versXl. ÉVFOLYAM 3-4. SZÁM 2003. AUGUSZTUS

Tartalom

Varga Lajos Márton: Oravecz Imre, a hatvanévesköltő életéről, munkásságáról 3

Oravecz Imre: Középkorú férfiszületésnapi verse 3Oravecz Imre: 2000 4Oravecz Imre: A sivatag leírása 5

Toóth H. Zsolt: Oravecz Imre a díjak odaítéléséről

és a számüzöttség alakváltozatairól 5Oravecz Imre: Est 6Oravecz Imre: Vigasz 6Oravecz Imre sírverse 7

FELHíVÁSOK

"Öszikék" Nyugdíjasok Versmondó Versenye 27Szépkorúak Kárpát-rnedencei Költészeti Szemléje 27Országos Mécs László Szaval óverseny 28

Mécs László: Fényt hagyni magunk után! 28V. Jubileumi Kaleidoszkóp VersFesztivál 29VI. Kárpát-medencei Csengey Dénes Vers- ésPrózamondó Verseny 30XXIX. Madách Imre Irodalmiés Színjátszó Napok Kamarajátékok Fesztiválja 30

ÉVFORDULÓ

Tóth Erzsébet: Vagány csillagonLászlóffy Aladár: Margit a Kossuth téren

810

VERSELEMZÉSEK

Weöres Sándor: Mária siralmaNagy László: Ki viszi át a szerelmet

3132

BEMUTATJUK

Torma Mária: "Tehetségem legjavával szolgálni" IISzécsi Margit: Sanzon II

Erdei Sándor: Részlet Pálfy Margittal1992-ben készült' interjú ból 12

KRITIKA

Mátyus Aliz: Kiss Anna világaés Tóth Zsuzsanna arcai 14

Kiss Anna: Áttünések 15

KÖZGYŰLÉS

A Magyar Versmondók Egyesületénekéves küldöttközgyülése

Drozsnyik István

33

40

REGÖSÖK HÚRJÁN

Bartók László: "Regösök húrján" - Veszprémben 20Lutter Imre: "Regösök húrján" - Budapesten 20

Közben a tücskök 21(turai): "Regösök húrján" - a kecskemétiIfjúsági Házban 22

Petőfi Sándor: A Rab 22Csonka Márta: IX. Országos KözépiskolaiLatinovits Zoltán Vers- és Prózamondó Verseny 23

VERSENYRŐl VERSENYRE

XII. Tompa Mihály Szavalóverseny- Rimaszombatban 16

Tompa Mihály: Tanács 16Laczó Balázs: II. Országos Egyetemi-főiskolai

Versmondó Verseny 17Pilinszky János: Azt hiszem 18

Dániel Kornél: A XIII. Anyám Fekete RózsaMagyar Nyelvű NemzetköziVers- és Prózamondó Találkozóról 18

Ady Endre: A Duna vallomása 19

VISSZATEKINTÉS

Debreczeni Tibor: A József AttilaSzavalóversenyről

Hervay Gizella: Levél helyettBabits Mihály: Babylon egerei

2 versmondó

242626

i,

f-J

,ll(!lit'

/1J• ~]

)--

Ufo

Nem tudom, hogy megvan-e valami

Oravecz Imre, a hatvanéves költő életéről, munkásságáról

Ama hatvanéves, sokféle, de egyetlen állami díjjalsem elismert költő, Oravecz Imre azt mondja,hogy az irodalomnak, a költészetnek mindig állí­

tania kell valamit. Meg kell mondania, hogy amit ábrázol,az jó-e avagy rossz. Le kell tennie a garast. Abszurdumnaknevezi, hogy annyi bajról: a szegénységről, a társadalmiigazságtalanságról, az egymás iránti érzéketlenségről, aszenvedésről az irodalom tudomást sem vesz, sőt arrahivatkozik, hogy minderről beszélni, ellene szót emelninem lehet a feladata.

- Hazaköltözött Szajlára. Miért, hiszen nincs már család­ja, nincs már Szajla mint közösség, mint kultúra. Ha kinéza házból, a temetőre lát, ahol minden harmadik sírkőre acsaládneve vanfe!írva. Mit keres itt?

- Ha olcsón akarnám megúszni, akkor azt mondanám,hogy egy bizonyos életkorban már minden ablakból atemetőre látni, de hát beszéljünk komolyan. Elegem lettabból, hogy ha elindultam hazulról, akkor már a lépcső­

házban sem voltam otthon.

Középkorú férfi szűletésnapiverseLelkem magányos feketerigó,dideregve gubbaszt az öregedés kopasz fáján.

- Köti még valami Budapesthez?

- Semmi. A lakásom eladtam, abból építkezem Szajlán,bár olyan költségbe vertem magam, hogy nem tudom be­fejezhető-e valaha is ez az építkezés. Nem is Budapestendolgozom, hanem Piliscsabán, a Pázmány egyetemen taní­tok. Szajla? Mintha az egyetlen valóságos és pontosanfeltérképezett pontja lenne az életemnek, ahol álmomban iskiismerhetem magam, ahol együtt van minden, amire azéletben még szükségem van vagy lehet. És hát nem mostfordultam én ide vissza, évekig jártam Szajlára, újra és újrafölkerestem, néztem, hogyan változik - akkor már nemjobb letelepedni és berendezkedni? Van persze néhány helymég a világon, ahol szívesebben élnék, mint Szajlán.

- Hol?

- Leginkább Amerikában.

- Miért?

- Az a második hazám.

- Mit adott, hogy az lett?

- A nyelvet. Az országot, ahol mindaz megvan még, amiEurópában már nincsen, mást ne mondjak: a tér. Adta azősi kultúrák élményét. A szabadságot. A fiamat, akivelkicsi korában ott éltem, s aki máig kétnyelvű. Adott egycsomó olyan dolgot, amelyek itthon valószínűleg sohameg nem honosíthatók, mert ugyanazt látom most, amitpéldául a családom múlt század elején kivándorolt tag­jainak a leveleiből is kiolvashatok: mint akkor, ugyan­olyanok a kereseti különbségek ma is. Az én havi fizeté­sem egy amerikai napszámos heti bére. De ahogy a

hivatal, a hatóság, a rendőr bánik velünk, itt és ott. A gon­dozottság. A magunké, a környezeté, az országé. Áthidal­hatatlan távolság. Mi egy feudális természetű világbanélünk továbbra is.

- Amennyire megítélhetem: nem számított támogatottköltőnek. Noha ott volt Weöres Sándor ajánló soraival aKöltők egymás közt cimű antológiában, s a legtehetsége­sebbek egyikeként részesült Weöres Sándor megosztott,s e formájában Pásztor Béla Díjnak elnevezett Kossuth­dljábál, verseit minduntalan visszautasították. Héj című

első önálló kötetét majd', harmincévesen adhatta ki.A kritika mellőzte. Nem tudott elhelyezkedni tanárként, arendőrség megfigyelte, elbeszélgetésre be-behívatta. Már­most ehhez képest elég sokat időzött odakint.

- Disszidáltam - ahogy akkor mondták. De az is meg­esett, hogy legálisan jutottam át a határon.

- Tudom. 1972-ben, előbb Párizsba, majd Londonbament, aztán 1973-ban Iowa Cityben ösztöndíjas, végülhazatért. 1976-ban megint nem bírta, az Egyesült Álla­mokban kötött ki, közelebbről: Chicagóban. Újra itthon.1979-ben megjelent az Egy földterület növénytakarójánakváltozása, 1980-ban a fordításkötete, 1983-ban a Hopikkönyve. 1985-ben vendégtanár volt Kaliforniában, ahol- megjegyzem - angol vers írást tanított, és modern német!írát adott elő. Keresztül-kasul bejárta az Egyesült Álla­mok délnyugati államait, eljutott a hopik közé. De vissza­jött. Aztán 1988-ban is disszidált, a változatosság kedvéértakkor a végleges letelepedés szándékával. Közben nap­világot látott és nagy sikert aratott az 1972. szeptember, sa Füst Milán-dij után odaítélik önnek a JózsefAttila-díjatis. Ezt visszautasította, viszont barátai és tisztelői hama­rosan megint itthon üdvözölhették.

- Visszajönni mindenki visszajöhetett, ha számolt azzal,hogy, mondjuk, teljes publikálási tilalom sújtja, mint a het­venes évek elején engem is. Hogy elveszíti az állását,hogy nem tud elhelyezkedni, ahogy abban az időben én se.Megtörtént, hogy itthon voltam ugyan, de amikor versetküldtem a Kortársnak, akkor azt mondták a szerkesztők,

hiába, mert disszidáltam, s így nem közölhetnek. El­mentem Aczél Györgyhöz, fogadott, hogyne, Oraveczelvtárs - így nevezett -, én tudom, hogy itthon van. Deattól még a látogatás után sem közölhettem semmit.Később aztán már nagyot enyhült a helyzet.

- Mindenesetre fontos döntés volt Szajlára települni,s hogy mennyire fontos, azt az 1998-ban közreadottHalászóember (Szajla. Töredékek egy faluregényhez,1987-1997) című kötete jelezheti. A Halászóemberamolyan enciklopédikus bőségű krónikája a falunak,családnak, emlékezés és nyomozás, vallomás és tény­feltárás, beszámoló és fohász - a kritika újabb koriköltészetünk legjelentősebb könyvei közt tartja számon.

- Én azután fedeztem fel ezt a kultúrát, hogy Amerikábanjártam, az indiánokon, a hopikon át. Nyilván minél távolabb

versmondó 3

megyünk valamitől, annál közelebb kerülhetünk hozzá.A könyv írása közben eszméltem rá, hogy megtaláltam avalóságot, az én igazi valóságomat, mindannak a valóságát,amit életem során írtam. Megrendítő élmény volt. Szajla énvagyok, Szajlában magamat láttam meg, vagyis amikorSzajlához eljutottam, akkor magamhoz jutottam el.Miközben szembesülnöm kellett azzal, hogy amíről írok, azmár nincs, nem létezik, minél közelebb kerülök tehát hozzáannál közelebbről néz vissza saját halálom. '

2000Kamaszkoromban kiszámítottam,hogyha megérem,az ezredfordulón ötvenhét éves leszek,úgy gondoltam akkor arra az öregférfira,kivé közben lettem,mint egy halottra.

- Lépjünk vissza a jellemzéshez. Mesélték, hogy Benjá­min László Kossuth-díjas költő, akkoriban a Magvető lek­tora, később országgyűlési képviselő, azt találta mondani,amikor elolvasta a Héj clmű kötet kéziratát, hogy "Ha ezköltészet, én nem írok több verset, esküszöm!" Jó történet.Összevág azzal, hogy pályáján soha, egy pillanatra semvolt komoly kapcsolata az irodalommal, nagymértékbenelütött mindenkitől, mindig mást csinált, mint amit azadott időszakban éppen elismertek, s hogy a kritikusok,nagyjából a kilencvenes évek közepéig, úgy kerültékkönyveit, mintha ezek a könyvek ragályos betegségbenszenvedtek volna. Az irodalom nem tudott Oravecz Imrévelmit kezdeni vagy Oravecz Imre az irodalommal? Kívülrekedés ez vagy kívül maradás?

- Inkább arról volt szó, ezzel magyaráztam a dolgot,hogy az irodalomnak nem kellett az, amit én csináltam.Azt láttam, hogy mit várnak tőlem, de én ennek nemtudtam és nem is akartam megfelelni. Ahogy akkoribanTandori Dezső sem, aki előbb jutott könyvhöz, bár nemezért tekinthető úttörőnek. Aztán hagytam, tényleg nemvárhattam, hogy szeressenek, hogy pártolj anak, de eztel lehetett viselni, normális dolognak lehetett tekinteni.Végtére is nagyon más voltam, beletörődtem. Talánközrejátszott a sorsom alakulásában a természetem aviselkedésem is, hogy nem mentem senki után, n~mtörleszkedtem senkihez, mert úgy gondoltam, ha azegészért hiába, akkor a kicsiért nem érdemes. Foglal­koztatott persze, hogy miért is volna elítélendő a külön­bözés, miért büntetendő, ha nem felel meg valaki azéppen uralkodó kánonnak. Miért gondolja úgy bárki,hogy a többieknek hozzá kell hasonlítaniuk s aki nemaz nem érvényes, annak nincs létjogosultság~, az elnémí~tandó? Az én költészetem nem kérdőjelezheti meg senkimunkásságát, ahogy az enyémet sem a másoké. Mégis:a válogatott kötetemmel hónapokig házaltam, s amikormegjelent, akkor csak egyetlen helyen írtak róla, hogyegyebet ne mondjak.

- Mostanában azért már nem hiányolhatja az elismerést.Nincs valamirevaló kritikus, aki ne tartaná fontosnak elíra törekvéseit elemezni, méltatni. Még monográfiát isírtak költészetéről.

4 versmondó

- Talán nem vernek már le, mint azelőtt annyiszor, demég mindig nem vagyok a helyemen. Meg is dorgált vala­ki szerkesztő a minap, mondván, ideje észre vennem, hogya legnépszerűbb költők egyike vagyok. Magam azonbanazt látom, hogy az 1972. szeptember című kötetem után aHalászóembemek sem annyira az irodalomban, sokkalinkább az irodalmon kívüli emberek körében támadt igazisikere.

- Igen? Mit gondol, miért?

- Mert egyik sem csak irodalom, valami más is, s mertezek a művek akár túl vannak, akár innen vannak az iro­dalmon, olyasmik, amelyekkel azonosulni lehet. Szeretemhinni, hogy például a Halászóember a szociális töltésévelis hat. Azzal, amit nagyon is hiányolok a mostani iro­dalomból: hogy kiáll valami mellett.

- Dolga ez az irodalomnak?

- Hogyne, valamit mindig állítanunk kell. Meg kell mon-danunk, hogy az, amit ábrázolunk, jó-e avagy rossz.Le kell tennünk a garast.

- Hogy, mondjuk, van itt valami ősi a közelünkben,amire ugyan már csak emlékezhetünk, de emlékeznünkkell rá?

- Például. De közvetlenebbül is. Mennyi baj van ebbenaz országban, amiről az irodalom tudomást sem vesz!A szegénység, a társadalmi igazságtalanság, az egymásiránti érzéketlenség, a szenvedés. Abszurdum, hogyhallgatunk, és arra hivatkozunk, hogy minderről beszélni,ellene szót emelni nem lehet az irodalom feladata!

- Életműve egymástól gyökeresen elütő kötetek sora. Hajólolvastam őket, akkor ezek mindegyike mást akart, aztazonban egyikben sem észleltem, hogy a köz kérdéseihezhozzá akartak volna szólni.

- Attól, hogy én alkatilag alkalmatlan vagyok arra, hogytársadalmi problémákkal közvetlenül is foglalkozzam,mindez rám is érvényes követelmény. Ami pedig akötetek elütő voltát illeti: kezdetben olyan verseket akar­tam írni, amelyek nem különülnek el egymástól, címetse kell vagy érdemes nekik adni. Vagyis - gondoltamtévesen - a költészet folyamatos, bár itt-ott megszakadóbeszéd, ugyanarról. Minthogy ez nem volt folytatható, azírást abba is hagytam egy időre. A folyamatszerűség meg­maradt, talán ezért is, költészetem közelebb áll azepikához, mint a lírához. Minden kötet történet isvalamiről. Mondjuk az emberi élet dilemmáiról, de perszemindegyik másképp elmondott történet. És mert történet,az egyes verseknek nincs akkora jelentőségük, mint akötet egészének. Annyira, hogy némelyikük meg se állnamagában - gondolom ez nem baj. Vegyen ki húsz - azegészben bármilyen fontos - sort a Háború és békéből, azse fog megállni magában.

- Németül és angolul is írt verset, minden egyéb tekintet­ben olyanokat, mint amilyenek a magyar nyelvűek. Hogykell ezt felfognunk? Mindegy melyik nyelven ír?

- Dehogy mindegy. E mögött az van, hogy egy másiknyelv valami másképp el nem érhetőt ad a műnek.

Szükség van rá, mint a Varázshegyben a francia szavúmondatokra. Idegen nyelven egyébként más az ember,bátrabb is, nem érzi a mondatok mögötti szakadékokat,könnyebben enged a kíváncsiságának, játszókedvének.De az én nyelvem a magyar.

- Azt mondta, Amerikában szívesebben élne, mintSzajlán. Mi a haza?

- Azt úgy szedi össze az ember. Benne lehet Dubrovnikis, ha megfordultam ott, s valami fontosat adott. HelyekAngliában, Amerikában, Erdélyben, Németországban,Polinéziában. Nem tudom. Az egyes darabhazák kiadnakvalami egészet, amire az mondható: ez a hazám.

- Ötvenévesen azt írta a Helikonnál közreadott Egybe­gyűjtött versek fülszövegében, hogy korai volna még fir­tatni.felfedezett-e, megtalált-e valamit, az ismeretlenföld­részt, mint a régi utazók. Megállapította viszont, hogy nemtudja, hol van, jó irányba halad-e, és partot ér-e valaha.Csak annyit talált bizonyosnak, hogy még nem adta fel,még hajózik. És most?

- Most sem tudom, hol vagyok. Úton. Nem tudom, hogymegvan-e valami, és ha igen, akkor mi ez a valami. De azis lehet, hogy ezt másnak kell megítélnie.

Varga Lajos MártonNépszabadság, 2003. február 15.

Oravecz Imre: A sivatag leírásaA sivatag lába a szárazság,a sivatag lába nyomot hagy,

a sivatag lába a meleg,a sivatag dereka otthonos,

a sivatag mellkasa a hideg,a sivatag mellkasa idegen,

a sivatag keze a szél,a sivatag keze mindenhová elér,

a sivatag szája a homok,a sivatag szája mindig beszél,

A szuverenitás kockázatai

a sivatag tekintete az éjszaka,a sivatag tekintete mély,

a sivatag homloka a nappal,a sivatag homlokán világosságfészkel,

a sivatag bánata afelhő,

a sivatag bánata múlá,

a sivatag öröme a kék ég,a sivatag öröme tartós,

a sivatag ajándéka a tágasság,a sivatag ajándékáért hálával tartozik az ember.

Oravecz Imrea díjak odaítéléséről és a száműzöttség alakváltozatairól

Ahazaszeretet érzése főként egyetlen térdarabkáhozés egyetlen időszelethez kapcsolódik: ahhoz a táj­hoz és ahhoz a korhoz, amit az ember gyermek­

fejjel megtapasztalt - vallja Oravecz Imre, a Kossuth-díjjalkitüntetett költő, akit verseiben megörökített szülőfaluja,

Szajla azzal a tudással tett gazdagabbá, hogy az ember úgyis eltarthatja magát azon a földön, amelyen él, hogy közbenmindent megbecsül maga körül, aminek csak értéke van.

- A Kedves John cimű prózakötetében egy helyütt léténekalapmotívumává avatja a száműzöttséget. Azt írja:"Nemcsak az a száműzött, aki politikai vagy gazdaságimegfontolásból örökre vagy átmeneti időre hátat fordíta hazájának. Tudatában van vagy sem, mindenki az, akikiszakad abból, amiben otthonosan mozog, és más,számára idegen közegbe kerül. " Aki ismeri, tudja, hogymélyen átélte a jelzett élményt. A magyar irodalombantalán ön disszidált a legtöbbször.- A létezés irracionális valami. Olykor nem más, mintrossz döntések sorozata. A kontinensek közötti vándor­lásom első verseskötetem, a Héj megjelenése után

kezdődött: Párizsba, majd Londonba mentem, s aztán azInternational Writing Program meghívására az EgyesültÁllamokba kerültem, ahol Iowa Cityben három hónapigirodalmi ösztöndíjas voltam. Amikor hazatértem, leg­nagyobb meglepetésemre disszidensnek bélyegeztek,holott kinttartózkodásomat itthonról hivatalosan jóvá­hagyták. Szilenciumra ítéltek, s nyelvtanításból kellettmegélnem. 1976-ban már megint Amerikába mentem,s az Illinois Egyetemen általános nyelvészetet éskulturális antropológiát tanultam. Akkor politikaimenedékjogért is folyamodtam. A sors furcsa fintora,hogy harmadik kinttartózkodásom alatt tudtam csakmeg: egy év múltán kedvezően bírálták el a kérelmemet.De akkor megint visszajöttem, s ezúttal állástalansággalbüntettek.

- Amerikát a második hazájának tekinti. Ez az érzése aKaliforniában töltött hosszabb időszaknak köszönhetően

szilárdult meg?

- Igen. 1985-től Fullbright-vendégtanárvoltam a Kalifor­niai Egyetem Santa Barbara-i campusán. Az akkor érzett

versmondó 5

otthonosságom azért alakulhatott ki, mert az idő tájt velemvolt a fiam, Márk is, akivel megszállottan jártuk az orszá­got. Bekalandoztuk a délnyugati államokat, sátoroztunk avadonban és a sivatagban. Ha az ember a fiával csinálhatjavégig ezeket a felfedezőutakat, akkor a tájjal is családiasviszonyba kerül.

- Amikor éppen itthon tartózkodott, mennyire nyomasz­totta az a légüres tér, ami körülvette?

- A helyzet nem nyomasztó, hanem inkább bosszantóvolt. Amikor először - akkor még minden ok nélkül ­disszidensnek minősítettek, Aczél Györgyhöz is elmentem,hogy magyarázatot kérjek az engem ért retorziókra. Aczélnyilvánvaló hazugsággal állt elő: kijelentette: nem tudvelem mit tenni, mert olvasta egy nyilatkozatomat, amely­ben bevallom, hogy disszidáltam. Ez olyannyira abszurdállítás volt, hogy már vitatkoznom sem lehetett vele.

EstA világálon csattan a retesz,és villózni kezdenek a képernyők.

Elégedett röfögés és szalma a bolygón.A kiömlött moslékról felszállnakés elbújnak a csillagokon a verebek.

- A publikálási tilalmat később nem vették szigorúan.1984-től pedig az Élet és Irodalom rovatvezetője lett.

- Gyanús egzisztencia voltam, de belátták: az írásaimatpolitikai értelemben nem lehet felhasználni. Nem voltérdemes energiát pazarolni a további zaklatásomra.

- Számos kötete kelti azt az érzést, mintha menekülés­képpen belevetné magát valamilyen különös, zárt világba.A Hopik könyve egy kis lélekszámú, magát kiválasztottnaktekintő, földművelő indián nép kultúrájába avat be, az1972. szeptember a párkapcsolatok intim szférájábangomolygó irracionális szenvedélyek mélyvilágába vezet, aHalászóember pedig az egykor Szajlán élt dolgosparasztemberek megteremtette, mára már a múltba veszetttradíciók krónikájával szolgál. Egyre csak az otthonosságélményét keresi?

- Talán igen. De mindegyik említett könyvem különtörténet. A hopikat akkor fedeztem fel, amikor úgy gon­doltam, hogy talán már nem is írok többet. 1973-ban aSan Francisco melletti Palo Altóban vettem meg FrankWaters Book ofthe Hopi című könyvét. Akkor fogalmamsem volt arról, kik azok a hopik. Négy évvel később vet­tem csak kezembe a könyvet, mert egy magánéleti válságkellős közepén szerettem volna vigaszt találni egy ősi

kultúrából származó titokzatos erőben. Elkezdtem hopiverseket írni, amelyek persze csak az én vízióimban fel­rémlő hopi versek voltak. Később ellenőrizhettem is,hogy semmi közük sincsen a valódi hopi énekekhez.Ennek ellenére a könyv címében megtartottam a hopinevet. Talán azért is, mert ebben az ősi világban véltemfelfedezni a Szajlán megismert magyar paraszti tradícióklényegét is.

