van ÉletÜnk 2019/2 · 2019-02-18 · elismeréssel tudok beszélni az osztályomról is, és a...
TRANSCRIPT
VAN ÉLETÜNK
Témáink:
Győztes a 10.E! Na de mit gondol az osztályfőnök?
Újabb gombok találtak gazdára a 12. évfolyamban
Szerkesztőségi „továbbképzés”
Már megint Kitty nem csak vlogolni szokott...
Beszélgetés egy feltörekvő színésznővel
Elmélkedés az új évről
2019/2
Interjú Ferencné Major Klára tanárnővel
Mi ösztönözte arra, hogy a tanári pályát válassza?
Számomra ez egyszerű volt. Mindig olyan nagyszerű tanáraim voltak, hogy hűha, igazi példaképek,
és ez, ilyen eleve elrendeltetés volt, hogy akkor én is tanár szeretnék lenni.
Miért azokat a szakokat választotta amiket?
Én egy német kéttannyelvű gimnáziumba jártam és nagyon
szerettem a németet. Mellette franciát meg oroszt tanultam,
de azok nem tetszettek annyira, úgyhogy emiatt.
Tanárnő szeretne újra diák lenni, hogyha ugyanazokat a
nagyszerű tanárokat visszakapná?
Mindenképp. Azon igyekszem, hogy én is olyan legyek, mint
amilyenek ők voltak.
Volt már osztálya a mostani előtt? Hogy látja tanárnő, hogyan változtak a diákok az évek során?
Igen, már kettő. Megváltozott nagyon a világ, én azt gondolom, és ennek megfelelően változtak a
diákok is. Más tudással, meg más hozzáállással érkeznek most már az általános iskolából, mint
régen, de attól ugyanúgy kedvesek és okosak.
Tanárnő osztálya nyerte meg a diáknapot. Nehéz volt összeszervezni az osztályt, hogy egészként
tudjanak működni?
Igazából nem. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert nagyon lehet rájuk számítani és nagyon
összetartó csapat. Egymással is barátságosak, szeretik egymást és ez látszott is szerintem az egész
diáknapon.
A diáknap alatt előfordultak-e nehézségek?
Abszolút gördülékenyen ment minden, hozzám nem jutott el semmilyen probléma. A felelősök
tudták a dolgukat és előre megszervezték a programokat, ott voltak időben és le is zajlott minden
programunk sikeresen.
Az osztályt a Retro rádió támogatta, nehéz volt felvenni velük a kapcsolatot?
Igazán nagy megtiszteltetés volt, hogy a Retro rádió támogatta Kevint és valóban minden gyorsan
és problémamentesen ment. Mikor felmerült az ötlet, hogy retró stílust képviseljük, azonnal jött a
kapcsolódás a rádióhoz. A gyerekek felvették velük a kapcsolatot és ők nagyon készségesek voltak,
úgyhogy felhívtam Várkonyi Attilát, DJ Dominikot, aki azonnal nagyon segítőkész volt, bármit
kértünk - mindenre hajlandóak voltak és hozzáteszem, hogy nagyon lelkesek is.
Osztályfőnöki szempontból milyen egy diáknap szervezése?
Az első és legfontosabb, hogy legyen meg a stílus, utána már ahhoz tudjuk köríteni a különböző
program és dizájn ötleteket és természetesen, ha már ezek megvannak, akkor a szülők
bevonásával tud ez úgy működni, hogy minden
zökkenőmentes legyen. Nyílván, ha érezzük a
szülők teljes támogatását, akkor
felszabadultabban tudják a diákok is belevetni
magukat a munkába. Ez nálunk nagyon jól
működött, mind a diákok, mind a szülők
részéről. Én tettem, amit mondtak nekem,
bármire hajlandó voltam. A legnagyobb
elismeréssel tudok beszélni az osztályomról is,
és a többi induló osztályról is, hisz nagyon
odatették magukat mindannyian. A fő téma
kitalálása után, már az osztályfilm történetét is
könnyebb kibontani, csak a forgatás és a vágás marad. Amire sok idő kell, az az osztálytánc, de
szerencsére van az osztályomban több ügyes táncos lány is, így az egész koreográfiát ők tervezték
meg. Igazából semmi negatívumot nem tudok mondani.
Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy nyertek?
Hát az leírhatatlan. Ez látszott szerintem az eredményhirdetésen is, hogy szinte mindenki sírt.
