható - az alvóJózsef felfedezése például -, s megvaló-sításában az is kevéssé meggyőző.

Hogy a hiányok felsorolása után essékszó most már arról is, ami van: van aszínpadon két égbe nyúló létra - hogypontosan mit jelentenek a színen, aztnehéz kideríteni, ámbátor az éppen ki-törni vágyók időnként felkapaszkodnakrájuk -; van ezen kívül egy kis téglalapalakú textíliákból összerótt, mozgatható-lebegtethető „tető" is a szereplők fölött,bár funkciója ennek is kideríthetetlen -hacsak nem a beborult eget, esetleg a ma-dárfelhőket hivatott megérzékíteni -; és

vannak a színpadon lelkes, kedves fiata-lok, akik a főszereplőkkel, Román Judit-tal és Czvetkó Sándorral az élen, minthanem egészen pontosan értenék, mivégre isvannak a színen - ez alól talán csak FráterKata kivétel, mint Beverley, ő viszontéppen ezért némileg kirí az előadásból -,azon kívül, hogy énekeljenek. Azt viszontnem is rosszul.

A békéscsabai La Mancha lovagja-elő-adás szereplői szemlátomást érzik, értikszínpadi jelenlétük értelmét, itt minthaközös szándék, közös akarat, közös válla-lás öltene testet az előadásban. Ez a LaMancha-előadás felfogható akár prog-ramnyilatkozatként, a rendező, TasnádiMárton és a színészek, a megújuló társu-lat ars poeticájaként is. Tágabb értelem-ben és a színház szűkebb világára egy-aránt érvényesen.

Első látásra meghökkentőnek, mi több,erőltetettnek tetszik az ötlet, hogy akeretjátékul szolgáló börtönjelenetbenjöttment csavargók helyett a világ drá-mairodalmának jelesei: Hamlet, Lear ki-rály, Almaviva gróf stb. fogadják ücsö-rögve-ácsorogva a közéjük került Cer-vantest, s vonják kérdőre-faggatóra.Meghökkentő a dolog mindaddig, mígSancho be nem cepeli, pontosabban benem görgeti a színre gazdája „Színház"feliratú ládáját, amelyből majd Don Qui-jote sminkje, kellékei kerülnek elő. Ez amozzanat már nem hagy kétséget afelől,hogy itt nem pusztán egy tetszetős ötlet-ről, hanem konzekvensen végigvitt el-gondolásról van szó. Es valóban, az elő-adás mindvégig e kettős jelentéstarto-mányban mozog, képzelet és valóság, hi-tek és realitások általános érvényű szem-beállítása kiegészül a művészet, ezen be-lül is a színház küldetésének, hivatásánakkorábban már említett örök dilemmájával,a „tükröt tartás" technikájának

kérdésével. Hogy tudniillik milyenneklássuk magunkat benne, olyannak-e,amilyenek a valóságban vagyunk, vagyamilyenek lehetnénk, lenni szeretnénk. Abravúrosan megoldott tükörjelenetbennemcsak Don Quijote, de mi, nézők iskénytelenek vagyunk egy pillantást vetni afelénk tartott tükörbe, az előadás végénpedig mintha csak önmagunkat, a békés-csabai színház nézőterét látnánk szem-közt, vetített háttérként. Igaz, az a másik,az a velünk szemben látszó mintha kicsitnagyobb, mintha kicsit szebb volna.Olyan, amilyent minden színházi emberálmodhat magának.

Ez a La Mancha-előadás már nem isegyszerűen színház a színházban, hanemszínház a köbön, hiszen a színházi színháztárgya maga a színház; ennek ellenére nemhalványul el, nem szorul háttérbe a darabegyetemesebb érvénye, a Don Quijote-ivállalás, tartás dekonjunktúrában is örökhitele. Ez a társulat is, akár az egri,épülőben, alakulóban van. Hogy azelőadás nem hibátlan - főként színészilegnem -, az csaknem természetes. De hogy asokféle iskolán nevelkedett társulat ebbenaz előadásban jobbá-ra mégis egységesképet mutat - amely-nek azért LengyelFerenc, Magyar Tivadar, Holl Zsuzsa, RétiAndrea személyé-ben már meghatározóegyéniségei is látszanak -, az, gondolom,az ügynek köszönhető, amely a nézőszámára is tökéletesen átélhető.

Déry-Presser-Adamis-Pós: Képzelt riport egyamerikai popfesztiválról (egri Gárdonyi GézaSzínház)Díszlet-jelmez: Piros Sándor. Szcenikus: Szat-mári István. Koreográfus: Gessler Györgym. v. Rendezte: Szabó Ágnes.Szereplők: Czvetkó Sándor, Román Judit, Di-manopulu Afrodité, Bicskei Kiss László, Frá-ter Kata, Bárdos Margit, Kocsis György, IttesJózsef, Kőszáli Ibolya, Szabó János, LénártAndrás, Mikula Sándor, Blaskó Balázs, Vár-helyi Dénes, Pasqualetti Ilona, Solymosi Ti-bor, Balog Ágnes, Urbán Andrea, NemesháziBeatrix.

Dale Wasserman-Mitch Leigh-Joe Darion: LaMancha lovagja (Békés megyei Jókai Színház)Fordította: Blum Tamás. Díszlet, jelmez: MiraJános. Zenei vezető: Kocsák Tibor m. v., Ha-

rányi Márton. Koreográfus: Novák Éva.Dramaturg, a rendező munkatársa: UngárJúlia. Rendező: Tasnádi Márton.Szereplők: Lengyel Ferenc, Magyar Tivadar,Holl Zsuzsa, Kalapos László, Kincses Károly,Réti Andrea, Nagy Mari, Géczi József, Jan-csik Ferenc, Árdeleán László, R. KárpátiPéter, Micsinyei Károly, Sövény Tibor, JózsaMihály, Tamás Simon, Tihanyi Tóth Csaba.

Dale Wasserman-Mitch Leigh-Joe Darion: La Mancha lovagja (Békés megyei Jókai Színház). Jelenet az előadásból, azelőtérben Lengyel Ferenc és Magyar Tivadar (Váradi Zoltán felvétele)

négyszemközt

BÓTA GÁBOR

„Keresek egy csapatot"

Beszélgetés Kézdy Györggyel

- Úgy gondolom, hogy te egész életedenkeresztül egy társulatot keresel. Olyan tár-sulatot, ahol a rendezővel, a díszletterve-zővel, a világosítóval egyformát gondol-tok a színházról. De ezt a társulatot nemigazán találod meg...?

Azt hiszem, egész pontosan látod.Ez álomkép marad, amiről az ember tud-ja, hogy nem valósulhat meg. Mi az euró-pai színháztól több száz évvel le vagyunkmaradva, és ezt nem sikerül behozni. Akét világháború közötti polgári színház,érzésem szerint, nem volt igazán jó. Nemszínházak keletkeztek ugyanis, hanembizonyos igények kiszolgálására jötteklétre társulatok. Az üzleti igényeknekmegfelelő színházakat kreáltak. A Nem-zeti Színház sem tudott nálunk soha iga-zán létrejönni, és ezért nem tud most semfölépülni. Az, amit mi Nemzeti Színház-nak hívtunk, annak idején is elkésettpróbálkozás volt. Akkor akartuk „utol-érni" a nemzeti eszméket, amikor Euró-pában már nem erről volt szó.

Azoknak a színházaknak, amelyek-rőlbeszélsz, legalább stílusuk és közönségükvolt. A színész is tudhatta, mit vállal, haaz egyikbe vagy a másikba szerződik. Amostani színházak azonban mindentjátszanak, különböző stílusban. Nehezencsatlakozhat a színész valóban hittel hoz-zájuk. Úgy látom, hogy benned viszontmég mindig van valamiféle, hit, amellyelcsatlakoznál valakikhez.

Ez így van. Közösséget keresek,ahol föl tudok oldódni, de ez nem azt je-lenti, hogy be akarok olvadni a közösség-be. Tehát nem azt értem ezen, hogy ne-kem ugyanúgy kelljen játszanom, mint atöbbi színésznek. Nem akarom ugyanúgyemelni a lábamat, nem akarok egyformánmozogni a társaimmal. Úgy érzem, hogya mostani kor az egyénről szól. Azemberek ki akarnak szabadulnia rájukkényszerített egyformaságból. Úgy ér-zem, hogy most az egyén bizonytalansá-gai a fontosak.

A színház azonban elkerülhetetlenülközösségi művészet. A szolnoki Caligulahelytartója című előadásban szerepelnéhány fiatal, jobbára statisztaként. Hittelvesznek részt az előadásban, valódi arémület az arcukon. Enélkül a ti szereplé-setek is jóval kevesebbet érne; ennek a lel-kesedésnek, amely az amatőr előadások

jelentős részében ma is megtalálható, min-dig érződnie kellene a színházon. A közösségen belül mindenkinek

személyre szabott dolga kell hogy legyen.A személyre szabott dolgát el kell vele hi-tetni, meg kell vele értetni. A Caligulaesetében Taub János a kórus mindenegyes tagjának elmagyarázta, hogy mi adolga. A ruhájuk, az arcfestésük tör-vényszerűen azonos volt, az alakításukazonban nem. Nagyon fontos, hogy egyilyen kórusfeladatra ne a legjobbszínészeket, a már tíz-tizenöt éve pályánlévőket akarják bevonni. Ez nem fogmenni semmilyen elv alapján. A NemzetiSzínházban például hasonló feladatokat afoglalkoztatás miatt olyan színészekre isbízhatnak, akik már nem hisznek az ilyenkis szerepekben. Például Az embertragédiája esetében én azt már nem csi-nálnám hittel, hogy a londoni színben„gomolyogjak" lent a földön tíz percigide-oda egy lejtős színpadon. A személyre szabottságot valóban

nem tapasztaljuk. Sok a szerepcsere, a be-ugrás, az ember néha azt érzi, mindegy,hogy ki játssza a szerepet. Ez a bulvárszínházak esetében, ahol

a pénzbevétel a fontos, rendben van. Ná-lunk nem az lenne a fő cél, amit a sajtóigen gyakran követel, hogy mindenárontartsák meg az előadásokat. A színházivezetők, akiknek amúgy is mindenfélebajuk van, kapkodnak, fogalmuk sincs,hogyan lehetne még egy kicsit a közönségigénye alá menni, ugyanis nincs semmi-féle programjuk. Ezek az emberek aztérzik: a lényeg az, hogy a közönség meg-kapja az előadást. Néha a sajtó is ezen avéleményen van. A közönség egy részema is a színészek miatt jár színházba.Ezért lehetetlenség, hogy a legnagyobbszínészről bármikor kiderülhessen: háromperc alatt kicserélhető, helyettesíthető. Aszínháznak afelé kellene mennie, hogynélkülözhetetlenek legyenek az emberei.A közönséggel is el kellene hitetnie azt,hogy az adott színház az adottszínészektől, rendezőtől, konkrét pro-dukciótól jó. A színész is érzi, hogy nemfontos. Ha például nem találja jónak aszerepét, csak azt kell mondania, hogy„jaj, de beteg vagyok". Tudja azt, hogynem történik semmi, majd más játszik he-lyette a produkcióban. Te ezt hogyan élted át? Ha jól

tudom, csak többszöri próbálkozásravettek f ö l a főiskolára. Az az alkat vagy,akinek nálunk nagyon meg kell küzdenie af elszínen maradásért. Többször említed aveled készült interjúkban, hogy VárkonyiZoltán azt mondta neked: ha tíz évet kibírsza pályán, színész lesz belőled. Én nem sajnálom ezt a tíz évet. Vár

konyi engem előre fölkészített, és én nemakartam elhagyni magam. Es akkoribanis jól oldottam meg néhány szerepemet,például Debrecenben, a Sirályban Med-vegyenkót. Ha ezeket ma csinálnám, job-ban odafigyelnének. A tüskék megma-radtak bennem, de miután már helyemvan a szakmában, ezeket a tanulóéveketis fel tudom dolgozni magamban. Az elsőtíz évem - 1962-1972 - teljes ismeret-lenségben telt el. Három-négy előadá-sonként a kritikákban megjelent, hogyfeltűnést keltett a fiatal Kézdy György.Mikor Debrecenben már nem tudtam el-viselni, hogy kevés feladatot kapok, ésamit jól oldok meg, az sem részesül kellőelismerésben, akkor léptem egyet. Ez ötév után történt. Az utolsó évben GiriczMátyás lett a főrendező, aki hallatlanulbecsületesen járt cl velem. Beszélget-tünk, és azt mondtam neki, hogy én mégitt az első szerepem óta nem játszottamfőszerepet. Azt mondta, rendben van.Megkaptam a Szegény Dániel főszerepét.Ennek ellenére nekem elegem lett... Utána tíz évig játszottál Pécsett. Tulajdonképpen ugyanez történt

velem Pécsett, csak tíz évvel később. Do-bai Vilmos főrendező szerződtetett, demegint nem tudták, hogy mit kezdjenekvelem. Az igazgató, Nógrádi Róbert és afőrendező igen rossz viszonyban volt egy-mással. Ez egy ideig a színházon nemlátszott, de annyi érződött, hogy engemDohai szerződtetett, tehát Nógrádi nemad szerepet. Dohai viszont azért nemadott, hogy nehogy azt mondhassák,azért ad, hogy „betegyen" Nógrádinak.Ettől én sem az egyiküknél, sem a mási-kuknál nem játszottam. Ott volt még SíkFerenc, amolyan köztes pozícióban. Énegyik rendezőnél sem rúgtam komolyanlabdába. Nem voltál olyan helyzetben, hogy

eljöhess? Én soha nem akkor jöttem el vala-

honnan, amikor rossz pozícióban voltam.Én nem fogok vert helyzetben elszerződ-ni. Debrecenből is akkor jöttem el, ami-kor eljátszottam a Szegény Dánielt, ami-ben elég jó voltam. Ruszt József rendez-te. Ez az a szerepem, amit bármikor vál-lalok. Akkor szerződtem el, amikor ma-gamnak már bizonyítottam. AztánPécsről Dohait menesztették. Tulaj-donképpen pontosan ugyanúgy, mintmost Vas Zoltán Ivánt, tizenhat évvelkésőbb. Nyáron menesztették. Közöltékvele, hogy mától nem ő a tőrendező. Úgylátszik, a pécsi színház így oldja meg a ve-zetőváltást. Ki jött helyette? Sík Ferenc, aki most cikket írt a

