spjutstefan stallo 82-84

3
82 Amikor Seved visszaakasztotta a telefonkagylót a falra, tétovázva megállt a félhomályban úszó konyhában. Börje hang- jában leplezetlen izgatottságot érzett, s ez őt is elbizonytalaní- totta. Már megbánta, hogy azt mondta, bemegy és utánajár a dolgoknak. Most már többé-kevésbé kötelessége meg is tenni. Felhúzta a csizmáját, és kilépett a házból, de rögtön visz- szafordult a zseblámpáért, amelyet egy mágnessel rögzítettek a hűtőszekrény oldalára. Elvégre a Viskóban egyáltalán nem volt villany. Túl sokat szórakoztak a villanykapcsolókkal. A lehulló hó szinte marta a bőrét, ezért megtorpant, és nyakig felhúzta a kabátján a cipzárt. Ahogy keresztülhaladt az udvaron, egyre nőtt benne az ellenállás. A zseblámpa fénye végigszántott a kennel kerítésén, és bele- világított a mögötte megbúvó szempárokba. A kutyák nyugta- lanok voltak. Nem is csoda. Felzaklathatták őket az előző éjjel történtek. Miért nem mondta el neki senki, hogy mi történt itt a ken- nelben? Miért nem említette senki, hogy ilyen értelmetlen ke- gyetlenkedésre is képesek, ha arra kerül a sor? Azt persze tudta, hogy mások pórul járhatnak – még ő maga is –, de Börje és Ejvor sokszor biztosították arról, hogy rájuk semmi, de sem- mi veszély nem leselkedik. De hogy a kutyákon vezessék le az indulataikat – ha erre képesek, akkor mire nem? Hol a határ? Van-e egyáltalán? Pokoli lármát csaptak. Börje mindössze ennyit mondott, amikor Seved rákérdezett, hogy mi történt. Annyit mindenesetre felfogott, hogy a dolog komoly. Komo- lyabb, mint amit Börje és Ejvor sejteni engedett. Lennart nem kevesebb, mint három alkalommal nézett be a múlt hónapban,

Upload: konyvesblog

Post on 18-Nov-2015

3.632 views

Category:

Documents


0 download

DESCRIPTION

SpjutStefan Stallo 82-84

TRANSCRIPT

  • 82

    Amikor Seved visszaakasztotta a telefonkagylt a falra, ttovzva megllt a flhomlyban sz konyhban. Brje hang-jban leplezetlen izgatottsgot rzett, s ez t is elbizonytalan-totta. Mr megbnta, hogy azt mondta, bemegy s utnajr a dolgoknak. Most mr tbb-kevsb ktelessge meg is tenni.

    Felhzta a csizmjt, s kilpett a hzbl, de rgtn visz-szafordult a zseblmprt, amelyet egy mgnessel rgztettek a htszekrny oldalra. Elvgre a Viskban egyltaln nem volt villany. Tl sokat szrakoztak a villanykapcsolkkal.

    A lehull h szinte marta a brt, ezrt megtorpant, s nyakig felhzta a kabtjn a cipzrt. Ahogy keresztlhaladt az udvaron, egyre ntt benne az ellenlls.

    A zseblmpa fnye vgigszntott a kennel kertsn, s bele-vilgtott a mgtte megbv szemprokba. Akutyk nyugta-lanok voltak. Nem is csoda. Felzaklathattk ket az elz jjel trtntek.

    Mirt nem mondta el neki senki, hogy mi trtnt itt a ken-nelben? Mirt nem emltette senki, hogy ilyen rtelmetlen ke-gyetlenkedsre is kpesek, ha arra kerl a sor? Azt persze tudta, hogy msok prul jrhatnak mg maga is , de Brje s Ejvor sokszor biztostottk arrl, hogy rjuk semmi, de sem-mi veszly nem leselkedik. De hogy a kutykon vezessk le az indulataikat ha erre kpesek, akkor mire nem? Hol a hatr? Van-e egyltaln?

    Pokoli lrmt csaptak.Brje mindssze ennyit mondott, amikor Seved rkrdezett,

    hogy mi trtnt.Annyit mindenesetre felfogott, hogy a dolog komoly. Komo-

    lyabb, mint amit Brje s Ejvor sejteni engedett. Lennart nem kevesebb, mint hrom alkalommal nzett be a mlt hnapban,

  • 83

    s az egyik esetben magval hozott pr embert, akiket Seved azeltt sosem ltott. Egy szakllas regembert, aki megkerlte a Viskt, meg egy idsebb nt, akinek csak a htt ltta a ke-rekes szkben, meg persze a lnyt, aki krbetolta. Nem merte megkrdezni, hogy kik voltak k valjban.

