versmondó / 2001.május / ix. éfolyam 1-2. szám
TRANSCRIPT
IX. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 2001. MÁJUS
A VERS MINDIG MÁSKÉNT ÉRINTA vers mindig mást üzen, aszerint, hogy mikor találkozunk vele, életünk melyik időszakában, s milyen lelkiállapotban,aszerint, hogy változott-e körülöttünk a világ, a kisvilág vagy mi változtunk-e meg, gondoskodásunk. érzelmi életünk,mert sorsfordító hatások értek. Személyes példák alapján szólok erről. Arról is, hogy ez afelismerés befolyásolja az úgynevezett versrendezői munkát, hiszen ezek után arra törekszünk, hogy tanítványaink - segítségünkkel - maguk találjákmeg a versben a nekik fontos mondandot, s ne féljenek másként mondani a szöveget, ha üzenetre leltek, amelynekkimondásafontos nekik, annyira, hogy közönség elé is állnak.
Kérdések
M indig felteszem a kérdést magamnak is másoknak is,versmondóknak, tanítványoknak, pedagógus kollé
gáknak: miért éppen az említett mű vonzza, mért arra esetta választása, mért akarja azt mondani? Nem mindig kapokválaszt. Főként kielégítőt.
Nem is könnyű mondatokba fogni a gondolatot, érzést aművel kapcsolatosan, amely oly igen személyes. Demegéri a kínlódást, mert letisztul bennünk, mit is akarunkközölni, mi a mondandónk, és miféle érzelem az, amely kiakar áradni, milyen felismerés, amely nyilvánosságotkövetel. Ha töprengünk a feleleten, az is kiderülhet, hogynincs is közlendőnk, egyszerűen csak meg akarjuk mutatni magunkat, mert jól mondható versre leltünk, mutatósra,könnyedre, párbeszédesre, balladásra vagy humorosra.
Esetem a Petri-verssel
A rendszerváltás előtt - 1989-et írtunk - Petri Györgykölteményeiből szerkesztettem magamnak egy önálló
estre valót. Évek óta tartó rossz közérzetem et fogalmaztambele. Az Anya gyermekéhez című vers utolsó sorát emeltema szerkesztett színjáték elé. Ez lett a cím: Várd ki a véged.
A Petri-műsornak sikere lett. A korabeli kritikák is tanúsíthatják. Én kedveltem a Petri-szövegeket. A címadó versfilozófiája, öniróniája, nyelvének a prózára emlékeztető
hétköznapisága mind közel volt hozzám. S a mondandója:oly korban élek itt a földön, amikor jobb, ha megül azember a seggén, amikor az boldogul, aki lapít vagy besúg,amikor reménysugár sem látszik, hogy harminc-negyvenéven belül bármi is változhatna. Ez pontosan tükrözteéletérzésemet. Siker ide, siker oda, 1991-ben levettemrepertoáromról a műsort s vele a verset. A rendszerváltáseufóriájában kisöprődött rossz közérzetem, s már nemértettem egyet a magam teremtette alkotással, nem voltfontos az eddigi üzenet, naiv - utólag belátom - lelkesedésemben reménytelinek kezdtem látni új világunkat.
Most, hogy e sorokat írom, vettem újra elő az Anya gyermekéhez című verset meg a tizenegy esztendős összeállításomat, s kezdtem olvasni újra. Kesernyésen nevetgéltem, csak úgy magamnak, s mondogattam: te jó ég, ez avers, ez megint aktuális, még ha másként is, de újraaktuális. S megint mondható! A hangsúlyt, igaz, mostmáshová teszem. Egykor ezt emeltem ki: "Hát mért nemtudsz a seggeden megülni? " Most meg az első négy sort,
2 versmondó
hogy tudniillik, a kádat nem mostuk ki magunk után.A költemény másként szól, mint régen. Megváltoztatottüzenetem miatt. Össze is vetem a régivel. Megmaradt aszalagon.
Dobozi Eszter Passiójának is új üzenete van
Még Petri-műsorom előtt készült el Az öreg ácsot palira vették című 20. századi magyar költők s próza
írók müveiből szerkesztett egyszemélyes színjátékom.Ebben volt fontos szerepe Kányádi, Spiró, Komis,Szkárosi Endre, Esterházy Péter s mások műveinek társaságában a már említett Dobozi-versnek. Akkor, 1988ban a kívülálló, illetve kívülre állított s reményét vesztettértelmiségiek életérzését éltem meg a Dobozi-Passióval.S úgy is szólaltattam meg a költeményt, mintha valamilyen belső monológ hangosítódnék ki, a feszületként állóé,aki a mocskolódók közegében, a Barabást kiáltozók zsivajában elhagyottként éli át azt a mindenkori vesztes lelkiállapotot, amelyben önkéntelenül is kibuknak a szemrehányó szavak, a jézusi szavak: Én Istenem, én Istenem,miért hagyál el engem!
Tizenhárom évvel később, új szenvedésekkel "gazdagodva", kérdezem magamtól: nem hagytad te figyelmen kívüla vers utolsó négy sorát? "Nem tudni már, itt ki a vesztő,
Ki a vesztett. S az elhagyottabb: ki tagadott vagy ki a megtagadtatott?" Hát figyelmen kívül hagytam. Annyira,hogy amikor színpadon álltam, mintha elfelejtettem volna,anélkül mondtam a verset. Empátiámmal, a költőével nemakartam felmentést adni a vesztőknek, a tagadóknak. Pedig lehet, hogy ők a vesztesebbek? Hogy elhagyatottabbak-e, nem hiszem. A költő, jól mondható versének említett négy sorát kérdőjellel zárja, s ezzel ránk hárítja a döntést, ránk olvasókra és versmondókra. Tegyük a pontot miki. Ma a verset másként tolmácsolnám, mindenképpenobjektívebben, önsajnálat nélkül, s ne adj Isten, még tánluciferi szkepszissel is, főként az idézett sorokat, minthacsak azt mondanám: tisztelt közönség, itt már mindenlehetséges.
Régen és most
Ady: A Sion-hegy alatt
Fontos nékem ez a vers. Kamaszkorom óta. Olvastam,tanítottam, elemeztem, szavaltam. Mindig vissza
tértem hozzá vagy a vers hozzám.
Valamikor régen kamasz koromban a hangulata fogottmeg, a szomorúságé és a sejtelmességé. Istenkereső
álIapotban éltem. S megrendített, hogy az Úr és a költő
nem találja meg egymást, hogy az utóbbi ilyen amnéziás.S milyen fájdalmas: azoknak az élete sem kapcsolódikegybe, akik egymásra volnának utalva, akiknek oly igenhiányzik a másik. S noha hozsánna is hangozhatna, mégishalotti zsoltár az, ami halIatszik a Sion-hegy felől.
Később, férfikoromban már magam voltam a vers fősze
replője. Én voltam az, aki kerestem gyermekkorom szépöregurát, kihez mondottam sok imát. Én lettem az emlékezetkihagyásos, akinek hiába harangoznak. Magamat sirattam, gyermeki hitem elvesztését. "Halottan visszajöttem hozzád, én az életben kárhozott. " Ezt már csaknemzokogtam, hogy nem adatik más, mint ülni, sírván a Sionhegy alatt.
Mostanában, mikor olvasom és mondom a verset, már azUrat sajnálom, aki le is jön értünk, hozzánk a magasból,ide alá, simogat, könnyezik, harangozik, megalázza magát, válIalja a lehetőségét a kudarcnak, hogy nem ismerjükfel, még a nevét is elfelejtjük, s kinyújtott kezét nemragadj uk meg, hiába hív, hiába becéz. Az Úr, a rég feledett- mit tehetne - elszalad, felszalad, megszégyenülten, megszégyenítetten. Halottsirató lépteiből az ő kudarca is kihalIható. A vers mostani olvasatomban és közlésembenbizony az Isten drámája. Is.
Másként mondom, mint régen.
Ady Endre
Így kozelüettünk Dsida Jenő
Nagycsütörtökéhez
Averset mondtam is, mondattam is. Vallom, nem szólalmeg a mű, ha nem lelünk rá a nekünk szóló, közvetí
tendő üzenetre. A rálelés folyamatát igyekszem ezértsegíteni. Azzal például, hogy megkérem előadó partneremet, versmondó tanítványomat, húzza alá a költeményben azokat a sorokat, melyek neki fontosak.
Amit ki szoktak emelni. Az első négy sort, aztán az ötödiket. Sokan a tizenharmadikban kezdődő mondatot, a Tompa borzalom kezdőbetűt. És nem kevesen a tizenötödik éstizenhatodik sort.
A beszélgetést - mert ez fontos - személyes irányba terelem, és kérdésekkel irányítom: Miért azt emelte ki, amit?Élt-e már át hasonló élményt? Magától a ténytől, hogy hatórát kelI várakozni egy váróteremben, elfoghatja-e azembert a Dsida-féle tompa borzalom és állati félelem?KelI keresni más indítékot is? Fejtsék fel az első tíz sorszálait. Mi lehet, ki lehet az a nyomán lopódzó eIIenség?Mitől nehéz a lelke? S ha rájönnek: a halál érintette meg,testben vagy tudatban, s ettől szorong, máris megnézzük,mit mond a lexikon a szorongásról. Megtudjuk, a fogalommögött a tárgyiasíthatatlan félelem, rettegésélményhúzódik meg, amelyet valamennyien meg- és átéltünk,míg élünk. Ám megéljük a vágyat is, megszabadulniszorongásunktól! Ilyenkor beszélni akarunk meghitt, jóemberekkel. S kétségbeesésünk nő, ha nincs kihez szól-
Borzolt, fehér lsten-szakállal,Tépetten, fázva fújt, szaladt,Az én Uram, a régfeledett,Nyirkos, vak, őszi hajnalon,Valahol Sion-hegy alatt.
A Sion-hegy alatt
Megvárt ott, a Sion-hegy aljánS lángoltak, égtek a kövek.Harangozott és simogatott,Bekönnyezte az arcomat,Jó volt, kegyes volt az öreg.
Egy nagy harang volt a kabátja,Piros betűkkel foltozott,Bús és kopott volt az öreg Úr,Paskolta, verte a ködöt,Rórátéra harangozott.
Lámpás volt reszkető kezembenÉs rongyolt lelkemben a HitS eszemben a régi ifjúság:Éreztem az Isten-szagotS kerestem akkor valakit.
Ráncos vén kezét megcsókoltamS jajgatva törtem az eszem:"Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,Kihez mondottam sok imát?Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem. "
"Halottan visszajöttem hozzádÉn, az életben kárhozott.Csak tudnék egy gyermeki imát?"Ő nézett reám szomorúnS harangozott, harangozott.
"Csak nagyszerűnevedet tudnám. "Ő várt, várt s aztán fölszaladt.Minden lépése zsoltár-ütem:Halotti zsoltár. S én ülökSírván a Sion-hegy alatt.
versmondó 3
Jób
A közös élményt kerestük, melyben megcsírázhat a felismerés, amit továbbítani kell. A cím - kiderítettük - aMélységből kiáltok kezdetű 130. zsoltárra utal. A Bibliából is elolvastuk - Károli fordításában - a megfelelő szakaszokat. Ebből idézek: "A mélységből kiáltok hozzádUram! Uram, hallgasd meg az én számat." "Váram azUrat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében. "
Mi késztette írásra a zsoltárírót és a költőt? Mindkettőt
- fogalmaztuk meg - a földi létezés korlátozottsága, akiszolgáltatottság s a szorongatottság állapota. A különbség csak annyi, hogy a zsoltáríró hisz abban, hogy odaátróljön válasz és segítség, a huszadik századi magyar költő
pedig nem hallja a morzejeleket. Neki süket az ég. Ám, sebben közösek, mindketten kiáltoznak a mélységből,
ebből a bezárt s behatárolt földi létből. Az Istenhez kiáltoznak, aki az egyiknek felel, a másiknak meg nem. S mertnem, üvölti kétségbeesetten a költő, odaát nincs is senki.A vers - mondja az én tanítványom - egy olyan embermonológja, aki boldogtalan, mivel nem jelez neki az Isten.A lélek nyugtalansága, s nem az intellektus bizonyosságafogalmazódik itt mondatokba. S ezt kell neki is - mondjaaz én tanítványom - előadásban kifejeznie. Ezért a cselekvést kifejező igéket emeljük ki. Döngetem, átkopogok,kiáltok, üvöltök.
Más alkalommal azt mondottam a versmondónak, képzelje el, egyedül van egy szobában, ki akar menni, s rádöbben, rázárult az ajtó. Mit gondol, mit érez, mit cselekszik?Improvizációs játékban élje meg. S a rögtönzés során ő iskiáltozik, kopog, dörömböl, igyekszik feltörni az ajtót. Smintha jeleket hallana. Aztán kiderül,kint senki sincs. Kétségbeesik.
S megpróbáljuk elmondani a verset.
Debreczeni Tibor~-----~
Baka István De profundisához meg emigyen
Dsida Jenő
Nagycsütörtök
Tudós elemzést olvastam a költeményről, illetve annakösszefüggésében arról, hogy Dsida a versbéli szorongásban angina pectorisos rohamát rögzítette, minthogy szívbeteg volt. Lehet. Én mégsem említem, ha elemzünk.Amikor verset mondunk, nem Dsida szívbetegségéről
szólunk, hanem a magunk életéről. A költő segítségével.
nunk. Miként Jézusnak sem volt-a Gecsemáné kertben, s aköltőnek sem volt a kocsárdi váróteremben, mivel Péter,János, Máté, Jakab mind aludtak. S ezzel az asszociációval már nyilvánvalóvá válik, hogy egy ős-helyzetet élünkmeg ekkor, egy olyat, amely bekódoltatott az emberi létbe,amelytől még az Isten-ember sem menekedhetett meg,melyet valamennyiünknek meg kell szenvednünk, akikembemek születtünk. Azt sem kell immár magyarázni,miért Nagycsütörtök a vers címe. Ám ha még így semnyilvánvaló az összefüggés, olvassuk közösen, mit írnakaz utolsó vacsora után történtekről az evangélisták.
Átérezni más szorongását, más halálfélelmét azt eredményezheti, hogy oldjuk a magunkét. Ily módon a versmondás és vershallgatás élménye orvosság a léleknek. Vantársunk a szenvedésben, olyan, aki állapotunkat meg istudta fogalmazni, s olyan, aki hangosan meg is tudtaszólaltatni.
Nem volt csatlakozás. Hat óra késéstJeleztek és afullatag sötétbenHat órát üldögéltem a kocsárdiVáróteremben, nagycsütörtökön.Testem törött volt és nehéz a lelkem,Mint ki sötétben titkos útnak indult,Végzetesföldön csillagok szavára,Sors elől szökve, mégis szembe sorssalS finom ideggel érzi messziről
Nyomán lopódzó ellenségeit.Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,A sűrű füst, mint roppant denevérszárny,Legyintett arcul. Tompa borzalomFogott el, mély állatifélelem.Körülnéztem: szerettem volna néhánySzót váltani jó, meghitt emberekkel,De nyirkos éj volt és hideg sötét volt,Péter aludt, János aludt, JakabAludt, Máté aludt és mind aludtak ...Kövér csöppek indultak homlokomrólS végigcsuragtak gyűrött arcomon.
Akölteményt kompozícióba illesztettem. A szertartásjáték, melyben a költemény elhangzott - Hol vagy
most Istenúr? -, Nagykőrösönmutattatott be a reformátustanítóképző főiskolán. Az előadót - tanítványom - jólismertem, tudtam róla, hogy hívő lélek, a vers szerzőjéről,
ismerve műveit, gyanítottam, hogy hinni akaró hitetlenlélek. A költemény erőt sugároz. Őszintesége megrendítő.
A kételkedés versében kellett megtalálnunk a vállalhatóüzenete t.
4 versmondó
"Ha félsz, a másvilágba írj át"Versnyelv és világkép a Kosztolányi-líra utolsó szakaszában
Kérdések (és kétségek) a recepcióban
AZ elmúlt másfél-két évtized hazai irodalomértelmezöimozgásaira visszatekintve könnyen adódhat az a
tapasztalatunk, hogya Kosztolányi-életműáltal a magyarirodalom rendjében elfoglalt, interkanonikusnak tételezhető pozíció ezen időszakban lényegében folyamatosan ésmind több oldalról erősödött. Márai Sándor érzékenyenpontos jóslata tehát - "Nagy feltámadása lesz, mint a többimagányosnak, Krúdynak, Aranynak, Vajdának" - végülmajd félszázados késleltetettség után szerzett igazságérvényt magának, amennyiben valóban úgy vélhetjük- elsősorban irodalmunk hetvenes, illetve irodalomtudományunk nyolcvanas évekbeli fordulatának jóvoltából -:"a nyolcvanas évek nemcsak az új nyelvi-poétikai magatartás kibontakozásának, hanem Krúdy, de különösenKosztolányi újraértelmezésének is az időszaka". A "késleltetettség" időszakát jelentős és gyakorlatilag megszakítatlan, bár korántsem egynemű kritikaiellenérdekeltség készítette elő és tartotta fönn.Kezdve ott, hogy Ady már korán, de idővel
Babits is szembefordult az övétől elkülönbözö, újabb poétikai rendekkel, s így - elsőül
és deklaráltan - Kosztolányi poézisével,Németh László sajnálatosan szimptomatikusnak tekinthető megszorításán keresztül("Kosztolányi Dezső aligha tartozik e századlegkiválóbb öt magyar lírikusa közé"), azideologikusan manipulált szövegkiadásokkánonbefolyásoló gyakorlatán s az Adyt ésJózsef Attilát Babits és Kosztolányi ellenébentaktikusan kijátszó tankönyvi észjárásori is át,a kimódoltság-gyanú, a modorosság-vád, amesterkéltség-ráfogás máig - részben joggalfennmaradt kritikai eseteiig. (Érdekes mód még- .Kosztclányi-kettöshang't-ra érzékeny laudáció szólam aiba is rendre a kétely, azelbizonytalanodás, az óvatos bírálat hangjaivegyültek, vegyülnek.) Az irodalomértésújonnan megnyílt horizontjaiban (sőt, immár"de-Man-zió"-iban), ma úgy érzékeljük, aKosztolányi-korpusznak legfőképpen is- egyszerűsítő fogalmazás sal -: a Humboldt-Wittgenstein nyelvfilozofiai, a Nietzsche-Heidegger létbölcseleti s a Mallarmé-Rilke poetológiai "tengelyen" való elhelyezhetősége vált a szakmai érdeklődés kitüntetett tárgyává. Ugyanakkor azonban arra azagnoszticista elöfeltételezettségű s döntően
lélektanias hangsúlyviszonyú értékhorizont-ban képviselt irodalomesztétikára és íráserkölcsre, amely "a léttelenség szorongatásával" szemközt "a lét kérdéseiről való nemtragikus beszéd" megvalósítására tetteképessé - helyi s kortárs viszonylatban szintepáratlanul- Kosztolányi kései líráját, mintha a
várhatónál kevesebbszer irányult volna figyelem konkrétversinterpretációkban vagy akár átfogó líratanulmányokformájában. Ahogy egy Kosztolányi-értelmező fogalmaz:"A kilencvenes évekbeli recepció számára egyértelműenaprózaíró Kosztolányi bizonyult dialógusképesnek, lírája, aSzámadás néhány »nagy« versére vonatkozó szórványosmegjegyzésektől eltekintve, úgy látszik, nem váltott kikérdéseket." .Lényegét tekintve nyugaton a művészet, azene és az irodalom [... ) közvetlenül isten jelenlétéről
vagy hiányáról beszélt": George Steiner e komoly igazságtartalmat hordozó megállapítása a sommásság fölhívóretorikájával emlékeztet bennünket a "fehér mitológia" (arnásvilágbéli, magasabb rendű, időtlen értelem, a transzcendens céltételezettség, a szubsztanciális állandóság s azalapvetően emberközpontú létezésmodell ontológiai elvétmagába foglaló eszmeiség) művészet- és művészetszem
lélet-alakító hatalmára. A transzcendentáló filozofálásmasszívnak hitt égisze alól látványosan kihátráló, e szá-
./.I/i
ll\~ c-:
Józse! és Putifárné
versmondó 5
zadi gondolkodásteljesítmények árnyékában Kosztolányiköltészete föltétlenül olyannak mutatja magát, amelyenlemérhető és értelmezhető, hogy "a metafizika folytatására már nem képes gondolkodás" miképpen - azazmilyen poetológiai hangsúlyváltások mentén - válhat (ott)azonossá azzal, amely "a tudományból a költészetbemenekíti magát". Ha jól olvassuk, mintegy a Heideggerféle tudatossággal ragaszkodván "a metafizika meghaladásának kérdéséhez, amibe Nietzsche beleroppant".
Válaszok (és változatok) az életműben
A megkezdett számvetés poétikája
Boldog, szomorú dal
Elkésett visszavágyás a halhatatlanságba: ha naivanpatetizáló frázisok, bizonytalanul költőies megfogal
mazások kedvelői volnánk, akár így is meghatározhatnánka kétségkívül az egyik legnépszerűbb Kosztolányi-vers, aBoldog, szomorú dal (1917) központi indíttatását, alaphelyzetét, fő érzületét, vezető szólamát. Alkalmasint nemlét-, de "életösszegző", élethelyzet-summázó és pályaképadó költeményként célszerű olvasni a Kenyér és bor című
kötet (1920) e nevezetes fölütését. Olyanként, mely, miközben a polgári-művészi egzisztencia tárgyi paramétereinek szenvtelen számbavételével - többek közt - aJózsef Attila-i Ülni, állni, ölni, halni (1926), a "Kazántsúroltam; vágtam sarjat" (Végül, 1926/1930) vagy az"immár kész a leltár" (Kész a leltár, 1936) illúziótlankatalógus-poétikáját "készíti elő", aközben az elért, amegszerzett, a birtokolt életelemek leltárát - már közvetlenül a nyelvi-poétikai megalkotottság szintjén aKosztolányi-líra addigi pályaívét uraló formai (ritmikai ésrímtechnikai) jellemzők, tematikus és motivikus jegyekjátékba vonásával teszi látványosan, emlékezetesen teljessé. (Mintha még a "Mit eldalolok ... " kezdetű négy soris e logika szerint kapna helyet a műben - példájául arossz, a rontott, a modoros, a mesterkélt Kosztolányiszöveghelyeknek. )A fölsorolás szervezőelvétől vezérelt passzusokat aszöveg második, "De" kötőszóval indított szerkezetiegysége ellenpontozza. Ebben oly módon érkezik reflexióa versnek a köznapi javak készletét fölmérő főszólamára,
hogy a - mind erősebben számvető - beszéd irányát a- mind határozottabban elbizonytalanodó - beszélő spirituális vonzású meghasonlottsága múlt és jelen, vágyak ésvalóság, hit és kétely feszültségére, a kultúra és a kozmosz, a világ és a világ-egyetem rendjében való bennelétösszeegyeztethetőségének szétfoszlott reményére, a minden megvan, de nem a Minden korafelnőttkori típusdiagnózisára, vagyis a már a verscímben előre jelzett érzelmiértelmi dialektikára fordítja. l
Az autentikusnak, a szakrálisnak és a mindennapinak,életbelinek ez a szakadatlan ellenmozgása, jellemző módon, már a vers fölütésében (s így a kötetcím, sőt, akötetegész logikájában is) megfigyelhető. Kosztolányi teljesítménye e helyütt alighanem abban áll, hogy kenyér ésbor transzkulturális szimbolikájának méltóságát föl nemadva, az abban kódolt kérdésvilágot (élet, halál és hal-
6 versmondó
hatatlanság filozofikumát) a "család"- vagy "otthonlíra"-iszcenika keretei közé ("gyermek" és "feleség" társaságául) nem az e jelképiség lehetséges érvényét megkérdőjelező módon, hanem éppen az eme bemérhetetlen érvénykérdéses fölérhetőségére/ - utóbb explicite is - utalónképes beemelni s arányítani. A szöveg (pre)egzisztencialista kérdésföltevése a létbeliségről való gondolkodás enyitottnak mutatkozó helyzetéből máig ható szemléletierővel s poétikai eréllyel intonálódik.Ha egyébként, hogya ,jaj, valaha mit akartam" sort .jobban" értsük, a szöveg beszélőjét (óvatosabb olvasatban:"hangját") - elméletileg nem teljesen legitim eljárással egy pillanatra szerzői-életrajzi vonatkoztathatóságúvátesszük, egyrészt arra utalhatunk, hogy a pályakezdő
Kosztolányi - a három költő indulását vizsgáló tudós
Kosztolányi Dezső
Boldog, szomorú dalVan már kenyerem, borom is van,van gyermekem és feleségem.Szívem minek is szomorítsam?Van mindig elég eleségem.Van kertem, a kertre rogyó fáksuttogva hajolnak utamraés benn a dió, mogyoró, mákterhétől öregbül a kamra.Van egyszerű, jó takaróm is,telefonom, úti bőröndöm,van jo-szivű jót-akaróm is,s nem kell kegyekért könyörögnöm.Nem többet az egykori köd-kép,részegje a ködnek, a konnynek,ha néha magam köszönök még,már sokszor előre köszönnek.Van villanyom, izzik a villany,tárcám van igaz színezüstből,
tollam, ceruzám vigan illan,szájamban öreg pipafüstö!.Fürdővan, üdíteni testem,langy téa beteg idegemnek.ha járok a bús Budapesten,nem tudnak egész idegennek.Mit eldalolok, az a bánatkönnyekbe borít nem egy orcát,és énekes ifjú fiánakvall engem a vén Magyarország.De néha megállok az éjen,gyötrődve, halálba hanyatlón,úgy ásom a kincset a mélyen,a kincset, a régit, a padlón,mint lázbeteg, aki föleszmél,álmát hűvelyezve, zavartan,kezem kotorászva keresgél,hogy jaj, valaha mit akartam.Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,a kincs, amiért porig égtem.Itthon vagyok itt e világbans már nem vagyok otthon az égben.
szavaival - Juhászhoz és Babitshoz hasonlatosan mint"sikerre szánt lélek" tűnt föl ("valaha") irodalmunkban.Másrészt pedig - ami most még lényegesebb - aKierkegaard-t és Nietzschét, Tolsztojt és Ibsent frissenfölfedező, fiatal Kosztolányi egy Babitshoz írott levelénekjellemző és többek által is citált val1omásmozzanata válikföltétlenül idézendővé: "A kötöttség szükségét érzem, sszeretnék egy relígiót magamnak!" (Bécs, 1904. nov. 4.)Ehhez szorosan kapcsolható Szegedy-Maszák Mihályéletműolvasatának egy fontos fölismerése, mely szerint"Kosztolányi alighanem egész élete során küszködött azemberfölötti eszméjével"; de már Szauder József is pontosan érzékelte, hogy bár az "nem vezeti át se tételesmetafizikába, se megtérésbe", "a megváltás eszméje, atesten túli lét nem idegen Kosztolányitól".Mindezek felől tekintve pedig különösen tanulságos lesz(lehet) majd szembesülni azzal az olvasástapasztalattal,hogy az itt az elemi föld-ég térmetaforikával valahova túlnanra tételezett (s így az elérhetetlenségbe utalt) "kincs"képzet az 1933-as Halotti beszédben miképpen helyeződik
át - bizonyos szubjektumelméleti belátások következményeként egyelőre csak - a személyiség egyediségébe, azevilági lét immanenciájába.
Az emlékezet teológiája: az immanens túlvilágCsak hús vagyok
"Én csak abban a túlvilági életben hiszek, melyet azemlékezés biztosít számunkra." E levélben elejtett mondatfilozofikuma számos Kosztolányi-versnek és -prózánakképezi szemléleti-tematikai alapját. A Fohászkodás cím ű,
kötetbe - poétikai megalkotatlansága okán - aligha méltatlanul nem sorolt vers (1932) például egyenesen a saját, személyes, egyedi és egyszeri - testen túli (gyakorlatilag: bárminemű) létlehetőség tételes tagadásába kötöttversszerkezet révén tesz hitet a lezárt anyagszerűség
ontikus kizárólagossága mel1ett:
"Agyvelőm.
