Gyermekvilág a régi magyar falun - Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei - 50.

Sorozatszerkesztő: Szabó László-Tálas László - Szerkesztő: T. Bereczki Ibolya

Vajda Mária

A házasságon kívüli kapcsolatból

származó gyermekek helyzete a

parasztközösségekben A magyar parasztságnál a társadalmilag elismert, törvényes

viszonyt a házasság jelentette, melynek alapja a gazdasági együttműködés, az erkölcsileg elfogadott szexuális érintkezés, és utódok létrehozása és felnevelése.1 A házasságon kívüli együttélésből, vagy az ettől független nemi érintkezésből2 vi­lágra jött gyermek törvénytelennek számított.3 A kérdéskör át­fogó, tematikus vizsgálatával még adós a magyar néprajztu­domány.4 Jelen dolgozat célja, hogy szórványosan megjelent

1 Magyar Néprajzi Lexikon II. 1979. 499. 2 A budai zsinat 1279-ben kimondta, hogy "minden önkéntes közösülés

halálos bűn, és csak a törvényes házasság által válik menthetővé; csak a házasság teszi megengedetté a hím és nő közötti egyesülést, de csak ha megengedett módon közösülnek." (106.§.) Dr. Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse. Bp, 1972. 19.; Vö. Magyary-Kossa Gy., 1931. III. 41.

3 Vö. Magyar Néprajzi Lexikon V. 1982. 608. 4 Kapros M, 1986. a születés hagyománykörét vizsgálva az Ipoly

mentén, számba vette a vonatkozó magyar szakirodalmat, utalva azok­ra a munkákra is, amelyek érintik a törvénytelen gyermek probléma­körét. Lásd továbbá Vajda M, 1978. Erkölcs és életmód egy alföldi település közösségében. (Doktori disszertáció, kézirat a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetében). A disszertáció önálló fejezetet szentel a törvénytelen gyermek vizsgálatának a recens

187

adalékok és saját gyűjtés alapján körvonalazza a kérdéskör szerteágazó problémáit.

Szeremlei Samu szerint Hódmezővásárhelyen 1750-ig tör­vénytelen gyermek nem volt5 Ez azonban minden bizonnyal az anyakönyvezés hiányosságának tudható be.6 Azt követően pedig az anyakönyvi adatok tanúsága alapján ezer születésre 1770-ben 6, 1780-ban 3, 1847-ben 11 személyt vettek számba Hódmezővásárhelyen.7 Tárkány Szűcs Emő szerint8 Magyar­országon 1700 óta az összes élveszületett gyermek 6-10 ezre­léke esett a házasságon kívüli kapcsolatból született gyermek kategóriájába, amennyiben a kimutatások megbízhatóak. Ez az arány európai viszonylatban középszerűnek mondható. Ettől azonban az ország különböző vidékein jóval nagyobb eltérések mutatkoztak. Kismarján 1740-1910 között éves átlagban 2,5%,9

Berkenyén, egy Nógrád megyei német településen 1801-1850 között 1,36%, 1851-1900 között 4,6%,10 Gomboson (Bogoje-vo) 1877-1919 között 4,6%,n Hajdúböszörményben 1904-1914 között 6,64%.12 Balmazújvároson 1896-1945 között 5;42%,13

Kocson 1935-ben 9,5% volt.14 Jóval magasabb értékeket közölt Aranyosszék magyar településeiről az 1870-1891 közötti

anyag és az anyakönyvi adatok tükrében; Uő: 1982. 3.sz. 66-74.; Uő: 1988. 71-83.; Fügedi M, 1986. 23-24.; Kertész Judit, 1989. A születés és a kisgyermekkor folklórja a Szuha völgyében. Gömör Néprajza XV. Debrecen, 17-18.; Ujváry Z, 1993. 24-27.

5 Szeremlei Samu, 1911. Hód-Mező-Vásárhely története IV. Hódmező­vásárhely, 435.

6 Ezt látszik alátámasztani egy 1738-ból származó, debreceni bábáknak szóló hivatalos utasítás, mi szerint "Ha mikor tisztátalan ágybul született gyermek találtatik, az annyátul az atyát megkérdezzék, és aszerint Írassék bé a keresztelő könyvbe, megjelentetvén igazán, micsoda ágybul született CS 3, szülő kit nevezett attyának." Magyary-Kossa Gy., 1940. ÍV 169.

7 Szeremlei S., 1911. i.m. 435. 8 Tárkány Szűcs E., 1981. 140. 9 Varga Gy, 1978. 71. 10 Zólyomi J., 1990. 77., 86. 11 Jung К., 1978. 227., 239. 12 Örsi J, 1976. 40. 13 Vajda M , 1988. 73. 14 Fél E., 1941. 1.

188

időszakból Jankó János. E szerint pl. Tordán 13,8%, Kövenden 13,2%, Syékely-Kocsárdon 12,8%, Bágyon 12,4%, Sinfalván 10,6%, Kéréseden 10,4% a törvénytelen gyermekek aránya.15

A XX. század első évtizedeiben az országos átlag 10% alatt volt.16 A számértékek közötti különbség nemcsak az időbeli különbözőségre vezethető vissza. Az eltérő számértékeknek számtalan oka lehetett: háborús időszakok,17 egyes vidékek eltérő megítélése a házasság előtti és a házasságon kívüli nemi viszonyt illetően, vallási tényezők,18 gazdasági viszonyok,19 a házasságkötések későbbi életkorra való kitolódása20 stb.

15 Jankó J, 1893, 204. 16 Csiky O., 1973. 77. 17 Tárkány Szűcs E., 1981. 140.; Vajda M„ 1988. 73.; Örsi J., 1976.

40. 18 Hajdú megye tisztiorvosának felmérése szerint a felügyelete alá

tartozó megyében 1878-1881 között a törvénytelen születések az összes születésnek 6,5%át tették ki. Hitfelekezetek szerint különböző az arány: míg az izraelitáknál 1,1%, a görög katolikusoknál 3,9%, a helvét hitvallásúaknál 6,5%, addig a római katolikusoknál 10,1%-át teszi az összes születéseknek. Varga Geiza, 1882. Hajdúmegye leírása. Debrecen. 252-253.

19 Hajdúböszörményben bár a város legszegényebb rétege a görög-katolikusság volt, a törvénytelen gyermekek száma %-os arányban kisebb volt: '4,31%, mint a törzslakosságot kitevő, vagyonosabb reformátusoknál, ahol ez az arány 6,8%-os volt a századfordulón. Örsi J., 1976. 40.

20 A cigándi anyakönyvek tanúsága szerint az 1850-es években igen megnövekedett a faluban született törvénytelen gyermekek száma. Ebben szerepe lehetett azoknak a törvényeknek, amelyek a legények nősülését csak a 22. illetve 24. életévük betöltése után engedélyezik. Jávor K., 1971. 99.; ... 1853-ban közzétette (a kormány), hogy "a hadkötelesek 24-edik évök betöltése előtt esketni nem szabad, a következő évben pedig megszabta, hogy a 22-edik éven alól általában egy férfinak sem szabad megnősülni. Ily rendszabályok nálunk, hol azelőtt a 18-ik év után, a férfiak általában nősülni szoktak, okvetlenül elő kellett idézni a prostitúciót, s a katonák rövidesen a törvénytelen együttéléseknek, nálunk eddig hallatlan számát idézték elő, melyek aztán másoknál annál inkább utánzásra találtak, mert az ily felek mind az egyházi, mind a polgári adózás tekintetében előnyt élveznek." Szeremlei Sámuel, 1938. A hódmezővásárhelyi református egyház története. Hódmezővásárhely. 134.

189

A feudális, a férfiak érdekei szerint alakított társadalmi vi­szonyok között a törvények rendkívül szigorúan viszonyultak a házasságon kívüli gyermekhez. Magyarországon 1868-ig a származás törvényességéről az egyházi bíróságok döntöttek. A "törvénytelen ágyból" származott gyermeket kizárták a közhi­vatal viseléséből, sőt a céhekből, továbbá a papi rendekből, egyházi méltóságokból is.21 Az apja nevét nem viselhette, a végrendeletek sem emlékeztek meg róla.22

Az egyház a házasság szentsége érdekében megtagadta, hogy a házasságon kívül született gyermek akár anyja, akár apja után örököljön. Akik "törvénytelen ágybul származnak, mint ollyanok, nemzőik után nem örökölhetnek; de mi tartásokra, nevelésökre szükséges, azt a nemzőik vagyonára nézve úgy mint adósságot tekinteni kell, és úgy fizettetni."23

A házasságon kívül született gyermek nemcsak az apja, ha­nem még anyja családjának sem volt tagja. A diszkrimináció arra a furcsa jogi bukfencre késztette a törvényhozót, hogy az édesanyától is megtagadja az anyaság jogi elismerését, ami egyébként a természet törvényeinél fogva is meg kell, hogy illesse. A jog szerint a házasságon kívül született gyermek any­ja, gyermekének csupán természetes és törvényes gyámja volt, de csak akkor, ha ebben a gyámságban őt megerősítették.24

A gyermek az anyja után csak az 1861. évtől (az ország­bírói értekezlettől) örökölt, feltéve, ha az anyának törvényes leszármazói nem voltak.25 A Kúria 1906-ban mondta csak ki, hogy ha az anya végrendelet nélkül hal meg, a törvénytelen gyermeknek törvényes leszármazó esetében is van törvényes örökösödési joga.26

21 Petrik F., 1988. 128. 22 Rappay Ferenc, 1909. A magyar magánjog kézikönyve I. Győr. 33.;

Tárkány Szűcs E., 1981. 431.; Kocsis Gyula, 1993. 18. századi végrendeletek. In: Történeti és néprajzi tanulmányok Ceglédről, (szerk. Kocsis Gy.) Ceglédi Füzetek 28. 5-31.

23 Timon Á, 1903. 441. 24 Petrik F, 1988. 129. 25 Hattyußy D., 1909. 26 Petrik F., 1988. 129.; A XX. század fordulója után a bírói gyakorlat

fejlesztette ki azt a szokásjogot, mely - szemben a régi törvényekkel

190

Az 1946. évi XXIX. törvény a házasságon kívül született gyermek jogállását egyenlővé tette a házasságban született gyermekével.27 Az apai elismerés és az apaság bírói megálla­pítása a gyermek és szülei között teljes értékű kapcsolatot eredményez: a gyermek mind anyjának, mind apjának, mind pedig ezek rokonainak egyaránt rokona, jogaik és kötelezett­ségeik ugyanolyanok, mintha a gyermek házasságból született volna (19. §). Ez a törvény vezeti be a "bejegyzett képzelt atya" intézményét, olyan esetekre, amikor a gyermek három­éves koráig az apa személye nem megállapítható.

Az 1952-ben megalkotott Családjogi törvény nem tesz kü­lönbséget házasságból és házasságon kívül született gyermek között. Az apa és a gyermek jogállása független attól, hogy a férfi apaságát mi alapozza meg: a házasságban élés, a gyer­meknek az apa által történt elismerése, vagy éppen a bíró­ságnak apaságot megállapító ítélete. Ha a gyermek apjának ki­létét nem lehet megállapítani, a születési anyakönyvbe - kére­lem nélkül, hivatalból is - képzelt személyt kell bejegyezni, legtöbbször az anya anyai nagyapjának, tehát a gyermek anyai dédapjának nevét jegyzik be a képzelt apa neveként.28

A törvénytelen gyermek elnevezésében a népi fantázia igen gazdagnak bizonyult az elmúlt századok folyamán. Ha csak esztétikailag fogták fel az ügyet, még azt mondták, hogy "szép, mint a szerelömgyerök", de további elnevezései már inkább pejoratív értékelésűek: "faitalan ágybul született kö­lök",29 "tisztátalan ágybul született gyermek",30 "nem igaz ágyból való",31 "orozva csinált kölök",32 "orozva kőtt gye-

és még az országbírói értekezlet határozataival is - öröklési jogot biztosított a házasságon kívüli gyermek részére anyja után és viszont, az anyának ilyen gyermeke hagyatékában. Tárkony Szűcs E., 1981. 431.; Rappay F., 1909. i.m. 33.

