vi. előadás: a vállalat értékelés...

VI. Előadás:

A vállalat értékelés alapjai

Tartalom

VI. 1. A tulajdonosi érték és a vállalat

alapvető célja

VI. 2. A számviteli mutatók hiányosságai

VI. 3. A vállalat értékére meghatározó és

befolyásoló tényezők

VI. 4. Az értékelés általánosságai

V1.5. Vállalat és vagyonértékelési

módszerek

VI.1. A tulajdonosi érték és a

vállalat alapvető célja

A vállalat értéke mindaz a jövedelem, amit

a vállalkozás üzleti tevékenységével hosszú

távon, teljes élettartama során realizál, s

amely a vállalkozáshoz forrást biztosítok

rendelkezésre áll.


vállalat alapvető célja A vállalatot nem kezeli egyszerű vagyonhalmazként,

hanem a vállalat sokkal több, mint azon eszközök

összessége, amit a működéshez felhalmozott.

Ez csak azért lehet, mert a vállalt, alapvető céljának

megfelelően, olyan jövedelemtermelő képességgel

rendelkezik, amely meghaladja a benne rejlő

eszközhalmaz értékét.

A megfogalmazás továbbá az optimizmust

feltételezi, hogy a vállalat képes jövedelmet

termelni. A megfogalmazás továbbá az optimizmust

feltételezi, hogy a vállalat képes jövedelmet

termelni.



Az érték tehát olyan pénzjövedelmekből áll,

amelyek különböző időpontokban keletkeztek, így

összeadásuk közös nevezőt, az azonos időpontokra

vonatkozó diszkontálásukat feltételezi.

Hatékony, majdnem tökéletes tőkepiac esetén a

vállalati érték egy olyan egyensúlyi árat jelent, amely

a vállalati érték mellett, a vállalat jövőbeni

pénzjövedelmeinek a kockázatot is figyelembe vevő

tőkeköltséggel történő diszkontálásával történik.



A vállalatvezetés elsődleges célja tehát

az érték növelése.

Az értékmaximalizáló kritérium

megismerése, az értékmaximalizálás,

illetve a stratégiák kialakításának

készsége.

VI.2. A számviteli mutatók

hiányosságai

De vajon ezeknek a múltra irányuló

kimutatásoknak az adatai, a belőlük nyerhető

információk elegendőek ahhoz, hogy reális

képet kapjunk a vállalat értékéről, a vállalat

működésének teljesítményéről?

Vajon elegendő-e pusztán pénzügyi jellegű

információkból kiindulni?

Milyen szubjektív, nehezen mérhető tényezők

vannak hatással a vállalat értékére, milyen

tényezők együttes hatásai jelentkeznek a

pénzügyi információk eredményeiben?


hiányosságai

A számviteli rendszerek torzító tényezőire, a

számviteli kimutatások, és a belőlük

származtatott mutatók hiányosságaira több

szerző is felhívja a figyelmet:

Ehrbar (2000) a kutatás-fejlesztési kiadások

költségként való elszámolását, illetve a

felvásárlásokból származó üzleti érték

(goodwill) amortizációját emeli ki.

Szerinte minden olyan pénzkiadást, ami

hozzájárul a jövőbeli jövedelmekhez, tőkésíteni

kellene (nem költségként elszámolni).


hiányosságai

Wimmer (2004) a legfőbb problémákat abban

látja, hogy a számvitel az utólagos igazolást

szolgálja, nem a döntések támogatását, az

információk általában aggregáltak, nem

megfelelő szerkezetűek, nem alkalmasak az

eredményt befolyásoló tényezők elemzésére.

Egyebek mellett utal a pénzügyi jellegű mutatók

túlsúlyára, és a nem pénzügyi alapú információk

hiányára is. Ezeket említi többek között Dorgai

(2003) is.


hiányosságaiCopeland-Koller-Murrin (1999) többek között azt

kritizálja, hogy a számviteli megközelítés szerint

kizárólag a vállalkozás számviteli eredménye

számít (s csak az ez évi vagy jövő évi eredményt

veszi figyelembe), s az érték egyszerűen az

eredmény szorozva valamilyen szorzóval.

