szvorény katalin iskoláskor pedagógiája egyéni portfolió
DESCRIPTION
ÂTRANSCRIPT
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
Az iskoláskor pedagógiája, NBÁA-006
2014/2015 tanév 2. félév
A VIZUÁLIS NEVELÉS HATÁSAI
Készítette: Szvorény Katalin
Neptun kód: JOBZ2E
Email cím: [email protected]
„…. ahhoz, hogy valaki művész legyen, nem szükséges hosszadalmas és
gondosan kidolgozott kognitív fejlődés. A gyermekek, a primitívek, a
visszamaradottak és még a csimpánzok is művészetet produkálnak, míg a
művészet csak, mint közönség számára férhető hozzá”
(Bornstein, 1984. 331. o.)
ÖTLETTÁR
1. Kivételezés
Mi okból alakulhat ki?
Előítéletek, sztereotípiák.
Szabad-e a tanároknak kinyilvánítani, hogy kit szeretnek esetleg jobban?
Megnyilvánul-e a kivételezés az értékelésben, érdemjegyekben?
Hatással van-e a többi „elnyomott” gyermekre?
2. Sport lehetőségek/Sport tagozat/Emelt testnevelés
Mutat-e különbséget a tanulási eredményükben például azok között, akik sport
tagozatra járnak, és akik sima tagozatra?
Mennyire fejleszti őket a későbbiekben?
Sporttal kapcsolatban tanulnak-e tovább ezek a gyermekek?
Saját döntésük miatt jöttek erre a szakra, vagy szülők befolyásoltsága miatt?
Hányféle sportot próbálhatnak ki?
Hány testnevelés órájuk van egy héten?
Mennyire terheli le a diákokat vagy esetleg „villanyozza fel”?
Jobban vagy rosszabban teljesítenek az iskolában?
3. Rajzszakkör
Kreatívabbak-e ezek a gyerekek a feladatmegoldásokban, mint az átlag, akik
nem járnak rajzszakkörre?
Saját döntésük miatt jöttek erre a szakra, vagy szülők befolyásoltsága miatt?
Mennyi időt vesz el a tanulásból, hogy ezen az órán megkell jelenni és
készülni, rajzolni kell óráról órára?
Mutat-e különbséget a tanulási eredményeikben például azok között, akik
rajzszakkörre járnak, és akik sima tagozatra?
4. Nyelvoktatás/ Külföldön tanulás lehetőségei
Nyelvoktatások típusai
Iskolák típusai (két tannyelvű)
Megszerzett nyelvvizsgák száma mutat-e különbséget ezekben az iskolákban a
többi iskolához képest?
Továbbtanulás lehetőségei
Nyelvtanulás lehetőségek külföldön
5. Továbbtanulás
Mennyire vannak tisztában a gyerekek a továbbtanulási lehetőségekkel?
Kapnak-e elég tájékoztatást utolsó évben?
Saját döntésük alapján mehetnek oda/jelentkezhetnek oda ahova akarnak, vagy
a szülők befolyásolják őket benne?
Ki segít nekik ebben, hogy döntsenek?
Mennyire magabiztosak a jövőjükkel kapcsolatban?
6. Napközi
Mekkora létszámú gyermek járhat napközibe?
Kiket vesznek fel?
Miért kerülhetnek a gyerekek a napközibe?
Pozitív vagy negatív hatások érik őket ott inkább?
Szeretnek oda járni vagy alig várják, hogy vége legyen?
Negatívan érinti őket, hogy este érnek haza?
Otthon vagy az iskolában tanulás az effektívebb számukra?
7. Osztályon belüli piszkálás
Mi okból alakulhat ki a gyermekekben, hogy valakit kirekesszenek?
Mi okból alakulnak ki csoportok egy osztályon belül?
Vajon egyforma tulajdonságokkal rendelkeznek azok, akiket kiszorítanak?
Mennyire befolyásolja ez a kiszorított diákok tanulási eredményeit?
8. Énekszakkör/ szolfézs
Saját döntésük alapján választják ezt a plusz órát a diákok vagy szülők
befolyásolják őket benne?
Mennyi időt vesz el a hetükből?
Hány óra egy héten?
Tudják használni az itt megszerzett tudást/tapasztalatokat a jövőben?
Jól érzik magukat vagy alig várják, hogy vége legyen?
Esetleg ezzel kapcsolatban fognak továbbtanulni?
VIZUÁLIS NEVELÉS
Szvorény Katalin
Eötvös Loránd Tudományegyetem – Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
Kulcsszavak: vizualitás, vizuális nevelés, rajz, művészet, kreativitás, pedagógus, rajzóra
Az én kutatási témám a rajz, mint vizuális nevelés. Túlzás nélkül állítható, hogy a vizuális
nevelés kulcsfontosságú szerepet tölt be a jövő iskolájában, hiszen a jelenkori kultúra, látvány
által dominált kultúra (Bodóczky, 2003). A vizuális nevelés egyik sajátos célja, a kreativitás
fejlesztése mellett az, hogy a tanulókat a mélyebb vizuális megértéshez segíti. Amit jelenleg
mi vizuális nevelésnek nevezünk tehát ma már jórészt a rajz feladata. Mindemellett pedig a
művészeti nevelésnek fontos célja van az önállóságra nevelésben, a kreativitás elősegítésében
és a személyiség fejlődésében.
A témám folyamán azt kutatom, hogy a jelenkorban milyenek a rajzórák, a rajzpedagógus
szerepe, miken kellene változtatni, és hogy miről is szól a vizuális nevelés. Valóban egy
segítség a tanulók számára a rajzórákon való részvétel? Olvasva a szakirodalmakat egyre több
kérdés merült fel bennem. Vajon a tanulók, akik rajzszakkörökön vesznek részt, mennyivel
nyitottabbak, kreatívabbak és magabiztosabbak a rajzórákon, mint azok, akik csak a
közoktatásban vesznek részt az órákon? Az iskolák többségében az ismeretközpontú oktatás
helyett a képességfejlesztésre kellene helyezni a hangsúlyt. Hazánkban Bak Imre és Lantos
Ferenc munkássága volt az, ami különösen nagyjelentőségű ebben a témában. Tevékenységük
teljes mértékben összhangban volt azzal az általános igénnyel, hogy a rajzórákon egy
gyakorlatiasabb, mindennapi élethez közelítő vizuális nevelés valósuljon meg. Azonban nem
sokat fejlődött a rajztanítás, ennek oka pedig az volt, hogy elszakadtunk a kortárs művészettől
(Bodóczky, 2003). A pedagógus dolga, hogy az ilyen ösztönös cselekvéseket tudatosítsa a
gyermekekben, és hogy a rajzórákat értelemmel töltse meg (Környeiné, 2002). Ebből
következik, hogy a nevelő munkájával szemben is elég sokrétű igényt támasztanak fel. „A
képzőművészet a látás nyelvének legmagasabb foka, felbecsülhetetlen értékű eszköze a
nevelésnek.” (Kepes, 1979). Tehát egy fontos vonása a rajztanárnak a nyitottság. Neki kell
ezeket az órákat élettel és tartalommal megtölteni. Megfelelő szakértelem, párosulva elméleti
felkészültséggel biztosíthatja a vizualitás legmagasabb fokát, az eredményes vizuális nevelést.
Egy jó légkör ott alakul ki, ahol a tanulót önálló személyiségként értékelik, kezelik és
fejlesztik. A természet és az ember alkotta világ megismerése a közvetlen személyes
tapasztalat alapján történik a rajzórákon. Hiszen legtöbbször a közvetlen élményből kiindulva
fogja végig járni a gyermek azt az utat, ami az absztrakcióig, majd a gyakorlatig tart. Az egyik
legérdekesebb számomra a testünk jobb és bal agyfélteke. Természetesen itt a vizuális
nevelésnél nálunk a jobb agyféltekre van szükség. A jobb féltekénk nonverbálisan,
összességében dolgozik. Vizuális módban látjuk az egyes dolgok térbeli elhelyezkedését, és
hogy a részek hogyan kapcsolódnak egésszé (Edwards, 2009).