Magyar Nemzetben, hogy hogyanfordulhat

elő ilyen Pécsett, micsoda dolog az, hogyilyen megtörténhet! Én csak néztem, nemhittem a szememnek. Visszatérve Pécsre,ekkor jött az az év, amikor egyet-lenszerepet sem kaptam, hiszen az terjedt elrólam, hogy Dobainak voltam a barátja,ami nem igaz. Kedveltük egy-mást, desoha nem jártunk össze. Volt egy Jelenkor-est, amit Kőmíves Sándor rendezett aKamaraszínházban. Abban egy LázárErvin-novellát és egy Csorba Győző-verset mondtam el. Ez a produkcióösszesen kétszer ment. Ez volt az én évesfeladatom. Nógrádi „leírt", Sík Ferencmég nem „írt fel", így mindenből kima-radtam. Akkor el akartam jönni, de nemsikerült. Nem volt hova. Ekkor telt le az abizonyos tíz év, amiről Várkonyi beszéltnekem. 1972 nyarán Száraz György Anagyszerű halálát mutatták be Gyulán.Sík keresett Jelinszkij kozák kapitányraszereplőt. Azt később tudtam meg, hogyelőször Bessenyeit akarta, aztán másokat,és amikor már senki nem vállalta aszerepet, akkor kaptam meg én. Ez azelőadás országos színházi siker lett. Az-tán Pécsett Illyés Gyula Dupla vagy sem-mijében a Zergevadászt, egy kilencmon-datos szerepet játszottam; erről a szerepméretéhez képest nagyon sokat írtak.Ekkortól, vagyis a hatodik pécsi évadtólegyszerre csak elkezdett futni a szekér.Háromszor terjesztettek föl Jászai-díjra,két Szocialista Kultúráért-kitüntetéstkaptam helyette. Egyre többet játszottam.Fantasztikus jó társulat volt akkorPécsett. Sík Ferenc nagyon érdekesszínházat csinált. Van egy gyanúm: egy színház vi-

szonylagos rossz működését lehet azzalleplezni, hogy milyen darabokat mutat be.Ha például sok Illyés Gyula-drámát mutatbe, el lehet könyvelni, hogy ez a színház amagyar dráma műhelye, és ezzel nagyonsok hiányosság leplezhető. E miatt a hiedelem miatt volt rossz

korszaka a színháznak. Az igazság az,hogy remek színház volt. Kiváló előadá-sokkal. Sajnos, tényleg túl sok Illyést mu-tattunk be, ezek egy része nem volt vala-mi kiváló. A szakmának azonban ezeket illett

megnéznie. Igy van. A nem jó előadásokon kívül

azonban voltak remek produkciók is.Például a Testvérek Holl Istvánnal ésGyőry Emillel, vagy a Tiszták. Amitpéldául Pesten Várkonyi Zoltán is meg-rendezett, „nagyágyúkkal". Ez az elő-adáshatalmasat bukott. Kiderült, hogy nemelég, ha valaki előveszi Illyést és atársulat összes sztárját. Gondolat, hit,szándék is kell egy jó produkcióhoz. Be-mutatták például Tamási Áron Ősvigasz

talását, ebből egy fantasztikus látomásúelőadást csinált Sík Ferenc. Olyan vissz-hangtalanul játszottuk, hogy azt elmon-dani sem tudom. Döbbenetes volt, hogyamikor Veszprémben néhány év múlvaszínre hozták a darabot, egy akkori kriti-ka kapcsán rehabilitálták a pécsi bemu-tatót is. A színházi közvéleménybenugyanis valóban elképesztő ellenállásvolt amiatt, mert úgy gondolták, hogy mi-nek kell nekik állandóan elmenni Pécsreünnepelni Illyést, Hernádit, amikor a da-rabjaik nem is olyan jók. Nos, nagyrészük tényleg nem volt jó. A többi be-mutatóra azonban bosszúból sem jöttekel, mert azt mondták, hogy Pécsett kira-katszínházat csinálnak. Később Kecskemétre szerződtél. Amikor Ruszt József hívott Kecs-

kemétre, mint akit puskából lőttek ki, úgymentem. Pécsett már „sínen voltam", tízévet voltam ott, ennyi ideig valószínűlegnem is tanácsos egy helyen maradni.Kecskemét az egyetlen hely, ahonnanelőbb jöttem el, mint szerettem volna.Onnan el kellett hogy jöjjünk. Ruszt fiatalokkal és szívéhez nőtt

öregekkel szeret dolgozni. Te hogyan il-lettél bele a kecskeméti társulatba? Egy évig voltam ott, és Rusztnál

csak egy szerepet játszottam, a Periklész-ben Gowert. Ez életem egyik legnagyobbélménye. Fantasztikusan izgalmas volt azegész, a próbáktól az utolsó előadásig.Aztán mindössze még egy kis szerepetjátszottam a Gábor Miklós által rendezettOszlopos Simeonban. Ezután következettbe az a „robbanás", aminek követ-keztében Kecskemétről, Szolnokról ésKaposvárról sok színész került Buda-pestre. Te a Népszínházba szerződtél.

Összevonták a 25. s a Déryné Színházat. Eza két színház annyira mást képviselt, hogyaz ötlet eleve reménytelennek tűnt. A születése pillanatában már el-

vetélt gondolat volt ez. Később ezt az időis bizonyította. Maga a Várszínház épülete sem volt

a legszerencsésebb. Nem egészen három-száz ember fér be a nézőtérre, tehát ennekalapján kamaraprodukciókra lenne alkal-mas, ugyanakkor több emelet magas, te-hát igen nagy a színpadtere. Zsinórpadlá-sa pedig, ha jól tudom, a mai napig nincs. Tűzvédelmileg - azt hiszem, tava-

lyig - a Várszínházban illegális játékfolyt, mert a tűzoltóság nem vett tudo-mást erről az épületről. Semmi nem voltrendben. Rossz volt az akusztika, valóbannincs zsinórpadlás sem. Helyetteponthúzó rendszer van. Nem volt igazánműködőképes az épület, közönség pedigszinte alig volt. Létrejött néhány biztató

kísérlet és jó előadás, mint például a Gá-bor Miklós által rendezett Doktor Faustusés Füst Milán IV. Henrikje. Egy újszínházat egy vagy két év alatt nem lehetigazán színvonalassá tenni. Ehhez leg-alább öt év kell. Amilyen mesterségesen hozták létre

ezt a színházat, olyan mesterségesen isszüntették meg. Mire kezdett volna valami „pofája"

lenni a dolognak, addigra megint jött egydeus ex machina. A szó legszorosabbértelmében az egyik napról a másikraösszehívták a társulatot, és bejelentették,hogy a Várszínház a Nemzeti Színház ka-maraszínháza lett, a színészek egy részétfelső döntés alapján a Népszínházhozkapcsolták, kit az utazó társulathoz, kit aJózsefvárosi Színházhoz. A társulat ki-sebbik része pedig a Nemzeti Színházhozcsapódott. Az egyik kollégám mesélte,hogy ő a főiskola elvégzése után bekerülta 25. Színházba. Aztán a munka-könyvébe beírták, hogy a Népszínház,később, hogy a Nemzeti tagja. Sehovásem szerződött át, mégis három színház-nak volt a tagja. Ez nem a színházte-remtés legeredményesebb módja. Ez nyilván a Nemzetiben is furcsa

helyzetet eredményezett, hiszen ott marad-tak a „nagy öregek", majd a vidékiszínházakból érkezett sok színész, utánapedig a Népszínházból jöttek a Nemzetitagjai számára nem túl ismert színészek. Ez a történet abszolút magyar sajá-

tosságot mutat. Nem hiszem, hogy ez má-sutt, akár Kelet-Közép-Európában iselőfordulhatna. Aztán innen is elszerződtél, ami nyil-

ván nem volt véletlen. A Nemzetinél nem láttam azt a tár-

sulatot, amelyről beszélgetésünk elejénszó esett. Átszerződtem a filmgyár társu-latához. Valóban keresek egy csapatot,ezért a szolnoki meghívás számomramentőövként szolgált. Először Csáth Géza Janikájában

vendégszerepeltél Szolnokon. Ez akkorasiker volt, amekkorára valószínűleg ti semszámítottatok. Akkor mi még nem vártunk semmit.

A következő évben a III. Richárddal azlehetett a fő probléma, hogy ott már min-denki várt valamit. A Janika fantaszti-kusan jó munka volt. Mindenki egyfeléhúzott, a legkisebb szerepet játszó színészis kiváló volt. A III. Richárdra hogyan emlékszel? Az nem jött össze. Nagyon bánt, fáj,

hogy így történt. Biztos, hogy elsősorbanazén hibám, hiszen én játszottam Richár-dot, tehát nagyon nagy részben oka kellhogy legyek a sikertelenségnek. De talán atársulat sem volt még megfelelő ahhoz,

hogy minden szerepet ki lehessen osztani.Lehet, hogy Fodor Tamás rendező semvolt elég felkészült ahhoz, hogy a napiproblémákkal meg tudjon küzdeni.Ugyanis koncepciója volt, mint ahogy ne-kem is volt. Nem jött össze. Ez az alakításmindig is sötét foltja lesz a pályámnak.Nem ugrottam át a lécet. Az idén viszont jól sikerült Székely

Já nos darabjának, a Caligula helytartójá-nak az előadása. Olyan rendezővel dolgozni, mint

Taub János, olyan partnerrel játszani, mintFodor Tamás és ehhez még az elő-adás issikerül - ez az örömök öröme!Meggyőződésem, hogy ez jelentős szín-házi produkció. Ez az előadás egy kris-tálytiszta tézist állít fel és valósít meg ahatalom logikájának a logikátlanságáról.Arról, hogy ha tisztességes lenne a hata-lom, akkor hogyan kellene átélnie a sajátszerepét. A szolnoki színház közel áll ahhoz a

társulatképhez, amelyről beszélgetésünkelején szó volt? Van egy igazgató, Schwajda György,

egy főrendező, Fodor Tamás, akiket énremek szakembernek tartok. Ez nagyonfontos a mai ínséges időkben. Kialakultegy társulat, ezt a társulatot ennek a kétnagyon erős személyiségnek a vonzásahozta össze. Ebből a színházhól, hahagyják működni, egy-két év múlva igenütőképes csapat lesz. A sajtó már mosttürelmetlen, már most olyan színvonalatkér számon, ami hároméves munka utánmég lehetetlen. Össze kell hogycsiszolódjanak a művészek, a város ve-zetése és a közönség. Ehhez idő kell. Haezt az időt megkapja a színház, és sikerülhasznosan kitöltenie, akkor biztos vagyokbenne, hogy nagyon izgalmas, nagyon jóközösségi szellemű színház lesz aszolnoki. Olyan közösség, amely min-denkiből kihozza a legjobb képességeit.

NÁNAY ISTVÁN

Nyílt fórum '88

Dramaturgiai tanácskozásZalaegerszegen

Tapasztalatból állíthatom: nem könnyűévente hat-nyolc érdekes, ígéretes új drá-mát kiválogatni a zalaegerszegi Nyíltfórum programjába. Nem mintha ma-napság nem írnának színműveket avatottvagy szárnypróbálgató tollforgatók; aszínházak dramaturgjai és a folyóiratokszerkesztői a megmondhatói, viszonylagmilyen sokan próbálkoznak meg a drá-maírással. Csakhogy a művek túlnyomórésze vagy gondolatilag, vagy formailag-műfajilag, vagy mindkét szempontbólértékelhetetlenül alacsony színvonalú. Aza mű, amely csupán annyiban hasonlít egydrámához, hogy párbeszédben van írva,vagy az, amely semmiféle általános vagyaktuális gondolatot, mondandót nemtartalmaz, nem tekinthető tárgyalásialapnak sem a színházaknál, sem a drá-mákat (is) közlő folyóiratoknál.

Bevallom, az elmúlt Nyílt fórumonmagam is azok közé tartoztam, akik nemszámoltak kellőképpen a mennyiség ésminőség ily nagy eltérésével. Idén azon-ban vállalkoztam a darabválogatásbanvaló közreműködésre, s tapasztalhattam,hogy gyakran még a „nagy nevek" isolyan munkákat adnak ki kezükből, ame-lyeket - jó esetben - csak kemény drama-turgiai erőfeszítéssel lehetne színpadké-pessé tenni. A fiataloknál vagy az elsődrámás szerzőknél pedig - még az ígéretestehetségeknél is - általában a dráma-írásmesterségbeli ügyetlenségei, megol-datlanságai a feltűnőek.

A Nyílt fórum azzal a céllal született,hogy főleg azoknak a szerzőknek igye-kezzen segítséget nyújtani, akiknek mégnem volt színházi bemutatójuk, akik mégnem szenvedték meg egy írott drámaszínpadi metamorfózisának minden kínját,nem szembesültek írásművük kisebb-nagyobb részleteinek színpadkép-telenségével. Ugyanakkor a Nyílt fórumigyekszik felhívni a színházak figyelmétaz új, friss darabokra, tehetséges szerzők-re is. Az egyre inkább elüzletiesedőszínházak számára persze a fiatal, nem is-mert drámaíró műve ritkán hoz kasszasi-kert, pláne, ha ezek a darabok írói-dra-maturgiai-stiláris szemléletükben eltér-neka konvenciók rabságában élő színhá-zakétól. Mégis az eddigi Nyílt fórumokigazolták: a rendezvény drámaírói pályákalakításának, a drámák és a színházak

egymásratalálásának fontos „intézménye"lett. Elég, ha csak Sultz Sándor„robbanásszerű" pályakezdésére utalok. Amásodik Nyílt fórumon ízekre szedtük azÖljük meg Józsit! című darabját, s a da-rabrészleteket színre állító próbák során istapasztalnia kellett, hol nem működik adarabja, melyik szituáció elnagyolt, melymondatai kimondhatatlanok, üresek, mi-lyen következetlenségek vannak az egy-másra épülő epizódok között, miért nemlehet egy szerep- vagy jelenetívet létre-hozni stb. Nyilvánvalóan sokat tanultabból, hogy nem bántó módon és sze-mélyeskedve, hanem segítőkészen, kol-legiálisan, de keményen foglalkoztunk adarabjával. S nyilván ez is hozzájárulha-tott ahhoz, hogy további darabjai íróilagsokkal kiérleltebbek, s hogy ezek egymásután színpadot kaptak (Barátaim! Kanni-bálok!, A hattyú halála). De említhetem aBékés Pál, Márton László, Kiss Irén, NagyAndrás és mások drámairói mun-kásságában megmutatkozó hatásokat is,amelyek közvetve összefüggnek a Nyíltfórumokon szereplő drámáik szakmai vi-táival.

Mindezeket tudva és figyelembe véve aNyílt fórumra mindenekelőtt olyan még benem mutatott műveket érdemes kivá-lasztani, amelyek egyrészt továbbfej-leszthető értékeket tartalmaznak, más-részt általánosabb érvényű, a konkrét da-rabokon túlmutató írói-dramaturgiai ta-nulságokkal is szolgálnak; de a vitákonolyan műveket is meg kell tárgyalni,amelyek kiforrottabbak, s fel szeretnénkhívni rájuk a színházak figyelmét. Eszempontok alapján több mint hatvandarabból - Tarján Tamással és MerőBélával - hat drámát választottunk ki, shetediknek a zalaegerszegi Hevesi SándorSzínház friss bemutatóját, illetve ennekszövegkönyvét.

A Hevesi Sándor Színház példaadószerepet játszik a fiatal magyar drámapártolásában. Negyedik éve ad helyet aNyílt fórumnak, magára vállalva a ren-dezvény szervezési s részben anyagi ter-heit, biztosítva a nyugodt, kellemes mun-kalehetőséget, a tárgyalt darabok közülkettőnek nyílt próbafolyamatát, ugyan-akkor teljes képet ad saját repertoárjábólis. S ami ennél is fontosabb: évről évreigen igényesen mutat be egy-egy olyandarabot, amely a fórum programján isszerepel vagy szerepelt, ezek az előadásoka repertoár szerves részét képezik,közönségfogadtatásuk pedig arra engedkövetkeztetni, hogy nemcsak elméletimegállapítás az, miszerint a magyarszínház léte és fejlődése leginkább a ma-gyar drámáétól függ.

A negyedik Nyílt fórumon Dancs Ist-

ván Bilincskulcsok, Géczi János Sötétség,Györffy Miklós Don Sarlós, Körössy P.József Házigazdánk avagy az ötórai tea,Lezsák Sándor Nyolcvan vödör levegő ésNagy András Anna Karenina pályaudvarcímű drámáját, illetve Pozsgai Zsolt Ho-ratio című darabját és előadását vitattukmeg. A programot a Rádió Színház be-mutatója egészítette ki: Eörsi István Lu-kács Györggyel készített hosszú interjújaalapján írt drámájának rádióváltozatát,pontosabban annak második felét hall-gathattuk és tárgyalhattuk meg.

