CSA

LÁD

—é

lõsz

en

tély

A szentmisemint életmiseA szentmise

mint életmise

2

P. Beller Tilmann

A SZENTMISE, MINT ÉLETMISECSALÁD � ÉLÕ SZENTÉLY 2.

P. Beller Tilmann

A SZENTMISE,MINT ÉLETMISECSALÁD � ÉLÕ SZENTÉLY 2.

CsaládakadémiaÓbudavár, 1999

A könyv eredeti címe:Die heilige Messe als LebensmesseNr. 2 der SerieFamilie � lebendiges HeiligtumSekretariat der Schönstatt-Familienliga,Vallendar, 1992

Fordította: Dr. Várnagy Péterné Hámori Zita

Kiadja a Családakadémia�Óbudavár Egyesület8272 Óbudavár, Fõ u. 14., tel./fax: 87/479-008Drótposta: schoenst@mail.matav.huFelelõs kiadó: az Egyesület elnökeNyomdai elõkészítés: Palásthy ImreNyomás: VE-Grafo nyomda, VeszprémFelelõs vezetõ: Kövi Kolos

Tartalom

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Uram, irgalmazz! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Az Úristen szavát hallgatjuk . . . . . . . . . . . . . . . 11Az Úristen szavát hallgatjuk

a mindennapi életünkben . . . . . . . . . . . . 13Elmondjuk kéréseinket . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Elhozzuk adományainkat. . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Hálaadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Az Úristen életünk középpontjában . . . . . . . . . 23Egyesülés Jézus Krisztussal

az Oltáriszentségben . . . . . . . . . . . . . . . . 25Elbocsáttatunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

5

Elõszó

A szentmise keresztény életünk középpontja.Gondolataink az oltár körül forognak. Ott ajándé-kozza magát oda Jézus újra és újra az Égi Atyának.Ez személyesen érint meg minket. Életünknekegyetlen igazi értelme van: utunk hazavezet minketaz Atyához. Hétköznapi életünk is a Jóistenhez iga-zodik. Mivel Krisztus a szívünkben él, magunkkalvisszük Õt. Õ maga imádkozik bennünk, lelke be-tölt minket. Krisztusban fedezzük fel testvérünk-ként a másik embert. Krisztusban fedezzük fel ma-gunkat újra és újra házastársként, házaspárként,családként, kisközösségként, akik Krisztussal ésKrisztusban az Atya körül forgunk. A szentmisekeresztény életünk középpontja. Elhatároztuk, hogyebbõl a középpontból fogunk élni. Ezért szeretnénkmélyebben betekintést nyerni a szentmise titkába,hogy egyre jobban tudjuk élni létünk igazi közép-pontjából.

Itt felmerül azonban egy nehézség. Hétköznapiéletünk más pályákon vezet, mint egy liturgikusünnep. A szentmisében énekekkel és imákkal talál-kozunk, melyek atmoszférát teremtenek. Ha aszentmise jól felépített, átengedjük magunkat az at-moszféra, a hangulat sodrásának. Hogy valóbangyümölcsözõ legyen a szentmise, a mise folyamatátbele kell építenünk a hétköznapi életünkbe. A napiszentmisének életmisévé kell válnia, mondja

7

atyánk és alapítónk, Kentenich atya. Hétköznapiéletünk és a szentmise történéseinek kapcsolatárólvan szó.

Egész keresztény életünk középpontja, a szentEucharisztia ünnepe, szoros kapcsolatban áll továbbiszentségi életünkkel. Az Eucharisztia és a házasságszentségének közös vonása, lényege: a tökéletes,kölcsönös odaajándékozás. Jézus Krisztus a Golgo-tán odaajándékozta magát az emberiségért az Atyá-nak. Mi a házasságban ajándékozzuk magunkategymásnak. A kenyér a tökéletes odaadás jele. Há-zasságunk önmaga is jelképpé lesz, hogy hírül adjaa világnak: így ajándékozom magam nektek, ígyajándékozom magam értetek a Mennyei Atyámnak.Ha kapcsolatot keresünk a szentmisével, közössé-günk egyre élettelibbé és mélyebbé válik. Döntõkérdés: számunkra az egymás iránti kölcsönös sze-retet forrása-e a szentmise?

P. Tilmann Beller

8

Uram, irgalmazz!

A szentmise elején áll a közgyónás, a közösbûnbánat. Úgy jöhetünk Istenünk elé, amilyenekvalójában vagyunk: nyomorúságosan, gyengén, bû-nösen. Bûneink megbánása felkészít minket az ün-nepre. De egyben bevezet bennünket a szentmiselegbensõbb titkába: Isten meg szeretne ajándékozniminket irgalmával. Jézus Krisztus kedvéért azt sze-retné mondani nekünk: minden újra rendben van,elfogadlak olyannak, amilyen vagy.

