Mentette már meg az életedet egy szál gyufa? Gy jtöttél valaha fekete kagylót Tahitin? Tudod, hogyan kell ellentüzet gyújtani? Vajon hány na-pig lehet élelem nélkül kibírni?

Egy titokzatos sötét er támadásba lendül, hogy megszerezze az emberi tudást, és ezáltal az uralmat is a világ felett. Az emberek azonban ezt észre sem veszik... Krisztián, Orsi, Zsó és Barna mégis összefog, és egy kalandos tér- és id utazás során harcba szállnak a gonosz Mar-Törrel. Csak magukra számíthatnak...

www.kolibrikiado.hu 3490 Ft

9 786155 234019

A sorozat folytatódik

102

– Tudod – folytatta Zsófi –, nagyon szomorú lettem, amikor Or­si nak csokit hoztál. Azt hittem, ő tetszik neked.

– Jaj, dehogy! – sietett a válasszal Krisztián. – Azt a csokit azért hoztam Orsinak, mert szerettem volna megköszönni neki a segítsé­get, hogy megtanított jegyzetelni.

– Most már tudom! – felelte vidáman a lány. – Most már semmi nem érdekel, csak te. Ha te vagy a vezérjelölt, akkor veled megyek, akárhová is kell követnem téged.

– Köszönöm! – suttogta a fiú boldog zavarában.

Ahogy teltek a napok, a gyerekek egyre jobban beleásták magukat Ázsia múltjába és jelenébe, azután Ausztrália tanulmányozásához kezdtek hozzá. Éppen jó időben, mert az iskolai tananyagban is Ausztrália gazdaságföldrajza következett. Ági néni csak ámult az órá­kon, mert Krisztiánék azt is tudták a földrészről, ami a tankönyvben még az apró betűs kiegészítésekben sem szerepelt. A csütörtöki órán végül mind a négyüknek beírt egy­egy ötöst sorozatos hozzászólásaik jutalmaképpen.

Aznap a második órájuk irodalom volt, tehát Krisztiánék a szünet­ben átballagtak a magyarterembe. Lepakolták a holmijukat, és hátul az egyik padhoz leülve beszélgetni kezdtek. Éppen arról folyt a szó, hogy tegnap Barna az érdekességek után kutatva talált egy – igaz, nem Ausztráliáról szóló – érdekes tanulmányt, amely a dél­amerikai inka birodalom üzenetküldő, fonalcsomózásos technikáját írta le. Barna szerint nagyon érdekes írás volt, kiderült belőle, hogy az inkák a tízes számrendszer mellett kedvelték a négyest is. A fiú éppen azt magyarázta, hogyan csomózták a vékony fonalra a bogokat a tízes helyi érték szerint, amikor a tábla előtti kis vályúból és a tanári asz­talon fekvő dobozból a kréták halk roppanással szanaszét repültek a teremben.

Krisztiánék azonnal felfigyeltek a jelenségre, és várták, hogyan folytatódik a dolog, de – most ezen lepődtek meg – semmi más nem történt.

103

Az egyetlen váratlan dolog, ami bekövetkezett, az volt, hogy Zsóka néni belépett a terembe. Azonnal észrevette a parkettán mindenfelé heverő krétadarabkákat.

– Itt meg mi történt? – kérdezte felvont szemöldökkel. – Csak nem krétacsatáztatok?

– Nem, tanárnő! – harsant fel Erik hangja. – Biztos megint Krisz­tiá nék csináltak valami hókuszpókuszt, mert egyszer csak a kréták szétrepültek.

– Krisztián?! – nézett Zsóka néni kérdően a fiúra.– Dehogyis, tanárnő. Nem csináltunk semmit, hátul beszélget­

tünk.– Biztos?– Száz százalék, tanárnő! – szólt bele a beszélgetésbe Barna is. –

Mi sem tudjuk, mi történt. A kréták csak úgy maguktól repültek szét, mint a rakéták.

