tankonyvtar.hu · web viewaz angol alapjogok tehát a bírói gyakorlatból levont általános...
TRANSCRIPT
AZ 1988 UTÁNI MAGYAR EMBERI JOGI SZAKIRODALOM VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
AZ 1988 UTÁNI MAGYAR EMBERI JOGI SZAKIRODALOM VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
Alapjogok. Alkotmánytan II.
Sári, János
Somody, Bernadette
Alapjogok. Alkotmánytan II.
írta Sári, János és Somody, Bernadette
Publication date 2008-03-31
Szerzői jog © 2008-03-31 János, Sári; Bernadette, Somody
Kivonat
A tankönyv átfogóan, a magyar alkotmányjog szemszögéből dolgozza fel az alapjogok témakörét.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
1. I. AZ ALAPJOGOK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI – AZ ÁLLAMPOLGÁROK EGYENJOGÚSÁGA 0
1. 1. ESZME- ÉS INTÉZMÉNYTÖRTÉNETI TÁMPONTOK 0
1.1. 1.1. A TERMÉSZETJOGI GONDOLKODÁS ÉS A SZERZŐDÉSES ELMÉLETEK 0
1.2. 1.2. AZ ANGOL JOGNYILATKOZATOK ÉS BÍRÓI ÍTÉLETEK 0
1.3. 1.3. ADEKLARÁCIÓK 0
1.3.1. AZ AMERIKAI FEJLEMÉNYEK 0
1.3.2. A FRANCIA DEKLARÁCIÓ 0
1.4. 1.4. AZ ALAPJOGOK TÉTELES JOGGÁ VÁLÁSA 0
1.4.1. AZ ALAPJOGOK MINT ALKOTMÁNYOS JOGOK 0
1.4.2. JOGI POZITIVIZMUS 0
1.4.3. A GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS, KULTURÁLIS JOGOK 0
1.4.4. HANYATLÁS ÉS TAGADÁS 0
1.5. 1.5. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI FEJLEMÉNYEK 0
1.5.1. VISSZATÉRÉS AZ EMBERI JOGOK ESZMÉJÉHEZ 0
1.5.2. A SZOCIALISTA ALKOTMÁNYOK 0
1.5.3. SZOCIÁLIS ALKOTMÁNYOZÁS 0
1.5.4. A JOGOK NEMZETKÖZIVÉ VÁLÁSA 0
1.5.5. A HARMADIK GENERÁCIÓS JOGOK 0
1.5.6. A JOGOK A KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI VOLT SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN 0
1.6. 1.6. AZ ALAPJOGOK MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETÉRŐL 0
1.7. Jegyzetek 0
2. 2. AZ ALAPJOGI NORMA 0
2.1. 2.1. JOGOK ÉS SZABADSÁGOK – EMBERI JOGOK, POLGÁRI JOGOK 0
2.2. 2.2. AZ ALAPJOGOK FORRÁSAI 0
2.2.1. AZ ALKOTMÁNY 0
2.2.2. A TÖRVÉNYEK 0
2.2.3. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI 0
2.2.4. NEMZETKÖZI DOKUMENTUMOK 0
2.3. 2.3. AZ ALAPJOGOK RENDSZERE 0
2.3.1. A KELETKEZÉSTÖRTÉNETET ALAPUL VEVŐ RENDSZEREZÉS 0
2.3.2. ÉRTÉKRENDI CSOPORTOSÍTÁS 0
2.3.3. AZ EGYÉNILEG ÉS A KOLLEKTÍVA ÁLTAL GYAKOROLHATÓ JOGOK 0
2.4. 2.4. AZ ALAPJOGOK ALKOTMÁNYI MEGFOGALMAZÁSA, ALANYI JOGI JELLEGE 0
2.5. 2.5. AZ ALAPJOGOK KORLÁTOZÁSA 0
2.5.1. AZ ALAPJOGOK KORLÁTOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI 0
2.5.2. AZ ALAPJOGOKTÓL VALÓ ELTÉRÉS, A JOGOK FELFÜGGESZTÉSE 0
2.6. 2.6. AZ ALAPJOGOK ALANYAI. JOGKÉPESSÉG AZ ALKOTMÁNYJOGBAN 0
2.6.1. MINDEN EMBER JOGKÉPES 0
2.6.2. A JOGOK CÍMZETTJEI: A TERMÉSZETES ÉS JOGI SZEMÉLYEK 0
2.6.3. AZ ALAPJOGOK GYAKORLÁSA: A CSELEKVŐKÉPESSÉG 0
2.6.4. A JOGRÓL VALÓ LEMONDÁS 0
2.6.5. A KORLÁTOZOTT ALAPJOGI JOGKÉPESSÉG: A KÖZJOGI JOGI SZEMÉLYEK31 0
2.6.6. AZ ÖNKORMÁNYZATOK, KÖZTESTÜLETEK, KAMARÁK: AZ ALAPJOGOK SAJÁTOS ALANYAI 0
2.6.7. KÖZJOGI JOGKÉPESSÉG – MAGÁNJOGI JOGKÉPESSÉG 0
2.7. Jegyzetek 0
3. 3. AZ ÁLLAMPOLGÁROK EGYENJOGÚSÁGA 0
3.1. 3.1. JOGEGYENLŐSÉG, ESÉLYEGYENLŐSÉG, A DISZKRIMINÁCIÓ TILALMA 0
3.2. 3.2. KVÓTA- ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI EGYENJOGÚSÁG 0
3.3. 3.3. A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA 0
3.4. 3.4. A TÖRVÉNY(SZÉK) ELŐTTI EGYENLŐSÉG 0
3.5. 3.5. AZ EGYENJOGÚSÁG MAGYAR DIMENZIÓI 0
3.6. 3.6. A JOGKÉPESSÉG 0
3.7. 3.7. A KISEBBSÉGEK VÉDELME 0
3.8. 3.8. A NŐK ÉS A FÉRFIAK EGYENJOGÚSÁGA 0
3.9. Jegyzetek 0
2. II. A SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK 0
1. 4. AZ ÉLETHEZ ÉS AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG 0
1.1. 4.1. AZ ÉLETHEZ VALÓ JOG 0
1.2. 4.2. A MAGZATI ÉLET VÉDELME 0
1.3. 4.3. A HALÁLBÜNTETÉS ÉS ELTÖRLÉSE 0
1.4. 4.4. JOG A HALÁLHOZ: AZ EUTANÁZIA 0
1.5. 4.5. AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG 0
1.6. 4.6. A KÍNZÁS ÉS AZ EMBERTELEN, MEGALÁZÓ BÁNÁSMÓD TILALMA 0
1.7. Jegyzetek 0
2. 5. SZEMÉLYES SZABADSÁG ÉS MOZGÁSSZABADSÁG 0
2.1. 5.1. SZEMÉLYES SZABADSÁG ÉS BIZTONSÁG 0
2.2. 5.2. A SZEMÉLYES SZABADSÁG KORLÁTOZÁSÁNAK IRÁNYAI 0
2.2.1. AZ ŐRIZETBE VÉTEL ÉS ELŐZETES LETARTÓZTATÁS: A HABEAS CORPUS 0
2.2.2. A SZEMÉLYES SZABADSÁG KORLÁTOZÁSÁNAK EGYÉB ESETEI 0
2.3. 5.3. A MOZGÁSSZABADSÁG ÉS A TARTÓZKODÁSI HELY SZABAD MEGVÁLASZTÁSA 0
2.4. 5.4. A MIGRÁCIÓS JOGOK 0
2.5. Jegyzetek 0
3. 6. A MEGFELELŐ VAGY TISZTESSÉGES ELJÁRÁSHOZ VALÓ JOG 0
3.1. 6.1. A MEGFELELŐ VAGY TISZTESSÉGES ELJÁRÁS FOGALMÁRÓL 0
3.2. 6.2. A TISZTESSÉGES ELJÁRÁS EGYES ELEMEI 0
3.3. Jegyzetek 0
4. 7. A JÓ HÍRNÉVHEZ, A MAGÁNLAKÁS SÉRTHETETLENSÉGÉHEZ ÉS A MAGÁNTITOK VÉDELMÉHEZ VALÓ JOG 0
4.1. 7.1. A JÓ HÍRNÉVHEZ VALÓ JOG 0
4.2. 7.2. A MAGÁNLAKÁS SÉRTHETETLENSÉGE 0
4.3. 7.3. A MAGÁNTITOK VÉDELME 0
5. 8. A SZEMÉLYES ADATOK VÉDELME – AZ INFORMÁCIÓS ÖNRENDELKEZÉSI JOG 0
5.1. 8.1. A SZABÁLYOZÁS ELVI ALAPJAI 0
5.2. 8.2. A SZEMÉLYES ADATOK VÉDELME 0
5.3. 8.3. A SZEMÉLYAZONOSÍTÓ JEL HELYÉBE LÉPŐ AZONOSÍTÁSI MÓDOKRÓL ÉS AZ AZONOSÍTÁSI KÓDOK HASZNÁLATÁRÓL 0
5.4. Jegyzetek 0
6. 9. A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG 0
6.1. 9.1. AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYHÁZ EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA – A SZEKULARIZÁCIÓ IRÁNYAI 0
6.2. 9.2. A HATÁLYOS SZABÁLYOZÁS ALAPJAI 0
6.3. Jegyzetek 0
3. III. A POLITIKAI JOGOK 0
1. 10. AVÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGA 0
1.1. 10.1. NORMATÍV ALAPOK 0
1.2. 10.2. A VÉLEMÉNYSZABADSÁG HATÁRAI 0
1.3. Jegyzetek 0
2. 11. A SAJTÓSZABADSÁG ÉS A MÉDIAJOG 0
2.1. 11.1. FOGALMI TÁMPONTOK 0
2.2. 11.2. SAJTÓSZABADSÁG ÉS SAJTÓTÖRVÉNY 0
2.3. 11.3. A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ 0
2.4. 11.4. A NEMZETI HÍRÜGYNÖKSÉG 0
2.5. 11.5. INTERNET-KÉRDŐJELEK 0
2.6. Jegyzetek 0
3. 12. AZ EGYESÜLÉSI JOG 0
3.1. 12.1. AZ EGYESÜLETEK ÉS A TÁRSADALMI SZERVEK 0
3.2. 12.2. A KÖZHASZNÚ SZERVEZETEK 0
3.3. 12.3. A NEMZETI CIVIL ALAPPROGRAM 0
3.4. 12.4. A NEMZETKÖZI CIVIL SZERVEZŐDÉSEK 0
3.5. 12.5. APÁRTOK 0
3.6. 12.6. A SPORTEGYESÜLETEK 0
3.7. Jegyzetek 0
4. 13. A GYÜLEKEZÉSI JOG 0
4.1. 13.1 A GYÜLEKEZÉSI JOG TÖRTÉNETE, ELMÉLETE 0
4.2. 13.2. A SZABÁLYOZÁS ALAPJAI 0
4.3. 13.3. A GYÜLEKEZÉSI JOG GYAKORLÁSÁNAK RÉSZLETES SZABÁLYAI 0
4.4. Jegyzetek 0
5. 14. A KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓHOZ VALÓ JOG 0
5.1. 14.1. NORMATÍV ALAPOK 0
5.2. 14.2. A KÖZÉRDEKŰ ADATOK MEGISMERÉSÉNEK KORLÁTAI 0
5.3. Jegyzetek 0
6. 15. A KÖZÜGYEKBEN VALÓ RÉSZVÉTEL JOGA – A KÖZHIVATAL VISELÉSÉHEZ VALÓ JOG 0
6.1. Jegyzetek 0
7. 16. A KÉRELMEZÉSI ÉS PANASZJOG 0
7.1. Jegyzetek 0
4. IV. A GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS, KULTURÁLIS JOGOK 0
1. 17. A TULAJDONHOZ VALÓ JOG ÉS A VÁLLALKOZÁS SZABADSÁGA 0
1.1. 17.1. ÁLTALÁNOS ALKOTMÁNYELMÉLETI TÁMPONTOK 0
1.2. 17.2. A MAGYAR ALKOTMÁNYI SZABÁLYOZÁS 0
1.3. 17.3. A RÉGI TULAJDONI, ILLETVE TULAJDONJOGI VISZONYOK LEBONTÁSA: PRIVATIZÁCIÓ VAGY REPRIVATIZÁCIÓ? 0
1.4. 17.4. A TULAJDONFORMÁK PREFERÁLÁSÁNAK, ILLETVE DISZKRIMINÁCIÓJÁNAK TILALMA 0
1.5. 17.5 A TULAJDON ALKOTMÁNYJOGI VÉDELME 0
1.6. 17.6. AZ ÖNKORMÁNYZATI TULAJDON 0
1.7. 17.7. A PIACGAZDASÁG: A VÁLLALKOZÁS JOGA, A GAZDASÁGI VERSENY SZABADSÁGA ÉS A SZERZŐDÉSI SZABADSÁG 0
