V Á L A S ZA KASSAI KÖZSÉGI ISKOLÁK TISZTELT TANÍTÓI KARÁNAK

A SZERZŐHÖZ INTÉZETT KÉRDÉSRE,MELYET

KASSA SZ. KIRÁLYI VÁROS MÉLYEN TISZTELT POLGÁRAINAK

ÉS

KÖZSÉGI ISKOLAI SZÉKÉNEK NAGYBECSŰ FIGYELMÉBE

TISZTELETTEL AJÁNL

R É P Á S Z Iv Y JÓ Z S E F

tanár, mint a „Katii. Világ" grerkesztoje ‘

K A S S Á N ,

NYOM. A ,tJ3ANNONIA".K.ÖNYVNYOMDA- ÉS KIADÓ-RÉSZ \ ÉNYTAr SASAo n Al .

1S74.

I

V A L A S ZA KASSAI KÖZSÉGI ISKOLÁK TISZTELT TANÍTÓI KARÁNAK

A SZERZŐHÖZ INTÉZETT KÉRDÉSRE,MELYET

KASSA SZ. KIRÁLYI VÁROS MÉLYEN TISZTELT POLGÁRAINAK

ÉS

KÖZSÉGI ISKOLAI SZÉKÉNEK NAGYBECSŰ FIGYELMÉBE

TISZTELETTEL AJÁNL

R ÉPÁ SZK Y JÓ ZSEF

tanár, mint n „Katii. Vilűj»“ Bzerkesr.tűjo.

K A S S Á N ,

n y o m . a „ P a n n ó n i a * - k ö n y v n y o m d a - és k i a d ö - r é s z v é n y t Ap s a s Ao n Al .

187*.

Ktissriii, 1874. ápril 2.

Uraim !

Az általam kiadott és szerkesztett „Katholikus Világ44 cimü, tudományos és társadalmi havi közlöny márciusi füzetének 167-ik lapján: „A pogányság uj harca a kereszténység ellena feliratú cikkemben többi között ezek is foglaltatnak:

„Amit Magyarországban a kath. iskolákkal 1868 óta csinál­tak és csinálnak, az égbekiáltó bűn. Városainkban a kath. iskolá­kat elközösitik, a protestánsokéit és zsidókéit az illető vallásfele­kezetek kezén meghagyják. Elközösitik pedig a kath. iskolákat, nem mintha azok roszabbak volnának a többieknél, vagy mintha az elközösitésre szükség volna, hanem elközösitik egyszerűen azért, hogy a kath. egyházat azokból kidobják. Pedig ez iskolák az el- közüsités által nem válnak jobbakká, sőt gyakran roszabbak lesz­nek, mint ez egy felsőmagyarországi sz. kir. városban történt, melynek közös iskoláiban oly egyének alkalmaztattak tanítóknak, akik nemcsak sans géné, nyíltan hirdetik atheismusokat, hanem még a socialis forradalom terjesztőiül is szegődtek.“

Cikkemnek e szavait az „Abauj-kassai Közlöny" március 26-iki számában közölte; de a fönnebbi bekezdésnek zárszavait, melyek igy hangzanak: „Mi t v á r h a t n a k m a j d a s z ü l ő k az i ly t a n í t ó k á l t a l i s k o l á z o t t g y e r m e k e i k b ő l ? Mi t vá r ­h a t a h a z a az o t t s e r d ü l ő n e m z e d é k t ő l ? " — kihagyni jónak látta.

E közlemény által a kassai községi tanító urak testületé — ámbár cikkemben sein a város, sem személy megnevezve nincsen — nem tudom minő körülmény következtében, valamikóp sértve érezte magát s engem a mai (április 2-iki) „Abauj-kassai Közlönyében nyilvánosan fölhív, hogy nyilatkozzam: vajjon a kérdéses cikkben szabad kir. Kassa városát értottom-e, vagy sem ? — s ha igon, nevezzem mog a szomólyokot is, kik ellen cikkorn szavai intézvék.

4

Cikkem sem várost, sem személyt meg nem nevezvén, nem hiszem, hogy a kassai községi iskolák tisztolt tanítói karának joga lenne ongemet kérdőro vonni. Mc, hogy a tanítói testület mint i 1 yen — iránti nagyrabecsülésemet tanúsítsam, hajlamló vagyok o kérdésre fölélni. Es mivel a dolog természeténél fogva, ily kényes kérdésre, motivált fololotnok kell következni, igen természetes, mi­szerint, ha válaszolni akarok, kimerítően kell válaszolnom.

Teszem ezt most, nem ugyan oly kimerítően, amint óhajta­nám, de mégis, amennyire sok elfoglaltságom ezt tennem engedi.

Egyúttal köszönetemet nyilvánítom a kassai községi t. tanítók testületének, nemcsak azért, hogy e dolgot, melyből — reméllern a közügynek haszna lesz, a nyilvánosság elé hozta; de azért is, mivel jelen feleletemet nevezetesen megkönnyítette azáltal is, hogy épen e testület, cikkem szavai által, némileg érintve érzi magát s igy önkénytelenül is mintegy beismeri: miszerint különben tiszteletreméltó — testületében is találkozhatik oly kelletlen elem, melyre cikkem némely szavai talán alkalmazhatók.

Az interpelláló tanító urak különösen e szavaimat veszik zokon: „Pedig ez iskolák az elközösités által nem v á l n a k j o b ­b a k k á , s ő t g y a k r a n r o s s z a b b a k l e s z n e k , mint ez egy felsőmagyarországi sz. kir. városban történt, melynek közös isko­láiban oly egyének is alkalmaztattak tanítókul, kik nemcsak sans géné, n y í l t a n h i r d e t i k a t h e i s m u s o k a t , h a n e m mé g a s o c i a l i s f o r r a d a l o m t e r j e s z t ő i ü l is s z e g ő d t e k . "

E szavakban, a tisztelt tanítói kar szerint, kettős vád foglal­tatik : egy s z e m é l y i és egy do l og i .

Én ezt készségesen beismerem, s ámbár a tanító uraknak leginkább csak a s z e m é l y i vád látszik nehezükre esni, én mind­azonáltal nemcsak ez utóbbira, de az előbb említett d o l o g i r a is fogok felelni. Ezáltal nemcsak azon uraknak, kikre vádam nem eshetik, igazságot akarok szolgáltatni; hanem ezenkívül még egy magasabb elvi igazságnak is védelmére kelni, óhajtván ezáltal nemcsak a tanító uraknak, de a szülőknek és az egész társada­lomnak „jó s z o l g á l a t o t " tenni.

Ezeket előrebocsátván, ezennel tiszteletteljesen kijelentem, miszerint akkor, midőn cikkem ama szavait: „ P e d i g ez i s k o l á k az e l k ö z ö s i t é s á l t a l n e m v á l n a k j o b b a k k á , s ő t g y a k ­r a n r o s z a b b a k l e s z n e k " — irtain, szemeim előtt, általán véve, ugyan, minden elközösitett iskola, tüzetesen pedig szabad kir. Kassa városának iskolai állapota is lebegett. Midőn pedig ama

5

szavaimat írtam, melyekben, a tanító urak véleménye szerint, sze­mélyi váll foglaltatik, akkor e g y e s e g y e d ü l a kassai viszo­nyokra gondoltam.

Hogy pedig állításaim igazak, azonnal be is fogom bizo­nyítani.

És pedig felelek először a s z e m ó 1 y i kérdésre; azután pedig átmegyek a d o l o g i kérdésre.

I.

Én csak elvekért szeretek harcolni: a személyek elleni har­cot gyűlölöm. Ha valamely elvnek helyes voltáról és jogosultságá­ról meggyőződtem, azt, mint igazságot, a társadalom javára védel­mezni kötelességemnek tartom : mert az igazságot védelmezni, minden embernek ugyan, de a papnak — kettős kötelessége. Személyek ellen harcolni nem szeretek. Hol azonban akár egy, akár több személy hamis elveket terjesztenek, és a hamis, vagy a társadalomra nézve veszélyes elvek elleni harcomban az azokat terjesztő személy, vagy személyek ellen is kénytelen vagyok har­colni, azt mindig kímélettel, s mig csak lehet, általánosságban teszem. Mert azt hiszem, hogy aki bűnös, megért ongemet; aki pedig nem bűnös, nem fogja szavaimat magára vonatkoztatni. Ebben XIV. Lajos francia király példáját követem, aki egy alkalommal azt mondá a híres egyházi szónoknak, Lossuet-nak: „Uram ! no mu­tasson beszédeiben oly világosan reára, ami az enyém, azt majd kiveszem belőlük14. — ,.Kath. Világ14 cimii lapomban tehát én is, midőn személyről van szó, csak általánosságban szoktam beszélni.

De mivel a t. tanító urak kívánják a személy megnevezését, kénytelen vagyok nyilvánosan megnevezni azt, kire — mint a tanügy terén veszélyes individuumra — a közönség ügyeimét akartam irányozni.

A kassai iskoláknál van alkalmazva oly egyén is, „a k i n e m c s a k s a n s gé né , n y í l t a n h i r d e t i a t h e i s m u s á t , h a n e m m é g a s o c i a l i s f o r r a d a l o m t e r j e s z t ő j é ü 1 i s s z e g ő d é t t“ .

Ezen állításomat nem vonom vissza, hanem újra ismétlem, hogy ezen sajnálatraméltó eltévelyedott ogyén M á r t o n l y M á r ­t o n űr , a kassai polgári iskolának tanítója, s mint ilyen, a kassai néptanítók testületének tagja.

Hogy a „Katii. V ilágiban az illető kitétel többes számban fordul elő, az lényegtelen; mert az irályi alak, rhetorikai íigura,

6

minőt hz életben, midőn általánosságban és szónoki modorban kzo- hink. számtalanszor használunk, midőn bizonyos meghatározott szám, vagy egység helyett is, a többest használjuk, mint pl. mi­dőn mondjuk: voltak Cicerók, voltak Domosthenosek, holott min­denki tudja, hogy csak ogy Cicero és ogy lJomosthenos volt. he minek is magyarázom <jzt, hiszen az interpelláló urak, őzt épen oly jól tudják, mint én. Különben is mindenki legilletékesebb magyarázója saját szavainak, tehát én is. Én a fönebbi kilejezés alatt M á r t o n f y M á r t o n urat akartam érteni és senkit mást. S nagy szerencsétlenségnek tartom én s velem számtalan mások, valószínűleg maguk a tanító urak is, azt, hogy szabad kir. Kassa varosának tanítói testületében találkozik egy oly oUévelyedett egyén is, aki annyira elvakittatott, hogy nyíltan meri hirdetniatheismusát és a socialis forradalmat.

Hogy pedig M á r t o n f y M á r t o n úr nyíltan hirdeti az athe- ismust és a socialis forradalmat is, kérdem: kell-e erre Kassán bizonyíték ? Van-e csak egy értelmes polgára a városnak, aki ezt nem tudná? Hiszen! kicsoda az Kassán, aki nem ismerné a „Ha­ladásit, ama szennyes lapot, mely vakmerő gonoszsággal neki szo­kott rontani mindennek, ami a romlatlan és vallásos kebellel biró polgár előtt szent és nemes? Ama lapot, mely előtt nincs tekintély, erkölcs, becsület, melyet ez magához a sárba le nem rántana? Ama lapot, mely beszennyezi a kezet, amely hozzá nyúl, és a házban, hová betolakodik, megfertőzted a levegőt! Es e botrányos, gonosz irányú lapnak, mely Kassa városa szerencsétlenségére, derék városunkban, képviseli ama piszkos irodalmat, mely ellen, amerikai módra talán csak bothoz, vagy megvetéshez legtanácsosabb folyamodni, hogy annak megtámadásai ellen, a becsületes ember magát megvédhesse : mivel Magyarországnak összes esküdtszékei is alig volnának elegendők arra, hogy, az ily irodalom által, be­csületükben megtámadott honpolgárokat megvédhessek. Utalok csak pl. bizonyos cikkekre, melyekben egy görög szert, hazafias püs­pök személye a sárba rántatik. És eg y i l y n e m ű u j s á g l a p - n a k t u l a j d o n o s a és s z e r k e s z t ő j e M a r t o n f y M á r t o n úr, a k a s s a i p o l g á r i i s k o l a t a n í t ó j a .

Mi nem hiszszük, hogy M á r t o n f y M á r t o n úr, e laptulaj­donosi és szerkesztői minősége szabad kir. Kassa városi iskolaszé­kének tudtával és beleegyezésével történhetett volna: mert sokkal magasabb véleménynyel vagyunk ama férfiak iránt, kik o szék tagjai, semhogy csak löl .is tehettük volna rólok azt, hogy inegen*

7

gednék, miszerint egy az ő hatóságuk alatt álló városi tauitó, egy, a közerkölcsi érzetet ily nyomorult módon sértő, piszoklapot kiadni és szerkeszteni merjen; — m e r t egy i ly l a p k i a d á s a és s z e r k e s z t é s e a p o l g á r i i s k o l a t a n í t ó j á n a k á l l á s á ­val e g y át a l j á b a n ö s s z e n e m fér.

Igen! eltekintve attól, hogy M á r t o n f y M á r t o n úr, a maga lapjában, számos általa irt, vagy, ha mások által írott, de általa mi n d e n e l l e n é s z r e v é t e l n é l k ü l , tehát beleegyezésével és helyeslésével lapjába fölvett cikkekben, mint pl. „Reformáljuk az egyházat.** — „IX-ik Pius államcsinyjo.*4 — „Lengyelország utolsó hely tartója1*-féle cikkekben izgat a vallás és annak szolgái ellen. A „Legenda az Istenről*4 ciraű versben s több más általa közlőit költeményben, lázit a kath. egyház ellen és az erkölcsi érzetet durván sértő istentelenségeket közöl. Kitekintve, mondom, mindezektől, „Cosmopolitismus** (helyesen Írva: Kosmopolitismus) cimű cikkében nyilván hirdeti az atheismust. Mert mi is az athe- ismus? A t h e i s m u s a n n y i , m i n t i s t e n t a g a d á s . Aki az Isten létét tagadja, vagy kétségbevonja; aki a személyes Isten létét (pantheistikus módra) tagadja; aki a materialismusnak hódolván, a szellem létét és a lélek halhatatlanságát tagadja, vagy minde­zeket kétségbe vonja: az mind atheus, azaz: istentagadó. S aki eme veszélyes tanokat nyilván hirdeti, az nyilván hirdeti az isten­tagadást, vagyis az atheismust. Olvasni kell csak a „Haladásiban megjelent „Cosmopolitismus*4 feliratú cikket s mindenki, akinek a vallás-philosophiájáról csak némi csekély fogalma van, kénytelen lesz megvallani, miszerint M á r t o n f y úr, e cikkében, n y í l t a n h i r d e t i az a t h e i s m u s t .

Lehet, hogy a kereskedőnek, az iparosnak, az üzlet embe­rének figyelmét kikerüli az ily vallásbölcselmi dolog; de aki a vallás kérdéseivel, vagy bölcsészettel foglalkozik, az tudja: miszerint Isten létének tagadása, közvetlen, vagy közvetett kétsógbevonása a t h e i s m u s , i s t e n t a g a d á s és — mint ilyen — meróny a társadalmi rend alapjai ellen. A pogány görögök, kiknek miveltségi állapotát oly sokszor emlegetik a tudósok, Sokratest halálra Ítélték, mivel azt hitték róla, hogy tagadja Isten létét. A római pogányok, többi között, azért is üldözték s tűzzel vassal pusztították az első keresztényeket, mivel a birodalom elleni vétségnek tartották azt, hogy ezek (t. i. a keresztények) nem hisznek a pogány istenekben. Ma azt mondják: szabad mindenkinek hinni, vagy nem hinni, amit akar. I)o aki egy oly társadalomban, melynek polgárai hisz-

8

iiuk egv Isteubi'U, gjermoktauitói és nevelői szerepre vállalkozik,annak nem szabad egy oly lapban, mely a gyermekek kezébe is korfllliet, oly tanokat Írni, melyek Istou létét tagadják, vagy k.*l- sénbe vonják. — És ez u M ár tó n ly úr, aki ilynket ir s nyomat, oktatja a ‘ kassai polgárok gyermekeit, kik mindnyájan, legyenek azok bár katolikusok, protestánsok, vagy zsidók, szülőikkel együtt, mindnyájan hisznek egy élő Istenben, és a lélek halhatatlansá­

gában ! , . ,Olvassa el a kassai községi iskolák tanitékara a „Halauas

mind ama számait, molyokon M á r t o n l'y M á r t o n úr, mint szer­kesztő. nőve áll. Olvassa el csak az ez évi ápr. 5-iki szám vezér­cikkét! és mondja meg: méltó-o az ott hirdetett elveket valló ember arra, hogy egy, az élő Istenben, hivő nép gyermekeinektanítója legyen?!

Tanító urak ! Itt nem személyről, itt elvekről van szó. Mi az embert sajnáljuk, mert eltévedett; de elveit, miket nyíltan hirdet s mely elvek kárhozatosak, hamisak, veszélyesek, kárhoztatjuk és ostorozzuk nyíltan itt, és kárhoztatni lógjuk mindenütt. Ugyan, mondják meg Önök nekem: biznák-e gyermekeiket, szivük remé­nyeit, aggságuk gyámolait egy oly tanítóra, aki a Mái tont) úréi­hoz hasonló elveket nyíltan hirdeti. Én nem hiszem, hogy szívók megnyugodnék, ha gyermekeiket, ily elveket valló íérliak kezében lenni tudnák! Itt tehát föl kell világosítani az egy élő Istenben még hivő polgárokat és szülőket. És bárki legyen az, ha történe­tesen katholikus pap is, aki az oly súlyos visszaélésekre fölhívja a közönség figyelmét, az nem érdemli meg a tanítói kar apprehen- sióját, hanem a jéravaló szülők és a józanul gondolkozó polgárok hálájára méltó!

