tündérkert perecesen

A Perecesi értéktár II. kötetében a projekt kereteit, eredményeit, a főbb produktumok bemutatását tűztük ki célul. A programsorozat megvalósítását egy TÁMOP-os pályázati támogatásnak köszönhetjük, melynek voltak előzményei.

A Bányász Kulturális Egyesület „Kéz a kézben, közösségben” elnevezésű projektje ugyanennek a tématerületnek egy ko-rábbi kiírása volt. Ennek során kézműves, zenei, idegen nyelvi, számítógépes és munkaerő-piaci képzések, táborok zaj-lottak Perecesen, Németh Éva és Stankóczi Attila vezetésével. A másik előzménynek a vasgyári Factory Arénátüzemeltető KKSK és a Szépmesterségek Alapítvány közös projektje, a Tudásgyár tekinthető, mivel a szakmai vezető,Darázs Richárd ott helytörténeti műhelyvezetőként tevékenykedett, míg Tuczai Rita ott is a fotós műhelyt vezette.

Részletek a pályázati kiírásból:

„A pályázati konstrukció – szervesen kötődve az Új Széchenyi Terv általános céljaihoz – a Tudomány – Innováció –Növekedés kitörési ponthoz kapcsolódva, a kreatív iparral termékeinek összefüggő befogadását és előállítását elősegítőkompetenciák, hozzáállások (attitűdök), tudások elsajátítására kínál lehetőséget a gyermek- és ifjúsági korosztályszámára, az iskolarendszerű, formális oktatáshoz kapcsolódó, valamint az egész életen át tartó tanulás új tanulási formáittámogató nem formális és informális tanulási alkalmak keretében.

A konstrukció átfogó célja a kreatív iparhoz kapcsolódó elméleti ismeretek és gyakorlati tevékenységek körénekbővítése, a támogatások felhasználása során a személyes aktivitás által létrejövő hozzáadott érték maximalizálása, aTÁMOP-3.2.3 korábbi kiírásainak tapasztalatait is felhasználva, ám ezekhez képest új fejlesztési irányt kijelölve. Az Eu-rópai Unióhoz hasonlóan, Magyarország versenyképességi esélyeit többek között a magas hozzáadott értékű, lokális érték-tartalmat hordozó márkák, emblémák felépítésével lehet tartósan növelni. Ehhez nélkülözhetetlen a kreatív ipar hatékonyműködtetése, társadalmi beágyazódásának, gazdaságfejlesztő hatásának elősegítése.

Különös jelentősége van annak, hogy azokon a településeken, ahol a formális képző intézmények nem, vagy csak rosszhatásfokkal működnek, a közművelődési intézmények, a közérdekű muzeális gyűjtemények és a kiállítóhelyek (tájházak,irodalmi emlékházak) jelentik a reális alternatívát a hátrányos helyzetű csoportok bekapcsolására az egész életen áttartó tanulás folyamatába, ezzel a kreatív iparral összefüggő ismeretek, tudások, képességek megszerzésének a gyakor-latába.

PERECESI TÜNDÉRKERT

2014.

IMPRESSZUM:

Perecesi Értéktár II.

Kiadja: Bányász Kulturális Egyesület

Közreműködők: Balogh Attila, Bereczki Zoltán, Darázs Richárd, Fodor László, Németh Éva, Stankóczi Attila,Tuczai Rita, Zagyi Péter.

Köszönet továbbá a kutatásban és a kiadvány előkészítésben nyújtott segítségéért a következőknek: B-A-Z Megyei Levéltár, Bodnár Lajos, Herman Ottó Múzeum, Kapusi Krisztián, Lux Anita, Szabó Margó, ÚjBányamécs Baráti Kör.

Köszönet továbbá a műhelysorozatok mind a 106 diákjának....

ISSN 2064-5430

A konstrukció további célja, hogy az iskolarendszeren belül megszerzett képességeket, kreativitást továbbfejlesztőközösségi szolgáltatások az országban arányosan és minél teljesebb körben legyenek elérhetők. Ezt elsősorban ahátrányos helyzetű kistérségek és települések előnyben részesítése szolgálja. A beavatkozás hozzájárul a térségek éstelepülések népesség-megtartó erejének, helyi életminőséget javító képességének növekedéséhez is. A helyi hagyománykreatív felhasználása, az ehhez szükséges ismeretek és kompetenciák birtoklása hosszabb távon hozzájárul a térség gaz-dasági növekedéséhez, a foglalkoztatás javításához egyaránt…”


A megvalósító csapat a „kreatív ipar” tágan értelmezhető fogalmi keretében a helyi épített és szellemi, kulturális éstermészeti örökséget tekintette alapanyagnak, míg a produktumnak, gyártmánynak a fotós, filmes, e-sajtós/blogos ésépítészeti/3D-s animációs műhelyek által készített vizuális anyagot. Mindezeknek hatásos, modern és többszintűközeget kerestünk, így lett a két értéktár, a két weboldal, és több blogos, közösségi hálózati felület a megjelenési formánk.

Németh Évaprojektvezető

Darázs Richárdszakmai vezető

Stankóczi Attila asszisztens

www.perecesitunderkert.hu

A célokat a következőképpen fogalmaztuk meg a tervezés során:

A XXI. század képkorszakában felnövekvő fiatalok számára vonzó digitális-vizuális eszközök kihasználása a kompe-tenciafejlesztéssel párosul. A helyi kulturális örökség és természeti adottságok megismerése, a helyi adottságokkal,erőforrásokkal való tudatosság növelése, az identitás erősödésével párosulva egy pozitív Pereces-kép megteremtését isszolgálja.

Minden műhely esetében elmondható, hogy (alapvetően) a képekkel való foglalatoskodás – álló- és mozgóképekkészítése, azok kreatív feldolgozása, valamint a helyi kulturális örökséget őrző archív képekkel való alkotó tevékenységek(kiállítás, cikkírás) – áll a középpontban. Az épített környezetről a felmérési rajzok mellett fotósorozatok, kisfilmek ésinterjúk (az épületeket használók megszólaltatásával), 3D-s animációk és modellek is készülnek, mely produktumok in-teraktív kiállításokon és weboldalon kerülnek bemutatásra.

