tüntetések egy opera ellen

1
Október közepén járunk, kellemesen lehûlt a levegõ Las Vegasban, lassanként a léghûtést is kikapcsoljuk, helyette a fûtésre állítjuk át a hõszabályzót. Ezzel azon- ban még várnunk kell, de hamarosan következik a változás. Jelenleg, október 18-án nincs szükség egyikre sem, ritkák az ilyen napok a sivatagi városban. Az õsz bejövetele azt is jelenti, hogy megindult az operaszezon, ma a közeli moziban HD csúcsminõség- ben közvetítették a New York-i Metropolitan Operá- ból Mozart Figaró házassá- ga – Le Nozze Di Figaro – cí- mû halhatatlan operáját. Egy év után, még ma is kicsit szokatlan, délelõtt 10- kor operába menni, de eny- nyi a különbség a New York- i koradélutáni matiné és nyugati parton lévõ, ún. pacific idõzóna között. Le- hetne szerda este is menni, akkor ismétlik az elõadást, de az túl késõn végzõdik, zavarna az alvásban, ezért inkább a szombat délelõtti matinéra járok. Furcsa az idõpont, de hozzá kell edzõdnöm, mert opera nél- kül nem ér semmit az éle- tem. A Metropolitan elõadásai mindig kimagasló értékûek, az utóbbi évben még sosem csalódtam bennük, ezúttal sem, pedig egyetlen név sem volt ismerõs a principá- lis énekesek közül. A '80-as évek közepétõl kezdve új- ságíróként követtem a Lyric Opera of Chicago elõadásait, kritikust akartam írni, de rit- kán kritizáltam, inkább él- ményeimet osztottam meg az olvasóimmal. Általában jó élményeket. Ezt teszem most is, hiszen remek volt az elõadás, pedig ki tudja, hányszor láttam az operát már eddig. Négy évvel ezelõtt, 2010- ben például négy alkalom- mal láthattam az elnyûhe- tetlen Mozart-operát. Akkor a Figaró házassága címû re- mekmûvet elõször az evanstoni Northwestern Egyetem amatõr elõadásá- ban néztük kritikustársam- mal, a megszokott Cahn Auditoriumban. Az egyete- mi bemutatót Törzs Iván ve- zényelte, aki – mint utóbb kiderült – az egykori híres magyar színész, Törzs Jenõ (Meseautó etc.) Ameriká- ban született unokája. Másodszor a Chicago Opera Theaterben, ahol a kanadai szoprán, Szabó Krisztina énekelte az egyik fõszerepet, míg a másikat Jane Archibaki. A két hölgy, akár Cherubino a nadrág- szerepben Sandra Piques Eddy, mind alkatilag, mind hangban annyira hasonlítot- tak egymásra, hogy nehéz volt megkülönböztetni, va- jon ki énekel a színpadon. Természetesen ez volt Mo- zart elképzelése is, így lehe- tett becsapni a hûtlen férjet, Almaviva grófot. Harmadszor a Lyric kö- vetkezett, ahol Sir Peter Hall 1987-ben színpadra állított produkcióját láthattuk, a ki- váló rendezést többször fel- újítottak, utoljára 2003 õszén. Az elõadásról írott beszámolómat azzal kezd- tem, hogy az árkádok alatt, a bejáratnál már látni lehetett, itt ma este telt ház lesz. A jegyre áhítozók a ka- puk elõtt álltak, és megszólí- tottak mindenkit, ami mu- tatja, hogy a Mozart-remek- mû vonzza a publikumot, és az emberek felárat is haj- landók fizetni a jegyekért. A cserfes szobalányt a remek Danielle De Niese énekelte, aki ezen az estén kiragyo- gott a principálisok közül. A Lyricben látott Figaró min- dig élményt jelent, és ezúttal sem okozott csalódást. A negyedik Figarót a Ravinia fesztiválon láttuk, ez utóbbi az opera koncert- verziója volt, jelmezbe öl- tözve, de díszletek nélkül, a színpadon mozogva adták elõ a darabot, pardon az operát. A Mozart-remekmû- vet nem lehet megunni, még akkor sem, amikor új- fajta módon látjuk Beaumarchais vígjátékát, ami az opera hátterét adja. Kevesen tudják, hogy a neves francia színmûíró A sevillai borbély címû mûve elõbb (1775-ben) készült el, mint az 1778-ban bemuta- tott Figaró házassága, amelybõl késõbb Mozart írt halhatatlan vígoperát. A se- villai borbélyból Rossini írt operát, amelyet 1816-ban mutattak be Rómában. A Figaró házassága címû színdarab elég sokáig várt a bemutatásra, miután a cen- zúrának nem tetszett, hogy a gróf lemond a fõúri elõjo- gáról, pontosabban a szolgá- lója elsõ éjszakáján õ kapja az elsõ csókot és ölelést, va- lamint minden mást. Azt, hogy mit, azt az olvasóim fantáziájára bízom. Mindenesetre a XVIII. században mások voltak a normák és a szokások, mint amihez hozzászoktunk az utóbbi évek során. A század züllött világából emelkedtek ki Beaumarchais figurái, a Figaró házassága hõsei. A csélcsap gróf, Almaviva (Peter Mattei), aki ugyan tes- sék-lássék lemond az elsõ éj- szaka jogáról, de titokban mindent elkövet, hogy meg- hódítsa Susannát (Marlis Petersen), a cserfes szoba- lányt, aki Figaróba (Ildar Abdrazakov), a gróf furfan- gos szolgájába szerelmes, és éppen esküvõ elõtt állnak. Amikor Figaró megtudja a gróf