- Az 1972. szeptember a magyar irodalom egyik leg­megrázóbb idegenvezetése az emberi lét intim szférá-

6 versmondó

jában. Tudta, mennyire merész a vállalkozás, amikor írnikezdte?

- Ezt a könyvemet nem könyvnek kezdtem írni: azoka lírai szövegdarabkák először naplófeljegyzéseknekkészültek, s csak később kezdtem szabályos formák közéfoglalni az anyagot. Úgy, hogy a leplezetlen feltárulkozásmellé már a rejtőzködés mechanizmusait is beépítettem.A kész könyvbe számos fiktív elemet is szőttem, hogytávolságot tudjak tartani a benne foglalt felzaklató érzel­mek és magam között,

- 1988-banjelent meg a könyv, s 1989-ben, távollétében,JózsefAttila-díjat ítéltek önnek. Akkor éppen harmadszordisszidált az országból: a DAAD nyugat-berlini íróiösztöndíját fogadta el. Sokak meglepetésére a díjat nyíltlevélben utasította vissza.

- Az volt a véleményem, hogy azok a kezek, amelyekpofonokat osztogatnak, ne kezdjenek egyszerre csak simo­gatni.

- A Halászóember egy életforma megörökítése és el­siratása. Most Szajlára költözött, látszólag ugyanannak aforrásnak a közelében van, amelyből versei motívumaitmerítette. De ez csak a látszat. Nem önkínzás, hogy aparaszti kultúra romjainak kellős közepében él?

- Ez tényleg fájdalmas. Szajla ma már nem a dolgosemberek megteremtette ősi rend otthona, hanem a meg­élhetési bűnözés tanyája, a természeti javak felelőtlen

tékozlásának színtere. Mégis ide költöztem. Mert itt akkoris otthon tudok lenni, ha kiléptem a házam ajtaján. Ez azérzés itt vagy bárhol, ahol az embernek udvara, kertje van,megvan. Pesten nem volt meg. Ott már a lépcsőházba

kilépve is idegen voltam.

VigaszHajad gyérül,bőröd ráncosodik,izmod sorvad,csontod szuvasodik;mozgásod nehezül,kezed reszket,látásod gyengül,hallásod romlik,vágyad lanyhul,emlékezeted kihagy,felfogóképességed csökkenmaholnap földdé válsz,de ne feledd:a végesből a végtelenbe térsz.

- Mi annak az ősi tudásnak a lényege, amit aHalászóemberben megörökített?

- Az, hogy az ember eltarthatja magát azon a földön,amelyen él. Úgy, hogy közben mindent megbecsül magakörül, aminek csak értéke van. Hogy nem meggazdagodnikell a földből, hanem belőle élni, vele együtt élni kell.

- Mitjelent az életében, hogy feladta pesti lakását, s mostújra Szajlán él? Végre hazaérkezett?

- A hazám tényleg itt van, de a haza több vagy éppenkevesebb ennél. Márait szabadon idézve: a haza esetlegcsak egy dallam, amit hallottunk gyerekkorunkban, egykapualj, ahova hazakísértünk valakit, amikor fiatalokvoltunk. Az is lehet, hogy nem csak egy konkrét hazavan, hanem sok-sok hazarészlet adja ki a szimbolikushazánk összességét. Ahol megfordult az ember, és amifontos volt számára, az mind része a hazának. Ha ezkozmopolitizmus, akkor kozmopolita vagyok. A haza­szeretet érzése viszont főként egyetlen térdarabkához ésegyetlen időszelethez kapcsolódik: ahhoz a tájhoz ésahhoz a korhoz, amit az ember gyermekfejjel meg­tapasztalt.

Oravecz Imre sírverseOravecz Imre hantja ez,siratja Szajla minden népe,magányos hérosz volt, szemétrászegezte az öröklétre.

Utas, mondj egy buzgó imáta gyom benőtte sír fölött,bár úgy tűnik, hogy szellememár egy lámába költözött.

- Érezhető, hogy nem szeretné magát semnacionalistának, sem pedig kozmopolitánakbeállítani. Szellemi szuverenitása a rendszervál­tozás után számos konfliktus forrásává vált. Azúj Magyarország, a Pesti Hírlap, valamint azÉlet és Irodalom szerkesztőségében átélt siker­telen beilleszkedési kísérletei is erre figyel­meztették.

- A pártideológiától idegen szellemi auto­nómiát mind a jobb-, mind a baloldalon nehezentűrik.

- Már évek óta a Pázmány Péter KatolikusEgyetem Germanisztikai Intézetében tanít. Ezvolna az a hely, ahol végre el tudta fogadtatni aszuverenitását?

- Most már talán elmondhatom ezt. De ez afolyamat sem volt egyszerű. Öreg fejjel kellettbelevetnem magam újra az egyetemi oktatásmesterségébe. Jóllehet magyar-német szakosdiplomát szereztem, de a tudományos élet hierar­chiájába nem tagozódtam be. Például nemvagyok minősített kutató. Itt azonban eltűrik,

hogy máshonnan jöttem. Adjunktusnak is ki­neveztek, hogy a koromhoz illő címem lehessen.

- Meglepődött, hogy odaítélték önnek aKossuth-díjat?

- Igen. Nem tartozom azok közé, akik államidíjakat kapnak.

- Miért? Ön szerint kik kapják a díjakat?

- Például azok, akiknek a munkásságát a poli-tika valamilyen célra fel tudja használni. Vagyazok, akiknek megvannak a maguk kijáró

emberei. De lehet, hogy én vagyok az a kivétel, aki erősíti

a szabályt.

- A Kossuth-díj hozzásegíti valamilyen régi terve valóraváltásához?

- Évek óta tervezem, hogy megírom családom történeteés tulajdon élményeim alapján a még mindig hiányzómagyar kivándorlásregényt. Erre már korábban is kértemtámogatást. Talán most lehetőségem lesz rá.

- A Kossuth-díjnak köszönhetően már vitathatatlanulhelye lesz az irodalmi kánonban?

- Van egy kritikusi csoport, amelyik a saját várakozá­sainak megfelelő műveket egy minta elemének tekinti.Teljesen mindegy, hogy mi mennyire jó: ha van közmeg­egyezés, amelynek alapján valakinek a műveit elfogadják,akkor az a valaki a kánon részévé válik. Az a kérdés: azember szeretne-e megfelelni bármilyen kánonnak? Ha akánon valamiféle közmegegyezés eredményeként jönlétre, akkor nem biztos, hogy jó megfelelni neki. Nagyonsok rossz közmegegyezés van. Ha már eddig kibírtam amegfelelés kényszere nélkül, akkor ezek után sem kötökrossz kompromisszumokat.

Toót H. Zsolt(Heti Válasz)

Ha bántanak, kihez bújhatok?!

versmondó 7

Tóth ErzsébetVagány csillagon

Hetvenöt éves lenne Szécsi Margit

Se oroszlán, se olajág,se cifra mező ­címeremben, Uram, Uram,se pénz, se erő,

de én hálok a vi/ággal,nem énvelem Ő.

(Szécsi Margit: Címer)

AMagyar Könyvklub 200 l-es Egyetemes lexikonjá­nak szócikke: Szécsi Margit (1928-1990) költönő,

Nagy László költő felesége. Művei: A trombitákatösszesöprik, a Madaras Mérleg, Költő a Holdban, aBetlehem-blues.

Az újabban kiadott irodalomtörténeteket már meg senézem, akad-e hely Szécsi Margitnak. Majd tíz-húsz évmúlva, ha még élek. De ha kihullanak a rostán a maifelkent újak, ha elunják őket a királycsinálók, és az idő

rostál, ott lesz Szécsi Margit büszkén, mint életében, igazitársai között. Már van ideje várni, vége a tülekvésnek, itthagyta sárkányait, lovagjait, angyalait nekünk, kik mégélünk, és ha ritkán is, olvassuk őt, a pestszentlőrinci csi­bész dalkirálynőt.

Tizenhárom éve halt meg. Hetvenöt éve született,ahogy ő írja ritka prózai megnyilatkozásai egyikében:"Pünkösd vasárnapján születtem, s az igaz beszéd tüzesünnepéhez méltóan akarok a magyar szóval élni. Sokad­magammal a várakozásban megvirradva: mint hajdan,vagyok ma is elemi része a népnek. Tündér biztonsággallebegve e golgotai por-zenitben: megsejtek és megítélniáhítok mindent, ami bennünket nem szeretni, de meg­alázni, felhasználni, idomítani akar - mindent, amiszárnyakat tarol. Hazám a porból való ének." A Költő aHoldban című, 1984-es kötetben a méltóságos, tömör arspoetica mellett látható Szécsi egész alakos fotója.Színpadon áll, keze és arca kiragyog a sötétségből, visz­szafogottan mosolyog, köszöni a tapsot. Edit Piaf islehetne. A franciák nagyasszonya, a sanzon királynője.

Magyarországon a költészet nagyasszonya lett, nem asanzoné, az ő dalai Sebő Ferenc hangján szólnak bennemma is, azt hiszem, már örökre. A Disznó-ének szo­morúsága Zolnay Pál feledhetetlen filmjében: .Etettélhogy megölhess / lettem életed / vérem véredben kering/ mire kell neked") aztán a Fotós-énekből: "Orcádonirgalmam virága / Hazudtam teljes húst reád / Hogymegvénülsz s meg is kell halnod / ki vágná arcodbaVilág!", aztán a Címer, az "Úgy néztem magamramindig, ahogy csodára nézni illik" és "Egy pulóver el­indul/megérint fekete ujja / Szél fújja szívem, fújja /kalóz voltam, hallelúja" - alig tudom abbahagyni azidézést, már könyv sem kell hozzá. Beleborzongok.Ez volt az ifjúságom.

8 versmondó

"Ó, szállj le ide sólyom, csak szállj le ide sólyom ... "Bocsánat, ez már Nagy László.

Szécsi Margit még tizenkét évet élt Nagy László nélkül,s bár én csak Nagy László halála után ismertem meg,mindig ott láttam mellette társa gyönyörű ikonarcát,ballagó alakját. Ma is együtt látom őket.

Nekem csak később lett Margitka, amikor egy, NagyLászlóról készülő hangosított diafilm munkálatai közbenmegtisztelt segítségével.

Kicsit szigorúnak tartottam mindig. Mintha semmioldottság nem lett volna benne, holott kedves volt. NagyLászlóval küldetés volt életük is, nem csak költészetük.Talán ezt éreztem benne: a "résen kell lenni" fegyelmét,mert nagy költőnek lenni - és nagy költő özvegyének is ­gyönyörű teher és szerep lehetett egyszerre. Közben a ver­seiben nemegyszer megvallott iszonyú magány:

"Ünnepély! / Elmentek amuriba, / falánk anakonda­szemetekkel / végigcsókoljátok a testemet, a ruhámat, /végig-öleltek párzóan, szemérmetlenül, / a szemekkel,éhes szemekkel, mert ugye / mindennek ideje van, / idejea bérfizetésnek, / ideje a murinak, a magánynak, / és nemlátjátok, hogya felolvasott / tizedik sor után / remeg alábom / a magánytól, igenis, a magánytól, / és - remélem,mindenki jól szórakozott!"

Mindenki jól szórakozott bizonyára: ünnep volt, hamegjelent a színpadon, vagy mikor kifogyhatatlan ener­giával ontotta nagy verseit, verskatedrálisait, mert adalokmellett az volt az ő igazi műfaja.

Nem írta, hitem szerint építette ezeket a verseket,amilyeneket ma nem ír már senki. Építette méltóságból,felelősségből, hitből és dacból, mint egy haragvóangyal.

Én örülök, ha egy kis viskót nagy nehezen összehozok.Mi hiányzik a mostani költőkből a verskatedrálisokhoz?Szécsi Margit olyan ambícióval és akkora horizonttalírta "hosszú vers" -nek nevezett versépítményeit, mintWhitman, Apollinaire, T. S. Eliot, Saint-John Perse, itthonNagy László, Juhász Ferenc, Szilágyi Domokos.

Csak azt ne mondja senki, hogy akor megváltozott.Szécsi Margit talán nem a mi korunkról ír?

"Mondjuk ki nyíltan: nincs rám szükségetek. /Elszabotáltátok a béreket, / a kultúrára-fordított köteg­bankó / a slágerszerzök lábához rugalmasan összeáll. /Csináltatok aHoldból kirakatot - / a jólét viszonylagos! /Vannak mellékuccák, vannak sugárutak, aki fejet hajt:keres, aki nem: / oxigénhiányban sorvad. / Csináltatokkirakatot, s most kéne bele, / kéne a bohóc, bíborpalástos,/ koszorús, automobilos, bohóc, akit fizettek, magatokatfizetn étek, magatokat akarjátok imádni - / de az abohóckirály nem én leszek."

Szégyen és elégtétel borítja arcom, míg a sorokatmásolom. Szégyen, mert régen olvastam Szécsi Margitot,csak most, az ünnepi alkalomra vettem elő, és féltem,milyen lesz a találkozás. Nem lesz-e régi, fennkölt a hang,mi lesz, ha tizenhárom év pókhálóját találom csak?Fölösleges volt félnem. Csak meg kell várni az új har-

sogásának csillapodását, s akkor meglátjuk, ki itt a bohóc.Ha ma élne Szécsi Margit, ma sem írhatna mást. Tizen­három év, száztizenhárom, bírja az időt. Idők változását ésváltozatlanságát,

Sokáig elfeledkezhetnek az utódok egy-egy költőről,

mert más dolguk van, mert más szelek fújnak, mert,mert... A költő, ha már meghalt, kiszámíthatatlan. Alegváratlanabb pillanatokban és hívatlanul ott teremközöttünk, mesél, hogy is volt akkor, hogy éltek ők azidőben, hogyan tudták művelni a költészetet.

Törékeny alakja, királynői tartású, Kleopátra-frizurásfeje a Kassák-klubban vagy a Fehérvári úti táncházbanszinte hozzátartozott a táncolók forgatagához. Sokszormeghívott vendég volt, de gyakran csakjött, szerette néznia táncosokat.

Egyenrangú, bátor nő volt, nem akármilyen férfiak mel­lett: Nagy László, Kondor Béla, Csoóri Sándor, JuhászFerenc, Ágh István és a nagy előd, Kassák Lajos alkottáktöbbnyire társaságát.

Szép volt a csibészhercegnő a költőkirály mellett,kiegészítették egymást. Szécsi Margit nyersebb, vagá­nyabb verseket írt, mint Nagy László, ő a külvárosbóljött,munkás ösökkel. Verseiben a "cigány-Margitra" emléke­zik, a csavargó gyerekre, anádasokban bujkálóra. Senki amagyar költészetben nem írt annyi verset akkora gyöngéd­séggel a nádasokról, mint Ő. De a gesztenyeimádó cirkuszizenészben is őt érzem, aki ül Kondor és Nagy László mel­lett, és szájharmonikázik. Vagy csak fújja, fújja a füstöt,issza egy deci borát.

Nem szeretem a származásukkal kérkedőket, legyenbár gróf vagy paraszt az ember, a származás csakadottság. De amikor ők jöttek, fényes szellők fényesítettearccal és elszánással, a hatalom nagyon szerette volna- mocskos - keblére ölelni őket. Aki akarta, tisztán láttaakkor is, hogy róluk lepergett minden kísérlet. De mertakkoriban épp az újholdasok voltak félreállítva, ha nem isérthető, megbocsátható a sértettség, a gyanakvás azokiránt, akik látszólag kedvencei voltak a politikának. Shogy ennek máig ható következményei vannak, mi sembizonyítja jobban, mint az irodalompolitikai, szellemimegosztottság. Akire rásütötték egyszer a bélyeget: NagyLászló-i örökség, az hallhatja a néma kórust: mucsai,paraszt, népi szürrealista, vallomásos líra, látomásos vers- micsoda borzalom! De ez már másik történet.Mindenkinek meg kell küzdenie elődeivel és vonzal­maival. Szécsi Margitnak sikerült, ami Nagy Lászlómásik "közelijének", testvérének, Ágh Istvánnak is: kitudtak tömi a bűvkörből, a hatalmas, lenyűgöző faárnyékában teljes értékű, nagy költészetet létrehozni úgy,hogy sosem kellett megtagadniuk a szellemi és "földi"közösséget testvérükkel.

Szécsi Margit a városi folklór szavait használjadalaiban, bluesos, külvárosi életképeiben, majd egyrenagyobb formákat épít, talál ki magának. Bár JózsefAttila, Kondor (a költől) és főleg Kassák hatása tagad­hatatlan, életműve második részében már tisztán szól azösszetéveszthetetlen Szécsi Margit-hang. Nagy versében,a Madár-e az Denevérben (alcíme: Kassák ifjúsága) ilyenmerész, szabad szájú daloszlopok tartják a gondolatoktólsúlyos versépítményt:

"Mondja Lajos: a profánoks a próféták közegemiért nem vonja kebelére?Mert tükröt tart, igaz-e?(...)Minden korban van egy Korszer,ez újít vagy kiherél.Mitől korszerű az Óvszer?Madár-e az Denevér?

Szent a maga tót-kalapja,szent maga, méltó alap.Maga: gond és gondolat-tő,

a többi csakfaszkalap. "

Kondor Bélához így szól:

"Hajrá Samu, gyúrd az ipart,amíg a Szent Lélek kitart.E világ tiszta és rohadt,s ha átsugárzod mint a nap,szívedre szennye nem ragad,hajrá Samu, ne hagyd magad. "

Ahogy a már idézett ars poeticában írta, megsejtett ésmegítélt mindent. A hétköznapi lét apró sárkányait, azirodakukacokat, a papírhalmok közt bóbiskolókat csaka költő szeme láthatja veszélyes fenevadaknak, csak ő

érezheti katasztrófának az emberi létezésre mért csapá­sokat, a méltóság gyalázatát.

A Papírkorona a modem kor betonketrecében indul, azelidegenedés jelképévé vált hivatalban: "És ha mindenütttilos az álom: / álmodni gyerünk haza, / haza, a papír­palotából, / fónökeink leheletéből." De ahogy hazaér, amacskát is a nádasba küldené, mert már a békák is idomí­tottak. Azután innen is nagy iramodást vet a vers, és csaknagy sokára derül ki, merre jár. Ott, a gyerekkor gyalu­padjánál. "Életemben csak a macska ugyanaz, meg agyalupad / göndör aranycsiga-forgácsa... álmodok erdők­

ről, gyantás fa-könnyről."

Ez a világ ismerős nekem, az én hajam is faforgá­csokkal volt tele, az orrom fürészporral, szívtam aragasztó szúrós, édes illatát, a gyalupad alatt feküdtembódultan. Tűzhelyünkön a tea mellett majdnem mindig ottrotyogott dupla falú edényben az enyv. Apám asztalos­ceruzája, szerszámai előbb szoktak a kezemhez, mint ababa. Milyen nevetségesen babonás a költő! Hogy keresi ahasonlóságot, az elhivatottság jeleit! Mikor megtudtam,hogy Goethével egy napon születtem, néhány évszázadeltéréssel, az sem okozott olyan izgalmat, mint mikorkiderült: Szécsi Margit is úgy játszott a gyalupad alatt,mint én.

A Papírkorona közepe felé derül ki, hogy ez a verse isa város meghódításáról beszél a sok-sok látomás közül,mint olyan sok másik.

Megírja nagy verseit, melyeket időnként ünnepélyeskeretek között, felkucorodva az ágyra, elő kellene vennünkújra és újra, ha lenne rá időnk. Kell hogy legyen, ha úgyérezzük, hogy kellenének újra a földre a "dantei léptek".

versmondó 9

Birodalom. Imák, Európa madarai, A paradicsomnyomorúsága, A nagy virágvágó gép, Jelentés a szív­dobogásról.

Azután nemsokára már Piros kabátban járja a temetőt,

mielőbb szeretne Nagy Lászlóval találkozni. Mostbizonyára ott ül valamelyik maga választotta vagány csil­lagon. És ahogy Anna Ahmatova örökre otthagytaárnyékát a leningrádi falakon, úgy maradnak velünkSzécsi Margit jóslatai és ítélkező tekintete.

(Magyar Nemzet / Magazin /2003. május 31., 36. o.)

* * *UtószóKönyvemet harminc év verseiből állítottam össze. Javítá­saimhoz is ragaszkodva, ezeket a verseket vallom maga­ménak. Sorrendjük időbeli, egymásnak is felelgetnek. Azörök külvárosból jöttek fel az emberi jussért: hozzájárulniaz Egyetemeshez. CsiIIagrokonuk a Dózsa György alkottablues s a gyimesi rock. Így világolnak alázatosan ésbüszkén legjava nemzedékemért. Ifjúságunk, teljeséletünk a Tavasz volt, májusi Ász - kegyetlenek és gyávákjátszottak vele: a Mindent Megjátszók. Tudtam: ellenük ahalál se oltalom. De küzdeni tudtam ellenük, mert éltem ésszerettem. Pünkösd vasárnapján születtem, s az igazbeszéd tüzes ünnepéhez méltóan akarok a magyar szóvalélni. Sokadmagammal a várakozásban megvirradva: minthajdan, vagyok ma is elemi része a népnek. Tündér­biztonsággal lebegve e golgotai por-zenitben: megsejtekés megítélni áhítok mindent, ami bennünket nem szeretni,de megalázni, felhasználni, idomítani akar - mindent, amiszárnyakat tarol. Hazám a porból-való ének.

Szécsi MargitA költő születésének 75. évfordulójára megjelent SzécsiMargit Vadak jegyében című, lírai életművét tartalmazókötete, a Holnap Kiadó gondozásában.

Hetvenötödik születésnapján, 2003. május 28-án, a költő

szülőhelyén, családtagok (l01 éves édesanyja, fia) jelen­létében és rangos irodalmi személyiségek részvételévelBuda Ferenc költő és dr. Mester László polgármesterfelavatta Kő Pál szobrászművész Szécsi Margit költő

szobrát. Az erre az alkalomra született Lászlóffy Aladár­verset Mohai Gábor előadóművész tolmácsolásábanhallottuk.

Lászlóffy Aladár

Ára: 2300 Ft. 30% engedményt ad a kiadó könyvesbolt­jaiban, hétfőnként.

HOLIKON könyvesbolt / Holnap Kiadó 1111 Budapest,Zenta u. 5. Tel.: 209-4694; holnapkiado@axelero.huTan-Társ Könyvkereskedés 1072 Budapest, Nyár u. 14.tel.: 322-9846.

Vándor ki ideért haza:egy pestkörnyéki térena máglya versek halmaza,hófehér folt a véren.

A titok rajza mandala,a halálé a szégyen,a szeme mint a mandula,mosolya volt az éden.

10 versmondó

Margit a Kossuth térenKő Pál szobra alá

Eljött a mosoly angyala:Margit a Kossuth-téren.Költő akinek van dala,csak vére nincs, hogy éljen.

Az élet túlél egymagacsak híren és kenyéren.Mint rózsán tövis: balladaa nagyfőnyereményen.

A mandula, amandalas a költészet nevébenMargit, ki egykor maghala,itt támadfel e téren.