Beleadtak apait, anyait, tényleg mindent megtettek a sikerért. Igazából nem is a győzelemért
dolgoztak, hanem, hogy egy jó bulit csapjunk az egész iskolának. Azt gondolom, ez sikerült is.
Nyílván ezért nem csak az én osztályom tett meg mindent, hanem az összes többi induló osztály is,
úgyhogy az elismerés az övék is. Összességében úgy lett vége ennek a diáknapnak, hogy egy
nagyon jó, pozitív élményként maradt meg bennünk- ez akkor is igaz lenne, ha nem mi nyertünk
volna.
Mit várhatunk még ebben az évben az osztálytól?
A diáknap egyik nyereménye az volt, hogy mi szerkeszthetjük meg a diákévkönyvet, ezen már el is
kezdtünk dolgozni. Nyílván vannak a nehézségei is a dolognak, hiszen nem csak tőlünk függ hogyan
fog sikerülni, hanem attól is, hogy az osztályok mennyire segítik a munkánkat. De nagy
lelkesedéssel vetettük bele magunkat a feladatba. A jelöltünk, Kevin már a diáknap utáni héten
elkezdte képviselni az iskolát különböző rendezvényeken, koszorúzásokon, illetve a jövő évi
gólyatábor szervezése is a feladataink közé fog tartozni.
A gólyatáborral kapcsolatban vannak már előre látható tervek?
A gólyatáborral? Hát még az évkönyvnél tartunk, úgyhogy annyira nem gondolkodtunk előre.
Ötleteink vannak, de ez egyelőre maradjon titok.
A már jövőre készülő osztályoknak, osztályfőnököknek tud valamit ajánlani?
Mi úgy indultunk neki, az volt az első alapszabályunk, hogy ha valakinek van ötlete, azt megosztjuk
természetesen egymással, de csak akkor szabad kritizálni, ha van jobb. Ha nincs, és elfogadott
valamit az osztály, akkor utána teljes mellszélességgel be kell állni a sorba, és ez nálunk működött
is. Nem veszekedtek, nagyon összekovácsolódtunk, és szeretjük egymást.
Ajlik Zóra, Gál István 10.A
Gombavató képekben
Szerkesztőségi „továbbképzés”
Már mindannyian nagyon izgatottak voltunk, alig bírtuk kivárni, hogy végre vége
legyen számunkra az utolsó tanórának is. Ugyanis nem máshova, mint a Heves Megyei
Hírlap szerkesztőségébe voltunk hivatalosak egy rövidke látogatásra. Amikor odaértünk, a
tanárnő egyik ismerőse, Kühne Gábor főszerkesztő és munkatársa Guti Rita fogadott
minket, hogy meséljen nekünk egy kicsit az újság működéséről, illetve arról hogyan zajlik
le náluk egy munkanap: a reggeli beérkezéstől egészen lapzártáig.
Első körben kaptunk egy-egy példányt az aznapi újságból, majd végighallgattuk,
hogy milyen tematika alapján helyezkednek el a cikkek, illetve mi szerint választják ki a
címlapra kerülő írást és képet. Meglehetősen érdekes volt hallani, hogy nagyon hasonlóan
készítjük mi is a saját újságunkat, mint az „igazi profik”.
Miután befejeztük a beszélgetést, bepillantást nyerhettünk a szerkesztőség irodáiba
is. Beszélgettünk az egyik fotóssal, megtekinthettük, miként dolgozik egy újságíró a
sportrovatban, illetve meghallgattuk, miként végzi munkáját a napilap online oldalát kezelő
munkatárs is. Leborult a lepel arról is, miként értesülnek ilyen villámgyorsan a különböző
balesetekről és rendőrségi ügyekről is.
Nagyon kedvesek voltak és rengeteg érdekes dolgot meséltek az újságkészítésről,
rengeteg dolgot tanultunk belőle. Például számomra az is meglepő volt, milyen hosszú
utat jár be egy-egy cikk, hány embernél fordul meg mire a kész lap a nyomdába, majd az
utcai közértek standjaira kerülnek.
Élményekkel telve indultunk vissza a szerkesztőségből, útközben pedig szinte
egymás szavába vágva emlegettük fel a számunkra érdekes, meghökkentő, illetve
tanulságos momentumokat. Igazán hálásak voltunk, hogy egy ilyen élmény részesei
lehettünk.
Tepliczky Csenge 10.A
Interjú Budai Kittivel
A kiállításod ugyan már nem látható, de mesélj kérlek róla, hogy miről is szólt!