titkos szándékát, bosz- szút forral, tervéhez menny- asszonya segítségére is szá- mít. Idõközben színre lép Marcellina (Susanne Mentzer), aki pénzt kölcsön- zött Figarónak, és most azt szeretné behajtani; ameny- nyiben pénze nincs, vegye el õt feleségül. Marcelline part- nere Doctor Bartolo (John Del Carlo), aki segítene az asszony tervét végrehajtani. Figaró megrémül, de gyorsan kiderül, hogy Marcellina az édesanyja, míg az apja Doctor Bartolo. Azután itt van a nadrágsze- repben Cherubin (Isabel Leonard), a kedves lányos képû gavallér, színpadon mindig színésznõ, azaz éne- kesnõ alakítja, aki a csinos hölgyek körül eseng. A csapathoz tartozik még a szomorkás grófné (Aman- KÖZÉLET – 9. oldal 2014. november 8. – 45. szám AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István da Majeski), aki meg akarja menteni a házasságát, ezért cselhez folyamodik, és ru- hát cserél a szobalánnyal, aki randevúra hívja Almaviva grófot. Elég komplikált történet, ide tartozik még Don Basilio (Greg Fedderly), a zeneta- nár és a csinos, fiatal Barbarina (Ying Fang), aki a végén segít az összegabalyo- dott cselekmény kibogozá- sához. A Metropolitan rendezõ- je, Richard Eyre áttette az opera idejét a XVIII. századi Sevillából az 1930-as évekre, ami egyáltalán nem volt za- varó a produkcióra nézve. Figaró örökbecsû áriája, (Non piú andrai, farfallone amoroso), amelyet Cherubi- nóhoz énekel, talán a légis- mertebb operaária az iroda- lomban. Az ária magyar szövege: „Most pedig vége a szép idõknek, nem csapod a sze- let már a nõknek. Csókot lopni meg szíveket törni, kis Adoniszom, nem fogsz te már.” Milyen rég volt, ami- kor a szöveget utoljára ma- gyarul hallottam! Nem hagyhatom szó nél- kül James Levine karmes- tert, aki a 75. alkalommal ve- zényelte Mozart remekmû- vét. Maestro Levin speciális székrõl dirigálta az operát, ami egy egészséges ember számára is nagy teljesít- mény. A szünetben mind a Maestro, mind a principáli- sok nyilatkoztak Renée Flemingnek, aki jelenlétével tette érdekessé az elõadást. Nem lehet szó nélkül el- menni annál a ténynél, hogy a Metroplitan igazgatója, Peter Gelb levette a mûsorról John Adams új operájának – The Death of Klinghoffer bemutatóját, amelyet nem látthattunk az HD sorozat- ban. Az opera a szakértõk sze- rint nagyszerû kortárs zene- mû, és kétségkívül, John Adams nagyszerû zeneszer- zõ, operakomponista. 1987- ben írta Nixon Kínában cí- mû operáját, és ettõl kezdve számítják a posztmodern operairodalom kezdetét. A Lyric-bemutató sikeres volt, dicsérték a kritikusok, a méregdrága jegyek is el- keltek. Más tészta, hogy a szünetben jóformán kiürült a nézõtér. A Doctor Atomic címû operája, ha zeneileg nem is, a történetét illetõen megfogott minket is a chica- gói bemutatón. Ha emlékezetem nem csal, az operában Teller Ede és Robert Oppenheimer vi- tája adta a feszültséget, ki- csit dühített a kettõjük ábrá- zolása, mert Teller volt a há- ború mellett, míg a Manhat- tan-terv vezetõje ekkor már a bomba ledobása ellen har- colt. A Klinghoffer halála címû opera bemutatása ellen tün- tetéseket tartottak, a mû ha- talmas vitát váltott ki, egye- sek szerint a terrorizmus romantizálására tört, sõt egyenesen antiszemita. A New York Times is támadta az opera erkölcsi hátterét. 1985-ben palesztin terro- risták eltérítik az Achille Lauro nevû olasz kiránduló- hajót. A hajón többnyire idõs turisták tartózkodnak. A terroristák a tolószékben ülõ, nyomorék Klinghoffert kivégzik, majd a székével együtt a tengerbe dobják. Az opera bemutatása el- len sokan tüntettek, több százan a Metropolitan elõtt, a táblákon: „a Met a terroriz- must dicsõíti”, továbbá „Én vagyok Leon Klinghoffer” feliratokat hordoztak. Több száz éve nem volt ilyen tün- tetés operabemutató ellen; amennyiben a történelem megismétli önmagát, „The Death of Klinghoffer” is vi- lágsiker lesz a következõ években. Az egyesek által antisze- mitának titulált Adams- remekmû, feltételezhetõen túléli a New York-i botrányt. Kár, hogy a Met intendánsa, Peter Gelb ilyen könnyen beadta a derekát. Néhány zsidószervezet nyomására, az operaház korábban már úgy határozott, hogy törli az elõadás novemberre terve- zett élõ nemzetközi közvetí- tését. Peter Gelb, a Met igaz- gatója „kompromisszumér- tékû gesztusnak” nevezte a döntést. Tüntetések egy opera ellen Tüntetés a Metropolitan elõtt, Klinghoffer halála bemutatója ellen Figaró házassága Cherubio – Isabel Leonard Honthy Hanna és Törzs Jenõ Marlis Petersen - Susanna, Ildar Abdrazakov - Figaró, Amanda Majeski - grófné, Peter Mattei - gróf Almaviva

