Hatodik évfolyam. 37. szám. Pozsony, 1888. évi Szeptember 8-áii.

E V A N G E L I K U S

EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ar :

Egész evre ö írt— ki. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 -Egy szam ara : 12 kr. o. e

/ V I E G J E L E N H E T E N K É N T E G Y S Z E R ,

S z e r k e s z t ő - s k i a d ó - h i v a t a l : F o z a o c y , X o n v e n t u t c z a c . a z .

Feieiös szerkesztő s kiadó :

T S S Z T Y É N S Z K Y y IE E IST G 21.

Hirdetés ara: Négyhasábos petit sornénc

egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr.

Tartalom: Egyházpolitika I (Dr. Masznyik Endre.) — Tatay István emlékezete. V. b. (Zsilinszky Mihálytól.) — A pestm. esperesség pártfogása alatt álló aszódi algymnasium. (Laukó Károly.) — B e l f ö l d . — V e g y e s e k . — P á l y á z a t o k . — H i r d e t é s .

Egyházpolitika. V á l a s z A n o n y m u s - K e n e s s e y ú r n a k .

I. Múltkori czikkemben csupán azon gonosz vád

visszautasítására szorítkoztam, melylyel Anonymus-Kenessey úr személyemet, illetőleg theol. akadémiánk egész tanári karát illette. S ezt épenséggel nem azon okból tettem, hogy magamat avagy kartársaimat védelmezzem. A h a z a f i s á g oly szent érzelem, amelynek birtokában a r á g a l m a z á s t ép úgy, mint a d i c s ő í t é s t megvetem. Amazt, mert bűnnek bélyegzi bennem azt, a mi lelkem egyik legszebb erénye, emezt, mert érdemnek tudja be azt, ami éltemnek egyik legelső kötelessége.

Akik minden áron a hazafiság koszorújával akarják homlokukat öveztetni, előttem legalább is igen gyanús egyéniségek. A magyar embernél a hazafiság a nemzeti irányú társadalmi tevékenységek-nek alapja, mozdító rúgója s nem czélja, bére. S nem tudom, következtetésem helyes megfigyelésen alapszik-e, de én úgy látom, hogy a hazafiság szent nevében sokszor azok csapnak legnagyobb lármát, akik, vagy maguk is kozmásak s hatalmas kelepelő-vel kezükben oda állnak az Úr szőllőjébe madár-ijesztőnek, hogy abban aztán annál jobban garázdál-kodhassanak, vagy a kik nagyon éhesek ilyen vagy olyan érdemkeresztre. De lehet, hogy csalódom s bár csalódnám, akkor legalább vigasztalhatnám magam a gondolattal, hogy a kik a h a z a , azok el-végre majd az e g y h á z igazaiért is oly szent hév-vel fognak lángolni s hogy a kik megmentik a magyar nemzetnek a hazát, azok majd meg fogják Krisztusnak tartani az egyházat is.

Hanem — s ez már Anonymus-Kenessey úrnak szól — egy dolog bizonyos : a f o g a l m a k , t ö r e k -v é s e k és é l e t c z é l o k o l y a n c h a o t i k u s z ű r -z a v a r á v a l , a m i n ő — m i n t e z t c z i k k é b ő l l á t o m , — az Ön t u d ó s f e j é b e n k e ' r e n g , s e m h a z á n k a t sem e g y h á z u n k a t m e g n e m m e n t i ,

v é d i , t a r t j a s v i r á g o z t a t j a f e l s o h a s e n k i . Leszek bátor kimutatni.

On e g y h á z p o l i t i k á t akar csinálni. Semmi kifogásom ellene. Az egyház nem maga az Istenor-szág, hanem az Isten országának csak történeti szerve s mint ilyen véges földi intézmény, melynek a maga eszmei czélja felé a ténylegesen adott viszonyok számbavételével kell törekednie. De mig ezt elismerem, határozottan tiltakozom az ellen, hogy — mint ezt Ön hirdeti — az e g y h á z c z é l j á t n e m a g á b a n a z e g y h á z b a n , h a n e m az e g y h á z o n k i v ű l k e r e s s ü k . Hisz ez contradictio in adjecto ! Pedig Ön épen azt akarja. Kijelenti, hogy nálunk az egyház sem a múltban sem a jelenben nem önczél, hogy a mi egész egyházpolitikánknak „neill szabad másnak lennie, mint hogy általa is a nemzet erősíttessék, az uralkodó fajnak, a magyarnak suprematiója biztosít-tassék. "

Hát édes Anonymus-Kenessey úr! ez bizonynyal a l e g ú j a b b f a j t a e g y h á z . Hiszen olvastam mái-én az egyházról igen nagyon furcsa meghatáro-zásokat, olvastam többek közt a kétségkívül jeles sárospataki tanárnak, Varga Lajosnak meghatározását is, aki nevezetesen nem rég kiadott (s mint az Önök lapia mondá : legalább is — ha jól emlékszem — 10 évre minden evangelikus egyháztörténetet feles-legessé tett) nagy művében azt mondja, hogy: „az egyház (jól értsük : egylláz) azon vallásos és erkölcsi társulat, melynek tagjai isten, a természet és ember közti viszonyról bizonyos olyan elméletet fogadtak el és ösmértek el igaznak, mely őket az élet minden körülménye közt teljesen megnyugtatja, tetteiket sza-bályozza és ha az igaznak tartott elmélet és a gyakorlati élet közt a czélba vett összhang létesült, üdvüket is biztosítja" ;*) olvastam — mondom — ezt

*) Már most csak azt szeretném tudni : 1. van-e ilyen egyház? 2. van-e olyan e l m é l e t ; 3. van-e olyan össz-hang? 4. s üdvöziil-e hát valaki a világon? Boldog sáros-patakiak, hogy ők e g y i l y ö s s z h a n g o s e l m é l e t bir-tokában ü d v ö s s é g ü k iránt m e g b i z o n y o s o d t a k ! !

3 0 0

a meghatározást is, de olyan egyházfogalmat, mely szerint a hivek egész élettörekvésüknek a magyar faj supremátiójának biztosításara kell irányulnia, — ilyet csak Budapesten kotyvaszthatnak bizonyos Ano-nymus-Kenessey-féle kifőző konyhában.

S Anonymus-Kenessey úr, hogy sajátságos egy-házfogalmát igazolja, egyházunk múltjára hivatkozik. „Egyháztörténetünk eseményeiben — úgymond — a rúgók politikai természetűek voltak és csak igen-igen ritkán vallásiak." Tagadom. Aki így beszél az nem ismeri sem általában a keresztyénség, sem különösen az evangyéliomi protestáns keresztyénség lényegét. Épen az a sajátságos és jellemző dolog, hogy tiszta keresztyéni állásponton a h o n s z e r e t e t k é r d é s e szóba sem jöhet soha. Az e v a n g é l i k u s e m b e r épen , m e r t e v a n g é l i k u s , s z ü k s é g k é p h a z a f i is s mint ilyen a földet, mely bölcsője s majdan sírja, a hont, melynek ölén élnie s halnia kell s melyen kivűl nincsen számára hely, anyjaként szereti, annak igazaiért, szabadságaért, alkotmányaért, aspi-ratióiért lelkesedik, küzd, vért s éltet áldoz.