Tulajdonképpen a személyes tapasztalatom és a pillanatnyi lelkiállapotom megnyilvánulása volt.
Sokat küszködtem magammal, illetve ilyen belső lelki dolgokkal, amik segítettek kifejezni
önmagamat valamilyen szinten, emellett persze próbálom fejleszteni magamat technikailag.
Éppen ezért kezdtem el festeni. Új stílusokat próbálok ki, valamint nagyon szeretem a groteszk
meg az ijesztő dolgokat, ezért ábrázoltam a legtöbbet ilyen stílusban.
És mennyi időbe került megtervezni majd megcsinálni?
Milyen technikákat használtál?
Mint említettem, a pillanatnyi lelkiállapotom ösztönözte
ezeket a képeket, viszont sok időt nem vettek igénybe. A
legtöbb egy-két óra, volt némelyik, amelyiken több napig
gondolkodtam, hogy hogyan kellene folytatnom és
milyen stílusban. A festmények zöme akrillal készült,
mert az olajt még nem vállaltam be, mert kicsit macerás,
illetve tűfilccel is dolgoztam.
Az előkészítés és a kivitelezés hogyan történik általában?
Mivel pillanatnyi dolgok ihletnek meg, ezért általában rögtönzök, improvizálok, ezért nem igazán
szoktam tervezgetni, hanem zenével és kicsit hangulatosabb dolgokkal próbálom segíteni az
improvizációmat.
Nekünk, a többi diáknak, mit akarnak üzenni a műveid?
Próbálom olyan szintre juttatni ezt az egészet, hogy üzenjenek is valamit ezzel a pillanatnyi lelki
ábrázolással. Azt akarom, hogy azt üzenjék, ugyanazt érezheti valaki más is, mint én. Viszont ha
hirtelen dolgokat festenék továbbra is, akkor csak a saját, belső világomat mutatnám meg a
világnak, amit nem szeretnék. Azt szeretném inkább, hogy más is magába tudjon nézni, ha lát egy
művet tőlem, és azt mondhassa, hogy ezt ő is érezte már.
Hogyan indult a csatornád és mi tartotta benned a lelket, hogy folytasd?
Nyolcadikban, általános iskolában eléggé zárkózott voltam, ami még mostanra se változott.
Viszont ott volt az én saját kis világom, amit nem nagyon tudtam és nem is szerettem volna
megosztani mással. Tudtam, hogy nem értettek volna meg, amennyire azt szerettem volna. De
ahogy felfedeztem a YouTube-ot rájöttem, hogy talán ott sokkal nagyobb megértést kapok. Amikor
megláttam, hogy mennyi pozitív visszajelzést jön, akkor éreztem, hogy lehet, mégis többen vannak
azok, akik szeretik azt, amit én is.
A nézőid, egy időszalagon nézve, hogyan változtak az évek során?
Tulajdonképpen, az elején, inkább csak azt csináltam, amit a festésben is mostanában, hogy a saját
dolgaimat mutattam meg a külvilágnak, amiket én szeretek, de ahogy haladtam a videózásban, -
amiben most már gyakorlottabb vagyok, mint a festésben - kicsit ez változott. Szerettem volna
áttérni a szórakoztatásra, ami a kezdetektől fogva nagy célom volt. Így sokkal jobban áttértem
olyan témákra, ami másokat is érint, ezzel még több embert vonzottam úgymond be, és még több
ember gondolta azt, hogy együtt érzek vele, hogy abban a témában ő is otthon érzi magát. De
egyszerűen az esett a legjobban, hogy rengetegen mondják, hogy feldobom a napjukat.
A vlogon kívül, gondolkodtál már más formátumon?
Éppen ezért kezdtem el festeni, hogy
magamat értessem meg, amiről meg kell
tanulnom áttérnem arra, hogy mások is
otthon érezzék magukat a munkáimban,
aminek a videózás egy nagyon jó formája.
Szerintem ezt sokáig folytatni is fogom, mert
ebben látom a jövőt. A csatornámmal az olyan
elveszett báránykáknak, mint én voltam,
szeretnék utat mutatni, esetlegesen segítő
kezet nyújtani.
Általában, hogyan készül egy videód?
Szintén csak azt mondanám, hogy
improvizációval. Nem szeretek előre tervezgetni, mert szerintem akkor nagyon mű jellege lenne az
egésznek és kevésbé lenne szórakoztató. Úgy gondolom spontán jönnek a legjobb ötletek.
