Társadalomtörténet – 3. félévVALUCH TIBOR:

MAGYARORSZÁG TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

A második világháború befejezésének időszakában a kortárs politikusok és elemzők számára nyilvánvaló volt, hogy az európai politikai erőviszonyok megváltozása, a Horthy-rendszer összeomlása, a hazai politikai mezőny 1945-ös átrendeződése kedvező feltételeket teremt a demokratikus társadalmi reformok végrehajtásához.

1. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI, A LEHETSÉGES ALTERNATÍVÁK ÉS A MAGYAR TÁRSADALOM VÁLTOZÁSAI 1945-1949 KÖZÖTT

Közelítések a korszakhoz: 2. vh után: polgári fejlődés kiteljesedésének lehetősége 50-es évek: polgári struktúrákat megpróbálják felszámolni 60-as évek végétől: „szocialista kispolgárosodás” / ”felemás polgárosodás” 90-es évek: visszatérés a polgári társ. viszonyokhoz

A társadalomtörténet feladatamakro –és mikrotársadalmi változások történelmi trendjeit rögzíteni, nyomon követni, elemezni a

hétköznapi élet, életmód, értékrendek, mentalitás történeti változásait, összefüggéseket világossá tenni.Ma hiányzik: a szegénység-munkáskutatás (tilos volt), az értelmiség története, parasztokról szóló

monográfia, korszak politikai elitcsoportjainak története, munkásság rétegződése, rendszerváltozás társadalmi hatásai. Jól feldolgozott: agrártörténet (földreform), társadalmi mobilitás, településtörténet, településföldrajz, politikai vezető rétegek társadalomtörténeti jellemzése.

Fogalmi keretekMarxi osztálykategóriák nem alkalmazhatóak az elmúlt fél évszázadra, inkább „réteg”. tőke és magántul.

elvesztette a szerepét, politikai tőke jelentősége felértékelődött; ’70-es évektől duálissá váló gazd. viszonyok, gazd. tőke és magántul. megszerzésének lehetősége korlátozott; kulturális tőke felértékelődik; társ. változások: nem 2-3, a gazd. élethez való viszonya alapján meghatározható osztály, hanem sok kis létszámú csoport

80-90-es évek: kapcsolati tőke szerepe nőStatisztikai kategóriák

ideológiai okokból gyakran változtak, sok minden kimaradt (felekezet, vallás, önálló gazdálkodók) ’49: foglalkozási szerkezetet 13 kategória alkalmazásával mérik; ’60-70: összevont kategóriák

KorszakhatárokPolitikatörténeti: 1. 1949-1963: klasszikus szocialista rendszer; 2. 1963-81: kádári konszolidáció; 3. ’80-as

évek: a rendszer válságának és a demokratikus átmenethez szükséges feltételek kialakulása; 4. ’90-es évek: parlamentáris demokrácia

Társadalomtörténeti: 1. ’44-’45től a ’60-as évek végéig: a társadalom teljes körű államosítása, a korábbi társadalmi formák és szerkezetek felszámolási kísérlete; 2. ’60-’70 fordulójától a ’80-as évek végéig: „polgárjogok nélküli’ polgárosodás; 3. ’90-es évek: társadalmi újrarendeződés

Kortársi társadalomátalakítási elképzelések:Polgári alternatíva (jobbközép)

a legnagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkezett; elképzeléseik középpontjában az individuum álltcéljuk: a polgárság megerősítése; a magántulajdonon alapuló társadalmi és gazdasági berendezkedés fenntartása; a humanista politikai törekvések határozott elutasítása; a parlamenti demokrácia intézményeinek megerősítéseEzen elvek köré szervezte programját: Kisgazdapárt, Magyar Szabadságpárt, Demokrata Néppárt, Polgári Demokrata Párt; Ismertebb képviselői: Kovács Béla, Sulyok Dezső, Pfeiffer Zoltán, Barankovics István

Radikális polgári demokrata álláspont (balközép)a hazai polgárságot erőteljes kritikával szemlélő áramlat- csekély támogatottságú, inkább csak az értelmiségi közvélemény által ismertCéljaik és elképzeléseik alapvetően megegyeztek a polgári alternatívával, de a reformokat a korábban megindult polgárosodáshoz szervesen kapcsolódóan, a polgárok aktív közreműködésével képzelték el.Jelentős képviselői: Csécsy Imre, Jászi Oszkár

- 1 -

Társadalomtörténet – 3. félévSzociáldemokrata alternatívaa korszakban folytatódott a szociáldemokrácia társadalmi befolyásának csökkenése.- vezetőségét komoly személyi veszteségek érték- önálló szocdem alternatíváról csak megszorításokkal lehet beszélni (legkevésbé következetes elképzelések)- Céljuk: - szociálisan kiegyensúlyozott, a munkásság aktív politikai szerepvállalására alapozott demokrácia "Szocializmust diktatúra nélkül!"A Marosán György és Szakasits Árpád nevével fémjelezhető, kommunistákkal való együttműködést szorgalmazó áramlat győzelme a párton belül tartósan diszkreditálta a szociáldemokrata gondolkodást, a magyar szellemi és politikai életben.Jelentős képviselői: Kéthly Anna, Peyer Károly, Böhm Vilmos

Nemzeti-radikális-demokrata álláspontviszonylag széles körben ismert és támogatott - elsősorban Bibó István és Kovács Imre nevéhez fűződiklényeges elemei: - a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése- az individuum és a kollektivizmus közti egyensúly megteremtése- a társadalmi viszonyok demokratizálása a nagybirtok és a nagytőke korlátozása révén- szabadságjogok gyakorlása- demokratikus politikai rendszer működése- alapvető kérdésként kezelték a parasztság "társadalom alatti helyzetének" felszámolását.Ennek az álláspontnak a kommunistákkal való társulásig eljutó revízióját Erdei Ferenc és Veres Péter képviselte.

Kommunista jövőkép- az aktuális taktikai és stratégiai megfontolásoknak megfelelően számos kisebb-nagyobb hangsúlyváltáson ment keresztül.céljuk: - a szocialista berendezkedés megvalósításaA radikális társadalmi változások programjával a kommunista párt igen gyorsan növelte támogatónak körét. Ebben három tényezőnek volt meghatározó szerepe:a.) "felszabaduláseffektus": a korábbi társadalom jelentős csoportjai vélték úgy, hogy a károk felszámolásával egyidejűleg lehetőség van egy új, a korábbinál igazságosabb társadalmi berendezkedésre, s ennek érdekében jelentős áldozatok vállalására is hajlandóak voltak.b.) Az európai politikai erőviszonyok átrendeződése, illetve a magyarországi szovjet jelenlét.c.) A kommunista párt a korábbi politikai mezőnyben a legcéltudatosabb és a legfegyelmezettebb szerveződés volt, amely céljainak elérése érdekében nem válogatott az eszközökben.

Értelmezési kísérletek a közelmúltban és a jelenben:„Két osztály egy réteg”

A politikai-ideológiai indíttatású megközelítések a "két osztály egy réteg" szemlélet jegyében statikus társadalomkép kialakítására, és rögzítésére törekedett. Eszerint a magyar társadalom három csoportra tagozódik:

a) munkásosztályb) szövetkezeti parasztságc) szövetséges értelmiségi réteg

A magyar társadalom sokkal rétegzettebb és tagoltabb volt annál, mint ez az ideologikus társadalomszemlélet feltételezett, illetve megengedett a maga kényszerkategóriáival.

Új társadalomszemléletekA szellemi mozgástér fokozatos bővülésével a társadalomtudományok különböző ágazatainak képviselői a

hatvanas évektől kutatások révén igyekeztek dinamikusabb és reálisabb képet festeni a társadalomról. A KSH által 1963-ban elkészített társadalomrétegződés-felvétel során vezették be a munkajelleg-csoport fogalmát.Ebből indult ki Ferge Zsuzsa: Társadalmunk rétegződése c. munkájában 1969-ben. Szerinte a hatvanas években a tulajdon elvesztette meghatározó szerepét a társadalom tagoltságának kialakításában. Ennek helyére az egyes ember - képzettségtől, iskolázottságtól, "munkaerő-piaci" értékétől függő - munkamegosztásban elfoglalt helye lépett.

- 2 -

Társadalomtörténet – 3. félévOrbán Sándor az osztálykategóriákkal operálva és a történetiség elvének érvényesítésére törekedve próbált

meg valóságközelibb társadalomképet felvázolni, a hivatalosnak tekinthető társadalomfelfogás keretei között maradva. A társadalmi változásokat egyértelműen a politikai viszonyokhoz kötötte, s három korszakot különített el:

a) 1945-49: "a felszabadulástól a szocializmus építésének kezdetéig tartó évek"b) 1949 és 1962-es, a "szocializmus építésének kezdetétől a szocializmus alapjainak lerakásáig" terjedő

periódusc) 1962-től kezdődő, a "fejlett szocializmus építésének" jegyében zajló korszak.

Kulcsár Kálmán: A mai magyar társadalom c. 1982-ben kiadott munkájában az 1945 utáni eseményeket egy kényszerű és kikerülhetetlen modernizációnak tekintette. Három társadalmi csoportot különített el:

a) mezőgazdasági fizikai dolgozókb) munkásosztályc) szellemi dolgozók

Új osztályelméletekUgyancsak érdemi értelmezési kísérletet jelentettel az új osztályról szóló elméletek, amelyek

osztálytársadalomként értelmezték a szocialista társadalmat, de az apparátust, illetve a bürokráciát tekintették annak a kialakuló új osztálynak, amelyik a javak feletti kizárólagos rendelkezés megszervezésével biztosítja ahatalmát. Ezt Konrád György és Szelényi Iván fogalmazta meg: Az értelmiség útja az osztálytársadalomhoz c.híressé vált könyvében a hetvenes évek elején.

Rétegződésmodell-vizsgálat.A marxista ideológiai előfeltevésekből építkező osztályszempontú társadalomszemlélet a hetvenes-

nyolcvanas évek fordulójától már a "hivatalos társadalomtudomány" berkein belül sem volt érvényes. Ekkor kezdődtek azok a rétegződési vizsgálatok, amelyek már két dimenzióban: a központi újraelosztás és a kvázipiac összefüggéseiben vizsgálták a társadalmi folyamatokat. Ilyenek voltak Kemény István és Szelényi Iván írásai, illetve Kolosi Tamás rétegződésmodell-vizsgálata.

Negatív modernizációHankiss Elemér jutott erre az álláspontra értékkutatásai során.

„Felemás modernizáció”Az elmúlt fél évszázad társadalmi folyamatainak egyik legelfogadhatóbb elképzelése az Andorka Rudolf által kidolgozott "felemás modernizáció" fogalmát használó megközelítés. E szerint a magyar társadalom struktúrája 1945 és 1990 között döntő módon megváltozott. Ennek lényege:

- a kemény modernizációs mutatók javulása (foglalkozási szerkezet átstruktúrálódása, a paraszti népesség számának csökkenése, stb.)

- az általános iskolázottsági és képzettségi szint emelkedése- az anyagi életkörülmények javulása.

Mindezekért azonban a magyar társadalomnak túlságosan nagy árat kellett fizetnie. "Bebizonyosodott, hogy a politikai demokrácia és a modern mentalitás nélkül nem lehet a gazdasági modernizációt, az emberi erőforrások magas szintjét és a társadalmi integrációt megvalósítani." A "felemás modernizáció" tehát egyszerre utal a végbement társadalmi változásokra és azok hiányosságaira,

Megszakított polgárosodásA társadalmi változásokat folyamatukban értelmező megközelítések közül Szelényi Iván "megszakított polgárosodás" teóriája abból a feltételezésből indul ki, hogy a kommunista hatalomátvétel megszakította az 1945 után ismét kibontakozó polgárosodás folyamatát, amihez csak a hatvanas-hetvenes évek fordulójától a második gazdaság kibontakozásával lehetett visszatérni.

- 3 -

Társadalomtörténet – 3. félév2. A DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGON A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

A második világháború történeti-demográfiai hatásaiHáborús emberveszteség

Magyarország területe is hadszíntérré vált:- az emberveszteség igen súlyos volt- elpusztult az ország 1938-as áron számított nemzeti vagyonának 40 %-a.- Az 1938-as határokat visszaállították, az ország területe ismét 93.000 négyzetkilométerre csökkent.- Mo - a trianoni területre vetített népességének 10-11 %-át - mintegy 1.000.000 főt veszített- ebből a katonai veszteség 300ezer fő- polgári áldozatok száma: 100ezer fő- magyar zsidóság vesztesége 200ezer fő- 600-700.000 magyar került orosz hadifogságba, közülük 400-450.000 tértek vissza- 300ezren esetek nyugati hadifogságba, akiknek több mint kétharmada tért vissza.A háborús véráldozatok okozta népességcsökkenést a szomszédos államokból a trianoni területre menekülő magyar tömegek részben ellensúlyozták. Ennek következtében az ország népessége 1945 végén 9 millió fő körül mozgott.

MigrációA háború összetett belső és külső migrációt indukált.- az ismét a szomszéd országokhoz kerülő területről mintegy 80-100.000 magyar menekült érkezett közvetlenül a háború befejeződését követően- 1947-ben 250ezer főt tartottak nyilván, akik 1988 és 1947 között költöztek Magyarországra- A Felvidékről mintegy 120-130.000-en települtek át, ebből közel 80ezer fő legálisan, a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény keretében- 180-200.000 magyarországi német nemzetiségű embert telepítettek ki Németországba.Ezek a migrációs mozgások - beleértve az elnéptelenedett területekre irányuló belső migrációt is - együttesen a becslések szerint minimálisan félmillió embert késztettek lakóhelye megváltoztatására 1944-49 között.

Népesedési folyamatok a XX. század második felébenAz ország lélekszáma

Ebben az időszakban 1948-ban volt a legmagasabb – közel 200ezer - az élveszületések száma. Az ország lélekszámának dinamikus növekedése 1980-ig tartott. Ezt követően folyamatosan gyorsuló természetes fogyás vette kezdetét. Oka:- a halálozások a hatvanas évek közepétől kezdődő növekedése- a nyolcvanas évektől a születések növekvő ütemű majd tartósnak bizonyuló csökkenése.

Természetes szaporodásÉvi üteme 1950 és 1955 között volt a legmagasabb.Okai: - folyamatosan csökkenő halandóság- természetes okok- drasztikus abortusztilalom (Ratkó-korszak)- gyermektelenségi adó fizetésére kötelezték a gyermektelen házaspárokatA terhességmegszakítás tilalmát 1956. júniusában oldották fel, s a forradalom után sor került a gyermektelenségi adó eltörlésére is.Az ötvenes években még a nők közel kétharmada otthon hozta világra gyermekét.

A születések számaA megszületett nemzedékek létszáma 1953-1955, valamint 1973-1976 között igen magas, 1956-1962 között viszonylag alacsony, 1981-től pedig csökkenő. A statisztikai elemzések azt mutatják, hogy a gyermekvállalási kedv, a születések száma társadalmi csoportonként igen eltérő.Az időszak egészét tekintve a termékenység a XIX. század végén kialakult trendje folytatódott:- a családok gyermekszáma folyamatosan visszaesett- a teljes termékenységi arányszám az 1945. és 2,5-ről 1985-ig 1,7-re esett vissza.Új jelenség volt a hetvenes évek elejétől a házasságon kívül születések dinamikus emelkedése: - 1994-ben már minden ötödik gyermek házasságon kívül született.

- 4 -

Társadalomtörténet – 3. félévSzületés-szabályozás

A korszak során a népesség teljes körére kiterjedt és jelentősátalakult. - az archaikus és a mechanikus születéskorlátozó eszközöket az 1960-as évek második felétől folyamatosan felváltották a mesterséges/kémiai fogamzásgátló szerek.A hetvenes évekig folyamatosan viszonylag magas volt az abortuszok száma is, ami szintén a születésszabályozás egyik bevett eszköze volt.A társadalmi mentalitást minden bizonnyal befolyásolta a szocialista korszak prüdériája, ami gátolta a korszerű családtervezési ismeretek terjedését.

HalálozásA népesség elöregedésével és az életviszonyok változásaival összefüggésben a korszak egészét tekintve növekvő gyakoriságot mutatott.1945-1965 között még 10 ezrelék alatt volt, majd 1965 és 1980 között 10-13 ezrelékes szintre emelkedett. A nyolcvanas évek elejétől tartósan magas a halálozási arány, meghaladja a 14 ezreléket.1949 és 1990 között a csecsemőhalandóság igen nagy mértékben csökkent.Jelentősen átalakult a halálozás korstruktúrája is: - a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a halálozások háromnegyede a 60 év feletti népességen belül következett be.A hatvanas-hetvenes évektől a leggyakoribb halálokok: - szív- és érrendszeri betegségek- daganatos megbetegedések- az emésztőrendszer betegei- az erőszakos halálokozások lettek.A motorizáció következtében a balesetek száma emelkedett igen gyorsan.A fertőző betegségek az egészségügy fejlődésének köszönhetően elveszítették korábbi szerepüket a halálozásban. Ezzel szemben jelentősen növekedett a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az egészségkárosító táplálkozás kockázati szerepe. A KSH 1957-es kiadványa szerint az 1956-os forradalom időszakában 2.500-an veszítették életüket. A harci cselekményekben elesettek döntő többsége 40 évesnél fiatalabb, fizikai foglalkozású férfi volt.

HalandóságA halandóság területi megoszlása jelentős különbségeket mutat. A fővárosban élők halandósága általában

alacsonyabb volt, mint a vidéki városok és községek lakói esetében.Befolyásoló tényezők: az egészségügyi ellátás színvonala és elérhetősége; kulturális adottságok;

mikroklíma; munkakörülmények; lakáshelyzet. - Az első demográfiai átmenet időszaka egybeesett a közép-kelet-európai szocialista rendszerek stabilizálódásával. Ennek demográfiai szempontból olyan érzékelhető következménye volt, hogy a Szentpétervár - Trieszt vonal mellé még egy kelet-nyugati megosztás is társult:- míg Nyugat-Európában a civilizációs ártalmak által okozott halálozások is jelentősen mérséklődtek, Európa keleti felén a halandóság csökkenése megállt, sőt ismét emelkedni kezdett, különösen a középkorú férfiak csoportjában.

Nemek szerinti megoszlásA ’20-’30-as évek nőtöbblete a háború során még jelentősebb és a korszakban végig megmaradt; 1949-’70:

csökkent, majd jelentősen növekedett (ok: a férfiak halálozási aránya magasabb). A különbség élesedik.Kormegoszlás

A kormegoszlás tekintetében a korábbi trendek folytatódtak, és egyre markánsabbá váltak.- a növekvő számú idős korosztályokkal szemben csökkenő számú fiatal korosztályok állnak.1949-ben a magyar népesség átlagéletkora 32,4 év, 1995-ben 37,8 év volt.A társadalom folyamatos elöregedése következtében jelentős demográfiai és szociálpolitikai kérdéssé vált a nyugdíjas- és időskorúak helyzete. A nyugdíjasok létszámának emelkedése 1949-től gyakorlatilag folyamatos volt:

- 1949-ben 244.000 fő- 1970-ben 1,2 millió fő- 1980-ban 1,9 millió fő- 1994-ben 2.935.000 fő

A növekedés nem elhanyagolható része a ’60-’70-es években a nyugdíjbiztosítás kiterjesztéséből származott.

- 5 -

Társadalomtörténet – 3. félévCsaládi állapot

1949-től 1980-ig csökkent a nőtlenek és hajadonok aránya. Ennek oka:- társadalmi normák és szokások átalakulása- a hagyományos családi kötelékek relatív értékvesztése.A házassági arányszám 1945 és 1960 között 10 ezrelék, 1960 és 1980 között 9 ezrelék, majd a nyolcvanas évektől jelentősen és tartósan visszaesés figyelhető meg (1980: 7,5 ezrelék, 1996: 4,8 ezrelék). A családi állapot terén a legnagyobb változást a válások mutatják. A férfiak és a nők esetében is a háború előttinek közel tízszeresére nőtt az elváltak aránya. A jelenség hátterében:

- a család szerepének és értékélésének megváltozása- a valláshoz kötődő etikai normák háttérbeszorulása áll.

Az európai trendekkel összhangban az 1970-es évektől jelentősen nőtt a házasságon kívüli kapcsolatban tartósan együtt élők száma. Ugyanakkor megfigyelhetőek a nagycsalád bomlásának jelei is:- 1970 és 1995 között a felére csökkent a családokkal élő rokonok száma- a hat és annál több tagból álló családok aránya a családok összességéhez viszonyítva az 1949. évi 9%-ról 1%-ra esett vissza.- a kétgyermekes családmodell vált uralkodóvá- a negyvenes évek végén a családok 1/4-e élt gyermek nélkül, 1990-ben arányuk már meghaladta az 1/3-ot.

Népességpolitika és demográfiai hatásaiAgresszív népesedéspolitika

A második világháborút követő évtizedekben a magyar népességpolitikát általában:- a családalapítást támogató- a családi stabilitást elősegítő- a termékenység növekedését szükségesnek és kedvezőnek tartó szemlélet határozta meg.Az 1952-ben elfogadott családjogi törvény a család intézményét igyekezett adminisztratív módon védeni azzal, hogy eltörölték az abszolút bontó okokat és megszűntették a megegyezéses válás intézményét. A népesedés folyamatát elsősorban büntetőjogi eszközökkel, adminisztratív módon, másodsorban pedig a szociális ellátás hatékonyságának javításával igyekeztek befolyásolni. A népességpolitika korábbi agresszív elemeit a hatvanas évektől folyamatosan felváltotta a családi értékeket kiemelő pozitív diszkrimináció:- 1967. gyermekgondozási segély bevezetése

Népesedéspolitikai intézkedések 1973-ban(gyermekgondozási díj, lakásvásárlási támogatás, terhességi, gyermekágyi segély emelése, abortusz

mérsékelt szigorítása)1980 után a magyar népesedéspolitikának új problémával kellett szembenéznie, ugyanis a demográfusok

által előre jelzett népességcsökkenés a vártnál korábban, 1981-ben kezdődött meg. A kor körülményei között azonban sem a határozott szándék, sem a szükséges anyagi feltételek nem álltak rendelkezésre a beavatkozáshoz.

Az 1989-1990-es rendszerváltás a népesedési helyzetet nem befolyásolta érdemben. A kedvezőbbé váló társadalmi-lélektani szituáció önmagában nem volt elégséges a trendek módosításához:- a gazdasági szerkezetváltás közepette a népesedési célú szociális intézkedések háttérbe szorultak- a gyermekvállalás költségei fokozatosan nőttek

Demográfiai válságTörtént mindez annak ellenére, hogy a gyorsuló ütemű népességfogyás és a társadalom elöregedése már komoly gazdasági következményekkel együtt járó demográfiai válság kialakulását jelentette. Nem zárható ki egy olyan népesedési trend kialakulása sem, amelynek jellemzője a középső és felső rétegekbe tartozók gyermekvállalási hajlandóságának további csökkenése, s ezzel egyidejűleg az iskolázatlanabb, szegényebb társadalmi rétegekbe tartozók körében a termékenység viszonylag magas szinten stabilizálódik vagy emelkedik.

- 6 -

Társadalomtörténet – 3. félév3. A „KLASSZIKUS SZOCIALISTA RENDSZER” SAJÁTOSSÁGAI, MŰKÖDÉSE

A megvalósult alternatíva - a klasszikus szocialista rendszer politikai, gazdasági és társadalmi szerkezetének jellegzetességeiSzakaszolás

Politikatörténeti: 1. 1949-1963: klasszikus szocialista rendszer; 2. 1963-81: kádári konszolidáció; 3. ’80-as évek: a rendszer válságának és a demokratikus átmenethez szükséges feltételek kialakulása; 4. ’90-es évek: parlamentáris demokrácia

Társadalomtörténeti: 1. ’44-’45től a ’60-as évek végéig: a társadalom teljes körű államosítása, a korábbi társadalmi formák és szerkezetek felszámolási kísérlete; 2. ’60-’70 fordulójától a ’80-as évek végéig: „polgárjogok nélküli’ polgárosodás; 3. ’90-es évek: társadalmi újrarendeződés

Rövid politikatörténet (nincs a tankönyvben, nem kell)A kommunisták mindenhol 4 lépésben vették át a hatalmat: 1. fasizmus megdöntése utánlegális, fontos

párt lesz a kommunista és megszerzik a kulcspozíciókat; 2. politikai taktika: népszerű intézkedések támogatása (földosztás); 3. erre támaszkodva megszerzik a hatalmat (’47: kékcédulás választási csalás), egyesülnek a szocdemekkel, választásokon együttműködnek a többi baloldali párttal, tömegmozgalmak; 4. proletárdiktatúra kikiáltásaegypártrendszer.

1948-ban egyesül az MKP+szocdemekMDP (Magyar dolgozók pártja); főtitkár: Rákosi Mátyás. Civil szervezetek felszámolása, sok újság megszűntetése; iskolák államosítása; támadás az egyházak ellen; ’49-ben felszámolják a pártokat és új, szocialista mintájú alkotmányt hoznak

1949-re tehát a Magyar Kommunista Párt elhárít minden akadályt, hogy hatalomra jusson. Dinnyés Lajos alakít kormányt; koalíciós kormány programja: 3 éves tervállamosítások (nagy bankok, ’49 végéig a 10 főnél többet foglalkoztató vállalatokat is).

1952-től Rákosi a miniszterelnök1953: moszkvai bírálat Rákosi ellenminiszterelnöki tisztségNagy Imreenyhülés (közkegyelem,

feloszlatta az internálótáborokat, a könnyűé és élelmiszeripar támogatása, csökkentette a parasztok beszolgáltatási kötelezettségét, segítette a kisipart, sürgette a törvénytelenségek feltárását)

1955: moszkvai bírálat Nagy Imre ellenRákosi kiszorítja őt a hatalomból, de a Rajk-per miatt elbukik1956: forradalom, innenetől Kádár az első titkár1963-tól: konszolidáció (magánélet jelentősége, életszínvonal nő)

Politikai berendezkedésA kommunista párt 1949-re kizárólagossá tette hatalmát, elhárította az akadályokat az általa szorgalmazott társadalmi-gazdasági változások útjából.A szocialista rendszer alapintézménye az erősen centralizált, hierarchizált kommunista párt.- "egycsatornásság": a politikai struktúra a központi akarat végrehajtására szerveződik; a hatalmi ágak egy

kézben; mindent a Párt irányít- központi vezetőség: kb 100 fő (ezen belül PB4 fős testület vezeti: „négyes fogat”: Rákosi Mátyás

(pártfőtitkár); Gerő Ernő (gazdaság); Farkas Mihály (fegyveres testületek); Révai József (ideológia).- diktatórikus jelleg (lényegében nincsenek szabadságjogok)- feltétlen azonosulás az ideológiával- A pártszervezet apparátusa1. munkahelyi elv; 2. területi elv cél: az állam az élet minden szféráját

ellenőrizhesse- erőszakapparátus: ÁVH (Államvédelmi Hatóság – Péter Gábor vezeti, Rákosi irányítja) belső karhatalom;

politikai rendőrségezeket a Központi Bizottság (KB) irányította; internáló táborok, pénzbírság, verés, padlás lesöprés stb.

- a mindennapi erőszak meghatározó (perkonstruálás); ellentétes csoportokat kreálnakbelső ellenségek; az erőszak féktelenné válik és már csak önmagáért van.

- ’60-as évek végétől: oldódásérdekérvényesítés (pl. agrárlobby)

- 7 -

Társadalomtörténet – 3. félév „A Párt”

- az egyetlen párt, ami létezik ezekben a rendszerekben- katonai hierarchia jellemzi- magas fokú hatalomkoncentráció (parlament formálisan van, de nincs szerepe)- "kettős struktúra": a döntéseket a hierarchiában megfelelő párttestület hozta (pártbizottság), ezek végrehajtása

pedig a közigazgatási apparátus feladata volt (tanács), tehát a Párt és államigazgatási szinten ugyanazok a funkciók találhatók meg.

Ideológia:- hatékony propagandavezérkultusz (Rákosi); egyirányúsított ideológia (újság, rádó)- társadalmi-politikai ellenségkép kialakításamindenkit módszeresen üldöznek (reakciós, kulák, nagytőkés,

kispolgár, belső ellenség)Társadalompolitika

- az egyenlőség túlértékelése: minden társadalmi szerveződést szétszednek ’45-től csak felülről irányított, ellenőrzött szerveződés lehet- a paternalizmus magas foka, a szűk látókörű osztálypolitika alkalmazása volt jellemző- egyéni érdekek teljes figyelmen kívülhagyása- értékké emelték a feltétlen engedelmességet- az egyes ember értékmérőjévé a politikai megbízhatóság, a lojalitás vált- nem elég a lojalitás, éljenezni kell”aki nincs velünk, az ellenünk van”(Rákosi)’60-as évekre már elég a lojalitás”akik nincs ellenünk, az velünk van” (Kádár)- évtizedekig az erőszakot tekintették az egyik legfontosabb és leginkább célravezető társadalompolitikai eszköznek.

társadalmi változások- Hatalmas mobilizáció, nivellálódás (lefelé)- erőteljesen csökken a munkanélküliség, életszínvonal csökken- oktatás, egészségügy ingyenes- sok nő kezd dolgozni- kevesebb élelem jut egy embernek- csökkennek a társadalmi különbségek

A szocialistagazdasági rendszerLétrehozásának kiindulópontja a tulajdonviszonyok gyökeres megváltoztatása volt.- radikálisan korlátozták a magántulajdontszinte minden állami tulajdonba kerül (= TSZ+államtulajdon)- valamennyi termelési kapacitás állami tulajdonba került. Ennek működési formái:

a) állami vállalatokb) költségvetési intézményekc) szövetkezetek

- jellemző a megtermelt javak központosítása és állami újraelosztása- 1949-68: "szigorúan központosított tervutasításos gazdasági rendszer"; ’68-rendszervált: új gazdasági

mechanizmustervalkua vállalati önállóság nő- a gazdasági folyamatokban a racionalitást a politikai akarat háttérbe szorította- folyamatos volt az áru-, nyersanyag és munkaerőhiányjelentősen hozzájárult a korrupciós technikák széles körű elterjedéséhez.

- 8 -

Társadalomtörténet – 3. félév4. TÁRSADALOM A TÉRBEN -

A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT, A TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK, TERÜLETI MOBILITÁS

A népesség térbeli mozgásaNépsűrűség

1949-80: nő; ’80-’90: lassan csökken. (1949:100 fő / km2; 1980: 115 fő / km2; 1996: 110 fő / km2)Kivándorlás

A második világháború befejeződésétől a rendszerváltásig terjedő időszakban állandó jelenség volt.- 1945 és 1953 között mintegy 100ezer fő- 1953 és 1989 között 330ezer fő

Ebből az 1956-ban az országot végleg elhagyók száma közel 200ezer fő volt (70% férfi, fele 25évnél fiatalabb, tipikusan egyetemi hallgatók vagy szakmunkások, akik rendelkeztek olyan kulturális tőkével, ami megkönnyítette egzisztenciájuk megteremtését)

A forradalmi eseményeklegális kivándorlást: 1953-1989: 75ezren kaptak engedélyt a kivándorlásra.A világháború utáni évtizedekben Magyarországot elhagyók célországai gyakorisági sorrendben az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, NSZK, Franciaország, Izrael voltak. A kivándorlók társadalmi összetételéről nincs adat.A zsidó kivándorlás 1945 és 1949 között, valamint 1956-1957-ben volt jelentősebb mértékű: a háború utáni években közel 100ezer; 1956 után 20-25ezer

Az országot elhagyók egy része politikai menekült volt, azért távozott az országból, mert úgy vélte, hogy a fennálló, illetve a kialakuló politikai-társadalmi viszonyok között az élete veszélybe kerülhet. A hatvanas évektől a távozók döntő többsége gazdasági, kisebb része pedig családi okokból hagyta el az országot.