"Tehetségem legjavával szolgálni"Pálfy Margit előadóművész vallomása pályájáról

Megkésve, csak az utóbbi öt-hat évben sikerültönálló estjeit sorban megnéznem.:. a Sissit, aMárai-, Szécsi Margit-estet, az Uzenek lovat

címűt és most legutóbb a Kondor-estet. Ez nem iselőadóest, pódiumjáték. Címe: Valakiönarcképe - KondorBéla, a reneszánsz ember versei, prózái. Nehezebbnélnehezebb művek, nagy bátorságra vall, ha valaki elő­

adásukra vállalkozik. Pálfy Margitban megvan az ehhezszükséges erő, bátorság, tehetség és szenvedély.A műsor után megkértem, mutatkozzon be a Versmondóolvasóinak, beszéljen pályájáról.

- Előadóestjeid után beszélgetni szoktál velünk, nézőkkel.Ilyen beszélgetésből tudom, hogy valamikor hallottadSzécsi Margit egy versét, és ennek hatására lettélelőadóművész. Hogyan történt ez? Melyik vers is volt ez?Kitől hallottad?

A legelső költő, akit felfedeztem magam számára, SzécsiMargit. Sopronban, az Óvónőképző Főiskolán hallottamDinnyés Józsefdaltulajdonos megzenésítésében a "kioltotthittel álmodom ..." refrénű, Sanzon cimet viselő Szécsi­verset. Ekkor a könyvtárból kihoztam az összes Szécsi­kötetet. Három előadást is összeállítottam:

l. Sikolts igazán, s halj meg2. A látható ember3. Madár-e az DenevérÉs a legújabb: Ember-énekű ember címmel.Szécsi számomra a költők költője! Ha nem ismerem

meg ezt a megalkuvást nem ismerő, izgalmas, kemény,erőteljes, szenvedélyesen igazat mondó, etikus költészetet,valószínűleg soha nem mondok verset! Hinni és tudni úgymondani a költeményt, mintha azt én írtam volna.

A Sors kegye, életem aranymetszéspontja: Szécsit - azEmbert, az asszonyt, a művészt -, személyesen is, haláláigismerhettem. Nagyon sokat kaptam Tőle. Anyai barátnőmvolt. Ritka tünemény.

Szécsi Margit: SanzonÚgy kerestem én az igét,mint akiforgószélbe lép,sm~kmb~-kijbfflh~yroro&

mit bánja: rálelnek-e még-

Fekete bársony a sötét,életem elszállt mint az ég,dereng hamvakkal homlokom,kioltott hittel álmodom.

De hogy ilyen nyomorúságszólni, ilyen szomorúság,ha csak megálmodtam volna,bármi inkább lettem volna.

Lettem volna csöpp ősanya,

kölykek tej-teli korsaja,sötét kuckóban tiszta nap,- vagy csak szopnának őz-fiak.

Vállam noha füstös volna,kék palásttal domborodna.Testem a vézna motolladrágalátos bárány volna.

Jaj, hogy engem kiárulnak,szívemre redves pénzt raknak,terméketlenné fogdosnak ­kit vadásznak, jobb a vadnak.

Fekete bársony a sötét,életem elszállt mint az ég,dereng hamvakkal homlokom,kioltott hittel álmodom.

Először Veszprémben, a Szokoly Tamás rendezte MagyarParnasszus c. sorozaton belül hallhatott versei tolmá­csolójaként. Tőle a következőt olvashatjuk a vendég­könyvben: "Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodáranézni illik..." - s a versmondás is csoda volt. (SzécsiMargit)

A 70-es évek elején az Angelica Irodalmi Cukrász­dában tartott szerzői estjére is engem hívott, hogy mond­jam verseit. Kormos István mondott bevezetőt. A Sebö­együttes muzsikált. Itt éreztem legelőször a .Jatinovitsiröpülés boldogságát". Jancsó Adrienne, a pódium­művészet .Phönixmadara'' is jelen volt, biztatott, vizsgáz­zam az előadö-művészi engedélyért. Megtörtént 1978-ban.A zsűri elnöke, Nagy Attila, bemutatkozásom utánmegölelt,' forrón gratulált. Később az ő javaslatára kerül­tem be a Békés Megyei Jókai Színház társulatába. Itthárom és fél évadot töltöttem. Három főszerep eljátszásaután megkaptam az állandó színészi működési engedélyt.Négy évadot töltöttem a Debreceni Csokonai Színházbanvezető színésznőként.

- Mégis hátat fordítottál a színészi pályának, csakis azelőadó-művészetet műveled. Nehéz döntés lehetett.

Seregi László igazgató, akinek köszönhettem a szép ésigaz szerepeket, meghalt.

A következő igazgató a saját embereivel érkezett.Közösen megegyeztünk, hogy elmegyek a színháztól.Nem bántam meg. Csak ha Vidnyánszky Attila rendezéseitlátom, akkor ér utol a nosztalgia. De egyébként nincshiányérzetem.

A versmondás művészete nagy kihívás. Mindig isszerettem a nagy erőpróbákat! Ma már tudom, ez a sor-

versmondó II

som. Szeretem, és remélem, még sokáig tehetem. Bártudom azt is: "Tehetségesnek lenni nem elég, az engedel­metek is kell hozzá." (Jászai Mari)

- Nem is tudom, létezik-e rajtad kívül főállású elő­

adóművész. Sok előadóművészünk van, de mindenkinekvan mellette egyfőfoglalkozása.

Valóban, főállású előadóművész vagyok - míg lehetek.A Pódium munkásának érzem és tudom magam. Nemkönnyü, sőt egyre nehezebb .verssé válni", hogyLatinovits Zoltánt idézzem.

- Az első est Szécsi Margit költészetéből született, amásodikat, Ez a nyár címmel, Hervay Gizella és SzilágyiDomokos verseiből szerkesztetted.

Ebből a Széchenyi Kiadó gondozásában 1989-ben nagy­lemez készült. Hervay-idézet került a borítóra: "...egymáslélegzetéért VIRRASZTUNK ...". Közreműködött FaragóLaura.

Harmadik pódiumjátékom a Valaki önarcképe, melyetKondor Béla verseiből, prózáiból az Egyetemi Színpadonmutattam be, 1988-ban, Seregi Zoltán rendezésében.Kondor Béla halálának 20. évfordulójára elkészült a verseittartalmazó nagylemez is a Hungarotonnál, de archiválták,mert az egyetlen örökös sértettségből nem engedi amegjelenését. Ennek tizennégy éve már. Fájdalmas, hogyKondor Mária ilyen akadályt gördített elénk. Eszembe juterről egy igaz mondat: "Nagyobb bűnt követ el az, aki azéletem értelmét veszi el, mint az, aki az életemet."

- Kárpótol talán, hogy az Ember-énekű ember c. Szécsi­műsorodbál J996-ban 45 perces videofilm készült.Műsoraiddal külföldre is eljutottál, mindenütt nagy sikertaratva. Negyedik ested ötletét is külföldön kaptad.

Valóban, Washingtonban, Sziklay Andor író adta azötletet. Márai Sándor versei négy tételben hangzanak el..Szindbád hazamegy" címmel. 154 alkalommal adtamelő, a legnagyobb közönségsikert érte meg. Erzsébet ki­rályné, .Síssí" halálának 100. évfordulóján Salzburgba iseljutottam Sissi-müsorommal, 1999-ben 3 hónapot töltöt­tem Ausztráliában. Jártam Svédországban, Bécsben,Szlovákiában, Szlovéniában, Rómában, Firenzében,Ulmban, Nürnbergben, Münchenben. Los Angelesbenkikiáltottak nő-Latinovitsnak.

- Nem nyomasztó ez a titulus?

Gyönyörű teher! Méltó szeretnék lenni rá! PéldaképemLatinovits. Ö óriási művész volt. Szeretném megközelítenia lehetetlent.

- Ezek az önálló estek nem teljesen önállóak, olykorsegítőtársat, rendezőt hívsz segítségül. A Kondor-műsor­

nál Seregi Zoltánt; Erzsébet királyné, Sissi költeményeinekszínpadra varázsolásához (Különvonatban c. est) BuczHunor rendezőt. Kiss Anna: A macskaprém kalapos hölgyc. monodrámájának színpadra teremtéséhez Nyilassy Juditrendezőt kérted segítőtársnak. Ők a műsor szerkesztésébeis beleszólnak?

Magam válogatom a verseket, magam szerkesztem est­jeimet, de természetesen a művek sorrendjével kapcsolat-

12 versmondó

ban (is) elfogadom a rendezők tanácsát. Én, ha teljesenegyedül készülök egy bemutatkozásra, az nagyonhosszadalmas! Több hónapos munka! Lassú és elsősorban

ösztönös vagyok. Hagyom, hogy hasson rám a vers.Egyfajta öntudatlan állapotban készülök fel, majd alényegibb pontokat rögzítem: gesztust, hangsúlyt ... stb.

Ezért is kértem e három előadáshoz rendezőket. A KissAnna-verses monodrámához mindenképpen egy női ren­dező érzékenysége kellett - Nyilassy Judité! Nagyobbművészi biztonságban éreztem magam. De természetesenvalamennyi irodalmi műsoromat először mindig egyszakmabelinek mutatom be, meghallgatva segítő vélemé­nyüket.

- Műsoraidat lehengerlő lendülettel indítod. Az emberarra gondol: hogy lehet egy ilyen törékeny nőben ennyierő, lázadás, szenvedély, keménység? Mindig csodálom,hogyan tudod az idegrendszeredet minden alkalommalolyan állapotba hozni, hogy a maximumot add? Ráadásulönmagad menedzselésével is kell foglalkoznod. Hogybírod erővel?

Én egyedül járom ezt a nagyon göcsörtös utat. Az vanmeg, aminek utánajárok, amiért megküzdök. Igyekszemúgy szervezni-adminisztrálni magam, hogy az ne menjen apódiummunkám minőségének rovására. Minden estemmel- a százötvennegyedikkel is - úgy kell szólnom, minthaelőször állnék közönség előtt. Nagy bennem a félelem, afelelősségtudat. Rettegek egy-egy fellépés előtt, sikerül-ea repülés?

Aki eljön verset hallgatni, azt az embert én nagyon be­csülöm, és a tehetségem legjavával akarom szolgálni.Szeretném, ha estjeim ünnepet jelentenének az emberekszámára, mert szeretném őket kiemelni a hétköznapokkenyérharcaiból és a politika ridegségéből. Adni lelkitáplálékot, hogy másnap jobb közérzettel ébredjenek, jobbkedvvel, nagyobb lelkierővel tegyék dolgaikat. Hogyelfeledkezhessenek arról, hogy mindnyájan a megsem­misülés felé haladunk. Szeretnék jelet hagyni.

Nagyon nehéz "verssé válni".Néha úgy érzem, nem bírom tovább. Ilyenkor Lilli

Palmer színésznő mondatai segítenek: "Egy a fontos, az,hogy mennyire kitartó. Felrémlik előttem a bibliai Jákobképe. Egy szép napon megjelenik neki az angyal, majd ottakarta hagyni. Jákob azonban nem engedte, beleka­paszkodott az angyalruha mennyei redőibe, és így kiáltott:- Amíg meg nem áldasz, nem engedlek el."

- Munkádhoz további erőt, jó egészséget és sok sikertkívánok!

A beszélgetést lejegyezte: Torma Mária

Részlet Pálfy Margittal 1992-ben készült interjúból

- Miért tartja fontosnak Kondor Béla "ébresztését"?

- Törlesztenünk kell Kondorral szembenfennálló adóssá-gunkból. A lemez abban segíthet, hogy -festői munkássá­ga mellett - Kondort, az embert, a költőt, a gondolkodót ismegismerhessék hallgatói. Méltó emléket állíthat halálá­nak huszadik évfordulóján egy reneszánsz egyéniségnek.

- Miben rejlik ennek a müsornak a szokatlan, új volta?

- Pesten az Egyetemi Színpad adott lehetőséget apróbákra és a három előadásra. Seregi Zoltán oda ren­dezte ezt a nem hagyományos önálló estet, monolág­füzérekből álló színpadi játékot. Az első közönség sokmindent nem értett. Ragaszkodott a megszokott-beváltversmondói estekhez. Csodálkozott, és nem értette, hogypéldául miért mondom üres széksoroknak; neki háttal aMagyarság cimű verset. Seregi a versek köré szimbolikusjelentésű cselekvéssorozatot választott. Az ítélkezőknek

üzenem Kondor szavait: ". ..legalább a halál közelében nevesd meg, mit meg nem értesz".Szécsi ott volt a nézők

között, számára lenyűgö­

ző, magasrendű előadás

volt. Néhány technikai ta­nácsot is adott. Volt, akiarról szólt, most fedezettfel egy újfajta érzékeny­séget, amit eddig nemismert Kondorban. Köte­lességemnek tartom Kon­dort folmutatni, emléke­zetben tartani. Verseit,prázáit mondanom kell.Coeteau-val biztatom ma­gam: "Fejleszd magadbanazt, amit az emberek aszemedre vetnek, mert azvagy te igazán. "

- Kondort nem elégftetteki egyetlen müvészet,ebben is "deviánsnak"mutatkozott...

- Az ő eszménye a min­denséget lebírni akaróreneszánsz ember volt,a tudós, a kézműves, aművész. Az ő igazsága aművészetben van. Járta amaga útját. A sok vereségcsak megerősítette hitét:a mesterségbeli tudásnem elég, úgy kell festeni,hogy az egész emberlássék. "Nincs nagyobbszenvedés, mint az önállóarc áhítása " - mondjaBlake.

Meglehet, Kondor manem (ma sem) lenne dé­delgetett művész, hisz afennállónak hadat üzenő,

vele szembenéző művész

sorsa sohasem a kon­szolidált nyugalom, a bol­dog béke. Nehéz lennemegmondani, mi lennemost az ő ügye, missziója.

Dózsa-sorozatánakfurcsafogadtatása elgondolkodtat­ta: "Mit ér a művész, ha magyar? Sfőként, hafölösen vanbenne erkölcsi erő. " A vi/ág nagyot fordult, melyben aKondor-féle, a korral szembenéző ember merő anakro­nizmus.

Kondor elmenekülhetett volna. Miért maradt mégisitthon? "Hogy idejekorán meghaljon, és most arrólelmélkedhessünk, LÉTEZIK MÉG AZ A MAGYARKULTÚRA, AMELYNEK HITELÉT A KONDOR BÉLÁKADJÁK. "

(Erdei Sándor,Debreceni Napló, 1992)

A Kentaur megfékezése

versmondó 13

Kiss Anna világa és Tóth Zsuzsanna arcaiAz "Üstökös jár a szélben" című előadóestről

ItkjUk a vályogtéglát a tanyánkon Bence fiammal

a vályogfalra, bontott agyagból keverjük a kötő­

nyagot. A simítófával végighúzom a habarcsot afelületen, tenném a téglát, hullik bele az akácvirág, bele­építjük a falunkba.

Talán csak egy dolga lenne az embemek ezen a világon.Hogy meglelje békéjét. Úgy, hogy olyan élethelyszínekettalál, ahol megtörténnek a csodák. És úgy, hogy olyanállapotban tartja magát, hogy észrevegye őket.

Kiss Anna versei ilyen helyszínekről származnak (saztán, mert ő maga is varázsló, neki már nincs is helyszín,amely csodatermő ne lehetne), és a költőnő formaérzé­kenységének köszönhetően a csodák szavakba foglaltat­nak, s így, ha előadásra kerülnek, már elérhetővé is lesz­nek mindenkinek, annak is, aki csak két futás között tudleülni egy órára, Kiss Anna verseit hallgatni TóthZsuzsannától.

Az, ahogyan Kiss Anna a verseiben élhető világot teremt- tehát világlátása (s így amiből formál) és világteremtése(amivé formál), az a mód, ahogy ezt teszi -, azon alapul,hogy elfogadhatók számára az emberek. Épp olyannak,amilyenek. Mert okuk van rá, s úgy van jól. Tehát KissAnna végtelenül empatikus és vég nélkül toleráns. (Ezért,hogy a szereplői nem akárkik, s vannak, akik sehogysemlehetnének szereplői. Dehogynem! Ez csak az én kis­hitűségem. Ö el tudná úgy varázsolni a mára kitenyészettlegellenszenvesebb társadalmi lényeket is, kacagnánk raj­tuk, belátom, kacagnék magam is.) Szóval, elfogadhatóakneki az emberek. És ettől lesz szerethető a másik ember s ahelyzetek, amikbe kerül, s amiket készít magának.

De ez nem olyan egyszerű ám! Mert a versek ugyan­arról a bonyolult világról s ugyanolyan bonyolult rend­szerekről szólnak, mint amilyenekben élünk. S egy emberis, mennyi minden s mennyi tudandó! S ott van az álom, aLevendulaálom, s benne máris kibújik a szeg a zsákból, apatikáriusné még mindig Kökény Pepivel álmodik. Sakkor a patikárius úgy fordul hozzá, és úgy tud szólni apatikáriusnéhoz, ahogy az Kiss Annától kitelik: "Szívem,ébresztgeti szelíden a patikárius, édes szívem, elfeledte apilulát bevenni, és főfájással ébred holnap is, és a hajtűk­

től meg kell szabadulni, nyugtalan álmokat hoznakmagára, ne múljon ez a hajtűkön, s egy szót sem, mégálmában sem, Kökény Pepiről!"

Ugye, mennyire nem ilyennek ismerjük a helyzeteket,amikben a múltunk részesévé lesz a másik? S ugye,mennyire átjárja az embert az átélt lehetőség akarása!

Ha Kiss Anna verseinek a szereplőit és a velük törté­nőket úgy láttatnánk és azon a nyelven mondanánk el,ahogy a hétköznapi életben látunk és beszélünk, csupanevetséges, szánalomra méltó, kikezdhető, legyőzhető

ember lenne előttünk. Olyanok, mint a szomszédaink smint akikkel együtt utazunk a metrószerelvényen.(Egyébként a világ másik fele, mint amiről a ponyva­irodalom számol be.)

14 versmondó

De ő, a költő, jeleket ír. Nőt, de nem azt a nőt, és férfit,de nem azt a férfit. Jeiét a kicsiny, kihűlt vagy összeégettFöld nőjének és férfijának. És teleírja a kicsiny, kihűlt

vagy összeégett Földet jelekkel. Nem akármilyenekkel.Azokkal, hogy: nő, férfi, víz, ház, hegy, / madár, hal, vér,tojás, / edény, tűz, erő, tű, kerék, gyöngy, / kéz, arc, út, éj,nap, / tánc, eb, eke, kalász, sarló, / tej, gyapjú, kenyér,viasz, méz, / nyáj, fa, kút, virág, bot, híd, hajó, mécs, / sző,

vet, szánt, arat, ad, / szül, kér, mond, mutat, ír. ..Jelekkel, amelyeknek telített a jelentése. Azt jelentik,

amit.Kiss Anna jeleket ír, hátha valaki megfejti magának.

Kiss Anna-verseket az mondjon, akinek köze van avarázslathoz. És ki a versek minden sorát érti. Miközben aKiss Anna-versek olvasása komoly intellektuális teljesít­mény. S kicsit úgy is van velük, ahogy Kányádi Sándorverseivel, hogy egy szinten azonnal és mindenki számárajelent valamit. Tehát az igényes előadónak ott a tét: minéltöbbet megmutatni belőle.

Tóth Zsuzsanna szépen teljesít.Kiss Annát választani, s az ő verseiből egy összeállítást

készíteni, figyelemre méltó tett és teljesítmény. Elmondanipedig egyelőadóművésznek nem kisebb dolog, mintbelevinni magát a teremtésnek abba a pillanatába, ame­lyekben ezek a versek fogantak. Neki, ahhoz, hogy jólközvetítse, ennyira belé kell bújnia - intellektuálisan ésemocionálisan is -, hogy úgy jöjjön ki belőle a szó, minthaott, benne születne. Tóth Zsuzsannának ez megy. Éssegítenek nekünk arcai (és beszédes szemei). Gyönyörű,

amikor létkérdést értelmez, s másképpen gyönyörű, havarázsol. E másodiknál egy újabb hangja is megjelenik,amelyik a legtávolabbi intonációjú a természetes beszédenbelüli természetes hangtól. Nagyon huncut, ha szerelmete­sen bolondozik. Szép, amikor naivul mesélő, és izzik,amikor Kiss Anna hit- és problémavilága és az övé- kisülésesen - telibe találják egymást.

Az összeállítás jól sikerült. Úgy szerkesztődött, hogy haaz ember csodákra való figyelme lankad, kapunk helyettehumort vagy színtiszta varázslatot. Talán kinek-kinek ahallgatók közül más-más arányokban lenne ez tökéletesritmusú, de Tóth Zsuzsannát dicséri, hogy nem lankad afigyelem, újra és újra visszahozza a váltakozó hangnemű

versekkel. Pedig dolgozni kell vele együtt az előadóestjén.

Nekem a 40. és a 45. perc között volt az alsó küszöböm, sazonkívül nem is volt. (Bence fiammal egyáltalán nemfordult elő figyelmének lankadása.)

A közönség élvezi az előadást, mozdulatlan, és nevetés úgy fészkelődik, mint a cirkuszi mutatvány alatt (milesz ebből?). Aztán a vastaps, hogy oldódjon a varázs.A vastaps alatt lehet a legjobban sírni, s lehet még húzniés húzni, hogy ne gyulladjon ki a fény.

Van, akinek azért, mert megérzett valamit abból a világ­ból, amit Kiss Anna mutat, s nem találja hozzá a saját

Kiss Anna,Attűnések

szálakat. Van, akinek azért, mert másra jött rá. Biztos,hogy vele függ össze, személyesen érintette őt valami.

Kiss Anna úgy ír verset, ahogy kevesen. Ahogya leg­nagyobbak. Hogy nem rangján kezelik, a múló időé. Hogynincs Kossuth-díja? Egyszer majd megkapja. Hogy miértnem sietnek vele? Hát, mert nem. Mit foglalkozik ő

mindezzel. De, persze néha biztos úgy hozza a helyzet,neki is az eszébe jut. Ahogy Tóth Zsuzsannának is, hogyhátha neki is megadathatna, hogy csak előadóművész

legyen. Ne kelljen mást. Vagy ne a pénzért kelljen.Kiss Annának ilyen téren könnyebb. Kimondja, tudja,

tudja más is.Kiss Anna tudja, mit miért.

" nehéz a madárnak udvarokban állnikoronás fejével piros magot várni

nehéz a madárnak pipék között élnizöldszemes tollának hullását megérni

könnyebb a madárnak a havakat rónimagaformájúval maga nyelvén szólni

hold előtt elszálIni kiáltáss á múlnilobogó szelekből soha szabadulni"

Tóth Zsuzsanna "Üstökös jár a szélben" című műsorának

bemutatója 2003. április 13-án volt a Rákoskerti Művelő­dési Klubban. A második előadás a Marczibányi tériMűvelődési Központban, 2003. május 22-én hangzott el,melyet követően a Magyar Versmondók Egyesülete általalapított "Ki viszi át a szerelmet" kitüntetést PopperFerenc elnök adta át az előadó-művésznőnek.