27 Papp T., 1972. 64. 28 Papp T., 1972. 29 Vö. Tárkány Szűcs E., 1981. 141. 30 Magyary-Kossa Gy., 1940. IV. 169. Instructiojok a debreceni

öregasszonyoknak 1738. 31 Vámospércsi Református Egyház Anyakönyvei I. "Megkeresztelt

kisdedeknek Neveik". 1777-től vezették. 1779-es bejegyzés szerint:

191

rök",33 "fattyú",34 "szerzett gyermek",35 "kapott gyerek",36

"mögesett lány magzatja",37 "szemétön szödött gyerök",38

"gazon kapott",39 "potyagyerek",40 "hadigyerök"41 "zabgye­rek",42 "zabigyerek",43 "zabonnőtt",44 "égalji gyerek",45 "bi­tang",46 "balkézről lett",47 "kénytelenségből lett gyerek",48 tör­vénytelen gyermek stb. Számtalan szólás, közmondás őrzi pejo-

"Balogh Ilona Czigány Leány nem igaz ágyból kőit fia Mihály", 1780: "Horváth Imre és Czigány Lijdia leánya Sara nem igaz ágyból való", 1781: "Sájjiné özvegy asszony fia Péter nem igaz ágyból került, ugyanebben az évben kelt bejegyzés szerint "Nagy György Ilona fia Ferentz nem igaz ágyból való", s ugyancsak ebben az évben született "Varga Ilona fia István nem igaz ágyból való".

32 Tárkúny Szűcs E., 1981. 141.; Beck Z., 1975. 499. 33 Kovács János, 1901. Szeged és népe. Szeged ethnographiája. Szeged.

479. 34 Papp L., 1941. 29.; Fél E., 1941. 104.; Fél E., 1944. 28.; Varga

Gy., 1976. 71. - azt írja, hogy Kismarján a házasságon kívül született gyermek jelzője az anyakönyvekben egészen a XIX. század elejéig "fattyú" volt.; Jung К, 1978. 75.; Vajda M, 1988. 81.; Fügedi M., 1988. 24.

35 Vajda M., 1988. 81.; Fügedi M., 1988. 24. 36 Fügedi M., 1988. 24. 37 Tárkány Szűcs E., 1981. 141.; Balmazújvároson "megesett jány

magzatja" - Vajda M, 1988. 81. 38 Tárkány Szűcs E., 1981. 141.; Vö. Vajda M., 1988. 81. 39 Vajda M, 1988. 81. 40 Vajda M., 1988. 81 41 Szenti T., 1985. 309.; Vö. Vajda M, 1988. 81. 42 Margalits Ede, 1990. Magyar közmondások és közmondásszerű

szólások, (reprint). Bp., 287. 43 Általánosan ismert, a Magyar Néprajzi Lexikonban is zabigyerek

címszó alatt szerepel a házasságon kívüli kapcsolatból született gyermek. - Magyar Néprajzi Lexikon V. 1982. 608.

44 Vajda M., 1988. 81.; "zabon költ" - Bernáth Béla, 1986. A szerelem titkos nyelvén. Bp. 54-55.

45 Égalji gyerek", akinek az apja ismeretlen - Magyar Nyelvőr 40:93., s így nevét származási helyéről, a nő öléről, az "ég aljáról" vette -vö.: Bernáth В., 1986. i.m. 226-227.

46 Horváth István, 1980. Magyarózdi toronyalja. Bp. 471.; Győri Klára, 1975. Kiszáradt az én örömem zöld fája. Bukarest. 149.; Margalits E, 1990. i.m. 19.

47 Általánosan ismert. 48 Kiss L., 1981. II. 454.

192

ratív megítélésüket: "Vagyon anyja, de ki tudja ki az apja!"49

"Egy az anyja, száz az apja."50 "Zabgyereknek az egész világ apja."51 "Az apját megölte a szita"52 - mondják a Szamos­háton. Kábán pedig, hogy: "Agyonütötte az apját a szita".53

Az Ormánságban "a nád ütötte agyon az apját"54 az ilyen gyereknek. Van, ahol tréfásan azt mondják: "Az apja aratáskor vagy szent János napkor a jég alá halt."55

A tréfás és gúny dalok csoportjában szép számmal találunk olyanokat, melyek a törvénytelen gyermekről szólnak, kinek apja ismeretlen:

"Van már /asszék, Csak lába kék. Van már gyerek, Csak apja kék Mama is van, Koma is van, Apja egy sincs, Pedig sok van. '5б

Gyakori azonban, hogy mind az apa, mind az anya nevét kiénekelik, mint a következő Kiskunhalason gyűjtött dalban:

"Dávid Marcsa kisfia Sírdogál, hogy nincs apja. - Ne sírj, fiam, van apád, Mégpedig az Erős János uraság!"51

49 Margalits R, 1990. i.m. 17. 50 Vajda M, 1988. 81. 51 Margalits E., 1990. i.m. 19. 52 Csüry Bálint, 1935-36. Szamosháti Szótár II. Bp. 350. - szita címszó

alatt. 53 Popp Józsefire, 1987. Tájnyelvi adatok, (kézirat) Déri Múzeum

Néprajzi adattára 2253/87. 13. 54 Keresztes Kálmán (szerk.), 1952. Ormánysági szótár. Bp. 389. nád

címszó alatt. 55 Magyar Nyelvőr 25:525. 56 Arany László - Gyulai Pál, 1872. Magyar Népköltési Gyűjtemény I.

Elegyes gyűjtések, Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest. 326. 4.sz. - Abony (Pest m.)

193

vagy egy másik, a Nógrád megyei Tereskéről származóban: "Vasas veder, vásári,

Megesett Rendcsár Mari. Rende sár Marinak meglett, Bodor Tóni apa lett. '58

A folklór műfajok egyik sajátos csoportját alkotó nevető fej-faköltészet rövid versezeteinek országszerte kedvelt élcelődési témája volt a házasságon kívül született gyermek, s anyja:59

"Ez sírhalomba van zárva Nagy Eszter, aki vöt Árva, Mert anyja régen meghótt Apja pedig sohasem vót. 'm

"Itt nyugszik Kukuricza Vicza Leányasszony, meghalt 1873-ba, Siratják feledhetetlen gyermekei. 'ы

A paraszti közösségek az erkölcsi törvények ellen vétők bű­nét a legkülönbözőbb módokon megőrizték, ezt tükrözik pél­dául a ragadványnevek egyik alcsoportjában található gúnyne­vek is: Zungyi Varga László házasságon kívül született, tehát zabi gyerek volt;62 Szamosszegen Pap Pesta annak köszönhette gúnynevét, hogy az első nemzedéknek a hagyomány szerint a református pap volt a törvénytelen apja.63 A Mezőségen "bi-

57 Kerényi György -Járdányi Pál (szerk.), 1959. Magyar Népzene Tára IV. Párosítók. Bp. 583. - Kiskunhalas (Pest m.)

58 Lásd előző j . 666. 59 Vö. Szendrey Zsigmond, 1930. Nevető fejfák. Népünk és Nyelvünk

II. 194-207.; Ruttkay Sándor, 1937. Háromszáz sajátságos sírfelirat. Szarvas.; Ujváry Zoltán, 1986. Menyecske a kemencében. Bp. 237-243.; Enyedi József, 1988. Madárlátta kenyér. Bp. 158-164.

60 Kissházy József, 1932. Nevetős fejfák. Miskolc. 43. 61 Kissházy J, 1932. i.m. 45. 62 Tóth Katalin, 1966. A Karancs vidéki ragadványnevek rendszere.

Magyar Nyelvjárások XII. (szerk. Kálmán Béla és Sebestyén Árpád) Debrecen, 105.

63 Balogh László, 1966. Szamosszegi ragadványnevek rendszere. Magyar Nyelvjárások XII. (szerk. Kálmán Béla és Sebestyén Árpád) Debrecen,

194

tang"-nak nevezték a házasságon kívüli gyermeket, ezért kap­ta Pusztakamaráson a Bitang Misi nevet az alispán úr és az uradalmi cselédlány törvénytelen magzatja.64 Az anekdoták, igaz történetek, tréfák, trufák is számos vizsgált témánk körébe tartozó esetet örökítettek tovább.65 Találunk idevonatkozó ada­tokat a népi hiedelemvilágban is. Pl. 1752-ben az egyik Bihar megyei perben azt vallotta a boszokánysággal vádolt Telegdi Dobos Mihályné ellen az egyik telegdi tanú, hogy a vádlott azt mondotta: "a gyermeket is könnyű az apja formájára építeni, ha más csinálja is; és arra a maga gyermekeit hozta fel például, hogy nézze meg a fantens, azok is olyanok, mint az apjok, pedig azokat is nem mind az apjok csinálta."66

123. 64 Sütő András, 1982. Gyermekkorom tükörcserepei. Bp. 56. Itt szeret­

nénk utalni a házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek életével kapcsolatos szépirodalmi művek gazdag tárházára.

65 A teljesség igénye nélkül: Legman G, 1981. Borsos tréfavizsgálat. A nemi humor elemzése. Folkloristica, 6. 165-247.; Káka Rozália, 1989. 43-52. 55-83.; Nagy Olga, 1977. Parasztdekameron. Bp. 255-256., 259., 268.; Ujváry Z., 1986. i.m. 166-167., 178-179., 184.; Vajda M., 1988. 122., 135-138. Magyar Népmesekatalógus 7/A. A magyar népmesék tréfakatalógusa 1986. Összeállította és a bevezetőket írta: Vöő Gabriella. Bp. 168-169.; Magyar népmesekatalógus IIB. A ma­gyar népmesék trufa- és anekdotakatalkógusa. 1988. Összeállította és a bevezetőt írta: Vemhas Marja, Benedek Katalin közreműködésével. Bp. 189.

66 Komáromy Andor 1910. Magyarországi boszorkányperek pklevéltára. Bp. 530.; A recens anyagban fóként a szerelmi jóslások szólnak a lányok törvénytelen magzattól való félelméről: Mogyoróskán András­nap estéjén a lányok egy bottal megütögetik a zsúptetős ház ereszét, és a kötényüket alá tartják, és az abba hulló magból jósolnak férjhez­menetelükre. A búzaszem jómódú, a rozsszem szegény férjet jósol, a köténybe hulló pondró pedig azt jelenti, hogy a lány a következő évben teherbe esik. Vö.: Ujváry Zoltán, 1975. Varia Folkloristica. Debrecen, 68.; Bódva-vidékén András-napkor a lányok kendermaggal hajigálták az ablakokat, s az ablak zörrenésére a bentiek által kikiál­tott válasz a magot dobó lány következő évi férjhez menetelét döntöt­te el a hiedelem szerint. A házbeliek volt úgy, hogy azt mndták: "Vess fattyút!" Ruitz Izabella, 1965-66. A parasztifjúság társas élete a Bódva vidékén (1880-1950). Ethnographia LXXXVI. 599.; Laskón (Baranyában) Szent-András-nap éjszakáján a lányok megálmodják,

195

A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek hely­zetének valós feltárásához tartozik az őket világra hozó nők, a megesett személyek, leányanyák kérdéskörének érintése is.67

Az anyakönyvi adatokból és a recens anyagból körvonalazható kép alapján a törvénytelen gyermeket szülő nők nagy része a falu alsóbb társadalmi rétegéből került ki, de végső soron a társadalom minden rétege megtalálható közöttük.68

Balmazújvároson az 1904-ben született 32 házasságon kívüli gyermek (5,1%) anyjának foglalkozás szerinti megoszlása a kö­vetkezőképpen alakult: 4 házicseléd, 4 földművelési napszá-mosnő, 5 téglavető, 1 kisbirtokosnő, 2 béres, illetve napszámos háztartásvezetője és 16-nál nincs foglalkozás megjelölve. Azon­ban ezek közül 12 ízben a természetes atya volt a születés bejelentője, akik között 5 földművelési napszámost, 2 sármun­kást, 1 üstfoldozót, 1 bérest, 1 felesdohányost, 1 gépészková­csot és egy csizmadiát találunk.69 Egy esetben a természetes

hogy ki lesz a jövendőbeli párjuk. Ha a lányok azt álmodják, hogy egy kutya harapja őket, akkor leányfejjel gyerekük lesz. Penavin Olga, 1988. Népi kalendárium. Újvidék. 140.

