Szemantika és megfigyelés

Az interpretációtól a nyelvi jelentésig

Simonffy ZsuzsaPTE, Francia Tanszék

Bevezetés

Módszertani kérdés: Hogyan jutunk el az interpretációtól a nyelvi jelentésig?

Kiindulópont: Az interpretáció gyakorlata

Nyelvi koncepció: számot kell tudni vetni az interpretáció szituáció függőségével + a nyelvi jelentés szituáció függetlenségével.

A szemantika helye a jelentés konstruálásában.

I. Az interpretáció kivédhetetlenségéről

Interpretáció:

Egyéni, szubjektív, privát, intuitív, nem hozzáférhető,

Nem megfigyelhető nincs adat, nincs

tárgy

Interpretáció ≠ jelentés

II. Jelentés (sens) és megnyilatkozás (énoncé-type)

Megfigyelhető: A megnyilatkozás (énoncé-occurrence) + a szituáció

Hogyan? Közvetlenül: hangsor + kiváltott reakció nem ez idézi elő a jelentést ezt indirekt módon idézi elő a

megnyilatkozás kiváltott reakció ≠ jelentés

énoncé-type ≈ jelentés (sens) Lsd. a non-matérialité és a non-immédiateté

hipotéziseket (Raccah: 2004).

Argumentáció

A nyelvi jelentés argumentatív természetű

Anscombre–Ducrot (1983), Raccah (1991)

Megjegyzés:Mivel a megnyilatkozás a szituációtól függ, minden

megnyilatkozás nem lesz szükségszerűen argumentáció.Minden mondat használható egy adott szituációban olyan

megnyilatkozásként, mely argumentáció.

Korollárium

Ellenvetés:

Adekvát-e valamennyi szemantikai jelenség leírására az argumentáció?

Válasz:

A szemantikai jelenségek maguk is elméleti koncepciótól függenek.

Az interpretáció kivédhetetlenségének következménye az adatra nézve: igazolt megnyilatkozások, regisztrált társalgások, telefonbeszélgetések, szövegkorpuszok, kitalált mondatok ─

egyaránt szolgáltathatnak adatot.

Korollárium

Egyikben sem megfigyelhető jobban a jelentés mint a másikban.

Adatnak tekinthetőség feltétele: valamely szemantikai jelenség vagy probléma megragadásához közelíteni.

Argumentációért felelős elemek I. Tagoló elemek

Tagoló elemek: János tengerész, de tisztességes. A beszélő sajátos világlátása erről a foglalkozásról

olyan nézőpont, amit el kell fogadni a jelentés konstruálásához.

A de instrukciói: ellentétes orientáció + a második tag a meghatározó.

Második tag : euforikus melléknév Első tag : csak negatív lehet

Argumentációért felelős elemek II. Szavak

Tagoló elemek nélküli megnyilatkozások:(2) Péter fecsegő alkat.(3) Ő extrovertált/kifelé forduló/kommunikatív. Toposzok :úgy jelennek meg mint általános és

közösségileg elfogadott graduális elvek vagy szabályok a diskurzusban.

(+P,+Q;-P,-Q; +P, -Q; -P+Q;) Hipotézis1: Ha a nézőpont nyelvi jelenség, akkor

nemcsak a megnyilatkozás jellemzője, hanem a nyelvi jelentésnek (signification) is.

III. Jelentés (signification) és mondat (phrase)

Modell: Nézőpont szemantika (Raccah: 2002, 2006)

Megnyilatkozás (énoncé) : nemcsak a szituáció, de a mondat is ugyanúgy meghatározza.

A mondat jelentése (signification): azoknak a megszorításoknak az összessége, mellyel a nyelv nyomást gyakorol a jelentés konstruálására.

Megszorítások

Megszorítás n°1: A tagoló elemek az argumentáció formájára gyakorolnak hatást.

Megszorítás n°2: Lexikalizált nézőpontok

Euforikus-diszfórikus Aforikus tisztességes, gyáva az adott nézőpont értéke további nézőpontoktól függ

gazdag

A nézőpont specifikus fogalma (Raccah: 1990, Bruxelles et al.:1995)

Topikus mező: <KONCEPTUALIS MEZŐ, értékelő elv>

Elemi topikus mező: <KONCEPTUALIS MEZŐ, értékelés>

Összetett topikus mező: <KONCEPTUALIS MEZŐ, topikus mező>

Vegyünk egy összetett topikus mezőt: <KM, TM> Van egy olyan topos, // <KM, TM>,TM //, mely

reprezentálja a topikus mezőhöz kapcsolódó kanonikus szabályt.