– Jaj, csak azt ne mondjátok, hogy megint valamilyen rejtélyes, megmagyarázhatatlan esetnek vagyunk a tanúi, mint három hete, amikor földrajzórán a térképek összecserélték a folyóikat, és a Jangcét egy óráig keresték a 8. b­sek, mire Dél­Amerika térképén megtalál­ták! – folytatta Zsóka néni, aztán inkább magának, mint az osztálynak elborzadva hozzátette: – Szegény Ági azóta sem meri használni azt a térképet, úgy kellett egy másikat hozatni a természettudományi szertárból. – Aztán Barnához fordult:

– Remélem, nem csináltál semmit! – ingatta felé a mutatóujját.– De tanárnő, láthatja, hogy semmi más nem történt. A képek,

a tárgyak a helyükön maradtak, és Arany János bajusza sem vándorolt át Ady Endrére, és helyet sem cserélt Petőfiével – felelte pimaszul.

– Elég! – fortyant fel Zsóka néni. – Tedd ki az ellenőrződet, te szem te len! Csendet! – fordult az osztályhoz. – Mindenki menjen a he lyé re! A hetesek szedjék össze a krétákat!

Az óra elkezdődött. Az osztály felének a tanárnő szövegértési fel­adatot adott, ami abból állt, hogy egy szöveget elolvasva kérdésekre kellett válaszolniuk a feladatlapon. A felelősök kiosztották a lapokat, és a gyerekek hozzáláttak az olvasáshoz.

Krisztiánék a másik csoportba kerültek, és Zsóka néni felszólítá­

104

sára elővették a fogalmazásfüzetüket. A tanárnő felírta a címet a táb­lára: „Stílusgyakorlat”, a gyerekek pedig engedelmesen lemásolták.

Ezután Zsóka néni felolvasott egy rövid mondatot, amit a gye­rekeknek ki kellett egészíteniük néhány gondolattal. Mikor ezzel is megvoltak, a kész szöveget leírták a füzetbe: „Az autó leparkolt a ház előtt. A fiatal, öltönyös férfi kiszállt a kocsiból, és megállt a kapu előtt. Odaköszönt az idős néninek, aki éppen kijött a házból, majd elővette a kulcsait, miközben tekintete a földön heverő szerkezetre esett. – Ez meg mi? – mormogta.”

– Most jön a stílusgyakorlat – mondta Zsóka néni. – Az lesz a fel­adatotok, hogy a leírt szöveget másképpen, más stílusban fogalmaz­zátok meg. Nem a történetet kell megváltoztatnotok, sőt, azt nem is szabad; hanem az egyes szavakat helyettesítsétek rokon értelmű kifejezéssel. Az általatok írt, új szöveg legyen minél választékosabb, az sem baj, ha hivatalos stílusú lesz. Tehát vigyázzatok! Csak a nyelvi kifejezésmódot szabad megváltoztatnotok, a történetet nem. Lássatok munkához! – Azzal átment a terem másik oldalára a szövegértés­lapon dolgozó csoporthoz, és egy­egy gyereket felszólítva hangosan olvastatni kezdte őket.

Krisztiánék közben rövid gondolkodás után írni kezdtek. Jó ne­gyedóra múlva Zsóka néni visszatért az ő csoportjukhoz, hogy ellen­őrizze a feladatmegoldást.

– Nos, remélem, elkészültetek. Szeretném, ha egy­két munkát meghallgatnánk, azután megbeszéljük, melyik jó, és miért. Ki vállal­kozna rá, hogy felolvassa az írását a többieknek?

Orsi – mint mindig – azonnal jelentkezett, és fennhangon olvasni kezdett:

– A személygépkocsi megállt az épület előtt. Az elegáns öltözetű fiatalember kilépett a járműből, és megállt a kapu előtt. Köszöntöt­te az idős hölgyet, aki éppen kilépett az épületből, azután kiemelte a zsebéből a kulcsait, miközben a pillantása az aszfaltjárdán fekvő szerkezetre tévedt. – Ez vajon mi lehet? – mormogta.

– Jól van, Orsi! – dicsérte meg a tanárnő. – Jól oldottad meg a fel­adatot. Óra végén jöhetsz a kisötösért. Akkor most hallgassunk meg valaki mást! – biztatta a többieket.

105

Ahogy körbenézett, úgy tűnt neki, hogy ma valahogy mások a gyerekek, mint amilyenek szoktak lenni, és többen jelentkeznek.

– Balázs! – szólította fel a tanárnő a fiút.Balázs furcsán somolyogva olvasni kezdett:– A tragacs leblokkolt a ház előtt. A kinyalt pasas kikecmergett

a kocsiból, és lehorgonyzott a kapu előtt. Odaröffent a vén nyanyá­nak, aki éppen kidöcögött a házból. A muksó előhalászta a kulcsait, miközben a földön heverő szerkentyűre meresztette a szemét. – Ez meg mi a nyavalya? – dünnyögte.