BevándorlásNéhány száz fő évente; az országot illegálisan elhagyók közül 1957-ben 30ezren tértek haza.A bevándorlók sajátos csoportját alkották az 1949 után érkező 3-5000 főnyi görög menekült és az 1973 után

befogadott 1000-1500 főnyi chilei. A nyolcvanas évektől jelentősen megnőtt a szomszédos országokból, főként Romániából Magyarországra

menekülő, elsősorban magyar nemzetiségűek száma. 1988-92 között ez közel 200ezer főt jelentett. 10ezer fő volt az 1989-es (kelet)német menekültek száma; a délszláv válság elmélyülésével egyidejűleg pedig a volt Jugoszláv területekről érkező menekültek száma emelkedett gyorsan.

A menekültek jogi státuszának rendezése érdekében az ország 1989-ben csatlakozott a genfi egyezményhez.

Területi egyenlőtlenségek és településfejlesztési politikaTerületi egyenlőtlenségek

A területi egyenlőtlenségek léte önmagában nem feltétlenül negatív jelenség, sokkal inkább a társadalom térbeliségének természetes velejárója. Ennek okai:

- természeti környezet eltérő adottságai- erőforrások egyenlőtlen eloszlása- eltérő társadalmi és gazdasági hasznosíthatóság

A természeti környezet racionális hasznosításának elveit a politikai és ideológiai szempontok hosszú időn keresztül háttérbe szorították, ami hozzájárult a területi egyenlőtlenségek növekedéséhez.

A területi egyenlőtlenségek korrekciójaA területi egyenlőtlenségek akkor kívánnak korrekciót, ha olyan tartós hatásokkal járnak, ami a helyi társadalom szerkezetét tartósan torzítják, esélyeit diszkriminatív módon rontják, így társadalmi hátrányokat hoznak létre és tartanak fenn. Természetes korrekciós folyamat a népesség állandó vagy ideiglenes elvándorlása, a jövedelemszerző tevékenység megváltoztatása. A másik lehetőség a központi, politikai beavatkozás.

A háborút követő években elsőrendű feladat volt: - a közlekedési hálózat helyreállítása - a településeket ért károk felszámolása - a lakó-és középületek újjáépítéseHatározott településfejlesztési politikáról ebben a fél évtizedben nem lehet beszélni. A spontán folyamatok mellett egyes országos változások, például a földreform területi hatásai érvényesültek.

- 9 -

Társadalomtörténet – 3. félévA területi fejlődés és az erőltetett iparosítás

A fordulat éveit követően létrejött a Területrendezési Intézet. A területi fejlődés irányait és lehetőségeit az ’50-es évek gazdaságpolitikája - az erőltetett iparosítás - szabta meg, illetve az ideologikus és gyakran utópisztikus társadalomátalakítási elképzelések. A magyar kommunista politikai vezetés számára a településpolitika is a radikális társadalomátalakítás egyik eszközét jelentette. Ennek alapeszköze a megtermelt javak központi újraelosztása volt. ’50-es évek: ritka kivételektől eltekintve csak a városok fejlesztését preferálták, pl. semmilyen anyagi erőt nem kímélve új városokat teremtettek a semmiből.

A gazdasági válság elmélyülésefejlesztési források szűkülésemegmerevítette az egyenlőtlen területi viszonyokat. A politika gyakran direkt módon is befolyásolta egyes térségek helyzetét. Ilyen volt az ország Ausztriával és Jugoszláviával szomszédos területe, amit 50 km-es mélységig határsávvá nyilvánítottak, így ezen a területen katonai védművek kivételével csak elvétve ruháztak be. A falusi térségeket általában nem fejlesztették + kampány a tanyák felszámolására (tanyákon élő népesség a központi hatalom számára kevésbé tűnt ellenőrizhetőnekcél: a kollektív gazdálkodás kialakítása.

A Népgazdasági Tanács az ötvenes évek elején meglehetősen sematikusan, a beruházási források elosztása alapján három osztályba sorolta az ország településeit:

1.: kiemelt beruházási kerettel rendelkező települések (Budapest és az ún. szocialista városok)2.: fejleszthető, vonzáskörzeti szerepkörrel rendelkező települések (városok)3.: a beruházási tilalom alá eső egyéb települések (falvak)

A falvak külső képe nem változott meg a ’60-as évekig; hagyományos építési módok, az utcák elenyésző részén volt szilárd burkolat; a villany-és vízvezeték-hálózat kiépítésére a legtöbb helyen nem került sor.

Hazai településpolitika 1959-19711959-ben fogalmaztak meg először területi fejlesztési politikát az ipar decentralizálásának jegyében. Az

elképzelések megfogalmazásakor abból a feltételezésből indultak ki, hogy az ipari foglalkozások elterjesztése önmagában is mérsékli az egyenlőtlenségeket. A lakosság jövedelmében mutatkozó területi különbségek lassan mérséklődtek, ugyanakkor az infrastrukturális beruházások továbbra sem kaptak prioritást. Fejlesztési szempontból a hatvanas években a megyeszékhelyek kerültek kedvező helyzetbe, a falufejlesztés elsősorban propaganda volt és az is maradt. "a városi és falusi életkörülmények különbségei a területi egyenlőtlenségek egyik legnagyobb feszültségét okozzák" (Enyedi György)

Életkörülmények különbségeiA falvak a hatvanas években igen eltérő mértékben voltak képesek az életkörülményeik modernizálására.

1963 óta van az ország valamennyi települése bekapcsolva az országos elektromos hálózatba, de a villamosítást még a hetvenes években sem fejezték be. A falusi életkörülményeket differenciálja:

- a lakások felszereltsége- az alapellátást nyújtó intézmények jelenléte és szolgáltatási kapacitása- a lakosság foglalkoztatottsága és foglalkoztatási szerkezete

Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció1971-ben vezették be, amikor is felismerték, hogy az ipartelepítés önmagában kevés az egyenlőtlenségek

mérséklésére, s a hangsúlyt az életviszonyok kiegyenlítésére helyezték.

A településeket kilenc osztályba sorolták:

1.: országos központ2.: felsőfokú központ 3.: részleges felsőfokú központ4.: középfokú központ5.: részleges középfokú központ

6.: kiemelt alsófokú központ7.: alsófokú központ8.: részleges alsófokú központ9.: falu

A települések 64%-át a „nem fejlesztendő” kategóriába sorolták be.A hetvenes években a centralizációs törekvések következtében - közigazgatási összevonások, iskolák

megszűntetése és körzetesítése - a kis-és aprófalvak jelentősen veszítettek népességmegtartó képességükből. A

- 10 -

Társadalomtörténet – 3. félévhátrányos helyzetű települések lakói gyakran elvándorlással próbáltak javítani helyzetükön, elsősorban a városok felé = városodás.

Szelényi Iván a településosztály elméletet a kádári konszolidáció időszakának településpolitikája által keltett társadalmi egyenlőtlenségeket értelmezve dolgozta ki. Szerinte lényeges egyenlőtlenségeket hozhat létre és tarthat fenn a települések jogállásának különbsége. A települések "osztályjellege azt jelenti, hogy egy-egy településosztály a társadalmi előnyök, illetve hátrányok felhalmozódásának meghatározott rendszere."(Sz. I.)

A hipotézisrendszer kiindulópontja az, hogy a településfejlesztési, intézményfejlesztési és munkahelyteremtési célú újraelosztás folyamatosan újraértékeli az állampolgárok kezében lévő vagyont is.

Településosztály1.: csonka társadalmú, sorvadó falvak2.: hanyatló falvak3.: tradicionális társadalmú, stagnáló falvak4.: bővülő társadalmú, fejlődő falvak

5.: gyorsan fejlődő, városiasodó falvak6.: város I.7.: város II.

A nyolcvanas években az előző elképzelések már nem, újabbak pedig még nem érvényesültek. Egy-egy település helyzete attól vált függővé, mennyire erős lobbipozíciókkal rendelkezett a politika különböző szintjein. Az 1989 előtti években a leglényegesebb változás a helyi tanácsok önállóságának lassú növekedése.

Közigazgatási rendszer a második világháború utánA második világháború után Magyarországon lényegében a közigazgatási rendszer nem változott, csak

annyi módosulással szerveződött újjá, hogy az önkormányzati tesütletekben (amíg ’46/’47-ben meg nem szűnt) helyet kaptak anemzeti bizottságok képviselői is. Több reformelképzelés is megfogalmazódott:

Önkormányzati tervA legteljesebb ezek közül az ún. Erdei - Bibó féle önkormányzati terv volt. Eszerint egy olyan új "népi közigazgatási rendszert" kell teremteni, amelyben érvényesül az önkormányzatiság és a települések funkcionalitásának elve. Ennek érdekében:

- szorgalmazták a vármegyerendszer felszámolását- a közigazgatási rendszer decentralizálását

A tervezet alapeleme a ténylegesen működő, választott bíró és a közigazgatási apparátust irányító jegyző által vezetett községi önkormányzat volt. További szintek: városmegye; Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely, Győr és Nagy-Budapest törvényhatósági városokból kialakított kerületek; kormányzati - miniszteriális szint.

A tervezet 1946 nyarán a Nemzeti Parasztpárt javaslataként került nyilvánosságra, ám a politikai küzdelmekben elvérzett.

Közigazgatási átszervezés 1949-1950A megyék száma 25-ről 19-re csökkent; tanácsrendszer bevezetése; Mélyreható közigazgatási reformra ekkor sem került sor.

A településhálózat változásaiA XX. század közepén Mo. igen erős agrártradíciókkal rendelkezett, lakosságának többsége falvakban lakott.- a korszak elején a városok száma 54 volt (itt lakott az ország népességének egyharmada), ami ötven év alatt megnégyszereződött. Ugyanakkor a városodás és a városiasodás folyamata elszakadt egymástól, estenként még a nagyvárosok urbanizáltságának a foka is alacsony volt.- a városok eloszlása az ország területén továbbra is egyenlőtlen.

A népesség településszerkezeti megoszlásaA városi népesség növekedése a nyolcvanas évektől lényegében már nem a bevándorlástól, hanem az ésszerű kereteken túllépő várossányílvánítási kampányokból adódott.A kilencvenes évektől megfigyelhető a városok népességkoncentráló erejének lassú csökkenése, ugyanakkor a magyar városhálózat meghatározó elemeivé váltak a 10.000 fős lélekszám alatti kisvárosok.

- 11 -

Társadalomtörténet – 3. félévBudapest társadalma

az ország egyetlen európai léptékű nagyvárosa- az ötvenes-hatvanas évek folyamatai minden korábbihoz képest megnövelték a főváros döntéshozói szerepét- a korszak egészét nézve átlagosan a népesség 20%-a élt a fővárosban- a gazdasági, politikai, szellemi erők túlzott koncentrálódása - jelenlegi igazgatási szerkezete az 1950-es közigazgatási reform során alakult ki- lakosságának száma folyamatosan emelkedett a nyolcvanas évekig, amikor lassú csökkenésnek indult, majd ez a trend a rendszerváltás után felgyorsult

A növekedés főként a bevándorlásból származott, amiben meghatározó szerepe volt a hatvanas évek eleji kollektivizálásnak, a relatív vidéki munkahelyhiánynak. A főváros infrastruktúrájának fejlesztése, a lakásállomány bővítése azonban nem volt képes lépést tartani a bevándorlás ütemével, ezért a betelepülést 1962-től adminisztratív eszközökkel korlátozták.

A II. vh utáni évtizedekben Budapest társadalma is alapvető módon megváltozott. 1944-45 előtt Budapest társadalmának jellegzetessége volt a munkásság magas aránya, 1970-ben viszont már a szellemi foglalkozásúak tömörülése volt a jellemző. Fontos változás volt, hogy 1949 és 1970 között egynegyedére csökkent az önállók száma, ami csak a ’70-’80-as évek fordulójától indult ismét növekedésnek.

VárosokA városszerkezetben is változások következtek be, amelyek közül a legszembetűnőbb a lakótelepi övezetek kialakulása. Az épületállomány államosítása, az ingatlanpiac korlátozása, az infrastruktúra elhanyagolása nem szolgálta az ésszerű és korszerű területfelhasználást. A nyolcvanas-kilencvenes évektől egyes belső pesti kerületek slumosodása és etnikai gettósodása is megfigyelhető.

FalvakA városokra koncentrálódó fejlesztési politika következtében az urbanizációs folyamatokból jelentős területek maradtak ki. A faluhálózat súlya a településszerkezeten belül folyamatosan csökkent.Demográfiai szempontból a hagyományokból eredő területi-regionális különbségek megőrződtek a falvak között, valamint azok a falvak, amelyek valamilyen módon részesei lettek az iparosításnak , jelentős változáson mentek keresztül.A rendszerváltás után a falvak települési önállósága megerősödött, illetve a normatív támogatások rendszere kedvezőbb lett a falvak számára. A falusi társadalmak önszerveződése is szélesebb körűvé vált.A nyolcvanas-kilencvenes években kialakuló szuburbanizáció számos nagyváros vonzáskörzetébe tartozó települést kedvezően érintett.

TanyákA tanyák ellen indított hadjárat következtében a külterületeken élő népesség száma a felére csökkent 1949 és 1970 között. A kollektivizálás következtében gazdasági funkciói megszűntek vagy jelentősen csökkentek. A tanyák felszámolásának folyamata a hetvenes évekre lelassult, illetve megállt. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint közel 8000 külterületi lakott hely volt az országban, ahol a népesség 3%-a, 300ezer fő élt.

A területi mobilitás jellegzetességeiA területi mobilitás alaptípusai: 1. településen belüli vándorlás; 2. települések közötti vándorlás:időtartam szerint lehet : a. ideiglenes, b. állandó

Az ideiglenes vándorlás az ingázás, melynek kiváltó oka a lakóhely és a munkahely földrajzi elkülönülése. E távolságtól függően beszélhetünk napi, heti vagy havi ingázásról. Az ötvenes és hatvanas évek ipartelepítése és a mezőgazdaság tömeges kollektivizálásával vált tömeges jelenséggé éppen úgy, mint az állandó vándorlás. A kérdéskörrel foglalkozó irodalom az ingázást az elvándorlás első lépcsőfokának tekinti.

- 12 -

Társadalomtörténet – 3. félévA vándorlás fő irányaA földreform következtében a Tiszántúlról és az északi megyékből az Alföldre és a Dél-Dunántúlra irányuló állandó belső vándorlás élénkült meg.Az ötvenes évektől az állandó és ideiglenes vándorlás fő irányai a keletről nyugatra és az ország központi részébe, a fővárosba áramlás voltak. A vándorlást a hetvenes évekig a normálisnál magasabb szinten tartotta az ipari övezetekre koncentráló beruházási politika.Ez a trend csak 1990 után fordult meg, ettől kezdve a városokból községekbe települők száma minden évben meghaladta a községekből városokba költözőkét.A magyar népesség vándorlása a hatvanas és a nyolcvanas évek között volt a legintenzívebb. A kilencvenes évek gazdasági átalakulásának következtében a vándorlás egésze jelentősen mérséklődött

IngázókA napi ingázók száma a nyolcvanas évek elejéig emelkedett, ettől kezdve csökkent. Szembetűnő az ingázó nők számának dinamikus emelkedése 1960 és 1990 között.A rendszerváltás jelentősen átalakította a hazai munkaerőpiacot. Az ingázó férfiak nagyobb számban veszítették el munkahelyeiket, mint a nők. Az aktív keresők egészén belül a napi ingázók aránya 1989 után sem csökkent, ez összefügg az értelmiségi szuburbanizációs trendekkel.A távolsági ingázókat azok alkották, akik számára a munka- és a lakóhely közötti jelentős távolság nem tette lehetővé a napi bejárást. Számuk: 1970-ben 320.200 fő, 1980-ban 270.000 fő. Nagy részük ágybérlő, albérlő, munkásszállások lakója lett. A rendszerváltást követően számuk meredeken zuhant, és néhány tízezres szinten stabilizálódott, ami elsősorban az ipari szerkezetváltással, illetve a munkásszállók bezárásával magyarázható. Az ingázók közül jelentős számban váltak hajléktalanná.

A népesség térbeli elkülönüléseViszonylag új keletű jelenség az egyes társadalmi csoportok vagyoni vagy etnikai alapú térbeli elkülönülése, ami a hetvenes években gyorsult fel. Egyik formája a kellő anyagi erővel rendelkezők elköltözése a lakótelepekről, illetve 1990 után Magyarországon is megkezdődött a lakóparkok építése, ahová rendszerint a felső társadalmi rétegek tagjai költöznek.

Település és társadalmi szerkezet összefüggései – a lokalitások társadalmaA természeti környezet meghatározza a településformát, gazdasági lehetőségeket. A lokalitást elősegíti a

vallás, nemzetiségi hovatartozás, gazdasági tevékenységformák.Rákosi, kádár is igyekszik felszámolni a lokalitást, nem sikerül teljesen. Egyházi közösség sokat segít ebben,

pótolja a felszámolt közösségeket. Fontosak a szokások és hagyományok. Helyi társadalom

A helyi társadalom az a társadalmi képződmény, amely a térben elkülönült, sajátos minőségekkel, érdekstruktúrával, hierarchikus rétegtagoltsággal rendelkezik. Érdekeit képes bizonyos autonómiával kifejezni. Befolyásolja a milyenségét az értelmiség aktivitása, szerepvállalása.

- 13 -

Társadalomtörténet – 3. félév5. MAGYARORSZÁGI KISEBBSÉGEK - KISEBBSÉGBEN ÉLŐ MAGYARSÁG JELLEMZŐI

Magyarországi kisebbségek a XX. század második felébenNemzeti kisebbség

Egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzettel identifikálódnak, hanem egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama, vagy annak létrehozására törekszik.(németek, szerbek, szlovákok, románok, horvátok, szlovénok)

Etnikai csoportAzok, akik olyan közös kulturális identitástudattal rendelkeznek, ami megkülönbözteti őket a többségtől

vagy a társadalom más etnikai csoportjaitól. (cigányság)A zsidóságot erős kulturális önazonosság-tudattal rendelkező felekezeti hátterű csoportként célszerű meghatározni.

Az ország népessége etnikailag homogénné vált, ami relatív vallási egyneműsödéssel is járt. Ezt a háborút követő kényszerű migráció jelentős mértékben elősegítette. A legnagyobb változásokat a magyarországi németek kitelepítése és a magyar-csehszlovák lakosságcsere jelentette.

Nemzeti kisebbségek MagyarországonAz itt maradt nemzetiségi kisebbségek szinte kivétel nélkül az asszimiláció előrehaladott állapotában

voltak. A természetes magyarosodás folyamatában jelentős szerepe volt a vegyes házasságok nagy számának. A nemzeti kisebbségek intézményrendszerének kapacitása túlságosan szűk volt ahhoz, hogy széles körben biztosítani tudja a nyelvi-kulturális azonosságtudat megőrzését.

A Kádár-korszakban a különböző nemzetiségi szövetségek vezetői többnyire automatikusan parlamenti képviselői mandátumot kaptak, illetve egy-egy gesztussal igyekeztek kiemelni a kisebbségi politika szerepét, de mindez csak propaganda volt és maradt. A rendszerváltást követően a kisebbségi önkormányzati rendszer kialakítása fontos változásokat hozott.A nemzetiségek többnyire szétszórtan és kis csoportokban helyezkednek el, ennek következtében folyamatosan növekszik azoknak a száma, akiknek még megvan a nemzetiségi kötődésük, de a nyelvet egyre kevésbé vagy egyáltalán nem beszélik.

Magyarországi zsidóságTeljes vesztesége félmillió fő alatt volt. A háború és az elhurcolások következtében alapvetően

megváltoztak a zsidóság demográfiai viszonyai - igen jelentős nőtöbblet, a termékeny korban lévő korcsoportok létszámának lecsökkenése, töredezetté vált családi szerkezet - ,ami csak a folyamatosan csökkenő reprodukciót tette lehetővé.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány hatályon kívül helyezte a zsidókkal szemben hátrányos megkülönböztetést foganatosító törvényeket és rendeleteket.

Az asszimilációs folyamat változó intenzitással folytatódott - a kommunisták vallásellenessége is erősítette ezt - ,azok, akik nem vállalták többnyire elhagyták az országot. Nagyvolt a kikeresztelkedések száma és nőtt a vegyes házasságok aránya is. Mindezek következtében a hatvanas évekre 20-30ezer főre esett vissza a felekezeti kötődésű zsidók száma.

Stark Tamás adatai szerint 1945 és 1955 között a legális zsidó kivándorlók száma 40-50ezer fő is lehetett, amiben szerepet játszott Izrael önálló állammá alakulása.A szocialista korszakban a zsidókérdés a tabutémák közé tartozott, a problémakör nyilvánosság elé kerülésére csak a nyolcvanas években kerülhetett sor. A vallásellenesség a zsidó közösségek tevékenységét is jelentősen korlátozta.

A kilencvenes évek elején létszámuk becslések alapján meghaladta a 150ezer főt, s bár pontos adatok nincsenek, biztosra vehető, hogy Kelet-Közép-Európa legnagyobb létszámú zsidó közössége Magyarországon él.

- 14 -

Társadalomtörténet – 3. félévAz együttélés kérdései

A zsidó - nem zsidó együttélés kérdéseit a háború után, máig érvényesen Bibó István foglalta össze. A kérdéskör gyökereit a magyar társadalomfejlődés zavaraira, az asszimilálódó magyar zsidóság önértékelési problémáira és a befogadó társadalom zavarodottságára vezette vissza.A demokratikus átalakulás pozitív következményei:

- lehetővé tette a múlthoz való viszony tisztázását- az áldozatok emlékének nyilvános megörökítését- a felekezeti szabadság megvalósulása révén javította az önazonosság-tudat újjáépítésének lehetőségeit

CigányságA magyar társadalom legnagyobb létszámú etnikai csoportjává vált az elmúlt évtizedekben. Népszámlálási

adatok szerint számuk nemzetiség szerint jelentősen nőtt:- 1949-ben anyanyelv alapján közel 20ezer fő, nemzetiség alapján közel 30ezer fő- 1990-ben anyanyelv szerint közel 50ezer, nemzetiség szerint több mint 140ezer fő

A Kemény István által vezetett 1971-es és 1993-as felvételek során azt tekintették cigánynak "akit a nem cigány közösség tagjai származása, a hagyományokhoz és tradíciókhoz való ragaszkodása és életmódja alapján cigánynak tekintenek".Az 1971-es felmérés szerint 320.000 fő, 1993-as szerint 433.800 fő volt a cigány népesség száma. Eszerint a roma népesség az ország lélekszámának megközelítőleg 5%-át jelenti.Több mint négyötödük magyar anyanyelvűnek vallotta magát mindkét időpontban.22%-uk Borsod ,18%-uk pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élt a kilencvenes évek elején, elsősorban községi lakosként. 40%-uk 1000 főnél kisebb lélekszámú községben él (a teljes népességben ez 17%). Ugyancsak a cigányság települési sajátossága a teljes vagy részleges térbeli elkülönülés (3/4-ére jellemző).A vegyes házasság meglehetősen ritka.

A cigányság demográfiai jellemzői:- korösszetételében fiatalabb a teljes népességnél- termékenységi mutatóik pozitívabbak- iskolázottsági szintjük messze az országos átlag alatt marad- magas az átlagos gyerekszám

Az életkörülményeik az elmúlt évtizedekben jelentősen javultak, de ezek a változások önmagukban nem segítették elő a cigányság társadalmi integrálódását. Az MSZMP 1961-ben hozott határozatában előírta a cigánytelepek felszámolását és az egészségtelen putrikban élők beköltöztetését az adott településre. A hatvanas években a csökkentett értékű lakások építése sem mérsékelte, sőt inkább erősítette a cigány és nem cigány népesség térbeli elkülönülését, hiszen az érintett településrészek erózióját indította el. A hagyományos cigánytelepeken élők száma csak a hetvenes és nyolcvanas években esett vissza.

Etnikai azonosságtudatNemzeti jelleg tagadása = internacionalizmus. Rákosi a nemzeti kötödést radikálisan megtagadta, ez tört

felszínre 56-ban. Kádár nemzeti érzelmekre ezért gyanakvással tekint. Nemzeti ünnepeket összekapcsolták a kommunizmus ünnepeivel.

Magyarok kisebbségi sorbanA szomszédos országokban élő magyar kisebbséggel kapcsolatos politikát az azonos szövetségi rendszerhez való tartozás tudata, illetve az internacionalizmus eszméje határozta meg. A magyar politika a fordulat után lényegében lemondott a határon túli magyarok érdekeinek képviseletéről.

A kisebbségi sorban élő magyarság „újrafelfedezése”Ezek a kérdések csak a nyolcvanas években kerültek ismét a külpolitika formálóinak érdeklődési körébe.A szomszédos államokban élő magyarok rövid időszakoktól eltekintve erős asszimilációs nyomás alatt éltek.

- 15 -

Társadalomtörténet – 3. félév

Magyarok RomániábanLényegében felszámolták a második világháborút követően kialakított, a kisebbségi jogokat tiszteletben tartó politikát. Bár 1952-ben létrehozták a székelyföldi Magyar Autonóm Tartományt, ez nem jelentette a kisebbségi autonómia elismerését. Éppen ellenkezőleg, jogalapot szolgáltatott a tartományon kívül élő magyarokkal szembeni asszimilációs fellépésre. 1968-ban a tartományt is felszámolták.- folyamatosan csökkentették a magyar oktatási intézmények számát- szűkítették az egyetemi kvótákat- folyamatos volt a románok betelepítése a magyarlakta területekreCeausescu-korszak: - "homogenizálási program"- "falurombolás"A drasztikus asszimilációs törekvések elől a nyolcvanas években tízezrével menekültek az erdélyi magyarok Magyarországra és Nyugat-Európába.A magyar nemzetiségűek száma a korszakban 1.6 millió körül mozgott.

Magyarok a FelvidékenA csehszlovák fennhatóság alá került magyarokat megfosztották állampolgárságuktól. A reszlovakizáció keretében, 1946 és 1948 között több mint 300ezer fő nyújtott be kérvényt szlovákká nyilvánítása érdekében.Az etnikai tisztogatás szinte valamennyi eszközét bevetették:

- egymást követték a deportálási hullámok- egyoldalú kitelepítések- a magyarok szülőföldjükről való szisztematikus elüldözése- kényszerű reszlovakizáció- csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény

1949-től lassan normalizálódott a helyzet:- visszatérhettek lakhelyükre a deportált magyarok- 1952-ben kormányhatározat rögzítette a magyarok egyenjogúságát- 1954-ben felülvizsgálták a reszlovakizációt- megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete- az alap-és középfokú oktatási intézmények ismét működhettek

Ugyanakkor továbbra is érvényesült a politikai nyomásgyakorlás és adminisztratív eszközök alkalmazása.Az 1968-as eseményeket követően a Gustav Husák nevéhez fűződő "normalizációs" kurzus tudatosan napirenden tartotta a nemzetiségi kérdést.Az önálló magyar politikai mozgalmak és pártok az 1989-es "bársonyos forradalmat" követően jöhettek létre, de a demokratikus átalakulás nem hozta magával automatikusan a többségi nemzet és a kisebbségek ellentéteinek feloldódását.Az itt élő magyarok száma:

-1941-ben 760ezer fő-1950-ben 350ezer fő-1991-ben 570ezer fő

Kárpátaljai magyarságA Szovjetunióhoz került terület nemzetiségi politikája a klasszikus sztálini megoldást követte. A kisebbségeket tízezrével deportálták a kényszermunkatáborokba (mintegy 100.000 főt), akik közül minden harmadik életét vesztette. A kitelepítettek csak az ötvenes évek közepétől költözhettek vissza lakhelyükre.A kisebbségek létfeltételeiben csak a szovjetunió felbomlásának időszakában következhettek be változások. Ekkor alakulhatott meg a kisebbségi érdekvédelmi feladatokat is ellátó Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség.A kárpátaljai magyarok létszáma:

- 1941-ben 250ezer- 1959-ben 150ezer- 1989-ben 160ezer

- 16 -

Társadalomtörténet – 3. félévMagyarok a Délvidéken

Becslések szerint 15-20.000 fő esett áldozatul a háborút követő kollektív megtorlásoknak. A viszonylag egységes magyarlakta területeket betelepítésekkel próbálták felszabdalni.Tartós javulás csak a hatvanas években következett be:- 1963-ban alkotmányos szinten szabályozták a kisebbségek jogait- a Vajdasági Autonóm Tartományban biztosították a korlátozott önrendelkezési jogokatSzámos konfliktus alakult azonban ki a deklarált jogok és azok megvalósítása között mutatkozó ellentmondásokból.A nemzetiségek létfeltételeit a délszláv háborúk jelentős mértékben rontották. A Kis-Jugoszláviában élő nemzetiségek közötti ellentétek a kilencvenes évek folyamán végletesen kiéleződtek.A térségben élő magyarok száma:

- 1953-ban 450ezer fő- 1971-ben 480ezer fő- 1991-ben 350ezer fő

Magyar diaszpóra Nyugat-Európában és a tengerentúlonA Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő magyarság létszáma a világháborút követő évtizedekben jelentősen növekedett. A legtöbben az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Svájcban és Franciaországban telepedtek le. Összlétszámuk 1,5-2 millióra becsülhető. A század első feléhez viszonyítva az országot elhagyók között a magasabb képzettségű, fiatalabb korosztályhoz tartozó városiak kerültek többségbe.

- 17 -

Társadalomtörténet – 3. félév6. A MAGYAR TÁRSADALOM SZERKEZETI VÁLTOZÁSAINAK JELLEGZETESSÉGEI

A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

Változások a magyar társadalom szerkezeti alapvonásaibanIskolázottság

A II. vh. után az oktatásban való részvétel esélyegyenlőtlenségei mérséklődtek. Jelentősen csökkent a nemek között meglévő iskoláztatottsági különbség. A korszakban a választóvonal nem az oktatásba történő belépésnél, hanem a közép-, illetve a felsőfokú szintre történő bejutásnál húzódik. Jobb esélyeik voltak a szellemi családok gyermekeinek a magasabb befisk megszerzésére, mint a munkás- és parasztszármazású fiataloknak (Andorka). A lakóhely is befolyásolja a továbbtanulási esélyeket. Az 1953-1954-es tanévben 2x-esére nőtt a középiskolai tanulók létszáma a háború előttihez képest. Szakmunkásképzés fejlődése. 1949 és 1990 között 5x-ére nő a középfokú végzettséggel rendelkezők száma; felsőoktatás is hasonlóeurópai viszonylatban gyenge.