1.8. 17.8. A SZÖVETKEZETEK TULAJDONA ÉS GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGE 0
1.9. 17.9. AZ ÖRÖKLÉSI JOG 0
1.10. Jegyzetek 0
2. 18. A SZOCIÁLIS ÁLLAM - ALKOTMÁNYELMÉLETI ÉS TÖRTÉNETI KIINDULÓPONTOK 0
2.1. Jegyzetek 0
3. 19. A SZOCIÁLIS JOGOK: NORMATÍV KIINDULÓPONTOK 0
3.1. 19.1. A LEHETŐ LEGMAGASABB SZINTŰ TESTI ÉS LELKI EGÉSZSÉGHEZ VALÓ JOG 0
3.2. 19.2. A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGHOZ VALÓ JOG,ILLETVE A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSHOZ VALÓ JOG. A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS VEGYES RENDSZERE 0
3.3. 19.3. AZ EGYES SZOCIÁLIS JOGOK MEGÍTÉLÉSE A VÁSÁROLT JOG, ILLETVE A TÁRSADALMI SZOLIDARITÁS ELVE ALAPJÁN 0
3.4. 19.4. A SZOCIÁLIS JOGOK A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS HATÁRÁN TÚL: A RÁSZORULTAKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS 0
3.5. 19.5. JOGBIZTONSÁG ÉS SZOCIÁLIS BIZTONSÁG 0
3.6. 19.6. A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGHOZ VALÓ JOG – MEGÉLHETÉSI MINIMUM? 0
3.7. Jegyzetek 0
4. 20. A MUNKÁHOZ VALÓ JOG 0
4.1. 20.1 A MUNKÁHOZ ÉS A FOGLALKOZTATÁSHOZ VALÓ JOG 0
4.2. 20.2. AMUNKABÉR 0
4.3. 20.3. A PIHENÉSHEZ VALÓ JOG 0
4.4. 20.4. A SZAKSZERVEZETI SZERVEZKEDÉS JOGA 0
4.5. 20.5. ASZTRÁJKJOG 0
4.6. 20.6. A MUNKÁHOZ VALÓ JOG TOVÁBBI ELEMEI 0
4.7. Jegyzetek 0
5. 21. A MŰVELŐDÉSHEZ VALÓ JOG – AZ OKTATÁS, A TUDOMÁNY ÉS A MŰVÉSZETEK SZABADSÁGA 0
5.1. 21.1. A KÖZOKTATÁS: INGYENES ÉS KÖTELEZŐ ÁLTALÁNOS ISKOLA, INGYENES KÖZÉPISKOLA 0
5.2. 21.2. A FELSŐOKTATÁS: AUTONÓMIA ÉS A KÉPESSÉG ALAPJÁN HOZZÁFÉRHETŐ OKTATÁS 0
5.3. 21.3. A MŰVELŐDÉSHEZ VALÓ JOG TOVÁBBI TERÜLETEI: A KÖZMŰVELŐDÉS KITERJESZTÉSE ÉS ÁLTALÁNOSSÁ TÉTELE 0
5.4. 21.4. A MŰVÉSZETI ÉLET SZABADSÁGA, A MŰVÉSZI SZABADSÁG 0
5.5. 21.5. A TUDOMÁNYOS ÉLET SZABADSÁGA 0
5.6. Jegyzetek 0
6. 22. A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD VÉDELME 0
6.1. Jegyzetek 0
7. 23. A GYERMEKEK JOGAI – A GYERMEKEK, AZ IFJÚSÁG VÉDELME 0
7.1. 23.1. AZ ÁLTALÁNOS GYERMEKI JOGOK MEGJELENÉSE 0
7.2. 23.2. A GYERMEK JOGAI A CSALÁDBAN ÉS A TÁRSADALOMBAN 0
7.3. Jegyzetek 0
5. V. A HARMADIK GENERÁCIÓS JOGOK 0
1. 24. A KÖRNYEZETHEZ VALÓ JOG 0
1.1. Jegyzetek 0
2. 25. A BETEGJOGOK 0
2.1. 25.1. A BIOETIKAI VAGY BIOMEDICINÁLIS JOGOK 0
2.2. 25.2. A BETEGEK JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI 0
2.2.1. AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSHOZ VALÓ JOG 0
2.2.2. AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG 0
2.2.3. A KAPCSOLATTARTÁSHOZ VALÓ JOG 0
2.2.4. AZ INTÉZMÉNY ELHAGYÁSÁNAK JOGA 0
2.2.5. A TÁJÉKOZTATÁSHOZ VALÓ JOG 0
2.2.6. AZ ÖNRENDELKEZÉSHEZ VALÓ JOG 0
2.2.7. AZ ELLÁTÁS VISSZAUTASÍTÁSÁNAK JOGA 0
2.2.8. AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOKUMENTÁCIÓ MEGISMERÉSÉNEK JOGA 0
2.2.9. AZ ORVOSI TITOKTARTÁSHOZ VALÓ JOG 0
2.2.10. A BETEG KÖTELEZETTSÉGEI 0
2.2.11. A BETEG JOGAINAK ÉRVÉNYESÍTÉSE 0
2.3. 25.3. A PSZICHIÁTRIAI BETEGEK JOGAI 0
2.3.1. ÖNKÉNTES GYÓGYKEZELÉS 0
2.3.2. SÜRGŐSSÉGI GYÓGYKEZELÉS 0
2.4. 25.4. BIOETIKAI JOGOK A BETEGJOGOKON TÚL 0
2.4.1. AZ EMBEREKEN VÉGZETT ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁSOK MEGENGEDÉSE, ILLETVE TILALMA 0
2.4.2. A MŰVI MEDDŐVÉ TÉTEL 0
2.4.3. A SZERV- ÉS SZÖVETÁTÜLTETÉS 0
2.4.4. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK 0
2.4.5. A JOGORVOSLAT 0
2.4.6. A BETEGJOGOK ÚJABB FEJLEMÉNYEI 0
2.5. Jegyzetek 0
3. 26. A FOGYATÉKOSOK JOGAI 0
3.1. Jegyzetek 0
6. VI. AZ ÁLLAMPOLGÁROK KÖTELESSÉGEI 0
1. 27. AZ ÁLLAMPOLGÁRI KÖTELESSÉGEK 0
1.1. Jegyzetek 0
7. VII. AZ ALAPJOGOK VÉDELME, ÉRVÉNYESÜLÉSÜKBIZTOSÍTÉKAI 0
1. 28. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ÁLTALI JOGVÉDELEM 0
1.1. Jegyzetek 0
2. 29. A RENDES BÍRÓSÁGOK SZEREPE AZ ALAPJOGOK VÉDELMÉBEN 0
2.1. Jegyzet 0
3. 30. AZ ALAPJOGOK NEMZETKÖZI VÉDELME 0
3.1. Jegyzetek 0
8. AZ 1988 UTÁNI MAGYAR EMBERI JOGI SZAKIRODALOM VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA 0
1. I. AZ ÁLLAMPOLGÁRI ALAPJOGOK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI – AZ ÁLLAMPOLGÁROK EGYENJOGÚSÁGA 0
1.1. 1. ESZME- ÉS INTÉZMÉNYTÖRTÉNETI TÁMPONTOK 0
1.2. 2. AZ ALAPJOGI NORMA 0
1.3. 3. AZ ÁLLAMPOLGÁROK EGYENJOGÚSÁGA 0
2. II. A SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK 0
2.1. 4. AZ ÉLETHEZ ÉS EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG 0
2.2. 5. A SZEMÉLYES SZABADSÁG ÉS MOZGÁSSZABADSÁG 0
2.3. 6. A MEGFELELŐ VAGY TISZTESSÉGES ELJÁRÁSHOZ VALÓ JOG 0
2.4. 7. A JÓ HÍRNÉVHEZ, A MAGÁNLAKÁS SÉRTHETETLENSÉGÉHEZ, A MAGÁNTITOK VÉDELMÉHEZ VALÓ JOG 0
2.5. 8. A SZEMÉLYES ADATOK VÉDELME: AZ INFORMÁCIÓS ÖNRENDELKEZÉSI JOG. A POLGÁROK SZEMÉLYI ADATAINAK VÉDELME ÉS LAKCÍMÉNEK NYILVÁNTARTÁSA 0
2.6. 9. A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG 0
3. III. POLITIKAI JOGOK 0
3.1. 10. A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGA 0
3.2. 11. A SAJTÓSZABADSÁG ÉS A MÉDIAJOG 0
3.3. 12. AZ EGYESÜLÉSI JOG 0
3.4. 13. A GYÜLEKEZÉSI JOG 0
3.5. 14. A KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓHOZ VALÓ JOG 0
3.6. 15. A KÖZÜGYEK VITELÉBEN VALÓ RÉSZVÉTEL JOGA 0
3.7. 16. A KÉRELMEZÉSI ÉS PANASZJOG 0
4. IV. A GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS, KULTURÁLIS JOGOK 0
4.1. 17. A TULAJDONHOZ VALÓ JOG 0
4.2. 18. A SZOCIÁLIS ÁLLAM 0
4.3. 19. A SZOCIÁLIS JOGOK: AZ EGÉSZSÉGHEZ, ILLETVE A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGHOZ VALÓ JOG 0
4.4. 20. A MUNKÁHOZ VALÓ JOG 0
4.5. 21. A MŰVELŐDÉSHEZ VALÓ JOG – AZ OKTATÁS, A TUDOMÁNY, A MŰVÉSZETEK SZABADSÁGA 0
4.6. 22. A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD VÉDELME 0
4.7. 23. A GYERMEKEK JOGAI – A GYERMEKEK, AZ IFJÚSÁG VÉDELME 0
5. V. A HARMADIK GENERÁCIÓS JOGOK 0
5.1. 24. A KÖRNYEZETHEZ VALÓ JOG 0
5.2. 25. A BETEGJOGOK 0
5.3. 26. A FOGYATÉKOSOK JOGAI 0
6. VI. AZ ÁLLAMPOLGÁROK KÖTELESSÉGEI 0
7. VII. AZ ALAPJOGOK VÉDELME, ÉRVÉNYESÜLÉSEK BIZTOSÍTÉKAI 0
Alapjogok. Alkotmánytan II.
Alapjogok. Alkotmánytan II.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - I. AZ ALAPJOGOK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI – AZ ÁLLAMPOLGÁROK EGYENJOGÚSÁGA
1. 1. ESZME- ÉS INTÉZMÉNYTÖRTÉNETI TÁMPONTOK
1.1. 1.1. A TERMÉSZETJOGI GONDOLKODÁS ÉS A SZERZŐDÉSES ELMÉLETEK
Az alapjogok eszmetörténeti vonulata a természetjogi gondolkodás, illetve az ehhez sok szálon kötődő társadalmi szerződéses elméletek mentén kísérhető nyomon.1
Az a gondolat, hogy létezik egy természeti, tehát az emberi természetből származtatható vagy „isteni", „égi" jog, s ennek elsőbbsége van a világi vagy pozitív, az ember által alkotott joggal szemben, már az ókori görög irodalomban és filozófiában, illetve az ókori Róma gondolkodóinál megjelent. A kétféle jog vagy parancs érvényességének dilemmája fogalmazódik meg Szophoklész drámájában, az Antigonéban. Antigoné Kreón parancsa ellenére, a lelkiismeret parancsának engedelmeskedve temeti el bátyja holttestét. Arisztotelész azt vallja, hogy „az igazságtalan törvények jogtalanok". Cicero szerint nincsenek különböző jogok Rómában vagy Athénben, most vagy a jövőben, hanem egy örök és változhatatlan jogrend létezik minden népnek, minden korban.