Szemeim.
r·.}Rajta. amíg lehet,agyvelőm,
szemeim,tüdőm te, ereim,szivem, te is szivem,hajrá, csak azért is.Fogaim, izmaim.A többi hazugság. "3
Látszólag ugyaneme filozoféma .Jcözvetítésében'' érdekeIten, ám mivel a poétikai megszervezettségnek jóval magasabb fokán teszi ezt, rétegzettebb szemlélettartalmakartikulálására képesen ál1 előttünk A búsférfi panaszai címűkötet (1924) nyitóverse, a "Csak hús vagyok... " kezdetű
ötsoros (1924). Az xabba rímképletű- s ezzel visszafordulóés önmagába záruló (hogy ne mondjuk: immanens) struktúraként megjelenő -, egyenlő sorhosszokkal élő s egyenletesen jambizált, tagolt szintaxisú és egyensúlyos dikciójúköltemény mindvégig egy öndefiníciós igénnyel és önszituáló ambícióval fellépő alany beszédeként adja elő
magát.
Kosztolányi Dezső
Csak hús vagyok. Csak csont vagyok
Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.Gép a fejem. Gép a kezem.De ami elmúlt, azt tudom.Sírtam, nevettem az uton.Én, ember, én. Emlékezem.
Az első sorban puszta biologikummá, a másodikban merömechanikummá fokozott létező ontikus pozícióját a harmadik, versközépalkotó (s valóban "tengelyként" isviselkedő) sor központi fontosságú információ közlésévelpontosítja: egyszerre el1entételezve, kiegészítve és kiteljesítve a fentebb írtakat, az ember-mivolt lényegiföltételeként s a (valamelyes fokú) én-integritás zálogáulúgy jelöli meg akijátszhatatlan temporalitáshoz valóreflektált viszonyulás - kissé talán, a fogalmazás módjaezt mutatja, fölértékelt - képességét, hogy a műalkotást
záró mondatszóban azután egyszerre képes összegzödni és- az elhal1gatás al1událta térben - .Jcinyílni'' s tovább hatnia versértelem: "Emlékezem." (A sírás-nevetés közhelyes,nyilván az érzelmi és élményteljesség jelzésére hivatottoppozíciójának alkalmazása, az út, az életút toposzánakszerepeltetése, il\etve az "Én, ember, én" kétesen indokolható pátoszánakjelenléte, ha hátrányára nem is, valószínűleg különösebb előnyére sem válik a szövegnek.)Ha csak részben is érvényes - a kérdésben poétikai ésvilágképi értelemben is "érdekelt" és "részrehajló" - VasIstván történeti reflexiója, mely szerint a "szilárd, komolyhitetlenség"-et képviselő Kosztolányi a többek köztBerzsenyi, Vörösmarty, Arany vagy Vajda nevével jelezhető "magyar pogányságnak, sztoicizmusnak örököse ésfolytatója a huszadik században", úgy a "Csak húsvagyok... " kétségtelenül prominens szövegnek tűnik föl etárgyban - a számos még hivatkozható között. Segyébiránt nyilvánvalóan a jelen olvasatot erősíti a kötetkövetkező - természetszerűleg szintén címjelöletlen verse is, melyben a "mert aki meghalt az időben, úgy vanfölöttem, mint az ég" tétel1el ugyancsak amítoszokat "régiidegrendszerek ellenőrizhetetlen emlékei" foglalatakéntszámon tartó, a metafizikum kérdésében pedig - ha úgytetszik, a szubjektum nyelve és világa egybevágóságának,egyhatárúságának elhíresült wittgensteini tézisét írvatovább - a "nyelvi túlvilág" kardinális kifejezésével ál1ástfoglaló létértés árulja el magát. Vagyis az a fajta világszemlélet, amely ilyenformán immanens történeti idő
horizontot nyitva kezelné a teljes problematikát a jelhasználat, a kommunikáció, az interperszonalitás s hihető
leg az interszubjektivitás érvénykörében. Végül világképivonatkozásban döntő (mert eldönthetetlen értelmű) versnyelvi mozzanatot rögzíthetünk, ha az eddig kvalitásjelzésirányúnak olvasott "Csak" verselemet a kvalitásokszintjén próbálj uk működtetni. Ekkor ugyanis világossáválik: azzal, hogya "Csak hús vagyok" kijelentés öndefinitív véglegességét a reákövetkező, ugyancsak kizárólagosság-érvényű "Csak csont vagyok" meghatározás- éppen mert szemantikai zártságuk foka egymást kizárómértékben azonos - mintegy .fölfüggeszti", lényegében
versmondó 7
önmaga (s így a teljes szövegértelem) lehetséges, a továbbiakban a befogadó továbbíró értelme felől érkező hatálytalanítása (vö. például: "Csak lélek vagyok" stb.) előtt
nyitja meg az utat ...Mindezek fényében pedig már nem is lehet igazán kérdéses,hogy a Kosztolányi-szövegek zömében a lehetségesmetafizikai instanciák hiányával jelölt lét problematikáját- legpregnánsabban, mint majd látni fogjuk, a "de nem felelnek, úgy felelnek" (Ének a semmiről - 1933) formulával a történeti megértés (s a történetiség-értés) hatókörébe utalólétszemlélet miként is képes "a világegyetem lételméletifelépítésébe" való beavatkozás szabadságlehetőségét - azeliadei gondolatmenet értelmében - egyedül garantálni tudó,vallásos vagy vallásias hit vagy bizakodás nélkül is akár a.metafizikai olvasat" esélyeit is fenntartó szövegiséglétesítésére. Egyfelől bizonyosan azért teheti ezt, mert azesztétikai szövegigény igen gyakran épp az eldöntetlenségnyelvi alakzatával: a szemléleti eldönthetetlenség elő
idézésével járul hozzá az irodalmi mű .jelentéshorizontjának" lezár(hat)atlanságához. (Ehhez természetesen az kell,hogy a szövegek fölött például olyasfajta értelem gondolkodjék, mely vallások és mitológiák kanonikus textusainak, szentiratainak esztétikai érvényt, míg - a másik oldalon - irodalomként olvasott szövegkorpuszoknak mitológiaképző,
transzcendenciasugalló potenciált tulajdonítva számol de- ésremitologizáció korlátozottan irányítható .Jngamozgésával")Másfelől pedig talán azért, mert - gondolkodás és szöveghagyományok foglyaként - e szövegek olvasója is hajlamosúgy viselkedni, mint az, aki "nem tud ellenállni a csábításnak,hogy a leírtakba mélyebb értelmet csempésszen, pedig tudja,hogy nem volna szabad"."
A retorika fordulata, a fordulat retorikája
Csomagold be mind...
Bajosan tagadható, hogy "az irodalomtörténet-írásnaknincs nehéz dolga, ha korszakoIni akarja Kosztolányi
Dezső költészetét", mivelhogy "lírája természete szerintis tagolódásra hajlamos. Egy-egy kötete élménykörével,szemléletével, a megformálás módjával, de még fogásaival, tipográfiai, sőt, nyelvtani szokásaival is többnyirevalami egyneműséget sugall". Például első pályaszakaszának versei alapján Kosztolányi még aligha méltatlanul érdemelte ki a - szerencsétlen módon - teljesmunkássága megítélésében is évekre szólóan értékkoordinációs pontként szolgáló kitételt, az "irodalmi író"shangzatos címkéjét: ez, épp csak alakuló líra szubtilisnyelvi világát ugyanis még úgy karakterizálják a magyarszázadelő (ugyancsak alakuló) divatos, irányzatos közlésformái, hogy valóban nem volna könnyű az egyelőre aligretlektáltan szecessziós versnyelv, a bizonytalan szerepű
stilizáltság, a hangnem i és tematikus kimódoltság vádjára, a (pre)egzisztencialista kérdésföltevés poétikai "tétnélkülisége" véle Imére elfogultság nélkül ellenérvelni.A "stilizáltan fáradt finomság" s a .Jciélt, lankadt, vértelen műveltség" megjelölések, melyekkel Kosztolányi ahofmannsthali esztétikáról szólva él, voltaképp a koraiKosztolányi-szövegekre magukra is visszavonatkoztathatók volnának.
8 versmondó
Kosztolányi Dezső
Csomagold be mind...Csomagold be mind, ami volt, ami régenvolt, ami édes, mind csomagold be,ami több, mint játék, szerelem, több, mintélet is, a kincseim csomagold be,régi szavam, az aranyt, kevélyencsengő rímeim, melyekkel magasanröpültem a többi fölött s ékes igéim,mind-mind csomagold e batyuba,abba, amit hoztam s hagyd az úton másnak,hogy hősi-igazul járjak egyedül,egyszerű ember az egyszerűföldön
s meztelenül legyek, amint megszülettem,meztelenül legyek, amint meghalok.
Nyugtalanok az én reggeleim és éjjelhatalmas hang kiabál újra belőlem.
Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,nem illik hozzá az ifjúi parádé.Úgyse soká tart már számomra e földivándorlás, tíz évig vagy húsz évig, aztánelromlik a test, mely zárja hüvelyébenlelkemet és egészen lélek leszek. Adj hátvetkőzni most erőt, érezni e kevésidőre magamat s a világot, te nagyigazság, szeretet s még nagyobb igazság,fájdalom. Te adj a szemeimre könnyet,mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.
Mielőtt a versalakítás és beszédmód évtizedekkel későbbi,deklarált fordulata utáni években konstruálódó verseskötet, a Számadás (1935) anyagáról szólnánk, föltétlenülérdemes - fontosabb versnyelvi és világképi hozadékaiban, vonatkozásaiban - szemügyre vennünk a fordulat "programversét", a Meztelenül című kötet nyitóművét.
Hogy Kosztolányi valóban "felismerte és általlépte sajátifjúkori modorosságai jó részét", vagyis azt, ami - ahogyegy életműérzékeny hommage (!) fogalmaz - "elviselhetetlen", mert "nagyon cukros és nagyon pimf" voltlírájában, arra a legpregnánsabb bizonyságul a Meztelenülszabadversei szolgálnak. Ha a lelkesedés túlzásaként hat isa megállapítás, hogy "alapjában a lehető legtisztábbanmost látni meg, hogy Kosztolányi ki volt eddig", a szű
kebben irodalmi diagnózissal már maradéktalanul egyetérthetünk: "Itt hiányoznak először a Kosztolányi-versekből a kétes szükségességű jelzők, főnevek."?
A Csomagold be mind... (1925) alapvetően azzal írja újraa Kosztolányi-líra érthetőségének feltételeit, hogy a költői
beszéd programszerű díszítetlensége irányába elmozdulópoétikájával egyszerre ad példát a "nagyon egyszerű
emberközi beszéd" költészetbeli produktív érvényesíthetőségére s teremti meg egy új, az esztétikai jelhasználattranszcendentálhatóságának hitétől már nem támogatott(ontológiai) kérdezésmód szemléleti alapjait.A vers kétszer tizenhárom prózasora dialogizált" beszédszerkezetben ad számot versnyelv és világkép vágyott fordulatának s a már az arról való beszéddel megkezdett fordulat végrehajtásának szándékáról.
Az első, egyetlen hosszú mondatív alkotta strófajelentésegységében elsősorban a cselekvésre fölszólított/megkért entitás kiléte, mivolta tűnik fölpoétikailag feszültségteremtő módon kérdésesnek.Bár első versolvasói reflexszel talán az önmegszólítás alakzatát írnánk bele a műbe, ilyen jogon abeszélő (élete) társának megszólítását éppúgy odaérthetnénk a szövegbe, mint valamiféle isteni/metafizikai hatalomét, de akár a líraalkotás múzsáját is ott sejthetnénk a kommunikációs partnerposztján. S ebben a minőségben, nem utolsósorban,maga az olvasó is magára ismerhet: ekkor az értelmezés sémája annyiban is tovább rendeződik, hogya "hagyd az úton másnak" kitételben megjelöltcímzett egyszerre lehet az elhagyott horizontot elhagyni nem képes (vagy nem hajlamos) másik(illetve többi) alkotó, illetőleg - a receptív faktorfolytatólagos játékban tartásával - a csak ugyanehorizont fölnyitására képes (vagy hajlamos) másik(illetve többi) olvasó.A vers kissé teátrális jelenetezéssel előkészített ésindított második szakasza a "batyuba" csomagolandó, s "az úton másnak" hagyandó "kincsek"érzékeny metaforáját a saját létének (s egyúttal avilághoz való viszonynak) autentikusabb megvalósulásformáit kereső szubjektum emelt tónusúbeszédével írja tovább, az önmegalkotó önértelmezés mérsékelten esztétizált allegóriájává.Döntő fontosságú része a műnek, ahol az egyénfölötti (de nem szubjektum-független) princípiumként megmutatkozó két "igazság", a szeretet ésa fájdalom közül (melyek, mint megszólítottak,innen már könnyűszerrel azonosíthatók a szöveg korábbipontjaival is) a versbeszéd az utóbbit ismeri el .nagyobb''nak: ezzel ugyanis, mivel egy interperszonális érzelem- ésviszonyminőség érvényerejénél tételeződik többnek ahiány, a veszteség, a sérülés végső fokon megoszthatatlanérzésfajtája, a vers zárlata a lét kérdéseivel szembenéző
értelem eredendő magára-utaltságának, magányra-ítéltségének vigasztalan belátását implikálja.A Csomagold be mind ... utolsó, imabeszéd-intonáltságúöt-hat sorával Kosztolányi irásművészete - a Nietzscheféle "nem morálisan fölfogott igazság" intencióján, összetettségében alighanem még innen, ám a hagyományos,metafizikai igényű igazságfogalmakét már bizonyosan túlhaladón - talán először (azonban, a Számadás jobb darabjai felől tekintve, semmi esetre sem utoljára) érkezik aDuinói elégiák (1923) .Jétlírai" magasába.
A "nihilizmus" erkölcse
Számadás
H a, némi tropológiai jóindulat árán, hajlunk arra, hogyelfogadjuk Szabó Lőrincnek a Babits-féle iro
dalmiság jellemzésére tett megállapítását, mely szerint azidősebb pályatárs "köteteit a metafizika szellői vagyviharai lapozzák", már viszonylag csekély retorikaierőfeszítéssel azt jelenthetjük ki: ehhez képestKosztolányi munkáit, ha nem is "metafizikai szélcsend",de a metafizikai kérdésirányoknak egy - kivált a babitsi
Vigasztaló
katolicizmushoz mérten - mindenképpen új, mivel egyfajta átpragmatizált agnoszticizmus felől újraszervezettrendje uralja. Nincs ez másképp az egyezményesen legjelentősebbnek ítélt Kosztolányi-verseskötettel, "a költői
világkép minden fontos elemét" tartalmazó "összefoglalás"-ként, afféle - az egyidejű prózák társaságábanvett - "sztoikus szintézis"-ként olvasott/olvashatóSzámadással sem; sőt. "A magyar irodalom egyiklegtöményebb, legegységesebb, legművészibb versesköteté"-t, nyilván a teljességigény, az összefoglalószándék, a szintetizáló hajlam jegyében, a hagyományosanlegmívesebbnek, legművészibbnek tartott lírai verstípusjelképiesítön kimért számú darabja: hét számozott szonettnyitja. A markáns architextuális jelöltségével (Számadás)a kötet címét is kölcsönző költeményciklus (1933) a teljesKosztolányi-líra tekintetében is talán a legnyíltabbannyújtja az erkölcsfilozófiai szempontú értelmezhetőség
esélyét.A mű a rilkei "Győzést ki említ?" (Wolf von Kalckreuthgróf emlékére, 1908; ford. Jékely Zoltán) nem tragizálóversbeszéd közvetítette tragikum-tudását mindenekelőtt
azzal képes - "a konszenzusnál elemibb kompassió" vallásfüggetlen szellemében - egyfajta immanens morállogika' elérhetősége, elérendősége reflektált (bár az egymástértésnek szavazott lelkes bizalom felől tekintve: talánilluzórikus) "hitébe" átszervesíteni, hogy - más-másszcenikai, motivikai és szóképi keretek közt, de - gyakorlatilag minden sorában az elkerülhetetlen szenvedésben,
versmondó 9
akijátszhatatlan boldogtalanságban közösnek mutatkozóemberi sors eszméltető élményét juttatja szóhoz. [S eléggénem méltatható pontja a szövegnek, ahol - "az állatokirgalmas társá"-ról szó esvén - voltaképp már az antropocentrikus gondolkodásigény meghaladására utalón terjed ki a beszéd elismerő intenciója a nem emberi Iétformák - hihetőleg önértékében akceptált - világára. (EItérően az ezeket hagyományosan tárgyi státusba kényszerítő - mert pusztán utaló-közvetítő szerepre, metaforavagy szimbólumalkotó funkcióra kárhoztató - művészi éskulturális gyakorlattó!.)]
birtokában belátható, mennyire súlyos mértékben vittetévútra a nemcsak a Kosztolányi, de általában a modemmagyar líra teljesítményét mérlegelő - szaktudományos,irodalompedagógiai vagy éppen laikus olvasói - befogadási gyakorlatot az a szakmai erejét oly igen gyakrankevéssé adekvát, hiszen - el sem leplezetten - extraliterális értelmezői szempontok működtetésébenkimerítő,
normatív kritikai hagyomány, amely Kosztolányiművészetéröl szólva évtizedeken keresztül az "erkölcsinihilizmus"-nak a Heller Ágnes monográfiájából elhíresült tételével (s hasonlókkal) vélte rövidre zárhatni a
Vágyjátok őt ismérni,Az én szerelmemet,Ki keblem országábanSzivem királya lett?
Ki rozsa-lánczra fűzte
Az énekek fiát,Királyi asztalának,Vidám troubadorát?
Egy barna kis leány az,Oly barna mint csinos,Kis ajkafélcseresznye,Kerekded és piros.
Számadás
Éjfél adott hajánakHolló csillámu szint,Sugár növése karcsuA szirti nyárfakint.
Igaz-gyöngyöt teremtettA lények istene,S e drága, ritka gyöngyből
Lett csillogó szeme.
Teremte csattogánydalt;S e dalból lett szava,Kezén a MátrabércznekLegcsillogóbb hava.
És mind ezekbe lelketOly bájolót adott,Oly május-ég-derültet,Oly kellem-gazdagot,
Oly fürge és regényest,És mégis érezőt,
Hogy legmerészb dalommalSem érhetem fel őt.
S most kérdjétek tovább is,Ti hit/enek tülem,E barna kis leánykátMikép szerethetem?
A földi világszerkezet lényegi módosíthatatlanságánaksejtelme (s nyilván nem valamiféle determinációelvveldolgozó miszticizmus) szólal meg az "aztán mit írsz, hasorsuk írva van már" önreflexív művészetfilozófiaidilem
.májában is. Ennek a következő szonettbeli föloldása (?),ha jól értjük, a szellemi munkás (illetve a tudományok ésa művészetek) szociális föladatának s felelősségének kérdését az iskolázás, a müvelődés általánosan megadandó,megadható esélyeinek tartományában rögzíti: "idézd felőket dolgozószobádba, / adj villamosabb életet nekik / s hamajd megéled a sok néma lárva, / a te szavad ők mégmegérthetik" .Ami etika és "nihilizmus" viszonylogikáját illeti, egyetértőleg idézhetjük a kutató szavait, aki a valaminő, "akáregy transzcendens hatalomban, akár egy történetfilozófiaiértelemben haladást valló ideológiában" való hit erejétől
nem ellensúlyozott "nihilizmust" "a két világháború közötti kor ateista polgári értelmiségének etikus választása"ként (Kiemelés: H. T) látja értékelhetőnek. Annyi megkötést tennénk csupán: Kosztolányi esetében ne "tudatosnihilizmus"-ról, de - amire írásművészetének részvétetikai hangoltsága vagy értekező prózájának közösségifelelősségű hanghordozása egyaránt biztos alapot ad pusztán nihil-tudatról; ne az egyéni s a történeti kilátástalanság esetlegesen destruktív célzatú tudatosításának programjáról, de akilátásokat programszerü józansággal f61mérő szkepszis kérlelhetetlen tudatosságáról beszéljünk.Ma már kellő történeti távlat és módszertani autonómia
10 versmondó
nyelvi megalkotottság programos többrétüségében szavatolt szemléleti összetettség kérdéskörét. Olyan kanonizációs hatalmi erőként tehát, amely - szinte önérdeke felől
nézve is - érthetetlen módon nem számolt (vagy legalábbsosem érdemben) az "elszült csípőjü nők" (Budai szegények, 1922) típusú, a fundamentális elesettség érzékenyenreflektált tudomásulvételére félreérthetetlenül reávallónyelvi formulákkal vagy az olyan nem mindig jelentékeny- szövegek kikezdhetetlen etikumával, mint amilyenpéldául a rögtön a tárgyalt mü után következő, az anyaszeretet fogalmiságelőtti morálját legfőbb értékalappá glorifikáló Fényes koszorú (1931).A ciklus utolsó, hetedik szonettjének érdemes különfigyelmet szentelni, amennyiben az az intertextuális alakítottság egy olyan esetét adja, amelyben a dialógusba vontmásik szöveg (vagy szövegvilág) emblematikus komp0
nenseinek határozottan saját érdekű újraírásával a (szövegi-szemléleti) másságon általérthető önazonosságkimondhatósága válik a textualitás tárgyává s az intertextualizáció tétjévé. Azzal ugyanis, hogy Babits Mihály Versa csirkeház mellőljének (1931) motivikus fölépítettségét aKosztolányi-mű az "explicit szövegidegenség" szellemében bontja át saját tropikus összeftiggésrendjébe, föltartóztathatatlan következetességgel megy végbe a kétszöveg (s a két alkotó) képviselte lét- és művészetszem
lélet lényegi - jóllehet, mint majd látni fogjuk, monolitikus irányítású - elkülönböződése. A Számadás a "galambok"-nak a lélek végső, örök békéje utáni sóvárgást meg-
jelenítő képével a sorsszerűség kérdését aszabadság, a nyitottság, az eldöntetlenségszellemi-szernléleti világába utaló "felleg"motívumot; a Vers... utópisztikusan idea-lista - s a "Vezér" transzcendenciája felékioldott - idilligényével az immanens változtathatatlanságba belenyugvó "hős"
"boldogtalan" magatartásképletét fordítjaszembe.Önálló - kritikatörténeti - tanulmány tárgya lehetne, hogy aRába György olvasatában a "teljes ember" "erkölcsi választásának drámáját" közvetítő Babits-mű azirodalomértés egy újabb horizontjábanmiképpen - milyen módszertani és világképi hangsúly-áthelyezödések mentén válhatott az "élő kérdéseit" a harmincasévekre, úgymond, már elveszített, "önmagának elégséges esztétista szubjektivitás" önmegnyilvánítása eklatáns példájává. Kétségtelen, a vers beszédmódja aKosztolányi-szöveg berendezte versnyelvifeltételek között "csak önmaga paródiájaként" képes újra megszólalni. Súlyoskérdés azonban, hogy "az esztétista énkonstitúció" "átvehetetlennek" bizonyulóbeszéde nem bizonyult-e alapjában megnem érthetőnek is a - sem az (ön)iróniaesetleges, a Babits-vers egészén átérthetöalakzatával, sem pedig a cselekvő akaratharmadik versegységbeli szólamával nemszámoló - Kosztolányi-féle közelítésszámára. A "kis gyáva sunnyogó" indokol-hatatlan fölényességű retorikája a világképi, míg a babitsi"csirkeház" "tyúkól"-lá történő újranevezése a versnyelvimásság nem méltánylását mutatja oly mértékűnek aSzámadás horizontjában, mely nem egyszerűen a(meg)értéshiánynak, de a megértő jóindulat hiányánakgyanúját teszi visszaírhatóvá a teljes verskoncepcióra.Az elemzés alapján mindenesetre elmondható, a Számadás szonettciklus - kisebb (nyelvi-szemléleti) fogyatékosságai dacára is - méltó nyitánya annak a kötetnek,melynek történeti jelentősége, ma úgy látjuk, hasonló azúj versekéhez (1906), míg poétikai önértéke - ugyancsakkiragadott példákkal - a Harmadnapon (1959) vagy aTöredék Hamletnek (1968) esztétikai rangján mérhető.
A hiány alakzatai
Ha negyvenéves ...
N éhány évvel ezelőtti előadásában, melyet egy ködösőszi estén néhány tucat pécsi egyetemista előtt tartott,
Németh G. Béla bizonyosan nem tévedt olcsó túlzásba,amikor, a Kosztolányi-attitűd legfontosabb összetevőit
igyekezvén számba venni, a Ha negyvenéves ... kezdetü scímü, a méltányosnál talán kevésbé ismert szöveget(1929) kiemelten tárgyalta és - a dolgozatíró egykorújegyzetei tanúsága szerint - "rémületesen nagy vers" megjelöléssel illette.
0'.;
Pár
Kosztolányi Dezső
H a negyvenéves...Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjelegyszer fölébredsz és aztán sokáignem bírsz aludni. Nézed a szobádatott a sötétben. Lassan eltűnődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,mint majd a sírban. Ez a forduló az,mikor az életed új útra tér.Csodálkozol, hogy föld és csillagok köztéltél. Eszedbe jut egy semmiség is.Babrálsz vele. Megúnod és elejted.Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.Minden zajról tudod, hogy mit jelent.Még bús se vagy. Csakjózan és figyelmes.Majdnem nyugodt. Egyszerrefölsóhajtasz.A fal felé fordulsz. Megint elalszol.
A költemény, mely a szeretett személynek játékos fonopoézissel hódoló Ilona (1929) s "a kába / emlékezet és atünékeny élet" diszkurzív feltételezettségének/szabályozottságának sejtése-sejtetése (Szavak a társaságban,1930) között foglal helyet a Számadás kötetben, "létélménnyé vált köztapasztalat"-ot artikulál, amikor a"Ha ... " feltételes szerkezetébe írt s a "Megint elalszol"visszarendeződés-alakzatába zárt beszédével a dolgokról,
versmondó II
személyiségfejlődés- és életútbeli .Jcorszakküszöbként"fölfogó közvélekedés - hihetőleg fejlődés-lélektani igazolhatóságú - vulgárpszichologizmusa is megerősíti.
Figyelemre méltó, hogy "a Semmi immanenciájá"-t mintegy az arról való (direkt) beszéd meg nem valósításával,hiányával jelző műalkotás hány szinten, hány vetületbenszembesít a hiány, az üresség, a meg nem lét negatívalakzatával, alakzataival. Hiszen az (élet)társ vagy (életbeli) társak éppúgy nem említődnek" a versben (s e szempontból a műnek szemléletileg nyilvánvalóan nem, csupánszituáltságában jegyzi ellenpontját az ugyane kötetbenközölt Éjjel az alvó mellett [1934]), ahogy a beszélő alanyesetleges - Pilinszky szavával- "transzcendens ambíció"ja, illetve élete metafizikai meghatározottságának sejtelme/reménye sem kerül szóba, s ezzel összefüggésben egy- az "új út" jegyében -lehetséges, értelmes (vagy értelmesebb) jövő megalkothatóságára sem történik semminemű
utalás.Kulcsfontosságú megformálásbeli jellemző, hogy azélményszerűség lehetséges, teltebb hangzatú retorikáját aversbeszéd ugyancsak radikálisan megvonja magától.Ezzel nem mellékesen azt igazolja vissza, hogy Kosztolányi valóban kétféle úton "újítja meg" a - példáulReviczky által - "simára csiszolt költői formanyelvet":egyrészt "a közvetlen hang, a személyes megszólalás"révén; másrészt azáltal, hogy - s ezzel a nyelvet társszerzői minőségében elismerő megnyilatkozásai is össze-
csengenek - .minden más költőnél jobban bíztamagát a nyelvre".A poétikai hiány versnyelvi szintű "alakzatát" aműegész funkcionális dekomponáltsága váltjateljessé. Amint a verset tropológiai példaszövegként (!) hozó kézikönyv rámutat: Kosztolányi "mind a kidolgozott bevezetést, mind amegszerkesztett, összefoglaló befejezést elhagyja, s így a megmaradt, hagyományosértelemben vett középrész - amelynek argumentatiója is szándékosan hiányos - egésszé lépelő, s fokozott erővel fejezi ki az élet és halálirracionalitását"."Az a határvonal, amely a költői műalkotást
elválasztja a nem költői alkotástól ingatagabb, mint az országhatárok.v'? Bár nyilvánvaló produkcióesztétikai hangsúlyozással,más oldalról is könnyen belátható igazságotfogalmaz meg a pazar jakobsoni mondat,melyet a befogadás teljesítményét jobbanméltányoló esztétikák nyelvén úgy, hogy aKosztolányi-versre is érvényes legyen, talánekképpen írhatnánk tovább: ahhoz, hogy atörténeti távolság leküzdésében a műmegértés
segítségére siető esztéticitás valóban mintegyfajta "hermeneutikai híd" tölthesse befunkcióját, egyrészt a művészi jelleg tudatos,
többlépcsős értelmező újraalkotására van szükség.Mindehhez azonban nélkülözhetetlen az a föladatszerű
késztetettség, az a szellemi igény és módszertani, cselekvésbeli irány, amelyet - a bultmanni teorémának isadózva - úgy hívhatnánk: a saját sors (közös érdekű)
hermeneutikája.