Mert kell-e, Önök előtt, fejtegetnem ama befolyásoknak az egész életre való kihatását, melyeknek a gyermek az iskolában ki van téve? S vajjon a tanító más elveket vall-e az iskolában és más elveket az iskolán kívül? És jaj a gyermeknek, a szülőknek és a társadalom­nak, ha a kiskorú gyermek is már a „Haladásiéihoz hasonló tano­kat hall; vagy ha nem is hallja az iskolában, de tanítójának neve alatt azokat másutt hirdettolni látja. Olvassák el Önök „Katii. Vi­lág"-om áprilisi füzetének 253-ik lapján levő: „ Ag a s s i z t a n á r és az a m e r i k a i fel é k e z e t n é l k u l i á l l ami i s ko lak"-feliratú cikket; ebből is meríthetnek tanulságot, mily óvatosan kell eljárni a tanítónak, hogy a reábizottak jövője no veszélyeztessék.

9

Azt mondám továbbá M á r t o n fy Má r t o n orról, h o g y a s o c i a l i s , azaz, t á r s a d a l m i í o r r a d a l o m t ö r j ősz t ói közés z e g ő d ö t t .

linó! itt a bizonyíték reá. A „Haladás" lH73-ik évi sept. SÍR-étöl kezdve megjelent számainak majdnem mindegyikében van­nak lazítások a társadalom világi, vagy egyházi rendje ellen ; az 1873-ik évi dec. 21-iki számában pedig szóról szóra ezeket mondja: „Az t is t u d j u k , h o g y a h a t á s e l l e n h a t á s t f og s z ü l n i , de a társadalmi forradalom mindig elönynycl Jár stb.“

Hát nem nyilvános terjesztéso-o ez a társadalmi (socialis) forradalomnak, ha azt mondja valaki, hogy „a t á r s a d a l m i f or ­r a d a l o m m i n d i g e 1 ö n y n y e 1 j á r ?"

Elhallgatom a „Politikai szemle" — az „Omnia venalia", — a „Misera plebs" — a „Menjetek és kövessétek példáját" — a „Rákóczy és Brankovics"-feIiratú vers, — a „Hannibál ante por­tás", a — „Legdrágább kormány “-féle stb. stb. cikkeket, melyek­ben felforgató elvek védetnek s hivatkozás történik arra, hogy ily körülmények között F r a n c i a o r s z á g b a n a n é p m á r föl l á­z a d o t t v o l n a stb. — Csak az 1874-iki 7-ik számot említem, melyben egy levél van a „Haladásw szerkesztőségéhez s e levélben szóról szóra ezek állanak: „Nem-e nektek Felsö-magyarország ellenzéki magyar közlönyeinek volna-e feladatotok, saját vidéketek területén m ég i n d i t an i a z on m o z g a l m a t , m e l y n e k t e r e m ­tói v a g y t o k , melyet helyeseltek nemcsak ti, hanem országos lapjaink is ? — (Itt csak ez a kérdés : melyek azon lapok?)

Avvagy tőlünk, vidéki elvbarátaitoktól várnátok a kezdemé­nyezést ? Az lehetetlen! Nehéz viszonyaink közepette már az is áldozat tőlünk, hogy magán ügyeinken kívül egyébbel is fog­lalkozunk !

De különben is Felsómagyarország központja Kas s a , és m i n d e n e v i d é k r e v o n a t k o z ó n a g y s z a b á s ú a e t i o n a k o n n a n ke l l k i i n d u l n i a .

Fel tehát nemes barátim a tettre ! Azt, mit annyiszor oly hévvel és önérzetesen, baráti körben megbeszéltünk, és mit sza­badelvű lapjaitok oly önfeláldozóan hirdettek : iparkodjatok a gya­korlati életben érvényre juttatni!

Lehet, hogy jóakaratotok hajótörést fog szenvedni: de ha erre gondolok, önkénytelenül eszembe ju t azon iraucia történetiró okoskodása, ki többek között azt irta, hogy: „a n e m z e t e k ösz- t<» n s z e r ű l ég i r t ó z n a k a f o r r a d a l o m t ó l s az n á l o k mi n-

10

d i g a vé g s ő k é t s é g b e e s é s s z ü l e m e n y e , de o l y a n k o r é p e n a z é r t me r t ön v é d e I e m, t e l j e s e n j o g o s u l t.“

Ezen lo\él a felsőmagyarországi ellenzéki szövetségről szél ugyan, de mit akar u francia íróból moritott „ t e l j e s e n j o g o s u l t f o r r a d a l o m" az ellenzéki szövetséggel?

K levelet nem Mártonfy Márton irta; de lapjában, melynek ő a tulajdonosa és szerkesztője, ciceró hetükkel közli, semmi el- lonószrevételt nem teszen reá : tehát ugyanezen véleményt osztja ő is. — A „Haladás*4 ugyané számában ez iratik [Jngvárról: „I)e hová irok? A „Haladás"-ba! Mi a „Haladás"? Ellenségei azt állítják, h o g y f o r r a d a l m i l ap! " — Tehát nemcsak én állítom, hogy a „Haladásiban forradalmi elvek terjesztetnek, de állítják — az ungvári levél szerint — mások is. Minthogy pedig e lap­nak, mely mások szerint is forradalmi lap, tulajdonosa és szer­kesztője Mártonfy M árton; ugyanaz, aki egyszersmind a kassai polgári iskolának egyik tanítója, aki fonnebb nyíltan azt is irta, vagy ellenészrevétel nélkül közölte, hogy ,,a t á r s a d a l m i f o r r a ­d a l o m m i n d i g e l ő n y n y e l j á r , “ ezért cikkemben az igazság­hoz biven mondhattam azt, hogy oly tanító is alkalmaztatik, aki a socialis forradalom terjesztőjéül szegődött.

Ennyit a s z e m é l y i kérdésre.En jószántomból tartózkodtam volna ezeket előhozni; de a

kassai községi iskolák tanítói testületé által nyilatkozatra szúlit- tatván, kötelességemnek tartottam, minden fentartás és félelem nélkül, lérfiasan és nyíltan kijelenteni, kit értettem, midőn azt irtain, hogy oly egyének is alkalmaztatnak tanítókul, akik nyíltan hirdetik az atheismust és a socialis forradalom terjesztői közé szegődtek.

Jól tudom, miszerint a „Haladás" szerkesztője, az ő isme­retes fegyvereivel, harcra fog ellenem kelni, hiszen úgy is már megfenyegetett avval, miszerint „oly v i h a r t z ú d í t a n y a k a i n közé, h o g y ö s s z e s m u n k a t á r s a i m s e m l e s z n e k k é p e ­sek me g v é d e n i . " Erre csak azt mondom: ha a törvény és munkatársaim meg nem védenek, majd csak megvéd az, akiről írva 'agyon a 26-ik zsoltárban: „Az Ur világosságom és szabadulásom, kitől féljek ? Az Ur életem oltalmazója, kitől remegjek ? Midón ellenem közelednek a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, kik enpm szorongatnak, magok meggyengülnek és elesnek.**

En Istenben bizom s a jogot, igazságot és jó erkölcsöt védve, nemcsa lártonfy Márton úrtól, de az egész világ ellenséges

11

megrohanásaitól sem ijedek meg s igen csalódik, aki azt hiszi, hogy, a nálunk is divatba jönni kezdő jakobinusi terrorismus által, képes lesz engem az igazság kimondásától visszariasztani.

És most átmegyek a d o l o g i kérdésre.

II.

„Kath. Világ" cimü folyóiratomban azt Írtam: „ p e d i g ez i s k o l á k az e l k ö z ö s i t é s á l t a l n e m v á l n a k j o b b a k k á , s ó t g y a k r a n r o s z a b b a k l e s z n e k , m i n t ez e g y fel só m a g y a r o r s z á g i s zab . ki r . v á r o s b a n t ö r t é n t stb.u

Uraim ! Nekem, Önöknek és mindenkinek, akinek a népiskola célja-eszközei- és feladatáról helyes fogalma van, ez a meggyőző­désünk, kell, hogy ez legyen meggyőződésünk : miszerint nem egy, de minden elközösitett népiskola roszabb, mint a vele egyforma tanerőkkel rendelkező és jól vezetett, leginkább pedig keresztény, felekezeti iskola. Ezt Önök igen j SÍ tudják ; tudniok kell, mert sokan vannak testületük kebelében olyanok, kik a nevelészeti tu­domány magaslatán állanak, kik a népnevelés terén gazdag ta­pasztalatokat szereztek maguknak s ha ezt, tudva, még sem vallják meg nyilvánosan, engedjék kimondanom, miszerint ezt csak a helyzet kényszerűségénél fogva teszik.

Én e tekintetben szerencsésebb helyzetben vagyok, mint Önök. Nekem nem kell attól tartanom, hogy meggyőződésein nyílt kifeje­zése miatt valamely hatalmas s állásommal rendelkező pártfogóm haragját vonom árva fejemre, ezért kimondom nyíltan, m iszerint: m i n d e n , v a l l á s f e l e k e z e t i j e l l e g é b ő l k i f o r g a t o t t , v a g y i s e l k ö z ö s i t e t t i s k o l a r o s z a b b , é s c é l j á n a k k e v é s b b é f e l e l me g , m i n t a v e l e e g y f o r m a t a n ­e r ő k k e l e l l á t o t t é s j ó l v e z e t e t t f e l e k e z e t i i s ­k o l a : tehát a szabad kir. Kassa városi iskola is, az elközösités után, roszabb, mint volt az elközösités előtt. Aki, az általam itt fönebb kimondott elvet tagadná, tagadásával csak azt bizonyítaná be, miszerint az iskolai és népnevelési ügyekben teljesen járatlan s annyit ért az iskolához, mint a hajdú a harangöntéshez.

Nem akarom fürkészni : m i é r t ? és m i k é n t ? közösittettek el Kassán a katholikus iskolák ; ez nem tartozik hozzám. En csak a ténynél maradok, mely előttem áll s e tény a következő :

Kassán lakik :róm. s gör. katli. ágost. h. helv. v. mózes v. g. kel.

17169; 1557; 825 ; 2178; 10.

12

Ezelőtt voltuk Kassán kathnlikuH, ágostai, helvét. v. és zsidó népiskolák. Mh vannak ágostai, helvét. v. óh zsidó nép­iskolák ; a katholikus iskolák Kassán elhintek a főldszinéről s he­lyettük vannak most folekozetnőlküli községi iskolák. Minden tehát a réginél maradt, csak a 171011 katholikusnak nincsen iskolája. Ez tény, mely ellen semmi okoskodás nem használ.

Hogyan ? Oly roszak valamik talán a kassai katholikus isko­lák, hogy azokra az istiH-iki 38-ik t. cikk elközösitési rendszabá­lyait alkalmazni kellett ? Szó sincs ró la ! A kassai kath. iskolák jók voltak, mintaszerű iskolák voltak, jóságuk Ilire az egész ország­ban ismeretes vala. Erről tanúskodnak a kormányhoz beadott tan- leitigyelói jelentések is. Miért közösitettok el tehát ezen iskolák?

Az 1868-iki 38-ik t. cikk olyan, hogy, ha valakinek kedve és elég erős akarata van az ország minden felekezeti iskoláját elkö- zösiteni, azt, e törvény erejénél fogva megteheti s még — ami mai nap igen sokra becsültetik — bizonyos körökben roppant nagy dicsőséget is fog aratni vele. Ez mainap hazánkban igen ju­talmazó fáradság lévén, nem csoda dolog, hogy sokan a lelkiisme­ret, jog és méltányosság elavult fogalmait tekinteten kívül hagyván, a dicsőség könnyű útjára térnek. A nevezett törvény kedvez min­denkinek, aki az elközösités fáradságát, akár olcsó dicsőségszomj- ból, akár holmi anyagi hasznokért, magára veszi és a tág keretű törvény magyarázatában — kellő ügyességgel bir. Miként is nem lehetett volna tehát Kassán, hol oly sok értelmiség van, módot és a nevezett kautsouk törvényben paragrafust találni, a volt katho­likus iskolák elközösitésérc, és arra, hogy az 17169 katholikus is­kolájától megfosztassók ? E műtét tehát — némelyek véleménye szerint — a l k a l m a s i n t törvényesen történt. De hiszen mondot­tuk már, hogy e törvény erőjénél fogva az ország minden iskoláit lehet közöseknek nyilvánítani. De vajjon igazságosan és méltá­nyosan törtónt-e a kassai kath. iskolák eiközösitése — ezt nem akarjuk itt megítélni. Mi csak a ténynél maradunk.

Sőt hajlandók vagyunk még azt is megengedni, hogy a m a n e h á n y f é r f i ú , aki Kassán a kath. iskolák elközösitését ke­resztül vitte, eme tettében — oltekintvo az igazságtalanságtól melyet a katholikusokon elkövettek — a legjobb szándéktól ve­zéreltetett. Elhisz6zük, hogy az iskolák eiközösitése állal helyben a népnevelés állapotán segíthetni véltek. De más kérdés az : vaj­jon el van-e érve az ama nehány férfiú által elérni szándékolt cél? .Javult-e ezáltal Kassán a népnevelőd állapota, avagy sem?

13

Mert tudva levő dolog, hogy n legjobb akarattól a sikerhez meg igen hosszú az út, s gyakran a legjobb szándék is, a dolog ter­mészete, vagy egyéb, számításon kívül hagyott, körülmények miatt, dugába dől és a várt eredinéuy liolyelt, épen ennek ellenkezője éretik el.

Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a katholikus iskolák elközösitése által Kassán a népnovelés ügye nemcsak elő nem segittetett, de még hátrább vettetett, azaz: az i s k o l a i á l l a ­p o t o k n e m c s a k n e m j a v u l t a k , d e t é n y l e g r o s z a b b o d - t ak. Ne méltoztassanak engem íélreérteni. Nem azt akarom ez­által mondani, mintha talán a tanítói testületet általán véve, kö­telességmulasztásról, vagy bármiről is vádolni akarnám. Távol legyen ez tőlem. Kn a tételt általánosan állítom fel és azt mon­dom : m i n d e n k ö z s é g i i s ko l a , mely az 1868-iki 38-ik t. cikk idevágó intézkedései alapján k ö z ö s s é , tehát a törvény rendelke­zései szerint határozottan v a l l á s n é l k ü l i v é alakul, roszabb, m i n t az o l y v a l l á s f e l e k e z e t i i s k o l a , me l y az d ö b b e ­ni vei e g y f o r m a t a n e r ő k k e l , t a n e s z k ö z ö k k e l és ve­z e t é s s e l b i r.

A „v a 11 ás n él k ü 1 iu közös népiskola mindig roszabb a jó felekezeti iskolánál, mert hiányzik benne a n e v e l é s n e k e g y e t ­l e n e g y e s z k ö z e a v a l l á s . Ez hiányzik a kassai közös népis­kolában is, ezért ezen iskola nem felelhet meg ama célnak, mely a népiskolának egyedüli hivatása. Ezért nemcsak roszabb most ez iskola, mint akkor volt, midőn kath. felekezeti jelleggel birt; de annyira rósz, hogy egészen haszonvehetetlen, mert a népiskola elé kitűzött célnak épensóggel meg nein felel.

Ugyanis: mi a népiskola célja? E tárgyról — mint Önök tudják — sokat Írtak és sokat eivúdtak az emberek. Ma azonban, e kérdés iránt, a világ leghíresebb tanférfiainál már csak egy vé­lemény uralkodik. Európa és Amerika legjelesebb tanférfiai meg­egyeznek abban, hogy a népiskola oly intézmény, melynek célja az ifjú nemzedéket nemcsak oktatni, hanem nevelni is. A népis­kolának célja az e g é s z e m b e r t k é p e z n i , t e h á t n e m c s a k a n n a k é r t e l m i t e h e t s é g é t é b r e s z t e n i és á p o l n i , h a ­ne m a k e d é l y t , az a k a r a t o t , s z ó v a l a s z i v e t is nomos i - t eni . A népiskola feladata: a gyermeket oktatva neveiül és nevelve oktatni. Ha r n i s c b , Postalozzinuk ogyik híres ta-

14

nitványa, azt mondja (lásd: Kollner, 3$olféfd)ulfunbe 5. Síufí. 56. 1.): „A népiskolának nőm az a föladata, hogy a gyermeket tudássá, vagy csupáncsak gondolkodóvá tegye, hanem az a leiadata, h o g y t a n í t v á n y á t a t e t t e m b e r é v é k é p e z z e ; ezért népiskolában a gyermeket s z o k t a t n i kell inkább, m i n t o k t a t n i , arra kell őt képesíteni, hogy inkább v é g r e h a j t a n i tudjon szükséges dol­gokat, m i n t k i g o n d o l n i kevósbbé szükségeseket.- És a német kormány- és iskolatanácsos Kellnor a népiskola célját abban találja, hogy „ be nne a g y e r m e k e k j ö v e n d ő b e l i m u n k á s é l e t r e , az egyházi és vi lági társadal mi hivatásukra, é lőké- p e z t e s s e n ek .“ Ezért minden, hivatását jól értő, tanférfiú egyhan­gúlag azt követeli, „hogy a n é p i s k o l á b a n v a l ó t a n í t á s n e m ­c s a k o k t a t ó , h a n e m n e v e l ő is l e g y e n . - Csupa protestáns tekintélyekre hivatkozunk. így Ziller, lipcsei tanár, ((áhrunblegung jur i<ebre rotn cvjieíjcnbcn Unterridjt) azt követeli, „ h o g y a m a i s k o ­l ák, m e l y e k n e m s z a k i s k o l á k , m i n d i g n e v e l ő i n t é z e ­t ek is l e g y e n e k . - — C. L. Roth (©djrifteu pabagog. u. biograpf}. ^tiljalteS I. 6.1.) azt bizonyítja, hogy — miután mindenki nem lehet tudós, de mindenkinek embernek kell lenni — „a n é p i s k o l á b a n a n e v e l é s t az o k t a t á s t ó l e l v á l a s z t a n i n e m l e h e t . - — A bádeni uj népiskolai törvény indokai között, többi közt, ez is foglaltatik: „a n é p i s k o l á r a n é z v e l e g f o n t o s a b b a n e v e - l é s z e t i el em, s e m i a t t o t t a n e v e l é s az o k t a t á s t ó l e l ­vál a s z t h a t l an . - — G. Fröhlich, rektor szerint: „a n é p i s k o l a c s a k a k k o r f e l e l h e t me g c é l j á n a k , h a a b b a n a t a n í t ó n e m c s a k o k t a t j a , h a n e m a szó t e l j e s é r t e l m é b e n ne ­ve l i is a g y e r m e k e t . “ — Humboldt Sándor 1853-ban Írja: ,.Az egész élet képtelenség, h a nem t u d j u k m i n e k v a g y u n k i t t , de ez a l e g m é l y e b b g o n d o l k o d ó e l ő t t is r e j t é l y ma r a d . “ Tehát a lét titkainak földerítésére és arra, hogy az élet képtelenség ne legyen, az emberi ész tehetségein kívül még másra (t. i. a vallásra) is van szükség. — Dietrich pedig maga meg- vallja: „Valóban kevesebb súlyt kell arra fektetni, mennyit tud az ember, mint arra, mikép van nevelve. Ezt a mai iskolákban elfe- ledék (a közös, vallásnélküli iskolákban) sót erre nem is figyelnek. Egy ily iskolának eredményei bizonyos széphangzású szóvirágokkal magaszta Itatnak, de a n e v e l é s z ét i e l em, mo l y a l e g f o n t o ­s a b b , r e n d e s e n c s a k m e l l é k e s d o l o g n a k v é t e t i k a z ok b an .“

A nevelés tehát oly elmaradhatlan föltétele a népiskolának,

16

mely nélkül ez, céljának meg nem felelő, haszontalan intézmény, mely többet ront mint épit, többet árt mint használ a társadalom­nak. Ismeretes a híres Wellington ide vágó nyilatkozata, aki ugyan nem volt tanító, hanem hadvezér, de mint praktikus ember ismerte az életet és az emberokot; ő e tárgyra vonatkozólag igy szól: „Az oktatásról nincs Ítéletem, de annyit mondok, ha a gyermeket nőm nevelitek a vallásban és jó erkölcsben, ti v a g y t o k a n n a k oka , h o g y ha a j ö v ő b e n a v i l á g b a n a n n y i v a l t ö b b ü g y e s g a z e m b e r le s z .‘‘

Ha tehát a legtekintélyesebb protestáns tanférfiak is — a katholikus férfiakat, kiknek száma légió, itt nem is említjük — oly nagy fontosságot tulajdonítanak a népiskolákban a nevelésnek, úgy hiszem, a kassai községi tanító urak is elismerendik, hogy a puszta oktatással nem lehet beérni, hanem, hogy a népiskolánan a gyermekeket még nevelni is szükséges.