A természetjog jellegzetes irányának nagy hatású kifejtését Aquinói Szent Tamásnál (1225-1274) találjuk a középkorban, aki Summa teologiae című munkájában megkülönbözteti az örök törvényt, a „lex aeterná"-t, amely nem más, mint a világot kormányzó isteni ész; a természeti törvényt, a „lex naturalis"-t, amely az észnek – az emberben természetszerűleg benne rejlő tökéletességre való képességnek – megfelelő emberi magatartást írja elő, és amely nem ellenkezhet az isteni örök törvénnyel; s végül a tételes törvényt, a „lex humaná"-t, amely külső kényszer alkalmazásával tartja vissza a rossztól azokat, akik önmaguktól nem tartózkodnának tőle.2
Valójában a szerződéses elméleteknek is messzire visszanyúló gyökerei vannak. Ezeknek az elméleteknek az a jellemzőjük, hogy a politikai közösség, az állam az azt megelőző természetes állapotból egy képzelt vagy valós szerződéssel jött létre, s az ember státusát ez a szerződés határozza meg. Ami a modern kori szerződéses elméletekben új, az az, hogy egyrészről az államot, a közösséget létrehozó szerződést, másrészt pedig a természetjogi gondolkodást e világi keretek között képzelik el, s az emberi jogok meglétének vagy hiányának igazolásával kötik össze.
A szerződéses elméletek egyik áramlata szerint a politikai közösséget az uralkodó és a nép hozza létre. Thomas Hobbes (1588-1679) még akként vélekedik, hogy az alattvalók egy alávetési szerződéssel minden jogukról egyszer s mindenkorra, visszavonhatatlanul lemondtak. Éppen az ellenkező következtetésre jut John Locke (1632-1704) és Jean-Jacques Rousseau (1712-1778). Locke szerint3 az állam létrehozásával az emberek kettős szerződést kötnek. Az egyikkel megegyeznek a politikai közösség létrehozásában, a másikkal alávetik magukat a közösség hatalmának. Ebben a gondolkodásban – az angol parlamentarizmus logikájának megfelelően – a többségi elv alkalmazása az emberi jogok érvényesülésének biztosítéka.
A francia felvilágosodásban, illetve a francia forradalom előkészítésében oly nagy szerepet játszó rousseau-i felfogás4 kiindulópontja az, hogy az emberek szabadnak és egyenlőnek születnek, a civilizáció azonban megfosztotta őket ettől a természetes állapotuktól. Az ősi, természetes állapothoz való visszatérést, a civilizáció által elrabolt teljes szabadság és egyenlőség helyreállítását Rousseau egy olyan társadalmi szerződés (contrat social) megkötése útján vélte megvalósíthatónak, amelyben a társadalom tagjai természetes jogaikról lemondanak ugyan a közakaratot (volonté générale) megtestesítő állam javára, e jogokat azonban – most már állampolgári jogok formájában – vissza is kapják.5
A szerződéses eszme Rousseau-nál magában rejti az egyenjogúság gondolatát: „a főhatalomnak soha nem áll jogában nagyobb terhet róni az egyik alattvalóra, mint a másikra, mert akkor az ügy ezáltal magántermészetűvé válik, és vége a főhatalom illetékességének".6
A természetjogi gondolkodásban tehát a jogok társadalmon kívüli eredete, illetve a „természetes jogoknak" a pozitív jog felettisége fejeződik ki. A természetjogi gondolkodás és az ezzel szorosan összekapcsolódó szerződéses elméletek az amerikai alkotmány elfogadásához vezető dokumentumokban s – jelentőségét tekintve – mindenekelőtt a francia forradalom idején elfogadott, Az ember és polgár jogairól szóló deklarációban manifesztálódnak.
1.2. 1.2. AZ ANGOL JOGNYILATKOZATOK ÉS BÍRÓI ÍTÉLETEK
Az alapjogok kialakulásához vezető történelmi út más volt Angliában, mint a kontinentális Európában. Az ennek kapcsán kialakult vita, hogy az alapjogok modern kori történetében vajon az angoloké vagy a franciáké-e a meghatározó szerep, valószínűleg sohasem lesz lezárható.
Az alapjogok angol alkotmánytörténeti fejleményeit két nagy vonulat mentén lehet megrajzolni. Az egyiket a jognyilatkozatoknak, közjogi paktumoknak – charta, bill, petíció stb. – az a történeti sorozata képezi, amelyeket a rendek már a XIII. századtól kezdve kikényszerítettek az uralkodótól jogaik, illetve privilégiumaik elismeréseként: Magna Charta Libertatum 1215, Petition of Right 1628, Habeas Corpus Act 1679, Bill of Rights 1689.
A hivatkozási alap szinte valamennyi esetben az éppen aktuális sérelmek orvoslása a szokáson alapuló „rég megvolt" ősi jogokhoz való visszatérés, illetve azok megerősítése által. A jognyilatkozatokban olyan jogok fogalmazódtak meg – személyes szabadság, az önkényes letartóztatás tilalma, a parlament adóztatási hatásköre stb. –, amelyek az alapjogok modern katalógusaiban is előkelő helyet foglalnak el. A jogok címzettjei eredetileg természetesen a kiváltságosok: a rendek, a bárók voltak, tehát nem a társadalom egésze. A társadalmi-történeti fejlemények az évszázadok során fokozatosan meghozzák majd a jogok rendi privilégium jellegének a megszűnését. Ebben a folyamatban a jogok címzettje a társadalom egésze, az állampolgárok összessége lesz. A jognyilatkozatokban foglalt jogok ilyen módon egyre inkább általános állampolgári joggá válnak. Nem abban az értelemben persze, amilyen értelemben a francia deklaráció igényt tart majd az egyetemességre. A „petíciós jogok" az angol korona alattvalói jogainak számítanak.
Az alapjogok angol alkotmánytörténeti fejleményeinek másik vonulata a bíróságok alkotmányos szerepe mentén rajzolható meg. Azt mondottuk az előbb, hogy a paktumjogok általános angol alapjogokká válnak. Ez az állítás azonban csupán társadalmi tartalmát tekintve igaz. Egyébként azonban a paktumjogok nem abban a formában lesznek az alapjogok forrásává, ahogyan a kontinensen a deklaráció típusú okmányok. Angliában ugyanis a törvényi, a parlament által alkotott jog a kontinentálisétól eltérő viszonyban van a bírói ítélettel. Ezzel kapcsolatban Horváth Barna nyomán Bacon aforizmáját idézzük, mely szerint az ítéletek a törvénynek, a törvények az államnak a horgonyai. „Az írott jog csak indikálja, de még nem konstituálja az élő törvényt, amelynek csakis az eset a próbaköve."7 „A törvényhozó inkább új lehetőségeket nyit a bíróságok előtt, új irányt jelöl ki számukra, minthogy ő maga ténylegesen új jogot alkosson."8 Más oldalról, s némileg leegyszerűsítve a kérdést, azt mondhatjuk: a petíciós jogok miután a common law részévé válnak, a bírói ítéletekben konkretizálódnak. Maguk az alapjogok ezután már a konkrét bírói ítéletekből levonható általánosítások. E jogok tehát voltaképpen a bírói gyakorlat termékei, annak általánosításai, amiként a törvény is a High Court of Parliament által kinyilvánított jog egyik formája.9
Az angol alapjogok tehát a bírói gyakorlatból levont általános következtetések. „Mondhatjuk – állítja Dicey –, hogy az alkotmányban azért uralkodik a jog, mert az alkotmánynak általános elvei (például a személyes szabadság, a nyilvános gyülekezés joga) nálunk bírói döntések eredményei, amelyek az egyéni jogoknak vitássá vált eseteiben keletkeznek.. ."10
Akár a paktumjogokat, akár a bíróságoknak az alapjogok történetében játszott szerepét vesszük alapul, azt mondhatjuk, mindkettő azon az angol alkotmánytörténetben meglehetősen korán, már a XIII. században megfogalmazódott feltételezésen alapul, mely szerint a jog, a törvény a király, illetve a királyi hatalom felett áll. Bracton szerint a király nem állhat más ember alatt, hanem csak Isten és a törvény alatt, mert éppen a törvény teszi őt királlyá. Hatalmát a törvény mint fék korlátozza, s a király semmi mást nem tehet, mint amit a jog lehetővé tesz számára.11
Tehát a természetjogban rejlő gondolkodás, az angol jogtörténetben e világi, szekularizált formában alakult ki a jog természetes evolúciója során.
Végül is azt mondhatjuk: az angol alapjogok, szabadságjogok rendszere nem elvont filozófiák eredménye, hanem a tételes jog, illetve a bírói joggyakorlat szerves fejlődése során jött létre.
1.3. 1.3. ADEKLARÁCIÓK
1.3.1. AZ AMERIKAI FEJLEMÉNYEK
Az amerikai alkotmányozás XVII-XVIII. századi története során lényegében három forrásból táplálkozott. Az egyik ezek közül az angol jogrendszer hagyományai, a common law továbbélése. Mivel a gyarmati kolóniák angol fennhatóság alatt épültek ki, alapító chartáik az államokon belül a common law érvényességét deklarálták az „angol alattvalókra".
Az alkotmányozás másik forrásának szerepét Péteri Zoltán így foglalta össze: „A Stuart-abszolutizmus és az angol államegyház üldözései elől menekülő puritán kivándorlók az új hazába is magukkal hozták szigorú vallásuk tanításait, amelyek a közösségi élet minden vonatkozását a Bibliában kinyilatkoztatott isteni akarat alá helyezték."12
Végül, főképpen a XVIII. század közepétől megjelenik emellett a természetjogi érvelés is. A virginiai Jogok Nyilatkozata és a Függetlenségi Nyilatkozat szerint: „minden ember egyenlőnek teremtetett., az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről nem mondhat le, s ezek közé a jogok közé tartoznak a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra törekvéshez". Az angol jogi hagyományok továbbélése, illetve a természetjogi gondolkodás terjedése sajátos összefonódást eredményezett: a common law-ra visszavezethető jogokra úgy tekintettek, mint az ember természetes és elidegeníthetetlen jogaira.13
1.3.2. A FRANCIA DEKLARÁCIÓ
Az emberi jogok modern kori történetére a francia forradalom idején elfogadott – Az ember és polgár jogairól szóló – deklaráció gyakorolta a legnagyobb hatást.
A francia deklaráció egyetemes jellegű, nemcsak azért, mert a francia társadalom egészére, minden tagjára érvényesnek tekinti magát, hanem mert nemzetek, országok felett átívelő érvényessége van.
A deklarációban már elnevezése szerint is – ember és polgár jogai – egyszerre van benne egyrészt a természetjogi gondolkodásnak az a jelentése, mely szerint az embernek természetes és elidegeníthetetlen jogai vannak, másrészt pedig a szerződéses elméletnek az a Rousseau által képviselt felfogása, mely szerint az emberek a társadalmi szerződéssel emberi jogaikról nem mondanak le; a társadalmi szerződésből tehát „csupán" politikai jogaik eredeztethetők. Miről is szól a deklaráció?
· „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik.;
· minden politikai társulás célja természetes és elévülhetetlen jogainak érvényesülése.;
· minden szuverenitás elve természeténél fogva a nemzetben lakozik.;
· a szabadság annyit jelent, mindent szabad, ami másnak nem árt, a törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga.;
· a törvény a közakarat kifejezése.;
· vád alá helyezni, letartóztatni s fogva tartani bárkit is csak a törvény által meghatározott esetekben s a törvény által előírt formák közt lehet.;
· mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő.;
· senkit meggyőződése, vallási és egyéb nézetei miatt háborgatni nem szabad.;
· a gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga.;
· a társadalomnak joga van a közigazgatás minden tisztviselőjét számadásra vonni.;
· tulajdonától – lévén a tulajdon szent és sérthetetlen – senki meg nem fosztható."
Általános – különösképpen angol irányból érkező – vád a deklarációval szemben, hogy a jogok érvényesülésének nincsenek biztosítékai. Ezzel szemben a deklaráció XVI. cikke kimondja: „Az olyan társadalomnak, amelyből e jogok biztosítékai hiányoznak, és ahol a törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztását nem hajtották végre, semmiféle alkotmánya nincs." A jogok biztosításával kapcsolatban azonban a deklaráció szerzői egészen másra gondoltak, mint amit ma már azon értünk, s amit a korabeli és az azt megelőző angol felfogás számára a bíróság garantált. A deklaráció a felállítandó karhatalomban látja a jogok érvényesülésének biztosítékát. XII. cikkelyében ekként rendelkezik: „Az ember és polgár jogainak biztosítása karhatalom fenntartását teszi szükségessé [majd hozzáteszi:] e karhatalomnak tehát az összesség hasznára kell szolgálnia, nem pedig azoknak különleges céljaira, akiknek személyére e karhatalom rábízatik." Erre nézve azonban nem rendelkezik. Más szóval tehát a deklaráció a jogok biztosítékát az állami erőszak – nem bíróság – alkalmazásának lehetőségében fedezi fel.