67 LubyM., 1935.; Morvay J., 1981.; Kiss L., 1981. II. 143-146.; Vajda M, 1982/a 3.sz. 66-74.; Vajda M, 1988. 71-82.; Kapros M, 1984.; Kapros M, 1986. 90-101.; Itt utalunk arra a tényre, hogy a megeset­tek gyakran kísérelték meg a magzatelhajtást is. Az idevonatkozó ismeretek összefoglalását lásd: Gémes В., 1973-1974. A magzatelha­jtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve IV-V. 233-258.; Az eredményesen véghezvihető magzatelhajtások elterjedésével magyarázza a törvény­telen szülések megszűnését Fél E., 1941/b. 7., Uő.: 1944. 28.

68 Varga Gy, 1978. 71.; Tárkány Szűcs K, 1981. 140.; Vajda M., 1988. 74.; Sűrűn előfordult, hogy a jóképű alkalmazott legény a gazda lányát ejtette teherbe. Nagy Gyula, 1975. Parasztélet a vásárhelyi pusztán. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba. 499.

69 Vajda M, 1988. 74.; A statisztikai módszer egyoldalú alkalmazása veszélyeket rejt magában. A megesettek foglalkozásaként például gyakran a "háztartásbeli" megjelölés található, vagy nincs feltüntetve a foglalkozás, holott a megélhetés kényszere a vizsgált közösségben korán napszámos-cselédmunkára hajtotta még azokat a lányokat is, akiknek szülei rendelkeztek egy kevés földdel, s a recens anyag isme­retében ilyen számú megesett módos parasztlány sem feltételezhető, akik a szülői gazdaságban végzett munka alapján számíthattak volna

196

apa 3 évvel később feleségül vette gyermeke anyját, és két esetben adoptálta gyermekét 8, illetve 13 év elteltével. Öt megesett nő családi állapota özvegy, a többi hajadon. Lakóhely szerint 8 lakik tanyán, születési hely szerint nem balmaz­újvárosi ll.70

Lényeges mutató a megesettek kor szerinti megoszlása is. Balmazújvárosi vizsgálataim szerint a reproduktív korú, 14^9 év közötti nők esetében a házasságon kívüli szülések alakulása 1896-1947 között, megegyezett az országos tendenciával, bár ez utóbbira vonatkozó adatok nem tettek különbséget törvényes és törvénytelen gyermeket szülő nők között.71 Balmazújvároson

háztartásbelinek, foglalkozás nélkülinek. A recens anyaggal való egybevetés során jó néhány esetben nyilván- valóvá lett, hogy ezek egy része korábban napszámos vagy cseléd volt, s a terhesség kiderü-lése után elbocsátották vagy nem alkalmazták. A korabeli cselédköny­vekben az 1876-os cselédtörvény kivonatában olvasható, hogy a szerződési idő letelte előtt is megszűnik a szerződés hatálya, "ha a nőcseléd terhes állapotba jut. Ezt a kegyetlen törvényt tükrözi Veres Péter író édesanyjának, Veres Juliannának is a sorsa. Veres Julianna cselédkönyve a következőképpen vall erről: 1896. január 1-én lépett Posta Péter bamazújvárosi földbirtokoshoz szolgálatba, és még az esz­tendő letelte előtt, 1896. szeptember 25-én elbocsátódott. - Nádasdi Péter, 1974. A tölgyfa árnyékában. Bp. 23. A balmazújvárosi polgári születési anyakönyv bejegyzése szerint: 1897. január 6-án született meg Veres Julianna 20 éves, evang. ref háztartásbeli, apja gulyás, Péter utónevű fia, törvényes atya nélkül. - Vö. Vajda M., 1988. 75. Veres P. Számadás című önéletrajzi könyvében így ír erről: "Szere­lemgyerek vagyok [...] Anyám egy gazdag parasztnál, egy afféle parasztbasánál szolgált, akinek legényfia volt. Tavasz volt (januári születésű vagyok), házassági Ígéret volt, s amikor a baj meglett, felmondás. Sírás, szülői átkok és ütlegek. - Veres P., 1937. 5.

70 Itt utalnunk kell a közösség kontrolláló, erkölcsbefolyásoló hatására, amely egy faluban sokkal jobban érvényesül, mint egy elmaradott, sajátos szellemi és erkölcsi szinten élő embereket magába foglaló tanyán. Balmazújvároson a helybeli lakosok csak a legvégső esetben mentek el cselédnek a nagybérlők tanyáira, hiszen a paraszti rétegződést nem lehetett megtagadni, és a paraszti hierarchia legalján az uradalmi cselédek állottak. A lenézett uradalmi cselédség zömében hevesi, szabolcsi, borsodi emberekből toborzódott. Az elzárt tanyai világ, a megélhetés embernyúzó gondjai, az idegen származás még jobban fellazította az erkölcsi kötelékeket. - Vajda M, 1988. 75.

197

a házasságon kívül szülő nők száma 16 éves kortól kezdve meredeken emelkedik 22 éves korig, ekkor éri el csúcspontját, majd meredek csökkenés tapasztalható 26 éves korig, és ezt követően 27-28, valamint 32-34 év közötti enyhe emelkedés kivételével szabályosan csökken.72 Az általam vizsgált települé­sen jelentős volt azoknak az anyáknak a száma, akik törvényes házasságon kívül, de tartós élettársi közösségben szülték meg gyermeküket (gyermekeiket), így a szülések ideje kitolódott olyan életkorra is, amelyben az igazán megesettek, vagyis a nem tartós kapcsolatban lévő pártól már nem születik olyan jelentős számú gyermek.

A paraszti közösségekben a házasságon kívüli viszonyból született gyermekek helyzete, megítélése, sorsának alakulása lé­nyeges különbséget mutatott anyja társadalmi, vagyoni helyze­tétől, családi viszonyaitól függően.

Ennek megfelelően vizsgáljuk meg az alábbiakban: 1. a házassági kötelékben, de házasságon kívüli nemi viszony­

ból, 2. özvegyek újabb házasságkötés nélküli nemi kapcsolatából, 3. vadházasságnak nevezett együttélési formából, valamint 4. a leányok házasság előtti nemi életéből származó gyermekek

helyzetét.

1. Ha az asszonynak mástól született gyermeke, a férj nem mindig tudta meg, azt hitte, hogy saját gyermeke. Ha mégis kiderült, ez nemegyszer a házasság felbomlására vezetett,73

71 Dr. Klinger András, 1974. Magyarország népesedéspolitikája. In: Népesedéspolitika - a világ népességi problémái. Bp. (szerk. Szabadi Egon) 257-286.; Andorka R., 1981. 94-110.

72 Vajda M, 1988. 76. 73 A XVIII. századból és a XIX. század első feléből alig találunk a

válásra példákat. Például Hajdúnánáson egyetlen esetről sem tudnak. Rácz István (szerk.), Hajdúnánás története, 1973. Hajdúnánás. 57. De másutt is hasonló lehetett a helyzet. A szülők, a rokonság, az egyház, a községi elöljáróság egyaránt azon volt, hogy a család együtt maradjon. A századfordulót követően nőtt meg csak a válások száma. Hivatalos statisztika a válások arányairól csak a XIX. század második felétől áll rendelkezésre. Eszerint ezer lakosra 1836-1988 között 0,07,

198

vagy külön költöztek, a gyermek pedig anyjával maradt. Gya­kori volt, hogy nem szüntették meg a házasságot, s bár nem éltek rendes házaséletet, arra ügyeltek, hogy a kívülállók ne vegyenek észre semmit.74 Előfordult, hogyha az asszony fattyat szült a házasságban - a férj tudomást szerezvén róla -, vég­rendeletében vagyonából nem részesítette, mint ezt az alábbi 1771. febr. 4-én kelt ceglédi tehetősebb gazda végrendelete is tükrözi: ...feleségem Macsali Anna, mint pazarlóm, és nem igaz hitvesem semmiben se részesüljön. Úgyszintén az mostani csecsemős fiacskája, vagyis valóságos fattya Aminthogy maga szája vallása, hogy megrészegedvén kapta a német katonáktul:/ semmi részt ne vegyen az én jószágombul, azért méltónak sem tartottam, hogy csak meg is emlékeztem volna rólok. Ha pediglen ebben valaki, akárki légyen, másolást, más igazítást, változtatást tészen, örökké átkozott légyen."75

Megtörtént az is, hogy az ilyen gyermekért a férj helytállt: nevére vette, gondozta, nem tett megkülönböztetést közte és édes gyermekei között. "Akárki bikája csinyáta, csak a tehenes gazdáé a borjú" - mondták.76

Sok férj vállalta ilyen szemlélettel magára az I. és II. világ­háború idején - hosszú távollét után - felesége idegen férfi­től világra hozott gyermekét: "A mi szomszídunkba is vót egy menyecske, oszt mikor az ura oda vót a tizennígyes háborúba, jóba lett az egyik legínnyel, oszt kérem tudván-tudott vót,

1906-1910 között már 0,34, 1921-1925 között 0,79, 1933-1938 között 0,63 válás jutott. - Tárkány Szűcs E., 1981. 274.

74 A debreceni cívis társadalmat is ez jellemezte. Balogh István: A cívisek társadalma. Bp., 1946. 81.

75 Kocsis Gyula, 1993. Ceglédi végrendeletek. In: Történeti és néprajzi tanulmányok Ceglédről. Ceglédi füzetek 28. Cegléd. 21. Ezúton is megköszönöm Nagy Varga Vem szíves segítségét, aki erre az adatra felhívta a figyelmemet.

76 Fél E., 1944. 28.; Fél E.-Hofer T., 1969. Proper Peasants. Traditional. Life in a Hungarian Village. New York-Bp. 124.; Más változat szerint: Mindegy, hogy ki csinálta, az a fontos, hogy "ki tyúkja tojta:" - Nyíradony (Hajdú-Bihar m.) saját gy.; vagy "Kié a tyúk, azé a tojás is." Margalits Ede, 1990. Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Reprint. Bp. 731.

199

hogy az ura nem csinálhatta, mer nem vót itthon, a fronton vót, a gyerek is szíp egíszsíges vót, nem olyan kis idétlen, aki idő előtt lett. Mondták is a nípek, hát ez pont olyan, mint­ha T. J. a szájábul köpte vóna ki, annyira hasonlított arra a legínyre, de a menyecske ura nem csinált ügyet belőle, leg­alábbis a faluba nem tudtak rula semmit."77

Ha a férj magtalannak bizonyult, vagy "nem pászolt a vé­rük", a gyereket nagyon kívánó asszonynak "kakascserét"78

tanácsoltak országszerte, vagyis hogy közösüljön mással, ahogy Fehér megyében mondták: el kell járni a szomszédasszony kakasához".79 Az utódra, munkaerőre vágyó férj titkon még örül is az ilyen gyereknek. Volt úgy, hogy a meddőnek mon­dott asszony, aki tudta, hogy férje a magtalan, a jó komáját kérte meg, hogy "Az isten megfizeti, segéljen meg!" S miután a koma kérésére "két ízben is megsegélte", titokban, az így született két gyermeket férje és apósáék is kitörő örömmel fogadták.80'

A bácskai Gomboson (Bogojevo) is, ha a menyecske biztos volt abban, hogy nem a saját hibájából nem lehet gyermeke, akkor nem tartotta szégyennek, ha más férfival biztosította gyermeke megszületését. Akárcsak régen, napjainkban is elő­fordul, hogy nem a férj a természetes apja a megszülető gyereknek: "Ha nem az asszony vót a hibás, hanem a férfi, akkor ha az asszony félrelépett, és gyereke született, a férfinak nem vót szabad beleszőni, hogy mér történt. De elfogadta saját gyerekének, mert akkor az asszony mént volna azzal a másik férfival, akitül lett a gyerek. Ha ű nem vót képes gyereket nemzeni, akkor el kellett fogadnia, amit az asszony máshol szerzett. A falu erre nem szólt semmit, hejèsnek találta. Az asszony gyereket akart, azért mént férhez. Ëgy másik férfinak kellett ütet helyettesíteni."81

77 Vajda M., 1988. 102., Hódmezővásárhelyen is szaporodtak az I. világháború idején a "hadigyerökök". Vö. Szenti T., 1985. 309-310.

78 Berde Károly, 1940. A magyar nép dermatológiája. Bp. 218. 79 Temesváry R., 1899. 13.; Szántó J., 1900. Babona a gyógyítás terén.