Mátyus Aliz

Levétel a keresztről

Mint a zúgó

sok levélfordul mindenkártyalapmás felérekét alakeldobáljafölszediitt az út holvégetér

és a róka

prés mögülnéhaasztalunkhoz ültoldalék házoldalánivén vágottkő

falánmég az éjilepke nagyszélbe írottrajzolat

és homályos

bortükörés akőfejtő kövétszéllel rengetősötétfel-le forgósok levélmindenenátfúj a szél

fordul minden

kártyalapmás felérekét alakeldobáljafölszediitt az út holvégetéritt az út holvégetér

és a róka

prés mögülnéhaasztalunkhoz ültoldalék házoldalánivén vágottkő

falánreng az éjilepke nagyszárnyainfonál akad

és homályos

bőrtükör

reng akőfejtő sebétrejtő

lángoló sötétzúgó forgósok levélés aszélfogó üvegkét lángvertegyertyaél

mindenen

átfúj a szél

mindenenátfúj a szélmindenenátfúj a szélmindenenátfúj aszél

versmondó 15

XII. Tompa Mihály Szavalóverseny - Rimaszombatban

Tizenkettedik alkalommal került sor a Tompa MihályOrszágos Vers- és Prózamondó Versenyre Rima­szombatban. Az idén az iskolai, a körzeti és kerületi

versenyeken közel kétezer versenyző mérettette megmagát, hat kategóriában. A rimaszombati döntőbe 205versenyző jutott el. A verseny szakmai főrendezője atavaly alakult Szlovákiai Magyar Vers- és PrózamondókEgyesülete volt, amely nemcsak a kerületi versenyeklebonyolítási rendjét alakította át, hanem új verseny­szabályt alkotott. Eddig ugyanis egy vers vagy próza iselég volt a győzelemhez, míg az idén két művel kellett aversenyzőknek indulniuk.

Tompa Mihály

Mivel sokan nem vették komolyan a játékszabályokat(a kötelező mű nem magyarországi magyar szerző

alkotása volt), a szigorú zsűri több versenyzőt is disz­kvalifikált a döntőben.

A zsűrit a szlovákiai magyar színművészek, költők

mellett neves magyarországi szakemberek alkották. Alegkisebbek között a zsűri elnöke Bácskai János, míg aharmadik-ötödik kategóriában Schubert Éva volt.

A szervezők meglepetésére tizenkilenc szólista, illetveegyüttes jelentkezett be a megzenésített versek kategó­riájába, s így a végső kiértékeléskor a zsűri külön értékeltea szólistákat és az együtteseket.

Tanuld meg e leckét, barátom:Nem lenni, de látszani csak!És boldog lészesz e világon,Uralkodol királyi/ag!Im: nyegleség, mely mitsem átal/­És fénye mel/ett hasznai ...Gúny és nyomor, valódisággal:Válassz! - könnyű választani!

Szép élni békében, homályban,Nem lenni nagy próbák alatt;Szebb és legszebb: felkelni bátran,Gazt verni, védni igazat;De legjobb így zajongni: jel/emS szilárdság mindenekfelett!És nagy bölcsen mindig szél el/enForgatni a köpenyeget.

Ez a világ egy nagy beteg-ház,Hol annyi ember képzeleg,Hőst, dúst s irót csinál az agyláz,Vannak itt grófok, hercegek;Rögeszméjénél fogd az embert,Mint ártó műszert anyelén,S vezetheted, - ha addig nem ment,Orránál fogva könnyedén.

Csak légy törvényes: azt ki kérdi,Igazságos vagy-é vajon?A bölcs ő dolgát tudja s érti:Más otthon, más a piacon;Sok ember lett gyors fordulóbanRosz, jó, meg' rosz, amint szorult ...Hisz a vi/ág nem ad méltóanSem pelengért, sem koszorút.

16 versmondó

TanácsHa költő vagy: csak tüszköl}, tombol},És légy üres, - hangzó az űr;

Széppel, szabál/yal mitse gondol}!Nem is szel/em, féket ha tűr ...A patak is csekély vizévelMalmot hajt és nagy zajt csinál,Mig a tengerszem mélységévelCsendes a bérc szikláinál.

Mint pap, csak ezt mondd mindig: oh! oh!S forgasd az égre a szemed,Sohajts hosszúkat, mint a fúvó ...S a hívek lelkét megveszed!Csak szót, szót, lengőt, pengőt, cifrát ...Csakfüstöt, nem zsarátnakot;S meglelted a hiresség nyitjátS a nyegleséget áldhatod.

Bár ki s mi légy: csinál} tolongást,Dobszó mel/ett áruld magad!És drágánfogsz elkelni, meglásd ...Mert vak s bolond mindig akad.Közöldjól a vágást, hogy átjussA nyaktörő uton, tetőn:

Derék ember maradt Pilátus,Mig a szent felfeszítve lőn.

Tanuld meg e leckét barátom:Nem lenni, de látszani csak,És boldog lészesz a világon,Uralkodol királyilag!E tudományban nagy haszon van,Aranyat érő szók ezek;Kövesd, ha tetszik! - Én azonbanNem követem, bár elveszek!

A versenyt számos kísérőprogram színesítette, arésztvevők megkoszorúzták Tompa Mihály hanvai ésrimaszombati szobrát, kiállítás nyílt a Ferenczy IstvánKépzőművészetiVerseny legjobb munkáiból, de a közön­ség láthatta Bárdos Ágnes gyerekműsorát, a két évvelezelőtt győztes Kicsi Hang duó estjét és a komáromiGIMISZ Diákszínpad előadását, akik a Padlás c. musicaltmutatták be két alkalommal. A versenyen naponta megje­lent a Rikkancs c. lap is, amely tájékoztatta a verseny­zőket, A verseny ünnepélyes díjkiosztással és a győztesek

fellépésével ért véget. A támogatóknak köszönhetően aversenyzők és felkészítőik az idén is gazdagon meg­rakodva térhettek haza.

A három éve alapított Kulcsár Tibor-díjat, amelyetmindig olyan személy kap, aki sokat tett a szlovákiai ma­gyar költészet ápolásáért, az idén Vas Ottó ipolysági tanárkapta, akit tízperces álló taps köszöntött. Vas Ottó a PósaLajos Irodalmi Kávéházban is bemutatta az OzsvaldÁrpád verseiből készült összeállítását.

A szervezők már meghirdették a XIII. Tompa MihályOrszágos Vers- és Prózamondó Versenyt, amelyre 2004.április 22-24. között kerül sor.

-jdj-

Díjazottak

I. KATEGÓRIA, VERS:

l. Majer Kitty - Komárom2. Zsapka Krisztina - Udvard3. Mikolai Réka - Dunaszerdahely

I. KATEGÓRIA, PRÓZA:

l. Habenicht Dávid - Komárom2. Horváth Sára - Kassa,3. Mohnyánszki Dominika - Buzita

II. KATEGÓRIA, VERS:

l. Jókai Ágnes - Komárom2. Szalai Bence - Hetény3. Király Krisztina - Bodolló

II. KATEGÓRIA, PRÓZA:

l. Szép Gergely - Párkány2. Koncz Gabriella - Sajólenke3. Gáspár Tünde - Naszvad

III. KATEGÓRIA, VERS:

l. Kiss Helga - Dunaszerdahely2. Matyó Anett - Ipolypalást3. Csarnó Szabina - Dunaszerdahely

III. KATEGÓRIA, PRÓZA:

l. díjat nem adtak ki2. Neumann Katalin - Komárom3. Pásztó Klaudia - Érsekújvár

IV. KATEGÓRIA, VERS:

l. Villám Katalin - Ipolykeszi2. Culka Ottó - Zsigárd3. Fekete Gábor - Losonc

IV. KATEGÓRIA, PRÓZA:

l. Domján Ádám - Gúta2. Döme Sándor - Komárom3. Jezsó Tamás - Gúta

V. KATEGÓRIA, VERS:

l. Kuklis Katalin - Dunaszerdahely2. Szabó Csilla - Komárom3. Hanusz Zsuzsa - Dunaszerdahely

V. KATEGÓRIA, PRÓZA:

l. Motyka Ildikó - Abaújszina

VI. KATEGÓRIA, MEGZENÉSÍTETT VERSEK,SZÓLISTÁK:

l. Gulyás Anna és Komjáthy Lóránt

EGYÜTTESEK:

Naccsönd - KomáromZarándok - LosoncSorsvirág - Rimaszombat

II. Országos Egyetemi-főiskolai Versmondó Verseny

Május 2-án és 3-án másodszor rendeztek Győrött

versmondó versenyt az egyetemista és főiskolás

hallgatók számára. Az országos és a határon túlifelsőoktatási intézményekből harminckét versenyző

mérette meg magát pénteken és szombaton.A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere

János Tanítóképző Főiskolai Kara és a Magyar Versmon­dók Egyesülete által rendezett seregszemle az egyetlen maMagyarországon, amely a felsőoktatási intézményekszavalóit célozza meg.

Németh András, a megyei versmondó-egyesület titkáraszerint az általános és középiskolásoknak rendezett szá­mos megmérettetés mellett szinte minden rétegnek éskorosztálynak megvan a saját szavalóversenye, egyedül a

felsőoktatásban részt vevő tehetségeknek nem voltlehetőségükeddig önmaguk kipróbálására.

A Győrött indult kezdeményezés már az országhatárokonis átnyúlik, bár a vártnál még így is kevesebben - összesenharmincketten - jöttek el a kétnapos szavalóversenyre,amelynek egyik legfőbb érdekessége, hogy a jelentkezők

nagy része nem a humánszakokat képviselte. Erről

tanúskodik az első két helyezett is. A nyertes Szabari Margita Szegedi Orvostudományi Egyetemről, a második díjasSzilvási Katalin pedig a Budapesti Műszaki Főiskoláról

érkezett. Számos hallgató utazott Győrbe egyházi intéz­ményekből, és voltak, akik az egri tanárképzőt képviselték.

Németh András szerint a reálszakosok számára nemalakultak ki tehetségkutató vagy önképzö körök ezen a

versmondó l 7

területen, s így például egy műszakin végző szavalószámára különös jelentőséggel bír ez a megmérettetés.

Pilinszky JánosAzt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.De láthatod, az istenek,a por, meg az idő

mégis oly súlyos buckákat emelközéd - közém,hogy olykor elfog aszeretet tériszonya éskicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújvafélek;mint a természet éjfél idején,hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azutánújra hiszem, hogy összetartozunk,hogy kezemet kezedbe tettem.

A zsűri elnöke Margitai Ági volt. A "Kiváló művész" díjasszínésznő így összegezte a versenyről gyűjtött tapaszta­latait: "Erős volt a mezöny, ami a hallgatók technikai ésgondolatértelmezési felkészültségét illeti. Azonban úgyérzem, bátrabban kellene saját egyéniségüket vállalni,hogy az a vers valóban az övék legyen." A választott- negyvenöt utáni - költők közül a maiak a legnép­szerűbbek, közöttük is a doyen, vagyis Faludy György. Haa teljes magyar költészetet vesszük, akkor József Attila,Ady és Radnóti után érdekes módon Petőfi is igen kedvelta fiatalság körében, míg ez tíz éve még nem volt elmond­ható. A legszívesebben azonban Reményik Sándor ésPilinszky János verseit szavalják ma a fiatalok.

Laczó Balázs(Kisalföld, 2003. május 6.)

Díjazottak:

I. Szabari MargitSzegedi Orvostudományi Egyetem

II. Szilvási KatalinBudapesti Műszaki Főiskola

III. Mocskonyi GergelySzéchenyi Egyetem Zeneművészeti Intézet, Győr

Különdíjasok:

Salamon JuditSzéchenyi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Szak,Győr

Elekes GyulaNYME Mezőgazdasági Egyetem,Mosonmagyaróvár

Erdős FerencRómai Kat. Tanítóképző Főiskola

Péterfai EszterSemmelweis Orvostudományi Egyetem, Budapest

F. Tóth BarbaraPető Intézet, Budapest

Kollár GáborNYME ErdőmérnökiKar, Sopron

Szatmári EditKölcsey F. Tanítóképző Főiskola, Debrecen

Nemesbüki DávidHeller Farkas Főiskola, Budapest

Herperger MáriaMiskolci Egyetem, Bölcsész Kar

Bogdán AttilaNYME, ACSJ. Tanítóképző Főiskola, Győr

A zsűri elnöke: Margitai Ági "Kiváló művész"

tagjai: dr. Hegyi Marianna főiskolai docensPopper Ferenc,a Magyar Versmondók Egyesülete elnöke

A XIII. Anyám Fekete RózsaMagyar Nyelvű Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozóról

2003. május 2-3-4., Veresegyház

AZ "Anyám fekete rózsa" Alapítvány és Veres­egyház Város Önkormányzata ebben az évbenXIII. alkalommal rendezte meg, május 2-4. között

az Anyám Fekete Rózsa Magyar Nyelvű NemzetköziVers- és Prózamondó Találkozót.

A most már négy kategóriában megrendezett versenyengyermek-, ifjúsági, felnőtt- és szépkorú-kategóriábanértékelte a zsűri a teljesítményeket. Külön meghívottainkvoltak a találkozóra jelentkezett Radnóti-díjas vers­mondók. 2003-ban közel 1300 jelentkezőből válogatta ki azsűri azt a 128 vers- és prózamondót, akik a döntő és gála

18 versmondó

résztvevői lehettek. A megszokott hazai elődöntő­

helyszínek (Siklós, Kiskunfélegyháza, Szolnok, Székes­fehérvár, Miskolc, Erdőkertes, Veresegyház) mellettfogadta az amatőr előadókat Budapest és Debrecen.Kiemelkedő, hogy a csíkszeredai elődöntőre 284-enjelentkeztek, míg a Felvidéken Léva mellé helyszínüljelentkezett Somorja is, kik szintén hagyományátszeretnék teremteni a versünnepnek.

Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy azonos zsűri ve­gyen részt az elődöntőkön, biztosítva ezzel az egységesszemléletet, a már megszokott magas színvonalat a dön-

tőben. A kezdetektől fogva alapelv volt, hogy azegyéniséghez illő versválasztás, a tolmácsolás hitelességelegyen a mérce, és zárjuk ki a zsűri egyéni ízlésvilágánakesetleg domináló szerepét.

Örülünk annak, hogy a rendszeresen "visszajáró"előadók mellett az új jelentkezők is a veresegyházi együtt­lét találkozójellegét tartják elsődlegesnek, ahol a társ­művészetekkel is egy nyelven beszélve, tartalmas napokattölthetnek el. Jónak és fontosnak tartjuk azt, hogy idén aBárczi Géza Kiejtési Alapítvány külön is díjazta aversmondókat, figyelve a legszebb zárt e betűs kiejtéseket.Hisszük, hogy közreműködésükkel a jövőben is többettehetünk az autentikus magyar beszédért.

A szakmai hitel, a változatlan versmondási kedv, ajelentkezők gyarapodó létszáma erősíti hitünket abban,hogy nemzeti vagyonunk, a szókincs őrzése, ápolása okos,vállalt feladatunk. Határok nélkül és politikától függet­lenül segítik egyre többen a rendezvény hiteles meg­valósítását.

A 2003. évi döntő díjazottai

Gyermekkategória:

I. Répás Máté, Marcellháza, SzlovákiaII. Lengyel Mónika, Miskolc, Magyarország

III. Sidó Zoltán, Nagymagyar, SzlovákiaIII. Gáspár Tünde, Naszvad, Szlovákia

I.núsági kategória:

I. Liszi Melinda,Szabadka, Szerb-Montenegrói Köztársaság

II. Sebők Rita, Túrkeve, MagyarországIII. Samu Zoltán, Kiskunfélegyháza, MagyarországIII. Sajben Kitti, Békés, Magyarország

Felnőtt-kategória:

I. Dankó Szilvia, Penészlek, MagyarországII. Jakab Gabriella, Rákóczi-bánya, Magyarország

III. Hosszú Katalin, Nagyatád, MagyarországIII. Wahl László, Budapest, Magyarország

Szepkorú-kategória:

I. Rüsz Károly, Kiskend, RomániaII. Németh László, Kaposvár, Magyarország

III. Asztalos Gábor, Nagybánya, Románia

Különdfjak:

Anka Péter, Veresegyház, Veres Erika, Párkány, RafaiEmőke, Székesfehérvár, Sánta Zsuzsanna, Csikszereda,Tamás Orsolya, Székelyvarság, Fekete Ágnes, Feketics,Fokt Antónia Borszék, Schmittné Keller Éva, Siklós,Herbály Jánosné, Bugac, dr. Zimmermann István,Budapest, Takács Pál, Hatvan, Komjáthy Andrea, FodorAnna, Debrecen, Kiss Helga, Dunaszerdahely, PappTímea, Hajdunánás, Pák Diana, Karácsfalva.

Dániel Kornélalapítványi titkár

Ady Endre

A Duna vallomásaMegtudtam, hogy titkokat rejtegetA mi Dunánk, ez a vén róka,Mikről talán sohase álmodottAz ősi barlang-tüzek ótaEz a közönyös Európa.

Megloptam a vén lszter titkait,Titkait az árnyas Dunának.Magyar földön ravasz a vén kujon,Hisz látott ő búsabb csodákat,De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:Tavasz volt és ő csacska-részeg.Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,Budapestre fitymálva nézettS gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigeténÁllott velem részegen szóba.(Ma is félve kalimpál a szivemS hajh, már régen késik e nóta.Ugy-e lszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.Olyan volt, mint egy iszákos zseni.Alig mert nézni a szemembeS én vallattam keményen, egyre.

"No, vén korhely, láttál egy-két csodát,Mióta ezt a tájat mossaSápadt vized, árnyas, szörnyü vized,Mely az öreg árnyakat hozza.Gyónjál nekem, vénfalurossza. "

"Mindig ilyen bal volt itt a világ?Eredendő bűn, lanyha vétek,Hideglelős vergődés, könny, aszály?A Duna-parton sohse éltekBoldog, erős, kacagó népek? "

S halk mormolással kezdte a mesétA vén Duna. Igaz az átok,Mit már sokan sejtünk, áh; mind igaz:Mióta ő zúgva kivágott,Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,Fél-emberek, fél-nemzetecskékSzámára készült szégyen-kaloda.Ahol a szárnyakat lenyestékS ahol halottas ak az esték.

"Sohse lesz másként, így rendeltetett",Mormolta a vén Duna habja.S boldogtalan kis országok közöttKinyújtózott a vén mihaszna.És elrohant tőlem kacagva.

versmondó 19

Csodavárás Veszprémben

"Regösök búrján" - dunántúli gyerekek pódiumonss kezdetektől szerenesém van követni az immárhagyományos, felmenő rendszerű, 10-14 éveseknekrendezett versmondó versenyeket. Sikerük egy­

értelmű. Nemcsak amiatt, hogy látszik az igény rá, hogymár ebben a nyiladozó korban megmutathassák képessé­geiket és felkészültségüket, hanem azért is, mert ígynyomon lehet követni fejlődésüket. A gyerekek felnőnek,

de a felkészítők újra és újra megjelennek tanítványaikkal.Az idei veszprémi dunántúli válogatóra több mint negyvengyerek érkezett iskolai és települési válogatók után.

A címben csodavárást emlegettem. Ezekre a verse­nyekre, pontosabban megmérettetésekre, vagy ha jobbantetszik szemlére, mindig így érkezem. Talán ítész kolle­gáim is, akik már megéltek egynéhány csodát, amikor akis tiszta lélek a pódiumon kisugározza létét, gondolatait,szinte még tudattalan üzeneteit. Ez lehet tán a tehetségcsírasugara. Aztán mondunk okosakat, tanácsokat, és izgu­lunk, hogy mi végre e tálentum? Évek múltával pedig csakkevesekkel találkozunk a világot jelentő deszkákon. Hovátűnt e sok tiszta, tehetséges lélek. Tévedtünk? Olyan iselőfordul. Valaki vagy valakik, bár jó szándékkal, de elté­rítették az útról? Lehet. Nem mindig követhető nyomon.Nekem a szívem vérzik olyankor, amikor az egykor álta­lam és mások által oly tehetségesnek talált gyermek fel­nőttként már árnyéka sem egykori önmagának. A tehetségönmagában, bár a Teremtő adománya, kevés. Kell az em­beri tudás, akarat és sok-sok munka, gyakorlás. Számospéldám van a mai ismert fiatal színészgeneráció tagjaiközül, akikért annak idején egy lyukas garast sem adtunkvolna. És szívós megszállottsággal, hittel, iszonyú soklemondás és munka által elérték álmaikat.

Most akkor felmerül a kérdés: a zsűri, az ítészek mittegyenek a mérleg serpenyőjébe? A tehetséget vagy a

befektetett munkát, felkészültséget. Akadémikus kérdés.A mostani versenyen is vitában voltunk. Nekem is meg­van a véleményem és a hozzátartozó indoklás, de mivel etudósítást én írom, nincs jogom kifejteni. A lényeg jelenesetben nem is ez.

DÍJAZOTTAK:

I. korcsoport (10-12 évesek)I. Kovács Olivér

II. Nyikos DávidIII. Kajári Ágnes

II. korcsoport (13-14 évesek)I. Darabos Balázs

II. Juhász DorottyaIII. Regényi Júlia

Tény, hogy az idei veszprémi találkozón a "csoda"elmaradt. Viszont többségében alaposan felkészített, néhamár túlságosan beidomított produkcióval találkozhattunk.Talán éppen ez volt, ami kicsit elfedte a tiszta lélekből

mint forrásból feltörő tehetséget. Összegezhetjük. Korrektversmondások halmaza. Sok, sok munka mögötte. De nemzsákutca ez? A pillanatnyi siker érdekében mit áldozunkfel? A gyerek könnyen befolyásolható, hadd ne mondjam,idomítható. Kedves felkészítők! Vigyázzunk az arányokra!Hogy hogyan? Könyvtámyi tapasztalatot lehetne felvonul­tatni. Ez az újság talán alkalmas lehet arra, hogy tapaszta­lataikat megosszák, vitatkozzanak, érvelj enek egyik vagymásik oldal javára. Nincs recept. Minden gyerek, mindenvers más (na és minden zsűri).

Bartók László

"Regösök húrján" - Budapesten

EZ a verseny azért nagyon értékes, mert egyetlen, alegfontosabb cél lebeg a szemünk előtt: a vers­mondás, sőt maga a vers megszerettetése. Ez leg­

inkább a kritériumban nyilvánul meg. Itt nincs "kötelező"

költő, van viszont a teljes magyar költészet, amely reper­toárui szolgál a felnövekvő nemzedéknek. Egy óriási lehe­tőség, ugyanakkor hatalmas csapda is egyben: ez az apont, ahol a kisdiák vagy azt tapasztalja meg, hogy megérielmesélni gondolatait, érzéseit, megéri megmutatkoznia ésmegméretni kifejezőkészségét, vagyegyszerűen a régótaproblémás iskolai "kell"-et, a "kötelező" örök undorátszívja magába. És ez jórészt nem tőle, nem a versmondó­tól fiigg. Itt még nem, s ezen túl már nem.

20 versmondó

A budapesti, mondjuk úgy, középdöntőn találkoztamkét kislánnyal. .. (A kifejezés nem helytálló, s ebben NagyAndrás László zsűrielnök megerősített. Az ilyen korú,éppen kamaszodó ifjúság gondolkodásmódja változik alegdinamikusabban életünk, pályánk során, s a fiatalkorolykor meglepően nagy tapasztalatot, érzésvilágot, szín­sokaságot s egyszerre disszonanciát rejt, hordoz magában.Éppen elegendőt ahhoz, hogy ne vagy jó esetben csaknehezen legyen megállapítható, a felcseperedés melyikszakaszában jár az előadó, s ez korántsem mindegy.Becsapós!) ... szóval, itt találkoztam két olyan lánnyal,akik hihetetlen magabiztossággal és látszatra óriási tapasz­talat birtokában mondták el Wass Albert és Illyés Gyula

verseit. Nagyon meggyőző volt, holott ilyenkor jön az aszöveg a zsűritől ugye, hogy "ez még nem neki való".Most is jöhetett volna, de én egyszeruen nem hiszekebben.

