Szülőföld vonzásában

S Z Ü L Ő F Ö L D V O N Z Á S Á B A N

ILLYÉS GYULA TOLNÁBAN

Ajánló bibliográfia

SZEK SZÁRD

1982

Ö s s z e á l l í t o t t a :

H A R G I T A I A N I K Ó

M I S Z L A I S A R O L T A

Lektorálta:

T Ü S K É S T I B O R

ISBN 963 01 4357 7

Kiadja a Tolna megyei Könyvtár Felelős kiadó: LOVAS HENRIK igazgató. Készült: a megyei könyvtár házi sokszorosítóján. Megjelent 700 példányban.

E L Ő S Z Ó

Illyés Gyula ebben az évben tölti be nyolcvanadik éle-tévét.

Mi Tolna megyeiek, akik Őt sajátunknak tekintjük, anélkül,

hogy kisajátítanánk, nagy örömmel és nem kisebb büszkeséggel

készülünk az ünnepre, az évfordulóra.

Nem vállalkozhatunk életmu-bemutatásra, hisz ehhez erőtle-

nek is és méltatlanok is vagyunk. De vállalkoztunk a megyéhez

kötődés néhány olyan emberi vonásának bemutatására, rr.elyek

bizonyítják, hogy bár a dunántúli dombok égig emelték Rácegres

szülöttét, gyökerei mindvégig innen táplálkoznak.

Rácegrespusz ta, Sárszen tlőrinc, Simontornya, Ozora, Dombó-

vár, Bonyhád jelentik ifjúkori életútjának egy-egy állomását,

ahonnan mindig gazdagodva indulhatott el a nagy útra Budapes-

ten, Párizson át a világhír elnyeréséig. Ezen az úton emelke-

dett a puszták népének küldötte az egész magyar nép, a nemzet,

a magyarság költőjeként az igazság, a haladás, a felemelkedés

nagy ed akj ává.

Ide tér vissza, újra és újra erőt meríteni gondolatban és való-

ságban is, mert ahogy vallja "Itt élnék mégis ezen a vidéken,

itt élnék, - élhetnék emberül."

Es ez a táj, az itt élők, mindig nagy büszkeséggel, becsülés-

sel és szeretettel fogadják.

A rácegresiek benne látják felszabadult életük, előrehaladásuk

lámpását, a mindenben segítőkész "Gyulánkat", aki bíztatja

őket az ú j otthon teremtésben, aki közbejár, hogy mécses

helyett villany világítson azokban a "hetyke házakban", ottho-

nokban, aki tanácsot ad a válaszút előtt álló volt cselédek-

nek a továbblépésben.

Illyés yula maradt a miénk, a tájé, az embereké és

minden maradt az Óvé, ahová hazalátogat, ahol mindig otthont

lel. Erről ad számot ez a szerény összeállítás visszaemléke-

zésekben, levelekben, fényképekben, köszöntve a 80 éves köl-

tőt, aki ezt az "egész vármegyét" vallja szülőföldjének.

LOVAS HENRI K

megyei könyvtárigazgató

Illyés Gyula

J E L

Didergő bokor koccantja ablakom,

- íme a néma táj - mutat a völgyre ím őseid hona,

Csüggedt jegenyék őrzik a hegy taraját,

S csak egy elfeledett tűzhely füstje száll a januári híg

1evegőbe,

A szegénység néma áldozása, eloszlik -

- Rejtett tűzhelyen, hajló lángokkal égett itt az én

életem is,

Sercegve, ki-kigyulva, önemésztő 1 obogásokban,

De most, hogy fájva érzem már, szívemig kapott

bennem ez a láng,

Szállj magosra kedvem az elfeledett völgy fölé kormosán

A csengő régiókba! a fölfegyverzett hideg fölé! s mint

haj ótöröttek

Széltépett rongya lobogj, csattogj: emberek élnek itt!

Hajótlan hajósok, atlanti idők feledettjei.

Kik feledve hajdani utjukat, már önmagukat is

feledik -

- Bitorolt földből táplálkozik bokrom, bitorolt földből

fakadtam ki én.

Egy zsellérház udvarán, a grófi park mögött, vasárnap

vi rradóra.

Recsegő hajlások törték, edzették, növelték derekam,

Virágom r- te tudod, Anna - keserű mosoly.

Bitorolt földbó'l napfényre fakadva görnyedt szolgák

indítottak járni.

Tőlük tanultam a szót, mely lassan támad bennem,

megvárj a vi s s zhangj át,

Tőlük e tekintet, mely mindig messze bámul,

S erdő felett, barmok szemébai közönyösen nézi hogy

füstölög, hogy leng a halál.

Sokfelé jártam, de magamat jól csak köztük érzem én,

Csendesek ők, az vagyok én is, csendesen utálom

urainkat,

Észrevehetik, nem az ő gyönyörükre való a fény

mely néha lobot vetett bennem,

Együgyubb sziveknek gondoltam innen jelt adni vele.

Illyés Gyula összegyűjtött versei. Bp. 1977, Szépirod.

Kiadó. 3. köt. 9-10. 1.

Illyés Gyula

Honfoglalók között

Részlet

A leghevesebb harc a sáregresi és a simontornyai állomás

közt folyhatott, a lápos réten át húzódó vasút előtt: a németek

idáig tudták benyomni az éket, ezen a töltésen tört meg. Gyer-

mekkoromban itt láttam először katonát. Iskoláskorom hajdani

játékterén is tank hever, olyan szétesetten, mintha az égből

ejtették volna le.

Rom Simontornya is, ahogy távolról elkapja a tekintet: az

állomás előtt elkanyarodunk a szilasi útra. Oldalra dőlt, beful-

ladt tank a Pósa mocsarában is.

Már a harmadik szembejövőtől kérdjük:

- Megvan az ozorai híd?

Ettől függ, nem kell-e Némedi, Pincehely felé kerülnünk.

Megvan, úgy, hogy nincs ugyan meg, de áll a helye mellett

az új hadihíd. Sötétedik, mikor át döcögünk rajta. Sietnék fel a

családhoz, de a két megbízottnak meg a Pöldigénylő Bizottság

sietős, még ma, lefekvés előtt.

- Itt is baj van? Itt se megy?

- Itt meg épp az a baj, hogy nagyon is frissen megy.

A rossz reflektorral léptenkint tapogatózunk előre a Cinca

partján a bizottság helyisége elé. Sötétben folyik a bemutatko-

zás. Én sem tudom, ki áll előttem. Magas, jómarkú ámyr.ak

mondom a nevem. A jó sok marok rögtön a vállamra kanyarodik.

- Csakhogy összeakadtunk egyszer! Ismerlek én - könyv-

címeket mond - az egyetlen ember Ozorán, aki írásaimból, aki

mint írót ismer.

- Hát emlékszel, mikor megszorítottunk - mondja egy má-

sik hang - az iskolaudvarban? Szegény Feritekkel jártam együtt.

De csak előbb jöttetek volna! Reggel volt az ünnepély, a

földosztásé. De milyen! Olyat még nem látott a világ Ozorán.

Hát abban nem kételkedünk.

- Milyen volt, mi volt?

- Nép, de tenger, négyezer is, meg beszéd. Én beszéltem.

- Miró'l?

- Egy kicsit a földről, egy kicsit az értéktöbbletről, egy

kicsit Dózsa Györgyről, egy kicsit, hogy mi is a társadalom.

Fülem akaratlanul is a kiejtésre nyílik, a hangsúly hazai

ízére. A termelő itt termellő, a társadalom társodolom. Mintha

a nyelv őskorából szólna hozzánk ez a férfi, a nép százados

mélységeiből. Nagyszál ember, ismét megfogja a kezem. Sose

éreztem ekkora tenyeret, magába kulcsolja mind a két öklöm.

Honfoglalók között. Riportsorozat a dunántúli földosztásról.

Bp. Kiad. a Móricz Zsigmond Kollégium. Kolozsvár, 1945,

Méhkas Diákszövetkezet. 5-6. 1.

É l e t r a j z i a d a t o k

Itt soroljuk föl 1981-ig könyvalakban megjelent eredeti

müveit is. A drámai alkotásokat a könyvbeli megjelenés évé-

nél említjük. Minden esetben csak a könyv első kiadási évét

közöljük. Azok a munkák, amelyeknél a kiadás helye nincs

külön jelölve, Budapesten láttak napvilágot. Az adattár az

idegen nyelvíi kiadásokat nem tartalmazza.

190 2 november 2-án születik a Tolna megyei Felsörác-

egres pusztán.

190 8 Megkezdi elemi iskolai tanulmányait. Négy osztályt

végez a pusztai felekezeti népiskolában.

1912 A család elhagyja a pusztát; Simontornyára költöz-

nek. Itt még egy osztályt, az elemi iskola ötödik

osztályát is elvégzi.

1913-1914 A dombóvári gimnázium első osztályába jár.

1914-19 16 Bonyhádon jár a gimnázium második és harmadik

osztályába.

1916 Szülei szétválnak. Anyjával Budapestre költözik.

Előbb Angyalföldön, a Gömb utcában laknak kereszt-

anyjánál, majd a Bajza utca 42. szám alatt vesznek

ki lakást. A gimnázium negyedik osztályát a Mun-

kácsy Mihály utcai gimnáziumban végzi.

1917 őszén beiratkozik az Izabella utcai kereskedelmi iskolába.

Mind a négy osztályt itt járja ki. A vakációkat a Tolna

megyei rokonoknál tölti. Felsős éveiben az iskolai ön-

képzőkör alelnöke. Tervszerűen olvas magyar és világ-

irodalmat. Kapcsolatba kerül a baloldali diákmozgal óm-

mal. Megismerkedik ifjúkori barátjával, Wessely László-

val.-

1919 január 29-én részt vesz Ady Endre temetésén.

3 920 Megjelenik - név nélkül - első verse a Népszavá-ban.

1921 nyarán érettségi vizsgát tesz. A tanévzáró ünnepélyen

Vörösmarty Az élő szobor című költeményét szavalja.

Beiratkozik a budapesti bölcsészkarra, de az emigráció

mellett dönt.

1922 Bécs és Berlin után Párizsba megy. Munkások között él,

közben á Sorbonne hallgatója. Részt vesz a munkásmoz-

galomban. Megismerkedik Orosz Annával. Kapcsolatba ke-

rül a francia avantgarde művészettel.

1923 Két cikkét a bécsi Ék, fordításait a bécsi Ma közli.

19 2-4 Egyre több verse születik. írásai emigráns magyar lapok-

ban jelennek meg. Fordítását a budapesti Magyar írás is

közli.

1925 írásai alatt - a korábbi Illés helyett, a család j óhi rét

kímélendő - az Illyés nevet használja.

1926 Hazatér Magyarországra. A Phoenix Biztosító Társaság-

nál vállal állást. A Lehel utca 26. szám alatt lakik.

Kassák Lajos Dokumentum című folyóiratának munkatársa.

1927 Füst Milán levélben hívja föl a Nyugat szerkesztői f i -

gyelmét Illyés verseire. A lap elsőként kritikai írását

közli.

1928 Versei megjelennek a Nyugat-ban.

Nehéz föld. /Versek./

Megismerkedik József Attilával.

1929 Megjelenik Németh László tanulmánya a Nehéz föl d-ről

Nyugat-ban.

1930 Sarj urendek. /Versek./

Az év szilveszterén Németh Lászlóékkal és másokkal

Babits Mihályék vendége.

1931 Először részesül Baumgarten-díj ban. / 1936-ig még három-

szor kapja meg./

Apja meghal Tüskepusztán. Ugyanebben az évben anyját

is elveszti.

Feleségül veszi Juvancz Irmát, akit becenevén Mucának

neveznek.

November 29-én Debrecenben az Ady Társaság irodalmi

estjén Erdélyi Józseffel, Kodolányi Jánossal, Németh

Lászlóval és Szabó Lőrinccel együtt szerepel.

Három öreg. /Elbeszélő költemény./

1932 Babits cikket ír a Három öreg-ről a Nyugat-ban.

Sallai és Fürst perének idején a halálbüntetés elleni

röpirat megszövegezésében való részvételéért perbe fog-

j ák.

I f j us ág. /Elbeszélő költemény./

1933 nyarán két hetet Zengővárkonyba n tölt FUlep Lajosnál.

Hősökről beszélek. /Elbeszélő költemény./ /Cl uj-K ol ozsvár. /

1934 áprilisában megjelenik a Válasz első száma. Itt adja elő-

ször közre folytatásokban a Puszták népé-t.

Moszkvában részt vesz Nagy Lajossal a szovjet írók

első kongresszusán.

Oros zország. /Út i j egyzetek. /

1935 áprilisában találkozik Zilahy Lajosnál - Féja Géza,

Móricz Zsigmond, Németh Imre, Németh László és Tamási

Áron társaságában - Gömbös Gyulával. Az évtized köze-

pétől a népi írók mozgalmának egyik vezetője.

Szálló egek alatt. /Versek./

1936 Puszták népe. /Szociográfia./

Petőfi. /Tanulmány. /

1937 A Nemzeti Bank sajtóreferense.

A Nyugat társszerkesztője /1941-ig/.

Rend a romokban. /Versek./

1938 Elválik első feleségétől, akitől már korábban - megsza-

kításokkal - külcn él.

M agyarok. /Naplójegyzetek./

1939 Házasságot köt Kozmutza Flórával.

Nyáron ct hétig betegen fekszik.

A béke utolsó napjait Svájcban és Franciaországban

tölti.