Gyógyászat; Vö.: Kovács Lajos, 1987. Fejezetek Hencida község népéletéből. Folklór és etnográfia 36. Debrecen. 108.

80 Kóka R., 1989. 80-83.

200

A házasságon kívül elismert nemi kapcsolat egyik formája az ún. nemzőtárs intézménye.82 Ha a törvényes férj minden igyekezet ellenére feleségének nem születhet tőle gyermeke, akkor a férj nemzőtársat hív feleségéhez. A Kisalföldön, Mező­ségen ismert szokás szerint a nemzőtárs csak idegen lehet, vérvagy műrokont (koma) nemzőtársnak nem hívnak. A férj esetleg a "szívességért" pálinkával fizet. A gyermeket a férj törvényes leszármazottjának tekintik. "Na! téged is egy pohár pálinkáért csináltak!" - szólásunk a nemzőtársra utal.83 Veres László írja, hogy a palócoknál "Az első világháború előtt még előfordultak olyan esetek, amikor a nagycsaládokban a mag­talan férfiak feleségük beleegyezésével testvérükkel, vagy jó barátjukkal fektették össze élettársukat az utódnemzés remé­nyében."84

2. A paraszti közösségekben nem esett olyan szigorú ítél­kezés alá, ha özvegyasszony szült törvénytelen gyermeket.85

Hódmezővásárhelyen például hosszú idő eltelhetett a férj halála után, hogy a gyereket még mindig az elhaltnak tulajdonítsák, mert úgy tartották, hogy "egy jó anyában évekig is elkuttog a gyerök".86

Fél Edit a nagycsalád jogi szemléletének egy különös példá­ját írta le Martosról (Komárom m.) Egy fiatalasszonynak meg-

81 Jung К., 1978. 17. 82 Fél E., 1944. 29. 83 Magyar Néprajzi Lexikon II. 1979. 502. 84 Veres L„ 1984. 21. 85 Az özvegyet a férfiak olyan személynek tartották, akivel könnyen

lehet szexuális kapcsolatot létesíteni. Vö. Magyar Néprajzi Lexikon IV. 1981. 147.; Varga Gy, 1978. 61. Hódmezővásárhelyen azt mond­ták, legbiztonságosabb özvegyasszonyhoz járni, "ha tehörbe maradt, sönki se bántotta érte". - Szenti T., 1985. 298.; A gyerekek felne­veléséhez az egyedül élő özvegyeknek gazdasági alapot jelentett a tulajdonul kapott törvényes örökrész, a házasságkötéskor kikötött hit­bér, a végrendeletekben rájuk hagyott örökség. Mivel a rájuk testált jogokat általában addig gyakorolhatták, amíg nem mentek újból férj­hez, amíg az elhunyt férj házában laktak, ezért gyakran nem kötöttek újabb házasságot. - Vö. Tárkány Szűcs E., 1981. 750-751.

86 Szenti T., 1985. 298.

201

halt az ura, s egy lány maradt a házasságból. Az asz- szony férje családjánál maradt, s együtt élt apósával. Az együttélés­ből gyermek is született, "kit a meghalt apa vezeték- és ke­resztnevén szólítanak."87

Morvay Judit kutatásaiból tudjuk, hogy "a mátraalji palóc nagycsaládrendszerben a múlt század második felében az özvegyasszonyt a családbeli férfiak szinte prédának tekintették, legények, házasok egyaránt próbálkoztak nála. így aztán köny-nyen előfordulhatott, hogy az özvegyen maradt asszony házas­ságon kívüli gyermeket hozott a világra. Sokszor csak tudo­mást vettek róla, s a gyermeket felnevelték a többivel együtt, de ha az anyós vagy a gazda szigorú volt, elüldözte az asz-szonyt a háztól."88

A századforduló táján már kezdték nagyon szégyellni az öz­vegy házasságon kívül született gyermekét, s a kicsit gyakran lelencházba adták be. A szerzett gyerekkel a menyecske mind a maga családjára, mind elhalt férjére - ahol továbbra is élt - szégyent hozott.89 Egy nagyon megrázó esetet ír le Morvay Judit: A nagycsalád egyik özvegy asszony a, aki férje halála után is az ura családjánál lakott, ángya legény fiától terhes lett. Titokban a kórházban akarta megszülni a gyermeket, és beadni az árvaházba. De a kórházban nem akarták felvenni a terhes asszonyt, így elindultak hazafelé. Az asszonyt család­jának egyik fiatalabb nőrokona kísérte el, aki így mesélte el a tragikus történetet. "Mikor jöttünk hazafelé, Terenyén kiszálltunk a vonatból, csak azt mondja Lulis asszonyom: Jaj, nagyon rosszul vagyok, te Katyi! Később meg csak azt mond­ta: Hallod-e, ha lefeküdnék, mindjárt meglenne. A mindszenti füzesnél lefeküdt a földre, mindjárt meg is lett a gyerek. Ő maga vágta el a köldökzsinórt. [...] Szépen betakartuk ott a havon a babát, Lulis meg felállt, s mentünk tovább. Szegény Lulis asszonyom hozta, én hozzá se nyúltam, ő meg mindig kérte: Te Katyi, hozzad már, nem bírom! Jaj, Lulis asszonyom,

87 Fél E., 1944. 28. 88 Morvay J., 1981. 59-60. 89 Morvay J., 1981. 60.

202

nem hozom! Féltem, hogy elveszejti, ne legyen részem benne. Ő meg szegény csak kerülgette a jeges vizet. [...] Mikor a falu alatt a kereszthez értünk, beletettük a gyereket a tarisz­nyába, úgy hoztuk haza. Otthon letettük a komrába. Még tur­békolt egy cseppet, aztán meghalt. Még az erdőben megkeresz­teltük Juliskának. Lulis asszonyom ott aludt aznap a komrában nálunk (vagyis szüleinél). Másnap hazament, dolgozott."90

Bár a századforduló táján már szégyennek számított a tör­vénytelen gyermek, mégsem tartották erkölcstelen, rossz asszonynak az özvegyet a mátraalj i palócok, ha gyermekének apja a család tagjai közül való volt. A megesett özvegy leg­többször hazaköltözött szülei családjához, és magával vitte gyermekét is. De tudtak olyan esetről is, hogy csak ő maga költözött haza, s gyermekeit a néhai férj családjánál hagyta.

Viszont ha idegentől lett a gyerek, rossz asszonynak tartot­ták az özvegyet, és rossz híre a gyerekre is kiterjedt. "Rendes anya nem engedte meg a fiának, hogy ilyen rossz hírű asszony lányát vegye feleségül."91

3. Férfi és nő tartós együttélését, amennyiben az egyházi, később az állami előírásoknak megfelelő házasságkötés nem történt, a nép vadházasságnak nevezte.92 A források alapján arra lehet következtetni, hogy a XVIII. században vadházasság csak elvétve fordulhatott elő,93 kizárólag olyan helyeken, ahol

90 Morvay J., 60-61. 91 Morvay J., 1981. 61. 92 Vö. Magyar Néprajzi Lexikon V. 1982. 456^457.; Általánosan ismert

népi elnevezései: "bagolyhit", "bagóhit", "cigányhit"; Kiskunhalason azt mondták: "szemétdombon esküdtek" - Papp L., 1941. 31.; vagy nevezték "tófejen való esküvés"-nek, disznóvályúnál, holdnál, fényké­pésznél való esküvésnek, stb. - Tárkony Szűcs E., 1981. 253.; Közismert szólás szerint Megesküdtek a fűzfa alatt." Margalits E., 1990. i. m. 536.

93 Még a XIX. század első felében is meglehetősen ritka volt. Cigándon (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) például ebben az időszakban még csak egyetlen személy, a falu koldusának fia él vadházasságban, tehát a falu legalacsonyabb státusú embere, akinek társadalmi megbecsültsé­gén ez a tény már kevesebbet ronthatott. - Jávor K., 1971. 91.

203

az egyházi befolyás valamilyen oknál fogva gyengült, vagy hatékonysága csökkent. Tartóssá nemigen válhatott, mert az egyház,94 a közvélemény95 az ilyen személyeket, egyenként és együttvéve, különböző módokon addig-addig sújtotta, amíg ezt a viszonyt fel nem számolták. A múlt század hetvenes éveitől a vadházasság szinte gátlás nélküL tért hódított,96 és elterjedé­sének az egyházpolitikában kialakult liberalizmus is kedve­zett.97 Különösen városon és a kifejlődött tanyavilágban vált gyakorivá, majd pedig falun is. Tárkány Szűcs Ernő szerint a XIX. században a lakosság 8-10 ezreléke vadházasságban élt,98

egyes helyeken ez a szám magasabb is lehetett. Jankó János kutatásai szerint az 1870-es évektől igen gyakori volt a vadházasság Aranyosszék falvaiban, "...a vidék legjobb módú falvai Kövend, Bágyon és Sz.-Kocsárd e tekintetben is legelöl állanak, annyira, hogy a vadházasságot az Aranyosszék falvai­ban csak »bágyoni házasságnak« szokták nevezni, s az ilyen házasságokon a nép nem botránkozik meg."99 1938-ban a négy és fél ezer lakosú Tápén (Csongrád m.) 48, az 1400 lakosú Vistán (v. Kolozs m.) 50 pár élt vadházasságban.100 Ez a kap-

94 Illyés E., 1941.; Cigándon a presbitérium határozatot hozott, hogy a vadházasságban élő párok számára nem ad széket a templom. 1896-ban pedig ezt a székből való kivezettetésig szigorítja. Jávor K., 1971. 98.

95 Dömötör T., 1957. 73-89. 96 "Gyülekezetünkben a vadházasság, amelynek meggátlására már itt e

presbitériumban is oly sokszor és sokféle intézkedések tétettek, nem hogy szűnőfélben volna, hanem ellenkezőleg napról-napra ijjesztőbb arányokat ölt, úgy annyira, hogy ma már az ilyen vadházasságot csep­pet sem restellik..." - panaszolja a cigándi presbiteri jegyzőkönyv 1896-os bejegyzése. - Jávor K., 1971. 99.; A települések tisztségviselői is nemegyszer rossz példát mutattak vadházasságban élésükkel. Vö. Jankó J, 1893. 204.

97 Illyés E., 1941. 148.; Vö. Kosa László, 1993. Egyház, társadalom, hagyomány. Societas et Ecclesia 1. Debrecen. 25-26.

98 Tárkány Szűcs E., 1981. 253. 99 Jankó J., 1893. 204.; Torockóról viszont azt írja, hogy mindössze 3-4

vadházasság van, katonaság vagy válási akadály miatt e tekintetben nagyon szigorú az erkölcs. Uo. 213.

100 Daróczy Ferenc, 1936. Egy kalotaszegi falu. Magyar Népegészségügyi

204

csolat gyakran az elváltakra, különélő házastársakra, özve­gyekre volt jellemző.

A vadházasságban élés oka gyakran a vallási különbség,101

a felekezeti törvényeknek a válásra vonatkozó eltérő feltételei, a válás drágasága és nehézségei, a lakodalomhoz szükséges anyagiak hiánya, a szülői ellenállás, a katonai szolgálat,102 az anyagiak hiánya, az idegenből származó uradalmi cselédeknél a sajátos cselédmentalitás, életszemlélet. Érdekes sajátosságként csatlakozik ezekhez az okokhoz a Hortobágy széli Balmazúj­városon a századforduló táján, az ily módon megnyilvánuló egyház- és államtagadás.103 Életmódjukat a törvényes házasok­tól csak a templomi szertartás, a hivatalos jogi aktus hiánya különböztette meg. A vadházasság a magyar parasztságnál a múlt század végétől elismert együttélési forma volt: a házas­felek gazdaságilag együttműködve, együtt lakva, szexuális kap­csolatot tartottak fenn, utódokat hoztak a világra.104 Bár nem készült arra vonatkozóan statisztika, hogy hány gyermek született házasságon kívül, de tartós élettársi közösségben élő anyától, de az egyes települések születési anyakönyveinek vizs­gálata néhány támponttal szolgál. Szinte egyértelműen élettársi kapcsolatot jelöl az anyakönyvi bejegyzésekben a törvénytelen gyermeket szülő nők foglalkozási rovatában szereplő "X. Y. háztartásvezetője" megjelölés. Ilyenkor az esetek többségében a szülés bejelentőjeként a természetes apa szerepel, akinek

Szemle, Turgu-Mures. 232.; Tárkony Szűcs E., 1941. 79-81.; 1970-ben a Központi Statisztikai Hivatal által lefolytatott felmérés szerint az élettársi viszonyban élők a házastársi viszonyban élőknek mintegy 2,5%-át tették ki. -Katonám Soltész Mária, 1982. Házasság, család, válás - és a jog. Bp. 3i.

