SZEGED KULTURÁLIS GAZDASÁGA

DUDÁS RENÁTA 1 – BAJMÓCY PÉTER

2

Megjelent: Kézirat

A kulturális gazdaság meghatározása

A kulturális gazdaság meghatározására nincs egységesen elfogadott tudományos definíció, holott

maga az elnevezés már több évtizedes múltra tekint vissza. A kulturális gazdaság kifejezést

Európában először Girard alkalmazta 1981-ben, a kultúra ipari termeléssel való

együttműködésének kifejezésére. A többféle definíció mellett maga a jelenség elnevezése sem

egységes: a kulturális gazdaságon kívül a kulturális ipar kifejezés is megjelenik a szakirodalmakban.

Amennyiben a kulturális ipar szakirodalmi előzményeit keressük – ilyen formában az elnevezés

már a negyvenes években az Amerikai Egyesült Államokban előfordult – Andy C. Pratt

definíciója jelenthet kiindulópontot a fogalom értelmezéséhez. Pratt szerint a kulturális ipar

„előadás, teljesítmény, illetve alkotás, amely a képzőművészetekben, vagy az irodalmakban

nyilvánul meg, valamint ezek reprodukciója (és terjesztése) könyvek, újságok, folyóiratok, filmek,

televízió- és rádióműsorok és adathordozók formájában, továbbá olyan tevékenységek, amelyek

összekapcsolnak különböző művészeti ágakat” (TRÓCSÁNYI A. 2008, STEFÁN K. 2010). Emellett a

hagyományos közművelődési intézmények – múzeumok, galériák, színházak, könyvtárak -, sőt

akár a night clubok működését is a kulturális gazdaság részeként értelmezi. A Pratt-i definíció egy

kibővített változatának tekinthetjük P. Hall felsorolását, aki a sportot, a turizmust és a

szórakoztatást is a kulturális iparhoz kapcsolódó területként értelmezi.

Enyedi György (2002) megközelítésében a kulturális gazdaság két nagy területet ölel fel:

egyrészt a (1) hagyományos kulturális szolgáltatások körét, másrészt a (2) kulturális termékipart.

Az előbbihez az oktatás, a közművelődés, a művészeti szolgáltatások és a turizmus sorolandó;

utóbbihoz pedig az olyan termékek előállítása, melyek hasznossága helyett azok kulturális,

szimbolikus értéke a meghatározó (pl. divatipar) (ENYEDI GY. 2002, ENYEDI GY. – KERESZTÉLY

K. 2005). Enyedihez hasonlóan Lukovich Tamás (2003, 2005) is több szegmensre osztja a

kulturális gazdaság tárgykörét. A (1) hagyományos kulturális szolgáltatások köre és a (2) kulturális

termékipar mellett a (3) kultúrával összefüggő turizmus és a (4) tudásipar teszi teljessé a felosztást.

Míg Enyedinél a turizmus a kulturális szolgáltatások részét képezte, addig Lukovichnál önálló

kategóriaként jelenik meg (az Operabáltól kezdve a vallási és konferencia-turizmuson át a

gyógyturizmust is ide sorolja, tágan értelmezve a kulturális turizmus kereteit). A kulturális

termékipar struktúrája is jobban definiált Lukovich megközelítésében: a divatiparon kívül ide

sorolandó az elektronikus média, a filmipar, a zene, a reklám- és marketingkommunikáció, a

hagyományos sajtó, a formatervezés és építészet, a rendezvény- és látványipar, a szoftveripar, a

felsőoktatás és kutatás-fejlesztés, valamint a speciális vendéglátás (egyedi igényekhez kapcsolódó

különleges programok) is. E felsorolásból is látható, hogy az egyes ágazatok nemcsak termék-,

hanem szolgáltatás orientáltak is (LUKOVICH T. 2003, 2005), mely nehezíti a kategorizálást, hogy

1 tudományos segédmunkatárs, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

2 egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

mit is tekinthetünk a termékipar vagy éppen a kulturális szolgáltatások körébe tartozónak,

mindezzel lehetőséget nyújtva többféle értelmezési keret, kategória létrehozásához.

Lukovichnál a kulturális gazdaság negyedik szegmenseként említett tudásipar (felsőoktatás,

tudományos konferenciák, nyári egyetemek, K+F) Trócsányi András értelmezésénél is

megjelenik, tudásgazdaságként, mely alatt „a kulturális intézmények speciális elemeihez,

elsősorban a felsőoktatási intézményekhez és kutatóintézetekhez kötődő szellemi, gazdasági

potenciált” (TRÓCSÁNYI A. 2008) érthetjük. Véleménye szerint az egyetemek az oktatási és

kutatási funkciók ellátása mellett a kultúra terjesztésében és művelésében is fontos szerepet

töltenek be, ennek okán ez is részét képezheti a kulturális gazdaság tárgykörének.

A kulturális gazdaság fentebb vázolt értelmezéseiben elsősorban a funkcionális

megközelítés dominált: a kultúrát közvetítő szolgáltatások, intézmények, illetve a kulturális értéket

hordozó termékeket létrehozó iparágak és ágazatok meghatározására épültek a definíciók. A

finanszírozás szemszögéből vizsgálva Enyedi György megkülönböztet a piaci szférában létrejött

kulturális szolgáltatásokat (pl. újságkiadás), részben piaci jellegű vagy piacosodó (pl. felsőoktatás),

valamint nem piaci jellegű közszolgáltatásokat (ENYEDI GY. 2002). A Stefán Klára által idézett M.

Söndermann kulturális gazdaság definíciójában kiemelt szerepet kap a profitorientáltság, a

kultúrszektor magángazdasági szektorban betöltött szerepköre. E definíció lényegi kérdése, hogy

hogyan lehet a kultúrából és a művészetből profittermelő vállalkozásokat létrehozni. E fogalom

bővített változata szerint „a kulturális és kreatív gazdaság alatt azokat a kulturális és kreatív

vállalkozásokat értjük, amelyek döntően piac- és profitorientáltak, és az alkotással/létesítéssel,

termeléssel, elosztással, és/vagy a kulturális/kreatív javak és szolgáltatások terjesztésével

foglalkoznak” (STEFÁN K. 2010, 173. p.).

Söndermann definícióját Stefán Klára továbbgondolta, és a magyarországi viszonyokhoz

igazítva kiegészítette. Eszerint a döntően piac- és profitorientált, alkotással, megjelentetéssel,

termeléssel, terjesztéssel és elosztással foglakozó vállalkozások mellett a kulturális gazdaság a

hagyományos kulturális infrastruktúra elemeket is magába foglalja, – ezek finanszírozásában az

állami szektor tölt be fontos szerepet, – emellett a civil szervezetek és alapítványok is részét

képezik – a nonprofit oldalt képviselve (STEFÁN K. 2010). Véleményünk szerint ez utóbbi

definíció felel meg leginkább a kulturális gazdaság magyarországi viszonyainak értelmezéséhez, így

a továbbiakban ezen meghatározást szem előtt tartva vizsgáljuk Szeged kulturális gazdaságát.

Szeged fejlődése

Szeged Magyarország harmadik legnépesebb városa. A város környéke már ősidők óta lakott hely,

az első ismert települést (Partiszkon) pedig a kelták alapítják a mai Szeged helyén, a város első

okleveles említése 1183-ból származik, majd 1247-től már városi címmel is rendelkezik. A

középkor folyamán fontos adminisztratív és kereskedelmi központ volt (marosi só és fa,

kereskedelem Erdély és a Balkán felé), ezt a szerepét Szeged egészen a török korig megőrizte. A

Tatárjárás után erődített hellyé vált Szeged, megépült a vár, amely hat évszázadon keresztül

határozta meg a város képét. 1522-ben mintegy 7000 főre becsülhető Szeged népessége, ezzel az

ország legnagyobb városai között tarthatjuk számon. A város három fő része már ekkor

elkülönül, északon Felsőváros, délen Alsóváros, középen pedig a Palánk (a későbbi Belváros)

helyezkedett el. A középkor folyamán, különösen a 14-15. században tehát egy virágzó regionális

centrumként definiálható Szeged városa.