Magyarországon jelenleg a művészeteket az elsőtől a 10. évfolyamig kötelezően tanítják.
Ezek után szakoktatásokban vehetnek részt a diákok különböző iskolákban, amik egy
művészeti szakterületre készíti fel őket (NAT, 2012). A vizuális nevelés során, olyan
alapképességeket fejlesztenek, amelyekre ráépülhet az egyén vizuális kulturáltsága. Azok,
akik az általános iskola után, valamilyen szakmákba kezdenek, számukra nélkülözhetetlen a
biztos látásmód, ábrázolóképesség, amelynek megalapozása az iskolában történik a
rajzórákon.
GONDOLATI TÉRKÉP
Felhasznált Irodalom:
Soltra E. (1982). A rajz tanítása. Budapest: Tankönyvkiadó.
Permay É. és Pázmány Á. (2010). Látás és ábrázolás – Rajz és vizuális kultúra.
Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó
Bodóczky I. (2003). A vizuális nevelés megújítása, új paradigmája. Új Pedagógiai
Szemle, 53 (7-8), 35-43.
Bodóczky I. (2002). A rajz vizuális kultúra tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai.
Új Pedagógiai Szemle, 52 (11).
KUTATÁSI MÓDSZEREK
Megfigyelési szempontjaim:
Hogyan viselkednek a diákok a rajzórán?
Kik azok, akik bátrabbak, nyitottabbak?
Akik kevésbé tehetségesek mennyire visszahúzódóak?
Egy megkönnyebbülés vagy inkább egy teher a diákok számára a rajzóra?
Mennyivel kreatívabbak azok, akik részt vesznek délutáni rajzszakkörön?
Ki, miben tehetségesebb?
Ki ért jobban a rajzoláshoz, ki a festéshez?
Hogyan lehet megszerettetni egy rajzórát a diákokkal?
Milyen munkamódszerrel és munkaeszközökkel dolgozik a pedagógus?
Mivel motiválja a diákokat a rajzolásra?
Interjú vázlatom:
Mennyire gondolja fontosnak, hogy a vizuális nevelés, beépüljön a többi tantárgyba is,
mint például vizuális kommunikáció?
Mennyire lenne fontos a gyermekek számára a későbbiekben, ha a jobb agyféltekéket
fejlesztenék jobban és nem a balt?
Hány éveseknek kellene elkezdeni a vizuális nevelést tanítani?
Hogyan látja, a vizuális nevelés mai helyzetét?
Milyen eredményekkel zárnak a diákok az évvégén rajzból?
Azok a tanulók, akik délutáni rajzszakkörre járnak, mennyivel mutatnak több
aktivitást és bátorságot az órákon, mint azok, akik nem?
Milyennek kell lennie egy jó rajzpedagógusnak?
Milyen alapképességeket sajátíthatnak el a diákok a vizuális nevelés óra keretein
belül?
Vajon az intézményekben az ismeretközpontú oktatásra vagy a képességfejlesztésre
kellene helyezni a pedagógusoknak a hangsúlyt?
Milyen lehetőségük van a diákoknak továbbtanulni, ha Ők mindenképpen a vizuális
nevelésben gondolkodnak?
HOSPITÁLÁSI NAPLÓ Az óralátogatás ideje: 2015.04.22.
Intézmény: 3400, Mezőkövesd, Mező Ferenc Tagiskola
Osztály: 8.
Műveltségi terület: Művészet
Tantárgy: Rajz
Tananyag: (tanmenetben megjelölt) Belső tér centrális képe
Cél (NAT):
Ábra alapján téri helyzet rekonstruálása. Megfigyelt és elképzelt térbeli helyzetek pontos ábrázolása. Tárgyak, épületek, jelenségek megadott szempontok alapján
történő rajzos felmérése, elemzése, értelmezése. Szabadkézi rajzvázlatok készítése, a vizuális memória segítségével is. Időbeni folyamatok képi tagolása,
értelmezhető megjelenítése. Reklámok képi eszközeinek elemzése. Műelemzés a formai jegyek alapján. A művészettörténeti korszakok stílusjegyeinek vizsgálata.
A tanári előadás önálló jegyzetelése.
Kutatási témám:
Hogyan is zajlik egy rajzóra? Milyen ismeretek, módszerek vannak a rajzórákon a tudás elsajátítására? Hogyan érvényesülnek a mostani diákok a rajzórákon?
Mennyivel vannak előnyben azok, akik rajzszakkörön is részt vesznek a délután, mint azok, akik csak a rajzórákon? Mennyivel kreatívabbak? Mennyivel
nyitottabbak az órákon?
Megfigyelési szempontjaim:
A vizsgált csoportom egy 13 fős tanuló volt a rajzórán. Azt próbáltam megfigyelni, hogy mennyire aktívak, nyitottak, hogyan érzik magukat és, hogy egyfajta
megkönnyebbülés e számukra ez az óra. Milyen szinten fektetnek ebbe az órába figyelmet, energiát, türelmet? Vajon jobban kitűnnek azok a tanulók, akik a
délutáni rajzszakkörökre is bejárnak? Mennyivel segíti őket ez az órákon?
A tanterem képe/elrendezése:
A tanári asztal jól látható a terem minden pontjából. Frontális tanításnak is megfelelő. A speciálisan direkt rajzórákra készített asztalok egymás mellett
helyezkednek el. Így közel vannak a tanulók egymáshoz, azonban dolgozatkor szétszórtan is tudnak ülni. Barátságos elrendezést mutat. A tanterem hátsó falán
egy gyönyörű színátmenetes kép van, ami jól szimbolizálja, hogy ez a rajzterem. Modern technikával felszerelt, és a tanári asztal mögött elhelyezkedő szertár is
tele van rajzeszközökkel.
Az óra menete Módszere
k
Munkafor
mák Eszköz
Időkere
t Megjegyzéseim
A tanulók tevékenysége A pedagógus tevékenysége
I. Bevezetés
(ráhangolódás, motiválás,
célkitűzés…..)
A gyerekek a csengetéskor
hangoskodnak, keresik a helyüket.
A pedagógus megpróbálja
lecsendesíteni a diákokat. Jelentést
kér.
előadás frontális - 3p
A gyerekek jó
hangulatban érkeztek az
órára és a pedagógusnak
is jó kedve van.
A hetes kijön a tábla elé jelenteni.
Ezt követően, bemutat engem az
osztálynak, elmondja, miért vagyok
itt és tanácsolja, hogy mindenki a
legjobbat hozza ki magából. Ezzel
próbálja motiválni őket.
előadás frontális - 2p
Mindenki figyelmesen
hallgatja végig a
pedagógust és nem szól
közbe.
A gyerekek figyelnek, de kisebb
hangzavar van a suttogások miatt.
A pedagógus megkéri a gyerekeket,
hogy vegyék elő a felszerelést, és az
eszközöket, tankönyvet.
megkérés/
megbeszél
és
frontális - 5p
Miután megtudták miért
vagyok ott, sok suttogást
hallottam és kisebb
hangzavar is volt, ami
zavarta a pedagógust
II. Főrész
(új ismeret, elemzés, feldolgozás…..)
A gyerekek figyelnek, majd 1-2 tanuló
aktívan jelentkezik és válaszol a
kérdésekre. Egy rossz válasz érkezik, de
kap lehetőséget és újra válaszolhat egy
teljesen új kérdésre.
A pedagógus elmondta, mivel fognak
ezen az órán foglalkozni. Az épület
II. emeleti folyosóját fogják
megrajzolni centrális perspektívában.