Hasonlóképpen sokoldalú felhasználásra nyílik lehetőség a helyi természeti értékek és közösség, hagyományok ésművelődési formák értékteremtő voltának dokumentálása és feldolgozása során.

A korábbi gyűjtések, kutatások újabbakkal egészülnek ki, mely az értéktár kiadását és az építészeti – közvetve a többi– műhely alapanyagát is bővíti. A projekt végére tervezett értéktár pedig a műhelyben résztvevő fiatalok munkái alapjánkészül el – a projektmódszert és a tapasztalati tanulást így szeretnénk kézzelfoghatóvá tenni.

Fontosnak tartjuk továbbá, hogy távlati célunkat is szolgálva mind a weboldal – és ezzel együtt a különböző kisebb-nagyobb produktumok –, mind az értéktár a településmarketing, a pozitív imázs alapja legyen.

A megszerzett kompetenciák mindenképpen előnyt jelentenek az információs társadalom kihívásai közepette,miközben tudatosodnak a fiatalokban a reprezentációs rendszerek, illetve a valóságos és virtuális világ közötti különbségtermészete és működése is.


Egy kapcsolódó kisprojekt segítségével sikerült a kutatá-sokat és azok eredményeinek bemutatását magasabb szint-re emelve szélesebb közönség elé tárni. Így jött létre azinteraktív Perecesi Tanösvény, mely a történeti Perecesháromdimenziós modelljét is tartalmazza. A modelleketBereczki Zoltán, a tanösvényt Darázs Richárd és Balogh At-tila (újságíró, blogger) készítették, a programozást BereczkiDániel végezte.

A programban a négy műhelysorozat összetett, a kiírórészéről kötött képzési folyamatot foglalt magába: 1.elméleti ismeretszerző szakaszt; 2. kreatív szakaszt kis-csoportos foglakozásokkal; 3. szintetizáló szakaszt és 4.produktív marketing szakaszt (utóbbi tábor formájábanzajlott). A műhelysorozatokat autóbuszos kirándulások,valamint kiállítások, projekt- és filmbemutatók is kísérték.

A szakszerűséget erősítendő több kutatás is zajlott:Bereczki Zoltán (építész) építészeti értékfelmérést, KoscsóJános (környezetkutató) természetkutatást, DarázsRichárd (kulturális antropológus) pedig tár-sadalomtörténeti kutatást végzett. Ezek a kutatások háromtanulmányban lettek összegezve, és a Perecesi Értéktár I.kiadványban kerültek bemutatásra.

www.perecesitanosveny.hu


Kulturális és vizuális antropológus, vizuális kultúrakutató végzettségeim-érdeklődésem fókuszában az emberek alkotta látható világ áll. Amikor fotódokumen-tációt készítek a kulturális működés vizuális megnyilvánulásairól, reprezentációjáról,akkor a fotózás gyakorlatával megfigyelek, fotóimmal értelmezek. Vizuáliskörnyezetkultúra tanárként ezt a figyelmet igyekszem átadni a velem együtt fotózógyerekeknek vagy éppen felnőtt tanítványaimnak. Bíztatom őket, hogy a kamerakeresőjén keresztül arra koncentrálják érdeklődésüket, amit mi emberek láthatómódon megteremtettünk magunk körül. Próbálják megérteni és megmutatni, azt,amit az emberek akarva-akaratlanul is kifejeznek magukból. Hiszen célunkmindőnknek ugyanaz: vizualitásunk eszközeivel is erősíteni helyünket a világban.

MŰHELYVEZETŐ: TUCZAI RITA

PERECESI KERTEK

PERECESI EBEK


PERECESI SZOBROK

PERECESI KERÍTÉSEK


TÜNDÉREK

...ÉS EGYSZER CSAK FELBUKKANT, TETŐTŐL TALPIG FEHÉR RUHÁBAN!

Nem véletlenül került projektünk címébe a „Tündérkert”: a Perecesi Szabadtéri Színpad környékét nevezték így arégiek a bányatelepen, míg magát a telepet – ódon képeslapok tanulsága szerint – a Tündértelep névvel is illették. Aműhelyfoglalkozások egyik lehetséges témája így természetesen a perecesi tündérek lettek.

„…És egyszer csak megtörtént a csoda, amire komolyan talánsenki sem számított! Egy Ótelepi kanyargós kis utcában halad-tunk hegynek föl, amikor hirtelen előbukkant egy tündér! Egykislány futott szembe velünk hosszú fehér ruhában, valame-lyikünk felkiáltott: Ott egy tündér!, és bár több fényképezőgépis volt nálunk, egyik sem volt kéznél, és mire észbe kaptunk, atündér eltűnt, épp olyan gyorsan, ahogy pár másodperccelazelőtt feltűnt. Egy kapun beszaladt, és hiába vizslattuk az ud-vart és a házat kutatva őt… Nem sikerült lencsevégre kapni! Ésez biztosan így van rendjén, egy tündért nem lehet lefotózni,sőt, komoly veszély forrása akár csak találkozni is velük!”