K ül ön vi 1 ágban. /Versek./

Lélek és kenyér. /Tanulmányok. /

Ki a magyar. / Tanul mány. /

1940 Megjelenik az Összegyűjtött versei-t tartalmazó kötet.

1941 Fölépül a Józsefhegyi utca 9. szám alatti ház.

Megszületik lányuk, Marika.

Augusztus 4-én meghal Babits Mihály.

Októberben megjelenik Illyés Gyula szerkesztésében a

Nyugat utódaként a Magyar Csillag. /1944-ig szerkeszti./

Kora tavasz. / Regény. /

Csizma az asztalon. /Tanulmányok./

1942 M i nt a darvak. /Visszaemlékezések./

1944 március 19-én a német hadsereg megszállja Magyarorszá-

got. A Magyar Csillag beszünteti működését. Markos

György értesíti, hogy neve a Gestapónál a letartózta-

tandó írók listáján szerepel. Néhány napig Németh Lász-

lóval Felsőgödön bujdosik, majd a Dunántúlra menekül.

A tü foka. /Dráma./

A főváros ostromát Budán éli át.

1945 A felszabadulás után részt vesz a Nemzeti Parasztpárt

munkájában; nemzetgyűlési majd - rövid ideig - ország-

gyül ési képvi seiő.

Áprilisban dunántúli utazást tesz.

Honfoglalók között. /Riportsorozat./ /Kolozsvár./

Nyáron Romániában - többek között Segesváron és Buka-

restben - jár.

Egy év. /Versek. /

1946 A Magyar Tudományos Akadémia tagja / 1948-ig/.

Részt vesz a magyar írók debreceni tanácskozásán.

Két hetet Bulgáriában tölt.

Októberben Illyés szerkesztésében ismét megjelenik a

Válasz. / 1949-i g szerkeszti./

K i ál tvány a parasztság művelődése ügyében!

Hunok Pári sban. / Regény. /

Az év végén Olaszországba, Svájcba, majd Franciaország-

ba utazik.

1947 elején öt hetet tölt Párizsban.

Tizenkét nap Bulgáriában. /Versek. /

Szembenézve. /Versek./

Illyés Gyula összes verse.

Franciaországi változatok. /Útij egyzet ek. /

Novemberben Dél-Franci aországba, Réalmont-ba utazik.

1948 Először tüntetik ki Kossuth-díjjal.

Léi ekbúvár. /Szatíra./

1949 Petőfi élete. /A Petőfi-könyv rövidített változata./

1950 K ét kéz. /Vers./

K ét f érfi. /Regény./

1951 If j úság. /Öt elbeszélő költemény./

1952 Válogatott versei.

Tüz-ví z. / Dráma. /

Ozorai példa. /Színmű./

1953 Másodszor részesül Kossuth-díjban.

Tüvé-tevők. /Parasztkomédia./

Fáklyaláng. / Dráma. /

Hetvenhét magyar népmese.

1954 Csehszlovákiában jár, találkozik Nezval-lal.

A csodát urulyás juhász. /Verses mesék és műfordítások./

1956 januárban Erdélybe látogat.

Májusban Bonyhádon van a gimnázium fennál 1 ásának száz-

ötven éves jubileumán.

K ézfogások. /Versek./

Dózsa György. / Dráma. /

1957 októberében Szabó Lőrinc temetése.

1958 Kínai szelence. /Versfordítások./

1961 Új versek.

1962 Nem volt elég. /Válogatott versek./

Ebéd a kastélyban. /Egy életregény fejezetei./

Balaton. /Reismann János fényképalbumában megjelent esszé./

1963 Háromhónapos nyugat-európai utazást tesz.

Másokért egyedül: Kegyenc; Különc. / Drámák. /

Petőfi Sándor. /A Petőfi-könyv bővített változata./

Nyi t ot t aj t ó. /válogatott versfordítások./

1964 Ingyen lakoma. /Tanulmányok, vallomások./

Tuz vagyok.. • /A Petőfi-könyv rövidített változata./

1965 májusban Kelet-Németországban jár.

Júniusban a belgiumi Mons-ban átveszi a Le Grand Prix

International de Poésle díjat.

Júliusban a jugoszláviai Bled-be utazik. Több jugoszlá-

viai városban megfordul.

Dőlt vitorla. /Versek./

Az aranyköles. /Mesék./ /Bukarest./

1966 New York-ban a P. E. N. Club értekezletén előadást

tart.

Októberben Grúziában részt vesz a Rusztaveli-évf orduló

iinneps égei n.

A költő felel, /válogatott versek./

Szíves kalauz. /Úti j egyzetek. /

Bolhabál; Tűvé-t evők. /Két parasztkomédia./

1967 februárjában Somogyjádon bemutatják Az éden elveszt és é-t.

A franciaországi Namur-ban részt vesz a Baudelai re-ün-

nepségeken.

Poharaim. /Összegyűjtött versek./

Az éden elvesztése. / Orat óri um. / . / K aposvár. /

1968 Feket e-f ehér. /versek. /

1969 K háron 1 adi kj án. /Esszé-regény./

1970 Harmadszor tüntetik ki Kossuth-díjjal.

Áprilisban meghal Veres Péter. Ő búcsúztatja.

Májusban Bécsbe utazik, hogy átvegye a Herder-díjat.

1971 Veszprém megye' művészeti díját, a Bat sányi-dí j at neki

ítélik.

Írországban jár.

Abbahagyott versek.

Haj szál gyökerek. /Esszék, útirajzok, interjúk./

Tiszták. /Tragédia./

1972 Hetvenedik születésnapján a Munka Vörös Zászló Érdem-

rend kitüntetést kapja.

Béil a pusztán. /Hősi komédia./ Bölcsök a fán. /Tragédia

tréfában elbeszélve./

1973 Minden lehet. /Versek./

A kiskondás. /Mesef eldolgozás. /

1974 Az Orde des art et lettres nevű francia kormányki tUr.-

tetés "parancsnoki fokozatát" kapja.

1975 március 3. Németh László halála.

Anyanyelvünk. /Hat tanulmány az Ingyen lakoma című kö-

tetből./

Hét meg hét magyar népmese. /Meseválogatás./

Négy dráma: Fáklyái áng; K egyenc; Ti szt ák: Testvérek.

1976 Hattyúdal ébreszt vagy lehet-e a népnek művészete?

/ Tanul mány. /

1977 Hetvenötödik születésnapja alkalmából a Magyar Népköz-

társaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitün-

tetést kapja.

Különös testamentum. /Versek. /

Összegyűjtött versei.

1978 Prix des Amitiés Francai ses-zel tüntetik ki.

1979 Beatrice apródjai. /Regény./

1980 Amikor az Óceán partjára jutottam, /válogatott versek./

Szemelt szőlő. /Válogatott versek./

1981 Olaszországban M ondell o-dí j j al tüntetik ki.

Konok kikelet. /Válogatott versek./

K özügy. /Versek. /

Távi rátok. /Epigrammák./ /Békéscsaba./

Részlet Tüskés Tibor - a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozá-

sában megjelenő - Illyés Gyuláról írt ki smonográf iáj ából.

I l l y é s T o l n á b a n

Dokumentálható látogatásai 1945 után.

1945 tavaszán: Kardos Lászlóval és Szőnyi Tiborral járta a

megyét, figyelemmel kísérte a földosztást. Szekszárdon

meglátogatta Babits Mihály édesanyját. Ebből az élmény-

ből születik a Honfoglalók között c. ri port köt et e.

1946. máj. 18. Babi t s-eml ékest Szekszárdon. Résztvevők

Keresztury Dezső kultuszminiszter, Illyés Gyula, Ascher

Oszkár, Török Sophie Babits özvegye. Az est egyik szó-

noka Illyés Gyula.

1947. jún. 15. I. Országos Telepes Kongresszus Bonyhádon.

A kongresszuson jelen volt Erdei Ferenc, Illyés Gyula,

Jócsik Lajos, Veres Péter.

1948. jan. 31. A Nemzeti Parasztpárt irodalmi estet szerve-

zett Szekszárdon. Az irodalmi esten szerepelt Illyés

Gyula, Sinka István és Szabó Pál.

1949. márc. 2 8. Déry Tiborral Rácegresen.

1949. máj. 15-kb. jún. 14-ig Rácegresen tartózkodott. Itt for-

dította Moliere Tudós nők c. drámáját. Valószínű, ekkor

hívta meg Apponyi Károly ebédre Pálfára. Ebből az él-

ményből született Ebéd a kast élyban c. müve.

1956. máj. 6. R é s z t ve t t a bonyhádi gimnázium 150 é v e s

j ubi 1 eumi ünn épségén .

1960. ápr. 31. Pár napig S z e k s z á r d o n é s R á c e g r e s e n tar tózko-

dott. Az u t a z á s c é l j a a megvá l tozo t t R á c e g r e s é l e t é n e k

tanulmányozása , melyet a R á c e g r e s i füze t c. í rásában

örökített meg.

1962. nov. 4. V i l l a n y a v a t á s R á c e g r e s e n . A k ö l t ő f e l e s é g é v e l é s

l e á n y á v a l ve t t részt a z ünnepségen . Az a v a t á s l írai meg-

ö r ö k í t é s e a M o z g ó v i l á g c. v e r s c i k l u s b a n történt .

1967. júl. 2. Szekszárdon a Babits-emlékház avatásának ünnepi

s zónoka vol t.

1981. szept. 15-16. A televízió Szül őf öl dem címmel filmet for-

gatott Illyés Gyulával Tolna megyében. Ez alkalommal

feleségével együtt ellátogatott Simontornyára, Ozorára,

Rácegresre, Sárszentlőrincre, Szekszárdra /Babi t s-eml ék-

ház/ és Dombóvárra. Tengelicen, ahol a szállása volt,

találkozott a megye vezetőivel.

A s z ü l ő f ö l d h ö z k ö t ő d ő

í r á s a i

Vál ogat ás

Versek

Illyés Gyula összegyűjtött versei. Bp. 1977, Szépirod Kiadó.

1-2. köt.

A Kálváriára. = 1. köt. 250-251. 1.

A kis-székelyi erdőben. =2. köt. 415. 1.

A kocsis csak állt . . . =1. köt. 210. 1.

A mécsesre a di óf án. = 1. köt. 210. 1.

A "Mester". =2. köt. 353. 1.

Ami újra elmarad. = 1. köt. 175-176. 1.

Anyánk. =1. köt. 54-56. 1.

Anteusz, I. Hajnal. =2. köt. 365-366. 1.

A pálfai toronyból. = 2. köt. 143. 1.

Apám halálára. = 1. köt. 2 18-2 19. 1.

Arcom mögött s z'vemben... =1. kct. 240. 1.

A tenger. =2. köt. 417-418. 1.

Az első tél, amire eml ékszem. =1. köt. 169-170.1.

Az orsók ürügyén. =2. köt. 504-510. 1.

Az ozorai t empl ómban. = 1. köt. 509-510. 1.

Béres t emető. = 1. köt. 211. 1.

Bonyhádi ég. =2.köt. 343. 1.

Búcsúztató. = 1. köt. 41-46. 1.

Bűnbánatom. =1. köt. 256-257. 1.

Csorda-kút. =2. köt. 348. 1.

Délben. = 1. köt. 241. 1.

Délibáb. = 1. köt. 258-259. 1.

Dologidő. =2. köt. 367-386. 1.

Dunántúli reggel. = 1. köt. 53-54. 1.

Egy barackfára. = 1, köt. 252-2 53. 1.

Egy pusztai kovács-házban. =2. köt. 336-337. 1.

Egy régi városban. =1. köt. 265-266. 1.

Egy sápadt nő egy kis szobában... =1. köt. 161. 1.

Egyenes út. =1. köt. 244. 1.

El égi a. = 1. köt. 80-82. 1.

Emeli... - 1. köt. 420. 1.

Ének Csetény vezérről. = 2. köt. 444-445. 1.

Ének Pannóniáról. =1. köt. 22 8-231. 1.

Énekelj, költő. = 1. köt. 13. 1.

Érkezőben-távozóban. =1. köt. 209-2 10. 1.

Este. =l.köt. 244. 1.

Ezer mérf öldre. = 1. köt. 217-218. 1.

Palu az éj ben. = 1. köt. 441-442. 1.

Farsang = 1. köt. 221-225. 1.

Fekszem, f él álom... = 2. köt. 340. 1.

Feledni. =1. köt. 197-198. 1.

Fogoly. = 1. köt. 239. 1.

Forrás. = 1. köt. 46-47. 1.

Földosztás. = 2. köt. 105-106. 1. .

Furés zel és. = 1. köt. 170-171. 1.

Gyalogolva. Utak. Kút. Vödör. Ürge. Egyszerű módszer.

Béke. Világ. A temető alatt, hol a bátyám nyugszik. = 1. köt.

246-247. 1.

Gyermekkorom lángjai. =2. köt. 626-639. 1.

Gyermekkorom zi vatarj ai. = 2. köt. 446-451. 1.

Gyertyái énynél. =1. köt. 199-200. 1.

Gyimóti. = 2. köt. 356-357. 1.

Három öreg. »1. köt. 91-107. 1.

Hasznos akarat. =2. köt. 355-356. 1.

Havas eml ék. = 1. köt. 168-169. 1.

Hegyen tanyázom... =1. köt. 251. 1.

Hegyi teme tő. = 1. köt. 491-492. 1.

Hidon. =2. köt. 152-154. 1.

Hódítók. =1. köt. 360-361. 1.

Hősökről beszélek. =1. köt. 133-158. 1.

Ifjúság. = l.köt. 111-129. 1.

így van. =2. köt. 40 0-401. 1.

íme, férfi 1 et t em. =1. köt. 67-69. 1.

Istentisztelet. = 2.köt. 357-358. 1.

Itt az első csillag. =1. köt. 63-65. 1.