Igen a magyarhoni evangélikusok (s ne gon-dolja ám Anonymus-Kenessey úr, hogy csak a magya-rok, — oh nem : a vértanuk sorában a történet t ó t o k -ró l s németekről is jegyzést tett!!) küzdöttek a haza szabadságáért, mert tudták, érezték, hogy csak szabad hazában van jövője a szabad egyház híveinek s ép ez a vallási és nem politikai motivum volt az, ami szent harczukban megedzette, folyton erősítette s ha kellett, a máglyára lépni is készekké tette őket. Apáink a hitért és hazáért egyszerre ontották vérüket s én nem mernék Ítéletet mondani, ha evangélikusoknak vagy hazafiaknak voltak-e ők nagyobbak. Elég nekem a büszke tudat, hogy ők mindenképen nagyok és a mieink valának.

De menjünk tovább. Anonymus-Kenessey úr (és ezt mi lutheránusok jól jegyezzük meg, mert őszinte SZÓ), midőn így formulázta e g y h á z p o l i t i k a i (pedig dehogy egyházi !) elvét, egyszerre meglepő vallomást teszen : elárulja szíve mélységes titkát. „UlliÓ tehát — így kiált fel világrázó hangon — unió, de csak is az egyházpolitikában" (már t. i. abban az övében), ami ezen felül vagyon, az úgyis a gonosztól vagyon : „megmaradhat — úgymond — mindenikünknek fele-keze t i jellege, a különben is adiaphorákban az unió kifejezésére elég „egy közös, hatalmas, tekin-télyes egyházi kormányzó testület." Tehát a hitelvek, a tan s ezek alapján a híveknek benső, szellemi élet-közössége, az evangyéliomi világosság terjesztése, szó-val az egyház hitélet egysége, — ez mind adiaphoron, ez mind sallang, héj, burok, egy a való csak az egyházban: a m a g y a r f a j s u p r e m a t i ó j a bizto-s í t á s ának f e l séges i d e á j a ! ! Épen azért unió az egyház politikában, mert „egyenesen nemzeti érde-künk követeli, hogy a legjobbak (! ?) egyesülve a maguk tekintélyével, súlyával (kölcsönösen már mind

Persze hogy az ilyen elmélet is csak magyar lehet! A tót vagy német, Anonymus-Kenessey úr szerint — egyenesen a kárhozatba viszen.

megmérték egymást) elhallgattassák azokat, kik saját házunkat gyújtják fel."

Hát majd megmondom én mindjárt, kik azok, akik azután igazán felgyújtják a mi házunkat, pedig velünk n e m is egy fedél alatt laknak s ebből folyó-lag sokkal jobb tennék, ha a maguk háza előtt söprögetnének.

Tegyük fel Anonymus-Kenessey úr, hogy Önnek (más kicsi volna ily nagy feladatra !) sikerülne azt a közös kormányzó testületet létre hoznia s az a testü-let hozzá is látna dolgához, illetőleg beadná az Ön recipéje szerint készített orvosságot a mi egyházunk-nak vagyis kimondaná határozatilag :

1) hogy az egyházban más nyelven beszélni, érintkezni, végzéseket hozni, prédikálni, tanítani nem szabad, csak magyarul s

2) hogy ép ez ok miatt, akik még magyarúl nem tudnak záros határidő, teszem azt (minthogy Ön igen türelmetlen) egy év alatt tanuljanak meg.

Ugyan mondja meg kérem, mi történnék akkor? A legjobbak (!?) tekintélyére és súlyára támaszkodva Ön rögtön írna egy tót-magyar és német-magyar grammatikát — kifizetné magát — és a tót s német evangelikus nép ezrei egy álló esztendeig egyebet sem tennének (hisz ügy sincs más dolguk!), mint azt magolnák s aztán egy év múlva a hazafiság szent tüzétől neki hevült állapotban tót s német papjaikat mind elkergetnék (minek is tűrnék csúfságnak!) s Budapestről meg Debreczenből hozatnának maguknak tősgyökeres, zamatos magyar szavalásu papokat. Vagy be sem várnák azt az egy esztendőt, hanem azokból az Önök jófajta magyarosító embereikből, akik azt a néhány magyarországi református német, szerb és horvát egyházat oly könnyen és oly szép sikerrel megmagyarosították, hogy mig a szarvasi tótok magya-rul ma már jobban beszélnek, mint tótul, azok ma is csak sült szerbek, németek s horvátok (de kálvi-nisták ám!), mondom azokból küldenének nekik is, hisz elvégre is nem olyan rosz parochia teszem azt az a : csabai. S én hiszem, hogy vállalkoznának rá, hisz II. József idején is oly örömest kaptak a ked-vező alkalmon s kimentek Cseh és Morvaországba — magyarosítani. (Azért olyan jó barátaink nekünk, meg a lisztünknek a csehek !)

Látja látja, milyen komolyan veszszük mi az Önök egyházpolitikáját !

De legyen elég. Ezt a kedves hangulatot érde-mes dolog egy hétig conservalni. Egy hét múlva, nem bánom, folytassuk, hiszen még a mi e g y h á z -p o l i t i k á n k r ó l nem is szóltam. Hiába! tudjuk, mi az illendőség : Budapest praecedit !

Dr. Masznyik Endre.

t a t a y l i tván emlékezete, Zsilinszky Mihálytól.

V. b. Egyszersmid azonban, tekintve a hazában pro-

testáns részről nyilvánult közkívánatra : azt sem hagy-

3 0 1

hatjuk érintetlenül, miszerint eme biztosításink nem zárják:ki, hogy azon reménybeli canonok, melyek az ő Felségétől kért és netán megadandó nemzeti zsi-naton hozatni, s ugyancsak ő Felségének szentesí-tésében részesülni fognának, mennyiben az összes hazai protestantismus intézeteire, annyiban főgymásiumokra is érvénynyel birandók."

Bármily határozottan és világosan volt is hang-súlyozva ezen iratban a protestantismus alaptörvényei-hez és a magyar nyelvhez való ragaszkodás, mégis találkoztak az esperességben olyanok, kik a főiskolai tanácsot, és különösen Tatayt azzal gyanúsították, hogy a főiskolát át akarják adni a kormánynak, s annak protestáns jellegét veszélyeztetik. Hogy mily alappal bírt e gyanúsítás, az nyilvánvaló a fentebb idézett szövegből. A ki ismerte azon idők mostoha-ságát, a bécsi kormány makacsságát, és a nyilvános-sági jog nélküli iskoláknak a kormánytól való füg-gését, az kénytelen volt óhajtani a nyilvánossági jogot, mert a dolog úgy áll, hogy a kötelességek ugyanazok voltak megfelelő jogok nélkül. Mig a nyilvános intézetek fel voltak jogosítva saját tanáraik által eszközlött vizsgák alapján közérvényű bizonyít-ványokat kiadni : addig az oly privát intézetek, minő-nek tartatott Szarvas, ugyanazon kötelezettségek mel-lett nem adhattak érvényes bizonyítványokat, s növen-dékeik kénytelenek voltak magokat — külön tandíj letétele mellett — más nyilvános intézet növendékeiül beiratni, s ott idegen tanárok előtti vizsga letétele végett megjelenni, külömben egyetemre nem mehet-tek. Továbbá a nyilvános intézetek növendékei jó bizonyítvány előmutatása mellett katonai besorozás alól fel valának mentve, mig a „privát" tanodában tanuló ifjak besorozás alá estek, ha csak nyilvános tanodától nem nyertek kedvező bizonyítványt. Ezen-kívül a nyilvános intézetek azon előnyben is részesül-tek, hogy lényegesebb tanrendszeri vagy tankönyvi változtatás alkalmával a kormány által eleve meg-kérdeztettek, vagy utólag meghallgattattak ; mig ellen-ben a magántanodák szava figyelembe sem vétetett, sőt a hatalom őrködése és beavatkozása ezeknél még gyakoribb és nyomasztóbb volt.