A zsűri tagjai:

Nagy András László zsűrielnök

rendező, Magyar Színjátékos Szövetség alelnökeKiss Lászlóa Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke,a Versmondó főszerkesztője, Radnóti-díjasLutter Imreelőadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületénekalelnöke

Előfordulhat tudniillik egy gyermek életében olyanhelyzet, amelyet más egész élete során nem él meg, nem élát. Elég példaként említeni a háborúba sodródott szerbiaivagy jugoszláviai magyar fiatalokat vagy egyénenkéntisorstragédiákat. A mögöttes körülményeket az ítész nem

Volt van lesz!

tudhatja minden esetben, sőt az a normális, ha nem ismeri.Elhittem hát a hazaszeretetet, a komolyságot, a gondolati­ságot, a tettrekészséget. Elhittem ezekből a gyerekszájak­ból olyan költőt, akinek versei kiváló programversek,mozgalmi "dalok", tehát ezeket agyerekeket célszerűkiál­lítani (nem csak '56-os) megemlékezéseken, mert bizo­nyára a lehető leghitelesebben közvetítik majd sajátkorosztályuk számára a küldetéstudatot.

De vétek elhitetni velük, hogy ezek az írások azon aművészi szinvonalon lennének, amelyet érdemesebb mon­dani, mint Petőfit, Adyt, Radnótit vagy azokat a kortársakat,akiket néhány éve kiszorítanak a verssel ismerkedő kama­szok szájából. Alapproblémának tűnik immár, tehát jótisztázni: szélsőséges és mélységesen elítélendő mulasz­tás, amikor a román törvényhozás nem rehabilitálja aCeaucescu-rezsim által fasisztának aposztrofált müvészeket(írókat és költőket), ahogy elítélendő nacionalista cse­lekedet Wass Albert szobrát becsomagolni egy erdélyi isko­la udvarán, s a névhasználatot megtiltani a korábbi, bűnös

rendszer alkotta náci minősítésre hivatkozva. De: attól,hogy valaki tevékeny részese a nagytörténelmi eseménynek, és esetleg még elis ítélik emiatt, ettől még nem válik jóköltővé - különösen nem jól mondhatóverssé az írása. Vegyük tudomásul: hagy­juk az ilyen írásokat az iskolai ünnep­ségekre, és ha versmondó versenyre me­gyünk, hagyjuk, hogy a gyerek maga pró­báljon választani. Ha nem jó úton haladvagy nem elég széles a paletta, ahonnanválasztani tud, hát akkor jön a mi szere­pünk. Ekkor viszont elengedhetetlen.

Közben a tücskökKözben a tücskök, egész nyáron át!...Mint az örömük, építi magátéletem sok emléke, nagy s kicsi.Nem is lehet sorjában mondani:villan a kép, ugrik, furakodik,kapcsolja, hívja jövő társait,a másik messze mögötte marad,s onnan szól közbe: minden pillanat- amelyben él, az idő szálaként ­együtt érzi az egész szövevényt -s az egésznek akar beszélni, mintazok a részeg tücskök odakint:mind magáét zengi, hirdeti,a maga tudományát: szavaikéj-nap némán is úgy zsivajganak,úgy feszítik lelkemet, tollamat,hogy már régen nem a réti zenétkottázom, hanem ezt - a magamét!

Szóval a 13-14 évesek között ver­senyző Kálmánfi Anita a Wass Albertmellett azért tudott jól választani.Szabó Lőrinc Tücsökzenéjét úgy adtaelő, hogy jegyzeteini is elfelejtett azember. Igaz, fölösleges is lett volna,nem felejthető a terjedelmes eszköz-

versmondó 21

tárat felvillantó, igényes, tiszta előadásmód. ZsigmondEmőke, a másik Wass Albert-es leány, Illyés Gyula Nemmenekülhetsz c. versét mondta el - nem menekültünk:lenyűgöző volt. Büszkeség érezni a tehetség ennyireegyértelmű jelenlétét ilyen korban. Ennek ellenére job­ban örültem volna, ha azt mutatja meg, milyen, amikorszerelmes. Vagy pajkos. Vagy dühös. Tehát valami mást,mint az Illyésnél (mellesleg itt látszik rendkívüli módona két írás közötti differencia: Illyés-Wass A.). Minden­esetre ordít a színpadról az affinitás. Hasonlóan SodróElizához, aki a kisebbek (10-12 évesek) kategóriájábanvitte a prímet úgy, hogy első prózáját, Sánta FerencKicsik és nagyok c. művét a verseny végére beesve- lábán az út porával - adta elő. Pontosan, koncentráltan,mégis könnyedén.

Meglett fiatalember Turóczi Márton a nagyok között is.Jó kiállású gyerek, biztos, hogy van véleménye a világról.Bár ilyen korban nehéz megjósolni, mi lesz, ha nagy lesz,azért messziröl látszik, nem jár messze a színészettől vagya pódiumművészettől. Fekete István és Móra Ferencprózáival megnyert, de tőle is szívesen láttam volna mégvalami mást, mondjuk egy verset. Mert azzal másképp kellvarázsolni, és azzal, hogy a prózát kezelni tudta, kíván­csivá tett, hogy vajon emezt mennyire képes.

Dénes Andreának köszönet azért, hogy élő példájátadta annak, kevésbé ismert szerzök kevésbé ismert műveiis lehetnek megalapozottak, kidolgozottak, ütősek. FehérBéla és Ábrányi Emil az ő tolmácsolásában pillanatokalatt célba ért. Határozott volt, kiváló mimikával, amitazért nem árt mégjobban fejleszteni, hogy ne vigye túlzás­ba. Túlzás: ha a versenyből merítkezve akarom meghatá­rozni e kiemeIt jelentőségű fogalmat, utalnom kell azazonos előadó által egymás után mindkét versbenelkövetett rapre, finomabban: az értelmetlen és eltúlzottgesztikulációra. Nem a versmondó hibája, hanem az ún.felkészítöé, aki legközelebb azt is elmutogattatja afiatalemberrel, hogy "tikkadt szöcskenyájak legelésznekrajta". Vagy egy másik, egyébként tehetséges gyerek sza­vankénti lihegése, ami kezdődő modorosságából fakad, de"ki tudja, hol áll meg", ajjaj...

Kányádi Sándor többször hozott felfrissülést a ver­seny folyamán. A magukért kitett versenyzőket pedighosszan sorolhatnánk (Boncz Brigitta, Csabai Péter,László Szilvia stb.). A zsűrinek, vagyis a két Lacinak(Kiss L. és Nagy András L.) és jómagamnak tényleg nemvolt könnyű dolgunk, hol ezért, hol azért. Tény azonban:a mezőny erős volt, mégis egyértelmű a dobogó mindkétkategóriában. Lutter Imre

Kelet-magyarországi vers-verseny

"Regösök búrján" a kecskeméti Ifjúsági Házban

ALiga Szakszervezet Megyei Könyvtára évről évremegrendezi Kelet-Magyarország felső tagozatosdiákjainak területi szavalóversenyét. A "Regösök

húrján" sokat mondó címet viselő rangos rendezvény ezévben a kecskeméti Ifjúsági Ház patinás dísztermében leltotthonra, kitűnő időbeosztásban, nagyszabású mecénásidíjakkal, pergő értékeléssel koszorúzottan. A fiatalabbakkategóriájában a még alsó tagozatos, solti Kárpáti Lillagyőzedelmeskedett (Vécsey Károly Általános Iskola).Délelőtt, a "selejtezőben" hatszáz mesélö öregasszonnyáboszorkányosodott ez az inci-finci leányka, a regélő cso­dalények minden eltanulhatatlan titkát feltárva. Sivított,selypegett, zsémbelt, mórikált, okoskodott. Ha eddig nemsikerült őt elrontania a felnőtteknek, hátha megmaradgyermek-zseninek! A délutáni döntőben is sikerültparaszthajszállal megelőznie a bosnyák tőbe ojtott ízigmagyar leánykát, a kiskunmajsai Sofradzija Aidát (SzentGellért Katolikus Általános Iskola). Aida - Lillával szem­ben - "kész nő", szinte túlérett előadóművész. Nem csakszenvedélyesen átéli - adott esetben - Kőmíves Kelemen­né vagy éppen Reményik Sándor nemzeti fájdalmát,hanem tökéletes eszköztárral megjeleníti. Hova innentovább? Lefelé? Avagy új kincses út tárul? ..o Harmadik adebreceni Juhász Emese (Bányai Júlia Általános Iskola)csupa kedvesség, tündéri báj, őszinte derű. Határon túlirésztvevőket is vonzott a verseny. A szabadkai FodorEmese "holtversenyben" csúszott le Ács Eszterrel adobogóról. Ács Eszter (kecskeméti ReformátusKollégium Általános Iskola) visszafogott fojtottságában

22 versmondó

erő feszül. Tikkadtan gyengéd tárgyilagossággal sorjáztaMikes Kelemen gyönyörű-megrendítő levelét aFejedelem haláláról, a bujdosók árvaságáról. Fel tudjavillantani a szürkében az ezüstöt, ettől lesz pazar próza­mondó. A "nagyok" kategóriájában ismét kecskemétisiker született: Deák Krisztina (Hunyadi János ÁltalánosIskola) Móricz-novellát jelenített meg dús hanglejtésben,pontos szív-Ieütésben. Mögötte egy újabb majsai, SzentGellért-es lány, Farkas Hajnalka. Az egyébként nehezenértett, látszólag víztiszta-egyszerű Petőfit tolmácsoltahatározottan. (Érdekes kérdés, miként fut meg a legnép­szerűbb magyar költő a könnyű interpretálás elől?) A har­madik helyre is jutott egy .Jiírös városi": NagyhegyesiZoltán (Lánchíd Utcai Általános Iskola) birkózott megPetőfi Rab-jával. Megosztotta diját a másik debrecenivel,Szőke Saroltával, aki nagymerészen Hajnóczit választotta döntőre.

Petőfi SándorARab

" Te éretted harcolék, szabadság,S láncraverve lábam és karom...Világosság, téged szomjazálak,S mint vakandok, föld alatt lakom...Mikor üt a megváltás órája,Mikor üt a boldog óra már,Melyben ujra szabad léget szívokS újra rám sütsz, fényes napsugár?"

Lenn az élők nagy koporsajában,A börtönben így sohajt a rab,S már, az isten tudná, hányadikszor,Hiszen olyan régi, régi rab!Vagy tán még csak egy pár kurta napja,Hogy a sírnak testvérébe bujt?Nagy müvész afogság szenvedése,Minden órát századokra nyujt.Nem napok, nem! évek folytak el már,Amióta idevettetett,Hosszu kínos évek, mikfölvéstékHomlokára sötét nevöket.És fejét már régen a szegény rabBilincsével zúzta volna szét,De egyetlen társa, a reménység,Megragadtafölemelt kezét...A reménység, hogy ő még szabad lesz!Múljék itt bár élténekfele,Hátralévőmegmaradt felét azÉdes szabadságban tölti le.És ezért várt, és ezért nem zúztaBilincsével szerteszét fejét,

Várva várt s a lomha évek számaFeje fölött meggyülekezék.S jött a végén e holláseregnek;Végre jött egy szép fehér galamb,Jött a drága hírnek meghozója,Hogy utószor van ma ott alant.Nyílik, nyílik ím a börtönajtó ...Leveszik kezéről a vasat...Fölsikolt és összerogy... örökre...Örömében szíve meghasadt.

Tanulsága számos akad a kecskeméti vers-versenynek.Egyrészt a versválasztás. Örvendetesen sok a prózamon­dó. Kedvelt Weöres, Kányádi, Szabó Lőrinc. A régebbi"sztárok", Szilágyi Domokos, Pilinszky, Arany háttérbevonultak. Másrészt: sokan valóban látnak már versmondásközben. Nem úgy, mint a képzett színész elődök többsége,akik megelégszenek a patetikus avagy suttogó deklamá­lással. Sokan megérzik, hogy egy szép vers maga az uni­verzum. Bele lehet évekre költözni, hangról hangrameghódítani, vigaszként ízlelgetni.

(turai)

IX. Országos Középiskolai Latinovits ZoltánVers- és Prózamondó Verseny

Kilencedik éve minden év legkiemelkedőbb szeme­si eseménye a Latinovits Szavalóverseny. Ennekürügyén elkönyörögtem a tudtommal egyetlen

bőrkötéses, 10 éve összegyűjtött Szemesi Miújságokat.Bár ez még "csak" a kilencedik szavalóverseny, mégiskedvet kaptam egy kis áttekintésre. Az első versenyre,mely megyei volt, 1995. június 5-én került sor, 18 ver­senyzővel. Az akkori zsűrielnök Csengery Judit, a MagyarRádió főmunkatársa volt.

Ezután 1996. június 2-án következett a legnagyobbrendezvényünk, amikor Latinovits Zoltán halálának 20.évfordulója alkalmából művelődési házunk felvette aművész nevét. A zsűri elnöke Lukács Sándor színművész

volt. Ekkor már az ország egész területéről jöttek aversenyzők, szám szerint 31-en. Hihetetlen sok segít­séget kaptunk akkor a helyi emberektől (díszítés, füg­gönykészítés, meszelés, villanyszerelés, betűk a hom­lokzatra, annak felszerelése stb.), hogy ünnepélyesenfelavassuk Latinovits Zoltánról elnevezett művelődési

házunkat.És ez így ment évről évre, olyan ismert zsűritagokat,

írókat, rádiósokat, színészeket köszönthettünk, mint KissLászló minisztériumi főtanácsos, Molnár Piroska, BalikóTamás, Csikós Sándor, Galkó Balázs, Kiss Jenő, BalkaiGéza, Siposhegyi Péter, Linka Ágnes, Herényi Károly ésaz idén Bencze Ilona. Közreműködtek az évek során: SebőFerenc, a Székesfehérvári Vörösmarty Színház - BujtorIstván rendezésében -, Bujtar Balázs vonósnégyese, aBudapesti Petőfi Musical Stúdió, a Berbence Néptánc­együttes, a Latinovits Musicalstúdió.

Nem tudom elfelejteni két, távoli megyéből érkezettversenyző szavait sem, akik a verseny alkalmából láttákelőször a Balatont, de azt is csak azért, mert kifizettük aversenyzők útiköltségét. Nem tudom elfelejteni a könnye­ket, a megrendültséget, amikor ezek a fiatal szavalók hall­gatták Latinovits Zoltán versmondását.

Számomra az a legmegrendítőbb jelenet, amikor mindenévben azzal kezdődik verseny ünk, hogy valamennyiszavaló és kísérőtanár egy-egy szál virággal meghatódvavonul a temetőbe Latinovits Zoltán sírjához, ahol immárkilenc éve vár minket Tinka néni, a művész édesanyja, hogyvelünk együtt hallgassa a megható megemlékezéseket, ésvelünk együtt helyezzen el virágot fia sírjára. Tiszta szívből

kívánom, hogy Tinka néni még sokáig ünnepeljen velünk.A IX. Latinovits Szavalóversenyre közel 38 versenyző

jutott be. 10 órakor koszorúzással kezdődött a program.A sírkertnél Bencze Ilona színmüvésznő és SiposhegyiPéter mondott megemlékezést, majd Illés Antal polgár­mester virággal, a versenyzők és a vendégek szeretetteljestapssal köszöntötték Latinovits Zoltán édesanyját, Tinkanénit. A koszorúk elhelyezése után a versenyzők, a kísé­rők mindegyike l-l szál virágot helyezett el a síron.

Ezután került sor a versenyre, melyet Illés Antal pol­gármester és Kiss László, a zsűri elnöke nyitott meg. Ezévben kétfordulós volt a verseny, az elődöntőből 12 ver­senyző jutott a döntőbe. A diákoknak egy maguk válasz­totta XX-XXI. századi magyar író vagy költő művét kel­lett elmondaniuk. A versenyt rögzítette a Petőfi Rádió, ésjúlius 9-től hetente egy-egy alkalommal adják le a legjobbverseket.

versmondó 23

Az eredmény az eddigi legszorosabb volt. Az I.helyezést, ezzel együtt 20 OOO Ft-ot, Jánosdeák Gabriella,a Sárospataki Református Gimnázium tanulója nyerte. II.lett, és 15OOO Ft-ot nyert, Zsombolyay Péter, a TatabányaiBárdos László Gimnázium tanulója, III. helyezett lett, és10000 Ft-ot nyert, Kovács Márton, a Szolnoki VargaKatalin Gimnázium tanulója. Szemes különdíját, 5000Ft-ot, Bors Anikó nyerte. A Szemesi Miújság két különdí­jasa: Salamon Klára, a Soproni Berzsenyi Gimnázium ésBor Olivér, a Tatai Eötvös József Gimnázium tanulója lett.Kupovics Lilla, a Siófoki Perczel Mór Gimnázium ta­nulója a legjobb somogyi versenyző díját nyerte el.

A zsűri meleg szívvel gratulált Császár Bíró Szabolcs­nak, aki 9 éve hangosítja a versenyt, és rendezi az össze­állítást Latinovits Zoltán szavalataiból, valamint a mu­sical-összeállítást, és Császár Bíró Lillának, aki szintén9 éve a bemondója versenyünknek, és a szemünk előtt nőtt

fel az akkori 9 éves kislány.Kell egy csapat, mondta erre Kiss László zsűrielnök,

aki elárulta, hogy mindketten a szervező, Csonka Mártagyermekei. És kell egy csapat, folytatta, aki a KaposváriFonómunkás Színpadból nőtt ki. Ugyanis ennek a társulat­nak volt a tagja annak idején Bencze Ilona, Csonka Mártaés jómagam. És milyen fantasztikus ennyi év távlatából itttalálkozni.

Végül a könnyes búcsúzások, a meleg és csodálatosvastapsok, meghatódottságok. Aztán elmentek a csillogószemű versenyzők, elment a zsűri, a barátok, az érdek­lődők.

Szerte e hazában mondom a verseket, és figyelem a közön­séget: nem tudják, mit jelent: "magyar ". olyan értelem­ben, ahogyan Ady ejtette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassiélte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal,Csontváry és Egry festették. ahogyan Kosztolányi féltette,Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta. Nem tudják, nemértik, és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyanVörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogyma nem" modern" úgy érteni, ahogyan értenék.

Latinovits Zoltán, 1976

Egy ilyen, hosszú hónapokig tartó szervezés után nagyontud fájni, amikor ott áll az ember a színpad előtt, gyönyörű

a díszlet, ott van még Latinovits Zoltán hintaszéke ésöltönye. De megüresedett a színpad, nem állnak fent azizgatott és nagyon felkészült versenyzők. Némák, üreseka széksorok, hatalmas a csend. Gyönyörű verseny volt,fülembe cseng saját hangom: Jövőre veletek ugyanitt!

Csonka Márta

A József Attila Szavalóversenyről

TalálkozásokHuszonöt éve, tán még több is, hogy nem jártam Tata­bányán. Fiatalabb volt a város is, meg én is. És még éltlvák Pista barátom, a kitűnő előadó, akit szerettem, s talánezért, de még a panelváros szürke geometriája sem zavart.Most igen. A balkáni vásárcsamokra emlékeztető állomás,a magas felüljáróval, még jobban. Hogy szállnak vonatraa kisgyerekes anyák meg a roskatag öregek? Na és aművelődési ház kívülről! Már azon se lepődnék meg, hakiderülne, hogy Ybl-díjas építész tervezte. Mint a maiÓbudát. A hátuljáról gondoltam, hogy az eleje. De végülcsak bekerültem. A házban viszont minden kellemes, azeligazítóban udvariasak, a szervezők készségesek, a zsűri

szobájában jó a hangulat, a régi ismerősök egymásnakörvendenek, az újak barátkoznak. Itt van Tóth Zsáka amaga megnyugtató kiegyensúlyozottságával - neki kö­szönhetem ezt a zsűrimeghívást. Itt van Tóth Zsuzsa, veleritkán találkoztam eddig, akkor sem igazán kellemeskörülmények között, most partnerek vagyunk. Itt van hál'Istennek Kiss Laci, akinek hallottam a betegségéről, tehátjól van, jobban van, koncentrációra készen. Két kellemes,markáns arcú férfiú is ül a szobában. Bornai Tibor zene­szerző, ő lesz a megzenésített, énekelt versek előadóinak

legfőbb értője - kiderült, ifjabb korunkból ismerjük egy­mást -, aztán Harsányi Sulyom László színész, atatabányai Jászai Mari Színház igazgatója - jól szólt,értően s úgy, mint ki szereti az amatőröket -, aztán egy

24 versmondó

ifjú, szemrevaló hölgy, akit ugyan jól megnéztem, de aki­hez, bunkó módon, nem mentem oda bemutatkozni.Később csak összekerültünk, s mondottam is neki, hogyszámra ugyan nem vettem, de azért szemrevételeztem. ÖKarafiáth Orsolya, költő, mondják, igenjó. A nevével mártalálkoztam, kötetével nem. Most, hogy megismertem,pótolom a mulasztást. Üdítő volt az is, hogy minden napramás frizurát alkotott a maga számára. Itt volt régi zsűritár­

sam, az általam nagyra becsült irodalomtörténész,Domokos Mátyás, a beszélgető könyvek elemző kérdező­

je, az érzékeny esztéta, akinél nagyobb empátiával senkinem fordul a költők felé. Itt volt, és reszketett. Úgyreszketett, ahogy embert még nem láttam. Kiderült, lázas.Másnapra jobban lett. Kivirult, koncentrált volt, villogó.Mint régen, mint mindig. A betegséggel járó levertség mittud csinálni az emberrel! Szemét bacilusok, szemét víru­sok! Eddig azt hittem, csak engem, jámbor polgárt fordítki a valómból, de most azt kellett látnom, hogy befészkelimagát még a jeles irodalomtörténészbe is. A bajtóI valómegmenekedés élménye az újraszületéshez lehet hasonló.Megéltem Domokos Mátyással.

Aztán megjelent Kalász Márton. a Magyar Írószövet­ség elnöke. Szerény és kedves volt, mint régen, amikormég Székesfehérváron találkoztunk egy-egy művelődési

esemény alkalmából. Megnyitójában többek között aztmondotta, mely igen vigasztalónak tetszett számára, hogyDebrecenben - ahonnan nem régen tért vissza egy költé-

szetnapi rendezvényről-mily sokan gyűltek össze érdek­lődők, akik nem siettek, akik késő ideig ostromoltákkérdéseikkel a poétákat, S nekem eszembe jutott, hát igen,de honnan tudná Kalász Márton, hogy Debrecenben voltegyszer egy irodalmi színpad, amelynek 10 éven át 1000bérletes nézője volt, s hogy az egykori diákközönségnekmára nem egy felnőtt tagja most is rendszeresen jár annaka debreceni vers-színpadi sorozatnak az előadásaira,

melynek előadói az egykori irodalmi színpadosok. Hátbizony egy mai jelenség így függ össze az 1958 és az 1968közöttí évek egyik meghatározó kulturális eseményével saz ehhez kapcsolódó élménnyel. Ezzel a friss debrecenitörténettel Kalász Márton magát is vigasztalni akarta,hiszen ő tapasztalja a versbefogadás körüli apályjelen­ségeket, meg látta, hogy a megnyitó ünnepségen, aholbeszélt, a versmondókon meg a kisérökön kívül nemigenült senki a zsöllyeszékeken.