Jel. =1. köt. 9-10. 1.

Jövevény. = 1. köt. 16-17. 1.

Két emlék. 2. Győztes óra. =1. köt. 505. 1.

Két kéz.-2. köt. 111-126. 1.

Láthatár. = 1. köt. 275-276. 1.

Látomás. =2. köt. 252-253. 1.

Meglassul a szekér. .. = 1. köt. 261. 1.

Megszakadt út egy hajdani Si ó-hí dnál. - 2. köt. 350-351. 1.

Mozgó világ. = 2 . köt. 491-505. 1.

Motoz a hold... =1. köt. 211-212. 1.

M ühelyben. = 2 . köt. 34 9. 1.

Nem gépkocsi. =1. köt. 4 39-440. 1.

Nem ilyen dal ra. = 1. köt. 51. 1.

Nem menekülhetsz. =1. köt. 278-279. 1.

Nyugodt vagyok... =1. köt. 2 40. 1.

Ó, ti. =1. köt. 77-78. 1.

Ozorai példa. =1. köt. 273-275. 1.

Önálló eml ék. =2. kct. 467. 1.

Ősapa. =1. köt. 263-264.1.

Paraszt zárdi st ák. =2. köt. 306-307. 1.

Próba-f utamok. = 1. köt. 247-2 48. 1.

Rácegres, 1910. =2. köt. 346. 1.

Remény, remény. =1. köt. 405-409. 1.

Sa rj urendek. = 1. köt. 52-53. 1.

Százéves márci us. = 2. köt. 17-19. 1.

Szekszárd. = 1. köt. 454. 1.

Szekszárd felé. =2. kot. 248-252. 1.

Szennyesen, mocskosan, árván. = 1. köt. 212-2 13. 1.

Szerelem. =l.köt. 17-25. 1.

Szerszámnyelv. =2. köt. 349-350. 1.

Szomorú béres. = 1. köt. 14. 1.

Szőllöhegyen. =1. kct. 525.. 1.

Szülői öl dem. =1. köt. 26-29. 1.

Újév napján írtam. =1. köt. 166-168. 1.

Uralkodó. =2. köt. 422. 1.

Úrf el mutat ás alatt egy íalusi kertben. »1. köt. 367-368. 1.

Üveghegy. =2. köt. 148-150. 1.

Tavasz volt. =1. köt. 177-178. 1.

Tékozló. =1. köt. 11. 1.

Téli éj. =1. köt. 171-172. 1.

Tolna. =2. köt. 131. 1.

Tolnai erdő.-1. köt. 481-483. 1.

Van egy hazám... =2. köt. 91. 1.

Vasalás. =2. köt. 351-353. 1.

Verses útinapló. =1. köt. 492-499. 1.

Világszerzés. = 2. köt. 416-417. 1.

Virágzik a kökény! =2. köt. 354. 1.

Dráma

Illyés Gyula: Drámák. Bp. 1969, Szépirod. Kiadó. 1-2. köt.

Ozorai példa. =1. köt. 257-385. 1.

A tű foka. =1. köt. 9-149. 1.

Próza

Beatrice apródjai. Regény. Bp. 1981, Szépirod. Kiadó. 620 1.

Ebéd a kastélyban. Kisregény és elbeszélések. Bp. 1966,

Szépirod. Kiadó. 185 1.

Hunok Párisban. Regény. Bp. 1970, Szépirod. Kiadó. 544 1.

Itt élned kell! Naplójegyzetek, szociográfiák, esszék,

útirajzok, interjúk. Bp. 1976, Szépirod. Kiadó.

1-2. köt.

Kora tavasz. Regény. + Mint a darvak. Visszaemlékezések,

rajzok. Bp. 1972, Szépirod. Kiadó. 488 l.

Petőfi Sándor. Bp. 1970, Szépirod. Kiadó. 476 1.

Puszták népe. Szociográfia. Bp. 1980, Móra Kiadó. 330 1.

V i s s z a e m l é k e z é s e k

ID. HADFY BÉLA

Magnetofonra mondott visszaemlékezés. A 60-as években

Ozorán i f j . Hadfy Béla készítette.

Illés János és Csima Anna nagyszüleink 50 éves házas-

sági évfordulója alkalmával készült egy családi fénykép.

E képen a családnak a törzse majdnem kivétel nélkül mind

jelen van. A személyeket itt a képről próbálom ismertetni.

A legfelső sorban[. ,]j óbbról balra: Wolf Lajos hentesmes-

ter, Wolf Gyula kereskedő, Reisz Károly ozorai nagyvendég-

lős, Illés Gyula dombóvári főjegyző, Heinlein Béla tanító,

Illés János gépész, Mikes Gyula újpesti bőrgyárnak portása

és Szabó Elemér dombóvári kántor- tanító.

A második sorban ugyancsak jobbról balra: Wolf Marika

néni, mellette rokonnője, a nevére nem emlékszem, Schneider

Katus, Bognár Károly MÁV főintéző, a felesége Schneider

Annus, édesapja Schneider József, Illés Jánosné Illyés Gyula

édesanyja, Reisz Ferencné, Reisz Ferenc resti-vendégi ős,

Reiszné Margit, Schneider József szintén gépész Várpalotán.

Az utolsó személy Illés Lajos feleségének rokona.

Legalsó sor: Wolf Tera néni, nagyanyánk testvére,

ugyancsak Tera néninek nővére, Reisz Mihályné a Reisz

család ősanyja. Illés Lajosné Marika, Reisz K árolyné Illés

Erzsébet, Illés Gyuláné Naimarm Margit, Csima Anna

nagyanyám, Illés Lajos nagyapám, Heinlein Gyuláné Illés Kata-

lin édesanyám, Scheider Irén Illés Teréz lánya, Vitek Gyula

felesége, Schneider József felesége, aztán megint a Klakler

családnak nötagjai.

A legalsó sorban a gyereksereg: a Reisz családnak 5 gyer-

mekei.. Heinlein Katus, Illés Klárika, Illés Gyula-Illyés

Gyula írónk, és négy kisgyermek, a Vitek család gyermekei.

Jegyzet

készült egy családi fénykép - a fénykép megtalálható Fodor

Ilona: Szembesít és. Illyés Gyula

életútja Párizsig. Bp. 1975. Mag-

vető. c. könyvében, Illés János,

a juhász nagyapa és a család

aláírással.

MISZLAI ISTVÁN

Részlet a Hosszú úton cimü filmből. 1569-ben a Tolna megyei

Tanács VB. Művelődési Osztálya gondozásában a szekszárdi

amatőr filmstúdió készítette.

Én minden megjelent müvét, illetve amihez hozzájutottam

könyvtárakban, elolvastam. És minél több müvét olvastam, annál

inkább szellemi rokonomnak éreztem. Úgy éreztem, hogy azt a

tájat szólaltatja meg, annak a levegőjét adja vissza, ahol ér

is felnőttem. Ez volt még a 30-as években. És egyre jobban

magamévá tettem az ő falukutató és magyarság gondolatait.

1945 volt az az év, amikor ez a szellemi találkozás sze-

mélyes találkozássá vált. Maga Kaszás jött rögtön a lakásom-

ra, még most is emlékszem, ahogy bevágódott a kapun. - Te

- azt mondja -, Pista, azért jöttem, hogy ha ráérsz, gyere be

hozzánk sürgősen a kommunista pártba, ott van Illyés Gyula,

s tudom, hogy te nagy tisztelője vagy, s örülni fogsz ennek

a találkozásnak.

Akkor szóbajöttek a földiség dolgai, úgy ezen a réven

aztán így emberileg és személyesen is összemelegedtünk. Köz-

ben elmentünk a Babits házhoz, Mihály akkor már meghalt, de

öreg édesanyja még élt, és hát ott elmesélte neki a fia halá-

lát, amin ugyan a Babits néni nem volt ott, de Illyés ott volt

az utolsó óráiban. Az édesanyja nagyon meg volt hatódva.

könnyezett - én édes lelkeim nagyon köszönöm, mit adjak én

maguknak? - Illyés nem fogadott el semmit, mondván, hogy neki

van Babitsról rengeteg személyes emléke - hát akkor maga lel-

kem - mondta hozzám fordulva. Előkeresett egy könyvet, a Tímár

Virgi 1 fia című Babits könyvet, amit a nagynénjének, Cenci né-

ninek ajánlott. Ez máma is a kis könyvtáramnak féltve őrzött

darabj a.

Hát ez volt az első személyes találkozásom A találkozá-

sok igen gyakorivá váltak és a levelezés is.

Jegyzet

Kaszás - Dr. Kaszás Miklós közgazdász. 1945-ben Tolna

megyében a kommunista párt vezető egyénisége.

LÁSZLÓ ANTAL

Magnetofonra mondott visszaemlékezés. 19P2. júl. 26-án Szek-

szárdon Miszlai Sarolta készítette.

Illyés Gyulával kétszer találkoztam.

1946 augusztus közepe táján volt Bonyhádon egy úgyneve-

zett székely nap. Ezen megjelent Veres Péter és a Nemzeti

Parasztpárt több vezetője: Erdei Perenc, Jócsik László stb.

Nem tudom, akkor Erdei miniszter volt-e. Közöttük ott volt

Illyés Gyula is. Ő ott nem szerepelt. Veres Péter megtartotta

a maga programját. Este nagy vacsora volt, többek között tej-

fölös csirke és puliszka. Műsor is volt, több táncos is fellé-

pett, László Medárd Hidasról, Boros Perenc Majosról. Erre a

kettőre emlékezem vissza. Délután Bodor, Jócsik és Illyés el-

fogtak engemet. Akkor 32 éves fiatalember voltam. Nagyon meg

voltam hatódva. Illyés komolyan érdeklődött a székelyekről.

Akkor azt mondtam, ha nem haragszanak meg, meghívom magukat

a lakásomra. A Petőfi utcában laktunk. Illyés, Jócsik és Bodor

elfogadták a meghívásomat. Számítottam rá, mert a feleségem

uzsonnát készített. Elmondtam a székelyek történetét röviden.

Nagy érdeklődéssel figyelte. Ez a nép megérdemli, hogy letele-

pedjen és megnyugodjon; mondta Illyés. Látta az éneket, a tán-

cot, nagyon jó benyomása volt a látottakrór. A kislányom, a

Márta, aki 45-ben született, akkor egy éves volt, ott nyüzsgött

körülötte. Illyés Gyula fogta, és az ölébe ültette. Bodor azt

mornHin, kislányom jól jegyezd meg ezt az esetet, a legnagyobb

magyar költői ölében ülsz. Megköszöntem a látogatást, kedvesen

búcsúztak el a családtól. Ez volt az első találkozásom Illyés

Gyulával.

A. második Rácegresen történt. Nekem kedves emberem volt

Balaskó Lajos Rácegresen. A Lajost 45-óta ismertem, nem is

45, inkább 47 után. Szövetkezeti felügyelő voltam. Mindenféle

jő megmozdulásban benne volt, pl. a cselédházak lebontásában.

Azt is megszervezte, hogy Rákosi Mátyás volt Rácegresen, s

azt, hogy Rácegres ilyen most, ezt 5 akkor szervezte meg. Ez

az ötvenes évek elején lehetett. Ott hatvan ház épült. En lát-

tam akkor is, amikor cselédházak voltak. Végül sok herce-hurca

után megszületett a villany. Mi magunk is sokszor támogattuk

a villanyt, Illyés Gyulára való tekintettel is. Az, hogy Rákosi

Rácegresen volt, nagy súllyal esett latba, hogy villany lett.

A Balaskó mozgósította Prantner Józsefet, Walter Jánost, és

hát Illyés Gyula, a felesége és a lánya is ott volt az avatá-

son. A régi cselédházban gyűltünk össze, a kultúrházban. Vár-

tuk a közönséget. Egyszer azt mondja Prantner és Gyula bácsi:

—. Te menj, intézkedj, mert nem jön a közönség. - Három-négy

gyermek lógatta a lábát. Nagyon röstelltem magam. Megyek a

falu felé, hát egyszer jön Balaskó. Mondom neki: - Te még

föl sem öltöztél? Itt az ünneplő közönség. Nagy baj van.

- Balaskó a vendégeket beosztotta házakhoz. A hatvan ház,

mind stiitött-f őzött. Az asszonyok főztek, az emberek vizet hord-

tak és fát vágtak. - Legalább küldjél gyerekeket. - De azok

is ott tátják a szájukat. Visszamegyek, s mondom Prant nemek

és Illyésnek: - Hát ez így van, ha vendégek jönnek, vendéglá-

tónak is lenni kell. - Végül Prantner megnyitotta, a DEDASZ

átvette, Illyés Gyula odament, és f el kat t ir.. ot t a a villanyt.

Balaskó elosztotta a vendégeket, nekem három háznál kellett

vendégeskednem, hogy meg ne sértődjenek. Balaskó azt mondta,

ha nem így történt volna, őt agyonverték volna. Négy óra kö-

rül Illyés Gyulával végigjártuk az egész falut körmsr.etszerűen.

Akit ismert, oda beköszönt, hívták, invitálták. Az iskolában

elmagyarázta, hogy is történt az iskolában az istentisztelet.

Egy deszkafallal volt elválasztva az oltár, azt ki is nyitották.

Ott volt Lelkes, a tanító is. Illyés elmondta, hogy büszke volt,

ha ministrált. Prantner dicsérte Illyés Gyulát, hogy milyen jó

ministráns lehetett. Jó hangulatban telt a nap. Az a kis baj

volt, hogy az ünnepségen nem volt jelen a falu népe.