1.4. 1.4. AZ ALAPJOGOK TÉTELES JOGGÁ VÁLÁSA
1.4.1. AZ ALAPJOGOK MINT ALKOTMÁNYOS JOGOK
A jogoknak – ahogyan az előzőekben szó volt róla – Angliában két forrása volt: az uralkodó és a rendek által megkötött paktum, illetve a common law gyakorlatában a bíró által érvényesített jog. Ezzel szemben a deklarációk már a törvényhozás „egyoldalú" aktusai. Ennek következtében azonban hosszú időn keresztül politikai okmányoknak – vagy elsősorban annak – számítottak.
A francia deklaráció talán utolsó ebben a „műfajban", azaz az emberi jogok kinyilatkoztatása utoljára kapott ilyen ünnepélyes formát. Elfogadásával kezdetét veszi ugyanis az a folyamat, amelynek során az emberi jogok fokozatosan tételes joggá válnak. A folyamat első állomása a jogok alkotmányba foglalása. Már az 1791. évi francia alkotmány első címe tartalmaz egy emberi jogi katalógust is.14 Alkotmányba foglalásuk nyomán – ahhoz hasonlóan, ahogyan a rousseau-i társadalmi szerződés esetében történt – az emberi jogok valamiképpen „polgári jogokká", valamilyen formában állam által elismert, a „szerződésből eredő" jogokká válnak. Ezt a felfogást támasztja alá, hogy az alkotmányelmélet egyik nagy történelmi vonulata a modern kori alkotmányok keletkezését a szerződéses elméletekre vezeti vissza.15
Az alkotmányok a törvényi jog felett állnak. Az alkotmányos alapjogok törvényi jog felettisége, valamint az alkotmányok általános funkciója tehát kínálja az analógiát a természeti jog, illetve a szerződéses elmélet tételes jog felettiségével.
A francia forradalom eszméi a konzervatív Európában egy ideig még tiltottnak számítottak. Ennek ellenére azok fokozatosan kiléptek a francia alkotmányozás határai mögül. A francia intézményi rendszer közvetítésében jelentős szerepet játszott az 1831. évi belga alkotmány, amely jórészt adaptálta a francia alkotmányozás történelmi eredményeit. Mivel azonban monarchikus kormányzati rendszert létesített, annál „szalonképesebbnek" minősült a korabeli Európában, hiszen az eredeti francia deklaráció még a jakobinus diktatúra lehetőségét is magában hordozta.
A francia alkotmányos elvek – közöttük az emberi jogokra vonatkozó elgondolások – adaptálását persze nagymértékben befolyásolta a befogadó ország jogrendszere, jogi kultúrája, hagyományai stb.
1.4.2. JOGI POZITIVIZMUS
Az alapjogok történelmi sorsát tételes joggá válása folyamatában két fontos – egymásnak sok ponton ellentmondó – tényező befolyásolta már a XIX. századtól kezdve. Az egyik ezek közül a jogi pozitivizmusnak nevezett jogelméleti, jogfilozófiai irányzat, a másik pedig a társadalomban, gazdaságban végbemenő változások, amelyeknek a nyomán a jogok új generációja jelenik meg, nevezetesen a gazdasági, szociális, kulturális jogoké.
Ami a jogi pozitivizmust illeti: ez az a jogi gondolkodás, amely szinte kizárólag a jogi normára összpontosítja figyelmét, s nem tud mit kezdeni az olyan nézetrendszerrel, amely a jogalkotót, a jog jogon túli tartalmát, létrehozásának társadalmi körülményeit egyaránt és egyszerre tekintetbe veszi.
A jogi pozitivizmus számára csupán az állam által alkotott jog létezik, ezen belül tehát a természetjogi eredetű emberi jogok nem vagy alig értelmezhetők. Ez a fajta gondolkodás legalábbis két irányban befolyásolja az emberi jogokról való további felfogást. Egyfelől a hatalmat, államhatalmat korlátozó mozzanat, ami a természetjogi eredetű emberi jogok eszméjében benne rejlik, a jogpozitivizmusban feledésbe merül, elenyészik. Itt minden állam által alkotott jog – jog; ezen belül persze lehetséges a megkülönböztetés az alapvető és nem alapvető jelentőségű jogszabályok között. Ez a megkülönböztetés azonban meglehetősen relatív. Másfelől: a jogok, alapvető jogok katalógusa szinte tetszés szerint bővíthető – egymás rovására is. Ebben a felfogásban válik például a választójog alapvető vagy emberi joggá.16 A jogi pozitivizmusban az alapjogok bővülésén túlmenően, azok mellett megjelenik az (alap)kötelességek fogalma, ami az emberi jogi felfogás számára majdhogynem értelmezhetetlen.
1.4.3. A GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS, KULTURÁLIS JOGOK
Főként a XIX. század második felétől a magántulajdonra épülő polgári társadalom viszonyai között óriási társadalmi feszültségek keletkeztek: a nem tulajdonos társadalmi osztályok nagy része munkanélkülivé vált, elszegényedett, szociálisan, egészségügyileg ellátatlan volt stb. A forradalmi eseményekbe gyakran átcsapó társadalmi mozgalmak, illetve a szociális kérdéseket felvállaló vallási törekvések – mint a Rerum novarum című pápai enciklika – nyomán az állam a szegényebb osztályok megsegítése végett beavatkozásra kényszerült a magánjellegű életviszonyokba. Az állami beavatkozás nyomán, annak eredményeként jön létre történetileg a jogok új, második generációja, a gazdasági, szociális, kulturális jogok (röviden a továbbiakban: szociális jogok).
Ezek a második generációs jogok az előzőekhez, a klasszikus jogokhoz képest alapvető változást hoznak abban, hogy érvényesülésükhöz nem elegendő az állam tartózkodása, be nem avatkozása, hanem éppen ellenkezőleg: az állam aktivitását feltételezik. Nemcsak anyagi értelemben, ahogyan erről a későbbiekben szó lesz, hanem a szegényebb osztályok jogi megsegítésével, azzal például, hogy munkaidő-korlátozást írnak elő, megtiltják a gyermekmunkát.
A szociális jogok kezdetben a jogalkotásban-törvényalkotásban jelennek meg – szociális törvényhozás –, majd az első világháború után egyre inkább az alkotmányokban is megfogalmazódnak, alkotmányos jogokká válnak. A folyamat első állomásaként az 1917-ben elfogadott, s 1920-ban hatályba lépett mexikói alkotmányt szokták említeni; klasszikus példaként pedig a Német Birodalom 1919-ben elfogadott weimari – szociális – alkotmányát.
Ezt követően sorra születnek az első világháború után függetlenné vált vagy jelentős területi változáson átment államok szociális alkotmányai: Finnország 1919; Ausztria, Csehszlovákia 1920; Jugoszlávia 1921; Írország 1922; Románia 1923; Törökország 1924; Görögország 1927.17
1.4.4. HANYATLÁS ÉS TAGADÁS
a. A dolgozó és kizsákmányolt nép jogairól szóló deklarációt az oroszországi forradalom idején fogadták el – 1918. január 20-án –, amely azután az orosz föderáció 1918. évben elfogadott alkotmányának bevezető fejezete lett. Elnevezése utal ugyan a francia deklarációra, csakhogy annak alapelveit nem fogadja el: nem a magántulajdonra épül, hanem éppen ellenkezőleg, a magántulajdon kisajátítására, államosítására, ezzel kívánván megteremteni a kizsákmányolás megszüntetésének, illetve a társadalmi egyenlőség biztosításának feltételeit. A deklaráció, illetve az alkotmány nyíltan vállalja az emberek közötti különbségtételt, amennyiben a politikai jogokat csak a „dolgozóknak" biztosítja. A volt uralkodó osztály tagjait, a volt kizsákmányolókat, lelkészeket stb. korlátozza a jogok gyakorlásában, illetve kirekeszti őket. A jogok érvényesülésének általános biztosítékaival adós marad, csupán a materiális biztosítékokkal számol, értvén ezen a termelési eszközök társadalmi tulajdonát, azt tehát, hogy a szólásszabadság érvényesüléséhez szükséges anyagi eszközök, a nyomdák, a papírkészletek a „dolgozók", az állam tulajdonában vannak. Ettől kezdve a szocialista alkotmányokban a gazdasági, szociális, kulturális alapjogoknak kiemelt szerep jut, a jogok katalógusának élére kerülnek. Ugyancsak ettől kezdve az alapjogokkal egységben, mintegy azok biztosításának ellentételezéseként kerülnek az alkotmányokba az állampolgárok kötelességei.
A Szovjetunió az 1930-as évek közepére igyekezett elfogadtatni, szalonképessé tenni magát a nemzetközi színtéren. Nem utolsósorban ezzel magyarázható, hogy 1936-os alkotmánya az 1918. évihez képest felfogásában, szemléletében változást hoz: szakít az állampolgárok közötti nyílt különbségtétellel, az egyenjogúság elvéből indul ki; miközben a gazdasági, szociális, kulturális jogokat preferálja, a jogok élére helyezi, a klasszikus alapjogokat is – többé-kevésbé az eredeti formájukban – adaptálja. Fenntartja, illetve bevezeti azt a jogok érvényesülése szempontjából „nem sok jót ígérő" formulát, amely szerint a jogok, elsősorban a politikai jogok csak a dolgozók érdekeinek megfelelően gyakorolhatók.
Az a felfogás tehát, amely az 1936-os szovjet alkotmányban megfogalmazódik, nemhogy tagadja az alapjogokat, hanem éppen ellenkezőleg: úgy minősíti önmagát, mint az alapjogok történetének, „fejlődésének" meghaladhatatlan csúcspontját. Ez tűnik ki Sztálin előadói beszédéből. Valójában az 1936. évi alkotmánnyal kapcsolatban és azt követően sem az alapjogok kinyilvánításával „volt baj", hanem az érvényesülésükkel. Az alapjogok, az egyenjogúság alkotmányos kinyilvánítása mellett működtek „gulág"-ok, folyt a kulákok, később pedig egyes nemzetiségek, etnikai csoportok, zsidók szülőhelyeikről történő kitelepítése stb. Ilyen módon az alapjogok alkotmányi kinyilvánítása nem volt más, mint propaganda, Potemkin-falu, amely arra volt jó, hogy elfedje, elleplezze a valóságos társadalmi folyamatokat.
b) Ahogyan haladunk időben előre az első világháború után, megjelennek, illetve drámai módon felerősödnek és uralkodóvá válnak azok a fejlemények, amelyek végül is az emberi jogok eszméjének és tételes jogának teljes megsemmisítéséhez vezetnek. A náci ideológiáról van szó, amelynek a középpontjában a fajelmélet áll. Eszerint a magánszférába korlátlanul beavatkozó, totális államban az emberek helyzetét, „jogait" a fajhoz való tartozásuk határozza meg. A fajok között tehát különbség van, s ez az értékkülönbség rányomja bélyegét az egyes személyek, illetve a társadalmon belüli politikai hierarchia megítélésére.18 „Egy olyan világnézetnek, amely arra törekszik, hogy ezt a földet a demokratikus tömeggondolat elutasításával a legkiválóbb népnek, tehát a legmagasabb rendű embereknek adja, logikusan kell követnie. az arisztokratikus elvet és vezetést, valamint a szóban forgó népen belül a legmagasabb befolyást a legjobb koponyák számára kell biztosítani. Ily módon e világnézet nem a többség, hanem a személyiség elvére épül" – olvasható a Mein Kampfban.19 A fajok között nincs „átjárhatóság", azaz a különböző fajhoz tartozók közötti magánjogi kapcsolat, például a házasságkötés, tilos.
Ez a különbségtétel vezetett végleges formájában az „alacsonyabb rendű fajok" kiirtásának, az „Endlösung"-nak a tervéhez.