101 így pl. Aranyosszéken, akárcsak Tordán a relatíve legtöbb vadházas­ságot a katolikusok kötötték. Az olyan falvakban, ahol a reformátusok és unitáriusok élnek, a vadházasság általában sokkal kevesebb, az utóbbiaknál gyakoribb. Jankó J., 1893. 204.

102 Jankó J. írja, hogy "Aranyosszéken akárhány legény, ki még nem katonáskodott, szülői beleegyezésével lép vadházasságra, melyet csak a szolgálat után törvényesítenek esküvel." Jankó J., 1893. 204.

103 Vajda M. 1988. 74. 104 Magyar Néprajzi Lexikon V. 1982. 456.

205

többnyire a foglalkozását is feltüntették, és ennek alapján tisz­tázható nagy bizonyossággal, hogy önálló háztartási alkalma­zottat vagy élettársat takar-e a háztartásvezető megjelölés.

Gyakran ugyancsak élettársi kapcsolat húzódik azon bejegy­zések mögött is, amikor bár a megesettként szülő nő foglalko­zásánál nem szerepel semmi megjelölés, viszont a szülést a természetes apa jelenti be, és a gyermeket magáénak ismeri el.105 A házasságon kívüli kapcsolatból való születésnél ugyan a természetes apaság elismerés nem volt egyenlő a törvényes apasággal,106 ez utóbbihoz adoptálás volt szükséges, azonban maga az a tény, hogy a férfi elismerte a gyermeket magáénak, s a születés tényét hivatalos helyen bejelentette, mindenképpen a kapcsolat tartósabb, tartalmasabb voltát jelentette.

Balmazújvároson az 1898-ban született 30 törvénytelen gyermek anyja közül 19 valakinek a háztartás vezetője (ebből 7 nő földművelési napszámos háztartásvezetője, 5 mezőgazda­sági cselédé, 5 téglavető, tapasztó, illetve üstfoldozó cigányé, 2 nő pedig zenész háztartásvezetője, vagyis tartósabb élettársi közösségben élnek). 17 esetben a természetes atya, 12 alkalommal a szülésznő és egy esetben maga az anya volt a szülés bejelentője.107

Bár tartós élettársi közösségben, de szentesített házasságon kívül együtt élő szülőktől származó gyermekek is törvényte­lennek számítottak jog szerint, azonban nem kísérte őket köz­megvetés, családi kötelékben, vérszerinti szüleikkel éltek együtt. A gyermekeket apjuk nevén emlegették,108 a lányanyák

105 Vajda M, 1988. 74. 106 A Curia elvi jelentőségű határozata szerint, "mégha a születésről

szóló jelentést és a keresztelés iránti kérelmet maga az állítólagos apa tette volna is, ez a házassági viszony bizonyítása nélkül a törvényes házasságból való származást nem igazolná." Döntvénytár. A M.K. Curia, a Budapesti Kir. ítélő Tábla és a pénzügyi közigazgatási Bíró­ság Elvi jelentőségű határozatai. 1885. Új folyam X. kötet. Bp. 329.; A törvény és a jogszokás szerint a törvényes házasságból való szüle­tésnek elengedhetetlen feltétele a törvényes házasság. Uo. 332-333.

107 Vajda M, 1988. 73. 108 Pl. "Kövesden Vas Péter vadházasságban élt egy Simon nevű nővel,

s halála után, noha nem esküdtek meg, az asszonyt mindenki özvegy

206

gyermekeivel ellentétben helyzetük nem volt hátrányos. Volt olyan pár, aki negyedik, ötödik gyerek után ment el házasságát megkötni, gyermekeit megkereszteltetni, de előfordultak olyan esetek is, hogy egyáltalán nem fordítottak gondot erre.109

4. A legsúlyosabb megítélés alá a házasság előtti nemi kap­csolatból, leányanya által világra hozott törvénytelen gyermek esett. Természetesen ha á teherbeejtett leányt a gyermek meg­születése előtt feleségül vette a természetes apa vagy más ide­gen férfi, a megszületett gyermek nem számított törvényte­lennek.110

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy azokban a közösségekben, ahol a házasság előtti nemi kapcsolat valamilyen formája meg­engedett, elismert volt (például próbaházasság, leányszöktetés, leánylopás), nem ítélték el és bélyegezték meg az így született gyermeket sem.111

Ahol a próbaházasság, helyesebben a próba eredményétől függő házasságkötés szerepet játszott, a fiatalok azzal a felté­tellel éltek együtt vagy jártak össze, hogy ha meghatározott időn belül (rendszerint egy év) a leány gyermeket fogan vagy

Vas Petemének s gyermekét Vas Gyulának hívta." Jankó János, 1902. A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp. 398.

109 Vö.Fa/í/aM,1988.Urak74. 110 Az egyház 1781-ig még büntette az olyan eseteket, ha az első

gyermek idő előtt született a házasságban. - Illyés E., 1941. 133. Biharnagybajomban egy 1769-ből származó jegyzőkönyvi bejegyzés szerint két fiatal párt is megintettek: Mind a két pár "minek előtte rendesen copuláltattak volna, az előtt öszve feküdtek, a' gyermek idő nap előtt haza jött." - Bartha Elek, 1992. Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások Bihamagybajomban. In: Biharnagybajom törté­nete és néprajza, (szerk. Ujváry Zoltán). Debrecen. 548.; A cigándi presbitérium a XIX. század elején, működésének kezdetén nem tudván, hogy büntessék-e az ilyen szülőket, úgy határoz, hogy vizitációkor kér tanácsot. Azonban a későbbiekben sem büntettek ez okból. Jávor K., 1971. 84.; A Túróc völgyében a néphit szerint, aki terhesen mirtuszkoszorúban esküszik, annak a nőnek a gyereke rövid életű lesz, "megfogja a mirtusz átok." - Ujváry Z., 1993. 25.

111 Vö. Magyar Néprajzi Lexikon П. 1979. 502.

207

szül, házasságot kötnek, egyébként pedig szakítanak egy­mással.112

Nálunk nem az együttélési forma, hanem az un. szeretőtárs szokása lehetett elég általános, erre szinte az ország egész területéről merültek fel adatok.113 Például a gyimesi csángóknál természetesnek vették, ha a házasság előtti viszonyból gyermek született, és teljesen a legény becsületére bízták, hogy elveszi-e feleségül gyermeke anyját, sem a leányt, sem a törvénytelen gyermeket nem szólták meg.114 Csúcsán (v. Kolozs m.) a románoknál, ha a legény ilyen esetben cserben kívánta hagyni a leányt, rákiabáltak, vagy macskazenét csaptak neki, amivel a társadalom a jogi népszokásnak megfelelő etikus magatartást kívánta kikényszeríteni.115 Bálványos váralján (v. Szolnok-Doboka m.) gyakran csak akkor vette el a legény a leányt feleségül, amikor már gyermek született; ha pedig a gyermek halva született, ez a legényt feloldotta a kötelezettsége alól. Azt mondták: a "legény gyereket akar, de nem lehet előre tudni, hogy a vére talál-e a lányéval, mert a vére lehet nagyon vékony, vagy nagyon gyönge."116

Tardon, ahol hallgatólagosan és általánosan elnézték a há­zasság előtti és házasságon kívüli nemi kapcsolatot a két világháború között, nem ítélték el a törvénytelen gyermeket. Úgy vélekedtek róluk, hogy általában értelmesebbek, mint a többi paraszt, mert lehet, hogy úrtól származtak. A falu meg-

112 Tárkány Szűcs E., 1981. 266. 113 Ethnographia 1905:374.; Ethn. 1891:81., 210.; Ethn. 1894:351. 114 Gunda В., 1949. 233. 115 Dömötör T., 1957. 87. 116 Tárkány Szűcs E., 1981. 268.; Hódmezővásárhelyen is azért ejtette

teherbe a gazdalegény a házasság előtt a iányt - nem is egy volt ilyen --, mert azt tartották, hogy "nem vösznek el meddő tehenet." Még akkor se volt meg az esküvő, amikor már domborodott a lány hasa. Megvárta, míg megszült. "Látni akarta, hogy formás-ö, hasonlít-e rá, ép-ë keze, lába? Mög hogy fiú-ё? Mert ha lány lőtt, elnézték neki, ha mégse vötte el az asszonyi. A gazdánál a mmikaerő és a vagyonutód köllötí. Mög azt is tartották, hogy tisztösségös lánynak fiú lösz az első gyeröke. Aki lányt szüli, gyanússá válhatott, hogy ez mán nem az első terhössége." - Szenti T., 1985. 282.

208

becsülte azt a lányt, aki nadrágos ember szeretője.117 Ebben az urakhoz dörgölődző sajátos paraszti szemlélet tükröződik.

Az ország nagy részén azonban, ahol a házasság előtti nemi kapcsolatnak semmilyen formáját nem tűrték meg, a lányok érintetlenségének megkövetelése a házasságkötésig igen szigorú volt.118 A világra hozott törvénytelen gyermekkel a leányanya sorsa megpecsételődött.119 A közösség viszonyát lényegében az

117 Szabó Zoltán, 1937. A tardi helyzet. 3. kiadás Bp. 201. 118 Vajda M., 1988. 53-55.; Veres Péter, 1942. Az Alföld parasztsága.

3. kiadás 64.; Papp L. szerint Kiskunhalason a mástól való nemi érintetlenség elsőrendű követelmény volt. -Papp L, 1941. 29.; Elné­zőbb szemléletről tanúskodnak Kapros M. adatai. Kapros M., 1986. 88-90.

119 Egyenesen meghökkentő az a rendkívül változatos, pejoratív szókincs, amellyel a megesett leányokat, lányanyákat illették egyetlen települé­sen, Balmazújvároson: "az se fért mán a bűribs", "izentek neki alurul", "viszketett már neki nagyon", "sűrű a vire", "nagyvírű", "fejír mája van", "erre is rájött a baszhatnékság", "nem csuda, hogy úgy maradt, belejárt mán abba János meg a város", "mindenné jó, mint a kolompér". - Vajda M., 1988. 71.; Balmazújvároson az egyik megesett lányról, Meczger Katalinról, aki a polgári anyakönyv tanúsága szerint 1900. december 22-én Mária utónevű gyermeket szült, gúnydalt is költöttek, amit annak idején utcahosszat énekeltek:

Meczger Kati de kövér, kisangyalom. Talán mandulával él, kisangyalom. Avval bizony, fenével, Szabó csendőr tökével, kisangyalom.