Jegyzet

székely nap - 1947. jún. 15-én volt Bonyhádon az I. Orszá-

gos Telepes Kongresszus. E kongresszuson

részt vett Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Jócsik

Lajos és Veres Péter. A visszaemlékező erre

a kongresszusra gondolt, 1946-ban nem találtunk

dokumentumot arra, hogy Bonyhádon székely na-

pot tartottak volna.

Bodor - Bodor György, Tolna megye telepítési kormány-

bi ztosa

Balaskó Lajos - Balaskó Lajos, a rácegresi tsz elnöke

1962-ben.

Prantner József - Prantner József Tolna megyében a kommunista

párt vezető egyénisége volt 1948-tól. Több

funkciót töltött be. 1958-1961. okt.-ig az .

MSZMP Tolna megyei Bizottságának első

titkára volt, majd Budapestre került.

LAKOS JÓZSEF

Magnetofonra mondott visszaemlékezés. 1982. júl. 29-én

Pálfán Miszlai Sarolta készítette.

A kérdésre, hogy ismerem-e az Ebéd a kastélyban című

könyvet, azt válaszolhatom, hogy igen. A pálfai Apponyi gró-

féknál volt ez, aki ugye egy huszár ezredes volt, és később

pedig hát idehaza gazdálkodott pálfai és rácegresi birtokán.

Itt négyezer, akkor még holdban beszéltünk, négyezer holdas

birtoka volt neki. Ehhez tartozott még Kápolna, Medina mel-

lett.

És hát ide hívták meg, itt volt a kastélyban az ebéd. A

grófi család az nagyon nagyra becsülte azt, hogy ugye azelőtt

az Illyés Gyula bácsi szülei Pálfán, vagyis Rácegre sen a

pálfai gazdaságban dolgoztak, szolgáltak, mint gazdasági cse-

lédek. És ő is itt élt fiatal korában bizonyos ideig. Utána

ugye hát később, mint már író, és egy nagyon kulturált, mű-

velt emberként került vissza a szülői - mondhatnám - falujá-

hoz, bár akkor még Rácegres Lőrinchez tartozott, később kap-

csolták Pálfához Rácegrest.

De mégis azon a birtokon, ahol szolgált, ugye itt volt a

nagy ebéd számára és az elbeszélgetés.

Nagyon nagy élmény volt ez még az akkori, akik ismerték

fiatal korában Gyula bácsit, az akkori embereknek, vagyis a

falu és Rácegres lakosságának is, hogy az Apponyi gróf

fogadta a volt cselédjének a gyerekét, akiből ugye egy nagy em-

ber lett, nagy író, elismert író az egész világon.

Hát ezt tudnám elmendani róla, és azt, hogy igen szépen

tartotta ő a kapcsolatot a felsőrác egresiekkel, mikor még Fel-

sőrácegresen éltek a barátai, a gyermekkori cimborák: Tóth

János, Bor Lajos bácsi és a többiek. És még többet is tudnék

említeni, [...] de ezeknél volt már két-három esetben i s^. .jegyszer

50 táján, és egyszer 62-ben. Megkereste őket, elbeszélgetett

gondj ai król.

Kissé neheztelve emlegette azt, hogy lebontásra került az

ő szülői háza, ahol ők laktak[. ]

Az ott lévő emberek nagyon nagy szeretettel beszéltek róla,

és nagyon büszkék voltak arra, hogy a Gyula bácsi őket fo-

gadta fönt is, megkeresték gondjaikkal. Bi zonyáraf. ] a házhelyek

kiosztásában is része volt[...Jés abban is, hogy ott villany

épül . [,..]Annak avatásánál is részt vett a megyei pártbizottság

akkori első titkárával.

El tudnám mondani még, hogy nagyon szerettük volna,

hogyha 1966-ban szövetkezetünk egyesülése után mi is láthattuk

volna nálunk Gyula bácsi t[...] Küldtünk is meghívót számára,

de az egészségi állapota és a nagy elfoglaltsága biztos nem

tette lehetővé.

Jegyzet

Lőrinc - Sárszentlőrinc

KASZÁS I M RE

Magnetofonra mondott visszaemlékezés. 10v)2. szept. 2-án

Szekszárdon Miszlai Sarolta készítette.

1963-ban, ha jól emlékszem, valamikor a februári napok-

ban megjelent Illyés Gyulának az ismert verse, amit az ösz-

szegyűjtött versekbe is bevett, a Legyen a költő hasznos

akarat . A lényege ennek az volt, hogy a rácegresiek megke-

resték, mint egy nagy költőt és embert, hogy legyen szíves

és járjon közben azért, hogy Rácegresen villany legyen. A

vers hallatlanul szépen elmondja a villany előnyeit az egy-

szerű ember szempontjából. ígéri már három éve a megye, de

persze nem csinál semmit se.

A megye akkori első titkára, Prantner József, elhunyt

már azóta, lehívatott, és a markomba nyomta ezt az Új írás

példányt avval, hogy mi a véleményem. No hiszen nem volt

nehéz válaszolni rá, hogy hát meg kell csinálni a villanyt.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy fültanúja voltam

annak, amikor az első titkár felhívta a DÉDÁSZ-t, minél

előbb csinálják meg a rácegresi villanyt. Hát miután már

három éve ígérte a megye, itten nem valami extra protekci-

óról volt szó, hanem tényleges igények kielégítéséről, amely-

nek valóra váltását biztos, hogy ez a vers meg a megye

első titkárának jószándéka elősegítette. Hát így került sor

a villanygyúj tásra IX. hó 3-án Rácegresen. Hogy én voltam

az ünnepi szónok, annak két oka volt. Az egyik az volt, hogy

abban az időben a Garay G i mnázi umnak vol t egy jól működő

irodalmi színpada, a Legyen a költő hasznos akarat című verset

beiktattuk ennek a villanygyúj tási ünnepségnek a menetébe. A

másik ok pedig az volt, hogy abban az időben országgyűlési

képviselő voltam, és a megye első titkára úgy döntött, hogy

az ünnepi beszédet nekem kell elmondani. Mondanom sem kell,

hogy roppantul meg voltam hatódva, hadd tegyem hozzá, hogy

meg voltam neszelve. Illyés Gyulával én személyesen sosem

találkoztam. Műveit már tényleg kisdiák korom óta ismertem,

és nagyon meghatározó volt a gondolkodásom kialakításában.

Úgy; hogy bizony nagyon-nagy kínban voltam az ünnepi beszéd-

del is, meg magával a helyzettel, hogy mi lesz most?

Gyönyörű idő volt. Rengeteg ember jött is ott össze. Nem-

csak a rácegresiek, az természetes, de úgy vettem észre, hogy

mások is, akiket lenyűgözött Illyés költészete. Borzasztó izga-

lomban voltam, hogy ez a találkozó hogyan fog létrejönni, an-

nál is inkább, mert egy bőröndben elvittem Illyés eddig meg-

jelent összes müveit, avval a meglehetősen arrogáns elképze-

léssel, hogy dedikáltatom a példányokat. Megérkezett az

Illyés Gyula, fogalmam sem volt, hogyan szólítsam. Tényleg

nem tudtam. Hát az Illyés elvtárs, az valahogyan olyan sután

hangzott volna. Itt jelentkezett Illyés személyisége. Az első

pillanatban biztosan észrevette rajtam, hogy feszélyezve ér-

zem magamat, rögtön áthidalta az egész dolgot, letegezett,

amit persze én nyilvánvalóan nem viszonoztam, ez természetes,

és rögtön közölte, hogy a megszólítás Gyula bátyám.

Hát nagy kő esett le a szívemről. Na, rövidre fogva a dolgot

- sor következett az ünnepségre.

Hát az egyik, ami meglepett, ugye Illyés költ észét éber.

ez a bizonyos kastély nagyon központi szerepet játszik. Buta

asszociáció, de a Kafkának a K ast él y-a jut eszembe mindig

róla. Másnak képzeltem el, őszintén mondom, ezt a kastélyt.

Sok mindenre hasonlít, kivéve a kastélyra, arra nem hasonlít,

még a kúriára sem. Egy meglehetősen földbe roskadt, olyan

rossz kinézetű épület volt, úgy hogy egy pillanatra meg is

hökkentem, hogy-hogy ez az az épület, mert hangsúlyozom,

hogy az épület Illyésre igen mély benyomást, majdnem félel-

metes hatást tett, ami a költészetében számtalan helyen meg-

található. Bevonultunk ebbe a nagyterembe. Az ünnepség fény-

pontja az volt, hogy volt egy dróton lógó hatvanas vagy szá-

zas égő, amelyik világított. Megható volt, őszintén megmondom.

No, az egyik volt tanítványom, Oszetszky Péter elszavalta a

Legyen a költő hasznos akarat -ot, a közönség lelkesen megtap-

solta, utána következett az ünnepi szónoklat. Illyés maga is

beszélt, rendkívül röviden, egyszerűen, emberi tónusban. A

sorok között ott ült a felesége és a lánya, egészen megkapó

volt, ahogy a három ember között érezni lehetett a kontaktust

egész idő alatt. Ezt nem utólag tudom és érzem, hanem ott

éreztem.[..]

Vége volt az ünnepélynek, a villanygyújtásnak, kijöttünk

a kastélyból. Ez most nagyon döntő, hogy a" kastélyból jö t -

tünk ki, és körbejártuk a kastélyt. Illyés Gyula, úgy vettem

c>szrc, bogy egy kicsikét a szülőföld iránti érzelmeit engedte

szabadjára. S itt vettem észre, hogy ezt a kastélyt egy árok

vette körül, és mondom, gyönyörű szép idő volt, és én cipel-

tem a bőröndöt. Meg is kérdezte, hogy mi van abban a bőrönd-

bon, amit állandóan hurcolok. Hát nagyon zavarba jöttem, mond-

ván, hogy Gyula bátyám, ebben a te műveid vannak, avval a

pimasz kéréssel, hogy volnál szíves néhányat ezek közül dedi-

kálni. Mi az hogy néhányat, az összeset, ha már egyszer el-

hoztad, és leültünk az árok szélére. Én kinyitottam a bőröndöt,

és Illyés mesélni kezdett a kastélyról. És azt mondja: figyeld

meg ezt az árkot, akkor se volt sokkal mélyebb, de ezen az

árkon mi sohasem mehettünk át, át se mertünk menni, nem

őrizték kutyák, semmi sem őrizte, de maga az árok volt a t i la-

lom. S e közben dedikálta a müveit. Egyik nagyon kedves em-

lékem, az Ebéd a kastélyban is akkor jelent meg, ha jól em-

lékszem, az idő tájt, azt is elvittem, s azt úgy dedikálta,

hogy a helyszíren. Nagyon érdekes dolgot mesél erről az Ebéd

a kastélyban című kötetről. Olaszországban járt, és Firenzében

vagy Milánóban, a városra már nem emlékezem, találkozott az

Ebéd a kastélyban főszereplőjének a lányával. Hát azt mondja,

ő egy kicsit úgy kínosan érezte magát, hogy hát most a lánya

felelősségre fogja vonni[...]De a legnagyobb meglepetésére a

lány megköszönte ezt a könyvet, azzal, hogy így vonul be a

tati vagy tata - valami ilyesféle közvetlen kifejezést hasz-

nált - a magyar irodalomtörténetbe és a magyar történelembe.

Hát sajátos ert el mezese nyilvánvalóan a történelembe való be-

vonul ás nak.

Ezután végigmentünk Rácegresen. Én először Jártam egyébként

Rác egresen, Érdekes volt, mert a kastély mögött volt egy ilyen

lerombolt terület. Szóval látszott, hogy ot- házakat bontottak le.

Illyés ott megállt egy pillanatra, velünk volt ogy ember, azt

hiszem, az ottani tsz-nek a vezetője, vagy valami ilyesmi lehe-

tett, és Illyés mondja nekem: ott volt a szüleim háza, ott szü-

lettem én. Most jött az érdekes. Az illető ember azt mondja:

Gyula bátyám, nem ott volt. Egy kicsit arrébb. Megkérdeztem

tőle, hogy nem esik neki zokon, hogy hát a szülői ház így el-

tűnt. Azt mondja: nem, nem. Sose értettem egyet azzal, hogy a

régiségeket kell őrizni akkor, amikor a jövőt kell csinálni. Na-

gyon-nagyon impozáns megjegyzés volt. Azért is érdekes volt,

mert mondta ott az elnök, hogy ennek az épületnek nagyon jó

tégla anyaga volt, és ezeket az anyagokat beépítették az új

házakba. Hát ez az - mondta Illyés - ezt kell csinálni. Végig-

mentünk a .pusztán. Mindenki Gyula bátyámként köszöntötte,

ő is érdekes módon, azt hiszem mindenkit ismert - gondolom -

mert olyan közvetlen stílusban beszélgetett az emberekkel, rá-

kérdezett ilyen bizonyos emberi dolgokra, hogy mit csinál az

unoka, ami azt jelenti, hogy számontartja a rokonságot, lehet,

hogy rokonság, én nem tudom pontosan.

Összeakadtunk a postással. Hangsúlyozom vasárnap volt,

dél felé, biciklit tolt, rajta az a nagy postástáska tele újság-

gal és folyóirattal[...] Illyés megállította - a postás is is-

merte - s kérdezte, hogy mit visz ki. A postás elmondta pon-

tosan, hogy ennyi Népszabadság, ennyi Népújság, ennyi Nők

Lapja, hozzátette: sokkal többet kivinne, ha adnának. Illyés

egy pillanatig elgondolkodott, és azt mondta: mikor én gyermek

voltam, itt nem volt újság egy se. Az anyám minden vasárnap

lement Sárszentlörincre az ottani evangélikus paphoz, aki félre-

rakta a heti újságot. Egy hétig olvasta ezeket az újságokat.