Szeged 1542-ben végleg török kézre került. Helyzete ugyanakkor nem volt kifejezetten

kedvezőtlen, a szultán közvetlen fennhatósága alá tarozó khász-város lett, a környező falvak népei

pedig ide menekültek. Szeged népessége kezdetben nem is csökkent, 1546-ban 7500-8000 fő

lehetett, majd egy sikertelen 1552-es visszafoglalási kísérlet után azonban a népesség 3500-4000

főre csökkent. A város funkciói is átalakultak, a kereskedelem jelentősége visszaesett, a

marhatartásé ugyanakkor, köszönhetően a megnövekedett városhatárnak, nőtt. Szegedet 1686-

ban foglalták vissza a töröktől, és nagy valószínűséggel a népessége ekkor is 7-8000 fő volt

(BLAZOVICH L. 2005). Viharos népességnövekedés indult meg, 1720-ban már 14-17 000-en

lakták, ebből 10% szerb és bunyevác (katolikus délszláv). 1719-től Szeged újra szabad királyi

város lett.

A 18-19. század folyamán számos új épületet emeltek (kórház, városháza, szárazmalom,

raktárak, középiskolák, templomok). A népességnövekedés folyamatos, 1850 körül már 50 ezren

lakták Szegedet. A megnövekedett népesség számára új lakóterületeket nyitottak, lecsapolták a

város körüli mocsarakat, új városrészek épültek ki (Móraváros, Rókus, Újszeged). A város

fejlődésének újabb lendületet adott, hogy 1850 után sorra épültek vasútvonalak először Pest, majd

Nagyvárad, Szabadka és Temesvár felé. A 18. század első felére szilárdult meg Szeged határa (816

km2). A Szeged környéki egykori falvak területét is magában foglaló szegedi határ az egyik

legnagyobb volt az országban, a város közigazgatási területének egyes pontjai több mint 40 km-re

feküdtek a várostól. Ugyanakkor Szőreg, Tápé, Dorozsma vagy Gyála felé a határ csak 3-5 km-re

húzódott Szeged központjától.

A 19. század első felére Szeged nemcsak népességszámát tekintve vált az ország egyik

legjelentősebb városává, hanem városi funkciót tekintve is. Az ország legjelentősebb városait

sorrendbe rakó hierarchiavizsgálatok (BÁCSKAI V. - NAGY L. 1984, GYIMESI S. 1975) egyöntetűen

a 7-9. helyre teszik Szegedet Pest, Buda, Pozsony, Temesvár, Győr után.

A népességnövekedés a 19. század második felében is tovább tartott, 1850-ben 52 000 fő,

1910-ben 115 000 fő volt Szeged népessége, így 1910-re a történelmi Magyarország második

legnépesebb városává vált Szeged. A népesség bő harmada őstermelő volt, lakóhelyük elsősorban

Alsóváros és a tanyavilág, 1910-ben már 40 500 fő lakott Szeged tanyáin. E foglalkozási szerkezet

átmenetet jelent a mezővárosok és a „nyugatias” városok között. A város alaprajza sokat

megőrzött középkori vonásaiból, a régi városrészek (Alsó- és Felsőváros, Palánk) zegzugos

utcahálózattal rendelkezett, az újabbak (Rókus, Móraváros) már szabályossal.

A város ezen lendületes fejlődését törte meg átmenetileg az 1879-es árvízkatasztrófa. 1879.

március 5-én átszakadt a gát, március 12-én a vasúti töltés is, a Tisza akadálytalanul önthette el

Szegedet. A város 5723 házából 265 marad meg, a halálos áldozatok száma 150 volt. 1880-tól

megindult Szeged újjáépítése Lechner Lajos irányításával, s lehetőség nyílt egy modern nagyváros

felépítésére. A mérnökök körutas-sugárutas szerkezetet képzeltek el, nagyvárosi belsővel,

szabályos utcahálózattal. A Belváros egységes építészeti stílusban épült újjá. A város belső részein

2-6 méterrel megemelték a felszínt, s megépítették a körtöltést, amely Szeged első számú

védműve az újabb árvízkatasztrófák ellen (BECSEI J. 2004), mely a mai napig a társadalmi

tértagozódás meghatározó eleme a városban. A Belváros rendezéséhez tartozik a közúti híd

felépítése, valamint a vár lebontása. Az egykor hatalmas területet elfoglaló várból már csak egy

néhány 10 méteres emlék maradt.

Az újjáépítés eredményeként egy sokkal szabályosabb utcaszerkezetű, modern város épült

fel, melynek térbeli terjeszkedése nem állt meg, 1882-ben Szegedhez csatolták Újszegedet, amely

fokozatosan népesült be, de Móraváros és Rókus is egyre távolabbi területekre terjeszkedett. A

város számos regionális szerepkört mondhatott magáénak a 20. század elején: működött

Szegeden királyi ítélőtábla, számos középiskola. Ugyanakkor más funkciók terén Szeged lemaradt

vetélytársai mögött. Megyeszékhely címet nem kapott, pénzügyi szerepköre ugyan jelentős volt,

de Debrecen, Arad és Temesvár is előtte állt. Emellett, bár Szeged sohasem vált iparvárossá, a

századforduló környékén jelentékeny számú ipari foglalkoztatottal rendelkezett (5000 fő), az

Alföld legnagyobb ipari központjává vált Debrecennel együtt, igaz a közeli Temesvár 1910-re ipar

tekintetében már lekörözte Szegedet (BELUSZKY P. 2005).

Az első világháborút követően Szeged földrajzi helyzete jelentősen megváltozott. A város a

határ közelébe került, ismét csak periféria lett. Ráadásul vonzáskörzetének déli részét elvesztette,

ezzel jelentősen csökkent a regionális ellátó szerepe is. Ugyanakkor több jelentős, regionális

funkciót is meg tudott szerezni Szeged városa. Egyetem és püspöki székhely lett, e két új funkció

közül az első ma egyértelműen a legfontosabb karakterisztikáját adja Szegednek. Bár felépült a

Fogadalmi templom és környéke, ezzel együtt egy lassuló növekedés jellemezte Szegedet a két

világháború között. Népessége 1941-re 137 000-re nőtt, a szegényebb néprétegek számára a

körtöltésen belül, illetve kívül több mint 30 telepet építettek. Ekkor erősödött meg ugyanakkor

Szeged turizmusa is, 1931-től a Szegedi Szabadtéri Játékok eseménysorozata, mely a mai napig

meghatározó eleme Szeged turizmusának. A második világháborúban jelentős károkat szenvedett

a város, a zsidóságát elhurcolták, a vasúti hidat lerombolták, s az azóta sem épült újjá.

A második világháborút követő másfél évtizedben igen lassú növekedés jellemezte

Szegedet. A jugoszláv határmenti helyzet mindenféle fejlesztést, beruházást gátolt, az egyes

csanádi részekkel kibővülő Csongrád megye új székhelye Szentes helyett nem Szeged, hanem

Hódmezővásárhely lett. Lényegében nem telepítettek új ipart Szegedre az 1950-es években

(KRAJKÓ GY. 2004). Rendezték ugyanakkor a város külterületét, 1950-ben Szeged területének

80%-át levágták, a Felsőtanyákból három, az Alsótanyákból hat új tanyaközséget hoztak létre. A

lassú fejlődés és a tanyavilág közigazgatási elvesztése következtében Szeged népességszáma az

1949-es 133 ezer főről 1960-ra 99 ezerre csökkent.

1962-ben végül Szeged lett Csongrád megye székhelye. Az 1960-as évtizedben megindultak

a tömeges lakásépítések. Az első lakótelep az újszegedi részen épült Odessza néven, ezt követték

sorban a város északi részén fekvő Tarján, Felsőváros, Makkosház, Északi Városrész és Újrókus

(BOROS L. 1999). A lakásépítések mellett a város népességszámát az is növelte, hogy 1973-ban öt

környékbeli települést (Kiskundorozsma, Algyő, Tápé, Szőreg és Gyálarét), mintegy 26 ezer

lakossal Szegedhez csatoltak. E csatolt települések nagyobbrészt egybeépültek Szegeddel,

ugyanakkor megőrizték falusias arculatukat és társadalmuk is többé-kevésbé különálló maradt a

várostól, Szőreg, Dorozsma, Tápé esetében saját identitással. Algyő 1997-ben helyi népszavazást

követően újra önállósult. Az 1960-as évektől kezdve számottevő új iparágak is kerültek a városba.