1.5. 1.5. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI FEJLEMÉNYEK
1.5.1. VISSZATÉRÉS AZ EMBERI JOGOK ESZMÉJÉHEZ
A náci ideológia elutasításának döntő szerepe volt abban, hogy a második világháború utáni időszak meghatározó jelentőségű fejleménye az emberi jogok eszméjéhez való visszatérés volt. Ez annak beismerése is, hogy a jogok pozitivista felfogása nemhogy nem volt képes megakadályozni, hanem inkább eszközként a hatalom segítségére volt az emberi jogok tartalmát képező értékek megsemmisítésében.
Az emberi jogok természetjogi felfogása ezzel szemben biztos támaszt jelent az alapjogok relativizálódása ellen. Eszerint vannak olyan alapjogok – az élethez való jog, az emberi méltósághoz való jog stb. –, amelyeknek történelmi korszakokat átívelő érvényessége van. Az „emberi jogok" tehát attól függetlenül megilletik az embereket, hogy a tételes jogban megjelennek-e vagy sem. A háborús és emberiség elleni bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonása lényegében erre az elvre épült.
Az alapjogok természetjogi alapjaihoz való visszatérés azonban elmaradt a közép- és kelet-európai országokban. Miután a második világháborúból a Szovjetunió győztesen került ki, befolyásának a közép- és kelet-európai, s egyes ázsiai országokra való kiterjesztése azzal járt, hogy a szocialista alkotmányozás „kilépett" a Szovjetunió határai mögül. Az alapjogokra vonatkozó szocialista felfogás ettől kezdve ezekben az országokban is érvényesült.
1.5.2. A SZOCIALISTA ALKOTMÁNYOK
Az a trend, amelyet az 1936. évi alkotmány nyitott meg, a szocialista alkotmányokban folytatódik. Ez egyebek mellett azt jelenti, hogy – a természetjogi felfogással szemben, amely alapjogoknak, emberi jogoknak tértől és időtől független, egyetemes jelentőséget tulajdonít – a szocialista vélekedés éppen az ellenkező következtetésre jut: eszerint a szocialista típusú emberi jogok mind minőségükben, mind mennyiségükben, mind pedig funkciójukban különböznek a polgári előzményektől; nincs tehát folyamatosság a jogok történetében.20 Eszerint tehát az emberi jogoknak van egy szocialista és egy polgári koncepciója, sőt a kettő szemben áll egymással.21 A szocialista felfogás az alapjogokat a polgár és az államhatalom viszonyában gondolja át, mivel azonban azt vallja, hogy egy bizonyos „fejlődési szinten" megszűnik az antagonisztikus ellentét a polgár és az állam között, az alapjogok úgyszólván elveszítik értelmüket.
Ami az alapjogok alkotmányi szabályozását illeti: kétségtelen, hogy az emberek közötti nyílt különbségtétel fokozatosan megszűnik, az alkotmányok azonban megőriznek olyan általános klauzulákat – például a jogok a társadalom érdekeivel összhangban értelmezendők –, amelyek a jogok értékét viszonylagossá teszik; a jogok érvényesülésének nincsenek biztosítékai; a gazdasági, szociális, kulturális jogoknak kiemelt jelentőséget tulajdonítanak stb.
„Az állampolgári jogok eszméjének születése és jogi szabályozása először politikai és csak »másodszor« jogi kérdés."22
Az 1936. évi szovjet alkotmány 125. cikke például „a dolgozók érdekeinek megfelelően és a szocialista rend erősítése céljából" biztosítja a polgárok számára a szólásszabadságot, sajtószabadságot, gyülekezési jogot stb.
1.5.3. SZOCIÁLIS ALKOTMÁNYOZÁS
Folytatódik a szociális alkotmányozás: ennek korai példái az 1946. évi francia, illetve az 1947. évi olasz alkotmány. Az első, miközben megerősíti a deklaráció érvényességét, gazdasági, szociális kulturális jogokkal egészíti ki azt. Az olasz alkotmány már az alapjogokra vonatkozó rendelkezések több mint egyharmadát szenteli a szociális jogoknak.
A későbbi európai alkotmányozás fontosabb állomásai: az 1975-ben elfogadott görög, a holland alkotmány módosításai az 1960-as, az 1970-es és az 1980-as években, az 1976-ban elfogadott portugál, az 1978-ban elfogadott spanyol, az 1982- ben elfogadott török alkotmány.
Ezekben az alkotmányokban23 az időközben elfogadott nemzetközi dokumentumok hatása tükröződik. A szociális jogok, s a szociális állam fogalma nemcsak hogy tovább él, de új dimenzióban jelenik meg: feltűnnek a szociális állam, illetve a jóléti állam jellemzői, sőt az alkotmányok némelyike – például a portugál – jelentős lépést tesz a termelési eszközök államosítása irányába. Ennek okán a portugál alkotmányt „már" a szocialista alkotmányokhoz átvezető „átmeneti alkotmánynak" is tekintették.24 A portugál alkotmány 1. cikke szerint: „Portugália. egy osztály nélküli társadalom irányába halad", 2. cikke szerint a „Portugál Köztársaság célja., hogy biztosítsa az átmenetet a szocializmusba". A harmadik fejezet címében megjelenik a „dolgozók jogai, szabadságai és biztosítékai" fogalom stb. A gazdasági rendszerről szólva 80. cikkében kimondja, hogy a gazdasági-társadalmi szervezet alapelve egyebek mellett az alapvető termelési eszközök és a föld, valamint a természeti erőforrások kollektív tulajdonba vétele.
A szóban forgó alkotmányok megerősítik az emberi-állampolgári jogok örök értékeit, az ember személyiségének, méltóságának védelmét. Ugyanakkor, ahogyan az idézetek mutatják, a klasszikus jogokat összekapcsolják az egyén szociális biztonságával; megerősítik az egyenjogúság elvét, diszkriminációs tilalmakat állítanak fel stb.
1.5.4. A JOGOK NEMZETKÖZIVÉ VÁLÁSA
A jogok természetjogi felfogásában nemcsak a természetjog írott jog felettisége, hanem a jogok védelmének egyetemessége is benne rejlett. Az alapjogok egyetemessége a második világháború után nemzetközi dokumentumokban manifesztálódik.
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ harmadik közgyűlése. Azóta ezt a napot az emberi jogok napjaként ün- neplik a világban. Egyes jogokkal kapcsolatban – például a rabszolgaság tilalmáról – természetesen korábban is születtek nemzetközi dokumentumok. A nyilatkozat jelentőségét elsősorban egyetemessége adja: egyetemesség a jogok körének, illetve az általuk közvetített értékek meghatározásában (ámbár a népek önrendelkezési joga, illetve a kisebbségi jogok kimaradtak belőle); s egyetemesség a kötelezettek körének megállapításában (bár jogi értelemben vett kötelező jellegét vitatják). Ettől kezdve az emberi jogok szabályrendszere kikerült az állami szuverenitás köréből, s az egyes államok szabályozása számára példának, kiindulópontnak számít.25 Ugyancsak az ENSZ keretében került elfogadásra 1966- ban a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (PPE), s a Gazdasági, szociális, kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (GSZKE). A jogok szélesítésében, érvényesítésében fontos szerepet játszik a PPE-hez fűzött fakultatív jegyzőkönyv.
Az Európa Tanács keretében került elfogadásra 1950-ben az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről (EE), majd ezt követően egy sor kiegészítő jegyzőkönyv. Egységes szerkezetbe foglalt szövegét az Országgyűlés 58/1998. (X. 2.) OGY határozatában tette közzé. Ugyancsak az Európa Tanács keretében került elfogadásra 1961-ben az Európai Szociális Charta (SZCH).
Az emberi jogok nemzetközivé válásának második világháború utáni történetét a két világrendszer szembenállása határozta meg. A szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió – belső jogi felfogásukkal összhangban – a gazdasági, szociális, kulturális jogokra helyezték a hangsúlyt, míg a nyugatiak a klasszikus jogokra; a szocialista országok a klasszikus jogok nemzetközivé válását jelző dokumentumokat a szociális jogokkal való ellentételezés árán fogadták el. A szocialista országok ugyanakkor ellenálltak, amikor a jogok érvényesülése nemzetközi biztosítékai megteremtésére került volna sor.
Napjainkban a jogok egyre inkább nemzetközivé válnak nemcsak szabályozásukat, hanem kikényszeríthetőségüket tekintve is. Ha egy állam ma nem akarja kirekeszteni magát a nemzetközi közösségből, nem engedheti meg magának, hogy függetlenítse magát mindattól, ami az alapjogokkal kapcsolatban a világban végbemegy. Ez a jogok érvényesülésének egyik fontos biztosítéka.
A nemzetközivé válás ugyanakkor azt is jelenti, hogy az alapjogok elveszítik objektív, természetjogi kiindulópontjaikat: a jogok keretei, tartalma – nemzetközi – megállapodások tárgyává válik. Hagyományosan az alapjogok a többségi akarat korlátainak számítanak. A nemzetközivé válásban a (köz)megegyezés lép elő fontos tényezővé. Talán ezzel is magyarázható, hogy a nemzetközivé válás folyamatában olyan új jogok jelennek meg, amelyek a természetjogi gondolkodás kereteibe nem illeszthetők be.
1.5.5. A HARMADIK GENERÁCIÓS JOGOK
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején az alapjogoknak egy új – harmadik – generációja jelenik meg, amelyeket szolidaritási jogoknak is neveznek. Közéjük tartozik a fejlődéshez, a békéhez, az egészséges környezethez, valamint az emberiség közös örökségéből való részesedéshez való jog.
1.5.6. A JOGOK A KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI VOLT SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN
Az európai alkotmányozás, benne az alapjogok történetének új és sajátos szakaszát jelenti a volt szocialista – közép- és kelet-európai országok – alkotmányozása. A szocialista alkotmányok minden lényeges ponton tagadták a polgári alkotmányozás klasszikus alapelveit. Az elmúlt évtizedben a volt szocialista országok alkotmányai visszatértek a klasszikus alkotmányozás alapelveihez; ilyen módon a tagadás tagadása alkotmányainak számítanak.26
Az első és talán legfontosabb fejlemény, hogy a volt szocialista országok alkotmányai átveszik a nemzetközi dokumentumok szabályozásának nemcsak az alapelveit, hanem igen gyakran tételes jogi megfogalmazásait is. Ez már önmagában biztosítékot jelent arra, hogy szinkronban vannak velük. Ugyancsak példának tekintik a fejlett alkotmányos rendszerekkel rendelkező országok alkotmányait. A klasszikus alapjogok – az alkotmányok szerkezetében is kifejeződően – visszanyerik eredeti rangjukat, a gazdasági, szociális, kulturális jogok elé kerülnek. Megkülönböztetett szerepet kap a (magán)tulajdonhoz való jog. Ami ugyancsak jelentős: az alapjogok érvényesítésének jogi-intézményi biztosítékai újra fontossá válnak. Ez megmutatkozik már abban is, hogy számos országban több alkotmányos jog közvetlenül alkalmazható joggá válik. A jogi-intézményi biztosítékok között kiemelt jelentősége van az alkotmánybíráskodás megteremtésének.
A dilemmák inkább az alapjogok biztosítékai tekintetében jelentkeznek. A szocialista alkotmányok meglehetősen „nagyvonalúak" voltak elsősorban a szociális jogok szabályozásában; tehették ezt, hiszen a jogok érvényesülésének nem voltak igazi biztosítékai.27 Kelet-Európa új alkotmányai már a jogok érvényesülésének biztosítékai tekintetében is „nagyvonalúak", azaz széles körű garanciarendszert teremtenek. A társadalmi-gazdasági feltételek azonban ehhez – a gazdaság stagnálása, sőt visszaesése következtében – hiányoznak, s ez állampolgárokban csalódást, sőt nemegyszer kiábrándulást okoz.