S hogy egyébként mennyire nem esetleges eljárás anegyvenedik életév körüli időszakot kitüntetett életperiódusként kezelni, azt nemcsak a számszimbolikakutatáseredményei támasztják alá (melyek a negyvenetalapvetően mint "a várakozás és felkészülés számá't-t"értelmezik a világ kultúráiban), de még az ezen életkort
a világról és a saját sorsról való tudás tudatosulásánakfolyamatát rögzíti. Ahogy a vers egyik értelmezője fogalmaz: "Aki felébred és aki elalszik, nem ugyanaz az ember." Nem, mert éppen a fundamentális "ugyanamaságára"való ráébredés nem várt többlettudása fordítja életét közelebbről meg nem határozottan - "új útra".Az éjszakai létezésatmoszférát időleges vagy akár tartósközérzet-, szemlélet- vagy mentalitásalakitó erővel fölruházó versek Kosztolányi költészetében - mint általábana lírai életművekben - nem ritkák. Számosra utalhatnánk:a meghalás tényével való első személyes szembesülés versétől, a halálban "néma angyal"-Iá vált nagyapa többáttételes emlékezetétől (Azon az éjjel, 1910) "az éj / tündéritükre" vigasztalan visszavágyását szövegesítő, 1914-esCsatakos virradaton át - mely mellesleg nemcsak azUtószó (1962), majd Esterházynál (Fuharosok, 1983) újrafunkcionalizált zárlatába játszik bele érzékeny szépségű
címével, de mintha formatechnikájában, megszólalásmódjában is (a "viszi-viszi a bánatát / föl az ötödik emeletre"vagy a "Ki a halottja? Nem tudom. / Hull a köd. Tülkölnek. Temetnek." részekkel) a Harmadnapon és a Nagyvárosi ikonok (1970) Pilinszkyjének szövegalakító gyakorlatáig hatnaIhatolna előre költészettörténetünkben - a.mindennapos agyvérszegénység" elborította embervilágs "az égbolt gazdag csodái" szuggerálta mennyei "bál"éjszakai kontrasztját festő (1933) híres, jóllehet talán naivpátoszáig.
/
A széplélek
12 versmondó
"Magába-forduló tökéletesség"?- önreferencialitás és relevancia
Őszi reggeli
A Z évszakok és évszakváltások jelképb,~szédét tematizáló versek között Kosztolányi Oszi reggelije
(1929) - mint "epigrammatikus keretbe zárt elégia" vagymint "lírai csendélet" - az egyik legtöbbet tárgyalt éslegsűrűbben dicsért darab.
Kosztolányi Dezső
Őszi reggeliEzt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöketüvegtálon. Nehéz, sötét-smaragdszőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,megannyi dús, tündöklő ékszerét.Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,és elgurul, akár a brilliáns.A pompa ez, részvéttelen, derült,magába-forduló tökéletesség.Jobb volna élni. Ámde túl afák máraranykezükkel intenek nekem.
A vers az önreferencialitás - legutóbb Molnár GáborTamástól értelmezett - textuális elve jegyében elsősorban
azzal alakítja jelölői esztétikai játékát lezárhatatlanná (pontosabban e játék olvasását befejezhetetlenné), hogy az ősz
hozta "hűs gyümölcsök" képét legalább négy, egymástfolyamatosan és kölcsönösen felülíró interpretációs szintenteszi értelmezhetővé: a konkrét, anyagi (ön)azonosság, ametafizikai távlatú, metaforizáló elvonatkoztatás, a jelszerű,
szövegi önreferencialitás és a "gyümölcsök" = "a kötet versei" kontextuális önreferencialitása jelentésszintjén.Lényeges momentum, hogy bár a szöveg egyrésztkimondja, másrészt esetéül is szolgál a "magába-fordulótökéletesség't-nek, a hermetizmus e kétséges filozofikuma- vagy helyi, vagy önértékében - az értelmezés mindkétvonalán sérülni látszik. A megnevezés vonalán - érvényében - azzal, hogy a vers utolsó szavává emelt "nekem"névmás révén a létfilozófiai hangsúlyozás nyomatéka atermészeti tárgyiasságról egyértelműen - és végérvényesen - a beszélő (s ráadásul a természeti létmódhoz adódóhozzáférhetőség esélyét a fákkal való - igaz, szimbolizálórajzolatú, metafizikai színezésű - partneri kapcsolatlétesítésével mégiscsak tanúsító) alanyiságra helyeződik
át. (Mindezzel, nem mellékesen, anyagszerüség és.metafizikai távlat" "kettős feszítés"-ét fokozva föl.)" S amegvalósulásén - értelmében - amiatt, hogy a teljes"magába-fordultság" tényének kiolvashatóságáig nyilvánvalóan a műalkotás értelmező .fölnyitása" eredményekéntlehet(ett) egyáltalán eljutni.A .metafizikus csillapítószer nélküli meghalás" fenyegetésével gyakorlatilag teljes tudatos életében szembenéző
Kosztolányi versét, a megfontolt kötetszerkesztés széppéldájaként, két olyan darab fogja közre, melyek között arnű a tematikai "átvezetés" szerepében is érvényesenszólaltatja meg a saját életvalóság átelégizált élmény- ésértelemkörét - a záró sorpár el nem különítésével, azaz a
szöveg formai egytömbűségének tipográfiai fogásával isérzékítetten - a természeti világ bámult rendjébe fordítószubjektum beszédét. Hiszen amíg a Vörös hervadásban(1931) a növényi lét metamorfózisa látványterében élet éselmúlás s elmúlás és nemlét kérdése reflektálódik, addigaz Azokról, akik eltűntek (1931) kérdésfölvetésében a máreltávozottak "világába" tartás (s ezzel: az odatartozás)elszánt tudomásulvétele kap hangot.A - szövegkörnyezeti értelemben vett - kontextuális vizsgálódást teljesebbé tehetjük, ha rövid költészetközi kitekintéssel élünk. Kínálja magát a lehetőség, hogy Kosztolányi egyik legjobb versét Rilke egyik legszebb líraidarabjával: az Őszi reggelit az Őszi nappal (1902) - hanem is szigorú komparatisztikai módszerességgel, de összevessük. Erre - Kosztolányi közismert Rilke-tiszteletén túl - mindenekelőtt a két alkotó költészettörténetipozíciójának részleges - s nálunk főként Kulcsár SzabóEmő modernség-tanulmányaiban megvilágított - azonossága ösztönöz és jogosít. De tényleges, konkrét alapot azegyüttolvasásra a két vers bizonyos fokú hasonlósága(illetőleg: jelentéses elkülönböződésel) teremt.Miközben csaknem három évtized (nem beszélve nyelvés kultúraközi határokról s fáziskülönbségekröl) elválasztja, témaválasztás és megformáltság, jelentéskör és versbeszédmód néhány ponton össze is köti a két szöveget.A - persze, magában nem mérvadó - terjedelem, azelégikus hangzatú jambusok, a személyes megszólalásfeszes, fegyelmezett dikciója, az (emberi) egyedüllét tematizálása s az évszakspecifikus jelenetezés tipikusan ilyen"pontok". Ám a két verset már első elemeik: nemcsak afölütések megállapító-rögzítő jellege, de az "Ezt hozta" ésaz "es ist Zeit" szakaszok megejtő hangzásképlet-rokonsága is közelíti egymáshoz.Fontosnak tetsző különbség ugyanakkor, hogy Kosztolányi versében az őszi reggeli elemeinek objektív líraiságúleírása nem implikál, nem is tesz szükségessé valaminő
megszólítás-alakzatot; Rilke művében ezzel szembenhangsúlyos imabeszéd képződik: az égi hatalmat a személyes fohász - tiszta rímekkel is támogatottan lírai retorikája vágyja megszólítani. Döntő mozzanat továbbá,hogy Kosztolányinál a szubjektum beszéde az alanyiérdekeltség végső búcsúját intonálja (a társtalanságszeenikai tényével a halál, a meghalás ügyét a magábanálló egyén sorsává, föladatává, kötelességévé avatva);Rilkénél az én beszédében az általános, a bárki létébebeleírható embersors kimondása válik fontossá (azátmenet és [ön]átmentés időszakában olvasás és levélíráskettős aktusával nyitva föl - virtuálisan a múlt, tényszerűen a jövő irányában - a magány, a magányosság aktuáliséletállapotát).S végül a központi motívum tekintetében is jelentős ésjellemző az eltérés: míg a gyümölcsök figurációját az Őszi
reggeli metaforikája az ásványi létszint élettelen (igaz,méltóságteljes pompájú) közegébe utalja, az Őszi napjelentésszerkezete azt - a borállapot előrevetítésével - aszakrális szimbolika (élet-, sőt, halhatatlanság-ígéretű)
emelkedettségébe vonja. (Egészen profán olvasatban: míga reggelizőasztalra terített gyümölcsöknek azonnalifogyasztás a sorsuk, a borrá érlelődök előtt több éves vagyakár évszázados jövőtávlat nyílik meg.
versmondó 13
Könyörgés helyett (is): beszéd
Halotti beszéd
A nemzettörténet alakulása értelmezésében a "szimbolicitás" beszédére az egészségesnél talán nagyobb
bizalommal hagyatkozó historizációk (és, nemritkán,kéretlen próféciák) alig érthető előszeretettel vonnak lemesszire (az apokalipszisnél semmi esetre sem közelebbre) vezető következtetéseket abból a vélhetőleg esetlegeskultúrtörténeti-filológiai tényből, hogy irodalmi művelt
ségünk éppen egy halotti beszéddel vette "kezdetét".Hogy azonban a sorsszerűség-olvasás e kétes hitelű hazaihagyományába nem föltétlenül érdemes belecsatlakoznunk, arra - a jelen keretek között - éppen első számbavehető szövegemlékünk hatástörténetének gyors átgondolása adhat kézenfekvő érvet: a Halotti Beszéd ésKönyörgésnek (ll92-95) ugyanis - részben esztétikaimegalkotottságával magyarázhatóan - nem csupán olvasástörténete tűnik föl lezárhatatlannak, de az újraértésére,újraírására tett művészi kísérletek sora s azok értelmezéseis. Ezek között a Kosztolányi Halotti beszéde mindenbizonnyal a legtöbbször megszólaltatottnak s legtöbbetmondónak tekinthető.
A vers szervezőelvét az egyediség és egyszeriség értékduplikációja elismerésében jelölhetjük meg. A szöveg,miközben a búcsúztatandó életet - "a hasonlíthatatlanságés névtelenség" jegyében, "eszmény és köznapiságegymásbajátszása" révén - mint egyfajta általánosegyediséget "örökíti meg", a szeméJyiség immanens integritása önértékének - az egykorú hazai szellemtudományosviszonyok között mértékadó - szubjektumelméleti tételétimplikálja. (A gondolatkör szóképi centrumában, aminterre a Boldog, szomorú dal elemzésekor utaltunk is, a"kincs" [itt: "kincstár"] motívuma áll.)
Míg az egyszeriség mozzanatát a "se könny, se szó, sevegyszer" versvégi gondolatritmusa élesíti ki (amennyiben a vissza- vagy újrarendeződés esélyét az érzelmek ésösztöncselekvések [lelki], a nyelvhasználat s ezzel az írásművészetek és a verbális kommunikáció [szellemi], illetvea tudományosság, a technicizáltság, a tárgyiasság/eszköziesség [materiális] szintjén egyaránt megvonja), az"Egyedüli példány" egyediségét az "önmagának dermedtnéma szobra" végletesen rögzített identitásképzete plasztizálja. Az identitáshit e még igen magas foka meggyőzően támasztja alá az értelmező szavainak igazát: a(mint nemzedéktársai többségénél is) Kosztolányilírájában vitathatatlan dominanciájú - s a Halotti beszédben ideáltipikusan érvényesülő - "szecessziós versnyelv[... ] megóvott ugyan az esztétikum és a személyiség dezintegrációjától, de útjában is állt egy olyan poétikakialakításának, amely az individualitás határainak viszonylagosságát a költői nyelvben is kifejezésre juttathatta volna". A személyiség (és "személyesség") interszubjektív feltételezettségének - és temporális létmódjának azon korszakos tapasztalatát tehát, melyben a szubjektumjelenségét "a diskurzus változó, komplex függvényeként"elgondoló elméletek ma már jószerivel fönntartás nélkülosztoznak.
14 versmondó
Kosztolányi Dezső
Halotti beszédLátjátokfeleim, egyszerre meghaltés itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,csak szlv; a mi szivűnkhoz közel álló.De nincs már.Akár aföld.Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.Ilyen az ember. Egyedüli példány.Nem élt belőle több és most sem él,s mint fán se nő egyforma két levél,a nagy időn se lesz hozzá hasonló.Nézzétek efőt, ez összeomló,kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,mely a kimondhatatlan ködbe vészkővé meredve,mint egy ereklye,s rá ékírással van karcolva ritka,egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt Ő, de fény, de hő volt.Mindenki tudta és hirdette: ő volt.Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,s szólt, ajka, melyet mostan lepecsételta csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,mint vízbe süllyedt templomok harangjaa mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék ".vagy bort ivott és boldogan meredt akezében égő, olcsó cigarettafűstjére, és futott, telefonált,és szőtte álmát, mint színes fonáit:a homlokán feltündökölt a jegy,hogy milliók kozt az egyetlenegy.Keresheted őt, nem leled, hiába,se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,a múltba sem és a gazdagjövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.Többé sohanem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.Szegény a forgandó, tündér szerencse,hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,mint az az ember ottan a mesében.Az élet egyszer csak őrája gondolt,mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt ... ",majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt ... "Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,mint önmagának dermedt-néma szobra.Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
sához." "Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: ahalál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta anagyapámatláttam holtan, kilencéves koromban, azt az embert, akittalán legjobban szerettem akkor.Költő, müvész, gondolkozó is csak azóta vagyok. Az aroppant különbség, mely élő és halott közt van, a halálhallgatása megértette velem, hogy valamit tennem kell.Én verseket kezdtem írni.Ha nem lenne halál, művészet sem lenne."Mintha csak a .minden nevetséges, ha a halálra gondolunk" Thomas Bernhard-i gondolatát polarizálná Gó előre)
át, a halál principális viszonypont volta tudatábantájékozódó Kosztolányi teljes művészete a semmi semnevetséges, ha a halálra gondolunk komolysága (de nemkomorsága!) jegyében látszik állni. ("A halál az egyetlenmúzsa" - írja másutt.) Az idézett jegyzetrészlet azt tesziexplicitté, amiről az író művei implicite (poétikailag)beszélnek. S amennyire a haláleseményhez való reflexívviszonyulást (a "saját halál" rilkei igényével tulajdonképpen összehangzóan) a létbeliség adekvát megélhetősége
szempontjából föltétlenül döntőnek, az élet előtti s életutáni létviszony kérdését - bizonyosság, vágy, kétség éskétségbeesés egymást váltó s egymást átható szólamaivaljelzetten - legalább annyira eldönthetetlennek tekintikezek az alkotások.
Hogy a Halotti Beszéd és Könyörgés érték- ésértelem szerkezete miként módosul a Kosztolányimű horizontjában, arra a verset elemző tanulmányok rendszerint kitérnek. Így például VajdaEndréé is, mely éppen az egyházi és a laikus, azegykori és a modem ember gondolkodás- ésbeszédmódkülönbségét nyomatékosítja a két mű
együttolvasásakor. Ami másrészről a RupertBrooke Kosztolányi fordította verse (Aki nagyonszeretett [The great Lover]) s a Kosztolányi-versközött kimutatható tematikai és poétikai hatásösszefüggés kérdését illeti, ezzel Rába Györgyneka kapcsolhatóságra rámutató műfordítás-monográ
fiája, úgy hisszük, érdemben foglalkozott már."A Halotti Beszéd két legnevezetesebb adaptációjá"-ra: a Kosztolányi-, illetve a Márai-féle(l950-es) Halotti beszédre ez ideig aránylag csekély együttértelmező figyelem irányult. (MáraiSándor költeménye ugyan nem tartozik sem az író,sem a magyar líra legjobb darabjai közé, bizonyos-legalábbis "dokumentatív" - jelentékenységet kárvolna elvitatnunk tőle.)
A két vers nagyjából azonos terjedelemben s a köznyelvi közvetlenség hozzávetőleg megegyező
fokán, de a gyász más-más logikája mentén beszélveszteségről és fájdalomról. Kosztolányi finomanelégikus tónusú műve az "akárki megszülethet már,csak ő nem" eseti tragikumát oldja föl ameseitermészetesség időtlen rendjében - az általánosság,az egyetemesség értelemkörébe tágítva az elmondottakat. Márai tragizáló beszédmódú alkotása atörténelmi kiszolgáltatottságnak, közelebbről: anyelv, az irodalom, a kultúra (itt, szűkebben:
a klasszikus polgári műveltség) önszabályozóműködése biztosította s a személyiség autonómintegritása szavatolta, autentikus(nak vett) (anyanyelvi)közösségi létmód emigrációs elérhetetlenségének (deáltalános fölszámolódásának is) állít emléket - konkrétparaméterek (földrajzi és személynevek stb.) révénhatárolva be az aktuális térségi (politikai-történelmi)kontextusokat.Közös müfaji jellemző, hogy a Könyörgés részt egyik mű
sem fogalmazza újra. Míg azonban Kosztolányinál abeszédhelyzet birtokosa és a megszólítottak saját - immanens világszerkezetbeli - élethelyzetük nyitottságára és(ha "okulnak") értelmessé/értelmesebbé alakíthatóságáraismerhetnek rá "a beszédcselekvés nyitottságá"-ban, sezért nincs ok és mód könyörgést intonálni, Márainál- éppen mert a beszélő "én" s a képviselt .mí" léte kerültimmár végveszélybe - pont ellenkezőleg: a tudomásul vettkilátástalanság profán helyzeti ténye (az "ott" és az "itt"egyöntetű lakhatatlanságának tapasztalata) veszi el a szakrális beszédgesztus értelmességét. Így fordulhat elő, hogya Márai-versre nem, csupán a Kosztolányiéra válhat igazzá a retorikai elemzés találó összegzése: "A hit, az örökkévalóság kimondatlan igazságait az esendő ember kétségeigyöngítik, de a költői vállalkozás (vállalkozás éserőfeszítés), amely a hit igazáért való küzdelem (és azesztétikai energiák forrása), mégis visszafordítja a beszédkonklúzióját az eredeti szöveg Könyörgésének katarzi-
,", ........-.-.....~
Káin és Ábel
""'"
-.. (
versmondó 15
A lírikus epilógja: ének a semmiró1
Ének a semmiről
József Attila szavai: "Kosztolányi egész költészete egykicsit ének a semmiről" az előző oldalak tükrében eset
leg sommás, ám semmiképp sem igaztalan ítéletnek tetszenek. Utolsóul "Kosztolányi legnagyobb költeményév-tpróbáljuk szóra bírni versnyelv és világkép összefüggésére figyelve.Sokadszor - s talán most a legnagyobb nyomatékkal - kellKosztolányi kötetszerkesztöi tudatosságát dicsérnünk.A "tudom, hogy nincsen mibe hinnem" intellektuálisbizonyosságát a "mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak /vendége voltam" zsigeri-lelki (vendéglét)élményében - haidőlegesen, ha feltételesen, ha túljátszottan is, de - föloldóHajnali részegség a beszédmódbeli kontraszt olyasfajtalehetőségét "kínálja föl" az Ének a semmirőlnek, hogy a kötetívét is lezáróköltemény aligha hathatna érvényesebbül a maganagyrészt rezignált dikciójával, szkepszises reflexivitásával,többszörösen áttudatosított érték- és élményvilágával.
Kosztolányi Dezső
Ének a semmiró1Amit ma tartok, azt elejtem,amit ma tudtam, elfelejtem,az arcomat kezembe rejtem,s elnyúlok az üres sötétben,a mélyen-áramlá delejben.
Annál, mi van, a semmi ásebb,még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebbés tartósabb is, mint az élet,mely vérrel ázott és merő seb.Szakatlan-új itt ez a köntös,pár évre szóló, szűk, de göncös,rossz gúnya, melyet a könny öntöz,beh otthonos lesz majd a régi,a végtelen, a bő, közömbös.
Én is öröktől ebbe voltam,a semmiségre ráomoltan,míg nem javultam és romoltam,tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:eltünni és feküdni holtan.
Ha félsz, a másvilágba írj át,verd a halottak néma sírját,tudd meg konok nyugalmuk lrját,
de nem felelnek, úgy felelnek,bírjuk mi is, ha ők kibírják.
Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:Mi volt a mi bajunk korábban,hogy nem jártunk a föld porában?Mi fájt szivednek és szivemnekCaesar, Napoleon korában?
Ének a semmiről: a megszólalás mineműsége s a beszédreferenciája, műfaj- és tárgyjelzete a teljes életműre visszautaló jelentésességgel kapcsolódik össze annak a versnek
16 versmondó
a címében, amely a semmi vonzásának kitett ittlét (többKosztolányi-szöveg hirdette) önértékűségét a nemlétbeirányultság nem tragizáló konstatálásába úgy képes belefoglalni, hogy ez - élet és halál, születés és pusztulásleküzdhetetlen dichotómiája mentén - nem vezet semhangzati széttartáshoz, sem szemléleti elérvénytelenedéshez. Kellő eltökéltség és képzettség birtokában valószínű
leg Kierkegaardtól (sőt, Montaigne-től vagy akár a sztoikusoktól) Heideggeren át Camus-ig fölmérhető volna, asemmi filozófiai tétele hol értelmeződik a Kosztolányi-féleváltozathoz hasonló, esetenként azzal megegyező módon.Most elégedjünk meg a talán legfontosabb vonatkoztathatóság jelzésével: Hima Gabriella tanulmánykötetegondos érveléssel bizonyítja, hogy "Heidegger és Kosztolányi semmi-fogalma fedi egymást, holott korántsembizonyos, hogy ez közvetlen érintkezés eredménye"; mígNémeth G. Béla már harminc év előtti dolgozatában aztrögzíti: "akár olvasta Kosztolányi, akár nem a freiburgifilozófust, nem hatására jöttek létre e versek, e magatartás.Hatása formálhatta, kristályosíthatta, érle Ihette élményét,de a maga fejlődésénekgyümölcse volt ez."A mű textuális megalkotottságának komplexitásáhozjelentős mértékben járul hozzá a versszöveg inter- vagytransztextuális értelmezhetősége, feltételezettsége. AzÉnek a semmiről ugyanis nemcsak az "őse"-"ismerőse"
Adytól (Sem utódja, sem boldog őse, 1909) emlékezetesrímképletét szerkeszti újra, az ontológia egyetemesebbhorizontjában oldva szét annak hiperindividualisztikus önreflexivitását, de - mint az újabb Ady-recepció egy vezető
szólama figyelmeztet rá - a mű "szokatlan hármasríme(elejtem-elfelejtem-rejtem) [... ] minden bizonnyal aNyugatban megjelent Nem feleltem magamnak (1916)hangzásképletét eleveníti föl", "az új önmegértés nyitottkérdésként továbbadott feltételeit" ismerve föl Ady költeményében. Azon önmegértéséit tehát, amely, ha jól értjük, a nyelv korlátlan uralhatóságának s a műalkotás
nyelve tetszőleges megszervezhetőségének mérsékeltenreflektált modernista hitétől - a "Nem feleltem /Magamnak" kudarcos zárlatában ez összegződhet - mindkevésbé támogatottan kényszerült nyelv és szubjektum, létés személyes lét, lét és idő kölcsönviszonyának szellemtörténetileg korszakfordító hatású átértékelésére.Nem "vendég-", csupán Vendég-szöveg jelenléte mutatható ki a költemény utolsó, a megszakításos kontinuitásútörténelmet/történetiséget a csakis a (mindenkori) jelenbeiiség koordinátái közül hozzáférhetőnek jelző szakaszában. A Vendég című, 1930-as Esti Kornél-történetben, miután a rejtélyes címszereplő élete újrakezdéséneklehetöségét ajánlja föl neki, Esti ingerült elszántsággalfejezi ki ragaszkodását a meglévőhöz, az egyszerihez, azegyedihez, a végeshez. Okfejtése egyértelműen az Ének asemmiről konklúziós zárlatát előlegezi: " - Mi bajom voltnekem Nagy Sándor korában? - ordított Esti magánkívül- Mi a fene bajom volt nekem XlV. Lajos korában, és afáraók és V. Károly és II. Lipót korában? Semmi bajom sevolt, semmim se hiányzott. 2000-ben ismét nem fognekem hiányozni semmi, és 3000-ben se és 5000-ben se,és aztán soha többé nem fog hiányozni nekem semmi,semmi. Csak most - üvöltötte -, csak itten. Eredj innen,takarodj. Takarodj."
Érdemes megjegyezni, hogya (nem)léttől való elválasztottság szemléletalapozó élményét számos Kosztolányiszöveg logizálja hasonló módon. Az Aki ma meghalt cíművers (1927) például motivizáltságával" is az Ének ...-hezközeljárón (jóllehet, eltérő jelenetezéssel, fordított aspektusossággal):
Aki ma meghalt,csak egy órával ezelőtt
az olyan régi énnekem,mint Nagy Sándor, vagy Xerxes katonái.Fülében csönd van,szájában por és némaság.Ha emlegetik régi szobákbanrégi barátok,ólomnehézfővel próbálokemlékezni reája.De már nem értem, idegen.Csodálkozásom tettetett.
Én afelejtés hosszú-hosszúzászlójával takarom őt le,
rongyos közönnyel, hallgatással,mert úgysem érem el sohaés messze van,mint Nagy Sándor, vagy Xerxes katonái.
Aligha véletlen, hogy éppen az Ének a semmiről-ből, s éppena "de nem felelnek, úgy felelnek" sor lett fontos tanulmánykötet fontos címének megválasztva; míg az errekövetkezőt Németh G. Béla emelte egy, a magyar költészetvégső számvetésű szólamait - s elsőül is a Kosztolányiét vizsgáló tanulmánya jelentékeny a1címévé: "bírjuk mi is, haők kibírják". Ezekben ugyanis "a halál hallgatásá"-t(Kosztolányi) a mű észjárása azzal fordítja pozitív jelentésességbe, hogy azt - mint jelzéshiányt - a tudatos létező
evilágbéli magára-utaltságának pozitivitására, a nyitott - merttúlnanról el nem döntött - sorshelyzet megélhető, megjátszható szabadságára figyelmeztetőjelzésként fogja föl.Ugyanígy nem véletlen, hogy jelen dolgozatnak az e kétsort adó strófa nyitánya szolgál címéül. "Ha félsz, amásvilágba írj át": a feltételes szerkezetiség megengedő
nyitottságőrzőkaraktere, a megszólításosság immár ismerős dominanciája vagy az írásaktus ars poeticusnyomatékú kitüntetettsége: a Kosztolányi-féle szemléletszerkezet rendjébe pontosan illeszkedő elemek. A "másvilág" jelölő pedig hihetőleg nem csupán a "túlvilág", a.metafizikai sík", a "transzcendens létvalóság" evidensértelmével telíthető, de hangsúlyos alakzatán könnyűszer
rel érthető át (a nem az "üres sötét"-tel, de) a másik, amások, a másság világával megvalósítható s megvalósítandó kommunikáció létérdekű voltának jelentése, jelentősége is. (Ebben az értelemben az erről aktuálisan íróértelmező mintegy demonstrálja is az ebben foglaltakat,amennyiben szövege interszubjektív megoszthatóságratart igényt.)Talán nem túlzás végül azt tételezni: a vers, mely aSzámadás kötettel együtt Kosztolányi lírai életművét magátis lezárja, lényegében abban az értelemben - s olyasfajtakeménységgel - "egyenesíti ki" "a derekunkat", azazmutatja elő "a lélek helyes tartását" a szavakhoz, a dolgok-
hoz és egymáshoz, amiképpen (mint Hölderlinnek az istenek) Rilkének az Isten távollétével dialogizáló költészete"figyelmeztet bennünket arra, hogy bevalljuk magunknak ezta távollétet, és hogy felegyenesedve álljunk a tudatában".