A rendszerváltozás után a város gazdasági szerkezete átalakult, a mezőgazdaság és

különösen az ipar szerepe visszaesett, elsősorban a fogyasztás terei erősödtek meg, különösen a

Belvárosban és a városperemi bevásárlóközpontok esetében. A korábbi ipari üzemek bezártak,

avagy töredékükre estek vissza, egyedül a Pick Zrt. vészelte át az átalakulást (BOROS L. 1999). A

jugoszláviai polgárháborúknak köszönhetően kevés új beruházás érkezett a városba, ugyanakkor

számottevők voltak a jugoszláviai – elsősorban – kisbefektetések. Szeged turisztikailag is jelentős

város, a vendégéjszakák száma alapján az országban az első tíz település közé tartozik. Mindezt

elősegíti a sokszínű kínálata (egyedi-szecessziós városkép, egyre bővülő fesztiválok, tudományos-

kulturális környezet, gyógy- és termálfürdők, gasztronómia, természeti látnivalók).

Megindult, illetve tovább folytatódott a városrészek funkcionális és társadalmi

differenciálódása. A Belváros egy részét a 2000-es évek elején felújították, így megőrizte mind

lakóhelyi presztízsét, mind kereskedelmi-szolgáltató funkcióinak nagyobb részét. Mindezt segíti,

hogy az egyetem legtöbb épülete a belvárosban, vagy környékén foglal helyet, így a lakosság

hatodát-tizedét kitevő egyetemisták nap, mint nap igénybe vehetik ezen szolgáltatásokat. A

legmagasabb státuszú térség a városon belül Újszeged, itt számos lakáscélú beruházás történt az

elmúlt évtizedekben. A belvárost övező tradicionális városrészek (Alsóváros, Rókus, Felsőváros)

átalakulóban vannak, a hagyományos lakófunkció megmarad, de a lakásállomány viharos

sebességgel épül át. Egyes belső városrészekben (Móraváros, Rókus) alacsonyabb státuszú

csoportok is megjelentek, ám arányuk nem végzetesen magas, e városrészek híre lényegesen

rosszabb, mint valódi helyzetük. A szegedi lakótelepek zöme a 2000-es években átesett a

panelprogramos felújításon (a felújított épületek aránya országosan is a legmagasabbak között

van), így presztízsük bár alacsony, de nem szélsőségesen. A város külső részein több lakópark is

épült. A körtöltésen kívül eső városrészek is differenciálódnak, egyesek (Baktó, Új-Petőfitelep)

kifejezetten magas státuszúak. Hasonló a helyzet a csatolt településeknél és a kiskerteknél is.

Jelenleg Szeged népessége 170 ezer fő, mely lassan, de folyamatosan növekszik. A város

környékére az elmúlt két évtizedben több ezer ember költözött ki, szorosabbra fűzve a köteléket

e falvak és Szeged között.

A kulturális gazdaság értelmezése a várospolitikában

A kulturális gazdaság fogalmi kereteinek meghatározásán túl fontos, hogy a kulturális gazdaság

szereplőinek, s legfőképp alakítóinak véleményét is megismerjük. Ha egy város kulturális

gazdaságáról beszélünk, mindenképpen meg kell különböztetnünk állami és piaci szereplőket. Az

állami szereplők részéről egyértelműen az önkormányzat, a városvezetés jöhet szóba, mely a

döntéshozatali folyamatok révén, a költségvetésének kialakításával markánsan meghatározza az

adott település közművelődési intézményeinek sorsát. Szeged esetében az Oktatási, Kulturális és

Sportiroda vezetője, Roboz István állt rendelkezésünkre, hogy bepillantást nyerjünk az

önkormányzat álláspontjába a témát illetően. Az Oktatási, Kulturális és Sportiroda tevékenységi

köre sokrétű: a kulturális tevékenységekhez kapcsolódó előterjesztési, döntés-előkészítési

feladatokat látja el; intézményfenntartói feladatokban vesz részt, emellett a város civil kultúráját is

támogatja, elsősorban együttműködési megállapodások keretében. A széleskörű feladatkörnek

köszönhetően az Iroda szemszögén keresztül a kulturális gazdaság várospolitikában betöltött

szerepéről átfogó képet kaphatunk.

Első körben a kulturális gazdaság mibenlétét kellett meghatározni. Roboz István nézete

szerint a kulturális gazdaság részének tekinthetjük a kultúra minden olyan mozzanatát, mely nem

pusztán szellemi, hanem anyagi természetű. Tágan értelmezve idesorolható minden olyan

gazdasági mozzanat, amely valamilyen kulturális tevékenységgel összefügg. Például egy új

kultúrház felépítése, mellyel egy új fizikai tér jön létre, megfelelő feltételeket teremtve magának a

kulturális tevékenységnek. E gondolatmenetből kiindulva feltételezhetjük, hogy a városvezetés

számára a kulturális gazdaságot elsősorban a hagyományos kulturális szolgáltatások, és annak

hátterét biztosító infrastrukturális feltételek megteremtése és fenntartása jelenti. Stefán Klára

ezzel a hagyományos, állami finanszírozású kulturális infrastruktúra elemmel egészítette ki a

német kutatók kulturális gazdaságról alkotott nézetét, a magyarországi viszonyokhoz igazítva

(STEFÁN K. 2010).

Habár a magángazdaságban működő, kultúrából és művészetből profittermelő

vállalkozások gazdasági súlya egyre nő, nem elhanyagolható a hagyományos kulturális

szolgáltatások jelentősége sem. A városvezetés szerint, habár sem önálló gazdasági, sem stratégiai

jelentősége nincs Szegeden a kulturális gazdaságnak, a város elképzelhetetlen a jelenlegi

színvonalú kulturális tevékenység nélkül. Amellett, hogy a városba érkező befektetők körében

fontos szempont lehet Szeged kulturális adottsága és oktatási intézményeinek színvonala, a városi

szerepkörhöz is szervesen kapcsolódik a kultúra.

A személyes interjúval összhangban, a tervezési dokumentumokat és a városi fejlesztéseket

illetően is hasonló megállapításokat tehetünk a kulturális gazdaság szegedi jelentőségével

kapcsolatban. Az Integrált Városfejlesztési Stratégia (2008) középtávú fejlesztési céljai között

három tematikus cél szerepel: egyrészt a gazdaság élénkítése és befektetés ösztönző városimázs

kialakítása (itt prioritásként megjelenik a tudásintenzív ipar és a turizmusfejlesztés is), másrészt

élhető városi környezet kialakítása, harmadrészt a helyi társadalom jó fizikai és mentális

közérzetének megteremtése. Ez utóbbi tematikus cél tartalmaz olyan elemeket

(„Közösségfejlesztés, kulturális szolgáltatások fejlesztése”), melyek a kulturális gazdaság

tárgyköréhez kapcsolhatók, úgymint a város kulturális intézményeinek felújítása és korszerűsítése,

a kulturális „termékek” színvonalának megőrzése, valamint a pólusprogram tematikájához

illeszkedő új közművelődési tér, az Agóra létrehozása (IVS 2008).

A kulturális alapú városfejlesztések közül a jelenleg épülő Agóra Szeged Pólus

épületegyüttese a legnagyobb ilyen jellegű beruházás, melynek célja egy olyan kulturális, oktatási

és innovációs alapokra épített kiválósági központ létrehozása, mely a Pólus Stratégiához szorosan

kapcsolódik. A 6000 négyzetméteres tematikus épületben négy funkció lesz megtalálható. A

Százszorszép Gyermekházzal a közművelődési funkció, a közösségi tér költözik az épületbe;

emellett interaktív kiállítótér (SZTE Informatórium), kreatív foglalkoztató terek, látványlaborok

(MTA SZBK pólus disszeminációs tere) és az Informatikatörténeti Múzeum gyűjteménye is

helyet kap. A kiállítások interaktív programokat és egyéb kulturális szolgáltatásokat is nyújtanak

majd. A funkcióegyesítés (innováció, kultúra, közművelődés) mellett városrészi rehabilitációs

célokat is szolgál az épülő Agóra: új funkcióval lát el egy, a Belvároshoz közeli, funkcióját vesztett

tömbbelsőt (www.szegedvaros.hu).

Az Agóra projekten kívül, más nagyobb kulturális beruházás nincs Szegeden. Ami még

említésre méltó lehet, az a hat-hét éves múltra visszatekintő művelődési ház hálózat megújítása.

Szeged tíz művelődési háza közül gyakorlatilag mind megújult – hol teljes építészeti átalakítás és

felújítás történt (pl. a tápéi művelődési ház), hol pedig új funkciókkal bővült az épület (pl. a

petőfitelepi intézmény kibővítése színházteremmel). A többi közművelődéi intézmény esetében is

a felújítási munkálatok, az energetikai korszerűsítés történt meg (Kisszínház, Ifjúsági Ház), vagy

van éppen napirenden (Szegedi Nemzeti Színház).