A nevelés alatt értjük a nagykorúaknak ama befolyását a kiskorúakra, mely mind ama vallásos, erkölcsi, értelmi s physikai erőket és képességeket, amelyek a gyermek emberi lényegét ké­pezik, idomítja, fejleszti, megerősíti és nemesbiti, hogy a gyermek ideiglenes és örök feladatát, emberi és keresztény tökélyesedését bizton elérhesse. E célból kell, hogy a vallás, a fegyelem, az ok­tatás és a testi egészségi ápolás közreműködjenek. Egyesülnie kell tehát a valláserkölcsi nevelésnek az értelmi s testivel; ezek egyike sem magában véve már a teljes nevelés, hanem ennek csak egy része. Az oktatás és az értelmi tehetségek fejlesztése magában véve még nem nevelés; ez csak egyik része ama nagy feladatnak, melyet a népiskolának teljesítenie kell. A nevelés teljes fogalmá­hoz még a szív képzése, a lelki erők nemesítése, szóval a vallás­erkölcsi oktatás és szoktatás is tartozik, hogy a nevelés teljes legyen s igy az iskola céljának megfelelhessen.

E célt a községi, vagy közös iskola, mely a valláserkölcsi nevelést hátráltatja, a vallás-oktatást akadályozza, vagy épen lehe­tetlenné teszi, e nagy célt — mondom — a felokezolnélküli, azaz „ v a l l á s n é l k ü l i “ iskola sehol és soha nem éri el.

A községi iskola fejlesztheti a t e s t i erőket; nyújthat é r ­t e l m i oktatást, de már ezt sem teljesen és csak igen tökéletlenül, minthogy ahhoz élő vallásos oktatás is tartozik, s azonkívül az oktatás korántsem még nevelés, hanem csak egyike azon segéd­eszközöknek, amelyek a nevolésro közreműködnek. De a v a l l á ­s os - e r kö l c s i nevelést, mely a társadalomra nézve a legnagyobb

16

befolyású, a felekesot- azaz vnllásnélkiili köraégi iskola nem adhatja, mivel ez tökéletesen meghaladja erőjét: sót, az ily vallásos-erkölcsi nevelés a községi iskola természetével és fogalmával is ellenkezik.

Amely iskola podig ama feladatot, melyre hivatva van, tel­jesíteni nem képes, azt nem lehet Jó iskolának nevezni, ami pe­dig nem jó , az rósz. Minden községi iskola, mint oly intézmény, mely a valódi népnevelés céljának tökéletesen soha sem felelhet meg, r ósz . s mint ilyen elvetendő. Az államnak és az ogycs köz­ségeknek is, iskolai ügyekben, józanul csak az lehet céljok, hogy iskoláik jó* és hivatásuknak megfelelők, nern pedig, hogy erőszakkal felekezetnólküliek legyenek. S minthogy társadalmi magas felada­tának csak a vallásos, azaz, telekozeti népiskola felelhet meg iga­zán : azért az államnak és az egyes községeknek, saját érdekükben is, kötelességük arra törekedniük, hogy iskoláik a c é l n a k m eg­f e l e l ő k és j ó k , n e m p e d i g , h o g y v a l l á s n é l k f i l i e k , a c é l n a k me g n e m f e l e l ő k és r o s z a k l e g y e n e k . Ez nyug­tathatja meg csak a jóravaló állampolgárt és a vallásos szülőt is, ha tudja, hogy szive gyermeke, élete reménye és aggkora gyá- mola, ama vallásban neveltetik, melynek isteni voltáról a szülő maga is meg van győződve, s hogy ama erkölcsi érzet fejlesztetik a gyermekben, mely a szülői remények teljesülésének biztositékát nyújtja. Ezért az állam és az egyes nagyobb községek, saját érde­kükben és erkölcsileg is, inkább arra köteleztetnek, hogy a jó és a célnak megfelelő felekezeti iskolákat támogassák, semmint, hogy az iskolákat elközösitvén, azokból célttóvesztett intézeteket alkossanak. Különben is mindenki tudja, hogy az államnak és az egyes községeknek közpénzei bizony nem teremnek a fán. hanem csak az adózó állampolgárok zsebében; ha tehát e pénzek segély­képen is kiadatnak, ne adassanak ki a jogos érdekek megsértésével, hanem csak a józan célok előmozdítására, igazság és méltányosság szerint.

Az iskola csak akkor oldja meg helyesen feladatát, ha az ész és szív képzésére egyenlő gondja van; o kettő tesz egy egész tökéletes embert; — a nevelés, mely bármelyiket elhanyagolja, fél embert ad csak a társadalomnak, hogy romlására legyen.

Az ész és szív képzésének e kettős célja egymással a log- szorosb uszonyban és összefügésbou van, egyik a másik nélkül csak szellemi korcsokat, tökéletlen egyénokot szül, kik mindanyi-

11

S7.ot* /avarba jönnek az élőt utjain, valahányszor önerejőkre ha­gyatnak. Párhuzamosan koll növelni az észt és a szivet, mert mihelyt valamelyik túlsúlyra emelkedik a másik felett, azonnal kész birtokosuk számára a tévedés, kivált az észnek tulmivelődése a szívnek elhanyagolásával öló szörnyeteg, mely tudtunk nélkül gyilkolja boldogságunkat.

Nemcsak oktatni, hanem nevelni is az iskola feladata. E fel­adatot mindenki, aki csak némileg is érti a népiskola célját, nem abluin keresi, hogy bizonyos a mindennapi életre, az állam szolgá­latára és céljai előmozdítására képesítő, szükséges és hasznos is­mereteket és ügyességeket oltson be a serdülő nemzedékbe; liánéin hogy sokkal magasb rendeltetésénél fogva egyszersmind az .embert emberré nevelje. És e tekintetben összeesik a népiskolának célja az ember rendeltetésével és végcéljával; nem csak az ember külső társadalmi életére, nemcsak értelme kifejtésére, hanem egész bel- életére vonatkozik: átöleli a gyermek értelmi, érzelmi és akarat­világát; Istennel, végrendeltetésével és kötelmeivel megismerteti őt, és ezeknek minden viszonyok közti teljesítésére oktatja, vezeti, buzdítja, képesíti. Ez a népiskola feladata.

E nagy feladatot csak azon iskola fogja kellően megoldani, mely el nem szakad a vallástól és az egyháztól, hanem a vallásos elvek szellemében és segedelmével teljesiti azt: azon népiskola, melynek működése összhangzó, egyöntetű, egy szellemű, m e l y b e n a t a n í t á s n e m g á t o l j a a n e v e l é s t , m e l y b e n a t ö b b i t a n t á r g y a k b a n v a l ó o k t a t á s n e m z a v a r j a m e g a v a l l á s e r k ö l c s i o k t a t á s t , h a n e m ezze l k a r ö 11 v e j á r, e z t t á m o- g a t j a s á l t a l a v i s z o n t t á m o g a t t á t i k.

Mondják meg nekem, igen tisztelt Tanító urak! ilyen-e az Önök vezetésére bízott, ezelőtt katholikus, most pedig felekezetnél- küli kassai községi népiskola? Mondják meg nekem: lehet-e az úgy nevezet községi iskola általában véve olyan, hogy az a népiskola ama magasztos céljának és feladatának megfeleljen? Nemde kény­telenek Önök, mint gondolkodó férliak megvallani: m i s z e r i n t a k ö z s é g i n é p i s k o l a , é p e n mi v e l n e m v a l l á s f e l e k e z e t i , é p e n mi v e l a v a l l á s t ö v é r ő l e l m e t s z e t i k , n e m k é p e s az e l é j e t ű z ö t t m a g a s c é l t é l é r n i , de mé g c s a k meg- k ö z e l í t e n i s em! E magas célt zavartalanul sem a kassai, sem pedig más községi népiskola nem fogja elérni soha: ezért nemcsak a kasnai községi iskola roszabb most, miut. volt katholikus feleke­zeti korában; de egyálalján véve minden községi iskola roszabb.

18

mint a neki megfelelő s vele ngyfnrmii tanerőkkel es vezetéssel biró vullásfelek eseti iskolft.

Tudják őzt jól fi többi vallásfelekezetek mindenütt — Kassán is: őzért rugaszkodunk oly szívósan iskoláikhoz; oly szentségnek tekintik a népiskolát, hogy ahhoz nyúlni senkinek sem engednek. Ezért Kassán is, midón ama néhány férliu abban kereste dicsőségét, — persze az lStiK-iki 38. t. e. segedelmével — hogy a katholikus isko­lát elescamotirozza, a finom érzékit protestánsok és az okos izraeliták segédkeztek ugyan a kath. iskola elközösitésében, de azért protes­táns és zsidó iskoláikat megtartották ; mivel jól tudják, hogy akii* az iskola, azé a jövő: és jól tudják, hogy a vallásfelekozetiségébol ki vetkeztetett, azaz. a bizonyos, meghatározott vallástól megfosztott népiskola rósz és' haszontalan.

A népiskolában való nevelésnek összhangzónak és egy cél felé törekvőnek kell lenni az iskolán kívüli neveléssel. Ha valamire a világon, úgy a nevelésre illik ama ismert közmondás: „nem az iskolának, de az életnek tanulunk.“

Mi az ember magasb rendeltetése? Minő viszonyban állanak az ember képességei e rendeltetéséhez? Mily úton érjük el a leg­biztosabban rendeltetésünket? Mely indokok bírják az embert arra, hogy rendeltetését szem elöl ne tóveszsze ?

Ki ad nekünk e nagy fontosságú kérdésekre választ?Hogy a bölcselkedósi speeulatio, a magára hagyatott ész, ha

a legmélyebb gondolkodású is, még sem képes nekünk a fönebb idézett kérdésekre kielégítő feleletet adni, azt már Humboldt Sán­dornak amott íönebb előhozott idézetéből is, láthatjuk. Az észnek van bizonyos határa, a melyen túl nem mehet. A legmélyebb gondolkodás is ma ilyen, holnap amolyan eredményre ju t. Négy­ezer év alatt az emberi szellem nem vala képes az élet ama mély rejtelmeit megvilágítani s most som képes — a tételes vallás, a kinyi­latkoztatás nélkül. És jaj a nevelószetnek ha a kinyilatkoztatott vallás mezejéről letér és az ujabbkori „istennélküli" divatos elvek alapján akarja az emberi élet rejtélyeit megoldani.

Curtmann (Lehrbuch dér Erziehung und dós Untorrichtes. í. rész 34. 1.) mondja: „A nevelészet csak a keresztény népek között, és c s a k a k e r e s z t é n y s é g s e g é l y é v e l , e m e l k e d e t t t u d ó ­ra á n y n y á , és c s a k e v a l l á s s a l v a l ó ö s s z e k ö t t e t é s é b e n k é p e s m a g a a n e v e l é s is e m e l k e d n i . Ezért a nevelészetnek is oly szorosan kell a vallásoktatással szövetkeznie, mint a g y a k o r -

19

l a t i n e v e l é s n e k a v a l l á s o s é p ü l é s e n és k é p z ó s e n ke l l a l a p u l n i a . "

Ezért a bajor kópviselőház is igen helyesen hangoztatá, hogy „a népiskolának nem egyedül az o k t a t á s , de a neve lés is fela­data. s a vallás igazságait nomesak tudni, hanem a szívben átérezni és a gyakorlati életbe is átvinni szükséges." S Collcridgo azt mondja, hogy a népiskola föladata a serdülő emberiségnek erkölcsi és vallási kötelmeiről, földi és örök érdekéről helyes fogalmat kölcsönözni, s azt egyszersmind azon helyzetbe hozni, hogy polgári kötelességeit teljesítse s a társas életben jó tulajdonokat és szo­kásokat. munkaszeretetei és öntiszteletet kifejtsen."

Ezeket kétségtelenül elismerik Önök is, uraim ! De ha elis­merik, mondják meg nekem nyíltan: mi által vélik népiskolájokban e célt elérhetni ? Az irás, olvasás, számtan, földirat, természetrajz, gymnastika által-e? Mi köze van ezeknek az ember magas b ren­deltetésével ? Vagy talán a bölcselőn és aesthetikai (szépészeti s illemtani) világnézet terjesztése által? Higyjék el, Uraira! arra, hogy a nép az erkölcsiség határain kívül ne csapongjon, hogy kötelességét teljesítse és jó legyen, a bölcselmi és illemtani indokok nem nyújtanak elég biztosítékot! Az úgynevezett „magas művelt­séget," melytől némelyek az erkölcsi világrendben is törvénytisz­teletet és rendületlen becsületességet várnak, Önök a népiskolában a serdülő nemzedéknek adni nem képesek. S ha lehetne is a nép­nek a népiskolában „magas műveltséget" szereznie, evvel még korántsem volna meg a jó erkölcs és lelkiismeretesség biztosítéka. Hiszen, Uraim! csak a legújabb idő is elég bizonyítékkal szolgált nekünk arra, hogy megtanuljuk, miszerint a magas miveltség nem menti meg az embert a gonosz hajlamoktól és az erkölcstelenség­től. Nem láttunk-e újabb időben csak Magyarországban is sok „magas miveltségü" gazembert, „finom mivcltséggel" váltókat hamisítani, pénzeket sikkasztani, csalni stb. stb? A műveltség még nem elegendő biztosíték arra, hogy valaki becsületes és jó is legyen. Csak a vallásos hit ama páncél, mely a kisértetek ellen biztosíthat és a jóért való küzdelemre lelkesít. Ezért a vallásos világnézet mindenkire nézve ugyan szükséges; de legszükségesebb és legfontosabb azon osztályra nézve, mely a népiskola által ké- peztetik, s e mély vallásos világnézet az, moly a gyermek ártatlan keblével a legjútókonyabb összhangban van. A v a l l á s o s mé l y m e g g y ő z ő d é s a l óg b i z t os ab bán vez e t i a népet az or köl ­es i s é g m a g a s f o k á r a s az élet nehéz küzdelmei között is

türelmet, Isten akarnia Imii való megnyugvást, békét és megelégedést szül a nép Nmében, mely erények hatalmasabb őrei az állami és társadalmi rendnek, mint ama félmillió szurony, inelylvel Ma­gyarország esetleg rendelkezhetik.

Ha tehát népet nevelni akarunk a v a l l á s h o z ke l l f o l y a ­m o d n u n k . És a népiskolának, hogy az a népet nevelje, magának is v a l l á s s a l ke l l b Í r n i a. Ebhez nemesük az szükséges, hogy a gyermekek a vallásos cselekedetekre és gyakorlatokra szoktas­sanak, hanem a jó népiskolában még a levegőnek is át kell hatva lennie a vallásosság által: mert hogy valaki a vallásos-erkölcsi életre képesittessék, a n n a k n e m c s a k t a n u l n i a , h a n e m szok­ta 11 a t n i a és g y a k o r o l t a t n i a ke l l a v a l l á s b a n .