Zárszó
A dolgozat nyolc versszöveg elemzésén keresztül elsödlegesen a Kosztolányi-líra képviselte létértés mibenlétérepróbált rákérdezni. (Külön figyelemmel poetológia éstranszcendentológia problémaköreinek érintkezésére eköltészetben.) Bár a vizsgálódás mindenekelött az életmű
utolsó éveinek lírai termésére irányult, számos esetbenkínálkozott lehetőség eltérő keletkezési idejű versek, illetveversek és prózák együttolvasására. Több ízben dicséret kellett, hogy illesse Kosztolányi kötetszerkesztői tudatosságátis. A dolgozatban rendszeres utalások történtek a Kosztolányi-líra hagyománytörténeti kontextusaira, hatástörténetitávlatosíthatóságára is; ez jobbára szövegösszevetésekrévén valósult meg. A vizsgálódás egyik legfontosabbtapasztalata és tanulsága lett, hogy a - Tandori szavával "megannyi kifogásolhatóság" terhét hordó Kosztolányiszövegek legjobb helyeiken a poétikai megalkotottságmennyire magas színvonalán képesek, nemritkán többirányú értelmezői megközelítéseknek (azaz többféleolvasatnak) is engedve, erkölcsfilozófiai és létbölcseletikérdéseket artikulálni. A művek megformáltságában idegenirodalmakon iskolázott látás, interkulturális tájékozottság, aművészetek és a közélet kérdéseit rendszeresen újragondoló s a nyugati polgári műveltség legfrissebb fejleményeiveltudatosan lépést tartó kultúraértés árulta el magát. A dolgozat ugyan nem foglalkozott e költészet többektől emlegetettkorszakolhatóságával s így versnyelvi, líratechnikai heterogenitásával sem, néhány ponton mindazonáltal azt is jelezniigyekezett, miként, milyen fokozatossággal mozdult elKosztolányi egész poétikája - legnyilvánvalóbb formábantalán a Meztelenül című kötet szabadverseiben - a"díszítetlenség", a beszédszerűség, az élőnyelvi regisztereks a dialogizáló versbeszéd költői gyakorlata irányába. Mindhatározottabban rajzolva meg azt az értékhorizontot,melynek szituálásakor a dolgozat többek között az"agnoszticista előfeltételezettség", a .Jélektanias hangsúlyviszonyok", az "immanens morállogika", az "antropocentrikus gondolkodásigény meghaladása" vagy az "emlékezetteológiája" kifejezések segítségével tett kísérletet a művek
beszédéből kiérthető világkép jellemzésére.Újra és újra megtapasztalva, milyen egyöntetűséggel ésfolytonossággal adnak hangot e szövegek annak a - "prediszkurzív gondviselés" hiánya sejtelmétől uralt .másvilágnézet'vnek, amely Kosztolányi kései líráját - haszabad végül apróbb filológiai játékot űznünk - mintegyelső följegyzett "költeménye" hangzati tisztaságához,szövegi biztonságához, szemléleti bizonyosságáhozvezette vissza:
"Magunk vagyunk,ég a házunk.Kék az ablakunk. "
(1890!)Halmai Tamás
versmondó 17
JEGYZETEK
I Az elveszettség és elvesztegetettség kettős rémületét - sem a jelen szövegnek, sem általában Kosztolányi fölfogásának ellent nemmondva - talán csak a "De itt van a dal, a számon kijön, / támasznak hasznos légáram" (Cseh Tamás-Bereményi Géza: Antoine,Désiré és a szél) társművészeti ars poeticája értelmében, vagyis a dologról való művészi beszéddel a dolgot időlegesen mégiscsakmeghaladhatónak remélő esztétika (vagy esztétikai illúzió) jegyében láthatnánk föloldhatónak, föloldottnak. Vö. még: "Ha az embernem érzi, hogy elveszett, elvész minden, ami a többiekben, vagy őbenne lehetne még." (Vladimír Holan; idézi: Marno János: Az anarchia szórendje, Budapest, 1997, Palatinus, 186. o.)
2 Érdemes megfigyelnünk, hogy a magyar irodalom szerelrni-hitvestársi viszonyt tematizáló verseinek egyik legszebbikét (melytörténetesen közvetlenül a Boldog, szomorú dal után olvasható a kötetben) mint zárja - s egyben, a konkluzív kérdőrnód révén, nyitja meg - egy olyan strófa, amely a tételes szkepszis diszkurzív koordinátái közt a létbeli eligazodás elméleti lehetőségének (s egylehetséges .metafizikal horizont" hozzáférhetőségének) humándilemmaját mintegy a másikhoz (a mássághoz) való reciprok igazodáseshetőségének elemi reményében függeszti fel:
"Hitetlen én. ki senkibe se hittem,beléd fogódzom és kérdezlek itten,hová megyünk mi, élet koszorúsa,mélyszavu múzsa?"
(Hitves, 1918)
3 A szernléleti kételymentesség e meglepő foka óhatatlanul a másik világképi véglet rezignált kritikáját írja vissza a beszélőre: arnetafizikát "a túl korai megszólalás művészete"-ként definiáló Valérynek a metafizikusra (!) adott meghatározása mintha emitt isérvényét találná: "Az, aki túl korán szólal meg. Várj ki egy örökkévalóságot, akkor majd kicsit többet fogsz tudni róla." Valéry, Paul:Füzetek. Ford. Somlyó György. Budapest, 1997, Európa, Mérleg. 97. o.
4 Camus, Albert: Sziszüphosz mítosza. In uő: A pestis. Sziszüphosz mltosza. Budapest, 1992, Európa. Európa Diákkönyvtár. 368. o.(Az idézett szöveg fordítója Vargyas Zoltán.)
5 Ady Endre: "Négy fal között", Kosztolányi Dezső verseskönyve. ln uő: Művészeti írások. h. n., 1987, Kossuth. EsztétikaiKiskönyvtár. 110. o. Gyakorlatilag ugyanez a kritika hangzik vissza - évtizedekkel utóbbról - például Kassáknak a Kosztolányi-féleműveltségirányt az "irodalmi kultúra" kifejezéssel leíró állásfoglalásában is. Kassák Lajos: Kosztolányi Dezső. In uő: Válogatottművei. L köt. Versek. tanulmányok. Budapest, 1983, Szépirodalmi, Magyar Remekírók. 712. o. S akár egy szerzői-biográfiai mozzanatot is idekapcsolhatnánk: "A könyv volt számára az értékegység, s ha valaminek az árát ki akarta számítani vagy sokallt valamikiadást, azt számolta, hány kitűnő francia könyvet lehetne annyiért vásárolni. [... ] Reggel, ha felébredt, könyv után nyúlt, és éjjel,mielőtt elaludt volna, utolsó mozdulatával a könyvet tette le." Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Életrajzi regény. Budapest,1990, Holnap, 215. o.
6 Kassák Lajos: i. m., 711. o.
7 Szabó Lőrinc szavai; idézi Rónay László: Kosztolányi Dezső. Budapest, 1977, Gondolat, Nagy Magyar Írók, 201. o.
8 Kosztolányi nyelvszemléleti, kommunikációelméleti és szubjektumfilozófiai nézeteire egyaránt mélyen jellemző, hogy publicisztikai, esszéírói, elbeszélő-irodalmi munkáinak jelentős részén is végighúzódik s végig funkcionál a második személyesmegszólítás - eléggé nem méltányolható - retorikai alakzata.
9 Melynek, ha jól értjük, fontos eleme "az esztétikai katarzis morálja" (Németh G. Béla: A műfajváltás és szemléletalakuláskérdéséhez, Kosztolányinál. Egy disszertációs vita alkalmával. In Kabdebó Lóránt [szerk.]: Valóság és varázslat. Tanulmányokszázadunk magyar prózairodaimáról Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára. Budapest, 1979, Petőfi
Irodalmi Múzeum és Népművelési Propaganda Iroda. 150. o.), "az esztétikum etikurna" (Mártonffy Marcell: i. m., 288. o.) is.Tanulságos egyébként, hogy míg az író "homo aestheticusként való önmeghatározásának etikai reflektáltsága" (uo., 286. o.) is jóformán csak az újabb, már nem (oly durván) ideológiauralt recepció számára vált (válhatott) megnyugtató bizonyossággá, addig egyBerkeleyben született tanulmány már harminc év előtt világosan érzékelte, hogy Kosztolányi, rniközben "az esztétikus emberfogalmát, ha kimondatlanul is, az igazság fogalmával társítja", "Nietzschétől mintegy - a csak a 30-as évek elején kifejezést találóHeidegger felé rnozdul" (András Sándor: Kosztolányi Dezső és a rnűvészet öncélúsága. In uő: Játék vagy kaland, Pécs, 1998,Jelenkor, 23 I. o.).
10 Hoppál Míhály-Jankovícs Marcell-Nagy András-Szemadán György: Jelképtár. h. n., 1990, Helikon. 196. o. Vö. még például:"Marcus Aurelius mondja, hogy negyvenéves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindenttud, ami előtte történt az időben az emberekkel, s ami az utána következő időben történhet még."A részletek lehetnek változatosak és eltérőek, de az alapélmény - minden emberi élet közös alapélménye - negyven év alatt csakugyan megtörténik minden emberrel. Megélte a szenvedélyeket, tapasztalta a természeti törvények állandóságát, és teljesbizonyossággal tudja, hogy halandó. [... ] Minden más csak ismétlődés." Márai Sándor: Füves könyv. h. n., 1991, AkadémiaiHelikon. Márai Sándor rnűvei. 19-20. o. Illetve: "Azt, aki csak negyven évig élt ezen a földön, és elbírta mindazt, amit látott-hallott, joggal lehet vádolni érzéketlenséggel, sötét és elvetemült cinizmussal." (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél gondolatai. In uő:
Én, te, ő... 113. o.)
II Legföljebb "megszólíttatnak": a vers dialogizáló beszédmódja, az "önmegszólítás" adódó sémáján túl, egyszerre képezi meg abeszéd szituálta helyzetben még esetlegesen jelen lévő szubjektum, a - például szólásformákból, közbölcseletekből vagy (archaikus)törvénykönyvekből ismerős - általános alany, valamint a "te"-ben önmagát azonosítható olvasó virtuális (s az olvasás folyamatábanfokról fokra realizálódó) alakzatát. (Ez utóbbi lehetőség tovább is bontható: a közvetített tapasztalat előtti élethelyzetű befogadóesetében a szöveg "figyelmeztetésül", .föfkészitésül", az utólagosság pozíciójából közelítő olvasó számára pedig a tapasztalattudatosításául szolgálhat.)
18 versmondó
12 Ilyenre a hasonló egzisztenciális viszonyrendből megszólaltatott, de kötetbe nem válogatott Ordítás az erdőben (1924) nyújt- a maga tizenöt (!) felkiáltójelével- eklatáns példát:
"Uram, irgalmazz! Add nekem kegyed!Elmúlt megint egy éva régi csendben!De mostfölordítok egyszerre! Negyven!Eszembe jut minden! Hová megyek?
[. ..]
Én mentem eddig, nem gondolva, merre,beléfogózva atyai kezedbe,de most velőm és vérem összefagy.
Amint vezetsz itt e homályos erdőn
és nem látlak, én Alkotóm! Teremtőm'
én Rombolóm! Félek veled! Ki vagy?"
..•~.
E/merengő
~ .; ~ ,..... -"./.....5)'"
~'--7'>,,~~:;,:::-<;".._~-'
13 E ponton érdemes a fák aranykezűségének
motívumát külön fölemlítenünk. Ha az épp ahúszas-harmincas évek érvényes líranyelvi változataira reflektálni hivatott "metafora- és szimbólumszótárak, -elemzések, egybevető motívumvizsgálatok hiányában [... ] csupán néhányjelzésre" (Thomka Beáta: i. m., 117. o.) szorítkozni kényszerülő kutató pozíciójából tekintünkis Kosztolányi költészetére, nyilvánvaló a versekmotivikus kidolgozottságának (arany és sötétség,kincs és gyöngy, ablak és tükör vagy játék és sírásmotivikájának) meghatározó jelentésessége.Hipotézisünk, hogy egy ilyes irányú lehetségesvizsgálódásnak mindenképpen kitüntetett tárgyátkell, hogy képezze a Kosztolányi-versekbenérvényesülő szín- és fénymetaforika s -szimboli-ka; s elsőként is talán az arany - mint szín- ésanyagminőség s mint értékképzetes fogalom motivikája, metaforikája, szimbolikája. A hagyo-mányosan a Nap, a lélek, a halhatatlanság vagy az örökkévalóság képzetkörét asszociáló (vö. Hoppál et al.: i. m., 205-206. o.) aranymotívum kivételes nyomatékújelenléte bizonyára nem esetleges, nem funkció nélküli mozzanat annak a Kosztolányinak a verseiben,akinek egyéb szövegeiből sem túlzottan nehéz kiolvasni "a Napról szóló ősi mítoszok tanulsága"-ként aposztrofálható tanítássummát,a "fogadd el a világ Rendjét és törvényeit, tanulj meg élni velük, de ne lázadj ellenük, mert úgyis reménytelen" (Jankovics Marcell:A Nap könyve. h. n., 1996, Csokonai, 5. o.) filozofikurnát. (A "Valaki mégis, nem tudom ki, / valaki mégis színarany." [PilinszkyJános: Szakitás. 1975] transzracionális hitbizonyossága Kosztolányi számára talán végig vágyottnak, ám végül el nem érhetőnek
bizonyult.) S mint képiség és világképiség viszonylogikája szempontjából beszédes szöveghelyekre, az "arany-imát írnék az énanyámnak" (Mostan szines tintákról álmodom, 1910) gyermeklelkiségének utóreflektált áhítatára, "a kincseim csomagold be, / régiszavam, az aranyt" (Csomagold be mind...) önreflexív poétikájára vagy a "bölcseség nehéz aranymezébe" öltözés kései gesztusára(Szeptember elején. 1930) éppúgy gondolhatunk itt, ahogy az "aranytálban" mosakvó s .aranypor" szitálta nőalak mesei víziój ára sugyanott a "fekete esőn" egy közelebbről meg nem határozott, mindenesetre más létminőség ígéretével felfénylő "arany-ablakok"már-már transzcendens káprázatára (Szeptemberi áhítat, 1935).
14 Tanulságos olvasástapasztalat lehet, hogy ugyanaz az emblematikus históriai figura, aki az Ének a semmirőlben semleges történetíorientációs viszonypontként jut (jóformán csak nevével) szerephez, Babits egy versében mint válik a - persze, az értékoldalra szituált - .mi" vereségre és veszteségre ítéltetettségét megjelenítő metaforizációban az áldozati retorika figurációs fókuszává:
"Minden föld puszta lesz mire mienk lenneés minden kastélyból csak az üres romokfogadják a győztest aki megszáll benne.Így győzünk mi, szomjas, gyűrt Napóleonoks ha megállunk este valamely ablakbans kinézünk a házakfölött a vad égre,szivűnk reszket, mintha minden alkonyatbanegy hasztalan meghódított Moszkva égne. "
(Olyan az életünk... , 1930)
versmondó 19
Ki(k) a legnépszerűbb klasszikus és élő magyar költő(k)
2000-ben?
EZ a kérdés, kipróbáltam, mindenkit felvillanyoz, ésnyomban találgatni kezd, már azok közül, akik még
olvasnak verset Magyarországon napjainkban. A véletlenhozzájuttatott engem egyfajta, számokkal is alátámasztható válaszhoz. Ugyanis 2000 májusában a Magyar RádióRt., a XXI. Század Magyar Drámájáért Alapítvány és aMagyar Versmondók Egyesülete, "A magyar Messiások ezredévünk sorsfordulói a magyar lírában" címmel országos versmondó versenyt rendezett, amelyen a versenyzők
négy fordulón keresztül öt szabadon választott versselvehettek részt. Összesen 750 vers címe és költőjének nevekerült rá a nevezés} lapokra, s ez a szám - ahogy hallom a hivatásos közvélemény-kutató intézetek vizsgálódásaiszámára is figyelemre méltó mintavétel. Ezen a versenyenaz ország minden részéről s a társadalom minden rétegétéletkor szerint is reprezentáló versenyzők vettek részt, atizenévesektől a hazai átlagéletkort jócskán meghaladónagypapákig és nagymamákig. S a versválasztások tényében megnyilvánuló ízlés-színkép és vonzódásrend tehát alehető legsokrétűbb, amit - szerencsére! - a rendezvénysorozat hivatalos címébe foglalt kívánalom se befolyásolt,mert a zsűri egyöntetűen érzékelte, hogy minden résztvevő
azokat a verseket választotta, amelyekhez a hivatalos,tehát a címbe foglalt elvárástól teljesen függetlenül leginkább vonzódik, s azokat adta elő, amelyeket a legjobbanszeret.
Összesen 118 magyar költő 750 verse került föl a nevezésilistákra (a szám egyébként nem egészen pontos, mert azokat a versszerzőket, akiket legfeljebb egy-egy kisközséghelyi, falusi rímfaragóiként regisztrálhatunk, azokat énnem szerepeltetem ebben az összesítésben). Nos, a legnépszerűbb magyar költő - és ezt senki nem találta el eleveneket és holtakat egyaránt beleértve: Petőfi Sándor.Meglepő és megnyugtató eredményez. Meglepő, mertbárki irodalmárt megkérdeztem, mit gondol erről, senki setippelt Petőfire, mint mondtam, s megnyugtató, mert aszámok tükrében, vagy ha tetszik a magyar líra szerelmeseinek szívében, Németh Lászlóval szólva, a jelszó változatlanul Petőfi. "A magyar irodalomnak Petőfi a legnagyobb fénye" - idézem Némethet - az ezredfordulón is, ésamit Németh László emlékezetes cikkében már 1934-bendiagnosztizált, hogy tudniillik "sokan és sokféleképpenakarták megszabadítani a magyar irodalmat ettől a mindent elnyomó Petőfi-emléktől", ezt megvalósítani újabbhetven esztendő során sem sikerült (hála istennek), mert81 Petőfi-vers címe szerepel a versválasztások egyesítettlistáján. Ez az összmennyiségnek több mint 10%-a. S haddtegyem hozzá, hogy nem az idősebb, hanem inkább afiatalabb korosztályok favorizálták Petőfi Sándort. Amiazt sugallja, hogy az ifjúság a mind jobban ránk burjánzóvirtuális valóság korában is fogékony maradt a Petőfi
versben megjelenő "nyílt csodára". Ahogyan Kosztolányimondta, változatlanul vonzó "az ő isteni prózaisága" (ez isKosztolányi), amellyel ez a "kedves lángész" (ez isKosztolányi) szemlélte és láttatta a világot.
20 versmondó
De menjünk tovább, s nézzük, kik követik Petőfit? JózsefAttila 77 és Radnóti Miklós 70 verssel, majd Ady Endre67-tel. Ettől a négyestől kissé leszakadva, de még mindigtekintélyes versszámmal következik Vörösmarty Mihály(34), Arany János (33), Kosztolányi Dezső (32), SzabóLőrinc (31) s őket követi Babits Mihály (27), PilinszkyJános (24), Reményik Sándor (21), Nagy László és TóthÁrpád (20-20). A legkedveltebb élő költő pedig, tessékkitalálni: Kányádi Sándor (23) verssel. A felsorolt tizennégy költőtől származik - így mondom, spontán vagy szívszerint - a választott versek túlnyomó része, több mint70%-a, 118 költőnek több mint 70%-a; a fennmaradó szűk
30%-on ezzel szemben több mint száz költő osztozik.
Hogyan alakul ennek a száz költőnek a sorrendje? Mert ezis nagyon érdekes, anélkül, hogy messzemenő következtetéseket lehetne ebből levonni:Csokonai Vitéz Mihály (16), Dsida Jenő és Váci Mihály(12-12), Weöres Sándor (ll), Márai Sándor és RatkóJózsef (10- 10), Juhász Gyula (9), Szilágyi Domokos (8),Wass Albert (7), Berzsenyi Dániel, Csoóri Sándor, NemesNagy Ágnes, Zelk Zoltán (egyaránt 6-6), Garai Gábor,Illyés Gyula, Reviczky Gyula, a "rímhányó" RomhányiJózsef, Vajda János, Vas István (5-5), valamint öt népballada. Négy-négy verssel szerepel Baka István, GyóniGéza, Hegedűs Géza, Heltai Jenő, Kiss Anna, KölcseyFerenc, Utassy József. Három-három verssel pedig ÁprilyLajos, Bella István, Kálnoky László, nagyon meglepő
módon Kecskeméti Vég Mihály, Mécs László, sajnálatosan meglepő módon Sajó Sándor, Tompa Mihály. Aztánkét-két verssel következik Ábrányi Emil, Ágh István,Buda Ferenc, Csanádi Imre, Csorba Győző, Endrődi Sándor, Hajnal Anna, az erdélyi Horváth István, Janus Pannonius, Juhász Ferenc, Lakatos István, Madách Imre, PetriGyörgy, Rab Zsuzsa, Szentmihályi Szabó Péter, SzécsiMargit, Szép Emő és a felvidéki Veres János.Végül - de ahogy mondani illik, nem utolsósorban egyetlen verssel szerepel ezen a listán Anavi Ádám,Balassi Bálint, Batsányi János, Benjámin László, BertókLászló, Bisztray Ádám, Döbrentei Kornél, Fodor József,Gál Sándor, Gárdonyi Géza, Gulyás Pál, Gyulai Pál,Gyurkovics Tibor, Hárs György, Horváth Elemér, JobbágyKároly, Karay Ilona - ő az a múlt századi tizenéves kislány,akit Weöres Sándor, pontosabban Károlyi Amy bányászottelő -, Keszthelyi Zoltán, Képes Géza, Király LászlóErdélyből, Kisfaludy Sándor, Kiss József, Komjáthy Jenő,
Kormos István, Kovács András Ferenc, Lévay József,Magyari Lajos, Nadányi Zoltán, Nagy Gáspár, Orbán Ottó,Ozswald Árpád, Parancs János, Pátkai Tivadar, Pék Pál,Rákos Sándor, Rónay György, Szepesi Attila, SziveriJános, Szőcs Géza, Tandori Dezső, Tompa László, TóthErzsébet, Tóth László, Várnai Zseni, Veres Péter, VéghGyörgy, Vészi Endre, Vihar Béla és Zalán Tibor.
Költőink mai népszerűségét firtató kérdésünkre ebben azesetben, ezt súgja ugye 2000 tavaszán a számok tükre,
amiből ismétlem, nem lehet, nem szabad messzemenő
és főleg árnyalt következtetéseket levonni. De néhánytüneten nem árt elgondolkodnunk. A magam részéről
meglepőnek és nyugtalanítónak vélem Weöres Sándorköltészetének viszonylagos háttérbe szorulását, hiszennemzedékek nőttek fel és nőnek fel változatlanul az ő
gyerekeknek szánt versein, de úgy látszik, hogy a Bóbita,a Gyümölcskosár, a Gyerekjátékok, a Zimzimzim, vagy aHa a világ rigó lenne anyaga és társaik - bár az egyetemesmagyar lírai csúcsteljesítményekhez tartoznak - a jelekszerint mégsem gyakoroltak, vagy gyakorolnak sajnosmaradandó hatást a lelkekre. Kisebb mértékben ugyanezelmondható Kormos Istvánról is, ha a Vackor-versekhatalmas és tartós népszerűségére gondolunk ma is.Nem tudom, mennyire meglep ő, de mindenesetre nyugtalanító viszont a kortársi magyar líra roppant szerény jelen-
Petőfi Sándor
léte a verskedvelők körében: a választott versek alig 7%-a,több mint ötven költő (hogy ezen belül az úgynevezettszövegköltészet, kísérletező, ne0- és posztavantgárd lírajóformán semminemű konnexióval nem rendelkezik averskedvelők körében - már jóval kevésbé meglepő, sminden előzetes közvélemény-kutatásnélkül is eleve nagybiztonsággal prognosztizálható tünet).
Végezetül pedig ennek a váratlan és véletlen mintavételneka legfóbb és legörvendetesebb tanulsága szerintem az, hogye számok az irodalomtörténeti kánon, az irodalmi közízlésés a versolvasók ítéletének maradéktalan egybeeséséttükrözik, a lista háromnegyed részét verseikkel elfoglalótucatnyi költő esetében. Úgy tünik, ebben az egyben mégmegvan a valódi nemzeti közmegegyezés 2000-ben.
Domokos Mátyás
Világosságot!
Sötét a bánya,De égnek benne mécsek.Sötét az éj,De égnek benne csillagok.Sötét az ember kebele,S nincs benne mécs, nincs benne csillag,Csak egy kis hamvadó sugár sincs.Nyomoru ész,Ki fénynek hirdeted magad,Vezess, hafény vagy,Vezess csak egy lépésnyire!Nem kérlek én, hogy átvilágítsA másvilágnakfátyolán,A szemfedőn.
Nem kérdem én, hogy mi leszek?Csak azt mondd meg, hogy mi vagyokS miért vagyok? ..Magáért születik az ember,Mert már magában egy világ?Vagyő csak egy gyűrűje
Az óriási láncnak,Melynek neve emberiség?Éljünk-e önnön öröminknek,Vagysírjunk a síró világgal? -Hány volt, ki más szivéből
Kiszíta a vért Saját javára,És nem lett büntetése!S hány volt, ki más javáértA vért kiontáSaját szivéből,
S nem lett jutalma!De mindegy; aki áldozatnakOd/adja életét,Ezt nem dijért teszi,De hogy használjon társinak.S használ-e vagy sem?A kérdések kérdése ez,És nem a "lenni vagy nem lenni?"Használ-e a világnak, aki érteFöláldozá magát?Eljön-e a kor,
Melyet gátolnak a roszakS amelyre a jók törekednek,Az általános boldogság kora?S tulajdonképenMi a boldogság?Hisz minden ember ezt másban leli;Vagysenki sem találta még meg?Talán amit Mi boldogságnak nevezünk,A miljom érdek,Ez mind egyes sugára csakEgy új napnak, mely még a láthatáronTúl van, de egykor feljövend.Bár volna így!Bár volna célja a világnak,Bár emelkednék a világFolyvást, folyvást e cél felé,Amíg elébb-utóbb elérné!De hátha ugy vagyunk,Mint a fa, mely virágzikÉs elvirít,Mint a hullám, amely dagadAztán lesímul,Mint a kő, melyet fölhajítnak,Aztán lehull,Mint a vándor, ki hegyre mászik,S ha a tetőt elérte,Ismét leballag,S ez így tart mindörökké:Föl és alá,föl és alá...Irtóztató, irtóztató!Kit még meg nem szállott e gondolat,Nem fázott az soha,Nem tudja még: mi a hideg?E gondolathoz képestMeleg napsúgár a kigyó,Mely keblünkönjégcsap gyanántVérfagylalon végigcsuszik,Aztán nyakunkra tekerőzik,
S torkunkba fojtja a lélekzetet - - -
versmondó 21
Buda Ferenc anyanyelvea varázslatosan erőteljes többszólamúság
A füvek példája és az Árvaföld költője
.Kilencszázharminchatban / születtem Debrecenben. /Utcáin ott szaladtam / gyermekként. Megszerettem" - ígyvall Buda Ferenc a Szülőföld, Debrecen címü költeményében. Világra jöttünk és majdani halálunk különösegységéről megindító szavakkal ír a költő, kinél a kimondott és a leírt szónak erkölcsi fedezete van. Buda Ferencet1956-os bátor kiállásáért, valamint a Rend, a Pesten esik ahó, a Tizenöt-húsz éves halottak című verseiért 1957-benbebörtönözték. E versek képei: "komor, kövér tankokteremtenek nyugalmat". "Húsunk emésztő gyilkos hordák/ Minden erőnket megrabolták" - elárulják, hogy költő
jüket nem "csak" a bátorságáért kell tisztelnünk.Buda Ferenc nemcsak szószólója Árvaföld magyarjainak:egy közülük. Rövid pesti közjátéktól eltekintve vidékenélt, egyszerű emberek között, Hűséges maradt az alföldihomokhoz. Feleségével, életének hűséges társával, hat felnőtt gyermekének anyjával Tiszakécskén él. Munkahelyén, a kecskeméti Forrás szerkesztőségében találkoztunkvele.