Dancs István háromszereplős darabjakrimielemekkel átszőtt közérzetdráma. Amai közegben játszódó, helyenként si-

Pozsgai Zsolt: Horatio (zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház). Balogh Tamás (Horatio) ésKerekes László (Fortinbras)

több évvel ezelőtt született, s magán viseli annak jegyeit, hogy a szerző élményeiakkori hazájának, Romániának társadal-mi-politikai közege határozta meg. A; írófelvállaltan felhasználja Mrożek drá-máinak (mindenekelőtt a Tangónak) ele-meit; erre nemcsak a szereplők neve, jelleme, hanem a darab szemlélete is utalEgy értelmiségi család életterének fizikaés átvitt értelmű felszámolása adja adarab cselekményét, e felszámolásttitokza- tos funkciójú személyek hajtjákvégre időnként az épp aznapi (mármint azelőa- dás napján elhangzó) híreketmondja be egy bábu-rádió, az akcióforgatókönyve ott hever a színen, s haegy-egy szereplő beleolvas, a szöveggelszinkronban tör. ténnek az események. Adarab naturalis- ta, ugyanakkor áttételesés sejtelmes összességében túl sok bennea kérdőjel, következetlenül végigvittmotívum, egy-felől zsúfoltnak hat,másfelől egy tétel leegyszerűsítettillusztrációjának.

Nagyjából hasonló problémákat mutatGéczi János darabja is. A háromrészesmű első két felvonása egy bérház háromlakásában szimultán játszódó realistatörténet, míg a harmadik felvonás egyszürreális macskabirodalomban lezajlóbírósági tárgyalás, amelyben egy mindencsalád életébe belelátó, beleavatkozómacskakedvelő öregasszony felett ítél-keznek a különböző döglött macskák.melyek teteme az asszony kamrájában.befőttesüvegekben van konzerválva. Adarabban tényleges és átvitt értelembenegyaránt kulcsszerepe van a sötétségnek,amely egy bizonytalan idővel ezelőtti ka-tasztrófát éppen úgy jellemez, mint a har-madik felvonás pokol helyszínét, továbbáez okozza a második felvonás bonyodal-mait. A szimultán jelenetezés pontatlan-sága, a reális és irreális részek elkülönü-lése nehezíti a jól jellemzett típusokat fel-vonultató reális történetben egy három-generációs társadalmi modell konfliktu-sainak hatásos megjelenítését. A darabhibái a néhány részlet próbáin is kiütköz-tek, bár Vas Zoltán Iván rendezésébenvégül a macskavilág ábrázolása élvezetesprodukcióvá változott, nem kis részbenazért, mert az írói elképzeléstől eltérőena reális világ szereplőivel játszatta el abíróság tagjait, s ettől egyszeriben kap-csolat teremtődött a két világ között.

A másik darab, amelynek részleteitnyílt próbák során csaknem előadássáformálták, Lezsák Sándor Nyolcvan vödörlevegője volt. A darab két beszűkülttudatú ember drámája. Egy tanyasi öreg-ember kútja falába barlangot váj, s ott egyminden katasztrófa túlélésére berendezettbunkert alakít ki. Feleségével nap mintnap gyakorolják a biztonsági rend-

került, máshol - főleg a túltengő egysza-vas kérdés-felelet technika miatt - mo-doros dialógusokban megfogalmazotttörténet egy tipikus, társtalanságra kár-hoztatott női értelmiségi létformáróltudósít. A tartalmilag csupán egy felvo-násnyi írói anyag kétrészes terjedelemrevan feltupírozva, emiatt, valamint a köz-helyes probléma- és anyagkezelés miatt,inkább csak egy valódi dráma ígérete amű. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogyez a darab utólag, egy másik helyett ke-rült a programba.)

A Házigazdánk avagy az ötórai tea,Körössy P. József darabja szintén maitörténet, abszurd felhangokkal. A mű

szabályokat. A férfi egyre mániákusabbviselkedésével szemben a józanabb, élet-közelibb asszony tehetetlen. Egy lázado-zással felérő civódás közben a nő elvétegy begyakorolt mozdulatot, emiatt el-záródik a kijárat, bennrekednek a magukteremtette egy véletlen folytán gázzal te-lítődő sírkamrában. A mindenáron valótúlélésre berendezkedés tragikomédiája amű, amelynek három egymásra épülőjelenetsora a szövegek és a cselekedetekismétlődésének és variálódásának egyen-súlyán alapszik. Merő Béla rendezésébenMészáros Ildikó és - különösen - HetényiPál néhány próba után is fel tudta mutatnia dráma értékeit, humanista tartalmát.

A nyíregyházi színház felkérésére írtameg Györffy Miklós első drámáját, az írónemrég megjelent A férfikor nyara címűregénye nyomán. Nem adaptálta a regényt,hanem annak egyes motívumaiból önálló,önmagában érvényes drámát írt. A színházelállt a Don Sarlós című darabbemutatójától, aminek alighanem az le-hetett a fő oka, hogy túlságosan intellek-tuálisnak tűnik a mű. A cselekmény - halehet markáns cselekményről beszélni1986 szilveszterén játszódik. Egy negy-venes értelmiségi házaspárhoz betoppanrégi barátjuk, akinek élete válságba jutott.A központi cselekményszál a két férfipáros önvizsgálata, amely közben színrelép a mindkettejük életében nagy szerepetjátszó asszony, a házigazda felesége, azegészen más értékrendet köve-tő gyerekeks a férfiak életének elfuserálódásátnagymértékben előidéző, magas funkciótbetöltő és befolyásos káder, a főszereplőapja.

A darab át meg át van szőve különbözőirodalmi és históriai utalásokkal (DonCarlos-párhuzamok, szépirodalmi és tu-dományos idézetek stb.), illetve számító-gépes szakszöveggel, a befejező jelenetpedig, a barátokkal közös óévbúcsúztató,egyértelműen egy utolsó vacsora-para-frázis. A negyvenes korosztály kegyetle-nül keserű életérzése sugárzik Györffytöbbnyire igen jó dialógusokban megírtdarabjából, de ez sem tudja feledtetni ahelyenkénti túlírtságot, a hosszú monoló-gok miatti ritmusdöccenőket, az utolsóvacsora résztvevőinek motiválatlan jel-lemzését stb.

A legjobbnak ítélt - s a ShakespeareVilmos-díjjal jutalmazott - dráma NagyAndrás „egy színpadi Tolsztoj-értelme-zése", az Anna Karenina pályaudvar. BárNagy András a regény fő eseményeit,cselekményét tiszteletben tartva nyúlTolsztoj művéhez, nem egyszerűen dra-matizálta a remekművet, hanem annaklényegét közvetítő, de teljesen önálló

drámát írt. Bravúros a színmű nyelvi vilá-ga, amelyben a tolsztoji és a saját szöve-gek tökéletesen egybefonódnak. Az íródramaturgiai trouvaille-a az, hogy a tör-ténet teljes egészében a XIX. századotoly nagyon kifejező építészeti együttes-ben, egy pályaudvaron zajlik, a jelenetekegy része eleve ott, de az egyéb, belsőhelyszínek is ebben a térben jelennekmeg. Igy Anna és Vronszkij csodálatosszerelme, Anna és Karenin gyötrő kap-csolata állandó nyilvánosság előtt eleve-nedik meg. Nagy Andrásnál a két férfinagyjából egyidős, emiatt a szerelmihá-romszög-történet kiélezettebbé válik.Némileg módosul a három fő figura jelle-me is, és egyértelműen Anna válik a drá-ma hősévé. A terjedelmes mű lenyűgözőszínházi látomás és intim kamaradrámaötvözetét ígéri - ez egyben előadhatósá-gának egyik legnagyobb nehézsége is.Ennek ellenére jó lenne mihamarább egyszínpadi verzióját látni.

A zalaegerszegi színház egy huszon-nyolc éves fiatalember, Pozsgai ZsoltHoratio című drámáját mára Nyílt fórumelőtt bemutatta. A címszereplő Hamletbarátja, aki a dán királyfi halála utántrónra kerülő ifjú Fortinbras jobbkezelesz a külső hatalom égisze alatt megszü-lető konszolidáció éveiben. Hisz abban,hogy Dánia sorsát, fellendülését úgy tud-ja legjobban szolgálni, ha beépül a hatal-mi rendszerbe, s így befolyásolja a Nor-végiától függő, a norvég érdekeket szemelőtt tartó, de hajlítható Fortinbrast.

A dráma során azonban fokozatosan rákell döbbennie, hogy minden részered-ménye ellenére illúziókba ringatta ma-gát, sorozatos kudarcok érik. Szeretőjérőlkiderül, hogy színésznőtársával leszbikusviszonya van, kedvelt, ellenzékinézeteket valló professzora gyanús kö-rülmények között meghal, mielőtt az újegyetem élére kineveztethetné, a pro-fesszor fia felkelést szervez a norvég-dánuralkodó ellen, a barátjának vélt Fortin-bras is magára hagyja. A fő cselekmény-szálat egy másik ellenpontozza: Horatiosüketnéma testvére, Laiser őrzi és külön-böző hatósági atrocitások ellenére is el-viszi bátyjának Hamlet titkos végrende-letét, de végül ő is a felkelők áldozatalesz. Laiser szobrot kap, Horatio véglegegyedül marad, s Fortinbras is tehetetlen,mivel apja egy besúgóval, Luppóvalsakkban tartja, lehetetlenné teszi, s azországba végül újabb hódító, a franciaSzép Fülöp vonul be. A darab tehetségesmunka, bár számos megoldatlan részletevan. Az amúgy is sok epizódból álló tör-ténetet víziószerű jelenetek törik meg, aLaiser-cselekményszál vázlatos, nincsértelmezve Hamlet végrendeleténekfunkciója stb.

Ezek a problémák az előadásban semtisztázódtak. Tömöry Péter rendezése aparabolikus drámát igyekezett a máhozközelíteni. Kerülte a durva aktualizálást,de felerősítette a mai áthallásokra utalómozzanatokat. Ez az igyekezete azonbancsak részben járt sikerrel, mivel ehhez

Bakai László (Luppo) és Palásthy Bea (Susanne) a zalaegerszegi előadásban (Keleti Éva felvételei)

következetesebb írói-dramaturgiai mun-kára lett volna szükség. Ennek hiányábanviszont gondolatilag és stilárisan nemegyfelé irányulnak a jelenetek.

Az előadást nem a színház épületében,hanem a városi Művelődési Házbanjátsszák, amely kitűnően illik a térszínhá-zi koncepciójú darabokhoz. Ezúttalazonban hagyományos nézőtér-játéktérelrendezésű teret hoztak létre, s ez a tér asok képváltozáshoz szükséges technikaifeltételek hiánya miatt kevésbé bizonyultalkalmasnak egy szabályos színpadnál.Bischoff Sándor kocsikra szerelt díszlet-elemei-bútorai fémből készült női testeketidéző, hajlított, domborított, szeceszsziósjellegű darabok, amelyek meghatá-rozhatnának egy játékstílust is. De mivelnem minden jelenet képi világa ered eb-ből a képzőművészeti stílusból, valaminta különálló jelenetek más-más írói-ren-dezői stílusjegyeket viselnek, egységesjátékmódról nem beszélhetünk. Különö-sen nagyok a különbségek a színészi tel-jesítményekben.

A játékosok többsége - más előadá-sokban nyújtott alakításaik is ezt igazol-ják - szakmai alapproblémákkal küszkö-dik. Feltűnő, hogy a típusokban gondol-kodó szereposztásból is következően jónéhányan képtelenek egyazon típus kü-lönböző karaktereit árnyaltan, differen-ciáltan megeleveníteni. Vonatkozik ezSegesvári Gabriellára és Palásthy Beáraéppen úgy, mint Kerekes Lászlóra és Ba-logh Tamásra.

Egyetlen kiemelkedő alakítás szüle-tett: Bakai Lászlóé, aki Luppót, a norvégkirály bizalmasát, besúgóját, rendőrmi-niszterét játssza. Bakai a torz lelkű ésszemélyiségű figurát egy konstruált, min-den ízében tökéletesen kidolgozott,rendkívül expresszív mozgásrendszersegítségével ábrázolja, egy pillanatra semesik ki ebből a mozgásvilágból, kitűnőeka szöveg- és mozgásváltásai. De ezzel astilizált szerepfelfogásával a színész eb-ben a társulatban egyedül maradt.

A Nyílt fórum ezúttal is igazolta:szükség van rá, s remélhetőleg a HevesiSándor Színház a következő tanácsko-zásnak is házigazdája tud lenni. Minden-esetre már tervezik: a jövő szezonban be-mutatják a Nyolcvan vödör levegőt.

BŐGEL JÓZSEF

Kezdő drámaírók támogatása

1978 óta nyolcadik alkalommal kapottnéhány fiatal vagy kezdő drámaíró egyévadra szóló, ezúttal 1987 szeptemberétől1988 szeptemberéig tartó, havi négyezerforintos minisztériumi alkotóitámogatást, nem egészen pontos megha-tározással ösztöndíjat. Az előkészítés, akiválasztás, majd a döntés nyilvánosságelőtt, a szükséges demokratizmus szel-lemében s bizonyos racionalizmus jegyé-ben történt.

Jelöltet állíthatott bármelyik színház, saz esetek többségében valóban tőlük iseredt a kezdeményezés. De volt jelölése -a színháziakkal összefüggésben is - azérintett szövetségeknek, az Iró-, illetve aSzínházművészeti Szövetségnek, ponto-sabban szekcióiknak, vagyis a drámaíróiés a dramaturg tagozatnak. Végül sikerültelérni, hogy - egy esettől eltekintve -minden színház maga választott; mindenszerző oda került, ahová hívták, vagyahol már volt kapcsolata a színházi ve-zetésnek, s e döntésekkel az említett szö-vetségek is egyetértettek, illetve azokatmaguk is előmozdították.

Jóformán minden egyes szerző eseté-ben előre kiszámítható volt, mit fog írni,milyen alkotói folyamat bontakozik majdki vagy folytatódik a támogatási időszaksorán. Egy dologban volt túlságosan ra-cionális az előkészítés: miközben mindeneddiginél kevesebben - összesen heten -részesültek a támogatásban, mindenki-nek egységesen az eddigi havi támogatásiösszeg maximumát, azaz a négyezer fo-rintot adtuk meg, nem számolva a sze-mélyi jövedelemadó bevezetésével, vala-mint az infláció növekedésével; így aztána támogatottak egy része 1988. január el-sejétől csak havi háromezer forintot ka-pott kézhez az amúgy sem növelt támo-gatásból. Ez arra figyelmeztet, hogy atámogatások összegét mindig a különbö-ző gazdasági, bérpolitikai tendenciákhoz,előrejelzésekhez is kell viszonyítani, nemis szólva az adópolitikai tendenciákról;továbbá meg kell nézni, hogy mi az a for-ma (támogatás, ösztöndíj, szerződésesmunkaviszony), amelynek révén a kezdőszerzők az eredeti támogatási összegből amaximumot kaphatják kézhez.

Györffy Miklós a közelmúltban megje-lent regényével (A férfikor nyara) hívtafel magára a figyelmet, s a nyíregyházi

Móricz Zsigmond Színház igazgatója ésdramaturgja ebből az anyagból kívántszíndarabot íratni vele. A kölcsönös is-merkedés kielégítő volt, meg is születettegy mű, amely Don Sarlós címen a zala-egerszegi Nyílt fórum műsorára is került,a nyíregyházi színháznak azonban ko-moly dramaturgiai, ábrázolásbeli prob-lémái vannak vele. A korábban Sarló éskalapács címet viselő mű amolyan „ma-gyar végjátékdráma", társadalmi és csa-ládi életünk kiüresedéséről, katasztrofáliserkölcsi állapotáról. Az ember- és szi-tuációábrázolás elég plasztikus, a dialó-gusok is gazdagok, bár olykor túlírtak, adrámai építkezés azonban széteső: az elsőfelvonás háromszereplős kamaradráma, amásodik fél tucat szereplőt mozgatócsaládi dráma, a harmadik viszont totálisképet ad a felbomlásról, rengeteg újszereplőt bekapcsolva. A darabon van mitdolgozni, de így is közel áll ahhoz, hogybemutatható legyen.