Videózás és festés közben ezeket figyelembe véve talán legtöbbször a spontán ötletekre
„könyököltem”.
Hogyan változtak körülötted az emberek a közösségekben, például az iskolában, kollégiumban,
vagy egy szimpla baráti körben a nézettséged miatt?
Többen ismertek fel az utcán, ami személy szerint eléggé ijesztő volt, mert nem vagyok valami
nagyon nyitott ember és eléggé érdekesen ért először, sőt még mostanában is. De a külső hatások
is hatással voltak rám. Mivel a stílusom is változott, más dolgokat kezdtem el szeretni, más
hatások értek még a barátaimtól is. De nem kezelnek máshogyan, mint előtte, és nem érzem azt,
hogy megváltoztam volna. Sajnos nagyon sokan ezt felejtik el: akármennyi dolgot is érek el,
ugyanaz az ember maradok, aki voltam.
A pályaválasztással hogy állsz?
Nagyon szeretem a művészetet, melybe tulajdonképpen a videózás is besorolható. Nagyon
szeretek rajzolni, ami egy nagyobb utat mutatott nekem ahhoz, hogy mit szeretnék a továbbiakban
csinálni. Valószínűleg külföldön fogok továbbtanulni, mert a grafika és az ilyesmi dolgokhoz nincs
elég lehetőségem az országban. Mindenképpen a média irányába, főleg a grafikusi pályán indulnék
tovább. Olyan utat szeretnék választani, amit szeretek csinálni, illetve a jövőben elég jó lesz és
elterjedt.
Gondolkodtál már azon, hogy főállású YouTuber leszel?
Mint tudjuk, a YouTube, csak hobbi. 2019-ben is csak hobbi lesz szerintem, viszont nagy
lehetőséget látnak az emberek abban, hogy talán, majd egy elfogadott állás lesz a jövőben ez az
egész YouTuber-eskedés, de pillanatnyilag még nem az. Ám, ha tényleg lenne lehetőségem, akkor
sem vágnám rá egyből, hogy igen, átgondolnám, ahogy azt is, hogy lehetek más is, ami érdekel.
Mennyit változtatott az akkori éneden a kollégium? Mennyire robbantott ki a kis világodból,
hogy egy hatalmas közösségbe kerültél?
Mondhatni, nagyon! Mondtam, hogy nagyon zárkózott voltam, ami mostanra azért annyiban
változott, hogy nyitok az emberek felé korlátozottan. Szeretek embereket megismerni,
megszerettem azt, hogyha kimozdulok a kis magánszférámból, akkor új ismeretségre teszek szert,
mert ez a jövőben is jól jöhet. Megtanított arra, hogy hogyan próbáljam meg kezelni a helyzetem.
Mennyire nehéz a YouTube mellett koncentrálni az érettségire való felkészülésre, vagy akár egy
szimpla dolgozatra való felkészülésre?
Nyilván, mindig azt hallottam, hogy egy hobbi mellett, mindig a tanulás az első. Teljesen mindegy,
hogy mi a hobbim, teljesen mindegy, hogy mennyire szeretem csinálni, azzal nem fogok előrébb
jutni úgy, mint a tanulással.
Gál István 9.A
Végzettsége: színész...folyamatban!
Interjú Babócsai Rékával, az egri Gárdonyi Géza Színház színésznőjével
Örömmel látom, hogy rengeteg diáktársunk látogatja rendszeresen a színházat és élvezi
annak szórakoztató előadásait. Láthattuk őt a Rokonokban illetve az illatszertárban. Ismerjük
meg őt egy kicsit, és ismerjük meg az előadások színészi oldalát is!
Miért a színészetet választottad hivatásodnak?
Általában nem tudok erre konkrét választ adni. Mindig is vonzott, ameddig csak vissza
tudok emlékezni. Néha el-elkalandoztam, érdekelt a pszichológia is, volt egy idő, amikor táncoltam
és táncosnő akartam lenni. Egyszer néztem egy filmet, amelyben az
ügyvéd egy nagyon szenvedélyes védőbeszédet adott elő. Belém
hasított, hogy én ügyvéd akarok lenni. Majd rájöttem, hogy nem, én a
színésznő akarok lenni, aki ezt eljátssza. Úgy gondolom, hogy ez az a
szakma, ahol mindent kipróbálhatok. Nagyon érzelemközpontú
ember vagyok, és alapvetően a pálya is az.