A tervezési dokumentumok és a beruházások alapján is azt mondhatjuk, hogy a kulturális

gazdaság nem szerepel prioritásként a városi fejlesztésekben. Az elsősorban állapotmegőrzést és

modernizálást célzó beruházások mellett csak az Agóra projekt emelhető ki, mely által egy új és

korszerű, úgynevezett tematikus objektum jön létre, ahol a 21. századi igényeknek megfelelően

több funkció – a kultúra, a közművelődés és az innováció – kapcsolódik össze. A kulturális célú

beruházások háttérbe szorulása mindenképp finanszírozási nehézségekkel hozható

összefüggésbe. A kulturális intézmények ugyanis alapvetően állami támogatással működnek, ezt

egészítik ki részben az önkormányzati támogatás, részben pedig az intézményi bevételek.

Közművelődési intézményekről lévén szó, a szponzori támogatás sem jöhet számításba, és a

pályázati finanszírozás is esetleges. Mivel az intézmények saját bevétele a költségvetési keretükhöz

képest nem túl jelentékeny (pl. a művelődési házak bevételei a költségvetésük mindössze 10-20%-

át adják), így nagyban függnek az állami és önkormányzati támogatásoktól. Megfordítva, az

önkormányzat közművelődési intézményekre fordított támogatásai jórészt a fenntartásra

elegendőek, újabb beruházásokra korlátozott a lehetőség.

A közművelődési intézmények közül kedvezőbb helyzetben azok vannak, melyek nagyobb

nézőszámot, látogatottságot tudhatnak magukénak. Szegeden egy nem tipikus közművelődési

intézmény, a Vadaspark fejlődik a legdinamikusabban. Az intenzív fejlődéshez nagyban

hozzájárul, hogy a közművelődési intézmények közül a legszerencsésebb pályázati pozícióban a

Vadaspark van: számos olyan pályázati programban tud részt venni, melyek kifejezetten a fizikai

fejlesztéseket támogatják, ennek köszönhetően új bemutató terek, kifutók épülnek, viszonylag

minimális önkormányzati forrástámogatással. A művelődési házakhoz képest itt fordított a

helyzet: a 10-20%-os önkormányzati támogatás mellett a jegyértékesítésből származó bevételek a

költségvetés 60-70%-át teszik ki. Hasonlóan szerencsés helyzetben van az immár 80 éves múltra

visszatekintő Szegedi Szabadtéri Játékok is, az előadó-művészeti szervezetek közül a legnagyobb

szponzori támogatást élvezi. Az előadó-művészeti törvény adta lehetőségeknek megfelelően a

jegybevételhez kötött szponzori támogatásokat maximálisan ki tudja használni, emellett jelentős,

évi 250 millió forintos önkormányzati támogatásban is részesül.

A Szegedi Szabadtéri Játékok nemcsak ebből a szempontból emelhető ki az egyes

művészeti tevékenységet folyatató, illetve közvetítő intézmények közül, hanem Szeged kulturális

turizmusában betöltött szerepe alapján is. A továbbiakban a kulturális turizmus szegedi jellemzőit

vesszük sorra.

Kulturális turizmus Szegeden

A kultúra felértékelődésével párhuzamosan a kulturális turizmus térnyerése figyelhető meg. A

szabadidő eltöltésével kapcsolatos igények átalakultak, a hagyományos tengerparti üdülések

helyett a 21. század turizmusában az élményszerzés lépett elő, mint elsőszámú motiváció. Így a

tömegturizmus veszített részesedéséből (igaz, csak kismértékben), és mindinkább előtérbe

kerültek az alternatív turizmus egyes válfajai (kulturális örökség, etnikai, falusi, kalandturizmus).

Ez alapján kulturális turizmusnak nevezhető minden olyan turisztikai szegmens, ami nem a

tömegturizmus bázisát erősíti, és amely során a legfőbb motiváció új kultúrák megismerése

(CSAPÓ J. – MATESZ K. 2007). Szűkítve a fogalmat, a „kulturális turizmus olyan kulturális

motivációval történő utazás, mint például a műemlékek és örökséghelyszínek felkeresése, a

fesztiválokon való részvétel, a kiállítás-, múzeum-, színház- vagy koncertlátogatás és tanulmányút

vagy a zarándoklat” (MICHALKÓ G. – RÁTZ T. 2005). A kulturális turizmus tehát alapvetően

három vonzerőre épül: az épített és tárgyi értékekre, a mindennapi élethez kapcsolódó kulturális

értékekre (pl. gasztronómia) és a fesztiválokra, rendezvényekre.

Szegeden a kulturális turizmus mindhárom vonzereje fellelhető. Az Európa Nostra-díjas

belváros, a szecessziós épületek, a Fogadalmi Templom a Dóm térrel – csakhogy néhányat

említsünk – a város épített örökségeit adják. Rendezvények tekintetében a legpatinásabbnak a

Szegedi Szabadtéri Játékok számít, a fesztiválok közül a Szeged Napja ünnepségsorozat a hozzá

kapcsolódó Borfesztivállal és Hídi Vásárral emelhető ki, de emellett még számos jelentős fesztivál

– Szőregi Rózsaünnep, Hungarikum Fesztivál, Nemzetközi Tiszai Halfesztivál – kínál programot

a nyár folyamán. A mindennapi élethez kapcsolódó kulturális értékek és a fesztiválok sok esetben

összekapcsolódva jelennek meg a turisztikai kínálatban (például az imént említett halfesztivál vagy

a Szegedi Nemzetközi Grill Fesztivál).

A kínálat a városhoz mérten sokszínű, kérdés viszont, hogy önmagában milyen szerepet

játszik a kulturális turizmus Szeged turizmusában. Ács Szilviával, a szegedi Tourinform Iroda

ügyvezetőjével készítettünk interjút e kérdés kapcsán, kitérve arra is, hogy a városról kialakított

imázs, miként jelenik meg a turisztikai kiadványokban, milyen képet közvetít magáról Szeged az

érdeklődők számára.

Szeged kapcsán mindenekelőtt városlátogatásról beszélhetünk, a várost a turisták

elsősorban egy hétvégére keresik fel – ezt támasztja alá az egy főre eső itt töltött átlagos

tartózkodási idő is (1,9 éjszaka). Ács Szilvia elmondása szerint egy-egy ilyen hosszú hétvége célja

általában valamilyen kulturális program, mely korosztálytól függően lehet a Szegedi Ifjúsági

Napok, vagy a már korábban említett Szegedi Szabadtéri Játékok is. Azonban önmagában a

kultúra nem jelent elegendő motivációt az ideérkezők számára, többnyire komplex céllal érkeznek

a turisták: a kulturális események mellett motivációt jelenthet a város hangulata, egy gyógy- és

wellness program vagy bármely más szabadidős tevékenység. A szegedi Tourinform Iroda

amellett, hogy elsősorban az idelátogató turisták számára nyújt tájékoztatást, városmarketinggel is

foglalkozik, a 100%-ban önkormányzati tulajdonú Szeged és Térsége Turisztikai Nonprofit Kft.

keretén belül. A városmarketinggel kapcsolatos feladatok azonban kizárólag a kiadványkészítésre,

a kiállításokon való részvételre, valamint az utazási irodák, az újságírók számára rendezett

studytour-ok lebonyolítására szorítkozik. Arra vonatkozóan, hogy mely turisztikai attrakciót

emelik ki ezek a kiadványok, az irodának nincs hatásköre. Az úgynevezett imázskiadványban

megjelennek a kulturális turizmus vonzerői, de nem kizárólagosan erre épül Szeged

városmarketingje. A kulturális turizmushoz kapcsolódóan kiemelten szerepelnek a kiadványban a

város épített örökségei: a már említett Európa Nostra-díjas belváros klasszicizáló, kora eklektikus

és szecessziós épületei és palotái, a több mint százéves, máig funkcióját betöltő Szent István téri

víztorony, a városi képtárnak helyet adó, a legszebb szegedi szecessziós épületnek tartott Reök-

palota – csak néhány a fontosabbak közül. A város műemlék épületei zömmel a város főtere, a

Széchenyi tér, és sétáló utcája, a Kárász utca mentén fellelhetők, többségük a szűkebb Belváros, a

Tisza Lajos körút mentén, illetve az általa lehatárolt területen belül található.