    Mr a torncnl jrt. Mieltt lenyomta volna a fogantyt, megllt, flelt egy kicsit. Amindent that csendben csaknem hallani lehetett, ahogy hullnak a hpelyhek, s megpihennek a fekete szemeteszskokon.

    Mivel tudta, hogy az ajt meg van vetemedve, felrntotta.Bz csapta meg az orrt, egy meleg s undort fuvallat

    a sttbl. Ers alkli tiszttszer kiprolgsa volt az, amely elkeveredett a savany hs s az avas szraz elesg szagval. Meg az rlkvel. Seved bele se mert gondolni, mi lehetett itt, mieltt Ejvor reggel kitakartott. Eltte hrom hete raktak utoljra rendet. Csak az teles zacskkat meg a ldkat vittk be.

    Befogta az orrt s a szjt, mikzben tlpett a kszbn, s vatosan leverte a talprl a hgrngyket, igyekezve elke-rlni, hogy gy tnjn, mintha kopogna.

    Megvilgtotta a krmints linleumot, majd az eltr tlol-daln tallhat kt ajtt vez keskeny fal kifakult, apr virgok-kal dsztett taptjra irnytotta a lmpa fnyt. Kicsi, karmos mancsok kaparsztak valahol a szobban. Seved nyugtalanul llt, gy flelt, s egy id mlva knytelen volt szabadd tenni az orrt, hogy leveghz jusson.

    H, de kurva bds volt! Seved arca fjdalmas grimaszba torzult, mikzben a legtvolabbi ajt fel indult, s alig tudta lekzdeni a ksztetst, hogy sarkon forduljon, s kirohanjon a hzbl.

    Taln mgis jeleznie kellene, hogy itt van? Nem igazn volt nyre a dolog, de a nagyok nem szveltk, ha csak gy belo-pztak hozzjuk. Etekintetben pontosan olyanok voltak, mint a medvk. Ez mg veszlyes is lehet.

    Ejvor? krdezte Seved btortalanul.Vrt egy darabig, aztn jra megszlalt: Mama?

  • 84

    Nem mert kiablni. Minden hirtelen zaj felingerelheti ket, mg a kicsik is biztosan megriadnnak.

    Miutn nyomt sem ltta a nnek, biztos volt benne, hogy gy van, ahogy gondolta: le kellett hogy menjen. Hiszen odafnt mgsem lehetett. Seved a felfel vezet lpcsre irnytotta a lmpafnyt, de rgtn el is fordtotta. Nem tudhatta biztosan, ki van mg a hzban, s mivel Ejvor minden valsznsg sze-rint nem tartzkodott az emeleten, semmi szksg nem volt a zargatsra.

    Lpett egy nagyot, elrehajolt, s bekukucsklt a konyhba.Mr szt is szrtak mindent. J alaposan.A padln hungarocelltartk hevertek, rajtuk fasrozott

    megszrklt maradvnyai. Flig megevett vreshurka- s kenmjascsomagok, baconszeletek. Egy nagy Coop-paprsza-tyor tele almval s krumplival, amelyek sztgurultak, amikor azzal szrakoztak, hogy sszevissza rugdostk s tapostk ket.

    A mosogat alatt sorjz vdrk krl a manyag padl szinte feketllett a sok bogytl. Valaki rendesen a vdrk m-lyre nzett, ellenrizend, hogy a szraz elesgen kvl nincs-e bennk ms.

    Szarni ltalban nem szoktak a konyhban, de most a szagbl tudta, hogy erre is sor kerlt, s amikor a zseblmpjval az rlkkupacot kereste, akkor ltta meg a nt, alig pr mterrel a lbai eltt.

    Ott lt, htt a falnak tmasztva, lba elrellt, lecsng kzfeje a padln nyugodott. Fejlmpja a mellre hullott, mint valami irdatlan nyakk.

    Noha egy pillanatig sem jutott eszbe, hogy kzelebb lpjen Ejvorhoz, Seved szeme azonnal szlelte, hogy valami nincs rend-jn. De mg j pr msodpercig mozdulatlanul llt, zseblmp-jt a nre irnytva, mieltt reszmlt volna, hogy a n tarkja, rajta a csillog hajtincsekkel, pontosan ott volt, ahol az arcnak kellene lennie, gy meredt a taptra, rkre vak szemekkel.