Mind ennek igen káros hatása volt a privát inté-zetekben tanult ifjak gondolkodására és szorgalmára; mert a legnagyobb szorgalom mellett is ki voltak téve idegen intézeten a bukás veszedelmének. Ily körülmények között nem lehetett csodálkozni, ha a szülék gyermekeiket inkább nyilvános iskolába küld-ték, semmint velők együtt bizonytalanságnak tegyék ki magokat. Nem lehet csodálkozni, ha Szarvason is a legfelsőbb osztályok — daczára a szervezkedés-nek — majd nem üresen maradtak.

így állván a dolog, igen természetes, hogy Tatay nem nézhette nyugodt szemmel : mint zsibbasz-tatik el végkép az intézet ereje, mint üttetik el a szarvasi főtanoda, sőt az egész protestantismus azon szellemi súlytól, melyet eddig tudományos képzés által az összes hazára gyakorolt. Még egyszer fel-szólította tehát a főiskolai tanácsot és az iskolát fentartó esperesse'get, hogy az iskolára nehezült káros

következményeknek világos fölsorolása mellett szólít-tassanak fel a gyülekezetek : akarják-e, hogy az anynyi áldozattal fenntartott iskola számára kiesz-közöltessék a nyilvánossági jog, vagy nem ? Fel is küldetett aztán még egy folyamodás ; de a bécsi kormány külpolitikája bonyolodni kezdvén, a hely-tartótanács működése is megzavartatott. 1859-ben kitört az olasz háború, az osztrákok megverettek (Magenta és Solferino) a kormánynak tiz esztendeig használt vas vesszeje egyszerre megtörött, minek következtében az egész országra nézve egy jobb jövő hajnala kezdett hasadni. A békési ev. esperesség sem sürgette többé a nyilvánossági jogot, sejtvén, hogy nem sokára nagy, tán kedvező változás fog bekövet-kezni.

De mielőtt a várt jobb jövő bekövetkezett volna, még egy nehéz megpróbáltatás várt a protestáns egy-házra. Az iskola nyilvánossági jogáért folytatott liar-czokban szent kincs gyanánt őrzött és mindenkor féltett protestáns önkormányzatunkat nagy veszély fenyegette a bécsi kormánytól kibocsátott, s egyházi szervezetünket illető császári pátens által. (Folyt, köv.)

á pestm, esperesség pártfogása alat t álló aszódi algymnasium,

E czím alatt egy jóakaró, de névtelen ügybarát e becses lapok f. évi 35-dik számában nevezett al-gymn. jóérdekében lelkesen szólal fel. A lefolyt jubi-láris ünnepély alkalmával nyilvánult nemes tettek-ben a „gondviselés újjmutatására" ismer, hogy e tan-intézetnek továbbra is fenn kell maradnia s ez ér-dekben az illetők — főként az esperesség figyelmébe egy s e g é l y e z é s i m ó d o z a t o t ajánl. Mielőtt azon-ban e segélyezési módozatot felmutatná, reflectál arra, hogy „az intézet ezideig is a pestm. esperesség párt-fogása alatt állott; e pártfogás pedig abban nyilvá-nult, hogy a szebbnél-szebb határozatok daczára a gymn. javára évente átlag 24—30 frt folyt be, — ez is 3—4 egyháztól."

Igaz ! De az is igaz, hogy mindennek van ám egy elég hosszú, figyelemre méltó s tanulságos tör-ténete, melynek felfejtésével azonban e becses lapok t. olvasóit nem untathatván, csak utalok esperessé-gtink 1878-dik évi papi értekezletének — s ebből kifolyólag esperességünk közgyűléseinek 1879. évről kelt jegyzőkönyveire, melyekből az érdeklődők bőven meggyőződhetnek a felől, hogy az intézet esperességi segélyezésének nagy kérdése végre is miért s mely zátonyon feneklett meg mindenha. Ama 3—4 vagy 5 — 6 adakozó felvidéki egyházon kivül 20—22 más vidéki egyháza van esperességünk-nek s midőn a segélyezési kérdéssel oda jutottunk, hogy a k ö t e l e z ő é v i s e g é l y iránt, autonom szer-vezetünk szerint, szavaztassuk meg az egyházakat : visszahökkentünk s alapos okaink voltak újabb adóz-tatást nem riszkírozni azon egyházaknál, melyeknek nagy része a kirótt kathedraticum és agentionale ille-

3 0 2

tékek befizetése miatt is nyög — panaszkodik — és rendetlenkedik, — azon egyházaknál, melyek ma-napság aligha tudnának vagy akarnának azon maga-sabb nézpontra emelkedni, hogy egy messzetávol eső algymnasium fenntartásáért, saját érdekszükségük nél-kül, csupán esperességi vagy épen hitfelekezeti érdek-ből, k ö t e l e z ő évi adó t v e s s e n e k ö n m a g u k r a ! Az esperesség közpénztára pedig üres volt !

Az is igaz, hogy — így állván a dolgok — „az e s p e r e s s é g p á r t f o g á s a " az intézet évi érte-sítőjén csak üres czím vala, az 1880-ban kimondott „felügyelet" pedig ez évi értesítő czíméből ki is maradt, — mert tulajdonkép nem is gyakoroltatott, és ez amabilis confusio évről-évre máig fennmaradt! No de mindez a mi saját ügyünk, gondunk s majd csak kieviszkélünk belőle valahogy, de — nézetem szerint — azzal a „módozattal", melyet a névtelen jóakaró proponál s a melynek némi meghasogatására ezennel reátérek, — aligha!

Azt mondja névtelen, hogy a d ó z t a s s u k m e g az e g y h á z a k a t (régi nóta) és a z o k h i v a t a l -n o k a i t (új nóta). Fizessen Aszódnak minden lélek egy krajczárt, minden felügyelő az egyháza által fizetendő összegnek 50o /

o-ját, minden pap szinte 50°/0-ját s minden tanító 331/3 °/0-ját s így aztán ki-jön 956 frt esperességi évi segély!

Nagyban és átlag valóban szépen kigondolt ter-vezet s így „átlag" számitva ki is adná a circa 1000 frtot. Hja de a numerusokkal nagyon komolyan j kell ám társalogni, hogy jégre ne vigyenek bennün-ket! Az ilyen „átlagos" tételek sokszor igen vonzók lehetnek, de ha 2 X 2-re veszszük, vagy pedig rész-leteire bontjuk azokat : a megnyerőnek látszó tételek könnyen egy oly felleg várba emelhetnek bennünket, a melyből szédülve s megbénulva keilend vissza-esnünk ! S egy-egy ilyen jóakarattal többet árthatunk mint használhatunk.

Ám lássuk ! Névtelen szolgál ízlelőül egy vonzó példával is Felvesz egy 600 lélekből álló k i s d e d e g y h á z a t s szépen keresztülhajtva tervezetét, ez az e g y h á z fizetne 6 frtot, felügyelője 3 frtot, papja 3 frtot s tanítója 2 frtot, összesen 14 frtot, — s így á t u g o r v a a n a g y o b b és l e g n a g y o b b e g y -h á z a k o n , megcsinálja a conclusiót, mely szerint a 41 ezer lelkű esperesség egyházai, felügyelői, papjai s tanítói összesen fizetnének Aszódnak évente 956 frtot! s édeskésen ajánlja, hogy ezt Laukó ekként terjeszsze s proponálja a szeptemberben tar-tandó esp. közgyűlés elé!