1.6. 1.6. AZ ALAPJOGOK MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETÉRŐL
Az alapjogok eszmerendszerének magyarországi elterjedését több tényező befolyásolta.28Mindenekelőtt említeni kell azt az alkotmányelméleti örökséget, amely rokonságot fedezett fel vagy vélt felfedezni egyrészről az angol, másfelől a magyar történeti alkotmány között. Különösen a Magna Charta, illetve az Aranybulla közti hasonlóságra mutattak rá. Ma már az angol, illetve magyar alkotmánytörténeti rokonság bizonyítása, illetve bizonyíthatósága nem nagyon merül fel. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a történeti alkotmányok logikájában felfedezhetünk némi párhuzamosságot. Ami az Aranybullát illeti, ismeretes, hogy azt is a királyi hatalom korlátozása érdekében alkották: a nemeseknek személyes szabadságot, adómentességet és ellenállási jogot biztosítottak arra az esetre, ha a király a megegyezést megsérti.
Hasonlóképpen a magyar alkotmánytörténetben meghatározónak tekinthető Szent Korona-tan belső logikai szerkezete magában foglal olyan – kizárólag a nemesség javára szóló – hatalomkorlátozási mozzanatot, amely rokonítható az alapjogokkal. Ahogyan Werbőczyt interpretálva Eckhart Ferenc mondja: „Miután a magyarok, a közösség, minden különbség nélkül királyt választottak., a nemesítés és birtokadományozás jogát a közösség a maga akaratából »az ország Szent Koronájának joghatóságára« és következésképpen a koronázással a királyra ruházza, .az egész nemesség .a királytól van, viszont a királyi hatalom az egész nemességtől. Minden nemes egyformán a Szent Korona tagja, és csak az ő akaratából megkoronázott királynak a hatalma alatt áll."29
Az alapjogok „éltető forrásának", a természetjogi gondolkodásnak Magyarországon is voltak hagyományai. Különösen a magyar protestantizmusban megjelenő természetjogi gondolkodás képviselői – például Apáczai Csere János – „feszegették" már igen korán a társadalmi szerződés gondolatát, az elnyomó zsarnokkal szembeni fellépés jogosságát.30
Az emberi jogok eszméjének magyarországi elterjedésére persze a legközvetlenebb, leglátványosabb és legmeghatározóbb hatást a francia felvilágosodás, illetve a francia forradalmi gondolkodás gyakorolta. Ezzel kapcsolatban azonban itt csak arra utalunk, hogy az alapjogok eszmerendszerének befogadásában döntő szerepet játszó nemesség a nemzet fogalmából saját magán kívül mindenkit kizárt, s ha politikai kényszerek hatása alatt tett is engedményeket a nem nemesek javára, a természetjog alapján megillető jogok címzettjének, illetve az uralkodóval kötött társadalmi szerződés által feljogosított félnek kizárólag önmagát tekintette. Ez a gondolkodás igazából nem az emberi jogok védelmére, hanem a Habsburg-uralkodók hatalmának korlátozására irányult. Fejlett polgári társadalom nem lévén, az emberi jogok eszmerendszerében rejlő radikálisabb mondanivalót – azt tehát, hogy minden embernek veleszületett jogai vannak, illetve hogy a társadalmi szerződés megkötésében az egyenjogúság következtében mindenki részt vehet – csak a honorácioroknak egy szűkebb csoportja értette meg, illetve képviselte. A nemességnek ez a rétege jut el a jobbágyfelszabadítás gondolatáig, sőt egy radikálisabb irányzat már a királyság megszüntetésének követeléséig is.31
Az 1848-as polgári átalakulás meghozza a jobbágyfelszabadítást, s ha nem is egyszerre, de fokozatosan a formális jogegyenlőséget: megszűnik az úrbér, eltörlik a papi tizedet, az úriszéket, bevezetésre kerül a közteherviselés stb.
A kiegyezés után kezdetét vette az a folyamat, amelynek során a polgári átalakulás vívmányai a törvényalkotásban – a korszak színvonalán – többé-ke- vésbé megvalósultak. Az ebben az időben újra felfedezett Szent Korona-tan aktualizált értelmezése szerint a Szent Korona most már – mintegy az egyenjogúság kifejezéseként is – a magyar nép egészét jelképezte. Az Országgyűlés az alapjogokra vonatkozó fundamentális jelentőségű törvényeket fogad el: a személyes szabadság és sérthetetlenség tekintetében a Büntető Törvénykönyvet (1878), illetve a büntető perrendtartásról szóló törvényt (1896), valamint a vallás szabad megválasztásáról és gyakorlásáról (1895) és a sajtóról (1914) szóló törvényt. Az egyesülési és gyülekezési joggal azonban meglehetősen mostohán bánt a jogalkotás egészen a második világháborúig, illetőleg azt követően is: rendelet, s nem törvény szabályozta.
A jogok – mindenekelőtt a személyes szabadság és sérthetetlenség – érvényesülésének biztosítékai tekintetében a Büntető Törvénykönyvnek azt a rendelkezését kell kiemelni, amely a jogok megsértése esetére büntetést helyezett kilátásba a jogsértő közhivatalnokokkal (és magánosokkal) szemben.32
Az első világháború utáni időszak jogalkotása fokozatosan „visszaveszi" az alapjogokban azt, amit a kiegyezés utáni törvényhozás megadott. Az 1912-ben elfogadott felhatalmazási törvény hatályának fenntartása 1919 után lehetőséget adott személyes szabadságot korlátozó intézkedések és intézmények bevezetésére: internálás, rendőri felügyelet, tartózkodási hely kijelölése stb.; bevezetik a numerus clausust; s a második világháborúhoz közeledve a személyes szabadságot korlátozó intézkedések szigorodnak. A második világháború előtti fejlemények végül is a zsidókkal szemben alkalmazott diszkriminatív törvényhozásba torkollanak.
Az alapjogok elméleti, tudományos feldolgozását, rendszeres tárgyalását a kiegyezéstől kezdve átfogó közjogi tankönyvekben, kézikönyvekben találjuk. Azt kell azonban mondani, hogy az alapjogokat – személyes szabadság, tulajdonjog, egyesülési és gyülekezési jog stb. – egészen a második világháborúig szinte kizárólag tételes jogként tárgyalják, rendszerint az egyes intézmények magyar jogtörténeti előzményeivel együtt. Úgyszólván alig tartalmaznak azonban utalásokat az intézmények általános eszmetörténeti, összehasonlító vonatkozásaira. Az alapjogok tárgyalása ebben az időben a korszak uralkodó jogtudományi áramlatának megfelelően jogi-pozitivista, leíró jellegű és kevéssé értékszemléletű.
Az alapjogokról – állampolgári és politikai jogokról – szóló munkák külön részt szentelnek az állampolgári kötelességeknek: állampolgári engedelmesség és hűség, a tankötelezettség, a közteherviselés, a honvédelmi kötelesség.
A második világháborút követő két-három esztendő jogalkotása a polgári átalakulás vívmányait teljessé tette: az alapjogokról és az alapjogok védelméről általánosságban az 1946. évi I. törvény rendelkezett, kimondván: „A köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait [amelyek különösen] a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, a félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a tulajdonhoz, .a munkához és méltó emberi megélhetéshez .való jog" stb.
Az alapjogok védelmének kiegyezés utáni formáját vezeti be, illetve azt általánossá teszi, az alapjogok egészére kiterjeszti az 1946. évi X. törvénycikk az emberi alapjogok hatékonyabb védelméről, amikor kimondja: „Bűntettet követ el és. öt évig terjedhető börtönnel büntetendő az a közhivatalnok, aki hivatali eljárásában vagy intézkedésével másnak az 1946. évi I. törvénycikk bevezetésében foglalt valamely természetes és elidegeníthetetlen jogát törvényellenesen megsérti."
Az 1945-1947-es évek jogalkotása felszámolja a rendi társadalom privilégiumainak maradványait, megszünteti a nők hátrányos megkülönböztetését a családi kapcsolatokban, a munkaviszonyban, a politikai életben stb.
Az 1945-1947. évi jogalkotás egyre erősödő szociális mozzanatai – a kizsákmányolásmentes élethez való jog – már némileg előrevetítik azt a radikális változást, amit azután az 1949. évi alkotmány hoz. Mint ismeretes, ez az alaptörvény a szovjet sztálini alkotmányt másolja. Így az alapjogok tekintetében is magán viseli annak minden lényeges vonását.
Az alapjogokkal kapcsolatos elméleti-tudományos feldolgozás alapvetően tükrözi a kapcsolatos szocialista felfogást: ahhoz képest azonban bizonyos autonómiával is rendelkezik, s egyre fokozódó kitekintéssel van a – nemcsak szocialista – világra. Ezzel azután akarva-akaratlanul segítségére lesz a fél évszázad múltán bekövetkező alkotmányos rendszerváltozásnak.
1.7. Jegyzetek
1. Az alapjogok történetéről lásd különösen Kovács István: Az emberi jogok az alkotmányokban. In Az emberi jogok dokumentumokban. Budapest, 1976, Közgazdasági és Jogi, 25. skk.; Péteri Zoltán: Az állampolgári jogok és a természetjogi elmélet. In Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. Budapest, 1965, Akadémiai Kiadó, 91-146. p.; Péteri Zoltán: Az emberi jogok a történelemben. In Emberi jogok hazánkban. Budapest, 1988, ELTE, 21-49. p.; Szabó Imre: Az emberi jogok mai értelme. Budapest, 1948, Hungaria.
2. Moór Gyula: Jogfilozófia. Lejegyezte Püski Sándor. Budapest, 1994, 89. p.
3. Locke, J.: Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetéről, hatásköréről és céljáról. Budapest, 1986, Gondolat.
4. Rousseau, J.-J.: A társadalmi szerződésről. In Értekezések és filozófiai levelek. Budapest, 1978, Európa.
5. Péteri Zoltán: Az állampolgári jogok és a természetjogi elmélet. 112. p.
6. Rousseau, J.-J.: A társadalmi szerződésről. 497. p.
7. Horváth Barna: Angol jogelmélet. Budapest, 1973,5. p.
8. René David: A jelenkor nagy jogrendszerei. Budapest, 1977, Közgazdasági és Jogi, 72. p.
9. Péteri Zoltán: Az emberi jogok a történelemben. In Emberi jogok hazánkban. 29. p.
10. Dicey, A. B.: Bevezetés az angol alkotmányjogba. Budapest, 1902,185. p.
11. Lásd Péteri Zoltán: Az emberi jogok a történelemben. In Emberi jogok hazánkban. 26. p.
12. Péteri: Az állampolgári jogok és a természetjogi elmélet. In Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. 118. p.
13. Péteri: i. m. 120. skk.
14. A szóban forgó folyamatra utal Kulcsár Kálmán, amikor azt mondja: az emberi jogok fogalma először az angol jogfejlődésben vált jogilag jelentőssé, politikailag a felvilágosodás folyamatában emelkedett ki, alkotmányos alapelvvé pedig az úgynevezett „írott", liberális alkotmányok erősítették. Kulcsár Kálmán: A kulturális jogok és a demokratikus biztonság Európában. Acta Humana, 1996. 22-23. 98. p.
15. Lásd erről Kovács István: Magyar államjog. I. kötet. Szeged, 1977, JATE, 155. skk.
16. Lásd Schmidt Péter: Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei. In Alkotmánytan. Budapest, 1998, Osiris, 127. p.
17. Kovács István: Magyar államjog. 205. p.
18. Vö. Bayer József: A politikai gondolkodás története. Budapest, 1998, Osiris, 349. p.
19. Idézi Tokody Gyula. In A fasizmus ideológiájáról. Budapest, 1983, Kossuth, 23. p.
20. Vö.: Földesi Tamás: Emberi jogok. Budapest, 1989, Kossuth, 90. skk. Földesi ugyanitt a szóban forgó megközelítést monolit koncepciónak nevezi.
21. Lásd Szabó Imre: Az emberi jogok. Budapest, 1978, Akadémiai, 18. skk.; Kovács István: Az emberi jogok dokumentumokban. 94. skk.
22. Holló András: Állampolgári jogok Magyarországon. Budapest, 1979, Kossuth, 33. p.
23. Az elemzést lásd Tóth Károly: Az alapvető jogok szabályozása az új alkotmányokban. In Nyugat-Európa legújabb alkotmányai. Budapest, 1990, Közgazdasági és Jogi, 70-91. p.
24. Lásd Kovács István: Az állam és a társadalom az új alkotmányokban. In Nyugat-Európa legújabb alkotmányai. 43. p.
25. Vö. Kukorelli István: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának jelentősége, mai üzenete. Acta Humana, 1999. 34. 4-10. p. Lásd továbbá: Szabó Imre: Az állampolgári alapjogok elméletének kialakulása és fejlődése. In Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. 35. p.