Eredetileg te alföldi lány vagy, Békéscsabán éltél. Mi vezetett arra,
hogy pont ezt az ország másik felén lévő várost válaszd
munkahelyednek?
Elég nehéz ebben a szakmában elhelyezkedni, ezért ha vannak
üresedések, akkor arra rögtön lecsap az ember. Sok ismerősöm is volt
már akkor is itt. Ebben a színházban többen végeztek a Pesti Magyar Színiakadémián, ahogyan én
is. Például Nagy Barbara, aki ráadásul szintén békéscsabai, így régebbi az ismeretség, ezáltal
jobban beleláttam a társulat életébe és tudtam, hogy egy nagyon erős csapat. A városról magáról
nem sokat tudtam, den az egyik barátnőm itt tanult az egyetemen, és ő kifejezetten imádta Egert.
Ez is hatással volt rám.
És melyik lett a kedvenc helyed itt Egerben?
Nagyon szeretem a Govinda éttermet. Vegetáriánus/vegán vendéglő, gyakran járunk oda
ebédelni próbák után.
Viszont amikor ideköltöztem, akkor jöttem rá, mennyire kilátásmániás vagyok. Ebből
adódóan nagyon szeretek kirándulni, Felsőtárkány és Szarvaskő felé is nagyon szép helyen lehet
túrázni vagy Egerbakta közelében egy menhelyi kutyasétáltatás is kellemes program.
Ezeken a helyeken kívül van olyan, amelyet tegyük fel, egy külföldinek mutatnál meg?
Számomra nagyon nagy élmény volt a Líceum tetején a kilátó. Egyszerűen gyönyörű, ahogy
beláthatod az egész várost. Ezt mindenképpen megmutatnám.
Ahhoz, hogy a színházról is szó essen, mutasd be kérlek az egyik idén játszott karakteredet kicsit!
Van esetleg olyan tulajdonsága, amelyben azonosulni tudsz velük?
Eddig két színdarabban játszom, az Illatszertárban, illetve a Rokonok című előadásban. Az
előbbiben Balázs Róza kisasszonyt alakítom. Van egy nagyon érdekes szerelmi szál ebben a
darabban. Ismerős történet lehet, amikor a gyűlölet egyszer csak átcsap szerelembe.
Ez a fiatal nő meglehetősen nehezen éli meg a
magányosságát, jeligés levelezésbe kezd a
kollégájával, de ezt ők még nem tudják
egymásról. A férfival állandóan elbeszélnek
egymás mellett. Egyiküket sem a gyűlölet
vezeti, egyszerűen csak rosszul
kommunikálnak. A férfi számára a darab
során kiderül, hogy egymással leveleznek,
szerelmesek, és mindkettőjük egyetlen
mentsvára a másik fél.
Kicsit elvonatkoztatva a darabtól,
szerintem a rossz kommunikáció egy alapvető probléma. Amikor az ember nem hallgatja végig a
másikat, eleve a rosszat feltételezi, nem kiváncsi arra, amit a másik mond. Rengeteg félreértés
születik így.
Ez a karakter nem egy szende kislány. Kifejezetten hárpiaként viselkedik, és csak később
derül ki, hogy mennyire érzelmes, hogy mindent magára vesz. Én is nagyon hamar fel tudom kapni
a vizet. Bizonyos környezetben hamar vitába is elegyedek, viszont utána egy csomót emésztem
magam, ami kifelé nem biztos, hogy látszik. Balázs kisasszony fő motivációja, és ez szerintem
megint sok emberre igaz, nem csak rám, hogy a szeretetet keresi. Mindenki arra vágyik és
mindenki más módszert alkalmaz ahhoz, hogy ezt megtalálja vagy kicsalja az emberekből. Kinek mi
a szeretetnyelve. Az azonos szeretetnyelvűek valószínűleg aztán egymásra is találnak, mert nem
lehet rosszul keresni a szeretetet, csak másképp.
Van esetleg olyan történeted, amikor valamilyen komikus vagy vicces helyzetbe kerültél a
próbák vagy előadások alkalmával?
A Rokonok című előadásban a végzet
asszonyát, Magdalénát játszom. Az egyik
jelenetben bemegyek Kopjáss irodájába és
előadom a szegény, szenvedő asszonyt azért,
hogy rávegyem őt arra, amit én szeretnék.
Megtörténik a színjáték, és én nagy
győztesként kivonulok az irodájából. Mivel
előtte sokáig nem játszottuk az előadást, az
izommemóriából kicsit kiesett, hogy merre is
nyílik az ajtó. Elkezdtem magam felé húzni, de
nem nyílt. Még egyszer megrántottam, biztos
ami biztos, de még mindig nem sikerült.