No hát megpróbálom az adott vonzó kulcsot s előveszem a kérlelhetlen 2 X 2-t. Jöjjön az applicatio ! És íme kisül, hogy a 26 egyház, ugyanannyi fel-ügyelő és pap s mindenünnen csupán egy-egy taní-tót véve, összesen csakugyan mintegy 980 frtot fizet-nénk évente az aszsódi iskolára. Tehát a 2 X 2 helyes ! Azonban próbáljuk meg a 2 : 2 , vagyis az o s z t á s kérlelhetlen műveletét is. Itt is igaz, hogy az a 600 l e l k ű X - i e g y h á z felügyelője s papja csak 3—3 frtot, egy tanítója pedig 2 frtot fizet, — ha-nem már a 6900 l é l e k b ő l á l l ó Y - i e g y h á z

f e l ü g y e l ő j e s p a p j a e g y e n k é n t 34 frt 50 kr., t a n í t ó j a p e d i g 23 forint é v i s e g é l y a d ó t f i z e t n e - . . . ! Az pedig szinte nem lehetetlen, hogy annak az Y-i papnak s tanítónak vocátora nem kövérebb, mint sok kisebb egyház papjáé és tanítójáé !

Hát a felügyelő urak megadóztatásával — kik-nek jelentékeny része talán saját egyházára sem adó-zik, — ki birkózik meg? — ki hajtja manapság keresztül azt, hogy a nagyobb egyházaknak bár buzgó, de esetleg szerényebb jövedelmű felügyelői évente nétalán 8—10-szer annyit fizessenek aszódnak, mint egy kisebb egyháznak földesúri inspectera?! De meg azt se feledjük, hogy egy és ugyanazon felügyelő 2 — 3 gyháznak is lehet — s van is — felügyelője.

Aztán meg hát csak mindig és mindig a szegény papok s tanítók is adózzanak mindenfelé a n y a g i l a g is abból az elmúlt századok igényeihez mért sovány jövedelemből ? Lehet, hogy egy-két jómódú pap áldoz-ha t ! De hát arra vetett-e számítást a jóakaró név-telen, hogy p. o. egy 8—900 frtnyi papi jövedelem-ből, melynél gyengébb bőven, de kövérebb ritkán akad, m a n a p s á g , mit és mennyit kellene fedezni egy szegény prot. papnak? Ha meg van áldva 4—5 gyermekkel, vagy itt-ott 7—8-al, egy ekkora család-nak tisztességes napi élelmére, s állásához illő ruház-kodására is alig elégséges clZ cl fizetés, — pedig hát

j kasza-kapa is kell nekünk is, vagyis : kellene leg-alább e g y egyházi lap, e g y jó folyóirat, e g y - k é t tudományos könyv, s ha a külvilágtól sem akarunk elmaradni, kell legalább e g y napi lap ; úgyde a pozsonyi könyvkiadó tudós kar is méltán reánk szá-mít, mert Dogmatika, Egyházjogtan, Luther-élete sat. első sorban mind a papoknak való; — a Luther-társaság s a prot. irodalmi társaság tagjai közé is mindenekelőtt minket verbuválnak ; özv.-árva-segély-egyleteinkbe is jó csomót kell évente fizetnünk ; csa-ládunk egészségét az orvos és patika nem őrzik ingyen s végül az állam sem engedi el évi adónkat, — a társadalom pedig számtalan nemű indirect adóival s kéregető szegényeivel rendszerint elsőben is a paro-chiák ajtain kopogtat, mert hát „urak a papok" és a papnak „kiváltképpen" jókedvű és jószívű adakozó-nak kell lenni !

No már most próbáljuk meg ezen szinte mellőz-hetlen évi szükségletek fedezésére megkívántató forin-tokat összegezni, s vonjuk le abból a 8 — 900 vagy akár 1000—1200 „frtnyi évi jövedelemből : vajmi csekély maradánd a család élelmezésére és tisztességes ruházkodására, — hát a növekvő gyermekek nevelte-tésére és jövendőjük némi biztosítására? — Ez így van és nem másképen! Hiszen ha ketten-hárman összejövünk: e g y m á s k ö z ö t t nem e fölött panasz-kodunk ? — miért tagadnók hát n y i l v á n ? !

A társadalom elvárhatja s el is várja, hogy mi p r o t . p a p o k a közügyek munkálása s a közérdekek javára szolgáló szellemi ténykedés nobile officiuma elől el ne zárkózzunk. Nem is zárkózunk! Szives készséggel s kitartással csatlakozunk a közügyek

3 0 3

ingyenes szellemi munkásaihoz s itt-ott lendítünk is valamit; ha a vagyonosb világi elemmel nemcsak a társas élet, hanem az anyagi áldozatok — adakozá-sok — és megadóztatások terén is egy vonalban állani vagy épen versenyezni akarnánk avagy kény-szerítetnénk : ezt mi megerőltetés és veszélyes szédel-gés nélkül nem tehetjük !

Ha végig gondolok esperességiink egyházain, felügyelőin, papjain, tanítóin, — s ha megpróbálom az ajánlott „segélyezési módozatot" a 2 X 2 és 2 : 2 számtani művelet szerint alkalmazni : az illetőknek kicsinylése vagy épen megsértése nélkül, hiszek s megadom magamat az intő közmondásnak : „A ki nagyot akar markolni, az rendesen keveset szorít!"

Én tehát lemondva az igért „elismerés és hála" gyönyörű jutalmáról, jóakaró Névtelennek olyatén „segélyezési módozatát, mely nemcsak az egyházak, hanem a f e l ü g y e l ő k , p a p o k s t a n í t ó k évi kötelező megadóztatásán c s ö r d t i l n e , a szep-temberhó végén tartandó esp. közgyűlésen proponálni hajlandó nem vagyok. L m M K á r o l y

i 1l f 1 1 i„ A békési evang. esperesség ez idei közgyűlését az

aradi e g y h á z szives meghívására Aradon tar tot ta meg. E lapok t. olvasói között sokan lesznek, kik az

„Egyetértés" napi lapnak esperességi közgyűlésünk alkal-mából — annak mondhatni diskreditálására — megjelent, papi testületünk hazafiasságát kétséges színben feltüntető' czikkei után méltán kiváncsiak tudni: minő volt az i l y e n bemutató után esperességünk képviseló'inek fogadtatása a szabadságnak e vérrel áztatot t földén, nemzetünk vértanui-inak e Golgatáján?

Istennek legyen hála s amaz elfogulatlan világi urainknak, kiknek szemeik nem azért vannak, hogy ne lássanak és a kik általában egyesek botlásaiért — ha ! A-annak — nem hajlandók követ dobni a hivatása magas-latán álló olyan testületre, mely a hazafiságot nem gyári-lag fabrikált nagy hangú i n d í t v á n y o k üres hangoz-tatásában, de a szivekbe irott szent kötelességek lelki-ismeretes teljesítésében látja. . . K i n e k a h o n m i n d i g a j k a i n v a n , n i n c s e n a n n a k , s o h a n i n c s s z i v é b e n . " '

Ti gondoltatok — monda egykor József megtévedett testvéreinek — ellenem gonoszt, de az Isten gondolta azt jóra fordítani. Tapasztalta esperességünk is. Satisfactiót nyertünk épen Aradon, a melyre büszkék lehetünk és a mely kell, hogy ezentúl félreértést vagy gyanúsítást egy-aránt lehetlenné tegyen.