Bödönösi kút mellett, kisangyalom. Meczger Kati megellett, kisangyalom^ Nem kellett neki bába, Megellett az magába, kisangyalom. "

- Vajda M., 1988. 76.; Nemcsak a közvélemény ítélte el a megesett személyt, hanem a korábbi századok során az egyházi és világi hatóságok is szigorúan büntették. Vö. Illyés E., 1941.; Vájna Károly, 1907. Hazai régi büntetések I-П. Bp.; A református egyház korábbi fegyelmező-megtorló tevékenységét mutatja, hogy Kocson az 1930-as években a legöregebbek még emlékeztek arra, hogy a megesett lányt az utolsó un. szégyenpadra ültette a bakter, istentisztelet után pedig

209

szabta meg, hogy a gyermek családjának milyen társadalmi rangja volt Általában szegény lányok hozták világra gyerme­küket, s az elítélő magatartás nem pusztán erkölcsi vétségük­nek tudható be, szerepet játszik benne a módosabbak fensőbb­ség tudata, a gazdasági súlyból adódó erkölcsi biztonsága is. Voltak azonban olyan közösségek is, ahol elnézőbben viszo­nyultak a törvénytelen gyermekhez, elismerve, hogy ő maga végül is ártatlan. Hajdúböszörményben már a századforduló táján sem vetette meg az ilyen gyereket a paraszti közösség, "hisz nem az ő hibája".120 Fél Edit Kocs (Komárom m.) társa­dalmát vizsgálva azt írja: "Nem vetik meg a fattyat, zabi gyerököt" sem. Némelyiknek a háta mögött mondják ugyan, hogy "ez is csak úgy lőtt, mint a Jézus-Krisztus." Az ilyen az anyja vagyonából "rendes részt kap."121 A kezdeti viharok elmúltával Berettyóújfaluban (Hajdú-Bihar m.) is teljesen befogadta a család, sőt igyekezett vele elfeledtetni származását. Semmiféle hátrányt nem szenvedett az örökségnél sem, a többi gyerekkel egyformán részesült a vagyonból, hiszen megszüle­téséért nem ő a hibás. Csak akkor hánytorgatta fel neki a közvélemény származását, ha csavargóvá, rossz természetűvé vált.122 A tanyán lakók különösen elnézőek voltak: ott "ha vót megesett gyerek, azok szépen felnőttek, nem bántotta őköt senki."123

A megesett lány magzatjaként világra jött gyermek élete számos jelentős vonásában eltérő volt a törvényes gyermekétől, sorsa általában rendkívül nehéz, megbélyegzett volt, és sok bi­zonytalan tényezőtől függött. Szertartáskönyveink külön rendel­keztek a házasságon kívüli kapcsolatból származó gyerme­kekről. A pap (tanító) számára adott keresztelői utasítás sze­rint: "Ha a gyermekkel a kereszt Atyák Anyák elődbe állanak,

kiállította a templomajtóba, s a kijövök megköpdöstek, elítélő megjegyzésekkel illették. Megbélyegzésként előfordult a haj levágása is. - Fél E., 1941. 7.

120 Örsi J., 1976. 41. 121 Fél E., 1941. 104. 122 Szathmári l, 1978. 221. 123 Hornok Lajosné Németh E., 1992. 58.

210

meg kell értekezned, kiké a Gyermek? Ha ker. Atyátul, Anyá­iul való, szabadossan megkeresztellyed, ha tisztátalan ágyból való, halasztanod kell ... hogy a Magisztrátusnak hírré tegyed, a paráznák először megbüntettessenek és poenitentiát tartván, a gyermek úgy kereszteltessék meg."124 A törvénytelen gyer­mek anyja nehéz helyzetbe került, mert hiába vitte idegen helyre kereszteltetni a gyermeket, a pap addig nem végezte el a szertartást, amíg a törvényes származást be nem bizonyítot­ták, ellenkező esetben "hírré tette a Magisztrátusnak", amely­ről tudjuk, hogy nem fukarkodott a pellengérrel, sőt még súlyosabb fenyítésekkel sem.125 Az apa legtöbbször tudni sem akart, tartásához, neveltetéséhez legfeljebb bíróilag megállapí­tott tartásdíjjal járult hozzá.126 Kiskunhalason a XVIII. század­ban bevett szokás szerint a legénynek a megszületett gyermek nevelésére fordítandó díj mellett még a lány ártatlanságának elvételéért is kártérítést kellett fizetni. Mindkét díj összege a lány társadalmi helyzetéhez igazodott. S ugyanakkor a lány is, legény is megkapta a maga testi büntetését is az egyházi, majd később világi törvények szerint. így például 1759-ben "Kilencz Anna deflorátiójáért és a születendő gyermek felnevelésére" 20 forintot ígér a legény, "de mivel ez igen csekélység s nem elegendő, bé vett szokásunk szerint az alább való szemé­lyeknek deíloratiójokért és születendő gyermeknek nevelésére rendeltettek f 60", a szülés után pedig a lány ötven korbácsot kap.127

A gyermektartás alól minden úton-módon igyekezett kibújni a természetes apa. Gyakran kijátszották a bíróságot is.128 El-

124 Milotai Nyilas István, 1653. Agenda. Várad. - Az ker. igaz hitről való vallástétel ... melyet 1567. esztendőben Magyarországon is javai-lottanak. Idézi: Schräm Ferenc, 1957. Agendáínk néprajzi vonatkozá­sai. Ethn. 135.

125 Schräm F., 1957. i. m. 135. 126 Györffy István, 1930. A házasság és a lakodalom a matyóknál.

Népünk és Nyelvünk II 230.; Luhy M, 1935. 140.; Szathmári /., 1978. 221.

127 Papp L., 1941. 30. 128 Vajda M, 1988. 78. — a legény lefizette a cimboráit, hogy a bíróság

előtt azt vallják, a kérdéses időszákban ők is éltek nemi életet a

vétve fordultak azonban a lányanyák a bírósághoz apai kereset­tel, nagy szerepet játszott ebben a szégyenérzet is, s az a szemlélet, hogy a közösség szinte természetesnek tartotta, hogy az ilyen gyermeket a lány és ennek családja tartsa, nevelje.129

Gyermektartásért többnyire csak a szegényebbje perelt. "A jó ügyvéd a megesött lánynak igyekezett apát szőrözni. Az igazán jó fiskális mög gazdag apa után nézett"130 - ahogy Szenti Tibor írja.

A törvénytelen gyermek megbélyegzettségének egyik első jele, hogy anyja nevén anyakönyvezték születését. S mindaddig anyja nevét viselte, míg a vér szerinti apa vagy az anya férj­hez menése esetén a mostohaapa nevére nem íratta a gyereket, vagy valaki örökbe nem fogadta.131 Azonban mindegyik eset

megesett lánnyal. 129 Popp L., 1941. 29.; Elriasztották a megesetteket a bírósághoz

fordulástól a széles körben ismert példázatok is. Vö. Ujváry Z., 1993. 25-26.; Vajda M, 1988. 136.

130 Szenti T., 1985. 297. 131 "Od'adta a nevit" - mondták az Ipoly mentén, ha a természetes apa

beleegyezett, hogy a gyermek az ő nevét használja. Kapros M, 1986. 95.; Az adoptálás gyakorlatára lásd Tárkány Szűcs E., 1944. 80-81.; Tóth F., 1975. 125.; Szathmári L, 1978. 221.; Balmazújvároson az 1904-ben született 32 házasságon kívüli gyermek közül 2 esetben adoptálta a természetes atya gyermekét 8, illetve 13 év elteltével, egy esetben pedig 3 évvel később feleségül vette gyermeke anyját. -Vajda M., 1978. 74. A 112. sz. jegyzetben szereplő Meczger Mária nevű gyermek adoptálására 18 évvel születése után került sor. Az esetet nem érdektelen kissé részletesebben megismerni, hiszen rávilágít az ilyen esetek nem egyszer bonyolult voltára: Az 1918. december 21-én kelt anyakönyvi bejegyzés szerint "A gyermeket B. Szabó István örökbe fogadta. Családneve ezentúl »B.Szabó Mária«." (1918. I. 2674. számú igazságügyminijzteri rendelet). A gyermek anyjáról költött gúny dalban szereplő Szabó csendőr és az örökbefoga­dó azonos személyi takarhat. Bár a gyermek 1900. december 22-én kelt születési anyakönyvében eredetileg az szerepel, hogy a születést bejelentő Beregi Dávid 26 éves földművelési napszámos, gáborjáni (Bihar m.) születésű, Balmazújváros 888. h. sz. lakos (ez a cím sze­repel a megesett lány lakhelyeként is) a gyermeket magáénak ismerte el. Az 1970-es években gyűjtött recens anyag szerint a balmazúj­városiak emlékezete nem tud az anyakönyvben szereplő Beregi

212

elég ritka volt. Mártélyon (Csongrád m.) az a rend alakult ki, hogy az anya, aki nem a gyermek apjához ment férjhez, új férjének valamennyi összeget fizetett azért, hogy a gyermeket a nevére vállalja.

Berettyóújfaluban, ha az anya férjhez tudott menni, a férj nevére íratta a zabigyereket is.132 Az ilyen gyermek helyzete - akit anyja magával vitt házasságába - mostoha apja és csa­ládja megítélésétől, emberi tulajdonságaitól függött. Volt olyan szerencsés eset is, hogy a férj anyja éppen úgy szerette az ilyen kisgyereket, mintha az ő fia lett volna. Nem mondta, hogy "hát ejnye, másiktú van, nem szeretem, ... soha nem tudattak vele, hogy ejnye, te nem ehhön a házhon tartozó, mer ráíratta a maga nevire aztán."133 De volt olyan nézet is, hogy az apa, bár "Éppúgy szerette mint a sajátját, de sose adott rá annyit, mind a sajátjára. Vagy nem iskoláztatta, vagy nem őtöztette, de nem mutatta, hogy haragszik."134

Az Ipoly völgyében, de másutt is az volt általában a gya­korlat, hogy ha az új házasságból további gyerekek születtek, - s bár a mostoha apa nem íratta a nevére, nemigen tett különbséget felesége korábbi és közös gyermekeik között. "Aki mán elvette az ilyet, az számolt a gyerekvei is."135

Sok helyen azonban az ilyen gyereket ütötték-verték, agyon dolgoztatták, nem ehetett eleget, síb. Fél Edit tapasztalatai sze­rint Martoson (Komárom m.) az ilyen gyermeknek menyhez, vőhöz hasonló kiszolgáltatott helyzete volt.136

Dáviddal való kapcsolatáról Meczger Katinak. A szép szőke lány a hagyomány szerint a Hortobágyi csárdában volt felszolgáló, és ott ismerkedett meg szabó csendőrrel, aki a szeretője volt. De minden bizonnyal nemcsak vele került közelebbi viszonyba, hanem a természetes apaságot vállaló Beregi Dáviddal is. Bár itt arról is szó lehet, hogy a napszámos ember jó fizetség ellenében vállalta fel ezt a szerepet, hogy Szabó csendőrt mentse a botránytól. Vö. Vajda M, 1988. 76-77.

132 Tárkány Szűcs E., 1944. 81. 133 Tóth F., 1975., 125. 134 Uo. 135 Kapros M, 1986. 100. 136 Fél E., 1944. 28.

213

Előfordult, hogy az anyának sikerült férjhez mennie, azon­ban a férj ellenkezése miatt nem vihette magával a gyermeket, ilyenkor az anyja szüleivel, vagy nagyszüleivel maradt, azok vállalták nevelését.137 Ha az anya nem ment férjhez, s szülei házánál sem maradhatott, a megélhetés kényszere miatt napszá­mosmunkát, cselédkedést, dajkaságot vállalt,138 a gyermeke gondozását többnyire akkor is szülei vagy nagyszülei látták el. A városokba elszegődött megesett lányok törvénytelen gyer­meküket gyakran dajkaságba adták vidékre. A Tápió vidékén a Pesten forgolódó kofák sok csecsemőnek szereztek helyet.139

A vidékre dajkaságba kiadott csecsemők közül sok nem érte meg a felnőttkort. Sokszor azzal a nem is leplezett szándékkal adták ki a fővárosban pórul járt leányanyák (sok szakácsné és cseléd volt köztük), hogy nem marad életben.140

Ha az anya körülményei nem tették lehetővé házasságon kívül született gyermeke nevelését, a dajkaságba adás költségeit sem tudta viselni, állami gondozásba, lelencbe adta.141 Régen

137 Az ilyen megesett nőt, aki a férjhezmenésért lemondott gyermeke neveléséről, nagyon megszólták, Balmazújvároson rendkívül elítélőleg azt mondták rá: "újra rájött a baszhatnékság, oszt még a saját gyerekit is elhagyja ezer". Vajda M, 1988. 80.

138 Temesváry R., 1899. 91. Temesváry azt írja, "A hajadonok legna­gyobb része szülés esetén dajkának szegődik el a városokba s a saját gyermekét vagy otthon hagyja a nagyszülőknél vagy tápanyához adja; az ennek fizetett tápdíj tudvalevőleg jóval kisebb (havi 5-6 forint) annál az összegnél, a melyet mint dajka ő maga kap (15-20 fit)."; Hódmezővásárhelyen is volt rá példa, hogy az anya dajkaságot vállalt. - Kiss L„ 1981. 144.