Ez a megközelítés nem veszi figyelembe az

eredmény generálásához szükséges beruházást és

annak ütemezését. Copeland egy finomított

számviteli modell (P/E) kidolgozására hívja fel a

figyelmet.


hiányosságai

Rappaport (2002) a megbízhatatlan számviteli

eredmény legfontosabb okaiként azt említi, hogy

egyrészt ezeknek a mutatóknak a különböző

számviteli módszerek alkalmazása (felosztás,

amortizáció elszámolása stb.) miatt generikusan

eltérő eredményekre vezetnek, másrészt nem

veszik figyelembe a tőkeigényt, illetve a pénz

időértékét.


hiányosságai

Rappaport továbbá egy egyszerű példán keresztül

arra a hivatkozik, hogy az eredményszámítás

során gyakran figyelmen kívül hagyják a pénz

időértékét.

Ne feledjük egy befektetés gazdasági értéke a

várható pénzáramlás diszkontált értékével egyenlő.

Az eredmény növekedése viszont nem jelent

feltétlenül nyereséget a tulajdonosok számára.


hiányosságai

Rappaport ezen kívül kitér még a nyereségmutatók

a piac által túlértékelt szerepére,

illetve a befektetés arányos számviteli hozam

(ROA=AE/Eszközök KSZÉ)

és a sajáttőke arányos számviteli hozam (ROE=

AE/ST KSZÉ) hiányosságaira.

{E mutatókkal kapcsolatos problémákat Katits

(2002), Dorgai (2003) és Brealey-Myers (1999)

szintén vizsgálták.}


hiányosságai

A ROA általában hajlamos túlbecsülni a gazdasági, avagy DCF

alapú hozamot, amely négy tényezőtől függ:

• A projekt életciklusának hossza: minél hosszabb a

befektetési projekt annál nagyobb a túlbecslés.

• Aktivitási politika: minél kisebb a beruházásokból

aktiválandó rész, annál nagyobb a túlbecslés.

• Amortizációs kulcs: a degresszív kulcs esetében az

amortizációs eljárások magasabb ROI-t eredményeznek.

• A befektetési kiadások és a hozzájuk kapcsolódó

pénzáramlások közötti eltelt idő: minél hosszabb annál

nagyobb a túlbecslés.


hiányosságai

Miközben a ROE továbbra is a vállalati teljesítmény

egyik legfontosabb összehasonlító benchmarking

eszköze, manapság nagyon kevés vállalat tudott 20%

feletti növekedést elérni.

A ROE növekedésének három forrása van: az

emelkedő nyereségráták, az eszközök gyorsabb

forgási sebessége és az eszközök/saját tőke

hányadosaként definiált tőkeáttétel növekedése,

amelyek túlértékelése félrevezető lehet.


hiányosságai

Az immateriális eszközökbe történő

beruházásoknak a tárgyi eszközökhöz viszonyított

egyre nagyobb mértéke egyre nagyobb hatással van

továbbá a ROI és ROE alakulására.

Mivel a tudás-alapú vállalatok számviteli okokból az

ilyen beruházásokat csak kis mértékben aktiválják

ezért egyre értelmetlenebb kizárólag ezekkel a

mutatókat összehasonlítani.


hiányosságai

Az ipari vállalatok kora helyett végérvényesen a tudás-

alapú vállalatok korába léptünk, amely tehát jelentős

hatással bírt a számviteli kimutatások és a pénzügyi

mutatókra, de mindez nincs hatással a tulajdonosi érték

kiszámítására.

Bár a számviteli mutatók nem jelzik megbízhatóan a

tulajdonosi érték nagyságát, ezt nem lehet hibaként

felróni. A probléma inkább az, hogy a vezetők

várakozásaihoz készített értékelések átgondolatlanul

és helytelenül használják a múltat tükröző számviteli

adatokat.

VI.3. A vállalat értékére ható

tényezőkEgy vállalat nem csak azért lehet értékes, mert olyan

eszközöket birtokol, amelyek előbb-utóbb szabad

pénzáramlásokat termelnek, hanem azért is, mert a

jövőben ilyeneket szerezhet Damodaran (2001).

Juhász (2004) a könyv szerinti érték és a vállalat

értéke közötti különbséget okozó tényezőket

kategóriákba sorolta. A vállalat értékének

meghatározásához a számviteli könyv szerinti értékből

indult ki.

VI. 3.1. A vállalat értékét

meghatározó tényezőkAz első kategória a kimutatott eszközök pótlási értéke. Abból

indul ki, hogy a mérlegben szereplő eszközök megszerzése

többe kerülne, mint a nyilvántartási érték.