Egyébként mondta, hogy az édesanyja rendkívül müveit asszony

volt.

Ebéd után[..].egy óra, fél kettő felé már együtt voltunk új-

ra, akkor kimentünk a Sió mellé. Ez azért emlékezetes, mert

Illyésnek valahol van egy verse egy hídról, amelyik egy elha-

gyott híd a Sió mentén és megmutatta, hogy hol volt ez. [...]

A híd mellett ott volt valami rom, de egész a föld alatt, és

kidőlt az egyik fele, ahol emberi csontok voltak. Kérdeztem

az Illyést, hogy erről mit tud. Azt mondja, hogy ő nem tud

róla semmit. Végigkeresgéltük a G yi mót i-k utat, meg szóval azo-

kat a helyeket, amelyek Illyés verseiben meghatározó szerepet

játszanak. Felmentünk oda is, ahol a Hősökről beszélek játszó-

dik. Kérdeztem Illyéstől, hogy nem volt-e kellemetlensége eb-

ből a versből. Nem is Magyarországon adták ki először, hanem

Erdélyben, mondta ő. Nem merték Magyarországon elfogadni a

kiadók. Pedig, azt mondja, nem volt ez olyan nagyon forradalmi

vers. Dehogynem.

Az érdekes az volt, hogy a felesége meg a lánya roppant

láthatatlanul voltak jelen, igyekeztek háttérben maradni. Az

egész családra valami tettetés nélküli, személyiségükből fakadó

szerénység volt a jellemző. Az igazi nagyságnak a jellemzője

ez. Olyan emlék számomra, amitől nagyon nehezen tudnék szaba-

dulni. Most is előttem van az egész helyzet, ami ott kialakult,

az egész légkör, s mondom, még a természet is jóságos volt

hozzánk, mert ugye november 3-án már vagy hónak, vagy dérnek,

vagy esőnek, vagy mindkettőnek kellene l»;ini, de itten fény

volt, nemcsak a természetben, a szívekben, a teremben és a

faluban is.

Jegyzet

Legyen a költő hasznos akarat

IX. hó 3-án -

híd a Sió mentén -

- A vers megjelenésének pontos

adatai: Kortárs, 1960. 7. sz.

92-93. 1.

A folyóiratban megjelent vers

címe: Le poete engangé. Az

Összegyűjtött versek-ben Hasz-

nos akarat címmel jelent meg.

A rácegresi villanyavatás pontos

dátuma: 1962. nov. 4.

pontos címe: Megszakadt

hajdani Sió-hícnál

A vers

út egy

CSÁNYI LÁSZLÓ

Illyéssel jártam először Rácegresen. A pusztáról addig csak

irodalmi emlékem volt, az is mind olyan, amit tőle olvastam.

Amikor megálltunk a hajdani "kis kastély" előtt, rögtön eszembe

jutott, hogy itt fordította Moliére-t, a. nyelvöltögetően gúnyos-

Les femmes savant es sorait. Vállamra tette kezét:

- Honnan t udod?

- Olvastam. Közben az Ebéd a kastélyban még arra is f i -

gyelmeztet, jó tanáccsal is szolgálva, hogy miként kell távol

tartani a legyeket, amikor nyári hőségben dolgozunk egy szobában

- Igen - mondta tűnődve -, valóban itt fordítottam Moliére-t.

Sürgős munka volt - tette hozzá mellékesen, én azonban inkább

arra gondoltam, íme a költői realizmus bizonysága, midőn egy

eleven bekezdés, felvillantva az önmagában jelentéktelen épüle-

tet, anélkül, hogy visszaélve a couleur local tetszetős lehető-

sesgével, a tollat fogó kéz mozdulatát idézi fel.' Egy kicsit

Illyés titkát is magában foglalta ez a pillanat. A tény, a való-

ság megmásíthatatlan jelene kilépett léte dimenzióiból, s a logi-

kai azonosság, egy időbeli egybeesés társául szegődött, mert

most már a tény nemcsak Moliére-t fordító szorgos kezének moz-

dulatát jeieírstette, hanem mást is, többet is: Moliére a magyar

pusztán lépett át egy másik nyelv és kultúra világába, ahol a

tény helyszíne, egy önmagában jelentéktelen épület, történelmi

jplképpé vált, miközben magunk is résztvevői leszünk jelennek

«s múl t nak.

Ez is Illyés titka a szellem jelenvalóságának varázslata, miköz-

ben a tudós nők a pusztán, a madzaggal stabilizált ajtó féry-

csóvájába kényszerített legyek ellenére is moa^zólal 1 iák.

A kép közben ismét gazdagodik, mert a M ol i ere-nek otthont

adó pusztai épület az egyik legszebb magyar könyv lapjairól vált

személyes emlékemmé, de a megidézett valóság rögtön vissza is

mutat az időben, s az emlékezés már történelem is.

Nevezetes nap volt a puszta életében, 60. születésnapját

ünnepeltük, s Rácegresen éppen ezen a napon gyulladt ki a vil-

lany, Illyés pedig a hajdani tanteremben, ahol valaha maga is

tanult, szavalta villanyt sürgető versét, melynek tréfás fordula-

tain jókat derült a puszták népe.

Illyés gyakran megfordult Tolnában, a háború után is: a ku-

tatók dolga lesz megállapítani itteni időzéseinek pontos dátumait.

Babits halála után a szekszárdiak legkorábbi emléke az első

ünnepség, 1946. máj. 18, melyen itt volt Babits özvegye is. Ab-

ban az időben Pécsett éltem, s a frissen alakult Batsányi Tár-

saság is képviseltette magát a tudós Várkonyi Nándorral az élen,

s úgy emlékszem, itt volt Csorba Győző és Bárdosi Németh Já-

nos is. Nem tudtam eljönni, már azt sem tudom, mi lehetett az

oka. Jóval később jártam először Szekszárdon, ahova akkor az-

zal a tudattal érkeztem, hogy múló epizód lesz életemben. Nem

így történt, de ez már másik történet.

Illyést, egy futó pécsi találkozásunkat leszámítva, itt lát-

tam először. Péja Géza akkor gyűjtötte az adatokat a Sarjadás-

hoz, s naponta együtt voltunk. Egy delelőt , amint a könyvtár

szorgos történészei kiderítették, 1960. ápr. 11-13. körül történt,

az akkor még virágzó sétatéri cukrászdában várt rám, s megle-

petésünkre betoppant Illyés, aki Rácegresről hazatérőben Misz-

lai Pistáékat kereste fel. Nevekkel is szolgálnom kell, a hite-

lesség kedvéért. Aznap estére Hatvani Piroska pincelátogatást

készített elő, s Illyés szívesen csatlakozott hozzánk. Együtt

ballagtunk valahová Csatár felé az ismeretlen szollőbe, de a

reményteli pinceszer, melynek későbbi részleteit fedje homály,

kedvetlen volt, s Illyés, mellén összefont karokkal, sűrűn hall-

gatott. Géza, aki ellenállhatatlan társalgó volt, s tán a bor is

tüzelte, amit derekasan kedvelt, megpróbálta áttörni az est ked-

vetlenségét, tréfás történetekkel kísérletezett, de pajzán vidám-

ságai is fönnakadtak a közöny hálóján, míg végül elővette j ós-

tudcmányát, s elsőnek Illyés tenyerét vizsgálta mindenkit meg-

győző szakértelemmel.

- Gyulám - kiáltotta, hosszú karjait a magasba lökve -,

száz évig fogsz élni! - de mielőtt a vonalak titkába avatott

volna bennünket, Illyés jókedvűen megszólalt:

- Isten beszéljen belőled!

Folytathatnám az anekdotákba illő emlékeket, hisz Illyéssel

kapcsolatban minden szónak jelentősége lehet, de míg ezeket

a sorokat rovom, folyton arra gondolok, hogy fontosabb, amit

az ő szavai sugallnak, a klasszikusok biztonságával és időt-

lenségével. Emlékeink mindig a percnek szólnak, hivalkodásunk

múlandóságának, de az alkalmak véletlenjei fölött - Babitsról

i s szól jónéhány történet, nem egy jellemző is - a mű áll,

ami az idő sodrában változtathatja jelenét, de valósága kikezd-

hetetlen. Mindennek, ami múlandó, ellensége az idő, mert - né-

ha nagyon gyorsan - lekoptatja róla az aktualitás felhámját,

s átmeneti tetszetőssége is ellene fordul, míg a remekmű az

idő szövetségese, jelentősége és értelmezhetősége állandóan

növekszik, legyen szó Balassiról, Zrínyiről, Aranyról. Vagy

Illyésről. Mert az idő mindennek kijelöli végleges helyét, ami-

kor a mü önmagát igazolja, s nincs szüksége a kortárs tanúsá-

gára.

A személyes emlékezésen kívül van maradandóbb emlékem

is, amit nem kezd ki "a hamar idő", s a fontoskodó szándék

vagy a szerepelni vágyó önzés sem színezi. A "győztes óra" is

emlékem, ahogy valószínűleg mindnyájunknak a jelenlét időtlen

emlékét jelenti, mert ami 1943-ban, a vers keletkezésekor már

Illyésnek is emlék volt, jelenné és jelenlétté változik az el

nem halványuló varázslat fényében. De magyarázat és magyaráz-

kodás helyett szóljon maga a vers:

Álltunk Mihállyal a hegyen,

a szőllőkben Szekszárd felett,

hajunkat hűvös szél dobálta,

s elnéztünk a síkság felett,

az idő felett, mely alattunk

folyt a Dunával, a Sióval,

aztán lejöttünk s mi is folytunk

az időkkel és a folyókkal,

de az időből egy darab

fönt maradt a hegyen örökre,

lelkünk jobb része föntmaradt,

de a völgybe az sose jött le;

mint hadvezérek a futó

ellenség hadai felett

álltunk Mihállyal a hegyen,

frissen minden folyók felett;

lent népek, országok bomolnak,

eltajtékoznak nemzetek,

szolga telek szennybe csurognak,

jön a szabadság-kikelet,

mint őrszemek, rendíthetetlen

állunk a kőkereszt felett

egy ifjú növel s kisleánnyal

s bajunk már semmi sem lehet.

Ha felnézek a hegyre, "szolga telek" fagyában is látom,

mindig látom a kőkereszt felett álló két őrszemet, s most már

én is ott állok mellettük, ahogy mindnyájan, akik hiszünk ab-

ban, hogy "lelkünk jobb fele" kérezdkedett hozzájuk, s azt is

tudjuk, hogy "az időből egy darab" örökre fönnmarad a hegyen,

s bármi történjék is, ők ketten rendithetetlénül vigyázzák a

tájat, az országot, Európát.

/1982/

Jegyzet

I*es femmes savantes - Tudós nők. Moliére szinmuve

TÓTH LAJOS

Rácegresen születtem 1921-ben. Abban az iskolában tanított

betűvetésre Győrffy tanító úr, melyben Illyés Gyula bácsi kezd-

te iskolai tanulmányait a K reska tanító úrnál. A rácegresiek

életében ez a két tanító név ismert. Sokan emlegették ó'ket nagy

tisztelettel és szeretettel, mivel évtizedeken át voltak tanítói,

művelői a pusztai gyerekeknek. Fáradságos és kitartó munkájuk

eredménye még ma is megtalálható, ma is megvan. A pusztán

egy tanító volt. Hat osztály tanítása sokszor emberfeletti mun-

kát kívánt. Úgy beosztani az időt, hogy a 70-80 tanuló ne za-

varja egymást, és elsajátítsa a tanrendben meghatározott felada-

tokat. Az iskolások létszáma évenként változott. Mindig attól

függött, hogy hány nagycsaládos szülő jött, vagy éppen hány

ment a másik pusztára "szerencsét próbálni, keresni a könnyeb-

bet a jobbat". Mindenesetre sehol sem volt könnyű.

Szüleimmel és a kiterjedt rokonsággal sokat beszélgettünk

Illyés Gyuláról. Közülük csak a legfiatalabb nagynénim járt

Gyula bácsival iskolába. Nagybátyám felesége, a Gyula bácsi

által többször emlegetett Enyedi Katica is iskolatársa volt.

Jó visszagondolni a nehéz, de mégis vidám gyermekkorra, a

cselédvilágra, a háború borzalmaira, a földhözjutott újgazdák

helytállására, szorgalmára, az ország újjáépítésére. c

Biztos igaz, hogy korábban is, de emlékezetem szerint

1933-ban találkoztam először Gyula bácsival. M eg-meglátogatta

szüleimet, a nagy Tóth famíliát, közülük többen Rácegresen

éltek, beszélgetett az iskolatársakkal, barátokkal. Mint 11 éves

gyermek, állandóan vele voltam, nagy érdeklődéssel figyeltem a

beszélgetésüket. Lakásunk a kovácsműhellyel egy tető alatt volt.

Gyula bácsi szülőháza pedig csak mintegy 30 méter távolságra

volt tőlünk, mindkét épület szemben az ököristállóval. Ma is

szemeim előtt van, megálltunk a két épület között úgy fele tá-

jon, és visszapergette a gyermekkori emlékeket, elbeszélgettek

a múltról, az akkori jelenről.

Az egyik nagynénémék Gyánt pusztán laktak. Mikor láto-

gatóba mentünk,, mindig, minden alkalommal bementünk Klára

nénihez, Gyula bácsi nővéréhez, elbeszélgettünk, természetesen

a beszélgetés központja az Illyés és a Tóth család volt.