Az oktatás az írástudatlanok számának csökkentése és a szakképzettek és a felsőfokú végzettségűek számának növelése révén hozzájárult az országban meglévő művelődési egyenlőtlenségek mérsékléséhez. A rendszerváltást követő években ismét növekszenek a művelődési egyenlőtlenségek.

TevékenységszerkezetAz aktív keresők aránya az össznépességen belül 1949 és 1980 között emelkedett, majd a ’80-as

évektől napjainkig folyamatosan csökkent. A növekedés oka: az iparosodás, a kétkeresős családmodell általánossá válása állt. A csökkenés oka: az inaktív keresők (nyugdíjasok, GYES, GYED) számának dinamikus gyarapodása, 1990 után pedig a munkanélküliség tömegessé válása.

Az aktív keresők megoszlásaAz aktív keresők gazdasági ágak szerinti megoszlása jelentősen átrendeződött: 1949-ben még a mzg-i

aktív keresők voltak többségben, 1970-re már az iparban foglalkoztatottak. A szolgáltatásban dolgozók aránya 1949-ben jóval kisebb volt, mint 8 évvel korábban, és a csökkenés a ’60-as évek közepéig folytatódott. Az ’50-es és a ’70-es évek között stagnált a kereskedelemben és a közlekedésben foglalkoztatottak aránya az aktív keresők között, mindkét területen a ’80-as évektől figyelhető meg jelentősebb növekedés. 1949 után folyamatosan növekszik az egészségügy és a kulturális élet foglalkoztattjainak aránya.

A tevékenységszerkezet legjelentősebb módosulása: a szellemi munka fokozatos térnyerése a fizikai munkával szemben (elsősorban a rutinszerű szellemi tevékenységek bővülése). Magyarország elvesztette korábbi agrárjellegét és iparosodó országgá vált; az iparosodás jellege konzerválja a relatív elmaradottságotfelemás modernizálódás.

A magyar társadalom szerkezeti változásainak jellegzetességei a XX. század második felébenA társadalomszerkezeti változások megítélése

A háború befejeződése lehetőséget teremtett a Horthy-kor társadalmi feszültségének, egyenlőtlenségének mérséklésére, a társadalmi struktúrában lévő aránytalanságok csökkentésére. DE: A fordulat éveit követő szocialista rendszer megítélése vitatott: 1. „szocialista társadalmi forradalom zajlott le”- irreleváns megközelítés; 2. a változásokat alapvetően pozitív folyamatként értékelő modernizációs szemlélet 3. az átalakulások kizárólag negatív oldalaira koncentrálva emelik kis, hogy a magyar társadalom struktúrája az ’50-es években teljesen szétzilálódott; 4. a negatív és pozitív trendek mérlegelése.

Szó sem volt a társadalmi egyenlőtlenségek teljes körű felszámolásáról; új rétegképző és egyenlőtlenségeket teremtő tényezők léptek a régiek helyére. A proletarizáció, a magántulajdontól megfosztás folyamata időben elhúzódott, a ’60-as évek első harmadában zárult le. A magántulajdont az igen erős korlátozás ellenére ekkor sem számolták fel teljesen.

Az elfogatott megközelítések többsége abból indul ki, hogy a kommunista hatalomátvétel azonnali és radikális társadalmi változásokkal járt; de: a politikai indíttatású társadalmi átrendeződés időben elhúzódott, akárcsak a parasztság átalakulása. A magyar társadalom mobilitási szempontból ’45 után a Horthy-korhoz képest nyitottabbá vált. Lényeges különbség azonban, hogy Mo.-on a tömeges társadalmi pozícióváltás szinte kizárólag politikai indíttatású volt. A különböző társadalmi rétegek korábban meglévő relatív homogenitása jelentősen csökkent.

Kontinuitás és megszakítottságMegszakítottság: az általánosan elterjedt értelmezések szerint a ’40-es – ’50-es évek fordulóján

lényegében egyik napról a másikra megszakadt a társadalmi kontinuitás Magyarországon. Ezt nem zárja ki a kontinuitás: A magyar társadalom a szocialista rendszer időszakában igen magas fokú alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot. A folyamatosság erőteljesebben érvényesült (családi háttér, örökölhető kulturális tőke stb.)

- 18 -

Társadalomtörténet – 3. félévA szerkezeti változások fogalmai

Az osztály fogalma nem alkalmas a XX. sz. második felében a magyar társ. rétegződésének leírására. Történeti szempontból a réget és a csoport fogalmának alkalmazása tűnik a leghasználhatóbbnak. A II. vh-t követő fél évszázad társadalomstruktúrájának áttekintésére 2 lehetőség van: (1) Munkajellegcsoportok alapján és (2) egy-egy időpont/időszak társadalomszerkezeti jellegzetességeinek leírása és összehasonlítása

„Munkajellegcsoportok”Az ’50-es évek nagyarányú társadalmi mozgásainak következményeit is vizsgálva Ferge Zsuzsa tett

kísérletet e fogalom bevezetésére. Andorka fejlesztette tovább. Neoweberiánus felfogásaz egyes társadalmi rétegeket, csoportokat a végzett munka jellege, az ehhez szükséges iskolai végzettség és szakképzettség, a vezető, illetve beosztott pozíció és a foglalkozási viszony alapján különítették el (8 db).

Ennek alapján 1949 és 1990 között a (1) vezetők és értelmiségiek aránya 9x-esére, a (2) középszintű szellemieké közel 3x-osára, a (4) szakmunkásoké 2x-esére, a (5) betanított munkásoké 3,5x-esére, a (8) mzg. munkásoké közel 2x-esére emelkedett. A (3) kiskereskedők és kisiparosok aránya, valamit a (6) segédmunkásoké felére, az (7) önálló parasztoké pedig 1/42-ére csökkent.

A munkajellegcsoport kritikájaKolosi Tamás + Szelényi Ivánrétegződésmodell kritikája és kiegészítéseéletstílus és életmódbeli

különbségek, valamint a második gazdaságban való részvétel és ezek társadalmi régegződésre gyakorolt hatását figyelembe vevő megközelítések. Bourdieu és Max Weber nyomán abból indultak kiaz életstílus meghatározó módon befolyásolja a társadalmi pozíciót. Az első és a második gazdaság az innen származó jövedelem révén milyen hatást gyakorol az egyes emberek és csoportok pozíciójára.

L-modellAz egyik tengelyt az állami újraelosztás, a másikat pedig a piac dimenziója adja (Kolosi 1987). Mivel a

rendelkezésünkre álló adatok hiányosak, csak azt állapíthatjuk meg, hogy a rétegződésmodell sokoldalúsága és összetettsége révén egyike volt a magyar társadalom korabeli rétegződést elemző lehetséges megközelítéseknek. A modell kategóriái azonban nem elég egyértelműek, az egyes kategóriákba tartozók létszáma nehezen, vagy egyáltalán nem becsülhető meg, és hiányzik belőlük a történeti szempontok figyelembevételének igénye. (Utasi Ágnes kb ugyanezt kitatlálta 3 évvel korábban...)

„Két háromszög-modell”Szelényi Iván a ’80-as évek kibontakozó társadalmi változások figyelembevételére törekedett. Az

egyik Δ az állami-redisztributív gazdaság társadalmi csoportjait, a másik Δ a piacgazdaság résztvevőinek csoportjait ábrázolja. Szelényi rétegződésmodelljének kiindulópontja, hogy a társadalom alapszerkezetét az újratermelés módja határozza meg.

Struktúrakép 1949-ben időbeli metszetek alapjánStrukturális és mobilitási jellemzői sajátos átmeneti állapotról tanúskodnak. Jellegzetességei: a

létszámában is domináns paraszti társadalom súlyának relatív növekedése, a munkásság létszámának lassú, de folyamatos emelkedése, az értelmiségi és szellemi rétegek stagnálása, az önálló kisiparosok és kiskereskedők csoportjainak kismértékű bővülése. Tömeges a mzg munkásból törpe- és kisbirtokossá válás, megkezdődött a mzg foglalkozásúak kiáramlása a nem mzg fizikai foglalkozású munkakörökbe és a fizikai munkát végzőkszellemi foglalkozás. A paraszti társadalomban az egyenlőtlenségek mérséklődtek.

Az 1960-as évek közepe1963-as társadalmi rétegződésfelvétel alapján. Rendkívül erőszakos politika; a politikai tőke

szerepének aránytalan felértékelődése a társadalmi csoportok helyének átrendezésében; a vagyontól, ill. a magántulajdontól való megfosztás; a jövedelem-eloszlás egyenlőtlenségének mérséklődése; a jövedelmek és a valós teljesítmények, értékek egymástól történő elválasztása. A mobilitási és átrétegződési folyamatok alapvetően külső (politikai) indíttatásból fakadtak. A társadalmi lét valamennyi szférája a politika gyakorlatilag teljes körű kontrollja alá került. A II. vh-t követő évtizedekben a népesség közel 4/5-e változtatta meg társadalmi helyzetét valamilyen formában, azonban közülük minden második rosszabb társadalmi pozícióba került.

A korszak két legtömegesebb társadalomszerkezeti változását az önálló birtokos paraszti réteg létszámának drasztikus csökkenése és az ipari munkások rétegének dinamikus növekedése jelenti. Ugyan jelentősen csökkent a kisiparosok és kiskereskedők száma, a szellemi foglalkozásúaké és az értelmiségieké ellenben megduplázódott. A magánszektor terjedelme ebben a periódusban érte el mélypontját (aktív keresők 3-4%-a). 50 000 munkást emeltek ki az államapparátusbamegfelelő iskolázottság és a szakképzettség hiánya + nagy arányú fluktuáció (évente cserélődnek az káderek a pozíciókban). Később pótolják a kulturális tőkehiányt. Eltűnik a háztartási alkalmazottak csoportja. A nők tömeges munkába állása. A társadalmi struktúra meghatározó eleme a foglalkozási viszony.

- 19 -

Társadalomtörténet – 3. félévAz 1980-as évek első fele

Széles körűvé válik a második gazdaság, ami egyre fontosabb rétegződési tényezővé válik. A ’80-as évektől pedig a legális kisvállalkozási formákban való részvétel vált fokozatosan meghatározó struktúraképző tényezővé. A politikai tőke birtoklásának jelentősége a társadalmi rétegződés szempontjából egyre jelentéktelenné válik. 1949-50 után a közvélemény formális és informális részekre bomlott. Kvázi „középrétegedés” = „polgárjogok nélküli polgárosodás”középréteg: akik műveltségük, iskolázottságuk és szakképzettségük révén a társadalmi átlagnál jobb pozíciókkal rendelkeznek a munkaerőpiacon. Folyamatosan felértékelődik a munka és munkahely presztízse, a lakás, lakberendezés minősége, a fogyasztás. A korszak jellegzetessége a gondolkodásmódok megkettőződéseaz ipari munkások és földművesek élete a kettős elv jegyében szerveződikhivatalos munkaidőben az állami munkahelyen, aztán vállalkozó (második gazdaság). A mobilitási viszonyok záródása egyrészt a tömeges társadalmi helyzetváltoztatások megszűnését, másrészt azt jelentette, hogy erősödött a különböző társadalmi csoportok önreprodukciós készsége.

KSH – presztízsvizsgálat (Kulcsár Rózsa, Kisdi János)folyamatosan erősödött a tudás, az önállóság és a pénz társadalmi értéke.

Az 1990-es évek közepeA rendszerváltozás leglényegesebb társadalmi-gazdasági folyamatai a ’90-es évek első felében

lezajlottak, utána csak a változások konszolidálódásának lehettünk tanúi. Alapvetően megváltoztak a társadalom szerveződésének és irányításának elvei és gyakorlata. A centralisztikus, autoritárius rendet a jogra, szabadságra, a demokráciára és az autonómiára épülő társadalomszerveződés váltotta fel. A gazdaság teljes átalakulása – 1988 évi tv)

Folyamatosan felértékelődött az iskolázottság, a szakképzettség és a szaktudás, ezen belül a konvertálható tudás. Megnövekedett a szimbolikus tőkék (kapcsolatok, kreativitás, vállalkozói hajlandóság, alkalmazkodóképesség) szerepe a társadalmi pozícióváltás során. Ismét döntő rétegző tényező lett a tulajdon. Jelentős csoportok számára a pozícióvesztés, a létbizonytalanság, szolidaritáshiány alapvető élmény. A jövedelmi-vagyoni egyenlőtlenségek növekedése az évtized során folyamatosan és gyorsuló ütemű volt. Kialakult egy nagy létszámú vállalkozói réteg, sok kényszervállalkozó.

Társadalmi szerk.vált.2 álláspont: (1) a ’90-es években a magyar társadalom végleges módon kettészakadt egy viszonylag kis létszámúk, a népesség 15%-át jelentő jómódúakra, a társadalom többségét jelentő elszegényedőkre ill. szegényekre (Andorka) (2) a középrétegedés meghatározó jelentőségű. A társ 10%-a jómódú, 20% középréteg, lecsúszó kispolgár, 25-30% szegény (Kovách I.)

Egyre markánsabb a munkavégzés intellektualizálódása, ami az új információtechnikai iparágak kibontakozásával is összefügg. Jelentős a munkaerőpiac átrendeződéseáltalános trend az aktív keresők számának és arányának mérséklődése. Az elit terjedelme növekedett, összetétele heterogénebb lett; részleges elitcsere. Új csoport a tulajdonosi-vagyoni elit. Dinamikus a kispolgári jellegű csoportok létszámának gyarapodása. Újra növekedett az egyéni gazdálkodói réteg a falvakban, de a történeti/tradicionális parasztság nem teremtődött újra. A munkanélküliség nyílt és tömeges társadalmi jelenség lett. A különböző társadalmi csoportok zártabbá váltak.

- 20 -

Társadalomtörténet – 3. félév7. A POLITIKAI ELITEK ÉS A POLITIKAI RENDSZER A SZOCIALISTA KORSZAKBAN

Politikai elitek a második világháborút követő évtizedekbenAz elit fogalma

Azok, akik személy szerint tartós befolyással rendelkeznek a társadalom ügyeinek intézésében; akik a társadalom működtetésében fontos szerepet betöltő komplex szervezetek vezetői közé tartoznak; akik döntéseikkel vagy véleményükkel képesek a társadalmi újratermelés folyamatának befolyásolására.

Bibó: „Eliten azokat értjük, akikben a közösség céljai kiformálódtak”Normális esetben a hatalmi elitek tagjait a követők bizalma juttatja pozícióba, és ez a bizalom jelenti

legitimációjuk alapját.

Elitcsere 1945 utánElitcsere oka: a korábban elitpozícióban lévők nagy része elmenekült az országból. A földreform és az

előjogokat eltörlő 1946-ban elfogadott törvény lényegében felszámolta az arisztokráciát mint elitcsoportotnem jelent teljes marginalizálódást, bár társadalmi pozícióik egyértelműen romlottak. A Mo-on maradt arisztokraták jelentős része is internálótáborokba került, vagy családostul kitelepítették őketerőszakos elitváltása nagypolgári és a különböző vezető pozíciókat betöltő középosztályi csoportok tagjaira, a korábbi kormányzati főtisztviselőkre is kiterjedt.

Elitcsoportok társadalmi összetételének átalakulása 1944-1947Még magában hordozta a demokratikus viszonyok kialakulásának esélyét isebben az időszakban az

elitbe kerülés esélyegyenlőtlenségei a különböző társadalmi rétegekhez tartozók számára valamelyest csökkentek. A háború befejeződését követő 2-3 évben az elitek átalakulási folyamatában megfigyelhető a két vh között jellemző multipozicionalitás mérséklődése, majd a későbbiekben átmeneti megszűnése és az új - pozícióhalmozó káderek – formában történő megjelenése.

A politikai elit jelentős mértékben kicserélődött. A politikai életből minden olyan személy és csoport kiszorult, ami a jobbközépet jelentő FKgP-től és a belőle kialakuló utódpártjaitól jobbra állónak minősült. Teljes diszkontinuitás a háború előtti és utáni politikai elitcsoportok között.

Polgári demokratikus pártokA Horthy-korszakban ellenzékben lévő, az 1918-as hagyományokhoz kötődő polgári demokratikus

pártok direkt módon nem szerveződtek újjá. Pártok: Nemzeti Demokrata Párt (Várzsonyi Vilmos), Polgári Szabadság Párt (Rassay Károly), Kossuth Párt (Nagy Vince), Polgári Demokrata Párt (Teleki Géza, Kornis Gyula, Supka Géza), Magyar Radikális Párt (Zsolt Béla, Csécsy Imre).

KisgazdákA legnagyobb párttá a polgári és paraszti kötődésű Kisgazdapárt nőtte ki magát. Vezetői: Kovács Béla,

Nagy Ferenc, Tildy Zoltán, Varga Béla, Vörös Vince, Vásáry István, B. Szabó István. A Kisgazdapártból a Magyar Függetlenségi Pártot megalapító polgári politikusok közül Pfeiffer Zoltán, Moór Gyula, a Magyar Szabadság Párt vezetői közül pedig Sulyok Dezső emelhető ki.

Keresztény pártok: a legjelentősebb alakulat: Demokrata Néppárt (Barankovics István, Pálffy József, Eckardt Sándor, Mihelics Vid, Ugrin József)

Nemzeti ParasztpártA népi írói mozgalomból kinövő Nemzeti Parasztpárt alapító és vezető politikusai a háború előtt és a

koalíciós korszakban gyakorlatilag azonosak voltak: Erdei Ferenc, Veres Péter, Darvas József, Szabó Pál, Kovács Imre, Farkas Ferenc.

- 21 -

Társadalomtörténet – 3. félévSzociáldemokraták

A szociáldemokraták esetében a pártvezetés személyi fontossága a háborús elhurcolások és áldozatok miatt töredezettebb, de a koalíciós korszak szocdem vezetőinek jelentős része a ’20-’30-as évekig visszanyúló szakszervezeti és politikai múlttal rendelkezett: Peyer Károly, Kéthly Anna, Bőhm Vilmos, Justus Pál, Szakasits Árpád, Marosán György, Reis István, Bán Antal

Kommunista pártA komm párt meghatározó posztjaira a koalíciós korszakban azok kerültek, akiknek illegális múltjuk volt. Itthon vagy a Moszkvából irányított nemzetközi komm mozgalom szervezeteiben kamatoztatták képességeiket. A párt legfontosabb vezető posztjait a szovjet emigrációból hazatérők töltötték be. Hazai illegális kommunisták: Rajk László, Kádár János, Donáth Ferenc, Kállai Gyula, Fehér Lajos, Losonczy Géza. Moszkovita vezetők: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Révai József, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Vas Zoltán, Lukács György. „újhitűek” (fiatalok): Hegedüs Andráslegmagasabb pályaív. Kriptokommunisták (kettős párttagság: Darvas József, Erdei Ferenc (parasztpárt), Ortutay Gyula (Kisgazdapárt)

Politikai elit számaParlamenti képviselők=999 fő; minisztériumok, országos főhivatalok vezetői=1500-2000 fő; pártok irányító-szervező tisztségviselői=500-600 fő; helyi elitek: 2500-3000 fő. Szűk elit=1500 fő; teljes körű elit (heterogén társadalmi háttér)=6000 fő

Parlamenti képviselők 1945-19471945-ös választásokegykamarás parlament = 409 képviselő + 12 szellemi és közéleti vezető = 421 fő. Ebből 14 nő. Legnépesebb korcsoport: 40-60. 30%-a felsőfokú végzettség. 25%- 6 elemi. 10% - 4 elemi. 50%-minimum 1 idegen nyelv. Többségük őstermelő. Társadalmi összetételük ’47-re keveset változott: kevesebb kisiparos és kiskereskedő; több értelmiségi; sokkal több alkalmazott. ’46 aug. Után 1200 forint tiszteletdíj (sok!)+saját jövedelem, amelyik párt engedi (pl az MKP nem engedi). Kormányzó pártok gyors növekedésekáderhiánygyors emelkedési lehetőség, könnyebb bekerülni a politikai elitbe. Magyar Közvélemény-kutató Intézetfelmérés – 1946: legnépszerűbb közéleti arcok: Tildy, Rákosi, Szakasits, Mindszenty; felmérés – 1947 legalkalmasabb miniszterelnök: Rákosi, Szakasits, Dinnyés Lajos, Sulyok Dezső.

A politikai elit homogenizálódása 1947 őszétől1947 őszétől az egypártrendszer kiépítésével párhuzamosan megfigyelhető a politikai elit homogenizálódásának folyamata. A nem kommunista politikusok előtt 2 választási lehetőség állt: passzívan vagy aktívan asszisztálni a kommunista egyeduralom megvalósításához (=társutasságSzakasits, Dobi István, Dinnyés, Veres, Erdei); belső emigráció: Vasváry István, Vörös Vince; országból elmenekült: Varga Béla, Nagy Ferenc, Kovács Imre, Pfeiffer Zoltán, Sulyok, Peyer, Bán Antal; akiknek nincs választás: Kovács Bélát a SZU-ba hurcolták, Kéthly Annabörtön. A politikai paletta egyszínűvé válik”új típusú vezetők” kellenekkáderek tömeges kiemelése, kinevelése.

Katonai elitcsoportokA Horthy-kor katonali elitjét lényegében teljes egészében lecserélték a ’40-’50-es évek fordulóján: igazolási eljárások, B-listázás. 1956-ban a tisztek és főtisztek 5%-a szolgált Horthy alatt. 1955: a tiszti kar 80%-a 6 vagy 8 elemi, a tábornoki és tisztikar 2%-ának van csak szakirányú felsőfokú végzettsége. A szakmai értékelvű szerveződés helyett politikai. A hds-ben a Kádárkorszak is nagyarányú tisztogatással kezdődött. A stabilizáció és konszolidáció időszakában a hds tisztikarának befisk és képzettségi mutatói fokozatosan javultak. Szűk katonai elit 1961 és 1986 között 6x! (110fő660fő).

Vezető káderekElit kiválasztódása – nincs társadalmi kontroll, nem számít az egyéni képesség és a szaktudás. A kiválasztás legfontosabb szempontja a feltétlen engedelmesség, az abszolút lojalitás, a párt- és eszmehűség. 1949-ben a közalkalmazotti sátuszban dolgozó vezetők 2/3-a MDP tag. 1948-49: a párton belül is nagy a káderek cserélődése (ok: szocdem párt beolvasztása, a párt hatalmi helyzetének megváltozása).

- 22 -

Társadalomtörténet – 3. félévSzakérettségi

1948-ban létrehozták a szakérettségit, melynek során a középiskolai képzésben nem részesült dolgozók számára 1-2 éves tanfolyam keretében biztosították az érettségit, majd egyetemi és főiskolai továbbtanulást. „A szakérettségis tanfolyamokon az új típusú szocialista vezető káderek kiképzése folyik”. 1949-56 között 33ezer szakérettségis egyetemi hallgató1/3-uk kiesett az egyetemi képzésből.

Új vezetőréteg kineveléseSzovjet felsőoktatási intézményben szerzett diplomagarantált a vezető pozícióba kerülés. A kommunista elit tényleg úgy gondolta, hogy a párt hivatott a társadalom vezetésére; a párttagok az átlagemberhez képest különleges személyiségek, a párt önmagában a tagsághoz képest is magasabb rendűa párt vezetését a legkiválóbb kommunisták alkotjákez az élcsapat élcsapata! Mindezek elfogadása = kétkedés feladásaa koncepciós perek vádlottjai is elfogadták. Ez az abszurditásba hajló kollektív tudat az ’50-es évek magyar valóságának egyik legfontosabb alakító tényezője volt.

Formalizálódó kollektív tudatA ’60-’70-es években ennek a kollektív tudatnak számos eleme fokozatosan formalizálódott. A felsőbbrendűség-tudat és a politikai kizárólagosság igénye végig jelen volt, de a ’80-as években már nem a feltétlen hit, hanem a hatalmi pozíció és ennek révén megszerezhető egzisztenciális megtartása motivál. A nem párttag vezetők számának növekedése a ’60-as évek második felétől vált markánsabbá. Számukra politikai lojalitás a beosztás megőrzésének alapfeltétele.

Közigazgatási vezető rétegAz intézményrendszer teljes átalakítások: A jegyzők, bírók, alispánok és főispánok helyére tanácselnökök, helyetteseik és a tanács végrehajtó bizottságának titkárai lépteka közigazgatási vezetők szinte teljes cseréje. Új vezetők: alacsony befisk; 20-30 évesek; munkás-parasztkáderek’50-es évek: „káderforgó”: félévenként új beosztásba helyezik a kádereketcél: a kívülről érkező káder ne tagozódjon a helyi társadalomba. Az ’50-es évek végére lelassul a káderforgó, javul a befisk. Nómenklatúra: ez a pártszervek káderhatásköri listájának rendszere, vagyis a kommunista párt szervezeteinek az a joga, hogy társadalmi gazdasági és a politikai élet posztjaival kapcsolatos kiválasztási, kinevezése, ellenőrzési és felmentési jogazok a pozíciók, ami a párt előzetes engedélyéhez volt kötve. 1950-ben közel 4000 ilyen tisztség van1988-ban nincs 5001989 májusára végleg megszűnik a káderhatáskör-rendszer.

A Politikai Bizottság összetétele 1945-19881945 és ’88 között összesen 275 fő volt PB tag. ’45-ben hivatásos forradalmárokból állt (az áltagéletkor 42 év; a tagok együtt ~60 évet töltöttek börtönben, többnyire középisk végzFarkas Mihály, Gerő Ernő, Kádár János, Nagy Imre, Rákosi, Rajk, Révai stb). 1988-as PB: hivatásos szakértők (átlegéletkor 53 év, korábban hivatalnokok; többségük felsőfokú végz.; 25% - tudományos fokozat isBerecz János, Csehák Judit, Grósz, Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay, Tatai Ilona stb)

A Kádár-korszak jellegadó politikai személyiségeiAczél György, Apró Antal, Berecz János, Biszku Béka, Burgert Róbert, Czinege Lajos, Fehér Lajos, Fejti György, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Havasi Ferenc, Horváth Ede, Korom Mihály, Komócsin Zoltán, Marosán György, Maróthy László, Nyers Rezső, Németh Károly, Pap János, Pozsgay Imre, Puja Frigyes. A vezetőréteg egyik jellemzője a személyi függőség rendszere, a másik pedig a „rejtőzködés” volta vezető pozícióban lévő politikusokról nem lehetett írni, max a második nyivánosságban esszét.

- 23 -

Társadalomtörténet – 3. félévA káderbürokrácia társadalmi összetétele

1976MSZMP PB határozatállami és szövetkezeti vezetőkkel kapcsolatos egységes statisztikai adatgyűjtés33 ezer fős káderbürokrácia jellemzői: 80% férfi; többnyire 40-60 év; átlagéletkor 44 éva pol. Vezetés felső szintjén magasabb; a ’60-as évekig a feltétlen elvhűség a rekrutáció elve, utána előtérbe kerül a végzettség; lehetésges hivatali karrier útja lesz; 1983-ra 75% felsőfokú végzettségsokan az MSZMP Politikai Főiskoláján (foxi-maxi) = bakfitty. Társadalmi háttér: mivel csak 3 kategória volt, és igyekeztek az elvárásoknak megfelelni75% munkásparaszt szárm. A vezetők több mint fele 1971 után került posztjára. Eredeti foglalk: 50% munkás/paraszt, >25% értelmiségi, <25% alkalmazott; 85% MSZMP tag; életmódról, vagyoni helyzetről kevés adat: ’83 – vezető régteg havi átlagjövedelme 9100 FTjóval az országos jövedelmi átlag fölött. Szabadidő: vadászatkikapcsolódás, személyes kapcsolatok. 1983: nómenklatúra felső rétege közel 1000 fődöntő többség férfi, átlagéletkor 55 év, csúcspozícióban lévők 95%-a felsőfokú végz. Elitcirkuláció: a felső vezető réteg több mint harmada korábban is vezető posztot töltött be.

A KSH káderstatisztikája1983 és 1987 KSH káderstatisztikai felvételei (15ezer főformális hatalommal rendelkező állami, gazdaság vezetőkre, a tudományos és kulturális életben irányítók). Az elit egyes csoportjai (felső szintű vezetők) az átlagnál magasabb arányban voltak képesek megőrizni vezető posztjukat. ’83-ban 35% volt értelmiségi, ’87-ben 40%. Kádermegmaradás törvénye: a káder nem vész el csak átalakulaki egyszer bekerült a vezetőrétegbe, az nem kerül ki onnan nyugdíjazása előtt; a jó káder sokoldalú pol. gazd. államig.

Lassú professzionalizációA ’70-es ’80-as években az állami-politikai vezető rétegben lassú professzionalizációezen belül a legképzettebbek a gazdasági és szövetkezeti vezetők. Fokozatosan és folyamatosan kerültek vezető pozícióban a fiatalabb, iskolázottabb és képzettebb generációk tagjai. A szakértelmiség növekvő beáramlása végeredményben a pártállam önfelszámolását készítette elő.

Az 1956-os ellenelitAz 1956-os vezető réteg kiválasztódásában meghatározó szerepe volt a társadalmi önszerveződésnek és a demokratikus politikai technikáknak. 15ezer fő. Mikrotársadalmi pozíció és presztízs fontos. ’56 után emigráció, vagy szisztematikus megtorlás áldozatainternálás, börtön, halál.

Ellenzék az 1970-1980-as évekbenCsak a ’70-második felétőlok: ’56 emléke. Zömmel értelmiségieklazább szerveződési formák. Cél: független, cenzúrázatlan nyilvánosság megteremtése. Mivel az ellenzéki politizálásban aktívan résztvevők köre csak párszáz fő, célszerűbb a tudományos és kulturális elit ellenzéki részéről beszélni.

- 24 -

Társadalomtörténet – 3. félév8. GAZDASÁGI, TUDOMÁNYOS ÉS KULTURÁLIS ELITCSOPORTOK

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ ÉVTIZEDEKBEN

A gazdasági elitcsoportok változásaiÁllamosítások

Piaci viszonyok megszüntetése, a magántulajdon felszámolása, a szocialistának nevezett állami tulajdon rendszerének kialakítása 2 periódusban történt: 1948-es és 1949-es tömeges államosítások. Közel 33 gazdasági szervezet és vállalat került állami tulajdonba és ugyanennyi kommunista káder vált gazdasági vezetővé. A gazdasági elitváltás során nem válogattak az eszközökben: börtön, konstruált gazdasági perek, halálbünti.