Kárpáti Péter volt az ász a támogatottakközött. A Radnóti Miklós Színpadigazgatósága már korábban is kapcsolat-ban volt vele, ismerte a Szingapúr, végál-lomás első változatát, műsorra is tűzte, saz 1987/88-as évadban be is mutattaKárpáti művét. A támogatás pontosanarra az időszakra szólt, amikor a szerző, arendező és a dramaturg tovább dolgoz-hattak a szövegen, majd színpadra is se-gíthették azt. Ilyen értelemben a szerző aszínpadra teremtés folyamatát is tanul-mányozhatta, úgy, hogy annak ugyanak-kor alkotó részese is volt. A Szingapúr,végállomásról kiderült, hogy társadalom-,sőt világképe eredeti; szerzője fájdalmas-szépen, valamiféle emelt naturalizmussaltudja láttatni a valóságot és az embert,Kárpáti, aki komoly dramaturg-előtanulmányokkal rendelkezik, tud szi-tuációkat felvázolni, éles dialógusokatmegfogalmazni, csak a drámai szer-kesztés tudományában kellene előrelép-nie.

A Népszínház vezetése és dramatur-giája Nógrády Gábortól (librettó) és Sel-meczi Györgytől (zene) épkézláb musi-calt várt a támogatás eredményeként. AMég ma! című darab megfelel ennek azigénynek: fordulatos a cselekménye, bo-nyodalmak, helyszín- és személytévesz-tések váltják egymást, hogy aztán avégére kesernyés happy end következzék,a musical szabályai szerint. Mind-ezentúl képet kapunk „a progresszívgondolkodású, de kispénzű fiatal értel-miségiek" kétségbeejtő helyzetéről (nincselég pénz, nincs lakás, megélhetésilehetőség, sőt életcél, s mindennek hi-ányában - e sajátos mai magyar vákuum-helyzetben - pótcselekvésekhez, netán

csalásokhoz kell folyamodni). A figurákés a szituációk olykor mai sablonokhozigazodnak (ám ezt a műfaj még bővenelbírja), s a versek is döccenősek néha, dea mű így is máris eljátszható, sőt sikert isígér.

Péntek Imre több minőségében is régitársa már a veszprémi Petőfi Színháznak, smost - a támogatás gyümölcseként - egyvelük korábban már megbeszélt témábantett le az asztalra egy darabot Flamingóktánca címen. A cím a márciusi ifjaklegradikálisabb csoportjára, a kal-pagjukon flamingótollat hordó fiatal po-litikusokra utal. A cselekmény az 1848.március 15. és április eleje közötti ese-ményeket vázolja fel a Flamingók szem-szögéből: miként csapnak össze a politi-kai harcok során a hatalom konzervatívképviselőivel, de a fiatal politikusokcentrista szárnyával is. Péntek azt kutat-ja, hogy egy politikai, intézményi ésértékrendi válsághelyzetben kinek vanigaza, a mindent felborítóknak avagy afontolva haladóknak? A válasz tulaj-donképpen adott: Petőfiéké a nagyobbigazság, de a taktikai igazság alighanemaz utóbbiaké. A szerző emlékiratokból,jegyzőkönyvekből, továbbá szépirodalmialkotások nyomán formálta meg a jelene-teket; ezek jelentős politikai informá-cióértékkel rendelkeznek, a párbeszédekmetszőek, okosak, politikatörténetileg isigazak, ám az emberábrázolás úgyszólvánsematikus, bár az ilyesfajta történelmidrámáknál az emberi aspektus többnyireszegényesre szokott sikerülni. Egyelőreúgy tűnik, a Flamingók tánca inkább vita-vagy esszédráma, nincs ön-törvényűdramaturgiája, viszont gondolatiaktualitása miatt érdemes lenne továbbdolgozni rajta.

Sultz Sándor a támogatás időszakábanjutott el odáig, hogy a Nemzeti SzínházIvánka Csaba irányításával próbálnikezdte a Barátaim! Kannibálok! című,korábban írt darabját (a sikeres bemutatóaztán átcsúszott a következő évad-ra), azőt „vállaló" Vígszínház számára pedigátírta Micimackó fázik című darab-ját, ámehhez a színháznak aztán nem támadtkülönösebb affinitása. Nem csoda, mert atermékeny szerzőnek alighanem ez alegenigmatikusabb műve. Egy férfirémálmait vázolja fel a férfi-nő kapcsolatszörnyűségeiről. A főhős (tulajdonképpenmaga a szerző) szakadatlan „társke-resésben van", s a video, valamint a (vagyegy) Micimackó bekapcsolásával éli át abonyolult, egymást megsemmisítő szituá-ciókat. Szimbolizmus, szürrealizmus,performance-, horror- és posztmodernelemek kavarognak a dráma szövetében,de értelmük alig fejthető meg. A darab

máról; az átdolgozás azonban nem elégmély, s többnyire csak verbális eszközök-kel él, nem pedig a szituációk és jellemekadekvát parafrazeálásával. Nincs szó te-hát igazi revelációról; az elgondolás való-jában több eredetiséget kívánna.

Tóth László költő, drámaíró, korábban akomáromi MATESZ dramaturgja és azArany János Színház alkotói kapcsolatanem bontakozott ki. Tervek, ötletek van-nak a szerző tarsolyában, de ezekre aszínház nem tartott igényt. Az együtt-működés elmaradása persze jelentékenyrészben az írón is múlott.

A mérleg végső soron azt mutatja, hogya mecenatúra e formája tisztességgelfunkcionált, a támogatottak többségegyarapodott színházi ismereteiben, né-melyek a bemutatóig vagy annak közelébeis eljutottak, mások meg elindultak adrámaírói pályán. Ugyanakkor meg kellállapítani, hogy sok új eredményt ez azakció sem eszközökben, sem stílusban,drámatípusban vagy épp színházi szem-léletben nem hozott, így elégedettségresemmi ok. Tovább kell gondolkozni azon,miként lehetne javítani a kiválasztás, azelőkészítés és a kapcsolattartás módjain-módszerein.

Kubik Anna (Mici) és Csernus Mariann (Mámi)a Barátaim! Kannibálok várszínházi előadásában (Iklády László felvétele)

egyelőre felvett manírok gyűjteménye,további útja csak abszolút kísérleti kö-zegben képzelhető el.

A Nemzeti Színház több érdekes drá-maajánlatot kapott Szentmihályi SzabóPétertől, ám ezek mégsem készültek el,megszületett viszont egy Julius Caesar-parafrázis, amolyan dürrenmatti recept-re,ironikus-groteszk mába kacsintással. Aszerző észrevette, hogy Shakespeareemez, egyébként elég ritkán játszott műveelég simán „ráúsztatható" az utolsóhárom-négy évtized magyar kata-klizmáira, s ily módon arra keresheti aválaszt, hogy mi tekinthető ezekben el-lenforradalomnak és mi forradalomnak, shogyan viselkednek emberek, politiku-sok, hadvezérek, feleségek, politikai cso-portok, illetve „pártok" ezekben az őrjítőszituációkban. A mű szerkezetén, jele-netein és szereplőgárdáján a szerző szintealig változtatott, csak egyes színtérelemek(utca, csatatér, modern harci, illetveközlekedési eszközökkel stb.), szereplő-csoportok (rendőrök, újságírók), maikellékek (whisky, pisztoly, cigaretta) ésmai politológiai terminológiák (ellenfor-radalom!) kötnek át a mába. A szöveg újfordítása jobban mondható az előbbinél, stermészetesen plasztikusabban is szól a

világszínház

HIZSNYAN GÉZA

Új definíciók

A 22. BITEF

Mira Trailović és Jovan Čirilov írja a 22.BITEF katalógusának előszavában, hogysohasem valamilyen előzetes téma,vezérlő elv alapján válogatták a meghí-vandó előadásokat - mindig egy tágabbszempont, az új színházi tendenciák be-mutatásának igénye vezette őket. Mégisgyakran alakult ki olyan műsor, amely-ben felfedezhető volt valamilyen fő gon-dolat, közös eszme. Ezek alapján egyesévekben „alcímet" is adtak a rendez-vénynek. Ilyen volt 1974-ben a „teatrali-tás", 1977-ben a „poszt-avantgard", 1984-ben a „fin du millénaire" és 1986-ban a„lényeg színháza". Az idei műsorjellemzője a nonverbalitás volt. Számoselőadást nem lehetett besorolni a hagyo-mányos kategóriákba (klasszikus vagymodern balett, pantomim, látványszín-házstb.). A szervezők úgy vélték, új foga-lomrendszert kell létrehozni. Ezért kapta a22. BITEF az „új definíciók" alcímet.

A most már évek óta tartó válság -mely éppúgy kiterjed a BITEF anyagigondjaira, mint a művészi színvonalra, azúj színházi formáknak az indulásakorvállalt bemutatására - gyökeres változ-tatásra késztette a szervezőket. Az eddigszokásos tizennégy-tizenöt (a hetvenesévek aranykorában néha tizenhét-tizen-nyolc) előadás helyett csak tízet hívtakmeg (továbbá egy versenyen kívüli pro-dukciót). Ezek közül hat épült teljesenvagy túlnyomó részben mozgásra és lát-ványra, és csupán négy mondható klasz-szikus szöveges előadásnak. Ez a négy isvalamilyen szempontból újszerű, rendha-gyó volt, tehát ebből a szempontból azidei fesztivál hű maradt eredeti eszméjé-hez. Sajnos az előadások számának csök-kentése sem jelentett javulást az át-lagszínvonalban; a kiemelkedően jó pro-dukciók mellett egészen gyenge, sőt di-lettáns munkákat is láthattunk. Ilyen volt aversenyen kívüli jugoszláv Vladimir ésKosarán kívül a francia Freaks és az olaszBarry Lyndon is. Az első kettő szót semérdemel; a harmadikról el kell mondani,hogy rendezőjének, Antonello Agliotinak- a neves rendezőnő, Meme Perliniállandó díszlettervezőjének - ez volt azelső rendezése. A színpadi látvány, adíszlet (természetesen Aglioti munkája)ezúttal is jól működött; a fokozatosan tá-guló tér, a díszletelemekből és a szerep-

lőkből (emberi testekből) komponáltképek látványosak, még helyenkéntieklektikájuk sem zavaró. Az egész azon-ban nem áll össze egységes előadássá, aszínészvezetést csak a képi kompozíciórészeként sikerült megoldani, nincs fe-szültség, az egész a cirkuszi vagy panopti-kumi látványosság szintjén marad.

Késve érkezvén Belgrádba, sajnos nemtudom elemezni az első négy előadástsem. Ezek pozitív visszhangja azonbanmindenképpen igényli, hogy legalábbmegemlítsem őket. Carolyn Carlsonfrancia társulata Dark címen apokalipti-kus táncszínházi víziót adott elő, a vissz-hangok alapján nagy szakmai és kö-zönségsikerrel. A krakkói Stary TeatrMrożek új drámáját, Az arcképet-mutattabe Jerzy Jarocki rendezésében. Itt első-sorban a darab volt beszédtéma; egyön-tetűen a mrożeki életmű újabb jelentősmérföldköveként emlegették. Az elő-adásról jóval kevesebb szó esett, de ha azidegen nyelvi közegben ennyire hatott azíró mondanivalója, az egyértelműen di-cséri a rendezőt és a társulatot is. Ugyan-csak a dicséret hangján szóltak a LitvánIfjúsági Színház Ványa bácsijáról,Eimuntasz Nekrosiusz rendezéséről. Ittéppen a rendezői munka, a Csehov-drá-mák esetében eddig elképzelhetetlennektartott abszurd megközelítési mód váltottki nagy tetszést (és hozta meg a fesztiválkülöndíját). Az általam nem látott pro-dukciók közül a legnagyobb szakmai ésközönségsikert Johann Kresnik Macbeth-víziója aratta a Heidelbergi Tánc-színházelőadásában. A belgrádi Politika kritikusaszerint az előadással a társulat„előreszaladt a XXI. századba". Kresnikmaga arról beszélt, hogy a „brutalitásszépségén", a „halál esztétikáján" ke-resztül azt akarta bemutatni, hová jutnaka totalitárius rendszerek és a „vezérek".

A szolnoki Szigligeti Színház DoktorZsivagója meglehetősen langyos fogad-tatásban részesült. A Politika kritikusaugyan Szikora János rendezését is kár-hoztatja, a visszhangok többsége azonbandicséri a rendezői munkát és - min-denekelőtt - a színpadi látványt, s az elő-adást is jelentősnek tartja. A másnap dél-előtti beszélgetés vitavezetője szerintpéldául Szikora rendezése „sokkal intel-ligensebb munka, mint sok nagy sikertaratott előadásban látható volt". Magamúgy vélem, hogy a hűvös fogadtatás okátelsősorban a nem eléggé átütő erejűszínészi teljesítményekben kell keres-nünk. A vita egyik hozzászólója - akivelmaradéktalanul egyetértek - ezt így fo-galmazta meg: „Az előadás azt mutatja,hogy egy jó rendező középszerű színé-szekkel is jó dolgot alkothat."

„A kísérletezés nem öncél, hanemalapja egy jó színházi előadásnak, mely-ben a tartalom és a forma (kompozíció)bizonyos értéket képvisel" - olvashatjukHinderik de Groot „szentenciáját" a Stu-dio Hinderik Járdaszegély (Stoeprand)című előadásának előzetesében. A hol-land produkció hű alkotója előzeteskinyilatkoztatásához, szemléleletesenigazolja de Groot őszinteségét. Kísérletiszínházat láthattunk, melyet nyugodtansorolhatunk a nonverbális produkciókközé, annak ellenére, hogy szövege isvolt. A narratív szöveget öt - hangszó-róból elhangzó - levél alkotta, melyek-ben egy idősödő férfi vall érzelmeiről, le-küzdhetetlen vonzalmáról egy fiatalkorúfiú iránt. A tartalom mégsem egyszerűena homoszexualitás vagy a pederasztia,még csak nem is a „szerelem lénye-gének" keresése. A lírai-vívódó, de ön-magukban közhelyes és semmitmondószövegek igazi jelentését a látvány, aszuggesztív színpadi vízió adja meg, ettőlválik többrétegűvé, sőt többdimenzió-júvá: igazi színházzá. De Groot bölcsenés kiváló szakmai érzékkel kerül el min-den illusztrativitást, annak ellenére, hogyegyes ötletei ugyancsak látványosak.Képei kompozíciójának nagy ötlete, me-taforája a járda. A járda általánosszimbólum: itt minden megtörténhet ésmegtörténik, ráadásul pereme is van (jár-daszegély), akárcsak a létnek, a mélyénpedig ott a kanális. Ha a perem felőlnézzük a történéseket, ha leereszkedünka járda szintjéről, láthatjuk a felszín alatti(kanálisbeli) életet is. A rendező nagy-szerűen használja ki és jeleníti meg ezt atöbbrétegűséget. A díszletet először fino-man kidolgozott, ágytakarószerű lepelborítja (erre vetítik a bevezető filmet is agyermek David életéből) - a kozmetiká-zott, cizellált felszínes szépséget szimbo-lizálva. Alatta a járda egészen más eszté-tikumot képviselő felszínének, a ponto-san illeszkedő burkolóköveknek sima,hideg, precíz szépsége, benne a kanálisrideg vasa, alatta a hagyományosszépség-eszménytől már nagyon messzeálló rozsdás vascső s a belőle megindulóhordalék, szenny és az egyrealaktalanabbá foszló, bomló emberitetemek - talán a minden szépség felszínealatt ott rejtőző mocsok és pusztulás.Megbomlik a járda töretlen síkja is,először az utca fogalmához mégszervesen hozzátartozó lámpaoszlop ésszemétkupac jelenik meg, a tisztaságotszakadt, gyűrődő újságpapír bontja meg,később a mérnöki pontosságú, egységesfelszínen is lyukak nyílnak, előkerülnek amélység amorf, tört kövei, s ezek a lyu-kak nyelik el vagy „köpik világra" a sze-replőket, mintegy átjárást képezve a szép

és a rút, a tiszta felszín és a koszos mélyközött.