Részletesen elmondja az
információkat, amiket tudniuk kell,
majd kérdéseket tesz fel (hogy lássa
figyeltek-e rá). Motiválásként a jó
válaszokért piros, a rossz válaszokért
fekete pontot kapnak a tanulók.
előadás frontális - 5p
Tudásra szomjazva
várták a kérdéseket és
nagyon érdekelte őket
amiket a pedagógus
mesélt. A kérdésekre
voltak, akik nehezen
válaszoltak, sőt vissza is
kérdeztek, mintha nem
hallották volna a kérdést,
közben nyilvánvaló volt,
hogy hallotta.
A motivációs kérdésekre nagyon
aktívak lettek a diákok. Várták az óra
A tábla mellé kivetítette a rajzot,
amit le kell rajzolni az órán. A
projektmó
dszer/
csoportmun
ka
vetítő
vonalzó 10p
Voltak nagyon aktív
tanulók, akik minden
folytatását. Előkészítették az
eszközeiket. Akik nem hoztak
magukkal, azok kéz feltartással jelezték
a pedagógusnak. Követték az
utasításokat, volt aki elakadt, de szinten
kézfeltartással jelezte.
kérdések után rekonstruálja a rajzot a
táblán és közben érthetően, tisztán
magyarázza, hogy a tanulók vele
együtt csinálják. Teljes leírást készít
a képről.
megbeszél
és
körző
ceruza
kérdésre szerettek volna
válaszolni, és minden
kérdésnél tudták a
választ. Motiválta őket a
piros pont adta lehetőség.
Úgy éreztem, hogy
bátran jelentkeznek és,
hogy ez az óra egy
relaxációt nyújt nekik.
4-en jelentkeztek az 5-ösért és 9-en
maradtak a többi jegyért. Hangzavar
kerekedett ki, sokan igazságtalannak
tartották. Majd miután lecsendesült a
társaság felzárkóztak a rajzban.
Könnyíti a feladatot. -> Akinek elég
a 4-es az kihagyhatja a nehéz
feladatot, akinek kell az 5-ös annak
kötelező megcsinálnia. -> Emiatt
hangzavar kerekedik ki. A
pedagógus ismét csendet teremt,
majd tovább folytatja a rajzot.
Mindenegyes lépés után megvárja,
míg a diákok is oda érnek ahol Ő
tart.
magyaráza
t
csoportmun
ka
vonalzó
körző
ceruza
5p
Mikor a pedagógus
magyarázott, mindenki
vele együtt csinálta a
feladatot. Nem volt
jellemző a lemaradás, ha
mégis akkor
kézfeltartással jelezték.
Önálló munkába kezdenek a diákok.
Sugdolóznak, beszélgetnek. Próbálják
közösen megoldani a feladatokat.
Egyéni problémákkal jelentkeznek a
pedagógusnak.
Itt kettéválasztja azokat, akik 5-öst
szeretnének és azokat, akik 4-est. Az
5-ösöknek elmagyarázza a nehéz
rajzot, hogy hogyan is kell
létrehozni. Majd miután ezt megtette
mindenki önálló munkába kezd. A
pedagógus eközben körbe megy a
termen és mindenkihez oda megy
egyenként és egyéni problémákat old
meg.
magyaráza
t
egyéni
munka
vonalzó
körző
ceruza
5p
Mind a 4 diák, aki az 5-
ért megpróbálta a rajzot
rajzszakkörre jár. Azt
vettem észre, ők 4-en
sokkal bátrabbak és
nyitottabbak a pedagógus
felé. A többi diák
felháborodott a
pedagógusra, amiért
azok, akik kevésbé
tehetségesek rajzolásba,
esetleg nem mernek
belemenni nem
kaphatnak 5-öst.
III. Befejezés
(összegzés, lezárás, értékelés….)
Meghallották a csengőt ezért mindenki
aktív lett és hangosan beszélgetnek,
nevetnek. Fegyelmezés után
elcsendesülnek. Felírják a füzetbe a házi
feladatot.
Az óra vége felé megint hangzavar
kerekedik, és a pedagógus próbál
csendet teremteni. Miután ez
megvalósult elmondja a házi
feladatot.
magyaráza
t frontális - 2p
Az óra végén már
mindenki nagyon várta a
végét, és hangosabban
beszélgettek.
A gyerekek összepakolnak, aki kért
felszerelést az visszaviszi a szertárba.
Akinek kérdése maradt az még oda
megy a pedagógushoz.
Aki nem fejezte be a rajzot annak
otthon kell befejeznie és a következő
órára hoznia.(1 hetük van rá)
Segítséget nyújt a pedagógus azzal,
hogy a szabadidejében is
megkereshetik, ha elakadnak a
rajzzal.
házi
feladat frontális - 5p
Csendben végig várták a
jelentést majd
elköszöntek a
pedagógustól és további
szép napot kívántak neki.
A hetes kimegy jelenteni és mindenki
megy a következő órájára. Kéri a hetest jelenti és lezárja az órát. frontális - 3p
Az óra után, voltak,
akiknek kérdéseik voltak
a pedagógushoz. A
pedagógus meleg szívvel
és nagy segítőkészséggel
segítette őket, és
válaszolt a kérdéseikre.
REFLEXIÓIM AZ ÓRÁVAL KAPCSOLATBAN
Mikor megkaptuk a feladatot, hogy hospitálnunk kell egy általunk választott intézményben
nagyon izgatott lettem. Emlékszem mikor én ültem az iskolapadban és csodálkozva bámultam az
egyetemista lányt, aki jött hospitálni hozzánk irodalom órára. Kicsit de ja vu érzésem volt ezzel
kapcsolatban, csak most fordult a kocka és én mehettem tapasztalatot szerezni. Mivel a témám
kapcsolódik egy régi élményemhez ezért pontosan tudtam, hogy hova kell mennem.