A szentmisére való felkészüléskor gondolata-inkba mélyedünk. E rövid elmélyülést a pap rendeliel számunkra. A szentmise alatti bûnbánat, az irga-lomért, a kegyelemért való könyörgés annál gyü-mölcsözõbb, minél jobban sikerült rá otthon felké-szülni. Magunkba mélyedünk: hol követtünk elbûnt? A legjobb, ha egészen konkrét dolgot ve-szünk szemügyre. Gyakran van szívünkben határo-zatlan, bizonytalan bûntudat: érezzük, valami nincsrendben, valamit rosszul csináltunk. A bûntudat ar-ra emlékeztet minket, hogy mi, emberek, az eredetibûnben élünk. Érezhetjük nyomorúságunkat.

Örökölt, bûnös természetünket gyakran ott ismegéljük, ahol nem személyes bûnrõl van szó. Egypélda: az emberek a tv-ben látott mûsorokról be-szélnek. Kérdezõsködünk, és válaszként azt kapjuk:Hogyan, ön nem látta? És máris, mintha bûntudatotéreznénk. Bár nem követtünk el személyes bûnt,mégis kellemetlen érzésünk támad. Vagy egy másik

9

példa: Valami nincs rendben a ruhánkkal. Másokmegjegyzést tesznek, és mi vétkesnek érezzük ma-gunkat. Ezekben az esetekben sem fogyatékosság-ról, sem vétkességrõl nincs szó. Természetünk töré-kenysége és sérülékenysége jelentkezik. Egyharmadik példa: nehéz feladat elõtt állunk, és úgyérezzük, nem nõttünk még fel hozzá. A bennünketeltöltõ érzés nagyon hasonlít a bûntudathoz. Ter-mészetünk vétkessége csak megerõsödik bennünk,ha egészen tudatosan kutatunk föl konkrét esemé-nyeket. Ha csak az általános bûntudatérzésnek ad-juk át magunkat, nagyon nehéz találkoznunk az is-teni kegyelemmel.

Tehát keresünk egy konkrét pontot, amikor va-lamit hibásan tettünk, ahol gyengeségünk megnyil-vánult, vagy amikor lelkiismeretlenek, megbízha-tatlanok voltunk. Ezt a konkrét szituációt vesszükszemügyre, visszük magunkkal a szentmisére. ÉgiAtyánk elé állítjuk, és azt mondjuk neki: Atyám,ilyen vagyok. Megszólítjuk: Uram, irgalmazz!

Az �Uram, irgalmazz!�, a �Kyrie eleison!� azegyik legrégebbi imádsága szentegyházunknak,melyet a mai napig megõrzött. Silány, nyomorúsá-gos természetünk számolhat a Jóistennel, aki JézusKrisztusban irgalmával fordul felénk.

Házastársként bûneink bevallásakor különös le-hetõség tárul elénk. Elmélyülünk: hol vétkeztünkegymás ellen? Tettem-e olyat, ami megterheli kap-csolatunkat. Amikor együtt készülünk fel a szent-misére, elmondhatjuk egymásnak, hol érezzük ma-gunkat a másik elõtt bûnösnek. A Jóistentõl való

10

bocsánatkérés egyben társunktól való bocsánatké-rés is. A házastársunk által mondja nekünk azÚristen: megbocsátok neked, újra elfogadlak. Egy-ségünk házastársunkkal Krisztus tökéletes szerete-tének jelképe. Kettõnk kiengesztelõdése egyben azÚrral való kiengesztelõdés és egység elmélyülése.A szentmisén a közgyónás vagy a Kyrie alatt egy-más tudtára adhatjuk egy apró jellel, hogy részünk-rõl újra minden rendben van, és mi is kérjük tár-sunk megbocsátását.

Az elsõ konkrét kérdés az elõkészületkor ígyhangzik: Hol érzem magam bûnösnek? Hol érzemmagam a házastársam elõtt vétkesnek? Mely bûnö-ket szeretném magammal vinni a szentmisére?

Az Úristen szavát hallgatjuk

A szentmisére összegyûlt közösség az Úristenszavát hallgatja. Isten szól hozzánk. Hallgatjuk azolvasmányt és az evangéliumot, vasárnaponként aprédikációt. Ezekre az olvasmányokra felkészü-lünk. Leülünk és elolvassuk együtt a misekönyvbena vasárnapi szent szövegeket. A legtöbb plébániánmegadják a vasárnapi evangélium és olvasmányokszövegét a plébánia híveihez szóló levelekben is.Nem túl nehéz feladat megtudni, melyik olvasmá-nyok következnek vasárnap. Át kell gondolni, me-

11

lyik egyházi évrõl van szó, és ha egyszer nekikez-dünk ennek a munkának, a folytatás már igen egy-szerû. Tehát együtt olvassuk a Szentírást. Aztán ötperc szünetet tartunk, ez idõ alatt mindenki magábamélyed, és csendben végiggondolja a hallottakat.Az eltelt percek után elmondjuk egymásnak, miérintett meg, mi az, amit értéknek tartunk a szöve-gekben. A bibliai értelmezés, magyarázat kérdéseitkésõbbre hagyjuk.

