szolgalelkŰsÉg · 2018-04-17 · vagy bibliai értelemben, akkor tudod, hogy ki a te atyád. a...

– 1 –

SZOLGALELKŰSÉG

2018. április 8. – Borics Tamás élőben elhangzott

tanításának szövege belső használatra

Szeretettel köszöntelek benneteket! Áldjon meg benneteket hatalmasan az Úr Jézus

Krisztus! Nagyon köszönöm az Úrnak, hogy itt állhatok előttetek, ez megtiszteltetés! Ahogy

hallottuk, jövő héten lesz egy rendezvény, a Just For Fun nap. Mennyire fontos a közösség,

mert a zsidó ismerőseink, testvéreink is azt mondják, hogy a zsidóság összetartó ereje a

közösség. Nagyon fontos a közösség, hogy elmenjen az ember, megismerjen embereket, és

ápolja ezeket a közösségeket. Fontos a testvériség, fontos, hogy egymásra úgy tekintsünk,

mint testvérekre. Hogy egy Atyának a fiai vagyunk, ahogy József előtt is megálltak a

testvérei, és kérdezte, hogy kik vagytok ti? Azt mondták, akik előtte nagyon sok mindenen

keresztülmentek, hogy egy Atyának a gyermekei vagyunk. Tehát mi is egy Atyának a

gyermekei vagyunk, ez nagyon dicsőséges dolog! Tegnap is voltak itt testvérek, nevezhetjük

őket unokatestvéreknek, de ugyanolyan testvérek, mint mi, mert egy Atyától születtünk.

Nagyon-nagyon fontos.

Azt a címet adtam a mai üzenetemnek, hogy a Szolgalelkűség – de ennél sokkal vidámabb

dologról szeretnék szólni. A fiúságról, magának az Atyának a szeretetéről, hogy mennyire

szeret bennünket, és mennyire fontos az, hogy ezt megértsük.

Leszögezhetjük, hogy a hitnek és a szabadságnak különböző szintjein vagyunk.

Mindannyiunknak van hite, de a hitnek különböző szintjein vagyunk. Hatalmas hitek vannak

itt, akik nagyon sok mindent elértetek már az életben, és az Isten munkája ez. Hasonlóan

mindannyian szabadok vagyunk, de a szabadság különböző mértékben nyilvánul meg az

életünkben. A szabadság egy nagyon-nagyon jó állapot. Ennek ellentéte a szolgaság vagy

rabság. Amikor szabadságról szólunk, akkor arról a szabadságról szólunk, amelyet Isten adott

a Fiában, Jézus Krisztusban a számunkra. De ha valaki nem szabad, akkor vagy rab, vagy

szolga. Az egyik állapot sem olyan, hogy azt mondhatjuk, hogy azt tesz, amit akar. A rab meg

van kötözve, meg van láncolva, a szolga meg csak bizonyos keretek között szabad.

Ha visszamegyünk a kezdetekhez, amikor Isten megteremtette az embert, akkor uralomra,

áldásra, jólétre, szabadságra teremtette meg. Egy gyönyörűséges kapcsolatra, gyönyörűséges

közösségre teremtette meg az embert. Arra, hogy szemtől szemben láthassa az alkotó a

teremtményét, erre teremtette meg Isten az embert. Az ember ezt a szabadságot vesztette el az

engedetlensége által, és ez által lett rab, ez által lett szolga. A sátánnak, a bűnnek a

rabszolgája lett az ember azáltal, hogy elvesztette a szabadságát. Ezek ismert tények előttünk,

de fontos hallani.

Borics Tamás: Szolgalelkűség

– 2 –

A bűnnek, a halálnak, a sátánnak a rabszolgái lettünk. Korlátai lettek az embernek,

szellemi és fizikai síkon. Az első Ige, amit megnézünk a Lukács evangélium 13. fejezetében,

így szól:

LUKÁCS 13,16.

16. Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a sátán megkötözött, ímé, tizennyolc

esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?

Ez egy ismert történet: egy 18 esztendeje beteg asszonyra ráteszi az Úr a kezét, és azt

mondja, hogy fel kell oldani ebből a kötelékből. Ez egy előképe annak a munkának, amit az

Úr Jézus Krisztus a golgotai kereszten elvégzett. Megszabadította ezt az asszonyt. Látjuk

ebből az Igéből is, hogy maga az ördög, a sátán az, aki megkötöz, és az Úr Jézus Krisztus, aki

feloldoz. Nagyon gyönyörűséges! Ez egy előkép, ahogy mondtam, mert a kereszt által jött

valóságba ez az igazság, ami itt egy előképként jelenik meg, hogy az Atya kidolgozta a

megváltás, a helyreállítás lehetőségét a Jézus Krisztus által a kereszten. Nem véletlen, hogy a

Máté evangéliumában, mikor megjelenik az angyal Józsefnek, azt mondja, hogy nevezd az Ő

nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét annak bűneiből. Tehát a Jézus név szabadítót

jelent. Benne van a nevében is a szabadság, a szabadító. Ennek a szabadságnak, ennek a

krisztusi szabadságnak látjuk az előképét Izrael történetében akkor, mikor Izrael népe

Egyiptomban volt a szolgaság házában, és Isten Mózesen keresztül szabadulást hozott a

számukra.

2MÓZES 2,23–25.

23. És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Egyiptom királya, Izrael fiai

pedig fohászkodának a szolgaság miatt, és kiáltának, és feljuta a szolgaság

miatt való kiáltásuk Istenhez.

24. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az

Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.

25. És megtekinté Isten az Izrael fiait és gondja volt rájuk Istennek.

Ámen! Ámen! Egyiptom a szolgaság házának a jelképe, az istennélküliség szimbóluma

Egyiptom. A mi számunkra, mint krisztusi hívőknek egy előkép, mert mi is kiszabadultunk a

szolgaság házából, a sátán birodalmából.