Kérdeni Önöket, uraim! ilyen-e Önök községi iskolája? Lehet-e általában a községi iskola ilyen? — Ne ringassuk magunkat ha­szontalan ábrándokban! — Sem a kassai, de a világ egy községi iskolája sem lehet oly értelemben vallásos, hogy az a népet va­lóban nevelje, s épen azért, m i v e l n e m l e h e t o l y é r t e l e m- b e n v a l l á s o s , s m i v e l v a l ó b a n n e m n e v e l h e t i a n é p e t : m i n d e n k ö z s é g i i s k o l a , t e h á t a k a s s a i i s —■ r o s z. '

Önök azt mondják: „hiszen a törvény megengedi, sőt elren­deli a községi iskolákban is a vallásoktatást." — Elhiszem! de a hol a nép neveléséről szólunk, ott nem arról van szó, hogy a vallástan is, pl. hetenkint két órán át, taníttassák. H a a n é p i s ­k o l a i f i a t a l s á g n a k c s a k a n n y i v a l l á s s a l k e l l e n e b i r n i a, m e n n y i r e h e t e n k i n t i k é t ó r á n á t t a n i 11 á t ­h a t i k és s z o k t a t t a t h a t i k , a k k o r e k é t ó r a i s s o k és f e l e s l e g e s . Nem a vallástan oktatása egymaga teszi a népiskolát népnevelő intézetté: az egész oktatásnak és szervezetnek át kell hatva lennie a vallásos és erkölcsi szellemtől. Aki a fia­talságot nem akarja Istenhez vezetni" — úgymond Curtmann — „az nem érdemes a nevelői névre."

Hogy a gyermekek, vallásuk szellemében, erkölcsös emberekké neveltethessenek, a t a n í t ó n a k m a g á n a k i s v a l l á s ó s n a k és h í v ő n e k k e l l l e n n i e . Mert amivel a tanító maga seiu bir, azt növendékeinek sem adhat. Már most hogyan fogja növelni a protestáns-, vagy mózesvallásu tanító a maga katholikus vallásé növendékeit? Milyen példáit fogja adni vallásosságának? Példa nélkül pedig nevelni lehetetlen !

187o-ban volt a kassai íi-iskoléban: katb. 687; evaug. 7; izr. ö.

21

1874-ik évről a jelenlegi községi iskola tigyermekeiDek vallá­sok szerinti létszámáról nem tudtunk ugyan magunknak hivatalos adatokat szerezni, de estik hallomásból tudjuk, hogy most lenne ott : kath. 653; evang. 4 ; református 30; izraelita 57.

Megjegyezzük itt újra, hogy az evangélikusoknak van saját felekezeti iskolájok, melybe most 222 gyermek jár, tehat ugyanott elférne még a 4 is. Az izraelitáknak is van saját felekezeti iskolá­jok, melyet 112 gyermek látogat s alkalmasint a községibe járó 57 is elférne még ott. Tehát mindössze is a 30 reformált gyermek jö­hetne kérdésbe. És mégis az elközösitett iskolákban működik a katholikus tanítókon kívül két evangélikus és egy református tanító. Továbbá a polgári felekezetnélkiili iskolában van alkalmazva egy „vallásfelekezetnélküli-* tanító, aki a kath. egyházból való kilé­pési szándékát bejelentő ugyan, de, mint mondják, egy más egyház kebelébe nem lépett. Maradjunk tehát csak az elemi osztályoknál. Jöhet idő, hogy itt izraelita is lóg alkalmaztatni.

Hogyan fogják már most e különvallású tanítók a nevelés elemeit alkalmazni ? Ezen elemek pedig, mint tudjuk, leginkább a vallásból mentendők. Ha saját vallásuk elemeit alkalmazzák, megsértik a velök nem egy vallásfelekezeten levő tauitványaik h ité t; ha nem alkalmazzák, a nevelés ama leghatékonyabb eszkö­zétől fosztják meg magokat, mely nélkül a nevelés lehetetlen.

Azután az iskola felekezeti, jellegét nem annyira a tanulók vallása képezi, mint a tanítóké ; leginkább pedig a felekezet fel­ügyeleti vezetése s azon rendszer, melyszerint a vallásos nevelés áthatja az iskola egész működését, határozza meg annak jellegét.

Itt sarkallik ama veszély, mely Kassán, az iskolák elközösi- tése által, az 17169 katholikusból álló többséget fenyegeti. Az, hogy a 4 evang. 30 reform. 53 zsidó gyermek, és három nem kath. vallású tanító miatt a 653 katholikus gyermek nem neveltethetik a katholika hitben.

Mert annak mindenki előtt szentnek és bizonyosnak kell lennie, hogy, bármit is mondjanak a dologhoz nein értők : a k ö z- s é g i i s k o l a n e m k e r e s z t é n y é s n e m i s l e h e t k e ­r e s z t é n y i s k o l a . Hiszen Hoft’man Pál is azért indítványozta Pesten : „ h o g y a h i t - é s e r k ö l c s t a n ne l e g y e n kö­t e l e z ő t a n t á r g y . 44 Szilady Áron pedig: „ v a l a m i á l t a ­l á n o s , s e m m i l i i t f e l e k e z e t i p á r t h o z n e m k ö t ö t t e r k ö l c s t a n - behozatalát sürgette. 8 Kassán is vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nekik c a f r a n g n é l k ü l i k á t é és

I, i b 11» n 4 1 U I i vallásoktatás, a u * . numkeres/.ténj bitoktataa ,11 Itt is vannak olyanok, akik ily keptolonaoRbon h m * . lm*,

„épiskolában valami, lat™ tudj* miféle, pólyán orkolcatan okta- tVav elé'osóges. Áradó ,»«k nőm tudják, mit boaaelnek a oaak a nópoktatás és nevelés körüli vastag tudatlanságukat árulják el; mert, persze ! ölesé mádon liberaliskodni könnyű de nehezebb a dolgokat árlcni Erre az általános vallásra, vagy polgárt erkölcstanra későbbmos visszatérünk.

Itt. előbb röviden még azt bizonyítom be, miszeiint maga a telekezetnélKüli iskola magában véve is képtelenség. ks ha valamelyik kath iskola olküzüsittetik, az megszűnik ugyan katholikus lenni, de meg nem szűnik felekezeti lenni. A kath. felekezeti jelleg meg- seimnisittotik, de ehelyett az iskola más felekezeti jelleget nyer. Ugyanis : az ily közös iskolában a tanító feladata úgy tanítani, hogy tanítványai közül egy se sértessék vallásos érzületében és öntuda­tában. Ez pedig lehetetlenség, sőt teljes képtelenség! Mert a mióta a világ áll, sohasem létezett ember, aki magának nem képezett volna bizonyos fogalmat az istenről és világhozi viszonyáról. Akár helyes nézete legyen, akár helytelen, ama tény mégis tagadhatat­lan, hogy az emberi szellem vágyakodik önnönmagával Isten és lénye fölött tisztába jönni. Ebből következik, hogy nem létezik ta­nító, aki minden vallás iránt közönyös lenne és egy bizonyos vallás iránt előszeretettel nem viseltetnék, azaz : a t a ii i t ó m a g a s o h a s e m l e h e t v a l ó b a n h i t f e l e k e z e t n é l k ü l i .

És ha a tanító, mint ember, nem lehet felekezetnélküli, so­hasem lesz képes úgy tanítani, miszerint kivált ama tárgyakban, amelyek a vallással közel összefüggésben állanak, egészen pártat­lan álláspontot foglaljon el. Akármily „ l i b e r á l i s s z e l l e m ű“ legyen is, mindig bizonyos saját egyéni felfogással fog bírni e dolgokról, vagyis mindig felekezeti lesz. És képtelenség is a taní­tótól azt kívánni, hogy minden felekezet iránt, azaz minden val­lási tanok s intézmények iránt közönyös legyen, mert ez annyit tesz, mint követelni, hogy s e m m i á l l á s p o n t j a s e l e g y e n .

A hol tehát a kath. iskola, melynek ezer számra vannak kath. tanítványai, azért küzösittotik el, hogy a többi — saját is­koláikkal bíró — felekezetekhoz tartozó 10—20 gyermek is az elközö- sitett iskolába járjon, s e miatt oda több nem katholikus tanító küldetik, ez a katholikus többségre nézve mindig veszélyes ; és ha az elküzösitós törvényszabta módon is történt volna m eg— il/< 'lv intézkedés, a hasonlithatlauul nagy többség iránt, som nem inéi tű-

23

nyos, sem ni*m igazságon. Az ily iskola mog nőni nyugtathatja a katholikus szülők lolkiismerotét. Mórt vagy vallásos az ily más vallásfelekezethez tartozó tanító, vagy nem vallásos. Ha vallásos: saját meggyőződésének fog a többi vallástanok lelőtt előnyt adni s akkor s z e r f e l e t t v a u v e s z é l y e z t e t v e a k a t b o I i- k u s t ö b b s é g g y e r ni o k e i n o k v a l l á s a. Ha pedig a tanító nem vallásos, akkor a vallástalauság, vagy legalább a vallás iránti közöny könnyen átmegyen a gyermekiekre s o z á l t a l v e s z é ­l y e z t e t v e v a n a z á l l a m é s a t á r s a d a l o m é r d e k e, s t e l j e s e n m e g h i ú s u l , az i s k o l a f ő c é l j a , a né p- n e v e l é s . Ez újra ama következtetésre vezet, hogy az ily köz­ségi iskola rósz.

Én hiszem, hogy atna neinkatholikus tanító urak, akik a kassai volt katholikus, most községi iskolában tanítói tisztet visel­nek. igen jeles tanítók és kitűnő vallásos emberek; de épen ez még inkább fokozza szememben a veszélyt, mely a katholikus gyermekek vallásos meggyőződését ez iskolában fenyegeti. Mert minél jelesebb és vallásosabb, a maga nemében, az ily más val­lásfelekezetbeli tanító — sőt ha az maga Luther, vagy Calvin volna is, — annál inkább kell a katholikus szülőknek félteniük gyerme­keik hitét és vallását. IS ez oka annak, hogy — ha már a neve- lészeti szempont is el nem Ítélné a felekezotnélküli iskolát — ez ama lelki nyugtalanság következtében, mely minden jóravaló ka­tholikus szülői szivet, a gyermekek vallásos meggyőződése miatt méltán elfoglal, határozottan rósz és kárhoztatandó.

Mert mesebeszed az, hogy az ily más vallásfelekezetbeli ta­nító a községi iskolában a vallással épen nem foglalkozik. Foglal­kozik biz ő a vallással is s ezt csak azok tagadhatják, akik a nép- neveléshez mitsem értenek. Alig van a népiskolában tantárgy, mely alkalmat nem adna, némely észrevételeket tenni, melyek a vallással viszonyban állanak. Hiszen még az elemi iskolában is kell a tör­vény 55. §-a értelmében „némi általános és hazai történetet11 taní­tani. Már pedig hogy fölélhetne ineg a tanító e kötelességnek anélkül, hogy az Űr Jézusról és a reíbrmatiérél szóljon V És vajjon, hogy fog e tárgyakról hitfulokezetnélkülileg széllani? Midőn ily történeti tüneményekről, személyekről, vagy tényekről beszél, a tanító fel­adata nemcsak a tényeket elősorolni, hanem azok összefüggését s indokait is előadni: mertenólkül lehetetlen a helyes törtónetolöadás. Ha csak f é l i g nyilatkozik, akkor m i n d ö n k i t megsért. Ha pedig határozottan akar nyilatkozni pl. ama viszályos eseményekről,

melyekkel .Álunk a hitujitá* járt: kinek adjon « « t f H . .lóknak ,d U » . akik nenueak lényegtelen .AllOktataat k.vuntak, hanem a ka.h eirvház alapigazeágait akarták meg.nieitam, akkor megaert, a k.tholikasokat; ha azt mondja, hogy a hitnji.ók tultnentek a helyes határokon, szak,toltak a katholikuaokkal s oknelkul okoztak annyi vérontást, akkor megsérti a protestánsokat. Hat mit mondjon

9 — Akkor majd kérdezik a kis tanítványok. Mit Ifid f — És ha nem kérdezik ? - már ez maga is annak jele, hogy az iskola rósz. Vagy pedig maguk között vitáznak majd a gyermekek: _ aztán fogja előmozdítani a vallásos bekét!!

És .Jézus Krisztusról hogyan fog majd beszelni a tanító oly iskolában, melyben katholikus, protestáns és zsidó gyermek van ? Ha Krisztus urunkat Istenfiának mondja, mit szólnak majd ahhoz a zsidószülök, akiknek elődjei eszerint az Istentía megölőinek bé­lyegeztetnek ? Ha pedig csak merő embernek mondja : megtámadja a keresztény gyermekek h ité t!

És száz más ily dolog van, melyekről szoltában a tanító, akarva, nem akarva, kénytelen vallásos nézeteit nyilvánítani s vagy az egyik, vagy a másik rész hitét sérteni. Ezért a közös iskola nem áldás, hanem szerencsétlenség; nem mozdítja elő a vallási békét, hanem felbontja azt s a jövőre nézve nehéz válságok csiráit rejti végzetteljes méhében.

K e r e s z t é n y n é p n é l a k ö z ö s i s k o l a n e m t a r t ­h a t j a m a g á t s o k á i g . Ezt mutatja Amerika és N ém etalföld , ahol a szülök a legnagyobb áldozatokkal állítanak fel felekezeti iskolákat, nehogy gyermekeiket a h itfelekezetnélküli iskolákba kül­deni kényszerüljenek. Mert a felekezotnélküli iskolák tulajdonképen „v a 11 á s n é 1 k ii 1 i“ iskolák. Ezekről igy szólott Pourtalés I. Na­póleon ministere a francia törvényhozó testületben: „Hallgassuk meg“ — úgymond — „mindama tiszteletre méltó polgárok szavait, akik a departementi gyűlésekben am a dolgokról nyilatkoztak, a melyek tíz év óta szemük láttára végbe mennek.

Ideje, mondják, hogy az elméletek a tényekkel szemközt el­hallgassanak. N i n c s , n e m l é t e z i k t a n í t á s n e v e l é s n é l k ü l , é s n i n c s n e v e l é s e r k ö l c s t a n é s h i t n é l ­kül . a tanítók a pusztában tanítottak, mivel ama oktalanság kö­vettetek el, hogy proklamáltatott, m i s z e r i n t a z i s k o l á b a n n e in k e l l a v a l l á s r ó l s z ó l n i . Onnan jött, hogy e tiz óv óta a népiskolák nem mutatnak fel semmi eredményt, miután minden nevelésnél a vallást kell alapul venni, Az ifjúság most

a l e g k á r t é k o n y a b b b e f o l y á s o k n a k h ó d o l ; n é l ­k ü l ö z i az I s t e n s é g l ó g a l m á t , v a l a m i n t a j o gés j o g t a l a n s á g é t ; onnan van az erkölcsük elvadulja és baihársága. onnan \an az elvadult nép. Hogyha valaki a mostani tanítást, avval hasonlítja össze a minőnek lennie kellene, lehetetlen, hogy ne jajgasson ama sors fölött, amely a mostani s jövő nem­zedékre várakozik.u — Angliában is akarták némelyek a „vallás- nélküli'' iskolákat behozni, de a józanul gondolkodó angolok a fe­lekezeti iskolákat megtartották. Ez alkalommal Sir Nortbcote, a telekezetnélküli iskolák ellen kelvén, azt mondá: „Inkább meghalok, semmint gyermekeimet felekezetnélkiili iskolákra és tanítókra bízzam.“

Poroszországban pedig 1863-ban a közoktatás ministere isko­lai rendszabályokat hiidetett ki, melyek bevezető soraiban ezt ol­vassuk : „Tudomásomra jött, hogy sok helyen, különösen városokban a tanítók vasár- és ünnepnapokon vagy igen rendetlenül, vagy teljesen nem jelennek meg az isteni szolgálaton, p e d i g a t a n í ­t ó k k ö t e l e z v é k t a n í t v á n y a i k a t a k e r e s z t é n y ­s é g n e k , m i n t a z e l e m i o k t a t á s f ő t á r g y á n a k , i s ­m e r e t é b e n k i k é p e z n i , és m i v e l u g y a n o k é t n e m ­c s a k t a n i t a n i o k , h a n e m k e r e s z t é n y i l e g n e v e l ­n i ük , k ö v e t k e z ő l e g a g y e r m e k e k , v a l a m i n t a s z ü l é k e l ő t t j ó p é l d á v a l e l ő i n e u n i ö k i s k e l l : hiszem, egy véleményen lesznek velem, miszerint fölöttébb szük­séges. tekintettel a tanítók által emelt panaszokra, hathatós rend­szabályokhoz folyamodnom, stb.*4

Tehát az egész világon, minden józanul gondolkodók által elismertetik, miszerint a népiskolában a gyermekeket nevelni és p e d i g v a l l á s o s a n n e v e l n i ke l l .

Ilyen vallásos nevelést a gyermek a felekezetnélkiili népisko­lában nem nyerhet, tehát az ilyen iskola — r o s z a b b , mint a jól vezetett felekezeti iskola.

Itt az ideje nehány rövid észrevételt tennünk a némely tudat­lanok által emlegetott valami „ á l t a l á n o s v a 11 á s^-ról, mely­nek, szerintük, a községi iskolákban taníttatnia kellene.

Senki sem szereti magát a v a l l á s e l l e n s é g é n e k tartatni. A vallás legnagyobb ellenei is, ama gőgös emberek, akik nem hisznek másban, mint abban, h o g y ók a v i l á g

26

I « íí b ö 1 c s c I' I* é 8 I o fi j o b b •• in h e r e i, azzal amit jak «*niri ü— gokat és másokat, hogy h „v ai 11 á »- >/.<*t örökké nyelveken hord­ják s ni un tón alkalommal dicHokissznck „v n I 1 n # u k k a I. oiimid van. mivel oly roppant nagy a vallás luitalma az, embcick felett, hogy annak ollunaégui is kénytelenek, kölcsönzött tekintélyek niegörzósore, a vallási legnlább — koponyái hasznúiul !

[)e az áros plirázis uralma uoliol som oly umlbritó és veszé­lyes, mint épen a vallás dolgában, mivel itt az emberiség legfőbb javairól vau szó, és biztosságra s világosságra a vallás kérdésében leginkább van szükségünk, Ks az emberek mégis talán sehol sem élnek annyira \issza a nyelvvel, hogy rejtett gondolataikat es ellenséges érzelmeiket elpalástolhassák, mint épen a vallás emle­getésénél.