A tündérnyomok után való nyomozás során érdekes„leletekre” bukkantunk:

A korábbi képeket újraválogatva különös darabokra akadtunk! Talán mégiscsak találkoztunk velük, talán még aképeinkre is rákerültek, anélkül, hogy láttuk és észrevettük volna őket? A képekkel körültekintően, a helyzethez mértenóvatosan jártunk el: igyekeztünk nem másolgatni a képeket, nem rendeztük külön mappába sem – így védve a gépeketés magunkat a tündérek haragjától: a gépnek egy vírus, vagy valamelyikünknek egy rontás igazán nem hiányzott a nagyhőségben…”


Talán érdekes lesz, ha körüljárjuk, ki hogyan emlékszik vissza az esetre a szemtanúk közül! Nem nyilatkozottmindenki, de így is több beszámoló van birtokunkban. Ezek alább olvashatóak:

„Pont indulás előtt beszéltük meg, hogy tündéreket fogunk keresni. Amint egy dombon sétáltunk felfelé, s akkormegpillantottuk egy páran a tündérkét: egy kislány hófehér ruhában, egy fehér koszorúval a fején, mesébe illően,felénk jött, majd hirtelen eltűnt egy kertben! Mire lefotóztuk volna, eltűnt a szemünk elől, és hiába siettünk utána,nem találtuk sehol.” /Sz. Viktória/

„Elmentünk tündéreket fotózni, és amikor a Hatház felé tartottunk, megláttunk egy kislányt, 7-8 éves körülit, szépfehér ruhában volt és teljesen olyan volt, mint egy tündér. Mikor M. elő akarta venni a fényképezőgépét és le akartafotózni, nagyon hamar eltűnt egy házban. Hiszen ilyenek a tündérek, nem lehet őket lefotózni!” /M. Evelin/

„A Tündérkert program keretei között egyik délután az volt a feladatunk, hogy Perecesen tündérnyomok, illetvevalódi tündérek után nyomozzunk, és azokat lencsevégre kapjuk. Keresés közben épp a Vadász utcán sétáltunk, ésszinte a semmiből előbukkant egy valódi tündér! Hófehér ruhában, fehér koszorúval a fején. Mikor le akartukfényképezni és gépet vettünk kézbe, a kis tündérlány azonnal eltűnt az utca végén! Minden udvarra benéztünk, hogyhátha látjuk még, de sajnos sehol sem volt.” /Sz. Martin/

„…feladatunk az volt, hogy Perecesen tündérnyomokat keressünk. Feladatunk teljesítése során, a Vadász utca végénhirtelen felbukkanó fehér ruhás kislány jött felénk, szinte a semmiből. Mire a fényképezőgépet kézbe kaptuk, akislány az utca végén azonnal eltűnt. Hiába kerestük, egyik udvaron sem láttuk. Mindenki saját véleménye szerintdöntse el, hogy tündér volt-e, vagy sem.” /G. Patrícia/

RÉSZLETEK


Pereces a vizualitás, vizuális kultúra, esztétika iránt érdeklődő ember számára egy gyöngyszem!Építészeti öröksége a valamikori bányászat munkáskolóniáinak tervezői igényessége miatt nagyongazdag. Az egykori pezsgő munkás kulturális élet nyomai megkopva, sokszor romantikus romok-ban megmaradva, de még mindig láthatóak, beazonosíthatóak. A természeti környezet csodálatos,s a település térbeli belehelyezkedése festői. Igazi fotósparadicsom. A fotósműhelyen részt vevőgyerekeknek – a kezükben, Pereces utcáin és környező dombjain – sikerült ezt a sok csodátészrevenniük, dokumentálniuk.

A saját készítésű fotó mögött olyan komplex tevékenységrendszer van, melynek varázsa alól nehéz kibújni. A kép-készítésnek, fotózásnak még akkor sem devalválódik a szépsége, ha a fiatalságra lépten-nyomon zúdulnak a képek. Leg-elébb van a kamerával való ismerkedés. (Fura módon nem jellemző, hogy fényképezőgépet rendszeresen használjanaka gyerekek, inkább a mobilt, ezért egy mégoly egyszerű automata gép is, melyekkel mi dolgoztunk, igazi izgalom.) Azelső instrukciók nagyon egyszerűek: Fotózd azt, ahova a szemed húz! Az első, még bizonytalan, tébláboló vagy éppenszertelen rohangálásban lezajló fotóstúrára a pontot az első képek visszanézése teszi fel. Hála a digitális technika azon-naliságának, erre az élményre nem kell sokat várni. Ritkán esik meg a fiatalokkal, hogy projektorral kivetítve hatalmasképekben viszontláthassák tevékenységük eredményét. Már rögtön az első alkotások is szépek, erősek, rácsodálkozók,vagy vannak köztük ilyenek is. A tanár, műhelyvezető feladata, hogy ezt észre is vegye. A figyelem a kulcsa a helyzetnek.A fotózók a fotózandóra figyelnek, a tanár az elkészült képekre. Nem hagy szó nélkül egyetlen képet sem. Megmutatja,ami szép és felhívja a figyelmet arra, amire legközelebb figyelni kellene, pl. „Mi van a kép négy sarkában?”

A következő túra figyelemfókusza általában a részleteken van. Ezzel tanuljuk meg, hogy a kevesebb sokszor több. Azinnentől következő instrukciók az útvonalak függvényei: lehetnek olyanok, amelyek a társadalmi-kulturális jelenségekérdekességeit kérik vissza a képeken, vagy esztétikai minőségek megjelenítését preferálják. Lényeges szempont, hogyaz instrukció tiszta legyen, és a fotózó találhasson is rá megoldást a fotóival. Vagyis a tanár legyen tisztában azzal, hogyaz adott helyszín mit kínál fe mint érdekességet, lehetőséget. A feladat-helyszín mindig más – nem lankad a figyelem.A képek visszanézése során egyre többször jelenik meg a fiatalok véleménye is, lassan összehangolódik tanár-diák közöttaz, ahogy a világra néznek.