Isten azon keresztül szól hozzánk, ami megérintminket, ami felkelti érdeklõdésünket. Ha figyelünkarra, mi érinti meg a társunkat, róla magáról is so-kat megtudhatunk. Lehet, hogy az Úristen ezáltal isszólni akar hozzánk. Házastársunk szíve Isten mon-danivalója felismerésének egyik forrása. Amennyi-ben házastársunk tudomásunkra hozza, hogy mi az,ami a szent szövegekben tetszik, vagy ami belsõlegmegérintette, akkor egyben meg is tartja a Szent-írásról szóló elsõ prédikációt.

A prédikációt nem ismerhetjük meg elõre, deutólag együtt ízlelgethetjük. Tehát odafigyelünk aszentbeszédre, persze ugyanazzal az alapbeállí-tottsággal: mi az, ami nekem szól, mi érintette mega bensõmet, hol akar nekem valamit mondani a Jó-isten.

Ha így hallgatjuk a prédikációt, akkor készek le-szünk olyasvalamit is elfogadni a pap tolmácsolá-sában, ami számunkra nem kellemes. Otthon aztánkicserélhetjük gondolatainkat a szentbeszédrõl, át-gondolhatjuk: mi a teendõ?

12

Az Úristen szavát hallgatjukmindennapi életünkben

Isten hozzánk szól a Szentírásban, hitünk révénpedig észrevesszük és elfogadjuk, amit Õ mond ne-künk. Isten a hétköznapi életünkben azáltal üzennekünk, ami velünk történik. Ezt gondviselõ hitneknevezzük. Isten a velünk történt dolgoknak értelmetad. Mi pedig megpróbáljuk megtalálni az átélt dol-gok jelentõségét, értelmét azáltal, hogy visszagon-dolunk az elmúlt idõszakra, az elmúlt napokra. Habensõleg összeszedetten élünk, rögtön megérezzük,mit akar mondani, ajándékozni nekem a Jóisten.Azokban az idõszakokban, melyekben a hit fényeigen erõsen világít életünkben, a nap folyamán újraés újra halljuk hozzánk szólni Õt. Gyakran elfog-laltságunk miatt nem figyelünk kellõképpen szavá-ra, üzenetére. Ezért szakítunk késõbb idõt arra,hogy leüljünk a háziszentélyünkben, és nyugodtanvisszagondoljunk a történtekre. Engedjük, hogy�utolérjen� bennünket az elmúlt idõszak.

Amikor felkészülünk a szentmisére, belevisszükhitbeli megtapasztalásainkat a szent történésbe. Aszentmisén Krisztusban a Mennyei Atyával találko-zunk. A Mennyei Atya egész héten szólt hozzánk.Átgondoljuk tehát: Mit is mondott nekünk a Jóistenaz elmúlt héten? Ha együtt készülünk föl, átgondol-juk: Hol adott feladatot? Hol ajándékozott keresz-tet?

13

Hol adta nekünk Isten a szeretet jelét? Isten fö-löttébb gyengéd. Gyakran kis, jelentéktelennek tû-nõ dolgokkal üzen: veled vagyok, hordozlak téged,oda szeretném ajándékozni magam neked. Ez foly-ton-folyvást tartó áram, mely az Atyától érkezikhozzánk. Isten a mindennapi élet dolgait használjaarra, hogy megajándékozzon minket.

�Atyaként látunk állni Tégedcsendben a történések mögött.Átkarol Téged a szeretet tüze,áldozatkészen, boldogan megyünk Hozzád.�

(Himmelwärts � Az ég felé, 26. old.)Isten feladatainkon keresztül is szól hozzánk.

Nem passzívan szenvedjük el a dolgokat, mint akorábbi generációk, hanem Istenünk segítségével adolgok mögé látunk, észrevesszük feladatainkat.Ehhez elmélyülés, elmélkedés, nyugalom szüksé-ges. Átgondoljuk, mit tettünk az õ szolgálatában azelmúlt héten. Itt van a házastársunk, gyermekeink,barátaink. Isten bízott meg minket a feladatainkkal,ez a hivatásunk. Elég, ha csak egy-egy pontot raga-dunk ki, amely az elmúlt héten számunkra különösjelentõséggel bírt.