A gyűlés lefolyásáról különben — ha bár elkésetten — álljanak legalább a következők:

Augusztus 22-én délelőtt a közgyűlést megelőzőleg megtartott gyámintézeti isteni tiszteletnél V e r es J ó z s e f orosházi lelkész és országgyűlési képviselőnek Apóst. csel. 20, 35. alapján mondott szép beszédjén épültünk, lelke-sültünk. Oriilj, hogy adhatsz! és adj, hogy örülj! volt a beszéd magva ; képekben, hasonlatokban s egyéb szónoki (

alakzatokban gazdag beszédjéért megérdemelte az el-ismerést. i

A hírlapi meghurczoltatás hatása alatt állván, még e szószéki beszédben is helyén volt esperességünk s egy-házunknak a haza szolgálatában mindenkor híven teljesített missiójára hivatkozni.

Annál inkább helyén a felügyelői megnyitóban. Z s i -l i n s z k y M i h á l y esp. felügyelő ő nagyságának meg-nyitó beszédeit épen az teszi szokatlanúl hatásosakká, érde-kesekké, hogy azokban mindig az alkalom szól.

Siralmas és kétségbeejtő állapotok lennének e hazá-ban — mondotta ez alkalommal is — ha az ország ma-gyarságának és e nemes város polgárságának egyes álneves cikkekből kellene értesítést szereznie arról, minő szellem-ben vezettetik azon százezernél több ev. lélek, mely a békési ev. esperességhez tartozó papság lelki gondozására bízatott. Arad városának és e hazának bizonyára más tapasztalatai és emlékei vannak a múltból egyházi és világi férfiaink hazafiságáról, és a multat nem hazudhatja meg a jelen. A magyar vértanuk városának hazafias pol-gársága tudja, mert hiszen nyilvános történelmi tény, hogy ennek az esperességnek papsága, a megpróbáltatás nehéz napjaiban — k i v é t e l n é l k ü l azon vértanuk zászlója alat t küzdött, a kiknek emléke szentté avat ta fel e város határá t és tudja bizonyára azt is, hogy az a férfiú, a ki 1849. febr. 8-án it t az aradi főutczán golyózápor alatt meg-futamlott magyar nemzetőrséget visszafordított győzelemre tüzelte, a hamvaiban is áldott B o c z k ó D á n i e l evang papnak a fia s ezen esperességnek egyik vezérférfia volt!

Ilyen férfiakat és ilyen tényeket igen is Ösmer a valódi történet ezen esperességben. Bizonyára mostan élő s köztünk ülő régibb és ujabb papjaink sorában is tudnánk nevezni többeket, a kik úgy a társadalomban, mint az egyház és a magyar irodalom terén kiváló érdemeket sze-reztek magoknak. De olyat, a ki aljas czélból, titkos pán-szláv tanácskozásokban részt vett volna, sem a múltban, sem a jelenben nem mutathat fel senki.

Igy állván a dolog, méltán kérdezheti valaki : honnét van mégis, hogy ez az esperesség, mint ilyen, egy idő óta tényleg ily aljas vádakkal illettetik ? Ellenfeleink kár-örvendve mondják : a falevél nem mozog, ha a szél nem lengeti. Kell tehát bajnak lennie, mert különben nem újul-nának fel a vádak minduntalan a testület ellen, ha egyes tagjai nem vétkeznének ! Ez a gyanakodás és gyanúsítás veszedelmes nyelve. A közönség annál készebben fogadja, mennél vakmerőbb és mennél kihívóbb. Nem keresi a vád forrását : nem kérdezi, tiszta vagy tisztátalan indokból emeltetik-e? Vakon hisz, mert vakon állíttatik. A vádlott kellemetlen helyzetbe hozatik, mert vádlója , s e n k i ' és ,m in d e n k i ' —egyszerre. Nyilt ellenséggel könnyű volna szembe szállnia; de titkos erő ellenében még a bűntető kódex sem nyúj that neki védelmi eszközöket.

íme, Nagys. Esperesség, ezen kellemetlen helyzetbe hozatott a mi papságunk a névtelen és alaptalan vádas-kodások által.

De a józan közönség, ha egy pillanatra meg is döb-bent a vészharang hallatára, csakhamar észrevette, hogy jóhiszeműségével könnyelmű játék űzetik.

A gyanúsított p a p s á g megtalálta a kellő u ta t és módot, melyen magát a nagy közönség előtt igazolhatja. Méltó önérzettel mutathat a népre, melyet vezet, hogy annak szelleméből következtesen mindenki az ő szellemére.

3 0 4

Egyáltalában nincs oka takargatnia valakit kebelében, ha csakugyan vétkezett; de joga és kötelessége követelni a vádlótói, hogy legyen bátorsága nyilt sisakkal támadni. Nekem úgy látszik, nt. Esperesség, hogy azok a névtelen vádlók, a kik egyesek helyett testületeket vádolnak, semmi-vel sem mutatnak több bátorságot és okosságot, mint az a mesebeli ember, a ki azért, hogy egy kellemetlen szúnyogot kifüstölhessen szobájából, egész házát gyújtotta fel és aztán csodálkozott, hogy még is maradtak szúnyogok ! Ezt a bölcsességet a távolesők megmosolyogták, de a felgyújtott ház lakói bizonyára nem nézik összetett kézzel a gyújto-gatót, a ki nyugalmukat és vagyonukat veszélyezteti stb. stb.

Igy folyt a szó tovább ékesszólásáról hazaszerte is-mert felügyelőnk ajkairól.

A gondosan összeállított esperesi évi jelentés az egyes egyházak mozzanatait tár ta elénk. Nemcsak alpha-betikus sor, de a hitélet nyilvánulásai tekintetében is A r a d a legelsők között foglal kelyet. Alig néhány éves mozgalma, hogy templomot építhessen, ma már 14 ezer forintot eredményezett. G y o m a templomát és tornyát 3300 forinttal renoválta. Az összeghez Eiler Mihály egy-háztag maga 1000 forinttal járult. E munka alatt csak nem az utolsó pillanatban érte a katastrófa, már-már kész temploma tűzvésznek esett áldozatúl. Az eset mindenfelé élénk részvétet keltett s a reconstruállandó templomra csakhamar 4167 frt és 213 métermázsa gabona gyűlt. Biztosítva volt 2000 forintig.

Az egyes egyházak mozzanatait különben nem folytatom tovább. Hogy mennyire élénk egyházainknál az e g y m á s -n a k t e r h é t h o r d o z z á t o k ' . . . magasztos elv, mutatja példáúl, hogy a s á r v á r i e g y h á z Gyoma, Hertelendi-falva s más szegényegyházak felsegélyésére m a g a mintegy 600 forintot adományozott és gyűjtött.