KOLOSSE 1,13.

13. Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő

szerelmes Fiának királyságába;

Gyönyörűséges Ige! Ahogy Izrael népe megszabadult, hasonlóan mi is megszabadultunk.

Izrael népe gazdagon jött ki Egyiptomból, áldásokkal, ígéretekkel, Isten terveivel, és megnyil-

vánulások kíséretében. Hasonlóan mi is, krisztusi hívők, ugyanígy ígéretekkel, áldásokkal

jöttünk ki, de ennél sokkal-sokkal többel is. Megkaptuk az Atyának az örök életét, ezt a cso-

dálatos új szívet kaptuk meg, amelyet az Atya ültetett a mi szívünkbe. Egy új szívet kaptunk.


– 3 –

RÓMA 8,15–16.

15. Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a

fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

16. Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten

gyermekei vagyunk.

Ámen. Csodálatos igevers! Azt mondja, hogy szolga voltál, de most már fiú vagy. Az

Atyának a fia vagy. Egy olyan szellemet kaptál a szívedbe, aki azt jelenti ki, hogy fiú vagy. Ő

mindig kijelenti, hogy te fiú vagy, Isten gyönyörűséges fia vagy. Isten fia vagy, Istennek az

örököse vagy Jézus Krisztusban! Ez az új szív jelenti ki a számodra azt a szerelmet, amellyel

az Atya van feléd. Ez az új szív, amely kijelenti ezt a szerelmet. Istenben örvendezünk, ezt

tudjuk, ez nagyon-nagyon gyönyörűséges dolog, hogy érzékeljük, kijelentésünk van Istentől

az Atya szerelméről, a szeretetéről. Nagyon sok hívőnek van szolgai gondolkodása, szolgai

mentalitása annak ellenére, hogy hívők, és szeretik az Atyát. A zsidók Egyiptomból való

kivonulása kapcsán szokták mondani, hogy kijöttek Egyiptomból, de Egyiptom nem jött ki

belőlük. Tehát szabadok lettek, de még bennük volt olyan gondolkodás, olyan rendszer, amely

a régi életükhöz kapcsolódik. Azok a szolgai gondolatok, szolgai minták voltak bennük.

Elindultak az úton, de a helytelen gondolkodás, a rossz önkép, a hitetlenség szolgai

állapotban tartotta őket. Kicsiknek látták magukat, magukra néztek, vagy visszanéztek arra,

hogy mi volt Egyiptomban. Az Egyiptomban való gondolkodás határozta meg az életüket, a

mindennapjaikat. Ilyeneket mondtak: „Vajha meghaltunk volna Egyiptom földjén! Vagy

ebben a pusztában meghalnánk! Miért visz be bennünket arra a földre? Térjünk vissza

Egyiptomba!” Mintha egy hívő azt mondaná, hogy mi lenne, ha visszatérnék a régi életemre?

Olyat is mondtak, hogy olyanok vagyunk a magunk szemében, mint a sáskák. Tehát kicsinek

látták magukat, az határozta meg az énképüket, hogy magukra hogyan néztek. Ezekkel a

gondolatokkal jöttek ki Egyiptomból, ott vették magukra, ott fejlődött ki bennük ez a

hozzáállás. Hasonlóan, mi is élünk rendszerekben itt a földön, különféle rendszerek vannak,

akár politikai, történelmi, kulturális rendszerekben. Ebben szocializálódik az ember, és ez a

rendszer van a gondolataiban, és nagyon sokszor ez határozza meg azt, hogy te bizonyos

dolgokban hogy döntesz, hogy válaszolsz? Vagy voltak olyan izraeliek, akik kijöttek Egyip-

tomból, és igaz, hogy már meghaltak a pusztában, de a családtagjaik örökölték ezt a

mentalitást. Örökölték azokat a berögzött dolgokat, amiket kaptak ott Egyiptomban. A

szüleiktől átörökölték ezeket a dolgokat. Ugyanígy mi is örökölhetünk hozzáállást, gondolati

mintákat, viselkedési sémákat. A szegényes énkép, a méltatlanság érzés, az olyan

gondolkodásmód, ami azt mondja, hogy nem érdemlem meg Isten áldásait. Így tekint az

ember magára, hogy nem érdemlem meg Isten áldásait.

Elmondhatjuk, hogy az emberek gondjainak nagy százaléka abból ered, hogy magukkal

kapcsolatban hogyan éreznek. Ezt még egyszer elmondom, mert nagyon fontos mondat. Az

emberek gondjainak nagy százaléka abból ered, hogy magukkal kapcsolatban hogyan

éreznek. Mit látok magamon, hogy érzem magam, mi az, amit észreveszek magamon, és nem

az, hogy igazából az ígéretben mit kapok az Atyától. Az Atya mit jelentett ki az én számomra.

Ki nekem az én mennyei Atyám? Hogy látom magam, jó vagyok-e, vagy sem?


– 4 –

A szolgalelkű ember nagyon sokszor magára tekint, hogy be tudom-e tartani, ne rontsam

el, ne vétkezzek, át ne hágjam a parancsolatokat, nem vagyok rá méltó! Méltatlan vagyok,

vagy kiérdemlem-e Isten jóságát? Sokan úgy hiszik, ha jól mennek a dolgok és mindent

betartanak, akkor Isten elégedett a magaviseletükkel, a tetteikkel. Ellenben ha hibáznak,

elbuknak, vagy valakit megsértenek, vagy rosszat tesznek, akkor Isten nem úgy tekint rájuk.