Isten sokszor azok mögött az emberek mögöttáll, akiknek ránk van szüksége. Mintha azt monda-ná: Neked küldöm ezt az embert, fordulj hozzá. Azõsegyház ezt így fejezte ki: �Ha láttad a testvéredet,Krisztust láttad.� A gyermekeinkre gondolunk. Aházastársunkra gondolunk. Isten az elmúlt héten aházastársunkat használva azt mondta nekünk:�Szükségem van az õ számára a szeretetedre.�

14

Isten a szenvedésben is velünk van. A szenve-dés Isten felé irányít minket. Ugyanis az eredetibûnt hordozó ember gondolatai önmaga körül fo-rognak, és mert körülöttünk forog a világunk, soknagy dolgot nem teszünk meg. Sokszor mutathat-nánk ki szeretetünket, de magunkkal vagyunk el-foglalva, csak önmagunkat keressük. Ha Isten vala-milyen szenvedést küld az életünkbe, �átállítja aváltót�. Azt mondja nekünk: �Gyermekem, te azenyém vagy. Túlságosan ragaszkodsz bizonyosdolgokhoz, túl sok gondot csinálsz magadnak, tú-lontúl ragaszkodsz az egészségedhez, túlságosanfüggsz az emberektõl, feladataidtól.� Stb. A szen-vedés az életünkben egy váltóátállítás a MennyeiAtyánk szeretetébe. Azt mondjuk: �Atyám, Temindezt megteheted, egyetértek Veled.� A fájdal-mak idején odaajándékozzuk magunkat Istennek,és mondjuk: �Atyám, neked szabad. Vegyél engem,és köss oda egészen magadhoz�, ahogyan ezt FlüeiSzent Miklós is megfogalmazta.

Sok ember megtapasztalta, hogy a szenvedésnagy nyereséggel jár, nagy áldást hordoz magában,megtisztítja a szívünket. A nehéz keresztet hordozóemberek érettebbek, szerényebbek, nagylelkûbbek,higgadtabbak, türelmesebbek lesznek. Elõfordul-hat, hogy vágyakozás tör föl a szívünkben egyilyesfajta szenvedés iránt, hogy utána jobban tud-junk szeretni.

A házastársunk is okozhat nekünk fájdalmat. Deennek a fájdalomnak is lehet jó értelmezése: szere-tetünknek önzetlennek kell lennie. Ott, ahol jól

15

megértik egymást, ahol a szívek egymásra találnak,ahol a szeretet a mozdulatokban, az arckifejezések-ben, a viselkedésben kifejezésre jut, fennáll annak aveszélye, hogy idõvel magunkat keressük, és ter-mészetessé válik az a hatalmas ajándék, hogy sze-retnek bennünket. Ezért engedi meg Isten, hogy né-ha fájdalom érjen minket, ezáltal válik szeretetünkerõssé és önzetlenné. Ez a fajta szenvedés türel-messé tesz: nem várom társamtól, hogy máról hol-napra megváltozzon. Egyszerûen: szeretem õt.

A szentmisére való készüléshez magunkkalvisszük Isten szavát, azt a szót, melyet a hétköznap-okban hallottunk. Jó lehet ott, ahol jól megértettükegymást, bensõnk szorosan össze volt kötve, aholházastársunk Isten szeretetének szavát tolmácsoltanekünk az elmúlt héten. Ezért kell átgondolni aszentmise elõtt: hol ajándékozott meg a társam azelmúlt héten, hol volt õ Isten szeretetének szava azéletemben?

Olykor az a boldogító tapasztalatunk, hogy Istenszava, amelyeket a hétköznapokban hallottunk,visszaköszönnek a szentmisén az olvasmányokbanvagy a szentbeszédben.

16

Elmondjuk kéréseinket

Isten az Atyánk, mi a gyermekei vagyunk. Ezminden keresztényre érvényes. Ez ránk, mint há-zasságban élõkre is vonatkozik. Amikor a szentmi-sére készülünk, átgondoljuk, milyen kéréseink van-nak. Mire szeretnénk különösképpen megkérni azAtyát. Ekkor elsõsorban magunkra gondolunk.Vannak kérések, melyek személyes dolgainkrólszólnak. Ezeket megoszthatjuk házastársunkkal is.A bizalomnak ez a cselekedete betekintést engedházastársunknak a vágyainkba: sajátjának fogjaérezni a kérésünket, velünk együtt könyörög Iste-nünkhöz. Házastársunk az elsõ szólónk Istennél.Mikor mi magunk a házastársunk kérését közvetít-jük, személyes szószólói leszünk neki, és együttmegtapasztalhatjuk, milyen jót tett a társammal aJóisten.

Ezzel a második kört is érintettük, mely átfogjaa könyörgéseket: közvetítjük Istennek a társunkatboldoggá tevõ kéréseket. Az szép, mikor mi azokategyütt átadjuk a Jóistennek. Például: �Én különös-képpen akarom a Jóistentõl kérni neki ezt és ezt azajándékot.� A Jóisten szeretné, ha ez egy kis fárad-ságunkba kerülne, és azt gondolja, elõször csele-kedjem én azt, aminek a társam a legjobban örülne.

A könyörgéseink harmadik köre a családunkatérinti, a gyermekeinket és mindazokat, akik hoz-zánk tartoznak. Átgondoljuk értékeiket, hogy lás-suk, milyen irányban kezdte el mûködését bennük a

17

Jóisten. Tehát elsõsorban nem hiányosságaikra kellrákérdeznünk, hanem azt gondoljuk át: Miben na-gyok a gyermekeink? Kérjük a Jóistent, hogy ab-ban gazdagodhassanak, amiben már eddig is meg-ajándékozta õket. Hiányosságaik, kívánságaik,törekvéseik, céljaik is helyet kapnak kéréseinkben.