Vegyük — idézem még csak emelkedett zárszavait A c h i m A d á m esperes urnák apostoli buzgóságú s lelkü-letű vezérünknek — számba az egyház-gondnoki számadások kimutatását ennek kétszázezernyi forgalmával vagy akár-csak az esperesség közoktatásügy-hajóját emeló' évi 70—80 ezer forintnyi kiadásnak, a népoktatás szolgálatában álló fekvőségek 300 ezer forintot haladó értékeivel s az összes egyházmegye szükségleteit fedezni kiosztott azon 100 ezeret már jóval túlhaladta lélekszámot, nemkülönben az ezek birtokában levő tengernyi vagyon nagyságát, melynek alig 1 jövedelmi °/0-a vétetik igénybe az egyház — többet kell mondanom — az Isten országa által : akkor nincs okunk félni attól, hogy esperességünk s egyházaink hajói megfeneklenek csak az Ur lelkének fúvása ne kerüljön bennünket; sem attól, hogy egyik vagy másik erőtlen, beteg tagja elhagyatottságában elsenyvedjen, csak az Ur angyala időnként leszálljon hitéletünk gazdag és jótékony Bethesda-halastavába és hozza mozgásba annak vizét, hogy legközelebbi betegünk belészállva, meggyógyulhasson.

Közli : Petrovics Soma, szentesi lelkész. „Frint János, franzfeldi lelkész 50 éves jubileuma."

Szép és megható ünnepélyről érkezém vissza tűzhelyemhez. A franzfeldi á. h. ev. egyház szeretett s érdemekben meg-őszült, 79 éves agg lelkészének, Érint Jánosnak ötven éves lelkészkedésének alkalmából ezen egyház által rendezett emlékünnepélyről. —

Hogy kicsoda Frint János, felesleges is említenem, hiszen ismeri az egyetemes egyház közönsége a bánáti á. h. ev. egyházmegye e buzgó s kiérdemült főesperesét, a ki kivált a volt határőrvidéki egyházak patentalis álla-pota elleni küzdelmek idejéből a kerületi és egyetemes gyűlések tagjainak élénk emlékezetében állhat. Mindazáltal nem hagyhatom érintés nélkül, hogy az ünnepelt férfiú, Dr. Székács Jószefnek egykori iskolatársa, több kitűnő család házi nevelője, majd az ebendorfi, nagy-kikindai, aradi- s végül 1850 óta a franzfeldi egyháznak fáradalmat nem ismerő lelkésze vala, ki ez idő alatt 1862—1873 a határvidéki körlelkészi, 1862—1865 alesperesi, 1866—1873 az esp, gyámintézetnek elnöki, 1859—1867 az esp. nyudíjin-tézetnek pénztárosi és 1865—1873 a bánáti egyházmegyének főesperesi tiszteivel lett egyházmegyéje által megbízva s ténykedéseiben oly bokros érdemeket szerze magának, hogy 1885-ben, O felsége által is, koronás arany érdemkereszttel, lett kitüntetve. —

Eolyó évi május hó 4-én ötven éve mult annak, hogy az akkori superintendens, Dr. Szeberényi János által, lelkészi hivatalra lett felavatva. — Ennek emlékét ünnepié meg f. évi aug. 26-án, hálás franzfeldi egyház, számos esp. lelkész és tanító s más közeli és távoli vendég jelenlétében. S mi, kik e szép és megható ünnepély vendégei — és tanúiúl szerencséltettünk lehetni, nagy lelki örömtől eltelten s cselekvésre buzdítottan, vevénk a nap alkonyán búcsút az ünnepelt férfiútól és nemesen érző egyházától.

Magának az ünnepélynek lefolyása, dióhéjba szori-tottan, a következő vala :

Már kora reggel mozsártüzelés jelzé az ünnepély fontosságát és ritka voltát, mialatt rövid s gyors egymás-utánban érkezének meg a legközelebbi lelkészek és tanítók, hogy részt vegyenek az ünnepeltnek és egyházának hálás lelki örömében. Ott láttuk a bánáti lelkészi karból Kramár Béla, főesperest, Bujkovszky Gusztáv, alesperest, Kolényi Emil, torontálköri dékánt, Kernúch Adolf, esp. főjegyzőt, Schvalm György, pancsovai, — Paulinyi Sámuel, antal-falvi, — és Zatkalik Károly, hertelendyfalvi lelkészeket; vidéki tanítók közül Szupper Mihály, mramoráki — és Weisz János, pancsovai községi tanítót ; végül az ünnepelt-nek helyben nem lakó gyermekei közül Frint Béla, uradalmi tisztet, Frint Lajos, aradi lelkészt, a jubiláns vejét, Hészler Sámuel, fegyházi lelkészt, — részben családostúl. —

Pontban 9 órakor, harangszó és mozsártüzelés által jelezve, vevé kezdetét a jubiláris isteni tisztelet a zsúfolásig megtelt csínos berendezésű templomban, melybe a jelen volt lelkészek kíséretében, meghatott lélekkel vonult be a jubiláns, ki szokott helyén, az őt kisérő lelkészek pedig a fungenseket kivéve, az oltár előtt félkörben foglaltak helyet. A „Weicht ihr Berge" kezdetű ének két első versének elzengése után, Schvalm György, pancsovai lelkész mondott alkalmi imát az oltár előtt s felolvasá a Mát. 20, 1.—16-ban foglalt evangyéliom szövegét, mire ő is a félkörhöz fűződött. „Die Gnade wird doch ewig sein" kezdetű ének 4 első versének eléneklése után pedig a jubiláns lépett 38 év óta uralt szószékére, s I. kor. 15, 1.—10. alapján, klassikus német nyelven, e tételről elmélkedett! „Isten kegyelméből vagyok, a mi vagyok", mert úgymond kénytelen e sza-vakra fakadni, ha megfondolja lelkészi ténykedésének kez-detét, folytatását és végét. A művészi kivitelű, eszmékben

3 0 5

gazdag mély bensőséggel s még mindig ifjúi erővel előadott ez egyházi szónoklat nagy hatást keltett s különösen el-ragadó volt annak harmadik része, melyet a klassikus szónok egy búcsúzó s úgyszólván átszellemült agg lelkész imája alakjában meghatóan oldott meg.

A beszéd végeztével ismét két strófát énekelt a gyülekezet Steiner tanító művészi orgonajátéka kíséretében, mire Bujkovszky Gusztáv alesperes Ján. 9, 4. alapján egy szívből jövő s emelkedett szárnyalású beszédet tartott a papok félkörében ülő jubilánshoz, kivel utóbb az oltár zsámolyánál, a körül álló lelkészekekkel egyetemben imád-kozott s reá befejezésül az apostoli áldást adta. Erre, mi-alatt a Steiner János, Frint Nándor, Sztodola Pál, Roth Jakab, Lenle Rezső és Laschober Gusztáv tanítók vezette férfi dalkar figyelemre méltó precisitással egy alkalmi örömdalból, négy verset öszhangulag elzengett, a jubiláns oltárhoz fordúltan, némán magában imádkozott, s az ének végeztével, az egész gyülekezetnek az ároni áldást adta, mel}rnek mindenik kikezdésénel a templom előtti piacztéren megdördültek a mozsarak hatalmas torkai. — Az áldás után a „Die Gnade wird doch ewig sein" kezdetű ének 9-ik versének eléneklése után véget ért a megható isteni tisztelet.