Ha már minden zeg-zug ismerős Perecesen, akkor jöhetnek azok a játékok, feladatok, amikben már a fiatalok önállóelképzeléseire, szervezési készségére is szükség lehet. Milyen egyéb megrendezett szituációk, képteremtő gesztusoklehetségesek még, hogy mélyebbre kerüljünk a település vizualitás útján való megértéséhez? Ha visszanézzük a két tur-nus és tábor képeit, meglehetősen széles a paletta: készítettünk portrékat a helyi emberekről, csoportokról, megren-deztünk korabeli élethelyzeteket bemutató képeket (álltunk sorban a fűszer bolt előtt, voltunk a bányából hazafelé tartókormos bányászok), készítettünk fotó alapú festményeket-rajzokat, rögtönöztünk kiállítást és rendeztünk „rendes”kiállítást is. Használtuk a kortárs képzőművészeti fotók koncepcióit, készítettünk dokumentumfotókat, portréfotóz-tunk, még a klasszikus esztétikai viszonyokon alapuló fotózás berkeibe is bemerészkedtünk – változatos, izgalmas pro-jekt volt, aminek az eredménye jó képek a jelen képnézői számára és kordokumentumok a jövő számára.

KÉPESLAPOK


2001-ben végeztem a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán, későbbmédiapedagógusi végzettséget szereztem az ELTE továbbképzésén. Több mintegy évtizede foglalkozom médiaismeret és videózási gyakorlat oktatásával.Jellemzően középiskolásokkal dolgoztam, de általános iskolában és afelnőttképzésben is szereztem tapasztalatokat. Tartottam képzést harmadikvilágbeli bevándorlóknak, és vezettem hajléktalanokból szerveződött csoportotis. Bár képzéseim központi eleme az esztétikum iránti nyitottság fejlesztése ésa (közösségi) médiahasználat megszerettetése, a műhelyek fő célkitűzése a(nem csak IKT alapú) kommunikációs technikák fejlesztése, és a közösség megerősítése elsősorban lokális, de akárglobális színtéren is.

MŰHELYVEZETŐ: FODOR LÁSZLÓ

FILM-KÉPREGÉNY - VILMA FORRÁS

Mi lehet a Vilma forrás népszerűségének titka?

A Tündérkert pro-jekt riporterei el-szántan keresnekfogást a témán.

A szakmai megbeszélés néhaparázs vitába torkollik.

De aztánbeugrikaz ötlet!

A hely szépsége lehűti a kedélyeket.

A megnyugvó elmerácsodálkozik a ter-mészet aprócsodáira.

1. 2.

3. 4.

5. 6.


7. 8.

9. 1O.

11. 12.

Víz fakadna Vilma szob-rának kő korsójából?!

Vagy csak kollégáink kissé szertelenek...

És, íme, a forrásvíz, melyállítólag egy korty után isfüggőséget okoz.

Kollégánk tapasz-talati úton jár adolgok után.

Látják azt a furcsafényt a szemében?

A hír kétségkívüligaz.

NÉHÁNY FILM A MŰHELYBŐL

A JÁTSZÓTÉR HÓDÍTÓI CSILLAGKAPU

2013 elején kaptam a felkérést, hogy a Tündérkert projekt keretében videós foglalkozá-sokat tartsak fiataloknak Perecesen, Perecesről. Az elsősorban audiovizuális média-használatra épülő szakmai hátterem végett örömmel éltem a lehetőséggel, bárPerecesről jóformán semmit sem tudtam, talán csak annyit, hogy nagyon érdekes hely,és a miskolci átlaghőmérséklet tekintetében hűvösebb része a városnak.

Nem is csoda, hogy tudásom szűkös volt e területről, egyszer jártam ott életemben,tízéves koromban. Emlékeim alapján szép volt, és már kora este igen hűvös. Ezért aztán

különösen izgalmasnak bizonyult a feladat, hiszen csoportjaimmal együtt ismertem meg a környéket, lakóit éstörténeteiket.

Összesen három műhelysorozatot vezettem a projekt folyamán, melyek hozzám hasonló „tudatlanokból”, valamint„bennszülöttekből” álltak vegyesen. A műhelyek során az általános és középiskolás korosztályú gyerekek a környékrőlmegszerzett tudásukat és tapasztalataikat saját személyes látásmódjukon keresztül szűrték át. Szinte nem maradtműfaji zsáner érintetlenül, a horrortól a kísérleti filmekig minden lehetséges utat végigjártak a résztvevők, de meg-jelentek dokumentarista igényű alkotások is, és a külön említésre méltó áldokumentumfilmes próbálkozások.

Érdekes és izgalmas volt megtapasztalni, hogy a gyerekek, korosztálytól függetlenül, kezdetben szívesen nyúltakolyan forgatókönyvi elemekhez, filmes eszközökhöz, melyek uralják korunkban a médiát és a mozivásznat, magyaránnem minden esetben pozitív tartalmi, hangulati előjellel fogalmazódtak meg a kezdeti szinopszisok. A munka soránazonban az őket ért benyomások hatására ezek rendre derűsebb, életigenlőbb jelleget öltöttek, ugyanakkor nélkülöztéka didaktikus elemeket. A gyerekek munkáiból kiviláglik, hogy nem a feléjük támasztott elvárásoknak feleltek meg,hanem saját benyomásaikat, gondolataikat fogalmazták meg őszintén kameráik segítségével, majd később a vágóasz-talon.

Öröm volt nézni, hogyan formálódik szemléletmódjuk, ahogy nagyszerű érzés volt az is, hogy az általuk készítettvideók egyes jelenetei, idézetei szállóigévé váltak közöttük.

A médium konzerváló jellegének köszönhetően ebben az érzésben bárki osztozhat velünk, aki virtuálisszörfdeszkáján végigsiklik a perecesitunderkert.hu filmes bejegyzésein és/vagy Youtube csatornánkon. De ettőlfüggetlenül is mindenkit elsősorban arra biztatok, látogasson el maga is személyesen Perecesre, töltse ki az űrt tudásánerről a helyről, ne adj’ isten számoljon le végleg korábbi perecesi sztereotípiáival. De azért, persze, készítsen be egytartalék pulóvert!