A harmincas években érdekes körülmények között sikerült

elolvasni a Puszták népé-t. Apponyi grófék vásárolták meg a

Könyvet, onnét a fó'intézőékhez, majd hozzánk került. Jó volt

olvasni, rólunk, a pusztai emberek életéről, sorsáról. Sok is-

merős névvel találkoztunk, jól eső és felemelő érzés volt,

hogy Gyula bácsi megörökítette a rácegresi cselédek életét,

sorsát, kora reggeltől késő estig tartó verejtékes munkáját,

melyhez hasonló, vagy többségében ugyanolyan élet- és munka-

körülmény között élt az országban több százezer család, cse-

léd, napszámos és részesarató.

A negyvenes évek elején Szekszárdon töltöttem a tényle-

ges katonai szolgálatot, a Honvéd Állomásparancsnokságon vol-

tam írnok. Tüske Béla vezérkari százados - akire ma is tisz-

telettel gondolok, mint emberre - engem fiamnak szólított. Be-

jött hozzám az irodába, és mondta: Te fiam. /Összevágtam a

bakancsok sarkát./ Parancs! Hol is laksz te? - kérdezte. Tudta

ő jól, hisz ö is megye-, illetve járásbeli volt. - Ismered-e

Illyés Gyulát? Olvastad a Puszták népé-t? pillanat alatt adtam

a választ. Alázatosan jelentem, Rácegresen lakom, Gyula bácsit

ismerem, beszéltem vele, olvastam a könyvét. Na és mit szólsz

hozzá? - Mit tudtam volna mondani? Leírni a pusztán látottakat,

tapasztaltakat. Különöset nem láttam, mivel én is ott szület-

tem, nevelődtem, dolgoztam bevonulásomig. Mivel különöset nem

mondtam, amire ő kíváncsi volt, bement az irodájába, hozta és

kezembe adta a Puszták népe című könyvet. Te fiam, én most

szabadságra megyek, itt ez a könyv, olvasd el, és ha vissza-

jöttem, beszélgetünk.

Ismét elolvastam. Őszintén bevallom, sokkal többet akkor

sem tudtam mondani. Erre mindjárt megadta a választ. A cse-

lédélet nyomorúságát, a bánásmódot vetette a papírra az író.

1945. februárjában estem hadifogságba Budán, utunk Kis-

kunfélegyházára vezetett. A lágerben az egyik épület bejáratá-

nál egy plakátot pillantottam meg, rajta Petőfi Sándor verses-

kötetének, Illyés Gyula Puszták népé-nek címe volt olvasható.

A harmadik íróra, illetve költőre nem emlékszem, ki volt. Va-

lószínű József Attila. Ekkor kezdtem gondolkodni, hogy mit is

mondott a vezérkari százados, milyen nagy jelentősége van en-

nek a könyvnek.

A hadifogságból 1947-ben jöttem haza. Egy teljes új világ

fogadott. A puszta közepén laktunk. Hamarosan híre futott az

érkezésemnek, mire Pálfáról hazaértem, a ^uszta apraja-nagyja

házunk előtt volt. Mindenki örömmel és nagy szeretettel foga-

dott.

Gyula bácsi is a pusztai nép szeretetét élvezte, éppen

ennek tudható be, meg talán annak, hogy szerette a pusztát,

ahol született.

1949. tavaszán, pontosabban március 28-án látogatott meg

bennünket. Elhozta magával jó barátját, Déry Tibort, és velük

jött a Magyar Kap napilap riportere is. Egy egész oldalas

cikket írtak az új gazdákról. Több felvétel készült, többek kö-

zött nagybátyám mutatja, hogy hol mérték ki a házhelyet, ahol

majd építeni fog. Természetes, Bor János bácsi, Gyula bácsi

osztálytársa állandóan velünk volt. Elsétáltunk Rácegreshez

egy fél kilóméterre lévő Újmajorba is, az ott élő másik nagy-

bácsimat látogattuk meg. A baráti beszélgetés során a szó itt

is, mint korábban a múltról és a jelenről és a biztató jövő-

ről esett. Hazafelé jövet Rác egres-puszta északi részén lévő

gulyásháznál /mivel nem volt utca, házszám, mindegyik háznak

adtak valamilyen nevet, pl. borászház, hosszúhéz, rózsaház,

stb./ megálltunk, megmutattam a cselédlakások utolsó maradvá-

nyát, a négyes konyhát. Természetes, hogy ez semmiben sem

hasonlított a mai garzonlakásokhoz.

A konyhában négy darab téglából készült tűzhely volt.

A szabad kéményes konyhából négy szoba nyílott, mintegy

húsz-huszonnégy négyzetméter alapterülettel. Ezekben a kis

alapterület u szobakban elt a család, nem kis létszámmal,

együtt a fiatalokkal, az idősekkel. Beszélgetésünk során sok

régi emlék fogalmazódott meg. Négyes konyha, négy család együtt,

ahol a gyermeke születését váró - a vajúdó - asszony a nagyob-

bacska gyermekeit a szomszédokba küldve i.ozta világra a nagy

szeretettel várt ötödik, vagy éppen a nyolc-, vagy tizedik gyer-

mekét. Hasonló helyzetbe került a család, mikor egy nagybeteg

szülő, vagy gyermek múlt el, érte a tragikus halál. Tragikus

volt, mivel a temetésig a halott az egyetlen szobában volt. A

család ilyenkor a szomszédokban, vagy éppen a sertésólak mel-

lett lévő fészerben aludt. /Ravatalozó abban az időben sem

volt , igaz ma sincs/.

Az utolsó négyes konyhát igyekeztünk megörökíteni. Az

úgynevezett szabadkémérryben éppen akkor füstölték a sonkát,

szalonnákat. Az ott lakóktól kérdeztük, kié ez a sok hús. Ré-

mülten néztek ránk, mivel akkor szigorúan büntették azokat,

akik engedély nélkül, "feketén" vágtak. Azt gondolták, hogy az

"idegenek" a vágásokat ellenőrzik. Megnyugtattam őket, hogy

nincs ilyen probléma, egész más céllal vagyunk itt. Le akarjuk

fényképezni a kéményben lévő sonkákat, szalonnákat. Az egyik

tulajdonost sikerült odahívni, megkértem, vegyen le a kémény-

ből egy sonkát. A szemfüles fotóriporter persze lencsevégre

kapta, amint Hutfleszné akasztja le a sonkát. Kattant a gép,

a vaku villant, a néni úgy megijedt, hogy kiesett a kezéből a

sonka.

1949-ben már dicsekedtek is a Rácegresiek. Bemutatták,

hogy milyen lovaink vannak. Mindjárt fényképet is csináltak

róla, melyen látszik a volt uradalmi - akkor közös - istálló

a háborútól megsebezve. Ugyanis a tetőt találat érte.

A kellemes beszélgetés és vendégség sorén meghívtuk Gyu-

la bácsit, hogy jöjjön le hozzánk, és hosszabb időt töltsön

nálunk, ígéretét hamarosan tett követte. Még abban az évben,

vagyis 1949. májusában meglátogatott bennünket, és bejelentette,

lnogy most pár hétig nálunk lesz vendégségben.

Talán nem is mint vendég, inkább úgy mint családtag la-

kott és érkezett hozzánk. Mintegy 5-6 hetet töltött akkor Rác-

egresen, egy regényén dolgozott a szomszédban, egy csendes

kis - volt iroda - helyiségben, melyet Apponyi Géza gróf öz-

vegye adott át neki. A hosszéin tartó rácegresi tartózkodása

során sok mindenről esett szó. A gyermekkorról, mely megegye-

zett mindannyiónk gyermekkorával.

Édesapám felelevenítette a katonaságát, és elmondta -

melyre Gyula bácsi is emlékezett -, hogy mindig a kardját

vette mércének, hogy • 8 mekkorát nőtt. Ugyanis 1908—ban 6 éves

volt, édesapám honvéd huszárként jött szabadságra. Sokat be-

szélgettünk a pusztai gyerekek életéről, főleg azokról, akik

sokan voltak testvérek, hisz nem volt ritka a hat, nyolc, vagy

tíz gyermekes család. Édesapámék is tízen voltak testvérek.

Ezért említette Gyula bácsi a Puszták népé-ben a "nagy" Tóth

famíliát.

Bizony-bizony milyen is volt egy cselédgyerek élete? Na-

gyon sokan rongyos, foltos cipőben és ruhában jártak. Sokan

várták a tavaszt, hogy mezítláb lehessen járni. Gyümölcsfa •

nem volt a pusztán. Az első gyümölcs az eper volt. A vincel-

1 érház környékén, közel a Sióhoz, sok eperfa volt. Naponta el-

mentünk, mésztuk a fákat, válogattuk, ettük a szedret. /Mi

inkább szedernek hívtuk/.

Gyula bácsi a fölei szedret említette, milyen fölséges

jó volt. Nagybátyám vette át a szót.

- Te Gyuszi, emlékszel milyen jó volt a vadkörte, mikor

a padláson puhára érett?

- Az igazi gyümölcsevészet ősszel, szüretkor volt, mikor

napszámba mentek az iskolások szüretelni az uradalmi szől'őbe.

Csemege volt a szeder- és a csipkebogyólekvár is. Nagyon fi-

nom lekvárt főztek a gyalogbodzából. /Mi eset el ekvárnak hívtuk/.

Beszélgettünk a gyermekkori játékokról. Úgy látszik apáról-

fiúra szállt a játékkészítés "művészete". K ukori cacsut ából ké-

szítettünk lovakat. Doboz volt a kocsi. Ökröket izék kóróból,

leetetett kukoricaszárból csináltunk. Jó szórakoztatónk volt a

hinta és a rongylabda. Nyíl és bodzapuske is szórakoztató já-

ték volt a fiataloknak. A búcsúban szoktunk venni homokozó

játékot, ólomkatonákat, trombitát, száj harmóni kát.

A játék mellett jutott idő a tanulásra is. Igaz, hogy a

hat osztályt kevesen végezték el, mivel a kisebb testvérek ne-

veléséhez , eltartásához szükség volt a keresetre. Ezért sokan

tíz évesen bojtárok, vagy kisbéresek lettek, fél kommenci óért.

A hagyományos búcsú pünkösd vasárnapján volt. Mivel

Gyula bácsi hosszabb ideig Rácegresen t art ó zkodo* t, meghívtuk

feleségét, Flóra nénit is vendégségbe. A sátrak a volt ököris-

tálló előtt - mely a háború előtti években szeszgyár lett - egy

füves részen voltak felállítva. Ebéd után kisétáltunk a búcsúba.

Gyula bácsiék cukorkát vettek, és kínálgatták a gyerekeket.

Köztük volt a kis Balogh Sanyi is, aki süketnéma volt. Plóra

néni felfigyelt a kisfiúra, kérdezte, hogy hol laknak a szülei,

mivel szeretne beszélni velük. Pünkösd hétfőjén Plóra nénivel

felkerestük Baloghékat, akkor még a közös konyháról nyíló régi

cselédházban laktak. Plóra néni kérte a kisfiú édesanyját, hogy

járuljon hozzá Sanyi intézetbe adásához. Szerette volna magá-

val vinni, hogy az intézetben szakmát tanuljon. A szülők - fő-

leg az édesanya - nem járultak hozzá, azóta mindketten meg-

haltak. Sanyi az öccsével él Rácegresen, takaros kis sátorte-

tős házukban lakik, a termelőszövetkezetben dolgoznak.

Alighogy hazamentünk a búcsúból, máris újabb esemény.

Megérkezett a pusztahencsei rezesbanda, fúvós zenekar. Min-

dig a legvidámabb fiatalember ment a zenészekért, mert mikor

a pusztába értek, "vezényelt", na egy nótát. A zenészek már

a kocsin jövet "bemutatkoztak". A puszta apraja-nagyja, de

már a vidékiek is oda sereglettek, és megkezdődött a búcsúi

bál. Pünkösdkor általában napos, szép idő volt. Sok fiatal

jött Pálfáról, Sárszentlőrincről, K i sszékelyből és Simcntornyá-

ról. Na meg a pusztaiak rokonai, akik nem kevesen voltak. A

pusztai emberek életében ez volt az egyik legnagyobb ünnep.

Plóra néni és Gyula bácsi igen örültek, hogy láthatták a

pusztaiak vidámságát, szórakozását, a volt szeszgyár egyik

helyiségében. Korábban valamelyik üresen álló istálló, pajta

- természetesen kitakarítva, felhomokozva - volt a bál szín-

helye.

Gyula bácsi hetekig tartó rácegresi tartózkodása sok be-

szélgetésre adott lehetőséget. Többek között kérdezte, hol jár-

tam iskolába, hol tanultam az elemi iskola elvt ^zése után.

Egy kicsit szorongva, de elmeséltem, milyen nehéz körülmények

között sikerült a négy polgárit elvégezni. A hat elemi befeje-

zése után szüleim mindenáron tovább akartak taníttatni. Szek-

szárdon a Garay gimnáziumba írattak be. Kollégium nem volt,

magánházhoz adtak étkezésre és szállásra, mely időben egybe-

esett a nagy gazdasági válsággal /1933-1935/. Érzékeltetés vé-

gett bemutatom, hogy mennyit is kellett szüleimnek fizetni. Az

étkezés és szállás haventa 45 pengő volt. Szüleim behajtottak

hat másfél éves süldőt a simontornyai vásárba, páxj át 40 pen-

gőért adták el. A tanulásom olyan teher volt szüleimnek, hogy

a második év végén ott kellett hagyni a gimnáziumot. Kogy

mégis folytassam a tanulást, unokaöcsémmel Simontomyára jár-

tunk egy állásnélküli tanítóhoz, aki 10-15 tanulót tanított ma-

gánúton. Mivel a latint nem tudta tanítani, így a polgári is-

kolát folytattam és fejeztem be. Naponta az uradalmi tejet

szállító lóréval /kisvasúti sineken lóvontatású kocsi/ az idő-

járás vi s zent ags ágának kitéve, napi húsz kilómétert utazva

jártunk egy magánházba iskolába.