A második kategóriába azokat az önállóan értékesíthető

vagyonelemeket sorolta, amelyek nem szerepelnek a

kimutatásokban, mégis kétségtelen, hogy a vállalat számára

értéket képviselnek. Ilyen elemek például a saját márkanév, a

saját titkos gyártási eljárások.

A harmadik kategóriát az erőforrás-kombinációk szinergikus

hatása alkotja. Ez jelenti a vállalati többletértéket. Az ide

sorolható tényezők a menedzsment, a munkavállalók, a

szervezeti rendszer és a tudás.

VI.3. A vállalat értékére ható

tényezők


korrigáló tényezőkA vállalat, illetve részvényeik értékelése során

figyelembe veendő leglényegesebb befolyásoló

tényezők.

A cég üzleti kilátását alapvetően a cég tágabb és

szűkebb gazdasági és piaci környezetétől, a

tevékenységének dokumentumaitól, a cégvezetés

rátermettségétől stb. függnek.

Ezek az összefüggések sűrűsödnek össze a cégtől

várható teljesítményben és az teljesítményben, vagy

éppen a szabad pénzáramban, azaz az

értékképződést jelző tényezőkben.


korrigáló tényezők

A piaci értékítélet azt befolyásolja, hogy az

üzleti kilátásokat milyen elvárásokkal

szemlélik és értékelik a piaci szereplők.

Mindez tükröződhet valamilyen piaci

értékelési szorzószámban (P/E mutató)

ugyanúgy, mint az adott befektetésektől

elvárt piaci hozam, azaz a tőkeköltség

mértékében.


korrigáló tényezők A cég tulajdonosi szerkezete, a befektetők

érdekérvényesítő képessége alapvetően a

képződő jövedelmek, vagy a szabad pénzáram

kontrolljáról és felosztásáról szólnak.

A tulajdonosi arány mértéke különbséget

eredményezhet a részvényesek érdekérvényesítő

képessége között. A társaság részvényeiből álló

portfólió (egy részvényre jutó értéke) ettől

függően változhat.

.


korrigáló tényezők A részvény likviditása annak a mértékét

mutatja meg, hogy milyen „könnyen”

adható el és vehető a piacon.

A likviditás többek között függ a cég

méretétől, a kibocsátott értékpapírjaitól.

1.4. Általánosságok az értékeléssel

kapcsolatosan

1. Az értékelés objektív, mert az értékelési modellek

kvantitatívak

2. Az alapos kutatásra épülő, jól kimunkált értékelés örök

érvényű

3. A jó értékelés pontosan közelíti az értéket

4. Minél inkább kvantitatív a modell, annál jobb az

értékelés

5. Ha pénzt akarunk keresni az értékeléssel, azt kell

feltételeznünk, hogy a piacok nem hatékonyak

6. Az értékelés végeredménye (vagyis az érték) számít a

folyamat nem lényeges

Az értékelés filozófiai alapjai

Oscar Wilde: „a cinikus mindennek ismeri az

árát, de semminek sem tudja az értékét.”

Veszélyes játék arra várni, hogy lesz majd egy

„nagyobb bolond”, aki majd magasabb áron

vásárol…

A józan befektetések alaptétele szerint: egy

befektető sohasem fizet többet egy eszközért,

mint amennyit ér.

1. Az értékelés objektív, mert az

értékelési modellek kvantitatívak Az értékelések valóban kvantitatívak, de a

bemenő adatok sok teret hagynak a

szubjektív döntések számára.

Sőt sokszor torzítások színesítik:

1. A felvásárlást gyakran megelőzi az értékelés.

2. A részvény elemzők sokkal gyorsabban adnak

vételi mint eladási javaslatot.

3. Egy felvásárlás a célvállalat önérdekei miatt

szintén torzításokat tartalmaz.

2. Az alapos kutatásra épülő, jól

kimunkált értékelés örök érvényű

Bármilyen értékelési modell eredményét cég

specifikus információk befolyásolják.

A pénzügyi piacokra folyamatosan áramló

információ miatt a vállalat értéke gyorsan elévül.

Egy ágazat, gazdaság állapotáról (kamatlábak

szintjéről) szóló információk az adott ország

(vállalatainak) egészét befolyásolják.

Keynes: „…amikor változnak a tények, én

meggondolom magam, és Ön mit tesz uram?

3. A jó értékelés pontosan közelíti

az értéket Még a legóvatosabb és legjobban kidolgozott

értékelés után is bizonytalanság övezi a végső

számokat. (Hibahatárokat kell szabni.)