A negyedik kör azon emberek köre, akiket Istennekünk ajándékozott. Szeretetkötelékben szeret-nénk maradni velük, elkísérni õket az �úton�, lelki-leg, szellemileg vezetni, megajándékozni. Ez apos-toli feladatunk. Isten ránk bízta õket. Megnevezzükõket, elmondjuk a Szûzanyának a velük kapcsola-tos kéréseinket. A szentmisére való felkészüléskoráttekintjük a baráti körünket, átgondoljuk, kinekvan a legnagyobb szüksége imádságunkra, kegyel-mi ajándékra.

Az ötödik kör, akikért kéréssel fordulunk azAtyához, a televízióban látott emberek csoportja.Isten szól hozzánk a televízión keresztül. Tágabbértelemben ezek az emberek is apostoli területünk-höz tartoznak, akiket ránk bízott a Jóisten. Õket kü-lön megnevezzük a szentmisében.

18

Elhozzuk adományainkat

Mi, schönstattiak, újra és újra áldozati adománytajándékozunk a Szûzanyának háziszentélyünkben.Életünk e lényegi pontjának bele kell illeszkednie aszentmisébe. Magunkkal visszük az elmúlt hét ál-dozatait, és odatesszük a pap kezei közé a paténára.Elõfordul, hogy valami nehézség adódik az éle-tünkben, melyet még nem �ajándékoztunk el�, mégnem mondtuk a Jóistennek, hogy készen állunk el-viselni. Talán a társunk egy gyengeségérõl, hibájá-ról vagy tettérõl még nem mondtuk ki: �Igen,Atyám, legyen meg a Te akaratod, függetlenül at-tól, hogy örömet, szenvedést vagy bánatot okoz ne-kem.� Azután jön a mise elõtti elmélyülés ideje,amikor ezt a nehézséget áldozattá kell emelnünk.Az �áldozat� szó a latin nyelvbõl származik, és aztjelenti: �felajánlott, felkínált dolog�. A nehézségmég nem áldozat. Akkor lesz áldozattá, ha elaján-dékozzuk. Ha azt mondjuk a Mennyei Atyánknak:�Igen, Atyám, kérheted tõlem ezt a nehéz feladatot,újra tudok szeretni.�

Az elmúlt életünkben sok olyan �áldozat� van,amelyeket még nem ajánlottunk fel. Csalódások ér-tek, embertársaink megsebeztek minket. Ezeket azeseményeket fel kell dolgoznunk. Gondoskodnunkkell arról, hogy életünk sebhelyei újra szeretettétudjanak válni. Ezen áldozatokat épp ezekért azemberekért kell odaajándékoznunk Istennek. Pl.: haa házastársam fájdalmat okozott nekem, odaajándé-

19

kozom a Jóistennek áldozatként, és azt mondom:�Atyám, ezt Neked ajándékozom a társamért.� Em-beri természetünk közben remeg egy kicsit, de nö-vekszik is általa. Életünk sebhelyeinek szeretettékell válnia.

Mindez csak akkor lehetséges, ha összekötjükmagunkat Jézus Krisztussal és kereszthalála szen-vedéseivel. A Szûzanya a Golgotán elszenvedettfájdalmát a szívünkön át mégegyszer a MennyeiAtyának szeretné ajándékozni.

A sebhelyek életünkben váljanak szeretetté,hogy minden ember javát szolgálhassák. Mindez aKegyelmek Anyja kegyelmi tõkéjéhez való élõhozzájárulás. Így válunk gyümölcsözõvé családunkés sok ember számára. Sokszor egészen kis dolgotvár tõlünk a Jóisten: kevéske türelmet a telefonnál,egy barátságos szót gyermekeinkhez, egy szívbõljövõ igent...

A szentmisére való felkészüléskor átgondoljuk,hogy milyen áldozatot tegyek az oltárra. Vannakspeciális áldozatok, melyeket Isten házastársi talál-kozásainkban és az egymással való kapcsolataink-ban mér ránk. Ezek az áldozatok azért léteznek,hogy növekedhessünk a szeretetben. Elõfordul,hogy ideig-óráig nem értjük meg egymást, hogymindketten nehéz keresztet hordozunk családunk-ban. Ha együtt készülünk a szentmisére, találunkolyan közös áldozatot az életünkben, melyet szíve-sen elfogad tõlünk a Jóisten.

20

Hálaadás

Az elmúlt évtizedekben a szentmisét a �SzentEucharisztia ünnepeként� is említik. Az �eucharisz-tia� hálaadást jelent. Miért nevezi az egyház aszentmisét hálaadásnak? Miért beszélünk az eucha-risztia ünnepérõl?