26. Vö. Sári János: Közép-európai alkotmányok 1994. A tagadás tagadása. Jogtudományi Közlöny, 1994. 7-8. 276. p. Az alapjogok volt szocialista országokbeli szabályozásáról lásd Kiss Barnabás: Az emberi-állampogári jogok szabályozása Közép- és Kelet-Európában. In Alkotmány és jogtudomány. Szeged, 1996, JATE, 55-68. p.; Tóth Károly: Új alkotmányok előkészítése és elfogadása Kelet-Európa államaiban. In Kelet-Európa új alkotmányai. Szeged, 1997, JATE, 7-60. p.
27. Vö. Sári: i. m. 276. p.
28. Az alapjogok magyarországi történetéről lásd Péteri Zoltán: Tradíciók és emberi jogok Magyarországon. Acta Humana, 1991. 2. 32-47. p.
29. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. Budapest, 2000, Osiris, 102. p.
30. Péteri: i. m. 40. p.
31. Vö. Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. Budapest, 1980, Akadémiai, 72. skk.
32. „.azon közhivatalnok, aki hivatali hatalmával visszaél, törvényellenesen elfog, elfogat, letartóztat, a személyes szabadság elleni vétséget követi el és egy évig terjedhető fogházzal büntethető. .A törvényellenesen letartóztatott részére naponként 5 frt-tól 10 frt-ig terjedhető kártalanítás illeti meg." Nagy Ernő: Magyarország közjoga. Budapest, 1897,126-127. p.
2. 2. AZ ALAPJOGI NORMA
Az állampolgári jogok hagyományosan az állam és a polgár alapvető, legfontosabb viszonyait szabályozzák. Az „alapvető" jellegből következik, hogy érvényesülésüket különleges garanciák övezik. Mára már nemcsak az állammal szemben nyújtanak védelmet, hanem az állampolgárok egymáshoz való legfontosabb viszonyai is alapjogi védelem alatt állnak. Ezt mutatja – ahogyan a továbbiakban erről részletesen szó lesz –, hogy az alapjogok nemcsak az alkotmányban jelennek meg: az egyes jogokat (a véleményszabadság, az élethez való jog stb.) a szakjogágak – a polgári jog, illetve a büntetőjog – is védik; a diszkriminációt mindkét említett jogág tiltja.
2.1. 2.1. JOGOK ÉS SZABADSÁGOK – EMBERI JOGOK, POLGÁRI JOGOK
a. Az alapjogi normára ma már a leggyakrabban az állampolgárok alapjogai elnevezést használjuk. A történeti fejtegetéseket felidézve azonban emlékeztetni kell arra, hogy az angol források egyszerűen jogokról – rights – szólnak: például a Petition of Rights 1628-ból; az amerikai dokumentumok szintén jogokat említenek: minden ember veleszületett, elidegeníthetetlen jogairól szólnak. A francia deklaráció címe: Az ember és a polgár jogainak deklarációja. Nemzetközi dokumentumok – például az ENSZ alapokmányának preambuluma – az „alapvető emberi jogokat" mondanak; az 1948-as egyetemes nyilatkozat az „emberi jogok és alapvető szabadságok" kifejezést használja; az Európa tanácsi egyezmény címe az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szól stb.
A jogok és szabadságok közötti megkülönböztetés eredendően arra utalt, hogy a szabadságoknak mindenféle állami beavatkozástól mentesnek kell lenniük. Ilyen értelemben lehet tehát beszélni lelkiismereti és vallásszabadságról, a szólás, vagy – ma már – a véleménynyilvánítás szabadságáról stb. Az alapjogok, s főként ezek érvényesülésének módja ezzel szemben már az állami szabályozás eredményének számított.
A különbségtétel a jogok és szabadságok között az egyes jogrendszerek sajátosságai közötti különbségre is visszavezethető. Itt elsősorban az angolszász, illetve a kontinentális jogrendszerek közötti eltérésről van szó, amennyiben az előző abból indul ki, hogy a szabadság az emberek természetes állapota, s ha ez megsérül, az állam korrekciós mechanizmusokkal beavatkozik. A kontinentális alkotmányosság viszont az állam és a polgár viszonyának részletekbe menő szabályozására épül, az előbbi pedig a „nem szabályozásra". A másik oldalról szemlélve a kérdést, talán a kontinentális alkotmányosság egészére áll az, amit Kom- mers oly kifejezően fogalmaz meg a német jogrendszerrel kapcsolatban. Eszerint a német tradíció minden olyan elvet igyekszik jogszabályban lefektetni, amely a társadalmat kormányozza. Itt tehát az emberi méltóság és személyes szabadság a törvényben lefektetett jogokból és kötelességekből ered, az állampolgár státusa a kiterjedt állami szabályrendszerben határozható meg. A common law-ban ellenben a szabadság megelőzi a jogot, a szabadság az egyén természetes állapota. A bíró ezért esetről esetre alkot törvényt, annak megfelelően, ahogyan a személy orvoslást keres szabadságának megsértése miatt. Ilyen módon a common law inkább az orvoslásra helyezi a hangsúlyt, semmint a jogokra, bár az orvoslásból erednek a jogok.1
Kétségtelen, hogy a hagyományos értelemben vett szabadság-, illetve jogfogalom – szerkezetében, érvényesíthetősége módjában stb. – máig is őrzi eredendő különbségét: a „szabadságok", például a lelkiismereti és vallásszabadság, az egyesülési szabadság gyakorlása nem engedélyhez kötött, csupán bejelentéshez, míg a művelődéshez való jog vagy a szociális jogok érvényesítése jóval gyakrabban épül az engedélyezésre. Éppen ezért azt kell mondani, hogy eltekintve a szabadság és jog fogalmának történelmi gyökereitől, azok lehetséges megkülönböztetésétől, ma már a mindennapos jogalkalmazásban többnyire csupán szóhasználatbeli eltérésről van szó. Mára ugyanis beigazolódott: nincsen „szabadság" további szabályozás, s ami ezzel egyet jelent, korlátozás nélkül. Nincs tehát egy jogi értelemben vett légüres, azaz „jogüres" tér. Ma már a szabadságokat és a jogokat az alkotmányok egyaránt alkotmányos alapjogként, az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogaként határozzák meg. A magyar alkotmány például a lelkiismereti és vallásszabadság esetében a „szabadság" szóval él, az egyesülési és gyülekezési szabadság esetében „jogról" – egyesülési és gyülekezési jogról – szól.
A szabadságok – és értelemszerűen a jogok – érvényesüléséhez tehát ma már nem elegendő az alkotmányi megfogalmazás, deklaráció, hanem az a fő kérdés, hogy ezt követően hogyan alakul az egyes szabadságok és jogok szabályozásának további sorsa.
a. Az előzőhöz hasonló következtetésre jutunk, ha a jogokat aszerint csoportosítjuk, hogy azok emberi vagy állampolgári jogok.
Eredetileg a kapcsolatos dokumentumok az ember és a polgár elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogairól szóltak. Ebben a megkülönböztetésben egyrészt az emberi, az általános emberi léthez kapcsolódó jogok, másrészt pedig a polgári minőséghez, tehát az emberhez mint politikai közösséget alkotó tényezőhöz kapcsolódó jogok közötti különbségtétel van jelen. Mára már a jogoknak ez utóbbi csoportja egy konkrét államhoz kötődő értelmezést kapott. A magyar alkotmánybírósági felfogásnak megfelelően: az alkotmány szerint az emberi jogok „mindenkit" megilletnek, mindenkit, aki Magyarországon tartózkodik, itt letelepedett, menedékjogot szerzett stb., míg az állampolgári jogokat értelemszerűen a magyar állampolgárok gyakorolhatják; egyes jogoknál az alkotmány maga határozza meg a sajátos jogosultsági kört [21/1996. (V. 17.) AB hat.].
A továbbiakban általában az alapjog kifejezést használjuk, az alkotmánybírósági gyakorlatnak is megfelelően.2 Az alapjog szóhasználattól csak akkor térünk el, ha a fogalom alá tartozó egyes elemek kiemelését a szöveg mondanivalója megköveteli.
2.2. 2.2. AZ ALAPJOGOK FORRÁSAI
2.2.1. AZ ALKOTMÁNY
Az alkotmányos alapjogok elsődleges forrása az alkotmány. A Magyar Köztársaság általános kötelezettséget vállal az alapjogok betartására és védelmére. Az alkotmány általános klauzulája szerint „A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége" [8. § (1) bek.].
A magyar alkotmány XII. fejezete teljes egészében az alapjogokról és kötelességekről szól. Van azonban néhány olyan alapjog, amely az első, bevezető fejezetben van megfogalmazva, mint például a tulajdonhoz való jog.
A modern polgári alkotmányok általában első, bevezető fejezeteiket szentelik az alapjogoknak. Hogy ez nálunk nem így van, annak az a magyarázata, hogy hatályos alaptörvényünk, amely formailag az 1949-ben elfogadott módosítása – szerkezetében legalábbis – nem a polgári, hanem a szocialista alkotmányozás logikáját követi. Megjegyezzük, az alapjogok alkotmányi elhelyezése nem technikai jellegű, alkotmányszerkesztési kérdés: az alkotmány első fejezeteiben való szabályozásuk azt az alaptörvényi filozófiát érvényesíti, amely szerint az állam és a polgár viszonyában az utóbbi, tehát az állampolgár a meghatározó tényező.
2.2.2. A TÖRVÉNYEK
Az alkotmányban szabályozott alapjogok általában nem állnak meg önmagukban, a jogalkalmazás mindennapos gyakorlatában való érvényesülésükhöz még szükséges törvénybe foglalásuk is. Egyebek mellett ezért sokan az alapjogok alkotmányi szabályozását csupán deklarációnak tekintik. Mindenesetre az egyes alapjogoknál már maga az alkotmány is utal arra, hogy a részletes szabályokat törvényben kell megállapítani.
Az alkotmány – 8. § (2) bekezdése – által támasztott követelmények az alapjogok további, alkotmányon túli szabályozásával kapcsolatban: „A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
Az idézett alkotmányi rendelkezés első fordulatának jelentése egyértelmű: alapjogokra vonatkozó – alkotmányon túli – szabályokat csak törvény (alacsonyabb szintű jogszabály tehát nem) állapíthat meg.
Az idézet második fordulata azonban – alapvető jog lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja – magyarázatra szorul. Arról van szó, hogy az alkotmányon „túli" szabályozás értelemszerűen az alapjogoknak mindig valamilyen mélységű korlátozását jelenti. Az alkotmány 8. § (2) bekezdésének második fordulata pedig az ilyen, értelemszerű korlátozásnak szab határt. Ez a határ, a „korlátozás korlátozása" egyszer s mindenkorra szólóan aligha húzható meg. Más oldalról tehát az alapvető jog lényeges tartalmát az egyes alapjogokra vonatkozóan, „örökre érvényes" módon meghatározni nem lehet. A határok megvonása „első lépésben" törvényhozói feladat, amelyet az a törvényalkotó folyamatosan törvényről törvényre végez el. Annak eldöntése azonban, hogy a törvényhozó megfelelően állapította-e meg a jog lényeges tartalmát, azaz hogy a törvény alkotmányosnak tekinthető-e vagy sem, az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
Az Alkotmánybíróság az egyes alapjogoknak az alkotmány 8. § (2) bekezdéséhez való kapcsolata szempontjából a jogok három csoportját különbözteti meg (lásd az I. kötetben is a jogforrásokról szóló résznél). Az élethez és emberi méltósághoz való jogot abszolút érvényűnek tekinti.3 „Az emberi élet és méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték. .Az élethez és emberi méltósághoz való jog fogalmilag korlátozhatatlan" [23/1990. (XI. 31.) AB hat.].4
Az élethez és emberi méltósághoz való jogon kívül minden más jog korlátozható. Ebből következően az alkotmányos alapjogokra, mint például a tulajdonhoz való jogra már az alkotmány 8. § (2) bekezdése érvényes, azaz lényeges tartalmuk törvényben sem korlátozható. Az alapjogok alkotmányi szabályozásának természetéből – általános jellegéből – az következik, hogy az arra épülő törvényi szabályozás számára ennek ellenére széles lehetőség kínálkozik. Ugyanakkor az alkotmányi korlátok érvényesítése érdekében az Alkotmánybíróság az alábbiakban tárgyalandó szükségességi és arányossági tesztet alkalmaz. Az alkotmányos jogok, azaz az alkotmányban biztosított (nem alap-) jogok, mint például a vállalkozáshoz való jog egyes aspektusai, már nem részesülnek ilyen szigorú védelemben.