A rendezésTetszett, hogy háromfordulós averseny, tetszett, hogy ének-zeneis van közte, tetszett, hogy pró­zát is lehetett mondani, tetszett,ahogyan beszéltek a verseny­zőkkel, tetszett, hogy a vers­mondók, miután kihúzták a sor­számukat, szólhattak magukról­ez a kis vallomásocska meghittétette a nyitást -, tetszett, hogy aműsorközlők nem az előadói tér­ben jelentették be a következő

versmondót, tetszett, hogy azsűritagok írásban is tájékozód­hattak, milyen verseket hoznakmagukkal a versmondók, milyenkorosztályhoz tartoznak, honnanjöttek, tetszett, hogy olajozottanment minden, volt elegendő juta­lom, elegendő szabad idő, kirán­duini is lehetett a környéken...

Kevésbé tetszett a JózsefAttila-szobor a színpadon, fehérlepellel, olyan volt, mint egykegytárgy, melyet imádni illik.

Tetszett, hogy egy ötvenötperces József Attila-filmet néz­hettünk végig, s hogy jelenvoltak az alkotók is, akikkelbeszélgetni lehetett.

Józse! Attila-versek és a tizen­évesekHát persze, hogy az utolsó kor­szakából való műveket mondtáka legtöbben! Ezt a szakértők

nehezményezték is, mondhatjuk,joggal, mert hogy is érthetnék afiatalok azt a megszenvedett szo­morúságot, keserűséget, amely ahalála előtti években íródott, bár

azt is tudomásul kell vennünk, hogy a fiatal lányok ­életkori sajátság ez - szeretnek, főként versben, szomo­rúak lenni. Lehet, hogyajózsefattilai bánatot nem igazánértik, de a magukét kihallják belőle. Hogy mért mondják averseket halkan és szenvedően és monoton módon?Ez bizony a felkészítés, felkészülés szakmai problémáiközé tartozik.

A novellamondásrólA csapat tagjai választhattak, énekelt verset mondanak-e,költeményt vagy prózát a Novelláskönyvből. Legalábbtizenöten döntöttek az utóbbi mellett. Igaz, hogy öten,fiatal lányok, Hervay Gizella Levél helyett című művét

mondták, általában jól, azért hallgatni ez sok volt, de atöbbi elbeszélésből sikerszám lett. A műveket a szakmaiközönség tapssal jutalmazta. Kosztolányi két elbeszélésselis jelen volt a versenyen. Mindkettő előadója remekelt.

A huszadik század

versmondó 25

De a legjobb teljesítmények között tartja számon az emlé­kezetem azokat is, akik Tamási, Hajnóczy, Lázár Ervin,Örkény István, Komis Mihály novelláit tolmácsolták.Jómagam örültem, hogy felfedezték a Novelláskönyvet s aprózamondásban rejlő lehetőségeket.

Hervay GizellaLevél helyett

Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogymit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk,csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nemismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a földrétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva,eljutva oda, ahol ő csak Ő, ahol ő a teljes világegyetem, ésmegszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált,amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, atörténelem korszakain át haladva, eljusson végre oda,ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges ésnevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket miszeretünk, ezzel csak megütjűk, hiszen én, ha azt mon­dom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, afa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj.De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet,nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval.De ha megtalálod neki azt a szát, amit keres! Társadlesz, és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszettszó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanulkiguruit.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani aszót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talánállomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félel­met hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mon­danám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a cso­mag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelemfelé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával mostolyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényévelmozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, hate is egész valóddalfeléfordulsz.

A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedbenolyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt.Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalomnyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. EJkell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korbólvalók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember,csak ütött. Csupa kék-zöldfolt az arcom, nem szóltak hoz­zám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kelltalálnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége.Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda. Kikap­csolja a telefont.

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint akiegész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egészlényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mintaki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel,mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam:szeretlek.

26 versmondó

A versmondásrólFiatalok és idősek indultak. A középgeneráció hiányzott.Az öregek általában tudatosan választottak. Volt közlen­döjük, Azzal is tisztában voltak, mi illik hozzájuk, mittudnak jól mondani.

Az ifjabbak között feltűnt néhány tehetség. Olyan is,aki eddig nem indult versenyen. Ágoston László például.Ennek külön örültünk. Olvasom a feljegyzéseimet, ilyes­miket írtam a nevek és címek után. .Mintha nem értené,mit mond. Mélán egyhangú. Monoton és halk. Nem váltritmust. Színtelen. Érdektelen. Nincsenek színei. Lassú ésfáradt. Nem értem, nem tudom követni." Mindazonáltalközöttük is voltak olyanok, akikről elmondható, hogybujkál bennük a tehetség. Egy szakember félóra alattkivirágoztatná őket. Kellenének a mesterek, a műhelyek.

De hát ezt már máskor is leírtam.

Amit még nem mondtam elHiányoztak a határon túli versmondók. Hiányoztak afigyelemre érdemes énekes-zenés előadások. Hiányzotta közönség. Azt sem mondtam el, hogy nyílott alkalomszakmai beszélgetésekre. Nyílott alkalom laza együttlétre.S arról sem szóltam, hogy tömör és lényeglátó volt apolgármester köszöntője. Míves és magvas volt a zsűri

elnökének, Domokos Mátyásnak a szakmai elemzése.S hogy jó volt a hangulat csütörtöktől szombatig.

Debreczeni Tibor

Babits Mihály

Babylon egerei

Vérem aludt, gömbölyü csöppjeitszétgurítottam a kerek világba:ők mennek, de én rab vagyok, tolongóvágyakkal. - Szóljatok már! Óh, bizonyféltek saját szavatoktól, szemérmesszűzek gyanánt. Ordítsatok szerelmetvagy pénzt még inkább, báva szeretői

a Pénz sín-karja közt dorombolófiktív arannyal pereces világnak!Ő készen kínálja testét a Pénznek,mert végigszállhatsz rajta - óh röpülhetszmint a madár, vagy úszhatsz bálnaháton,a Messzeség neked labdázza hangjaités nincsen ország, nincs határ, a Föld _egy:_ez Róma már, csak dollárod legyen,Róma, s erős Babylon, és a két Kard!

De néked, koldus, rongyban a világ!és rongy országod, mint széttépett zászlóhever előtted, és a birodalmakúgy szakadoznak, hogy, bolond egér,egérfogók közt bukdosol, ha lépsz!

"Őszikék" Nyugdíjasok Versmondó Versenye

XII. Kerületi Művelődési Központ várja mindazon nyugdíjas irodalomkedvelő hölgyek és urak jelentkezését,

akik kedvet éreznek ahhoz, hogy versmondásban megmérettessenek.A vers akár a magyar, akár a világirodalomból választható.

Kérjük, hogy az előadás időtartama ne haladja meg az 5 percet. A Művelődési Központ Könyvtára,

annak vezetője készséggel nyújt segítséget a versek kiválasztásában.Jelentkezni írásban, a jelentkezési lap kitöltésével lehet, melyet személyesen, levélben, faxon vagye-mailben juttathatnak el

a Művelődési Központba

(1124 Bp., Csörsz u. 18. tel.: 319-9854 e-maii: xiimkp@interware.hu)Beke lldikó részére.Kérjük a jelentkezőket, hogy a jelentkezési lapon tüntessék fel nevüket, címüket, telefonszámukat, a vers szerzőjét és címét.

Jelentkezési határidő: 2003. szeptember 17.

Az elődöntök és a döntő várható időpontja: 2003. szeptember 23. és szeptember 25. között lesz.

A díjak átadására az Idősek Világnapján megtartott rendezvényünkön.2003. október l-én kerül sor!

Minden versbarátnak örömteli felkészülést!

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete meghirdeti a

"Szépkorúak Kárpát-medencei Költészeti Szemléjét",melynek időpontja: 2003. szeptember 29.

Helyszíne: Szolnok, Megyeháza Díszterem, Kossuth Lajos út 2.

A találkozót a hagyományos szavalóversenyünk szellemében rendezzük, immár 12. alkalommal adva lehetőséget

a bemutatkozásra, az együtt ünneplésre.

A versmondószemle mottója: "Nem foglalkozom az elmúlással, a jelent s a jövőt szépítem."Tematikát nem határozunk meg, a költeményeket a magyar líra felhasználásával kérjük kiválasztani.

Saját verssel történő nevezést nem fogadunk el!

A szemle részvételi díja: 1000 Ft.

A szállásdíjak emelkedése és a résztvevők igénye miatt a rendezvényt egynaposra tervezzük, így a következő költség terheli:- szállás: 1680 Ft/fő

- reggeli: 300 Ft/fő

- ebéd: 600 Ft/fő

A részvételi összköltség 50%-át Egyesületünk átvállalja (részvételi díj+szállás+étkezés).

A jelentkezéseket Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete, 5000 Szolnok,Kossuth Lajos u. 2. címre kérjük elküldeni a választott vers egy gépelt példányával, az író és a cím pontos feltüntetésével.

Határidő: 2003. augusztus 30.

A rendezvény szemlejellege miatt zsűri közreműködését mellőzzük, a szavalatokat követően művészeti életünk jelentős

személyiségeivel történő kötetlen beszélgetés, szakmai tanácsadás és közös élményfeldolgozás lesz.Szeretnénk, ha a megváltozott szemléletű rendezvényünk is megnyerné tetszését, és támogatásával méltó folytatásává válna

hagyományos szavalóversenyünknek.

Megyei Egyesület Elnöksége

versmondó 27

A Boldog JövőnkértAlapítvány,Mécs László premontrei pap-költő szellemi hagyatékát megőrizendő és ápolandó, ismét meghirdeti az

ORSZÁGOS MÉCS LÁSZLÓ SZAVALÓVERSENYTAszavalóverseny időpontja és helyszíne: 2003. október 18. (szombat) 10 órától

8500 Pápa, Fő u. 2., Pedagógus Művelődési Ház.

Regisztráció: 9 órátólKérjük, hogy a verseny kezdetéig a szavalók érkezzenek meg!

Kötelező vers: bármely Mécs László-versKategóriák: I. Ifjúsági (14-18. év), II. Felnőtt (18 év fölött)

Jelentkezéseket csak írásban fogadunk el.A jelentkezést tartalmazó levélben kérjük feltüntetni a kísérők számát is.

A jelentkezéshez mellékelni kell:a jelentkező nevét, lakcímét (iskolás esetében: iskolája nevét, címét),

a szabadon választott verset fénymásolatban.

Jelentkezési határidő: 2003. október 10.A határidőn túl jelentkezést nem fogadunk el!

Nevezési díj: 1500 Ft/fő (a nevezés i díj tartalmazza az étkezést is!).Szállást és útiköltséget biztosítani nem tudunk.

A jelentkezést és a nevezési díjat a következő címre szíveskedjenek küldeni:Boldog Jövőért Alapítvány

8501 Pápa, Pf. 192 vagy átutalással:számlaszám: OTP Bank Rt. 11748045-20037570.

Alapítványi csekk levélben kérhető (felbélyegzett válaszboríték ellenében).Cím: 8501 Pápa, Pf. 192.

Dijazás:Kategóriánként az I-5. helyezett oklevélben, továbbá értékes tárgynyereményekben

(könyvek, egyéb tárgyak) részesül.

Levelezési cím: 8501 Pápa, Pf. 192.Info-line: telefon / fax: 89 - 347709 - ifj. Rátz Ottó igazgató.

E-maii: bjal@mail.globonet.hu vagy: bjal@freemail.hu.

Mécs LászlóFényt hagyni magunk után!

Az élet örök búcsúzás.Ó bár csak tudnánk távozáskorfényt hagyni, mint a Messiás,belészeretni az szívekbe,apostolokba, mártírokba,hogy átadják a századoknak,a századok az ezredeknek!Fényt hagyni, mint a Messiás!Vagy legalább, mint az anyák,kik egyre jobban megragyognak,minél sötétebb lesz az éj,és minél jobban porlanaka bánat-barna hant alatt.Fényt hagyni, mint ajó anyák.

28 versmondó

Vagy legalább is, mint a Nyár,amelyalmákba és diókbaszerette édes álmait,és édességével világíta hosszú, hosszú tél alatt.Fényt hagyni, mint a drága Nyár.Vagy legalább is, mint a Nap,melyet elnyelt az alkonyat,de a legbúsabb éjben isvilágít még a gyöngyvirágban,a liliomban, mécsvirágban.Az életünk olyan tünékeny.Ó szent fényt hagyni volna jó!

V. JUBILEUMI KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Az Északkelet-Magyarországi Regionális Versmondó Egyesületés a Magyar Versmondók Egyesülete 2003-ban ötödik alkalommal rendezi meg

az ország legátfogóbb verstalálkozóját, a Kaleidoszkóp VersFesztivált.

MŰVÉSZETEKés emberek KALEIDOSZKÓPJAA nemzetközi Kaleidoszkóp VersFesztivál olyan, az országban egyedülálló rendezvény, amely

ötvözi a színház- és előadóművészetet, a prózairodaimat és a költészetet.

A rendezvényen a versenyzők három kategóriában vehetnek részt:• magyar művek vers- és prózamondó, ill. énekelt és megzenésített versek versenye,• pódiumi estek és színdarabok találkozója,• egyetemisták és föiskolások vers- és novellaíró pályázata.

A VersFesztivál időpontja: 2003. október 13-19.

Helyszíne: Miskolci Nemzeti Színházés Miskolci EgyetemMerlin Színház

2003. október 13-17.2003. október 18-19.

A rendezvény fővédnöke:

Védnöke:Fesztiváligazgató:Házigazda:

Göncz Árpád íródr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektoradr. Lutter Imre MVE-alelnökKiss Gábor RVE-elnök

A rendezvény az eddigiekhez képest 3 napról egyhetesre bővül, melyből az első 5 nap helyszíne a Miskolci Nemzeti Színház és aMiskolci Egyetem, az utolsó két nap (hétvége, gála) a budapesti Merlin Színház (ezzel egyesül a Miskolci Egyetemvárosbanmegrendezett Kaleidoszkóp Versnapok és a Meriin Színház Pódiumi Estek Fesztiválja).A versenyek (a vers- és novellaíró pályázaton kívül) felmenő rendszerűek. Az első öt, miskolci napon versenyzők közül minden napkiválasztja a szakmai zsűri a legjobbakat, akik továbbjutnak a budapesti döntőre.

Jelentkezési határidll:Jelentkezni lehet:

További információ:Káelné Kovács RitaKárász EszterKiss Gábor

2003. szeptember 30.Lutter Imre, 4400 Nyíregyháza, Ószőlő u. 108. fsz. 3.

06 (20) 326-276606 (30) 211-968706 (20) 915-545806 (30) 449-0701

A versenyzők a következő feltételek mellett jelentkezhetnek a VersFesztiválra:

Vers- és prózanwndó, valamint énekelt és megzenésnett versek versenye (2 mIí):1. Kányádi Sándor valamely írása, illetve2. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805 230 éve született)

vagy Petőfi Sándor (1823-1849 180 éve született)vagy Juhász Gyula (1883-1937120 éve született)vagy Weöres Sándor (1913-1989 90 éve született)vagy Kormos István (1923-1977 80 éve született) egy műve

VAGY

• bármely énekelt vagy megzenésített vers.

Pódiumi estek és szlndarabok találkozója:• Legfeljebb 60 perces, l-2 szereplős előadóest, melynek repertoárjában többnyire magyar versek vagy prózák szerepelnek.• Monodráma.• Legfeljebb ötszereplős, egyfelvonásos színdarab, melynek szerzője vagy témája magyar.• Monológok, színdarabrészletek, egypercesek, egyéb prozódiák színpadra adaptálva.• Bármely népköltészeti alkotás.

Nevezési díj: 1200 Ft/fő, amellyel a Versmondó Egyesület pártoló tagja lehet.

A Kaleidoszkóp VersFesztivál előadásait a Magyar Rádió rögzíti és sugározza.A legeredményesebb versmondók többek között utazást és táborozást nyerhetnek!

versmondó 29

VI. Kárpát-medencei Csengey Dénes Vers- és Prózamondó Verseny2003-2004. VERSENYKIÍRÁS

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház, a Kiskanizsai Polgári Olvasókörés a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó meghirdeti a

VI. Kárpát-medencei Csengey Dénes Vers- és Prózamondó Versenyt.Célja, hogy felkutassa és nyilvánossághoz juttassa az anyaországban és a határon túli területeken azokat az amatőr

versmondókat, akik magas művészeti fokon tolmácsolják a magyar irodalom remekeit.

A nevezés feltételei:Nevezni az egyetemes magyar irodalomból választott öt vers vagy prózai mű megnevezésévellehet, ifjúsági (14-18 év),

felnőtt (18-55 év) és szépkorúak (55 évtől) kategóriában. Egy-egy produkció (egy vers, illetve próza) előadásának időtartama

nem haladhalja meg a hét percet. Műfordításokat nem fogadunk el. Egyéb megkötés nincs.

Az elődöntők tervezett helyszínei:Nagykanizsa, Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Miskolc, Kassa, Érsekújvár, Beregszász, Szatmárnémeti, Szabadka.

Az elődöntőket 2003. október és 2004. február között rendezzük. Az elődöntők helyszínei a jelentkezések számánakfüggvényében változhatnak. A selejtezők pontos helyszínéről és időpontjáról minden jelentkezőt írásban, e-mailen

vagy telefonon értesítünk.

A döntő és díjkiosztó gálaest tervezett időpontja:2004. április 16-17-18. Helyszín: Nagykanizsa.

A döntő zsűrijében országosan is elismert, neves szakemberek vesznek részt.

Nevezési határidő: 2003. szeptember 15.

Nevezési cím és részletes információ:Móricz Zsigmond Művelődési Ház, 8800 Nagykanizsa, Hajgató Sándor u. I. Tel., fax: 93/319-202

Farkas Tibor igazgató: 30/3968-678, illetve Godinek Ibolya szervező: 30/5574-774e-maii: moriczmuvhaz@chello.hu, moriczmuvhaz@freemail.hu

A felhívás és ajelentkezési lap letölthető a www.nagykanizsa.net/honvedkaszino. illetve awww.nagykanizsa.hulkonyvtar internetcímről is.

Minden versenyzőnek sikeres felkészülést kívánunk!

Balassagyarmat Város Önkormányzata,a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, a Magyar Müvelődési Intézet, a Szabad Színjátszásért Egyesület,

a Magyar Színjátékos Szövetségés a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

meghirdetia 2004. január 23-24-25-én megrendezésre kerülő

XXIX. MADÁCH IMRE IRODALMI ÉS SZÍNJÁTSZÓ NAPOKKAMARAJÁTÉKOK FESZTIVÁLJÁT

A részvételre pályázhat minden nem hivatásos (amatőr) szabad színházi együttes, aki úgy véli, hogy előadása megfelel azországos megmérettetésre s a kamaradarabok követelményeinek (kis játszótér, kevés szereplő, rövid előadási idő).

A pályázott előadások időtartama nem lehet több 50 percnél, a közrernűködők száma pedig - rendezőt, technikust is beleértve ­12 főnél (ajelzett létszámon felül résztvevőket kizárólag önköltségen fogadunk).

Az előadások időbeli korlátozottságától nem áll módunkban eltekinteni.A résztvevők szállásáról és étkezéséről a rendezők (12 főig) gondoskodnak a fesztivál ideje alatt, s szabad belépést biztosítanak

a fesztivál valamennyi előadására és a kísérőprogramokra. Az utazás költségeiről a pályázóknak kell gondoskodni.A pályázatokhoz kérjük csatolni az előadandó darab szereposztását (szinlapját), 2 db szakmai ajánlást,

lehetőségszerint videofelvételt, az előadásról megjelent cikkeket, fotókat stb.Pályázati lap az alábbi címen vagy telefonon igényelhető:

MIKSZÁTH KÁLMÁN MŰVELŐDÉSIKŐZPONT,Hegedűsné Jusztin Gizella, 2660 Balassagyarmat, Pf.: 13, tel./fax: 35/300-622, e-maii: iszn@netposta.net

MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZETTóth Zsuzsanna, 1011 Budapest, Corvin tér 8., tel.: 201-5692, fax: 225-3786, e-maii: tothzs@mmLhu,

honlap: www.mmi.hu / Osztályok - Művészeti Osztály - színjátszásA jelentkezési határidő: 2003. október 15.

A pályázatok alapján az ISZN rendezöbizottság dönt a meghívásról.A nyertes pályázókat a rendezőbizottság értesíti 2003. december IS-ig.

A résztvevőknek produkciónként nevezési díjat kell fizetniük - csoportonként 5000 Ft-ot, amely a fesztiváldíjak összegét emeli.A rendezőbizottság nem pályázott előadásokat is meghívhat afesztiválra.

Az ISZN rendezdbizottság«

30 versmondó

Nem tudtam a búról,most a bú megölel,halványsággal belehel.Jaj nekem, én fiam,égi virágszál,igen elváltoztál,messzire távoztál.Iszonyú vasszegektörik a csontodat,facsarják izmodat,jaj én fiam, én fiam,

feketülő vérrelcsombókos a hajadAz éjjel álmombanegész kicsi voltál,fürdettelek tégedegy nagy tekenőben.

Abban a nagy tekenőben

tükrözött az égbolt,jaj én fiam, én fiam,

két szemed is kék volt.Gonoszok lándzsájaszúrja át amelled,gyere vissza, jaj én fiam,maradj anyád mellett.Álmomban csókoltamapró dundi lábad,mosolygott a csöpp szád,jaj énfiam, én fiam,hadd menjek utánadVéred bő hullásaszemeim sírása,szép arcodnak hervadásaszívem szakadása.Gőgicsélve heverésztélkét karomba dőlve,

hullt, csak hullt a zápor könnyema nagy tekenőbe.

Torkom csuklik,hörög a mellem,jaj nekem, megfulladok,fogjatokföl engem.Szivedfárad,karod is kiszárad,éjféltájban sötét hollóktépázzák a válladJaj nekem, én fiam,jaj énfiam.

Weöres Sándor: Mária siralmaWeöres Sándor

Mária siralma

2.Ezt a költeményt csak nő mondhatja. Anya-gyerek kap­csolatáról szól, szerephelyzetben. Ezért.

1.Mért ezt a verset választotta az előadó? Mért ezt akarjamondani? Beszélgessünk arról, milyen üzenetet kívánközvetíteni? Jó volna, ha szólna személyes motivációkról.A versrendező nem feledkezik meg arról, hogy az előadó­

nak a művet saját közlésévé kell avatnia, úgy szólaitatnimeg, hogy nyilvánvalóvá váljék, azonosul a verssel, deönmaga közlendőjét is tolmácsolja általa.

3.A tanár vegye elő az első magyar verset, az ÓmagyarMária-siralmat, s közösen az előadóval vizsgálják meg, mia közös az említett költemény és a Weöres-vers között. Azazonos szavakat, kifejezéseket vegyék számba, a verselésrokonságára is figyeljenek fel. S ha mindent feItérké­peztek, tegye fel a felkészítő kolléga a kérdést: Mi azazonosság s mi a különbség a két költemény között?

4.Nem lehet nem beszélni a költemény bibliai vonatkozá­sárói, a Golgotáról, Máriáról, Jézus anyjáról, a Mária-kul­tuszról.

5.Mindezen túl a vers az anyai fájdalomról szól, arról azelviselhetetlen állapotról, amit akkor él meg az ember, haelveszítette gyermekét. Ám a költeményt mindenki meg­szólaltathatja, ha volt, van veszteségélménye, bármilyenvonatkozású, s ha van empatikus készsége, bele tudja élnimagát más hasonló helyzetébe.