De Groot színháza, melyet sokanavantgárd, szürrealista látomásnak, sőtperformance-nak neveztek, elsősorbanlátványszínház. A hatás létrejöttében arendező képzelőerején és pontos képi fo-galmazásán kívül nagy része volt MichelRamuz díszletének. A mobilis monstrum(az előadás nem színpadon, hanem egyteremben játszódik, ahol a díszlet képezi ajáték terét is) elmozdítható síkjával, amélyben zajló eseményeket láthatóvá tévőemelőszerkezetével, belülről megvilágított- és a benne zajló kényesebb szexuáistörténéseket ízlésesen csak sej-tető -- áttörtoszlopaival szerves része a produkciósikerének. Ez teszi lehetővé nemcsak akülönböző szinteken zajló történésekmegfigyelését, de a nézői perspektívasajátos változásait is. A látvánnyalegyenrangú az akusztikus szféra is: azemlített narráció (a levelek felolva

sása) és a kitűnően válogatott és alkalma-zott zene.

A másnapi beszélgetésen elhangzottugyan, hogy a produkció közös alkotás, arendező és színészek együttes munkája,közös ötletei és egymásra való hatásarévén jött létre, mégis egyértelműen ren-dezői színház a Studio Hinderik előadása,amelyben a színész a szó szorosértelmében csak eszköz - d e Groot bábosmúltját idézve „figura" -, egy mechaniz-mus része, és se módja, se alkalma - igaz,szüksége sem - mélyebb lélekábrázolás-ra,jellemformálásra. Krishna Borgers ésMagda Corsten színpadi jelenlétébőlugyanakkor hiányzott az erő, valamiféleemberi érzés, szuggesztivitás, bár ez az„üresség", Hank van Loenen intenzívszínpadi „jelenlétével" kontrasztban, mégerősítette is a hatást.

A fesztivál legnagyobb visszhangotkeltett produkciója a spanyol La Fura DelsBaus csoport SUZ/O/SUZ című, a

BITEF nagydíjával jutalmazott előadásavolt. Benne lenyűgöző bizonyítékát lát-hattuk a szokatlan színházi formák le-hetséges többletjelentésének. Ha AntoninArtaud láthatná ezt az előadást, a ke-gyetlen színház kiáltványában meghirde-tett elveinek optimális megvalósításaként,igazának gyakorlati bizonyítéka-kéntüdvözölhetné. „A múlt remekművei jók amúltnak, de nem jók nekünk. Jogunk vana magunk módján, áttétel nélkül,közvetlenül a mai érzésvilág szellemébenés mindenki számára érthetően elmondaniazt, ami eddig elhangzott, és azt is, amieddig nem hangzott el" - írhatták volnamottóul az előadás elé Artaud szavait.

Az egy óránál alig hosszabb produkciókollektív alkotás (sem rendezőt, semdíszlet- és jelmeztervezőt nem jegyeznek,minden a tizenegy tagú csoport együttesmunkájának eredménye), igazi totálisszínház. A Belgrádi Vásár egyik pavilon-

Jelenet a spanyol La Fura Dels Baus csoport SUZ/O/SUZ című előadásából

jában bemutatott előadás különös„hanggépek", csörömpölő, doboló, csör-gő, kopogó, csengő, harangozó masinákhangjával indul. A tetőszerkezetről kö-télen mászik le a tizenegy szereplő (mintőseink a fáról?!). Néhányan közülük el-foglalják helyüket a terem végében felál-lított doboknál, szintetizátornál, de do-

bolnak összekötözött vashordókon vas-rudakkal is, és négyezer watt teljesítmé-nyű erősítők segítségével ontják a kö-zönségre a fájdalomküszöb határánszóló, a szó szoros értelmében „kemény"zenét. A többiek közben önkiszolgálóboltbeli bevásárlókocsikat, apró rob-banómotorokat, fűnyírógépet tologatva,

dudálva, kötélre kötött autókereket for-gatva járkálnak vagy éppen rohangálnaka teremben, tudomást sem véve a szaba-don sétálgató, sokszor menekülésrekényszerülő közönségről. Ez után a be-vezető után a voltaképpeni cselekmény(ha ilyenről egyáltalán beszélhetünk) há-rom jól elkülöníthető részre oszlik,melyeket három hangsúlyos kellék, illet-ve díszletelem határoz meg. Az első: két,kerekeken mozgó, egy-egy szereplő általtologatott, vascsőből készült kocsi. Eze-ken gladiátori pózban, testüket olajjalkenegetve, nyers húst és belsőségekettépve-rágva érkezik két szereplő, hogymegküzdjenek egymással. A másik elemkét hatalmas akvárium, bennük egy-egyembrionális helyzetben lévő szereplővel.Társuk megpróbál hozzájuk férkőzni, smikor ez sikerül neki, böki, rúgja, szúrja aszerencsétleneket, míg csak ki nem cibál-ja őket a külvilágra. A harmadik hangs-úlyos díszletelem a terem két sarkábanegymással szemben átlósan felállítottfémszerkezet. Ezekre függesztik, akaszt-ják, feszítik fel az akváriumból kihúzottszereplőket, hogy a legváltozatosabb ha-tásoknak tegyék ki őket: színes és fehérporokkal, fűrészporral és hánccsalszórják be, vízzel, vérrel locsolják, fejjellefelé akasztják fel őket, és sorolhatnámtovább. Közben megjelennek az ősele-mek, a tűz és a víz. A játszók egyetlenpillanatra sincsenek tekintettel a kö-zönségre; mindenki maga kénytelenügyelni testi épségére, s végül örülhet, hacsak néhány kisebb zápor jutott neki atöbb száz liter szétlocsolt vízből. Mindezígy leírva blöffnek, közönségprovokálás-nak tetszik, de ezúttal többről van szó. Aprodukció szavakban vissza nem ad-hatószuggesztivitását bizonyítja, hogy amenekülő-védekező nézők, de még aszínházhoz öltözött, estélyi ruhábanpompázók közül sem ment el senki azelőadás alatt.

A hatás mechanizmusának feltárása, atitok megfejtése kemény dió. Más meg-közelítés nemigen kínálkozik, mint az ar-taud-i kegyetlen színház elmélete, mely-nek gyakorlati demonstrációját láthattukitt. A külön-külön alapvető fontosságúhang, fény, látvány és cselekmény har-monikus (pontosabb talán, hogy diszhar-monikus) egységet alkot. Kifejezetten azérzékekre való hatás dominál; a sokszor afizikai fenyegetettségig fokozódó ex-presszív effektusok hatalmas belső fe-szültséget indukálnak, szinte görcsberántják az embert, mozgósítva testi-lelkitartalékait, védekező mechanizmusát. Azígy felszabadított energiák munkál-nak anézőben - az átéltek értelmi feldolgozása,lereagálása csak jóval a befejezés

Jelenet a Heidelbergi Táncszínház Macbeth-előadásából

szemle

után lehetséges. Akkor viszont eljutha-tunk Artaud igazságának felismeréséhez:„Az a néző, akinek vérét felkorbácsoltáka szilaj színpadi jelenetek, aki testébenérzett visszhangozni egy-egy emberfölötticselekvést, aki rendkívüli eseményekvillámfényében látta megvilágosodni ön-nön gondolatainak titkos lényegét, mert arendezés az erőszakot és a vért a szellemiszilajság szolgálatába állította - nos, az anéző a színházból kilépve nem adjahebehurgyán háborúra, garázdaságra,gyilkosságra a fejét."

Kérdés persze: ha mindez igaz lenne is,ez-e a jövő színháza? Valóban ebbe azirányba kell-e haladnia a művészetnek?Igaza volt-e Artaud-nak, mikor így írt:„Lehet, hogy Szophoklész egyenesenbeszél, de olyan nyelven, amelynek nincsköze a mához. Túlságosan finoman fejeziki magát, s a mai ember azt hiheti, hogymellébeszél." Nyilvánvaló a megállapítástúlzottsága, a La Fura Dels Baus előadásamégis azt sugallja, hogy amíg értelmet-lenháborúk, terrorista merényletek pusztítjákaz embereket, amíg vallásuk, hitük,származásuk vagy bőrük színe miattirtják embertársainkat, amíg szemünkláttára veszíti el értékét a szellem azanyagi javakkal szemben, és öröknek hitterkölcsi, eszmei értékek válnak sem-missé, addig az ilyen színház „élő és iga-zi", mert nemcsak festi a valót, de felráz,mozgósít, legalább egy estére kibillentközönyünkből. Es ha ilyen elhivatottság-gal, szakmai tudással, fizikai és szellemifelkészültséggel és teljes erőbedobássalcsinálják, mint ez a spanyol csapat, úgyemberi és műélvezői elismerésünkre egy-aránt rászolgál.

Paolo Maggelli rendező a nagy sikerűdubrovniki Trójai nők után az idén Split-ben Euripidész egy másik drámáját, azElektrát vitte színre. Célja: az ókori szer-ző darabjaiban megkeresni és felmutatnia mait, aktuálisat, s mindezt Jugoszláviakülönböző pontjain, nem hagyományosszínpadi térben, lehetőleg szabadtéren.Az idei spliti előadás teljes joggal került aBITEF programjába, bár éppen a speciá-lis környezeti igények miatt (eredetilegegy Split melletti elhagyott faluban ját-szottak) sok gondot okozott a szervezők-nek. Végül sikerült megtalálni a megfele-lő helyszínt egy Belgrád külterületén lévőkőbányában. Lepusztult, sivár környe-zetben tengeti életét a falusi asszonnyálett Elektra, aki az előadás kezdetén éppkenyeret dagaszt. Nemcsak a ruhák éskellékek (például vadászpuska) utalnak amára (vagy inkább teszik kortalanná azelőadást), nemcsak a kar vált mindenüttjelen lévő, mindent figyelő falusi kö-zösséggé, de a darabról és a szereplőkről

is lefoszlott minden sallang, királyi, ural-kodói póz, pusztán az erkölcsi kérdések, avégletes intenzitású érzelmek igazi me-diterrán hevességű ábrázolása maradt.Ennek legszebb pillanatai az előadásbanElektra és Oresztész találkozása, öröm-teli, játékos vagy kegyetlen testvéri vagyépp szerelmes kitöréseik avagy Elektra ésKlütaimnésztra vitája-veszekedése stb.Hasonlóan szépen megoldott jelenetKlütaimnésztra megölése, akit itt Elektrafojt meg, miközben a vívódó, az anyagyil-kosságot elvető, de azt mégis tétlenülvégignéző Oresztész meztelenül guggol, sgépiesen, üres egyhangúsággal vájja tő-rével a földet.

Paolo Maggelli rendezése a bosszú er-kölcsi problémáiról, a „meddig lehet el-menni?" kérdéséről, valamint a különle-ges intenzitású érzelmekről szól. A ren-dező a végletes érzelmi reakciók okait iskutatja, például bemutatja az idegen kör-nyezetbe került nő lelki sérüléseit is, aki afalubéliek állandó intenzív figyelmének,megfigyelésének van kitéve, s csak idősférjétől kap kíméletet. A rendező kérdéseiazonban elsősorban Nenad StojanovskiOresztész-alakításában jelennek meg, bárkitűnő, egységes játékot láthattunk atöbbi szereplőtől is. Kár, hogy az Elektrátjátszó Snežana Bogdanović nem győzihangerővel és -terjedelemmel ahangosabb jeleneteket. Az előadás kom-pozíciója kissé töredezett, a szuggesztívképek közötti átmenetek sokszor erőlte-tettek, s disszonáns mozzanat a meggyil-kolt Aigisztosz behozatala (természetel-lenesen agyonvérezett ruhája szinte márszürrealista látomás).

A 22. BITEF tehát bizonyos értelem-ben megújulva, új definíciók kereséséreindult. Túlnyomórészt az érzelmekreható, azokat megmozgató, elrettentőapokaliptikus víziókat, a pusztítás, a ke-gyetlenség és az abszurditás világát be-mutató előadásokat hozott, igencsak in-gadozó színvonalon. Őszintén szólva nemhiszem, hogy az „új definíciókat" sikerültvolna megtalálni, mégis az utóbbi évekfesztiváljaihoz képest talán mozgal-masabb, változatosabb, ha úgy tetszik,„modernebb" rendezvény tanúi lehettünk,s ez a továbbiak szempontjábólmindenképpen biztató.

PÁLYI ANDRÁS

Egy Latinovits-albummargójára

Latinovits Zoltánról, az újabb magyarszínházművészet e kimagasló alakjáról, aszínészről (és rendezőről), aki „muszájHerkulesként", „nehéz emberként" amaga idejében olyan tabukat feszegetett,amelyeket nem volt ildomos, ő azonbannem mutatkozott hajlandónak elfogadni eközéleti (és szakmai) illemszabályokat,így aztán egyre inkább „összeférhetetlen"lett - erről a Latinovitsról mindig nehézvolt írni. Hisz aki csak kissé meg akartaragadni az egyéniséget, aki köze-lébeakart férkőzni színpadi és filmes má-giájának, annak valamiképp érinteniekellett a Latinovits-pálya „kényeskérdéseit" is, amelyek áttételesen azegész magyar értelmiség, az egész ma-gyar szellemi élet kényes kérdéseinek isbizonyultak. Voltak persze olyanok is,akik úgy tekintették - nemcsak őt, ha-nemaz elmúlt évtizedek valamennyi „nehézemberét" -, mintha eleve pszichopatánakszületett volna, mondván, hogy emellett(vagy ennek ellenére) jó színész is volt, deezek a „méltatói" eleve nem értették vagynem akarták érteni a lényeget: magát aLatinovits-jelenséget. Egyébként is idejelenne már tisztázni önmagunk és a világelőtt, hogy azok, akiket eufemisztikusan„nehéz embereknek" szoktunk voltnevezni - Czibor Jánostól, Sarkaditól, B.Nagytól Kondor Béláig és Nagy Lászlóig-, valójában kik és mik voltak, azönpusztítás és a reménytelenség mifélerokonsága fűzte őket öszsze, hogyközülük többen önszántukból léptekJózsef Attila szárszói bűvös köré-be?!Miféle felelősség terheli elvesztésük(elvesztegetésük) miatt a társadalmatvagy épp a társadalomtól is elidegenülőpolitikai elitet, értve ezen nem pusztán afelső vezetést, hanem a hivatalnokokat, atelefonáló osztályvezetőket, a jelentést írófőelőadókat, a retorziókat alkalmazóigazgatókat stb. Hisz tudjuk, Latinovitsélete végére színház és szerződés nélkülmaradt.

De erről se könnyű írni. Eszembe jut,hogy nagyszerű Ady-lemezének megje-lenése előtt alig egy-két nappal történtmeg az a végső balatonszemesi tragédia.Ez aligha volt véletlen, hisz tudott róla,hogy kész a lemez, és hogy hamarosan aboltokba kerül, várta a pillanatot, mégismegtette, amit megtett. Mégis? Vagy éppazért? Netán utolsó nagy színészi szaltójavolt ez a halálugrás? Még a feltételezés issúlyossá teszi a szavakat. De tény, hogy

az Ady-lemez üzenete, amely nemcsakegy „új" Adyval ajándékozott meg, ha-nem Latinovits „összeférhetetlenségét",nagyságát és bukását is minden másnáltisztábban és maradandóbban megfogal-mazta, akkor, a halál utáni napokban éshetekben különös nyomatékot kapott atragikus tett által; úgy éreztük, holtában isóriásként magasodik egy törpedimen-ziókban vegetáló ország fölé. Sokan, már-már azt merném mondani, mindnyájanéreztünk-sejtettünk ebből vala-mit, hanem is tudtuk, sőt nyilván nem is akartukígy szavakba önteni benyomásainkat. Alemezt hónapokig csak pult alól, raktárbóllehetett megkapni a boltokban, különkérésre, jó ideig véletlenül se került kiegyetlen kirakatba se, mégis igen sokanhallgattuk megilletődötten szobánk négyfala közt, magányosan vagy társaságban, stöbbek szemében láttam könnyet gyűlni enagy színész művészi és emberi hattyúdalahallatán. Színház nélkül, szerep nélkülegy nemzet „lelke színpadán" játszott - és„nem középiskolás fokon".