A különböző befektetési lehetőségeknél eléggé

eltérő az értékelések pontosságának a mértéke.

(A nagyobb múlt előnyt jelent.)

Sok befektető használja a jövővel kapcsolatos

bizonytalanságot, információhiányt indokként,

miért nem készülnek alapos értékelések, pedig…

4. Minél inkább kvantitatív a modell,

annál jobb az értékelés A teljesebb, összetettebb modell jobb értékeléshez

vezet, de nem feltétlenül hiszen túl bonyolulttá

válhat és feleslegesen megnőhet az adatmennyiség,

és az abból származó hibák.

Minden értékelésnek három lényeges pontja van:

1. A takarékosság elve: nem használunk több bemenő

adatot, mint amennyire az eszköz értékelésénél

szükséges.

2. Kompromisszumot kell találni a részletek beépítésének

haszna és a felmerülő becslési költségek és hibák

között.

3. Nem a modellek értékelik a vállalatokat, hanem az

emberek.

5. Ha pénzt akarunk keresni az

értékeléssel, azt kell feltételeznünk, hogy

a piacok nem hatékonyak

Az értékelés során azt feltételezzük, hogy

a piacok hibáznak és mi képesek vagyunk

ezeket a hibákat felfedni.

Akik ebben hisznek azt is elfogadják, hogy

a piacok előbb utóbb megszűntetik ezeket

a hibákat.

A legjobb, ha elismerjük a piac hibáit

azonban ezeknek a megtalálása jártasságot

és szerencsét igényel.

6. Az értékelés végeredménye (vagyis az

érték) számít a folyamat nem lényeges

A veszély fennáll, hogy kizárólag az

eredményre összpontosítunk (alul-, vagy a

túlértékelésre).

Ergo értékelésből származó értékes

tapasztalatok elveszhetnek.

◦ Pl. Mit ér a márkanév?

◦ Mennyire fontos a projektek megtérülésének a

javítása.

A piac a legjobb értékmérő.

V1.5. Vállalat és

vagyonértékelési módszerek

Alapvetően a következő nagy módszertani

családokat szokták megkülönböztetni:

◦ A vagyon érték koncepciója

◦ Piaci (összehasonlító) értékelés

◦ Jelenérték számításon alapuló módszerek

◦ Hozzáadott értéken alapuló eljárások

◦ Opció-értékelés

VI.5.1. A vagyon érték koncepciója

A vagyonérték elve a vállalat értékét valamely

időpontban meglévő vagyon (eszközök és

források) értékéből eredezteti.

A vállalat értékét a saját tőke (E-D) értékével

tekintjük azonosnak.

VI.5.1. A vagyon érték koncepciója

Ulbert (1994) a vagyonérték funkcióit a következőképen

összegzi:

Összehasonlító, informális funkció. Az értékelés lehetővé

teszi a vagyon időbeli változásának figyelését, kontrollját.

Leltári funkció. Ez eszközök és források értékének

naprakész ismerete a vállalati vezetők számára rendkívül

fontos, hiszen tükrözi a vállalat műszaki-technikai

színvonalát.

Pénzügyi fedezet és hitelbiztosíték funkció. Minden hitelt

nyújtó fél számára a legfontosabb információ, hogy az

adós nem fizetése esetén mekkora vagyon áll majd

rendelkezésre.

A) Számviteli, vagy könyv szerinti érték

Egy vagyon elem, illetve a vállalat egészének az

értékét a vállalat mérlegében feltüntetett

aktuális számviteli értékkel lehet közelíteni.

A ténylegesen megtörtént és realizált

adásvételek, bekerülési értékek adják az

értékelés gerincét.

Az eszközök mérlegben megjelenő jelenlegi

értéke már tartalmazza a bekerülési érték és az

azóta eltelt időszak utáni, megfelelő értékelési

műveletek (amortizáció, értékhelyesbítés,

átértékelés) korrekciós hatását:


A vállalat egyes vagyon elemeit a módszer

speciálisnak tekinti olyan értelemben, abban az

értelemben, hogy az adott eszköz bekerülési

értékét tekinti relevánsnak. Mindezt annak

ellenére, az eszköz piaci ára ettől eltér.

A módszer nagy előnye az egyszerűség, a

szükséges adatok nem igényelnek külön

adatgyűjtést. Emellett az objektivitása, ugyanis a

számviteli és adózási előírások miatt részletes a

szabályozottsága.