6.Az alaphelyzet. Az anya szemtanúja a fia szenvedésének,konstatálja a haldoklását. Ott van a kereszt előtt, még aztis látja, hogy lándzsával átbökik szülötte mellét. Ebben avonatkozásban Weöres átveszi az ős mintát, s egyszerreutal a Bibliára és a hétszáz éve született magyar nyelvű

költeményre. Egyszerre azt is megérezzük, hogy egyarchetipikus emberi helyzetről van szó.

7.Ami más, több a réginél; Weöresnél látomásszerüen meg­jelennek a csecsemőkori képek, amikor a gyerek csakaz övé volt, amikor még megvédhette szüiöttét. Ettől

emberibbé, köznapibbá, hozzánk hasonlóbbá válik előt­

tünk az Istenanya, s az ellenpontozástól drámaibbá azalaphelyzet.

8.A versrendező számára s az előadó számára ezjelenti majd,a váltásoknak a kimunkálása jelenti majd a legnehezebb,egyszersmind a legizgalmasabb feladatot. Megtalálni azarányt; lelki állapotot fejezzünk ki, s ne figurát teremtsünk.Csínján a színi eszközökkel s ámyaltan a hangbeliekkel.

Debreczeni Tibor

versmondó 31

Nagy László: Ki viszi át a szerelmetMentegetőző előszó

Soha nem foglalkoztam ezzel a költeménnyel, előadókéntsem, tanárként sem. Azt sem tudom, tanítják-e az iskolák­ban, s ha igen, hogyan. Hallani viszont hallottam sokszor.Előadóktól, versmondó-találkozókon, S mindig hiány­érzetem támadt, mintha az előadók kihagyták volnamagukat a versből, mintha sztereotípiába merevedettencsak verssorokat mondanának úgy, ahogyan az évek soránkialakult, nagy zenei pátosszal. S magam sem vettem afáradságot, nem mélyültem el benne.

Nagy Lászlót sem kellett volna ismernem ahhoz, hogyérzékeljem, íme egy vers, amelynek a szerzője olyan érté­keket képvisel, melyek hovatovább nem jellemzőek

korszakunkra, s olyan profetikus, nemzetmentői költői

magatartás húzódik meg mögötte, mint ami jellemző voltPetöfire, Adyra, József Attilára, Illyés Gyulára. NemesNagy Ágnes azt írja valahol, hogy azon alkotás tekinthetőversnek, amely nem fogalmazódhat meg prózában. S mostén mégis azt javaslom, hogy az adekvát tolmácsolás érde­kében a foglalkozások során úgy közelítsünk a vershez,hogy a költői képekben s a drámaian hangszerelt vers­zenében megfogalmazott és általunk elképzelt közlendő

fordítódjék le a mi gyarló hétköznapi nyelvünkre.

Szempont a foglalkozáshozKiindulópont, amely felvésődik valahová, táblára, papírra,emlékezetbe:

Minden ember fontos.Minden ember nyomot hagy (tehát én is, te is, a költő is,a tudós is, az anya és az apa ... ).Minden ember szeretné, ha az általa képviselt értékektovább élnének (családban, baráti körben, szakemberekközött, nemzetben, népben, világban).A küldetéses emberek különösképpen így gondolják.

A bajnok

32 versmondó

Önismereti játékMiféle értéket szeretnék továbbhagyományozni?Körbeülünk, s kötött mondatkezdéssel vallunk egymás­nak. Létem, ha végleg lemerül, szeretném, ha jellemem­ből, érzéseimből,gondolkodásomból megmaradna, továbbműködne.

Ha nehezen indul a beszéd, kezdje a tanár. Elképzelemmagamat ebben a szerephelyzetben, amikor is ezt mon­danám. Létem, ha végleg lemerül, szeretném, ha továbbműködne a megbocsátás képessége. S az újabb körbentalán ezt emelném ki. Szeretném, ha tudnának nemzetbengondolkodni ...

Olvassuk, felolvassuk a Nagy László-verset.

Nagy LászlóKi viszi át a szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?Ki feszül föl a szivárványra?Lágy hantú mezővé a szikla­csípőket ki öleli sírva?Ki becéz falban megeredthajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állítkáromkodásból katedrálist?Létem ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi átfogában tartvaa Szerelmet a túlsó partra!

Utána kiscsoportokba szerveződünk. Felkínáljuk a lehető­

séget nehezen megfejthető, megszemélyesítésekkel felfűtött

képek kollektív magyarázatára. S aztán következzék azértelmezés, a köznapi mondatokban történő fogalmazás.

"Ki imád tücsök-hegedűt?" Ki fog tudni, úgy rajongania teremtett természeti világért meg a művészetekért?

"Lángot ki lehel deres ágra?" Ki lesz képes dermedtszíveket, apatikus közösségeket életszeretetre, cselekvésreserkenteni?

"Lágy hantú mezővé a sziklacsípöket ki öleli sírva?"Ki tudja teljes szívvel termékennyé ölelni a meddő

világot?"Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket?" Ki

lesz képes a nehéz körülmények között létező új tehet­ségek mögé segítően állni?

"S dúlt hitekből kicsoda állít káromkodásból kated­rálist?" Ki lesz képes a megtépázott, megalázott hitű

emberek eszméiért kiállni, s azokból a hitekből egyházatformálni?

"ki rettenti a keselyűt!" Ki mer szembeszállni a nemzetpusztulására számító hullarablókkal?

S ki az, aki képes élete utolsó percéig szenvedéllyel ésodaadással, önmaga lefokozásával is szeretni?

Én ezt a költeményt úgy mondanám, mint ki most szülia gondolatokat és képeket. Tűnődve és súlyosan monda­nám, hogy legyen ideje a befogadónak magát helyeznibelé. S csak az vállalja a közlését, aki magát is küldetésesembemek gondolja, aki úgy véli "hívása" van arra, hogymásokhoz szóljon.

Debreczeni Tibor

A Magyar Versmondók Egyesületének éves küldöttközgyűlése

(Rövidített jegyzőkönyv)

A Magyar Versmondók Egyesülete éves küldöttköz­gyűlését 2003. május ll-én 10 órakor tartotta megBudapesten, a Fészek Klubban. Levezető elnök KissGábor volt.

Napirendi pontok:l. Az elnökség beszámolója az elmúlt évről.

2. Regionális szervezetek beszámolói (Győr és Miskolc).3. Felügyelőbizottság beszámolója.4. Pénzügyi beszámoló.5. Fegyelmi ügyek.6. Egyebek.

Popper Ferenc elnöki beszámolója

Tevékenységünk az elmúlt egy év alattTámogattuk a Csokonai Versmondó

Versenyt, mely Kaposváron került megren­dezésre ebben az évben is.

Április és május hónapokban zajlottak a"Regösök húrján" általános iskolások vers­és prózamondó versenye elődöntői: Kecs­kemét, Budapest és Veszprém helyszí­nekkel. Az innen továbbjutott 30 vers- ésprózamondó vett részt november 31-én azországos döntőben, melyet Pápán, a Peda­gógus Művelődési Házban rendeztünkmeg. A nagyon jól sikerült verseny fő­

szervezője Ferencz Zsuzsanna volt. Kö­szönet érte.

Szakmai támogatást nyújtottunk aRatkó József Versmondó Versenyhez.

A Kondor Béla Közösségi Házzalközösen megrendeztük a Kondor Béla­Szécsi Margit-Nagy László Vers- és Próza­mondó versenyt. Kiss Mariannt illeti aköszönet a sikeres lebonyolításért.

Ebben az évben 16. alkalommal ren­deztük meg Baján a középiskolások vers­mondótáborát, Bartók László és LutterImre vezetéséve!. A tábor szervezője

Pintér Júlia, a kecskeméti Liga Könyvtárigazgatója volt.

Támogattuk a Veszprémi Városi Műve­lődési Központ által szervezett vers­mondótábort, mely ezúttal is Csopakonkerült megrendezésre (szervezője FerenczZsuzsanna volt).

Jelentős határon túli programot hajtot­tunk végre, melynek lebonyolítója a győri

szervezet volt. E program keretén belültámogattuk a Tompa M. Versmondó Ver­senyt, zsűrizéssel és tanácsadással, rend­hagyó irodalomórákat rendeztünk Mátyus-

föld, illetve Csallóköz falvaiban és Dunaszerdahelyen,valamint a vajdasági Újvidéken. Pedagógus-továbbkép­zést tartottunk a galántai járás pedagógusainak két alka­lommal, illetve Újvidéken a vajdasági magyar pedagógu­soknak.

Szakmai támogatást nyújtottunk a Zilahon (Románia)és Lendván (Szlovénia) megrendezett versmondó verse­nyeken.

Támogattuk az "Örök pódiumon" Vers- és PrózamondóVersenyt, mely Pintér Tibornak állít emléket. A versenykétévente kerül megrendezésre, Veszprémben.

Szintén szakmai támogatásban részesítettük a balaton­szemesi Latinovits Zoltán Versmondó Versenyt.

A Magyar Írószövetséggel és a Magyar Művelődési

Intézettel közösen meghirdettük az Illyés Gyula Országos

A székek mulatnak Krisztus halálán

versmondó 33

Versmondó Versenyt. A megyei elődöntők május hónapbankezdődtek, majd szeptember-október hónapokban foly­tatódtak. Az országos döntő november 9-10-én kerültmegrendezésre a Tolna megyei Ozorán. A verseny védnökeiMádi Ferenc köztársasági elnök, illetve Illyés Mária, a költő

lánya voltak. A verseny fő támogatója a NKÖM és a NKAvoltak, s elmondhatjuk: segítségükkel sikerült az alkalom­nak megfelelő rangú versenyt rendeznünk. A magas szín­vonalú verseny zárásakor a rendezöszervek kijelentették,hogy a jövőben kétévenként kívánják azt megrendezni.

Ebben az évben is támogattuk a Petőfi Rádióvalközösen fenntartott Memoriter Klubot, mely támogatást2003-tól nem tudjuk vállalni.

Egyre nehezebb a Versmondó c. Iap kiadása. Nagysegítség lenne, ha a tagság nagy része befizetné a tagdíjat.Sajnos a helyzet nem ez. Az év végi kimutatás szerintösszesen 136-an fizettek tagdíjat. Kénytelenek leszünk alapszámot drasztikusan csökkenteni, és csak azoknakelküldeni, akik befizették a tagdíjat.

Köszönet illeti azokat a tagjainkat, akik adójuk I%-átnekünk ajánlották fel. Így jutottunk kb. 29 OOO Ft -hoz, Bártöbben lennének, akik szívükön viselik az egyesületsorsát. Tudjuk, hogy tagságunk többsége iskoláskorú, deszüleiket, barátaikat rávehetnék, hogy bennünket támogas­sanak.

Társrendezői voltunk a Radnóti Miklós Országos Vers­és Prózamondó Versenynek, ahol az ország legjobb vers­mondói versengenek az alkalmanként kiosztható háromRadnóti-díjért, illetve az ifjúsági korosztály a háromRadnóti-diplomáért. A verseny hagyományosan Győrben

zajlik, minden páros évben.Miskolcon az Északkelet-magyarországi Regionális

Versmondó Egyesülettel közösen rendeztük meg aKaleidoszkóp Versnapokat.

2003. év első jelentős eseménye volt a Pesti Vigadóbanmegrendezett Költészetnapi Versgála április 12-én. Ekkorosztottuk ki a "Ki viszi át a szerelmet" díjakat, ezúttalTóth Zsuzsanna, Németh András és Nagy Tímea részesültaz elismerésben. Az esemény megrendezéséhezjelentősenhozzájárult a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány,amennyiben ingyenesen bocsátotta rendelkezésünkre aPesti Vigadó kamaratermét, továbbá a Kondor BélaKözösségi Ház azzal, hogy elkészíttette a meghívókat,postázta azokat, valamint megszervezte a fogadást, ésanyagilag is támogatta.

Meghirdettük s megrendeztük Győrben a Nyugat-ma­gyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző

Főiskolai Karral közösen a II. Országos Egyetemi-főisko­

lai Versmondó Versenyt.Megkezdődtek a "Regösök húrján" Vers- és Próza­

mondó Verseny elödöntöi, Lezajlott a budapesti, aközeljövőben lesz a kecskeméti és a veszprémi területidöntő, s november végén rendezzük az országos döntőt,

reményeink szerint ismét Pápán.Meghirdettük a 17. versmondótáborunkat, mely ismét

Baján lesz. Ezúttal is Lutter Imrét bíztuk meg a szervezé­sével, a vezetője pedig Bartók László lesz.

Szervezés alatt van a hagyományos csopaki versmondó­tábor is, melyet a Veszprém Városi Művelődési Köz­ponttal közösen rendezünk meg.

34 versmondó

Ez évben először adták át a Csokonai Vitéz Mihálydíjakat, mely az első kormánykitüntetés, ami amatőr

müvészeket, illetve csoportokat illet. Nagy örömünkre azáltalunk javasolt Debreczeni Tibor kapta a szakterületképviseletében az egyik díjat.

Ezek voltak az elmúlt egy év eseményei.

Az elnökség, az eseményekhez igazodva, szükség szerintülésezett, hiányzás csak kivételes esetekben fordult elő,

így mindig határozatképesek voltunk. Tagjaink kivételnélkül kivették a részüket a munkából. Úgy érzem, igazicsoportmunka eredménye az elmúlt esztendő is, hasonlóana tavalyihoz.

Ferencz Zsuzsanna szervezte a tábort, valamint a Regösökhúrján versenyt.Kiss László szerkesztette a Versmondót, s jelentős támo­gatást nyújtott a pályázatok írásához.Lutter Imre bajlódott a bírósággal, s neki köszönhető,

hogy novemberben végre bejegyeztek bennünket, mintközhasznú szervezetet. Ö volt továbbá, aki szervezte agálamüsort, A 2003. évi műsor rendezője Bartók Lászlóvolt.Németh András a pályázatok gondozója, megírója. Csakmellékesen: az, hogya 2002. évi pályázatokon kétszerannyi támogatást sikerült kapni, az ő munkáját dicséri.Wahl László végzi a futkosómunkát: intézi a Versmondócsomagolását, szállítását, beszerzi a szükséges igazolá­sokat a pályázatokhoz, szóval afféle mindenes ő.

Mellesleg a Memoriter Klubban képviselte az elnökséget.Magam nem mindig tudtam ott lenni.Köszönet mindnyájuknak.

- Sajnos még mindig úgy tudunk ülésezni, hogybekéredzkedünk valahová. Legtöbb esetben itt, a FészekKlubban tanácskoztunk, köszönet ezért Galambos Tiborigazgató úrnak, aki ezt lehetövé tette.- Meg kell említenem Torma Máriát, akinek oroszlán­része van abban, hogyahonlapunk megújult, napra­kész, s ő intézi többek között a Versmondó elhelyezésétaz Írók Könyvesboltjában, továbbítja a lapot a szer­zöknek stb., szóval nélkülözhetetlen munkát végez.Köszönöm.- Szólnom kell a könyvelönkröl, Helter Istvánné nagy­szerűen végzi a munkáját, s minden támogatást meg­kapunk tőle és férjétől. Nemcsak a könyvelést végzik, deaz APEH felé is ők járnak el, s intézik a VÁM-igazolásokbeszerzését. Minden esetben azonnal intézkednek, ha ahelyzet azt kívánja.- A legutóbbi közgyűlés óta megalakult a Budapesti ésKözép-magyarországi Versmondó Egyesület. ElnökeAmbrus András tanár, alelnöke Nagy István. A bejegy­zésük még mindig folyamatban van.- Megalakult továbbá a Veszprém Megyei VersmondóEgyesület, elnöke Szilvásiné Csordás Éva.- Nagy örömünkre megalakult a Szlovákiai MagyarVers- és Prózamondók Egyesülete, Székhelye Rima­szombat. Elnöke Juhász Dósa János lett.- A legfrissebb hírek szerint megalakult Zilahon aMagyar Versmondók és Versírók Egyesülete.

Bevételek:NKÖM 2600 OOO FtNKA 3590 OOO FtSzínjátékos Szövetség 200 OOO FtSzekszárd város 20 OOO FtGyőri szervezettől 100 OOO Ft(ez kölcsön volt, melyet később visszafizettünk)Könyv- és újságeladás 68 313 FtBanki kamat 6989 FtSzja 1% befizetések 29382 Ft

Összesen: 6822284 Ft

• Határon túli programok: rendhagyó órák (Szlovákia:Csallóköz, Mátyusföld és Jugoszlávia: Újvidék),versenyek támogatása (Felvidék, Erdély, Szlovénia),pedagógus-továbbképzés (Galánta, Szlovákia és Új­vidék, Jugoszlávia).

• Örök pódiumon Versmondó Verseny, Veszprém.• lllyés Gyula Országos Vers- és Prózamondó Verseny.• L Egyetemi-főiskolai Versmondó Verseny, Győr.

• Radnóti Miklós Országos Vers- és Prózamondó ver­seny, Győr.

• Kaleidoszkóp Versnapok, Miskolc.• "Versmondó" lap kiadása.

A következő év tervei, illetve az ebben az évben méghátralévő feladatok:• Az Északkelet-magyarországi Versmondó Egyesülettel

közösen megrendezzük a Kaleidoszkóp VersnapokatMiskolcon.

• Ismét meghirdetjük a "Regösök húrján" Vers és Próza­mondó Versenyt általános iskolások részére.

• Támogatjuk a Csokonai M. Vers- és PrózamondóVersenyt.

• Támogatjuk a szlovákiai Tompa Mihály Vers- és Próza­mondó Versenyt.

• Támogatjuk, illetve társrendezői leszünk a KondorBéla-Szécsi Margit-Nagy László Vers- és PrózamondóVersenynek.

• Támogatjuk a Zilahon (Románia) megrendezésre ke­rülő Középiskolások Versmondó Versenyét.

• Támogatjuk a szlovéniai Lendván megrendezésrekerülő Szlovéniai Versmondó Versenyt.

• Megrendezzük a Nyugat-magyarországi EgyetemApáczai Cs. 1. Tanítóképző Főiskolai Karral közösen aIII. Egyetemi-főiskolai Versmondó Versenyt.

• Ismét megrendezzük a Költészetnapi Versgálát.Amennyiben a Művészeti és Szabadművelődési Ala­pítvány támogatását elnyerjük, a Pesti Vigadóban,kicsit nagyobb reklámmal, mozgósítással jelentősebb

közönség előtt.

Hozzászőlások

Kiss Mariann: Felhívta a figyelmet arra, hogy 2003-bankezdődik a Pesti Vigadó teljes felújítása, így ne számít­sunk arra, hogy ott tudjuk megrendezni a Versgálát.Dr. Lutter Imre: Bejelentette, hogy a kaliforniai AranyJános Kultúrkörrel sikerült együttműködési megállapo­dást kötni. Örömmel közölte, hogy elkészült azegyesületünk honlapja, mely már látogatható, a címe:http.ówww.versmondo.hu, a honlapról átjárás van aVersmondó lap honlapjára is.

Kiadások:AnyagköltségekMegbízási díjakJárulékok (Eüb., Nyb. stb.)Működési költségek(magában foglalja a versenyek költségeit is)Értékcsökkenés

Összesen:

Egyenleg:PénztárBank

170104 Ft502800 Ft137926 Ft

5686385 Ft

5429 Ft

6502644 Ft

65440 Ft254200 Ft

* * *Beszámoló a Magyar Versmondók Egyesülete Győr­

Moson-Sopron Megyei Szervezete 2002. évi munká­járól (Németh András titkár)

A közgyűlés a közhasznúság-jelentést és pénzügyi beszá­molót egyszeru szótöbbséggel - egy tartózkodás mellett ­elfogadta.

A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron

Megyei Szervezetének elnöksége 2003. március l-jén,Győrött, a Petőfi Sándor Városi Művelődési Házban tar­totta meg beszámoló közgyűlését.

319958 FtÖsszesen:

Közhasznúsági jelentés és pénzügyi beszámoló

Egyesületünk, amint az ismert, pályázati pénzekböl tartjafenn magát. Az elmúlt évben fő támogatónk a NKÖM,illetve a NKA voltak, de kaptunk támogatást a SzínjátékosSzövetségtől, továbbá a Kondor Béla Közösségi Háztól,köszönet ezért Kiss Mariannának. Támogatónk volt mégSzekszárd Önkormányzata, ők az lllyés versmondó ver­senyt segítették, valamint a Művészeti és Szabadműve­

lödési Alapítvány, aki a Pesti Vigadó Kamaratermét ingye­nesen bocsátotta rendelkezésünkre a Versgála műsorunk

megrendezéséhez.

A közgyűlés a beszámolót (egy tartózkodás mellett) egy­hangúlag elfogadta.

A pályázati úton elnyert összegeket az alábbi célok meg­valósítására használtuk fel:• Kondor-Szécsi-Nagy Versmondó Verseny.• Regösök húrján 10-14 évesek Országos Vers- és

Prózamondó Versenye.• Országos versmondótáborok: Baja, Csopak.

2002-ben megvalósított szakmai tevékenység

A Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság, valaminta Bartók Béla Megyei Müvelödési Központ segítségévelötödik alkalommal hirdettük meg az általános iskolákfelső tagozatos tanulói számára a Kormos István Regio­nális és Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyt. Az

versmondó 35

elődöntőket március, április, május hónapokban bonyolí­tottuk le. Az elődöntök legjobbjai (53 versenyző és ugya­nennyi felkészítő pedagógus) a költő halálának 25. évfor­dulója tiszteletére 2002. október 19-én Lébénybenmegrendezett megyei döntőn vettek részt.

Közreműködünk a Kisfaludy Napok KözépiskolásokMegyei Kulturális Szemléje Vers- és Prózamondó Verse­nyének lebonyolításában (2002. március 16-17.). A kul­turális szemle legnépesebb mezőnye - több mint 80 fő ­két fordulóban, egy Radnóti-művel és egy XX. századialkotó művével mérettette meg magát.

Heti rendszerességgel működtettük Győrött a Vers­mondó Stúdiót. Szakmai és szükség szerint anyagi támo­gatást nyújtunk a csomai, kapuvári, mosonmagyaróvári,soproni, dunaszerdahelyi versmondóműhelyeinknek.

Szakmailag és anyagilag segítettük az egyes területi,illetve réteg vers- és prózamondó versenyeket. (Körzetiáltalános iskolás versmondó verseny - Abda; óvodások ésáltalános iskolások körzeti versmondó és mesemondóversenye - Győrzámoly; Mosonmagyaróvári KulturálisEgyesület Vers- és Prózamondó Versenye - Moson­magyaróvár; Illyés Gyula Országos Versmondó Versenyés a Juhász Gyula Országos Versmondó Versenyregionális döntője - Győr; nyugdíjasok vers- és próza­mondó versenye - Győr.)

Együttműködési megállapodást kötöttünk a Nyugat­magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző

Karral. Speciális kollégium keretében az intézménybentanító- és művelődésszervező-hallgatók számára 2002februárjától versrendezőképzést indítottunk. A TK-valközösen meghirdettük az egyetemi, főiskolai hallgatók I.versmondó versenyét. A verseny lebonyolítására 2002április 19-20-án került sor, nagy sikerrel, Győrben.