A Mező Ferenc Tagiskolába mentem, ahonnan 2009-ben ballagtam. Mivel a szakkörök a
csoportos témakörünk és én a rajz/rajzszakkör témát fejtegetem, így pontosan tudtam, hogy a régi
általános iskolámba kell mennem ahol egykor én is a diákok között ültem a kedvenc
szakkörömön. Először kisebb félelem volt bennem, hogy hogyan is fogom elintézni ezt az
intézménylátogatást. Majd miután lecsillapodtak bennem az érzések kikerestem a tagintézmény
vezető telefonszámát az internetről és telefonáltam. Egyeztettem vele időpontot, amikor bementem
az iskolába, Ő pedig elintézte, hogy kapcsolatba kerüljek az ottani rajz pedagógussal. Már az
elején nagyon kedves volt velem a pedagógus, így én sem izgultam annyira és megbeszélhettünk
egy időpontot, ami mindkettőnknek megfelelt. A pontos időpont 2015.04.22.-re esett. Nagyon
vártam a találkozást a diákokkal, mert még azzal sem informált a pedagógus, hogy
hányadikosokhoz megyek be. Majd 9:00-kor megjelent a gyerekekkel és kinyitotta a rajzterem
ajtaját. Beözönlöttek a gyerekek majd én is besétáltam a végén. Az óra elején beszélgettem a
pedagógussal. Elmondtam neki, hogy hol tanulok most, mit is várok az órától, mikre fogok
figyelni, és hogy mi érdekel a leginkább. Csengetéskor helyet foglaltam az egyik padban és
vártam, hogy mi fog következni. Nagyon furcsa volt újra ott ülni, azokban a padokban, ahol 8 évet
ültem. A rajztermet 13, 8.-os tanuló töltötte be. Úgy éreztem, mintha miattam kicsit jobban
rájátszanának arra, hogy ők milyen viccesek és rosszak, de szerencsére a pedagógus kellőképpen
el tudta őket csendesíteni és így az óra végére már meg is szokták, hogy én is ott vagyok és
jegyzetelek. Néha annyira belemerültem az órába és a pedagógus magyarázásába, hogy
elfelejtettem jegyzetelni és azon kaptam magam, hogy a kérdésre akarok én is válaszolni, amit
feltett. Az óra folyamán egy központi embernek éreztem magam, hiszen mikor beléptem a
terembe csengetés után úgy éreztem, hogy miattam mindenki beszélgetett, hangzavar volt és
produkálták magukat a tanulók. Viszont ez nekem nagyon nem tetszett és próbáltam a
mimikámmal is kifejezni ezt. Egy mosoly sem hagyta el az arcomat és igyekeztem szigorúan
nézni azokra, akik azt hitték szórakozásból vagyok ott. Majd mikor elérkezett hozzájuk ez az
üzenet, úgy vettem észre, hogy már azon versenyeznek, hogy ki az ügyesebb, ki tud többet, kinek
a rajza szebb és, hogy vajon kinek a rajzát mutatja meg nekem a pedagógus. Ami nagyon tetszett
számomra, az az volt, hogy a pedagógus nem csak csoportos problémákat, de egyéni problémákat
is megoldott az órákon. A rajzszakkörön való részvételem 2015.04.24-én történt meg. Sikeresen
össze tudtam hasonlítani egy rajzórát egy szakkörrel és a feltevéseim és az elvárásaim pedig ott
gyakorlatban is megvalósultak. Mindkettő óra érdekes volt számomra és szerencsésnek érzem
magam, hogy lehetőségem volt kipróbálni és összehasonlítani a kettőt. Az óra elején még kicsit
homályos volt számomra, hogy hogyan is fogom megírni a naplót egy 45perces óra alapján, aztán
ahogy telt az idő, szinte kevés volt a hely a jegyzeteimnek. A szakirodalmak is nagyon fontosak
most ahhoz, hogy egy teljes összképet lássak a rajzról, a vizuális nevelésről, a rajzszakkörről, a
művészetről, de úgy gondolom, hogy a legfontosabb tudás nem a könyvekből származik, hanem a
tapasztalatszerzésből. Hiszen ha a saját bőrömön nem tapasztalom, azt, hogy mi folyik az
intézményekben akkor valószínű, csak egy olyan átfogó képem lesz róla, ami nem is biztos, hogy
azonosul a valósággal.
Úgy érzem ez az intézménylátogatás csak hozzátett a tudásomhoz, és könnyített is rajtam,
hiszen több gyakorlati tudást tudok hozzátenni a munkámhoz. A kiválasztott közoktatási
intézményem meglátogatásával teljesült az a cél, hogy a felsőoktatási intézmény előadásain
megszerzett elméleti tudásomat most a gyakorlatban is át tudtam tekinteni.
GONDOLATI TÉRKÉP
Használt szakirodalom:
Strohner J. (2009). Vizuális nevelés: kép, kreativitás, motiváció. Új pedagógiai szemle, 59
(5-6), 7-18.
ÍRÁS SAJÁT MAGUNK SZÁMÁRA
Felhasznált irodalom:
Strohner J. (2005). Társadalmi szerepek a vizuális kommunikáció folyamataiban és
vizuális nevelés. Magyar Pedagógia, 105 (3), 283-305.
A választott szakirodalmam címe a Társadalmi szerepek a vizuális kommunikáció
folyamataiban és vizuális nevelés.
Az elején rögtön egy idézettel indít, ami szerint az iskola feladata, hogy a
személyiségünket építse, és annak kompetenciáit és képességeit feltárja, fejlessze és alkalmassá
tegye mindarra, amire az adott ember képes. Ezzel az idézettel akarja hangsúlyozni a szerző, hogy
miről is lesz szó az elkövetkezendő oldalakon. A kérdéskörét a vizuális nevelés nézőpontjából
fogja megvizsgálni. Véleményem szerint nagyon jó megoldás az, hogy központban van az alkotói
és befogadói szerep, a tudás kérdése, a kommunikáció problematikája, az alkotás, a kreativitás
pedagógiája és a nevelési folyamat szereplőinek értelmezése. Az első rész, amit boncolgatni kezd,
az alkotói és befogadói szerepek társadalmi természete és leképeződése a vizuális nevelésben.
Ami legfőképpen arról szól, hogy hogy tárnak kaput a képalkotói művészetek a különböző
kultúrák, másfelől a tudományok irányába. Ami számomra nagyon érdekes volt az az, hogy
Bornstein Gardner kettős vélekedések, az volt, hogy a művészetek társadalmi megítélése egy
különös paradoxon képet mutat. Nagyon nagy hangsúlyt fektet a vizualitás tanulására. Ezt több
soron keresztül is leírja. Szerinte a vizualitás tanulásának van egy alapja. Ami abból áll, hogy
gondosan kiválasztott és a tananyag belső logikáját követve próbáljuk elsajátítani ezt a tudást.
Ezek lehetnek tárgyi, vagy jelenségminták, mint például szemléleti analízis, irányított viták,
vizuális analízis és újból verbális transzfer. Amit lényegesnek gondolok ebből, az az, hogy itt is
vizsgálja a befogadó-alkotó folyamatot a vizuális feladatokon keresztül. Ennek a formális
technikáját, mintáját pedig a társadalmi akarat juttatja el az emberekhez mind az iskolai
képzésben, mind pedig a közkultúrában, például a média segítségével, így központba hozva, a
lényeget. A lényeg pedig nem más, minthogy a vizualitás különféle társadalmi szerepek
hordozójává válik. Ami ezután felkeltette a figyelmem az az volt, hogy a rajz, mint tantárgy,
elvesztette megbecsülését, a tanítás minőségének romlásával, ennek következménye pedig, hogy a
tanári munka hatékonysága is csökkent. Úgy gondolom, hogy ez egy igaz állítás, hiszen, ma már
az alacsony óraszámok miatt, csak az érdeklődőket és a tehetségesnek ítélt tanulókat irányítják a
szakiskolákba, vagy tagozatos iskolákba. Ez azért is rossz, mert nagyon korai a szelekció. Az
egyén szempontjából ez káros lehet a gyermek életére, hiszen túl korai szelekción kell végig
mennie. Ami itt kimarad, azt nagyon nehezen tudja visszaszerezni, vagy nem is lesz rá képes soha.
A következő ami nagyon izgalmas volt számomra, az a gyermek szocializációja és a kulturális
nyilvánosság címmel szerepel. Fő feladatunk ebben a részben, hogy ha elfogadjuk, hogy az emberi
minőséget a társas létre való személyes alkalmasságok adják, akkor el kell fogadnunk azt a
személyiségnek a jogát a képességei működtetéséhez és kultúrája kommunikálásához. Ezeknek a
jogoknak szükséges, hogy egy új kötelezettséget jelentsenek a tanárok számára. Úgy kell
továbbadniuk, ezt a tudást, hogy a belső felkészülés megtörténhessen. Hiszen egy gyermek
számára nem elég egy adott szövegről szóló képek vagy tárgyak megismerése és megértése.