139 Nagy Varga V, 1985. 731. 140 Nagy Varga V, 1985. 731. - a jegyzetben idézi a Monorkerületi

Lapok 1910. (11.sz.) X.5. számát: "Kalád Pálné monori asszony egy fővárosi cseléd kisdedét vette magához néhány hét előtt szoptatásra. A kisgyermek hétfőn hirtelen elhunyt és kedden orvosrendőrileg felboncolták, hogy mi volt a halál oka, nem sikerült megtudnunk. A gyermek hamis keresztlevéllel volt kiadva Monorra és így valódi nevét a vizsgálat fogja kideríteni. Az anyát értesítette Kaládné a gyermek elhunytáról, aminek az igen megörült és 20 koronát adott a temetésére, de ő maga nem jött el arra."

141 Egy 1790-es helytartótanácsi rendelet a kitett gyermekek lelencházak­ban való elhelyezését szorgalmazza. - Magyary-Kossa Gy., 1940. IV.

214

lelencgyerek volt a neve, napjainkban népiesen állami gyerek­nek is nevezik.142 A lelencbeadás a századfordulótól vált gya­korlattá.143 Azelőtt szegyeitek volna beadni menhelyre, 4'ne érezze a gyerek majd az anyja szerencsétlenségét."144

Szokásban volt a lelencgyereket kivenni tartásra,145 ugyanis a tartásért az állam csekély pénzt, a gyerekek számára ruhát, cipőt adott. A lelences sorsát döntően meghatározta, hogy kihez került. A jómódú gazdák ingyen kiscselédnek is vettek ki lelencet vagy "velenceit", ahogy a hódmezővásárhelyiek nevezték.146 A gyerekek tizenöt éves korukig voltak a menhely kötelékében. Ekkor visszavitték őket, s ezután kiadták inasnak, cselédnek. Voltak olyan lelenctartó asszonyok, akik keresetsze-röleg neveltek 5-6 lelencgyereket. Az ilyen, "ringybe-rongyba lefekteti, imígy-amúgy ötetgeti." De nem ritka az olyan asszony, aki elvonja az élelemre, tartásra kapott pénzt és silány táplálékkal táplálja a jobb sorsra érdemes gyerekeket. Télen fázlaltatja és úgy bánik velük, ahogy mostoha anya se."147

Gyakran megerőltető, felnőtt munkát végeztettek velük. S vol­tak olyanok, akik nem sokat törődtek szegényekkel, akik aztán örökösen az utcán jártak, csavarogtak.

A Pest környéki falvakban, de főleg Monoron, a pesti le­lencgyerekek tömegeit nevelték. A Monori Jótékony Nőegylet 1870-ben alakult, és már ekkor legfontosabb, legsürgetőbb fel­adatának a lelenckérdést, a dajkaságba Monorra kiadott gyer-

169.; 1871-ben mondta ki a képviselőház, hogy a következő évi költ­ségvetésben gondoskodjanak állami lelencház létesítésének költségei­ről. A századforduló táján hozták létre a lelencházakat a vidéki nagyvárosokban. Szegeden például 1903 óta van gyermekmenhely. -Vö. Kiss L., 1981. 417.

142 Magyar Néprajzi Lexikon, 1980. III. 440. 143 MorvayJ,, 1981. 60.; Kiss L., 1981. 144.; Említi a jelenséget Tárkány

Szűcs E„ 1944. 53.; Vajda M., 1988. 81.; Volt, ahol azonban ritka eset volt az ilyen - Szathmári L, 1978. 221.

144 Kiss L., 1981. 144. 145 Magyar Néprajzi Lexikon, 1980. III. 440.; Kiss L, 1981. 417-419.;

Nagy Varga V, 1985. 712., 731. 146 Kiss L., 1981. 418. 147 Kiss L., uo.

215

mekek sorsának javítását tűzte ki célul.148 Ennek megértéséhez tudni kell, hogy Monoron, de egyéb pestkörnyéki falvakban is százakra ment az ingyenesek, a "pestikék száma."149 A monori temetőkben 1929-ben nagy számban voltak a pestikék fejfái.150

Akadtak lelkiismeretes lelenctartók is, akik szerették a gye­rekeket, s úgy tartották, mint a magukét, s előfordultak olyan szerencsés esetek is, hogy a gyermektelen házaspár törvénye­sítette, kiházasította., s örökösévé tette a lelencgyereket.151 Álta­lában fiút választottak ilyen céllal. Többnyire már fiatal korban elhozták a lelencest a menhelyről, és ha megszerették, akkor döntöttek az örökbefogadás mellett. Voltak családok, akikhez ily módon két-három gyerek is került, hogy a munkáskezet biztosítsák.152

A lelences gyerekek tartásának egy sajátos szempontja is ismeretes. Öcsödön szokásban volt olyan nagyobbacska gyere­keket kivenni a lelencből, akik olvasni tudtak, ezek rendsze­resen felolvastak a kalendáriumból, bibliából az írástudatlan nevelőszüleiknek.153

A törvénytelen gyermek személyiségének alakulására nagy hatással volt származása. Kisgyerek korától kezdve gyakran csúfolták pajtásai származása miatt,154 bár egyébként éppen úgy bevették a játékba, barátkoztak vele, mint bármelyik más gyer­mekkel.155 Ha azonban a felnőtt társadalom valamelyik tagjával került összeütközésbe, azok már durvábban fogalmaztak. Leg-

148 Nagy Varga V, 1985. 731. 149 Pestvidéki Hírek 1929. XII. 22. 3. 150 Nagy Varga V, 1985. 731. 151 Kiss L., 1981. 419. 152 Tárkúny Szűcs E., 1981. 495. 153 Kaposvári Gyula ny. megyei múzeumigazgató szóbeli közlése, melyet

ezúton is köszönök. 154 Ufváry Z, 1993. 26.; Kapros U., 1986. 100. 155 A tekintélyesebb, módosabb szülők nem örültek gyermekük ilyen

barátságának, de ha a törvénytelen fiú, leány viselkedésében nem találtak kivetni valót, nem tiltották a kapcsolatot. - Kapros M, 1986. 100., 115.; A Túróc völgyében viszont előfordult az is, brgy a szülő a tanítónál tiltakozott, hogy a gyermeke mellé ne ültessen zabit. -Ujváry Z., 1993. 26.

216

többször az ilyen gyermek csendes, visszahúzódó természetű volt. Csak otthon anyjának panaszkodott, s gyakran az anyját okolta származásáért.156 A gyermek ha megtudta, hogy ki a természetes apja, gyűlölte, s ezt a gyűlöletet gyakran az anyja is szította. Előfordult, hogy legény-, illetőleg nagylány korban a törvénytelen gyermek otthagyta a faluját, városba költözött, munkát vállalt, és ott előítéletektől mentesen kezdett új életet. Arra is van példa, hogy a századfordulón Amerikába kiván­dorolt.157

Veres Péter író, aki maga is szerelemgyerek volt, személyes érzéseit, tapasztalatait fogalmazta meg idevonatkozóan a Szám­adás című önéletírásában: '*[...] az ilyen emberek éppen a születésük miatt az életben sokkal nehezebben boldogulnak, ... Annyi tény, hogy rengeteg bántást, megalázást kell az ilyen gyermeknek elviselnie, amíg eljut, ha ugyan eljut a cinikus semmibevevésig. Mert bizony én nem tudtam eljutni soha. A cinikus kölykök visszaütnek és visszatrágárkodnak a többinek, néha a társadalomnak is, a nem cinikusak meg elvonulnak sírni. S ha tehetségesek, az akaratuk feszülni fog, hogy csak azért is megmutatom, hogy különb vagyok nálatok azért, hogy nektek igazi apátok van. Valószínű, hogy nálam is megvolt ez, mert ha végigvizsgálom a múltamat, a tudatomban mintha végighúzódna a »különb akarok lenni«. Lehet, hogy rendes házasságból születve más ember lettem volna."158

A házasságon kívüli kapcsolatból született fiatalok az élet nagy eseményénél, a párválasztásnál általában hasonló eséllyel indultak saját társadalmi rétegükön belül, mint törvényesen született társaik. Többnyire vagyontalanok voltak, hiszen a tör­vény szerint nem örökölhettek, legfeljebb csak szokásjogi úton a XX. század fordulója után, így elvileg saját képességeik, emberi tulajdonságaik alapján vették számba őket.159 Az anya vétke, ha közben tisztességes életet élt, ekkorra már elévült.

156 Kapros M, 1986. 100.; Ujváry Z, 1993. 27. 157 Ujváry Z„ 1993. 27. 158 Veres P., 1937. 5. 159 Papp L., 1941. 30.; Fél E„ 1944. 28.; Tárkony Szűcs E., 1944. 81.

217

Azonban így is, ha a másik fél szülei nem akarták valamilyen oknál fogva a fiatalok egybekelését, a kifogás mindig az anya múltjára vonatkozott.160 A matyóknál is hátrányt jelentett a családalapításnál a megesett anyától való származás, bármilyen szorgalmas is volt a fiatal, "rosszvérűnek" tartották.161 Feltét­lenül figyelembe kell azonban vennünk, hogy vagyoni helyze­tükből is meglehetősen korlátozott lehetőségek következtek, sőt elsődlegesnek éppen ezen gazdasági okokat kell tartanunk. A konkrét esetek sorából kiderül, hogy a jómódú törvénytelen gyermekkel sokkal elnézőbb volt a közösség, mint a szegé­nyebb sorsúakkal. A módos zabi legényhez szívesebben adták a lányt, mivel ott vagyon volt, mint szegényebb, de törvényes születésű társához. Ugyanígy, ha a lánynak volt vagyona, fel sem vetődött törvénytelen származása, sőt több kérője is akadt.162

A párválasztás országosan érvényes szempontjai szerint a vagyoni, vallási tényezők messze megelőzték az egyéni tulaj­donságok befolyásoló szerepét. Abban az esetben, ha a házas­ságon kívül született fiatalnak megváltozott a gazdasági állása, vagyoni helyzete (mert például a szokásjog alapján az anyai jusson túl, még a természetes apja is juttatott neki vagyoná­ból), ez feledtette törvénytelen származását, kedvező vagyoni helyzete lett a domináns, megnövelve párválasztási esélyeit.163

Családos embernél már csak személyes rosszindulatból emle-

160 Morvay J. szerint "rendes anya" nem engedte meg, hogy fia, ilyen törvénytelenül született lányt vegyen el feleségül. Ebben szerepet ját­szott az is, hogy a szerző által vizsgált közösségekben a megesettek­ből utóbb rossz asszony" lett, s rossz hírük még a gyermekeikre is kiterjedt. Morvay J., 1981. 61.

161 Fügedi M, 1988. 24. 162 Ujváry Z, 1993. 27. 163 Martoson is az anyai jussból rendes juss illette meg a törvénytelen

gyermeket, sőt előfordult, hogy a mostohaapától is kapott valamit, ha sokat dolgozott annak gazdaságában. - Fél E., 1944. 4L; Kapros M, 1986. 101.; Balmazújvárosi adatok szerint az egyébként gyermektelen, természetes apa teljes vagyonát törvénytelen gyermekére irattá, s bár nevére nem vette a fiút, annak ebből nem lett hátránya, mert a vagyon révén gazdag családból kapott feleséget. Vajda M, 1988. 81.

218

gették fel törvénytelen származását. Ilyenkor már saját élet­vitele, cselekedetei alapján ítélték meg.164

A házasságon kívüli kapcsolatból született gyermekek jelen­tős része azonban nem érte meg ezt az időt, hanem még gyerekkorban meghalt. Bár a gyermekhalandóság egyébként is magas volt Magyarországon,165 ez fokozottabb mértékben volt érvényes a törvénytelen gyermek esetében. A titkolózás, a szé­gyen következtében az ilyen gyermekek születési körülményei rendkívül mostohák voltak, gyakran bábát sem hívtak, így az újszülött nemegyszer a szülés után közvetlenül meghalt.166 A szégyent és megbélyegzettséget hozó gyermek életben mara­dásáért az anya maga is keveset fáradt, sőt jónéhány esetben szándékos nemtörődömségével elő is segítette gyermeke halálát (például fűtetlen szobában tartották, ha fürdették a gyereket, rányitották télen az ajtót, ha beteg lett, nem ápolták rendesen stb).167 Gyakori volt a szándékos csecsemővesztés. Marosvásár­helyen az egyik leányanya moslékos cseberbe tette gyermekét, majd a kamaraszékbe (árnyékszék) vetette.168

A XVIII. század elején még halállal büntették a gyermek­gyilkosságot.169 Erre a sorsra jutott Debrecenben Nagy Mária, kinek feje vétetett, szintúgy Pál Erzsébet, Szálai Erzsébet és Nagy Erzsébet, ki elejétől fogva titkolta terhes állapotát, a szüléshez öregasszonyt nem hívatott, a holt gyermek fején és nyakán a doktor és borbély nagy erőszak jeleit találta, tortúra

164 Tárkúny Szűcs E., 1944. 81.; Kapros M, 1986. 101. 165 Lásd Andorka R., 1981. 104-106. 166 Morvay J„ 1981. 60.; Beck Z, 1975. 499. 167 Vö. Vajda M, 1988. 82.; Lásd még Varga Gy., 1978. 71. 168 Vigh Károly (összeáll.) 1980. Asszonyok és férfiak tüköré. Tanúvallo­

mások a XVIII. századból. 83-89. Hasonlóképpen járt el debreceni társa is. Vö.: Koncz Á. 1913. 107.