Rendhagyó irodalomórákat szerveztünk a megye álta­lános és középiskoláiban, a magyar irodalom élmény­szerűbb megismertetése érdekében. Közel 25 alkalommalműködtek versmondóink közre rendhagyó irodalomórákon,a megye különböző településein. A Versmondó Stúdió ésaz Előadóművészeti Stúdió tagjaival különböző tematikájúszerkesztett műsorokat készítettünk, amelyekkel amegyetelepülésein (általános és középiskolákban, művelődési

házakban, könyvtárakban, nyugdíjasklubokban) és adunaszerdahelyi járásban (alapiskolák, művelődési házak,nyugdíjasklubok) léptünk fel.

A 2002. évben legnagyobb előrelépés a határon túlikapcsolatainkban történt. Sokszínű és tartalmas prog­ramokat valósítottunk meg a dunaszerdahelyi és galántaijárásokban. Közel 20 rendhagyó irodalomórát tartottunk.Dunaszerdahelyen pedagógusok és versmondók rész­vételével módszertani továbbképző-délutánt rendeztünk.A galántai járás pedagógusainak egynapos versrendezői

továbbképzést szerveztünk Győrben (39 fő részvételével).Szakmai segítséget nyújtottunk a Tompa Mihály OrszágosVers- és Prózamondó Verseny körzeti és területi döntőin.

Az Előadóművész Stúdióval, két alkalommal, műsort

adtunk Dunaszerdahelyen.A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárral, a Hazánk

Kiadóval és a Műhely Szerkesztőségével közösen író­olvasó találkozókat, könyvpremiereket szerveztünk, tag­jaink közreműködésével. Megrendeztük a hagyományos,

36 versmondó

bentlakásos, intenzív nyári versmondótáborunkat álta­lános és középiskolás versmondók részvételével (2002.június 24-június 29-ig). A negyedik alkalommal megren­dezett önálló táborunk mind létszámában, mind a szakmaimunkát tekintve az eddigiek közül a legsikeresebbnekmondható.

Szervezőkként és közreműködőkként részt vettünka Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat általnegyedik alkalommal megszervezésre kerülő MegyeiIrodalmi Hét rendezvénysorozatban.

Az Előadóművész Stúdió tagjai sikeres műsorral

működtek közre az II. Győri Könyvszalon rendezvény­sorozatában. Házigazdái voltunk a kétévenként Győrben

megrendezésre kerülő Radnóti Miklós Országos Felnőtt

Amatőr Vers- és Prózamondó Versenynek.

2003. évre tervezett szakmai tevékenység

- Megrendezzük a hagyományos Kormos István Regio­nális és Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyt.(Meghirdetés: február. Elődöntők: március, április, május.Döntő: 2003. november 8. - Mecsér.)- Működtetjük versmondó stúdióinkat (Győr, Moson­magyaróvár, Csoma, Sopron, Kapuvár).- Megrendezzük a vidám versek fesztiválját (Öttevény),az óvodások és általános iskolások vers- és mesemondóversenyét (Győrzámoly), a felnőtt versmondók területiversenyét (Jánossomorja), nyugdíjasok versmondó verse­nyét (Győr).- Közreműködünk a Kisfaludy-napok - KözépiskolásokMegyei Szemléje Vers- és Prózamondó Versenyéneklebonyolításában.- Előadóművész Stúdiónk negyedévenként szerkesztettműsorral szerepel Dunaszerdahelyen.- Versmondó Stúdiónk tagjaival szerkesztett műsorokat

mutatunk be a megye általános és középiskoláiban, műve­lődési intézményeiben. Egy-egy műsorral szlovákiai ma­gyarlakta települések alap- és középiskoláiban is szere­pelünk.- Rendhagyó irodalomórákat tartunk megyénk általánosés középiskoláiban.- Közreműködünk az országos elnökség által megren­dezendő országos vers- és prózamondó versenyek szer­vezésében, lebonyolításában. ("Regösök húrján"; JózsefAttila Országos Vers, Énekeltvers- és Prózamondó Ver­seny - Tatabánya; Kaleidoszkóp Napok - Miskolc;Kondor Béla-Nagy László-Szécsi Margit OrszágosVersmondó Verseny - Budapest.)- Kezdeményezzük és közreműködünk a II. Egyetemi­főiskolai Versmondó Verseny megrendezésében. (2003.május 2-3. - Győr).

- Megrendezzük a hagyományos nyári versmondó­táborunkat Csomán, 2003. június 23-28-ig.- Közreműködünk a "Megyei Irodalmi Hét" lebonyolí­tásában.- Meghirdetjük és lebonyolítjuk a Radnóti MiklósRegionális és Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyt(Győr, 2003. november 14-15.).- Tagságunkat Hírlevélben tájékoztatjuk egyesületünkmunkájáról.

Sámson feje

2002. október 11-13.lY. Országos Kaleidoszkóp Versnapok.

deztük a Kossuth Lajos retorikai versenyt, amelyreegyetemisták és föiskolások jelentkezhettek.

Az Északkelet-magyarországi Regionális VersmondóEgyesület az idén negyedik alkalommal rendezte megMiskolcon az ország legátfogóbb versfesztiválját, aKaleidoszkóp Versnapokat. A rendezvény 2002-ben, azelőző évhez hasonlóan, a budapesti Merlin Színházbanmegrendezett Pódiumi Estek Fesztiválját is magábaolvasztotta. A fesztivál célja a versek hétköznapiságánakvisszaállítása, a kortárs költők, írók, valamint a pódium- ésa színművészet jeles képviselőinek testközelbe hozásávala magyar költészet ápolása volt.

A rendezvényen az előző évi létszámot jócskán meg­duplázva, másfélszáz hazai és határon túli versenyző vettrészt, három kategóriában: magyar költemények vers-

Északkelet-magyarországi Regionális VersmondóEgyesület beszámolója(Kiss Gábor)

2002. május 18.Rendes, éves tisztújító közgyűlést tartottunk, ahol a meg­jelent 36 tag megerősítette tisztségében Szép Lászlótiszteletbeli elnököt, Kiss Gábor elnököt, az alelnökötKárász Eszter személyében, valamint az elnökséget, ame­lyet Káelné Kovács Rita, Balogh Attila és dr. Lutter Imrealkotnak.

2002 szeptemberétől

az EGY MASZK Drámaműhely keretében folytatódott azegyetemi hallgatók vers- és prózamondóképzése. Hetenteegyszer, háromórás időtartamban hangképzést, légzés- ésbeszédtechnika-fejlesztést, szituációs feladatok megoldá­sát tanítottuk, helyzetgyakorlatoztunk, verseket elemez­tünk, jeleneteket dolgoztunk ki, a drámapedagógia mód­szerével okítottuk az amatőr színjátszókat.

A képzésben a rendes foglal- P-------------------------.kozások mellett rendhagyó iroda-lomórák, előadások is helyet kap­tak. Ezekben közrernűködött többekközt: Bartók László, Galkó Balázs,Molnár Anna színművész, ZámboriSoma és Palóc Eszter, a Színház- ésFilmművészeti Egyetem hallgatói.

Az Egy Maszk Drámaműhelyen

belül néhány versmondó megalapí­totta a Márai Társulatot, amely föl isdolgozta - előbb a KaleidoszkópVersnapok fesztiválján belül, ver­senyben a .Kornám asszony, hol astukker?" c. vígjátékot, majd GeorgBüchner Wojzeck c. drámáját. Ezutóbbit és az Egy Maszk kereténbelül Kárász Eszter és Lutter Imrepódiumi estjének részletét, a "Kiviszi át a szerelmet?" tájoltatta a köraz ELTE Körösi Csoma SándorKollégiumában, az idén május 8-án.

A Miskolci Galériában a költé­szet napja alkalmából "Kávéház"címmel új, önálló előadóesttel

mutatkozott be az EgyetemistákMiskolci Amatőr Színjátszó Köre.

A drámaműhely a szűkös anyagilehetőségek miatt 3 hónapos kény­szerszünetet tartott, reményeinkszerínt szeptembertől már gőzerővel

folytathatja a munkát, amelyhez aMiskolci Egyetem és annak hall­gatói önkormányzata immár állan­dó, felszerelt próbatermet is biz­tosít.

2002. szeptember 21.A sárospataki Comenius Tanító­képző Főiskolával közösen megren-

versmondó 37

mondó versenye, pódiumi estek fesztiválja és a MiskolciEgyetem hallgatóinak vers- és novellaíró pályázata.

A Versnapok szinte megállás nélküli kulturális prog­ramot kínáltak.

A fesztivál első napján bemutattuk a sorozat ötödiktagjaként megjelent, országszerte egyedülálló antológiát,amely a Miskolci Egyetem hallgatóinak verseiből és no­velláiból tallóz. A Szavak sziluettjének 16 szerzője van,ők az idén többen írtak verset, mint prózát, tavaly éppenfordított volt az arány. A Szavak sziluettje c. kötetet LutterImre, az Északkelet-magyarországi Regionális VersmondóEgyesület alapító elnöke, a Magyar Versmondók Egyesü­letének alelnöke válogatta és szerkesztette; Káelné KovácsRita, a Miskolci Egyetem Bolyai Kollégiumának igaz­gatóhelyettese gondozta; és Buda Ferenc költő mint akötet lektora méltatta. A felolvasóesten a szerkesztő társaKárász Eszter, az Egyetemisták Miskolci Amatőr Szín­játszó Körének (Egy Maszk Drámaműhely) vezetője volt.A kötet leleplezése után annak díjazására került sor. Azantológia délutánját több olyan neves közéleti személyiségkísérte figyelemmel, mint a Hetek költőiként emlegetetttársaság miskolci tagja, Serfőző Simon, akinek a 60.születésnapja alkalmából az Egy Maszk Drámaműhely

meglepetésestet szervezett. Serfőző Simont az Északkelet­magyarországi Regionális Versmondó Egyesület tisztelet­beli tagjává fogadta, majd az Egyesület ajándékát BaloghAttila elnökségi tag adta át a művésznek.

Meglepve tapasztaltuk és nagyon büszkék vagyunkarra, hogy a kereskedelmi média érdeklődését fölkeltettük:együtt ünnepelt velünk a versek birodalmában a SlágerRádió, a Juventus Rádió északkelet-magyarországi háló­zata, és leginkább a Magyar Rádiónak vagyunk hálásakazért, hogy az első verstől az utolsóig mindent rögzített éssugároz folyamatosan.

2002. április 4-5.Ratkó József Vers- és Prózamondó Verseny(a Hetek tiszteletére) nagykállói Korányi FrigyesGimnáziumEgyesületünk meghívott szakmai koordinátorként is jelenvolt, s egyúttal tárgynyereményekkel segítette a nagy­szabású vers- és prózamondó verseny megrendezését.

2002. április 12.Költészet NapjaAz idén a Magyar Versmondók Egyesületével közösen, teltház előtt tartottuk meg hagyományos költészetnapigálaestünket a Pesti Vigadóban. Az idén a 2001-ben alapí­tott "Versgondnok-díjat" az elnökség döntése értelmébenKáelné Kovács Rita, a Miskolci Egyetem Bolyai Kollé­giumának hallgatói ügyeket koordináló igazgatóhelyettese,a Regionális Versmondó Egyesület alapító elnökségi tagjaés Bella István Kossuth- és József Attila-díjas költő, aDigitális Irodalmi Akadémia tagja kapta. Mindketten aKaleidoszkóp Versnapokért, a hallgatókért és a VersmondóEgyesületért és a regionális versmondásért kifejtett több­éves áldozatos munkájukért kapták, különös tekintettel amiskolci hallgatói vers- és novellakötet-sorozatra.

Sikerült megnyerni állandó együttműködő partnerkénta Miskolci Egyetem lapját, a MERt újságot, és hasonlóan

38 versmondó

jó kapcsolatot alakítottunk ki a régió többi sajtóorgánumá­val is, így különösen az Észak-Magyarországgal, a DéliHírlappal, a Kelet-Magyarországgal, a Miskolci VárosiTelevízióval, a Kölcsey Televízióval és a Magyar RádióÉszak-magyarországi Körzeti Stúdiójával.

Több helyre pályázott egyesületünk, amelyek elbírálásamég folyamatban van, tavaly saját és támogatott, állandóés eseti programjainkra közel négymillió forintot fordítot­tunk.

Az idén főrendezvényünk, a Kaleidoszkóp Versnapoknevet vált: Kaleidoszkóp VersFesztivál néven az országlegszélesebb palettájú versmondó-találkozója kíván lenni,egyhetesre bővítve az eddigi három napot, együttműködvea tag- és társszervezetekkel, valamint a MagyarVersmondók Egyesületével. Ehhez az anyagi fedezetetmég csak részben sikerült előteremteni; a sárospatakiComenius Tudományegyetem hallgatói körével bővített

vers- és novellaíró pályázatunk pedig május 30-án zárul.A kötet októberben, a Kaleidoszkóp VersFesztiválkeretében lát napvilágot, lektora Gyurkovics Tibor, atavalyi zsűrielnök lesz. A Fesztivál fővédnöke idén isdr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora lesz, me1­lette a legnevesebb szakmai védnökök állnak majd.

A Felügyelőbizottság munkájáról Bakonyiné PálingerAnna elnök számolt be: A Felügyelőbizottság rendszere­sen részt vett az egyesület elnökségi ülésein, folyamatosanfigyelemmel kísérték a munkáját, megállapították, hogymindvégig szabályos volt. Év közben egy alkalommalellenőrizték az egyesület könyvelését, szabálytalanságotnem észleltek, a könyvelést profi könyvelő cég végzi,megfelelő módon.

A fegyelmi ügyek napirendi pontban Popper Ferenc elnökismertette a 2002. évi közgyűlés által kizárt Virág Lászlóügyében hozott Legfelsőbb Ügyészség óvását, mely szerinttörvénysértés történt, miszerintfegyelmi eljárás nem előzte

meg a kizárást, továbbá az érintett nem volt jelen a küldött­közgyűlésen, így nem állt módjában védekezni. A határozatkötelezi az egyesületet, hogy a törvénysértő határozatátvonja vissza a következő küldöttközgyűlésen. A küldöttköz­gyűlés a 2002. évi határozatot egyhangúan hatályon kívülhelyezte, Virág László tagságát visszaállította.

Hozzászólások

WahlLászló: Örömét fejezte ki a közgyűlés bölcs döntésefelett, mert hiszi: az árkok betemethetőek, annál inkább is,mert az egyesület részéről soha nem érték nyilvánostámadások sem az Alapítványt, sem Virág Lászlót. Mind akét szervezet a versmondásért dolgozik, tegyék hát eztbékében, együtt.

Virág László: Cáfolja Wahl László kijelentését, bizonyí­tani tudja, hogy a korábbi elnök folyamatosan gátolta azalapítvány működését. Ezt követően bejelentette, hogylemond egyesületi tagságáról. Reményét fejezte ki, hogyez meg fog jelenni a Versmondó c. lapban is. Egyébként őtájékoztatni fogja az egyesület tagjait levélben és a költ­ségvetési szerveket is.

Dr. Lutter Imre: Elmúlt tízéves az egyesületünk. Sajnosobjektív okokból eddig ezt nem sikerült méltóképpenmegünnepelni, de tervezzük, hogy még az év folyamán eztmegtesszük. Szervezünk egy kis jubileumi ünnepséget,egy különdíjat hoznánk létre azok részére, akik azegyesületi munkában részt vettek. Minden egyes tagunkkapni fog meghívót, reméli, hogy sokan el fognak jönni.

Kiss László: Bejelentette, hogy az elmúlt hét végén Zilahonmegalakult a szilágysági versmondók, versbarátok, versírókbaráti társasága, harminckilenc fővel, s csatlakoztakegyesületünkhöz. Megjelentettük a Versmondók könyvtáraelső kötetét, mely a 2000-ben megrendezett előadó­

művészeti konferencia anyagát tartalmazza. A Petőfi

Rádióban kétszer is szerepelt az egyesület, személy szerintKárász Eszter, Lutter Imre és Kiss László. Bár éjszakaiadásban, de a visszajelzések alapján sokan hallgatták.Mindez a Költészet Napja előtti héten történt, amikor raj­tunk kívül neves személyiségek szólaltak meg az adásban,mint például Császár Angéla, Papp János, Merényi Judit,Bella István.

(Kiegészítésként Lutter Imre hozzáteszi, hogy azon ahéten szinte a teljes magyar sajtó megkeresett bennünket skérte a véleményünket a Költészet Napjával kapcsolatban.Ezt komoly elismerésnek értékeli.)

A Versmondó című lappal kapcsolatban bejelenti, hogydr. Sződy Szilárd szerkesztöbizottsági elnöki posztjárólelektromos levélben lemondott. A lap késedelmes meg­jelenésével kapcsolatban elmondta, tekintettel arra, hogyacikkekért nem tudunk fizetni, azokat a szerzőktől csakigen nehezen tudja behajtani, és sokszor túl későn.

Bejelenti továbbá, hogy nyomdát változtattunk. A jelen­legi olcsóbban dolgozik, s megbízhatóan.

Terveink között szerepel, hogy több fiatal költőt mutas­sunk be a lapban, így pl. fiatal zilahi költők verseit fogjuka következő számunkban megjelentetni.

Wahl László: A Debreczeni Tibor szerkesztette "NovelIás­könyv"-nek nagyon jó versmondókörökben a visszhangja.Javasolja, célszerű lenne Szavalókönyv megjelentetése,mely nagyon megkönnyítené a felkészülés során a vers­választást.

Kiss László közli, hogy nyitott kapukat dönget a hozzá­szóló, mert a kötet már szerkesztés alatt van.

Kiss Mariann: Köszönetet mond a pályázatíróknak, merttudja milyen hatalmas munka összeszedni azt a pénzt,mely lehetővé teszi a sok rangos verseny megrendezését.Kiemelte a győri Radnóti Miklós versenyt, a miskolciKaleidoszkóp Versnapokat és az elmúlt évi Illyés vers­mondó versenyt. Ezek mindegyike nagyon rangos, jólmegszervezett találkozó volt. Dicséri továbbá a "Vers­mondó" lap grafikai anyagát, melyet igen jelentősnek tart.

Lutter Imre: Mivel egyre elterjedtebb a számítógép, java­solja egye-tagság bevezetését. Ez röviden azt jelentené,hogy a regisztrált tagoknak havi rendszerességgellehetne eljuttatni az elektromos hírlevelet (e-hírlevél).

Kiss Marianna: Felajánlja, hogy egy negyedévente meg­jelenő hírlevél sokszorosítását, postázását a Kondor BélaKözösségi Ház elvállalná. Ezzel az információáramlásjelentősen meggyorsulhatna.

versmondóKiadja a Magyar Versmondók Egyesülete

Támogatónk:

Nemzeti KulturálisÖrökség Minisztériuma

Felelős kiadó: Popper Ferenc

A szerkesztőség címe:

10II Budapest 1., Corvin tér 8.

Elektronikus cím: vers@c3.hu

Honlap:

www.c'i.hu/-vers

www.versmondo.hu

Szerkesztőbizottság:

Tóth Zsuzsanna

Tóth Zsóka

Torma Mária

dr. Luttcr Imre

Főszerkesztő: Kiss LászlóTelefon: 06 (30) 922-3573

ISSN 1217-3282

Dupla szám: ára 400 Ft

A Versmondó megrendelhető a szerkesztőség címén.

Előfizetési díj egy évre: 1200 Ft

Megjelenik évente hat alkalommal.

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltjában

Budapest VI., Andrássy út 45.

Ebben a számunkban

Drozsnyik István grafikái láthatók.

versmondó 39

Drozsnyik István

1951-ben született egy borsodi faluban - Abaújszántón.Általános és középiskolai tanulmányait szülőfalujában

végezte. Érettségi után több sikertelen felvételi kísérletevolt a Képzőművészeti Főiskolára, így autóvillamosságiszerelő szakvizsgát szerzett, majd hivatásos gépkocsi­vezető vizsgát tett. Éjszakai műszakot vállalt, hogy nappalszakkörökben rajzolhasson.

1977-benfelvételt nyert a Fiatal Művészek Stúdiájába.Ettől kezdve szerepel egyéni és csoportos kiállitásokon.

1978-ban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemendiplomázott műszaki oktatói szakon. Először általánosiskolában rajzot tanított, majd a 101. sz. Szakmun­kásképző Intézetben volt nevelőtanár. Itt létrehozta aSzakmunkás Galériát, amit 9 éven át szervezett. 1985-benlett tagja a Művészeti Alapnak. 1988-tól szabad szellemifoglalkozású képzőművész.

1989-től tiszteletbeli tagja a Fiatal Képzőművészek

Egyesuletének; 1992-től a Magyar Képzőművészek ésIparművészek Szövetségének és a Magyar Grafikus­művészek Szövetségének.

Grafikával, festészettel, kerámiával, szobrászattai,fotózással akciofilmek; installáciák; environmentek és per­formance-ok készítésével foglalkozik.

Az elmúlt évtizedek a kelet-európai művészetben a gon­dolati szabadság és az individualizmus kiteljesedéséthozták. A magyar művészetben is a modem és poszt­modern sajátos együttléte, a hagyomány tisztelete és aműterem falain túlmenő felfedezőkedv egyaránt jelen van.

Jelen van egyidejűleg a művészeti tárgyat teremtő

akarat és a tartalomnak a tárggyal szembeni elsődleges­

ségét hangsúlyozó magatartás, az eredetiséget fontosnaktartó egyéni gondolkodás, valamint a multikulturalizmusrahivatkozó szabadság és stílusnélküliség.

A modem és a posztmodern művészet között kialakulthatár ugyanakkor igen változékony, sokszor mestersége­sen teremtett és átjárható. Ezt példázza jó néhány életmű

és megkezdett alkotói út.

Drozsnyik István művészetet teremtő szándékát is ez atermékeny ellentmondás élteti. Jellemzi egyrészről a mű

esztétikai erejében való hit, amelyet viszont gyakran kísértmeg az újkoncepcializmus "szabad" szelleme, másrészről

a modernizmus "dogmáival" való szembefordulás, ame­lyet viszont alkotói magatartásában érezhetően állandóanfegyelmez a tradicionális értékteremtés rejtett tisztelete.

Művei egy részében tiltakozóan feloldja a rajz, a fes­tészet és a szobrászat közötti kategorikus különbséget, mígmásokban makacsul ragaszkodik a műfajok tisztaságához.

A pusztító agresszivitásra, az ólmosközönyre, a fájó kiégettségre reagál holengesztelő harmóniát kereső vággyal,hol szélsőséges, drasztikus és zavartviselkedéssel.

Teremtett tárgyaiban megszelídítettkáromkodásokkal keres és értelmezvilágképet, a homo faber és a homoludens áldásos jegyeivel.

Életvitele, alkotói termékenysége ésexhibicionizmusa észrevétlenül ugyan­úgy részévé válik és jellemzi az önmagaáltal teremtett egyéni mítoszt, mint aprotestáló indulatai mögé rejtett fe­szengő vágya az elismertségre, mintmegálmodott terveit megvalósító konokelszántsága.

Eszköztára széles, mellyel öniróniátsem nélkülöző abszurditással, rejtettszimbolizmussal tart tükröt a világnak,karikírozva önmagunkat, a látszatböl­csességet, a meddő filozofálgatást.

Műveiben a múltból vett kvázi­idézetek, keveredve a populáris művészet

sablonjaival és az önérzetes gyermek­világ mesékbe menekülő képeivel, tragi­komikus üzenetekké ötvöződnek, fintortmutatva annak, az általunk dédelgetettfelszínes világnak, melyben a művészet

saját önazonosságával küszködik.

Dobrik István