Feltétlenül szükséges az ezek terében megélt aktív és tanulni vágyó lét. Ezeknek a folyamatoknak
a része kell, hogy legyen a kombinálás, kommunikáció, differenciálás, közvetlen interakció és
természetesen az értékelés és az önreflexió. Igazán fontos lehet még az ismeret is. Véleményem
szerint ezek mellett a feltételek mellett, csak is akkor jöhet létre a vizuális nevelés, ha közvetlenül
az aktivitás folyamatát, az aktív cselekvést szervezzük és vezéreljük. A motiváltságban, mint
értékben, úgy gondolkodnak a tanárok, hogy ezzel lehetőséget adnak a gyermekek számára a
személyes vizuális felkészülésre és az ebből való táplálkozásra. Igazán figyelemfelkeltő, hogy
ennek a kisebb témának a végén, megvizsgál egy analógiát, amivel szeretné jobban érthetővé tenni
a vizuális nevelés nem műveltséganyag keretbe foglalása és átszármaztatása, hanem a gyermeki
személyiségnek az egyetemes kultúra teremtő-megőrző folyamataiba való integrálás kell, hogy
legyen. Egy nagyon pozitív érzés volt számomra, mikor olvastam, hogy a lényegi mozzanata nem
csupán valaminek a megalkotása, hanem az alkotás jelentéseinek a megértése. Ez pedig az a
folyamat ahonnan nem hiányozhat, és nem valósulhat meg az ismeretek rendezettsége nélkül. Az
esztétikum hagyományos átadása: szűk keresztmetszet címet kapta egy rész a cikkben. Stevan
Harnadtól idéz, aki szerint az érték-kritérium az esztétikai érték. Ezt pedig érzelmi vagy affektív
kritériumok formálnak át kreativitássá. Tehát ez egy mentális tevékenység, amit hajlamok és
érzelmek befolyásolnak. A forma a vizuális tanulásnak főként a technika. A szerző a know-how
által közvetített területeken van jelen. Ennek a lényege, hogy a feladatsorokban minden feladat
külön-külön probléma elé állítja a tanulót. Ezt pedig a mesterhez kötött tanulási modellnek hívják,
amelynek személyiségfejlesztő hatása van. Ezek után a bizalmi légkör és cselekvő attitűd címen
folytatja tanulmányát. Azokat szólítja meg akik kisgyermekek körében élnek és dolgoznak, hiszen
ők azok, akik tudják, hogy mennyi bizalom él egy gyermekközösségben. Hiszen a tanulmány
szerint a bizalom az egy konstruktív tanulási típus. Ez a típus készítheti fel a gyereket arra, amit a
művészetekben átéltségnek neveznek. Korábban már volt szó az aktív cselekvésről, ebben a
részben is ezt bontogatja. Ennek a motorja és az alapja, hogy felépítsék a motívumok rendszerét.
Ebben a fejezetben a hangsúlyt a kreativitásra fektetni. A cikkben még a vizuális aktivitás mint a
speciális kompetenciák egyik területe: egy lehetséges pedagógiai modell vázlata címmel szereplő
kis részt találtam fontosnak és egyben nagyon érdekesnek. Úgy gondolom, ez egy olyan írás lett a
végére, ami felkelti az emberek figyelmét, és kíváncsivá teszi őket a témával kapcsolatban. Olyan
vizuális modellt hoztak létre, amely képes integrálni a személyiség rendszerébe a vizuális
kommunikáció által meghatározott viszonyrendszereket, itt például kommunikációs szándékokat,
mint komponenseket. A modell lényege, hogy igyekezte a szerző, úgy felvázolni, hogy a
kompetenciaterületek és a vizuálisan érzékelhető világ kapcsolatrendszere megjelenjen benne.
Ezzel a modellnek a segítségével megvalósíthatónak tartja, hogy kifejezetten a vizuális
képességekre vonatkozó alapozó munkát, képességeket, a gondolkodást például önismereti
rendszereinek hatása alatt képes működtetni.
Szerintem ez egy nagyon nehéz cikk volt. Többszöri átolvasás után sikerült valamennyire
értelmeznem. Nagyon tetszett viszont, hogy utána kellett olvasnom különböző idegenszavaknak,
hogy még jobban elsajátíthassam a szöveget. Izgalmasnak és érdekesnek találtam. Továbbra is
nagyon érdekel a vizuális nevelés.
KETTÉOSZTOTT NAPLÓ
Felhasznált irodalom:
Bodóczky I. (2001). Rajz és vizuális kultúra tantárgy a kerettantervben. Módszertani
lapok. Vizuális kultúra, 5 (2), 2-13.
Kiemelések, lényeges elemek Reflexióim, megjegyzéseim
A tantárgyi koncepció lényege, hogy a
korábbi, hagyományosan képzőművészet-
centrikus rajztanítás helyett szélesebb körű
vizuális nevelést vállal fel, amelynek
középpontjában a vizuális kultúra áll.
Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó
intézkedés volt, hogy kiterjesztették a
rajztanítást, és több elméletet tudnak
elsajátítani a diákok. A gyerekeknek meg kell
ismerniük más területeket is ezeken az
órákon belül. Ezek az új tantárgyak (vizuális
nyelv, vizuális kommunikáció, tárgy- és
környezetkultúra) széleskörűen foglalkoznak
nem csak a művészet területén, hanem az
emberek alkotta tárgyak világával is. Így
tehát jogosan állítja a szerző, hogy a rajz,
mint tantárgy, nem egy bővített tananyagú
rajzóra, hanem egy teljesen új tantárgy, ami
minőségben és mennyiségben is különbözik
az eredetihez.
A vizualitás – az anyanyelvhez hasonlóan –
szinte minden tantárgyban komoly szerepet
játszik; ám a rajz és vizuális kultúra
tantárgynak kifejezett célja a vizuális nyelv
használatának megfelelő szintre emelése.
Ahhoz, hogy a gyerekek a mindennapokban
boldogulni tudjanak, szükségük van arra a
képességükre, amelyet ezen az órán
tanulhatnak meg. Most már nem csak
megtanulhatják, de magasabb szintre is
emelhetik ezt a tudásukat. A mindennapi
életben nagyon fontos szerepet játszik a
vizualitás. Ahhoz, hogy egy matematikai
feladatot megértsünk, szükségünk van
vizualitásra. Ez a tantárgy tudatosítja, és
segíti elmélyíteni a gyerekekben a többi
tantárgy vizuális kommunikációs
mozzanatait.
A tantárgy sajátos céljainak egyike, a
vizuális kommunikáció fejlesztése
A gyermekek számára a vizuális
kommunikáció épp oly létfontosságú, mint az
ivóvíz vagy az élet. A tanulás folyamatában
szüksége van a gyermekeknek
visszaemlékezésre, tapasztalatokra. Ahhoz,
hogy egy példát megértsenek, és
megcsináljanak, ahhoz szükségük van arra,
hogy vizualizálják a képet. Ráadásul,
könnyebben is tudnak tanulni, ha emlékeznek
és tapasztalnak. Ma leginkább az ismereteiket
a gyerekek inkább a tanórán kívül, iskolán
kívül szerzik. Ezért is lehet alapvető
fontosságú, hogy az iskola ezt elősegítse. A
tanulóknak képeseknek kell lenniük arra,
hogy a nagy mennyiségű képi információkat
amiket az iskolában elsajátítanak, önállóan
dolgozzák fel, értelmezzék, és megfelelően
tudják csoportosítani ezeket az információkat
az agyban.
A kommunikációs készség fejlesztése mellett
kiemelten fontos általános nevelési cél a
kreativitásra nevelés.
A mai felgyorsult világunkban az
embereknek kötelezően kreatívnak kell
lenniük. Kreativitás nélkül elvesznének az
életben és valószínű, hogy nagyon nehezen
tudnának boldogulni. Oly mértékben
felgyorsult világunkban a technika világa,
hogy speciális szakai tudást, ismereteket
igényel mindenkitől. Ez nem iskolára
orientált és nem is határolható be életkorilag,
mindenkinek újabb és újabb ismereteket kell
elsajátítania az életben, hogy lépést tudjon
tartani. Itt történt meg a változás, hogy tanítás
helyett tanulásra került a hangsúly. Fejlesztik
a problémamegoldó képességeket,
kreativitást. Az iskolákban a kommunikáció
készség fejlesztése mellett központi helyre
került a nyitottság és rugalmasság is.
Fontosnak tartják azt is, hogy a rajzórai
kreativitás ne maradjon területspecifikus,
felhasználható legyen az élet minden
területére, és elősegítse a gyerekek számára,
hogy hogyan is kell viselkedniük, amely által
képessé válhatnak saját életük kialakítására.