Csalódott bennük, talán meg akarja őket büntetni. Meg kell értenünk azt, hogy Isten áldásait,

ígéreteit nem a mi jóságunk miatt kaptuk, hanem Jézus Krisztus által. Jézus Krisztusban való

hitünk által kaptuk. Erre tudunk mondani egy áment? Ámen! Jézus Krisztus társörököse

vagyok, ezért ezek az áldások hozzám tartoznak, amit az Atya adott számomra az Igében. Ezt

én a belevetett hitem által tudom elfogadni. Hit által, amelyet ugyanúgy az Atya adott az én

számomra. Tehát Jézus Krisztus miatt vagy áldott. Ámen.

GALATA 4,7.

7. Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is

Krisztus által.

Ámen. Nem vagy szolga, hanem fiú! A szolgának nagyjából tudjuk, mi a feladata. De

nézzük meg egy-két pontban, hogy miért jó, ha te fiú vagy? Miért jó az, ha tudod, hogy te az

Atyának a fia vagy? Először is jó, mert megtudod azt, hogy te ki vagy. Ha tudod, hogy ki

vagy bibliai értelemben, akkor tudod, hogy ki a te Atyád. A mennyei Atyád. Itt volt a

feltámadás ünnepe, és emlékszünk rá, mikor Pilátus kiállította Jézust, és kiállította a másik

oldalon Barabást. Azt mondta, hogy válasszatok! Jézus, a mi Urunk, az Abbát jött el kijelen-

teni, az Atyát. Ő azért jött, hogy bemutassa az Abbát, az Atyát. Ellenben Barabás azt jelenti,

bar a bas, hogy valakinek a fia. Kinek a fia? Nem tudjuk, hogy kinek a fia. Barabás egy tolvaj

volt. Egy szolga, aki nem tudja, ki az ő atyja. Nem tudja, hogy honnan van, honnan jött.

Sokszor rajta van egy szám, rajta van egy pecsét. Gyerekkorában esetleg elrabolták, abban az

időben gyakori volt. Bibliai értelemben, ha te tudod, hogy fiú vagy, akkor tudod, hogy ki a te

atyád: a mennyei Atya. Ámen! Ha fiú vagy, akkor tudod, hogy hova tartozol. A János

evangéliumban nézzük meg az egyik kedvenc igeversemet. Így szól az Úr Jézus Krisztus:

JÁNOS 16,28.

28. Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és

elmegyek az Atyához.

Gyönyörűséges igevers. Azt mondja az Úr Jézus, hogy az Atyától jöttem. Eljöttem a

világba, ahol Isten mindenhol ott van, de a világ dolgaiban nincs ott. Azt mondja, hogy

eljöttem a világba, de ismét elhagyom a világot, és elmegyek az én Atyámhoz. Ha fiú vagy,

akkor tudod, hogy hol a te lakcímed. Fent van az Atyánál. Megvan a címed, hogy honnan

jöttél, hova tartasz. Ez nagyon-nagyon fontos. Tehát tudod, hogy ki vagy, tudod, hogy hova

tartozol, hol a lakcímed. Ha fiú vagy, akkor tudod, hogy mi az örökséged, mert a fiaknak jár

örökség. Sokszor a szolgai ember azt sem tudja, hogy van öröksége. Hogy hozzá tartoznak,

amit az Atya megadott az Ő ígéretében. De ha fiú vagy, tudod, hogy ezek a dolgok hozzád

tartoznak, és ragaszkodsz hozzájuk. Amit az Atya adott az Ő Fiában. Ha fiú vagy, akkor

neked tudnod kell, hogy az Atya szeret téged. Az Atya szeret téged! Kérlek, mondd, hogy az

Atya szeret engem! Az Atya szeret engem, az Atya gyönyörködik bennem! Ámen!


– 5 –

Még egy pontot felírtam. Ha fiú vagy, akkor tudsz szolgálni mások felé. Mások felé! Ez

nagyon-nagyon fontos! Szó volt az evangelizációról, amiről hallunk majd az üzenet második

részében is egy pár mondatban. Sokszor, ha úgy gondolkodik az ember, hogy igazán, hát nem

vagyok én arra méltó, hogy odaadjak akár egy Jézus képet, beszéljek avval az illetővel,

elmondjam neki az Evangéliumot, hirdessem neki az Igét! Mert magadra nézel. A problémák

nagy része onnan van, hogy én nem vagyok rá képes. Pedig az Atyának a fia vagy, és Jézus

Krisztus, mikor itt volt a földön, úgy volt itt, mint Fiú. Tudta, ki az Ő Atyja, tudta, hogy

honnan jött, és úgy szolgált az emberek között. Hirdette a királyságot, ment, és szólta. Pedig

kapott nagyon sok mindent a fejéhez, de ennek a fiúságnak a tudatában ment, és hirdette az

Evangéliumot. Tehát nagyon-nagyon fontos ez.

Hány és hány hívő ember van, aki nem hirdeti az Igét, mert úgy érzi, hogy nem méltó rá!

Vagy az elkövetett rossz dolgok miatt nem járul az Atya elé. Vagy a büntetésre tekint amiatt,

amit elkövetett. Arra tekint, hogy hát majd Isten meg fog engem büntetni. Mikor az ember

magára tekint: hogy érzem magam, hogy látom magam, mire vagyok képes, mire nem vagyok

képes – ezek megfoszthatják az embert, hogy mindabban járjon, amit a fiúság adni akar a

számára. A fiúság magában hordozza azt a nagyon-nagyon közeli viszonyt, közösséget, amit

az Úr és szolga kapcsolat nem tud megadni az ember számára. Az Atya azt akarja, hogy te

bátorsággal, bizalommal, elvárással járulj elé. Azt szeretné, hogy megnyugodj, megpihenj az

Ő jelenlétében, és oltalmat találj az Ő jelenlétében. Ezt szeretné. De ha neked olyan

mentalitásod van, hogy nem vagyok méltó, hogy odamenjek, ha nem találod magadat

értékesnek erre a dologra, akkor ez téged távol tart attól, hogy odavidd az ügyedet az Atya elé,

vagy azt mondd neki, hogy szeretlek téged, drága mennyei Atyám! Kell, hogy egy tiszta, jó

képed legyen a te Atyádról, hogy ki a te számodra, és Ő hogy lát téged! Nagyon fontos.