Most mindez elmondható. Még több is.Nézve az életrajzi adatokat, eltűnődhe-tünk rajta, vajon amikor 1956 nyarán frissépítészmérnöki diplomával a kezébenelindul Debrecenbe segédszínész-nek, ekis rebellióban nem tükröződik-e benneegy egész ország forrongása, önkeresése,rossz közérzete? s amikor húsz év múltána halált választja, nem fedezhető-e feldöntésében a hatvanas évek reményeinekszertefoszlása, a megmerevedő szellemiés politikai közeg bénító hatása?Bizonyára így van. Mégis, talán épp ezértnehéz róla elmondani a teljes igazságot.Mert Latinovits két évtizede - 1956 és1976 között - nem politikai történet. Nempolitikus volt, nem is akart az lenni -hanem színész. Csakhogy művészeténekereje, sodra, nagyságrendje,mértékegysége egyre kevésbé illett a kis-korúvá lefokozott magyar szellemi élet-be. Olimpiai csúcsokat tartó gyorsúszó azuszodai gyermekmedencében, felügyeletalatt. Mit tehetett? Egyre több direkt ak-ción törte a fejét, színházat akart alapíta-ni, meg akarta változtatni a rendszert:igaz, „csak" a színházi és művészeti életrendszerét, ám ennek is politikai hang-súlya lett. Nem véletlenül.

Es folytathatnám, de ennyi elég is. Egondolatok ugyanis Szigethy Gábor mostmegjelent Latinovits-albuma kapcsán fo-galmazódtak meg bennem. Es legfőkép-pen azért, mert Szigethy finom tollú,érzékeny és tömör bevezetőjében ugyan-arra figyelmeztet, amire a nagy hoz-záértéssel, jó arányérzékkel összeállítottképek is figyelmeztetnek. Hogy a magyar

színészet e ritka fenoménjét, korunk -vagy tegnapunk - e „muszáj Herkulesét"valóban emberi és művészi nagyságábannézzük. Hogy ne takarják el a legendákelőlünk az igazi Latinovitsot.

A legenda persze hozzátartozik aszínészhez, hisz az nem egyéb, minta sze-rep emberi-mitikus „hátországa". Ter-mészetesen amit fentebb elmondtam, ésamit még hosszan folytathatnék, ilyenhátország. Hozzátartozik Latinovitsszínpadi pillanatainak megrendítő igaz-ságához. De a forrás másutt van. Az őforrása, mint sok nagy művészé (Adyéis), hogy „külön alkuja" volta halállal. Esnem kevésbé az élettel. Nagy színészipillanatai ennek tanúságtételei, titokza-tosnak ható, mégis kristályosan áttetszőtanúsítványok. Ahhoz képest, ami az őjelentősége a magyar színjátszásban, túlkevés felvétel, film- vagy tévészerep ma-radt fenn utána. De egy albumra való fo-tográfia is sok, ha minden kép mond vala-mi lényegeset. Ritka expresszív gyűjte-mény ez a kötet, amelynek darabjai a„kulisszák mögötti" Latinovitsot, a ma-gánembert is megmutatják, ismert éskevéssé ismert (főleg debreceni) szere-peit is megidézik. A legtöbbet mégis azugyancsak Debrecenben bemutatott Atisztességtudó utcalány próbafotója éselőadásképe jelenti számomra egymásmellett. A két felvétel ugyanazt a pillana-tot örökíti meg, próba közben és előadá-son. A két kép ugyanabban a pózban mu-tatja a színészt és partnerét, ám a kettőközött megtörtént az a Latinovits-varázs-lat, amit annyiszor megcsodálhattunkkésőbbi szerepeiben, még ha azokrólnincs is hasonlóan pontos dokumentáció.Nemcsak arról van szó, hogy Latinovits, aszínész átalakult színpadi alakká (itt tör-ténetesen Freddé), hanem az emberiszenvedélyről is, igen, az egész személyi-séget átható szenvedélyről, amiről ő ki-vételesen sokat tudott. A spontán támadó,elsöprő erejű elementaritásról is, aszenvedély művészi megfogalmazásánakfegyelméről is. Talán épp erre vonatko-zott leginkább az élettel-halállal való„külön alkuja", amely e kettős felvételbizonysága szerint már 1958-ban állt. Kitudja, mióta; talán amióta LatinovitsZoltán a világra jött.

Elhivatott ember volt, aki nem adhattaalább: mindig igazi és nagy dolgokról kel-lett vallania. Még élete utolsó, kutya(!)szerepében is, az Operettben. „A szeretetfáj: könnyed, szomorgó nóta. Belehalt.Belehalunk." Igy ír Szigethy Gábor. Ezaz, amit igazán nehéz megragadni Lati-novits Zoltánban. A képek viszont be-szédesek. Sok mindent elárulnak, amire aszavak nem is képesek. (Officina Nova,1988)

NÁNAY ISTVÁN

Alapművek a szakmáról

A piaci hatások érvényesüléseként eufe-mizált általános értékvesztés és -veszejtésközepette különösen nagy jelentőségű az,hogy az aluljáró-irodalom színész-köteleivel, bakigyűjteményével s egye-bekkel szemben néhány szakmailag fon-tos könyv is megjelenik, köztük olyanalapművek, amelyek a színészi, rendezőialkotómunkához nélkülözhetetlenek, demégis régóta hozzáférhetetlenek.

A színész munkája

Sztanyiszlavszkij kétkötetes metodikaiművének közreadása a Gondolat Kiadófelbecsülhetetlen horderejű vállalkozása.

A századelő orosz színházának megha-tározó egyénisége és munkássága jófor-mán ismeretlen a magyar szakmai és lai-kus közönség körében. Ennek minde-nekelőtt az az oka, hogy Sztanyiszlavszkijnagyszerű pedagógiai tevékenysége s azennek alapján kialakult pedagógiairendszere a harmincas évektől kezdve aSzovjetunióban, majd később egyreszélesebb körben, így nálunk is, dogmávámerevült. Elveinek és gyakorlatánakművészi megtestesülései: a rendezésekévtizedekkel túlélték alkotójukat, s jónéhányan vagyunk, akik még láthattakSztanyiszlavszkij-rendezést, vagy az ere-detihez hű felújítást. Az átélés művésze-tén alapuló rendszere egyedül lehetségespedagógiai és alkotói metódus lett - nemfüggetlenül az egyéb, „formalistának"kikiáltott s ezáltal ellenségesnek tekintettművészi irányzatokkal szemben folytatottideológiai harctól -, s mint minden ilyenszélsőséges esetben, így ezúttal is azönmagukban érvényes tanítások, kira-gadva az adott rendszerből, torzulnak,formálissá válnak. Ennek ellenhatásakéntaz ötvenes-hatvanas években a világszámos táján, Európában és Amerikábanegyaránt, gyökeresen szakítottak aSztanyiszlavszkij-rendszerrel. A Szta-nyiszlavszkij-kultusz után jött a Brecht-kultusz, majd egyre rövidebb időkö-zönként az újabb és újabb kultuszok. Ki-szorult a színházi szakma érdeklődésiköréből az eredeti, a sok-sok színháziújításban változatlanul érvényesülő al-kotói módszer, amelynek összefoglalójaSztanyiszlavszkij volt.

Ezt a folyamatot a könyvkiadás is kö-vette: a negyvenes-ötvenes években,

mikor kötelező volt a Sztanyiszlavszkij-módszer tanulmányozása és alkalmazása,

csaknem minden művét kiadták magyarulis - viszonylag kis példányszámban, osszpapíron, több mint vitatható értékűordításban. Aztán évtizedekig alig-aligvállalkozott valaki egy-egySztanyiszlavszkij-kötet közreadására, arégiek viszont eltűntek, megsemmisültek,ma már a szakkönyvtárakban is alig lehettalálni belőlük.

Az elmúlt évtizedben azonban ismétkezdik felfedezni Sztanyiszlavszkij taní-tásait, reneszánsza van a Sztanyiszlavszkij-irodalomnak, a Szovjetunióban kritikaikiadások készülnek, s végre kor-szerű,kitűnő fordításban nálunk is meg-jelentették a főműnek számító A színészmunkáját.

Sztanyiszlavszkij évtizedekig tanított, sgyakorlati pedagógiai munkájának elméletiigényű összegzését egy négykötetesműben tervezte kiadni. Az első kötet -Életem a művészetben - 1967-ben jelentmeg magyarul. A második kötet „a színészfelkészülése az átélés alkotó folya-matában" témát taglalja, s ezzel a szerzőteljes egészében elkészült, míg a tervezettharmadik és negyedik kötetet - amelyektémája a megformálás alkotó folyamata,illetve a szerepformálás - csupán részle-teiben írta meg. E három kötetet a szovjetszakemberek aprólékos filológiaimunkával kiegészítették, s egyetlennagylélegzetű könyvvé szerkesztettékössze. Ennek a műnek az első része meg-egyezik a sztanyiszlavszkiji második kö-tettel, míg a második része a kiegészítettharmadik-negyedik kötet, amelynekazonban a különböző szovjet kiadásokbantöbb variációja is létezik. A magyar kiadása legújabb kutatások eredményeit ishasznosító variánst adott ki, s így alakultki A színész munkája kétrészes, egykönyvben megjelenő formája.

A mű első része az átéléssel, a második a

megformálással foglalkozik, mindkettőtfiktív napló formájában írta meg a szerző:egy színinövendék naplójegyzeteibenrögzíti a Torcovnak nevezett tanár óráit, azott végzett gyakorlatokat, az ott hallottmagyarázatokat. Ezeken az órákon a tanársegítségével mindig konkrétproblémamegoldás során jutnak el a hall-gatók a megfelelő következtetésekre; azismeretek szigorúan egymásra épülnek. Azelső részben a belső színpadi állapotlétrehozásának módozatait tanulják meg, aképzelet mozgósításának módszerét, azérzelmi emlékezet képességének kifej-lesztését, a lelki mozgatók megkeresését, aszínpadi figyelem, a koncentráció foko-zását, a lazítást, a reagálás készségénekkialakítását stb. Az átélésről szóló első

részben a szerző olyan gyakran használt,de még gyakrabban csak felületesen is-mert fogalmakat fejt ki részletesen, mint a

ha és mintha kettősségét, vagy a fő/e/-adat és főcselekvés összefüggéseit.

A második rész a színész külső színpadiállapotának megformálásához szükségeseszközöket tárgyalja. A külső állapotlétrehozásának alapelve az, hogy aszínésznek tudatosan kell a testét, testé-nek minden kifejezőkészségét fejlesztenie,művészi értelemben karbantartania, azazgondot kell fordítania a plasztikus mozgáskialakítására, a színpadi beszédcsiszolására, a tempó-ritmusváltásokpontosítására stb. Az ebben a kötetbenleírtak több, részben vagy teljesen kifej-tett, de átfogó koncepcióba már nembeágyazott ismeretet foglalnak össze. Ettőle rész fogalmi apparátusa, gondolat-menete kevésbé következetes, mint az elsőrészé. Ez azonban lényegében sehol semválik zavaróvá.

Ebben nagy szerepe van a fordítónak,Morcsányi Gézának, aki nem csupánélvezetesen és olvasmányosan ültette átSztanyiszlavszkij közvetlen, élőbeszédretörekvő stílusát, szövegét, hanem jelen-tősés következetes munkát végzett a fo-galmak, kifejezések értelmének egysége-sítésében, pontosításában is.

A kötetet természetesen elejétől végéig,egyvégtében tankönyvként is lehetolvasni, s egy erre épülő egyéni vagycsoportos kurzus esetén alighanem ez alegcélszerűbb, de szemelgetni is érdemesbelőle, mindig az éppen megoldandószínészi-színészvezetői feladatokhoz ke-resve az aktuális tudnivalókat. (GondolatKiadó, l988)

A színészi hatás eszközei -Zeami mester művei szerint

Vekerdy Tamás kitűnő könyve másodikkiadásban jelent meg a Gondolat Kiadó-nál. Az elsőt 1974-ben a Magvető adta ki,s rövid idő alatt elfogyott. Néhány év alattolyan keresett lett a mű, hogy akönyvtárak egy részéből szabályosan el-lopták a kötetet. Így hát érthető, hogy mostismét vállalkoztak a könyv újbólikiadására, bár a jelenlegi példányszám -alig több mint háromezer - ezúttal iskevésnek bizonyult, ugyanis néhány héttela megjelenése után már nem látni akönyvesboltokban, s a könyvtárakban semigen jut hozzá az érdeklődő.

A könyv alcíme: lélektani elemzés.Vekerdy Tamás, a színházművészettel isfoglalkozó kiváló pszichológus nem ta-gadja meg hivatását, s az egyik legősibbjapán színházról, a nóról elmélkedve aszínészi alkotás leglényegesebb, leg-

kevésbé racionális összetevőit kutatja. Aszínészi átváltozás testi-lelki állapotaérdekli, s az, hogy miképpen „háramlik áta színész testi-lelki állapota a nézőre"?

Ehhez le kellett ásnia a művészet gyö-kereiig, meg kellett találnia a színháznakazt a megjelenését, amely legősibb for-májában őrzi és fejezi ki e művészetlényegét. Ezt a megjelenésformát azeurópai színház legrégibb emlékei közöttsem találta meg, így figyelme a keletiszínházhagyományok felé fordult. A nó-színház máig élő módon, apáról fiúraörökítve őrzi a szigorú szakmai-technikaifelkészülés, állandó tréning segítségévelkifejeződő színészi munka spirituálislényegét.

A nó-színház színészi alakításaibanegyetemes világkép és a „belső erőkösszeszedésének technikája" ötvöződik. Anó egyszerre tudás és művészet. Azelőadás minden részletét meghatározótudásból fakad a színészi hatáskeltésművészete, amellyel a néző mindenérzékszervére s ezáltal a szívére képeshatni a mű.

A nó-színház az 1350-es évektől az1450-es évekig alakult ki. A kezdetbenvallásos jellegű színjáték magába olvasz-totta a vásári, népi színjátszó hagyomá-nyokat, s így jött létre a mozgásban és aszóban megnyilvánuló, leglényege szerintzenei alapú színházi forma. A nó-da-rabokban a főhős először mindig emberialakban jelenik meg, a mű másodikrészében azonban kinyilvánítja isteni, il-letve szellemi lényegét. A darabok témájaa japán történelemből vagy a buddhista,sintoista legendákból ered, s formájuk,meseszövésük rendkívül kötött. A nó-színház ma ismeretes formáját a Hattaricsalád két híres színésze, Kanami és fia,Zeami alakította ki. Zeami fogalmaztameg azt a titkos hagyatékot, amelyet csake század első évtizedében adtak ki először,s amely magába foglalja azokat apszichikai és technikai tudnivalókat,amelyek a nó-játszást meghatározzák.