A születõ egyházat különösen megérintette Istennagy tette. Az elsõ keresztények megtapasztalták:nagyot mûvelt velünk az Úristen, és boldogok va-gyunk ezáltal. Megszabadultak a bûn terhétõl, a ha-lálfélelemtõl, a megterhelõ törvényektõl. Ez a sok-oldalú hála jutott kifejezésre a szentmisében. Azemberek hálaadásra gyûltek össze, hogy elmond-hassák egymásnak: boldogok vagyunk, mert IstenJézus Krisztus által kiemelt minket a nyomorúsá-gos emberi létbõl. Megszabadított minket. Gondos-kodik rólunk. Megkönyörül rajtunk. Az Isten jó.Összegyûltek, és visszaemlékeztek Krisztus kínha-lálának eseményeire, a megváltásra. Emlékünnepetültek az utolsó vacsora tiszteletére. A hálaadás kö-zéppontja a jelenlevõ Jézus Krisztus. A szentmisefõ imádsága, a miseliturgia magva a hálaadó imád-ság: �Méltó és igazságos..., hogy hálát adjunk Ne-ked Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örökIsten...� A szentmise hálaadás a Mennyei Atyánakazért, amit Jézus Krisztus által tett velünk.

De valóban szívbõl jövõen hálásak vagyunk-e?Megköszönjük-e az Úristennek mindazt, amit ér-tünk tett? Elõször az emberi hálát kell átéreznünk,

21

megismernünk, hogy utána az isteni hála érzése isáttörjön szívünkön.

Emberi hálaérzés akkor jön létre, amikor aján-dékot kapunk, amikor valami olyan történik ve-lünk, amire régóta áhítozunk, ha veszélyhelyzetbõlmegmenekülünk, ha rendbejönnek a dolgaink, haránk mosolyog valaki, akit nagyra becsülünk, haszeretteinknek jelentünk valamit, ha sok fáradság-gal feljutunk a hegy csúcsára, hálásak vagyunk. Átkell gondolnunk magunkban, mikor is voltam éle-temben hálás. Hol, mikor éltem meg valami olyat,ami drága volt számomra, amikor egészen spontánjött a vágy, hogy köszönetet mondjak mindenért?Bizonyára volt már közös élményünk, megtapasz-talásunk, ami életre hívott bennünk ilyesfajta hála-érzetet. Magunkba mélyedünk és átgondoljuk: tör-tént-e valami az elmúlt héten, amiért valóbanhálával tartozunk? Minden megélt szép és nagy do-log mögött Mennyei Atyánkat kell látnunk. Õ aján-dékoz meg minket mindazzal, ami körülöttünk van:egy szép tájjal, a kék éggel, a sötétzöld fenyõkkel,melyekben gyönyörködhetünk. Õ ajándékoz meg-érkezést, ha úton vagyunk. A nehézségekkel arrafigyelmeztet: bízzunk benne, és ne magunktól, ha-nem Tõle várjuk a megoldást. Örömeink, boldogsá-gunk mögött Istent fedezzük fel.

Át kell gondolnunk: mit kaptunk ajándékba aJóistentõl az elmúlt héten, amit magunkkal vihe-tünk a szentmisére. Mert minden nagy dolgot azAtyától kapunk ajándékba Jézus Krisztus kedvéért.Isten a fiára tekint, aki értünk adta életét a keresz-

22

ten, és az Õ kedvéért fordul szeretettel a többi em-berhez. A Szûzanya Jézus édesanyja és segítõtársaa megváltás mûvében. Az Õ szeretete és jóindulatakíséri hétköznapi életünk legapróbb dolgait. Min-den örömünk Jézus Krisztus nagy tettében gyökere-zik. Ebbe a mélységbe vezet minket a szentmise.Ezért mondunk köszönetet a szentmise imáibanmindazért, amit Isten értünk tett az elmúlt héten,egész életünkben és egykor a Golgotán.

Az Úristen életünk középpontjában

Atyánk és alapítónk iskolájában megtanultuk,hogy Istent komolyan kell vennünk. FelfedezzükÕt hétköznapjaink kis és nagy eseményeiben. Azisteni könyörületesség tengerében úszunk. Abban atudatban élünk, hogy velünk van, felénk fordul, ki-tölti egész életünket.

Az élet Istene a szív Istenévé válik. Megérint,betölt minket, dicsõsége otthonává tesz. Szívükszentély, elidõzünk nála. A szüntelenül ajándékozóIsten életünk végén a legdrágábbal ajándékoz megminket: saját magával. Istenünk önmagát ajándé-kozza nekünk, és szívünkben lakozik. Mi a Szentlé-lek temploma vagyunk. Benne vagyunk, õ pedigbennünk. Ezt csak a halálos bûn szakíthatja ketté.Ekkor is megmarad nekünk az irgalom. Az Úristen

23

az életünk középpontjában van. Ez az emberek kö-zösségére is érvényes. �Ahol ugyanis ketten vagyhárman összegyûlnek a nevemben, ott vagyok kö-zöttük.� (Mt 18,20) Mit jelent Jézus nevében együttlenni? Azt jelenti, hogy Jézussal együtt egészen Is-tenre kell hangolódnunk, meg kell nyílnunk Neki.Ha a közösség a gyakorlatban éli a hitet, akkor cse-lekszik általunk az Úristen.