Kérdezte, ünnepeken, vasárnapokon mivel szórakoztok.

Úgy, mint évtizedekkel korábban, citerára, vagy harmonikára

táncoltunk. A harmincas évek végén sikerült vonós zenekart

alakítanunk. Sikerült fényképen megörökíteni a pusztai bált,

mely Gyula bácsi szülőháza előtt volt.

Az ötvenes években Gyula bácsi többször ellátogatott Rác-

egresre. A cecei rokonok látogatásakor minket is felkeresett.

Mindig akadt egy lovaskocsi, mellyel Cecéröl, vagy Vajtárói

el tudott jönni.

1952-ben alakult meg Rácegresen a termelőszövetkezet. Ba-

laskó Lajost választották meg elnöknek. Akkor már feleségemmel

Nagydorogon laktunk. Surún hazajártam a pusztára szüleimhez.

Egy alkalommal beszélgettünk Balaskó Lajos barátommal,

felvetődött, hogy mi is legyen a szövetkezet neve, kiről is ne-

vezzük el. Hát kiről? Illyés Gyuláról. Mivel a címe nálam

volt, írtunk egy levelet a termelőszövetkezeti tagok nevében is,

kértük hozzájárulását a név felvételére. Gyula bácsi mondhat-

nám postafordultával küldte a választ, illetve beleegyezést, az-

zal a megjegyzéssel, hogy élő embereket nemigen szoktak néva-

dóként felhasználni.

Emlékezetem szerint 1953-ban Rácegresről a nagydorogi

állomásra jövet felkeresett a földmüvesszövetkezet irodájában.

Az ajtóban megállt, beköszönt, mondta, Tóth Lajost keresem.

Hirtelen arra gondoltam, hogy a Magtermeltető Vállalat instruk-

tora jött, ő is hasonló típusú ember volt. Felálltam, mindjárt

megismertem Gyula bácsit. Mivel a vonat érkezéséhez csak

pár perc volt, csak néhány szót tudtam váltani vele. Azt mond-

ta, nem tudtam úgy hazamenni, hogy meg ne látogassalak.

1953-ban felvetődött Rácegres mint település léte, vagy

nem léte.Ugyanis felszólították az ott lakókat, hogy választhat-

nak, hova akarnak építeni. /Sárszent 1 őrinc, vagy Pálfa/.

Mindenki ragaszkodott Rácegreshez, mivel a juttatott földek a

puszta körül voltak. Balaskó Lajos elnök felkereste Gyula bá-

csit, és kérte segítségét, ne kelljen a pusztát felszámolni.

Megígérte, hogy segít. Az ígéretet hamarosan tett követte.

Dobi István, Erdei Ferenc és Mihályfi Ernő társaságában meg-

jelent Rácegresen. Szüleimnél szálltak meg, ott csakhamar ki-

mondták, hogy Rácegrest tanyaközponttá nyilvánítják, rövidesen

küldik a mérnököket újabb házhelyeket mérni. Csakhamar meg-

jelentek, és egy beépítetlen területet - a pusztáról északra -

jelöltek ki. Már 1954-ben megkezdődött a volt uradalmi épüle-

tek, lakások bontása. Mindenki saját lakrészét bontotta le és

abból építette az új, kényelmes lakását. 1954-ben már húsz új

sátortetős épületet vett birtokba a tulajdonos. A beszédtéma

a régi épület bontása, az új lakóházak építése és a már felé-

pített lakások kényelme volt.

A termelőszövetkezet vezetői többször kérték segítségét

egyes ügyes-bajos dolgok intézésére. Mindig készséggel segí-

tett. Egy alkalommal, 1955 nyarán Rákosi Mátyással látogattak

Rácegresre. Akkor már szépen kialakultak a házsorok. Megte-

kintették a tsz állatállományát, melyeket az új gazdák vittek

be a közösbe. A bevitt tehenek, lovak, nem voltak egyöntetű-

ek. Éppen ezért Rákosi nemtetszését nyilvánította. A vendége-

ket az egyik család kacsapörkölttel kínálta meg, mivel jöve-

telüket előzetesen nem jelentették be, mit is lehetett hamaro-

san csinálni.

A rácegresiek életében nagy eseménynek számít az 1962

őszén megtartott villanyavatási ünnepség. A füstös petróleumlám-

pák lekerültek a falról, a mennyezetről lelógó lámpák a padlásra

kerültek. Helyüket az egészségesen világító villany foglc'ta el.

Az ünnepségre meghívták az Illyés családot, valamint a gyer-

mekkori barátait Szekszárdról, a sárszentlőrinci születésű Misz-

lai testvéreket. Jelen voltak a megye, a járás és a község

képviselői és Prantner József az Állami Egyházügyi Hivatal el-

nöke, aki korábban a Tolna megyei Kommunista Párt vezető

egyénisége volt. Az ünnepség után végigjárták az utcákat, meg-

tekintették a virágos, kertes házakat. A pusztaiak hálája és

vendégszeretete abban nyilvánult meg, hogy a vendégeket ebédre

a lakásukba hívták meg, közben elbeszélgettek a múltról, a je-

lenről. Gyula bácsi és családja édesanyáméknál voltak ebéden.

Iduska húgommal r.agy szeretettel készültünk az ünnepségre, az

ebédre. Ilyenkor elmaradhatatlan volt a tejfölös csirkepaprikás.

Irénkével, az akkor már kilenc éves kislányommal részt vettünk

az ünnepélyes villanyavatáson, természetesen az azt követő

ebéden is. Hosszasan elbeszélgettünk a családi dolgokról, majd

a régi idők emlékét elevenítettük föl. A délutáni órákban rövid

idő alatt megtelt a házunk. Jöttek az ismerősök, a vendégek. Po~

harazgatás, viccelődés, jó hangulat volt.

Felemelő, jó érzés volt, mikor 1981-ben a megyei könyvtár

igazgatója és a tévések felkerestek, és közölték, hogy Gyula

bácsi a közeljövőben lejön, filmet forgatnak, és kérték, hogy

segítsek a szervezésben és a filmezésben. Feledhetetlen az a

baráti találkozás, mikor Gyula bácsi Flóra nénivel megérkezett.

A filmezés, majd a TV-adás során csodálatos volt a 79 éves

író és költő szellemi és fizikai frissesége. Rácegresró'l Sár-

szentlőrincre kocsizva gyönyörködtek a tájban, beszéltünk a

Csetényi dombról, ahol valaha település volt, a Sió menti rá-

adásnak nevezett lápos területről, ahol az ő, de még az én

gyermekkoromban is káka és zsombék volt. Még hosszantartó

jó egészséget és a mielőbbi viszontlátást kívánva búcsúztunk

egymástól Nagydorogon, mivel ők továbbmentek - kissé fárad-

tan ugyan - szálláshelyükre, a tengelici Oktatási Intézetbe.

Nagydorog, 1982. szept. 5.

Jegyzet

Magyar Nap - Politikai napilap. Bp. 1947. júl. 20^1949. dec. 1.

I l l y é s G y u l a l e v e l e i

T o l n á b a

Vál ogat ás

A boríték elveszett. Kézzel írott levél.

Kedves Béla, *

[...] Köszönöm amit az ottani Paraszt pártról írtál. A szervezés-

ben s általában a pártéletben közvetlenül nem veszek részt,

de mégis fontosnak tartanám, hogy ott is legyen pártszerveze- .

tünk, elsősorban a cselédek közt[...]

Szeretettel csókolunk valamennyiötöket, öcséd:

Gyula

1945. V. 4.

/Leveled csak tegnap jutott kezemhez/

Jegyzet A levél címzettje Hadfy Béla /Ozora/, a költő első unokatestvére.

Miszlai István urnák Szekszárd Bezerédj u. 2.

I.Gy, Budapest II. Józsefhegyi u. 9.

Kézzel írott levél.

Kedves Barátom!

Igen sajnálom magam is, hogy Szekszárdra nem tudtam lemenni,

illetve Pécsről átmenni. Beteg is voltam, nagyon meghűltem,

de a komolyabb ok az volt, hogy a kocsi, amelyen mehettem

volna, elromlott.

Még inkább sajnálom, hogy kedves meghívásodnak, attól tartok,

most sem tudok eleget tenni. A sárszentlőrinci ünnepség pedig

igen vonzana, veletek is örömmel beszélgetnék el ilyen hosszú

idő után, de annyi re másfelé Ígérkeztem már el, hogy nem tudom

a távolságok miatt összeegyeztetni. Ha mégis valami mód adód-

na, értesítelek, de azért ne számítsatok rám, mert az a való-

színű, hogy nem mehetek.

Minden jót kívánok s mindnyáj ótokat szeretettel üdvözöllek

Illyés Gyula

Jegyzet

sárszentlőrinci ünnepség - 1948. márc. 15-én nagyszabású

ünnepséget rendeztek Sárs zent 1 őri ncen

a szabadságharc 100. évfordulója al-

kalmából.

E z e n az ü n n e p s é g e n adózott a k ö z s é g

P e t ő f i emlékének i s , aki két é v i g itt

járt i sko lába . Az ünnepi e s t e n részt

v e t t D a l l o s Sándor í r ó , S inka I s t v á n

k ö l t ő é s a bonyhádi gimnázium s z í n -

j á t s z ó c soport ja . S z e r e t t é k v o l n a ,

ha I l l y é s G y u l a i s részt v e s z az

ünn é p s é g é n .

Miszlai István tanár úrnak népművelési tisztviselő

Szekszárd Szabadmírvel ési Központ

Illyés Gyula Pelsőrácegres u. p. Sárszentlőrinc.

Kézzel írott levél.

Kedves Barátom,

Tavalyi igéretemet most váltottam be. Egy hete lent vagyok

Rácegresen s ha igaz, legalább még Pünkösdig maradok. Most

vasárnap bemegyünk Lőrincre is, a galamblövő (!) versenyre;

ha nem zuhog az eső.

Nem azért írom, hogy idecsaljalak, vagy valami gon-

dot okozzak. De ha más dolgod nincs, örülnék, ha találkoz-

nánk. Egyszóval, csak - még a tavalyi Ígéretemhez híven -

életjelt adok.

Kézcsókkal, baráti szeretettel, Gyuriék felé is,

Illyés Gyula

1949. május 2 2.

Miszlai István tanár, diákotthon igazgató Szekszárd

Széchenyi u. 23.

Illyés Gyula Tihany Veszprém vm.

Kézzel írott levél.

Kedves Pista,

Feleségemhez irt soraid juttatták eszembe, hogy tanácsta-

lanságomban hozzád forduljak. A híres ozorai csatáról kellene

most bővebben írnom s ehhez kellene valamivel több adat, mint

amit az ozorai pinceszereken hallhat az ember.

Sajnos, sehol semmi érdemleges feljegyzés. Úgy emlékez-

tem, hogy Csapó Vilmos, aki 48-ban a tolnai nemzetőrök kapi-

tánya volt, írt valamikor erről egy füzetet, vagy folyói rat =ci k-

ket. De Pesten hiába kerestem.

Arra kérnélek, nézd meg a megyei vagy városi könyvtárban,

hátha meg van. S küldd el nekem, ha lehetséges. Igen gyorsan

vissza juttatom.

Engem a csata népfelkelői része érdekelne. A Tört. Intézet-

ben azt mondták, a szekszárdi levéltárban van ennek dossziéja,

ott könnyen meg lehet szerezni az idevágó anyagot. Kérhetném,

hogy nézzél ennek is utána, hogy igaz-e s hogy mi van ott?

A lefegyverzés a Sió veszprémi oldalán folyt. De hogy magában

Ozorában mi történt, hogy a falut kik tartották a horvátok elle-

nében azalatt a válságos másfél nap alatt - 1848 okt. 7.-ig -

arról hitelesen senki sem tud semmit. Nincs véletlenül Szekszár-

don valami tolnai 1 okal=historikus? Szentlörincig s a te korodig

nem jutott el a nagy esemény híre?

Hálásan megköszönnék minden adatot. Minél népibb,

annál jobb. Gyermekkoromban hallottam egy félig német, félig

magyar gúnyéneket a gyönki svábok ozorai vi t ézkedéséröl. Nem

tudná ezt valaki ott a levéltárban?

Lent vagyok Tihanyban; ide kérném szíves válaszo-

dat, - ha sikerül valamit megtudnod.

Mindnyájatokat a régi rokonszenvvel köszöntelek.

Illyés Gyula

1951. május 15.

Jegyzet

ozorai csatáról - a levélben az Ozorai példa c. drámájának

anyaggyűjtéséhez kér segítséget.

Miszlai István tanár, diákotthon

Illyés Gyula Tihany Veszprém

Kézzel írott levél.

igazgató Szekszárd Tolna vm.

vm.

Kedves Pista,

Köszönöm fáradozásodat. Ugy látszik, az egész ozorai csatát

nekem kell kitalálnom /egy színdarabhoz kellene/, remélem, a

valóságot lelem meg ezen az úton is.

Roppant sajnálom, hogy hazai emléked elveszett. Épp ilyen-

re lett volna szükségem.

/Nekem is ilyen van, ebből szerettem volna legalább álrr.odo-

zási ágyat - afféle ecet = ágyat - csinálni/

Bodnár füzete nekem is meg van Pesten. Ezt tehát épp

csak addig tartom itt, amíg még egyszer át nem néztem.

Csapó írásaiból - esetleg valami folyóiratban - semmi

sincs valóban? Könyvtárban sem?