A gyerekek döbbent csendben figyeltek. Egyre többen hagyták abba az írást a másik csoportból is, és tátva maradt szájjal hallgatták Balázs irományát, néhányan pedig nevetni kezdtek.

– Ez… ez… ez szörnyű! – kiáltott fel Zsóka néni. – Milyen pimasz stílus ez, Balázs? Mi jutott az eszedbe? – kérdezte mélységes felhábo­rodással a hangjában. – Ti pedig ne nevessetek! – dördült az osztályra. – Ez egyáltalán nem vicces!

Ám hiába csitította a gyerekeket, azok egyre bátrabban nevetgél­tek, egyesek már semmivel sem törődve, hangosan kacagtak, mintha csak valami kabaréban üldögélnének.

– Jó móka, ugye? – vihogott Balázs szédülten.– Inkább szégyelld magad! – pirított rá a tanárnő, aztán gyorsan

Verához fordult, hogy mentse az órából, ami még menthető.– Vera! Kérlek, olvasd fel, amit írtál!Vera szemében is huncut fény csillant, és Zsóka néni már tudta,

hogy rossz volt a választás.– A járgány leparkolt a ház előtt. A tejfölös szájú, csinos ipse kiká­

szálódott a kocsiból, és lecövekelt a ház előtt…– Elég, ne folytasd! – torkolta le Zsóka néni. – Uram, istenem,

mi folyik itt? – kapott a szívéhez. – Hát mindannyian megbolondul­tatok? Vera! Harmadik éve tanítalak, de még sohasem láttalak ilyen elvetemültnek.

Vera szívből kacagott, és a tanárnő felszólításával ellentétben nem hagyta abba az olvasást. Amikor odáig ért irományában: „– Ez meg mi a frászkarika?”, a többiek felpattantak a helyükről, és felváltva kia­bál ni kezdték az általuk írt eszeveszett szinonimákat: „Ez meg mi

106

a búbánat? … Ez meg mi a szösz, mi a fityfiritty, kutyafüle, túró, lópi­kula, fityfene, bizgentyű, ketyere, vackeráj, bakfitty, mütyürék, bigyó, mizéria, anyámkínja…”

Zsóka néni nem bírta tovább idegekkel, összekapta a könyveit, és kirohant a teremből.

Krisztiánék nem nevettek, és nem is csatlakoztak összevissza kia­bá ló társaikhoz, csak csendben ültek, és várták a jól ismert jelenetet: lábdobogás, rohangáló emberek, sziréna, mentők, rémült szülők, tá­vozó gyerekek. A további órák – az idén már harmadszor – ismét csak elmaradtak, őket pedig a szüleik hazavitték.

Néhány órával később a négy gyerek Krisztián szobájában a szőnye­gen ülve beszélgetett a mai eseményről.

– Szerintetek mostantól mindenki csak hülyéskedve fog tudni be­szélni az osztályból? – kérdezte vigyorogva Barna.

– Ez egyáltalán nem vicces! – mondta Orsi összeráncolt szemöl­dökkel. – Lehet, hogy szegények mindent elfelejtettek magyarból.

– Akkor a magyar is belépett a buktatós tantárgyak sorába – álla­pította meg Zsófi. – Ez már a harmadik a kémia és a fölrajz után.

– Igen, gond van – mondta Krisztián. – Ilyen tempóban nem győzzük a többieket újra és újra felhozni a tanulásban. Ahogy ké­szen vagyunk az egyik tantárggyal, és végre jól tanul az osztály, megint bekövetkezik valamelyikből az „agymosás”, és kezdhetjük elölről.

– Képzeljétek, mi lehet a többi iskolában, ahol nincs önképző­kör! – szörnyülködött Zsófi. – Ott hányan állhatnak bukásra, és hány tárgyból?

– Abba belegondolni sem merek! – mondta Orsi. – Nézzétek! – dugta a többiek orra alá a reggeli Népszabadságot. – Ma egy újabb cikk jelent meg az elmúlt két hét tanulási statisztikáiról.

Azzal ujjával az ábrára bökött. A diagram piros vonala a két héttel azelőtti időponttól kezdve aznapig meredeken ívelt lefelé, mutatva a diákok rémes eredményeit az országban. A tanulmány szerint az