Buda Ferenc
1956Töredékek
Arany ősz, szüret ideje. Must illat,darazsak dongnak. Sziv, lélek tavaszaaz őszben. Fiam, unokám lehetne ...Sortűz. Lánckerekek csörömpölése.Arany ősz, arany. Must-illat: Talpak
pora, levelek ragyogása. Füst, vér.
Torkolattüzek. "Ha mégegyszer aztüzeni ... " Kimetszett közepű lobogón
át az égre: " ...hogy rabok tovább ... " tízezreken végigmorajlik. Must-illat.Sortűz. Vérszag. Fiam, unokám lehetneaz afiatalember ... Lágy őszi táj.Tankágyúk erekciója. Must pezsdül,
vasabroncs pattan. Egy vaskapuszárnydörrenve becsukódik. Tűz, vas. Tűz,
vas. Akár az unokám lehetne,
aki voltam ... Légy zizzen, darazsakdongnak. Sortűz. Vérszag. Télszag.Zárcsattanás. Kulcsok csikordulása.Száz évig tartó negyedik évszak. Elfalazva. Befalazva. Szél rohamoz,kimetszett közepű lobogót szaggat.Ifjak valánk. Fiatal voltam.
(1998. október)
22 versmondó
- Debrecenből, az én kedves szülőhelyemről nem nagyvidámsággal jöttem el annak idején - idézi föl a kezdeteket.- Szerencsére csak három vers miatt zártak börtönbe.Többet is írtam akkoriban, de ezek kerültek olyan kezekbe,melyeknek gazdái már a nyomozati szakaszban is emberségesebbek voltak az átlagnál. Valószínűleg ezért úsztammeg egy évvel. Fegyveres harcok Debrecenben nem voltak,csak az oroszok lőtték szét november 4-én a város "érzékeny pontjait". Az első napon, október 23-án este a Kossuthutcán a megyei rendőr-főkapitányság előtt esett két honfitársunk a sortűz áldozatául. Miután 1958-ban szabadlábrahelyeztek, arról szó sem lehetett, hogy egzisztenciát teremtsek, inkább tollforgatóként próbáltam megkapaszkodni. Ámúgy vettem észre, hogy húzódóznak tőlem. Megértem, hogyfélelem lakozott akkor az emberekben, hiszen engem ishosszú ideig irtóztatott a szürke egyenruha. Egyesztendeikemény, bagóért végzett segédmunkáskodás után menekülésszerűen költöztünk el szülővárosomból feleségemmelés egy kicsi gyermekkel Pestre. Juhász Ferencék fogadtakbe bennünket, míg albérletet nem találtunk a Rózsadombon.A budai káderdűlőről jártam ki Újpestre, a Chinoinba...Bonyolult hányattatásainknak csak főbb állomásait érintve,Kecskemétről a nyugati határszélre, Sopronba sodródvatértünk vissza végleg Kecskemét mellé, Tiszakécskére.Debrecenbe ma is visszajárok.
- Buda Ferenc többek között arról is híres, hogy kristálytiszta egyszerűségükben varázsosan erőteljesek a kötetcímei. Ébresszen aranysíp, Füvek példája, Holt számbólbúzaszál, Hatalmam: nyugalom, Árvaföld. Általuk egyből
a költői képek sodrába kerülünk. Az Ébresszen aranysípmind a debreceni, mind a szegedi egyetemisták közöttmítosz volt, a kora hetvenes években kézről kézre adtuk.Képei egyszerű szavakból fölépült, sokrétű, bonyolultmetaforákká sűrűsödnek. Pedig nagyon is megszenvedetta megjelenésükért.
- A megjelenésben nagyon-nagyon sokat segített JuhászFerenc, nemcsak a folyóiratbeli publikációk tekintetében,hanem köteteim kiadásában is. Nem könnyű közvetlenül aversekről beszélni, mert kiváltképp eleinte úgy vetültekpapírra, ahogy belőlem kiszakadtak. A tudatos szerkesztéstannyira-amennyire később sikerült elsajátítanom. Többszólamúságom nem más, mint az én lírai anyanyelvem.Mert, ha nem is voltam tisztában vele, de éreztem, hogyavalóság sokkalta összetettebb annál, semhogy fehérrel,feketével és csupán fogalmi eszközökkel kifejezzük.A többrétegűség persze azzal a veszéllyel is járhat, hogynetán bele is magyarázhatnak valamit. Az már szinteközhelyszerű alapigazság, hogy bizonyos téves közhiedelemmel ellentétben az írónak nem muszáj személyesen, a szó fizikai értelmében is átélnie azt, amit megír. Ám,ha az általunk ábrázolt emberek fátuma nem lényegül alelkünkben, az idegeinkben saját sorsunkká, legyen bár aköltemény szakmailag tökéletes,' abban erő kevés marad.
- Sokat mondanak a költőtársak nevei, ahogyan ott lebegnek költészetének horizontján.
- Petöfit, az Alföld, a szabadság költöjét, alkati különbözőségeink dacára szinte meg sem kell említeni, annyirahozzám tartozik. Arany Jánoshoz újra meg újra visszatérek, mert megmagyarázhatatlan vonzalom kapcsol életművéhez meg személyiségéhez is. A XX. századklasszikusai közül még talán Adynál is inkább vonzódomJózsef Attilához, hiszen ő már költői indulásomkor is mellettem állt. Sorrendben nyomban utána mondanám JuhászFerencet, azzal együtt, hogy költészete senki számára semkövethető, megismételhetetlen és utánozhatatlan. Adottnekünk egy hatalmas költői világot, amit remélhetőleg
egyszer majd újra a jelentőségéhez mérten becsülnek.Nagy László és Szécsi Margit esetében személyes,hosszan tartó baráti kapcsolatról is beszélhetek. Tőlük
soha nem lehet elbúcsúzni, nem csupán a költészetükkel,hanem szinte emberi valójukkal is itt vannak mellettem. Sbár Szécsi Margit és Ratkó József kitüntetések nélkül is alegnagyobbak közé tartozik, mégis elszomorító, hogy nemélték meg a legnagyobb elismeréseket. Hisz biztos vagyokbenne, hogy nem rajtuk emelt volna az elismerés, hanem adíj lett volna fényesebb. Korán elment Kalász László is,
aki oly magától értetődően volt költő, mint ahogy virág avirág. Egyszerre volt ő természeti lény és egy kultúra élő
megtestesülése. Élő kortársaim közül a két István: Ágh ésBella áll hozzám a legközelebb és Serfözö Simon,valamint Utassy József, Kiss Benedek, s a sor folytathatóKörmendi Lajossal. Nem minden célzatosság nélkülsoroltam éppen őket, akik helyt állnak a végeken.
- Erdélyi János és Domonkos László rendező, BodnárImre operatőr készítette Buda Ferencről az Árvaföld című
művészi portréfilmet, amelyet mostanában többször is láttunk a Duna Televízióban. Ebben elmondja, hogy alegszentebb dolgokat kicsit átallja néven nevezni.
- Lapozzunk csak a Bibliában a tízparancsolathoz!Számomra alapigazság, hogy a te Istenednek nevét hiábane vedd! Reménykedem benne - ha nem tehetném, nagyszomorúság ülepedne rám -, hogy legszentebb fogalmainkis visszakapják az őket megillető fényt. Ez viszont csakakkor következik el, ha nem koptatj uk őket továbbszentségtelenül, hiszen nem a kopástól fényesednek, minta balta nyele, vagy egy bot, amire támaszkodunk.
Pósa ZoltánMagyar Nemzet, 2001. március 13.
\l\.
.f..t::,
\1 ~i\\ to~ I
,1l:
!.I
(
Tábornok úr
versmondó 23
LAunÁCIóMEGGYASZAlLÁSZLÓ
GYÓR-MOSON-SOPRON MEGYEKÖZGYŰLÉSE ALELNÖKÉNEK
KÖSZÖNTÓ SZAVAI
"Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót, vagyrosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban,ahonnét jöttek. Azonban megfürösztjük őket, ha fáradtanérkeznek, rendes ruhát adhatunk nekik, ha rongyosak, s jóeledelt, ha a szolgálatban elszigorodtak. S főleg üzenhetünk általuk, hadd mondják meg minden magyarnak,ahol szolgálatot hűséggel teljesítenek: becsüljetek megminket, magyar szavakat, hogy egyértelmű és erős
nemzeti lelkületet s igazságos magyar társadalmat tudjunkteremteni!"
Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy Tamási Áron emélységesen tiszta és igaz gondolataival köszöntsemÖnöket, a költészet és az elöadó-művészet e mai ünnepiestjén.Ez a mai est egyúttal záró ünnepe a második Győr-Moson
Sopron Megyei Irodalmi Hétnek. Szépet és nemesetálmodtak és valósítottak meg a Radnóti Miklós IrodalmiTársaság és Emlékbizottság tagjai, amikor egy évvelezelőtt hagyományteremtés szándékával megyénk városaiban és falvaiban ezt a rendezvénysorozatot elindították.
A mögöttünk lévő bő hét eseményei: az író-olvasó találkozók, az irodalmi estek, versmondó versenyek, rendhagyó irodalmi órák, kitekintés a népköltészetre, a néprajzra, a megyében tanító irodalmi tanárok konferenciája,bizonyítja, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni az irodalom és ezen belül is a mai magyar irodalom népszerűsítése
érdekében.
Engedjék meg, hogy távollétükben is megköszönjemazoknak a költőknek, akik az említett rendezvényekenrészt vettek, hogy eljöttek hozzánk és a diákokhoz. Névszerint Csoóri Sándor, Jász Attila, Ferenczes István, ÁghIstván, Gárdonyi Béla, Kalász Márton, Bella István,Grendel Lajos, Nagy Gáspár, Lakatos Menyhért, TüskésTibor, Kerék Imre.
1996-ban Bella István .zsürielnöki tűnődéseiben" írja,"hogy íme most is, még ma is, ebben a szép és igaz szónélküli világban is meg lehetett, meg kellett rendezni ezt aversünnepet. Mert úgy látszik, mégis szükség van rá. Mertvers nélkül mégse lehet élni. És versmondás nélkül se."Ez a megállapítás ma is igaz, hiszen az irodalmi hétkeretében három versmondó verseny is megrendezésrekerült. Mecséren a Kormos István Gyermek Vers- ésPrózamondó Verseny megyei döntője volt tegnap, Mosonmagyaróváron a Szakképző Iskolák II. Vers- és Prózamondó Versenye kezdődött és tart ma is, és itt ezen azünnepi estén kerül értékelésre a Radnóti Miklós Országos
24 versmondó
Vers- és Prózamondó Verseny és Biennále. A Radnótinevével fémjelzett országosan kiemelkedő jelentőségű
biennáléra méltán lehet büszke a város, amegye.29 évvel ezelőtt 197I-ben Győr várossá nyilvánításának700 éves évfordulóján a ma már halhatatlan Z. SzabóLászló tanár úr volt a megálmodéja a rendezvénynek. Ígylett "a hely, mely valaha költőt siratott, mert a barbárságsírba taszította" - a magyar költészet, líra központjanéhány napig.
A fantasztikus siker hatására, mintegy 10 évig éventekerült sor a rangos verseny megrendezésére, majd a 80-asévektől kezdődően a biennále ismét biennálévá vált, és ígyGyőr kétévente adja ezt a nagyszerű lehetőségét az országlegkiválóbb amatőr versmondóinak. 2001-ben a biennálé30 éves évfordulóját ünnepeljük meg, ha - és ezt vegyékjavaslatnak - a kétéves rendet nem felborítva, de egy rendkívüli találkozót szervezne a Radnóti Társaság.
Sokszor kesergünk azon, hogy a századvég globalizált,uniformizált értékvesztő világában, amikor a kommunikáció eszközei információdömpinget zúdítanak ránk, kisebbedik az értékhordozó, értéket teremtő művészetek, így azirodalom szerepe is a társadalomban.Olyan vélemény is megfogalmazódik, hogy az irodalomvisszaszorul a szalonok világába. Pesszimizmusunkat az atény is erősíthetné, hogy a versmondó versenyekre, annakgálaműsoraira a közönség mérsékelten kíváncsi.Hogy ismét Bella István szavaival éljek, bizony sokszor:"Egyedül vagyunk, egymagunk vagyunk." És jönnek amegválaszolatlan, megválaszolhatatlan kérdések: Miértvagyunk egyedül? Miért vagyunk egymagunk? Hol van aközönség? A helybéli diákok, tanárok, versszeretők, szépbeszéd szeretők? Hol vannak azok, akiknek fontos a tiszta, szép magyar szó, a helyes hangsúly, a pontosan ejtettmássalhangzó-hasonulások? Hol van az, akinek fáj a magyar beszéd romlása és romlandósága, az artikulálatlanhangzók, a henye hangsúly, az elharapott szavak, a fölgyorsult, hadaró beszédmód, az "aluljárói" új magyarnyelv? És hol van a sajtó? A helyi és országos médium, atévék, a rádiók?
De talán éppen azért, mert ezek az 1996-ban elmondottigazságok ma is igazságok, szükséges az irodalomszerelmeseinek misszionáriusi munkája. Szükséges az irodalmi versmondó versenyek és biennálé kétévenkéntimegrendezése, hiszen az irodalomtanárok konferenciájánaz is megfogalmazódott, hogy minden nehézség ellenére afiatalok nevelésének egyik legfontosabb eszköze az irodalom. Szükséges ez a szenvedély, mert az üzenet, ami aversekre bízatott, oly életbevágóan fontos, hogy azt újra ésújra át kell adni.Köszönöm a magyar kortárs költőknek az új és újüzeneteket. Köszönöm a versmondóknak a vers szeretetét,az üzenetek befogadását és továbbítását. Tegye életüket avers, a költészet emelkedetté, szebbé és boldogabbá.
RADNÓTI MIKLÓSKÖLTÉSZETI BIENNÁLE
(2000. november 3-11. Győr)
Az egyhetes rendezvény, melyet kétévente rendez meg aRadnóti Társaság, a Bartók Béla Megyei Művelődési
Központ és a Magyar Versmondók Egyesülete, gazdagprogramot kínált. Ilyenkor Győrt a magyar líra központjaként jegyzi a krónika.Rendhagyó irodalomórákat tartottak Csoóri Sándor, JászAttila, Ferenczes Iván, Ágh István, Nagy Gáspár, KalászMárton, Bella István, Grendel Lajos, Vasy Géza, LakatosMenyhért, Tüskés Tibor, Kerék Imre, Erdélyi Zsuzsannaközreműködésével.
Negyedikén került sor a Kormos István VersmondóVersenyre a Győr-Moson-Sopron Megye és a SzlovákiaiCsallóköz felső tagozatos iskolásai részvételével.Hatodikán az általános iskolai és középiskolai tanárokkonferenciáját rendezték meg a mai magyar irodalomtanításáról. Itt mutatták be a Megyénk irodalmi hagyományai címü, Győr-Moson-Sopron megyei költők rövidéletrajzát is tartalmazó kötetet és a Műhely c. folyóiratkülönszámát, mely Márai Sándorról szólt.
A Radnóti Miklós Vers-és Prózamondó Versenyre lO-Ll-énkerült sor, melynek hagyományai 197I-re nyúlnak vissza.A versenyre a korábbi két évben már különböző versenyeken helyezést elért versmondókat hívják meg. A versmondóversenyek győztese inek "nagy" versenyén - a legrangosabbelismerésért, a Radnóti-díjért - 54-en versenyeztek.
A zsűri tagjai voltak:Bella István József Attila-díjas költő, zsűrielnök
Debreczeni Tibor tanár, előadóművész, Radnóti-díjasBodor-Palkó Pál, a Magyar Versmondók Egyesületénekelnöke, Radnóti-díjasKiss László, Magyar Versmondók Egyesületének alelnökeHorváth Ildikó, Radnóti- és Kazinczy-díjas versmondó
2000-ben Mihályi Jánosné (Szerencs), Nagy Tímea(Szolnok) és Torma Mária (Budapest) kapott Radnótidíjat. Hat versmondót különdíjjal jutalmazott a zsűri. Idénelőször osztottak Radnóti-diplomát a középiskolás versenyzőknek. Ezt Skovrán Tünde (Sepsiszentgyörgy),Elor Emina (Palics) és Kovács Ágnes (Budapest) kapták.
Az idei költői díjat sajátos hangja és arca miatt Jász Attilakapta. A költői életműdíjat Tolnai Ottó vajdasági alkotónak ítélte oda a zsűri. A díjátadó ünnepség végén köszöntötték Mosonmagyaróvár szülöttét, Hárs Ernő költőt, akia megyei közgyűlés emlékérmét és a Lajta-parti városemlékplakettjét vehette át.
A 79 éves Mihályi Jánosné, a versmondók táborának kedvenc Ilonka nénije kapta a legnagyobb tapsot a díjátadáson. Ilonka néni elmondta, hogy postai szolgálata mellett50 évig amatőr színjátszó volt, 10 éve mond verset, prózát,mesét az ország különböző helyein és a határon kívül is.Csak ebben az évben különböző szavalóversenyeken többkülöndíjat és első helyezést ért el.
Torma Mária is hosszú utat tett meg a Radnót-díjig, ez ahatodik alkalom, hogy versenyben volt itt Győrben."A Radnóti-díj a legrangosabb elismerés, amit amatőr
versmondó megkaphat" - mondta Torma Mária a díjátvétele után. "Nagy örömet, hitet és önbizalmat ad, de azeddiginél is nagyobb felelősséget jelent, hiszen kötelez afejlődésre, a továbblépésre. A mi dolgunk az anyanyelv, agazdag magyar irodalom kincseinek ápolása, fenntartása.A vers- és prózamondás kegyetlenül nehéz, mégisfelemelően szép dolog. Érezni, megérteni a költők, íróklelket gazdagító világát és továbbadni, megteremteni ezt acsodát. Akinek ez sikerül, az érzi »a repülés« boldogságát."
Nagy Tímea fiatalon kapta meg a Radnóti-díjat, hiszenmég csak 21 éves, mindössze 7 éve foglalkozik versekkel,versmondással, Mesterei a nagykanizsai versmondóstúdióban Schmidt István és Horváth István voltak. Azutóbbi két év ugrásszerű fejlődést hozott pályáján, többországos szavalóversenyen ért el helyezést. A sikerek és aRadnóti-díj nagy örömet és boldogságot hozott életébe.
KovácsházySáflán László
RADNÓTI-DÍJ A KÖLTÉSZETNÉPSZERŰSÍTÉSÉÉRT
Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság az általafelkért kuratórium döntése alapján 2000-ben "Költészetnépszerűsítéséért" Radnóti-díjat adományozott a magyarnyelvű versmondókultúra ápolásában kifejtett tevékenysége elismeréseként Horváth Emmának, Kiss Lászlónak és Popper Ferencnek.
HORVÁTH EMMA
Nyelvszakos középiskolai tanár, előadóművész, rendező,
nagyformátumú szervezője irodalmi köröknek, különbözőkorosztályú amatőr versmondóközösségeknek. HorváthEmma Szabadkán él és működik. Munkásságának jelentősége a mondottnak többszöröse, hiszen mindezt amunkát a kisebbségben élő magyarság megmaradásáért,művelődéséért végzi. A szabadkai művelődési mozgalom,az Életjel keretében kezdte tevékenységét 1965-ben. Ezenbelül hozta létre a Csáth Géza Müvészetbarát Kört. Ittversmondókat nevel, versműsorokat és más színjátékokathoz létre. Csoportjával rendszeresen bemutatkoznakSzabadka város közönségének. A Csáth Géza-kör létszáma folyamatosan 30-40 fő. Amatőr előadói sorra jelennekmeg a Kárpát-medence vers- és prózamondó-találkozóin,A magyarországi versmondó versenyek résztvevőinek ésszakembereinek meg kell tanulnunk Horváth Emma nevét,hiszen az utóbbi években alig volt olyan fesztivál, amelyiken ne az ő tanítványai nyertek volna, illetve értek volna el helyezéseket. Számtalan tehetséget nevelt a színháziszakma számára is.Mondhatnánk azt is, hogy Horváth Emma egymagábanintézmény. Tudatosan fejleszti tovább ismereteit, tisztábanvan működésének jelentőségével. Az Életjel Társaság és aCsáth Géza-kör munkásságáról évkönyvet jelentetett meg,s ebből is tájékozódhat az olvasó arról a kivételes szervező
és kultúrairányító munkáról, amely Szabadkán és környékén zajlik, s amelynek lelke, mozgatója Horváth Emma.
versmondó 25
KISS LÁSZLÓ
Amatőr színjátszóból és versmondóból lett Kaposvárott aFonómunkás Kisszínpad tagjaként a hatvanas évek végén,a hetvenes évek elején az életet és a hétköznapokat közelről ismerő népművelővé, aki azóta egy percig sem szakadtel a színjátszástól és versmondástól. Kíváló versmondóként és színjátszóként vált ismertté, de választott hivatásátés munkáját is szinte mindig meghatározta az amatőr
művészetekhez, a versmondáshoz való kötődése, szeretete: a Somogy megyei Művelődési Központ szakreferenseként, majd a fővárosban a Budapesti Amatőr Színjátszók Tanácsában és jelenlegi munkahelyén, az azótatöbbször nevet változtató kulturális tárcánál, ahol hosszúideje az amatőr művészetek gondozójaként, segítőjeként
dolgozik jelenleg is. A 80-as évek eleje óta aktív szakemberként vesz részt a különböző versmondó versenyek szervezésében, előkészítésében és a zsűrik munkájában. Felkészült, jó elméleti szakember, megvan benne az e müfajhoz oly nélkülözhetetlen szeretet, amellyel a versmondókhoz közelít. Ez tükröződik a versmondással és azamatőr művészeti mozgalommal kapcsolatos cikkeiben,tanulmányaiban is.Nem túlzás azt állítani, hogy kiváló szervező, hiszen nevéhezfűződik a Magyar Színjátékos Szövetség megalapítása,valamint az 1992-ben több társával együtt létrehozott MagyarVersmondók Egyesülete. Alapító elnöke volt mindkétszervezetnek, jelenleg az alelnöki funkciókat látja el.Két lapot is szerkeszt: A Magyar Színjátékos SzövetségJátékos című, negyedévente megjelenő lapját és a Versmondát, a Magyar Versmondók Egyesülete folyóiratát.
POPPER FERENC
Popper Ferenc 1958-ban kezdte színjátszó és versmondópályáját. A katonaság után tagja lett a Z. Szabó Lászlóés Perédy László által vezetett országos hírű, a KiválóEgyüttes címmel többszörösen kitüntetett Győri IfjúságiIrodalmi Színpadnak. A színpad tagjaként különböző
országos versenyeken vett részt, és nyert díjakat. A 70-esévek közepétöl a színpad segédrendezőjekéntdolgozik.Amikor Z. Szabó László és Perédy László nyugalombavonul, Popper Ferenc vette át a színpad jogutódjakéntlétrejött Győri Theátrum Színpad vezetését. A kezdetinehézségek után a Bartók Béla Megyei Müvelődési
Központ fenntartásában müködő színpad ismét azország élvonalába kerül. Rendezői munkája mellett nagygondot fordít a fiatal, tehetséges versmondók felkészítésére. Tanítványai országos versenyeken szerepelnek sikeresen.Tagja lett a Z. Szabó László vezette Győri Előadó
művész Stúdiónak, majd a tanár úr 1992-ben bekövetkezett halála után a stúdió az ő irányításával folytatjatovább munkáját. Az 1997-ben megalakult MagyarVersmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron MegyeiSzervezetének elnökévé választották. Jelenleg azegyesület irányítása mellett vezeti az előadóművész
stúdiót, segíti a fiatal versmondók felkészítését. Ma isaktívelőadóművészként dolgozik, nevét nemcsak amegyében ismerik, hanem a szlovákiai Csallóköztelepülésein is, a zsűrizések során hasznos tanácsokkalsegíti a megyében élő versmondók munkáját.
Debreczeni TIbor
A KÖLTÉSZETET NÉPSZERŰSÍTŐRADNÓTI-DÍJ KURATÓRIUMÁNAKLÉTREHOZÁSÁRÓL
A Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság a költészeti biennále és a versmondó versenyek győztesei
számára meghirdetett Radnóti Miklós Országos Vers- és Prózamondó Verseny alkalmából Radnóti-díjatadományoz három terület kiemelkedő személyiségeinek, költőknek, amatőr előadóművészeknek és olyanpedagógusnak, aki a költészet népszerűsítésében meghatározó személyiség.(A pedagógus fogalmat tágan értelmezzük. Nemcsak foglalkozást és végzettséget jelent.)Ez utóbbiaknak szánt Radnóti-díj odaítélése végett hozta létre a Radnóti Emlékbizottság és IrodalmiTársaság a kuratórium ot, mégpedig olyan személyiségeket kérve fel, akikről tudni lehet, hogy áttekintésükvan a Kárpát-medencei magyar versmondó műhelyek, fesztiválok, szakkörök működéséről,a találkozók ésversenyek eredményeiről, a pedagógusok munkájáról.
A Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság a kuratórium feladatkörét az alábbiak szerint határozza meg.A kuratórium véleményt formál minden, az amatőr versmondáshoz tartozó s a Radnóti-díj odaítélésével kapcsolatos elvi, szakmai, szervezési kérdésró7, s elképzelését javaslatok formájában fogalmazza meg.
A kuratórium dönt az úgynevezett pedagógus Radnóti-díj odaítéléséró7. Egyúttal a kuratórium feladata, hogyáttekintse a terület egészét, s kijelölje a dijazottakat.
Ennek érdekében:- köteles figyelemmel kísérni a vers- és prózamondó versenyeket, áll-e a sikeres versmondók mögött olyan
szakember, aki folyamatosan képezi műhelyben, szakkörben vagy másként a versmondókat. Ahhoz, hogydíjra esélyes lehessen a pedagógus, legalább ötéves eredményes munkát kell figyelembe venni;köteles feltérképezni, hogy kik azok, akik műhelyteremtő versrendezőkéntvagy színházi vezetőként - nohamár nem dolgoznak e területen - sokat tettek a szavalóművészetért, az irodalom népszerűsítéséért;
- köteles tájékozódni, kik azok a jeles fesztiválszervezők és egyéb szakemberek, akik folyamatos, legalábbötéves szervezői munkájukkal öregbítették a magyar amatőr előadó-művészethírnevét;
- a kuratóriumnak szükség szerint konzultáIni kell a szakmai szervezetek képviselőivel.
26 versmondó
Deák László
Áldás
a csecsemő meg a halószaglássza így a gumilepedőt
innen vagy túl mármi ez ki ezkönnyű mint egy húsdarálósúlyos mint egy hópehelya majomra zuhant a háló
Tolnai Ottó
Sellak vagy minium tán
Tolnai Ottó
Innen vagy túl már
a sarki kocsma előtt kifolyt egy kispiros festéknaponta megállok dörzsölgetem cipőmmel
ha vér rég eltűnt volna mársellak vagy minium tána kocsma közben be is zárt(valami gyilkosságról suttognakleszúrták mint a disznótegy külvárosi sellő miatt stb.)raktárkéntfestékraktárként használjákmondom sellak vagy mlnium tán
közvetlen környezetét hasznosítja. A hajdan robbantgatóavantgárd lírikus egyszer csak visszaköti magát az irodalomtörténeti, művészettörténeti előzményekhez is.Leginkább magyarokhoz, de nemcsak magyarokhoz.Csontváryhoz, Kosztolányihoz, Csáthhoz, tudom is énkihez. Tragikus és humoros, realista és abszurd ez a vidékiOrfeusz. Már nem fiatal fenegyerek, de ki tudja, milyen újmutatványokra számíthatunk még tőle.