169 A gyermekgyilkosság a boszorkányság mellett a legáltalánosabb bűn volt, amelyért a nőt halálra ítélték. A gyermekgyilkosságért járó halá­los ítéletet a XIX. század közepén szüntették meg Európában. Kaari Utrio, 1989. 372.; Magyarországon a helytartótanács humánus rende­lete szerint (П69) a gyermekgyilkos nőket nem szabad nyilvánosan megvesszőzni vagy más "infamáló büntetést szabni rájuk". -Magyary-Kossa Gy., 1940. IV. 169.

219

alatt bűnét meg is vallotta, ezért elsőben jobb kezét levágták, azután lefejezték.170

A szlavóniai Kórágyon az 1872-1891 között született hét törvénytelen gyermek közül öt, már pár nappal születése után vagy még születése napján a megholtak rublikájába került, csak kettő érte meg a felnőtt kort. A leányanya vagy a szülők segí­tettek az ártatlanon, fejére tették a párnát, s ezzel megoldottak a helyzetet.171 Schräm Ferenc is azt írja anyakönyvi kutatásai alapján, hogy Túrán a leányanyák gyermekei közül legtöbb még egyéves kora előtt meghalt.172

Gomboson az 1877-1919-es időszakban 244 fattyúgyermek közül - még abban az évben, vagy a következőkben - 76 halt meg, az 1920-195 6-os időszakban pedig 67 közül 17 ugyan­csak abban az évben vagy később.173 A házasságon kívül született gyermekek halálozási aránya az 1896-1945 közötti időszak anyakönyvi vizsgálatai alapján Balmazújvároson is ma­gas volt. A születéstől számított 5. év végéig 50%-os, illetve ezt meghaladó arányú volt a halálozás öt évjáratnál (1897; 1904; 1912; 1913; 1929). Az 1913-ban született 35 törvény­telen gyermekből 1918 végéig például 19 halt meg (54,28%). 40-50%-os halálozási érték 9 évjáratnál állt elő, s 20% alatti halálozási arány csak az 1909-es, 1940-es, 1942-43-as, vala­mint az 1945-ös évjáratú gyerekek esetében állt elő.174

170 Magyary-Kossa Gy., 1940. IV. 102. Koncz Á, 1913. 66-69., 96-97., 107.

171 Penavin O., 1981. 152. 172 Schräm Ferenc, 1972. Turai népszokások. Pest megyei Múzeumi

Füzetek, VI. Szentendre. 100. 173 Jung К., 1978. 239-240. 174 Vajda M., 1988. 82.

220

Irodalom

Andorka Rudolf 1981 A gyermekszám alakulásának társadalmi tényezői paraszti közösségek­

ben (XVIII-XIX. század). Ethnographia 94-110. Bakó Elemér 1941 Leány lopás a bukovinai székelyeknél. Ethnographia 146-147. Beck Zoltán 1975 Az élet nagy eseményei. In: Nagy Gyula: Élet a Vásárhelyi-pusztán.

A Békés megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba. 499-525. Csete Balázs 1993 A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig. Szolnok. Csiky Ottó 1973 A gyermek családi jogállása. Budapest. Fél Edit 1941 Egy palóc házasság előtti szokásról. Ethnographia 250-260. 1941 Kocs 1936-ban. Néprajzi monográfia. Budapest 1944 A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson. Kisalföldi

Közlemények, I. sorozat 2. sz. Érsekújvár. 1948 A magyar népi társadalom életének kutatása. Budapest. Fügedi Márta 1988 A gyermek a matyó családban. Borsodi kismonográfiák, 29. Miskolc. Gémes Balázs 1975 A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyraság körében. In:

A Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, IV-V. 1973-1974. Szekszárd. 233-258.

Gunda Béla 1949 Gyimesi csángó rokonsági elnevezések. Magyar Nyelvőr, 231-234. Györgyi Erzsébet 1962 Házasságkötés és szokásköre a bukovinai székelyeknél. Néprajzi Köz­

lemények, VII. 3^4.sz. 3-91. Győri Klára 1975 Kiszáradt az én örömem zöld fája. Bukarest. Hattyúffy Dezső 1909 A magyar családjog kézikönyve. Budapest. Hornok Lajosné Németh Eszter (összeálL) 1992 Az endrődi asszonyok élete a századfordulótól. Endrődi Füzetek 2.

Gyomaendrőd.

221

Illyés Endre 1941 Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI-XIX. század).

Debrecen. Jankó János 1893 Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe. Bp.

Jávor Katalin 1971 Egy 19. századi presbiteri jegyzőkönyv tanulságai. Népi kultúra -Népi

Társadalom, V-VI. 71-103. Jung Károly 1978 Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Újvidék. Kapros Márta 1984 Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában. In: Nógrád

megyei Múzeumok Évkönyve, X. Salgótarján. 319-341. 1986 A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén. Studia Folkloristica

et Ethnographica 18. Debrecen. Kapros Márta - Ujváry Zoltán 1975 Kérdőív a szerelmi élettől a keresztelőig témakör kutatásához. Palóc

kutatás. Módszertani Közlemények, XXI. Eger. Kiss Lajos 1981 A szegény emberek élete I—II. 3. kiad. Budapest. Koncz Ákos 1913 Debrecen város régi büntetőjoga. Debrecen. Kresz Mária 1949 A hagyományokba való belenevelödés egy parasztfaluban. In: Néprjazi

tanulmányok A Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intéze­tének kiadványai I. (szerk. Ortutay Gyula) Budapest. 53-92.

1960 A fiatalság társas élete a kalotaszegi Nyárszón. Néprajzi Közlemények, V. l.sz. 93-121.

Kaari Utrio 1989 Éva leányai. Az európai nő története. Budapest. Kóka Rozália 1989 Egy asszon két vétkecskéje. Harminchárom bukovinai székely, gyimesi

és moldvai csángó népi szerelmes történet. Eredeti gyűjtések alapján. Budapest.

Luby Margit 1935 A parasztélet rendje. Népi szokások, illendő magatartás, babonák Szat-

már megyében. Budapest. Magyar Néprajzi Lexikon 1977-1982 I-V. Budapest.

222

Magyary-Kossa Gyula 1929-1940 Magyar orvosi emlékek I-IV. Budapest. Morvay Judit 1981 Asszonyok a nagycsaládban. A mátraalji palóc asszonyok élete a múlt

század második felében. 2., bőv. kiadás. Budapest. Nagy Varga Vera 1985 Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről. In: Tápió mente néprajza

I. (szerk. Ikvai Nándor) Studia Comitatensia 16. Szentendre. 707-735. Ortutay Gyula 1934 A szerelem Ajakon a házaséletig. Népünk és Nyelvünk, VI. 159-167.,

211-217. 1935 A magyar parasztság szerelmi élete. Kritikai és módszertani vizsgáló­

dás. Népünk és Nyelvünk, VIII. 34-41. Orsi Julianna 1976 A családi élet jellemzői Hajdúböszörményben a századfordulón. In:

Honismereti írások a Hajdúságból, II. Hajdúsági Közlemények, 6. Hajdúböszörmény. 34-50.

Popp László 1941 Kiskunhalas népi jogélete. Budapest. Popp Tibor 1972 Magyar családi jog. Budapest. Penavin Olga 1981 A nagy családszervezet Szlavóniában (Kórógyon). Újvidék. Petiik Ferenc 1988 Törvénybe zárt szerelem. Budapest. Ruitz Izabella 1965-1966 A parasztifjúság társasélete a Bódva vidékén (1880-1950) I—II.

Ethnographia LXXVL 572-601., LXXVII. 93-117. Szaíhtnáry Ibolya 1978 Szokások és hiedelmek a szerelmi élettől a keresztelőig a berettyó­

újfalui néphagyományban. In: Bihari Múzeum Évkönyve II. Berettyó­újfalu. 219-242.

Szenti Tibor 1985 Parasztvallomások. Gazdák emlékezése Vásárhelyről. Budapest. Tárkony Szűcs Ernő 1944 Mártély népi jogélete. Régi magyar jog. Jogtörténeti és népi jogi

tanulmányok, 1. Kolozsvár. 1981 Magyar jogi népszokások. Budapest.

223

Temesváry Rezső 1899 Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyar­

országon. Budapest. Timon Ákos 1903 Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest. Tóth Ferenc 1975 A néphit és népszokások rendszere Ürményházán a szerelemtől a

keresztelőig. A Hungarológiai Intézet tudományos közleményei, VII. évf. 23-24.SZ. 117-145.

UJváry Zoltán 1993 Születéstől a halálig. Az emberélet fordulóinak szokásai Lévárton és

Deresken. Gömör néprajza XL. Debrecen. Vajda Mária 1978 Az ismerkedés és a párválasztás szokásai Balmazújvároson. In: Déri

Múzeum Évkönyve, 1977. Deberecen. 347-365. 1982/a Szerelmi élet Balmazújvároson III. Forrás. 3.szám 66-74. 1982/b A parasztság szereimi életének kutatása. In: Néprajzi tanulmányok

Dankó Imre tiszteletére, (szerk. Balassa Iván-Ujváry Zoltán) Debre­cen, 677-687.

1985 A magyar parasztság szerelmi élete. In: A szerelemről komolyan. Ta­nulmányok, (szerk. Kamarás István-Varga Csaba) Budapest. 99-120.

1988 Hol a világ közepe? Parasztvallomások a szerelemről. Kecskemét. Vájna Károly 1907 Hazai régi büntetések. I—II. Budapest. Varga Gyula 1978 Egy falu az országban. (Kismarja életrajza a felszabadulásig) Hajdú-

Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 33. Debrecen. Veres László 1984 Erkölcsi normatívák és tevékenységi típusok. Folklór és etnográfia, 15.

Debrecen. Veres Péter 1937 Számadás. 3. kiadás Budapest. Zólyomi József 1990 Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek

tükrében. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, XVI. Salgótarján. 75-123.

224

Die Stellung der unehelichen Kinder in den Bauerngemeinschaften

Für das ungarische Bauerntum galt als gesellschaftlich anerkanntes, rechtmäßiges Verhältnis nur die Ehe, deren Basis die wirtschaftliche Kooperation, die moralisch anerkannte sexuelle Beziehung, die Erzeugung und Erziehung der Nachfolger war. Das Kind, das aus einer Lebensgemeinschaft außerhalb der Ehe oder anderswie unehelich geboren ist, galt als gesetzlos.

In den Bauerngemeinschaften unterscheideten sich die Stel­lung, die Beurteilung, das Schicksal des unehelichen Kindes, abhängig von der gesellschaftlichen und wirtschaftlichen Lage und von den Familienbeziehungen seiner Mutter. Dement­sprechend wird die Stellung der Kinder in der Studie dargestellt: die Kinder,

1. die in einer Ehe, aber aus sexueller Beziehung außerhalb der Ehe,

2. die aus sexueller Beziehung der Witwen ohne neuere Eheschließung,

3. die aus einer wilden Ehe, 4. die aus sexueller Beziehung eines Mädchens vor der Ehe

geboren sind.

Mit der Aufnahme der verstreut publizierten Angaben und aufgrund eigener Sammlung werden die komplizierten Probleme dieser Frage in der ungarischen ethnographischen Fachliteratur als zum ersten Mal untersucht.

225