Azt mondják: „Igen, vallással minden embernek kell bírnia s annyiban az iskolának is vallásra van szüksége. De a v a l l á s — ue m l e l e keze l . Van oly vallás is, mely általános emberi val­lás, mely kizárja a felekezeti szükkoblüséget; oly vallás, mely nincs kötve semmi egyházhoz, semmi külső megváltáshoz.*

Alkalmasint ilyen lesz ama vallás is, mely szemei előtt le­beghetett annak, aki az 18tj.S-iki 38-ik t. cikk közösitesi szaka­szait kigondolta; ilyen „általános vallás“ lebeg alkalmasint azok szemei előtt is, akik az iskolákat elküzösitik, legalább előttem is nyilatkozott már egyvalaki, hogy neki rca f r a n g n é 1 k ii 1 i“ kate- kismus és emberi vallás kell, s egy kassai lapban is olvastuk már, hogy az iskolában „ p o l g á r i e r k ö l c s t a n á t kell tanítani. Persze! ama bizonyos valaki, aki emberi vallást akar, azt hitte, hogy valami rettenetes bölcs dolgot mondott avval s szegénynek eszébe sem jutott gyanítani is, hogy ezáltal szörnyű badarságot állított: mert hiszen a vallás épen az, ami Istenhez való viszo­nyainkra vonatkozik s hit által az ő és törvényeinek megismeré­sére vezet s mint ilyen nem lehet emberi, hanem isteninek kell lennie. — A mi pedig a polgári erkölcstant illeti, nem tudjuk, hogy ama kassai lap, miféle polgári erkölcstant értett. Mert — úgy látszik — ily polgári erkölcstan többféle is létezik. így pl. a régi Spuriéban a polgári erkölcstanhoz tartozott: kegyetlennek lenni a messeniek irán t; Eurotas folyóba fojtani a gyengébbeknek látszó gyermekedet, ügyesen tudni lopni stb. A pogány-római er­kölcstanhoz tartozott: házasságtöréseket, gyilkosságokat, öngyil­kosságokat elkövetni, a bántalmakal meg nem bocsátani s az el­lenségeket halálig üldözni. Némely afrikai s ausztráliai törzseknél

27

a polgári erkölcstanhoz tartozik : az ellenségeket imignyáziii s meg­enni. A közép-amerikai indiánoknál pedig polgári erkölcs: az elag­gott szülőket — agyonütni. Az lTrt'J-iki francia forradalom pol­gárainak erkölcstana parancsolta, az egy Istenben hivő és ártatlan polgárokat ezer számra — lenyakazni. Az 1870-ik évi francia kommün, polgári erkölcstana szerint — petróleummal fclgyujto- gatta Paris városát és gyilkolta az ártatlan embereket. És más polgári erkölcstana van ama Bodnárnak, aki a kassai megyeház­ból megugrott, és más azoknak, akik a szédelgések által csalták a hiszékeny publikumot, közpénzeket sikkasztottak, váltókat hami­sítottak stb. stb. — Néni tudom llát: miféle erkölcstan értetik a polgári erkölcstan alatt! S megvallom, hogy papi borultságomban nem is tudok magamnak más erkölcstant képzelni — mint vallásos erkölcstant, melynek egyos szabályait az erkölcstanárok, részint ugyan az Isten által belénk oltott természeti törvényből, részint pedig az istenileg kinyilatkoztatott törvényből leszármaztatják.

Igen! de ehhez már vallás kell. Vallást pedig, annak külső megvallása és vallásos cselekmények végrehajtása nélkül képzelni sem lehet. Egy oly általános, azaz felekezetien és külső cseleke­detnélküli vallás — gondolom — olyanféle vallás volna, mely sem kutholikus, sem protestáns, sem keresztény, sem zsidó, sem mohamedán sem pogány. — Ebből azt látjuk, hogy ez csupa ta- gadólagos és semmi meghatározott valóság nincs benne. J)e ha vallás, akkor nem lehet csupa merő tagadás, hanem, amilyen olyan, valóságnak is kell benne lennie. Már mi „ v a l ó s á g u is lehet egy oly általános vallásban ?

Azt mondják : az ily „általános vallásba" át kell venni min­den vallásból azt, ami azokban „közös" van. Be mi ez a közös?! .................... Talán az egyes Istenben való hit ? Akkor jő a po­gány és azt mondja: „Én nem egyben, én száz, vagy ezer isten­ben hiszek". — Azután más kérdés következik, pl: „Mit hiszel Istenről? Élő és személyes-e az Isten? egy vagy több személy­ben ?“ Erre másként felel a keresztény másként, a zsidó, a török, a pantheista. Mindegyik megtagad valamit, úgy hogy az egészből végtére nem marad egyéb, mint az, hogy valami titkos érzetünk sugallja, miszerint van v a l a mi m a g a s a b b mifelettünk. Ezen határozatlan érzettel nemzedéket nevelni nem lehet.

Ha pedig e/en határozatlan „ v a la m i“-nól maradni nem aka­runk, akkor minden ember alkot maga magának más vallást, s akkor újra nem lesz „vallás felokozot nélkül" ; hanem ahány cm-

bér, annyi folekeret. Akkor aztán nem lenne ugyan rendes egy- bár,, hanem lenn*- ahány hár, annyi rendetlenség is. (iyönyírtt állapot is volna n/M ha minden néptanító maga és tanítványai szá­mára külön „ á l t a l á n o s - \állást gyártana! Alkalmasint talál­koznék oly okos gyerek is, aki ilyen kérdést is kockáztatna: ..Kérem, Tanító ár! miért tartozom én azt elhinni, amit <>n mint általános vallást hirdet?- Kinek tekintélyére hivatkoznék akkor a tanító ur ?

Általános vallás csak Isten által kijelentett vallás lehet s külső vallásos cselekedet nélkül vallás nem létezhetik. Mihelyt pe­dig \alaki külsőleg megmutatja vallását, akár szóval, akár csele­kedettel. már is valamely felekezet tagjának lenni vallja magát. A vallás tehát felekezet nélkül — képtelenség. Hiszen a szabad- kömives urak is, akik „az á l t a l á n o s v a l l á s - elvét föltalálták, nemcsak hogy felekezetekre oszlanak magok is, de bizonyos külső jelvényeket is használnak s bizonyos szertartásos cselekedeteket visznek véghez. A szabadkőmiveseknek is van llierarchiájok, van­nak bizonyos szertartásaik, tanaik, törvényeik stb. Ugy hogy Ók a társadalomban niás társadalmat, és a létező hitfelekezetek között, egy uj felekezetet alkotnak.

„ Á l t a l á n o s v a 11 á so k t a t á s“ tehát nem létezik, uiei t minden oktatáshoz b i z o n y o s m e g h a t á r o z o t t t é t e l e k szük­ségesek ; tehát a vallásos oktatáshoz és neveléshez is szükségesek bizonyos meghatározott igazságok és vallásos cselekmények, melyek nélkül a vallásos nevelés teljesen lehetetlen.

H a t e h á t a f e l e k e z e t i v a l l á s o k t a t á s az i s k o l á b ó l k i z á r a t i k , az i l y i s k o l á n a k le ke l l m o n d a n i a m i n d e n v a l l á s o s o k t a t á s r ó l és n e v e l é s r ő l , a h i t o k t a t á s t e g é ­s z en be k e l l s z ü n t e t n i e , a v a l l á s o s n e v e l é s t e g é s z e n e l v e t n i e , s ezzel aztán megszűnik a népiskola népnevelő intézet lenni, s c é l j á t v é g k é p t é v e s z t v é n , me g n e m é r ­de ml i , h o g y c s a k e g y g a r a s t is köl t sene*k rá .

A közös népiskolák ily képtelenségekre vezetnek s végered­ményekben a társadalomra s a hazára nézve is hátrányosak.

Magyarországban, sok egyéb közölt, az iskolai ügyet is kel­lett rendezni. E célból alkottatott az 1868-iki 38-ik t. cikk. De e törvény úgy rendezte a népiskolát, hogy a már meglevő bajokhoz még számtalan másokat idézett elő, s ahelyett hogy a népnovolóst,

99

minden tekintetben, elősegítette volna, azt — legjelesebb tanfértí- iiink véleménye szerint is — hátráltatja.

K tőrvénvnyel is úgy jártunk meg, mint több más, a leve­gőbe épített, rettenetesen liberális intézményeinkkel, melyeket első pillanatban szörnyen megbámultunk, egokig magasztaltunk, ered­ményeikből tengernyi áldásokat vártunk s nyakig úsztunk már a boldogságban a várt eredmények felett; — do csakhamar kezdtük belátni, hogy ez a törvény is olyan áldás, mely nem hogy elő­segítené teljes biztossággal a népnevelési, azt legtöbb esetben aka­dályozza.

Innen van, hogy az ország minden részéről sürgetik e tör­vény revisioját s a legilletékesebb férfiak is azt mondják már róla, hogy r ó s z s nem nekünk való. Költő volta szerzője, a költőkről pe­digtudjuk. hogy ritkán járnak az élet prózai, de biztos utain. E tör­vény szerzője szerette Svájc havasait s a Duna és Tisza között is álmodozott rHelvetia hótakart tetőin". Pedig mi itt csak a min­dennapi élet egyhangú rónáin járunk és mozgunk. És ami Svájc­ban jónak látszik, nem következik, hogy ez Magyarország­ban is jó.

Magyarországnak adott viszonyai között az 1308-iki 38-ik t. cikk nem üdvös, és nem áldásos ; só t, jelen fogalmazásá­ban, az országra nézve határozottan káros. S én meg vagyok győződve, hogy e törvényt nemsokára módosítani fogják, mert azt módosítani is kell.

Magyarország bővelkedik abban, ami egy országnak sem válik előnyére, hanem kárára van ; ami nem erősíti, hanem, a jelen európai viszonyok között, gyengíti az országot és a feloszlás csiráit hordja méhében. Magyarországnak van nemzetiségi kérdése. Magyar, német, tót, szerb, horvát, vend, oláh, orosz képezi ama jó darab mozaikot, melyet magyarbirodalomnak nevezüuk. Gyú- anyag van elég. Yiszúlkodásra, egyenetlenségre ok van elég. Hoz­zájárul a vallások különfélesége. Ennekelőtte is felmerültek ese­tek, melyek kölcsönös súrlódásokra adtak alkalmat. Most pedig az lHt>H-iki 38-ik t. cikk, a felekezeti iskolák iránti nyilvános igazság­talanságával, a községi iskolák iránti határozott kedvezményeivel s elközösitési boldogtalan irányával, a család és felekezetok érde­keit sértő intézkedéseivel, melyeknek legnagyobb súlya az ország lakóinak ®/6-öd részét meghaladó, az ország legszegényebb felvidékén leginkább elterjedőn, és az elet legnagyobb terheivel küzdő katbo-

30

likusok&t nyomja, még sznporiljn a hajókat. E törvénycikk, mosta honpolgárok közt a villongásokat állandósítja.

Magyarország tót nemzetisége nagyobbára szegényebb sorsa katholikusokból áll. K n e m z e t i s é g e t ú j a b b i d ő b e n c s a k a k at h o I i k us e g y ü v é t a r t a r I ozá s kö t e I óko t a r t o t t a és t a r t j a a m a g y a r os s z h a z a s z e r e t e t e b e n es i n t e g r i t á ­s á n a k h a t á r a i köz ö t t . E tót nemzetiség 4 millió, nagyobbára munkás, ügyes, békeszorető, becsületes omberből áll. E négy mil­lió ember legnagyobb része, még az utóbbi időkben is rokonszen­vezett a magyar elemmel és rokonszenvez most is: m e r t a h a ­z a f i a s ka t h . p a p s á g á p o l t a és á p o l j a b e n n ü k e h a z a ­f i as é r z e l m e k e t . Talán emlékeznek önök még a Hnrbánokra s némely újabb időbeli felvidéki nevekre és eseményekre! Tudva lesz talán önök előtt az is, h o g y n é m e l y n e m ka t h . t ó t pa­pok és a f e l v i d é k i n e m ka t h . t ó t né p egy r é s z e nem m a g y a r n e mz e t i é r zol mi i ek t ö b b é . Amiket itt elmondottam, ezek nem csupáncsak egyéni, az eseményekből merített, észlelé­seim következtetései: én ilyen s hasonló észrevételeket, nehány évvel ezelőtt, egy magas állású kormány férfiú szájából is hallottam, épen a közoktatási ministeriumban.

Az 1868-iki 38-ik t. cikk, közösitési törekvéseivel, az iskolákat kath. vallási jellegüktől megfosztván s a rationalistico — kosmo- politikus közszellem ébresztését és elterjedését, a katholikusok kö­zött i s , elősegítvén, károsan hat a felvidéki kath. népre. Először azért,, mivel a hazafias érzelmű kath. nemzedéket a kevésbbé ha­zafias érzelmüekkel szorosabb érintkezésbe s szellemi közösségbe hozza. Másodszor pedig azért, mivel a kath. népben is a vallásos érzelmet csökkenti és az uralkodó magyar elem ellen elkeseredést s gyűlöletet szül, s a magyar hazafias érzelmeket a népben ápoló kath. papság tekintélyét kisebbíti.

Szerencsétlen e törvény elküzüsitési szelleme hazánkra nézve azért is, mivel, ha szigorúan végrehajtatnék, az országot pénzügyi „kraeliu-ba döntené. Magyarországnak, mint államnak nincs annyi pénze, hogy e törvényt végrehajthassa. Ki van számítva, hogy a népiskolák e törvény értelmében való rendbeliozása, a néptanítók díjazása — hogy ezek is fáradságukhoz illően elláttassanak — na­gyobb pénzösszeget igényel, mint Magyarországnak összes liadi- hudgetje. Nem azt akarom én itt mondani, hogy talán a hadsereg szükségesebb, mint az iskola és a tanító. Sőt inkább azt mondom: föl kell virágoztatni a népnevelési minden bolyon és minden kivihető mó-

81

dón. J>o ha az állam — e törvény értelmében — az iskolákat el akarja közösíteni, okvetlenül linancialis bukásnak kell abból követ­kezni be. Hiszen tudvalevő dolog, hogy az 57,,-os iskolai adó nem elégséges az iskolák l'öntarlására. Minden közös iskola az állam segélyére szorul: honnan fog a tönkre jutott Magyarország annyi pénzt teremteni, hogy a törvény szollemébcn olközösitendó iskolá­kat sc-gélyezze? — Aztán az 5%-os adó is szintén csak adó bizony, mely a már adókkal úgy is eléggé terhelt népet sújtja. Csak ta­valy utalványozott Tréfort közoktatási miniszter Budapestnek, isko­lai célokra 135000 irtot, ez évben pedig ismét 150000 irtot.

Honnan fogja venni az ország az óriási összegeket, a községi iskolák segélyezésére? Valóban! pénzügyi tekintetből sem tanácsos ezen elközösitéseket erőszakolni, és ezáltal apasztani ama forrást, mely a lelekezetek, iskoláik iránti, kegyeletéből, a népnevelési cé­lokra oly bőven csörgedez. A kassai egyházmegyében pl. hiteles adatokból merítve, állíthatjuk, 1868 óta csak iskolai építkezésekre fordítottak a katholikusok 128000 Irtot; iskolai berendezésekre pedig külön 8300 irtot, úgy, hogy ha a fönnebbi összegekhez, melyek iskolai építkezésekre fordittatttak, még a nyers anyagok és a munka értékét is számítjuk, hat év alatt csak Abauj, Sáros és Zemplén megyékben a katholikusok csak r e n d k í v ü l i i s k o ­lai s z ü k s é g e k r e 200,000 írtnál többet adtak ki.

Lassan tehát az iskolák, elközösitési erőszakoskodások nélkül is, rendbe fognának jönni. Franciaországban körülbelül 60 év előtt hoztak iskolai törvényt, s e törvény ott még most sincs teljesen életbe léptetve: mert e nagy nemzetnek, mely képes volt hadisarc fejében öt milliardot fizetni, 60 év óta még nem volt annyi pénze, hogy a népoktatási törvényt teljesen életbe léptethette volna. A magyarországi nagy íinanctehetségek pedig, akik 7 évig sem tudták az országot deíicit-ek nélkül vezetni, azt hiszik, hegy a roppant kiadásokat igénylő népnevelési ügyet egyszerre lehet rendbehozni.

De más tekintetből is kivihetetlen e törvény Magyarországban. Ugyanis, miután az elküzösitett iskoláktól nagyobbrészt a lelkészük­nek természetszerűleg idegenkedniük kell, főképen apróbb városok­ban és falúhelyeken, n e m l e h e t k e l l ő k é p e s s é g g e l b i r ó i s k o l a s z é k e k e t a l a k í t a n i . A tapasztalás eddig is az bi­zonyítja: miszerint az elközösités után, sokhelyütt, oly elomek foly­nak be az iskola vezetésébe, melyek o nagyfontosságú célra egészen alkalmatlanok. Kbből nem csekély kár következik magára a nép­oktatás ügyére.

Végre még egv rendki vikl nagy fontosságú ok harcol a nép­iskola elközösitése és az állam kezébe való tel jós kiszolgáltatása ellen. Nem csak mi katbolikuaok, de a legjelesebb jogtudósok és népnevelők is velünk együtt tagadják azt, hogy az államnak töltetlen joga lenne a népiskolához. A népiskola a családé es az egyházé, mert e két tényezőnek jogköréhez tartozik a gyermekeket nevelni es az állam köteles a szülőket s az egyházat o tekintetben istápolni. nem pedig azokat akár jogaiktól megfoszani, akár azokban csak korlátozni is. Mert a népiskola feladata nemcsak az oktatás, de a nevelés is: az állam pedig önállóan nevelni nem képes, hanem kénytelen ezt mindig a családnál meghagyni. Minthogy pedig a családok mindig bizonyos vallásnak hívei, melynek elvei szerint saját gyermekeiket nevelni óhajtják: ezokból az egyháznak joga is a a nevelésbe kétségbe sem vonható. Az állam a népiskoláknál nem is követelhet magának felügyeleti jognál egyebet. Hanem igenis tartozik minden egyes s erkölcsi személynek jogait minden táma­dás ellen megvédeni, a személy, vagyon és becsület biztonságát föntartani s az alattvalók egymásközti békéjét biztosítani. Vannak bizonyos jogok, melyek már az állam keletkezése előtt léteztek s az államtól függetlenek. Így a vallás, család, gyermeknevelés, jo­gával birt az ember, még mielőtt valamely állam keletkezett volna. Ezen jogaitól nem is foszthatja meg őt az állam. — To­vábbá, a népiskola célja az embert mindennapi életre, nem pedig állami hivatalokra nevelni. Magasabb tanintézetekbe, akadémiákba, egyetemekbe inkább van joga az államnak avatkozni, mert e tan­intézetekből meríti közegeit, de ba az alsó népiskolákat magának önkényesen aláveti, a legtürhetlenebb zsarnokságot, követ el.