A számviteli érték legnagyobb hátránya az

értékek esetleges elavultsága. Az elavulás

mértéke annál nagyobb, minél többet

szerepel az eszköz a mérlegben.

A számítása lényegében a énz időértékét

sérti. (Az alapításkori alaptőke, a tárgyévi

eredmény és a működés során keletkező

tartalékok összeadása pénzügyileg

aggályos.)


B) Korrigált könyv szerinti érték

A KSZE és a piaci érték eltéréseiből

fakadó hiányosságokat hivatott

kiküszöbölni.

Az egyes eszközök és kötelezettségek

vonatkozásában a piaci értéket vesszük

figyelembe, amely a korábbinál már jóval

hatékonyabb.

(Az eszközöknél van jelentősebb eltérés.)

B) Korrigált könyv szerinti érték

Ez az érték a KSZÉ-nél általában

magasabb a számvitel óvatossági elve

miatt, amely a piaci érték csökkenésekor

az eszközök azonnali leértékelését írja

elő, és csak nagyon ritkán engedi meg a

felértékelés lehetőségét.

C) Likvidációs érték

A likvidációs értéken történő értékelés

olyan speciális szituációkban kerül

alkalmazásra, amikor a fizetésképtelen

vállalkozást felszámolják, és vagyontárgyait

értékesítik a fennálló tartozásaik

értékesítése érdekében.

C) Likvidációs érték

A likvidációs érték nem más, mint

Nemcsak az egész vállalatra értelmezhető,

hanem az egyes vagyontárgyak esetében

is, amely „az az alsó határ, amely alatt az

objektum biztosan nem cserélhet gazdát”

Ulbert (1994).

D) Rekonstrukciós (helyettesítési) érték

A vagyon érték koncepció alapján egy vállalat annyit

ér, amennyit egy másik válalat létrehozása

érdekében be kellene fektetni.

A rekonstrukciós érték tehát annak a beruházásnak

az értékét reprezentálja, amely az értékelt vállalat

újra létrehozásához szükséges lenne.

(Pótlási értékről akkor beszélhetünk, ha az adott

eszköznek csak általánosan elfogadott hasznos

funkcióit szeretnénk pótolni).

A likvidációs értékhez hasonlóan értelmezhető az

egyes vagyontárgyak esetében is.

D) Rekonstrukciós (helyettesítési) érték

A szakirodalomban Sieben (1963) a válalat vagyon

elemeit két részre bontja:

A vállalat működéséhez elengedhetetlen

(mérlegben kimutatott), kritikus javakra

valamint a sikeres működéshez nem szükséges, nem

kritikus javakra.

Kritikus javak közé sorolhatók a kulcserőforrások,

úgymint tárgyi eszközök (gépek, berendezések),

immaterális javak (licenc, know-how), de akár más

vállalatban megszerzett piaci részesedés.

(A nem kritikus javak esetében a likvidációs értéket

vesszük figyelembe.)

D) Rekonstrukciós (helyettesítési)

érték Fernandez (2002) tovább bontja a fogalmat azzal,

hogy az összes beszerzési értéket bruttó

rekonstrukciós értéknek, a kötelezettségekkel

csökkentett vagyonértéket nettó rekonstrukciós

értékként kezeli.

VI.5.2. Piaci (összehasonlító) értékelés

Összehasonlító mutatók alatt különböző

szorzószámokat értünk, amelyek

segítségével relatív értékelést hajthatunk

végre. az értékelt vállalatot más válalalttal

hasonlíthatjuk össze.

A szorzó számok mindegyike abból indul

ki, hogy a hasonló paraméterekkel

rendelkező vállalatok a vizsgált időszakban

hogyan értékelte a piac.

VI.5.2. Piaci (összehasonlító) értékelés

Damodaran az összehasonlító mutatókat három

csoportra, azon belül több típusra osztotta.

Eredményalapú szorzók

Az eredményalapú szorzók a vállalati részvény

piaci árát az eredmény kimutatásban

szerepeltetett és azokból számítható

eredményadatokhoz viszonyítják.

Közülük a legelterjedtebb a P/E (Price/Earnings

per share-Részvény árfolyam/ Részvényegységre

jutó adózott eredmény), amelynek legnagyobb

előnye, hogy széles körben elérhető

információkra támaszkodik.