A Lukács evangéliumba fogunk majd ellapozni. Egy olyan történetet nézünk meg, amely

mindenki számára ismert: a tékozló fiú története. Ez elég ismert történet. Azok is, akik esetleg

nem keresztények, azok is ismerik ezt a történetet. Van benne két fiú, egy fiatalabb, és egy

idősebb. A szolgalelkűségnek olyan két bástyája van ebben a történetben leírva, amely arról

szól, hogy a bűneid miatt nem járulsz az Atya elé, mert magadra úgy tekintesz, hogy

elrontottál valamit, és nem vagy méltó, hogy az Atyához járulj. A másik pedig az, hogy én

magamat olyan állapotban tartom, hogy megfeleljek, ne rontsak el dolgokat. Át ne hágjam

egyetlen parancsolatát se az Atyának.

Így szólt a fiatalabb fiú, amikor vissza akart térni az atyjához:

LUKÁCS 15,18–21.

18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám,

vétkeztem az ég ellen és teellened.

19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem

olyanná, mint a te béreseid közül egy!

20. És felkelvén, elment az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt

az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és

megcsókolgatá őt.


– 6 –

21. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem

vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!

Az elkövetett rossz dolgok miatt ez a fiatal fiú magára úgy tekintett, hogy nem méltó. Én

nem vagyok arra hivatott, hogy az atyám fiának hívjanak, hanem legyek béres, vagy legyek

szolga. Így tekintett magára az elrontott dolgok miatt. Nem a fiúság határozta meg ennek a

fiatal fiúnak az önképét, hanem az, amit magában látott, amit magában érzett. Nem vagyok

méltó, hogy a fiad legyek, hanem legyek inkább szolga! A fiúság egy tulajdoni dolog, hogy az

Atya téged fiúnak lát, a szolgaság pedig arról szól, hogy te mit érzel a testedben. Mit érzel a

gondolataidban? Hogy látod magad? A meg nem újított elme, a rossz önkép fogságban

tarthatja az embert, és a kulcs a szabaduláshoz, hogy Jézusra kell tekintened: Ő hogy lát

téged, és Ő mit mond rólad. Ez nagyon-nagyon fontos.

Emlékszem, 2001-ben születtem újjá, és ugyanúgy, mint bárki másban, nagyon sok minden

volt bennem. Olyan dolgok, amelyek egy szolgai állapotban tartottak. Azért fontos gyüleke-

zetbe járni, mert a gyülekezet egy olyan hely, ahol segítséget kap az ember. Hallgatja az Igét,

ami bejut a szívébe. Emlékszem például, 2004-2005 környékén volt egy tanítássorozat a

Római levélről. Ez volt az első ilyen tematikus sorozat, amely 8 részből állt. A Róma levél az

Úr remekműve Pál által. A kezdetektől felépíti teljesen a Róma levél 8-ig, amiben 21-szer

szerepel a szellem szó, gyönyörűen kijelenti, hogy én ki vagyok Krisztusban. Hogy én fiú

vagyok már, nem vagyok többé szolga. Ezeket az igazságokat, emlékszem, később az

életemre vonatkoztattam. De előbb másként láttam magamat. Azt láttam, amit az érzések és

gondolatok mutattak, de elkezdtem ezeket az Igéket tanulmányozni. Mikor mentem a

munkahelyemre, útközben megvallottam, hogy én kije vagyok az Atyának. Szerelmes fia

vagyok az Atyának. Nincs kárhoztatásom! Szabad vagyok! Győztes vagyok! Ezeket az Igéket

mondtam el. Bennem ez a krisztusi természet elkezdett így duzzadni, duzzadni, duzzadni, és

azok a dolgok, amelyek elnyomták esetleg az elmémet, vagy a testemben voltak, egyre jobban

háttérbe szorultak. Nem azt mondom, hogy tökéletes vagyok, mert amikor végcélhoz fogunk

elérni, akkor leszünk tökéletesek. De az Úrnak köszönhetem, hogy egy ilyen pályát futottam

be. Most az Úrban mondhatom. Ti is nagyon sokan elmondhatjátok ezt magatokról. Nagyon-

nagyon jó! A győzelemhez az kell, hogy azt vallja meg az ember, azt jelentse ki, amit az Ige

mond róla! Ahogy az Isten, az Atya lát téged. Ez nagyon fontos. Mindazokat a dolgokat

lerántja rólad, amit előzőleg magadról gondoltál, azok a dolgok leesnek az ember életéről.

Nagyon-nagyon fontos.

Olvassuk a másik fiút:

LUKÁCS 15,24–27.

24. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott.

Kezdének ezért vigadni.

Nagyon fontos, hogy az Atya hogy látta a fiút.

25. Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt: és mikor hazajövén, közelgetett a

házhoz, hallotta a zenét és táncot.

26. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?


– 7 –

27. Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a hízott

tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.