Upload: arany-tibor

Post on 02-Jul-2015

22 views

Category:

News & Politics


1 download

DESCRIPTION

news

TRANSCRIPT

Page 1: Tüntetések egy opera ellen

Október közepén járunk,kellemesen lehûlt a levegõLas Vegasban, lassanként aléghûtést is kikapcsoljuk,helyette a fûtésre állítjuk át ahõszabályzót. Ezzel azon-ban még várnunk kell, dehamarosan következik aváltozás. Jelenleg, október18-án nincs szükség egyikresem, ritkák az ilyen napok asivatagi városban.

Az õsz bejövetele azt isjelenti, hogy megindult azoperaszezon, ma a közelimoziban HD csúcsminõség-ben közvetítették a NewYork-i Metropolitan Operá-ból Mozart Figaró házassá-ga – Le Nozze Di Figaro – cí-mû halhatatlan operáját.

Egy év után, még ma iskicsit szokatlan, délelõtt 10-kor operába menni, de eny-

nyi a különbség a New York-i koradélutáni matiné ésnyugati parton lévõ, ún.pacific idõzóna között. Le-hetne szerda este is menni,akkor ismétlik az elõadást,de az túl késõn végzõdik,zavarna az alvásban, ezértinkább a szombat délelõttimatinéra járok. Furcsa azidõpont, de hozzá kelledzõdnöm, mert opera nél-kül nem ér semmit az éle-tem.

A Metropolitan elõadásaimindig kimagasló értékûek,az utóbbi évben még sosemcsalódtam bennük, ezúttalsem, pedig egyetlen névsem volt ismerõs a principá-lis énekesek közül. A '80-asévek közepétõl kezdve új-ságíróként követtem a LyricOpera of Chicago elõadásait,

kritikust akartam írni, de rit-kán kritizáltam, inkább él-ményeimet osztottam megaz olvasóimmal. Általábanjó élményeket. Ezt teszemmost is, hiszen remek voltaz elõadás, pedig ki tudja,hányszor láttam az operátmár eddig.

Négy évvel ezelõtt, 2010-ben például négy alkalom-mal láthattam az elnyûhe-tetlen Mozart-operát. Akkora Figaró házassága címû re-mekmûvet elõször azevanstoni NorthwesternEgyetem amatõr elõadásá-ban néztük kritikustársam-mal, a megszokott CahnAuditoriumban. Az egyete-mi bemutatót Törzs Iván ve-zényelte, aki – mint utóbbkiderült – az egykori híresmagyar színész, Törzs Jenõ(Meseautó etc.) Ameriká-ban született unokája.