A rajz és vizuális kultúra órákon
megvalósulhat a fizikai és a szellemi
tevékenység összhangja, összekapcsolódhat a
vizuális és a verbális kifejezés, jó alkalom
nyílik a számos „áthallás”, a különböző
helyekről (más órákon és iskolán kívül)
szerzett információk, élmények
hasznosítására, szerves egésszé kapcsolására.
Ezzel az állítással, így ahogy van, teljes
mértékben egyet tudok érteni. A tanórákon
nincs idő arra, hogy átbeszéljék a
gyerekekkel az összefüggéseket, a
tantárgyakon belül. A rajz és vizuális kultúra
órákon ez megvalósulhat. Itt
összekapcsolódik a fizikai,szellemi és
vizuális, verbális kifejezés. Ezen az órán
elengedhetik magukat a diákok és szabadon
beszélhetnek véleményükről. A lényeg, hogy
jól érezzék magukat az órákon és, hogy
szabadon beszéljenek arról, ami őket
foglalkoztatja. Ez a tanulási módszer
megsokszorozza a tanítás hatékonyságát és
növelheti a tanulók motiváltságát.
A vizuális nevelés csak akkor igazán hatásos,
ha jelentős részben gyakorlati feladatokon
keresztül valósul meg.
Ez egy nagyon fontos szempont. Az általános
iskolákban a legtöbb tantárgy 90%-ban
elméleti tudást követel. A rajzóra viszont
gyakorlati tudást is. Ha a gyerekek
gyakorlatban is megtapasztalják azt, amit
elméletben átvettek az órákon, sokkal
könnyebben tudják magukévá tenni és
elsajátítani, esetleg saját személyiségükre
formálni.
A kreativitásra nevelés olyan tanítást
feltételez, amelynek során a diákok nem
Tulajdonképpen pontosan ez a lényege a
kreativitásnak. A tanárok nem szabnak határt,
készen kapott kliséket tanulnak meg, hanem
olyan feladatokon dolgoznak, amelyeknek
nincs egy előre meghatározott „legjobb
megoldása”.
és a gyerekek elengedhetik a fantáziájukat.
Nincs olyan, hogy rossz megoldás. Itt
mindenki egyenlő és minden megoldás jó. A
feladat adott, a feladat megoldása pedig a
gyerekek kreativitásán múlik. Ezért is
lesznek a végkifejlettek színesek és egyediek,
mert mindenki beleviheti a saját
személyiségét is. Ezekben a feladatokban
pedig nem csak a gyakorlat játszik szerepet,
de a tanuló szellemi erőfeszítésre is van
késztetve. Itt lehetőség van ara, hogy
kibontakoztassák a gyerekek a már meglévő
tapasztalataikat, ismereteiket, értékeiket és,
hogy új ismeretek formáljanak.
Míg a hagyományos rajztanítás szinte
kizárólag egyéni erőfeszítést igénylő
munkákra épült, a rajz és vizuális kultúra
órákon szerepet kapnak a csoportmunkák és
a vizuális játékok is.
A rajz és vizuális kultúra órákon rengeteg
lehetőséggel ösztönzi és segíti a társas
kapcsolatokat, az együtt dolgozás, valamint a
sokszínű és egészséges életmód kialakítását,
az egyéni képességek és készségek
kibontakozását. A tanulók érdeklődési
körének megfelelő csoportos, projektszerű
foglalkozásokkal fejleszti a kooperációs
képességüket, kreativitásukat, segíti a helyes
munkaerkölcs kialakulását.
A feladatok kiadása általában rövid
előadással vagy beszélgetéssel kezdődik.
Ahhoz, hogy ne csak egy-két aktívabb tanuló
vegyen részt a beszélgetésben, bizonyos
esetekben jó módszer az „agytorna”
Nagyon jó ötlet, hogy mielőtt elkezdik a
feladatokat csinálni, azelőtt átbeszélik,
esetleg beszélnek róla, hogy jobban
feldolgozhassák az információkat a gyerekek.
Mindenki kap időt, hogy átgondolja magában
a dolgokat, majd közösen megbeszélik. Ez a
kis idő, felkészíti a diákokat arra, hogy a
rendelkezésükre álló időt önfejlesztésre,
önművelésre használják fel. Egyfajta
felelősségérzetet is gerjeszt a diákokban,
azzal, hogy képzeljék el vizuálisan a
feladatokat.
Hagyományos értelemben vett előadásokra
(legyenek azok a tanár vagy a diákok
kiselőadásai) csak ritkán kerül sor a rajzórán
Szerintem ezen jó lenne változtatni, hiszen az
előadások nagyon sokban segítik elő a
gyerekek motivációját és kreativitását.
Ahhoz, hogy egy diák felkészüljön egy ilyen
előadásra rengeteg dolgot át kell néznie,
kutatnia kell, utánanézni dolgoknak, ráadásul
a prezentációját színesíteni, és a saját stílusát
bele vinni. Gazdag képanyag ajánlott és
kevés szöveg, hiszen ezek felkelthetik a
figyelmet, és könnyebb figyelni is rá.
A rajzóra értékes mozzanata lehet a közös
értékelés.
Az egyik legfontosabb feladat szerintem
minden munkavégzés után, hogy értékeljük
mindenki munkáját. Hiszen akkor nem érzik
úgy a diákok, hogy az egész órai munkájuk
felesleges volt. A legjobb értékelési forma az,
mikor az összes elkészült rajzot kirakják a
terem közepére és azt a tanárral átnézik, így
mindenki láthatja. Sorban elmondhatják, és
meghallgathatják társaik észrevételeit, és
megítélhetik egymás munkáját.
A rajz és vizuális kultúra órák hatáskörének
kiterjesztésére, az ott tanultak elmélyítésére
jó alkalmak adódnak a tanulmányi
kirándulások, múzeumlátogatások, erdei
iskolák vagy diáknapok alkalmával. Ilyenkor
nyílik leginkább lehetőség a különböző
tantárgyakkal való integrációra is.
Itt tudnak a diákok nem csak az elméleti, de a
gyakorlati tudásukat is gyarapítani.
Összetudják kapcsolni azt amit az órákon
átvettek és használhatják a gyakorlatban.
Ezek a tevékenységek segítik összehangolni
és összefoglalni az iskola képzési profiljához
kapcsolódó általános műveltségi, és
művészeti tevékenységeket. Segítheti a
tanulási motiváció felkeltését, és a helyes
viselkedés és munkakultúra elsajátítását.
Ezek mellett segítheti még az iskola
pedagógusainak és a tanulók szabadidő-
szervezéssel, közösségi élet kialakításával
összefüggő munkáját. Központba kerül a
csoportmunka is, amiről már az előzőekben
írtam. Ezeken a tanórán kívüli órákon
előkerülnek a gyűjtőjátékok, projektfeladatok
és csoportjátékok.
A rajz és vizuális kultúra tantárgy
tanításának leghatékonyabb módja az, ha a
különböző témaköröket integráltan, komplex
módon tanítjuk.
Az egyik legjobb tanítási módot választották
ki ezzel. Hisz a diákok nem csak egy-egy
témakörbe látnak majd bele így és zárják le
azt hónapok tanulása után, hanem több
témában összefüggéseket fognak látni, és
sokkal inkább megértik az anyagot, és nem
felejtik el egy év után. Itt is megvalósul, hogy
nem csak elméleti de gyakorlati tudásukat is
összehasonlíthatják a diákok. Ez a
háromdimenziós tanulás sokkal inkább
sikeresebb és nem vezet felületességhez.
Az értékelésnek számos, egymástól igen
eltérő célja lehet.
Az, hogy különböző értékelési formák
történnek meg egy órán, csak pozitív
számomra. Javíthatja az iskolai
eredményeket, hiszen ezzel motiválják a
gyerekeket arra, hogy ettől jobbat is tudnak.