Aztán méltóztassanak megfontolni: mily veszély fenyegeti a társadalmat abból, ha az állam jogtalanul és egészen hatalmába keríti a népiskolát, főképen a 'parlamentarisraus jelen korában, midőn minden inog, minden bizonytalan, mert minden a pártérdek szenvedélyeinek van alárendelve. A népnevolós a közjót érinti, tehát mindnyájunknak érdekében fekszik, s mindnyájunk köteles­sége azt előmozdítani. Gondolhatok ugyan oly nyugodt és békés viszonyok az államban, melyek között a népnevelés saját természe­tes alapjain, az államhatalom által is támogatva, fejlődik és virág­zásnak indul. De gondolhatok oly viszonyok is, melyekben valamely nyugtalan és felforgató párt hatalomra jutván, a népnevelést is letereli, egészséges természetadta, alapjairól és pártérdekében kizsák­mányolja. A családok összeségének, a társadalomnak, érdekében

33

rnn fiatal nemzed éle fi növelésit és jövőjét nőm kockáztatni. Az ál­lamhatalom kezében a nópnevelés a legveszélyesebb hullámzásnak és bizonytalanságnak \nn kitevő: az csak akkor lőhet biztos és ered­ménydús, ha azt a család és felekezet tartja kezében. Vegyük pl. Franciaországot. Tegnapelőtt volt legitim királyság, azután jakobi- nusi veres köztársaság, azután császárság. Ma rend, holnap rém­uralom és petróleum. Minden hatalom saját érdekében zsákmányolja ki a népnevelést: mivé teszi azt pl. XIV. Lajos absolutismusa és mivé a komrnün? Uraim! a n é p n e v e l é s a t á r s a d a l o m j ö v ő j e ; ez n é m a p á r t n a k , ez a z e m b e r i s é g n e k ü g y e , következésképen nem tanácsos ezt az államhatalom és a pártok ingatag érdekeinek kezébe szolgáltatni. Az államhatalom kezébe pedig szolgálatik az ki a népiskolák elközösitése által, s csak is a felekezeti népiskolai rendszer képes a társadalmat, a zsarnokságok e legnagyobbikától, megmenteni.

Ajánlom Önöknek, méltóztassanak ezt behatóbb gondolkodásuk tárgyává tenn i!

Nézzük meg már most tüzetesebben a kassai volt katholikus, jelenleg pedig községi népiskolát.

1873-ik évi jul. 5-én Szikkay Lipót, Benczúr Géza, Éder Ödön, Engelmann Gyula urakból álló tanügyi bizottság jelentést tett Kassa sz. kir. város bizottságának a népiskolai ügyről, mely jelen­tésből itt a következőket átveszszük:

„ K étség e t nem szenved , h ogy 1848 előtt, és ezen év után a concordatum idejében is K a ssa város e lem i isk o lá i fe lek ezeti és p ed ig k a th o lik u s je lle g g e l b írtak annyiban , am ennyiben azokban k izáró lag a kath. vallástan birt rend­szeresíte tt tan ítóva l és am ennyiben tanítóknak csak k ath o­likus fe lek ezetü ek le ttek alkalm azva. A zon je len ség , h ogy eg y töb b féle v a llá sfe lek ezeth ez tartozó p o lgárok b ól a laku lt k özség á lta l fen tarto tt isk o la fe lek ezeti je lle g g e l lá tta to tt el, nem á llt iso lá ltan M agyarországban , sőt m ondhatni, h ogy ez volt a szabály. A b ev ett va llások eszm éjén n yu gvó ren­dezése a va llási kérd ések n ek ön k én yt terem tette m eg az állam vallást, é s a mint az egész országot ille tő leg az állam különös e lőn yökb en részesített e g y va llá sfe lek ezetet, — épen ezt cse lek ed te a k özségek b en a töb b ségb en lévő v a llá s­felekezet,

Az iskola törvény behozatala után 1869. jú lius 5-én a város k özgyű lése 2564. szám ú határozatával a város kizáró­lagos tulajdonát képező összes iskoláit k özség iek n ek n y il­vánította; fe ljogosíto tta erre a k özgyű lést nem csak az is -

3

kóla törvény 25- § -" “k v ilá g o s ren d elk ezése , d ' \ a ">ivelt társadalom ban im m ár m inden v itá t k izáró azon k ,,/m eg g y é- zödés, h ogy a jö v ő po lgára i ok tatásán ak v ezér lete nem az eg y h á za k a t; hanem az á llam ot s ille tő le g e lső sorban en ­nek a lantos k ö z e g é t; a k ö zség et ille t i , és h o g y nem illő es igazságta lan , m iként a k ü lö n fé le fe lek eze tű e g y é n e k b ő l a llo k özség közös vag y o n á b ó l fen n tarto tt isk o la , ezen k özség e cry _ habár töb b ségb en lévő v a llá s fe lek ez e t je l le g é t v iselje .

A városnak fen tjelzett határozata a korm ány á lta l lie- ly e s lő le g vétetvén tudom ásul, az, m int a törvén y ren d elk e­zésének m eg fe le lő factum m egtám ad h atlan n á v á lt m indenki előtt, k i a törvén y tisz te letérő l h e ly es fo g a lm a k k a l bir.

N em ig y azonban azon irán yzatta l biró e g y é n e k előtt, kik ú gy látszik , a m agyar törvén yen k ív ü l m ég m ás tör­vén yek et ism ernek, m elyek n ézetü k szerin t azokon felü l állanak és k ik a város tö rv én y es határozata e llen a le g h e ­veseb b a g ita tio t fe jte tték k i, m e ly n ek ered m én ye e g y szá­m os a lá irással e llá to tt k érvén y vo lt, m e ly n ek benyújtó i a város e lem i isk o lán ak ism ét e léb b i fe le k e ze ti je l le g é v e l való felruházását k övete lték .

A z akkori városi k ö zg y ű lé s — ed d ig v a lób an m egm a- gyarázhatlan indokokból, 1870. m árcius 10-én ta rto tt ü lésé ­ben hozott 1029. szám ú h atározatáva l t i s z t á n a v á r o s i v a g y o n b ó l f e n t a r t o t t s ig y k é tsé g te le n ü l község i isk o lá t és annak m eg a la k íto tt isk o la szék ét fe loszla tván , a városban lakó fe lek eze tek a rá n y la g o s se g é ly e z é sé t hatá­rozta el, o ly b őv ítésse l, h o g y a k a th o lik u s isk o la részére az év i pénzbeli és fa járan d óságb ól á lló s e g é ly e n k ívü l m ég ö s s z e s i s k o l a i é p ü l e t e i t é s t a n s z e r e i t i s i d e ­i g l e n e s h a s z n á l a t u l á t e n g e d t e .

Ezen határozatnak köszön ik lé te lü k e t a k a ssa i katho­likus elem i isk olák , m ely ek e t ez idő szerin t a város minden szü k ség le tte l e llá t u gyan , de m ely ek re nézve a h a tóság va ­lóban draszticus módon b efo ly á sá tó l m eg fo szta to tt.

A z összes tan k öteles g y erm ek ek szám a . . . . 3492k ik közt f i ..................................................................................................1919l e á n y ............................................................................................................. 1563E zek közül ok tatásban r é s z e s ü l ...................................................... 2352sem m i oktatásban nem részesül fiú 545és l e á n y ................................................... 595

összesen : 1140gyerm ek.

A z oktatást élvező ó— 15 év es 2352 g y e r m e k b ő lesik :

a) fe lek ezeti tanodákra és p ed ig a róm ai kathol. ta n o d á k r a .................................................................................................1226,

94

36

ezekközül 130 a gym nasium ra és az apácazárda Által fen-tartott m agán ta n in té z e tre ;

az á g o sta i fe lek ezeti iskolákra . ............................. 217,a h elvét fe lek ezeti i s k o lá k r a ........................................ 28,az izraelita fe lek ezeti is k o lá k r a .................................. 243.

Ö sszesen . . . 1714.b) a fe lek eze t nélkü li r e á l t a n o d á r a .........................243.c) m agán i n t é z e t e k r e ..................................................288.d) házi ok tatásb an r é s z e s ü l ...................................... 107.

Ö sszesen . . . 2352.A tan ítást é lvező és sem m i tanításban sem részesü lő

g y e rm ek ek szám arányának összevetéséb ő l m eggyőződ h etik a tiszte lt b izo ttság , h o g y a városban létező összes ta n k ö ­te le s g y erm ek ek e g y h a r m a d a m i o k t a t á s t s e m n y e r . O ly leh an go ló eredm én ye ez a m eg ejtett összeírás­nak, m elyre b izonyára senk i e lk észü lve nem vo lt, és sem m i sem k ép es a h a tó sá g eddigi bűnös m ulasztásait a n ép n e­v e lé s terén o ly k irívóan feltü n tetn i, m int a fen teb b i szám ok k edvezőtlen aránya.

I)e b izonyára m eg lesz győződ ve a tisz te lt b izo ttság m inden e g y e s tagja arról is, h o g y a mi o k ta tásb an ' sem részesü lő 1140 g y erm ek a fen á lló fe lek eze ti tan in tézetek b en el nem h elyezh ető és p ed ig a k övetk ező o k o k b ó l:

1) m ert a tan k én yszer fo gan atositá sa esetére je le n leg leg job b esetb en m inden gyerm ek csak is saját fe lek ezeté- nek iskolájába lenne bekényszerith ető . — H a m ost f ig y e ­lem be veszszük, h ogy az ok tatást nem élvező 1140 gyerm ek 9/10-része k ath o lik u s, ezek n ek a k ath o lik u s isk o laszék á lta l je le n leg fen tartott iskolába va ló k én yszeritése leh ete tlen , a m ennyiben egyrészrő l ezen isk olák a je len leg i c sek é ly eb b létszám ú gyerm ek ek befogad ására sem e lé g sé g e se k , — és a m ennyiben m ásrészről a k ath olik us isk o lák at je le n le g m indennel a városi pénztár látván e l, a g y erm ek ek kény- szeritett k étszeres m egszaporitása , és a je le n leg fen álló á l­lap o t edd ig i h e ly te len fe lfo g á s tovább i ép ség b en tartása esetén , az iskola dotatioja is a város á lta l k étszeres m agas­ságra lenne em elendő, m ely eset b eá lltá t bizonyára senki sem óhajtja.

2) m ert szem ben azon körülm énynyel, h ogy a fogan a­tosíto tt összeírás a lkalm ával 1390 szülő és ille tő leg gon d ­nok k ö z ü l 927 k ö v e t e l t e a k ö z s é g i i s k o l a fe l­á llítását, a h a tóság a m ai kor e löhaladott fogalm ai szerint nem rendelkezhetik annyi m orális hatalom m al, h ogy az ezek gon d v ise lésére bízott gyerm ek ek et fe lek ezeti iskolák látogatására kényszerítse.

A fen teb b iek szerint tehát a tan fe lü gyelő i átirat első kérdésére határozott válaszunk az: h o g y a „ k a s s a i

3*

f e n á 11 ó h i t f e l e k e z e t i i s k o l á k a t a n k ö t e l e s g y e r m e k e k s z á m á h o z k é |) t* s t k i n e m «* 1 «'*- g i t ő k .u

A je len tés azután ezek et tartalm azza : „M iután a tör­vény többször idézett 56- s ille tő le g 67. ^5. az 5000 lakos- nál töb b et szám láló k özségek k ö te le s sé g é ü l tesz i a felsőb b elem i tan in tézet s ille tő le g a polgári isk o la fe lá llítá sá t ; an n álfogva a ta n fe lü g y e lő i átiratban fo g la lt id ev á g ó fe lh ív á s ellen észrevétel fel nem forogh at.

Ö sszefogla lom az edd ig i e lő a d o tta k a t az 18O8. év i 38. törvén ycik k , az ennek végreh ajtá sa iránt k e le tk e z e tt m in isz­teri rendelet és az idézett ta n fe lü g y e lő i á tira t a lapján van szerencsénk követk ező javasla ta in k n ak a t. k ö z g y ű lé s e lé leendő terjesztését ja v a sla tb a h o z n i:

1) M ondja ki a k ö zg y ű lé s h a tároza tilag , h o g y az is ­kolai törvényn ek m e g fe le lö le g az 1140 sem m i ok ta tásb an sem részesülő gyerm ek tan ítására f. év i o k tó o er 1-tő i k ezdve községi isk olát á llít fe l, ennek k ö v e tk e zm é n y e k é n t p ed ig az e g y e s fe lek eze tek részére f: év i szep tem b er u to lsó n ap ­já ig isk ola i seg é ly z és cím én k isz o lg á lta to tt év i ö sszeg ek további k ifizetését beszünteti.

Ezen javaslatun k e lfo g a d á sá v a l n em csak a tö rv én y ren deletéinek lesz e lé g téve , de azon cé l is e lérh ető lesz, h ogy a h a tóság a je le n leg in é l c se k é ly e b b év i k iad ássa l m inden isk o la k ö te lezett g y e rm ek ét k e llő tan ításb an fog részesittethetn i.

J e len leg u g)ranis a város k ö v etk ező évi se g é ly b e n ré­szesíti az e g y e s fe lek ezetek et.

a) A római és g ö r ö g k a to l ik u s o k n a k k észp én z- éstüzifajárandóságban k is z o lg á l t a t ik ........................2 0 , 0 3 b frt.

az á ten ged ett és bérelt isk o la h e ly isé g ek év i bérecsek ély szám ítással t e s z ............................................... 2000 frt.

az összes javadalm azás tehát . . . . . ! 22,036 frt.Ezen összegért a k a t o l ik u s fe lek eze t összesen 723

g y erm ek et részesít ok tatásb an s ig y a város fizet e g y gyerm ek tan ításáért a házi pénztárból 30 frt. 50 kr.

b) az ágo sta i hitv. fe lek eze t részesü l 1872 frt. év i se ­gé lyb en és tan íttat 224 gyerm ek et, m ihez k ép est a városi pénztár m inden gyerm ek tanításához S frt. 40 krral járul évenkint.

c) a h elvét h itvallású fe lek eze t évi s e g é ly e . . 980 frt.tanításban részesül, p ed ig ezen összegért 31 g y erm ek és igy e g y gyerm ek ért fizet a város éven k in t 31 frt. 01 krt.

d) végre az izraelita fe lek eze te t a város . . . 2100 frt.évi seg é ly b en részesíti, m elyért 325 g y erm ek n yer ok-tatast, vagy is a város tizet éven k in t e g y g y erm ek ér t ti frt. 50 krt.

37

Ezen szám ítást az összes h itfe lek ezetek re alkalm azva k övetk ező arány m u ta tk o z ik :

S e g é ly k é p e n fizet a város va lam en n yi felekezetnekö s s z e s e n ................................................................................ 2ó<j88 frtot,m elv összegért 1303 g y erm ek részesül tan ításban s ig y k e ­rül a városnak je le n leg m inden e g y e s gyerm ek ok ta tása éven kínt *20 irt. 71 krba, oly tan in tézetek n él, m elyek v e ­z é r l e t é r e és adm inistratiójára a városnak mi beszólási joga sincs. O ly péld an élk ü li á llap ot ez t. b izo ttság , h ogy fe le s ­leg esn ek tartunk e részben minden bővebb m a g y a rá z a to tt!

E llenben a k özség i isk o la fe lá llítá sa fo lytán m ég azon esetb en is, ha a je le n leg mi oktatásban sem részesülő 1140 g yerm ek h ez a je le n le g fe lek ezeti tan in tézetet lá togatók kö­zül Qoo g y erm ek et hozzá szám ítunk, a k ö zség i isk o la 2000 létszám ú gyerm ek ein ek tan ítása a 3 .|* a latt ide zárt á lta ­lunk e lk ész íte tt k ö ltsé g v e té s szerint, m e l y b e n a p o l ­g á r i i s k o l a e g y osztá lyán ak k ö ltsé g e i is b e fo g la l­tatnak .................................................................................25,466 írtb aés ha a város á lta l je le n le g birt ép ü le tek évi haszonbérét hozzáadjuk m int fen teb b . . . . 2000 írttal.

Ö sszesen 27,466 írtba, teh át ann yiba fo g kerülni saját in tézeteibein , m int a v á ­rosnak je le n le g 1300 g y erm ek tan ítása o ly iskolában, m e­ly ek b e a szó szoros értelm ében m indenkinek van beleszó­lása, c s a k a v á r o s n a k n e m .

2) M ondja ki a k ö zg y ű lé s határozatilag , h ogy m iután a középtanodai rendszer országos ren d ezéséig a h e lyb eli kir. reáltanoda alzó o sztá lya i je len leg i szervezetükben e g y p olgári fitanoda fe lá llítá sá t nélk ü lözh etővé teszi, — a köz­g y ű lé s e g y e lő re eg)' p o lgári nőiskola feá llitá sá t határozza el, o ly form án, h o g y annak e lső osz tá lya fo lyó évi október i-én m egn y itta ssék , a többi osztá lyok fokozatosan évenkint lesznek felá llitandók .