P/E mutató esetében a vállalat részvényeinek

piaci (tőzsdei) Po - árát vesszük alapul, és

osztjuk az egy részvényre jutó nyereség (EPS)

összegével.

Viszonylag stabil vállalat esetében, az ismert

osztalékfizetési ráta (PR-Payout Ratio), a

növekedési ráta (g), valamint a kockázatot

megtestesítő tőkésítési kamatláb (r) alapján a

következő képpen írható fel a P/E képlete: (g>r)


A P/E mutató nagyon hasznos mivel képet

ad a vállalat növekedési üteméről,

valamint kockázatáról.

Emellett egyszerű, könnyen elérhető

információkat tartalmaz), viszont sok

hátrányt is meg kell fogalmazni vele

szemben.

Eredményalapú szorzók AZ EPS egyrészt számviteli eredményt tartalmaz, amely

különböző országok eltérő számviteli szabályozása melett

eltérő eredményekre vezethet.

Mills, 1997 továbbá kimutta, hogy ha az EPS negatív (a

vállalat tárgyévben veszteséget realizált) akkor nem

alkalmazható.

A másik problémát az a feltételezés jeleti, hogy a részvény

árát kizárólag a vállalat teljesítménye határozza meg. (A

részvény árfolyamok mozgását olyan makrogazdasági

hatások is befolyásolják, amelyeket a vállalat vezetői nem

tudnak.)

Az empirikus tesztek (Dorgai, 2003) szintén azt mutatják

az USA adatain, hogy az értékmérés szempontjából nem

releváns a P/E – alacsony P/E esetén átlag feletti, míg magas

esetén átlag alatti hozamokat értek el a vállalatok.


Az eredmény alapú szorzók esetében

érdemes megemlíteni a Value/EBIT és

EBITDA (adó, kamat és amortizáció előtti

eredmény), valamint a Value/Cash flow

(Eredményből származtatott Pénzáram)

mutatókat, amelyek bizonyos esetekben a

P/E alternatívájaként alkalmazhatók.

Ekkor kiszúrhető már a kamatfizetés és az

amortizáció hatása.

Könyv szerinti érték alapú szorzók

A leggyakrabban használt szorzó a Po/BV

(Részvény árfolyam/és a saját tőke KSZE)

(Feltétel az eszközök és a források azonos

számviteli elvek alapján értékével.)

A mutató magas illetve alacsony értéke

(Amennyiben összehasonlítunk

versenytársakhoz, vagy iparági átlaghoz jól

tükrözi, az alul illetve felül-értékeltséget.)


Kiindulásképpen az alábbi összefüggést kell

felírni: EPSo=Book Value of Equity*ROE

(ST KSZE * a tőkearányos megtérülés =

részvényre jutó EPS)

Damodaran az előzőekhez hasonlóan itt is

javasolja a stabil vállalat esetében az értéklésre a

következő formulát:

(PR - osztalékfizetési ráta (osztalék/EPS), r-

tőkésítési kamatláb, g – növekedési ráta, és

(r>g)


A ROE, az osztalékfizetési és a növekedési

ráta emelkedése növeli, a tőkésítési

kamatláb (kockázat) csökkenti a mutató

értékét.

Damodaran szerint a mutató jól

használható a nagy inflációs környezetben,

ahol magasak az árak, vagy a technológiai

fejlődés levitte az árakat.

Árbevétel alapú szorzók

Pénzügyi gondokkal küszködő cégek esetében

az előző két szorzó szám problematikus. Ebben

az esetben használják az árbevételre épített

piaci érték (P/S – Sales- Árbevétel) mutatóját.

Nagy előnye, hogy az árbevétel viszonylag

nehezen manipulálható, hiszen tartalma minden

számviteli rendszerben azonos: a tárgyévben

eladott készletek és szolgáltatások áfa nélküli

ellenértéke.

(A P/S alkalmas nyomon követni a vállalalat

árbevétel politikájában bekövetkezett

változásokat.)

Árbevétel alapú szorzók

Az árbevétel és az adózott eredményhányad (PM –

profit margin) szorzata meg adja az EPS-t.

PM =EBIT / Total Revenue

EPSo=Sales per share*PM.

A korábbiakhoz hasonlóan helyettesítsünk be stabil

vállalat esetén:

A P/S értékét növeli az eredményhányad, a PR és a g

emelkedése, illetve csökkenti a tőkésítési ráta (kockázat)

növekedése.

Köszönöm a figyelmet

vi. előadás: a vállalat értékelés...

Documents