Másodszor a ChicagoOpera Theaterben, ahol akanadai szoprán, SzabóKrisztina énekelte az egyikfõszerepet, míg a másikatJane Archibaki. A két hölgy,akár Cherubino a nadrág-szerepben Sandra PiquesEddy, mind alkatilag, mindhangban annyira hasonlítot-tak egymásra, hogy nehézvolt megkülönböztetni, va-jon ki énekel a színpadon.Természetesen ez volt Mo-zart elképzelése is, így lehe-tett becsapni a hûtlen férjet,Almaviva grófot.

Harmadszor a Lyric kö-vetkezett, ahol Sir Peter Hall1987-ben színpadra állítottprodukcióját láthattuk, a ki-váló rendezést többször fel-újítottak, utoljára 2003õszén. Az elõadásról írottbeszámolómat azzal kezd-tem, hogy az árkádok alatt, abejáratnál már látni lehetett,itt ma este telt ház lesz.

A jegyre áhítozók a ka-puk elõtt álltak, és megszólí-tottak mindenkit, ami mu-tatja, hogy a Mozart-remek-mû vonzza a publikumot,és az emberek felárat is haj-landók fizetni a jegyekért. Acserfes szobalányt a remekDanielle De Niese énekelte,aki ezen az estén kiragyo-gott a principálisok közül. A

Lyricben látott Figaró min-dig élményt jelent, és ezúttalsem okozott csalódást.

A negyedik Figarót aRavinia fesztiválon láttuk,ez utóbbi az opera koncert-verziója volt, jelmezbe öl-tözve, de díszletek nélkül, aszínpadon mozogva adtákelõ a darabot, pardon azoperát. A Mozart-remekmû-vet nem lehet megunni,még akkor sem, amikor új-fajta módon látjukBeaumarchais vígjátékát,ami az opera hátterét adja.

Kevesen tudják, hogy aneves francia színmûíró Asevillai borbély címû mûveelõbb (1775-ben) készült el,mint az 1778-ban bemuta-tott Figaró házassága,amelybõl késõbb Mozart írt

halhatatlan vígoperát. A se-villai borbélyból Rossini írtoperát, amelyet 1816-banmutattak be Rómában.

A Figaró házassága címûszíndarab elég sokáig várt abemutatásra, miután a cen-zúrának nem tetszett, hogya gróf lemond a fõúri elõjo-gáról, pontosabban a szolgá-lója elsõ éjszakáján õ kapjaaz elsõ csókot és ölelést, va-lamint minden mást. Azt,hogy mit, azt az olvasóimfantáziájára bízom.

Mindenesetre a XVIII.században mások voltak anormák és a szokások, mintamihez hozzászoktunk azutóbbi évek során. A századzüllött világából emelkedtekki Beaumarchais figurái, aFigaró házassága hõsei. Acsélcsap gróf, Almaviva(Peter Mattei), aki ugyan tes-sék-lássék lemond az elsõ éj-szaka jogáról, de titokbanmindent elkövet, hogy meg-hódítsa Susannát (MarlisPetersen), a cserfes szoba-lányt, aki Figaróba (IldarAbdrazakov), a gróf furfan-gos szolgájába szerelmes, éséppen esküvõ elõtt állnak.Amikor Figaró megtudja agróf titkos szándékát, bosz-szút forral, tervéhez menny-asszonya segítségére is szá-mít.

Idõközben színre lépMarcellina (SusanneMentzer), aki pénzt kölcsön-zött Figarónak, és most aztszeretné behajtani; ameny-nyiben pénze nincs, vegye elõt feleségül. Marcelline part-nere Doctor Bartolo (JohnDel Carlo), aki segítene azasszony tervét végrehajtani.

Figaró megrémül, degyorsan kiderül, hogyMarcellina az édesanyja,míg az apja Doctor Bartolo.Azután itt van a nadrágsze-repben Cherubin (IsabelLeonard), a kedves lányosképû gavallér, színpadonmindig színésznõ, azaz éne-kesnõ alakítja, aki a csinoshölgyek körül eseng.

A csapathoz tartozik méga szomorkás grófné (Aman-

K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. november 8. – 45. szám

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

da Majeski), aki meg akarjamenteni a házasságát, ezértcselhez folyamodik, és ru-hát cserél a szobalánnyal,aki randevúra hívjaAlmaviva grófot.