3) Ezen tanodák e lh e lyezése a város iskola i ép ü le te i­ben lesz eszközlendö, m ely a kath o lik u s fe lek ezettő l minden ennek átadott és a város tulajdonát képező fe lszere lvén yek - k el eg y ü tt a m egválasztandó városi isk o laszék á lta l lesz­nek átveendők.

4) V égre indítványozzuk, h ogy tűzze ki a k özgyű lés m ielőbbi napirendjére az isk olaszék m egválasztását, m elyet a törvény által k ijelö lt szem élyek en felü l 24 választott ta g ­ból kérjük m ega lak ítan i.“

Ezekből l:tthatjuk a következőket:1 -őr. Miszerint a tisztelt, tanügyi bizottság a katholikus isko­

lák olközösitósét, többi közt, azért is ajánlotta, mivel az oktatást nem élvező 1140 gyermek !'/,()-ed része katholikus, és az altkor fenn-

állott katholikus iskolaszék által az iskoláim nőm volt kényszerít­hető. Ha tehát a kath. iskola azért kőzöaittetett el, hogy az okta­tást nem élvező ama gyermekek ín részesüljenek az oktatás jótéte­ményeiben, joggal azt lehet várnunk, hogy ama 1140 gyermek jelenleg csakugyan látogassa is az iskolát.

Hasonlítsuk már most. össze mindenekelőtt az ama bizottsági jelentésben foglalt gyermeklétszám részleteit az elközősités utáni iskolákba járó gyermekek létszámával.

A bizottság jelentése szerint e létszám a következő volt 1873-ban. Összes tankötelesek száma . . . . 34112Ezek közül oktatásban részesül . . 2352Semmi oktatásban nem részesül . . 1140

Az oktatást élvező 6— 15 éves Az elközősités után esik2352 gyermekből, a bizottság 1874-ben :jelentése szerint esik 1873-ban: a kath. tanodákra (ide véve a gymnásiumot és az apá­cák magán intézetet) . 1226 a gymnásiumra . . . 70

ezekből a kath. népiskolára 1096 a községi iskolákra . . 744az ágostai felekezeti isko-...................az ágostai felekezeti isko­

lákra ............................... 217 I á k r a ................................ 222a helvét felekezeti isko- a helv. vallásuak a közsé-

l á k r a ................................. 28 giben vannak most . .az izraelita íelekezeti isko- az izraelita felekezeti is-

l á k r a ........................... 243 k ó lá k ra ................................. 112a reáltanodára . . . . 243 a reáltanodára . . . . 231magánintézetekre . . . 288 magánintézetekre . . . 314házi oktatásban részesült . 107 magánoktatásban vegyünk 107

2352 polgári i skolára. . . . 45gépészeti iskolára . . . 15

1860Ezen párhuzamos összeállításból méltoztatuak látni, miszerint

a községi felekezetnélkiili iskolákban most sokkal kevesebb gyer­mek részesül az oktatás jótéteményeiben, mint részesült akkor, midőn ez iskolák katholikus felekezetiek voltak. Tehát az elközösi- tés által, ama állítólagos legfőbb cél, t. i. az 1140, oktatásbau nem részesülő gyermek, a községi iskolába való bekényszeritóse sem sikerült. Mert hiszen a párhuzamos számokból láthatják Önök, hogy magában a községi iskolában is, hova most a 653 kath. gyer­mekkel 4 ágostai, 30 reform, és 57 izraelita gyermek jár, mind-

39

össze csak 744 gyermek részesül az oktatás jótéteményében ; tehát 352 gyermekkel kevesebb, mint akkor, midén ez iskola a k a to li­kusoké volt. E szerint tehát a gyermekek létszámára nézve is a mostani községi iskola r ó s z a b b, mint a milyen volt katolikus felekezeti korában, s ha a tanügyi bizottsági előadás szerint 1873-ban 1140 gyermek nem részesült oktatásban, most 1874-ben nem részesül abban 1496 gyermek. Vagy ha levonjuk e számból a polgári iskolába járó 45 és a gépészetibe járó 15, összesen 60 növendéket, mégis 1432 iskolázatlan gyermek marad. Vagy ba csak a két főszámot, a : 2352-ót és 1860-at is összehasonlítjuk, 1874-ben mégis 492 növendék számmal roszabb a népnevelés állapota, mint volt 1873-ban, midőn még katolikus iskoláink voltak.

Ezen számítás szerint a tanügyi bizottságnak költségvetési statistikája is nevezetes változást szenved. Mert ha Kassa sz. kir. vásosa 1873-ban a többször tisztelt tanügyi bizottság jelentése szerint összesen 26,988 frtot adott ki s ebből minden egyes gyer­mek oktatása 20 írt 71 krba került: most midőn ugyancsak e bizottság előirányzata szerint 27,466 forint költetik az iskolára, mindenesetre több adatik ki minden egyes gyermekért, mivel a létszám most csekélyebb, mint 1873-ban volt. E folyó évben pedig e költség a 34— 35,000 frtnyi összeget fogja elérni.

Föltéve, hogy az általam közlött számkimutatásba — akarat­lanul is — valami tévedés csúszott volna b e ; föltéve továbbá, hogy a 12— 15 ismétlő-iskolás gyermek számát 300*ra lehetne becsülni: még ez esetben is 1874-ben kevesebb gyermek részesül az oktatás jótéteményeiben, mint a múlt 1873-ik évben.

Itt kénytelen vagyok azt is megjegyezni, miszerint — ha az általam kimutatott számok nem is volnának az utolsó egységig tö­kéletesen alaposak, amennyiben az ily népmozgalmi számok napról- napra változnak — a tanügyi bizottság gyermek-összeirási laj­stroma sem kifogástalan. M e r t e l a j s t r o m b a f ö l v é t e t t e k a z 1857 é s 1858-ik é v b e n s z ü l e t e t t g y e r m e k e k is, s z á m s z e r i n t 500—600, kik 1873-ik é v b e n m á r n e m voltak t a n k ö t e l e s e k . T o v á b b á e m u n k á l a t b a f ö l v é t e t e t t a l k a l m a s i n t a s z i v a r g y á r h o z t a r t o z ó a m a 115 f a ­l u s i g y e r m e k is, k i kne k r é s z é r e m o s t a k o r m á n y a s z i v a r - g y á r b a n i s k o l á t r e n d e z e t t be.

2-or. A bizottság hivatkozik arra, miszerint Összeírás alkal­mával 1390 szülő s illetőleg gondnok közül 927 követelte a köz­ségi iskola felállítását. Elhiszszük! De mégis tisztelettel bátor

vagyok kérdezni: v a j j o n az i l l o t ö ö s s z e í r ó k m e g m a ­g y a r á z t á k - e a s z ü l ő k n e k a g o n d n o k o k n a k a k é r d é s h o r d e r e j ű t , m i d ő n a z t k é r d e z t é k t ő l ü k , h o g y m i l y e n i s k o l á t a k a r n a k ? Megmondták-!? a katholikus Iliin szülőnek azt, h o g y a köz s é g i i s k o l a o l y a n i skol a , me l y ­b e n n ka t h o l i k u s g y e r m e k n ő i n lóg k a t h o l i k u s m á ­d o n n e v e l t e t n i ? Mogmondlák-e a katholikus hitű szülőnek azt. hogy a községi iskolában — nehogy az oda járó zsidó gyermek megsértessék — n e m s z a b a d k e r e s z t é n y m ó d o n i m á d- k o z n i , n e m s z a b a d m a g á r a k e r e s z t e t v e t n i , n e m s z a b a d a b b a n a m e g v á l t á s j e l é t , a k e r e s z t j e l v é- n y é t m e g t ű r n i ? Meg vagyok győződve, hogy, ha a kérdést kellően és világosan felteszik vala, a 927 szülő közül sok másképen nyilatkozott volna. Mert Kassa városának katholikus népessége buzgó, vallásos és jó keresztény nép, mely, ha kellően felvilágosit- tatott voba, bizonyára felelete is más leendett. Meg vagyok győ­ződve, miszerint csak kevés katholikus szülő van Kassán, aki szívesen beleegyezne abba, hogy gyermeke az iskolában nem katho­likus módon neveltessék. A szegény nép a műszavakat, a határo­zatlan kérdéseket nem érti, nem tudja azt, hogy mi az a községi iskola.

Azt mondják, hogy ama hatósági hirdetményben, melyben a tanköteles gyermek összeírásának határideje közhírré tétetett, talán tévedésből, nem vala megemlítve az, hogy a szülőket egyúttal a jövendőbeli iskola minőségéről is fogják kérdezni. Nem tudom, a dolog úgy van-e, vagy sem ? — mert minden utánkeresésein da­cára sem valék képes eme nyilvános íolhivási nyomtatványt kezem­hez kaphatni. Ha tehát ez állításomban tévedtem volna, kérem az illetőket, akiknek ez érdekékben fekszik: méltoztassanak engemet, a kérdéses nyomtatvány elómutatása mellett tévedésem helyreigazí­tására fölhívni. Mert oly nagylbntosságu dologban, mint amilyen egy, 17,169 emberből álló, felekezetnek iskolájától való megfosztása, mindenesetre kötelesség lett volna, az illetők részéről, a kath. szülők ügyeimét az ez irányban teendő kérdésre is előlegesen föl­hívni. Uy kérdésre való felelet megfontolást igényel, váratlanul és megfontolatlanul, főkép a kovesbbé műveltek, felelni uem képesek. Emlitém már förinebb, miszerint ily uagy horderejű kérdéseket, tisztán, \ilágosau és érthetően formulázva kell tenni. Nem volna elegendő pl. csak igy kérdezni: „ M i l y e n i s k o l á t a k a r t o k ? O l y a t-e, m e l y r e t i f o g t o k ű z e t n i , v a g y o l y a t ,

m b l y e t a k ö z s é g f o g f e n t a r t a n i ? - Mert fizetni nehéz sily kérdés áltál, főkóp, a szegény nép tévedésbo ejthető. E kérdést, kétségek elhárítása végett, ily módon kellene formulázoi: „Oly iskolát akartok-e, melyben gyermekeitek vallástokban fognak nevel­tetni r* \ ag) 'á ja t, mely közös léven a többi vallásfelekezetekkel, abban som a ti \ a Has tokra, sem a másokéra tekintet nem lesz? Ily kérdésre határozott válasz kövotkezhotik mindenkitől. Én nem tudom, mimodon kéideztetett meg Kassa város lakosságú e nagy­fontosságú ügyben: de ha az e l j á r á s b a n a l e g k i s e b b t é­v e d é s is t ö r t é n t , a t. t a n ü g y i b i z o t t s á g n a k noin vol t j o g a a 927 c s a l á d a k a r a t á r a h i v a t k o z n i .

Egy fontos körülményről azonban van tudomásom. A kassai külvárosokban voltak esetek, hogy némely szülők az iskola minő­sége iránt nem is kérdeztelek meg. A legnagyobb rész pedig a kérdés iránt nem volt kellően tájékozva. A külvárosi családok egyrésze boszankodását fejezte ki, már csak azon szándék fölöttis, hogy Kassán, mint a nép kifejezte magát „Preimaureru-iskolát akarnak csinálni, s emiatt sokan gyermekeik összeírása ellen is tiltakoztak. Sok helyütt az összeírok a népnek azt mondták : „Ne bántsátok jó emberek, ezt mind a város fogja fizetni!- S tény, melyet tagadni nem lehet, hogy a külvárosi lakosok között most a „vallásnélküli“ iskola ellen nagy elkeseredés uralkodik; tény, hogy családanyák a községi tanító urakat, az iskolai helyiségekben, csoportosan felkeresték és a „vallásnélküliu iskola elleni elkesere­dettségüknek nyilt kifejezést adtak ; tény, miszerint a szülők kese­rűen panaszkodnak a felett, hogy gyermekeik az iskolában nem imádkoznak : mindezek világosan bizonyítják, miszerint a községi iskola hordereje iránt nem voltak kellően tájékozva s hogy nincs bizalmuk egy oly intézet iránt, melyben gyermekeik nem nevel­tetnek vallásosan. Ha tehát egyéb indokok nem is harcolnának itt a községi iskola ellen, az illető szülők, ezen intézet elleni bizalmatlansága es elkeseredése elegendő bizonyíték arra, hogy a kassai községi iskola rósz; mi v e l az i s k o l á n a k es a c s a l á d ­nak, a g y e r me k n e v e lé sé b e n e g y m á s t k ö lc sö n ö se n tám o­g a t n i a kell, hogy az üdvös e r e d mé n y bi zt os i t ta s sé k ;ez pedig a jelen esetben nem történik.

3-or. Kellő vallásoktatás nélkül nincs nevelés. A községi is­kolákban pedig a h i t t a n i t t á s mi nde n os e t beu és s züks ég- képen e l bán y a g o 1 t át ik, mert már elvileg is háttérbe szorul. A I. cikk 4í>-ik szakasza szerint ugyanis a hit- és erkölcstan, még

42

a felekezeti iskolában is. ha ebbe más felekezetű gyermekek is járnak, b i z onyos ó r á k r a szorítandó. Az f>7-ik szakasz pedig el­rendeli, hogy a községi iskolák tanítványainak hit- és erkölcstani oktatásáról az illető hitfelokozotok tartoznak gondoskodni, és hogy ez oktatásnak a közös i s ko l a i ó r ákon kí vül kell tartatnia, hz a gyakorlatban igen sok nehézséggel jár. M ert:

a) A közös iskolai órákon kívül a hitoktatásra rendesen oly órák jutnak, midőn a gyermekek már fáradlak, és igy az oktatás­nak nem képesek annyi figyelmet szentelni, amennyit e tárgy nagyfontossága és szentsége igényel. Ha a vallásoktatás az aláren­delt tárgyak közé degradáltálik s pl. a szépírással vagy tornával egy méltósági rangba helyeztetik, mint nevelészeti főelem — el­veszti hatását.

bl Nagy községekben, minő pl. sz. kir. Kassa városa is, a rendes lelkészettel foglalkozó papok, egyéb hivatalos teendőik miatt, nem foglalkozhatnak az iskolai hitoktatással. Negyvennyolc órából kellene minden napnak állani, hogy a kassai segédlelkészek az iskolákat látogathassák. Nagyobb községekben a hitoktatással kü­lön egyéneknek kell foglalkoztok. Tudjuk pedig, ini történt Kas­sán. A község, a legvilágosabb kötelezettsége ellenére, beszüntette a hitelemzői állomásokat s dacára annak, hogy a vallás- és köz­oktatási m. kir. minisztérium 1874-ik évi januárhó 14-éról 35794. szám alatt kelt leiratában utasitja Kassa sz. kir. város közönségét: „hogy a k ü l ö n ka t h . h i t e l e m z ő k a l k a l m a z á s a é r d e ­mé b e n e d d i g e l é f e n n á l l ó v i s z o n y t t o v á b b r a is f e n t a r t - ván, a ka t h . h i t e l e mz ó s n e k , az e dd i g i s z o k á s s z e r i n t k ü l ö n b e n t ö r v é n y s z a b t a módon i e szk ö z lése i r á n t azon­nal i n t é z k e d j é k és e g y ú t t a l a közs égi t a n í t ó k a t a h it­e l e mz é s t ő l me n t s e f e l / a városi hatóság mégis mind e mai, napig a vallás- és közoktatási m. kir. rninisterium ez iigybeni uta­sításának eleget nem tett. Miből ama az országban, példátlan eset állott be Kassán, hogy a kath. vallásoktatás a községi iskolákban a törvény világos rendelkezése ellenére, tényleg az arra illetéktelen községi tanítók által adatik, ha adatik. S minthogy a községi taní­tók között két ágostai és egy helvét vallásu tanító is van, nem tudóin: vajjon ezek is meg vannak-e bízva a községi iskolaszék által, a kath. hitoktatással, vagy sem ?

Mondják, hogy az ilyen hitoktatásra a kassai községi isko­lákban betenkint minden osztályban egy-egy óra volna szánva. Ezt azonban bizonyosan nem tudom. De bárinint legyen is, a törvény

betonkint két-kót órát rendel s igy it kassai községi iskola, e te­kintetben sem felel meg sem céljának, sem a törvény rendeletéinek : tehát e tekintetben is r u s z. Végre

4-er. A tisztelt tanügyi bizottság — fönnebb közlőit — je­lentésében mondja: „Az akkori városi közgyűlés: — eddig valóban megmagyarázhat lnn indokokból 1870. március 10-én tartott ülésé­ben hozott 1029. számú határozatával t i s z t á n a vár os i v a g y o n ­ból fen t a r t o t t s igy kétségtelenül községi iskolát és annak meg­alakított iskolaszékét feloszlatván a városban lakó felekczetek aránylagos segélyezését határozta el, oly bővítéssel, hogy a katbo- likus iskola részére az évi pénzbeli és fa járandóságból álló segé­lyen kívül még ö sszes i skol ai épü l e t e i t és t a n s z e r e i t is i d e i g l e n e s ha s z n á l a t u l á te n g e d te /1

Erre megjegyzem, miszerint a tisztelt tanügyi bizottság midőn íonnebbieket irta — úgy látszik — nem volt kellően értesülve a kérdéses iskolák jogi természetéről, mert azt csak föl nem tehetjük róla. hogy szándékosan félre ismerte volna a tényeket. Lehet azon­ban, hogy némi kis szenvedély is gátolhatta a dolgok világos látá­sában, mert e szavakból : „Nem igy azonban azon irányzattal biró egyének előtt, kik úgy látszik a magyar törvényeken kívül még más törvényeket ismernek, melyek nézetük szerint azokon felül állanak és kik a város törvényes (?) határozata ellen a leghevesebb agitatiot fejtettek ki stb.“ — némi elfogultságra lehetne tán kö­vetkeztetni.

Ezen városi iskolák jogi természetéről a tanügyi bizottság egy szóval sem teszen említést, hanem csak egyszerűen oda veti, hogy ezen katholikus iskolák: „tisztán a városi vagyonból ícn- tartott44 iskolák valának s hogy a város „ összes épületeit és tanszereit is átengedte a katolikusoknak.64

Ez tévedésen alapszik. Álért ha ezen iskolák keletkezését és kifejlődését az igazság világánál és elfogulatlanul tekintjük, a t. tanügyi bizottságétól egészen más eredményre jutunk. Nézzük meg tehát itt a tényeket közelebbről.