A házasságban élõkre ez hangsúlyozottan vo-natkozik. A házasság szentség, élõ szentség, mely-ben Isten lakozik. A házasság akkor is szentség, hanem is gondolunk rá. Isten imádatának a házasságkeretein belül még nem sok formája alakult ki.Ezen a területen az egyház a kezdeteknél tart. Nagyfeladat áll elõttünk. Szakítsunk idõt, idõzzünk el azÚristennél, aki életünk középpontja!

Az átváltoztatás a szentmise csúcspontja: az Úr-isten hívei életének középpontjába lép. Jelenléteközvetlenné válik a kenyér és bor színében megtes-tesülve. A középpontban van az õ nagy és szentcselekedetével: �Ez az én testem, mely értetek ada-tik. Ez az én vérem, mely értetek kionttatik.� (Vö.1Kor 11,24) Újra és újra odaajándékozza magát ne-künk és értünk a Mennyei Atyának, és Õmiatta for-dul hozzánk teljes szeretetével az Atya. Átölel, tel-jesen betölt. Így lesz Krisztus az átváltoztatás általjelenvalóvá az Egyházban. Jézus meghagyta: �Eztcselekedjétek az emlékezetemre!� (1Kor 11,24) Hamint házaspár veszünk részt a szentmisén, az Úris-ten lép újra közénk. Az Atyaisten Jézus Krisztuskedvéért a harmadik személy házasságunk szövet-

24

ségében. Isten belép házasságunk szövetségébe,szeretetével betölti közösségünket.

Ha felkészülünk a szentmisére, különösen az át-változtatásra, idõt szakítunk egymás számára, amitegyütt töltünk el a háziszentélyünkben. Elidõzünkott, és emlékezünk. Talán el is imádkozunk egyröpimát, melyet rövid csend követ. Az ima így han-gozhat: �Mennyei Atyánk! Fiad, Jézus Krisztus azéletünk középpontjában lakozik. Sohasem vagyunkegyedül. Házasságunk szentség. Krisztus teljesenbetölt minket, Te hozzánk fordulsz a szereteteddel.Velünk vagy nagy Istenünk, Te vagy a harmadikszemély házasságunk szövetségében. Szeretnénkelidõzni Nálad, Krisztusban és Krisztussal az mon-dani Neked, hogy boldogok vagyunk, mert itt vagy.Megengedjük Égi Édesanyánknak és Királynõnk-nek, hogy vezéreljen minket, hogy minél jobbanszerethessünk Téged és egymást. Ámen.�

Egyesülés Jézus Krisztussalaz Oltáriszentségben

A �kommunio� latin szó, közösséget jelent. Anyelvhasználatban gyakran szerepel. (Kommuniká-ció, telekommunikáció � összeköttetés, közösség,egyesítés.) Az egyház tanításával összefüggésben a

25

�communio� szó lényegében belsõ közösséget je-lent, közösséget, melynek az Úristen áll a közép-pontjában, de amely az emberek egymás közöttiközössége is. A közösség a közös lakomában nyil-vánul meg. Együtt étkezünk. Erõteljes kifejezõerejevan az egy kenyér szétosztásának, illetve az egy ke-helybõl való ivásnak, amikor két szín alatt áldo-zunk.

Hogyan készülünk föl a szentáldozásra? Ho-gyan lehet a szentáldozás a házaspár számára méggyümölcsözõbb, hatékonyabb?

Megpróbáljuk megízlelni, mit jelent az emberekszámára a közösség. A legbensõbb közösség azanya�gyermek kapcsolat, amikor az édesanya agyermekét még a szíve alatt hordja. Mindkettõjük-nek egy és ugyanaz a vérkeringése. Az anya azok-ból az élethez szükséges energiákból táplálja mag-zatát, amellyel õ rendelkezik. A közösségnek ebbõla formájából hiányzik valami. A gyermek még nemtud gondolkodni. Még nem tudja átölelni az édes-anyja nyakát. Ez csak késõbb következik be, ami-kor a gyermek az elsõ felismeréseirõl ad jelet. Mo-solyog, ha meglátja édesanyja arcát, késõbb azölébe ül és átöleli õt.

Nagyobb és mélyebb a közösség a felnõtteknél,akik egymás felé fordulnak. Nagyon jó, ha nem kellsokat beszélni, legalábbis nem a lelki egyesülés fo-lyamatáról. Elõfordulhat ilyesmi munka közben,egy kettesben tett séta közben, vagy ha egymás tár-saságában csendben elidõzünk. �Én benned, te ben-nem, mindketten egymásban.� Ha a lélek ilyen kö-

26

zösségét kapta ajándékba az ember, szeretne min-den mással felhagyni, és csak a másikkal tölteni azidejét.