STOPPOS LÁNYOK BULGÁRFÖLDI DIÁKOK A TÜNDÉRKERTBEN

VILMA PERECES MOTION

CUKI PERECES CSODAKÚT


Építészetet és újságírást-médiaismeretet tanultam – úgy érzem, ezeket a mai napigjól tudom hasznosítani mindennapi munkáimban, noha évek óta kommunikációstanácsadóként, illetve legújabban az Észak-Keleti Átjáró révén civil projektekben,iskolai környezetben vagy helytörténeti tematikájú programokban dolgozom. Ennekegyik fontos állomása volt az elmúlt két esztendőben a Tündérkert projekt, amely-nek köszönhetően nem csak a csoportjaimba jelentkezett gyerekekkel ismertettükmeg ennek a szép és érdekes történetű városrésznek a látnivalóit, hanem én magamis megismerhettem.

MŰHELYVEZETŐ: BALOGH ATTILA

CSILLAGKAPU

A VÉRNYULAK ALATTOMOS TÁMADÁSA

Vállalt célkitűzésünknek megfelelően tündérnyomokat keresni indultunk ezen a fülledt nyári napon Perecesen… Végülegész mást találtunk. Ahova csak néztünk, amerre csak kattintottunk fényképezőgépeinkkel, mindenhol nyulakat láttunk!Nyuszikat, aranyos kétfülű állatkákat. Avagy ijesztő, félelmetes vérnyulakat?! Ezt döntse el az alábbi fotósorozat láttán akedves olvasó.(De az sem sem kizárt, hogy a néhai bányatelepen a tündérek szándékosan rágcsálók alakját öltik magukra. Hogymegtévesszenek minket, jóhiszemű látogatókat.)

A végére a végső bizonyíték: a porban talált minta mutatja, hogy kísérteteink végül felvették a nyúlcipőt!

Fotósorozat a Csillagkapu: „Pereces” című soha le nem forgatott sci-fi tévésorozatból a blogos/e-sajtó műhely résztvevőitől:

www.perecesitunderkert.blog.hu



A TÉMA AZ UTCÁN HEVER: Múlt és jelen – 6-os busszal

„HAGYOMÁNYOK, EZ AZ EGYETLEN ÚT

Fintor István (52) Pereces szülötte, őt választottuk interjúalanyul mint hely-beli. Beszélgetőtársammal hamar tegeződtünk, az egyszerűség kedvéért. Az ő en-gedélyével az interjú szövegét az én és Károly jegyzetei alapján, a kérdéseketátszerkesztve közlöm. – Rebeka (Interjúrészlet; készítette Dávid Rebeka ésFábián Károly)

- Kit tisztelhetünk benned?- Bányásznyugdíjas voltam, most már bányászjárulékos. Lyukóbányán, a szén-bányában dolgoztam. A bezárás előtt mentem nyugdíjba. Dolgoztam mégautópályán, valamint metróépítésnél is.

- A budapesti négyes metró?- Az. Amit én csináltam rajta, az kész lett! A vágathajtásnál dolgoztam.Alagúthajtás, ha így jobban érthető. A bányász-emlékparkban, ott van kiállítvaegy hasonló vágathajtó gép. Olyanon dolgoztam.

- Hogy működik egy ilyen berendezés?- Ezzel a géppel csináljuk a bányában az úgynevezett jövesztést. Az alagútvégénél áll, ez viszi tovább az alagutat. Alul kezdi marni a réselést, majd egyreföljebb megy. Amikor kész van, akkor teszik föl a bányászok azt a fém támaszt,ami szintén ott van kiállítva az emlékparkban. Először a tetejét, a „kalapot”teszik fel, utána a két oldalát, legvégül az alját. Így halad a vágat. Ötven cen-timéterenként van egy ilyen támasztás. Mint régen a fából való. A jövesztés pedigaszerint halad, hogy mi a célja a vágatnak.

TÜNDÉREK NYOMÁBAN

”


„Ami valaha a lovasfutár volt, az indiánoknál a füstjel, az később a nyomtatott újság lett– mára pedig az internetes hírportálok, a blogok, az interaktív média.

Webszerkesztés, blogírás: ilyesmikkel foglalkozik a Webtárna szakkör. Közben a pere-cesi bányászat érdekes történetével is ismerkedünk.”

Így szólt az egyik beharangozó-toborzó reklámüzenetecskéje annak a tündérkertesfoglalkozássorozatnak, amelyet hol a média, hol a sajtó, hol a „blogos” névvel illettünk.Értelemszerűen a modern, az életünket minden percben és szegmensben behálózó

médiával, ahhoz kapcsolódóan sajtóval és sajtótörténettel, de főleg mégis a korszerű, elektronikus médiaeszközökkel éscsatornákkal igyekezetünk foglalkozni a foglalkozásokon. A blog, azaz webes napló azért került be és lett kiemelt téma,mert úgy éreztük, ez olyan műfaj, amely segítségével hatékonyan meg lehet szólítani a fiatalokat.

Talán az életkor tehet róla, de ez az, ami kevésbé sikerült. A blogos műhelyek mindkét csoportjának zömét 14-15, illetve12 év körüliek adták, akiknek már gyerekkorukban életük részévé vált az internetes közösségi média, annak népszerűgyűjtőoldalai (mindenekfelett a Facebook), és számukra már majdhogynem elavultnak tekinthetők olyan évekkel ezelőttbevezetett világhálós kommunikációs formák, mint a hagyományos weboldalak és a blogok. Másrészről viszont a kicsitidősebbek között többen is akadtak, akik az erről folytatott beszélgetésekben lelkesen meséltek arról, hogy maguk iskészítettek korábban webnaplót (rendszerint tematikusat, például divat témában), de már felhagytak vele. A műfaj vala-mennyire tehát kimegy a divatból, legalábbis bizonyos generációkat illetően. Hozzá lehet ugyanakkor tenni, hogy voltkislány, aki arról számolt be, az ő és barátnője által szintén pár éve létrehozott (tematikus, szórakoztató) Facebook-cso-port „hatvanezer” tagot számlál...