Emellett helyet kapott a kiadványban a művészet is: az előadó-művészet (Szegedi

Szabadtéri Játékok, a Szegedi Nemzeti Színház prózai és zenei tagozata, a Szegedi Kortárs Balett),

a közterek művészeti alkotásai (a Dóm téri Panteon, a Hősök Kapuja) és a képzőművészet (Móra

Ferenc Múzeum) is. A kiadvány a „Fények, fürdők, fesztiválok” szlogennel utal a város további

attrakcióra. A tavasztól őszig tartó fesztiválok mellett, Szeged, mint a fürdők és a mediterrán

hangulat városa jelenik meg. A tradicionális szegedi fürdőélet központja az Anna Fürdő, mely

gyógyvize mellett számos élményelemmel vonzza az odalátogatókat; a 2010-ben nyitott

Napfényfürdő Aquapolis pedig a „víziváros” program keretén belül részben önkormányzati

beruházásként jött létre (www.szegedvaros.hu).

A Szegedi ajánlatok 2012 kiadvány is a turisztikai programok sokszínűségére épít, a már jól

ismert attrakciók mellett az élményturizmus is teret kap: a kerékpáros városnézésen túl a város

feletti sétarepülésen át az ejtőernyős tandemugrásig a legszélesebb igényeket és rétegeket célozza

meg. Mindez jól példázza azt a turisztikai trendet, miszerint erősödik az élménygazdaság, az

attrakciók fejlesztésekor a hangsúly az elmesélhető történet és a létrehozható élmény irányába

tolódik el (MICHALKÓ G. – RÁTZ T. 2005).

A turisztikai kiadványok és a Tourinform Iroda információi alapján kijelenthető, hogy

Szegeden a kulturális turizmus jelentősége nem kiemelkedő a többi turisztikai ágazathoz képest.

Bár a turisztikai attrakcióknak jelentős részét képezik a kulturális turizmus egyes vonzerői (épített

örökségek, fesztiválok, kiállítások, stb.), nem elhanyagolható a város gyógy- és wellnessturizmusa,

a konferenciaturizmus, vagy éppen a városban rendezett nemzetközi sportesemények által

generált turizmus sem. Feltehetően a kulturális turizmus akkor válna meghatározóvá a városban,

ha lenne egy olyan tematikus esemény, rendezvény, mely turisztikai szempontból meghatározza a

város identitását (mint ahogy Bayreuth esetén a Wagner-fesztiválra vagy Salzburg kapcsán

Mozartra asszociálunk). Imázsteremtő tényező hiányában a sokszínűség, a programkínálat

változatossága generálhat jelentősebb turizmust a városban – a turisztikai kiadványok tartalma és

az Integrált Városfejlesztési Stratégia turizmussal kapcsolatos célkitűzései is ez utóbbi

propagálása, illetve megvalósítása felé mutatnak.

A kulturális gazdaság szereplői

A kulturális gazdaság szereplőit finanszírozás szerint két nagy csoportba, az állami és a piaci

szereplők körébe soroltuk. Az állami szereplők alatt az állami vagy önkormányzati fenntartású,

elsősorban a hagyományos kulturális szolgáltatások körébe tartozó közművelődési intézményeket,

művészeti szolgáltatásokat és rendezvényeket értjük. Az 1. táblázat Szeged fontosabb

közművelődési intézményeit foglalja össze.

művelődési ház múzeum, kiállítóhely színház, mozi

Bartók Béla Művelődési Ház Móra Ferenc Múzeum Szegedi Nemzeti Színház

IH rendezvényközpont Fekete-ház Kisszínház

Százszorszép Gyermekház Varga Mátyás Színháztörténeti

Kiállítás Pinceszínház

Alsóvárosi Kultúrház Szeged-Csanádi Egyházmegyei

Múzeum és Kincstár Szegedi Szabadtéri Színpad

Bálint Sándor Művelődési Ház Pick Szalámi és Szegedi

Paprikamúzeum

Alterra Kortárs

Előadóművészeti Központ

Móricz Zsigmond Művelődési

Ház

EDF Démász Elektrotechnikai

Múzeum Kövér Béla Bábszínház

Ságvári Endre Művelődési Ház Regionális Összművészeti

Központ (REÖK) Korzó Zeneház

Tömörkény István Művelődési

Ház SZTEage

Petőfi Sándor Művelődési Ház Belvárosi Mozi

Heller Ödön Művelődési Ház Grand Café Mozi és Kávézó

Cinema City Szeged Pláza

könyvtár, levéltár művészeti iskola/egyesület Kulturális intézet

Somogyi Károly Megyei és Városi

Könyvtár Szegedi Táncművészeti Iskola

Alliance Franciase Szegedi

Francia Kulturális Egyesület

Szegedi Tudományegyetem

Klebelsberg Kuno Könyvtára

Szegedi Táncegyüttes Alapítvány

Művészeti Iskola Olasz Kulturális Központ

TEMI Dél-Alföldi Bibliotéka

Könyvtár és Szaktájékoztató

Központ

Király-König Péter Zeneiskola Román Kulturális Központ

Hangos Könyvtár Flamenco Szegedi

Táncművészeti Iskola B-612 Kulturális Műhely

SZTE Levéltár SZTE Vántus István Gyakorló

Zeneművészeti SzKI

Független Városi Szövetség –

Magyar Egyesület

Forrás: a Turisztikai Információs Portál (www.tip.szegedvaros.hu) és terepi felmérés adatai alapján.

1. táblázat Szeged közművelődési intézményei

Az egyes közművelődési intézmények tevékenységi köre eltérő, ennek megfelelően

finanszírozásuk és gazdasági jelentőségük is más és más. Vélhetően a művelődési házak gazdasági

jelentősége a legkisebb, tekintettel arra, hogy ezek fenntartását 80-90%-ban állami és

önkormányzati támogatások fedezik. Szerencsésebb helyzetben vannak az előadó-művészeti

tevékenységet folytató intézmények. Ezek közül elsősorban a Szegedi Nemzeti Színház emelhető

ki, mely több mint egymilliárd forintos költségvetési kerettel gazdálkodik, részben annak is

köszönhetően, hogy a fizető nézőszám alapján kapott állami támogatás az adható legmagasabb

kerettel járul hozzá az intézmény működéséhez. Finanszírozási szempontból kevésbé vannak

szerencsés helyzetben a nem állami és/vagy önkormányzati, hanem a nonprofit szervezetek által

fenntartott közművelődési intézmények. Ilyen például Szeged független befogadó színháza, a

Szegedi Pinceszínház, mely „stúdiószínházi hagyományokat” hozott létre a városban, helyet

biztosítva az újszerűen gondolkodó, kísérleti előadásokat színpadra állító társulatoknak

(www.szegedipinceszinhaz.hu). Az alternatív színházi élet másik sikeres kezdeményezése az

immár több mint húsz éve működő MASZK Egyesület az ALTERRA – Kortárs

Előadóművészeti Központ keretein belül. A MASZK szintén nonprofit szervezet, célja

elsősorban a szubkultúrák, a kisebbségi-marginális helyzetben lévő alkotók bemutatása

(www.maszk.hu). Mind a Pinceszínház, mind a MASZK Egyesület műsorai, programjai mára

fontos részét képezik a szegedi színházi kínálatnak, ezt felismerve az önkormányzat is támogatja

ezeket az alternatív színházi kezdeményezéseket. Az előadó-művészeti törvény módosulásával

azonban a magánszínházak helyzete a jövőben várhatóan még bizonytalanabbá válik.

Az előadó-művészetek közül a Szegedi Kortárs Balett tevékenysége emelhető még ki. Az

1987-ben Szegedi Balett néven alakult társulat kezdetben a Szegedi Nemzeti Színház balett

tagozataként működött, mára a színház kötelékéből kiválva, önálló együttesként működik,

közhasznú alapítványi háttérrel. A nemzetközi elismertségre szert tett társulat fenntartásához

önkormányzati támogatás is hozzájárul, emellett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a

Nemzeti Kulturális Alapprogram, valamint a civil szféra (nagyvállalatok, vállalkozók) is részt vesz

finanszírozásában (www.szegedikortarsbalett.hu).

A kulturális, közművelődési intézmények közül kiemelendők azok is, melyek több

funkcióval is kapcsolódnak a város kulturális gazdaságához. Ilyen például a szecessziós építészet

gyöngyszemének tartott Reök-palota, mely 100 éves fennállásának évfordulójára, 2007-ben nyerte

vissza régi pompáját, és szerzett művészeti szerepkört (Regionális Összművészeti Központ). Itt

kapott helyet a képtár, emellett művészeti előadásoknak, kiállításoknak, önképző köröknek ad

otthont, ezen kívül jegyiroda és kávéház is működik az épületben (www.reok.hu). Hasonlóan

többfunkciós az egyházi fenntartású Millenniumi Kávéház, mely széles programkínálattal,

klubélettel várja az érdeklődőket. A filmklubtól a salsa esten át, a népzenei és táncházi estékig,

kiállításoknak és előadásoknak is színtere a kávéház. Ilyen jellegű a Grand Café nevű művészmozi

és kávéház, mely a filmklub mellett irodalmi estek és kiállítások helyszíne (www.grandcafe.hu).