Átfutott rajtam, hogy igen, ezt tolni kell, de addigra Magdaléna tekintélyének annyi volt.
Van olyan konkrét szerepálmod, amit nagyon szeretnél eljátszani?
Nincsen konkrét, amelyre vágyom, inkább az a célom, amely szerencsére eddig így is
történt, hogy minél többféle szerepet, minél színesebb személyiségeket formálhassak meg. Hála
istennek nagyon különböző karakterek találtak meg az elmúlt időszakban. Ennek örülök, mert jól
esik, hogy képesnek tartanak arra, hogy újabb és újabb feladatokat oldjak meg, és mert nagyon
izgalmas dolog mindig valami mással előrukkolni.
Melyik a kedvenc darabod?
Azt hiszem, Székely János: Caligula helytartója. Nagyon megragadott a filozofikussága,
illetve szeretem Shakespeare drámáit, ő örök kedvenc számomra.
Ki a kedvenc színészed akár itthon, akár külföldön?
Kezdjük mondjuk a külföldivel: Meryl Streep. Szerintem nem is kell többet hozzáfűznöm, a
név magáért beszél.
Ha példaképekről beszélünk, Kubik Annát például nagyon szeretem, de az a véleményem,
hogy rengeteg jó magyar színészünk van. Aki legutóbb mély benyomást tett rám, az Bata Éva. A
BÚÉK című filmből ismerhetitek a nevét.
Sok élményt adhatnak az előadások. Igyekszem is minél gyakrabban elmenni színházba, mert
rengeteg új és jó élménnyel gazdagodhat az ember.
Tepliczky Csenge 10.A
Új év- újra elmélkedés
Megint búcsút intettünk a karácsonynak, már az új év, a 2019 sem újdonság / le is tudod írni
anélkül, hogy ne kelljen a nyolcat kilencre javítani/…Tehát beköszöntött az új év, sőt már javában
benne vagy az újban, ami valljuk be, mindenkit kérdésekkel tölt el: milyen évem lesz? Meg tudom
venni azt a gépet, könyvet, lakást, amit szeretnék? El tudok majd menni nyaralni, tudok–e fogyni,
meggyógyulok? Megtalálom az igazit? Sikerül a vizsgám?
….stb. stb. a kérdések és a vágyak száma végtelen…
Egy biztos, a percek, az órák, napok, hetek, hónapok,
évek csak mennek előre a maguk szép kis menetében.
De az nem mindegy, hogy hogyan ébredsz fel: de jó
megint egy nap, hajrá kezdjük, vagy megint itt a reggel:
mehetek az iskolába, mehetek dolgozni, hú, de szörnyű.
A „kötelesség” általában több mint a felhőtlen jókedv,
de az is lehet jó vagy legalábbis jobb. Szerintem nagyon
fontos, hogyan álltok bizonyos dolgokhoz. Egyszóval a hozzáállás sok mindent megváltoztat, pl.
esőben is lehet szép, de érezheted rossznak is, ahogy az esőcseppek monoton csak verik az
ablakpárkányt…
Van abban igazság, hogy minden fejben dől el, vagy legalábbis sok minden. Legyen az leszokás a
csokiról, vagy a vizsgára készülés. Például amikor tételt húzol, soha ne arra a tételre gondolj,
amelyiket nem szeretnéd kihúzni, hanem arra, amit jól megtanultál és ragozhatnám még a sort,
hiszen annyi mindent megváltoztathat, hogyan vélekedsz róla. Még az emberekre sem mindegy,
hogyan gondolsz! Soha ne legyél irigy és előítéletes: hidd el, mindenki viszi a maga „keresztjét”!
Nincs egyértelmű recept a boldogságra, a sikerre, de az biztos, hogy rajtad áll, hogyan éled a
napokat. Nem teljesen osztom Napóleon véleményét, hogy a körülményeket én teremtem, de
igazság azért van benne.
Kicsit közhelyként hangozhat, de nézzetek előre, tanuljatok a múltból és lépjetek, mert anélkül
nincs haladás…. Juhász Andrea
Az egri Dobó István Gimnázium hivatalos iskolaújságja
Ajlik Zóra
Fajcsák Dóra
Gál István
Giber Tímea
Mezei Judit
Tepliczky Csenge
Tölgyesi Kristóf
Juhász Andrea