A tanulók általános műveltségének
fejlesztésére is szolgál, ezen keresztül
személyiségüket formálják, megtanulják kik
ők valójában, és saját életre nevelés is lehet
valamelyik formának a célja.
TANULÁSI MÓDSZEREM
Különböző tanulási módszerekkel ismerkedhettem meg az Iskoláskor pedagógia órámon.
Úgy gondolom, már a nagyrészükkel tisztában voltam és használtam is őket, azonban felkeltette a
figyelmem egy stílus, amit én is használok és nem is tudtam róla.
Az eddigi 20 életévemet nagyrészt tanulással töltöttem. Az általános iskolában még nagyon
nehezen ment a tanulás. Anyukám rengeteg tippet adott. Tőle tanultam meg azt is, amit mai napig
használok. Nehezen tudtam megtanulni az idegen nyelvet. Sok problémám volt az írással. Minden
dolgozatom tele volt pirossal, mert nem jól írtam le a szavakat. Anyukám egyszer olyan tanácsot
adott, hogy mikor tanulok, akkor írjam le a szavakat egy papírra és olvassam hangosan egymás
után többször. Ez azért volt jó, mert láttam leírva az adott szót, és a dolgozatnál már magabiztosan
írtam le az idegenszavakat. A középiskolában már könnyebben ment a tanulás, amit a jegyeim is
mutattak. Szerettem hangosan és alaposan megtanulni mindent. Itt az egyetemen is ugyanúgy
használom ezeket a módszereket. Ezen az órán, a tanulási módszeres tesztet nagyon
szórakoztatónak találtam, és kíváncsivá tett, hogy vajon mennyire vagyok tisztában a saját
módszereimmel, amiket nap, mint nap használok. Az eredmény egy része nem volt meglepő
számomra. Auditív stílus jellemez engem. Bőven az átlag fölötti lett a végeredményem. Könnyen
és szívesen tanulok hallás után. Viszont ha látom is, és hallom is a megtanulandó szöveget akkor
még könnyebben megtudom jegyezni. Segítséget jelent számomra még az is, ha az órán hallom a
tanár magyarázatát, és nem magamtól kell megtanulnom a könyvet otthon, úgy, hogy még nem
hallottam a témáról semmit. Gyakran előfordul velem, hogy miután megtanultam az adott
szöveget, azt felmondom magamnak hangosan és többször ismételve, hogy rögzítsem. Sokszor
megkérem a barátaimat, hogy amit ők megtanultak azt mondják el, mert ha plusz információt
hallok, akkor azokat egyből megjegyzem, főleg vizsgák előtt. Az is fontos számomra, hogy
ábrákat lássak az adott tanulnivalóról. Nagyon sokat segíthet, ha látom magam előtt az ábrát.
Akkor könnyebben eltudom magyarázni másoknak, esetleg tovább is emlékszem majd az adott
anyagra, hiszen ha bármikor eszembe jutna az ábra, eltudnám mondani, miről szól. Ezért is
szoktam néha ábrákat készíteni arról az anyagról, amit nem értek. Így segítek magamnak, hogy
könnyebben jegyezzek. A mozgásos stílus is jellemző a tanulásomra. Ami azt jelenti, hogy
szívesebben és könnyebben tanulok úgy, hogy kifejezem mozgással azt, amiről tanulok. Nem csak
olvasom a szöveget, hanem közben a kulcsszavakat leírom egy lapra, esetleg járkálok vagy a
tükörbe mondom magamnak az adott anyagot. Szívesen rajzolok, festek vagy jegyzeteket írok.
Nem elég, hogyha csak látom vagy hallom a szöveget, szeretek róla írni és vázlatot készíteni.
Azonban nagyon jellemző rám, hogy nem szeretek tanulni az osztálytársaimmal vagy a
barátommal. Szeretem, ha magamban vagyok és nem zavar senki, viszont ha végzek a tanulással,
akkor nagyon sokat segít, ha valakinek fel tudom mondani az anyagot, és ha az az adott személy,
akinek elmondom, az hozzátesz, esetleg kijavít és segít. Nagyon is igénylem a csendet körülöttem,
ha tanulok. Hangzavarban, zajban nem tudok tanulni, mert akkor valami mindig elvonja a
figyelmem és nagyon nehéz visszalendülnöm a tanulásba. Tehát ha szól a Tv, rádió, vagy valaki
beszélget körülöttem akkor képtelenség, hogy megjegyezzek egy szót is a megtanulandómból. Az
igazi ok, amiért szeretek egyedül tanulni, az az, hogy szükségem van időre, hogy feldolgozzam az
anyagot. Nem szeretem, ha siettetnek vagy azt, hogy feszélyezve kelljen magam érezni, azért mert
a társam már menne tovább az anyag tanulásában, de én még mindig csak az elején járok. A saját
tempómban szeretek tanulni, és ahogy már említettem is, hangosan is szeretek tanulni. Olyan
helyeket keresek itthon mindig, ahol csend van és nincsenek zajok. Nagyon szeretem az olyan
feladatokat, amin egy kicsit meg kell erőltetnem az agyam. Szeretek gondolkodni és elővenni a
kreativitásom. Azonban amire rájöttem a teszt kitöltése alatt, az az, hogy jellemző rám a
mechanikus stílus. Ami nem feltétlenül egy pozitív tulajdonság. Van, hogy sok mindent szóról-
szóra tanulok meg, mert azt hiszem, hogy minden fontos. Ezért is szoktam kiírni egy kispapírra a
kulcsszavakat, hogy ezt a tulajdonságomat kicsit háttérbe szorítsam. Nagyon szívesen veszem azt
a tanári utasítást, hogy a szabályokat szó szerint kell tudni, és nem nagyon keresek
összefüggéseket a korábban tanultak és a mostani feladatok között. Félek attól, hogy esetleg rossz
jegyet kapok, mert nem a könyv szavai vagy a tanár szavai alapján mondom el, amit tanultam.
Azért is volt jó ez a teszt, mert rengeteg javaslatot kaptam arra, hogy ezt a tulajdonságomat
hogyan is csillapítsam. Alá fogom húzni, és ki fogom emelni a fontos dolgokat a könyvben.
Vázlatokat fogok írni és a saját szavaimmal fogom elmondani azt, amit tanultam, először olyan
embereknek, akikben megbízok.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. A Mezőkövesdi Általános iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Pedagógiai Programja
(2014).
2. A Mezőkövesdi Általános iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Szervezeti és Működési
Szabályzata (2014).
3. Báron-J.-Zs. (1987). Rajz és kézimunka. Tankönyvkiadó.
4. Báthory Z. (1987). Tanítás és tanulás. Budapest: Tankönyv kiadó.
5. Benedek A. (2014). A vizualitás új lehetőségei a felnőttkori tanulásban.
Neveléstudomány: oktatás - kutatás - innováció, 2 (1), 21-29.
6. Bodóczky I. (2002). A rajz vizuális kultúra tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai. Új
Pedagógiai Szemle, 52 (11).
7. Bodóczky I. (2001). Rajz és vizuális kultúra tantárgy a kerettantervben. Módszertani
lapok. Vizuális kultúra, 5 (2), 2-13.
8. Bodóczky I. (2003). A vizuális nevelés megújítása, új paradigmája. Új Pedagógiai
Szemle, 53 (7-8), 35-45.
9. Bodóczky I. (2003). Vizuális nevelés. Budapest: Magyar Iparművészeti Egyetem
10. Deszpot G. (2009). Képtelen keretben.
Letöltés helye: http://www.ofi.hu/tudastar/deszpot-gabriella 11. Edwards, B. (2014). Jobb agyféltekés rajzolás. Budapest: Bioenergetic kiadó.
12. Kepes Gy. (1979). Látás Nyelve. Budapest: Gondolat Kiadó
13. Kiss K. Á. (1931). Tanári kézikönyv az általános iskola 5-8. osztályában rajzot tanító
pedagógusok számára. Budapest: Tankönyvkiadó.