Itt megállnék egy pillanatra. A másik fiú a másik vonalat képviseli, azt, aki esetleg nem

hagyja el a gyülekezetet, aki azt mondja, betartok mindent, megtartom, ne rontsam el, ne

hágjam át az Atya parancsolatait. Észreveszünk benne egy érdekességet. Mikor hazajött, mi

történt? A szolgáktól tudakozódott. Ha az ember szolgalelkű és úgy gondolkodik, hogy nem

vagyok elég méltó, akkor nem az Atyához járul oda, ahogy nézzük is Jézust, hogy azt mondta,

hogy az egyenes út az Atyához. Tudom, hogy mi a lakcímem, hogy honnan jöttem. A szolgai

gondolkodás, amikor más valakihez megy. Más valakitől érdeklődik, hogy mi történt. Azt

mondják neki, hogy a te öcséd jött meg.

LUKÁCS 15,29–32.

29. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé, ennyi esztendőtől fogva szolgálok

néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy

kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak.

30. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te

vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.

31. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a

tiéd!

32. Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és

feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

Az idősebb fiút látjuk, aki a szolgáktól érdeklődik, hogy mi történt. Nem örül a dolgoknak,

mert sokszor, ha az ember úgy gondolkodik, hogy magára néz – be tudom-e tartani, meg

tudom-e tartani, el ne rontsam –, ez sokszor azt okozza, hogy a másik emberben találok

hibákat, a másik embert nem úgy látom, mert abból indulok ki, hogy én mit tettem. Itt sem

arról van szó, hogy az Úr Jézus, vagy az Atya mit tett az én életemben, hanem, hogy én hogy

látom magam, én mire vagyok képes.

Hát, az öröm nem volt ott egyáltalán ennél a testvérnél, és pont arról beszéltünk a leg-

elején, az első mondatban, hogy fontos, hogy tekintsünk úgy a testvérekre, az itt jelenlévőkre,

hogy ők a mi testvéreink. Mi egy Atyának a gyermekei vagyunk, testvérek vagyunk, és ennek

örülnünk kellene. Lehet, hogy nem ismer mindenki mindenkit, nem mindenkivel találkozik,

de fontos, hogy azt az illetőt úgy lásd, hogy ő az Atya szeretett gyermeke. Ilyen hozzáállásnak

kell lennie az elménkben, hogy úgy tekintek arra az illetőre. Tehát nagyon-nagyon fontos.

Szolgálok, nem hágtam át, a másik mit tett, én nem tettem. Ha a törvény szerint gondolkodik

az ember, az olyan, mintha egy hűtős dobozt kivennék a hűtőből és azt ráhúznánk az emberre.

Egy szűk térben van az ember, ebben gondolkodik, mikor aszerint jár, hogy mit rontottam el,

hogy tettem, mint tettem.

Tudom, hogy a keresztény világban van egy nagyon nagy ellentét a törvény és a kegyelem

között. Van, akik azt mondják, hogy ne beszéljünk a kegyelemről, mert akkor bármit

megtehet az ember, meg bűnöket követ el. Ragaszkodjunk a törvényhez, az a biztos, hogy én

meg tudom tartani!


– 8 –

De a Róma levélben azt mondja az Ige, hogy azért hitből, hogy kegyelemből legyen, hogy

erős legyen az ígéret. Gyönyörűséges, mert amikor rábízzuk magunkat Jézusra, azt a

kegyelmet Ő munkálja. Ő munkálja bennünk ezt a kegyelmet. Ő jön be az életünkbe, és Ő

munkálja azt, hogy ne is akarjon az ember semmi mást tenni, csak azt, ami az Atya szíve

szerint való. Ámen.

Mikor az Atya eltervezte a korszakokat, Noé idejében volt egy olyan korszak például,

aminek az volt a neve, hogy az ártatlanság kora. Akkor ott azt mondta volna az Atya, hogy:

Tegyetek, amit akartok, próbáljátok meg a saját erőtökből! És az mind bűnre vezetett. Azt

mondta az Atya: Jó, akkor adok egy kis segítséget, adok neked parancsolatokat, tartsd meg!

Ez a rendszer sem jött be. És eljött a legújabb kor, amire azt mondja: Jó, akkor tegyük félre a

te dolgaidat, eljövök én, és beköltözök a szívedbe, és én munkálkodom azt, hogy te úgy élj,

amely az én tetszésemre van! Te is örömödet leled ebben az igazságban, abban, hogy Jézus

Krisztus kiépíti az életét a szívedben, a lelkedben, a gondolataidban. Dicsőség az Úrnak!

Nagyon csodálatos, ha az ember megérti a fiúságot és abban is jár! Ne térjünk hát vissza a

szolgasághoz, hanem fiaknak lássuk magunkat! Fiaknak lássuk magunkat, nagyon-nagyon

fontos!

Most menjünk még közelebb egy kicsit, a János evangélium 13. fejezetére lapozzunk. Itt az

utolsó vacsora történetét látjuk. Egy ismert történet, ahol az Úr Jézus jelzi az árulóját.

Felolvasom ezt az öt igeverset.

JÁNOS 13,21–25.

21. Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék szellemében, s

bizonyságot tett, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy

közületek elárul engem.

22. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről

szól.

23. Egy pedig az Ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit

szeret vala Jézus.

24. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól?

25. Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

Ismert történet, és ebben a történetben látjuk, mikor Jézus jelzi az árulóját. Akik távol

vannak Jézustól, azok bizonytalanok. Talán én vagyok az, aki elárulom a Mestert? Vagy én?

Én? Azt kérik Jánostól, hogy tudakozza meg Jézustól, hogy ki az, aki elárulja. Jánostól,

akinek a feje ott van Jézus keblén. Azt kérdezik: Te, János, ki lehet az, aki elárul? Tudjuk,

hogy János az a tanítvány, aki nem azt mondta Péterrel ellentétben, hogy én mennyire

szeretlek, Jézus, hanem azt mondta: az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Tehát nem a saját

szeretetét hirdette, hanem azt, hogy Jézus mennyire szereti őt. Talán János már ekkor

megértette a fiúságot. A 23-as vers így szól: Egy pedig az Ő tanítványai közül a Jézus kebelén

nyugszik vala, akit szeret vala Jézus. Itt Jézus és a tanítványai héberül beszéltek, és amikor

visszafordították ezt az Igét, az ’oheb’ héber szót írták ide be, amely azt jelenti, hogy legjobb

barátja.