RADNÓTI-DÍJAS KÖLTŐK 2000-BEN
Laudáció Tolnai Ottóról
Úgy emlékszem, valamelyik valahai nemzetközi költő
találkozón láttam először Tolnai Ottót. Ott volt a nagyvilág lírikusainak színe-java, köztük nem egy merész újító,elszánt kísérletező, a sorból kilógó versíró is, franciák,németek, olaszok, angolok. Többnyire választékos polgáriöltözékben. Talán csak Tolnai Ottó volt szembeszökően
más. Úgy rémlik, egy koptatott farmerban lépett fel aköltőesten, nem bohém, inkább kihívó, mozdulataiban islázadó jelenség. Nem ment fel a színpadra, leült, féloldalasan, a lépcsőre, úgy mondta el valamelyik versét, lehet,hogy gitárt is pengetett hozzá. Akkor már itthon is kezdetthódítani az avantgárd, pózaival, külsőségeivel is, de Tolnaivalahogy hitelesebben, természetesebben volt az, mint ahazaiak. Aztán persze olvastam, több-kevesebb rendszerességgel az Új Symposiont, ártatlan és szokatlan játszadozásaikat. A jugoszláviai, a vajdasági magyar irodalom voltakkor az új avantgárd közeli, aránylag könnyen megközelíthető fészke. Sokan fordultak is oda az itthoniakból, úgyérezhették, hozzánk képest szabadabbak az ottaniak,otthonosabbak az új európai irányzatokban vagy akár afélmúlt, a múlt modernista törekvéseiben. Vagy inkábbazért, mert a messziről nézve szabadabbnak tetsző, önigazgató szocializmus vonzotta a tekinteteket? Vagy méginkább az, hogy a lappangó politikai-társadalmi feszültségekről ott szabadabban tudtak beszélni? A nonkonformizmus megnyilatkozásai, többek közt éppen Tolnaiírásaiban? Az, hogy a könyvekből, folyóiratokból, lapokból időnként színpadokra, utcákra-terekre költöztek? Alátvánnyal, a hangzással, a rendezéssel is hatni akartak?Akárhogy is, a Symposion szerzői, s köztük is a legkiválóbb, Tolnai Ottó, vonzó példát kínáltak a vers, a kifejezés másfajta, sokaknak ismeretlen lehetőségeire. Tolnaimindent kipróbált, átgázolt a műfajok határain, beleártottamagát a képzőművészetbe, hasznára fordította a legfrissebbnyelvkritikai elméleteket, leleményesen játszott a szavaketimológiai s egyéb lehetőségeivel, de nem ragadt ,---------------------------,bele tartósan egyik irányzatba, egyik versmódba sem.Mérhetetlen energiatelepei vannak, meg van áldva aváltás, a megújulás képességeivel. Bevallom, nekemakkor kezdett igazán tetszeni, mikor, megőrizve
avantgárd mozdulatait, lehiggadt, mondhatni,klasszicizálódott. Mikor kialakította máig ishatékonyan művelt részletező hiperrealizmusát.Mondjuk, a Wilhelm-dalokban. Ehhez az kellett,hogy felfedezze, milyen jól kamatoztatható kincsetkapott családjától, szűkebb hazájától. Nyersanyagotés nyelvet. A falu elbűvölő bolondja alighanem,legalább is részben, maga a költő. A maga gyerekkori vagy későbbi emlékeit így-úgy megstilizáló, deegyszersmint nyersen elénk zúdító Tolnai Ottó. Snemcsak a magáéból, hanem a közös emlékezetből isszüntelenül merít. Van ebben a remek szereplírábanvalami szemérmesen, mégis lázasan személyes, aszemélyesben valami közös, majdnem azt mondtam:közösségi, de akár azt is mondhatnám, hogyegyetemes érdekű. Hogy nagy szavakat mondjak:filozófiai sugallatú közérzetlíra, létlíra. S nemcsak
versmondó 27
Laudáció Jász Attiláról
H armincnégy esztendős életkorával Jász Attila fiatalembernek számít a társadalomban. Ugyanakkor a
költészet sajátos időszámítása szerint már semmi esetresem, rendkívüli életművek zárultak le végérvényesen nálajóval fiatalabbaknál is, a közel- és régmúltban.Bizonyos tehát, hogya krisztusi kort elérve-elhagyva beérik ideje az első komoly számvetésnek, kikerülhetetlenül.Úgy tűnik, a külső elismerés, megerősítés most megtörtént. De a költő számára talán fontosabb önvizsgálatánakeredménye. Jász Attila ebben feltétlenül nyugtázhat legalább annyit, hogy saját arcát, hangját sikerült kialakítaniaés következetesen megőriznie. Nem csekély dolog ezsohasem, de mainapság különösen figyelemre méltó.Miért? A válasz sajnos elég kézenfekvő. Emlékezhetünk,már a nyolcvanas évek közepén, az akkor épp feltörekvő
nemzedéket egyesek az "arctalan" jelzővel aposztrofálták. Volt ebben jogosság, főleg, hogy látjuk, tíz évvelkésőbb, a posztmodern térnyerésének csúcs idején márnem csupán arctalan nemzedékekről beszélhetünk - kétségtelenül sommásan leegyszerűsítve az ennél bonyolultabb összképet -, hanem arról is, hogy ezek a nemzedékek látványosan bezárkóztak önkörükbe, az irodalmifolytonosság és egy széles körű dialógus igényét feladva.
Ilyen az é/et
28 versmondó
A korábban dívó és sokszor bántó vagy igazságtalantagadásokat, megtagadásokat, az elszánt megbotránkoztatást felváltotta a megaiázó közöny, a hangos pocskondiázást felcserélte csendes sumákolás, a szóra ésfigyelemre se méltatás, a céhszellemet a kiscsoportosérdekérvényesítés. Mindez persze nem ok nélkül való, deígy is elszomorító. Eliot egyik esszéje jut erről eszembe,amelyben ezt írja: "Nem az a baj, hogy ma nem úgy gondolkodnak Istenről és az emberről, mint elődeink, hanemhogy már nem éreznek úgy Isten és ember iránt, mint hajdan."
Az, hogy Jász Attila megteremtette és őrzi saját arcát,hangját, szerintem azt jelenti, hogy az uralkodó trendellenében halad, ami költői attitűdre vall. "A 17. században az emberiség választhatott Shakespeare és a szappanközött. Az emberiség a szappant választotta" - írta egyhelyütt Hamvas Béla, meglehetősen fanyarul. Az egyénútja, és Jász Attilát hova is sorolnám, mindettől függetlenül haladhat továbbra is a válaszút shakespeare-ivonalán Góllehet a szappant se kell ettől útfélre hajítania).Negyedik önálló kötete után ezt az eszményt és törekvéstigazolva látom.Jász Attila a legnagyobb gonddal ügyel arra, hogy - sajátszavait idézve - "az írás lehetséges világa belakhatóvá
váljon", és abban se hagy kétséget, hogyfeladata a "felejtés ellen" munkálkodni.Esszé, próza vagy költemény pusztáneszköz ehhez, ezt jól tudjuk mindanynyian. Élmény, érzékiség és gondolathitele kell hozzá végső soron, hogy azalkotás számot tarthasson érvényreolvasói előtt.
E téren Jász Attila már megtette bizalmat ébresztő, szellemi bátorságra vallólépéseit, amellyel kiérdemelte a RadnótiEmlékbizottság becsülését s díját, amelyhez szeretettel gratulálok magam is.
Lator László
Jász Attila
Kávé, tea, olvasgatás
Kávé, tea, olvasgatás, de közbennéhány mondat úgy telibe talál,hogy fel se tudok állni, fekszem ittcsendben és hallgatom, ahogy a szívbugyborékol, vérzik a mondatoktál,talán csak ki kell várni, nyelje elvalamelyik kamra, ahol a többiis összegyűlik használat után,bár vannak mondatok, melyek akárhalálos sebet is tudnak okozni,ha épp szívtájékon találnak el.
TEHETSÉG = REMÉNY
A Kondor Béla, Szécsi Margit, Nagy LászlóOrszágos Vers- és Prózamondó Verseny helyezettjei:
interpretáltak, de hibádzott a mersz az érzelmi folyamatokplasztikus felmutatásához. Jó néhányan rendelkeztek - jóértelemben vett - előadói eszköztárral, mégsem mertékérzelmi töltéssel is hitelesíteni a tartalmat. Mondhatnánk:értelmi eszközökkel próbáltak érzelmeket kifejteni, ahelyett, hogy hangulatokra, érzésekre engedték volna rátalálni önmagukat - s a publikumot.
-kpe-
BerhidaDabasSzabadka
I. Holics SzilviaII. Szabó Erika
III. Basity Petra
Szécsi MargitLevél N. L.-nakMind ami volt: a bősz macska-hadak,szerelmünk ágya meg a bogáncs-dívány,orcánk a kútban, s a pecsételt járvány,kedvesünk sörénye a kés alatt:mind ami lét volt, lenni megmarad,a csipkefák szerelmi hajzata,a fogalm aink: az ember, a haza,a sárga ló s a pegazus-fiak-mind ami lét volt: megmarad,csak kiterjed, kikel mint a halikra,a csillogást fájóvá szaporítja:vadállat-fejjé nőnek a kövek,ruhaszárítók: lengő égövekosztják világgá ifjúságodat -mind ami lét volt: lenni megmarad,csak elburjánzik, dolgait leróván.Fehér inged átível Európán.
"Te add nekem a reményt" - fohászkodik híres versébenJózsef Attilához Nagy László. Kondor Béla, Szécsi Margit,Nagy László Országos Vers- és Prózamondó Versenyennéhány ihletett pillanatban mi, jelen lévő szerencsésekmár-már remény közeli állapotba jutottunk. Napjaink marketing- és image-központú világának nyomása közepetteaz előadók jóvoltából mégis tapasztalhattuk: a kreativitás,a tehetség a reménnyel azonos ...
Ezúttal is visszaköszönt a versenyeken megszokott néhánytípushiba. Láthattunk példákat a rossz testtartásra,észrevehettünk egy-két tipikus beszédhibát (főleg asziszegő hangokét). Tapasztalhattuk a rossz versválasztáskövetkezményeit. Például, hogy egy versenyen szinte teljesen esélytelenné válik az, aki az előadói képességekmegmutatására alkalmatlan rövid költeményt választ.(Igaz az ellenkezője is: a kevéssé pallérozott előadó csúfoskudarcot vallhat a túlságosan hosszú verssell)
Kondor Béla szűletésének 70. évfordulója tiszteletére2001-ben ismét megrendezte rangos versmondó seregszemléjét Budapesten a pestszentlőrinci Kondor BélaKözösségi Ház. Amint azt Kiss Marianna igazgatóelmondta, idén változtattak a kiíráson: a szintén lőrinci
születésü Szécsi Margit verseiből s a költőnőférje, NagyLászló műveiből választhattak a Kondor Béla, SzécsiMargit, Nagy László Országos Vers- és PrózamondóVerseny résztvevői.
Izgalmas eredménnyel kecsegtetne, ha vállalkozó egyetemisták, netán tudósok feltérképeznék: vajon a magyarirodalmi "közelmúlt" mely alkotóinak művei milyenarányban szólalnak meg az amatőr versmondás jeles fórumain, versenyeken, esteken? Az adatok komoly hatásvizsgálati tanulmány alapjául szolgálhatnának, például abból aszempontból, hogy a mai fiatal korosztály miképpen"rezonál" húsz, harminc, negyven esztendeje keletkezettművekre, miképpen értelmezi azokat, s főként: miért éppenezeket a műveket érzi irányadónak, lelki tájékozódási pontnak, amikor napjaink világában eligazodni próbál.
A versválasztás indítékairól gazdag tapasztalatot nyerhetett a verseny közönsége. A lélek örökérvényű alapproblémái plasztikusan fogalmazódtak meg tucatnyi változatban, értelmezésben, hangszerelésben a költeményekés előadóik segítségéve I: főként a világban való személyeshelykeresés, a szerelem, a kötődés, a hivatástudat, a nemzeti hovatartozás, az értékrend konfliktusai. Azok, akik azértelmes és érezni is képes emberek életét minden korban- a látható vagy láthatatlan rácsokkal leválasztott mozgástérben is - meghatározták.
A "tegnap" költői verseire érvényesen, hitelesen ésöntörvényű lelki rezonanciával reagált a "ma" fiatalnemzedéke. Talán mert a szemléletmód ösztönösen akreatív emberé, s így természetszerűen ösztönösen közös:mindkét generáció tekintete a "holnap-holnapután" világátis kutatja. Ez lehet egyik oka a verseny jó színvonalának.A zsűri (elnöke a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Versmondók E~yesülete képviseletében Kiss László, tagjai Linka Agnes szerkesztő,
előadóművész és Kiss Péter Ernő vezető szerkesztő,
előadóművész) örömmel hallgatta a nagyobb részben nívósprodukciókat.
A negyven versmondó jelentős többsége sikerrel törekedett személyességre, intenzív gondolatközlésre. Köszönhető mindez a gondos verselemző munkának is. Sem NagyLászló, sem Szécsi Margit nem tartozik a könnyűszerrel
"megfejthető" alkotók közé: esetükben a pusztán "ráérzésre", a versértelmezés munkáját elhanyagoló szavalóinkább félreérti, mint megérti a művet. A szövevényes jelrendszert teremtő Kondor Béla írásai inkább igénylik aracionális megközelítést is.
Amivel a versmondók ezúttal jelentősebb mértékbenadósak maradtak: az érzelmi kitárulkozás. Pontosabban:az érzelmek megmutatásának bátorsága. Általában rendelkeztek megfelelő képzelőerővel, de nem mertek hangulatokat, érzelmi színeket visszaadni. Gondolatgazdagon
versmondó 29
EGY VESZPRÉMI VERSENYRŐLNagy László költő, a Veszprém megyei Iszkáz szülötte,1978. január 30-án hunyt el. A veszprémi Csap utcai általános iskola 12 éve vette fel Nagy László nevét, s azótaévente versmondó versenyt szerveznek névadójuk halálánakévfordulójára. Ez a tanintézet egyébként ún. értékközvetítö ésképességfejlesztő programjáról ismert, tehát a művészeti
nevelésnek itt különösen nagy szerepe van. Kezdetben aváros általános iskoláinak tanulóit hívták erre a versenyre, denéhány éve megyei szintű eseménnyé bővítették. Egy-egytanintézetet több versenyző is képviselhet, hiszen a cél az,hogy növeljék a Nagy László költeményeit, valamint a magyar irodalmat ismerő és tolmácsoló gyermekek számát.
A tanulók két korcsoportban - az 5-6., ill. a 7-8. osztályosok - versenyeznek, s egy-egy, a szervezők által kiválasztott Nagy László-verset, valamint egy, a teljes magyarirodalomból szabadon választott költeményt vagy prózátkell elöadniuk. Idén a kisebbeknek a Figyelmeztetés, a nagyobbaknak a Tűz című Nagy László-vers volt kötelező.
Évről évre nő e verseny iránti érdeklődés, amit a nevezők
mind nagyobb száma igazol. Ebben az évben amegyehúsz általános iskolájából közel ötven résztvevő volt jelen.Elmondható, hogy ez az alkalom térségünk egyik figyelemre méltó versmondó eseményeként tartható számon.A versmondók teljesítményét háromfős zsűri véleményezi: az iskola két magyar szakos nevelöjén kívülhaláláig Pintér Tibor neves előadóművész, az utóbbi kétévben pedig helyette Ferencz Zsuzsanna, a Városi Műve
lődési Központ szakfőtanácsosa vállalta a feladatot.
A versenyzők felkészülése-felkészítése általában jónakmondható. A szabadon választható művek szárnos íróköltő alkotásai közül kerülnek ki. A legtöbb versenyző
különösen ezek elmondásakor tudja megcsillantani igazánelőadói adottságait.
Az idei verseny legjobbjai
5-6. osztályosok
I. Horváth Kamilla - Gyulafirátóti Gyulaffy L. Általános Iskola
II. Vale Virág - Herendi Általános IskolaIII. Szelle Dávid - Veszprémi Kossuth Lajos Általános
Iskola
7-8. osztályosok
I. Csikós Borbála - Nagyalásonyi Általános IskolaII. Orsós Erzsébet - Nemesvámosi Általános Iskola
III. Lukács Ágnes - Csetényi Körzeti Általános Iskola
Ök a rendező intézmény Gyermekeink jövőjéért alapítványa által biztosított könyvjutalomban részesültek.Különdíjként pedig a Veszprém Megyei IrodalomtörténetiTársaság könyvjutalmát kapta Horváth Ádám Péter, a pápaiNagy László, és Kalányos Sándor, a veszprémi Nagy LászlóÁltalános Iskola versenyzője. Ez utóbbi tanuló felkészítő
tanára éppen a versenyt a kezdetektől lelkesen, nagyszeretettel szervező magyartanárnö: Rózsa Gergelyné.
-1-
30 versmondó
Nagy László
Tűz
Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű
tefűtsd be a mozdonyt halálra,hajszold, hogy fekete magányane legyen néki teher,tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-gyokerű,virágozz a vérző madárban,égesd hogy a sorsot kimondja,nem a hamuvá izzó csontja,virrasztó igéje kell,tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű
ne tűrd, hogy vénhedjiink sorralélekben szakállasodva,hűlve latoló józanságban,ahol áru és árulás van,öltöztess tündér-pirosba,röptess az örök tilosba,jéghegyekfölé piros bálba,ifjúság királya,tűz!
->t~>~{\\;,
A bohóc
Varázsének gyerekszájbólExkluzív. Ha nagyon modemek akarunk lenni, akkor ígyjellemezzük a Nemzetközi Pető Intézetben az Északkeletmagyarországi Regionális Versmondó Egyesület, a Magyar Versmondók Egyesülete és az említett intézményközelmúltban lezajlott versmondó versenyét. Ha szívünkből beszélünk, azt mondhatjuk: sok kis lélek egy nagylélekké egyesült nem csupán néhány óra erejéig, de annyira mindenképp. És ha szakmailag tekintjük végig aversenyt, olyan akaraterőt vehetünk észre a versmondásokmögött, amely páratlan gyümölcsöt hozott szavalónak ésnézőnek, kicsinek és nagynak egyaránt. Nehéz szavakbaönteni a történteket, ám legyünk diplomatikusak. Egy, aPető András Nevelőképző és Nevelőintézetben tanuló,végzős konduktorhallgató, Kárász Eszter fejében megfogant egy ötlet, nevezetesen egy olyan programsorozat gondolata, amely az intézményapróságainak kínál kulturálódási lehetőséget hónapról hónapra. A sorozat részeként 2000. november végén az ország minden pontjábólidekerült mozgássérült gyerekek "szálltak ringbe" közöscélért, hogy versenyükkel egymást és a rájuk igen nagylétszámban kívánesi hallgatóságot meggyőzzék a versirodalom mindenkit elvarázsoló erejéről.
Arajzo16
Sikerült. Most a cél és az eszköz is szent volt. JanusPannoniustól Petőfi Sándorig, Arany Jánostól WeöresSándorig széles repertoárban találtak személyiségüknekmegfelelő, játékos verseket a gyerekek. Sokszor rutinosversmondókat megszégyenítő módon, néha csak dörn-dödömig eljutván, olykor érthetetlen hangfoszlányokban. Deérezhetően. Nem versenyeztek itt a verselők, számukra eza fogalom ismeretlen. Nyilván a zsűri előtt is, aki hatalmasszemekkel hallgatta végig a parányi életsereg gazdagtörténeteit. Külön köszönet és főhajtás nekik.Nem mehetek el amellett a költemény mellett, amit egynyíregyházi kislány, Hegedüs Hajnalka saját kezűleg írt,és mondott el a nyilvánosság előtt. Olyan, komoly dolgotvállalt föl ez a nem mindennapi kislány, amit sokan életükvégéig nem képesek átérezni, isten ments, átélni. Önnönegyszerű kifejezéseivel, tárgyilagosan, rímekbe foglalvamesélte el, mit tenne, ha jámi tudna. Elárulom: amiről esorokban írok, az épp az ellenkezője a kísérletnek.Ugyanis ezek a mozgáskorlátozott emberkék hajszálpontosan olyanok, mint az "átlag" gyermekek. Néha azzal azapró különbséggel, hogy egészséges társaiknak lábuk van,amit futballozni használnak, míg a petősöknek szárnyuk,
amivel ölelnek, simogatnak, és nem utolsósorban repülnek. Álmaik világában. Ahol ők is futballozni használják ép lábaikat. Mert ők nemmások. Ök OLYANOK, mint mások.
Hegedüs Hajnalka
Ha járni tudnék... (részlet)
Hajárni tudnék, boldog volnék,S szép időben kimehetnék a kertbe.A testvéremmel szaladgálnánk,Még afára isfelmásznánk.Hogyha afa magas lenne,Felmásznánk a tetejébe.Ha aföld kemény lenne,Hempergőzhetnénk afűbe!
A zsűri tagjai:
Kiss László - a Magyar Versmondók Egyesületének alelnökeBartók László - előadóművész
Szabó Éva - a Magyar Rádió munkatársaRudniczky Tamás - költő, a Pető Intézet egykori neveltjeBucsek Erzsébet - konduktor
Anyertesek névsorát nem tudom közölni, mertmindenki nyert, az is, aki mondta a verseket, azis, aki csöndesen magába mélyedt ezek hallatán.(A versenyről a Magyar Televízió Sorstársakcímű műsorában készített e cikk írója összeállítást.)
Lutter Imre
versmondó 31
HAZAFIAS KÖLTÉSZET A MAGYAR IRODALOMBANBudapesti általános és középiskolák hatodik vers- és prázamondá versenye
Legnagyobb hazafias költőnkről elnevezett iskolánkban, apestszentlőrinci Vörösmarty Mihály Ének-zenei NyelviÁltalános Iskola és Gimnáziumban hagyományai vannak aszavalóversenyek rendezésének Gerecz Lászlóné igazgatóhelyettes és Csukás Ibolya magyar munkaközösség-vezetőirányításával. Több mint 20 éve, 1979-ben rendeztük első
háziversenyünket, és csaknem tíz éve már annak is, hogya XVIII. kerületi versmondó verseny megszervezésénekmegtisztelő feladatát is a mi iskolánk kapta az önkormányzattól.Ilyen előzmények után vállalkoztunk hat évvel ezelőtt abudapesti verseny meghirdetésére, megszervezésére. Máramár versenyünk kinőtte magát. A versmondók és felkészítő tanáraik lelkes hozzáállásának köszönhetően azutóbbi években csaknem 1000 versmondónak adott helyeta patinás, történelmi hangulatú épület, a Magyar KultúraAlapítvány székháza.Budapest szinte valamennyi kerületének általános ésközépiskoláját képviselik a legtehetségesebb versmondók.Hogy minek köszönhető ez a nagy érdeklődés? Bizonyáraa témának. Szavalóversenyünk témája, a hazaszeretet mindig aktuális. Akkor is, ha a dicső márciusi ifjakat ünnepeljük, akkor is, ha a 150 éve bukott forradalom hőseire
emlékezünk, vagy a millenniumi Magyarországot köszöntjük. Az idén megtartandó versmondó versenyünknek azállamalapítás és Vörösmarty Mihály születésének 200.évfordulója még mindig aktualitást ad, valamint kapcsolódik rendezvényünk az olvasás évéhez is.Versenyünkön a résztvevők körét most is, mint mindenévben, kibővítettük határon túl élő magyar versmondókmeghívásával, akik az idén Szlovákiából és Szlovéniábólérkeztek.
Helyezettek5-6. osztály:
I. Kovács Ákos - IL, Szent Angéla Általános Iskola ésGimnáziumArany János: Szent László legendája
I. Fortin László - XVII., Balassi Bálint 8 ÉvfolyamosGimnáziumÁbrányi Emil: Hazádnak rendületlenül
III. Kistelki Márton - XVIII., Szentlőrinci KatolikusÁltalános IskolaPetőfi Sándor: A gólya
7. osztály:I. Bencze István - Szemere Bertalan Általános Iskola
Petőfi Sándor: 15. március 1848.II. Eresei Gyopár - v., Alsóerdősor Utcai Általános Iskola
Garai Gábor: MagyarakIII. Énekes Réka - Felsőtárkányi Általános Iskola
Márai Sándor: Mennyből az angyal
8. osztályI. Ágoston László - XVII., Balassi Bálint 8. Évfolyamos
GimnáziumPetőfi Sándor: Világosságot!
II. Protzner Anna - II., Szent Angéla Általános Iskola ésGimnáziumVáci Mihály: Szeressetek!
32 versmondó
Vörösmarty, Arany, Petőfi mellé is felsorakoztak MáraiSándor, Wass Albert, Reményik Sándor versei, s ez is aztbizonyítja, hogy a haza nem a puszta föld, földrajzi területvagy fizikai határ, ahol élünk, hanem a haza az, amitmagunkban hordozunk.Babits szavaival élve:Azt a hazát, amelyről a Szózat zeng, nem veheti el és nemcsonkíthatja meg senki, mert az visszavonhatatlanul hozzánk tartozik. Magunkban hordozzuk éppen úgy, mintahogy ő hordoz bennünket; általa és benne vagyunk, akikvagyunk. Ha ő nem volna, mi sem lennénk többé.Az egységes Európában csak kultúránk és tudatunk őrzi
majd magyarságunkat, s még nagyobb hangsúlyt kapnakmajd a következő kérdések: Mi a helyünk a világban?Rangunk és sorsunk, jogunk és kötelességünk a népekközött?Iskolánk névadójának, Vörösmarty Mihálynak vívódása:Hol van, mit ér és mit jelent a haza, hazánk, ahol "élnünks halnunk kell"?Kedves versmondóink!Amikor kiválasztottátok mai verseteket, talán nem is tudtátok, hogy ezekre a kérdésekre kerestetek és találtatokfeleletet. S ma eljöttetek közénk, s nagy költőink szavaibanelhoztátok nekünk nemzeti kultúránk egy részét, őseink
emlékét, népünk szabadságvágyát, történelmi hagyományait.Az évtizedeket, évszázadokat átívelő üzenetek méltó tolmácsolásához kívánoknektek eléghitet, erőt, szeretetet, s ehhezaz önként vállalt szellemi küldetéshez sok sikert.Legyen ez a nap minden versmondónak és hallgatónakéletre szóló élmény, a hazaszeretet és nemzeti összetartozás ünnepe. Járainé Bődi Györgyi igazgató
ünnepi köszöntője 2001. március 9-én
III. Falvi Tímea - XIII., Vörösmarty Mihály Általános Iskolaés GimnáziumMárai Sándor: Mennyből az angyalLiptai Dominika - Szlovákia - FarkasdGyurcsok 1stván: Európában
9-IO.osztályI. Szőke Krisztina - Lendva
Veres Péter: Kik voltak honvédek?II. Fülöp Natália - Karinthy Frigyes Gimnázium
Józse!Attila: A DunánálIII. Ress Hajnalka - Dózsa György Gimnázium
Petőfi Sándor: Magyar vagyokIII. Gazsó Dániel - Táncsics Mihály Gimnázium
Babits Mihály: Hazám
I I-12. osztályI. Gyantán Gábor - III. Sylvester János Gimnázium
Vörösmarty Mihály: A kis hölgyhözII. Kmet Mónika - Szinyei Merse Pál Gimnázium
Babits Mihály: Húsvét előtt
Vadkerti Hajnalka - XVIII., Pogány Frigyes GimnáziumJózse! Attila: Bús magyar éneke
III. Szokola Nóra - VIII., Alsóerdősor u. Általános Iskola ésGimnáziumFarkas Árpád.: Halott halottaimHarkányi SzabolcsPetőfi Sándor: A X1X század költői
FelhívásA Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, a Magyar Versmondásért Alapítvány és a Somogy folyóirat
Berzsenyi Dániel munkásságának, példaadó életművének mind szélesebb körű megismertetéséreés a magyar irodalom szerelmi költészetének (a kezdetektől napjainkig) bemutatására hatodik alkalommal
hirdeti meg 200 l őszére a
VI. Országos Berzsenyi Dániel Vers- és Prózamondó Versenyt
az alábbi két kategóriában:
középfokú oktatási intézmények tanulói (14 éves kor felett) éselőadó-művészi engedéllyel nem rendelkező felnőtt, amatőr vers- és prózamondók részére.