Ugy látszik a t. tanügy bizottságnak nincs tudomása arról, hogy Kassa sz. kir. város nagy terjedelmű fekvőségek és alapítvá­nyi pénzek jövedelmeit kezeli, melyek tulajdonképen nem a városéi, hanem a kassai sz. Erzsébet egyház javadalmazását képezik s mely birtokok közül néhai S z a t h m á r y Gy ö r g y , előbb pécsi püs­pök, később esztergomi érseknek 1508-ban tett hagyománya, jelen­leg is Kassa város birtokainak majdnem legértékesebb részét teszi.

Ilyen pl. Kassán két nagy ház. (a lőcsei és gondolom a mosUini városház) akkori 4<HXX), most legalább is ÍCXKKK) ftnyi értékben. Ilyenek a szántéi szélűk, molyok II. .József császár idejében .{<><xx> ftra becsültettek. Ilyenek voltak a táfyai szélűk, melyek a város által l 77S-ban 10786 tton eladattak, úgyszintén Szántón eladatott Suranka nevű szélé 40(51 tton.. Továbbá 1529-ben ugyancsak Szathmáry György esztergomi érsek után kapott a város ‘.1090 ltot stb. A sz. Erzsébet egyház javadalmaihoz tartoznak még más bir­tokok is. melyeknek jövedelmeit jelenleg a város húzza. Hevallotta ezen tényt Kassa sz. kir. város hatósága 1800. évi március 3 -án a helytartótanácshoz intézett egyik felterjesztésében, melyben a Kassa városi ágostai és helvét hitvallású hitközségek által felsőbb helyen előterjesztett abbeli kérelmét, hogy lelkészeik és iskoláik a város pénztárából segélyezhessenek, teljesítheti ennek jelenti ki, hivatkoz­ván már elébb, nevezetesen 1792. május 10- és augusztus 10-én 1449 és 2220 sz. a. a helytartótanácshoz intézett felterjesztésére és kijelentvén, hogy: „ mi u t á n a l e v é l t á r i o k m á n y o k v i l á ­g o s a n b i z o n y í t j á k , m i s z e r i n t r é g i b b i d ő b e n sz. E r z s é ­be t e g y h á z a a k a t h o l i k u s v a l l á s t ö b b b u z g ó h í v e i á l t a l nagytérjedclinü földbirtokokkal, házakkal, k e r te k ­kel, rétekkel, szőlőkkel, malmokkal, sőt m ás birtokjogok­kal és sok ezerekböl álló tökepénzekkcl a z o n c é l b ó l a d o m á n y o z t a t o t t m e g , h o g y e z e k n e k j ö v e d e l m e i b ő l , az e g y h á z és l e l k é s z f ö n t a r t á s á r a s z ü k s é g e s k i a d á s o k f e d e z t e t n é n e k s ezek re a v á r o s a k é s ő b b i i n t é z m é n y e k á l t a l is k ö t e l e z v e van, s e b b ő l f o l y ó l a g v i l ágos , mi- s z e r i n t a v á r os g a z d á s z a t i p é n z t á r a az e l ő s o r o l t j a v a ­d a l m a k b ó l n a g y j ö v e d e l m e k e t h ú z v á n , és a f ö l j ebb é r i n t e t t k ö t e l e z e t t s é g e k t e l j e s í t é s é r e j o g i l a g k ö t e ­l e z ve l óvén, a h e l y b e l i e v a n g é l i k u s e g y h á z a k és l e l ­ké s z e k a vá r os i p é n z t á r b ó l m i t s e m köve l e i b e t n e k . u (Ezeket itt a latin szövegből magyarra fordítva közlöm.)

Még határozottabb vallomást tesz erről, Kassa sz. kir. város egy küldöttsége, mely a kassai sz. Erzsébet egyház javadalmazá­sának felderítése tárgyában Szabó András, első kassai püspök el­nöklete alatt, tartott értekezletben részletekre is kiterjedő kimuta­tást nyújtott be, melyben elismeri, hogy a kassai sz. Erzsébet egyház alapítása idejétől óta, királyok és királynék által, úgy mint magán katholikusok által is gazdagon luegudományoztatoM ; Imgy Korvin Mátyás király 14tít>-ban a neki a város által fizettetni szokott

44

46

61 éves bizonyos adónemet a nevezett egyháznak ajándékozta; hogy ugyanezen király Herényi Jánost kötelezte, egy nevezetespénzösszeg lefizetésére a nevezett templom javára; hogy <*z egyház 1478-ban a tolcsvai és liszkai hegyeken nevezetes szólók birtokába jutott; hogy II o m s 6 j t Erzsébet szepsi, Z a k ó i Margit 1525-ben ruszkai birtokát és UK) Irt tökét; l(J57-ben E a d o v i t s Dorottya és Ma u k s T ó b i á s Kassán házat, kertet és szántóföldeket ha­gyományoztak a sz. Erzsébet egyháznak. S több ily kisebb-nagyobb alapítványok történtek. — Továbbá elismeri a város küldöttsége azt is, m i s z e r i n t a v á r o s k e z é n l e v ő k a t h . t e r m é ­s z e t ű a I a p i t v á n y o k b ó 1, nemcsak a lelkész és segédei; nemcsak az egyházi énekkar személyzete, hanem az elemi fö- tanoda összes ta n á r i személyzete, köztük a hitelemző (Catecheta) is, és pedig o ly fizetéssel, mint a többi tanítók, dijaztatnak.

Ezek alapján Kassa sz. kir. város hatósága, mint kegyúr is, nevezte ki mindig a kath. elemi fótauoda számára a tanítókat és hitolemzöket, s a kezén levő egyházi természetű birtok használa­táért a kassai kath. egyházat és hitközséget jogosan megillető viszonszolgálati egyenértók cimén, gondoskodott a nevezett iskola föntartása- és tanítóinak s hitoktatóinak fizetéséről; s valamint a sz. kir. város és Cseh István kassai püspök között, Vurum József nagyváradi 1. sz. püspök, mint királyi biztos, közbenjárásával 1824. évi dec. 2-án kötött coalitionalis egyezményben Kassa sz. kir. város örök időkre lekötelezte magát, az ezen egyházi javak bir­toklásából folyó kötelezettségek pontos teljesítésére: úgy, valahány­szor a nevezett kath. iskolákhoz hitelemzöt választott, e tény jog­alapjául mindig a várost illető „ k e g y ú r i j o g r a " hivatkozott.

Ily jogcímen nevezte ki 1808-ban Schneider Domonkost, ké­sőbb Skultéty József címzetes kanonokot. A városi hatóság 1832. évi május 2-án 828. sz. alatt a kassai egyházmegyei hatósághoz intézett átiratában fölhívja ez utóbbit a képesített hitelemzók bi­zonyítványainak a „ v á r o s i h a t ó s á g h o z , m i n t a h e l y b e l i e l e m i i s k o l á k k e g y u r á h o z " való átküldésére. 1833. évi szep­temberhó 27-én 4520. sz. alatt Árossy József mutattatik be, mint hitelemző, Kassa város hatósága által, s miután Árossy egyúttal papnöveldéi lelkész is volt, a városi hatóság kinyilatkoztatja, mi­szerint e választásból nem formálhat magának jogot egy más pap­növeldéi lelkész (spirituális) a hitolemzöi hivatalra „m i \ o 1 a v á r o s k e g y ú r i j o g á n á l l ó g v a mi n d i g s z a b a d o n

v á l a s z t . 1* 1834. évben áprilhó 11-én 1824. sz. a. Krankovszky Samut, mint hit elemzőt, mutatja be s e* okmányban mondja: „A v á r o s. k e g y ú r i m i n ö s é g é n é i f o g v a, m o I y e t a v á- r o s i e l e m i i s k o l á k f e l e t t g y a k o r o l , f ö n t a r t j a m a g á n a k a j o g o t ü r e s e d é s e s o t e r e ú j r a s z a b a d o n v á l a s z t a n i.“ Krankovszky Sámuelnek az aranyidkai lelkészt állomásra történt áthelyezése után, 1840. junius 11-én 2484. 8Z. a. kelt átiratában azon óhajtását fejezi ki a sz. kir. városi közönség, hogy a hittanitói állomást elnyerni óhajtó egyházíéríiak „a k e g y ­ú r n á l is j e l e n t k e z z e n e k , e z t h o z v á n m a g á v a l a k e g y ú r i j o g t e r m é s z e t e . Ugyanazon évi junius 23-án Volny János választatván meg, 2599. sz. a. kelt iratában arról értesíti Kassa sz. kir. város az egyházmegyei kormányt, hogy ra z ü r e s e d é s b e n l e v ő v á r o s i e l e m i i s k o 1 á k h i t ­el e m z ő i h i v a t a l á r a a v á r o s h o z f o l y a m o d ó k közül , a z á 11 a 1 u n k g y a k o r o l t k e g y ú r i j o g u n k n á l f o g v a t i s z t e l e n d ő V o l n y J á n o s u r a t v á l a s z t o t t u k m eg.1* 1843. évi december 5-én (3370. sz. a. Hrabovszky József mutatta- tik be a hittanitói állomásra, ez alkalommal a megejtett választást ezen szavakkal jelenti be, magyarul, Kassa sz. kir. város közönsége: „ . . . . az e v é g e t t h o z z á n k f o l y a m o d ó k k ö z ü l H r a ­b o v s z k y J ó z s e f . . . . ma i n a p o n t a r t o t t k ö z g y ű l é ­s ü n k b e n . pártfogóság i jo g u n k n á l fogva s z a v a z a t t ö b b ­s é g g e l e l v á l a s z t a t v á n stb. És igy történt 1850-ben Pau- liár Károly; 1853-ban Gebler Ferenc; 1866-ban Lessko István megválasztatása s mindenütt hivatkozik Kassa sz. kir. város kö­zönsége k eg y ű ri jo g á ra . E jogát gyakorolta, és a sz. Erzsébet egyház, és a kath. hitközség egyházi javainak élvezete fejében teljesítette a város közönsége a kath. elemi iskolák iránti, egyez- ményileg is biztosított kötelezettségeit. Az 1868-iki 38-ik t. cikk itt sem a jogokon, sem a kötelezettségeken nem változtathatott semmit, s mindkettőt teljes érvényben levőnek kell tekinteni.

Amiket itt fünnebb irtain, részint az előttem fekvő eredeti, részint az eredeti okmányok hiteles másolataiból merítettem. Ezek­ből tehát méltóztatik átlátni: miszerint a t. tanügyi bizottság nem volt kellően értesítve a tényálladékról, midőn jelentésében azt irta, hogy a városi kath. iskolák „t i szt án a város i v ag y o n b ó l fen- ta r to tt* 4 iskolák valának; som pedig akkor, midőn állitá, hogy „mi ndenki nek, csak a v á r o s n a k ni ncs beleszólása.**

Nekem nem lehetvén feladatom itt jogokról vitatkoznom,

amiket eddig előhoztam és még előhozandó vagyok, csak mint tényeket hozom elő. Ilyen a következő is.

Kassa sz. kir. városban 1778-ik évben hozatott szóba egy rendes elemi főtanoda felállítása. Ezen iskola az ukkorig is fenál- lőtt kath. elemi iskolából fejlődött ki, s valamint az elemi iskolu kath. hitfelekezeti jellegit volt, úgy kellett szükségképen a főelemi iskolának is kath. hitfelekezeti jelleggel bírnia, különben is 1778- ban más mint hitfelekezeti iskola nem ismertetett. A szervezendő főelemi iskola számára Kassa város alkalmas helyiséggel nem ren­delkezett, s pénzügyi viszonyai akkor is ziláltak lévén, felsőbb helyre tolyamodott, miszerint főelemi iskolai helyiségül a felosz­latott Jezsuitarend kassai kollégiumának hátsó, a jelenlegi kovács- utcára tekintő része átengedtessék. Kassa város ezen kérelmének hely adatván, a mondott kollégiumi épületrész elemi iskolai hasz­nálatra a helyiségek k o r m á n y i l a g h e l y b e n h a g y o t t t e r v s z e r i n t i á t a l a k í t á s á n a k , s az é p ü l e t r é s z j ö v ő b e n i f e n t a r t á s á n a k k ö t e l e z e t t s é g e m e l l e t t Kassa sz. kir. város használatába bocsáttatott.

Ebből tehát újra azt méltoztatnak látni, miszerint a t. tan­ügyi bizottság akkor sem volt helyesen értesülve, midőn jelenté­sében azt irta, hogy „a v á r o s ö s s z e s é p ü l e t e i t és t a n s z e r e i t is á t e n g e d t e a k a t h o l i k u s o k n a k 4, — mert ezen épületek nem Kassa sz. kir. városéi, hanem a ka t h . t a n u l ­m á n y i a l a p t u l a j d o n a , mely csakis kath. iskolai célokra bo- csájtatott a város használatába.

így tehát Kassa sz. kir. város a kath. elemi iskolákat nem t i s z t á n a k ö z s é g i v a g y o n b ó l t a r t o t t a fen, h a n e m a sz. E r z s é b e t e g y h á z s i gy k ö z v e t v e a k a s s a i kat h. h i t ­k ö z s é g g a z d a g j a v a d a l m a i n a k j ö v e d e l m e i b ő l i s ; úgy s z i n t e a m o s t a n i k ö z s é g i i s k o l á k s i n c s e n e k a v á r o s é p ü l e t é b e n , h a n e m a ka t h . t a n u l m á n y i a l a p t u l a j d o ­n á b a n e l h e l y e z v e . Ezt jó lesz tudniok a t. községi tanító urak­nak, valamint a város 17169 katolikusainak is.

Ha ezen általam előhozott kétségbevonhatlan tények dacára, ama néhány férfiú, a kato likus iskolát elközösitette s a 17169 kath. városi lakos gyermekeinek a kath. hitben való neveltetését megakadályozta, arról ők feleljenek Isten é^1 saját lelkiismeretűk elölt. Én azt akarom hinni, miszerint Önök közül azok, akik k a to ­likusok és a kath. nép nevelésére hivatvák, egy som működött közre, sem közvetve, sem közvetlenül arra, hogy itt jogsérelem

47

48

történjék s az elem i iskolák l'ő feladata — a vallásos népnevelő#, mely a „vallásnélküli- községi iskolákban oléérhotetlen — meg- hinsittassék.

Kn folyóiratomban, n „Katholikus Vilagu-ban, katholikus és állam fen tartó elveket véllek lelkiirmeretem és meggyőződésem sze­rint s nem támadok meg személyeket, legkevésbé pedig rágal­mazok. vagy bántok valakit, s ha valamit Aliitok, azt bebizonyí­tani is mindig kész vagyok. A rágalmakat ama sajtónak engedem át, melynek vezérférfmi hazugság- és rágalmazásnál úgy sem tud­nak egyebet. Jönni fog idő, és alkalmasint nincs is már messze, midőn sokan kijózanodnak bizonyos ábrándokból, megisrnerendik a valót és bizonyos szemfényvesztő elveket kellő érték szerint fognak tudni becsülni. Én kinyilatkoztatom itt újra, hogy az igaz­ságot. lel ki ismeretem sugallata szerint, véglehelletemig fogom vé­delmezni. ha emiatt ama bizonyos sajtó melyet itt bővebben ka- rakterizaini nem akarok, ellenem zúdulna is. Ezen sajtónak elveit gyűlölöm, szitkozódásait nevetem, és rám szórt piszkait — szer­zői ükhöz v isszau tasitóm.

Önöknek pedig t. községi tanító u rak ! a legszivélyesebb kö- szönetemet nyilvánítom amiatt, hogy hozzám intézett kérdésükkel alkalmat adtak nekem Kassa sz. kir. város tisztelt polgárainak be­cses figyelmét kedves gyermekeik nevelési viszonyaira fölhívni. Legyenek meggyőződve, miszerint kevés ember van széles e ha- zábnn, aki a jóravaló tanító irán t, oly tisztelettel viseltetnék, mint én ! -------------------------------

És most egy alázatos kérésem van még Kassa sz. kir. város katholikus polgáraihoz.

Az előadottak alapján minden katholikus szülő meggyőződhe­tik arról, miszerint Kassán az iskolák elközösitése miatt, a kath. gyermekek a katholika vallásban való neveltetése veszélyeztetve van s hogy törvényes módokról kell gondoskodni e baj elhárítására.

Az 1808-iki 38. t. cikk feljogosítja a községet, az 5% iskolai adó bejtására. Kassán is megtörténhetik, hogy ezen 5°/0-es iskolai adó behozatik s — mint halljuk — behozatala elvben már ki is volna mondva. Ha ezen hír valósul, akkor ez az anomalia bekö­vetkezik, hogy Kassa sz, kir. város 17109 katholikusa fizetni fogja az 5°/0 iskolai adót és gyermekeinek még sem lesz kath. iskolája.

A gyermekek kath. neveltetése érdekében ezennel nyilvánosan kérem Kassa sz. kir. város rkath. plebánusát Ngos és fdö Szabad Ferenc apát-kanonok és plebánus urat, mint akinek kötelességkö­réhez ezen ügy egyedül tartozik : miszerint a kassai lelkes katho­likus férfiakból mielőbb egyértekezletet összehívni inéltoztassék, hogy ez, a kassai lelkészkedö s többi papsággal együtt, az itteni kath. gyermekek vallásos nevelése biztosítását illetőleg, valami törvényes módokról tanácskozzék.

Egyébiránt mély tiszteletei vagyok alázatos szolgájukRépászky József,

tanár óh a „Katii. Világ" R*erkM&Wje.

S a j t ó h i b á k .

A 12-ik lapon felülről 2-ik sorban h e 1 v é t. v. iskolák vannak említve. Ez sajtóhiba, mert ily iskolák most itt nem léteznek.

A 18-ik lapon felülről 8-ik sorban: e l e s c a m o t i r o z z a helyett ol­vasni k ell: e 1 k ö z ö s i t s e.