– 9 –

Tehát aki Jézus legjobb barátja volt. Így lehetne fordítani: Egy pedig az Ő tanítványai

közül Jézus keblén nyugszik, aki Jézusnak a legjobb barátja volt. János volt az, aki –

mondhatjuk – Jézus legjobb barátja volt. Nagyon fontos a földön, mennyire nagy érték az, ha

az embernek vannak barátai! Mert a barátokra számíthat az ember, információkat cserélnek,

rábízhat dolgokat. Tehát vannak olyan emberek, akik keresztülmennek egy életen, sok minden

történik velük, és megvan neki a barátja, akinek elmondhatja az életét, tudja az életét, nyitott

könyv előtte az élete. Itt azt mondja az Ige, hogy János volt Jézusnak a legjobb barátja.

Milyen gyönyörűséges, amikor a kereszten Jézus azt mondta: Ímé, ott a te anyád! És: Ímé, ott

a te fiad! A legjobb barátjára bízta az Ő édesanyját. Csodálatos!

Vagy az Ige Ábrahámot Isten barátjának nevezi. Van az Ószövetségben egy olyan történet,

ahol Jósafát júdeai király népét megtámadták az ammoniták, és már nagyon el voltak

keseredve, mert nem tudták, hogy most mi lesz, ezért imádkoztak. Böjtöt tartottak, és úgy

imádkoztak, hogy: Hallgass meg minket, Te Ábrahám barátja vagy! Erre a barátságra apellált

Jósafát király népe, mert tudták azt, hogy Ábrahám Isten barátjának neveztetik. Nagyon

csodálatos!

Lázár, Márta, Mária, ők hárman testvérek voltak, nagyon csodálatos emberek, és Jézus

valamiért nagyon szerethette őket. Mikor Lázár meghalt, azt mondja Jézus: Lázár, a mi

barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt. Gyönyörű, gyönyörű! Jézus így mondja:

akik az én barátaim, azokra énnekem gondom van. Legyünk az Ő barátai! Van erre egy

felhívásunk a János 15,15-ben. Biztos ismeritek ezt az igeverset.

JÁNOS 15,15.

15. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit

cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt,

amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Gyönyörű, hogy nem mond szolgáknak minket, hanem azt mondja, hogy legyünk az Ő

barátai, mert ki akar jelenteni nekünk dolgokat, információkat. Azt akarja, hogy oszd meg a

dolgaidat Jézussal, járulj oda hozzá, mondd el a titkaidat! Tud rólad mindent, de szeretné azt,

ha te lennél a legjobb barátja. Volt egy keresztény műsor, amiben szerepelt egy szolgáló.

Most neveket nem mondok. Elment motorozni, és volt egy megtapasztalása, hogy az Úr Jézus

odaült mögé, együtt motoroztak, és azt mondta neki az Úr: Tudod, nagyon sokan szeretnek

engem, de nagyon kevés barátom van!

Sokan, Péterhez hasonlóan kifejezzük a szeretetünket az Úr felé, hogy Uram, mennyire

szeretlek! De az Úr azt akarja, hogy legyünk az Ő barátai. Ez nem egy istenkáromlás, mert ott

van mindenkor, hogy Jézus a mi Urunk, Megváltónk, Szabadítónk. Ez egy megrendíthetetlen

tény, de ez mellé odatehetjük, hogy Jézus a mi barátunk. A mi legjobb barátunk. Ámen.

Kérlek, mondd azt, hogy: Jézus az én legjobb barátom! Ámen. Ámen.

Dicsőség Istennek! Barátnak hív el téged az Úr. Azt szeretné, hogy a legjobb barátod

legyen, hogy tekints úgy rá, mint a legjobb barátodra! Oszd meg vele minden ügyedet,

minden titkodat, minden információt! Tud rólad mindent, de szeretné, hogy te ezeket a

dolgokat elmondd neki, beavasd a dolgaidba.


– 10 –

Az sem véletlen, hogy az Atya a csodálatos Szent Szellemét küldte el nekünk, aki a

legközelebb áll hozzánk. Közelebb, mint a te tested, közelebb, mint a te családtagod. Ő ott

van a szívedben, legbelül. Ezt a közösséget ápolni kell, ez nagyon-nagyon csodálatos!

Halleluja! Ő soha nem hagy el téged, Ő soha nem hagy el minket!

Most rátérnék az üzenet második felére. Tehát megértettük az első részben, hogy mi hívők

vagyunk, fiak vagyunk. Isten fiai vagyunk. Megértjük ezt az igazságot, ez alapján járunk. Az

elménket, a lényünket pozícionáljuk erre, hogy én Isten fia vagyok. Isten szeretett fia vagyok.

Fiúként gondolkodok, fiúként élek. A kérdés az, hogy nekem fiúként, Isten gyermekeként,

van e valami elhívásom, részem, vagy feladatom ebben a pozícióban? Vagy csak, mint egy

aranyifjú hátradőlök, és élvezem azt, hogy esetleg nekem mindent a fenekem alá tesznek?