A verseny feltételekA versenyzőknek mindkét kategóriában 4 lírai vagy prózai alkotásból (részletböl) kell felkészülniük:
2 művet (vers vagy prózarészlet) Berzsenyi Dániel életművéből kell választani,2 müvet (vers vagy prózarészlet) pedig a magyar irodalom szerelmi költészetéből kell bemutatni.
Jelentkezési határidő: 2001. augusztus 1.Jelentkezési cím: Berzsenyi Társaság 7400 Kaposvár, Honvéd u. 5.
tel./fax: 82/319-948
A jelentkezők számától függően megyei, illetve budapesti válogató versenyeket rendezünk200 l októberében.
Az ifjúsági és felnőttdöntő időpontja és helye:2001. november 3-4. Kaposvár, Együd Árpád Művelődési Központ
Mindkét kategória legjobbjai értékes díjakban részesülnek.
Berzsenyi Dániel
A reggel
Nézd, a napnak derülő sugáraMint ébreszti a természetet,
Mint önt új bájt a virágfodrára,S mint zendíti a zöld ligetet.
Nézd, új öröm s újult életerő
Száll hegyekre, száll most völgyekre,Csak az örök homályban heverő
Bagoly siet bús rejtekekre.
Nem mosolyog néki a szép reggel,Sem az élet harmoniája:
Kedvesb néki a szomorú éjjel,Mint az egek dicső pompája.
Igy van minden! változhatlan renddelKi van szabva éltünk pályája;
Egyik rokon afélistenekkel:A másiknak por a hazája.
A rablelkek örök setétségbenBolyongnak a denevérekkel:
Nem nézhetnek a dicső napfénybeÖrök éjhez szokott szemekkel.
A nagy lélek önként az aetherbenHéjáztatja szabad szárnyait,
Nem tartja itt fojtva porkötélbenAz égi tűz nemes lángjait.
Nem tébolyog gót épületekenAz éjjeli vak madarakkal:
Feljebb evez a nagy ÁlpesekenA nap felé uszó sasokkal.
versmondó 33
A Mensáros László Alapítvány, az Anyanyelvápolók Szövetségeés a Magyar Versmondásért Alapítvány meghirdeti a
MENSÁROS LÁSZLÓNEMZETKÖZI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYT
A szervezők hagyományteremtő céllal indítják útjára a kétévente megrendezésre kerülő versenyt,melyen a legjobb versmondó Mensáros-díjban részesül.
A nevezés feltételei:A versenyre nem hivatásos vers- és prózamondók jelentkezését várják,
akik betöltötték 14. életévüket és befejezték az általános iskolát.Nevezni négy szabadon választott verssel vagy prózával a magyar irodalomból és egy verssel vagy prózával
Mensáros László A XX. század című előadóestjének anyagából lehet.
A versenyt ifjúsági (14-20 év) és felnőtt kategóriában hirdetik meg.A jelentkezések függvényében - több helyszínen - elődöntőkre kerül sor.
A szervezők az elmúlt évek legjobb amatőr versmondóit levélben hívják meg a rangos esemény döntőjébe.
A Mensáros-díj, valamint a szponzorok által felajánlott különdíjak a Madách Kamara Színházban,a verseny gálaestjén kerülnek átadásra.
Jelentkezési határidő: 2001. szeptember 15.
Az októberi, novemberi elődöntőkről írásban értesítik ajelentkezőket.
A verseny döntőjére 2002. január 24-26-án kerül sor.Jelentkezni név, lakcím, irányítószám, valamint a választott öt műsorszám feltüntetésévelaz alábbi címen lehet: Magyar Versmondásért Alapítvány, 1201 Budapest, Hatvani u. 33.
Telefon/fax: 284-2780, e-maii: [email protected]ővebb felvilágosítás és a szövegek listája: Virág László: 06/30/950-8256
(Mensáros László A .xx század című előadóestjének teljes szövegkönyve az alábbi kötetben olvasható:Egyedül a pódiumon, Népművelési Propaganda Iroda, Bp., 1974)
III. Országos Kaleidoszkóp Versnapok
Az 1956. október 23-i forradalom tiszteletére az Északkelet-Magyarországi Regionális Versmondó Egyesület harmadikalkalommal rendezi meg az Országos Kaleidoszkóp Versnapokat. A fesztiválon a versenyzők két-két kategóriábanvehetnek részt: vers- és prózamondó verseny, valamint előadóestek és színdarabok kategóriája.
A vers- és prózamondó verseny választandó költői születési vagy halálozási évfordulóhoz köthető, míg a kortárs versattól a költőtől származik, aki egyben a zsűri tiszteletbeli elnöke (az elmúlt évben Bella István elnökölt).
Feltételek: Vers- és prózamondó verseny (3 mű):
1. Buda Ferenc valamely költeménye, és2. Babits Mihály vagy Pilinszky János vagy Zelk Zoltán vagy Nemes Nagy Ágnes valamely műve, és3. egy szabadon választott magyar próza (novella, egyperces, drámai monológ stb.) előadása.
Előadóestek, színdarabok kategóriája:
Legfeljebb 60 perces, l-2 szereplős előadóest, melynek repertoárjában többnyire magyar versek vagy prózák szerepelnek(bármilyen zenei kíséret, koreográfia, énekelt vers vagy átdolgozás megengedett).ILLETVE legfeljebb két felvonásból álló színdarab, melynek szerzője vagy témája magyar (zene nincs kizárva, detöbbnyire prózai részekből álljon).
A verseny helyszíne: Miskolc-Egyetemváros • Időpont: 2001. október 26-27-28.
Jelentkezési feltételek: - a 12. életév betöltése- versmondó egyesületi tagság (a tagdíj a helyszínen is befizethető)
Nem versenyezhet: - aki Kaleidoszkóp-díjas,- professzionális színész, előadóművész, vagy a- Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakos hallgatója
A szakmai zsűri mindkét kategóriában Kaleidoszkóp-dijakkal jutalmazza a legjobbnak bizonyuló versmondókat.A három nap tartalmas kulturális szórakozást ígér. A két kategóriának két külön zsűrije, bírálóbizottsága van, hogy akiesetlegesen mindkét kategóriában indul és valamelyikben nem a vártnak megfelelő teljesítményt nyújt, ne szenvedjenhátrányt a másikban.Jelentkezni lehet: Káelné Kovács Rita, 3515 Miskolc-Egyetemváros EI7. épület 115. iroda.További információ: 06 (20) 326-2766, 06 (20) 339-2792
34 versmondó
....
A Magyar Versmondók Egyesületeebben az esztendőben 15. alkalommal rendezi meg
VERSMONDÓ TÁBORÁT2001. július 30.- augusztus 6. között Baján a Sugovica partján, a Petőfi-szigeten.
A tábor részvételi díja: 17OOO Ft, ami a teljes ellátás és a képzés költségeit fedezi.A részvételi díj csökkenhet, ha megfelelő nagyságrendű pályázati támogatásban részesül egyesületünk.
A Magyar Versmondók Egyesületének tagjai jelentős kedvezményben részesülnek. A 14. év alatti versmondóknakés érdeklődőknek ajánljuk a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai segítségével a Veszprém Városi
Művelődési Központ szervezésében megrendezésre kerülő csopaki tábort.
Jelentkezési határidő: 2001. június 20.
Jelentkezni levélben lehet: Pintér Juliannánál 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.A jelentkezésnek tartalmaznia kell a résztvevő életkorát, pontos lakcímét (elérhetőségét), telefonszámát.
A 18 éven aluliak esetén szülői hozzájárulást is szükséges.A jelentkezést követően a szervezők megküldik a tábor részletes programját.
Részvételi díj: 15500 FtBővebb felvilágosítás kérhető továbbá: Bodor-Palkó Páltól> Telefon: 06-20 933-2992
Várjuk minden versmondást szerető és művelő fiatal jelentkezését.
* * *A Magyar Versmondásért Alapítvány
2001. július 16-27. között Köbölkúton (Szlovákia) rendezi meg
III. Nemzetközi Vers- és Prózamondó Szakmai Táborát.A tábort 14 éven felüliek részére szervezik, neves szakemberek (versrendezők, előadóművészek,
mozgástanár és beszédtechnikus) irányításával.A múlt évhez hasonlóan - a tervek szerint - neves művész vendégek kurzusokkal és fellépésekkel segítik
a munkát. A tábor ideje alatt kirándulásokat szerveznek a Felvidék legszebb helyeire és városaiba.Részvételi díj: 20 OOO Ft, amely a pályázatok elbírálása után,
valamint egyéb támogatások függvényében változhat.A táborba 40 fő jelentkezését fogadják, a jelentkezések illetve a befizetések sorrendjében. Jelentkezés írásban név,születési idő, pontos cím, telefonszám, 18 éven aluliak esetén szülői hozzájárulás mellékletével az alábbi címen:
Magyar Versmondásért Alapítvány, Virág László, 1201 Budapest, Hatvani u. 33. Telefon/fax: 284-2780.Jelentkezési határidő: 2001. június 15.
* * *NYÁRJ VERS- ÉS PRÓZAMONDÓTÁBOR A BALATONNÁL
10-16 éves gyermekek részvételévelA Veszprém Városi Művelődési Központ a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai segítségével rendezi meg
hagyományos szaktáborát.
A tábor időpontja: 2001. június 25.-július 1.HELYSZÍNE: CSOPAK, IFJúSÁGI ÜDÜLŐTÁBOR
Részvételi díj: 15800 Ft (bentlakás sal, teljes ellátással)
A tehetséggondozó művészeti tábor programja - egy kellemes balatoni üdülés keretében - a vers- és prózamondásszakmai ismereteinek megalapozásán, illetve továbbképzésén kívül személyiségfejlesztő gyakorlatokat,
műelemzéseket és irodalmi bemutatókat foglal magába. Az elismert szakemberek által vezetett tábor hasznosfelkészítést nyújt a különféle rendezvényeken és versmondó versenyeken történő szereplésekhez.
Az érdeklődök 200 l. június l-jéig a név, születési idő, pontos lakcím és telefonszám,valamint az iskola megnevezésével az alábbi címen jelezhetik részvételi szándékukat.
Városi Művelödési Központ, Ferencz Zsuzsanna közművelődési főtanácsos
8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2.• Tel.: 88/404-549, fax: 88/429-693
Ezt követően a jelentkezők postai úton kapják meg a részvételi díj befizetésére szolgáló esekketa részletes programtájékoztatóval együtt.
versmondó 35
Magyar Versmondók Egyesülete éves közgyűlése
- rövidített jegyzőkönyv -
Helyszín: Budapest, Fészek Klub
Ideje: 2001. március 16.
Elnökölt: Popper Ferenc
Napirendi pontok:
l. Az elnökség beszámolója a 2000. évi végzett munkáról,2. Az egyesület 2001. évi tervei3. Észak-kelet Magyarországi regionális szervezet és a
Győr-Moson-Sopron megyei szervezet beszámolói4. A felügyelőbizottság beszámolója az éves munkáról5. Vita abeszámolókról6. Alapszabály kiegészítése7. Egyebek
Bodor-Palkó Pál elnöki beszámolója:
Ismertette az elmúlt évi rendezvényeket.
- Január: Pesti Vigadóban versmondógála és -konferenciaaz amatőr versmondásról, mely hasznosnak bizonyult.Az egyesület díjának átadása (Ki viszi át a szerelmetplakett).
- Csokonai Vitéz Mihály Szavalóverseny (Kaposvár)egyik legjelentősebb, rangos verseny (a Kapos Tvegyenes adásban közvetítette).
- Harmadik alkalommal került sor (megyei pedagógiaiintézetek bekapcsolásával) általános iskolások országosvers- és prózamondó versenyére Kecskeméten, Budapesten és Veszprémben. Három regionális elődöntő utána döntő Pápán volt ősszel. Ezeket városi, megyeielődöntök előzték meg. A jövő versmondóinak kinevelése, tehetségkutatás szempontjából igen fontosversenyünknek tekinthető.
- A millennium évéhez kapcsolódóan a Magyar RádióRt.-vel közösen hirdettük meg a Magyar Messiásokvers- és prózamondó versenyt, amelynek három elődön
tője volt. A döntőt Fonyódon rendeztük. Itt szervezésihiányosságok voltak tapasztalhatók, amelyből fontoslevonnunk a tanulságokat a későbbiekre nézve. Ahárom regionális elődöntőt a rádió rögzítette, amelynyolc adás keretében a Memoriter adásaiban volt hallható a rádió műsorában.
- Klubot, amely rövid időn belül igen fontos szakmaiműhellyé vált. Célja: felkészítés a versenyekre,előadóestekre. A klub havi egy alkalommal tartjafoglalkozásait.
- Balatonszemesen évek óta közreműködünk a Latinovits Zoltán Nemzetközi Középiskolás VersmondóVerseny megszervezésében. Jól szervezett, emelkedetthangulatú találkozó, amelynek időpontja mindig júniuselső hete.
36 versmondó
- A pásztói Gyöngy te csillag elnevezésű verseny NYIKes általános iskolások hagyományos találkozója, amelynemcsak verseny, hanem a szakemberek fóruma, aholvéleményt, tapasztalatot cserélnek és szakmai útmutatást kapnak a résztvevők.
- Évek óta jelen vagyunk a rangos és színvonalas Anyámfekete rózsa c. nemzetközi szavalóversenyen.
- Pintér Tibor - aki egész életét az amatőrmozgalomnak
áldozta - emlékére szerveztek a veszprémiek egy versenyt, ahol hihetetlenül sokan megjelentek. A szervezőket is meglepte a nagy létszám.
- Ötödik alkalommal került sor a Rokon népek költészetefesztiváira Budapesten, a Magyar VersmondásértAlapítvánnyal közös rendezésben. Sajnos, kis létszámúverseny, de fontos missziót vállal fel.
- Az elmúlt év őszén a Rátkay Klubban előadóművész
konferenciát rendeztünk - több hivatásos szervezettelközösen - hivatásos előadóművészek, költészettelfoglalkozó szakemberekkel, szervezettel együttműködve. Remélhetőleg a közeljövőben sikerül megjelentetnünk a konferencián elhangzott előadásokat.
- Negyedévente jelenik meg újságunk, a Versmondó.
- Ötödik éve sikeresen működik a Versrádió a CivilRádió egyik rovataként. A kéthetenkénti félórás adásban fontos információkat sugárzunk a versmondóknak.Az adó Budapest 80 km-es vételkörzetében fogható.
- Megújult a győri Költészeti Biennále keretébenkétévente megrendezendő Radnóti Miklós Vers- ésPrózamondó Verseny, amelyre a versmondó versenyekgyőztesei kapnak meghívást - ettől az évtől kezdve két kategóriában. Felnőtt kategóriában Radnóti-díjért,ifjúságiban kategóriában Radnóti-diplomáért versengenek a legjobbak. Megalakult a felkészítő pedagógusok kitüntetésére (Radnóti-díj) életre hívott kuratórium,elnöke Debreczeni Tibor.
- Tizennegyedik alkalommal került megszervezésre aközépiskolás versmondótábor Baján.
- Az ÁPV Rt. társadalmi szervezetek részére kezelésreátadható helyiségeket hirdetett meg pályázat keretében.Az egyesület 4 helyszínre nyújtotta be pályázatát, de nincsmég döntés pályázatokról. Az egyesület működéséhez
fontos lenne, hogy saját helyiségünk legyen.
2001. évi tervek:- Február 21-22-én Kondor Béla, Nagy László, Szécsi
Margit Szavalóverseny volt, ezzel a versennyel is egyfajta missziót vállaltunk fel. Korábban Kondor Bélaversenyként indult, de kevés résztvevő volt, ezért változtattunk akiíráson.
KiadásokAnyagköltség 387827Anyagi jellegű szolgáltatás 558707
Rendezvényekhez pályázati úton kapunk támogatásokat,de ezek nem voltak elegendőek, így a működésre kapottösszegek egy részét is a rendezvényekre fordítottuk.Például2000-ben a Versmondóra sajnos a korábbiaktóleltérően csak 500 OOO Ft-ot kaptunk, ami nem volt elegendő az évi három összevont szám megjelentetéséhez.
Működésre az Országgyűléstől l millió, az NKÖM-től
800 OOO Ft-ot kaptunk.Az általános iskolások vers- és prózamondó versenyére400 OOO Ft-ot, a Versmondóra 500 OOO Ft-ot, MagyarMessiások versmondó versenyre 300 OOO Ft-ot, a
Mi\\enniumi Em\ékbi2otto:>ágt6\ két ve'i':.en)l \Co:>okonai ésRadnóti) finanszírozására 500 OOO Ft-ot. Az NKA-tóltáborra, az éves versgálára, a Rokon Népek Fesztiváljárakaptunk kisebb összegeket.
2000. Ol. Ol-jén1695541
831421778683
2000. 12. 31-én872074
78391688158
255296226340
84200120000
199008930
80000563280
901188592951572345175
892516
55249084652834
4652834
24000001000000
110617369888000018620
3746225
5524908
Záró PK
Nyitó PK + bevétel:
BevételKiadás
Ebből bankPénztár
Dologi kiadásokMegbízási díjakAdók, járulékokKönyvelésRádiótelefonSzakkönyvekBérleti díjakNyomdaköltségIlletékekEgyéb nem anyagi jell.Adott támogatásBankköltségEgyéb költségek
BevételekNKÖMésNKAOrszággyűlés
TagdíjakAPEH 1%Egyéb (Duna Tv)Kapott bankkamatBevétel összesen
Nyitó PKBankPénztárÖsszes nyitó PK
A Magyar Versmondók Egyesülete 2000. évipénzügyi beszámolója
Egyesületünk számos pályázatot nyújtott be az elmúltévben is, melynek eredményeként közel három és fél millió forintot nyertünk különbözö pályázatokon. Eredményespályázatokat nyújtottunk be az Országgyűlés TársadalmiSzervezetek Bizottságához, a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériumához, a Nemzeti Kulturális Alapprogramhozés a Millenniumi Emlékbizottsághoz. Az NKÖM és azOrszággyűlés támogatása ún. működési támogatás, azNKA pedig különböző programokat, versenyeket és aVersmondó kiadását támogatta. Az lap kiadási költségei(nyomda, postaköltség) jelentősen megemelkedtek, ezért atagdíjjal együtt emelni kell az újság árát is. Itt kell megemlítenünk, hogy javult a tagdíjfizetési morál. Ebben azévben is ugyanezekkel a pályázati lehetőségekkel
élhetünk. A szokásos működési támogatás mellett ebbenaz évben pályáztunk a pódiumműsorok fesztiváljára,könyvkiadásra, versmondó versenyekre, táborokra éslapunk támogatására. Folyamatosan figyelemmel kísérjüka megjelenő felhívásokat, és természetesen pályázunk.
- A gálaműsorunkat, amelynek keretében kerül sor az ezévi "Ki viszi át a szerelmet" emlékplakett átadására.
- Az országos József Attila Vers-, Énekeltvers- ésPrózamondó Verseny - amely kétévente kerül megrendezésre - Tatabányán áprilisban lesz.
- Latinovits Zoltán-szavalóverseny lesz középiskolásoknak Balatonszemesen.
- A negyedik Regösök húrján vers- és prózamondó verseny általános iskolásoknak (döntő Pápán, előtte háromelődöntő). Pataki András indította a Regösök húrján
,vé't'"f'é'á'/"?' dé' á'á'/"á'6') 0'1'0'1' <W)á'?? <f'Z <W<f'6'k).i'..r&-»/.
Megállapodott az egyesülettel, hogy a nevet az általánosiskolások versenye kapja.
- Folytatja munkáját a Memoriter Klub és a Versrádió.
- Egyre nehezebb a Versmondó c. Iap megjelentetése,kevés a szakember, aki írni is tud és vállalja a társadalmi munkát. A technikai költségek is jelentősek, ezértévi 3 összevont szám jelenik meg, így sajnos az információk egy része nem naprakész, de ezt a lap nem istudja felvállalni. A postázási költség 100 OOO Ft.Létrejött a szerkesztőbizottság, amely két ülést tartotteddig. Kialakította a lap szerkesztésének koncepcióját.
- A pódiumműsorok II. fesztiválját ősszel ismételtenmegrendezzük, amelynek az a célja, hogy azoknak azamatőr előadóknak, akik magasabb színvonalat értek el,legyen továbblépési lehetőségük.
- Az országos versmondótábort változatlanul Baján rendezzük meg és támogatjuk a Veszprém megyei versmondó tábort.
- Két könyv kiadását tervezi az egyesület: könyvhétenolvasás éve indul, pályázunk prózai szöveggyűjteménykiadására Debreczeni Tibor szerkesztésében, a másikkiadvány az előadóművész-konferencia anyagát tartalmazza.
versmondó 37
Győr megyei szervezet tevékenységéről Németh Andrástitkár számolt be, amely azonos Popper Ferenc írásával,így most ezt tesszük közzé.
Mi történt 2000-ben?Popper Ferenc, a Magyar Versmondók Egyesülete Győr
Moson-Sopron Megyei Szervezete elnökének beszámolója
A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron
Megyei Szervezetét 1997 nyarán hoztuk létre. Kezdetbennem is gondoltunk arra, hogy önálló egyesületkéntműködjünk, ám rá kellett jönnünk, csak úgy tudunk azalapszabályunkban megfogalmazott céljaink megvalósítása érdekében pályázati úton pénzhez jutni, ha abíróságon bejegyeztetjük magunkat.Nézzük tehát e kis bevezető után mi is történt 2000-ben?
A mostanra 200 tagot számláló szervezetünk mozgalmasévet tudhat maga mögött,Folytattuk az előző év októberében indított tanfolyamunkat nyolc pedagógus részvételével. Ök arra keresték aválaszt, lehet-e és ha igen hogyan lehet verset rendezni,illetve milyen feladatok várnak arra, aki versmondókatpróbál felkészíteni?Tették mindezt olyan előadók segítségével, akik úgy érezzük, talán a legtöbbet tudnak témakörükről. Wacha Imretanár úr a szövegelemzés miértjére és hogyanjára adottközérthető válaszokat, bizonyítván, mekkora szüksége vana versmondónak az előadandó mű alapos megismerésére.Az ő tudós elméleti előadását Fehér Ildikó, Kiss László,dr. Sződy Szilárd, Debreczeni Tibor és Kalmár Zsuzsamagas színvonalú elméleti és gyakorlati foglalkozásaiegészítették ki.A tanfolyam végül egyhetes bentlakásos táborral zárult,ahol a hallgatók önálló munkát végeztek a tábor gyermekrésztvevőivel. Segítségükre voltak ebben Karsai AlfonznéKlári néni, Horváth Ildikó, Németh András egyesületünkelnökségi tagjai és e sorok írója is.
Februárban egy kistelepülés, Öttevény önkormányzatávalközösen hirdettük meg a Vidám Müvek Vers- és Prózamondó Versenyt, melyen óvodástól a nyugdíjasig vettekrészt mintegy nyolcvanan szinte az egész megyéből.
Március, április és május hónapokban a Bartók BélaMegyei Művelödési Központtal közösen rendeztük megaz immár hagyományos Kormos István Vers- ésPrózamondó Verseny elődöntő it, melyen közel 250 felső
tagozatos általános iskolás gyerek vett részt. Közülük55-en jutottak tovább a november 4-én Mecséren megrendezett megyei döntőbe, mely egyben a második MegyeiIrodalmi Hét megnyitó eseménye is volt.A megyei döntőben egyébként részt vettek azok a felvidéki versmondó gyerekek is, akiket a Tompa Mihály galántai és dunaszerdahelyi járási illetve területi döntőiről hívtunk meg, ahol elnökségünk néhány tagja tanácsadóként,illetve zsűritagként szerepelt.Szakmai és szervezői segítséget nyújtottunk a MegyeiMűvelődési Központ által rendezett Kisfaludy NapokMegyei Középiskolás Kulturális Szemle Vers- ésPrózamondó Versenyének lebonyolításához.
38 versmondó
A tavaszi szünetben győri és Győr környéki általános ésközépiskolás tanulók részére napközis jellegű versmondóiskolát rendeztünk 18 fő részvételével.Megrendeztük a Magyar Messiások Vers- és PrózamondóVerseny területi döntőjét.
Június végén Csornán rendeztük meg az immár hagyományos intenzív, bentlakásos nyári versmondó táborunkat,melyen harmincöt általános és középiskolás tanuló,- közülük nyolcan a Felvidékről érkeztek - továbbá a máremlített versrendező tanfolyam hallgatói vettek részt, akikcsoportvezetőkként dolgoztak. A tábort a csoportok bemutatói zárták a nagyszámú érdeklődő szülő jelenlétében.
Állandó műhelyként működtetjük Győrben VersmondóStúdiónkat hetente egy alkalommal a Megyei Művelődési
Központban, illetve az év vége óta a Petőfi Sándor IfjúságiHázban, mivel az előbbi intézmény felújításra kerül s ezértbezárták.A műhely tagjait felkészítjük a különböző versmondóversenyekre, illetve segitünk nekik a versválasztásban.A gyakorlottabbak rendhagyó irodalomórákon lépnek fel,illetve egyéb fellépési lehetőségeket biztosítunk számukra.Sikerként könyvelhetjük el, hogy inspirálásunkra létrejötta soproni Versmondó Műhely a Berzsenyi gimnáziumban.Köszönet illeti ezért dr. Lampérth Gyula igazgató urat. Amühelymunka során a korábbi tanfolyamunkon végzettpedagógusok látják el tanácsaikkal a versmondókat.Reméljük, ezzel fellendül majd a már hanyatlani látszósoproni versmondó mozgalom.Az elmúlt évben is rendeztünk rendhagyó irodalomórákat, bár támogatás híján kevesebbet, mint 1999-ben.A közreműködők a Versmondó Stúdió középiskolás tagjai,az Előadóművész Stúdió tapasztalt versmondói, illetvenéhány esetben színművészek és színházi rendező voltak.A Bartók Béla Megyei Művelődési Központtal és aRadnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társasággalközösen megrendeztük a Radnóti Miklós Országos Felnőtt
Vers- és Prózamondó Versenyt, mely egyben az irodalmihét záróeseménye is volt.A versenyen, mely meghívásos, az ország legjobbversmondói vehetnek részt, éspedig azok akik más országos versenyen kiemelkedően szerepeltek.
Összefogás az északkeleti régióban
Lutter Imre beszámolója az északkelet-magyarországiregionális szervezet munkájáról
Lezártunk egy korszakot. Úgy is nevezhetnénk: a teremtésidejét. l 999-ben, amikor létrejött az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület, már adottak voltak az előadóművészek és versmondók, színészekés színjátszók, költők és diákköltők. Mégsem volt könynyű összefogni a lelkes fiatalokat, tapasztaltabbakat és aszépkorúakat. Adott volt azonban egy szűk csapat,valóban nagyon kicsi, akik megpróbáltak megbirkózni afeladattal.A létrehozott szervezettel a hátunk mögött intézményesen pályázhatunk azóta is sokakban élő rendezvényekre.Társszervezőkkela Hangadó kulturális fórumra, a Bolyai
ki, kárpátaljai és erdélyi magyar versmondók is csatlakoznak hozzánk).