Hatelemis munkás- igazgatókA gazdasági vezetés szakszerűsödése az ’50-es évek elején megtört: a ’47-’49-es átmenet gyökeresen megváltoztatta a gazdasági reprodukció menetét, a gazdasági elit kiválasztásának módját és társadalmi összetételét. A kiválasztás domináns eleme a lojalitás és politikai megbízhatóság volt, nem a szakmai tudásaz államosított üzemek 2/3-ának 4 vagy 6 elemi iskolai végzettsége volt. A stratégiai gazdaságirányítás szintjeint a szakértelemnek már valamivel fontosabb szerep jutott. 80%-uk párttag. A származás szintén fontossá válik. A nők aránya 10-15%. A gazdasági elit meghatározó csoportja a munkásigazgatók, akik a háttérben beosztottá fokozott korábbi szakemberekre („pótolhatatlan reakciósokra”) támaszkodtak. A gazdasági döntéshozatal és a termelés irányítása nem összehangolt.’50-es évek: éberségi és tervhisztériajelentős kádercserélődés: a gazdasági vezetőknek évente átlagosan 30-40%-a cserélődött. ’56 után a kádercserélődés lelassul, a politikai aktivitás szerepe erősödik a származáshoz képest. ’60-’70: a „pártonkívüliség” egyre kevésbé jelent hátrányt. ’68: gazdasági reformoka gazdasági vezetők döntési kompetenciája nő, később kvázitulajdonosi szemlélet. Ez az elitcsoport változott a leginkább.

Képzett szakértelmiségiekA hatelemis munkásigazgatókat fokozatosan felváltották a képzett szakértelmiségiek. Bár a lojalitást jelentő párttagság formálissá vált, a ’80-as évek közepén a gazdasági vezetőknek még mindig 80%-a MSZMP tag volt. A hatalmi elit gazdasági vezető csoportjának zártsága a ’70-’80-as évek fordulóján kezdett oldódni.

Káder menedzserekA szocialista korszak gazdasági elitjének emblematikus figurái: Horváth Ede (győri Rába Vagon- és Gépgyár); Burgert Róbert (Bábolna); Szabó István (Nádudvari Vörös Csillag TSZ elnöke). A gazdasági vezetők iskolázottsági mutatói a ’80-as évek elejére érték el a háború előtti szintet (80% - felsőfokú végz.) Lengyel György: mo-i gazdasági vezetés szakszerűsödése2 korszak: 1. XX. Sz első fele; 2. ’50-’80 közötti időszak: munkásigazgatók majd kádermenedzserek.

Pénzügyi szakemberekA gazdasági elit jellegadó csoportjává a ’80-’90-es években a pénzügyi szakemberek, bankárok váltak. A banki-pénzügyi szféra az a terület, ahol leginkább érvényesültek a szakmai szempontok. A kétszintűvé váló bankrendszer kialakulásának folyamatában alapított kereskedelmi bankok vezetőinek többsége korábban a Magyar Nemzeti Bank munkatársa volt.

A gazdasági elit létszáma és átrétegződéseAz elit körébe elsősorban a gazdaságirányítás meghatározó pozícióiban lévők, az 500 főnél több alkalmazottat foglalkoztató ipari, kereskedelmi, szolgáltató és mzg vállalatok vezetői, és a pénzügyi szektor irányítói sorolhatók = 8-10ezer fő a ’80-as évek második felében.A kezdeti időszak egyneműségét a ’60-as évek közepétől a lassan kibontakozó sokszínűség váltotta felkiemelt káderek, hivatalnok-igazgatók és kádermenedzserek dolgoztak egymás mellett. A vállalati és miniszteriális szintű gazdasági elit fokozatosan eltávolodott egymástól

TéeszelnökökA gazdasági elit egyre növekvő befolyással rendelkező csoportjává váltak a mzg-i TSZ-ek vezetői. Itt is jelentős változások mentek végbe a kollektivizálás befejeződését követő évtizedekben: (1962-ben a TSZ elnökök 4000 fő<4%-a felsőfokú végz.) gyakran a korábbi időszak gazdaelitjéhez tartozó TSZ elnököket választották, de a ’60-’70-es évek fordulójától felváltották őket a szakirányú felsőfokú képzettségű, közép- és gazdagparaszti családi háttérrel rendelkező agrárértelmiségiek. A káderelnökök száma csökkent.

- 25 -

Társadalomtörténet – 3. félévA legális magánszektor felső rétege

Meglehetősen kicsire zsugorodott a legális magánszektor. Ennek a ’60-’70-es években átlagosan 200-250ezer fős csoportnak is volt egy minimális 2500-3000 fős felső rétege (kisiparosok, egyéni gazdák – mzg-termelők, orvosok, ügyvédek), akik teljesítményük révén a korszak gazdasági elitjéhez tartoztak.

Jövedelmi elit a szocialista korszakbanJövedelmi elitről a szoc. Korszakban csak erősen korlátozott értelemben lehet beszélnicél: jövedelmi különbségek csökkentése (egyenlősítés)állami irányítású gazdasági egységekben: bérszabályozás; korlátozott magánszektor: fokozottan progresszív adók. A korabeli statisztika nem regisztrálta a kiugróan jól élőket. Pozíció alapján meghatározható: vezető pozícióban lévő politikusok, miniszterek, kiemelt nagyvállalatok igazgatói, legnagyobb TSZ-ek vezetői, magas pesztízsű szellemi, kulturális vezetők, alkotók, élsportolókcsempészet, színészek, rendezők, írók82 írónak volt 100ezer ft fölötti jövedelmi, ebből 24 (Örkény, Hegedűs Géza, Déry, Csurka) évi 250ezer ft-nál is több, 7 író (Illyés Gyula, Németh László, Juhász Ferenc) évi 500ezer ftnál is több.Tehát: sikeres alkotók jövedelme sokszorosan meghaladja az átlagot. Írók2 csoport: tényleg kiemelkedő, vagy csak politikailag korrekt.Statisztika: ’80-eleje – „átlagosnál jóval kedvezőbb anyagi helyzetben lévők” = nem használt ingatlannal rendelkeznek, szgk-val, és teljes körű a lakás felszereltsége. Ferge Zsuzsa 1982: a ’70-es évek végén a legmagasabb jövedelműek csoportja kevesebb mint 10ezer főakiknek a tulajdonában lévő vagyon értéke 3-4 millió forintnál több. A vagyoni és jövedelmi elit nem vált el élesen egymástól.A jövedelmi elitbe sorolhatók köre gyorsan bővült. A magánvagyont befektettékingatlanvagyon. A ’60-as évektől 2% rendelkezett kiugróan magas jövedelemmel.

ÚjravagyonosodásTakarékbetétkönyvek alapján: ’72-ben a félmillió Ft feletti megtakarítás összértéke 320 millió Ft1980: összérték = 2,5 milliárd Ftjövedelmi különbségek növekedése (1986: 15 milliárd). Csak a takarékbetétek alapján a milliomosok száma a ’70-es évek elejétől a ’80-as évek közepéig tízszeresére nőtt.

A tudományos és kulturális elitcsoportok helyzeteII. vh: magyar szellemi elit számos igen jelentős személyiségét veszítette el. 1944 dec – 1947 ősze között: a szellemi és tudományos szabadság érvényesül. 1940-’50-es évek fordulója: drasztikus változás. Az elit tagjai: MTA tagok, egyetemek meghatározó professzorai, legmagasabb tudományos fokozattal rendelkezők, tudományok doktora cím, vezető színészek, írók, képzőművészek, újságíróklétszám = 3500-4000 fő.

Az Akadémia és az egyetemek szovjetizálásaEnnek során megfosztják a két vh között illetve a II. Vh után megválasztott / kinevezett akadémikusokat, egyetemi professzorokat pozíciójuktól. MTA szovjet típusú átszervezése (’40-’50 fordulója): marxista tudósok beépítése (pl Lukács Gy.), majd ’49-ben alapszabály változtatásfelére csökkentik a tagok számántkizárnak minden nem kívánt elemet.’56 után kivándorlási hullámfelbecsülhetetlen szellemi-potenciál veszteség. Tudományos minősítés újraértékelése = átminősítésa korábban tudományos fokozattal rendelkezők töredéke kapta meg az új fokozatot. Kutatók és fejlesztők 30 év alatt egyre többen rendelkeztek tudományos fokozattal (2330fő10.000fő). Akadémia létszáma is nő (157280)Átalakítás az egyetemeken is: az egyetemek elveszítették a tudományos minősítéssel kapcsolatos jogosítványaikat, a teljesítményt háttérbe szorította az ideológiai elkötelezettség. Sok színészt nemcsak a színházból, hanem a fővárosból és a vidéki városokból is eltávolítottak. A képzőművészek közül csak a szocreált követők kaptak megrendelést. Az értelmiségi elit felügyeletére létrehozták a művészeti szövetségeket.

Cserélődés a kulturális és tudományos elitcsoportokbanKulturális és tudományos elitcsoportokban a ’40-’50-es évek fordulóján jelentős cserélődés: politikailag elkötelezett tudósok kerültek a meghatározó pozíciókbajelentős szellemi potenciálvesztés. Volt néhány olyan személyiség (Kodály Zoltán, Illyés Gyula), akiknek a szellemi tekintélye sohasem kérdőjeleződött megátlagon felüli politikai mozgástér.A kulturális elit legmagasabb jövedelmű csoportjai a színészek, képzőművészek, írók, vezető újságírók. A kulturális és tudományos elit életkörülményei (lakásviszony stb) is jelentősen jobb, mint az átlag. Az ország szellemi elszigeteltségének oldódásával párhuzamosan a Kádár-korszakban a szellemi elithez tartozók évente többször utazhattak külföldre, ami komoly kiváltságnak számított.

- 26 -

Társadalomtörténet – 3. félév9. SZELLEMI FOGLALKOZÁSÚAK, ÉRTELMISÉGIEK, KÖZALKALMAZOTTAK, TISZTVISELŐK

Értelmiség és politika 1945 utánÉrtelmiségi = felsőfokú végzettségű, szellemi munkát végez, széles körű műveltség és tájékozottság,

irányító/vezető pozíció. II. vh: nagy veszteség. 1945-47: kulturális sokféleség, értelmiségi lét sokszínűségének kibontakozásának lehetősége. 1940-50-es évek fordulója: a fizetési osztályok értelmében az értelmiségiek és szakmunkások fizetése nagyon közel került, sőt a szakm. meg is haladta.

A kommunista párt és az értelmiségA fordulat éveit követően a kommunista párt ellenfelei közé sorolta az értelmiség jelentős részét is (még

sok kommunistát is). A komm. értelmiségiek jelentős része vakon hitt pártbeli feljebbvalójával; tehetségét feláldozta, egyéniségét feladta, cserébe kis fizetéssel járó adminisztratív feladatot kapott. A régi értelmiséget az ’50-es években megaláztások, önmagukkal való megalkuvásra kényszerítették. A pedagógusok helyzete volt a legnehezebb (olyant oktattak, amivel nem értettek egyet, ráadásul állandóan ellenőrzés alatt voltak). Az irányító posztokra tömegesen bekerülő alacsony képzettségű káderek kisebbrendűségi érzésükből fakadóan erős ellenszenvet tápláltak az értelmiség irántfelemás viszony, mert ideológiailag az értelmiség „szövetséges réteg”. ’50-es évek: a fizikai munka ideológiai okokból felértékelődik.

Régi hivatalnokok és értelmiségiek2 lehetőség: visszavonulás (nem önkéntes), vagy alkalmazkodni. A behódolók elkerülték a pozícióvesztést, ám ezt a társadalmi környezet felemás módon értékelte. II vh után: az értelmiségi hivatás és a szakszerűség ellentétbe kerültaz értelmiségi pályákra kerülésnél, pozíciók betöltésénél sem a szakismeret, hanem a lojalitás és politikai megbízhatóság volt a szempont. Az önálló értelmiségi tevékenységek gyakorlóinak is állami alkalmazottakká kellett válniuk, ha továbbra is hivatásukat akarták folytatni. A változás lényege az autonómia felszámolása.

1949-89 közötti korszak kulturális és értlemiségi politikájának két meghatározó személyisége: 1. Révai József (1945-56 MKP/MPD egyik vezetője; a polgári kultúra felszámolása; a „szocreál” stílus) 2. Aczél György (kultúrpolitika – 3T)

A hatalom és értelmiség viszonyában jelentős változás a kádári konszolidáció kibontakozása utánalkotók mozgástere lassan bővült; csökkentek az ideológiai elvárások és a direkt irányítás szerepe a szellemi életben. ’70-’80-as évek: fennálló viszonyokkal szemben kritikus-értelmiségi gondolkodás.

Értelmiségi magatartásformák az 1980-as évek közepén4 csoport: 1. a rendszer működtetésében közreműködők; 2. lojális szakértelmiség (sokan); 3. fennálló

viszonyokkal elégedetlen, de politikailag inaktív, „haladár” értelmiségi réteg (beszariak); 4. Ellenzéki-kritikai értelmiségi csoportok.

Az értelmiségiek és szellemi foglalkozásúak társadalmi jellemzőinek változásaiAz értelmiség létszáma és tagolódása

A II. vh. után az egyik legdinamikusabban fejlődő réteg az értelmiség. Arány az aktív keresőkön belül: 1940: 2% - 1990: 11%. Hasonló dinamika a felsőfokú végzettségűeknél: 1980-ra fél millió fő. A művészeti diplomásoknál a legmagasabb az egyszemélyes háztartás. A diplomás férfiak 1/3-a választ diplomás feleséget, míg a diplomás nők 2/3-a választ diplomás férjet.

Átrétegződés a diplomásoknál a sorrend: 1941: jogász (33%), oktatás, EÜ dolgozók, mérnökök (13%), mzg (8%), közgazdászok (4%); 1980: oktatás+tudományok, műszaki , közgazdász, jogász, EÜ. Felsőfokú végzettségűek 99,8% állami alkalmazott, 0,2% önálló szellemi foglalkozású. Az alkalmazásban álló diplomások 1/3-a vezető beosztású, 2/3-a beosztott ügyintéző, 1% egyszerű ügyviteli munkakör. 1/3-uk beszélt idegen nyelvet (német, angol, orosz)nyelvtudás gyakorisága fordított arányban állt az életkorral: idősebb korosztály 2/3-a beszélt idegen nyelvet.

A képzett értelmiségiek lakásviszonyai messze jobbak az országos átlagánál: diplomások 95%-a saját, vagy családi használatú lakásban lakott. A saját lakással rendelkezők több mint fele 3 vagy több szobás lakásban élt, 44% 2 szobás. A diplomával rendelkezők körében az egyetemi végzettségűek lakáskörülményei kedvezőbbek, mint a főiskolát végzetteké. Döntő többségük városlakó (41% Bp). ’70-’80-as évek: a felsőfokú képzés differenciálódása, a specializálódás egyre erőteljesebbé válása. A korszak végén az állásba kerülés feltétele a középiskolai végzettség, ill. az érettségi.

- 27 -

Társadalomtörténet – 3. félévAz értelmiségiek szocializációs mechanizmusa

1940-50-es évek: az értelmiségi foglalkozásúak rétege erősen heterogénné vált: 1. többgenerációs értelmiségi családból származásalacsonyabb beosztásban; 2. munkás/parszti családból kikerülő „káderértelmiségiek”számuk nőtt. szocializáció szerepe: 1. Hosszú távon a régi értelmiség normái, értékrendszere a meghatározó, a káderértelmiség is ezt követte; 2. az értelmiségi pozícióba kerültek a gyerekeiket is értelmiséginek nevelték; 3. kádári konszolidáció: az értelmiségivé válás legitim útja a tudás megszerzése (felsőoktatás) és nem a kiemelés. Értelmiség státuszmeghatározása: „középosztályi jelleg.

Numerus politicusAz új rend saját értelmiségi bázisának kialakítását kedvezményekkel támogatta. ’50-es évek eleje:

numerus politicus intézménye: a munkás- és parasztszármazású fiatalok származásuk okán előnyt élveztek az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákon; szakérettségis tanfolyamok. A származás szerinti kategorizálás érvényesítése a ’60-as években folyamatosan gyengült a továbbtanulók körében.

pl. az újságíróknál a fiatal generáció felé haladva a fizikai származásúak aránya csökken – erős tendencia; közgazdászoknál is; általános trend a ’70-’80-as években a különböző értelmiségi foglalkozásúak körében az önreprodukció lényeges erősödése.

Közigazgatási tisztviselők, ügyintézők, közalkalmazottakII. vh végesok közalkalmazott elveszti állását (területvesztés, igazolási eljárások, B-listázás). Másik

részük alkalmazkodni próbál (belép a kommunista, vagy a szocdem pártba)

Köztisztviselők és közalkalmazottakKözszolgálatban javadalmazottak: 1945-ben: 400ezer fő, számuk ’45 után nem csökkent lényegesen. A

B-listázások során 80-100ezer főt küldtek elalkalom a politikai érdekek érvényesítésérearányosítás = egyes területeken a pozíciók pártok közötti felosztása. ’45-’46: felülvizságlatokbizonytalanság a közalkalmazottak körébencsökkentette a pálya vonzerejét’48-ig alacsony a munkáskáderek beáramlása. Kommunista hatalomátvételkiemelt figyelem az alkalmazottak politikai felügyeletéremunkáskáderek tömeges kiemelésea tisztviselő réteg középosztályi-kispolgári jellege halványul.

a közigazgatási/tisztviselői karban végbement változásokkét hullám: 1. ’40-’50-es évek: az idesorolható szakmák presztízse nagymértékben csökken, az iskolázottsági és szakmai kritériumok megszűnnek; 2. tanácsrendszer (1950. okt.) a közigazgatás személyi állománya kicserélődik. a bürökrácia hatékonysága jelentősen visszaesik (és az írásbeliség színvonala is alsó tagozatos elemista szintre esik)

A közigazgatásban dolgozókAz apparátusban dolgozók létszáma erőteljesen növekedett. Tisztviselők elnevezése: a közigazgatás

frontján harcoló; feladatuk a központi utasítások végrehajtása. Közhivatalnokok: ’50- re: alacsony befisk + igazgatási szaktudás hiánya + rutin szerű szellemi munka tömegesedésepresztízsveszteség. A közigazgatás 4 szintjén (megye, járás, város, község) foglalkoztatott tisztségviselők száma az ügyviteli alkalmazottakkal együtt 35ezer fő, ebből a vezető pozíciót betöltők száma: 2500-3000 fő. Közigazgatási apparátus feminizálódik (egyharmadról kétharmadra emelkedik a nők száma ’85-re, többnyire faluról szárm.). Többnyire fiatalok, átlagéletkor 35 év. A doglozók 70%-a a ’70-’80-as években lépett be.Az apparátus 75%-a: városi vagy községi ügyintézői alkalmazott típus: „Fiatal vagy középkorú asszony, középiskolai végzettséggel, az átlagosnál gyengébb jövedelemmel”. A ’70-es évektől visszatér a hivatal lassan, részlegesen visszanyeri korábbi pozícióját, presztízsét.

A szoc.rendsz. kialakulása után: iskolázottsági követelmények leszállításahosszú időre meghatározta a közalkalmazotti, köztisztviselői réteg társadalmi összetételét, a szakirányú képzés feltételeit javította az Államigazgatási Főiskola létrehozása a ’80-as évekbendifferenciálódik a fizetés. A szakma presztízse és vonzereje mindvégig alacsony, ellentétben az orvos, ügyvéd és újságíró szakmákkal.

Belső hierarchia: legfelsőbb réteg: miniszteriális szint; miniszterek formálisan, de választás útján kerültek beosztásukba; 2. szint: országos hivatalok, megyei intézményekszakértő, igazgató-szervező funkcionáriusok; 3. szint: speciális szakértőkszakirányú diplomájukat hasznosították a közigazgatásban; 4. szint: ügyviteli alkalmazottak; 5. szint: hivatali kisegítők.

- 28 -

Társadalomtörténet – 3. félévA belügyi és a honvédelmi állomány tagjai

A közalkalmazottak speciális csoportja. A második vh után nagy a beáramlás mind a honvédelemmel, mind a rendfenntartással foglalkozó erőszakszervezetekbe. Kritérium: politikai megbízhatóság, ideológiai elkötelezettség. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), a Belső Karhatalom altiszti karában tömegesen kerülnek be elemi iskolai végzettségű, minimális szakai ismeretekkel rendelkező munkás- és parasztfiataloktöbb kiváltság, nagyobb anyagi előny. 1956 után az erőszak-apparátusok létszáma csökken, de még így is magas. Foglalkoztatottak létszáma ’57-ben 65ezer fő, ebből közel 30ezer fő a hivatásos állomány. (Ekkor a honvédség összlétszáma 50ezer fő).

A belügyminisztérium vezető állományának szociális összetétele: a közel 1700 vezető 90%-a munkás-paraszt származású; 60% általános iskola; 20% középisk; 6% diplomás, 14% általános iskola se! 1956 októberében számos vezető beosztású katona és rendőrtisztet az ÁVH átirányít kulturális intézményekbe. A Kádár korszakban a katona- és rendőrtiszti pálya jelentősen vesztett vonzerejéből, ok: erőszakszervezetek: belső feszültség’70-es évek: a pályaelhagyás felerősödik. ’56-hoz képest javult a tisztikar iskolázottságának szintje, de csak későn.

Szellemi foglalkozásúak – értelmiségiek-diplomásokAz egyszerű szellemi foglalkozások és sok értelmiségi szakmában is eltömegesedés indult meg.

PedagógustársadalomII. vh után folytatódott az oktatás szerepének a két vh közötti időszakban kezdődött

felértékelődéseintézményrendszer kibővülfoglalkoztatottak köre is dinamikusan bővültképzettségi követelmények gyengülnekoktatás színvonala csökken. 1970: az ált.isk. tanítók 5%-a, a középisk. tanárok 13%-a képesítés nélküli. A hagyományos tanári szerepek és tradicionális nevelési módszerek eltűntek. A pálya elnőiesedik. átlagéletkor 35 év körül (a vidéken dolgozó pedagógusok fiatalabbak voltak, mint a bp-iek.). 75% házasságban él, átlagos családnagyság: 3,3 fő. Nyitottabb társadalmi háttér: a tanítói pályára a munkás-paraszt származás jellemzőbb, a gimnáziumi tanároknak több mint fele értelmiségi / szellemi munkát végző családból származott. Remek mobilitási pálya a tisztvis./alkalmazotti családokban nevelkedett leánykáknak. „A pedagogusfoglalkozás nem szakma, hanem hivatás”

Egyetemi oktatókA pedagógia preszízsveszése a nem igazán érintette a felsőoktatást. Az intézményrendszer merev

hierarchiája nem változott lényegesen. Az egyetemi tanárokat csak az ’50-es évek első felében nem hívták professzor úrnak. Adathiány miatt társadalmi összetételüknek változásait nem tudjuk nyomon követni. Jelentős létszámnövekedés. 1980: főiskolai és egyetemi oktatók létszáma: közel 14ezer fő (ennek közel harmada nő); egyetemi tanár: közel 600 fő; egyetemi docens közel 300; vezető egyetemi és főisk oktatók: 1800 fő. 1980: több, mint 7000 fő rendelkezett tudományos minősítéssel (többnyire kandidátus)

Tudományos fokozattal rendelkezők1997: stat. adatfelévtel a tudományos fokozattal rendelkezők között. (A tudományos fokozat és a

felsőoktatásban dolgozó nem ugyanaz). Közel 12 500 fő. A tudományos tevékenység férfipálya maradt (80% ffi; 80% kandidátus, a többi a tudományok doktora.) Az idősebb generáció több mint fele fizikai foglalkozású családi háttérrel rendelkezetta ’60-’70-es évek fordulójától jelentősen csökken az ipari és mzg munkáscsaládból származók esélye a tudományos pályára kerülés tekintetébena szociális háttér záródása.

Az egyetemi oktatás ideológiai függősége az ’50-es években jelentősen megnőttcsak a ’60-’70-es évek fordulójától mérséklődik, radikális változás csak a rendszerváltáskor, addig a marxista filozófia kötelező tantárgy.

Az orvostársadalomMérsékelt ütemű létszámnövekedés; elnőiesedés: 1961-1997: 15%50% (ez a létszámnövekedés oka).

1950 és ’68 között a pályakezdők központi irányítással kerültek első munkahelyükre, ’68-tól bevezették a pályázati rendszert (enyhítette a kötöttségeket). A pályán való előrelépést a folyamatos szakképzéshez és a szolgálati időhöz kötötték. Kevés munkahely változtatás a pálya során. Ez a foglalkozási csoport őrizte meg leginkább zártságát az ’50-’60-as években lezajlott társadalmi mozgások ellenére. A tanulás jelentős és tartós

- 29 -

Társadalomtörténet – 3. félévanyagi terhet jelentett. Társadalmi összetétel: középosztály, 60% szellemi/értelmiségi családból. A hivatás családi átörökítésének hagyománya erős maradt (13%-nak az apja is orvos); átlagéletkor 40 év (kevesebb, mint a háború előtt); 90% házasságban él; 40%-ának orvos házastársa van, a maradéknak is értelmiségi/szellemi foglalkozású; kétgyermekes családmodell.

E szakma presztízse változott a legkevesebbet a II. vh után, folyamatosan magas. Erős belső tagoltság: nagy szakmai különbségek, ami a jövedelmi viszonyokon nem mindig látszott, bár a nagyobb EÜ-i intézményekben dolgozóknak nagyobb volt a fizetésük, és jobb esélyük volt szakmai tekintélyük gyarapítására, ill szélesebb pacientúra kialakítására (=több hálapénz); falusi orvosoknak a nem pénzbeni ajándékok jelentettek jövedelem-kiegészítést. Jövedelmek: viszonylag jelentős szórás: legmagasabb fizetés (1973-ban) a közEÜ és az EÜ-i igazgatásban dolgozók (5000 Ft/hó) ettől nem sokkal marad el az egy hónapban elérhető maximális hálapénz, ez feltehetően 10 év alatt duplájára nőtt; lagalacsonyabb: körzeti orvosok (3600 Ft/hó); magánpraxissal rendelkezők között nagy különbségek (főleg a kórházi és rendelőintézeti orvosoknak volt, a legtöbb magánrendelője a fogorvosoknak volt. 1980: felmérés: 80% üdült külföldön, közel 50%-nak volt színes TV-je, 95%-nak autója, a vezető beosztásban lévőknél mindez kevesebba magánpraxis + hálapénzből éltek.

A jogásztársadalom1945-49: jelentős átrendeződés a jogásztársadalomban: a kötött pályákat (bíró, ügyész) viszonylag sokan

hagyták el, az ügyvédek száma viszont dinamikusan növekedett. 1948-49-ben a vállalati jogtanácsosok száma nőtt jelentősen és az ügyvédek száma esett vissza. A szoc. fordulat után a ~ egésze vesztett társadalmi súlyából, és megváltoztak a tevékenység feltételei: korlátozták a magánpraxist; a szakma gyakorlásának szabályait kívülről, politikai szempontok alapján határozták meg. A jogi intézményrendszer teljes mértékben elvesztette önállóságát, a jog szerepe alapvetően csökkent. Az ügyvédi tevékenység megőrizte középosztályi jellegét.

1973: felmérés: közel 30ezer fő rendelkezett jogi diplomával, ebből 4000 fő nyugdíjas, sokan nem gyakorolták a szakmát. A jogi végzettség megszerzésére esti és levelező tagozaton is beindulttömegek számára biztosította a jogi tanulmányok folytatásáta származás szerinti összetétel megváltozik, nyitottabbá válik. A fizikai származásúak többnyire a kevésbé megbecsült pályákon jelentős. Magas presztízs. A nők pályára kerülése a jogászok között a legalacsonyabb (1970: 10%). Egyértelműen városias foglalkozás. Majdnem mindenki házas, többnyire értelmiségi házastárs. 1 gyermekes családmodell. ’70-es évek elején az átlagkereset közel 4500 Ft. Legmagasabb fizetés: ügyvédek, minisztérium; legalacsonyabb: tanácsok jogász munkatársai és az egyetemi oktatók. Nagy szórás a jövedelemben. 20% másodállás isátlag havi 1000-1500 Ft/hó). 40% az átlagosnál jobb lakáskörülmény. ’80-as évek: A jogi tevékenység presztízse sokat javult, fontossága növekedett (magánszektor erősödése)

1997: felmérés (Utasi Ágnes): létszám 1600 főről 5x-re emelkedik; nők aránya 40%-ra. Az életkörülmények tekintetében tovább javult az előnyös helyzet. Családjuk minimális megélhetéséhez szükséges havi jövedelmet az átlag országos havi jövedelem 3x-osában állapították meg. Döntő többség stabil felső-középosztályi illetve elitstátusz, és azt a pozíciót át is örökítették

Műszaki értelmiségKülönösen gyors növekedés: 1949-ről 1980-ra 11x-esére, 120ezer főre növekedett = az egész értelmiség

25%a. A növekedés csak az ’56-os forr. után torpan meg (sok mérnök menekül el). A ’70-es évektől Solymosi Zsuzsa és Székelyi Máriarendszeresen megismételt kutatások. ’73-ban végzettek felének apja is diplomás, elenyésző a mzg munkás szülő. A ’40-es évek végétől az ’50-’60-as évek fordulójáig nőtt a nem értelmiségi családból származók száma, de utána visszaállt a „normál” rekrutáció. 2 gyermekes családmodell. 1980: állami szektorban dolgozók havi átlagkeresete közel 6000 Ft (valamivel több, mint a diplomás átlagkereset). Az idősebb mérnökgeneráció jobban élt. Lakásviszony tekintetében az országos átlaghoz közelítettek. A vállalkozó szelleműek új tevékenységekbe kezdtek a magánszektor kibontakozásakor. A párttagok aránya az ’53-ban végzettek körében a legmagasabb, a ’73-ban végzettek között a legalacsonyabb.

KözgazdászokFolyamatosan növekvő szakértelmiségi csoporttá váltak: 1941: a diplomások 4%-a, 1984-ben 10%-a

közgazdász. Korábban ritkaság volt a női közgazdász, ’84-re 50%. Létszám: 50ezer fő. A II. vh előtt főleg magántisztviselőként dolgoztak1949 után a szakma önállósága jelentősen csökkent; az ágazat jelentősége a

- 30 -

Társadalomtörténet – 3. félév’68-as gazdasági reform után kezdett felértékelődni, főleg a ’80-as évekre válik vonzóvá ez a pálya. ’70-’80-as évek: csökken a fizikai foglalkozású családokból származók aránya és nő az értelmiségi családból származóké. Az egyetemisták és a végző közgazdászok csoportja is egyre zártabbá vált a szülők iskolázottságát és foglalkozási helyzetét tekintve, és ez úgy néz ki, így is marad.

AgrárértelmiségII. vh után: agrár-felsőoktatás szerkezeti átalakulása, kapacitásnövekedésjelentősen nő a mzg.

mérnökök, agronómusok, állatorvosok száma. A két vh között 800-900 fő/év tanult, ez az ’50-es évekre tartósan meghaladta a 3000 főt, ’60-as évek: 5000 fő, ’70-re megduplázódott. A ’60-as évek második felétől a „vidéki Magyarország” agrárértelmiségiei a kisvárosokban és falvakban egyre fontosabb szereplőivé váltak a helyi értelmiségi csoportoknak.