Elég komplikált történet,ide tartozik még Don Basilio(Greg Fedderly), a zeneta-nár és a csinos, fiatalBarbarina (Ying Fang), aki avégén segít az összegabalyo-dott cselekmény kibogozá-sához.

A Metropolitan rendezõ-je, Richard Eyre áttette azopera idejét a XVIII. századiSevillából az 1930-as évekre,ami egyáltalán nem volt za-

varó a produkcióra nézve.Figaró örökbecsû áriája,(Non piú andrai, farfalloneamoroso), amelyet Cherubi-nóhoz énekel, talán a légis-mertebb operaária az iroda-lomban.

Az ária magyar szövege:„Most pedig vége a szépidõknek, nem csapod a sze-let már a nõknek. Csókotlopni meg szíveket törni, kisAdoniszom, nem fogsz temár.” Milyen rég volt, ami-kor a szöveget utoljára ma-gyarul hallottam!

Nem hagyhatom szó nél-kül James Levine karmes-tert, aki a 75. alkalommal ve-zényelte Mozart remekmû-vét. Maestro Levin speciálisszékrõl dirigálta az operát,ami egy egészséges emberszámára is nagy teljesít-mény. A szünetben mind aMaestro, mind a principáli-sok nyilatkoztak RenéeFlemingnek, aki jelenlétéveltette érdekessé az elõadást.

Nem lehet szó nélkül el-menni annál a ténynél, hogya Metroplitan igazgatója,Peter Gelb levette a mûsorrólJohn Adams új operájának –The Death of Klinghoffer –bemutatóját, amelyet nemlátthattunk az HD sorozat-ban.

Az opera a szakértõk sze-rint nagyszerû kortárs zene-mû, és kétségkívül, John

Adams nagyszerû zeneszer-zõ, operakomponista. 1987-ben írta Nixon Kínában cí-mû operáját, és ettõl kezdveszámítják a posztmodernoperairodalom kezdetét.

A Lyric-bemutató sikeresvolt, dicsérték a kritikusok,a méregdrága jegyek is el-keltek. Más tészta, hogy aszünetben jóformán kiürülta nézõtér. A Doctor Atomiccímû operája, ha zeneilegnem is, a történetét illetõenmegfogott minket is a chica-gói bemutatón.

Ha emlékezetem nemcsal, az operában Teller Edeés Robert Oppenheimer vi-tája adta a feszültséget, ki-csit dühített a kettõjük ábrá-zolása, mert Teller volt a há-ború mellett, míg a Manhat-tan-terv vezetõje ekkor mára bomba ledobása ellen har-colt.

A Klinghoffer halála címûopera bemutatása ellen tün-tetéseket tartottak, a mû ha-talmas vitát váltott ki, egye-sek szerint a terrorizmusromantizálására tört, sõtegyenesen antiszemita. A

New York Times is támadtaaz opera erkölcsi hátterét.

1985-ben palesztin terro-risták eltérítik az AchilleLauro nevû olasz kiránduló-hajót. A hajón többnyireidõs turisták tartózkodnak.A terroristák a tolószékbenülõ, nyomorék Klinghoffertkivégzik, majd a székévelegyütt a tengerbe dobják.

Az opera bemutatása el-len sokan tüntettek, többszázan a Metropolitan elõtt,a táblákon: „a Met a terroriz-must dicsõíti”, továbbá „Énvagyok Leon Klinghoffer”feliratokat hordoztak. Többszáz éve nem volt ilyen tün-tetés operabemutató ellen;amennyiben a történelemmegismétli önmagát, „TheDeath of Klinghoffer” is vi-lágsiker lesz a következõévekben.

Az egyesek által antisze-mitának titulált Adams-remekmû, feltételezhetõentúléli a New York-i botrányt.Kár, hogy a Met intendánsa,Peter Gelb ilyen könnyenbeadta a derekát. Néhányzsidószervezet nyomására,az operaház korábban márúgy határozott, hogy törli azelõadás novemberre terve-zett élõ nemzetközi közvetí-tését. Peter Gelb, a Met igaz-gatója „kompromisszumér-tékû gesztusnak” nevezte adöntést.

Tüntetések egy opera ellen

Tüntetés a Metropolitan elõtt, Klinghoffer halála bemutatója ellen

Figaró házassága

Cherubio – Isabel Leonard

Honthy Hanna és Törzs Jenõ

Marlis Petersen - Susanna, Ildar Abdrazakov - Figaró, Amanda

Majeski - grófné, Peter Mattei - gróf Almaviva