Vekerdy e titkos hagyaték elemzéséveligyekszik közelebb jutni a nó-színházhoz sezen keresztül általában a színházhoz s amai színjátszás problémáihoz. Munká-jában állandó párhuzamot von a keleti ésnyugati (értsd: európai) színjátszás szo-kásai, technikája, szemlélete között, a je-lenségek pszichológiai alapú magyarázatátösszeköti a színházi, művészi megkö-zelítéssel. Elemzésében nagy teret kap anó-színész testi-lelki felkészülése, amelyszigorúan életkorokhoz igazodó, egy-másra épülő fokozatokban történik, s egyéleten át tart. A színészi átváltozás tech-nikán alapuló, de lényegét tekintve fi-

ziológiai-pszichológiai folyamatánakbelső, lelki-világnézeti lényegét kutatjaművének legfontosabb fejezeteiben.Kétségtelen, hogy a nó-színész átváltozásaszoros rokonságot mutat a sztanyisz-lavszkiji átéléssel, még ha a két állapoteléréséhez vivő út, az ezeket kiváltó tech-nika leírása némileg eltérő is. Az egy-mástól különböző világnézeti-filozófiaialapok ellenére nyilvánvaló, hogy aszínészi hatáskeltés lényege azonos gyö-kerű, éppen ezért kaphatunk általánosérvényű feleleteket számos színházeszté-tikai, színészpedagógiai és hatásmecha-nizmusbeli kérdésre a korok változásai-nak kevésbé kitett japán színház tanul-mányozása során. Vekerdy könyvéneklegnagyobb erénye a szakszerűségen kívüléppen az, hogy nem marad meg egy szűkszakmai területen, hanem esszészerűenkitágítja vizsgálódásának körét, ésegyetemes tanulságokat tud megfogal-mazni. Úgy is mondhatnám: nem első-sorban a japán színház, hanem a mi szín-házunk érdekli, de ehhez a nón keresztülvezetett az útja.

A második, javított kiadás ugyanolyangazdag jegyzetanyagot tartalmaz, mint azelső, de ráadásul bőséges irodalomjegy-zékkel és magyar színházi utalásokkal isbővült. Kimaradtak viszont a nó-darabok,illetve a képek (arra való hivatkozással,hogy a közeljövőben tervezik egy önállónó-drámakötet kiadását, illetve nemrégjelent meg a képekben, illusztrációkbangazdag A japán színház című könyv).(Gondolat Kiadó, 1988)

A hűtlen színház

Míg az előzőekben ismertetett két könyvelsősorban a színész munkájával, művé-szetével foglalkozik, Tompa Gáboré arendezésével.

Tompa gyakorló rendező, a romániaimagyar és nem magyar színházi élet egyiklegjobbjának, legnagyobb ígéretének tar-tott fiatal művész. Színházi munkája mel-lett ír is, verseit a magyarországi olvasókis ismerhetik folyóiratokból, újságokból.Sokoldalú művész, aki azonban elsősorbanszínházi ember. Olyan, aki egység-benlátja a színházat, nem reszortszemléletű.Rendezőként mindig előadás-egészbengondolkodik, a zene, a látvány, a színészimunka, a rendezői koncepció számáraegymással szorosan összefüggő, egymástfeltételező összetevő, s ebből következőenmindre neki, egy személy-ben kell hogygondja legyen. Magyarán - jobb szó híján -a rendezői színház elkötelezett híve ésmegvalósítója.

A rendezésről szóló esszéje tulajdon-képpen számvetés. Mindazon elméleti és

megszerzett gyakorlati ismereteinek ősz-szegzése, amelyek alátámasztják rendezőialapállását. Összefoglaló a maga, de méginkább rendezőtársai számára. S ezkülönösen fontos ott, ahol maholnap aligakad főiskolát végzett rendező, ahol főlegszínészek kényszerülnek átvenni arendezők szerepét. A rendezői munkáhozhitet és mércét adó, alapozó és to-vábbképző könyvecske A hűtlen színház.

A szerző végigkíséri a rendezői szerepés feladatkör változásait a speciális funk-ció megszületésétől napjainkig, közbenismerteti és elemzi a rendezői munkaegyes fázisait a felkészüléstől a produkcióvégső formába öntéséig. Meggyőződése,hogy a rendezőknek újra és újra fel kelltenniük maguknak a kérdést: „miért csi-nálnak színházat?" A válasza: „A színházváltoztatni akar; ehhez elenged-hetetlen,hogy a rendezők ne csupán szerzőkben ésszínművekben, hanem a társadalmivalóság egészében gondolkodjanak. (...)Egyetlen klasszikus vagy kor-társdrámaíró sem menti fel a rendezőt az alól,hogy a máról alkotott szemléletét,világnézetét kifejezésre juttassa, egyetlenrendező sem bújhat ki az itt és mást pa-rancsa alól." Az „itt" egyértelműen akorszerűséget, a mai nézőhöz szólás pa-rancsát jelzi, a „mást" viszont azt, hogy arendezőnek mindig új és új formákban kellelmondania véleményét a világról. Tompaszerint „korunk színházi útkereséseineklényege egy sajátos jelrendszer kialakítása,olyan típusú képiség kimunkálása, amelyetnem más művészetektől kölcsönzött aszínház, hanem saját belső lényegébőlmerített". E jelrendszer alap-eleme aközösségi alkotómunka során érvényesülőimprovizáció, a metakommunikáció, aszínpadi metafora. Az eze-ken alapuló„színházi nyelv - a Tompa által idézettJindrich Honzl szerint - híd, amely a nagytörténelmi és emberi konfliktusokátéléséhez vezet".

Ez a híd tehát a játszók és a befogadókközött feszül, s Tompa nyomatékosan kiálla közönségért való, a közönségnek szóló,komplex értelemben vett mozgó-sítószínház mellett. Könyvének terjedelmesrésze szól a közönség befogadásimechanizmusáról, annak történelmimódosulásáról, azokról a művészi eszkö-zökről, amelyekkel a befogadást befolyá-solni lehet. Azaz ugyanúgy a hatásrólelmélkedik, ahogy ezt Sztanyiszlavszkijvagy Vekerdy Tamás könyvében is ta-pasztalhatjuk, csak más szempontból kö-zelíti meg ezt a témát.

Művészi hitvallásának is tekinthetők azalábbiak: „A színház segítség lehetminden ember számára az egyéni érettségmagasabb szintjéért folytatott har

cában; az egyéni érettség és a személyesszabadság pedig elválaszthatatlanok egy-mástól. Egy színpadi szituáció akkor válikerőssé, ha a nézőt olyan helyzetbe hozza,amelyben szembesítésre kényszerül -elsősorban önmagával. Ha ez meg-történik, a néző egy kicsivel erősebb leszabban az állandó harcban, amelybenszemély szerint elkötelezett. Az esztétikanyelvén szólva: bekapcsolódik az embernembeli fejlődésébe." (Kriterion Könyv-kiadó, Bukarest, 1987)

E számunk szerzői:

BÉCSY TAMÁSaz ÉLTE Világirodalom Tanszékeegyetemi tanára

BÓTA GÁBOR újságíró,az Egyetemi Lapok munkatársa

BŐGEL JÓZSEFa Művelődési Minisztériumfőmunkatársa

CSÁKI JUDIT újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársa

CSÉRJE ZSUZSANépszínház dramaturgja

ÉRDÉI JÁNOSesztéta

FÖLDES ANNA újságíró,a NŐK lapja rovatvezetője

HIZSNYAN GÉZArendező

NÁNAY ISTVÁN újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársa

PÁLYI ANDRÁS újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársa

SZÁNTÓ JUDIT újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársa

SZŰCS KATALIN újságíró, a Kritikarovatvezetője

ZAPPE LÁSZLÓ újságíró,a Népszabadság munkatársa

JAN KOTT

A B ur g ba n

A ház egy vendégénekvisszaemlékezései

Miközben változatlan hevességgel zajlik avita a Burgtheater, pontosabban a Pey-mann-éra körül (s a vitát még továbbélezte a mai épület felavatásának száz-évesjubileuma, valamint a legújabb be-mutató,Thomas Bernhard Heldenplatz című, afasiszta szellem ausztriai továbbélésétkipellengérező műve) - a Theater Heutenovemberi száma Kott szatirikus írásánakközlésével járul hozzá a vitához - közvetvetermészetesen Peymann pártjára állva.

*

Nyolc, kilenc vagy talán már tíz évvelezelőtt történt, hogy mintegy fél évig dra-maturg voltam a Burgtheaterben, amelyrégebben Európa egyik legpompázatosabbszínháza volt. Ám ez a pompa már az elsővilágháború előtt kihunyt...

Német nyelvismeretem néhány szórakorlátozódott, és valószínűleg ez az oka,hogy működésem idejéből inkább a szü-netekre emlékszem, mint az előadásokra,noha a császári páholyt bocsátották ren-delkezésemre. Az előadásokat még adrámai pillanatokban is többnyire olyan-nak láttam, mintha a fogadótermek portréiéppen csak életre kelnének és lassan ide-oda mozognának. A Burgtheater ez idő tájtegyike volt a világ azon kevés-számúszínházának, ahol a páholyokban és aföldszint első soraiban ülő hölgyek méghosszú estélyi ruhában jelentek meg, sőtfarsang táján báli ruhát öltöttek, ésmeztelen vállukat szőrmestóla borította.Az urak szmokingban voltak, a hátsó so-rokban pedig merevre keményített ing-mellett viseltek, sőt néha olyan lekerekítettsarkú keménygallérok is feltűntek, amilyetutoljára nagyapámon láttam egy régifényképen. A szünetek hosszúak voltak,néha majdnem egyórásak. A két büfébenpezsgőt árultak, meg szendvicseket piroskaviárgolyócskákkal és ugyanolyan piroslazacszeletekkel. S mi-kor a nézőkközeledtek a büféhez, avagy a nagytükrökben szemlélték magukat, néha úgyéreztem: ők az est főszereplői.

Az irodák a színházépület három szár-nyában helyezkedtek el; ez az épületegyébként leginkább a krakkói Slowacki

Színházra és még inkább a lvovi színházraemlékeztetett - minden bizonnyalugyanazon építészek tervei alapján vagylegalábbis azonos modell nyomán épült. Afőszárnyban volt az igazgatóság a kü-lönféle titkárságokkal. A mellékszárnyban- amelyet külön lépcsőn lehetettmegközelíteni - kapott helyet az archívumés az aldramaturgok szobája. Ha jólemlékszem, ez utóbbiak heten voltak, ésegy hosszú hajú férfiút leszámítva vala-mennyien kopaszodtak, noha jócskánfiatalabbak voltak nálamnál. Angolul csaka hosszú hajú beszélt. Tőle kérdeztem,mivel is foglalatoskodnak. Hogy-hogy? -felelte, némileg elámulva kérdésemnaivitásán. Olvassák a beküldöttdarabokat, és kivonatolják őket a NagyIgazgató számára.

Fődramaturgi dolgozószobám egy másikszárnyban volt, melyhez ugyancsak különlépcső vezetett. A dolgozószoba azonbantúlontúl szerény kifejezés. Az előszobaajtaja párnázott volt - nehogy adramaturgiai titkok kiszivároghassanak -,és valóságos apartmanba vezetett,amelynek saját kis konyhája és illemhelyevolt. Egy tálalóasztalon négyszemélyesporcelán étkészlet. A polcon bőség-benkávé és tea, valamint egy üveg konyak.Magában a dolgozószobában négy fotel éskét pamlag állt. A hatalmas íróasztalon kéttelefon: egy fekete és egy fehér. A fehérnéma volt és használhatatlan, de a fekete istöbbnyire hallgatott; feleségemen kívülsenki nem hívott fel. Es látogatóm semvolt, kivéve a portást, aki naponta pontbantizenegy óra harmincöt perckor megjelent,hogy behozza az újságokat, hétfőnként aképeslapokat is. Természetesenvalamennyit német nyelven. Egy sarokbaraktam őket, de senki nem jött értük, snemsokára hatalmas papírhegy keletkezett.

Mintegy két-három hét múltán már bi-zonyos mértékig meghökkentett, hogysenki semmit nem akar tőlem, és meg-beszéltem egy találkozót az igazgatóval.Az ő dolgozószobája kétakkora volt, mintaz enyém, s az ő íróasztalán három telefonállt: egy fehér, egy fekete és egyaranyszínű. A harmadik, mind kiderült,csak díszként szolgált. Az igazgató nagyonrosszul beszélt angolul, s még inkábbnehezére esett, hogy az én angolságomatmegértse. De nagyon kedves volt.Megittunk négy pohár konyakot, majdlementünk az ugyanazon a téren talál-hatóTheatercaféba, hogy kiváló tormás virslitfogyasszunk. Ettől fogva már reggel tízkormegkaptam a helyi sajtót, hétfőnkéntpedig dupla mennyiségű képesújságot. Ámegyebekben továbbra sem akart tőlemsenki semmit.

Így telt el két hónap. Dolgozószobámatés a néma telefonokat már megszoktam,de azért már csak dél felé jelentem megmunkahelyemen, megittam egy pohárkonyakot, aztán lementem a kávé-házbaegy adag tormás virslire. Úgy a másodikhónap végén egy fiatal lány kopogtattameg ajtómat: a közeli virágüzletbőlhozott egy csokor rózsát. Ám a rózsákatnem nekem szánták, hanem Z.-nek. Anevet ismertem. A közelmúltig ő volt azegyik legjobb színikritikus, és Shakes-peare-ről is írt egy könyvet. Nagy csodál-kozásomra ekkor megtudtam, hogy az ődolgozószobája ugyanebben a lépcsőház-ban van, egy emelettel feljebb.

Másnap felkerestem. Tudott itteni al-kalmazásomról, és őszintén örült neki.„Ön előtt én voltam itt a fődramaturg, demost átköltöztettek ide. Látja, ez a szobamár csak félakkora." Valóban kisebb volt,bár nem sokkal. „Hét hónapja nemkeresett meg senki, és nem is telefonál-tak." Rámutatott a telefonra, melyenvastag porréteg képződött. „Igaz, nem istelefonálhattak volna, a készülék ki vankapcsolva. Újságot csak egyszer egyhéten kapok, az is néha egy hónapos már.A kávés- és teásdobozaim pedig üresek.De azért még mindig megkapom a koráb-bi fizetésem felét..."

Mikor elutazásom időpontja közeledett,még egyszer meglátogattam felsőszomszédomat. „Hallott már N.-ről?" -kérdezte. Persze hogy hallottam róla. Ahúszas évek végén kiadott Shakespeare-monográfiáját a mai napig idézik mindenantológiában. Karl Kraushoz ha-sonlították, kritikái híresek voltak csillo-gásukról és éles szellemükről. „Ő mégénelőttem volt a Burgtheater fődrama-turgja. A dolgozószobája a harmadikemeleten van..."

Kettesben kerekedtünk fel. Egy kismanzárdszobácskába jutottunk. Mindensarokban újsághegyek tornyosultak amennyezetig. N. nagy bőrfotelben ült;hatalmas fehér szakállával törpére emlé-keztetett. „Már idejét sem tudom, mikorjárt itt utoljára valaki. Még kávéval semkínálhatom önöket, már egy éve, hogynem töltik fel a készletem. Az újságokatpedig nyilván a kukából kapom." A törperámutatott a fejjel fölébe tornyosulószeméthalmokra. „Még a telefonomat iselvitték, pedig már egy éve úgysemműködött. De azért meghagyták a fődra-maturgi fizetés negyedét. Hiába, hiszenlátják: minden lepusztul..." Azzal mélyenbelesüppedt a szakadt bőrfotelbe, minthafelszívódott volna a levegőben...