Színészek, újságírókKis létszámú, speciális foglalkozású szakmai csoport. 1981: újságírók: 2500 fő (70% férfi és ugyanennyi

dolgoztott a fővárosban), prózai színészek: 1000 fő (60% férfi, ugyanennyi Bp.). ’70-es-’80-as évek: Mindkét csoport viszonylag zárt: 35-40% apja is értelmiségi, kicsit kevesebb fizikai foglakozású származott. Mindkét csoport 70%-a felsőfokú végzettség. A színészek 70%-a, az újságírók 80%-a házas; mindkét esetben 70%-nak diplomás a házastársa; színészek 35%-ának színész házastársa volt. 1 gyerekes családmodell. Színészek átlagfizetése: 5200 Ft (+átlag 4400 Ft mellékkereset), az újságíróké átlag 5400 (+2500 Ft. mellék). Politikai szempontból minkét szakma „kényes” terület, bár a színészek jobb helyzetben.

Összefoglalás1950-60-as évek: valamennyi értelmiségi szakma (változó mérékben) nyitottá válik, melynek oka a gyors

létszámnövekeés, illetve a „szocialista értelmiség kialakításának igényefizikai származásúak jelentős száma legyen értelmiségi. 1960-70-es évek: a tömeges társadalmi változások befejeződneka mobilitási csatornák beszűkülnekvisszaáll az értelmiségivé válás iskolázottságon alapuló kiválasztási rendszere és középosztályi jellege. A rendszerváltozás társadalmi átrendeződései ezeket a tendenciákat még jobban megerősítették, felgyorsították.

A többi értelmiségi / szellemi foglalkozású szakmával (filmesek, zenészek, képzőművészek stb) azért nem foglalkozik, mert nincsenek források és elemzések.

- 31 -

Társadalomtörténet – 3. félév10. ÖNÁLLÓK, MASZEKOK – A MAGÁNSZEKTOR ÁTALAKULÁSA ÉS JELLEMZŐI

A magánszektor változásai 1945 után1945-49: államosításokfolyamatosan csökken a magánszektor terjedelmei, de így is jelentős marad a

kommunista hatalomátvétel befejeződéséig, sőt a kisiparosok létszáma valamelyest nő is.

A maszekok létszámamaszek = a magánszektorban dolgozó önállók és alkalmazottaik akkori elnevezése. 1940-50-es évek

fordulójától létszámuk minden területen radikálisan csökkent; jelentősen mérséklődött az önállók száma a mzg-ban, de az erős politikai nyomás ellenére a magángazdálkodók a ’60-as évek elejéig meghatározó szereplői maradtak a mzg-nak.

’60-as évek első fele: összetöpörödött magánszektor3 nagyobb foglalkozási csoport alkotta: 1. a kollektivizálásból kimaradt egyéni gazdálkodók (150ezer fő1970-re felére csökken); 2. kisiparosok és kiskereskedők (80-100ezer fő; kiskeresk: 10-12ezer fő); 3. szellemi szabadfoglalkozásúak (15-20ezer fő). ’80-as évek: jelentős változásoka magánszektor keresőinek száma dinamikusan emelkedni kezdett.

1960-80: A legális magánszektor keresőtevékenységéből élők létszáma: a keresők + 30-40ezer alkalkalmazott + eltartottaik együtt minimálisan 500-700ezer fő = a népesség 5-7%-anincs róluk adat.

Magánkisiparosok Magyarországon a második világháború utáni évtizedekbenXX. század közepe: a kistulajdonosok (kisipar,kiskeresk.) tevékenysége a hétköznapok szerves része. Az ipar

gyakorlása a megfelelő befisk mellett széles körben elérhető volt, egyben mobilitási lehetőség. Önállóságkomoly presztízs. Erős belső tagoltságaz indulótőke előteremtése és a szakképzettség megszerzése eleve szelekciót jelentett. 1930: kisiparosok és kiskereskedők létszáma 300ezer fő (aktív keresők 10%-a), a két vh között egyes ágazatokban meghatározó mértékű a kisipar.

Iparosok 1945 utánHáborús események: jelentős személyi és anyagi veszteségek: a műhelyek felszerelésének 60%-a pusztult el.

Államosítás(nagytőke és nagyipar korlátozása)kedvezőbb versenyfeltétel a kisiparosoknak. A jelentősebb pártok harcoltak a kisipar támogatásáért (főleg a Kisgazdapárt ’45-ös programjában: kedvezményes hitel, megrendelések stb). A kommunista párt politikai taktikájában is hangsúlyos volt a magántulajdon védelme (!), bár ’48 után szorgalmazták a TSZ-be tömörülést. ’45-’48 között kiemelt szerep a rekonstrukcióbanfolyamatos létszámnövekedés; ’49-’53 között drasztikus csökkenés, ugyanis a kommunisták hosszú távú stratégiájában nem volt helye a magánkezdeményezéseknek, sőt az ellenfelek közé sorolták a kisegzisztenciákat. Az egyre erőszakosabb politikai nyomás hatására ’49-’50-től tömegessé vált az ipar feladása (mert állami bérmunkássá válni rosszabb lett volna)

Államosítási hullám1949 dec: az államosítási hullám a kisüzemek, műhelyek tulajdonosait is elérteelőször a 10 főnél több,

majd az 1-3 alkalmazottal működőket is ellehetetlenítették = túlállamosítási folyamat. Aki maradt, annak a körülményeket nehezítették meg (nyersanyag, energia ellátás; az évi 50ezer forint fölötti jövedelem70% adó). A többség inkább belépett a kisipari szövetkezetbe, hogy ne legyen bérmunkás. 1948: Országos Kisipari Szövetkezet (OKISZ), majd helyi alszervezetek is. 1949-53 között a szövetkezetek száma 4xesére, tagjainak száma 10x-esére növekedett. A tulajdonosokat szövetkezetbe kényszerítették, a munkaeszközöket (mindent) államosítottak.

A magán és kiskereskedelmet a komm. hatalomátvételkor gyakorlatilag felszámolták50-60ezer bolt került állami tulajdonba (árukészlettel együtt). ’49: 112ezer fő; ’53: 3000 fő foglalkoztatottsem alkalmazottat, sem tanulót nem tartottak. ’58-ra 14ezerre nő a magánkereskedelem foglalkoztatottjainak száma, ebből csak 1000 fő, aki alkalmazott.

- 32 -

Társadalomtörténet – 3. félévMagánkisipar a Rákos-korszakban

1949: a magánkisipar állította elő a nemzeti jövedelem 12%át, 1953: 2%-át; a „szocialista szektor” képtelen volt a felszámolt kisiparos/kiskeresk. réteg által betöltött gazdasági és társadalmi szerep pótlásáraállandó ellátási hiányinformális gazdaság kialakulása. Eszközhiány a kisiparbanélőmunkával igyekeztek pótolni. Kisiparok száma ’48-ról ’53-ra negyedére esik (50ezer fő). A politikai hangulat enyhülése (’53: Nagy Imre) kedvezően befolyásolta a vállalkozási kedvet: ’54-re az iparengedéllyel rendelkezők száma megduplázódott. A Horthy-kori iparos stratégia tovább élt: magas a földet birtoklók aránya (átlag 2,3 kat. hold birtok). A szektor dinamikus regenerálódását az ’55-ös Rákosi-féle dogmatikus-sztálinista politikai fordulat szakította meg. ’56-os követelés volt az iparszabadság és a korlátozott magántulajdon engedélyezése. Forradalom után újabb létszámnövekedés: ’57-re 120ezer fő.

Kisipar és kiskereskedelem a Kádár-korszakban’56. nov. 4: Kádár-kormány nyilatkozatleszögezte, hogy támogatja a kisipart és a kiskereskedelmet.

Pacifikációs politika’57: adó és pénzügyi kedvezményekkel könnyítették a kisipari tevékenységet, majd ezeket a kedvezményeket fokozatosan visszavonták’58-ra vége a kibontakozó magánkisipari konjunktúránakszektor létszáma folyamatosan csökkent; ’70-es évek: 100ezer fő körül. A diszkriminatív megkülönböztetések lassan oldódtak (’62-ig nem részesülhettek öregségi nyugdíban), azonban a Kádár-korszak konszolidációját meglapozó életszínvonal-növelő politika megkövetelte a rugalmasabb vállalkozási, szolgáltatási formákat. ’56-’82: engedmények megadása és visszavonása; alacsony (3-5 fő) alkalmazott engedélyezett. ’70-es évek: emelkedett a munkaviszony és nyugdíj mellett kisiparit tevékenységet folytatók létszáma. 1976: reformellenes fordulatkisiparosok számamélypont (100ezer alatt), utána ismét nő (adómérséklés).

Magánszektor az 1980-as években’80-as évek: lényeges változás: átalakul a párt magánszektorral szemben érvényesített politikája1980:

határozat: hatályon kívül kell helyezni azokat a rendeleteket, amelyek a kisipari tevékenységet indokolatlanul gátolják. (’82: jelentősen liberalizálódik a magánszektor működése; ok: gazdasági válság)társadalmi átrétegződés kezdődik. Feloldották a létszámkorlátokat, lehetett teherfuvarozni folyamatosan nőtt a kisiparosok száma. ’70-es évek vége: az állami boltokat bérbe lehet venni10-12ezer bérlet.

Rendszerváltozás és magánvállalkozások’89-90 után magánvállalkozások és feljlesztések korlátai megszűnnek. Kiépülő piacgazdaságvállalkozások

számának dinamikus növekedésegazdasági szervezet teljes átalakulása. A Kft.-k (kis tőke) száma nőtt a leggyorsabban. Kisiparos=magánvállalkozó, ennek ellenére számuk nő.

A kisipari tevékenység változásai a hetvenes-nyolcvanas évekbenA kisiparosi lét jellemzői

A tevékenységet folytatók mindig a legalitás határán éltek és dolgoztak. ’60-’70-es évek: ritkul a direkt kispolgár-ellenes kampányok száma. A vállalkozói kedv és a létszám erősen függött a politikától. Előnyösebb feltételek azoknál, ahol a kockázatvállalási hajlandóság magasabb (ált. nagyobb szakmai-kulturális tőke); a legkiszolgáltatottabbak a napi szolgáltaló-javító tevékenységet végzők voltak. ’70-es évek az építőiparban tevékenykedő magánkisiparosok és foglalkoztatottjaik száma nőtt a legdinamikusabban (’70-’78: 40%-os növekedés). Foglalkozási viszonyok átrendeződése: csökkent a főfoglalkozásúak száma, a szakmát mellékfoglalkozásként űzők száma nőtt. Viszonylag jelentős fluktuáció (cserélődés) még a ’80-as években is. Az iparossá válók nagyrésze eleve az ideiglenességre rendezkedett be. ’80-as évek vége: az alkalmazottak száma 4x-esére nőtt. ’70-es évek vége: közel 140 élő kisipari szakmát tartottak számon, de többnyire csak 26 fajtát gyakoroltak=erős ágazati koncentrálódás. ’70-es évek? bp-i kisiparosok száma csökken, vidékieké nő, azon belül is falun magasabb.’60-’70-es évek átrendeződés: a legális magánszektorban csökken a tiszta kisárutermelő családok aránya és nő a vegyes kereskedőkből álló. ’78: az egész legális magánszektor közel 250ezer fő, ennek közel a fele a magánkisipar.

’80-as évek: a magánkisipar és az állami ipar sajátos szimbiózisa jött létre: kettős foglalkozási viszony kihasználása: „nappal”: gyári munka, utána: maszek, melynek során felhasználták a gyárban rendelkezésre álló munkaeszközöket, nyersanyagokat stb.

- 33 -

Társadalomtörténet – 3. félévInformális magángazdaság

’60-’70-es évek folyamatosan nőtt az informális gazdaság. Gazdasági, politikai és adminisztratív szempontból is gyakran célszerűbb volt a az engedély nélküli iparűzés. Létszám valószínűleg több, mint 250ezer fő. Gyári munkások bejelentés nélküli foglalkoztatása. ’80-as évek: már a magánszektor teljesíti a lakossági szolgáltatások 60%-át. A nem regisztrált gazdasági tevékenységek között a lakásépítés/felújítás a legnagyobb tétel. ’80-as évek: fuvaros ágazat fejlődött a leggyorsabban. ’70-es évektől termelői láncok jönnek létre a magánszektorban. A kvázipiaci viszonyok között a legsikeresebbek azok voltak, akik gyorsan tudtak reagálni a fogyasztói igényekre.

A kisiparosok mentalitása, életkörülményei, rétegződése„Kisiparos életszemlélet”

Középpontban az önálló egzisztencia megteremtésének és fenntartásának eszménye. Jellemző az alkotó munka öröme és tisztelete, a szakma szeretete, egyfajta kézműves mentalitás. A ’70-’80-as évektől már polgárosodási-középrétegesedési mintát közvetít. A haszonból élő kispolgár mentalitása ezekben az években válik ismét rendszerkonformmá. Fiatalabb generációk egyetlen célja a gyors meggazdagodáskevés figyelem az üzleti normák betartására.

Az iparosréteg tagoltsága’80: tovább erősödik az iparosréteg tagoltsága: a bizonytalan körülmények között sok múlott az egyéni

kezdeményezéseken, találékonyságon, kapcsolatteremtési és fenntartási készségen. Akik ki tudták használni a hiánygazdaságotmagas jövedelemkevés részét lehetett visszaforgatni. 1980: iparosok 3%-ának jövedelme 9000 Ft/hó (átlagjövedelem 2-3x-osa); a többség 3000 Ft/hó. Építőipari átlagjövedelem 10 000 Ft/hó. Kisiparosok 5% átlagjöv: 12 000 ft/hó, többiek 5-8000 Ft./hó (adóbevallások alapján!). Magas adójövedelem eltitkolása; többlábon állás hagyománya. A kisiparosok jelentős része a létbizonytalanságot a maximális haszonszerzéssel próbálta ellensúlyozni: 50-100%-kal magasabb átlag havi jövedelem, jobb lakásviszony.

A szoc. korszak kezdetén legszembetűnőbb a műhelybirtokosok felső rétegéből álló „elit” eltűnése1960-70: az elitcsoport újjászerveződése. A kisiparosok és kiskereskedők többsége városlakó (több a fizetőképes kereslet). Átlagéletkor 43 év (5 évvel több, mint a bérmunkás, vagy a szellemi foglalk.-é)az önállósodás életkora eltolódott. A férfiak gyakrabban vállalták az önállósodás kockázatát, 30% nő. 80% házas, családos. Befisk meghaladta az országos átlagot. 1983-as mobilitási adatok: folytonosság a kisiparosok között: 18%-nak volt az apja is kisiparos, de ez sokkal több, mint más szakmákban. ’80-’90: kisiparosok száma dinamikusan nőtt, 1992-re 225ezer; kiskereskedők létszáma 1992-re 160ezer fő. 1988: vgmk-kban 180ezer fő dolgozott; vállalaton kívüli munka közösségben 70ezer.

A rendszerváltozás hatásaA rendsz.vált. elhárította az akadályokat a piacgazdaság intézményrendszerének kiépítése elől. Dinamikus az

új gazdasági formák létrehozása; 1993: egyéni és társas vállalkozók: 800ezer fő. A kilencvenes évek folyamán az állami szektor szerepe a gazdaságban és a foglalkoztatásban egyaránt minimálisra csökkent. Az önállóságot választók többsége 30-50 év közötti, magas befisk; jelentős szerepe van a családi mintának. Az anyagi háttér korlátait a kulturális és kapcsolati tőke hidalta át.

- 34 -

Társadalomtörténet – 3. félév11. AZ AGRÁRTÁRSADALOM VÁLTOZÁSAI A FÖLDREFORMTÓL A KOLLEKTIVIZÁLÁS BEFEJEZŐDÉSÉIG

Politika és parasztságKettősség: társadalmi jelentőség hangsúlyozása és agrárreform, közben a parsztság meghódítandó társadalmi

csoport és az iparosítás fő erőforrása. Főleg az 50-e évek elején. Kollektivizálás után élni és élni hagyni. 70-es évek gazdagodókismét bűnbak szerep.

A paraszti/falusi társadalom történetének szakaszai3 szakasz: 1945-1961 a „hagyományos világ alkonya”: a föld magántulajdonának megerősödése, majd ennek

felszámolásával ér véget. Megkezdődik a hagyományos paraszti társadalom felbomlása. Állandósul a közös termelőszövetkezeti gazdálkodás, háztáji, mezőgazdasági kistermelés és a nagyüzem

szimbiózisa fontossá válik. A falusi és a paraszti társadalom kettévált. Rendszerváltozást követő időszak: Közös tulajdonból magántulajdon.

Az 1945-ös földreformtól a kollektivizálásigLegnagyobb feszültségforrás a földkérdés megoldatlansága. A nagybirtok felosztása és a földnélküliek

földhöz juttatása.A földkérdés és a politikai pártok

Nemzeti Parasztpárt : legradikálisabb álláspont. 1000 kat.hold feletti nagybirtok, a 100 kat.hold feletti úri és a 200 kat.hold feletti gazdagparaszti birtok felosztása. Elkobzás a Volksbund-tagok, a háborús és népellenes cselekmények miatt elítéltek földjeit. Kedvez az agrárproletároknak és a szegényparasztoknak.1945.okt.1-ig.

Magyar Kommunista Párt : Kisebb eltérésekkel hasonló álláspont. Szociáldemokrata Párt : Csak a 200 kat.hold feletti birtokok kisajátítása + kártérítés kérdése. Egyházi és

hitbizományi birtokok kisajátítása kártérítés nélkül. Független Kisgazdapárt : Racionalitás. 300-500 kat. hold feletti birtokok kisajátítása. Lebonyolításból

kizárták volna az abban érdekelteket, földnélküliek földhöz jutását korlátozták volna, azoknak adtak volna akiknek már van. Kártalanítás összegét növelték volna.

Földreform1945. március 17-én. Parasztpárt javaslata. Végrehajtás kommunisták. Végrehajtás Országos

Földbirtokrendező Tanács. Jogosultak: gazdasági cselédek, mzg. munkások, törpebirtokosok, 5 kat.hold földnél kevesebbet öröklő nős fiút. Előny a családosoknak, 3 v.< gyerek, antifasisztákat, partizánokat, hősi halottak hozzátartozóit. 60 évesnél nem lehetett idősebb. Min. 3 kat.hold, max. 15 kat.hold. Törpebirtokosok ¼-ét kellet kifizetni 10 év alatt, ha nincstelenek 20 év alatt. 75500 birtokot sajátítottak ki, ez az ország 16 millió kat.holdjának 35%-a, átlagban 5,1 kat.hold. 1941-es népszámlálás mzg. munkások 48%-a, cselédek 53%-a, törpebirtok 56%-a, kisbirtok 25%-a kedvezményezett. 750000 igényből 66300 ok, de csak 642342 jutott is földhöz. 350000 házigénylőből 150000 1500-3000 m2 házépítésre.

A földreform társadalmi hatásaiPolitikai és szociális feszültségeket csökkentette. 41-hez viszonyítva 46%17% földnélküliek, míg a törpe-

és kisbirtokosok 47%80%, gazdagparaszt 7%2,9%. 400000 új egyéni tulajdon és 240000 meglévőt kiegészít. Elősegíti a paraszti polgárosodást. 4000 100 kat.holdnál nagyobb birtok marad 49-re. Sokuk azonban képtelen az önálló gazdasági tevékenységre. Szerkezet a könyv 191.oldalán.

Az első kollektivizálási hullám48-49-ben azok lépnek be akiknek mindegy, hogy hol dolgoznak bérmunkában. Cselédek, mzg munkások,

sikertelen önállóak. Kommunisták erőltetik a rábeszéléstől az erőszakon, a büntetőjogon át mindennel.

Beszolgáltatás

- 35 -

Társadalomtörténet – 3. félévSúlyos teher, a piaci árnál jóval alacsonyabban. 49-55 között 3-szoros adóterhekbüntetőjog az

agrárpolitikába. 400000 elítélt „közellátás veszélyeztetése” vádjával.

Kulákellenes kampányokKulák: 25 kat.hold vagy nagyobb vagy a terület értéke 350 aranykorona feletti, cséplőgépe, kocsmája volt.

50-es évek első fele 60-70000 fő.

TagosításFalvak határainak átszabása a termelőszövetkezetek egységes földterületének érdekében. ’49-’55 között több

mint 2000 községben több mint 4000 tagosítási eljárás 7,5 millió kat.hold területet érint.48-tól felgyorsul a kolhozosítás. 1, 2, 3-as típusú szövetkezetek, a 3-as a legfejlettebb ott minden közös. ’51-

ben kampány a kis- és középbirtokosok meggyőzésére. ’52-re 1/3-a 7 kat.hold feletti tagmenekülnek a földtől: 49-53 1,5 millió kat.hold parlagon vagy az államnak. ’50-’53 taglétszám 120ezer380ezer, közben 300ezer elhagyja a mzg-t és iparba megy. Átrendeződés: ’49-’55 között 700ezer fővel csökken a mzg-i magántermelők száma. 230ezer fővel az állami gazdasági alk., és 220ezer fővel a téesztagoké nő.

Mezőgazdasági aktív keresők 1948-1955’48-’55 240ezer fővel csökken. ’49: mzg keresők létszáma: többmint 2millió, 96%-a magán, ’55-re 250ezer

fővel kevesebb, 70%- magán. 1949: magángazdák: 1,66 M; ’53-ban 1,27M; ’55 - 1,51M. 1949-ben 25 kat. holdnál nagyobb: 47200 fő, átlagos területül 40 kat.hold; ’55-re 7100, átl. 35 kat.hold. A nyomás Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt (53 jún.-55 feb.) enyhül. Nagyobb változás csak 56-ban

1956 és a parasztságKádár taktikai okokból megtartja ’56 eredményeit. Beszolgáltatást eltörölték, szabad földforgalom

korlátozottan, vetéskényszer megszűnik. Önálló kisüzemek működőképesek 57-58 folyamán. Téeszekből ki lehet lépni, bár sok már feloszlott. Adásvétel (6 hektárig) megengedett, visszaigényelhetővé váltak a régi felajánlott földek. „visszaparasztosodás” kb 150-200000. 57-ben a magángazdaságok részesedése az évi összetermelésből 71%, 58-ban 80%. Téeszeké 57-ben 4,8%.

Kollektivizálás 1959-196158 végén a Kádár-kormány az elvárásokhoz igazodva a teljes kollektivizálás mellett dönt. 3 szakaszban 59-

61-ig. Tavasztól őszig a mzg. munkák idején a kampány szünetel. Szervezett „hadjárat”, „agitátorcsapatok” falvakba győzködnek. + adóterhek növelése. Inkább lelki-pszichikai kényszer. Kulákok vezetővé válhattak. Mikén lehet mindez?: 56 után nincs esély a változásra; megtorlás a falvakban is; engedmények fokozatos visszavonása; adóterhek növelése; tsz-ek előnye a magángazdákkal szemben. Magára marad a társadalmon belül a parasztság hiszen az 50-es évek végén egyedüli tulajdonosok.

1961 után iparhoz hasonlóan centralizált gazd.irányítás, de liberálisabb mint az eredeti kolhozmodell háztáji, kisegítő gazdaság. Háztáji ’60-as évek elején önellátó feladat, 60-as évek végére piacra termelés. 61-től a szövetkezetek vehetnek gépet, 64-69-ig felszámolják a gépállomásokat. 67-es tv. A szövetkezeti földtulajdonról60-as évek végétől a kolhoz helyett korlátozott jogú „vállalkozói szervezetté” alakult.

A kollektivizálás társadalmi hatásaiAgrárszektor munkaerő-kibocsátó szerepe a 70-es évekig. Elsőgenerációs munkásság. Idősek és nők

szövetkezeti tagok, ők a háztájiban, a fiatalabb férfiak az iparban dolgoztak. 61-ben a tagok 1/3-a 60 évnél idősebb, 250000-en csak névleges tagok+ rossz munkaszervezésmunkaerőhiány még a 70-es években is.

Vezetésben gazdaelit is, káderek háttérbe. 70-es években az agrárértelmiség kerül vezető pozícióba.Drasztikusan csökken az egyéni gazdálkodók aránya a vh-t követő 1,5 évtizedben. ’58-ban mzg

foglalkoztatottak 80%-a magán, ’62-ben mzg keresők 75%-a téesztag. Téesztag ’58 – 170ezer fő; ’62 – 120ezer. 62-ben 150ezer fő magángazda; ’68 – 80ezer. ’50-’70-ig 1M-an hagyták el az mzg-t (a keresők ¼-e)

A kollektivizált mezőgazdaság működőképessége

- 36 -

Társadalomtörténet – 3. félévEltértek a kolhozmodelltől, feladták az osztályharcos értelmezést, figyelembe vették a gazdasági

racionalitást. Megszüntették a munkaegységrendszert, helyébe részművelés és pénzbeli juttatás, háztájihoz tartozó kedvezmények. Háztáji árutermelő kisüzemmé alakulhatott, szakszövetkezetek létrehozása.

- 37 -

Társadalomtörténet – 3. félév12. FALUSI TÁRSADALOM A KOLLEKTIVIZÁLÁSTÓL A RENDSZERVÁLTOZÁSIG

Politika és parasztságKettősség: társadalmi jelentőség hangsúlyozása és agrárreform, míg meghódítandó társadalmi csoport és az

iparosítás fő erőforrása. Főleg az 50-e évek elején. Kollektivizálás után élni és élni hagyni. 70-es évek gazdagodó ismét bűnbak szerep.

A paraszti/falusi társadalom történetének szakaszai3 szakasz:

1945-1961 a „hagyományos világ alkonya”: a föld magántulajdonának megerősödése, majd ennek felszámolásával ér véget. Megkezdődik a hagyományos paraszti társadalom felbomlása.

Állandósul a közös termelőszövetkezeti gazdálkodás, háztáji, mezőgazdasági kistermelés és a nagyüzem szimbiózisa fontossá válik. A falusi és a paraszti társadalom kettévált.

Rendszerváltozást követő időszak: Közös tulajdonból magántulajdon.

Falusi társadalom a kollektivizálástól a rendszerváltozásigNagyüzemi munkaszervezet

Fontos pozícióba kerülnek a korábban nagyobb magángazdasággal rendelkezők, mert ők tudják átlátni a gazdálkodási folyamatot. Belső tagoltság változik a technikai újításokkal (nagyarányú gépesítés). Hagyományos paraszti tudás le, a szakértelem felértékelődik. Tagsági viszony bérmunkás jelleget ölt. 60-as évek végén megnő a diplomások súlya a szövetkezetekben; az agrárértelmiségi csoportok domináns vezetői csoportokat alkottak.

A falusi társadalom foglalkozásszerkezeteJelentősen megváltozik. Szellemi és szak- és betanított munkások arányának növekedése, a mzg.-iak

csökkenése. 68-ban megengedik a szövetkezeteknek, hogy szolgáltató és ipari melléküzemágat hozzanak létre. Ebből a 80-as évek elején a téeszek jövedelmének közel a fele származott. Az agrártársadalom fokozatosan zsugorodik 49-ben 51.9%, míg 90-ben 17%. 49-ben 2,19M, 95-ben 308 ezer. Hetvenes években kétirányú kilépés is, de az iparból vissza is a kedvezőbb életkörülmények reményében. Kicserélődik a dolgozók ¼-e. Egységes paraszti osztály sohasem jött létre, vagy amint létrejött tagolódni kezdett. 61-ben a közösből évi 7800ft a magánból 9300ft, 64-ben közös 10400ft, háztáji 11400ft; 70-ben 24564ft a téeszből, 28200ft háztájiból; 77-ben ez 34296ft és 40109ft.

Megpróbálták a század első felében kialakult „parasztpolgári” mintákat követni. Azonban változások: magángazdákalkalmazottak; kettős értékrend, személyi autonómi korlátozása, majd megnövekedése;

A háztáji és kisegítő gazdálkodás tömegessé válásaA vállalkozási lehetőség széles körű hozzáférhetősége (A „paraszti polgárosodás” lehetősége olyan falusi

társadalmi csoportok tagjai számára is elérhetővé vált, akik különben nem jutottak volne el a „gazdává” válás folyamatági). Differenciálódás is. Fontos a különböző tőkék milyensége és mennyisége, valamint a főfoglalkozás hasznosíthatósága. ’72-ben 1,62M háztáji, ’82-ben 1,5M, ’90-ben 1,41M. Nem csak a mzg-ban dolgozók voltak ennek részesei. 60%-uk nem mzg-ban dolgozott. ’80-ban: 80 milliárd az össztermelés, évi átlagos 53ezer Ft. Naponta 5 óra mzg kistermelés. Átlag 2,86 fő/család.

A tulajdon és a termelő szervezet kettősségeA kollektív és a magántulajdon egymás mellett és egymásra utalva létezett: A nagyüzem végezte az extenzív,

kevés élőmunkát igénylő kultúrák termelését; a háztáji gazdaságok és kisüzemek végezték az intenzív, munkaerő-igényes kertészeti, állattenyésztéssel kapcsolatos munkák jelentős részét. A kistermelők föld- és eszköztulajdona korlátozott ’80-as évekig. Ezeket megpróbálták kijátszani (bujtatott háztáji, földbérlet, házi készítésű járművek). Önellátáspiaci termelés. Az együttműködés sok változata alakult ki a föld biztosításától az integrált termelésig (pl állathízlalás).

- 38 -

Társadalomtörténet – 3. félévA mezőgazdasági kistermelés típusai

6 típus: 1. tradicionális önellátó vagy háztartásgazdaság; 2. szabadidős önellátó; 3. vegyes gazdálkodást folyató paraszti kisüzem; 4. integrált félüzem (ahol a TSZ csak 1-1 fázisban van jelen); 5. integrált vállalkozás (irányítás és felelőség a gazdálkodó kezében, TSZ értékesít); 6. szabadpiaci vállalkozás („tiszta piaci viszonyok”). Ennek eredményeképpen kialakult egy viszonylag szűk, 80-100ezer fős „polgárosodó” réteg

Az önállóan gazdálkodó réteg60-as évek elején 150-160ezer, 70-ben 90ezer fő. Csökken, majd 80-as évek végére lassú emelkedés 80ezer.

77-ben korlátozták az új tulajdon szerzését (3 hektárra), de visszamenőleg nem érvényesítették. Szövetkezeti tagság parasztság (Juhász Pál: a parasztság sem történelmi, sem társadalomstatisztikai kategóriaként nem használható a ’80-as években, mert történetileg olyan fogalmat jelöl, ami már felbomlott a ’60-as években)

1945-60 közötti vidéki folyamat következménye a munkaerőpiac kiteljesedése és egységessé válása. Munkavállalókettős erkölcs: proletár és korlátozott öntudatú polgár.

Szövetkezetben dolgozók: belső társadalmi tagoltság: relatíve magas átlagéletkor és a 15-24 év közöttiek alacsony jelenléte jellemző. A tagok 25-30%-a nem vett részt a közös munkákban. Fele nem paraszti családból származott. Alacsony befisk.

A gazdaréteg sorsa= a paraszti társadalom elitcsoportja; elitbe kerülés kritérium a földtulajdon és gazdálkodás sikeressége. II. vh

utáni 15-20 évben: pozícióvesztés. Saját munka révén, magára utaltság: „parasztpolgár”. A szocialista korszak parasztellenes agrárpolitikája, felszámolásukra törekedett. Kollektivizálás folyamán megnyerni akarják őket sokszor szövetkezeti vezetők.