Jóval nagyobb érdeklődést sikerült kiváltani a foglalkozások során a modern média jellegzetese eszközrendszerénekfelvonultatásával: egyszerűbben szólva a fotózások, videózások kipróbálásával. A projekt keretében beszerzettfényképezőgépeket mind álló-, mind mozgóképek készítésére szívesen használták a diákok. Az első csoportban (2013),ahol nagyobb arányt képviseltek a perecesiek és a foglalkozások zöme is ott zajlott, maga a városrész, annak jel-legzetességei önmagukban is alkalmas témaként szolgálhattak. A második csoportnál (2014), ahol az arányok jóvalkisebbek voltak, viszont a kohéziót biztosító erő és a természetes szakköri helyszín az iskola, az iskolaépület volt (a Pere-ceshez közeli Bulgárföld városrészben), ott az oktatási intézmény is kínálta magát alkotási terepként.

Jó hangulatúra sikeredtek mindezen felül a médialátogatások, amelyek alapvetően a helyi önkormányzati kommu-nikációs intézménycsoport szerkesztőségeire irányultak: voltunk többször is tévéstúdióban (ahol, váratlanul, a legna-gyobb lelkesedést a tévéhíradós kamera és annak súgógépe előtti szereplés váltotta ki!), technikai helyiségekben (komolyszakmai ismertetővel kísérten), újságszerkesztőségben, mesélt a résztvevőknek igazgató, műszaki vezető, főszerkesztő,újságíró egyaránt.

A másik kiemelendő sikertéma a filmforgatás volt: ebben nagyjából mindenki megtalálta a magának való feladatot, for-gatókönyvírástól rendezésen és werkfotózáson át a sztori szerinti szerepek leosztásáig. A történteket ráadásul mindigjellegzetesen projektünk fő célterületéhez, Pereceshez, annak hangulatához, történetéhez és legendáihoz kötődtek.

SÚGÓGÉP ÉS KÉK HÁTTÉR

A televíziózás, a profi műsor- és híradókészítés fenti két különleges tech-nikai megoldását is kipróbálhattuk a Mikomnál tett látogatás során.

A Miskolci Városi Televízió szerkesztőségében Nagy Erika és RimaszécsiGyula kalauzoltak végig, megmutatva a tévézés csínját-bínját, mesélve atechnikai berendezésekről, a tévések mindennapos munkájáról,tevékenységük kulisszatitkairól. A tündérkertesek egy csoportképre összeis álltak az úgynevezett kék háttér előtt (amivel a trükkös felvételeketkészítik; nem csak a Mikomnál, de Hollywoodban is!), valamint a legbátrab-bak – csupa lány! – megmutathatták magukat annak a kamerának, amivela híradók bemondóit veszik a MiTV-sek, és felolvashattak néhány nap-jainkban releváns napihírt is. Természetesen csak a képzelt tévénézőknek.


Miskolci érettségit követően a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem építészdiplomát2004-ben. Az egyetem után Miskolcon kezdtem dolgozni, majd 2010–2012-ben elvégeztem aműemlékvédelmi szakmérnöki képzést is, szintén a Műegyetemen.

Fontosnak tartom Miskolc pusztuló örökségének megmentését, megőrzését, bemutatását,ezért kezdtem el szabadidőmben a veszélyeztetett vasgyári épületek 3D-s modellezését.

Egy ember magában nem érhet el sokat, ezért szeretném, ha jobban tudatában lennének amiskolciak (felnőttek, diákok), hogy milyen épített értékek vannak városunkban. Ebből a cél-ból írjuk feleségemmel évek óta a Miskolc Blogot, és ezért vettem részt a Tündérkerthez ha-sonló kezdeményezésekben, ahol diákokkal dolgozhatok.

MŰHELYVEZETŐ: BERECZKI ZOLTÁN

A FOGLALKOZÁSOKRÓL

MODELLEK

Az elméleti szakasz, az eszközhasználat, az épületfelmérés és a fotózással való próbálkozás után sikerült megis-merkednünk a választott 3D-s modellezőprogrammal, a SketchUppal.

A perecesi téglaházak ideális alapanyagok. A képek alapján egyszerű geometriájú modelleket készítettünk, amikrea helyszíni fotókat feszítettük textúraként.


A Bányász Kulturális Egyesület még 2012-ben, a pályázati előkészítése során keresett megazzal, hogy 3D-s modellezésnek és építészetnek is helye lenne a tervezett programban. Mivelkorábban elég sokat foglalkoztam a vasgyári kolónia építészetével, nem volt teljesen ismeretlenszámomra a gyár bányászkolóniája, Pereces sem, így nagyon megörültem, hogy a helyszínendolgozva nem csak kívülállóként ismerhetem meg ezt a városrészt.

Pereces olyan különleges hely, ami egy szerencsésebb sorsú városban már régóta kedvelt lakó-és nyaralóhely lenne: mind fekvése, mind építészeti öröksége erre predesztinálja. Ennek el-lenére a megítélése környezetünkben jobb esetben semleges - magyarul semmit se tudnak

róla -, rosszabb esetben egyenesen negatív. Ettől sajnos nem független az, hogy vöröstéglás épületei egyre inkábbpusztulnak, eredeti jellegüket elveszítik.

Bizonyos szempontból Pereces mégis sokkal jobb helyzetben van, mint testvére, a vasgyári kolónia: Perecesenműködik ugyanis egy erős közösség, aminek fontos szereplője a Bányász Kulturális Egyesület, a Tündérkert-projektgazdája.

A projekt folyamán két építészeti műhelyt vezettem. A – zömmel nem perecesi – diákok megismerkedtek aziparhoz kapcsolódó építészet értékeivel, Pereces múltjával és jelenével, jellemző épületeivel. A Sketchup 3D-s prog-ram elsajátításával pedig olyan eszközt kaptak a kezükbe, amivel nemcsak a meglévő épületeket tudják feldolgozni,hanem gyakorlatilag bármilyen elképzelésüket (az íróasztaltól a városig) meg tudják valósítani a virtuális térben.