14. Környeiné G. Zs. (2002). Látás és láttatás III. Vizuális kultúra, 6 (2), 1-7.
15. Liebermann M. (2009). A vizuális nevelés tantárgy tanítása az iskolarendszerű
felsőoktatásban
Letöltés helye: http://www.ofi.hu/tudastar/kommunikacio/vizualis-neveles
16. Mérei F. és V. Binét Á. (1995). Vizuális képességek fejlődése. Nemzeti Tankönyvkiadó
Rt.
17. Nemzeti Alaptanterv (2012). Magyar Közlöny.
Letöltés helye:https://www.ofi.hu/sites/default/files/attachments/mk_nat_20121.pdf
18. Permay É. és Pázmány Á. (2010). Látás és ábrázolás – Rajz és vizuális kultúra. Budapest:
Nemzeti Tankönyvkiadó.
19. Ritók N. (2002). Alkotni jó! Pedellus Tankönyvkiadó.
20. Soltra E. (1982). A rajz tanítása. Budapest: Tankönyvkiadó.
21. Strohner J. (2005). Társadalmi szerepek a vizuális kommunikáció folyamataiban és
vizuális nevelés. Magyar Pedagógia, 105 (3), 283-305.
22. Strohner J. (2009). Vizuális nevelés: kép, kreativitás, motiváció. Új Pedagógiai Szemle,
59 (5-6), 7-18.
ÖNREFLEXIÓ
Mikor először megpillantottam az órarendemben az új tantárgyakat, nagyon izgatott lettem.
Szerettem volna bekerülni kisgyermekkor pedagógiájára, azonban a sors furcsa fintora miatt nem
így történt. Valami sokkal jobb történt és iskoláskor pedagógiájára sikerült bekerülnöm, nem
hiába.
Nagyon kíváncsi voltam vajon, hogy fog eltelni ez az óra. Miket fogunk tanulni? Inkább
egyéni óra lesz, vagy csoportmunkás? Tele voltam kérdésekkel és kételyekkel. Az első órán annyi
információt kaptunk, hogy bevallom megijedtem. Újra kérdések özönlöttek a fejemben. Hogy
fogom mind ezt megcsinálni? Hogy fogok végezni egyáltalán ezekkel fél év alatt? Mi van, ha nem
sikerül csoportban dolgoznom? És a többi. Ezeket a kérdéseket félre téve, nem vesztettem el a
hitemet a kurzus felett. Ami nagyon tetszett, az az volt, hogy hétről hétre dolgoznunk kellett. Ez
furcsa lehet, de tényleg jó dolog volt, hogy időre be kellett adnunk feladatokat a projektmunkákkal
kapcsolatban, mert ha a végére maradt volna az összes, akkor azt nem tudom, hogy fejeztem volna
be. Mikor kiderült, hogy csapatban is kell majd dolgozni, egyből szétnéztem a teremben, hogy
hány embert ismerek. Nem sokkal rá, Tanár nő azt mondta, hogy próbáljunk meg olyan
személyekkel is beszélni, akiket még nem ismerünk, hiszen lehet, hogy ugyanaz az érdeklődési
körünk. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy több órát is biztosított nekünk, hogy
megismerhessük a másikat és kellőképp tájékozódjunk a társaink elképzeléséről. Mikorra
elérkezett a pillanat, hogy választani kell, már pontosan tudtam kiket fogok választani. Az elején
féltem csoportban dolgozni, régi tapasztalatok és élmények miatt. Magamat egy nagyon domináns,
vezető típusnak gondolom, és féltem, hogy ez sok lesz a többieknek, ezért próbáltam visszavenni
belőle, sőt az jutott eszembe, hogy talán nem mindent kéne elmondanom, ami eszembe jut és ez
nagyon elszomorított. De ha nem mutatom meg, hogy én milyen vagyok, és nem mondhatom el a
véleményem a dolgokról, akkor szomorú lennék, hiszen lehet, hogy az ötleteim közelebb segítik a
csapatot a jobb jegy felé. Ezeket a negatív gondolatokat elpusztította a következő feladat, amit már
közösen kellett csinálnunk. Csoportszabályok. Itt történt az, hogy mindenki elmondta szerinte
milyen szabályt kéne betartanunk, ami azért volt jó, mert aki, amit mondott, azt vehettük úgyis,
hogy pontosan attól tart. Erre példa, hogy én azt mondtam, hogy mindenki elmondhassa a
véleményét és mindenki érvényesülhessen. Hiszen én ennek az ellenkezőjétől tartottam. Ezek után
kialakult bennem a csoportmunka pozitív gondolata. Ez az egész aktivitásra inspirált engem és
volt, hogy csak ültem a metrón hazafelé, és témákon gondolkodtam. Még meg is lepődtem saját
magamon. Közös döntésünk alapján a Szakkörök témát választottuk. Innen már teljesen
egyértelmű volt számomra, hogy a rajz/vizuális nevelés lesz az én témám, és ebből senkinek nem
engedek. Annyi mindenről írtam volna még, hittan, testnevelés, de egyet kellet választanom.
Mindig is érdekelt a rajz, mikor még az általános iskolába jártam akkor rajzszakkörös voltam és
rengeteg versenyen vettem részt. A szakirodalmakat, amiket választottam, mindet úgy olvastam,
mintha az első mesekönyvemet olvasnám. Nagyon tetszett és jól éreztem magam, hogy egy téma
után ennyire utána kell ásnom és ennyi szempontból és oldalról megfigyelhetem. Amit kiemelnék
a félév során, az a gyakorlati feladat volt, a hospitálás. Még soha nem volt részem ilyen
élményben ezért ez nagyon furcsa volt számomra, de főként izgalommal teli. Így a vége felé járva,
már nagyon örülök, hogy ebbe a csoportba kerültem. A tagokat egytől egyig szeretem, és úgy
gondolom, hogy bizalom alakult ki köztünk. Úgy gondolom eredményes volt a közös munkánk,
mert még olyan tanuló is megszólalt köztünk, aki a nagyobb közösség előtt nem tenné.
Az utolsó feladatomat írva, most már bátran kijelenthetem, hogy meglehet csinálni az
összes feladatot egytől egyig, és ami a legfontosabb az az, hogy időre! Úgy érzem sokat kaptam
ettől a kurzustól. Fejlődött az elemző gondolkodásom, a kommunikációs készségem és nem
utolsósorban a döntéshozatali képességem. Megtanultam csoportban dolgozni és elfogadni, hogy
ha több embernek nem tetszik, amit én kitalálok azt megsértődés nélkül elengedjem és nem utolsó
sorban büszke vagyunk magunkra, hogy ennyi munkát és időt belefektettünk. Ha újra felvehetném
a kurzust, azt hiszem most a hit és erkölcstan után kutatnék.
ÖNÉRTÉKELŐ LAP
(5- nagyon jellemző rám, 4- jellemző rám, 3- nem tudom eldönteni, 2- nem jellemző rám, 1 nagyon nem jellemző rám)
Aktívan részt vettem az órákon. 1 2 3 4 5
Időben elvégeztem a feladataimat. 1 2 3 4 5
Minden feladatot a legjobb tudásom szerint hajtottam végre. 1 2 3 4 5
Mindig segítettem, ha valaki kérdezett. 1 2 3 4 5
Hasznos tagja voltam a csapatnak. 1 2 3 4 5
Hozzáállásommal hátráltattam a munkát. 1 2 3 4 5
Bátorítottam a csoporttársaimat. 1 2 3 4 5
Az órán elvégzett csoportfeladatokból kivettem a részem. 1 2 3 4 5
Csoportommal haladtam a célok felé. 1 2 3 4 5
A csoportszabályokat mindig betartottam. 1 2 3 4 5