A közművelődési intézmények térbeli elhelyezkedése a műemlék épületekhez hasonlóan

területileg koncentrált, többségük a szűkebb Belvárosban található, ezen belül is a Stefánia és a

Várkert, valamint a Somogyi utca környékén. Kevésbé koncentráltan a „kis” (Tisza Lajos körút)

és „nagykörút” közötti részeken is találunk közművelődési intézményeket, az ezen kívül eső

területeken pedig jóformán csak az egyes városrészeket kiszolgáló művelődési házak és a Somogyi

Könyvtár fiókkönyvtárai vannak jelen.

Nem egy közművelődési intézmény műemlék épületben kap helyet, például a fentebb

említett REÖK, a Móra Ferenc Múzeum, a Szegedi Nemzeti Színház vagy a MASZK

Egyesületnek otthont adó Régi Zsinagóga.

A Szegedi Tudományegyetem szerepe a város kulturális gazdaságában

Szeged kulturális gazdaságának kiemelten fontos szereplője a Szegedi Tudományegyetem. Szeged

1921 óta egyetemi város, amikor is a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem új

székhelyeként a Tisza-parti város lett kijelölve. Ez az esemény jelentős változást hozott a város

életébe, döntően hozzájárulva ahhoz, hogy Szeged a régió tudományos és kulturális centrumává

váljon. Mindehhez szükség volt megfelelő infrastrukturális háttérhez, melynek létrehozása az

akkori kultuszminiszter, gróf Klebelsberg Kunó nevéhez köthető. Azon törekvések, hogy Szeged

méltó otthona legyen a nagy múltú kolozsvári egyetemnek és a tudományos élet jelentős

képviselőjévé váljon, két évtizeden belül meg is valósult: 1937-ben Szentgyörgyi Albert átvette a

nemzetközi tudományos élet legnagyobb elismerését, a Nobel-díjat. Az 1940-es és 1950-es évek

tendenciái az egyetem szétszabdalásához vezettek (a második bécsi döntést követően a Ferencz

József Tudományegyetem egy része visszament Kolozsvárra, az orvoskarból önálló

orvostudományi egyetem lett). Az integrációra csak 2000. január 1-jén került sor: először 11, majd

12 karral létrejött a Szegedi Tudományegyetem (www.u-szeged.hu).

Budapest után a második legnagyobb oktatási központ Szeged, mintegy 30 000 hallgatója,

több mint 2 000 oktatója (köztük 19 akadémikus, 114 akadémiai doktor, 643 PhD), közel 6 500

fő nem oktató munkatársa (ebből körülbelül 5 000 fő intézményirányítási, gazdálkodási, központi

szolgáltatási, klinikai és tangazdasági feladatokat lát el) van. 450 000 m2 alapterületen, 25 000 fő

férőhelyes intézményi infrastruktúrán osztozik a 12 kar3. A hallgatók 88 alapképzési szak, 117

mesterszak, 4 osztatlan képzés, 59 szakirányú továbbképzés közül választhatnak, posztgraduális

képzés 19 doktori iskola keretén belül működik. Az egyetem oktatási tevékenysége mellett a

kutatásfejlesztésben való részvétele is kiemelkedő, a 2007-2011 közötti időszakra 11, az MTA által

támogatott kutató csoport működött az egyetem keretein belül, elsősorban az orvostudomány és

a természettudományok területén.

Az egyetemek oktatási és kutatási tevékenységük ellátása mellett fontos kultúraközvetítő

szerepet is betöltenek. Véleményünk szerint e feladatkör az, mely alapján a kulturális gazdasághoz

kapcsolódnak ezek az intézmények; míg a kutatásfejlesztés a tudásipar, tudásgazdaság részének

tekinthető.

Az egyetemi kulturális élet szervezésével 1997 óta a Kulturális Iroda foglalkozik (korábban

Kulturális Titkárság, illetve Közművelődési Titkárság néven működött). Az Iroda elsődleges

feladata az egyetem kulturális életének szervezése, valamint programok és bemutatkozási

lehetőségek biztosítása az egyetemi polgárok számára. A két kiemelt egyetemi kulturális

rendezvény az Egyetemi Tavasz és az Őszi Kulturális Fesztivál, emellett természetesen kisebb-

nagyobb programok, hangversenyek, kiállítások szervezésével is foglalkoznak. A

programszervezés mellett az Iroda a művészetek iránt érdeklődő egyetemi polgároknak –

nemcsak hallgatóknak, hanem oktatóknak, dolgozóknak is – bemutatkozási és pályázati

lehetőségeket is biztosít. Művészeti tevékenységben az egyetemi öntevékeny csoportokhoz

csatlakozva bárki részt vehet, ezen kívül különböző alkotói és előadói pályázatokkal (drámaíró,

esszéíró, versmondó, fotópályázat, zenei pályázat, stb.) segítik a legtehetségesebbeket.

Az egyetem kultúraközvetítő szerepe vélhetően a fent említett kiemelt rendezvények útján a

legnagyobb – vagy legalábbis a legszembeötlőbb. Az Őszi Kulturális Fesztivál a régebbi keletű,

1996-ban indult útjára az akkor még három-négy napos programsorozat. A fesztivál apropóját a

szegedi felsőoktatás 75. évfordulója és az egyetemi öntevékeny csoportok számára biztosítandó

bemutatkozási lehetőség adta. Napjainkra már egy egyhónapos rendezvénysorozattá nőtte ki

magát a fesztivál, mintegy 250 program zajlik 40-50 helyszínen. Bár egyetemi szervezésű a

fesztivál, mindenki számára nyitott, sőt ingyenes, így a látogatók között az egyetemi polgárok

mellett a város lakosai is megtalálhatók. Tekintettel arra, hogy ingyenes, és esetenként szabadtéri

programokról van szó, a nézőszámra és a látogatók összetételére egzakt adatok nem állnak

3 A Szegedi Tudományegyetem karai: Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJTK), Általános Orvostudományi Kar (ÁOK),

Bölcsészettudományi Kar (BTK), Egészségügyi és Szociális Képzési Kar (ESZK), Fogorvostudományi Kar (FOK), Gyógyszerésztudományi Kar (GYTK), Gazdaságtudományi Kar (GTK), Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (JGYPK), Mezőgazdasági Kar (MGK), Mérnöki Kar (MK), Természettudományi és Informatikai Kar (TTIK), Zeneművészeti Kar (ZMK).

rendelkezésünkre. Tajti Gabriella, a Kulturális Iroda irodavezetőjének elmondása szerint a

becslések alapján mintegy 10 000 főre teszik a fesztivál programjain egy hónap alatt megfordulók

számát.

Az Őszi Kulturális Fesztivál sikere – amennyiben ezt a becsült nézőszámmal és a

programkínálattal mérjük – az elmúlt öt évben változatlan. Mind időben, mind a programok

számát tekintve a fesztivál elérte határait. Ami viszont átalakult, a fellépők összetétele: egyre

inkább kétpólusúvá vált a fesztivál jellege, az amatőrök mellett a professzionális előadók is teret

kapnak. A fesztivál tehát méretét, időtartamát, jellegét illetően is folyamatosan alakult az évek

alatt, és ezzel párhuzamosan mindinkább beépült a város programkínálatába. Legalább annyira

nevezhető egyetemi programnak, mint városinak, melyet mi sem bizonyít jobban, minthogy az

önkormányzat is jelentős összeggel támogatja a fesztivál szervezését (évi egy millió forintos

támogatást nyújt a két kiemelt rendezvény számára, az egyetem pedig évi két millió forinttal járul

hozzá a programok szervezéséhez). A másik kiemelt „fesztivál”, az Egyetemi Tavasz, jellegéből

adódóan zártabb rendezvénysorozat, mely elsősorban tudományos konferenciákat, kari napokat

és sportnapokat foglal magába.

A Kulturális Iroda az önkormányzaton kívül kulturális intézményekkel is kapcsolatban áll.