Van-e nekem valamilyen részem fiúként, elhívásom? Igen, van. Ha fiú vagy, ha Isten fia

vagy, akkor van elhívásod, részed, feladatod, munkád a királyságban. Mert az Atya nem

céltalanul hív el, hanem céllal és feladattal. Az elhívás az, hogy az országunkat, a menny

királyságát kijelentsd itt a földön. Az Atya jelenti ki, de téged, mint a fiát használ ebben, hogy

kijelentsd a királyságot itt a földön. Ez a mi elhívásunk. Ez a mi küldetésünk. Te, mint az

Atya szerelmes fia, szívből, szerelemből akarod Őt szolgálni, mert ez egy szolgálat. Nem az a

szolgálat, mint ahogy az első részben néztük, hogy szolgalelkű vagy, hanem egy teljesen más

szolgálatról, más dologról beszélünk.

Jézus a mi Urunk, Megváltónk, a legjobb barátunk, a követendő minta, hogy hogyan

járjunk és tegyük azt, ami az Atya akarata. Ami az Atyának kedves. Amikor Jézus itt volt a

földön, az Atya kijelentette róla, hogy Ő az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm.

Ugyanúgy a Fiú is, maga Jézus is tudta azt, hogy ki Ő, tudta azt, hogy honnan jött, és ennek

tudatában cselekedte mindazt, ami az Atya akarata volt a Jézus számára, itt a földön. Ő azért

jött, hogy meghaljon, hogy az életét adja az emberekért, és hirdesse a királyságot, gyógyítson,

szabadítson, és betöltse mindazokat, amit az Atya akart. Az Atya rendelete volt ez, az Atya

szíve vágya.

JÁNOS 4,34.

34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját

cselekedjem, aki elküldött engem, és az Ő dolgát elvégezzem.

Ez a mi elhívásunk is, hogy azt tegyük, ami az Atya akarata a mi életünkre itt a földön,

hogy szolgáljuk ebből a szerelemből, ebből a szívből az Atyát. Tegyük azt, ami az Ő akarata a

mi számunkra. Ahogy az Atya felé, ugyanúgy az emberek felé.

MÁRK 10,43–45.

43. De nem így lesz közöttetek; hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az

legyen a ti szolgátok;

44. És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:

45. Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy

Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért.

Van egy felhívásunk arra, hogy ha az Atyát akarjuk szolgálni, akkor – ha elsők akarunk

lenni ebben a királyságban – mindenkinek a szolgái legyünk. A másik ember felé van


– 11 –

elhívásunk. A szeretet-elhívásunk, hogy hirdessük az Evangéliumot. Azt, amit az Atya

szeretne, azokat az elhívásokat betöltsük.

RÓMA 1,1.

1. Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten

Evangéliumának hirdetésére.

Ezzel kezdődik a Róma levél első igeverse. Pál apostol, aki a fiúság legnagyobb

kijelentéseit írta, hogy mi a fiúság, mit jelent a fiúság, itt azt mondja, hogy ő Jézus Krisztus

szolgája. Én nem vagyok a görög nyelv szakértője, de egy-két dolognak utánanéztem, és az áll

benne, hogy két szó van a szolgára: a ’diakona’ és a ’diakonosz’. Azt jelenti, hogy szabad

akaratból szolgál. A diakónus tehát egy szolgálat. Van egy másik szó, az pedig a ’dulosz’. Ez

pedig rabszolgát jelent. Ebben az Igében az a szó áll, hogy rabszolga. Így lehetne mondani,

hogy Pál Jézus Krisztus rabszolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten Evangéliumának a

hirdetésére. Gyönyörűséges. Ha megértjük azt, hogy Pálnak miről szólt a szíve: kijelentette a

fiúságot. Kijelentette, hogy az Atya mennyire szeret bennünket. De azt mondja, hogy Ő

odaláncolja magát az Úr Jézus Krisztushoz, és teljes életével, mindenével, valójával akarja Őt

szolgálni. Pál azt mondja magáról, hogy én Jézus Krisztus rabszolgája vagyok. Jézus

rabszolgája vagyok. Ez a szolgalelkűség nem az, ami az első pontban volt, hanem egy szerető,

szerelmes szív az Úr felé. Ámen. Arra, hogy akarom Őt szolgálni, akarom Őt az életemmel,

minden részemmel Őt szolgálni, bemutatni az embereknek.

A szolgálatnak többféle módja van. Az is, hogy itt vagyunk a gyülekezetben, egy gyönyörű

szolgálat. Imádkozik az ember, gyönyörű szolgálat. Azt se szolgalelkű módon tegye az ember,

hanem odaadással hittel, szeretettel! Vagy a közösség, amire hív bennünket a Korinthusi

levél, hogy el vagyunk híva az Úr Jézus Krisztussal való közösségre. Az is egy szerelemből

való szolgálat. Nagyon-nagyon fontos, hogy az ember egy olyan pozícióba helyezze magát,

hogy elérhető legyen az Úr számára. Hamarosan jönnek ezek a nagy evangelizációk, ami lesz

augusztusban is, és fontos, hogy az ember elérhetővé tegye magát. Most ezt én félre

szeretném egy picit tolni, mert sokszor beleesik az ember abba, hogy fontos. Persze mindenki,

akinek ott van a szívén, jöjjön, persze. De beleesik az ember esetleg abba, hogy felbuzdul

érzelemből, hogy van egy nagy rendezvény. De utána, ha vége, akkor mi lesz?

Visszasüppedek a régi életembe? Nem, hanem kell az, hogy ezt félretéve hozzak egy döntést

magamban, hogy én akarom szolgálni az Urat! Akarom magamat odaláncolni az Úr Jézus

Krisztushoz! Lehet, hogy nem vagyunk olyanok, mint Pál apostol, én biztos, hogy nem, de

kell egy elhatározást hoznunk, hogy szeretnénk az Urat még erőteljesebben szolgálni abból a

szeretetből, abból a szívből, amelyet az Úr adott a számunkra.