Erre következtek az üdvözlő küldöttségek tisztelgései. Es pedig előbb magában a templomban az egész gyülekezet színe előtt üdvözölték a jubilánst: a presbyterium, Jahraus Andor egyházi felügyelő élén, ki egy csínos üdvözlet kí-séretében, az egyház nevében jubileumi emlékül egy ér-tékes aranyozott ezüst t intatartót és tollat nyújtott át az ünnepeltnek; aztán előlépett Kramár Béla, esperes élén az esperesség képviselete s magyar szavakban fejezé ki a jubiláns irányában táplált érzelmeit; végül Ruppenthal Ad. községi jegyző élén tisztelgett a franzfeldi polit, község képviselete, kik mindegyikének üdvözletére elérzékenyülten válaszolt a jubiláns s a küldöttségek tagjainak mindegyi-kével melegen kezet szorított. Utóbb a paplakon a következők tisztelegtek : a tanítói kar, Steiner János vezetése mellett, a vörös kereszt helyi egylete Steiner Jánosné úrnő élén, a helybeli ipartestület, a helyi dalegylet és végül a lajos-falvi és sándorfalvi gondnokok. —

E szellemi élvezetek után, a test is megkövetelte a maga részét s ez bőven kijuthatott neki az egyik vendég-lőben rendezett, 70 terítékű fényes banketten, melyet szá-mos lelkes, s elmés felköszöntő fűszerezett s melynek emelkedett hangulatát a kivülrül hangzó mozsártüzelés hatalmas nyomatékkal látott el.

A legelső felköszöntőt a jubiláns mondá ő Felségére ; azután Kramár B. esperes a jubilansra ; Frint Lajos a békési esperesség és az aradi egyház nevében a jubilansra, Kolényi Emil jubilansra és egyházára, Kramár az egyházra, Schvalm György a jubiláns szellemi gyermekeire, Hészler S. egykori principálisára, Kernúch Adolf a franzfeldi poli-tikai községre, Frint János a franzfeldi tanítókra, utóbb Kramár, fő — és Bujkovszky alesperesre, Hészler S. Kernúch Adolf, esp. jegyzőre, Bujkovszky G. Jahraus Andor egyházi felügyelőre, Frint Lajos a vendégtanítókra és a helybeli orvosra és gyógyszerészre, Sztodola Pál a a lelkészekre, Kramár az ünnepi bizottságra, Bujkovszky a nőkre Hészler S. a közjólétre. Bujkovszky Ruppenthal A. községi jegj'zőre, Jahraus Andor felügyelő a vendégekre,

Kramár a jelenlevő czrepajai szerb lalkészre, ez a jubi-lansra stb. Közben közben felolvastattak a beérkezett üdvözlő levelek és táviratok. — A hivatalos személyek elvonúltával, a nap ünnepi fenyet a Dr. Sztromszky Adolf, orvos és Sztodola Pál, tanító mint karmesterek által veze-tett műkedvelői zenekar hangjai mellett rögtönzött táncz-vigalom fejezé be.

Mi pedig, kik tanúi valánk e szép s ritka ünnepélynek ujabban is azt a tapasztalatot merítettük az egyház terén fejlődő életből, hogy a lelkiismeretes s fáradhatlan buz-galmú lelkészi ténykedés talál még méltató elismerésre a világban s a hivek tudják s készek még megbecsülni és meghálálni az igaz érdemet, nem külömben, hű pásztorok vezetése alatt, megállani a sz. lélek által való örömben. Azért ösztönzen és buzdítson mindannyinkat jubilált nes-torunk és nemes egyházának jeles példája, melynek hatása alatt, még egy ízben viszhangoztatom : Isten éltesse és áldja meg őket; kegyelmével pedig maradjon velünk, mert örök igazság marad az, a mit a jubiláns oly meggyőzőleg fejtett ki előttünk: „Isten kegyelméből vagyunk, a mik vagyunk"! Kemúcli Adolf,

Kimutatás a t h e o l . t a n - , i l l e t ő l e g s z a k k ö n y v e k k i a d á s a

v é g e t t m e g i n d í t o t t g y ű j t é s e r e d m é n y é r ő l . * XX. kimutatás :

a) Az E v a n g e l i k u s D o g m a t i k á r a előfizettek : 105) T. Osztroluczky Miklós úr Ns.-Podhragy 2 frt. 106) T. Strba János s. lelkész úr Alberti-Irsa 2 frt. 107) Ntű Schneller Vilmos 1. úr Kőszeg 2 frt.

b) A z E v a n g . E g y h á z j o g t a n r a előfizettek : 43) T. Strba János s. lelkész úr Alberti-Irsa 3 frt.

c) A H é b e r O l v a s ó k ö n y v r e előfizettek : 1) Ntű Csecsetka Sámuel igazgató úr 1 fr t 40 kr.

P o z s o n y , 1888. szeptember 7-én. Pukánszky Béla,

theol. tanár.

— Nyilatkozat. E b. lapok legközelebbi számának Bel-föld rovatában „—1." aláírással a Prot. Egyházi és Iskolai Lap 83. számában közzétett kassai kerületi gyűlési tudó-sításomra „nem a n n y i r a s a j á t , m i n t i n k á b b i g e n i l l e t é k e s m á s o k v é l e m é n y é n " alapuló „ E g y k i s k i b ő v í t é s " jelent meg, mely „ f i g y e l m e z t e t é s -bő l " eredő „ h i s t o r i c u m " - r a a könnyebb megértés s az összefüggés szempontjából, de az egyoldalú megítélés kikerülése céljából is a Prot. Egyh. s Isk. Lap l e g k ö z e l e b b i számában adom meg a k é n y s z e r í t e t t feleletet. Ezt a b. lapok t. olvasóinak szíves tudomására hozva, vagyok mély tisz-telettel E p e r j e s , 1888. aug. 30-án. Szlávik Mátyás.

— Uj ev. kápolna terveztetik a Szepes Bélai cseppkőbar-langligetben. Aug. 25-kén a tér a kápolnához felavattatott. Luther éneke „erős várunk a mi istenünk" négy hangú dallamban elénekeltetett, Weber Samu lelkész azután meg-ható beszédet tartott, egy alpesi virágokkal feldíszített kereszt alatt, mely a kápolna helyét az árnyékos fenyvesek alatt jelöli. Az ima és az áldás után ofíertorium gyűjtetett, mely 109 forintot hozott, melyhez Ivánka Imre úr, ki itt nyaralót építtetett, 50 frt tal járult. Ez az összeg az ev. kápolna első alapköve. A pénzgyüjtés e sz. czélra nem fog kimaradhatni. A fáradozás talán nem lesz sikertelen.

— Irodalombarátok és nyelvészek figyelmébe! A l u l í r o t t kiadásában meg fog jelenni a m a g y a r n y e l v t ö r t é n e t i s z ó t á r a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. A magyar tudományos akadémia megbízásából több szakférfi előzetes közreműködésével (E szakférfiak a „Forások"