Elsősorban az Őszi Kulturális Fesztivál kapcsán, hiszen a közel 250 programot felvonultató

fesztiválnak helyszínt és technikai hátteret kell biztosítani, mellyel a Kulturális Iroda nem

rendelkezik (a Rektori Hivatal dísztermének kivételével). A helyszínt és az infrastrukturális

feltételeket tehát ezek a közművelődési intézmények (pl. Reök-palota, Ifjúsági Ház, Belvárosi

Mozi) szolgáltatják, általában ingyenesen – cserébe viszont ezek a programok olyan közönséget

hoznak, akiket ezek az intézmények eddig nem tudtak esetleg megszólítani. A közművelődési

intézmények közül a színházzal való együttműködés tekinthető a legszorosabbnak: az egyetem

számára biztosított Universitas bérlet, az SZTE hallgatói által megszavazott közönségdíj vagy

éppen a közösen kiírt drámapályázatok formájában.

A Kulturális Iroda kevésbé látványos kultúraközvetítő (inkább támogató) szerepe az

öntevékeny csoportok kapcsán figyelhető meg. Az Iroda 23 öntevékeny művészeti csoportot

koordinál jelenleg, ez a szám korábban száz körül mozgott. A visszaesés oka nem a művészeti

tevékenység csorbulása, sokkal inkább finanszírozási problémákra vezethető vissza. Az egyetem

integrációját követően megszűnt az a pénzforrás, melyet az öntevékeny csoportok között szét

lehet osztani, így a csoportok bejegyzése inkább formális, az Iroda támogatása is a pályázati

lehetőségek felhívására korlátozódik. Mindezek ellenére több olyan egyetemi csoport is működik,

mely igen hosszú hagyományokra nyúlik vissza: a legrégebbi az 1925-ben alakult Egyetemi

Énekkar, de megemlíthetjük még a Borica-Bálint Sándor Néptáncegyüttest, a Szegedi Egyetemi

Színpadot vagy az Universitas Szimfonikus Zenekert, melyek a támogatások nélkül is viszonylag

nagy taglétszámmal, töretlenül működnek.

A kulturális gazdaság egyéb szereplői: a piaci szereplők és a civil szféra

A kulturális gazdaság meghatározásakor a hagyományos kulturális infrastruktúra mellett piac- és

profitorientált vállalkozásokat különböztettük meg. Az alkotással, megjelentetéssel, termeléssel,

terjesztéssel és elosztással foglalkozó vállalkozások körébe a következő profilú vállalatokat

soroltuk: lapkiadókat, nyomdákat, könyvesboltokat, antikváriumokat, újságárusokat, galériákat,

hangszerboltokat, internetkávézókat, fénymásolókat, írószerboltokat és nyelviskolákat. Ezen

vállalkozások kulturális gazdaságra kifejtett hatása nem mérhető, térbeli megjelenésükben is csak

az egyetemisták kiszolgálására létrejött vállalkozásoknál (fénymásoló-szalonok, internetkávézók)

figyelhető meg területi koncentráció. E koncentráció az oktatási épületek környékére tehető, még

az egyetemisták lakóhelyei, a nagy lakókoncentrációjú kollégiumok sem generálják számottevően

környékükön a kulturális gazdaságot. A piaci szereplők kapcsán még a bevásárlóközpontokat,

plázákat kell megemlítenünk, melyek helyet biztosítanak könyvesboltoknak, újságárusoknak,

írószerboltoknak, vagy akár mozinak is (például a Cinema City-t befogadó Szeged Pláza), mintegy

koncentrálva több, a kulturális gazdaság részét képező vállalkozást.

A piaci szereplők mellett még említést érdemelnek a civil szervezetek is, melyek fontos

kultúraközvetítő és értékteremtő tevékenységet végeznek. Az önkormányzati honlap szerint 76

civil szervezet működik Szegeden, ezek tevékenységi köre a tudománytól a művészetig széles kört

fed le (www.szegedvaros.hu). E számos szervezet közül azok vannak könnyebb helyzetben,

melyek jelentősebb támogatáshoz tudnak jutni, pl. a már említett Pinceszínház, melynek

működését az önkormányzat közszolgáltatási szerződés keretén belül támogatja. A több mint 70

szervezet közül azonban mindössze alig húsz szervezet számíthat ilyen támogatásra. A kultúra

területén működő civil szervezetek jelen helyzete nem túl biztató, vannak, melyek működése

szponzori támogatások híján kétségessé válhat. A közelmúltból egy példa: a több éve

megrendezésre kerülő Téltemetés nevű rendezvény a szervezési költségek árszínvonalának

emelkedése és a szponzori támogatások megcsappanása miatt idén elmaradt. Ilyen és ehhez

hasonló esetekre minden bizonnyal lesz még példa (s nemcsak Szegeden).

A kulturális gazdaság területi jellemzői

A kulturális gazdaság területi jellemzőinek feltárásához Szeged belvárosában terepi felmérést

végeztünk. A vizsgált terület határát a szegedi oldalon a „nagykörút” (Római, Brüsszeli, Berlini,

Párizsi, Londoni, Moszkvai, Bécsi körút) és a Tisza vonala szabta meg, az újszegedi oldalon a

Ligetet és környékét, a Temesvári körutat és a Közép fasor tágabb területét jelöltük ki

mintaterületnek. A felmérés során a kulturális gazdaság és a kulturális turizmus szereplőit vettük

sorra, melyeket hat kategóriába soroltunk (1. ábra). Az „Egyetem, tudomány” kategóriába az

akadémiai intézmények, központi épületek, oktatási épületek, kutatóintézetek, könyvtár,

kollégiumok, egyetemi klubok kerültek. A „Közművelődés” kategóriát a művelődési házak,

könyvtárak, levéltárak, színházak és mozik, kiállítóhelyek, jegyirodák, művészeti egyesületek és

iskolák, valamint kulturális intézetek tették ki. Az „Egyház” kategóriába a templomokat és

imaházakat soroltuk. A „Műemlék”-ek mellett meghatároztuk a „Piaci szereplőket”, úgymint

antikváriumokat, könyvesboltokat, újságárusokat, lapkiadókat, nyomdákat, galériákat,

mintaboltokat, fénymásolókat és internetkávézókat, valamint nyelviskolákat. Az „Egyéb”

csoportba mindössze két elem került – a Grand Café Mozi és Kávézó, illetve a Millenniumi

Kávéház –, melyek többfunkciós szerepkörük miatt nehezen illeszthetők egyetlen kategóriába.

Forrás: Terepi felmérés alapján saját szerkesztés.

1. ábra Szeged kulturális gazdaságának szereplői

A közművelődési és a műemlék épületek belvárosi sűrűségét már említettük, ezek zöme a

Belváros szűkebb területére, a Tisza Lajos körút és a Tisza által határolt területre

koncentrálódnak. Műemlék épületek a Széchenyi tér és a Kárász utca környékén fordulnak elő

nagyobb számban, a közművelődési intézmények pedig a Várkert, Stefánia, Somogyi utca

környékén vannak koncentráltabban jelen. Az egyházi épületek szórtan jelennek meg, kivételt

talán csak a Dóm tér jelenthet, ahol a Fogadalmi templom mellett a Katolikus Ifjúsági Iroda, a

Szent Gellért Szeminárium, a Szeged-Csanád Egyházmegyei Múzeum és Kincstár, valamint a Gál

Ferenc Hittudományi Főiskola és a Teológiai Kar kap helyet.

Szeged egyetemváros ugyan, mégsem beszélhetünk egy tipikus egyetemi városrész

meglétéről. Az egyetemhez kapcsolódó épületek – oktatási épületek, kutatóintézetek,

kollégiumok, könyvtár – a városban szétszórtan, néhány nagyobb koncentrációba tömörülve

helyezkednek el. Az egyetemi épületek egy része – a Rektori Hivatal mellett az ÁOK, FOK és

TTIK oktatási épületei – a Dugonics, Dóm, Aradi és Rerrich Béla téren találhatók, a Somogyi

utca és a Tisza Lajos körút által behatárolt részen. Jelentősebb koncentráció jellemzi a Petőfi

sugárút, a Tisza Lajos körút és a Bécsi körút közötti területet: itt a Szegedi Tudományegyetem

Klebelsberg Kunó Könyvtára, a BTK, a JGYPK, a GTK és a ZMK épületei is megtalálhatók. Az

újszegedi oldalon a biológiához kapcsolódó intézetek műkődnek, az MTA Szegedi Biológiai

Központ, a Bay Zoltán Intézet és az SZTE TTIK Biológia Tanszékcsoportja. Míg az oktatási

épületekre a viszonylagos koncentráltság jellemző, addig a kollégiumok a város számos pontján,

az egyetemi épületektől távol is előfordulnak (pl. a legnagyobb szegedi kollégium, a Károlyi

Mihály Kollégium a Kossuth Lajos sugárúton vagy az Öthalmi diáklakások a Budapesti út

mentén).