A Tündérkert műhelysorozatok során a fentieken kívül a résztvevők építészeti látásmóddal is gazdagodtak,aminek köszönhetően jobban meg tudják majd ítélni, hogy egy régi épület miért értékes és miért nem szabadakárhogy átalakítani. Remélhetőleg Perecesről is jó emlékeket visznek magukkal, ami segíthet ennek a hegyekközött megbújó kis bányásztelepülésnek, hogy a jövőben ne csak mi, hanem egész Miskolc a város egyik legjobbrészeként tartsa számon.


A portrésorozat folytatásának szánjuk most ezt a kis arcképcsarnokot, a Tündérkert projekt kutatásának egyikeredményét. A cél ezúttal perecesi nagy elődök felidézése, illetve a még közöttünk élő tevékeny emberek bemu-tatása. Ezúttal 7 rövid portré következik, és remélhetőleg a későbbiekben sikerül folytatni a sorozatot egy következőkiadvány lapjain. Hiszen lenne még kit bemutatni! Például: Baán István, Bánkuti Gábor, Kalafusz László, KassaiIstvánné, Kertesi Ignác, Koscsó János, Kovács Lóránd, Kugler Gyula, Kuti István, Laskay Ferencné, Lovász Tivadar,Mihók László, Nagy Anna, Nagy Sándor, Oravecz János, Ónodi János, Szalontai Istvánná, Takács István…

Néhány éve a „Kerek Perec” projektben fotós és videós portrékkészültek perecesi lakosokról. A cél akkor az volt, hogy többfélePerecesen élő korosztályt és réteget, többféle perecesi sorsot, élet-pályát is bemutassunk.

A 2010-2011-es program keretében kisfilm készült öt helyi lakos-ról: Jáger János, Jászka Gabriella, Lupkovics Gabriella, StankócziAttila, Török Márk vállalta a felkérést a szereplésre.

A videók elérhetők a www.atjarokhe.hu weboldalon a Galériamenüpont alatt.

További, interjúalanyaink voltak: Balogh Csaba, Bodnár Lajos,Gédl Antalné, Kiss Lászlóné Éva, Dr. Lux Anita, Molnár Árpád,Pázmándi Krisztián, Pollák Tamás, Rónás Zoltánné, Szabó Margit,Sziszák Benedek és Tázló Fruzsina.

Az interjúk néhány szöveges részlete elérhető a www.atjarokhe.huweboldalon található, A Kerek Perec titka című kiadványban.

A perecesi emeletes iskola 1910-es megépülése idején már főtanító volt. Az őnevéhez fűződik a perecesi kulturális élet számos, részben még ma is működő in-tézménye.

1906-ban jegyezték be a „kultúra lámpásának” nevezett Bányamécs Dal- ésMűkedvelő Egyletet (amely 1920-ban felvette az Olvasókör nevet), melynek alap-szabályában meghatározták az egylet fő küldetését: „Dalestélyek, színi előadásokáltal egyrészt édes magyar nyelvünk terjesztése, ápolása és fejlesztése, másrészt abányatelepi közönség élvezetes szórakoztatása s közművelődés előmozdítása…”,továbbá: „könyvtár, valamint különféle napilapok, heti és szépirodalmi lapoktartása”. Ennek megfelelően dalárda és színjátszó kör működött Perecesen, utóbbia huszas évektől állandó színpadon (a fellépő ruhákat Bécsből és Berlinből sze-rezték be).

1911-ben gyerekekre építve alakította meg a zenekart, amely – immár túl a cen-tenáriumon – ma is működik (Perecesi Bányász Fúvószenekar). A helyi könyvtárintézményének megalapítása is Lauday nevéhez fűződik, melynek több száz kötetétkölcsönözhették a perecesiek, és több országos és helyi folyóiratot, újságotolvashattak (mint pl. Pesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Képes Újság, Ellenzék, Reggel,Diósgyőri Hírlap, Miskolci Újság, Nagydiósgyőr, stb.)

LAUDAY JÁNOS(1872-1952)


Perecesbányai tanító majd (egyben) 1933-39 között iskolaigazgató. 1884. május16-án született a Bács-Kiskun-Szolnok megyei Újkécskén (ma Tiszakécske). Édes-apját követve – aki rajzot tanított – tanítói képesítését Losoncon szerezte.

A Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélgyár Pereces-bányatelepi iskolájába 1904-ben került, innentől 35 éven át nyugdíjazásáig tanított, a végén mint igazgató-tanító.Habár tanítói munkáját mindvégig lelkiismeretesen ellátta, minden idejét és e-nergiáját annak a növénytani kutatásnak szentelte, aminek századunk elején amagy-ar botanika igazi tudománnyá válásának korszakában roppant jelentőségevolt: gyűjtőmunkával igyekezett hozzájárulni a hazai növényföldrajzmegteremtéséhez.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat már egészen fiatalon, 1903-bantagjává választotta. Rengeteg növényt gyűjtött és preparált (30 000 lapból álló her-báriuma és félezer kötetből álló szakkönyvtára volt), emellett publikált is, szakköz-leményei sorban jelentek meg különféle szaklapokban, mint például a MagyarBotanikai Lapok, Botanikai Közlemények vagy a Magyar Turisták Lapja.

Gyűjtési területe elsősorban a Felvidék, hazánk területén pedig az Északi-közép-hegység területére, itt elsősorban a Bükk, a Mátra és az Eperjes–Tokaji-hegylánc(magyarországi része a Zempléni-hegység) vidékére terjedt ki.