ÖsszegzésA kollektivizálás után a falusi társadalom szerkezete erősen átalakult. A nem mezőgazdasági foglalkozásúak

többségbe kerülnek. Az ingázók tömege többé-kevésbé kiszakadt lakókörnyezetéből. A mzg-ban foglalkoztatott falusiak többsége alkalmazottá vált. Az agrártermelésnek a kiegészítő jövedelemszerzésben lett fontos szerepe. A háztáji és kisegítő gazdálkodásnak fontos szerepe volt a falusiak társadalmi pozíciójának alakulásában. Már nem a föld a struktúra alapja, hanem a munkajelleg és a második gazdaságból történő jövedelemszerzés. A társadalmi helyzetet a foglalkozási viszony, anyagi helyzet, helyi hatalmi pozíció is befolyásolta.

A családi gazdálkodás rendszerének lerombolása, a földtulajdon értékképző szerepének visszaszorítás, a kulturális tőkék átörökítési láncának megszakadása mind hozzájárult a falusi társadalom rendszerváltozást követő válsághelyzetének kialakulásához és elményüléséhez.

- 39 -

Társadalomtörténet – 3. félév13. A MUNKÁSPOLITIKA ÉS A VÁROSI MUNKÁSSÁG TAGOLTSÁGA

Kérdések és fogalmi problémákKevéssé feldolgozott téma. Legnagyobb létszámú réteg. Ipari munkássá válás nem tsd.-i emelkedés, hanem

proletarizáció. A munkásfogalom meghatározása

Nem csak az iparban dolgozók, ezért a városi munkásság elnevezés. Ipari, kereskedelem, közlekedés, szolgáltatás, szakképzett és szakképzetlen. Nagy részük nem a városban él. Nem értendő bele a mzg.-ben dolgozó fizikai munkás.

A városi munkásság létszámának változásaiA városi munkásság létszáma

Nehéz a meghatározása. Növekedés ’49-’70-ig, ipari 2,5x-re, építő 4x-re, közl. 2x-re, keresk. 1,5x-re. ’70-’80 ipari csökken, építő ’80-as években csökken, közl. és ker. tovább nő. Munkások és alkalmazottak elkülönítése. Nehéz, mert nem választják el egymástól a statisztikák.

Állami ipar és építőipar növekedése ’50-’70-ig, majd csökken. Építőiparban lassabban nő, de úgy marad ’70 után is. Képzettség és beosztásnak megfelelő kategóriák, a szak-, betanított és segédmunkások létszámának meghatározása.

A munkásság képzettség szerinti megoszlása’50 – szakképzetlenek száma nő, ’60 – szak- és a betanított munkások száma nő (ok: erőltetett iparosítás).

Más kategória a képzett és képzetlen, a 70-es években csökkennek az életmódbeli különbségek. Állami és magánszekor közötti megoszlás nem változik 60-70-es években. Magán 1,5-2%. 49-ben 23,4%-a,

90.-ben 39,1%-a nő. 60-ban 43%-a, 80-ban 37%-a bp.-i. 50-es években romlik a szakképzettség szerinti arány, 60-tól bővül. 49-70 nő, 70-től lassul, 80-as végén csökken.

Munkáspolitika 1944 utánA háború után a munkásság társadalmi-politikai jelentősége megnőtt. A heti munkaidő 48 óra. Főmester –

mester – segédmester – szakmunkás - betanított munkás. Főmesterek és munkások órabére közti különbség 1946-ban három-ötszörös. 1947: új országos bérszabályozási rendszer (Országos Munkabérmegállapító Bizottság): szakmunkásokat 3, segéd-és betanított munkásokat 6 kategóriába sorolják. Területi bérdifferenciálódás: a gyár földrajzi helyétől függően 15-20%-os különbség volt két azonos képzettségű munkás bére között.

Az ipari üzemek száma1946-tól a magántulajdonban lévő ipari üzemek száma jelentősen csökken. 1946-ban a gyáripari

vállalkozások 85%-a magántulajdonban, 1949-re ez az arány 2%.

A munkástársadalom változásaA tapasztalt szakmunkásokat, művezetőket tömegesen váltják le. Helyükre frissen kiemelt, megbízható

káderek. A munkásokat szocialista brigádokba szervezték, az irányítás: üzemi párttitkár-igazgató-szakszervezeti bizalmi-háromszögbe került. A magániparban dolgozó munkások száma rohamosan csökken (1949 : 78ezer, 1951: 19ezer, 1960 : 32ezer fő), az állami szektorban dolgozók száma nő ( 1948 : 468000, 1951 : 729000, 1960 : 1079000 fő).

A városi munkásság létszámnövekedése 1948 utánErőltetett iparosításvárosi munkásság létszáma gyorsan nő. Az első ötéves terv 300ezer új ipari munkás

munkába állítását irányozta elő. De a kiemelt fejlesztésben részesülő településektől távol a munkanélküliség nem szűnt meg. 1953 és 1956 után kisebb-nagyobb munkanélküliség. 1956 után átmenetileg bevezették a munkanélküli-segélyt. Hatvanas években befejeződő nehéziparosítás, majd az építőipari fejlesztések felszívták a kollektivizálás miatt kialakult falusi „munkaerő-felesleget”.

- 40 -

Társadalomtörténet – 3. félévÉlet- és munkakörülmények

Vörös Csepel, Angyalföld, Sztálinváros a munkásosztály elitje, de a munkások általában az életkörülmények romlását észlelték. Ötvenes-hatvanas években „munkásfetisizálódás”: a társadalompolitikai célkitűzések a munkásosztály érdekeinek rendelődtek alá, de munkásosztályon szinte csak a nagyipari, ezen belül is a nehézipari üzemek munkásait értették.

MunkaversenyekRendszerint irreális, megvalósíthatatlan célokat tűztek ki. Általában valami jeles esemény jegyében

rendezték. A részvétel lényegében kötelező volt. Az eredmények munkaszervezési trükkökön alapultak, a normát a gyakorlatban nem érte meg túlteljesíteni, mert akkor a magasabb teljesítményt tették meg normává. Sztahanovista mozgalom: 1956 után élmunkásmozgalommá szelídül. Sztahanovista munkások (pl. Pióker Ignác, aki 1953-ban már az 1956-os munkatervét akarta megvalósítani) példaképekké stilizálódtak. Kommunista szombat ekkor honosul meg, gyakorlatilag ingyen kellett dolgozni, társadalmi munkának is nevezték.

Normaemelések, munkafegyelemA teljesítménybérben dolgozó munkások számára burkolt bércsökkenés. 1951 ápr. legnagyobb

normarendezés:17%-kal emelik a kötelező teljesítményszintetez hozzájárul a korábban magas színvonalú munkakultúra jelentős romlásához. Reakció: a teljesítmény visszatartása. A munkafegyelmet egyre nehezebb tartani. Megnő az igazolatlan hiányzások száma. Ezért bevezetik a „tervbűntett” büntetőjogi fogalmát (1950). A munkahely önkéntes elhagyása is bűncselekmény, 1953-ban 15000-en kerültek bíróság elé ezzel a váddal. A kizsákmányolás ellen a munkások munkahelyváltoztatással védekeztek. Ötvenes évek elejétől általános munkakötelezettségközveszélyes munkakerülés fogalma megszületik. A munkásság jövedelmi viszonyai kiegyenlítettek. Legjobban fizetett csoportok: bányászok, kohászok, gépgyártásban dolgozók.

Munkások 1956-banA munkások követelései 1956-ban: korábbi időszak sérelmeinek (magas normák, hosszú munkaidő, alacsony

bérek, rossz munkakörülmények) orvoslása. Ez nem következett be. A forradalom után a munkástanácsokat felszámolták. Az események résztvevőit sújtó megtorlások áldozatainak kétharmada a munkások közül került ki. 56-57-ben nagy számban távoztak szakmunkások az országból.

„Munkásosztály” a Kádár-korszakbanA kádár-kormányzat jelentős béremelésekkel akarta elősegíteni a pacifikálás folyamatát. Kiemelt figyelmet

fordítottak a nagyüzemi munkások életkörülményeinek javítására és szinten tartására. Támogatták a lakáshoz jutást. Csökkentették a kötelező munkaidőt: kéthetente, majd hetente szabad szombatlehetővé teszi a kiegészítő jövedelemszerzést. Militáns szellemű munkáspolitika helyére paternalista gyakorlat. Ritkák voltak a sztrájkok. 80-as évek: kiegészítő jövedelem intézményesítése. A munkásosztály fokozatosan elvesztette jelentőségét.

A városi munkásság tagoltsága, munkáscsoportok társadalmi viszonyaiZárt és erősen tagolt világ. Analfabetizmus meglehetősen alacsony. A munkáscsoportok közötti

választóvonalat a származás és a foglalkozási, kulturális és jövedelmi különbségek jelentik. Szakmunkások a munkáshierarchia csúcsán. Életmódjukra hatnak a kispolgári elemek. A ’40-’50-es évektől kezd felbomlani a zártság.

Az ipari munkásság társadalmi összetételeÖtvenes évek elejétől jelentős változás: nők alkalmazásának elterjedése, az újonnan belépők többsége

különböző paraszti rétegekből származik. Változik egyes foglalkozások presztízse: vasutas, nyomdász már nem olyan megbecsült, mint a háború előtt. A preferált foglalkozások nem váltak magas presztízsűvé, mert magas volt a vándorlás. A háztartási alkalmazottak rétege csökkent. 1952-ben a szakmunkások 40%-a, a betanított munkások 60%-a, a segédmunkások 70%-a volt parasztszármazású. A munkások létszáma gyarapodott ugyan, de nem alakult ki egy olyan munkásréteg, amely köré a gyári társadalom épülhetett volna.

- 41 -

Társadalomtörténet – 3. félévParasztból munkássá válás

Az extenzív iparfejlesztés olyan munkahelyeket hozott létre, amelyek révén az iskolázatlan és képzetlen vándormunkásság városi proletárhelyzetét tartóssá tette. A parasztból lett munkások helyzete nehéz: az új körülmények miatt nehezebben illeszkedik be az új, összeszokott közösségbe, a városi élet ismeretlen számára, nehezebben érti meg, ezért lassú észjárásúnak tűnik. A városi munkások előítéletei is nehezítik a helyzetét. A hetvenes években mérséklődik a városokba való beáramlás, vidéken is nyílnak munkalehetőségek. Sokan visszaáramlanak.

Pozíciók a gyárbanA pozíciókat a képzettség, a tapasztalat és a személyes kapcsolatok rendszere befolyásolta. A szakmunkás-

betanított munkás-segédmunkás-rétegződést tovább lehet bontani. Nem minden esetben függött össze szorosan az iskolázottság, végzettség és a pozíció. Kb. azonos munkakörben dolgozó, azonos végzettségű munkások között is jelentős különbségek alakulhattak ki jövedelmi viszonyaik, kulturális hátterük, lakásviszonyaik, mentalitásuk különbségei révén. Az életkörülmények is meghatározóak (lakótelep, családi ház, újonnan városba költözött v. tősgyökeres városi).

Munkásszállók lakóiŐk éltek a legrosszabb körülmények között. A szállásuk átmeneti jellegű volt, nem volt alkalmas arra, hogy a

mindennapi életre be lehessen rendezkedni. A régebbi kapcsolatoktól elszakadtak, újakat nem tudtak létesíteni, egyre nehezebb kikerülni a szállóról. 1982-ben kb. 75000 ember lakott munkásszállón, közülük minden második 30 éves vagy fiatalabb. 3 csoportra lehet tagolni a szállók népességét: rendszeresen hazajárók, ritkán hazajárók. Állandóan a munkásszálláson lakók. A szállókon az átlagnál alacsonyabb iskolai végzettségűek laktak, ipari és építőipari segéd-és betanított munkások. Átlagosan 5-8 évet töltöttek el szállón, egyötödüknek sikerült ennél hamarabb kikerülni innen.

Munkástársadalom az 1970-1980-as években4 csoport: 1:elit, a hierarchia felső és középső szintjének képzettséget és munkatapasztalatot igénylő

munkaköreit töltötték be. Rendszerint közép-vagy idősebb korú, de mindenképpen az adott munkahelyen hosszú szolgálati idővel rendelkező férfiak. 2: kettős státusúak. Munkahelyi jövedelmüket a vállalaton kívüli munkával egészítették ki. Munkakörülményeik (rövid munkaidő, csekély fizikai igénybevétel, ritka túlórázás) lehetővé tették a második jövedelemszerzést. A gyárból tudtak anyagot is szerezni. 3: sem vállalatspecifikus szakképzettséggel, sem vállalaton kívüli jövedelemszerző lehetőséggel nem rendelkeztek, képzettségük és szaktudásuk alacsony, többnyire fiatal pályakezdő munkások. 4: marginális munkások. Képzetlenek, csak a fizikai erejük hasznosítására képes, egyszerű, rövid idő alatt elsajátítható munkafolyamatot végeztek. Olyan munkakörben dolgoztak, amely nem nyújtotta az előrelépés feltételeit.

Származás és képzettség szerinti munkáscsoportok3-4 nagyobb és több kisebb csoport. 1: tradicionális munkáscsaládokból származó, szakképzett munkások.

Mentalitás: alkotó munka fontos, át kell örökíteni a szakmát a gyerekre, gyerek taníttatása. A szocialista rendszer viszonyai között nem mindig tudták érvényesíteni a szaktudásukat, ezért sokan abbahagyták a szakmájukat. 1949 után önálló kisiparosból sokan nagyüzemi szakmunkássá váltak, hogy folytathassák tevékenységüket. 2: többgenerációs, alacsonyabb iskolázottságú és képzetlenebb tradicionális munkások. 3: magánszektor:20-30 000 fő. Feltételezhető, hogy többnyire képzettek. Magasabb kockázat, de magasabb jövedelem. 4: elsőgenerációs v. újmunkások, parasztmunkások. Szakképzetlenek, alacsony iskolázottságúak, 50-60-as években váltak ipari munkássá. Nehéz fizikai munkát végeztek. Többségük ingázó, volt, aki városi lakást kapott. Etnikai szegregáció: romák (szakképzettek is) automatikusan ebbe a csoportba kerültek.

Pest megyei munkásokA munkásság szociális és társadalmi jellemzőit Kemény István próbálta feltárni. Több mint 2/3 férfi,

kevesebb, mint 1/3 nő. Nők többsége ruházati, bőr-és cipőiparban, az élelmiszeriparban, a kézmű-és háziiparban és a híradástechnikai iparban dolgozott. A szakmunkások közül minden hetedik nő.

Több mint 4/5 önálló családban élt, a férfiak többsége 20-24 évesen házasodott, nők 20 éves koruk előtt.

- 42 -

Társadalomtörténet – 3. félév45 % szakmunkás, 37 % betanított munkás, 19% segédmunkás. A paraszti származás aránya az alacsonyabb

iskolai végzettségűeknél magasabb.Szakmunkások 2/3-a, betanított m. fele, segédm. 1/3-a végzett ált. isk.-t. 8 osztálynál magasabb végzettséggel szakm. 8; betanított m. 2; segédm. 1%-a rendelkezett. Mo: szakm. Gyerekei közül minden 10., betan. Gyerekei közül minden 20. , segédm. Gyerekei közül minden

100. jutott egyetemre.Bp-en rosszabb a helyzet: szakm. gy: minden 16., betan. és segédm. gyerekek: egy sem!A nők bére 40-50%-kal volt alacsonyabb a férfiakénál. Legrosszabb körülmények között a segédmunkások éltek. Munkáslakások 11%-ban volt fürdőszoba, 13%-ban WC, 80%-ban villany. Politikai érdeklődés élénk, de a közéletben való részvétel alacsony. Kemény István kategóriái: Származás szerint: városi kisiparosok és szakmunkások, falusi iparosok és szakmunkások, kis-és

középparasztok, városi és falusi szegények leszármazottai. Életkörülmények és magatartásforma szerint: 1: Munkacentrikus munkások: fizikai munka, munkáslét a

lehetséges perspektíva, rendszerint magas kereset, túlóra. 2: Munkacentrikus, de a munkát az előrejutás eszközének tekintő csoport: Magasabb társ. pozícióra törekszenek. 3: Munkacentrikus és a fizikai munka világán belül maradni akarók. Puritán életvitel, mg-i munka a ház körül v. háztájiban. 4: Munkacentrikus és vállalkozó: alkalmazottak a gyárban, mellette maszek munka 5: Gyári, fizikai munkát leértékelők: tevékenységük súlypontja fokozatosan másfajta tevékenységre helyeződik át, fizikai munka: minimális megélhetés. 6: Külső vagy belső kényszer hatására munkássá válók, 2 alcsoport: 1.: jobb híján munkások, annyit teljesítenek, amennyi feltétlenül szükséges, 2.: kiváló teljesítményt nyújtanak, de ez nem elég: váltani szeretnének.

A munkás és a munka viszonyaEltűnő foglalkozások helyett új, tömeges foglalkozások. Technológiai fejlődés→ személytelenebb

munkafolyamatok. Bonyolult technológiai előírások→ szakmunkások munkája intellektualizálódott. Képzettség a háború előtti helyzethez viszonyítva csökken, majd az esti-és levelező képzés hatására nő. A képzettebb munkásság a hatvanas-hetvenes évektől a kispolgári minta követésére törekedtek. A

rendszerváltás után a kiszámíthatóságra és stabilitásra alapozott életstratégia megrendült. A városi munkásság súlya folyamatosan csökkent. Vesztesek: nehéziparban dolgozók. Felértékelődött a többféle szakmával rendelkező szakmunkások csoportja.

- 43 -

Társadalomtörténet – 3. félév14. HATALOM ÉS TÁRSADALOM – POLITIKAI RÉSZVÉTEL ÉS POLITIKAI TAGOLTSÁG KÉRDÉSEI

Választások, parlamentek, parlamentarizmusFelszámolják a király nélküli királyságot, 1946. febr. II. köztársaság, 1944. dec.21-e (Ideiglenes Nemzetgyűlés) – 1949. máj. 15-e (utolsó többpárti választás) között parlamentáris demokrácia. 1949. aug. 20-a – 1989okt. 23-a között egypárti politikai rendszerre alapozott népköztársaság. 1989 okt 23-tól (III. köztársaság) demokrácia.

Választójog 1945-benAlsó határ 20 év, általános, titkos. Nők, férfiak egyenlőek. Eltörlik az iskolázottsághoz, helyben lakás időtartamához, vagyoni helyzethez, adózás mértékéhez kötött cenzusokat. ’39-’45 2x-re nő a szám (30%-ról 60%-ra). Egyéni választókerületek és pártlisták. Kivétel a fasiszta, náci, elmebeteg, köztörvényes, politikai igazolási eljárás során nem igazolt, internált egyének. Egykamarás rendszer. Csak Bp.-en volt önkormányzati választás.

Parlamenti választások 1945. nov. 4-e. Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem engedi Kisgazdáktól jobbra lévőket indulni

erősödik. 92,4% részvétel: Kisgazdák 57%; szocdem 17,4%; kommunisták 16,9%; parasztpárt 6,9%. 56% nő, 44% ffi.

1947. aug. 31-én. Kommunisták kezdeményezésére 1,5M törölnek a jogosultak közül, nagyobb csalás ,mint a kékcédula. Kommunisták 22,3%; kisgazdák 15,4%; szocdem 14,9%; parasztpárt 8,3%; Demokrata Néppárt a 2. legnagyobb 16,4% (Barankovics István); jó a kisgazdáktól eltávolított Pfeiffer Zoltán Magyar Függetlenségi Párt is. Ezután feloszlatják az MFP-t, elveszti arculatát a Parasztpárt és a kisgazdák, önfeloszlatásra kényszerítik a DNP-t, MKP-be beolvasztják a szocdemeket.

1949. máj. 15-e. kizárólagos politikai hatalom a kommunisták kezében. Népfront programját kellett elfogadni a jelöltnek. Részvétel 95%: 71%-a MDP győz. Ezután megszűnnek a maradék pártok.

1949. aug 18-an szovjet mintájú alkotmány. Népköztársaság, kommunista párt hatalma, 21 tagú Elnöki Tanács. Választások 49; 53; 58; 63; 67; 71; 75; 80; 85. Tétje csak az 53-as legitimálás 298 képviselő; 58-as forradalom utáni legitimitás 338 fő; 85-ös rendszer válsága egyértelmű, kettős jelölés 94%-os részvétel 387 fő.

A parlament társadalmi összetétele 1949-1985A képviselőség fokozatosan értelmiségi szakmává válik; képviselők ¾-e párttag. PB-tagok 4/5-e képviselő, KP ’50-es években ¾-4/5-e 70-80-ban 1/3-1/4-re csökken a képviselők aránya

A választások a rendszerváltozás után 1990. márc. 25-e. Általános és egyenlő, vegyes, többségi, és arányos választás. 386 képviselő, 176 egyéni,

152 pártlista, 58 töredék. Részvétel 65,4% MDF,SZDSZ, FKGP, Kereszténydemokrata Párt, FIDESZ, MSZP. 95% kicserélődött 85-höz képest. 89%-a értelmiségi.

1994. Részvétel: 68,9%. MSZP-SZDSZ Horn 1998. Részvétel: 57,2% FIDESZ-MDF-FKGP Orbán. MIÉP bejut, kereszténydemokraták kijuttatják

magukat.

Pártok és politikai szervezetekTaglétszámok: 45-ben Kisgazdapárt 900ezer; szocdem 350ezer; Nemzeti Parasztpárt 200ezer; Polgári Demokrata Párt 50ezer; legdinamikusabb kommunisták 500ezer Miért a kommunisták? Felszabaduláseffektus, céltudatos politizálás, fegyelem, hatékony szervezetrendszer. Belépés motívumai: az új világ építése, sikereknek, egyenlőség, korábbi pozíció mentése, megelőző tevékenység kompenzációja, társadalmi emelkedés.

A politikai pártok társadalmi bázisaKisgazdák: kis- és középbirtokos parasztok, értelmiségiek, tisztviselők, polgárok. Kommunisták: mezőgazdasági nincstelenek, képzetlen ipari munkások, értelmiségiek. Szocdem: iparvidékek képzett munkások, iparos és tisztviselői réteg. Parasztpárt: szegény és törpebirtokos parasztok.

- 44 -

Társadalomtörténet – 3. félévKommunista politikai struktúraMKP-MDP-(kezdetekben az)MSZMP is jól szervezett kisebbség pártja, szigorú hierarchizáltság, messianisztikus küldetéstudat, centralizmus. Alá-fölérendeltség, vezetőket nem lehetett befolyásolni. Hatalomkoncentráció. Kettős struktúra: állami és pártszervek. Területi és munkahelyi szinten szerveződik. Legfelsőbb irányító szerv a kongresszus, ill. a KB (66-127 fő), melynek vezetője a KB főtitkára/első titkára. PB 9-14 fő operatív irányítás. KB alosztályokra bomlott nagy apparátussal. Fegyelmi ügyek a Központi Ellenőrző Bizottság. Társadalmi politikai szervezetek: DISZ; KISZ; SZOT; HNF; TOT kommunista párt szatelitszervezetei.

Pártok 1956-ban32 párt, de csak 10-12 fejtett ki tevékenységet. Kevés szélsőjobboldali párt. Leggyorsabb volt a keresztény pártok létrejötte, míg leglassabb a jobbközép pártoké a jobboldalon. Főleg Bp.-en és vidéki nagyvárosokban.

A kommunista párt dezorganizációja53-tól „két” párt: Rákosi dogmatikusai, Nagy Imre radikális reformerek. Másik törésvonal az apparátus (status quo fenntartása) és a tagság (is-is) között. Jellemző a az új helyzetben a döntésképtelenség.

Pártosodás az 1980-as évek végén3 pólus: kommunista párt, új pártok, történelmi pártok. 89 végén már 60 párt. 90-ben 28 egy lelölt legalább, 12 országos listát is. Nem tömegpártok, hanem kis taglétszámú választási pártok. MSZP-be 12-15% lépett át. EKA létrehozása. Háromosztatú politikai struktúra: nemzeti-konzervatív, liberális demokrata, szocialista. 98-tól törekvés a kétosztatúvá válásért.

A magyar társadalom politikai aktivitásának, tagoltságának jellemzői – a hatalom és a társadalom viszonyának sajátosságaiPolitikai aktivitás 1945-1949Magas fokú, magas részvétel a választásokon. Megmozdulásokon magas részvétel. Spontán és pártok által szervezett. Spontán: szoc. feszültségek, földosztás, munkanélküliség, politikai kérdések. Pártok: erődemonstráció, társadalmii bázis erősítése. Főleg MKP. 50-esévekben megváltozik a jelentősége: látszatlegitimáció. Eleinte kötelező, majd önkéntesen kötelező (sör, virsli, népünnepély). Kérdés mikor: felszabaduláseffektusbizonytalanság, félelem. Rajk-per idején. Politikai erőszak gátlástalan alkalmazása.

Represszió az 1950-es évek első felében50-es évek első felében a hatalom a tsd. feletti teljes kontrollt akarja. 53 jun.-ban ÁVH-s nyilvántartásban 1,2M. 56-ban 0,5M, majd 89-ben 160e. A tsd. többsége nem pozitív változást érzett (kivéve proletár, előnyöket élvezők).

A szocialista korszak „legitimitása”Weber-i értelemben nem legitim. A forradalommal, megtorlással még távolabb kerül ettől, a helyzet csak a kádári konszolidációval változik. Egypárti rendszer, de mégis 56 megmutatja a politikai tagoltságot. 56 novemberében előtérbe kerülnek a polgári értékek és a nemzeti radikális demokrata nézetek.

A társadalom politikai részvétele 1956-banAz ország 15 évnél idősebb tagjainak (7M) ¼-1/5-e (1,4-1,8M) részt vett. Tanácsok helyébe forr. bizottságok (községek, kisvárosok 10-50; nagyobb település 50-80) 60-80000 fő. Munkástanácsok (10-20; 30-50) 80-100e. Politikai szervezetek 140-180e. 56-os politikai elit 14-15e.

Az 1956-os megtorlásKivégeztek: 229fő. 20-20e börtönben, internáló táborban. Állásukból elbocsátottak több 10e. Megfélemlítés azok ellen akik politikai szervezetet létrehozhatnak, vezethetnek. Szisztematikus, de személyes is. Ezután fő cél a társadalom depolitizálása.

Vezérkultusz és személyi kultuszRákosi – vezérkultusz; Kádár – személyi kultusz 60-70+80 eleje. Tudatos különbségtétel Rákosi és Kádár között. Kisember, „jó király mítosz”.

- 45 -

Társadalomtörténet – 3. félévA politikai rendszer működése az 1960-as évekbenA magánélet tiszteletben tartása 56 után. Háttérbe szorul az erőszak. Csökken a politikai perek száma 150-200, kivétel a 72-73-as márc. 15-i tüntetések után. Egycsatornás politikai rendszerben megjelenik az érdekbeszámítás (falugyűlés, munkahelyi aktívák). Megkezdődött az elitek közötti érdekegyeztetés. Nem volt parlamenti demokrácia, de megpróbált támogatói csoportokat szerezni és ezek érdekeit közvetíteni. Kialakult egy jellegzetes politikai metakommunikáció.

Spontán társadalmi megmozdulásokNem jellemzőek és a közvélemény akkor sem szerez róluk tudomást. Politikai jelleget szinte sohasem öltöttek. 50-es évek eleje köz- és élelmiszerellátás hiánya miatt. 56 előtt 1-1 személy elhurcolása miatt. 72-73 márc. 15-e spontán tüntetések. 82-től ezek rendszeresek. 86-ban Lánchídi-csata.

Tüntetések 1987-1990Erdély, sajtószabadság, demokratikus polt. rendszer kialakítása, vízlépcső, 56-os emlékezés. 1989. június 16-án Nagy Imre és társai újratemetése. Ezek kivételek, a rendszerváltást nem jellemezte az aktív politikai részvétel. Rendszerváltás után is ritka, kivéve néhány eseményt (taxis-blokád).

Társadalmi passzivitásOkok:

1. Nincs lehetőség 56 után a kollektív véleménynyilvánításra és nem is célravezető. → depolitizáltság. 2. Kettéválik a magánélet és a közélet, egyéni előrejutás könnyebb → szolidaritás csökken.3. Érdekvédelmi szervezetek nem láthatták el feladatukat

Erre a távolságtartó magatartásra vezethető vissza a 90-es évek alacsony aktivitása.Magatartásformák a szocialista rendszerhez való viszony alapján:

Apparátushoz tartozók Elkötelezett rendszerhívők Karriercélok érdekében azonosulók Előnyökhöz nem jutó lojálisok Közömbösök Kritikusok Szembenállók

90-es években az aktivitás nem változik, így a politika és a hatalom feletti ellenőrzés a 4 évenkénti választásokra korlátozódik.

- 46 -

Két legnépesebb csoport

Társadalomtörténet – 3. félév15. AZ ÉRTÉKEK ÉS A KÖZGONDOLKODÁS VÁLTOZÁSA A SZOCIALISTA KORSZAKBAN

A társadalom nagy része megkönnyebbüléssel fogadta. Szovjeteket ugyanakkor megszállóként. ’47-’49-es fordulat sok kérdést tisztázatlanul hagyott: „kisnemzeti tudat”, zsidósághoz való viszony, polgári értékek.

Az értékrendszer változásaiSzovjetizáció és központosító tervracionalitás. A központi hatalom rendelkezett az erőforrásokkal,

államosított, rendelkezett a munkaerővel. Céltudatos propaganda a társadalom átnevelése érdekében.

A „szocialista” értékrendszerKözpontjában: a párt, a munka, idealizált közösség. Megszűntek a magánélet és a közélet közötti határok.

Érték a harciasság, harckészség, önfeláldozás. Egyén helyett a közösség a fontos. 48-56 a legerősebb nyomás.

Az 1956-ot követő időszak periódusai1. 70-es évek közepéig: társadalom ideológiai semlegesítése.2. rendszerváltozásig: marxista ideológiától való elfordulás

Ekkor már elég volt a hallgatólagos elismerés, a történelmi és ideológiai tabuk tiszteletben tartása. „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Ünnepek átpolitizálása. Családi ünnepeknek is szocialista kereteket adtak. Keresztelő helyett névadó; társadalmi (KISZ) esküvők; polgári temetések. Állami politikai ünnepek: ápr. 4-e; nov. 7-e; máj. 1-e; aug. 20-a alkotmány ünnepe lett; márc. 15-e veszélyes, feledendő. Erőforrások eltűntek az állam szeme előlmásodik gazdaság. Erősödtek a gazdasághoz, a racionális gazdasági döntéshez fűződő értékek, de a politikához kapcsolódóak változatlanok maradtak. Az emberek büszkék voltak a „legvidámabb barakkra”.

Depolitizáltság60-as évek közepétől – 70-es végéig fennmarad a magánélet háborítatlansága, a depolitizáltság. Az ideológia

a 80-as évek végére teljesen kiüresedik. 60-70 jelentős a család szerepe.

Dehistorizálás56 kiiktatása. Akinek nincs a tudatában 56, annak nincs politikai tudata sem.

A társadalom ideológiai és politikai semlegesítéseMunka, család, karrier↔politika. Felértékelődtek az emberi kapcsolatok, de a közvetlen környezeten kívüliek

már bizalmatlanságot keltettek.