(Fordította: Szántó Judit)

Az 1988-as év (XXI. évfolyam) tartalomjegyzéke

Rovaton kívüli cikkek

BAKTAY MIKLÓS-PÁLI JUDITA csillogó szemű gyerekközönség 2/9

BERKES ERZSÉBETA vendégség vége 8/32(Gobbi Hildától búcsúzva)

BOLDIZSÁR IVÁN (1912-1988) 12/1

GABNAI KATALINA legkisebbek színháza 2/2

KELETI ISTVÁNMese és színpadi valóság 2/4

KOLTAI TAMÁSFőszerkesztőnk emléke 12/2

NÁNAY ISTVÁNDramaturgiai tanácskozás 2/1Színház - az ifjúságnak? 2/6Fesztivál után 2/11

Színikritikusok díja 1987/88 10/1

Játékszín

BÉCSY TAMÁSVígjáték és kommersz 1/1 (Gábor Andor:Dollárpapa, Várszínház; Fodor László-Lakatos László: Helyet az ifjúságnak,Játékszín)

A szellemi arculatok hiánya 7/19(John Whiting: Angyali Johanna,Vígszínház)Zsivago a színpadon 9/5(Paszternak-adaptáció Szolnokon)

BÓTA GÁBORA lecsupaszított sziget 6/18(Shakespeare: A vihar, Állami Bábszínház)

BUDAI KATALINA tévedések szomorúsága 12/26(Shakespeare: A tévedések vígjátéka, Ma-dách Színház)

CSÁKI JUDITA semmi ága 1/37(Gogol: Egy őrült naplója, Játékszín)Utóvizsga 2/15 (Csurka István: Vizsgák ésfegyelmik, Pesti Színház)Fosztóképzők 3/1(Fiatal drámaírókról)Tetőtér 5/21(Presser Gábor-Sztevanovity Dusán:A padlás, Vígszínház; Müller Péter-TolcsvayLászló-Bródy János: Doctor Herz, MadáchSzínház)A megosztott igazság 7/28(Tennessee Williams: A vágy villamosa,Vígszínház)

Ripacséria 8/8(Plautus: A hetvenkedő katona, RadnótiMiklós Színpad)

Hősből karakter 11/30(Hegedűs D. Géza pályaképe)

A csőre töltött szappan 12/6(Csurka István: Ki lesz a bálanya?,Debrecen )

CSERJE ZSUZSASzükséglakás a világ 4/32(R. Baltusnikas: Ábrándok, Radnóti MiklósSzínpad; L. Petrusevszkaja: Zene-órák,Zalaegerszeg; V. Szlavkin: Szükség-lakás,Nyíregyháza)

Csontváz-jegyespár 9/16(Gogol: Háztűznéző, Pécs)

CSIZNER ILDIKÓFejedelmi út 1/21 (Szigligeti Ede: II.Rákóczi Ferenc fogsága, Nyíregyháza)

Másodszor szól az Ige 4/23(Godspell, Debrecen)

Szélhámosok érkeztek 8/26 (Ivo Bresan:Díszvacsora a temetkezési vállalatnál,Szeged)

Balanszírozás 9/ 19(Edward Albee: Kényes egyensúly,Veszprém)

Népszín-műviség 11/20(Tóth Ede: A falu rossza, Kisvárda)

ERDEI JÁNOSA lélek izzása 1/33(Shakespeare: A velencei kalmár, Pécs)

Züllesztő ügyszeretet 4/13 (B. TuránRóbert: Melina, Szeged; Tamás István: Apápa és a császár, Thália Színház)

Szemben a forradalommal 6/22(Büchner: Danton halála, Miskolc)

A leépülés anatómiája 8/23(Shakespeare: Hamlet, Szeged)

Az elmaradt katarzis nyomában 12/16(Shakespeare: Julius Ceasar, Radnóti MiklósSzínpad)

FÖLDES ANNAA veszteség is fegyver 1/10 (Sütő András:Egy lócsiszár virágvasárnap-ja, Eger)

Illyés Gyula évada I. 4/1(Lélekbúvár, Várszínház)

II. 5/6

(Kegyenc, Székesfehérvár; Dupla vagy sem-mi,Veszprém)

Egy Pisti a tízmillióból 6/4(Örkény István: Pisti a vérzivatarban,Kaposvár)

Élethazugságaink igazsága 7/6(Kornis Mihály: Kozma, Pesti Színház)

Megmaradni 11 /4(Csurka István drámája Gyulán)

GÁBOR ISTVÁNA víg özvegy - háromszor 9/22

Jegyzetek vidéki operaelőadásokról 10/15

Alattunk is béka? 10/21(A Mikroszkóp Színpad egy évada)

GYENGE ZOLTÁN„Egyformák vagytok..." 9/9(Paszternak: Doktor Zsivago, Szolnok)

GYÖRGY PÉTERA színház helye 8/11(Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos, Kaposvár)

KAÁN ZSUZSAMegtáncolt történelem 6/27(Bulgakov és a többiek, Győri Balett)

KOVÁCS DEZSŐTörténelmi lépcsőjárások 5/27(Shakespeare: III. Richárd, Szolnok)

KŐHÁTI ZSOLTDesdemona színháza 4/27(Verdi: Otello, Szeged)

Az élet a történelemtanítómestere 11/23(Páskándi Géza: A költő visszatér, Margit-sziget; Szörényi Levente-Bródy János: FehérAnna, Szegedi Szabadtéri Játékok)

MÉSZÁROS TAMÁSA szeretet parancsa 1/27(Jézus, az Ember fia, Győri Balett)

MIHÁLYI GÁBORMédeia az Anna-udvarban 11/11(Euripidész-dráma Pécsett)

NÁNAY ISTVÁNHanyatlás vagy erőgyűjtés? 3/23(Mozgásszínházi találkozó)

A bádogvárosban minden a régi 4/16(Gogol: Revizor, Katona József Színház)

Parasztdrámák Békéscsabán 7/13

Válsághelyzet és kisszínházak 8/1

A személyiségvesztés drámája 12/22(Shakespeare: A tévedések vígjátéka,Kaposvár)

PÁLYI ANDRÁSA színpad és a nézőtér autonómiája 4/20(Gogol: Revizor, Katona József Színház)

Beckett visszanéz 8/16(A Godot-ra várva Kaposvárott)

Az infantilizmus tükre 9/1(Różewicz: Fehér házasság, Eger)

Hatalom és áldozat 11/9(Kós Károly: Az országépítő, Kőszeg)

P. MÜLLER PÉTERBeilleszkedési zavarok 4/ 10 (KárpátiPéter: Szingapúr, végállomás, RadnótiMiklós Színpad)

Tizenhatodik szín:a zenekari árokban 5/3(Az ember tragédiája Győrött)

A Deltás Pisti 6/ 1(Örkény István: Pisti a vérzivatarban, Ka-posvár)

A pszeudo-lét valósága 7/1(Nádas Péter Takarításának egri és rómaielőadása)

PÓR ANNASzabadba került népi játék 11/27 (ACsíksomlyói passió a Szegedi Szabad-tériJátékokon)

RÓNA KATALINÉletre vagy halálra ítélve 4/38 (G. Gorin:Felejtsétek el Herosztratoszt!, József AttilaSzínház; V. Gubarjev: Szarkofág,Kecskemét)

A kíméletlen racionalizmusdrámája 7/31(Krleza: Galícia, Nyíregyháza)

STUBER ANDREAA költővel mi lesz? 2/21(Geothe: Tasso, Várszínház)

Hősök nélkül 3/7(Kortárs szerzők előadásai)

Play Moliére 6/9(Gömböc úr, Thália Színház; Tartuffe,Zalaegerszeg; A fösvény, Nyíregyháza)

Goldoni se zsörtölődhet 11/14(A két úr szolgája Egerben)

Hervatag mulatság 12/28 (Peter Ustinov:Romanov és Júlia, Várszín-ház)

SZÁNTÓ JUDITSzomory „egy az egyben" 1/18(II. Lajos király, Miskolc)

A pesti Viktortóla mesélő pénztárgépig 5/16 (Molnár Ferenc:Józsi, Nyíregyháza és Úri divat, RadnótiMiklós Színpad)

A recepció korlátai 6/ 15 (Sam Shepard:Szerelem bolondja, Duna-újváros)

A rendezői gesztus 8/18 (Beaumarchais:Figaro házassága, Eger és Grillparzer:Szappho, Nyíregyháza)

1988 igazsága 9/13 (Gosztonyi János:Andrássy út 60., Radnóti Miklós Színpad)

Naplemente előtt 12/10(Arthur Miller: Az érseki palota mennye-

zete, Madách Kamaraszínház; Szerelmitörténet-féle, Thália Színház)

SZŰCS KATALINMozgó világ - álló képekben 4/28 (A.Galin: A lelátó, Debrecen: Csillagok ahajnali égbolton, Miskolc; Vaklárma'?.Reflektor Színpad)

Négyszemközt a közönséggel 10/ 11(A III. országos monodrámaszemléről)

TARJÁN TAMÁS„Hajónk falán ott a lék..." 1/25 (NémethLászló: Villámfénynél, József-városiSzínház)

József, az árva gyermek 2 /18 (BarrieStavis: A szivárványszínű köntös,Debrecen)

Kecskemét Katonája 3/16(Bánk bán-bemutató)

Lezuhanó üstökös 4/7(Németh László: Áruló, Kecskemét)

Hála-áldozat 5/1(Katona József: Pártütés, JózsefvárosiSzínház)

Anticiklon 7/25(Alekszandr Misarin: Ezüstlakodalom,Thália Színház)

Az éj és az éjjeli 1 1 / 1 (Szophoklész:Antigoné és Arisztophanész: Gazdagság,Körszínház)

m. v. 12/3(Spiró György: Az imposztor, Veszprém)

ZELKI JÁNOSKell egy csapat 1/7 (Gaál József: A peleskeinótárius, Nyíregyháza; Móricz Zsigmond:Nem élhetünk muzsikaszó nélkül, Szolnok)

Minden másképpen van 3/20 (MrozekRendőrsége a Pesti Színházban ésKaposvárott)

Halottas ház 5/29 (Elias Canetti: Esküvő,Katona József Színház)

Szokratésznek négy lába van 8/29(Ionesco: Rinocérosz, Szeged)

„Mégiscsak jó volt lénungotvételezni" 11/27 (Szigeti József: A pirosbugyelláris. Szentendre)

Vendégjátékok

CSIZNER ILDIKÓA választás csapdája 2 24 (A moszkvai KisSzínház és a gdanski Tengerpart Színházelőadásai)

TARJÁN TAMÁSNincs miért nevetni 10/23(Planchon Dandin Györgye)

Arcok é s maszkok

BUDAI KATALINAz építész és az asszír császár 5/33(Fernando Arrabal darabja Miskolcon)

ERDEI JÁNOSEgy arc jelzései 7/38(Darvas Iván a Radnóti Színpadon)

METZ KATALINBalladák mezsgyéjén 5/32(Tarján Györgyi a Dupla vagy semmiben)

RÓNA KATALINA királyi pár 1/41 (Törőcsik Mari és GarasDezső Az oroszlán télenben)

Négyszemközt

BÓTA GÁBOR„Egy jó színháznak mindent kelllátszania..." 7/34(Beszélgetés Iglódi Istvánnal)

Későn érő típus vagyok..." 1 1 /34(Beszélgetés Hegedűs D. Gézával)

FÖLDES ANNA-MIHÁLYI GÁBORJan Kott, közelről 8/36

NÁNAY ISTVÁNÖröm nélküli színházak 1/43(Beszélgetés Fehér Miklóssal)

PÁLL ÁRPÁD„Hiszek a színház felelősségében" 3/31(Beszélgetés Senkálszky Endrével)

SZÁNTÓ JUDITNoé bárkáján 9/25(Beszélgetés Vámos Lászlóval)

SZENTGYÖRGYI RITA„Én nem vagyok Wagner' ' 2/28(Beszélgetés Claude-Michel Schönberggel)

„Nem a királyok útján jöttem' . 10/28(Beszélgetés Roger Planchonnal)

SZŰCS KATALINEger-lehetőség 3/26 (Beszélgetés Gali

Lászlóval és Balogh Tiborral)

Műhely

DEZSÉNYI PÉTERA Janus-arcú Scapin 12/32

Fórum

BŐGEL JÓZSEFEgy válságos évad (87/88)tendenciái 7/43

CSÁKI JUDITFőiskolások fesztiválja 9/29

MONREAL, FRANCISCO TORRES Arrabalés a páni színház 5/35

NÁNAY ISTVÁNGyerekszínház itthonés külföldön 9/31

„Nemzeti színházi eszmeés gyakorlat" 7/41(Kérdés, válasz, levél, helyreigazítás)

A video és a színházművészet 10/40

VINKÓ JÓZSEFRabszolga-felszabadítás? 4/46(Beszélgetés dr. Mezei Gyulával)

Színháztörténet

SZIGETHY GÁBORLatinovits Zoltán cédulái 3/42Egy másodpercRuttkai Éva életéből 6/30

Világszínház

BÉCSY TAMÁSAngliai tanulságok 8/40

BECKER, VON PETERMERSCHMEIER, MICHAEL

Beszélgetés Alexander Langgal 10/30

BILLINGTON, MICHAELTizenöt év mérlege

10/35 (Beszélgetés Peter Hall-lal)

BONIFERT MÁRIASzínházi esték Kubában 9/42

DEZSÉNYI PÉTERHamlet újjávarázsolása

11/36 (Patric Chéreau előadása Avignonban)

DOBÁK LÍVIAÚj lengyel drámák 3/35

ENYEDI SÁNDORMagyar színház a diaszpórában 12/39

FORGÁCH ANDRÁSZadek Luluja 9/36

FÖLDES ANNABerlin - Színházváros 2/31

GÁGYOR PÉTERVilágszínházi fesztiválStuttgartban 2/41

GEROLD LÁSZLÓDosztojevszkij, Kleist, Babel 2/45(A 21. BITEF előadásai)

GYÖRFFY MIKLÓSÖnagyonbeszélők 6/41(Thomas Bernhard színháza)

LAHR, JOHNA musical - a piackutatásdiadala 3138

LJUBIMOV, JURIJA szent tűz 12/42

METZ KATALINBukaresti színházi esték 3/40

MIHÁLYI GÁBORFélhomály a divat 6/37(Párizsi színházi beszámolók)

MÜLLER, ANDRÉ„Az én fenekemet ne foglaljákaranyba!" 11/43(Interjú Claus Peymann-nal)

NÁNAY ISTVÁNEredetiség és blöff 2/47(A 21. BITEF előadásairól)

Színház - Komárombanés Kassán 6/32

Fél-élmények 12/34(Fesztivál Bulgáriában)

PÓR ANNAPárizsi színházi esték 1/45

RADÁCSY LÁSZLÓA bolgár kamaraszínház útjai 12/36

SZENTGYÖRGYI RITA„Nem a királyok útján jöttem" 10/28(Beszélgetés Roger Planchonnal)

SZMELJANSZKIJ, A.Miből fogunk feltámadni? I. 4/40(Megújulási kísérletek a szovjet színháziéletben)

11. 5/41

SZŰCS KATALINMi van a kofferben? 12/38(Kamaraszínházi találkozó Bulgáriában)

TARICS PÉTERKöszöntő 6/35(Harmincöt éves a MATESZ)

TATÁR ESZTERSzínházi benyomások Londonból 8/45

VIOLA GYÖRGYVerona 1988 11/38

Szemle

ANTAL GÁBOR„Latinovits Zoltán tekintete" 10/47(Ablonczy László könyvéről)

CSÍK ISTVÁNA látvány születése 6/47(Kézdy Loránt és Schäffer Judit kiállítása)

GAJDÓ TAMÁSSzínházi életeim 7/47(Incze Sándor emlékezései)

NÁNAY ISTVÁNDrámajátékok 3/45(Gabnai Katalin könyve)

PÁLYI ANDRÁSDéryné voltam Kanadában 10/46(Kertész Sándor könyvéről)

SIVÓ EMILAggódó és őszinte gondolatok 11/48

Drámamelléklet

H. BARTA LAJOSCsináljunk boldogságot! II.

BEAUMARCHAISA másik Tartuffe avagyA bűnös anya IV.(Fordította: Forgách András)

BÓDIS MÁRIAA lány és az aranymadár VIII.

EÖRSI ISTVÁNA kihallgatás III.

GÁSPÁR MARGITA császár messze van X.

KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓA korsó XII.

MEGAY LÁSZLÓHázkutatás VII.

NAGY ANDRÁSAnna Karenina pályaudvar XI.

NÉMETH ÁKOSLili Hofberg V.

SIGMOND ISTVÁNSzerelemeső I.

SPIRÓ GYÖRGY-MÁSIK JÁNOSAhogy tesszük VI.

SZÁNTÓ PÉTER-KFTA csomagolt lány IX.

Bevezető a drámákhoz

FORGÁCH ANDRÁSMiért jó darab A bűnös anya? IV.

HERNÁDI GYULAA lány és az aranymadár VIII.