Az Északkelet-magyarországi RegionálisVersmondó Egyesület új elnöksége:
Tiszteletbeli elnökSzép László - Radnóti- és Péchy Blanka-díjas
versmondó,a Pécsi Sándor Gurulószínházvezetője
Nem kevés hát a tennivaló. Akadnak még problémák (lásdVersmondó lap eljuttatása a tagokhoz), de ha csak a régimederben folyik a munka, akkor is lesz idén októbervégén Kaleidoszkóp Versnapok, lesz negyedik hallgatóiverseskötet és lesz drámatanítás. Azonban mindig új és újszelek fújnak ...Kedves Versmondó Barátok! Annyival segítsétek munkánkat, hogy a Versmondóval postázott csekkeken fizessétek be a tagdíjat, ami jelenleg 600 Ft (öt sör ára) egyévre. Az országos küldöttközgyűlés által 1200 Ft-ramódosított tagdíj csak 2002-ben lép életbe (de ez sem többhavi 100 Ft-ná!!).
- joghalIgató,Kaleidoszkóp-díjas versmondó,az Egy Maszk Drámaműhely tagja,országos elnökségi tag
- konduktorhallgató,Kazinczy-érmes versmondó,az országos egyesületfelügyelőbizottsági tagja,az Egy Maszk Drámaműhely
művészeti vezetője
- tanár, művelődésszervező,
a Miskolci Egyetem hallgatói ügyeketkoordináló igazgatóhelyettese
- Kaleidoszkóp-díjas versmondó
KáelnéKovács Rita
ElnökKiss Gábor
Elnökségi tagokBalogh Attila
AlelnökKárász Eszter
Emléknapra, a Miskolci Egyetem hallgatóinak vers- ésnovellaantológiájára, amelyekre több százezer forintotnyertünk végül. Az említett hallgatói költészeti gyűjte
mény túl van harmadik évén. (Éltem ... Írtam ... Érted... ,Virágzó kopjafák, A pillanat története). Nemzetközieseménnyé nőtte ki magát a Kaleidoszkóp Versnapok,amelyen az ország legkülönbözőbb pontjáról - utóbb ahatáron túlról is - érkezett versmondók, előadók és színjátszók - immáron két alkalommal (három napig) mértékössze "tudásukat, tehetségüket" a magyar irodalomfelelevenítése jegyében. Egészen különleges csapatotindítottunk útjára három éve még a Bolyai Kollégiumberkein belül szintén a Miskolci Egyetemen drámapedagógia és drámajátékok néven. Az egyesület létezéseóta ez az EGY MASZK drámamühelyre (EgyetemistákMiskolci Amatőr Színjátszó Köre) átkeresztelt színjátszó-versmondó csoport óriási sikerrel adta elő a Tükör atükörben című előadását, amely klasszikus művek olyanválogatott részleteit tartalmazta, amelyeket a drámaműhelyesek önnön lelkük "színházi feléből" merítettek.Most Shakespeare Szentivánéji álom címü müvéneksajátos feldolgozását viszik színre. Ennek a műhely
munkának mindmáig tevékeny részese az egyesületelnöksége.És folytathatnánk a sort a számtalan versmondó versenynyel, amit. a régióban szakmailag vagy tárgyjutalmakkaltámogattunk.
De beszéljünk inkább a jövőről! Az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület 2001. február25-én tartotta éves tisztújító közgyűlését. Itt választottukmeg az új vezetőséget, módosítottuk az alapszabályt, s aminagyon fontos: szervezetünk - a közgyűlés felhatalmazásaalapján - kétéves együttműködési megállapodást köt aPécsi Sándor Gurulószínházzal és a Miskolci EgyetemBolyai Kollégiumával. Míg az előbbi a tagság sorát növelve szakmailag emeli az egyesület munkáját, az utóbbi biztosítja az EGY MASZK drámaműhely, a KaleidoszkópVersnapok, a hallgatói antológia infrastrukturális feltételeit.Megalapítottuk a Versgondnok címet, amelyet minden éváprilis I l-én, a költészet napján rendezendő gála keretében adunk át a régió azon képviselőjének, aki elvitathatatlan érdemeket szerzett a verskultúra, illetve az egyesületápolásáért, segítéséért. Az első ilyen díjat elnökségünkSzép Lászlónak, a Pécsi Sándor Gurulószínházi Egyesületvezetőjének ítélte oda.
Popper Ferencnek, a felügyelőbizottság
elnökének beszámolója
A felügyelőbizottság rendszeresen részt vett az egyesületelnökségi ülésein, folyamatosan figyelemmel kísértékmunkáját, megállapították, hogy az mindvégig szabályosvolt. Két kivételtől eltekintve azok határozatképesek
A Magyar Versmondók Egyesülete alapszabályánakmódosításával egyidejűleg lehetővé vált, hogy a hozzánktartozó régióban élő országos egyesületi tagokat hivatalosan is kapcsoljuk be saját térségünk munkájába. Ezzeljelentősen megnövekszik taglétszámunk, különös tekintettel arra a tényre, hogy a Regionális Versmondó Egyesületalapszabály-kiegészítésével már nemcsak SzabolcsSzatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén, de HajdúBihar és Heves megyére is kiterjed hatókörünk. Ez nyilvánvalóan csak formalitás, hiszen az alapítás óta sikerülttöbbé-kevésbé bekapcsolni a felsorolt térségeket a szakmai munkába. Reményeink szerint a határon túli (felvidé-
Dr. Lutter Imre - jogász, előadóművész,a Magyar Televízió szerkesztője,
a Versmondó c. lapszerkesztőbizottsági tagja
versmondó 39
Az egyesület elnöksége a közgyűlést követő első ülésénalelnöknek választotta dr. Lutter Imrét.
(A bírósági jóváhagyást követően a Versmondó következő
számában közzétesszük az egyesület alapszabályát.)
A Magyar Versmondók Egyesületénekelnöksége
A közgyűlés Bakonyiné Pál inger Annamáriát - PopperFerenc új megbízatása miatt - felügyelőbizottsági tagnakválasztotta.
Ferencz ZsuzsannaKiss GáborKrekity OlgaLégrádi GergelyNémeth AndrásWahl László
Kiss Lászlódr. Lutter Imre
Popper FerencElnök:
Alelnökök:
Elnökségi tagok:
A közgyűlés jelölöbizottságot hozott létre és új elnök,valamint elnökségi tagok jelölésére került sor. Eztkövetően a közgyűlés új elnököt választott Popper Ferencszemélyében, és két elnökségi tagot: Ferencz Zsuzsannátés Kiss Gábort (Északkelet-magyarországi RegionálisVersmondó Egyesület elnöke),
A közgyűlés egyhangúan megszavazta, hogy 2002-től azúj tagdíj 1200 Ft legyen (havonta 100 Ft), illetve, hogyaVersmondó c. lap ára már ettől az évtől emelkedjen.(A Magyar Versmondók Egyesületének tagjai továbbra isingyenesen kapják a lapot.)
Bodor-Palkó Pál elnök megköszönte azoknak a munkáját,akik segítették az egyesület elnökségének munkáját ésbejelentette, hogy Bartók László felmentését kérte azelnökségi tagságtól vidéki elfoglaltsága miatt, valamint,hogy Tóth Zsuzsanna másfél hónapja szintén lemondottelnökségi tagságáról. Bejelentette továbbá, hogy az utóbbiidőben megnövekedett elfoglaltsága miatt képtelen ellátniaz elnöki teendőket, s két napja meghozta döntését, nemkíván egyesületi elnökként tovább tevékenykedni.
A közgyűlés köszöntötte a pedagógiai munkásságáértKarácsony Sándor-díjat kapott Debreczeni Tibort, ésdísztáviratot küldött Bella István költőnek, valamint BánffyGyörgy színművésznek, akik ebben az évben Kossuthdíjban részesültek.
Az alapszabály kiegészítésének ismertetése után, különöstekintettel a közhasznúságra a közgyűlés elfogadta az alapszabály kiegészítését, illetve módosítását.
A beszámolót a közgyűlés 2 tartózkodással elfogadta.
voltak. A távolmaradások igazoltak voltak. Év közbenderült ki, hogy az elnök az elmúlt évi küldöttközgyűlés
jegyzőkönyvét és az alapszabály módosítását nem jelentette be a bíróságon, így mulasztásos törvénysértéstkövetett el. Ez azt jelentette, hogy a korábban érvényesalapszabály szerint rnűködött az egyesület, a közhasznúszervezeti bejegyzés elmaradt. A jelenlegi közgyűlés feladata lesz az alapszabály módosításának ismételt megtárgyalása és elfogadása, ezt dr. Lutter Imre ismerteti. Évközben egy alkalommal ellenőrizték az egyesület könyvelését, szabálytalanságot nem észleltünk, a könyveléstprofi könyvelőcég végzi megfelelő módon.
A beszámolók feletti vita, hozzászólások
A vitában és a hozzászólásokban számos olyan szakmai ésszervezeti javaslat fogalmazódott meg, amelyet az elnökségnek a jövőben mindennapi szervező-tervező munkájakapcsán figyelembe kell venni.
Elhangzott, hogy a jövőben
- az elnökségnek a beszámolót a meghívókkal együttírásban kell elkészítenie és pénzügyi beszámolóvalegyütt kell kiküldenie tagjainak, hogy mindenkinekmédjában legyen hozzátenni elképzelését;
- végig kellene gondolni, hogy hosszú távon a versmondásnak miféle érdekei vannak és ez hogyan kapcsolódik az oktatáshoz, a neveléshez, hogyan kapcsolódika professzionista előadó-müvészethez, és ezt egy koncepcióban meg kellene fogalmazni;
- több szakembert kellene meghívnia elnökségi és aszerkesztőbizottsági ülésekre;
- jó lenne, ha az elnökség munkáját többen segítenék(pl. pályázatírás);
- olyan motivációt kellene kialakítani, hogy a versrendezés pedagógiájával, metodikájával ismerkedjenekmeg a pedagógusok. Kellene tárgyalni OPI-val, a pedagógiai intézetekkel, a minisztérium illetékeseivel;
- akkreditáltatni kellene pedagógusok számára a vers- ésprózamondó OKJ-képzést;
- kevés a felnőtt vers- és prózamondó versenyek száma,szükséges lenne a versmondó versenyeket szervező intézményeket arra ösztönözni, hogy több felnőtt számárabiztosítsanak lehetőséget. Szét kellene választani a versenyek kategóriáit ifjúsági (diák) és felnőtt kategóriára;
- egy új, felnőtteknek meghirdetett verseny van születőben, a Magyar Versmondásért Alapítvány szervezésében, a Mensáros Lászlóról elnevezett versmondóverseny.
40 versmondó
Prae irodalmi folyóiratról
A prae című irodalmi folyóirat 1999 második felébenjött létre és ugyanazon év decemberében jelent meg
először. A lapot két irodalmár-író: Balogh Endre és BartaBandika, Ruttkay Veron egyetemi hallgató és egy fiatalirodalomtudós, H. Nagy Péter szerkeszti. A Prae (latin,jelentése: elő-) felidézi Szentkuthy Miklós azonos című
nagyregényét, a 20. századi magyar próza nagy szellemitartalékát. Az első számhoz írt előszók hangsúlyozzák,hogya lap "létrejövő, de még beláthatatlan párbeszédekszínrevitelét" (H. Nagy Péter) és "saját nyelvek megalkot(hat)ását" (Barta Bandika) kívánja támogatni. A fiatalírógenerációk számára folyamatosan olyan publikációslehetőséget biztosít, amely szövegeik mellett egyszerreközöl írásokat már kanonizált szerzők tollából és elemző
tanulmányokat a világ- és magyar irodalomról.
A folyóirat egyes számai élén tematikus blokkok állnak,melyek hiánypótló szerepet töltenek be a hazai irodalmi éstudományos életben, azaz olyan előremutató témákkiválasztása történik, amelyekre érdeklődés mutatkozik,ám feldolgozásukra más lapok, illetve könyvkiadók nemvállalkoznak. A lap 1999/1-2. számában a sci-fi és acyberpunk kapcsán közölte magyar és angol szerzők
elemző tanulmányait, amelyek rámutatnak: a tárgyaltművek - könyvek, képregények és filmek - többek közt atömegkultúra és az elitkultúra kapcsolata újragondolásának szükségességét vetik fel. A filmek és az irodalmiművek elemzéséből kiderül az is, hogy ezek a műalkotá
sok a mai művészet szerves alkotóelemei. Elég, ha csupána Mátrix című filmre, annak közönségsikerére, a későbbi
alkotók számára meghatározó jelentőségére, sőt, a filmművészet korábbi, hasonló alkotásainak "újraértelmezésikényszerére" gondolunk.A 2000/1-2. szám tematikája (poszt)apokalipszis témábanközölt verseket, novellákat ismert és pályájuk elején állószerzők tollából. A posztapokaliptikus világkép abból azelőfeltevésből vezethető le, amely szerint az emlékezésfolyamata mindenképpen apokalipszis utáni. Mutatja eztaz a tény is, hogyamemória művészetének létrejöttétSzimonidészhez, a görög költőhöz kötik, aki egy lakomaután, emlékezvén az ülésrendre, azonosította a leszakadttető által megcsonkított, összelapított holttesteket.A 2000/3---4. számban Peter Greenaway angol filmrendező
művészetét tekintették át szerzöink. A meghatározó angolposztmodern művész hazai fogadtatása mindeddigrövidebb cikkekre korlátozódott, poétikai és tematikaielemzések, illetve a kortárs filmművészethez való viszonyát mindeddig nem tekintették át.
A tematikus blokkot Permutáció címmel szépirodalmirovat követi, amelyben elsősorban mai magyar (mintkorábban említettük: már kanonizált és még nem kanonizált) szerzők írásai kapnak helyet. A második számtólkezdve ugyanitt található egy olyan rovat is, amelyben a
középkori, reneszánsz illetve kora újkori szerzők írásaifriss müfordításokban jelennek meg a PalimpszesztKulturális Alapítvány kurátorai és főtanácsadója
szerkesztésében. (A Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, alap kiadója egyik fő feladatának tekinti - és alapító okiratában is rögzítette - a fiatal tudósok, művészek a középkori, a reneszánsz, valamint a kora újkori kultúra megismerésébe és megismertetésébe történő bevonását.) A régieurópai irodalom ilyen típusú jelenléte jelzi: a lapszerkesztői kiemelten fontosnak tartják az irodalmi hagyomány ismeretét, és ennek a mára vonatkoztatott állandóújragondolását.A 2000/3---4. számtól kezdve a Prae figyelemmel követi azinterneten alakuló irodalmi folyamatokat, műalkotások
keletkezését. E számban az Index című internetes újságkultúra rovatának Répaköltészet elnevezésű topiejábólközöl válogatást. A "répaköltészeti válogatás" rámutat: alegfiatalabb, világhálón jártas nemzedék nem nélkülözi aköltészeti hagyomány ismeretét. Kiváló formakészséggelmegírt versek olvashatók a válogatásban, amelyek humorral, iróniával és nagy komolysággal kezelik önmagukat ésa hagyományt. Külön érdekessége ennek a költészetnek,hogy a szerzők álnevek mögé burkolóznak, s nem fedik felvalódi, polgári nevüket - ami által a szerzőség kérdése isúj megvilágításba helyeződik.
A Moduláció nevű rovatban fiatal szerzők irodalomelméletileg megalapozott kritikái, tanulmányai találhatóka világirodalom és a (kortárs) magyar irodalom műveiről.
Az eddigi számokban Salman Rushdie, Umberto Eco,Barnás Ferenc, Géczi János, Zilahy Péter, Bodor Ádám ésWilliam Gibson prózájáról, a kortárs magyar "történelmiregényekről", valamint William Blake és KosztolányiDezső lírájáról, illetve a 20. századi versek multi- és intermedialitásáróI olvashatók tanulmányok.
A Coda névvel ellátott rovat úgy zárja le az egyes lapszámokat, hogy kitekintést nyújt a következő szám tematikájára. Így olvasható volt az első számban a fiatal drámaíró szerzőpáros, Györei Zsolt és Schlachtovszky Csabaáltal írt Donnerwetter. Ítéletidő tizenegy kalamitásbancímű drámája - ezt követte a (poszt)apokalipszis tematikájú. A 2000/1-2. számban William ShakespeareMichael Nyman: Álcajáték című szövege, ami PeterGreenaway Prospero könyvei című filmje egyik kulcsjelenetében kap nagy szerepet, ami előre jelezte a Greenawayszámot. A 2000/3-4. számban Larry McCafferynakWilliam Gibsonnal, a cyberpunk nagyszerzőjével készített interjúját tettékközzé - ez már arra mutat, hogy a2001/1-2. Prae fő témája a cyberpunkművészet lesz.
Kovácsházy Sáfián László
versmondó 41
A pillanat történeteÓvodás korba lépett a miskolciegyetemisták verseiből és novelláiból összegyűjtött antológia. Azidén októberben hároméves a kezdeményezés a felnőtt diákok legsikerültebb munkáinak népszerű
sítésére, és a harmadik új élet született egyazon Nap égisze alatt. Ez azúj élet a pillanat, a kötet tartalmapedig A pillanat története.
Értelem és érzelem ősi kérdésekkörül mozognak a történet(ek)ben. Bizonyára mindannyiunknakeszünkbe jutottak már az élet és ahalál legősibb kérdéskörei, keresvéna választ, mi lesz, ha egykor az utolsóként született ember is meghal aFöldön? Vajon létezik olyan galaxis,ahol folytatódhat a teremtés? Van-eolyan bolygó, amely a darwinievolúciónak zöld jelzést ad? Detalán még érdekfeszítőbb: lesz-eszerelem? Van-e ott és akkor (is)lélekvándorlás vagy reinkarnáció?
Életünk parányi időintervalluma
önmagában jelentéktelennek tűn
het, valójában együttesen számottevő, vagy ha úgy tetszik, létfontosságú szakasza a Föld, különösen a Világegyetem létezésének.A fölgyorsult emberélet a nagyrohanás következtében még rövidebb, mert nincs időnk igazán fölfogni a körülöttünk vagy bennünklejátszódó mindennapos interakciókat, nincs időnk figyelni a mégmegmaradt ösztönös érzékeinkre, sszámunkra ezáltal láthatatlan vála-szainkra.
Ebben a rettenetes rohanásban mégis van egy kis szeleteaz életnek, amely egy pillanatra megállítja az időt ésmegörökíti a pillanatot. Átugorva minden tér és idősíkot.
A színház, de még inkább a költészet az, amely ráfokuszála létezőre és az elképzelhetetlenre, kattint egyet, és exponálja az egyébként elérhetetlent, a gondolatot.
Azok az írók és költők, akiknek műveit ebben a kötetbentaláljuk, ezt tették. Saját életük momentumait örökítettékmeg, vagy éppen elutaztak egy másik Iétsík dimenziójába,felvértezték magukat olyan tulajdonságokkal és történésekkel, melyeket szívesen illetve soha nem élnének át,aztán leírták. Hogy most közzétették, olyan megfontoltságróI és elszántságról tanúskodik, ami ritka és ezért megbecsülendő. Hát bánjunk vele csínján!
Az antológia az önálló gondolkodástól, a lét hétköznapitörténéseinek egyedi felfogásától a szerelem, majd az
42 versmondó
Most
emberélet filozófiájáig halad. Ezen kérdéskörök szerintcsoportosulnak a szerzők. A könyv második részében - azelőző kiadványokban még nem tapasztalt módon - összesen öt költő saját verseskötetéből találunk részleteket.Ezek, úgymond, önálló fejezetek. Mindez azért van, hogya legtehetségesebbnek talált versírók számára valamilyenformában biztosítani tudjuk az ismertté válást. Ez perszecsak a kezdet számukra, s az átadás művészetének mégrengeteg rögös (és anyagias) útját kell bejárniuk, hogyköteteik eladhatók is lehessenek. Ennek azonban mársemmi köze a kultúrához.Az Éltem... Írtam... Érted .. és a Virágzó Kopjafák után itt azújabb böngésznivaló. Segítség ahhoz, hogy képet kapjunk azifjúság eszméiről, hitéről az új évezred kapujában. Olvashatóbuszon, mosdóban, talponállóban, esti meseként elalváselőtt, ébredéskor kávé mellett, mondható baráti társaságban,verstalálkozókon, és gondolkodtathat álmainkban. Mindigés mindenütt velünk lehet. Ha pedig rendszeresen más ésmás hangulatban olvassuk a műveket, új utakat járhatunk be
velük. Már nemcsak a szerzőké lesz a vers, a novella, hanema fejünkben, a szívünkben mélyen elzártan csakis a miénk.Megragadhatjuk vele azt a képet, ami egyszer van, majd egymásikat, és büszkén birtokolhatjuk kincsünket:A pillanat történetét.
Dr. Lutter Imrea kötet szerkesztője
P.S. Csupán a piacgazdaság velejáróját, a marketinget kellelfogadniuk, és nagyon nehéz, összeférhetetlen kompromisszumokat kötni azzal a társadalommal, amiről
esetlegesen rossz szájízzel írnak, de egyben célközönségük is. És ez nem paradoxon, sokkal inkább ambivalencia, ami jelen esetben sajnos legalább olyan nagyfokúművészet tőlük, érzékenyebbektől, mint az írás.
Bánffy György Kossuth-díjas
Nem hiszem, hogya versmondók közül - a legfiatalabbakat és a "szépkorúakat" is beleértve - lenne valaki, akinem ismerné, akár Bánffy művész úrként, akár Gyuribácsiként. A mostani ünnepi alkalomból megjelent méltatások, pályaképek sok mindent elmondanak, illetveelmondhatnak róla, de azt, hogy ő az egyik legrégebbimentora az amatőr versmondóknak, nemigen. Ugyanis ezmunkásságának a legkevésbé "publikus" része. Előadói
estjeit, monodrámában és más színészi megnyilvánulásaiban megnyilatkozó munkásságát, a magyar nyelv ügyéért kifejtett tevékenységét a Nagy Díj odaítélésének indoklásában is említették, de azt a több évtizede folyó, valóbanáldozatos missziót, amelyet a versmondó ifjúság (megnem éppen ifjúság) szakmai, esztétikai és etikai nevelésében végzett - és hál'istennek napjainkban is végez legújabban a Magyar Versmondásért Alapítvány kuratóriumának elnökeként is - nemigen tartja nyilván a "hivatalosság".
De ez nem is feladatuk, és ismerve Gyuri bácsit, soha sema hivatalos elismerésért teszi mindezt. Elhivatottságból,belső tűzből, tenni vágyásból teszi, jár-kel az országban,hol zsűriben foglal helyet, hol kurzust tart, például AranyJános balladáiról, azok méltó előadásáról, hol példát adva:felmutatva saját művészi hitével és hitelével megalkotottönálló pódium műsorát. Ha van "ösztönös pedagógus",akkor Bánffy György az, méghozzá úgy, hogy semmi közesincs a "tanügyi bácsik-nénik" fogcsikorgató áloptimizmusához. Emberközeli, mint egy tiszta gyerek, "lélektől
lélekig" akar hatni, és mivel eszközei is megvannak hozzá,a tiszta, érvelő beszéd a többi között, tud is hatni.
Nem elismerésért teszi. De bizonyára örül annak, ha mi,versmondók, felkészítő tanárok, táborlakók, előadóest
hallgatók, versenyen részt vevő érdeklődök, mindazok,akik csak egyszer is bűvkörébe kerültünk, megköszönünkneki mindent, amit a magyar versmondás ügyéért tettés tesz.
A szerk.
Berzsenyi Dániel
Horác
Zúg immár Boreas a Kemenes fölött.Zordon fergetegek rejtik el a napot.Nézd, a Ság tetejét hófuvatokfedik,
S minden bús telelésre dőlt.
Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,Villogjonfejeden balzsamos kenet,
Mellyet Bengaia napjafőz.
Használd a napokat, s amijelen vagyon,Forró szívvel öleld, s a szerelem szelídÉrzésit ki ne zárd, mígfiatal korod
Boldog csillaga tündököl.
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz.Légy víg, légy te okos; mig lehet, élj s örülj.Mlg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
versmondóKiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete
1992
Támogatónk:Nemzeti Kulturális Alapprogram,
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Felelős kiadó: Bodor-Palkó PálA szerkesztőség címe: 1011 Budapest 1.,Corvin tér 8.
Szerkesztőbizottság:
Elnök: dr. Sződy SzilárdTagok:
Tóth ZsuzsannaTóth Zsóka
Torma Máriadr. Lutter Imre
Főszerkesztő: Kiss LászlóTelefon: 06 (30) 223-573
ISSN 1217-3282
Dupla szám: ára 112,- FtA Versmondó megrendelhető a szerkesztőség címén.
Előfizetési díj egy évre: 672,- FtMegjelenik évente hat alkalommal.
Az egyes számok megvásárolhatók az Írók KönyvesboltjábanBudapest VI., Andrássy út 45.
A címlaponRuttkai Sándor: Idomárahátoldalon: Repülj!című grafikája látható.
versmondó 43
A vizuális költő
Ruttkay Sándor szinte észrevétlenül nőtt a magyarrajzművészet mesterei közé. Nem mintha nem lettek volna művészetének elismerő i, sőt, rajongói, hanem azért,mert nem is olyan régen még a fiatalok stúdiójának tagjaként dolgozott, és valahogyan nem tartozott a fenegyerekek közé.Számára a kihívást tárgyban és előadásmódban is olyandolog jelentette, ami az elmúlt évtizedekben éppen nemvolt divatos, de talán éppen ezért volt hiánycikk.Képeinek tárgya szinte kizárólag az ember. De nem az elillanó jelenhez, vagy más történeti korhoz kötött ember,hanem ami az emberből minden korszakban ugyanaz, azúgynevezett "örök ember". Az ember nem egy-egytörténeti szakasz elfogultságaival, túlzásaival - legyenekazok bármennyire termékenyek is -, hanem azok nélkül,úgy, amilyen a legjobb pillanataiban, örömében vagydrámái közepette. Az ember és kapcsolatainak szépsége éskibontakozásának korlátai.
Ruttkay Sándor művészetének tárgyához kifejezőeszköz
ként elsősorban a vonalat alkalmazza.A klasszikus tárgyhoz megtalálta a rajznak azt a nemesformáját, amelyemelkedetten is tud szárnyalni, de össze istud töredezni a mondanivaló érdekében, s mint mindenfigyelemre méltó művészi megnyilatkozás, nem nélkülözia humort sem. Ruttkay Sándornak ez a nem külső, hanembelső nagyformátumúság a vérében van - nem idézi aklasszikusokat, hanem így alakít a maga módján. Mimégis a mai a napjainkhoz kötődő vonalaiban -, ami miattnem állíthatjuk azt, hogy valamilyen elvont akadémikus
lenne? Ez tipikusan századunk terméke, a spontaneitás, azautomatizmus, amely az álom és a félébrenlét ösztönösvágyait, megérzéseit emeli a tudatba, s egészen sajátosbenne, hegy ezzel a módszerrel nem a durvát, a retteneteset, hanem a szépet, a harmonikusat szuggerálja. Lazánhurkolódó vonalai szépségg é válnak, nemes fejekké ésgyönyörű beszédes kezekké.Azt mondjak, hogy rajztudásról az emberi kezek ábrázolása uralkodik leginkább. Nos, Ruttkaynál hibátlankezekkel találkozunk. A lebegő vonalak közé a valóságotbűvöli, vagy inkább annak égi mását.A vonalak mellett szólnunk kell színeíről is, melyeknektakarékos, de éppen a megfelelő helyen való használatávalazt éri el, hogy rajzai elhitetik magukról, hogy festmények. Olykor csak a papír és a vonal színénekmegválasztásáról van szó, máskor a rajzot átkaraló,körüllebegő, vagy a rajz ölelésében megbúvó színnek,amely kiemeli, aláhúzza mondanivalóját, és egyénivé,mással összetéveszthetetlenné teszi munkáit, Ezeknek aszíneknek a világító, sokszor neonszerű hatása is sokatárul el a művek maiságáról.Ruttkay Sándor művei valamilyen történés folyamatábaengednek betekintést. Nemritkán a Biblia vagy az antikmitológia ismert alakjai is színre lépnek bennük.Feltehetjük a kérdést: mit is ábrázolnak ezek a rajzok?Illusztrációk talán? Igen, illusztrációk. De nem valamilyenmás szerző művének illusztrációi, hanem a művész sajátgondolatainak, álmainak, vágyainak teremtményei. Egyma igen ritka jelenséget képviselnek: a poézist. Ebben azesetben úg~ nevezhetnénk, hogy "vizuális költészet".
Haulisch Lenke
44 versmondó