Változások az 1960-1970-es évek fordulójánKialakuló magángazdaság tudati változásokat okoz. 70-es évektől erősödő értékek a: szorgalom, munkabírás,

tehetség, leleményesség, kockázatvállalás. Pozitív a magánvállalkozás megítélés 81-ben. A magángazdaság kialakulása erősíti a korrupciót, a jövedelemeltitkolást. Jelei: jól berendezett családi ház, gyakran cserélt autó, később turistaút külföldre.

Egyházaknak fontos szerepük volt az értékközvetítésben, de ez az 50-es évektől elveszti szerepét. 70-80 erősödik a kiszolgáltatottság. Értékválság alakul ki: jövedelemeltitkolás, kiskapuk kihasználása, protekcionizmus, korrupció. Megerősítette az alattvalói státuszt.

Szocializációs folyamatokKettősség: társadalmi intézmények és magánszféra is mást közvetít. Egyenlőség – egyéni értékek.

Felértékelődik a családi élet. 70-es évektől anyagi jólét is igen fontos.

Az értékrend átalakulása az 1970-es évektőlÉrtékek fontossága: 81 – anyagi jólét; munkához való jog; dolgozó érdekeinek védelme; pénz értékállósága

92 - – anyagi jólét; pénz értékállósága; munkához való jog; magas szintű egészségügyi ellátás. Erősödik a materiális értékek preferálása, mert nő az anyagi gondokkal küzdők száma. 92-ben minden 2. család. KSH presztízsvizsgálata foglalkozásoknál: 83 – hatalom, tudás, társadalmi hasznosság, kereseti lehetőség 88 – tudás,

- 47 -

Társadalomtörténet – 3. félévhatalom, elérhető jövedelem, társadalmi hasznosság. Csökken az alkalmazotti munka presztízse, nő az önálló tevékenységé. Nő a papoké, csökken a párttitkároké, lehet, hogy csak a rejtett vélemények kerülnek felszínre.

Toleranciahiány80-as évekre zavarok, gyengül a tolerancia. 82-82 tolerancia legfontosabb ötben csak az emberek 1/3-nál. 2/3

elutasító a más világnézetűvel szemben. Okok: alacsony életszínvonal, bizalmatlanság, türelmetlenség, de ezt a felmérés nem igazolta. Inkább a civil tsd. hiánya okozza. Atomizáció, szekularizáció, ellenségkép. Tolerancia hiánya a 80-as évek elején magas a fiatal elit párttag, bp.-i munkás.

A cigányság értékrendjeAnyagi értékek közül a 3 legfontosabb: anyagi jólét, előbbre jutás, lakás. Érzelmi és közösségi értékek:

tartalmas emberi kapcsolat. Tsd.-i felemelkedéshez kötődő értékek: önállóság, értelmesség, tanulás. Nem hajlandók lemondani az örömökben, élvezetekben, társas kapcsolatokban gazdag életről, ezért elutasítják a környező tsd. értékeit.

A családi értékek és a nemi szerepek változásaiCsalád pozitív, családvédő tv.-k. 80-90 csökken a házasságot választók száma. Nő az élettársi kapcsolat és a

válás elfogadottsága. Oka lehet a nők munkába állása, születésszabályozás, gyereknevelés intézményesülése. Női szereppel való szembefordulás figyelhető meg. Falvakban ez a folyamat lassabb. Megmaradt a család- és gyerekcentrikusság.

Negatív modernizációIskolai végzettség, jövedelem, foglalkozás, lakóhely 3 csoportra osztja: széles alsó és felső, és szűk középső.

Szakadás az értékekben a falu és város, szegények jómódúak, férfiak és nők. Magyar tsd. értékrendjének alakulását a negatív modernizáció jellemzi. Magyar tsd. szekuralizáltabb, világiasabb, míg a racionalitást és az individualizációt tekintve árnyaltabb a kép az amerikai tsd.-hez képest. Utóbbi 2 erősebb az amerikai tsd.-ben.

Értékrendszer az 1970-es évek végén4 értékrendszer:1. szokásszerű és hagyományőrző: szigorú modellkövetés. Jellemzői: szélsőségellenesség, középszerűségre

törekvés, látszatokra adás, tsd.-i problémák elől bezárkózás, családcentrikusság, korlátozott életcélok. Falvakban.

2. polgári-individualista. Városi értelmiség és képzettszakmunkásság. Egyéni érvényesülés, önkifejezés. Jellemzői: sikerességre törekvés, munka eszköz, anyagias, örömcentrikus.

3. utópikus-anarchikus. Kisebb rétegre jellemző. Marginalizálódó egyén. Szembenállás. Politikai jelleg, aszketikus, birtoklást elutasító, munkához való viszony ideologikus.

4. bürokratikus. Cettralizáció. Jellemzői: személyiségellenes, magánélet és közélet szétválasztása, munka feladat, gépiesség, szabályok, presztízs alapú birtoklás. Cél a pozíció betöltése.

Sokaknál megfigyelhető értékvákuum: kiszakadtak korábbi értékrendjükből, új még nincs. Jellemző: önfenntartás, vegetálás, kiszolgáltatottság, célok hiánya. Munkásszállók, külváros, agglomeráció.

Értelmiség 90-ben bizakodó. Nemzettudat 5 fajtája az ért.-nél: politikai-jogi; reménykedő; érzelmi; profiltalan; népies-demokratikus.

Közgondolkodás az 1990-es évek elejénProbléma a társadalmi egyenlőtlenségek elfogadása. Sikeresség = tisztességtelenség. Újgazdag szemlélet

bekerül az elitbe, melyet széles körben elutasítanak. Gazdasági elit nem tölt be érték- és normaközvetítő szerepet. Közép- és alsó rétegében tovább élnek a Kádár-kori beidegződések. Állam és állami intézmények elutasítása, szabályok megkerülése, szociális intézményrendszer utáni vágyakozás.

- 48 -

Társadalomtörténet – 3. félév16. VALLÁS, EGYHÁZAK, VALLÁSOSSÁG, EGYHÁZPOLITIKA 1944-1990

Nemzeti Kormány teljes vallásszabadságot ígér, 45 és 47 tartja magát. 47 dec. bevett és elismert vallások egyenjogúságáról tv. Állam és egyház szétválasztása. Fontos az egyház szerepe.

Vallási megoszlás 1949-ben68% rom. kat.; 22% ref.; 5%evang.; 3% görög kat.; 1,5%izr.; 0,5% görögkel., unit., bapt. Erős vallásos hit.

0,1% felekezeten kívüli. Megoszlás jelentősen nem változik. Izr. 2/3-a bp.-i. Földreform: egyházak földjeinek 4/5-ét érinti. Rajk felszámolja az egyházakhoz kötődő egyesületeket ’46-ban. 50-re a katonaság tábori lelkészi szolgálatát is felszámolják. Iskolai hitoktatás fakultatívvá tétele.

A kommunista párt az egyházak ellen’48-ban lemondatják Ravasz László püspököt. Majd sorra a többit. Bekerülnek a vezetésbe a rendszer

támogatói: Péter János, Erdei Ferenc, Darvas József. 48 ősze paktum az állam és a ref. és evang. egyház között. Mindszenty Józsefet 49-ben életfogytiglanra ítélik. 50-ben kat. is egyezséget köt. 51-ben az egyházkormányzat is állami felügyelet alá kerül, leteszik az esküt az alkotmányra. Létrehozzák az Állami Egyházügyi Hivatalt, itt születnek a döntések. Politikai rendőrség is eszköz az egyházak ellen.

Izraeliták 260 hitközség, 145 ortodox, 100 kongresszusi, 16 status quo. ’48 dec. egyezség az állammal. Megalakul a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete). 80-ra csak 75 hitközség.

Protestáns szabadegyházakat a Szabad Egyházak Szövetsége fogta össze 45 után. → Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa 1950 autonómia felszámolása érdekében.

Akadályozták a lelkészképzést. Kaptak állami támogatást, legnagyobb része az engedéllyel rendelkező papok juttatása a kongrua.

A Kádár-kormányzat egyházpolitikája58-ban átmeneti engedmények után visszatér az egyházellenes politikához. Tiltások a klerikális reakció elleni

harc, hitoktatásban resztvevő tanulók számának csökkentése. 50-es években szolidaritást vált ki, később elfordulást az egyháztól, főleg a városokban. 60-as években ismét letartóztatások.

Alsópapság és a hívők szembekerülnek a vezetőkkel. → visszaesik a vallásgyakorlók, hitoktatásban résztvevők száma. Általános iskolákban 55 – 40%; 65 – 10%; 75 – 6%.

Konszolidáció, 60-as évek magyar – vatikáni kapcsolatok ujrafelvétele. ’77-ben Kádár – IV. Pál pápa. ’70-es évek enyhülés, cserébe politikai lojalitás. ’77-ben parlamenti képviselő 6; 85-ben Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagja 17.

A valláshoz való viszony megváltozása72-ben a lakosság 46%-a vallásos; 78-ban 37%. ’91-ben 50%. Vallásgyakorlók: ’78-ban 8%; 90-ben 16%.

Folyamatos utánpótlási hiány. 84-ben kat. lelkész 2500; ref. 1200-1300; evang. 400 körül.

Vallási szocializációVallási mobilitás szempontjából 4 csoport:

Vallásos háttér, így nevelkedtek, megőrizték ezt. Neveltetésben nincs szerepe a vallásnak, és később sem érinti őket.Ezek az immobilak. Lefelé mobilak. Vallásos nevelés, elvesztik kötődésüket. Felfelé mobilak. Nincs vallásos nevelés, hívővé válnak.

Társadalmi változások ezt is érintik. Eltávolodás a vallástól azoknál, akik tsd.-ileg felfelé mobilak.Korszakok vallási szocializáció tekintetében:

48 előtt. Vallásos környezet. Egyház- és vallásorientált viselkedési normák és értékek. 60-as évek elejéig. Agresszív szekularizáció. Csökken a vallásos neveltetés, de nem a rossz

körülményeknek megfelelően. 70-es évek közepéig. Nő a vallásosság elmaradása. Ekkor érvényesül az erőszakos szekularizáció hatása. Rendszerváltásig. 2/3 világias. Szülők is már ilyenek voltak nagy számban. Vallásos nagyszülők száma is

csökken.

- 49 -

Társadalomtörténet – 3. félévRómai kat. kisebb településeken; ref., evang., izr. városokba koncentrálódnak. Alföldön protestánsok,

Dunántúl katolikusok többen.89-ben megszűnik az Egyházügy Hivatal. Visszaigényelhették az ingatlanokat, kárpótlást kaphattak.

Egyezményeket hatályon kívül helyezték. Elfogadják a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló tv.-t, állam egyház szétválasztása. Iskolában hitoktatás. Újra egyházi iskolák. 94-95-ben 225 egyházi iskola. Tábori lelkészek újra. 91-ben 37 egyház, 96-ban 73. 97-ben Mo. és Vatikán közötti egyezmény.

Rendszerváltás mégsem hozta magával a vallások reneszánszát. Okok az ateista politikai helyzet, világias szemléletmód.

93-ban 47% vallásos. Kat. 70%; ref. 22%; evang. 5%; izr., görögkel., görög kat., kisegyházak 3%.Átrendeződés, főleg a felekezeteken kívüliek számának növekedésében, akik inkább fiatalok és városiak.Vallásgyakorlás szempontjából kötődés gyakoribb a rom. kat. és a kisegyházaknál, mint a ref. és evang.-nál.

Ez a szám a falusiaknál 2X-es a városiakhoz képest. Jobban kötődnek a nők és az idősek, mint a férfiak és a fiatalok. Család meghatározó szerepe erős maradt. Akik hitoktatásban részesültek inkább vallásgyakorlók, mint akik nem.

- 50 -

Társadalomtörténet – 3. félév17. A HÉTKÖZNAPI ÉLET – ÉLETMÓD, TEVÉKENYSÉGSZERKEZET, JÖVEDELMI VISZONYOK,

HÁZTARTÁS ÉS LAKÁS

Életmód és tevékenységszerkezetA falvak és városok társadalmának életmódja

A társadalomszerkezeti változások hatására megfigyelhetők egységesülési tendenciák, de még a XX. század végén sem lehet állítani, hogy a falvakban és a városokban élők életformája közt nincs különbség. Város: újításra való hajlam, falu: mintakövetés, ragaszkodás a hagyományokhoz.

1944 utáni falusi életmódtörténet: 2 szakasz: 1.: hatvanas évek második feléig tartott, jellemzője: tradíciók továbbélése, mérsékelt modernizálódás, önellátás. 2.: hatvanas évek végétől, jellemzője: hagyományoktól való gyors eltávolodás, önellátás mérséklődése, fogyasztásorientáltság megerősödése.

2. gazd. megerősödése után a 70es években nemcsak az értékrend, hanem az életmód is változott: KSH időmérlegfelvételei alapján:

IdőmérlegfelvételekKSH 1963, 1977, 1986, 1993. Fő változások: keresőmunkára fordított idő csökken, szabadon felhasználható idő mennyisége nő. Kiegészítő jövedelemszerzés időtartama a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évek végéig folyamatosan nő.

1963-77 között a férfiak munkára fordított ideje csökken (450→378p.), ez a törvényes munkaidő-csökkentések miatt volt, nők munkaideje 204→245 p., nők növekvő munkába állásának következménye, nők háztartási munkára fordított ideje csökken, ezt a háztartások gépesítése tette lehetővé.

1977-1986 között nők és férfiak munkára fordított ideje 10-05 perccel csökken. Férfiaknál nő a kiegészítő jövedelem szerzésére fordított idő.

1986-1993 között látszanak a rendszerváltozás hatásai: foglalkoztatottsági szint csökken, munkanélküliség nő, jelentős társ. csoportok anyagi helyzetének romlik. Munkára fordított idő csökken. Nők háztartásra és családra ford. ideje nő.

Férfiak háztartásra ford. ideje folyamatosan nő. Szabad szombat bevezetése (80as évek eleje) miatt nő a háztartásra fordított idő. Tévénézés dinamikusan nő. Olvasás, zenehallgatás, társasági élet csökken.

1993. a termelő tevékenységre és a közlekedésre fordított idő csökken, a szabad időt nem kiegészítő jövedelemszerzésre, hanem tévézésre, háztartásra, fiziológiai szükségletekre fordították.

Az adatok arra utalnak, hogy a magyar társ. élete a XX. század második felében munkacentrikus volt.

Jövedelmi viszonyok, fogyasztás és háztartásszerkezet1944-45 után háborús károk felszámolása, infláció megfékezése, értékálló pénz bevezetése. Háború után érezhetők a vagyontól és tulajdontól való megfosztásra irányuló törekvések.

Nemzeti jövedelem1938-ban az egy főre jutó nemzeti jöv. 120 dollár. 2 vh után csökken, 1949-ban éri el a 38-as szintet. 50es

években ingadozik, de 1949-hez képest nő. 70es évek első feléig emelkedő trend. Megmaradt a gazdaságilag fejlett országokhoz viszonyított elmaradás. 1973: olajválság, elhibázott magyar reagálás→ újabb leszakadás. Ekkor derül ki, hogy a külföldi hitelekből finanszírozott mesterséges életmódjavulás nem tartható fenn.

Reálbér50es évek eleje, életszínvonal visszaesik. Reálbér 52-ben 20%-kal alacsonyabb az előző évinél, 66%-kal az

1938-as évinél. Beruházások arányát 30%-kal emelték a lakossági életszínvonal rovására. Alacsonyan tartott bérek, emelkedő árak drasztikusan növekvő adó-és terménybeszolgáltatás, békekölcsön, stb. a „szocialista építés(=katonai célok) jegyében”.

1956: a nemzeti jöv. 11%-kal visszaesik. 1957-1987-ig jelentős életszínvonal-növekedés. Reálbérek több, mint kétszeresre nőnek. Egy főre jutó lakossági fogyasztás 2,5-szörösére, fogyasztási cikkek vásásrlása 10-szeresére, házt. energiafogy. 3,5-szörösére nőtt. Pénzbeli társadalmi juttatások: 1960-1980 között 10-szeresére.

1979: fordulat: jövedelem-visszafogás, reálbérek csökkennek. Életszínvonal visszaesése átlagos

- 51 -

Társadalomtörténet – 3. félévA lakosság jövedelme és fogyasztása

1956: a nemzeti jöv. 11%-kal visszaesik. 1957-1987-ig jelentős életszínvonal-növekedés. Reálbérek több, mint kétszeresre nőnek. Egy főre jutó lakossági fogyasztás 2,5-szörösére, fogyasztási cikkek vásásrlása 10-szeresére, házt. energiafogy. 3,5-szörösére nőtt. Pénzbeli társadalmi juttatások: 1960-1980 között 10-szeresére.

JövedelemarányokKorábban a fizikai és szellemi munka közötti arány 1:2,6-2,8. A korszakban viszont csak 1,3-1,5-szörös

különbségek. Munkások között a képzettebbek helyzete alakult rosszul. Teljesítménytől függetlenül mindenki hozzájuthatott különböző juttatásokhoz. A jövedelemegyenlőtlenség csökkent, de nem szűnt meg.

Vagyonszerzés/gyűjtés nem támogatott tevékenység (ideológiai okok). Tulajdontól való megfosztás lezárult, újravagyonosodás megkezdődött (60as évek 2. fele). Valamennyi társ. csoportban voltak vagyonosak és szegények.

Pénzügyi megtakarításokLegális forma:takarékbetét. Óriási növekedés 1950 és 1987 között. Másik forma: ingatlan, de ezt korlátozták.

Ingóságok felhalmozása is egy felhalmozási forma volt.

A jövedelmi különbségek növekedésének dinamikája 1962-ban a népesség 1,4%-a tartozott a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők közé, 1987-ben a népesség

4,7%-a. A statisztikai adatgyűjtések során a keletkező jövedelmek 40%-át nem tudták regisztrálni. 70-80as években a családok közel ¾-e részt vett valamilyen formában a 2. gazdaságban. A családok

átlagjövedelmének kb. fele származott csak a főmunkaidős állásból. Az egyenlőtlenségek nem a bérekből, hanem az egyéb jövedelmekből adódtak. Jövedelemeltitkolás ebben az időszakban vált a családok alapvető gazd. magatartásává. 1987 és 1990 között minden 3. család bekapcsolódik a bevásárlóturizmusba.

Rendszerváltás után csökkennek a reálbérek. Megélhetési kiadások nőttek, felhalmozás csökkent. Alsó és felső jövedelmi tized közti különbségek nőttek: 1988-ban 5,8-szoros, 1995-ben 7,3-szoros különbség. Legalacsonyabb jöv. családok összjövedelme = legmagasabb jöv. családok egy főre jutó jöv.

Fogyasztás Élelmiszer-ellátás nem folyamatos, választék sem megfelelő. Ok: irracionális hadigazdálkodás. A hiány

végigkísérte a rendszert. Hatvanas évek elejétől egyre több család élt a mellékjövedelem-szerzési lehetőségekkel. A sok hiány miatt

is jöttek létre a háztáji és kisegítő gazdaságok. 48 után villamos energia széles körű elterjedése. 41-ben csak a lakások ¼-ében volt áram, 60-ban ¾-ében,

90-re mindenhol. 60-70es években megváltozik a háztartások felszereltsége: többség beszerzi az első mosógépet, stb.

A háztartások szerkezeteMérséklődött azoknak a családoknak a száma, ahol több családmag élt együtt. Fiatal házasok különköltözése

elfogadott lett. Heterogámia erősödött→ nőtt a társ. szempontból vegyes családok száma. Falun a háztáji miatt nő az életszínvonal. Fáziseltolódás a falvakban: kétkeresős családmodell később jelenik meg, mint a városban.

Fogyasztói magatartásFolyamatosan változott. Mindig más cikk volt a sláger. 50es évek: rádió, kályha, bútor, motorkerékpár, 60as

évek: mosógép, centrifuga, hűtőszekrény, tv, 70es évek: autó. Háztartások gépesítése megváltoztatja a nők időbeosztását.

MotorizációAutó elterjedése lehetővé teszi a napi ingázást, kisegítő gazd.-ban termelt termékek piacra vitelét. Óriási

növekedés:1951: 13000 autó, 1995: 2 250 000. Autó: státusszimbólum. Falun kisebb a motorizáció, mint a városban.

- 52 -

Társadalomtörténet – 3. félévÉletstílus-váltás az 1960-1970-es években

Legnagyobb életstílus-váltás: 60-70es évek. Háttér: 2 gazd. megerősödése. Korszak első része: gulyáskommunizmus, 2. része: „fridzsiderszocializmus”.

Lakásviszonyok, lakáskörülmények – lakberendezés, lakótérhasználatTovábbélt a 3 alapvető lakástípus: polgári, munkás és paraszti. Legjelentősebben a polgári változott meg: a

nagypolgári és középpolgári lakásmód fenntartása lehetetlenné vált. Tulajdonviszonyok megváltoztak, állami szektor dinamikusan nőtt. Lakáspiac átmeneti megszűnése hátrányosan befolyásolta a lakásmobilitást.

LakásminőségLakások és házak alapterülete nőtt, komfortfokozata emelkedett. 1941-60-ig mérsékelt, 1960-80-ig

dinamikus növekedés a lakásállományban (évi átl. 80 000-100 000 új lakás).

A lakások száma1949-1996 több, mint 60%-kal emelkedett a lakások száma. Lakások többsége magánerőből épült. Az állam

csak a városi lakásépítést támogatta→ egyenlőtlenségek. Hitelfeltételek is kedvezőtlenebbek a falvakban magánerőből építkezők számára. Lakásmobilitás alacsony.

A lakásépítések periódusai1944-45 és 1990 közötti időszak 3 részre osztható: 1944-45-1961: rekonstrukció és kevés új lakás. 1960-

1985: tömeges lakásépítés, állami szerepvállalás nő. 1985 után: lakásépítések száma rohamosan csökkent, állam kivonult a lakásépítésből.

Rendszerváltás után: 1996-os mikrocenzus adatai alapján: Mo. lakásállományának 40%-a 1960 előtt épült. 4000000 lakás, 225000 lakatlan. Lakásállomány 1/5-e lakótelep.

Lakáskörülmények jelzik a társ. státuszt: 1960-ig a magasabb társ. pozíciójú rétegek kaptak állami bérlakást, 1970-től bővült a kör: segéd-és betanított munkások, sokgyermekesek.

90es években jelentős differenciálódás a kül. Társ. rétegek lakásviszonyaiban: legmagasabb jövedelemmel rendelkezők megteremtették a pozíciójuk kifejezésére alkalmas lakókörnyezetet, a szegényebbek lakásviszonyai konzerválódtak.

LaksűrűségFolyamatosan csökkent. Nőtt a lakások alapterülete. 1949-ben az egyszobás. 1990-ben a 2 szobás lakások

aránya a legmagasabb.

A lakások felszereltségeJelentősen javult, komfortfokozatuk emelkedett. Központi fűtés elterjed. Áram elérhetővé válik.

Közműellátottság volt csak alacsony. Területi különbségek: Fővárosban és a nagyvárosokban magasabb az összkomfortos lakások aránya, mint az aprófalvas térségekben. Sok a barlanglakás, felszámolásukra irányuló kísérletek kudarcot vallanak. 82000 szükséglakás 1996-ban.

A települések építészeti arculataFalusi lakásépítés a 60as évekig követi a hagyományokat: háromosztatú ház. Különböző tájegységeknek

más-más sajátosságai. A XX. sz. 2. felében az építéshez használt anyagok megváltoztak: vályog helyett tégla, nádtető helyett cseréptető.

A falvak képeAz építkezési szokások fokozatosan egységesültek. Uniformizálódás, kockaházak. L alakú házak. Később

félemeletesre építik a házakat→ alul is nyernek helyiségeket. 70es évektől többszintes házak.

Új házak és modernizálás60as évek elején felszámolódnak a szabadkéményes konyhák, kemencék, helyükre kályhák, vaslapos

tűzhelyek, 70es évektől gáztűzhelyek. Vizet bevezetik. Központi fűtés. Istállók helyére garázs, fészer helyére műhely. Gazdasági udvar megmarad.

- 53 -

Társadalomtörténet – 3. félév

VárosépítészetTöbbemeletes házak jellegzetesek. Belvárosokban többnyire 2-4 emeletes házak, magas presztízsű lakások. 4

lakóövezetet lehet elkülöníteni: belvárosi bérpaloták, bérkaszárnyás/bérházas lakótelepi térségek, kertvárosi jellegű területek, nyomornegyedek.

LakótelepekÁtalakították a városképet. 60as évektől tömegessé vált. Kis és közepes alapterület, előregyártott vasbeton

elemek, 8 fajta lakás. Előszobában mennyezetig érő beépített szekrények, beépített konyhabútor, műanyag padló, távfűtés, melegvízellátás.

Eleinte a város peremén épültek, de fokozatosan közelebb kerültek a belső területekhez. Gyakran közel építették az ipari övezetekhez→ környezetszennyezés ártalmainak voltak kitéve a lakók. Különböző társadalmi státusú embereket összezárnak, de differenciálódás→ sokan elköltöznek, helyükre rosszabb életkörülményű emberek.

Üdülő, telek60as évektől státusszimbólummá válik. Régen csak a jómódúak tehették meg, ekkortájt tömeges lett. Ok:

gyorsuló lakossági jövedelemfelhalmozás.

Lakberendezési módokS. Nagy Katalin70es években végzett kutatásai alapján 5 falusi, 5 városi és 2 falusi-városi lakberendezési

módot különített el. Falvakban a lakások külseje, alaprajza megváltozik→ kicserélődik a berendezés. Fürdőszoba gyakran csak

dísz. Konyhában zajlik az élet. Legtöbb új tárgyat nem is használják. Paraszti lakás: centrális vagy szimmetrikus elrendezés. Mindenki egy szobában aludt. 60as évektől a bútorok nem kézművesmunkák, hanem bútorgyárakból valók. 70es évektől szekrénysor. Franciaágy, külön tér az étkezésre, átalakultak a lakótér-használati szokások.

Lakáshasználati szokásokKülön gyerekszoba még a módosabb családoknál sem gyakori a 70es évekig. Szentképek háttérbe szorulnak,

helyükre gobelin, kovácsoltvas. Dísztárgyak túltengenek. Városi munkáslakások: bérkaszárnyákban, szoba-konyha v. 2 szoba-konyha. Konyhában falikút.

Városi munkáslakások40-50es években épített munkáslakások ált. 45-60nm, félkomfortosak, ritkán összkomfortosak. Függönnyel

választják el a tereket. Fürdőszoba a 60as évektől kezd elterjedni. Térkihasználás maximális. Városi, kispolgári lakásbelsőNappaliként használt lakószoba, egyesíti az ebédlő, társalgó, dolgozószoba funkcióit, a másik szoba pedig

alvásra szolgál. 60-70es években jellegzetes berendezés a vitrines szekrény, kihúzható ágy, dohányzóasztal, nagy, kárpitozott fotelek.

- 54 -

Társadalomtörténet – 3. félév18. A HÉTKÖZNAPI ÉLET – ÖLTÖZKÖDÉS, TÁPLÁLKOZÁS, SZOKÁSRENDSZER, KULTÚRAFOGYASZTÁS

Öltözködés, viselet, divatVárosi öltözködés

Követi az európai divatáramlatokat. 48-is az öltözködés igyekszik lépést tartani a divathullámokkal. 48 után a puritán, dolgozó nő az eszmény. Uniformizált öltözködés, csak a praktikum a fontos. Konfekcióipari termékek a nyerők. Nyakkendő, kalap, fodrok, kivágott ruhák, rúzs, körömlakk elvetendő burzsoá szokás. Lódenkabát, micisapka, svájcisapka, kartonruha, flanelblúz.

Az erőltetetett puritanizmus oldódása50es évek 2. felétől oldódik a puritanizmus. Egyre kevésbé politikai jelentőségű az egyéniség vállalása, a

nőies öltözködés. Csempészáruként bekerülnek a ruhaiparba a jó minőségű, divatos cuccok. 60as évektől újra megjelennek tudósítások a párizsi divatbemutatókról.

Hosszú haj elfogadása hosszú ideig tartott. Városi öltözködésben egyre markánsabbak a szubkulturális jegyek.

Divathullámok az 1970-1980-as évekbenÉlénk színek, minták, sportosabb ruhák, farmer. Butikkultusz megjelenik: egyedi, divatos ruhákat is lehet

kapni, nagyon drágán. Hazai farmergyártás elkezdődik. A hiányt enyhíti a magánszektor.

Ruházkodás a falvakbanA háború után átmenetileg újra erősödött az önellátás a ruházkodásban is. Házilag előállított lenvászon újra

fontos alapanyag.

Kivetkőzés2. vh után a középgeneráció tagjai közt nem volt gyakori a kivetkőzés. A fiatal generáció viszont elhagyta a

hagyományos viseletet, a színek életkornak megfelelő kiválasztása és a fejkendő megmaradt. 50es évek közepéig az öltözködés kifejezte a viselője lokális kötődését, jellemezte korcsoportját, gyakran felekezeti kapcsolódást is. Hétköznapok, munkaalkalmak és ünnepek viselete erősen eltért egymástól. Nők ruházata összetettebb, mint a férfiaké.

Kivetkőzést gyorsította a z 50es évek parasztellenes politikája (védekezés). Kivetkőzés újabb hulláma: 50es évek 2. fele. Fiatalok mind konfekcióruhába öltöznek, lányok frizurát készíttetnek. Városi divat fáziskéséssel megjelenik. Nadrágviselet 60-70es évektől elfogadott a falusi nőknél. Jelentős egyszerűsödési folyamat: az öltözködést a célszerűség határozza meg. Csökken a különböző társ. rétegek öltözködésének a különbsége.

Táplálkozás, étkezési és étrendi szokások2. vh után általános élelmiszerhiány.

Élelmiszer-fogyasztásAlacsony szintű, egyoldalú táplálkozás az 50es évek első felében is megfigyelhető volt. 60-70es évekre

stabilizálódott az élelmiszer-ellátás, bővült a választék, nőtt az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás. Átalakult a hagyományos magyar konyha: csökkent a sertéshús arány, nőtt a baromfihúsé, mérséklődött az állati zsiradékok fogyasztása.

Rendszerváltozás után csökken az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás. Élelmiszerárak emelkednek. Fogyasztói szokások átalakulnak az áraktól függően.

60as évektől nőtt a vásárolt, és csökkent a saját előállítású élelmiszerek súlya. 2. vh után elterjedt a munkahelyi étkezés. Háttérbe szorult a kereskedelmi vendéglátás, csak a népbüfék

szaporodtak. 60as évek vége, 70es évek elejétől terjednek el a gyorsbüfék, önkiszolgáló éttermek. 80as évek végétől amerikai stílusú gyorséttermi hálózatok.

Az étkezési és étrendi szokások átalakulásaSzűkösség a jellemző. Legradikálisabban a kispolgári családok étkezési szokásai változtak meg. Munkások

étrendmintáját a háború előtti polgári családok étrendje adta. 60as évektől megszűnik a hiány, 70es évekre általánosabbá válnak a minőségi változások.