Az teljesen egyértelmű, hogy ha az Alkotmánybíróság egy-egy alapjogi törvény alkotmányosságának ellenőrzése során alkotmányellenességet állapít meg, vagy azt, hogy az adott törvény vagy annak valamely rendelkezése az alkotmányosság próbáját kiállja, akkor a vitatott törvényi rendelkezést, s az ahhoz kapcsolódó értelmezést az Alkotmánybíróság határozata alkotmányos jelentőségűvé avatja: a további indítványozóknak hasonló ügyekben hasonló megítéléssel kell számolniuk.
A törvények legnagyobb részének alkotmányossága kérdésében azonban indítvány hiányában az Alkotmánybíróság még nem foglalt állást. Az alkotmányra épülő és alkotmányosságát illetően egyelőre nem vitatott törvénynek is lehetnek olyan rendelkezései, amelyek – az alkotmányosság természetéből kifolyólag, a kapcsolatos nemzetközi dokumentumok alapján stb. – alkotmányos jelentőségűnek számítanak. Ilyenek például az oktatási törvénynek az iskolaalapítással, az oktatás nyelvével, az oktatás ingyenességével kapcsolatos rendelkezései. A tankönyv további részében erre az összefüggésre tekintettel leszünk, azaz: az egyes alkotmányi rendelkezésekre épülő olyan törvényi rendelkezéseket is tárgyalunk, amelyek – véleményünk szerint – értelemszerűen alkotmányos jelentőségűeknek számítanak.
Az alkotmányjog (tudományának) nagy kérdése a különbségtétel az alapjogok, alkotmányban biztosított jogok stb., illetve azon jogok között, amelyek az előző kategóriába nem sorolhatók, azaz nem alapjogok. Az előző kategóriába tartozó jogokra az alkotmányos jogvédelem kiterjed, az utóbbiakra azonban nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nem alkotmányos jogok garanciák nélkül maradnak. Az esetükben általában a rendes bíróságok biztosítanak hatékony védelmet. Az alkotmányos, illetve nem alkotmányos jogok közötti különbségtételben eligazodásul szolgálnak – ahogyan említettük – az alkotmánybírósági határozatok, továbbá a nemzetközi dokumentumok. Kétséges, hogy bizonyos határon túl egyáltalán lehetséges-e az elhatárolás egyszer s mindenkorra szólóan, egzakt módon. Van azonban ezzel kapcsolatban egy fontos beszámítási pont, nevezetesen az, hogy az alapjogoknak bizonyos aspektusai, mindenekelőtt az alkotmány egyenjogúsági klauzulája, a diszkrimináció tilalma – 70/A. § – nemcsak az alapjogokra terjed ki, hanem valamennyi, tehát nem alkotmányos jogokra is. Ezt a felfogást az Alkotmánybíróság alakította ki. Itt az Alkotmánybíróság az emberi méltóság sérelmét szabta feltételként. Ezzel a visszacsatolással az alapjogokhoz egyrészt megakadályozta, hogy az alkotmányos védelem parttalanná váljék, másrészt az alapjogi sérelmeknél alkalmazott teszt helyett az önkényes vagy ésszerű alap nélküli korlátozás ismérvét vezette be.
2.2.3. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI
Az alkotmány és a törvények mellett az alapjogok lényeges forrásának számítanak az Alkotmánybíróság döntései is, mégpedig több összefüggésben.
a. Ahogyan említettük, a törvény alkotmánynak való megfelelését az Alkotmánybíróság ellenőrzi.
Az Alkotmánybíróság az alapjogok törvényi korlátozásával, korlátozhatósá- gával kapcsolatban alakította ki az ún. szükségességi és arányossági tesztet, vizsgálati szempontrendszert, amelyet, ha ezt indítványozzák, törvényről törvényre alkalmaz. Eszerint nem tekinthető lényegesnek – ennek megfelelően alkotmányellenesnek – az a korlátozás, amelyet egy másik alkotmányos alapjog védelme tesz szükségessé, ha ez a korlátozás az elérni kívánt céllal arányban áll.
a. Az Alkotmánybíróság működésének első éveiben kiemelt alkotmányos jelentőségű szabályokat, olyan szabályokat tehát, amelyek („rendes") törvényekben jelentek meg, de az Alkotmánybíróság felfogása szerint alkotmányos jelen- tőségűeknek számítottak. A jogalkotási törvénynek az a rendelkezése például, hogy a jogszabály visszamenőleges hatállyal általában nem rendelkezhet, ilyen alkotmányos jelentőségű szabálynak számít. Mára már az Alkotmánybíróság gyakorlata megváltozott. Az egyes értékeket, jogtételeket már nem a „rendes" törvényekből vezeti le alkotmányos jelentőségű szabályként, hanem azokat az alkotmányban meghatározott elvek köré építi. A leggyakrabban idézett alkotmányos alapelv a jogállamiság elve. A jogszabály visszamenőleges hatálya tilalmának a megsértése tehát ma már nem azért lenne alkotmányellenes, mert alkotmányos jelentőségű szabállyal ütközik, hanem azért, mert ellentétes a jogállamiság, közelebbről az annak részét képező jogbiztonság elvével.
Ugyancsak a jogállamiság és jogbiztonság elvéből vezeti le – alkotmányos büntetőjog címén – az Alkotmánybíróság azokat az alkotmányban direkt módon meg nem fogalmazott büntetőeljárási garanciákat, amelyek az állam büntetőhatalmát korlátozzák, az állami önkényt kizárják. Erről az oldalról tehát bizonyos büntetőeljárási szabályoknak a megsértése a hatóságok részéről alkotmányos garanciák sérelmével járhat [például az érvényesített büntetőigény megfelelő időn belüli elbírálása – 49/1998. (XI. 27.) AB hat.].
Az Alkotmánybíróság már az elévülésről szóló 11/1992. (III. 5.) AB határozatában kimondta, hogy „a büntető jogszabályok alkotmányosságát nem csupán az alkotmányban kifejezetten szereplő büntetőjogi garanciákkal kell mérni. A büntetőjogra számos más alapelv és alapjog is irányadó... Ezeknek a jogalkotó részéről akár törvényben való kizárása, korlátozása, felfüggesztése »alapvető jog lényeges tartalmának« korlátozását jelenti, azaz sérti az alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt tilalmakat" [42/1993. (VI. 30.) AB hat.].5
Ugyanígy egyes polgári eljárási és más eljárási és anyagi jogi szabályokat a jogállamiság elvéből eredeztet az Alkotmánybíróság, s a megtámadott törvényi rendelkezéseket „hozzájuk mérve" megsemmisíti vagy nem semmisíti meg.
a. Az államnak az alapjogok érvényesülésére vonatkozó kötelezettsége nem merül ki abban, hogy tartózkodjék a jogok megsértésétől, hanem gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről is. Az alkotmánybírósági felfogás szerint ez az állam objektív intézményvédelmi kötelezettsége. Az állam – általános és objektív kötelezettségéből következően – a szubjektív alapjog által védett körön túlmenően is meghatározhatja ugyanazon alapjog objektív, intézményes védelmi körét [64/1991. (XII. 17.) AB hat.].
Az állami intézményvédelmi kötelezettségek mindig túlmutatnak az alanyi jogosultak jogain. Az alkotmány egyes esetekben nevesíti az intézményvédelmi kötelezettséget, más esetben nem. Az élethez való jogból az államnak nemcsak az a kötelezettsége következik, hogy az egyes emberek élethez való jogát ne sértse meg, hanem általában az emberi életet és létfeltételeit is védenie kell, s ebben a körben biztosítania kell a magzati élet védelmét vagy az egészséges környezetet stb. Vagy: „az egyéni véleményszabadság alanyi joga mellett az alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelesség" mint például a szólásszabadság büntetőjogi határainak meghatározása, a tájékozódáshoz és a sajtószabadsághoz való jog szervezeti és jogi garanciáinak megteremtése, beleértve a közszolgálati rádiózás és televíziózás alkotmányos feltételeinek biztosítását [48/1998. (XI. 23.) AB hat.].
Mindez azt jelenti, hogy „az állam az alapjogokhoz kapcsolódó objektív intézményvédelmi kötelezettsége keretében hasonló védelmet biztosíthat, mint amit az alapjog alanyi jogként nyújt. Tehát ha az alanyi jogi jogosultság nem áll meg, attól még az alapjog alkotmányos védelme fennáll. Másrészt jelenti a szubjektív alapjog által védett körön túlmenő védelmet (amely az alkotmány azon szófordulatából fakad ez esetben is, hogy »védi«), ami az adott alapjoghoz tartozó értékek, az adott alapjog által garantált szabadság védelmét is jelenti. Ez utóbbi szolgál alapul annak a többletnek a megnyitásához, amellyel az alkotmányos védelem teljessége érhető el."6 Az objektív jogvédelem tehát több, mint az egyes alapjogok konkrét megnyilvánulásainak, konfliktusainak egyedi kezelése, alanyi jogi védelme. Még ha egy adott szabadságjog egyéni gyakorlása nem is látszik veszélyeztetettnek, az Alkotmánybíróság szemében a struktúra, az intézmény maga kerülhet veszélybe.7
Az államnak alapjogokhoz kapcsolódó objektív intézményvédelmi kötelezettsége megfelelő módon szélesíti az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi lehetőségeit. A fentiek alapján nyilvánvaló ugyanis, hogy az alapjogokkal összefüggő alkotmányossági problémák mind az alanyi jogi oldalon, mind az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségének oldalán exponálódhatnak, külön- külön és együttesen is.8
2.2.4. NEMZETKÖZI DOKUMENTUMOK
Az alapjogok ma már szabályozásukat, sőt kikényszeríthetőségüket tekintve is egyre inkább nemzetközivé válnak. Az alapjogok döntő jelentőségű forrásai a nemzetközi dokumentumok, szerződések, egyezmények stb.
a. Az alapjogokkal foglalkozó nemzetközi dokumentumok száma – az alapdokumentumoké, illetve a kiegészítéseiké – szinte megszámlálhatatlanul nagy. Egy részük – általában az ENSZ keretében elfogadottak – egyetemes, más részük – például az Európa Tanács, az Amerikai Államok Szervezetének keretében kidolgozottak – regionális jellegűek. Csupán a legfontosabbakat, a leggyakrabban idézetteket említjük itt: az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1948; a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 1966; a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 1966; Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméról szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyvek; az Európai Szociális Charta stb.
A nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott alapjogok között vannak olyanok, amelyeket már maga az alkotmány is átvesz. Mindig nehéz alkotmányozási kérdés annak eldöntése, hogy melyek legyenek ezek, hogy tehát nemzetközi dokumentumokból az alkotmány mit tartalmazzon. Egyszer s mindenkorra szólóan ezt nem is lehet meghatározni. „Napi" politikai aktualitások, azaz azok a történelmi körülmények, amelyek között egy adott alaptörvény megszületik, éppen úgy szerepet játszanak ebben, mint az alkotmányozó szubjektív politikai szándéka. Ma már anakronizmusnak tűnnék például, ha egy mostanában elfogadott európai alkotmány a személyes szabadság körébe tartozó rabszolgaság tilalmát mondaná ki. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ez a tilalom ne lenne érvényes.
Azt, hogy a hatályos magyar alkotmány mely alapjogokat emelt át, nagyrészt az alkotmányos rendszerváltozás követelményei határozták meg. A mai alkotmányos intézmények szinte minden lényeges ponton tagadják a régit. Ennek megfelelően a korábbi, szocialista alkotmány „ellenpontozására" irányuló szándék jelenik meg a hatályos alkotmányban, amikor a társadalmi tulajdonnal szemben a magántulajdon védelmét, vagy az egypártrendszerrel szemben a többpártrendszerre vonatkozó rendelkezéseket állítja középpontba.
a. A nemzetközi szerződések, egyezmények, dokumentumok törvényben történő becikkelyezésükkel, illetve kihirdetésükkel a belső jog részévé válnak. Kihirdetésük forrását tekintve ennek megfelelően törvényi szintű jogszabálynak számítan