Köszönöm szives meghívástokat. Mi az a diákotthon? Üres

az nyáron? Most vagy esetleg néhány napra mégis befekszem

egy üres vaságyba, ha - saját történelem konstrukcióm mégis

megakadna.

Kézcsókkal, a régi barátsággal,

Illyés Gyula

Jegyzet

Bodnár füzete - Bodnár István: Szabadságharcunk ozorai diadala.

Szekszárd, 1937. Molnár ny. 32. 1.

Csapó - Csapó Vilmos /1798 Dunasz entgyörgy-1879 Duna-

szent györgy/ 1848-as honvédtiszt, a Tolna vár-

megyei nemzetőrség őrnagya.

Miszlai István Szekszárd Diákotthon

I.Gy. Bpest, II. Józsefhegyi ut 9.

Kézzel írott levél.

Kedves István,

Köszönöm neked is, Hadnagy Albertnek is, hogy ezzel az

ozorai adattal rám gondoltatok. Semmit sem tudok róla. Bár

az Írónak a téma = talál ás sal van a legkisebb baja, igen örül-

nék, ha pusztán, mint félig-meddig ozorai származék megismer-

hetném az ügy dokumentumait, Hadnagy Albert feldolgozását.

Előre is megköszönöm szívességét, ha elküldi.

Régóta készülök le Szekszárdra, de ez is csábító erő

lesz, hogy valóban zavarjalak egyszer benneteket.

Őszinte barátsággal,

Illyés Gyula

953. február 2.

Jegyzet

Hadnagy Albert - Dr. Hadnagy Albert

Levéltár igazgatója

/190-1967/ a Tolria megyei

1926-1967-ig.

Miszlai István Megyei Könyvtár Szekszárd Tolna vm.

Illyés Gyula Budapest II. Józsefhegyi u. 9.

Kézzel írctt levél.

Kedves Pista,

Köszönöm leveled. Most felelek rá, most ért meg, amire

már a vételekor gondoltam. Volt kezedben az Ország-Világ c.

hetilap legutóbbi száma? Van benne részemről egy ígéret, hogy

megnézem mégegyszer a puszták vidékét.

Komolyan szeretnék némi időt - először csak néhány na-

pot - Rácegresen tölteni. Ebben kérném tanácsodat. Nekem ott

a régiekből rr.ár csak a hajdani Tóth-familia ismerős, akik ju-

hászok lévén valami rejtelmes j uhász=atyaf iságban is voltak

velünk. De nem szeretnék váratlanul a nyakukba esni s azt

sem tudom, el tudnának-e szállásolni, úgy, mint legutóbb.

Azt gondoltam, lemennék vonaton, /vagy autóbuszon, ha

van/ Szekszárdra, ott meghálnák - szigorúan szállodában! -

s ha még tartod szíves ajánlatodat, veled fölgördülnénk Sár-

szent 1 őri ncre, illetve - ha járható az út - Rácegresre. Erre

kérném válaszodat. Mikor volna neked legalkalmasabb? Nekem

teljesen mindegy. Ma is meleg érzéssel gondolok Prantner

József igazán kedves szavaira, ahogy mint földit üdvözölt;

azt hiszem ő is segítene, ha véletlenül valamiben elakadnánk.

Ka téged a hivatal nem enged el Szekszárdról, persze egyedül

is felmegyek Rácegresre, - a kérdés az, hogyan. Főképp mivel,

ha esetleg sár van?

Várom soraidat s mindnyájotokat a régi szeretettel köszön-

telek,

Illyés Gyula

1960. március 14.

Jegyzet

Rácegresen tölteni - ebből a látogatásból születik meg a

Rácegresi füzet c. írása.

Hadnagy Albert vármegyei levéltáros Szekszárd Lehel-u. 2.

Illyés Gyula Tihany Veszprém vm.

Kézzel írott levél.

Kedves Barátom. mer, ok

Tihany, 1960. IV. 25.

Köszönöm, nagy okulással s élvezettel olvastam íráso-

dat. Ilyenben sem volt még részem; személyemre szabott, külön

nekem készült tanul mányban! Kedves emlékeim közé teszem.

Ahogy Ozoráról írt értekezésedet is.

Tőletek távozva másnap már Rácegresen voltam. Elmentem

persze a régi falu helyére is /mert én a mostanit is oda sze-

rettem volna telepíteni s sajnálom, hogy sikertelenül/; ezt az

én. gyerekkoromban Fekete Saroknak hívták. Jártál ott? Ne mu-

laszd el, ha arra vetődsz. A régi Sió-hid már nincs meg, sem

a parton a régi templom akkor még 2-3 méteres fala. Sőt a

föld alatt is romboltak avatatlan kezek: a parttöltéshez onnan

csákányozták elő a téglát, az előkerült koponyák és csontok

ott hevertek szerte a mezőn, én raktam egy kupacba őket.

Ott vannak ma is: ha valakinek kell középkori magyar csont-

váz, onnan vihet. A szomszéd halmon a régi erődítmény kör=

árka hibátlan; tele téglával; valaha affölött is fal lehetett.

Itthon megnéztem egy 1596-os térképet. A Sióba sárvár-

ként belerajzolva sorakozik Ozora, Si piont ornya, Fel egres.

Ez azt látszik erősíteni, hogy a mai Rácegres volt Fol egres,

nem pedig Sáregres, mert az Simontornya alatt van, hanem

tőle derékszögben balra.

Leveledet némi késéssel kaptam meg, mert most Tihany-

ban vagyok s a postát csak szombatonként hozza le feleség'

Köszönöm mégegyszer szívességedet, kedves vendéglátás-

tok.

Feleséged kezét csókolja, téged őszinte baráti érzéssel olrll

Illyés Gyula

Miszlai István Szekszárd Benczúr u. 25.

Illyés Gyula Tihany

Kézzel írott levél.

Tihany 1960. VIII. 1.

Kedves Pista,

Először is add át köszönemet a fényképekért.

Láttad a Kortárs júliusi számát? Van benne néhány oldal

rácegresi élményeinkből. S egy vers, az egésznek a magva,

arról, amire az egresiek újra meg újra megkértek, hogy csi-

náljunk valamit a villanyuk dolgában.

Ők semmit sem tudnak arról, hogy én ezt az utat vá-

lasztottam, ügyük elősegítésére. De félek, hogy a szekszár-

diak sem.

Arra kérlek hát, szerezz egy Kortárs példányt, mutasd

meg Prantnernek; oly készséges volt s oly lelkes, valóban.

S próbáljatok valamit, hogy lehetne az irodalom nem létező

erejével mégis dúcokat állítani.

Ha Egresről lemegy valaki, avasd be azt is a dologba.

Mondjátok azt - így is van - az irodalmi élet elcsodálkozott,

hogy Egresen még nincs villany s számontartják - ez persze

már nem igaz - hogy mikor lesz.

Mégegyszer szívből köszönöm mindnyájatoknak szívességeteket.

S kézcsókot, baráti üdvözletet küldve várom értesítésed

Illyés Gyula

Dr. Hadnagy Albertné Szekszárd, Á l l a m i — L e h e l u. 2.

Illyés Gyula Tihany

Kézzel írott levél

K edves Asszonyom,

Engedje meg, hogy osztozhassam én is gyászában.

Az a szép este, amit otthonukban tölthettem, a néhány

órás beszélgetés és az egy-két levél elegendő volt, hogy

ne csak megismerjem kedves férjét, hanem őszintén meg

is szeressem.

Az ilyen érték nem tűnik el. Bennem is tovább él,

vigasztalóan, bátorítóan.

Kezét csókolja, őszinte rokonérzéssel köszönti

Illyés Gyula

Tihany 1967. május 31.

A Megyei Könyvtárban Miszlai Istvánnak Szekszárd Széchenyi

u. 51. Tolna vm.

Illyés Gyula Tihany

Kézzel írott levél.

Kedves István,

Köszönöm szíves meghívást okat. Szül ömegyémben ez lett

volna az első írói közszereplésem; sajnos, nem mehetek. Beteg

vagyok s ráadásul olyan kenyérkereső munkát kell csinálnom,

amit egy napra sem szakíthatok félbe.

Kérlek, add át köszönetemet mindazoknak, akiknek része

volt a meghívásban.

Szeretettel köszönt,

111 y és G yul a

Tihany, 1961. XI. 26.

Jegyzet

K cszcncm szíves meghívás t okat - válasz a szekszárdi megyei

könyvtár ünnepélyes megnyi-

tójára /1961. dec. 14./ ka-

pott meghívásra.

Egyetértés Mezőgazdasági TSZ Lakos József elnök 7042 Pálf

Illyés Gyula 1025. Bpest II.

József hegyi u. 9.

Kézzel írott levél.

1025 Budapest 1978. IV.

II. József hegyi u. 9

Kedves Barátom,

Szívből köszönöm a fáradozását. Gyerekkorom egyik leg-

szebb emlékét fogom hát látni itt a budai ház előtt.

Ugy volna a legjobb, ahogy legegyszerűbb: föltenni egy

alkalmi teher autóra a malomkövet. Esetleg egy olyan darab

cementgere ndával, vagy hasonló oszlop darabbal, amelyik bele

illik a nyílásba. A helyét már kinéztük a kertben. Mindig

van itthon valaki. Ha ide telefonáltok - [...] - magam is se-

gédkezem a fölállításánál.

Köszönettel és szeretettel

Illyés Gyula

Lakos József elnök Egyetértés MG.TSz. 7042 Pálfa Postafiók 3.

Illyés Gyula 102 5 Bp. József hegyi u. 9.

Kézzel írott levél.

Budapest 1978. V. 11.

Kedves Barátom,

Köszönöm még ezt az utó- szívességet is. A malom-

kő, némi nehézség legyűrése után itt van a kertünkben. Nem

a faoszlopon ugyan, most ezzel nem tudtunk megbirkózni, de így

is használhatóan. Később majd találunk módot a végleges el-

helyezésért.

Szeretném külön-külön megszorítani mindenki kezét, aki

ebben a szíves vállalkozásban résztvett.

Szives üdvözlettel

m

Illyés Gyula

Illyés Gyula

Hasznos akarat

"Legyen a költő hasznos akarat!"

Sz. L.

Rácegresen tisztelik az irót;

mint holmi f öli ebvi teli birót.

Ha minden szó esik már hasztalan -:

"A vers - gondolják - az még hátra van.

a Múzsa!" - ha épp nem is ezt a szót

használják, körülfogván az irót.

Tisztelik a verset Rácegresen;

attól várják, hogy villanyuk legyen.

Úgy várják, de úgy, hogy - ha az segit -

a filc Sgiát is tisztelik.

írtak ez ügyben tízézer is!. . . "De tán,

ha te is irnál valamit, Gyulánk..."

Verset, vagy prózát, zordat vagy simát,

mindegy, akár egy sorstragédiát.

Út is, de főleg villany kellene,

ígéri három éve a megye.

"Legyen a költő hasznos akarat..."

Nézem i skolapaj tásai mat.

- Mi az megírni néked? De nekünk!...

Egy hang: - Napunk lenne! Más (így): -Egünk!

Mindegy nekik forma és külalak,

a lényeget, azt harcolja ki csak.

- Hatvan fadúc meg tudná olciani!...

- S mi minden lenne itt! Lányhang: - Mozi!

- Ha ezt meg tudnád írni, te! De úgy

hogy Szekszárdig följusson a szavunk!

"Legyen a költő hasznos akarat..."

Azt gondolom, hogy itt a pillanat.

Dics, bér, babér, - rég tudom én, mit ér!

Az ér valamit vers, mely földet ér.

Gyökeret ereszt és gyümölcsöt ad -

Adjon, ha lehet, minél hamarabb!

Illyés Gyula összegyűjtött versei. Bp. 1977. Szépirod, Kiadó.

II. köt. 355-356. 1.

TARTALOM

Előszó 3

Illyés Gyula: Jel 5

Illyés Gyula: Honfoglalók között /részlet/ 7

Életrajzi adatok 9

Illyés Tolnában 19

A szülőföldhöz kötődő írásai 2 1

Visszaemlékezések .2 8

Il lyés Gyula levelei Tolnába 64

Illyés Gyula: Hasznos akarat 83

Illyés Gyula

E B É D A KASTÉLYBAN

Egy életregény fejezetei

"Ozora volt a Város"

A bonyhádi g imnázium udvara. Itt járt i s k o l á b a a z 1 9 1 4 / 1 5 , 1 9 1 5 / 1 6 - o s t a n é v b e n

Bonyhádi öregdiákok között a 150 éves jubileumon /1956. május 6.1 I Dr. Miszlai György, Udvaros József, Illyés Gyula, Gó'si Pál, Miszlai István/

A bonyhádi gimnázium 150 éves jubileumi ünnepségén Merész Konrád tanárral volt gimnazista lányok kozott

Féja Gézával Szekszárdon Miszlaiéknál /1960. április/

KATí-fljnr-». viUaimiiwitfa /196Z. nnw«her 4L/f

Találkozás a "juhász-rokon" Tóth-család lányával, oki új házuk előtt üdvözli az ebédre meghívott Illyés-családot

Séta a faluban /Kaszás Imre, Pratner József, Balaskó Lajos, Illyés Gyula, lka, a lánya/

Illyés-család a szülőpusztán

Mennyi a folyóirat "és napilap előfizető? - érdeklődnek a vendégek

Sóin n fnlubnn /Kaszás Imre, László Anl nl , Illyés Gyuln,

lka, fi lányra/

1 In z ra I órós

A Babits-ház megnyitásán Szekszárdon / 19G7. július 2./ /Illyés Gyula, dr. Miszlai György, Miszlai István/