- 55 -

Társadalomtörténet – 3. félévAlacsonyabb jövedelműek kevesebb mennyiségű, magasabb kalóriatartalmú ételt esznek. Magasabb jöv.

háztartásokban nagyobb az újításra való hajlam. Étkezés rendje a családfő munkabeosztásához alkalmazkodott. 60as évek végétől nőtt az étel mennyisége. Vallási előírások veszítettek jelentőségükből→ többet ettek az

emberek. Városi és falusi háztartások élelmezési szokásai egységesedtek. Falun a háború előtt meglévő rétegenkénti különbség az élelmiszerek fogyasztásában elmosódott. Generációs különbségek megmaradtak, idősebbek ragaszkodnak a hagyományos étrendhez. Ünnepi étkezés társadalmi helyzettől függetlenül kiemelt jelentőségű maradt. Ünnepi ételek megjelentek a hétköznapokban is.

Technikai újítások60-70es években még fáziseltolódás a falusi és a városi háztartások között. Kemence kiszorul. Elektromos

hűtő 60as évektől kezd terjedni. Cserépedények helyett zománcos, majd teflonedények. 80as évek elejétől elektromos konyhai berendezések dinamikus térhódítása. Tartósított élelmiszerek→ kevesebb idő a konyhában.

A paraszti családok étkezési szokásai60as évek végéig hagyományos szokások. Télen kétszer, nyáron négyszer ettek. Nehéz fizikai munkát

igénylő időszakok előtt felkészítették magukat, emelték az étkezések számát. Önellátó háztartások. Legfontosabb: gabona, zsír, szalonna, hús, kásafélék, zöldségek.

50es években szűnt meg az egy tálból evés hagyománya. Tányér, villa elfogadott lett. Napi 3szori étkezés a 60as évek 2. felétől. Az alapanyagok maradtak. A lakodalmi étkezésben követhető a változás: a hagyományos ételeket felváltják a polgári ételek.

Sörfogyasztás a 70es évektől vált jelentőssé.

Lakodalmi vendéglátásLeggazdagabb étkezés. Kb 120 embert láttak vendégül ilyenkor. Városi és falusi háztartások étkezési szokásai 1958. júliusCsoportosítás: családfő munkás vagy paraszt. Munkás: magas azoknak az aránya, akiknek a reggelije csak

folyadékból állt. Ebéd minden csoportban kiemelt jelentőségő, általános a meleg ebéd, 2 fogás. Húst tartalmazó étel a városokban 2, falvakban 3 naponta volt.

Szokásrendszer és szabadidő – kulturálódás és kultúrafogyasztás40es évek 2. felében a Belügyminisztérium ritkította a korábban meglévő egyesületeket, köröket. 50es évekre

teljes körűen felszámolták ezeket. A társasélet színterei

Falusi élet fontos színterei a gazda-és olvasókörök, ezek helyett kultúrházakat hoztak létre. Megritkultak a munka befejezését követő közös szórakozási alkalmak, helyette inkább a családjukkal töltötték az időt az emberek.

ÜnnepekVallási ünnepeket drasztikusan korlátozták, ünnepnapokat munkanappá nyilvánították. Kádár-korszakban

ismét ünnepnap lett a húsvét, a pünkösd és a karácsony.

A születéshez kötődő szokásokÁltalános a gyermekágyas anyának nyújtandó segítség. Közeli rokonok besegítenek a háztartásba.

Hangsúlyos szerep a gyerek megkeresztelésének.

Esküvői szokások60-70es évek fordulójától lazult az endogám jelleg. Nászajándékok új hagyománya: szobabútort adnak. A

lányos ház kötelezettségeit átvették a házasodók rokonai. Tartós fogyasztási cikkek előtérbe kerülnek. Lakodalmak idejének hétvégére helyezése, szertartásrendjének egyszerűsödése, idejének rövidülése.

- 56 -

Társadalomtörténet – 3. félév

Az ember és a társadalom viszonya a halálhozEgészségügyi ellátás fejlődése, elvallástalanodás elősegítette, hogy az „élet egyetlen biztos ténye”a tudat

rejtett rétegeibe szoruljon vissza. A halál átkerült a lakásokból a kórházakba. Megváltoztak a temetési szokások, már nem ravataloztak otthon. Szertartások gépiesebbek lettek, előtérbe helyezték az elfojtást.

Szabadidős szokásokÉletritmus gyorsulásával változtak a szabadidős szokások. 1945-ben a budapestiek körében a legnépszerűbb

szabadidős tevékenység a mozi volt. 2. legnépszerűbb szórakozás értelmiségieknél a színház, olvasás, opera, kispolgároknál olvasás, munkásoknál sport. 1951 és 1966 között a könyvre fordított összeg átlagosan 8 és félszeresére emelkedett. A lektűröket kivonták a forgalomból.

Kultúrafogyasztási szokások40-50es évek tömegkultúrájának fontos elemét képezte a sport.→ sok győzelem. Sportsikerek fontos szerepe

a társ. feszültségek levezetésében.

A kultúraközvetítés módjaA televízió elterjedése hátráltatta a közösségi művelődési és szórakozási lehetőségeket. Az 50es évek elején

az iskolák, oktatás-és kultúrpropaganda által közvetített műveltségkép jelentősen eltért a korábbitól. A műveltség tárgykörébe tartozó fogalmak kiegészültek a „szocialista” jelzővel. Minden kikerült a műveltségképből, ami megkérdőjelezte a szocializmus dogmatikus eszméit.

Művelődési házak1960-ban 2770, 1970-ben 3634. könyvtárakat helyeztek el, a lakodalmakat itt tartották. Államosították a múzeumokat, dinamikusan gyarapodott a múzeumok és kiállítóhelyek száma, nőtt az egy

főre jutó múzeumlátogatás. Könyvtárak száma folyamatosan nő, 1960-ban 9000-ret is meghaladta, 80-ban 10500, utána csökken, 1990-ben 6585. kiadott könyvek példányszáma is folyamatosan nőtt. Olvasásra fordított idő 60as évek elejéig nő, utána csökken. 86-tól újra nő.

Televíziózás1958-ban 16000 előfizető, 1960-ban 100000, 1972-ben 2 millió. 80as évekbeli bevásárlási hullám miatt a

videók száma is dinamikusan nőtt.

A kultúrpolitika és a tömegkultúra viszonyaFolyamatos változásokon ment keresztül. Néha hajlandóságot mutattak a nyugati tömegkultúra termékeinek a

terjesztésére is. A hetvenes évektől csökkent az olvasás, színház, stb. szerepe. A tv nemcsak a szabadidő eltöltésének módját változtatta meg, de befolyásolta az életvezetés ritmusát, a lakberendezést. Sokak számára ez volt az egyetlen informálódási és művelődési lehetőség. Társadalmi magatartásmintákat közvetít, sztereotípiákat ad.

- 57 -

Társadalomtörténet – 3. félév19. A SZEGÉNYSÉG ÉS A SZOCIÁLPOLITIKA TÖRTÉNETI JELLEMZŐI 1949-1990

Szociálpolitika, társadalombiztosításA biztosítóintézetek

Nemzeti Kormány 1945. feb. 8-án utasítja OTI-t a működés megkezdésére. 3 hónap és újra működik az OTI, a MABI (Magánalkalmazottak Biztosítási Intézete), a MAHABBI (Magyar Hajózási Betegbiztosítási Intézet). OMBI (Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet) mezg. Dolgozók öregségi- és baleseti járadéka, ez 45-ben az OTI-ba olvad. OTBA (Országos Tisztviselői Betegsegélyező Alap) is működik és számos más intézet is. OTI 45-50 köztestület a Népjóléti Minisztérium keze alatt. Ezek mind önkormányzatok, ¾-e munkavállaló, ¼-e munkaadók. 45-ben betegségi biztosítás a mzg. munkásokra is. Családi pótlék a min. 10 fős üzemben dolgozóknak. 46-tól családi pótlék a ma. 16.éves gyerek után a tb-seknek. 47-ben táppénz 42-ről 60 nap. 47-ben szűkítés mzg. munkások közül csak az akinek 1 kat.holdnál kisebb földje volt. MDP 48-ban szakszervezetek vegyenek részt benne.

A biztosítási rendszer felszámolása49. jan. 1-én MABI beolvad az OTI-ba. Majd sorra a többi intézet is beolvad. 50 szept. már csak az OTI

létezikSZTK (Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja). Irányítoja a SZOT, felügyeli a Minisztertanács. Rendelőintézeteket 50-ben államosítják. 51-ben KÖJÁL. 50-ben Eüminisztérium. Díjtalan eü ellátás, gyógyszer 15%-os térítés. 49-től mzg. termelő szövetkezetek is , 50-től kisiparosok is. Általános iskolásoktól fölfelé mindenki. Jövedelem 3%-a járulék. 50-ben Népjóléti min. vége.

Szociálpolitika az „ötvenes években”Szociális ellátásban csak a munkaviszonnyal rendelkezők. Diszkrimináció a nem állami alkalmazottakkal

szemben. 49-ben 41%, 50-ben 47% biztosított. Téesztagok kötelezően 58-ban, ipari szöv. és hozzátartozók,

magánkisiparosok 62-ben. 70-ben magánkereskedők. Nyugdíj ffi. 60 év, nők 55 év. Alacsony a nyugdíj, öregségi 15%-a a bérnek. 57-től a szövetkezeti tagok is egyénenként lettek biztosítva, ha 10 évig tagok voltak. 53-ban Országos

Nyugdíj Intézet.ennek helyébe a SZOT nyugdíjfolyósító Igazgatósága lépett 64-ben. 1959-ben az 1929 utáni szolgálati éveket is figyelembe vették. 1971-től előírták a nyugdíjak és szoc. ellátások évi 2 %-os emelését. Táppénzrendszer átalakult, betegség első napjától járt, nem bérbesorolástól függött, 2 évi megszakítatlan munkaviszony esetén a kereset 75%-a. 1953: szülési szab. 20 hét, anyasági segély a tsz-ek nőtagjainak is járt.

A biztosítottak köreFokozatosan szélesedett. Parasztság többsége kimaradt. 1950-ben 4,4 millió fő volt a társ. bizt.-ba bevontak

és a nyugdíjjogosultak száma. 60as években a magyar lakosság 4/5-e volt biztosított. 1975-ös tv. egységesíti a jogosultságot→ megszűnnek a különbségek. Ffiak 60, nők 55 éves korukban mehettek nyugdíjba. 1975: ingyenes eü ellátás állampolgári jog.

A szociális ellátások elosztása1956 után is paternalizmus jellemző, de a politikai célok háttérbe szorulnak, szociális kiadások emelkednek.

Szocpol. intézményrendszer továbbra is centralizált. Ideológiával ellentétes problémákról nem vettek tudomást→ nem foglalkoztak a szegénység, munkanélküliség, hajléktalanság kérdéseivel. 1967: gyes. Családi pótlék 1960 és 1987 között hétszeresére. 1974:nevelési segély, de nehéz hozzájutni→ kevesen kapták meg.

A szociális szervezetrendszer a Kádár-korszakbanKádár-rendszer konszolidációs időszakában nem változott jelentősen. Legfőbb testület: OTT.

Szociálpolitika a rendszerváltozás időszakábanÚjra kellett gondolni. Megszűnt a foglalkoztatás biztonsága, tömeges és nyílt lett a munkanélküliség,

hajléktalanság, szegénység. Szociális igazgatást decentralizálják, egy része az önkormányzatokra hárul. Szociális segítő szervezet kiépül, nonprofit szervezetek újjászülettek, karitatív társ. szervezetek és az egyházak

- 58 -

Társadalomtörténet – 3. félévis bővítik ez irányú tevékenységeiket. 1992-ben az eü ellátás állami szolgáltatásból kötelező biztosítássá válik. 1995: alanyi jogon járó családi pótlékot megszüntetik, 2998-ban visszaállítják…(bezzeg a fidesz)

1992: szétválasztják az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alapot, önkormányzati alapokra helyezték, de aztán visszaállamosították. Megjelentek s magánnyugdíjpénztárak.

90es évek során szigorodtak a munkanélküli-járadék fizetésének feltételei, csökkent a támogatásban részesülők köre és a segélyezés időtartama.

Szegénység, munkanélküliség, hajléktalanságA szegénység fogalma

Jövedelmi viszonyok alapján történő elhatárolás a leggyakoribb. A szegénység értékrendje hagyományozódik, értékrendjük, életvitelük eltér a társadalmi elvárásoktól.

Szegénység az 1940-1990-es években1949-50-ig változó hatékonysággal működhettek a szegénygondozó rendszer intézményei, ezután

felszámolták őket, mert nem illettek az ideológiába. Egész országban elszegényedési folyamatok. 1982: létminimum-számítás: egy főre számítva a létminimum 1982-ben 1990 Ft, 1992-ben 9500 Ft, 1997-ben 17000 Ft havonta.

Változott a szegénység társ. összetétele: 1977-ben a szegények többsége falusi, 1987-ben fiatal városi. Rendszerváltozás után a falusi ésa városi szegények köre is bővült.

Kemény István szerint szegények a sokgyermekes munkáscsaládok, gyermekeiket egyedül nevelők, parasztból lett munkások.

A szegénység okai az 1990-es évek elejénTartós munkanélküliség, alacsony kereset, alacsony szociális juttatások→ szegények a fiatal, pályakezdő

munkanélküliek, a fogyatékkal élők, cigányság, három-vagy többgyermekes családok, idősek, alacsony jövedelmű falusi háztartásokban élők.

Hajléktalanok„aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást biztosítson”-1932. 1949 után a

hajléktalanságot nem létezőnek tekintették. Ettől a jelenség nem szűnt meg, 50-60-70es években kb. 100000 ember nem rendelkezett lakással: munkásszálló, állami gondozás, szociális otthon, mosókonyha, műhely, garázs, uszály, kunyhó, busz, stb.

MunkanélküliségHáború után ne elviselhetetlenül magas, földreform mérsékelte a mg-i munkanélküliséget. Munkanélküliek

együttes száma 1947-ben 300-315000 fő. 50es években extenzív iparosítás→ munkanélküliség jelentősen csökken, munkanélküli életmód bűncselekmény. Rendszerváltás utána rejtett munkanélküliség nyílttá vált + tömegesen szűntek meg munkahelyek.1993-ra 694000 fő munkanélküli.1990 után kialakult a munkanélküliség kezelésének intézményrendszere: segélyek, a válságövezetekben új munkahelyek támogatása, átképzések.

Deviáns jelenségek a XX. század második felébenDeviáns jelenség: a társadalom általános normáitól eltérő egyének viselkedése: alkoholizmus, öngyilkosság,

mentális problémák, bűnözés.

A deviáns jelenségek háttereA politikai berendezkedés meghatározza az emberek szabadságfokát, korlátozhatja vagy növelheti

autonómiájukat. A „rosszat akaró hatalommal” szemben dicsőség volt a normaszegés. Az öngyilkosság és az alkoholizmus az ötvenes évek óta folyamatosan és dinamikusan terjedt. Lehetséges ok: a politikai indíttatású, tömeges pozícióváltások bizonytalan léthelyzeteket teremtettek, gyengítették az emberek mikrotársadalmi kapcsolatait. A megszokott környezetből való kiszakítás sokak számára megoldhatatlan feladatot jelentett. A vallásos alapú erkölcsi nevelés háttérbe szorult, de nem tudták helyettesíteni.

- 59 -

Társadalomtörténet – 3. félév

Az 1956-ot követő konszolidáció társadalmi áraFelnőttek halandóságának együttes romlása. 88-ban a népesség 15%-a közepesen és súlyosan neurózisos.

Téeszneurózis.

AlkoholizmusAz egy főre jutó tiszta alkohol 1951-ben 1,0 liter, 1989-ben 11,3 liter! 94-re 10,5 literre csökken, de ez

magyarázható a fizetőképes kereslet csökkenésével is. Alkoholisták: Jellinek-képlettel (májzsugor), vagy Ledermann-módszerrel (összes szeszesital-fogyasztás). Legtöbben 1988-ban: 75155 fő. Májzsugor 1938-ban 674, 1982-ben 3451, 1995-ben 8496→elég durva. Az alkoholizmus Bp-en és környékén, valamint a nagy bor –és pálinkatermelő vidékéken a legmagasabb. 60as évektől kényszerelvonások.

Kemény drogok fogyasztása60-70es évek fordulójától az oldószerek helyettesítették a drogokat. 70es években néhány száz fiatal került

kapcsolatba vmilyen kábítószerrel, a 80-90es évek fordulóján 25-30000.

Öngyilkosság4 szakaszra bontható a XX. század: 1: 1900-1935: folyamatos, de lassú növekedés, 2: 1936-1954: lassan

csökken, 3: 1955-1984: növekszik, százezer lakosra 45,9 jut, 4:1985-től csökkenés. 2/3 férfi, de nők is egyre többen. Házasoknál alacsonyabb az arány. Magyarországon a legmagasabb a világon!!!!

A bűnözés történeti változásainak néhány társadalomstatisztikai jellemzőjeA bűnözés jellemzői

1984-ben a bíróság elé állított személyek 34%-át olyan dolgok miatt vonták felelősségre, ami 30 évvel azelőtt még nem is volt bűncselekmény (közlekedéssel kapcs., prostitúció). Átlagosan az elkövetett bűncselekmények 1/3-a, 1/5-e marad ismeretlen.

Ítélkezési gyakorlatSzigorú, népnevelés a cél. De sok „új” bűncselekménynek minősített tevékenység: közellátás

veszélyeztetése, stb.

Bűnözés az 1960-1970-es évekbenNincs jelentős változás. Évi 110-130ezer.

A bűncselekmények számának növekedése90es években megkétszereződött. Felderítési arány csökkent.

A bűnözés dinamikus terjedésének okaiTársadalmi differenciálódás, államhatalmi szervek elbizonytalanodása, országhatárok kinyílása

- 60 -

Társadalomtörténet – 3. félév20. A MAGYAR TÁRSADALOM A KILENCVENES ÉVEKBEN, A RENDSZERVÁLTOZÁS TÁRSADALMI HATÁSAI

Várható népesedési folyamatok Magyarországon a XXI. század első negyedébenElőreszámítás

A XX. század végén Magyarország lélekszámának fogyását már a ’60-as években kimutatták. A ’81-2001 közötti fogyást 250-580ezer fő közötti fogyásra becsülték, a valós érték 510ezer fős fogyás lett, mert a ’80-as évek elején a feltételezettnél gyorsabban csökkent a születések száma és tartósnak bizonyult a halálozások magas szintje. A népességfogyást a korstruktúra kedvezőtlen alakulása is befolyásolja.

Előrejelzések fél évszázadraA magyar népesség további csökkenése várható (közepes becslés): 2020-ban 9,5M; 2040-ben 8,7M (egy

másik számítás szerint 8M lesz = 1920-as népességszámmal). ’89 után csökkent a gyerekvállalás, kitolódik a családalapítás (új gyermekvállalási minta alakult ki), sok a nőtlen, élettársi viszony. Csökken a háztartások száma. Nemek egyenlőtlen eloszlása, elöregedés, születések csökkenéseeltartási teher nőni fog: csökkenő létszámú aktív keresőre emelkedő számú eltartott. Összességében szűkülnek a reprodukció kereteiez a népességcsökkenést tartóssá teszi.

A hosszú távú népesség-előreszámítások nem tudják figyelembe venni a társadalmi-gazdasági változásokat és hatásait.

Területi egyenlőtlenségek és településfejlesztési politikaRendszerváltozás hatása- az önkormányzati törvény (1990. évi LXV. tv. ) jelentősen csökkentette a településrendszer centralizációját, valamint minden település megkapta az önkormányzat megválasztásának jogát és önálló gazdasági egységekké váltak.- az elmaradott területek fejlesztésére 1992-ben létrehozták a Területfejlesztési Alapot.- a megváltozott viszonyoknak megfelelő településpolitika megvalósításának érdekében 1996-ban megalkották a településfejlesztési törvényt (1996. évi XXI. tv.)A gazdasági szerkezet gyökeres átalakulása funkcionális szempontból átértékelte a magyar településhálózatot. A területi egyenlőtlenségek nem csökkentek érezhető mértékben, sokkal inkább a "nyertes" és "vesztes" régiók átrendeződéséről van szó:- a főváros és a vidék közötti jövedelemkülönbségek ismét erős növekedésnek indultak- megkezdődött egy falusi underclass réteg kialakulása- új többszörösen hátrányos helyzetű vidékek alakultak ki a "szocialista nagyipar" hagyományos területeinVárható népesedési folyamatok Magyarországon a XXI. század első negyedében

A népesség térbeli elkülönüléseViszonylag új keletű jelenség az egyes társadalmi csoportok vagyoni vagy etnikai alapú térbeli elkülönülése, ami a hetvenes években gyorsult fel. Egyik formája a kellő anyagi erővel rendelkezők elköltözése a lakótelepekről, illetve 1990 után Magyarországon is megkezdődött a lakóparkok építése, ahová rendszerint a felső társadalmi rétegek tagjai költöznek.

A magyar társadalom szerkezeti változásainak jellegzetességei a XX. század második felébenAz 1990-es évek közepe

A rendszerváltozás leglényegesebb társadalmi-gazdasági folyamatai a ’90-es évek első felében lezajlottak, utána csak a változások konszolidálódásának lehettünk tanúi. Alapvetően megváltoztak a társadalom szerveződésének és irányításának elvei és gyakorlata. A centralisztikus, autoritárius rendet a jogra, szabadságra, a demokráciára és az autonómiára épülő társadalomszerveződés váltotta fel. A gazdaság teljes átalakulása – 1988 évi tv)

Folyamatosan felértékelődött az iskolázottság, a szakképzettség és a szaktudás, ezen belül a konvertálható tudás. Megnövekedett a szimbolikus tőkék (kapcsolatok, kreativitás, vállalkozói hajlandóság, alkalmazkodóképesség) szerepe a társadalmi pozícióváltás során. Ismét döntő rétegző tényező lett a tulajdon. Jelentős csoportok számára a pozícióvesztés, a létbizonytalanság, szolidaritáshiány alapvető élmény. A

- 61 -

Társadalomtörténet – 3. félévjövedelmi-vagyoni egyenlőtlenségek növekedése az évtized során folyamatosan és gyorsuló ütemű volt. Kialakult egy nagy létszámú vállalkozói réteg, sok kényszervállalkozó.

Társadalmi szerk.vált.2 álláspont: (1) a ’90-es években a magyar társadalom végleges módon kettészakadt egy viszonylag kis létszámúk, a népesség 15%-át jelentő jómódúakra, a társadalom többségét jelentő elszegényedőkre ill. szegényekre (Andorka) (2) a középrétegedés meghatározó jelentőségű. A társ 10%-a jómódú, 20% középréteg, lecsúszó kispolgár, 25-30% szegény (Kovách I.)

Egyre markánsabb a munkavégzés intellektualizálódása, ami az új információtechnikai iparágak kibontakozásával is összefügg. Jelentős a munkaerőpiac átrendeződéseáltalános trend az aktív keresők számának és arányának mérséklődése. Az elit terjedelme növekedett, összetétele heterogénebb lett; részleges elitcsere. Új csoport a tulajdonosi-vagyoni elit. Dinamikus a kispolgári jellegű csoportok létszámának gyarapodása. Újra növekedett az egyéni gazdálkodói réteg a falvakban, de a történeti/tradicionális parasztság nem teremtődött újra. A munkanélküliség nyílt és tömeges társadalmi jelenség lett. A különböző társadalmi csoportok zártabbá váltak.

Elitek az 1989-1990-es rendszerváltozás utánVagyoni és jövedelmi elit az 1990-es években

’90-es évek: vagyoni és jövedelmi elit láthatóbbá válik, de a kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezők (min. félmillió fő) jövedelmi viszonyairól nincs megbízható staisztika. ok: az adóbevallások használhatatlanokmódszer: regresszív becslés=tartós fogyasztási javak állományának és a fogyasztási kiadások figyelembevételével készítik. E szerint az elitbe való bekerülés alsó határértéke fél millió forintos havi jövedelem (=az átlag >10x-ese). Nagy gazdasági egységek vezetői: 15-20millió Ft/éc; pénzintézet vezetők, topmenedzserek: >50 millió Ft/év. 1999: a legtöbb adót fizetők 100-as csoportjába 100 millió Ft feletti édes jövedelemmel lehetett bekerülni.

Átrendeződés a vezető csoportokbanVita tárgya: hogyan írható le az elit rendszerváltáskor végbement átrendeződése: helycsere, vagy

pozícióváltással átmentették magukat a szoc. korszak elitjei? külünböző vezető csoportok „nagykoalíciója”? Legyőzte a szoc. elitet az új ellenzéki csoport? Különböző részelitekeltérő lehetőségek: 1. szoc. idősebb politikai vezetők többsége visszavonult. 2. képzettebb, fiatalok pályát váltottak, visszatértek szakmájukba, vagy ’89 előtti politikai tőkéjüket próbálták gazdaságivá konvertálni. A kulturális és szellemi életben elenyésző a cserélődés, csak azok kerültek háttérbe, akik korábban nagyon buzgók voltak.

Szelényi Iván: a posztkommunista és az államszoc. gazdasági elit körében nagymértékű kontinuitás. Ezzel szemben a politikai elit nagy mértékben cserélődött (pl ellenzéki csoportok bekerülése az elitbe). Körösényi Andrásösszefoglaló elemzés az elit átalakulásáról. Gazdasági elit: reprodukció; poltikai elit: cirkuláció! Markáns változások a politikai elitben. Pol. gazd. és kult. elithasonló életkörülmények.

Nagytőkés tulajdonosi rétegSzelényi: a ’90-es évek közepéig a technokrata menedzser elit nem alakult át jelentős tulajdonnal rendelkező

réteggé.ez inkább csak a ’90-es évek első harmadára igaz. Lengyel György szerint 1996-ban minimálisan 150 fő, akik >1 milliárd Ft vagyonnal rendelk. Szelényi szerint a rendszvált. utáni időszak jellegzetessége a tulajdonos polgárság hiánya, illetve kialakulásának elhúzódása. Cáfolat: 1. egyre kevésbé lehet elkülöníteni a menedzsert a tulajdonostól (a kettő gyakran együtt jár); 2. nem veszi figyelembe azokat a vállalkozókat, akik a rendszvált lehetőségeit kihasználva futottak be üzleti karriert; 3. ’90: multipozicionalitáspolitikusok gazdasági és üzletemberek politikai pozícióhalmozása. 4. nem ad választ arra, hogy kikből lesznek a tulajdonosok, mikor és hogyan és meddig uralkodnak a menedzserek.

Vagyoni és jövedelmi elitA gazdasági elit csak a rendszerváltozás után vált szét vagyoni és jövedelmi elitre. Vagyoni elitbe kerülés

feltétele: kapcsolati tőke, pénzbeli tőkefelhalmozás képessége (magas jövedelmű állás sokáig)

- 62 -

Társadalomtörténet – 3. félévTőkés vállalkozói réteg

1997: erre vonatkozó kutatás (Kolosi, Sági Matild)90% férfi közel fele 40-49 éves; 20% fiatalabb, 30% idősebb. 80% felsőfokú, 13% középisk. 70% beszél idegen nyelvet (saját bevallás). Többnyire városlakók (fele Bp.) A megkérdezett nagyvállalkozók cégeinek 65%-ának éves forgalma félmilliárd és ötmilliárd Ft között volt; 10% ennél nagyobb; 25% kisebb. 30% már ’90 előtt is gazdasági vezető volt, szereplője a második gazdaságnak; 25% a ’80-as években kezdte vállalkozásást, 20% rendszvált előtt állami szektor vezetője, 20% a rendszvált lehetőségeit kihasználva lett nagyvállalkozó.

Bukodi Erzsébet: A tulajdonszerzésben (pl privatizáció) azok kerültek kedvező helyzetbe, akiknél a középrétegbeli kedvező helyzet már a szülői generációban is jellemző.Egy lehetséges megközelítés: gazdasági elit2 csoport: 1. tulajdonosi elit: akik a jövedelemtermelésre képes javak feletti ellenőrzést szerezték meg. 2. jövedelmi/menedzser elit: ennek tagjai e javak jövedelmező működését biztosítják és ennek köszönhetően tesznek szert kiugró jövedelemre.

A „felső tízezer” a rendszvált egyik markáns társadalmi jelensége. Összetétel: nagyvállalatok menedzserei, pénzügyi élet vezetői, vezető pozícióban lévő értelmiségiek.

Az elitcsoportok viszonya is változott: a politikai elit szerepe 1989-1990 és 1996-1997 között felértékelődött (ok: demokratikus intézményrendszer kialakítása ill a privatizáció felügyelete). A ’90-es évek utolsó harmadában a gazdasági elitcsoportok országos és lokális szinten jelentősen megerősödtek, nyomásgyakorló képességük javult; A gazdasági és a politikai elitek közötti viszony kiegyenlítettebbé vált.

Összefoglalás - elitekA mo-i elitcsoportok, vezető rétegek a ’80-’90-es évek fordulóján meglehetősen komplex átrendeződési-

átalakulási folyamatokon mentek keresztül. Általános jellemző, hogy fiatalabb, magasabb iskolázottságú és képzettségű az elit. Jobban látszik az életkörülményeken az elithez tartozás. A ’90-es évek utolsó harmadában egyre markánsabb jelenséggé válik a rendszerváltozás utáni, fiatal generációkhoz tartozó, magasan kvalifikált szakemberek vezetővé válása, főleg a gazdasági életben.

Közgondolkodás az 1990-es évek elejénProbléma a társadalmi egyenlőtlenségek elfogadása. Sikeresség = tisztességtelenség. Újgazdag szemlélet

bekerül az elitbe, melyet széles körben elutasítanak. Gazdasági elit nem tölt be érték- és normaközvetítő szerepet. Közép- és alsó rétegében tovább élnek a Kádár-kori beidegződések. Állam és állami intézmények elutasítása, szabályok megkerülése, szociális intézményrendszer utáni vágyakozás.

A szegénység okai az 1990-es évek elejénTartós munkanélküliség, alacsony kereset, alacsony szociális juttatások→ szegények a fiatal, pályakezdő

munkanélküliek, a fogyatékkal élők, cigányság, három-vagy többgyermekes családok, idősek, alacsony jövedelmű falusi háztartásokban élők.

Hajléktalanok„aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást biztosítson”-1932. 1949 után a

hajléktalanságot nem létezőnek tekintették. Ettől a jelenség nem szűnt meg, 50-60-70es években kb. 100000 ember nem rendelkezett lakással: munkásszálló, állami gondozás, szociális otthon, mosókonyha, műhely, garázs, uszály, kunyhó, busz, stb.

MunkanélküliségHáború után ne elviselhetetlenül magas, földreform mérsékelte a mg-i munkanélküliséget. Munkanélküliek

együttes száma 1947-ben 300-315000 fő. 50es években extenzív iparosítás→ munkanélküliség jelentősen csökken, munkanélküli életmód bűncselekmény. Rendszerváltás utána rejtett munkanélküliség nyílttá vált + tömegesen szűntek meg munkahelyek.1993-ra 694000 fő munkanélküli.1990 után kialakult a munkanélküliség kezelésének intézményrendszere: segélyek, a válságövezetekben új munkahelyek támogatása, átképzések.

- 63 -