Egy lexikalizált toposz (Bruxelles et al.: 1993)

Gazdag Konceptuális mező: VAGYON Értékelő elv: hatalom Topikus mező: <VAGYON, hatalom> Ehhez kapcsolodó topos: // <VAGYON, hatalom>,

hatalom //, // +vagyon +hatalom //

Kísérlet a dédale, labyrinthe, vengeance, szavak szemantikai leírására (Simonffy: 2002, 2006).

IV. Konklúzió helyett: a szemantikai kísérletezés felé

Az intuíció kizárásának lehetősége A produkált ismereteket szembesíteni kellene a

valósággal és ellenőrizni a leírásokat összevetve őket a nyelvhasználattal?

Empirikus tárgy: a megnyilatkozás Teoretikus tárgy:a mondat. Leírásához használjuk fel

a megnyilatkozást Nem lehet követelmény,

hogy a megszorítás definíciója

valósuljon meg.

Korrolárium

A nyelvi leírás eredménye még nem evidencia értékű.

A hipotézisek tesztelése kísérleti eszközökkel

Új ismeret vs tévedés Az empirikus,

megfigyelhető tárgytól a teoretikus tárgy leírásáig: abdukció

Milyen legyen egy teszt?

Tisztességes minden szituációban pozitív. Tegyünk kísérletet ennek megcáfolására.

Rendelkezésünkre álló teszt a trop (túlságosan) szó leírásán alapul (Raccah:2005)

Nyelvi teszt n°1: Egy adott M pozitív nézőpontot tartalmazó melléknév egy R-el azonosítható szférán belül akkor eufórikus, ha a « túlságosan M, R számára » szemantikai anomáliához vezet.

(4) ?? Túlságosan tisztességes ahhoz, hogy megbízzunk benne.

Nyelvi teszt n°2 a trop (túlságosan) szóval: A courageux (bátor) melléknév szemantikai leírása

tartalmazza a veszélyt mint lexikalizált nézőpontot. Próbáljuk megcáfolni.

Vegyük a c melléknevet, melyről szeretnénk megtudni, hogy v lesz-e a topikus mezője és azt az R nyelvi elemet, mely a v mezőn valamely értéket kijelöl. Akkor lesz v lexikális, ha « túlságosan C, R számára » szemantikai anomáliához vezet.

Melléknév: bátor Topikus mező: veszély Kijelölt érték: halálugrás (5) ??Túlságosan bátor a halálugráshoz.

Pécs, 2007. nov. 16.MTA Elméleti NyelvészetKutatócsoportAdat és evidencia szimpózium

Bibliográfia

ANSCOMBRE, J.-CL. et DUCROT, O. (1983). L’argumentation dans la langue, Bruxelles, Mardaga.

BRUXELLES, S., DUCROT, O. et RACCAH, P.-Y. (1993). „Argumentation et champs topiques lexicaux”, Cahiers de praxématique, 21, 88-104.

BRUXELLES, S., DUCROT, O. et RACCAH, P.-Y. (1995). "Argumentation and the lexical topical fields"; Journal of Pragmatics, 24, 1-2, 99-114.

RACCAH, P.-Y. (1990). « Signification, sens et connaissance: une approche topique », Cahiers de linguistique française, 11, 179-198.

RACCAH, P.-Y. (1991). «Modelling argumentation and modelling with argumentation», Argumentation, 4, 447-483.

RACCAH, P.-Y. (2002). « Lexique et idéologie : les points de vue qui s’expriment avant qu’on ait parlé ». In Carel, (dir.), Les Facettes du dire. Hommages à Oswald Ducrot, Paris, Éditions Kimé, 241-269.

RACCAH, P.-Y. (2004). « What is an empirical theory of linguistic meaning a theory of? » In Zygmunt FRAJZYNGIER et al. (ed.). Diversity and Language Theory Studies in Language, Companion Series, John Benjamins.

RACCAH, P.-Y. (2005). « Une description de l’excessivité en sémantique des points de vue », in MÉRILLOU Catherine (dir.) Intensité, compraraison, degré 2, Travaux linguistiques du Cerlico, PUR, 171-190.

RACCAH, P.-Y. (2006). « Polyphonie et argumentation : des discours à la langue (et retour...) » in SIMONFFY, Zs. (dir.), L’un et le multiple, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 120-152.

SIMONFFY, ZS. (2002). « Pour une poétique du dédale », Central European Journal of Canadian Studies, 2, 95-109.

SIMONFFY, ZS. (2006). « Y a-t-il des topoi lexicaux attachés au mot vengeance ? » in MARILLAUD, P. et GAUTHIER, R. (dir.), Vengeance et ses discours, CALS/CPST, 39-51.