A házastársi közösségnek különleges karakterevan. Egészen egymásért létezhetünk. Testi mivol-tunkban is a tökéletes egymásnak ajándékozás él-ményét élhetjük meg. A házasságban történõ egye-sülés tökéletes kétoldalú egymásnak ajándékozás éselfogadás. Tudatosul bennünk: egymáshoz tarto-zunk, teljesen egymáséi vagyunk.

Az emberi közösség, a lelki egymásban létezésakkor válik igazán széppé, amikor ez a másik szol-gálatában nyilvánul meg: egymásban és egymásértélni! A házasság keretein belül történõ találkozásolyan önzetlen egyesülés, melynek célja, lényege agyermek. A házaspár nagyobb cél szolgálatábanáll. Életet akarnak ajándékozni. A kölcsönös szere-tet az alapja, kútforrása gyermekeink életének. Akommunio, a közösség mindig tágabb, mint azokköre, akiket közvetlenül érint. A szentmise az egészegyházközség ünnepe, nemcsak az éppen jelenle-võké.

A szentmisében magunkhoz vesszük az oltári-szentséget. Az Úristen egészen eggyé akar válni ve-lünk. Elvisszük Neki szeretetünk legszebb elmúltheti élményeit, történéseit. Ez lehet a gyengédségélménye is. Az Úristen eggyé válik velünk, mi ben-ne újra egymáséi leszünk. Sosem vagyunk annyiraközel egymáshoz, mint amikor együtt vagyunk aszentmisén. A kenyér, amelyet mindketten megosz-tunk egymással, egyesít bennünket.

27

Elõfordul, hogy �egységérzésünk� komoly áldo-zatok eredménye. Közösen birkóztunk meg valami-lyen nehézséggel, vagy nagy küzdelmek árán újraigent mondtunk egymásnak, vagy a gyermekeink-kel megélt közös öröm tölt el bennünket stb. Olyanélményt vigyünk az Oltáriszentség fogadására,amely mélyen összeköt minket. A megélt egységetmég jobban elmélyíthetjük az Oltáriszentségben.Jézus mondja: �Legyetek egyek, egymással és egy-másért élõ lelki közösség!� A nagy feladatok meg-oldásakor mindketten mély egységet élhetünk meg.

Az ember nemcsak férfiként és asszonyként em-ber. A házaspár férfi és nõ kettõs egysége. A teljesemberi élet ott adott, ahol a férfi és nõ szeretetbenköti össze életét egymással. A letûnt idõk nagy kul-túrái bizonyítják a férfi és a nõ kettõs egységét. Apolitikai életben is beszélünk királyról és királyné-ról, a mezõgazdaságban parasztról és paraszt-asszonyról. A kis kézmûvesüzemeket házaspárokirányították. Ez a férfiúi és nõi egység a politikai ésgazdasági ténykedésben egyaránt elveszett. Ko-runkban egyoldalú férfielvûséggel, vagy némelyfoglalkozásnál egyoldalú nõi princípiummal talál-kozunk. A kettõs egységet visszaállítani a Schön-statti Családmozgalom egyik nagy küldetése. Nemcsupán jámborsági feladatról van szó, hanem világ-történelmi feladatról.

Ha Jézus életünk középpontjába lép, ha befo-gadjuk az Oltáriszentséget, egyrészt személyes él-ményben részesülünk: szívünk megújul a szentség-ben. De közösségi élményben is: egyesít minket

28

magával a szeretetben, vagy egyesít egy nagy kö-zös feladatban. Az Úristen élõ, minket összekötõerõ. Az Oltáriszentség befogadása növeli az egy-más iránti szeretetünket, és gyümölcsözõvé tesziközös munkálkodásunkat. Kérdezzük meg magunk-tól: melyik egységélményt kapcsoljuk össze ezúttala szentmisével?

Elbocsáttatunk

A szentmisérõl kilépünk a hétköznapokba. AzÚristen nálunk lakozik, velünk jön, erõt ad nekünk.Elkísér minket. A szentmise végén gondoljunk arra,hova küld bennünket az Jóisten, hova visszük ma-gunkkal az isteni áldást. Atyánk és alapítónk végsõelmélkedésében � �Útban az ég felé� � végig-gondolja, hogy a szentmise egyes részei visszhang-ra találnak a hétköznapokban. Mi is elmélkedhe-tünk: milyen vétek, bûn okoz gondot, melyet azelkövetkezõ héten meg akarunk osztani az IrgalomAtyjával. Mely területen kell figyelnünk az istenivezetés jeleire? Mik a kéréseink, nagy céljaink?Milyen áldozatot akarunk magunkkal hozni?Együtt átgondoljuk: hova indulunk, hova bocsátta-tunk el?

29