A világban nagyon sok minden van. Itt most mondhatjuk, ez olyan – idézőjelben mondom,

hogy félre ne értse valaki –, mint hogyha a mennyben lennénk. Ez most a mennyország, de ha

kilépünk innen, akkor egyből szembesülünk a világgal. És a világnak van egy szellemisége,

amely akar téged. A hatalom, a pénz, a sok-sok minden akar téged. Azt akarja, hogy te neki

szolgálj. Meg akar valamilyen szinten kaparintani téged. Egy Igét még szeretnék felolvasni.

Nagyon-nagyon fontos, hogy az ember pozícionálja magát arra, hogy én az Urat akarom

szolgálni! Ezek a dolgok mindig ott vannak, ezek a kísértések.


– 12 –

A Márk evangéliumban olvastuk, ott voltak a Zebedeus fiai. Jézus azt mondta, hogy

megyek Jeruzsálembe meghalni. Megyek Jeruzsálembe meghalni. A két tanítvány mivel volt

elfoglalva? Hogy ők hol fognak ülni majd a dicsőségben! Ez töltötte be őket, a dicsőség, ezzel

voltak elfoglalva. Jézus pedig azzal foglalatoskodott, hogy Ő megy Jeruzsálembe meghalni.

Azt tegye, ami az Atyának az akarata. Ezek a dolgok ott vannak, és valamilyen szinten

leselkednek az emberre.

1JÁNOS 2,15–17.

15. Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki

szereti a világot, nincs meg abban az Atya szeretete.

16. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek

kívánsága, és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világból.

17. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát

cselekszi, az megmarad örökké.

Itt azt mondja, hogy a világ elmúlik. A Galata levélben van egy olyan igevers, amely azt

mondja: „Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenkivel, de leginkább hitünk

házanépével.” Ezt tudjuk, de az Ige első részére szeretném felhívni a figyelmet, hogy

„annakokáért míg időnk van”. Addig van időnk itt a földön, amíg ebben a testben élünk.

Addig tudunk jó dolgokat tenni, amíg itt, a testben vagyunk a földön. Sokszor – és ezzel

semmi gond nincs – bele vagyunk esetleg abba temetkezve, hogy mit kaphatok meg az Úr

Jézus Krisztustól, azokkal a dolgokkal foglalkozunk. Persze, ha szolgálsz mások felé, akkor

lehet, hogy ezekről a dolgokról megfeledkezel. Fontos a gyógyulás, fontos az áldás, fontos,

hogy megszerezzél javakat az Atyától, amit számodra adott. Ez nagyon-nagyon fontos. De

fontos az, hogy ne csak ebben a világban gondolkozzunk!

Itt azt mondja, hogy a világ pedig elmúlik. Péter pedig beszél arról, hogy lesz egy új világ.

Lesz egy új korszak, amelyben igazság lakozik, és olyan emberek lesznek, akik igazak. Ezt a

földi színteret egyszer elhagyjuk, és abban az új világban fogunk élni. Most ez még nem

annyira valóságos, mert hozzá vagyunk nőve ehhez a földi léthez. Oda csak azokat fogjuk

magunkkal vinni, amit itt az Atyával való munkálkodásunk által, az Atya szerelméből

cselekedtünk. Azokat fogjuk magunkkal vinni, azokat a javakat. Se telefont, se értékeket nem

viszünk. Nem baj, hogyha van. Legyen minél több, mert tudsz adni másoknak! Nem erről van

szó. Hanem az, hogy ne csak ebben a mi kis életünkben gondolkodjunk, hanem

gondolkodjunk abban, hogy ez az egész el fog múlni egyszer, és lesz egy új világ. És abba

rendezkedjünk be! Így lássuk a dolgokat! Azt mondja még a Galata levélben az Ige, hogy

annakokáért míg időnk van. Addig tudunk cselekedni, amíg időnk van. Ha benned ott van a

fiúság, megértetted a fiúságot, akkor kérlek, ne halogasd azt, hogy valakihez esetleg

odamenjél, hogy szólj egy rokonnak, hogy vigyél neki Jézus képet legalább, vagy beszélj neki

Jézusról. Az én életemben volt sok ilyen, mert volt bennem halogatás. Majd, majd, majd!

Történtek olyan dolgok, hogy azoknak, akik az életemben voltak, már nem tudtam beszélni az

Úrról. Most már nincs idő, az az idő már elmúlt.

– 13 –

A legértékesebb dolog számunkra az idő. A legértékesebb dolog. Amit nem tettél meg

tegnap, már nem tudod megtenni. Sokan vagyunk így, hogy egy régi sérelem, egy régi dolog

még ott van régről. Meg kéne beszélni az illetővel, és vissza kellene menni hozzá. Ne

halogasd, menj vissza, tedd meg, kérjél bocsánatot! Vagy vidd el azt a képet, mondasd el vele

az üdvösség imáját, beszélj neki Jézusról! Annakokáért, amíg időnk van, ez nagyon-nagyon

fontos!

Ez volt az, amit el szerettem volna mondani arról, hogy lássuk magunkat fiaknak, lássuk

magunkat az Atya szeretett gyermekeiként! Jézus a mi legjobb barátunk, nagyon szeret

bennünket. Osszuk meg a dolgainkat, gondolatainkat, és legyünk olyanok, mint Pál apostol:

láncoljuk oda magunkat Jézushoz, és szolgáljuk Őt azzal a szeretettel, azzal a szerelemmel,

amelyet az Atya adott a szívünkbe! Legyetek áldottak! Köszönöm, hogy meghallgattatok.

*A barna színnel jelzett igeversek más fordításból származnak.

A felhasznált bibliai versek az angol bővített és a magyar egyszerű fordítás kiadás számozását követik.

szolgalelkŰsÉg · 2018-04-17 · vagy bibliai értelemben, akkor tudod, hogy ki a te atyád. a...

Documents