3 0 6

jegyzékében vannak megnevezve.) szerkesztették S z a r v a s G á b o r és S i m o n y i Z s i g m o n d akadémiai tagok. A nyelvészek, az irodalombarátok, az iskola emberei s a szaktudományok művelői rég érezték egy n y e l v t ö r t é -n e t i s z ó t á r szükségét, mely biztos fölvilágosítást adhas-son mindazon esetekben, melyekben a magyar kifejezések korára vagy történetére nézve kétségek merülhetnek föl. A nyelvújítás annyi s oly messzemenő változtatást eszkö-zölt irodalmunk nyelvében, hogy a hagyománynak szám-talan szála elszakadt s nyelvérzékünk is annyira megza-varodott, hogy gyakran cserbenhagyott vagy álútra vezetett annak a megítélésében, mi helyes, mi helytelen, mi régi kincse nyelvünknek s mi ujabb szerzeménye. Hogy az égető szükségnek eleget tegyen s hogy nyelvtudományunknak megvesse a legbiztosabb alapot, Magyar Tudományos Akadémia megbízta fönt-nevezett szakembereinket a m a-g y a r n y e l v t ö r t é n e t i s z ó t á r szerkesztésével. A nagy mű, melyet számos évek munkája érlelt, immár elké-szült, úgy hogy gyors megjelenése biztosítva van. Magában foglalja e szótár a nyelvújítás előtti gazdag irodalomnak lehetőleg teljes szókincsét, fölsorolja pontosan a szóknak alakjait, jelentéseit, mondatbeli szerkezeteit, azonfölül a velük alkotott állandó szólásokat és közmondásokat. Mindez pontos idézetekben van előtüntetve, melyek az árpádkori nyelvemlékeken kezdik s elkísérik a szótörténetet egészen a mult század végén megindult nyelvújítás küszöbéig. A szerkesztők kritikával dolgozták ugyan föl az anyagot, de a legnagyobb tárgyilagossággal közölnek mindent s óva-kodnak a szubjektív magyarázgatástól. Még a szóknak latin s német fordítását is, a mennyire lehetett, a régi szótárakból merítették, s a szóknak történetét magukkal a jól megválasztott idézetekkel beszéltetik el. Hogy az összetartozó szók egymást is megvilágosítsák, a M. T. Akadémia az etimologiai sorrendet alkalmaztatta, de csak annyiban, a mennyiben a kétségtelen s nyilvánvaló szár-mazékok és összetételek tárgyalása mindig közvetetlen az alapszóé után következik. Számos régi szavunk e szótárban van először kiemelve a feledés homályából, sok más itt jelenik meg először valódi alakjában s jelentésében. Sok szép és velős szólás és közmondás magyarázódik meg e korszakos munkában. Számos alig ismert kifejezés van itt a mai költői nyelvnek s a mai műnyelvnek rendelkezésére bocsátva, úgyszólván csak válogatni kell benne. S így e szótár a tanulságnak dúsgazdag forrása lesz mind a szófejtés, mind a mondattan, s mind a nyelvészet, mind az irodalom szá-mára. N e m is k é t e l k e d ü n k , h o g y a m a g y a r kö-z ö n s é g e t u d o m á n y o s és h a z a f i as v á l l a l a t o t m e g é r d e m l e t t t á m o g a t á s b a n f o g j a r é s z e s í -t e n i . A magyar nyelvtörténeti szótár 10—12-ives füzetek-ben jelenik meg, rendes öt-hat heti időközökben. E g y - e g y f ü z e t á r a 1 f r t . A füzetek száma körülbelül 30 lesz, s ezek bárom nagy kötett fognak képezni. Mindazon tisztelt előfizetőknek kik ezen munka megküldésével bennünket biznak meg, a füzeteket megjelenésük után azonnal bér-m e n t v e küldjük. Maradunk kiváló tisztelettel

Hornyánszky Vilitor. akadémiai könyvkereskedése. — Személyi hirek. A múlt évben elhalt chizsnyói lel-

kész helyére lelkészül egyhangúlag S z l a b e y M á t y á s , új-klenóczi lelkész választatott meg, — ennek helyére pedig az új-klenóczi gyülekezet folyó hó 2-án ugyancsak egyhan-gúlag K o z l a y J ó z s e f , nyíregyházi segéd lelkészt vá-lasztá meg.

P Á L Y Á Z A T O K . A soproni ág. h. ev. egyházkerületi lyceumnál betöl-

tendő tanszékre ezennel pályázat hirdettetik. Eőtárgy a magyar nyelv és irodalom, mellék tárgy a német nyelv vagy e helyet esetleg bármely más gymnasiumi tantárgy. —

Pályázhatnak úgy hivatalban levő evang. vallású rendes tanárok, valamint tanárjelöltek. — Hivatalban levő

rendes tanár megválasztatása esetében, tanszéke elfoglalá-sakor azonnal belép a rendes javadalom: 1100 frt. évi díj és tandíj-osztalék élvezésébe. Tanárjelölt egyelőre 800 frt. évi fizetéssel egy próba évre választatik meg, melynek elteltével, véglegesítethetik, de csak három évi műkö-dés után — a próbaévet is beletudva — lép a fent jelzett teljes javadalom élvezésébe. A megválasztott tanár, ki legkésőbb 1889. január elején köteles állását elfoglalni, jogosult, de egyszersmind kötelezett tagja a lyceumi tanári nyugdíjintézetnek és egyházkerületi gyámoldának.

Pályázni kivánó evang. tanférfiak felhivatnak, hogy szabályszerűen felszerelt folyamodványaikat f. é. október 15 ig a lyceumi igazgatósághoz Sopronban küldjék be.

Kelt S o p r o n b a n 1888. szept. 1-én. Takáts Dénes az iskolai kis bizottság elnöke.

Nevelői állás volna betöltendő egy főerdész családnál Charlottenburgon (Temesmegyében) 3 normalista s egy első reálra előkészítendő gyermek mellé. A magyar nyelv isme-rete mellett a németnek kellő tudása az állás elnyerésére nézve előny. Fizetés: teljes ellátás és havi 25 frt fizetés; ezen kivül a megállapítandó uti költség. Tudakozódhatni Spaniii N. főerdésznél. Charlottenburg Temesm.

H I R D E T É S .

A tanitó urak szíves figyelmébe ajánlom a következő, részben leszállított árú tankönyveket, — melyek ha nem approbáltatnának is — legalább még

két évig használhatók : Schwicker : Magyarország története képekben. Nép- és

polg. isk. szám. Eddig 60 kr., most 4 0 kr. (németül is úgy).

Rákóczy: Természetrajz népisk. szám. Eddig 50 kr., most 4 0 kr:

Iványi: Természetérajz népisk. 5. és 6. oszt. szám. Eddig 3 2 k r , most 20 kr.

Molnár: Vegytan alapelvei. Felső nép, polg, gazd. és iparisk. szám. 2 rész. Eddig egy-egy 40 kr, most 30 kr.

Kilényi : Magyar-német nyelvkönyv népisk. szám. Kötve. Eddig 24 kr , most 16 kr.

Szailter-Bokor : Természettan népisk. szám. kötve 24 kr. (németül is)

— Természetrajz népisk. szám. Kötve 24 kr. (németül is) — Mezei gazdaságtan népisk. sz. Kötve 24 kr. (németül is) Weber: Vallásoktatás ev. isk. szám. Kötve 30 kr. (né-

metül is) Nagy : Irálytan alapvonalai példákkal és olvasmányokkal

felső nép-, polg, keresk, ipar- és ismétlő isk. szám. 1 frt.

Führer: V i l á g t ö r t é n e t 4 0 kr . De GerandO : Zeneelmélet és ének-iskolola. 80 kr. J j j ^ T " M u t a t v á n y p é l d á n y o k k a l s z o l g á l o k b é r m e n t v e ,

d e a b e n e m h o z o t t o k a t v i s z a k é r e m . E z e k e n k i v ü l b á r m i l y t a n k ö n y v s t b . n á l a m is k a p h a t ó a s z o k á s o s f e l t é t e l e k m e l l e t t .

Aigner Lajos B u d a p e s t , IYr. Váczi - és Z s i b á r u s u t c z a 1.

Az összes tankönyvek a más könyvárusoknál is dívó feltételek mellett kaphatók : Aigner Lajosnál Budapesten, Váczi- és Zsibárusutcza 1 sz.

WIGAND F. K. NYOMDÁJA, POZSONYBAN.