A piaci szereplők előfordulása kevésbé korlátozódik a szűkebb Belváros területére,

gyakorlatilag a Belváros északi részének (a Szent István tértől északra eső területen) és a

vizsgálatunkba bevont újszegedi rész kivételével (itt fordulnak elő a legkisebb arányban) belvárosi

megjelenésük egyenletes. Nagyobb sűrűsödés az egyetemi oktatási épületek közelében figyelhető

meg, azon piaci szereplőket illetően, melyek kifejezetten az egyetemisták kiszolgálására jöttek létre

(fénymásoló-szalonok, internetkávézók). Ezzel szemben sem a nagy lakókoncentrációjú

kollégiumok (mint e fentebb említettek, de idevehetjük az újszegedi Hermann és Móra

Kollégiumokat is), sem pedig a belvárosi kisebb kollégiumok nem generálnak nagyobb fokú

kulturális gazdaságot környezetünkben.

Amennyiben a kulturális gazdaság általunk vizsgált szereplőinek területi jellemzőit

összegezzük, kijelenthető, hogy ezen szereplők elsősorban a szűkebb Belvárosra (Tisza Lajos

körúton belüli rész) és a Belváros déli részére, – a Tisza Lajos körút, Petőfi sugárút, Bécsi körút és

a Tisza vonala által behatárolt területen – koncentrálódnak. Ezzel szemben a Belváros északi

részén, illetve az újszegedi mintaterületen mindössze egy-egy jelentősebb intézmény, egyetemi

vagy műemlék épület képviseli a kulturális gazdaságot.

Összegzés

A kulturális gazdaság szegedi jelentőségével kapcsolatban az alábbi megállapításokat tehetjük. A

városvezetés véleménye, a tervezési dokumentumok, a városmarketinggel foglalkozó szereplők

szerint a kulturális gazdaság (és a kulturális turizmus is) fontos szerepet játszik Szeged életében,

meghatározza a város arculatát, tudományos és kulturális centrum szerepkörének megfelelő

színvonalú. Ugyanakkor nem tekintenek rá gazdasági vagy stratégiai célként. A kulturális gazdaság

helyett a tudásgazdaság, a tudásintenzív ipar fejlesztése (egyetemfejlesztés, K+F tevékenység

fejlesztése) élvez prioritást a városvezetés szemszögéből (Biopolisz Program), mely vélhetően

nagyobb gazdasági potenciállal rendelkezik.

A kulturális gazdaság szereplői közül a hagyományos kulturális infrastruktúra elemek

dominálnak a városban, melyek zömében állami és önkormányzati fenntartással működnek.

Azonban a civil szférának, a nonprofit szervezeteknek és alapítványoknak is vannak sikeres

kezdeményezései, gondoljunk csak a színházi tagozatból önálló egyesületté váló Szegedi Kortárs

Balettra, vagy az alternatív színjátszásnak helyet adó Szegedi Pinceszínházra és az Alterra –

Kortárs Előadó-művészeti Központra. Az egyetem kultúraközvetítő szerepe is kiemelten

érvényesül Szegeden, legfőképp a városi szintű programok szervezésével.

A kulturális turizmus bár fontos, és a szegedi kulturális gazdaságnak egy lényeges

szegmensét adja, mégsem élvez prioritást a városban: a gyógy- és wellnessturizmus, a konferencia-

és aktív turizmus hasonlóan kiemelt ágazat mind a városvezetés szerint, mind pedig az idelátogató

turisták motivációi alapján.

A kulturális gazdaság szereplőinek térbeli elhelyezkedésével kapcsolatban erős belvárosi

koncentrációt figyelhettünk meg, mely elsősorban a Belváros szűkebb szegmensét, a „kiskörúton”

belüli területet jellemzi.

IRODALOM

BÁCSKAI V. – NAGY L. 1984: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban.

Akadémiai Kiadó, Budapest. 402 p.

BECSEI J. 2004: A 125. éves Szeged városi tér szerkezete. In: Mészáros R. (szerk.): Szeged

társadalomföldrajzi nézőpontból. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék, Szeged.

pp. 106-130.

BELUSZKY P. 2005: Magyarország történeti földrajza. I. kötet. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-

Pécs. 462 p.

BLAZOVICH L. 2005: Szeged rövid története. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged. 317 p.

BOROS L. 2009: Szeged belső térfolyamatai az 1950-es évektől napjainkig. Földrajzi Közlemények,

133. évf. 4. szám. pp. 453-465.

CSAPÓ J. – MATESZ K. 2007: A kulturális turizmus szerepe és jelentősége napjaink

idegenforgalmában. Földrajzi Értesítő, LI. évf. 3-4. pp. 291-301.

CSATÁRI B. 1980: Szeged járás tanyarendszerének néhány jellegzetessége. In: Alföldi

Tanulmányok IV., Békéscsaba Város TVB, Békéscsaba. pp. 85-106.

ENYEDI GY. – KERESZTÉLY K. (szerk.) 2005: A magyar városok kulturális gazdasága.

Magyarország az ezredfordulón. MTA Társadalomkutató központ, Budapest. 221 p.

ENYEDI GY. 2002: A városok kulturális gazdasága. Földrajzi Értesítő, LI. évf. 1-2. pp. 19-29.

GYIMESI S. 1975: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idején. Akadémiai

Kiadó, Budapest. 273 p.

KRAJKÓ GY. 2004: A város fejlődésének főbb sajátosságai, funkcióinak változó szerepe. In:

Mészáros R. (szerk.): Szeged társadalomföldrajzi nézőpontból. SZTE Gazdaság- és

Társadalomföldrajz Tanszék, Szeged. pp. 40-50.

LUKOVICH T. 2003: Budapest kulturális gazdaság – Egy lehetséges jövőkép. Falu, Város, Régió, 6.

pp. 7-12.

LUKOVICH T. 2005: A kulturális gazdaság és Budapest – úton egy lehetséges jövőképhez. In:

Enyedi Gy. – Keresztély K (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. Magyarország az

ezredfordulón. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. 221 p.

MICHALKÓ G. – RÁTZ T. 2005: A kulturális turizmus élmény-gazdaságtani szempontjai. In:

Enyedi Gy. – Keresztély K (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. Magyarország az

ezredfordulón. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. 221 p.

STEFÁN K. 2010: A kulturális gazdaság térformáló szerepe – A Pécsett végzett kutatások

részeredményei. In: Görcs N. L. – Pirisi G. (szerk.): Tér – Tálentum – Tanítványok II.

Publikon KiadóPécs, pp. 171-187.

TRÓCSÁNYI A. 2008: A kulturális gazdaság szerepe a városok megújulásában – Pécs adottságai és

esélyei. In: Pap N. (szerk.): Kultúra – Területfejlesztés. Pécs – Európa Kulturális Fővárosa

2010-ben. Geographica Pannonica Nova 2. PTE FI – Inmedias Kiadó, Pécs, pp. 231-244.

Internetes hivatkozások

http:www.grandcafe.hu/gc10_eves_a_grand_cafe.pdf (letöltve: 2012.03.19.)

http://www.maszk.hu/Maszk/Kozerdeku (letöltve: 2012.03.19.)

http://www.reok.hu (letöltve: 2012.03.19.)

http://www.szegedikortarsbalett.hu/SZKBA (letöltve: 2012.03.19.)

http://www.szegedipinceszinaz.hu/?page_id=10 (letöltve: 2012.03.19.)

http://www.szegedvaros.hu/agora.html (letöltve: 2012.03.19.)

http://www.szegedvaros.hu/befekteti-informaciok/3862-kulturális-kornyezet-.html (letöltve:

2012.03.19.)

http://www.szegedvaros.hu/napfenyfurdo.html (letöltve: 2012.03.19.)

http://www.u-szeged.hu/egyetemről/egyetem-tortenete?objectParentFolderId=1255 (letöltve:

2012. 03. 22.)

http://www.u-szeged.hu/szte_oktat_si_kutat_si_fejleszt_si_innov_ci_s_tev_kenys_ge_2008.pdf

(letöltve: 2012.03.22.)

Egyéb Források

Integrált Városfejlesztési Stratégia 2008.

Szegedi ajánlatok 2012.

Szeged turisztikai imázskiadványa

REIZNER J. 1899-1900: Szeged története I-IV. Szeged Szabad Királyi Város közönsége.