Élete legnagyobb élményét mégis az az 1934. július-augusztusi görögországi ku-tatóút jelentette, amelyre Wagner János (1870-1955) botanikus, a tanítóképző in-tézetek szakfelügyelője, majd főigazgatója vitte magával, melynek során számosnövényt fedeztek fel közösen, és egy búzavirágfajt róla neveztek el Centaureahuljákii néven. Érdemeit 1937-ben a Magyar Tudományos Akadémia az érdemesmagyar tanítók számára alapított Wodianer-díjjal jutalmazta. Az általa elért tu-dományos eredmények azért érdemelnek különös figyelmet, mert a botanikához, anövények tudományához nem volt szakképzettsége, amit elért, azt elsősorban sajátönművelése útján érte el. Élete folyamán több alkalommal kínálták fel számára a„szakmai katedrát”, de ő állhatatosan megmaradt tanítónak, egyszerű tudós-nak, a virágok szerelmesének.

HULJÁK JÁNOS(1884-1942)

1921-ben született Perecesen, a Kolónián, majd Újtelepen egy tisztviselői házbanélte gyerekkorát, ide járt iskolába is, 14 évesen csatlakozott a perecesi színjátszó cso-porthoz. Az első darabot, melyben szerepelt a szabadtéri színpadon, a Gyimesi vad-virág címmel mutatták be. Erzsi néni – miközben a bányánál dolgozottbérelszámolóként – a ’30-40-es évek ünnepelt helyi primadonnája volt, és kis sze-rencsével akár komoly előadóikarriert is befuthatott volna:„Bánkuti elintézte, hogypróbaéneklésre menjünk a kassairádió stúdiójába Annával ketten.Az eredményről már nem tudtakértesíteni, mert másnap bom-bázták Kassát.”

Első férje a PTK-futballedzőjevolt a ’40-es években (1943 és1948 között), ám 1948-ban aDunántúlra költöztek. Két évmúlva kerültek vissza, ám márnem Perecesre, de azóta is – bár nem Perecesen él – visszajár ide, amikor csakteheti…

2009-2010 folyamán egy riportfilm készült Erzsi néni perecesi életéről a „Hori-zonton…” projekt keretei között (a film készítői: Veres Edina és Zagyi Péter).

GÓRÁSZ ANDRÁSNÉ BABUCZKI ERZSÉBET


Egerben látta meg a napvilágot 1925-ben, itt végezte iskoláit is 1945-ben. Édesapjalakatosmester volt, hatan voltak testvérek. 1951-ben ment férjhez, rá egy évreszületett meg fia. Ők mindketten az LKM-ben dolgoztak.

Képesített tanítóként több településen tanított előbb Hevesben, majd Perecesen,és néhány évig Lyukóbányán is.

LUX MARCELLNÉ SCHÜSZLER MARGIT

Bányászcsalád gyermekekeként született Perecesen, a Perecesi Szabadtéri Szín-pad melletti szülőotthonban. Hatéves koráig a Hatház elnevezésű bányásztelepenélt, majd Nagy-Erenyőbe költöztek családi házba, jelenleg is ott lakik. Általánosiskolai tanulmányait is Perecesen folytatta. A miskolci közgazdasági szak-középiskolában végzett mint képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus.12 évet dolgozott Lyukóbányán, majd a Miskolci Hőszolgáltató Kft.-nél, és innen isjött el nyugdíjba. Két felnőtt gyermek édesanyja.

A Fekete Gyémánt Nyugdíjas Klub alapítói közé tartozik. A klub 2004. november11-én alakult, melynek 2007 januárjától a vezetője. A klubon belül működik egytánccsoport, mely helyi kulturális eseményeken lép fel, de más településeken isszívesen bemutatkoznak. A klub célja a bányászhagyományok őrzése, ápolása, egyjó közösségi élet kialakítása.

KOZMA IMRÉNÉORAVECZ MAGDOLNA

1964-ben született Miskolcon. Nagyszülei révén bányász ősökkelbüszkélkedik, édesapja a kohászatban dolgozott.

A perecesi 38. sz. Általános Iskolában végezte tanulmányait, ahol már kis-iskolás korában megismerkedett a fúvós hangszerekkel. Ekkor kezdett ta-nulni az Erkel Ferenc szakiskolában is, és tagja lett a híres Perecesi BányászFúvószenekarnak.

Az autószerelő szakma kitanulása után a lyukói bányaüzembe került, aholfronti telepített ügyeletesként dolgozott egészen a bánya bezárásáig, azaz2004. decemberig. 2009. júniustól – fiatal kora ellenére – bányász nyugdíjaslett.

Ettől az időtől kezdve újra aktív tagja lett a Bányász Fúvószenekarnak, nap-jainkban is központi alakja a zenei együttesnek.

„A hagyományok generációkon ívelnek át, nagyon jó, hogy még sokan vannakolyanok, akik a tárnákban munkát végeztek. Én a zenével őrzöm a bányászszakma hagyományait, szeretném, ha sokáig fennmaradna.”

KALAFUSZ VIKTOR

Miskolcon nőtt föl, a beatkorszak hatására hangmérnöknek készült, ám végül aMiskolci Nehézipari Egyetemen végzett gépészmérnökként. A Miskolci GépipariMűszaki Középiskolában tanított nyugdíjazásáig, ahol, az országban egyedüliként,pneumatikai laboratóriumot épített, ipari robotok témában képzést indított, ésjegyzetet állított össze. Mindeközben, már gyerekkorától készített faragványokat,és ez a hobbi máig megmaradt, 2005-től a Népi Iparművész cím viselője. Szerte avárosban láthatóak munkái, például Ómassán, Tapolcán, az egyetemen. Perecesena temetőben található Bányász emlékoszlop, a Pereces-üdvözlőtábla és a ma márnem álló szabadtéri színpadhoz készített székelykapu köthető a nevéhez. Az Észak-Magyarország Szólástér rovatában évek óta közöl írásokat, melyekösszegyűjtve idén jelentek meg Én szóltam… címmel (a Bíbor Kiadó gondozásában,az Észak-Magyarország támogatásával).

A helyi civil életből is kiveszi részét: sokáig ő volt a PCCSZ elnöke (PerecesiCivilek és Civil Szervezetek Szövetsége).

MERÉNYI JÓZSEF

tündérkert perecesen

Documents